2000 január 22
(XII évfolyam, 17. szám)

A Romániai Mozdonyvezetôk Szabad és Független Szakszervezeti Szövetsége Kolozsváron tartott kongresszusán úgy döntött, hogy a többi vasutas szakszervezet döntésétôl függetlenül felújítják a tavaly decemberben kezdett, de bírósági döntéssel negyvenöt napra felfüggesztett általános sztrájkot. A határidô január 24-én, hétfôn jár le. A szakszervezeti vezetôk bejelentették: a sztrájk meghirdetésének idôpontja felôl ma döntenek Bukarestben.

Voicu Lucian Sala szakszervezeti elnök elmondta: a döntést azzal indokolta, hogy a közlekedési minisztérium és a vasúttársaságok vezetôsége igyekszik megtorolni a tavaly decemberi sztrájkot. Rámutatott: szakszervezetük javasolni fogja a Solidaritatea Szövetségnek: vonja meg politikai támogatását a Demokrata Párttól, mivel Traian Bãsescu közlekedési miniszter ennek a pártnak a tagja.

Traian Bãsescu közlekedési miniszter az elmúlt napokban többször is kijelentette, hogy a vasutasok nemhogy semmiféle béremelést nem érnek el a sztrájkkal, hanem annak árát is ôk fogják majd megfizetni. A román államvasutak vezetése pedig közölte: a négy napig tartó decemberi sztrájk miatt 65 milliárd lej kártérítést követel a szakszervezetektôl.

Dan Pintea, a mozdonyvezetôk szakszervezetének alelnöke a Szabadság kérdésére megerôsítette: ha január 24-ig nem sikerül megegyezniük a szaktárca képviselôivel, újrakezdik a sztrájkot. A Legfelsôbb Bíróság ezúttal nem függesztheti fel a megmozdulást, így a sztrájk meghatározatlan ideig is eltarthat.

A szakszervezetek ígéretet tettek arra, hogy tiszteletben tartják a sztrájktörvényt, és a sztrájk alatt biztosítják a vonatok egyharmadának a közlekedését.

(nánó)

Az Országos Közoktatási Szakszervezet szerdai többórás bukaresti tanácskozásának legfontosabb eredménye az a döntés volt, amely az általános tanügyi sztrájk kirobbantásának idôpontját hétfôre tûzte ki. Mint ismeretes, szerdán újra tárgyalóasztal mellé ülnek a tanügyi szakszervezetek, valamint a Gazdasági-pénzügyi Koordinációs Tanács képviselôi, így — amennyiben hétfôn elnémulnak az iskolák —, a szakszervezetek sokkal bátrabb hangnemet üthetnek meg a bértárgyalásokon.

A tervek szerint az általános sztrájk péntekig, az elsô félév utolsó napjáig fog tartani, de amennyiben nem sikerül a tanügyi szakszervezeteknek megegyezniük a kormánnyal, a pedagógusok a január 29 és február 6 között esedékes félévközi vakáció után, február hetedikén készek tovább sztrájkolni.

A pedagógusok követelései — többek között — a következôk: az 1998-ról elmaradt fizetéskiegészítések és a 13. fizetés kiutalása, az alapfizetés megemelése, a tanítási feltételek biztosítása stb. Mint azt Lucia Cojocarutól, a Közoktatási Szakszervezet Kolozs megyei fiókjának alelnökétôl megtudtuk, pénteken minden Kolozs megyei iskolát értesítettek a hétfôi általános sztrájkról, valamint az ezzel kapcsolatos tudnivalókról.

Az óvodák hétfôi mûködésével kapcsolatban Mariana Dragomir, Kolozs megye fôtanfelügyelôje azt nyilatkozta a Szabadságnak, hogy az óvónôk a hét elsô napján mindnyájan a helyükön lesznek. A fôtanfelügyelô megcáfolta azokat a híreket, miszerint a tanfelügyelôség sztrájkellenes körlevelet bocsátott volna ki.

Szabó Csaba

Elmarad a hétfôre meghirdetett általános sztrájk a felsôoktatásban — derült ki az Alma Mater Szakszervezeti Szövetség közleményébôl. Barbu Bãlan, a szövetség alelnöke lapunknak nyilatkozva elmondta: az Alma Mater folytatja a tárgyalásokat és a törvény arra kötelez, hogy ez alatt ne robbantsanak ki tiltakozó megmozdulásokat.

Bãlan szerint a január 24–28-ra meghirdetett általános sztrájknak elsôsorban az egyetemisták lettek volna áldozatai, akiknek javában folyik a vizsgaszessziójuk. Ezt elkerülendô a szövetség úgy döntött, hogy mivel még úgyis tartanak a tárgyalások, elhalasztják a sztrájk kirobbantását február 3-ig. Harmadikára az Alma Mater Bukarestben összehívja országos tanácsát, amely kielemezi a tárgyalások eredményeit, majd dönt arról, hogy lesz-e sztrájk.

E. R.

Csütörtöki kolozsvári tájékoztatóján Dobos András ügyvezetô igazgató ismertette az Új Kézfogás Közalapítvány (ÚKK) szolgáltatásainak idei kínálatát.

Mint ismeretes, az ÚKK stratégiája elôsegíteni a határ menti magyarlakta régiók és Magyarország közti gazdasági együttmûködést, a korszerû ismeretekkel rendelkezô határon túli magyar vállalkozói középosztály létrejöttét, javítani a határon túli magyar kis- és középvállalkozások mûködési feltételeit, illetve növelni azok versenyképességét a helyi és nemzetközi piaci igényeknek megfelelôen. Alapelvük nem általában támogatni, hanem egy rendszert segíteni. Dobos András saját üzletemberi tapasztalatát hozta fel példának: a külföldi befektetô elôbb egy biztos pontot keres, ami a hasonló kultúra, a hasonló nyelv, a tanácsszerzési lehetôség stb. formájában jelentkezik, mielôtt teljes lendülettel munkához lát, erre nyújt lehetôséget a magyarországi és a romániai magyar vállalkozók közötti kapcsolatteremtés.

Az ÚKK alapszolgáltatásai a vállalkozásfejlesztési központok révén valósulnak meg. Erdélyben 17, Kolozsváron két ilyen mûködik (Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége, Dacia u. 3., tel./fax: 064/130-466, e-mail: farkas@mail.dntcj.ro; Privát Business Club, Mócok u. 75., tel./fax: 064/431-968, e-mail: business@mail.dntcj.ro). A vállalkozásfejlesztési központok hetente négyórányi vállalkozói fogadóórákat tartanak kis- és középvállalkozók vagy leendô vállalkozók részére, ingyenes információnyújtás céljából. A vállalkozói klubok megszervezésével kulturált körülményeket biztosítanak a vállalkozók közötti információcserére és a tapasztalatok átadására. Gazdasági fórumok szervezésével pedig széles ismeretekkel rendelkezô szakembereket hívnak meg elôadónak.

Kamattámogatás elnyerésére az ÚKK pályázatot hirdet. A maximum 250 ezer USD nagyságú beruházási, fejlesztési és elsôdleges privatizációs hitelek 1–5 éves futamidejûek. A hiteltörlesztési feltételek figyelembe veszik a romániai magas inflációt. A pályázatokat a vállalkozásfejlesztési központokhoz kell benyújtani, magyar nyelvû kérelemmel.

Mikrohitelprogramot az ÚKK kísérleti jelleggel az elsô negyedév végén indítja be Romániában, és azokat a vállalkozásokat kívánja támogatni, amelyek (potenciálisan) életképesek, de kisösszegû hiteligényük és a biztosítékok hiánya nem teszi lehetôvé számukra a szokásos banki finanszírozást. A hitel nagysága 1000–4000 USD, futamideje legtöbb 2 év, a türelmi idô nem haladhatja meg a 6 hónapot. A törlesztés negyedévenként (havonta) egyenlô részletekben történik. Elôbb csupán Hargita és Kovászna, illetve Szatmár, Máramaros és Szilágy megyékben indítják be, de ha igazolódnak az elvárások, akkor egész Erdély területére kiterjesztik.

Privatizációs támogatás elsôdleges privatizációnál, visszatérítendô támogatásként kérhetô, maximum 4 éves futamidôre, 1 éves türelmi idôvel, 20 000 és 80 000 USD közötti nagyságban. A hitel a teljes összeg 30%-áig mehet el, azzal a feltétellel, hogy 30%-ot saját erôbôl, 40%-ot pedig más forrásból kell állnia a vállalkozónak.

Dobos András külön szólt arról, hogy támogatják az ISO minôsítés megszerzését, amely kedvezôbb helyzetbe hozza a piacon a vállalkozót. A pályázatok megírásával és benyújtásával kapcsolatos tudnivalókat a vállalkozásfejlesztési központoktól, a sajtóból, az Internetbôl (a HTMH honlapjából) vagy az Új Kézfogás Közalapítvány budapesti székhelyén lehet beszerezni. Ugyanakkor óvott mindenkit a túlzott elvárásoktól, hiszen az ÚKK munkáját meghatározza az anyaország gazdasági ereje, ezért inkább kiegészítô szerepet tölt be a határon túli magyarok vállalkozásfejlesztésében.

A bemutatkozó tájékoztatón jelen levô Alföldi László fôkonzul kifejezte reményét, hogy az Erdélyi Nyílt Napok hozzájárul az itteni magyarság közérzetének, megmaradási esélyeinek javításához, és ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy az erdélyi vállalkozóktól beérkezô észrevételeket, javaslatokat továbbítja a magyar külügyminisztériumnak. Hasonló bizakodó szellemben beszélt Péter Pál, az RMDSZ gazdasági alelnöke. Farkas Mária a Rajka Péter Vállalkozók Társasága, Kerekes Sándor pedig a Privát Business Club részérôl gyakorlati kérdéseket vetettek fel a kínálkozó támogatási lehetôségek kihasználásával kapcsolatban.

A Kolozs megyei prefektúra sajtóközleményben hívja fel a lakosság figyelmét: a hét végén lehetôleg kerüljék el a hegyi utakat, mivel a várható viharos idôjárás következtében azok ellenôrzése és tisztítása továbbra is nehézségekbe ütközhet. Azok, akik kénytelenek az elkövetkezô napokban útra kelni, a megyei utakon hótorlaszokra számíthatnak; lehetôleg minden személygépkocsit szereljenek fel hólánccal és vontatókötéllel.

A pénteki jelentések szerint 17 megyei és hét községi út továbbra is járhatatlan. Bár a Kolozs Megyei Utak Felügyelôségének valamennyi hókotrója és hóeltakarító jármûve folyamatosan dolgozik az utak tisztításán, az ismételten ki-kiújuló havazások és az erôs szél (mely a hegyekben akár a 28 m/s sebességet is elérheti) miatt ezeken az utakon minduntalan torlaszok alakulnak ki.

A havazások miatt a következô megyei utak járhatatlanok: DJ 103G: Szind–Ajtony; DJ 103K: Egerbegy–Bánffydongó–Riska; DJ 103M: Bányabükk–Rôd–Ajtony; DJ 105T: Máriatelek környékén; DJ 107P: Havasnagyfalu környékén; DJ 107S: Isztolna–Járaákos; DJ 108C: Magyargyerômonostor–Nagykalota, valamint Havasrekettye környékén; DJ 108N: Egeres–Szilágy megye határa; DJ 109A: Felsôcsobánka környékén; DJ 161A: Kolozs–Mezôôr, valamint Mezôcsán környékén; DJ 109V: Kolozsvár–Fejérdi fogadók (Pãdureni); DJ 161B: Torda–Palackos; DJ 161K: Báré–Mezôszava; DJ 182: Pecsétszeg környékén; DJ 764B: Zãrnisoara–Drãgani gát; DJ 108K: Drãgani gát–Bihar megye határa. A községi utak közül a következôk járhatatlanok: DC 121: Jósikafalva–Balktelep; DC 128A: Doda Pilii–Gyurkuca; DC 128B: Doda Pilii–Smida; DC 128C: Havasrekettye–Kerekhegy; DC 110C: Reketó–Kerekhegy; DC 118: Riska–Felsôszamos; DC 117: Egeres–Forgácskút.

Az országutak közül valamennyi járható; a vonatjáratok a megszokott menetrend szerint közlekednek, de késések elôfordulhatnak. A szamosfalvi repülôtér továbbra is mûködôképes. A szerdán villanyáram nélkül maradt falvak közül már csak Havasnagyfaluban szünetel részlegesen az áramszolgáltatás.

A prefektúra szóvivôjétôl, Radu Hriniuctól megtudtuk: Vasile Sãlcudean prefektus kérésére a Megyei Katasztrófaelhárítási Parancsnokság felkérte azokat a kereskedelmi egységeket, amelyek hóeltakarításra is használható gépparkkal rendelkeznek, nyújtsanak segítséget az utak tisztításához. Több kolozsvári, tordai, aranyosgyéresi kereskedelmi egység már eddig is besegített a hóeltakarításban. Az utak szabaddá tétele ennek ellenére is gyakran nehézkesen mûködik, ugyanis a megújuló hóesés miatt a takarítást alig néhány óra elteltével meg kell ismételni.

Rendkívül veszélyes új áruk jelentek meg a kolozsvári piacon. A Kolozs megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója, Mircea Seceleanu szerint súlyos balesetveszélyt magában rejtô háromdugós áramhosszabbítókról van szó, melyeket elsôsorban a piacok „ócskatelepi¯ asztalain, de más zúgárus helyeken is kínálnak, fôként moldovai kiskereskedôk. „Ezeknek a termékeknek a belsejét úgy szerelték össze, hogy az bármilyen háziasszonynak is a szégyenére vállott volna. Felrúg minden mûszaki jóérzést— jellemezte summásan a fogyasztóvédelmi hivatali szakember. Egyes ilyen termékekbôl hiányzik a földelési huzal, másoknál viszont, és ez a legsúlyosabb, felcserélték a fázis és a földelés bekötéseit, ami garantált áramrázás lehetôségét jelenti. Ráadásul a belsô részek a kötelezô rozsdamentes anyag helyett gyanús egyébbôl készültek, ami szintén balesetveszélyt hordozó tényezô. A romániai biztonsági szabályok szigorúan tiltják az ilyen áruk gyártását és forgalmazását, amelyek minden valószínûség szerint török eredetûek, hiszen a lila árucimkén látható fehér felirat így hangzik: „PRESTIJ ELEKTRIK MALZEMELERI GRUP PRIZL¯. Az ilyen típusú termékeket a szakboltokban 35-36 ezer lejért, a piacokon pedig fele ennyiért vesztegetik. De a következmények sokkal súlyosabbak, semhogy érdemes lenne kísérletezni ezekkel. Nem egyszerû rosszullétrôl, hasmenésrôl van szó, mint valamely romlott élelmiszerek esetében, hanem a gyanútlan vásárló életérôl.

A fogyasztóvédelmi hivatal szakemberei elkoboznak minden ilyen terméket és természetesen büntetéseket szabnak ki. A Flora piacon néhány tucatot találtak, a Széchenyi térin pedig lapzártakor még tartott az ellenôrzés. Az igazi bûnösök azonban nem az árusok, hanem a nagykereskedôk, akik az áru 80%-át a bukaresti Complexul Europa, különben elég kétes hírû török bazárból szerezték be. Péntekig szerencsére nem érkezett hír arról, hogy ezek a villamossági termékek balesetet okoztak volna. De az igazi megelôzés a fogyasztók kezében: semmiképp ne vásároljanak a piacokról ilyen árut. És a biztonság kedvéért az új meghosszabbítót vizsgáltassák meg villanszerelôvel!

A tavaly ideiglenesen bezárt Clujana cipôgyár igazgatója jövô kedden Bukarestben egyezményt ír alá az Állami Vagyonalappal (FPS), amelynek értelmében a FPS több mint hatmilliárd lejt utal ki a gyárnak. Mihail Mãties, a gyár vezérigazgatója a Szabadság kérdésére elmondta: a tavaly novemberben tartott közgyûlésen döntés született arról, hogy amíg a gyár zárva van, az Állami Vagyonalap állja annak fenntartási és mûködési költségeit.

A kedden aláírásra kerülô megállapodás értelmében a gyár vezetôsége vállalja, hogy a kiutalt pénzt kizárólag csak az egyezményben meghatározott célokra fordítják. Tájékoztatása szerint a hatmilliárd lejt a Clujana két részletben kapja meg. A pénzt tavaly novembertôl visszamenôleg egészen idén februárig utalják ki. Az igazgató úgy véli, hogy a vállalat fenntartásához havi 2,5 milliárd lejre lenne szükség. Az elsô részletnek — amely 600 millió lejre tehetô — keddig kellene megérkeznie az államkincstár kolozsvári fiókjába.

Megtudtuk: amennyiben a gyár privatizációjára február végéig nem kerül sor, a FPS újabb összegeket utal ki a gyár számára. Az eddig felhalmozott termékek, illetve aktívák eladása során szerzett pénzösszegeket a gyár közel 160 milliárd lejes adósságának törlesztésére fordítják.

Tamás Kinga

A bukaresti ügyvédi tanács elhatározta, hogy január 24-én 10 és 15 óra között felfüggeszti tevékenységét. A Rompreshez eljuttatott közleményben Toma Dragomir ügyész, a tanács dékánja rámutatott, hogy a bukaresti ügyvédi kamara szolidarizál mindazon ügyvédekkel, akik tiltakozásba kezdtek a szakma megvédéséért és a jogrend helyreállításáért. Szükség esetén a tiltakozást, hasonló formában, január 26–27-én felújítják.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉSÉT tartja január 25-én, kedden du. 5 órától az RMDSZ Bulgária negyedi szervezete az Arad utca 10. szám alatti református templom tanácstermében. A megyei szervezet részérôl Bitay Levente ügyvezetô elnök vesz részt. Az új, 1-es számú földtörvényrôl Barazsuly Emil beszél. A választmány kéri a tagság minél nagyobb számban való megjelenését.

MÓDOSÍTOTTA a minimális betétösszeget az Agrárbank: január 21-tôl magánszemélyeknek 100 000 lej, jogi személyeknek 2 millió lej.

Vízszünet

A Kolozs megyei vízmûvek közli az érintettekkel, hogy az Almas utcai hôközpont mérôóra felszerelési munkálatai miatt 2000. január 24-én 9–16 óra között szünetel a vízszolgáltatás a Monostori út 97., 99., 101., 103., 105., 107., 109. számok alatt.

A HELTAI-RENDEZVÉNYEK keretében ma, január 22-én, szombaton, dr. Nyilasy Balázs, a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem vendégtanára tart elôadást Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképzôben, a Régi s új téveszmék a modern magyar költészet körül címmel.

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA január 28-án, pénteken du. 5 órakor felolvasó ülést tart az EME-házban (I. Ghica utca 12. szám). Dr. Selinger Sándor, a Gábor Dénes Fôiskola igazgató-tanára Térinformatika az önkormányzatokban (az intelligens város) címmel tart elôadást.

Az elmúlt évtizedben az informatika térhódítása az élet minden területén megfigyelhetôvé vált. Az önkormányzatok hivatalaiban és a földhivatalokban is az információs technológia egyik ágának, a térinformatikának a megjelenése és terjedése az egyik legfontosabb tényezô. Az értékrend változása ment és megy végbe a társadalomban, a gazdaságban és a közigazgatásban. Az egységes európai piac létrejöttével új politikai és gazdasági célkitûzések fogalmazódtak meg. Ezek a változások kihatottak az élet minden területére, így a különbözô lakossági nyilvántartásokkal foglalkozó hivatalok, ezen belül a földügyi nyilvántartásokat vezetô földhivatalok tevékenységére is. A változások abba az irányba mutatnak, hogy nem elegendô a klasszikus feladatok magasabb szintû ellátásával foglalkozniuk, hanem nyitottságot kell mutatniuk ezen hivataloknak az újabb feladatok ellátásában, elsôsorban a térinformatika által kínált lehetôségek irányába. Az igazgatás korszerûsítési stratégiája új követelményeket fogalmaz meg, új programok jelentek és jelennek meg. Új követelmény a hivatalok szolgáltató jellegének megjelenése, egy minôségi adatkészlet és adatszolgáltatás megteremtése, az ún. „intelligens város" megjelenésének igénye. E témakör aktuális problémáiról szól dr. Selinger Sándor elôadása.

A dési Frezia Galériában megnyílt az év elsô kiállítása Viorel Nimigean kolozsvári festô munkáiból.

Viorel Nimigean a kolozsvári Ion Andreescu és a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti Intézet festészeti szakán végzett és 1971 óta számtalan hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1978–1991 között erdélyi templomok és katedrálisok freskóin dolgozott. Részt vett mûvésztáborokban, munkái megtalálhatók román, magyar, osztrák, német, belga, francia, olasz és amerikai magángyûjteményekben és múzeumokban.

Livia Drãgoi, a kolozsvári Szépmûvészeti Múzeum igazgatója megnyitó beszédében az intézet nevében köszöntötte a kiállítások szervezôit és a szép számú közönséget, majd bemutatta a mûvész képeit. Viorel Nimigean megújulni képes mûvész, festôi nyelvezete dinamikus, ôszinte, hiteles. A virtuóz vonalvezetés, gondolatszabadság, a forma és szín egysége mûvészete egyedi értéke.

Lukács Éva

A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara szakmai képzô és továbbképzô központja a következô tanfolyamokat szervezi:

• Továbbképzés személyzeti kérdésekben (jan. 27–28.). • Középfokú angol nyelvkurzus (jan. 17 – febr. 29.). • Angol nyelvtanfolyam üzleti és közigazgatási tevékenységre (jan. 20 – febr. 23.). • Számítógépkezelés (Windows ’95, Excel, AutoCad, Linux, Fox Pro, Internet) — minden héten. • Számítógéprendszerek adminisztrálása (minden héten). A kamara fenntartja magának a jogot a program változtatására. Bôvebb felvilágosítás, feliratkozás a székhelyen: Horea 3., 301-es szoba, tel./fax: 064/432-164.

— Miért gyülemlett fel ennyi hó Romániában?

— Mert a sok hóhányó nem tud havat hányni, s a tél még rátett egy lapáttal.

(öbé)

Január 15-én a zeneakadémia stúdiótermében Adriana Bera egyetemi elôadótanár zongorista növendékei diákhangversenyének mûsorában különbözô zenei korszakok, stílusok váltakoztak. Gyenge Ágnes (I. év) az olasz billentyûs muzsika egyik legkiválóbb csembeló-komponistájának, D. Scarlattinak két egytételes szonátájával nyitotta meg a hangversenyt. Játékát stílusos elegancia, jól megválasztott tempó, a feszültség és hangsúly létrehozását szolgáló harmóniák tündöklô ragyogása jellemezte. Szabó Mercedes (II. év) a Bach által az 1720-as évek táján összeállított Francia szvitekbôl a VI. É-dúr szvitet játszotta (BWV. 817). A szvit táncait jó tempóérzékkel adta elô, a gyors táncok sokaságából a lassú Sarabande bensôséges hangulatú, nyugodt, kiegyensúlyozott elôadásával emelkedet ki. Marta Baciu (III. év) Bach b-moll Prelúdium és fúgáját adta elô, a Wohltemperiertes Klavier II. kötetébôl. Elôadását nyugodt magabiztosság, értelmes szólamvezetés tette lenyûgözôvé. Mozart B-dúr szonátáját (KV. 333) Lokodi Noémi (II. év) szólaltatta meg. Az apró bizonytalanságok ellenére, lélekjelenlétét megôrizve, hallhattuk kecses játékossággal megoldott dinamikai kontrasztjait. Tónusának szépsége leginkább a pianókban érvényesült. Székely Attila (V. év) érett mûvészként adta elô Beethoven Op. 111-es c-moll Szonátáját. Beethoven utolsó szonátája a fúga és szonáta ötvözete, melyben a moll–dúr konfliktus magas rendû megoldása, benne az értelem és szellem minden korábbinál szorosabban talál egymásra. Székely Attila magas fokú kommunikációs készséggel közvetítette a beethoveni robosztusság, a fájdalmas tehetetlenség, a csendes lemondás, a gyötrelem, a lelki vihar, a gyôzelem és a megnyugvás kontrasztját, a bensô béke diadalát.

Nicoleta Ficut (IV. év) Chopin Op. 28-as Prelûdjeibôl az elsô tizenkettôt játszotta, szélsôségektôl mentes elmélyültséggel, hatásos hangulatváltásokkal, a gyors tempókban is tökéletes alapossággal. Nadia Sabãu (VI. év) végzôs diák Chopin É-dúr Scherzóját (Op. 54) szólaltatta meg nagy mûvészekhez illô gondolati átfogóképességgel, érzékenységgel. A. Berg Op. I-es Szonátáját, amely a szerzônek egyetlen zongoramûve, Bernadette Czumbil (IV. év) játszotta. Elôadásában a magas fokú technikai fegyelmet, a kromatikus és diatónikus harmóniák ellentétes áramlatainak hullámzását, a feszültség–extázis–feloldás nagyfokú érzékenységgel felépített pillanatait csodálhattuk meg. Sántha Huba (IV. év) Prokofjev VII. Szonátáját (Op. 83) kiváló technikai bravúrral szólaltatta meg. Markáns fortéi, ritmikai játékossága, a közbeiktatott meditáló részek mélysége, a humor, az energikus pátosz, az érzékeny sejtelmesség, a döbbenetes toccataszerû finálé kiforrott mûvészegyéniségre vall.

A szerda esti diákhangversenyrôl örömmel állíthatjuk, hogy a jövô zongoramûvészeinek tapsolhattunk!

Kulcsár Gabriella

Önnek szól, kedves hallgatónk, kedves olvasónk, feltéve, ha szereti a táncot, és szívesen enged a táncritmusok csábításának.

Velünk zenés-táncos világkörüli útra indulhat, hiszen Balogh Bence, (marimba) és Varga Árpád (zongo-ra) Beethoven Skót táncát, az elsô osztályos Szôcs Kristóf pedig Beethoven Orosz táncát zongorázza el, sôt, elsô, de remélhetôleg nem utolsó opusában azt is bemutatja, hogyan járnak Kínai táncot a fekete billenytûk. Réman Zoltán tûzes szamba-ritmusokat szaxofonozik Milhaud Scaramouche szvitjének Braziliera tételébôl Popescu Marius közremûködésével.

Mozart-menüettekkel és Todutã egyetlen vonósnégyesének Rondó tételével az Arioso (Béres Melinda, Ioana Galu, Kardos Margit és Ciprian Cîmpean), két Joplin Ragtime-mal pedig a Concordia (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan és Török Béla) csalogat.

Buzás Pál és Monica Noveanu ezúttal is négy kézre kínál zenei ritkaságokat: Bruckner Quadrille-t és Viozzi Tastiera a due-t. Négy kézre Galopp is lesz (Eilenberg darabját Guttman Csenge és Majó Zoltán szólaltatják meg), s a keringô sem kizárólag a bécsiek kiváltsága, hiszen a Schubert Valcer (Andrei Pastor — Glockenspiel, ifj. Majó Zoltán — zongora) mellett Liszt Mefisztó-keringôje is elhangzik Lászlóffy Réka tolmácsolásában, aki Ravel Miroirs (Tükrök) címû sorozatának spanyol hangulatú táncot idézô Alborada del Grazioso (A bohóc szerenádja) címû tételét is megszólaltatja. Szellemesen tangózó, „kis éji zenét" ad a Tarisznyás együttes, az pedig csak természetes, hogy Dallos Csilla és Cipriana Gavrisiu jóvoltából Brahms Magyar táncai közül is elhangzik három.

Vasárnap, január 23-án, 16 óra 30 perctôl csakis táncritmusokra buzdítanak a Donát út 160. szám alatt, a Kolozsvári Rádió koncerttermében a Szuper Plusssz „2000" házigazdái:

Benkô Judit és Németh Attila

Az idei elsô szám tartalmából: Sütô Ferenc: Beszélgessünk...; Nagy Olga: Cigánykérdésrôl — árnyaltan; Rácz Éva: „Ôk okkal ôszintébben szeretnek"; Szôcs Andrea Enikô: Dallas a Pata-réten; Kovalcsik Katalin: „Ami a dalban van, az a cigány beszéd"; Könczei Csongor: Táncoló muzsikusok; Turai Tünde: Egy cigányasszony öltözködési szokásai és ruhatára; Könczei Csilla: Ilonka néni; Enciklopédia — Benkô András: Salamon János (1824–1899); Benedek Zoltán: Jeles prímások, nótaszerzôk Nagykárolyban; Incze Éva: A cigányokról folytatott beszédmód; Török Melinda: Nemi szerepek gáborcigány családokban; Szabó Zsolt: Egy évet ismét túléltünk. A lapszámot Pozsony Ferenc néprajzi fotóival illusztrálták.

A G meteorit

Jöhetnék az utólag mindig bölcsekével: nem megmondtam? Nem jövök, de mégis érdemes szóvá tenni a századvég utolsó két eseményét, amit a szenzációhajhászok ugyancsak meglovagoltak a média jóvoltából. Az elsô a valóban kuriózumszámba menô napfogyatkozás, amit ugyanúgy élôben közvetített a televízió, mint az öbölháború idején a bombázást. Az eseményt megelôzô napokat csöndes nosztalgiával éltem meg: láttam magam a Wesselényi-kastély teraszán Hadadon jó tanárunk, Berecki Gergellyel, amint a nebulóknak és a csitrivé cseperedô lányoknak értésére akarja adni, hogy nem égi jel, amit látni fogunk, hanem ritka csillagászati jelenség. Mindenikünknél kormos üvegdarabka volt. A napfogyatkozásról terjengô mendemondák a tudatlan — így mondta finoman — emberek képzelet szülte meséi. Beszélhetett ô, amit akart, mert otthon mindenikünk nagymamája elmagyarázta, hogy az biza a világvég jövetelének utolsó lépcsôfoka. Meglátjuk mi azt, csak jöjjön az ezredvég. Menetelés közben az ember leszállt a Holdra, de történtek egyéb csodák is: elterjedt a tévé s a maroktelefon. Számomra egyértelmûvé vált: az asztronómia egyik meteoritja, a G, a tudományág neve elé csapódott — lett belôle gasztronómia. Hogyisne, mikor kies hazánkba telepedett a napfogyatkozás fôvárosa. Nos, értse meg a világ — sujkolta a média —, ez a fôváros tiszavirág-életû, ha benne akar lakozni ôkelme kíváncsisága, vegyék repülôt, helikoptert vagy triciklit sürgôsen, ha nem akar lekésni. Szemüveget mindenképp, ha nem akar megvakulni. A turistamozgalom olyan mérvû fellendülése volt várható, hogy a jövedelme kihúzza a kátyúból az ipart s a mezôgazdaságot. Nem a reklámot ûzôkön múlott, hogy felhôs lett az ég, a jelenség megfigyelése akadályokba ütközött. Csak azt nem értem — jaj, kies hazám, be szerencse! —, miért nem kértek az ide bolondítottak kárpótlást? A magyarázat egyszerû: a nem épp világméretû létszámba ide látogatók nem panaszkodhattak, volt mit enni. Közben tokjába tehették a speciel erre az alkalomra vásárolt szemüveget — jó lesz az unokáknak. Elmondhatják: ez a napfogyatkozást látó szemüveg a nagytatáé azokból az idôkbôl, mikor Bukarestben ebédelt — relikvia.

A számítógép

1999 utolsó éjszakáján szilveszter, utána 2000-t ír még a zsebnaptár is. Ez így túl prózai és lapos, s csak annyit mond: ismét eltelt egy év, új évet köszönthettünk, ünnepelhettünk, mint már annyiszor. Kell egy csipetnyi gikszer, akkor megtudom: évezredet záró szilveszterre mehetek, ami természetesen kacsa, mert az csak egy év múlva történhet, jelenlegi idôszámításunk szerint. Képzeljem csak el, mikor mehetek egy ilyen 1999/2000 évfordulós szilveszterre? Megadom magam: soha. A finom ráadás Bolgár György Beszéljük meg mûsorában következik. Rákérdez a telefonálóra, pontosabban a média keltette hisztériára: van-e az illetônek gyertyája, tartalékolt-e magának vizet? Miért? Azért, mert a számítógépes rendszerek egyrôl kettôre váltanak, s ha hiba csúszik a mûveletbe, nem folyik a víz a csapból, elalhat a villany, becsapódik a bank, a tôzsde ajtaja, mint a Bancorexé meg a Postabanké. Ez nagyon stikás szilveszter lehet. Jelcin egyenesen lemondott elôtte. Egy pillanatra még azt is elképzelem, a Bancorex gépei megkezdik a visszaszámlálást, s megállnak azon a ponton, mikor még nem lopták ki belôle a pénzeket. Miért ne történhetne ilyen csoda, ha az eltûnés rejtélye megadatott? Az illetô mûsorban megszólalt egy számítógépes nô is. Azt fejtegeti, hogy a számítógépes rendszerek átállítása felfújt ügy, mert sokkal egyszerûbben is lehetne, mint a média tálalja. A médiában azért a nagy átállítási láz, mert újabb, ha nem is jobb, rendszerek várnak eladásra. Az újabb gépek és rendszerek ugyancsak elkelnek, mert volt ugyan víz és villany, de Pentagonék kénytelenek voltak mûködésbe hozni a tartalékrendszert, ami, sajnos, kisebb kapacitású. Kétezer szilveszteréig, sôt azon túl is csöndes médiaháború folyik — erre ment a médiában tudományosan megalapozott svindli.

Hâncu

Kissé pórul jártunk a napfogyatkozás körüli hûhóval a fellegek miatt, különben a tudomány talpon maradt, mûködtek a számítógépek, nem jött be a világvége se. Mit lehetne hát meglovagolni? Áhá: Hâncu! A Hâncu-féle elôrejelzés! Földrengésláz vett erôt Bukaresten, a tudományos világ olyan sürgés-forgásba kezdett, hogy példát vehetnének a szemetesek, de még az útjavítók is. Hâncu elôrejelzési módszerei titkosak, csak tán nem árulja el a geodéziai intézetnek, honnét csudás látása és megérzése? Nekem Hâncuról egy másik név jut eszembe, tulajdonosának voltak még ilyen csudálatos képességei. Igaz, prózaibb dolgok terén. Stoica nem kitalálta, hogyan lehet minden munka nélkül gazdaggá tenni az embereket? Nem csodálkoznék, ha a földrengetô lázban Hâncut akadémikussá ütné egy-két szekta támogatásával a tudományos világ, s a média örökös horoszkópiás tagjává fogadná.

Aranyláz

A tévé nem adja föl: ami nem sikerült Stoicának, sikerülhet bárkinek: huszonnégy karátost nyerjen, fél kilót! Valóságos tanfolyamot rendez a nézôknek, hadd tudja meg a polgár, mi az a bingó?! Az asztrológiai összegrôl, a nyereségrôl, amivel a múlt évet zárta, egy mukk se, hásze a népet akarja üdvözíteni. Többen árulják a szelvényeket a Széchenyi tér piacán, mint a krumplit. Lázasan vásárolja a legatyásodott polgár utolsó krajcárjával is. Tudva tudom József Attilával: „Fortélyos félelem igazgat / minket, nem csalóka remény". A média elérte célját: ámokfutóvá lett a tömeg.

Cserés Ferenc

Hószegény telek idején, ha utam arra vezet (s ha nem is a valóságban, akkor gondolatban), végigbotorkálok a bô fél évszázada semmit nem változott utcaközépen. Nincs hó, ami jótékonyan betömné a régi kátyúkat. Minden ismerôs, mélységében, szélességében. Csak a tétovázó, tapogatózó láb más. Óvatosabb. Meg sem próbálna könnyedén átlendülni az úttest sebein, mint ötven évvel ezelôtt. De nem csak a gödrök régiek. A házak is, egy-egy utcaajtón megrozsdásodott a kilincs. Szinte hallom, ahogy a kapu sarokvasa nyikorog, és tudom, azon a kapun hiába tolják elôre a zár riglijét... Amikor gyerekfejjel cipôt vittem javítani, akkor sem „fogott". Hogyan zárna most annyi idô után, mikor a szürke léckerítés, akár egy részeg ember, jobbra-balra dülöngél. És mégis. Az utca él, ôrzi hangulatát, báját, kedvességét. Bár egyre ritkulnak soraik, idôs ôslakosok vagy gyerekeik élnek még, immár ezek is ôszbe csavarodott hajjal. Az emberek korukkal, avittságukkal, megvívott, küzdelmes életükkel ôrzik az utca hangulatát.

A csonttá fagyasztó éjszaka hírnöke, a püspökvörös naplemente visszaverôdik a Kazinczy utca végén, a hármas ikerablakról. Csipkefüggönye mögül a két, babszemegyforma, copfos Marosán lány hunyorog a Gidófalvi úti épületbôl. A házikó, az út is homályos emlék. Az utca nyomvonalát is elgörbítették és valahogy belefojtották a Taksony vezér utcába. Így tûnt el a sarokról a Székely-féle mészárszék, a Csíkyék háza hosszú udvarával együtt, ahonnan Bándi Gyuri lóhalálában nyargalt a felsô sarokra, majszolva az illatos, fôtt kukoricát, amit az öreg Szarka néni árult kétkerekû, kis szekerérôl. „Friiiiss meleg a kúkúúúrica!" — motyogta az aprócska termetû nénike, aki ôsszel mézeskakas „labdákat", télen meg sült döblecet kínált, amíg öreg lábai bírták. Be finom is volt!

Késôbb Bándiék elköltöztek. Jancsi, Gyuri és Csimpi húguk nehezen váltak el a szemben lakó Gadó Évától és Pistától. Utóbbi a Székely Népi Együttesnél futott be szép karriert. Gyuri (tátá), a kolozsvári nyomdász évek után gondolt egy merészet és követte húgát Németországba. Legutóbbi vizitáján büszkén újságolta, hogy a hajdani brassais kislánya, Györgyike (alias Cinege) remek eredménnyel fejezte be orvosi tanulmányait.

De a túlnyomóan iparos családok gyerekei közül mások is „kiugrottak". A Radu család lányai orvosnôk, Cojocneanu pék lánya tanárnô, fia mérnök lett. Feljebb a Boros család három gyereke közül Gyurikából kémiatanár, a legnagyobb Cikó (Lengyel) fiúból szovjet végzett katonatiszt lett, akárcsak Pop Neluból, míg öccsébôl elektromérnök. Láposi Dani a kolozsvári operák és a budapesti operaház tenorjaként hunyt el, fiatalon, Csiky Sanyika geológusnak képezi magát, majd úszó- és vízipólóedzô az Egyesült Államokban. És folytathatnám a sort, nem kis büszkeséggel, talán nem is annyira a csúcsra ért fiatalok dicséretére, mint inkább szüleik, sok esetben kétkezi, áldozatos munkája dicsôítésére. Volt ezekben az edzett szülôkben valami nemes dac, valami konok elszántság és meggyôzôdés: ha nekem nem is sikerült, gyermekemnek majd igen! Fárasztó, sok órás napi gürcölést követô éjszakák rejtett, dédelgetett álmai váltak sokszor valóra. De volt az utcának számtalan becsületes, szakmájukat lelkiismeretesen ûzô iparosa is. Apám gyakran viccelôdött az idôs ezermester Kórodival, amikor zsebóráját vitte hozzá javítani: mondd csak, hogyan illik össze a kettô: kazánkovács és órásmester? Vagy Török Dénes, a négygyerekes kosárfonó, akinek mûvészien font kosarait már otthonról megvásárolták. Az apró termetû, szorgalmas festômester, Both Dezsô, valamikor a KMSC kerékpárversenyzôje, a Dranik-féle kuglipálya szerelmese. Szemben vele (leg)idôsebb Láng Károly. A komor természetû és járású, de jó humorú Károly bácsi remek gázszerelô, de mindenhez értô szakember volt. Ô gyôzte meg apámat, hogy szôlôprést csináltasson s az udvarukon termett szôlô borát gyakran hasonlítgatták össze.

S ha iparos a téma, hogy hagyhatnám ki Páni Oszkárt? Kis mûhelyében látogattam meg. Lenyûgôzôen mûvészi összevisszaság fogad. Szerszámok, fémdarabok, félig és egészen kész áru, alkatrészek és még ki tudja mi minden! A sarokban dönci dobkályha duruzsol. A mester kis esztergapadja mellett figyeli a kunkorodó lilás fémforgácsot. Megállítja a gépet és rám mosolyog. Hosszú, ôszes hajfürtjei, napcserzett arca Kenny Rogerst idézi. Alig tudja felsorolni szakmáinak számát. Nem látszik rajta a hetven év. Megszállottan dolgozik. Európa-szerte elismert újítását — az ólomzárból az ólmot helyettesíti mûanyaggal és kis fém kapszulával — már sok helyen alkalmazzák. Csak a hazai elismerés akadozik. Még rostálásra vár a „társszerzôk" hada, de az is meglehet, hogy az újfajta „plomba" túl nagy biztonságot nyújt a vagonoknak, ciszternáknak, ládáknak...

Az állami alkalmazottakat általában a „biztos, nyugdíjas állás" nimbusza övezte. Munkahelyük a rendszeres jövedelemmel járó, kiszámítható életvitelt jelentette. Sokan jártak a Dohánygyárba dolgozni — Papp bácsi, feleségével, a Munteanu család —, de közhivatalokban is dolgoztak, mint Török István és felesége, a nagy kirándulók. Török Pista vasárnaponként fütyörészve indult a Bükkbe vagy a Szent János-kúthoz. Csillag, az örök tréfálkozó, a Vasút központi irodájában dolgozott. Egyébként ô Magyarországról jött Kolozsvárra, és az elsô volt az utcából, aki az ötvenes évek elején vissza- vagy kivándorolt ugyanoda. Az utca alsó végén sok tragédia is történt, hol szerencsés, hol szomorú végkifejlettel. Tûz volt Geréb Kati és Hajnal tanítónô testvérek lakásán, füstmérgezés Nemerééknél, és egyéb, inkább felejtésre méltó emlék, amit jobb a láda fenekére rejteni. De ezek is hozzátartoztak az utca történetéhez, életéhez. Szerencsére, súlyukban és számszerûségükben jóval elmaradnak a kellemesektôl, amelyek az itt lakók s az elköltözöttek életét annyi éven át megszépítették. Egyébként is, az idô ravasz, de jótékony rostája úgyis megszépíti az emlékeket. Marad mindaz, ami szép és jó volt.

Tatár Zoltán

Tudom, hogy a két szónak egy a jelentése. Mégis... A „cipész"-nek van egy úribb kicsengése. Mintha rá jobban felnéznének az emberek, mint arra, akire rámondják, hogy „suszter". Mint a megboldogult tölgyfára. A cipész viszont (legalábbis úgy tûnik) valódi szakember.

Mindkét kategóriából ismertem egy-egy embert. Nagyon jól. Az egyik Temesvárott lakott egy udvarban nagyszüleimmel, és úgy hívták, Pelcz úr. Ô volt a cipész. Hiricskó bácsi, itteni szomszédunk viszont suszter volt a javából. Mindketten rég az örök cipôkészítô mûhelyekben varrják a lábbeliket. Gyermekkorom (Lám-lám, ismét — ki tudja hányadszor — gyermekkoromat emlegetem. Néha az az érzésem, hogy a fontos dolgok mind akkor történtek. De hogy onnan erednek, az biztos.) két felejthetetlen egyénisége volt Pelcz úr és Hiricskó bácsi. Fontos megjegyezni: Pelczet mindenki urazta, míg Hiricskó mindannyiunk bácsija volt.

Pelcz úr a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején mûködött, amolyan illegalitásba vonult úri cipészként. Illegalitásban, mert soha senkitôl nem hallottam, hogy az államnak dolgozott volna. Reggelente kiült a verandára, elôvette cipészszerszámait, és komor arccal, mint aki az utolsó szöget veri az amúgy is fájdalmas világ talpába, nekifogott dolgozni. Mi, gyermekek rettegtünk tôle. Ha valaki megzavarta munkájában, az elsô kezébe esô szerszámot dobta utána. Egy jól célzott kalapács nyomát máig ôrzöm lábszáramon. Kliensei a város elit lakosaiból kerültek ki. Járt hozzá pártember, de a látszatot ôrizni akaró, régen lerongyolódott „nemes" is.

Hiricskó bácsi éppen az ellentéte volt temesvári „kollégájának". A környék kölykei imádták. Egy csomag Marosestiért akár két-három rongyosra focizott lábbelinket is megjavította. Hófehér haja volt, hófehér bajussza. Úgy nézett ki, mintha ô lett volna a megelevenedett Einstein. De a bajsza bal szára sárga volt a szája sarkából ki nem esô cigaretta füstjétôl. Nem törôdött a világ nagy fájdalmaival. Boldog volt, mert boldoggá tudta tenni a legszegényebb emberek gyermekeit is. Egy folttal. Egy varrással.

Két ember, akik ugyanazt a mesterséget ûzték. A halál szinte egyszerre kaszálta le ôket. És a sírba nem a cipész és a suszter került. Nem az úr és a bácsi. Csupán Pelcz Géza és Hiricskó János.

Hantjukon egyformán nô a virág.

Nánó Csaba

Mint azt Gheorghe Pãcuraru közlekedésrendészeti kapitánytól megtudtuk, nemrég mind az apahidai, mind az aranyoslónai ellenôrzôközpont megszûnt. Az ott dolgozó négy rendôr ezentúl a Monostor különbözô pontjain teljesít szolgálatot, különösen a Hajnal negyedet a Monostorral összekötô út forgalmát figyelik. A két ellenôrzôpont megszüntetésére azért került sor, mert tevékenységük nem volt eléggé hatékony — tudtuk meg Pãcurarutól. A magukat vétkesnek érzô autósok ugyanis, mivel a két rendôr csak az ellenôrzôpont közvetlen közelében teljesíthetett szolgálatot, könnyen ki tudtak bújni az ellenôrzés alól: mindkét helyen létezik kerülôút. Január elsejétôl viszont nem lesz ilyen könnyû dolguk a vezetôknek: a két ellenôrzôpont helyett a legváratlanabb helyeken találkozhatunk rendôregységgel.

balázs

A hóvihar és a tartós hideg sok gondot okozott az áramszolgáltatásban is. A Kis-Szamos menti város villamosmûvéhez húsz község tartozik. Az idôjárás sok fejfájást okozott a részleg 56 alkalmazottjának. A szamosújvári alegység kilenc gépkocsija nap mint nap felülvizsgálta a 470 km hosszú fôvezetéket. Néhol rendellenességet is tapasztaltak. Így például Bonchida és Iklód községek környékén, Búzában a villanyhálózaton keletkezett jégcsapok okoztak áramszünetet. Emiatt több száz lakás maradt áram nélkül. A hibát a villamosmûvek karbantartó csoportjai rövid idô alatt kijavították.

Ha továbbra is tart a zord téli idô, a szamosújvári Conel-alegység szakemberei éjjel-nappal szolgálatot teljesítenek, és különösen a nehéz terepviszonyok miatt megközelíthetetlen községekben ellenôrzik az áramszolgáltatást.

Erkedi Csaba

A tordai helyi tanács közbenjárására tegnap és ma a polgári védelem egységei 300 kiló robbanóanyag segítségével feltörik az Aranyos folyó egy részén a mintegy 15–20 centis jeget. A Sfîntu Ioan utca környéki gyermekek ellenkezô esetben ugyanis csak 18 km-es kerülôvel tudnak elérni az iskolába, mivel nem vehetik igénybe azt a kompnak nevezett jármûvet, ami eddig szállította ôket. A külvilágtól elzárt településen 60 család él, az iskoláskorú gyerekek száma 42. A lakók a komp hiányában több alkalommal próbáltak már gyalogosan átkelni a folyón, de nem egy esetben betört alattuk a jég.

(-bb)

A héten újították a kisiparosi engedélyeket Körösfôn. Antal János polgármestertôl megtudtuk, a község kisiparosi engedéllyel rendelkezô polgárainak 95 százaléka tette meg az évi adóbevallását és újította fel mûködési engedélyét. A kisiparosoknak 176 ezer lejt kellett fizetniük, ami azonos a tavalyi illetékkel, bár ezt az összeget 210 ezer lejig lehetett volna emelni. Ez az egyetlen adó, amelyen a községi tanács nem változtatott az elmúlt évhez képest. Azok, akik eddig még nem újították fel engedélyüket, megtehetik január 31-ig a körösfôi polgármesteri hivatalban, majd 31-e után Bánffyhunyadon a városházán, de akkor az adóhivatal már büntetheti a mulasztást.

Péntek Attila

Az elôzô évhez képest megyénkben kevesebb súlyos baleset történt, s ugyanakkor a balesetekben elhunytak száma is jelentôsen csökkent. Míg 1998-ban 353 alkalommal riasztották súlyos esethez a rendôrséget, 1999-ben ez a szám 235. A saját vagy a mások hibáiért életüket vesztôk száma 93-ról 77-re, a súlyos sérültek száma pedig 312-rôl 207-re csökkent. 1999. folyamán a rend ôrei 131 razziát és 19 177 ellenôrzô akciót szerveztek meg és 146 813 szabálysértés észleltek. A kirótt büntetések összértéke 15,5 milliárd lejre rúg (az egy évvel korábbi érték 6,6 milliárd), továbbá elkoboztak 6,9 kiló aranyat, 9,8 kiló ezüstöt, 24 000 dollárnak megfelelô valutát (1998-ban ennek több mint duplája, 51 386 dollár került rendôrkézre) és 251,2 millió lejt. Törvénytelen kereskedelmi cselekményekért 9416 személyt büntettek meg a tavaly, az elkobzott áruk értéke 3,2 milliárd lej. Rendháborítást 14 688-an követtek el 1999-ben — közülük 1214-en kellett börtönbüntetést is letöltsenek.

A közlekedésrendészeti osztály 107 206 közúti kihágást könyvelhetett el az elmúlt évben. Ebbôl a legtöbb — 33 170 eset — a gyorshajtást büntette. Ittas vezetésre 1316 példa volt, vagyis, figyelembe véve, hogy a rendôrség csak az esetek egy részét fedezheti fel, még mindig több ezren vezetnek „alkoholgôzös" állapotban.

1999-ben 17 444 hajtási jogosítványt és 5424 forgalmi engedélyt vontak be a rend ôrei — ezeknek jó részét csupán kicserélés miatt —, miközben 21 294-en próbálták letenni a vezetôi vizsgát (mintegy 47%-uk járt sikerrel). A kibocsátott forgalmi engedélyek száma 25 161.

A lakosságnyilvántartó osztály szerint megyénkben 9894-en nem rendelkeznek érvényes személyazonossági igazolvánnyal, miközben megyénkben 91 957 gyermek és 647 749 felnôtt él.

*

A közvagyon elleni bûncselekmények száma 1999-ben a következô: 2780 lopás (országos viszonylatban a 30. helyen áll városunk) és 87 rablás (24.). Kolozs megyében 5891 személyt vizsgáltak meg bûnesetek kapcsán (ez is csökkenô tendenciát mutat, hisz 1998-ban 8196 polgár „került kapcsolatba" a rendôrséggel). Az 5891 személy közül 3863 városi, 1987 falusi környezetbôl származik, a számot 41 külföldi egészíti ki. A bûnesetek elkövetôi között 443 kiskorú volt (432-vel kevesebb mint 1998-ban), 14 év alatti pedig mindössze 21 a 271-hez képest. A rendôrök tavaly 1537 esetben érték tetten az elkövetôt, 729 ôrizetbe vételt foganatosítottak.

A szexuális bûnesetek közül 69-et jegyeztek megyénkben (23.). A 44 nemi erôszak a 24. helyre „rangsorol", a statisztikák szerint 8 prostitúciós és ugyanannyi kerítési cselekedet „került terítékre".

Balázs Bence, P.J.A.

A Business Central Europe havilap által olvasói körében végzett közvélemény-kutatás szerint, amely Kelet- és Közép-Európa legsikeresebb társaságait hivatott megjelölni, a Connex a román piac legsikeresebb vállalkozásának bizonyult. A románok ismét a MobiFon mobiltelefon-szolgáltatóra adták voksaikat, amely Connex név alatt fut. A Connex ügyvezetô igazgatója, Al Tolstoyt találták a legjobb üzletembernek, állítja a Business Central Europe a Friendly invasion — Barátságos invázió — címû cikkben (The Annual 2000, 49–50. oldal). A cím is arra enged következtetni, hogy a Connex teljesíti minôségi szolgáltatások kínálására, valamint ügyfelei érdekeinek elôtérbe helyezésére vonatkozó küldetését. 1999 végén a Connexnek 702 ezer ügyfele volt. Jelenleg 224 várost és üdülôhelyet, 11 790 km országutat fedeznek szolgáltatásai, ugyanakkor roamingszolgáltatást biztosít 71 országban.

Kolozsváron a csütörtöki tanácsülésen egyetlen napirendi pont szerepelt: a fiatal házasoknak kiutalt telkek kisorsolása. A napirendi pont megtárgyalását egy nem várt javaslat zavarta meg. Az RMDSZ-es, paraszpárti és liberális tanácsosok kiderítették, hogy az eredetileg 48 nevet tartalmazó lista hiányos. Mint elmondották: annak ellenére, hogy Gheorghe Funar polgármester a múlt heti tanácsülésen 48 kérelmezôrôl beszélt, a valóságban még további 101 kérvényt kellett volna elbírálni. Javasolták, hogy elsô napirendi pontként a tanácsosok vizsgálják felül, milyen alapon választották ki a tanácsülésen is jelen levô 48 fiatal házaspárt.

Az sem volt világos, melyik törvény alapján döntenek arról, kik a fiatal házasok. Az 1998/310-es tanácsi határozat értelmében azok számítanak fiatal házasoknak, akik 1998. szeptember 12. után kötöttek házasságot. (Életkor itt nem szerepel.) Ezzel szemben az 1996/114-es törvény azokat juttatja elônyhöz, akik 1996-ig nem töltötték be a 35. életévet, és akkor voltak friss házasok.

Gheorghe Funar szerint az új tanácsi javaslatot ellenfelei egy titkos ülésen szavazták meg. A vád ellen Boros János határozottan tiltakozott. Romulus Zamfir NLP-tanácsos javasolta, hogy minden kérvényt vizsgáljanak felül. Funar kijelentette: Zamfir hiába erôlködik igazságot tenni, a 2000-es választásokat már startból elvesztette. A polgármester megfenyegette az új határozattervezet benyújtóit, hogy feljelenti ôket a törvényszéken, ha sokat akadékoskodnak. Ugyanakkor kérte a tanácsosokat, hogy Bucur Ildikót mentsék fel ülésvezetôi tisztségébôl, és büntessék meg, mivel részlehajlóan vezeti a vitát. A tanácsosok a javaslatot leszavazták.

Tízperces szünet után a tanács folytatta az ülést. Végül sikerült elfogadtatni az új tanácsi határozatot, melynek értelmében a január 27-i tanácsülésig a végrehajtó bizottság köteles összeállítani egy listát a kimaradt 101 kérvényezô nevével (figyelembe véve az 1996/114-es törvényt), valamint a kiadható telkekkel.

Az ülésen kiderült, több tanácsos hajlandó lemondani a részére kiutalt telekrôl a fiatal házasok javára. A több mint háromórás fárasztó vita után (a 48 fiatal párnak) végre kisorsolták a kijáró telkeket.

Nánó Csaba

Januári ülésükön tizenhárom napirendi pontot tárgyaltak a nagyenyedi tanácsosok. Egyik fontos pontként a Fari Palkó Ilona RMDSZ-tanácsos tavalyelôtt jóváhagyott határozatjavaslata alapján díjazták 1999 legszebben karbantartott épületeit. A Virágos Nagyenyed díjait a magánszemélyek kategóriában az alábbi szerencsések kapták szépen karbantartott házukért, virágoskertjükért: I. díj Szilágyi András, II. díj Beraru Teodor és Man Marcel, III. díj Györfi Dávid, Szabó Károly, Kádár Károly és Vãcaru Aurel. Az intézmények közül I. díjat kapott a református egyházhoz tartozó svájci ház, II. díjat a polgármesteri hivatal, III. díjjal jutalmazták a református egyházat a várban lévô tisztaságért és virágoskertért. A tömbházak kategóriában a Transilvaniei utca tömbházainak lakóközösségi szervezetét díjazták. Az elsô díj 200 ezer lej, a második 150 ezer, a harmadik 100 ezer lej, amit kiültethetô virágokban vehetnek át a szorgalmas díjazottak.

Ezen az ülésen elfogadták az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció közös javaslatát. Eszerint a Cuza Vodã utcai volt vendéglô és üzlethelyiségben szociális étkezdét létesítenek. Egy ilyen jellegû étkezde mûködtetésére eddig azért nem volt lehetôség, mert külön épület felépítésére nem volt pénz.

A „zöld" párt egyetlen tanácsosa javaslatára a közeljövôben járdát készítenek a városból a futballpálya és az állomás felé vezetô úton lévô híd elôtti szakaszon, itt ugyanis az úttestnek csupán az egyik oldalán közlekedhetnek járdán a járókelôk.

Heves vitát váltott ki az alpolgármester határozattervezete, amelyben egy állítólagos roma közösség nevében három személy bérelne egy területet a városházától, ahova téglagyárat szeretne építeni. Kiderült, olyan jogi személy, hogy roma közösség, nem létezik, a szóban forgó személyek egy politikai párt képviselôi. Bérleti díjként a városháza az eladott termékek árának tíz százalékát kapta volna, ám a tanácsosok a tervezetet elvetették, ugyanis a javaslat nem volt egyértelmû, és a három személy nem tudott konkrét tervet bemutatni. Lassanként egyre nyilvánvalóbb a nézeteltérés a polgármester és az alpolgármester között, ugyanis az utóbbi a parasztpárt soraiból inkább a Ciorbea-féle párthoz kacsingat.

Mezei Sándor

A január 12-i 8. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg az idei év elsô törvénye, amely a mezôgazdasági földek és erdôterületek feletti tulajdonjog visszaállításáról rendelkezik (pontos címe: törvény az 1991/18. számú földtörvény és az 1997/169. törvény elôírásai alapján igényelt mezôgazdasági földek és erdôterületek tulajdonjogának visszaállításáról). A törvény csupán négy fejezetbôl és 41 szakaszból áll, bizonyos esetekben pedig az eljárás tekintetében utal az elôzô két törvény elôírásaira. A szöveg fordításánál figyelembe vettük és megôriztük a szakaszokat, ezen belül pedig megjelöltük a bekezdéseket, az érthetôségre törekedve azonban elkerültük a szó szerinti fordítást. Egyébként értelmezés tekintetében jogi hatálya csak a román nyelvû szövegnek van.

I. fejezet Általános rendelkezések

1. szakasz. – Azoknak a magánszemélyeknek és jogi személyeknek, akik az 1991/18. számú földtörvény, és az ezt módosító és kiegészítô 1997/169. törvény elôírásainak értelmében kérték a mezôgazdasági földek és erdôterületek tulajdonjogának visszaállítását, a jelen törvény feltételei között állapítják meg tulajdonjogukat.

2. szakasz. – A jelen törvény elôírásainak alkalmazásában a tulajdonjog visszaállítása az eredeti helyen történik, ha ez szabad. (2) Az 1991/18. földtörvény elôírásainak tiszteletben tartásával szerzett jogok, amelyekre tulajdonosi bizonylatot, tulajdonbahelyezési jegyzôkönyvet vagy birtoklevelet állítottak ki, minden más megerôsítés nélkül érvényben maradnak.

3. szakasz. – A tulajdonjogot teljes egészében visszaállítják az 1991/18. földtörvény 9. szakaszának (1) bekezdésében feltüntetett magánszemélyeknek az esetében, a családonkénti 10 hektár és a termelôszövetkezetbe vitt vagy egyéb módon átvett terület közti különbségre azokban a helységekben, ahol létezik tartalék mezôgazdasági földterület, amelyet a bizottság utasítására létesítettek, az említett törvény 18. szakaszának rendelkezései alapján. (2) Abban az esetben, amikor a helységben nem létezik elegendô földterület az igények teljes kielégítésére az (1) bekezdés feltételei között, a tulajdonjog visszaállítására a község, város vagy megyeközpont tulajdonát képezô mezôgazdasági földterületet is felhasználják, és adott esetben azokat a földterületeket is, amelyek bizonyos birtokbahelyezések teljes semmisségérôl rendelkezô végleges bírósági határozatok alapján kerülnek az állam tulajdonába. (3) Amennyiben nem lehet a teljes tulajdonjogot visszaállítani a (2) bekezdés alapján, a vissza nem szolgáltatott területért kártérítést adnak. (4) A kártérítés megítélését a vissza nem szolgáltatható legkisebb területekkel kezdik.

4. szakasz. – Azokért a külterületekért, amelyek magánszemélyek tulajdonát képezték, az állam tulajdonába visszaélés során kerültek, és különféle vízszabályozási, erózióellenességi vagy egyéb jellegû munkálatokba lettek bevonva, a volt tulajdonosoknak vagy örököseiknek ezzel egyenértékû területet szolgáltatnak vissza a helyi tanács tartalék földterületeibôl, és amennyiben ezek a területek nem elegendôk, az illetô helység állami tulajdonban levô területeibôl. Azokban a helységekben ahol a kiegyenlítés nem lehetséges, kártérítést adnak a volt tulajdonosnak vagy örököseinek. (2) Azokban az esetekben, amikor a kisajátítás okát képezô munkálatokat nem végezték el vagy ezek a munkálatok a tervezés szakaszában találhatók, az átvett területet kérésre visszaszolgáltatják a volt tulajdonosoknak vagy örököseiknek.

5. szakasz. – Azoknak a magánszemélyeknek az esetében (1991/18. törvény 9. szakaszának (2). bekezdése), akiknek visszaállították tulajdonjogát a családonkénti 10 ha mezôgazdasági földterületre és alkalmazták a törvényes levonást, ez a levonás pedig meghaladta az 5%-ot, a tulajdonjog teljes visszaállításánál figyelembe veszik ezt a levonási arányt, és a jelen törvény 3. szakaszának 2–4 bekezdéseit alkalmazzák.

6. szakasz. – A törvény feltételei között történô tulajdonjog visszaállításnak megállapításánál a törvény feltételei között alakult községi, városi, megyei bizottságok alaposan ellenôrzik a bizonyító okiratok létezését, amelyet az 1991/18. törvény 9. szakaszának (5). bekezdése ír elô, továbbá ezeknek az iratoknak hihetôségét, hitelességét, összefüggôségét, döntô jellegét, figyelembe véve az említett törvény 11. szakasza (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is. (2) Az 1991/18. földtörvény által elôírt eljárási rendelkezéseket (51–59. szakaszok) megfelelôképpen alkalmazzák ezekben az esetekben is. (3) Azokban az esetekben, amikor egy földterületet két állampolgár követel vissza, és ezek közül az egyik a volt tulajdonos, akitôl az 1953-1959-es évek visszaélô intézkedései során vették el a területet, a másiknak pedig ezekbôl az elvett földekbôl osztottak területet, mindkét igénylônek természetben szolgáltatják vissza a földterületet. Amennyiben ehhez nem elegendôk a tartalék területek, a földet annak adják vissza, aki rendelkezik a tulajdont igazoló okiratokkal, azt pedig, akit ilyen jellegû földhöz juttattak, kártalanítják.

7. szakasz. – Azokra a földekre, amelyek a jelen törvény 3., 5. és 23. szakasza értelmében tulajdonjog-visszaállítás tárgyát képezik, még egy birtoklevelet állítanak ki abban az esetben, ha a jogosult rendelkezik már egy hasonló okirattal az 1991/18. törvény alapján. (2) Amennyiben a jogosultnak még nem adtak ki birtoklevelet, egyetlen iratot állítanak ki mind az 1991/18. törvény, mind pedig a jelen törvény alkalmazása alapján. (3) Az újraközölt 1991/18. törvény 13. szakaszának (3) bekezdése érvényben marad.

II. fejezet A mezôgazdasági földterületek visszaszolgáltatása

8. szakasz. – Azoknak a magánszemélyeknek, akiknek az 1991/18. törvény 36. szakasza alapján részvényesi jogot állapítottak meg mezôgazdasági, illetve haltenyésztési profilú részvénytársaságoknál, természetben visszaszolgáltatják ugyanazt a minôségû területet a tulajdonjogukat igazoló okiratok alapján, amellyel bizonyítják, hogy az említett részvénytársaságok környékén földdel rendelkeztek. A területek tényleges átadása dombvidéken az eredeti helyen történik, a mezôségen abban az esetben adják át az eredeti helyen, ha nem befolyásolja az állami magán és köztulajdonú mezôgazdasági kitermeléseket, a maguk egységében.

9. szakasz. – A kutatásra szánt, és a kutatási intézmények és állomások által használt, állami tulajdonban levô területek továbbra is közterületnek számítanak, és az elôbbi intézmények ügyintézésében maradnak. (2) Az elôzô bekezdést hasonlóképpen alkalmazzák a mezôgazdasági és erdôgazdálkodási profilú tanügyi intézmények által használt állami tulajdonú földek esetében is. (3) Azok az állami tulajdonú mezôgazdasági földek, amelyek az okiratok alapján a Román Akadémia, felsôfokú tanügyi intézmények tulajdonát képezték, átmennek ezek tulajdonába.

10. szakasz. – Azoknak a magánszemélyeknek, akiknek részvényesi jogot állapítottak meg a mezôgazdasági kutató intézeteknél és állomásoknál, mezôgazdasági jellegû gazdaságoknál vagy országos vállalatoknál az 1992/46. törvény alapján, visszaszolgáltatják mezôgazdasági földjeiket.

11. szakasz. – Minden esetben a gazdasági társaságok, intézetek, kutatóállomások, egyéb mezôgazdasági jellegû vállalatok kötelezô módon ki kell hogy fizessék azokat a természetbeni vagy részvényesi jogokat, amelyeket az 1994/48. törvény megállapít.

12. szakasz. – Azok a helyi tanácsok, ahol a földek találhatók, a kataszteri hivatalokkal együtt elkülönítik az eredeti helyen kért területeket, amennyiben ezeket nem építették be, vagy a községek közelében levô területeket, biztosítva ott ahol szükséges az erózióellenes munkálatokhoz való hozzáférhetôséget. (2) Azokban az esetekben, amikor a visszaszolgáltatott területen erózióellenes berendezések találhatók, a tulajdonosoknak kötelessége biztosítani ezek használatát és a hozzáférhetôséget valamennyi tulajdonos számára. (3) Azok a magán és jogi személyek, akik közösen használják az említett berendezéseket, használati jogukat jóhiszemûen kötelesek gyakorolni oly módon, hogy ne befolyásolják a megszokott kihasználást, és megfelelôen járuljanak hozzá a berendezések karbantartásához és javításához. Az összes használó egyetemlegesen felel a károkért akkor, amikor a felelôsséget nem lehet egyéniesíteni. (4) Az elkülönítô jegyzôkönyvet a helyi tanács határozatával együtt a megyei tanács jóváhagyása elé terjesztik, ez köteles az iratok átvételétôl számított 30 napon belül válaszolni. (5) A megyei bizottság határozatát, az elkülönítésrôl szóló jegyzôkönyvet és helyzetrajzot elküldik a gazdasági társaságoknak, mezôgazdasági jellegû intézményeknek és kutató állomásoknak valamint országos mezôgazdasági vállalatoknak tudomásulvétel végett az eredeti helyek megállapításánál, a tulajdonosok birtokba helyezésénél, valamint a birtoklevelek kibocsátásánál. (6) A megyei bizottság határozatát a földterület szerint illetékes bíróságon támadhatják meg a közléstôl számított 30 napon belül. (7) Az (5) bekezdésnél elôírt eljárást, a birtoklevél kibocsátását is beleértve, a jelen törvény megjelenésétôl számított egy éven belül kell véghezvinni.

13. szakasz. – A megyei bizottság elnökeként, a prefektusnak havonta jelentést kell küldenie a törvény alkalmazásáról, javasaltokat kell tennie intézkedésekrôl, ideértve azoknak a polgármestereknek a felelôsségre vonását is, akik bármilyen módon akadályozzák a törvény feltételei közötti és határidô szerinti tulajdon visszaszolgáltatást.

14. szakasz. – Azoknak a magánszemélyeknek, akik az 1994/16. számú haszonbérleti törvény 25. szakasza értelmében haszonbérleti szerzôdést kötöttek, visszaszolgáltatják természetben az illetô szerzôdésekben szereplô mezôgazdasági földterületeket. (2) Megfelelôképpen alkalmazzák a jelen törvény 12. szakaszának elôírásait.

15. szakasz. – Azoknak a magánszemélyeknek, akiknek az 1991/18. törvény 37-38. szakasza alapján részvényesi jogot állapítottak meg, vagy a mezôgazdasági kutató intézeteknél és állomásoknál, mezôgazdasági vállalatoknál és társaságoknál állapítottak meg jogokat az 1992/46. törvény alapján, valamint azoknak, akik az 1994/16. törvény 25. szakasza értelmében bérbeadói minôséggel rendelkeznek, visszaszolgáltatják mezôgazdasági földjüket a valamikor tulajdonukban levô és a 10 ha közötti különbözetre is anélkül, hogy ez meghaladná az 50 ha-t megfosztott tulajdonosonként. (2) Az elôbb felsorolt személyeknél csak abban az esetben alkalmazzák a jelen törvény 8. szakaszát, ha megyei tanácsi határozattal visszaállították tulajdonjogukat a 10 ha feletti és megfosztott tulajdonosonként legtöbb 50 ha területig a különbözetet.

16. szakasz. – Az 1991/18. törvény 39. szakaszában felsorolt, és az 1949/83. rendelettel vagy bármilyen kisajátítási jogszabállyal földjüktôl megfosztott személyeknek illetve örököseiknek természetben visszaszolgáltatják tulajdonjogukat az állami tulajdonba átvett földterületig, amely nem haladhatja meg megfosztott tulajdonosonként az 50 ha-t. A visszaszolgáltatás a mezôgazdasági jellegû gazdasági társaságok vagy egyéb, mezôgazdasági földdel rendelkezô társaságok földtulajdonából történik vagy, adott esetben azoknak a mezôgazdasági vállalatoknak az ügyintézésében található földekbôl, amelyeknek székhelye abban a helységben található, ahol az állami tulajdonba átvett mezôgazdasági föld volt. (2) Azokban az esetekben, amikor a tulajdonjog-visszaállítás tárgyát olyan földek képezik, amelyek a mezôgazdasági jellegû kutató intézetek és állomások ügyintézésében találhatók, a természetbeni visszaszolgáltatás az állami magántulajdonból kormányhatározattal termelésre elkülönített földekbôl történik.

17. szakasz. – Minden olyan esetben, amikor a 15. és 16. szakaszokban feltüntetett egységek tulajdonában nem létezik földterület a tulajdon teljes visszaszolgáltatására, a vissza nem szolgáltatott különbözetért jóvátételt nyújtanak.

18. szakasz. – A mezôgazdasági egységek tulajdonában és mezôgazdasági profilú országos vállalatok ügyintézésében található földek a törvény 8. és 14–16. szakasza alapján történt visszaszolgáltatás után megmaradnak az állam magántulajdonában. (2) Ezek a földek továbbra is az elôbb említett vállalatok használatában maradnak, és ez ennek megfelelôképpen szerepel a mezôgazdasági nyilvántartásban.

19. szakasz. – A részvényesek és bérbeadók követeléseit az 1992/46. és 1994/48. törvények alapján, az illetô társaságok jövedelmébôl is kifizetik vagy az ezeknek a társaságoknak a privatizálása nyomán létesített külön alapokból. A részvényesek vagy bérbeadók földterületén végzett beruházások megmaradt értékét legtöbb 10 éven belül szerzik vissza.

20. szakasz. – Szaktörvény állapítja majd meg az állami tulajdonban levô mezôgazdasági földek használatba vagy tulajdonba adását fiatal családoknak, vidéken mezôgazdaságban dolgozó szakembereknek, tanügyi személyzetnek, az 1997/169. törvény V. szakaszában feltüntetett háborús veteránoknak vagy más, arra jogosult személyeknek, a föld nélküli családokat is beleértve.

21. szakasz. – A jelen törvény 18. szakaszában elôírt jogrendszert alkalmazzák egyes mezôgazdasági kutató állomások és intézetek átalakulásából keletkezett gazdasági társoságok vagy mezôgazdasági jellegû vállalatokból alakult országos társaságok esetében is.

22. szakasz. – A jelen törvény 8., 10. és 14–16. szakaszaiban feltüntetett magánszemélyek tulajdonjogának visszaállítása, birtokbahelyezése és a birtoklevelek kibocsátása a helyi és megyei bizottságok által történik, az 1991/18. számú földtörvény 12. és 51–59. szakaszainak elôírásai alapján, ennek módszertani szabályozása valamint a jelen törvény értelmében.

23. szakasz. – A törvény életbe lépéséig megalakult egyházmegyei központok helyreállítással jutnak mezôgazdasági föld területhez annak a felekezetnek a földvagyonából, amelyhez tartoznak, a következôképpen: a) püspökségek 100 hektárig; b) esperességek 50 hektárig; c) kolostorok és rendek 50 hektárig; d) parókiák és filiák 10 hektárig. (2) Az állam által elismert vallásoknak, városi és vidéki jogi személyeknek, amelyeket az (1) szakaszban felsorolnak, hasonlóképpen alkalmazzák a jelen törvény 3. szakaszának 2–4 bekezdéseit. (3) Mindazoknak a mezôgazdasági jellegû líceumoknak, gyermekvédelmi közintézményeknek, amelyek mindeddig még nem jutottak földhöz, visszaszolgáltatják a tulajdonukban volt földterületeket. (4) A törvény feltételei mellett jutnak mezôgazdasági földhöz visszaállítással, a felsôoktatás elôtti intézmények a tulajdonukban volt földterületek nagyságáig. Azoknak az intézményeknek, amelyek nem rendelkeztek földdel, a helyi tanácsok tartalékföldjeibôl utalnak ki számukra mezôgazdasági földterületet 5 hektárig.

III. fejezet Az erdôk visszaadása

24. szakasz. – Az erdôk feletti tulajdonjog visszaállítása a megfosztott tulajdonosonkénti egy hektártól a tulajdonban volt erdôterület nagyságáig – amely nem haladhatja meg megfosztott tulajdonosonként a 10 hektárt – azoknak a magánszemélyeknek vagy örököseiknek az esetében, akik az 1991/18. földtörvény 45. szakasza értelmében igénylést nyújtottak be, az eredeti helyeken történik. (2) Kivételt képeznek az eredeti helyen történô tulajdonvisszaállítás alól a következô erdôterületek: a) az 1991/18. törvény alapján a volt tulajdonosoknak visszajuttatott területek, amelyre birtoklevelet vagy birtokbahelyezési jegyzôkönyvet állítottak ki; b) olyan területek, amelyeken erdészeti épületek vagy egyéb területrendezési munkálatok, berendezések, erdei utak találhatók illetve ilyen jellegû munkálatokat végeznek; c) az Erdészeti Kutatási Intézmény megfigyelése alatt lévô, erdészeti kísérleti ültetvényekkel beültetett területek; d) erdészeti rezervátumok, mag, csemete és szaporító anyagok termesztését szolgáló ültetvények; e) tudományos rezervátumok, természetileg védett erdôk; f) erózióellenes szerepet betöltô erdôk; g) 1990. január 1-je után teljesen vagy részben kiírtott területek. (3) Ezekben az esetekben a tulajdonbahelyezés a közeli helyeken fog történni. (4) Az Országos Erdészeti Hivatal alárendeltségében mûködô vállalatok és alegységek, más olyan vállalatok, amelyek jelenleg birtokolják a volt tulajdonosok vagy örököseik által visszaigényelt erdôket, körülhatárolják és a törvényt alkalmazó helyi bizottságok rendelkezésére bocsájtják azokat a területeket, amelyekre visszaállították a tulajdonjogot. A birtokbahelyezéskor történik meg a területek tényleges magántulajdonba kerülése. (5) A Vízügyi, Erdôügyi és Környezetvédelmi Minisztérium intézkedni fog, hogy mindegyik erdôkerület elhatárolja a magántulajdonba kerülô erdôket a többi területektôl.

25. szakasz. – A tulajdonjog visszaállítását, a birtokbahelyezést valamint a birtoklevelek kibocsátását a helyi és megyei bizottságok végzik, az 1991/18. földtörvényben megállapított feltételek és eljárás alapján, az újraközölt 1991/131. kormányhatározat valamint a jelen törvény elôírásai szerint. (2) A 24. szakasz alapján odaítélt erdôterületek gazdálkodása és kihasználása a törvény szerinti erdészeti rendszer alapján történik. (3) A 24. szakasz elsô bekezdésében feltüntetett személyek nem még egy birtoklevelet állítanak ki. Amennyiben ilyen okiratot még nem állítottak ki, a jelen és az 1991/18. földtörvény alkalmazása során visszajuttatott erdôkre egyetlen birtoklevelet állítanak ki.

26. szakasz. – Az erdôterületek feletti különféle tulajdonosi társulások volt tagjai, közbirtokosságok és egyéb ezekhez hasonló társulások, valamint ezek örökösei, akik az 1991/18. földtörvény alapján igénylést nyújtottak be, egyetlen birtoklevelet kapnak, amelyen a jogosultnál megjegyzik, hogy milyen társulásról is van szó, feltüntetve a helységet is. (2) A társulásoknak visszaszolgáltatott terület nem haladhatja meg az 1921. évi földreform eredményezte területeket. (3) A birtoklevélhez a terület elhelyezkedésérôl készült vázlatrajzot is csatolnak, amelyet vissza kell szolgáltatni, továbbá egy mellékletet a társulás tagjainak nevével, feltüntetve adott esetben a mindegyiküket megilletô területrészt. (4) A tulajdonjog visszaállítása, a birtokbahelyezés és birtoklevelek kibocsátása a területileg illetékes helyi és megyei bizottságok feladata.

27. szakasz. – A 26. szakaszban feltüntetett erdôterületek kitermelése, gazdálkodása a társulásoknak az 1921–1940 közötti román állami törvényhozás által elfogadott alapszabályzata szerint történik.

28. szakasz.– A 26. szakaszban feltüntetett területekkel való gazdálkodás biztosítására és a felelôsség megállapítására a kitermelésben, a jogosultak a jelen törvény feltételei között az eredeti társulási formákba, közbirtokosságokba szervezôdnek. (2) A törvény életbe lépésétôl számított 90 napon belül egy ideiglenes bizottság a tulajdont igazoló okiratok alapján kérni fogja a területileg illetékes bíróságot az erdôterületek gazdálkodására és kitermelésére alakult társulás bejegyzésére. (3) A bíróságnak az ideiglenes bizottság bemutatja majd a kérvény és a helyi bizottság igazolványa mellett a közjegyzôileg hitelesített alapszabályzatot, amelyben meghatározzák a társulás felépítését, vezetôségét, az erdôterületek kitermelését, a tagok jogait és kötelezettségeit, felelôsséget és büntetéseket, feloszlatás módját valamint egyéb sajátságos elôírásokat. (4) A társulások a bíróság határozata alapján szerzik meg jogi személy minôségüket. A bírósági határozatot külön iktatják. (5) A természetszerûleg közös tulajdonban levô erdôterületek létezésük teljes idôtartamára osztatlan tulajdonban maradnak.

29. szakasz. – Az 1991/18. földtörvény 47. szakaszának alkalmazására, az erdôterületek feletti tulajdonjog visszaállításának javaslatait és a birtokleveleket a parókiák, rendek, kolostorok, tanügyi intézmények nevére állítják ki a tulajdonukban volt területek nagyságáig, de nem több, mint 30 hektárig, függetlenül attól, hogy a területek több helységben találhatók. (2) A törvény hatályba lépéséig alakult egyházmegyei központok, parókiák, rendek, kolostorok egységesen 30 hektár erdôgazdálkodási területet kaphatnak vissza annak a törvény által elismert felekezetnek a földvagyonából, amelyhez tartoznak, amennyiben az illetô egyház rendelkezett ilyen rendeltetésû földtulajdonnal abban a megyében, ahol az egyházi intézmények megalakultak. (3) Az elôzô bekezdés alapján juttatott földterületek együttvéve nem haladhatják meg egyik megyében sem az illetô egyház által egykor birtokolt földterület nagyságát. (4) Azok a községek, városok, megyeközpontok, amelyeknek tulajdonában erdôgazdálkodási területek, erdôsített legelôk, kaszálók voltak, kérésre visszaszerzik az ezek feletti tulajdont. (5) A helyi tanácsok által benyújtott kérelmek esetében a birtokbahelyezést és birtoklevelet a község, város, megyeközpont – mint jogi személy – nevére állítják ki, a birtoklevelet pedig a polgármesternek adják át.

IV. fejezet Záró rendelkezések

30. szakasz. – Az 1991/18. számú föld törvény elôírásainak alkalmazásában, amint ezt az 1997/169. törvény módosította, a román állampolgárok hasonló jogokkal rendelkeznek függetlenül attól, hogy a kérés iktatásakor romániai vagy külföldi lakhellyel rendelkeztek.

31. szakasz. – A mezôgazdasági kitermeléshez tartozó bármilyen építményeket, amelyek az 1945/187. törvényt kiegészítô 1949/83. rendelet hatására mentek át állami tulajdonba, visszaadják volt tulajdonosaiknak vagy örököseiknek. (2) Az erdôgazdálkodási területeken található és az állami tulajdonba történô átvevés idôszakában a kitermelésben részt vevô építményeket visszaadják volt tulajdonosaiknak vagy örököseiknek. (3) Amennyiben ilyen javak már nem léteznek többé, kártérítést ítélnek meg.

32. szakasz. – Az 1991/18. földtörvény 10. szakaszában feltüntetett magán és jogi személyeknek a jelen törvény hatályba lépésétôl számított 6 hónapon belül saját felelôsségû nyilatkozatot kell letenniük a törvény szerint az elôbb említett szakasz értelmében juttatott vagy ténylegesen birtokolt földterületekrôl.

33. szakasz. – Azok a magán és jogi személyek, akik nem nyújtották be tulajdonjog-visszaállítási igényeiket, vagy adott esetben az igazoló iratokat az 1997/169. törvényben elôírt határidôn belül, a jelen törvény hatályba lépésétôl számított 60 napon belül hasonló kérést nyújthatnak be és letehetik az igazoló okiratokat is.

34. szakasz. – A törvény által jóváhagyott beruházási munkálatok által nem érintett, építmények nélküli területeket, vagy amelyeken megrongálódott, tönkrement, használati érték nélküli építmények találhatók, átvételüktôl függetlenül, az ajándékozást is beleértve, amelyet az 1966/712. rendelet vagy egyéb jogszabály alapján állami köz- vagy magántulajdonként tartanak számon, visszaszolgáltatják volt tulajdonosaiknak vagy örököseiknek.

35. szakasz. – Erdôgazdálkodási terület juttatására jogosult személyek tulajdonba helyezése csak a területi ellenôrzési szervek megalakulása, valamint az erdôrendészeti törvények kihirdetése után történik. (2) Az erdôkerületek és a jelenlegi bírlalók felelnek a bírtokbahelyezésig a volt tulajdonosok által igényelt területek növényzetének ôrzéséért és védelméért.

36. szakasz. – Azoknak a személyeknek, akiket az 1945/187. törvény alapján juttattak földhöz, de a területet, amelyhez joguk lett volna nem adták át, a rendelkezésre álló területek függvényében adnak földet.

37–40. szakaszok. – Azoknak a személyeknek, akiknek telke átment a volt termelôszövetkezethez, és a tagosítás következtében nem jutottak tulajdonjoghoz az 1991/18. törvény alapján, az állami gazdaságok területén az eredeti helyen állítják vissza tulajdonjogukat, amennyiben ezeket a területeket nem ítélték oda a jelen törvény 2. szakasza (1) bekezdése alapján, a többi ellenkezô esetben pedig a 17. szakasz elôírásait alkalmazzák. A tulajdonjog visszaállítása az eredeti helyen történik, megtiltva a cserét a 6. szakaszban feltüntetett bizottságoknak. A jelen törvény 26-28. szakaszainak elôírásait a különféle társulások tulajdonában volt mezôgazdasági földterületekre, legelôkre, kaszálókra is megfelelôképpen alkalmazzák. Minden, az 1991/18., 1997/169. törvény alapján visszaigényelt, de vissza nem szolgáltatható földterületért, vagy amelyért tulajdonosa kártérítést igényelt, a kormány megállapítja majd ezek felértékelési módját, valamint a kártérítés kifizetését, a törvény hatályba lépésétôl számított 45 napon belül.

41. szakasz. – A kormány a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül módosítani fogja és kiegészíti az 1991/131. határozattal jóváhagyott végrehajtási utasítást.

„Arccal Európa felé, de szívünkben Ázsia minden zöngésével"

Patrubány Miklós

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

— A tudományos tanácskozás egyik résztvevôje a kolozsvári Szôcs István mûvelôdéstörténész volt. Arra kérném, elöljáróban szóljon a rendezvényrôl.

— E szép rendezvénynek volt egy árnyoldala, ami ellen évtizedek óta eredménytelenül küzdök könyvkiadásunkban. Különbséget kell tenni ugyanis egy dísz-, egy tudományos és egy népszerûsítô kiadvány között. Ugyanígy egy ilyen tanácskozás esetén különbséget kell tenni az ünnepi megemlékezés, a tudományos tanácskozás és a nagyközönségnek tartott népszerûsítô rendezvény között. Sajnos, Enyeden inkább az ünnepélyesség és a népszerûsítô jelleg uralkodott, mert kb. száz–százötven középiskolás is jelen volt, akik számára nem lehetett elvont gondolatmenetet vagy ismeretlen anyagot fölvezetni. Ezért az elôadók, a kínaiak is, ehhez mérték elôadásuk szövegét, nem mélyedtek el a kérdések tudományos részleteiben, hanem igyekeztek a közönség, a diákok számára minél közérthetôbben, ennélfogva minél egyszerûbben beszélni.

— Ön mirôl tartott elôadást?

— Elôadásom címe A székely történelem nehéz kérdései volt. Mondhatnám úgy is, hogy fogas kérdései, amelyek összefüggnek a magyar honfoglalás és a magyar nemzetté válás nehéz kérdéseivel is. Ugyanis a székely történelemnek van egy nagy dilemmája. Az, hogy közjogilag, politikailag külön nemzetnek tekintették a székelyeket. Az 1437-ben kötött unió három nemzet, a magyarok, a székelyek és a szászok uniójáról szól. Valóban a székelyek szervezete, jogi állása, a hadrendhez, a királyhoz való viszonyulása más, mint a magyar nemességé. Ugyanakkor magyarul beszélnek. És nem csupán ma, hiszen szemben azzal a rengeteg állítással, amely történelmükrôl elhangzott, semmi nyoma sincs annak, hogy valaha is más nyelvet beszéltek volna. Sôt, a székely nyelvjárás, amennyiben ilyenrôl beszélhetünk, nem különül el a többi magyar nyelvjárástól, vagyis nincs olyan székely nyelvjárási jelenség, amit csak a Székelyföldrôl ismernénk. Emellett a székely nyelvjárás nem egységes: a marosszéki–kisküküllôi rövid á-ival az északmagyarra emlékeztet, a csíkihez részint kapcsolódik a gyergyai, bár nem teljesen azonos vele, a sepsi legjellegzetesebb vonása a zárt ë — például te helyett të, kecske helyett këcskë [kácská] —, Udvarhelyszéken egyrészt létezik az ö-zés, másrészt ó helyett egy alföldies kettôshangzót használnak — ló helyett laó, jó helyett jaó. Azt mondhatnók, hogy a székelység kicsiben tükrözi az egész magyar nyelvterületet. Ennélfogva a székely nyelvjárások elemzése nem visz közelebb a székely eredet megfejtéséhez. Sôt, tréfásan fölvethetjük a kérdést: vajon a székelyek beszélnek magyarul vagy a magyarok székelyül? Mert a XVI. század elején megjelent elsô nyomtatott magyar világtörténetben a székelyek nyelvét példaként említik a tiszta magyar beszédre. Miért akkor mégis ez a jogi különállás?

A másik, ezzel kapcsolatos kérdés: ha a székelyeket Erdély K-i részébe telepítették, márpedig sok jel erre utal, akkor miért nincsenek ennek okleveles adatai? Ha megnézzük az erdélyi helynevek történeti szótárát, kiderül, hogy a Székelyföldre vonatkozó adatok száma a tatárjárás elôtt csak 3–4 százaléka az Erdély más részére vonatkozó adatoknak. A szászok 1160-tól való betelepítését Erdélybe rengeteg oklevél meg az egyes helységek kiváltságáról szóló oklevél igazolja. Pontosan tudható, mikor jöttek, milyen elnevezése volt annak a területnek, ahol letelepedtek, hogyan változott meg ennek a neve stb. A Székelyföldre vonatkozó ilyen adatok nincsenek. Az ezzel kapcsolatos okleveles anyag sokkal késôbbi, késôbb kezd szaporodni. Egyáltalán Erdélyben az okleveles anyagok többsége 1270-tôl, a gyulafehérvári káptalan létesítésétôl gyarapodik.

— Azt viszont tudjuk, hogy a Sepsi név a Sebesbôl, a késôbbi Szászsebesbôl való, a bihari telegdi székelyekrôl is tudunk, akiket azután a Székelyföldre telepítettek.

— Igen, de nem korabeli oklevelekbôl, csak késôbbiekbôl, s azokból következtetünk a telegdiekre is. Például az udvarhelyi fôesperesség nevébôl, amelyik Telegdi fôesperesség néven szerepel. Hogy Telegdrôl mikor mentek Udvarhelyre, nem tudjuk. Említette a sebesieket és a sepsieket. Ez a kérdés másik nehézsége. A helynevek alapján kiderül, hogy a székelyek a szászok betelepítése elôtt azon a területen vagy azon is laktak, amit késôbb Szászföldnek vagy Királyföldnek neveztek, vagyis a kis, Hunyad megyei Brassótól a Brassó megyei Brassóig. Szászsebes csak késôbb lett Szász-, mint ahogy a Szeben név is megelôzi a szászok betelepítését, bár a szászok ezt a várost Hermannstadtnak nevezik. Medgyes és Segesvár megôrzi eredeti székely nevét, sôt Brassó is, amit a szászok Kronstadtnak neveznek. A legérdekesebb és egész Erdély történetére a legkritikusabb a Küküllô neve. A magyar történészek szerint Dél-Erdély nagyobb részét ekkor szlávok lakták, amit szerintük az bizonyít, hogy a Küküllô román neve a Târnava, ami délszláv, és kb. ’kökényes’ a jelentése. Igen ám, de amikor a szászok 1160 után bejöttek, a magyar elnevezést vették át és Kokelnek mondták a Küküllôt. Márpedig ha akkor létezett volna a Târnava név, akkor azt veszik át, mert az indogermán nyelvet beszélô szászok artikulációs bázisához az ugyancsak indogermán Târnava sokkal közelebb áll, mint a Küküllô. Ez azt jelenti, hogy a Târnava és egy sor más szláv elnevezés késôbb keletkezett, mint a magyar. Tehát, ha a székelyek itt laktak, miért hozták helyükre a szászokat, miért nem telepítették a szászokat arra a helyre — Besztercétôl Brassóig —, ahol most a székelyek laknak? Az ok vagy az, hogy ott is laktak már székelyek, illetôleg magyarok — szerintem a csángók elôdei —, és azokra rátelepítették a székelyeket, vagy az, hogy a dél-erdélyi székelyek száma rendkívül megfogyatkozott az 1161-es bizánci betörés idején. Ekkor a bizánciak pusztító hadjáratot indítanak Erdély ellen. Meglepetésszerûen nemcsak a déli szorosokon törnek be, ahol várták ôket, hanem a Radnai-hágón is, feldúlják Erdély jó részét, és emléktáblákat állítanak arról, hogy sikeres hadjáratuk eredményeként itt minden elpusztult. Nyilván ez a háború tette indokolttá a nagyobb szász betelepítést. De a kérdés az, miért csak a szászokra vonatkoznak az oklevelek? Különösen az érdekes, hogy a jellegzetes székely helynevek nem csupán a Székelyföldön, hanem a Tiszántúlon, sôt a Szászföldön is elôfordulnak. Egy igazolható álláspont szerint a székelyek a mai Bihar északi, Szilágy nyugati részén és Hajdú-Szabolcsban éltek. Számtalan, ezt támogató név van ott, például Székelyhíd, Székelyjó, mint folyó is, Székely nevû falu Szabolcsban, és Ábrány, Adorján — ezekrôl rögtön szó lesz. De ami még érdekesebb, nemcsak a hely-, hanem a folyóneveket is magukkal hozzák. Szatmárban van két Homoród patak, Székelyföldön is kettô — az Udvarhelyszék felôl az Oltba ömlô Nagy- és Kis-Homoród —, de van két, a Persány-hegységbôl Brassó fölött az Oltba folyó Homoród is. Ugyanakkor a Tiszántúl legjellegzetesebb folyónevét, a Hortobágyot is magukkal hozták. Ez ma már nem magyar vidéken, Szentágota körül egy Muhi nevû község közelében ered és Nagyszebentôl nem messze, egy Muha nevû falunál torkollik az Oltba. De a Hortobágyon van Brassóér és Brassóhalom, egy Brasó nevû helység pedig Hajdúböszörménybe olvadt be. Tehát a Brassó név ugyancsak a székelyekhez kapcsolódik.

— Más vélemény szerint törökségi eredetû.

— Igen, a Baraszu ’világos víz’-et jelent.

— Vagy talán ’szürke víz’-et. De van, aki azt mondja, hogy szláv eredetû.

— Igen, de a helynév eredetmagyarázatoknál minden elôfordulást figyelembe kell venni. Szerintem például Szászváros is eredetileg Brassó volt, ebbôl lett a település szász neve, a Brös.

Amint említettem, a kérdés az: miért nincs a székelyek letelepítésének okleveles nyoma? Sokat beszélgettem errôl Bözödi Györggyel, aki nemcsak jó költô, író volt, hanem kiváló oklevélkutató és történész. Szerinte erre két magyarázat van. Vagy nem telepítették a székelyeket, mert itt laktak, vagy amikor még nem írtak okleveleket, azaz István király, a XI. század elôtt. Bözödi azt állítja, hogy a székelység az egész Kárpát-medencében szórványokban élt. Tehát a medence különbözô részein található székely nyomok a nyugat-magyarországi Sopron, Vas, Pozsony megyében, a Temesközben, Biharban, Szilágyban lakó székelyektôl erednek, akik idôvel beolvadtak a magyarságba, a helyi lakosságba, mint például Pozsony megyében a szlovákságba, Moson és Sopron megyében a németekbe. A Székelyföldön, ahol nagyobb tömegben éltek, megôrizték saját nemzetségi szervezettségüket és ez lehetôvé tette azt a jogi, politikai, mûvelôdési különállást, aminek folytán külön nemzetként kezelték ôket, és a magyarságba való teljes azonosulásuk csak 1848-ban történt meg.

A székelység egyik kérdése a nemzetségi szervezet. Tudjuk, hogy a székelyek hat nemre tagozódtak. Egyesek ezeket törzsnek nevezik, mások fônemzetségnek. A hat nem vagy nemzetség továbbá négy-négy ágból állt, tehát összesen huszonnégy ága volt a székelységnek, amelyhez sajátos hadnagy- és bíróválasztási rendszer járult. Errôl Bodor György magyar jogtörténész, aki a Dunántúlon telepítette le a bukovinai székelyeket, sokat írt. A hat székely nemzetség a következô: Ábrány, Adorján, Halom, Jenô, Medgyes és Örlec. Az elsô öt mindenütt megtalálható a helynevekben: Nyírábrány, ilyen-olyan Adorján, Hegyeshalom, Kôhalom, Feketehalom, Berethalom, a sok Meggyesrôl nem is szólva, amelyek körülveszik a magyar nyelvterületet, a soproni Fertômedgyestôl és Aranyosmedgyestôl a vöröstoronyi Meggyes határpatakig. A Békás-szorosban is van egy Medgyes határpatak stb. Ezek és még sok más név a huszonnégy ág közül, nagyon jól mutatják a székelység egykori elhelyezkedését a Kárpát-medencében. Az Örlec, mint magyar név viszont nem fordul elô a medencében. Benkô Loránd ugyan azt írja egyik tanulmányában, hogy ismeri ôket, de egyet sem nevez meg. A Kárpát-kanyaron kívül, Havasalföldön, a mai Buzãu megye és Focsani vidékén viszont létezett egy Sãcuieni megye és ennek a területén több Urlati nevû helység van. Szerintem ezek azonosak az Örleccel. Ez azért különös, mert mind a hat székely székben, ahol a székelyek letelepedtek, mind a hat nem elôfordul.

De van egy másik kérdés is. Itt azonban a „délibábosság" talajára csúszunk. A székelyek jogi tagozottsága mások szerint ettôl a hat nemzetségtôl független, a székelyeknél mindig trium gensrôl, három nemzetségrôl beszélnek, amit társadalmi felosztásként lehet tekinteni. Az egyik a fôembereké, a másik a lófôké, vagyis a közharcosoké, a harmadik a gyalogoké, magyarán a szegényeké. Bodor György szerint két-két nemzetség alkotott egy ilyen fônemzetséget. A Meggyes és az Örlec az elsôt. De nem fogadta el a társadalmi alapú felosztást. Hogy azonban mégis errôl volt szó, meglepô megfelelést találunk, méghozzá két helyen. A régi rómaiaknál ugyane hármas felosztás volt: patríciusok, polgárok és felszabadult rabszolgák. Ez a föníciaiaknál is létezett. Ami meglepô kapcsolatot teremt a székelyek és a rómaiak, valamint a székelyek és a Közel-Kelet, a föníciaiak ôshazája között. De van más kapcsolat is. Az, amivel a magyar történészek nagyon ritkán tartják illendônek foglalkozni: a székelyek latin neve, a siculus. Így nevezték Szicília ôslakóit is. De a siculusok a Földközi-tenger több vidékén is éltek. Elôször erre Petrus Ranzanus, Mátyás király korában Magyarországon élt olasz történész hívta föl a figyelmet. A magyarok történetérôl írt munkájában ezt úgy magyarázza, hogy Attilának volt egy szicíliai serege, amelynek a tagjai nem tértek haza. Persze ez mese. Érdekes viszont, hogy a siculusokat az ókori történelem több helyütt is említi. A görögök szekeleszekrôl, az egyiptomiak szakarusákról vagy szekelsákról beszélnek. Az egyiptomiak, valamikor az i. e. XIII. században bizonyos tengeri népek nagy támadásáról tesznek említést, s ezek között ott voltak a siculusok is. A siculusokra az újkorban egy angol történész figyelt föl, aki könyvet írt Szicília történetérôl, és ô említi, hogy ahol a siculusok Itáliában és Szicíliában laktak, volt egy jellegzetes helynevük, a Segesta. Fölfigyelt arra, hogy Somogy megyében létezik egy Segesd nevû település, amit a rómaiak Segestumnak neveztek. De nem tudott az erdélyi, Segesvár melletti Segesdrôl.

Mindez azt jelenti, hogy a székely történelemnek lezáratlan fejezetei vannak, amelyek nem csupán északra, a finnugorság, nem csupán keletre, a törökség irányába, hanem délre, a Földközi-tenger medencéjébe is mutatnak, ahol helynevekben, egyéb vonatkozásban is sok kapcsolata lehet a székelységnek. Evvel csak Fáy Elek foglalkozott alaposabban 1910-ben megjelent A magyarság ôshona címû könyvében, amelyet a mûvelôdésügyi miniszter azonnal papírmalomba küldetett. Csak néhány példány maradt meg belôle. Ezt megpróbáljuk újból kiadni. Minden bizonnyal óriási vita kerekedik majd ebbôl.

— Önnek mi a véleménye Gellért Sándor feltételezésérôl, amelyik szerint a székely, akár az Erdély, összetett szó, a ’törzs’ jelentésû szék-bôl vagy szík-bôl és a ’valamin túl’ jelentésû elü-bôl tevôdik össze, jelentése ’törzsön túl’. Vagyis csatlakozott törzs volt, amelyiket — a katonai demokráciában élô lovas nomád pásztor népek szokása szerint —, miután egy azonos életmódú törzs legyôzte, nem irtotta ki, nem tette rabszolgává, hanem vérszövetségben maga mellé emelte, ezzel növelve saját és eddigi ellenfele erejét. Csatlakozott törzs lévén azonban hadba vonuláskor ôk alkották az elôhadat, visszavonuláskor az utóvédet.

— Errôl annak idején írtam a Korunkban, azt, hogy a székely szót nem tudjuk megfejteni. Gellért Sándor fejtegetése téves, mert a szék, szík, amikor nem bizonyos szerkezetre vonatkozik, ’világos szín’-t, ’világos sárgá’-t jelent, és azonos a szôke szavunkkal. Innen jön a szikes talaj is, amelyik fehér színû. A székely erôsen patriarchális, fekete kucsmás, „fekete" életformájú népesség volt mindig, tehát nem lehet ’szôke’ vagy ’fehér’ népességnek nevezni, mint ahogyan a csángókat. Tény viszont, hogy a székelyekkel úgy bántak az Árpád-korban, mint meghódított néppel. Mindig a besenyôk és a székelyek alkották az Árpád-kori uralkodók seregének az elôhadát. Innen a lófôk primipilus, ’elöl harcolók’ neve. Ami nem kiváltságot, hanem kötelességet, terhet jelentett. Tudjuk, hogy az elsô történetírói említések a német és a cseh háborúkban a besenyôkkel együtt említi ôket, mint akik a had elôvédjét alkották. Sôt, elsô említésük szerint „a gaz székelyek és a hitvány besenyôk seb nélkül a király sátoráig futottak".

Bözödi Györggyel egyetértettünk abban, hogy a székelység a Kárpát-medencében élô, letelepedett, falusi magyarságnak a leszármazottja, amelyikrôl Anonymus krónikája alapján tudjuk, hogy már a honfoglalás elôtt itt élt. Marjalaki Kiss Lajosnak a Nyugatban, 1928-ban közölt kitûnô elemzése szerint: ahol késôbb nemzetiségek éltek, azt Anonymus is csehek, bolgárok stb. által lakott területnek tünteti föl. Ahol viszont nem nemzetiségek, hanem mindig magyarok éltek, ott Anonymus rusticusokat, ’falubeliek’-et említ. Ezeken a helyeken mindig magyar folyónevekrôl szól, olyanokról, amelyeket már magyar nevûnek találtak. Móricz Zsigmondnak és másoknak az volt a véleménye, hogy a székelyek mellett a Kárpát-medencében élt még egy magyar népesség. Az, amelyiket a rómaiak sicanus, secanus néven emlegetnek. Érdekes, hogy románul a székieket sicannak mondják.

— Ez azonban egészen más, mert ez a falu nevébôl, a Szék népi változatából, a Szíkbôl való.

— Természetesen, de a lényeg az, hogy a történelmi elnevezés mellett van egy élô is. Hérodotosz szerint ugyanakkor a Tisza mellett egy szigüni nevû nép lakott. Ezt több magyar kutató a szegény szóval azonosította. Tehát a Kárpát-medencében két magyar szórvány csoport lakott a honfoglalás idején, a szegények és a székelyek. Különben a székely szóról a Czuczor–Fogarasi szótárnak az a véleménye, hogy ’helyben lakó’-t jelent. Tehát szemben a magyarság nomád részével, a székelység alkotta volna a magyarság helyben lakó részét. Ez bizony kemény feltevés, amivel szembe kell nézni, de ennek megvitatását a magyar történetírás visszautasítja. László Gyula kettôs honfoglalás elméletét is támadják, nem annyira tényekkel, mint elvben.

— László Gyula szerint a honfoglalás idején itt már az ún. fekete magyarok éltek. A honfoglalók azért jöttek ide, mert tudtak errôl.

— Így van, de László Gyula elméletéhez nem tudok hozzászólni, mert szerzôje ezt régészeti kutatások alapján dolgozta ki, én meg nem értek a régészethez. De nyelvészeti, helynévkutatási és történelmi adatok alapján ez ma már biztosnak látszik. Többek között hivatkozni lehet a Tarik-i-üngürüsz török nyelvû magyar krónikára, amire még Vámbéry Ármin talált rá Konstantinápolyban és hozta haza, s amelyik majdnem száz évig hányódott az Akadémia levéltárában. Budenz közölt belôle részleteket, de nem vették tudomásul, mert van benne egy kitétel, amelyik szerint amikor Hunor utódai a Duna–Tisza vidékére értek, itt velük egy nyelvet beszélô népre találtak. Tehát nem az Árpád-féle honfoglalók, hanem már a hunok is. És ez valóban így van. Marjalaki Kiss Lajos többször megjelent, de mégis agyonghallgatott tanulmánya és Móricz Zsigmond közírói, sôt szépirodalmi munkái sem tudták ezt bevinni a köztudatba. A Kárpát-medence mocsár- és lápvilágának a védelmében itt a római hódítást, a népvándorlást és a honfoglalást is átvészelte egy magyar népesség, amelyikhez egyrészt az ún. szegénység, másrészt a székelység tartozott, amint azt a görög szigüni és a római secanus, sicanus mutatja. Népnévbôl lett azután az állapotjelzô szegény. Huszonvalahány évvel ezelôtt megírtam, a Selyemsárhajó címû könyvem elsô kiadásában is említettem, hogy a római korból ismert helynevek közül egyetlenegy él a Kárpát-medencében, a Mehádia. A rómaiak Ad Mediamnak mondták. Magyarul Miháld, Méhed. Ez a név minden bizonnyal a méhekkel függ össze. Ezt bizonyítja: 1. Mehádiával szemben van a Mehedinti-hegység, lábainál Mehedinti megye. Ennek régi címerében egy méh volt. A magyarázatok mindig hangsúlyozzák, hogy a mehedinti-iek kiváló méhtenyésztôk voltak. 2. Hérodotosz írja, hogy a Dunán átkelve a Vaskapunál annyi a méh, hogy verik ki az ember szemét. Tehát a méh szó ebben az alakban és jelentésben két nyelvben fordul elô, mégpedig a magyarban és az óegyiptomiban. Nos?

— Köszönöm a beszélgetést.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Január 7-én Csíkszeredában, a Kriterion-ház zsúfolásig megtelt elôadótermében Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány alapítója és elnöke ünnepélyesen átadta dr. Faragó József akadémikusnak az alapítvány rangos kitüntetését, a Kriterion-koszorút. A laudációt dr. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, valamint dr. Balázs Lajos csíkszeredai tanár és néprajzos, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteleti tagja tartotta. Ebbôl az alkalomból intéztünk néhány kérdést Faragó Józsefhez:

— Professzor úr, mivel érdemelte ki a kitüntetést?

— Illetlenség volna saját valós vagy képzelt érdemeimet felsorolni, ezért az alapítvány kuratóriumának jegyzôkönyvébôl idézem, hogy „a Kriterion-koszorút egy olyan széles körû hazai és nemzetközi elismerésnek örvendô, méreteiben is hatalmas életmûvet jutalmaz, amely nemzetiségi létünkért és megmaradásunkért folytatott küzdelmünk egyik biztos eszköze volt és marad a jövôben is". Majd kissé részletesebb felsorolással a kitüntetés oklevelében: „A romániai magyarság népi hagyományainak feltárásában és megôrzésében betöltött kimagasló szerepéért, sok évtizedes népköltészeti gyûjtômunkájáért, az elôdök néprajzi gyûjteményeinek közkinccsé tételéért, a Kelet-Európa népei közötti folklórkapcsolatok kutatásáért, egész, rendkívül gazdag életmûvéért" adományozta a kuratórium a kitüntetést.

— Örvendenénk, ha a jegyzôkönyvben említett „hatalmas életmûvének" néhány részletét olvasóinkkal is ismertetné.

— Egy általam átélt zaklatott történelmi korban pályafutásom is oly zaklatott és szerteágazó volt, hogy egy interjúban csak egy-két részletét említhetem.

Kezdeném oktatói pályámmal, amelyet az idézett dokumentumok nem említenek. A Ferenc József Tudományegyetemen már harmadéves koromtól, 1943- tól gyakornok, folytatólag a Bolyai Tudományegyetemen tanársegéd és adjunktus voltam, és 1954-ig a magyar irodalomtörténeti tanszéken a magyar népköltészetet adtam elô. Ekkor Romániában megszüntették a kettôs állásokat, én pedig, mivel a tudományos munka ígéretesebbnek tetszett, a Folklórintézetet választottam. Az intézetnek, mai nevén a kolozsvári Folklórarchívum, 1949-ben alapító tagja, 1985-ös nyugdíjazásomig fômunkatársa voltam, azóta tudományos tanácsadója vagyok. Az archívum munkatársaként egymagamban vagy csoportosan Erdélyben és Moldvában 112 helységben 1022 nap alatt 191 gyûjtôúton vettem részt, s ezek eredményeként az archívum tárolói a népköltészet minden mûfajából több mint 10 000 gyûjtésemet ôrzik. Ezek között legnagyobbra becsülöm a balladákat, valamint a több mint 2000 mesét, amelyeknek némelyike a 150 gépelt lap terjedelmet is meghaladja. Gyûjtéseim elenyészô része látott nyomdafestéket, pedig ha folklorista utódaim hozzálátnának a kiadásukhoz, csak a mesékbôl 25–30 vaskos kötet telnék ki.

— Az egyetemtôl megválva oktatói-nevelôi munkája végleg megszakadt?

— Ennek a kérdésnek nagyon örvendek, mert két fontos választ is adhatok rá. Ismeretes, hogy az 1948-as román tanügyi reform az országban megszüntette az egyetemi néprajzi oktatást, s az csak a kommunista rendszer bukása után, 1990-ben folytatódott. A közbeesô 42 éves pótolhatatlan ûrben, oktatás és utánpótlás nélkül, munkám hatalmasan felértékelôdött, mert Erdélyben én maradtam az egyetlen néprajz szakot végzett és doktorált hivatásos magyar folklorista, akihez majdnem minden kezdô vagy már nem kezdô önkéntes folklorista útmutatásért, segítségért folyamodott. Nagy levelezésem tanúsítja, hogy ezeknek egyetem és katedra nélküli levelezô és tanácsadó tanára lettem bemutatkozó levelüktôl gyûjtômunkájuk irányításán át gyûjteményeik elkészültéig. (A tárgyi néprajzban hasonló feladat dr. Kós Károlynak jutott.) Mivel ez a munkám pályám kezdetétôl a mai napig tart, sôt egyre gyarapszik, idézem Balázs Lajos laudációjából a számomra oly megtisztelô hasonlatot: „Az orosz realista írókról mondják, hogy mindannyian Gogol köpenyébôl bújtak ki. Én úgy gondolom, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy az erdélyi néprajzkutatók jelentôs hányada vagy így, vagy úgy, akár elismeri, akár tagadja, de dr. Faragó József köpenye alól bújt ki."

És az ígért második válasz: didaktikai pályám csúcsaként 1990–1991-ben Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékén az elsô romániai magyar néprajzos vendégprofesszor voltam.

— Mivel nevét a folyóiratokban és a könyvkiadásban gyakran láthatjuk, szólna néhány szót publikációiról?

— A Kriza János Néprajzi Társaság 1988-ban adta ki több mint 700 címet tartalmazó egyéni bibliográfiámat cikkeim, tanulmányaim és közel 70 kötetem adataival. Ez utóbbiakat természetesen nem mind magam írtam, ugyanis több tudományos és népszerû kiadásban gondoztam klasszikusaink népköltési gyûjteményeit. Ugyancsak több kortársam gyûjteményét rendeztem sajtó alá. Számos összehasonlító magyar–román tanulmányon kívül 12 magyarra fordított román népköltési gyûjteményt szerkesztettem. Legkedvesebb mûfajomból, a népballadákból 6 kötetet közöltem.

Ha egy világégés elôtt arra kapnék engedélyt, hogy, mondjuk, 5–6 kötetemet megmentsem, vérzô szívvel talán a következôket választanám: Romániai magyar népdalok, Jagamas Jánossal (1974); a Népismereti dolgozatok 6 kötetes sorozata, dr. Kós Károllyal (1976–1994); a Kalotaszegi magyar népviselet, Nagy Jenôvel és Vámszer Gézával (1977); a Balladák földjén címû tanulmánykötetem (1982) és az Ószékely népballadák összesítô kritikai kiadása (1998, másodszor 1999).

— Milyen folytatását várhatjuk ennek a sorozatnak, vagyis mivel foglalkozik jelenleg?

— Szokás szerint — felkérésre — most is több tanulmánnyal és cikkel veszôdöm, valamint egy önkéntes folklorista gyûjteményét rendezem sajtó alá. Fô munkám azonban népballada-trilógiám folytatása: a fél év alatt két kiadást ért Ószékely népballadák után most a Csángómagyar népballadák következik, mígnem majd a Régi erdélyi népballadákkal fejezem be a sorozatot.

— És mivel fejezzük be ezt az interjút?

— Köszönettel a Kriterion Alapítványnak, mert a kitüntetés új biztatást és erôt ad hivatásom teljesítéséhez.

Barta Zsuzsa

Lágyan, puhán simulnak egymásba a Mezôség dombjainak hajlatai. Amerre a szem ellát, dombok, gabonaföldek. Az alacsony kontûrök enyhén hullámzó vonalát helyenként megtöri egy-egy akaratos, kimagasló csúcs, de a Mezôség formai rendje ezeket is visszakényszeríti a szelídebb vonalak birodalmába. Itt-ott gémeskút kávája magaslik az égre, szénaboglyák népesítik be a vidéket rendszertelen összevisszaságban. A dombok hátán mintha óriás keze fésülte volna a gabonatáblákat jól megszokott geometriai rendbe. Fémesen csillog Cege, Gyeke, Katona között a tórendszer tükre. E barátságos vidéken, a tórendszer nyugati részén szétszórt kis falu fekszik: Katona. Itt született 1900 januárjában Barcsay Jenô, a magyar képzômûvészet kiváló egyénisége, innen indult egy életút, melyet ma már joggal emlegetnek olyan nevek társaságában, mint Szinyei Merse Pál, Moholy-Nagy László, Viktor Vasarely, Kepes György.

A negyedik elemi elvégzése után Barcsay a kis faluból Kolozsvárra kerül, a Református Kollégiumba. Csak egy évet tölt itt, majd Szamosújvár a következô állomás. Utána Nagyenyed következik, a híres kollégium, ekkoriban Erdély egyik legnevezetesebb iskolája. Az elsô világháború utolsó éveiben a sorozáson alkalmasnak minôsítik. Fölveszi a katonamundért. Rövidesen azonban kétoldali tödôcsúcshurut miatt leszerelik. És tulajdonképpen ekkor kezdôdik egy töretlenül magasba ívelô mûvészi életpálya. Errôl az idôszakról Barcsay Jenô egyszer így vall:

„Életemet a véletlenek sorozata irányította és alakította. Nem gondoltam rá, hogy festô lehetek. A véletlen összehozott két olyan emberrel, akik életemet irányították és alakították. Gulyás Károly rajztanár ajánlott be egy nagyon gazdag úrnak, Soófalvy Illyés Károlynak, s ô segítette havi 400 koronával tanulásomat. Magam, a szegény szülôk gyermeke, dehogy jutottam volna fel másképpen Budapestre. 1920-ban kerültem be a Képzômûvészeti Fôiskolára. Határtalanul boldog voltam, hiszen olyan emberek között élhettem, mint Szinyei Merse Pál, Lyka Károly, Vaszary János, Csók István és Rudnay mester."

1926-ban állami ösztöndíjat nyer, és többedmagával Párizsba utazik. Elsôsorban az impresszionisták érdeklik: Monet, majd Picasso, késôbb Cézanne. Egy év után hazatér, és tanítói állást vállal. 1929-ben újból megpályázza és elnyeri az ösztöndíjat. Novemberben utazik harmadmagával Párizsba. Ekkor érti meg a tér és forma fontos szerepét a képzômûvészetben, mely kérdés végül is egész életét végigkíséri.

Életének fontos állomása Szentendre. 1926-ban néhány kollégája meghívja a szentendrei mûvésztelepre. A meghívást elfogadja, de igazi szentendrei élete csak 1929-tôl kezdôdik. 1965-ben a Zenta utcában vásárol magának egy kis telket, a rajta levô házat átalakítja, és új otthonra lel benne. Az év nagy részét itt tölti Szentendrén, áprilistól októberig.

1945-ben a budapesti Képzômûvészeti Fôiskola tanára lesz, és itt tanít harminc éven át, hetvenöt éves koráig. Ekkorra már gondoskodik arról, hogy fôiskolai munkásságát Patay László folytassa.

1954-ben kiadott Mûvészeti Anatómiájáért Kossuth-díjat kap. Az 1958-ban rendezett „Konstruktíva" kiállításra ô is beküldi egyik nagyobb kartonját. Felkérik a Miskolci Nehézipari Egyetem márványmozaikjának elkészítésére. Néhány év múlva az új Nemzeti Színház elôcsarnokába készít mozaikot. 1966-ban új megbízást kap a szentendrei múzeum részérôl egy monumentális mozaikra. Hetvenötödik születésnapja alkalmából Szentendre díszpolgára lett. Végül 1978-ban létrejön a szentendrei „Barcsay Gyûjtemény". A megnyitó elôtti interjúban a kérdésre, hogy mit érez most, a megnyitó elôtt, Barcsay Jenô így válaszolt: „Nagy örömet, hiszen senkinek sem közömbös: szétszóródnak vagy együtt maradnak-e a képei. Ugyanakkor erôs félelem fog el a vizsga elôtt. Itt található egy élet munkája. Érdemes volt?" (Ország-Világ, 1978. 2.) A „Gyûjtemény" megnevezés egyébként vita tárgyát képezte. Eleinte „Barcsay Múzeum" megnevezéssel akarták bejegyezni, de Barcsay Jenô azt mondta: „Legyen egyszerûen gyûjtemény, hiszen még nem haltam meg".

Mûvészi tevékenységét már nagyenyedi kollégista korában kezdi, akvarellezik. Akkor még nem tulajdonít igazán fontosságot a festészetnek. Arra gondol, hogy muzsikus lesz: „Nagyon szeretem a zenét. Szeretem Tömörkény novelláit, mert olyanok, mint Chopin préludjei. Tömörek, egyszerûek, mintha befejezetlenek lennének, így az ember fantáziája tovább próbálja építeni, alakítani — legalábbis gondolatban, ezért is az ilyen kis remekmûvek számomra izgalmasak, sokat sejtetôek." (Mûvészet, 1974. 2.)

Elsô érett munkája a Munkáslány, 1928-ban (olaj, vászon, 70 x 95 cm). Felébredt benne a szunnyadó monumentalitás igénye, amelyet kezdettôl táplálnak Barcsay belsô szemléletében a mezôségi, majd szentendrei tájrészletek. Évekig nem tudja e munkáját kvalitásban felülmúlni. Késôbb mégis elfordul tôle. Munkásságának következô állomása a Munkásnôk címû festmény. Az Ernst Múzeumban való kiállítása után úgy érzi, a képet tovább kellene festeni, foglalkozni kellene még a kép problémáival. Nem tud megküzdeni a nehézségekkel, ezért megsemmisíti munkáját. „A harmincas és negyvenötös évek között a képi térrel és formával való küzdelem sok gondot okozott — írja Barcsay 1974-es visszaemlékezésében. — A sok töprengés eredménye volt, hogy eljuthattam a kép egyszerû felépítéséhez, a szerkezet, a rend szépségeinek kutatásához."

A Képzômûvészeti Fôiskola tanáraként, a minisztérium határozott kívánságára anatómiakönyvet kell készítenie. Így születik meg 1953-ban az immár több nyelvre lefordított, világsikert aratott Mûvészeti anatómia. Nyolc év munkájának vázlatain keresztül rajz és szöveg szerves módon kapcsolódik egymáshoz, a könyv lapjai mind-mind külön élvezhetô, önálló mûvészi értékû rajzok. Nélkülözhetetlen könyve a mûvészeti oktatásnak. A második kiadáshoz készült elôszóban Lyka Károly a következôket írta: „Ebben a nagy mûben mintegy kezet fog egymással tudomány és mûvészet. A szellem e két hatalmas motorja egyesül itt, hogy megvilágítsa a természet legszebb remekmûvének, az emberi testnek formarendjét. Évezredeken át ez volt a mûvészet legnemesebb becsvágyának tárgya, mert hiszen az ember az embert érzi át legbensôbben."

Idôrendben következô másik nagy jelentôségû munkája az Ember és drapéria (1958). Ebben a könyvében Barcsay Jenô az élô emberi alakon redôzôdô drapériát tanulmányozza. Forma és tér (1966) címû munkájában negyven év festôi és grafikai munkásságáról ad számot, annak mûvészi és mûvészetelméleti tapasztalatait összegzi. A kötet a festészet alapelemeibôl kiindulva vezeti az olvasót a bonyolultabb mûvészi fogalmak felé, a vonal, a sík, a szín tárgyalása után sorra kerülnek olyan kérdések, mint a forma és a tér viszonya, ezek képi elrendezése: a kompozíció. (...)

Barcsay Jenô munkásságában igen fontos szerepe van a mozaiknak. (...)

Barcsay Jenô mûvészete a párizsi és az olaszországi tanulmányutak után összefonódik a szentendrei „szerkezetes" tájjal, amely szûk értelemben vett hazája, a Mezôség dombjaira emlékezteti. Ebben az idôszakban festészetének kibontakozását nagymértékben befolyásolták Párizs, és a nagy mesterek közül fôképp Picasso, valamint a kubisták. (...)

Mûvészetében elemi erôvel kap kifejezést a szülôföld szeretete. Már munkásságának kezdetén a monumentális festészetre vágyódik. A monumentalitást Barcsay Jenô festészetében nem a méret, hanem a foltok és a formák aránya határozza meg a vásznon. Kis méretû képeket fest, ezekbôl alakítja ki késôbb nagyobb kompozícióit.

„Minden képet úgy kell megfesteni — vallja —, hogy egy kicsit izgassa a nézôt, elgondolkoztassa. Minél kevesebb eszközzel minél többet, a gondolatok minél nagyobb átvitt értelmû gazdagságát kifejezni, ez lehet a mûvészet csúcsa! Egyszerû eszközökkel gazdagságot kifejezni. De ugyanakkor egy festô számára nagyon fontos az anatómiai tudás. Az az alap." (Képes Újság, 1977. október.)

Barcsay Jenô mûvészi hovatartozását illetôleg úgy tûnik, hogy a szakirodalom néhány állítmányt, kiváltképpen néhány jelzôt elhamarkodottan alkalmazott.

Beke László például Barcsay — konstruktivizmus — félreértések címû írásában határozottan kijelenti: „Barcsay nem konstruktivista, hanem legfeljebb absztrakt festô". Ez kissé ellentmond Németh Lajos állításának (1968), amely tömören foglalja magába a lényeget: „Barcsay életmûvében bontakozott ki a legmagasabb szinten a magyar konstruktivizmus, mégpedig oly egyéni hangon, amelyet nem lehet sem a Mondrian síkkonstruktivizmusa, sem a Malevics szupermatizmusa vagy a többi konstruktivista iskola egyszerû magyar változatának tekinteni. Földhöz kötöttebb, anyagelvûbb, drámaibb azoknál. El tudta kerülni a puszta dekorativitást, és össze tudta kapcsolni a konstruktivitás elveit a monumentális, figuratív mûvészettel."

Érdemes talán meghallgatnunk Barcsay Jenô véleményét napjaink képzômûvészeti irányzatairól: „Nem érintenek, nem zavarnak a most burjánzó irányzatok. Sajnos, egyik a másik kárára, egyeduralomra tör, pedig a stílusok diktatúrája káros jelenség. Ami letér az egyetemes mûvészet igazi útjáról, az nem festészet. Lehet nagyon jó, de nem festészet."

Az absztrakt mûvészetrôl Barcsay Jenô a következôképpen vélekedik: „A nonfiguratív mûvészetnek éppúgy megvan a kapcsolata a természettel, mint a »természethûnek«. Az absztrakt mûvészet nem utánoz, hanem felfedez: keresi a jelenségek kapcsolatait, összetartozását, s úgy épít fel egy új egészet. Mélyrôl jövô, új eredményekben gazdag világ ez. Elméletben én is aláírom azt az általános véleményt, hogy ha az ilyen elvonatkoztatott (absztrakt) kép szólni tud az emberhez, akkor egyenrangú lehet egy olyan képpel, amelyben a formák a természet jelenségeivel tartanak kapcsolatot."

Végül is, úgy hiszem, azt mondhatjuk, hogy Barcsay Jenô monumentális festô. „A kezdet kezdetétôl mindmáig a monumentális festészet vonzott. A monumentalitást nem a méret, hanem a foltok és a formák aránya határozza meg a vásznon. Ha egyik-másik képemet kis méretben is képzeltem el, arról is kiderült, hogy minél nagyobbra nagyítom fel, annál inkább él, annál több a mondanivalója. Én nem táblaképeket festek, hanem monumentális, falra kívánkozó nagy kompozíciókat" — mondotta egy interjúban.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy Barcsay Jenô mûvészetében helyet kapnak mindazok a törekvések, amelyek a ma mûvészeire jellemzôek kell hogy legyenek: elsajátítja és fölhasználja a képalkotó rend törvényeit, elmélyed korunk téri tapasztalataiban, és végül felszabadítja a teremtô képzelet majd minden tartalékát, fejleszti a dinamikus kifejezési formákat, a modern dinamikus ikonográfiát.

A mezôségi kis falu, Katona indította útjára a magyar konstruktivizmus iskolateremtô mesterét, Barcsay Jenô Kossuth-díjas, kiváló mûvészt, a budapesti Képzômûvészeti Fôiskola egykori legendás hírû tanárát, a több nyelvre is lefordított és külföldön is nagy sikert aratott Mûvészeti anatómia (1953), Ember és drapéria (1958) valamint Forma és tér (1966) címû kötetek szerzôjét.

Takács Gábor Barcsay-montázs címû, a Korunk 1980. 12. számában és a Tizenöt erdélyi mûvész címû kötetben megjelent írásával emlékezünk az erdélyi táj nagy szülöttére.

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/73, a márka 9000/9300, a dollár pedig 18 000/18 300 lejbe került.

Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi a nemrég Kolozsváron tartott értekezletükön döntöttek a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, melynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése — jelentette az értekezlet pénteken ismeretetett közleménye. Az egyetem szervezése a Magyar Köztársaság költségvetési támogatását élvezi. Az alapítók határozata értelmében az alapítvány kuratóriumába az egyetemi és tudományos közélet ismert és elismert képviselôit kérik fel. Elnöknek Tonk Sándort, tagoknak Birtalan Ákost, Brassai Zoltánt, Marton Józsefet, Szilágyi Pált, Tolnay Istvánt, Toró Tibort, Tánczos Vilmost és Tôkés Eleket kérték fel.

A jelöltek fontosabb életrajzi adatai: 1. Tonk Sándor (sz. 1947 — Kolozsvár), történész, egyetemi tanár, a BBTE és a Protestáns Teológiai Intézet tanára, az EME alelnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület egyik fôgondnoka; 2. Birtalan Ákos (sz. 1962 — Székelyvéce), közgazdász, parlamenti képviselô, ’96-’98 között turisztikai miniszter, a BBTE székelyföldi kihelyezett közgazdaságtudományi karának adjunktusa, a Berde Áron Ösztöndíj alapítója; 3. Brassai Zoltán (sz. 1935 — Marosvásárhely), orvos, marosvásárhelyi egyetemi tanár, akadémikus, az V. Belgyógyászati Klinika vezetôje, az EME alapító és központi választmányi tagja, a Bostoni WHM Academy tagja, a marosvásárhelyi vártemplom presbitere; 4. Marton József (sz. 1950 — Székelykál), teológus, docens, katolikus teológiai tanár Gyulafehérváron és Kolozsváron, a BBTE katolikus hitoktató-tanárképzô karának dékánja, egyháztörténész; 5. Szilágyi Pál (1933 — Tasnád), matematikus, egyetemi tanár a BBTE matematikai karán, rektorhelyettes, kétszeres Humbold alapítványi ösztöndíjas; 6. Tánczos Vilmos (sz. 1959 — Csíkszentkirály), néprajzkutató, a BBTE Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék adjunktusa; 7. Tolnay István (sz. 1948 — Bihardiószeg), francia–magyar szakos tanár, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi elôadó-tanácsosa, a Sulyok István Fôiskola franciatanára; 8. Toró Tibor (sz. 1931 — Énlaka), fizikus, a Temesvári Tudományegyetem Elméleti Fizika Tanszékének prfosszora, az MTA külsô tagja, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke; 9. Tôkés Elek (sz. 1955 — Bánffyhunyad), tanár, az Erdélyi Református Egyházkerület elôadó-tanácsosa (’90–’95), Kolozs megyei tanfelügyelô, 1997-tôl a Vallásügyi Államtitkárság igazgatója, az RMDSZ Kolozs megyei választmányának tagja.

A kormány csütörtöki ülésén végre határozat született a nyugdíjak indexelésérôl: ennek értelmében januártól 1,7%-kal növelik ezeket a járandóságokat. Nem részesülnek ebben az intézkedésben azok, akiknek nyugdíja meghaladja az országos nettó átlagkereset kétszeresét. Következésképpen január elsejétôl az alábbiak szerint alakul a nyugdíjak minimális szintje: 645 840 lej öregségi teljes nyugdíj; 477 753 lej öregségi résznyugdíj; 550 719 lej I. fokú rokkantásgi nyugdíj; 477 743 lej II. fokú rokkantsági nyugdíj; 349 761 lej III. fokú rokkantsági nyugdíj; 54 678 lej mezôgazdasági nyugdíj.

A multikulturális egyetem az utolsó lépcsôfok lehet az önálló állami magyar egyetem létrehozása felé vezetô úton — nyilatkozta Ríz Ádám, a magyarországi Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkárságának fôosztályvezetôje, aki pénteken Kolozsváron folytatott tárgyalásokat. Elmondta: a multikulturalitás abban az értelemben fogadható el, amennyiben lehetôvé teszi a BBTE-n teljesen önnálló magyar tagozat, illetve karok létrehozását. Természetesen a magyarországi, illetve romániai magyar politikai erôk végsô célja egy önálló állami magyar egyetem létrehozása.

Ríz Ádám a nap folyamán Szilágyi Pállal, a BBTE rektorhelyettesével folytatott tárgyalásokat. A megbeszélések során Szilágyi Pál kihangsúlyozta azt az elvárást, hogy a romániai állami oktatás rovására a magyar kormány lehetôleg ne lépjen a magyar nyelvû magánegyetemi oktatás felé, vagyis olyan szakokat, amelyeket magyar nyelven lehet hallgatni állami finanszírozású képzésben, ne hozzanak létre egy felekezetközi magánegyetem keretében is.

A megbeszélésen szó volt azokról a segítségnyújtási lehetôségekrôl, amelyeket a BBTE igénybe vehet. Ríz Ádám elsôsorban a magyarországi Felsôoktatási Tankönyvpályázatot, illetve könyvtártámogatási pályázatot, az Apáczai Közalapítványt említette, és ugyanakkor elmondta, hogy abból a kétmilliárd forintból, amit a magyar kormány egyetem-ügyben elkülönített, olyan háttérintézmények — például jól felszerelt könyvtárak — is létrehozhatók, amelyeket a BBTE is eredményesen használhat ki.

Ríz Ádám a délután folyamán az Ösztöndíjtanáccsal folytatott megbeszéléseket, ahol a jövô évi pályázati kiírások alapelveit fogalmazták meg. Mint ismeretes, a magyar kormány évente húsz teljes képzésû ösztöndíjat adományoz olyan hiányszakok lefedésére, amelyek romániában magyar nyelven nem hallgathatók. Jelenleg Magyarországon ösztöndíjjal mintegy 300–400 erdélyi diák tanul, ezenkívül több százra tehetô azok száma, akik költségtérítéssel folytatják tanulmányaikat. Ríz Ádám elmondta: az oktatási minisztérium az ösztöndíjak számának csökkentésére törekszik, s azt a pénzt, amit ily módon „megtakarít", a szülôföldi oktatás támogatására óhalyt fordítani.

Erdei Róbert

Az elôadás és fórum után Dobos Andrást sikerült megszólaltatni a Szabadság olvasói számára.

— Ismert-e a tavaly nyújtott támogatás összege?

— 1999-ben az össztámogatás, amelyet az Új Kézfogás Közalapítvány folyósított, 237 millió forint volt.

— Ez hány vállalkozót érintett?

— Van rá adatunk, de én most nem vagyok ennek birtokában.

— Hogyan alakult az utóbbi években ez a támogatási tendencia?

— Az elmúlt idôszakban évente folyamatosan körülbelül 200–300 millió forintnyi támogatás ment ki Magyarországról.

Ö. I. B.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]