1999. november 17.
(XI. évfolyam, 269. szám)

NAPIRENDEN
Parlamenti vita a történelem-tankönyvekrôl
Heves támadások érték az alternativitás gondolatát
A képviselôház hétfô este nagy többséggel elvetette azt az indítványt, amely a Sigma Kiadó gondozásában megjelent XII-es alternatív tankönyv visszavonását követelte. (Asztalos Ferenc képviselô nyilatkozata a 8. oldalon)

Ellenzéki vezetôk bujtogatják a szakszervezeteket
Különösen Kolozsváron jelent veszélyt a belügyminisztérium indítványa
Interjú Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterrel (8. oldal)

KÖRKÉP
Szamosújvári hírek
• Német segély szociális célokra
• Javult a közvilágítás
• Miss ’99 szépségverseny (5. oldal)

GAZDASÁG

• Kölcsönös érdek a magyar–magyar gazdasági kapcsolatok erôsítése
• Örökös vádlott Romániában a magyar húsexport
• 2003-ra 3 milliárd euró Kelet-Európának
(6. oldal)

Átadják a Bánffy Miklós vándordíjat
Senkálszky Endre érdemes mûvész veheti át az idén a Bánffy Miklós vándordíjat, amelyet november 19-én nyújtanak át a 85 éves mûvésznek. (Részletek a 2. oldalon)

SPORT (4. oldal)

Újabb felmérést készül közzétenni a Nyílt Társadalomért Alapítvány, amelyet ezúttal a CURS közvélemény-kutató intézettôl rendelt meg. A szerkesztôségünkbe eljuttatott „elôzetes" az 1989-es decemberi eseményekre vonatkozó válaszokat ismerteti. Arra a kérdésre, hogy lényegében mi is zajlott 1989 decemberében, a vélemények megoszlanak: a megkérdezettek 36 százaléka meg van gyôzôdve arról, hogy államcsínyrôl volt szó, 41 százalék viszont úgy érzi, forradalomnak volt a résztvevôje.

A közvélemény 40 százaléka bizton állítja, hogy a Ceausescu-diktatúra megdöntésében a legnagyobb szerepe a nyomortól megkínzott népnek volt, 19 százalék szerint Ion Iliescu és a Nemzeti Megmentési Front tett a legtöbbet a kondukátor elûzéséért, 11 százalék viszont meg van gyôzôdve afelôl, hogy olyan „külsô tényezôk" beavatkozásának következménye Ceausescu elkergetése, mint a CIA, a KGB, a Mosad, a magyar titkosszolgálat, illetve Gorbacsov. Csak 4–4 százalék hisz abban, hogy a hadsereg, vagy a Ceausescu belsô udvartartásának volt döntô szerepe a diktatúra megdöntésében, és alig két százaléka a megkérdezetteknek vallja azt, hogy olyan személyiségek járultak elsôsorban hozzá a forradalmi események kipattanásához, mint például Tôkés László. A kérdôív összeállítói érdemesnek tartották részleteiben is megvizsgálni, hogy azok, akik úgy vélik, meghatározó volt a külföldi erôk beavatkozása, melyik titkosszolgálatot teszik elsôsorban felelôssé a tíz évvel ezelôtti események kirobbanásáért. Kiderül: a megkérdezettek elsôsorban a volt Szovjetunió "befolyásában" biztosak (27 százalék), mások szerint a szovjetek és az amerikaiak egyformán "mûködtek közre" (11 százalék), míg egyesek (11 százalék) úgy tudják, más titkosszolgálatoknak volt a döntô szerepük 1989. decemberében. Alig 3 százalék hiszi azt, hogy Magyarországnak valamilyen köze volt az események alakulásához.

A felmérés szerint, amelynek további ismertetésére következô lapszámainkban visszatérünk, a megkérdezettek 62 százaléka úgy érzi, a forradalom sikeres volt, 27 százalék viszont állítja: nem vezetett eredményre.

Sz. K.

Kolozsvár beperelt polgármestere szerint hibákkal, törvénytelenségekkel, pontatlanságokkal, badarságokkal teli az Alimentara-ügyben összeállított könyvszakértôi véleményezés. Kedden tartott rendkívüli sajtóértekezletén Gheorghe Funar elmondta: ügyvédje, Nicolae Cerveni faxban értesítette Daniel Morar ügyészt, hogy betegség miatt nem vehet részt kliense ügészségi kihallgatásán, és halasztást kért hétfôre. Mivel a polgármester kérésére Daniel Morar nem volt hajlandó lemondani az ügy kivizsgálásáról, keddi átiratában Funar az ügyész kizárását kéri Vasile Chis fôügyésztôl. A polgármester 64 „érvvel" támasztja alá állításait. Ugyanakkor Funar büntetô feljelentést tett a könyvszakértôi véleményezést végzô Vasile Iclenzan ellen. Mindaddig, míg az általa jelzett tetteket nem vizsgálják ki, az ügyész nem léphet tovább.

Lapunk kérdésére válaszolva Ioan Muresan, az Alimentara Rt. menedzsere elmondta: annak érdekében, hogy ne befolyásolják a kivizsgálás menetét, a cég nem kívánja kommentálni a polgármester kijelentéseit. — A részvényesek keddi közgyûlésén bemutattuk a könyvszakértôi véleményezést, és ennek tartalmát senki sem kifogásolta — tette hozzá.

K. O.

Az idén az Európai Unió több tízmillió eurót utalt ki Romániának különbözô regionális fejlesztési programokra. Ezeket a pénzeket egyenlô mértékben osztották ki a nyolc romániai régió számára. Ebbôl finanszírozzák majd a turizmusfejlesztésre, a helyi kezdeményezésre, illetve a humán errôforrások kihasználására irányuló projekteket. Az északnyugati régió öt megyéje — Kolozs, Szatmár, Bihar, Beszterce-Naszód és Máramaros — egyenként 280 000 eurót kapott a fent említett területek fejlesztésére vonatkozó programok támogatására.

Romániai viszonylatban az észak-nyugati régió jár az élen a 100 000 lakosra jutó pályázatok arányát tekintve. Hétfôi ülésén az Északnyugati Régiófejlesztési Tanács többórás vita után döntött arról, melyek lesznek azok a pályázatok, amelyeket majd finanszírozni fognak. Körülbelül 500 pályázat érkezett be a tanácshoz, amibôl végül 120-at terjesztettek elô finanszírozásra. A legtöbb projektet Kolozs megyében nyújtották be, 160-at, ezt követte Máramaros 109, Beszterce-Naszód 73, Bihar 57 és Szatmár 37 pályázattal.

Ami a Kolozs megyei pályázatokat illeti, Victor Romulus Constantinescu megyei tanácselnök elmondta: a beérkezett 160 pályázatból csak hatnak ítéltek támogatást. Négy a humán erôforrások kihasználása, egy-egy a különbözô helyi kezdeményezések, illetve a turizmus kategóriájában szerepel. Az egyik elfogadott projekt a kolozsvári mûjégpálya helyreállítását célozza, amire a fejlesztési tanács 62 500 eurót szavazott meg.

Bárdos Attila, Tordaszentlászló polgármestere, a régiófejlesztési tanács tagja a Szabadságnak nyilatkozva elmondta: fôleg útjavításra, vízbevezetésre, illetve ivóvízhálózat létrehozására, csatornahálózatok kiépítésére, mezôgazdasági fejlesztésre, farmok építésére vonatkozó projektekre utalnak ki pénzeket. A EU-támogatás elosztási módját kommentálva Bárdos Attila úgy vélekedett: a támogatások leosztásakor elônyben részesítették a hátrányos helyzetben levô régiókat, illetve megyéket, elôtérbe helyezve Cãlãras és Szatmár megyét. Ezért annak ellenére, hogy az északnyugati régió több pályázatot nyújtott be, ugyanannyi pénzt kapott, mint a gyengébben fejlett, kevesebb pályázattal jelentkezô Kárpátokon túli régiók.

Ugyanakkor megtudtuk: az Aranyos mentén már régóta próbálkoznak egy kisrégió létrehozásával. Erre már kaptak is az Illyés Alapítványtól 100 000 forintot. A kisrégió elsôdleges feladatai közé tartozna a községek infrastruktúrájának javítása.

E. R. — G. M.

Viktor Ciorbea volt kormányfô, a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (KDNSZ) elnöke azzal vádolja a központi vezetést, hogy Erdély számára kedvezôtlen gazdasági, illetve közigazgatási politikát folytat. Ciorbea szerint a kormány, az Állami Vagyonalap és a kormányhivatalok az ország más régióiba irányítják a jelentôsebb befektetések túlnyomó részét, és gátolják a külföldi tôke Erdélybe áramlását. A KDNSZ elnöke román lapoknak úgy nyilatkozott: ha elemeznénk azokat a módozatokat, ahogyan az erdélyi befektetések megvalósultak, világossá válna a helyzet. Bár Ciorbea nem kívánt konkrét példákat felhozni állításai igazolására, úgy nyilatkozott: a „megfelelô pillanatban" pontos adatokat fog bemutatni. A volt kormányfô elmondta: biztos benne, hogy az erdélyiek nem kifogásolnák, hogy egy „szolidaritási illetékkel" járuljanak hozzá az elmaradott régiók helyzetének javításához. Az viszont megengedhetetlen, hogy az Erdélyt megilletô és e térség fellendüléséhez elengedhetetlen támogatásokat sorozatosan az elmaradott régiók javára fordítsák.

Keddtôl a Petrom újabb 8 százalékkal emelte meg a benzin és a gázolaj árát Kolozsváron. Eszerint a Super Plus benzin 10 300 lej, az ólommentes Premium 10 200, a normál benzin 9800 lej, a normál Premium pedig 9100 lej. Egy liter gázolaj 6900 lej. Legutóbb a Petrom múlt hónapban drágított, akkor literenként közel 300 lejjel emelte a benzinárat.

A munkaügyi minisztérium és vele együtt az (eddig) alárendeltségében mûködô területi igazgatóságok is nagy átalakulásban, megújulásban találhatók — kezdte tegnapi sajtótájékoztatóját Virgil Vinasi, a megyei munkaügyi hivatal igazgatója. A már érvényben levô törvénynek megfelelôen az igazgatóságokat felváltják a munkaügyi felügyelôségek, és remélhetôleg január elsejétôl anyagilag is, a személyzet szempontjából is teljesen független intézményként kezdhetik el a tevékenységet. A késés oka — a felügyelôségnek ugyanis már mûködnie kellene — a törvény alkalmazási szabályozásának kibocsátása. A bukaresti munkastílusra jellemzôen elfogadnak valamit, majd visszavonják és módosítják, majd megint újrafogalmazzák az elôírásokat, mondta az igazgató.

