2000. július 25.
(XII. évfolyam, 171. szám)

Az egészségügyi alkalmazottakat tömörítô több országos szakszervezet jelezte, hogy ezen a héten különbözô idôpontokban és különbözô helységekben sztrájkba lépnek, mivel az illetékes intézmények, illetve hatóságok továbbra sem alkalmazzák a kormány idei 24. számú sürgôsségi rendeletét. A szóban forgó jogszabály elôírásai szerint a költségvetési intézmények alkalmazottainak fizetésemelése két részletben történik, elôször április elsejétôl, majd szeptembertôl ejtik meg az ígért növelést. Az egészségügyi alkalmazottak mindeddig azonban csak az ígérgetésekkel maradtak.

Tegnap a prefektúrán tartott többórás tárgyalás során próbáltak megoldást találni az egészségügyisek helyzetére a társadalmi egyeztetô tanács párbeszédén megjelent érintett felek. A megyei egészségügyi biztosító pénztár igazgatója, Ioan Figan még az elmúlt héten javasolta, hogy hozzanak létre egy olyan bizottságot, amelynek tagja lenne a kórházak vezetôségének, a biztosítónak, a szakszervezeteknek, a prefektúrának és megyei tanácsnak a képviselôje. Somogyi Gyula alprefektus lapunk érdeklôdésére elmondta, hogy kérésére tisztázták, ennek a bizottságnak nem lenne létjogosultsága, hiszen mindenekelôtt be kellett volna vonni az orvosi kollégiumok és más szakszervezetek képviselôit, olyan személyeket, akik az egészségügy terén dolgoznak, lévén, hogy ez a bizottság egy ténymegállapító, törvényes eredményeket kidolgozó bizottság lett volna azáltal, hogy értelmezte volna a 24-es kormányrendelet alkalmazását. Ebben a bizottságban azonban a prefektúra csak konzultatív szerepet vállalhat.

A tegnapi gyûlésen jelenlévô Sanitas szakszervezet képviselôi, az egészségügyi biztosító és a prefektúra végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az egészségügyi biztosító és az igazgatóság megpróbál olyan pénzalapokat elôteremteni, illetve a meglévô pénzforrások jobb kórházi felhasználására vonatkozó megoldást találni annak érdekében, hogy megteremtsék a lehetôséget a 24-es kormányrendelet alkalmazására — mondotta Somogyi Gyula. Miután felkutatják ezeket a pénzalapokat, azzal a kéréssel fordulnak az országos biztosítóhoz és a minisztériumhoz, hogy a költségvetés újraelosztása során Kolozsvárnak többet juttassanak, mivel több megye betegellátását biztosítják. A szakszervezetek mindezek ellenére továbbra is elégedetlenek, és nem zárják ki a sztrájk lehetôségét. Azokban a megyékben, ahonnan Kolozsvárra és más egyetemi központokba küldik a betegeket az ottani kezelés biztosításának lehetetlensége miatt, meg tudták oldani a 24-es alkalmazását. Úppen ezért az egészségügyi biztosítónak, az igazgatóságnak és a szakszervezetnek az lesz a kérése, hogy a társadalmi egészségbiztosítási törvény értelmében a pénz kövesse a beteget — hangsúlyozta az alprefektus.

Az egészségügyisek helyzetének megoldásában sokan lennének illetékesek, így például a minisztérium, a közegészségügyi igazgatóság, a biztosító, bizonyos mértékben pedig az orvosi kollégium is — mondta a Szabadság érdeklôdésére Hajdú Gábor egészségügyi miniszter. Ami a fizetésemelést illeti, a megyei igazgatóságok jól tudják, hogy ez csak a rendelkezésükre álló fizetési alap arányában eszközölhetô, magyarázta miniszter. Ezért voltak kénytelenek létszámcsökkentést is elrendelni, figyelembe véve az idei költségvetési törvényt, amely meghatározza az alkalmazottak számát a különbözô minisztériumoknál. Minden intézmény elsôdleges kötelessége megmaradni a költségvetési törvény határain belül, és kizárólag a lehetôségek szerint költekezni, mondta Hajdú Gábor.

(újvári)

A múlt hét szenzációját jelentette a duna-deltai antrax, népies nevén a lépfenejárvány váratlan kitörése. „Az antraxot képtelenek megfékezni az illetékesek", „A Duna-delta egészét veszélyezteti a kór" — hirdetik az országos napilapok elsô oldalas szalagcímei. A Szabadság dr. Molnár Géza járványkutató fôorvostól érdeklôdött a duna-deltai helyzet súlyossága és esetleges elterjedési lehetôségei felôl.

„Az antrax különleges nemzetközi eljárásban és elbánásban részesülô betegség. Az állatok betegsége, amely az emberre is átterjedhet. Csakhogy az állatoknak van oltóanyaga, az embereknek pedig nincs. Tudni kell azonban, hogy nem betegszenek meg csak kimondottan a fertôzött állattal közvetlen kontaktusba kerülôk, vagy a fertôzött állat húsának fogyasztói. Tehát ez egy zárt góc, az állatorvosi hivatal megtesz mindent a kór fékentartásáért. Nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a tragédia, mint amilyennek festik. A minisztériummal tartjuk a kapcsolatot, és nyugodtan állíthatom, hogy pillanatnyilag semmit nem jelent a Duna-deltán kívül élôknek. Hangsúlyozom, hogy azok is, akik a fertôzött területre bekerülnek, csak abban az esetben betegedhetnek meg, ha kapcsolatba lépnek fertôzött állatokkal vagy fertôzött állati terméket fogyasztanak" — nyilatkozta a fôorvos.

Tehát a deltát a turisták elôtt sem zárták le, mert a járvány terjedési módja és jelenlegi méretei nem indokolják ilyen jellegû intézkedések foganatosítását.

Az esetet felfújták — állítja a fôorvos. Antraxjárvány az elmúlt évek során volt a Bihar megyei Diószegen és Fehér megyében is. Jelenleg 13 eset van a Duna-deltában, ebbôl kettô halálos kimenetelû volt. Az elhalálozások azonban a deltai körülményeknek tudhatók be, mivelhogy a Duna-deltában az emberek általában akkor jutnak orvoshoz, amikor már meghaltak.

(g)

A polgármesteri hivatalnál több mint negyven panaszt iktattak a városi tanács által július tizedikén kivetett ötvenezer lejes különadó miatt — tájékoztatta lapunkat Dan Brudascu, a városháza szóvivôje. A rendkívül alacsony fizetésekre és nyugdíjakra hivatkozva, a polgárok a tanácsi határozat visszavonását kérték. A magánszemélyeken kívül a Nyugdíjasok Szövetsége és a különbözô szakszervezetek is tiltakozásukat fejezték ki. — Amennyiben a határozatot nem vonják vissza, a polgárok pert indíthatnak a városi tanács ellen. A határozat visszavonását maga a polgármester is kérte. Szerinte a különadó csupán azokra a személyekre vethetô ki, akik az illetô befektetés haszonélvezôi — mondta Brudascu.

A városatyák javaslatára a szombati tanácsülésen napirendre tûzték a kérdést, a döntést viszont többségi szavazattal egyelôre elhalasztották. Egyes városatyák azt szeretnék, ha a magánszemélyek helyett a cégek járulnának hozzá a helyi költségvetés kiegészítéséhez. Az összeget a vállalkozás, a nyereség nagyságának, valamint az alkalmazottak számának függvényében állapítanák meg.

— A különadó visszavonását a július tizedikén elfogadott határozat egyik kezdeményezôje, Stefan Dimitriu RTDP-s tanácsos javasolta — mondta Pálffy Károly, a pénzügyi bizottság tagja. Hozzátette: a határozat lehetôséget adott a panaszra, s mivel több mint negyvenen éltek ezzel a lehetôséggel, az ügyet újra kell tárgyalni. Pálffy reméli, hogy az állami költségvetés kiigazítása során a helyi költségvetés több pénzhez jut. — A lakosságra kivetett újabb különadó nem megoldás, mi ezt elfogadásakor sem támogattuk. Más forrásokból is fedezni lehet a különbözô befektetésekre szükséges 35 milliárd lejt. Ilyen forrás például a törvénytelen építkezôkre kirótt büntetések szigorú behajtása — mondotta az RMDSZ-es tanácsos.

Kiss Olivér

Tegnap elkezdôdött a kilencedikbe történô beiratkozások utolsó szakasza. A magyar tannyelvû egyetlen szaklíceumba, az Elektrotechnikai Iskolaközpontba oly kevés volt a jelentkezô, hogy a magyar diákokat kénytelenek voltak más profilok felé irányítani. Váratlanul sikeresnek bizonyult viszont az Elektrotechnikai Líceum szakiskolai vonala, hiszen a 2000–2001-es tanévben magyar tannyelvû szakiskolai osztály indul itt — legalábbis erre enged következni a beiratkozottak száma (18). A Könnyûipari Iskolaközpont szakiskolája a maga 16 diákjával késélen táncol, akárcsak a Waldorf Iskola, ahol hétfôn még várták a beiratkozókat. Pezsgôt bonthat viszont a Vasút-szállítási Iskolaközpont magyar tagozata: 28 beiratkozó diákjuk van! A Posta és Távközlési Iskolaközpont által meghirdetett magyar szakiskolai osztály két képességvizsga bizonylattal bíró diákja átiratkozott ugyanazon iskola román tagozatára; a 21 képességvizsga-bizonylat nélküli magyar diák esetét — az iskola igazgatója szerint — csak 27-én fogják tárgyalni. A volt Természettudományi Líceumban — a mai, Onisifor Ghiburól elnevezett líceumban — 18 diák iratkozott be keddig. A beiratkozások szerdán délután érnek véget. Szakértôk szerint félô, hogy az utolsó órákban, percekben átiratkozó magyar gyerekek felboríthatják az egész késélen táncoló magyar szakiskolai hálózatot.

Szabó Csaba

— A Nemzeti Liberális Párt szerint a legmegfelelôbb kettôs a Theodor Stolojan államelnök és Mugur Isãrescu kormányfô — nyilatkozta hétfôn Crin Antonescu, a politikai alakulat szóvívôje. Antonescu kifejtette: Mugur Isãrescunak továbbra is irányítania kell a nemzetközi pénzintézetekkel, a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal kötött megállapodások végrehajtását.

A helyi tanács szombati ülésén egy, a Közterület-Fenntartó Vállalat (RADP) tevékenységét felülvizsgáló tanácsi bizottság létesítésérôl született határozat. Ennek a döntésnek elôzménye, hogy a Közterület-Fenntartó Vállalat vezetôje, Liviu Medrea és Gheorghe Funar polgármester között az egykori bajtársi viszony ellenségeskedéssé fajult, amikor a két egységpárti vezetô különbözô pártokba táncolt át — Medrea az RTDP-be, Funar a Nagy-Románia Pártba. A RADP menedzserét a polgármester inkompetenciával vádolja, Medrea pedig azt állítja, Funar csôdhelyzetbe akarja vinni a Közterület-Fenntartó Vállalatot, hogy aztán a polgármesteri hivatalnak alárendelt igazgatósággá változtassa azt. Liviu Medrea a RADP és a városháza közötti konfliktusos helyzetrôl nyilatkozott a Szabadságnak.

— A polgármesteri hivatal és elsôsorban Gheorghe Funar részérôl visszaélésnek minôsítem a Közterület-Fenntartó Vállalat tevékenységébe való beavatkozást, hiszen ez a helyi tanácsnak és nem a polgármesteri hivatalnak alárendelt intézmény. Megalakulása óta a vállalat a közterület általános adminisztrációjával foglalkozik, útépítés és -javítás, zöldövezetek létrehozása és gondozása tartoznak tevékenységi körébe. A polgármester és a városháza örökké úgy kezelte a RADP-t mint kamat nélküli hitelezôt — megrendelte a munkálatot, mi elvégeztük, és legtöbbször hatalmas késéssel fizette ki. Ezért a vállalat kénytelen volt bankkölcsönökhöz folyamodni, nem képes fizetési kötelezettségeinek alkalmazottai, szállítói, szolgáltatói és az államkassza felé eleget tenni, ami késedelmi kamattal is jár. Az évek során az RADP gazdasági-pénzügyi helyzete egyre romlott, a városháza adóssága már meghaladta az egymillió dollárnak megfelelô összeget. 1998-ban kénytelenek voltunk 250 alkalmazottunkat elbocsátani. Most sajnos a helyzet megismétlôdik, mivel több, mint száz alkalmazottunkat kell szabadságolnunk, megrendelések hiányában — mondotta Liviu Medrea. Kifogásolta, hogy a polgármester elônyben részesít a licitációkon bizonyos cégeket, kft.-ket az RADP-vel szemben, amelyeknek viszont idôben ki is egyenlíti a számláikat, ami nem történt meg a Közterület-Fenntartó Vállalat esetében. A RADP nem az államkasszába önti a nyereségi adót, hanem a helyi tanácshoz — 1999-ben majdnem négymilliárd lejt. Tavaly a vállalat nyereségének 42 százalékát a városi tanácstól független munkáltatók szolgáltatták. Medrea szerint a városháza-RADP konfliktus nincs kapcsolatban a saját személye és Funar közötti személyes ellentéttel, amelynek csúcsjelenete egy két hónappal ezelôtti tanácsülésen játszódott le.

Amikor kifogásoltam, hogy közterületeken természetellenes módon gyanús kft-k fejtik ki tevékenységüket, míg a RADP-nek nincs munkája, a polgármester hívta a polgárôröket, akik erôszakkal kirángattak a városházáról, amitôl kiújult régebbi hátgerincsérülésem, és kénytelen voltam a Rehabilitációs Kórházban tölteni hat hetet. Megtettem a törvényszéknél a jogi eljáráshoz szükséges lépéseket, megteszem állampolgári kötelezettségemet ebben a tekintetben, még akkor is, ha Funarnak kitûnô kapcsolatai vannak jogi körökben, ezért gyakorlatilag érinthetetlan — jelentette ki lapunknak a Közterület-Fenntartó Vállalat vezetôje.

A következôkben a RADP menedzsere elemezni fogja a vállalat gazdasági- pénzügyi helyzetét, és a szakszervezet vezetôségével folytat tárgyalásokat, a lehetô legmegfelelôbb megoldások keresése érdekében. — A birtokomban lévô adatok szerint elkerülhetetlen egy bizonyos mértékû leépítés, mert a vállalatnak nincs annyi munkája, amennyit a jelenlegi személyi potenciál képes fedezni. A helyzetért az egyetlen felelôs a polgármester, hiszen a városnak szüksége volna közterületi munkálatokra, a helyi tanácsnak pedig megvannak az anyagi alapjai a mnukálatok pénzügyi fedezésére. Ami a Funar által összeállított városházai, a RADP tevékenységét felülvizsgáló bizottságot illeti, elôbb inkább azokat a visszaéléseket kellene kivizsgálni, amelyeket a polgármester követett el a munkálatok preferenciális módon történt odaítélésekor. Az egyetlen, a Közterület-Fenntartó Vállalatot ellenôrizni hivatott intézmény a helyi tanács lehet — mondotta Liviu Medrea.

Salamon Márton László

Az elmúlt napokban lezajlott Millenniumi Sokadalom rendezvénysorozaton több ezer kolozsvári — többségükben magyar — ember megfordult. A zenén, táncon, népmûvészeti alkotásokon kívül a „sokadalom" ehetett, ihatott, amedig jólesett. Több sátorban árulták a sört, pálinkát, üdítôt, a „mititeit", kolbászt stb.

Aki nem csak szórakozás végett látogatott ki a Kálvária-templom körüli földvárra — köztük az újságírók — talán nyitottabb szemmel követte az eseményeket.

Ami sokunkat kellemesen meglepett — fôleg a rendezôket —, az a mulatság végén tapasztalt tisztaság volt. Szinte egy gyufaszálat sem dobott senki a földre. Civilizált nép vagyunk — gondoltuk. Ám, hogy az öröm ne legyen felhôtlen, következett az üröm. Végigjárva a templomkertben található mûemlékeket, egyik sem úszta meg karcolások, feliratok (pl. „itt jártam, Zoli", vagy „szeretem Évikét", és sok más hasonló prózai dolog) nélkül.

Ezek után már elgondolkozhatunk: hogy is van azzal a bizonyos civilizáltsággal?

Nánó Csaba

SZOMBATI LAPSZÁMUNK 2. oldalán a Bara Margit önkéntes számûzetésben címû cikk képe alól sajnálatos módon elmaradt a szöveg. Ezennel pótoljuk: Bara Margit portréja, Ferenczy Júlia pasztellje (1946). Olvasóink szíves elnézését kérjük.

— Minek nevezik Romániában a magyarokat?
— Kisebbségieknek.
— És az optimista magyarokat?
— Legkisebbségieknek.

(öbé)

Országszerte, fôleg a nagyvárosokban a gazdátlan kutyák terror alatt tartják a tömbháznegyedek lakóit. Eltávolításukat azonban nem mindenki végzi a leghumánusabb módon. Számos helyen kegyetlenül kiirtják ôket, máshol menhelyeket próbálnak számukra létrehozni.

Károly király 1936-ban aláírt egy rendeletet, amely a gazdátlan kutyákra vonatkozik. A törvény a mai napig érvényben maradt. 1992-ben került a parlament asztalára megvitatás végett. Azóta elnökök jöttek, elnökök mentek, a karaván haladt... A gazdátlan kutya viszont minden humánus vagy barbár ritkítási igyekezet ellenére jól érzi magát a grundon.

Ha a parlament nem is tárgyalja sorsukat, az emberek annál inkább. Ahányat csak megkérdezünk, annyi „jobbnál-jobb" javaslat hangzik el. Vannak, akiket csak azért zavar jelenlétük, mert lakóhelye körül macskát táplál, mondván, hogy kitûnô patkányfogók. Nem tetszik viszont a humánus macskagondozónak, hogy a kutyák áldozatául esik naponta egy-egy kitûnô egérfogó. Mások viszont azon a véleményen vannak, hogy ha két-három gazdikeresô kibérelt magának egy tömbházat, akkor ételt és vizet kell adni nekik, mert kitûnô ház- és kocsiôrzôkké válnak. Bizonyított tény, hogyha a tömbházhoz szegôdött kutya szeretetre talál, foggal-körömmel védi a kiválasztott gazdi kocsiját. Országszerte azonban több ezer embert marnak meg az ebek. A veszettség elleni oltások sokba kerülnek,ugyanakkor nem kis fájdalommal is járnak.

Amíg a békés együttélés kérdése meg nem oldódik, ajánlatos a gyanús külsejû kutyákat nagy ívben elkerülni. A mi környékünkön is voltak hívatlan házôrzôk. Munkájukat becsülettel végezték három éven keresztül. Aztán valaki végzett velük. Azóta három kocsit törtek fel és egyet elloptak. Ez hát a kutyaellenség. De a macskák elszaporodtak. Éjszakai kurrogásuk felveri a lakók álmát. Igaz, nem marnak.

(horváth)

Július 25-tôl módosította kamatait az Országos Takarék- és Letéti Pénztár (CEC). Magánszemélyek számára a könyves betétek évi kamata 33%, a határidô lejárta elôtti kivétel esetén 9%; könyves betétnél a kamat havi kifizetésével 32%; folyószámlára való betétnél 9%; a kamat tôkésítésével járó betétnél — 1 hónapos határidôvel 31%, 2 hónapos határidôvel 32%; nyereményes betétkönyvek esetében 9%; betétek fiatalok számára 33%.

Táncoktatás: Vajdaszentiványi, marossárpataki, mezôpaniti és gernyeszegi táncok oktatása kezdô és haladó táncosok számára idôs adatközlô táncosok folyamatos közremûködésével. A táncoktatásokat vezetik: Mezôpalkó István, Sára Ferenc, Antal Áron, Fitos Dezsô, Hajdú Flórián, Varga János és táncospárjaik.

Zeneoktatás: Vajdaszentiványi és marossárpataki hangszeres népzene oktatása haladó zenészek számára. Zeneoktatók: Horváth Elek, Tóni Árpád és Moldován István. Muzsikálnak: Horváth Elek és zenekara, Horváth Attila és zenekara, Horváth Mihály és zenekara. Házigazda: Vajdaszentiványi Hagyományôrzô Táncegyüttes. A tábor fôszervezôje: Zichy-Horváth Alapítvány.

Folytatjuk a tábor létrehozásakor kijelölt programot. Így az idén a vajdaszentiványi táncok mellett Marossárpatak, Mezôpanit és Gernyeszeg táncai is sorra kerülnek. Változatlanul célunk, hogy a táncok mellett ismerjük meg a falvak múltját, hagyományait, a benne élô emberekkel együtt.

A tábor programjai: napközbeni tánc- és zeneoktatás mellett egyéb programok várják a résztvevôket, amelyben viseletkészítés, népi kézmûvesség, lovaglás, íjászat, gólyalábazás,vetélkedôk, tábortûz szerepelnek.

Minden este elôadások, koncertek, melyek szereplôi: a Lopótök színtársulat, Zalai Táncegyüttes, Maros Mûvészegyüttes, népzenei koncertek és más elôadók. A tábor utolsó délutánján 11 környékbeli együttes részvételével hagyományôrzô fesztivált rendezünk.

A jelentkezés módja és határideje: kérjük megjelölni a nevet, pontos levélcímet, valamint azt, hogy milyen oktatásra jelentkezik, illetve milyen szállásra tart igényt. A táborhelyek száma korlátozott, táncospárok együttes jelentkezését elônyben részesítjük. A zeneoktatásra jelentkezôknél kérjük megjelölni, hogy milyen hangszeren kíván játszani, illetve hány éve foglalkozik népzenével. Minden jelentkezôt a további pontosítás végett levélben értesítünk.

Jelentkezési határidô: 2000. július 31. Jelentkezni lehet a Vajdaszentiványi Polgármesteri Hivatalban.

