 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. június 15.
(XII. évfolyam, 137. szám)
Szerda délután közel ezren vettek részt a konvenció polgármesterjelöltjét, Serban Rãdulescut támogató nagyszabású utcai felvonuláson. Többek között jelen volt Eckstein-Kovács Péter miniszter, RMDSZ-es polgármesterjelölt, Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök, más RMDSZ-, parasztpárti, NLP-, JESZ-tisztségviselôk, megyei és városi tanácsosok. A rendezvényen számos KMDSZ-es egyetemi hallgató is részt vett. A jelenlevôk szerint a „kolozsvári diktátor" napjai meg vannak számlálva, ezért a résztvevôk az 1989 decemberébôl ismert jelszavakat skandáltak: Gyertek velünk!; Olé, olé olé, Funar nincs többé! stb. Miután a tömeg végigvonult a Széchenyi téren (Mihály vitéz), a Dózsa György (Ferdinánd király) és Unió (Memorandumului) utcán, pár percre megállt a polgármesteri hivatal elôtt. Rãdulescu polgármester! — skandálták. A felvonulás a Bocskai (Avram Iancu) téren koncerttel ért véget.
Bogdan Cerghizan Kolozs megyei prefektus fehívást intézett az Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottaihoz, melyben biztosítja ezeket, az elnöki intézmény és a kormány lépéseket tesz az Alap adatbázisának vizsgálata és a bûnösök felelôsségre vonása érdekében. Kéri a károsult befektetôket, ne vegyék figyelembe bizonyos politikai erôk bujtogató, a FNI-csôdöt kampánycélokra felhasználni szándékozó akcióit.
Kolozsvári értelmiségiekkel és RMDSZ-vezetôkkel találkozott tegnap délben a református egyház Bethlen Kata Diakóniai Központjában Dávid Ibolya. A magyar igazságügy-miniszter Alföldi László kolozsvári fôkonzul kíséretében Marosvásárhelyrôl érkezett Kolozsvárra. A találkozón jelen voltak: Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Kónya-Hamar Sándor és Mátis Jenô parlamenti képviselô, Bustya Dezsô erdélyi református egyházi fôjegyzô, Kása Zoltán, a BBTE rektorhelyettese, Szilágyi Pál volt prorektor, egyetemi és középiskolai tanárok, civil társadalmi és egyházi vezetôk, összesen mintegy 30 személy.
A jelenlévôkhöz intézett beszédében Dávid Ibolya gratulált a kolozsvári magyarságnak Eckstein-Kovács Péter kampánya sikeréért, s reményét fejezte ki, hogy Kolozsváron a második fordulóban sikerül demokratikus városvezetést választani.
Elmondta: útjának fô célja a csíksomlyói búcsún való részvétel volt. Ugyanakkor egész sor találkozóra is sor került Brassóban, Székelyudvarhelyen, a Gyimesekben, Kolozsvárt és hazafelé menet Szilágysomlyón. Ezek keretében a helyi magyarsággal találkozott.
A miniszterasszony kijelentette, hogy Magyarországon jelenleg készül a határon túli magyarok anyaországi jogállásáról szóló törvény tervezete. Ez a parlamenti viták során bizonyára változni fog, ezért részleteinek ismertetésétôl eltekintett. Mint mondta, kétlépcsôs lesz a jogállás rendezése, a jogszabály-kerettörvény, amely elsôsorban a „ki a magyar?" kérdésre ad majd választ, a konkrét jogokat pedig minden bizonnyal kormányrendelet fogja tartalmazni.
Az egyes határon túli személyek magyarságát várhatóan a határon túli magyar szervezeteknek vagy esetleg a magyar egyházaknak kell majd megerôsíteniük — fejtette ki. Az is körvonalazódik, hogy a nem magyar házastárs nem kaphatja meg a státust. A státussal azonban a magyar kormány nem kívánja ösztönözni a magyarság Magyarországra történô kitelepülését, ellenkezôleg, valamennyi támogatás a szülôföldön maradást és az itteni boldogulást szolgálja.
Dávid Ibolya jelentôs lépésnek nevezte a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) vonatkozó tavalyi határozatát. Rámutatott: van még tennivaló, például mindmáig rendezetlen a külföldön élô magyar állampolgárok szavazati joga. A jogszabály módosításához azonban kétharmados többség kell, s abban bíznak, hogy ezt a következô parlamenti ciklusban sikerül elérni.