Mint ismeretes, az igazgatóság az eredeti terveknek megfelelôen négy különálló intézményre bomlik. Az egyik, a foglalkoztatási és szakképzési ügynökség már régóta elkezdte tevékenységét. Következne a munkaügyi felügyelôség, az önálló nyugdíjpénztár, majd a családügyi igazgatóság. Virgil Vinasi szerint ezek a különálló intézmények nagyrészt függetlenné válnának a minisztériumtól, önálló költségvetéssel rendelkeznének, és döntéseik meghozatalában is nagyobb önállóságuk lenne. Az adós vállalatokkal szembeni eljárásuk sem függene a minisztérium jóváhagyásától.

A sajtóértekezleten ismertették az igazgatóságnak az év végére tervezett humanitárius rendezvényeit is. November 19-tôl kezdôdôen minden pénteken, december 17-ig reggel 10-tôl 12 óráig székhelyük elôcsarnokában fogadják a segítségre szoruló többgyermekes családokat, idôseket, jövedelem nélkülieket, akiknek a különbözô alapítványok, szervezetek, gazdasági társaságok részérôl jövô adományokból csomagokat készítenek. Számítógépes adataikból válogatták ki a rászorulókat, és minden péntekre körülbelül száz embernek küldenek névre szóló meghívót. Tehát a csomagkiosztás nem találomra történik, de plusz csomagokkal azért a „betévedô" szegényekre is gondolnak majd. Mivel öt pénteki napon kerül sor erre a rendezvényre, több mint ötszáz személy részesül majd ilyen jellegû ajándékozásban.

(újvári)

AZ UNIMOVIE Egyetemista Rövidfilmfesztiválon, az olaszországi Pescarában bemutatott rövidfilmeket tekinthetik meg az érdeklôdôk november 17–18-án, este 6–9 óra között a Mátyás-ház nagytermében. A vetítést a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia fotó–video–számítógépes képszerkesztés szaka rendezi. Az olaszországi fesztivál szervezôi közül Simona Piattella és Alessandro Nico Savino vesz részt a vetítéseken.

KÖZGYÛLÉST TART AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KÖRZETE november 18-án, csütörtökön du. 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti székházában. Az összejövetel meghívottja Kerekes Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének gazdasági alelnöke.

A KISMAMAKLUB összejövetelén, csütörtökön du. 4 órakor dr. Kónya Zoltán gyermekorvos Mit tegyünk, ha gyermekünk nem akar enni címmel tart elôadást és ad tanácsot a kérdezôknek. A kismamák — és a velük lévô gyerekek és házastársak — szakfolyóiratokat tanulmányozhatnak. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba.

ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER miniszter-szenátor november 19-én, pénteken du. 2–4 óra között tart fogadóórát a RMDSZ Fürdô/Pavlov utcai székházában.

AZ ÖRMÉNY NYELVTANFOLYAM elsô elôadását tartják kezdôknek ma du. 5 órakor a Német Demokrata Fórum székhelyén (Unió/Memorandumului 8.). A tanfolyam ingyenes.

A Szabadság novemberi elôfizetôi nyereménysorsolására ma du. fél 6 órakor kerül sor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) második emeleti dísztermében. 22 értékes nyeremény lel gazdára a Second Hand Zone üzletei, a Foto Petrucz, VSA, Chilly-Willy, Marriage Center, Tapet-Center, Hélène, Mucart, Superpast és Écriture cégek jóvoltából.

Ugyancsak az Apáczai-líceumban és a fenti idôpontban sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin októberi rejtvénypályázatának nyerteseit is. Közülük 30-at jutalmazunk.

Örömmel újságolhatjuk, hogy a borongós ôszi hangulatban a sorshúzáson muzsikálni fog az Öreg Fiúk zenekara!

A sorshúzáshoz sok önkéntesre, a tombolához részvevôkre, meglepetéseinkhez pedig meglepôdni vágyókra lesz szükségünk. Találkozunk ma délután!

Egész napos rendezvénysorozattal emlékezik meg a finnek nemzeti eposza, a Kalevala megjelentetésének 150. évfordulójáról a Sindan Mûvelôdési Központ. November 19-én, pénteken délelôtt 11 órakor a Kalevala legújabb román fordítását mutatják be a fordító, Barbu Brezianu jelenlétében. Majd Mikko Heikinheimo, Finnország bukaresti nagykövete tart sajtótájékoztatót. Délután 5 órakor Kalle Holmberg Lemminkainen címû, a Kalevalából ihletôdött filmjének egy részletét tekinthetik meg az érdeklôdôk, és bemutatják Terényi Ede Kalevala címû egyfelvonásos operájának a Sindan Mûvelôdési Központ kiadásában megjelent CD-jét. Mindkét esemény színhelye a Sindan Szentegyház/Iuliu Maniu utca 6. szám alatti székhelye. Este 7 órakor rendkívüli, Jean Sibelius-hangverseny az Egyetemiek Házában. Közremûködik a Transilvania Filharmonia zenekara Emil Simon vezetésével.

Láttam egy amerikai vígjátékot. A fôhôs dobozlakó volt. Mikor azonban közeledett a tél, kiment a Fifth Avenue-ra és felpofozott egy rendôrt.

Csak úgy.

Minden ok nélkül. Ezzel három hónapra biztosította magának a meleg magánzárkát, ingyen kosztot és minden egyéb komfortot, amit egy börtön nyújthat.

A kétezredik év küszöbén egy olyan országban éldegélünk, ahol nemcsak dobozlakók vannak, de egyre többen kerülnek az utcára, mert fizetésképtelenek vagy szeretett gyermekeik teszik ki a szûrüket.

Nálunk ezekbôl lesznek a lépcsôházlakók, akik mások kegyelmére szorulnak. Egy elrongyolódott kabát, egy darab kenyér, eseteként egy tányér meleg étel — ennyit kérnek. De ez se tart a végtelenségig. Az öregek háza túlzsúfolt, és bejutni oda nem is olyan könnyû. Az ilyeneknek hosszú ideig otthona marad a lépcsôház.

De mi történik azokkal, akiknek a hideg beálltával fedél van a fejük fölött? Ôket az átkozott „zsigakalória" öli meg. A család keresete rámegy arra a melegre, amit nem szolgáltatnak. Ülnek a fûtôtest körül és várják a kormány ígérte csodát. Eközben a kórházak is egyre zsúfoltabbak, az influenza járvány és a tbc mind gyakoribb és szedi áldozatait. Orvosok figyelmeztetik a lakosságot, a megbetegedés fô oka a kalóriaszegény táplálkozás, meg a rossz életkörülmények, stb. Igaz, van, aki jól táplálkozik, összkomfortos lakása van, mégis bekerül a kórházba. Igen, mert az összkomfortban is pont úgy lehet dideregni, mint a vályogházban. De mi a helyzet a kórházakban? Ingyen koszt, meleg fûtôtest, kezelés. De az anyagiak a kórházakban is egyre fogynak, és hiába várják a beígért támogatást. Emiatt a koszt minôsége gyengül, a gyógyszerek fogytán, és nagy melegre sem számíthatnak a betegek. Vannak olyan kórházak, ahol a beteg felépül a vakbélmûtétbôl, de a hideg miatt tüdôgyulladást kap. Mi marad akkor hátra? Kit pofozzunk fel? A sarki rendôrt?

Horváth Gyöngyvér

A Kolozsvári Állami Magyar Színház november 19-én, este hét órai kezdettel ismét mûsorra tûzi William Shakespeare Troilus és Cressida címû színmûvét.

Az 1998. február 11-i bemutató óta csaknem 20 elôadást megért produkciót a bukaresti és marosvásárhelyi közönség is láthatta, ez év decemberében pedig budapesti vendégszereplésre kerül sor (december 12-én, a Vígszínházban).

Az elôadást Tompa Gábor rendezte, a díszleteket Both András m.v., a jelmezeket Dobre Kothay Judit tervezte, az elôadáson élôben elhangzó zenét Iosif Hertea m. v. szerezte.

Fôbb szerepekben: Senkálszky Endre érdemes mûvész, Csíky András, Boér Ferenc, Nagy Dezsô, Jancsó Miklós, Dehel Gábor, Bogdán Zsolt, Dimény Áron, Kardos M. Róbert, Bács Miklós, Hatházi András, Salat Lehel, Orbán Attila, Szabó Jenô, András Lóránt, Bandi András Zsolt, Madarász Loránd, Keresztes Attila, Szilágyi Palkó Csaba, Laczó Júlia, Panek Kati, Tordai Tekla, Lázár Gabriella, valamint a BBTE színis hallgatói.

A darabot a Brit Napok fesztiváljának keretén belül adják elô. A november 19-i elôadás különlegesen fontos eseménynek számít a társulat szakmai életében, hiszen ez alkalommal adják át a Bánffy Miklós vándordíjat a nyolcvanötödik életévét betöltô Senkálszky Endrének, amelyet a Marshall Kft. ajánlott fel.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológiai kara november 18–20. között Teológiai Napokat szervez Kihívások a teológiában a harmadik évezred küszöbén címmel. Az elôadók jeles kül- és belföldi, katolikus és protestáns kutatók, egyetemi tanárok, püspökök. November 18-án, csütörtökön reggel 9 órakor a piarista templomban közös szentmisével kezdôdik a rendezvény, majd az egyetem aula magnájában 10 órától Jakubinyi György gyulafehérvári érsek elôadásával folytatódik, ennek címe: A szövetség teológiája a Tórában és Lisieux-i Szent Teréznél. Fél 11-tôl Benyik György szegedi biblikus A Qumrán-kutatás újszövetségi vonatkozásairól tart elôadást, a szintén szegedi Thorday Attila elôadásának címe Szent Pál evangéliuma a feltámadásról. Délután 3 órától a budapesti piarista tanár Jelenits István témája Az Apostolok Cselekedetei az újabb kommentárok tükrében, a kolozsvári görög katolikus Ioan Vasile Botizáé Egy kérdés, amely még feleletre vár: a millennarizmus. Fél 5-tôl a protestáns teológia tanára, Molnár János elôadása hallgatható meg, címe: Az Egyiptomból való szabadulás és az új kronológia (20. század végi archeológia kutatási eredményei és az ószövetségi kortörténet).