A szépirodalmi folyóirat legfrissebb számában a következôket olvashatjuk: Petri György, Vas István, Ferencz Gyôzô, Tandori Dezsô, Várady Szabolcs, Vörös István, Takáts Gyula, Balla Zsófa, Bozsik Péter, Röhrig Géza, Simon Balázs, Tóth Krisztina, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Szakács Eszter, Baka István versei; Az érsek látogatása (Bodor Ádám regényrészlete); Niembsch a Glacis mögött (Márton László); A Hymnus koordinátái (Lukácsy Sándor); Lingua politica cum voluntate falsum enuntiandi (Szende Tamás); Az értelmezés ellen (Susan Sontag); Holtszezon (Bruno Schulz); A Napkönyv vége (Kornis Mihály); A kékszakállú herceg csodálatos élete (Esterházy Péter); A tápláléklánc csúcsa (T. Coraghessan Boyle); Táborok mulandósága (Kertész Imre).

Miután kipróbáltam a hallott kôelhajtó módszerek zömét, kövem mozgásából rájöttem: köszöni szépen, jól van, még mindig bennem tanyázik. Ily módon egyre világosabban láttam magamat a mûtôasztalon. A kép — amelyhez fehér köpenyes, fertôtlenítôszer-szagú orvosok, perfúzió, és nem utolsósorban vér társult — nemigen nyerte el tetszésemet. De nekifogtam a mûtét elôkészítéséhez. Elôbb a különben ingyenes mûtét ára felôl érdeklôdtem — mert, ugye, az orvos bá’ keze nem mozog elég finoman, ha elôbb nem számolta meg a zsebébe csúsztatott pénzt. Amikor megtudtam, hirtelen elfehéredtem, homlokomon pedig gyöngyözni kezdett a veríték. Mondhatni, kisebb sokk ért: ki gondolta volna, hogy a doktor úr több száz márkában számol?

Ennyi pénzt egy helyen egyszer láttam csak életemben. De az sem az enyém volt... Egy fél év alatt talánelôteremtem, ha még egy munkahelyet keresek, de négy-öt nap alatt? — mozgolódott bennem a nap kérdése, amíg végül beugrott a válasz: megvárom sebész ismerôsöm urológusát, úgyis pár nap múlva visszajön a szabadságból. Rendes embernek mondják, s egész biztosan — mint sebész barátjának ismerôse — árkedvezményben részesít. Magyarországi kifejezéssel élve: akciós áron operál majd.

Közben az is megfordult a fejemben: kikötöm, hogy miután kiveszik a kövemet, ne dobják el. Hisz ha kiszámoljuk, mennyibe kerül nekem ez a mulatság, grammja sokkal többet ér, mint az arany. Teketóriázás nélkül jó pénzért eladom: „Öt milliméter átmérôjû, lekerekített, ásványi alapú üledékes kô, akciós áron eladó". Sôt, még egy licitet is rendezhetnék, s akkor még jövedelmem is lenne, nem csak mûtét ára térülne meg — esett le a tantuszom. Mi több, hogy még nagyobb kikiáltási árral kezdjek, elôbb elviszem egy-két ásványkiállításra is. Bioásványként nagy sikerem lenne vele!

Felfegyverkeztem hát fájdalomcsillapítókkal, és vártam az ismerôs ismerôsét. Meg is jött pár nap múlva.

Amikor kiszálltam a kórház elôtt a taxiból, elsônek az út túlsó oldalán, a temetkezési vállalat falán díszlô „Koporsók" felirat ragadott meg. Elôbb arra gondoltam, ez valami célzás: aki ebbe a kórházba beteszi a lábát, koporsóban jön ki. Aztán elhessegettem a gondolatot, és a pozitívumokat néztem: a beteg kiválaszthatja leendô koporsóját, a hozzátartozóknak nem kell majd rohangászniuk temetkezési vállalatot keresni, arról nem is beszélve, hogy a kis távolság miatt a szállítási költségek is alaposan lecsökkennek. Micsoda kiszolgálás! Mintha legalábbis Nyugaton lennénk!

Közben felértem szobámba. A fônôvér pillanatokon belül ott termett, és egy hatalmas injekcióstût nyomott a vénámba. Az eredmény nem is maradt el: miután legalább egy deci vérrel távozott, alig tudtam mozgatni bal kezemet. Aztán következtek a különbözô orvosi vizsgálatok: szív, tüdô, majd vese. Ez utóbbi kétszer is — a film nem akarta kimutatni a vesekövet.

— Ugye a jobb vesével van a baj? — kérdezte értetlenül az orvosnô, majd visszadugott a röntgenfényképezô alá. De most sem járt több sikerrel.

Na, ezt jól eldugtam — kuncogtam magamban arckifejezését látva, ám jókedvem hamar elszállt: beadtak a vénámba valami löttyöt, jó nagy adagot, majd hosszú idôre felfektettek egy asztalra, és tízpercenként röntgeneztek. Ha már nem kapják a vesekövemet, legalább valami sugárbetegséggel csak gazdagabb leszek — vigasztaltam magam a negyedik felvétel után.

A követ azonban így sem sikerült megtalálni. Egyszerre tolt ki az orvosokkal, meg velem is. Négy napig üdültem hiába a kórházban, ettem a tejbelaskát és a tejberizset, miközben bosszúságomra szobatársam tányérjából minden alkalommal mellehús illatozott. És ami a legfájóbb: azzal, hogy észrevétlen kivizeltem a követ, elszalasztottam a nagy meggazdagodás lehetôségét.

Lehet, hogy sohasem leszek gazdag?

Balázs Bence

A szombati marosvásárhelyi SZKT bebizonyította, hogy az RMDSZ mindenekelôtt a romániai magyar férfiak érdekvédelmi szervezete. Eckstein-Kovács Péter a parlamenti választások jelöltállítási procedúrájának vitája során azt javasolta, hogy az RMDSZ alkalmazzon pozitív diszkriminációt a nôk esetében, és minden területi szervezet a bejutó helyekre kötelezô módon nôt is jelöljön. Nem számítottam arra, hogy a 99,9 százalékban férfiakból álló testület elfogadja a liberális javaslatot, mégis meglepett a romániai magyar lovagok merev elutasítása.

Az a döntéshozó testület, amely az etnikai kisebbségek hátrányos helyzetének felszámolására elvárja a pozitív diszkrimináció alkalmazását, jó viccnek tekintette, hogy a miniszter ugyanazt kéri a nôk esetében. Pedig Eckstein nem viccelt. A szabadság és demokrácia fellegvárának tartott Amerikában a faji megkülönböztetés ma is élô szemléletének ellensúlyozására mindmáig alkalmazzák a pozitív diszkriminációt, különben a négereknek nem lenne sok esélyük egyetemet végezni, majd végzettségük szerint elhelyezkedni. A nyugat-európai és a tengerentúli politikai életben nagy számban vannak jelen a nôk, magas tisztségeket is betöltenek (államfô, kormányfô, miniszter, EBESZ-elnök...) és tisztességesen megállják a helyüket. Esetükben ma már nem szükséges a pozitív diszkrimináció alkalmazása, de minden bizonnyal csak annak segítségével indult el az egyenjogúsítási folyamat. És... habár nem kötelezô, minden magára valamit is adó nyugati párt vagy szervezet kényesen vigyáz arra, hogy vezetô testületeiben megfelelô számú nô legyen jelen. De az RMDSZ-politikusok számára mindez vicc, jó esetben túlzás.

Több politológiát végzett politikus van közöttük, az RMDSZ-tisztségek betöltésének egyik kritériuma pedig a megfelelô képzettség. Tehát kizárt, hogy politikusaink ne tudnák: a világ a liberalizmus sokszor túlzásnak tûnô elveinek köszönhetôen lépett elôre. Azt is pontosan tudják — hiszen, mint mondtam, kötelezôen jól képzettek —, hogy a maga korában ugyanilyen merész túlzás volt az emberi szabadságjogok (a gondolat-, sajtó-, gyülekezési- és véleményszabadság, az általános és titkos választójog) biztosítása vagy a hatalmi ágak szétválasztásának megvalósítása. Az meg teljesen kizárt, hogy ne ismernék Széchenyi életmûvét és ne lennének tisztában azzal, hogy a félfeudális Magyarország Széchenyi, akkor bizony túlzásnak tûnô, liberális reformjainak köszönhetôen indult el a fejlôdés útján.

Politikusaink egyik legfontosabb törekvése a nemzet újraösszekovácsolása. Széchenyi a Stádiumban foglalta össze azokat a „józan törvényeket", amelyek bevezetésével és alkalmazásával a nemzetté alakulás megtörténhetett. Az RMDSZ-nek, többek között, az SZKT-határozatokban kellene ezeket a törekvéseket rögzítenie és figyelembe vennie, hogy a nôk is a nemzet egyenjogú tagjai, nem csupán fakanálforgató és eljövendô férfi politikusokat szülô vagy férfi politikusokat titkárnôkként kiszolgálni hivatott eszközök.

Mint ahogyan az elején írtam, ismerve a férfiak uralta hazai mentalitást, nem lepett meg, hogy Eckstein javaslata támogatás nélkül maradt (tisztelet a 17 kivételnek). Az viszont mélységesen felháborított, hogy Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ- elnök, parlamenti képviselô felszólalása ellen senki sem tiltakozott. A marosi honatya ugyanis azt találta mondani, hogy Nyugat-Európában valóban nagy számban és legmagasabb politikai szinteken is jelen vannak a nôk, „de azok megérdemlik". Azóta is azon gondolkodom, hogy vajon min alapszik Kelemen Attila értékítélete: a nyugati nôket tartja okosabbaknak, mint a keletieket, vagy a nyugati férfiakat butábbaknak, mint önmagukat?

Az az érv is elhangzott, hogy a romániai magyar nôk nem tülekednek a politikai pályáért. Csupán azt a kérdést nem tették fel önmaguknak, vajon mi okból kifolyólag van ez így. Milyen eséllyel pályázhatnak a nôk abban az RMDSZ-ben, amelynek miniparlamentjében nyíltan elhangozhat a fennebb idézett értékelés? Természetesen vannak fehér holló számba menô kivételek, mint például Böndi Gyöngyike képviselôsége vagy néhány nôi név megjelenése az önkormányzati listákon. De a képviselôasszony szórványvidéken szerezte meg mandátumát, ott, ahol talán a férfiak még a nôknél is kevésbé tülekednek a romániai magyar érdekvédelem zsoldjába állni.

A helyi RMDSZ-elnök marosvásárhelyi honatyának azonban közvetlen környezetébôl is tudok ellenpéldát nyújtani. Toleranciáját és a nôi nem iránti tiszteletét bizonyítandó, Kelemen Attila arra hivatkozott, hogy a Maros megyei területi alelnökök között nôk is vannak. Igen, csakhogy ez a maximum, amit 10 év alatt elérhettek. Ábrám Noémi például 1990 elsô napjaitól aktívan részt vett a marosvásárhelyi MADISZ létrehozásában, majd az RMDSZ-ben vállalt munkát, akkor, amikor még Kelemen kanadai állatorvosként dolgozott. A fiatal tanítónô talpraesett, okos, tárgyalóképes és rendkívül munkabíró. A marosvásárhelyi területi szervezet tív év alatt az elnökválságok sorozatát élte meg, de Noémi esetleges jelölése fel sem merült. A kilencvenes évek elején Kanadából hazatérô férfi állatorvos azonnal helyet kapott a képviselôi listán anélkül, hogy kezdettôl részt vállalt volna az érdekvédelmi küzdelemben vagy valamilyen módon kellett volna bizonyítania, hogy „megérdemli-kiérdemli" bejutó helyen való jelölését. Az évek során bizonyító tanítónônek pedig meg kellett elégednie a területi alelnöki tisztséggel, mert nôként szóba sem jöhetett ennél magasabb szinten.

Ábrám Noémi esete egy a sokból. A képviselô felháborító címkézése kapcsán pedig csak azt kérdezném: elképzelhetetlennek tartja, hogy egy esetleges mûveltségi-szakképzettségi-rátermettségi megmérettetésen a romániai magyar nôk elérjék az Eckstein által javasolt arányt?

Gál Mária

A halogatás és a kivárás lett a hazai politikai pártok választási taktikájának jellemzôje. Emil Constantinescu bejelentése, hogy nem jelölteti magát újabb elnöki mandátumra egy csapásra megváltoztatta a politikai képletet, ám ahhoz távolról sem volt elegendô, hogy egyszeribôl mindent megoldjon. Amint azt a legutóbbi felmérés eredményei is mutatták, az államfô visszalépésének köszönhetôen Ion Iliescu mintegy tíz százalékot veszített támogatottságából. Nem csoda, hiszen a mesteri sakkhúzással a választóktól egyik pillanatról a másikra elvették a negatív szavazás lehetôségének gondolatát, s arra kényszerítették ôket, hogy pozitívan viszonyuljanak az államfôjelölés és -választás kérdéséhez.

A politikai pártok esetében cseppet sem ilyen egyszerû a helyzet. Az Iliescunak megmaradt harmincöt százalék még mindig elképesztôen sok ahhoz, hogy biztosra lehessen menni. Ekkora támogatottsággal egyetlen új vagy régi ellenjelölt sem lenne biztos a gyôzelmében. Újabb cselekre van tehát szükség ahhoz, hogy az exelnök népes táborát valamilyen módon tovább lehessen csökkenteni.

A legkézenfekvôbb lehetôségnek az államfô- és a parlamenti választások szétválasztása kínálkozik. A gondolat nem új, legutóbb 1996-ban akkor merült fel, amikor tanácsadói Ion Iliescut a különbözô hangzatos korrupciós botrányokba keveredett pártjától szerették volna látszólag elválasztani. A gondolat végül azért nem vált valóra, mert a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) szürke eminenciásai rájöttek: ha Iliescu nélkül indul, a párt jóval kevesebb parlamenti helyre számíthat. Hagyták tehát, hogy Iliescu megbukjon, csak a parlamenti fotelekrôl ne kelljen lemondaniuk.

Jelenleg azonban úgy tûnik, a gondolatnak egyre több támogatója akad. A hatalom oldalán úgy érzik, ha Iliescu pártja nélkül kellene hogy megharcoljon Cotroceniért, akkor ellenfeleinek jóval nagyobb lenne a reménye. A parlamenti választásokon pedig — Iliescu nélkül vagy a legyôzött Iliescuval — pártja is látványosan visszaszorulna. Az alkotmány csak az elnökválasztások elhalasztását nem teszi lehetôvé. A parlamentiekrôl viszont úgy rendelkezik, hogy azokat a két ház mandátumának lejártától számított három hónapon belül meg kell tartani. Ez esetben tehát a határidô 2001. február 27. lenne. Ehhez, persze, a választójogi törvény módosítására is szükség lenne. De egyre inkább ez sem tetszik kivihetetlennek.

Mind hatalmi, mind pedig ellenzéki oldalon léteznek ugyanis olyan parlamenti képviselôk és szenátorok, akik tudják, hogy újabb mandátumra nem számíthatnak. Miért ne hosszabbítanák meg saját hatalmukat három hónappal? Csak az RTDP azon részének tiltakozására lehet számítani, amely biztos a dolgában. Ez pedig kisebbségben van.

A választások szétválasztásával pedig ismét teljesen új képlettel kell számolnunk. Ez esetben olyan jelöltek mint például Mugur Isãrescu vagy pedig Theodor Stolojan, akiknek nevéhez kevés látványos politikai melléfogás fûzôdik, hatalmas elônyre tehetnek szert nem csupán Ion Iliescuval, de olyan — már többször kompromittált — politikusokkal szemben is, mint Petre Roman és Teodor Melescanu. Ha pedig sikerülne a november 29-ig kötelezô módon sorra kerülô elnökválasztáson Iliescut a politikai porondról leseperni, a parlamenti választásokon nem csupán ennek okán lehetne hatalmi oldalon jobb eredményre számítani, hanem amiatt is, mert akkor az RTDP is kénytelen lenne átrendezni sorait. Iliescunak vissza kellene vonulnia, s a párton belüli harcok szinte azonnal megkezdôdnének. Ez pedig nyilvánvalóan az ellenfélnek kedvezne.

A koalíciós pártok részérôl ezzel magyarázható tehát a halogatás és a kivárás. Mindenki meg fogja várni, hogy az „Isãrescu vagy Stolojan"-vita augusztusban eldôljön, az egykori konvenció csalfájának szerepét a Nemzeti Liberális Párt játssza végig, majd térjen vissza valamilyen jobb-közép — esetleg Melescanuékat is befogadó — szövetségbe, s a törvényhozás szavazza meg a parlamenti választások elhalasztását. Ezt esetleg augusztus végi rendkívüli ülésszakon is megteheti. És csak mindezek után kerülhet sor a kampány tényleges kibontakozására.

Az idô valóban szoros, de a számítások szerint elegendô. Hiszen két hónapos kampány éppen elég lenne ahhoz, hogy a népnek elmagyarázzák azt, amit már amúgy is tud: hogy Iliescuval Európa kapui bezáródnának, Isãrescuval (Stolojannal) viszont nem... Hogy ez utóbbi határozott ember, nem úgy, mint Constantinescu volt, nyugodtan lehet tehát rá szavazni. Merthogy mégse röhögtessük magunkat azzal, hogy tíz év után megint azt választjuk meg, aki — ugyebár — „ellopta a forradalmat". A siker garantált lenne.

Ilyen körülmények között viszont az RMDSZ saját államelnökjelöltje kérdésének az eldöntése könnyen patikamérlegre kívánkozónak bizonyulhat. Tudhatták ezt a szombati marosvásárhelyi RMDSZ-tanácskozás résztvevôi is, amikor ritkán tapasztalható egyetértéssel döntöttek amellett, hogy az államfôjelölt kérdését szeptember 9-ére halasszák. Az RMDSZ-nek ügyesen kell taktikáznia mindaddig, amíg ki nem derül: sikerül-e szövetségeseinek a kiszemelt jelöltet a magyarok szavazata nélkül is bejuttatni a második fordulóba. Ha úgy tûnik majd, hogy igen, akkor az RMDSZ állíthat saját jelöltet, aki egész sor fontos üzenetet — régit és újat — fogalmazhat meg a román társadalom felé. Ellenkezô esetben viszont a szövetségnek és a magyarságnak ezt a lehetôséget fel kell majd áldoznia annak érdekében, hogy Iliescu ne jusson be újabb négy évre a Cotroceni-palotába.

Ion Iliescu nem örvendhet túlságosan a dolgok alakulásának. Lehetetlen nem látnia, hogy fenik a kést, s éppen az ô nyakáról van szó. A kegyelemdöfés azonban még hátra van, s azt majd sajátjaitól fogja megkapni. A napokban Adrian Nãstase pillantását csíptem el a tévében, amint éppen a fônökére tekintett. Azonnal az a vicc jutott eszembe, amikor a feleség odaül a nagybeteg férje ágyára, és megnyugtató szándékkal közli vele:

— Drágám, úgy döntöttem, hogy ha kettônk közül valamelyikünkkel — Isten ôrizzen! — valami történne, én New Yorkba költözöm!

Tibori Szabó Zoltán

Milyen természetesen tárcsázom: az elsô szám, a kontinens, a következô három a város, aztán hét másik és már beszélhetek fiammal az Óperenciás-tengeren túlról. Jobban és tisztábban hallom, mint hogyha a Hajnal negyedbôl hívnak. Kint zuhog az esô, dörög és villámlik. Kissé távolabb tartom a hallgatót a fülemtôl, mert tudom, hogy Kiskalotán Jenica apja, az öreg csendôr, attól süketült meg, hogy beleütött a ménkû a huzalba, mikor éppen telefonált. Az ma már biztosan nem fordulhatna elô, de fiatal orvos koromban én is olyan típusú telefonokon beszéltem és kértem Bánffyhunyadról a mentôautót sürgôsségi esetekben. Illetve kértem volna — ha a központ jelentkezik. Fél kézzel a telefonkagylót fogtam, bal kezemmel pedig tekertem a csengô készüléket, tízszer, hússzor egymás után, remélve, hogy a kertben kapáló postás „kisasszony" meghallja. Este, kiváltképp télen, hat óra után már senki sem volt szolgálatban a postán. Ilyenkor a telefon csengetése „kiment" távolabbra, Kalátára, Szentkirályra, esetleg egyenesen Hunyadra, mintegy remélve, hogy valahol csak meghallják. Akkoriban fogalmaztam meg magam számára az aforizmát: Olyan kilátástalan, mint egy vidéki telefon csengetése az éjszakában. Az egyetlen létezô összeköttetés a világgal megszûnik attól, hogy az emberek kényelmesek. Alszanak, mikor ébren kellene lenniük. Nemtörôdömök, mikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.

Rozi bácsi (így becézte mindenki a garázsfônök Rozenberget) dörmögve kászálódott ki ilyenkor ágyából, ha a telefonhívás mégis utolérte, felcihelôdött úgy-ahogy, betuszkolta hatalmas pocakját a mentôautó kormánya mögé és keservesen pöfögve kiindult a garázs kapuján. Egyszer, kanyargós szerpentinutakon lejövet a hegyekbôl, látom verejtékezô homlokáról és kiguvadt szemébôl, hogy baj van. — S’ma Jiszróel, doktorkám, nincsen fékem! — És keresztet vet. Nos, ha a zsidó párttitkár keresztet vet, akkor valóban nagy baj kell hogy legyen. De megúsztuk, mert odafenn Valaki vigyázott ránk...

A mai amerikai kénytelen megtanulni bal kézzel írni, mert a jobbal telefonál. Ô nem kérdi óvatosan és kissé aggódva: Halló, Kovács lakás? Mert ha ô lezongorázta telefonján a számot, akkor ott az jelentkezik, akit ô hívott, nem más. — Ries! jelentkezik kurtán a csengetésre németországi rokonunk és ironikusan röhög a mi hallózásunk hallatán, amellyel mi, a hangszín alapján, amit feleletként hallunk, próbáljuk megállapítani, jó helyre csengettünk vagy téves kapcsolás.

A tekerô csengôvel mûködô telefon a mai fiatal számára ugyanolyan idegen, mint a korabeli filmeken látható falitelefon, ahol a tölcsért emelik le. De vajon mit szólna ugyanez a fiatal (aki mielôtt rátért a komputerre, még elegáns, lapos, hordozható írógépet használt) azokhoz a nyolc-kilenc kilós magas Remington írógépekhez, amelyeknél a törött karú S vagy D betût kézzel kellett rákoppintani a szövegre, mert a billentyû már évek óta nem mûködött. Valamikor a Remington is modern masina volt. Drága. Nem minden cég engedhette meg magának a luxust, hogy olyan drága gépe legyen. Ezeket rekvirálta el a háború után a néptanács és ezeket tette tönkre a hozzá nem értô titkár elvtárs, mikor a számos körlevelet írta.

Adott pillanatban az elemekkel mûködô táskarádió is valóságos csodának számított. Kiránduló partnerünk, az elegáns hölgy, rám bízta cipelését pelikántollal töltött hálózsákjával egyetemben, és én boldogan vittem a két értékes, tengerentúlról jött ajándékot fel a hegytetôre. Amikor éjszaka, a milliárdnyi csillaggal kirakott ég alatt, a Csalhó tetején megszólalt Brahms elsô szimfóniája az Ormándy vezényelte New York-i filharmonikusokkal, olyan megilletôdéssel hallgattuk, mintha tényleg angyal szállt volna le hozzánk a mennyekbôl. Istent keresô hang az éjszakában, miután már minden madárcsicsergés elhalt, talán csak azért, hogy beteljesedjen a költô szava: „Ahol énekelni hallasz / ott verd fel sátrad / gonosz emberek lelkébôl / énekszó nem árad."

Dániel Károly

Romániai versenyzôk napja volt ez a csütörtöki, de a magyar sportolók sem mondtak csütörtököt a 20 évvel ez-elôtti, 1980-as moszkvai XXII. nyári olimpián. Nadia Comãneci — az elôzô, 1976-os, montreali játékok koronázatlan királynôje, Károlyi Béla kolozsvári edzô és felesége, Károlyiné-Erôss Gyöngyvér felfedezettje és tanítványa — ezúttal két szeren, felemás korláton, és a szovjet Nelli Kimmel holtversenyben talajon szerzett aranyérmet. Ezek mellé még begyûjtött két ezüstöt is: az NDK-s Maxi Gnauck-kal holtversenyben az egyéni összetettben, valamint társaival, az aradi Éberle Emília Gertrúddal, a nagybányai Kôszegi-Dunka Rodikával, a nagyszebeni Rühn Melittával, továbbá Cristina Grigoras-sal és Dumitrita Turnerrel a csapatban. Éberle ezüstérmes volt gerendán, Rühn Melitta pedig bronz-érmes lóugrásban és felemás korláton. És hogy teljes legyen a román sportolók sikere, a gyorstüzelô sportpisztoly-lövô Ion Corneliu is aranyérmesen lépett ki a lôállásból.

A magyar sportolóknak is jutott aranyérem ezen a napon: Magyar Zoltán lólengésben megvédte négy évvel korábbi, montreali elsôségét!

L. F.

l Hegyi felkészítés. A nagybányai országos bajnokság után Gheorghe Simion, a két világbajnok, Dorel és Marian Simion apja és edzôje hegyi felkészítést írt elô tanítványainak. Az eredeti szándék szerint a fivérek Németországba utaztak volna, ám végül megelégedtek a hazai környezettel. Pár napos csíkszeredai pihenô után Brassó felé indultak, ott találkoznak Relu Auras egykori szövetségi kapitánnyal, aki most a tunéziai válogatottat készíti fel és hozta el romániai edzôtáborba. A sydneyi olimpia elôtt az Aranyöv-bajnokság lesz számukra az utolsó nagy megmérettetés.

l Vastag és a válogatott Német-országban. A többi leendô olimpikon, összesen 8 öklözô Vastag Ferenc és Grigore Bondavali szövetségi kapitány vezetésével Németországba indul, közös felkészülésen vesznek részt Valentin Silaghi tanítványaival. A német olimpiai csapat edzôje, Silaghi néhány hónappal ez-elôtt Resicabányán edzôtáborozott, most viszonozza a vendéglátást. A Némethonba utazó keret: Marian Velicu, Bogdan Dobrescu, Crinu Ol-teanu, Ovidiu Bobârnat, George Lungu, Adrian Diaconu, Claudiu Râsco és Constantin Onofrei. A felkészülés e hónap végéig tart, azután természetesen Vastag legényei is részt vesznek az Aranyöv-bajnokság küzdelmein.

Coriolan Iuga

Három Tour-gyôztes, remek sprinterek, tüdô nélküli hegyimenôk — röviden így jellemezhetô az idei Tour de France. Az elsô hét a bátraké volt. Aki nem félt, és vállalta egy-egy szökés kínjait, az a hét végén a pódiumon két gyönyörû lány közt fényképeztethette le magát. Az igazi izgalmak a Pireneusokban kezdôdtek, ahol a reflektorfény ráterelôdött a három „kiemeltre", az amerikai Lance Armstrongra, a német Jan Ullrichra és az olasz Marco Pantanira. A francia sajtó hatására a lehetséges végsô gyôztesek közé sorolták Roland Jalabert-t és Richard Virenquet-et is. De míg az elsô már maga is lemondott arról, hogy valaha is Tourt nyerjen, addig a másik csak villanásaiból (igaz, nagyszerû villanásokból) él. A három nagy csatája remeknek ígérkezett. Jó formában voltak, mindhárman „gyôzni vagy meghalni" jelszóval kezdett. A Pireneusok megmutatták, hogy a texasi rendelkezik a legtöbb erôvel, Pantani csak legfennebb „piszkálni" tudta, Ullrich pedig inkább egy gördülô tankhoz volt hasonlítható, aki se gyorsítani, se lassítani nem tud. Ha kétségeink lettek volna arról, hogy Pantaninak mi a szándéka, a hegyi szakaszok után ezek eloszlottak: a kopasz „kalóz" azért jött, hogy bebizonyítsa, a szárazföld hullámait senki nem uralja jobban, mint ô. Az olasz bátorság és akaraterô szempontjából jelesre vizsgázott, a Tour sokat köszönhet neki. Armstrong viszont egy vadnyugati seriff nyugalmával védte sárga trikóját. Egy golyót sem lôtt a levegôbe, de a párbajok végén mindig ô volt az, aki állva maradt. És méghozzá sárgában. Ullrich azt az érzést keltette, hogy dízelmotor hajtja, de ritmusából csak a Courchevel–Morzine szakasz utolsó hegyén tudott kilendülni.

Akik Armstrongot magasztalják, ne felejtsék el, hogy nagyon sokat köszönhet csapatának, az US Postalnak, és fôleg Kevin Livingstonnak és Taylor Hamiltonnak. Ez a két ember csillantotta meg elôttünk a kerékpár-sport nagyszerûségét: a csapatért köteles vagy a lelkedet, ez esetben lábaidat és tüdôdet adni. Ebben a sportágban egyéni gyôztest hirdetnek, de csapata segítsége nélkül senki sem képes nyerni.

Meglepetéseket csapatszinten csak a spanyolok tudtak okozni. A KELME hûen bizonyította, hogy a hegyekben érzi jól magát, míg a Banesto nem a nevéhez méltón teljesített. Nem felejthetjük ki Erik Zabelt sem, akinek három év után sikerült ismét szakaszt nyernie, egyúttal zsinórban ötödször a sprintereknek járó trikót is megszerezte, ami rekordnak számít. Különdíjat érdemelnek a német szurkolótábor tagjai, akik tízezrével kísérték el kedvenceiket, a telekomos fiúkat.

Három hét varázslatot láthattunk: gyôzelmet, keserûséget, fájdalmat örömöt.

Kosztin Á. Botond

*

A 21., egyben befejezô szakaszt Párizsban sprintbefutó zárta le, amelyben az olasz Stefano Zanini volt a legjobb. Mögötte Zabel és a lett Romans Vainsteins volt a sorrend.

A 21. szakasz (Párizs, 138 km) végeredménye: 1. Zanini 3:12:36 óra, 2. Zabel azonos idôvel, 3. Vainsteins (lett) azonos idôvel.

A záró szakasz után a versenybizottság kizárta Jeroen Blijlevenst. A holland kerékpáros vasárnap, a célba érkezés után megütötte az amerikai Bobby Julichot.

A 180 induló közül 127 fejezte be érvényes eredménnyel az idei francia körversenyt.

A Tour de France végeredménye: 1. Armstrong 92:33:08 óra, 2. Ullrich 6:02 perc hátrány, 3. Joseba Beloki (spanyol) 10:04 perc hátrány.

A többi kategória gyôztese: hegyi verseny: Santiago Botero (kolum- biai), pontverseny: Zabel, legjobb fiatal: Francisco Mancebo (spanyol), legjobb küzdô: Erik Dekker (holland), csapatverseny: KELME.

*

A US Postal nyerte a legtöbb pénzt a profi körverseny három hete során.

Az AFP szerint az amerikai csapat elsôsorban az összetettben gyôztes Lance Armstrongnak köszönheti, hogy élen végzett ebben a rangsorban. A címvédô amerikai kerekes egymaga 2,2 millió frankot kapott.

A sorban a dán Memory Card az utolsó. Versenyzôi átlagosan 9166 frankot kerestek.

A lista (az összegek frankban):

1. US Postal 2 543 400

2. Telekom 1 848 100

3. Festina 1 451 700

4. KELME 1 429 600

5. Rabobank 590 200

6. Banesto 542 700

7. Mapei 511 500

8. Polti 426 700

9. Lotto 312 300

10. Vini Caldirola 292 100

11. Farm Frites 263 300

12. Cofidis 243 300

13. Saeco 240 700

14. AG2R 227 300

15. ONCE 218 900

16. Crédit Agricole 207 900

17. Mercatone Uno 205 800

18. La Française des Jeux 199 700

19. Bonjour 172 800

20. Memory Card 82 500

A Körösfôi Polgármesteri Hivatalban Antal János polgármesterrel és Imre Attila agrármérnökkel a 2000/1-es törvény alkalmazásáról beszélgettünk, elsôsorban az erdôk visszaszolgáltatásának kérdése került terítékre.

Megtudtuk: a volt erdôtulajdonosok és azok leszármazottai a kérvényeket idejében beadták. Folyamatban van a közbirtokossági szervezet törvényszéki beiktatása, a folyamat tehát idejében beindult. Tervek szerint a közeljövôben a bánffyhunyadi erdészeti hivatallal egy-két évre szerzôdést kötnek, hogy a szakmai irányítást és az erdôôrzést elvégezhessék.

— Megbíznak a bánffyhunyadi erdészekben? — kérdeztem a polgármestert.

— Mind szakmai ismereteikben, mind erkölcsi tartásukban megbízunk. Kapcsolataink eddig is jók voltak, és meggyôzôdésem, hogy ezután is jók maradnak.

— Megítélése szerint belátható idôn belül visszakerül-e az erdô a jogos tulajdonosokhoz?

— Természetesen. A megalakult közbirtokosság vezetôségi tagjai rengeteget kilincseltek ez ügyben. A szükséges iratok beszerzése nem volt könnyû dolog. Reméljük, mihamarabb sikerül a gyakorlatban is alkalmazni a törvényt. Ha ez nem történne meg a közeljövôben, nagyon komoly belháború alakul ki, de nem csupán nálunk, hanem országos viszonylatban is. Embereink bíznak benne, hogy jogaikat tiszteletben tartják.

— Községünk területén 500 ha erdôt kell visszajuttatni a jogos tulajdonosokhoz — mondja Imre Attila. Ebbe benne vannak a magánszemélyek, a közbirtokossági tulajdon és a tanácsi erdô is. Az erdôrészek kijelölése nem okoz majd gondot, a dokumentáció rendben van: egyedül a jóváhagyás hiányzik a kiméréshez.

— Az idei szárazság teljesen kiégette a legelôket, emiatt is sok a panasz, hogy a juhászok, a csordások az erdô hûvösében legeltetnek. Szabad-e legeltetni az erdôben?

— Nem szabad a jószágot beengedni az erdôbe! Ez nagy kártétellel jár, de sajnos nehéz ellenôrizni a juhászokat, így elôfordul, hogy bent legeltetnek. Az erdôk új kihasználásával minden bizonnyal erre is több figyelmet fordíthatunk majd, hiszen a tulajdonosváltással a falu emberei lesznek közvetlenül érdekeltek, hogy ilyen kártétel ne következhessen be.

— Polgármester úr, erdôügyben jelenleg mi a legfontosabb teendô?

— Várjuk, hogy ismét jöjjenek az erdészek Bánffyhunyadról. A kérvények átvizsgálását az ô részvételükkel már régen befejeztük. Most gyakorlatilag át kell adják az említett erdôket, ki kell mérjük az embereknek. Az irántuk érzett bizalmat az is bizonyítja, hogy a községünkhöz tartozó Nádasfalu emberei kérték: a területeiken lévô erdôk ne a gyalui, hanem a körösfôihez hasonlóan a hunyadi erdôkerülethez tartozzanak. Ezért sem hagyhatnak cserben a hunyadi erdészek. Ha rövidesen megkötjük a már említett szerzôdést, ez is hozzájárul a kapcsolatok kifogástalan alakulásához. Különben becsületes hozzáállásukat bizonyították akkor is, amikor a kérvényeket felülvizsgáltuk. A kérések 99%-át elfogadták, és ahol valamilyen akta hiányzott, azonnal kiegészítettük. Nagyon sokat számított az, hogy segítôkézséggel viszonyultak közös ügyünkhöz.

* * *

A bánffyhunyadi erdészeti hivatalnál Vuscan Vasile fômérnöktôl megtudtuk: nyolc község területén levô erdôk tartoznak fennhatóságuk alá. Szakembereik a településeken ellenôrzik a beadott iratcsomókat. Megjegyezte, hogy a magyarlakta falvakban a helyi tanácsok elöljárói szorgalmazták a folyamat felgyorsítását. Kalotaszentkirályon, Körösfôn és Bánffyhunyadon gyakorlatilag befejezték a kérvények áttekintését. A szentkirályiak már aláírtak egy szerzôdést 350 hektárnyi erdôs legelô szakmai felügyeletére és ôrzésére. A szakember elmondta azt is, hogy a községekkel az elmúlt évtizedek során jó viszonyt alakítottak ki. Az erdôk visszaszolgáltatása sem rontotta meg a folyamatot. A 21 ezer ha erdôs területbôl mintegy 3 ezer hektárnyit kell visszaadjanak, így továbbra is nagy kiterjedésû állami erdô marad felügyeletük alatt.

* * *

Egeres sokkal nehezebb helyzetben van, mint Körösfô. Erdôi három erdészeti felügyelôséghez tartoznak. Fekete PP János mérnökkel, az újonnan megválasztott polgármesterrel is az erdôkrôl beszélgettünk.

— Sajnálatos, hogy így elhúzódott a törvény megjelenése, és ráadásul az alkalmazásra további hónapokat kell várni. A kérvényeket és a tulajdont bizonyító dokumentumokat nálunk is már rég leadták, közben megalakult a közbirtokossági bizottság Jegenyén, Darócon, Bogártelkén és Mákófalván is, és bejegyzésük is folyamatban van. Sokkal rázósabb a daróci és a bogártelki ügy, ahol a telekkönyvi kivonatok egyszerûen eltûntek. Nagy szerencsénkre egy 80 éves bácsinál kataszteri nyilvántartásra bukkantunk a Türe melletti Somtelkén. Ennek alapján sikerült végre összeállítani az iratcsomókat az érintett három falu számára. Szinte megoldhatatlan probléma van Inaktelkén, hiszen az a terület, amit a helybéliek visszaigényelnek, már nem erdô, hanem kopasz legelô.

— Mik a legfontosabb teendôk?

— Fel kellene gyorsítani az iratcsomók átvizsgálását, mert bizony a helyhatósági választások miatt jócskán lemaradtunk. A földosztó bizottság tagjainak javadalmazása nincs megoldva, van azonban egy jó topográfusunk, aki sokat segít munkánkban. Nagyon sürgôs eldönteni, hogy kinek mennyi erdôhöz van joga, s az melyik erdôkerülethez tartozik. A második lépés elkészíteni az összesítést. Javítani kellene az együttmûködést az erdészekkel: ez a legfontosabb feladatok egyike. A kérvények egy részét átnéztük: Bogártelkén és Nádasdarócon szinte teljesen befejeztük a munkát, de hátra van még a többi falu. Az összesítés felénél sem tartunk, pedig teljes gôzzel dolgozunk. A végleges tisztázásra több mint három hónapra van szükség.

— A helyi tanácsosok nem nyújtanak segítséget ebben a nagyméretû munkában?

— Bogártelkén, Darócon és Mákófalván többen is sokat tettek az erdôügy rendezéséért. Ha ôk nem segítenének, a polgármesteri hivatal emberállományával nagyon nehéz volna a temérdek papírmunkát elvégezni. Szerencsére sikerül fizetnünk a helyi költségvetésbôl a topográfust.

— Közelednek a parlamenti választások. Megítélése szerint sikerül-e még az idén befejezni a földtörvény alkalmazását?

— Meggyôzôdésem szerint három-négy hónap leforgása alatt olyan elôrehaladott állapotba kerülünk az erdôk visszaadási folyamatával, hogy onnan már nem lesz visszaút. Ha például Bogártelkén vagy Darócon kiosztottuk az erdôt, tovább kell folytatni, amíg az utolsó faluban is mindenki visszakapja családi birtokát. Nehéz lenne ezen változtatnia az új hatalomnak...

* * *

Tordaszentlászlón Tamás Gebe Andrással, az újonnan megválasztott polgármesterrel beszélgettünk az erdôk visszaszolgáltatásáról.

— Összesen 2488 ha erdônk van. Ebbôl magánszemélyek 320 hektárat, a közbirtokossági egyesület 195 hektárt, az egyházak pedig 30 ha területet kell visszakapjanak.

— Hogyan halad a kérvények elbírálása?

— Nagyon lassan haladunk, mert a kolozsvári erdészeti hivatal küldöttei nem törik magukat. Aprólékos munkát végeztek, nehogy valaki is 1–2 ár erdôvel többet kapjon. Meg is unták hamar: elmentek és azt ígérték, a választások után visszajönnek. Azóta is hiába várjuk ôket... Szerintem arra várnak, hogy a választások után majd az új parlament változtasson a törvényen. Másképp nem tudom megmagyarázni távolmaradásukat. Falvainkban mindenki tudja, hogy milyen sokat jártunk és költöttünk a tulajdonjogot bizonyító iratok beszerezésére. Egyértelmûen hátráltatnak munkánkban, nem sok jóindulatot tapasztaltunk sem a kolozsvári, sem a tordai erdészeti hivatalok részérôl. Arra is gondoltunk, szállítsuk be hozzájuk az iratcsomókat. A törvény szerint azonban ôk kellene kijöjjenek hozzánk. Nem tudjuk, kihez is forduljunk, hogy noszogassa ôket...

Barazsuly Emil

Amint arról tegnapi lapszámunkban röviden beszámoltunk, vasárnap városunkba érkezett a „népautók" (VW) karavánja, amely szinte az egész országot bejárta.

A Porsche Romania és az AUTOWORLD cégek által rendezett esemény egyik legnagyobb attrakciója a Truck–Volkswagen volt. A Truck teherszállítót a VW-gyár különleges alkalmakra építette, és 2 millió márkába került. Hossza 17,2 méter, magassága 4 méter és 34 tonnát nyom. A két oldala harmonikaszerûleg szétnyílik, és egy tágas terem képzôdik a helyén. Itt tartottak sajtóértekezletet a szervezôk, köztük Bogdan Apahidean, a Porsche Romania eladási igazgatója. Elmondotta: tavaly a VW gyárnak sikerült a legtöbb külföldi gépkocsit eladnia hazánkban. Részt vett a sajtóval való beszélgetésen Jürgen Binder, a Porsche németországi képviselôje, Günther König, az osztrák Porsche Bank elnöke, Mezei János, az AUTOWORLD vezérigazgatója.

Az egyik legszebb modell a VW-Bora, a legújabb típus a VW–Sharan volt. Láthattunk új típusú „bogárhátú" VW-t, amely külsôleg nagyon hasonlít elôdjére, de teljesítményét össze sem lehet hasonlítani a régiekével. A VW-k ára 20 ezer márkától több mint 30 ezerig terjed, de részletre is megvásárolhatók.

Nánó Csaba

• Sikkasztásért vizsgálják Ovidiu Costel Botát (22), az Alcom ügyvezetôjét. Tavaly óta 148 millió lejes kárt okozott a kasszának, számlákat hamisított, és nem könyvelt el különbözô összegeket. A törvény elôtt hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása miatt is kell felelnie. A Btk. mindezt 1–15 év börtönnel bünteti.

• Holtan találták otthonában a 60 éves Ioan Sãbãdust. Az elsô vizsgálatok kizárták a gyilkosság gyanúját.

(póka)

• Billenôs teherkocsi okozott balesetet pénteken reggel: a fenesi úton haladó kamion (rendszám: OT–19–ACH, sofôr: Toader Popescu) bal oldali kerekei adott pillanatban leváltak a jármûrôl, megelôzték azt, majd elütötték a zöldövezetben haladó Livia Stefet (32). Az áldozatot kórházban ápolják.

• Combcsonttöréssel kezelik a kórházban Livia Goront (20), egy szombat délutáni baleset áldozatát. A CJ–16–GLA rendszámú 1310-es Dacia sofôre Kissebes (Poieni) térségében haladt, amikor megijedt egy szemközt jövô gépkocsitól, fékezett, megcsúszott és egy oszlopnak ütközött.

• Figyelmetlen kerékpárost gázolt el szombaton a HSJJ–53 rendszámú Toyota. Az eset Csucsán történt, a Martinus Lobregt (52) vezette gépkocsi elôtt egy mellékútról váratlanul bicikli bukkant fel. A kerékpárost, a 68 éves körösfeketetói (Negreni) Nicolae Hexant kórházba szállították, fejsérüléssel kezelik.

• Felrobbant a jobb elsô kerék. A vasárnapi nemeszsuki baleset során a németországi rendszámú (RV–CA–7777) 100-as Audi az országúton haladt, amikor bekövetkezett a durrdefekt. Az irányíthatatlan jármû az út jobb szélén levô korlátba rohant, a benne ülô Vãdean házaspár — a sofôr, Cristel Ovidiu (36) és felesége, Angelika Hildegard (52) — fejsérülést, agyrázkódást és többszörös bordatörést szenvedett. A gépkocsi 80%-ban ment tönkre.

(pja)

Júliustól kezdve Románia vámmentesen szállíthat élôállatot és bizonyos húsféléket az EU tagállamaiba — derült ki az iparügyi és kereskedelmi minisztérium sajtóközleményébôl.

A kölcsönös vámkedvezményeket számtalan kereskedelmi egyezmény elôzte meg. Ezeket a tárgyalássorozatokat Brüsszel kezdeményezte annak érdekében, hogy az összes csatlakozásra vágyó ország felzárkózhasson az EU-piac követelményszintjéhez, ahol az áru szabadon mozoghat, vámok nélkül és árkorlátozásoktól mentesen — tudatta az ipari és kereskedelmi tárca.

A megegyezés szerint Románia idén vámmentesen szállíthat az EU-tagországokba 7 ezer tonna élô marhát és kecskét, 2500 tonna marhahúst, 6 ezer tonna mézet, 1500 tonna uborkát, 25 ezer tonna búzát. Az erdei gyümölcsök korlátlan mennyiségben vámmentesek az EU területén. A tiszta almalé esetében Románia 4500 tonnát szállíthat 20 százalékos vámdíj kifizetése mellett.

Ezeket a kereteket évente 10 százalékkal fogják növelni.

Az EU-tagországokból érkezô mezôgazdasági termékek sorsáról sürgôsségi kormányrendelet döntött, amelyet még június végén fogadott el a kormány, és amely július 4-tôl hatályos.

Nyolc másik tagjelölt ország mellett Magyarországon is mérséklôdött tavaly a gazdasági növekedés üteme, az egy évvel korábbi 4,9 százalékhoz képest 4,5 százalékra — ez áll az Európai Bizottság statisztikai hivatalának a hét végén Brüsszelben kiadott jelentésébôl.

A hivatal mind a tizenhárom tagjelölt államban vizsgálta a bruttó hazai termék (GDP) alakulását, beleértve Ciprust, Máltát és Törökországot is. Valamennyiük teljesítményét átlagolva kimutatta, hogy a tagjelölt országok összesített gazdasági teljesítménye tavaly 0,2 százalékos csökkenést mutatott. Az átlagot mindazonáltal jelentôsen visszaveti Törökország, amelyben 5 százalékos hanyatlást jegyeztek fel.

A tagjelöltek sorát tavaly Szlovénia vezette 4,9 százalékos GDP-emelkedéssel a 4,6 százalékos Málta, illetve az egyaránt 4,5 százalékos Ciprus és Magyarország elôtt. Bulgáriában 2,4, Csehországban –0,2, Észtországban –1,1, Lettországban 0,1, Litvániában –4,1, Lengyelországban 4,1, Romániában –3,2, Szlovákiában 1,9 százalékos GDP-változást jegyeztek.

Tavaly öt év után elôször csökkent a tagjelöltek átlagos gazdasági teljesítménye az EU szintje alá. A tizenöt EU-tagország átlagosan 2,3 százalékos gazdasági növekedést mutatott fel, a tagjelöltek 0,2 százalékos átlagos csökkenésével szemben.

A jelentésbôl az is kiderül, hogy a tizenhárom tagjelölt ország összesített hazai termékének értéke alig 15 százaléka az unióénak. A tagjelöltek 525,3 milliárd eurós bruttó hazai terméket produkáltak tavaly, szemben az EU 7965,3 milliárd eurójával. Magyarország összesített GDP-je 45,4 milliárd euró volt, ennél Törökországé (173 milliárd), Lengyelországé (144,7 milliárd) és Csehországé (49,8 milliárd) volt nagyobb a vizsgált országok közül. Bulgária 11,6, Észtország 4,8, Lettország 5,7, Litvánia 10, Románia 31,9, Szlovákia 17,7, Szlovénia 18,7, Málta 3,4, Ciprus pedig 8,5 milliárd eurós GDP-t ért el tavaly.

Az EFG Eurobank, a Banco Portugues de Investimento, a General Electric Capital Corporation és az Állami Tulajdonalap (FPS) képviselôi kiegészítô szerzôdést írtak alá, amely a Banc Post eredeti privatizációs szerzôdésének részét képezi. Ennek az új szerzôdésnek az értelmében a GE átruházta másik két bankra 26,25 százalékos részvénycsomagját — közölte a Banc Post.

Az új részvényesi struktúra a következô: EFG Eurobank (Görögország) 19,25%, Banco Portugues de Investimento (17%), Állami Tulajdonalap (17%), General Electric Capital Corporation (8,75%). A fennmaradó részvénycsomagok (8 és 6%) a Banc Post alkalmazottainak, valamint nyugdíjasainak tulajdonában vannak.

Az eredeti árajánlatok változatlanok. Az elôzetes privatizációs megegyezések alapján az EFG Eurobanknak elôvételi joga lesz a FPS tulajdonában levô részvénycsomag esetében (2002. március 15-ig).

Brãila és a Vaskapu közötti hajózást megnehezíti a Duna alacsony vízállása — nyilatkozta az elmúlt hét végén Dumitru Stefan, a galaci Navrom illetékese.

A vízszint egyes helyeken elérte immár az 1,5–1,6 méteres szintet, például a Turnu Mãgurele és Corabia közötti Duna-szakaszon.

A Navrom Galati négy vontatóhajója feneklett meg a Duna különbözô pontjain, de ugyanígy járt egy kôzetekkel megrakott teherhajó is, amely a Duna 275-ös km-nél kényszerült megállásra. A galaci vízi szállító vállalat kénytelen átrakodásokkal megoldani az ilyen jellegû gondokat, és félig megrakott szállítóhajókat indít útra — állítja Stefan. Szerinte a jelenlegi helyzet válságos és még nehezebb lesz, ha a vízszint továbbra is csökken.

Mugur Isãrescu miniszterelnök bejelentette, hogy ezentúl ô fogja irányítani a Világbank romániai programjait. A kormányfô Traian Bãsescu helyére lép, aki immár nem tagja a kormánynak.

A PSAL II.-program szerves folytatása lesz a PSAL I.-nek. Ez a program a nemzetgazdaság szerkezeti átalakítását tûzte ki fô feladatnak, méghozzá négy területre vonatkozólag: a privatizációs tevékenység felgyorsítása, azoknak a vállalatoknak az átalakítása, amelyeknek immár semmi esélyük arra, hogy a piacon versenyképessé váljanak, a befektetési lehetôségek javítása és a társadalmi védôháló kiépítése az elbocsátott munkások számára.

A Világbank romániai igazgatója, Andrew Vorkink nemrég azt nyilatkozta, hogy figyelembe véve a kormány tevékenységét, és szem elôtt tartva a nemzetgazdaság szükségleteit, a nemzetközi hitelintézet a PSAL II.-program keretében majdnem 400 millió dolláros kölcsönt biztosítana Romániának.

Tíz év alatt Magyarország nagyjából teljes mértékben végrehajtott egy történelmi jelentôségû társadalmi, politikai és gazdasági átalakítást, s ma a legtöbb tekintetben a többi OECD-ország elôtt álló szabályozási kihívásokkal áll szemben — közölte Seiichi Kondo, a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fôtitkárhelyettese pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.

Seiichi Kondo a szabályozási reform tárgyában készített Magyarországról szóló országtanulmányt ismertetve kifejtette, hogy az egymást váltó kormányok megvalósították az árak, a kereskedelem és a külföldi befektetések szinte teljes liberalizációját, privatizálták a feldolgozóipar, a mezôgazdaság és a pénzügyi ágazat szinte összes állami vállalatát. Megoldották a pénzintézeteket és a vállalatokat szinte megbénító rossz kintlevôségek problémáját, s megteremtették az infrastruktúra-szabályozás alapvetô intézményeit.

Stumpf István, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal vezetôje a sajtótájékoztatón közölte: Magyarország kiállta a próbát, s készen áll az európai uniós tagságra.

Seiichi Kondo elmondta, hogy az OECD-tanulmány több ajánlást is tartalmaz Magyarország számára. Ezek közül kiemelte: a villamosenergia szektor részleges privatizációját tovább kell folytatni, mert ez nyitja meg az utat a verseny kiszélesítése elôtt.

Hasonlóan nyilatkozott a távközlés és az informatika helyzetérôl is, kijelentve, hogy ezekben a szektorokban a verseny még nem érte el a kívánat szintet.

A nyolcak állam- és kormányfôi szombaton Okinaván dokumentumot bocsátottak ki, amelyben lefektetik az internetes forradalom szabályozásának alapelveit, és fölvázolják a „bekapcsolt" államok és a fejlôdô országok közötti „digitális szakadék" szûkítésének útjait.

Az „információs világtársadalomról szóló okinavai chartában" a legfejlettebbek elsô ízben foglalkoznak csúcsszinten az új technológiák forradalmi hatásával. A dokumentum elvként rögzíti, hogy bárkinek és bárhol a világon módjában állhasson részt venni az információs világtársadalomban, senkit se rekesszenek ki belôle. Az új technológiákat nem szabad tehát pusztán a piac erôire bízni.

Az állami szervek feladata kialakítani az információs társadalom szabályozórendszerét, kiszámítható, átlátható és diszkriminációmentes kereteit — állapították meg a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország vezetôi a dél-japán szigeten tartott csúcstalálkozójuk második napján.

Másfelôl elismerték, hogy az állami szabályozásnak nem szabad gúzsba kötnie ezt a fiatal ágazatot, és az információs technológiák fejlôdésének támogatásánál „kerülni kell bármiféle protekcionizmust, amely fékezheti a magánkezdeményezést".

Chartájukban a nyolcak alapelvként rögzítették a szellemi tulajdonjogok oltalmazását, a kalózszoftverek használatától való tartózkodást, a távközlési rendszerek liberalizációját, az adóztatási elvek összehangolását, a piac által serkentett közös szabványok pártolását, a fogyasztók védelmét.

A nyolcak elhatározták az új technológiák hozzáférhetôvé tételével foglalkozó szakértôi csoport (digital opportunity taskforce — DOT) létrehozását, hogy segítsék a digitális technika elterjedését a fejlôdô országokban. A vezetô szakértôkbôl álló DOT feladata megszervezni a párbeszédet a fejlôdôkkel, illetve a nyolcak tagjaival és a magánszektorral. A csoport a nyolcak 2001 júniusában Genovában esedékes következô csúcstalálkozója elé fogja terjeszteni javaslatait.

A G8 szerint az információs technológiák komoly lehetôségeket kínálnak a feltörekvô gazdaságoknak, mint azt India példája is szemlélteti. De a digitális szakadék áthidalásához „hatékony együttmûködésre" van szükség, amelyben a Világbank és a regionális fejlesztési bankok fontos szerepet játszhatnak.

Az Okinava csendes-óceáni szigeten a világ hét legfejlettebb ipari államának és Oroszországnak részvételével pénteken megnyíló csúcsértekezlet (G8) a minden idôk eddigi legdrágább ilyen jellegû tanácskozásának ígérkezik.

A tokiói külügyminisztérium adatai szerint a japán kormány 81,4 milliárd jent fordít a találkozó megrendezésére. Összehasonlításképpen: a 2002-ben Japánban megrendezendô labdarúgó-világbajnokságra a vendéglátó japán kormány 63 milliárd jent irányzott elô.

A G8 költségeinek ilyen mértékû megugrása elsôsorban a helyszín megválasztásának tudható be. Eddig ugyanis a Japánban megrendezett nemzetközi értekezletek színhelye minden esetben Tokió volt. Ezúttal azonban a japán kormány belpolitikai okokból a fôvárostól 1300 kilométerre fekvô Nago városát választotta a csúcs színhelyéül, abban a reményben, hogy — mivel három napon át a világ az okinavai városra figyel majd — jelentôsen megnô a turistaforgalom a szigeten.

A G8 megrendezésével megbízott tisztségviselôk azonban rövid idô alatt kénytelenek voltak megállapítani, hogy a mindössze 55 ezer lakosú Nagóban nincs meg a szükséges infrastruktúra. Ezért új épületeket kellett emelni a tanácskozások színhelyéül, a várt 3000 újságírót kiszolgáló, számítógépekkel felszerelt, és mûholdas kapcsolat létesítésére alkalmas vadonatúj sajtóközpontot pedig a csúcs után lebontják.

A költségek oroszlánrészét azonban a részvevôk biztonságának szavatolására fordított kiadások teszik ki. A rendôrség, a katonaság és a parti ôrség 22 ezer emberét mozgósították, a konferencia helyszíne körüli legfontosabb utcákon százméterenként áll rendôr, egy esetleges tenger felôli terrorakció elhárítására pedig búvárokat és rohamcsónakokat mozgósítottak.

A G8-as csúcstalálkozó hivatalos honlapja az Interneten: http://www.summit-okinawa.gr.jp/e/index.htm.

Hiányzott a hagyományos, de a külföldiek számára kissé túl nyers japán nemzeti fogás, a nyers hal a G8 állam- és kormányfôi részére rendezett péntek esti munkavacsorán.

Bill Clintonnak, az Egyesült Államok, Vlagyimir Putyinnak, az Orosz Államszövetség elnökének és a fô gazdasági hatalmak csúcstalálkozóján részt vevô hat másik ország, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán vezetôinek langusztát szervíroztak tengerisün-mártásban, majd rizstésztába csomagolt szárított tengeri uborkát, valamint sült kaliforniai kagylót és egyéb ínyencségeket.

A vezetôk jégbe hûtött szakéval koccintanak. A menün szerepel miso is, vagyis olyan leves, amelyet erjesztett szójából készítenek. Feltálaltak okinavai édesburgonyát is.

Egy kérdésben a résztvevôk már pénteken egyetérthettek: a japán konyha valóban egzotikus meglepetéseket kínál a legkifinomultabb ízlésû vendégnek is. Még akkor is, ha kihagyják belôle a nyers halat

.

Az utcai pénzváltóknál a forint 76/80, a márka10 300/10 500, a dollár pedig 21 500/21 700 lejbe került.

— A Fidesznek az az érdeke, hogy az RMDSZ-ben konszolidáltak legyenek a viszonyok, a szövetség pedig egységben maradjon — hangoztatta Kövér László, a párt elnöke. A politikus a Tusnádfürdôn zajló XI. „Bálványos" nyári szabadegyetemen tartott elôadásán fejtette ki véleményét. A centrum pártok együttmûködésének lehetôségei témakörben rendezett vitán Kövéren kívül elôadást tartott MihaiSora filozófus, a Nemzeti Liberális Párt országos vezetôségének tagja, volt tanügyminiszter és Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés RMDSZ-platform elnöke. A moderátor Kolumbán Gábor volt.

A beszélgetésen is többször felvetôdött: a Fidesz-Magyar Polgári Párt meglehetôsen „tudathasadásos" helyzetben van, hiszen együtt kell mûködni az RMDSZ jelenlegi vezetésével, ideológiailag ugyanakkor a szövetség belsô ellenzékéhez áll közel. A Fidesz-MPP-t sorozatosan azzal vádolják: privilegizálja az RMDSZ egyik politikai csoportosulását, nevezetesen a Reform Tömörülést, nem tart egy vezetô magyar kormánypárthoz méltóan megfelelô távolságot a határon túli magyar szervezetek különbözô érdekközösségeivel szemben, beavatkozik ezeknek a szervezeteknek a belsô életébe.

— Úgy kell tekintenie a Fidesznek az RMDSZ-t, mint az erdélyi magyarság legitim szervezetét, hacsak ez hivatalosan nem deklarálja, hogy nem az egész erdélyi magyar közösség érdekeit képviseli — mondotta Kövér László. Kifejtette: függetlenül attól, hogy egyetértenek-e Markó Béla szövetségi elnökkel vagy sem, ô az RMDSZ vezetôje. Barátaikat viszont, akikkel e viszony még az 1989 elôtti idôszakból származik, nem kívánják megtagadni. De a Fidesz még a látszatát is igyekszik kerülni annak, hogy befolyásolná a határon kívüli magyar szervezeteken belüli erôviszonyok alakulását. Már csak azért is, mert a magyarországi ellenzéki pártok többször is támadták a Fideszt, hangoztatva: mennyire ártalmas ténykedésük az itt élô magyarokra nézve.

— A Fidesz komolyan gondolja, hogy a határon túli magyaroknak kell eldönteniük, hogy mi is a fontos számukra, ezt a döntést pedig a magyarországi vezetésnek tiszteletben kell tartania. A Fidesz igyekszik elkerülni az olyan helyzeteket, hogy azok oktassák ki, akik minden eszközzel igyekeztek megosztani a határon túli magyar szervezeteket, az RMDSZ-t pedig Markó Bélástól, Toró Tiborostól, mindenestôl kutyába sem vették, amikor például barátaikkal — elvtársaikkal megkötötték az alapszerzôdést. Szeretnénk elkerülni, hogy minket egy Kovács László vagy egy Horn Gyula oktasson ki a határon túli magyarokhoz való viszonyulásban, azok, akik Markó Bélát az akkori ellenzék határozott követelése ellenére sem engedték be a magyar parlamentbe alapszerzôdés-ügyben — emlékeztetett Kövér László.

Székely Kriszta

Vasile Suciu, a Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP) Kolozs megyei elnöke, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával (RTDP) tárgyaló bizottság tagja hétfôi sajtóértekezletén elmondta: véleménye szerint Alexandru Athanasiu pártelnök sokkal megfelelôbb lenne államelnökjelöltnek, mint Ion Iliescu. Ioan Pop volt városi tanácsos, a párt vezetôségi tagja kifejtette: úgy véli, a tárgyalásokat követôen az RTDP beleegyezik abba, hogy az államelnökjelölt ne Ion Iliescu, hanem Alexandru Athanasiu legyen. — Az RTDP-nek szüksége van a Szocialista Pártra, hogy európai elismerést kapjon és bejusson a Szocialista Internacionáléba — mondottaIoan Pop.

Mint ismeretes, az RSZDP országos tanácsa szombaton beleegyezését adta az SZP-vel való összeolvadáshoz. A protokoll szerint, amelynek véglegesítésére ezen a héten kerül sor, az új szövetség vezetôségében nagyobb arányban lesznek RSZDP-tagok: nyolc alelnöki tisztség közül ötöt foglal el az RSZDP, hármat pedig az SZP. Az elnökség az RSZDP-t illeti meg; az országos tanácsban pedig ugyancsak Alexandru Athanasiu emberei lesznek többségben. Az országos tanács elnöki tisztét Tudor Mohora SZP-elnök tölti be, ugyanô lesz a végrehajtó bizottság vezetôje is. Az SZP beleegyezett abba, hogy a szövetség RSZDP név alatt tevékenykedjen tovább.

Az RSZDP megyei szervezetei között viszont eltérôek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az ôszi választásokon kikkel lépjenek szövetségre. Egyesek az RTDP-vel, mások a Demokrata Párttal vagy a Szövetség Romániáért Párttal képzelnék el az együttmûködést.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke, Katona Ádám nyílt levelet intézett Markó Béla RMDSZ-elnökhöz. Ebben csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az RMDSZ nem vette és veszi elég komolyan a platform által felvetett közérdekû problémákat, valamint az RMDSZ megújítását szorgalmazó kezdeményezést. Az EMK-elnök felkéri az RMDSZ-t, szorgalmazza koalíciós partnereinél Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter haladéktalan visszahívását az ismételt „dicstelen szereplése" miatt.

Megjegyzi: az RMDSZ nem figyelheti közömbösen azt, amit Moszkva a szabadságukért, önrendelkezésük kivívásáért küzdô csecsenekkel elkövet. Ezért az EMK kívánatosnak tartja, hogy az RMDSZ „haladéktalanul csatlakozzék a párizsi székhelyû Nemzetközi Emberjogi Szövetségnek a moszkvai vezetés felelôsségre vonását kezdeményezô javaslatához".

Katona Ádám ugyanakkor választ szeretne kapni az RMDSZ elnökétôl, hogy milyen eredménnyel járt közbe az illetékes hatóságoknál dr. Barki Éva, illetve Bardóczy Csaba ügyében. Továbbá arra kéri, maga is egyértelmûen fejtse ki álláspontját mindkét esetben. Katona levelében leszögezi: támogatja az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsának határozatát, amelyben felkérik Markó Bélát, keresse meg a magyar kormányt a külhoni állampolgárság tárgyában.

Így nyilatkozott Stefan Roman, a Kolozs Megyei Sanitas Szakszervezet elnöke a prefektúrán tartott több mint kétórás gyûlés után. „Számunkra a legfontosabb az, hogy tiszteletben tartsák azt a kormányrendeletet, amely a középkáderek fizetésemelését irányozza elô. Nagyon szomorúnak tartom, hogy vezetôink, politikusaink nem képesek határozottan fellépni a jogszabály az ország minden megyéjében történô alkalmazása érdekében." Stefan Roman a Szabadság kérdésére elmondta: amennyiben két-három napon belül nem kapnak számukra kedvezô választ, nagyméretû tiltakozó megmozdulást, általános sztrájkot robbantanak ki. A kérdésre visszatérünk.

H. GY.

Ion Iliescu, az RTDP elnöke hétfôn levelet intézett Mugur Isãrescu kormányfôhöz, amelyben azt kéri: a választások eltolását szavatoló sürgôsségi kormányrendeletet megelôzendô sürgôsen egyeztessen a parlamenti pártok vezetôivel. Iliescu szerint a választásokat ôsszel, a négyéves ciklus lejártakor kellene tartani. Úgy véli: veszélyes következményei lesznek annak, ha sürgôsségi kormányrendelettel tolják el a választások idôpontját. Iliescu kifejti: ha a választásokat csupán 2001 tavaszán tartanák, késhet a jövô év elején lejáró, a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás újratárgyalása.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]