1999. november 20.
(XI. évfolyam, 272. szám)

NAPIRENDEN
Befejezôdött az EBESZ-csúcsértekezlet
Nonstop válságkezelô központ kell Európába
(16. oldal)

Iliescuék térnyerésétôl tart a Nyugat
(16. oldal)

Erdélyben keresik a legkevesebben vagyonukat törvénytelen módon
Folytatjuk a CURS-felmérés adatainak ismertetését
(16. oldal)

REGÉNYES NYOMOZÁSOK
Merénylôk és bosszúállók
(6. oldal)

TUDOMÁNY
Az a titokzatos III. évezred
(7. oldal)

CAMPUS
(8–9. oldal)

MÛVELÔDÉS
Számítógépes nosztalgia
Az ember úgy fogadja el korát, ahogy van. De persze, mindegyre lázadozik is: visszapergeti az idôt, vagy elôrerohan benne. Mircea Baciu is úgy fogadja el saját korát, hogy annak legkorszerûbb eszközét — a számítástechnikát — használja fel a múltba menekvés nosztalgiájának képi megjelenítésére. (A kiállításról a 11. oldalon)

TÁLTOS
(12. oldal)

Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Senkálszky Endre színmûvésznek, a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagjának hat évtizedes mûvészi pályája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozza. Benkô András zenetörténésznek és zenepedagógusnak a kolozsvári Protestáns Teológia nyugalmazott egyetemi tanárának az erdélyi zenetörténet és zenepedagógia terén kifejtett kiemelkedô munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozza.

A kitüntetéseket Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul adja át.

Tegnap a városi tanács lapzártánk után végzôdô ülésén a tanácsosok megvitatták, de nem fogadták el Buchwald Péter volt ideiglenes prefektus rendelkezését, amelyben arra szólítja fel a városi tanácsot, vonja vissza a Ion Antonescu marsall, Ferdinánd király, I. C. Brãtianu és Iuliu Maniu köztéri szobrának felállítását célzó 1999. október 28-i 584-es határozatát. Buchwald arra alapozta rendeletét, hogy a szoborállítás kérdését elôzetesen a városi tanács illetékes szakbizottságában nem tárgyalták meg, nem kérték ki a városrendészeti, a mûemlékvédelmi bizottság véleményezését. Annak érdekében, hogy Buchwald álláspontja érvényesüljön, a prefektusnak a közigazgatási bíróságon kell megtámadnia a tanács októberi határozatát.

Vasile Sãlcudeant arról kérdeztünk, hogy megteszi-e a Prefektúra ezt a lépést?

— December 5-ig lehetôségünk van a tanács határozatának megtámadására. Egyelôre a Prefektúra jogászaival elemezni szeretnénk a tanács döntésének törvényességét. Ezenkívül egyeztetni szeretnék olyan közéleti személyiségekkel is, akik alaposan ismerik a kérdést. Ha úgy ítéljük meg, hogy törvénytelen határozatról van szó, a közigazgatási bíróságoz fordulunk.

— Véleménye szerint a prefektúra ilyenszerû lépése ellenérzéseket váltana ki a lakoságban?

— Ôszintén szólva, azt hiszem, igen. Az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy a lakosság nem ért egyet a határozat megtámadásának gondolatával.

— Vagyis az Önhöz eljutott jelzések értelmében a lakosság szeretné Ion Antonescu marsall szobrának felállítását a Monostor negyedben?

— Biztos vagyok abban, hogy a lakosság a négy szobor felállítása mellett foglalna állást.

Kiss Olivér

Annak ellenére, hogy a polgármester újból elôterjesztette a Nicolae Ruja alpolgármester felmentésérôl szóló határozattervezetet, a csütörtök délutáni tanácsülésen sem váltották le Ruját. Az ülés elején Gheorghe Funar javasolta, hogy tûzzék napirendre a kérdést, de a városatyák nem tettek eleget kérésének. Mint arról lapunk korábbi számaiban beszámoltunk, Funar nem adta beleegyezését ahhoz, hogy a városháza vezetôsége részérôl küldött utazzon a Fehér megyei Kereskedelmi Kamara által Franciaországban, Marokkóban és a Spanyol Szaharában tartandó szemináriumra. Ennek ellenére, miközben a polgármester Venezuelában tartózkodott, Ruja „elkérezett" a városi tanácstól, akik beleegyeztek az utazásba. A polgármester ellenvetése miatt Ruja végül nem utazott el, a polgármester viszont ragaszkodik Ruja felmentéséhez. Annak ellenére, hogy egyetértenek Ruja alkalmatlanságában, a nagy-romániás városatyákon kívül senki sem hajlandó Funar javaslatára leváltani az alpolgármestert.

K. O.

Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter pénteki sajtótájékoztatótáján annak a véleményének adott hangot, hogy az államosított ingatlanok rendezésérôl szóló törvénytervezetnek az egyházi és közösségi ingatlanok helyzetét is feltétlenül rendeznie kell. Mint ismeretes, a képviselôházban az egyházi és közösségi ingatlanok rendezésével kapcsolatban kompromisszumos szövegváltozat született, amelynek értelmében az egyházi ingatlanokat ezután megjelenô jogszabályok fogják rendezni. Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ezen jogszabályok megjelenéséig a vonatkozó ingatlanok elidegenítése, illetve rendeltetésének megváltoztatása tilos.

A kisebbségügyi miniszter tájékoztatása szerint a törvénytervezet a szenátus jogi bizottsága elé került. Elsôsorban azt szeretnék elérni, a szenátus olyan formában módosítsa a törvénytervezetet, hogy az egyházi és közösségi ingatlanok esetében is ismerjék el a régi tulajdonosoknak az épületek feletti tulajdonjogát. Amennyiben ez nem sikerül, a Kisebbségvédelmi Hivatal törvénytervezetet vagy sürgôsségi kormányrendelet-tervezetet terjeszt elô.

A sajtótájékoztatón Eckstein-Kovács Péter ugyanakkor ismertette azt a Kisebbségvédelmi Hivatal által elôterjesztett törvénytervezetet, amely ötszáztól tízmillió lejig terjedô pénzbüntetést ír elô hátrányos megkülönböztetés esetében. Jóllehet a diszkrimináció megfékezésére mostanáig is létezett törvényes rendelkezés, Eckstein-Kovács mégis szükségesnek tartotta az említett törvénytervezet megalkotását, mivel a hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályok általános jellegûek, és nem tartalmaznak elôírásokat a büntetésekre vonatkozóan.

A miniszter ezúttal is tiltakozásának adott hangot Ion Antonescu marsall szobrának Kolozsváron történô felállításával kapcsolatban. Eckstein-Kovács hangsúlyozta: nincs kifogása az ellen, hogy I. C. Brãtianunak, Iuliu Maniunak vagy Ferdinánd királynak szobrot emeljenek, azzal azonban nem ért egyet, hogy olyan személynek állítsanak szobrot, amely sérti mindazoknak az emlékét, akiket meggyilkoltak pusztán azért, mert valamely nemzetiséghez tartoztak.

Papp Annamária

Ha a pénzügyminisztérium elhalasztja a bentlakások költségeinek csökkentésére szánt pénz kiutalását, a bukaresti diákok folytatják tiltakozásukat — ígérik. Az összeg kiutalásáról csütörtökön döntött a kormány. A diákokat az is nyugtalanítja, hogy az elhelyezkedésekkel ellentétben a kormány úgy döntött, csak 12 félárú utazásra jogosultak, noha ôk korlátlan számú utazást kértek.

A csütörtöki kormányhatározat értelmében az állami és akkreditált magánegyetemek diákjai jövôtôl 12 félárú utazásra jogosultak a sebes- és gyorsvonatok másodosztályán. A gyors-, sebes-, illetve a személyvonatok másodosztályú jegyeinek különbözetét az oktatásügyi minisztérium költségvetésébôl fogják fedezni a vasútnak. Kétszeresére emelik ugyanakkor a bentlakás költségeinek támogatására szánt összeget az idei év második évharmadában. A támogatás összege 24,5 milliárd lejre rúg.

Traian Bãsescu szállításügyi miniszternek ellenvetései voltak a 12 félárú utazás megszavazásakor, és közölte Andrei Marga oktatásügyi miniszeterrel, hogy csak akkor fogadja el a határozatot, ha az oktatásügyi minisztérium kifizeti 118 milliárd lejes tartozását a SNCFR-nek. Andrei Marga a kormányülés végén megnyugtatta Traian Bãsescut, hogy megoldják a gondokat.

Más egyetemista szervezetek képviselôi kijelentették, csak akkor foglalnak állást, miután részleteiben is megismerik a kormány döntését.

A kolozsvári Diákliga elnöke, Ionut Burchi, lapunknak elmondta, a csütörtöki kormányhatározatot nem ismerik, viszont tudomásuk van arról, hogy a gyors- és sebes vonatokon csupán 12 félárú utazásra jogosultak a diákok. Tüntetést csak abban az esetben szerveznek, ha a keddre összehívott egyetem–diákok tárgyalás nem hoz kedvezô eredményt.

Gáspár Miklós

Gheorghe Funarhoz intézett levelében L. F. McClelland, a British Airways romániai igazgatója „ôszinte bocsánatkérését" tolmácsolja a London–Bukarest járaton nemrég történt incidens miatt. Az igazgató egy gentlemanhoz méltóan arról biztosítja a polgármestert, hogy kérte az ügy mihamarabbi kivizsgálását, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az incidens többé ne ismétlôdjön meg.

Mint arról lapunk beszámolt, Venezuelából hazatérve, londoni átszállással, Gheorghe Funar a British Airways légitársasággal utazott a fôvárosba. Felszálláskor a repülési koordinátákat angol és magyar nyelven mondták be, amitôl a román delegáció megsértôdött.

K. O.

A DÁVID FERENC EGYLET 1999. november 21-én, vasárnap du. 5 órai kezdettel felolvasó ülést tart az unitárius egyház dísztermében( (Kossuth Lajos/December 21. út 9.). A felolvasó ülésen Így látjuk Dávid Ferencet címmel dr. Szabó Árpád püspök tart elôadást. A mûvészi mûsorban a kolozsvári Transylvania Barokk Együttes W. Williams-, Kájoni-, G. Finger- és G. Sammartini-mûveket ad elô. A kolozsvári Unitárius Kollégium diákjai versösszeállítással szerepelnek.

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
Az elektronikus és írott sajtó az ezredfordulón címmel Csép Sándor tart elôadást november 23-án, kedden du. 5 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu 5. szám). Az elôadást zenés-irodalmi mûsor követi Albert Júlia, Jakab Éva és Jakab Lajos színmûvészek közremûködésével. Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.

A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI LAPOK szerkesztôinek tanácskozására kerül sor hétfôn, november 22-én délelôtt 10 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban. Részt vesznek magyarországi, délvidéki, horvátországi, kárpátalji, burgenlandi és erdélyi lapszerkesztôk. A találkozót a Napsugár folyóirat és Tinivár Kiadó szervezi.

A TANÍTÓKÉPZÉS DILEMMÁI címmel november 24-én, szerdán 16 órakor kerül sor azon megbeszélésre, amelyre az ügyben érdekelt tanárok és tanítok mellett a diákokat is szeretettel meghívja a Kolozs megyei pedagógusszövetség.

Javasolt témák: a tanítóképzô fôiskolák érvényben levô tantervszerkezetének lehetséges olvasatai nemzetközösségi oktatásunk igényeinek tükrében; kísérlet egy tantervszerkezet-modell összeállítására, figyelembe véve az Apáczai Csere János Líceum keretében az eddigiekben megszerzett, a tanítóképzéssel kapcsolatos tapasztalatokat is.

Az értekezlet helyszíne az Apáczai Csere János Líceum.

Tíznapos táborozáson vett részt erdélyi, magyarországi és vajdasági egyetemi hallgatók egy csoportja a sztánai völgyben szeptember végén. Az ott végzett kutatások eredményeit mutatták be csütörtök délután a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes Kelemen (Croitorilor) utcai székházában.

A kutatómunka egyik támogatója, a sztánai Szentimrei Alapítvány részérôl Szabó Zsolt, a Mûvelôdés címû folyóirat fôszerkesztôje köszöntötte az egybegyûlteket. Fekete Albert, a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tájvédelmi tanszékének tanársegédje, a kutatómunka egyik vezetôje bemutatta a program eredményeit tartalmazó füzetet.

A diákok elsôsorban a sztánai völgyet és a terület vonzáskörzetébe tartozó négy falu — Körösfô, Zsobok, Sztána és Nádas — tájtörténeti és természeti adottságait tanulmányozták, a táj- és természetvédelem, a település, környezet, építészet, mûemlékvédelem, gazdaság, néprajz, turizmus tematikában. Az eredményeket tartalmazó kiadványuk címe Tájvédelmi és tájfejlesztési stratégia. Fekete Albert elmondta: ez bemutatja mindazokat a természeti, táj- és kultúrtörténeti értékeket, amelyeket az 520 hektáros völgy tartalmaz, és a résztvevôk azon óhaját fejezi ki, hogy valamiféle védettséget biztosítsanak e területnek.

A diákok munkájának legnagyobb részét egy fejlesztési stratégia kidolgozása képezte. Ez igen komplex feladat, terepbejárást és konzultációt igényel nemcsak a területi szervekkel, hanem a helyi emberekkel is. Munkájuknak egyelôre nagyon az elején tartanak. Ennek ellenére reményt látnak arra, hogy — fejlesztési stratégiájuk révén — valamilyen módon elviselhetôbbé tegyék ennek a tájnak és embereinek a helyzetét. Elsôsorban a faluturizmus megszervezésére és felvirágoztatására gondolnak.

Elôadásukat diavetítéssel illusztrálták, bemutatták azt a két poszterüket is, amelyek bekerültek a budapesti Kós Károly Egyesület vándorkiállításának anyagába. E kiállítás az egyesület saját munkáiból, illetve hasonló jellegû anyagokból áll össze, október 2-án indult el vándorútjára, s várhatóan Bukarestben és Csíkszeredában is bemutatják.

Erdei Róbert

I. B., Kolozsvár: Tömbházakban miként osztják el a javítással járó költségeket, valamint a személyzet fizetését?

Válasz: Amint már többször megírtuk, és valószínûleg az érintettek/érdekeltek nagy része tudja, a régi törvényt és a lakóbizottságokról, valamint közköltségekrôl szóló szabályozásokat új jogszabályokkal érvénytelenítették: az 1996/114. lakástörvény elôírja, hogy a régi lakóbizottságokat tulajdonos társulások váltják fel. Az új törvény tartalmazza ezeknek a társulásoknak a keretszabályozását is. A 114. törvény alkalmazására kormányhatározatot jelentettek meg (1997/446.), amely foglalkozik, többek között, a közös költségek elosztásával is. Ez a következôket írja elô: a közös használatban levô épületrészek és szerelések karbantartási és javítási költségeit aszerint a hányadrész szerint osztják el, amely a közös tulajdonból mindegyik lakrészre esik. Ez a hányadrész mindegyik tulajdonjogi okiratban fel van tüntetve. Olyan karbantartási és javítási munkálatokról van szó, amelyek a mosodákat, szárítókat, lépcsôházat, alagsort, teraszt vagy tetôt, fûtôközpontot, felvonót és egyéb, ezekhez hasonló részeket érintik.

A közös használatban levô épületrészekrôl és szerelésekrôl a tulajdonos társulás is határozhat, tiszteletben tartva természetesen a törvényes elôírásokat.

Ami az alkalmazottak fizetését illeti, a takarításért és különbözô fogyóanyagokért felszámított kiadásokat is beleértve, ezt lakrészenként osztják el, a személyek számának megfelelôen. Kivételt képez a fûtô fizetése a téli hónapokban, amelyet szintén a közös tulajdonból a lakásokra esô hányadrész alapján számítják ki.

A CEC fennállásának az évfordulóján minden hónap 24-én (amikor ez munkanapra esik) ünnepi betétkönyvet bocsát ki, melynek évi kamata 46 százalék. Novemberben 24-én, szerdán bocsátják áruba a betétkönyveket, melynek lejárta 1999. december 28-a. A legkisebb betét 1 millió lej, vagy ennek kerek többszöröse (pl. 2 millió, 3 millió, 70 millió stb.). A szolgáltatást személyazonossági igazolvány felmutatásával nagykorúak vehetik igénybe.

Az ötödik számból megtudhatjuk, hogy jövô májusban Budapesten megrendezik az öt földrészen élô magyar tudósok 5. világtalálkozóját. Eszenyi Farkas Gábor Lorántffy Zsuzsanna, „a magyar nép nagyasszonya" életrajzát ismerteti. A drágakövekrôl is olvashatunk: arról, hogy a gyémánt ôsidôk óta a bátorság és erô jelképe; a zafír pedig idôjósló eszköznek is tekinthetô, mert az idôjárásnak megfelelôen változtatja a színét; a rubin a kitartó, az akadályt nem ismerô szorgalom jelképe, míg az ametisztet a hûség és a barátság jelképének tartják.

Dr. Mócsi T. László a grafológiáról, Kulcsár Gabriella Liszt Ferenc elsô kolozsvári látogatásáról ír. A manapság nagy népszerûségnek örvendô autóverseny rajongóihoz László Ferenc szól. Repült-e az ûrben Gagarin? — teszi fel a kérdést Nánó Csaba. A Hobbi oldalon Papp József a süllôrôl ír, és egy ételreceptet is ajánl. Figyelem, Géniusz-tábor a láthatáron! — hívják fel az érdeklôdôk figyelmét a szerkesztôk, ugyanakkor még sok más érdekességet — ismeretek az 1849-es forradalomról, a kenyérrôl, a házi légyrôl, magyar jogi kisszótár stb. — is találhat a kedves olvasó az ötödik számban.

Majláth Orsolya

Nagyon sokan teljes egyetértéssel fogadhatták Szabó Csaba esszéjét a kisgyermekes családok támogatásáról (Óda az egészséges konkurenciához? — Szabadság, november 15.). Mondandója annyira igaz, hogy illetlenség lenne vitatkozni vele, ezért próbáljuk meg továbbgondolni. Vajon csak az egyetemre kiutalt 2 milliárd forinthoz folyamodhatunk (ha a céladományozó egyáltalán megengedné)? Volna más, azonnal gyermeknevelésre folyósítható összeg. Például a kiemelt fontoskodású RMDSZ-arisztokraták 20 millió lejt meghaladó havi jövedelmüknek csak felét pengessék le a gyermeknevelési pótlék alapjába, és máris kitörne a bôség. Nem, igazán nem firtatnánk, mibôl kerekednek ki a mesés járandóságok. A társadalmi forrongások azt sejtetik, hogy már úgysem sokáig csurran-cseppen, de legalább addig fordítsák valami hasznosra. Az egyetemre szánt összeghez a kormányzati bôség szarujának kiapadása után sem kellene hozzányúlni. Gyermeknevelési segélyre mindig akadna belsô forrás. Esetleg a felnôttnevelési alapból is meg lehetne spórolni. Van, akin úgysem segít.

Különben azt is továbbgondolhatjuk: feltétlenül ejteni kellene az egyetem ügyét ahhoz, hogy az RMDSZ gyermeknevelési támogatással is foglalkozzon? Mire neveljük az utánpótlást, ha nincs oktatási autonómia? Román iskolák számára? Ebben az esetben az RMDSZ megkülönböztetés nélkül minden erdélyi kisgyermekes családnak különsegélyt kellene hogy folyósítson. (Így legalább fel sem merülne a gond, hogy vegyes házasságban élô gyermeknek járjon-e RMDSZ-segély, még akkor is, ha nemzetiségét a többségi családtag idejekorán — egyetem, középiskola, óvoda elôtt — eldöntötte.)

És vajon tényleg annyira elmélyülten foglalkozik az egyetem ügyével az RMDSZ, hogy emiatt nem jut ideje az utánpótlásra gondolni? Ha ez a feltételezés igaz, akkor ugyanilyen cselekvési hatékonyság esetén tíz év múlva a gyermeknevelési különpótlék ügye csak jubilálni fog, megoldódni nem.

Nits Árpád

Adrian Nãstase riogatásaival kapcsolatban fejteném ki meglátásaimat. Ez a (...) kisebbséghez tartozó politikus (ne firtassuk, milyen kisebbséghez tartozik — szerk. megj.) adja a nagy románt, úgy akar megmutatkozni, és ez részben sikerül is neki, mint a leghivatásosabb nemzetféltô. Amikor Erdélyt járja, állandóan hecceli a népet hülyeségeivel, az etnikumok közötti robbanásokkal stb.

Az államosított (elrabolt) ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését ez a „nagy hazafi" a Európa Tanács elé terjesztette. Érdekes, hogy államosításkor nem kérték ki a Nyugat véleményét.

Miután Brassóban rendzavarásokig fajult az elégedetlenség, az emberben felmerül a kérdés: honnan tudta ez a „hazafi" hónapokkal ezelôtt, hogy pontosan Erdélyben lesznek zavargások és nem Olténiában? Honnan, ha nem az ô pártjának a keze van a dologban? Ezek azért vágynak olyan nagyon vissza a hatalomba, hogy tovább dézsmálják a nép vagyonát. Igaz, hogy ez a mostani kormányzat sincs a helyzet magaslatán, nem sokat tett az élet javulásáért, de egy biztos: nem volt pióca az ország testén, mint uralkodása idején az RTDP.

Kovács János,
Kolozsvár

Senkit sem lephetnek meg a Nyílt Társadalomért (Soros) Alapítvány legutóbbi felmérésének konklúziói, miszerint 10 évvel az 1989-es események után, és 3 évvel azt követôen, hogy a választásokat megnyerô demokratikus ellenzék felesküdött az igazság kiderítésére, a közvélemény még mindig csak „bingózik": népfelkelés vagy jól megírt forgatókönyv alapján lejátszott államcsíny vetett véget a diktatúrának. Szintén megoszlanak a vélemények arról, hogy a véres események esetleg valamelyik titkosszolgálat, a CIA, a KGB, a Moszad, vagy, ugye, „magyar terroristák" „keze mûve" lenne.

Hogyan is lenne tiszta kép, amikor még mindig tart a huzavona, s alig kotorászták elô azokat az iratcsomókat, amelyeket 1996-ig Iliescuék „bizonyítékok híján" elsüllyesztettek. Az igazságügy még mindig tanácstalan, az idô múlásával pedig rohamosan csökken azok száma, akik felelôsségre vonhatók az eseményekért. A ’89-es kolozsvári események perében a vádlottak vallomásából például az derül ki, hogy itt gyakorlatilag senki sem lôtt, s ha mégis volt néhány tetem, az véletlen, baleset volt. Iulian Topliceanu, a IV. Erdélyi Hadsereg egykori vezetôje és alárendeltjei szentül állítják: a bukaresti vezérkar úgy „értelmezte" a kolozsvári antikommunista megmozdulásokat, mint amelyek Románia föderalizálódását, Erdély elszakadását célozzák. A vallomások szerint Kolozsváron csak arra kaptak utasítást, hogy megijesszék a tüntetôket, amiért aztán kizárólag a villamossínekbe lövöldöztek — mondják —, hogy azoknak a szikrázása rémítse meg a tömeget. Valószínûleg onnan „pattanhatott" tovább néhány golyó és mészárolt le párat a tüntetôk közül — áll a vallomásokban, amelyek szerint a tanácstalan kiskatonák voltak azok, akik minden tûzparancs nélkül önszántukból lövöldöztek, innen a sok halott. Addig tehát, amíg az ehhez hasonló szcenáriók helyét átveszik a valós tények, nagy esély van arra, hogy az említett dossziék — bizonyítékostól, mindenestôl — ismét a posztkommunista erôk süllyesztôjében vesszen feledésbe.

Sajnos azonban a közvélemény-kutatások elsôsorban arra derítenek fényt, hogy a román nép nemcsak azzal nincs tisztában — mert, ugye, nem is lehet —, mi történt tíz évvel ezelôtt decemberben, hanem teljes mértékben azzal sem, mi történt velük 1989-ig. Különben hogyan is állíthatja ma bárki azt, hogy Ceausescu ténykedése az ország jólétét szolgálta volna. Milyen szkizofrénia uralkodott el a románokon, hogy 22 százalékuk fanatikusan meg van gyôzôdve arról, hogy a volt diktátor tett a legtöbbet Romániáért, a másik oldalon pedig szintén — alig! — 22 százaléka vallja azt, hogy Ceausescu volt a legnagyobb átok, ami az országot érhette? De vajon valóban gyógyíthatatlan kór homályosítja be a „megkérdezettek" elméjét, vagy ez a „22-es" végül is azoknak a számlájára írandó, akik ezt az országot az elmúlt tíz évben úgy kormányozták. Vajon a romani csôgyár alkalmazottai szenvednek amnéziában, amikor utcai tüntetéseiken Ceausescut dicsôítik, vagy a mindennapok nyomorúsága feledteti el velük az elmúlt évtizedben? Elôfordulhat tehát, hogy e 22 százalék végül nem is a „kondukátornak" szól, hanem „arányosan" megoszlik az Iliescu-rezsim banditái és a Constantinescuéra alkalmatlan vezetôi között? Mindezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy mind Ion Iliescut, mind Emil Constantinescut alaposan lepontozták arra a kérdésre, hogy ki ártott a legtöbbet Románia érdekeinek az elmúlt évtizedekben. Az adatok szerint Constantinescut — közvetlenül Ceausescu után — 18 százalék tartja a legnagyobb kerékkötônek. Iliescu „jobban áll": ôt csak a megkérdezettek 7 százaléka minôsíti sorscsapásnak. (Hozzá kell tennünk: a „konkurencia" nagy volt, hiszen a listán többek közt olyan nevek szerepeltek, mint Gheorghe-Gheorghiu Dej, Petru Groza, illetve Ion Antonescu. Arról nem is beszélve, hogy a megkérdezettek közel fele a bizonytalanok kategóriájába esett, és semmilyen választ nem adott. Sokan gyakorlatilag már szóhoz sem tudnak jutni.)

Székely Kriszta

Fekete madár röppent fel sikolyszerû füttyentéssel a fehér sírkô tövébôl. Valaki közeledett arra a hantok, fejfák erdejébôl, és Zimics tanár úr a sétányon megállva már észre is vette azt az embert; borostája vöröses volt, mintha rozsdával volna bekenve az arca, koszlott köpenyének szárnya szétnyitva lebegett utána kétoldalt. Igyekvésében volt valami célszerû elhatározás, és a tanár, aki ismerte az emberi természetet, egy kis izgalommal figyelte a különös alak mozgását.

Úgy tûnt neki, hogy kevéssel azelôtt ugyanabból az irányból idôs, gyászruhás hölgy ereszkedett alá, szintén sietôsen, kezében kicsiny öntözôvel; kalapja mint fekete korong úszott a síremlékek között. Bizonyára az a nô volt — gondolta —, aki naponta fölszalad pár percre „beszélgetni" — a fiával; Bélus háromezer méter magasságban lelte halálát, egy szakadék fölött, amikor a megsodródott alpinistakötél a nyakára csavarodott és megfojtotta...

A rozsdás arcú most megállt, s hátrafordult. Messzirôl is lerítt róla, mennyire letaposta, iszapos kerekei alá forgatta az élet; az a tisztátalan fajta nyomorult volt, akin megavasodik az ing, s köpenyének kifordult zsebei oly szutykosak, mintha szekérkenôccsel volnának bekenve. Csupán kukkra meredô hajcsomói adtak valami kis bohémséget külsejének, de amint széttekintett, éberen s valahogy mégis undorodó megvetéssel az élôk iránt, akik megzavarhatják, Zimics tanár úr olyan csavargót látott benne, aki manapság igazán ritkaságszámba megy.

„Nézd a gazembert, mire vetemedett!" — motyogta magában, mikor látta, hogy a furcsa alak folytatja útját, de pár lépés után lehajol, valamit sietve a köpenye alá rejt, majd fölegyenesedve úgy tesz, mintha ájtatoskodna a sírkô elôtt, közben ügyesen begombolkozik. „Hiszen ez virágot lop a sírokról!" — döbbent rá a tanár. — „Megrabolja mások bánatát!... Most már biztos, hogy nyomon követte az idôs hölgyet, így csapott le a friss virágcsokorra!"

Ujjai erôsen ráfonódtak a sétabot fogantyújára, álla remegett. Még állt egy keveset a sétányon visszafordulva, aztán ellökte magát, mint sízô a tetôn, s nagy léptekkel indult lefelé, hogy elvágja a virágtolvaj útját. Az megsejthetett valamit, mert köpenyét fölpúposítva, behúzott fejjel igyekezett minél elôbb leérni az aljba, s onnan egykettôre ki az utcára, ahol elvegyülhet a járókelôk között. A tanár mégis megelôzte ôt, és a temetôkapuban ráemelte a botját:

— Mutasd, te alávaló, mit rejtegetsz a köpenyed alatt?!... Gombold ki, mert agyonváglak!

És a két férfi egymásra meredt. Zimics csak most látta, mily szánandó ez a szerencsétlen, aki alighanem valamelyik sírkamrába húzódik be éjszakára. Apró szeme zavaros ragacsban forgott, a rozsdás sörte tövében pedig fekete pontok sötétlettek, mintha vasreszelékkel volna tele az arca. Széltôl, szivarozástól fölhasadozott ajka körül tétova riadalom, gôg és megvetés bujkált, de még nem volt annyira gyenge és elhasznált ez az ember, mint gondolni lehetett volna. Egyetlen vállmozdulattal félrelökte támadóját.

— Eredj az anyádba, hülye Zimics! — szólt vissza, s már ki is lépett a temetôkapun, s mintha nyikorgó-csikorgó nevetéssel még mulatott volna is a tanáron, miközben tovalépdelt. A számonkérôt annyira meglepte a csavargó elhárító mozdulata és ereje, s még mindig oly közelinek érezte azt az élettôl meggyalázott arcot, hogy képtelen volt ôszinte indulattal utánaloholni, és a sétabotjával fôbe kólintani, a nyílt utcán botrányt csapni, esetleg a gyalogjárók vagy a rendôrség segítségét kérni.

S mihelyt összeszedte magát, még ez is belé-döbbent: honnan ismeri ôt ez a kriptaszökevény?! Hogyan merészelte tegezni és a nevén szólítani?! És ekkor kezdett ismerôsnek tûnni számára a csavargó arca, amely pár héttel korábban egy belvárosi kapualjból fordult felé, amint abbahagyta a guberálást a szemeteskukában. A tanár emlékezett rá, hogy már akkor is fölsejlett benne valami sajátos vonás, amely évek távolából intett e mai riasztó alak felé. Annak az embernek a neve, gyanítása szerint, föld alatti foglalkozásra utalt, de sehogy sem tudta kitalálni, melyikre, s minduntalan Bányász, Vájár meg Fejtô járt az eszében, bár érezte, hogy egyik sem az igazi...

Pár nap múlva egy kis társaságban tragikus sorsú ismerôsökrôl, barátokról, egykori osztálytársakról beszélgettek, és sajnálkoztak azon, hogy pályájuk megtört. Egy ideig csend nehezedett a kis társaságra. Aztán Héderfáy, a gyógyszerész szinte felkiáltva kérdezte:

— Emlékeztek például Sóvágóra, Rudira, a híres szónokra, aki a csizmadiaszínben azokat az emlékezetes elôadásokat tartotta?... Úgy beszélt az emberiség jövôjérôl, hogy a pincér is mozdulatlanná dermedt, kezében a sültestállal... Sajnos, eltûnt a szörnyû kataklizmában, pedig ha élne, ma filozófiatörténetet adhatna elô, és mellette még ki tudja mit!...

— Én pontosan tudom! — szólt közbe Zimics tanár úr, akinek egyszerre fény gyúlt az emlékezetében, mert rájött, hogy Sóvágó volt az a föld alatti foglalkozás, amelyet eddig nem tudott megfejteni. — Én elárulom nektek, hogy mit adhatna még elô: sírokról lopott virágcsokrokat, amelyeket a piszkos köpenye alatt rejteget, hogy aztán a piacra vigye!...

És a társaság mély megdöbbenése közben elmesélte temetôi kalandját a rozsdás szakállú csavargóval.

Bálint Tibor

Szeptember végétôl (pontosabban 27-tôl) alkalmazunk, alkalmaznánk egy olyan törvényt, amely cseppet sem mellôzhetô vagy lényegtelen az alkalmazottak és munkáltatók szempontjából egyaránt. A 130. törvényrôl van szó, amely a munkavállalók védelmét elôíró intézkedéseket szabályozza, és amely érvénybe lépésekor hatálytalanította a régi, 1995/83. törvényt. Bár az új jogszabály szigorította a felelôsséget, és alaposan megemelte a kihágásokért kiróható pénzbüntetések összegét, az alkalmazási szabályozásokkal a kormány alaposan elkésett. A szakemberek (érintettek) ezt több ízben is szóvá tették és sérelmezték. A munkaügyi igazgatóság legutóbbi sajtóértekezletén adott válasza is egyértelmû volt ebben a tekintetben: érvényesnek tekintik (természetesen) a 130. törvényt, az alkalmazásával — a szabályozások híján — azonban ôk sincsenek tisztában, következésképpen felvilágosítani sem tudják az érintett érdeklôdôket.

A megígértnél hosszasabb várakozás után megjelent a november 17-i 560. Hivatalos Közlönyben a kormány 935. határozata azokról a feltételekrôl, amelyek között személyek munkát vállalhatnak egyéni munkaszerzôdés megkötése nélkül. A munkáltatók által (is) nagy érdeklôdéssel várt kormányhatározat azonban továbbra sem tisztázza az eddig felmerült kérdések egy részét, hanem újabb 30 napos határidôt tûztek ki azoknak az utasításoknak a megjelentetésére, amelyekben szabályozni fogják a munkaszerzôdések iktatását, valamint az alkalmazottak által végzett munka nyilvántartását.

A 935. kormányhatározat értelmében mindazok a magánszemélyek, akik nem kötnek egyéni munkaszerzôdést, az 1999/130. törvény 2. és 3. szakaszának elôírásai alapján szolgáltatási szerzôdéssel munkát vállalhatnak a következô esetekben: a) az elvégzendô munka (tevékenység) nem tartozik az alkalmazottak alaptevékenységi körébe, amely indokolttá tenné egyéni munkaszerzôdés megkötését; b) amennyiben egy adott tevékenységi körben több szolgáltatási szerzôdést kötnek, az ennek alapján rendszerességgel elvégzett munka nem egyenlô azzal, amelyet az egyéni munkaszerzôdéses alkalmazottaknak állapítottak meg. Azok a magánszemélyek, akik nem kötnek szolgáltatási szerzôdést, egyes szaktörvények alapján is tevékenykedhetnek, vagy elvégezhetnek olyan jellegû munkát is, amelyért szerzôi jogokban részesülnek.

Emlékeztetünk, hogy a 130. törvény 2. és 3. szakasza (amelyre a most megjelent 935. kormányhatározat hivatkozik) felsorolja azokat az eseteket, amikor a munkavállalóval nem kötnek egyéni munkaszerzôdést. Ezek a következôk: az illetô tevékenységet szolgáltatási szerzôdés alapján végzik; igazgatótanácsi tagokról, ellenôrökrôl, helyi tanácsosokról, szakértôkrôl, bírákról, közvetítôkrôl és egyéb olyan személyekrôl van szó, akik szaktörvények alapján tevékenykednek, következésképpen ezek elôírásai szerint fizetik ôket; azoknak a személyeknek az esetében, akik szerzôi jogdíjban részesülnek. Végül a törvény 3. szakasza elôírja, hogy szolgáltatási szerzôdéssel a következô esetekben tevékenykedhetnek: a) olyan rendszeres munkavégzésre, amelyek nem haladják meg átlagban a napi 3 órát, a havi munkaprogram arányában; b) a tulajdonos (vagy lakó) társulások érdekében végzett szolgáltatás, természetesen azoknak az eseteknek a kivételével, amikor egyéni munkaszerzôdést kötnek. Arra is érdemes emlékeztetni, hogy a 130. törvény lehetôséget teremt a szolgáltatási szerzôdéssel dolgozóknak arra, hogy a munkaügyi igazgatóságokkal társadalombiztosítási szerzôdést kössenek. Ezekben az illetô személyek vállalnák azt, hogy törlesszék a társadalombiztosítási hozzájárulást, és következésképpen az alkalmazottakkal egyformán részesednének táppénzben és beteg- vagy öregségi nyugdíjban.

A munkaügyi igazgatóságok 0,75%-os jutalékot hajtanak be a fizetési alapból azoknak a munkáltatóknak az esetében, akiknek munkakönyveit megôrzik és kitöltik, illetve 0,25%-ot a munkáltató által végzett bejegyzések ellenôrzésekor. Az így létrejött pénzösszeget a most megjelent kormányhatározat értelmében a munkaügyi igazgatóságok „örökösei", a munkaügyi felügyelôségek kezelik, és anyagi, személyzeti költségek fedezésére használhatják, saját költségvetésük alapján.

(újvári)

Néhány Szabadság-elôfizetô panaszolta, hogy e hó 11-én mûsormelléklet nélkül kapta meg lapunkat. Az átadási bizonylat tanúsága szerint a nyomda átadta a rendelt mennyiséget a mellékletbôl a postának, utóbbi viszont Tordán mégis egy ötös darabszámú hiányt tapasztalt. A rendellenesség, reméljük, nem ismétlôdik meg. Kérjük olvasóinkat, hogy minden hasonló esetrôl értesítsék a postát és a szerkesztôséget.

November 20-án zajlik Kolozsváron a Bioterra Szövetség konferenciája. A Diakóniai Intézetben (Ponorului utca 1. szám) sorra kerülô rendezvényen érdekes témákat vitatnak hazai és külföldi szakemberek. Az elôadássorozat reggel kilenc órakor veszi kezdetét, a Bioterra Szövetséget bemutató elôadásokkal. A késô délutánig tartó konferencián fôként a környezetkímélô technológiákról, törvényes és más jellegû vonatkozásairól lesz szó.

A Temesvári Diákszervezet idén immár kilencedik alkalommal rendezi meg kulturális ifjúsági rendezvénysorozatát, a TMD-fesztivált. Ahogyan már hagyománnyá vált, e rendezvényünk december elején, ez évben 6–12-e között kerül megrendezésre. Ez alkalommal nagy hangsúlyt kap a diákszínjátszás, amely a fesztivál magját fogja képezni: meghívottaink a szegedi, nagyváradi, kolozsvári, csíkszeredai, marosvásárhelyi és temesvári diákszínjátszó csoportok, valamint Lábadi Meggyes Éva bábmûvész, a Ghymes és Quo Vadis zenekarok. A hagyományos rendezvények sem maradhatnak el. Így lesz orgonakoncert, filmklub, mûvészetis diákok tárlata, performance, vitaest, teaház és nem utolsósorban esténként táncházak a 00-40-56/195-545-ös telefonszámon (TMD), valamint a fesztival@tmd.dnttm.ro címen.

• Csalásért, közokirat-hamisításért és hamisított okirat tudatos felhasználásáért vizsgálják Florin Câmpiant, a Levit Prodcom Kft. alkalmazottját. Tavaly télen közel 60 millió lej értékû árut vásárolt, majd három utalványt bocsátott ki. Az árut adó Elonia Kft. ezeket garanciaként használta fel a ploiesti-i Gerom cégnél, amely viszont a beváltáskor fedezte fel, hogy a bankban nincs az utalványokra fedezet.

• Ittasan vezetett a közutakon a dési Mihai Claudiu Gulea (41), akinek a vérében talált alkoholszint 1,40 ezrelék volt. Hasonló a temesvári Stefan Chirchan (50) esete is, az ô vérében is ugyanennyi alkoholt találtak az ellenôrzés során.

• Figyelmetlen gyalogost gázolt el a besztercei Ioan Octavian Boca (28). A november 18-i, csütörtök délutáni baleset Iklód térségében történt, a BN–11–LGR rendszámú 1310-es Dacia sofôre Szamosújvár felé tartott. Alexandru Oros (71) került a kerekek alá, a gyalogos nem kijelölt helyen kelt át az úttesten. Orost lábtöréssel kezelik a sebészeten.

• Munkabaleset történt csütörtökön a dési Szamos Rt.-nél. A Tim Kft. egyik munkacsoportja egy szellôztetôt szerelt le. Az egyik tartály levágása során a rezgés következtében váratlanul leszakadt egy 20 méteres csô, és agyonsújtotta az egyik munkást, a 45 éves Remus Cornici-t. Az ügyészség további vizsgálatot rendelt el.

• Egy október 22-i rablás alapos gyanúsítottjai kerültek rendôrkézre. Viorel Adrian B.-t (16) és Mircea Gavril G.-t (19) november 17-én vették ôrizetbe, másnap pedig az ügyészség elrendelte a 30 napra szóló elôzetes letartóztatásukat. Azon a bizonyos pénteki napon a X. osztályos S. C. D.-t szólították le az utcán, és 50 ezer lejtôl fosztották meg.

• Nem vette figyelembe, hogy síkos úton halad Cristian Liviu Cioancã (19), s a 4–CJ–3986 rendszámú gépkocsi belerohant egy betonoszlopba. Az eset pénteken, hajnali egy órakor történt, a gépkocsi a Budai Nagy Antal (Dorobantilor) úton haladt, és le akart térni a Mãrãsti téri körforgalomba. Az anyagi kár 6 millió lej, a sofôrt fejsérüléssel, három (17, 18 és 20 éves) nôutasát könnyebb sérülésekkel kezelik.

(póka)

A jövô évi kulturális tevékenységrôl tárgyal Szilágy megyében mendenki, aki idejében szeretne pénzalapot biztosítani a fontos eseményekhez. Bôven vannak megünneplésre érdemes évfordulók. Csodák csodája, ebben a nagy szegénységben is akadnak támogatásra hajlandó vállalkozók, akik nemcsak a kijelentések szintjén maradnak meg, hanem továbblépésre, az elgondolások tökéletesítésére, merészebbé tételére ösztönöznek, mert tetszik nekik, hogy valaki értük, családtagjaikért, egyszóval a zilahi és szilágysági nagyközönségért dolgozik, hogy minél gyakrabban és minél színvonalasabb közmûvelôdési eseményeket szervezzen. Ne ragadjon rá senki a tévére, sem gyerek, sem nyugdíjas. A zilahi Szilágy Társaság, a Szilágy megyei Népi Alkotások Házával karöltve (is) pályázik központi és helyi támogatásért. Februárban Verses Szilágyság-járásra kerül sor, amely mai erdélyi költôk megzenésített verseit mutatja be Dinnyés József budapesti daltulajdonos, Sebesi Karen Attila és Albert Júlia közremûködésével. Márciusban Sarmasági versek címmel kezdô költô kötetét szándékoznak kiadni, áprilisban Szilágysági gyerek vagyok címmel száz szilágysági népdalt és száz szilágysági magyar nótakötetet. Júniusban Egyházzenei zeneszerzôversenyt hirdetünk ismét, ez alkalommal román és magyar nyelven is. Ugyancsak júniusban, 3-án tartjuk a hagyományos Szilágysági gyerek vagyok népdalvetélkedôt a szilágycsehi mûvelôdési házban. Augusztus 10–20. között Ipp Art képzômûvészeti tábort rendezünk Ipp községben, szeptemberben Goga–Ady verspályázatot hirdetünk kezdô költôknek, októberben tizenegyedik alkalommal rendezzük meg a Zilahi Nemzetiségi Fesztivált és november 16-án Balázs Árpád (1874–1941) Emlékszobát avatunk a legnagyobb magyar nótaszerzô zilahi lakásában. Reméljük, hogy minderre a pénz is összekerül.

Gáspár Attila

E hét végén immár nyolcadik alkalommal rendezik meg Szamosújváron az Erdélyi Trió Népzenei Fesztivált. A vasárnap délben 12 órai kezdettel sorra kerülô versenyre tizenkét mûkedvelô együttes nevezett be. Többek között Maros, Szatmár, Szilágy, Beszterce-Naszód, Fehér és Dolj megyei hangszerészek fognak szerepelni a városi mûvelôdési ház színpadán. A fesztivál keretében az idén is megszervezik az Erdélyi trió népzenei értéke és hagyományôrzô jelentôsége címû kerekasztal-megbeszélést, amelyen kolozsvári, bukaresti és helybeli szakemberek terjesztenek elô szakmai dolgozatokat. Vasárnap este díszelôadásra kerül sor, a díjazott együttesek fellépésével. A városi kultúrházban valóságos ünnep lesz, amelyre ezúttal is sok nézôt várnak.

Bizonyára nem lesz könnyû feladata a zsûrinek, tudva azt, hogy az elmúlt esztendôkben mindig szoros küzdelem alakult ki az Erdélyi Trió Népzenei Fesztiválon fellépô zenészek között. Mindenesetre csak dicsérni tudjuk a szervezôket, akik a jelenlegi pénzügyi nehézségek ellenére az idén is megszervezték a hagyományos népzenei fesztivált.

Erkedi Csaba

Nem titok, Szamosújváron is lakáskrízis van. Tény és való, az utóbbi kilenc évben semmit sem építettek. Az 1989 elôtt megkezdett tömbházakat nagy nehezen befejezték (azokat is 2–3 éves késéssel...), és ezzel véget is vetettek a beruházásoknak. 1994-ben a polgármesteri hivatal elhatározta, hogy a Kolozsvári úton épít egy 40 lakrészes garzonblokkot, de a terv csupán papíron maradt. A 21 tanácsos gyakorlatilag nem sokat tesz a szociális kérdések megoldásáért. Jelenleg a polgármesteri hivatal illetékes osztályán több mint 200 lakáskérést tartanak nyilván.

E. Cs.

Nagy múltú munkásnegyedben, a Carbochim, Clujana és Libertatea ipari létesítmények közelében található a 28-as számú Iskola, körülbelül azonos távolságra a város központjától és a Mãrãsti lakóteleptôl. Mai nevén eléggé ismeretlen a belvárosi és távolabbi lakótelepi ember számára, de ha régi, tekintélyes elôdjére, a 12-es számú Líceumra hivatkozunk, mindjárt kiemelkedik az ismeretlenség ködébôl. Címe: Ipar (Meseriilor) utca, 20 szám, telefonszáma: 064/437428. Az állami levéltárban fellelhetô dokumentumok szerint (de magánszemélyek vallomása, valamint a negyed lakóinak emlékezete alapján jóval korábban), már 1908-ban létezett mint tanintézmény. Az iskolához négy épület tartozik, ezek közül az új 1960-ban épült.

A hivatalosan bejegyzett iskolakezdés óta eltelt 65 esztendô alatt elemi iskolaként, késôbb középiskolaként mûködött, 1978-tól viseli a 28-as Általános Iskola nevet, 1999. november 20-án pedig az iskola igazgatójának, Buzgãu Aurelnak lelkes iskolaépítô fáradozásának köszönhetôen a hosszú ideig csak számmal megjelölt intézmény David Prodan néven fog bekerülni a hivatalos iratokba és a köztudatba. Az iskola névadását méltó külsôvel köszönti mind a négy felújított épület. Mindannyiunk nagy örömére a nagy méretû külsô és belsô munkálatok a befejezéshez közelednek. Meg kell említenünk a szülôi közösségek önzetlen, szívvel-lélekkel nyújtott támogatását, az osztálytermek saját erôbôl történô rendbehozatalát.

Az iskola kéttagozatos intézményként mûködik, a tanulók száma évek óta 1000 körül mozog, a magyar tagozatra idén az I–VIII osztályba 174 diák iratkozott be. Mindkét tagozat tanulói délelôtt járnak iskolába az 5 elemi osztály kivételével, ami igen nagy elôny a zsúfolt programú, két-, sôt háromváltásos iskolához viszonyítva.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy iskolánk elôkelô helyet foglal el a város általános iskoláinak sorában a tantermek, szaktermek, laboratóriumok, mûhelyek felszereltsége tekintetében: 37 osztályteremben, 8 szakteremben (román, magyar, történelem, földrajz, idegen nyelv), kémia, fizika, biológia laboratóriumokban, két mûhelyben és két számítógépes teremben folyik az oktatói-nevelôi munka. Ezenkívül díszterem, tornaterem, nagy sportpálya áll a diákok rendelkezésére. Mindezek mellett egy fogászati és egy gyermekgyógyászati rendelô vigyázza tanulóink egészségi állapotát. Beindult a számítógépes oktatás is választott tantárgyként: 21 számítógépen egyszerre a 19–20-as létszámú osztályokat lehet foglalkoztatni.

Az oktatói-nevelôi tevékenység odaadó és lelkiismeretes munkát igényel a magyar tagozaton tanító pedagógusok részérôl, hisz közismert a félkülvárosi környezetbôl származó diákok alacsony kulturális színvonala, s az ebbôl adódó nem éppen kedvezô, az elvárások szintjét kielégítô hozzáállása a tanulási és szellemi munkához. A szándékos vagy akaratlan mulasztást a magyar tagozatos oktatónak kell pótolnia. Nem elhallgatnivaló az az igazság, hogy vasakarattal küzdünk a kezünk alá került tanulók érdeklôdésének, becsvágyának felkeltéséért és ébrentartásáért azzal a céllal, hogy a tehetséges, de közép szinten okkal vagy ok nélkül megrekedt tanulóink felemelkedhessenek, versenyképessé váljanak, a felvételik vagy versenyek szellemi megmérettetésekor helytálljanak, sôt lekörözzék a belvárosi diákokat. Mindez jól átgondolt, motivált, kitartó munkát követel tanár és diák részérôl egyaránt. A nemes célt szolgálják a hetente szigorú rendszerességgel megtartott konzultációs órák és felkészítôk magyar nyelv és irodalomból, matematikából, román nyelv és irodalomból, valamint történelembôl is. A konok kitartással végzett oktatói munka mindig meghozta gyümölcsét: a magyar nyelv és irodalmi olimpiákon dijákjainkat nemegyszer díjazták, tavaly pedig országos szakaszra is eljutott egy hetedikes tanulónk. Ugyanakkor tanulóink dicséretesen szerepeltek a helyesírási versenyeken is, díjakkal és dicséretekkel tértek vissza, ami számunkra lélekmelegítô elégtétel, hiszen tudjuk, milyen munka árán születtek meg ezek az eredmények, a tanulókat pedig megerôsítik abban a hitben, hogy kitartó szorgalommal bármelyik iskolában megállják majd a helyüket.

A továbbtanulást illetôen tanulóink 60%-a gimnáziumba iratkozik — az évek során nem egy tanuló kitûnô eredménnyel jutott be a belvárosi gimnáziumokba — 20%-a szakiskolában, a többi inasiskolában szerez képesítést.

Jó a kapcsolat az alsó és felsô tagozat között. Az ötödikeseket már elemista korukban megismerjük, mert a magyar tagozat hagyománya szerint legalább kétszer órát tartanak a román-, a magyar- és a matamatikatanárok a harmadik és negyedik osztályokban, hogy a kisdiákok könnyebben leküzdjék az ötödik osztályban a nevelôváltással együttjáró szorongást, bizalmatlanságot.

A magyar tagozaton példaértékû a tanár, osztályfônök és a szülôk közti viszony. Becsületes, dolgos gyermekükért anyagi áldozatot hozó szülôkkel dolgozunk, akik nem vonakodnak megrendelni a munkafüzeteket, a gyermeklapokat, akik képesek az osztálytermeket festeni, parkettezni, csakhogy lakályossá varázsolják gyerekeik számára a sivár tantermeket. Ilyen értelemben mind a négy felsô tagozatos osztály dicséretet érdemel.

A diák–tanár viszony meghitt, hisz kevesen vagyunk, és mindannyian a szellemi család tagjainak érezzük magunkat. Az oktatási reformmal járó alternativitás meghonosult a mi iskolánkban is: már az I–II. osztályban tanulhatják a német nyelvet választott tantárgyként, ezenkívül a kicsi osztályokban barkácsolnak, báboznak szakképzett irányítóval, és saját maguk által megírt színdarabokat adnak elô. Szintén választott tantárgyként az elemisták gyermekirodalommal és népi gyermekjátékokkal is megismerkedhetnek. A felsôbb osztályok második idegen nyelvként angolt tanulnak. A német és angol nyelv tanulása biztosítja a könnyû gimnáziumi beilleszkedést az idegen nyelvek terén is. A választott tantárgyak közé sorolhatók a biológia, földrajz, a kémia bizonyos szakterületei, a kórus, amely minden évben magas színvonalú mûsorokkal örvendezteti meg a hallgatóságot a vallásos és iskolai ünnepélyek alkalmával. A zenetanár operalátogatásokat is szervez diákjai számára. Nagyon fontos, hogy diákjaink szabadidejük egy részét közösségben töltsék. Ezt a célt szolgálják a hagyományos ôszi és tavaszi közös kirándulások, valamint az osztálybulik, amelyeken megtanulhatják a közösségben való viselkedés alapvetô illemszabályait.

Az iskolai ünnepélyek lehetôvé teszik, hogy a tanulók legsikerültebb mûsorszámaikat bemutassák. Ünnepi mûsorral köszöntjük a karácsonyt, az anyák- és gyermeknapot. Évente megrendezzük a végzôs osztályok búcsúünnepélyét, amelyen a hetedikes tanulók elbúcsúztatják a nyolcadikosokat, majd útravalóul szimbolikus ajándékokat nyújtanak át nekik barátságuk és szeretetük jeléül.

A népi hagyományok ápolását szolgálja a három éve beindított mezôségi táncokat tanító tánccsoport, amelyet idén a fiatal és lelkes némettanárnô irányít.

A román ajkú tanulókkal veszünk részt számos iskolai rendezvényen: a Vidám óra és karikatúra fesztiválon, a Hársfa ünnepén, valamint számos sporttevékenységen. Szintén hasznosak és érdekesek a Dr. Florea Emil gyermekgyógyász fôorvos által vezetett Szülôk iskolája elnevezésû egészségügyi és családnevelési kérdésekkel foglalkozó elôadások is. Az iskola tanszemélyzete a reformnyelvek szellemében próbál válaszolni az új idôk kihívásaira. Szeretnénk, ha az iskolánk olyan szellemi templommá válna, ahová a tanuló nagy örömmel és hittel lép be, mert tudja, hogy: „tüzes szív-kohók" edzik az élethez, a helytálláshoz, s olyan felnôttekké válhatnak, akik alkotó módon kamatoztatják a „beemlôzött" ismereteket, akik felnôttként is keresik és felfedezik az igazságot, a humánumot önmaguk és közösségük érdekében.

Kovács Varga Emília aligazgató
Kovács V. Eszter magyartanár
Verebesi András tanár-tanító

Az utcai pénzváltóknál a forint 71/73, a márka 9500/9700, a dollár pedig 18 000/18 300 lejbe került.
Ma reggel a macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9500/9700, a dollár 18 000/18 400, az olasz líra 9,50/9,75, az osztrák schilling 1310/1380 lejbe kerül.

Úgy tûnik, az elsô igazi havazás ismét felkészületlenül ért bennünket. Az országutakat nem sikerült idôben és megfelelôen takarítani, homok sem állt a fennakadó sofôrök rendelkezésére. Akadozott a közlekedés tegnap az E60-as országúton, a sûrû havazás, erôs szél miatt. Pányik közelében a csúszós úton tegnap délután egy tehergépkocsi borult fel, emiatt leállt a közlekedés, mindkét irányban hosszú kocsisor képzôdött. Hasonló esetekre lehet számítani a következô napokban is.

November 19–20. között a Román Fejlesztési Bank kolozsvári fiókszervezete 6. alkalommal ad otthont a Menedzser XXI. címû szemináriumnak, amelyet az AISEC Kolozsvár és a BUSINESS SUCCESS ROMANIA rendezett. A szeminárium során menedzsmenttel, vállalatszervezéssel kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg.

L. T.

A Kolozsvári Víz- és Csatornamûvek Önálló Gazdálkodás közleményében arról értesít, hogy a vízhálózat felújítási munkálatai miatt november 22-én 8.30–16 óra között lezárják az ivóvíz-szolgáltatást a következô utcákban: Mihail Kogãlniceanu, Tomis és Vár utcák. Hasonló okok miatt szünetel majd a vízszolgáltatás november 22-étôl 17 órától november 23-án 5 óráig a Petôfi (Avram Iancu) utca Házsongárdi temetô és Majális utca közötti szakaszán, továbbá az Egyetem, a Vár, a Virág (I. M. Klein) és Potaisa utcákban.

Pénteken az Isztambulban tartott EBESZ-csúcsértekezleten elfogadták Románia jelöltségét a 2001-ben sorra kerülô következô értekezlet elnökségére. A jelen levô tagállamok képviselôi üdvözölték a határozatot, és kezdettôl támogatásukról biztosították Romániát a jelölésben — olvasható a Mediafax hírügynökség jelentésében. Az elnökség nagy pénzügyi megerôltetést jelent nem csupán az ország, hanem a külügyminisztérium számára is. Az elôkészületekhez szükséges kiadásokat már nagyjából felülvizsgálták, és a kormány jövô évi költségvetési tárgyalásakor elsôdleges helyen szerepel majd az EBESZ-elnökség költségeinek biztosítása, nyilatkozta a hírügynökségnek Andrei Plesu külügyminiszter, hozzáfûzve, hogy ez a tisztség nem csupán felelôsségteljes, hanem megtisztelô is.

Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) kétnapos isztambuli csúcsértekezletének befejezéseként az 54 részt vevô állam képviselôi pénteken aláírták az európai biztonsági chartát, és elfogadták a konferencia zárónyilatkozatát.

A zárónyilatkozat gondosan kimunkált kompromisszumot tartalmaz arról, hogy az EBESZ-nek jogában áll szerepet vállalni a csecsen konfliktus tárgyalásos rendezésének felkutatásában, de nem kötelezi Oroszországot az offenzíva leállítására.

A charta elôirányozza az EBESZ békefenntartó kapacitásának megerôsítését, egy, a nap minden órájában mûködô válságkezelô központ felállítását, és olyan adatbázis kialakítását, amelyben szerepelnek mindazok a szakértôk, akiket szükség esetén gyorsan a válságok helyszínére lehet küldeni.

A charta szerint az EBESZ tevékenységének lényege a békének, a biztonságnak és annak az elômozdítása, hogy a tagállamok teljesítsék vállalásaikat.

Az Egyesült Államok kongresszusának Európai Biztonsági és Együttmûködési Bizottsága levelet intézett Romániával kapcsolatban Madeleine Albright amerikai külügyminiszterhez.

Az amerikai törvényhozás Helsinki Bizottság néven közismert testülete november 10-én kelt levelében aggodalmának adott hangot azzal a lehetôséggel kapcsolatban, hogy a jövô évi romániai választásokon Ion Iliescu és pártja, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja a Nagy-Románia Párttal és a Román Nemzeti Egységpárttal koalíciót alkotva kerülne hatalomra. A bizottság szerint ebben az esetben Románia alkalmatlanná válna az EBESZ 2001. évi soros elnöki teendôinek ellátására.

A Helsinki Bizottság kétségeit fogalmazta meg azzal kapcsolatban is, hogy a súlyos pénzügyi-költségvetési gondokkal küzdô román külügyminisztérium képes lesz-e az EBESZ ügyeinek intézésére.

Ezen túlmenôen az amerikai képviselôk súlyos bírálatokat és kifogásokat fogalmaztak meg a Romániában tapasztalható emberi jogi kérdésekkel, az antiszemitizmus megnyilvánulásaival és az állam által a kommunizmus idején elkobzott vagyonok visszaadásával, illetve kárpótlásával összefüggésben is.

A történelmi régiók szerinti leosztásból kiderül: Dobrudzsában a megkérdezettek 85% véli úgy, hogy a meggazdagodottak törvénytelen módon szerezték vagyonukat; ez az arány Moldvában 63%, Máramaros környékén 60%, Munténiában 58%, Olténiában és Bukarestben 56%, a Bánátban 53%. A legkevesebben Erdélyben választották a törvénytelen utat (48%) — vélik. A kapcsolatoknak, mint a vagyonszerzés módjának, Bukarestben a legnagyobb az aránya, 31%, a legkisebb Dobrudzsában, itt 3%. A többi régiókban ez az arány 18 és 27% között mozog. A megkérdezettek szerint munkával a legtöbben Erdélyben és Munténiában szerezték vagyonukat (14%), a többi régióban: Máramaros 9%, Bánát és Olténia 8%, Bukarest és Moldva 6%, a legkevesebb Dobrudzsában, mindössze 3%. Szintén a dobrudzsai vagyonszerzésben játszik a legkisebb szerepet a szerencse, mindössze 2%, míg a legszerencsésebb meggazdagodók a máramarosiak, 9%.

A kérdéskört lebontják kor, nem, iskolázottság, lakhely szerint is. Ezekbôl kiderül, hogy elsôsorban városon (61%) és a férfiak (61%) vélik úgy, hogy a vagyonosok meggazdagodásuk érdekében törvénytelen eszközökhöz folyamodtak.

A felmérés adataiból az is kiderül, hogyan viszonyulnak a románok a munkához. Eszerint nehéznek találja a munkát a kérdôívet kitöltôk 76%-a, piszkosnak 65%-a, rosszul szervezettnek 77%-a. A megkérdezettek 87%-a szerint nehéz munkát találni, 67%-a úgy vélekedik, hogy rossz az elvégzett munka minôsége,

91%-uk szerint pedig a munkát nem fizetik meg.

Erdei Róbert

Csütörtökön, lapzártánk után érkezett a hír: a bukaresti fellebbviteli bíróság a kézdivásárhelyi Agache-ügyben csütörtökön elutasította a védelemnek az elsô fokon elítélt négy vádlott felmentésére irányuló kérését, és — helyt adva az ügyészi fellebbezésnek — háromévi börtönbüntetéssel sújtotta az alapfokon felmentett ötödik vádlottat, Konrád Jánost is.

Az elítéltek ellen felhozott vád alapjául az szolgált, hogy 1989. december 22-én, a forradalom elsô óráiban a Kézdivásárhelyen is fellázadt tömeg agyonverte a Ceausescu-rendszer megtorló gépezetének egyik tisztjét, Agache Aurel milícia-ôrnagyot, a helyi karhatalom egyik leggyûlöltebb képviselôjét.

A csütörtökön született nem végleges hatályú fellebbviteli ítélet után Frunda György RMDSZ-szenátor, a védelem ügyvédje, a tíz évvel ezelôtti kézdivásárhelyi esetrôl szólva hangsúlyozta: „Nem bûncselekményrôl, hanem forradalmi tettrôl van szó. Nem lehet öt embert kiemelni egy lázadó tömegbôl. Folytatjuk a jogorvoslat keresését Romániában, a Legfelsô Bírósághoz fellebbezünk. Ha ott sem kapunk megfelelô jogorvoslást, a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulunk."

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]