2000. január 8.
(XII. évfolyam, 5. szám)

NAPIRENDEN
„Kollektív bûnösség" eredménye az árrobbanás
Interjú Neményi József Nándorral, a Versenytanács tagjával (16. oldal)

Készen állnak az önálló magyar tagozat létrehozására

Választások zajlanak a Babes–Bolyai Tudományegyetemen
Interjú Szilágyi Pállal, a BBTE rektorhelyettesével (16. oldal)

MÛVELÔDÉS

Azt teszem, amit szeretek Magyari Zita zeneszerzôhöz látogattunk el (11. oldal)

Január 10-re módosítottuk a Szabadság Évkönyv 2000-ben meghirdetett rejtvénypályázatunk beküldési határidejét.

A négy feladvány helyes megfejtôi között, 11 millió lej összértékben (!), a következô díjakat sorsoljuk ki: 1. Robi fûnyíró és kaszagép (a Bronto Kft. adománya), 2. Tracy Optimo Electric porszívó, ágynemûgarnitúra és konyhai textíliák (a Promod Kft. Szentegyház utca 5. és 6. szám alatti szaküzleteinek az ajándéka), 3. Osram márkájú, 100 W helyett 21 W-ot fogyasztó, Economy 21 típusú villanyégô (Energolux Kft.) és Horváth Gyöngyvér pasztellképe, 4–8. egy-egy iskolatáska (Atta Kft.), szaloncukor- és édességcsomag (Fundy Kft.), Egri hullócsillagok (Szabó Csaba regényes nyomozás-kötete), 9. ajándékcsomag (ébresztôóra, elektromos fogmosó, fotóalbumok a Zortec Kft.-tôl), 10. nadrágszíj (Pell Art Kft.).

A Szabadság évkönyv 2000 Kolozsváron megvásárolható az Apex Lap- és Könyvterjesztô Vállalat üzleteiben, a lapárusoknál, szerkesztôségünk pénztárában, vidéken pedig a következô helyeken: Tordán, Szamosújváron, Désen, Zilahon az RMDSZ székházaiban, Szilágycsehben a református lelkészi hivatalban, Bánffyhunyadon a Ravasz-házban, Körösfôn és Kalotaszentkirályon a polgármesteri hivatalban.

A polgármesteri hivatal adminisztrációs osztálya már hónapokkal ezelôtt minden lakóközösség vezetôségéhez eljuttatta a fûtési költségekkel kapcsolatos állami támogatás megítélésének kivitelezésére vonatkozó utasításait (Precizãri metodologice cu privire la aplicarea OUG. 162/1999), mégis számos olyan család van még mindig a városban, amely csak most döbben rá: a házmester, illetve tömbházelnök „kifelejtette" családját bejegyezni a támogatásra jogosultak közé.

A fûtési pótlék megítélésének procedúrája egyértelmû: az egyes családok jövedelmét összegzô ûrlapokat a családfô tölti ki, de az összesítést a házmester végzi. Amire viszont nem gondolt a polgármesteri hivatal: vannak olyan házmesterek, akik a fent említett utasítás 6. pontját — amely leszögezi, hogy az iratokat nem egyenként szotyogtatva kell a polgármesteri hivatal vonatkozó irodájában leadni, hanem összesítve — nem tartják be. Ártatlan emberek kényszerülnek így arra, hogy a bürokrácia göröngyös útjain megindulva sajátos ûrlapokat szerezzenek be, és ezeket kitöltve megpróbáljanak hozzájutni ahhoz a 335 000, 200 000, illetve 100 000 lejes pótlékokhoz, amelyekhez joguk van. Nem ritka Kolozsváron az olyan eset sem, amikor a házmester nem is közölte a lakókkal azt, hogy létezik ez a pótlék, és hogyan kell azt kérvényezni.

Sajnos, az egyes felelôtlen házmesterek mulasztásai miatt éppen azok szenvednek, akiket az állam támogatni szeretett volna. Azok a pótlékra jogosult családok például, akiknek — a házmesterek rosszindulata, nemtörôdömsége, hanyagsága miatt — nem jutott el dossziéjuk a polgármesteri hivatal vonatkozó osztályára, búcsút mondhatnak az elôzô hónapra vonatkozó anyagi támogatásnak.

Szerkesztôségünket olyan esetrôl is értesítették, amikor a házmester kijelentette a tanácstalan lakóknak: mivel neki nem jár ez a pótlék, nem is érdekli az egész.

Az ilyen házmesterek felelôsségrevonása — mint az rákérdezésünk során kitûnt — nem is olyan egyszerû, mivel nem tudni (legalábbis nem egyértelmû), milyen kötelezettségei vannak ez ügyben a lakóközösség vezetôinek, és melyek azok a dolgok, amelyek jóindulatuktól függenek.

Szabó Csaba

Péntek délben a Prefektúra nagytermében a román forradalom tízéves évfordulójának alkalmából Vasile Sãlcudean prefektus ünnepélyes keretek közt adta át Gheorghe Funar polgármesternek Kolozsvár mártírvárosi aranyérmét.

Mint ismeretes, a forradalom tízéves évfordulójának alkalmából 1999. december 22-én Bukarestben a mártírvásorok polgármestereinek Emil Constantinescu államfô személyesen adta át az érmeket, Funar viszont nem ment el a Cotroceni-palotába. A kolozsvári forradalom hôsi halottjának édesapja, Matis Cornel megkérdezte a polgármestert: miért nem utazott Bukarestbe átvenni az aranyérmet? Funar elôbb formai hibákra hivatkozott: sértônek találta, hogy a meghívót holmi közalkalmazott látta el kézjegyével. Elmondta: addig nem megy a Cotroceni-palotába, amíg az államfô nem hozza nyilvánosságra „az igazat" a forradalomról. Ugyanakkor a polgármester úgy vélte, hogy „nincs erkölcsi joga" átvenni az érmét, hisz a forradalom idején szülôfalujában, a Temes megyei Nagyszentmiklóson tartózkodott. — Nyílt levelet intéztem Emil Constantinescuhoz, amelyben arra kértem, jöjjön el személyesen Kolozsvárra, és találkozzon a forradalmi szervezetek képviselôivel, az elesettek hozzátartozóival és a sebesültekkel — mondta.

A polgármester megsértôdött, hisz a 31 grammos aranyérmen Napoca nélkül jelenik meg a város neve. Nyílt levélben kérni fogja, hogy az államfô újabb érmét juttasson a kolozsvári forradalmároknak, melyen helyesen jelenik meg a város neve.

A forradalmárok képviselôi és hozzátartozói szorgalmazták, hogy a jövôben csupán egy szervezet képviselje érdekeiket. A polgármesterhez szólva Matis Cornel elmondta: 1989 decemberében nem csupán románok, hanem magyarok is adták életüket a szabadságért. — A fiam mellett egy magyar halt meg. Tudatosítanunk kellene, hogy xenofób politikával nem lehet demokráciát építeni — hangsúlyozta.

Coltor Aurel, a Forradalom Igazságáért Egyesület kolozsvári elnöke elmondta: jobb lett volna, ha az aranyérme átadására nem került volna sor. — Ha a környezô országokhoz hasonlóan itt is bársonyforradalom zajlott volna 1989-ben, akkor ma nem lennénk itt átvenni az arnyérmet. A forradalom célkitûzései csupán részlegesen valósultak meg. A volt Securitáténak mélyek a gyökerei, a mentalitás még mindig nem változott meg. Meglepô számunkra, hogy a szekusdossziékat tanulmányozó országos bizottságba miért nem fogadták el Horia-Roman Patapievicet jelölését — mondta Coltor.

Az ünnepség végén Vasile Sãlcudean prefektus bejelentette: bizottságot nevezett ki a forradalmárok jogait biztosító 42-es számú törvény betartásának felügyeletére. A bizottság elnöke Buchwald Péter alprefektus lesz.

Kiss Olivér

Négy Hargita megyei civil szervezet Mugur Isãrescu kormányfôhöz intézett levelükben tiltakozásukat fejezik ki Kolumbán Gábornak, a Hargita megyei tanács elnökének „szeparatista" kijelentései miatt. A levelet a bukaresti Adevãrul közli. Felháborítónak tartják a Hargita megyei tanács elnökének azt a kijelentését, amelyben — állításuk szerint — Kolumbán azt nyilatkozta volna, hogy a román nemzetiségû állampolgárok csak azzal a feltétellel telepedhetnek le a Székelyföldön, ha ismerik és beszélik a magyar nyelvet.

A civil szervezetek tiltakozó levelükben aggodalmukat fejezik ki, amiért „nem biztosítják a teljes jogegyenlôség elvét az ország egész területén, továbbá nem szavatolják, hogy az állampolgárok szabadon választhassák meg lakhelyüket". Ugyanakkor azt is kifogásolják, hogy a parlament "nem szabályozta törvényben az utcanévadás módozatait, és így ebben a kérdésben a döntések meghozatala a helyi önkormányzatokra hárult". Szerintük a Hargita és Kovászna megyei helyi tanácsok kihasználták ezt a lehetôséget, és a román közösség neves személyiségeirôl elkeresztelt utcákat olyan magyar személyiségek nevével helyettesítették, akik köztudottan erôszakos cselekedeteket követtek el a románok ellen. Állításaik szerint „az önkormányzatok a horthysta idôszakból származó helységnevekrôl kereszteltek el a településeket, illetve a Nagymagyarország zászlaját szimbolizáló jelvényekkel ellátott emlékmûveket állítottak fel."

A négy civil szervezet olyan jogszabály megalkotására szólítja fel a kormányt, amely az utcanevek megváltoztatásának módozatait szabályozza.

A Cotidianul pénteki számában névtelenül közölt Magyarosítás Erdély szívében címû írásban a cikkíró részletesen elemzi az ún. Har-Kov problémát, amely szerinte 1990-ben kezdôdött el, az elsô szabad és demokratikus választásokkal, amikor a két székelyföldi megyében a helyi közigazgatási egységek fontosabb vezetôi tisztségeit többnyire a magyarok szerezték meg. A Székelyföldön az elsô komoly „háborút" a román nemzetiségû tanárok „elûzése" robbantotta ki — írja a lap —, ami a román utcanevek magyarra történô elnevezésével folytatódott. A cikkíró azt is megállapítja, hogy a kétnyelvû feliratok is szép lassan eltûntek a székelyföldi városok épületeirôl. Továbbá arra is felhívja a figyelmet, hogy a hagyományos Szentgyörgyi Napok alkalmával szervezett ünnepségen csakis magyar együttesek léphetnek fel, a polgármester pedig határozottan elutasítja a román fiatalok kezdeményezéseit. Arra is kitér, hogy a Székelyföldre a román nyelvû sajtó csupán kis számban jut el, az üzletekben pedig csak magyar nyelvû könyveket lehet vásárolni. Írását végül azzal a megállapítással zárja: azáltal, hogy a földtörvény visszajuttatja a volt tulajdonosoknak az elkobzott mezôgazdasági területeket és erdôket, a magyarok a „föld urai" is lesznek.

A National is tegnapi számában közölt kommentárjában Kolumbán „aberráns" kijelentésérôl megállapítja: míg a Hargita megyei falvak lakosságának többsége elemi szinten sem beszéli a román nyelvet, azoknak a román nemzetiségû állampolgároknak pedig, akik nem tudnak magyarul megtiltják, hogy a megye területén letelepedjenek — jóllehet Hargita megye ott található Románia térképén.

Gheorghe Funar kolozsvári polgármester is nyílt levelet intézett Mugur Isãrescu kormányfôhöz, amelyben arra kéri a miniszterelnököt, hogy három napon belül bûnvádi feljelentést tegyen Kolumbán Gábor ellen a Legfelsô Ügyészségen, és a megyei elnöki tisztségbôl történô leváltását kezdeményezze.

Kolumbán Gáborral, a Hargita megyei tanács elnökével készített interjúsorozatot a Szabadság több részletben is közölte, befejezô részét lapunk 3. oldalán olvashatják. Az inkriminált mondatot — a lejáratásnak egyik bevált módszere szerint — kiragadták a szövegkörnyezetbôl, a Kolumbánnak tulajdonított kijelentés távol áll attól, amit a székelyföldi román civil szervezetek oly vehemensen kifogásolnak. Lapzártáig, sajnos, Kolumbán Gábort nem tudtuk személyesen is elérni.

Kinevezték a Román Nemzeti Bank új kormányzóját Emil Iota Ghizari eddigi elsô alelnök személyében. Adriana Vasilescu, a bank közönségszolgálati osztályának vezetôje elmondta: — Mugur Isãrescu eddigi kormányzót felfüggesztették állásából, mert miniszterelnöki kinevezést kapott. A törvény szerint az elsô alelnök vette át helyét a bankban. Isãrescu az év végén azzal a feltétellel vállalta el a kormányfôi posztot, hogy utána visszatérhet a nemzeti bankba.

A TULAJDONOS ÉS LAKÓSZÖVETSÉG KÉZIKÖNYVÉBÔL vehetnek át január folyamán egy-egy ingyenes példányt a tulajdonosi és lakótársulások vezetôi a CIVITAS Alapítvány székhelyén (1989. december 21. út 108/22.).

KISMAMAKLUB összejövetel január 10-én, hétfôn du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Dr. Kónya Zoltán gyermekorvos A lázas beteg kisgyermek a családban címmel tart elôadást, majd tanácsadással szolgál az érdeklôdôknek. Szívesen látnak mindenkit, kismamákat gyermekeikkel és házastársaikkal együtt is.

MÉG KAPHATÓ az Apex üzleteiben és szerkesztôségünk apróhirdetési pénztáránál (Jókai/Napoca utca 16.) a Szabadság Évkönyv 2000. Ön, ha kikapcsolódásra vágyik, ha részt kíván venni 11 millió lejes összdíjazású keresztrejtvény-pályázatunkon (beküldési határidô: január 10.), mindezt megteheti 15 000 lej ellenében. Ki a humort szereti, rossz ember nem lehet.

— Miért perelte be polgármesterünk Markó Bélát is?
— Azért, nehogy azt higyje, ôt pozitívan diszkriminálják.

(-ázs)

Elmúlt a karácsonyi, majd az újévi jókívánságok, ajándékozások ideje és vele együtt a szeretet fuvallata. Szélcsend van. Lejárt a kampány, eldobható, mint a tavalyi naptár, mint az ócska telefonkönyv, ahol a hívott régi számon más jelentkezik, mert közben megváltozott. Most kerül kezembe amerikai barátunk könyve, aki elküldte vele lelke egyik csücskét, mert ô jóságranevelésre adta fejét és mindmáig nem fáradt bele — bár elmúlt már harmincéves. Hívô keresztény, de egy zsidó mondás tartozik a kedvencei közé: „Isten (mert) nem lehet mindenütt jelen, megteremtette az anyákat".

A küldött könyv eredeti címe (Chicken Soup for the Soul) szó szerint nem, csak értelmileg fordítható. Magyarítható. A tyúklevest mifelénk erôlevesnek nevezik és vele többnyire a betegeket táplálják. Így hát Erôleves a léleknek — fordítanám, és a könyv egyik fejezetébôl, az Ajándékokból vetek papírra néhány gondolatot. Kampányellenesen. Mert a fejezet címe is ezt sugallja: ajándékok az év minden napjára.

Íme, néhány válogatott idézet a számosból:

1. Mosolyogj!
2. Engedd, hogy válladra valaki ráhajthassa fejét
3. Veregesd meg bátorítón valaki hátát
4. Mondd, hogy „köszönöm"
5. Adj olykor egy váratlan puszit
7. Mondd, hogy „ragyogóan nézel ki" — de gondold is
8. Írj egy üdvözlô kártyát valamelyik öreg tanárodnak
11. Köszönts „jó reggelt"-tel, még ha nem is olyan jó a reggel
12. Mosd el az edényeket olyankor is, mikor nem te lennél soros
22. Hívd meg nagyanyát és nagyapát idônként ebédre
26. Add oda használt ruháidat egy rászorulónak
28. Mondj valami kedveset valakinek
30. Add vissza barátodnak annak kedves könyvét
31. Játssz fogocskát egy kisgyermekkel
33. Vigyél munkahelyedre egy doboz házisüteményt
35. Mondjad élettársadnak, hogy gyönyörû
41. A rád bízott titkot ôrizd meg
43. Engedj elôre valakit a sorban
47. Magyarázz türelmesen
55. Adj valakinek egy szál virágot a kertedbôl
57. Mondjad te elsôként: Szeretlek! Mondd gyakran
64. Hallgasd meg a másikat
68. Légy jó barát
69. Légy optimista
70. Fejezd ki háládat
74. Légy természetes
78. Fedezz fel valakiben naponta valami szépet
81. Viselkedj csendesen a könyvtárban
83. Mondj egy altatómesét a kicsinek, vagy hagyd, hogy ô meséljen neked
86. Küldj valakinek egy verset
87. Adj a postásnak egy kis ajándékot
89. Nézz el valakinek egy kis hibát
92. Használd mindig ugyanazt a parkolóhelyet (és mindig csak egyet)
94. Hadd a partneredet nyerni a játszmában
96. Beszélgess el egy magára hagyott gyermekkel
97. Hallgass meg egy régi viccet is
100. Vedd azt a bort, amit a partnered kedvel

(A stb., stb., stb.-t mindenki kitöltheti magának egy kis odafigyeléssel.)

Dániel Károly

A Református Mentô Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány segítôtábort szervez 2000. január 31 – február 11. között Homoródfürdôn. Ezzel segítenek azokon, akik alkohol- vagy más önpusztító szenvedéllyel küzdenek. Az ilyen jellegû bajok a közvetlen hozzátartozókra is kihatnak, ezért ebben a táborban szívesen látják a házastársakat is, vagy azt, aki kész támogatni a bajbanlevôt.

A tábor ideje alatt állandó orvosi ügyeletet tartanak és tanácsadással szolgálnak. Mindenkit szeretettel fogadnak. A részvétel egyetlen feltétele az elsô naptól az utolsóig való jelenlét.

Érdeklôdni, jelentkezni január 15-ig lehet, a következô telefonszámon: 064/441-969, naponta 10–14 óra között.

Huszonöt évvel ezelôtt bolondnak tartottam volna azt, aki azt jósolja nekem, hogy átlépem a 2000. év küszöbét. Olyan messzinek és távolinak tûnt minden — kezdte az emlékezést a rá jellemzô jóízû mesélôkedvvel Méhes György ifjúsági és gyermekkönyvíró, vígjátékszerzô. — Tudni kell azt, hogy családunk rövid életû család volt, tagjai alig éltek többet 55–60 évnél. Furcsa útjai vannak a géneknek. Bizony én már 84 esztendôs vagyok! Nekem erre a szép korra van egy külön magyarázatom. Én két személyiséggel rendelkezem. Hivatalosan a nevem Nagy Elek. Apám is, nagyapám is Nagy Elek volt, sôt, a fiam is Nagy Elek. Lehet, hogy ez a név szerepel a Halál noteszében is. De én 1950 óta Méhes György matematikus ôsapámnak a nevét viselem, mint írói nevet, és a Halál a névcsere miatt valószínûleg nem talált meg. Mire az ember túljut a 8. X-en, akkorra már rengeteg emléke halmozódik fel. Ôszintén mondom, élvezet közöttük válogatni. Kirostálni a legjavát, vagyis azokat, amelyek nyomot hagytak az emlékezetben. És akkor az történik, hogy amit az ember nagyon szeret, azt meg is írja. Hihetetlen, ugye, de naponta 4–5 órát írok. Ez éltet! Különben az orvos is azt mondja — egyébként négy doktor irányít, felügyel nagy gonddal —, hogy ez az állandó rendszeres munka tart életben. Amikor dolgozom, mindig jókedvû vagyok, nem érzem a koromat. Naponta — az idôjárástól függôen — sétálok is, igaz, bottal, de megyek! Több mint hároméves kemény munkámba került legújabb könyvem, amelyik tulajdonképpen egy családi krónika. Az ezernyolcszázhatvanas-hetvenes években indul a történet. Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Budapesten élnek a szereplôk, és a most búcsút intett század 30-as évéig ad korrajzot. Szerelmi házasságokról szól, ugyanis a mi családunk — egy kivétellel — predesztinált a boldog házasságokra! Tanulságos történetek ezek!!!

Méhes György vallomása Budapesten, pontosabban Budán, a szépen hangzó Szépkilátás utcai otthonában hangzott el. Várjuk önéletrajzi regényének megjelenését Kolozsváron is, ahol lakását nem adta fel, remélve, hogy közérzete és egészsége megengedi hazatérését.

S. Muzsnay Magda

„A honi lapok közül csak néhány ad ki évkönyvet. Mi alig néhány hónapos megjelenés után már kiadtuk az elsôt, amelyen az 1996-os évszám szerepelt. Így most Ön a Nagykároly és Vidéke hetilap ötödik évkönyvét tartja kezében. A rendszeres megjelentetéssel hagyományainkat szeretnénk megôrizni és folytatni" — olvasható a történelmi és irodalmi eseményekben bôvelkedô kisvárosban napvilágot látott 224 oldalas kiadvány beköszöntô szövegében. A 2000. évszámmal megjelölt évkönyv fedôlapján Kaffka Margit írónô tavaly felállított mellszobrának fényképe látható. Nagykárolyban született, vagy ott hosszabb-rövidebb ideig élô személyiségek uralják az évkönyvet, Kaffka Margit írásain kívül Ady Endre, Fényi István, Strôth Ödön, Fülöp Béla, László György, Kádár Ferenc, Számadó Ernô versei találhatók. Jó értelemben vett lokálpatriotizmus vezette Silimon-Várday Zoltán válogató és gyûjtögetô kezét.

Murvay György fotója alapján feltámadt az a kapu, amely Nagykároly legfontosabb idegenforgalmi nevezetességének, a kastélyt övezô kerítésnek volt a tartozéka. 181 évig mûködött a nagykárolyi Piarista Gimnázium, neveltjei között nemcsak Ady Endre és Jászy Oszkár található, de a román felvilágosodás képviselôi is oda jártak: Ion Buteanu és Simion Bãrnutiu. Interjú olvasható az Ady-ház egykori szolgálójával, Kovács Katicával. Dr. Németi János kuruckori legendákat gyûjtött össze, és ô ismerteti a Piskolton megtalált bronzsisakot is. Béres Attila magyar szakos tanár gyûjtötte össze az irodalmi nyelvtôl eltérô változatokat, amelyek ezen a tájon használtak. Karácsonyi Károly a nagykárolyi kastélykert történetét és jelenlegi állapotát ismerteti, Péter I. Zoltán Ady Endre másodszülött voltáról ír. Benedek Zoltán a börvelyi temetôrôl és az ott található emberformájú fákról értekezik.

Helyi szokások, ételreceptek, jó viccek olvashatók, és a naptárrész a római katolikus és a protestáns névnapokat egyaránt közli.

S. M. M.

A magas, ápolt szakállú, szemüveges fiatalemberrôl elôbb azt hittem, célt tévesztett görögkeleti pópa, aki házszentelés ügyben járja az emeleteket, s csengetett be hozzánk is. Sietett azonban tisztázni: szegény ember, s ha tudok, segítsek rajta valamivel. Zavaromban a fogason lévô télikabát zsebébe túrtam s már nyújtottam is a kezem ügyébe került bankót. Közben feszengtem a magam és a másik helyzetén. A nagy ritkán a negyedik emeletig felmerészkedô kéregetôket reflexszerûen utasítom vissza, azzal a szent meggyôzôdéssel, hogy nem az igazán rászorultak, hanem inkább a rámenôsek, a lerázhatatlanok járják kinyújtott marokkal az utcát, a lépcsôházakat. A jelenség önmagában is sok okoskodásra adott és ad alkalmat, s ami engem illet — s ezzel aligha vagyok egyedül —, valahányszor hasonló helyzetbe kerülök, feszengek. Ha adok, ha nem adok alamizsnát.

Emlékszem az aranykor aranykorában nagy feltûnést keltett fôvárosi történetre, amikor is diákok csapata vízminôség-ellenôrként járta végig a várost, hogy az összeszedett literes üvegek víztartalmát elöntve a palackok értékesítésével szerezzen jócska hasznot. Nem hogy háborogtam volna, de jót nevettem a furfangos ötleten.

Talán tegnap esti látogatóm is rafinált pszichológus, aki éppen különös külsejével hozza zavarba a hozzám hasonlókat, akik elôbb adnak és utána gondolkoznak. Lehet, a szakálla sem volt valódi... Nem beszélve az idôpont megválasztásáról, hiszen nagyon sokan várják ilyenkor a házszentelôket.

A tévé reklámmûsorainak elengedhetetlen tartozéka lett a telefonhívás fejében ingyen talizmánokat osztogató „emberbarátok" siserehada, akik a lelki támaszra szomjazóktól sepernek be jókora jövedelmet, mert az egész cécó tulajdonképpen erre megy ki. Még ha létezne is elvétve a hirdetôk között egy-egy megveszekedett altruista, hogyan lehetne kiszûrni a haszonlesôk rajából?

S történik mindez hivatalos, törvényes keretek között, mint nem is olyan régen a piramisjátékok. Végül is, ha a szexuális pótszerek forró vonalai bezsebelhetik a maguk hasznát, a talizmánosok miért lennének mostohábbak?

Németh Júlia

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

— Ezeknek a terveknek a kivitelezésében milyen segítséget sikerült szerezni az Európai Uniótól, a Pharetól? S mennyire fölözi le a közvetítésért Bukarest ezeket a pénzeket?

— Négy éve, amióta a megyei tanács elnöke vagyok, Hargita megyét úgy képzeltük el, mint a Székelyföld kicsinyített modelljét. Tehát amikor azt mondom, hogy a Székelyföldnek expanzívnak kell lennie, azt mondom, Hargita megyének expanzívnak kell lennie. Földrajzi, politikai és személyi okai voltak annak, hogy miért éppen Hargita megyének kellett ezt megcsinálnia. Ebben az is szerepet játszott, hogy megyénknek — persze, a törvényes keretek között — markáns, eléggé független, önálló külpolitikája van. Stratégiai döntésünk értelmében olyan külföldi partnerekkel kerestük a kapcsolatot, akiknek a specifikus problémái a mieinkhez hasonlóak. Így legnagyobb önkormányzati kapcsolatrendszerünk a flamand tartománnyal van. Nagyon jó a viszonyunk a flamand miniszterelnökkel, több millió belga frankra tehetô a flamand kormánytól a megyébe érkezett támogatás összege. Nem mellékes szempont, hogy ezt a fejlesztési koncepciót, amit felvázoltam, az Európai Unió érti. Sajnos, most kissé ott is megváltoztak a dolgok, de Karen Fogg asszony, aki 1997-ig az EU romániai delegációjának vezetôje volt, nagyon támogatta ezt a koncepciót és kapcsolatrendszert. Így olyan Phare-támogatásokhoz jutottunk hozzá, amelyek nem igazán Bukarest közvetítésével érkeztek. Fontos volt, hogy fogadókapacitást tudtunk mutatni. Ma már oda jutottunk, hogy Hargita megyét a külföldi partnerek megkeresik. Mert a hírünk elment: hogy nálunk le lehet bonyolítani egy projektet, tudjuk, hogyan kell azt elkönyvelni, s megbízható partnerek vagyunk. Mai elkötelezettségeink ezekkel a projektekkel olyanok, hogy a megyei önkormányzat már nem tudja az önrészt biztosítani, mert a pénzügyi lehetôségeinket meghaladják. Ezért átadunk projekteket másoknak, tehát ezzel is politizálunk. Szóltak is nekünk, hogy ne legyen már annyi flamand projekt, s akkor flamand partnereinknek felajánlottuk segítségünket, hogy néhány projektet, makrorégiók szintjén, a központi régió számára összehozzanak. A szomszéd megyéket is figyelmükbe ajánlottuk, segítséget nyújtottunk nekik, s a napokban dôl el két ilyen projekt finanszírozása. Céltudatos politikával sikerült az információs társadalom fejlesztési programjaiban is bejutnunk.

— Szerepet játszott mindezekben az ön európa tanácsi kapcsolatrendszere?

— Amikor 1996-ban, a romániai megyei elnökök javaslatára, a romániai delegáció résztvevôjeként az Európa Tanácsba kerültem, akkor az egyik munkabizottság, amelyikben tagságot vállaltam, a Helyi és Regionális Információs Társadalom Bizottság volt. Az elsô munkaülésen arról beszéltünk, hogy lesz egy szakkonferencia Helsinkiben. Felmerült az a gondolat, hogy Kelet-Európában is kellene egy ilyen tanácskozást rendezni, s akkor kijelentettem, természetesnek tartom, hogy Csíkszeredában kerüljön sor. Mindenki örvendett. A megyei önkormányzat beszállt pénzzel, szervezéssel stb., s tavaly októberben nagyon sikeres konferenciát sikerült összehoznunk, 150 résztvevôvel. Aki a szakmában számít, már tudja: Hargita megyében volt egy információs társadalomról szóló konferencia. Nem tudom, volt-e Romániában máshol ebben a témakörben nemzetközi konferencia. Olyan, amelyik helyi és regionális jellegû problémákkal foglalkozzon, biztosan nem volt. Ezek után, amikor az olasz megyei tanácselnökök szövetsége partnert keresett informatikai fejlesztésekre, akkor a projektvezetô nem is akart hallani másról — ô kizárólag Hargita megyével akarta megcsinálni a kísérleti projektet. Ezek sikeres dolgok, de ami ebben lényeges, hogy mi ezeket a lehetôségeket nem ôrizzük, mint kincstárban a szent ereklyét, s ha mi nem tudunk mit kezdeni vele, akkor hallgatunk róla. Mert ez a tipikus magatartás. Hanem szétterítjük ezeket, nyitottan viselkedünk, másoknak is szólunk, összehozzuk a partnereket, elhozzuk a reptérrôl a flamand partnert, s odahívjuk a galaci tanácselnököt. Ebben a munkában igenis sokat segített az ET-tagságom, mert az ET olyan hely, ahol ha az ember bizonyos standardoknak megfelel, nevét elég jól mozgatják. Grúziai jelentéstevô voltam a tavaly, s mivel munkámmal elégedettek voltak, idén örményországi raportôr vagyok. Nemrég Jerevánban jártam. Tudják rólam, hogy a regionalizmusnak nagyon határozott és következetes képviselôje vagyok, vállalva a bizonyos politikai kockázatokat is, amelyek ezzel járnak. Idônként cikkek, támadások érnek, de töretlenül vallom, hogy lehet Romániában regionalizmusról úgy beszélni, hogy az egy civilizált, szakmailag megalapozott, jövôbe mutató politikai alternatíva lehet sokak számára. Ez azt is jelentette, hogy szakmailag meg kellett nyilvánulni. Ennek következtében tavaly novemberben egyedüli kelet-európai meghívottja voltam egy innsbrucki konferenciának, ahol elôadást kellett tartanom. A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájának a kelet-európai esélyeirôl beszéltem. Az a rendkívüli megtisztelés ért, hogy a záró, összefoglaló szavakat is én mondhattam el. Más kérdés, hogy ott össze kellett vesznem a román külügyminisztérium egyik igazgatójával, aki éppen a teremben volt, s aki azt állította: a magyar kisebbség nem regionális jellegû, és olyan, hogy Erdély, nincs, nem tudom, hogy az már nagyon régen megszûnt? Mondtam neki, hogy a szakirodalom wishfull thinkingnek, nevezi azt, amikor valaki tényként kezeli az álmait. Ideje lenne tudomásul vennie, hogy Erdély létezik és fejlôdik, és az európai egyezmények Romániára is érvényesek.

— Ön szerint minek köszönheti európai sikerét?

— Európában értenek engem. Ezért támogatnak. Tudják, hogy Kelet-Európából jövök, s a problémák, amelyekrôl beszélek, kelet-európaiak, de értik, amit mondok — az üzenetnek értelme van a nyugat-európai ember számára is —, s azt hiszem, a sikeremet tulajdonképpen ennek köszönhetem.

Tibori Szabó Zoltán

A fiatal Babits Mihály feltûnést keltô és elismerést hozó tanulmányt írt Az illatok filozófiája címmel; e dolgozatban azt igyekszik bebizonyítani, hogy az illatoknak mily fontos szerepük volt, épp képzettársító szerepük által például a francia szimbolista költészet megfoganásában és kiteljesedésében.

Engem, ha nem is a fent említett összefüggésben, de régóta, s szinte sorsszerûen foglalkoztatnak az illatok. S hogy mindjárt az elején kezdjem, elsô élményként Jancsika és Juliska erdei tévelygése jut eszembe, mert amikor a boszorka hazaérkezik mézeskalács-kunyhójába, éhes diadalal horkantja, hogy emberszagot érez. Ekkor még a meséskönyv is remegni kezdett a kezemben, s még a lélegzetem is elállt: vajon megtalálja-e a kivetett gyerekeket, akiket a véletlen épp az ô tanyájára vezetett, vagy talán mégsem annyira kifinomult a szimata?...

Az emberszag akkoriban még nem a test sajátos kipárolgását jelentette számomra, amely egész fajunkat jellemzi, hanem inkább a lélek csöndes szétáradását, s ez a gyermeki hit volt a szebb, az igazibb. Hiszen épp késôbbi olvasmányaimból tudtam meg, hogy a görögök is a fenséges illatokból következtettek isteneik közelségére, mielôtt a hangjukat hallották volna. Azóta is naponta tapasztalom, tudomásul veszem, hogy a szagoknak, illatoknak mily nagy szerepük van a természetben s a mindennapi életben; a méhek a csábító permet láthatatlan ösvényein találnak el a virágok kelyhéhez, és például a selyemlepke harminc kilométernyi távolságból is megleli társát szaglása útján.

No és az ember?...

Bennünket még a kutya is megszégyenít csodás szaglóképességével, de elégtétel számunkra, hogy az üdítô pára, amelyet beszívunk, nem a táplálék megszerzését szolgálja, s nem is a párválasztást, de gyakran a lélek magasabb szféráiba emel bennünket. S valóban a magunk tapasztalatából tudjuk, hogy egy-egy illat néha mily váratlanul, mily fájón, mily boldog-kétségbeejtôn lep meg bennünket. És épp emiatt hatnak úgy reánk, mert a homályból merülnek fel, s csak lassan bontakoznak ki elôttünk azok a képek, amelyekhez valóban tartoznak: egy gyermekkori táj, egy kert, egy napsütötte tornác, egy zivatar utáni gyümölcsös, egy kedves arc, amely már-már feledésbe merült...

De maradjunk csak az emberszagnál, és senki se finnyáskodjék, senkit se tévesszen meg, hogy ezt a szót néha az illattal fölváltva használom, vagy annak rokonaként említem. A szag önmagában semleges, és csak a hozzá tapadó fônévvel válik teljessé, mégpedig nyelvünk természete szerint, amely a bántóan kellemetlen kipárolgásokat, erjedéseket, bomlásokat bûznek nevezi; ugyanakkor szagos vízrôl, szagos rózsáról, szagos mügérôl beszélünk a mindennapi életben.

Én magam tehát, amikor emberszagot mondok, azt a semmi máshoz nem hasonlítható finom illatot vélem érezni, amely az ápolt, egészséges testbôl, kisgyermekek, lányok bôrébôl, hajából száll, néha oly bódítóan, hogy minden áttétel nélkül is közvetlen anyagává lesz a költészetnek, s mindennél messzehatóbban hirdeti kiválásunkat az állatvilágból...

Nos, ennek az emberszagnak a tovatûnését, elfojtottságát, meghamisítását fájlalom manapság; azt akarom fölpanaszolni, hogy miként a szemet s a fület igyekszik becsapni a modern korszak a maga laboratóriumi készítményeivel, éppúgy buzog körülvenni bennünket palackokból elszabadított mesterséges illataival, amelyeket már egész kozmetikai gyárrendszerek állítanak elô.

Persze, tudom én, hogy ez is a civilizáció eredménye, s hogy ebbe se lehet beleszólni gyanúkeltés nélkül; tudom továbbá, hogy idôt s fáradságot takarítunk meg, ha a grillcsirke marcangolása után messze szagló édes-kesernyés mandulakrémmel kenjük be a kezünket, ahelyett, hogy megmosnánk. S az sem vitatható, hogy ha karunk hajlatába ilyen gyári permetet szórunk, órákon át szavatoltan illatosak maradunk...

És mégis, mégis... Ha már kötelezôen más anyagok ködébe kell burkolóznunk, jobban szeretném, ha az egész emberiség tengervíz- és napfényszagú volna, s havasi kaszálók és pálmaligetek illatát árasztaná szét maga körül. Egyébként nem tartom lehetetlennek, hogy elkövetkezendô meséinkben a boszorka így fog felkiáltani:

„Spray-szagot érzek!... A fene egye meg, hát nem megint ember büdösítette be a tanyámat?!..."

Bálint Tibor

Ne vegye senki dicsekvésnek, csupán egy tényt jelzek, ami érvényes lehet millió és egy emberre: harminc éven át faltam a könyveket. Elôbb válogatás nélkül, majd kissé rendszerezve. Könyveim közé menekültem valahányszor megbántott a világ, de a nagy örömök is arra késztettek, hogy azt, amit saját szavaimmal nem tudtam kifejezni, versekkel helyettesítsem. Sajnálom azokat, kiknek nem adatott meg a lehetôség, az öröm az olvasásra. Elítélem azokat, akiknek könyvespolcaik roskadoznak az olvasmányoktól, de „idô hiányában" nem olvassák, nem tanulmányozzák ôket. Számtalan ilyen embert ismerek. És nem tudják, mennyire sivár az életük. Meghalni anélkül, hogy tudnánk, az idôk folyamán milyen kultúrák, mennyeket döngetô érzések váltogatták egymást, egy adott korban mi volt a jellegzetes, az elfogadott, az erkölcsös vagy erkölcstelen — nagyon szomorú lehet. A könyv barát vagy ellenség, szárnyat ad a képzeletnek, vigasztal, elszomorít, de minden esetben örömöt okoz. Mi a legmagasztosabb dolog, ami a könyveket illeti? Remélem megbocsát Jules Renard, ha én, aki száz évvel késôbb születtem, immár barátomnak nevezem. Amit ô leírt, az egyben az én lelkem legmélyebb rezdülése is. És kissé balgának tûnô kérdésemre ô adja meg a választ. 1902. június 24-én írta Naplójába: „Mikor a könyvek azon tömegére gondolok, amit még el kell olvasnom, úgy érzem, boldog vagyok". Ezért, bármilyen baj érjen, tudom, hogy amíg szemem világát nem vesztem el, boldog leszek.

Andersen meséitôl a nagy filozófusok mûveiig hosszú az út, és nincs kikövezve. A gyermek mindenekelôtt azt olvassa, amit kezébe adnak. Tapasztaltam és látom a mai fiatalságon is, hogy egy kötelezô olvasmány eleve elriasztja az ifjúságot a könyv elolvasásától. Legtöbb emberrel úgy sikerül megutáltatni az olvasást, hogy rosszul kiválasztott könyvet nyomnak a kezébe. Vannak szülôk, akiknek meggyôzôdésük, hogy csemetéjüknek tizenöt évesen Dosztojevszkit kell olvasnia. Ezzel én is megjártam. Akadt éppen abban a koromban egy nagyokos sznob, aki bebeszélte nekem, hogy a Bûn és bûnhôdés micsoda nagyszerû krimi. Olvastam is nekibuzdulva a könyvet, kerestem benne a gonosz gyilkost és a nagyszerû detektívet, míg teljesen belezavarodtam. Tíz év elteltével vettem elô újra a kötetet (azóta újra meg újra), és akkor döbbentem rá drámaiságára, a tulajdonképpeni nagyon mély mondanivalójára.

Megérteni és megértetni — az egyik legnemesebb munkája létünknek. Legbensôbb lényünk lényege a tanulás, és az arra hajlandók tanítása. Nem az a fontos, hogy Krisztusként hirdessük tanainkat. Krisztus egy volt és marad. De lehajolni és megöntözni egy rügyezô, tudásra szomjazó elmét — szent kötelességünk.

Renard, 1893. április 26-án: „Minél többet olvas az ember, annál kevesebbet utánoz". Tapasztalatom: minél többet és többször olvasom kedvenceimet, annál kevesebbet utánozom ôket. Mert annyira távol állok tôlük tudásban, hogy megkockáztatni sem merném azt, hogy stílusukat, akár egy fél tollvonással is, utánozni próbálnám.

Nánó Csaba

Neve: SAPARD. Jelentése: csatlakozási program a mezôgazdaság és vidék felzárkóztatására. Tartalma: évi 520 millió euró támogatás a tíz EU-tagjelölt országnak.

A januártól mûködésbe lépô program legnagyobb mértékû haszonélvezôi Lengyelország és Románia. Az évi 520 millió euró hozzávetôleges felosztása: Bulgária — 52, Csehország — 22, Észtország 12, Lengyelország — 168, Lettország — 22, Litvánia — 30, Magyarország — 38, Románia — 150, Szlovákia — 18, Szlovénia — 6. Az új alap mellett a tagjelölt országok továbbra is részesülnek támogatásban a PHARE-alapból és az ISPA kereteibôl, környezetvédelem és közlekedési projektek formájában. A SAPARD-alap az elképzelések szerint abban segíti a tagjelölt országokat, hogy a vidéki területek gazdasága felkészüljön az EU-tagságra, különös hangsúllyal a gazdaságok szerkezetének fejlesztésével. A program 2006. végéig zajlik: azok az országok, amelyek ez idô alatt az EU-hoz csatlakoznak, többé nem kapnak támogatást a SAPARD-alapból, de hozzáférhetnek majd más EU-programokhoz.

Milyen fejlesztési elképzelések részesülhetnek a SAPARD-ból? Néhány példa: • gazdaságok infrastrukturális fejlesztése • mezôgazdasági és halászati termékek piacra juttatásának fejlesztése • minôségfejlesztés, a növény- és állategészségügyi ellenôrzés javítása • környezetbarát mezôgazdasági tevékenység népszerûsítése • vidéki területek gazdasági tevékenységének diverzifikálása • termelésirányítási szolgáltatások létrehozása • termelôi csoportok kialakítása • falvak lakóépületeinek tatarozása és a vidéki örökség megôrzése • termôföld fejlesztése és újraparcellázása • szakmai képzés fejlesztése • vidéki infrastruktúra fejlesztése • vízkészletek fölötti rendelkezés • erdészeti termékek feldolgozása és értékesítése stb. A SAPARD keretében bármelyik projekt összköltségvetésének 75%-ig az EU társfinanszírozó lehet. Valamennyi ország mezôgazdasági és vidékfejlesztési tervet nyújt be, melyet egy különbizottság fogad el.

*

Az Országos Területi Fejlesztési Ügynökség az érdekeltek számára adatokat szolgáltat azokról a potenciális befektetôkrôl, akik az ország hátrányos helyzetû vidékein jöhetnek számításba. Az adatok a következô elektronikus postacímeken érhetôk el: http://www.andr.imm.ro és http.//www.ccir.ro/andr.

tudtuk meg dr. Molnár Gézától, a kolozsvári Közegészségügyi Intézet osztályvezetô fôorvosától. A december 31-én beérkezett országos jelentés szerint a helyzet normális. Ebben az idôszakban a leggyakoribb a grippé, a gyermekeknél a tüdôgyulladás és a bronhopneumonia. Intézetük állandóan nyomon követi a járvány gócpontjait.

— Miként lehet elejét venni a grippés megbetegedésnek ?

— Járványveszély esetén igen sok függ az egyéni viselkedéstôl. Ha hûléses tünet lép fel, a legjobb 2–3 napot otthon maradni és kerülni a közösséget. Ez idô alatt természetesen a betegséget kezelni kell. Az iskolákban az iskolaorvosok is nagyobb figyelmet kell fordítsanak a diákok egészségi állapotára. Ajánlatos az osztályokban gyakori megelôzô kivizsgálást tartani, megkérdezni a diákokat, ki nem érzi jól magát, ki panaszkodik fejfájásra, enyhe lázra, ki köhög vagy kinek folyik az orra. A panaszosokat feltétlenül meg kell vizsgálni: amennyiben a grippé tünetei mutatkoznak, néhány napi otthontartózkodást kell elôírni számukra. Ugyanakkor kerülni kell a tömegközlekedési eszközöket. Aki tüsszög, annak emberi kötelessége zsebkendôt tartani szája elé, mert a betegség fôleg cseppfertôzés útján terjed. Figyelni kell az étkezésre is. A téli idôszakban minél több vitamingazdag zöldséget és gyümölcsöt kell fogyasztani, és általában racionálisabban kell étkezni.

(horváth)

Tegnapi lapszámunkban a katolikus és az unitárius egyházközségek keresztelési és temetkezési adatait közöltük. Idôközben hozzájutottunk a református egyházközségek kimutatásaihoz is. A keresztelések és a temetések aránya a reformátusoknál is lehangoló. Egyházközségekre osztva az adatok a következôek: Szamosfalva: 7 keresztelô, 15 temetés, Irisz: 11 — 28, Kerekdomb: 11 — 32, Bulgária-telep: 24 — 33, Hidelve: 10 — 51, Tóvidéke: 15 — 14, Törökvágás: 8 — 38, Alsóváros: 19 — 75, Új-alsóváros: 16 — 100 (!), Kolozsmonostor: 22 — 43, Felsôváros: 24 — 50. Összesítve: Kolozsváron 167 reformátust kereszteltek és 479-et temettek. Az apadás 312 fô.

Az adatokat Papp Géza felsôvárosi lelkipásztor bocsátotta rendelkezésünkre. Hozzátette: évente legalább egy gyülekezetre való magyar vész el Kolozsváron a református hívôk körébôl.

Nánó Csaba

Tegnapi lapszámunkban a katolikus és az unitárius egyházközségek keresztelési és temetkezési adatait közöltük. Idôközben hozzájutottunk a református egyházközségek kimutatásaihoz is. A keresztelések és a temetések aránya a reformátusoknál is lehangoló. Egyházközségekre osztva az adatok a következôek: Szamosfalva: 7 keresztelô, 15 temetés, Irisz: 11 — 28, Kerekdomb: 11 — 32, Bulgária-telep: 24 — 33, Hidelve: 10 — 51, Tóvidéke: 15 — 14, Törökvágás: 8 — 38, Alsóváros: 19 — 75, Új-alsóváros: 16 — 100 (!), Kolozsmonostor: 22 — 43, Felsôváros: 24 — 50. Összesítve: Kolozsváron 167 reformátust kereszteltek és 479-et temettek. Az apadás 312 fô.

Az adatokat Papp Géza felsôvárosi lelkipásztor bocsátotta rendelkezésünkre. Hozzátette: évente legalább egy gyülekezetre való magyar vész el Kolozsváron a református hívôk körébôl.

Nánó Csaba

Ioan Suculã, az Állami Vagyonalap kolozsvári területi kirendeltségének szakembere lett a Állami Vagyonalap új kolozsvári igazgatója Radu Sârbu országos elnök rendelete alapján. Suculã kinevezése elôtt a kolozsvári területi kirendeltség titkára volt, és decemberben versenyvizsgázott az igazgatói állásért.

Bár az új igazgatót 2000. január 1-jétôl nevezték ki, az Állami Vagyonalap kolozsvári kirendeltségének vezetôségében bekövetkezett változásokat tartalmazó okirat csak a hét közepén érkezett meg Kolozsvárra. Ennek következtében Suculã csak péntektôl élvezheti igazgatói jogait. Ioan Suculã kinevezésének késlekedése, aki egyedüli pályázó volt erre a tisztségre, Radu Sârbu izraeli útjával magyarázható.

A polgármesteri hivatal az idei Bocskai (Avram Iancu) téri ünnepségre 70 millió lejt költött. Ingyen osztogatták a pezsgôt jobbára olyan embereknek, akik saját pénzükön is megvásárolhatták volna. Az meg sem fordult díszes városvezetôségünk fejében, hogy ennyi pénzért a rászorulóknak juttassanak meleg ünnepi ebédet. Környékünkön immár Kolozsvár az egyetlen olyan nagyváros, ahol az elesetteknek nincs egy megfizethetô szegények konyhája, olyan étkezde, amit ne csak az egyházak, hanem az adófizetôk közös pénzébôl is finanszírozni lehessen.

Miközben több tíz milliárdos egyházi freskókat szeretne kivitelezni a polgármester, a hajléktalanná vált emberek, az éhezôk, a naponta nyomorgó kolozsváriak támogatása elenyészô. A hajléktalan kutyáknak már nyitottak menhelyet, aminek költségvetési támogatása nem kis összeg. A feleslegesen csillogó-villogó villanykörte-rengeteg, a kivilágított giccsözön, a szobrok és a méregdrága pezsgôs ünneplések árán tucatnyi olyan jótékonykodási programot lehetne megvalósítani, ami civilizált világban a közösségi élet elengedhetetlen tartozéka.

