 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. augusztus 9.
(XII. évfolyam, 184. szám)
Mint arról korábban beszámoltunk, Gheorghe Funar levélben kérte Bogdan Cerghizan prefektust, intézkedjen a kolozsvári magyar fôkonzulátusra kitûzött — a polgármester szerint — „dualista címert" viselô zászló kicserélésére. A polgármester azzal fenyegetôzik: amennyiben augusztus 30-ig a zászlót nem cserélik ki, „Kolozsvár lakosai készek egyszer s mindenkorra véget vetni ennek a dacolásnak."
Somogyi Gyula alprefektus lapunknak elmondta: a heraldikai bizottság keddi ülésén megvitatták a fôkonzulátusra kitûzött zászló kérdését. A következtetés: nem a bizottság dolga megállapítani, melyik a Magyar Köztársaság hivatalos zászlója és címere. — A prefektúra átiratban arra kérte a fôkonzulátust, hogy a román külügyminisztériumon keresztül közölje, melyik Magyarország hivatalos zászlója és címere — mondta Somogyi. Az alprefektus értetlenségének adott hangot, hogy a magyar fôkonzulátus továbbra sem kér csendôrségi felügyeletet az épület elé. — Az államközi megegyezések kimondják: a kölcsönösség elve alapján a fogadó országnak kötelessége a diplomáciai képviseletek ôrzése — mondta Somogyi.
Értesüléseink szerint a közrend és a közbiztonság szavatolása érdekében augusztus 9-tôl szeptember elsejéig a prefektus betilt bármely utcai tüntetést, felvonulást.
Az üggyel kapcsolatban Cseh József, nagykövetségi tanácsos a Szabadságnak azt nyilatkozta: az alkotmány a fôkonzulátusra kifüggesztett zászlót és címert ismeri el a Magyar Köztársaság jelképeként. — A fôkonzulátusnak jogában áll ezt a zászlót kitûzni és munkája során használni. A polgármester újabb provokációjáról van szó, amit a magyarellenes választási kampánya során kíván felhasználni. Semmi külön lépést nem tervezünk. Amennyiben megkeresnek bennünket, természetesen az érdekeltek rendelkezésére bocsátjuk a magyar alkotmánynak a zászlóra és címerre vonatkozó részét.
A kolozsvári polgármester évente megismétlôdô kísérletei fényévnyi távolságra vannak a magyar és a román kormány, valamint a két nép közös, jó szomszédi kapcsolatokon, európai értékeken és célokon alapuló törekvéseitôl — közölte kedden az MTI-vel Horváth Gábor magyar külügyi szóvivô.
— Sajnálatos, hogy éppen annak a városnak a légkörét próbálják a múlt eseményeibe kapaszkodó értelmetlen kísérletekkel megzavarni, amelyet joggal tekinthetünk a magyar és román nemzeti közösségek jövôbe tekintô együttélése és szellemi közössége szimbólumának — fogalmazott a szóvivô.
Hozzátette: a magyar fél abban bízik, hogy Románia fokozatos euroatlanti felzárkózása, amelyet Magyarország elkötelezetten támogat és segít, „végérvényesen kifogja a funari szelet a kolozsvári magyar fôkonzulátus lobogájából".
Mielôtt elment volna pihenôszabadságra, Gheorghe Funar polgármester újból felfüggesztette tisztségébôl hajdani barátját, Liviu Medreát, a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) igazgatóját. Az ok: Medrea nem bocsátott a polgármester által kinevezett, a vállalat tevékenységét ellenôrzô bizottság rendelkezésére különbözô dokumentumokat A polgármester felfüggesztette a vállalatnak fizetendô pénzösszegek átutalását is mindaddig, míg a bizottság hozzá nem jut a kért dokumentumokhoz. Mircea Gavrilã, parasztpárti alpolgármester, a bizottság elnöke a sajtónak elmondta: Medrea igazgató valóban nem volt hajlandó együttmûködni, udvariasan elutasította a kérést.
Mint ismeretes, a polgármester és a Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója közti nézeteltérések miatt a városháza nem volt hajlandó kifizetni bizonyos munkálatokat a RADP-nek. Ezt követôen a polgármester felfüggesztette tisztségébôl Liviu Medreát. Az igazgató óvást emelt a közigazgatási bíróságon. A döntésig, amely szeptember 20-ra várható, Medrea továbbra is hivatalban maradt — a hétfôi újabb felfüggesztésig.
Somogyi Gyula alprefektus a Szabadságnak elmondta: pénteken, a prefektúra keretében mûködô Társadalmi Egyeztetô Tanács ülésén a RADP szakszervezeti vezetôi bemutatták a vállalat súlyos helyzetét. Somogyi úgy ítéli meg, hogy rendkívüli tanácsülést kell összehívni a Közterület-fenntartó Vállalat helyzetének rendezésére. — Sajnos nagyon sokan szabadságon vannak, így most a testület nem lenne döntôképes. Sikerült viszont elérni, hogy az augusztus 31-re tervezett ülésen a RADP helyzetének megvitatása fô helyen szerepeljen. Ugyanekkor hozza nyilvánosságra jelentését a polgármester által kinevezett és a városi tanács által létrehozott vizsgáló bizottság is — mondta az alprefektus.
A vártnál is lassabban halad a földtörvény gyakorlatba ültetése. A Mediafax jelentése szerint a közel 190000 hektár erdôterületbôl például csupán 44 hektár került vissza a volt tulajdonosk birtokába. Ez is Suceava megyében. A pontos adatok szerint a visszaszolgáltatásra váró 189562 hektárból 11643 magánszemélyek, 22542 különbözô szövetségek, 1774 egyházi és tanintézmények, 153603 pedig külöbözô községek, városok tulajdonába tartozik.
A legnagyobb erre a célra kijelölt erdôterületek Beszterce-Naszód (112505 hektár), Hargita (18556), Maros (21537), továbbá Fehér, Brassó, és Kolozs megyében vannak.
Augusztus elejére Kolozs megyében az ôszi árpa aratását befejezték — jeletentte ki Dorin Urcan mérnök a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezési Vezérigazgatóság vezetôje a Szabadságnak. Az összesített adatok szerint a hektárhozam 1811 kg. Ebben az évben közel 1900 ha-t foglalt el ez a takarmánynövény.
A legfontosabb kenyérgabona, az ôszi búza közel 36 000 ha-on termett ebben az esztendôben, és 1633 kg-os hektárhozam szerepel nyilvántartásukban, ami jóval kevesebb, mint az elmúlt évek átlagtermései, amikor 2500 kg körül mozgott a hektáronkénti hozam. A vezérigazgató véleménye szerint ez elsôsorban a kedvezôtlen idôjárás következménye, de emellett egész sor tényezôt is felhozhatnánk, amelyeket a technológiai láncszemek kimaradása okozott. Az árvizek, a jégverés és a több mint két hónapot tartó szárazság nagy mértékben megdézsmálta a termést. Két és fél hónap alatt kevés esô esett. a búza számára kritikus idôszakban, például a szárba szökkenéskor a szár növekedése idején vagy a szem kialakulásakor. Tordai és kolozsvári mérési adatok szerint a hosszan tartó csapadékhiány miatt egy adott pillanatban a talaj vízhiánya négyzetméterenként már 130 l volt. Ezért aztán nem csodálkozhatunk, hogy fonnyadoztak termesztett növényeink, „furulyált" a kukorica. A legelôkön és a kaszálókon is kiszáradt a fû. A búza aratását e hónap elejéig 94%-ban végezték el a termelôk. S ha nem jön az esôs idôszak — aminek különben mindenki örült —, már régen befejezôdött volna az aratás megyénkben — mondta az igazgató. Az esôs idôszak alatt egyes kései búzafajták magvai kicsíráztak a kalászokban. Ez történt a Ariesannevû fajta esetében. Szerencsére ez nem általános jelenség, kisebb parcellákon fordult elô helyenként, ami nem okozott lényeges hozamcsökkenést, de a búza minôségét mindenképpen kedvezôtlenül befolyásolta. Kenyérgabona az utóbbi tíz esztendôben megyénkben sohasem termett elegendô, így más megyébôl és külföldrôl szállítottak búzát vagy lisztet a pékségek, hogy biztosítani lehessen a szükséges mindennapi kenyeret.
A tavaszi árpa átlagtermése még az 1000 kg-ot sem érte el, legalábbis az eddig betakarított területrôl. Az aszály termésdézsmáló hatása itt még nyilvánvalóbb, véli Urcan igazgató. A terület 40%-áról már raktárba került a gabona. Termesztett növényeinket az aszály miatt a betegségek és kártevôk nem támadták olyan mértékben, mint más rendes években. A búzában különben az utóbbi esztendôkben nem észleltek üszkös parcellákat. Örvendenek, hogy az elmúlt hetek csapadéka rendbe hozta, és szépek a burgonyaföldek, és kukorica is bôvebben teremhet, mint amennyire számítottak a nyári szárazság idején. Természetesen itt csak azokról a kukoricatáblákról van szó, amelyeket ôszi szántásba vetettek, mert ott, ahol tavasszal szántották fel a kukorica földjét, már a keléssel is nagy volt a baj, és nyáron is többet szenvedett a növény vízhiány miatt. Ez minden bizonnyal arra fogja serkenteni gazdáinkat, hogy, ha erre lehetôség van, feltétlenül ôsszel szántsák fel földjeiket, mert így a téli csapadékot megfelelô módon tárolja a talaj. Ez köztudott dolog, s az idei nyár, ha még szükséges egyáltalán, ékesen bizonyította, hogy miért kell a földet feltétlenül ôsszel felszántani. Megyénkben 4885 traktor van, amibôl mûködôképes közel 4000. A traktorokon kívül egyes falvakban még fogatokkal is szántanak az emberek. A pénzhiány azonban itt is negatívan ható tényezô, no meg az üzemanyag beszerzése is gondot okozott az elmúlt ôszön. Ezért aztán óriás területek maradtak szántatlanul a tavaly. A 132-es sürgôsségi kormányrendelet a mezôgazdasági termelôknek kedvezô feltételeket teremt traktorok, mezôgazdasági gépek és felszerelések, tenyészállatok vásárlására, szálláshelyek és növényházak építésére, gyümölcsfa- és szôlôtelepítésére is. A kormány három pénzintézményt bízott meg ennek finanszírozására: a Román Kereskedelmi Bankot, a Román Fejlesztési Bankot, valamint a Betét- és Takarékpénztárat (CEC). Azok a gazdák, akiket ez a kérdés közelebbrôl érdekel, vegyék fel a kapcsolatot ezekkel az intézményekkel. Megyeszerte a gazdák öt traktort, 32 gépet és felszerelést, 65 tehenet és üszôt, valamint kétszáz sertést vettek állami támogatással, tudtuk meg a vezérigazgatótól.
A rétek és legelôk is rendbe jöttek az utóbbi csapadékos idôszak után, s ha eddig kevés szénát gyûjtöttek a szárazság miatt, lehet, sarjúból több terem majd, s a vetett takarmányok, a vöröshere s a lucerna barázdája is kaszálás után vastagabb lesz, véli az igazgató.
Ha a fûvel a legelôkön nagy baj volt is a nyáron, az itatással aránylag könnyebben megúszták az állattartók. Kirívó esetek az itatás elmaradása miatt a kiszáradt kutak okán nem voltak. Említésre méltó továbbá, hogy a kolozsvári Napolact tejfeldolgozó gyár felajánlotta, hogyha valahol kritikus helyzet alakul ki vízhiány miatt, az állattartó gazdák segítségére siet, és autóciszternákkal szállít vizet a háziállatoknak. Erre azonban szerencsére nem került sor.
Az igazgató személyes véleményét hangoztatta, mikor úgy vélte: a gazdák biztosan vetni fognak kenyérgabonát még az idén elsôsorban saját szükségletük biztosítására, az is elôfordulhat, hogy nagyobb lesz a búzavetés, mint eddig, hiszen a felvásárlási árat 3500 lejre emelték kilónként. Természetesen ezzel az árral sem lehet fedezni a termelési költségeket, a két-három tonnás termés-átlaggal veszteséges búzát termeszteni. Egyensúlyba csak úgy kerülne a kiadás és bevétel mérlege, ha legalább öt tonnára felvihetnék a hektáronkénti termésátlagot. Az igazgató azt is elmondta, hogy remény van arra, hogy a közeljövôben az állam hathatósabban fogja támogatni a mezôgazdasági termelôket elsôsorban a vetômag beszerzésének szubvencionálásával, és valószínûleg újra mezôgazdasági értékejegyeket osztanak ki a földek mûvelôinek. Ám ez igazán csak akkor lenne hatásos, ha még idejében osztanák ki és nem a vetés befejezése után. A vetésen túl az ôszi szántás ütemét nagymértékben befolyásolja a gazdák pénzügyi helyzete, és ezzel kapcsolatban nem túl biztató jel, hogy a nyári szántást csupán 15%-ban végezték el augusztus elejéig. Történik mindez akkor, amikor az aratást már gyakorlatilag befejezték, s a területek nyolcvan százaléka szabad a szántó traktorok elôtt.
— A jövô évi búza-, kukorica- és cukorrépatermés részben most alapozódik meg. Amit ma kell elvégezni, nem halogathatjuk holnapra, jövôre, mert az minden bizonnyal elôbb-utóbb megbosszulja magát. Elfogadható terméseredményeket csak akkor érhetünk el, ha minden mezei munkát idejében végzünk el — véli Urcan Dorin igazgató.
125 ÉVES A BÁLVÁNYOSVÁRALJAI ÁLLAMI ISKOLA. Az augusztus 13-i ünnepség programja: 9–10 óra — vendégek fogadása, iskolalátogatás; 10–11.30 — megemlékezés a 10 éves francia kapcsolatra; 11.30–12.30 — helyi hagyományôrzô mûsor; 12.30–13 — meghívottak felszólalása; 13–16 — ünnepi ebéd; 16 — istentisztelet; 19 — színdarab elôadása; 21 — falubál.
HETIVÁSÁROK KOLOZS MEGYÉBEN: aug. 9-én Aranyosgyéresen, Buzában; aug. 10-én Mezôcsánban, Csucsán, Magyarszováton; aug. 11-én — Gyaluban, Magyarfrátán, Alsószentmihályban.
A július 21-ôn ujra indult zarándokcsapat most már 4 személlyel folytatja útját Máriaradnától a következô útvonalon: Arad, Pécska, Nagylak, Makó, Szeged (innen mar csak három személy), Mórahalom, Mélykút, Baja, Bátaszék, Nagymányok, Bikal, Dombóvár — ahová augusztus 7-én érkeztek.
Kivétel nélkül mindenütt szívélyes fogadtatásban részesültek.
Az út következô állomásai: Kaposvár, Nagybajom, Böhönye, Inke, Nagykanizsa, Búcsússzentlászló, Sümeg... Budapest, ahová terv szerint augusztus 19-én érkeznek.
A kolozsváriak már megszokhatták a pónilovak jelenlétét a Sétatéren. Az apró lovarda december óta mûködik a tó szomszédságában a kisebb gyerekek örömére, akik itt vehetik elsô „lovagló leckéiket". A lovagló lecke abban áll, hogy hat percen át vezetik nyugodt tempóban körbe-körbe a pónikon ülô gyerekeket.
— Hét végén nagy a forgalom. Szombaton és vasárnap több mint száz jegyet adunk el, és mind az öt ló szinte pihenés nélkül rója a köröket — mondta Micu Ion zootechnikus, a lovarda vezetôje. Az öt ló közül négy póni-keverék (észak-európai póni és moldvai hucul keveréke), egyik pedig moldvai hucul. A lovakat a Lucina és Mangalia lótenyészetekrôl vásárolták, egyenként 16 millió lejért. Kivétel Molid, a hucul paripa, „aki" 7 millió lejbe került. A pónikra csak kisebb gyerekek ülhetnek fel. A 14 éven felüli gyerekek vagy a felnôttek a nagyobb lovon kénytelenek lovagolni. A fiatal állatok (1–3 év) be vannak oltva, és állandó orvosi felügyelet alatt állnak. Naponta meg lehet látogatni ôket 11 és 20 óra között.
Az RMDSZ vezetôinek egymás közötti párbeszédre lenne szükségük, hogy helyreálljon az egység az érdekvédelmi szervezetben — nyilatkozza az Erdélyi Napló legfrissebb számában Kerekes Károly parlamenti képviselô. Árus Zsolt kommentárja a két választás között ide-oda kapkodó szövetség esélyeirôl szól, Borbély Zsolt Attila vezércikkében az RMDSZ négyéves, kormányzati csendestárs-szerepe kerül mérlegre. Antal Erika a marosvásárhelyi járványkórház alkalmazottainak munkabeszüntetésérôl tudósít, az eldugott udvarhelyszéki falvak gondjairól Hodgyai Mátyás számol be, Molnár Judit pedig arra keresi a kérdést, hogy merre tart a romániai iskolarendszer. Az idei 32. lapszámban Elekes Gyula nyilatkozik a székelyudvarhelyi mûvelôdési életrôl, Cseke S. Tibor az erdélyi lótenyésztésrôl szolgál érdekességekkel, a mûsormelléklet címlapja a filmvásznon életre kelt legendás képregényhôsökrôl szól.
Mostanában zajlanak az érettségi találkozók. Azaz, sok helyütt csak zajlanának, mivel nem tudják, ki merre keresi a boldogságot ebben a rohanó, ezzel együtt magányossá tevô világban. Kivétel azonban akad. Nemrégiben a Brassai Sámuel Líceum 1980-ban végzett diákjai tartották húszéves érettségi találkozójukat. Rajtuk kívül talán az égvilágon senkinek sem fontos ez a találka, de néhány olyan figyelemreméltó dolog esett meg, ami példát statuálhat sok-sok végzôs generációnak.
Egy évvel voltak nagyobbak minálunk, és ahogyan az lenni szokott, a legtöbbjüket ismertük. Húsz év elteltével nyugodt lélekkel bevallhatom, hogy a felettünk járó lányok közül sokak iránt heves plátói szerelemmel viseltettünk. Nagyon jó osztály volt tanulásban, sportban egyaránt. Érettségi után legtöbbjük egyetemet végzett.
Már a 80-as években kezdtek szétszóródni a nagyvilágban. Kényszerbôl, kalandvágyból, megélhetési szempontok, a szekusok szekálásamiatt — millió okuk megvolt, hogy elhagyják az országot. Azt is tudom, hogy fájó szívvel tették. T.-W. Laci, gyermek-, majd felnôttkori barátom, nagyon jól megállta a helyét Magyarországon, de a honvágy ma is kínozza. Ha jól utána gondolok, generációnk háromnegyede máshol, valódi demokráciákban keresi a boldogulást. És meg is találja.
Ezt az érettségi találkozót fontosnak tartom. Bebizonyította: összetartó, egymást tisztelô embereket nevelt iskolánk. Szinte mindenki jelen volt, lett légyen az jelenleg belgiumi, svédországi, magyarországi, olaszországi és isten tudja hol élô lakos.
A legnagyobb örömöt Laci barátom okozta. Legalább ötven trikót nyomtatott Magyarországon a következô felirattal: „brassaista bérletista". Azoknak, akik 12 éven át „bérletet váltottak" a Brassaiba. Nem voltam osztálytársuk, de kaptam egyet. Mert 12 évet én is boldogítottam a Brassait.
Bevallom: büszkén hordom a trikót. És arról álmodom, hogy jövôre talán mi is ilyen létszámban ünnepelhetjük húszéves találkozónkat.
Prológus
A tavalyi háromnapos ünnepségsorozat sikerébôl erôt merítve, itthoni és külhoni biztatásra a Heltai-alapítvány az idén is felvállalta a Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetôjének, Pillich Balázsnak azon kezdeményezését, hogy az 1990 óta egyre szaporodó külföldi fesztiválokon való részvételi lehetôségek mellett itt, Kolozsvárott, Erdély központjában és a néptánc, népzene hagyományaiban oly gazdag környékén is teremtsünk találkozási lehetôséget a kisebbségi és kiskultúrák, regionális értékmegôrzô törekvések hordozói számára.
Szent királyunk, I. István augusztus 20-i ünnepe, úgy ítéltük meg, hogy méltó alkalom egy ilyen kárpátmedencei közép-kelet-európai, de Európa más kisebbségi és több kultúrájú régióját is megcélzó seregszemlének a megszervezésére. Az idén hat külföldi vendégcsoport és a Szarkaláb valamint a hóstáti Virágos együttes mellett további helyi hagyományápoló csoport összesen több mint kétszáz képviselôje tiszteleg zenéjével, táncával az egymás megbecsülésének szükségességét hirdetô Szent István-i eszme, saját és egymás kultúrája, kis értékei elôtt.
Az augusztus 17. és 20. közötti, millenniumi rendezvénysorozatig be kívánjuk mutatni a fesztivál Kolozsvárott (18-án), Kisbácsban, Inaktelkén, Szamosújváron, Várfalván, Magyarfenesen (19-én) és végül Kalotaszentkirályon (20-án) fellépô vendégeit és a „ hazaiakat", hogy ezzel a tájékoztatással is az itthoni együtt ünneplésre, a közösségben megtartó hagyományok tiszteletére és ápolására, Szent István király emlékének megôrzésére, máig érvényes intelmeinek, törvényeinek megszívlelésére buzdítsunk.
1. Harmincötezres kisnép követe: a Kyczera
Legnicából jönnek (németül Liegnitz), a mintegy 110 000 lakosú alsó-sziléziai városból, amelynek elsô említése 1149-bôl való, és 12. századi gótikus temploma sok évszázados európai kötôdés hírnöke. Tatár betörések, Habsburg és porosz uralom közepette húzódott a Kárpátok északi lejtôirôl egyre beljebb egy szláv népesség, amelyett Karpátalján ruténnek, (Oroszország latin neve volt Ruthénia), a Csehországhoz kerülés után ruszinnak, itt, Sziléziaföldjén lemknek (németül lemken, lengyelül lyemkek) neveznek.
A II. világháborút követôen Ukrajnába való kitelepítés, a mai Lengyelország északi és nyugati területén való szétszóratás lett osztályrészük. A saját kultúrájára, nyelvére, hagyományaira és szokásaia büszke lemk kisközösségnek ma 35 000 (!) tagja van.
A Kyczera tánc- és énekegyüttes 1991 óta mûködik, megkísérelve mindazt a zenei, ének- és táncvilágot „ébresztgetni", másokkal is megismertetni, amely a lemk-identitás meghatározó eleme. Nálunk most járnak elôszôr, de Németországban, Franciaországban, Portugáliában, Olaszországban, Magyarországon, Ukrajnában, Csehországban és Szerbiában már többször is „vendégeskedtek". Az együttes Lengyelország egyetlen Lemk Kulturális és Közösségkutató Központjának a mûködtetôje is. Vezetôjük Jerzy Starzyñski, a lemk (lengyelül „lemkos"), hagyományok megszállott kutatója.
A kolozsvári és kalotaszentkirályi gálán, valamint a kisbácsi ünnepélyen lépnek fel. Ittlétüket alig egy héttel követôen a Szarkaláb együttest látják vendégül, az európai hírû legnicei kisebbségi fesztiválon.
Az ilyen barátságok válhatnak a megmaradás biztosítékaivá...
Szinte irigyelhetô az a következetesség, amellyel a régmúltú szamosújvári mûkedvelô operettegyüttes tartja bemutatóit. Még a hivatásos intézmények sem elégítik ki oly szenvedéllyel közönségük igényeit, mint a Szamos menti mûkedvelôk. E forró nyári napokon is szorgalmasan készülnek az új évadra. Még ôsz elején új bemutatóval lepik meg lelkes közönségüket. Ezúttal Huszka Jenô Lili bárónô címû háromfelvonásos operettjét mutatják be a 103(!) éves helybeli operettegyüttes. A rendezô ezúttal is a korát meghazudtoló (84 éves!) Horváth Lajos, a szamosújvári mûkedvelés atyja, míg a zenei részt Rusu Iosif (ugyancsak jóval 80 éven felül jár) tanítja be. Nélkülük már szinte elképzelhetetlen a kisváros mûkedvelôinek tevékenysége. Elkezdôdtek a próbák is. A szereplôk között ott találjuk ezúttal is a környék közönsége körében már népszerû Molnár Annamária, Basetti Éva, Balogh Erika, Basetti Károly és Pataki Levente közismert mûkedvelôket, akik az elmúlt tíz évben több alkalommal is bebizonyították tehetségüket.
Miközben színházaink és operáink nyári álmukat alusszák, a szamosújvári kultúrház magyar nyelvû operettegyüttese új bemutatóra készül.
Megértük ezt is! Mátyás király szobrát a mûemlékvédelem „kezdi védeni"... A szobrok védelmét már az 1998. szeptember 17/311-es városi tanácsi határozat elrendelte. Vajon miért nem büntették meg azóta a szobor alatt, körülötte, vagy rajta randalírozókat eddig? Politikai okokból? Funar Gheorghe szemét rég szúrja Mátyás sarkantyúja, ez tudott dolog. Ezt bizonyítja az a tábla is, melyet minden tiltakozás ellenére feltétetett a talapzatra, de amely történelmi szempontból tulajdonképpen „fából vaskarika"... Jaj, de szívesen pozdorjává törette volna Fadrusz János eme remekét, ha az UNESCO és Kolozsvár magyarsága nem lett volna. Most viszont változott a gyerek fekvése. Van két olyan alpolgármesterünk, mint Boros János és Mircea Gavrilã, és persze a velük együtt dolgozó, illetve együtt-gondolkodó munkatársaik. Megválasztásukat nem hiába nyilvánította Funar „élete legszomorúbb napjának". Ebben a gyászában nem tudtunk osztozni, mert éppen akkor az alpolgármester urak megválasztásának örvendeztünk. A dolgok lassan, de biztosan elôre mennek! Íme, a Fôtéren moccan valami, akár a fában a rügy... Büntetés vár a szoborgyalázókra. Óriási! Csakhogy mi már úgy vagyunk ebben a „megszomorodott városban", hogy nem hiszünk a szemünknek sem, ha valami jó történik velünk. Az lesz a valami, mikor megjelenik a lajstrom azok neveivel, akik köpnek az ilyen határozatokra meg az olyan szobrokra, amelyek nem a „nagynemzet fajtiszta emlékmûveinek számítanak" (mert vannak szép számmal). Gondolkodóba ejt, hogy vajon hogy nem jutott eszébe egyetlen huligánnak sem, hogy Avram Iancu áldást osztó vérszegény karjára csücsüljön? Még a „leggyôzedelmesebb meccsek" után is csak a szökôkút vizében szoktak ülôfürdôt venni az üvöltô szurkolók. Vajon miért nem másznak Avram Iancu nyakába egy kis hazafias ölelgetésre? Félnek ugyanis, nehogy a vékonypénzû hadastyán alászálljon övéire lelkesedésüket viszonzandó... No, meg az is igaz, hogy Mátyás ércparipája olyan teherbíró, hogy az aljanép annyit jelent számára, mint bolha az oroszlánnak. Városunk nagy szülöttje valaha népeinket védelmezte, és, íme, most a kultúra, a civilizáció nevében — remélhetôleg — nemzetiségre való tekintet nélkül Kolozsvár lakossága kél védelmére királyunk szobrának. Ha lenne olyan fenegyerek, aki nem venné komolyan a határozatot, az majd megízleli saját bôrén, amit Boros János mondott: nem marad el a büntetés.
Aztán ott van a másik súlyos és szégyenteljes probléma, a fekete sírkerítéssel körülzárt „funár-gödrök"... A sajtóban már felcsillantották elôttünk a reménység halovány sugarát, hogy ütni fog a betömés órája. Állítólag azért nem megy elôre a „behantolás", mert nincs föld. Horribile dictu! Amit ugyanis kiástak, azt el is szállították, nehogy valakiknek eszébe jusson, hogy vissza kellene tenni. Keresték a „kontinuitás elméletét igazoló" dák kultúra maradványait. Ilyen címen rondították el Európa egyik legszebb fôterét, megfosztották ôsi jellegétôl. Emlékszünk jól, hogy az ôrület akkor érte el csúcspontját, mikor 1997 májusában egyenesen egy „monumentális és szép" ortodox templomot akartak felhúzni ide, a gödrök fölé. Bartolomeu Anania érsek úr, Funar sugalmazására, magáévá is tette ezt a városrendészeti szempontból is lehetetlen tervet, amelyet aztán magasabb hivatalok nem engedtek kivitelezni. Az etnikumok közötti gyûlölet szítása hozta létre a fôtéri ásatásokat, és egyenesen istengyalázás lett volna ide az imádság házát emelni. Most viszont kifelé tartunk a szellemi sötétségbôl. Felvetôdött a Fôtér rendezésének kérdése. Tessenek elhinni, hogy ennek a viharedzett Kolozsvárnak a tonnaszámra elhordott föld sem okoz gondot. Csak kérjenek az alpolgármester urak segítséget a szépért lelkesedô kolozsváriaktól egy-egy zsák földet. Csak közöljék az újságban, hogy: „Funar-gödrök betöméséhez föld kell". Harangszó mellett tömegesen jönnek majd az emberek.
A kertes házak lakói, ha kell, akkor pityókástól fogják betalicskázni a Fôtérre a földet. Csak egy a fontos: a városi tanács ne hallgasson el, és ne engedje megaludni ezt az ügyet, mint az aludtejet. Ezt szeretnék ugyanis azok, akik a gyûlölet moslékával etetik a különben békés nemzetiségeket. Funar csatát nyert ugyan, de háborút nem. Boros János, Mircea Gavrilã és a velük dolgozó koalíció munkáját figyeljük, nekik drukkolunk. Ez a mérkôzés az ô küzdôképességükön, tudásukon, intelligenciájukon múlik. Mélységes hittel vallom: „Erôs várunk nekünk az Isten". Az Ô segítségát kérjük a gonoszság ellen, az igaz ügy gyôzelméért. Nézzétek, Mátyás körül már nyílnak a virágok!
Nem kenyerem a politika, nem voltam párttag, nem vagyok ma sem. Ha politizálnék, hasonló lennék a cipészhez, aki nagyhirtelen mosógépjavításra adja a fejét. Ilyenektôl nyüzsög a társadalom, a pártok meg a parlament. A politika az államvezetés tudománya, mindannyiunk javára folytatott tevékenység. Eredményeinkrôl az elmúlt évtizedek beszélnek.
Cipész-politikusként kaptam fel a fejem egy helyi, kereskedelmi rádió vélemény-kutakodásának hallatára, amelynek témája egy budapesti felmérés volt, miszerint az ott megkérdezettek 20%-a úgy vélte, hogy az erdélyi magyarok valójában nem is magyarok. Meglepô ugyan, de nem lehetetlen. A helyi válaszok viszont nem voltak meglepôek, nyolc évtized hivatalos vonalvezetésének eredményeként. Egyesek szerint egy román állampolgár csak román lehet, bár anyanyelve magyar! Ilyen alapon a békési románok csak magyarok lehetnek, a kassai magyar szlovák, az ungvári pedig ruszin vagy ukrán.
Egy másik riportalany javasolta, hogy aki magyarnak érzi magát, költözzön át, oda, a 20%-hoz. Akár azok a százezrek, akik Gyulafehérvár után, az 1923-as „legeurópaibb" alkotmány ígéretei elôl futottak el apáik földjérôl. Egy részük „amerikás" lett, túlnyomó többségük „nem magyar", a határtól nyugatra.
Elgondolkoztatott annak a hölgynek a válasza, akinek az apja magyar ugyan (talán Kis, Nagy, Kovács vagy Kerekes), de románnak vallja magát. Tabajdi úr szerint magyar az, aki magyarnak vallja magát. Ez logikusan hangzik ugyan, ám ez a hölgy (ma, lehet Chis, Naghi, Covaci, vagy Chereches) holmi elônyök reményében magyarrá válhat, rontva a féltve óvott statisztikát. Környezete tudja róla az igazat, Tabajdi úr viszont nem tudja. Tudják majd civil szervezeteink, de ezeket nem lehet „túlterhelni", hogy az „etnikai korrupcióról" ne is beszéljünk!
Régi, angol vitorlások kormánykereke mellett felirat állt: „A kormány mellett állóval kérjük (keep!) nem beszélni!" Kormány mellett álló érdekképviseletünk — két SZKT-találkozó szünetében — rögzíthetné a kereket, leszállva a fedélközbe, a másodosztályú utasok közé. Az „oszd meg és uralkodj" elvet szolgáló viták közben ott is lehet véleményt kutatni!
Mikor a régi házunk vakolata hullani kezdett, döbbenettel szemléltem a máz alól elôbukkanó csupasz téglákat. Vakolat nélkül a ház elveszíti egyéniségét, belesüpped a semmibe, színtelenné, végtelenbe veszôvé válik. A porladozó vakolatot a négy égtáj felé fújja a szél. A vakolat fontos dolog. Színt ad, derût a háznak. Ahogyan öregszik, repedezni kezd, omladozik, mint a homokvár, porlad mint a szikla. S ott áll végül a ház vakolat nélkül, fakuló téglái csúnya mosolyt villantanak, a gerendák árbocként állnak ki a falból.
Hasonlatosak vagyunk a házhoz. Vakolattal burkolt arcunk, testrészeink, egy idô után kopni kezdenek, lehull rólunk a máz. Ott állunk csupaszon, akár a burkolatától megfosztott ház. S mi van a vakolat alatt? Lehet a nagy semmi, lehet, ezer álom búvik elô, vagy vágyaink szabadulnak ki testünk börtönébôl. A vakolat mögül kiszabadulva testet ölthet a magány, és szinte hallani a csend súlyos lélegzetét.
Gyermekkorunkban még nem véd burok. Akkor az ôszinteség és kíváncsiság tágra kerekíti szemünket, tekintetünk belevész a végtelenbe. Új nekünk a világ, ismeretlenek az emberek. Hogyan értheti egy ártatlan lélek, hogy játszótársai — a felnôttek — vakolatba öltöztetett lélekkel közelednek. És a „romlás virágai" lassan hatalmukba kerítenek, körülölel a tengernyi hazugság, elôbukkan rejtett emlékezetünkbôl a létre rákérdezô „miért"-ek sokasága.
A házra hasonlítunk. Mert amíg épül a ház, nincs rajta vakolat. Amíg a világgal ismerkedünk, máz nélkül járunk-kelünk, és jártunkban-keltünkben egyre több por lepi arcunkat. Megismerjük a szennyes folyót, a tiszavirág egynapos életét, fájdalmunk határát, létünk végességét. Esetleges ürességét. Hosszú idônek tûnnek azok az évek, amikor nem teszünk semmit, kevésnek, mikor cél vezéreli életünket. S ránk rakódik — több rétegben — a vakolat. Megvéd mások elôl, eltakarja igazi érzelmeinket, takaróként véd az emlékektôl. Divatjamúlt az ôszinteség, a becsület. Mennél jobban takar a máz, annál magabiztosabbak vagyunk.
Házunk megöregedett. Repedezett falairól hullani kezdett a vakolat. És máz nélküli egyénisége szomorú látványt nyújtott. Ahogyan a legtöbb repedezett lelkû, magányba menekülô, vakolatától megfosztott ember. Csupaszon állva, lyukas lelkünkbôl ordít a segélykérés, imát üvöltünk az égre.
Mert mit ér a ház, mit ér az ember, ha lehullott róla a vakolat?
Igen. Bevallottan — vagy csendben, figyelnek bennünket, Romániát. Európa figyel: látni kívánja, mi válik valóra a demokratikus jogállam követelményeibôl, és mert — sajnos — kellemetlen tapasztalatai is vannak, arra is kíváncsi, hová kerülnek a humanitárius célzatú pénzbeli vagy élelmiszer-küldeményei. Egyáltalán: mindenre figyelnek, ami az országban történik: a szép szavak, hangzatos ígéretek már keveseket tévesztenek meg. Közel négy éve megmondta a demokratikus koalíció elsô miniszterelnöke, Victor Ciorbea, hogy a világot már nem lehet ravaszkodással félrevezetni. Ciorbea miniszterelnök urat, mielôtt politikáját valóságba ültette volna, idônap elôtt megbuktatták (szintén demokratikus) szövetségesei, élükön Petre Roman külügyminiszter úrral, aki tudvalévôleg az anyatejjel szívta magába a demokrácia alapelemeit. Nos, igaza volt Ciorbea miniszterelnök úrnak: a világ figyel bennünket. Ezért aztán, a görögkeleti egyház minden tiltakozása ellenére, képviselôházunk látványosan megszavazta a homoszexuálisokat hátrányosan megkülönböztetô 200-as törvénycikk érvénytelenítését, és nem kételkedem, hogy a szenátus is igen helyesen — ugyanezt teszi. Másként nem lehet: Európa szeme rajtunk.
Csakhogy Európa szeme nemcsak az igen derék, azonos nemûekhez vonzódó urak és érdemes hölgyek tekintetében van ám rajtunk. Ennél sokkal „bogosabb" kérdés is adódik, amit a külföldi fórumok újra meg újra felvetnek, úgy látszik nem elégednek meg például a Liliana Mara magas beosztású környezetvédelmi tisztségviselô asszony fölöttébb derûs tájékoztatásaival (lásd a Szamos és a Tisza ciánszennyezését). Olyan külföldi fórumok és személyek, akik véleményük és követelményeik megfogalmazásánál — a valóságból, a tényekbôl indulnak ki, ezeket nem tévesztik össze holmi hazafias költôi képekkel. Ilyen „ügy" — például a gyermekvédelem kérdése országunkban. A fôváros egyes részeiben — de szerte az országban meghúzódó, kéregetésre kényszerített kisgyermekeké, maguktól is kolduló-lopkodó kis csavargóké, akik bizonyos állami gyermekotthonok iszonyú körülményei helyett inkább a bizonytalan léttel járó „szabad életet" választják.
Amikor ezeket írom, nem holmi üres, olcsó demagóg-hajlam diktálja szavaimat. Tudom: a gyermekprobléma átfogó megoldása (azok után, hogy országunkban hosszú évtizedeken át elhanyagolták) idôt és pénzt: nagyon sok pénzt igényel. Annyit — amennyije a jelen helyzetben az államnak nincs.
De valami — mégis volna. Valami megoldás. Csak négy példát említek (két katolikus — és két protestáns példát), pedig lényegesen több van. Ám azért példálózom így, párhuzamosan, mert nem szeretnék a közkedvelt Duna Televízió déli harangszós hibájába esni, amelyik szerint Erdélyben szinte kizárólag protestáns templomokban húzzák el a delet. Ám vegyük a példákat:
Illyefalva. Kató Béla tiszteletes úr példamutató munkája nyomán számos árva, kallódásra ítélt gyermek kap családi nevelést. Csíksomlyó. Itt Gergely István plébános úr gondoskodik arról, hogy a faluban lévô állami gyermekotthonból kikerülô ifjak ne kerüljenek az utcára, ne kallódjanak el: otthont, munkát biztosít nekik. De szólnunk kell Mákófalváról is. Itt Molnár János teológiai professzor és felesége, Molnár Irma tiszteletesasszony, a mákófalvi lelkész, példátlan szervezô munkával csodálatos gyermekotthont épített, ahol szépen nevelik az odakerült apátlan-anyátlan, vagy kallódó gyermekeket. Ezek jól is érzik magukat mákófalvi otthonukban. De meg kell említenünk Dévát is, ahol a romjaiból újjáépített ferences kolostorban meleg családi szeretetben látnak el, nevelnek és tanítanak nagyszámú kisebb-nagyobb gyermeket Böjthe Csaba OFM-ferences atya jóvoltából. Mondom: tovább folytathatnám a példákat mind protestáns, mind pedig katolikus részrôl — de álljunk meg itt: van tehát lehetôség fiatal életek megmentésére, van lehetôség arra, hogy (nagyjából) az ország jelenlegi anyagi körülményei között is útját álljuk az ország várható gonosztevô-tenyészetének és — miért ne? — exportjának. A kipróbált esetek mutatják, hogy a kérdést lehetôleg egyházaink egyes papjai-lelkészei — szerzetesei és szerzetesnôi oldhatnák meg döntô módon. Meggyôzôdésem, hogy egyházaink szívesen fel is vállalnák a maguk részét, még nagyobb mértékben foglalkoznának a kallódó gyermekekkel, csakhogy...
Csakhogy ehhez vissza kellene adni a történelmi egyházak elorzott ingatlanait, drága „elvtárs-uraim"! Épületeket — és az intézmények fenntartását szolgáló (állami tulajdonban lévô) birtokot-erdôt is: nem lehet mindent egyfolytában külföldtôl várni!
Ahhoz ugyanis, hogy mind a protestáns, mind pedig a katolikus egyházak kifejthessék — és jobban kiterjesszék szociális tevékenységüket, komoly anyagi alapra (is) szükség lenne, amelyet senkitôl se koldulnánk — magától az államtól se, mindössze azt követeljük vissza, ami hosszú évszázadokon át a miénk volt — és amelyek „államosítása" az annyiszor megátkozott-megtagadott kommunizmus osztályharcos jótéteményei közé tartozott. Meg aztán..., ha rajtam állna, bizony a román testvéregyházakat is hasonló szociális tevékenységre biztatnám, de talán nem annyira Székelyföldön, nem ott, ahol ötven kilométeres körzetben alig találnak hitükhöz, egyházukhoz tartozó rászorulókat...
Mindezt — ha egyébért nem — , mert „figyelnek" bennünket.
És mellékesen, mélyen tisztelt, jól fizetett Törvényhozó, a haza gondját széles vállaikon cipelô uraim — az ország jövôjéért is.
A osztály — 1.
Végre véget ért az elsô forduló (hál’ istennek sikerült négynaposra széthúzni). A hétfô esti zárómérkôzésen: Bukaresti Steaua–Bákói MFC 4–3 (gólszerzôk: Rãdoi — 9., Tricã — 35., Falemi — 78. és Vlãdoiu 87. perc, illetve Cursaru 2 — 8. és 63., valamint Trofin — 88. perc). A táblázat élén a Galaci Otelul áll 3 ponttal és 4–1-es gólaránnyal, sereghajtó pedig a Piatra Neamt-i Csalhó 0 ponttal és 0–3-as gólaránnyal.
A Bajnokok Ligája selejtezôinek 3. fordulóját bonyolítják le a mai napon (köztük a Dunaferr SE és a norvég Rosenborg Trondheim közötti találkozót is).
Nyitányként egy mérkôzést játszottak le Pozsonyban, amelyen vendégsiker született. Végeredmény: Pozsonyi Inter (szlovák)–Olympique Lyon (francia) 1–2 (gólszerzôk: Németh — 75. perc, illetve Andersson — 50. és Delmotte — 90. perc). A mérkôzés utolsó percében egy kiállítás is történt: az Olympique játékosa, Laville piros lapot kapott.
Nagy érdeklôdés mellett zajlik ezekben a napokban Szamosújvár kispályás bajnoksága. A hagyományos küzdelmekre ezúttal is sok csapat (16) iratkozott fel. A négy csoportban kiírt rendezvényen naponta négy mérkôzésre kerül sor (helyszín: az Olimpia II. pályája). Eddig a bútorgyártók szerepeltek a legjobban, de az orvosok válogatottja sem vallott szégyent.
A döntôre augusztus közepén kerül sor, amikor a bajnokságot szervezô szabad szakszervezet pénzjutalomban részesíti a gyôzteseket. Hasonlóképpen díjazzák a bajnokság gólkirályát is.
Nem kerek évforduló, de mind az országos testnevelési és sportmozgalom, valamint a belföldi atlétika, de legfôképpen az akkoriban még elég más szellemiségtôl áthatott és irányított kolozsvári sport számára jelentôs esemény fûzôdik ehhez a naphoz, nem sokkal a második világháború utánról, 1947-bôl. Jóllehet kincses városunkban addig már rendeztek férfi bajnokságot, külön-külön öt- és tízpróba, továbbá váltóvetélkedôt, elôször csak 1947-ben került sor a Kis-Szamos mentén az atlétahölgyek országos bajnoki viadalára. Ezen a napon kezdôdött, s másnap fejezôdött be a férfiakkal közösen rendezett verseny, az akkor Mihály király nevét viselô Egyetemi Sportpark látta vendégül az ország legjobb futó, dobó és ugró atlétáit. Bár a rendezvényrôl négy jeles atléta — a kolozsvári Ion Moina, a temesvári Lupsa Jenô és Sôtér János, valamint a resicabányai Zeno Dragomir — éppen az idô tájt Prágában vett részt nemzetközi versenyen, a kétnapos bajnokság nagy élményt jelentett a kolozsváriaknak. S nekünk, a Református Kollé-gium diákjainak megkülönböztetett örömet hozott, hogy néhány héttel korábban kitûnôen érettségizett osztálytársunk, a késôbbi orvos Gergely Tibor kettôs gyôzelmet aratott a két (100 és 200 m-es) vágtaszámban! Rajta kívül Bíró György dr. (nem tévesztendô össze a késôbbi Kutya beceneven ismert középtávfutóval, majd edzôvel!) a háború utáni második, összességében hatodik bajnoki gyôzelmét aratta kalapácsvetésben, miután a 40-es évek elején Budapesten, a késôbbi olimpiai bajnok Németh Imre elôtt magyar bajnokságot is nyert ebben a számban! S hogy teljesebb legyen a kolozsvári öröm, a nôi gerelyhajításban a sikeres edzô, Schneider Imre felesége, Schneider Keresztes Erzsike bajnoki címet szerzett gerelyhajításban, míg diszkoszvetésben a korábban a budapesti Testenevelési Fôiskolán tanult, és magyar fôiskolai bajnokságot nyert Medrea Ilonáé lett az aranyérem. A nôk vetélkedôin egyébként Ernst Lujza, Pusch Irén és Treyball Edit vezérletével 5 bajnoki címet hódítottak el.
(I.)
Az olimpia közeledtével rövid áttekintést nyújtunk: az ökölvívás szempontjából kik és hogyan szerepeltek a világversenyeken Romániából, illetve Kolozs megyébôl.
Az 1896-ban rajtoló ötkarikás játékokon kezdetben nem szerepelt a „nemes sport". Elsô alkalommal St. Louis-ban rendeztek bokszversenyt, s azóta, az 1912-es stockholmi kiírás kivételével (akkor a svéd törvények tiltották ezt a sportot) mindegyik olimpián szerepelt a sportág. Az 1904-es elsô vetélkedô viszont már súlycsoportonkénti beosztáson alapult, ám nem volt megszorítás: könnyebb súlyúak is sikeresen szerepeltek „felsôbb osztályban" (mint pél-dául az amerikai Kirk, aki két súlycsoportot is megnyert).
1936-ban, a berlini olimpián szerepeltelôször román ökölvívó-küldöttség. Nem sok sikerrel: Dumitru Panaitescu, Marin
Gaspar (képünk, Virgil Tomulet rajza) és Constantin David már az elsô fordulóban, Nicolae Berechet pedig a másodikban vérzett el. Utóbbi a vereség után nem sokkal vérfertôzést kapott, és meghalt!
A világégések utáni elsô ötkarikás játékon, 1948-ban, Londonban Románia hiányzott a bokszversenyekrôl. Annak ellenére, hogy lett volna esély bajnoki címre, akár még kolozsvári... atlétának, Ion Moinának is.
(Folytatjuk)
Az aranyosgyéresi városi tanács beiktatása alkalmával az elmúlt négy évben is alkalmazott ülésrendet fogadta el, vagyis minden hónap utolsó hétfôjén fognak rendes ülésre összegyûlni. Így a júliusi ülést a hónap utolsó napján, 31-én tartották.
A polgármesteri hivatal javasolta napirenden tíz pont szerepelt, és ehhez még egyet javasolt a hivatal titkára az ülés kezdetekor a megyei tanácstól az utolsó pillanatban érkezett átirat alapján.
A helyi tanács teljes létszáma, vagyis a 21 tanácsos mellett részt vett az ülésen az új polgármester, a hivatal több osztályának vezetôje és a Kolozs Megyei Tanács két tagja is, Böyte Dániel RMDSZ-es és Ioan Deac NLP-s tanácsos.
Utóbbi az ülés végén többek közt azt mondta, hogy a négy év alatt, amikor is a kolozsvári városi tanács tagja volt, egyszer sem volt alkalma ilyen magas színvonalú, teljes egyetértésben lefolyó tanácsülésen résztvenni. Csak azt sajnálja, hogy a Nemzeti Liberális Pártnak nincs egy tanácsosa sem az aranyosgyéresi önkormányzatban.
Az elsô napirendi pontnál elfogadták a helyi tanács mûködési alapszabályzatát a 2000–2004-es idôszakra.
A második pontnál megvitatták, és elfogadták a 2000-es év elsô felének költségvetési mérlegét. Ezek szerint az idéni 29 milliárd 310 milliós költségvetési elôírások elsô félévi bevételeit 90,3%-ban, míg a kiadásokat 82,3%-ban teljesítették.
A harmadik pontnál a prefektúra átirata alapján a tanács elhatározta, hogy Ioan Vasinca alpolgármester, aki tanácsos is, többet ne legyen tagja a helyi tanács szakbizottságának, mivel a két tisztség összeférhetetlen.
A 4. pontnál megalapították a polgármesteri hivatalnál tevékenykedô 11 köztisztviselô munkakörét. Deák József RMDSZ-es és Todea Dorel RTDP-s tanácsos személyében a polgármesteri hivatal titkárának elfogadását vizsgáló bizottságba két tagot választottak. A hatodik pont sok vitát váltott ki, ugyanis a polgármesteri hivatal azzal a javaslattal jött, hogy a város fô útvonalain lévô gazdasági egységek (vállalatok, üzletek stb.) kivilágított cégtáblákat szereljenek fel, ezzel is a nemrég kapott municípiumi rangjához méltóvá akarván tenni a város képét. Ez a kötelezettség viszont sok költséggel járna a csôd szélén álló számos cég számára. Ezért sok javaslat vetôdött fel, hogy miképpen lehetne segíteni rajtuk. Egy következô ülésen ezekrôl is határozni fognak. A városképet javító határozat tárgyalása alkalmával megvitatják majd például a város három bejáratánál elhelyezendô „Municipiul Câmpia Turzii" (Aranyosgyéres municípium) feliratú tábla és mellette a Moháccsal és Toulose-zal való testvérvárosi kapcsolatot jelzô tábla, valamint a város térképét ábrázoló tábla kérdését is.
A tömbházak alagsorának mûszaki ellenôrzését kötelezôvé tétele is sok vitát váltott ki. Az a tény, hogy a polgármesteri hivatal a helyi Helység- és Lakásgazdálkodási Önálló Vállalatot kérte fel a szükséges ellenôrzések és karbantartások elvégzésére, és ez utóbbi részletfizetést is elfogad, a tanácsosok helyeslését váltotta ki, mivel így a lakó- vagy tulajdonosi bizottságok könnyebben tudják majd a költségeket kielégíteni. Ugyanakkor saját rezsiben is, vagy más vállalkozóval is elvégezhetik a szükséges munkálatokat, melyeket az ellenôrzés majd elô fog írni.
A 8. pontnál a tanácsosok elfogadták a polgármesteri hivatal személyautóinak szánt üzemanyag mennyiségének megnövelését. A tanács megtárgyalta a városháza 2000. évi költségvetésének kiigazítását is. Az elôterjesztés szerint újabb bevételek révén a büdzsé kb. 1,5 milliárd lejjel fog gyarapodni, és így közel 31 milliárd lesz. Több mint 300 millió lejt átirányítottak a Dr. Ioan Ratiu utca javítására szánt összegbôl (mert a Romgaz nem tud most elvégezni egyes munkálatokat) a város közvilágításának korszerûsítésére. Ezt elôször a várost teljesen átszelô E 60-as úton, valamint a Gh. Baritiu, A. Vlaicu, A. Iancu és Traian utcákban végeznék el. Az összeget a megfelelô idôben a Ratiu utca javításához vissza fogják irányítani.
A 10. pont is fogas kérdést tett vita tárgyává, ugyanis a szociális segélyben részesülô körülbelül 430 személy számára egy beilleszkedési szerzôdés aláírásától és a szerzôdésben foglaltak kötelezô betartásától teszi lehetôvé a jelenleg több mint 400 000 lejes segély felvételét. Amint Dandoci Edmund roma párti tanácsos hangsúlyozta, az aranyosgyéresi polgármesteri hivatal javára írható az a tény, hogy, pár eset kivételével, amióta ezen segélyrôl törvény született, minden rászoruló rendszeresen megkapta a pénzét. De ezentúl a fentemlített szerzôdés alapján a legalább 5 napos közmunka elvégzése, a családban lévô gyermekek iskoláztatása, a szeszes italok fogyasztásának elhagyása és, ha kell, elvonókúrán való részvétel teszi majd lehetôvé az összeg felvételét.
Az utolsó napirendi pontnál a megyei tanács felkérésére Ioan Radu Hanga polgármestert jelölték a tanácsosok a municípiumi tanácsok képviselôjeként az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Tanácsba.
Az ülés végén Böyte Dániel RMDSZ-es megyei tanácsos kiemelte a helyi tanács ezen ülésének magas színvonalát, és reményét fejezte ki, hogy a továbbiakban ugyanilyen hozzáállással fogják kezelni Aranyosgyéres és az itteni lakosság ügyét.
• Halálos kimenetelû baleset színhelye volt augusztus 7-én 17.40 órakor a Tordai út és a Gheorghe Pop de Bãsesti utcák keresztezôdése. Ioan Cristian Cioclãus 28 éves magyarfrátai férfi a CJ–97–CRI teherautót vezetve nem tudta kikerülni a figyelmetlenül, nem a kijelölt helyen átkelô 79 éves, kolozsvári Magda Poppot, az idôs hölgy pedig a helyszínen életét vesztette.
• 25 milliót sikkasztott Costin Leonard Folcuta (31) târgovistei lakos, a kolozsvári Technocom Impex Kft. kereskedelmi ügynöke. Ô még 1999-ben szucsávai cégnek adott el befôttesüveg-fedeleket, ám azok ellenértékét zsebre vágta, majd saját célra használta fel.
• Munkahelyérôl lopott ruhanemût Stefan Sinai 31 éves kolozsvári férfi. Az Uraganul Prod. Com. Kft. kötöttáru-készítôje folyó év márciusában éjjeli váltásban dolgozott, s a raktárból, kabátja alá rejtve, ruhanemûket lopott ki. Minôsített lopás vádja ellen szabadlábon védekezik.
• Anyja lakótársának autóját lopta el a tordai, 23 éves Aurel Eugen Anderco. A tett folyó év július 16-án történt, a „jófiú" Várfalváig autókázott, majd ott karambolozott. Minôsített lopás vádjával vizsgálják.
Az okról Földvári Árpád közlekedési igazgatót kérdeztük.
— Az útvonalon — mondotta az igazgató —, így a Dózsa György utcában a vízmûvek dolgoznak. Ezért beszüntettük a járatot. Mindazok, akik a Györgyfalvi negyedbe szándékoznak eljutni, átülhetnek a 48-as és 34-es buszokra. Ugyanakkor az Állomás tértôl a 3-as trolibusz, valamint a 32-es busz is ugyanazt az útvonalat követi. Akiknek érvényes bérletük volt a 25-ös trolibuszra, azok a fentebb említett járatokat vehetik igénybe.
A Szilágy megye északi csücskében elterülô sajátos hangulatú néprajzi tájegység, a Tövishát, Szilágycseh kisvárosát és ennek környékét foglalja magába. A zömében magyarlakta Tövishát élete a forradalom elôtt eléggé ismeretlen volt a közvélemény elôtt. A régiónak az összmagyar mûvelôdési körforgásba történô bekapcsolódásában oroszlánrésze volt a Tövishát Mûvelôdési Társaságnak, amely a IV. Tövisháti Napoknak is fô szervezôje.
— A kétnapos hétvégi rendezvényt eredetileg a polgármesteri hivatal is támogatta — mondta Baksai Károly, a társaság elnöke —, de tíz nappal a rendezvény elôtt megváltozott az intézmény hozzáállása, így a Tövishát Mûvelôdési Társaság és a szilágycsehi református egyházközség vállára nehezedett a rendezvény kivitelezésének gondja. Tavaly mintegy 600 érdeklôdô vett részt a III. Tövisháti Napokon, de az idén néhány százzal több érdeklôdôre számítunk, hiszen számos újítás jellemzi az idei ünnepünket. Megszerveztük például a Tövishátról elszármazottak találkozóját is; erre szombaton délután kerül sor a Magyar Házban. Újdonságszámba megy a szabadtéri folklórmûsor, meg a majorett-bemutató. Ez utóbbi tisztán jelzi, hogy Szilágycseh nem idegenkedik a polgárosodás útjától sem. Külön figyelmébe ajánlanám a Kolozsvárról és más nagyvárosokból érkezôknek azt a történelmi értekezletet, amelyen az idén magyarországi történészek és politikusok is részt vesznek. A szombat esti gálaesten budapesti vendégmûvészek fognak fellépni. Azt hiszem, kitûnô alkalom lesz a rendezvény arra, hogy összerázódjon újra a szilágycsehi magyarság, hiszen közismert: az idei helyhatósági választásokon a magyar többségû városnak — az RMDSZ belsô ellentéteinek köszönhetôen — nem sikerült magyar polgármestert választania. Sôt: az eddigi tíz RMDSZ-tanácsos helyett már csak hatan képviselik a megosztott szilágycsehi magyarság érdekeit. Reméljük, hogy a IV. Tövisháti Napok fontos lépést jelentenek majd a helyi magyar-magyar megbékélés folyamatában.
(A IV. Tövisháti Napok teljes hétvégi mûsorát rövidesen közöljük.)
Mától piros pólós hölgyek tûnnek fel Kolozsvár különbözô pontjain, és aláírásokat gyûjtenek azért, hogy tovább mûködtethessék az ország egyetlen olyan menhelyét, amely nemi visszaélést elszenvedett lányoknak nyújt ideiglenes otthont. Ez derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet augusztus 8-án tartottak az Artemis Családvédô Központ székházában. Sorina Bumbulut pszichológus röviden ismertette a központ törekvéseit, az elért eredményeket és a legközelebbi célkitûzéseket.
A központ két éve mûködik, szexuális visszaélést és erôszakot elszenvedett nôknek és gyermekeknek nyújt segítséget bármilyen formában, beleértve a pszichológiai és jogi tanácsadást, valamint ôk mûködtetik az országban az egyetlen olyan menedékhelyet, ahol 12–18 év közötti lányoknak tudnak néhány hónapra ideiglenes elhelyezést biztosítani. A menedékhely épületét azonban hamarosan ki kell üríteni, így a jelenleg is ott tartózkodó három lány otthon nélkül maradhat. A központ dolgozói szeretnének megoldást találni számukra, ezért döntöttek úgy, hogy az utcára vonulnak szórólapokat osztogatni és aláírásokat gyûjteni. Már kérvényezték egy új székhely kiutalását, és remélik, hogy az összegyûjtött aláírások nagyobb súlyt kölcsönöznek majd az ügyüknek. STOP VIOLENTEI! (Vessünk véget az erôszaknak!) — hirdetik a piros pólók, amelyek tehát augusztus 9-én, 10-én és 11-én fognak feltûnni Kolozsvár-szerte.
Jócskán egymilliárd dollár alá (934 millióra) csökkent az idei elsô félév után a külkereskedelem hiánya. Az egy évvel ezelôttinél közel 90 millió dollárral kisebb a deficit, mivel az export az idén dinamikusabban, 27,4 százalékkal, nôtt, mint az import (+19,8 százalék).
A hiány júniusban mérséklôdött érezhetôen, csaknem 87 millió dollárral májushoz képest, de nagyobb maradt, mint egy évvel elôtte. A kivitel értéke egyébként fél év alatt 4,9 milliárd dollár felett volt, a behozatal értéke viszont az 5,85 milliárdot közelítette.
Románia fô kereskedelmi partnere az idei elsô félévben Olaszország volt (exportrészesedése 23,1, importrészesedése 20 százalék), megelôzve Németországot és Törökországot.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság szeptember 15— 17-én Gyilkostó-üdülôtelepen tartja IX. Közgazdász Vándorgyûlését és az RMKT megalakulásának 10 éves jubileumi ünnepségét. A vándorgyûlés témája az adópolitika. Neves hazai és külföldi szakemberek, a román és magyar pénzügyminisztériumok, a vámigazgatóság, illetve a Hargita megyei adóigazgatóság képviselôi tartanak elôadásokat. Jelentkezési lapok és bôvebb információk a 064/431-488-as telefonszámon, a Kolozsvár, Kövespad (Pietroasa) utca 12. szám alatti RMKT-székházban vagy elektronikus levélben az rmkt@mail.soroscj.ro címen igényelhetôk.
Az Európai Unióhoz csatlakozni vágyó kelet-európai országok közül Csehországban, Romániában és Bulgáriában a legsúlyosabb a helyzet a kezeletlen radioaktív hulladék ügyében — áll egy összefoglalóban, amelyet az Európai Bizottság készített.
Brüsszeli adatok szerint a második világháborút követô, széles körû uránbányászati tevékenység nyomán még mindig 85 millió köbméternyi, kis mértékben sugárzó uránérc áll halmokban a kelet- és közép-európai államokban, míg 12 négyzetkilométer a vízi uránérctemetôk nagysága, és számolni kell az elôvigyázatossági intézkedések mellôzésével elhagyott tárnákkal is. Mindezek súlyos környezetvédelmi és egészségügyi kérdéseket vetnek fel, felszámolásuk egy-egy hulladéklerakat esetében több tízmillió euróba kerül.
Az elôször atomfegyvergyártásra, majd energiatermelésre dolgozó bányákban egyebek között a levegôt szennyezô radon, illetve a vízben is könnyen oldódó rádium szabadult fel. Az ellenôrizetlenül heverô ércek ugyanezen radioaktív anyagok miatt ma is kockázatot jelentenek.
A kelet-európai országok többségében a sugárzást és annak következményeit nem pontosan mérték fel, így nehezen becsülhetô a helyreállítás költsége is. Sok helyütt hiányzik még a megfelelô törvénykezés is. Az EU a PHARE-programból csak az elmúlt néhány évben 5 millió eurónyit fordított a hulladékellenôrzés segítésére, illetve a biztonságos megoldások keresésére. Sürgôs munkálatok kezdôdtek már — ugyancsak PHARE-segítséggel — Bulgáriában, Romániában és Lengyelországban. Kelet-Németországban — ahol a helyreállítást az állam vállalta — évi mintegy egymilliárd márkára becslik a tisztítás költségeit.
Alkotótábor tagjaként július elsô heteiben beletekinthettem a Szlovákiában, Szôgyén (Svodin) kisebbségben élô magyar közösségének életébe. Érdekelt minden, ami közös vagy éppen nagyon is különbözô abban, ahogy megéljük kesebbségi sorsunkat. Nemcsak a mûvészek találkozási helye, hanem sajátos mûvészeti kérdések vitafóruma, alkotói mûhely ez a tábor, melyet Kántor János esztergomi tanár, grafikus és festômûvész, a Képzômûvészeti Alap és Szövetség, a Magyar Vízfestô Társaság tagja, valamint a velencei Scuolla di Grafica tanára vezet.
Ebben az évben is kiállítással nyílt meg a tábor. A 13 képzômûvész 81 munkáját (a tavaly a falunak adományozott és azóta részben szépen bekeretezett alkotások) tekinthették meg az érdeklôdôk. Az alkotótábor vendége volt Babucsik Zeikfalvy Anna grafikus, tanár Kiskôrösrôl, Bella Rózsa grafikus, tanár Kecskemétrôl, Bugyács Sándor grafikus Szlovákiából, Ferenczi Gábor festô Tátról, Gyelnik Teodor (15 éves) tanuló Szôgyénbôl, Kocsis Ernô egyetemi tanár, festômûvész, a szlovákiái részleg vezetôje Komáromból, Kurucz Béla festômûvész Jánossomorjáról, Nagy László festômûvész, mûemlékfelújító Esztergomból, Kapa Melinda tanár, népi keramikus és grafikus Nyergesújfaluból, Nágel Kornél papírmetszet-sokszorosító grafikus egyetemista, Nothart Aléna szôgyéni, autodidakta népi motívumrajzoló.
A tábor nyugodt, alkotást elôsegítô hangulatának köszönhetôen ki-ki saját technikájában dolgozhatott, de kipróbálhatta rajztudását rézkarcban is, Kántor János mester irányítása alatt.
Mindnyájan megfogalmazták azt, ami a megtisztelô meghívás elfogadására késztetett, így jómagam is, azaz: találkozni különbözô technikákban dolgozó alkotókkal, de elsôsorban betekintést nyerni a rézkarc titkaiba egy avatott mester jóvoltából.
Kántor János kérdésemre elmondta: — 1980 óta szervezek táborokat, mert a mûvész- és tanári pályámat összefüggô életprogramnak tekintem, és mert megfogadtam, ha valaha valamire viszem a képzômûvészet területén, segíteni fogom azokat, akik hozzám hasonlóan indultak. — Kántor János az 1996. évi stockholmi és az 1999. évi velencei Grafikai Kiállítások I. díjasa. Erdélyben járt, a 70-es években kitiltották, az itt készített képeit a Szekuritáté elkobozta, ’89-ben a Magyar Nemzet hasábjain tiltakozó rajzsorozatot közölt az erdélyi falurombolás ellen. Requiem Erdélyért címmel kiállítása nyílt az esztergomi református templomban.
A szôgyéni táborral kapcsolatban elmondta: — Az idén többen érdeklôdtek a táborban folyó munka iránt, az elhangzott elôadások több fiatalt vonzottak mint tavaly, de már nem hatott újdonságként a faluban. Megható az egyszerû emberek érdeklôdése, akiknek a képzômûvészethez semmiféle kötôdése nincs, de ha valamit megmozgat a lelkekben, már nem volt hiábavaló az ittlétünk.
Lesz folytatás, mint ahogy a falu vezetôivel tartott megbeszélésbôl is kitûnt, ismét meghívásos formában, bôvítve a Kárpát-medencében élô kisebbségi magyar mûvészek körét. A szabad alkotásnak, minden tematikai megkötés nélküli, a kísérleti mûvészeti mûfajoknak, a kortárs mûvészeti irányzatoknak teret adó alkotótábor helyszíne lesz a jövôben is Szôgyén.
A pasztellkréta és rézkarctû mellett a tudósító golyóstolla is sok munkát kapott az alkotótábor helyszínének, szervezôinek, érdeklôdôinek bemutatása során.
Nágel Dezsô 1988-tól polgármestere az érsekújvári járáshoz tartozó Szôgyén községnek, amelynek 2650 lakosa van (80% magyar, 15% szlovák, 1% roma, ukrán és cseh, lakosság 85%-a katolikus). A polgármester elmondása szerint a 20 fôs önkormányzati képviselôtestületbôl (amelyben neki vétójoga van) 18-an a Magyar Koalíció Párt, 2-en a Demokratikus Baloldal Párt tagjai, mind magyarok. Az önkormányzat vállalkozói résszel is rendelkezik, 50 alkalmazottal: építkezési, szállítócsoport — ez utóbbi ellátja a fuvarozást, háztartási szemételhordást, teljes temetkezési szolgáltatást. Mûködik egy községi konyha (a tábor lakói tanúsítják, ízletesen fôznek), ahol a községi alkalmazottak, nyugdíjasok, vállalkozók alkalmazottai kedvezményesen étkeznek, rendezvényekre megrendéleseket teljesítenek. Talán egyedülálló Szlovákia-szinten is ez a szolgáltatás. Ugyancsak az önkormányzat üzemelteti a kultúrotthont, ahol presszó mûködik, és 14 ágyas szálláslehetôség található, valamint a kb. 16 000 kötetet számláló könyvtárat, a 320 fôt befogadó színháztermet és mozit, a 220 fôs báltermet és még 2 kisebb klubtermet. A községnek van önkéntesekbôl álló tûzoltócsoportja, községi rendôrsége 4 rendôrrel, biztonságot nyújtó éjszakai ôrjárata, magánorvosi rendelôje — 2 körzeti, 1 gyermekorvosi, 1 fogorvosi rendelôvel, gyógyszertárral, és mentôautóval, az orvosok a faluban laknak. A tanítás 2 általános és egy magánszakmunkásképzô magyar nyelvû iskolában folyik. Az egyik általános iskola szlovák nyelvû 70, a másik magyar 203 diákkal. A szakmunkásképzés — autójavító, asztalos, fodrász, kozmetikus, pincér-szakács, varrónô, cipész szakmában — érettségit vagy szakmunkás bizonyítványt nyújt.
A polgármester keserûen megjegyzi, sajnos, a tanári kar többsége ingázó, nem vesz részt a község életében. 4–4 csoporttal külön épületekben óvoda mûködik szlovák és magyar nyelven, napközis ellátás iskolások részére, a községi tulajdonban lévô tornacsarnokot nemcsak a mind híresebb karatécsapat, az aerobikozók és testépítôk használják, hanem az iskola is.
Méri József alpolgármester, ugyancsak gépészmérnök, beszél a település fejlesztésérôl, melynek egyik központi megvalósítása lenne a fôtéren megkezdett és befejezetlen épületben a 250 m²-es, színvonalas étterem és a helyi kiskereskedôk részére 14 üzlethelyiség kiépítése. A kb. 4,5 millió koronás munkálatokat önerôbôl, pályázatokból, valamint a vállalkozók hozzájárulásából szeretnék megvalósítani. Tájházat alakítanak ki, ahol a tábor jóvoltából adományozott képzômûvészeti alkotásoknak állandó kiállítási helyet biztosítanának. A falu központi ivóvízhálózattal, gázvezetékkel rendelkezik, 223 lámpatest világít, és minden utcája aszfaltozott.
Berényi Kornélia kulturális elôadó, képviselô, tanácstag 10 éve szervez kulturális és sporttevékenységeket, a cserkészcsapat vezetôje. A magyarországi testvértelepülésük — Tata — meghívására a tánc-csoport, irodalmi színpad, színjátszó csoport részt vehet a nemzeti örökség bemutatásában, nem csak otthon, határon túl is, ugyanakkor nagyon sok hasznos tudnivalóval gazdagodik a község a viszontrendezvényeken. Így születhetett meg az alkotótábor gondolata is, amelynek fontos szerepet szánt a képviselôtestület. Ez évben az alkotótáborban két rajz szakos egyetemista lány a vakációzó rajzolni-festeni vágyó gyerekekkel foglalkozott, tervezik egy állandó játszóház létrehozását.
Érdeklôdôként jött be az alkotótáborba Bokor Klára iskolai hitoktató, képviselô, Dékány József, a mezôgazdasági szövetkezet elnöke, tanácstag, képviselô, valamint dr. Drenkó Zoltán, a pozsonyi régészeti múzeum munkatársa.
A szociális bizottság tagjaként B. K. természetesen összefüggést lát a gazdasági megtorpanás és a lakosok kultúrával szembeni érdektelen magatartása között. Ugyanakkor a magyarlakta vidékek központilag tudatos elhanyagolását teszi szóvá. Míg az északi szlováklakta területek erôteljes anyagi támogatást élveznek, a déli, földbôl élô, egész Szlovákiának kenyeret adó rész igen keveset kap vissza. Ebben a községben még igen erôs a nemzettudat a környezô magyarlakta településekhez képest, ez meglátszik a magyar óvodák, iskolák gyermeklétszámán, mondja. Erdélyi útjuk alkalmából felejthetetlen maradt számára a rendkívül meleg fogadtatás. Egy kérését tolmácsolom, miszerint újítás céljából szükségük lenne ünnepekkor bemutatható misztériumjátékokra, betlehemes, pásztorjátékokra Erdélybôl is.
Dékány József elmondja, 1950 óta mûködik a szövetkezet 3200 ha-on, a többi 800 ha erdô, vagy magánvállalkozók mûvelik. 90–100 ha-on gyümölcsös — szilva, meggy, alma, barack —, 220 ha-on csemege- és borszôlô. Itt sem kifizetôdô ágazat a szôlészet, mondja Moncz Vilmos vincellér. Különben minden családi háznál van borpince, a szôgyéni szôlôt Szent Urbán védôszent szobra ôrzi már 150 éve, valamikor körmenettel tisztelték, megköszönve jó évben a 1,5–2 kg-os fürtöket.
A szövetkezet szántófölddel is rendelkezik, amelyen 1100 ha kukoricát, 500 ha búzát, 400 ha árpát, 110 ha étkezési borsót, cukorrépát (ez utóbbit teljes mértékben gépesítetten gondozzák), 150 ha napraforgót, 300 ha takarmánynövényt termesztenek Az állattenyésztésben országos hírû a kaposvári eredetû Kahib sertésfarm. Saját vágóhíd hiányában a fegyverneki magánvágóhídnak adják el, európai norma szerint.
A húzóágazatok végül is a szôlészet, szántóföld, sertés- és kacsatelep, ahol évente 200 000 naposkacsát értékesítenek. A szövetkezet 270 dolgozót foglalkoztat. Sajnos, az állami támogatás 1 ha-ra 700 korona, szemben az északi szlováklakta vidékekkel, ahol 1 ha-ra 2700 korona támogatás jut. A község nincs vasútvonal mentén, hiába esik a Dunához közel, a felrobbantott és még mindig nem létezô Mária Valéria híd miatt Szôgyén és Budapest közti 60 km-es távolság helyett a szôgyénieknek 150–170 km-t kell megtenniük a magyar fôvárosig. Szomorú látvány látni a környezô falvakban szétrabolt szövetkezeteket, 2–3 személy gyors meggazdagodását, a fiatal munkanélkülieket, akik már-már szezonmunkára sem hajlandók menni, két évig szociális segélyt kapnak.
Mindenki, akivel szóba álltam, felhívta figyelmemet a régészeti ásatásokra, amelyek 1971-ben kezdôdtek el, és a tudományos tevékenységének csúcsán hirtelen elhunyt kiváló szlovák régész, Viera Nemejcová-Pavúková nevéhez fûzôdnek. A községnek az idôszámításunk elôtti IV. évezredben épített település — erôd, temetô — nyomai nemzetközi hírnevet hoztak. A Busa-hegyen végzett ásatások nem az egyedüliek, amelyek értékes leleteket hoznak a felszínre, mint ahogy dr. Drenkó Zoltán középkorral foglalkozó régész is állítja. Pozsonyból ingázik, hétközben pedig különbözô történelmi korok szebbnél szebb leleteit tárja fel, négy lelkes munkanélküli fiatallal. Az önkormányzat elôteremti a szükséges pénzt a szeptemberig tartó ásatásokra.
Megtudom, hogy elsô írásos emlékben 1156-ban a községet Scheuden néven emlegetik, de a 30 ezer éve lakott terület rendkívül sok változáson ment át. IV. Béla király német telepeseket hívat a községbe, aki az északi részen, Németszôgyén (Theutonica Villa Sceudin), másik fele Magyarszôgyén (Ungarica Villa Sceudin) névvel osztották ketté. A község határán levô tábla a mai látogatót Svodin, Szôgyén néven köszönti. Nem hittem szememnek, amikor a fôtéri szobor feliratán egy Petôfi-vers fôszereplôjének a nevét véltem fölfedezni, a Pató Pálét. E falu temetôjében nyugszik Pató Pál nemes, korabeli szôgyéni jegyzô. Petôfi ismerhette, de a helybeliek mint egy, a falujáért sokat tevô embert tisztelik. Tudósok segítségére lenne szükség az igazság megállapítására és a vers adta jellemrajz megcáfolására.
Befejezésül, de nem utolsósorban meg kell említenem az alkotótábor mûhelyének helyszínét, vagyis a Nyugdíjasok Klubját, amelyet Kunyik Béla már 20 éve vezet, most pedig szívvel-lélekkel felügyelte az alkotókedv megteremtéséhez szükséges környezetet. Mint határon túli magyar, ugyancsak határon túliakkal találkozhattam, meggyôzôdhettem, van valami közös bennünk — a vendégek iránti tisztelet és szeretet kimutatása, ami nagyon sok esetben, sajnos, ürömöt hoz az örömbe.
Ez a tábor szerencsére mindenkinek örömöt okozott és a viszontlátás reményét. Köszönjük nektek, szôgyéniek!
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (KDNSZ) vezetôi szabad-demokrata szövetség létrehozásáról tárgyaltak tegnap. Az egyeztetést követôen Valeriu Stoica, az NLP alelnöke a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: a tervezett szövetség létrehozása jelen pillanatban igencsak kérdéses. Ennek az oka elsôsorban a Jobboldali Erôk Szövetsége, amelyik a parasztpárttal való szövetkezést választotta, illetve a Victor Ciorbea vezette KDNSZ, amelyik továbbra is halogatja a válaszadást.
Stoica elmondta: az NLP és a KDNSZ megegyezett abban, hogy folytatja a tárgyalásokat. A végsô döntést a két párt augusztus 18-i, illetve augusztus 20-i kongresszusai után hozzák meg. — Figyelembe kell vennünk majd azokat a látványosnak ígérkezô mozgásokat, amelyekre az elkövetkezô idôszakban joggal számíthatunk a román politikában, illetve Mugur Isãrescu döntését az elnökjelölés elvállalásával kapcsolatban. Nem tartom ugyanis kizártnak, hogy egyes politikai alakulatok — köztük akár a Varujan Vosganian vezette Jobboldali Erôk Szövetsége, vagy épp a Teodor Melescanu vezette Szövetség Romániáért nevû párt — gyökeresen megváltoztatják majd korábban hangoztatott álláspontjukat — mondotta Stoica, aki szerint e változó politikai életben egyetlen dolog bizonyos: Stolojannak, a liberális elnökjelöltnek a gyôzelme. — Ôszintén számítok egy, a Stolojan–NLP köré tömörülô szövetség kialakulásában — hangoztatta a politikus. Stoica ezúttal is kifejtette: pártja továbbra is Mugur Isãrescut támogatja a leendô kormányfôi tisztség betöltésére. Amennyiben azonban Isãrescu úgy dönt, hogy mégis az elnökjelölést választja, támogatásukat megvonják.
Victor Ciorbea, a KDNSZ elnöke megerôsítette: dönteni a kongresszus után fognak. A politikus gratulált Theodor Stolojannak, amiért elvállalta a liberálisok elnökjelölését.
A magyarországi állampolgársági törvény három cikkelyének módosítása megoldaná a határon túli magyarok anyaországi jogállásának kérdését, számunkra utazási szabadságot biztosítana, és a szülôföldjükön maradást ösztönözné — nyilatkozta lapunknak Kónya-Hamar Sándor, a képviselôház titkára, Kolozs megyei RMDSZ-elnök.
Kónya-Hamar elmondta: az RMDSZ már korábban eldöntötte, hogy kidolgozza a külhoni állampolgárságról szóló törvényjavaslatot. Ezután Magyarországról azt a tájékoztatást kapták, hogy a jelenleg hatályos, a magyarországi állampolgársági ügyeket rendezô 1993. évi LXXXVI. törvény három cikkelyének módosításával megoldódnának a határon túli magyarok által elvárt kedvezmények.
— Az RMDSZ elégedetlen a státustörvény jelenlegi koncepciójával, mert az nem rendezi a határátkelés és Magyarország Schengen-tagsága esetében a vízum ügyét. Markó Béla továbbította a magyar kormánynak a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet javaslatát, miszerint „a Kárpát-medencében élô magyar nemzet békés integrációjának folyamatában az egyik fontos eszköz a külhoni magyar állampolgárság intézményének megteremtése" — mondta.
A képviselôház titkára úgy véli, a státustörvény-koncepcióban kilátásba helyezett kedvezmények már biztosítottak. A magyar jogrendben meg kell tehát találni azt a fajta megfogalmazást, amely az elvárásokra válaszolna. Kónya kifejtette:
— A munkavállalás esetében aggállyal hallottuk, hogy a leendô törvény alapján legfeljebb három hónapra adnának ki munkavállalási engedélyt, miközben jelenleg nem alanyi jogon kétszer hat hónapra, tehát egy évre is kaphat bárki munkavállalási vízumot. S akkor alanyi alapon nem járna ez? Ezért kérjük tehát a külhoni állampolgárságot. Azt válaszolták Budapestrôl, írjuk le pontosan, hogy ez alatt mit értünk, s ennek milyen jogi és egyéb feltételei vannak. A tervezet most készül, augusztus 15-ig kész lesz, s le fogjuk tudni tenni a magyar kormány, a magyar igazságügyi minisztérium vagy pedig a Határon Túli Magyarok Hivatalának az asztalára. A tervezetet az RMDSZ szakértôi a magyarországi Magyar Jogászok Szövetségének, illetve a Magyarországon Ösztöndíjjal Tovább Tanuló Doktoranduszok Szövetségének (RODOSZ) a közremûködésével dolgozzák ki — szögezte le.
Kónya-Hamar hangsúlyozta: a jogszabály alapján az anyaország határain kívül élô magyarok magyar útlevelet kapnának, magyarországi letelepedésre jogosító és választójogot biztosító személyigazolványt azonban nem. Kónya tudatában van annak, hogy a román alkotmány értelmében csak olyan személy tölthet be köztisztséget vagy közméltóságot, aki kizárólag román állampolgársággal rendelkezik, ám úgy véli, kevés magyar pályázik ilyen tisztségekre. Másfelôl precedensek alapján ezt rendezni lehetne, hiszen a néhai Ion Ratiu parlamenti képviselôsége idején a román állampolgárság mellett brit külhoni állampolgársággal is rendelkezett.
— Esetleg azoknak, akik köztisztségekre pályáznak, választaniuk kellene. Ezek azonban nagyon kevesen vannak — közölte.
A cél az lenne tehát a Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint, hogy a külhoni magyar útlevéllel lehessen átlépni a bármikori Schengen-határt. S erre is vannak precedensek: a szlovákok és a lengyelek is rendelkeznek külhoni kártyával, s ez nem okoz senkinek sem gondot. De külhoni állampolgárság létezik például Spanyolországban, Hollandiában és más európai államokban is.
Kónya szerint az ügyben az ôsszel — valószínûleg októberben — összeülô Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) hivatott dönteni. A legutóbbi RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsán is kiderült, hogy a MÁÉRT szakbizottságai olyan koncepcióra bólintottak rá, amely csupa már létezô kedvezményt biztosítana, ám a határátlépés kérdését nem.
— A meghatározott kedvezmények sem politikai, sem jogi vonatkozásban nem fedik a kezdetben beígért státust. Jelenlegi formájában a státustörvényt legfeljebb metaforának lehet nevezni, mert nem válaszol azokra az elvárásokra, amelyeket mi megfogalmaztunk — jelentette ki.
Kónya úgy vélte, a legkézenfekvôbb az, hogy a státustörvény megalkotása és elfogadása helyett a magyar országgyûlés törvénymódosítással oldja meg a kérdést, mert az operatívabb módon elfogadható. Persze, kétharmados törvényrôl lévén szó, ehhez a magyarországi ellenzék támogatását is meg kellene szerezni. Az eddigi visszajelzések viszont szerinte azt bizonyítják, hogy egy ilyen megoldást a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatna.
— Ez a megoldás pedig valóban a szülôföldön maradást ösztönözné, ugyanakkor a szabad kapcsolattartást és az európai országokba történô szabad beutazást is biztosítaná. S a magyarországi adófizetôket sem terhelné — tette hozzá.
Valeriu Stoicának, a Nemzeti Liberális Párt alelnökének a kezdeményezésére kedd délután négyszemközti megbeszélésre került sor közte és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke között, amelyen a választások elôtti együttmûködésrôl, az állmelnökjelölt kérdésérôl volt szó. Markó elnöktôl megtudtuk: a tárgyalások ma folytatódnak az RMDSZ-küldötség és a liberális vezetôk között.
— Újabb és újabb meglepetésben van részünk ezen a nyáron, hiszen miután Emil Constantinescu visszalépett, a politikai elemzôk azt jósolták, hogy utódja Mugur Isarescu lesz. Most viszont, hogy Theodor Stolojan elvállalta a jelölést, megváltozott a helyzet. Kíváncsiak várjuk, hogy ilyen körülmények között Isarescu elvállalja-e a jelölést, hiszen így nemcsak a jelenlegi koalíciónak, hanem a volt konvenciónak sem lesz közös jelöltje — mondotta Markó. Kérdésünkre, hogy megítélése szerint körvonalazódik-e egy olyan forgatókönyv, miszerint az új konvenció is Stolojant támogatja majd, Isarescu pedig megelégszik egy leendô kormányfôi tisztséggel, a szövetségi elnök úgy vélekedett: valóban elképzelhetô egy ilyen változat. Annyit megjegyzett: arra senki sem tud garanciát vállalni, hogy a kormányfôi tisztség valóban azé lesz, akinek a választások elôtt odaígérték. Ez a következô kormánykoalícióban résztvevô pártok döntésétôl függ.
Kérdésünkre, hogy az RMDSZ kit tart közelebbi partnerének: az újonnan alakult Román Demokratikus Konvenció 2000-hez tartozó pártokat, vagy a liberálisok köré csoportosulókat, a szövetségi elnök kifejtette: amennyiben ennyire polarizálódik a helyzet, a legjobb, ha az RMDSZ kimarad ebbôl a játékból. — Nem hiszen, hogy ilyen helyzetben mi „ide" vagy „oda" állnánk, legalábbis a választások elsô fordulójában nem — mondta Markó, aki elismerte: a jelenlegi helyzetben egyre nagyobb az esélye annak, hogy az RMDSZ önálló elnökjelölttel lépjen elô. Ennek eldöntésére szeptember 9-ig azonban még van gondolkodási idô.
Székely Kriszta
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |