 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. április 28.
(XII. évfolyam, 98. szám)
Kolozsvár polgármesterét, Gheorghe Funart újabb pénzbírsággal sújtották: csütörtökön az Állami Építészeti Ellenôrzô Hivatal 7 millió lejes büntetést rótt ki rá, amiért megakadályozta, hogy az illetékesek megvizsgálják azokat az engedélyeket, amelyek alapján bontási munkálatokat kezdtek történelmi környezetben. Viorel Lazãr, az ÁÉEH fôfelügyelôje a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: az 1991/50-es törvény alapján büntette meg a polgármestert, aki ahelyett, hogy készségesen felmutatta volna a kért iratokat, megengedhetetlen módon ellenszegült a kérésnek.
Válaszként Funar polgármester munkahelyi visszaéléssel vádolja Viorel Lazãrt és Dan Subtiricã felügyelôket, akik „gyanús sietségben képzelt kihágásért" büntették meg ôt. Funar nehezményezte, hogy mind a prefektúra képviselôi, mind az ÁÉEH és a mûemlékvédelmi hivatal indokolatlanul ellenszegül az Urunk Színeváltozása-templom felépítésének, rosszakaratról téve tanúságot. A polgármester szerint a büntetést a prefektus utasítására szabták ki, és tagadja, hogy a két felügyelô bármiféle dokumentumot kért volna tôle.
Mint ismeretes, április elején a helyi tanács az ortodox egyháznak adta a Deák Ferenc (Hôsök) utca 24–26. szám alatti két épületet, hogy azok helyébe felépítse az Urunk Színeváltozása-templomot. A két történelmi épületet lebontották, aminek következtében viszály tört ki a polgármesteri hivatal, illetve a mûemlékvédô bizottság és a prefektúra között. Az utóbbiak azzal vádolják a városházát, hogy a szükséges engedélyek nélkül adta ki a bontási rendeletet. A mûvelôdési felügyelôség be is perelte a polgármestert, hamisítás és hamis okirat tudatos felhasználása vádjával. A mûvelôdési minisztérium és a mûemlékvédô hivatal a múlt hét végén végül mégiscsak jóváhagyta a templom építését — bizonyos feltételek melett. Ennek egyike az, hogy az ÁÉEH újratanulmányozza a dokumentumokat. Bogdan Cerghizan prefektus kedden ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy új pályázatot ír ki az építkezéshez.
Az ÁÉEH egy héttel ezelôtt kezdte el a polgármesteri hivatal által kibocsátott engedélyek ellenôrzését két évre visszamenôleg. Az iratok közül sok törvénytelen, mivel nem a megfelelô személy aláírása áll rajtuk. A polgármestert és a hivatal három alkalmazottját már megbüntették 5 millió lejjel az ellenôrzés akadályoztatása miatt. Funar megfellebbezte a büntetést, a felek a bíróság döntését várják az ügyben.
Jóllehet folyik az ortodox templom felépítésére kibocsátott engedély törvényességének ellenôzése, a csütörtöki városi tanácsülésen — mintha mi sem történt volna — az Urunk Színeváltozása-templomra kiutalandó pénztámogatásról tárgyaltak.
A paraszpárti tanácsosok távollétében elkezdôdött tanácsülésen a költségvetési és pénzügyi bizottság bejelentette, hogy a maguk részérôl beleegyeztek, hogy erre a célra 2 milliárd lejt utalnak ki. A vita során Romulus Zamfir liberális tanácsos arról érdeklôdött: mekkora a végsô összeg, amire a templom felépítéséhez szükség van. Válaszában Gheorghe Funar polgármester elmondta: a munkálatok befejezéséhez mintegy 5,6 milliárd lej szükséges. Hozzátette: a templom építését szeretnék ez év decemberéig befejezni és átadni az ortodox híveknek. Romulus Zamfir a következô javaslatot tette: a tanács szavazza meg az összköltség felét (2,8 milliárd lejt), a továbbiakban pedig szükség szerint utaljanak ki pénzt a templom építésére.
Molnos Lajos RMDSZ-tanácsos megkérdezte: mikor utalnak ki pénzt a helyi költségvetésbôl a többi felekezetek számára. Egy régebbi határozat értelmében ugyanis egymilliárd lejt erre a célra is elkülönített a városháza.
Romulus Zamfir javaslatát, miszerint 2,8 milliárd lejt utaljanak ki az Urunk Színeváltozása ortodox templom építésére, 12 szavazattal a tanács elfogadta. Szintén 12 szavazattal fogadták el azt a határozatot, hogy egymilliárd lejt juttassanak a többi felekezet számára is. A két javaslat együttes szavazásakor mind a 22 jelen levô tanácsos beleegyezett az összességében 3,8 milliárd lejt kitevô összeg kiutalásába.
Az ülést követôen az RMDSZ- tanácsosok elégedettek voltak. Az egyházakon a sor — nyilatkozta Molnos Lajos tanácsos —, hogy kéréssel forduljanak a városházához a számukra szükséges összegek kiutalása érdekében.
Tegnap Gheorghe Funar polgármester újságírói kérdésre, hogy hova lettek a Fôtérrôl a választási pannók, kijelentette: a táblákat Alföldi László magyar fôkonzul kifejezett kérésére helyezte el a magyar konzulátussal átellenben.
A Szabadság kérdésére Alföldi László fôkonzul cáfolta, hogy ilyen kéréssel fordult volna a polgármesteri hivatalhoz. Plakátügyben a konzulátus senkivel sem tárgyalt, legkevésbé Gheorghe Funar polgármesterrel. Ami a választási táblák elhelyezését illeti, a fôkonzul elmondotta: közterületen bárki, bármilyen táblát elhelyezhet, ha a törvény ezt megengedi.
Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltje szombaton este, a magyar operában tartja kampánynyitó nagygyûlését. Az eseményen jelen lesz Markó Béla szövetségi elnök is.
A kormány csütörtöki ülésének egyik határozata egyáltalán nem vonatkoztatható el a közelgô ortodox húsvéti ünnepektôl, mondotta Hajdú Gábor egészségügyi miniszter lapunknak. Elfogadták ugyanis, hogy 25 milliárd lej pénzsegélyt juttatnak az egyházaknak, érsekségekre és püspökségekre lebontva. Ezen belül a romániai magyar történelmi egyházak is részesednek a juttatásból, így a gyulafehérvári érsekség, az erdélyi és királyhágómelléki, valamint az unitárius püspökség. A teljes megszavazott összegbôl részarányosan, elfogadhatóan kaptak kétmilliárd lejt, mondotta a miniszter.
Úgyszintén a tegnapi kormányülésen jóváhagyták az egészségügyi társadalombiztosítási keretszerzôdést, amelyet május elsejétôl alkalmaznak majd. A keretszerzôdés szabályozza az egészségügyi biztosítási pénztár és az egészségügyi szolgáltató viszonyát, a szerzôdéses felek kötelezettségeit és jogait. Ide tartozik az ingyenes gyógyszerek problematikája is, a szerzôdésbe nagyjából az eddig is ingyenes, illetve ártámogatott gyógyszerek kerültek, egy pár kiegészítéssel — mondotta a miniszter. — Ebben az esetben az irányadó elv természetesen mindig az: addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Az egészségügyi biztosítás „takaróját" pedig két módon lehet nyújtani — mondotta Hajdú Gábor —, egyrészt az egészségügyi hozzájárulás jobb behajtásával, amely elsôsorban az állami vállalatokat, tehát a következetesen rossz fizetôket érinti, másrészt a behajtott összeg ésszerûbb felhasználásával, amely többek között a másodlagos célok kizárásával valósítható meg.
Andrea Tulus, a megyei választási iroda elnöke csütörtökön ismertette a sajtóval, hogy a Prefektúra épületében mától naponta 10–20 óra között mûködik az általa vezetett iroda. Április 28. és május 5. között regisztrálják a városi és megyei tanácsos-, valamint polgármesterjelölteket. A választásokon indulóknak közjegyzôvel hitelesített nyilatkozatot kell eljuttatniuk, vagy a megyei választási iroda tagjai elôtt személyesen megírt nyilatkozatot kell átnyújtaniuk, amelyben közzéteszik, hogy a Szekuritáte kollaboránsai voltak-e vagy sem. Az érintett személyek múltja nem kizáró jellegû, a nyilvánosságra hozható nyilatkozatok csupán információforrásként szolgálnak a választóknak — mondotta. Május 6–8. az óvási idôszak. Május 9-én 11 órakor a Prefektúra kis tanácstermében, bárki érdeklôdô jelenlétében, kiegészítik a megyei választási irodát azzal a 11 személlyel, akiket a pártok jelölnek ki saját képviseletükre. Erre óvást május 10–11-én fogadnak el, május 14-én pedig jegyzôkönyvben véglegesítik a választási iroda összetételét..