(kisréti)

Hétfôn, tizedikén országszerte megkezdôdik az iskolai oktatás elsô félévének utolsó, háromhetes ellenôrzô szakasza. Az elsô félévet a másodiktól elválasztó egyhetes vakációt január 29-én kapják a diákok. A második félév 18 hétbôl áll; a két, egyenként egyhetes vakációt húsvétkor, illetve olyan más idôpontban lehet kiadni, amelyet az iskola vezetôségén kívül a Megyei Tanfelügyelôség is engedélyez.

Mivel a figyelmeztetô sztrájkot a Közoktatási Szakszervezet január 17-ére halasztotta, az iskolákban a lehetôségekhez képest nyugodt körülmények között kezdôdhet el a tanítás, illetve a felmérési-ellenôrzési idôszak.

A nyári vakációt — a tervek szerint — június 16-án fogják kapni a diákok.

A Megyei Tanfelügyelôség a Brassai Sámuel Líceumban tanácskozást szervezett az iskolaigazgatók számára. A tanácskozáson bemutatták az új tanfelügyelôket, és kitértek a tanfelügyelôségi alkalmazottak feladataira. Iskolamenedzselési gondok is terítékre kerültek, hiszen a tanügyi reform keretében 2000-tôl olyan újdonságokat kell megszoknia a pedagógustársadalomnak, mint például az iskolák által szervezett versenyvizsgák, vagy a civil társadalom képviselôit is magába foglaló igazgatótanácsok megalakulása.

***

A délutánig elhúzódó értekezleten a tanfelügyelôk részletesen kitértek a kiértékelô idôszak elôkészítésére, a folyamatos továbbképzés problémáira, a tanügy új finanszírozási rendszerének a megbeszélésére, valamint a tanfelügyelôi és igazgatói vizsgaidôszak (február második fele) elôkészítésének témakörére is. Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, hogy Désen, Tordán és Bánffyhunyadon már decemberben megtartották az iskolakezdô tanácskozásokat.

Sz.Cs., T.K.

• Sikkasztásért és magánokirat-hamisításért vizsgálják Bogyó Szilviát (49), a Mobilã si Jucãrii Rt. ügyintézôjét. 1997 és 1999 között meghamisította a jegyzékeket és a készpénzfelosztást igazoló aktákat. A pénztárgép átállításával összesen 200 millió lejt halmozott fel. A kár nem térült meg, Bogyót ôrizetbe vették.

• Azonosították egy tavalyi csalás elkövetôjét. Gavril Berki (36) mezôgazdasági kuponokkal kereskedett, két személyt viszont a pénz kezelésekor „átvert". A kár 2 millió lej.

• Fedezet nélküli utalvánnyal fizetett Florin Câmpean (29), a Lemmet Prodcom Kft. alkalmazottja. A Super 4 M Kft.-tôl 254,6 millió lej értékben vásárolt, öt utalványt állított ki, annak ellenére, hogy tudta, a bankban nincs megfelelô összeg. Az árut — olykor érték alatt — eladta, a pénzt magáncélra használta fel. Eddig 51 millió lejt térítettek meg, a különbözetre lefoglalást foganatosítanak.

• Tavalyi lopás tettesei buktak le tegnapelôtt Tordán. Florin Csulak (19), Alexandru Haiduc (18), M. N. és G. K. (mindketten 15 évesek) 1999. október 10-én álkulcsot használva hatolt be Ioan Costin lakásába, s onnan 14 millió lej értékû holmit vitt el. A kár megtérült, F. Cs.-t elôzetes letartóztatásba helyezték, a többiek szabadlábon védekezhetnek.

• Betörés tetteseit azonosította a napokban az aranyosegerbegyi rendôrség. 1999. december 8-ról 9-re virradóra a mezôôrkei falatozót törte fel két személy, Aurelian és Viorel Creta. A 22 éves fiatalember és 4 évvel ifjabb társa közel 2 millió lej értékben „vásárolt be", eddig a kár harmada térült meg.

• Házkutatást tartott a gyekei rendôrség Dragomir Cionea (22) vasasszentgothárdi lakásán, nem is eredménytelenül: egy halászhálót fedeztek fel nála. Kiderült, hogy tavaly 200 kg halat mert ki ezzel a tiltott eszközzel, majd magyarpalatkai polgároknak eladta. Szabadlábon védekezhet az orvhalászat vádja ellen, amelyet a Btk. szerint 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönnel büntethetnek.

(póka)

Magyari Zita ambíciós, fiatal tanárként érkezett a zenelíceumba az 1989-es események után. Emlékszem, hogy Elena Sorban, a zeneakadémia tanára mennyire dicsérte tehetségét, sokoldalúságát a zeneiskola akkori igazgatójának. Magyari Zita, akit alig lehetett a diákoktól megkülönböztetni, 1990-ben megkezdte tanári pályafutását: zeneelméletet, összhangzattant, zenetörténetet tanított, zenekart vezetett, osztályfônökösködött. Rövid idôn belül nemcsak a diákok tanára, de barátja is lett. Számos tanítványával vállalják az iskolán kívüli együttmûködést is, az általa alapított Visszhang és Kós Károly kórusokban vagy a Szent Mihály-templomban állandó jelleggel megtartott zenés fellépéseken. Hazai és nemzetközi díjak és dicséretek bizonyítják munkájuk eredményét. Magyari Zitának sokrétû munkássága mellett zeneszerzésre is telik idejébôl, felújított Csipike lakodalma címû meseoperája mind a nézô, mind a játszó gyermekek kedvence lett.

— Sokoldalú tevékenységed igen idôigényes, hogy sikerül mégis kitûzött céljaidat megvalósítani?

— Be kell ismernem: nem minden célom megvalósítható, még kevésbé az álmaim. Erre mostanság aligha képes valaki. Mindenesetre, a „csipikés" gyermekek munkakedvét és önzetlenségét látva, bátran állíthatom, hogy legalább egyik célom megvalósulni látszik.

— Zeneszerzés, karnagy-orgonista, karvezetés, tanárkodás közül, mit szeretsz a legjobban, és melyik területen mozogsz a legotthonosabban?

— Örülök a kérdésnek, mert elmondhatom, hogy e meglehetôsen szerteágazónak látszó tevékenységek bármelyike nélkül nem érezném teljes embernek magam. Soha még csak el sem gondolkodtam azon, hogy bármelyik is fontosabb vagy szeretetre méltóbb lehetne a másiknál. Azt teszem, amit szeretek, és külön köszönet érte, hogy ebben rendszerint senki sem gátol. Gondolok itt a Sigismund Todutã Zenelíceum igazgatóságára és munkaközösségére is, akik lehetôvé tették, sôt támogatták, hogy elsô gyermekoperámat, az Csipike lakodalmát újra bemutassuk. De ugyanígy köszönet illeti az Állami Magyar Opera vezetôségét is, akik fölvállalták ezt a kezdeményezést, hiszen gyermekszereplôkkel dolgozni vokálszimfonikus mûfajban errefelé mindenképpen kuriózumnak számít és buktatókkal jár.

— Úgy tudom, a Csipike lakodalma egészen fiatal zeneszerzôi termésed volt. Most hogyan értékeled az akkor megkomponált mûvedet, változtattál-e valamit rajta?

— Az idô múlását mindenki máshogy érzékeli és máshogyan is értékeli. Az én felfogásom szerint nem sok idô telt el azóta, hogy a Csipikét 1991 májusában be is mutattuk. Mintha csak tegnap történt volna. Vannak sokan, akiknek az eltelt majdnem 9 év hosszúnak tûnik. 1991 óta sok minden változott, és mindenkinek tanulni kellett volna a történtekbôl. De nekem egyszerûen tetszik Fodor Sándor mesevilága, a gyermekek tagadhatatlanul ezen nônek fel, még akkor is, ha más egyebet olvasnak, látnak. Itt egy lelkületrôl van szó, nem csupán egy mesérôl, ezért a felnôttek is szívesen újraolvassák. És lám: az elôadásra is eljönnek. Hozzák a gyermekeket, azok pedig a színesebbnél színesebb rajzokat. Nem engedhettük ôket üres kézzel távozni, jószívû támogatóink könyvekkel, édességgel jutalmazták a papíron megvalósult álmokat.

Én még mindig ugyanazzal foglalkozom: tanítok. Egyszerûen azért, mert imádom. Felejthetetlenek azok a pillanatok, amikor tisztulni kezd bennük — és bennünk, felnôttekben is — a világ képe, és helyükre kerülnek a dolgok. A mesében vagy a zenében mindig ez a legszebb.

Azért komponáltam valamit úgy, ahogyan komponáltam, mert hiszem, hogy ki tudom fejezni, amit érzek. Ami változik, az valaminek a függvényében változik. A Csipikében kéri a színpad, kéri a gyermekek felkészültsége vagy a társalkotók látásmódja. Az elôadás rendezôje, Katona Zs. József másként látta az elôadást, mint ahogy azt elképzeltem, de ettôl lesz egy zenemûbôl elôadás. Na meg attól, hogy a Játékmester, Laczkó Vass Róbert, akit mint végzôs színészhallgatót, volt pedagógust hívtam meg a produkcióba, egészen közelrôl, a munka sok csínját-bínját ismerve segíti a gyermekeket felszabadulni, és nemcsak kívülrôl látja az elôadást, hanem együtt játszik velük.

— A néhány évvel ezelôtti ôsbemutató nagy sikert aratott, így történt ez most is. Akkor is a zeneiskolás diákokkal adtátok elô és most is. Van-e különbség az akkori és a mai „kis mûvészek" között?

— Kisebb gyermekekkel dolgozom most, mint ’90-ben. Más élményvilággal, néha sokkal játékosabban közelítenek a mostaniak a Csipikéhez, mint a valamikori nagyobbak, akik érettebbek voltak. Velük könnyebben dolgoztunk, mert összeszoktak. Itt egy kórust kellett felállítani, behangolni, felerôsíteni, beszédtechnikát javítani és velük játszani, hogy játsszanak. Látványos volt, hogyan tanultak táncolni: Sípos Margit koreográfus — akit a kolozsvári közönség jobbnál jobb balettelôadásokból ismer — mintha most tanult volna velük táncolni. Ilyen alázatot ritkán lát az ember. A zenekarnak sem volt könnyû feladata. Hangerôhöz szoktak, amit gyermekekbôl egyelôre nem lehet és nem szabad kisajtolni. Mint közönség figyelik az elôadást, és egyre inkább ráhangolódnak, sôt szólót brekeg némelyikük egy-egy poén kedvéért. Köszönet érte, nagy segítség, akárcsak Starmüller Katalin munkája, aki szinte semmibôl egy élô játékteret álmodott a színpadra.

— Gyermekekkel gyermekeknek meseoperát betanítani nagy felelôsség, de kell hozzá óriási türelem, kitartás. Megérte a nagy erôfeszítést?

— Ha nem is bízom eleve a sikerben, akkor is megéri, hiszen gyermekekrôl van szó. Az ô tudásuk gyarapodik leginkább, és még élvezik is a munkát, mert más, mint az iskolában. Amikor találkozunk az iskola folyosóján, a „csipikés" csapat rögtön kérdezget, tervez ugrál, dúdol. Pótolhatatlan szerepük tudatában komoly kis arcocskák néznek rám, de ragyog a tekintetük. „Egyeztetjük" a közös programunkat, hiszen a tanulás és a gyakorlás sem maradhat el. Damoklész kardjaként függ fejünk felett a „Kiveszlek a Csipikébôl, ha nem gyakorolsz, ha nem tanulsz, ha rossz jegyet kapsz..." szülôi vagy tanári feddés. Ez természetes is, hiszen a saját jövôjüket kell megalapozniuk, tanulásból kell elsôsorban bizonyítani és nem is keveset!

— Mik a terveid, komponálsz-e újabb gyermekeknek szánt zenemûvet?

— Természetesen, ez a hobbim, lázasan keresgélek librettó után. De lenne mit bemutatni. A kolozsvári magyar színjátszás 200 éves jubileumára meghirdetett zeneszerzési verseny egyik díjnyertes mûve A lyukas markú tündér címû gyermekoperám. Akkor ígéretet kaptunk az ôsbemutatóra, ezt szeretném mielôbb megvalósítani.

Kulcsár Gabriella

Az idegenbôl magyarrá lett Gerbaud unokát figyelmeztette imigyen édesanyja, amikor a neves cukrász család, a hasonnevû budapesti cukrászda és édesipari termékeket forgalmazó hálózat tulajdonosa az államosítás következtében elvesztette minden vagyonát. Az akkori társadalom jelentôs rétege, amely nem csupán az anyagi javak megtermelésén fáradozott és tett szert ilyenformán számottevô vagyonra, hanem a mûvészeteknek is otthont teremtett, és mûpártolóként jelentôs szerepet játszott kora mûvelôdési életében, csak úgy tudta elviselni a teljes váltást, az értékek megsemmisülését, az egyik napról a másikra rájuk szakadt nincstelenséget, hogy nem nézett hátra. Legalábbis addig nem, amíg a múltbafordulás egyet jelentett volna a megsemmisüléssel. Kivártak és most, immár idôs fejjel, ki csöndes belenyugvással, ki jogos méltatlankodással veszi tudomásul, hogy a magyar köztudatban fogalommá vált, és jó fél évszázad múltával is kitörölhetetlen Gerbaud név visszakerült a patinás Vörösmarty téri cukrászda homlokzatára. Mert egy újabb váltással elérkezett a nosztalgiázások kora, a mintegy kötelezô múltbafordulásé, a még fellelhetô értékek megmentéséé. Ezt teszi a média is, jelen esetben éppen a Duna Televízió, amikor számba veszi a századforduló, az 1900-es évek társasági életének és egyben mûvelôdési alkotómûhelyeinek jelentôs színhelyeit, a neves kávéházakat és cukrászdákat. És jól teszi, még akkor is, ha az akkori tulajdonosok leszármazottainak ez már csak erkölcsi elégtételt nyújthat. A most már szintén nagymama korú unokák elevenen élô emlékeibôl viszont virtuálisan még rekonstruálható ilyenformán az a világ, amely már csak nevében ôrzi a múltat. Hiszen Gerbaud mama nemesen egyszerû, megnyugtató és kellemes jelenléte, vendégeihez intézett kedves szavai, immár történelem. Egy letûnt kor vissza nem térô, téríthetô tartozéka.

Németh Júlia

Nézem a falakon sorakozó munkákat: üveglapokra helyezett, vastag hófehér papírrostmassza-lapok, összepréselt koncentrátumok, az ebbôl adódó összes gyûrôdésekkel, fodrokkal, göcsökkel, rücskökkel, ráncokkal. A puritán felületeken sem rajz, sem színek, semmiféle hagyományos grafikai-festôi eszköz nyoma. Itt-ott (szintén préselt) mértani jelek, a geometria rendjére utaló derékszögben egyenesek, ajtók-ablakok kontúrjainak jelzésével, a be- és kitekintés lehetôségének szuggerálásával; ezekben helyenként csillogó lemezkék, gyermekkorom soha ki nem simítható sztaniollapocskáival.

Az ember elsô reflexe, hogy kapaszkodókat keres, valami megfogható után kutat. Figyelem a fura relief-lapokat, és felsejlenek bennem a lehetséges asszociációk:

Hófödte szûzies tájak... végtelen jégmezôk... lágyan fodrozó vízfelületek vagy tajtéktarajos hullámok... gôzölgô páraalakzatok... bodros-fodros gomolyfelhôk... esô áztatta ablaküveg csillogó vízcsepptekervényei... mediterrán városkák napsütötte házfalai... menyasszonyi habcsipke-költemények... világító holdtérképek... barázdált-kráteres bolygófelszínek... ókori márványreliefek... ôstörténeti kôzetlapok... a Tejút kozmikus üzenetei...

Igen, döbbenek rá, mindezek együttesen, és ennél sokkal több is — a fény és anyag játéka, dialógusa. A fényé, melyben hétköznapi megszokottsággal telik életünk, és paradox, szinte fel sem fogjuk, vakoskodunk. Ezek a fehér lapok eszközök a fény megidézésére, teljességében, összes színösszetevôjének minden hullámhosszával. Történetek a fény találkozásáról a sötétséggel, egybeolvadásukról, a kisebb-nagyobb árnyékokról, a leheletfinom clair-obscurokról, csodálatos reflexeirôl, csillogó-villogó sziporkázásáról, szóródásáról, visszaverôdésérôl, a megfoghatatlan megfoghatóságáról.

Ellentétek feszülnek egymásnak s oldódnak végül békefehérré; tengerpartok fövenyébe, sivatagok végtelenjében húzott archimédészi „ne bántsátok köreimet", a természet rendjét megérteni vágyó ember számoló rendjével. A fény, mint alkotóelem, fôszereplô tér és idô megfoghatóságában (ajánlás: Leonardo da Vinci: Trattato della pittura — ötödik rész — Árnyékról és fényrôl, A csillogásról, A reflexrôl).

Nemrég, egy kiállításon magyarázta valaki, hogy eljutott a végekhez, a nincs továbbhoz, a gyönyörûen bekeretezett üres lyukhoz, a semmi mûvészetéhez.

És íme, egy alkotó, ki eljut a határtalan mindenhez, a fény-(szín)fóniákhoz. A budapesti Kálmár János, a fényszelídítô sámán, ott állt magas-nyú-lánk-fényimádó alakjával, szerényen mosolyogva, tetôtôl talpig feketében, mintha minden fényt elnyelve akarná azt hófehér munkáin szublimálva elénk tárni. És újra „fehér volt a világ" a Korunk szerkesztôségében.

Orbán István

Forgatom a megjelent naptárakat, évkönyveket, nézegetem a jókívánságokkal tele üdvözlôlapokat, s olvasom az ilyenkor szokásos formulát: Boldog új évet!, Boldog új esztendôt!

A két szó — év és esztendô — fogalmi tartalma teljesen azonos. Kialakulásukban, használatukban azonban több-kevesebb eltérés mutatkozik.

Ôsi örökségünk az év, megfelelôit megtaláljuk a finnugor nyelvekben. Az év mellett azonban igen korán, már a XIV. században feltûnik az esztendô szavunk is. Az esztendô összetett szó (ezten idô), elôtagja az ez mutató névmásnak származéka, az ezten, utótagja pedig az idô. Az összetétel eredeti jelentése ez lehetett: ’az idô folyása addig, míg ismét ez a mostani idôpont tér vissza’. Érdekes módon az esztendô a XIV. század végéig kiszorította az év szót az irodalmi nyelvbôl, a nyelvújítás korában azonban Baróti Szabó Dávid felújította. Az irodalmi nyelvben az év ismét hamar elterjedt, s ma már az esztendô van visszaszorulóban.

Az év szóhoz viszonyítva az esztendô néha választékosnak, néha népiesnek vagy régiesnek hat. Összetétele az esztendô szónak alig van, ilyen az újesztendô, esztendôszámra, de vannak jellegzetes, kötött szókapcsolatai: hét kövér, illetôleg sovány vagy szûk esztendô. Az összetételek inkább az év köré sûrûsödnek: évszázad, évezred, évfolyam, évforduló, évkönyv, évnegyed, évszak, évzáró; ezredév, félév, iskolaév, szökôév stb. Egyébként a jelzett stílusárnyalati különbséggel sok kifejezésben és szókapcsolatban egyaránt állhat mindkét szó: az évek terhe vagy az esztendôk terhe, évrôl évre, esztendôrôl esztendôre, egy éve vagy egy esztendeje, hogy...; egy gyerek lehet kétéves vagy kétesztendôs stb. Az egy elhagyása az esztendô elôtt ma is helyes ezekben a határozókban: esztendeje (= egy évvel ezelôtt), esztendôre (= egy év múlva), esztendôvel ezelôtt, esztendô múlva. Ez a sajátosság tulajdonképp megôrzött régiség, az esztendô

ugyanis régebben névelôtlen volt (ezten idô).

Végül ne feledjük: az újév, újesztendô, így egybeírva, az év, az esztendô elsô napja, különírva az új év, új esztendô az egész eljövendô, eljött idôszakasz, az egész év. Jókívánságunk nem az év elsô napjára, hanem az egész évre vonatkozik, következésképpen „Boldog új évet!" kívánjunk.

Murádin László

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/74, a márka 9400/9600, a dollár pedig 18 100/18 400 lejbe került.

Vasile Sãlcudean prefektus a közigazgatási bíróságon megtámadta Gheorghe Funar azon határozatát, amelyben fegyelmezetlenség miatt felbontja Nicolae Ruja alpolgármester munkaszerzôdését.

A prefektus azzal indokolja döntését, hogy Ruja nem a polgármesteri hivatal alkalmazottja, hanem a városi tanács által választott közhivatalnok. Sãlcudean szerint az alpolgármestert csupán azok menthetik fel tisztségébôl, akik megválasztották, vagyis a városatyák kétharmada. A helyi közigazgatási törvény értelmében a választott személyek esetében a munkaszerzôdés a hajdani munkahelyen marad, így nem bontható fel. A bíróság végleges és visszavonhatatlan döntéséig Funar határozata felfüggesztôdik.

A múlt év elsô három negyedében országos viszonylatban 13 200 új lakás épült s ezek túlnyomó többsége magántôkébôl készült, csupán 839-et (6,3%) finanszírozott az állam — derül ki az országos statisztikai bizottság adataiból.

A pénzügyi tárca legfrissebb adatai szerint Romániának idén hozzávetôleg 1,45 milliárd dollárt kell fizetni a külföldi adósság törlesztésére. Havonta mintegy 100 millió dolláros ütemben kell törlesszen, február kivételével amikor 300 milliót kell megtérítsen.

Mint arról tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk, tisztújítás elôtt áll a Babes–Bolyai Tudományegyetem. Hogy mi újat hozhatnak a kari és egyetemi szintû választások, arról Szilágyi Pál rektorhelyettest kérdeztük:

— A választások során tanszékvezetôket, kari tanácsokat, dékánt és dékánhelyetteseket, kancellárt, szenátust, rektort és rektorhelyetteseket, valamint egyetemi kancellárt választunk.

— A választások mennyiben érintik a magyar tagozatokat?

— Az egyetemen a mûködô 18-ból 13-karon, ami 40 szakot jelent, magyar nyelven is folyik tanítás. Ezért tehát az egyetem vezetôségébe kötelezôen magyar tanárok is bekerülnek. A belsô szabályzat biztosítja, hogy minden vezetôségi szervben arányos képviselettel rendelkezzünk, és hogy képviselôinket mi magunk válasszuk meg. Tanárok és diákok egyaránt. A diákok részaránya a kari tanácsokban és a szenátusban huszonöt százalék. Ôk ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, csupán a tanári állások elfoglalásának ügyében nem szavazhatnak. A tanszékvezetôi tisztségeket általában román tanárok töltik be, emellett mindenhol van egy magyar tanár, aki a magyar oktatást rendezi a katedrán. A kari tanácsokon belül is biztosított az arányos képviselet, és ahol a dékán nem magyar (és ez az általánosabb, hiszen jelenleg csak a református és a katolikus teológiai karok dékánja magyar), két személy pályázhat a dékánhelyettesi posztra. A szenátusban minden karról magyar tanár is képviseli a tagozatot, beleértve a tanítóképzô kollégiumokat is, melyek Kolozsváron kívül Szatmárnémetiben, Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen mûködnek. A szenátus tagjai választanak egy magyar rektorhelyettest is. Mivel nem lehet tudni elôre, hogy ki lesz a rektor, és nem mindenki tud bárkivel együtt dolgozni, erre a tisztségre még a szenátusi választási gyûlés elôtt kell két személyt jelölni.

— Nem lehetséges az, hogy magyar rektora legyen az egyetemnek?

— Elvileg minden megtörténhet, de szerintem nem lesz magyar rektor. Ettôl függetlenül remélem, hogy már a második félévtôl a jogi és közgazdasági karon is be tudjuk indítani a magyar oktatást. Ezenkívül a szenátus határozata alapján újjászervezik a paritásos bizottságot, amely a magyar tanítási vonal megszervezésével foglalkozik. Minden törekvésünk az, hogy a tervezett öt magyar kar létrejöjjön, és ez irányítsa a teljes magyar oktatást. Bármikor be tudjuk indítani a matematika–természettudományi, humán tudományi, politikatudományi–jogi–közgazdasági, református teológiai és katolikus teológiai karokat, összesen mintegy ötven szakkal, melyek felölelnék a jelenlegi magyar oktatást. Tehát az egyetem készen áll: minden tanszéken különválasztották a román, magyar és német oktatói állásokat, ezenkívül mindenhol alkalmaztak egy magyar titkárnôt, aki a magyar tagozat adminisztratív munkáját elvégzi. Rektori szinten Hauer Melinda, mint a magyar rektorhelyettes titkárnôje a magyar tagozat ügyeit intézi. Tehát a magyar tagozat bármikor, akár év közben is, önállósulni tud az egyetemen belül.

Rácz Éva

— Remes pénzügyminiszter szerint az új jövedelemadó-rendszer bevezetésével nô a nettó átlagbér és a lakosság vásárlóereje, a szakszervezeti vezetôk szerint viszont mindez szemfényvesztés, hiszen a méltó átlagbér az új szabályzat szerint nemhogy nô, hanem csökken, a lakosság pedig ezután a legszükségesebbeket sem tudja megvásárolni. Ön szerint a legújabb pénzügyi intézkedések, a jövedelemadó, illetve a hozzáadott értékadó módosítása, milyen hatással lesz a vásárlóra?

— Rosszul kezdôdik az idei év is. A tavaly bányászjárással, az idén áremeléssel... Ezzel nagy ütést kapott a lakosság, és érdemtelenül. Nem adták meg a beígért nyugdíjemeléseket, közben az infláció kúszik felfelé. A tavalyi pénzromlás a dollárhoz viszonyítva 66,6%-os volt, az inflációs ráta pedig körülbelül 56%-os. Ilyen körülmények között az életszínvonal az 1996-os elôttinél alacsonyabbra esett vissza. Bejártam a bukaresti piacokat, üzleteket, és azt tapasztaltam, hogy a tejtermékek 25–30%-kal, a kenyér és péktermékek 35–40%-kal, a hentesáruk körülbelül 10%-kal drágultak. De emelkedett a gyógyszerek ára is. Általános árrobbanással állunk szemben azoknál a termékeknél, amelyeket nem lehet helyettesíteni. Fogalmazhatunk úgy is, a lakosság hátán próbálják felgyorsítani a reformfolyamatot. Remes arról beszélt, hogy csökkenti a pótadókat 10%-kal, levágja a profitadót 38-ról 25%-ra, de ezeknek a kifutási ideje, véleményem szerint, hat hónap. Tehát amire a gazdasági vállalatok megérzik, hogy ezzel nyernek, már júliusban fogunk járni.

— Politikai felelôtlenség vagy hozzá nem értés okozta a kialakult helyzetet?

— Óriási ellentmondást látok a szándék és a következmények között. A szándék egyesíteni a hozzáadott értékadót, csökkenteni az adókat és a járulékokat — lehet, hogy jó. De a valóságban a létszükségleti cikkek ára botrányosan magasra, 20%-kal emelkedtek meg. Januárra 7–8%-os infláció várható, amit nincs mibôl fizetésemeléssel ellensúlyozni. Mugur Isãrescu csapatot hozott létre az új tanácsosokkal. Ezek általában olyan fiatalok, akik nagyon jó elméleti szakemberek, kijárták az amerikai egyetemeket, de nem ismerik eléggé a balkáni valóságot. És azt, hogy a gyakorlatban az 1 százalékos áremelés mindig 2–2,5 százalék.

— Mircea Ciumara szerint sok kereskedô visszaél az új áfa-rendszerrel és indokolatlanul drágít. Mit tehet a Versenytanács a visszaélések elkerülése érdekében?

— Nem élnek vissza a helyzettel, egyszerûen a piac törvényérôl van szó. A kereslet és kínálat viszonyáról. Ezt úgy lehetne megoldani, hogy jönne egy állami cég és a kenyeret nem 6000 lejért, hanem, mondjuk, 5500 lejért adná.

— A szakszervezetek felháborodottak, szerintük az adózás terén a háromkategóriás rendszert kell bevezetni, mint az európai államok többségében, ahol az élelmiszerekre lényegesen kisebb áfát szabnak ki.

— A szakszervezetek az év végén a kormányválság miatt felfüggesztették a sztrájkmozgalmat. De most megint lépniük kell, mert ezt diktálják az érdekvédelmi szempontok. Romániában különben jelen pillanatban nem lehet bevezetni a háromkategóriás rendszert. A piaci áremeléseket nem lehet adminisztratív módszerekkel megakadályozni. Erre más módszerek vannak: állami készletekbôl dobni be árut, az adórendszert nemcsak szavakkal, hanem a valóságban is csökkenteni kell, a sok ellenôrzô szerv helyett egyet vagy kettôt mûködtetni... A túlszabályozott piacokon jelentkeznek mindig a legnagyobb bajok.

— Az alapélelmiszereken kívül milyen más termékek drágulása várható?

— A villamos energiáról, az áruszállításról hallottam. Az árak egymás között kommunikálnak, így a gyarmatáru és az importcikkek is drágulnak.

Elôrelátható volt: Radu Vasile és csapata nem tudta megtörni az inflációt, 25–30%-ot ígért, de a kétszerese valósult meg. Nem tartották be a szavukat és ezért nemcsak egy személynek kell felelnie, hanem minden gazdasági szakminiszternek és szekértolóiknak, valamint a politikai pártok gazdasági szakértôinek.

Ördög I. Béla

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]