2000. július 26.
(XII. évfolyam, 172. szám)

A prefektúra keddi sajtótájékoztatóján a földvisszaigénylések rendezésével kapcsolatban elmondták: tegnapig további 3400 hektárnyi termôföldre érkezett be kérés a helyi földosztó bizottságok részérôl, ami 3681 személyt érint (a megyében eddig összesen 8685 hektárnyi visszaigénylést, azaz 6692 személy kérését hagyták jóvá). Az erdôvisszaigényléseket az erdôigazgatóság vizsgálja, az eddig benyújtott 2801 hektárra szóló kérésbôl 1771-et találtak megalapozottnak.

Ezekben a napokban a köztisztségviselôk, a megye négy kijelölt városában, a törvényes elôírásoknak megfelelôen, vizsgázni kötelesek szakterületük ismereteibôl. Július 26-án és 27-én tételt húznak egy átfogóbb írásbeli dolgozat elkészítéséhez, augusztus 7-én és 8-án pedig szóbeli vizsgát tesznek. Az átmenôjegy minimum hetes. A prefektúra ötvenkilenc alkalmazottja közül 39 köztisztségviselô, akiknek vizsgázniuk kell.

A kolozsvári polgármesteri hivatal volt jegyzôjével, Titus Judeval kapcsolatban kiderült: annak nyugdíjaztatása a korhatár betöltése címén törvényes, helyére negyvenöt napon belül versenyvizsgát kell kiírni. A polgármester megtámadta ugyan a prefektusi döntést, de a hatósági ítélet meghozataláig ez marad érvényben. Ami a helyi tanács 2000/414-es számú határozatát illeti, a prefektúra törvénytelennek és indokolatlannak tartja a lakosonként egy évnegyedre 50000 lejes különadó bevezetését. Amennyiben ezt nem vonják vissza, a közigazgatósági bíróságon támadja meg.

A prefektúra, a kérdésben érintett más hatóságok (erdôigazgatóság, környezetvédelmi hivatal, vízügyi hivatal) bevonásával folytatta a környezetvédelmi ellenôrzéseket. Dés polgármesteri hivatalát 10 millió lejes bírsággal sújtották. Nem találtak kielégítô helyzetet a múlt héten Bálványosváralján, Récekeresztúron, Páncélcsehen és Szépkenyerûszentmártonban sem. Az ok mindenütt a háztartási hulladék helytelen kezelése. Októberig a megye valamennyi közigazgatási egységében hasonló ellenôrzést tartanak.

Az árvízkárosultaknak szánt kormánytámogatást, építôanyagok formájában, ezentúl a prefektúra fogja szétosztani. Az idei árvizek következtében szenvedett károk enyhítésére ilyen segítséget kapnak Alaprét, Récekeresztúr, Kisbács, Dés, Torda, Pecsétszeg, Nagyiklód, Révkolostor érintettjei.

Ördög I. Béla

A Palocsay-gyümölcsöskert területeit az erdôfelekiektôl vették el a kommunizmus évei alatt, a város felôli részét pedig a hóstáti gazdáktól. A kutatóállomás vezetôsége az épületek, valamint a faiskola által elfoglalt területeket szeretné megtartani, azokat a földeket, amelyek kutatási céloknak jobban megfelelnek. Ez esetben a hóstáti igények kielégítése csak a távolabbi, feleki oldalon oldható meg, ezeket a földeket pedig az erdôfelekiek követelik vissza. A kutatóállomás vezetôsége nem állít akadályt a visszaszolgáltatás elé, hiszen már nincs is lehetôsége megmûvelni az egész területet — mondotta Vasile Ghidra igazgató. Hangsúlyozta: a volt tulajdonosoknak nem kellene ennyire óvakodniuk a kompromisszumos megoldásoktól, hiszen terméketlen föld helyett most gyümölcsöst kapnak vissza.

A felekiek a múlt hét végére tûzték ki a Palocsay-kutatóállomás, a prefektúra, a kolozsvári polgármesteri hivatal és a Mezôgazdasági Területek Kataszteri és Szervezési Hivatalának képviselôivel való találkozót. A fenti intézmények vezetôi nem jelentek meg, amit a falubeliek gyávaságként értelmeztek. Emil Luca erdôfeleki polgármester a Szabadságnak elmondta: a kérvények elbírálása folyamatban van, de mivel az emberek tíz éve várják jogos követeléseik teljesítését, türelmetlenek. A felekiek azért is elégedetlenek, mert 1998-ra és 1999-re nem kapták meg a nekik járó osztalékot a Palocsay-gyümölcsöskerttôl. Ennek oka, hogy a Lupu-törvény megjelenéséig az osztalékot törvényes keretek nélkül kapták meg a volt tulajdonosok, hiszen hivatalosan egyelôre tulajdonjogukat nem kapták vissza. A harmadik oka a falusiak elégedetlenségének az, hogy 1975-ben Kolozsvár beltelkét ötszáz hektárral feljebb költöztették. A felekiek azt kérik, hogy a község határa régi helyére kerüljön vissza.

A Palocsay-kert a volt tulajdonosok által az 2000/1-es törvény alapján követelt összesen 450 hektárnyi területbôl 366 hektárt vissza kíván tartani kísérleti célokra, ez pedig újabb vitát szül. Az 1999/517-es kormányhatározat is a kutatóállomás kérésének ad teret, és ezt a felekiek kétszáz hektárja bánja. A kormányrendelet arra is jogot ad a Palocsay-kertnek, hogy a fenti területet kiválassza.

— A tulajdonosokat meg kellene gyôzni a kutatás szükségességérôl, másképpen nem egyeznek bele abba, hogy területeiket elveszítsék — vélte a polgármester, aki tegnap a Mezôgazdasági Területek Kataszteri és Szervezési Hivatalának képviselôjével együtt ellenôrizte a feleki polgárok kérvényeit. Közben a polgármesteri hivatal elôtt körülbelül harminc kérvényezô tüntetett.

— Olyan esetünk is volt, hogy egy hektárt hárman igényeltek — mondotta Luca.

Salamon Márton László

Antiszemitizmussal vádolja Gheorghe Funar polgármester a kolozsvár városi tanács RTDP-s, RMDSZ-es, RNEP-es, NLP-s, KDNPP-s, illetve SZRP-s városatyáit. A városháza sajtóközleményébôl kiderül: Funar két ízben tûzte a tanács napirendjére a brazíliai Sao Paolóval való testvérvárosi kapcsolat kialakítását, illetve a zsidó közösségek képviselôi találkozójának megszervezését.

A fent említett pártok tanácsosai a polgármester mindkét javaslatát elvetették. A sajtóközlemény mellett Funar levelet intézett Ion Iliescunak, Markó Bélának, Valeriu Tabãrãnak, Mircea Ionescu Quintusnak, Ion Diaconescunak, illetve Teodor Melescanunak, amelyben felhívja figyelmüket „a tanácsosok magatartására", és arra kéri ôket, „lépjenek közbe, hogy tanácsi képviselôik ne szegjék meg a párt alapszabályzatát és doktrínáját".

Mikó Lôrinc tanácsos lapunknak elmondta: szó sincs antiszemizitmusról. A szombati tanácsülésen csupán néhány kiemelt dologgal foglalkozott a tanács, a polgármester a tanácsosokkal való egyeztetés nélkül tûzte napirendre a testvérvárosi kapcsolat kialakítását és a Romániából elszármazott zsidó hitközségek talákozójának megszervezését. — A polgármester semmi jelét nem mutatta annak, hogy kezdeményezésérôl egyeztetett a zsidó hitközséggel — mondta Mikó.

Kiss Olivér

A Distrigaz névre hallgató földgázszolgáltatóval szemben felgyûlt hatalmas adósságaik miatt harminc Kolozs megyei kereskedelmi társaságnál zárták el hétfôn a gázcsapot. A kolozsvári Distrigaz fômérnöke, Viorel Timoce kijelentette, hogy a cég legnagyobb adósa a Nehézgépgyár (CUG), amely több mint 23 milliárd lejjel tartozik, s amelynek esetében az elsô fizetési határidô éppen mára esik. Ha a CUG ma nem fizet, a Distrigaz vezetôsége a kombinát kikapcsolását fogja javasolni.

A Distrigaz listáján szereplô további adósok a következôk: Tordai Távfûtési Vállalat (11 milliárd lej), Tordai Üveggyár (6,5 milliárd lej), Dési Távfûtési Vállalat (több mint négymilliárd lejes tartozással), Sanex (4,1 milliárd lej), Electroceramica (200 millió lej), Mucart (több mint 800 millió lej), Elmet (11 millió lej), Tim (20,5 millió lej) és a Constructorul (7 millió lej). A felsoroltak közül az utolsó hat céget a múlt héten lekapcsolták a földgázhálózatról. Ugyanakkor a Distrigaz vezetôsége úgy döntött, hogy a legeladósodottabb nagy cégek esetében heti két alkalommal egy-egy napra, figyelmeztetésképpen megszakítják a gázszolgáltatást.

Amint tegnapi lapszámunkban megírtuk, a Közterület-Fenntartó Vállalat (RADP) vezetôsége megrendelések hiányában több mint száz alkalmazottjának elbocsátására készül. A vezetôség és a szakszervezetek tegnap egyeztettek a kérdésben. A RADP szakszervezeti fôtitkára, Olimpiu Tescar a Szabadságnak elmondotta: a szakszervezet a kollektív munkaszerzôdésbe foglalt feltételek között egyezik bele az elbocsátásokba. Tescar elsôdlegesen a nem szakszervezeti tagok szabadságolásában látta a megoldást:

— Az Alfa Kartellhez tartozó szakszervezet vezetôjeként, elsôsorban a tagok érdekeit védem. Persze, olyan esetekben, amikor munkahelyi fegyelmezetlenség áll fenn, más a helyzet — mondotta a szakszervezeti vezetô.

Egy másik lehetôség, amit a szakszervezetiek fontolóra vesznek, hogy az alkalmazottakat ne 15 vagy 30 napos fizetés nélküli szabadságra küldjék, mint ahogyan azt a RADP menedzsere, Liviu Medrea bejelentette, hanem rotációs alapon, legtöbb öt napig minden alkalmazott viselje a fizetés nélküli szabadság terhét.

— Más lehetôségek is fennállnak, de a vezetôség megértésére és egyezkedési készségére lesz szükség — jelentette ki Olimpiu Tescar.

S. M. L.

A polgármester értesülései szerint a múlt hét végén Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap elnöke és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) megyei szervezetének elnöke társaságában a Polus Kft. (sic!) képviselôi kérték a megyei tanács vezetôségét, sürgôsen bocsásson ki építkezési engedélyt a Kolozsvár és Szászfenes közti telekre. A polgármester személyesen is tájékoztatta a megyei tanács elnökét arról, hogy a Polus cég javára átírt 35 hektáros telek ügyében büntetôeljárás folyik — áll a városháza sajtóközleményében. A polgármester aggodalmát fejezi ki, hogy a megyei tanácselnök hiányában, az RMDSZ-es alelnök Kerekes Sánodor ki fogja bocsátani a Polus Transilvania által áhított iratot.

Az üggyel kapcsolatban Ioan Rus, a megyei tanács elnöke a Szabadságnak elmondta: csak a polgármester tud arról, hogy a múlt hét végén találkozott Radu Sârbuval. — Nem találkoztam a Polus cég egyetlen vezetôjével, képviselôjével sem. Az építkezési engedélyt sem a megyei tanács elnöke, sem a román, de még a magyar alelnök sem bocsáthatja ki. A szakbizottságok véleményezése alapján az építkezési engedélyek kibocsátásáról a megyei tanács állandó bizottsága hivatott dönteni — tette hozzá Ioan Rus.

K. O.

HONISMERETI IKE-SÁTORTÁBORT SZERVEZ Szovátán a tordatúri református egyházközség július 30–augusztus 5. között aranyosszéki, valamint Kolozsvár környéki fiatalok részére. Jó elôadások, túrázások, a Medve-tó, a parajdi sóbánya, sok szórakozás, vetélkedôk várnak az érdeklôdôkre. A jelentkezôk alsó korhatára 12 év. Bôvebb felvilágosítást kapni vagy jelentkezni Péter István lelkipásztornál lehet, telefon: 094-576165, vagy este 9 óra után: 064/310-026.

Tömegközlekedési változások
A RATUC módosította néhány autóbuszjáratának menetrendjét. A 39/A járat (Kolozsvár–Kajántó) 17.30-kor is indul az Állomás térrôl. A 49-es (Kolozsvár–Szászfenes), a déli járat munkanapokon 11.55-kor indul. A 43-as (Grigorescu–Hajnal negyed) déli járata 12.10-kor indul. Július 29–30-án, szombaton és vasárnap, pályajavítási munkálatok miatt 7–18 óra között szünetel a 100-as villamos üzemelése. Helyette autóbuszok szállítják az utasokat.

A SZENT CSALÁD POLIKLINIKA köszönetét fejezi ki a Terápia Rt.-nek az idei második félévre gyógyszerekben nyújtott támogatásáért.

Gólya-posta
Lapunk apróhirdetései között lehetôséget adunk arra, hogy újszülöttek világra jöttét tudassák olvasótáborunkkal. Az újszülött adatait (név, hossz, testsúly, születési idôpont és hely) az apróhirdetésekhez szükséges nyomtatvány kitöltésével kell leadni pénztárunknál. Szolgáltatásunk egyelôre ingyenes.

— Mi a legnagyobb romániai csoda?

— Az, hogy a semmittevést nem mindig követi a semmit evés.

(öbé)

Az Európa Tanács július 18-tól újabb pályázatot indított az EU területfejlesztési programjának keretén belül, 8,3 millió euró értékben — áll az Északnyugati Területfejlesztési Ügynökség (Agentia de Dezvoltare Regionalã Nord-Vest), valamint a megyei tanács sajtóközleményében. Olyan beruházási terveket pénzelnének, amely a magánszektor fejlesztését, a vidéki turizmus javítását, a munkaerô szakképesítésének fejlesztését célozza. A román kormány is támogatja ezt a programot, az EU hozzájárulásának 25%-át képezô összeggel.

Egy pályázat támogatása 62 500 euróig terjedhet, amelynek célkitûzése a következô kell hogy legyen: a gazdasági tevékenység növelése a helyi gazdaság változatosságának kezdeményezésével, kis és közepes vállalatok támogatásával, az ipar átalakításával; a helyi turisztikai lehetôségek bôvítése olyan programokkal, amelyek növelik a turisztikai vonzerôt, ide értve a mûemlék épületek felújítását, kézmûvesség fejlesztését; a szakmai képesség javítása és bôvítése tanfolyamok szervezésével, találmányok bátorításával, tapasztalatcserével. A pályázatokat szeptember 15-én déli 12 óráig lehet benyújtani a területfejlesztési ügynökség Toplita utca 2. szám alatti székhelyén. Helyi közigazgatások, nem kormányzati szervezetek, magáncégek, iskolák és egyetemek jelentkezését várják.

A tájékoztató dossziét ingyenesen megszerezhetik a területfejlesztési ügynökség címén, a megyei tanácsnál (telefon: 198-442), valamint az Interneten is olvashatják: www.infoeuropa.ro, illetve www.andr.ro.

Fölöttem, a negyediken egy katonatiszt lakik. Százados, rangjelzései után ítélve. Nem igazi nagykutya,

tízéves Daciája van és kifakult pizsamanadrágja. Ez utóbbi akkor keltette fel figyelmemet, amikor egyik este beállított, hogy szíves elnézésünket kérje: néhány napig zaj lesz, mert felújítja a lakását — fali és padlócsempét rak le, s a többi. Persze, rábólintottam: dolgozzanak csak nyugodtan, nem mindennap történik ilyen eset. Két napra rá valóban elkezdôdött a serény kopácsolás, fúrás, sürgés-forgás a lépcsôházban. Egyszer aztán fel is ébredt az addig bennem szunnyadó kisördög: hadd lám, ki jár szüntelenül fel s alá a lépcsôfokokon. Fogtam a szinte üres szemetesládát, és ennek ürügyén elindultam lefelé. Amikor az elsô emeletre értem, már szembe is jött három, tetôtôl talpig cementporos legény. A fehér por alól kilátszott az angyalbôr és a bakancs — kiskatonák voltak. Szóval innen fúj a szél — gondolom. A „toarsu cãpitan" itthon egzercíroztatja a bakákat, saját anyagi hasznára!

Emlékszem, amikor katona voltam — még ’88-ban — megtisztelô feladatom volt a hadnagyom számára reggel ötkor, dermesztô hidegben beállni a kaszárnya melletti Alimentárához a tejsorba, és onnan elvinni a tejecskét az uraság lakására, ahol az ágy melegébôl kitápászkodó tisztfeleség a résre nyitott ajtón kinyújtott, manikûrözött kacsójával vette át az értékes nedût, hogy aztán kávéjába csurrantson belôle. Soha egy köszönô szót nem szólt, potyára ugrattak irigykedô társaim: — Természetben fizet a „szublokotenenta" (tükörfordításban: hadnagy alatti nô)? Neked, bezzeg, nem kell a kaszárnya szépével, Leana Muistával vigasztalódnod..."

Hej, be rég volt. De lám, az idôk nem változtak: hiába papolunk mi itt olyan szamárságokról, mint „hivatali visszaélés", meg egyebek. A mai Svejkek ugyanúgy lesik a szakaszvezetô kegyeit, mint tíz–húsz évvel ezelôtt, a tisztek pedig ugyanúgy

kisistenek a kaszárnyán belül és kívül, mint akkor. Varsói Szerzôdés vagy NATO — nekik egykutya. Az pedig, ugyebár, csak ugat, s a karaván halad.

Salamon Márton László

Ötödik alkalommal hirdette meg a Hollósy Simon-napokat a világhírû festômûvészrôl elnevezett Mûvelôdési Egylet Máramarosszigeten. Hollósy Simon innen, a Tisza, Iza és Róna partjáról indult el Münchenbe, hogy majd onnan tanítványaival visszatérve 1896-ban megalapítsa a nagybányai mûvésztelepet. Az 1918-ban elhunyt festô sírjánál Gindele Tibor római katolikus esperes imájával, Zahoránszky Mihály alpolgármester köszöntôjével, számtalan civil szervezet koszorújának elhelyezésével kezdôdött az idei rendezvénysorozat. De az emlékezés virágkoszorúi kerültek a város fôterén a 13-as számú egyemeletes épület homlokzatára is. E szülôházon elhelyezett márványtábla három nyelven — magyarul, örményül és románul — adja tudtára a világnak, hogy ki látta meg a falak között a napvilágot 1857-ben. Képzômûvészeti kiállítási megnyitóval folytatódott a 2000 júliusára meghirdetett Hollósy-napok. 15 magyar és román képzômûvész mutatta be legfrissebb alkotásait. Itt, a szép számban összegyûlt közönség elôtt indították útjára a máramarosszigeti magyar írók és költôk „Máramarosi Havasok" címmel kiadott antológiáját, a 6-os és a 7-es számot. Az utóbbi millenniumi összeállítás.

Programon kívül a város Mûvészeti Múzeuma igazgatójának jóvoltából megtekinthettük Hollósy Simon egyik nevezetes festményét, amelyet egykor a város felkérésére festett, s ez A Huszti-vár. Sokáig nem hallatott magáról a monumentális alkotás. Durva kezek vágták ki a rámából és vitték országhatáron túlra. A nemzetközi rendôrségnek sikerült nyomára akadnia, és egy hosszabb ideig tartó budapesti restauráció után kerülhetett vissza jogos tulajdonosaihoz Máramarosszigetre.

Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Mûvelôdési Egylet elnöke elmondta: a kétévenként sorra kerülô, immár hagyományossá vált napokat az idén összevonták a kórus 10. születésnapjának megünneplésével. A gálaestnek a római katolikus templom nyújtott otthont. A kulturáltan éneklô, tevékeny vegyes kart Major László, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke köszöntötte, kívánva a tagoknak továbbra is töretlen együtténeklést. Várady Ilona karmester a 10. születésnap programját hazai magyar zeneszerzôk mûveibôl állította össze. Így László Attila sepsiszentgyörgyi, Petress Csaba gyergyóditrói zenetanárok egy-egy alkotása, Fejér Kálmán Szatmárnémetiben oktató karnagynak Petôfi megzenésített verse hangzott el. Kostyák Alpár az évfordulóra komponálta ugyancsak Petôfi egyik versére „Nem megyek én innen sehova" címmel négy szólamú kórusmûvét. A gálaest vendége volt a gyergyószentmiklósi Iparos Egylet 107 éves férfikórusa Ambrus Éva vezényletével. A koncert közös énekléssel zárult.

A Mûvelôdési Egylet nyaranként kórustábort szervez a város és a környék gyermekei számára. Tavaly74-en jelentkeztek a Hollósy Simon nevét viselô székházban, és szakemberek irányításával a magyar dalkultúra remekeivel ismerkedtek. Az idén már népitáncot is tanulnak, és lazításként magyar mondákat és legendákat hallgathatnak. Az iskolai év kezdete a könyvtár megnyitásának kezdete is lesz. Váratlanul nagyszámú könyvadományt kaptak, amely az új bútorzattal együtt sürgôs elrendezésre vár. Zahoránszky Ibolya legsikeresebb rendezvényüknek a „Ki mit tud?" mûvészeti bemutatkozást tartja. Van, aki szaval, van, aki énekel és van, aki táncol. Versenyzôk, szülôk egyaránt a legtöbbet nyújtanak abból a képességbôl, amelyet birtokolnak.

Így nyolcezer máramarosszigeti magyar kap szellemi táplálékot a Hollósy Simon nevét viselô Mûvelôdési Egyletben.

S. Muzsnay Magda

Vizeink fôhala a ponty. Kedvezô körülmények között igen nagyra megnô. Leggyakoribb példányai 3 kg-osok, de elérheti a 30 kg-ot is. Pikkelyei aranysárga színûek, a hasi oldalon világosabbak, a háton sötétebbek, barnás vagy zöldes tónusúak. A pikkelyeken a hal növekedésének megfelelôen gyûrûszerû képzôdmények láthatók, ezekbôl következtetni lehet a hal életkorára. A tükörponty teste csupasz, csak néhány nagyobb pikkelye van, fôleg a hátél alatt és az oldalvonal mentén. Fejlett a látása, tapintása, a víz áramlását és rezgéseit felfogó érzékszerve, kevésbé tökéletes a szaglása és az ízlelése. Legsajátosabb érzékszerve az oldalvonal, egy bôrben futó csatorna, sok apró nyílással, melyekben idegvégzôdések vannak. Ezek tapogatásra szolgálnak, segítik a táplálékszerzésben.

Tartózkodási helyének felkutatásában nagy segítséget nyújt két jellegzetes tulajdonsága. Az egyik, hogy gyakran kiugrik a vízbôl. Ha valahol gyakori a pontyugrás, ott nagy csapat tartózkodik. A másik: a nádmozgás, hiszen a ponty mindig csapatosan jár, néha több százan. Ezek szinte állandó mozgásban vannak, túrják a vízfenék iszapját.

A ponty szaporodása rendszerint április végén kezdôdik, amikor a part menti növénnyel borított vízrészek hômérséklete eléri a 17–18 Celsius fokot. Sokszor azonban július közepéig is eltart. A pontyok az ívóhelyet csapatosan keresik fel, élénk kergetôzés közepette a nôstény az ikrákat a növényekre szórja, amelyeket a hím tejének egyidejû kibocsátásával megtermékenyíti. A ponty ikrája megduzzadva 2 mm átmérôjû. Testsúlykilogrammonként csaknem kétszázezer ikrát rak le, ezeknek csak kis hányadából lesz újszülött. Az ikra a 18 fokos vízben 4–5 nap alatt kel ki. A ponty szája jellegzetesen tölcsérszerû, a tápláléknak az iszapból való felvételére alakult. A nagyobb és keményebb táplálékot garatfogaival roppantja szét. Sajnos, kevés a horgon felkínálható természetes pontytáplálék. Ilyen a kérész, a kérészálca, a vízicsigák, az apróbb kagylók. A ponty elfogyasztja a gilisztát, a férgeket, a vízbe fulladt rovarokat. A pontyhorgászatban használt csalétkek a fôtt kukorica, a puliszka, a burgonya stb.

Papp József

Magyarország-szerte egyre több vita folyik a népességcsökkenésrôl és annak következményeirôl. Az ország nyugati részén számos szakmában krónikus munkaerôhiány mutatkozik: a dinamikusan fejlôdô ország gazdaságával a hosszú évek óta csökkenô népességszaporulat nem tud lépést tartani. A lakosság fokozatos elöregedése már a közeljövôben növekvô szociális gondokhoz vezethet.

A következô évtizedekre szóló tudományos elôrejelzések a kárpát-medencei magyarság számára lesújtó adatokat tartalmaznak. Az Amerikai Népszámlálási Hivatal 2050-ig fölmenôen perspektivikusan kiszámolta a föld leendô népességét. A tudományos munka egyik erôssége, hogy az elôrejelzés adatait régiókra, sôt a Kárpát-medencében jelentôsebb létszámban élô népcsoportokra is lebontotta.

Az amerikai szakemberek adatai szerint a következô ötven évben Magyarország lakossága a mai 9,8 millióról 7,7 millióra, tehát 24,5 százalékkal csökken. A mai 1,2 millió 0–9 éves gyerek helyett 50 év múlva mindössze 0,5 millió lesz... Erdély 7,7 millió lakója 2050-re 6,4 millióra, 17 százalékkal csökken, ami legjobb esetben 1,4 millió magyart jelent majd. A medencében Magyarország után ez a legdrasztikusabb létszámcsökkenés. Ezt követi a Délvidék 15 százalékkal, Kárpátalja 8,4 százalékkal és Szlovákia 3,7 százalékkal. Ha az amerikaiak elôrejelzése beválik, a Kárpát-medence összlakosságából a mai 46,8 százalék helyett 42,1 százalék lesz magyar, ugyanis a többi népcsoport létszáma is jelentôs mértékben csökken.

Miközben a világ összlakossága a mai 6,2 milliárd helyett 2050-ben 9,3 milliárd lesz, Európa népessége 24 millióval fog csökkenni. Alig van olyan európai nemzet, amelynek lélekszáma növekedne az elkövetkezendô évtizedekben.

A népességszaporulattal foglalkozó intézetek puszta ténymegállapításai egybecsengnek: világviszonylatban is a magyar az egyik leggyorsabb ütemben fogyatkozó nép. XX. századi történelme könnyen elvezet e tragédia gyökereihez, a múltat azonban tiszta jövôkép nélkül aligha lehet jóvátenni. A jövôképen azonban sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy a mai nemzedékek nemzettudata elég erôs legyen a felismeréshez: család- és gyerekcentrikus társadalom nélkül nincs közös magyar jövô. A nemzet hosszabb távú megmaradása függ ettôl. Ha nem áll be gyökeres változás a mai életszemléletben, száz év múlva talán a magyarokról is múlt idôben beszélnek, mint a történelem viharaiban elveszett tucatnyi más néprôl. A népességfogyást, a szülôföldön történô megmaradást, a vészesen elharapódzó vegyes házasságokat nem lehet puszta szólammal megállítani. Ugyanakkor az sem igaz, hogy csak azért nincs megfelelô utánpótlás, mert szegénység van az anyaországban vagy még inkább a kárpát-medencei utódállamokban. Az anyagi jólét önmagában nem készteti a fiatal családokat gyerekvállalásra. Példa erre a fejlett Nyugat, amelynek jó néhány állama (ilyen szempontból is) már rég a zsákutca mélyén van. Korunk egyik szomorú dilemmája, hogy csak a harmadik világ szegény országaiban magas a népszaporulat. Ott, ahol a gyerekek zömére mérhetetlen nyomor, kilátástalanság és sokukra korai halál vár.

A magyarság gyors, visszafordíthatatlannak tetszô fogyását újabb és újabb kormányprogramok próbálják rövid és hosszú távon megállítani. Hatékonyságuk bizonyos mértékben már érzôdik Magyarországon, a határon túli területeken, fôleg Erdélyben azonban a helyzet változatlan. A Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága kezdeményezett ugyan egy nagycsaládos programot, ez azonban gesztus értékû marad, tömegalapja nincs, hiányzik a finanszírozáshoz szükséges pénz. A határon túli sokgyerekes magyar családok támogatására még nem dolgoztak ki átfogó programot, mûködô intézményt, amely néhány év alatt éreztetné hatékonyságát. Ez is elsôsorban a magyar kormány feladata volna közösen a Magyarok Világszövetségével és mindazokkal, akiknek számít a magyar jövô. Gyerekek híján ugyanis sem magyar középiskolákra, sem magyar egyetemre nem lesz szükség Erdélyben.

Makkay József

Érdekes, ahogy haladok elôre a korban — maholnap negyven éves „vén fûzfa" leszek — , egyre több gyerekkori emlék bújik elô tudatom mélyébôl.

Ilyesfajta meleg nyár volt akkor is — jó harminc évvel ezelôtt —, amikor Temesvárott hômérôk törtek össze a forróságtól. Csakhogy a Bega partján más a nyár: fullasztó hôség, az emberfia levegô után kapkod, a legyek elájulnak, a szúnyogokban csípni sincs erô.

Amint említettem, a nyár, amelyrôl írok, jó harminc évvel ezelôtt fôzte fel az agyunkat. Hûtôszekrény csak nagyon gazdag ember (pl. párttitkár, káderes, szekus) házában volt. Az egyszerû halandó meg kellett hogy elégedjen a hûtôládával. Miben különbözik a kettô? A hûtôláda valóban láda volt, melynek alsó részében jeget tartottak. Azám, de a jég idôvel elolvadt, s új tömböket kellett rendelni. Ezeket hordták szét egy szekéren a jegesemberek. Kampókkal járkáltak, s mi, gyermekek különbözô rémtörténeteket eszeltünk ki róluk. Mert a kampó megihletett mindenkit...

Volt köztük egy „bácsi" — nem lehetett több harmincnál —, hatalmas termettel, izmos karokkal, olyan háttal, mint az ajtónk. És — ettôl mindig megállt az eszünk — verseket szavalt. Szavalt és filozófált. Ilyen gondolatai voltak: milyen jeges ez az élet. Vagy: jégbôl van a világ! Máskor fölsóhajtott: jéggé vált szerelmem. Jég van a szívén — mondta arra, aki nem adott zsebpénzt. Kollégájáról az volt a véleménye, hogy jég van az agyán. Beszélt a jégbôl kinövô virágszálakról, barátairól, a jegesmedvékrôl. A jégkorszakot tartotta az emberiség legfényesebb történelmi idôszakának.

Akkoriban tátott szájjal hallgattuk jeges barátunkat. Fôleg, hogy senkinek sem ártott. És elhittük, hogy találkozott a jegesmedvékkel, hogy megjárta a Déli-sarkot. Jégmadarakról, jéghalakról beszélt. Azt is elhittük volna, hogy a jégkorszakban is élt már, annyira a szívünkhöz nôtt.

Egy forró nyári napon kollégája új partnerrel jelent meg. Nagyapámék kérdezték, hol van a barátunk. Elvitte a mentô — válaszolta. — Hová? — kérdezték a nagyok. — Zsombolyára. A felnôttek bölcsen bólogattak, mi pedig nem voltunk tisztában azzal, milyen nyavalya ütött bele jeges barátunkba.

Évek múltán tudtam meg: Zsombolyán idegszanatórium mûködött.

Bolondokháza.

Nánó Csaba

Érdeklôdéssel olvastam Tatár Zoltán cikkét (Szabadság, 2000. január 27.) a Szent Erzsébet Aggmenházról. Fôleg a Méráról szóló rész keltette fel figyelmemet s arra késztetett, hogy összegyûjtsem mindazt, amit az aggmenház és a méraiak kapcsolatáról tudunk. Kiderült: sok adat áll rendelkezésünkre.

Ezt elsôsorban Szabó Géza volt mérai lelkipásztornak köszönhetjük, aki a falu történetével kapcsolatos kutatásait, feljegyzéseit, észrevételeit négy nagy füzetet kitevô Méra története címû gondos és igényes kézírásos munkájában örökítette meg. Végakaratában mindezt a Mérai Református Egyházközségre hagyta: azóta is féltett kincsként ôrizzük a levéltárban.

Az említett munka elsô füzetének egyik fejezete így szól: Méra és a Szent Erzsébet Aggház. Ebbôl idézek néhány feljegyzést, az 1525. év június havának 6. napján kelt végakaratot: „Gyakran forgattuk elménkben, hogy minden földi jó mulandó, hirtelen elenyészik és abban semmi állandó nincsen és örökre meg nem marad: eltökéltük magunkban, hogy minden világiakról lemondván, lelkünk idvének inkább kerestetése végett, magunkat egészen Isten szolgálatára rendelvén, a kolozsvári Szent Erzsébet Aggházba költözünk s Méra nevû falunkat minden hasznával, mûvelt és mûveletlen szántóföldeivel, mezeivel, réteivel, legelôivel, hegyekkel, völgyekkel, továbbá a Nádason levô két malommal, 5 darab szôlôvel, 6 kocsiba való és 3 hátas lóval, 16 nagy, 16 kisebb tehénnel, 250 juhval, 150 kisebb és nagyobb sertéssel, 32 kas méhvel örökjogon adományozzuk a Szent Erzsébet Kórháznak."

Aláírva: mérai Nemes Dezsô és neje Anna asszony. (Majdnem tökéletesen egyezik a T. Z. által közöltekkel, de míg az ô írásában Dezsô Antal neve szerepel, Sz. G.-nél csak Nemes Dezsô, ebbôl következtetek, hogy az eredeti feljegyzésben így állt: mérai nemes Dezsô Antal.)

Mérának másik birtokosa mérai nemes Gesztrágy Ábrahám volt. Birtokának egy részét ô is a Sz.E. K.-nak adományozta 1533. március 16-án kelt végrendeletében.

Ezekkel az adományokkal a falu legnagyobb része a kórház birtokába kerül. Egy 1602. évi elzálogosítás következtében majdnem minden mérai birtok az Aggház tulajdona.

A XVIII. században a falu egyedüli birtokosa a Szent Erzsébet Aggmenház.

Mit is jelentett mindez a méraiaknak? Szabó Gézát idézem: „De éppen azon jogon, hogy az egész Méra a kórház praediuma lesz, a falu jobbágysága bizonyos kiváltságokat élvezett: Izabella királyné 1557. évben kelt adományával az Aggbetegek Háza mérai jószágát »felerészben« a püspöki dézsma fizetése alól felmentette s az ugyanazon év június 10-én kelt rendeletével a mérai jobbágyokat mindenféle díj, rovatal, királyi adó és subsidium fizetése alól felmentette s Kolozsvár megye királyi adószedôinek és kirovóinak megparancsolta, hogy mérai jobbágyait és Méra lakóit semmi adó vagy segély fizetésével ne zavarják."

Becsületére válik az akkori idôknek, azoknak, akik a kórház élén álltak, hogy Mérának protestánsokká lett jobbágyait ilyen kiváltságokban részesítették (Sz. G. megjegyzése).

Valószínû, hogy a jobbágyság megszüntetése után az Aggmenház birtokainak egy része volt jobbágyainak tulajdonába kerül, errôl szóló feljegyzéseket azonban nem találtam, talán valahol fellelhetôek. Arról viszont tudunk, hogy mi mindent vásároltak a méraiak a Sz. E. A-tól: erdôt, legelôt, telket az iskolának.

Erdôinek, legelôinek egy részét közbirtokként használta a falu egészen az 1948-as államosításig. Kétféle közbirtok létezett Mérán: az úrbéresek erdôje és legelôje, valamint a vásárlók erdôje és legelôje. Elôbbit a század elején vásárolták a Sz. E. A-tól, utóbbit 1928-ban. Amikor a gálnási erdôt legelôvé akarták átalakítani, az akkori törvények elôírásai szerint ez csak úgy volt lehetséges, ha helyette ugyanekkora területû erdôt vásárolnak. Ekkor vették meg a kornislakai erdôt (Nagy-Ilonda község), amely Mérától 120 km-re van. Egyesek így tudják, mások meg a következôképpen: csak úgy adta el a Sz. E. A. a „Csere" nevû 88 ha-t kitevô úrbéres erdôt a méraiaknak, ha megvásárolják a kornislakait is. Tekintettel arra, hogy a két erdô területe majdnem pontosan egyezik, hajlamos vagyok az utóbbi változatot elhinni.

Hivatalos dokumentum birtokában vagyunk a vásárlók erdôjét és legelôjét illetôen. A falu 1928-ban vásárolta meg szintén a SZ. E. A-tól a közel 100 ha-nyi erdôt, melynek egy részét 1938-ban legelôvé alakították, a megmaradt 58 ha-t közbirtokos erdôként használták egészen 1948-ig.

Erdôink visszaigénylését tartalmazó iratcsomóinkat már 1998 februárjában leadtuk a kisbácsi Polgármesteri Hivatalhoz, a még szükséges iratokat 2000 februárjában csatoltuk. Ugyanakkor újjáalakult a közbirtokosság is, melynek vezetôsége intézkedett az erdôközbirtokosság elismertetése érdekében.

Idôsebbek biztatására ez a vezetôség (tagjai: Varga György elnök, Tötszegi András alelnök, Varga András titkár, Varga József pénztáros) utazott le Nagy- Ilondára a kornislakai közbirtokossági erdô visszaigénylése érdekében. Meglepetésünkre néhány perc leforgása alatt birtokunkba kerültek a mérai úrbéres közbirtokossági erdôt igazoló iratok, így zökkenômentesen leadhattuk visszaigénylési kérvényünket. Megjegyzem, jólesett Pop Gheorghe, ilondai polgármester jóindulatú támogatását tapasztalni. (Reméljük, hogy azóta újraválasztották.)

Szintén 1998-ban kértem — akkor még községi tanácsosként — a 240 ha-t kitevô Medvés-erdô községi tulajdonba való visszajuttatását. Ez is a Sz. E. A.-tól származott s községi erdôként használta a falu. Eddig még semmiféle visszajelzés nem érkezett sem a kolozsvári, sem a zilahi törvényszéktôl, bár mindkét helyen a tárgyalást ez év májusában tartották. Úgy néz ki, hogy az erdô-ügy (is) megfeneklett.

Nagyanyámtól tudom, mások is megerôsítették, hogy a telket, amelyiken a jelenlegi iskola áll, szintén a Sz. E. A-tól vásárolta a falu a rajta levô épülettel (Bagolyvárral) és istállóval együtt, erre építették 1925-ben a három nagy tanterembôl és egy kisebb irodahelyiségbôl álló épületet. A Bagolyvár évekig tanítói lakás volt, 1960-ban alakították át szobáit-konyháit négy kisebb tanteremmé.

Az iskola udvarán, egy kisebb kôfalba beépítve, két faragott kô is tartalmazza a következô bevésett betûket: Sz. E. A.

Ugyancsak nagyanyám mesélte, hogy nagyapám, Varga György abban az idôben vásárolt két telket az iskola mellett János és István fivére számára, szintén az Aggháztól, így sikerült mind a négy testvérét kielégítenie az apai örökségbôl.

Varga György

Mintha egy elsüllyedt — de mindenképp süllyedôben lévô világrész hangjai (is) fülembe csendültek volna Zsobokon, amikor az ottani alkotótábor meghívására egy napot ott töltöttem. Zsobokon, ebben a barátságos, elôítéletmentesen nyílt szívû faluban, ahol — érthetô módon — nem ismernek se vallási, se nemzeti ellentétet, elfogultságot, hisz mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanabba a templomba jár.

Elôbb csak az ütötte meg a fülemet, amikor holmi „ukránok"-at emlegettek a tábor magyarországi és hazai mûvészei. Aztán — egyenkint — megismerkedtem hárommal, a négy közül. A negyedik ugyanis, egy rokonszenves ifjú hölgy — Petricsko Tánja — csak ukránul tudott.

Mondom, hárommal sikerült elbeszélgetnem közülük. Az igen érdekes munkákkal — színezett, finom, olykor textilmintákra emlékeztetô faragásokkal jelentkezô Kostura Istvánnal, a legegyénibb külsejûvel a tábor minden résztvevôje közül — aki minden idegen hangsúly nélkül beszélt magyarul. Egyébként végtelenül szerény, visszahúzódó fiúnak látszott.

Mûvészete, mint azé a virtuóz hegedûsé, aki egyetlen szál húron játszik — de azon utolérhetetlenül. Állandó lakhelye a Munkács körüli Dercen van. A munkácsi Bartos József ritkán ért rá egy-két szóra: megszállottan dolgozott-festett. (Festményei a figurális szürrealizmus jegyében születtek, hittel vallja, hogy a jövô — a figurális festészeté.) Legnagyobb meglepetésemre a szakmát templomrestaurálás közben tanulta — fôiskolás soha sem volt, zenei középiskolát végzett, egyébként zenét (is) szerez. Tervei? Jövôképe? „El kell menni..." — hangsúlyozza enyhén idegen akkcentusával, hiszen annak idején megfélemlített értelmiségi szülei ukrán iskolába járatták. Hogy hová menne? Jó lenne talán Magyarországra, de ha nem lehet, akkor Kijevbe, az Ukrán tenger közepébe úszna, hiszen „Kijev mégis európai város" — ott talán meg tudna élni... Szomorúan hallgattam és — bocsánat érte — azt mondtam neki, inkább próbálkozzék Magyarországgal, ahelyett hogy a „dicsôséges nagyuraktól"-tól oly szépen megtanult leckét duruzsoltam volna a fülébe: „Minden magyar ember érvényesüljön a szülôföldjén!"

A harmadik — egy szintén negyven körüli, fekete szakállas szobrász, Román László volt.

Ungvárról jött — és alig néhány szót tud magyarul: angolul valamivel jobban gügyög, igazán azonban csak ukránul (és esetleg oroszul?) beszél. Egyméteresnél valamivel magasabb mészkôszobron dolgozott, azt fejezte be a tábor utolsó napjaiban. Megcsodáltam a szobrot és kézzel-lábbal, különbözô nyelveken megtudakoltam tôle: Hogyan viszi majd magával? Nem viszi. Itt hagyja, hiszen a kéthetes táborozás fejében minden mûvész ott hagy egy munkát... („Ennek az ára — mondta az egyik épp ott lévô magyarországi mûvész — mifelénk szerényen számolva másfél millió forint.") Így van. A szegény ember mindig nagylelkû: a gazdag a fösvény.

Román Lacitól meg sem kérdeztem, hol képzeli el a jövôjét. Ô is — akár a társai — sokat állított ki külföldön, fôleg Magyarországon és Szlovákiában: inkább az ottani eladásokból tartják fenn magukat. Otthon — mondják mind egyhangúan — nehéz.

Csángósodó — vagy már az idegen árban el is tûnt — közösségbôl jöttek. Egyelôre oda is mennek vissza.

Utána...?

Az unokák számára már sokkal otthonosabb lesz az idegenség. Marad a „hol volt — hol nem volt..." Egy nép, egy nyelv, a szülôföld emléke.

Fodor Sándor

A Sanitas szakszervezet képviselôinek hétfôi tárgyalása a prefektúrán nem hozta meg a várt eredményt. Stefan Roman megyei szakszervezeti elnök elmondta: amennyiben a héten kirobbantják a sztrájkot, az nem lesz a régiekhez hasonló. A megmozdulás ez alkalommal drasztikusabb formát ölt. Ezúttal létkérdésrôl van szó, hiszen az alkalmazottak megélhetése forog kockán abban az esetben, ha nem tartják tiszteletbe a törvényes elôírásokat, és nem folyósítják a 24-es kormányrendelet által elôírt béremelést.

A szakszervezeti vezetô hansúlyozta: amennyiben a napokban nem kapnak egyértelmû választ követeléseikre, felfüggesztik a munkát. Roman azonban azt is hozzáfûzte: az egészségügyben dolgozók nem szeretnének pánikot kelteni a lakosság körében. A sztrájktörvény elôírásait tiszteletben fogják tartani, a sztrájk alatt a szolgáltatást csökkentett létszámú személyzet látja majd el.

A Sanitas szakszervezet tegnap összeállította a követeléseiket tartalmazó listát, amelyet a kormány, az egészségügyi minisztérium és az Országos Egészségügyi Pénztár elé terjesztenek.

Roman tájékoztatása szerint a legnehezebb helyzetben a kórházi alkalmazottak vannak. Az orvosok nagy többsége támogatja az egészségügyi középkáderek követeléseit. A gyakornok orvosok szintén az egészségügyisek mellé állnak, hiszen az ô helyzetük sem különbözik sokban a középkáderekétôl.

Más viszont a helyzet a poliklinikai, illetve a háziorvos mellett dolgozó középkáderekkel: megkapják a fizetésüket a háziorvoshoz feliratkozott páciensek számának függyvényében. Az iskolai rendelôkben a dolgozókat az állam, illetve a tanügyi minisztérium fizeti, tehát az ô helyzetük is rendezôdött. A szakszervezeti vezetôk leginkább a megkülönböztetést kifogásolják. A kórházi alkalmazottak sokkal nagyobb stressznek és fertôzési veszélynek vannak kitéve. Mégis itt a legalacsonyabb a bérezés, és azt sem adják meg, amit a törvény elôír. A kolozsvári prefektúra megígérte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a követeléseket teljesítsék, és ne kerüljön sor a sztrájk kirobbantására.

A szakszervezeti vezetôk úgy vélik, nem az ô dolguk kiharcolni a már megszavazott jogok végrehajtását. A jelenlegi helyzetben, az éhínség küszöbén, amikor már minden határt túlléptek, más megoldásuk nem marad, mint tiltakozni és kivonulni az utcára.

„Lehet, sokan elítélnek bennünket, de nem tudják azt, hogy a fizetések szempontjából az utolsók között szerepelünk. Az egészségügyi középkáderek és a városi köztisztasági alkalmazottak fizetési értéke alig néhány ezer lejjel tér el" — összegezett Roman Stefan.

(horváth)

• Rendôrségi akciók során 169 esetben büntettek a rendôrök a hét végén és hétfôn (a bírság összértéke több mint 23 millió lej). A közlekedésrendészetiek Szamosújvárt 51, Désen 6 esetben bírságoltak, 3, illetve 1 hajtási jogosítványt, továbbá 11, illetve 1 forgalmi engedélyt vontak be.

• Baleset történt Apahidán hétfôn este fél kilenckor. A hajtási jogosítvánnyal nem rendelkezô Cristina Rat (23) a 6–CJ–8745 rendszámú, 1310-es Daciát vezette, amikor elgázolta a felügyelet nélkül hagyott, úttesten játszó hétéves kisfiút, Cserei Pált.

• Két büntetéstôl menekülô, körözött személyt fogott el a rendôrség, Ioan Valeának (20) lopásért 3 hónapot, Simona Monica Corpodeannak (34) csalásért 1 évet kell letöltenie.

• Hivatali visszaélés és erre való felbujtás címén bûnvádi eljárás indul a Nemzeti Befektetési Alap (FNI) 6 alkalmazottja ellen. Annak ellenére, hogy tudták, hogy az FNI befejezi tevékenységét és hogy voltak korábban bejelentkezett igénylôk, rokonaik és ismerôseik számára elôbb biztosították a kifizetést. A szóban forgó összegek közül a legnagyobb 233,5 millió, a legkisebb pedig 3 millió lej volt.

(póka)

Ha valaki bármelyik irányból a Kossuth Lajos (December 21) utcába ér, azonnal feltûnik az utca déli oldalán levô unitárius templom elôtt mind jobban magasodó állványzat. Tehát javítják a templomot. Önkéntelenül felvetôdik a kérdés: miért volt szükség a javításra, tulajdonképpen mi történik itt? Erre próbálunk most válaszolni.

A XVI. század nagy szellemi mozgalmának, a reformációnak legradikálisabb iránya az unitárius reformáció, melynek szülôföldje Erdély, nevezetesen Kolozsvár. Dávid Ferenc reformátori munkásságának egyik eredménye a tordai országgyûlés 1568-ban hozott határozata a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására.

Az unitáriusok, bár nehéz idôket éltek át, a rákövetkezô évszázadban istentiszteleteiket zavartalanul tarthatták 1716. március 30-ig, amikor az akkori hatalom katonai erôvel elfoglalta a kolozsvári egyházközségek valamennyi templomát a hozzátartozó javakkal együtt. A templomaik nélkül maradt unitáriusok közel 80 éven át csak bérleményekben vagy magánházaknál tarthattak istentiszteletet, mivel új templom építésére csak az 1781-es, II. József-féle türelmi rendelet után nyílt lehetôség.

A kolozsvári templom építésének története a korabeli dokumentumokból pontosan nyomon követhetô; többen feldolgozták, köztük dr. Kovács András, Szabó Dezsô és legutóbb dr. Gaal György, a templom felszentelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében. Írásaik nyomán közöljük az alábbi történelmi adatokat.

A templomépítés elsô konkrét lépéseire 1789 után került sor, amikor a lelkes gyülekezet elhatározta, hogy a Magyar utcában (ma December 21 út) méltó hajlékot építtet. A terv elkészítésére és az épület kivitelezésére a marosvásárhelyi Türk Antal építészt kérte fel a gyülekezet, aki 1792 májusában a tervek jóváhagyása után szerzôdésben kötelezte magát, hogy négy év alatt felépíti a templomot. Az építés költségeire jellemzô adat, hogy az elôkészítések rendjén P. Horváth Ferenc fôgondnok a várható kiadásokat 6000 forintra becsülte, és „midôn a templomépítkezés befejeztével Joó Dénes számadását beterjeszti, az 43 000 Mfrt és 38 Dénárt teszen ki". Ezt a hatalmas összeget részben javak eladásából, gyûjtésébôl, részben kölcsönökbôl fedezték. Eladták a városháza mellett levô imaházat, a kismezôi ifjúsági játékteret, értékesebb klenódiumaikat. A lengyel unitáriusok is eladták imatermüket, a lelkészi lakást, s mikor mindez nem volt elég, kölcsönt kértek unitáriusoktól, más vallásúaktól, így az 1793. június 29-i határozat szerint a román püspöktôl is.

1793-ban már álltak a templom falai, 1795-ben Überlacher Antal ácsmester befejezte a tetôt és a tornyot, amelyhez Andrásofszki mûhelyében három harangot öntöttek. Bár a felek igyekeztek betartani a szerzôdést, fôleg a fent említett anyagi, de szervezési gondok miatt is a határidô fél évvel eltolódott. A kész templomot Lázár István püspök szentelte fel 1796. december 14-én.

Az erôs alapok ellenére, sajnos igen hamar, már 1805-ben repedések jelentkeztek a boltozaton, ezeket 1806-ban kijavították, de a hevederívek és a boltozat tovább repedezett. 1830-ban Winkler György építész a teljes boltozat lebontását javasolta, végül egy évvel késôbb Alföldi Antal bontás nélkül oldotta meg a problémát, úgy, hogy a templom belsô oszlopait összeépítette a külsô falakkal, a hevederíveket új zárókövekkel látta el, a keleti és északi homlokzatot támpillérekkel, a nyugatit pedig támívekkel erôsítette meg, és a tetôtérbe összekötô gerendákat iktatott be. A munkálatok esztétikailag nem károsították az épületet és szerkezetileg is tartósnak bizonyultak. A múlt század második felében a leégett tornyot kellett újraépíteni, majd 1908-ban az egyszerû toronysisakot a jelenlegi barokk toronysisakkal cserélték fel. Ezt követôen csak általános tatarozásra került sor 1948-ban, majd 1968-ban.

Az unitárius templom kiemelkedô késôbarokk alkotás, bár alaprajza egyszerû — a XVI. századtól kifejlôdô északi protestáns templomtípus képviselôje —, tömege, arányai, tagozatai és díszítési modora révén a XVIII. század végi építészet megtestesítôje, mûemléképület (13 B 039). Mára a városkép szerves részévé vált.

Az idô, a környezetszennyezôdés, a megváltozott utcai forgalom, az utcák korszerûsítése, aszfaltozása mind hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeti szerkezeti károsodások, a boltívek repedései, a falak nedvesedése halaszthatatlanná tegye a teljes szerkezeti és külsô-belsô nagyjavítást.

A templom felszentelésének 200. évfordulójára készülve, 1996-ban az egyházközség megrendelésére a Dr. Szabó Bálint által vezetett Utilitas tervezôvállalat mûemlékvédelemben jártas szakértôi elkészítették a restauráláshoz szükséges dokumentációt, majd a szakvéleményezés és elôzetes jóváhagyások beszerzése után a városháza is kiadta a szükséges építkezési engedélyt. Nagyszabású gyûjtés indult a hívek körében a szükséges pénzalap elôteremtéséhez, az Egyházi Központ és az Illyés Közalapítvány is támogatta anyagilag az Egyházközséget, így már abban az évben megkezdôdhettek a restaurálási munkálatok.

Elôször a leghalaszthatatlanabb beavatkozást, a szerkezeti megerôsítést kellett elvégezni. Kalló András vállalkozó tapasztalt ácsmesterei a tetôtér kitakarítása után megöntötték a boltívek alapjául szolgáló vasbeton gerendákat, kicserélték a tetôszerkezet károsodott elemeit, elvégezték a cserépfedél átforgatását, részleges cseréjét. Ezek nem voltak látványos munkák, arról, hogy milyen nagyméretû munka folyik a tetôtérben, nemcsak a templom elôtt elhaladó járókelôknek, de a templomlátogató unitárius híveknek is kevés fogalmuk volt. A következô években, jól átgondolt fontossági és technológiai sorrendben, következett az alapok szellôzésének, levegôztetésének korszerû megoldása a padló szintje alatt az alapok belsô falához elhelyezett mûanyag hullámlemezzel és kavicstöltéssel. Ekkor derült ki, hogy a padok alapjául szolgáló, közvetlenül a töltésre elhelyezett deszkázat is teljesen elkorhadt. Ezért a padok leszerelése után eltávolították a nedves töltésréteget, új kavicsréteget terítettek el, amelyre elhelyezték a padok alatti új padozat gerendáit. A falak belsô, embermagasságig terjedô nedves vakolatát eltávolították és úgynevezett „lélegzô" vakolattal helyettesítették, amely biztosítja az esetleges kapilláris nedvesség fokozatos párolgását. Itt a szakmunkát a MODEX építôvállalat szakemberei végezték. A vakolási munkálatokkal egyidôben folyt a templom világításának korszerûsítése, amely nemcsak a tûzrendészeti elôírásoknak felel meg, hanem biztosítja az épület belsô terének, különleges építészeti elemeinek is a legkedvezôbb megvilágítást. 1999 végén elhelyezték a boltíveket összetartó vonóvasakat. A munkálatokat nagymértékben nehezítette, hogy sok helyen 5–6 méter vastag oszlopfôt és falat kellett átfúrni. Ezt a munkát, illetve a vonóvasak kifeszítését csak megfelelô berendezéssel rendelkezô vállalat tudja elvégezni, ezért kötöttek szerzôdést a mûemléképületek javítására jogosítvánnyal rendelkezô besztercei Creativ Group szakembereivel.

A munkálatok gyorsabban is haladhattak volna, de mindig figyelembe kellett venni az anyagi lehetôségeket. A fenti támogatókon kívül a Vallásügyi Államtitkárság és a Városi Tanács is besegített bizonyos összegekkel.

2000 januárjában a magyar állam által biztosított nagyobb arányú támogatás és az unitárius egyház költségvetése lehetôvé tette, hogy ismét több fronton folytatódjanak a munkálatok. A templomtérben megkezdôdött a vonóvasak fokozatos meghúzása, ez a mûvelet több hónapig tart.

Néhány napja pedig magasodni kezdtek az állványok az utcai homlokzaton is, a torony elôtt. Megkezdôdött a torony restaurálása: födémcsere, tetôszerkezeti és vakolati javítások. Az egyházközség elôre gondolva a nagy magasságú belsô térben végzendô késôbbi munkákra, a falak és boltívek festésére, megvásárolta az állványzathoz szükséges faanyagot, így ezt a külsô munkák elvégzése után újra fel lehet használni. Tehát elkezdôdtek azok a munkálatok a javítás folyamán, amiket már a járókelô is észrevesz.

Paskucz Viola

Több mint 18 ezer milliárd lejre emelkedett az elsô félévben az állami költségvetés hiánya. A hathónapos deficit 18 054,4 milliárd lejt tett ki, ami az idei költségvetési tervben megengedett hiány 57,2 százalékát tette ki.

Az említett idôszakban a költségvetési jövedelmek 53 025,1 milliárd lejre, a tervezett összeg 47,3 százalékára emelkedtek, míg a költségek71 079,5 milliárd lejre, az elôirányzott összeg 49,4 százalékára rúgtak.

A vállalati nyereségre kivetett adóból 8588,9 milliárd lej folyt be az államkasszába, s ez az egész évre tervezett bevétel 64,1 százalékát tette ki. A béradók 1211,4 milliárd lejes, a jövedelemadók pedig 9452,8 milliárd lejes bevételt eredményeztek, ami 110,0, illetve 60,9 százalékos teljesítménynek számít.

A TVA-ból 21 100,9 milliárd lej gyûlt be, ez az éves program 48 százalékát jelenti, a luxusadókból pedig 7680,8 milliárd lejt hajtottak be (25,9 százalék). A kôolajra és a földgázra kivetett adó 755,1 milliárd lejt tett ki (33,3 százalék), a vámdíjakból pedig 3695,6 milliárd lej gyûlt be (36,5 százalék).

Az elköltött összegek fôképp a köztartozás kiegyenlítésére (24 714,2 milliárd lej, az évi terv 54,6 százaléka) úsztak el. 46 365,3 milliárd lejt fizettek ki a költségvetésbôl fenntartott intézményeknek, s ez az elôirányzott összeg 47,1 százalékára emelkedett.

Az elsô hat hónap leforgása alatt a társadalombiztosítási költségvetés hiánya 2120,2 milliárd lejre növekedett. Ebben az idôszakban a kiadások 23 199 milliárd, a bevételek pedig csupán 21 078,8 milliárd lejt tettek ki.

Az idei költségvetés éves szintre 111 901,6 milliárd lejes jövedelemmel, illetve 143 468,6 milliárd lej költséggel számol, a büdzsé deficitje tehát 31 567 milliárd lejre emelkedne.

Tokió és Oszaka az idén is a világ két legdrágább városa. Budapest viszont Kelet-Európában már a legolcsóbb, a magyar fôvárosban még Bukarestnél is kevesebbe kerül az élet — ez derül ki a londoni Economist Intelligence Unit legfrissebb felmérésébôl.

A világ nagyvárosaiban szükséges megélhetési költségeket összehasonlító listán Tokió az elsô, Oszaka a második és Hongkong a harmadik. Ez volt a tavalyi sorrend is az elsô három helyen. Az összehasonlítás alapja New York: az ottani megélhetési költségeket 100-nak véve Tokió osztályzata 165 százalék, Oszakáé 164 százalék, Hongkongé pedig 117 százalék. New York maga az idén relatíve a 11. helyre drágult a tavalyi 12.-rôl.

A 127 várost tartalmazó listán az európai nagyvárosok közül London, idei 107 százalékos költségével, a hatodik helyre drágult a tavalyi kilencedikrôl. Az eurózóna fôvárosai a gyenge euró miatt viszonylag olcsultak tavaly óta a többiekhez képest: Párizs az idei 99 százalékával a 12. helyre esett vissza a tavalyi hetedikrôl. Berlin 83 százalékkal 43. a tavalyi 23. helyett, Bécs — 93 százalékkal — a 21. az idén a tavalyi 11. helyett, Luxemburg 74 százalékkal 69. lett a tavalyi 45. helyett, Madrid 73 százalékkal a 72. helyre esett vissza a tavalyi 52.-rôl, Róma 72 százalékkal a 76. lett a tavalyi 52. helyett.

Holtversenyben Karacsival, Budapest az idei 122. helyezésével — tavaly a 113. volt — a világ egyik legolcsóbb városa az Economist Intelligence Unit felmérése szerint: a magyar fôvárosban a megélhetési költségek, vagyis az összehasonlítható fogyasztói kosár ára, súlyozva a külföldiek által jellemzôen használt szolgáltatásokkal, a New York-inak a 47 százalékát teszik ki az idén. Budapestnél csak Mumbai, Quito, Új Delhi és Teherán olcsóbb a 127-es listán.

Belgrád 94 százalékos költséggel a 19. helyre drágult a tavalyi 105. helyrôl, Moszkva 84 százalékkal kissé olcsult: a 39. helyre került a tavalyi 37.-rôl, Varsó — 59 százalékkal a 106. helyre csúszott vissza a 101.-rôl, Prága — 56 százalékkal — a 112.-re a 102.-rôl, Bukarest — 49 százalékkal — a 119.-re a tavalyi 112.-rôl.

Az utcai pénzváltóknál a forint 76/80, a márka 10 200/10 500, a dollár pedig 21 600/21 800 lejbe került.

— Az egyelôre kérdéses, hogy a választások után sikerül-e megnehezíteni a polgármester ténykedését. Lát-e arra esélyt, hogy a gyakorlatban megváltozzon a képviselôtestület és a polgármester közötti alá-fölérendeltségi viszony, és Funar valójában a testület által hozott döntések végrehajtója legyen? (Gábora Ede —

mail@erdelyiturizmus.hu)

— Kezdeném a kérdés közepével. A közigazgatási törvény szerint a polgármester a végrehajtó apparátus vezetôje. Kötelessége a tanács határozatait elfogadni, illetve végrehajtani. Már a múlt mandátum végén is a testületnek a legtöbb esetben sikerült saját álláspontját érvényesítenie. Hogy a polgármester mennyire fogja végrehajtani ezeket a döntéseket, az elsôsorban a tanácstól és tôlünk, alpolgármesterektôl függ. Ha a testület nem lesz elég következetes, elég szívós, akkor Funar polgármester mindenképpen megpróbálja kikerülni ezeket a döntéseket, illetve saját akaratát próbálja érvényesíteni. Nyolc éve ez történik.

— Alpolgármester úr, a városi tanácsban létrejött „nagykoalíció" vajon széthull? A koalíció összetartásához hiányoznak az érdekek, a széthúzásra viszont elôbb-utóbb alkalom lesz, ha Funar zsíros állásokkal környékezi meg az RTDP-s városatyákat vagy a nemzeti egységpártosokat. (Gajdos György –

szurok-fekete@yahoo.com)

— Nem hiszem, hogy hamarosan szét fog esni ez a nagykoalíció. Most ugyan jól mûködik, de nem mondhatnám, hogy nagyon jól. Amikor ülés elôtt nem egyeztetünk, több baki is érezhetô: például a tegnapi (múlt csütörtökön — szerk. megj.) sebtében összehívott tanácsülés elôtt. Már Bukarestben is beszélnek egy hasonló kolozsvári példáról: a nagykoalíciónak sikerült teljes mértékben elszigetelnie a Nagy-Románia Pártot, illetve ennek a jogtanácsosát. Természetesen vannak próbálkozások, hogy a koalícióba éket üssenek, és ez késôbb méginkább érezhetô lesz. Okos taktikával, állandó dialógussal ezt viszont meg lehetne oldani. Megyei szinten a nézeteltéréseket az érintett pártok és az RMDSZ-vezetôség állandó egyeztetésével fel lehetne számolni. A koalíciós együttmûködést feltehetôen megzavarják a parlamenti választások is, de nem annyira, hogy teljesen széthulljon. Természetes, hogy mindenik pártnak megvan a saját érdeke. Nem lehet azt mondani, hogy Funar zsíros állásokkal környékezné meg a tanácsosokat. Esetleg a hozzája közel álló üzletembereknek próbál licitálás útján bizonyos rendeléseket juttatni. A közszolgáltatások bérbeadása például nyilvános licitálás útján történik: itt elosztják azt a költségvetési pénzt, amit a munkálatok elvégzésére szánt a tanács. Nem mindegy, hogy melyik vállalkozó, vagy vállalkozói csoport jut hozzá a megrendeléshez. Ügyes taktikával így is ki lehet elégíteni a különbözô csoportosulásokat. Ha a nagykoalíció mûködni fog még legalább egy évig, akkor Funar polgármesternek nem marad más választása: vagy beadja a derekát, vagy ezt megelôzôen elmenekül a szenátusba.

— Ön tudja, a polgármesterrel pszichikai gondok vannak? (D. Attila Mo. — doata@mail.externet.hu)

— Ezt nem tudom elbírálni, mivel nem vagyok sem pszichiáter, sem hasonló más szakmában járatos. De ha járatos is lennék, nem tudnék kapásból válaszolni, mert ennek megítélésére orvosi kivizsgálások szükségesek. Nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni.

— Ön szerint Funar találja ki az egészet, vagy mögötte egy láthatatlan szürke eminenciás van? (Zsigmond György — zsiga@hotmail.com)

— Visszatekintve az elmúlt nyolc évre, tényleg sok ötlete volt Funarnak, ami elsôsorban a magyarságot érintette. Minden alkalmat felhasznált arra, hogy olyan kijelentéseket tegyen, vagy olyan megnyilvánulásai legyenek, amelyek érzékenyen érintették Kolozsvár magyar lakosságát. Természetesen van mögötte egy stáb is — nem csak egy szürke eminenciás —, nem mindent ô talál ki. De tanácsüléseken már mi is megállapítottuk, hogy azért vannak ötletei, és sokszor ott is rögtönöz. Az utóbbi idôben, mióta a Nagy-Románia Pártnak lett az országos fôtitkára, tevékenysége kissé ötletszegényebb lett. Az a csapat, amely ôt addig támogatta, még a PUNR-s korszakban állt a háta mögött és minôségibb tanácsadónak bizonyult. Elmondhatom, hogy én tudtam volna Funarnak még jobb ötleteket is adni — csak hát nem tartok a medvével.

— Funarnak van humorérzéke? És vannak történelmi ismeretei?

(pallaszlo@datanet.hu)

— Humorérzéke van is, meg nincs is. Sok esetben úgy tûnt, hogy van, de vannak olyan témák, amelyeknél teljesen elveszíti humorérzékét. Nem hiszem, hogy vannak történelmi ismeretei. Ha vannak is, ezek nem alaposak. Volt már olyan eset, hogy történelmi problémákról volt szó, mi kérdéseket tettünk fel, de nem válaszolt rájuk. Azt üzente, hogy a legközelebbi tanácsülésen fog válaszolni.

Körülbelül 600 köbméternyi szennyezett ipari iszap került ki a szabadba hétfôn Nagybánya környékén, de fémtartalma a szakemberek szerint a megengedettnél alacsonyabb szintû és az élôvilágra nem veszélyes.

A folyóvizeket vörösesre színezô, de egyébként biológiailag nem veszélyes zavaros ár szerda reggel 8–10 óra között lépi át a Szamoson a határt — jelentette ki Gheorghe Lazea, a vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium fôtitkára.

A környezetvédelmi tárca fôtisztviselôje elmondta: a nagybányai REMIN vállalatcsoporthoz tartozó herzsabányai színesfémérc-kitermelésnél eltört egy csô, amely ipari iszapot tartalmazó vizet szállított. A csôtörést hétfô délután négy óra tájban sikerült megszüntetni. A kifolyt, összesen mintegy 600 köbméternyi iszapos víz szennyezést idézett elô a talajban, majd a Fernezely-patakba, s onnan a Lápos folyón keresztül a Szamosba jutott.

A folyóvizeket vöröses színûre festô iszapos technológiai folyadék klór- és kénszármazékokat, valamint kisebb mennyiségben vasat, cinket és rezet tartalmaz. Ezek koncentrációja nem veszélyes az élô környezetre, mert nem haladja meg a környezetvédelmi szabványok által megengedett szintet. Az ipari iszapot szállító víz ciánszármazékokat nem tartalmaz — mondta Gheorghe Lazea. — Bár a herzsabányai csôtörés biológiai szempontból nem fenyegeti a környezetet, nagyon sajnáljuk, hogy a baleset megtörtént — tette hozzá.

A vízügyi és környezetvédelmi hatóságok azonnal értesítették a történtekrôl a magyar szakembereket, akiket pontos információkkal láttak el — mondta a környezetvédelmi minisztérium fôhivatalnoka.

A román fél tájékoztatása szerint nem várható nehézfém-szennyezés a Szamoson amiatt, hogy hétfôn egy nehézfém-ülepítô csôvezeték eltört a Nagybánya melletti Herzsabányán — jelentette be nyíregyházi sajtótájékoztatóján Bakondi György, Magyarország katasztrófavédelmi fôigazgatója.

A katasztrófavédelem több csatornán keresztül tájékozódott az újabb mûszaki hibáról. A romániai szakemberek tájékoztatása szerint a nehézfémeket tartalmazó zagy — sárral elegyes, szennyezett víz — nagy részét sikerült egy tározóban felfogni. Közlésük szerint a patakokba, onnan a Lápos, majd Szamos folyóba jutott kisebb szennyezés nem éri el a megengedett határértéket.

A Felsô-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelôség a Szamoson Csengernél fokozott figyelôszolgálatot tart. Abban bíznak, hogy a szerda reggelre odaérô szennyezés annyira felhígul, hogy nem jelent veszélyt a vízminôségre és a környezetre.

A kormány kedden 5 milliárd lej pénzsegélyt ítélt meg a Tulcea Megyei Tanácsnak, hogy fedezzék az antraxjárvány miatti költségeiket, jelentette hírügynökségeknek Gabriela Vrînceanu-Firea kormányszóvivô. Ezt a pénzösszeget a kormány rendelkezésére álló úgynevezett közbelépési alapból utalták ki, a miniszterelnök és pénzügyminiszter közötti tanácskozás után.

Amint megírtuk, a lépfene-megbetegedéseket a Tulcea megyei Mahmudia faluban és a Duna-delta szigetein vadon tenyészô állatcsordákban figyelték megelôször, az állategészségügyi szervek azonban késve értesítették a járvány megjelenésérôl az illetékes közegészségügyi intézményeket. Tulcean már több személy került kórházba, és ketten meghaltak. Egy görögországi helység mellett Mahmudia a második nyilvántartott endemikus lépfene-góc Európában.

A hét elején Hunyad megyében is találtak egy fertôzött borjút.

Bár a betakarított búzamennyiség elégségesnek ígérkezik mind a fogyasztás, mind a vetômag biztosítása szempontjából, Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter nem zárta ki a behozatalt sem a szárazság okozta veszteségek miatt. Mindeddig azonban a miniszter elégedett a 4,2–4,3 millió tonnára becsült terméssel, és keddi hírügynökségeknek adott nyilatkozatában helyesnek tartotta, hogy nem engedélyezte az importot. Amennyiben mégis szükséges lenne ez a lépés, felfüggesztenék a vámilletéket, hogy megelôzzenek egy újabb drágulást, mondta a miniszter.

A magyar nemzet integrációjának folyamatában bekövetkezett az a történelmi helyzet, amikor meg kell történnie a nemzedéki integrálódásnak is — jelentette ki Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter kedden a tusnádfürdôi XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott elôadásában.

Deutsch Tamás az új nemzedékeknek, a posztkommunista társadalmak demokratizálódásában játszott szerepérôl beszélve elmondta: Magyarországon nagy változások történtek az utóbbi években és ennek eredményeként jelentôsen megnôtt a 80-as évek generációjának szerepvállalása a gazdasági, a politikai és a kulturális életben. Az új politikai generáció tagjai jelen vannak az önkormányzatokban, a parlamentben és a kormányzati munkában is — tette hozzá a sportminiszter.

Deutsch Tamás véleménye szerint viszont nem következett be látványos javulás az anyaországi és a határon túli fiatalok kapcsolattartásában. A magyar kormány felismerte az együttmûködés kibôvítésének fontosságát és a Magyar Ifjúsági Konferencia létrehozásával megteremtette az intézményes kapcsolattartás feltételeit. Deutsch Tamás beszélt arról, hogy magyar költségvetési források vannak a határon túli magyar ifjúsági szervezetek támogatására: és bevált az a pályázati rendszer, mely révén támogatni lehet a különbözô ifjúsági fórumokat és médiaprogramokat. Ebben az évben 40 millió forint összeg áll a Magyar Ifjúsági Konferencia rendelkezésére, jövôre megduplázódik a támogatási összeg — közölte a sportminiszter.

Gyürk András, a Fidesz ifjúsági társszervezetének, a Fidelitasnak az elnöke kijelentette: a rendszerváltozás élménye alól senki nem vonhatta ki magát Magyarországon, és az új kihívásokra a Fidesz politikusainak sikerült a legmegfelelôbb válaszokat adniuk.

Gyürk András elmondta: az 1992–1993 után érettségizett fiataloknak nincs rendszerváltó élményük és ez meghatározza egész gondolkodásukat. Az ifjúsági és sportminisztérium kezdeményezésére felmérést végeztek Magyarországon a közelmúltban és a 8000-es mintából kiderül, hogy a posztkommunista generációk számára nem képvisel értéket a politika és a közéleti szereplés, és a fiataloknak csupán elenyészô száma vesz részt valamilyen szervezet tevékenységében. Gyürk András jelezte, a közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a legifjabb generáció tagjai politikai preferenciáikat tekintve inkább a politikai skála jobboldalán elhelyezkedô erôkkel szimpatizálnak.

Hajdó Csaba, a kolozsvári Civitas alapítvány igazgatója azt hangoztatta, hogy Romániában a kommunista generáció nem hajlandó átadni a fiataloknak a döntés jogát és lehetôségét, mert görcsösen ragaszkodik korábbi privilégiumaihoz. A fiatalság kérdései négy évenként kampány- motívumként megjelennek ugyan választási jelszavakban, de az ifjú generáció tagjai legfeljebb az adminisztrációban kaphatnak helyet és szerepet. A 89-es generáció nem vesz részt aktívan a politikai életben és nem képvisel valódi generációs érdekeket — mondta a Civitas igazgatója. Utópia lenne arról beszélni, hogy bekövetkezik egy magyarországi Fidesz- áttörésre hasonlatos politikai generációváltás, de nem kizárt, hogy az elkövetkezô 10 évben felemelkedik egy olyan politikai csoport, amely képes lesz hatalmi tényezôként részt venni a politikában — mondta Hajdó Csaba.

Végezetül a Civitas alapítvány igazgatója kijelentette: Kelet-Európában a Fidesz elsôként hajtotta végre a politikai generációváltást, és ezzel példát mutatott a térség többi államának.

Az elvárások ellenére (vagy éppenséggel az elvárásoknak megfelelôen) mégsem tesz eleget a meghívásnak, és nem utazik Tusnádfürdôre, a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetemre Mugur Isãrescu miniszterelnök. A távolmaradást közlô hírügynökségek kormányforrásokra hivatkoznak. A miniszterelnök részt vesz azonban a kormány kapcsolattartásért felelôs osztálya által Costinesti-en szervezett gazdasági szemináriumon, amelyre július végén, 27–30-án kerül sor, és ahol Isãrescu bemutatja a kormány idei hét hónapos tevékenységének eredményeit. Mivel a bálványosi szabadegyetemre Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is meghívták, sokan biztosra vették, hogy ez alkalomból és ezen a helyen találkozhat a két ország miniszterelnöke. Mugur Isãrescu a találkozás gondolatát természetesen nem vetette el, lehetséges színhelyéül ellenben most már a tengerpart merült fel.

Négy hónappal az általános választások elôtt egyre idôszerûbbé válik a kérdés: az államelnök- és parlamenti választásokat egy idôben bonyolítsák-e le, ahogyan az eddig történt, avagy a parlamenti választásokat 2001 tavaszára halasszák el. Az utóbbi alternatíva mellett a kormányzó pártok részérôl egyre többen foglalnak állást. Míg a hatalmon levô pártok között nincs teljes egyetértés ebben a kérdésben, addig a Ion Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) határozottan ellenzi a választások nem egy idôben történô lebonyolítását. Bár Iliescuék nyíltan nem vallják be, a sajtókommentárok úgy értékelik, hogy a parlamenti választások elhalasztása ellentmond pártjuk érdekeinek.

— Mugur Isãrescu egyelôre nem nyilvánít véleményt az elnökválasztások és a parlamenti választások külön történô lebonyolításával kapcsolatban — nyilatkozta kedden Gabriela Vrânceanu-Firea kormányszóvivô. Erre az állásfoglalásra annak következtében került sor, hogy Ion Iliescu, az RTDP elnöke felszólította a miniszterelnököt, hozza a közvélemény tudomására elképzeléseit ebben az ügyben. Iliescu már korábban kifejtette, ésszerûtlennek találja a választások külön megtartásának a gondolatát.

Varujan Vosganian, a Jobboldali Erôk Szövetsége (JESZ) társelnöke szerint az államelnöki és parlamenti választások más-más idôpontokban való lebonyolítása hasznos taktikai megoldást jelenthet a jobb-közép koalíció számára, amennyiben a további tárgyalások nem feneklenek meg.

Remus Opris, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt fôtitkára pedig kijelentette, a parasztpárt még nem hozott végleges döntést ebben a kérdésben. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) alelnöke, Paul Pãcurariu azt nyilatkozta, a választások külön lebonyolitása lehetôvé tenné, 1989 óta elôször, hogy a politikai pártok népszerûségi mutatóit ne befolyásolják az államelnöki jelöltek személyét. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke kijelentette: pártja a szétválasztás ellen foglal állást.

Bogdan Nicolescu-Duvãz, a Demokrata Párt (DP) alelnöke szerint mind a nemzetközi, mind a hazai közvélemény azt várja el, hogy az elnöki és parlamenti választásokat egy idôben bonyolítsák le. Ami a DP hivatalos álláspontját illeti, a demokraták mára hívták össze az Országos Koordináló Tanács rendkívüli ülését, amely ismertetni fogja az egyeztetések után született változatot.

Valeriu Tabãra, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke egyetért a szétválasztás gondolatával. Úgy véli, az egy idôben történô szavazás 1990-tôl negatívan befolyásolta a választásokat, olyannyira, hogy valótlan és természetellenes eredmény született. Miron Mitrea, az RTDP alelnöke azt nyilatkozta, Ion Iliescu és pártja esélyeit még egy esetleges különválasztás sem rontaná. Az alelnök a tegnapi sajtótájékoztatón kijelentette: az is megtörténhet, hogy az RTDP ellenzéki pártként még hasznot is húzhat a parlamenti választások tavaszi lebonyolításából, hiszen amennyiben a hatalmon levô pártok a telet is átkormányoznák, a nélkülözô lakosság elégedetlensége ezek ellen fordítaná a választókat. Ennek ellenére, Mitrea nem értett egyet a különválasztás gondolatával, úgy értékelve azt, hogy a kormányzó pártok csupán megkísérlik további három hónapig kezükben tartani a hatalmat.

Markó Béla szerint a világ legtöbb országában külön kerül sor a parlamenti és elnökválasztásokra. A szövetségi elnök szerint ezt az a megfontolás indokolja, hogy a két szavazás befolyásolja egymást, és az eljárás — a hatalmak szétválasztásának jegyében — helyes. Markó elvben egyetértett a két választás külön történô lebonyolításával, viszont nem helyeselte azt, hogy az utolsó pillanatban hozzanak ilyen döntést. „Ha a koalíció többségi akarata jut erre az elhatározásra, akkor az a vád születik, hogy a hatalmon levô pártok képviselôi és szenátorai meg akarják hosszabbítani három hónappal a mandátumukat. Ezért csak akkor lenne elfogadható a döntés, ha az ellenzék is támogatná a javaslatot" — mondotta az RMDSZ elnöke.

S. M. L.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]