Kolozs megyében június 4-én hat városban és 74 községben tartanak helyhatósági választásokat, a megyei tanácsba 45 jelöltet szavazunk meg.
A Szekuritáté-dossziék tanulmányozására kinevezett bizottság nem tudja ellenôrizni a helyhatósági választásokon részt vevô jelöltek arra vonatkozó nyilatkozatait, hogy kollaboráltak-e vagy sem a múlt rendszerben a titkosszolgálattal, a testület ugyanis még mindig nem mûködôképes — jelenti a Mediafax. Gheorghe Onisor professzor, a bizottság elnöke úgy nyilatkozott: amennyiben a parlament május 10-ig elfogadja a testület mûködési szabályzatát, arra még juthat idô, hogy legalább a második fordulóba bekerülô jelöltek múltját ellenôrizhessék. Onisor kijelentette: még akkor is, ha már lejártak a helyhatósági választások, a bizottság ragaszkodni fog ahhoz, hogy a megválasztott önkormányzati tisztségviselôk nyilatkozatait összevesse a szekusdossziék tartalmával. Azok pedig, akik hamis nyilatkozatot tettek, a törvényes elôírásoknak megfelelôen felelnek tettükért.
A Mediafax arról is tudósít, hogy a Központi Választási Bizottság (KVB) kedden úgy rendelkezett: a helyhatósági választásokon részt vevô jelölteknek a szekuskapcsolatokra vonatkozó nyilatkozataikat (fenti hírünkkel ellentétben) nem kötelezô közjegyzô által hitelesíteni. Mint ismeretes, a szekusdossziék hozzáférhetôségét szabályozó ún. Ticu-törvény szerint a jelöltek számára kötelezô az átvilágítás. A közjegyzô által hitelesített nyilatkozatot a szekusdossziékat ellenôrzô bizottságnak kellett volna összevetni a volt Szekuritáté irattárában található dokumentumokkal.
A KVB csütörtökön pontosított: ha a saját felelôsségre adott nyilatkozat hamisnak bizonyult, azt ugyanúgy büntetik (3 hónaptól 2 évig terjedô szabadságvesztéssel), mintha közjegyzô láttamozta volna.
Lapzártakor érkezett a hír: tegnap a képviselôház és a szenátus jogi bizottságai véglegesítették a szekus-dossziék ellenôrzésére kinevezett testület szabályzatát, amelyet rövid idôn belül a két ház plénuma elé terjesztenek. A bizottsági tagok szerint meg kell szigorítani a szekusdossziék ellenôrzésére felkért személyek büntetését abban az esetben, ha valamelyikük visszaél tisztségével. A birtokukba jutott információkat akkor sem szabad nyilvánosságra hozniuk, ha már nem tagjai a vizsgálóbizottságnak.
Az Artemisnál tegnap délután a hétfôn Bukarestben szervezett tüntetés kapcsán tartottak sajtótájékoztatót. Oana Popa, a U. S. Romanian Fulbright Commission ügyvezetô igazgatója, emberjogi aktivista, az Artemis vendégeként elmondta: a Playboy magazin romániai kiadványának áprilisi számában megjelent cikk, a „Hogyan verjük feleségünket anélkül, hogy nyomot hagynánk rajta?" utolsó csepp volt a pohárban. Szerinte a mostani tiltakozási akciónak elôbb vagy utóbb el kellett volna kezdôdnie. Nem sokkal ezelôtt ugyanis a 22 címû hetilap tanulmányt közölt a családon belüli erôszakról és a munkahelyi szexuális zaklatásról. E tanulmány szerint a volt kommunista országok közül az erôszakos cselekmények terén Románia áll az elsô helyen.
A hétfô délutáni békés tüntetést ötvennél több civil szervezet, illetve sok belföldi és külföldi magánszemély támogatta. Oana Popa szerint a rendezvénynek az volt a célja, hogy felhívják a lakosság figyelmét a családon belüli erôszak súlyosságára. Ez azonban csak az elsô lépést jelentette. Elôször a törvényes kereteket szeretnék megteremteni a családon belüli, illetve a nemi erôszak visszaszorítására. Azt szeretnék, hogy a pár hónappal ezelôtt a szenátusban megszavazott törvényjavaslat végre a parlament elé kerüljön. Ennek elômozdítását levélben kérték az államelnöktôl, illetve parlamenti képviselôktôl.
Ezen a néven a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával újabb kétnyelvû — külön-külön román és magyar nyelven napvilágot látó — kiadvány elsô száma jelent meg április26-án Kolozsváron. A lapot bemutató tegnapi sajtóértekezleten elhangzott, hogy a kezdeményezés célja egy magyar és román közös nyilvánosság megteremtése, amely több mint az eddigi kiadvány-próbálkozások párbeszédre való törekvése. A lap hasábjain neves hazai és külföldi írók és politikusok cikkeznek a közös erdélyi gondokról, valóságról. A magyar nyelvû írások román nyelvre lefordítva a román nyelvû kiadásban, a román nyelven íródott cikkek magyar nyelvre fordítva a magyar Provinciában jelennek meg. Az elsôsorban az értelmiségi réteghez szóló kiadvány megteremtésének érdeme Molnár Gusztáv politológust, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzorát és Alexandru Cistelecant illeti, akinek neve a marosvásárhelyi Vatra címû lap hasábjairól lehet ismerôs. A Provincia a világhálón is letölthetô: www.provincia.ro
címmel az Octavian Goga Megyei Könyvtár megrendezi június 1. alkalmából a XXVIII. gyermekrajzversenyét, amire a megye összes iskoláiból várnak jelentkezôket. A rajzokat 2000. május 20-ig nyújthatják be a megyei könyvtár monostori fiókjához (Izlazului utca 18.). A rajzok bemutatására és a díjazásra június 1-jén déli 1 órakor kerül sor. Ezúton kérik a szponzorokat, ha tehetik, segítsék e verseny sikeres kivitelezését.
Természet- és élettudományi tárgyú tanulmányokban ugyancsak bôvelkedtek a Korunk 1989 elôtti évfolyamai. Nem véletlenül. A folyóiratot ellenôrzô/felügyelô intézmények eszközemberei nem aggályoskodtak az ideológiailag semleges témájú közlemények engedélyezésekor. A rendszerváltás után — érthetô módon — a romániai magyar társadalom létkérdései kötötték le a Korunk- szerkesztôk figyelmét (is); a változatlanul fennálló kisebbségi helyzet meghaladására irányuló törekvések tudatosítása került szükségszerûen elôtérbe a kilencvenes években szerkesztett súlypontos számok szerkesztése rendjén.
Olvasóink azonban joggal kérték/kérik számon a természet- és élettudományi írások elmaradását. Az erdélyi tájakat, az itteni természetvilágot olvasóközelbe hozó lapszámunk után ezúttal arra keressük a választ: mit köszönhetünk az utóbbi évtized(ek) természet- és élettudományi kutatásainak? A magyar kutatók — szép számmal Erdélybôl elszármazottak is — miként járultak/járulnak hozzá e tudományok fejlôdéséhez?
A Magyar Tudományos Akadémia több (rendes, tiszteletbeli és külsô) tagja volt segítségünkre a szerkesztôi elképzelés „életre keltésében": Benkô Samu (Kolozsvár), Berényi Dénes (Debrecen–Budapest), Bodor Miklós (Amerikai Egyesült Államok), Klein György (Stockholm), Uray Zoltán (Kolozsvár). A lapszerkesztés során nyilvánvalóan megkerülhetetlen volt annak a jelzése is: milyen célkitûzésekkel és milyen feltételek közepette láttak munkához azok az erdélyi fiatalok, akik a kelet-közép-európai rendszerváltás után indultak kutatói pályájukon? Egy részük nyugatról jelentkezett (ifj. Buchwald Péter, Péntek Áron, Toroczkai Zoltán), mások Kolozsvárról (Fodorpataki László, Kósa Ferenc, Macalik Kunigunda, Markó Bálint, Újvárosi Lujza), Marosvásárhelyrôl (Simon Emese). A Bodor Miklóssal készített interjút Buchwald Péternek köszönhetjük. Albert-Lôrincz Enikônek, Bárány-Horváth Attilának, Mócsy Ildikónak, Kása Zoltánnak (valamennyien kolozsváriak) meg azt, hogy kutatási területük újdonságnak számító eredményeit megosztották a Korunk-olvasókkal.
Ezt tette egyébként az ugyancsak kolozsvári — jelenleg Stockholmban élô — Imreh Sz. István (aki egykori kolozsvári és mostani stockholmi laboratóriumát mutatja be), illetve felesége, Imreh Piroska (ugyancsak a Karolinska Egyetem Tumorbiológiai Intézetének kutatója), aki a George Klein-szöveget fordította.
Önhibájukon kívül szórványsorba süllyedt kálvinista református és nem református magyarok sirámai sírnak fel a Levél soraiból. Van olyan, aki halálos ágyán döbbent rá arra, hogy miért is hanyagolta el gyakorolni anyanyelvét és ôsi hitét. Találkozunk egy olyan húszéves ifjúval, aki, bár törve az anyanyelvét, de magyarul konfirmált. Öt év eltelte után azonban már nem ismerte fel konfirmáló lelkészét.
Máramarosban, a Bánságban, a Mezôségen, Moldvában teológiai hallgatók fáradoznak azon, hogy összegyûjthessék Jézus juhainak maradékát minden földrôl (Jeremiás 23, 3). Râmnicu-Vâlcea városában, ahol még templom sincs, a hívek az ökumenikus istentiszteletek alkalmával erôsítették hitüket. A Szeben megyei Szentágotán, a fiatal segédlelkész nemcsak az imádság hajlékáról, hanem magyar anyanyelvû iskola létesítésérôl is álmodozik. Olvashatunk továbbá arról is, hogy fôvárosunk utcáin egy zenélô koldus úgy vélekedik: ô nem koldul, mert muzsikájával az emberiséget szolgálja.
Nagy Sándor, volt bukaresti lelkész, aki a XX. század elsô felében szolgált a fôvárosban, egy papi nemzedék megpróbáltatásait idézi fel.
Id. Kun Árpád, a Diaszpóra önkéntes munkása
17. számának farkaslaki riportja a szénégetôkrôl szól. Báthory Éva ankétja arra keres választ, hogy kinek használ a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata vezetôjének, Parászka Miklósnak a felmentése kiváltotta vádaskodás, uszítás. Gazda László a székely rovásírás eredetérôl ír, Dénes László a Horn-effektus köröstárkányi hatásáról, a demokráciát karikírozó RMDSZ-eselôválasztásokról s arról, hogy ki jöhet szóba Göncz Árpád magyar államfô utódjaként. A hetilap Gúzs Imre, Nits Árpád, Indig Ottó, Albert Attila publicisztikái mellett közli Patrubány Miklós Markó Bélának címzett levelét. A mûsormelléklet fôszereplôje Clint Eastwood.
Április 25-én, egy rövid svájci turnét megelôzôen, a Transilvania Filharmónia kamarazenekara, Cristoph Rehli svájci karmester vezényletével, DanVoiculescu- és Haydn-mûveket adott elô.
Dan Voiculescu öt tételbôl álló Codex Caioni szvitje különbözô népek, román, német, francia és magyar táncokat tartalmaz. A vonószenekarra hangszerelt feldolgozás hangzásában korabeli vagy legalábbis régebbi hangvételû, kimondottan kerüli az ún. kortárs zene sokkoló effektusait. Minden tétele finom hangzású, pizzicatói mintha Kájoni lantját idéznék, mindössze befejezô tételében találunk újabb zenére utaló diszkrét disszonanciát. Kellemes, jól hangszerelt muzsika.
Rãzvan Suma, Haydn C-dúr csellóversenyének a szólistája két évvel ezelôtt már játszotta e versenymûvet. A fiatal mûvész játéka azóta kifejezôbb, férfiasabb, ezáltal „Haydn-papa" zenéje a megszokottnál „rámenôsebben" hangzik. E felfogás közelebb hozza a hallgatóhoz a mûvet. Technikai biztonság, jól kidolgozott frazírozás jellemzi Rãzvan Suma játékát, aki a közönség lelkes tapsait egy Bach-tétellel köszönte meg.
Joseph Haydn 1785-ben komponált 83. szimfóniája ugyan A tyúk megjelölésû, ami nem helytálló, hiszen csak az elsô tétel melléktémájában az oboa ismételt f hangjai hasonlítanak valóban a tyúk kárálására, semmi egyéb nem indokolja ezt az elnevezést. A 83. szimfónia a ritkán elôadottak közé tartozik, Kolozsváron rég nem hangzott el. A szimfóniában Haydn kis zenekart használ, mindössze hét fúvóshangszert, a mû inkább a vonósokon alapszik.
Ha az utóbbi idôben néhányszor azt állapítottam meg, hogy Haydn és Mozart menüettjeit egyes karmesterek túlságosan gyors tempóban vezénylik, ezúttal Cristoph Rehli a megkívántnál lassúbb tempóban képzelte el a harmadik tételt képezô menüettet. Ch. Rehli vezénylése bizony próbára teszi a zenészeket, nem tudja, hogy az „egyet" lefelé kell ütni és nem fölfelé, ahogy következetesen alkalmazza. A tételek indítása bizonytalan, határozatlan, különösen a gyors részeknél éreztük ezt.
A kis létszámú kamaraegyüttes — dicséretére legyen mondva —, a fentiek dacára, különösebb zökkenô nélkül muzsikált.
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság — EMT — évente szervezi meg hagyományos tantárgyversenyeit: a Nemes Tihamér informatika-, az Irinyi János–Hevesy György kémia- és a Heinrich László–Vermes Miklós fizikaversenyeket.
A helyi forduló után, árpilis 15-én, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum fogadta a Heinrich László–Vermes Miklós Fizikaverseny erdélyi döntôjére továbbjutott diákokat.
A versenyzôknek kategóriánként (9., 10., 11. osztályosok) három feladatot kellett megoldaniuk. A maximálisan elérhetô pontszám 30 volt.
Az erdélyi döntôn sikeresen szereplô diákok, osztályonként 7 tanuló, a Sopronban, június 18–21. között megrendezendô Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenyen vesznek részt.
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaságot és iskolájukat a magyarországi döntôn a következô tanulók képviselik:
9. osztály:
Coc Károly — 28 pont, Bolyai Farkas Líceum, Marosvásárhely, felkészítô tanára: László József; Türkösi Csaba — 27,75 pont, Áprily Lajos Líceum, Brassó, felkészítô tanára: Györke Emese; Scridon Lóránt — 27 pont, Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely, felkészítô tanára: Benczi Tibor; Perini Alpár Ferenc — 23,50 pont, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, felkészítô tanára: Szakács Mária; Birtalan Boróka — 22,50 pont, Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely, felkészítô tanára: Benczi Tibor; Dénes Emese — 21,75 pont, Unitárius Kollégium, Kolozsvár, felkészítô tanára: Popa Márta; Kis Zsuzsanna — 20,50 pont, Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely, felkészítô tanára: Benczi Tibor.
10. osztály:
Preg Annamária — 27,75 pont, Kölcsey Ferenc Kollégium, Szatmárnémeti, felkészítô tanára: Boga Katalin; Hohl Tímea — 26,25 pont, Kölcsey Ferenc Kollégium, Szatmárnémeti, felkészítô tanára: Csipô Irma; Kocsis Zsolt — 26,25 pont, Báthory István Líceum, Kolozsvár, felkészítô tanára: Káptalan Erna; Papp Olga — 25,50 pont, Németh László Líceum, Nagybánya, felkészítô tanára: Lôrinczy Mária; Bartha Ágnes — 24,75 pont, Nagy Mózes Líceum, Kézdivásárhely, felkészítô tanára: Bartha Zsolt; Czompó Székely Csaba János — 24,75 pont, Mikes Kelemen Líceum, Sepsiszentgyörgy, felkészítô tanára: Erdély László; Sólyom Csaba — 24,75 pont, Márton Áron Gimnázium, Csíkszereda, felkészítô tanára: Nagy Antal.
11. osztály:
Fazekas István — 27,75 pont, Kölcsey Ferenc Kollégium, felkészítô tanára: Boga Katalin; Sumi Róbert — 25,25 pont, Kölcsey Ferenc Kollégium, felkészítô tanára: Boga Katalin; Borbély Sándor — 24,75 pont, Bolyai Farkas Líceum, Marosvásárhely, felkészítô tanára: László József; Puskás Károly — 24,75 pont, Bolyai Farkas Líceum, Marosvásárhely, felkészítô tanára: Bíró Tibor; Soós János — 22,50 pont, Báthory István Líceum, Kolozsvár, felkészítô tanára: Czilli Péter; Cozma Szabolcs — 21 pont, Kölcsey Ferenc Kollégium, felkészítô tanára: Boga Katalin; Szász Ferenc — 21 pont, Kölcsey Ferenc Kollégium, felkészítô tanára: Muhi Miklós.
Az Interneten olvasható TransIndex újság, a Szabadság és a Kolozsvári Televízió magyar adásának vendége lesz Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnök-helyettese, az MVSZ Erdélyi Társaságának (VET) elnöke, az MVSZ elnöki tisztségére pályázó egyik jelölt, a kolozsvári Praemium Soft Kft. tulajdonosa. Olvasóink, a tévénézôk és az Internet-látogatók kérdéseket tehetnek fel neki elôre, a válaszokat pedig május második felében olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel követhetik az RTV 1-en, a kolozsvári magyar adásban. A Transfórum korábbi meghívottjai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter és Frunda György voltak. A kérdéseket a Szabadság címére levélben május 2-ával bezárólag (postabélyegzô dátuma), továbbá szerkesztôségünk telefonszámain (ld. 7. oldal), a magyar adás 186-855-ös telefonján, illetve a transindex@mail.dntcj.ro címére május 9-ével bezárólag várjuk.
A legjobb kérdést feltevô olvasónk a következô könyv- és folyóiratcsomagot nyeri a Kriterion Alapítvány, a Mûvelôdés Alapítvány és a Magyar Napló jóvoltából: Rózsa Endre: Az ámokfutó álmai (versek), Oláh János: Nagyító fény (válogatott versek), Lászlóffy Csaba: Hosszú galopp Liliputban (próza), Magyar Napló (a Magyar Írószövetség lapja), A közmûvelôdés szolgálatában (Antológia a Mûvelôdés 1990–1994-es évfolyamaiból).
A Romániai Magyar Szó 2000. április 18-i számában „Aki igent, s aki... nemet mondott Ceausescura" címû, Puscã V. Mircea úrral készült interjúban olyan állítások hangzanak el, melyek nem felelnek meg a valóságnak.
Puscã úr állítása szerint 1989. szeptember 21-én a kolozsvári Számítástechnikai Kutatóintézetben lezajlott gyûlésen Patrubány Miklós, akkori kollégánk felszólalt és jelölte Ceausescut pártfôtitkári minôségében való újraválasztására. Tekintettel arra, hogy az interjú befejezô részében, Puscã úr ennek az állításnak igazolására Patrubány Miklós volt magyar kollégáit mintegy felkéri, megszólítva érezve magunkat, kijelentjük:
1. Patrubány Miklós az említett gyûlésen nem szólalt fel, és nem tett ilyen irányú javaslatot.
2. Mi, akik többségünkben több mint egy évtizedig kollégái voltunk Patrubány Miklósnak, a fenti kijelentéssel szöges ellentétben állítjuk, hogy ô ez idô alatt sohasem támogatta, méltatta, dicsérte, semmilyen nyilvánosság elôtt, sem írásban, sem szóban, a kommunista pártrendszert és vezetôit.
Tíz év távlatában annál inkább érthetetlen a probléma újbóli felvetése, minthogy Patrubány Miklós öt évvel ezelôtt a történteket részletesen taglalta a Kolozsváron megjelenô napilapban, a Szabadságban.
Kolozsvár, 2000. április 24-én
Dr. Búzás Gábor, tudományos fôkutató, egyetemi elôadótanár; Dr. Farkas György tudományos fôkutató, c. egyetemi tanár; Dr. Selinger Sándor tudományos fôkutató, fôiskolai tanár; Hoch Sándor tudományos kutató; Kiss Sándor tudományos fôkutató; Molnár Péter tudományos fôkutató; Sebestyén György tudományos fôkutató, egyetemi adjunktus; Szász Detre tudományos fôkutató; Székely Tibor tudományos fôkutató.
Miután Ion Iliescu a hétévi sajátos demokráciájával a csôd szélére juttatta az országot, és most üres szólamaival akarja elhitetni, hogy „meggyôzôdéses szociáldemokrata" és pártja modern, európai szociáldemokrata párt.
Az igazi modern, európai szociáldemokrácia fô célja a társadalom demokratizálása és humanizálása. A kommunizmustól való elhatárolás egyértelmû: a kommunisták ahol hatalomra kerültek, radikálisan elfojtották a szabadságot és az emberi jogokat. Sem Iliescu, sem pártja nem határolta el magát a kommunista párttól és annak ideológiájától, ellenkezôleg, 1990-ben Ion Iliescu jogaiba visszahelyezte és nem is olyan rég, a parlamentben, az 1. számú „forradalmár" igazolvánnyal a zsebében, elvtársaival együtt tiltakozott a Romániai Forradalom kommunistaellenes jellege, illetve annak Romániai Kommunistaellenes Forradalom megnevezése ellen. Nemegyszer tett tanúbizonyságot arról, hogy hû maradt régi elveihez, és a kommunizmusban látja a „megváltást". „Az emberiség globális problémái" címû 1988-as írásában ez áll: „Végsô soron csak a kommunista társadalom lesz az ember és a természet, az ember és ember közötti konfliktus igaz megoldója". A Blomberg Business News tudósítójának, Rob Urbannak adott interjújában így nyilatkozott: „A nemzeti ipar fejlesztésében, a tôkefelhalmozásban, a szervezésben, a szociális problémák megoldásában a totalitárius rendszerek nagyon eredményesek". Ha Iliescu elfelejtette (vagy nem akarja tudni), hogy az a „nagyon eredményes" rendszer, amely ôt is formálta és amelyet hûséggel szolgált, a legkegyetlenebb dikatúra volt, és a szociális problémákat gyilkossággal, tortúrával, börtönnel, lágerekkel és internálásokkal oldotta meg, akkor vajon miért folyt vér 1989 decemberében? Vagy talán azt is elfelejtette, hogy KISZ-KB fôtitkári és ifjúsági miniszteri minôségében az 1956-os magyar forradalommal szimpatizáló sok száz romániai diák bebörtönzéséhez és több mint ezer diák exmatrikulálásához járult hozzá? Iliescu csak annyiban változott szociáldemokratává, hogy a „lenin- sapkát" kalappal váltotta fel. Ezt bizonyítják gyûlölettel telített nyilatkozatai. Temes megyében tartott „kortes"-beszédében a történelmi pártok tagjait és azokat, akik hosszú évekig a kommunista börtönökben sínylôdtek, „sebzett fenevadaknak és semmirevalóknak" nevezte, és az antikommunizmust „retrográd" fogalomnak minôsítette.
A sajátos demokrácia leple alatt, Iliescu és pártja, megtartva a kommunista ideológiával telített „kompetens kádereket", hét éven át akadályozta, majd 1996 után ellenzékben szabotálja a demokratikus kibontakozást, a reformokat és teremtett lehetôséget — a bankok és nemzetgazdaság kifosztásával — klientúrájuk meggazdagodásához. Programjukból világosan kitûnik, hogy reform alatt nem a magántulajdon visszaállítását és az ezen alapuló piacgazdaságot, hanem a gazdaság és társadalom feletti állami ellenôrzést érti. Üres propagandaszólamokkal probálják félrevezetni a választópolgárokat, és ajánlják ismét azt a romlott árut, amelyet hét évig „élvezhettünk", és amiért nagy árat fizettünk és fizetünk még ma is.
Iliescuék voltak azok is, akik a marosvásárhelyi „véres márciust" és a bányászhadjáratokat megszervezték, és ha kell, ismét a nemzeti érzések felkorbácsolásához folyamodnak, és a nemzeti identitás leple alatt diverziós jellegû reakciós és nacionalista tételeket hirdetnek. Iliescuéknak annyi közük van a szociáldemokráciához, mint a kutyának a rózsa illatához. Ez tükrözôdik kétkulacsos politikájukban is, ugyanis az Európa felé irányuló „ünnepélyes" kijelentések és az országon belüli tevékenységük között nagy szakadék van, legkonkrétabb bizonyíték rá, hogy a NATO-val való partnerségi tárgyalások idején Bukarest–Moszkva közötti titkos „vörös vonal" létrehozásának alapjait tették le, majd Milosevics parancsuralmi rendszere mellett kardoskodtak. Választási gyôzelmük ezért nagy veszélyt jelentene Romániának, és veszélybe kerülne a demokrácia!
Ôk nem egy modern erurópai szociáldemokrácia felé vezetnék Romániát, hanem fékeznék az ország nyugati orientációját. Ennek drámai következményei lennének! A „Bukarest–Moszkva" titkos vonal felélesztése a vörös szakadékba taszítaná az országot.
A kérdés több, mint szójáték eredménye. Aktualitását az adja, hogy közeledik a pillanat, amikor választani kell: végérvényesen marad-e az európai közösséget és Romániát elválasztó megannyi sajátosság, ide értve az eltérô fizetôeszközöket is, vagy remélhetjük, hogy valaha tájainkon is gyökeret ver az öreg kontinensünkön közösnek kikiáltott pénznem, az euro.
Ha az utóbbi fejlôdésének történetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk: nyugaton sem egyöntetû és töretlen a lelkesedés az integráció ügyében. És a pénzvilág vezetôi ódzkodnak leginkább. Az eurót eddig háromszázmillió lakost magáénak mondható piac (11 EU-tagállam: Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Finnország, Görögország) fogadta el hivatalosan, mégis ezeken a területeken is sok bank vonakodik az új pénznemre való áttérésre. Tény, hogy tôlünk nyugatabbra legkésôbb 2002-tôl valóban egyedüli fizetôeszközként fogják használni, és, tetszik, nem tetszik, ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Az 1992-ben aláírt EU-szerzôdés forgatókönyvként szerepel az euro bevezetésére. Ennek elsô szakaszában (1998 tavasza — 1998. dec. 31.) létrehozták az Európai Központi Bankot és az Európa Bizottság megállapította, hogy az aláírók megfelelnek az euróra való áttérés követelményeinek. A második szakaszban (1999. jan.1–2001. dec. 31.) a 11 tagállamban az euro közös pénznemmé válik. A harmadik szakaszban (2002. jan. 1–2002. jún. 30.) teljesen kivonják a forgalomból a nemzeti pénznemeket, amelyek gyakorlatilag csupán néhány hétig használhatók párhuzamosan az euróval. Bizonyos termékeken már most a nemzeti pénznemben és az euróban is feltüntetett kettôs árcédulák szerepelnek.
Nemrég Kolozsváron az Európai Bizottság egyik szakembere arról értekezett, hogy az új pénznem tulajdonképpen szolíd fizetôeszköz, amelyet nem veszélyeztetnek a dollárhoz viszonyított kisebb megingások. Romániának is elôbb-utóbb szembe kell néznie ezzel a kihívással: ha komolyan törekszik az integrációra, egyik legfontosabb feladata az infláció leszorítása. A Gazdasági és Monetáris Unió elôírása szerint minden tagállamnak a bruttó nemzeti össztermék 3%-a alá kell szorítania az inflációs rátát, és a stabilitás megôrzése érdekében az Európai Központi Banknak alacsony kamatokat kell alkalmaznia. (Emlékeztetôül, Romániában a hivatalosan elismert inflációs ráta alakulása: 1991 — 170,2%, 1995 — 32,3%, 1996 — 38,8%, 1997 — 154,8%, 1998 — 59,1%, 1999 — 45,8%, 2000. január — 4,3%, 2000. február — 2,2%, 2000. március — 1,8%.) Románia küladóssága dollárban adott, pillanatnyilag az országban a legelfogadottabb valuta szintén az USD és a német márka, de ez nem lehet akadály a közös fizetôeszköz elterjedésének. A reformfolyamatot nemcsak a gazdasági szerkezetváltásban, a minôségi munka térhódításával kell megvalósítani, hanem az euróval kapcsolatos adatinformációk szabad áramoltatásával is. Ebben jelentôs szerepet játszhatnak a kereskedelmi kamarák, amelyek komolyan befolyásolhatják egy-egy övezet gazdasági felzárkózását. Kolozs megye egyike azon szerencsés megyéknek az országban, amelyek ebbôl a szempontból az élen járnak. Folytatni kell a felvilágosító munkát, meg kell szoktatni a kis- és középvállalatokat is a gondolattal, hogy bizonyos külhoni elszámolásaikat hamarosan csak euróban lehet elvégezni — mondotta elôadásában a nyugati pénzügyi szakember. A témával kapcsolatban több mint kétszáz kérdés és válasz olvasható a Gazdasági és Monetáris Unió ide vonatkozó honlapján (http://europa.eu.int/euro/).
A címben feltett kérdésre tehát magától értetôdô természetességgel adódna a válasz: követendô az euro. A feltételes módról azonban, sajnos, azért nem szabad elfeledkeznünk, mert 2000-ben Romániában helyhatósági és általános választásokat tartanak. Tájainkon a tömegek „eurósítása" helyett pedig sokkalta egyszerûbb (és valakik számára kifizetôdôbb) azok „EU-RO"-sítása, azaz szembefordítása a közérdekkel, kontinensünk jelenlegi általános fejlôdési tendenciájával.
Egy kanadai társaság vette meg a római kori kimerültnek hitt aranybányákat Verespatakon. Az aranyat ígérô lelôhelyek a mai település alatt vannak. A házakat tehát fel kell számolni, a lakosságot el kell költöztetni. Néhány ember munkához jut, egy városka azonban mindörökre eltûnik a térképrôl...
Akkoriban, ha az ember Topánfalváról Abrudbánya felé indult, nemigen volt mivel közlekednie. A kisvasút arra már nem járt, autó pedig — 1954-ben — ritkább volt a fehér hollónál. Maradt tehát az „apostolok lova", a gyaloglás, és tekintve, hogy alig tizen-egynéhány kilométerrôl volt szó, az meg sem kottyant egy fiatal embernek. Fôleg, ha „csak ide" igyekszik, Verespatakára. Mert az alig félúton van Topánfalva és Abrudbánya között, és aki ott letér a fôútról kelet felé, csak oda érkezhet, mivel ott van a végállomás.
Érdekes hely. Nem város, de falunak még kevésbé mondható. A mára már roskadozóvá vált házak az egykori, már-már polgári jólét jegyeit viselik; gazdátlanul hagyott, elmenekült vagy kitelepített emberek mesterségesen lezüllesztett otthonai. Lelki szemeim elôtt megjelenik a nagyvendéglô terasza és napernyôs kertje, a cigányzenés mulatások emléke, a 150 személyes bankettek és esküvôk. Nem a háború tette tönkre ezt a közösséget, hanem az, ami a háború után következett, és azok, akiknek fájt mások jóléte...
Mi azonban, egy gyermekorvos és két nôvér, csecsemôket vizsgálni jöttünk ide. Küldött a központ, mert nagy a gyermekhalandóság. Lejelentkezünk a helyi néptanács elnökénél, aki szállást utal ki számunkra megbízható elvtársaknál. Másnapig, míg elkezdjük látogatásainkat, szabadok vagyunk, mint a madár. Én, szokásom szerint, felkeresném a papot (bár ez akkoriban nem volt tanácsos), mert abból, hogy milyen a pap, következtetni tudok a nyájra. — A tisztelendô urunk túl van már a nyolcvanon! — tudósít ujdonsült „házigazdám". — Hol találom? — Hát elmentek a parókia mellett, mikor bejöttek a városba (Ô is „várost" mond, meglehet lokálpatriotizmusból), ott van mindjárt a templom mellett.
A parókián töpörödött anyóka vezet el az irodába. Ott, magas karosszékben, szálegyenesen, hófehér hajú, fehér Mózes-szakállú „úr" ül, valószínûtlenül égszínkék szemeivel és fáradt mosolyával kérdôn szemlél, mert „nadrágos" városi emberek nem sok jót hoztak ide az utóbbi években. Az íróasztalon rend van és számos egyházi közlöny (feltehetôen az egyetlen, amely akkoriban megjelenhetett), vastagon kék tintával aláhúzott szövegekkel. Szemüveget nem látok az asztalon. Viszont a tisztelendô úr feje felett, rámában ott függ a falon a diploma: Nos, Rector Universitatis...
Minden olyan meglepô, olyan váratlan, annyira meghökkentô. Még a csend, a nyugalom, a civilizált környezet is, a hatalmas faragott tölgyfa íróasztal, amely mögött egy olvasó lény ül. Ámulatomban azon veszem észre magam, hogy még nem is köszöntem. — Foglaljon helyet!... — segít ki zavaromból. És mert látja, hogy nem tudom levenni a szemem a diplomáról: — ... Igen, Pesten végeztem a görög katolikus teológiát, sok-sok évvel ezelôtt. — És kissé döcögve, magyarul folytatjuk a beszélgetést. Az elsô magyar szó, amit a három hónapos „kôországi kampány" alatt hallok.
Mikor öt nap múlva, feladatunk végeztével, kikísér minket, hátizsákos gyalogosokat almásderes lován, kedvesen integet utánunk, és szeme olyan kék, mint az ég felette...
*
Reggel, napsütötte, kopott, kissé málladozó falú háznál kopogtatunk. Fiatal apa fogad. Karjában csecsemô. Engem mindig meghat, ha az apa átvállalja felesége feladatait. Ügyesen vetkôzteti, öltözteti a kisdedet, látszik, hogy gyakorlata van a dologban. Hol az anya? Elment. Istenem, elôfordul. Bizonyára bevásárol. De mikor a harmadik és negyedik háznál is hasonló helyzet fogad — meglepôdünk. — Hol vannak az asszonyok? — Dolgoznak. — És a férfiak miért nem? — Mert azok nyugdíjasok... Tetszik tudni, a szilikózis. A kôpor a bányákból.
— Ha be lenne vezetve a villany, akkor saját készítésû aerosol masinámat egész nap járatnám — mondja az ottani körorvos kollégám. — Akkor nem kellene a bányásznak Kolozsvárra menni kezelésre. De így, a patakba épített kis „vízierômûvem" hamar kimerül. És a sikertelenségtôl magam is.
*
Az egyik bányarészleg, ahova elvezetnek, akkora, mint valamely dómnak a fôhajója. A barnás-vörös falak vasércet is tartalmaznak. Ez festi „veresre" a patakot. Némelyik furatot itt a Vár-hegyben még a rómaiak vájták, amikor Alburnus Maior volt a helység neve, de léteznek talán annál régebbi bányaüregek is, és innen vitték az aranyrudakat egyenesen a cézárok fôvárosába, mígnem kimerültek a tartalékok. A szemfüles kanadaiak kiszimatolták, hogy van ott még arany bôven, csakhogy másik irányba kell fúrni. Éppen oda, ahova a városka épült. Elô fog tûnni, ami ma még a föld gyomrában van. Ami viszont a föld felett van — az onnan el fog tûnni.
Részt vettem egyszer, meghívottként, azon az egynapos értekezleten, ahol Elkán György, városunk akkori fôépítésze elhatározta az urbanistákkal egyetemben, miként költöztetik fel a völgybôl Béles falut a dombra, mivel a régi falu helyén tó lesz, gyûjtômedence. A terv néhány év alatt megvalósult, és mára a régi Bélesbôl már csak egy csonka templomtorony ágaskodik ki a vízbôl, és a tó partján az ottfelejtett egyetlen kilométerkô mutatja, hány mérföldnyire van onnan — a semmi.
Verespatakából talán még ennyi sem marad meg.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup |
9420/9500 |
19 960/20 100 |
|
Dacia Felix Bank |
9200/9420 |
19 750/20 000 |
|
Román Nemzeti Bank |
9443 |
20 050 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 70/73, a márka 9200/9500, a dollár pedig 19 700/19 950 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9420/9500, az amerikai dollár 19 960/20 100, az olasz líra 9,42/9,60, az osztrák schilling 1328/1400 lejbe kerül.
A mezôgazdasági földterületek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról szóló 2000/1. számú törvény értelmében, ennek hatályba lépésétôl számított 30 napon belül a kormány közzéteszi az alkalmazási szabályzatot. A 2000/180. számú kormányhatározat 35 napot késett (február 12. helyett március 17-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben). Jogosan teszem fel a kérdést: ha a kormány sem tartja be a törvényes határidôt, akkor ki fogja helyesen, becsületesen alkalmazni azt?
A nemrég megjelent jogszabály új távlatokat nyit földterületeik visszaszerzésére azoknak, akiknek mezôgazdasági területeit vagy erdôterületeit annak idején az állam elvette, vagy azok a termelôszövetkezetek tulajdonába mentek át. A jogszabály által lehetôség teremtôdött az 1997/ 169, illetve a 2000/1. számú törvény szerinti kérelmek gyakorlatba ültetésére, a tényleges birtokbahelyezésre, illetve a végleges birtoklevelek kiállítására.
A régi szabályzathoz képest lényeges elôrelépést jelent az új kormányhatározat, legalábbis a következôk tekintetében:
— a régi szabályzat szerint a tulajdonjogcímeket kellett kibocsátani, és csak azután megejteni a birtokbahelyezést. Ez nagyon sok visszásságot és bírósági pert okozott. Ezt a kitételt korrigálta az új szabályzat olyanképpen, hogy elôször a birtokbahelyezést kell megejteni, és csak ezután szükséges kiállítani a tulajdonjogcímet;
— a helyi bizottságokba bekerülhet a tulajdonosok 1–5 képviselôje is, akik szavazati joggal rendelkeznek. Ha a tulajdonosok képviselôi nem vesznek részt a bizottságok munkálataiban, a döntéseket nélkülük fogadják el. Úgy tekintik, hogy egyetértenek a bizottság döntéseivel. Ezért nagyon fontos a tulajdonosok képviselôinek a helyi bizottságokba való jelenléte: a tényleges földkimérésnél, a parcellázásnál is szükséges segédkezni a földmérôknek;
— miután a megyei bizottságok jóváhagyták a mellékleteket (anexa), a helyi bizottságok ki kell függesszék a régi–új tulajdonosok névsorát. Aki a bizottság döntésével nincs megelégedve, fellebbezhet a megyei bizottságnál, majd a bírósághoz fordulhat, ha a megyei bizottság határozata nem megfelelô;
— a tulajdonjog visszaállítása a területek régi helyén történik, amennyiben azok szabadok;
— az alpolgármester jelölése a helyi bizottságokba. Az eddigi tapasztalat szerint az alpolgármesterek — általában — nem vettek részt a bizottsági munkában, a földkimérésnél, hiszen nem voltak bizottsági tagok;
— a községi, városi és municípiumi bizottságok határozatait a jelenlévôk szavazattöbbségével fogadják el, az eddigi döntéshozatal 2/3-os szavazattöbbséget követelt;
— a helyi bizottságok és a megyei bizottságok részérôl a polgármester vagy a prefektus aláírásával fel lehet terjeszteni az abszolút semmisségre vonatkozó döntést, amely az illegálisan odaítélt földterületekre vonatkozik;
— a nem helybéli érdekeltek tájékoztatása arra vonatkozólag, hogy a birtokbahelyezéskor személyesen jelentkezzenek, vagy esetleg, ha ôk maguk nem tudnak jelen lenni, hiteles meghatalmazással másokat bízzanak meg a földterület átvételével. Különösen fontos ez az erdôterületek átvétele esetében: ha ugyanis egy éven belül a birtokbahelyezési értesítés után a jogosult az erdôterület átvételére személyesen vagy meghatalmazott által nem jelentkezik, akkor a területet a jelenlegi használók erdészeti rendszerben gazdálkodják egészen addig, amíg megejtik a birtokbahelyezést a jogosultak számára.
A ránk háruló munka elvégzésére és sikeres véghezvitelére sok türelmet, kitartást és reménykedést kívánok valamennyiünknek.
Sztranyiczki Szilárd,
jogász–topográfus
AMezôség dimbes-dombos vidékén évszázadokig majd mindenfelé a magaslatok tetején, a gerinceken futottak az utak — magyarázzák Mócson az idôsebbek —, és csak a múlt század végén kezdtek kialakulni azok, amelyek a völgyekben kanyarognak. A gerincen vezetô utak sokaságát azzal magyarázzák a helybeliek, hogy valamikor mocsaras vidék volt a Mezôség, és így a települések hálózata nem a nedves, lápos kismedencékben, hanem a dombokon született meg. A „leköltözésre" csak akkor került sor, amikor kiszáradtak a lápok, mocsarak. Azt már nem tudni, valójában mennyi igaz ebbôl a történetbôl, de az tény, hogy Schmidt Imréék udvarának két kútjában alig másfél méter mélyen már víz csillog. (Vajon az egykori mocsarak emléke ez?)
A Keszübe vezetô út tövében húzódó Schmidt–Horváth porta látványossága azokra az idôkre emlékeztet, amikor még használták a régi utakat (ezeken vonultak vissza a németek, akik nem bíztak az újabb térképekben), és amikor még messze hallatszott Horváth úr kattogó-pattogó ványolójának hangja.
— A ványolót édesapám vásárolta 1940-ben, de a szebeni gép — mutat a két ruhásszekrénnyi szerkezetre Horváth Klári néni — sokkal régebbi; talán az elsô világháború idején készíthették hozzáértô mesterek. Gyerek voltam, amikor megérkezett a gép, de ma is tisztán emlékszem, amikor édesapám tanítgatni kezdett a ványolásra, kelmefestésre. Évtizedekig eltartott bennünket a ványoló: messze vidékrôl jártak hozzánk a kuncsaftok. A szerkezetet mintegy ötven évig egy múlt század végi–század eleji motor hajtotta; csak néhány éve kapcsolta rá fiam, Schmidt Imre, a ványolót egy villanymotorra, hiszen a motor nagyon sok benzint fogyasztott, és egyre körülményesebb volt beindítani. Az idén nem dolgoztunk vele, de a tavalyról itt maradt ványolt gyapjúkötegeket megmutathatom. Fôleg a második világháború után, majd az ötvenes években ment jól az üzlet. Manapság már nagyon kevesen jönnek hozzánk ványolni; kiment a divatból a ványolt gyapjú, és az ebbôl készült harisnya, szoknya...
Az ebédlôasztalnyi motor, amelyet még ma is rá lehet kapcsolni a ványolóra (az így összefogózkodó öreg gépek látványa különös hangulatot ad az egykori mûhelynek), egykoron kerekeken gurult, és ökrök vontatták oda, ahol meg kellett hajtani valamilyen gépet, szerkezetet. Fôleg a cséplés folyamán látták nagy hasznát. Hátán felirat jelzi a világot, ahol teremtették: Langen & Wolf, Wien–Budapest.
— Ez egy négyütemû motor — simogatja meg a behemót, némiképpen traktorhoz hasonlító szerkezetet Schmidt Imre —, benzinhajtású, mágnesgyújtású, a maiakhoz képest nehezen elindítható és kezelhetô gép. Két vagonkerékhez hasonlító lendkereke van, mivel egyhengeres motorról van szó, és az üres járatokat is fedni kell. Mivel nincs „gyújtógyertyája", egy felhevített kalapáccsal lehet csak megindítani. Ehhez a „munkálathoz" három-négy ember szükséges, hiszen a lendkerekek kézi mozgatása, sôt forgatása nem éppen a gyengébb nemnek való munka. Egykoron napi 18–20 órát is mûködött a motor, méghozzá különösebb karbantartás, kezelési nehézségek nélkül. Hatóránként tette bele nagyapám a benzint — csak ennyi volt vele egy nap alatt a tennivaló. Jómagam családi ereklyének tekintem. Hogy mi lesz ennek a motornak a sorsa? Egyelôre viszonylag jól karbantartva itt, a mûhely-fészerben alussza álmát... Utoljára 1993-ban indítottam be: a ház fölé kéményszerûen kinyúló kipufogó már rég nem zajong annyira, hogy a környéken ne lehetne elviselni, így társaim és jómagam egyaránt nosztalgiázva néztük, hogy „pipál" a gép... Megmondom ôszintén: arra várok, hogy régiség-gyûjtôk, motorhobbisok, netán egy motormúzeum munkatársai keressenek fel: vagy segítsenek egy kis múzeumot kialakítani itt, vagy vegyék át tôlem.
Schmidt Imre nem mondott valótlanságot, amikor a százéves motor beindításának nehézségeit ecsetelte: hiába hevítette fel vörösre a „gyújtókalapácsot", a szimpatikus szörnyeteg nem akart beindulni. A motorköhögés messze halatszik, így egy-kettôre megnô az asszisztencia száma: van, aki kibicel, van, aki munkaruhába bújva beáll dolgozni és van, aki a lendkerekek forgatására szakosodik. Egy óra is eltelik, mire valakinek mentôötlete támad: a villanymotorra kapcsolt ványoló szíjait kellene valahogy az egyik lendkerékre tenni, és akkor talán beindulna...
Mintegy másfél órás indítás után beindult a Schmidt–Horváth család évszázados motorja. Pöf-pöf, pöf-pöf...
Néha akkorákat lô, hogy ösztönszerûen arrébb ugrunk — odafenn, az elfelejtett évszázados mezôségi utakon minden élôlény — ember, marha, kutya, szamár — lecövekelt, és mozdulatlanná merevedve figyelte a csodát.
A Dacia Felix Bank újabb szolgáltatása a rövid lejáratú, legfeljebb 700 dollár értékû lej- vagy valutahitel, amelyet utazni vágyó személyek vehetnek igénybe. A Creditul TURISM elnevezésû hitelprogram olyan magán- és jogi személyeknek szól, akiket a bankkal együttmûködô utazási irodák ajánlanak.
A hitel az utazási költségek maximum 70%-át fedezi a turisztikai ügynökség költségelôirányzatai alapján (utazási költségek, elszállásolás stb.). A legkevesebb 30%-os elôleget a kliensnek a hitelkérvény beadásával egy idôben az utazási irodának a Dacia Felix Banknál nyitott bankszámlájára kell átutalnia. Ez a befizetett összeg lenne a garancia arra az esetre, ha a kliens visszamondja az utazást.
A hitel visszafizetési ideje 6 hónap, aktuális kamatláb mellett. Garanciaként a kliens vagy kezesei tulajdonában levô ingóságokat és ingatlanokat egyaránt elfogadnak. Amennyiben az illetô személy élet- vagy betegbiztosítást kötött és nem tud fizetni, az is a bankra ruházódik át. Az érdeklôdôk a nettó fizetésük bizonylatával jelentkezhetnek a banknál.
A Dacia Felix Bank a Mezôgazdasági és Közélelmezési Minisztériummal egyezményt írt alá, amelynek értelmében elszámolás végett átvehet mezôgazdasági kuponokat. Ezzel egy idôben hiteleket nyújthat azoknak a kereskedelmi egységeknek, amelyek a kuponok ellenében mezôgazdasági szolgáltatásokat nyújtanak. Az egyezményt az 1999. december 29-én hozott sürgôsségi kormányrendelet értelmében kötötték meg a parasztság megsegítésére szánt nemzeti program keretében.
A BDF elônyös feltételek között ajánl hiteleket azon vállalkozók vagy gazdasági egységek számára, akik mezôgazdasági tevékenységet folytatnak, vagy olyan alapanyagokat szállítanak, amelyeket a törvény értelmében kuponokkal is elszámolhatnak. Ezeket a hiteleket arra az idôre folyósítják, amíg a kuponokért meg nem kapják a kellô pénzösszegeket. A hitel legfeljebb 90%-a lehet annak az összegnek, amelyet az igénylô a mezôgazdasági minisztériumtól kap, az aktuális paici kamatok mellett. A biztosítékot a befolyó pénzösszegeknek a BDF-be való átutalása jelenti.
• Súlyos baleset történt szerdán Bálványosváralja (Unguras) és Szásznyíres (Nires) között. Az MS–04–GWU rendszámú 1310-es Daciájával szabályosan közlekedô Vígh András (23) nem tudta kikerülni az ütközést Juhos János (19) széki mezôgazdásszal, aki egy leparkolt gépkocsi mögül bukkant elô, és figyelmetlenül haladt át az úttesten. Juhost a sebészeten kezelik.
• Fedezetlen csekkel fizetett Marin Eugen Todicã (41), a dési Todicã Trans Kft. ügyvezetôje. Egy másik dési cégtôl vásárolt árut, a 169 millió lejért két csekklapot bocsátott ki, ám a bankban nem volt a számláján a szükséges pénzösszeg.
• Rendészeti akció során az erdôvétségek kerültek a bánffyhunyadi rendôrség figyelmének középpontjába. Húsz ilyen jellegû kihágást észleltek, több mint 3 millió lej értékû bírságot róttak ki, elkoboztak 16,2 köbméter deszkát (19 millió lej) és 55,4 köbméter fát (27,5 millió).
címmel rendeztek tanácskozást Nagyszebenben április 24–26. között, az Împãratul Romanilor Szállodában az Oferta nationalã lap, az MTD International, a BIAMI International és az INERTUR PRESS támogatásával. Bemutatták a turizmus támogatásával, fejlesztésével foglalkozó egyetlen kiadványt, az Oferta nationalãt, valamint a Románia 2000 A-tól Z-ig turisztikai közlönyt (Ghid turistic informativ România 2000 de la A la Z). Ez utóbbi hasznos címeket, térképeket és egyéb adatokat (népesedés, terület, éghajlat, turisztikai tudnivalók, látnivalók) tartalmaz.
Constantin Moinescu miniszter, és Corneliu Ioan Bucur Nagyszeben és környéke turisztikai lehetôségeirôl, fejlesztésérôl, az idegenforgalmi stratégiákról, alternatív turizmusról, reklámról tartott elôadást a mintegy 70, turisztikával foglalkozó újságírónak. Felmerült egy információs adatbank fölállítása, idegenforgalommal foglalkozó újságírók képzésének gondolata is.
A húsvéti ünnepek alkalmából kellemes ajándékban részesültek a szamosújvári nyugdíjasok. Egy magáncég jóvoltából a 400 ezer lej alatti nyugdíj „tulajdonosai" ingyen cukrot, étolajat és lisztet kaptak, míg a szegények étkezdéjének elôfizetôi egy ünnepi ebédet. Egy helybeli karitatív alapítvány segítségével ingyen gyógyszert és vitaminokat juttattak a különféle betegségekben szenvedô idôseknek. A Német Vöröskereszt küldöttsége szeretetcsomagot osztott szét a Nyugdíjasok Otthona 54 lakójának. Ellátogatott az aggmenházba a református egyházközösség gyermekcsoportja is, amely pirostojással és édességgel kedveskedett az idôs embereknek. A hónap végéig több száz szamosújvári nyugdíjas részesül anyagi támogatásban. Különösen a kisnyugdíjú lakosok élvezhetik a helyi nyugdíjegyesület támogatását.
Szamosújváron jelenleg közel háromezer nyugdíjas él. Ennek több mint fele a szegénységi küszöb alatt található.
Az erre az évre szóló társadalombiztosítási költségvetést a parlament együttes ülése szerdán fogadta el, ennek az összege — amint azt tegnapi lapszámunkban már megírtuk —
53 787 milliárd lej. A költségvetés kidolgozásakor figyelembe vették azokat az adatokat, amelyek szerint az országban 4 234 500 állami társadalombiztosítási nyugdíjas, 1 700 000 mezôgazdasági nyugdíjas, 400 ezer munkanélküli segélyre, 464 ezer társadalmi segélyre, 1110 pedig szakmai beilleszkedési segélyre jogosult személy él. Ebbôl a költségvetésbôl fedezik a 430 ezer gyógykezelési és pihenôjegyet is, amelyre, többek között a nyugdíjasok jogosultak, a munkanélküliségi segélyalap pedig meghaladja a 9 milliárd lejt.
Hajdú Gábor egészségügyi miniszter lapunk kérdésére válaszolva elmondta, hogy a társadalombiztosítási költségvetésnek végeredményben biztosítania kell a nyugdíjak bizonyos mértékû újraszámítását, illetve összhangba hozását azoknak a feltételeknek, illetve azon munkaterveknek a betartásával, amelyeket a kormány már régebb elfogadott. Eszerint már a jövô hónaptól megkezdik az 1980-ban, valamint az ezelôtt nyugdíjba vonult személyek járandóságainak átszámítását. Az 1980 után következô években megállapított nyugdíjakat rendre igazítják ki, és az átszámítás a tervek szerint legkésôbb októberben fejezôdik be. Smaranda Dobrescu munkaügyi miniszter a parlamenti ülésen kijelentette, hogy a minisztérium rendelkezik a nyugdíjnövelésekhez szükséges pénzösszegekkel.
— A járandóságok átszámításáról szóló intézkedést nem fogadta egyöntetû elismerés, a társadalom többet várt — mondotta Hajdú Gábor miniszter. A társadalombiztosítás teherbíró képessége behatárolt, ez a pénztárca elég kicsike, hiszen Romániában a nyugdíjasok és a nyugdíjalaphoz hozzájárulók aránya nagyon rossz. Más országokban egy nyugdíjasra sokszor három-hat alkalmazott is jut, míg itt a nyugdíjasok és a különbözô hozzájárulásban részesülôk száma jóval meghaladja a dolgozókét. Ezzel kapcsolatban elhangzik az az észrevétel, hogy annak idején a jelenlegi nyugdíjasok igenis befizették a szükséges társadalombiztosítást. Ez az észrevétel teljesen jogos, vitatni nem lehet. De, sajnos, a valóság az, hogy az akkor kifizetett pénzösszegek már nem léteznek, tehát aki most, kétezerben dolgozik, teremti meg a kifizetésekre kerülô nyugdíjakat és juttatásokat — mondta a miniszter.
A tervek szerint a társadalombiztosítási költségvetési törvény megjelenése után újabb intézkedés lép életbe, amelynek értelmében a polgári szolgáltatási szerzôdéssel alkalmazott személyeknek is hozzá kell járulniuk a társadalombiztosítási alaphoz. Az adatok szerint több mint egymillió ilyen jellegû szerzôdés létezik, a hozzájárulás kétharmadát pedig állítólag a munkáltatónak kell majd kifizetnie. A szakminisztériumnak azonban még ki kell dolgoznia a törvény alkalmazásához szükséges szabályzatot is.
Szakadást okozó érdekképviseleti konfliktus robbant ki a CEFTA-vámok ügyében a román húsipari és az állattenyésztési vállalkozók érdekképviseletei között.
Hónapok óta vita folyik a Román Húsipari Szövetség (RHSZ) és a Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Szakmaközi Szövetség (MÉSZSZ) között a — fôleg Magyarországról származó — hús behozatali vámjáról, illetôleg az élôállat-importban alkalmazott védôvámok és az általános agrár- és kereskedelempolitikai törekvések ügyében.
Az állattenyésztési vállalkozókat is szervezô MÉSZSZ minél magasabb védôvámokért száll síkra, míg a húsipari vállalkozók érdekeit képviselô RHSZ minél alacsonyabb importvámokat szorgalmaz.
Az eltérô érdekekbôl származó konfliktus legújabb fejleménye, hogy az RHSZ kivált az MÉSZSZ-ból.
Mihai Berinde államtitkár szerint a maga módján mindkét félnek igaza van. De az igazi probléma nem ez, hanem a megfelelô mezôgazdasági és élelmiszeripari politika hiánya — mondta.
— Mi a végtelenségig tárgyalhatunk a CEFTA-val és az EU-val, de megfelelô mezôgazdasági és élelmiszeripar politika hiányában nem érhetünk el eredményeket. Magyarországnak, Lengyelországnak és Csehországnak valóban jó tárgyaló képviselôik vannak, de mezôgazdaságuk és élelmiszeriparuk is versenyképes — figyelmeztette Mihai Berinde a vitatkozó feleket.
Markó Béla szövetségi elnök vezetésével csütörtökön kétnapos látogatásra a szerbiai Vajdaságba utazott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldöttsége, amely a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) meghívásának tesz eleget. Találkoznak a VMSZ vezetôivel, részt vesznek az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT) és a Vajdasági Magyar Mûvelôdési Szövetség (VMMSZ) ülésén, valamint egy szabadkai közöslakossági fórumon.
A látogatás alkalmával aláírják a VMMSZ és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) közötti együttmûködési megállapodást.
A küldöttség tagjai Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Kötô József oktatásügyi államtitkár és Szepessy László, az RMDSZ szövetségi elnöki hivatalának igazgatója.
A vasúti szakszervezetek szerdán este visszautasították a vasúti igazgatóságnak a 25 százalékos fizetésemelésre vonatkozó ajánlatát. Ionel Socaciu országos szakszervezeti vezetô a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: az egész évre vonatkozó 25 százalékos fizetésemelés helyett a vasúti alkalmazottak 45 százalékot követelnek, azzal az „engedménnyel", hogy a béremelésre akár két részletben (április1-jétôl 25 százalékkal, augusztus 1-jétôl pedig újabb 20 százalékkal) is sor kerülhet. Az emelésnek — követelik — pedig 43 kategóriára kell kiterjednie. A vasútigazgatóság továbbra is azt javasolja: csak 41 kategóriát érintsen a 25 százalékos béremelés. Egy másik ajánlat: 20 százalékos béremelés, ami mellé 500 000 lejes „azonnali" húsvéti prémium jár.
Csütörtökön Emil Constantinescu elnök életbe léptette a testnevelési és sporttörvényt, amelynek értelmében minden olimpiai, világ- vagy Európa-bajnoki érmes havonta 1,5 átlagfizetésnek megfelelô juttatást kap a sportélettôl való visszalépés pillanatától. Az elnök kihangsúlyozta: „igazság tétetett" azokkal szemben, akik életüket a sportnak szentelték. A törvény életbe lépésével ugyanakkor a testnevelés és a sport „államilag támogatott nemzeti érdekû tevékenység" lett. Az államelnök szégyennek nevezte, hogy sok élsportoló visszavonulása után névtelenségben, anyagi gondokkal küszködve él. Ugyanakkor a még versenyzô sportolókat, edzôket, sportszakértôket mentesítik a jövedelemadó alól, az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Román Olimpiai Bizottság és a szakszövetségek pedig sportfelszerelés behozatala esetén mentesülnek a vámilletéktôl és az áfától is.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |