 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. január 20.
(XII. évfolyam, 15. szám)
NAPIRENDEN
A demokráciák sorsa a kisebbségekhez való viszonyulásban dôl el
Bukaresti kerekasztal az RMDSZ-évfordulón
Fennállásának 10 éve alatt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vitathatatlanul a román politikai élet stabilizáló tényezôje volt, s kormánypártként igazolta közismert komolyságát, hozzáértését és lojalitását —hangsúlyozta szerdán Victor Ciorbea volt miniszterelnök, a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség elnöke, aki részt vett Bukarestben az RMDSZ-évforduló alkalmával tartott kerekasztal-beszélgetésen.
— Az 1996-ban hatalomra került elsô demokratikus kormánynak közös erôfeszítéssel jelentôs mértékben sikerült az etnikum- és felekezetközi megértés modelljét létrehoznia — mondta Ciorbea, aki szerint továbbra is ez kell, hogy legyen a román többség és a magyar kisebbség törekvése.
— Mint volt kormányfô hangsúlyozni szeretném az RMDSZ képviselôinek közismerten magas fokú hozzáértését és komolyságát, lojalitását. Az RMDSZ sokkal nagyobb lojalitásról, hozzáértésrôl és komolyságról tett tanúbizonyságot a nehéz pillanatokban, mint bármelyik más koalíciós partner — jelentette ki. Ciorbea reményét fejezte ki, hogy az európai és az euroatlanti integráció útján közösen haladva mindazok a sajátos különbözôségek, amelyek természetesek, fennmaradnak, ugyanakkor sikerül túljutni azon a szakaszon, amelyben egyesek teljesen elfogadhatatlan távlat alapján közelítik meg a kisebbségi és a nemzeti kérdést.
(8. oldal)
Ünnepel az NLP is (8. oldal)
Kolozsvártól Frankfurtig a Polis Kiadóval
Interjú Dávid Gyulával, a Polis Kiadó igazgatójával (2. oldal)
Iratkibocsátás vidéken is (5. oldal)
Tegnap 11 és 13 óra között Kolozs megye majd minden iskolájában figyelmeztetô sztrájkot tartottak a pedagógusok. Mint ismeretes, ezt a tiltakozó megmozdulást a január végére tervezett nagyszabású általános tanügyi sztrájk beharangozó akciójának tekintik a közoktatási szakszervezetek és a pedagógusok egyaránt. Ma, csütörtök délelôtt újra összeül Bukarestben a Közoktatási Szakszervezetek Szövetségének vezetôsége. A tanácskozás célja: rögzíteni az általános sztrájk kirobbantásának idôpontját.
A kormánnyal folytatott tárgyalások fonalát csak szerdán veszik fel újra, de ez nem jelenti azt — tudtuk meg Stanca Constantinescu Kolozs megyei szakszervezeti elnöktôl —, hogy csütörtökön ódzkodni fognak a szakszervezetiek attól, hogy az általános sztrájk kirobbantását hétfôre vagy keddre tervezzék, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem illegális tiltakozó megmozdulásokat szervezni a tárgyalások ideje alatt. A Szabadság kérésére a szakszervezeti vezetô összefoglalta mindazokat a tiltakozó megmozdulásokat, amelyeket a tanügyi szakszervezetek még 1998 ôszén kezdtek meg annak érdekében, hogy a kormány ne halogassa, hanem alkalmazza a közoktatást érintô törvényeket. Mint ismeretes, az akkor elkezdett tiltakozásoknak a Traian Remes pénzügyminiszterrel, illetve Radu Vasile egykori miniszterelnökkel kötött megegyezés (protokollum) vetett véget; a kormány, sajnos, nem tartotta be adott szavát, és az 1998-ról elmaradt bérkiegészítéseket, illetve 13. fizetéseket nem utalták ki. A figyelmeztetô sztrájkok általános sztrájkba torkolltak; ezt a bányászjárás miatt — hogy ne nehezítsék a kormány gondját — a pedagógusok nagylelkûen felfüggesztették.
Azóta tárgyalás tárgyalást ér, de a közoktatási szakszervezetek gondjait senki nem akarja igazán felvállalni. A tanügyi szakszervezetek nem tápláltak vérmes reményeket azzal kapcsolatban, hogy az új miniszterelnök, valamint a Gazdasági-pénzügyi Koordinációs Tanács elnöke, Mircea Ciumara sokkal fogékonyabbak lesznek a közoktatási szakszervezetek immár több mint egy éve megoldatlan ügyei iránt, de azt nem feltételezték, hogy Mircea Ciumara „sajátos humorral" fogja kezelni a dolgokat. Egyes megyei szakszervezetek bánják, hogy újra „megértôek" voltak, és nem kezdték el már hétfôn, 17-én az általános sztrájkot.
Stanca Constantinescu felhívta a figyelmet arra is, hogy egy nagyon fontos dolgot ért el a kormány azzal, hogy így lebecsülte a pedagógustársadalmat: azt, hogy az eddig széthúzó szakszervezetek egységessé és elszántakká váltak. Az általános sztrájk kirobbantásának idôpontjával kapcsolatban kitûnt: nem könnyû ezt a dátumot kitûzni, ugyanis vészes gyorsasággal közeledik a félévközi vakáció, amelynek ideje alatt lehetetlenség tiltakozási akciókat szervezni. A jövô félév eleje sem mutatkozik ideálisnak, ugyanis a tanügyi szakszervezetek kezében mindig is a kiértékelések idôszaka volt az adu. Szakértôi becslések az általános sztrájk kirobbanásának idôpontját hétfô-keddre teszik.
Szilágy megyében sokkal elszántabbak a pedagógusok, mint Kolozs megyében. Lehene Eusebiu, a Közoktatási Szakszervezetek Szövetsége Szilágy megyei fiókjának elnöke elmondta, hogy hétfôtôl befagyasztják a tanévet az egész megye területén. — Beleuntunk ebbe a hercehurcába — mondta az elnök. — Reméljük, más megyék is ilyen elszántan várják a szerdai tárgyalásokat.
A Fehér megyei iskolákban a január 17-én elmaradt figyelmeztetô sztrájkra tegnap került sor: 11 és 13 óra között szünetelt a tanítás. A négy Fehér megyei tanügyi szakszervezetet tömörítô érdekképviseleti szövetség vezetôje, Valeriu Susman elmondta, hogy az Andrei Marga tanügyminiszterrel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, így január 24-én valószínûleg általános sztrájkra kerül sor. Meg nem erôsített értesülések szerint ugyanerre a napra idôzítették a kormánnyal szembeni elégedetlenségeik kinyilvánítását a Fehér megyei kisvállalkozók, ügyvédi kamarák és a vasutas szakszervezet.
A Romániai Mozdonyvezetôk Független és Szabad Szakszervezetének Szövetsége rendkívüli kongresszust tart Kolozsváron. A zárt ajtók mögött zajló ülésen Matei Brãtianu, az Országos Szakszervezeti Tömb vezetôje, Viorel Simut, a Román Államvasutak elnöke, valamint a kolozsvári, iasi-i és bukaresti Román Államvasutak igazgatója is jelen volt.
Viorel Simut a vasutasok újabb bérköveteléseivel kapcsolatban elismerte, hogy a vasutasok kérése valóban jogos, de szerinte ezek teljesítésére mindaddig nem kerülhet sor, amíg az idei költségvetést a kormány és a parlament nem fogadja el.
Az Országos Szakszervezeti Tömb elnöke, Matei Brãtianu annak a véleményének adott hangot, hogy a felfüggesztési határidô lejárta után elkerülhetetlen a vasúti sztrájk. Mint ismeretes, a vasúti igazgatóság kérésére a Legfelsôbb Bíróság decemberben negyvenöt napra felfüggesztette a vasutasok sztrájkját.
Brãtianu szerint a közlekedési minisztériumnak a vasúti szakszervezetekkel szemben tanúsított magatartása csak jobban kiélezte az ellentéteket. Kifejtette: mind a koalíciós, mind az ellenzéki pártok nyomást gyakorolnak a szakszervezetekre, és mindaddig, amíg Traian Bãsescu közlekedési miniszter a szakszervezeteket nem tekinti egyenrangú partnernek, nem jutnak közös nevezôre.
A rendkívüli kongresszus második napján, csütörtökön a Romániai Mozdonyvezetôk Független és Szabad Szakszervezetének Szövetsége új vezetôséget választ. Brãtianu szerint a szövetség új vezetôség feladata többek között a szakszervezeti mozgalmak felélesztése annak érdekében, hogy az elkövetkezôkben a szakszervezetek egységesebben lépjenek fel.
Nem tartották meg tegnap a beígért figyelmeztetô sztrájkot a román felsôoktatásban dolgozók. Az Alma Mater Egyetemi Szakszervezeti Szövetség úgy döntött: nincs szükség arra, hogy figyelmeztetô sztrájkot tartsanak, ugyanis az egyetemi alkalmazottak már decemberben kirobbantották a munkakonfliktust, amely, szerintük, még mindig nem zárult le.
Barbu Bãlan, az Alma Mater Szövetség alelnöke a Szabadságnak nyilatkozva elmondta: decemberben az egyetemi szakszervezetek már tartottak egy figyelmeztetô sztrájkot, december 16-án pedig egy napra általános sztrájkba léptek. Bár akkor ezt beszüntették, ez nem jelentette azt, hogy ezzel lezártnak tekintik a munkakonfliktust. Ezért nem látták szükségét egy újabb figyelmeztetô sztrájk megtartására; ugyanakkor amennyiben a kormánnyal folyó tárgyalások nem hoznak eredményeket, illetve a szakszervezetek e héten összeülô központi bizottságai úgy döntenek, az Alma Mater csatlakozik a 24-ére meghirdetett általános sztrájkhoz.
Az Alma Mater szövetségbe tömörülô hat kolozsvári állami egyetem közül egyedül az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tartotta meg szerdán 11 és 13 óra között a figyelmeztetô sztrájkot. Barbu Bãlan elmondta: erre azért került sor, mert ebben a felsôoktatási intézményben dolgozók decemberben nem robbantották ki a munkakonfliktust, emellett pedig az egyetemmel kötött kollektív munkaszerzôdéssel is gondok vannak ott.
Hétfôn késô délután Fehér megye minden egészségügyi intézményére vonatkozó vesztegzárat rendelt el a megyei egészségügyi igazgatóság. Cristina Galos szóvivô szerint karantént rendeltek el a gyermekotthonokban is. Az iskolákban és óvodákban rutinellenôrzéseket tartanak a gyermekek körében. A gyulafehérvári gyermekotthon igazgatója, dr. Dan Sicoe közölte, hogy az általa vezetett intézményben 11 bárányhimlôs kiskorút tartanak nyilván. A betegeket elkülönítették, állandó orvosi felügyelet alatt tartják. A 11 Fehér megyei városi kórházban minimálisra korlátozzák a látogatások számát, egyes helyeken idegeneknek tilos a bemenet. A nagyenyedi kórház csak kedden reggel kapta meg a karantént elôíró hivatalos rendeletet.
Az elmúlt napok havazásai és hófúvásai miatt több megyei út is járhatatlan, fôleg a hegyi szakaszokon — tudtuk meg Radu Hriniuctól, a prefektúra szóvivôjétôl. Elmondta: a kedden eltakarított útszakaszokon ismét hótorlaszok zárják el a közlekedést. Tegnap a következô megyei utakon nem lehet közlekedni: DJ 109A: Dealu Jurcii–Felsôcsobánka; DJ 103G: Pusztacsán–Ajtony, valamint Várfalva területén; DJ 151C: Detrehemnél; DJ 161B: Torda–Palackos; DJ 103K: Bánffydongó–Riska; DJ 109V: Kolozsvár–Magyaróság; DJ 105T: Máriatelek környékén; DJ 107R: Járabányánál; DJ 107L: Torda–Péterfalva; DJ 103M: Bányabükk–Rôd; DJ 161E: Habadoc–Buza; DJ 161K: Báré–Mezôszava; DJ 108: Bánffyhunyad–Jósikafalva; DJ 108C: DN 1–Magyargyerômonostor, valamint Nagykaláta–Doda Pilii; DJ 103L: Magyargyerômonostor–Riska; DJ 107P: Havasnagyfalu–Grinzi; DJ 107M: Tordaszentlászló–Járabánya; DJ 161A: Mezôcsán területén. Ezeken az útszakaszokon javában folyik a hótorlaszok eltakarítása. Hat, a hegyekben lévô községi út el van zárva a forgalom elôl: DC 121: Jósikafalva–Balktelep; DC 128A: Doda Pilii–Gyurkuca; DC 128B: Doda Pilii–Smida; DC 128C: Havasreketye–Kerekhegy; DC 110C: Reketó–Szamosfô; DC 112: Riska–Felsôszamos. Az országutakon és a többi megyei úton a közlekedés nehézkesen folyik.
A szamosfalvi repülôtér továbbra is mûködôképes, a vonatok, kevés késéssel ugyan, de közlekednek — közölte lapunkkal Radu Hriniuc, a prefektúra szóvivôje.
A kolozsvári közszállítási gondokról Földvári Árpád forgalmi igazgató elmondta:
— A közszállításban különösebb gondok nem voltak, csak a jármûvek fordulási ideje növekedett meg, emiatt valamivel többet kell várakozni a megállókban. A hóeltakarítási munkálatok az útvonalak mentén is eléggé lassan haladnak. Kedden a villamossíneket déli 12 órakor kezdték el takarítani. A zsúfolt járatok oka nem is annyira a megállóba való beérkezési idô eltolódása, mint inkább az a tény, hogy a kiskocsitulajdonosok is ilyen útviszonyok mellett szívesebben veszik igénybe a közszállítást.
Fehér megyében 12 település maradt villanyáram nélkül. A szolgáltatás megszakításának fô okát a 75 km/órás sebességû hóvihar képezte. A megyében a legnagyobb hóvastagságot Avram Iancu és Aranyos települések közelében mérték: 86 cm. A Fehér megyei prefektúra szóvivôje, Nicolae Crãciun közölte, hogy rendbehozták a villanyáram-szolgáltatókat, így a hegyvidéki településeken van áram. A szóvivô elmondta, a havazás miatt járhatatlan a 107 I, Remete és Nagyponor, valamint a 107 K Mogos és Remetekolostor között. Nehezen folyik a közlekedés a Kolozsvár–Nagyszeben útvonalon. Crãciun szerint ismét van telefonösszeköttetés Bucsony településsel. Helyi lapértesülések szerint Horea településsel viszont még nem sikerült helyrehozni a telefonkapcsolatot. A hóeltakarító gépek dolgoznak, hétfôn ugyanis a megyei tanács kiutalta az üzemanyagra szükséges 250 millió lejt. A Fehér megyei rendôrség jelentése szerint kedd délig 17 autóbaleset történt, közülük egy halálos kimenetelû volt.
LÁSZLÓFFY ALADÁR: RENESZÁNSZ ÉS REFORMÁCIÓ címû elôadásával kezdi meg évi olvasóköri tevékenységét 2000. január 21-én, pénteken du. 5 órai kezdettel az Erdélyi Magyar Olvasás Egyesület. Az elôadásra — amelyet a Heltai-alapítvány pinceklubjában tartanak — minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRÔL tart elôadást Mátis Jenô parlamenti képviselô január 20-án, csütörtökön du. 6 órától a Ion Ghica utca 12. szám alatt (Moll-ház — EME-székház).
A DÉSI NYUGDÍJAS KLUB tartja összejövetelét január 21-én, pénteken du. 3 órától a dési katolikus kultúrteremben.
AZ ATELIER 11 KÉPZÔMÛVÉSZETI KÖR csoportos kiállítását tekinthetik meg az érdeklôdôk január 18–február 1. között az Excelsior Galériában. A tárlaton Octavian Bota, Deák Tóth Anna, Kuzsel Ferenc, Doina Savu, Simonfi Dani Irén és dr. Maria T. Weber munkáit állítják ki.
EMLÉKEZZÜNK AZ ALAPÍTÓ TAGOKRA témával tartja közgyûlését január 20-án, csütörtökön du. 5 órától az RMDSZ belvárosi körzete.
AGYKONTROLLKLUB TALÁLKOZÓ január 21-én, pénteken du. 5 órakor az 1-es klinika fiziológiai amfiteátrumában.
A GAUDEAMUS KÖNYVESBOLT a Szentegyház/Iuliu Maniu utcából új helyiségbe, a Malom/George Baritiu utca 31. szám alá költözik. Az ünnepélyes újranyitást január 20-án, csütörtökön déli 1 órakor tartják.
