1999. november 18.
(XI. évfolyam, 270. szám)

KRÓNIKA
Ôszi dallamok a boltívek alatt; Erdélyi tájak, virágcsendélet a dési Frézia Galériában.
(Írásaink a 2. oldalon)

SPORT
Díjazták a lábteniszezôket — Florin Purice és Daniel Sãsãrman jelképes pénzjutalmat kapott a törökországi sikerért.
Mai sportösszeállításunkat a labdarúgás és a tenisz uralja.
(4. oldal)

Nem kegyelmez a DistriGaz
Viorel Timoce, a Gázelosztó Központ fômérnöke lapunk érdeklôdésére elmondotta: nagyon sok vállalat adósuk, több tízmilliárd lejnyi kintlevôségük van. A vállalat a következô napokban, hetekben megszünteti a gázszolgáltatást mindazoknál, akik az általuk meghatározott határidôkre nem fizetnek. A kolozsvári Távfûtési Vállalatot is ez a veszély fenyegeti...
(Írásunk az 5. oldalon)

A megyei rendôrség sajtótájékoztatóján értesültünk
A hölgy elôbb bekérezkedett ismerôséhez, majd nem akart onnan távozni. Magánlaksértésért vádolják.
(Részletek az 5. oldalon )

A Szabadság olvasói több ízben jelezték, hogy a Bocskai (Avram Iancu) téri ortodox katedrális tornyában elhelyezett rádióadó zavarja a Kossuth Rádió adását. Az adót mûködtetô Radio Renasterea igazgatójától, Stefan Iloaie ortodox paptól megtudtuk: nincs tudomásuk arról, hogy zavarnák más adók sugárzását, hozzájuk eddig még semmiféle bejelentés nem érkezett. Iloaie meglepetésének adott hangot az üggyel kapcsolatban, ugyanis adásukat ultrarövid hullámon sugározzák, a Kossuth pedig középhullámon mûködik. Ígérete szerint mindenképp felveszi a kapcsolatot a frekvenciát szolgáltató Országos Audiovizuális Tanáccsal, s megérdeklôdi, lehetséges volna-e, hogy ôk legyenek a Kossuth Rádió adásának zavarói, s ha igen, ebben az esetben mi a teendô.

Szakértôi vélemények szerint — annak ellenére, hogy a Radio Renasterea ultrarövid hullámon mûködik, a Kossuth pedig középhullámon, így elméletileg nem volna szabad zavarják egymást —, megtörténhet, hogy két frekvencia egymásra csúszik, s ilyenkor létrejön egy úgynevezett eredô hullám, mely egybeeshet a Kossuth hullámhosszával.

A Nyílt Társadalomért Alapítvány rendelésére, a CURS Közvélemény-kutató Intézet által végzett felmérés szerkesztôségünkbe eljuttatott újabb eredményei a megkérdezetteknek az elkobzott javak visszaszolgáltatásával kapcsolatos álláspontját ismerteti.

A kommunizmus ideje alatt önkényesen elvett javak visszajuttatásának módozatáról a megkérdezettek 41 százaléka úgy vélekedik, hogy ennek részlegesen kell megtörténnie, míg 36 százalék úgy vélekedik: a javakat a restitutio in integrum elve alapján kell visszajuttatni a volt tulajdonosoknak. A megkérdezettek 39, illetve 44 százaléka szerint az erdôknek és a mezôgazdasági területeknek csupán egy részét kellene visszaszolgáltatni, míg 26, illetve 29 százalék az egész elkobzott terület visszajuttatása mellett foglalt állást.

A volt állami mezôgazdasági vállalatok magánosításával kapcsolatban a megkérdezettek 32 százaléka a teljes egészében történô privatizációt helyesli, 24 százalék úgy látja, hogy a volt állami mezôgazdasági vállalatokat nem kell magánosítani, 16 százalék a részleges privatizáció mellett érvel, 27 százalék pedig nem tudja, vagy nem válaszolt a kérdésére.

A megkérdezettek 62 százaléka annak a véleményének adott hangot, hogy az államosított ingatlanok azoknak az intézményeknek a tulajdonában maradjanak, amelyek jelenleg ezekben az épületekben mûködnek, az állam pedig kártérítésben részesítse a volt tulajdonosokat. Ezzel ellentétben 17 százalék szerint az államnak egyáltalán nem kellene kárpótlásban részesítenie a volt tulajdonosokat. Azzal kapcsolatban, hogy az egykori tulajdonosok kárpótlására mikor kerüljön sor, a megkérdezettek 59 százaléka azt válaszolta: amikor az állam a megfelelô gazdasági forrásokkal rendelkezik.

Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter keddi sajtóértekezletén bejelentette, hogy a Kisebbségvédelmi Hivatal szakemberei elkészítették a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésérôl szóló törvénytervezetet. A sajtóértekezleten Markó Attila, a Kisebbségvédelmi Hivatal törvényelôkészítési és jogi ügyekben illetékes igazgatója a törvénytervezetet ismertette.

Elmondta: a jogszabály elôírásai szerint tízmillió lejig terjedô pénzbüntetés vethetô ki azokra a munkáltatókra, akik etnikai, faji, vallási, nemi vagy más természetû ismérvek szerint hátrányos megkülönböztetésben részesítik a munkavállalókat. Egyszersmind utalt rá, hogy a hátrányos megkülönböztetés szükségessé tette ennek a tervezetnek a kidolgozását, illetôleg megkövetelik mielôbbi törvényerôre emelését.

Markó Attila hangsúlyozta: a tervezet a gazdasági és munkajogi területeken túl foglalkozik a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésével a szolgáltatások (például áruházak, szállodák) igénybevétele tekintetében, továbbá a közhivatalok és a bíróságok tevékenységében, valamint a tanuláshoz-neveléshez és a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása terén.

Eckstein-Kovács Péter a sajtóértekezleten megismételte november elején nyilvánosságra hozott álláspontját és rámutatott: felháborodással értesült arról, hogy a kolozsvári városi tanács a polgármester javaslatára olyan határozatot fogadott el, mely szerint a városban emlékmûvet állítanak Ion Antonescu marsallnak. Eckstein-Kovács hangsúlyozta: kisebbségügyi miniszterként tiltakozik a kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, amely sérti mindazok emlékét, akiket üldöztek és meggyilkoltak pusztán azért, mert valamely nemzetiséghez, illetve etnikumhoz tartoztak. A miniszter ismét felkérte Kolozsvár városi tanácsát, vizsgálja fölül szóban forgó határozatát, mert különben az illetékes állami szervekhez fordul, hogy semmisítsék meg a többszörösen törvényszegô döntést.

A munkaügyi igazgatóság kezdeményezte végrehajtások cseppet sem látványosak, mondta sajtóértekezletén Virgil Vinasi igazgató. Hiszen a törvényes útvonal tiszteletben tartásával végzett eljárás hosszas, és legvégül a teljes adósság behajtására sincs már lehetôség. Annál „beszédesebb" azonban az igazgatóság által ismertetett, a társadalombiztosítási alappal szembeni adósságok összege, amely még csak nem is tükrözi a valóságot, hiszen csupán a már kötelezô végrehajtás szakaszába jutott cégek helyzetét mutatja. Az adatok szerint az elmúlt hónap folyamán 559 vállalat ellen indították el a kötelezô végrehajtást, mivel az állami társadalombiztosítási alapnak több mint 456 milliárd lejjel tartoznak. A pótnyugdíjalapnak 479 cég (szintén végrehajtás alatt) szinte 9 milliárd lejjel, a mezôgazdasági nyugdíjalapnak pedig 208 cég 9 milliárddal tartozik. Az adósságok mellett pedig még természetesen a késedelmi kamatot is törleszteni kellene, amely az elôbb említett alapoknak még 150 milliárd bevételt jelentene. Letiltással, árverezéssel, tehát a végrehajtás lehetséges módozatai révén mindeddig 20 milliárd lejt sikerült behajtania a Kolozs megyei igazgatóságnak.

Ezúttal nyilvánosságra hoztak 14 olyan vállalatot is, amelyek különbözô értékû ingó és ingatlan vagyonát helyezték zár alá, megnevezve az árverezésre szánt tárgyakat is. Ez nem a minden sajtóértekezlet alkalmával óvatosan betartott hivatali titok megszegése és egyes adósok kilétének felfedése — magyarázta Virgil Vinasi igazgató. A végrehajtásnak ebben a szakaszában azonban az adatok már nyilvánosak. A zár alá helyezett tárgyak (felszerelések, gépek, raktáron lévô áruk, mûhelyek, telek, gépkocsik, fûtôközpont, hûtôládák) összértéke megközelíti az 5 milliárd lejt, az igazgató azonban csupán a gépkocsik értékesítésében reménykedik. A megnevezett adósok között van a Mafir, Bobâlna, Izocer, Turism Somes, Agrocom, Piscicola részvénytársaságok, a Media Grup, Di Cris Trans részvénytársaságok.

Ez alkalommal is elhangzott, hogy a társadalombiztosítási költségvetés legnagyobb fogyasztói továbbra is a nagy adós vállalatok maradtak, hiszen alkalmazottaik változatlanul részesülnek táppénzben, gyermeksegélyben és egyéb, ebbôl az alapból fizetett járandóságban.

A következô hetekben egyeztetésre kerül sor a magyar kormány és az RMDSZ képviselôi között a magyar állam által a romániai magyar egyetem létrehozására elkülönített kétmilliárd forintos összeg konkrét felhasználásáról — jelentette ki kérdésünkre válaszolva Markó Béla szövetségi elnök.

Az RMDSZ elnöke elmondta: errôl a kérdésrôl az egyeztetés elôtt az RMDSZ saját szakembereivel is tanácskozni kíván. Markó emlékeztetett arra, hogy az összeg felhasználásával kapcsolatos szövetségi álláspont már korábban kialakult. Ennek fô eleme egyfelôl az, hogy a tervezett egyetem létrehozásába és mûködtetésébe minél szélesebb kört, tehát az egyházak mellett a civil társadalom megfelelô szakembereit és szakmai szervezeteit is be kell vonni. Másfelôl pedig az, hogy a kezdeményezést az RMDSZ-nek is támogatnia kell.

— Amennyiben magánegyetem létrehozásáról van szó, azt az RMDSZ több központtal képzeli el. Egyébként errôl az erdélyi magyar egyházak is hasonlóképpen nyilatkoztak — hangsúlyozta.

Markó úgy vélte, Orbán Viktor kormányfô vasárnapi, a Duna Televízióban elhangzott nyilatkozata — miszerint a kétmilliárd forintot a magyar történelmi egyházak által létrehozott alapítvány kapja meg — csupán konkretizálásra, kiegészítésre és pontosításra szorul, de nem mond ellent az RMDSZ elképzelésének.

— Alapvetô ellentéteket e körül a kérdés körül jelen pillanatban nem látok, s nem is szeretném, ha ilyen ellentétek kialakulnának — mondta.

Kedden az egyeztetô bizottság elkészítette a Lupu-törvény végsô szövegváltozatát, amelyet a parlament két házának is még jóvá kell hagynia. Tritã Fãnitã demokarata párti szenátor, a mezôgazdasági bizottság elnöke, valamint a parasztpárti Vasile Lupu, a törvény kezdeményezôje elégedettségüknek adtak hangot, hogy az egyeztetô bizottsági jelentést egy nap alatt sikerült elfogadni. Tritã Fãnitã kijelentette: a parlament két háza a jelentést valószínûleg a jövô hét folyamán szavazza meg.

Az egyeztetô bizottság tagjai a szövegbôl kiiktatták azt a szenátus által javasolt szakaszt, amely arra vonatkozott, hogy azoknak a mezôgazdasági szakembereknek, illetve tanítóknak, tanároknak, orvosoknak és lelkészeknek, akik vidéken fejtenek ki tevékenységet, két hektár mezôgazdasági területet juttassanak.

November 15-én az aradi várban megkezdte elsô közös parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatát a magyar–román közös békefenntartó zászlóalj, amelyen 54 román és 50 magyar tiszt és altiszt vesz részt. A helyszínen tartózkodó magyar sajtótiszt a hangulatot kiválónak minôsítette. A november 19-ig tartó gyakorlat hivatalos nyelve az angol.

A gyakorlat elsô napján Costache Mihaitã dandártábornok, a román szárazföldi erôk vezérkari fônöke reményét fejezte ki, hogy a mostani hadgyakorlatot követôen 500-500 román, illetve magyar katonával a közös zászlóalj munkáját sikerül állandósítani.

Kérdésünkre Kovács Imre ôrnagy, a hadgyakorlat magyar sajtótisztje elmondta: a mostani gyakorlat nem terepen, hanem számítógépeken zajlik. A zászlóaljnak ez alkalommal tehát elméleti feladatot kell végrehajtania: egy fiktív országban, politikai változások után történt természeti katasztrófa körülményei között kell megôriznie a békét és a biztonságot. November 19-én ún. nyílt nappal ér véget a gyakorlat, amikor is az érdeklôdôk a helyszínen szerezhetnek majd tudomást az eredményekrôl.

Kovács Imre ôrnagy szerint a gyakorlaton résztvevôk kitûnôen megértik egymást, kiváló a hangulat. — A két ország katonái nagyszerûen módon megértik egymást. Olyan toleranciát lehet itt látni, ami a két nemzet számára is példamutató lehet — mondta.

A magyar és a román katonák abban bíznak, a mostani gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy a közös békefenntartó zászlóalj szükség esetén — a NATO vagy az ENSZ felkérésére és a parlamentek jóváhagyása alapján — a legmagasabb színvonalon elláthassa feladatait.

SELISHEV MIHAIL, VDOVKINA ANASTASSIA (OROSZORSZÁG) és EGRI ANDRÁS kolozsvári képzômûvészek zománcfestményeibôl nyílik kiállítás november 19-én pénteken délután 5 órakor a fôtéri Kisgalériában.

A CORVIN-KLUB meghívottja szombaton, november 20-án 12 órakor Csörsz Rumen István, a budapesti Musica Historica régizene együttes vezetôje. A Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémia pedagógia szakos hallgatóinak kiállítását Cristian Opris szervezte. A megnyitó után reneszánsz táncház. Helyszín: Mátyás király szülôháza. A házigazdák — Simon Györgyi (képzômûvészeti akadémia) és László Bakk Anikó (Corvineum Alapítvány) — az Amaryllis társaság nevében is szeretettel várják az érdeklôdôket.

KIRÁLY V. ISTVÁN: FILOZÓFIA ÉS ITT-LÉT c. kötetét mutatja be Kisgyörgy Réka és Veress Károly november 19-én, pénteken du. 5 órakor az EME- székházban (Ion Ghica utca 12.). A beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót a Pro Philosophia Alapítvány és az Erdélyi Híradó Könyvkiadó szervezte.

A SZENT MIHÁLY RÓMAI KATOLIKUS NÔSZÖVETSÉG székhelyén (Szentegyház/Iuliu Maniu utca 6., földszint, 5.) Ionescu Cornel ikebana-kiállítását nyitja meg Balogh Gizella november 19-én, pénteken délben 1 órakor. A megnyitón Demeter Tünde, II. éves konzervatóriumi hallgató mûködik közre. A kiállítást az érdeklôdôk november 30-ig, naponta 10–13 óra között tekinthetik meg az érdeklôdôk.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT RENDEZ az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

HARMINCÉVES A MAGYAR NYELVÛ TELEVÍZIÓZÁS ROMÁNIÁBAN, az újraalakult szerkesztôség pedig tízéves. December 18-án, e kettôs évforduló alkalmából a bukaresti magyar adás szerkesztôségének tagjai nyilvános elôadást rendeznek Marosvásárhelyen. Az elôadás felvételét december 29-én sugározzák.

VERECKÉTÔL DOBERDÓIG címmel a TARISZNYÁS EGYÜTTES régizene, népdal, táncmûsoros elôadást tart Désen a kultúrházban, nov. 20-án, szombaton du. 4 órai kezdettel.

Egy hangulatos hely, egy szék, egy mikrofon, egy gitár és egy fiatal, tehetséges elôadómûvész — íme, milyen kevés kell egy jól sikerült gitáresthez. Kedden este telt ház volt a Boltában, sokan állva hallgatták végig Adrian Andrei szólókoncertjét. A nagy spanyol és olasz gitárvirtuóz elôdök hagyományait követve Adrian valósággal átszellemült elôadása közben, szinte eggyé vált hangszerével. Varázslatos ôszi hangulatot teremtett az ódon falak között. Repertoárja nagyon változatos volt: a Bach-feldolgozástól kezdve a katalán folklóron át a saját szerzeményig szinte mindent tartalmazott. A gitárfeldolgozások nagyrészt Leo Brouwer nevéhez fûzôdnek, a kubai zenész szerzeménye, az Egy novemberi nap adta az est címét is.

A kétrészes elôadás mintegy másfél órát tartott, a szünetben mind a mûvészt, mind a helyiség ügyintézôjét — mûvészeti igazgatóját — sikerült szóra bírni. Adrian Andrei Bukarestben, a Dinu Lipattiban végzett, jelenleg a kolozsvári zeneakadémia negyedéves hallgatója. Két testvérével, Aureliannal és Constantinnal (utóbbi korábban, egy zárt körû rendezvényen már fellépett az Irish Pubban) együtt az Andrei-triót alkotják, mindhárman gitároznak. — Nagyon tetszik a hangulat — mondta Adrian. — Szerintem a mûvész itt tud igazán érvényesülni, az improvizációval eljutni a mély mûvészetig. Elôadásmódommal a katalán virtuózokat, Xavier Hinojosát és Jorge Cardosót követem.

Marosán Attila elmondta, hogy nagyon rövid idô állt a rendelkezésre, a koncert ötletétôl a megvalósításig csak pár nap telt el, ezért nem volt alkalom külön reklámra és beharangozásra. Ennek ellenére szûknek bizonyult a hely. A szervezôk szándéka, hogy legalább havonta hasonló mûvészeti rendezvényre kerüljön sor.

Aki több hónappal ezelôtt járt utoljára a Deák Ferenc utca 32. szám alatti Boltában, most kellemesen meglepôdik. Régen vágni lehetett a füstöt, biliárdasztalok töltötték ki a helyet, mozdulni is alig lehetett. A változás pozitív: a Boltából elegáns szórakozóhely lett. S ha sikerül a mûvészeti rendezvényeket állandósítani, jeles hellyé válhat.

E. J., Kolozsvár: Öt évet gépírónôként dolgoztam, majd ezt követôen, 1976-tól, ugyanannál az intézetnél olyan munkakörbe kerültem, amelyet bírósági határozat alapján soroltak a II. munkacsoportba, és mostanáig ott dolgoztam. Jövô hónaptól azonban megszûnik a munkahelyem, munkanélküli leszek. Mivel jövô év júliusában töltöm az 50. életévemet, mikortól kérhetem nyugdíjazásom, illetve milyen jogokkal jár a II. munkacsoportba történô besorolás?

Válasz: Az „elôrejelzések" szerint mégsem lép életbe, a meghirdetettel ellentétben, az új nyugdíjtörvény, ezért januártól továbbra is az eddig érvényes (régi és módosított) jogszabályokat alkalmazzák. Eszerint a nyugdíjazási korhatár kérés esetén nôknél 55 év, férfiaknál 60 év. Bizonyos esetekben, tehát adott feltételek teljesítése esetén a korhatárt csökkentik. Azok, akik 25 évnél kevesebbet dolgoztak II. munkacsoportban, minden, ténylegesen ledolgozott évért 3 hónappal csökkentik a nyugdíjazási életkort anélkül, hogy az alacsonyabb lehetne az 50. életévnél. Természetesen az életkort csak egész évekkel csökkentik, tehát egy év korkedvezményért négy évet kell II. munkacsoportban dolgozni. Ennek alapján pontosan kiszámíthatja, hogy 50. életévétôl kérheti nyugdíjazását. Az a tény, hogy idôközben munkanélkülivé vált, semmivel sem csorbítja ezeket a jogokat.

Kedden délután a dési Frezia Galériában megnyílt Eugen Patachi kolozsvári festômûvész kiállítása.

A mûvészt Ioan Muresan, a galéria tulajdonosa mutatta be, mûveit pedig dr. Alexandra Rus, a kolozsvári Szépmûvészeti Múzeum tudományos fômunkatársa méltatta.

E. Patachi Gyulafehérváron született 1940-ben, tanulmányait Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán végezte, mesterei Aurel Ciupe és Petre Abrudan voltak. Jelenleg a kolozsvári Képzômûvészeti Líceum igazgatója. 1961 óta csoportos, majd 1970-tôl egyéni kiállításokon szerepeltek munkái.

Képein az erdélyi embernek oly ismerôs kék ég alatt elterülô domboldalak, zöld lombok közt megbúvó piros házfedelek, az alig megrajzolt házak a hófödte mezôn, elôtérben az oly ismerôs szénakazal-folttal, egy magasan kiemelkedô partfal, a rózsaszín és okker már-már légies átlényegítésében, vagy pedig az élénk és mégis visszafogott virágcsendéletek a fel-feltûnô kagylóval, amely mintha csak véletlenül került volna a képbe.

Elsô látásra mindez a természet optimista megközelítésének tûnik, de a mélyben egymásnak feszülnek az ellentétek. Az ecsetkezelés dinamizmusával, a motívum, a plasztikai koncepció és a szín összhatásával éri el ezt a hatást. Határozott egyéni stílus, amelytôl nem távolodik el, nem fog kísérletbe. A látvány örömmel tölti el, bátorságot, energiát, reményt kölcsönöz a tárlatlátogatónak.

Dr. Alexandra Rus véleménye szerint ilyen rövid idô alatt nem sok galéria mutatott be ennyi rangos mûvészt. Ezek a kiállítások alkalmat adtak a tárlatlátogatóknak, hogy az ország különbözô részein élô alkotómûvészek munkáin keresztül, a felfogás, a stílus, a táj különbségeire is felfigyeljenek, és a kortárs mûvészet titkaiba nyerjenek bepillantást.

A sztánai Szentimrei Alapítvány és a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájvédelmi Tanszékének közös szervezésében erdélyi, magyarországi és vajdasági egyetemi hallgatók tíznapos táborozáson vettek részt Sztánán. A diákok tájékozódó felméréseinek eredményeit november 18-án, csütörtökön déletôtt 10-kor Zilahon, a Szilágy megyei prefektúrán, délután 6-kor Kolozsvárt, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén, a Mikes Kelemen (Croitorilor) utca 15. szám alatt, szombaton, november 20-án délután 4-kor a bánffyhunyadi gyülekezeti teremben ismertetik. Beszámolójukat diavetítéssel és poszterkiállítással színesítik. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a szervezôk!

Különleges esemény színhelye volt kedd délután a kolozsvári Egyetemi könyvesbolt: a „naptárbemutató" valóságos ínyencségnek számít.

A Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémia fotó-video-számítógépes képfeldolgozás szakos tanárai és diákjai ízléses naptárral lepték meg a kolozsvári közönséget. A Nyugati-Kárpátokban készített képek az örökké változó természet hangulatát idézik, s egybeszerkesztésük különleges esztétikai hatást kelt. Gerendi Anikó, Dorel Gãinã, Fekete Elvira, Feleki Károly, Lukács Ágnes, Irsai Zsolt, Raluca Negru és Radu Pop munkái, a naptárt bemutató Dorel Gãinã szavaival élve, vallomás a természetrôl.

A szervezôk hasonló jellegû naptár kiadását is beharangozták. A képzômûvészeti akadémia diákjai Velencében jártak, s az ott készített fotókból december 2-án nyitnak meg kiállítást és adnak ki egy naptárt.

Egyhetes oxfordi vakációt szervez 13–18 éves gyerekeknek és fiataloknak a téli szünidôben a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A program során a résztvevôk számos oxfordi nevezetességet látogatnak meg és három kirándulást is tesznek Londonba, Stratford-upon-Avonba és Blenjeim Palace-ba. A csoportot egy angol anyanyelvû tanár kíséri. Az elszállásolás és napi háromszori étkezés oxfordi családoknál történik. Indulás 2000. január 30., hazatérés 2000. február 6. Bôvebb felvilágosítást naponta 9–17 óra között telefonon: (064) 190-811, 190-816; e-mail cím: heltai@mail.soroscj.ro; cím: Mikó/Clinicilor utca 18.

(Folytatás tegnapi lapászámunkból)

1959. január 3. A bécsi Magyar Híradó „Letartóztatás hullám Erdélyben" címmel számol be a romániai megtorlásokról. „A börtönbe vetett egyházi személyek száma mintegy négyszáz. [Az eddigi ismereteink szerint ez a szám túlzónak mondható. V. G.] Az erdélyi magyar értelmiséget és diákságot ugyancsak letartóztatások tizedelik. [...] Néhány hónappal ezelôtt Szerov tábornok, a szovjet titkosszolgálat azóta leváltott fônöke azt javasolta a román pártvezetésnek: számûzzék az egész erdélyi magyarságot, mert az 1956-os magyar forradalom idején nyíltan kimutatta rokonszenvét a budapesti felkelôk iránt. Ezt a tervet Gheorghiu-Dej és köre, úgy látszik, jelenleg nem tudja végrehajtani, ehelyett sorozatos letartóztatásokkal akarja terror alatt tartani a magyarságot és szélsôséges nacionalizmussal levezetni a románok elégedetlenségét."

1959. január 14. A Magyar Autonóm Tartomány rajonjai közül elsôként lett „teljesen szövetkezetesített" a keresztúri rajon.

Január 31. Letartóztatják a marosvásárhelyi Szekuritátén az idézésre megjelent Kelemen Csongor és ifj. Fikker Ferenc unitárius, illetve református teológus hallgatókat, valamint Benedek Ágoston és Léta Áron zoltáni unitárius lelkészeket. (Az utóbbi két személy 1956–57-ben még teológushallgató volt.) Mindnyájukat azzal vádolják, hogy tagjai az illegális EMISZ-nek.à 1959. április 9–19. (Magyar 56 — I., 244–251; Miklós — I., 113., Miklós — II., 10.)

1959. február 5. Harmadszor is letartóztatják Ábrahám Miklós vicei plébánost. Kolozsváron a katonai törvényszék „lázítás" vádjával 20 év nehéz börtönre (szigorított fegyházra) és teljes vagyonelkobzásra ítéli. Jórészt a Duna-deltában (Peripraván) raboskodik. Az amnesztia kihirdetése után, 1964. július 30-án szabadul Pitesti-rôl.

1959. február 7. Megjelenik az Elôrében Alexandru Rosca és Virgil Cîmpeanu „A kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek testvéri együttmûködése" c. írása. A szerzôk erôteljesen hangoztatják az oktatók és a két egyetem „szoros, baráti együttmûködését". Az írás a két egyetem egyesítése hangulati/ideológiai elôkészítésének egyik megnyilvánulása.

1959. február 8. Az Elôrében Szövérfi Zoltán (a Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának titkára) cikkében a „közösen tanulunk, közösen élünk" jelszavát hangoztatva a „nemzetiségi elszigetelôdés" ellen lép fel.

1959. február 15. Megjelenik az Elôrében Sztrányeczki Gábornak, a Bolyai-egyetem oktatójának cikke („A diákság ideológiai-politikai nevelése a

Bolyai-egyetemen"), amelyben kijelenti, hogy „a Bolyai-egyetem különösen ki van téve a burzsoá nacionalista ideológia megtévesztôen burkolt, vagy egyenesen szemérmetlenül nyílt támadásának".

1959. február 16. A kolozsvári katonai törvényszéken megszületik az ítélet a bolyais oktatók és hallgatók (Varró János és „bûntársai") perében. (Az ellenük felhozott vád nem ismeretes.) A két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemér 15 évre, Péterffy Irént és Vastag Lajost 8–8, Páll Lajost 6 év, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5–5 év börtönbüntetésre ítélik.

1959. február 19–22. Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, többek között Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilã, Nicolae Ceausescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Rãutu.

Az elsô napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: „Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerôsödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együtt élô nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fûzniük testvériségüket a szocializmus gyôzelméért vívott harcban." A következô napokon Fúró Gyula brassói egyetemista után felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevôit, hogy: „Teljes erônkbôl azon leszünk, hogy gyökerestôl kiirtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának". Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója kijelenti, hogy az intézet növendékei „kérik, hogy küldjék ôket más tartományokba dolgozni". (A hatvanas évek elejétôl elkezdôdik a marosvásárhelyi magyar végzôsöknek román lakosságú vidékekre történô kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetôségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetôvé, hogy a különbözô szakos magyar és román diákok „együtt tanulhassanak".

1959. február 23. Kolozsvárra hazaérve Takács Lajos, a Bolyai-egyetem rektora összehívja az egyetemi tanácsot, hogy beszámoljon a bukaresti fejleményekrôl. Ezen Csendes Zoltán prorektor elôadja, hogy a minisztérium és a párt döntésére, „a diákság kérésére" egyesíteni fogják a Bolyai és a Babes egyetemeket. Amikor Balogh Edgár tiltakozni próbál a terv ellen, Takács beléfojtja a szót. Amikor pedig Szabédi László követeli a rektortól Kacsó Magda szankcionálását, mivel anélkül kérte az egyetemek egyesítését, hogy erre bárkitôl fölhatalmazása lett volna, Takács fölvilágosítja, hogy itt egy felsôbb párthatározatról van szó, „s amit a szóban forgó diáklány tett, az csupán az ügy demokratikus jellegét kívánta illusztrálni".

1959. február 26. Csütörtökön az Egyetemiek Házában tartják a kolozsvári felsôoktatási intézetek párttag és tagjelölt tanerôi, valamint a párt-, IMSZ- és diákegyesületek aktívájának nagygyûlését. Az elnökségben többek között jelen vannak: Nicolae Ceausescu, Athanasie Joja, Vaida Vasile, Ion Iliescu, Constantin Daicoviciu, Takács Lajos, Koszti István és Kacsó Magda. A gyûlésen felszólaló Demeter János az egyetemek egyesítését támogatva arra hivatkozik, hogy a jogtudományi karok már 1950-ben megkísérelték az egyesítést — „amely kísérlet nagyon sikeres volt". (A két egyetem jogtudományi karaiból és a Bolyai közgazdaságtudományi karából 1950-ben létrehozták a Jog- és Közgazdaságtudományi Intézetet, ez azonban három év (?) múlva megszûnt.) Demeter végül kijelenti: „Nekünk, magyar tanároknak és diákoknak az a kötelességünk, hogy erôteljesen harcot folytassunk mindenekelôtt az ellen a nacionalizmus ellen, amelyet egyes korrupt, ellenséges elemek igyekeznek terjeszteni a magyar tanügyi káderek és diákok között". A gyûlésen a késôbbiekben felszólal Nagy István író (1950–52 közt a Bolyai rektora) is, aki azon aggodalmaskodik, hogy mit fog vajon szólni a Nyugat az egyesítéshez, nem fogják-e azt kisebbségellenes lépésnek tartani. Erre a hozzászóló oktatásügyi miniszterhelyettes, Athanasie Joja kijelenti: „A kutya ugat, a karaván halad". (Ezt a lapok nem közlik.) Amikor pedig a felszólaló Balogh Edgár a magyar és a román kultúrák kölcsönhatását fejtegeti, Nicolae Ceausescu durván közbevág és kijelenti, hogy „nem is lehet beszélni külön magyar és külön román kultúráról, hanem csak a szocialista, a szocializmust építô nép kultúrájáról". (A lapok errôl az afférról is hallgatnak.)

1959. február 27–március 1. Kolozsváron „egyesítési nagygyûléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári fôiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernô, a Korunk fôszerkesztôje, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenô, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy „A Bolyai-egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre, s ez megfelelt az akkori fejlôdési követelményeknek". A továbbiakban azt boncolgatja, hogy az önálló Bolyai betöltötte feladatát, és az „új körülményeknek" a közös egyetem felel meg. Ceausescu azonban egy idô múlva durván közbevág: „A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai-egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyûlés végén Athanasie Joja megkérdôjelezi, hogy „az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen".

1959. március 1-jén, vasárnap a zárógyûlésen a „renitens" Nagy István, Balogh Edgár és Szabédi László „önkritikát gyakorolnak". Nagy megtagadja a csütörtöki beszédének „egyes homályos részeit", és kijelenti: „teljes egészében és fenntartás nélkül helyesnek tartom minden olyan válaszfalnak lerombolását, amely az iskolák nemzetiségek szerinti megszervezésébôl ered". Balogh Edgár is helyesbíti a korábbi nézeteit és kijelenti: „A külön román és külön magyar kultúra hamis tétele nacionalista felfogásnak rak fészket". Szabédi is kénytelen helyesbíteni önmagát: „A különálló nemzetiségi egyetem múltjának pozitív értékelése alkalmas lehetett arra, hogy a gyanakvás csíráit ültesse el lelkekben..."

1959. március 2–3. Kolozsvárott tovább folynak az „egyesítési gyûlések". Hétfôn az Egyetemiek Házában a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, valamint a Gh. Dima Zenemûvészeti Intézet hallgatói, a magyar színházban pedig a Babes és Bolyai egyetemek matematika–fizika és természettudományi karainak hallgatói gyûlnek össze, másnap pedig a Mezôgazdasági Fôiskola diákjai gyûléseznek. Minden esetben „forrón üdvözlik" az egyesítést, és „hûségtáviratokat" küldenek a bukaresti pártvezetésnek.

(Folytatjuk)

Kimért, begyakorolt hanghordozás, mimika. Fegyelmezett kecskeszakáll. A szöveg a megvalósításokat sorolja. Nem csupán a kegyetlen valóság cáfol rájuk, de az egész interjú hangulata is. Pedig nem a tények hamisak, csupán az érvelés, amellyel sikernek próbálják feltüntetni.

Az elnök vesztésre áll.

Nézem a legmagasabb méltóságot viselô férfit, s e kép mögött próbálom felismerni az embert. Az embert, akit szeretnék rokonszenvesnek látni. Mert tisztában vagyok vele: rajta nagyon kevés múlott. Bárki lett volna a helyén, valójában ugyanez lenne a helyzet. Munkatársai biztosan ellátták tanácsokkal, a pózokat is minden bizonnyal velük gyakorolta be. Tudom, nem nekem kell hogy imponáljon. De a kampányos biztonság, amellyel meggyôzni szándékszik, épp az ellenkezô hatást váltja ki belôlem. Pedig azt is sejtem, hogy a máz mögött egy bizonytalan, némiképp meghasonlott ember lakozik, aki tele volt jó szándékkal, tettvággyal, de semmi nem jött be neki. Szélmalomharcot vívott és rendre visszavonult. Mert muszáj volt neki. Három év alatt rájöhetett, hogy csupán sodródik az árral, amely a biztos csôd felé vezet. A kérdés már csupán a csôd milyensége: a konvencióé, a hatalomé, a kormányzásé, a gazdaságé vagy mindené egyszerre. De talán mégis lett volna alternatíva? Hogyha a hatalomra kerülés másnapjától a cselekvés, nem pedig a kampányolás lett volna a cél?

Mondom, az embert keresem, akit eltakar a póz, a kötelezô magabiztosság. Latolgatom, mit hoz az elkövetkezô év. A politika játékszabályai szerint a hátramaradó idôre beígért reformlépések valószínûleg elmaradnak. Hiszen a hatalmon lévôk számára kétszeresen is kedvezôtlenek: a népszerûség további csökkenéséhez vezetnének, és ugyanakkor a következô kormányzást mentesítenék a fájdalmas lépések megtételétôl. A menteni, ami még menthetô jelszóval így minden bizonnyal azokat az intézkedéseket igyekeznek majd életbe léptetni, amelyek valamilyen módon közvetlen haszonnal járnak. A földtörvényre, az ingatlanok visszaszolgáltatására, a közhivatalnoki státus jelenlegi statusquójának a befagyasztására gondolok. Annak ellenére, hogy az elnök láthatóan-érezhetôen kényelmetlen kényszerûségbôl fennen bizonygatja: a harmadik esztendô köztudottan a reformfolyamat kritikus éve, így volt ez a lengyeleknél, cseheknél, magyaroknál is. Természetes hát a lakosság elégedetlensége. De nemsokára minden rendbe jön, hiszen következik a negyedik esztendô, az igazi, amikor kiteljesedik a reform, amikor minden mulasztást bepótolnak, s amikor az elsô konkrét sikereket is elkönyvelhetik majd.

Közben megtudom, hogy a vállalatok nyolcvan százaléka még állami tulajdonban van, s hogy a privatizációt illetôen még a legrosszabbul álló oroszok is túltettek rajtunk. Na meg azt is, hogy a nagy méretû korrupció miatt a befektetések biztonsága tekintetében az utolsók között vagyunk a világon. Persze, mint mindenre, erre is van magyarázat: az átkosból az átkosul rossz tulajdonságainkat is átmenekítettük. Megvesztegetjük a megvesztegethetôket, s virágzik a korrupció. Ideig-óráig?

Az elnök elbizonytalanodik, és az interjú végén kilép szerepébôl, nagyon is emberi hangot üt meg: tudta hogy a reform, az átalakulás fájdalmas lesz, de ennyi mocsokra nem számított.

Egy héttel ezelôtt tett megállapodásuknak megfelelôen kedden újabb tárgyalásra ültek össze az úgynevezett társadalmi párbeszéd bizottság szervezésében a fogyatékos személyek, a prefektúra, az állami intézmények és nem kormányzati szervezetek képviselôi. Amint arról lapunkban korábban is beszámoltunk, a fogyatékos személyek érdekképviseleti intézményei révén, valamint egyénileg is tiltakoztak a jogaikat és érdekeiket alaposan semmibe vevô új jogszabály, a 102. kormányrendelet ellen. Kezdeti utcai tiltakozásukat tárgyalás követte, az ez alkalommal felvetett problémákat a keddi megbeszélésen próbálták összegezni.

A tanácskozáson jelen volt Vasile Sãlcudean újonnan iktatott prefektus mellett Buchwald Péter alprefektus, továbbá Ioan Figan, az Egészségügyi Biztosítási Pénztár helyi elnöke, a fogyatékos személyek területi felügyelôségének elnöknôje, a munkaügyi igazgatóság részérôl a társadalomvédelmi osztály igazgatónôje. A fogyatékos, beteg embereket ugyanaz az egy-két személy képviselte, mint a korábbi tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy közöttük, éppenséggel súlyos, sokszor ágyhoz kötött betegségük okán nehezen terjednek a hírek. Kiszolgáltatottságuk ezen a téren is megmutatkozik.

Többen egyetértettek Figan doktorral abban, hogy az általános káosz gyenge kormányzásra enged következtetni. Bár a törvény biztosítottnak tekinti a (munkából származó) jövedelem nélküli fogyatékosokat, sehol nem tisztázzák, milyen pénzalapból térítik meg a kezelésükre fordított összeget. A fogyatékosokkal foglalkozó államtitkárság és az egészségügyi biztosító kölcsönösen a másikra hárítja a felelôsséget. Ezúttal is felmerült a cégek, egyéb jogi személyek által a társadalmi szolidaritási alapba befizetett hozzájárulás felhasználása: a fizetési alapra alkalmazott 3%-ból milliárdok gyûlnek össze, amelyet azonban nem a rendeltetésének megfelelôen kezelnek. Egy rokkant havi kétszázezerbôl tengôdik, míg a vele (nem) foglalkozó államtitkár havi tízmillióból él, hangzott el példaként. Éppen ezért áttekinthetôbbé kellene tenni a fogyatékosokkal foglalkozó államtitkárságot, le kellene váltani élérôl Gabriela Popescu államtitkárt, és megfelelôbb embert kinevezni helyére — hangzott el a fogyatékos személyek részérôl.

Vasile Sãlcudean prefektus szerint az országot igenis kormányozzák, csak nem mindenki tetszésének megfelelôen, a problémák megoldására pedig szervezett kapcsolattartásra van szükség. Sok esetben létezik az anyagi támogatás lehetôsége, csak ezt kevesen ismerik. Éppen ezért a jelenlévôk megegyeztek abban, hogy gyakrabban, legalább negyedévenként találkozzanak gondjaik és nehézségeik tisztázására, a bírált 102. kormányrendelet módosítására megfogalmazott tervezet továbbításában pedig a prefektúra is segítséget nyújt.

Kolozsvári napilapokban megjelent hírek szerint lehetséges, hogy a helyi DistriGaz (Gázelosztó Központ) felfüggeszti a földgáz szolgáltatását a nagy adósságokkal küszködô vállalatok felé. Ezek közé tartozik a Távfûtési Vállalat is, amely a lakosságnak szolgáltatja a meleget. Viorel Timoce, a DistriGaz fômérnöke elmondotta:

— Nagyon sok vállalat adós nekünk, közöttük a Távfûtési Vállalat is. A CUG adóssága 8 milliárd 800 ezer lej, a Sanexé 4 milliárd lej, a Carbochim Vállalaté 365 millió lej, az Unirea 230 millióval tartozik. A fômérnök hozzátette: számukra is meglepô a Távfûtési Vállalat 13,9 milliárd lejes adóssága. A két vállalat között komoly tárgyalások folynak, és ígéretet is kaptak, hogy a vállalat egy-két napon belül törleszti adósságát.

Megyei szinten sem jobb a helyzet. A dési CESOM 20 milliárd lejjel, a Szamos 5,3 milliárdal tartozik, az aranyosgyéresi huzalgyár 7,4 milliárd lejt kellene kifizessen. Tordán az üveggyár 6,2 milliárdal, a vegyiüzem 3,3 milliárddal adós. A tordai Távfûtési Vállalatnak 8,5 milliárd lej tartozása van.

A kisebb vállalatok tartozása is nagyon nagy összeget ért el. Ha 35 napon belül nem fizetnek, a DistriGaz felfüggesszti a gázszolgáltatást. Az adós ipari cégekkel szemben a következô az eljárás: ha tíz napon belül nem fizetik ki a számlát, minden hátralékos napra büntetésre kötelezik ôket. Ha a felszólítást követô öt napon belül sem törlesztik adósságaikat, felfüggesztik a gázszolgáltatást. Lakóközösségek esetében harminc napon belül kell kifizetni a számlát, ezután egy felszólítást küldenek, mely ötnapos türelmi idôt szab meg. Ha akkor sem fizetnek, következik a gázszolgáltatás felfüggesztése.

Családias fogadtatásban részesültek mindazok, akik november 16-án délután részt vettek a Dózsa György utcai Fiat-szalon jubileumi ünnepségén.

A Fiat gépkocsigyár száz évvel ezelôtt jött létre Torinóban; eleinte 35 alkalmazott dolgozott az évi 24 autón. Ez volt a kezdet. Ma a Fiat a világ egyik legnépszerûbb autómárkája; régen átgurult már Olaszország határain: Brazíliában, Argentínában, Lengyelországban és Törökországban is gyártják már.

Romániában a Fiat egyetlen hivatalos importôre az 1993-ban alakult Auto Italia cég. Kolozsváron a legújabb Fiat-márkákat a Dózsa György utcai Fiat-szalonban lehet megtekinteni; a Fiat Marea, a 6 üléses Fiat Multipla mellett ott a nagy szenzáció is, a százéves évforduló alkalmával piacra dobott legújabb modell, a Nuovo Punto. Ajándékként az a márkajelzés található rajta, amellyel száz évvel ezelôtt indult világgá az elsô torinói Fiat!

A kolozsvári eseményen megjelent többek közt Ovidiu Turcu és neje, a szalon tulajdonosai és több meghívott személyiség. Bogdan Iliescu, az Auto Italia kereskedelmi igazgatója elmondta, hogy a Fiat-autótulajdonosok szervizelési gondjait is sikerült orvosolni: három szervizelô cég is van (a Maxim Gorkij és a Honvéd — Dorobantilor — utcában, valamint a Feleki úton), ahol szeretettel fogadják a Fiatosokat.

A Fiat-szalonban egybegyûlt ünneplôket meglepetés is várta: kipróbálhatták a Fiat-autókat. Buchwald Péter alprefektus volt az elsô, aki két modellt is kipróbálhatott. Amikor a Fiat Multipla kormánya mögül kiszállt, sajnálkozva jegyezte meg: „Ha nem állami fizetésbôl élnék..."

• Kilenc embert csapott be a munkanélküli, 20 éves Ciprian Nistor. A kolozsvári fiatal ez év július–szeptemberében azt ígérte a kilenc bûnbaknak, hogy közbenjár különbözô bukaresti konzulátusoknál, és turisztikai vízumot szerez nekik. Összesen 7200 német márkát és 500 amerikai dollárt zsebelt be módszerével. Befolyással való üzérkedés miatt 2-tôl 10 évig terjedô börtönbüntetés vár rá.

• 110 millióra vásárolt bundákat a Tehnorom Kft. ügyintézôje, a gyulafehérvári Viorel Liviu Mihai Costea (40). Eddig minden rendben lenne, csakhogy az ügyfélnek, a vajdahunyadi Vidra Confex Rt.-nek csekkszámlával fizetett, holott a cég bankszámláján nem volt meg a fenti összeg. A kár utólag megtérült, Costeát csalással vádolják, és szabadságvesztésre is ítélhetik.

• Vezetô nélkül indult el a CJ–04–SAV rendszámú ARO 243-as gépkocsi. Tulajdonosa, a 46 éves, gyerômonostori Avram Zirbo leállította a kocsit és kiszállt, hogy az ablakon keletkezett jeget lekaparja. Azonban nem húzta be a kéziféket, s az autó gurulni kezdett, majd az útról is letért. A hepehupás talajon rázódó kocsi utasa, a 74 éves Maria Condor többszörös csonttörést szenvedett, a bánffyhunyadi kórházban kezelik.

• „Beköltözött" ismerôse lakásába a tordai Rozalia Aleman (32). Az október harmadikai esetbôl azért lett magánlaksértés, mert a nô nem akart távozni Adrian Florinel Bandula lakásából, mi több, erôszakos tetteket helyezett kilátásba arra az esetre, ha az mégis kitessékelné. Szabadlábon védekezhet.

• Kiskorú tört fel három lakást: a szamosújvári 15 éves C. M. a három dési lakásból összesen 3 millió értékben tulajdonított el javakat. A kár megtérítése folyamatban van, a fiatalt 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.

• Visszaesôket vizsgál a rendôrség: Alexandru Marius Popot (29) és Laurentiu Mocant (29) november 11-én tartóztatták le, miután kiderült, hogy testi sértést követtek el, és erkölcsbe ütközô magatartásuk volt. A két nôtlen, munkanélküli férfi szeptember 11-én kötött bele a Hermesz áruház környékén egy fiatal párba, a lányt kísérô fiút, Farkas Ivánt el is verték. Az három hétig ült a kórházban, ezért a tettet testi sértésbôl súlyos testi sértéssé „léptették elô".

Ezt követôen Marius október 27-én erkölcsbe ütközô magatartással hívta fel magára a figyelmet: a Macone nevû bárban úgy akart szeszes italt fogyasztani, hogy azt ígérte: majd késôbb fizet. Amikor nem akarták kiszolgálni, a már ittas Marius poharakkal, üvegekkel és biliárdgolyókkal kezdett dobigálózni, s természetesen a kiszolgálónôt is megfenyegette. Ezután jó ideig eltûnt Kolozsvárról: szüleihez ment falura.

Viselkedésük nem új keletû: 1996-ban egy cégvezetô kérésére megpróbáltak ráijeszteni annak egyik vetélytársára: elôbb annak autóját próbálták felgyújtani, majd lakásajtaját öntötték le benzinnel és gyújtották meg. Akkor 5 évre ítélték el ôket, de 2 év leültével szabadlábra kerültek.

Jelenleg 30 napos elôzetes letartóztatásban vannak.

Szerdán a Szívmûtéten Átesett Betegek Szövetségének tiltakozó gyûlésén kirívó eseteknek is tanúi lehettünk. Egy külföldön mûtött tanárnônek 1973-ban betegsége miatt ott kellett hagyni a katedrát, és most 400 000 lej betegnyugdíjból próbál megélni.

1992-ben Debrecenben szívbillentyû-elégtelenséggel mûtötték. Eddigi állapota kielégítô volt, ám amióta anyagi okok miatt nem tud hozzájutni a szükséges gyógyszerekhez, egészségi állapota megromlott. Most az aorta egy másik részén állapítottak meg középfokú elégtelenséget. Jelentkezett a kolozsvári Szívgyógyászati Klinikán, ahol elutasították: menjen oda , ahol elôször mûtötték! Annak idején némi anyagi támogatást kapott az egyháztól és egyéb alapítványoktól, hogy kimehessen Magyarországra, most azonban nehezen jut hozzá újabb támogatáshoz. Debrecenbe kellene újból mennie, de az anyagiak nem engedik meg. Mi lesz tovább, ha a kolozsvári kórház nem fogadja, mert annak idején külföldön mûtötték?

Voltak olyanok, akiket nyugaton, Németországban, Angliában vagy Amerikában mûtöttek. A mûtétre még futotta a támogatásokból, de a kötelezô ellenôrzésre már nem. Ezek a betegek ki vannak téve a helyi szívkórházak jóindulatának. Itt is valahol az emberséget kell számon kérnünk: a beteg akkor is beteg, ha éppen a világ másik végén próbálták életét megmenteni! Amennyiben visszatért, és nem tudja folytatni a külföldi kezelést, az itteni egészségügynek törvény szabta kötelessége ellátni ezeket a betegeket is. Az orvosokat emellett esküjük is erre kötelezi!

Novemberi kimutatások szerint a munkanélküliségi ráta jelenleg 10,8%, és amennyiben semmi rendkívüli esemény — elôre nem látott tömeges elbocsátás — nem történik, év végére sem haladja meg a 11,2%-ot — mondta keddi sajtóértekezletén Adrian Tinis, a Megyei Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökség igazgatója. A megyében a segélyben részesülô munkanélküliek száma 14 956, beilleszkedési segélyben 1419-en részesülnek, támogatási juttatást pedig 14 762 munkanélkülinek folyósítanak. Emellett 6748 olyan állástalant tartanak nyilván, akik már nem jogosultak az 1991/1. törvényben elôírt kedvezményekben.

Újdonságnak számít továbbra is a nyáron életbe léptetett, de hatását nagyjából mostantól éreztetô 98. kormányrendelet. Ez teszi ugyanis lehetôvé, hogy elôírásainak teljesítése esetén magáncégek is fizethessenek végkielégítést tömeges elbocsátás során. Eddig 13 cégnek, vállalatnak hagyták jóvá az átszervezôdését a 98. jogszabály alapján, és ezáltal 1230 elbocsátottnak fizetnek majd végkielégítést. A cégek között szerepel a: Fimaro, Electrosigma, Tehnofrig, Comat, Cerealcom, az Agrártudományi Intézet, a Kolozsvári Televízió, Romsilva, Avicola, Turdalact, Casirom, továbbá két bank, a Bancorex és Albina Bank is. A bankok helyzete rövid ideig mégis függôben van, mondta Adrian Tinis igazgató. A végkielégítés kifizetéséhez szükséges a kormányrendelet kormányhatározattal történô módosítása, amely állítólag meg is történt, csupán a Hivatalos Közlönyben való megjelenésére várnak. Az Albina Banktól 13, a Bancorextôl pedig 50 embernek bontották fel a munkaszerzôdését.

A végkielégítések kifizetése körüli akadozás, késés elôször fordult elô, mióta ez a rendszer életbe lépett. Ennek oka a vállalatok adóssága a munkanélküliségi alappal szemben, magyarázta az ügynökség igazgatója. A szeptemberi végkielégítésekhez szükséges pénzt a jövô hétre várják, a cégek adósságának törlesztése esetén februártól zökkenômentessé válnának a kifizetések.

Az utcai pénzváltóknál a forint 71/73, a márka 9400/9500, a dollár pedig 17 700/18 000 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9320/9480 az amerikai dollár 17 630/17 900, az olasz líra 9,30/9,50, az osztrák schilling 1290/1360 lejbe kerül.

A külügyminisztérium számára nem jelent különösebb gondot az, hogy 2001-tôl Románia veszi át az EBESZ-elnökséget — nyilatkozta Emil Constantinescu. Az államelnök alaptalannak tartotta azokat a híreket, miszerint Románia nem töltheti be ezt a magas tisztséget, mivel ez rendkívüli anyagi megerôltetést jelent az ország számára. Constantinescu figyelmeztetett: az EBESZ-elnökséget egymás után azok az országok töltötték be (Magyarország, Csehország és Lengyelország), amelyek tárgyalásai az Európai Unióval már elôrehaladott állapotban vannak. Az államelnök szerint az EBESZ-elnökség kifejezetten hasznára fog válni Romániának.

Év végéig nem emelik a villamos energia árát — közölte az Országos Energetikai Intézet. Az intézmény elnöke, Jean Constantinescu szerint a villamos energia árát azért nem lehet év végéig emelni, mert az erre vonatkozó országos szabályozásnak megfelelôen négy hónapban (egy évharmadban) csak egyszer drágíthat az energiaipar. Constantinescu emlékeztetett: az utolsó villamosenergia-drágításra október közepén került sor.

Marian Enache, a Szövetség Romániáért Párt képviselôje szerdán kijelentette: olyan törvénymódosító jegyzéket nyújt be a képviselôházhoz, amely a választási törvényt kívánja módosítani. A jegyzék szerint a képviselôk száma 343-ról 170-re, a szenátoroké 143-ról 84-re csökkenne. Enache e törvénymódosítási javaslat három elônyére is rámutatott: a honatyák számának csökkenésével ezek jobban fogják majd tartani a kapcsolatot a választókkal; az ország parlamenti költségvetése ily módon csökkenni fog, a törvényhozási munkálatok pedig könnyebben fognak haladni.

Valeriu Stoica igazságügyi miniszter olasz mintára megszervezett maffiaellenes intézmény felállítását javasolja Romániában. A miniszter szerint ennek az intézetnek minden megyében létre kellene hoznia igazgatóságait.

Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari fônöke szerdán, Aradon tárgyalásokat kezdett Constantin Degeratu tábornokkal, román vezérkari fônökkel.

A két vezérkari fônök tárgyalásán a tervek szerint megvitatják a jövô évi katonai együttmûködés programját, a magyar–román közös zászlóalj szervezési, logisztikai és pénzügyi helyzetét. Szó lesz arról, hogy Magyarország és Románia miképpen járulhat hozzá a délkelet-európai stabilitás és biztonság megszilárdításához.

A román vezérkari fônökkel folytatott tárgyalások után Fodor Lajos megtekinti a közelmúltban megalakított magyar–román közös békefenntartó zászlóalj elsô parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatát.

Szomszédai közül Románia a legszorosabb és legaktívabb kétoldalú katonai kapcsolatokat Magyarországgal építette ki. 1998-ban összesen 77 közös katonai akciót rendezett a román és a magyar hadsereg. Ugyanebben az évben Bulgáriával 40, Ukrajnával 14, Moldovával 18 közös katonai akciót tartott a román hadsereg. Az ez évi magyar–román katonai együttmûködési program összesen 86 közös akciót tartalmaz, ebbôl anyagi okok miatt csak hatot nem sikerül végrehajtani.

Andrei Plesu külügyminiszter szokatlanul éles hangon bírálta minisztériumát a Liberális Tanulmányok Intézet által szervezett értekezleten. Plesu arra panaszkodott, hogy munkatársai vajmi keveset törôdnek a reformmal, és úgy tekintenek rá, mint egy biztos intézmény bizonytalan jövôjû vezetôjére. A külügyminiszter szerint oly nehézkesen mûködik minisztériuma, hogy inkább az a szembeötlô, ami nem valósult meg, mint az, amit sikerre tudott vinni a Plesu által vezetett munkaközösség; döbbenetesen elhanyagolja az ország a diplomáciai kirendeltségek finanszírozását; néhol még a házbérekre sem futja. A költségvetés elosztásakor is sokszor politikai érdekek érvényesülnek, a pila-rendszer hihetetlenül magas szinteken virágzik. A külügyminisztériumi tisztségviselôk lemondatása körülményes, a diplomaták kinevezése a nehézkes bürokrácia miatt hónapokba telik. A Külügyminisztérium gyakorta olyan nem kívánatos egyének gyûjtôállomásaként mûködik, akiket más minisztériumokból „eltanácsoltak".

Utolsó pillanatban mondtak le kedden reggel a múlt héten bejelentett munkabeszüntetésrôl a magyar többségi tulajdonban lévô bukaresti Panvitan kenyérgyár dolgozói. A szakszervezet úgy döntött, a meghirdetett általános sztrájkot egy hétre felfüggeszti.

A dolgozók a három éve befagyasztott bérek emelését, a munkaprogram, a kollektív és egyéni munkaszerzôdések, illetve a belsô szabályzat újratárgyalását követelik. Azzal vádolják a vállalat vezetôit, hogy jogtalanul csökkentik a béreket, nem fizetik a túlórákat, a ledolgozott munkaszüneti napokat és az éjszakai mûszakért, illetve a nehéz munkakörülményekért járó pótlékot.

A Panvitan 51 százalékban a Pécsi Gabona Rt. tulajdona, a fennmaradó részvényeken amerikai, ciprusi és román befektetôk osztoznak. A cég 350 kereskedôvel áll kapcsolatban a fôváros 3. és 4. kerületében, és a bukaresti péktermék-szükséglet mintegy tíz százalékát biztosítja.

Gabriela Ionescu, a Panvitan fejlesztési igazgatója azonban a Mediafax hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy követeléseiket a dolgozók nem fogalmazták meg világosan. Az igazgató elmondta, hogy a Panvitan vezetôsége perben áll a szakszervezettel. Ennek oka, hogy a dolgozók a nyáron a többségi tulajdonos félrevezetésével „jogszerûtlen alkalmazotti elônyökhöz jutottak". Ionescu asszony kijelentette: ha a bíróság a szakszervezetnek ad igazat, a megállapodott elônyök biztosítására lesz alapjuk, ellenkezô esetben azonban a dolgozóknak azokról le kell mondaniuk.

Vékony Gyula, a Panvitan igazgatótanácsának tagja, a pécsi vállalat vezérigazgató-helyettese úgy vélekedett, hogy miután a privatizációt követôen a magyar fél a munkafeltételeket jelentôsen javító berendezéseket helyezett üzembe, joggal várja el, hogy a dolgozók tiltakozási akciói a hatályos törvényeket tiszteletben tartsák.

A Panvitan dolgozói a bérek megemeléséért és a kollektív munkaszerzôdés újratárgyalásáért legutóbb szeptember 3-án sztrájkoltak. Mivel az igazgatótanáccsal akkor nem sikerült egyezségre jutniuk, akciójukat novemberre halasztották.

Hivatalosan megnyitotta kedden bukaresti központját a Délkelet-európai Együttmûködési Kezdeményezés (SECI) nevû testület, amelyet 10 térségbeli ország a szervezett bûnözés elleni harc és a nyugati világba való betagolódásuk elômozdítására hozott létre.

„Ez az elsô alkalom, hogy a térség valamennyi országa együttmûködik" — mondta Nini Sãpunaru, a vámôrség vezetôje. „Azért dolgozunk együtt, hogy készek legyünk a közös Európában élni" — hangoztatta Sãpunaru a SECI-iroda ünnepélyes megnyitóján.

A jövôben valamennyi tagországnak lesz kapcsolattartó tisztje Bukarestben, akik kicserélik információikat a határokon áthatoló bûnözés és a korrupció megfékezése érdekében.

Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Törökország és Románia már az év elején aláírta az amerikai támogatással létrejött SECI-t, Horvátország pedig hivatalosan kedden csatlakozott a csoporthoz.

A SECI elnöke Richard Schifter, Bill Clinton amerikai elnök kelet- közép-európai tanácsadója. Kijelentette: ha a térség elôre akar lépni a gazdasági fejlôdésben, akkor meg kell oldani a befektetôket távol tartó bûnügyi problémákat.

A SECI-központ — amely szorosan együttmûködik majd az Interpol nemzetközi rendôrszervezettel és a vámügyi világszervezettel — a jövô évben kezdi meg mûködését; az Egyesült Államok 400 ezer dollárral járul hozzá az iroda felszereléséhez, a többi mûködési kiadást a tagállamok biztosítják majd.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]