 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. augusztus 29.
(XII. évfolyam, 200. szám)
Az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói munkaértekezletre gyûltek össze tegnap délelôtt a kolozsvári diakóniai intézetben.
A státustörvényrôl dr. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke tartott tájékoztatót. Jelen volt dr. Kalmár László, a Segítô Jobb elnöke, aki a magyar állam egészségügyi támogatásáról beszélt. A püspökök tanácsa tárgyalt a Sapientia Alapítvánnyal kapcsolatos kérdésekrôl is. A tanácskozáson megbeszélték a visszaszolgáltatott állami iskolák tulajdon-, illetve birtoklási jogát, a házbérek kérdését, és szóba került a falusi népiskolák létrehozásának ügye is.
A Sapientia Alapítvánnyal kapcsolatban Mikó Lôrinc elmondta: a tanácskozás résztvevôi arra az elhatározásra jutottak, hogy szeptember közepén újabb értekezletet tartanak, ahol az alapítók a kuratórium elnökétôl kérnek majd beszámolót eddigi tevékenységükrôl. A tanácskozás végén Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ismertette a külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzeléseket.
A püspöki tanácskozáson részt vett Tôkés László, Csiha Kálmán, Tempfli József, Mózes Árpád, Szabó Árpád, a magyar történelmi egyházak püspökei, valamint Czirják Árpád, Potyó József és Amman Zoltán érseki helynökök.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa augusztus 28-i gyûlésén a megnövekedett feladatok miatt (jelenleg a hagyományos és távoktatásban több mint 35 ezer hallgató vesz részt) újabb rektorhelyettesi állást létesített, amelyre dr. Néda Árpád fizikus professzort választották meg, aki az egyetem keretében mûködô fôiskolákért fog felelni. Serban Agachi kancellár helyét (aki 6 hónapos külföldi úton van) Vasile Cristea tölti be. Az egyetem eddigi vezetôi továbbra is ugyanazokat a feladatokat látjak el, mint eddig rektor: Andrei Marga, eddigi rektorhelyettesek: Bocsan Nicolae (tudományos kutatás, kiadói feladatok, román nyelvû oktatás felelôse), Kása Zoltán (hagyományos egyetemi oktatás, magyar nyelvû oktatás felelôse), Wolfgang Breckner (posztgraduális oktatás, távoktatás, német nyelvû oktatás felelôse), Nicolae Pãinã (adminisztráció, pénzügyek), Simion Simon (infrastruktúra, informatizálás, európai programok), Mircea Muthu (nemzetközi kapcsolatok).
A Deák Ferenc utcában, újságárusbódék, lottószelvényárusok és koldus-erôdítmények között a környéken székelô pártok asztalkákat állítottak a járda szélére, ahol az éppen arra haladó polgárok aláírásukkal támogathatják az államelnökjelölteket. A már hagyományosan legfotogénikusabb Petre Romantól alig öt méterre mosolyog Ion Iliescu. „Aki utoljára nevet, az nevet igazán" — véli mondani Theodor Stolojan hamiskás mosolya. A sort a jólfésült, révedezô tekintetû Corneliu Vadim Tudor zárja. A „nagyok" közül nincs képviselve Mugur Isãrescu és Teodor Melescanu. Az aláírásokat gyûjtôk többnyire a pártok ifjúsági szervezeteinek tagjai, és az összegyûjtött aláírásmennyiség alapján, „normára" javadalmazzák ôket: száz aláírásért ötvenezer lejt kapnak. A Szabadság riportere a magyar nemzetiségû aláírók arányáról kérdezte az egyes pártok képviselôit.
A Nemzeti Liberális Párt standjánál aláírásokat gyûjtô fiatal lány naponta mintegy húsz magyar nevet jegyez fel a listára, ami 15-20 százaléka az összes aláírónak: „Nem kell biztatni a magyarokat, határozottan lépnek az asztal elé, mint aki jól megfontolta döntését" — mondja. A liberálisok a Marasti negyedi körforgalom környékén és a Monostor negyedben is tevékenyek, ott fel is szólítják a járókelôket, támogassák aláírásaikkal Theodor Stolojan jelölését. A választásokon való induláshoz szükséges 300 ezer aláírásból az NLP Kolozs megyei szervezetének 15 ezret kell teljesítenie, ebbôl még csak háromezer gyûlt össze.
A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának standját Ion Iliescu széles mosolyú arcképe tarkítja. A szolgálatot teljesítô nô bizalmatlan a sajtóval szemben, mégis elmondja, egyetlen magyar nemzetiségû aláírót jegyzett, amikor Monostoron cirkált. Naponta 150–200 személy írja alá a lista hátulsó oldalára nyomtatott támogató nyilatkozatot, melyet azonban nem olvasnak el, és az adatok ellenôrzése is formális, vagy meg sem történik, amennyiben az aláíró nem mutat fel igazolványt. Az RTDP-s aláírásgyûjtô nem támasztotta alá feltevésünket, miszerint az Iliescu jelölését támogató polgárok többségben az idôsebb generációhoz tartoznának. A párbeszédet két középkorú férfi szakította meg, akik egymást gyôzték meg arról, hogy Iliescu a legjobb: „Ezek a mostaniak tönketették Erdélyt, hiszen Bukarestben a négy cipôgyár közül egyet sem zártak be!" — vélte egyikük.
A Nagy-Románia Párt asztalkáját ôrzô két ifjú szerint viszonylag sok magyar iratkozik a Corneliu Vadim Tudort aláírásaikkal támogatók listájára, de nem voltak hajlandók megmutatni a listákat. Állításaik alapján a napi mintegy száz aláírónak tíz százaléka magyar, olyan, „aki megértette, hogy Vadim úr nem szélsôséges, mint mondják, hanem ellenkezôleg, a magyarok javát akarja". Szerintük az RMDSZ-t is hasonlóképpen sok román támogatja, és ez így van rendjén. Megtudtuk továbbá, hogy a Vadim jelöléséhez szükséges tízezer kolozsvári aláírás már régen összegyûlt, mivel a gyûjtés márciusban kezdôdött, de még nem történt hivatalos rendelkezés az akció leállításáról.
A Demokrata Párt választási plakátján Petre Roman mellett a kevésbé fotogénikus, de bukaresti fôpolgármesterré választása és a bódéháború kirobbanása óta sztárrá magaslott Traian Bãsescu is helyet kapott. Az aláírásgyûjtô ifjú kelletlenül nyilatkozik, mivel megtiltotta ezt a párt vezetôsége, mióta a helyi sajtóban az jelent meg, hogy a cigányok Petre Romanhoz pártoltak. Kérdésünkre, hogy miért nem hízelgô a Demokrata Párt számára a hagyományosan Iliescu-párti romák társasága, nem kaptunk érdembeli választ. A magyarok nem tülekednek Petre Roman standja körül, a demokrata ifjúsági szervezeti tag mindössze két-három magyar névvel találkozott, a napi átlagosan 150-bôl.
A Mugur Isãrescu jelölését támogató Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselôi tegnap nem voltak fellelhetôk a belvárosban. A Jobboldali Erôk Szövetsége székházában a kiesést "technikai okokkal" magyarázták, de bizonyosan állították, hogy a magyarok túlnyomó hányada a jelenlegi miniszterelnök jelölésének híve, amit aláírásukkal is nyomatékosítani fognak.
Köztudott, hogy több párt kolozsvári szervezete is egyben komoly kereskedelmi tevékenységet folytat. Egyesek törvényes, mások pedig törvénytelen, vagy lejárt, és fel nem újított bérleti szerzôdésekkel rendelkeznek. A kolozsvári sajtó több alkalommal írt már a Demokrata Párt (DP) Dózsa György utcai kereskedelmi helyiségérôl és az Ulpia cégrôl, amelyet, hétfôn reggel megkerestek a polgármesteri hivatal ellenôrzô testületének munkatársai — a csendôrség kíséretében. A végrehajtókat zárt ajtó, illetve Iuliu Pãcurariu DP-s parlamenti képviselô, és Emil Boc, a párt megyei szervezetének elnöke fogadta. A bentlevôk nem voltak hajlandók ajtót nyitni, nemhogy átadni a helyiséget. A sajtónak nyilatkozva Minodora Fritea elmondta: erre a helyiségre a Nemzeti Megmentési Frontnak volt bérleti szerzôdése a városházával, ez viszont még 1995-ben lejárt. A városháza valamennyi cégnek és pártnak felajánlotta: újítsák meg szerzôdéseiket. Fritea szerint sem a DP, sem az Ulpia cég nem kért hosszabbítást.
Emil Boc úgy nyilatozott: a kolozsvári törvényszék elnökének rendeletét kérik a kilakoltatás leállítása érdekében. A megyei elnök szerint a cég már megnyert egy pert a helyiség tulajdonjogát illetôen.
Mint arról korábban beszámoltunk, a polgármester rendelete értelmében hadjárat indult a lejárt bérleti szerzôdésû kereskedelmi társaságok kilakoltatására.
Hétfôn délután az RMDSZ Fürdô utcai székházában munkaülést tartottak a fôtéri gödrök mihamarabbi betömésének ügyében.
Mint arról korábban beszámoltunk, augusztus 14-én Bitay Levente, Boros János, Csetri Elek, Eckstein-Kovács Péter, Elkán György, Kerekes Sándor, Kónya-Hamar Sándor, illetve Sebesi Karen Attila már tartott egy hasonló jellegû megbeszélést.
Tegnap az augusztus 14-i ülésen elvállalt feladatok eredményét összegezték — nyilatkozta a Szabadságnak Kónya-Hamar Sándor képviselô, a megyei RMDSZ elnöke. Hozzátette: az illetékes fórumok már rég döntöttek az ásatások befejezésérôl és a gödrök eltûntetésérôl. A mûvelôdési minisztérium költségvetésében 1998-ban és 1999-ben is külön tételként szerepelt a betömés. Az idei helyi költségvetés vitájakor a városi tanács is úgy döntött: pénzt juttat a munkálatok fedezésére.
Mivel Ioan Piso, a Történelmi Múzeum igazgatója nincs Kolozsváron, az RMDSZ képviselôi Marius Opreával tárgyaltak. — Tudomásunk szerint a fôtéri gödrök betöméséhez nincs szükség a tanács döntésére, a területfejlesztési minisztérium pedig újból leküldte a már többször postázott gödörtömési engedélyt — mondta Kónya. A megyei elnök úgy tudja, körülbelül három hétre lenne szükség a leletek kiemelésére, illetve a gödrök betömésére. — Azt szeretnénk, ha a munkálatok a választási kampány elejére véget érnének. Tudatában vagyok annak, hogy Ioan Piso a Szabadságnak úgy nyilatkozott, hogy újabb régészeti fúrásokat szeretne végezni. Ezek viszont nem kutatóárkok, hanem egyszerû, kis méretû fúrásokról van szó. Jelen pillanatban birtokunkban van valamennyi engedély, láttamozás, beleegyezés a fôtéri gödrök betömésére — tette hozzá Kónya.
Szervátiusz-kiállítás a magyar fôvárosban
Szervátiusz Jenô szobrászmûvész emlékkiállításának megnyitójára 2000. szeptember 8-án du. 5 órakor kerül sor Budapesten, a Vármegye Galériában (V. kerület, Vármegye utca 11. szám). A tárlatot Demeter Ervin miniszter nyitja meg. Közremûködik Juhász Zoltán furulyamûvész és a Szervátiusz dédunokák. Az emlékkiállítás szeptember 8-tól október 12-ig, keddtôl péntekig 10–18 óra között tekinthetô meg.
Megnyitó a Mûvészeti Múzeumban
Margareta Sterian (1897–1992) festô, grafikus, divattervezô és író munkáiból nyílik kiállítás augusztus 30-án, este 6 órakor a Mûvészeti Múzeumban (Fôtér 30. szám). A tárlaton ugyanakkor a mûvész gyûjteményében szereplô alkotásokat is bemutatják: Magdalena Rãdulescu festményeit és — Kolozsváron elôször — az európai hírû neves festô, Victor Brauner két festményét. A megnyitón bemutatják Margareta Steriannak a bukaresti Nemzeti Múzeum kiadásában, a mûvész születésének 100. évfordulójára, 1998-ban megjelent Castelul de apã címû regényét is. Ugyanakkor Miriam Cuibus elôadásában részletek hangzanak el Margareta Sterian szépirodalmi alkotásaiból.
A ROMÁNIAI RÓZSABARÁTOK SZÖVETSÉGE közli tagjaival, hogy az ez évi közgyûlés, amelyet szeptember 1-jére terveztek, az iskolakezdés miatt szeptember 8-án tartják de. 10 órakor a Palocsay-kertben. Szeretettel várják a tagokat azzal a feltétellel, hogy szeptember 3-ig telefonon közöljék részvételüket.
— Hogyan nevezték Észak-Erdélyt a bécsi döntés után?
— Bécsi szelet.
Hetedik alkalommal rendezték meg a hét végén a Maros megyei Hármasfaluhoz tartozó Székelyszentistvánon az államalapító Szent István király emlékünnepét.
Az ünnepség során millenniumi hálaadó istentiszteletet tartottak, amelyen Czirják Árpád katolikus püspök, kolozsvári érseki helynök hirdetett igét.
Ünnepi beszédet mondott Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kötô József, a román oktatási minisztérium államtitkára és Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fôosztályvezetôje. Az emlékünnepség résztvevôit köszöntötte Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete.
Ezt követôen megkoszorúzták Szent István szobrát. Ez volt az elsô köztéri szobor, amelyet Erdélyben a magyar államalapító király tiszteletére emeltek.
Az ünnepség keretében Tölle Tibor történész, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa tartott nagy tetszéssel fogadott elôadást a székelyek ezeréves történelmérôl. A helyi Barátosi udvarházban fotókiállítás nyílt a debreceni Déri Múzeum anyagából, amely Hajdú-Bihar megye ezeréves történetét mutatja be.
„Mert visszaviszem ôket az ô földjükre, a melyet az ô atyáiknak adtam." Ezzel a Jeremiás próféta könyvébôl vett idézettel (16, 15b) hívja falutalálkozóra elszármazottait a désaknai református és római katolikus egyházközség, valamint az RMDSZ helyi szervezete. A találkozó 2000. szeptember 2-án, szombaton de. 10 órakor kezdôdik, 11 órakor ökumenikus istentiszteletet tartanak, amit úrvacsoraosztás követ. Varga Enikô Désakna múltja és jelene címmel tart elôadást, köszöntôk hangzanak el és kopjafát avatnak. A helytörténeti kiállítás megtekintése után kb. du. 3 órakor következik az ebéd, délután csapatvetélkedôk zajlanak a helyiek és az elszármazottak között. Este táncház és kosaras mulatság.
Minden Désaknáról elszármazottat szeretettel hívnak és elvárnak a rendezôk.
Homoródalmás
Ha e szó olvastán egy édes sóvárgás kavarog szívedben, egy percre a „régbe" réved tekinteted és arcod ránca mosollyá simul, mert jó volt itt élni, és hiszed, hogy lépteid nyomát úgy ôrzik itt a kövek, mint apáink a búcsúszó kézszorítás melegét, akkor ne habozz és mondd bátran: „Almás a világ közepe!!!
Ez a szöveg áll azon a meghívón, amivel találkozóra hívja Homoródalmás elszármazottait a homoródalmási unitárius egyházközség.
A millennium jegyében szeptember 9-én kezdôdô falutalálkozó programja: dr. Szabó Árpád püspök úr fogadásával, majd 10.30 órakor hálaadó istentisztelettel és kopjafaavatással kezdôdik. A lelkészi lakáson homoródalmási mûvészek és népmûvészek kiállítását tekinthetik meg a jelenlévôk, utána közebéd. Délután a temetôlátogatás és du. 6 órától a helybéliek és az elszármazottak futballmérkôzése. Este szórakoztató mûsor a mûvelôdési házban, utána bál hagyományos zenével.
Szeptember 10-én, vasárnap de. 11 órakor istentisztelet, majd 12 órától a fúvószenekarok találkozójára kerül sor.
„...vidékei az ôshitnek / ahová utak nem visznek / de eltalál visszaréved / behunyt szemmel is a lélek / nyomra lel a szó a dallam / kötése köt oldhatatlan"... — Kányádi Sándor e csodálatos soraival várják haza fiaikat a homoródalmásiak.
A nemrég indult erdélyi képzômûvészeti folyóirat második számát veheti kézbe az érdeklôdô. Szatmári László tanulmányában Plugor Sándor alakját és munkásságát eleveníti fel annak kapcsán, hogy az 1999 februárjában elhunyt grafikus munkáiból Sepsiszentgyörgyön gyûjteményes kiállítást rendeztek.
Németh Júlia átfogó tanulmányt tesz közzé gazdag képanyag kíséretében a Barabás Miklós Céh 1999-es kolozsvári kiállításáról. Azon túl, hogy egyfajta leltárt, értékelést és összegzést készít a mai erdélyi magyar képzômûvészetrôl, a „Hogyan tovább?" és „Merre?" kérdésfeltevés hangulata is kiérzôdik tanulmányából.
A festô, mûkritikus, mûvészeti író, élsportoló, feltaláló stb. Vásárhelyi Ziegler Emilrôl Murádin Jenô írt hiánypótló tanulmányt. A két világháború közötti idôszak erdélyi képzômûvészetében kiemelkedô szerepet játszó Ziegler 1945-ös Ausztráliába való emigrálása után mondhatni teljesen feledésbe merült. Murádin tanulmánya az itthoni és az ausztráliai életutat veszi górcsô alá és tárja elénk.
Szücs György Francia „fauve"-ok, nagybányai „neósok" címmel a Párizsban megrendezett és a fauveizmust bemutató kiállításról ír érdekes tanulmányt. A kiállítás számunkra nemcsak azért érdekes, mert a látogatók számát tekintve rekordot döntött, hanem azért is, mert számos nagybányai festô munkája is szerepelt a tárlaton. Az összefüggéseket, kapcsolatokat Nagybánya és Párizs, illetve a „fauve"-ok és a „neósok" között Szücs érdekesen és kimerítôen mutatja be.
Egy-egy recenzió olvasható még a lapban két olyan nemrég megjelent mûvészeti kiadványról, mint az Orbán Balázs ismeretlen fényképei és a Ferenczy Júliáról megjelent mûvészeti monográfia.
A kiállítás-figyelô április 7–július 2. között az Erdélyben rendezett fontosabb képzômûvészeti eseményeket jelzi. A Mûgyûjtôknek szóló rovatban játékbabákról olvashatnak az érdeklôdôk.
A folyóirat megvásárolható Erdély jobb könyvesboltjaiban (Kolozsváron a Mátyás király utcai Röser-könyvesboltban), vagy postai
utánvéttel megrendelhetô a 066/219-286-os telefonszámon.
A Zsidó Nyári Fesztivál keretében, az egyhetes eseménysorozat nyitónapján három magyar származású, évtizedekkel ezelôtt elhunyt zsidó festô alkotásaiból nyílt közös kiállítás vasárnap a fôvárosban, a Budapest Galériában.
Kádár Béla, Scheiber Hugó, és Schönberger Armand „Nekem szülôhazám..." címû tárlatát Zoltai Gusztáv, a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezetô igazgatója, valamint Rajk László építész nyitotta meg.
A festményeket a három mûvész közös sorsa, stílusjegyei révén mutatják be közös kiállításon.
Mindhármukra jellemzô, hogy életükben kevés elismerést kaptak. A fasizmus éveiben valamennyiüknek üldöztetésben volt részük, és mûvészetük elismerésében a világháború után sem következett be pozitív változás.
A tárlat 75 képét 8–10 magángyûjteménybôl válogatták össze. Az alkotások az 1910-es és 1950-es évek között készültek.
A kiállítás kizárólag a fesztivál ideje alatt, azaz szeptember 3-áig látható, de meghosszabbított nyitvatartással, naponta 10-tôl 20 óráig.
A Zsidó Nyári Fesztivált immár harmadik alkalommal rendezi meg a Budapesti Zsidó Hitközség Idegenforgalmi és Kulturális Központja.
Az eseményeknek az idén Budapest mellett öt vidéki nagyváros: Debrecen, Pécs, Nagykanizsa, Veszprém és Szeged ad otthont.
A programok között számos hangverseny, színházi elôadás, valamint könyvvásár és utcabál is szerepel.
A rendezvénysorozat vasárnap esti nyitó hangversenyén a Magyar Állami Operaházban Demszky Gábor, Budapest fôpolgármestere, illetve Ehud Olmert, Jeruzsálem fôpolgármestere mondott köszöntôt.
A hangversenyen három kántor lépett fel: Dudu Fisher, Israel Rand és Yakov Motzen.
Richard Wagner Lohengrin címû operájának elôadásával hétfôn este véget értek a 89. Bayreuthi Ünnepi Játékok.
A 30 elôadást mintegy hatvanezren tekintették meg. A fesztivál mûsorának középpontjában idén A Nibelung gyûrûjének négy darabja állott: A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya, Jürgen Flimm rendezésében.
A mûvészi siker ellenére botrányok árnyékolták be a fesztivál légkörét és gondoskodtak szalagcímes tudósításokról a médiában. Elsôsorban a fesztivál-igazgató Wolfgang Wagner és két neves énekes, Waltraud Meier és Hans Sotin között fellobbant személyes ellentétek borzolták a kedélyeket.
A 90. Bayreuthi Ünnepi Játékok 2001. július 25-én kezdôdnek. A tervek szerint jövôre a Tannhäuser kerül új rendezésben a Festspielhaus színpadára — jelentette a DPA.
(Folytatás tegnapi lapszámunkból)
E helyen cáfolni szeretném Antall István Pomogáts Bélának szóló megjegyzését, (Korunk — 2000/7) miszerint „...az MVSZ székházából úgy kitessékelték azt, aki Erdély vagy Felvidék felôl érkezett, hogy a lába sem érte a földet". El kell ismerni, a 89 elôtti MVSZ vezetôsége elég kozmopolita beállítottságú társaság volt, de azt állítani róluk, hogy akadályt gördítettek volna a konferenciákon való részvétel elé, hát ez bizony nem igaz. Saját tapasztalatból tudom, a részvételnek — legalább is egy külföldi irányában — egyetlen feltétele volt: nem lehetett aktívan (elôadásokkal, vitákban... stb.) résztvenni. Különben minden elôadást, vitát szabadon végig hallgathatott, jegyzeteket készíthetett, az asztalokra kihelyezett kiadványokból, prospektusokból tetszés szerinti mennyiséget elvehetett, a szünetekben — ingyenesen — feketét, üdítôket, harapni valókat fogyaszthatott stb.
Tudomásom szerint részvételt az AK-n az AK Védnökségének titkársága engedélyezhetett. Nem írható az MVSZ számlájára az erdélyiek hiánya. Inkább arra, hogy az erdélyi magyar értelmiség AK-kon érdekelt rétegei közömbösek voltak a rendezvény iránt, vagy éppenséggel gyávák. Azok, akik az akkori évek hazai közéletében valamilyen szerepet játszottak, nem kockáztatták pozícióikat, karrierjüket. Kétségtelen, a részvétel melletti egyéni döntésnél nagy szerepet játszhatott a mindent betöltô félelem, amely a tisztségek betöltésének arányában egyre nôtt.
Ezért nem érthetek egyet Gálfalvy Györggyel sem, aki a IX. AK megnyitása elôtti napokban azt nyilatkozta egy Duna TV-interjúja során, hogy a ’89-et megelôzô konferenciákon „az ismert okokból" nem vehettünk részt. Én ennek az ellenkezôjét állítom. Csak ahhoz, hogy valaki egy AK-szerû rendezvényre eljusson, némi bátorságra volt szükség. Ez hiányzott.
Persze, bárki, akár jó-, akár rosszindulatúan feltehetné a kérdést e sorok írójának: na, és mi hasznod volt abból, hogy résztvettél azokon a konferenciákon? Válaszom: életre szóló élményt jelentett mindenik AK. Hiszen magam is egyoldalú látásra berendezkedett világ tagja voltam, minden igyekezetem ellenére sem tudtam sok mindent pótolni abból, amit tulajdonképpen az iskola kellett volna, hogy megadjon korosztályomnak. Az „emigráns" magyarság 89 elôtt itt, a kelet-európai tájakon a népek ellenségeit, az imperializmus bérenceit jelentette. Találkozásom az „emigráns" magyarokkal egy teljesen új világot nyitott meg számomra. A magyarságnak olyan szeletét, amely felmutatható, idôtálló értéket jelent a magyar kultúra számára. Csak az elmúlt tíz évben kezdtünk ismerkedni ezekkel az értékekkel. Wass Albert, Cs. Szabó, vagy Márai csak napjainkban kezdenek ismertté válni a hazai közvélemény elôtt. Nem itt a helye a kérdéseknek, de kitör belôlem (mint Balogh Edgárból a szocializmus népi hite): kiknek a számlájára írható, hogy még ma sem foglalkoznak — legalább középiskolai fokon — a nyugati magyar szellemi élet (s nem csak az írók!) teljesítményeinek népszerûsítésével? De hagyjuk ezt...
Még volt egy haszon. Nyolc–tíz barátomnak elmondtam tapasztalataimat. Könczei Ádámra emlékszem, aki azt tanácsolta, valaminek az apropóján próbáljak olyan írást szerkeszteni, amelybôl annyi derülne ki, hogy Magyarországon nyelv- és kultúraápoló „napokat" rendeznek. Ekkor még a III. AK után voltunk. A cikket megírtam, a nyomaték kedvéért odaadtam egy, akkoriban az Utunknál dolgozó barátomnak (B. Z.), aki bevitte az írást a fôszerkesztôhöz. Vagy két hét után jött a válasz: „az írás nem aktuális". Ennyi. Az írást már terjedelménél fogva sem közölhetem. Az „apropó" Sütô András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat címû regényének egy részlete volt, ahol arról kesereg, hogy a nyugati diaszpórában élô magyarság lassan, de biztosan asszimilálódik. Ezt próbáltam cáfolni azzal, hogy a román kulturális szervek is, nyugati testvéreik etnikai tudatának ápolására, itthon (Romániában) konferenciákat, szimpóziumokat szerveznek, így erôsítik nemzettudatukat. Ugyanazt megtehetné — sugalmazza írásom — a többi ország is, amelynek kötelessége a beolvadás veszélyének kitett nemzettársait megvédeni a további lemorzsolódástól. Mint látjuk, nincs itt szó AK-król, csak annyiról, hogy a beolvadás ellen valamit tenni kell. A fôszerkesztô szerint azonban az írás nem volt aktuális.
Végül néhány szót a 89 utáni konferenciákról.
Új helyzetben új feladatok adódnak. Ezeket az újabb feladatokat már 92-ben (VII. AK) körvonalazták. Az anyanyelvi mozgalom további kiterjesztésének most már nincsenek 89 elôtti akadályai. A mozgalom szervezetileg és pénzügyileg is levált az MVSZ-tôl. Mondhatni, önálló szervezet. Megítélésem szerint a vezetôség munkájának eredménye — a továbbiakban — azzal mérhetô le, hogy milyen mértékben sikerül megmozgatnia olyan értelmiségi rétegeket, amelyek hivatásuknál fogva is kultúrateremtôk, vagy kultúrahordozók. Ez a kultúra viszont az autentikus magyar (tegyük hozzá: nemzeti) kultúra gyökereibôl táplálkozhat mindazon retrográd kultúrák ellenében, amelyek a nyugati világ felôl áramlanak felénk. Nem tudom, ez a kérdéskör mennyire kapott helyet a legutóbbi konferencián, de úgy vélem, ha a nem kívánt szellemi-lelki degradálódás zavartalanul tovább folyik, ezért — más szervezetek mellett — az AK. vezetôségének is felelôsséget kell vállalnia. Nem titok, hogy valamely szervezet vezetôségének megválasztásakor különbözô érdekek szabad játéka érvényesül. Ha az elnök megválasztásánál a folytonosság biztosítása volt az érdek — ami hosszú távon kétségtelen elôny —, biztosítani kell a fiatalabb korosztályok részvételét is a döntéshozásban. A megfiatalításnak elôbb-utóbb érzôdnie kell az AK-k munkájában.
Gagyi Balla István
Felhasznált irodalom
Az I., II., III., IV., V., VI., VII. AK-k jegyzôkönyvi anyagai
Dávid Mária (Vajdaság) elôadása a III. Ak-n
Korunk — 1990/7
Korunk — 1991/11
Korunk — 2000/
474 évvel ezelôtt, 1526. augusztus 29-én kettôs harcrendben rontott neki a Tomori Pál és Zápolya György által vezetett magyar sereg az összecsapásra nem igazán számító, meglepett törökök egyik szárnyának. A szomorú történet végét mindenki jól ismeri: az eltelt évszázadok alatt ezer meg ezer oldalt írtak a csatáról, okairól, következményeirôl.
Nem áll szándékomban a Mohács-vita részleteivel untatni az olvasót, így csak két dolgot jegyzek meg ezzel kapcsolatban — azokat is csak azért, hogy a Mohács-korszak történéseinek rendkívüli összetettségét, felderítetlen vonzatait érzékeltessem. 1. Az 1986-ban megjelent, Köpeczi Béla szerkesztette híres háromkötetes Erdély történelmének 1987-ben szervezett szakmai vitáján Perjés Géza, a nagy Mohács-szakértô már olyan adalékokkal gazdagította az erre vonatkozó fejezetet, hogy értekezését külön forrásnak lehet tekinteni. (Figyelem: egyetlen év telt csak el a megjelenés után!). 2. Az erdélyi sereg mohácsi elmaradásának ügye még nem került igazán reflektorfénybe. Egy kolozsvári néhai történetkutatónk ezzel foglalkozó tanulmányáról — véleményem szerint — rövidesen le fogja fújni majd a meg-megújuló Mohács-vita szele a port.
Mint ismeretes, a Mohács utáni évtizedekben Magyarország központi része — többek közt a mai Magyar Köztársaság területe — török megszállás alá került, és eltûnt a térképekrôl. „Eltûnt" Buda, Székesfehérvár, Pécs, Szeged. Félhold került templomaikra, törökök sok házba, janicsárok a várakba. Hétszáz éves fennállás után megszûnt az Árpádok és Anjouk Magyarországának a mai Magyar Köztársaságnak megfelelô területe. Az Árpádok és Anjouk Magyarországa Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Munkács, Szeben és Székelyvásárhely környékének magyarok, tótok, székelyek, szászok, románok által lakott vidéke révén élt tovább. Földrajzilag ez a terület — azaz a szó szoros értelmében vett túlélô anyaország — fôleg a mai Felvidéket, Kárpátalját és Erdélyt foglalta magába. Pillantsunk a térképre: politikailag ez a hármas régió éppen a jelenlegi Magyar Köztársaságon kívüli magyarlakta területeket jelenti.
Furcsa grimasza ez a magyar történelemnek: az ezer évet megélt, „magyarnak" megmaradt országrész — a 20. század elsô felének fegyverdörgései közepette — mai Magyar Köztársaság határain kívülre szorult!
Manapság, ha anyaországról beszélnek a magyar anyanyelvûek, szinte kivétel nélkül a 17. században újranépesített egykori török hódoltság régiójának utódjára, azaz a Nyugat-Dunántúl kivételével a mai Magyar Köztársaságra gondolnak, és nem az ezer évet megszállás nélkül átvészelt országrészekre, tehát a mai Erdélyre, Felvidékre és Kárpátaljára.
Pedig a szó szoros értelmében vett anyaországot — amelyet én a továbbiakban óanyaországnak fogok nevezni — ezek a régiók képviselik!
Ha már olyannyi részletkérdését feldolgozták már a mohácsi csatának és az ezt követô másfél évtizedes, az ország háromba szakadását elôidézô polgárháborúnak, ideje lenne most már tudatosítani a határon túli magyaroktól viszolygó új anyaországgal, a NATO-tag Magyar Köztársasággal, hogy mi, nem magyar állampolgárságú magyarok ismerjük, kutatjuk közös történelmünket, és igényt tartunk az óanyaországi státusra.
Kérnünk kellene, hogy a kettôs állampolgárságért folyó viták során ne határon túli magyaroknak, hanemóanyaországiaknak nevezzenek meg bennünket!
Tegyünk róla, hogy a kettôs anyaország fogalma beivódjon az összmagyar köztudatba! Küzdjünk azért, hogy az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyarok ne érezzék magukat másodrendû magyaroknak abban a Magyar Köztársaságban, amely a történelmi lottónak köszönhetôen most szabad, és olyan zászlót húz fel középületeire, amilyet csak akar!
Szoktassuk magunkat a gondolathoz: az erdélyi magyarokat oly gyakran leoláhozó magyarországiak az új anyaország állampolgárai. Az egyik olyan európai államnak, amelynek magyar lakosai (is) vannak! Mi nem tehetünk arról, hogy a történelmi lottó — amely 150 éves „törökülést" hozott egykoron a Magyar Köztársaság földrajzi elôdjének — egy másik magyarlakta országba fektetett le bennünket!
Folyjék hát a harc 474 évnyire Mohácstól — kettôs harcrendben: a kettôs állampolgárságért, és a kettôs anyaországért!
Újra döntés elôtt áll az RMDSZ: annak ellenére, hogy a szövetség négy évvel ezelôtt már kitanulmányozta a sikeres államfôjelölt-állítás receptjét, a megváltozott politikai helyzet következtében az idén sem spórolhatja meg alapos elemzését annak, hogy indítson-e saját elnökjelöltet az ôszi választásokon, vagy sem.
A saját államfôjelölt-állítás kérdése, amely 1996-ban oly élesen megosztotta a szövetséget, ma az RMDSZ-re nem jellemzô konszenzusnak örvend. Azok, akik négy évvel korábban nyíltan is a jelöltállítás ellen szavaztak — egyesek a várható negatív következményektôl tartva, mások viszont elsôsorban a jelölt, Frunda György személye ellen tiltakozva —, ma belátják: a kampány a vártnál jobban sikerült. A félelmek nem igazolódtak be: a magyar jelölt jelenléte a versenyben nem erôsítette fel jobban a román nacionalisták hangját a kampány során a magyarveszélyre építôk malmára hajtva a vizet. Gheorghe Funar akkori RNEP-elnök, és Corneliu Vadim Tudor, az NRP vezetôje ettôl függetlenül „hozta a formáját", a magyarellenes retorikára szintén „vevô" Iliescunak pedig néhány héttel a magyar–román alapszerzôdés megkötése után egyáltalán nem illett Erdély elszakadásával riogatni választóit. Ami pedig az elônyöket illeti: jóllehet azt továbbra sem lehet pontosan lemérni, hogy Emil Constantinescu mennyire volt szimpatikusabb a román választók számára azzal, hogy elsô körben nem nyomasztotta a magyarok támogatásának „nyûge", arról viszont, hogy az önálló jelöltnek mekkora mozgósító ereje volt a magyarságra nézve, tanúskodik az 1996-hoz képest több RMDSZ-re leadott szavazat. Az elegáns, nagyvilági Frunda György pedig határozottan megnyerô, a román közvélemény számára tetszô képét nyújtotta az erdélyi magyarságnak. Még akkor is, ha a magyar szavazók közül sokan nem az RMDSZ-jelöltre adták voksukat.
Az idén azonban más dilemmával kell szembenéznie az RMDSZ-nek. Mára ugyanis a nacionalista hangzatok — mindenekelôtt az RMDSZ kormányzati részvételének köszönhetôen — lecsengtek. A legnagyobb veszélyt az Iliescu-féle posztkommunisták alternatívájának hiánya, az 1996-ban hatalomra jutott demokratikus erôk szétziláltsága, a választóknak a politikusokban való teljes csalódottsága okozza. A maroknyi koalíciós párt máris három elnökjelölt köré zárkózott fel: a függetlenként induló, de elsôsorban a konvenció támogatására számító Isãrescu, a liberálisok Stolojanja, illetve a demokrata párti Petre Roman köré. Ezt a sort gyarapítaná az RMDSZ jelöltje. Érthetô tehát azok aggodalma, akik attól tartanak, hogy a szavazatok felaprózódása miatt fennállhat annak a veszélye, hogy a második körben Ion Iliescu és — Isten ôrizz! — Corneliu Vadim Tudor közt kell választani.
Bár az aggodalmak léteznek, a felmérések egyre inkább arra engednek következtetni, hogy az Iliescu–Vadim katasztrófaforgatókönyv valószínûsége kicsi. Az a réteg, a társadalom „kivetettjeinek" azon csoportja, amelyik a rendszer-ellenes Vadimra adná le szavazatát, a mostani kormány által hozott népszerûségjavító intézkedések miatt nem növekszik. Sokkal valószínûbb tehát egy Iliescu–Stolojan (a liberálisok jelöltjének nagyobb esélye van arra, hogy volt támogatói, az RTDP-sek táborából is „elszeressen" szavazatokat), vagy egy Iliescu–Isãrescu második fordulónak. Az RMDSZ-nek tehát nem kell felelôsséget éreznie ilyen vonatkozásban. A szövetségnek sokkal inkább azon kell morfondíroznia: akar-e döntôbíró lenni az Isãrescu–Stolojan párharcban, vagy inkább saját jelöltet indít. Egyértelmû ugyanis, hogy az a „technokrata" kerülne be a második fordulóba, amelyik mellett az RMDSZ az elsô körben lecsatlakozna. A kérdés így hát olymódon tevôdik fel: megéri-e az RMDSZ-nek „elígérkeznie" valamelyik jelölt mellett? S ha igen, melyik lenne az: egy — valljuk be — bukott pártszövetség támogatottja, vagy pedig egy olyan párt jelöltje mellett, amelyik alkalomadtán akár az RTDP-vel is szövetségre lépne?
Egyszóval: nincs mit irigyelni a szeptember 9-én ez ügyben összeülô SZKT-n. Talán megint csak bölcsebb lenne saját jelöltet állítani? S meghagyni a román választóknak azt az exkluzív jogot, hogy saját maguk döntsék el, ki a kedvenc atyuskrata?
l Az A osztály 4. fordulójának utolsó három mérkôzésén: PiatraNemat-i Csalhó–Krajovai U 1–4 (gólszerzôk: Cozma, illetve Danciu, Domocos, Claudiu Niculescu, Mitu), Bukaresti Dinamó–Galaci Otelul 1–2 (Mihali, illetve Mozacu 2), Brassói FC–Bukaresti Rapid 1–0 (Vaskó).
A táblázaton:
1. Steaua 4 3 1 0 14–9 10
2. Krajova 4 3 1 0 7–2 10
3. Brassó 4 3 0 1 3–1 9
4. Bákói MFC 4 2 1 1 10–7 7
5. Foresta 4 2 1 1 7–4 7
6. ROCAR 4 2 1 1 11–9 7
7. Petrol 4 2 1 1 5–4 7
8. Otelul 4 2 0 2 8–8 6
9. Arges FC 4 2 0 2 5–9 6
10. Gázmetán 4 1 1 2 4–3 4
11. Rapid 4 1 1 2 5–5 4
12. Glória 4 1 1 2 4–5 4
13. Dinamó 4 1 1 2 5–7 4
14. Astra 4 1 0 3 4–7 3
15. National 4 0 1 3 3–9 1
16. Csalhó 4 0 1 3 3–10 1
l A labdarúgó NB I., alapszakaszának 6. fordulójában, az utolsó mérkôzéseken: A-csoport: Dunaferr–Nyírség-Spartacus 3–0 (Bagoly 21., Zavadszky 61., és Mozgovoj 81.), Sopron–FTC 2–1 (gólszerzôk: Tóth Miklós 26., Somogyi 71., illetve Dragóner 60.).
