1999. november 4.
(XI. évfolyam, 258. szám)

Iliescut támogatásáról biztosította a Romák Pártja

Aurel Rosian, a Romák Pártja Kolozs megyei szervezetének elnöke lapunk kérdésére kifejtette: azért tartották szükségszerûnek egyezséget kötni Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával, mert véleményük szerint a jelenlegi pártok közül az RTDP „befutó helyen" van. Természetesen ez a „szövetség" az RTDP-nek is elônyös, hiszen Rosian szerint jelenleg Romániában több mint két és fél millió roma él, az elmúlt parlamenti választásokon pedig a Romák Pártjára közel 80 000-en szavaztak. Dan Oprescu, a Kisebbségvédelmi Hivatal romaügyekben illetékes fôosztályának vezetôje cáfolta Rosian vélekedését a romák lélekszámát illetôen. (Interjúnk a 8. oldalon)

50 éve történt

Általános megdöbbenést váltott ki, amikor 1949. november 3–5. között letartóztatták a Magyar Népi Szövetség félreállított vezetôit, Kurkó Gyárfást, Balogh Edgárt, Méliusz Józsefet, Csôgör Lajost, Demeter Jánost. A sor folytatódott. A széles körû letartóztatások arra engedtek következtetni, hogy nagyméretû magyar kirakatperre készül a nacionalizmussal egyre nyíltabban azonosuló kommunista hatalom. (Írásunk a 6. oldalon)

Kedvezô fordulat a magyar–román agrárkereskedelemben

Megalapozott remény van arra, hogy Romániában az év végéig visszaállítják a magyar hús- és húsipari termékek kedvezményes CEFTA-vámját. A román fél idén júliusban a hazai termelôk és a belsô piac védelmére hivatkozva egy évre felfüggesztette a magyar hús- és húsipari termékek kedvezményes CEFTA-vámját. A román protekcionista intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország közötti agrárkereskedelmi forgalom az idén komoly mértékben visszaesett.

Július óta megváltozott a piaci helyzet Romániában. A magyar fél kész arra, hogy a CEFTA-koncesszió keretébe tartozó mezôgazdasági termékek állami szubvencióját csökkentse, ha megállapodás születik a korlátozó intézkedések feloldásáról.

A magyar–román kereskedelmi forgalom nagysága az idén az év elsô nyolc hónapjában 41 millió dollárral csökkent összesen, az agrártermékek forgalma 46 millió dollárral volt kisebb. A magyar agrártermékek romániai exportja az említett idôszakban 36,9 százalékkal csökkent, az élô állat és állati termékek kivitele majdnem a felére esett vissza.

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) november 11–12-én tartja második ülését Budapesten. Orbán Viktor magyar miniszterelnök meghívására a találkozón a magyarországi parlamenti pártok, a törvényhozási képviselettel rendelkezô határon túli magyar pártok és szervezetek vezetôi, illetve a nyugati magyarság képviselôi vesznek részt — jelenti az MTI.

Az ülésen Orbán mellett jelen lesz Martonyi János külügyminiszter, Németh Zsolt, a magyar külügyi tárca politikai államtitkára és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Értesüléseink szerint a budapesti konferencián az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi, Tôkés László tiszteletbeli és Takács Csaba ügyvezetô elnök képviseli.

A MÁÉRT áttekinti a nemzetpolitikai célok megvalósítása terén az alakuló ülés óta eltelt idôszak fôbb fejleményeit, és megvitatja a hat szakbizottságának eddigi munkájáról szóló jelentéseket.

Amint arról korábban tudósítottunk: tegnap délután összeült az RMDSZ legfelsôbb vezetôit tömörítô Operatív Tanács, amely lapzártunkkor még javában tartó megbeszélésén igyekezett kialakítani azt az egységes álláspontot, amelyet a Magyar Állandó Értekezlet jövô heti ülésén az RMDSZ-delegáció képvisel.

Mint ismeretes, a Magyar Állandó Értekezlet hat szakbizottságot hozott létre, amelyek több javaslatot tettek az értekezlet napirendjére vonatkozóan. Az európai integrációs szakbizottság például két kérdést javasol a MÁÉRT-nak megvitatás céljából: az egyik a Vajdasági autonómiaformák támogatásának összehangolására, a másik pedig a határon túli magyarok magyarországi jogállását szabályozó törvény szorgalmazására vonatkozik.

Az OT második napirendi pontja a koalíciós pártoknak a november 13-ra tervezett, idôközben azonban elhalasztott találkozója. Sajtóértesülések szerint Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke javasolta a találkozó halasztását tekintettel a koalíciós pártok közti viszony elmérgesedésére, a továbbra is létezô feszültségekre, nézeteltérésekre. Mások szerint a jelen körülmények közt, amikor a koalíciós pártok és vezetôik népszerûsége szabadesésben, enyhén szólva ízléstelen lenne pompás ünnepséget szervezni az RDK-SZDU-RMDSZ kormány harmadik születésnapja alkalmából.

Az Alfa Kartell, az Országos Szakszervezeti Tömb és a CNSLR-Frãtia Kolozs megyei szervezete csütörtökön 15 órától nagyszabású tiltakozó megmozdulást szervez. Amint azt Grigore Poptól, az Alfa Kartell Kolozs megyei elnökétôl megtudtuk, a Béke téren gyülekeznek, majd a Prefektúra elé vonulnak, hogy átadják Buchwald Péter ideiglenes prefektusnak a követeléseiket tartalmazó listát. A becslések szerint a tüntetôk száma körülbelül három, és ötezer között lesz. Kolozs megye nagyobb városaiból, Aranyosgyéresrôl, Tordáról, Bánffyhunyadról és Désrôl is várnak résztvevôket. A tüntetôkhöz valószínûleg a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Diákligája is csatlakozik.

Buchwald Péter ideiglenes prefektus lapunk kérdésére elmondta: a prefektúra keretében mûködô társadalmi egyeztetô tanács alapszabályzatának értelmében minden szakszervezeti megmozdulás, illetve sztrájk elôtt a tanácsnak és a szervezôknek egyeztetniük kellene egymás között, és csak azt követôen folyamodhatnak tiltakozó akciókhoz, amennyiben ezen az úton nem sikerült orvosolni a követeléseket. Buchwald kifejtette: az egyeztetô tanács mûködési szabályzata elsôsorban a tanács munkamódszerére vonatkozóan tartalmaz elôírásokat, és semmiféle szankciót nem állapít meg arra az esetre, hogyha a tiltakozó megmozdulást megelôzôen nem keresik meg a tanácsot. Az ideiglenes prefektus tájékoztatása szerint a szakszervezetek nem fordultak az egyeztetô tanácshoz. Az Alfa Kartell elnöke, Grigore Pop lapunk kérdésére elmondta, ennek nem tulajdonítottak nagy értelmet, hiszen Emil Constantinescu államfô kolozsvári látogatása elôtt erre egyszer már sor került.

Az ideiglenes prefektus szerint a polgármesteri hivatal és az ellenzék örömmel támogatja ezeket a megmozdulásokat, sôt a háttérbôl irányítja ezeket. A szakszervezetek olyan általános követeléseket fogalmaztak meg, amelyeket helyi szinten nem lehet megoldani. Ebben a helyzetben a prefektus vagy az alprefektus azon túl, hogy továbbítja a szakszervezetek követeléseit a kormány felé, egyebet nem igazán tehet. Buchwald a tüntetésnek azért sem látja értelmét, mivel a követeléseket a szakszervezetek már továbbították az államfônek ennek kolozsvári látogatásakor. Az ideiglenes prefektus szerint a diákmozgalmak és szakszervezeti tüntetések szervezése valószínûleg azzal is összefügg, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetemnek ideiglenesen magyar rektora, illetve a városnak magyar prefektusa van.

A Szabadság kérésére Buchwald Péter ideiglenes prefektus cáfolta a román sajtóban megjelent álhíreket. Ezek szerint Buchwald a helyi tanács megbüntetését kérte volna, mivel az megtagadta a helyhatósági törvény tiszteletben tartását.

Az elôzményekhez hozzátartozik — folytatta Buchwald Péter —, hogy Vlad Rosca, a Helyi Közigazgatási Fôigazgatóság vezetôje felkért, hogy körlevelet juttassak el a helyi tanácsokhoz. A körlevél emlékeztet az 1991/69. számú helyhatósági törvényt módosító, utólag azonban alkotmányellenesnek ítélt 22. kormányrendeletre. Következésképpen több, a módosítás értelmében életbe léptetett változtatás immár jogtalan. Ezért a fôigazgatóság figyelmezteti a helyi tanácsokat, hogy újból a törvény módosítás elôtti elôírásait vegyék figyelembe. Ennek értelmében a jelenlegi polgármester-helyetteseket minôsítsék vissza szavazati joggal rendelkezô tanácsosoknak. Ez a lépés természetesen azzal járna, hogy a polgármester-helyettesek helyére felvett két ember kiesne a tanácsból. A körlevél csupán javasolja, hogy a tanácsosok szavazzák meg a régi törvény újbóli alkalmazását, és az ennek megfelelô változtatásokat. Tehát nem utasításként hangzott mindez el. A városi tanács itt, Kolozsváron úgy döntött, megtartja a két polgármester-helyettest, tehát nem fogadta el a Helyi Közigazgatási Fôigazgatóság körlevelében javasoltakat.

— A helyhatósági törvény körül egyébként még mindig nagy a homály. Vlad Rosca véleménye szerint mindaz, ami a 22. kormányrendelet érvényességének ideje alatt oldódott meg, továbbra is érvényben marad, hiszen az alkotmányellenessé nyilvánításnak nincs visszamenô hatása. A továbbiakban azonban a 69. törvényt kell alkalmazni — mondotta Buchwald.

— Nem tudom, mitévô legyek — folytatta az ideiglenes prefektus. — Felfüggeszthetném azt a szavazatot, amelyben a tanács megtartja a két polgármester-helyettest, de ezt csak akkor tehetném, ha kezemben lenne a tanácsi határozat. A szavazásról azonban csupán jegyzôkönyv létezik, ezt nem támadhatom meg. Emiatt nem lehet szó sem büntetésrôl, de még felfüggesztésrôl sem. Ez a helyzet fennáll azonban a megye több helyi tanácsánál is. Minden következô lépéshez és intézkedéshez szükséges a közigazgatási fôigazgatóság utasítása és tanácsa.

Erdély, sôt Románia legnagyobb példányszámban megjelenô magyar nyelvû sajtókiadványát tartja a kezében a kedves olvasó, amikor a Szabadság Mûsorhét nevû, ma elsô alkalommal megjelenô tévé- és rádiómûsor-mellékletét forgatja. A színes borítójú, reméljük, igényesebb olvasóink tetszését is elnyerô kiadvány egyszerre öt lap — a Szabadság, a Bihari Napló, a Háromszék, a Brassói Lapok és az Új Kelet — közös melléklete. Összesen 60 600 példányban jelenik meg hetente egyszer Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig jóformán egész Erdélyben. A reklámpartnereink nagyfokú érdeklôdését is kiváltó melléklet a minden eddiginél nagyobb példányszámban megjelenô magyar nyelvû sajtótermék országunkban, amely már az országos lapokkal is nyugodtan felvállalja a versenyt, mind példányszám, mind pedig földrajzi elterjedtség tekintetében. A Mûsorhét egyes belsô oldalai vidékenként különböznek, hogy a mindenhol lakók igényeit minél pontosabban kielégíthessék.

Fogadják szeretettel a novemberi elôfizetôinknek még régi áron szállított, és éppen ezért nagy erôfeszítéssel útjára bocsátott új mellékletünket! (Ma még szabadárusításban is csak 2000 lej.)

Szerdán Kolozsvár polgármestere levelet intézett Simion Simon prorektorhoz, amelyben azzal vádolja, hogy ideiglenes rektorként tudatosan megszegte az egyetem chartáját. Mint ismeretes, miniszteri kinevezése után Andrei Marga megôrizte a

Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektori tisztségét. Gheorghe Funar szerint a BBTE chartája nem engedélyezi a tisztségek halmozását.

A polgármester szerint „a bentlakási helyek hiánya miatt Ön és Andrei Marga a hibás, ugyanis önkényesen, a valóságtól elrugaszkodva, olyan új szakokat és karokat hoztak létre, amelyek a román állam költségén Nagy-Magyarországnak hasznos intelektüelleket gyártanak" — áll a levélben.

Lapunknak nyilatkozva Simion Simon elmondta: — A polgármester jobban tenné, ha a városháza dolgaival foglalkozna. Nem akarom figyelembe venni a levelet. Nem töltöm az idômet azzal, hogy válaszoljak egy ilyen egyénnek.

Még mindig nem oldódtak fel a Kolozs megyei parasztpárton belüli feszültségek. A nézeteltérések akkor kezdôdtek, amikor Radu Sârbu alelnök kezdeményezésére leváltották Ioan Vida Simiti megyei elnököt, mivel ez „a párt megkérdezése nélkül személyi javaslatot tett a prefektusi tisztség betöltésére". Sârbu megszegte az alapszabályzatot, így a párt központi vezetôsége érvénytelenítette ezt. késôbb a városi szervezetnél a Radu Sârbu vezette csoport képviselôi nyerték meg a választásokat. Ioan Vida Simiti úgy döntött: a szerdán beadja lemondását. Lapzártakor még tartott a KDNPP központi vezetôségének ülése, így nem tudtuk meg, ha Simiti beváltotta ígéretét vagy sem.

KÖNYVBEMUTATÓT tart az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Pro Philosophia Alapítvány november 5-én, du. 5 órakor a Ghica utca 12. szám alatti EME-székházban. A rendezvényen Somó Bódog: Értékfilozófiai írások és Tavaszy Sándor: Válogatott filozófiai írások címû kötetét, valamint a Kellék filozófiai folyóirat 13. számát ismertetik.

SZAKMAI FÓRUMOT RENDEZ a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az Aranyosegerbegyi RMDSZ és gazdakör november 5-én, pénteken du. 5 órától az aranyosegerbegyi református egyház gyülekezeti termében. Dr. Gyôrffy Sándor, Cey Bert Róbert magyarországi és dr. Csávossy György, dr. Sebôk M. Péter, Orbán Sándor tart elôadást. Jelen lesz a Duna tévé Gazdakör adásának szerkesztôsége is. A szervezôk szívesen látnak minden környékbeli gazdát és érdeklôdôt.

A BARABÁS MIKLÓS CÉH tagjai november 5-én, pénteken délután 5 órakor találkoznak a Szent György-szobor elôtt.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉSÉT TARTJA az RMDSZ Donát negyedi körzete november 5-én, du. 5 órakor a Vlahuta utca 14. szám alatti református imaházban.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT tartja az RMDSZ kül- és belmonostori körzete pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

Helyreigazítás

Sajnálatos félreértés szülte hibát vagyunk kénytelenek kijavítani, amely a lapunk keddi számának 5. oldalán olvasható, Fogyatkozva megújuló Pro Kalotaszeg Egyesület címû írásba csúszott be. A harmadik bekezdés második mondata, tévesen, így szólt: „Kudor István, az egyesület titkára, aki korábban Péntek László kilépését kérte, haladékot adott az egyesület új vezetôségének arra, hogy bebizonyítsa, az egyesület nem kíván megválni a leköszönô elnöktôl, aki egyelôre a titkári teendôket fogja ellátni". Az információ helyesen a következô: Kudor István, az egyesület titkára, aki jómaga is kérte korábban kilépését, haladékot adott az új vezetôségnek arra, hogy bebizonyítsa, az egyesület nem kíván megválni tôle. Addig ellátja a titkári teendôket. A tévedés okozta kellemetlenségekért az érintettek és a szerzô, Péntek Attila elnézését kérjük.

A tavaly ilyenkor írtuk, hogy a Silva-féle agykontrolltanfolyamot utoljára rendezik meg Kolozsváron 1998-ban, és nem lehet tudni, mikor kerülhet sor — ha egyáltalán sor kerülhet — a következôre. Egy teljes esztendônek kellett eltelnie ahhoz, hogy az érdeklôdôk részt vehessenek egy újabb agykontrolltanfolyamon. Oana Magdalena, a Silva-végzôsök Romániai Klubjának alelnöke elmondta, országunkban eddig 1800-an végezték el az alaptanfolyamot.

— A negyvenórás tanfolyam megismertet az elme mûködésének néhány alaptörvényével, valamint egyszerû mentális technikákkal, amelyek segítséget nyújtanak a problémák hatékonyabb és gyorsabb megoldásában. A könnyen elsajátítható, tudományos módszer segíti a stressz levezetését, az alvászavar megszüntetését, a fejfájások 90 és a migrének közel 100 százalékának gyógyszer nélküli megszüntetését, a memória fejlesztését, gyorsabb és hatékonyabb tanulást, a fájdalom és vérzés enyhítését, káros szenvedélyeink és rossz szokásaink (dohányzás, alkoholizálás, kábítószerezés, túlzott evés, lustaság, rendetlenség) kínlódás nélküli megváltoztatását, a valójában természetes és hasznos hatodik érzék, az intuíció megizmosodását. Természetesen az agykontroll nem helyettesíti az orvosi kezelést, hanem kiegészíti azt, ugyanis a belsô gyógyító erô mozgósítása révén növeli a gyógyulás esélyét.

Tulajdonképpen önszuggesztióról van szó, a pozitív gondolkodásmód fejlesztésérôl, optimista szemlélet kialakításáról, elménk programozása által. Ezt a programozást tulajdonképpen mindannyian végezzük ilyen vagy olyan formában, ám hajlamosak vagyunk inkább a negatív programozásra. Egy egyszerû példa: hazamegy a háziasszony nyolcórai munka után, már a buszon azon gondolkodik, milyen teendôk várnak rá otthon, s érzi, ellepi a munka. Belép a házba, s akkor meglátja, hogy minden mellett még ráadásul a kagylóból folyik ki a mosatlan. „Úristen, már fáj a fejem ennyi munkától!" És ezt elmondja ma is, holnap is, mindennap. Aztán egy jó buliban — például szilveszterkor — vacsora után rápillant a halom mosatlanra — az agy egyszeriben regisztrálja, s mint egy számítógép, azonnal keresgélni kezd: mosatlan... mosatlan... Megvan! Fejfájás! Így aztán a szórakozás kellôs közepén válik indiszponálttá a vendég. Ugyanilyen rendszerben hozhatunk létre pozitív programokat — mondta Oana Magdalena.

Az agykontrolltanfolyam szombaton, november 6-án kezdôdik, négy napot tart: 6–7-én, valamint 13—14-én. Az elôadások reggel kilenc órakor kezdôdnek a Mátyás király szülôházában, és rövid ebédszünettel késô délután ér véget. Érdeklôdni lehet a 144-368-as telefonszámon. A helyek száma korlátozott.

A kolozsvári Állami Magyar Opera november 13-án, szombaton este 7 órai kezdettel megrendezi ôszi operabálját. Az ünnepi koncert karmestere Hary Béla, az operaház örökös tagja. Fellépnek: Marton Melinda, Konrád B. Erzsébet, Hary Judit, Bancsov Károly, Szeibert István, Kiss Domokos, Fülöp Márton, valamint az opera zenekara és balettkara.

Koncert után kitûnô vacsorával egybekötött táncos-humoros mulatság vár a közönségre az elôcsarnokban. „Házigazda": Katona Károly. A konyha minôségéért Balan Sándor vállal felelôsséget.

Tekintettel a korlátozott számú helyekre, az érdeklôdôk idôben biztosítsák belépôjüket az opera pénztáránál.

A DIASZPÓRA ALAPÍTVÁNY az idei Czedler Márton és Földes Károly szórványdíjakat november 6-án, szombaton de. 10 órától adja át istentisztelet keretében, a Kolozsvár-felsôvárosi gyülekezet templomában (Kakasos-templom, Mócok útja 84. szám). Az ünnepségen Jenei Tamás kateketikai elôadó, a Diaszpóra Alapítvány elnöke ismerteti az esemény célját, Vetési László elnök pedig bemutatja és köszönti a díjazottakat. A Czedler Márton-díjat ifj. Kun Árpád lelkésznek, a Földes Károly-díjat Pásztor Lajos mezôörményesi presbiternek dr. Bustya Dezsô egyházkerületi fôjegyzô nyújtja át. Az istentiszteleten a díjazott ifj. Kun Árpád bácsi-kaláni lelkipásztor hirdeti az igét. Az ünnepség után a gyülekezet nôszövetsége fehér asztal melletti beszélgetést rendez. Szeretettel várják Kolozsvár környékének valamennyi református szórványgondozó lelkipásztorát, valamint a leány- és szórványközösségek gondnokait.

címû könyvének a Frankfurti Könyvvásárra megjelent új kiadását mutatták be tegnap este az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tamás Áron/Ion Ghica utcai székházában. A baráti találkozón jelen volt Török Zoltán, a szegedi Mozaik Oktatási Stúdió Könyvkiadó igazgatója és Deák Ferenc grafikusmûvész.

Adrian Grecu könnyed eleganciával söpri félre az alkotói szabadság elé tornyosuló akadályokat, falat dönt, kettészeli azt a bizonyos gordiuszi csomót és mûfajt teremt. Melynek szabályai — némi túlzással úgy is mondhatnám — a klasszikus értelemben vett szabályok átlépésében, meghaladásában keresendôk. Abban a szabályos szabálytalanságban, amely a mûvészi kiteljesedés korlátlan lehetôségeit nyitja meg a fiatal és nagyon tehetséges alkotó elôtt.

A módszer, a mûfaji határok tudatos kiszélesítése, esetenként teljes elsöprése, légiesítése régóta nem számít már újdonságnak a képzômûvészetben. Ez a látszólagos, olykor pedig nagyon is valós szabatosság azonban olyan csapda is lehet, amely az alkotások uniformizálásához, eljellegtelenedéséhez vezethet. Rátalálni az egyéni hangra, sajátos kifejezési formára a korlátlan lehetôségek birodalmában, semmivel sem könnyebb, mint annak elôtte volt. Sôt.

Adrian Grecu az a fiatal alkotó, aki biztos kézzel válogat a kínálkozó lehetôségek közül. Teheti, hiszen mûvészi kiteljesedését hosszas tanulmányi idôszak elôzte meg. Az üveg mûvészetéhez szükséges tökéletes anyagismeretet részben már mûvészi pályafutása elôtt megszerezte: a képzômûvészeti akadémia kerámia–üveg szakának elvégzése elôtt fizika szakos diplomával is rendelkezett. Nem véletlen hát, ha mindjárt elsô jelentkezésére felfigyelt a szaksajtó. Az ôsrégi anyagban, az üvegben rejlô adottságokat sikerrel ötvözte a legmodernebb, hajlított neoncsöves technikával. A kettô kombinációjából született, eredeti hatásokra építô alkotásai formai jegyeikkel és különleges fényhatásaikkal teremtették meg aztán azt a sajátos légkört, eredményezték azt az egyéni formanyelvet és alkotói stílust, amellyel mind Kolozsváron, mind Bukarestben rendezett eddigi kiállításain 1997-ben és 1998-ban sikert aratott.

Mostani jelentkezése, tegnap délután, a fôtéri Kisgalériában megnyílt kiállítása ismét új oldaláról mutatja be a mûvészt. A modern technika forradalmi vívmányának, a számítógépnek, mint segédeszköznek, olykor majdhogynem mint alkotótársnak a felhasználásával a virtuális valóság síkján mozogva teremti meg azt a mûvészi miliôt, amely a maga részérôl újabb és újabb lehetôségek gazdag tárházát villantja fel. A grafika, az animáció, a rajz, a fénykép, a film, valamint fémtárgyak, papír, üveg felhasználásával készült, különleges látványt keltô alkotásainak mindegyre visszatérô motívuma a fal, a csomó és a tükör. A látszólag fölösleges, élettelen tárgyak egymást kiegészítô, egymást támogató, sôt, egyenesen új struktúrákat, új értelmi-érzelmi tartalmat gerjesztô szimbiózisa, síkbeli mûvészi együttlétük a látvány újszerûségével hat, és egyben a térbeli újrafogalmazás, az önálló üvegtárgyak elkészítésének lehetôségét is felvillantja.

A nemzetközi érdekképviselet kiszélesítése céljából felkérik azokat a bajtársakat, sorstársakat, akiket a kommunista diktatúra idején politikai okokból katonai behívóval kényszermunkára (munkaszolgálatra) vittek, jelentkezzenek az alábbi címen: Lucfalvy Vilmos, H–1325 Újpest 1., Pf. 10.

1947 a vasfüggöny mögötti országok történetében egyaránt a balos fordulat éve volt. 1948-tól kezdôdôen Romániában is gyökeres változások következtek be. Megkezdôdött a tisztogatás még a baloldal berkeiben is. A szociáldemokrata és a kommunista párt erôszakos egyesítése, a Román Munkáspárt megalakulása egyben a párton belüli terror, az országos purifikáció nyitányát is jelentette. Ahhoz, hogy a Magyar Népi Szövetség berkeiben is végrehajtható legyen a tisztogatás, szükség volt Kurkó Gyárfás és híveinek eltávolítására. Az MNSZ balos szárnya segédkezett a „népfrontiak" félreállításában. Kurkót már az 1947-es MNSZ-kongresszuson leváltották elnöki tisztségébôl, de a tagok elôtt még ideig-óráig fennmaradt a szervezet hitele. Érdembeni történelme azonban ezzel a kongresszussal lényegében lezárult. 1948 júliusában ülésezett Csíkszeredában az MNSZ országos vezetôsége, s ezt követôen szervezett formát öltött a szövetségen belüli tisztogatás. Szeptember 15–31-e között választásokat tartottak, amely során országosan kicserélôdtek a helyi vezetôségek is. December 10-én Kolozsvárott tartották a szövetség utolsó kongresszusát. Ezúttal végképp eltávolították a Kurkó köréhez tartozókat. Az egykori elnök és Kós Károly még a százas intézôbizottságból is kimaradtak. Luka László, a kongresszus vendége kijelentette: az MNSZ-nek az a hivatása, hogy még jobban összekovácsolja a magyar és román dolgozókat. A kongresszus további feladatként a fokozott éberséget, a veszélyek felismerését, a párt által megjelölt úton való elôrehaladást irányozta elô.

Mégis a szenzáció erejével hatott, és általános megdöbbenést váltott ki, amikor 1949. november 3–5. között letartóztatták a félreállított MNSZ-vezetôket, Kurkó Gyárfást, Balogh Edgárt, Méliusz Józsefet, Csôgör Lajost, Demeter Jánost. Ugyanakkor vettek ôrizetbe néhány, az MNSz-szel szemben álló magyar közéleti személyiséget, Szász Pált, az EMGE volt elnökét és Antal Dániel alelnököt is, illetve Korparich Edét, a Hangya Szövetkezet elnökét. 1950-ben folytatódott a sor a magyar szociáldemokraták legismertebbjeivel, Lakatos Istvánnal, Pásztai Gézával. Majd rövidesen Venczel József, Teleki Ádám, Bodor Bertalan kerültek sorra. A széles körû, különbözô társadalmi rétegeket érintô letartóztatások arra engedtek következtetni, hogy nagyméretû magyar kirakatperre készül a nacionalizmussal egyre nyíltabban azonosuló kommunista hatalom.

Gondosan készítették elô a kirakatper minden mozzanatát. Elsôként a rendszer legfôbb ellenségének tekintett Márton Áron püspököt vették ôrizetbe, akinek erkölcsi példája, a rendszerrel való nyílt szembeszállása állandó veszélyt jelentett a bukaresti tervek kivitelezésére nézve. Ôt követték az addig kommunista-hûnek számító MNSZ-vezetôk, akik az „elvtelen magyar egység" politikáját részesítették elônybe. A tervezett nagy perbôl végül kettô lett: a memorandisták és az autonomisták pere. A memorandista per fôvádlottja Márton Áron püspök volt. Ide sorolták be Kurkó Gyárfást is, akinek semmi köze nem volt ahhoz a memorandumhoz, amelyet a püspök és köre a nyilvánvaló veszélyek és a kilátástalanság ellenére megszerkesztett és bátran vállalt is. Balogh Edgárnak, Csôgör Lajosnak, Demeter Jánosnak és az idôközben letartóztatott Jordáky Lajosnak azért kellett fizetniük, mert 1944 ôszén létrehozták és mûködôképessé tették az észak-erdélyi autonómiát.

A korabeli magyar nagykövetség egyik szigorúan bizalmas jelentésében a következôk olvashatók az MNSZ-vezetôk letartóztatása kapcsán: „Az MNSZ vezetôi és a Román Munkáspárt két év óta Kurkót tette felelôssé azokért a hibákért, amelyeket az MNSZ politikai munkájában 1948-ig megállapítottak, elsôsorban az ún. elvtelen magyar egység politikájáért. (...) Véleményem szerint Kurkó Gyárfás valóban elkövetett politikai hibákat, és bizonyos nacionalista vonal nem volt tôle idegen. Eddigi jelentéseimben azonban azt is meg kellett állapítanom, hogy máig is ô volt az erdélyi magyarság szemében a legnépszerûbb politikus. Általában tisztakezû, becsületes embernek ismerték. (...) A legnagyobb feltûnést, sôt megdöbbenést kétségkívül Balogh Edgár és Csôgor Lajos letartóztatása jelentette. Mindkét embert meglehetôsen jól ismertem. Csôgör Lajos orvosprofesszor régi mozgalmi ember. Kétségkívül benne is némi kiábrándultság volt érezhetô, azok közé tartozott, akik szûk baráti körben nagyon óvatosan hangot adtak annak, hogy a hivatalos román nemzetiségi politika tagadhatatlanul hatalmas eredményei mellett sok apróbb-nagyobb visszásság tapasztalható, de az az ember volt, aki a maga területén, az orvosi fôiskolával kapcsolatban egyenesen és bátran kiállt intézménye érdekeinek védelméért.

...Az említett személyek közül Magyarországon is Balogh Edgár neve a legismertebb. Általában az volt róla a vélemény, hogy szinte túlzott lojalitással képviseli a hivatalos román politika minden ténykedését. Olyan ember volt, aki az erdélyi magyarság ügyeiben, elsôsorban kulturális ügyekben még akkor is a hivatalos álláspontot támogatta, amikor alárendelt emberek kifogásolható vagy helytelen rendelkezéseirôl volt szó." Ugyanaz a jelentéstevô néhány nap múlva azt írja, hogy az MNSZ két vezetôjével, Bányai Lászlóval és Czikó Nándorral beszélgetve megtudta, hogy a szövetség (kommunista) pártellenes elemeinek legfôbb ideológusa Balogh Edgár volt, aki 1947-ig nacionalista ellenzéki politikát folytatott, csak a ’47-es változás után változtatott taktikát. „Beszélgetésünkbôl úgy láttam, nincs semmi kétség aziránt, hogy a letartóztatottak egy jól kiépített és az imperialista ellenség által mozgatott szervezet aktív tagjai voltak. Két ismerôsöm nem mondta ezt világosan, de az a benyomás alakult ki bennem, hogy Balogh Edgárék ügye meglehetôsen szorosan összefügg Márton Áron gyulafehérvári püspök ügyével."

Összefüggés nem létezett. A letartóztatottak a barikád különbözô oldalain álltak, és más-más jövôt képzeltek el a romániai magyarság számára.

A II. világháború utáni romániai magyar baloldali vezetô értelmiség a román baloldallal szövetkezve kezdte építeni a jövôt. A front mögött azonnal létrejött a Magyar Népi Szövetség, amelynek vezetését a baloldali értelmiség vette át. A két világháború közötti politikai elit vagy elmenekült, vagy visszavonult, mivel legtöbbjüket háborús bûnösnek tekintette az új hatalom. A konzervatív vezetô értelmiség is fokozatosan kiszorult a közéletbôl, átadva helyét a baloldalnak. Erdélyben azonban nem volt az anyaországihoz hasonlítható elválasztóvonal a különbözô társadalmi osztályok, illetve a különbözô ideológiai platformok képviselôi között. A huszonkét éves kisebbségi lét bizonyos fokig közelítette-egyesítette ôket, legalábbis a kisebbségi sorskérdések tekintetében.

A Magyar Népi Szövetség alapítói szerint a „nemzetiségi anyaszervezet" gyökerei a Vásárhelyi Találkozó eszmeiségébe nyúltak vissza: vallási, világnézeti, politikai és osztálykülönbség nélkül szólította egységbe a magyarságot az 1918-ban Gyulafehérvárt kilátásba helyezett önkormányzat alapján. Az utókor — pontosabban a jelen — másképpen látja és másképpen értelmezi a történteket. Annyi viszont tény marad, hogy az alapítók a két világháború közötti kisebbségi politikai szervezôdési modellt mentették át. Az 1944–1948 közötti MNSZ-vezetôség nem volt egységes a szocializmus, illetve a nemzet iránti elkötelezettség tekintetében: voltak közöttük keményvonalasak is, de zömében elsôdlegesen a nemzeti érdekeket tartották szem elôtt, az osztályszemlélet szabta határok között.

A szervezet kezdeti eredményes mûködésének köszönhetôen kialakult egy olyan romániai magyar intézményrendszer, amely az elkövetkezô évtizedekben, a felszámolások és sorozatos csonkítások ellenére, az egyetlen menedéket nyújtotta a kisebbségi magyarság számára. Ma a csak betûszóval MNSZ-ként emlegetett szervezetet a politikai közvélemény és a történetírás jó része is csak a Román Kommunista Párt fiókszervezetének tartja, vezetôit pedig a román hatalom szolgalelkû marionettjeinek. Az egyszerû tagok, a sok száz ezer választópolgár a kor RMDSZ-eként ôrizte meg tudatában. Voltak hibák és késôbb bûnnek minôsülô politikai tévedések, amelyek odáig vezettek, hogy 50 év elteltével a román kommunista államhatalom eszközének minôsüljön a kor magyar érdekvédelmi szervezete. De voltak érdemek is, amelyek ma feljogosítanak arra, hogy emlékezzünk azok szenvedéseire is, akik „nemzetiségi anyaszervezetként" képzelték el és hozták létre az MNSZ-t. A nemzetközi és belpolitikai változások következtében a szervezet fokozatosan letért arról az útról, amelyet az alapítók jelöltek ki számára. Megakadályozáshoz azonban már nem volt erejük, lehetôségük, ennek ellenére puszta jelenlétük is gátolta a nagy szocialista homogenizáció eme elsô lépésének kivitelezôit, akik késôbb fokozatosan elsorvasztották a kisebbségi érdekvédelmi szervezetet.

Noha Kurkó Gyárfás volt az MNSZ elsô elnöke, a köztudat mégis Balogh Edgár nevéhez kapcsolja — és nem véletlenül. Tíz év elteltével a szakirodalom már objektíven, érzelemmentesen kezeli az MNSZ problematikát, de a sajtóban Balogh Edgár és az MNSZ puszta említése is elegendô ahhoz, hogy felizzanak a romániai magyar indulatok. Pedig elôbb-utóbb kénytelenek leszünk objektíven szembenézni az 1944–1989 közötti idôszak történelmével is. Sôt, az „álmodozó kommunisták" tettei kapcsán megfogalmazható-megfogalmazódó kérdésekre már csak azért is kellene mielôbb egyértelmû választ találni, mert a politikai-társadalmi kontextus változásai ellenére létünk egyik meghatározó alapeleme, a kisebbségi alaphelyzet változatlanul ugyanazokat a problémákat, konfliktusokat termeli ki.

A csehszlovákiai Sarló mozgalom fiatal vezetô alakja, a félig szász, félig magyar Balogh Edgár ízig-vérig erdélyiként élte le ellentmondásoktól nem mentes életét. Aktív résztvevôként élte meg századunk nagy történéseit: a Vásárhelyi Találkozót, az MNSZ létrehozását, az Észak-erdélyi Köztársaság gyors kiépítését, a Bolyai Egyetem létrehozását és felszámolását.... az RMDSZ megalakítását. Tervezett, álmodott, cselekedett — úgy, ahogy jónak látta. Kompromisszumokat kötött azért, hogy a romániai magyarsággal kapcsolatos céljait megvalósíthassa. Kétszer járta meg saját álmodott rendszere börtönét revizionizmus, románellenesség vádjával. A mai elszórtan megjelenô visszaemlékezések, a mindennapi beszélgetések azt tükrözik, hogy ebbôl a küzdelemteljes életbôl csupán a "megengedhetetlen kompromisszumok" emléke maradt meg. Balogh Edgárt és társait a történelem süllyesztôjébe próbálja söpörni a jelen, anélkül, hogy szembenézne azzal az elmúlt ötven évvel, amely bizonyos mértékig az össztársadalmat mocskolta be.

Nem szándékszom vádolni vagy felmenteni. Balogh Edgár, Csôgör Lajos, Demeter János, Jordáky Lajos, Kurkó Gyárfás, Méliusz József stb. személyén, életén és tettein keresztül teszem fel azokat a kérdéseket, amelyek önmaguktól adódnak: Egyértelmûen elítélhetô az a romániai magyar baloldali értelmiség, amely a román kommunistákkal szövetkezve, kompromisszumok árán próbálta menteni azt, ami még menthetô volt a vesztes világháború után? Nemzetárulók, reálpolitikusok vagy rossz politikusok voltak a százas intézôbizottság tagjai, akik a párizsi békeszerzôdés elôtt megfogalmazták és nyilvánosságra hozták azt az álláspontot, hogy a történelmi Erdélyt többé nem szabad feldarabolni, lakosságcserével nem lehet a kisebbségi kérdést megoldani, de nem szálltak síkra a nemzeti önrendelkezés elve mellett? A román érdekek szolgálatáért született ez az annyit vitatott nyilatkozat, vagy tényleg azért, ahogyan Balogh Edgárék állították, hogy minél elônyösebb helyzetbe hozzák a Romániába szakadt magyarságot? Magyarország melletti elkötelezettséggel hozzájárulhattak volna ahhoz, hogy a román-magyar határ ne a jelenlegi formában rögzüljön? Mekkora az MNSZ vezetés történelmi felelôssége a romániai magyarság késôbbi sorsáért? Lehet-e nézôpont kérdése az, hogy hol húzódik a határ a nemzetárulás és a nemzetmentés között?

Néhányuk (Balogh Edgár, Méliusz...) élete arra is lehetôséget ad, hogy az MNSZ megszüntetése utáni romániai magyar közmûvelôdési és irodalmi élettel szembenézzünk és feltegyük a kérdést: Mit köszönhetünk a "megalkuvóknak"? Hogyan alakult volna a romániai magyar közmûvelôdés, ha Balogh Edgár és társai megtagadták volna az örökös megalkuvást és visszavonultak volna a családi életbe, a hallgatás és néma megvetés elefántcsonttornyába? Megérte az a "néhány" magyar lap, könyv, rádióadás, magyar osztály és iskola azt, hogy "beszennyezték" önmagukat? Van-e joguk azoknak a tisztán maradottaknak ítélkezni, akiknek nevéhez ugyan nem fûzôdik kompromisszum, de érdem sem?

A felsorolt kérdésekre egyhamar objektív válaszok nem születnek, de 10 évvel a rendszerváltás után ideje megfogalmaznunk ôket, mert az unokák nemzedékeként tartozunk ennyivel a nagyapáknak. Megfogalmazzuk ôket már csak azért is, hogy figyelmeztessünk: A kommunizmus idején parancsszóra tagadták meg a két világháború közötti legnagyobb politikusokat, írókat, költôket, csupán azért, mert jobboldaliak voltak. Ma sorra rehabilitálják ôket, de ugyanúgy, válogatás nélkül, pusztán ideológiai meggyôzôdésük miatt utasítják el a második világháború utáni baloldaliakat. Közvetlen elôdeink közül sokan nem ugyanazoknak a történelmi sorsszerûségeknek lettek áldozatai, csupán a barikád másik oldalán? Kelet-Közép-Európában a történelem még mindig csak önmagát tudja megismételni?

Akasztófahumoros kedvemben, amikor látom, sehogy sem jut egyrôl kettôre ez az ország, azt szoktam kérdezni magamban — néha még másoktól is —, vajon ki fog bennünket örökbe fogadni? A kérdés és gondolat nem is olyan abszurd, mint amilyennek elsô pillantásra látszik. Mert gondoljuk csak meg, hogy ebben az országban, amióta az eszünket tudjuk, mindig mindent valahonnan máshonnan vártak. Hogy ne szaladjunk túl vissza az idôben, mostanában például Európától várjuk a mannát: adjanak, jöjjenek, nyúljanak a hónunk alá, támogassanak, vegyenek be ide, oda, amoda, küldjék a befektetôket, a tôkéseket, a pénzt — elpallni magunk is kitûnôen tudjuk —, küldjék a segélyeket, a technológiát, a kedvezményeket, a Caritas-játékokat meg a többit. S mit tapasztalunk? Jönnek, tanácsokat adnak — s továbbmennek (lehet, elutazáskor még legyintenek is). Az igazi csalódottak azonban mi vagyunk (mármint az ország), mert ezek az urak nem hagynak maguk után egy huncut fityinget sem, többnyire csak egy listát — esetleg kettôt —, amiben azt sorolják föl, amit ahhoz kellene teljesítenünk, hogy fônökeik meghatódva belenyúlhassanak a bukszába, s egy kis csúszópénzt megreszkírozzanak. Tartok tôle, hogy ezek az idelátogatók is tudják már, ahogy kiteszik a lábukat, az itt felejtett listák abban a pillanatban úgy elsüllyednek, mintha soha nem is léteztek volna. Viszont az illetékesek (a kormány, a pártok, az ügybuzgók s persze a sajtó) közhírré teszik, hogy remek siker, most már csak egy-két-három-négy hónapnak kell eltelnie, és megérkezik a beígért csúszópénz, s attól kezdve rajta vagyunk a sínen, sôt, föl a fejjel, mert Európa jobban eped utánunk, mint egy kiéhezett vôlegény a csinos és szûz arája után. Nyugi, nyugi tehát, csak semmi meggondolatlanság, mert csak ezt az egy-ké-há-né hónapot (évet!) kell kiböjtölni és kibírni, mert azután följön a mi csillagunk is, nem csak azoknak a kivételezetteknek, protekciósoknak, akiknek különben kutya kötelességük, hogy bennünket is besegítsenek, betámogassanak, beprotezsáljanak abba a sorba, amelybe ôk teljesen érdemtelenül — a mi helyünkre — jutottak.

Akadnak, persze — itt-ott, nagyon kevesen és bátortalanul — ünneprontók is, akik úgy, mellesleg elsuttogják a köteles lelkesedés szavai mellé azt is: jó, jó, de a lista...! Ám ezt egy jó hazafiúnak nem illik meghallani (de az az árulkodó kérdés sem divatos már: miféle lista?), ehelyett a sürgôs nemzeti színû sértettség az ajánlott — olyan, amilyent a polgármesterek viselnek, a jobb válluktól a bal derekukig keresztben —, kíméletlenül lehurrogni és hazaárulóvá minôsíteni az ilyen minôsíthetetlen destruktivizmust. Úgy ám!

Mindez arról jutott eszembe, hogy Európa, ha nem is örökbe fogadni, de támogatni akarja a kormányt szakemberekkel, akik olyan terveket ötölhetnének ki, amitôl az ország meg gazdasága gatyába rázható.

Én, nyilván, azt mondanám: na, végre! Ám hallanom kell, hogy az igazi hazafiúkban felbuzdul az önérzet, és nyomban úgy látják, hogy márpedig ez az ország szuverenitását veszélyezteti — mintha a csôd felé araszolásunk szomszédaink szuverenitását fenyegetné! —, nem beszélve arról a szégyenletes blamázsról, amit egy IDEGEN segélycsapat jelent: mintha ennek az országnak nem volna saját kormánya, de legalábbis teljesen impotens és tehetetlen egyedek alkotnák, akik mellé kisdedóvó bácsit kell helyezni!? Hát ne szaladjon föl ettôl minden hazafiúi vérnyomás? Eltûrhetô az a megalázó látszat, hogy akár egy borjút, kötôféken vezessék be ezt az országot az új kapun?

Persze, én a magam álmélkodó módján megkérdezném ezektôl a hazafiúi lendülettôl túlfûtött uraktól: hát van, volt ennek az országnak 1989 óta (de tartok tôle, ezt a dátumot akár 20, 30... 100 évvel is visszább tolhatnánk) olyan kormánya, amelyik be tudta volna csalni ezt az irányt tévesztett országot kötôfék nélkül az új Európa-kapun? A bölcsek szerint nem szégyen az, ha valami új elôtt megtorpanunk, mert nem ismerjük föl, vagyis ha nem tudunk valamit, minthogy a világon bármi — ha akarjuk — megtanulható! Sokkal nagyobb szégyen, sôt egyenesen ostobaság, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy minden, még az Európa-kapu is benne van a kisujjunkban!

A polgármesteri hivatal ellenôrzô testületének helyszínelései során számtalan olyan esetre derült fény, amelyben a városházától bérelt, nem lakásrendeltetésû helyiséget (vagy ezek egy részét) politikai pártok vagy szakszervezetek újból bérbe adták, jelentette be Valer Suciu, a városháza ingatlankezelô osztályának igazgatója. Arra is rájöttek, hogy a városházától kapott helyiségek mellett egyes magánszemélyek és cégek saját helyiséggel is rendelkeznek. Suciu elmondta: ha a tanácsosok is úgy akarják, a kihágást elkövetô személyeknek és cégeknek nem újítják fel a lakbérleti szerzôdését. A városháza jelen pillanatban 1200 nem lakásrendeltetésû helyiség sorsa felett rendelkezik. Ezek között szerepelnek a Demokrata Párt (DP), a Romániai Társadalmi Demokrácia Párt (RTDP), illetve a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) által bérelt helyiségek is. Kiderült, hogy a városi tanács tudta és beleegyezése nélkül a három párt kereskedelmi társaságoknak adta tovább a központi helyiségeket. Suciu azzal fenyegetôzött, hogy a fent említettekkel nem újítják fel a lakbérleti szerzôdést.

Két idôsebb vállalkozó is akadt szombaton a Kós Károly Kulturális Egyesület szervezte vetélkedôn. Fiatalok viszont annál többen jelentkeztek.

Sorshúzással dôlt el, ki milyen szerepet játszik. A szerepek: rendôr, maffiózó, áldozat, falusiak. A játékosoknak meg kell indokolniuk, miért vélnek valakit maffiózónak vagy rendôrnek. Felsorolták a vádpontokat, a megvádolt védôbeszédet mondott, majd döntöttek a játékban maradásáról.

A bánffyhunyadi RMDSZ, Bikali István és Kudor Árpád kisiparosok támogatásának köszönhetôen, díjakat osztott. A legjobb csapat oklevelet Szentandrási István, Bálint Ildikó és Bikali Judit vehette át. A legjobb rendôr Kovács Zsolt, maffiózó id. Péntek László, a legjobb falusinak Szalai Katalin bizonyult.

A csôd szélén állnak a volt állami mezôgazdasági vállalatok. A jelenlegi gazdasági válság számukra már kibírhatatlan, napról napra több a pénzügyi gond. Ebben a helyzetben található a cegei Agrocom is. Az idei ôszt még valahogy kiheverik a valamikor jobb napokat megért részleg dolgozói, de jövô tavasszal már bezárhatják a kapukat. Az elmúlt hetekben nem vetettek a növénytermesztési farmokon, az állattenyésztô telepekrôl pedig mindent eladtak. Még az állatokat is! Jelenleg csak 130 szarvasmarha található az istállókban, miután a tavaly ilyenkor több mint 300 körül mozgott az állomány. A takarmány is egyre szûkösebb, hogy a felgyûlt adósságról ne is beszéljünk. A RENEL kikapcsolta az állattenyésztô telepet, amely 80 millió (!) lejjel tartozik az áramszolgáltató vállalatnak. Már hetek óta sötétben vannak az állatok, a gondozók pedig nem tudják jó körülmények között végezni mindennapi munkájukat.

Nehéz tél vár a cegei gazdákra, de még nehezebb a falu végi farmon található állatállományra.

Ha kissé késôn is (mindjárt itt a tél), azért csak dicsérni lehet a szamosújvári városgazdák ama döntését, hogy többet nem engedélyezik a járdákon és a zöldövezeteken való parkolást. A helyi tanács egyik legutóbbi rendelete alapján ezentúl megtiltják a gépkocsik tartózkodását a járdákon, a zöldövezeteken. Eddig ugyanis a fôutcák járdáit valósággal ellepték az autók, hogy a lakónegyedek sétányairól ne is beszéljünk, ahol az utóbbi esztendôkben valóságos parkolók „létesültek". Ennek akarnak véget vetni a városgazdák. November elsejétôl 200 000 lejtôl 1 millió lejig terjedô pénzbírsággal büntetik mindazokat, akik a helyi tanács legutóbbi rendeletét megszegik. Az elmúlt napokban a város fôterérôl már el is tûntek az intézmények és kereskedelmi társaságok fônökeinek személygépkocsii. A polgármesteri hivatal és a rendôrség elôtt viszont megmaradt a autók, most is a járdán parkolnak. Igaz, a helyi tanácsosok is ott parkolnak autóikkal, ahol éppen akarnak. Úgy látszik, számukra „külön" törvények, rendeletek lépnek életbe?!

Szamosújváron rendet akar teremteni a polgármesteri hivatal, de hát éppen azok nem tartják be, akik példát kéne mutassanak.

• Ismeretlen tettesek hatoltak be november elsején a harasztosi Fira Oltean lakásába. Miután a tettest azonosították, kiderült: a 43 éves asszony távollétében egyik szomszédja, a 22 éves Iuliana Simona Tãmas törte fel a lakást és vitt el 600 000 lej készpénzt. A tettest még azelôtt sikerült elfogni, mielôtt elköltötte volna zsákmányát, így az visszakerült jogos tulajdonosához. A szabadlábon levô Iuliana akár 12 évet is kaphat tettéért.

• 22 juhot lopott a Guga faluban (Alsókosály község) lakó Axinte Pop. A 38 éves munkanélküli a falubeli Petru Mihai Maxim juhait tulajdonította el. A lopás vádjával szabadlábon vizsgált férfitôl a juhok visszakerültek a gazdához.

• 41 063 000 lej értékû terméket lógatott meg a tövisi Zahãr Rt.-tôl Mircea Gheorghe Muresan tordai kistermelô. A cukorrépa-termesztéssel foglalkozó 52 éves férfi 1998 februárjában szerzôdést kötött a fent említett céggel, amelynek értelmében 1998 ôszén az 300 tonna cukorrépát vehet át tôle. A szerzôdés szerint ugyanakkor Muresan elôlegként különbözô termékeket vihetett el a cégtôl, s a férfi élt is ezzel a lehetôséggel: 41 millióra vitt el cukrot. Ôsszel viszont csak 20 122 kg cukorrépát adott le a vállalatnak, amelynek értéke 3 772 000 lej. Ráadásul mindezt hamis névvel tette, nehogy felfedezzék, mennyivel tartozik.

A kár megtérítésére megtörténtek a biztosító intézkedések, Muresan szabadlábon védekezhet a csalás vádja ellen. 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.

• Az utca gyerekei jelenség megelôzéséért rendezett akciót a tordai rendôrség. Ennek folyamán hét, felügyelet nélkül hagyott kiskorút vittek vissza szüleihez. További három iskolázatlan, napjaikat csavargással és kéregetéssel töltô kiskorút bíztak rá a kolozsvári gyermekotthonra.

Október utolsó napjaiban három személy vesztette életét tûzvész következtében. Minden esetben az ok ugyanaz volt: rövidzárlat. A rövidzárlatok a készülékeket az áramforrással összekötô kábelekben keletkeztek.

Hogyan kerülhetjük el ezeket a baleseteket? Erre hívja fel a figyelmet Liviu Cadar mérnök-alezredes, az „Avram Iancu" tûzoltóegység parancsnoka.

Sokan használnak a lakásokban hosszabbítókat, például, amikor a tv kábele nem ér el az áramforrásig. A bajok akkor keletkeznek, mikor a hosszabbítók útvonalát nem választják ki elég figyelmesen. Nem volna szabad áthúzni ôket a szônyeg alatt vagy felett, a bútorokon, a függönyök közelében, vagyis gyúlékony dolgok mellett. Egy rövidzárlat esetében a kábel 3000–5000 Celsiusfokra is felmelegedhet, ami bôven elég ahhoz, hogy a gyúlékony anyagok lángra lobbanjanak. A veszély még nagyobb, amikor senki nincs otthon, vagy a lakók alszanak.

A hosszabbítók elvezetésénél arra kell ügyelnünk, hogy ezek ne töredezzenek meg. A vezeték burkolatának sérülése elôbb-utóbb rövidzárlatot okozhat. Legyünk figyelmesek, hogyan használjuk háztartási gépeinket. Az is gyakran elôfordult már, hogy a bekapcsolva felejtett televízió valamilyen okból kigyulladt, és az egész lakás porrá égett. Vigyázzunk, hogy a villanyárammal mûködô fûtôtesteket és fôzôkályhákat éjszakára ne felejtsük bekapcsolva.

A lakosság többsége ismeri ezeket a szabályokat. A betartásukkal van baj, és a következmények nem maradnak el.

November 1-jén mellkasi sebbel szállították kórházba a 42 éves kolozsvári Mircea Popescu autófestôt. Amint a nyomozásból kiderült, november 1-jére virradó éjszaka a férfi saját lakásában összetûzésbe került élettársával. A nézeteltérés az elfogyasztott alkohol hatására veszekedéssé fajult, de nem tudtak közös nevezôre jutni, így az élettárs, a 35 éves Liana Maria Lobontiu felragadott egy konyhakést és a férfi mellkasába szúrta. Kis híján a szívet találta el.

A nôt 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, gyilkossági kísérlet a vád ellene, amiért 5-tôl 10 évig terjedô börtönbüntetés jár.

Az elmúlt napokban több mint száz grippés megbetegedést vettek nyilvántartásba a kolozsvári járványkórházban. A grippé járvány megelôzésére oltószer létezik, ezt fôleg idôs, immunológiailag legyengült szervezetû embereknek és gyermekeknek ajánlják. Emellett ajánlatos C-vitamin és vitaminokban gazdag gyümölcsök fogyasztása.

A Közegészségügyi Igazgatóság kimutatása szerint októberben megyénkben három HIV-vírussal, és két leptospirózissal fertôzött új beteget vettek nyilvántartásba. A HIV-fertôzöttek között két felnôtt és egy kiskorú van. A leptospirózis tünetei: magas láz, erôs fejfájás, vérzékenység és hisztériás kitörések. Mivel a betegség fôleg az állati ürülékkel terjed, a legveszélyeztetetebbek az állattenyésztôk.

Az 1994-ben külföldi kezdeményezésre és a katolikus egyház anyagi támogatásával elindított romániai gépköri mozgalom hivatalos szakmai elismerése — felfedezése — halogatva késlekedett. Habár a kezdeményezés, létezésének elsô perceitôl, a médián keresztül és magas rangú hivatalosságokhoz címzett tájékoztatók révén megpróbált hallatni magáról, munkájáról, szerény eredményérôl, de annál súlyosabb gondjairól igyekezett tájékoztatni a szûk körû szakmát és a nagy nyilvánosságot egyaránt.

A mozgalom romániai bölcsôjeként számon tartott Gyergyószentmiklóson a gépkörök nemzetközi szaktekintélyei által javasolt országos méretû szimpóziumot a megyei szakvezetés és néhány politikai párt képviselôje-szenátora megtisztelte jelenlétével, azonban a szakminisztérium meghívottai még csak nem is reagáltak a nyugati partnerek meghívására.

A szûkös — és egyre gyengülô — anyagi támogatás nemcsak a mozgalom elterjedésének nem kedvezett, de a már meglevô és mûködésbe lendült szervezetek létét is elbizonytalanította. Az átmenetinek gondolt anyagi gondok áthidalását céloztuk meg egy Partnership típusú PHARE-pályázattal. Pályázó partnerünk volt a Bajor Gépkörök Kuratóriuma, aki újfent anyagiakkal és erkölcsiekben, elkötelezett tartással vállalt nem kis részt a megcélzott objektumok megvalósításában, elsôsorban a menedzserképzés terén. A pályázat futamideje alatt a gépkörök — Anyagi értelemben — némi lélegzethez jutottak, új gépkörök alakultak, az irodák felszereltsége tökéletesedett, de talán kifejezetten szubjektív okokból a mozgalom nem tudott megfelelô tekintélyt kivívni, nem sikerült beépülnie a szakmába, a gazdatársadalomba.

A pályázat határidejének lejártával (1999. április 30.), a támogatások megszûntével a gépkörök válságos helyzetbe kerültek — több fôállású ügyvezetô kilépett, s ennek hiányában a tevékenység ellaposodott. A remény, amelyet a bajor partner és a mozgalom hazai képviselete, támogatói egyaránt tápláltak, nevezetesen, hogy a központi szakmai vezetés figyelmét sikerül ezen idô alatt magunkra felhívni, hiú ábrándnak bizonyult. Nem járt sikerrel több kezdeményezô lépés, amellyel a bajor szakvezetés és a szervezet országos vezetôsége próbálkozott, vagy a — most már bejegyzett jogi személyként fellépô — hazai Gépkörszövetség kísérletezett. De az az elképzelés sem bizonyult életképesnek, amely szerint a gépkörök saját lábukon képesek lennének megállni, még azon esetekben sem, ha túlélési költségeiket egy saját vállalkozás (kft.) nyereségébôl próbálnák fedezni.

Tehát bebizonyosodott a fejlett országoknak azon tapasztalata, hogy a gépkörök mûködését, fenntartását támogatni szükséges.

Nem titkolt viszont egynémely tartózkodás attól az iminens igyekezettôl, hogy a központból jövô (várható) anyagi támogatás fejében a mindenkori hatalom a gépköri mozgalmat megpróbálja saját végrehajtó struktúráiba beépíteni. A módszer, amely mindkét fél igyekezetét kielégíthetné (kielégíthette volna), az egyfajta pályázati rendszer, amelyben bizonyos központi alapok célirányosan osztódnak le autonóm társadalmi szervezetekre, amelyek kifejezett módon részt vállalnak a társadalmi gazdasági átalakulások megvalósításában, regionális lebontásban. A gépkör típusú társadalmi szervezetek partnerei és nem végrehajtói lennének a mindenkori hatalomnak, mind a törvényhozó, mind a végrehajtó testületnek.

Ezt a feltételrendszert létszik teljesíteni az újabban meghirdetett és SAPARD-elôzetesként emlegetett SAPARD SPP pályázati kiírás. Ez az elsô eset a hazai gyakorlatban, hogy tételesen megfogalmazódik és pénzforrás helyeztetik kilátásba gépkörök alakítására, mûködtetésére és a mozgalom specifikus célkitûzéseinek támogatására.

Lehetséges, hogy egyrészt az idô rövidsége, másrészt a bizalmatlanság, de az információk nehézkes áramoltatása folytán nem készülnek megfelelô minôségû, elfogadható, vagy a szükséglet szintjét megközelítô számban pályázatok — az mindenképpen megnyugtató, hogy talán a hazai gépköri mozgalom is elindulhat azon az úton, amelyet hasonló beállítottságú gazdálkodó népek tapasztalata fémjelez.

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/72, a márka 9000/9200, a dollár pedig 16 900/17 000 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9160/9266, az amerikai dollár 16 930/17 070, az olasz líra 9,13/9,26, az osztrák schilling 1277/1350 lejbe kerül.

A KDNPP központi vezetôsége szerdán úgy döntött: szabad utat enged a mezôgazdasági vállalatok magánosításáról szóló sürgôsségi kormányrendeletnek. A parasztpárt ugyanakkor írásos dokumentumot kér a miniszterelnöktôl, amelyben az kötelezi magát, hogy nem teremt többé olyan helyzetet, mint amilyen az említett sürgôsségi kormányrendeletnek a visszavonásával elôállt. Mint ismeretes, Radu Vasile a Demokrata Párt nyomására tiltotta meg az említett rendeletnek a Hivatalos Közlönyben való megjelenését. Az írásos kötelezvényért „cserébe" a KDNPP továbbra is hajlandó politikailag támogatni a kormányfôt.

A jegybank kormányzója szerint 45–47 százalékos év végi inflációra kell számítani az idén. Mugur Isãrescu szerdai nyilatkozatában közölte: a vártnál gyorsabb drágulás oka a szolgáltatási szektor egyes ártámogatásainak megszüntetése.

Mint ismeretes, hétfôn a jegybank pénzpolitikai igazgatóságának vezetôje a kormányzó szerdai elôrejelzésével azonos inflációs prognózist adott az idei évre.

Tavaly év végén 40,6 százalékos inflációt mértek Romániában; az idén szeptember végén a 12 havi infláció 50,2 százalék volt.

Az európai szakszervezetek szövetsége támogatja a négy nagy romám szakszervezeti tömb tiltakozó akcióit, de a kormány lemondásának a követelését „saját felelôsségükre" teszik — állítja a kétnapos romániai látogatáson tartózkodó Emilio Gabaglio, az európai szakszervezetek szövetségének fôtitkára. — Brüsszelbôl nézve Romániában igen megkésett a reform, jelen pillanatban pedig úgy tûnik, teljesen le is állt. Az a tény, hogy a kormány nem igyekezett tiszteletben tartani a szakszervezetekkel kötött protokollumot, oda vezetett, hogy az emberek elvesztették minden bizalmukat az 1996-ban hatalomra jutott koalícióban — mondotta. Arra a kérdésre, hogy a Vasile-kormány esetleges leváltása milyen hatással lenne Románia külföldi megítélésére, integrációs esélyeire, a szakszervezeti vezetô elmondta: az ország instabilitása valóban rossz fényt vetítene Romániára, de a stabilitás minden áron való biztosítása távolról sem elég ahhoz, hogy Romániát érett partnernek tekintse a Nyugat.

Az elmúlt héten a Romák Pártja megállapodást kötött a Ion Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Párttal (RTDP). Ennek értelmében a romák legnagyobb politikai szervezete támogatásáról biztosítja az RTDP-t, Ion Iliescut pedig elnökjelöltjének tekinti. Úgy vélik: a volt nagyobbik kormánypártnak van a legnagyobb esélye a választások megnyerésére.

Aurel Rosiantól, a párt Kolozs megyei szervezetének elnökétôl megtudtuk: azért tartották szükségszerûnek a protokoll megkötését, mert véleményük szerint a jelenlegi pártok közül az RTDP-nek van olyan stratégiája, amely a választások megnyeréséhez vezet, a romák számára így ez jelentette a legkedvezôbb ajánlatot. Természetesen ez az RTDP-nek is elônyös, hiszen — Aurel Rosian szerint — jelenleg Romániában több mint két és fél millió roma él, az elmúlt parlamenti választásokon pedig a Romák Pártjára közel 80 000-en szavaztak, ami az említett pártot a cigányok legbefolyásosabb politikai szervezetévé léptette elô.

— A megkötött protokoll csak a parlamenti és elnökválasztásra érvényes — jelentette ki Aurel Rosian. — A helyhatósági választásokat illetôen sem országos, sem helyi szinten nem kötöttünk még semmi féle protokollt, de nem tartjuk kizártnak a további szövetségek létrehozását helyi szinten is.

A Romák Pártja Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint több mint ötvenezres létszámú szavazótáboruk indokolttá teszi, hogy Kolozsváron külön polgármesterjelöltet állítsanak. Ennek személyét illetôen az év végéig döntenek.

Dan Oprescutól, a Kisebbségvédelmi Hivatal roma kérdésekben illetékes osztályának vezetôjétôl megtudtuk: az RTDP-vel kötött egyezség a Romák Pártjának belügye, és semmilyen formában nem befolyásolja a hivatal és a párt közötti viszonyt. Oprescu elmondta, bár az eddigi tapasztalatok szerint a romák ritkán szavaznak egységesen, mégis megfigyelhetô mind európai, mind helyi szinten valamiféle szabályszerûség: választások alkalmával túlnyomórészt bal-, illetve balközép pártokat támogatnak. Ezt Oprescu történelmi okokkal, valamint a cigányok hátrányos szociális helyzetével magyarázta.

A hivatalos statisztikákból kiderül: az 1992-es népszámlálás alkalmával Romániában alig valamivel több mint 400 000 személy vallotta magát roma nemzetiségûnek. Különbözô becslések szerint azonban számuk ennél jóval nagyobb. A legvisszafogottabb ezek közül az Európa Tanács adathalmaza, eszerint a cigányok száma másfél millió körül mozog. A különbözô roma szervezetek felmérései ezt a számot valahol két és három millió között állapítják meg. A legmerészebb becslés Cousteau kapitánytól származik, aki egy dunai filmforgatás alkalmával megállapította: szerinte Romániában több mint ötmillió cigány él.

A Kisebbségvédelmi Hivatal nyilvántartása szerint Romániában a roma lakosság több mint nyolcvan politikai, illetve civil szervezetben tömörült.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]