1999. november 30.
(XI. évfolyam, 280. szám)

Hétfôn reggel 7 és 9 óra között országszerte figyelmeztetô sztrájkot tartottak a mozdonyvezetôk, kétszáz járatnak okozva nagy késést. Kolozsváron is néhány órára leállt a vasúti forgalom. A pályaudvaron várakozó munkások a sajtó kérdésére elégedetlenségüknek adtak hangot az alacsony fizetések, a mostoha munkakörülmények és a kollektív munkaszerzôdés újratárgyalásának elodázása miatt. Mint ismeretes, a közlekedési minisztérium nem hajlandó újratárgyalni az ágazati kollektív szerzôdést, amelyet a bíróság érvénytelenített, mivel azt a minisztérium csak egy vasutas szakszervezettel, a Kereskedelmi és Teherfuvarozási Dolgozók Szakszervezetével írt alá.

A vasúti alkalmazottak a sajtó kérdésére azt is elmondták, a havi egymillió kétszázezer lejes fizetést nagyon alacsonynak tartják, figyelembe véve azt, hogy nemcsak a hétköznapokat, hanem a hétvégeket és ünnepnapokat is többnyire a robogó vonaton töltik. "Azért a pénzért, amit Radu Vasile alig egy hónap alatt szerez meg, nekünk hat évet kell dolgoznunk. Amíg a miniszterelnök és a többi politikus valahol a hegyekben tölti a hétvégeket, addig mi silány körülmények között gürcölünk minimális összegért" — panaszolták a vasutasok.

Amennyiben negyvennyolc órán belül Traian Bãsescu szállításügyi miniszter nem teljesíti a követeléseiket, a mozdonyvezetôk általános sztrájkot kezdeményeznek, és meghatározatlan idôre az egész országban leállítják a vasúti forgalmat. A közlekedési miniszter egyelôre csak azzal válaszolt a figyelmeztetésre, hogy a vasútasok szívtelenek a lakossággal szemben, mert jól tudják, hogy ebben az idôben fôként az ingázók és a diákok utaznak vasúton.

A hétfôi figyelmeztetô sztrájk következtében mintegy két órával késôbben indultak, illetve érkeztek a vonatok. Mintegy száz perces késéssel érkezett Bukarestbe a Budapestrôl és Prágából indult nemzetközi járat is. Bár az utasokat rendkívül kellemetlenül érintette a vasúti közlekedés leállítása, a Kolozsváron állomásozó vonatok utasainak többsége jogosnak tartotta a mozdonyvezetôk követeléseit, és fel voltak készülve a több órás vesztegelésre.

A tiltakozó megmozdulásban a Kereskedelmi és Teherfuvarozási Vasúti Dolgozók Szakszervezete nem vett részt. Mint ismeretes, e szakaszervezet tagjai néhány héttel ezelôtt több órára megbénították a bukaresti fôpályudvar közlekedését, a szállításügyi miniszter lemondását követelve.

A polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján újabb meglepetés érte az újságírókat. Dan Brudascu sajtófônök közleményt olvasott fel, amelyben hevesen tiltakoznak Nicolae Ruja alpolgármester kijelentése ellen, aki a polgármesteri hivatalt törvénytelenségekkel vádolta.

A polgármester meghívottjaként a sajtótájékoztatón részt vett E. E. Pfeffermannr, a BTC Tehnical Construction cég romániai megbízottja. Megtudtuk: a cég szerzôdést kötött a polgármesteri hivatallal egy, a közeljövôben felépítendô vásárcsarnok kivitelezésére. Ez hozzávetôleg 900 személynek biztosítana állandó munkahelyet. A befektetés értéke 25–40 millió dollár lenne. A "supermarket" pontos helyének a kijelölésérôl a két fél között még folynak a tárgyalások.

A polgármesteri hivatal határozatot hozott a piacfelügyelôséggel (A.P.O Rt.) kötött társulási szerzôdés ügyében. Mivel az A.P.O. Rt. nem tartotta be a szerzôdésben foglaltakat, a tanács eldöntöte: a társulási szerzôdést felbontja.

Szó esett a Corneliu Coposu (Maxim Gorkij) utca modernizálásáról is: az utca felújítási határideje 2000 május 31. Funar polgármester Emil Constantinescu&hoz államfôhöz írt levelérôl is szólt, melyben annak a reményének ad hangot, hogy az államelnök nem fogja megengedni az ügyészeknek, hogy továbbra is "politikailag" üldözzék ôt.

Az igazi meglepetést dr. Anton Tapalaga professzornak, és lányának, Cornelia Mogátnak a jelenléte volt: az Agrártudományi Egyetem tanára szerint november 27-én este fia szabályosan parkolni akart a Jókai utcában, amikor egy Volkswagen Passat hátulról beléjük szaladt. Lánya komoly sérüléseket szenvedett. Késôbb kiderült: a balesetet okozó gépkocsit Ioan Deac tanácsos vezette, aki nyomdafestéket nem tûrô szavakkal illette az áldozatokat, és a rendôrség képviselôit egyaránt. A rendôrségen Deac vérében 1,9 ezrelék alkoholt találtak, ami bûncselekménynek számít. (A Szabadság kérdéseire válaszolva a tanácsos beismerte, hogy a balesetet ô okozta. Valóban ittas volt, de azt tagadja, hogy bármilyen módon sértegette volna a Tapalaga családot.

A sajtótájékoztató végén elhangzott: 3000 zászlót tûznek ki városszerte a polgármesteri hivatal alkalmazottai. Azok a személyek, akiknek nincs trikolórjuk, a városházától kölcsönözhetnek. Újságírói kérdésre válaszolva Gheorghe Funar elmondta: nem minden szobor érdemel lobogót, így Mátyás szobra sem, bár köztudomású, hogy Mátyás király szobra "az egyik legnagyobb román szobrász, Ion Fadrisiu munkája", akit a magyarok "kisajátítottak maguknak" — állította a polgármester.

A sztrájkhullámhoz, amely fôleg most, év végén kezd általánosabbá válni, az elmúlt héten a pénzügyigazgatóságok alkalmazottai is csatlakoztak. A felsôbb szakszervezeti vezetéstôl kapott értesítés alapján, továbbá a pénzügyminisztériummal és a kormánnyal folytatott tárgyalások következtében felkérték az alkalmazottakat, hogy korlátozzák tiltakozó megmozdulásukat — nyilatkozta lapunk kérdésére válaszolva Vasile Totoianu szakszervezeti vezetô. Biztosították ugyanis ôket arról, hogy az elsô kormányülésen elfogadják a pénzügyminisztériumi alkalmazottak alapszabályzatát, követelésük egyik fô pontját. Ilyen körülmények között az alkalmazottak fehér karszalagos sztrájkja napi négy órát tart: reggel 8–10 és délután 14–16 óra között beszüntetik a munkát. Amennyiben a pénteki, december 3-i kormányülésen sem történik semmi, tehát a vezetôség nem tartja be ígéretét, általános sztrájkhoz folyamodnak, amely egész napi munkabeszüntetésbôl fog állni. A november 25-tôl elkezdett tiltakozáshoz 37 megye pénzügyigazgatósági alkalmazottai csatlakoztak, a vámhivatalnokokat is beleértve.

— Meguntuk, hogy a költségvetési dolgozók között ránk osztott Hamupipôke szerepet tovább játszodjuk — mondta Vasile Totoianu. A pénzügyi alkalmazottak különféle helyzeteknek vannak kitéve az állami és egyéb alapoknak tartózott adósságok behajtásakor, sokat és sokszor elônytelen körülmények között dolgoznak, van felügyelô, akihez több száz vállalkozó tartozik. Minisztériumi szinten a nettó átlagjövedelem még a kilencszázezer lejt sem éri el, egy egyetemet végzett fiatal kezdô fizetése hétszázezer lej.

Ezekbôl a körülményekbôl kiindulva fogalmazták meg az alkalmazottak követeléseiket: a már említett alapszabályzat elfogadását, elfogadhatobb fizetéseket, a pénzügyi alkalmazottaknak ellenôri és egyéb bizottságokban való részvételét tiltó 1997/89. kormányrendelet érvénytelenítését. Tiltakozásuk további folytatása tehát a kormányülésen elfogadottaktól függ.

Ma délelôtt Kolozsváron, a Melody Szállodában Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke bemutatja az Erdély–Bánát Liga Pártot, ennek vezetôségét, valamint a párt szándéknyilatkozatát. A pártelnök-jelölt a Szabadságnak elmondta: a szándéknyilatkozat elsôsorban az állam és a régiók viszonyának felülvizsgálatának szükségességére tér ki. A párt bejegyzéséhez szükséges aláírások gyûjtése már a bemutatkozás után megkezdôdik.

Román állampolgárokat is felvesznek az orvosi egyetemre felvételi nélkül — derült ki a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hétfôi sajtóértekezletén. A dolog egyedüli szépséghibája: ebben az esetben a diáknak tandíjat kell fizetnie, mégpedig évi 3600 dollárnak megfelelô összeget lejben.

Dr. Oliviu Pascu, az egyetem rektora a sajtóértekezleten ismertette a felvételivel kapcsolatos változásokat. Míg az államilag támogatott, illetve fizetéses helyek száma változatlan, módosultak a tandíjak típusai. Az "egyszerû" tandíjköteles (román állampolgárságú) diák évi 900 dollárt (illetve ennek az összegnek megfelelô lejt) kell hogy fizessen, ennyit költ az egyetem egy diákra egy tanévben. A külföldiek számára — akik egyébként felvételi nélkül juthatnak be az egyetemre — a tandíj 3600 dollár/év. Újdonságnak számít, hogy román állampolgárságú személyt is felvesznek felvételi nélkül, ezeknek a diákoknak szintén 3600 dollárt kell fizetniük. Az egyetem vezetôsége szerint ugyanis igazságtalan volt az a rendszer, amely nem tette lehetôvé a román állampolgárok számára hogy a külföldiekhez hasonló elônyökben részesüljenek, amennyiben anyagilag megengedhették maguknak.

Az egyetemre a felvételi vizsga változatlan a tavalyihoz képest (a fizikát végleg törölték); az orvosi, fogorvosi illetve gyógyszerészeti kollégiumokba a hallgatók bejutásához az érettségi átlagot veszik figyelembe. Ahhoz, hogy valaki felvételizhessen egytemre, illetve kollégiumba, minimum hetes érettségi szükséges.

Ismertették az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem — Pascu szerint siralmas — anyagi helyzetét. Mint elmondták: november közepétôl nem tudják biztosítani a tanárok fizetését, illetve fedezni a különbözô számlákat. A 99-es évi költségvetés — amely a tavalyinak mindössze csak 80%-át tette ki — szeptember közepéig volt elég, ezt követôen két hónapig bankkölcsönökbôl éltek. A fizetések, illetve a számlák kiegyenlítéséhez még legalább öt milliárd lejre lenne szükség, további nyolc milliárdra pedig néhány kisebb adósság, illetve a kölcsönök visszafizatésére. Jelen pillanatban csak reménykedni tudnak a további tanügyminisztériumi támogatásban.

Oliviu Pascu elmondta: míg egy orvostanhallgató képzésére legalább évi 10 millió lejre lenne szükség, alig öt millió lejt kap az egyetem. Ez nagyon kevéssel haladja meg más egyetemek — pl. filológia, közgazdaságtan — egy hallgatóra esô költségvetését, annak ellenére, hogy, tudvalevô, egy orvostanhallgató képzéséhez sokkal több anyagi ráfordítás szükséges (tanszerek, orvosi mûszerek, stb.).

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület túrajavaslatai

Dec. 4. (szombat): Mikulás-túra az Ôzek völgyébe (20 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyedben. Túravezetô Martonossy Magda.

Dec. 5. (vasárnap): Árpád-csúcs

(25 km). Találkozás 10 órakor Monostoron. Vezeti Bagaméri Tibor.

Dec. 8. (szerda): Közgyûlés az Apáczai Csere János Líceumban 17 órakor.

Dec. 11–12. (szombat–vasárnap): Évzáró túra Kolozsvár–Szind–Kolozsvár útvonalon gyalog (30 + 30 km). Találkozás 7 órakor a Hajnal negyedben. Vezeti Szilágyi András.

Dec. 12. (vasárnap): Bükki séta

(15 km). Találkozás Monostoron 10 órakor. Vezeti Sófalvi István.

Dec. 16. (csütörtök): Túravezetôk tanácskozása a székházban 17 órakor.

Dec. 18. (szombat): Hagyományos Bács-torok túra (10 km). Találkozás 9 órakor a Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegénél. Vezeti Szilágyi A.

Dec. 19. (vasárnap): Városnézés: Unió és Jókai utca. Találkozás 10 órakor a Szent Mihály-templom torony felôli oldalánál. Vezeti Magyarosi Margit.

Dec. 28. (kedd): Zöld túra. Találkozás Monostoron 10 órakor. Vezeti Bagaméri Tibor.

Jan. 2. (vasárnap): Hagyományos újévi túra. Találkozás 10 órakor a Rádióstúdió elôtt. Vezeti Kolumbán Gyula.

Jan. 5. (szerda): Közgyûlés az Apáczai Csere János Líceumban 17 órakor.

A MARIANUM VOLT NÖVENDÉKEI értesítik társaiakat, hogy e havi összejövetelüket kivételesen nem csütörtökön, hanem szerdán du. 4 órakor tartják.

AZ AGAPE Életvédô Alapítvány keretében tanácsadó központ mûködik. Az érdeklôdôket egyéni és csoportos pszichológiai tanácsadásra, valamint családterápiára várják. Részletes tájékoztatás és jelentkezés munkanapokon 10–16 óra között a 064/430-382- es telefonszámon vagy személyesen az alapítvány székhelyén: Mócok útja 16/4. szám. A központ jelenleg a Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány támogatásával mûködik.

1994-es újjáalakulása óta a romániai magyar képzômûvészek színe-javát tömörítô Barabás Miklós Céh két olyan nagyszabású kiállítással lépett nyilvánosság elé — 1996-ban Kolozsváron és 1997- ben Marosvásárhelyen —, amelyeket az utóbbi fél évszázad legjelentôsebb magyar vonatkozású romániai képzômûvészeti eseményeiként tartanak számon.

Az 1929-ben Szolnay Sándor és Kós Károly alapította Céh, a megváltozott történelmi helyzet miatt a negyvenes évek végén beszüntette ugyan tevékenységét, de szellemisége tovább élt. Megalakulásának hetvenedik évfordulóját a Barabás Miklós Céh most újabb országos tárlattal ünnepli meg.

A december 2-án 13 órakor, immár hagyományosan a Bethlen Kata Diakóniai Központban megnyíló festészeti, szobrászati, grafikai és iparmûvészeti tárlat mintegy ötven alkotó több mint száz reprezentatív munkáját tartalmazza.

D. L., Kolozsvár: Többször elhangzott, hogy a politikai üldözöttek vagy hadifoglyok nem részesülnek többé ingyenes gyógyszerellátásban. Mi igaz mindebbôl, és rendezi-e az említettek helyzetét valamilyen jogszabály?

Válasz: Mivel különbözô személyi kategóriák orvosi ellátásra vonatkozóan nézeteltérések merültek fel a jogokat és kedvezményeket illetôen, a kormány a novemberben megjelentetett 170. számú sürgôsségi rendeletében próbálta tisztázni — úgy-ahogy — ezt a helyzetet. A sürgôsségi rendelet a szaktörvényekben feltüntetett személyeknek járó ingyenes orvosi, protézis és gyógyszerellátásról szól. Rövid és több embert érdeklô jogszabályról lévén szó, szakaszonként ismertetjük.

Mindazok, akiknek jogait különleges jogszabályokban (szaktörvényekben) állapítják meg, részesülnek az 1997/145. törvényben elôírt ingyenes orvosi ellátásban, valamint az intézményesítésüket biztosító jogszabály és a jelen sürgôsségi rendelet elôírásaiban. (1. szakasz) A következôkrôl van szó: a) a munkaképességüket teljesen vagy részben elvesztett személyek, az 1989-es decemberi forradalom rokkantjai, sebesültjei és az elhalálozottak utódai, azokat is beleértve, akiket 1989. december 16–22. között fogva tartottak a forradalom gyôzelméért vívott tevékenységükért, vagy december 16–25. között kitûntek harcukkal, és rendelkeznek az "1989-es decemberi romániai forradalom harcosa" címmel. (Mindezek a következô ingyenes ellátásban részesülnek a rendelet értelmében: orvosi kezelés és ellátás az egészségügyi, nemzetvédelmi és belügyminisztériumi kórházakban és rendelôkben; gyógyszerellátás; protézis a munkaképességüket teljes mértékben vagy részben elvesztô sebesülteknek; üdülés az említett minisztériumok szanatóriumaiban és kezelôhelyein.); b) háborús veteránok és hadiözvegyek. (Jogok: ingyenes orvosi ellátás az ország összes állami vagy katonai egészségügyi intézményeiben; mind kezelés, mind kórházi beutalás esetén ingyenes gyógyszerekre jogosultak; ingyenes kezelôjegyet igényelhetnek a különbözô gyógyüdülôhelyekre; a hadirokkantak a megfelelô segédeszközökhöz — mankó, ortopéd cipôk, tolókocsi, hallókészülék, a rokkantság szerint átalakított gépkocsi — ingyen juthatnak hozzá.); c) az 1945. március 6-tól kezdôdô diktatúra idején politikai okokból üldözöttek, külföldre deportáltak és hadifoglyok (a sürgôsségi rendeletben elôírt jogaik: ingyenes orvosi és gyógyszerellátás). (A költségek fedezéséhez szükséges pénzösszeget az egészségügyi biztosító pénztárak által kezelt társadalmi egészségügyi alapból fedezik.)

Bár ez a jogszabály pótolt egy bizonyos ûrt, hiszen ezáltal világos(abb)an meghatározta egyes személyek egészségügyi ellátását, továbbra is mellôzte ("kifelejtette") a pontos szabályozásból a rokkantakat, akik emiatt több helyen és több ízben is tiltakoztak, teljes joggal. Ugyanis a rokkantakról szóló új kormányrendelet több részletkérdést nem tisztáz ezen a területen.

november 26-án, Marosvásárhelyen tartotta bôvített elnökségi ülését. Megvitatásra kerültek azok a feladatok, amelyek a nemrég lezajlott tisztújító közgyûlés útmutatásai alapján az RMKT vezetôségére várnak munkájának hatékonyabbá tétele végett: a szervezet feladatai a magyar nyelvû középfokú és felsôfokú közgazdászképzés terén, az együttmûködés javítása a helyi szervezetekkel, az ifjúsági frakció hatékonyabb támogatása. Konkrét segítség nyújtása a nagybányai szervezetnek munkája újjászervezésére, helyi szervezetek megalakítása Temesváron és Zilahon, felkészülés a 2000. évi jubileumi közgazdász vándorgyûlésre, az RMKT-hírlevél bôvítése, tartalmának javítása, elnevezésének "Közgazdász Fórum"-ra változtatása, pénzügyi kérdések, székházbôvítés.

Mikor Carel Marc Chichon gibraltári karmester a múlt évben Beethoven VII. szimfóniáját vezényelte átütô sikerrel, azt írtam róla, szívesen látnánk máskor is.

Íme, egy év sem telt el, és a nagy tehetségû fiatal karmester vezényelte a Transilvania Filharmónia november 26-i hangversenyét. A jól összeállított mûsor kezdôszáma Wagner: Trisztán és Izolda elôjáték és Izolda szerelmi halála, a négyórás zenedráma e két részlete, mely gyakran hangzik el külön hangversenyszámként, inspirált, jól felépített hatásos elôadásban, Wagner zsenijéhez méltón hangzott el. Az Elôjáték lassú indítása a motívumok kromatikájával teremti meg a dráma hangulatát. C. M. Chichon dirigálása visszaadta a wagneri pátosz levegôjét, eksztázisig fokozott érzelmeit.

Luminita Burcã temesvári hegedûmûvésznô legutóbb ez év februárjában Beethoven Hegedûversenyét játszotta a Diákházban. Ezúttal Mozart 5. A- dúr versenyének volt a szólistája. A mûvésznô ezúttal is technikai pontossággal, jól felkészülten játszott, anélkül, hogy elôadása különösebben magával ragadó lett volna.

Várakozással néztünk C. M. Chichon Brahms- vezénylése elé. Ebben a szezonban a német mester minden zenekari és versenymûve elôadásra kerül. Már korábban elhangzott a II. szimfónia, most az I. szimfóniát játszotta a zenekar.

Johannes Brahms e szimfóniáját Beethoven X. szimfoniájának szokás nevezni, nyilván dicsérô jelzôként. Én nem merném ezt mondani, hisz Brahms harmóniagazdagsága, dallamvilága, hangszerelésének tömörsége annyira egyéni, hogy mikor róla írunk, nyugodtan használhatjuk a brahmsi jelzôt.

Brahms 1876-ban, hosszas tanulmányok után, 43 éves korában érett zeneszerzôként komponálta elsô szimfóniáját. Ô az a zeneszerzô, akinek mind a négy szimfóniáját egyenértékûnek érezzük. Az I. szimfónia fojtott, izgalmas légkörét tolmácsolta híven az est karmestere, éreztetve a mû sors-szimfónia jellegét. A kihegyezett szinkópák, helyenként izzásig felfokozott szenvedély jellemezte elképzelését, amelyet lelkesen követett a filharmónia zenekara. A karmester arra is ügyelt, hogy kihozza a harmadik tétel könnyedségét, humorát, ennek kontrasztját a finálé erôteljes, nagyszabású befejezését, amelyben Beethoven Örömódájára emlékeztetô téma szólal meg a vonósokon, a himnikus befejezésig.

Szép fafúvós szólókat hallottunk, amelyekben e szimfónia bôvelkedik, de a rezek, fôleg a kürtök és a vonós-együttes teljesítménye is kiváló volt, élén Márkos Albert koncertmester meleg hangon elôadott hegedûszólójával.

Befejezésül említsem meg, hogy a hangverseny szünetében a bérlôk között kisorsoltak két jegyet a Bécsi Filharmónia Újévi koncertjére. A szerencsés nyertes az Apáczai Csere János Líceum egy növendéke, akinek a tanulmányi hangversenyekre volt bérlete. Gratulálunk!

A kolozsvári zenelíceum nagyven diákja kéthetes németországi turnén vett részt, a Romániai Napok rendezvény keretén belül. A meghívó, az 1993-ban nálunk vendégeskedett stuttgarti zeneiskola. A vendéglátók kérése az volt, hogy a diákok 14–18 év közötti ifjak legyenek, és közöttük négy zongorista, a többi zenekari tag legyen. Természetesen a zenekarban játszók közül többen egyénileg is felléptek, és kamarazene együttesekben is játszottak. Külön meghívottként koncertezett a X. osztályos Marica Mihai (Todor Gabriela növendéke), aki Haydn D- dúr csellóversenyét adta elô. Zeneiskolásaink Stuttgartban három alkalommal léptek fel, két kamarazeneestet és egy zenekari hangversenyt tartottak. A zenekari hangverseny mûsora az egyetemes zenetörténet nagyjai mellett a román zeneirodalom kimagasló zeneszerzôit is felsorakoztatta, így Corelli, Haydn, S. Toduta, S. Drãgoi és D. Popovici mûveit adták elô nagy sikerrel. A zenekart Francisc Muresan, a kolozsvári zenelíceum tanára vezényelte. A koncerteket és az egész turné anyagi támogatását a Deutsch–Rumänische Gesellschaft nevû német–román társaság vállalta.

Berlinben és Stuttgartban is egy-egy fellépés közös volt az ottani zeneiskolásokkal. Az egyéni szereplôk vagy kamarazenetagok közül megemlítjük: Raluca Ciobanu, Serbãnescu Cristian, Nemeti Meda, Gocan Ileana, Tincu Titus, Deák Sándor, Dragomir Fineas, Máthé Dávid, Kosza Ágnes, Constantinescu Dan Alexandru, Körösi Ingrid, Marc Flavius, Istrate Cristina, Miron Mihaela, Jucan Valentin, Misaras Marius, Kolombán Lilla, Miron Mihaela, Ghita Valentin, Morar Anca nevét, a zongorakíséretet Monica Noveanu, Türk Gerda és Albert Angéla tanárok szolgáltatták. Minden hangversenyük nagy létszámú közönségnek szólt, a házigazdák elismerték a romániai zeneoktatás magas színvonalát.

A diákokat családoknál szállásolták el, de a közös programokon meglátogatták a berlini filharmóniát, ahol a világhírû karmester, Claudio Abbado fogadta ôket, aki sokat mesélt a filharmónia életérôl, elmondta, hogy örül a "kis mûvészek" látogatásának, és megígérte, hogy a Ferrarában megtartott nemzetközi verseny ismertetô anyagát idejében elküldi a kolozsvári zeneiskolának. Ellátogattak a stuttgarti állatkertbe, megnézték a Mercedes-múzeumot, Berlinben a hangszermúzeumot.

A kolozsvári zenelíceum igazgatója, Nicolae Dãian örömmel újságolta, hogy sok, fôleg fúvós hangszert és zongorakellékeket kaptak ajándékba. Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy zeneiskolásaink németországi turnéja minden téren sikeres és emlékezetes volt. Most már a mi zeneiskolánkon a sor, hogy a tavaszra tervezett német diákok kolozsvári turnéját a lehetôségekhez mérten, kellôképpen megszervezze.

Antonescuék dühét csak növelte az a tény, hogy a deportálások és a vérengzések során elrabolt értékeknek csak jelentéktelen töredéke jutott az állam tulajdonába. A marsall kénytelen volt megállapítani, hogy a zsidóktól elvett javakat maguk az államapparátusi tisztviselôk és a hadsereg tisztjei lopkodták szét. "Mindenki lop, rablók országa ez!" — fakadt ki a Conducãtor december 10-én.¹ Ennek ellenére, Románia kincstárába a zsidók jelentôs összegeket fizettek be. "Egyesülési kölcsön" címszó alatt a zsidók négyszer annyit fizettek, mint az egész nem zsidó lakosság. A rokkantak palotájának felépítéséhez 100 millió lejjel járultak hozzá, több mint 13 milliárd lej értékben ruházati cikkeket szolgáltattak be. Akik nem járultak hozzá ruhanemûvel, csaknem kétmilliárd lejt fizettek. A hatóságok a zsidóságtól különbözô ürügyekkel további mintegy 3,8 milliárd lejt szedtek össze.² Csak a munkaszolgálat alól történô mentesítésért 3 milliárd került az államkasszába, s persze sok száz millió ütötte a munkatáborok ôreinek és személyzetének a markát a jobb elbánás reményében vagy pedig az eltávozások engedélyezéséért.

A második világháború elôtti Nagy- Romániában, az 1930. évi népszámlálási eredmény szerint összesen 756 930 zsidó nemzetiségût tartottak számon. Ezek közül az 1940-es szovjet ultimátum nyomán átadott északkeleti és keleti területekkel együtt mintegy 300 ezer zsidó került szovjet fennhatóság alá, a második bécsi döntés következtében Magyarországhoz visszacsatolt észak-erdélyi területen pedig mintegy 150 ezer zsidó nemzetiségû élt. Az 1940 augusztusa utáni Romániában tehát csaknem 310 ezer zsidó maradt. Amikor 1942. május 20-án Romániában a "zsidó vérû" lakosokat összeszámlálták, az Észak-Erdély nélküli volt Nagy-Románia területén már csak 292 149 zsidót vehettek számba, ami azt jelenti, hogy a fasiszta diktatúra másfél éve alatt (1940. szeptember 6–1942. május 20.) Románia zsidó lakosságának száma csaknem 315 ezer fôvel csökkent.³

1941 ôszén a besszarábiai és a bukovinai deportálások szervezett formát öltöttek, és 1942-ben a deportáltak száma elérte a 185 ezret.⁴ Randolph L. Braham szerint Antonescu marsall parancsára ebben az idôszakban "majdnem 150 000 zsidót deportáltak Bukovina és Besszarábia újonnan megszerzett területeirôl Transznisztriába, a Dnyeszter és a Búg románoktól megszállt közébe, ahol mintegy kétharmadukat a helyi, ukrajnai zsidókkal együtt meggyilkolták".⁵ Fekete könyvében Matatias Carp 1946-ban a deportálásokkal és a Transznisztriába telepített zsidók sorsával foglalkozó dokumentumok egész sorát adta közre. Ezekbôl egyértelmûen kiderül, hogy az ottani gettók és lágerek a román hadsereg tisztjeinek parancsnoksága alatt álltak, s a Bukarestbôl érkezô — egyébként egyértelmû — utasításokat⁶ e tisztek sok esetben saját fantáziájukkal dúsítva alkalmazták. Ezért a különbözô lágerekbe zsúfolt áldozatoknak különbözô sorsuk volt. Azonban valamennyi ilyen lágerre jellemzô volt az általános élelmiszerhiány és az internáltakat tizedelô járványok elterjedése.

A deportálások a besszarábiai és a bukovinai zsidóság mellett Dorohoi moldvai város mintegy 5000 zsidó lakosát is érintették, s a transznisztriai lágerekbe vitték mindazokat a regáti zsidókat (Botosaniból, Tulceáról, Jászvásárról, Konstancáról stb.), akiket likvidálni akartak, kommunistáknak véltek, vagy köztörvényes elítéltek voltak. Másokat Cãlãrasi, Vlasca, Teleorman, Romanati, Dolj és más megyékben létesített munkatáborokba zárták, ahol kényszermunkára fogták ôket.⁷

Randolph L. Braham megállapította,⁸ hogy az elôre megtervezett és gyorsan végrehajtott tömeges deportálások idején, a német SS-alakulatok által segített román hadsereg — jóval az 1942. január 20-i wannsee-i konferencián elfogadott "végleges megoldás" kidolgozása elôtt — tízezer számra gyilkolta meg a besszarábiai és bukovinai román és ukrán zsidókat. A wannsee-i konferencia "Tárgyalási jegyzôkönyve" szerint Romániában (Besszarábiát beleértve) már csupán 342 ezer zsidó volt.⁹

1942 májusáig mintegy kétharmadát a Transznisztriába deportált zsidóknak meggyilkolták. A románok nem gázosítással gyilkoltak, mint ahogyan azt a lengyelországi haláltáborokban a németek tették, hanem golyó által, éheztetéssel, hideggel és élve történô elégetéssel. A halálos áldozatok száma minden kétséget kizárva meghaladta a 100 ezret.¹⁰ A romániai zsidóság áldozatainak számát tovább növelték a különbözô regáti, bukovinai és besszarábiai városokban végrehajtott zsidóellenes pogromok, az ogyesszai megtorlások, a "halálvonatok" és a többi atrocitás. Történészek szerint a második bécsi döntés utáni Romániában elkövetett zsidóellenes atrocitások áldozatainak száma legalább 250 ezerre¹¹ tehetô. Jean Ancel szerint az Antonescu-rendszernek köszönhetôen 410 ezer zsidó vesztette életét, közöttük 170 ezer ukrán zsidó.¹² "A Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége által összegyûjtött adatok szerint [...] 265 000 zsidó esett áldozatul a vasgárdisták és Antonescu terrorjának. Legtöbben közülük az ún. transznisztriai deportáló táborokban vesztették életüket" — állapította meg 1973-ban Bányai László.¹³ Dinu C. Giurescu szerint azonban a román hatóságok felelôsségét dokumentálhatóan "csak" 123 710 zsidó halála terheli.¹⁴

(Folytatjuk)

¹ Evreii II..., 363. l.

² Evreii I..., LII. l.

³ Cartea neagrã..., 19. l.

⁴ A számot Raul Hilberg a Donauzeitung címû lap 1942. augusztus 8-i számából vette át. A deportáltak zöme Dorohoi moldvai városból, Besszarábiából és Bukovinából származott.

⁵ Randolph. L. Braham: A holocaust a náci csatlós államokban. Múlt és Jövô [Budapest], IX. évf., 3. sz., 1997, 105. l. (A továbbiakban: Holocaust...)

⁶ Lásd pl.: Cartea Neagrã..., vol. III., 1947, 143. l.

⁷ Evreii I... XLVII. l.

⁸ Tragedy..., VIII. l.

⁹ Szinai Miklós: A wansee-i konferencia jegyzôkönyve. Kritika [Budapest], 10. sz., 1992. október, 38. l.

¹⁰ Martiriul..., XXIV. l.

¹¹ Radu Ioanid: The Antonescu Era. In: Tragedy..., 164. l. (Radu Ioanid szerint Ion Antonescut 250 ezer zsidó és 20 ezer cigány haláláért terheli a felelôsség; lásd: Andrei Cornea: Deportãri în Transnistria: proportiile masacrului si credibilitatea surselor. 22, anul V., nr. 6., 9–15 februarie 1994, 10–11. l. Ezzel a véleménnyel a román történészek zöme vitába szállt. 1994-ben Florin Constantiniu például kijelentette, hogy az áldozatok száma nem 250 ezer, hanem "csupán" 119 ezer volt; lásd: Florin Constantiniu: Onoarea de militar mai presus de interesul national. 22, anul V., nr. 7., 15–22 februarie 1994, 11. l.). Matatias Carp a Cartea Neagrã c. könyvében azt állította, hogy a romániai holocaustban 265 ezer zsidó lelte halálát, Gerald Reitlinger ezt a számot 200 és 220 ezer közöttire tette (Lásd: Gerald Reitlinger: La soluzione finale. Il tentativo di sterminio degli Ebrei d'Europa, 1939–1945. Traduzione Quirino Maffi. Il Saggiatore, Milano, 1962, 612. l.), míg Randolph L. Braham az áldozatok számát 270 ezer fôben állapította meg (lásd: Tragedy..., X. l.). Mások pedig úgy vélik, hogy a meggyilkoltak száma megközelítette a 300 ezret. (Lásd: Moshe Carmilly–Weinberger: The Help Extended by the Romanian-Jewish Leaders to the Hungarian Jews in the Time of the Holocaust. In: Studia Judaica, IV., Editor: dr. Ladislau Gyémánt, Editura Sincron, Cluj, 1995, illetve Yosef Govrin: Cîti evrei au fost ucisi în timpul lui Antonescu. Revista cultului mozaic, nr. 712., 1 aprilie 1991, 5. l.). A jeruzsálemi Holocaust Múzeum (Yad Vashem) fekete gyászoszlopain Románia 295 000, Magyarország és Észak-Erdély 334 000 legyilkolt zsidó áldozattal szerepel (dr. Izsák Sámuel professzor feljegyzése a Yad Vasembôl, 1982. június, fénymásolata a szerzô dokumentumtárában). Dinu C. Giurescu az 1941 júliusa és 1944 februárja között meggyilkolt bukovinai és besszarábiai zsidók számát minimum 108 711-re tette (Dinu C. Giurescu: România în al doilea rãzboi mondial. Editura ALL ISTORIC, Bucuresti, 1999, 149. l.).

¹² Transnistria..., Vol. III., 303. l.

¹³ Bányai László: Közös sors — testvéri hagyományok. Politikai Kiadó, Bukarest, 1973, 338–339. l.

¹⁴ Dinu C. Giurescu: 1939–1944. Evreii din România. Magazin istoric, 1997 noiembrie, 75–76. l.

Gondolatban sokszor irigyeltem az amerikaiakat, akikrôl azt képzeltem, hogy a világ legtájékozottabb emberei. Mikor azonban a sors kegyébôl eljutottam az Egyesült Államokba, meglepôdve tapasztaltam, hogy ennek épp az ellenkezôje igaz. Például a legmódosabb üzletemberek sem fizetnek elô több lapra, csak arra az egyre, amelybôl megtudhatják a börze árfolyamának alakulását; a többi nem érdekli ôket, s utána a vaskos lapokat otthagyják, ahol csak lehet. A többit megtudják a tévébôl meg a rádióból.

Mi azonban, akik évtizedeken át azt hittük, hogy ha a világnak valamely sarkában eldörren egy ágyú, nekünk is lesodorja a kalapunkat a szél, tehát érdekelt bennünket, hol mi történik, Koreától Vietnamig, az öbölháborútól a szerb válságig, s ezért nem ok nélkül elôfizettünk és ma is lehetôleg elôfizetünk legalább egy lapra. S nem túlzok, ha azt állítom, hogy az amerikai átlagember közül sokan azt sem tudják, hogy hol van Románia, s hogy mi hol élünk. Példaként említek egy esetet, hogy a lapterjesztés miért nehezebb náluk, mint nálunk.

Kedves, nagylelkû, okos magyar embereknél vendégeskedtem Washingtonban, néhány napig. Ezalatt sok mindent láttam a fura Amerikából, és már sok minden másként élt bennem, mint gyermekkoromból átörökölt sejtéseimben, s a tévhitekbôl belém szivárgott elôítéletekben. De Mammon, a pénz istene éppoly tisztelt, mint ahogy belénk rögzôdött, ahogy hallottuk, olvastuk. Pénzt szerezni és azt ismét bevetni a körforgásba a legelismertebb emberi erények egyike túl az Operencián. Olyannyira, hogy aki, mondjuk, egy huszonötezer dolláros kocsit vesz, annak kedvezôen csökken a jövedelmi adója. Az, persze, más kérdés, hogy a pénzügyi törvény a gazdagoknak kedvez-e vagy a kisebb jövedelmûeknek.

No de túlságosan elidôztem a pénz számlálgatásával, holott csupán annyit szerettem volna mondani, hogy a business man kifejezésre hamarabb fölkapják a fejüket, mint akkor, ha valaki egyetemi tanárként mutatkozik be, s még a módosabb családokban sem szégyen, ha teszem azt, a gyerekek alkalmi munkával egy kis zsebpénzt kívánnak szerezni, s azzal gyakorlatra tesznek szert az eljövendô küzdelemhez. És a washingtoni család kislánya, alighogy lesátoroztam náluk, így szólt hozzám:

— Mégkérem Tibi bácsit, hogy segítsen nekem egy kis pénzügyi vállalkozás lebonyolításában... Legyen néhány percig az az utálatos ember, akit rá akarok venni, hogy fizessen elô a Déli Magazinra!

— De én nem tudok olyan lenni, mert elnevetem magam — mondtam tréfásan, mire ô oldalt billentve a fejét, rimánkodni kezdett:

— Igazán kérem, legyen olyan kiálhatatlan, amilyennek csak elképzel egy fösvény, ideges embert... Akár szidhat is, vagy megcibálhatja a hajam, akkor sem sértôdöm meg...

Végül belementem a játékba. A kislány kiment és csengetett, mikor pedig ajtót nyitottam, hóna alól elôkapta a terjesztésre fölvállalt vaskos újságot, és az arcom elé tolta. Én meg ráripakodtam:

— Ejnye, te ilyen-olyan mihaszna!... Azt hiszed, egyéb dolgom sincs, mint efféle kis szemtelen házalókra pazarolni az idôm?!... Máskor ne csengess, és az ajtómon ne zörgess, mert rendôrkézre adlak!...

És úgy tettem, mintha visszavonulnék, de a kislány nekivetette magát az ajtónak, lába már benn volt a résben.

— Ne csapja be az ajtót, kedves uram, a szerencséje elôtt! — szuszogta a kis drága kihevülve. — Inkább szenteljen rám egy percet, és meglátja, hálás lesz érte!... Nincs és nem is lehet az ön érdeklôdésének olyan területe, amelyet lapunk ki ne elégíthetne!...

— Elég, elég! — mondtam erélyesen, tovább alakítva a szerepemet. — Semmi szükségem több újságra!... Az az egy is sok, amelyre elôfizetek!...

Ettôl azonban a kislány csak még makacsabb lett, s beljebb nyomult. Közben pörgött a nyelve:

— Elhiszem, uram, de ha megismerné a mi lapunkat, más újság teljesen fölöslegessé válna!... Ön boldog lenne, és a legjobban tájékozott társasági ember; ugyanakkor egy nemes cselekedetet fognak a javára írni odafent, mivel lehetôvé teszi, hogy egy szorgalmas, becsületes kislány, aki áldozatos munkával akar pénzt szerezni, a vakációban eljuthasson Disneylandbe, mégpedig a saját költségén... Ne akadályozzon hát meg, uram, abban, hogy láthassam azt a csodálatos mesevárost!...

Ez már sok volt; mély lélegzetet vettem, végre tártam a karom, megadtam magam. Ily ôszinte gyermeki vágyat nem volt szívem lerombolni. A kislány azonban boldog megkönnyebbülés helyett fáradtan, csalódottan ült le a fotelbe, és az újság ernyedten csüngött a kezébôl.

— Az a baj, hogy Tibi bácsi túl hamar belement az elôfizetésbe — biggyesztette le az ajkát. — Tibi bácsi még nem ismeri a goromba, fukar embereket. Például amikor én Disneylandet említettem, azt kellett volna válaszolnia: "No és? Mi közöm hozzá? Fizesse édesapád meg édesanyád az utadat!"

Ült még egy keveset koravén csalódással, aztán fölállt, és hirtelen elnevette megát:

— No, de semmi baj!... Este még rendezünk egy fôpróbát, ugye?...

1989-ig azt gondoltuk, hogy a rendszer, melyben élnünk (pontosabban fáznunk, vakoskodnunk és nélkülöznünk) adatott, a létezô rendszerek legrosszabbika. A decemberi események euforikus hangulatában pedig meg voltunk gyôzôdve arról, hogy igen rövid idô alatt helyre tudjuk hozni, el tudjuk tüntetni a sok évtizedes eltévelyedés következményeit.

Változásokban, fordulatokban ugyan bôvelkedtünk az utóbbi évtizedben, valamitôl mégis keserû a szánk íze.

Nekem személyesen nem elsôsorban a gazdaság mélyrepülésétôl, nem is a politikai élet szétzilált, irányvesztett voltától, hanem attól, hogy nem érzékelem köztudatunk megfontolt, cselekvôképes polgári gondolkodássá alakulásának jeleit. Enélkül pedig semmilyen gazdasági haladás vagy politikai letisztulás nem képzelhetô el és nem következhet be. Ez az a "cikk", aminek a világpiacon sincs árfolyama, mert, sajnos, nem megvásárolható. Bennünk, többségünkben kell kialakulnia és hatóerôként megnyilvánulnia, annak a gondolatnak a mintájára, melyre a csehek már 1989-ben ráéreztek, s melyet megindítóan egyszerûen így tûztek a zászlajukra: "Ez a mi országunk".

Az öntudatos, elemzô gondolkodás és a megfogalmazott célokért cselekedni akarás szempontjából társadalmunkat három csoportra oszthatjuk.

Az elsô (és legnagyobb) csoportba tartoznak azok, akikben a régi beidegzôdések, a visszahúzódás, a félelem mellett az a meggyôzôdés munkál, hogy hiába tennék szóvá, világítanának rá a visszás dolgokra (legyenek azok apró mindennapi vagy országos jelentôségûek), azok úgysem változnának meg. Ôk azok, akik passzív szemlélôként viselkedve elfelejtik, hogy bár "egy fecske" valóban nem birkózhat meg az ország összes szúnyogjával, egy fecskenemzetség már méltó ellenfele a legnagyobb szúnyoginváziónak is. Soraikból kerülnek ki azok, akik nem látván lehetôséget egy önerôbôl történô megújulásra, szükségmegoldás gyanánt nosztalgikus érzésekkel fordulnak az idôvel óhatatlanul megszépülô múlt felé.

A második (sokkal szûkebb) csoportba azokat sorolhatjuk, akik úgy érzik, hogy változtatni lehetne, sôt (egyszerû átlagpolgárként is) változtatni tudnának a dolgok menetén, ámde valamilyen téveszme hatására, badarságokra, elhibázott célokra fecsérlik energiájukat. Ôk azok, akik tüntetéseken, sajtóban, rádióban-tévében (vagy akár csak baráti társaságban) erélyesen követelik és kitartóan hangoztatják, hogy… a nem létezô magyar egyetemet csírájában fojtsák meg, a British Airwayst térdepeltessék a sarokba, a csôdös vállalatok agóniáját hosszabbítsák az (álszocialista) idôk végezetéig, de mindenekelôtt és nem utolsósorban, nehogy valaki végkiárusítsa az országot, mert lesz égszakadás, földindulás és a bûnbakok fején nagy koppanás.

Miközben tehát a nagy többség dohog ugyan magában, de nem sokat tesz helyzete jobbra fordulásáért, egy sokkal kisebb, de annál hangosabb és agresszívebb csoport, áldozatul esve a nacionalista, kriptokommunista, demagóg manipulációknak, téves irányba tolja az ország szekerét.

A harmadik csoport pedig, melyben a tenniakarás európai mintájú polgári gondolkodással is társul, nemcsak elenyészôen kicsi, de halmozottan hátrányos helyzetû. Hiszen a második csoport agresszív támadásainak kereszttüzében sem a hatalom nem áll ki mellette (csak néha, de akkor is ímmel-ámmal), sem a visszahúzódó, konfrontációt kerülô, véleménynyilvánítást nem vállaló nagy többség.

Pedig megtehetnénk, mert különben a hangos rosszakarók és a csendes szemlélôk között a mi jövônk sodródik megállíthatatlanul a teljes gazdasági és erkölcsi csôd felé. Mark Twain frappáns mondását parafrazálva ("Mindenki panaszkodik az idôjárásra, de senki nem tesz semmit érte"), arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ha mi mindannyian nem tesszük hozzá a magunk — elenyészônek tûnô, de mégis meghatározó fontosságú — hópehelynyi hozzájárulását a változások hógolyójához, akkor az soha nem fog lavinát elindító erôvé gyarapodni.

1962-ben a magyarnagykapusi bányavállalatnál egy vízpumpát szereltek fel, amely a bánya vízellátását hivatott kiegészíteni. A hetvenes évek végén (1977–79 között) Magyarnagykapus lakosságának kétharmada — a bányavállalat ajánlatára — rákapcsolódott erre a vízforrásra, és önerôbôl bevezettette házaiba az ivóvizet. A bányavállalat gazdasági, pénzügyi gondjai miatt viszont képtelen továbbra is mûködtetni a vízellátást, így lekapcsolta a hálózatról a falut. Magyarnagykapuson, sajnos, hiába fúrnának kutat udvarukra az emberek, a víz savas, nem fogyasztható. A falu kétharmada tehát gyakorlatilag víz nélkül maradt.

— Annak idején minden megegyezés alapján történt: a kollektív átengedte a területet, a bányavállalat mûködésbe helyezte a pumpát — mondta kérdésünkre Jenei János helyi tanácsos, aki egyben a bányavállalat karbantartó csoportjának vezetôje. — Hosszú éveken át a bányavállalat — eredeti ígéretéhez híven — vállalta az egész vízhálózat mûködtetésének költségeit. Semmiféle írásos szerzôdés nem létezik, így törvényesen a fogyasztóktól nem kérhet senki fogyasztási díjat. Mégis, a lakosság egy része fizetett valamit, a fogyasztók 30–40 százaléka viszont nem. A bánya pénzügyi helyzete egyre romlik, egyszerûen nem képes fedezni a pumpa mûködtetésének költségeit, amelyek évente 180 millióra rúgnak: a pumpa energiafogyasztása, karbantartása, az állami adó, valamint a mûködtetést biztosító négy személy fizetése. A jövôben ez annál kevésbé lesz lehetséges, mert a vállalat önállósulni fog, elszakad Kolozsvártól, s az sem kizárt, hogy magánosítják. A bánya vízszükségletének nagy részét ellátja az ülepítô tavakból kifolyó savas víz, ami azért is jó számunkra, mert a technológiai folyamat során nem kell annyi savat használnunk. A további vízszükségletet a bánya meg tudja oldani egy kútfúrással, így a pumpa fenntartása felesleges költség, amit ráadásul nincs is honnan kifizetni. A lakosságnak ez viszont komoly gondot okoz.

Azt próbáltuk elérni, hogy a falu adminisztrációjába kerüljön át a hálózat, ehhez viszont pénzre van szükség. A bányavállalat vagyonának részét képezi a pumpa, s így csakis pénz ellenében adhatja át. A vállalat egészét hétmilliárd lejre értékelték kb. két évvel ezelôtt, a pumpa értéke nem lehet több az összeg egy százalékánál. Megpróbáljuk rávenni a bánya vezetôségét, hogy mégis indítsa újra a vízszolgáltatást, máskülönben a még épségben maradt csövek is szétfagynak a télen.

A nagy problémát tulajdonképpen a tél átvészelése jelenti, mert jövôre megoldódik a falu vízellátása: Magyarnagykapus 2,6, Kiskapus 1,6 milliárd lejt kap a vízhálózat kijavítására, mûködésbe helyezésére. Bízunk benne, hogy akkor végleg megoldódik a falunak ez a gondja.

A hagyományt folytatva, ezúttal Bánffyhunyadon tartott újságíró–olvasó találkozót a Szabadság. Talán csak a véletlen hozta így, de a Ravasz-házban ezúttal a fiatalság uralkodott: szerkesztôségünk, olvasóink táborában is túlnyomó többségben volt az ifjúság. Kellemes hangulatú beszélgetés folyt, házigazdáink minden tekintetben kitettek magukért. Ismételten bemutattuk a napilapot, és sok minden szóba került közös gondjainkból.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, elôbb a terjesztési gondok kerültek elôtérbe — szerencsére ez az utóbbi idôben javulófélben van. A másik, újabban gyakran felbukkanó kérdés a konkurenciára és lapunk gazdasági helyzetére vonatkozott. A válasz pedig egyértelmû: "nem félünk a farkastól".

A végén pedig valóságos bulihangulat uralkodott, zenével és virslivel fejezôdött be a találkozó.

Nem szeretnék semmiképpen helyet cserélni Jeszenszky Gézával, amikor idézgetik magánleveleit. Én abból a levélbôl idéznék, amelyet azért írt feladója, hogy örömöt szerezzen a zilahiaknak és nem utolsó- sorban a Szabadság olvasóinak. Sz. K. Ildikót az 1997 júniusában Zsobokon megrendezett Szilágysági gyerek vagyok népdalvetélkedôn ismertük meg, ahova azért jött, hogy a vetélkedô gyôzteseinek egy-egy akvarelljét ajándékozza. Egyedülállóan szép (és hasznos) gesztus volt az akkor. A vetélkedô hírét a Szabadságból olvasta, és vette magának a fáradságot, nem sajnálta a költséget, a munkáit, eljött és megpótolta a díjakat. Meghívtuk az ez évi Ipp Art nyári alkotóborba, amelyet minden évben megszervez a Szilágy Társaság, a Szilágy megyei Ippen. Eljött és ott is jól érezte magát, mûvésztársaival együtt. Tette ezt hivalkodás nélkül, egyszerûen, természetesen, hitelesen. Veleszületett tulajdonságok ezek, amelyeket élete folyamán finomított, megélt, ezeket sugározta tanítványai, környezete felé. Most, kétéves torontói tartózkodásból hazatérve jelezte vissza szilágysági barátainak, hogy ott "minden este 11 és 1–2 között újságolvasással töltöttem az idôt. Így az Internet segítségével napirenden voltam az itteni eseményekkel. Nagyon jó cikkeket írt G.A. Magamban gratuláltam is. Örömmel nyugtáztam, hogy a »Hepehupás vén Szilágyban« zajlanak az érdekes események. Figyelmesen olvastam a táborról is. Sok fiatal felzárkózott és munkája által ismertté vált. Az itt-ott megrendezett kiállítások jó hírét vitték el Ippnek." Mindenképpen örülünk, hogy immár Torontóban is tudnak az Ipp Artról, a Szilágy Társaság tevékenységérôl, kiadványainkról, és egyáltalán figyelemmel követhetik onnan is az óhazaiak mindennapjait. Ezért (is) fontos mindenrôl beszámolnunk olvasóinknak, mert a mai híradásértéken túl, történelmünket megörökítô- hitelesítô szerepük van. Hirt ad Erdély hitérôl, helytállásáról, értékrendszerérôl, megtartatásunkról. Érdemes hittel, becsülettel küzdeni. Ezt a becsületes küzdelmet meg lehet és meg kell írni.

A pénteki tanácsülésen Körösfôn az egészségügyi ellátás, az adóbeszedés helyzetét vitatták meg.

Tamás Erzsébet asszisztensnô dr. Barsan Doru körzeti orvos beszámolóját olvasta fel, amelybôl kiderült, hogy a község lakóinak egészségügyi ellátását egy általános orvos, egy fogorvos és két asszisztensnô biztosítja, akik állandó szolgálatot kínálnak, nemcsak a körzeti rendelôben, hanem a beteg otthonában is. Az idén a körzeti rendelôben 2860 vizsgálatot, 3365 kezelést, a lakhelyen pedig további 3365 kezelést végeztek. A fogászat 2040 vizsgálatot és 3310 kezelést végzett.

A község területén 32 cukorbeteget, 8 epilepsziás, 83 magas vérnyomásos, 2 szívbeteget, 2 tüdôbeteget, 3 érbeteget, 11 fekélyes, valamint három tbc-s és fertôzô tüdôbajos beteget tartanak számon. Ezeknek a pácienseknek havonta, negyedévente vagy évente kell vizsgálatra jelentkezniük. Az iskolában megejtették a szükséges vizsgálatokat, és sem AIDS, sem sárgaság vagy más fertôzô betegség tüneteire nem bukkantak. Jelen pillanatban a községben öt terhességrôl tudnak, a várandós mamákat rendszeres megfigyelés alatt tartják.

A higiéniai szabályok betartását is ellenôrzik. Tavasszal és ôsszel vízvizsgálatot végeznek, és a szükséges helyeken fertôtlenítést rendelnek el. A fô gond, mint mindenütt, a pénzhiány.

Labanc Zoltán, az Intergo közmûépítési vállalat igazgatója a szennyvízelvezetés és -tisztítás terveit vázolta Körösfô községben: Egy 1800 lakosú helység tisztítóberendezése kb. 130 ezer dollárba kerülne, a terv meg kb. 9 000 dollárba. Ez hatalmas befektetést igénylô vállalkozás, ami országunkban még gyerekcipôben jár. A szükséges összeg 60–70 százalékát meg kell pályázni, a többit viszont önerôbôl kell elôteremteni. A rendszer mûködtetéséhez elég lenne egyetlen hozzáértô ember, fél munkaidôben.

A továbbiakban Malita Liviu törzsôrmester, a helyi rendôrôrs parancsnoka figyelmeztetett a téli ünnepek alkalmával elszaporodó bûncselekményekre, valamint a bálok, különféle mulatságok, rendezvények során esetleg elôforduló rendbontásokra.

Végül Mihály Margit könyvelô számolt be a helyi adózásról: november 15-ig az adóknak és illetékeknek közel hetven százaléka gyûlt be Körösfôn.

• Fedezetlen csekkel fizetett a dési Valentin Haiduc (44), a Haiduc Agromex Trans Kft. társtulajdonosa. Idén augusztusban egy dési cégtôl közel 37 millió lej értékû árut vásárolt, egy csekkel fedezte az összeget, bár tudta, hogy nincs ennyi pénz cége bankszámláján. Csalásért indítanak vizsgálatot ellene, szabadlábon védekezhet.

• Két lopás során 3,2 millió lejes kárt okozott Cristian Petru Maier (16), Gelu Corneliu Somcutean (20), Raul Ciprian Horvat (19) és Romeo Lucian Codorean (19). A dési rendôrség a napokban azonosította az elkövetôket, elôzetes letartóztatásba helyezték ôket, Maiert ráadásul még más (hasonló) ügyben is vizsgálják.

• Halálos baleset történ pénteken, november 26-án este. Gyalu területén az E60-as országúton az aradi Adrian Cosmin Popescu (24) az AR–04–EZK rendszámú szállítójármûvel kerékpárost gázolt el, a havasnagyfalui Petru Maris (30) a gépkocsival egy irányban haladt, ám a bicikli nem volt kellôképpen kivilágítva.

• Cserbenhagyta áldozatát egy szombati gázoló: Claudiu Vaida (19) éppen a dési Mãrãsesti utcán haladt, amikor elütötte az autó. A rendôrség azonosította a tettest Sorin Alexandru Pop (25) személyében — a felelôtlen sofôr ráadásul ittas állapotban vezetett. Vaidát fejsérüléssel és agyrázkódással kezelik a kórházban.

• Szekérrel ütközött a szászvárosi (Hunyad megye) Gheorghe Costea (43) vezette, HD–03–YIS rendszámú gépkocsi. A szombati tordai baleset során Adrian Novac (76), a kocsis szenvedett könnyebb sérüléseket.

Az Egészségügyi Minisztérium múlt heti döntése szerint azoknak a háziorvosoknak, akiknek listájára 1200–1500 személy iratkozott, két asszisztenst kell alkalmazniuk. Ezt a határozatot a Sanitas szakszervezet követelésére hozták, mivel több mint 5000 egészségügyi káder maradt munka nélkül a háziorvosi rendszer bevezetésével. Az orvosok inkább dolgoznak egyedül vagy egyetlen asszisztenssel, ugyanis a fizetést az összkeresetbôl kell megosztani.

A minisztérium határozata alapján 750 feliratkozottra egy asszisztenst kell alkalmazni. Vidéken ötszáz személy után alkalmazhatnak egy egészségügyi középkádert. A háziorvosok elégedetlenek az új határozattal, és a többletkiadás fedezetét az Egészségügyi Biztosítási Pénztártól követelik. Az orvosok addig nem hajlandók kisegítô személyzetet alkalmazni, amíg nem tárgyalnak a biztosítási pénztárral, illetve annak vezetôségével a praxis költségvetését illetôen.

A kórházakban a középkáderek számát az ágyak száma szerint határozták meg. Sürgôsségi kórházak esetében egy középkádernek öt beteget kell ellátnia. Más kórházakban 35, 30, illetve 22 beteg jut egy asszisztensre.

1994-ben egyesült az üvegipari líceum a gépiparival, azóta 17 szakon képezik a fiatalokat az újtordai református templom szomszédságában lévô tanintézetben. Jelenleg 52 osztályban közel 1300 diák tanul, számuk évrôl évre növekszik. Az érettségi vizsgán 77,2 százalékos sikert értek el az 1998–99-es tanévben, az iskola diákjainak csupán 2,5 százaléka ismételt évet. Legfrissebb adatok szerint az iskolából kikerülô diákok 27 százaléka egyetemen, 13 százaléka kollégiumban, 35 százaléka posztliceális intézményekben tanul tovább. Az iskolában 93 tanár foglalkozik az oktatással.

Az ötvenéves iskolának bentlakása, kantinja, sportterme, könyvtára, laboratóriumai, mûhelyei, mosodája, saját hôközpontja van. Mateescu Doru iskolaigazgatónak jelentôs szerepe volt a két magyar autószerelô osztály beindításában. A tavaly 15 gyermekkel indult különálló osztály, az idén tízzel alakult egy fél osztály. Az iskola igyekszik önerôbôl pénzt elôteremteni, így a fizetéses oktatási formák, illetve különféle helyiségek bérbe adása által sikerül fedezni a költségeket, és fejlesztésre, beruházásokra fordítani. Az iskolának ma 34 számítógépbôl álló hálózata van, Internetre kapcsolódási lehetôséggel. A bentlakást is sikerül mûködtetni. Fôként télen megnövekedik a bentlakók száma, hiszen kevesebben vállalják az ingázás ódiumát a hidegben. Ekárt Imre tanár elmondja, hogy például Várfalvára egy havi bérlet 350 ezer lej, s télen ráadásul nehezen is közlekednek a járatok. A bentlakás egy hónapra 50 ezer lej, a napi étkezés 15 ezer lejbe kerül. Mint megtudjuk, az Üveg- és Gépipari Iskolacsoportban kilenc árvaházi diák is tanul, sokuk figyelemreméltó eredményességgel. Miattuk is igyekszik az iskola fenntartani a bentlakást, hiszen ott jobb helyen vannak, mint az árvaházban. 43 ösztöndíjas diákja van az iskolának, nyolcan tanulmányi, 35-ön szociális ösztöndíjban részesülnek.

Rövid volt a novemberi tanácsülés Désen. A 21- bôl jelen lévô 17 tanácsos húszmillió lejt szavazott meg a december elsejei ünnepségekre. A költségek nagy részét szponzorok segítségével kívánják fedezni. A továbbiakban jóváhagyták a Németországban élô dr. Morariu Liviu, hajdanán Désen tevékenykedô orvos díszpolgárrá avatását, amelyre egy késôbbi idôpontban kerül sor. Amint azt Barabási Ferenc városi tanácsostól megtudtuk, december elsô felében rendkívüli ülésen tárgyalnak a dési városatyák a jövô évi helyi költségvetésrôl.

1903-ban ülésezett utoljára Vargyason az unitárius zsinat. A századforduló elôestjén, az elmúlt hét végén ismét a fafaragásáról és festett bútorairól híres erdôvidéki unitárius falu adott otthont a legfôbb egyházi törvényhozó testületnek. Az unitárius törvényhozók többek között a miatyánk ökumenikus szövegének bevezetésérôl is döntöttek.

Harangszó jelezte a vargyasi zsinat kezdetét, amelyen 120 unitárius egyházi és világi küldött jelent meg. Két olyan döntés született a hét végi tanácskozáson, amely több szempontból is fontos mind az unitárius egyház, mind az ökuménia szempontjából: a miatyánk ökumenikus szövegének a bevezetése az unitárius liturgiába, valamint a szertartásoknak és az istentiszteletek rendjének egységesítése. Az Úr imája ökumenikus szövegének az átvételével az unitáriusok is csatlakoztak a többi erdélyi történelmi egyházhoz, akik a közelmúltban már átvették és bevezették az egységes szövegváltozatot. Ugyanis a magyar keresztények négy évszázadon át, kevés eltéréssel ugyan, de kétféleképpen mondták a miatyánkot. A különbség oka az volt, hogy a protestánsok a Károlyi-fordítást, a római katolikusok pedig a Káldi- fordítást vették alapul. A történelmi felekezetek egységre való törekvésének eredményeképpen született meg az az ökumenikus változat, amelyet a vargyasi zsinat döntése révén az unitáriusok is bevezettek. Az egységes istentiszteleti és szertartási rend bevezetésével felszámolódnak azok a regionális különbségek, amelyek különbözô unitárius vidékek és egyházközségek között esetenként létezett. Mindez nem jelent szertartási reformot, de a tanácskozás során felmerült annak távlati lehetôsége és esélye is.

Ünnepi istentisztelettel zárult a zsinat, amelynek keretében a legmagasabb egyházi méltóságok 19 fiatal lelkészt szenteltek fel. Azokat, akik az 1996-os székelykeresztúri zsinat óta léptek az egyház és a nép szolgálatába. A vargyasi egyházközség ifjúsági szervezete és dalárdája ünnepi mûsorral köszöntötte a messzirôl jött magas rangú vendégeket. Befejezésül ezúttal sem maradt el a hagyományos szeretetvendégség és a Berde-pohárköszöntô.

Az utcai pénzváltóknál a forint 73/75, a márka 9300/9400, a dollár pedig 18 250/18 400 lejbe került.

Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9400/9480, a dollár 18 150/18 4300, az olasz líra 9,33/9,70, az osztrák schilling 1320/1370 lejbe kerül.

Az MTI tudósítása szerint a megbeszélésen egyetértés alakult ki abban a kérdésben, hogy a magyar kormány által felajánlott kétmilliárd forintot az erdélyi magyar magánegyetem kapja. Ugyanakkor a felek szerint kívánatos lenne, ha ez összhangban történne a már létezô romániai magyar állami felsôoktatás intézményrendszerével.

Markó Béla emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ megalakulása óta támogatja a szülôföldön való megmaradás gondolatát, és éppen ezért tartja fontosnak az önálló magyar egyetem létrehozását. — Romániában reális lehetôség van arra, hogy törvényesen is tágítani lehessen az állami magyar egyetem körét — mondta a szövetségi elnök.

Markó Béla közölte: a romániai magyar felsôoktatási szakemberekkel folytatott megbeszélések során kiderült, szükség van arra, hogy 2000-tôl új ösztöndíjrendszert dolgozzanak ki az Erdélyben tanuló és oktató felsôoktatási tanárok számára. Kijelentette: az elképzelések szerint az erdélyi magyar magánegyetem több székhelyre és régióra épül majd fel, és hozzátette: nem egyszeri, hanem ismétlôdô költségvetési támogatásra van szükség a magyar kormány részérôl.

Németh Zsolt és Markó Béla egybehangzóan kijelentette, hogy nem mondtak le az önálló romániai állami magyar egyetemrôl sem.

A találkozó jó alkalom volttisztázni a Reform Tömörülés RMDSZ-platform múlt heti budapesti látogatása kapcsán felmerült nézeteltéréseket (sajtóhírek szerint Németh Zsolt felajánlotta volna a közvetítést az RMDSZ-en belül élesen szembenálló politikai csoportosulások között, Markó Béla pedig reakciójában visszautasította a felajánlott közvetítôszerepet. A magyar külügyi szóvivô másnap különben nyilatkozatban cáfolta, hogy Németh Zsolt ilyesmit mondott volna — a szerk.). Németh Zsolt leszögezte, hogy az RMDSZ Reformtömörülés nevû platformjának küldöttségét a Fidesz hívta meg, és a tagjai csak protokoll-látogatáson találkoztak a Külügyminisztériumban a Fidesz politikusaival. Hozzátette: a Fidesz és a Külügyminisztérium illetékesei bármikor készek fogadni az RMDSZ többi platformjának képviselôit is.

A hatóságok azt vizsgálják, miként került Nyugat-Európából több ezer tonna marhahús és tejtermék Romániába a brit marhakór miatt elrendelt EU- exporttilalom idején — jelentette hétfôn az Evenimentul Zilei.

Az újság szerint Románia importált vagy adományként kapott csecsemôtápszert, sajtokat, marhahúst, állati zsírt, állateledelt és élô marhát, jóllehet ezt 1996-tól az EU-tilalom nyári feloldásáig a román Országos Egészségügyi és Állategészségügy Hatóság is tiltotta.

A Belügyminisztérium és a Román Tájékoztatási Szolgálat elzárkózott a hír kommentálásától.

A lap szerint több száz vállalat és nem kormányszintû szervezet vett részt az importban. Nyugat-európai kormányok nem kapcsolódtak be a tiltott ügyletekbe.

Romániában lejárt szavatosságú élelmiszert és más terméket dömpingáron adnak el.

Tegnap délután, a szenátus és a képviselôház együttes ülésén Radu Vasile kormányfô felelôsséget vállalt a köztisztviselôk jogállását szabályozó törvényért. Mint ismeretes, a kormány azért döntött a felelôsségvállalás mellett, mivel e jogszabály elfogadását nemcsak a szakszervezetek sürgették, hanem az Európai Unió is feltételként szabta meg a tagságra pályázó Romániának. Tekintettel arra, hogy az említett törvénytervezetet az idô szorítása és az igencsak kényes koalíciós többségû szenátus elôrelátható gáncsoskodása miatt nem lehetett volna a december 10-én Helsinkiben sorra kerülô EU-csúcs elôtt elfogadtatni, a Vasile-kabinet az említet módszert tartotta a legcélravezetôbbnek.

Az ellenzéknek három nap áll rendelkezésére arra, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be a kormány ellen. Amennyiben ezt a két ház együttes ülésén megszavazza, a kormány megbukik, visszautasítás esetén az említett jogszabály azonnal hatályba lép. A Mediafax értesülései szerint a legnagyobb ellenzéki párt, az Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja nem kíván élni a bizalmatlansági indítvány benyújtásának lehetôségével, a többi ellenzéki párt számára a szabályzat akkor sem teszi lehetôvé a bizalmatlansági indítvány elôterjesztését, ha ilyen igény meg is fogalmazódna részükrôl.

A köztisztviselôk jogállását szabályozó törvény elfogadása tíz év után végre egy professzionális köztisztviselôi kar kialakulásának jelenti a kezdetét. A törvény elôírja ugyanakkor, hogy azokon a településeken, ahol a nemzetiségek aránya meghaladja a lakosság húsz százalékát, azokban a hivatalokban, amelyek kapcsolatban vannak a lakossággal, olyan alkalmazottaknak is kell lenniük, akik ismerik az illetô kisebbség nyelvét.

Ion Diaconescu parasztpárti elnök hétfôi sajtóértekezletén bejelentette, hogy Petre Roman szenátusi elnökkel november 30. és december 2. között részt vesz az Európai Parlament brüsszeli ülésén. Az Európai Parlament minden évben meghívja az EU-csatlakozásra pályázó országok elnökeit, hogy megtárgyalják a pályázó országok törvénykezésének jogharmonizációs problémáit.

Emil Constantinescu államfô aláírására vár a szekusdossziék hozzáférhetôségérôl szóló törvény, az alkotmánybíróság tegnap ugyanis úgy döntött, hogy a jogszabály nem alkotmányellenes, visszautasítva ezzel a Legfelsôbb Bíróság november 2-i megkeresését. A Legfelsôbb Bíróság az alkotmánynak a szabad tájékoztatáshoz való jogról szóló elôírásaira hivatkozva azt kifogásolta, hogy az elfogadott törvény nem teszi lehetôvé, hogy az aktív titkosszolgálati ügynökök dossziéja is hozzáférhetôvé váljon. A Legfelsôbb Bíróság szerint alkotmányellenes a törvény — amelyet a parlamenti vita során olyan mértékben módosítottak, hogy maga a kezdeményezô, Ticu Dumitrescu szenátor is elhatárolódik tôle — mivel csakis a román titkosszolgálatok vezetô tisztségviselôi dossziéinak a hozzáférhetôségét teszi lehetôvé, a jelenlegi ügynökök múltját pedig továbbra is homály fedi. A Legfelsôbb Bíróság úgy véli, elsôsorban az aktív ügynöa valószínûséggel az, hogy az egykori Szekuritáté besúgói voltak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]