A jelenlévôk a magyarországi támogatások rendszerével, a magyarság számszerû apadásával, a készülô státustörvénnyel és a kidolgozandó nemzetstratégiával kapcsolatos kérdéseket vetettek fel. Dávid Ibolya Széchenyit idézve úgy vélte, a kritika mellé megoldásokat is kell ajánlani, mert a budapesti kormány a határon túli magyarsággal együtt akar dolgozni, s nem pedig egyoldalú programokat adni neki. Arra biztatta a jelenlévôket, hogy elképzeléseiket írásban osszák meg a magyar kormánnyal.
A találkozót követôen Dávid Ibolya a Szabadságnak nyilatkozva elmondta: évente nagy örömmel jön el Csíksomlyóra.
— Minden évben azt érzem, hogy haza érkeztem, amikor a kolostor kapuján belépek. Csíksomlyói zarándoklatom mindig alkalmat ad arra, hogy ilyenkor nagyon sok helyre elmenjek. Tavaly is voltam Székelyudvarhelyen, akkor is tartottam ott elôadást és fórumot. Idén a választási idôszak miatt fórumon nem vettem részt, de megtisztelve Székelyudvarhely polgárságát, elôadást tartottam a Szent Koronáról. Igazságügyi miniszterként, és úgy is mint a Szent Korona-törvény elôterjesztôje, annak múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl beszéltem — mondta.
A miniszterasszony örömmel nyugtázta, hogy az udvarhelyi rendezvényen a jelenlegi független polgármester mellett RMDSZ-es kihívója is ott volt. (Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete közleményben tiltakozott amiatt, hogy Szász Jenô jelenlegi polgármester kampánycélokra használta fel Dávid Ibolya igazságügy-miniszter és Németh Zsolt külügyi államtitkár jelenlétét.)
— Én nem kampányolni mentem oda, számomra a fontos az volt, hogy ez alkalommal is együtt ünnepelhessek Székelyudvarhely népével. A kampány engem most sem érdekelt, és a jövôben sem fog érdekelni, az ott élô magyarság sokkal inkább érdekel. Ezt hangsúlyoztam is, hogy fehér zászlóval jöttem, nem kampányolni, hanem együtt ünnepelni Székelyudvarhely népével — tette hozzá.
Az RMDSZ Tordaszentlászló Körzeti Szervezete szeretné megköszönni mindazoknak a magyaroknak és nem magyaroknak, akik a helyhatósági választások elsô fordulójában az RMDSZ polgármesterjelöltjére és tanácsos jelöltjeire szavaztak.
Köszönet illeti a szavazóhelyiségek bizottságait és a nyolc faluba kiküldött RMDSZ-megbízottainkat is.
Felkérjük Magyarfenes, Magyarléta, Tordaszentlászló, valamint a többi falvak választóit, hogy a második fordulóban, június 18-án, vasárnap is az RMDSZ polgármesterjelöltjére
TAMÁS GEBE ANDRÁSRA
szavazzanak. Arra a jelöltre, aki mind az elôválasztásokon, mind pedig a helyhatósági választások elsô fordulójában a legtöbb szavazatot kapta, szemben az úgynevezett „független" jelölttel, aki a község magyarságát tudatosan megosztva, a magyarság érdekeivel szembefordulva, szószegô módon más pártnak kampányolva, az RMDSZ-t és lelkészeinket rágalmazva, már az elôválasztások teljes befejezése elôtt kilépett az RMDSZ-bôl. Abból a magyar érdekvédelmi és képviseleti szervezetbôl, amely ôt 1996-ban Tordaszentlászló község polgármesteri székébe emelte.
Az RMDSZ Körzeti Szervezete Az RMDSZ választási anyaga
Amikor június 4-én késô este közvéleménykutatók felmérései próbálták elhitetni velünk, hogy már az elsô fordulóban újra eldôlt Kolozsvár sorsa, a nyitottszemû éjszakában s már hajnal felé többen éreztük, hogy a józan belátás és bölcs ébredés egészen más eredményt s egyben esélyt tartogat kincses városunknak. És azóta is újra és együtt remélhetjük, hogy mindaz ami történt és történni fog a jövô tartozéka. Azé a jövôé, melyre Kolozsvár magyarságának s egyben lakosságának nagyon nagy szüksége van és lesz. Mert az a politikai és szellemi feladat és felelôsség, mely e város magyarságának jutott, de fôleg annak végzése és felvállalása igazolhatja azt a politikai és történelmi küzdelmet, melyet június 18-án is folytatnunk kell.
Kolozsvár magyar választópolgárai!
A jövô számunkra most az az esély, mely szavazatunknak köszönhetôen valóra válhat, és egy új, egy más polgármester személyében nemcsak ígéret, de maga a megváltás lehet.
Kolozsvár értéke mi vagyunk, és ez nemcsak földrajzi: helyi, országos, európai értelemben igaz, hanem idôtállónak is kell bizonyulnia. Újra és újra, valahányszor csak szükséges. És most szükséges önmagunkhoz és Kolozsvárhoz hû maradni. Ez a hûség pedig azt a cselekedni akarást jelenti, mely a leadott szavazatok számával mérhetô. Ne mulasszuk el hát azt, amit szavazatunkon múlik.
Senki se mondjon le ezért szavazati jogáról, és érezzük felelôsnek magunkat a saját jövônkért. Mert az, ami ma kötelesség és feladat, holnap nyugalom és biztonság lehet. S ha ez sikerül, gyerekeink és unokáink is köszönni fogják.
Kónya-Hamar Sándor,
a Kolozs megyei RMDSZ elnöke
Június 25-én de. 11 órakor a neves dési mûemléképületben, a Nagy Zsinagógában a kezdetekre emlékeznek: a zsidó vallás itteni gyakorlásának 90 évére. Megemlékeznek ugyanakkor az utolsó nagy rabbi, Jakov Elimelech Paneth beiktatásának 70. évfordulójáról — a dési gettóból Auschwitzba deportálták és a gázkamrákban lelte halálát — valamint a náci haláltáborok felszabadításának 55. évfordulójáról. Ugyanakkor újra felteszik és leleplezik a Nagy Zsinagóga elôtti zsidó deportáltak emlékmûvére helyezett eredeti emléktáblát.
A rendezvényen jelen lesznek a bukaresti vezetôség tagjai, Moshe Eliezer Glanz, Románia ügyvezetô rabbija, a kolozsvári zsidó hitközség vezetôsége, városi vezetôk és a dési egyházak képviselôi.
Minden érdeklôdôt szívesen látnak.
KORSZERÛSÍTÉSI MUNKÁLATOK miatt június 14-tôl szünetel a telefonszolgáltatás a Retezat 6 és 7., a Mehedinti 23, 25, 54–56 és 58–60. szám alatt.
A szolgáltatás visszaállítása sorrendben történik június 15 és 20 között. A RomTelecom az elôfizetôk szíves megértését kéri.
ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT RENDEZ az RMDSZ kül- és belmonostori körzetének szervezete június 16-án, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Mindenkit szeretettel várnak.
A sétatéri színpad a hét végén a Tamási Áron Színházé. Molière: Don Juan címû mûve négy alkalommal kerül — stúdiótérben — elôadásra a három nap alatt, elsôsorban az idei évadban bérletet váltott nézôink számára.
A mindenkori csábító történetérôl lehántva a mítoszt, maga Don Juan alakja egyénített, emberközelibb látásmódot igényel. Napjainkban játszódik a cselekmény; a kalandokat szenvedélyesen ûzô Don Juan (Pálffy Tibor) és társa, a méltatlankodó, ám tehetetlen Sganarelle (Váta Loránd) nyomában egyre nô a bosszúszomjas tömeg. Elhagyott szerelmesek, lóvátett kölcsönzôk sértett hada ûzi ôket a lavina végsô pontjáig. Don Juan az emberi kapcsolatokban végsôkig feszíti a húrt, sôt magával az emberfelettivel is ujjat húz. És megtörténik a csoda: a meggyilkolt Parancsnok szobra bólintással jelzi, hogy elfogadja Don Juan vacsorameghívását...
A Barabás Olga rendezte elôadást 17-én, pénteken este 7 órakor, 18-án, szombaton du. fél 5 órakor és este 8 órakor valamint 19-én, vasárnap du. 5 órakor tekinthetik meg.
A Nobel-díjas fizikus születésének 100. évfordulója alkalmából emlékülést szervez a Gábor Dénes Alapítvány. A centenáriumi megemlékezésre június 17-én, szombaton, 10 órakor kerül sor Kolozsváron, az Unitárius Kollégium dísztermében. (Kossuth/December 21. utca 9. szám)
Az elôadások sorrendje: Dr. Nagy Ferenc (METESZ Magyar Tudományos Egyesületek Szövetsége Magyar tudóslexikon fôszerkesztôje) Quo vadis Homo Informatikus?, Gábor Dénes üzenete és jövônk feltalálása;
Dr. Nagy László (Babes–Bolyai Tudományegyetem, Fizika-kar dékánhelyettes) A holográfia és a világegyetem;
Havass Miklós (SZÁMALK RT elnök), Az információs társadalom magyar útjai;
Dr. Selinger Sándor (Gábor Dénes Alapítvány elnöke Babes–Bolyai Tudományegyetem), Gábor Dénes a jövôrôl és a társadalmi kérdésekrôl;
Kovács Zoltán A holográfia alkalmazása;
Kiss Csongor (METESZ) Gábor Dénes könyvtára.
(METESZ — Magyar Tudományos Egyesületek Szövetsége.)
Az alábbiakat nem a tordaszentlászlói polgármesteri választások második fordulója elôtti kampánylevélnek szántam, de kötelességem Tordaszentlászló község lakosságának tudomására hozni bizonyos dolgokat a község politikai életérôl. Az elôválasztásokon történt szabálytalanságok miatt visszavontam polgármesteri jelölésemet, és kiléptem az RMDSZ-bôl. Magyarfenes lakosságának kérésére függetlenként jelöltettem magam a helyhatósági választásokon, így tiltakozva a tordaszentlászlói RMDSZ egyik vezetôje ellen, akit nem nevezek meg, és akit a továbbiakban — politikai múltja miatt — ELVTÁRSnak fogok nevezni. Újra hangoztatom, hogy nem tagadom meg az országos RMDSZ programját, tetteimmel és cselekedeteimmel továbbra is támogatom, és képviselem a magyar lakosság érdekeit. Nem gondoltam, hogy jelöltetésem miatt nagyméretû hadjárat indul ellenem, amelynek fô célja a lakosság tudatos félrevezetése, személyem alattomos lejáratása. A terv megvalósításához az ELVTÁRS jól megszervezett csapattal fogott hozzá. Hogy kik is az ELVTÁRSnak besegítô tulipános lovagok, a tisztelt lakosság nagyon is jól tudja. Neveket most sem említek: a Stüszi vadászokat és Maradonáékat mindenki ismeri.
A ’89-es politikai változások után az erdélyi magyarság nagy örömmel fogadta az országos RMDSZ megalakulásáról szóló hírt. A szervezet egyik alapvetô feladata az volt, hogy a magyarságot összefogja, képviselje. Képviselje, ELVTÁRS! KÉPVISELJE! Ne uralkodjon felette alattomos módon. Úgy képviselje, hogy érezzük magunkat itthon mindnyájan — románok, magyarok, németek, cigányok, oroszok és mind, aki itt élni kíván —, barátságban, testvéri szeretetben. Ne úgy képviselje, hogy tönkretegye közben az RMDSZ-t! A forgatókönyv — Gyurka Pistás egyetemi szellemben — már rég megíródott, ezelôtt tíz évvel. Csak a megfelelô szereplôket kellett megkeresni. Az ELVTÁRS ezeket a személyeket megtalálta, meg azt is, akit ki kell közösíteni, el kell ítéltetni. Fegyver helyett ráfogunk tücsköt-bogarat, és kiállunk ismét, akár tíz évvel ezelôtt, a templom felé vezetô útra vasárnap délelôtt, és megpróbáljuk minden eszközzel más útra téríteni ôket, csak az Isten házába ne menjenek. Mai változatban: elrendelni, hogy hirdessék, akár a templomban az igét, hogy a polgármester pályázati pénzt lopott, de annyit, hogy tûzoltóautóval kellett elszállítania a községi kasszából. Hirdessék, hogy szintén pályázati pénzbôl teleházat építtet Szentlászlón, de ki is üríti, és abból csinosítja most saját házát. Ráadásul független jelöltként indul a helyhatósági választásokon (megj.: 1992-ben Tamás Gebe András függetlenként lett polgármester. Bevallása szerint amennyiben nem nyeri meg az idei elôválasztásokat, függetlenként jelöltette volna magát.), elárulva a magyarságot, román pártok színeiben kampányolva. Milyen szerencse, hogy Tordaszentlászlón megalapították az RMDSZ román tagozatát, így nem feltûnô, ha együtt kampányolnak a Nagy-Románia Párttal. És hogy a lakosság ne lássa, hogy velük egyezkednek, „kibújnak" a zöldbe, az erdôk közé, Aranyosba. Az elsô forduló után összehívják a három magyar falu „megbízható" embereit, és önkényes módon leváltatják Magyarléta és Magyarfenes RMDSZ-elnökeit, az ELVTÁRS meg önmagát kinevezteti községi RMDSZ-elnökké. Utána következhet a független polgármesterjelölttel való leszámolás. Négy évvel ezelôtt ugyanis még tálcán kínálták fel neki e tisztséget, most meg abcug, le vele! Indulhat a tulipános hadjárat!
Bárdos Attila Adalbert,
Tordaszentlászló község polgármestere
(választási hírdetése)
Június 12-én este, amikor a Németország–Románia labdarúgó mérkôzés miatt Kolozsvár utcái elnéptelenedtek, a zenelíceum néhány diákja, lehet kissé fájó szívvel, de a sport helyett mégis a kamarazenélés mellett döntött. Guttman Mihály kamarazene osztályának hangversenyén Andrei Gocan (hegedû), Ciprian Balint (hegedû), Cristian Suãrãsan (brácsa) és Török Zsolt (cselló) Haydn D-dúr Op. 20 nr. 4-es, és a G-dúr Op. 76 nr. I-es Vonósnégyesét szólaltatták meg. A Haydn-kvartettekben a mély, feszültségekkel telített drámai pillanatok és a gondtalan, életörömtôl áradó humoros részek mesterien váltakoznak. A „vidám Haydn papa" a zeneszezéssel kapcsolatban többek között azt vallotta, hogy: „A dallam az, ami egadja a zene varázsát, ezt a legnehezebb megvalósítani. Türelem és tanulás elég ahhoz, hogy egymás mellé állítsunk kedves hangokat, de a szép dallamok megtalálásához a zseni szükséges." Haydn zseni volt, akinek burleszk hangulatú, vagy költôi gyöngédséggel megformált zenei képei természetes könnyedséggel felépített, magával ragadó muzsikát eredményeztek. A kvartett tagjainak hangulatokban gazdag játéka, néhány jelentéktelen bizonytalan-ság kivételével magabiztos, technikailag jól kidolgozott volt, elôadásukban a frissesség, vidámság, a hangszerek közötti imitációkon alapuló párbeszédek, a fiatalságukból fakadó forrongó lendület érvényesült. A IX. Mozart-fesztivál kamarazene versenyének II. díjas triója Nemeti Meda (zongora), Kosza Ágnes (hegedû) és Marica Mihai (cselló) ezúttal Beethoven G-moll Op. I nr. 3-as Triójával lépett közönség elé. Beethoven mûvészetében a kamarazene mindig központi helyet foglalt el, zongorista-zeneszerzôként e billentyûs hangszer köré csoportosította a többi hangszereket, a g-moll trió esetében a hegedût és a csellót. Az együttes tagjai külön-külön is tehetséges hangszeresek, elôadásukon érzôdött, hogy régóta muzsikálnak együtt. A három hangszer egyenjogú partnerként világos, érthetô és bensôséges módon dialogizált úgy, hogy a mûvészileg nagy érzékenységgel felépített kérdés-feleletekben megvalósult a hangszerek közötti harmónia.
Szerdán délelôtt a Bánffy-palotában, a Kolozs Megyei Tanács városrendezési, területrendezési és közterületfejlesztési fôigazgatóságának a rendezésében, kiállítás nyílott az utóbbi nyolc évi ilyen jellegû tevékenység bemutatására. A köztudatban gyakran nem eldöntött, hogy ez a fajta munka tudomány-e vagy mûvészet. A lényeg, hogy roppant összetett és fontos, amely közvetve érinti a megye és a régió valamennyi lakosát.