A táblázaton:
1. Gyôri ETO 6 4 0 2 11— 8 12
2. Dunaferr 5 3 2 0 11— 3 11
3. Sopron 5 3 0 2 7— 7 9
4. Tatabánya 5 2 2 1 8— 6 8
5. FTC 5 2 1 2 9— 7 7
6. Kispest 6 1 4 1 8— 7 7
7. Haladás 6 1 1 4 5–14 4
8. Nyírség 6 1 0 5 3 –10 3
A B csoportban: Debrecen–Vasas 0–1 (Kabát 88.), és MTK Hungária–ZTE 0–0.
Az állás:
1. MTK 6 4 2 0 13— 2 14
2. Újpest 6 4 1 1 22— 8 13
3. Videoton 6 3 1 2 11–10 10
4. Vasas 6 2 3 1 8— 6 9
5. Debrecen 6 3 0 3 12–11 9
6. ZTE 6 1 3 2 5–12 6
7. Nagykanizsa 6 1 1 4 5–16 4
8. Pécsi MFC 6 0 1 5 3— 14 1
l Az angol labdarúgó Premier League-ben vasárnap egy mérkôzést játszottak: Aston Villa–Chelsea 1–1. Az élvonal: 1. Arsenal 6 pont (7–4), Leeds 6 (4–1), 3. Newcastle 6 (5–4).
l A Deportivo La Coruna nyerte a spanyol labdarúgó Szuper Kupát, mivel a 0–0-ás döntetlennel zárult elsô mérkôzés után a visszavágón két góllal legyôzte az Espanyolt.
l A francia bajnokságban a Real Madridtól igazolt Nicolas Anelka kétszer is eredményes volt a Paris Saint-Germain–Bastia elleni mérkôzésén, ezzel nagy mértékben hozzájárult a hazai csapat magabiztos gyôzelméhez. Az 5. forduló vasárnapi mérkôzésein: Paris Saint-Germain–Bastia 3–1, Auxerre–Saint-Etienne 4–3. Az élcsoport állása: 1. Lens 11 pont, 2. Lille 10 (8–3) , 3. Paris Saint-Germain 10 (9–5).
l Petronel Enache labdarúgó-játékvezetô éhségsztrájkot kezdett, mert úgy érzi, hogy a szövetség (FRF)
igazságtalanul bánt vele. A másodosztályban tevékenykedô bíró szerint a FRF nála gyengébb teljesítményt elérô kollégákat sorolt az élvonalba.
— A játékvezetôkkel szemben megnyilvánuló erkölcstelen bánásmód miatt döntöttem az éhségsztrájk mellett — jelentette ki Petronel Enache.
A Román Labdarúgó-szövetség vezetôi megígérték, hogy kivizsgálják az ügyet.
Az idei nyáron divatossá váltak Szamosújváron a házibajnokságok: a fások után az üveggyártók is elôvették a futballabdát. A Somvetra Rt. házibajnokságára 10 csapat iratkozott fel, a szervezôk — a gyár Szabad Szakszervezete — két csoportba osztotta fel az együtteseket. Az elsô mérkôzések több száz nézôt vonzottak.
Amint azt Benta Tiberiu mérnök, a Somvetra Rt. Szabad Szakszervezetének elnöke lapunknak elmondta, a szeptember elsején sorra kerülô döntô után jelentôs pénzjutalmakban részesítik a legjobbakat.
Erkedi Csaba
A harmadik millennium Palestrikája elnevezéssel román nyelvû lap jelent meg. A lap orvosi, pszichológiai, kémiai és más tudományok kísérleteinek eredményeit közli a sporttudományok terén. A 90 oldalas, ne-gyedévenként megjelenô folyóirat szépen kivitelezett köntösben az e területen dolgozókat érdekli, de ugyanakkor célja eljuttatni az eredményeket az egyetemek diákságának, a végzôs tanár generációnak, de az edzôknek, testnevelôtanároknak és könyvtáraknak is. Ugyanakkor szívesen közli majd az e téren dolgozók írásait, a testnevelôtanárok diploma, fokozati dolgozatait is, valamint a sportemberek munkájának tapasztalatait.
A lapnak szánt írásokat a volt Mikó, ma Clinicilor utca 1. szám alá kell küldeni (telefon: 198-575).
Ismét két olimpiáról:
1920, Antwerpen: Zárónap az uszodában... Az amerikai Normann Ross harmadik aranyérme megszerzésében reménykedik. S bizakodása annál is inkább megalapozott, hogy az utolsó szám, a 4 x 200 m-es gyorsváltó, s országa csapatában a 100 m-es döntô elsô két helyezettje (Kahanamoku és Kealoha) is úszik. Nyerik is az amcsik a számot, méghozzá több mint 20 mp fórral! Ross egyetlen bánata: nem ô ússza az utolsó 200 m-t. Annyi baj legyen, fô, hogy Nurmihoz hasonlóan neki is megvan a három aranyérme. A történeti hûség kedvéért, íme, a dobogós váltók idôeredményei: 1. Egyesült Államok 10:04,4 perc, 2. Ausztrália 10:25,4, 3. Nagy-Britannia 10:37,2 perc. S az idômérôk kegyesek, a negyediknek befutó, azaz beúszó svéd váltó ideje: 10:50,2 perc. De, aztán itt elég legyen. Több idô nincs...!
1960, Róma: Kajak-kenu döntôk, 5 férfi és 2 nôi számban. Megszületik az olimpiák elsô magyar kenus bajnoksága: Parti János szerzi meg az 1000 m-es C–1 kiírásban, 4:33,93 perccel nyer, a 4:34,41 perccel második szovjet Alekszandr Szilajev és a 4:35,87 perccel bronzérmet szerzett román Rottmann Leon, amelbourne-i olimpia kétszeres bajnoka elôtt. A magyar sportolók még 3 ezüst-, és 2 bronzérmet szereznek az Albano-tavon lebonyolított versenyeken, a románoknak még 1–1 negyedik, illetve hatodik hely jutott.
Michael Schumacher, a Ferrari német pilótája nem titkolta: nyerni akar Belgiumban. Hogy ez minél könnyebben sikerüljön, még egyik kabaláját, nevezetesen kislányának rózsaszínû hajkeféjét is magával vitte, ugyanis, mint mondta, az már szerencsét hozott neki az év elején. Hajkefe ide, hajkefe oda, Mika Häkkinen (finn, McLaren) nem hatódott meg, és az idény egyik szépségdíjas versenyének végén ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Miután szenzációsan megelôzte a német pilótát...
Különösen az bosszanthatta a Ferrari csapatát vasárnap, hogy autóik meglehetôsen hátulról rajtolnak. Rubens Barrichello (brazil) szinte a mezôny közepén várta, hogy zöldre váltson a lámpa, míg Schumacher elé olyan zöldfülûek furakodtak be, mint Jarno Trulli (olasz, Jordan) és Jensen Button (brit, Williams), mindketten pályafutásuk legjobb helyezésével. Elôttük már csak Häkkinen volt. Ráadásul hiába volt a sok rajt, amelyet a német pilóta az utóbbi gyenge rajtjai után napokig gyakorolt: a vizes pálya miatt, a balesetek elkerülése végett nem szokványos repülôrajtra került sor: a bemelegítô kör után nem álltak be a rajtkockákba az autók, hanem egybôl a versenybe gurultak a Safety Car mögött.
Nemsokára a „zöldfülûek" bizonyították tapasztalatlanságukat: Button többször próbálta elôzni Trullit, s végül meglökte az olaszt, akinek autója megpördült és leállt. A Jordan olasz pilótája feladta a versenyt, de Button is hátrébb csúszott.
Közben szikkadni kezdett a pálya, és a csapatok egymás után hívták be autóikat kerékcserére. Jean Alesi (francia, Prost) ment be leghamarabb, és ô is járt a legjobban: miután mindenki kereket cserélt, bekerült az elsô hatba. Nem sokkal késôbb a délelôtti bemelegítésen hatalmasat bukó Giancarlo Fisichella (olasz, Benetton) tartalékautójának motorja felmondta a szolgálatot.
A verseny élén továbbra is Häkkinen autózott, mögötte Michael Schumacher, Ralf Schumacher (német, Williams, Alesi, Button, Jaques Villeneuve (kanadai, BAR), Barrichello volt a sorrend, míg a másik mclarenes, a brit David Coulthard a 9. helyen versenyzett.
A helyzet a 13. körben változott. Ez a kör ugyanis meglehetôsen szerencsétlenre sikeredett H„kkinen számpontjából, ugyanis egy kanyart követôen autója kipörgött, „legelni ment" a fûre, s mire visszaállt Schumacher elhúzott mellette és több másodperces elônyre tett szert.
Aztán elkezdôdtek a kerékcserék, amelyek után H„kkinen igencsak rálépett a gázpedálra: szemmel láthatóan gyorsabb volt a németnél, s kettejük között egyre csökkent a távolság. A kerékcserék végeztével különben Michael Schumacher, H„kkinen, Ralf Schumacher, Barrichello, Alesi, Button volt a sorrend. Közülük a francia Alesi, idei hagyományaihoz híven, ezúttal sem fejezte be a versenyt, de szinte vele egyszerre meglepetésre Barrichello is a verseny feladására kényszerült. Häkkinen már utolérte ekkor Schumit, egymás mögött haladtak, mígnem felbukkant elôttük Ricardo Zonta (brazil, BAR) kocsija, azé, akinek „segítségével" pár futammal ezelôtt Schumacher az elsô kanyar után kiállt. A brazil ezúttal sem hozott szerencsét a németnek. A 41. kört írjuk ekkor. Az optimális pályáról letérô brazil mellett Schumi elhúzott, ám, bámulatra méltóan Häkkinen ugyanabban a pillanatban szintén kiugrott Zonta autójának tulsó, azaz jobb oldalán, és mindkettejüket faképnél hagyta. Ilyen megérzést csak a nagy klasszisoknál látni. Nem tudom, mit érezhetett Zonta, de nem csodálkoztam volna, ha meglepetésében elvéti a kanyart. Minden esetre Schumacher kénytelen-kelletlen be kell hogy vallja: Häkkinen sokkal jobb volt nála az utóbbi két futamon.
Häkkinen bravúrjának köszönhetôen már hat ponttal vezet Schuma- cher elôtt a világbajnoki pontversenyben. Ha még egy versenyt megnyer a maradék négybôl, és a többin is pontszerzô, csak csoda veheti el tôle az újabb világbajnoki címet.
A belga nagydíjon harmadiknak Ralf Schumacher végzett, pontszerzô lett még Coulthard, Button és Heinz-Harald Frentzen.
A Forma–1-es világbajnokság állása 13 futam után: pilóták: 1. Häkkinen 74 pont, 2. M. Schumacher 68, 3. Coulthard 61, 4. Barrichello 49, 5. R. Schumacher 20, 6. Fisichella 18. Konstruktôröknél: 1. West-McLaren-Mercedes 125 pont, 2. Ferrari 117, 3. BMW-Williams 30, 4. Benetton 18, 5. Jordan-Mugen-Honda 13, 6. BAR-Honda 12.
A következô nagydíjon a piros barlangba, a Ferrari otthonába, azaz Monzába látogat a Száguldó Cirkusz. Szeptember 10-én az olaszok nem bocsátanák meg Schuminak, ha elszalasztaná az elsô helyet...
Balázs Bence
Nick Heidfeld, a Forma–1-es Prost-Peugeot csapat német pilótája a következô idénytôl a Sauber-Petronas istállónál folytatja pályafutását.
A 23 esztendôs versenyzô, aki Forma–3000-es kategóriában tavaly Európa-bajnok lett, hároméves szerzôdést írt alá a svájci-osztrák csapathoz.
Az iskola gazdasági helyzete, a szakképzett és szakképzetlen személyzet aránya, a felszereltség, illetve további kritériumok alapján a megyei tanfelügyelôségek által végzett felméréseket követôen több iskola, köztük a kalotaszentkirályi is elnyerte a reprezentatív iskola státust, amely bizonyos jogokkal, ugyanakkor kötelezettségekkel is jár. A jogok között szerepel a saját tanári versenyvizsga meghirdetése, megszervezése, lebonyolítása is.
— Az iskolák ellátása immár az önkormányzatok hatáskörébe tartozik: a karbantartás, a különféle beruházások elvégzése a polgármesteri hivatalok feladatait képezik — mondta Lakatos András megyei tanácsos, a kalotaszentkirályi iskola igazgatója. — Mindezek dacára a helyi közösségnek gyakorlatilag semmiféle beleszólása nincs az iskola személyzete összetételének meghatározásába. A központosítás leépítésének egy lépcsôfoka ugyan, hogy a reprezentatív iskolák maguk szervezhetik meg a tanári versenyvizsgákat, a kommunizmusban felépített rendszer által azonban nem lehet tanügyi reformot végrehajtani. Nagyobb fokú decentralizációra, az iskolák önrendelkezési jogának megerôsödésére volna szükség. A kalotaszentkirályi iskola is azok közé tartozik, amelyek a megüresedett tanári állásokra hirdethetnek meg versenyvizsgát. Az eljárás viszont korántsem egyszerû. A versenyvizsga megszervezéséért, lebonyolításáért, az óvások rendezéséért az iskolában három bizottságot kell létrehozni. A megmérettetés módját viszont nem határozhatja meg maga az iskola. A beiratkozási határidô lejártakor a jelentkezôk iratcsomagjait Kolozsvárra kell szállítani, a tanfelügyelôség által végzendô ellenôrzés végett. Maga a vizsga egy dolgozat megírásából áll, ezeknek végsô kiértékelését is a tanfelügyelôségen végzik. Itt meghatározzák a vizsga nyertesét, akit állásában véglegesítenek: meghatározatlan idôre kell alkalmaznia az iskolának. Véleményem szerint egy négy óra alatt elkészített dolgozat korántsem derít fényt arra, hogy az illetô jelölt megfelel-e vagy sem az elvárásoknak. Sokkal szerencsésebb volna az írott dolgozat mellett ajánlások igénylése, egy személyes beszélgetés megejtése a jelöltek és egy, az önkormányzat, a szülôk, esetleg az iskola egy szponzorának képviselôibôl álló csoport között, amely végül szavazással döntene egyik vagy másik jelölt mellett. Még így sem biztos, hogy sikerül tökéletes képet kialakítani a jelöltekrôl, ám a puszta dolgozat kiértékelésénél lényegesen teljesebbet. Ugyanakkor nem kötnénk szerzôdést meghatározatlan idôre, hanem csupán egy tanév erejéig például. Azután újabb kiértékelés következne, amikor már minden adat birtokában születhetne meg a véglegesítésre vonatkozó döntés. Ez a választási mód szerencsésebb volna a diákoknak és a megfelelô, közös munkát vállalni tudó tanári közösség kialakítása szempontjából egyaránt. Ehhez viszont valódi decentralizációra van szükség. Egész Angliában például húsz tanfelügyelô van, akik csupán konzultatív szerepet töltenek be. A központosított rendszer átka az is, hogy például egy ötmillió lejt meghaladó értékû befektetés esetén minisztériumi jóváhagyás szükséges, így a bürokrácia tekervényes útjainak elkerülése végett inkább olcsóbb, ugyanakkor ócskább, minôségileg kevésbé megfelelô gépet vásárolunk. A költségvetési összegek beosztását is az iskolákra kellene bízni, hatékonyabban végezhetné el minden tanintézmény maga, hiszen konkrétan ismerik szükségleteiket, prioritásaikat — mondta Lakatos András.
Soron következô rendes ülésén az iskola körüli gondokat vitatta a körösfôi helyi tanács. Sárvásáron, a nyárszói kisdiákokkal együtt kitelt az I–IV. osztály beindításához szükséges létszám. A probléma azzal a hat diákkal van, akik Sárvásáron fejezték be a negyedik osztályt, és akiket szüleik Bánffyhunyadra, illetve Zsobokra iratnának ötödik osztályba, ahelyett, hogy a körösfôi iskolát részesítenék elônyben, tudtuk meg Antal János polgármestertôl.
— Teszik ezt az ingázás körülményeire hivatkozva, annak ellenére, hogy Körösfôn minden tantárgyat szakképzett pedagógus oktat, míg Bánffyhunyadon csupán ötven százalékban tevékenykedik szakképzett tanerô. Zsobok esetében nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a gyermek így egy egész hétig távol lenne családjától. A gyerekek szállítását megoldaná a nyárszói lelkipásztor, Vincze Minya István által felajánlott segítség: kisbusszal ingáznának a diákok Körösfôre és vissza. Természetesen, mindenkinek joga van abba az iskolába iratni gyermekét, amelyikbe akarja, akkor viszont nem csodálkozhatunk azon, ha falvainkban sorra szûnnek meg a magyar iskolák — mondta a polgármester.
A helyzeten a szülôk és az iskola igazgatónôje közötti beszélgetés megejtésével próbálnak változtatni. A tanácsülésen a továbbiakban beszámoltak a betakarítás eredményeirôl. A szárazság ellenére a hektáronkénti 2500 kilogrammos gabonahozam Körösfôn jó termésnek számít.
Andrei Marga tanügyminiszter azt nyilatkozta a napokban, hogy 3 millió dollárt szán az általa vezetett intézmény a vidéki iskolák számítógépekkel történô felszerelésére (ebbôl mintegy másfél milliót a pedagógusok számítógépkezelési továbbképzésére.) A tanügyminiszter szerint a 2000–2001-es tanév végére minden vidéki iskola világhálós kapcsolatokkal fog rendelkezni. A Györgyfalvi Iskola nem várta karba tett kézzel a tanügyminisztériumi lépéseket, és saját maga oldotta meg ilyenirányú gondjainak jó részét.
— Nagy esemény számunkra a pénteki iskolakezdés — mondta Kiss Sándor, a Györgyfalvi Iskola igazgatója —, ugyanis komoly változások álltak be mifelénk az oktatás minôsége terén! A 25 magyar elemistát és 37 gimnazistát tömörítô iskolába ugyanis most szerelik be a Hollandiából kapott 9 darab Pentium 3-as számítógépet. A kora nyáron érkezett értékes oktatási eszközöket nemcsak a gimnazisták, de az elemisták is használhatják, hiszen a mi iskolánkban választható tantárgy a számítógépkezelés. Az Internetre történô bekötés ügye viszont bonyolultabb, mint azt elsô látásra gondolnánk, ugyanis a faluban nincs telefon! Értesüléseink szerint a Romtelecom rövidesen négy telefonkészüléket helyez mûködésbe Györgyfalván; nagyon reméljük, hogy az egyiket az iskolába szerelik majd be. A Györgyfalvi Iskola ily módon készen áll arra, hogy Andrei Marga tanügyminiszter vidéki iskolákat érintô informatizáló terveit kamatoztassa! Reméljük, hogy a helyi tanács is támogatni fogja ilyenirányú törekvéseinket. Ezzel kapcsolatban viszont szeretném megjegyezni: nem minden tanácsosunk tekinti igazán szívügyének az iskola támogatását...
Az Andrei Marga nevével fémjelzett oktatási reform egyik fô célja az érettségi vizsgák megszigorítása volt. A hét végén kifüggesztett pótérettségi eredmények egyértelmûen jelzik, hogy a „szigorítás" — sok más hazai rendelkezéssel ellentétben — meggyökerezett.
A legjobb eredményeket a megye elméleti líceumainak pótérettségizôit (ezeken belül Kolozs megye magyar maturandus-jelöltjeinek zömét) tömörítô vizsgaközpontban, a Brassai Sámuel Líceumban lehetett tapasztalni: itt a sikerarány meghaladta a 75 százalékot. Lényegesen gyengébb eredményekrôl számolhatnak be azok a központok, ahol a szaklíceumok diákjai pótérettségiztek: itt a a sikerarány alig haladta meg az ötven százalékot. A leggyengébb eredmények a tordai pótérettségi-központban születtek (47%).
A fenti eredményekkel kapcsolatban — különös tekintettel a szaklíceumok és a vidéki maturandusok gyengébb eredményeire — szakértôk annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az Andrei Marga tanügyminiszter által kezdeményezett differenciált érettségi rendszer (mint ismeretes, a most kezdôdô tanév végén háromféle érettségi között választhatnak a maturandusok: a hagyományos, a szakmai és a nemzetközi jellegû között) valamint a 2000–2001-es tanévtôl életbe lépô, az egységes osztályozásra alapuló megyei kisérettségi és érettségi központok felállítása lényegesen — és pozitívan — fogja rövid, illetve hosszú távon befolyásolni az új tanév érettségi-sikerarányait.
• Tejárusnak adta ki magát, majd kirabolta a vásárlót Valentin Ilie Tanco. A 28 éves bonchidai férfi amikor bekopogott a kolozsvári Elena Virginia Brumar ajtaján, tejet ajánlott eladásra, ám amikor a 80 éves néni ajtót nyitott, az ajtót nekiütötte, bement, majd elvette a lakásban található 2 millió lejt. Az akkor még ismeretlen tettes két hét múlva visszatért a tett színhelyére, ezúttal két társával. Nem tudni miért, de a néni ismét ajtót nyitott: ezúttal erôszak alkalmazása nélkül vitték el 700 000 lejét. Mindhármukat elôzetes letartóztatásba helyezték, elôbbit 30, utóbbi kettôt — Liviu Tomoiog (52, szamosújvári), Radu Tãtar (26, bonchidai) — egyelôre 5 napig. Tanco ellen rablás, társai ellen pedig minôsített lopás vádjával indult eljárás.
• Kôdobálásból lett nagyobb baj Ördöngösfüzesen. A részeg Cornel Bartolomei 19 éves helybéli,26-áról 27-re virradólag minden ok nélkül kövekkel kezdte dobálni Barabás Sándor (58) lakását, a házigazda viszont kijött „rendet teremteni" és egy husánggal fejen vágta a fiatalt, akit emiatt kórházba szállítottak. Ôt rendbontásért, a házigazdát testi bántalmazásért vizsgálják.
• Ketten is felakasztották magukat ezen a hétvégén: Désen Alexandru Teci (44) vetett véget ily módon életének, míg Széken Filep Márton (49). Mindkettejüket lakásukban találták meg.
• 11 éves gyerek az áldozata annak a balesetnek, amely Aranyosgyéresen történt szombaton. A figyelmetlenül és nem a kijelölt átkelôn közlekedô Octavian Mezei (11) már nem ért át az út túlsó oldalára, ugyanis a Petrus Johannes Emer vezette RH–LN–14 rendszámú Mercedes elgázolta. Az áldozatot koponya- és agyalapi, mellkasi, és nyaksérülésekkel, bordatörésekkel szállították kórházba. A nyári vakációban ô a 10., hasonló módon balesetbe keveredett gyerek megyénkben.
• Figyelmetlenül elôzött Ana Cernea 33 éves felsôszentmihályi lakos. Ausztriában forgalomba iratott HB–7–WUN Peugeotjával egy szabályosan parkoló kocsit került ki este 9 órakor a DN1E60-as országúton, a kercsedi szálló közelében, de a szembôl jövô 1310-es Daciának hajtott. Ennek 43 éves tordai vezetôje, Ioan Dorel Lupu megsérült, de jelentôs a két kocsiban keletkezett anyagi kár is.
• Ittas állapotban vezetett Bagyui Lajos István 29 éves kolozsvári lakos. A 2–CJ–3990 rendszámú 1300-as Dacia vezetôje Mócson elvesztette uralmát a kormány felett, és az úttest mellett álló másik Daciába rohant. Ugyanakkor a 83-as számú épület kerítése és kapuja is részben tönkrement a baleset következtében. A vezetôt, akirôl kiderült, hogy alkohol hatása alatt vezetett, nyaktáji sérülésekkel és egyéb zúzódásokkal kórházba szállították.
• Szekérbe futott kalotaszentkirályon Mircea Serban kanadai-román állampolgár. Opel Vectráját (rendszáma: MZ–LE–3814) vezette, amikor egy szembe jövô autó lámpái elvakították, így nem vette észre idôben a kiskalotai Dãnilã Rostas vezette kivilágítatlan szekeret. Rostas súlyosan megsérült, agyrázkódás, koponya- és agyalapi sérülés, bordatörés és nyaktájéki zúzódások állnak beteglapján.
Tegnap délután érkezett Tordára az a gépkocsikaraván, amely Svájcból hozott értékes adományokat a helybeli tûzoltóságnak és rendôrségnek. Dan Turca, a tordai tûzoltóparancsnokság szóvivôje lapunknak elmondotta: az adományok értéke meghaladja az egymilliárd lejt. Elôzôleg vonaton már megérkeztek a vadonatúj irodai felszerelések. Hétfôn két gépkocsival lett gazdagabb az egység: egy Wolksvagennel, amely parancsnoki feladatok ellátására van berendezve, és egy Volvoval. Ugyanakkor a tordai rendôrség három Opel Omegát kapott, szintén adomány formájában. Dan Turca hozzátette: a tûzoltóság a Szent Dániel Alapítványon keresztül vette fel a kapcsolatot az adományozó svájci tûzoltóegységekkel.
A Vízmûvek értesíti a lakosságot, hogy ellenôrzési munkálatok miatt ma 9 órától 15,30 óráig nem lesz ivóvíz a következô Hajnal negyedi tömbházakban: Pãdurii 2, 4, 6, 10, 12, 14, 16, 18, 20, 22, Lunii 18, 20, 22, 24, 26, valamint Csillagvizsgáló (Observatorului) 105, 107, 109.
A Connex mobiltelefontársaság úgy döntött: egymilliomodik ügyfelének nem kevesebb mint egy millió perc ingyenes országos beszélgetést biztosít — áll a szerkesztôségünkbe eljuttatott sajtóközleményben. A Connex rohamosan közeledik az egymilliomodik felhasználóhoz, így az ajándékozás eme formáját választotta. „Három évvel a megalakulásától cég olyan infrastruktúrát hozott létre, amely segítségével lefedtük a települések és a hozzájuk vezetô utak többségét" — nyilatkozta Michele Gaudette a marketingosztály alelnöke.
7,2 százalékkal drágult szombattól a vasúti szállítás — jelentette vasárnap este a Mediafax hírügynökség. A CFR személyszállító részlege döntését az inflációval magyarázza. A vasúti személyszállítás legutóbb július elején drágult, akkor 8,6 százalékkal. A vasúti árufuvarozás díjszabása nem módosult.
Szintén a hét végén, vasárnaptól 9,11 százalékkal drágult a bukaresti metró. A Metrorex is az inflációval, mégpedig az április–június közöttinek a kihatásával magyarázza a szállítási díjak emelését. Legutóbb május 1-jén drágult a fôvárosi metrójegy. Az új díjszabás szerint egy metróutazás 3500 lejbe kerül, s erre az árra a Versenytanács is rábólintott.
Szeptember 1-jétôl jelentôsen drágul a hôenergia. A kormány döntése értelmében a lakossági ár 280 ezerrôl 350 ezer lejre drágul gigakalóriánként a lakosságnak szolgáltatott hôenergia referenciaára. Az árakba az áfa is belefoglaltatott.
A hôenergia legutóbb májusban drágult, akkor a Termoelectrica cég 43,9 százalékos áremelést hajtott végre. Ennek nyomán egy gigakalória ára 199 441 lejrôl 287 000 lejre emelkedett.
2000. szeptember elsejétôl 50 százalékkal nô a mezôgazdasági dolgozók nyugdíja, a korhatár betöltésével nyugalmazottak nyugdíjának alsó értéke így 210 000 lejre, a más kategóriáké pedig 100 000 lejre emelkedik — határozott csütörtökön a kormány.
Ugyancsak szeptember elsejétôl 15 százalékkal növelik a nyugdíjtörvények alapján megszabott szociális segélyek értékét.
A korrekciók alkalmazását követôen a mezôgazdasági nyugdíjak átlagértéke 243 777 lej lesz, a szociális segélyé pedig 333 500 lej. A csütörtökön elfogadott határozat alkalmazásához szükséges összegeket ugyanazokból az alapokból fedezik, mint az alapnyugdíjakat.
Külföldi jogi és magánszemélyek nem szerezhetnek tulajdonosi többséget a nemzeti légitársaságban, a Taromban — döntötte el a kormány. Arról is döntés született ugyanakkor, hogy a cégben az állami részesedés a magánosítás után sem fog 33,4 százalék alá csökkenni.
A kormány a hét végén rendelettel módosította a Tarom részvénytársasággá történô átalakításáról1997-ben hozott rendeletét. A módosítás kitért arra is, hogy a légitársaság igazgatói tanácsát a privatizációt követôen fogják kinevezni, s a tanács tagjainak legalább fele román állampolgár kell hogy legyen.
A Tarom privatizálását már évek óta tervezi a kormány, s az elsô elképzelések még arról szóltak, hogy a részvénycsomag többségét egy stratégiai befektetônek próbálják eladni.
A kormány néhány hónappal ezelôtt nemzetközi tanácsadót, az ABN AMRO Corporate Finance társaságot kérte fel a vállalat magánosítási stratégiájának kidolgozására. Az elkészült stratégia szerint a Taromnak módosítania kell üzletpolitikáját, át kell alakítania az általa kiszolgált útvonalak szerkezetét, ki kell cserélnie és fel kell újítania gépparkját, nagyobb figyelmet kell fordítania utasai igényeinek kielégítésére, hogy ily módon növelhesse bevételeit.
— A TAROM légitársaság magánosítása csak abban az esetben lehet sikeres, ha jelentôs tôkeinjekcióra sikerül szert tennie a további eladósodás és a potenciális beruházó kockázatainak csökkentése érdekében — hangsúlyozta az ABN AMRO tanácsadója, aki a szakvélemény elkészültekor még úgy nyilatkozott, hogy stratégiai beruházónak adják el a társaság részvényeinek 54,27 százalékáig terjedô csomagot.
A Tarom S. A. társasági tôkéje jelenleg közel 1950 milliárd lej. A 25 ezer lej névértékû részvények 99,2 százaléka a közlekedési minisztérium birtokában van.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (átlagos ár)Bolyai 8., Szentegyház 4., Sora, Fôtér 23. |
10 370/10 500 |
22 850/23 000 |
|
Román Kereskedelmi Bank |
10 476/10 604 |
22 730/22 870 |
|
Román Nemzeti Bank |
10 523 |
22 812 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 77/79, a márka10 300/10 470, a dollár pedig 22 800/23 800 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 10 370/10 500, az amerikai dollár 22 850/23 000, az olasz líra 10,39/10,60, az osztrák schilling 1455/1510 lejbe kerül.
Az RTDP biztos abban, hogy nélküle nem lesz alakítható kormány az ôszi választásokat követôen — idézték a hétfôi román lapok Adrian Nãstasét, az RTDP elsô elnökhelyettesét.
Nãstase elemzése szerint az RTDP a törvényhozási választáson biztosan megszerzi a szavazatok 35 százalékát, ami a „választási matematika" alapján a törvényhozói helyek 42 százalékát eredményezi számára. A Nagy-Románia Párt a szavazatok 7–8 százalékával a törvényhozói helyek 10–12 százalékához fog jutni. A jelenlegi kormánykoalíció pártjai tehát bármilyen új felállást is próbálnak létrehozni, csak akkor kényszeríthetik az ellenzékbe az RTDP-t, ha összefognak az NRP-vel.
— A Nagy-Románia Párt biztonsági tényezôt jelent az RTDP számára — jelentette ki Nãstase.
Az RTDP vezetô politikusa szerint az összes többi román párt azon fáradozik, hogy olyan választási „aranyrészvényhez" jusson, amely mindenképpen biztosítaná helyét a következô kormányban. Nãstase úgy vélte, hogy a Szövetség Romániáért pártnak nincs más lehetôsége, mint az RTDP-vel tárgyalni, a Demokrata Párt stratégiája pedig az, hogy minél több szavazat megszervezésével erôs pozícióból kezdhessen tárgyalásokat az RTDP-vel.
Nãstase csak a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal való szövetséget tartotta kizártnak. Bár a párt elnöke, Ion
Iliescu úgy nyilatkozott, hogy az RTDP semmiképpen nem köt szövetséget az NRP-vel, Nãstase a Nagy-Románia Pártot illetôen úgy vélte, hogy az addig nem szalonképes, amíg nem változtat a Nyugattal kapcsolatos álláspontján. Az RTDP ezért egyelôre az SZR-rel, a DP-vel és a Nemzeti Liberális Párttal kíván párhuzamos egyezkedést kezdeni.
Adrian Nãstase kitért arra is, hogy a RTDP-nek „békülékeny magatartást" kell tanúsítania a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben.
— A párt számára kötelezô, hogy nagyobb figyelmet fordítson az RMDSZ-re, amely pragmatikusabbá vált. Az RTDP megértôbb lett, s helyi szinten, a megyei szervezetek már szolid struktúrákat alakítottak ki a megyei tanácsokban — mondta Nãstase, utalva arra, hogy néhány megyében a júniusi önkormányzati választás után együttmûködés kezdôdött az RTDP és az RMDSZ között.
A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja „Ion Iliescuért" elnevezésû felhívását 482 kulturális és politikai személyiség, valamint üzletember támogatja aláírásával — jelentette be Adrian Nãstase alelnök, aki szerint tegnapig már 650 ezer, Iliescu jelölését támogató aláírás gyûlt össze. A Németországban tartózkodó Iliescu hiányában Nãstase által felolvasott felhívás szövege szerint Romániának szüksége van Ion Iliescura, aki „ôszinte híve a demokráciának és védelmezôje a jogállamnak". „Nem feledhetjük Ion Iliescu magatartását a forradalom napjaiban, amikor az országot káosz és anarchia fenyegette" — mondotta Nãstase, aki szerint „Iliescu az egyetlen név, amelyben a román nép reménykedhet még".
A közleményt aláíró személyiségek között jelen vannak Colea Rãutu, Draga Olteanu-Matei, Mihai Mãlaimare színészek, Gelu Voican-Voiculescu, Stefan Cazimir, Dan Iosif politikusok, valamint Cornel Dinu, Zoe Dumitrescu-Busulenga, Paul Everac, Cornel Fugaru, Fãnus Neagu, Sergiu Nicolaescu, David Ohanesian, Tudor Gheorghe, Dorel Visan és mások. A kolozsvári, Iliescu jelölését támogató ismert személyiségek: Nicolae Edroiu, az akadémia tagja, Alexandru Fãrcas, a Gheorghe Dima Zeneakadémia tanára, Tiberiu Graur, az Etnográfiai Múzeum igazgatója, Mircea Muresanu, a Puck Bábszínház igazgatója, Liviu Pop, a Jogi Fakultás dékánja, Raoul Sorban és Grigore Zanc egyetemi tanárok.
A Nemzetközi Valutaalap küldöttei és a pénzügyminisztérium szakemberei elkezdték a költségvetési tételek elemzését és kiértékelését.
Emanuel Zervoudakis, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttségének vezetôje vasárnapdélután érkezett Bukarestbe, ahol hétfôn megkezdôdött a tárgyalássorozat küldöttsége és a hazai hatóságok között.
Decebal Traian Remes pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a Nemzetközi Valutaalappal elkezdett tárgyalásokat ezen a héten folytatják, és hogy az egyeztetô megbeszélések várhatóan szeptember 11-ig tartanak. A pénzügyminiszter szerint minden lehetôsége megvan annak, hogy az IMF kedvezô véleményt alakítson ki Romániáról. Remes úgy vélte, hogy készenléti hitelszerzôdés alapján esedékes kölcsön második részletét Románia már október közepén megkaphatja.
Vasile Lupu, a parasztpárt alelnöke vasárnap Suceaván kijelentette, hogy a kormány a következô két-három hónap leforgása alatt kormányhatározatot fogad el, amelynek alapján az Országos Erdôgazdálkodás (RNP) 190 ezer hektárnyi erdôt ad majd át a bukovinai ortodox egyháznak.
Lupu kifejezte reményét, hogy a következô hetek leforgása alatt a Suceavai Érsekség irányítása alá kerül 192 ezer ha erdô, a bevételeket pedig a történelmi emlékmûvek fenntartására, valamint karitatív célokra fogják felhasználni.
A szenátor elmondta: az említett erdôterületek 1946-ig a román ortodox egyház tulajdonában voltak. Az egyház királyi adományként kapta az erdôket. Vasile Lupu hangsúlyozta, hogy a parasztpárt már egy éve elkezdte a Bukovinai Érsekség egykori tulajdonát képezô erdôk visszaszolgáltatását, Mugur Isãrescu kormányfô pedig teljes beleegyezését adta erre a tervre. Múlt héten a kormányfô úgy nyilatkozott, hogy támogatja az erdôvisszaszolgáltatás gondolatát.
Amennyiben a választási szövetségben részt vevô pártok elnökei nem írják alá a választási listákat, és az illetô pártok nem finanszírozzák a befutó helyekkel egyenes arányban a választási kampányt, a Jobboldali Erôk Szövetsége (JESZ) nem írja alá a Román Demokratikus Konvenció–2000 protokollumát — jelentette ki egy tegnapi sajtóértekezleten Adrian Iorgulescu, a JESZ társelnöke, aki ugyanakkor két különbözô protokoll aláírását kérte, egyet a pártok között, és egyet a pártok és a polgári szervezetek között. Iorgulescu a kéréseket nem „követelményeknek", hanem „a jóérzés diktálta észrevételeknek" nevezte.
Lapzártakor érkezett a hír, hogy véglegesítették az RDK–2000 protokollumát, melyet csütörtökön írnak alá.
Hétfôn James C. Rosapepe, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének jelenlétében új IT (Information Technology) céget nyitottak Kolozsváron. A Recognos Romania hivatalos megnyitóján többek között jelen volt Bogdan Cerghizan prefektus, Ioan Rus, a megyei tanács elnöke, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, Pusztai Kálmán, a Mûszaki Egyetem számítógépek és automatizálás karának dékánja, illetve a kolozsvári számítástechnikai és IT-cégek képviselôi.
Kendal Rogers, a Recognos Incorporated elnöke elmondta: meglepôdve tapasztalta, hogy Romániában nyolcszor magasabb az adó mint California államban. — Ez természetesen megnehezíti a befektetéseket. Jelen pillanatban az amerikai cégek leginkább indiai és kínai szakemberekkel dolgoznak — mondta.
James C. Rosapepe amerikai nagykövet frappánsan megjegyezte: — Mindenkinek be kellene látnia, hogy jelen pillanatban a jólét forrása az IT szektorban rejlik. Nem az amerikai és a román kormány integrálja Romániát a kölönbözô fórumokba, szervezetekbe, hanem a magánvállalatok — véli a nagykövet.
K. O.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |