2000. július 31.
(XII. évfolyam, 176. szám)

Orbán Viktor a Székelyföldön
A nyugati orientáció: a magyar–román kapcsolatok alapja

(1., 8. old.)

A nyugati orientáció: a magyar–román kapcsolatok alapja címet viselte a XI. „Bálványos" nyári szabadegyetem zárórendezvénye, amelyen jelen volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Mircea Ciumara román államminiszter, Adrian Severin, az EBESZ Parlamenti Közgyûlésének nemrég megválasztott elnöke, Nicolae Manolescu, a Nemzeti Liberális Párt országos vezetésének néhány nappal korábban lemondott tagja, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Tôkés László tiszteletbeli RMDSZ-elnök, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. A vitát Andreas Oplatka, a Neue Züricher Zeitung külpolitikai elemzôje vezette.

— Az 1996-os romániai választások fordulópontot jelentettek a magyar–román kapcsolatokban, mert egy antikommunista, Európa irányába elkötelezett polgári kormány alakult Romániában, ezáltal pedig megszûnt a korábban a központi kormányzatból irányított magyarellenes hangulatkeltés — jelentette ki Orbán Viktor a Tusnádfürdôn rendezett szabadegyetem több mint ezer résztvevôje elôtt. Ami a magyar–magyar viszonyt illeti, a miniszterelnök úgy értékelte: elôször állt elô olyan gazdasági és geopolitikai helyzet a Kárpát-medencében, amikor a kedvezôtlen külsô feltételek megszûntek, ideértve Budapest idônkénti értetlenségét is, és tényleges lehetôség van arra, hogy az itt élô magyarok számára a megmaradás és a gyarapodás megvalósítható programmá váljon. Magyarországon olyan kormány van, amely egységes egészként kezeli a Kárpát-medencei magyarságot. Ezért jött létre a Magyar Állandó Értekezlet, jogelvek helyett ezért léptek a tettek mezejére, lásd a magyar egyetem vagy a státustörvény irányában tett konkrét intézkedéseket. Hangsúlyozta: a magyar–magyar és a magyar–román viszony konszolidálásán túl Magyarország a történelmileg és szellemileg létezô Közép Európa gazdasági és politikai megteremtésének mentén tevékenykedik. Akik hajlandók elfogadni ezt a magyar ajánlatot, azokkal szívesen mûködünk együtt. Kérdés az, hogy Románia is társunk lesz-e — zártaelôadását Orbán Viktor.

Mircea Ciumara érezhetôen nem készült a magyar–román kapcsolatokból. Az államminiszter rövid felszólalásában az EU-integráció fontosságát hangsúlyozta, meglehetôsen inkoherensen vázolva Románia csatlakozási esélyeit. Elmondta: ahhoz, hogy az Unió befogadjon bennünket, gyökeresen változtatni kell az ország gazdaságpolitikáján, azt viszont, hogy az milyen irányba kellene hogy mutasson, nem határozta meg.

Adrian Severin, a szabadegyetem gyakori vendége azt vallja: a magyaroknak és a románoknak közös jövôje mindenekelôtt egy új, egyesült Európában van, amelynek a különbözô kultúrák, történelmi tapasztalatok szintézisévé kell válnia. Severin a multikulturálitásnak, a kultúrák együtt, nem pedig egymás mellett élésének a jelentôségét hangsúlyozta a balkanizmus, az egy etnikumú nemzetállam meghaladott eszméjével szemben.

Nicolae Manolescu, aki civilként s nem pártérdekektôl korlátozva fejthette ki véleményét, úgy értékelte: a magyar–román kapcsolatok kulcsa mindenekelôtt az RMDSZ. A szövetségnek olyan erôs, európai szellemiségû politikai párttá kell kinônie magát, amely minket, románokat is európai politizálásra tanít — vélte Manolescu, elismerôen értékelve az RMDSZ kormányzati tevékenységét. Meglátása szerint a jelen politikai körülmények közt az RMDSZ a maximumot teljesítette programjából, ami — mondotta — nem azt jelenti, hogy a többi követelése nem létjogosult.

Markó Béla kifejtette: elégedetlen a magyar–román kapcsolatok alakulásával. Az elmúlt idôben bekövetkezett szemléletváltást, az RMDSZ kormányzási szerepvállalását nem sikerült úgy kihasználni, hogy az a kétoldali kapcsolatok épülésére vált volna. A szövetségi elnök szerint Magyarországnak ma lehetôsége van arra, hogy összehangolja a térség integrációs törekvéseit. Mert igaz az, hogy a két ország külön-külön fog belépni az Unióba, ennek a térségnek vannak közös érdekei. Markó úgy látja: Magyarország elsôsorban abban segítheti az erdélyi magyarságot, hogy idehaza tartsa fiataljait, s hogy egy jó, a tervezettnél jobb státustörvény szülessen, hogy Magyarországon és itthon is otthon érezhessük magunkat.

A magyar–román alapszerzôdésrôl szólva Markó elmondta: megítélése szerint mindkét fél legszívesebben elfelejtené azt. Nem egy dinamikus, belsô erôk által szuverén módon létrejött termék ez, hanem a Nyugat diktálta, amelyet „európai vallatólámpától elvakítva" írt alá a két fél. Egy dologban segített: véget ért az az illúzió, hogy az alapszerzôdés csodafegyver.

Tôkés László szerint Romániának most lehetôsége nyílik arra, hogy felzárkózzon a nyugati keresztény értékrendhez, ebben pedig Erdélynek nagy szerepe van. Magyarország és az RMDSZ felismerte a románokkal közös érdeket, de nem ismerte fel, hogy ez a helyzet milyen jelentôs alkupozí-ciót teremt számára. Javasolta: „a kincstári elégedettség, a teljesítetlen ígéretek, az öndicséret helyett valós lépéseket tegyünk a kérdések megoldására". A romániai magyarok egyetértenek Románia EU-integrációjával, a magyar történelmi egyházfôk ezért is írták alá a snagovi dokumentumot, amelyben támogatásuknak adtak hangot. Amivel nem lehet egyetérteni az Nyugat félrevezetése, a látszatkeltô politizálás, amely a romániai magyarság helyzetének súlyosbodásához vezet.

Az elôadásokat követôen a meghívottak a hallgatóság kérdéseire válaszoltak. Orbán Viktor a magyarországi sajtó azon felvetését kommentálva miszerint a szabadegyetemen állítólag elhangzó nacionalista kijelentések azok, amelyek a meghívott román politikusokat távol tartják a rendezvénytôl, elmondta nem éli meg kudarcként azt, hogy román kollégája, Mugur Isãrescu nem jött el Tusnádra. Nem egy „meghiúsult kormányfôi találkozóról van szó, a rendezôknek nem ennek összehozása volt a célja. De ha meghívták a magyar miniszterelnököt, kötelességüknek tartották hasonló meghívást intézni a román kormány vezetôjéhez is. Különben udvarias koccintgatáson túl amúgy sem lettek volna olyan idôszerû ügyek, amelyeknek megtárgyalására a tusnádi találkozás lehetôségét föltétlenül ki kellett volna használni.

A státustörvényrôl, külhoni állampolgárságról, kettôs állampolgárságról szólva a magyar miniszterelnök kifejtette: minden alternatívát megfontolnak. De végiggondolták-e a javaslattevôk azt, hogy milyen következményekkel járna az, ha Magyarország úgy dönt: teljes jogkörrel rendelkezô állampolgárságot ad valamennyi Kárpát-medencei magyar számára. Véleménye szerint ez az intézkedés a szülôföldjüket elhagyni kívánókat bátorítaná. A MÁÉRT-t épp azért jött létre, hogy az ilyen „súlyos következményekkel járó egyébként legitim gondolatokat" elemezze — mondta a magyar kormányfô. Orbán kijelentette: a schengeni határok kiterjesztésének következményeit akkor lehet felmérni, ha eldôlt már az, milyen vízumpolitikát szándékszik érvényesíteni az EU Romániával szemben. A magyar diplomácia reménykedik abban, hogy az ígéretekhez híven Románia lekerül a vízumköteles országok listájáról. Ugyanennél a kérdéskörnél kifejtette: nem Budapesten dôl majd el, hogy „ki a magyar", tehát hogy kik esnek majd a státustörvény hatálya alá. Az alternatívákat a határon túli magyar szervezetek dolgozzák ki. A kérdésre, miszerint változik-e a magyar kormány biztatása az RMDSZ kormányban való részvételével kapcsolatban a sorra következô választások után, Orbán Viktor kijelentette: a magyar kormány azt az RMDSZ-álláspontot tartja hivatalosnak (mindaddig, amíg más jelzések nem érkeznek), hogy nem szerepel a terveik között az, hogy szövetségre lépjenek a mai román ellenzékkel, amennyiben az megnyeri a válsztásokat. A romániai helyhatósági választásokkal kapcsolatban megjegyezte: bár voltak kudarcok, lásd Marosvásárhely helyzetét, nem lenne szabad sikertelenségnek megélni az összehasonlíthatóan jobb eredményeket.

Székely Kriszta

Baráti csevegés Sepsiszentgyörgyön
Martonyi és Roman között valamennyi vitás kérdés szóba került

(1., 8. old.)

Orbán Viktor különgépe pénteken délután öt órakor landolt a marosvásárhelyi repülôtéren, ahol a magyar kormányfôt Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Markó Béla RMDSZ-elnök és Virág György, a Maros megyei tanács elnöke fogadta. Jelen volt Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár és Kelemen Attila parlamenti képviselô, Maros megyei RMDSZ-elnök.

Péntek este Orbán és Markó az RMDSZ marosvásárhelyi szövetségi elnöki hivatalában csaknem kétórás tárgyalást folytatott. A megbeszélést követô sajtótájékoztatón Orbán elmondta: megvitatták az Emil Constantinescu elnök visszalépésével elôállt új romániai belpolitikai helyzetet, és áttekintették, hogyan készül az RMDSZ az ôszi parlamenti- és elnökválasztásra.

A magyar miniszterelnök úgy értékelte, az RMDSZ összességében sikeresen szerepelt a júniusi helyhatósági választásokon, több polgármesteri és tanácsosi helyet szerzett, mint 1996-ban. A marosvásárhelyi polgármester-választás kudarcára utalva hozzátette: — Hiába a matematikai siker, ha a lelkünk mást muzsikál.

A megbeszélésen a gazdasági együttmûködés kérdésérôl is szó esett. Orbán ezzel kapcsolatban rámutatott: a magyar gazdaság kilábalt a nehézségekbôl, emelkedô pályára lépett. Reményét fejezte ki, hogy elindul a magyarországi tôkeexport Romániába és különösképpen Erdélybe. Ezt a magyar kormány bátorítja — hangsúlyozta.

A státustörvényt Orbán kérésére nem vitatták meg részletesen, hiszen az még kidolgozás alatt áll. Bejelentették viszont: végleges formájáról ôsszel magas szintû politikai egyeztetés után a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) döntenek. Markó szerint — aki néhány nappal korábban a készülô törvény koncepcióját bírálta — nincsenek „elvi nézetkülönbségek", de a konkrét megoldásokról még lesznek viták. A miniszterelnök leszögezte: csakis olyan törvény születhet, amely a Kárpát-medencei magyar szervezetek teljes támogatását bírja.

Az elmaradt magyar–román kormányfôi találkozóról Orbán Viktor úgy vélekedett, hogy román kollégájával, Mugur Isãrescuval áprilisban Bukarestben már mindenben megállapodtak, amiben a választásokig egyáltalán meg lehetett állapodni.

A magyar kormányfô pénteken a késô esti órákban érkezett Marosvásárhelyrôl Tusnádfürdôre.

Ugyancsak pénteken este került sor Sepsiszentgyörgyön Martonyi János magyar és Petre Roman román külügyminiszterek találkozójára. Petre Roman hivatalos volt Tusnádfürdôre, ám a meghívást a legtöbb román kormánytaghoz és vezetô politikushoz hasonlóan ô is lemondta. Ehelyett azt ajánlotta Martonyinak, hogy Tusnádfürdôtôl mintegy harminc kilométerre, Sepsiszentgyörgyön, vacsorával egybekötve tárgyaljanak.

A nem hivatalos találkozóra végül a Kovászna megyei tanács vendégházában került sor, ahol tíz személy részére terítettek. A két miniszter feleségén kívül a vacsorán jelen volt Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul és Demeter János Kovászna megyei tanácselnök. A vacsora elôtt Martonyi János kijelentette: román kollégájával a két ország kapcsolatainak alakulását és az euroatlanti integráció idôszerû kérdéseit vitatják meg.

Bár a megbeszélést mindkét fél igyekezett informális, „baráti" csevegésnek álcázni, megbízható források szerint azon a két ország kapcsolatainak szinte valamennyi kérdését áttekintették. Az idézett források szerint a Szegeden megkezdett párbeszéd folytatódott Sepsiszentgyörgyön, s a vacsora során a csíkszeredai magyar fôkonzulátus ügye is terítékre került. A megbeszélések részleteirôl egyik fél sem volt hajlandó nyilatkozni.

Tibori Szabó Zoltán

Ülésezett a JESZ országos tanácsa
Kialakulóban a középjobboldali szövetség

(1., 8. old.)

A Jobboldali Erôk Szövetségének (JESZ) vezetôsége felhatalmazást kapott a párt országos tanácsától, hogy folytassa a tárgyalásokat a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal (KDNPP), illetve a Demokrata Konvencióval (DK) egy középjobboldali szövetség létrehozásáról, valamint Mugur Isãrescunak elnökjelöltként való támogatásáról. Varujan Vosganian, a JESZ társelnöke a Mediafax hírügynökségnek kijelentette: pártja nem kíván belépni a DK-ba, csak abban az esetben, ha az gyökeres struktúrabeli változtatásokon esik át. Az új szövetség létrehozásakor szem elôtt kell tartani a konvenciót alkotó pártok ideológiáit, és ezeket egyeztetni kell. Vosganian szerint az új szövetségen belül a pártoknak egymást kell támogatniuk, alaposan megfogalmazott gazdasági és politikai programmal kell rendelkezniük.

Laurentiu Ulici, a JESZ Országos Tanácsának elnöke kijelentette: a létrejövô szövetség a Román Jobboldal Koalíciója elnevezést vehetné fel. Vosganian szerint a KDNPP és a JESZ közös elnökjelöltjének nagyobb esélyei lennének az elnökválasztás megnyerésében, ha csatlakoznának hozzájuk a liberálisok is.

Adrian Iorgulescu, a JESZ társelnöke kifejtette: a parasztpárt és a jobboldali erôk közötti protokoll már készen van. Ennek aláírása után kerülhet sor a DK-val való egyezkedés megkezdésére. Iorgulescu véleménye szerint a konvenciót alkotó pártok között léteznek még tisztázatlan jogi ügyek.

Ami a JESZ és a liberálisok közötti viszonyt illeti, Vosganian elmondta: a liberálisok nem kívánnak részesei lenni a konvenciónak. Ugyanakkor a Nemzeti Liberális Párt keretén belül is léteznek csoportok, amelyek Mugur Isãrescu jelölését támogatnák az elnökválasztásokon, nem helyezik viszont kilátásba a párt szétszakadását.

(nánó)

Választások a Kolozs megyei SZRP-nél

(1. old.)

A Szövetség Romániáért Párt (SZRP) Kolozs megyei szervezete új vezetôséget választott. A közgyûlésen a párt országos vezetôsége részérôl Paul Dobrescu titkár vett részt. A szervezet elnöke Dan Costea lett. Alelnökök: Dan Bobis, Eugen Ciocoi, Mircea Corches, Dorin Marinchas, Andrei Moga, Nicolae Rosenberg és Dan Scerbac. Értesüléseink szerint kedden Kolozsvárra látogat a párt országos elnöke, Teodor Melescanu.

Ady-Napok Kalotaszentkirályon
Kós Károly jótékony hatása Kalotaszegre

(1., 5. old.)

A hét végén hatodik alkalommal rendezték meg az Ady-Napokat Kalotaszentkirályon. A szombati ünnepi megnyitón és az ezt követô elôadássorozaton a meghívott közéleti személyiségek szólaltak fel. Poszler György budapesti akadémikus elôadásában párhuzamot vont Márai Sándor, Cs. Szabó László, valamint Szabó Zoltán mûvei között, amelyekben a szerzôk szülôföldhöz való viszonyulását vizsgálta. Csíki László Kolozsvárról elszármazott budapesti író ifjúságának szentkirályi élményeit elevenítette fel. Kántor Lajos irodalomkritikus, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság erdélyi társelnöke Kós Károlynak Kalotaszegre gyakorolt jótékony hatásáról beszélt. Felelevenítette Kós eszméit a hagyományôrzésrôl, a soha meg nem valósult Kalotaszeg Köztársaságról. Kifejtette: a hagyományt nem elég passzívan ôrizni, hanem továbbvinni, fejleszteni kell. Ezt követôen történelmi vetélkedô kezdôdött a helyi iskolában a szeghalmi és kalotaszentkirályi diákok részvételével, amelynek témája a magyar államalapítás volt.

Az ünnepség második napja istentisztelettel kezdôdött: Tôkés István teológiai professzor hirdetett igét. Délben rövid megemlékezésre került sor az Ady-emlékmûnél. Az ünnepi eseményt Poka György polgármester vezette be, majd két, népviseletbe öltözött lány szavalta el Ady Endre A Kalota partján és Lovász Kriszta Sirató Ady emlékére címû versét. Kántor Lajos Ady és Kós Károly kapcsolatáról és az örökség megôrzéséért tett erôfeszítéseikrôl beszélt. Elôadása végén elmondotta: sikernek könyvelhetjük el, hogy a 9. Anyanyelvi Konferenciát Marosvásárhelyen fogják megtartani, elsô alkalommal az anyaország határain kívül. A megemlékezés végén többek között a helyi polgármesteri hivatal és az Ady-egyesület koszorúzott.

A délutáni szabadtéri ünnepségen a polgármester mondott köszöntôt. Ekkor került sor az egyhetes tánctábor megnyitására. A megnyitóra érkezett kolozsvári román, illetve az olaszországi népi táncegyüttes szórakoztatta a közönséget közösen a helyi néptánccsoportokkal. A jövô hét folyamán újabb népi táncegyüttesek és népzenét kedvelô fiatalok érkeznek Kalotaszentkirályra.

A szervezôk, a résztvevôk és a meghívottak egyaránt abban reménykednek, hogy jövôre is sikerül megszervezni a már hagyománnyá vált Ady Napokat Kalotaszentkirályon.

Valkai Krisztina

Magyarnemegyeiek világtalálkozója

(1., 5. old.)

A Millenniumi év rendezvényeinek jegyében zajlott le július 29-én, szombaton a magyarnemegyeiek világtalálkozója. A Beszterce-Naszód megyei község református gyülekezete ez alkalommal ünnepelte templomuk 200, Kárpát-medencei létük 1000 és a kereszténység 2000 éves évfordulóját; ez alkalommal tartották a világ minden részébe elszármazott magyarnemegyeiek találkozóját is. A tatárjárás után elpusztult régi falu helyébe, Moldván keresztül betelepített székely kolónia került. A református vallás szájhagyomány szerint a szomszédos Virágosberekrôl került Magyarnemegyére, ahol napjainkban már nincsenek reformátusok. Az itteni gyülekezet, 200 éves templomával mintegy 1000 lelket számlál.

Az esôre álló idô ellenére nagy számban gyûltek össze magyar, román érdeklôdôk, valamint a község közéleti személyiségei, Runcan Gavrilã polgármesterrel az élen, a délelôtti istentiszteletre. A dési református egyházmegye képviselôjeként Tárkányi István esperes mondott rövid imát, aztán D. dr. Csiha Kálmán hirdetett igét. „Uram te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrôl nemzedékre" (Zsolt. 90,1) az egész rendezvény mottója volt tehát fô témája az istentiszteletnek. Ezek után ünnepi köszöntôk hangzottak el. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke, Bãlãi Ioan görögkeleti lelkész, Dr. Szántó Árpád, a megyei RMDSZ, valamint a megyei tanács alelnöke köszöntötték a jelenlevôket. $Tóth Zsigmond& sepsiszentgyörgyi vezérigazgató az elszármazottak nevében beszélt, $Lászlóffy Csaba& két dokumentumversét olvasta fel.

A templom elôtti kopjafa avatásra volt a rendezvény programjának következô pontja. Az emlékeztetôül állított kopjafát $Korda János& faragta. Az ünnepélyes leleplezést dr. Csiha Kálámán végezte.

Ugyancsak ez alkalommal nyílt meg a Nyílt Társadalomért Alapítvány által támogatott hátrányos helyzetûek (öregek, betegek) gondozását elôsegítô fölkészítés. A 15 leendô ápolónôt elôkészítô tanfolyamot, mely novemberben zárul, $dr. MarÍian Mariana& irányítja. Egyelôre 49 krónikus betegük van, ezekbôl hét ágyhoz kötött. Ezeket egy diakóniai intézményhez hasonlóan, otthon, megszokott környezetükben fogják gondozni, ellátni. Egy régebbi, öregek ötthona-tervükrôl sem mondtak le. A jövôben, az építkezéshez és mûködtetéshez szükséges anyagi alap megteremtése után, ez is meg fog valósulni.

A „hivatalos rész— után kötetlenebb program következett: ebéd, kulturális rendezvények. A kultúrotthonban Beder Tibor és Lászlóffy Csaba dedikálták könyveiket. A jól sikerült rendezvényt az éjszakába nyuló jótékonysági bál zárta.

Dicséretet érdemel a szép találkozóért az egész gyülekezet, melynek szervezésében, rendezésében szívvel lélekkel, apraja, nagyja részt vett lelkes fiatal lelkipásztoruk, $Székely György& vezetésével. Adja Isten, hogy jövôre újra találkozhassunk.

Tóthpál Tamás

Leállították a cernavodai atomerômûvet

(1. old.)

Vasárnapra virradóra leállították a cernavodai atomerômûvet. A lépésre biztonsági okokból került sor, mert az üzemanyag-ellátó rendszerben hibát észleltek.

Az erômûvi hiba semmiféle veszélyt nem jelent az ott dolgozókra, a lakosságra és a környezetre. Hozzáláttak a hiba kijavításához, amely egy hétig fog tartani.

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old.)

Vállalkozók figyelmébe!
Az Új Kézfogás Közalapítvány augusztus 1-jétôl újabb támogatási formát indít be az anyaország határain túl élô magyar közösségek gazdasági helyzetének javítására. Olyan kis- és középvállalatok igényelhetnek vissza nem térítendô támogatást, amelyek célja megszerezni az ISO 9000-szabványsorozat szerinti minôségbiztosítási rendszer kiépítését és tanúsíttatását. A megpályázható támogatás összege a felkészítés és tanúsítás összértékének maximum 50%-a és nem haladhatja meg a 4000 dollárt.

A kérvényeket régiónkban a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége vállalkozásfejlesztési központhoz kell benyújtani. Címe: Kolozsvár, Dacia 3., tel./fax: 064/130-466, farkas mail.dntcj.ro.

Nótaszóval a NATO-ba
A napokban Désen fúvószenekar fogadta a környezetvédelmibôl lett védelmi minisztert — tábornokok verték le egymást lábukról. A civil, aki a hadsereget „irányítja" (idézôjelben, mert az igazi vezérek a körülötte tolakodó magasrangú tisztek) szóba elegyedett a katonákkal. Mindenki mindennel meg volt elégedve, annak ellenére, hogy alig egy-két hete még jogaikért kiabáltak... a pusztába. A felszerelésük kísértetiesen hasonlít arra, amivel engem is kiképeztek 18 évvel ezelôtt. Valami azonban jelzi, hogy közeledünk a NATO-hoz.

A katonák megtanulták azt a nótát, amit csak az amerikai hadseregben használnak gyakorlatozás közben. Amit a románok eddig csak a filmekben hallottak.

Elôre katonák... amerikai dalokkal a NATO-ba. Énekelni már tudunk. A többi jön magától.
Nánó Csaba

CS. ERDÔS TIBOR festômûvész portrékiállításának megnyitójára kerül sor augusztus 1-jén, kedden este 7 órakor a Romániai Képzômûvészeti Szövetség kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájában.

Hívogató Zsobokra

(2. old.)

Ötéves a Zsoboki Képzômûvészeti Alkotótábor. Ez a jubiláris rendezvény örvendett eddig a legnagyobb népszerûségnek. 32 mûvész élt a meghívással, és 12-en hozzátartozóikkal érkeztek a festôi környezetben meghúzódó kis kalotaszegi faluba. 1996-ban, az alakulás évében mindössze 9 képzômûvész lakott a Bethesda Gyermekotthonban. Aztán évenként bôvült a kör. Az idei táborra már valóban ráillett a „nemzetközi" jelzô. Magyarországi és erdélyi mûvészeken kívül Kárpátaljáról, Dániából, Svájcból érkeztek alkotók. Újdonságnak számított a kerámiai kurzus beindítása az otthon gyermekei és a résztvevôk számára. Traudi Däepps Ostermaier, Svájcban élô iparmûvész égetôkemencével ajándékozta meg vendéglátóit. A frissen készült munkák is ott láthatók a Reményik Sándor Pincegalériában (az Evangélikus Püspökség udvarán). A július 16.-án zárult Zsoboki Alkotótábor a hagyományokhoz híven, az idén is bemutatkozott Kolozsváron a legjellegzetesebb festményekkel, grafikákkal, akvarellekkel és a már említett kerámiai alkotásokkal. Ezeket a mûvészek Zsobokon, illetve Bánffyhunyadon, Magyarbikalon, Farnason, Inaktelkén kirándulásaik során készítették. Essig Klára, az alkotótábor lelkes és fáradhatatlan szervezôje azonban gondterhelt. A költségeket az idén nem fedte a befolyt összeg, ezért kénytelenek vásárba bocsátani jó néhány képzômûvészeti alkotást. Ezek megvásárolhatók a Reményik Sándor Galériában, amely naponta 10 órától délután 3 óráig látogatható. (A bejárati ajtón olvasható „szabadságon vagyok" felirat nem a kiállításra, hanem a Kriterion Klub dolgozójára vonatkozik.)

A Zsoboki Nemzetközi Képzômûvészeti Alkotótábor munkáiból nyílt kiállítás augusztus 25-éig tart nyitva. Következô állomása Magyarbikal lesz, amikor szeptemberben a falu a református templom fennállásának 600. évfordulóját ünnepli.

S. Muzsnay Magda

Álcázás
Performanszismétlés

(2. old.)

Változott a helyszín (szerencsére, hiszen a Mûvészetek Szövetsége Galéria sokkal jobban megfelelt a performansznak, mint a múltkor a Tranzit-ház), az alcím (A test mint csatatér) és a kiállítás ezúttal halált, harcot, szenvedélyt idézô maszkokból kaptunk ízelítôt kiegészítôként.

Az értelmi szerzôk természetesen nem változtak: Cristina Marian, a Képzômûvészeti Akadémia végzôse volt a kiállító és az elôadás technikai rendezôje, Ioana Szeman pedig az elôadómûvész. A péntek esti performansz egyébként a mintegy két héttel ezelôtti megismétlése volt — diavetítéssel, rapzenével, versmondással és Szeman-féle igazolásával a tételnek: a hazugság állandó, csak a tálalás változik. Azaz ’89 elôtt követni kellett a szabványt, utána pedig az a divat, hogy követjük a szabványt...

Póka János András

Könyv a mindmáig veszni hagyott halálos vesztenivalóinkról

(2. old.)

Évek óta tudomásom van arról, hogy az 1935-ben Bukarestben született Nagy Csaba, írói nevén Sz. Nagy Csaba édesapja írásainak kötetbe foglalásán és sajtó alá rendezésén dolgozik. Drukkoltam neki, és váltig biztattam a nehéz munka elvégzésére, hiszen azt is tudtam, hogy apja, Nagy Sándor a két világháború között — 1922-ben, majd 1925 és 1940 között — bukaresti református lelkész volt, s ebben a minôségében az általa évtizednél hosszabb ideig kiadott Egyházi Újságban tanulmánysorozatot közölt A regáti kérdés címmel.

Nagy Sándor hivatástudattal és hittel bíró, empátiával és emberséggel megáldott, igazi pap volt. Világosan látta, hogy a Regátban szétszórtságban élô, az asszimiláció küszöbén álló nagyszámú magyarságot össze kell szedni, nevelni kell, és meg kell erôsíteni benne nemzeti öntudatát. Hatalmas erôvel látott munkához. Hat iskolát és három templomot épített, új parókiákat alapított, újságot szerkesztett és adott ki, diákokat és iparosokat tömörítô szervezeteket hozott létre és irányított — minden szempontból gondozta a rábízott közösséget. Közben tisztán látta, hogy csakis saját erejében bízhat, hogy segítséget sem erdélyi elöljáróitól, sem pedig Budapesttôl nem remélhet. Végül azt az áldatlan feladatot is neki kellett végrehajtania, hogy a második bécsi döntés után népét, beleértve a 35 ezres bukaresti magyar közösség zömét, Magyarországra menekítse.

A világháborús hangulatban sem veszítette el tisztánlátását. A legzavarosabb idôkben, 1937 és 1941 között mintegy 300 zsidó családot vett át a református egyházba, nagyrészt olyanokat, akik az „áttérés" minimális formai követelményeinek megfeleltek. Elutasította azonban az anyakönyvi bejegyzések és az egyháztagsági igazolások hamisítását, mert feltehetôen érezte: a túlságosan nagy számú „áttérés" szemet szúrna, és ezzel a megmentett „szükség-keresztyének" zömét is veszélybe sodorná.

1941-ben családjával Budapestre menekült, mert Bukarestben a Vasgárda szemmel tartotta magyarságmentô tevékenységét, és ennek köszönhetôen maga is veszélybe került. Négyéves magyarországi tartózkodása idején a Ravasz László által vezetett Református Egyetemes Konvent szórványügyekkel foglalkozó titkára volt. Ezt követôen Ravasz azzal bízta meg, hogy az oroszok elôl nyugatra menekültek körében szórványegyházat szervezzen. 1946-ban létrehozta a Németországi és Ausztriai Református és Evangélikus Lelkigondozói Szolgálatot, és Harangszó címmel beindította a háború utáni elsô magyar emigrációs folyóiratot. Családja Budapesten maradt, s nem látta többé. Miután nyugati híveinek nagy része Amerikába és Ausztráliába távozott, 1952-ben ô is utánuk ment az Új Világba, ahol nemsokára javaslata alapján megalakult a Szórványban Élô Magyar Református Egyház. Clevelandben hunyt el 1954-ben.

Fia, Csaba 1956-ban menekült el Magyarországról. Svájcban él, ahol tevékenyen részt vett a nyugati magyar emigráció munkájában. Feleségével, Évával együtt elévülhetetlen érdemeket szereztek a Párizsban kiadott Irodalmi Újság támogatásában, a protestáns szabadegyetem szervezésében és a világi szórványmissziós tevékenység ezer más dolgában.

Nagy Sándor legfôbb hagyatékát a szórványban végzett példátlan munkája és az errôl lejegyzett gondolatai képezik. A regáti kérdésrôl írt tanulmánysorozatát tartalmazó, most kiadott kötetet* olvasva rá kell döbbennünk arra, hogy megállapításai mindmáig érvényesek. Sôt, sok olyan tendenciára figyelmeztetett, amelyek a második világégést követô években „a Kárpátokon túl", azaz Erdélyben is aktuálissá váltak. Gondolataiból, mérlegeléseibôl mindvégig kitûnik a népe boldogulása és megmaradása iránt elkötelezett cselekvô ember képe. Kritikusan viszonyult a regáti magyarság problémaköréhez, a bajok okát fürkészte, és orvoslási lehetôségeket keresett. Bírálta a magyarság beolvadási hajlamát, és közben világosan látta, hogy jól megszervezett munkával az asszimiláció megállítható.

Nem álmodozott. Tudta, hogy a regáti magyarságot a Regátban kell „a magyarság egyetemes nemzeti testének gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásokban szerves részévé alakítani, védelmi rendszerébe bevonni, közösségi erejének oltalma alá venni s öntudatra ébresztve, küzdôinek sorába állítani". Azért küzdött, hogy a Regátot a politikusok és elöljárói nyilvánítsák olyan missziói területté, „ahol az egyetemes magyar nemzetnek vannak halálos vesztenivalói, elhanyagolhatatlan érdekei, súlyos lelkiismeret- és becsületbeli kötelezettségei".

Gondolkodó volt — tapasztalt, elszánt, önkritikus ember. Máig érvényes megállapítások kerültek ki tolla alól. Íme az egyik: „Végzetes tévedést jelent például vezetô köreinknél annak fel nem ismerése is, hogy nemzetünk méltán megérdemelt politikai és kulturális súlya kiküzdésében a Kárpátokon túli (értsd: erdélyi — T. Sz. Z.) vitézkedések mindaddig csak provinciális okvetetlenkedések számba mennek, és nem fogják az országban komolyan tudomásul venni és értékelni, amíg itt a fôvárosban is érvényre nem jutnak."

Mindeközben nyitott szemmel figyelte az ôt körülvevô világot. Rendkívül találóan látta, hogy a románság éppen néppé, nemzetté kovácsolódásának idôszakát éli. Errôl így írt: „Ez a nép ma egészében a hôskorát éli. Elképzelhetetlen mértékben önelégült és magabízó. Kollektív lelkületében egy lelkendezô, csudálkozva ujjongó, vitézkedô, nagy étvágyú, bölcsködô, nagyhangú, élethabzsoló ifjúnak benyomását kelti, aki boldog, erôs és dicsô jelenét visszavetíti a múltba és elôre a jövendôbe, és hôsi nagy énje betölti egész világát. Számára a múlt történelmi fikciói s a jövendô köde egyként valóságos, darabos életté elevenednek: érte volt, vele van, általa lesz minden az univerzum ezen pontján, ahol ô él."

Csodálattal figyelte ezt a déli népet, lelkületét, pozitív jellemvonásait egyaránt észrevette: „A regátiak szinte fenntartás nélkül szeretik egymást. Hirtelen haragúak, de egy kis egymásnak menéssel elintézik az ügyet, nem haragtartók és nem bosszúállók; az egymás közti békességért messzemenô áldozatokra készek. Patriarchálisak, barátkozó természetûek és kedélyesek. Hatalmas nemzeti felszívó erejüknek egyik legerôsebb rugója itt keresendô." De csodálkozása miatt realitásérzékét nem vesztette el. Ugyancsak mindmáig találóan állapította meg, hogy „nem lehetne például eltörölni a baksist addig, amíg ez természetes dolog, és nemhogy borzadva szégyenkeznék miatta a lélek, hanem egyenesen ráépíti egzisztenciáját".

Nagy Sándor mélyrehatóan elemezte a Regátba elcsángált magyarság lelkületét is, sorsának alakulását a legrégebbi idôktôl koráig, gondolkodását, elképzeléseit, intézményeit. Tájékozódása viszont nem korlátozódott a regáti világhoz. Élénken figyelte az anyaország és Erdély dolgait is, felfigyelt az ottani gondolkodók legjobb írásaira. Az akkor fiatal László Dezsô gondolatai sem voltak idegenek számára, a regáti magyarságra, saját munkájára vonatkozó következtetéseket vont le belôlük.

Tényeket tárt fel, kritikákat fogalmazott meg és feladatokat állított azok elé, akiknek a kérdéssel foglalkozniuk kellett volna. Figyelmeztette az utána jövôket, minket. Ez azonban nem sokat ért. „Halálos vesztenivalóinkat" mindmáig veszni hagyjuk.

Szellemi hagyatékának közreadásával Nagy Csaba és a kiadó dicséretes munkát végzett.

* Nagy Sándor: A regáti kérdés. Tanulmány a havasalföldi és moldvai szórványmagyarságról. Sajtó alá rendezte, a bevezetôt és a jegyzeteket írta Sz. Nagy Csaba. Demény Lajos utószavával. Diaszpóra Könyvek — Bethlen Könyvek, Kolozsvár–Sopron, 2000.

Tibori Szabó Zoltán

VÉLEMÉNY

Nyílt levél az RMDSZ-hez

(3. old.)

(Folytatás szombati lapszámunkból)

Jó volna tisztázni végre, hogy az árulás nem tolerancia, és a gyávaság nem lojalitás. Mint ahogy ideje volna végre radikális módon, egységes felállásban kimondani nyíltan, hogy tulajdonképpen kik vagyunk mi itt Erdélyben, és köntörfalazás nélkül kellene tisztázni, hogy mit akarunk és mihez van jogunk. Gondolom, történészeink is vehetnék azt a fáradtságot, hogy megkérdezzék az illetékeseket az 1241. év áprilisi hónapjának eseményei felôl, hogy a kétezer éve keresztény honfitársaink itt és akkor miért nem vettek részt, bár egy protokolláris képviselettel a Batu-kán fogadására rendezett majálison? Az ôszinte szókimondás nem szélsôségesség és a nemzeti hagyományok gyakorlása nem sovinizmus. Úgyszintén a kisajátított ingó és ingatlan javak visszaigénylése nem lehet ószeri alkudozások, színes, tarka-barka stratégiák portékája. Mindezek megértése mûveltség kérdése. Hát ilyen eseménydús közéletünkbe köszöntött be a 2000. esztendô is a még mindig törékeny demokráciánkat jelképezô társadalmi jelenségeivel. Zsibongtak a pártok, pártocskák, szervezetecskék, szövetségek. Maxi- és minikartellek vitték színpadra sztrájkoperáikat, központosított forgatókönyvvel és távvezérelt rendezésben. Elcsépelt bonyodalmak és a szokásos happy end. Mint kívülállónak, olykor szórakoztatást is kínáltak ezek a színjátékok. Megbotránkoztatott azonban, amikor érdekképviselôim egy Antena és egy PRO tv show figuránsaivá alacsonyodtak. Impozáns reklám, de nem férfimunka. Így már nem képeztek számomra meglepetést azok a stábmanôverek, amikkel a negyedik megint kampánysztorijának gálaestjén széthúzták a nemzeti színû függönyt. Kiértékelve a magam módján az elmúlt tíz esztendôt, arra az elhatározásra jutottam, hogy még egy ilyen négyévi ügyetlenkedés helyett az erdélyi magyaroknak inkább használ egy ôszinte bûnbánat, önmagára ébredés és a megtérés ápolta újjászületés. Ezért tisztelt jelölt uraim, irányomban hiábavaló minden igyekezetük, érvelésük, templom- és búcsújárásuk, én többé nem szavazok, miként már a helyhatósági választásokon sem éltem szavazati jogommal, és a jövôben sem fogok szavazni. Teszem ezt tiszta lelkiismerettel, mert az elmúlt tíz évben az Önök perselyébe raktam fillérecskéimet, de Önök a talentumokat is elásták. Azonkívül abban biztos vagyok, hogy az én kilépésem nem károsította és a jövôben sem fogja megrövidíteni Önöket, hiszen a legutóbbi SZET–SZKT-együttes ülése a számok tükrében ismertette az RMDSZ sikeres szereplését a választásokon, biztosítva jelöltjeit, hogy a lehetôségszámítások csodatükrében az ôszi választásokon is összejön majd a bársonyszékek száma. Ha netán híjával lenne, a marakodást akkor kell majd kezdeni. Addig az ilyen okvetetlenkedô választópolgárokat, mint amilyen én is vagyok, útjukra kell engedni.

Tisztelt RMDSZ-elnök úr, ez úton hozom szíves tudomására, hogy szerény személyem számára az utat és az irányt én választom. Lehet, hogy az Ön lehetôségei annyira szûkek, hogy csak egy bársonyszék vagy egy hokedli fér el benne. Ezért tájékoztatnám, hogy az én életharcom mind a múltban, mind a jelenben abból a Krisztus ajándékozta Isten és felebaráti szeretetbôl táplálkozik, amelyik egyetlen megtartó hatalma és energiája ennek a teremtett világnak. Hiszek a megtérésben, bûneink bocsánatában, és a többi szeretni képes nemzetek és országok társaságában, az erdélyi magyarok és Erdélyország újjászületésében, feltámadásában. A mában fogalmazva az én munkám Isten áldását és Krisztus segítségét kérni egy olyan erdélyi magyar közösség összehívására, amelyik nem valutabálványok talpát nyalva kapkod a dobott koncok után, hanem szellemi és értelmi adottságainak gyakorlatba vételével arcának verejtékében, kezeinek termelô munkájával, a meglévô javak felhasználásával él, termel, dolgozik és épít magának Isten dicsôségére templomot és iskolát. Mondhatja Ön erre mosolyogva, tisztelt elnök úr, miként a SONIC rádióban is ironikusan megjegyezte annak idején, hogy ezek mondvacsinált problémák. Tisztelt elnök úr, én a hitemért és meggyôzôdésemért már 1953-ban, politikai elítéltként a midiai kivégzôtáborban voltam kényszermunkán, ahelyett, hogy az Ifjúmunkás riportere lettem volna. Ugye mondvacsinált probléma az is, hogy abban az idôben a szekuritáté és a rendôrség börtönökbe és lágerekbe szállította az embereket és nem a pártirodába, hogy felvételi kérelmüket és egészséges származásukat bizonyító önéletrajzukat iktassák. Önök is igyekeztek meggyôzni, hogy ’89 elôtt egyedül Ceausescu volt kommunista egy családi Kft. keretében. A hárommilliónyi párttag mártírként szenvedte végig a tagság biztosította kiváltságos beosztások gazdasági elônyökkel járó nehéz évtizedeit. Kérem, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, mert mindig voltak, vannak és lesznek kivételek, akik tiszteletben részesülnek anélkül, hogy kikövetelnék azt.

Úgy érzem, ide kívánkozik még egy utolsó kérdés, amit az RMDSZ nagyérdemû eminens uraihoz intéznék. Ha netalán úgy hozná a sors, hogy kampánystábjuk derék vezetôje az ôszi vetélkedôk után a számok tükrében, mondjuk csak négyegész valamennyit látna, mit tennének? Cserben hagynák-e ezt a talpig nehéz hûséget, mint tették azt ’89 decemberében a párttal, hogy egy jövedelmezôbb üzlet után nézzenek? Vagy ha befutna az a 8 százalékos pezsgôbontás, meghoznák az áldozatot egy RTDP–NRP-koalícióban is eurobingó részvételre miniszteri székekkel, talpig hûségesen bingószelvényekre váltva választópolgári érdekeimet? Virágzó demokráciánk, bolsevista kapitalizmusunk sem tudott naivvá tenni, hogy jelen soraimra visszajelzést várjak, vagy nyilvános közlését reméljem. Megszoktam már ezt a magatartást az utolsó tíz év alatt. Mindazáltal bízom megértésükben, valamint az utóbbi években Önökre adott szavazataim köteleztek, hogy csak a megmérettetés és az azt követô kiértékelés után mondjam el Önöknek a fentieket. Nem mint megrovást vagy figyelmeztetést, hanem mint általam látott, értelmezett és tapasztalt tényeket, azzal az önmagamra is érvényes észrevétellel, hogy: tévedni emberi dolog. De én személyesen nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a történelmi valóságot, miszerint társadalmi rendszerek, -áciák és -izmusok elmúltak, elvek, tanok és dogmatikák kimentek divatból, de a valóság felfedezése és megértése, a gondolkozási képesség és annak mûvészete nem oklevelek és doktorátusok érvénye, hanem a teremtett emberi lélek kegyelembôl kapott tálentuma. Ezért hitem és reménységem nem az emberekben van, hanem a Teremtôben és az Ô fiában, az Úrban. Nem kívánom magatartásom megértését vagy életszemléletem elfogadását, hiszen a legmodernebb számítógépek is csak azokat az adatokat képesek feldolgozni, amiket beleprogramáltak. Üdvös lenne végre nem csak nézni, hanem látni is. És nem csak hallani, hanem érteni is. Aki úgy érzi, hogy jelen soraimmal vétettem ellene vagy megbotránkoztattam, tisztelettel megkövetem. (Vége)

Muzsi András

A nôk és a romániai társadalom

(3. old.)

Az RMDSZ és a nôk címmel Gál Mária (Szabadság, július 25) egy igen fontos témát vetett fel: a nôk hátrányos helyzetét a politikai szférában. Az említett téma csupán a jéghegy csúcsa, ugyanis a politika egyike azon társadalmi területeknek, amely igen nehezen megközelíthetôk a közember számára, a nôk pedig szinte teljesen ki vannak zárva belôle.

Azt is mondhatjuk, hogy a társadalmi élet szinte valamennyi területe, ahol a tevékenység valamilyen vezetôi státust kíván, a honi intézmények többségében a nôk számára elérhetetlen. Olyan munkaterületeken, mint admiaz nisztráció, ahol a beosztottak 90 százaléka nô, a fônök mindig férfi. Talán olyan munkaterületeken beszélhetünk a szakma elnôiesedésérôl, ahol a hagyományos nemi szerepek vannak háttérben: nevelés, oktatás, szolgáltatás, egészségügy. E területek áttételesen a gyermekek ellátásával, nevelésével, tehát hagyományos nôi szerepekhez fûzôdnek.

A politikai szféra igen hagyományôrzô e tekintetben, megújhodásra önmagában képtelen. A megújulást csakis úgy lehet megvalósítani, ha az adott politikusi státust nemcsak egy szûk kör gyakorolja, hanem ez a kör kibôvül, megfiatalodik, vagyis feltöltôdik olyan egyénekkel és csoportokkal, amelyek a társadalom bizonyos, eddig nem képviselt szegmentumát képviselik: fiatalok és nôk.

A nôk jelenléte a politikai szférában kötelezô lenne, mert a nôk a választópolgárok több mint a felét képezik, másrészt a nôk gondolkodása, vélekedése teljesen különbözik a férfiakétól. Nem alsóbbrendû, hanem más.

A politikai szféra ma még nálunk a patriarchátust jelenti, ebbôl kell a politikumot kilendíteni. G. M. csak abban téved, hogy szerinte a ma politikusai maguktól átengedik helyüket a nôknek. A nôk meg kell hogy küzdjék ezt a harcot. Ehhez civil szervezôdésekre van szükség, összefogásra, célok megnevezésére, ezek szociális szintû elfogadtatására.Viszont a média sokat tehet ezen harc megvívásában, akár úgy, hogy felvet kérdéseket — ahogy azt G. M. tette —, akár véleményformálóként pozitív hangulatot teremtve bizonyos kérdések társadalmi megvitatásához.

A nôk már betörtek olyan szakmákba, státusokba, ahol valós versengés folyik, a magántulajdon alapú vállalkozási szférába, a szabad foglalkozásokba ( ügyvéd, manager stb). A kultúra számos területén, ahol a szabad verseny dönti el a pályát, a státust sok sikeres nô bizonyítja. De a csúcsokra mégis nagyon kevés nô jut el, mert a társadalom patriarchális berendezkedésû, férfiorientált, férfiak által dominált, igen merev, a teljesítmény megítélésében csak kizárólag ôk döntenek ( még ).

Az európai integráció ezen a téren is szabad utat kell hogy nyisson a nôk számára. Ez azonban elôre láthatóan igen nehezen fog megvalósulni. De mi nôk is igényeket kell megfogalmazzunk különbözô politikai és civil vagy intézményi fórumokon. A közvélekedés megváltozására és megváltoztatására nagy szükség van, és az értelmiség nôi népessége véleményformáló lehet ezen a területen.

A pozitív diszkriminációra a politikumban elsô lépésként feltétlenül szükség lesz, hiszen Európában is így kezdôdött a nemek egyenjogúsítása, és csak ezt követôen lehet szó érdemi változásról.

A felderítô jellegû szociológiai felmérések segítségével sokkal többet tudhatunk meg korunk patriarchális mentalitásáról, a nôk hátrányos helyzetérôl, a helyzet változtatásának a módozatairól.

Dr. Neményi Ágnes, szociológus

Keleten a helyzet változatlan

(3. old.)

Kolozs megyében járt a hétvégén a szenátus Védelmi, Közrendi és Biztonsági Szakbizottsága, valamint Sorin Frunzãverde védelmi miniszter. A bizottság csütörtöki sajtótájékoztatóján a honatyák azt igyekeztek elfogadtatni az újságírókkal, hogy a román hadsereg IV. Erdélyi Hadtesténél csupán rutinellenôrzés történt, és nem több véletlen egybeesésnél, hogy a látogatásra alig néhány nappal a szászfenesi kaszárnya tisztjeinek zendülése után került sor. Ment is egy ideig a hasduma, a szenátorok kerülgették a lényeget, mint macska a forró kását, míg a Cronica Românã újságírója fel nem tette a mindenkit érdeklô kérdést: Mi a helyzet a lázadással?

Attól a pillanattól kezdve beindult a szavak bújócskája: a IV. Hadtest jelen levô vezérkari fônöke felszólította az újságírókat, hogy amennyiben tanúik vannak, fedjék fel azok kilétét állításaik bizonyítására. Vita keletkezett a tanúkat védô törvény hiánya kapcsán, a Transilvania Jurnal újságírója feltárta, hogy amióta a lap hasábjain a szászfenesi katonai egység tisztjeinek rangjelzés-szaggatásos sztorija megjelent, a napilap egyik, éppen katonai szolgálatot teljesítô munkatársa állandó zaklatásnak van kitéve. A vezérkari fônök tagadta, hogy ilyesmi megtörténhet, és úgy vélte, nem érdemes a kérdést tovább feszegetni, mert az nem tesz jót senkinek.

— Elhallgatni a tényeket nem jelent egyet a problémák megoldásával — hangzott el a tudósítók morajából, épp erre elkezdôdött a kioktatás:

— A maguk kötelessége továbbítani az információkat, a miénk pedig...

— Eltakarni... — vágta rá valaki.

Kísért a múlt. Valamikor ’91-ben egy CADA nevezetû, a hadsereg kebelébôl sarjadt, a katonaság reformját zászlajára tûzô csoportnak sikerült felhívnia a közvélemény figyelmét arra, hogy a hadseregen belüli szemléletváltás nem történt meg a ’89 decemberi eseményekkel egyidôben. A mozgalommá terebélyesedett indítványozásban résztvevô tisztek, köztük a temesvári Grecu ezredes, aki a kisodai (Temesvár melletti), 1989 december 17-én kivezényelt határôrezred parancsnokaként megtagadta a tüntetôk közé lövetés végrehajtását, és Petre Litiu kolozsvári polgármesterjelölt, repülôstiszt — sorra tartalékba vonultak. Amikor Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány létrehozója 1999 tavaszán programszerûen kijelenette: elege van Romániából, egyes sajtóértesülések szerint a katonaság berkeiben is követôkre, szimpatizánsokra talált. Rajtuk is átfordul viszont a történelem kereke, néhány év múlva senki nem fog emlékezni rájuk. Mint ahogyan arra sem, hogy 2000 nyarán a IV. Erdélyi Hadtest tisztjei nem voltak hajlandók felvenni a zsoldot, leszakították vállukról a román hadsereg rangjelzéseit, amit földhöz vágtak. Akkor meg minek feszegetni? Ne szólj szám, nem fáj fejem...

Salamon Márton László

NAPIRENDEN

Fuzionált az SZP és az RSZDP

(8. old.)

A Szocialista Párt (SZP) országos tanácsa szombaton nagy többséggel eldöntötte, hogy összeolvad az Alexandru Athanasiu vezette Román Szociáldemokrata Párttal (RSZDP). Az SZP országos tanácsa ezt követôen kijelöli azokat a személyeket, akik rész vesznek majd az RSZDP csúcsvezetôségében. Hamarosan összeül az RSZDP országos tanácsa, amelynek új vezetôsége aláírja a két párt összeolvadását szentesítô megállapodást, valamint elfogadják a párt új politikai, gazdasági és szociális programját.

n. cs.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2000 - All rights reserved -