FARSANGI OPERABÁLT rendez február 19-én este 7 órai kezdettel a kolozsvári Állami Magyar Opera. Az alkalomhoz illô koncert után disznótoros, vacsorával egybekötött táncos-humoros mulatságot rendeznek. Maszk-jelmez nem kötelezô, de a legjobbakat díjazzák. Az est karmestere Hary Béla, az operaház örökös tagja. Fellépnek Marton Melinda, B. Konrád Erzsébet, Hary Judit, Bancsov Károly, Szeibert István, Kiss Domokos, Fülöp Márton, valamint az opera zenekara és balettkara. Házigazda: Katona Károly. A konyha minôségéért Balan Sándor vállalt felelôsséget. Belépôt az opera pénztáránál vásárolhatnak. Telefon: 193-468.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÔ TANFOLYAMOT tart január 22–23-án 9 órakor a Fântânele utca 46. szám alatt Újlaki Gy. Tibor természetgyógyász (tel.: 094-102299).
A Rózsa és Ibolya a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának régebbi produkciója, 1998 májusában volt a bemutató, de azóta csupán tízszer adták elô.
— Mikor nekifogtam a megrendezésnek — mondta Varga Ibolya, az elôadás rendezôje —, akkor úgy tudtam, hogy még nem alkalmazták színpadra, ám a nagyváradi Ludas Matyi Bábszínház és a budapesti Kolibri Színház is bemutatta már.
Egyed Emese szakavatott kézzel nyúlt Arany szövegéhez, elsô és utolsó részt írt a darabhoz. Aranynál ugyanis a mese vége teljesen függôben marad, nincs megoldása, befejezése.
Az elôadásban több idôsík fut párhuzamosan, amit úgy oldottunk meg, hogy Ibolyát kiemeltem a történet keretébôl, vagyis áthoztam a jelenbe. Attól a drámai pillanattól indítom a cselekményt, mikor megáll az idô, bekövetkezik a változás, Rózsa elhagyja Ibolyát. Ekkor látszólag minden összeomlik, a szerelem elárultatik és gyôz az ármány. Ibolya, a magára maradt hôs, hatalmas próbatételnek kell eleget tegyen, hogy megmentse a helyzetet: tündérlányból földi királylánnyá kell változnia. Vállalnia kell a halandók sorsát, a földi létet, de itt, e földi szférában terem meg a szerelem is, amely talán a halálnál is erôsebb, legalábbis a mese tanulsága szerint.
A múlt, a tündérvilág, a szellemlények és a maszkok, jellegüknél fogva a színpad zárt életterében maradnak, míg a jelent képviselô kiemelt Ibolya visszatekint a múltba és elôrevetíti a jövôt. Az elôadás legfontosabb momentuma az, mikor a bábalak és a maszk egy síkba kerül, összetalálkoznak, tökéletesen lefedik és felcserélik egymást.
A tündérvilág megfoghatatlan, és ha nem ragaszkodunk a konvenciókhoz, akkor roppant nehezen érzékeltethetô. Tehát nem egy napfényes tündérregnumot, hanem a sötétség és a tudatalatti világát akartam megjeleníteni.
A vers szép, de merev szerkezet, lelassítja az elôadás tempóját, ezért minél több látványelemre törekedtem (kvarcfény, diavetítés, csiki-csuki függöny), az akcióval való feldúsítást nem bírta volna el a szöveg.
Egy ilyen jellegû elôadás meghal, ha nem játsszák. Közönség nélkül nem tartható életben, mivel a közönség a legjobb rendezô, sok szempontból jó irányba tereli az elôadást, megadja a végsô ritmusát, sarkítja a fölösleges részeket.
A nagyon korlátolt anyagi lehetôségek arra kényszerítik a bábszínházat, hogy lemondjon a csodáról, amely csak látványban valósítható meg. Csodák nélkül a bábszínház is sivár, és a gyereknézô hamar beleun a szegényes kényszermegoldásokba.
A Rózsa és Ibolya január 8-án és 9-én volt látható az Állami Magyar Színházban. További elôadásokra februárban kerül sor.
Szilágyi István: Már hatmilliárd (vezércikk-merengés bolygónk lakóinak kilátásairól); Péntek János: Erdélyi tudós ünneplése Göttingában (Gyarmathi Sámuel neves erdélyi nyelvész és orvos munkásságának méltatása); Egyed Emese versei (Adj békességet; Fonatok; Fordul a hold; Várakozás; Vége); Orbán János Dénes: Jegyzetek a fikció margójára; Fekete Vince versei (Mintha abba fáradtunk volna; Amit pislákolni vélünk látni; Félreértés biztos félre); Pap Gábor: Karácsony a magyar csillagos égen (népszokásokat bemutató könyv elemzése); Térey János versei (Az Egyke kényeztetése; Hogyan mozgat hátra és elôre; Istenkedés; Boszorkányság); Maros András: Pogo Zoo; György Attila: Az elveszett kulcs; Kudelász Nóbel: A leleplezett ember; Lászlóffy Csaba: A számûzött; Terényi Ede: Gyökerek — 2000; Honegger — a sportrajongó.
Új esztendô beköszöntével a Kolozsváron, a Király utca 12. szám alatt mûködô Polis Könyvkiadó tevékenységérôl és jövôjérôl Dávid Gyula ügyvezetô igazgatót kérdeztem.
— Amikor ’92-ben elindultunk, elképzelésünkben jelentôs világirodalmi mûvek kiadása is benne volt, ami gyakorlatilag egyáltalán nem valósulhatott meg. A mai romániai könyvkiadás két tényezô függvényében alakul. Az egyik az, hogy mit keres a közönség, a másik pedig, hogy mi az, amire különbözô támogatásokból pénzt lehet szerezni. A világirodalommal pontosan így jártunk: az elején a Soros-alapítvány mutatott hajlandóságot világirodalmi mûvek fordításainak a megjelentetésére, utóbb azonban lemondta ezt a programját.
— Van-e a kiadónak egy merev profilja, vagy igyekszik rugalmasan a piaci feltételekhez igazodni?
— Mi kezdettôl fogva eléggé széles skálán gondoltunk elindulni. A nyolc esztendô anyagában van eredeti is, igaz, aránylag kevés: Bálint Tibornak, Szabó Gyulának, Bogdán Lászlónak, Kisgyörgy Rékának, Láng Zsoltnak adtuk ki a novellás kötetét, volt két verskötetünk Tamás Kinga és Káli Király István tollából. A másik sajátos területünk az erdélyi történelmi, mûvelôdéstörténeti jellegû könyveknek a kiadása. Az elsô volt B. Murádin Katalinnak a Faragott kôszószékek Erdélyben címû könyve, aztán A kolozsvári Farkas utcai református templom címerei, Dávid Istvánnak Mûemlék orgonák Erdélyben, Muckenhaupt Erzsébetnek A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei címû könyve. Ezt a vonulatot szeretnénk tovább folytatni, pilanatnyilag két elôkészített kéziratunk van. Az egyik a bonchidai Bánffy-kastély építéstörténetére és építészeti állapotának a változására vonatkozó adatokat gyûjtötte össze és kíséri végig szakmailag is dokumentáltan. A másik pedig Benkô Eleknek az erdélyi mûemlék harangokról szóló feldolgozása, egy tanulmányi résszel és egy repertóriummal. Másik terület, amelyen a kiadó a legeredményesebb volt, az a Remekírók Diákkönyvtára címû sorozatunk. Ezzel végeredményben a régi Tanulók Könyvtárát akartuk pótolni, tekintettel arra, hogy az gyakorlatilag megszûnt a Dacia Kiadó magyar részlegének az elsorvadásával. Mi ’95-ben indítottuk azzal az elképzeléssel, hogy évi tíz kötettel öt esztendô alatt egy alapkönyvtárat tudnánk a diákok kezébe adni. És ennek lett volna egy iskolai igényû magyar- és világirodalmat felvonultató része, tehát lényegében száz kötetre terveztük. A támogatás vagy jön, vagy nem jön. De ezeknél a fô gond inkább, hogy jellegüknél fogva olyan áron kell a piacra kerülniük, amelyik a diákok számára sok. Annak idején a Tanulók Könyvtára kötetenként 4 lej volt. Most ezek a kötetek még mindig 20 000 lej alatt vannak. Eddig a sorozatból 28 kötet jelent meg, és szerencsére egy olyan támogatási forrást kapunk a Romániai Kisebbségi Tanács és a Román Mûvelôdéi Minisztérium könyvtámogatási pályázata révén, amely vállalja klasszikus szerzôk kiadásának támogatását is. Ebben az esztendôben, ha a támogatást megkapjuk, 10–12 kötetet szeretnénk kiadni. Például a magyar felvilágosodás antológiájának 2. részét (az elsô részt is Egyed Emese rendezte sajtó alá és vezette be), vagy a magyar romantika korának válogatását, ezek nyomdába adható állapotban vannak. Aztán A Nyugat költô elôdei címmel Vajda, Reviczky, Komjáthy, Kiss József és a századvég költészetének Adyig tartó antológiájat tervezzük. Ennek párhuzamos kötete a 19. század második felének novellairodalmából való válogatás. Van elképzelésünk egy Vörösmarty-, egy Csokonai-kötetre, egy Gárdonyi novellakötetre. Minden a támogatástól függ. Ezeknél mind az elérhetôségi ár a cél. Kezdetben volt egy próbálkozásunk a gyermekirodalommal. Ma a magyarországi könyvpiacról szép, jó és drága gyermekkönyvek kerülnek be hozzánk. Mi szépet, jót és lehetôleg olcsót szeretnénk kiadni. Kovács András Ferenc, Visky András gyermekvers-kötetei jelentek meg az elmúlt esztendôkben. Volt egy sorozatunk 12 képes füzetben a magyar eredetmondáktól Szent Istvánig, vele párhuzamban pedig a Pitypang Könyvek, klasszikus mesék újabb változataival. Most márciusban jelenik meg egy Kovács András Ferenc-kötetünk gyermekversekkel. Lényeges sorozatunk még a magyar költészetnek nagyobb terjedelmû, igényesebb válogatásai. Ezeket részben magyarországi kiadókkal közösen jelentettük meg. Például az Osiris Kiadóval közösen Pilinszky János összes versei és József Attila összes versei, illetve Kányádi Sándornak a Valaki jár a fák hegyén kötete, a Magyar Könyvklubbal. Ugyanebben a sorozatban jelent meg legutóbb Székely János összes drámáinak a kötete és Páskándi Géza Túlélés kapuja címû kötete. Ebben a sorozatban szeretnénk az idén egy Nemes Nagy Ágnest megjelentetni a Osiris Kiadóval közösen, és egy Babits-kötetet, amely szintén készen áll, csak a támogatásra vár.
(Folytatjuk)
A havazás gondot okoz a lakosságnak, a lakóbizottságoknak, de a piaci árusoknak is. Piacunkon — egyelôre — édeskeveset törôdtek a hó eltakarításával. De...
Van egy hely, amit a környékbeliek úgy emlegetnek, hogy a „diófához". Mi más lehetne, mint egy kis kocsma. Az idültektôl a be-betévedôkig sokan járnak ide. Reggel hétkor a részegesek, az alkoholisták sorban állnak a kapu elôtt. Az udvaron el kell takarítani a havat, hogy a pulthoz érjenek a szomjúhozók. Nem kell biztatni ôket. Ilyen lelkes hómunkásokat életemben nem láttam. Mert az ösvény végén várja ôket a megváltás. Az alkohol. Amivel még egy hideg napot átvészelhetnek.
Példaértékû buzgóságuk. Hogy hazaérve már nincs erejük lapátot fogni, az más lap(át)ra tartozik.
A Szabadság január 11-i számában olvastam: „értelmiségiek, illetve politikusok vallanak a Szabadság most induló sorozatában".
Feszült légkörben ünnepel az RMDSZ címû cikkben a következô kitétel is szerepel: „lehetetlennek tartják az alapító tagok körének a meghatározását", továbbá: „Minden olyan kísérlet, mely néhány személyre kívánja leszûkíteni az alapítók körét, hamis..." Szerintem nem is az a fontos, hogy ki és mikor, s fôleg miféle meggondolásból írta alá a belépô nyilatkozatot, hanem az, hogy mit tett a szervezet létrehozásáért, gyarapításáért, megerôsítéséért. Voltak, akik a Hívó Szó aláírásával ténykedésüket befejezettnek tekintették, mások reprezentáltak, fogadták a magyarországi vendégeket (akik sohase jöttek üres kézzel), szervezkedtek, de nem szerveztek, ezért a kezdeti lelkesedésbôl adódó beiratkozások hamarosan elcsendesedtek. Világos, hogy nem az úgynevezett alapítótagok hozták létre az RMDSZ-t, mint szervezetet, hanem azok, akik vették a fáradságot és felkeresték a magyarságot, és meggyôzték ôket az összetartás szükségességérôl. Ez a tevékenység azonban csak 1990. február 10. után kezdôdött, amikor megválasztották az akkor még csak 12 kerület elnökeit és választmányát. Az alapítók, akik ma a kitüntetéseket várják, még arra sem voltak képesek, hogy a kerületek határait kijelöljék, amit csak majd tova áprilisban véglegesítettünk. Ekkor derült ki, hogy a Györgyfalvi körzet lelkes választmánya olyan utcákat is beszervezett, amelyek a belvároshoz tartoztak, sôt egyes választmányi tagok — Csortán Márton, Tonder Sándor, Kékedi László — nem is a mi körzetünkhöz tartoztak.
Írásos és szóbeli kritikáim miatt kerültem szembe a megyei vezetôséggel.
Tudom, hogy nehézségbe ütközne utánanézni annak, hogy kik és mit tettek a szervezet érdekében, mivel 1990. május 15-ig a megyei szervezet nem rendelkezik semmilyen jegyzôkönyvvel. A kötelezô jegyzôkönyvet körzetem nevében javasoltam, de sajnos, hamarosan lemondtak róla, „modernizálták", magnószalaggal helyettesítették, amit úgy manipuláltak, ahogy akarták.
Nem ártana utánanézni, hogy vezetôink mit vállaltak és mit teljesítettek. A palotaforradalom után a volt kommunisták annyira elözönlötték a damaszkuszi utat, hogy közlekedési rendôrre lett volna szükség. Mindenik megtagadta a volt vezért, hamut szórt a fejére, „belátta", hogy tévedett, kiderült, hogy mindenki demokratának született. Egy dolog azonban gondolkodóba ejt. Ezek a nagy demokraták miért nem akarták megszavazni a temesvári kiáltvány 8. pontját? Ha egy szervezet országos elnökét, aki a Román Kommunista Párt központi bizottságának póttagja volt, kétszer is újraválasztják, minden gondolkozó emberben gyanút kelt, kik és hogyan támogatták? Miért támogatták? Ha tisztességes, jószándékú ember lett volna, tudja, hogy amíg ô országos elnök, a kisebb megyei és városi kommunistákat nem lehet leváltani, ülhetnek babérjaikon és kirekeszthetik a becsületes embereket, akik méltók és alkalmasak lehettek volna tisztségekre. Talán éppen ez volt a cél? Vajon Tôkés László kijelentései teljesen alaptalanok?
Reménykedtem, hogy az ideiglenes vezetôség leköszönése után az új, választott megyei vezetôség változtat az eddigi semmittevésen, és irányításával új erôre kap a szervezet. Tévedtem! Az új-régi vezetôség maradt, csak érdekeik figyelembevételével egyesek helyet, beosztást cseréltek. Ez a választás alkalmával bebizonyosodott, mert a rég bevált kommunista módszer szerint folyt le. A beépített és spontán javaslók ismert, tiszteletreméltó személyek nevét kiáltották be, akiket minden mérlegelés nélkül azonnal be is választottak az új megyei választmányba. Világossá vált elôttem, hogy itt nincs is szükség hozzáértésre, csupán hangzatos nevekre, amelyek mögé rejtôzve a régiek folytathatják kisded játékaikat.
Választmányom nevében 1990. március 19-én felszólítottam a megyei vezetôséget, hogy hívja össze az új választmányt, hetente tartson megbeszélést a kerületek vezetôivel, ahol kölcsönösen számoljanak be a végzett tevékenységrôl (a megyei vezetôk is).
Nem óhajtom részletezni, de biztos, hogy az 1990-es választások eredményeit nem a megyei vezetôk „bölcs" irányításának, még csak a kerületi vezetôk szervezett, irányított közgyûléseknek sem köszönhetjük, hanem annak a hitnek és lelkesedésnek, amely akkor az erdélyi magyarság hangulatát jellemezte, hitét egy jobb, szebb, békésebb jövôben.
A megyei vezetôségtôl nem azt vártuk volna, hogy személyesen keressék fel a tagságot, több tagot szervezzenek be, hanem a szakszerû irányítást, szervezést hiányoltuk, mert ez elsôrendû feladatuk lett volna.
Ezek után én is felteszem a kérdést: kinek jár 10 év után kitüntetés? Minden becsületes tag, aki évek óta fizeti a tagdíjat, szerény képességei és szabadideje szerint részt vesz a szervezet munkájában, elvárhatná, hogy most, 10 év után legalább egy sokszorosított üdvözletet kapjon, és kívánjanak nekik további kitartást, hitet az ittmaradáshoz!
A Szabadság január 15-i számában Balogh Edgár emlékiratának utolsó kötete címmel becsületbe vágó cikket közöl, sajnos nem a Vélemény, hanem a Krónika oldalon. Érzésem szerint a Krónika oldal így szinte sajátjának vállalja az írást. És kérdés, érdemes-e?
Édesapámat mindig lehetett támadni és támadták is, mert azt senki sem torolta meg (sem a Komintern, sem saját pártja, sem a személyes bosszúállás), és állítom, hogy minden kritika vagy támadás csak harminc percig izgatta, mert ennyi idô alatt szellemi élvezettel fogalmazta meg ellenérveit. A közügyiségét mindig be tudta bizonyítani. Amikor személyeskedônek és elvszerûtlennek mérlegelte a támadást, akkor válaszában meg sem említette a támadó nevét.
Ô most már nem válaszolhat, s ezért ragadtam tollat.
Balogh Edgárról írja: „A sztálini Kominterntôl kapván az utasításokat és a hozzá való eszközöket" tevékenykedett. Súlyos (nevetséges) állítás. Ilyet csak az mondhat, aki bensôséges kapcsolatban állott a Komintern káderesével, vagy talán maga volt az, és most még mindig félve valamitôl a bizonyítékokat titokban tartja. Rukkoljon már elô azokkal a titkokkal, s akkor majd híres adatközlôvé válhat, és talán még az Erdélyi magyar ki kicsoda is jegyezni fogja. Az „utasítások"-kal kapcsolatban kérdem: Balogh Edgárt ki utasította az erdélyi magyarság ügyének folyamatos és elismerten bátor védelmére? És ha eszközei is voltak, azok hová lettek, mivé váltak? Közismert, hogy Balogh Edgárnak még egy lakástulajdona sem volt soha.
„Olvasás közben sokszor megsajnáltam a valaha (úgy 1945–49) magát politikai vezérnek képzelô szerzôt" — írja a sajnálatot füllentô olvasó. Ki tudná megcáfolni, hogy valóban cselekvô, következetes és céltudatos vezetô volt, aki nagy hatással volt az emberekre és tömegeket tudott megmozgatni? Miért ment segíteni 1944-ben Kós Károly az elsô személyes kérésre? Miért zárták be Balogh Edgárt (1949)? Miért volt a lakásunkkal szemben személyi megfigyelôközpont, miért zsarolták a szomszédokat és barátokat? És egy lényeges kérdés: Miért van kolozsvári magyar opera?
A förmedvény szerzôje „csak sakkfigurák!"-nak minôsíti. Az említettek közül senki sem volt a pártban legfelül vagy legbelül, mert ôk közéleti emberek voltak, nem pártaktivisták! Balogh Edgár még kerületi segédtitkárságig sem vitte, persze közíróként, történelem–filozófiai végzettséggel nem is vágyott ilyesmire. Kíváncsi lennék, hogy a mai hôskritikus akkor hol lapított? Vegyük már észre, hogy kérdezni és véleményt mondani szólásszabadság kérdése, de az érvényes minôsítés erkölcsi kérdés is.
Sajnos, az emlékirat-olvasó nem tud különbséget tenni vélemény, felfogás, emlékirat és dokumentum között, s ezért köszöni meg a Korunknak („Mindezek ellenére, köszönjük a Korunknak, hogy e dokumentumokat így is kiadta!") e könyvet. Ez a mondat a lehetô legnagyobb dicséret, Balogh Edgár minden szava hiteles bizonyítékká válik vele. Ezt a mondatot tényleg meg kell bánnia.
Az egyetemegyesítéssel kapcsolatos Balogh Edgár-i emlékezés is nagy ferdítést nyert azzal az elhallgatással, hogy Bukarestben írásbeli egyezmény született (tudom, hogy Balogh Edgár követelte) minden tanszék kötelezô kétnyelvûségérôl, és így nem a tanszemélyzet hôsiességét szükséges dicsérni.
A Hívó Szóval kapcsolatos véleménye is felületességet bizonyít. Egyrészt ellentmondás a „pluralista demokrácia" és a „közös Európa-ház megteremtésével" kifejezések használata! Nem a kommunizmus átmentését kívánta biztosítani, épp az ellenkezôjét, mert a kommunizmus egyik alapbaja és ismérve pont az egypártrendszer volt. Többpártrendszerû kommunista diktatúra nincs. A Hívó Szót nem egy, hanem két reálértelmiségi írta alá, s Balogh Edgár emlékirata nem a végleges és megjelent Hívó Szóról beszél, hanem az elsô javaslatszövegrôl, s így nem lehet azt csak az ô rovására (ez persze hízelgô lenne) kiforgatni.
Valószínû, hogy az elôítélet- és indulatmentes, a figyelmes olvasás meggondolkodtató kifogásokhoz is vezethetett volna, de ez az írás jórészt nem is az emlékirat idôszakáról szól.
Bizonyos politikai körök bennszülött és magyarországi fullajtárjai hatalmas energiát fektetnek minden olyan kezdeményezés megtorpedózásába, amely anyagi kötelezettséget róna az anyaország mindenkori kormányára. Napjainkban az egyetemi oktatásra kiutalt 2 milliárd forint és a határon túli magyarok különleges jogállása képezi az acsarkodó diverzió céltábláját.
Legújabb korunk bértollnokai — ôk másokat ülepnyalóknak tartanak, és ezt „tárgyilagos publicisztikájukban" le is írják, ahogyan tanulták a szocialista-liberalista ki- és továbbképzô tanfolyamokon, de mi maradjunk a kevésbé külvárosias kifejezésekkel —, tehát a bértollnokok akkor kaptak jelentôsebb adag idegroham-pasztillát megrendelôiktôl, amikor kiderült, hogy ôk kimaradnak az egyetemalapítványi pénz forgatásából, és így nem tudják kompromittálni az elképzelést. Hogy mivel? Nem is rejtik véka alá: többek között átpasszoltatnák a Babes–Bolyai Tudományegyetemnek multikulturális elherdálás céljából.
Ha az impulzushoz szükséges alapot nem fogják elügykezelni, fennáll annak a lehetôsége, hogy végre valami megvalósul, amit nem lehet további támogatás nélkül légûrben hagyni. A Fidesz–FKGP–MDF-kormányzat különben is hangoztatja, hogy nem egyszeri juttatásról van szó, a sikertôl függôen jövôre is lesz költségvetési pénz az erdélyi magyar egyetemre. Mivel a magyarországi gazdasági fellendülés erre lehetôséget nyújt, még nagyobb biztonságot jelentô kerekebb összegre lehet számítani — pláne, ha kezelésébe a továbbiakban sem furakodhatnak be a mindent ellenzô ellenzék neotalpnyalói (még ez is szalonképesebb kifejezés, ugye). Ebbôl az következik, hogy a következô kormánynak folytatnia kell a támogatás folyósítását, és mivel az MSZP meg az SZDSZ javában feni a bicskáját a 2002-es hatalomátvételre, a szépreményû múltbeli koalíció úgy érzi, hogy az ô örömét ürmösíti ez az adakozás.
Vajon elvi szempontok miatt akarja a mostani magyarországi ellenzék (a MIÉP kivételével) és annak legkedveltebb napilapja ugyanazt, mint a román szocialisták és az Adevãrul? Korántsem. Manapság bizonyos politikai körökben az elveknek nincs jelentôségük. Sôt, az anyagiak sem számítanak. Egy olyan költségvetésben, amely 100 milliárdokat kénytelen a kereskedelmi bankokból budai sétányokra eltérített kisbetétek fedezésére fordítani, 2 vagy 5, vagy akár 10 milliárd forint meg sem kottyan. Viszont a következô kormányra is kötelezô gesztus veszélyezteti a választási tôkét. A 45 + 10 év alatt Magyarország legkedveltebb tömegtájékoztatási eszközei arra nevelték a néma többség jelentôs részét, hogy a határon túli magyarok nem léteznek és állandóan kellemetlenkednek. Az elôzô kormány pártjai kudarcaik ellenére is jelentôs támogatottságot élveztek, többek között éppen azért, mert ellenezték a határon túli magyarok dédelgetését. Inkább játékteret nyitottak a keleti maffiáknak, mint törvényes építôtelepet a székely ácsoknak, de ez bizonyos választók szemében nem bûn. Ez is a szocialista elnevelés egyik kimagasló eredménye. Ha azonban az MSZP és az SZDSZ kénytelen vállalni a nem kívánt terhességet — hiszen elvetélése olyan összeomlást okozna, mint a Bolyai-egyetem egykori felszámolása —, szavazatokat vesztene. A régi elvtársak közül sokan elközömbösülnének, újakat pedig nem szerezne, mert a szegény rokonokkal együtt érzô választók megmaradnának a Fidesz, az MKGP, az MDF és a MIÉP vonzáskörében.
Ugyanezért kötekednek a státustörvény szövegszerkesztôivel is, hátha azok izgalmukban elrontják, és akkor nem kell a következô egészségügyi kormányzatnak anyagi felelôsséget vállalnia a külhoni magyar polgár aszpirinszükségletéért. Hiába mind célozgatnak a Határon Túli Magyarok Hivatalának illetékesei arra, hogy a kolozsvári esôsebb idôjárás miatt Magyarországon nem kell beruházni a szociális esernyôgyártásba, mert juttatásból csak azok fognak részesülni, akik az anyaországban dolgoznak és adóznak. Egyeseknek rendkívül szelektív a hallásuk.
Bár ki tudja… Lehet, hogy bizonyos esetekben a fején találják a szöget. Persze, nem véletlenül. Magukból indulnak ki. Kolozsváron élnek, de áldatlan tevékenységükért Budapesten nyújtják be a számlát, mert saját maguknak már rég elintézték a különleges jogállást (vagy a kettôs állampolgárságot). Éppen azért kettôs indíttatásból hadakoznak ellene: fônökeik útmutatására és saját meggyôzôdésükbôl. A különleges státus is árunak tekinthetô: ha sokan rendelkeznek vele, veszít az értékébôl. Legalábbis bizonyos bal-liberális szemlélet szerint, amely sietett is félteni bennünket attól, hogy kereskedni fogunk nemzetiségünkkel.
Szinte elviselhetetlen ellenszélben valósítja meg tehát a jelenlegi magyar kormány azt a néhány szerény lépést, amellyel helyzetünkön próbál könnyíteni. Ebbôl mi csak azt érzékeljük, amit kiszûrünk az országgyûlési viaskodásból és az erdélyi magyar újságokba becsempészett Fidesz-ellenes másodközlésekbôl. A legkétségbeejtôbb az, hogy meg van kötve a kezünk. Anyaországi jótevôink melletti kiállásunkkal ellenfeleik malmára hajtjuk a vizet. Akkor járnánk el ravaszul, vagyis politikusi értelemben helyesen, ha Magyarországon jártunkban halálra dicsérnénk a jelenlegi ellenzéket, élen Horn Gyulával, aki vasárnap az MTV 2-ön többek között azt vetette a mostani magyar kormány szemére, hogy magyarkodik és kereszténykedik. Meggyôzôen állítanunk kellene, hogy mi is egy olyan magyar kormányt szeretnénk, amely bangladeskedik és budháskodik. Hátha bizonyos választórétegek feltételes reflexbôl azt mondanák, hogy elment az eszünk, és csak azért is elkezdenének másként gondolkodni. Vagy legalább csak gondolkodni.
A múlt hét végén ülésezett az aranyoslónai helyi tanács. Sasu Ana polgármester elmondta, határozattervezetet fogadtak el a környezetvédelemrôl. 5 és 20 millió lej közötti összeggel büntethetôk azok a jogi vagy magánszemélyek, akik a völgyekben, illetve az utcai vízlevezetô sáncokban hulladékot tárolnak. Ez a rendelkezés az E60-as európai út folyamatban lévô javításával kapcsolatos.
Arról is döntöttek a községi tanácsosok, hogy az idei legelôadóból befolyt összeget a legelôk takarítását ellátó mezôgazdasági gép vásárlására fordítják. Községi szinten körülbelül 60 millió lejre emelkedne az évi legelôadó, elôzetes számítások szerint ebbôl az összegbôl kitelne a mezôgazdasági gép. A község területén 600 hektárnyi legelô van.
— Sajnos, a kultúrotthonaink állapota sok kívánnivalót hagy maga után, nem alkalmasak rendezvények befogadására. Ezért döntöttünk úgy, bár sokakban ellenérzést válthat ki, hogy helyi cégeknek adjuk meghatározott idôre a kultúrotthonok használati jogát. Ezek a cégek bizonyára bárt, diszkót mûködtetnek majd, de ugyanakkor rendbe is teszik a kultúrotthont, esküvôk, iskolai ünnepségek, különféle falugyûlések és más rendezvények lebonyolítását biztosítják — mondta a polgármester.
Egyetlen napirendi pontot tárgyaltak az idei elsô tanácsülésen Szászfenes község tanácsosai: az új helyi adókat és illetékeket állapították meg. A jelenlegi gazdasági helyzetben, a lakosságra való tekintettel, úgy döntöttek, nem változtatnak az adók tavalyi szintjén. Két kivételt tettek: a faluôrségi díj évente családonként 35 ezerrôl 50 ezer lejre emelkedett, a tûzoltóadó 10 ezer lej lett egy évre családonként — tájékoztatott Gherman Gligor polgármester.
A helyi kórház belgyógyászati osztályán nem észlelhetô különösebb forgalom. A betegek száma nem növekedett az elmúlt napokban, habár a tömbházlakásokban nincs nagy meleg. Úgy látszik, a szamosújváriak meg vannak szokva a mostoha körülményekkel. Igaz, a helyi kórház négy osztályán is bevezették a látogatási tilalmat. Különösen a gyermekkórházban tapasztalható szigorúbb intézkedés. Sajnos, a gyógyszerellátás terén is sok a hiányosság. Ungureanu Teodor fôkönyvelô szerint ennek egyik oka a pénzhiány. A betegek hazulról hozzák a gyógyszereket (!?). Aki nem teheti, anélkül marad... Ugyanez a helyzet a mentôállomásnál is. A tizenkét mentôkocsi több mint 25 éves, így a betegek nem jutnak el idejében a sürgôsségi osztályra. Ilyen körülmények között a járvány megelôzése is sok gonddal jár. Még szerencse, hogy a külföldi testvérvárosok gyógyszerrel segítik a kórházat, különben még betegebbek lennének a beutalt személyek. A helyi gyermekotthonban citrusfélékkel egészítik ki a kicsinyek táplálkozását, a nyugdíjasok házában pedig karantént rendeltek el. Egyik szociális intézményben sem jegyeztek fel tömeges megbetegedést. Ellenben annál több a probléma a kórház belgyógyászati osztályán, ahol a betegek kezelése nem mindig a követelményeknek megfelelô.
A Postabank automatái mellé, illetve az egyetemek folyosóira kifüggesztett hirdetések hívják fel az érintettek figyelmét arra, hogy az 1997 novembere után kiadott bankkártyák egy részének szavatossági ideje lejárt. 1997 novembere és 1999 márciusa között ugyanis a bank kétéves lejáratú bankkártyákat bocsátott ki. Adina Gutanu, a Postabank referense a Szabadságnak elmondta, hogy az 1999 márciusa után kibocsátott bankkártyák már négy évig érvényesek. Az azelôtt kibocsátott bankkártyák, melyek mindössze két évig érvényesek, az oldalukon feltüntetett hónap utolsó napjáig használhatóak. A lejárt kártyákat a bank automatikusan és térítésmentesen cseréli ki. A kártyák annak a hónapnak a folyamán érkeznek meg a bank kolozsvári kirendeltségéhez, amelyben azok érvényüket vesztik. Így mindazok, akiknek januárban jár le a kártyájuk, már felvehetik az újat a bank Mihai Eminescu utcai épületében. Az új kártyák átvétele naponta 13.30 és 15.30 között történik, azonban a szavatosságukat vesztett kártyák esetében, a torlódások elkerülése végett, a nyitvatartási idô alatt bármikor felvehetô az új kártya. (Nyitvatartás hétfôtôl péntekig naponta 8.30–12.30, illetve 13.30 és 19 óra között.) Az új kártya a régi kártya (melyet megsemmisítenek), illetve a személyi igazolvány vagy az útlevél felmutatásával vehetô át.
Felkérjük a városban vagy más városokban élô öregdiákokat, volt és jelenlegi tanárokat, iskolánkat pártolókat (a külföldön élôket is), hogy hozzátartozóikkal együtt, minél nagyobb számban vegyenek részt a 2000. január 22-én, szombaton délután 5 órakor kezdôdô, az intézet dísztermében tartandó rendezvényünkön.
Rendezvényünk mûsora:
1. Bálint István, iskolánk igazgatójának üdvözlô szavai. Bemutatja a „Bolyai Kollégium Alapítvány" kuratóriumának tagjait.
2. Dr. Kiss Elemér egyetemi tanár „Újabb felfedezések Bolyai János tudományos tevékenységével kapcsolatban" a frankfurti nemzetközi kiállításon bemutatkozott könyvérôl tájékoztat.
3. Összegezô számadás „Egy lángot adok át, add tovább" címmel Kiss József nyugalmazott tanár, a baráti kör elnöke számol be.
4. Bartha Ferenc, a baráti kör vezetôségének tagja „Jutalmazások és visszajelzések" címen tájékoztat.
5. A nemzetközi versenyeken gyôztes Bolyai iskolás tanulók sikerélményeikrôl beszélnek, okleveleket, jutalmakat vesznek át.
6. „A vizek, ha találkoznak" címmel Reményik Sándor-verset szaval: Gidró Katalin, XII. osztályos tanuló.
7. László Zoltán, a református egyház részérôl megbízott lelkész-igazgató mond zárószavakat.
8. Hét órai kezdettel farsangi összejövetel az intézet éttermében.
Találkozás a volt diákokkal és az iskolát pártolókkal.
A Business Central Europe által végzett felmérés alapján a román piacon a Connex nyerte el a legjobb vállalkozói társaság címet. A mobiltelefonos cégnek a tavalyi esztendô végén 702 ezer elôfizetôje volt. Jelenleg a Connex hatásköre 224 városra, 11 790 kilométernyi országútra, 71 országba történô kapcsolati lehetôségre terjedt ki. Szolgáltatásainak minôségével ügyfelei messzemenôen elgédettek.
A tegnapi nap folyamán járt le a határidô az ivóvízszolgáltatás kifizetésére — mondotta a Szabadságnak Adrian Giurgea, a vízmûvek szóvivôje. Harminckét lakóközösség tartozása eléri a 600 millió lejt. A legnagyobb adósok: Zambilei 21.: 43 millió lej; Mehedinti 14–16.: 41 millió lej; Gârbãu 8.: 68 millió lej. Teljes képet a tartozások törlesztésérôl, illetve az ivóvízszolgáltatás felfüggesztésérôl a mai nap folyamán nyerünk — nyilatkozta a szóvivô.
Varujan Vosganian erdélyi körútja alkalmával Désre látogatott. Itt a párttagokkal és a média képviselôivel találkozott, akiknek kijelentette, hogy 1946 óta a Jobboldali Erôk Szövetsége Párt az elsô, amelyik a legtávolabb áll a kommunizmustól. A találkozón szervezési problémákat beszéltek meg, mivel a helyi pártnál nemrégiben haláleset miatt megüresedett a pártelnöki szék. Az újságírók kérdésére válaszolva Varujan elmondta: ellenzéki párt lévén pártja csak addig támogatja a koalíciót, amíg az az Európai Unióba való bekerülésért harcol. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy a helyhatósági választásokat megelôzôen semmilyen más párttal nem lépnek koalícióba. A Désen töltött néhány óra után Varujan Vosganian Besztercére utazott.
A Kolozs megyei rendôrség további hat megye hasonló szervével együtt január 20-ától kísérleti jelleggel ezentúl vidéki kirendeltségeinél is végez iratkibocsátást, illetve -kicserélést. Ráadásul minden fajta iratügyet ugyanannál az ablaknál lehet elintézni. A vidékieknek tehát ezentúl nem kell feltétlenül a megyeszékhelyre utazniuk, ha új személyazonossági igazolványra, hajtási vagy forgalmi engedélyre van szükségük, hanem elég, ha megkeresik városuk lakosságnyilvántartó egységét, ahol ezek a „mindenes ablakok" mûködnek. Mi több, ezeknél az ablakoknál az útlevél kibocsátását is kérhetik.
„Mindenes ablakok" Dés, Torda, Bánffyhunyad, Aranyosgyéres és Szamosújvár lakosságnyilvántartó egységeinél fognak mûködni. A kolozsváriak viszont továbbra is a már ismert helyeken (a közlekedési rendôrségnél, a lakosságnyilvántartáson vagy az útlevélosztályon) kell jelentkezzenek az iratokért: Kolozsváron ez a fajta szolgáltatás nem vehetô igénybe.
Különleges esetekben a lakosok továbbra is a szakosodott egységeknél tehetik le kérvényeiket.
A „mindenes ablakok" a következô ügyekben nyújtanak segítséget: személyazonossági kibocsátása és kicserélése, ideiglenes tartózkodás bejelentése, egyszerû útlevelek kibocsátása, kicserélése és érvényességének meghosszabbítása, a 14 éven aluliak a kísérô (szülô vagy hivatalos eltartó) útlevelébe való utólagos beíratása, hajtási jogosítvány és forgalmi engedély kicserélése (ez utóbbi csak abban az esetben, ha az autó rendszáma nem változik).
A fenti iratok kibocsátásához ugyanazok a dokumentumok szükségesek, mint eddig, a „mindenes ablak" életbeléptetése ilyen téren nem okoz változásokat — a dokumentumok sorát különben minden területi egységnél kifüggesztik. A kérvények megoldásának határideje is azonos: 15 nap a forgalmi engedély és a hajtási jogosítvány, 20 nap az útlevelek esetében.
Mint azt Marius Lucian Satmari, a lakosságnyilvántartó ügyosztály hadnagya elmondta, az újabb tevékenység elsôsorban a lakosság dolgát akarja megkönnyíteni, így ugyanis egy irat kicseréléséért nem kell többször is Kolozsvárra utazzon a vidéki lakos. Tekintettel arra, hogy a tevékenység kísérleti jellegû, az elsô periódusban akadhatnak kisebb nehézségek is.
Kolozs megyében közel tízezerre tehetô azoknak az egyéneknek a száma, akik nem rendelkeznek érvényes személyazonossági igazolvánnyal — fûzte még hozzá a hadnagy.
• Több mint 300 millió lejt „hozott a konyhára" az adócsalás és a közokirathamisítás Remus Cotutnak (31), a Getica Invest Marketing Kft. társtulajdonosának és ügyintézôjének. A szálvai (Beszterce-Naszód megye) születésû férfi 1998 áprilisa és 1999 júliusa között szerzett be árut különbözô cégektôl, de az elkönyvelésrôl „megfeledkezett". Az árut késôbb értékesítette, s a pénzt magáncélra használta fel. Hamisított jegyzék segítségével a megspórolt áfa és profitadó révén 330 millió 320 ezer lej haszonra tett szert. Január 17-én vették ôrizetbe, majd az ügyészség 5 napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezte.
• Sikkasztás vádjával vizsgálják Ilie Jisát (51), a TCM Rt. sofôrét. Tavaly novemberben és decemberben különbözô ügyfelektôl lejt és valutát kasszírozott, majd magáncélra használta fel. Összesen mintegy 43 millió lej (azaz 3760 német márka és 6 millió lej) kárt okozott, a sikkasztásért a Btk. szerint akár 15 éves börtönbüntetéssel is sújthatják.
• Fedezetlen csekkel fizetett a dési Cornel Alin Roman. A Camexim Prodexim Kft. 21 éves ügyintézôje mintegy 31 millió lej értékben 2679 kiló papírzacskót vásárolt, a bankban azonban kiderült: nemcsak hogy a cég számláján nincs megfelelô pénzösszeg, hanem ráadásul le is tiltották.
• Csalás miatt vizsgálják az Enigma 2000 Kft. két alkalmazottját. Az adminisztrátor, Maria Viorica Elekes (50) 5 millió 280 ezer lej értékben vett lisztet a kisbácsi malomból, míg Claudia Porumb (27), a könyvelô élelmiszert vásárolt 2 millió lejre. Elôbbi csekket, utóbbi utalványt bocsátott ki, de mindkét esetben fedezetlennek bizonyult a fizetôeszköz.
Fennállásának tizedik évfordulója alkalmából és a jubileumi 2000-es év fényében január 27–28-án nagyszabású tanácskozást rendez a Kolozsvári Tulajdonosok és Kisiparosok Egyesülete. Az Ifjúsági Házban sorra kerülô rendezvény az üzletemberek regionális fórumaként fôleg a kis- és középvállalkozók helyzetén kíván segíteni. Ennek érdekében megfelelô stratégiákra és politikai programokra van szükség, amelyeket elfogad és alkalmaz valamenyi, a gazdasági életben részt vevô személy.
A Business Forum 2000 célja a sokoldalú partnerségi viszony kialakítása. A rendezvény során elsôbbséget élveznek a következô témák: A privát gazdaság helyzetének aprólékos kielemzése, különös tekintettel a kis- és középvállalatokra, amelyek a sokat emlegetett és várt középosztály kialakulását eredményezik. „Reális és életképes gazdasági fellendülés lehetôségeinek azonosítása." Aktív partnerségre támaszkodó tartós gazdasági fellendülést ígérô programok, amelyeket a fórumon részvevôk dolgoznak ki.
A projekt társadalmi partnerei: nemkormányzati szervek, helyhatósái szervek, kormányzati helyi és területi szervek, politikai pártok központi és helyi struktúrái. A fórumra meghívták a cégtulajdonosok szervezeteit az egész országból, kormányzó és ellenzéki pártok képviselôit, Románia elnöki hivatalának küldöttét.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Agrárbank |
9100/9450 |
18 000/18 500 |
|
Dacia Felix Bank |
9100/9450 |
18 050/18 350 |
|
Román Nemzeti Bank |
9469 |
18 327 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 68/70, a márka 9000/9300, a dollár pedig 18 000/18 300 lejbe került.
A jogi és magánszemélyek által benyújtott kérvények szerint az eddig visszaigényelt erdôs terület megközelíti a 3 millió hektárt, vagyis a Romsilva kezelésében lévô állomány közel felét, 49,8 százalékát — közölte Rodica Tomescu erdô- és vízgazdálkodási miniszter.
Tekintettel arra, hogy egyes kérvényekhez nem mellékelték a tulajdonjogot igazoló dokumentumokat, másokhoz mindössze tanúk nyilatkozatait csatolták, vagy a dokumentumok nem hitelesített fénymásolatait, egyes kérvények a törvényben megállapított visszaigényelhetô felületnél többet kérnek vissza, a miniszter nem tudta megmondani, mennyi idôbe telik a tulajdonjog helyreállítása.
Nemzetpolitikai szempontból igen jelentôs a román földtörvény életbelépése, hiszen a romániai magyar nemzeti közösség oktatási, egyházi intézményei is visszakaphatják korábbi tulajdonukat — mondta szerdai budapesti tájékoztatóján a magyar külügyi szóvivô.
Horváth Gábor kifejtette: az elmúlt idôszakban több Magyarországon élô román állampolgár érdeklôdött a magyar külügyminisztériumnál és a Határon Túli Magyarok Hivatalánál a január 12-én hatályba lépett, a mezôgazdasági területek, valamint erdôk feletti tulajdonjog visszaállításáról szóló törvénnyel kapcsolatban.
Húsz, 4–6 év közötti gyermek, húsz szülô és négy tanár rekedt egy bányahavasi (Muntele Bãisorii) menedékházban. A sítáborozásban részt vett gyerekek közül hatvanan még kedden hazatértek, a többieknek tegnap kellett volna elhagyniuk Bányahavast, ám a havazás miatt az autóbusz az üdülôtelep bejáratánál elakadt. A gyerekeknek öt kilométernyi utat kellene gyalog megtenniük, hogy eljussanak az autóbuszig. A csoportban lévô egyik tanár, Stefan Fediuc elmondta, nem veszélyes a helyzet, hiszen mind a menedékházban vannak, ám ha a helyzet elhúzódik, élelemhiány következhet be. Bányahavason másfél méteres hó, hóvihar van.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szerepe a romániai politikai életben címmel szerdán kerekasztal-konferenciát szerveztek Bukarestben az RMDSZ létrehozásának 10. évfordulója alkalmából.
A képviselôház épületében tartott tanácskozás résztvevôit személyesen köszöntötte Emil Constantinescu államfô, aki rövid üdvözlô beszédében leszögezte, hogy az RMDSZ a demokrácia támasza, az volt, és meggyôzôdése szerint az is lesz Romániában.
Mugur Isãrescu miniszterelnök a konferenciának küldött üzenetében azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy az RMDSZ továbbra is aktívan vegyen részt a romániai jogállam megszilárdításában.
A tanácskozáson az RMDSZ vezetôi, kormánytagjai, vezetô személyiségei mellett több román politikai párt (a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a Demokrata Párt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség, a Jobboldali Erôk Szövetsége), illetve a Polgári Szövetség elnevezésû tömörülés képviselôi vettek részt.
Vitaindító elôadást tartott Dan Pavel politológus, Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje és Stelian Tãnase, a bukaresti egyetem politikai tudományok tanszékének professzora.
Dan Pavel egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy semmi nem valósult meg azokból az apokaliptikus elôrejelzésekbôl, amelyekkel a román politikai élet egyes erôi a romániai magyarság, az RMDSZ politikai szerepvállalását fogadták. Mint mondta, a román belpolitika egyik paradoxona éppen az lett, hogy a politikai szervezetek közül egyedül az RMDSZ jelenti a folytonosságot, az RMDSZ az egyedüli, amely 1990 óta valamennyi törvényhozásnak a tagja volt.
Stelian Tãnase azt hangsúlyozta, hogy a demokráciák sorsa a kisebbségekhez való viszony kérdésében dôl el. Romániában viszonylag szabadon, toleránsan folyik a vita, de még sok párbeszédre, tárgyalásra van szükség ahhoz, hogy a román társadalom nyitott legyen. A legdinamikusabb fejlôdô társadalmak a vegyes társadalmak, miközben Romániában a homogenizálás reflexei még tovább élnek.
Zoe Petre, az államelnök fô politikai tanácsadója hozzászólásában úgy vélte: a jelen problémáit kell megoldani és a gazdaságot megerôsíteni ahhoz, hogy a román és a magyar közösség ne ítélje el egymást azért, mert nagyon is eltérô szemlélettel tekint a közeli és a távoli múltra. A közös Európa ugyan nem fogja azonnal megoldani a nemzetiségi problémákat, de egy olyan korszak küszöbén állunk, amikor a román és a magyar történelmi sikertelenség közös sikerré válhat. „A történelmi frusztrációnak van alternatívája, de ez csak az együttmûködéssel válhat valósággá" — mondta.
Emil Constantinescu államfô szerdán a Nemzeti Liberális Párt (NLP) megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen kifejtette: az NLP nagymértékben hozzájárult Romániában az alapvetô demokratikus intézmények kiépítéséhez, bár a többi koalíciós párthoz hasonlóan nem mindig sikerült eleget tennie a kormányzás követeléseinek. Az államfô felemlítette az utóbbi évtizedben az NLP által elszenvedett „drámai eseményeket", és tiszteletét fejezte ki azok iránt, akik a fél évszázados kommunista rendszer alatt a liberális eszmék nevében szenvedtek.
Ugyancsak tegnap az NLP az alkotmány módosítására vonatkozó törvénytervezetet terjesztett a képviselôház elé.
Az EBESZ-trojka pénteken összeülô bécsi informális külügyminiszteri tanácskozásán áttekintik a csecsenföldi, grúziai, karabahi, koszovói, horvátországi és montenegrói helyzetet — közölte szerdán Bukarestben a külügyminiszter.
Petre Roman rendkívüli sajtóértekezleten méltatta annak jelentôségét, hogy 2000 januárjától Románia, amely az EBESZ 2001. évi soros elnöke, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) „trojkájának" tagja lett a tavalyi elnök Norvégia és a jelenlegi elnök Ausztria mellett.
Kérdésekre válaszolva Roman kiemelte, hogy az EBESZ tevékenységében jelenleg a fô hangsúly a demokrácia elveinek érvényesítésére, az emberi jogokra és ezen belül a kisebbségi jogok tiszteletben tartására esik.
A csecsenföldi háborúval kapcsolatos román álláspontról szólva kifejtette: Romániát aggodalom tölti el a viszály miatt, és az abban részt vevô felek érdekeinek és törekvéseinek ismeretében azt vallja, hogy a kialakult helyzet megoldásában a politikai megoldást kell elônyben részesíteni a katonaival szemben.
Montenegró esetében a megelôzô diplomáciának kell szerepet játszania — hangoztatta Petre Roman.
A külügyminiszter bejelentette, hogy az osztrák és a norvég külügyminiszterrel pénteken sorra kerülô informális tanácskozásán felveti annak szükségességét, hogy az EBESZ az Európai Unióval való együttmûködésben próbálja elômozdítani a dunai hajóút forgalmának helyreállítását.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |