2000. augusztus 16.
(XII. évfolyam, 190. szám)

A prefektura sajtótájékoztatóján a közigazgatási egységek titkárainak nemrég lezajlott tisztségmegörzô vizsgáiról hangzott el: Kolozs megyében csupán a magyarszarvaskendi és a nemeszsuki titkárok nem vették az akadályt, akik helyére új versenyvizsgát hirdetnek meg. Viszont nem jelentkeztek a kolozsvári, szamosújvárnémeti, récekeresztúri és jósikafalvi titkárok, valószínûleg a nyugdíjkorhatár betöltése miatt. A kolozsvári polgármesteri hivatal, úgy tûnik, beletörôdött abba, hogy $Titus Judet& véglegesen nyugdíjaztatta a prefektúra. $Bogdan Cerchizan& azonban figyelmezetett: ha a törvény szabta 45 napon belül a polgármester nem ír ki új versenyvizsgát, a 46. napon ô visszavonja ezt a jogot. Æltalános nézet, hogy ezekre a tisztségekre jogi végzettségû fiatal személyek kerüljenek. Jelenleg Kolozs megyében ezeknek a helyeknek alig 15%-át töltik meg felsôfokú végzettek.

„Szeptember 1-jéig nem lesz utcai megmozdulás, mert különféle, valaki által irányított és összehangolt akciókról van szó¯ — jelentette ki a prefektus, hozzátéve, hogy szükség esetén a rendôrség készen áll a beavatkozásra. A tüntetéseknek, az 1991/60-as törvény 2. szakasza értelmében, békés és civilizált módon kell lezajlaniuk — emlékeztetett Bogdan Cerghizan. Amit azonban az Országos Befektetési Alap kárvallottjai vagy a készülôdô erdôfelekiek, a Monostor Fiai vagy mások tettek és terveznek a jövôben, az nem fogadható el. „Azok számára szégyen, aki eltûrik ôket. Elismerem, hogy áldozatok, de a törvényességet minden körülmény között be kell tartani.¯

A minimális taxis tarifákra vonatkozó helyhatósági rendelkezést a prefektura törvényszéki úton megfellebezte, hiszen a piacgazdaság feltételei között ilyen megszorításnak nincs helye. A végleges ítélet meghozataláig a taxisok nem kötelesek változtatni a minimális viteldíjon.

Elmozdult a Lupu-törvény gyakorlatba ültetése: már 15 helyi bizottság nyújtotta be a földvisszaigénylésekhez tartozó teljes dokumentációt.

Folytatódik a megye árvízkárosultjainak juttatott állami segély folyósítása, építôanyag formájában. Hétfôn 20 tonna cementet szállítottak ki Kisbácsba. „sszesen 155 millió lejnyi cementrôl, fûrészáruról, tégláról, vasbetontömbrôl, cseréprôl gondoskodik az állam 16 magánszemély számára. Az anyagok szállítása állami tartalékalapból történik, kiosztása a prefektura feladata.

Foganatja van a május óta tartó környezetvédelmi ellenôrzéseknek: augusztusban 7 községben nem találtak kifogásolni valót a prefektúra, a környezetvédelmi hivatal és a vízügyi hivatal illetékesei. Az eddigi mérleg: 57 közigazgatási egységben közel 120 millió lejnyi bírság kiszabása. Az akció során minden községet felkeresnek.

Ördög Imre Béla

Olimpiu Tescar, az Alfa Kartellhez tartozó RADP-szakszervezet vezetôje a Közterület-Fenntartó Vállalat alkalmazottainak a helyi sajtóban beharangozott kisbányai tüntetésérôl a Szabadságnak úgy nyilatkozott, „minthogy van rá remény, hogy a fizetéseket néhány napon belül kifizethetik, nem szerencsés ötlet a polgármester kisbányai nyaralója elé vonulás". Funar távollétében $Boros János& alpolgármester látja el annak hivatali teendôit, és Tescar szerint Boros mindent megtesz a helyzet orvoslásáért. Az RMDSZ-es alpolgármester lapunknak elmondta, a RADP-nél ma fizetésnap volt, és a városháza csak 400 millió lejt utalhatott ki a Közterület-Fenntartó Vállalat számára, ami Boros becslése szerint a fizetések 65–70 százalékának kifizetésére elegendô. Az alpolgármester nem tartotta valószínûnek, hogy a RADP alkalmazottai elindulnának Kisbányára, mivel Liviu Medrea, a Közterület-Fenntartó Vállalat menedzsere sem támogatja a kezdeményezést. „Amikor szabadságra ment, a polgármester megtiltotta a RADP-nek való pénz-átutalást, ennek ellenére fizetnünk kellett, hiszen a munkát elvégezték, még ha nem is voltak ezek a munkák szerzôdéssel lefedve, hanem csak megrendelés alapján történt megegyezés. Felvettük a kapcsolatot a szabadságon levô polgármesterrel, aki utólag beleegyezett, hogy annyit törlesszünk, amennyi éppen elég a fizetések kiutalására, illetve azt a pénzt fizessük ki a RADP-nak, ami szintén az ô beruházásuk: a helyi költségvetésbôl egy aszfaltozógép vásárlására került sor, persze ezt is részletekben fizetjük. Érdemben akkor kapja meg a pénzét a Közterület-Fenntartó Vállalat, amikor a tanácsosok által megszavazott kivizsgáló bizottság pontot tesz a városháza és a RADP közötti konfliktusra" — mondotta az alpolgármester.

Liviu Medrea, a Közterület-Fenntartó Vállalat menedzsere a Szabadságnak elmondta, nincs kilátásban a fizetések kiegyenlítése, mivel hiányoznak a pénzalapok. "Egészen bizonyos, hogy mindenkinek nem jut pénz, képviselôink éppen a bankban vannak és a városháza által átutalt összegeket veszik fel. A 2 milliárd 400 milliós adósságból ma 400 milliót kaptunk meg, ami messze nem elég még saját szolgáltatóink felé való adósságaink kifizetésére sem" — nyilatkozta Medrea. A RADP menedzsere — bár lélekben együtt érez a háborgó alkalmazottakkal — nem lelkesedett a kisbányai kiruccanás gondolatáért, és kijelentette, a szigorú rendelkezést adott ki az épülô Metro bevásárlóközpontnál dolgozó alkalmazottaknak, ne hagyják el munkahelyeiket.

Saléamon Márton László

A Szent Mihály plébániatemplom körüli kert számkivetettek menedékhelyévé vált. A templomkertben sátorozó hajléktalanok kartonlapokból, rongydarabokból, deszkaalkalmatosságokból összeeszkabált viskókban tengôdnek, a plébániatemplom falának tövében végzik szükségleteiket, a kert egykor gondozott gyepén heverve fogyasztják szegényes ebédjüket. A Szabadság Mátyás szobor-sorozatára reagáló polgármesteri hivatal által a szobor védelmére kiküldött polgárôrnek nem tartozik hivatali kötelezettségei közé a hajléktalanok elûzése, mivel a templomkert a katolikus plébánia területe, és nem a városé. A Szent Mihály templom aspektusát rontó szerencsétlenekkel szemben a plébánia is tehetetlen. A hajléktalanoktól megtudtuk, hogy nem kapnak semmiféle segítséget a plébániától, de hálásak azért, hogy megtûrik ôket a kertben. A templom déli fala tövében egy nyomorék magyar család tanyázik, de nem sikerült beszélgetnünk velük, mivel csak a szegényes, de gondosan csomóba gyûjtött cókmók mellé vackoló „házôrzô" kutya volt „otthon". Az északi fal elôtt a fûben szalonnázó két toprongyos férfi villogó bicskája elôtt elôbb meghôköltünk, majd megtudtuk, hogy ôk csak „vendégek", a házigazdák ilyenkor „beszerzô körúton" vannak. Az egyik koldus elmondta, ô a Házsongárdi temetô egyik kriptájában „nyaral", a telet Györgyfalvi negyedi tömbházak lépcsôházaiban, vagy Horea úti pincékben vészeli át. A másik a Fellegvár egyik barlangjában — talán éppen abban, amelyikben egykor József Attila — álmodozhat a libasültrôl: „Be szeretnék gazdag lenni..."

Salamon Márton-László

Pomogáts Béla irodalomtörténészt, a Magyar Írószövetség elnökét választotta újra elnökévé hétfô este a Marosvásárhelyen ülései IX. Anyanyelvi Konferencia. Ügyvezetô elnökké Komlós Attilát, társelnökökké pedig Gál Sándort (Szlovákia), Fazekas Tiborcot (Németország), Nagy Károlyt (Egyesült Államok), és Péntek Jánost (Románia), a kolozsvári egyetem magyar tanszékének vezetôjét választották.

A konferencia megvitatta és elfogadta a zárónyilatkozatot is, amely az európai integráció mellett tesz hitet. A konferencia síkraszáll a szabad anyanyelvhasználat, az anyanyelvû oktatás biztosítása és a nemzeti és kulturális önazonosság megôrzéséért. Fontosnak tartja a Kárpát-medencei nemzeti kisebbségek anyanyelve és nemzeti kultúrája tudatos megélése feltételeinek biztosítását.

Alapvetô követelménynek tartja a konferencia „olyan jogi, politikai és eszközrendszernek a létrehozását, amely a teljes magyar nemzet számára képes megszerezni az integráció értékeit és eredményeit", a nagy hagyományú anyanyelvi mozgalom intézményének továbbfejlesztését és a fiatal nemzedéknek e cél érdekében történô hatékony megszólítását és mozgósítását. Feladatainak végrehajtásában az AK-n a magyar kormány, a magyar egyházak, kulturális intézmények és szervezetek, valamint a magyarországi és a határon túli magyar civil társadalom támogatására számít. (Pomogáts Béla irodalomtörténésszel. a Magyar Írószövetség frissen választott elnökével készült interjúnk a 6. oldalon.)

A városháza közgazdálkodási hivatala elkezdte a Malomárok kitisztításának munkálatait. A Kolozsvár központját átszelô Malomárok víztelenített medrének közepére kotorták az összegyûlt, iszapos üledéket, aminek elhordására ma kerül sor. Ma és holnap a Postakert (Cuza Voda) utca és a Dávid Ferenc utcai szakaszt, 18-án pedig a Dávid Ferenc utca és a Dózsa György (Regele Ferdinand) utca közötti szakaszt tisztítják, ezért tilos a jármûvek közlekedése a fent említett helyeken, valmint a személygépkocsik parkolása 8 és 16 óra között.

A munkálatokat vezetô Vamos Cornel mérnök, a városháza közgazdálkodási hivatala részérôl a Szabadságnak elmondta, a Dózsa és Postakert utcák közötti szakasz kitisztítása után a Szamos (Arges) és Fürdô (Pavlov) utcai szakaszra kerül sor. A Malomárok vizét ideiglenesen a Szamosba vezették, a Fürdô utca és a Malom utca keresztezôdésénél létesített gócnál. A munkát fegyencek végzik, az összegyûjtött üledéket a Patarétre szállítják. Vamos szerint a száraz évszak a legalkalmasabb a tisztítási munkálatok elvégzésére — még akkor is, ha a kánikula miatt fokozott a szaglási ártalom — mivel az esôzések akadályozzák a munkát, az iszapos üledéket pedig lehetetlen lenne híg állapotban elszállítani.

Liviu Medrea, a Közterület-Fenntartó Vállalat menedzsere szerint nem természetes a tisztítási munkát ilyenkor folytatni, hiszen a hôségben a fertôzések terjedésére kedvezô körülmények keletkeznek, és a környezô épületekben lakókat a fojtó bûz kellemetlenül érinti. „Ezeket a munkálatokat kora tavasszal vagy késô ôsszel kell elvégezni, amikor a legkisebb a fertôzések veszélye" — mondotta Medrea.

S. M. L.

Könyvbemutató a Gaudeamus könyvesboltban a húrok varázslóinak fellépésével

Augusztus 18-án 18 órakor a Gaudeamus könyvesboltban Iuliu Maniu (Szentegyház) utca 3 sz. mutatják be a Romániai Magyar Évkönyv — 2000 címû kiadványt.

A mûsorban a kolozsvári Concordia vonósnégyes, (Márkos Albert, Botár Gerô, Moldován Olimpiu, Török Béla). Farkas Ödön (1851–1912) elsô C moll vonósnégyesét adja elô. Farkas Ödön 1879-tôl Kolozsváron mûködött mint színházi karmester és a Konzervatórium elsô igazgatója.

Az Évkönyvet Benkô Samú irodalomtörténész és Bodó Barna szerkesztô ismerteti.

Hetivásárok Augusztus 16-án, szerdán: Aranyosgyéresen, Buzában, Mócson; augusztus 17-én, csütörtökön: Mezôcsányban, Csucsán, Magyarszováton; augusztus 18-án, pénteken: Magyarfrátán, Gyaluban, Alsószentmihályon.

ELKEZDÔDÖTT A VADRUCA-VADÁSZIDÉNY a víziszárnyasok csak február 28-ától nyugodhatnak meg, akkortól lép ugyanis életbe a vadásztilalom.

Áramszünet

Kolozsváron 8–15 óra között a következô utcákban szünetel az áramszolgáltatás: augusztus 17-én, csütörtökön — Barbusse (a Cepei utcáig); augusztus 18-án, pénteken — Barbusse (részben).

A KOLOZSVÁRI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM VEZETÔSÉGE szeretettel hívja a kollégium tanárait, volt diákjait, egyházi elôljáróit és támogatóit az iskola újraindításának és az énekkar megalakulásának tizedik évfordulójára. Az ünnepségre szeptember 30-án és október 1-jén kerül sor. A részvételi szándékot és a szállásigénylést kérjük az iskola titkárságán jelenteni szeptember 10-ig. Telefon: 064/142-396.

AZ EPILEPSZIÁS BETEGEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉT szeretnék megszervezni. Ennek érdekében a kezdeményezôk augusztus 18-án, pénteken du. 5 órára meghívják a polgármesteri hivatal nagytermébe e betegségben szenvedôket, valamint ezek családtagjait, barátait, a szakorvosokat és mindazokat az érdekelteket, akik segítenének a szövetség létrehozásában. A résztvevôk alapító tagok lesznek. Bôvebb felvilágosítást a 157-040 (este), a 095-256546, 158-601(este) telefonszámon kaphatnak, vagy a Iasilor utca 14. szám alatti székházban kedden, csütörtökön és szombaton, 16–19 óra között.

ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER szenátor irodavezetôje ügyfélfogadást tart a Pavlov/Fürdô 21. szám alatti székházban kedden 10–14 és csütörtökön 12–16 óra között.

Az idén is Olténiából, Dolj megyébôl érkezett a legtöbb áru. És az árusok az idén is panaszkodnak: a viszonteladók uralják a kolozsvári piacokat, nincsenek emberi feltételek a többnapos itt tartózkodásukra, a polgármesteri hivatal napjára 25 ezer lejnyi helyadót „gombol le róluk", ráadásul ennyi dinnye egy Kolozsvár nagyságú városnak is sok, drága a szállítás, minden összevetve alig tudnak 1000 lejt keresni kilóján. Szerte a városban 2500 lejért vesztegetik a finom gyümölcsöt, de akad olyan sietôsebben hazaigyekvô, aki már 2000-ért próbálja rátukmálni áruját az emberre.

Rohnyi D. Iván felvételsorozata ezt az állapotot örökítette meg.

2000. augusztus 14–18. között a szovátai Teleki Oktatási Központban kerül sor a Hermész táborra, amely az irodalomértés szemléleti és módszertani megújítását szolgálja az oktatásban. A tábor szervezôi a kolozsvári Egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke.

Ezúttal a szerzôség problematikája az elôadások szemináriumok, mûhely foglalkozások, vetélkedôk és pályázatok, irodalmi kávéházak témája. A táborban hatvan középiskolai tanár és diák, egyetemi hallgatói és oktató vesz részt.

Sportopera született Paavo Nurmiról, a legendás finn atlétáról.

A szabadtéri kortárs opera elôadása Helsinki Olimpiai Stadionjában lesz. Címe: „Paavo, a nagy. Nagy verseny. Nagy álom". Egyelôre csak két elôadást fog megérni a mû, pénteken lesz az ôsbemutató, szombaton pedig az utolsó. Ugyanakkor a szokatlan sportoperát sokak élvezhetik majd az Arte európai kulturális tévécsatorna jóvoltából, amely szeptemberben tûzi mûsorára, a Sydneyben sorra kerülô olimpia apropóján — jelentette a Reuters.

Nurmi — akit a „repülô finn", „a futók királya" címekkel illettek — három olimpián 9 arany- és 3 ezüstérmet nyert 1920 és 1928 között. Emellett 25 világcsúcsot állított fel közép- és hosszútávfutásban. A leggyorsabb finn 1973-ban hunyt el.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, / És áhítattal ejtsétek a szót, / A nyelv ma néktek végsô nemedéktek [...] //
[...] ne szaggassátok szirmait / A rózsafának, mely hóban virul. / Úgy beszéljen ma kiki magyarul, / Mintha imádkozna [...]
Reményik Sándor

1964 januárjában, a kolozsvári utcanevek nagy „szovjettelenítése" hevében, amikor az olyan „szovjet" neveket, mint Apáczai Csere János, Benedek Elek, Bethlen Gábor, Kossuth Lajos, Tótfalusi Kis Miklós stb. eltüntették, egy nap arra ébredtünk, hogy kies városunkban felbukkant az elsô bulevard. Az addigi Kossuth Lajos utca és a Vörös Hadsereg útja (azelôtt Magyar utca) helyén. A parancsuralmi rendszerben az, hogy az agyonközpontosított közigazgatás nem csupán az utca nevét szabja meg, hanem azt is, hogy mi legyen az illetô útvonal meghatározása, egyeseknek természetes volt. Akinek nem, az nagyot nyelhetett, ha nem akarta, hogy nemtetszése esetleg más következménnyel is járjon.

A felülrôl irányított nagyzási hóbort ügyködése nyomán aztán a bulevardok szaporodásnak indultak. Persze Kolozsvárt is. Ígyaz addigi szerény Hegyalja út, minthogy az eszelôs zsarnok ôrült terve alapján itt építették föl a város egyik ipari ôshüllô-szörnyetegét, a Nehézgépgyárat, meg egy-két tömbházat, s amelynek két oldalán továbbra is több volt a mezô, mint az épület, a Munka bulevardja lett.

A zsarnoki rendszer összeomlása után, érdekes, ez a hóbort, ahelyett, hogy alábbhagyott volna, még inkább elhatalmasodott, s a bulevardok tovább szaporodtak.

Ez, sajnálatos módon, a magyar nyelvû sajtóra is kihatott. Még a hatvanas években, feltehetôen jó szándékú újságírók, a bulevardot sugárútnak kezdték írni. Nyilvánvalóan azért, hogy ha az utcanévtáblákon már nem, legalább a lapokban legyen magyarul. Ezzel azonban átvették a nagyzási hóbortnak ezt a remekbe szabott szüleményét. Másról nem lehetett szó, hiszen az illetô útvonal azon a bizonyos éjszakán, azzal a bizonyos tollvonással, mit sem változott: vonala hajszálpontosan ugyanaz maradt, sôt, a két oldalát szegélyezô épületek sem cserélôdtek ki.

Az Idegen szavak és kifejezések szótára kiadásai szerint a bulvár jelentése 1. ’körút’, 2. ’fákkal szegélyezett, széles városi fôútvonal’. Jellemzô, hogy a nagyzási hóbort a Román–magyar szótárba is (Tudományos és Encicklopédiai Kiadó, Bukarest, 1980) betolakodott: a bulevard ’sugárút’, ’bulvár’. A francia boulevard [bulvár] — a városi útvonalat illetôen — és a román bulevard azonban magyarul gyakorlatilag ugyanazt jelenti. A sugárút a Magyar Értelmezô Kéziszótár szerint ’központi térbôl kiinduló hosszú, egyenes, széles városi útvonal’.

A magyarban azonban egyetlen városi útvonalat sem illetünk ezzel a meghatározással. A szûk, esetleg rövid útvonal régen sikátor volt, ugyanez ma — elsôsorban hivatalosan — köz. Az utca ennél szélesebb, hosszabb. Ez egyben a legáltalánosabb elnevezés. Az út a széles, egyenes, hosszú útvonal meghatározása. A körút ennek ív alakú változata. A szer, sor a csupán egy oldalán beépített útvonal neve.

A bulevard gyakorlatilag is alkalmazható, szabatos magyar megfelelôje az út. Kolozsvárt — hogy példánknál maradjunk — városi útvonal meghatározásaként ez is csak az 1899. évi, ma is fölöttébb sajnálható nagy utcanév-változtatás alkalmával tûnt föl elsô ízben. Akkor, amikor a város lakossága helyett a hatóság vette át az utcanévadó szerepét, s amikor az utca valamilyen jellegzetessége (hossza, szélessége, más utcához viszonyított helyzete, kialakulásának ideje, valamilyen benne lévô építmény, lakóinak foglalkozása, nemzetisége stb.) alapján adott, úgynevezett beszélô nevek helyett, az utcával semmilyen kapcsolatban nem levô, emlékállítás céljából elsôsorban jeles személyekrôl keresztelte el a város útvonalainak jelentôs részét. Így Nagy utca helyett Ferenc József (ma Horea) út, Új utca helyett Rudolf út (késôbb Szent István, azután Karl Marx, legújabban Decebal), Külsô-Monostor utca helyett Monostori út (Mócok útja) stb. lett, de a városból kivezetô útvonalak egy része is — Fenesi, Szamosfalvi, Szopori stb. út. Addig, a város lakói által adott beszélô utcanevek korában, csak a városból kivezetô (Patai, Györgyfalvi, Bácsi [Erzsébet] út), illetôleg a városon kívüli (Vágás út [Törökvágás]) útvonalakat nevezték így.

A sajtóban egyre-másra sugárútnak nevezett Kossuth Lajos utca egy 1372. évi oklevélben Mager Utchaként tûnik föl. Miután e név a Szent Péter nevû falu felôl a városfalig növekedett utcára is kiterjedt, Belsô- és Külsô-Magyar lett, de továbbra is utcaként. Bár a házak az utca két oldalán kertes-földszintesbôl idôvel egy-két, sôt többemeletessé magasodtak, az útvonal továbbra is utca maradt. Egészen addig a bizonyos 1964. évi, januári éjszakáig. Ugyanígy a Deák Ferenc is (Petru Grozaként) utca volt 1990-ig.

Ha az utca századokig utca volt, nevezzük nyugodtan továbbra is annak. Legyünk szerények, ne ragadjon el bennünket is a nagyzási hóbort. Hagyjuk a sugárutat a többmilliós nagyvárosoknak. Még a kétmilliós Budapesten sincs efféle, az Andrássy és a Bajcsy-Zsilinszky is út, pedig mindkettô sugárút lehetne a javából. Ne feledjük, hogy amit románul ennek vagy annak nevezünk, azt nem kell mindenképpen — akár szó szerinti fordítással — átvennünk. A két nyelv egymástól független, s mindkettônek megvan a maga szokása, hagyománya. Jelen esetben tehát ami románul bulevard, az magyarul egyszerûen út. Tíz évvel a rendszerváltozás után ideje fölhagyni az akaratlanul, öntudatlanul terjeszettt nagyzási hóborttal. Legalább saját házunk táján.

Asztalos Lajos

A divatos bingóôrület bizonyság arra, hogy minörökre álmodozó gyermekek maradunk. A hirtelen meggazdagodás álma talán életünk végéig elkísér.

Amikor még nem volt divat a demokrácia, nem voltak munkanélküliek. Csak az nem dolgozott, aki a pénzkereséssel volt elfoglalva. Aki dolgozott, annak nem volt ideje pénzt keresni. Egy egyszerû állami alkalmazott tizedét ha megkereste annak, amit a rongyos „aranyos" cigány keresett az utcasarkon. „Mi dolgozgatunk, ôk fizetgetnek" — szoktuk mondani. A fizetgetés persze csak annyira volt elég, hogy egyik hónapról a másikra átvészeljünk.

A szerencsejáték a demokrácia vívmánya. Abban az idôben ha megspóroltunk két-három lejt, betársultunk egy-egy sportfogadási közös kombinációba. Eredményhirdetéskor az egész iroda együtt szurkolt a rádió elôtt.

Csak Kovács Béni, a könyvelô vonta ki magát örökké:

— Két lej egy kiló kenyér! Ti csak nyerjétek meg a luxusautót, én nem irigyelem tôletek!

Ha kilógsz a sorból, nem néznek rád jó szemmel. Morgolódtak is a kollégák: Smucig! — súgtak össze a háta mögött.

Április elseje hétfôre esett. Ebédszünetig már kiröhögte magát a társaság. Bolondjóskától a mûhelyfônökig mindenkit megtréfáltak.

A heti sportfogadáson bundaszagú, olasz meccsek szerepeltek. Tizenhárom végeredményt eltalálni távoli álomnak tûnt. De ilyenkor érdemes játszani, nem akkor, amikor még a bolond is tudja elôre az eredményt. Mindenki pótolt a közös szelvényre, persze Kovács Béni kivételével.

Nagy volt az izgalom eredményhirdetéskor, és nagy volt a kiábrándulás is.

A könyvelôségen mindenki az eredményeket kommentálta.

„Tíz találattal is megnyerted volna a fônyereményt!" — mondta az egyik „fôszakértô", amikor váratlanul Kovács Béni szólalt meg a sarokban:

— Én is vettem egy szelvényt, nézzétek meg, hány találatom van.

Lekicsinylô mosollyal fogadták a bejelentést: „Éppen ô nyerne? Ez nem lottó, ehhez érteni kell!"

Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor összeszámolták a találatokat.

Tizenkét találat! Szenzációs eredmény! — forgatták a szelvényt. Azt mind forgathatták, nem volt azon nyoma sem törlésnek, hamisításnak!

A hír két perc alatt az egész mûhelyt bejárta. „Bolondnak van szerencséje!" — néztek össze az irigyek. „Meglátod, még egy sört sem fizet, ha felveszi a nyereményt!" Még a fônök is megkülönböztetô figyelemben részesítette. Ami még sohasem történt meg, melegen kezet szorított vele:

— Bravó, Kovács elvtárs! Mindig értékeltük az Ön szorgalmát, ügyességét.

A bomba csak akkor robbant igazán, amikor Kovács Béni a maga szerény mosolyával megjegyezte:

— Bizony szép volna, ha igaz volna! De áprilisi tréfákat nem szoktak jutalmazni semmiféle sportfogadáson!

Aztán elmagyarázta, hogy a szelvényen a középsô sort eredményhirdetés után töltötte ki. A fogadási irodában a kisasszony nem vette észre, hogy nincs kitöltve, mert az a szelvény úgyis a játékosnál marad.

A hír úgy jött, mint hideg zuhany. Senki sem akarta elhinni. A mai napig is azt suttogják, hogy eltitkolta a nyereséget, hogy ne kelljen áldomást fizetnie...

Hogy mennyi köze van a tréfához, nem lehet tudni, de egy hétre rá a fônök egy isten háta mögötti munkatelepre küldte Kovács Bénit pénzügyi szakellenôrzésre, ahonnan egy hónap múlva került haza nyakig sárosan...

Versánszky Ernô

Azért választottam ezt a kérdôjeles szócskát írásom címéül, mert nem tudom, igazam van-e. Egyáltalán érdemes-e elmondanom véleményemet a nyugdíjemelésrôl? Nem a legutolsóról, valamennyirôl, amelyekben az utóbbi tíz év folyamán részem volt. És mert bizonytalan vagyok igazamban, nem is szólok valamennyi nyugdíjas — egyedül a magam nevében.

A nyugdíjemelés ugyanis a mi idônkben és tájainkon nem azzal kezdôdik, hogy nini! több pénzt hozott a postás. Az elsô lépés az örvendetes esemény irányába, hogy a drágulások következtében bejelentik: emelni fogják a nyugdíjakat. Eddig még — csupa öröm.

Alighogy a bejelentés elhangzott — drágul a villanyáram. Ó, nem a (bejelentett) nyugdíjemelés miatt, Isten ôrizz! Az elmúlt napokban például azért jelentették be a drágulást, mert kevés volt az esô — és különben is: világszerte drágul a kôolaj. A villanyáraméval — természetesen — együtt nô a víz, a fûtés ára, a közszállításé, drágulnak a gyógyszerek, ami után igazán nem meglepô, hogy megugranak a piaci árak is. Viszont nem változik az üvegszem kilójának az ára — ami jelentôsen mérsékeli az általános drágulás középarányosát a statisztikákban, jó színben tüntetve fel országunkat a mûvelt, de takarékos nemzetek elôtt.

Aztán — megemelik a nyugdíjakat. Nem sokkal — de észrevehetôen, mintegy három hónappal–fél évvel a bejelentés után. Most már igazán újból emelni lehet az árakat, elvégre van amibôl fizetni, hiszen közben a dolgozó emberek jövedelme is nôtt ugye, de fôként, mert megnôtt a nyugdíj! Amikor azonban kibögyörgetjük zsebünkbôl a pénzt vízre-gázra-fûtésre, telefonra stb. — csak elcsodálkozunk: mintha nehezebben telnék mindenre, mintha szûkösebben élnénk, mint helyzetünk megjavítása, a nyugdíjemelés bejelentése elôtt. De mit tehetnénk? Igyekszünk alkalmazkodni az új viszonyokhoz, ezeknek megfelelôen kissé megnyirbáljuk költségvetésünket. Ám fel a fejjel, mert mihamar (fél év–háromnegyed év múlva) jön a közlemény: belátható idôn belül emelik a nyugdíjakat, hogy hajlott korú honfitársainknak, egy élet munkája után, tisztes élet jusson végre osztályrészül. Tessék mondani — nem szép ez így? Csakhogy kezdôdik minden elölrôl: rögtön emelik a villany, a víz, a fûtés stb. árát (természetesen a gyógyszerekét is), hiszen küszöbön a nyugdíjemelés, lesz mibôl kifizetni mindent, és még marad is. Bizony. (Ezt igaz, nem mondják mindig így ki, de a közleményekbôl kiolvasható, mire megy a pakli.) Aztán mire — hónapok múlva — ismét több pénzt hoz a postás, megint jön a drágulás, elvégre van mibôl, hát nem?

Közben nônek-nôdögélnek a fizetések-jövedelmek is. Kisebb-nagyobb mértékben: kisebben a kisembereké, nagyobban a nagyoké és évente egyszer — esetleg kétszer — a legnagyobbaké, vagyis a honatyáké. De akkor vaskosan. Elvégre, ahogy Szabó Dezsô mondta: „Üres hassal nem lehet himnuszt énekelni", de azt hiszem, a parlamenti ülésekrôl lógni se nagyon. Ám — nem irigylem ôket. Nem irígylek én senkit. A tíz-, húsz-, akár százmilliós jövedelmûeket se. Nem irigyelem, mert nemcsak felfelé pislogok — lefelé is látok: a nyomornyugdíjasokat, a nincsteleneket sem lehet észre nem venni. Nos, elôttük való szégyenkezésem késztet arra, de önzô érdekem is azt diktálja, hogy javasoljam: ha egy mód van rá, ne tessék újabb nyugdíjemelések hírével megörvendeztetni bennünket, legalábbis engem. Ha lehet — fagyasszák be inkább a nyugdíjakat, jövedelmeket. Ezzel együtt a víz, gáz, villany, telefon és közlekedés díjait, a gyógyszerárakat, amitôl — gondolom — lemerevednek a piaci árak is. És ha már mindenáron emelni kell, hát növeljék meg istenigazából, igazítsák nemzetközi szinthez, az idôjárás szeszélyeire hivatkozva vagy anélkül — az üvegszem kilóját! Ebbôl ugyanis ritkábban, kevesebbet vásárol az ember. És ha már megveszi — tovább tart.

Fodor Sándor

Ma az Észtország-Andorra mérkôzéssel Európában is elkezdôdik a labdarúgó-világbajnoki selejtezô-sorozat. Ezen a találkozón kívül — a román–lengyel és magyar–osztrák párharccal együtt — 15 barátságos mérkôzésre kerül sor európai együttes részvételével.

A világbajnoki selejtezôcsoportban a románokkal és magyarokkal egy csoportban szereplô Grúzia Teheránba látogat, Litvánia pedig az Eb-elôdöntôs Portugáliához.

A barátságos találkozók közül „rangadónak" számít a Hannoverben 21.30 órakor kezdôdô Németország-Spanyolország összecsapás. Ezen mutatkozik be szövetségi kapitányként Rudi Völler, azon a találkozón, amelytôl a németek a válogatott megtépázott tekintélyének helyreállítását várják.

Ugyancsak ma, FIFA jótékonysági mérkôzésen 22 órai kezdettel Marseilleben Franciaország válogatottja a világválogatottat fogadja.

A népstadionban 21.30-kor kezdôdô Magyarország–Ausztria találkozón Bicskei Bertalan szövetségi kapitány elsôdleges célja nem a gyôzelem, hanem egy ütôképes csapat kialakítása. A kapitány kezdôcsapata még nem végleges, de nagyjából így fest: Király — Fehér Cs. (vagy Korsós Gy.), Sebôk, Mátyus — Petô (Fehér Cs.), Lisztes, Halmai, Illés, Hamar — Tököli (Herczeg), Horváth. A mérkôzést a cseh Jaroslav Jara vezeti, élôben a Magyar TV 1-es csatornája közvetít.

A román válogatott mérkôzése egyben Bölöni László elsô megmérettetése is. A szövetségi kapitány az utolsó percben, tegnapelôtt a kerethez hívta Belodedici-et és Giani Kiritã-t, ôk Lincar, Valentin Nãstase és Rãdoi helyét vették át. A kezdôcsapat még nem ismeretes. A mérkôzést a TVR 1 közvetíti 18.45 órától.

(balázs)

Néhány nappal ezelôtt Rajki Béla, a nemzetközi úszó- és vízilabda-élet kiemelkedô személyisége végleges eltávozásáról emlékeztünk meg. Most a vizes sportok között az egyik legnépszerûbb ág, a vízilabdázás másik nagy egyéniségét búcsúztatják soraink: Budapesten a múlt hét végén elhunyt LAKY KÁROLY, egykori országos bajnok és válogatott polójátékos, a késôbbi jeles szakoktató, edzô, többek között az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet nyert magyar csapat szövetségi kapitánya.

Laky a 30-as évek elején, ifjúsági játékosként robbant be a magyar vízilabdázás élvonalába. Pályafutása kezdete egybeesett a felejthetetlen és utolérhetetlen Komjádi Béla megteremtette aranykorszakkal, amit a magyar gárdának az 1926-os, budapesti elsô Európa-bajnokság megnyerése, majd az 1928-as amszterdami olimpián elért ezüstérmes helyezés után az 1932-es, Los Angeles-i, majd az 1936-os, berlini olimpiai bajnoki cím teljesített ki. Azokban az években, amikor nemcsak a magyar, de az egyetemes vízilabdának is olyan kivételes felkészültésgû és tudású játékosainak a nevétôl volt tele a világsajtó, mint többek között Bródy György kapus, vagy a mezônyjátékosok között Homonnai Márton, Halassy Olivér, Németh János „Jamesz", Vértesy József, a két Keserû-fivér, Alajos és Ferenc, Bozsi Mihály és mások, maga a válogatottba kerülés is dicsôségnek számított. Laky Károly már 1935-ben elérte ezt. Késôbb, 1940-ben a BSE, majd 1947-ben a Vasas színeiben nyert bajnokságot. Közben edzôtanfolyamot végzett s az oktatói létra valamennyi fokát kijárva, a serdülô és ifjúsági csapatoktól az elsô osztályú felnôtt együtteseken át a válogatott irányítói szerepköréig is eljutott. A 60-as évek elején, amikor a magyar csapat olimpiai hagyományait folytatva, az 1952-es helsinki és 1956-os melbourne-i bajnoki címet követô 1960-as római ezüstéremmel egyértelmû csalódást okozott, Laky Károlyra bízták a tokiói együttes összekovácsolását. Ô nagy szakértelemmel, kiváló pedagógiai érzékkel látott munkához. Bizalmat szavazott az olasz földön második helyen végzett keret 10 (!) tagjának — s csupán két, úgymond újonccal (Ambrus és Pócsik) egészítette ki a korábbi magot —, köztük olyanokkal, mint Boros, Gyarmati, Dömötör, Kárpáti, Kanizsa, Felkai és mások. És tanítványai ôt igazolták: olimpiát nyertek a Felkelô Nap országában. Ezt azóta csupán egyszer, 1976-ban Montreálban ismételték meg az akkoriban már Gyarmati Dezsô edzette utódok. A maiak azzal adóznának leginkább Laky mester emlékének, ha Sydneyben hétre emelnék a magyar vízilabdázók olimpiai elsôségeinek számát. Laky Károly bácsinak akkor lenne igazán békés a pihenése...

László Ferenc

A szamosújvári Orizont ’84 turisztikai klub tagjai az elmúlt napokban Szászváros környékén versenyeztek. A Hunyad megyei város tôszomszédságában megrendezett tájfutó versenyen sikeresen helytálltak, csapatban a második helyen végeztek.

A klub tagjai — akik támogatók hiányában a versenyek alkalmával maguk fizetik az útiköltséget, de a szállást és étkezést is — az idei nyáron még Magyarláposon versenyeznek tájfutó versenyen.

Erkedi Csaba

Negyven esztendeje, 1960-ban hazaérkeztek a magyar és a romániai evezôsnôk a hölgyek számára hetedszer, ezúttal Anglia fôvárosában, a Themze csatornáján megrendezett Európa-bajnokságról. A verseny szenzációját a magyar Pap Jenôné Méray Kornélia szereplése jelentette: miután 1955-1957 között sorrendben egymás után háromszor a bronzéremmel díjazott harmadik helyen végzett az egypárevezôsben (egyesben), 1960-ban már ugyanúgy azonos, méghozzá bajnoki címet jelentô aranyérmet szerzett. 1958-ban a lengyelországi Poznanban, 1959-ben a franciaországi Maconban bizonyult földrészünk legjobbjának, 1960-ban a ködös Albionban sem talált legyôzôre. Volt még érdekessége ennek a számnak: a nôk számára csak 1953 óta zajló Eb-ken mindannyiszor dobogóra állhatott az osztrák Éva Sika is, aki az elsô öt kiírásban a második, az utóbbi kettôn pedig a harmadik helyen zárta a versenyt (mellékesen: a férfiaknak már 1893 óta zajlott Európa-bajnokság, 1960-ban már az 57. vetélkedôre került sor.)

És milyen érdekes játéka a sorsnak: azon a napon, amikor Pap Jenôné harmadik aranyérmét érdemelte ki, a romániai küldöttség egyik kiváló tagja, Kardos Márta, a kolozsvári tanítóképzô, majd a fôvárosi Testnevelési Fôiskola végzettje újabb éremmel, méghozzá ezüsttel fejezte be ritka eredményes versenyzôi pályafutását. Miközben a Tudomány és a Dinamó versenyzôjeként 1951–1960 között többször nyert országos bajnokságot a kormányos négyes és nyolcas egységgel — olyan ismert jeles válogatott társakkal, mint Fülöp Györgyné Floroiu Gheorgina, Sonia Bulugioiu, Schob Rita, Felicia Urziceanu, Csigler, Hoffmann, Boriszov Stefánia és mások, az 1954–1960 közötti 7. Európa-bajnokságon, a válogatott állandó tagjaként, az elôbb említetteken kívül többek között Rostás Gizellával, Oxenfeld Elzával, Laub Etelkával, Erdôs Katalinnal, Iuliana Togãnellel és Angela Codreanuval, a kormányos négyes hajóegységgel nyolc ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Nem hogy Európa-bajnoki érmese, de egyáltalán evezôs sportja mikor lesz Kolozsvárnak?!

L. F.

A nyári síugró VK 4. fordulóját Villachban rendezték meg az osztrákok, csodálatos nyári napon. A festôi Karintia e tája ezúttal kevés nézôt vonzott, sokan valószínûleg a közelben levô Klagenfurt melletti Wörther-tó hûvös vizében lubickoltak. A meghívott gárda most egy kisebb trambulinról ugrott, amelynek kritikus pontja 90 méternél volt. A legjobb 12 túltett a távon, a gyôztes Janne Ahonnen például 96,5 m-t ugrott, 131,5 pontot gyûjtve. Fiatalabb társa, Mätti Hautamäki sánc-csúcsot ugrott 99,5 méterrel, de csak 131,0 pontot kapott és második lett. Harmadik a japán Hideharu Myahira lett, 94,5 m-vel és 127 ponttal, mögötte a sorrend: Adam Malisz (lengyel), Michael Dolezal (cseh), Kazioki Funaki (japán), Alexander Herr (német), Andreas Widhozl (osztrák).

Ezután a síugró cirkusz átköltözött a franciaországi Courchevelbe, s hétfôn újabb versenyre került sor. A nagy hegyek közötti csodás völgyben 120 m-es trambulin várt a versenyzôkre. A döntô névsora kissé átalakult az egy nappal korábbihoz képest, de a legjobbak ott voltak. Az elôcsatározásban Mätti Hautamäki nagyon ráijesztett Ahonnenre 132,5 méteres csodás repülésével — ami sánc-csúcsot is jelentett. Az addig gyengélkedô, de a döntôbe beugró Martin Schmitt (német) világbajnok jól kezdett 124,5 méteres ugrásával, 126,1 pontjával sokáig vezetett, de végül harmadik lett. Következett ugyanis Ahonnen, s mindent beleadva 125,5 méterig repült, 128,4 pontjával átvette a vezetést. A 19 éves Mätti ezután 124,5 métert ugrott, s ezzel végül a 4. lett, ugyanis az utolsónak ugró japán Myahira 125,5 m-es ugrását, akárcsak Ahonnenét, 128,4 ponttal jutalmazták a bírók. A finn és a japán sportoló egyszerre állt fel a dobogó legfelsôbb fokára. Ötödik a finn Risto Jussiläinen (122 m), hatodik a norvég Tommy Ingebrittsen (120,5 m), míg Janni Soininen csak 118,5 m-t ugrott.

Egyelôre tehát a sorrend a VK-ban: Ahonnen 345 pont, Hideharu 255 pont, Hautamäki 230, Widhozl 126, Funaki 150, Ingebrittsen 130.

N. P.

A IV. Tövisháti Napok rendezvényei szombaton délután a szilágycsehi Magyar Házban folytatódtak (szerk. megj.: a megnyitóról hétfôi, augusztus 14-i számunkban számoltunk be), ahol a szervezôk és a hazatért elszármazottak találkozójára került sor. Itt — osztálytalálkozók mintájára — mindenki elmondta személyes élményeit, amelyek között lényeges helyet foglalt el a hazahívás öröme.

Este a Mûvelôdési Házban egyetlen szabad szék sem maradt, még pótszékekre is szükség volt, annyian voltak kíváncsiak a Budapestrôl érkezett operaénekesek elôadására. Ilyen színvonalas elôadásban még nem volt része a szilágycsehi közönségnek: Lipcsey Edit, Szalkai Zita és Éliás Tibor (aki eredeti öltözékben énekelte a Bánk bán nagyáriáját), valamint Hegedûs Valér zongoramûvész valósággal elkápráztatták a jelenlévôket.

Vasárnap, a rendezvény második napján a református és római katolikus templomban hálaadó istentiszteletekre került sor. Ezek után a több mint félezres tömeg megkoszorúzta a református templomudvaron felállított millecentenáriumi kopjafát, miközben a református vegyeskórus a pergô ritmusú Árpád apánk címû indulót énekelte. A református és katolikus ünneplô tömeg átvonult a katolikus templom elé, ahol koszorú került a millecentenáriumi kereszt és emléktábla talapzatára is.

A koszorúzás után került sor a nagyváradi Majorettek fellépésére. A látvány nemcsak az ünneplôket, de a járókelôket és az ablakokba toluló kíváncsiakat is lenyûgözte.

A Majorettek fellépése tovább emelte a IV. Tövishát Napok részvevôinek számát: az ezer embert is meghaladó tömeg megindult a labdarúgópálya felé, ahol népdalokkal, néptáncokkal léptek fel a tövishát környéki települések együttesei, a Berkenye, a Bokréta és még sokan mások. Nagy sikert arattak a könnyûzene együttesek is.

A jókedvû tömeg éjfélig ünnepelt.

Molnár Kálmán

Zsibó kisvárosában a helyhatósági választások a lehetô legjobb eredményeket hozták: a két RMDSZ-es tanácsos helyett négyet sikerült bejuttatniuk a tanácsba a zsibói magyaroknak. A négy RMDSZ-tanácsos — Sárközi Pál és Csatlós Sándor mérnökök, Fekete Péter és Szakács Aladár állatorvos — egyaránt felsôfokú végzettséggel rendelkezik. A munkához való komoly hozzáállásukat már nemcsak a mintegy 1700 magyar, de egész Zsibó kisvárosa érzi. Sárközi Pál tanácsos indult a polgármesteri székért folyó küzdelemben is, és az elôkelô harmadik helyen végzett. Amennyiben tekintetbe vesszük azt, hogy — a Zsibóhoz tartozó falvakat is figyelembe véve — mennyire csökkent a magyarság arányszáma, elôkelô helynek számít a harmadik. Az alpolgármesteri „versengésben" is remekelt: második lett!

— Az évek óta stagnáló utcafelújítások és járdaépítések újra megindultak, sôt, komoly esélye van a magyarságnak arra, hogy egy Wesselényi Miklósról, illetve II. Rákóczi Ferencrôl (lásd: zsibói csata) elnevezett utcát is felavassanak az idén. Amennyiben a kastély falára is sikerül majd a kettôs Wesselényi-év emléktábláit elhelyezni, lényegesen javulna a zsibói magyarság közérzete — mondta Mátyus Éva, a helyi RMDSZ elnöke. — Borz Augustin új polgármesterhez nagy reményeket fûzünk; olyan személy ô, akivel jól lehet együttmûködni. A zsibói magyarság egyik legfontosabb gondján, a gyengülô iskolai magyar tagozaton viszont nem sokat segít a helyhatósági választásokon elért siker: a magyar hetedik osztályban már kilencre csökkent a diákok száma... Szerencsére végzôs osztály lévén, nem vonják majd össze szeptemberben. Óvodai szinten két magyar csoportunk is van, de úgy tûnik, hogy ôsztôl össze kell majd vonni a magyar elemi osztályokat.

Sz. Cs.

Amint arról már szó esett, a magyar állam támogatásával, a Transylvania Trust Alapítvány védnöksége alatt nyár elején megtörtént amagyarszováti unitárius templom felbecsülhetetlen értékû freskóinak rögzítése (a restaurálás I. szakasza).

Balázs Tamás unitárius lelkész szívesen emlékszik vissza, hogy az unitárius és református egyházközség július 23-án, az államalapítás milleniuma és a kereszténység kétezredik évének tiszteletére megszervezte a III. Magyarszováti Falutalálkozót. Az úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletek mellett felejthetetlen élményt jelentett az unitárius parókia udvarán rendezett fogadás és meghitt ünneplés. A résztvevôk szerint a meghívóban is szereplô bibliai vers beteljesült „ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen!" (Zsolt. 118, 24).

Az unitárius egyházközség a millennium tiszteletére elkészítette az 1848-as forradalom idején Magyarszováton szolgáló lelkészének, Molnár Miklósnak a síremlékét. A síremléket az ôszi hálaadás ünnepén ükunokája, Molnár Lehel, az egyház levéltárosa fogja felszentelni.

Az unitárius egyházközség több mint 40 tagja részt vett ezek után a millennium jegyében rendezett II. szejkefürdôi unitárius találkozón.

Ide kapcsolódik, hogy a magyarszováti Nôszövetség augusztus 12-én ajándékcsomagokat vitt a lókodi (Hargita megye) öregotthonba.

Sajnos az idén második alkalommal — remélhetôleg utoljára — maradt el a konfirmáció nyolcadikos növendékek hiányában mindkét egyházközségnél Magyarszováton — tudtuk meg az unitárius lelkésztôl.

Amint arról már szó esett, a magyar állam támogatásával, a Transylvania Trust Alapítvány védnöksége alatt nyár elején megtörtént amagyarszováti unitárius templom felbecsülhetetlen értékû freskóinak rögzítése (a restaurálás I. szakasza).

Balázs Tamás unitárius lelkész szívesen emlékszik vissza, hogy az unitárius és református egyházközség július 23-án, az államalapítás milleniuma és a kereszténység kétezredik évének tiszteletére megszervezte a III. Magyarszováti Falutalálkozót. Az úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletek mellett felejthetetlen élményt jelentett az unitárius parókia udvarán rendezett fogadás és meghitt ünneplés. A résztvevôk szerint a meghívóban is szereplô bibliai vers beteljesült „ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen!" (Zsolt. 118, 24).

Az unitárius egyházközség a millennium tiszteletére elkészítette az 1848-as forradalom idején Magyarszováton szolgáló lelkészének, Molnár Miklósnak a síremlékét. A síremléket az ôszi hálaadás ünnepén ükunokája, Molnár Lehel, az egyház levéltárosa fogja felszentelni.

Az unitárius egyházközség több mint 40 tagja részt vett ezek után a millennium jegyében rendezett II. szejkefürdôi unitárius találkozón.

Ide kapcsolódik, hogy a magyarszováti Nôszövetség augusztus 12-én ajándékcsomagokat vitt a lókodi (Hargita megye) öregotthonba.

Sajnos az idén második alkalommal — remélhetôleg utoljára — maradt el a konfirmáció nyolcadikos növendékek hiányában mindkét egyházközségnél Magyarszováton — tudtuk meg az unitárius lelkésztôl.

A gépkocsivezetôk egyre többet panaszkodnak Szamosújvár utcáinak gidres-gödrös felülete miatt. A polgármesteri hivatal sokat nem tehet e téren, a helyi költségvetés kevés összeget irányoz elô hasonló munkálatokra. Csupán az idénre 11 utca javítását tervezték a városgazdák, de ennek még felét sem tudják megvalósítani. Igaz, az elmúlt hetekben foltozgattak a központi városrészben, de a szennyvízcsatornázási munkálatok miatt feltört Kakasvár negyed utcáit az idén sem fogják rendbe tenni. Nemrég Berettyószéplakról ugyan hoztak 27 tonna anyagot a helyi aszfaltozóállomás részére, de ez édeskevés a tervezett beruházások megvalósításához. Augusztus elsô felében a központi részt aszfaltozták le, de betömték a gödröket az 1-es Mikrorajon és a Kétvízköz lakónegyedek környékén is. Ennek ellenére sok utca szinte járhatatlan. Különösen a vasútállomás környékén található utcák okoznak fejfájást a gékocsivezetôknek. A városszéli utcákban sem jobb a helyzet, esôs idôben egyáltalán nem lehet megközelíteni a Németi út mellékutcáit.

A szamosújváriaknak még szerencséjük van a Közterület-fenntartó Vállalattal, amely a kiutalt pénzösszegek függvényében igyekszik karbantartani a kisváros 92 utcáját. A városon átvezetô országút állapota sem a legjobb, habár a két kilométeres szakaszért nem a helybeli karbantartók felelnek. Mégis minden évben a Szamosújvárnémeti és Ördöngösfüzes felé vezetô mûutat is a Közterület-fenntartó Vállalat dolgozói korszerûsítik.

Erkedi Csaba

Az AGAPE Életvédô Alapítvány meghívására brit családterapeuták tartottak négynapos tanfolyamot az érdeklôdô szakemberek számára Kolozsváron. Gyakorlati része is volt az elôadássorozatnak, melynek alkalmával a külföldi vendégek különbözô problémákkal küzdô családokat fogadtak az AGAPE központjában.

— Két vendégünk, Patrick Sweeney és Colette Richardson írországi családterapeuták öt évvel ezelôtt jöttek elôször Kolozsvárra — tudtuk meg Kónya Ágnestôl, az AGAPE Alapítvány pszichológusától. — Azóta rendszeresen látogatják városunkat, és idôközben orvosok, pszichológusok számára családterápiás képzést indítottak be. A mostani szeminárium célja — mondotta Kónya Ágnes — , hogy a vendégekkel családokat fogadunk, és a problémákat közösen megbeszéljük. Nagy érdeklôdéssel követik munkánkat, és szívesen tartják a továbbképzést. A két ír vendéggel együtt érkezett Jim Wilson skót családterapeuta is, aki elôször tartózkodik városunkban.

Patrick Sweeney családterapeuta a Szabadságnak elmondotta: öt éve jár Kolozsvárra, és azóta sokat változott az itteni helyzet. Elsô látogatása alkalmával úgy tûnt neki, hogy nagyon poros a város. Most azt tapasztalta, hogy vagy kevesebb a por, vagy ô szokott már hozzá. Ennél sokkal fontosabb az a tapasztalata, miszerint az emberek küszködései, gondjai sokkal súlyosabbak lennének. Hozzátette: úgy látja, hogy az anyagi gondok is növelik a családokon belüli elbizonytalanodást. Írországban ezeken a bajokon már túlléptek. Jelenleg igen erôteljes a gazdasági fejlôdés, ezért az ottani emberek egészen más gondokkal küzdenek, mint tíz évvel ezelôtt.

Colette Richardson arról beszélt, hogy az öt év alatt sokat fejlôdött a romániai családterapeuták felkészülése. Véleménye szerint az olyan alapítványok, mint az AGAPE, rendkívül hasznosak a családi problémákkal küszködôk számára, és ôk nagy örömmel osztják meg tapasztalataikat az itteni fiatal szakemberekkel. Ugyanakkor ez a csoport, amelyet Colette-ék kiképeznek, úttörôknek számítanak a hazai családterapeuták között. — Idôbe telik — mondotta Colette — amíg újabb hasonló alapítványok létrejönnek, ugyanakkor az embereket is hozzá kell szoktatni az ilyen segítséghez. Írországban a rászorulók a legtöbb segítséget az államtól kapják, de ott is léteznek alapítványok.

Jim Wilsont arról kérdeztem, melyek az elsô benyomásai Kolozsvárról. Elmondta: az emberek, akikkel az AGAPE-nál találkozott, rendkívül barátságosak, elkötelezett, jó szakemberek. Véleménye szerint a családterápia egyik kulcskérdése az, hogy az emberek merjenek beszélni gondjaikról, a családon belüli konfliktusokról. Máskülönben fennáll a veszély, hogy ezek a konfliktusok erôszakos cselekedetekbe torkollnak. Jim Wilson 14 éve családterapeuta, és tapasztalatát nagy örömmel osztja meg kolozsvári kollégáival.

„A családterápia a család és a terapeuta közötti párbeszéden alapszik. A terápiás üléseken, amennyiben ez lehetséges, a család valamennyi tagja részt vesz. A párbeszéd célja a kommunikáció javítása és a konfliktus megoldás." — írja az AGAPE Életvédô Alapítvány egyik szórólapjában. Címük: Mócok útja 16./4., telefon: 430-382. Minden rászoruló jelentkezését szeretettel várják.

Nánó Csaba

Nelu Pop, a Kolozs megyei rendôrség parancsnoka az elmúlt hét végén menesztette tisztségébôl Valentin Rusu ôrnagyot, a bûnügyi osztály vezetôjét. A menesztés annak a sajnálatos esetnek a következménye, amelyben két rendôr, Nicolae Crãciun és Valentin Nicodin fényes nappal kirabolt egy hölgyet, 11 000 dollárral távozva a tett helyszínérôl.

A megyei rendôrség az esetet követôen szakmai vizsgálatot kezdeményezett. Kiderült: a rendôrök nem teljesítették munkahelyi feladataikat, nem feleltek meg a rendôri munkakörnek és a családban, illetve a társadalomban nem volt megfelelô a magaviseletük. Ezek tudatában Nelu Pop menesztette a bûnügyisek fônökét, ugyanakkor Liviu Costel Dãnilã ôrnagynak tíz napig megtiltotta, hogy elhagyja a rendôrség épületét. Mindketten munkahelyi mulasztást követettek el, hiszen a két rabló-ôrmester parancsnokságuk alatt volt.

A két ôrmester, mint kiderült, szervezett rablóbandának is tagja volt immár két éve, és rablással, bûnrészességgel vádolhatók. Tetteikért valószínûleg mintegy 15–25 évet fognak rács mögött ülni.

Nelu Pop parancsnok arról biztosított: a hasonló esetek elkerüléséért gyakori vizsgálatok lesznek a megyei rendôrségen.

(balázs)

• 8 éves kisfiú vesztette életét Aranyosgerenden (Luncani) abban a balesetben, amely 14-én este 6 órakor történt. A faluban lakó 8 éves Vasile Rupa figyelmetlenül, nem a kijelölt helyen akart átkelni az úttesten, de a kolozsvári Alexandru Petre Hegedus (43) szabályosan haladó, CJ–06–AKF rendszámú 1310-es Daciája elütötte, és a fiú belehalt sérüléseibe.

• Autó elé vetette magát tegnapelôtt este, kicsivel tíz óra elôtt Nagyiklódon, az E576 jelzésû úton Mircea Puscas. A 43 éves férfit pszichikai betegként tartották számon, ráadásul ittas állapotban volt. Az is kiderült, hogy már voltak hasonló öngyilkossági kísérletei. 14-i kísérlete „sikeres" volt: a szabályosan közlekedô Cristian George Ani (30) CJ–53–YNA rendszámú Daciájával halálra gázolta.

• Magyar állampolgár okozott halálos balesetet Kályánivámban a 66-os számú ház elôtt. Deffend Irén (29) magyar állampolgár GEA–011 rendszámú Szuzukijával már nem tudta kikerülni az úttesten figyelmetlenül átkelô 76 éves helybeli Tudor Moldovant, aki halálos sérüléseket szenvedett.

(B. B.)

Bogdán Noémi bánffyhunyadi lakost egy roma nemzetiségû jósnô szólította le a minap. A jósasszony a hölgytôl elvette arany nyakláncát és gyûrûjét, majd továbbállt. A kár mintegy 1 400 000 lej. A tettes kilétét még nem sikerült kideríteniük a rendôröknek.

(-bb)

— Milyen eredményeket vehetett számba a Marosvásárhelyen ülésezô IX. Anyanyelvi Konferencia (AK)?

— Mint minden eddigi konferenciánknak, a mostaninak is kettôs célja volt. Egyrészt mindig kitûzünk magunknak valamilyen vitakérdést, amit megpróbálunk körüljárni, másrészt pedig közgyûlést rendezünk, beszámolunk az elmúlt négy év tevékenységérôl, és megpróbáljuk kialakítani a következô idôszak tennivalóit. Most Marosvásárhelyen, a IX. Anyanyelvi Konferencián is ez történt.

— A mostani konferencia jelszava „Együtt Európában" volt. Mit kívántak ezzel kifejezni?

— Azt, hogy nemcsak Magyarországnak kell eljutnia az európai integráció keretei közé, hanem amennyire lehet, és amennyire mi ezt elô tudjuk segíteni, az egész Kárpát-medencei magyarságnak. Sôt, felelôsségünk van abban is, hogy az egész régió jusson el, tehát a közös integrációt kívánjuk szolgálni, amely átfogja az egész térséget; s ez nem csupán a magyarokat, de a szomszéd népeket is — szlovákokat, románokat, horvátokat, szlovéneket, szerbeket — magába foglalja. Az elhangzott elôadások és felszólalások ezt a kérdéskört érintették. Cselekvési programot szeretnénk kidolgozni atekintetben, hogy Magyarország kívánatos és remélhetô európai integrációja esetén a schengeni határok ellenére, továbbra is tudjuk kapcsolatainkat fenntartani az elszakított magyar közösségekkel. És hogy ôket is tudjuk valamilyen módon magunkkal vinni, a hátunkon vagy a zsebünkben az integrálódott Európába.

— Mit tekint az AK legfontosabb jövôbeli feladatainak?

— Az AK elmúlt négy esztendeje rendkívül termékeny volt, hiszen évente 20–25 összejövetelt rendeztünk, s ezek között 2–3 tudományos konferenciára került sor. Voltak irodalmi tanácskozások, pedagógus összejövetelek, ifjúsági kollokviumok, kollégiumok és táborok, s ezek hitelesen képviselték az AK-nak azt a stratégiáját, amely a magyar kulturális nemzet szolidaritásának és intézményi, lelki egysége kialakításának feladatait vállalja magára. Természetesen, ebben a mederben kívánunk továbbra is haladni. A következô esztendôkben is konferenciákat, találkozókat szeretnénk rendezni Budapesten, Kecskeméten, Kolozsváron, Ungváron, Kassán, Szabadkán, Komáromban, Lendván és így tovább. Szeretnénk feleleveníteni a nyugati magyarsággal kialakított hagyományos kapcsolatainkat, amelyek az utóbbi tíz évben, elsôsorban pénzügyi nehézségek okán kissé fellazultak. Továbbra is meg akarjuk jelentetni a Nyelvünk és Kultúránk címû negyedéves folyóiratunkat, és ki akarjuk bôvíteni könyvsorozatunkat, amely eddig is nagy sikert jelentett számunkra. A Nyelv és Lélek sorozat címe egyébként Kosztolányitól származik, s nemcsak abban jelent különlegességet, hogy az AK körül tömörülô kiemelkedô értelmiségi szerzôk — egyetemi tanárok, nyelvészek, pedagógusok, történészek, írók — mûveit adja közre, hanem abban is, hogy ezek a könyvek a mi kulturális stratégiánk megjelenítésében, kidolgozásában és megfogalmazásában szerepet játszanak.

— Elég sok tehát a tennivalójuk. Kitôl várnak segítséget?

— Számítunk a magyar kormányzati szervek és a Kárpát-medencei, valamint a nyugati magyar civil társadalom szolidaritására. Az a helyzet, amely a Magyarok Világszövetsége körül bekövetkezett, érzésem szerint meg fogja növelni az AK értékét, hatékonyságát és súlyát. Hiszen mi nem küzdünk belsô válságokkal, a mi kereteink között nincsenek személyi ellentétek, nagyon kis, mindössze három fôs apparátussal dolgozunk, és ezért erôforrásainkat a tevékenységre tudjuk fordítani és összpontosítani. Reményeink szerint, ahogy eddig is tettük, továbbra is eredményesen kívánjuk szolgálni a magyarság kulturális és lelki szolidaritásának, információáramlásának, szellemi egységének ügyét. Ebben partnerei leszünk mindenkinek, aki ebben a kérdésben le akarja tenni a voksát, és elfogadjuk mindenkinek a közremûködését, aki ezeket a célokat szolgálni kívánja. Ugyanakkor mi pártsemleges szervezet vagyunk, nem kötôdünk egyetlen politikai áramlathoz vagy párthoz sem. Ez a civil társadalmi jelleg, ez a pártsemlegesség, ez a politikamentesség — ami, persze, nem jelent stratégiahiányt, és nem jelent közömbösséget a politikával szemben — ugyancsak elôtérbe kell hogy állítsa az AK értékeit.

— Ez a súlynövekedés, amelyet említett, az utóbbi évek eredményeire épül. Ennek elsô megnyilvánulása lenne az is, hogy az AK elsô alkalommal ülésezik most az anyaország határain kívül?

— Igen. Ennek szimbolikus és érdemi jelentôsége van. Szimbolikus jelentôsége, hogy elôször léptük át a magyar határokat, s ráadásul olyan városban rendeztük meg konferenciánkat, amely a végvár helyzetébe került. Közismert, hogy Marosvásárhely sorsának alakulása aggodalmakra adott okot már 1990-ben is, és bizony ma is gondok vannak sorsát illetôen, hiszen a város magyarsága abban a helyzetben van, hogy számaránya lassan ötven százalék alá szorul. Tehát itteni jelenlétünkkel erôsíteni szerettük volna Marosvásárhely és egyben Erdély magyar értelmiségének öntudatát és jó érzéseit. Ugyanakkor konferenciánk másik célja az volt, hogy párbeszédet folytassunk a román értelmiséggel. Tehát konferenciánk senki ellen sem kívánt fellépni, mi kitártuk az ajtót a város román értelmisége elôtt is. A nyitó ülésszakon megjelent a város új román polgármestere, Dorin Florea, aki nagyon rokonszenves üdvözlô beszédében köszöntötte a résztvevôket. Természetesen válaszoltunk, nyugtáztuk és megköszöntük ezt a rokonszenvet. Ezért meggyôzôdésem az, hogy egy olyan egyetemes magyar kulturális találkozó, mint amilyen a marosvásárhelyi IX. Anyanyelvi Konferencia, megértést kell hogy kapjon román részrôl is. Bár meg kell mondanom, hogy az utóbbi napok román sajtójában találkoztam olyan jelekkel, amelyek nem ezt a megértést bizonyították, hanem ennek az ellenkezôjét. De mi nem vesszük fel a kesztyût, nem vitatkozni akarunk. Továbbra is nyitottak maradunk, mindenkivel megértésre és párbeszédre törekszünk abban a meggyôzôdésben, hogy Románia érdeke az, hogy a területén, Erdélyben öntudatos, intézményeit mûködtetni tudó, a kulturális autonómia felé haladó magyarság éljen. Ez Romániának, mint államnak, de a román nemzetnek is érdeke, hiszen ma Európában az autonómiáknak, az önigazgatásnak gondolata mindenütt teret kapott, és ez, azt hiszem, hatékonyan szolgálhatja mind a magyar–román kiengesztelôdésnek a történelmileg igen fontos érdekét, mind pedig Románia európai integrációjának a román nemzet számára is — meggyôzôdésem szerint — nagyon fontos, el nem utasítható érdekeit.

Tibori Szabó Zoltán

Mi, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Marosvásárhelyen, 2000. augusztus 10–14. között, államalapításunk 1000. évfordulóján megrendezett IX. Anyanyelvi Konferenciájának résztvevôi örömünket fejezzük ki amiatt, hogy találkozónk a magyar kultúra egyik erdélyi központjában jöhetett létre.

Hiszünk abban, hogy

1. kontinensünk népeinek jóléte, politikai-gazdasági-kulturális fejlôdésének esélyei egybeesnek az európai integrációs folyamat kibontakozásával és az Európai Unióban való kiteljesedésével;

2. az anyanyelvhasználat, az anyanyelvû oktatás és a nemzeti kultúra megélése minden nép alapvetô emberi joga, ezt a valamennyi európai ország által elfogadott és törvénybe iktatott nemzetközi dokumentumok is elôírják;

3. kontinensünk azon népei és társadalmai erôsítik igazán az integrációs folyamatot és lesznek hatékonyan az Európai Unió társadalmi alkotóelemei, amelyek tudatosan vállalják anyanyelvi és kulturális nemzeti önazonosságukat, mivel az integráció nem a különbözôségek elhalványulásának, hanem azok pozitív társadalmi hajtóerôvé váló folyamatainak összessége;

4. a kárpát-medencei magyar nyelv és kultúra ápolása, nemzeti kisebbségekben való tudatos megélése is az összeurópai integráció egyik fontos alkotóeleme;

5. e megfontolások minden magyar embertôl, állami és civil intézménytôl gyakorlati tennivalókat kívánnak, az anyanyelvhasználat, az anyanyelvû oktatás és a kulturális élet széles területén.

Mindezek alapján valljuk, hogy

1. a magyar nyelv, kultúra egy és oszthatatlan, függetlenül attól, hogy a nemzet részeit politikai határok vagy földrajzi távolságok választják el egymástól;

2. a magyar nemzetnek alapvetô joga, hogy ezt a természetes egységet ôrizze, fenntartsa, ápolja, fejlessze és erôsítse;

3. az európai Magyarország, az egész magyarság és a régió érdeke.

Ezért parancsoló követelménynek tekintjük

1. olyan jogi, politikai és kulturális eszközrendszer létrehozását, amely a teljes magyar nemzet számára képes megszerezni az integráció értékeit és eredményeit;

2. a nagy hagyományú anyanyelvi mozgalomnak az egyetemes magyar szolidaritás és összefogás — minden pártpolitikától független, ugyanakkor minden felelôs kormányzati és egyéb területtel rendszeres konzultációra kész — mûhelyének, szellemi intézményének továbbfejlesztését;

3. e küldetésnek szolgálatában a fiatal nemzedékek hatékony megszólítását és mozgósítását.

Mi, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága és annak IX. Anyanyelvi Konferenciája a magyarság jövôje érdekében vállalt, megnövekedett feladatokat jelentô szolgálatunkban várjuk minden jóakaratú ember közremûködését. Ugyanakkor elvárjuk a magyar kormány, a magyarországi és annak határain túli magyar egyházak, magyar kulturális intézmények és szervezetek, a magyarországi és annak határain túli egész magyar civil társadalom támogatását is munkánkhoz.

Marosvásárhely, 2000. aug. 14.

Az Egyesült Államokban, Olaszországban és Németországban élô román diaszpóra problémáit vitatták meg a határon túli románok 3. marosfôi nyári egyetemén.

A keddi román sajtó beszámolói szerint a Székelyföldön tartott nyári egyetem elôadói közül a Floridából érkezett Claudiu Matasa egyetemi professzor elmondta, hogy az Egyesült Államokban élô román és magyar diaszpóra történelmi kérdések ügyében zajló „viadala" még Floridában is érzôdik, mivel ott él a románok történelmének egyik legelszántabb védelmezôje, Traian Golea.

A Torinóból érkezett Mariana Cirlan egyetemi professzor arról számolt be, hogy milyen kemény harccal próbálja ellensúlyozni egy olyan, Olaszországban megjelent könyv hatásait, amely becsmérlôen szólt a románokról.

A kölni Rodica Ciurea Weiner elmondta, hogy a Németországban élô román diaszpóra tagjai individualisták, megpróbálnak távolságot tartani Romániától és a románok történelmétôl, mert abban bíznak, hogy így közelebb kerülhetnek a német nemzethez.

Iurie Rosca moldovai parlamenti képviselô azt hangsúlyozta, hogy a helyi hatóságok akadékoskodása ellenére Besszarábiában fejlôdik a romanizmus. Egyben bírálta a készülô román-moldovai alapszerzôdést. Egy Észak-Bukovinából érkezett diák azt állította, hogy az Ukrajnából Romániába tanulni érkezô egyetemisták egyötöde az ukrán titkosszolgálat ügynöke.

Amint arról már beszámoltunk, Mugur Isãrescu kormányfô hétfôn felmentette tisztségébôl Anton Vladot, a vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium államtitkárát, a tárca második számú emberét. A keddi román lapok hangsúlyozták, hogy Isãrescu, aki szakértôként került a kormány élére, most elôször mentett fel ilyen magas rangú politikust kormánytisztségébôl.

A miniszterelnöki hivatal közleménye szerint a kormányfô Romicã Tomescu miniszter javaslatára döntött így. A felmentés indokai között az szerepelt, hogy Beszterce-Naszód megyében fakitermelô cégek sorozatos szabálytalanságokat követtek el, illetve az államtitkár nem megfelelôen járt el a termôföldek és erdôterületek visszaadásáról idén januárban elfogadott törvény végrehajtásakor.

Anton Vlad elmondta a sajtónak, hogy a rádió híradásából értesült felmentésérôl. Az ellene felhozott vádakat teljesen alaptalannak nevezte, azokat — mint mondta — Romicã Tomescu találta ki. Vlad szerint a miniszter azért kívánta ôt eltávolítani, mert Tomescuval szemben ô azt sürgette, hogy az erdôk minél elôbb kerüljenek vissza korábbi tulajdonosaikhoz.

A keddi román lapok ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy az államtitkár tulajdonosként érdekelt két Beszterce-Naszód megyében mûködô fakitermelô cégben is, s ezek a cégek sorozatos szabálytalanságokat követtek el, mindeddig büntetlenül.

Mugur Isãrescu kormányfôi beiktatóján megígérte: a reformfolyamatot nem fogja befolyásolni a választási év. A miniszterelnök ragaszkodik egykori ígéretének teljesítéséhez. A sajtónak alig-alig nyilatkozó Isãrescu tegnap a Mediafax hírügynökségnek adott interjújában elmondta: nem az államelnök-jelölést, hanem a reform folytatását, a kabinet politika- és zökkenômentes munkájának biztosítását tartja elsôdleges feladatának. A közelgô költségvetési újraelosztásról beszélve kiemelte: az eddigi teljesítményeket veszi figyelembe a tárcák büdzséjének kiegészítésekor.

Az utóbbi hetekben elhatalmasodott szövetkezési láz újabb feszültségeket szült a kormányzó pártok között. A hírügynökségi riporter kérdésére válaszolva a kormányfô jelezte, hogy kész szigorú intézkedéseket foganatosítani a kabineten belüli egyensúly megôrzéséért. Egykori ígéretére hivatkozva hangsúlyozta: nem különcségbôl ragaszkodik politikai függetlenségéhez, hanem azért, hogy

eleget tehessen a felvállalt teendôknek és bebizonyítsa, hogy a választások nem szükségszerûen akadályozzák a reformot. „Ne felejtsük el, hogy feszült politikai légkörben vettem át a kormányfôi tisztséget, amikor a legkisebb tétovázás is sokba kerülhetett volna. A jelenlegi pezsgô politikai helyzetben ismét fennáll annak a veszélye, hogy a pártok figyelme elterelôdjön a lényegrôl — a reform folytatásáról. A különbözô politikai szövetkezések során a pártok mintha megfeledkeznének arról, hogy pénz nélkül, a törékeny gazdasági fellendülésre alapozva, az egyezségek is törékennyé válnak." — figyelmeztetett Isãrescu.

A kormányfô hangsúlyozta, hogy egyelôre zökkenômentes a kabinet munkája, egyetlen minisztere sem akadályozza tervei kivitelezésében, de ha bármelyikük politikai ellenfélként kezd viselkedni, kész szigorúan közbelépni az egyensúly megôrzése érdekében. A költségvetés újraelosztása kapcsán megjegyezte: nem annak függvényében osztják le a pénzeket, hogy ki milyen hangosan követeli a sajtóban. Minden minisztérium költségvetése szegényes és hiányos — ismerte be a kormányfô —, de az újraelosztásnál ezúttal azt is figyelembe veszik, hogy az illetô minisztérium milyen mértékben tett eleget ígéreteinek.

A kabinet prioritásai között a veszteséges vállalatok átszervezésének felgyorsítását, a hátralékos tartozások csökkentését, a monopolhelyzetben lévô vállalatok szigorúbb felügyeletét és árpolitikájuk ellenôrzését, az infláció fékentartását említette.

A román gazdaság három év recesszió után lábadozik, ennek ellenére nehéz helyzetben van. Tény a gazdasági növekedés, a munkanélküliség csökkenése, a nemzeti bank nemzetközi tartalékainak emelkedése. Ám ezek az eredmények törékenyek, a folytonos növekedés biztosításához elengedhetetlenül szükséges a kabinet együttes erôfeszítése — véli Mugur Isãrescu, aki már jegybankelnökként bizonyította a csapatmunka hatékonyságát.

Petre Roman külügyminiszter hétfôn este a szamosfalvi repülôtéren tartott sajtótájékoztatóján cáfolta azt az újságírók által felröppentett hírt, amely szerint nem indulna az elnökválasztásokon. A külügyminiszter hétfôn este érkezett Kolozsvárra, ahonnan tegnap tovább utazott Füzesmikolára, hogy részt vegyen a hagyományos Nagyboldogasszony-napi búcsún.

A Demokrata Párt (DP) elnöke elmondta: a parlamenti választásokon egyetlen párttal sem kívánnak szövetségre lépni, de nem zárják ki annak a lehetôségét, hogy a választások után egyes politikai pártokkal együttmûködjenek. Roman annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy az elkövetkezô négy évben pártja tagja lesz az újonnan megalakuló kormánynak, és gondoskodik arról, hogy hatékony és hozzáértô koalíció alakuljon. Ennek érdekében, a Nagyrománia Párt kivételével, az összes párttal tárgyalásokat folytatnak majd. A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjáról Roman úgy nyilatkozott, hogy ideje lennne felülvizsgálni politikájukat. A DP elnöke optimista, ami a DP választásokon való szereplését illeti, és reményét fejezte ki, hogy pártjának sikerül a szavazatok mintegy 16 százalékát megszereznie. Ez a parlamenti mandátumok 22 százalékát jelenti.

Románia eurointegrációs törekvéseivel kapcsolatban Roman kijelentette: az Európai Uniós csatlakozási folyamat nem nevezhetô lassúnak. A miniszter bízik abban, hogy tiszteletben tartják a Románia EU-s felvételére megszabott határidôt. A miniszter szerint minden esély megvan arra, hogy még ebben az évben rendezzék a vízumkötelezettség kérdését. Elmondta: a diplomácia képviselôi elismerték, hogy a vízumkötelezettség bevezetése diszkriminatív a románokra nézve, és az ezzel járó „megalázó" állapotnak mielôbb véget kell vetni.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártból 11 társával kivált volt kormányfô, Radu Vasile is jelezte: néhány napon belül belépnek a Nemzeti Liberális Pártba.

Mint ismeretes, a sajátjai által tavaly decemberben megbuktatott ex-miniszterelnök már az év elején Romániai Néppárt néven új formációt hozott létre. Indultak a helyhatósági választásokon is, és néhány mandátumot sikerült szerezniük. A 25 ezres tagságúnak becsült kis párt vezetôi felmérték, hogy önmagukban teljesen esélytelenek a parlamenti választásokon, ezért közös listát ajánló partnert keresnek.

A liberálisokkal körvonalazódó egyezség szerint a néppárt nem olvad be, hanem egyfajta szövetséget köt a NLP-vel. Elképzeléseik szerint a választások után a néppártiak önálló parlamenti frakciót hoznak létre. Kiszivárgott információk szerint a liberálisok néhány kormányzati tisztséget is ígértek a végrehajtásban jártas új kollégáknak, abban az esetben, ha a NLP kormányra kerül. Ugyanez volt a liberálisok ajánlata a másik bukott kormányfô, Victor Ciorbea felé is, aki egyelôre vonakodik a „nem tiszta" alkutól.

*

A Nemzeti Liberális Párt kolozsvári szervezetének elnöke, Anton Ionescu képviselô arról tájékoztatta tagjait és szimpatizánsait, hogy a Hôsök útja (Deák Ferenc) 6–8. szám alatti székházban hétfôtôl Theodor Stolojan államelnökjelöltségét támogató aláírásgyûjtést kezdeményeznek. Elmondta, a nyitvatartási órarend: hétfôtôl péntekig 10–18 óra között, hétvégén 10–14 óra között van. Anton Ionescu elmondta: a kolozsvári szervezetnek 15 ezer aláírást kell gyûjtenie. A liberálisok a város minden lakótelepén aláírásgyûjtô központokat létesítenek.

Mint ismeretes, az NLP Kolozs megyei szervezete Theodor Stolojan támogatása mellett foglalt állást. A párt kongresszusán a megyei küldöttség ennek értelmében szavaz majd.

Az orosz védelmi miniszter kedden délután személyesen jelentette be, hogy megkezdôdött a Barents-tengeren elsüllyedt orosz atom-tengeralattjáró személyzetének mentése, egyben kijelentette: nem tudni, hogy vannak-e áldozatai a vasárnap történt balesetnek.

Igor Szergejev az Interfax hírügynökség szerint közölte: a mentéshez azért láthattak hozzá végre a helyszínen várakozó egységek, mert alábbhagyott a körzetben tomboló vihar.

A miniszter nem közölt részleteket arról, hogy konkrétan hogyan, milyen eszközökkel próbálják kimenekíteni a Kurszk tengeralattjáróban rekedt 116 embert.

A Kurszk atom-tengeralattjárón „nagyon furcsa" sérüléseket fedeztek fel, úgyhogy az eddig feltételezett lehetséges okokhoz csatlakozott egy újabb is: az, hogy esetleg egy világháborús akna idézhette elô a balesetet.

Az orosz haditengerészet fôparancsnoka szerint vagy robbanás vagy ütközés okozhatta a Kurszk nevû orosz atom-tengeralattjáró balesetét a Barents-tengeren.

A Kurszk és legénysége sorsáról, a mentés esélyeirôl a legellentmondásosabb vélemények látnak napvilágot az orosz tömegtájékoztatási eszközökben. Független hajózási szakértôk és a nyugalmazott haditengerészek mindenesetre igen kevés lehetôséget látnak a több mint száz fôs személyzet kimentésére.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]