1999. szeptember 16.
(XI. évfolyam, 216. szám)

Kolozsvári székhelyû erdélyi magyar egyetem létesítésérôl tanácskoztak szerdán Bukarestben a magyar történelmi egyházak vezetôi. A megbeszélésen részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Reiser Pál, szatmári római katolikus püspök, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Martin Roos temesvári római katolikus püspök, Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius püspök és Kiss Béla fôjegyzô, az evangélikus egyház részérôl. A tanácskozáson jelen volt Markó Béla RMDSZ-elnök is.

Az eseményen szintén jelen levô Mikó Lôrinc unitárius egyházi tanácsos tájékoztatása szerint az egyházfôk szerdán szándéknyilatkozatot fogadtak el, amelyben leszögezték: támogatják egy erdélyi magyar egyetem létrehozását. Ennek érdekében az egyházak alapítvány létesítését kezdeményezik, amely az intézmény kiépítésével foglalkozna. Az alapítvány létrehozásával az erdélyi magyar történelmi egyházak tanácsának titkárságát bízták meg.

Az egyetem székhelye Kolozsváron lenne, de a Partiumban és a Székelyföldön is mûködnének kihelyezett karok. Az intézmény elnevezésérôl még nem született döntés, ezzel a kérdéssel az alapítvány foglalkozik majd. Az egyetemen elsôsorban olyan szakok, fakultások mûködnének, amelyek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen jelenleg nem léteznek.

A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem létesítésével kapcsolatban az egyházfôk között egyetértés született, hogy ez az erdélyi magyar egyetem része legyen.

Az egyházfôk szándéknyilatkozatukban felhívást intéztek a magyar és a román kormányhoz, az RMDSZ-hez, Erdély és a világ magyarságához, hogy anyagilag, erkölcsileg és szakmailag támogassák az egyetem létesítését. A hírek szerint: a magyar állam a jövô évi költségvetési tervezetében az egyetem létesítésére kétmilliárd forintot különített el.

A szerdai értekezleten az egyházi adózási rendszerrôl is szó volt. Ezzel kapcsolatban az egyházfôk felkérték a miniszterelnököt, hogy valamelyest enyhítsenek az egyházakra kirótt adókon.

Az ortodox vallásnak államvallássá történô nyilvánításáról a találkozón érdemi vitára nem került sor. Az egyházfôk felkérték Markó Béla szövetségi elnököt, hogy találkozót szervezzen a miniszterelnök és a magyar történelmi egyházfôk között.

Szerdán délután a szenátus tanügyi bizottságának elnöke a tulajdonviszony rendezésére vonatkozó törvények által felvetett kérdések megvitatására hívta a romániai egyházfôket — tájékoztatta lapunkat Verestóy Attila szenátusi frakcióvezetô. Az magyar egyházak képviselôi kifejtették: csorbíthatatlannak tarják a kommunista rendszer által elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó jogukat. Ugyanakkor arról biztosították a román politikusokat, hogy nincs szándékukban utcára tenni az egyház tulajdonába visszakerülô épületekben mûködô tanintézményeket.

Az ellenzék honatyái aggodalmukat fejezték ki az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatban. Attól tartanak, hogy a magyar egyházakhoz visszakerült ingatlanokból kidobják a román tannyelvû iskolákat.

A szenátus mezôgazdasági bizottsága szerdai ülésén megszavazta a mezôgazdasági területek és erdôk visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetnek minden cikkelyét. Ennek értelmében 50 hektárnál kisebb mezôgazdasági területet és 10 hektárnál kisebb területû erdôt kaphatnak vissza a valamikori tulajdonosok. A törvénytervezetet hat az egyhez szavazataránnyal fogadták el, mindössze az RTDP szenátora, Victor Apostolache szavazott ellene. Tritã Fãnitã szenátor szerint a bizottság jelentése legkésôbb péntekig elkészül, a jogi bizottsággal való egyeztetés hétfôig megtörténik.

Radu Vasile miniszterelnök kedden felülbírálta a kormány csütörtöki döntését, és az egyházak tevékenységét szabályozó törvénytervezetet végül olyan formában küldték el a parlamentnek elfogadás végett, hogy abban az ortodox vallást mégis államvallásnak tüntetik fel. Mindezt annak ellenére, hogy csütörtöki ülésén a kormány úgy döntött, hogy az ortodox egyház nem kapja meg ezt a státust.

Takács Csaba ügyvezetô elnök tájékoztatása szerint nem a kormány bírálta felül az álláspontját, hanem a miniszterelnök továbbította a kultusztörvény-tervezetet a csütörtöki kormányülésen hozott döntéstôl ellentétes módon a parlamenthez.

Megtudtuk: az RMDSZ-nek nem volt tudomása a miniszterelnök szándékáról, hiszen csütörtökön nem errôl a változatról volt szó.

Takács úgy véli, hogy a vitát mindenekelôtt a román politikai erôknek kell lefolytatniuk. Az ügyvezetô elnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kérdésrôl a parlamenti vita során az RMDSZ-nek is meglesz a határozott álláspontja.

Az oktatási minisztérium olyan sürgôsségi rendelettervezetet készít, aminek célja: „az ifjú intelligencia kivándorlásának a megakadályozása" — idézi a Rompres Mihai Korkát, az oktatási miniszter tanácsosát. Véleménye szerint napjainkban a kivándorlás aggasztó méreteket öltött, és mindent el kell követni feltartóztatására.

A tervezet a kutatási tevékenység és az egyetem utáni továbbképzés modern megszervezését, a teljesítménnyel összhangban álló bérezést, az anyagi és mûszaki infrastruktúra javítását irányozza elô mindazon ifjak számára, akik külföldi tanulmányaik után hazajönnek. A tárca azt javasolja, hogy a tudományos kutatásban elért eredményeket számítsák a letöltött munkaidôbe, a visszatérô fiatal szakemberek pedig elônyös bankkölcsönökhöz juthassanak.

Bár kedden még sok helyen nem tudtak errôl, tegnap az ország városi postahivatalai elkezdték a kedvezményes lakásépítésre nyújtott hitel ûrlapjainak árusítását. A leragasztott színes boríték 48 ezer lejbe kerül. Tartalma egy újabb boríték, három A4-es formátumú kitöltendô ûrlap, valamint az ûrlapok kitöltésében eligazító tájékoztató. A 48 ezer lejes díj kifizetésének elkerülése végett értelmetlen fénymásolt példányokat postázni, ezeket nem veszik figyelembe, ugyanis az eredeti, csak a postahivatalok útján forgalmazott ûrlapok egyéni sorszámmal vannak ellátva.

A kitöltött ûrlapokat a leragasztott boríték felbontásakor elôbukkanó, készen megcímzett borítékba téve kell postázni. Vigyázat, a küldeményt nem szabad leragasztani, és nem szabad az utcai postaládákba dobni, hanem a nyitott borítékkal a postai hivatalnoknál kell jelentkezni. A borítékolt ûrlapcsomagot ajánlott küldeményként postázzák, térti vevénnyel. (Ennek ára benne van a 48 ezer lejben.)

Amint azt Borbély László államtitkár, az Országos Lakásügynökség igazgatótanácsának elnöke ismételten elmondta, felesleges a postán sorban állni az ûrlapokért, hiszen a kérvényezôk hitelkérelmének elbírálása nem a beérkezés sorrendje, hanem a kérvényezônek az ûrlapokból kitûnô, a késôbbiek során leellenôrzésre kerülô személyes adatai és családi, társadalmi, pénzügyi helyzete alapján történik, pontozásos rendszerben.

Elônyben vannak azok, akik hitelképesek, azaz a szerzôdés megkötésekor általuk kiválasztott idôn belül (maximum 25 év) lehetôségük nyílik visszafizetni a kért összeget. Ezt a kérvényezônek az ûrlapban megjelölt havi jövedelme, valamint a törlesztésekben részt vevô más családtagok havi jövedelme alapján értékelik. Több pontot jelent, ha a kérvényezô elôleget tud letenni, minél nagyobb az elôleg, annál elônyösebb. Továbbá kedvezményezettek azok, akiknek nincs saját lakásuk, a nagycsaládosok, azok, akiknek eltartásában egy vagy több jövedelem nélküli személy — elsô vagy másodfokú rokon — van. Elônyben részesülnek azok az esetek, amikor többen élnek egy kisebb lakásban, amikor a kérvényezô „megtûrt" személyként vagy bérlôként lakik jelenlegi lakcímén.

A 35 évesnél fiatalabbaknak külön összeg áll rendelkezésükre, így a 35 évesnél idôsebb állampolgárok nem kerülnek hátrányos helyzetbe.

A hitel lakásépítésre, már létezô lakás tatarozására, felújítására, korszerûsítésére vagy kibôvítésére és — csak ebben az évben — lakásvásárlásra igényelhetô. Amennyiben valaki több fajta hitelt szeretne kapni — például lakásépítésre és lakásvásárlásra is —, ebbéli óhaját két külön ûrlapcsomagban kell jeleznie.

Tegnap, az ûrlapcsomag forgalomba bocsátásának elsô napján Kolozs megyében nemigen tolakodtak a hitelért folyamodók a postahivataloknál. Bár minden eddigi hitelformánál elônyösebb feltételeket nyújt, az Országos Lakásügynökség lakásépítési programja így is csak kevesek számára elérhetô, hiszen a törlesztés havi részlete legjobb esetben is meghaladja az egymillió lejt. Délután két óráig a megyében csupán 160 ûrlapcsomag kelt el, ám ha azt számítjuk, hogy az idén az egész országban ezernél kevesebb kérés jóváhagyására van pénzalap, akkor ez a szám nagyon soknak számít. Érdeklôdésünkre a postán elmondták, gazdag ûrlapcsomagkészlettel állnak az érdeklôdôk rendelkezésére.

Tegnap késô délután kezdôdött a kolozsvári városi tanács Ökológiai, Városrendészeti és Területrendezési Bizottságának gyûlése, amelynek napirendi pontjai között a lakásproblémák és megoldásukat célzó — már mûködô vagy tervezett — programok megtárgyalása is szerepelt. A részletekre visszatérünk.

Mint ismeretes, szeptember 16-ig lehetett hivatalosan beiratkozni Kolozsvár három kijelölt inasiskolájába. A három tanintézmény és a szakok neve csak a nyolcadikosok újraelosztása — tehát a sikertelenül vizsgázottak szétszéledése — után vált ismertté, így a pedagógustársadalom jogos aggodalommal nézett a magyar inasiskolákba történô beiratkozások elébe. Mint utóbb kiderült, az aggodalom nem volt ok nélküli. A Tehnofrig Iskolaközpont pincérsegéd szakára például szerdáig négy magyar gyerek jelentkezett. Az iskola vezetôsége közölte velük: három feltétel kell teljesüljön ahhoz, hogy beinduljon a magyar tannyelvû inasosztály: legyen elég gyerek (25), legyenek magyar anyanyelvû tanárok, és jelöljenek ki egy igazán jó szakmát ezeknek a diákoknak. Az iskolaigazgató azt javasolta a négy gyereknek, hogy gyûjtsenek még nyolcadikosokat, és jöjjenek majd vissza. A legjobb szakma számukra — az igazgató szerint — az építkezési-építôtelepi lenne. Több olyan diákjuk is volt eddig, akik Magyarországra szerzôdtek az inasiskola elvégzése után. Az igazgató nem fûz nagy reményeket ahhoz, hogy magyar anyanyelvû tanárokat helyez majd ide a tanfelügyelôség, hiszen — szerinte — annyira távol esik ez az iskolaközpont a várostól, hogy senki nem jön ide szivesen.

A Könnyûipari Iskolaközpontban valamivel jobb volt a helyzet szerdán: a román tannyelvû inas-osztályokból sikerült kilenc diákot átcsoportosítani egy jövendôbeli magyarba, bôrfeldolgozó-fehérnemû varró szakra. Mint azt Simion Margit aligazgatótól megtudtuk, az iskola mesterei hétfô óta keresik a pót képességvizsgák illetve a nyolcadikosok újraelosztása után szétszéledt nyolcadikosokat.

A Február 16 Líceumban csak pénteken tudták meg, hogy magyar tannyelvû inasiskolájuk indul az idén. Szerdáig csak négyen iratkoztak be.

Íme továbbá újra a három oktatási intézmény, ahol magyar inasiskola indul az idén: Könnyûipari Iskolaközpont (az egykori Clujana Líceum a Monostor elején, tel.: 162 588): bôrfeldolgozó-fehérnemû varró szak — 25 hely; Február 16 Ipari Líceum (a Maxim Gorkij útból nyíló Atelierului utcában, tel. 435 079): autóbádogos és vulkanizátor szak — 25 hely; Tehnofrig Iskolaközpont (Maramuresului utca, tel: 435 504): pincérsegéd és szakács szak /építészeti-építôtelepi munkás 25 hely.

A beiratkozások határidejét szeptember 24-re tolták ki.

— Pártunk közelebb áll a szabadelvû, mint a szociáldemokrata eszmékhez — nyilatkozta szerdai kolozsvári sajtóértekezletén Gheorghe Tinca volt honvédelmi miniszter, a Szövetség Romániáért Párt alelnöke. Kifejtette: a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a párt mindvégig harmadik helyen végzett. Ez reményt ad arra, hogy a Teodor Melescanu volt RTDP-s külügyminiszter által vezetett politikai alakulat a választások után létrejövô kormánykoalíció tagja legyen. A párt célja a falusi választópolgárok megnyerése, gazdasági téren pedig a kis- és középvállalatok támogatása, egészségügyi, tanügyi és hadügyi programok kidolgozása és életbe léptetése. Hozzátette: a párt népszerûségének felmérése érdekében a választások elôtt senkivel sem szándékoznak szövetséget kötni. — A választások után nyitottak vagyunk az euroatlanti integrációt elôtérbe helyezô, a középsebességû reformfolyamat mellett lándzsát törô pártokkal való szövetségkötésre — mondta Ghorghe Tinca.

AZ I. ROMÁNIAI MAGYAR BÁBOSTALÁLKOZÓ vasárnapi mûsora a következô: délelôtt 10 órától a Brassai-líceum dísztermében a kolozsvári Sétáló Bábszínház társulata Az üveghegytôl délre címû darabot, déli 12 órától a Puck Bábszínház román társulata a Báthory-líceumban a Hamupipôkét (Cenusãreasa adja elô. A szatmárnémeti Brighella Bábszínház mûvészei a Brassai Sámuel Líceum dísztermében du. 4 órától a Cini Samu világjáró kisegér kalandjait adják elô, délután 5 órától a Báthory 42-es termében újból játszóház, majd este 7 órától a díszteremben a nagyváradi Állami Bábszínház Ludas Matyi Társulata Óz, a nagy varázsló mesejátékot adja elô. És ezzel véget ér a háromnapos találkozó.

ÚTRAVALÓ ÉNEK címû, Kányádi Sándor verseibôl összeállított mûsorát adja elô Albert Júlia, az Állami Magyar Színház mûvésze szeptember 17-én, pénteken du. 6 órakor a Brassai-líceum Clusius Termében.

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság VIII. vándorgyûlése
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) Szatmárnémetiben tartja szokásos évi vándorgyûlését. A rendezvényre 1999. szeptember 18–19. között kerül sor a Dacia Szállóban. A közgazdász-vándorgyûlés témája Monetáris politikák, a monetáris rendszerek mûködésének elméleti és gyakorlati vonatkozásai. A találkozó szombaton reggel megnyitóval kezdôdik, melyet egész napos elôadássorozat követ a fent említett témában. Az érdeklôdôk a rendezvény titkárságán jelentkezhetnek, melynek címe: Kolozsvár, Pietroasa utca 12. szám, telefon: 064/431-488.

ÚJABB FELVÉTELI A FILOZÓFIA SZAKRA
A Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem és filozófia karának filozófia szaka felvételi vizsgát hirdet a távoktatás üresen maradt magyar nyelvû helyeire. Beiratkozni szeptember 15–17. között lehet az egyetem központi épületének (Farkas — M. Kogãlniceanu u. 1. szám, I. em.) 125-ös termében. A beiratkozáshoz szükséges iratok ugyanazok mint a többi szakon. Beiratkozási díj: 150 000 lej. A felvételizôk a filozófia és logika között választhatnak. A vizsga programja megegyezik az érettségi programmal. A választott tantárgyon kívül a felvételizôknek le kell fordítaniuk magyarra egy idegen nyelven megadott filozófiai szöveget. A felvételi idôpontja 1999. szeptember 19., reggel 9 óra.

NEM CSAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG — zenés-táncos összejövetelét tartja az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete szeptember 17-én, pénteken du. 5 órától a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székházában.

Bár Bikalhoz személyes kapcsolatok nem fûznek, együltömben végigolvastam a hetven oldalnyi fûzött könyvecskét*. A mûfajt magát is kedvelem — a dokumentumirodalom egyébként is reneszánszát éli napjainkban —, s ha ráadásul olyan színvonalas, igényes megfogalmazásban olvashatom, mint dr. Sebestyén Kálmán Magyarbikalt bemutató falumonográfiája, az már külön élvezetnek számít. Egy város, falu, egy közösség vagy család, de akár egy emberi sors hiteles leírása gyakran egy kalandregénynél is izgalmasabb lehet. A hitelesség varázsa minden fikciónál érdekesebb és megkapóbb, hiszen általa életre kél a történelem. A valódi. Nem tudom milyen irányban fejlôdik majd a világ. De meggyôzôdésem, hogy minden egységesítési törekvés dacára, vagy éppen a globalizáció következményeként válnak egyre értékesebbé a részletek. A történelem egészének nem csupán mozaikjai a helységmonográfiák, de olyan metszetek is, amelyeken keresztül elénk tárul egy régió fejlôdésének, változásának egésze.

Magyarbikal soha nem volt nagy falu, de mindenkor hallatott magáról. Talán jó híre teszi Sebestyén Kálmán doktori disszertációnak beillô könyvét különösképpen vonzóvá. A 750 éves falu dokumentumokkal alátámasztott középkori, majd újkori története bôvelkedik eseményekben. A történelem nagy viharai Bikalt is elérték. De az életmód változása, a családok tulajdonviszonyainak átrendezôdése, a vagyonszerkezet helyzete, a klímában, környezetben, növényvilágban bekövetkezett váltások talán az általánosan ismert történelmi eseményeknél is érdekesebbek az olvasó számára. Mindezeket levéltári dokumentáció kíséri. A legfôbb forrást az örökösödési és egyéb polgári perek iratai jelentik.

Sajnos, az illusztrációs anyag meglehetôsen szegényes. És a hiányt Finta Józsefnek a kötet szellemével harmonizáló remek grafikái sem pótolják. Szívesen láttam volna a falu mostani térképét is a bejelölt dûlônevekkel, vagy azt a hajdani elsôt, amelyrôl a könyv elején szó esik. Nem lett volna fölösleges továbbá a kalotaszegi varrottasok bikali tulipán mintáját, vagy a bikali rececsipke fényképét, esetleg egyéb, sajátos helyi termék vagy motívum rajzát megadni. Esetleg, reménykedhetünk egy bôvített, második kiadásban?

* Dr. Sebestyén Kálmán: Magyarbikal története. Kiadja a magyarbikali református egyházközség.

Kedd este a Duna Televízió tulajdonosi teendôit ellátó Hungaria Televízió Alapítvány vezetôsége erdélyi körútja során Kolozsváron találkozott közéleti személyiségekkel kötetlen beszélgetésre. A magyarországi vendégek arra voltak kíváncsiak: milyen a Duna Televízió megítélése az erdélyi tévénézôk körében?

Bíró Sándor professzor, az alapítvány elnöke elmondotta: számukra nagyon fontos a határon túli tévénézôk véleménynyilvánítása, hiszen ezek figyelembe vételével az alapítvány értékelheti a tévéadó igazgatótanácsának, munkaközösségének teljesítményét.

A kétórás beszélgetés során a jelen lévô kolozsvári tanárok, lapszerkesztôk, lelkészek, különbözô intézmények vezetôi felvetették: az eddiginél jobb híradóra lenne szükség, több olyan mûsorra tartunk igényt, amely történelmünket, kultúránkat mutatja be, lehetôleg hiteles források tükrében, mert nem ritka a súlyos baki, elsôsorban az erdélyi adatokra vonatkozóan. Többen is felvetették, megkérdezték: igaz-e a mûsorszerkezet megváltoztatását célzó igazgatótanácsi döntés, mely szerint megszüntetnék a Héthatár és a Közép-európai Magazin címû mûsorokat. Ezzel kapcsolatban Pillich László 295 erdélyi nézô kézjegyével ellátott levelet nyújtott át az alapítvány elnökének, amelyben e mûsorok megszüntetése ellen tiltakoznak.

Az is elhangzott: a Duna Televízió mûsorai sokat javultak, minôségileg jó irányba változtak, nagy szükség van ezekre Erdélyben.

Az alapítvány, a Kossuth Könyvkiadóval közösen, könyvajándékot hozott erdélyi iskoláknak.

Nyári vakációzását megszakítva, a Gh. Dima Zeneakadémia diákzenekara és az Antifonia kórus Constantin Rîpã vezetésével, nyári hangversennyel lepte meg közönségét. A hangverseny egyben sikeres „fôpróba" is volt az együttes németországi turnéja elôtt. Az Antifonia alapító karmestere, Constantin Rîpã úgy állította össze a mûsort, hogy az elsô részben az Antifonia régi repertoárjának gyöngyszemeibôl válogatott, így hallhattunk reneszánsz madrigálokat, néger spirituálékat és román népdalfeldolgozásokat. A mûsor elsô felét záró, C. Rîpã által szerzett ötletes, humoros, változatos ritmikájú, hangutánzásokkal, pacsirtaénekkel tarkított folklórfeldolgozások elnyerték a közönség tetszését. Az est második felében Walter Haupt: Ünnepi szvitjébôl hallottunk részleteket. Ez a mû a müncheni nemzetközi repülôtér avatóünnepségére íródott, nem csoda hát, ha ünnepi jókedv, felemelô öröm áradt a könnyebb mûfajhoz közelítô, musical és sci-fi filmek hangulatát és zenéjét idézô zenemûbôl. Walter Haupt személyesen is részt vett a 6–8 órás próbákon, sôt, a betanítás szerves része is ôt illeti. A próbákon elmondta, hogy erre az ünnepi alkalomra olyan zenemûvet akart írni, melyben a XX. századi modern hangzások helyett inkább a „szép zene" mellett döntött.

A zeneakadémia zsúfolásig megtelt stúdiótermében, a javában fiatalokból álló közönség fokozatosan forrósodó hangulata a záróakkord utáni tapsorkánban csúcsosodott.

A müncheni repülôtér avatásán a kolozsvári diákegyüttest a zeneszerzô vezényli. A hangversenyt pantomim- elôadás és lézerjáték kíséri.

Az a tény, hogy erre a nagy eseményre a híres európai együttesek közül éppen a kolozsvári zeneakadémia diákjait hívták meg, a bizalom és barátság jelén túl, az elismerést is tartalmazza. Reméljük, fáradságos munkájuknak meg lesz a gyümölcse, és sikerük bombasiker lesz.

A Jancsó Elemér szerkesztette Erdélyi Ritkaságok sorozat 18. és egyben utolsó kiadványa 1944-ben: Kolozsvár leírása 1743-ból. Szerkesztették Páter Pál, idôsb Pataki István, Gyergyai Pál tanácsosok és Füzéri György, a város felesküdt jegyzôje. A latin nyelvû szöveget magyarra fordította, sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Márkos Albert.

„III. Bélának, Magyarország tizenötödik királyának idejétôl fogva, vagyis 1178 óta, a szász jövevénylakosok Kolozsvárt napról napra mindjobban elszaporodtak (...) A béke hosszú ideje alatt, több mint kétszáz esztendei idôközben, a város megsokasodott lakói kereskedés, kézi mesterség és földmívelés folytán, Isten segítségével, úgy megmódosodtak, hogy Kolozsvárt kis Bécsnek hívogatták (...) A lakosok úgy meglepesedtek, hogy a mindenfelôl behozott sokféle árukat képesek voltak összevásárolni s ezért ezt a várost az áruk lerakodóhelyének tartották. Ennek folytán ebben és az ezt követô idôkben a polgárok olyan jó módra tettek szert, hogy a várost magyar szólással Kincses Kolozsvárnak mondták."

A vár múltjából:

„Ennek a várnak mindössze hét utcája van, azonkívül egy köztere a templom elôtt. Házai és épületei nincsenek valami nagy fényûzéssel építve, azonban jó és bô vizû kútjai vannak, úgyhogy a lakók még hosszabb ostromot is ki tudnak állni (...) Most pedig a rend azt követeli, hogy a megnagyobbodott városnak immár a belsejét vegyük szemügyre... A város közepén, a köztéren emelkedik a nagytemplom. Ezt boldog emlékezetû Zsigmond, Máriának, Lajos király leányának férje, elôbb magyar király, majd felséges római császár építtette Szent Mihály arkangyal tiszteletére... Van e székesegyházon kívül, vele majdnem szemben, délre, az ugyancsak ez irányban fekvô Torda városról elnevezett Torda utcában egy másik templom is. Ez nem nagyon régen épült a Szentháromság tiszteletére, a Jézus Társasághoz tartozó tisztelendô atyák gondoskodása és munkássága folytán. Szomszédos vele ugyanazon társaság kollégiuma, gyógyszertára és nyomdája. A templommal szemben, majdnem nyugati irányban, a Szent József nevelôintézetet pillantjuk meg. Csak most építették és elég terjedelmes épület. Ezzel átellenben, de egy keletre tartó utcával elválasztva, épült a nemes ifjak konviktusa. Tôle megint keletre fekszik az a királyi épület, mely az akadémiai oktatásnak és gyakorlatnak van szánva. Ez azonban még nincs befejezve."

Íme, Kincses Kolozsvár legnagyobb szellemi kincse, a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1581. május 12-én Vilniusban kelt rendelete értelmében alapított kolozsvári fôiskola utódfôiskolája, az a Báthory-egyetem, amelyre büszke kellene hogy legyen mai nap is a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora és egyben a tanügyminiszter, hisz ez a mai Románia legrégibb fôiskolája! És tanári karát tekintve valóban multikulturális egyetem. Hisz elsô rektora abból az Itáliából való, ahol maga Báthory is tanult ifjúkorában: Antonio Possevino. Ide jött Dante városának szülötte: Milanesi atya és még egy olasz: Sfondrato professzor, a lengyel Vujek Jakab, a német Johannes Pusch és Mathias Schreck. Itt tanított a magyar Szántó István, Thományi Mátyás, Leleszi János, Ladó Bálint. Az iskola pedig olyan diplomát adott, amelyet elismertek francia, olasz, spanyol, német egyetemek is. És Andrei Margának arra is büszkének kellene lennie, hogy itt tanultak a balázsfalvi görög katolikus érsekség kiváló egyéniségei. Rajtuk kívül Gheorghe Sincai, Gheorghe Lazãr, George Baritiu, Alexandru Papiu Ilarian, Avram Iancu. Lazãr innen Bukarestbe ment, és ô létesítette ott az elsô román nemzeti iskolát, amikor még a román fôvárosban jórészt görög iskolák mûködtek.

„A déli részen, éppen szemben a déli kapuval, áll az a ház, mely hajdani fenséges Corvin Mátyás király születésérôl híres. Átellenben vele, a déli kapu bejáratától jobbra, a kôfalhoz támaszkodva, áll egy másik ház, a Bocskai-féle."

„A város körül három irányban, ugymint keletre, nyugatra meg északra, három külváros terül el, ezeket jobbára szántóvetôk és falusi gazdák lakják." — Ezután bemutatja a füzetecske a vallások elterjedését a városban, és ír a lakosság számáról, nemzetiségi összetételérôl és vallási megosztottságáról is. Az állandó lakhellyel bíró családok száma 1734-ben 519. Az ezek házaiban lakó zselléreké 259. Összesen 778 családfô. A külvárosokban 747 családfô lakik. A bel- és külvárosban lakók száma összesen 1525. „A föntebb kimutatott polgárságból magyar 1146, szász 237, német 87, lengyel 17, tót 6, görög vallású 12. Vallás szerint: római katolikus 301, ev. református 814, ág. evangélikus 122, unitárius 276, görög egyesült 12."

A szerkesztô, Márkos Albert megjegyzi: „...a leírás több példányban forgott közkézen. A Jakab Elek kezén is megfordult vagy négy-öt. Magam a Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtárában ôrzött »Kéz. 1364« jegyû, ívrét kéziratot használtam. Ezt gyulafehérvári Dobó József másolta, amint írja, a maga használatára, 1770-ben."

Ahogy rövidültek a nappalok, a havas ujjai egyre haragosabban téptek bele a fenyôk közt ijedten guggoló madárberkenyék gyér koronájába. Azok a rosszkedvû napok sem lettek ritkák, amikor gondolkodás nélkül marokszámra szórta a Hidasjávorka vizébe a csíkos kecskerágó kárminpiros-rózsaszínes terméseit, a kányafa lilásvörös leveleit és skarlátpiros gyümölcskéit. Azokon a reggeleken, amikor a patakok megilletôdve hozták le csapzott hátukon e vöröslô temetôt, a vadon vízközelbe jutott lakóit megmagyarázhatatlan nyugtalanság fogta el. Ilyenkor úgy érezték, gyûlölik a Hidasjávorkát, és mindent, ami partjának közelében van.

Másnap, amikor a fehér kucsmás bojtár visszaérkezett a házhoz, furcsa madarat vett észre a keret és üveg nélküli ablakot védô vasrácson. Barna volt a háta, szürke, fekete és rózsaszín foltokkal. — Csett-csett-csett — rikácsolta, amikor meglátta a közeledô fehér kucsmást. — Csett-csett-csett... — Ne félj, anyamadár, ne félj... — nyugtatgatta a bojtár, miközben a ház elôtti meredeken kaptatott felfelé.

A madár mozdulatlanul várt. A bojtárnak rossz elôérzete támadt, amikor meglátta a madár összenyomott, horgas végû erôs csôrét, amelynek felsô káváját fogszerûre faragta a természet. Amikor meglátta a madár csillogó szemét szemöldökszerûen övezô tojásdad alakú fekete foltot, mely oly harcias képet kölcsönzött neki, földbe gyökerezett a lába. — Te nem a fiókák anyja vagy... Te gyilkolni jöttél ide. Ismerlek: te vagy a tövisszúró gébics. — Csett-csett-csett — hagyta jóvá a közeli galagonyabokorra repülve a verébnél alig nagyobb énekesmadár, amely elôszeretettel gyilkolja a bogarakat, gyíkokat és kisebb madarakat, billegetôket, sármányokat, zöldikéket.

A bojtár kitámolygott a ház elé, és a vöröslô bokorra szegezte tekintetét: töviseire ott volt felfûzve mind a három jégmadárfióka élettelen teste. Ez volt a bojtár elsô találkozása a tövisszúró gébiccsel, ezzel a kis ragadozó énekesmadárral, aki — az ínségesebb idôkre és éhes fiókáira gondolva — tövisekre szúrja, fûzi azokat a kis állatokat, amelyeket már nem tud elfogyasztani.

Délután kékeszöldben játszó, bumfordi madár érkezett a romos erdészházhoz. Messzirôl, a Hidas völgyének felsô szakasza tájáról érkezett. Csôrében hal ficánkolt. Egy darabig repdesett a szétvert fészek körül, majd a vasrácsra repült, és figyelni kezdte a bojtárt. A legény lehajtotta fejét, kivette féltett kincsét — a füzetet — tarisznyájából, kitépett néhány lapot, és becsomagolta a három elpusztult fiókát, majd a kis csomagot betette tarisznyájába. Azt tervezte, hogy eltemeti ôket illendôen. Hajtogat majd nekik kis madárkoporsót — gondolta. — Repülj tova, jégmadár, új otthont keresni — mondta a madárnak. — Megcsinálom én a madárkoporsókat...

Ahogy hajót meg sótartót tudott hajtogatni füzetlapjaiból, úgy madárkoporsót is tud — biztatta magát. Idô van rá bôven: a havason másképpen telik és másképpen mérik az idôt. — Tszii-tszii — sírt fel az anyamadár, és le nem vette szemét a bojtár fehér füzetlapjairól meg tarisznyájáról, amelyben fiókái voltak. Mikor látta, hogy a bojtár felkászálódik, és tarisznyáját nyaka köré kanyarítja, felrebbent, és megindult vissza, a Hidas völgy felé. — Láttam! Láttam, hogy papírba göngyölte, gyömöszölte ôket! — sikított a völgy felett.

A bojtár egy darabig követte tekintetével röptét, majd amikor a kékes- zöld villám eltûnt a fák között, magába roskadt.

Arra még emlékezett, hogy szétvált a fenyves, és hosszú, görbe nyírfacsáklyával kezében megjelent tutajával az Ôsz.

Olyan szorongva próbálta legyôzni a szôrfû tenger kora esti hullámzását, mintha az erre sündörgô, minden lében kanál fûszálhajlító Jávorka-völgyi szélnek — ami oly gyakran szokta megtaslizni a Hidas-völgy zöldfülû szellôjét — az lenne egyetlen vágya, hogy beboríthassa a mélybe a foltozott gúnyájú tutajost.

Több olyan találkozón, rendezvényen vettem részt az elmúlt hónapokban, ahol a Schengeni Egyezmény minket (is) érintô réme került szóba: vízumkényszer bevezetése a Magyarországra utazók számára. Nem véletlen az erdélyi magyarság félelme, hiszen korunk valósága egyértelmûvé teszi: jó ideig még szóba sem kerülhet Románia felvétele az Európai Unióba. Románia vezetôinek visszatérô kérését a vízumkényszer megszüntetésérôl az unióban levô országok kormányai mindannyiszor elutasították, vagy egyszerûen nem válaszoltak rá. Romániát változatlanul azon országok közé sorolják, amelyek migrációs veszélyt jelentenek a jóléti államok számára. Egyrészt alacsony életszínvonala, másrészt keleti határainak könnyû átjárhatósága miatt.

A romániai magyarság helyzetének orvoslásáról több mint egy éve folyik a vita. A magyarországi választások elôtt lángolt fel, amikor a Magyarok Világszövetsége a kettôs állampolgárság megadását szorgalmazta alanyi jogon valamennyi határon túli magyar számára, a szlovén vagy a horvát joggyakorlat szerint. A választások után a vita mintha nyugvópontra tért volna. Jól emlékszem Orbán Viktor frissen kinevezett kormányfô egyik megnyilatkozására, miszerint a kettôs állampolgárságot az RMDSZ nem akarja, ami azt sejtette, hogy a magyar kormány ennél többet nem tehet... Azóta, persze, kiderült: a magyar kormányban különféle szakbizottságok szintjén tárgyalják a határon túli magyarságnak az anyaországhoz fûzôdô kapcsolatait olyan körülmények között, amikor nagy valószínûség szerint be kell majd vezetni Romániával szemben is a vízumkényszert.

A Határon Túli Magyarok Hivatalának közelmúltban történt gyökeres átszervezése új kapcsolattartási rendszer kialakítását célozza meg a nem Magyarországon élô magyarok irányába. A hivatal az eddiginél átfogóbb hírközvetítést is felvállal a magyarság körében, naprakész információkat szolgáltat a magyar kormányzati tényezôk felé minden olyan területrôl, amely a határon túli magyarokat érinti. Az eddigieknél lényegesen élôbb kapcsolatot épít ki az anyaország és a különbözô nemzetrészek között.

Magyarország fokozottabb érdeklôdést ígér a határain kívül élô magyarok iránt, aminek egyik célja éppen a közeledô schengeni határzár negatív kihatásainak a megelôzése, illetve kivédése lenne. A határok átjárhatósága azonban ezzel még nem oldható meg, hiszen az igen szigorú nyugati rendszer bevezetése vízumkényszert jelent: elvben úgy lehet majd Magyarországra utazni, mint Németországba vagy Hollandiába például. Ami akár a fôkonzulátus elôtt embertelenül hosszú sorokat, sok idegességet, kiszolgáltatottságot és a magyarság megalázását is jelentheti...

A magyarországi politikusok, közéleti személyiségek nem látják ennyire súlyosnak a helyzetet, szerintük ugyanis nem egyértelmû, hogy mikortól kerülne sor a vízumkényszerre. A magyar kormány folyamatosan tárgyal, konzultál a nyugati kormányokkal, és nyilván olyan megoldást próbál keresni, ami némiképp megnyugtatóan rendezné a magyarság szabad utazását. Ennek egyik módja lenne egy kiváltságos státus megadása a határon túli magyarok számára, amolyan tiszteletbeli állampolgárság, nyilatkozta legutóbb a HTMH megbízottja, Bátai Tibor.

Közben az RMDSZ is folyamatosan tárgyal a magyar kormányzati tényezôkkel az erdélyiek magyarországi munkavállalásának a kiszélesítésérôl, ugyanis egyértelmûvé vált: ha az erdélyi magyarok munkát tudnak vállalni odaát, csökken a kivándorlás veszélye, hiszen legtöbben anyagi gondjaik miatt keresik a magyarországi boldogulást. Ha viszont ez a munkavállalás megszûnne, fennáll a tömeges áttelepedés veszélye.

Helyzetünk tehát nem kilátástalan, nem kell arra gondolni, hogy eljön az 1989 elôtti idô, amikor ezrek választották a kockázatokkal teli zöldhatárt. Magyarország NATO-tagként az Európai Unióhoz is karnyújtásnyira került, ami a határon túli magyarság számára megnyugtató tényezô.

Medgyestôl mintegy 20 km-re található Bázna község. Messze földön híres üdülôtelep volt itt 1989 elôtt. Mára azonban szinte semmi sem maradt, 18 villájából csupán egyetlen mûködik. A többi mintha nem is létezne.

Simon András 58 éves nyugdíjast családi házában kerestük fel. Elmondta: 1970-ben költözött ide családjával. Hosszú évtizedekig az állami gazdaság tehenésze volt, és innen nyugdíjazták 1996-ban. Még egy árnyi földet sem kapott: a ledolgozott 26 év után mégis teheneket tart. Kaszálót vesz bérbe, onnan gyûjti be a szükséges szénát a jószágnak. Évek óta egyre több föld marad mûveletlen, és a kaszálóknak is csak egy részét vágják le, azt, ahol jobb a fû. Négy tehene van, amibôl jelenleg kettô fejôs, kettô borjúzó.

— Tudtommal a faluban nincs állami tejcsarnok, de maszek felvásárló sem jár ide. Hogyan értékesíti a tejet?

— A faluban elég sokat el lehet adni, keresik az emberek a tejet. Bár az utóbbi idôben megnôtt a helyi lakosok tehéntartási kedve, mégis kevés a faluban a jószág. A tehenek a bivalyokkal együtt legelnek, kb. 100 szarvasmarhát tart a falu. Ha számításba vesszük, hogy a 600-at meghaladja a családok száma, ez kevés. Legelô, kaszáló van bôven, még a parlagon maradt szántót is legeltetném. A hajdani szászok helyébe betelepített románok és cigányok nem szívesen mennek be az istállóba. A faluban járva láthatta, milyen óriási gazdasági épületek maradtak pusztán az egykori szász udvarokban. Nagy kár, hogy ezt nem használják ki.

— Juhokat tartanak?

— Kicsi az érdeklôdés a juhok iránt. A pakulár hét kiló sajtot ad egy fejôs juh után, a legeltetésért pedig sokat kell fizetni nyárára. A gyapjút nem tudják az emberek eladni, nem érdemes tehát juhokkal foglalkozni. A tavaly eladtam s az árából tehenet vettem, mert azokkal mégiscsak jobban lehet boldogulni.

— A legelôgondozásról mi a véleménye?

— Arról jobb nem is beszélni. ’89 elôtt minden tavasszal kimentünk tövist és bokrot irtani, mûtrágyát szórtunk a legelôre s kijavítottuk az itatókat. Mára ez már kiment a divatból. Senki nem tesz egy lépést sem a legelô ésszerû kihasználásáért. A tehenek a nyári hôségben szenvednek a vízhiány miatt, pedig van jó vízforrás és betonvályú is, de hiányzik egy másfél méteres csô, amivel a vizet a vályúba kellene bevezetni. A dolog pikantériája az, hogy a polgármester agrármérnök és foglalkozhatna ezzel a dologgal is.

— A falu központjában rendezetlen, szemetes park van...

— A hatvan árnyi park a központban, amelyet annak idején a szászok létesítettek és példásan gondoztak, az utóbbi években lehetetlen állapotba került. Mára libalegelô lett. Nagy baj, hogy naponta a tehenek és bivalyok a legelôre menet és onnan jövet is átjárnak rajta. Lépten-nyomon gyom, tövis, szemét s, persze, állati ürülék... A park közepén szép sétány volt villanyvilágítással, díszcserjével, rózsával és virágokkal. Ez már a múlté. A park bejáratánál létezik egy emlékmû is, amelyet a báznai elesett katonáknak (szászok, románok és magyarok) emeltek. Szégyenszemre ezt is a romlásnak és enyészetnek hagyták. Évekkel ezelôtt a helyi iskolás gyermekek tanáraikkal együtt gondozták. Virágot ültettek s akkor még lánccal volt bekerítve az emlékmû. Most félméteres gyom veszi körül, libacsapatot legeltet két Dicsôszentmártonból itt nyaraló fiúcska.

— A helyi állami gazdasággal mi történt?

— ’89 után elôbb a tsz-t hordták szét az itteni emberek, aztán barbár módon a fürdôt rabolták ki és loptak el mindent, amit meg lehetett fogni. Legutóbb az állami gazdaság számolta fel saját magát. A 2000 fôs szarvasmarha-állományt eladták, s ugyanúgy a felszerelést és gépeket is. Az istállók üresek. Az iroda épületén még ott díszlik a cégtábla, de ajtó-ablak nyitva van, így az megy oda, aki akar. Igaz, elvinnivaló már nemigen van.

— Mi lett a százhektáros gyümölcsössel?

— Nem dolgozza senki. Akárcsak a szántóföldet, ezt is felverte a gyom. A gyümölcsösbôl a cigánygyermekek szedik le a szilvát s árulják az üdülô vendégeinek.

— Gazdaként hogyan látja: megmenthetô az állami farm?

— Szóba sem jöhet. Csodálkozom, amikor a tévében azt látom, hogy Tritã Fãnitã ezért lobbyzik. Ilyenkor azt szoktam mondani: miért nem jön ide, hogy lássa, mi maradt a Gostatból? Ezt már senki nem tudja megmenteni.

A kolozsvári alsóvárosi RMDSZ-körzet választmánya felháborodásának ad hangot Csapó I. József szenátornak a mezôgazdasági szakbizottságból való kizárása miatt. Markó Béla szövetségi elnökhöz intézett nyílt levelükben így fogalmaznak:

„Értsük úgy, hogy aki nincs velünk, az ellenünk? A szabad véleménynyilvánítás »pártfegyelemsértés«, azaz visszaköszön a múlt?

Alárendelheti-e bárki is önkényesen a koalíciós egyezményeknek nemzetünk érdekeit alapvetôen megkárosító törvények elfogadását vagy elutasítását?

Dönthet-e felelôsségteljesen néhány személy nemzetünk ôsi jussa és javai felett, ha e döntésekben választói érdekei nem minden tekintetben jutnak kifejezésre?

A kolozsvári alsóvári RMDSZ-körzet tagjai szemszögébôl nézve dr. Csapó József szenátor úr az Európai Tanács normái szerint járt el. Visszahívása, véleményünk szerint, elhamarkodott lépés volt.

Bízva abban, hogy dr. Csapó József szenátor úr ilyen formában történt visszahívása más RMDSZ-körzeteket is meggondolkoztatott, tisztelettel kérjük az elnök urat, szíveskedjék ezen kérdéseinkre nyilvánosan írásos magyarázatot adni. Megtisztelô volna számunkra s az RMDSZ-tagság számára is tanulságos, ha válaszában a szenátusi frakció ülésén kifejtett álláspontját is ismertetné."

A nyár elején — félreértés miatt — elmaradt Kós Károly-emléktúrát másodszori nekifutással az elmúlt hét végén sikerült végre megrendezni. A Kós Károly és a Pró Kalotaszeg Kulturális Egyesületek felhívására Kolozsvárról ezúttal — nyár eleji sajnálatos tapasztalataik után nem is csoda — nem érkeztek érdeklôdôk, Bánffyhunyadról viszont annál többen. A többnyire fiatalokból álló kirándulócsoportnak Sztána határában fáradságos kutatómunkával sikerült megtalálnia Kós Károly lerombolt tanyáját, melynek kertjében kopjafát állítottak. A Kós Károly Egyesület részérôl Sinkó Zoltán mondott verset, majd Kós Károly életét és munkásságát méltatta Péntek László, a Pró Kalotaszeg egyesület elnöke. A kopjafa megkoszorúzásával véget is ért a túra hivatalos része. Szalonnasütés után a csapat megtekintette a sztánai ortodox templomot, amelynek tervét Kós Károly készítette, majd gyalog indultak a zsoboki állomásra. Vonatindulásig volt még idô a megmaradt szalonna elfogyasztására. A kirándulók társasága holtfáradtan ült vonatra — szerencsére, a kalauz nem ellenôrizte a jegyeket...

Kóbor kutya helyett embert lôtt Vasasszentivánon Tóth István, a Megyei Vadász és Sporthorgász Egyesület erdôôre. A járôrözô rálôtt egy kóbor kutyára, de célt tévesztett: a golyó az éppen kaszáló Viorel Florin Ciupei-t sebesítette meg. A megijedt erdôôr ekkor 50 ezer lejt adott Viorelnek, hogy az ne jelentse az esetet. Valószínûleg ez az oka annak, hogy a szeptember 9-én történt baleset szenvedô alanya csak egy hét múlva jelent meg a törvényszéki orvos elôtt, aki megállapította, hogy valóban lövedék sebesítette ôt meg és 8–9 napos orvosi kezelésre van szüksége. Viorel még nem tett feljelentést a figyelmetlen erdôôr ellen.

13 embert csapott be a Grabetta Turda Tapet Kft. fôôre és tûzoltó alakulatának parancsnoka, Mircea Sevan (45), aki azt ígérte a faanyagot vásárolni kívánó 13 személynek, hogy közbenjár érdekükben. Így májustól augusztusig 8 millió lejt csalogatott ki a 13 vásárló zsebébôl. Megvesztegetés elfogadása miatt 3-tól 12 évig terjdô börtönbüntetést kaphat.

A bonchidai kastély fôbejáratát rongálta meg a 29 éves bonchidai Iuliu Riva Lãcãtus. Arról különbözô részeket — fajanszot, homokkövet és márványt — szerelt le és vitt el, 25 milliós kárt okozva a mûemléken. A kár megtérült, az illetôt lopás és rongálás vádjával vizsgálják szabadlábon.

Járókelôk segítségével fogták el azt a Bákó megyében lakó 36 éves tolvajt, aki 13-án egy, a Fôtéren parkoló autóból próbált elemelni egy 5000 német márkát tartalmazó táskát. Az elkövetôt, Ioan Imbreát 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, minôsített lopás a vád ellene.

Tizedes akart lenni Radu Ionescu dési lakos, s ezért mintegy 800 000 lej értékben húst, tojást és pálinkát „adományozott" a Nemzetvédelmi Minisztérium dési helyôrségén dolgozó Nicurina Silvia Balognak. A 34 éves nôszemély, aki azt ígérte Ionescunak, hogy el tudja intézni, hogy szerzôdéses tizedesnek vegyék fel, szakácsnôként dolgozott a helyôrségen. Ezentúl esetleg a börtönben lehet szakácsnô: befolyással való üzérkedésért 2–10 év szabadságvesztést kaphat.

Életét vesztette Vasile Demeter, az a 75 éves dési lakos, aki még szeptember negyedikén követett el öngyilkossági kísérletet: marószódát ivott. A kórházba szállított férfi 14-én halt bele a marószóda okozta belsô égésekbe.

Örvendetes hírrel szolgálhattak az elmúlt napokban a szamosújvárnémeti községgazdák. Sok huzavona után a község öt falujában hozzáláttak a gáz bevezetéséhez. Már régen tervezik a kérdés megoldását a Szamosújvár melletti nagyközség lakói, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. E nyár folyamán azonban hozzáláttak a munkálatokhoz. Breharu Radu polgármestertôl megtudtuk: 620 család fizette ki a költségek egy részét, és a ROMGAZ dolgozói már a csövek lefektetésénél szorgoskodnak. A községközpontban majd minden gazdaságba bevezetik a gázt, de a közeli Néma és Széplak falvakban is több mint 80 százaléka a lakosságnak élvezni fogja a gázfûtés elônyeit. Coptelkére nem tudják bevezetni a gázt: a nehézkes terepviszonyok és a távolság miatt ebben az eldugott falucskában a jövôben is fával fognak tüzelni az emberek.

Az elsô láng 2000-ben fog felgyúlni Szamosújvárnémeti községben. A polgármesteri hivatal minden intézkedést megtett a költségek fedezéséért. Ha nem gyûl be a teljes összeg, a helyi költségvetés megmaradt pénzösszegét is erre a célra fordítják a községgazdák.

A Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara Szakmai Továbbképzô Központja ruhatervezôi tanfolyamokat hirdet nôi és férfi szabók számára. A 75, illetve 70 órás tanfolyamokra 1999. október–december idôszakban kerül sor. A résztvevôk ruhatervek készítési módját, ezek megvalósítását, valamint öltözködés-esztétikai ismereteket sajátíthatnak el. A részvételi díj 600 000 lej/fô. Feliratkozni szeptember 30-áig lehet munkanapokon 8 és 16 óra között a 432-220-es (361-es mellék), illetve 432-164-es telefonszámon, vagy a kamara székhelyén : Horea út 3. szám, 301-es szoba.

A Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara Szakmai Továbbképzô Központja a Mediterranea Assigurazioni Rt.-vel együttmûködve biztosítási ügynököket képezô tanfolyamot hirdet, amelyre 1999. október 4–8. között kerül sor. A tanfolyam 30 órából áll, amelynek sikeres elvégzése után a résztvevôk biztosítási ügynöki igazolványt kapnak, egy részüknek pedig állást biztosítanak. Feliratkozni október 1-jéig lehet a fent említett telefonszámokon, vagy a kamara székhelyén.

Amikor javában gombamérgezésrôl értekezik a média, épp gombáért megyek, pedig a faluban azt mondják, nem lehet már találni, de az egyik közeli lelôhely felé tartok. Ott a csejényi gyertyánok alatt mindig találtam, mert nincs az a gombászó, bármilyen jó is a helyismerete, aki minden gombát megtalálna. A gombászó jó fiúk, jegyzem meg humorosan, nem szedik össze az egészet, az utánuk keresgélôknek is hagynak.

Botorkálok a helyem felé, kikerülöm az egyik gödröt, aztán épp a másikba lépek. Nem értem, hogy lett ez a pár éve egyenletes avar ilyen gidres-gödrös? A magyarázat egyszerû: ide jár az erdészeti hivatal vaddisznó kondája. Csupa túrás az erdôrész, ebben bosszút vélek. A nagy tölgyeket, a makkot termôket mind kivágták, nincs terítve az avar. Csoda-e, ha megdühödött a konda. A fák között nyugodtan lehet szekerezni minden irányba. Olyan ritka az erdô, hogy a gombának sem ad árnyékot.

Nagygyûlést tartottak a vaddisznók, és elhatározták, hogy frontális támadást intéznek elôbb a krumpli, majd a törökbúzák ellen. Engedélyük aláíratik minden alkalommal — ôk a vadgazdálkodás édes gyermekei.

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/67, a márka 8500/8700, a dollár pedig 16 100/16 300 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8640/8700, az amerikai dollár 16 200/16 300, az olasz líra 8,64/8,80, az osztrák schilling 1212/1280 lejbe kerül.

A szenátus oktatási bizottságának tagjai szerdán meghallgatták a pénzügyminisztérium képviselôit, akik ez alkalommal közölték, hogy a kormány sürgôsségi rendeletet bocsát ki egy olyan alap létrehozására, amely lehetôvé teszi a tanárok bérezésének folyósítását. Liviu Maior szenátor szerint a kormány 500 milliárd lejt készül jóváhagyni e célra, bár az oktatási tárca 650 milliárdot kért. Az összeg mindössze október 1-jéig fedezi a béreket, ezt követôen mindenki a költségvetési kiigazításban reménykedik, ahol a minisztérium 4000 milliárd lejes kiegészítést kért.

A román fejlesztési ügynökségnél szerdán folytatódtak a kedden megkezdett tárgyalások az NVA reprezentánsaival a stratégiai beruházóknak nyújtandó kedvezményekrôl. Vasile kormányfô és Remes pénzügyminiszter arról igyekezett meggyôzni Emanuel Zervudakiszt és általa az alapot, hogy feltétlenül szükség van a kedvezmények nyújtására, ha további fontos beruházókat akarunk szerezni.

A szerdai külügyi sajtótájékoztatón Simion Miculescu szóvivô közölte, hogy szeptember 20. és október 1. között Bécsben sor kerül az EBESZ-vállalások alkalmazásának felmérésére. A résztvevôk véleményt cserélnek a szervezet normái, elvei és értékei tiszteletben tartásának módozatairól és ennek javítási lehetôségeirôl, a felmerülô nehézségek elhárításáról. A szóvivô jelezte azt is, hogy szeptember 20. és 22. között Emil Constantinescu államfô meghívására hazánkba látogat V. Harald norvég király Sonja királynôvel együtt.

A koszovói újjáépítéssel foglalkozó, az EU által finanszírozott program ügyintézésével megbízott munkacsoport (TAFKO) közli, hogy jelenleg román cégek nem vehetnek részt a programban.

A koszovói projektek finanszírozására a TAFKO az idén 140 millió euróval rendelkezik. A TAFKO reprezentánsa által ismertetett fenti álláspont — válaszként a román cégek állhatatos kooperációs kínálataira — elsô hivatalos elismerése annak, hogy a román cégeket testületileg kizárták az unió védnöksége alatt folyó munkálatokból.

A kedd este történt repülôszerencsétlenség következtében, amelyben Jannosz Kranidiotosz görög külügyminiszter-helyettes életét vesztette, késôbbi idôpontra halasztották a délkelet-európai külügyminiszterek szerdára tervezett összejövetelét.

Andrei Plesu külügyminiszter a fôvárosi Intercontinental Szállóban találkozott a többi vendéggel. Miután egyperces csenddel adóztak az áldozatok emlékének, úgy döntöttek, elhalasztják a Délkelet-európai Együttmûködés (SEECP) tagállamainak összejövetelét, mivel „egy ily mértékû tragédia után lehetetlen tárgyalóasztalhoz ülni".

A román, bolgár, albán, török, görög, macedón és bosnyák külügyminisztereket, akiknek országai a SEECP tagállamai, egynapos összejövetelre hívták meg Bukarestbe. Románia tölti be ugyanis az említett szervezet elnöki tisztségét. A mára hirdetett találkozó napirendjén a jugoszláviai helyzetnek, az ENSZ Koszovót illetô 1244-es határozata tiszteletben tartásának, valamint a délkelet-európai államoknak a dunai hajózással kapcsolatos álláspontjának megvitatása szerepelt.

Emil Constantinescu államfô, miután értesült a romániai külügyminiszteri összejövetelre érkezô görög repülôgépet ért tragikus balesetrôl, telefonon nyilvánított részvétet görög kollégájának, Konsztantinosz Sztefanopoulosznak — közölte az elnöki hivatal sajtóirodája.

Az államfô a román hatóságok és a román állampolgárok mély együttérzését közvetítette a görög kormánynak és népnek, valamint az áldozatok családjának. Constantinescu elnök biztosította a görög államfôt arról, hogy Románia mindent megtesz a sebesültek életének megmentése érdekében.

Mint ismeretes, a kedd esti balesetben hat személy vesztette életét, köztük Jannosz Kranidiotosz görög külügyminiszter-helyettes is. A Bukarestbe tartó francia gyártmányú Falcone gép, amely a görög delegációt szállította a szerdára tervezett külügyminiszteri összejövetelre, légzsákba került, és mintegy 6000 métert zuhant (7000 m-rôl 1000 m-re), 20 perccel az Otopeni-reptérre való leszállása elôtt. A polgári légierôk vezérigazgatója és az Otopeni-reptér fôfelügyelôje által szerdára virradóan tartott sajtóértekezletén bejelentették: a repülô pilótái rádión jelentették a gép rendellenes mûködését, és a sebesültek jelenlétét. Esti fél tizenegy körül a repülôgép leszállt az Otopeni-repülôtéren. A szerencsétlenség kiváltó oka egyelôre ismeretlen. Felderítésére rendkívüli kivizsgáló bizottságot bíztak meg.

Radu Vasile miniszterelnök a csütörtöki kormányülésen kérni fogja az Otopeni-reptérre érkezô ügyészcsapat késéséért felelôs személyek megbüntetését.

„Sajnálatos és elfogadhatatlan a tény, hogy az ügyészség kétórás késéssel érkezett ki a helyszínre. Tudomásomra jutott, hogy abban az idôpontben az ügyészségen senki sem teljesített szolgálatot" — mondotta Vasile miniszterelnök. Véleménye szerint e tény azt igazolja, hogy az állam intézményei, és nem csupán a kormányhoz tartozók, nem mûködnek rendesen. Elmondotta továbbá, hogy minden szükséges lépést megtesz a helyzet tisztázására a kormány heti ülésén — jelenti a Rompres.

A Cotidianul címû román napilap szerdai számának elsô oldalán azt írja, hogy „Orbán Viktor magyar miniszterelnök leleményes fiú: Magyarország új kolozsvári fôkonzulja egy kém".

A harciasan magyarellenes újság beszámol arról, hogy Gheorghe Funar polgármester hevesen támadta a román külügyminisztériumot és Radu Vasile miniszterelnököt, mivel „anélkül járultak hozzá Alföldi László fôkonzuli kinevezéséhez, hogy ellenôrizték volna a diplomata életrajzát".

A lap emlékeztet arra, hogy Alföldi László 1988-ig alkonzul volt Kolozsváron, amikor „egy kémbotrány nyomán Ceausescu ürügyet talált arra, hogy bezárassa a konzulátust".

Az új kolozsvári magyar fôkonzul teljes szakmai életrajzának a „szenzációs leleplezéssel" elôálló Cotidianul sem nézett utána. Nicolae Ceausescu 1988 júliusában valóban egyebek között arra hivatkozva záratta be a kolozsvári magyar képviseletet, hogy ott kémtevékenység folyik, de az akkor kiutasított magyar diplomaták közül Rudas László a kilencvenes évek elején elsô beosztottként, majd nagykövetként teljesített diplomáciai szolgálatot Bukarestben, Alföldi László pedig ugyanebben az idôben elsô beosztott volt a magyar nagykövetségen.

A magas rangú diplomaták kinevezésével és tevékenységével szemben a kilencvenes évek elején senki sem emelt kifogást Romániában arra hivatkozva, hogy ôket korábban Nicolae Ceausescu — soha be nem bizonyítottan — kémkedéssel vádolta meg.

A Nyugat potenciális konfliktusforrásnak tekinti a Balkánon Gheorghe Funárt — derült ki az Egyesült Államok Védelmi Fôosztályának Interneten közzétett jelentésébôl. A weboldalra látogatók részletesen értesülhetnek a kolozsvári polgármester ténykedéseirôl: magyar sajtókiadványok betiltásáról, idegen nyelvû — elsôsorban magyar — utcai feliratok betiltásáról. A világ minden részén ismertté váltak azok az 1992. december 1-jei események, amikor csak a közfelháborodás tudta megakadályozni a Mátyás-szobron található latin felirat románra való kicserélését. A jelentés rámutat arra, hogy Kelet-Európában gyakoriak az ilyen feszültségek, mivel a régióban több országban élnek kisebbségi népcsoportok.

Amint arról tegnapi lapszámunkban tudósítottunk, a képviselôház kedden elutasította az egyetemi-fôiskolai akkreditációs törvényhez az ellenzék által benyújtott és a nemzeti kisebbségeket diszkrimináló módosító indítványt.

A veszély egyébként a keddi szavazással sem múlt el, mert az ellenzék újabb módosító indítvánnyal állt elô: az akkreditációs törvény után most az oktatási törvény 123. szakaszának a megváltoztatására törekszik. Ezáltal lehetetlenné akarja tenni a nemzeti kisebbségeknek az oktatási törvény biztosította azon jogát, hogy anyanyelvükön mûködô tanulmányi csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat hozhassanak létre, illetve tarthassanak fenn. Ennek az újabb kisebbségellenes módosító indítványnak a tárgyalására a jövô héten kerül sor.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]