1999. március 9.
(XI. évfolyam, 56. szám)

Továbbra is bizonytalan a Clujana cipôgyár helyzete. A február 26-ra esedékes elôleg ki nem fizetése és a kollektív munkaszerzôdésben foglaltak be nem tartása miatt, az elégedetlen munkások tegnap újból a gyár adminisztratív épülete elé vonultak. A gyár vezetôsége megígérte: a munkások szerdán kézhez kapják fizetésük felét.

A pénteken tartott több mint hatórás sürgôsségi vezetôtanácsi ülésen részt vett Alexandru Fãrcas prefektus, Sorin Nas, az Állami Vagyonalap kolozsvári területi igazgatója is, valamint 38 alkalmazott, akik közül 9-en a szakszervezetet, 29-en pedig a spontán sztrájkba lépett munkásokat képviselték. A prefektus ígéretet tett: kérni fogja a kormányt, hogy segítsen a vállalat holtpontról történô kimozdításában. A vállalat vezetôsége és az Állami Vagyonalap igazgatója eldöntötték: szerdán kiadják a február 26-ra esedékes elôleget, április elsejétôl pedig 10%-kal emelik a fizetéseket. Május elsejéig a cipôgyár vezetôsége egy, a vállalat átszervezésérôl szóló tanulmányt dolgoz ki, amelyet az Állami Vagyonalap fogad el.

Eugen Chesan újságíróknak elmondta: a szakszervezet betartotta eddigi, a gyár vezetôségével kötött megállapodásait. — Augusztus–szeptemberben 20%-os fizetésemelést sikerült kiharcolnunk. A vezetés nem állta szavát. Ezután abban egyeztünk meg, hogy február elsejétôl 5 és március elsejétôl újabb 5%-kal növelik az alkalmazottak jövedelmét. Ezt sem tartották be — mondta. Hozzátette: a kolozsvári Munkaügyi Igazgatóságnál bejegyeztetik a munkakonfliktus kirobbanását, tehát újabb tiltakozó akciókra bármikor sor kerülhet.

Tegnap reggel körülbelül 2–3 ezer munkás újból a gyár adminisztratív épülete elé vonult, és az elmaradt elôleg kifizetését követelte. Miután felolvasták a vezetôtanács hozta határozatokat, az alkalmazottak felvették a munkát.

Gál Tamás

Írásos adatok szerint az 1580-tól létezô Kalandos Társaság, a kolozsvári földészek temetkezési társulata, miután 1991-ben újraalakult, és hosszú, nehéz jogi procedúra után sikerült visszatábláznia az egyesület nevére az egykori Józsa Béla mûvelôdési házat, az azt bérlô román vállalkozóval mai napig nem sikerült megegyezni a ház kiüresítésének ügyében. A telekkönyvezés után a vállalkozó a székház egy részére több mint egy évvel ezelôtt bérleti szerzôdést kötött a hidelvi hóstáti egyesülettel, a szerzôdés feltételeit azonban azóta sem tartotta be: bani házbért sem fizetett a hóstátiaknak.

A Kalandos Társaság vezetôsége ezért úgy döntött: elkezdi a jogi eljárást a székházat illegálisan bérlô vállalkozó kilakoltatásáért. Az ügy híre polgármesterünk fülébe is eljutott, aki a helyi sajtót szokásához híven közleménnyel árasztotta el, hevesen tiltakozva a földészek követelôzése ellen. A polgármester keményen kitámadja a törvényszéket is, amelyik arra vetemedik, hogy régi tulajdonjogot szavatol jogfolytonosságot bizonyító egyesület számára. Amely ráadásul még magyar is!

A telekkönyvileg is immár a Kalandos Társaság tulajdonaként szereplô épület átvétele — a polgármesteri véleménytôl függetlenül — jogi eljárás kérdése.

(m. j.)

Mircea Ionescu-Quintus liberális pártelnök kijelentette, hogy elfogadja a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) ajánlatát, és hajlandó ezzel megtárgyalni az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését. Quintus szerint ez a párbeszéd pártja koalíciós partneri viszonyát nem fogja befolyásolni.

A Nemzeti Liberális Pártot Adrian Nãstase RTDP-alelnök szólította fel a tárgyalásokra. Nãstase úgy vélte, a liberálisoknak azért kell az ellenzék érveit meghallgatniuk, mert a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt restitúciós törvénytervezete „valóságos ôrültség".

A liberális pártelnök szerint az ellenzékkel folytatott párbeszéd valóban hasznos lehet, ám pártja amúgy sem fog semmibe sem belemenni, amíg nem konzultál demokratikus konvenciós partnereivel.

Emil Constantinescu államfô aláírta a Gheorghe Lupu tábornok tartalékba helyezésére vonatkozó dekrétumot. A tábornokot a belügyminisztérium e célból kinevezett testülete a belsô szabályzatok súlyos megsértése miatt marasztalta el, és tartalékos állományba helyezését javasolta. A testület megállapította, hogy a tábornok nem szervezte meg megfelelôen a rendfenntartó erôk akcióit, nem biztosította a harci erôk megfelelô vezetését, és a legkritikusabb pillanatban elmenekült. Ezzel pedig a katonai becsület ellen is vétett, de cselekedetei révén, ezen túlmenôen, az országnak súlyos károkat okozott. A minisztériumi becsületbíróság Lupu tábornokot egyhangúlag bûnösnek találta, és leszerelését javasolta. A tábornok fellebbezett, de ezt Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter elutasította. Ezt a döntést erôsítette meg tulajdonképpen az államfô által vasárnap aláírt rendelet.

Talán soha nem volt múzeumi kiállításnak oly elsöprô sikere Kolozsváron, mint a február 16-án, az Erdélyi Történelmi Múzeum kincstárában megnyílt Aranyékszer- és -éremkiállításnak: a csak rendezett csoportokban látogatható kincstár meglátogatása érdekében a szervezôk kénytelen voltak elôjegyzési rendszert bevezetni.

— Már április elsô hetére is beteltek a „látogatási helyek" — mondja Szôke Annamária, a múzeum aligazgatója. — Hogy mivel magyarázható a rendkívüli érdeklôdés? Elôször is azzal, hogy az aranynak mindig megvolt a különleges vonzóereje: a történelem során nem egy birodalom omlott össze, és nem egy uralkodó halálát vagy bukását okozta ez a fém... A másik ok pedig az, hogy az emberek azt hiszik, idôszakos kiállításról van szó, és félnek, nehogy lekéssék a nagy látványosságot.

— Miért nem állították ki eddig soha a múzeum kincstárának legszebb darabjait?

— Az ok egyszerû. Nem tudtuk megoldani biztonságos kiállításukat. Most már a fegyveres ôrön kívül bonyolult riasztóberendezésekkel és különleges óvintézkedésekkel védjük a kiállított tárgyakat. Február 16-tól több mint kétezer arany- és ezüstérmet, valamint kb. ezer arany-ezüst ékszert csodálhatnak meg a látogatók. A legrégebbi kiállított ékszerek az eneolitikum korából származnak: két, nyakban hordott aranykabaláról-talizmánról van szó, amit Mojgrádon találtak. Több száz római és népvándorlás kori ékszer várja a látogatókat...

— A fejedelmi Erdély korából milyen ékszereket említene meg?

— Az alvinci XVI. századi kincset — aranydukátok és egy kincseszsákocska tartalma —, a küküllôvári kincs (Kendi Zsófia sírleletei) vagy például a Farkas utcai kripták XVII. századi aranyozott szíjcsatjai. A Kendi Zsófia-sírleletet különben külön idôszakos kiállításon is meg lehet majd tekinteni március 16-ától kezdôdôen.

— A Mátyás-szoborcsoportról leszakadt kard nem aranyból van, mégis nagyon sokan érdeklôdnek afelôl, mikor kerül helyére?

— Most már nyugodtan kijelenthetem — mondja az aligazgató, és az asztalán fekvô, talán Magyar Balázs lábáról leszakadt sarkantyúra, és más „szoborleszakadványokra" mutatva —, hogy heteken belül megkezdik a múzeum szakemberei a visszatételi munkálatokat. A költségeket a polgármesteri hivatal fogja majd megtéríteni. Eddig azért is nehéz volt lépni az ügyben, mert a szoborcsoport teljes egészét szerette volna felújítani a város, és ennek érdekében versenyt írt ki restauráló cégek számára. A nyertes cég viszont azóta sem jelentkezett... Így a múzeum munkatársai fogják a kardot, a sarkantyút és a zászlógombot visszatenni. Az általános felújítás viszont továbbra is várat magára.

Szabó Csaba

A csütörtök délutáni kolozsvári városi tanácsülésen Mikó Lôrinc RMDSZ-tanácsos arra kérte a városháza illetékeseit: elemezzék azt a lehetôséget, hogy egyes negyedekbe külön tanácsokat hozzanak létre. Szerinte a jelenlegi városi tanácsot meghaladja a temérdek munka, a kisebb ügyeket a negyedi tanácsokban lehetne elintézni.

Mikó Lôrinc lapunknak elmondta: — Legtöbb esetben több mint tizenöt napirendi pontot tûznek napirendre — mondta. — Ezenkívül egy-egy pontnak akár hat-tíz alpontja van. Számtalan esetben négy gyûlés alatt sem tudjuk megtárgyalni az egy ülésre való anyagot. Valaki kiszámolhatná, mennyibe kerülnek az egy ülésre 31 tanácsosnak és a polgármesteri hivatal illetékes igazgatóinak fénymásolt határozattervezetek, amelyeknek költségeit természetesen az adófizetôk pénzébôl fizetnek.

Az RMDSZ-tanácsos kifejtette: javaslata összhangban van a helyhatósági törvénnyel, ugyanis ennek 5. szakasza elôírja, hogy a helyhatóság munkáját kerületekben is meg lehet szervezni. Kolozsvárt is három alegységre lehetne osztani, ugyanúgy, ahogy ez Bukarestben történik. Az egyik talán a Monostor lenne. A rendes tanácsnak így több ideje lenne elmélyülni a felvetett kérdésekben, több idô jutna a kiszállásokra — mondta Mikó.

Stefan Dimitriu RTDP-s városi tanácsos szerint addig, ameddig a politikai nézeteltérések miatt a mostani tanács sem mûködik, nincs értelme a városnegyedekben létrehozott külön tanácsoknak. — Jelen pillanatban nincsenek meg a technikai feltételek. A helyhatóság költségvetése nagyon kicsi, alig tudjuk megoldani a felmerülô problémákat. Nem tanulmányoztam a kérdés törvényes hátterét — mondta Dimitriu.

Pálffy Károly, a Megyei Önkormányzati Tanács elnöke szerint Kolozsvár elég nagy ahhoz, hogy Mikó Lôrinc terve megvalósítható legyen. — Ha leválnak az olyan szatellitnegyedek, mint a Monostor és a Mãrãsti, akkor visszaállna Kolozsvár etnikai egyensúlya. Nyugaton leváltak a külvárosok. Példaként hozhatom fel a Párizs mellett levô Neully-t. Más országokban népszavazás során döntöttek a várostól való leválásra, sajnos, nálunk ez még nem lehetséges — mondta.

Kiss Olivér

Perec? Peretlek — jutott eszembe a hároméves Lacika vicce, amikor Unio utcai üzletében a Napopan, nônapra, egy drága pereccel lepett meg.

Mi tagadás, jobban perettem és szerettem is a kevésbé drágát. Annál is inkább, hogy most ezerért pontosan ugyanazt kapom, amit múlt héten még nyolcszázért ropogtathattam.

De hát a nônapi emelkedett hangulatban, ugyanbizony miért ne emelkedhetnének az árak is?

N. J.

ARANY-PROBLÉMÁK címmel Nyilasy Balázs, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének magyarországi vendégtanára tart elôadást szerdán, március 10-én, 18 órai kezdettel az EME Ion Ghica (Tamás András) utca 12. szám alatti székházában.

A WILDT JÓZSEF TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG szakmai és módszertani továbbképzôt szervez a Nyílt Társadalomért Alapítvány támogatásával matematikatanároknak. A foglalkozások háromhetente zajlanak hét végeken — három félév alatt összesen 160 óra —, a Báthory István Líceumban. Az elôadásokat bel- és külföldi egyetemi oktatók tartják, a rendezvényeket továbbképzôként elismerik. A részvétel ingyenes, de a helyek száma korlátozott. Az érdeklôdôk a szakmai és módszertani tevékenységükrôl szóló curriculum vitae-jüket az alábbi címre küldjék: Universitatea Babes–Bolyai, 3400 Cluj-Napoca, str. Kogãlniceanu nr. 1., Facultatea de Matematicã, Catedra de Ecuatii Diferentiale, András Szilárd.

AZ EMKE KOLOZS MEGYEI SZERVEZETE toborzó közgyûlést tart március 12-én, du. 5 órakor, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu 5.). Szeretettel várnak minden jelenlegi és eljövendô EMKE-tagot. A részvételi szándékot kérik, jelezzék március 10-ig a 064/430-819-es telefonszámon.

A HÓSTÁTI GAZDAKÖR ÉS A BIOTERRA EGYESÜLET közös szervezésében csütörtökön, március 11-én, du. 5 órától az Arad utcai református templom tanácstermében svájci vendégek tartanak elôadást idôszerû zöldségtermesztési tudnivalókról.

— A rádióban azt is kell fordítani, hogy Szabó Gabriella?

— Azt csak megfordítani kell: Gabriela Szabó.

-fi

• Csempészéssel vádolják Szabó Jánost (26) a bethleni Apollo Alapítvány elnökét és Ioan Constantin Popát (20), a tordai Sticla szakiskolacsoport tanulóját.

A megyei rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztályának vizsgálata arra derített fényt, hogy tavaly októberben, Hollandiából, Popa 1986-os gyártmányú Volkswagen Golfot vásárolt, amit azonban az érvényben levô rendelkezések értelmében nem tudott forgalomba íratni.

Kétezerötszáz márka fejében, hamis adománylevél segítségével, Szabó az alapítványra íratta a személygépkocsit. Ily módon az államkassza a vámilletéktôl, azaz 32 millió lejes bevételtôl esett el.

• Csalással, hamisítással és hamisított okirat tudatos felhasználásával vádolják a bukaresti Kis Prodexim és Kis Distribution Group társtulajdonosait. Cristian Renato Stanciu (31) és Gheorghe Spânu (32) 1996. május 14-én szerzôdést kötött a kolozsvári székhelyû Iréne Cosmetics Kft.-vel, de az okmányon hamis címet tüntetett fel. A szerzôdés alapján a két fôvárosi vállalkozó több mint egymilliárd lej értékben vásárolt fel árut üzleti partnerétôl, akinek egy ideig fizetgette is a részleteket. Ez év februárjában több pénz nem érkezett a bukarestiektôl, akik végül Iréneék felszólítására 30 millió lej kifizetése felôl rendelkeztek. A csekkeknek azonban nem volt fedezete, s a rendôri vizsgálat közel 496 millió lejes, egyelôre megtérületlen kárral vette jegyzôkönyvbe a fôvárosiak „ténykedését".

Stanciu és Spânu Buzãu megyében és Bukarestben is ügyeskedett, s mert eddig sikeresen futnak a felelôsségrevonás elôl, országosan körözik ôket.

• Fedezet nélküli csekkel fizetett a Neamt megyei Girovból származó Marius Gârbã (27) is. A városi rendôrségen összeállított vádiratban az áll, hogy a középfokú végzettséggel rendelkezô, büntetlen elôéletû fiatalember 4,5 millió lej értékben „vásárolt" a kolozsvári Pro Media, illetve Marco Polo Kft.-tôl, ahol hamarosan rájöttek, hogy pénzt nem remélhetnek.

Gârbãt a fôvárosi rendôrségen tartják vizsgálati fogságban, hiszen hasonló bûncselekményeket Bukarestben is elkövetett.

• Leleményes üzletembert vizsgálnak a megyei és városi rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekre szakosodott tisztjei. A kolozsvári Nord Oil Impex Kft. felsôfokú végzettséggel rendelkezô, büntetlen elôéletû tulajdonosa, Szabó Mihály József (54) a Iasi megyei Hârlãuban mûködô Labirint Kft. tulajdonosával, Petru Bugával szövetkezve találta ki a „nagy bizniszt". Több mint 4,8 millió kiló M-típusú, finomításra váró kôolajterméket vásárolt fel a Petrobrazitól, a szatmárnémeti Iulia Bosctól és a ploiesti-i Aranda Kft.-tôl, s az egész mennyiséget elraktározta. Cége és a Labirint nevében rendelkezve az értékesítés felôl, több számlát állított ki nem létezô, kínai név alatt futó fôvárosi cégeknek. Bukarestbôl biankó számlákat vásárolt, amelyek segítségével a „kínaiaktól" — igaz, csak papíron — immár gázolaj formában, drágábban vásárolta vissza az üzemanyagot! Ily módon mesterségesen fölsrófolta cége költségeit, s ezáltal közel 1,65 milliárd lejjel károsította meg az államkasszát.

A felelôsségrevonás elôl Magyarországra, majd Németországba menekült, de tavaly februárban visszatért Romániába. Kórházba utaltatta magát, s az orvosi szakvéleménytôl a börtönbüntetés letöltésére való alkalmatlanságának hivatalos elismerését remélte. Ez nem jött össze, így adócsalás, alkalmazott által elkövetett közokirathamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása miatt került 30 napra elôzetes letartóztatásba.

(turós)

Bemutatónak vehetjük Gustav Mahler: VII. szimfóniájának mûsorra tûzését a filharmónia elsô tavaszi, március 5-i hangversenyén. Játszotta-e valaha a zenekar, nem tudunk róla, de hogy az utolsó tíz évben nem játszották, az biztos.

Mahler a XX. század elsô öt éve alatt írta meg a 5., 6. és 7. szimfóniáját. Már hírneves zeneszerzô és karmester, több éven át a budapesti Operaház, majd a bécsi udvari opera karmester-igazgatója volt, a fiatal Alma Schindler férje.

Az 1908-i prágai bemuató elôtt Mahler úgy nyilatkozott, hogy a VII. legjobb eddigi szimfóniája. Igaz, azt is mondta, hogy a mû vidám karakterû, amivel kevésbé érthet egyet a szimfónia hallgatója, hisz az öttételes mû, melynek két tétele az Éji zene megjelölést viseli, és csak középsô tétele Scherzo, inkább befelé forduló, filozofikus mû, különösen annak elsô tétele. Az akkori bemutatón a prágai zenekart 100 tagúra kibôvítették. A szimfónia sok ütôhangszert használ, de Andante amoroso tételében gitár, mandolin is van, a kürtöt a szokottnál nagyobb mértékben szólisztikusan szerepelteti. Egyébként e negyedik tétel a szimfónia leginspiráltabb zenéje.

A zenekritika próbálta különbözô elnevezésekkel jelölni a szimfóniát, mint például romantikus, de egyik elnevezés sem talál a szimfónia egészére, melyben a két Éji zene intermezzóként is felfogható.

Camil Marinescu karmester, aki jelenleg a fôvárosban és Iasi-ban mûködik, alapos próbákkal készítette elô a mû elôadását, kedvenc zeneszerzôjeként jelölve meg Mahlert, így a produkció igazi szívügye volt.

A szimfónia nagy feladatot ró elôadóira, talán ezt éreztük egy-egy rézfúvós szólórészletén, a mû elején, de aztán kellôen „bemelegedve" egyre javult a teljesítmény, legyen az a hegedû-, viola-, cselló-, kürt- vagy éppen mandolin-szóló (Botár Gerô váltott át hegedûrôl erre a hangszerre). Sajnos, hiába helyezte a karmester a gitárt a proszcénium páholyba, csak a IV. tétel három befejezô hangjában hallottuk.

Camil Marinescu érett elképzeléssel vezényelte a karmesteri szempontból is nagyon nehéz mûvet, kompromisszum nélkül valósította meg a szimfónia gyors tételeit, de a mahleri pesszimista tépelôdést kifejezô részleteket is.

Mahler szimfóniának elôadása mindig zenei esemény, és az volt ez alkalommal is. Még akkor is, ha nem sorolhatjuk e szimfóniát a szerzô leginspiráltabb mûvei közé.

Morvay István

Illusztris elôdök példamutatásának folytatására vállalkozott a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó agilis igazgatója, Beke Sándor, amikor a múlt év végén egyszerre két figyelemébresztôen szép, színes címlapú*, gyermekverseket (és rövidprózát) tartalmazó könyvecskét jelentetett meg. Mintha maga is régi Cimbora-unoka lett volna hajdanán, úgy hangolódott rá a legendás hírû kisbaconi mesemondó, Benedek Elek alapállására. Pedig legfennebb déd- vagy ükunoka lehetne, hiszen éppen 102 évvel késôbb született, mint Elek apó. De lám, a „leckét" jól megtanulta: elôbb csak hét kiválasztott karácsonyi verset, illetve kisprózát ad a kicsinyek kezébe a klasszikus és a kortárs magyar irodalom neves szerzôinek tolmácsolásában, utóbb már a saját jól csengô versikéivel invitálja a Déli-sarkra olvasóit, két kisfiának — Olivérnek és Tamásnak —, dedikálva, de általuk minden rendû és rangú hazai óvodást és kisiskolást is felszólítva a képzeletbeli utazásra. És milyen szerencsésen választotta meg a grafikusmûvészt is! Mert a közismerten jó humorú, finom karikírozó rajzoló, a Gyergyószentmiklóson élô Karancsi Sándor fekete-fehér ábráit úgy rajzolta meg, hogy valósággal felkínálkoznak a kicsiny olvasók számára: vedd elô a színes ceruzákat, fessél ki! Sôt, az elsô-hátsó színes borítók példát is mutatnak: íme, így kell kiszínezni a rajzokat.

Bizonyára sok gyermeknek szerzett örömet, amikor a karácsonyfa alól elôkerültek ezek a szépen csilingelô verseket tartalmazó, aktív együttalkotásra serkentô, hangulatos könyvecskék. Úgy véljük, jó érzékkel szolgálnak nemes ügyet a kiadó és munkatársai, amikor a legzsengébb korosztály szellemi szükségletét is szem elôtt tartva mûködtetik a könyv- és folyóiratkiadó vállalatot.
* Megszólal az aranycsengô; Hajóval a Déli-sarkon, 1998

Gábor Dénes

„Káprázat csupán egy vízbe ölt ország
égre nézô nyitott szemében"
(Lászlóffy Aladár: A Seregek Ura)

Különleges karmesteri szerepet vállalt (f)el Lászlóffy Aladár e regény* megírásakor: a múlt két zenekarát próbálta egy idôben — kísérlet-káprázatképpen — vezényelni. Az egyik zenekar felôl a Gyermekkor néhol rendkívüli erôvel feltörô univerzális emlékfoszlányai érkeznek a szerzôhöz, míg a másik az 1848-as forradalom hol diadalittas, hol gyászindulóit fújja. Az elôbbi a költô szûkebb hazája, Aranyosszék lírai vallomássorozatának nosztalgikus hangjait hozza, az utóbbi viszont már a tudás (fôleg a történelmi tárgyi tudás) kábítószerére rászokott intellektus csiszolt dallamait: a kollektív emlékfoszlányokat.

Nem lehetett könnyû a két zenekart összhangba hozni.

***

A Seregek Ura nem egy magányos szépirodalmi alkotás: része, láncszeme történelmi tárgyú regényeink egymásba kapaszkodó, egymás cselekményét kiegészítô — más fényben láttató — sorozatának. A regény elsô fejezetének gyerekpárbaja és egyik visszatérô képe („Tomori a sásban") például Gulácsy Fekete vôlegények címû regényét, a harmadik fejezet „Besenyô — Tevel beke" motívuma Herczeg Ferenc Pogányok címû kisregényének különös hangulattöredékét ébreszti fel azokban, akik történelmi regényeinket Eötvös József Magyarország 1514-benétôl Lászlóffy Aladár A Seregek Ura címû kötetéig egyetlen több tízezer oldalas mamutregény önálló fejezeteinek tekintik.

Hogyan illeszkedik be A Seregek Ura e regényláncba? Hogyan közelít, hogyan celebrálja Lászlóffy Aladár a történelmet? Felületes olvasásra úgy tûnik, hagyományosan: egy régi(es) aranyosszéki kisnemesi család — a Görgényiek — három nemzedékének (a nagyapa, Görgényi Károly óbesternek, az apa, Görgényi Dénesnek, valamint a két fiúunokának — Erazmusznak és Csanádnak ) története által.

A regény „cselekményét" a következôképpen lehetne felvázolni. A két fôszereplô: az 1823-ban született Erazmusz és a néhány évvel kisebb Csanád — gyerekkorára olyan szellemi óriások voltak nagy hatással, mint például a gerendi Kemény József gróf, vagy a Tordán gyakorta megforduló Wesselényi Miklós báró. A két gyerek hamar megkapta azt a bizonyos lökést, amelyekkel a kamaszokat szokás az élet nagy állomásainak váltói elôtt jobbra vagy balra irányítani: a családi hagyományok, a közügyek iránti rendkívüli érdeklôdésük hamar megpecsételte sorsukat: viszonylag éretten (Erazmusz túléretten) néztek így farkasszemet az elôttük körvonalazódó, érlelôdô 1848-as évvel. Nem könnyû eligazodniuk e forradalmi év útvesztôiben: apjuk másképpen látja Magyarország jövôjét, mint a lázongó ifjúság. („Ott maradok, ahonnan a hatalom, az udvar, az osztrák oldalról becsapódó bombák hatását mérsékelni lehet, s a ti nagyszájú hôsködéseteket, mely végeredményben csak Kossuthék politikáját utánzó kis helyi bajkeverés, némileg visszafogni. Igenis: az arany középutat keresem — válaszolt magában Görgényi Dénes.")

A harmadik fejezetben (Ólom és álom) felgyorsul a regény: az 1848-as év tordai eseményei (a forradalom tordai kitörésének rövidfilmje) átdübörgi (át-lódobogja) az elsô két fejezet lírájának csendes szívhangjait. A két testvér sorsa sejthetô: mindketten beállnak honvédnak.

A harmadik fejezettôl új szálat szô regényébe a szerzô: az 1848-as forradalom eseményeinek sajátos summáját. Az események gyorsan peregnek; itt-ott egy gyôztes roham, egy vereség, sebesülés, börtön — fel-felvilan Aulich, Klapka, Kossuth, Görgey majd Erazmusz és Csanád arca, s már gyászba is borul a harmadik fejezet: „Török Ignác következik, azután Lahner, majd Knezich. Ekkor Leiningen fél térdre ereszkedik, és kis ezüstceruzájával pár sort írt egy névjegynyi lapocskára. »Négyen már függnek elôttem. Mindennek vége, drága!«"

Az aradi kivégzés után a regényt újra az otthonos lírai köntösbe bújtatja a szerzô, majd megkezdi a nagy Kísérletet: idôtlenné, káprázattá hangolni azokat a történéseket — kollektív (univerzális) emlékfoszlányokat —, amelyeket eddig „cselekménynek" vélt az olvasó. Nem volt könnyû a feladat: a filmkockaszerû felelevenítés ilyetén jó segítôtárs volt a túl erôsen meghúzott cselekmény-körvonalak és cselekményszálak satírozásában. A könyvben a Kísérlet által keltett feszültség csak az utolsó oldalakon oldódik végkifejletté, amikor Csanád osztrák katonai ruhában pompázik a harasztosi templomban, és „nem tudni miért, épp ma hajnalban jutott eszébe szegény testvérbátyja, aki még gyermekkorában elhalt torokgyíkban. Erazmusznak hívták."

Erazmusz — a megszeretett fôszereplô — tehát nem létezik, azaz nem e világból való... Csak káprázat. (A történelemben jártasabb olvasó számára külön izgalom felfedezni, mikor válik a cselekmény „cselekménnyé", azaz káprázattá.) Kétségtelen: különös regényt tett le az asztalunkra Lászlóffy Aladár. (Veress Zoltán találóan írja a könyv elôszavában: „...A Seregek Ura, amelyet az olvasó épp most a kezében tart, e sorok írójának véleménye szerint egyike lesz a tárgyban, témakörben klasszikus rangra emelkedô mûveknek — elsôsorban éppen a viszonyulás egyéni rendkívülisége következtében.") Minden valószínûség szerint sokan és sokféleképpen fogják majd az idô múlásával megközelíteni, értelmezni e szépirodalmi alkotást; Veress Zoltán például azt írja, a szerzô Erazmuszban és társaiban „saját magát, családtagjait, szerelmeit, barátait" írta meg. Aki ilyen útravalóval indul meg a regény ösvényein, az biztos mást fog meglátni a könyvben, mint jelen sorok szerzôje.

***

Két egymásba mosódó világ, emlékfoszlányok kettôs zenekara, egyetlen karmester — káprázat. Ezek lennének e különleges hangulatú és végkicsengésû regény kulcsai.

Általuk válik az erdélyi káprázat egyedivé, maradandóvá — idôtlenné.
* Lászlóffy Aladár: A Seregek Ura (Erdélyi káprázat), Erdélyi Könyv Egylet — Stockholm, 1998.

Szabó Csaba

— Róma nyilatkozott, az ügy lezárult.

Róma pedig még nem nyilatkozott! Nem az az irányadó tehát, hogy mit írnak a román lapok, vagy a legfelsôbb román politikai körök hogyan vitatkoznak a pápalátogatásról, hanem az, hogy: Mit határoz a Vatikán?! Ki hitte volna, hogy a pontifex maximus vallásos jellegû, tehát pasztorációs célú látogatásából is sikerül politikát tajkolni Romániában?... A római egyház nem kizárólag fôpapokból áll, hanem belôlünk is, a hívek millióiból. És nem csupán a katolikusok, hanem Erdély kereszténysége várja a pápát. Hogy létezik az, hogy Ioan Robu bukaresti érsek mellett nincs ott, abban a szervezô bizottságban dr. Jakubini György gyulafehérvári érsekünk is? Rangban nincs különbség, csak nemzetiségben... Ez a „szépséghiba" lenne fontos és nem a krisztusi szeretet?! Megkeseredik a lélek, hogy egyáltalán vita tárgyát képezi a szentatya romániai útja... Hol van tehát a sokat hangoztatott ökuménia? Hol van a „keresztény egységre törekvés" gondolata? Miért kell ortodox–katolikus udvariaskodó politikai párbeszéddé degradálni a fôpásztor evangelizálásra szánt ittlétét? A római katolikus és görög katolikus, unitárius és lutheránus papság mellett, bizony mi, a hívek is célpontjai voltunk a kommunista érában a szekuritáté üldözéseinek. Meghurcoltak, de nem adtuk fel a Rómához való hûségünket. Hónapokon át jártunk a Traian útra a „szekus-központba", ahol a kérdezgetések és fenyegetések lelki nyomását éltük át. Reszkettünk a fekete dubától, mely hol itt, hol ott szedte össze éjszakánként az ártatlan embereket, és hurcolták börtönbe ôket. A Szentszék nagyon is jól tudja mindezt, hiszen fôpapjaink írásban és szóban pontosan értesítették a romániai állapotokról. Lehetséges volna mégis, hogy egy esetleges ortodox döntés miatt a Rómához való hûségért alaposan megpróbált erdélyi kereszténység, az a tíz egyházmegye ne láthassa meg legfôbb pásztorát? Lehetetlen. De ha mégis úgy lenne, akkor ez jobban fájna, mint a kommunisták által okozott gyötrelmek. A Vatikán azt fog tenni, amit legjobbnak lát majd, de a katolikusság és a görög katolikusok fájdalmas csalódását senki sem tilthatja meg nekünk. A görög katolikusok vallását „törölték" egy tollvonással, a Marianumból és a többi zárdákból egyik napról a másikra kiûzték a nôvéreket, a civil tanügyiek, hitük miatt, állástalanokká váltak. Könyveket lehet írni arról, hogy milyen módon végezték ki a szamosújvári temetôben nyugvó görög katolikus püspököket is... Mindezekrôl tud a szentatya, és azt is tudja biztosan, hogy jelenlétével az elszenvedett kínokért gyógyírt hozna a lelkekbe... Mi nem megyünk fel Bukarestbe, de végtelenül várjuk, hogy Róma jöjjön el végre hozzánk is. Milliók egyöntetû vágyával pedig számolnia kell úgy a Vatikánnak, mint Bukarestnek. Balázsfalva és Csíksomlyó várja II. János Pál pápát!

Plesa Vass Magda

A zöldség- és gyümölcsfelhozatal szem s szájnak ingere: festeni sem lehetne szebbet, a választék pedig minden igényt kielégít. Természetesen a pénzes emberek igényét. Török, olasz, spanyol áru mindenhol, még az ôshonos hazai termék, az alma is törökhonból származik. Nagybani zöldség- és gyümölcsforgalmazóknak állítólag mindennél jobb üzlet lett a masszív behozatal, annak ellenére, hogy számos termékre — úgymond a hazai termelôk védelme érdekében — 15–45 százalékos behozatali vámot rendeltek el. A vám azonban nem akadály. Kolozsvár ellátására egyetlen nagybani importôr hetente 4–5, 20 tonnás kamion spanyol árut hoz az országba: spenót, brokkoli, vinetta, karfiol, saláta, retek, paradicsom, paprika, uborka, gomba stb. jön az Ibériai-félszigetrôl, rendszerint kis mezôgazdasági szövetekezetektôl. Holland termelôk küldik a vágott virágot...

Kérdem a kereskedôket, miért nem próbálnak hazai termelôktôl is vásárolni, hiszen ez a mai helyzet enyhén szólva abszurd? Válaszként széttárják karjukat: honnan, kitôl és milyen áron lehet beszerezni ilyenkor zöldséget, gyümölcsöt? Igaz ugyan, hogy az országban még maradt néhány üvegház, de primôrtermesztéssel ma már senki nem foglalkozik. A vágott virágot is olyan áron lehet idehaza megvásárolni, hogy olcsóbb a tengelyköltséggel és vámmal együtt Kolozsvárra érkezô holland szekfû. Az egykoron több tízezer tonnás, Kolozsvár környéki almatermés szintén a múlté. Ami télire marad az állami tárolókban, félig rothadt, vagy olyan apró, hogy munkájára valamit is adó kereskedô nem vásárol belôle.

A mezôgazdasági nagyüzemek felszámolásával, úgy tûnik, nyoma vész a fólia- és üvegházak sok ezer tonnás évi hozamának, eltûnik mindaz, amibôl télvíz idején alig egy-két évtizeddel ezelôtt nemcsak idehaza, hanem külföldön is jó pénzt csinált egy-egy tsz vagy állami gazdaság. A hazai piacokat minden szinten elárasztó élelmiszer a nemzetközi szerzôdések szerint is jórészt megengedett védôvámok ellenére jelzi: maholnap nincs piacra termelô mezôgazdaságunk. A gazdák aprócska parcelláikon saját zsírjukban sülnek meg, a nagyvárosok piacait pedig hamarosan a külföldi importáru fogja dominálni, szertefoszlatva a falu munkaerôfoglalkoztató mítoszát. Amely azért is mítosz, mert a fejlett mezôgazdasággal rendelkezô országokban az aktív munkaerônek legfennebb 5–10 százaléka él meg a mezôgazdaságból, szemben a hazai, 30 százalékosnál nagyobb aránynál. Ami távolról sem azt jelenti, hogy e több millió ember idehaza a földbôl élne meg.

A határokat lezárni nem lehet, életképes agrárpolitika nélkül pedig halódó mezôgazdaságunk nem tudja fölvenni a versenyt a jó minôségû és a hazai önköltségi árakhoz képest olcsóbb külföldi árudömpinggel. A beáramló zöldség- és gyümölcsfelhozatalt védôvámrendszerekkel megakadályozni nem lehet, ha az állampolitika nem a kifizetôdô agrárágazat létrehozása felé tendál. Ami nem feltétlenül költségvetési erôforrások feletti támogatást jelent, hanem olyan agrártörvények sürgôs elfogadását, amelyek szabályozni tudnák a termelést, és mindenekelôtt optimális birtoknagyságok kialakítását tennék lehetôvé. A legtöbb faluban ugyanis már rég nem a mezôgéphiány a gond, hanem az apró parcellák miatti megfizethetetlen szolgáltatói árak. A mezôgazdaság több mint 60 százalékát kitevô kisparcellás rendszerrel piacra termelni nem lehet, nem érdemes. Amíg ezt a gazdák és az illetékesek nem értik meg, és nem tesznek a változás érdekében, addig a holland, spanyol, török, görög és mindennemû más ország gazdáinak a román piac paradicsomi felvevôhelyet jelent.

Makkay József

Ion Iliescu korábbi államfô, Petre Roman, a szenátus mai elnöke és más román politikusok szovjet ügynökök voltak, az 1989. decemberi fordulat pedig a KGB által szervezett államcsíny volt — állítják egykori román kémfônökök.

A tíz éve megdöntött Ceausescu-rendszer állambiztonsági szervezetének két volt tábornoka, Ion Mihai Pacepa tábornok, az egykori román külföldi hírszerzés vezetôje, valamint Neagu Cosma tábornok, aki a diktatúra kémelhárításában töltött be vezetô tisztséget, azzal vádolt meg több román vezetô politikust, hogy a Szekuritáté, illetve a KGB ügynökei voltak.

Neagu Cosma, volt Szekuritáté-tábornok a bukaresti National címû napilap hétfôi számának adott nyilatkozatában azt állította, hogy a jelenlegi román politikai vezetés második számú közméltóságának számító Petre Roman, a Szekuritáté ügynöke volt, akit annak idején pontosan meghatározott feladatokkal küldtek tanulni Franciaországba. Az interjúban az is olvasható, hogy Romant ezen túlmenôen azért küldték külföldre, „hogy elszakítsák a diktátor-házaspár lányától", Zoe Ceausescutól, akivel a szenátus mai elnökének fiatalkorában, Cozma szerint, viszonya volt, mert állítólag így akart bekerülni a Ceausescu-családba.

Petre Roman kijelentette: rágalmazási pert kezdeményez Neagu Cozma ellen.

Programegyeztetési feszültségek léptek fel II. János Pál pápa májusra tervezett romániai látogatásával kapcsolatban — derült ki a román patriárchia hétfôi közleményébôl.

A román ortodox egyház vezetésének mostani bejelentése szerint a pápalátogatás helye és idôpontja ügyében ez év január l5-én született megállapodás a szentatya különmegbízottja és a román patriárchia között, s ennek alapján küldték el Bukarestbôl a pápának szóló hivatalos meghívást.

„Ilyen körülmények között — áll a hétfôi közleményben — érthetetlen és meglepô, hogy a román ortodox egyház, amely hû maradt az eredeti megállapodáshoz, most nyomásnak és igazságtalan szemrehányásoknak van kitéve, miszerint korlátozni kívánja a pápa látogatásának színhelyét és idejét. Mindez máris feszült légkört teremtett, ami alapvetôen eltér attól, amilyen körülmények között a pápa látogatásának le kellene zajlania."

A közlemény rámutatott: „az ökumenikus és testvéri légkörben kívánatos pápalátogás esetleges sikertelenségéért" a felelôsség azokat terheli, akik rontják a két egyház közötti kapcsolatokat.

Hét végén, Csíksomlyón a Székelyföld szellemi központjában tartotta rendes kongresszusát a Reform Tömörülés RMDSZ-platform. Az alig 50 aktív taggal, nyilatkozataik szerint azonban ennél sokkal több szimpatizánsal mûködô nemzeti szabadelvû platform az RMDSZ-en belül az önálló magyar érdekeken alapuló politizálásnak a keresztény és nemzeti liberális értékek mentén való elôsegítését tûzte ki célul.

A kétnapos ülésszak tagfelvétellel kezdôdött. Módosították az RT szabályzatát, megvitatták és kidolgozták a platform cselekvési programját, az RMDSZ alapszabályzatára és programjára vonatkozó módosító javaslatokat, kijelölték a régiókban mûködô kezdeményezô csoportok vezetôit, illetve a különbözô szakmai kabinetek feladatkörét, a platform SZKT-küldöttét, az RT kongresszusi delegációját, végül pedig tisztújítást tartottak. Az RT újraválasztott elnöke Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök, alelnökök: Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselô, Tamás Sándor Kovászna megyei képviselô, Mátis Jenô Kolozs megyei képviselô, Bencze Tibor vállalkozó, Papp Elôd csíkszeredai városi tanácsos, Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester.

Az RT kongresszusa, amely különben — Romániában elôször — Interneten is követhetô volt, a platform koordinációs bizottságát bízta meg annak eldöntésére, hogy állíttasson-e önálló szövetségi elnökjelölt az RMDSZ májusi kongresszusán, vagy sem? A RT ugyanakkor javasolni fogja, hogy ne a kongresszus válassza meg a szövetségi elnököt, hanem a belsô választásokkal létrejövô SZKT-t illesse meg ez a jog.

Meghívott vendégként eljött Tirtsch Tamás, a FIDESZ-MPP országgyûlési képviselôje, a párt budapesti elnöke, aki Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét adta át. Jelen volt még Dési Zoltán, Hargita megye prefektusa, az SZKT elnöke, Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök, Kincses Elôd Maros megyei RMDSZ- elnök, Bíró Albin, Csíkszereda alpolgármestere, területi RMDSZ-elnök, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke. Személyesen nem vehetett részt, de üdvözölte a kongresszust Markó Béla szövetségi elnök, Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Német Zsolt magyar külügyi politikai államtitkár, Szájer József, a FIDESZ-MPP országgyûlési frakcióvezetôje és Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök.

A kongresszust követô sajtóértekezleten elhangzott: az RT elsôsorban azt rója fel az RMDSZ jelenlegi vezetôségének, hogy a döntéshozatal súlypontja Erdélybôl átkerült Bukarestbe, ezért a platform a Kolozsvár központtal mûködô Ügyvezetô Elnökség szerepének a megnövelését sürgeti.

Az RT élénken bírálta az RMDSZ kormányzati tevékenységét, amelynek hatékonysága kívánnivalót hagy maga után. Amint az a kongresszusi zárónyilatkozatban is megfogalmazódott: Az RT célja, hogy a nyelvi igényeken túl az RMDSZ programjába foglalt autonómiakoncepciót gyakorlatba ültessék. Elengedhetetlennek tartják ugyanakkor a határon túli magyar nemzetrészek tagjai számára az anyaországban egy különleges jogi státus megteremtését, a schengeni határok átjárhatóságát.

Új típusú párbeszéd beindítását szorgalmazzák a többségi nemzettel: jóllehet a politikai pártok közül partnerként továbbra is a jelenlegi kormánypártok jöhetnek számításba, a velük valók tárgyalások során pontosan, mindenféle önámítás nélkül fel kell térképezni, melyek azok a problémák, amelyekben egyetértés van, illetve azokat, amelyekben nem lehet együttmûködni. Véleményük szerint elsôsorban az erdélyi románokra, mindenekelôtt pedig a román fiatalokra, önkormányzati képviselôkre kellene — és egyes jelek szerint lehet is — számítani.

Az RT szorgalmazza a magyar kulturális önkormányzat, ezen belül az önálló magyar egyetemi hálózat megteremtését, az erdôk és termôföldek, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatását, az ifjúság sajátos érdekeinek és értékeinek megjelenítését. Indítványozzák, hogy a mindenkori magyar kormány külön stratégia kidolgozásával támogassa a moldvai csángómagyar közösséget, továbbá javasolják a családközpontúságnak az RMDSZ-programban való hangsúlyos megjelenítését.

Az RT állásforglalást bocsátott ki az igazságszolgáltatás újabb magyarellenes döntései ellen, lásd az Agache-pert, a csereháti ingatlan végnélküli herce-hurcáját, a Kolumbán Gábor, valamint a csernátoni RMDSZ-fórum ügyében megnyilvánult ügyészségi-bírói magatartást.

SZ. K.

Szombaton, március 6-án Pozsonyban ünnepelte megalakulásának 5. évfordulóját a felvidéki magyarság legnagyobb közmûvelôdési egyesülete, a CSEMADOK. Az ünnepségen jelen voltak Magyarország és Szlovákia mûvelôdési miniszterei és más parlamenti, valamint kormányzati képviselôk.

A Magyarok Világszövetségét Patrubány Miklós elnökhelyettes képviselte, aki a maga és a Világszövetség Erdélyi Társasága nevében rendhagyó ajándékkal lepte meg a felvidéki magyarságot. A CSEMADOK, a Magyar Koalíció Pártja és a Biblioteca Hungarica részére átadta Fadrusz János azon leveleinek a másolatát, amelyeket a kolozsvári Mátyás-szobor megalkotója írt 1894–1903 között a kincses város akkori helyettes polgármesteréhez.

Üdvözlô beszédében Patrubány Miklós ismertette a levelek történetét és Fadrusz János kolozsvári kapcsolatait: „Amikor öt évvel ezelôtt halálra szánt emberek élô lánca óvta Kolozsvár ékét — Mátyás király szobrát — a féktelen magyarellenesség indulatától, elhatároztam, hogy közrebocsátom azt a különös levélgyûjteményt, melynek másolatát — családi hagyatékként —féltve ôriztem. A szobor felállítását ükapám, Albach Géza, Kolozsvár akkori polgármestere kezdeményezte, és ô is lett a szoborbizottság elnöke. Dédapám pedig, Fekete Nagy Béla, Kolozsvár késôbbi helyettes polgármestere, a szoborbizottság jegyzôje volt. Hozzá írta Fadrusz János, a Mátyás-szobor megalkotója, mintegy harminc levelét, melyek hiteles képet rajzolnak korról, mûvészetrôl és mûrôl."

Szombat óta a teljes levélgyûjtemény a legméltóbb helyen, Pozsonyban, Fadrusz János szülôvárosában áll a nyilvánosság, a kutatók és az érdeklôdôk, a felvidéki magyar nemzeti közösség szellemi örökségét ápoló és a közösség jövôjét alakító köztestületek rendelkezésére.

„Amint a szentté avatott vértanú, Pongrácz István élete fénylô ívet húz Gyulafehérvár melletti szülôfaluja és mártíriumának színhelye — Kassa — közé, úgy köti össze Fadrusz János mûvészete lerombolhatatlan szellemi híddal Felvidék és Erdély fôvárosát, Pozsonyt és Kolozsvárt" — zárta szavait Patrubány Miklós.

Tegnap ünnepélyes keretek között felavatták a Boldog Gyerekek Nevelési Központ új székhelyét, a Györgyfalvi negyedi Plugarilor utcában.

A skóciai, németországi, belgiumi, amerikai egyesült államokbeli segítséggel felépített csodaépület fô programját egyelôre az óvodáskorú gyermekekkel való foglalkozás képezi, modern pedagógiai módszerek által, melyeknek célja fôként az önbizalom és a pozitív gondolkodásmód kifejlesztése. Hetvenkét kisgyerek tanul és játszik a zöld, sárga és piros almák — azaz nagy-, kis- és közép- — csoportban, valamint iskolára való felkészítô évben. A kétnyelvû (angol–román) óvodai nevelés mellett 7–14 éves iskolások számára tartanak délutáni foglalkozásokat — zene, aerobik, informatika, angol és német nyelvtanfolyam. Ugyanakkor a szülôket is aktívan bevonják gyermekeik nevelésébe és az óvoda, illetve délutáni foglalkozások légkörébe. A szülôk számára is szerveznek tanfolyamokat, elôadásokat. Sôt, még a saját — egytôl egyig szakképzett emberekbôl álló — személyzetet is állandóan képezik.

Az óvodai nevelés a gyerekek családjai részérôl 490 ezer lejes havi hozzájárulást kíván. A Boldog Gyerekek Alapítvány a jövôben iskolai oktatás szervezésére készül.

Az avatóünnepségen részt vett Ioan Sãsãrman fôtanfelügyelô, Buchwald Péter alprefektus, Carl Siebentritt másodtitkár, az Amerikai Egyesült Államok kolozsvári tájékoztató irodájának vezetôje, valamint külföldi vendégek és szülôk.

Kerekes Edit

Tisztújító közgyûlést tartott pénteken, március 5-én az RMDSZ aranyosgyéresi szervezete. A megye egyik legnagyobb RMDSZ-szervezetét 40 küldött képviselte. Kolozsvárról eljött az RMDSZ nemrég megválasztott új megyei elnöke, Kónya-Hamar Sándor és Bitay Levente alelnök is.

Péter Károly elnöki beszámolója után ifj. Bene András a pénzügyi ellenôrzô bizottság jelentését ismertette, majd Deák József városi tanácsos számolt be a megyei jogú város két RMDSZ-es tanácstagjának tevékenységérôl és vázolta Aranyosgyéres városfejlesztési terveit.

A számos felszólaló, többek között, a helyi oktatási gondokról, az ingázó tanulók meg nem térített bérleti gondjairól beszéltek, de a Sodronyipari Rt. helyzete is terítékre került, hiszen ez igen komolyan foglalkoztatja a helyi alkalmazottakat. Többen felvetették az RMDSZ-en belüli nézeteltérések nyilvánosság elôtti tárgyalásának gondját. A felmerült kérdésekre, véleményekre az RMDSZ megyei elnöke, Kónya-Hamar Sándor képviselô kimerítô részletességgel válaszolt. Ugyanakkor nagyra értékelte az aranyosgyéresi RMDSZ-szervezet többéves tevékenységét, reményét fejezve ki, hogy az elkövetkezô két évben is gyümölcsözô kapcsolat alakul ki a megyei és a helyi szervezet között.

A tisztújítás során a közgyûlés 11 tagú új választmányt szavazott meg. A választmány Péter Károly ny. tanítót választotta újra az elnöki tisztségbe. Az elnök székfoglalójában elmondotta: az a tény, hogy az új választmányban sok a fiatal, és három nôi tagja is van, sokkal eredményesebb munkát biztosít.

Schmidt Jenô

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]