2000. augusztus 7.
(XII. évfolyam, 181. szám)

Jobb az RMDSZ-szel együtt kormányozni, vagy legalább is megnyerni a szövetség parlamenti támogatását — jelentette ki Teodor Melescanu, a Szövetség Romániáért (SZR) párt elnöke szombaton Kolozsváron.

A volt külügyminiszter rámutatott: a Nemzeti Liberális Párttal (NLP) folytatott együttmûködési tárgyalások kudarchoz vezettek, mert a liberálisok nem voltak hajlandók támogatni jelölését az államfôi tisztségre. A pártelnök — akinek népszerûségét jócskán megnyírbálta a Costea-ügyként elhíresült pénzmosási botrány — úgy vélte, mivel a legfrissebb felmérésekben a Ion Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP), a Petre Roman Demokrata Pártja (DP) és a SZR összesen 70 százalékra állnak, minden jel arra mutat, hogy közösen kell majd vállalniuk a kormányzás felelôsségét.

Az SZR elnöke leszögezte, hogy a kormányzásba mindenképpen be kellene vonni az RMDSZ-t is, mert „jobb a szövetséggel együtt kormányozni, vagy legalább is megnyerni annak parlamenti támogatását". Ezt annak ellenére meg kell szerinte tenni, hogy az RMDSZ-t súlyos felelôsség terheli a hazai gazdaság jelenlegi helyzetéért és a lakosság életszínvonalának drasztikus csökkenéséért.

Melescanu ugyanakkor kifejtette, hogy Romániának Moldáviával együtt kell integrálódnia az euroatlanti szervezetekbe. A pártelnök elmondta: Octavian Buzoianut, a kolozsvári Ursus Sörgyár igazgatóját javasolja a kormányfôi tisztségre. Úgy vélte, a híres gyárat tíz éve vezetô Buzoianu hatalmas tapasztalatra tett szert, és ennek köszönhetôen bármilyen gazdasági tisztség betöltésére alkalmas — a miniszterelnökségtôl az Állami Vagyonalap elnöki vagy pedig a privatizációért felelôs tisztségig.

Az SZR elnöke hangsúlyozta: meggyôzôdése, hogy a következô kormányban a tisztségeket kizárólagosan szakmai szempontok alapján kell majd betölteni.

Octavian Buzioanu úgy nyilatkozott, hogy amennyiben valamilyen vezetô tisztségre fogják a következô kormányban javasolni, csakis egy konkrét program összeállítása és

elemzése után kíván majd annak elfogadásáról dönteni.

Az elmúlt napokban az NLP visszatérni látszott a Romániai Demokratikus Konvencióba, ám a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal folytatott tárgyalások nem hoztak sikert. A parasztpárt a Demokratikus Konvenció feltámasztásán fáradozik, s úgy véli, Iliescuékat csak valamennyi demokratikus erô összefogásával lehet legyôzni.

Valeriu Stoica, az NLP elsô alelnöke kijelentette: mivel sem a parasztpárttal, sem az SZR-rel nem sikerült megegyeznie, pártja önálló listákkal és saját államfôjelölttel indul az ôszi választásokon. Stoica elmondta: a liberálisoknak fontos, hogy választási egyezséget kötöttek a Moldvaiak Pártjával, s a következô idôszakban arra fognak törekedni, hogy a mûködésképtelenné vált parasztpárt helyett a jobbközép erôk gyûjtôpontjává váljon. A liberális vezetô liberális programon alapuló kereszténydemokrata szövetség létrehozását szorgalmazta annak érdekében, hogy az ôszi választásokon az RTDP-t sikerüljön legyôzni.

Stoica erôteljesen bírálta a parasztpártot, amely, szerinte, képtelennek bizonyult egy belsô demokratikus rend kiépítésére. — A parasztpártiak csakis akkor voltak egységesek, amikor pártjuk valamelyik tagját ki kellett nyírni — tette hozzá.

Mircea Ciumara államminiszter, helyettes kormányfô, a gazdasági reform irányítója a bukaresti kabinetben. Ezekben a napokban, Mugur Isãrescu miniszterelnök pihenôszabadsága idején két hétig ügyvezetô kormányfôi teendôket lát el. Kérdésünkre leszögezte: meggyôzôdése, hogy Románia és Magyarország csakis együtt lehet sikeres. Az államminiszter nemrég tért haza Mexikóból és Brazíliából, ahova az államfôt kísérte el. Világossá vált ott számára, hogy a latin-, illetve a dél-amerikai országok elsôsorban az Európai Unióval (EU) történô együttmûködésben érdekeltek, s abban, hogy vízi úton érkezô áruik a Dunán Románián keresztül Magyarországra, Ausztriába és Németországba eljussanak. Egy okkal többet lát tehát a román-magyar gazdasági összefogásra, hiszen Románia és Magyarország csakis együtt tarthat számot ezen országok érdeklôdésére. Ehhez viszont Romániának is be kell tagolódnia Európába.

Mircea Ciumara szerint Románia európai integrációjához elsôsorban az infláció visszaszorítására és az életszínvonal emelésére van szükség. Ezekre épül egyébként az a középtávú fejlesztési stratégia, amelyet az államminiszter közvetlen irányításával dolgoztak ki. Ez a stratégia meghatároz néhány lényeges gazdasági paramétert annak érdekében, hogy Románia 2007-ben az EU-ba integrálódhasson. Ciumara meggyôzôdése, hogy a kidolgozott stratégia megvalósítható.

— A stratégia alapjául szolgáló paramétereket valamennyi parlamenti párt elfogadta, tehát bármilyen kormány alakulna az ôszi választások nyomán, s az bárhogyan határozná meg saját politikai irányvonalát, ezt a gazdasági stabilitást és egészséges fejlôdést biztosító tervet tiszteletben kell tartania. Idén például a költségvetést 27 százalékos inflációra építettük. Ezt, fôképp a még mindig létezô energetikai monopóliumok miatt, úgy tûnik, nem sikerül elérnünk. A pénzromlás 30-31 százalékos lesz, ami azonban a tavalyi 57 százalékhoz viszonyítva komoly elôrelépésnek számít. Nos, 2007-re egy számjegyûre kell az inflációt visszaszorítanunk, s erre látok lehetôséget. Elsôsorban azáltal, hogy kevesebbet kell fordítanunk a fogyasztásra, s többet a beruházásokra — mondta.

Az államminiszter tudja: az integráció érdekében Romániának jelentôsen emelnie kell a lakosság életszínvonalát, hogy megszûnjék a gazdasági okozaton alapuló migráció. — A nyugatiaknak nincs szükségük arra, hogy éhezôk milliói árasszák el országaikat — fejtette ki.

Annak ellenére, hogy idén parlamenti- és elnökválasztások lesznek, Ciumara folytatni kívánja a gazdaság decentralizációját, fôképp az energetikai monopólium megszüntetését és az ágazat szerkezeti átalakítását, hogy a következô kormánynak ne maradjon visszafordulási lehetôsége. Bízik abban, hogy a középtávú fejlesztési stratégiához mellékelt menetrendet be tudják tartani.

— A kormány keretében éppen a stratégia elôírásainak betartását követem, s biztos vagyok benne, hogy a következô kormányok ugyanezt fogják tenni. Ellenkezô esetben a világ valamennyi ajtaja bezárul elôtte, hiszen az általunk kidolgozott stratégiát az EU, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank is jóváhagyta. Ha a vállalásokat nem teljesítjük, ezek a fórumok megszakítják a párbeszédet — hangsúlyozta.

— Nem tulajdonít különleges fontosságot annak, amit Ion Iliescu volt államelnök pártja, a Románia Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) hangoztat, hogy hatalomra jutásuk után azért kell megváltoztatniuk a stratégiát, mert a jelenlegi kormány egy dokumentumot íratott alá velük, s egy másikat küldött Brüsszelbe. Magyarázatképpen kifejtette:

— Két dokumentumról van szó. Az RTDP valamennyi parlamenti párttal és az országban mûködô vallásfelekezetekkel együtt elfogadta és aláírta a középtávú stratégiát tartalmazó dokumentumot. Ezenkívül mi az EU-hoz eljuttattuk e stratégia valóra váltására vonatkozó idôrendi tervet is. Az EU-hoz eljuttatott dokumentumcsomag tartalmazta ugyanakkor az IMF-fel és a Világbankkal kötött szerzôdésekbôl adódó feladatokat és a kormányzási programot is. Ezek együtt határozzák meg a kormány idei feladatait. Ezzel a konkrét feladatokat tartalmazó dokumentummal nem értenek egyet Iliescuék. Persze, ôk a jelenlegi kormány megalakulásával sem értettek egyet... Amikor a kormányt meg kellett szavazni, kivonultak a parlamentbôl. Nincs tehát különös jelentôsége annak, hogy az akcióterv egyes pontjaival nem értettek egyet.

Mircea Ciumara tisztában van azzal, hogy az ôszi parlamenti és elnökválasztások kimenetele nagymértékben befolyásolhatja a gazdaság irányvonalát is. Egyelôre azonban a koalícióban tapasztalható megosztottság, a liberálisok kilengései ellenére is azt reméli, hogy a jelenlegi koalíció ismét gyôzni fog.

— Harcos vagyok, aki gyôzni akar, s nem pedig kibic, aki a pálya szélén eredménytippeket készít. Elsôsorban tehát gyôznünk kell, s utána elemezhetjük a dolgokat. Nem tudom, hogy két vagy három politikai pólus harcol majd az elsô fordulóban, s nem is nagyon érdekel. Azt szeretném, ha az enyéim minél több szavazatot szereznének. Végsô célunk pedig az, hogy a demokráciáért harcoló valamennyi erô összefogjon, nehogy más erôk jussanak hatalomra, s Romániát letérítsék a demokrácia és az Európa felé vezetô útról. Ha a gazdasági célkitûzések eléréséhez nem lesz meg a szükséges politikai akaratunk, Európa fog erre rákényszeríteni, mert az európai érdekekkel ellentétes lenne a térségben jelentkezô bármilyen instabilitás. Akkor pedig inkább végezzük el a szükséges reformokat önszántunkból. Ezért ôszire nem tolerálhatjuk az ország gazdasági orientációjának megváltoztatását — szögezte le.

Az államminiszter nem tart a magyar tôke beáramlásától. Annak ellenére sem, hogy tudja: több hazai politikus is úgy vélekedik, a magyar tôke gazdaságilag próbálja megszállni Erdélyt és elszakítani Romániától. Másfelôl tisztában van azzal is, hogy a magyar befektetések nagy része Bukarestbe került, s nem pedig Erdélybe. Szerinte a romániai magyar befektetéseknek a két ország együttmûködését és szövetségét kell erôsíteniük.

— Arra kell törekednünk, hogy mindaz, ami a két országot egymáshoz közelíti, erôsebb legyen annál, ami elválasztja. Ezért szeretném, hogy gazdasági téren minél jobban együttmûködhessünk, és Romániába jöjjön minél több magyar befektetô. Ez kellôképpen megalapozhatná a két ország barátságát is. Az erdélyi magyar befektetéseket is teljesen rendjén valónak találom. Normális dolognak tekintem, ha a befektetô oda megy, ahol könnyebben tud kommunikálni. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a keleti irányú expanzió is lépésenként halad. Tehát ebbôl a szempontból is normális, hogy a befektetôk elôbb Erdélyben vetik meg a lábukat, hogy aztán tovább is léphessenek. Nem látok semmi rosszat abban, hogy a magyar befektetôk elôszeretettel Erdélybe jönnek, hiszen a befektetô oda megy, ahol vállalkozása mûködéséhez a legtöbb feltétel adott. S ahol nyelvét ismerik, bizonyára könnyebben megy az üzletelés is. Azt szeretnénk viszont, ha a magyarokon kívül angolok, németek, franciák és más befektetôk is jönnének, hogy mielôbb kialakulhasson az egészséges konkurencia.

Tôkés László püspök a tusnádfürdôi szabadegyetemen többek között azért is bírálta a kormányt, hogy az eddig kormányrendeletekkel papíron visszaszolgáltatott egyházi ingatlanok közül egyetlen egy sem jutott vissza ténylegesen egyházi birtokba. Arra a kérdésünkre, hogy a szóban forgó ingatlanok tényleges visszaadására mikor kerülhet sor, az ügyvezetô kormányfô a következôket mondta:

— A romániai, közöttük az erdélyi magyar egyházaknak kormányrendelettel tíz-tíz ingatlant juttatunk vissza. A tényleges visszaadásról s a visszaszolgáltatott ingatlanok listájáról augusztusban a kormány határozatot készül elfogadni. A vallásügyi államtitkár már begyûjtötte a felekezetek javaslatait, és ennek alapján elkészítette azt a határozattervezet, amelyet a kabinet egyik soron következô ülésén fogunk megvitatni. Egyelôre tíz ingatlant tudunk visszajuttatni mindegyik egyháznak. Tôkés püspök úr abban legyen segítségünkre, hogy nagyobb befolyásunk legyen a kormányban, mert akkor a többi ingatlant is vissza fogjuk tudni adni, s ne pedig amiatt bírálja állandóan az RMDSZ-t, mert ebben a kormányban részt vesz.

Tibori Szabó Zoltán

Theodor Stolojan vasárnap bejelentette: a Nemzeti Liberális Párt (NLP) jelöltjeként indul az államfô-választáson. A volt kormányfô ugyanakkor elmondta, a héten beiratkozik az NLP-be. Stolojan abban bízik, hogy más erôs pártok is támogatni fogják. Amennyiben a liberálisok sikeresen szerepelnek a parlamenti választásokon, és kormányon maradnak, Stolojan Mugur Isãrescut látná szívesen a miniszterelnöki székben.

A bejelentésre azt követôen került sor, hogy szombat este Mircea Ionescu-Quinus és Valeriu Stoica liberális pártvezetôk Theodor Stolojannal és Mugur Isãrescuval folytattak megbeszélést. A tárgyaláson csupán abban sikerült közös álláspontra jutniuk, hogy amennyiben mind Stolojan, mind pedig Isãrescu indulna az államelnöki tisztségért, kölcsönös támogatást nyújtanak egymásnak.

Isãrescu felvetette annak lehetôségét, hogy széles koalíció támogatásával függetlenként induljon az elnökválasztáson. A miniszterelnök a találkozó után kijelentette: államfô-jelöltségével kapcsolatban a hét folyamán politikai nyilatkozatot tesz közzé.

pontosításokra nyílik lehetôség — ígéri a rendôrség. Nicolae Marcel Marian rendôrkapitánykapitány, a nyilvántartársi hivatal nemrég kinevezett elnöke szerint azok az állampolgárok, akiket szavazáskor különbözô okok (pontatlanságok) miatt nem találtak meg a szavazólistán, azok augustus 7–tôl kezdôdôen, hétfôn és szerdán 13,45 és 16 óra között megoldhatják ilyen jellegû panaszaikat. Az ígéret szerint a pénztárablak operatívan, tehát minimális várakozási idôvel jegyzi be a hibákat és oldja meg a felmerült gondokat. Természetesen fel kell mutatni az igazoló okiratokat: személyazonossági igazolvány, lakás adásvételi-szerzôdés, telekkönyvi kivonat, keresztlevél, házasságlevél, halotti bizonyítvány.

(póka)

Színpompás utcai felvonulással és több ezer nézô elôtt tartott nagysikerû gálamûsorral vette kezdetét pénteken délután Jászberényben a jubileumi, X. Csángó Fesztivál, az Európai Kisebbségek Folklór Fesztiválja.

A Jászberényben 1991 óta évente megrendezésre kerülô csángó fesztivál célja, hogy elsôsorban a Kárpát medencében élô kisebbségek, etnikai csoportok néphagyományainak bemutatásával felhívja a figyelmet azok egyetemes kulturális értékeire, elôsegítse megismerésüket, megbecsülésüket. Meghívást kapnak még olyan országok is, ahol a kisebbségek, népcsoportok folklórja megtalálható, és ôrzi a rájuk jellemzô autentikus jegyeket.

A csángó fesztivál az évek során jól betöltötte szerepét, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Európai Kisebbségek Folklór Fesztiváljává nôtte ki magát. A rendezvény egyike azon kevés fesztiválnak, amely szerepel az Európa Tanács közös örökségünk kampányában.

A háromnapos fesztiválra idén is beneveztek a csángók, a felvidéki és erdélyi hagyományôrzôk, de ott voltak a menetben a Spanyolországból, Wales-bôl, Portugáliából, Macedóniából, valamint a Bretaigne-bôl érkezett táncosok és zenészek is. A felvonulók úti célja a Margit-szigeti szabadtéri színpad volt, ahol a fesztivált Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára nyitotta meg. Ezt követôen mintegy háromórás gálamûsorra került sor, amelynek keretében — idôhiány miatt — valamennyi csoport nem léphet közönség elé. Szombaton este viszont folytatódott a gála, s így az érdeklôdôk valamennyi együttes produkcióját megtekinthették. Szombaton és vasárnap több helyszínen a városban felállított színpadokon is felléptek a fesztivál vendégei és a házigazda jászberényi táncosok is. A fesztivál ideje alatt az európai kisebbségek kultúrája, hagyományôrzése, szokása, életmódja címmel konferenciát is rendeztek Jászberényben a városházán.

— A csángókkal szemben évszázados adósságunk van, amelybôl szeptembertôl valamennyit törleszthetünk, hiszen a csángóföld néhány iskolájában megkezdôdik a magyar nyelvû tanítás — mondta Szabó Tibor Jászberényben a tizedik csángó fesztivál megnyitóján. A Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) vezetôje azt is kijelentette, hogy Magyarország olyan Európa része kíván lenni, ahol a kisebbségek jogait tiszteletben tartják.

Az ANO Alapítvány — Music Pub kulturális rendezvényei

(színhely: Múzeum Terasz)

2000. augusztus 7-én, hétfôn, 21 órától: dzsesszkoncert (4 Given); augusztus 8-án, kedden, 21 órától: filmvetítés (Fritz Lang: Metropolis).

KÉT NAGYSZABÁSÚ VERSENYT SZERVEZ Sonkolyoson augusztus 10. és 18. között az erdélyi magyar disputamozgalom. A rendezvény elsô három napján V–VIII. osztályos diákok vitázhatnak arról, hogy érdemes-e puskázni, és arról, hogy jobb volt-e száz évvel ezelôtt gyereknek lenni. A következô napokban a középiskolások mérik össze (meggyôzô) erejüket az „Élj a mának!" és „A cigaretta károsabb az italnál" témákon belül. Mindkét versenyen azok a diákok vehetnek részt, akik az elmúlt hónapokban lezajlott selejtezôkön bebizonyították, hogy az Erdély-szerte mûködô negyven vitakör tagjai közül a legjobbak.

Teleházat avattak Kalotaszentkirályon

Teleház mintájára Községi Információs Központot avattak Kalotaszentkirályon pénteken. Az ünnepélyes megnyitóra a helybeli mûvelôdési házban került sor, ahol ugyanakkor bemutatták Kalotaszentkirály háromnyelvû (román, magyar és angol) monográfiáját. A teleház létrehozása a Kárpátok Eurorégió Fejlesztési Alapja és a Kolozsvári Transilvania Ökológiai Klub szélesebb körû programjának része. A központ megnyitását a kalotaszentkirályi nemzetközi néptáncfesztivál idején ejtették meg, így a teleházavatás rendkívül nagyszámú közönséget vonz, a világ minden sarkából. Kolozsvár közelében Tordaszentlászlón mûködik még teleház.

K. E.

Példa rosszkívánságra 1990 elôttrôl: „Hogy látnálak a tejsor (vagy bármilyen más sor) legvégén!" És 1990 utánról: „Hogy látnálak a vízumsor legvégén!"

(ôbé)

Költôi — sôt, majdhogynem anakronisztikusan hangzó — kérdés, hiszen örömmel nyugtázhatjuk, hogy hosszas, sokszor kényszerû agyonhallgatás után, immár évtizedek óta a lassan, de látványosan kiteljesedô Reményik-redivívus tanúi vagyunk. Persze való igaz, hogy publicisztikus, gyújtó hangú lírájával, különösen Végvári-verseivel — szándéktalanul bár, de — már élete delén kivívta a poeta laureatus díszítô jelzôt, ô maga azonban sose vágyott vezérszerepre. Tény viszont, hogy nem véletlenül nyerte el kétszer is (1937, 1941) a Baumgarten-díjat. Mi sem bizonyítja eklatánsabban a fenti megállapítás igazságtartalmát, mint az a tény, hogy már elsô kötetének (Fagyöngyök, Kolozsvár, 1918) kilencedik versében megfogalmazott ars poeticáját — amelyet akár életreszóló programversnek is tekinthetünk — így indítja:

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcsô min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ô érdeme.

És így sorjáznak tovább, egyre erôsödô crescendóban a legyek-kezdetû, kvintesszencia értékû verssorok, tömören összesítve a tenni/lenni vágyó akarat önellentmondásban letisztuló kínját, egyfajta groteszk keresztény-nirvánaszerû megnyugvás teljes feloldódásában csúcsosodva ki a vers befejezô két soráig:

Legyek a hegedû, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a mûvész a vonót.
(Akarom)
*

Kétségtelen, hogy költészetének fokozatos kiteljesedésével a „helikoni triász" markáns tagjaként, Áprily Lajos és Tompa László mellett ô volt a transzszilván líra leghitelesebb képviselôje, Kristóf György lakonikus megfogalmazása szerint: „Erdély kicsi ege a Reményik egész világa". Így igaz. Ha azután Marosi Péter súlyosan számonkérô fogalmazását idézzük 1980-ból (Utunk, szept. 5.): „Reményik Sándor (nem összes, hanem legalább válogatott) verseinek kötete azonban nem jelent még meg a Romániai Magyar Írók Sorozatban..." — igazat kell adnunk a lelkiismeretes irodalomtörténész hiányérzetének. Hogy három év múlva Kántor Lajos meglepi az erdélyi olvasóközönséget Az építész fia címû — kereken 200 versoldalt tartalmazó válogatással, magvas, lényeglátó és — láttató, fajsúlyos, átfogóan dokumentált bevezetô tanulmánnyal, az sokat javít a helyzeten. Ám nem pótol(hat)ja a tényleges Reményik-összes hiánya miatt tátongó ûrt. Ennek a hiánynak a valós kitöltését most az Auktor Könyvkiadó vállalta magára, a legmagasabb bibliofil igényt is messzemenôen kielégítô, két kötetben kiadott, vonzó küllemû, kifogástalan nyomdatechnikájú, hófehér famentes papírra nagy mûgonddal tördelt és kinyomtatott, a megjelenések kronológiáját és a költô által annak idején alkalmazott belsô ciklusbeosztásokat is tiszteletben tartó Reményik-összes kiadását. Illesse érte méltó elismerés.

*

Ma már szinte irodalomtörténeti közhelynek számít leszögezni, hogy Reményik Sándort a trianoni trauma avatta igazán költôvé. Vitathatatlan, hogy meredeken fölfutó népszerûségéhez számottevôen hozzájárultak Végvári álnéven írt, a helyben maradás imperatívuszát besúlykoló — irredentának bélyegzett, pedig csak a kivándorlás helyett a Kós Károly-i helytállás, itthonmaradás mellett hitet tevô —, szuggesztív hangszerelésû költeményei. Amikor aztán úgy érezte, hogy ezen a téren maradéktalanul teljesítette küldetését, 1933 márciusában megírta Miért hallgatott el Végvári? címû összegezô számvetését, benne refrénértékû, szállóigévé magasztosult két sorával:

Nem a mi dolgunk igazságot tenni,

A mi dolgunk csak: igazabbá lenni.

Mégis három év múlva, vele egykorú, régi jó barátjának, a kivándorlás mellett döntött Makkai Sándor református püspöknek a Látóhatár 1937. 2-es számában megjelent Nem lehet címû cikkére, az Ellenzékben Lehet, mert kell címmel válaszol (1937. febr. 17.), túlfûtöttségtôl sem mentes, majdhogynem indulatos, de mindvégig a baráti féltést is tükrözô írásában. Késôbb, febr. 26-án — tehát alig kilenc nap múlva — kelt hosszú levelében is hangsúlyozza cikkének „szeretetbôl fakadását". Költôlelke fájdalmát azután legmegrázóbban ekkor született Jaj, nagyot kértél... címû versében fogalmazza meg:

Jaj, nagyot kértél tôlem, lehetetlenül
nagyot!
S ezen az egy ponton én kegyetlenül
makacs vagyok.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tizennyolc éve prédikálom: maradni,
s a fészken megülni.
Láttam a vért az ereinkbôl
cseppenként folyni, s zúgva dûlni:
Én segítsek Neked
innen kimenekülni??!

Ám igazságtalan és beszûkítô méltánytalanság lenne Reményik Sándor verseinek nemzetféltô motiváltságát túlhangsúlyozni. Hiszen indulásától kezdve teljes kibontakozásáig az istenhit és a már-már panteisztikus természetszeretet — eme két egymáshoz közel álló, mégis be sokban különbözô fogalom — volt a legszilárdabb tartópillére, gazdag ihletadó forrása költészetének. Lehet-e éteribb, ökonomikusabb keresztény hitvallást megfogalmazni, mint amit Kegyelem címû sokszor, sokak által szavalt versében, az Egy eszme indul címû, háromnegyed évszázada kiadott kötetében olvashatni? Nem ok nélkül írta róla Sík Sándor, a jeles katolikus pap-költô és filozófus: „Egyszer egy kis társaságban olvastam néhány versét. A Kegyelemrôl három felekezet jelenlevôi kezdtek vitatkozni: mindhárman a maguk hitét találták benne kifejezve. Vitájuk újra megéreztette velem, amit mindig tudtam: ez a vers is odáig hatolt, ahol a legtisztábban piheg, ahol már az isteni sejlik." Milyen szép példáját szolgál(tat)ja az evangélikus költô gyönyörû verse a felekezetek közötti tökéletes összhangnak! Hogy pedig a kései egyetemes utókor is így értékeli, annak beszédes bizonyítéka az 1999. május 2-án Óradnán, az Ünôkô lábánál lezajlott ünneplés. Mert a Beszterce–Naszód megyei Óradnához tartozik az a Borberek nevû kis üdülôtelep, ahol 1921-ben gyógyüdült a meglehetôsen labilis idegrendszerû/egészségû költô; ott született a Vadvizek zúgása címû karcsú kis kötetének mindössze 33 verse. Nos, eme szórványközségben, közel 800, magát magyar katolikusnak valló lélek lakik, akik nem csekély anyagi áldozattal ingatlant vásároltak, amelyet Óradnai Magyar Ház néven mûködtetnek Pál Vilmos Barna plébános irányításával. Ebben a népnevelô házban igyekeznek az 1965 óta megszüntetett magyar iskola hiányából fakadó hátrányt lehetôleg pótolni. És a Magyar Ház falára a fenti dátumon fölkerült a Reményik Sándor nevét megörökítô emléktábla.

Vajon megsejtette-e (megsejthette-e?) 1921-ben, amikor Borbereken gejzírként feltört belôle Az Ünökô címû verse, hogy nyolcvan év múlva ércbe öntött neve nappal és holdfényben szüntelenül vigyázni fogja az Ünökô uralkodását?

Ez a király.
A ködkoronás, rejtelmes nagyúr,
Aki uralkodik itt mindenen,
Mindenbe beleszól,
Mindenben benne van,
Minden fenyônek Ô a háttere.
Ô az, aki mindig sejtteti magát,
De nem mutatja meg, csak
néha-néha,
Ha tiszta este van –
És a szívekben méltó áhítat.
Elôször holdvilágnál láttam Ôt –
És nem tudtam, hogy Ô az.
Olyan volt, mint egy óriási árny,
Nagyobb volt, mint az éj,
Minden csepp fényességet beborító.
Nagyobb volt, mint a csend,
Nagyobb, mint minden eddig
tudott nagyság,
Olyan nagy volt,
S a holdfényben olyan kicsi voltam
én,
Hogy némán levettem a kalapom.

Válaszolhatunk-e immár a címben leírt kérdésre?

Leszögezhetjük, hogy költônk kérdésfölvetéseit nem kell ugyan mindenestôl Kasszandra-jóslatoknak minôsíteni, ám ráfigyelmezni, a köztudatban megtartani nemcsak érdemes, de az 1937-ben az Ellenzék-cíkkben adott frappáns címet a Reményik-befogadás zsinórmértékeként is felfoghatjuk, és nemcsak a helybenmaradás tekintetében, hanem egész költészetére vonatkoztatható érvényességgel.

Bízunk (bízzunk!) benne, hogy újabb hullámvölgy már soha többé nem fogja veszélyeztetni Erdély leghûségesebb költôjének emlékét.

Gábor Dénes

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végsô menedéktek [...]
[...] ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna [...]
Reményik Sándor

A kolozsmonostori templom körül nemrégiben megrendezett ünnepség kapcsán falragaszon, újságban Kálvária-templomról, -dombról, Kálvária-templom körüli dombról olvashattunk.

A kálvária azonban nem templom. A szóban forgó úrháza pedig nem Kálvária. Föltehetôen a XI. században emelt elôdje templom volt, a bencés monostor, apátság temploma. Településhelye miatt eleinte évszázadokig kolozsmonostori konventrôl, kolozsmonostori apátságról, késôbb, amikor már csak a templom létezett, kolozsmonostori, monostori templomról beszélt, írt mindenki. Mint Szakál Ferenc a XVIII. században.

A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc–labanc csatározások a templomot tönkretették. Miután 1716-ban a nagypiaci Szent Mihály ismét katolikus lett, a monostori katolikusok valószínûleg ide jártak. A templomot 1782-tôl csak katonai raktárnak használták. Földjébe és sírboltjaiba azonban tovább temetkeztek. 1794–95-ben építgettek rajta, de egy vihar ismét megrongálta. A tönkrement hajó köveit az 1818 és 1821 között épült Farkas utcai Királyi Lyceum, a kegyesrendi gimnázium építésénél használták föl. Csupán a szentély maradt meg, amelyhez azután 1896-ban, a millennium évében új, a szentély ízlésével egyezôen, csúcsíves hajót építettek.

A kálvária jelentése ’kisebb domb keresztjáró úttal, ahol Krisztus kínszenvedéseinek és kereszthalálának emlékére emelt kép- vagy szoborsorozat van elhelyezve’. Az egyházi latin Calvaria ’az a domb, amelyen az evangéliumok szerint Krisztust keresztre feszítették, Golgota’. A kálvária tehát nem templom! Ráadásul a monostori kálvária 1831-ben, több mint hétszázötven évvel késôbb épült, mint a templom. Amikor a múlt század végén felépült a hajó, az épületbôl ismét templom lett. Valószínûleg ezután, a századforduló körül vagy után kezdték a templomtól keletre levô kis dombon épült kálvária nevét a templomra is vonatkoztatni. Talán azért, mert a kálvária az útról jól látszik, míg a templom nem. Az új név adásában az eredetileg magyar és szász monostoriak mellett a XVII., de különösen a XVIII. században növekvô számú itteni románság is közrejátszhatott. Románul nem biserica din Cluj-Mãnãsturról, hanem Calvariáról beszélhettek. Ez rövidebb volt, könnyebb volt kimondani. És mivel magyarul is tudtak, e nyelven is Kálváriát mondhattak. Kolozsvár 1923-ban megjelent román útikönyve is Calvariát ír, nem biserica din Cluj-Mãnãsturt. Az 1933-ban megjelent magyar városismertetô viszont a „Kálvária dombjánál levô monostori bencés apátság templomát" említi. Ezzel szemben Nagy Péter 1926-ban, Ó, kedves Kolozsvár! címû könyvében Kálváriáról beszél. Kelemen Lajos, Balog Jolán és más, értô szerzôk azonban mindig kolozsmonostori templomról vagy kolozsmonostori apátsági templomról írnak.

Kálvária néven emlegetni a kolozsmonostori templomot olyan, mintha a több mint hatszázötven éves Szent Mihály-templomot a kilencvennyolc éve mellette emelt Mátyás-szoborról Mátyás-templomként emlegetnôk. Miután Kádár István plébános úr fáradságot nem ismerô buzgalmának köszönhetôen a római katolikus egyház, szakemberek közremûködésével, a templomot nemrégiben helyreállíttatta, állítsuk helyre szóban és írásban egyaránt az elôdeivel együtt több mint kilencszáz évre visszatekintô kolozsmonostori vagy monostori templom nevét is. A kálvária jelzôre már csak azért sincs szüksége, mert ez a monostori templom.

Végül, ha megfigyeljük, a Kálvária-domb nem a templom dombja, hanem az ettôl keletre magasló kis halom. A monostori templom dombja ennél jóval terjedelmesebb.

Asztalos Lajos

Sok szó esik mostanában a társadalombiztosításról. Választási korteshadjáratok fô ütôkártyája az elesett emberek felemelése, nyugdíjasok, munkanélküliek megsegítése. Minden hangzatos szónoki szóvirág mellett tele van a város éhezô nyugdíjasokkal, koldusokkal, az utolsó szalmaszálba kapaszkodó örömlányokkal.

Abban a bizonyos „átkosban" — szégyen ide, szégyen oda, de be kell ismerjük — ez a fejezet jobban mûködött. Az ingyenes orvosi ellátás, a mindenkinek kötelezô munkahely, a végzôs diákok azonnali kenyérhez juttatása kivívott „demokráciánk" elérhetetlennek tûnô álma maradt.

Ha ez a jól megszervezett védôháló mégis kilyukadt valahol, nem egy esetben vékonypénzû kisemberek álltak neki befoldozni azt, mint ahogy abban az egykori kisüzemben is történt.

Hogyan került Teréz a mûhelybe, arra kevesen emlékeznek. Arra viszont annál többen, hogy milyen kívánatos, gömbölyû cigánylány volt fiatal korában. Ha végigment seprûjével a gépek között, egy pillanatra mindenhol megállt a muka. Az öreg szakik sem álltak szó nélkül, utánaeresztve egy-egy csipkelôdô viccet. A fiatalok gépzsíros kezenyoma állandó jelleggel ott díszelgett Teréz kezeslábasán. Természetadta jókedve, hetyke szókimondása épp úgy hozzátartozott a mûhely hangulatához, mint a szerszámgépek egyhangú zakatolása.

Könnyûvérû, csintalan lány volt ez a Teréz, de hamissága távol állt a romlottságtól. A fajfenntartás ôsi ösztöne munkálkodott benne. Mint egy mezei vadvirág, mely minden méhecskének kitárja kelyhét.

A 70-es években villámtanfolyamon szerzett szakképesítést. Hogy mi köze a fémforgácsolásnak a paszulyleveshez, mai napig is titok. Röviddel a tanfolyam elvégzése után az üzem étkezdéjébe került.

Közben a méhecskék megtették kötelességüket. Az állami lakásalapból egyhangúlag odaítélt kétszobás lakásban Teréz négy, feketeszemû kislányát nevelte. Soha senkit nem vádolt apasággal, gyermektartást sem igényelt senkitôl. Amikor felsôbb rendeletre egy létszámcsökkentésnél feketelistára került, az egész üzem kiállt mellette.

Az étkezdében a már ráncosodó Teri mama egykettôre megválaszolt a csipkelôdô kérdésekre. Fiatalos mosolya újra csintalan menyecskévé varázsolta. A hosszú évek folyamán senki sem látta sírni, de amikor nyugdíjazásakor — amit egy elôkelô belvárosi vendéglôben rendeztek meg — felnézett az összegyûlt társaságra, felsóhajtott:

— Ezt is meg kellett érjem! — s két kövér könnycseppet törölt ki a szemébôl.

Versánszky Ernô

a statisztika tükrében. A napokban jelent meg (fél)hivatalos közlésként a legnagyobb fôvárosi napilapban a hír: az utóbbi 10 év alatt háromnegyed millióval csökkent az ország népessége. Népszámlálás nem elôzte meg a kimutatást, tehát nem lehet tudni, beleszámították-e a külföldön élô személyeket, pontosabban: még/már beleszámították a kettôs állampolgársággal rendelkezôket. A kimutatás lehet tehát itt-ott pontatlan, de mindenképp rámutat egy létezô irányzatra. Arra, hogy fogyatkozunk.

Vagyis csökken a születések, növekszik a halálozások száma. Ennek függvényében az életelvárás alig 66 év a férfiak és alig 72 év a nôk esetében, ami lényegesen alacsonyabb az európai átlagnál (sôt, a kelet- és közép-európainál is). Márpedig az életelvárás rátája a népesség egészségének szintetikus kifejezôje, és tükrözi a társadalmi és gazdasági fejlôdést.

Egy adott népesség egészsége lényegében négy alapvetô tényezôtôl függ:

40%-ban az egészség-magatartástól. Az egészséghez viszonyulásától. (Mikor, mivel, milyen gyakran fordulnak orvoshoz a felnôttek, illetve viszik orvoshoz a csecsemôket és kisgyermekeket.)

20%-ban az életkörülményektôl (ekológiai, higiéniai, gazdasági tényezôk).

30%-ban a biológiai, családi, egyéni öröklött tényezôktôl, és alig

10%-ban az egészségügyi szolgáltatásoktól.

A népességszaporulat két tényezô arányából adódik: a születések és a halálozások egymáshoz viszonyulásából.

Gyermekhalandóság

Ez nem pusztán csak statisztikai adat. Ez tükre, mitöbb belsô átvilágítása a tényleges társadalmi helyzetnek, az élet minôségének, az anyagi és kulturális nívónak. Megszoktuk már, hogy alacsonyabb a halálozási ráta Kovásznán, Kolozsváron, Brassóban, Bukarest municípiumban, és magas, sôt nagyon magas Ialomita, Mehedinti vagy Vaslui és Vrancea megyékben. De most ott áll ezek mellett — szinte szíven ver, mikor meglátom — Bihar megye. Bihar élen jár csecsemô-halálozási vonalon? Szinte hihetetlen, de ugyanakkor megmagyarázható. Mégpedig azzal magyarázható, hogy a halálozásokat az élve születettekhez viszonyítják és így adja az arányszámot. Az ország nyugati része elöregedett, a születések száma tehát megcsappant, és így a viszonylag nem túl sok halálozás is aránylag nagy halandóságot mutat.

A natalitás, a születések számaránya 1000 lakosra számítva 1970 óta 21,0-rôl 10,4-re csökkent, lényegében tehát — felére.

Ennél még világosabb képet ad a helyzetrôl a fertilitás arányszáma, vagyis a nemzôképes nôk (manapság a 15-tôl 49 éves nôket számítják ide) gyermekeinek száma.

Ez a szám az 1970-es évektôl a 81,2-rôl máig 40,6-ra csökkent, tehát úgyszintén a felére.

Mi ennek az oka?

Elsôsorban természetesen a házasságkötések lényeges apadása, másodsorban a válások felszaporodása, az agglegények, illetve férjezetlen nôk gyakorisága (40 éves koron túl is), a házasságot kötô felek korának növekedése házasságkötéskor, vagy — helytelen családtervezési elképzelés alapján — a gyermekáldás késôre halasztása. Ezenkívül pedig, és nem utolsósorban a nem legalizált együttlétek rendkívül nagy száma, ahol minden eszközzel védekeznek a teherbeesés ellen, és minden eszközzel megszakítják a mégis létrejöttet.

Létrehoztunk tehát egy olyan szocio-kulturális közeget, amelyik ismeri és használja a fogamzásgátlás minden módozatát, és ennek következtében erôsen fogyatkozik, fôleg a másik csoporthoz viszonyítva, amely mindezekkel nem törôdik és a nemi betegségektôl kezdve a genetikailag terheltnek számító, rossz minôségû utódokat szaporítja. (Mindez abból is adódik, hogy rendezetlenek a családi körülmények, a jövedelem a létminimum alatt van, hiányoznak az alapvetô higiéniai fogalmak, az anyák gyakran iszákosak, erôsen dohányoznak, a magzat tehát számos rendellenességgel indul.

Nem kell kiváló statisztikus, orvos vagy szociológus legyen az, aki ezekkel a tényekkel számolva ilyenkor megkongatja a vészharangot.

Mindezek az adatok egy tendenciát mutatnak (ahogy ma elôszeretettel nevezik: egy trendet), és nem látom mi, mikor és hol vetne gátat mindezeknek. És ki lenne legény a gáton, aki megállíthatná/lassíthatná ezt a folyamatot.

Mitôl halnak meg az emberek?

— Szívbajoktól és keringési zavaroktól (infarktustól, magas vérnyomástól és gutaütéstôl), — gyomor- és bélfekélyektôl, — rákban halnak el és balesetektôl szerte a világon. Mindezek mögött javarészt a nem megfelelô életvitel áll („hajtanak", amíg a tempó meghaladja fizikai teljesítôképességüket), az ezzel járó stressz, az elégedetlenség, ami ebbôl származik (az egyénre gyakorolt morális nyomás, bürokrácia, megkülönböztetések, elviselhetetlenül nagy megadóztatások), vagy a minimálisnál kevesebb ráfordítás gyógyszer és kórházi szempontból.

Legtöbben közülünk szennyezett levegôt szívunk (felszaporodtak az asztmások, allergiások), rossz vizet iszunk és rossz minôségû ételeket eszünk (ettôl sok a fekélyes); soha ennyi ajzószert nem fogyasztottak nálunk (az erôs — és hamisított — kávéktól kezdve a tömény — és hamisított — italokig, a cigarettáktól a drogokig. Soha ilyen magas nem volt a fertôzô betegségek száma (tbc-szempontból vezetünk egész Európában, fellángolt a szifilisz és más nemi betegségek); soha ennyi közlekedési balesetet nem számláltunk, ennyi mérgezést, gyilkosságot és öngyilkosságot.

Ehhez a zaklatott életmódhoz, a szüntelen rizikóvállaláshoz és sztresszekhez a mi embereink nem tudtak alkalmazkodni. A privatizálodással járó rizikó, gond, nemalvás, számos kávé olyan körülményeket teremtett, amelyek pihenést nemismernek és nem tûrnek meg. Ezek az emberek nem engedélyeznek maguknak sem nyári, sem téli vakációkat, de még a napi minimális néhány órás pihenést sem, amelybôl vagy a telefon vagy a csergôóra ébreszti ôket fel.

Dr. Löwy Károly

Szamosújvárt az Olimpia régi C osztályos riválisát, a Nagysomkúti Progresult fogadta. A találkozó a házigazdák 1–0-s sikerével végzôdött, a mérkôzés egyetlen gólját Bartos Sándor szerezte a 28. percben: hat méterrôl értékesítette Kulcsár Attila középpályás pontos beadását. A találkozó hajrájában a szamosújváriak növelhették volna elônyüket, de a 89. percben megadott tizenegyest Olteanu a máramarosiak kapuvédôjébe rúgta.

Az összecsapás egyik legjobbja a szamosújváriak nemrég leigazolt játékosa, Papp Zoltán volt.

Szerdán délután Román Kupa találkozón az Olimpia a Nagyváradi Bihar FC-t fogadja.

Erkedi Csaba

Péntektôl megkezdôdött, szombaton és vasárnap folytatódott, hétfôn este fejezôdik be a 83. országos labdarúgó-bajnokság nyitó fordulója. Az elsô öt találkozó eredménye és a góllövôk: l Krajovai Universitatea–Brassói FC 1–0 (Papurã) l Suceavai NC Foresta–Besztercei Glória 2–0 (Dumitru Ene és Nitã) l Medgyesi Gázmetán–Piatra Neamt-i (Karácsonkôi) Csalhó 3–0 (Iorga 2 és Hanc) l Ploiesti-i Astra–Bukaresti ROCAR 0–2 (Buia és Vrãjitoarea) l Bukaresti National FC–Bukaresti Dinamó 1–3 (Falub, illetve Drãgan, Lupu — 11 m és Mihalcea).

Vasárnap, lapzárta után fejezôdött be a Galaci Otelul–Pitesti-i Arges FC és a Bukaresti Rapid–Ploiesti-i Petrolul találkozó. Ma este fél tíztôl: Bukaresti Steaua–Bákói MFC — az összecsapást a Pro tv élôben közvetíti.

L. F.

Megkezdôdött az új idény az elsô osztályú labdarúgó-bajnokságban. És vele együtt az újabb gondok, bajok. Már az elsô komolyabb fôvárosi rangadón (National–Dinamó) kitört a botrány. A stadionban lévô szurkolók és a tévéelôtt ücsörgô focikedvelôk legnagyobb megdöbbenésére a zsandárok, egy eldobott petárda miatt, könnygázt, gumibotokat vetettek be a Dinamó szurkolótábora ellen.

Ezúttal (ahogyan az már számtalan esetben elôfordult) a csendôrségnek nem volt oka ilyen drasztikus fellépésre. Ma már nincs a világon olyan sta-dion, ahol ne durrogna el egy-két petárda. De arról még nem hallottam, hogy ezért az embereket agyba-fôbe verjék. Ahogyan azt a Pro tv kommentátora is megjegyezte: tiszta szerencse, hogy a zsandároknál nem voltak fegyverek. Rosszabbul is végzôdhettek volna a dolgok.

Két ember kórházba került. Valószínûleg soha nem fogják megbüntetni azt a tisztet, aki a csendôröket a tömegre uszította. Ma már népsporttá vált ártatlan emberek ilyenszerû „megleckéztetése".

Van azonban ennek az ügynek egy szomorú üzenete: „Pajtások, ne ugráljatok. Akinek a kezében a fegyver, azé a hatalom".

Mindörökké ámen.

Nánó Csaba

l Fél évszázada, 1950-ben a bukaresti gyalogló, Dumitru Paraschivescu Kolozsvárott országos csúcsot javított az 5 km-es távon. 22:05,2 perces idôvel szárnyalta túl a korábbi, 22:11,6 perces legjobbat, amelyet szintén ô ért el, csaknem 2 évvel korábban, 1948 szeptemberében, a fôvárosban.

l Négy évtizede, 1960-ban, az NDK-beli Erfurtban befejezôdött a két német állam atlétáinak próbaversenye az 1960 szeptemberi római olimpiára kijelölendô közös csapatba való bekerülésért. A válogató legjobb eredményét a keletnémetek 21 éves távolugrónôje, Hildrun Claus érte el: elsô ugrásával 636 cm-re javította a lengyelElsbieta Krzesinska-Dunskának a melbourne-i olimpián elért 635 cm-es világcsúcsát, majd a második kísérletre saját csúcsát is továbbjavította. Az új világcsúcs 640 cm volt!

l Ugyanaznap az Egyesült Államokban Richard Babka az esélyes Alfred Oerter távollétében a világ évi második legjobb eredményével, 58,99 m-rel nyerte a diszkoszvetést. Az olimpián viszont Oerter gyôzött 59,18 m-es olimpiai csúccsal, Babka 58,02-vel ezüstérmet szerzett.

L. F.

l Kispest-Honvéd FC–Nyíregyházi Nyírség-Spartacus FC 2–0 (Szekeres — 27. és Torghelle — 76. perc) l Lombard FC Tatabánya–Szombathelyi Haladás FC 2–1 (Zsivóczky — 19. és Kovács 11 m, 33. perc, illetve Somfalvi — 73. perc) l Matáv-Compaq Sopron–Dunaferr SE 1–2 (Sira — 17. perc, illetve Tököli 2 — 9. és 54. perc) l Ferencvárosi TC–Gyôri ETO FC 1–3 (Horváth Péter — 45. perc, illetve Nagy László 3 — 17., 61. és 87.; a 29. perctôl a Fradi emberhátrányban játszott, miután Dragóner szándékos kezezés után jogosan megkapta a második sárga lapját).

A táblázaton:

1. Lombard 2 2 0 0 4–1 6

2. Gyôr 3 2 0 1 5–4 6

3. Kispest 3 1 1 1 4–3 4

4. Dunaferr 2 1 1 0 3–2 4

5. Ferencváros 2 1 0 1 5–3 3

6. Haladás 3 1 0 2 4–6 3

7. Nyíregyháza 3 1 0 2 2–4 3

8. Matáv-Sopron 2 0 0 2 1–5 0

A Matáv-Sopron–Lombard FC találkozót szeptember 2-án, a Dunaferr–FTC mérkôzést szeptember 6-án rendezik.

B-csoport
l Székesfehérvári Videoton FC–Újpest FC 1–4 (Zombori — 11 m, 94. perc, illetve Herczeg 2 — 12. és 45., Dvéri — 63., Orescsuk — 85. perc) l Debreceni VSC–Pécsi MFC 2–0 (Kerekes 2 — 14. és 45. perc) l MTK Hungária FC–Nagykanizsa 6–0 (Jezdimirovic — 4. perc, Illés 3 — 51., 60. és 68., Buzsáky — 85. és Füzi — 87. perc) l Zalahús Zalaegerszegi TE FC–Vasas Danubius Hotels 3–2 (Kocsárdi — 11 m, 68., Róth — 87. és Balázs — 93. perc, illetve Pál — 83. és Petô — 94. perc).

Az állás:

1. MTK 3 3 0 0 11— 1 9

2. Újpest 3 2 1 0 12— 4 7

3. ZTE 3 1 2 0 4— 3 5

4. Videoton 3 1 1 1 5— 6 4

5. Debrecen 3 1 0 2 6–10 3

6. Vasas 3 0 2 1 4— 5 2

7. Pécs 3 0 1 2 1— 6 1

8. Nagykanizsa 3 0 1 2 0— 8 1

A következô forduló párosítása (augusztus 12.): Matáv-Sopron— Nyíregyháza, FTC–Kispest, Szombathely–Gyôr és Lombard–Dunaferr — A-csoport; MTK–Újpest, ZTE—Videoton, Pécs–Vasas és Debrecen–Nagykanizsa — B-csoport.

(pja)

A mûsorkezdés megszokott sémáját felélénkítendô, rádióstúdiónk helyett kikérdeztük a hallgatót, mit élvezne legszívesebben reggel 8 és 8 óra 3 perc között?... Alább a válaszokból idézünk.

— Kezdjük viccel a napot!

— Hiányzanak a mezôgazdaság hírei

— Egyházi muzsikát szeretnénk

— Orvosi tanácsadó is elkelne

— Több könnyûzenét a fiataloknak

— Nosztalgiamûsorra vágynak a nyugdíjasok!

— Mesemûsort a legkisebbeknek, de a szexuális felvilágosítás sem elhanyagolható

— Ide illik a kezdôknek és haladóknak való nyelvtanfolyam

— Ez a parlamenti krónika ideje

stb. és a többi...

A felmérés fényében világos, hogy a rádiósoknak, ha — ahogyan állítják — tényleg a hallgatók igényeinek megfelelôen alakítják a mûsort, akkor a reggeli adás elsô három percében viccrovatot, mezôgazdasági híreket, több könnyûzenét, orvosi tanácsokat, Máté passiót, mesét, nosztalgiát, valamint kezdôkhöz és haladókhoz szóló idegennyelvórát, nemkülönben parlamenti tudósítást kell közvetíteniök! Magánvéleményünk szerint a minderre kiszabott három percbôl ezek után fennmaradó idôben akár közvélemény-kutatást is folytathatnak...

Legutóbb három eldugott hegyi település iskolásai vehették birtokukba a Nemzetközi Segélyszolgálat ajándékát, a legújabb típusú személyi számítógépek egy-egy példányát!

A komputerek mûködtetéséhez szükséges villamosenergia-szolgáltatás, valamint az elengedhetetlen telefonvonal kiépítése a következô évek terveiben szerepel.

Egykori hírneves irodalmárokról, nagy mûvészegyéniségekrôl szóló visszaemlékezésekben nemegyszer olvashatjuk: kiesett kezébôl a toll vagy a karmesteri pálca, esetleg a vésô... Viszont, anélkül, hogy az Eltávozott érdemeit csorbítaná, a mûvészettörténet számtalan olyan közismert nevet említ, amelyeknek viselôi nem annyira a lexikonokban is szereplô alkotásaikra, hanem inkább a barkácsolásban, vagy éppenséggel a kulinária terén elért sikereikre voltak a legbüszkébbek. Imígyen a hozzátartozók, a barátok, a munkatársak jóízû elbeszélései aligha rontják, sôt, új színekkel gazdagítják a Mesterek emlékezetét.

Íme egy, a valóban száj hagyomány ôrizte kordokumentumok közül:

A nekrológban szó esett
Ecsetrôl
Mi hûlô kézbôl kiesett
Egy szemtanú ki belesett
Esküszik
Nem ecset volt mi leesett
A Mester
Feledvén múló létet
Hitvány hivatalt
Kanállal íra
Ízes hattyúdalt

— Drága barátom!... Egy szívességre kérlek! Tudod, ez az állásügy érdekelne. És azt is tudom, hogy reád biztosan számíthatok...

— Természetesen. Te is segítettél, amikor a gyerek felvételije került szóba. De mirôl van szó pontosabban?

— Azt szeretném, hogy rosszakat mondjál rólam!

— ???

— Nagyon egyszerû. Köztudott, hogy Kovács, akitôl az állás függ, nem kedvel téged. Úgy is mondhatnám, ki nem állhat. Magyarán: utál. Ergo, hogyha te jókat mondanál rólam, menthetetlenül visszautasítana. Éppen ezért — kutyaharapást szôrével — az ellenkezôjét kell állítanod. Ha ledorongolsz, hogy keresztbe tegyen neked, csakazértis engem fog felvenni!...

— Hogy van az szomszéd, hogy maga minden alkalommal más-más színûre lakkozza a kerítését?

— Az mindig attól függ, hogy akkor éppen milyenre festjük az export gépeket a vállalatnál...

Az oldalt írta Kalinovszky Dezsô ; Rajzolta: Horváth Gyöngyvér

— Furcsa ez az elhatalmasodó politikai forgalom... Szerintem ha az egyik kiválik, attól még nem biztos, hogy a másik beválik.

— Hát éppen itt van a bökkenô. Óriási a tülekedés, a kiszorítósdi... Pedig lényegében mindegyik ugyanazt akarja, a végsô cél az ország, a polgár prosperitása!!!

— Így igaz... De sajnos, egyik sem tûrheti, hogy még valaki ugyanazt ugyanúgy akarja!

— Zergenye úr, mit hozhat a (nép)konyhára a kormánypártok és az ellenzéki erôk össze-visszafogása az ôszi választásokra? Melyik páré a legjobb recept?

— Errôl a belpolitikai kifôzdérôl eszembe jut, amit a múltkor feleségem mondott. Odaégett a túróslaska. Hogy elvegye a kozmás ízét, egy bevált recept alapján pergelt cukrot tett bele. Kicsit fel kellett engedni hideg vízzel, egész jó vadasmártás lett belôle. Erre azt mondja, gyerekek, ma borsodót eszünk... Megettük.

A negyvenéves érettségi találkozó hozott újra össze. 40 év... Egy emberöltô múltán viszontlátni messzi idegenbe szakadt padtársamat... Aki mellesleg a legdélcegebbnek számított az osztályban, s bár egyszerû, szegény családból eredt, elvei voltak, amelyekhez mindig szilárdan ragaszkodott! Például a hölgyideáljához... Ha valamelyest is közeledett valakihez, az csakis nyúlánk, magas termetû, szôke, kékszemû, emelkedett lelkületû, légiesen költôi és zeneértô stb. stb. lehetett...

Érthetô kíváncsisággal vártam tehát a pillanatot, hogy a banketten bemutasson Amerikában megismert feleségének, ahogy ô mondta, Élete Asszonyának, akivel immár harmincöt éve él elszakíthatatlan kötelékben... Aztán megismertem.

A Választott a legalacsonyabb átlagnál is alacsonyabbnak bizonyult, inkább a szélessége dominált, fekete haját nevetséges kontyban viselte el, Bachot baknak ejtette és saját bevallása szerint leginkább a tûzoltózenekar mûsorát kedveli, de ez úgysem fontos, lévén, hogy zenei hallása egyenlô a nullával... És milyen érdekes, a sors kiszámíthatatlanságának köszönhetôen, férjével mégis koncertteremben ismerkedtek meg... Korán elhunyt édesatyja után ugyanis egy tekintélyes szállodaláncot örökölt és a tizenharmadik hotel avatóünnepségének mintegy záróakkordjaként... meglátni és megszeretni egy pillanat mûve volt! Barátom akkor már vezetô pozíciót szerzett, ô volt a legdaliásabb fôpincér, akinek tizenkét szállodában sem akadt párja...

Immár harmadik (magán) kiadásához érkezett Korhû Bele Balázs kötete. A most hetvenéves szerzô háromszor is átdolgozta a történelmi arcképcsarnokot kiegészítô mûvét, amely a következô címeken felelt meg a mindenkori politikai kereslet-kínálat ingadozásának:

1988 — Kis írások nagy emberekrôl

1996 — Kis sírások nagy emberekrôl

2000 — Kis sírásók nagy emberekrôl

Megôrülök, úgy fáj a fogam... Jó, jó, már bevettem... De miden hiába. Pedig már tizenöt perce, de hol a hatás?!... Nana, mintha szûnne. Csak mintha! Mert nálam ez is másképpen mûködik! Most iszom a levét annak, hogy mindig tízesem volt anatómiából!... Igenis, van köze! mert például te beveszed, bô vízzel, ahogy elôírják, és fix tizenöt perc múltán alszod az igazak álmát. Nálam viszont akkor kezdôdik, amikor megszûnt! Hogyhogy badarság? Hát nem érted? Nem fáj, na jó! De a tudatom alatt?! Tudom, hogy csupán érzékszervi csalódás áldozata vagyok!... Megmagyarázom. Szóval, nekem már nem fáj. De a fogamnak? Igenis igen! Valahol az idegpályák között szüntelenül mar a kín, létezik az ôrjítô szenvedés, de a jóindulatú gyógyszer lehazudja! Pedig bennem van, az enyém és mégis tehetetlen vagyok vele szemben... Eltagadják, megfosztanak jogos tulajdonomtól... Az orvosság hatása alatt nincs fegyverem a sejtjeimben megbúvó, alattomosan érezhetetlen kínokkal szemben... Ôrjítô... Ha ez így megy tovább... Nana, kezd kicsit szûnni a hatás... A fene egye meg, egészen tisztességesen fáj megint! Mit mondasz? Vegyek be még egy pasztillát? Mert egészen hülye vagyok, nem?! Hogy tovább kínlódjam, mert nem fáj a fogam?!...

Nemrég az Interaktív2 hasábjain az Internet adta számtalan lehetôségek közül mutattunk be néhányat: például a világ bármely pontjáról elérhetô és használható ingyenes e-mail postaláda vagy a családfa-keresés. Mivel a nyár még nem ért véget, úgy gondoltuk, szólunk pár szót arról, mely weboldalak segítségével hogyan lehet hegyi túrát szervezni, és hol lehet térképeket találni.

Az Interaktív olvasói remélhetôleg nem csupán a számítógépekkel, modemekkel, alaplapokkal és vincsek formázásával és adatmentéssel foglalkoznak, hanem túrázni is járnak. 2000 méterig mindenki felmehet, de figyelembe kell venni, hogy a levegô hidegebb (100 méterenként 0,5–1 C fokkal), tisztább, por- és baktériummentes. Ezért is érdemes oda menni. A hegyi túra szubjektív veszélyei: hiányos ismeretek, a hiányos öltözet és felszerelés, a túlzott önbizalom, ami túlértékeli a fizikai erôt, a túlzott becsvágy, aminek következménye a felelôtlen, könnyelmû magatartás.

A rövid bevezetô után vegyük elsôként a www.alpinet.ro-t. Mondhatni, itt minden megtalálható: turisztikai útmutató, hegyek leírása, jelzések, térképek, erdészházak, hegyimentôk (cím, telefonszám stb.), hegyi felszerelések katalógusa, adok-veszek, lélegzetelállító fényképek, versenyek. Hátrányt jelenet, hogy az oldal túlságosan Bukarest-orientált. A weboldal segítségével szervezett túrák többsége a román fôvárosból indul, a felszerelések beszerzésére például csupán a bukaresti Himalaya üzletet jelölik meg.

[http://mapcenter.go.to]: Térkép-ajánlatok (tipp: internetes megrendelés esetén drágább, a városban olcsóbb), verseny.

[http://www.kappa.ro/travel/carpati]: a Kárpátok részletes leírása, álom-fényképek.

[http://sr5.xoom.com/_XMCM/descriere/index.htm]: Fényképek (1996–2000), térképek, túraleírások.

[http://members.xoom.com/carpati]: Szkennelt térképek (gyors Internet-kapcsolat, illetve profi nyomtató szükségeltetik).

[http://wuzwuz.nuigalway.ie/ djonexx/munti]: Útleírások, térképek, fotógaléria, egyebek.

[http://rospace.home.ro/

m_meridionali.htm]: Mûholdas felvételek.

[http://www.romanianguide.freeservers.com/excursii.htm]

[http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/szabaly.htm]: turistaismeretek. Az elsô túra, a hátizsák, a turista tízparancsolata stb.

[http://www.szote.u-szeged.hu/in1st/rosa/utleiras/retezat.htm]: Túra a Retyezát-hegységben (1996), leírás, fényképek (vipera is!)

Jó túrázást!

(bg)

(Folytatás elôzô lapszámunkból)

Felesleges megmutatni neki, hol a hiba, lévén annak a képe úgyis mindig a vakfoltra esik. A júzer néha hatékonyan old meg nagyon bonyolult feladatokat. Igaz, ilyenkor jobb lett volna, ha bele sem kezd, mert a kár minden egyes alkalommal hatalmas, az általa használt program gyakran üzemképtelenné válik. Ezek azok a kizárólagos alkalmak, amikor a felhasználó hajlandó elismerni, hogy csinált valamit, és a segítséget is azzal az indoklással kéri, hogy képtelen visszaállítani az eredeti állapotot. Az eseménysorozat reprodukálása kilátástalan, és gyakran nem csupán irreverzibilisnek látszik a folyamat, hanem ténylegesen is az. A kevesebb mint ötperces ámokfutás gyakran félnapos rendszergazdai munkát indukál.

Természetesen vannak a szabályt erôsítô kivételek: az úgynevezett power-júzerek fôállásban tulajdonképpen tudományos kutatók, egyetemi oktatók, akiknek egyfolytában fut néhány számítógépen legalább egy szimulációs programjuk. Ôk azok, akik szinte mellesleg saját maguk rendszergazdálják a gyakran egyszemélyes, pécéként használt munkaállomásokat. Némelyikük nagy hozzáértést tanúsítva egy egész egyetemi tanszék összes munkaállomásával teszi ugyanezt. Kérdéseit képes szabatosan megfogalmazni, jól beszéli a rendszergazdák virtuális nyelvét, ezért érti és használni képes a kérdéseire kapott válaszokat. Az igazi rendszergazdák gyakran még a brancsba is beveszik ôket, együtt isznak reggelire júzervért, és együtt nevetnek velük a többi júzer összes hülyeségén.

Minden rendszergazda olyan júzereket kap, amilyent megérdemel. A júzer nem más, mint az ott oktatók és üzemeltetôk tükörképe, a rendszergazdák többsége is így kezdte, csak bulldog volt a felmenôk között, és ezért magától megtanulta a dolgokat. Azóta erôsen hisz módszere üdvözítô voltában — joggal.

(Folytatjuk)

(Nyírô András: iNteRNeTTo Zsargon; IDG Lapkiadó, 1997)

@ Hitel a Dialognak. Júliusban 35 millió dolláros, a kormány által nem garantált kölcsönt vett fel a MobilRom mobiltelefon-társaság az International Finance Corporation-tól (IFC). A pénzintézet mögött a Világbank, illetve az ING Barings és aSocieté Générale francia bank húzódik meg. A kölcsönt a jelenlegi Dialog GSM hálóza technológiai fejlesztésére és kibôvítésére használják. Mint ismeretes, 1998-ban az IFC, az ING Barings és a Société Générale 210 millió dolláros hitelt hagyott jóvá a MobilRom számára. A kamat a cég anyagi helyzetének függvényében változik. Jelenleg a Dialog mobilhálózat a legjobb fedettséget biztosítja: az ország területének 72 százaléka, 258 város, 55 üdülôhely és más fontos turisztikai objektum, több mint 12 500 kilométer út, valamint az ország lakosságának 92 százaléka. A Dialognak jelenleg 875 ezer ügyfele van.

@ Horvátországban a Flamingo. Horvátországban is Flamingo

fiókszervezetet nyitottak. Románián kívül ez a negyedik, a Flamingo International Kft. tulajdonában levô cég. A horvátországi Flamingo Computers zágrábi irodával és raktárral, illetve tíz alkalmazottal rendelkezik, az igazgató pedig román nemzetiségû. A tervek szerint az elsô évi cash flow meghaladja a 3 millió dollárt. A Flamingo International Kft. a Flamingo Computers cég tagja, amelynek fô tevékenységét a balkáni országokban folytatott IT import-export jelenti.

@ Még mindig elsô helyen a Compaq. Az IDC végezte felmérés szerint 1999-ben a személyi számítógépek piacán 1999-ben továbbra is a Compaq vitte a prímet. Ha az eladott gépek számát vesszük figyelembe, a multinacionális cég romániai piacrészesedése 11,1 százalék, ha pedig ezek értékét, akkor 16,1 százalék. A Compaq Computer Romania agresszív ár- és reklámpolitikája gyümölcsözött: Romániában megelôzte az IBM-et és a HP-t.

Az orosz ortodox egyházfô szokatlan módon, ezúttal egy olasz lapnak adott interjúban fejtette ki, hogy miért nem tartja idôszerûnek találkozóját a római katolikus egyházfôvel.

A legnagyobb olasz napilapnak adott interjúban az orosz ortodox egyházat vezetô II. Alekszij elismerôen nyilatkozott a római pápáról. Ugyanakkor kijelentette, hogy a közöttük régóta tervezett találkozóra nem kerülhet sor, amíg nem sikerül orvosolni két nyitott sebet. Egyfelôl a görög katolikusok által folytatott ortodox-

üldözést Ukrajna területén, másrészt a katolikus egyház korlátok nélküli hitterjesztését. A pátriárka hozzátette: reméli, hogy a két egyház vegyes bizottsága minél elôbb megoldást talál ezekre a kérdésékre, és lehetôvé válik a római vagy a moszkvai találkozó.

A Szentszék vegyes érzelmekkel fogadta II. Alekszij szavait. Fenntartás elsôsorban az üldözésre való utalást kíséri. A Vatikán tisztázást kért az interjút készítô újságírótól, aki megerôsítette, hogy a pátriárka szerint a sztálini idôkben az ortodoxoknak ítélt katolikus javakat most az egykori tulajdonosok hasonló eszközökkel szerzik vissza maguknak.

A Vatikán keleti egyházak kongregációjának prefektusa azt hangsúlyozta, hogy II. Alekszij mindenesetre nyitott a párbeszédre. Reméli, hogy a katolikus és az ortodox egyház találkozója a mostani pápa és a mostani pátriárka alatt valósulhat meg. A legutolsó találkozási kísérlet 1997-ben, II. János Pál pápa ausztriai látogatása során hiúsult meg.

A viták okairól

A két egyházfô találkozóját már többször tervezték, de mindannyiszor meghiúsult, mert az orosz pátriárka mostani indokai mellett más szempontok is felbukkantak.

Amikor a keleti és a nyugati kereszténység 946 évvel ezelôtt szakított egymással, az volt az egyik fô vitakérdés, hogy a szentlélek csak az atyától származik-e vagy a fiútól is. Ez ma már nem játszik nagy szerepet. A pápa elfogadása igen, hiszen az ortodox egyházak egyenrangúak, a konstantinápolyi pátriárkát csak a jelképes tiszteleti rangsor emeli ki a többiek közül, és nem ismerik el Róma püspökét a világegyház fejének. Ám ez nem akadályozta meg azt, hogy a kölcsönös kiközösítést már 1965-ben visszavonják.

Ma elsôsorban az úgynevezett unitosok, vagy görög katolikusok ügye gátolja a megbékélést. Ôk ma fôleg Ukrajnában, Erdélyben, Szlovákia és Magyarország keleti részén élnek, meg, persze, emigrásként szerte a világban. Ôseik zömmel a XV–XVII. században tértek vissza Rómához, aminek fejében megtarthatták keleti szertartásrendjüket, és papjaik is nôsülhetnek felszentelésük elôtt.

Hogy ez 4–500 évvel ezelôtt nem demokratikusan zajlott, hanem az uralkodók és fôurak döntöttek jobbágyaik egyházi hovatartozásáról, az bizonyára igaz. Ám az a sokkal közelibb múlt vitathatatlan ténye, hogy 1945 után például a Szovjetunióhoz csatolt területeken erôszakkal szüntették meg az uniót, és kényszerítették a papokat és híveiket, hogy, úgymond, térjenek vissza az ortodoxiára. Az ellenállókat bebörtönözték, vagy megölték. Romzsa Tivadar munkácsi püspök meggyilkolását például büszkén vallotta két éve megjelent könyvében egy Szuroplatov nevû egykori titkosrendôrségi fôember. A háború egy-két éve kivételével elnyomott és üldözött ortodox egyház pedig, szó, ami szó, ez ügyben lelkesen elfogadta a Kommunista Párt és az erôszakszervek segítségét.

Amikor tehát Alekszij moszkvai pátriárka azt mondja, hogy a Nyugat-Ukrajnában a görök katolikusok üldözik az ortodoxokat, arról feledkezik meg, hogy az utóbbiak nem hajlandók visszaadni az egykori állami segédlettel elrabolt templomokat. Hasonló a helyzet Romániában is. És a viszály során mindkét fél folyamodik néha nemtelen eszközökhöz, sôt, erôszakhoz is. A másik moszkvai panasz, hogy a katolikus egyház ma is térít, úgymond, ortodox területen — nemigen bizonyítható.

Csak az a tény, hogy Róma a rendszerváltozás után a volt Szovjetunióban is létrehozta szervezetét. A nagy örömben és ijedtségben talán kissé tapintatlanul a helyi többségi felekezettel és az állammal nem törödve. És a katolikusok akkor is püspöknek nevezik fôpapjukat, ha egy nagy területen szétszórva mindössze pár ezer híve van, amennyi máshol egy plébánosnak. Például Szibériában: ôk fôleg lengyel és német számûzöttek kései utódai, akik persze, lehet, hogy — más nem lévén — évtizedekig ortodox templomba jártak, de mostani váltásuk nem erôszakos térítés következménye.

Vagyis egyszerûen arról van szó, hogy az orosz ortodox egyház féltékeny, és nem hajlandó elismerni korábbi hibáit, ehelyett Rómát vádolja. A pápa és a legnagyobb lélekszámú, az orosz ortodox egyház feje ezért várhatóan még egy darabig nem fog találkozni.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]