November 19-én, pénteken, a nap szintén a piarista templomban bemutatott szentmisével kezdôdik, majd az egyetem aula magnájában fél 11-tôl Erdô Péter nemrég kinevezett magyarországi segédpüspök, rektor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest–Piliscsaba) elôadásával folytatódik, melynek címe: A vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházi nyilatkozatok. A pénteki nap elôadásai szekciókra osztva folytatódnak fél 1-tôl, helyszín a katolikus kar I. Maniu (Szentegyház) utcai (5. szám) elôadótermei. Az egyik szekcióban Szász János gyulafehérvári Caritas-igazgató Szegények mindig lesznek köztetek címmel a diakónia teológiai vetületeit mutatja be, Kozma Zsolt protestáns egyetemi tanár pedig A communitas és a kommunikáció mint teológiai kérdés címen tart elôadást. A másik szekció elôadásai: Jean-Yves Brachet (Rimont, Franciaország) — A teológia bölcsességi dimenziói, Szegô Katalin (Kolozsvár) — Világnézet-e a vallás, Pierre Clermidy jezsuita (Kolozsvár) — Hogyan mondhatjuk ki Istent?

A rendezvény utolsó napján, november 20-án, szombaton, a reggeli szentmise után a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bogrea Termében 10 órától a budapesti ferences provinciális Várnai Jakab tart elôadást A szimbólum mint ismeretelméleti kihívás címmel. Fél 11-tôl Puskely Mária Kordia nôvér (Budapest) Európa szellemi gyökereirôl szól a 4–5. században. Fél 12-tôl Bitskey István (Debrecen) Ekléziológia és retorika egy Pázmány-prédikációban címû elôadása következik, majd Gábor Csilla (Kolozsvár) A meditáció az egyház életében és az irodalomban címû elôadása zárja a Babes–Bolyai Tudományegyetem római katolikus karának rendezésében tartott Teológiai Napokat.

Az elôadások mind magyar nyelven hangzanak el, minden érdeklôdôt szívesen látnak a szervezôk.

A Székelyföld legújabb számában verset, többek között Kovács András Ferenctôl, Gergely Edittôl, Lászlóffy Aladártól és Pintér D. Istvántól olvashatunk, prózát Lászlóffy Csabától és Kudelász Nóbeltôl. A politika nem rám tartozik — vallja az Academica Transsylvanica rovatban Kovách Géza aradi történész, tucatnyi könyv és számos tanulmány szerzôje, akivel Jámbor Gyula beszélget, és aki tudós emberként, a tudományos kutatáshoz vajmi kevéssé kapcsolódó mellékkereset nélkül, nem tudna megélni nyugdíjából. Haynau elsô aradi áldozatai címmel a lap részletet közöl a szerzô megjelenés elôtt álló dokumentumkötetébôl. Nekem a csángómentés nem könyvtéma a címe dr. Németh Kálmán józseffalvi pap 1937-es emlékiratainak, melyben a bukovinai magyarok helyzetérôl és a csángómagyarok körében folytatott missziós tevékenységérôl számol be. Egyed Péter az 1848-as szabadságkoncepciókról értekezik, Róth András Lajos pedig Dorner Béláról, a székely gazdák nevelôjérôl ír. „Tamási Áron adós maradt a székelyudvarhelyi diákévek megírásával, pedig ez a gondolat sokat foglalkoztatta. Ezt a hiányt pótolja a barát, Molnár Jenô önéletírása", amelybôl a lap szemelvényeket közöl Bárhol, de mindig otthon címmel. Végezetül a negyedszázados évfordulóját ünneplô gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor rendezvényeirôl olvashatunk Szatmári László tollából. A tartalmas lapszámot a Gyergyószárhegyi Mûvésztelep alkotásai illusztrálják.

(-h)

Csapó Józsefnek is megmutatták a kijáratot, mert nem adta szavazatát egy újabb kompromisszumos törvényhez. Ezek szerint egyetlen, a végeredményt nem befolyásoló ellenszavazattal sem szabad jelezni, hogy a földtulajdon visszaállítását korántsem oldották meg. Mert az nem megoldás, ha visszakérjük a jogos tulajdon apró töredékét, és a többivel — fôleg egyházi, közösségi javainkkal — futni hagyjuk a tettest. (Vagy örökösét — ez jogilag mindegy.)

Csapót az RMDSZ szövetségi elnöke nem szeretné a következô parlamenti választásokon jelöltlistán látni. Úgy látszik, a szövetség sokszínûsége a pártfegyelem jegyében egy-, legtöbb kétszínûségre korlátozódik. Aki másként gondolkozik és ezt ki is mondja, az a harmadik színárnyalatba tartozik.

Akkor kik lesznek következô szenátor- és képviselôjelöltjeink?

A legújabb események is sugallhatnak befutó neveket. A brassói ablakbetöréses és gyújtópalackos tüntetés, valamint a fôvárosi fôpályaudvar eltorlaszolása után a kormány törvénytervezetet terjesztett elô, hogy az ilyesmit karhatalmilag megakadályozhassák. A törvényszövegezô hasonlít Mórickára, neki is mindenrôl ugyanaz jut eszébe, ezért az antihulligán jogszabályba beleszôtte az idegen zászlók és himnuszok tilalmát. Nehogy a moldvai csôgyártók az ôsi albán himnusz dallamára futamítsák meg a nyugati befektetôket… Illetékeseink kormányzati tényezôszerepben képtelenek ilyen ostobaságokat csírájukban megakadályozni, de rájuk Markó Béla nem alkalmazza a szövetségi kiátkozást, így várható, hogy ôk nem maradnak le a jövô évi jelöltlistákról.

Hasonlóképpen további bizalmat elôlegezhetünk majd azoknak is, akik a kormányalakítást követôen eltátották a szájukat a Bolyai-egyetem újralétesítésének kedvezô idôszakában, sôt egyetértô közömbösséggel fogadták a kolozsvári kerekasztalos felmérést az önálló egyetem feleslegességérôl. És fogadjunk, hogy jelöltjeink között lesznek azok is, akik síkraszálltak a Petôfi–Schiller-egyetem halva született ötlete mellett.

Természetesen befutó helyeken lesznek a jelöltlistákon mindazok, akik kezdetben kapásból vertek vissza minden elgondolást az idegenbe szakadt vagy született magyarok különleges anyaországi jogállásáról, kezdve a kettôs állampolgársággal. Egyik ellenérvük az volt, hogy ha hozzájutnánk valamiféle magyarországi személyi okmányhoz, egybôl megkapnánk a kettôs szavazati jogot is, és akkor felforgatnánk a magyarországi politikai pártok mezônyét. Holott a magyar–magyar csúcsra is begyûrûzött vitából kitûnt, hogy a magyar jogrend még mindig ott tart, hogy vegytiszta, de külhoni magyar állampolgárok sem szavazhatnak Magyarországon. (Legalábbis addig, amíg az ötvenhatosok ki nem halnak. Vagy a pufajkások, akikkel jó ideig egy követ fújtak egyes képviselôink.)

Egyszóval a jelöltlistákon sok olyan névvel fogunk találkozni, amelyek valamilyen módon az utóbbi tíz esztendô és fôleg a három kormányzati év balfogásaihoz kapcsolódnak. És mégis elmegyünk szavazni, mégpedig két okból.

I. El fogjuk nézni a botladozásokat, fel fogjuk tételezni a jóhiszemûséget minden jelöltrôl, mert egyébként saját magunkkal is kitolnánk. Mi több, vérmes reményeket szövögetünk politikusaink fejlôdôképességérôl. Ugye, a legutóbbi magyar–magyar csúcson már kiálltak amellett, hogy a határon kívüli magyarságtudat megôrzésében az anyagi érdekeltségnek is szerepe lehet. (Igaz, ennek az alaptételnek a felismeréséhez szükség volt Eörsi Mátyás SZDSZ-képviselô bôdületes kifogására, mármint, hogy netán kufárkodni fogunk nemzeti hovatartozásunkkal.)

II. És elmegyünk szavazni, mert reméljük, hogy a jelöltlistákon lesznek olyanok is, akik valamilyen vágyunkra eddig sem mondták, hogy túlságosan nagy kabát az nekünk, eddig sem akartak lebeszélni többek között az önálló anyanyelvi oktatásról, sajátos problémáink autonóm rendezésérôl, közösségi vagyonunk visszaszerzésérôl vagy olyan apróságról, mint a kolozsvári szégyenletes gödör betömése. Csapó József egyike azoknak, akik nem mondogatják, hogy most éppen semmire sem alkalmas az idôszak.

Ha éppen vele kezdik a kontraszelekciós listavitát, egy okkal kevesebb marad a romániai magyar szavazótestület politikai nyüzsgésére. Felbecsülni is félelmetes, hogy vajon hány százalékot tenne ki ez az egyik ok.

Egyébként — mivel éppen az egyházi földbirtokok visszaszolgáltatásáért folytatott küzdelméért mutattak neki ajtót — Csapó József jelölését jó volna megbeszélni egyházfôinkkel is.

Nits Árpád

Felháborodottan tiltakoznak jó öregjeink, amikor azt hallják: a nyugdíjasokat a dolgozók tartják el. Sértôdötten javítanak ki: állításunk nem igaz, hiszen ôk egy hosszú életet átdolgoztak, hogy fizetésük, majd nyugdíjuk legyen. Hiszen ôk egész életükben fizették azt a bizonyos bûvös százalékot, hogy biztosítsák nyugodt öregkorukat, ami korántsem sikerült, hiszen állandóan összezsugorodó nyugdíjkájuk talán csak a napi kenyérre meg tejre elég.

Igazuk van, mikor háborognak, viszont a dolgozóknak is igazuk van, amikor — korántsem szemrehányóan, inkább kijelentésszerûen — megállapítják: országunkban minden munkás eltart még egy nyugdíjast is, így természetes, hogy sem a nyugdíjak, sem a fizetések nem lehetnek megfelelôek.

Valamivel több mint ötmillió dolgozót és még ennyi nyugdíjast tartanak nyilván az adatbázisok. Ez még mindig csak tízmillió. A valamikor büszkén lengetett 23 milliós szlogen mára jócskán megapadt: meghaltunk, nem születtünk, kivándoroltunk. Talán húszmillióan maradtunk. A tízmillió nyugdíjas-dolgozó mellett vannak még munkanélküliek meg feketemunkások is. Akiket nem alkalmaznak munkakönyvvel, akik alkalmi munkákból tengetik rosszul vagy kevésbé rosszul életüket, akik még abban sem reménykedhetnek, hogy nyugdíjasként legalább egy nyomordíjat kaphatnak.

Sajnos, a fiatalok vannak a legkevesebben. Egyre kevesebben vannak. Mert egyre igényesebbek vagyunk, és egyre kevesebben egyre kevesebb gyermeket vállalunk. És — akár tetszik, akár nem — a valóság mégiscsak az, hogy a mindenkori dolgozó réteg „tartja el" korának nyugdíjasait. Akikbôl — hála a tudományok haladásának, állandó fejlôdésének — egyre több van, hiszen kitolódik az átlagéletkor, amely nálunk még így is alatta marad az európai átlagnak.

Problémánkkal nem vagyunk egyedül. Nem csak országunk, kontinensünk is kiöregedôben van. Esetünket viszont az súlyosbítja, hogy az ország egész lakosságát — pesszimista húszmilliót számoljunk — és az államot tulajdonképpen az a valamivel több, mint ötmillió dolgozó tartja el, aki legálisan dolgozik, és fizeti a kiszabott adókat, illetékeket, százalékokat. Minden dolgozó saját magát és még három embert. És most még jól állunk, mert van ötmillió ember, akinek törvényes munkát lehet biztosítani. De mert a fiatal generációk tábora egyre „elnéptelenedôbb", mi lesz, amikor már nem egy, hanem két nyugdíjas jut egy fôre? Valaki kisüthette, ha sok a nyugdíjas, csökkenteni kell számukat. Lehet, azért találták ki ezt a rettenetes egészségügyi rendszert, amelyben beteg idôsek pusztulnak el, mert képtelenek a túlélésükhöz elengedhetetlenül szükséges gyógyszereket megvásárolni. Azért, hogy fogyjanak. Kitolták a nyugdíjkorhatárt is, így sokan közülünk — a jelenlegi életvitel és életkörülmények mellett — már nem is fogjuk megérni nyugdíjba vonulásunkat, az egy életen át fizetett százalékunk által biztosított „nyugalmas öregkort". S attól, hogy késôbb megyünk nyugdíjba, a munkahelyek száma nem növekedett, csupán az idôsebb vagy fiatalabb munkanélkülieké.

Sajnos, ördögi kör ez, amelybôl nem tudom, látja-e valaki a kiutat. Sóvárogva nézem a német–holland–magyar–japán turistákat: fehér hajú hölgyek és urak, akik egy élet munkája után idô, de fôként pénz szempontjából végre ráérnek világunk szépségeit, csodáit is megismerni. A mi nyugdíjasaink nagy többsége még egyetlen kedvezményes árú vasúti utazást sem engedhet meg magának. Még jó, hogy van egy Verne Gyula. Nekünk, fiataloknak most idônk nincs utazgatni — hacsak nem ez a munkánk —, s attól tartok, negyven év múlva pénzünk nem lesz. Ha egyáltalán mi még leszünk akkor...

Kerekes Edit

A lap november 13-i számában, Vincze Gábor 1956–59-es kronológiájában van egy hiba, amelyet kérem helyesbíteni: Az 1957. április 22. kezdetû esemény a valósághoz híven így hangzik:

1957. május 22. A kolozsvári 3. SZ. Katonai Törvényszéken megkezdôdik Dávid Gyula egyetemi tanársegéd, Páskándi Géza költô és Bartis Ferenc I. éves egyetemi hallgató pere. (Második tárgyalás május 29., ítélethirdetés június 5.) Dávid Gyulát az 1956. november 1-jei Házsongárdi temetôi tüntetés megszervezésének vádjával, valamint a magyar forradalommal való rokonszenvnyilvánításai miatt 7 évi börtönre; Páskándi Gézát a Várhegyi Istvánék diákszövetségi programjának támogatása és kiegészítése miatt 6 évi börtönre ítélik. Bartis Ferenc tárgyalását elnapolják, ô szeptemberben kap 7 évet „nyilvános lázítás"-ért. Bartis Ferenc és Dávid Gyula büntetésének letöltése után, 1964-ben, Páskándi ítélete letöltése elôtt egy fél évvel, 1963-ban szabadul.

A — számomra érthetetlen — hibára természetesen Vincze Gábor figyelmét is fel fogom hívni.

Köszönettel:
Dávid Gyula

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

1958. nyár végén letartóztatják Molnár Béla bibarcfalvi lelkészt. Kolozsváron azzal a váddal ítélik el, hogy a rendszer és a kollektivizálás ellen izgatott. 1964 június végén az általános amnesztiával szabadul.

1958. szeptember 6. Ítéletet hirdetnek az ún. bethanisták (CE-sek) perében. (Nagyváradon a temesvári katonai törvényszék). „Államrend megbontása" és „összeesküvés" vádjával Visky Ferenc református lelkészt 22 évre, Szilágyi Sándor pankotai, Dézsi Zoltán feketegyarmati és Karczagi Sándor szentleányi református lelkészeket, valamint Papp Antal földmûvest 20–20 év kényszermunkára ítélik, Kiss Sándor földmûves és Patócs Erzsébet tisztviselô 18–18 évet kapnak. Dézsi és Karczagi 1964. július 30-án, ill. 28-án, Pap június 27-én szabadul.

1958. október 6. A Macskási Pál vezette kolozsvári katonai törvényszék ítéletet hirdet a 31 fôs, ún. érmihályfalvi csoport perében. Sass Kálmán érmihályfalvi és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését a szobrász bátyja közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról 13 személyt (köztük Számadó Ernô költôt) 25 év, 2 személyt ennél kevesebb börtönbüntetésre; Érolasziból 4 személyt 25 évre; Biharvajdáról 6 személyt 25 évre, 3 személyt pedig 20 év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetôen a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.

1958. október 21. Letartóztatják Sánta Antal csíkszentdomokosi káplánt. Csíkszeredán hallgatják ki, majd a 1958. december 21-én kezdôdött nyilvános perben (sajtó, rádió!) 12 évi börtönre ítélik. (Tiltott iratok terjesztésével vádolták, valamint azzal, hogy a tanítványain nemi erôszakot követett el.) Az 1964. május 16-i 411. sz. amnesztiatörvény kihirdetése után, augusztus 23-án szabadul.

1958. október 24. Letartóztatják Opra Benedek brassói középiskolai tanárt, másnap pedig Lay Günther feketehalmi vasmunkást, az illegális EMISZ alapító tagjait.

1958. október 26. A bukaresti Augusztus 23. stadionban barátságos labdarúgó-mérkôzést játszik a magyar és román ifjúsági válogatott és a felnôtt A-válogatott. A számtalan szabálytalanság és durvaság ellenére az ifik mérkôzésén 4:1-re, a nagy csapatok mérkôzésen pedig 2:1-re kikapnak a románok. A mérkôzés alatt a román szurkolók több magyar szurkolót megvernek, vagy paradicsommal dobálják meg ôket, a magyar játékosokat becsmérlik, szidalmazzák, játékukat fújjolással és a játéktérre történô kô-, üvegdobálással igyekeztek megzavarni. Jellemzô a légkörre, hogy Nicolae Ceausescu, a központi vezetés tagja kirohan, és elhagyja a mérkôzés színhelyét, amikor a szovjet bíró az egyik román játékost leküldi a pályáról. A budapesti Népsport tudósítója a botrányos jelenetekrôl nem számol be, csupán annyit jegyez meg, hogy: „A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát..." (A bukaresti magyar nagykövet, Keleti Ferenc úgy látja, hogy: „A mérkôzésen történt események világossá teszik a román vezetô elvtársak és mindenki elôtt, hogy a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolására". Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgóit, valamint a vízilabdacsapatot is különféle inzultusok érik, ezért egy késôbbi jelentésében annak a véleményének ad hangot, hogy a közeljövôben nem tanácsos újabb sporttalálkozót rendezni a két ország között.)

Diákgyûlést tartanak a Bolyai-egyetem aulájában. A gyûlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lôtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: Fôbe lôttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Szekuritáté emberei a kijáratnál letartóztatják.

1958. október 29. Temesváron kilenc 12–13 éves kisdiákot (Oberten János, Kaiser András, Nagy Zoltán, Patkó Gyula, Varga István, Pájcs Pál, Pélics János, Demartini Endre, Feierstein József), a temesvári magyar vegyes líceum tanulóit kétévi, kiskorúak fegyházában letöltendô börtönbüntetésre ítélik. („Bíbor Banda" néven röpcéztek.)

1958. októberben a marosvásárhelyi Igaz Szó közli az MSZMP KB állásfoglalását a népi írókról.

1958. november 4. Újabb diákgyûlést tartanak a Bolyai-egyetemen. A gyûlés elnöke Takács Lajos rektor, téma a diákok viselkedése az október 26-i gyûlésen. Bevezetôként Takács felolvassa az idôközben kirúgott hallgatók névsorát: Asztalos Lajos, Baranyi László, Boros Zoltán, Csoma Zoltán, Csôgör Enikô, Horváth Anna, Istenes Gabriella, Mátyás Erzsébet, Metz Katalin, Szekernyés László és Tibád Levente.

1958. november 29. Az Elôre beszámol arról, hogy Csíkszereda lett a Székelyföld elsô „szövetkezeti városa".

A Szívmûtéten Átesett Betegek Szövetségének Kolozs megyei szervezete tiltakozó gyûlést tartott a megyei egészségügyi igazgatóság épülete elôtt. A megmozdulás oka a 369-es kormányrendelet, melynek értelmében a betegek számára júniustól nem biztosítják az ingyenes gyógyszereket. A tiltakozó gyûlést Oltean Ion nyitotta meg, aki elmondta, hogy az egyesület beadványával a minisztériumig jutott, ahol úgy fogadták és úgy beszéltek vele, mint egy utolsó kéregetôvel. Az Országos Egészségügyi Biztosítási Pénztárnál Visarion Elena a kormányrendelet módosításának kérelmét a lehetô legagresszívebben fogadta, a beadványból politikai kérdést próbált kreálni. Oltean Ion itthon panaszt emelt az Egészségügyi Igazgatóságnál és a megyei biztosítási pénztárnál. Itt dr. Ioan Figan igazgató megnyugtatta: a központi vezetôség viselkedése nem lepi meg, ugyanezt a hangnemet alkalmazzák a megyei képviselôkkel is. Ez nem csak embertelenség, ez a teljes nemtörôdömség.

Biztosította a kérelmezôket, hogy megpróbálják a szívbetegeket a nyílt mellkasi mûtéten átesett betegek kategóriájába sorolni, akik még mindig ingyenes gyógyszerekre jogosultak.

A tiltakozó gyûlésen több mint hetvenen vettek részt. Amint észrevették a sajtó képviselôit, elôkerültek a receptek és a nyugdíjszelvények.

— A 369-es a halálra ítélés határozata — mondta Szilágyi Márton, akinek volt egy infarktusa, mûtéten esett át, és idôközben cukorbeteg lett. Megmutatta a nyugdíjszelvényét: 519 000 lej a nyugdíja, míg a havi szükséges gyógyszerek ára 1 281 540 lej. Tehát választhat: vagy ebbe hal bele, vagy éhen hal. Corb Ana most 45 éves. Tizenöt éves korától szívbeteg, emiatt soha nem talált magának munkahelyet. Elvégzett egy varrótanfolyamot, de munkát nem talált, 19 évig otthon dolgozott, de közben újra megbetegedett, és súlyos mûtéten esett át. Most már nem tud dolgozni. A neki jutó szociális segély: 204 356 lej. Most már szívgyógyszerek helyett nyugtatókat és altatókat szed, mert az olcsóbb. Vagy hamarabb végez az emberrel.

A háziorvos, amikor receptet ír, bizonyos keretet nem léphet túl, ezért a legolcsóbb gyógyszereket írja fel, melyek nem biztos, hogy mindig segítenek.

Gurdean Ana, a szövetség elnöke elmondta, hogy júniusig támogatni tudták a tagokat ingyenes gyógyszerekkel, Kovászna-fürdôi beutalókkal, ingyenes kórházi felülvizsgálással, de most mindez megszûnt. A betegeknek mindenért fizetniük kell.

A tüntetôket dr. Radu Serban egészségügyi igazgató fogadta, aki csak annyit ígért, hogy megpróbálja továbbítani a szövetség kéréseit.

Horváth Gyöngyvér

A szamosújváriaknak szerencséjük van testvérvárosaikkal. Az elmúlt napokban például a németországi Forcheim testvérvárosból érkezett értékes segítség. A polgármesteri hivatal úgy döntött, hogy a kapott 5000 márkát inkább a szociális intézményeknek juttatják. Eszerint 2000 márkát a helyi szegények étkezdéje számára utaltak ki, miközben a nyugdíjasok otthonának 54 lakója 1500 márkát élvezhet. A fôtéri árvaház gyermekeire is gondoltak a városatyák, méghozzá 1500 márka erejéig. Jól jött a pénzügyi támogatás, ugyanis év végére az árvaházban már elfogyott a pénz. A kapott összegbôl ruhanemût és édességet vásárolnak az otthon 100 kis lakója számára.

A franciák a múzeum tatarozásához, a magyarországiak a Téka-klub felszereléséhez, a svájciak a városi kórház gyógyszerellátásához, a németek pedig, lám, a szociális problémák megoldásához járultak hozzá.

Erkedi Csaba

Közeleg a tél, a korai sötétedés miatt Szamosújváron is egyre kevesebben közlekednek az esti órákban. Az elmúlt években az éj leple alatt a kisvárosban is nôtt a bûnözés, szaporodtak a lopások. Ezentúl nem kell félniük a helybelieknek, a helyi villamosmûvek dolgozóinak köszönhetôen javult a közvilágítás. Ha eddig csak a központi rész úszott fényárban, jelenleg a város széli utcákat is kivilágították. A németországi Forcheim testvérváros hozzájárulásával a kolozsvári és dési utakon is új világítótesteket szereltek fel, sôt, mi több, az idei nyáron összekötötték Szamosújvárt Déssel a városi világítással. Több mint 400 millió lejt fordítottak a két szomszéd város közötti 12 kilométeres útszakasz esti világítására. Ez nagy elônyt jelent az országúton közlekedô gépkocsivezetôknek, de ugyanakkor megoldotta Széplak és Néma falvak közvilágítását is.

Szamosújváron már nem kell tartania a lakosságnak az esti sötétségtôl, a kisváros 92 utcájában javult a közvilágítás.

(erkedi)

Miss ’99 címmel nem mindennapi szépségversenyre került sor Szamosújváron. A városi kultúrházban megtartott rendezvényre több mint 40-en voltak kíváncsiak, akiknek ritka látványban volt részük. A versenyre tíz helybeli leány nevezett be, a zsûrinek igazán nem volt könnyû dolga. Végül is a Miss ’99 Szamosújvár címet az alig... 14 éves Mustea Raluca diáklány nyerte el (ô volt a legfiatalabb a tíz versenyzô között). Az Ana Ipãtescu Általános Líceum VIII. D osztályos tanulója fölényesen gyôzött, mind a zsûri, mind a közönség egyöntetûen ôrá szavazott. Második helyen a 20 esztendôs Roman Nicoleta fôiskolai hallgató végzett, míg a bronzérem Vincze Adela diáklánynak jutott. Mindhárman értékes pénzjutalomban részesültek.

A szamosújvári szépségverseny keretében felléptek a városi kultúrház és a gyermekklub énekesei és táncosai is. Összegezve: sikerült rendezvény volt, amelyen különösen a férfiak szórakoztak jól.

E. Cs.

A dévai árvagyerekek számára indít gyûjtést a Kolozsvári Egyetemi Lelkészség keretében mûködô Marionett báboskör. Az adományozók a 159-768-as telefonszámon Halászy Edénél érdeklôdhetnek, este. Elôre is köszönik a jószándékot, a megértést, az esetleges segélyt.

• Adócsalásért, okirathamisításért és hamisított okirat tudatos felhasználásáért vizsgálnak két cégtulajdonost, Ioan Giurát (36), a CK Casa Import Export Kft., valamint a besztercei Cristian Constantin Ducát (31), a Thalis Kft. fônökét. 1997 júliusában alkoholvásárt bonyolítottak le, de nem könyvelték el, s hamis számlákkal kerülték meg az állami illetékek kifizetését. A 418 millió lejes kár még nem térült meg, e célból lefoglalást foganatosítanak.

• Fedezetlen csekkel fizetett a dési Valentin Haiduc (44), a Valentino Impex Kft. társtulajdonosa. 1999 augusztusában vásárolt árut 45,8 millió lej értékben, de bankszámláján nem volt ekkora összeg.

• Három lopás tettesét azonosították a vajdahunyadi Alin Ioan Bozan (21) személyében. Mindhárom esetben azonos volt a modus operandi: Bozan összebarátkozott potenciális áldozatainak gyermekeivel, majd miután olyannyira megnyerte bizalmukat, hogy beengedték a lakásba, mindent elvitt, ami értékesíthetô. Ily módon lopott el tavaly augusztus 13-án 16 millió lej értékû ékszert a tordai L. B. lakásáról, szeptember 8-án elektronikus felszerelést a kolozsvári P. V. otthonából, továbbá az idén február 5-én 300 ezer lej készpénzt és egy bundát, amely M. I. tulajdonát képezte. A kár nem térült meg, a Btk. elôírásai szerint a minôsített lopásért 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

(póka)

Szent Erzsébet napja alkalmából a Caritas katolikus egyházi segélyszervezet minden évben gyûjtést hirdet. A közösség egysége értelmében a szegényebb, rászorultabb közösségi tagok érdekében való adakozásra kér minden jóakaratú, tenni vágyó embert. A gyûjtés idei célcsoportja az értelmi fogyatékosoké. Az ô társadalmi és anyagi helyzetük nem csak a keresztény, templomba járó emberek figyelmét kellene hogy felkeltse. Közösségeinkben ott találjuk ôket, akik az értelem ajándékával ugyan szûkösebben rendelkeznek, sokszor azonban annál bôségesebb bennük a szeretet képessége. Az állami törvények hézagjain az értelmi fogyatékosok, mint általában a kisebbségek, sokszor kicsúsznak. A szegénység és kiszolgáltatottság ôket többszörösen sújtja, sokszor kitaszítottak, gúny tárgyai. Minden érzô ember szíve összeszorul, ha ezekre az emberekre gondol, néz, fôleg, ha szükségüket is érzékeli, s ha a családjuk nehéz helyzetét is figyelembe veszi. Ezért a felhívás minden jóakaratú emberhez szól, nemcsak katolikusokhoz, még csak nem is vallásos emberekhez kizárólag, hanem mindazokhoz, akik anyagilag megengedhetik maguknak, hogy kis összeggel bár, de hozzájáruljanak egy értelmi fogyatékos ember vagy csoport alkalmi megörvendeztetéséhez. November 21-én a vasárnapi gyûjtés a katolikus templomokban erre a szándékra történik. Aki nem tud vagy nem akar a templomba elmenni, az becsengethet adományával valamelyik katolikus plébániára, a körzeti Caritas-kirendeltség irodájába (Kolozs megyében Désen (vezetô: Kecskés László), Tordán (vezetô Gergely Márton) van ilyen) vagy a központi Caritas-iroda bankszámlaszámára küldheti a segélyre szánt összeget: BCR Alba Iulia, cont 2511.1-46.1/ROL.

A Hit és Fény mozgalom alapítója a francia Jean Vanier, aki elôször alkalmilag találkozott értelmi fogyatékos emberekkel, 1963-ban, s legjobban ragaszkodásuk, szeretetük lepte meg ôt, a filozófiát és teológiát magas fokon tanulmányozó egyetemi tanárt. A találkozás által megérintett keresztény ember 1964-ben maga mellé vett két értelmileg sérültet, s ebbôl a kis magból lett elôbb a Bárka, majd a Hit és Fény. Ez olyan közösségi mozgalom, amelynek keretében a közösség szívében az értelmi fogyatékosságuk miatt könnyebben vagy súlyosabban sérült emberek állnak, akiket családjuk (elsôsorban a szülôk) és a barátok, segítôk vesznek körül. Nem együtt élô, hanem rendszeresen találkozó emberek közösségérôl van szó, a személyes kapcsolatok, egymás örömeinek és terheinek hordozása, az ünneplés, az imádság és más vallásos szertartás révén egyre mélyülô emberi kötelékek kapcsolják össze a tagokat. Minden fogyatékos ember teljes személyiség, akinek ugyanolyan emberi jogai vannak, mint másoknak. Joga van ahhoz, hogy szeressék, tiszteletben tartsák lényét, döntéseit, hogy fejlôdéséhez megkapja a szükséges segítséget, hogy fejlôdhessen lelki és emberi téren egyaránt. Isten egyformán szeret minden embert, egészségest és fogyatékost egyaránt.

A romániai magyar Hit és Fény mozgalomhoz 12 közösség tartozik, átlag 30–40-es létszámmal. Összesen 350 embert jelent ez, ebbôl 140 sérült, 70 szülô, 10 nagyszülô, 90 animátor, azaz segítô, 10 pap, 30 testvér, egészséges gyerek. Közösségek mûködnek Csíkszeredában, Gyergyóditróban, Marosszentgyörgyön, Nagyváradon, Szecselevárosban, Székelykeresztúron egy-egy, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön pedig kettô-kettô.

*

Dietrich Bonhoeffer: A keresztény közösségnek tudnia kell, hogy nemcsak a gyenge tagoknak van szükségük az erôsekre, hanem a gyengék nélkül az erôsek sem tudnának élni. A gyengék eltávolítása a közösség halálát jelenti.

Marie-Hélène Mathieu: Francois 13 éves. Szellemi fogyatékos. Elsôáldozása alkalmával az egész plébánia ünnepelt. A keresztapa: „Valóban nagyon szép szertartás volt. Kár, hogy szegény gyerek semmit nem értett belôle." Az édesanya szemei könnyel telnek meg. Francois, ha nem is értett meg mindent, azt nagyon is megérti, hogy édesanyjának valami fáj. Hozzálép, átöleli, és azt mondja neki: „Ne sírj, édesanyám, Isten olyannak szeret, amilyen vagyok".

Pápai Angéla: Esküvôi menet s az ezzel járó öröm és vidám hangulat töltötte be a marosszentgyörgyi plébánia udvarát. Hirtelen elnémult a zaj, a mosoly ráfagyott az arcokra, egyesek rémülten tekintettek a kis csoportra, amely a plébánia épületébôl közeledett egyenesen feléjük. Imitt-amott sóhajok hangzottak: jaj, Istenem, szegénykék. Mindenki kíváncsi volt a fejleményekre. Ekkor a fogyatékos gyermekekbôl álló kis csoport néhány tagja a menyasszonyhoz lépett és jókívánságait fejezte ki. — Elevenen él bennem ez a tapasztalat, a kívülállók csodálkozása, szörnyûlködése, sajnálkozása. E kis csoport tagjai együtt élnek velünk, egy városban, egy negyedben, talán az utcánkban látjuk ôket, sajnálkozunk, kinevetjük ôket, vagy éppen visszaélünk betegségükkel és szórakozunk rajtuk. Nem jut eszünkbe, hogy ôk is érzô emberek, akik szeretetre, elismerésre, közösségre és sikerekre vágynak.

Bordás Erika: Nem nekem van-e rájuk nagyobb szükségem, mint nekik rám? Mert érzem, hogy ott elfogadnak, ott nem kell olyan jól teljesítsek, ott igénytelenebbek az emberek? Igen, nekem van rájuk nagyobb szükségem! Nekem, aki mindennap a pénz, a siker, az érdekek világában forgok, szükségem van az igazi, önzetlen szeretetre. Hogy adhassam és kaphassam.

A szatmárnémeti Kölcsey-kör, a Szatmár Megyei Mûvelôdési Felügyelôség és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület mindenkit szeretettel meghív a november 19-éndélután 4 órakor, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia termében az Ifjú szívekben élek kárpát-medencei irodalmi vetélkedô döntôjére, a megzenésített Ady-versek elôadóinak seregszemléjére.

November 20-án, szombaton délelôtt 11 órakor Érmindszenten — Adyfalván — zarándoklatot szerveznek a költô szülôházához, ahol ünnepi mûsoron és koszorúzáson vehetünk részt. A megemlékezés szervezôje, Muzsnay Árpád, meghívta Alföldi Lászlót, a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulját, Gheorghe Buboit, Érkávás polgármesterét, Dudás Károlyt, a Vajdasági Magyar Mûvelôdési Szövetség elnökét, Carol Königet, a Mûvelôdési Minisztérium osztályvezetôjét, Modok Gusztávot, Bihar megye alprefektusát, valamint Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének alelnökét. Ady verseibôl szavalnak az Ifjú szívekben élek vetélkedô résztvevôi, valamint tasnádi és mezôteremi fiatalok.

Zilahra érkeztek vasárnap este a magyarországi Paks város küldöttei Bor Imre polgármester vezetésével. A küldöttség tagjai: (a kolozsvári származású) Nagy Noémi sajtóreferens, nemzetközi jogász, Gutai István a Nevelésügyi, Kulturális és Sportosztály képviselôje, dr. Somogyi Gergely orvos, akik elsôsorban saját mûködési területükön szeretnének kapcsolatokat kiépíteni. Hétfô reggel Petre Durcãu polgármester, majd Fekete Szabó András alprefektus és Nagy István, a megyei tanács alelnöke fogadta a küldöttséget. Ezután a történelmi múzeumba és a Ioan Sima képtárba látogattak el, ahol a Takács-féle világhírû lepkegyûjteményt is megtekintették. Nagy István, a megyei tanács alelnöke és alulírott Gutai István társaságában is megtekintette a szilágylompérti református templom egyedülálló festett kazettáit és az egykori Séra-kúriát, mely a XIX. századi kisnemesi építkezés párját ritkító (romos) emléke a Szilágyságban.

Hétfôn délután a megyei RMDSZ látta vendégül a küldöttség tagjait a Szilágy Társaság Kossuth utcai székházában, ahol szakmai tanácskozásra, programcsere-ajánlatokra került sor.

Gáspár Attila

A múlt héten Budapesten lezajlott Magyar Állandó Értekezlet befejeztével Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, kimondottan fontos, hogy a magyar kormány és a magyar politikai pártok is kinyilatkoztatták: támogatják Románia euroatlanti integrációs törekvéseit, mindent latba vetnek azért, hogy Románia esetében ne alkalmazzák a vízumkötelezettséget.

Markó Béla kölcsönös érdeknek nevezte a gazdasági kapcsolatok folyamatos erôsítését, üdvözölte az önálló erdélyi egyetem létrehozásának támogatását, és reményét fejezte ki, hogy ezzel is hozzájárulnak a Romániában élô magyarok szülôföldön való megmaradásához.

— A MÁÉRT létrehozása rendkívül eredményes volt — mondta az RMDSZ elnöke, majd hozzátette, hogy ezért Magyarország politikai és gazdasági lehetôségei ugrásszerûen megnövekedtek.

Sajtóban nemrég megjelent vélekedések szerint a magyar felvágott kétszeresen is súlyos veszélyt jelent Romániára nézve: az adózatlanul forgalomba kerülô termékek megrendítik a költségvetést, a közegészségügyi ellenôrzés hiánya pedig a fogyasztók egészségét fenyegeti.

A lapok a Román Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (FSIA), illetve a Román Hústermelôk Szövetsége (ASC) vezetôinek kijelentéseire alapozva fújtak vészriadót.

A FSIA egyik alelnöke azt közölte, hogy naponta mintegy 40 tonna magyar hústermék kerül be Romániába a bevásárlóturizmus keretében. A szakszervezeti vezetô szerint a románok azért járnak Magyarországra felvágottakat vásárolni, mert ott ezek a termékek 15–20 százalékkal olcsóbbak, a hazai fogyasztónak ez az ár még akkor is vonzó, ha a magyar termék minôsége, úgymond, messze elmarad a román termék minôségétôl. Az illetékes szerint míg a magyar felvágottak csak 10 százalékban tartalmaznak húst, ez az arány a román termékek esetében 60–70 százalék.

Az ASC elnöke és alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Romániában a hústermékek hazai gyártása havi 6 ezer tonnát ér el, addig „a román mezôgazdasági minisztériummal jó kapcsolatokat tartó hat importôr havi 5 ezer tonna hústerméket hoz be Magyarországról és Ukrajnából a közegészségügyi vizsgálatot kikerülve".

A kormány idén júliusban a hazai termelôk és a belsô piac védelmére hivatkozva megszüntette a magyar hús és baromfi, illetve hústermékek kedvezményes CEFTA-vámját.

A baromfihús esetében a korábbi 27 százalékos vám 47 százalékra nôtt. A magyar baromfi behozatala 1999 elsô nyolc hónapjában 63 százalékkal csökkent a tavalyi esztendô hasonló idôszakához képest — írta a Curentul címû napilap.

A lap ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a két másik legnagyobb baromfihús-szállítónak számító Egyesült Államok és Szlovénia romániai exportja jelentôsen csökkent — annak ellenére, hogy a hazai hatóságok velük szemben nem alkalmaztak protekcionista intézkedéseket. Az amúgy sem jelentôs import visszaszorulását a hazai termelôk nem tudták kihasználni: miközben a felmérések szerint a romániai igény évi 300 ezer tonna baromfihús lenne, a hazai termelés az év elsô nyolc hónapjában 50 ezer tonnát tett ki.

Miután az elmúlt kilenc évben egyetlen kormány sem merte radikálisan orvosolni a brassói Roman teherautógyár gondjait, most már legalább 1 milliárd dolláros tôkeinjekcióra lenne szükség a vállalat talpra állításához.

A brassói gyár az elmúlt hetekben került ismét a napilapok címoldalára, mert a fizetésemelés elmaradása miatt a gyár tüntetô dolgozói rátámadtak a brassói prefektúra épületére. A tiltakozók húsz csendôrt megsebesítettek, az épületben és az irodák berendezéseiben legalább egymilliárd lej kárt okoztak.

A brassói Roman teherautógyár és a Tractor mezôgazdasági gépgyár a szocialista román nehézipar büszkesége volt. Kapacitásukat a hazai igények mellett az egykori KGST-országok és Kína feltételezett szükségleteire szabták. A szocialista tábor összeomlása után gyorsan külsô piac nélkül maradt a két nagyvállalat. Az elmúlt kilenc évben 166 millió dollár adósságot halmoztak fel, tavaly a veszteségük 90 millió dollár volt.

Az évi 15 ezer teherautó és 28 ezer autómotor gyártására tervezett Roman teherautógyár már 1990-ben is csak 5 ezer teherautót gyártott 18 ezer alkalmazottal. Ezt a termelési ütemet 1996 végéig tudták tartani, de az elkészült teherautóknak alig 20 százaléka került exportra. A KGST feloszlása után, 1992-ben, Kuba és Kína is beszüntette a román teherautók vásárlását, azok elfogadhatatlan minôségére hivatkozva.

Idén az év elsô kilenc hónapjában a majdnem 14 ezer alkalmazottat foglalkoztató Roman összesen 350 teherautót tudott értékesíteni. Közben a Volvo és az Iveco 401 teherautót adott el Romániában. A gyárnak már csak a hadsereg és az országos kôolajipari vállalat, a Petrom megrendelései adhatnak lehetôséget a túlélésre.

A brassói zavargás után Decebal Traian Remes pénzügyminiszter közölte, hogy a Petrom kész 18 „megfelelô" szállítóautót vásárolni. A hadsereg hajlandó lenne 150 teherautót átvenni — ha annak árát leírnák abból az adósságból, amellyel a brassói vállalat a költségvetésnek tartozik.

A kormány múlt hét keddi rendkívüli ülésén újabb pénzügyi könnyítéseket hagyott jóvá a csôd szélén álló Roman brassói autógyár megmentésére. Ez úgy törlesztheti a költségvetéssel szembeni adósságát, hogy összesen 420 teherautót szállít a védelmi, illetve a belügyminisztériumnak. A gyár jövôre vámmentességet kap a teherautók gyártásához külföldrôl behozott alkatrészekre.

A Roman 20 milliárd lejt kap az európai szabványoknak megfelelô autómotorok fejlesztési programjához, és a közlekedési minisztériumtól felmentést kaphat a január elsején bevezetésre kerülô európai szabványok alkalmazása alól.

A kormány ugyanakkor elutasította azt a szakszervezeti követelést, hogy október 1-jétôl visszamenôleg 15 százalékos béremelést kapjanak a dolgozók. Ugyanígy nem jut pénz arra, hogy az alkalmazottak egyszeri kompenzációs bérkiegészítést kapjanak.

A brassói autógyár dolgozóinak egy része azért vonult az utcára, hogy béremelést követeljen. Bár a kormány úgy határozott, hogy a vállalat társasági tôkéjét 100 milliárd lejjel megemelik, egy nappal késôbb a tüntetôk mégis megrohamozták a brassói prefektúra épületét.

A nemrég francia tulajdonba került Román Fejlesztési Bank (BRD) elnöke úgy nyilatkozott, hogy a romániai inflációt hajtja fel az a mód, ahogy a kormány a brassói Roman és a Tractor mezôgazdasági gépgyár problémáit igyekszik megoldani. — Százmilliárdokat fordít ezekre a vállalatokra anélkül, hogy szerkezetátalakítási terve túllépne a vállalati mozik és kantinok eladásán — vélekedett a bankelnök.

A magyar bankrendszerrôl, legalább is Nyugaton, azt tartják, hogy az az átmeneti gazdaságú országok bankrendszerei közül a legerôsebb és a legfejlettebb, ám ez a kép megtévesztô — írta a múlt csütörtöki Ziarul Financiar címû gazdasági napilap.

A lap budapesti elemzése szerint a megtévesztô kép abból a megközelítésbôl származik, amely csak azt nézi, hogy a magyar bankrendszerben a magánszféra aránya 60 százalék, és csak az OTP, illetve „az örökösen csôdállapotban lévô" Postabank nem talált még magának külföldi partnert.

Az alaposabb elemzés azonban kimutatja, hogy a magyar bankrendszer nagyon is lényeges problémákkal küzd. A magyar reálgazdaság egyetlen pénzügyi forrása a nagyvállalatoknak nyújtott szindikált hitel. Ebbôl a szempontból Csehország és Szlovákia sokkal jobban áll. A fogyasztás ugyan az elmúlt évben 60 százalékkal növekedett, de a fogyasztói hitelek a szindikált hiteleknek mindössze 10 százalékát teszik ki, miközben a nyugati elvárások szerint ezeknek egyenlôeknek kellene lenniük — írta a lap.

A Ziarul Financiar szerint a magyar bankrendszer átalakítása felszínes volt, mivel csak a rendkívül hitelképes ügyfelek jutnak finanszírozási forrásokhoz. Ezért a nagy ügyfelek ugyanolyan kamatra kapnak hitelt, mint a kormány, azaz a kamat semmilyen kockázatot nem vesz figyelembe. A kereskedelmi kockázat fogalma hiányzik a piacról. Ugyanakkor a kis ügyfelek egyáltalán nem jutnak hitelekhez, vagy csak egészen véletlen, kivételes esetben.

A visszafogott tevékenység ellenére a magyar bankrendszer különösen túlméretezett — folytatta a Ziarul Fianciar. A tízmilliós országban negyven bank mûködik, ami a nyugati szabvány szerint nagyon sok. A bankok pedig ahelyett, hogy új piacok után néznének, inkább biztonsági játékot játszanak.

A nagy óvatosság miatt, ami a magyar bankok külföldi partnereit is jellemzi, riasztóan alacsony a vállalkozások tôkepiaci finanszírozása. A bankok nem keresik a tôzsdén jegyzett társaságok részvényeit, így az elsôdleges részvénykibocsátások a papírok árának csökkenéséhez vezethetnek — írta a gazdasági napilap, amely arra is figyelmeztetett, hogy a magyar bankrendszer, egészében, tiszta veszteséget könyvelhetett el.

Azt a kérdést, hogy ennek ellenére miért tartják a régióban élôk — ukránok, moldovaiak, románok, szlovákok és oroszok is — pénzüket elôszeretettel magyar bankokban, a lap nem tette fel.

Az Európai Unió pénzügyminiszterei félmilliárd euróval csökkentették a kelet- és közép-európai tagjelölt államoknak a következô hét évben garanciával közvetlen kölcsönként juttatható Európai Beruházási Bank-keretet (EIB), viszont egymilliárd euróval megnövelték az elôcsatlakozás címén az elkövetkezô három évben nyújtható összeget.

Az EU eredetileg azt tervezte, hogy a csatlakozásra való felkészülés jegyében az EIB-nek három év alatt 7,5 milliárd euró kikölcsönzésére ad lehetôséget. Ezt a miniszterek — a korábbi francia nyomás ellenére — 8,5 milliárd euróra növelték. A döntésben jelentôs része volt a kelet-európaiak ügyét segítô Ausztriának — jelezték EU-források.

Másfelôl a miniszterek elfogadták azt az elnökségi javaslatot, amelynek értelmében a térségnek közvetlen kölcsönként folyósítható összeget 9,18 milliárd euróról 8,68 milliárdra csökkentik. Ez részét képezi annak a 18,41 milliárd eurónak, amelyet az EIB 2006-ig nyújt az EU-n kívüli államoknak teljes garanciával. A kereten belüli átcsoportosítás eredményeképpen a mediterrán országok 0,5, az ázsiai és latin-amerikai országok 0,4 milliárd euróval többet kapnak a tervezett 5,93, illetve 2,08 milliárd euró helyett.

A miniszterek nem tudtak elôrelépni az EU-n belüli adóharmonizáció területén, mert a britek nem engedtek abból a követelésükbôl, hogy az eurokötvényeket mentesítsék a kötelezôvé teendô 20 százalékos megtakarítási adó fizetése alól. Az adóharmonizáció hiánya veszélybe sodorhatja az európai közös pénz sikerét, mert az euróövezeten belüli országokban éles befektetôi versenyhez vezethet.

Sauli Ninistö finn pénzügyminiszter az EU finn soros elnökségének nevében tartott sajtóértekezleten leszögezte, hogy Helsinki mindenképpen döntésre kívánja vinni ezt a kérdést a decemberi csúcsértekezlet idejére. Az elnökség azt szeretné, ha november végi következô ülésükön a miniszterek megegyeznének — ez egybehangzó értékelések szerint csak a briteken, valamint a befektetési alapok adómentesítéséhez ragaszkodó Luxemburgon múlik. A brit javaslat szakértôk szerint nem jelentene kevesebbet, minthogy a nemzetközi kötvények mentesülnének a forrásadó alól.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) az idén várhatóan 2 milliárd euró új finanszírozást hagy jóvá a mûködési területének számító közép- és kelet-európai országoknak — közölte a londoni pénzintézet elnöke.

Horst Köhler elmondta: arra számít, hogy jövôre az új finanszírozási vállalások összege 2,3–2,4 milliárd euróra emelkedik, s 2003 végére az éves összeg 3 milliárd euró lesz.

Az EBRD-elnök szerint a kelet-európai átalakulás második évtizedének eredményei attól függnek, hogy az intézményi rendszer további kiépítését és az erôs gazdasági növekedést mennyiben táplálja majd a nyugat-európai növekedés. — Magyarország és Lengyelország gazdasági növekedése sem elsôsorban az oroszországi válság, hanem fôképp az EU-gazdaságok növekedésének lanyhasága miatt lassult le tavaly — idézte Köhlert a Dow Jones gazdasági hírszolgálat.

Az elnök szerint a nyugat-európai szerkezeti reformok ugyanolyan fontosak a földrész többi térségének gazdasági fejlôdése szempontjából, mint az egykori kommunista országok intézményi reformjai. — Az EU-országok többsége még mindig messze nem elegendô forrást csoportosít át a halódó iparágakból a megújulást jelentô termékek, szolgáltatások és piacok fejlesztésére — mondta az EBRD elsô embere az átalakulási folyamatról összeállított éves banki jelentés londoni közzététele alkalmából.

Az élelmiszerek 3,4 százalékkal drágultak a múlt hónapban, a nem élelmezési cikkek pedig 3,6 százalékkal. A szolgáltatások ára viszont egyedül szeptemberben 6,8 százalékkal emelkedett, így a múlt havi romániai infláció 4,2 százalékos volt, az idei év eddig 44,7 százalékos inflációt hozott az országban a múlt hónap végére. A szolgáltatások drágulása azonban októberben az egy évvel korábbihoz képest már 96 százalék közelében volt. Áremelkedésük az idén 87,6 százalékot ért el.

Az utcai pénzváltóknál a forint 69/71, a márka 9150/9250, a dollár pedig 17 300/17 400 lejbe került.

A városi tanács keddi rendkívüli ülésén kvórum hiányában nem mentették fel tisztségébôl Nicolae Ruja alpolgármestert. Az ülésen csupán Ioan Mihai Nãstase, Pop Eugen, illeve Ioan Marinescu nagyromániás városatyák jelentek meg. Funar sajnálja, hogy a tanácsosok nem jelentek meg az ülésen. A kérdést a csütörtöki ülésen újból napirendre tûzik. Pálffy Károly RMDSZ-es tanácsos lapunknak elmondta: a NRP-s tagokon kívül valamennyien megegyeztek abban, hogy távolmaradnak az ülésrôl. Jólehet sokan egyetértenek Ruja alkalmatlanságában, nem hajlandók Funar javaslatára leváltani az alpolgátmestert.

Nicolae Ruja kifejtette: nem érzi hibásnak magát, amiért a polgármester akarata ellenére részt vett a franciaországi, marokkói és spanyol szaharai kiszálláson.

Kedden délben megkezdték Kolozsvár és Kisbács határában a német befektetésû Held Fashion készruhagyár építésének munkálatait. A görögkeleti egyházi alapkô-szentelésen részt vett a befektetôn kívül a tervezô Arc Kft. vezetôje, Sorin Scripcaru, a kivitelezéssel valószínûleg megbízandó osztrák Unger cég képviselôi, valamint városi és megye vezetôk. A Held Fashiont képviselô Klaus Lottes mellett városunk polgármestere csak úgy volt hajlandó az elsô ásónyomot megejteni, ha azt fényképezi is valaki. Az eseményt követô fogadáson Klaus Lottes ismertette, hogy cége azért költözteti a 40 év fölötti nôk számára ruhát termelô ágazatát Kelet-Európába, mert elôállítása itt sokkal olcsóbb, mint Nyugaton, ahova a termékeket visszaviszi majd eladni, hiszen Romániában túl drágának számítanának azok. A blúzokat, trikókat, szoknyákat és dzsekiket gyártó cég eleinte mintegy 250 helyi alkalmazottat dolgoztat, de még egy éven belül a gyárhoz újabb szárny épül, ami összesen 700 munkahelyet és napi 6000 terméket jelent majd. A német cégvezetô elmondta a Szabadságnak, hogy a környezetvédô technológiára építô befektetése összesen 7 millió német márka értékû, és hogy itt dolgozó német üzletemberek gyôzték meg, hogy cége elsô külföldi beruházásának színhelyéül Kolozsvárt válassza. Az egy napon belül kiválasztandó kivitelezônek az acélszerkezetû gyárépületet júniusra kell majd átadnia.

B. Á.

Mint ismeretes, a belügyminisztérium törvénytervezetet terjesztett a kormány elé, amelynek értelmében felfüggeszthetô minden olyan köztéri megnyilvánulás, ahol más államok nemzeti szimbólumait, zászlóit, illetve himnuszát a román nemzetbiztonság elleni bujtogatás céljával használják. A jelenleg érvényes gyülekezési törvényt módosító törvénytervezetrôl, illetve az utóbbi idôben egyre nagyobb méreteket öltô szakszervezeti megmozdulásokról Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi minisztert kérdeztük.

— Nem ez az elsô alkalom, hogy a nyilvános rendezvényeket szabályozó törvénybe megkíséreltek olyan rendelkezést behozni, amely tiltja más államok nemzeti szimbólumainak használatát. Ez furcsa módon a régi kormányzat alatt nem sikerült. A törvénytervezet tulajdonképpen az 1991/60-as törvény 9-es szakaszát módosítja, amely tiltja a totalitárius, fasiszta és kommunista eszmék terjesztésére irányuló nyilvános rendezvényeket. Ezt terjesztették ki most arra, hogy tilos idegen államok nemzeti szimbólumait használni nyilvános eseményeken bujtogatás céljával. Ha jóindulató értelmezésrôl van szó, akkor ez a szöveg nyilván nem alkalmazható abban az esetben, amikor emlékünnepségen idegen ország zászlaját, a mi esetünkben a magyar zászlót helyezik el. Nem hárul el viszont annak a veszélye, hogy a rendelkezést a helyi hatóságok rosszindulatúan értelmezzék. Ez különösen vonatkozik Kolozsvárra, ahol a polgármester minden alkalmat megragad, hogy gyûlöletet szítson a nemzetiségek között. Szerintem ennek a szakasznak nincs mit keresnie ebben a törvényben, a különbözô jelképek használatát más törvényben szabályozzák. Meggyôzôdésem egyébként, hogy a parlamenti vita során a törvénytervezet módosításokat szenved, és végül az említett szakaszok kikerülnek a törvénybôl.

— A jelenleg érvényes gyülekezési törvényhez képest a törvénytervezet milyen új elôírásokat tartalmaz a szakszervezeti megmozdulásokra, illetve egyéb tiltakozó akciókra vonatkozóan?

— Lényegi változás, hogy nemcsak a polgármesterek, hanem a hatóságok is betiltathatnak nyilvános rendezvényeket. A törvénytervezet értelmében a helyi közigazgatási államtitkár is tilalmat rendelhet el, amennyiben olyan információkkal rendelkezik, hogy a megmozdulás sérti a törvényeket. Ugyanakkor a csendôrség is élhet ezzel a lehetôséggel. Ilyen szempontból tehát nyilvánvaló, hogy a törvénytervezet korlátozóbb jellegû mint az 1991-ben elfogadott gyülekezési törvény.

— Mi a véleménye a szakszervezeti megmozdulásokról? Jogosnak véli a szakszervezeti követeléseket?

— Globálisan elég nehéz értékelni ezeket az akciókat, ugyanis egyes szakszervezeti megmozdulások a privatizációtól való félelembôl fakadnak, míg mások esetében a munkások éppen a privatizáció felgyorsítását követelik. Bizonyos szempontból érthetô, hogy az emberek elégedetlenek, hiszen egyesek komoly nehézségekkel szembesülnek. Másrészt azonban figyelembe kell venni azt, hogy a jelenlegi költségvetési körülmények között a kormány képtelen teljesíteni a bérek megemelésére vonatkozó követeléseket. Ez pedig természetesen társadalmi feszültségekhez vezet.

— Egyes szakszervezeti vezetôk azt próbálják a közvélemény tudatába sulykolni, hogy a jelenlegi körülmények az 1989-es állapotokhoz kezdenek hasonlítani. Ön szerint van-e bármilyen valóságalapja ezeknek a kijelentéseknek?

— Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy jelenleg Romániában 1989 elôtti állapotok uralkodnának. A valóság az, hogy egyes szakszervezeti vezetôk olyan politikai szándékok mögé próbálják felsorakoztatni a szakszervezeti tagokat, amelyeknek gyakorlatilag semmi köze nincs az alkalmazottak érdekvédelméhez. Ugyanakkor pedig nagy a gyanúm, hogy a szakszervezeteket egyes politikai erôk fegyverként akarják felhasználni, és egyes megmozdulásokat szándékosan szítanak.

Papp Annamária

A hétfôi kormányülésén a miniszterek egyöntetûen elítélték Ion Iliescunak, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja elnökének a párt ifjúsági szervezetével lezajlott találkozóján tett azon kijelentését, hogy nem létezik egyetlen olyan koalíciós párti miniszter, illetve parlamenti képviselô, aki nem gazdagodott volna meg látványosan az utóbbi idôben, valamint nem keveredett volna gyanús ügyletekbe. Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a koalíciós pártok képviselôit ért kollektív vádat a kormány minden tagja felháborodással vette tudomásul, és úgy döntöttek, hogy beperelik Iliescu szenátort kijelentései miatt. Büntetôjogi kereset esetében a mentelmi jog felfüggesztése az egyik feltétele annak, hogy az ügyet a törvényszék tágyalja. A másik járható út pedig polgári keresetet benyújtani, és erkölcsi kártérítést kérni a tett kijelentésekért.

P. A. M.

A képviselôház hétfôn este nagy többséggel elvetette azt az indítványt, amelynek benyújtói a Sigma Kiadó gondozásában megjelent, a román nacionalista sajtó által hevesen támadott tizenkettedikes alternatív történelemtankönyv visszavonását követelték. Az indítványt 132 képviselô elutasította, a kezdeményezést csak 66 képviselô támogatta. Az ellenzék és az indítvány kezdeményezôi mellé több kormánypárti képviselô is felsorakozott, akik szerint a vitatott tankönyv „kiiktatja az oktatásból a nemzeti-hazafias tartalmat, s azt bátorítja, hogy a történelem oktatása politikai manôverek tárgya legyen". Andrei Marga oktatási miniszter a kormány nevében elutasította a „hamis és agresszív" vádakat, amelyeket a választási kampány, illetve az oktatás korszerû, európai módszereinek elvetése motivált.

A képviselôház oktatási bizottságának alelnöke, Asztalos Ferenc, aki a vitán az RMDSZ képviselôházi frakciója nevében szólalt fel, a Szabadság kérdésére elmondta: amikor a parlamentnek a fontos társadalmi problémák megoldására kellene fordítania idejét, az ellenzéknek az alkotmány és a házszabály adta lehetôségekkel élve sikerül megszereznie az indítvány letételéhez szükséges szavazatszámot. Az ellenzék célja tulajdonképpen az, hogy az oktatási minisztériumot a hazafiatlanság, nemzetárulás vádjával illesse, másrészt pedig önmagukat a hiteles hazafi szerepében feltüntetni. Az ügy pikantériájához tartozik, hogy a beadványt szentesítô politikusok közül néhány demokrata, illetve ökológikus párti képviselô az ülés elején valószínûleg pártjuk nyomására különbözô okokra hivatkozva visszavonták aláírásukat.

Asztalos szerint a hetek óta tartó tankönyvvita a román politikai élet tragikomikumát jelzi: tíz évvel a változások után még mindig vannak nagy számban olyan politikusok, akik nem tudják megérteni azt, hogy az alkotmány biztosította vélemény- és szólásszabadság nevében igenis meg kell barátkozni a gondolatok és eszmék sokszínûségével. Az indítvány kezdeményezôi ugyanakkor hevesen támadták az oktatási reform lényeges részét képzô alternativitás gondolatát azzal a céllal, hogy ezzel is megakadályozzák az oktatási reform megvalósulását Romániában. Asztalos Ferenc a plénum elôtt annak a véleményének adott hangot, hogy hasonló viták színhelye nem lehet a parlament, a tankönyvek, illetve kultúrértékek minôsítése pedig nem a politikusok, hanem a szakemberek feladata. A képviselô szerint amennyiben erre kerülne a sor, a politikum egyfajta cenzor szerepét töltené be.

Papp Annamária

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]