A kiállított képek és számítógéppel elkészített térképek segítségével sok elképzelés, terv tárul a látogató elé: Kolozs, Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros, Maros, Szatmár és Szilágy megyék együttmûködése; a Mezôség Kolozs megyei részeinek vízszükséglete; Kolozs megye természeti katasztrófák szempontjából rizikós zónái (Alparét, Kosály, Reketó); a megye közigazgatási egységeinek fejlesztési távlatai; a nemzetközi repülôtér; községek közötti területfejlesztés (pl. Ördöngösfüzes, Nagyiklód, Szék, Szamosújvárnémeti); védett természeti zónák; turisztikai fejlesztés stb. Maketten megtekinthetô a Kolozsváron épülô görög katolikus katedrális és környéke, melynek háta mögött kereskedelmi-, bank- és szállodaközpont lesz.
A kiállítás megnyitóján fellépett a Transilvania filharmónia kamarazenekara. A leköszönô megyei tanács ekképpen búcsúzott a nagyközönségtôl.
„Megalkuvás: ez a mi végzetünk!"
(Reményik Sándor)
A polgármester-választás megismétlésekor alkalmunk adódik bizonyságot tenni politikai érettségünkrôl, életigénylésünk minôségérôl és külsô behatásra vagy önkéntes megadással mindjobban háttérbe szorított nemzeti tudatunk állapotáról.
Ha nem is Erdély teljes magyarsága, de a kolozsvári magyarok életében meghatározó lesz a választás kimenetele. És nemcsak az elkövetkezendô négy évre, hanem sokkal hosszabb távon is. Ha most nem leszünk képesek változatatni azon a jelenlegi önkormányzati vezetés által csavart, préselt, srófolt kereten, melybe nap mint nap beleszorítanak bennünket, olyan deformáció áldozataivá válhatunk, melyre többet nem kaphatunk sem orvosnál, sem patikában gyógyírt, életelixírt.
A mindennapokban belefáradt embereket a politikusok kevés eredménnyel próbálják meg felrázni és rádöbbenteni döntésük fontosságára, hosszú távon érezhetô hatására. Ha a politikusoknak ez a feladat nem sikerül, forduljunk az ilyenkor mindig jól bevált módszerhez, halhatatlan költôink gondolatvilágához.
Augusztusban ünnepelhetjük az erdélyi magyarság csöndesen álmodozó,de lánglelkû költôfejedelmét, a 110 esztendeje született Reményik Sándort. A honi magyarság sorsfordító idôszakának dalnokát, akinek halk szava is elég volt ahhoz, hogy megállítsa, de legalább megtorpanásra bírja a csüggedésbe fulladt sorsokat.
Így volt ez mindig a történelmi jelentôségû korokban. Így volt ez 1848-ban Petôfi Sándor idején, aki választás elé kényszerítette az elfásult vagy éppen elpuhult polgárokat: „Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok!"
Nincs itt valami képzavar, kérdezhetné valaki. Hogyan lehet együtt emlegetni a világszabadság harcos hirdetôjét és a helyben maradás csendes terjesztôjét?
A nemzet határokon túlra szorult részeinek sorskérdései alapvetôen nem változtak a történelmi robbanás óta. A mindennapok fájdalmát csak Petôfit megidézve és Petôfinek elmesélve tudta igazán kifejezésre juttatni Reményik Sándor.
Mondd, érted-e, hogy mint lehet hazudni,
Hajlongni, alkudozni, jobbra-balra,
Fogcsikorgatva könyörögni ki
Alamizsna gyanánt az ôsi jusst,
Megalázkodni egy nap százezerszer,
Nem magunkért, de veszendô fajunkért?
Amikor bennünket, magyarokat elemeznek s rendreveszik mindazokat a jelzôket, amelyek a legjobban találnak jellemünkre, lelki habitusunkra, akkor soha nem marad el a büszke mint kifejezés megjelölése. Ezt többféleképpen is használják, attól függôen, milyen alapállásból indul ki jellemzésünk. Ha mi, a ma magyarjai is rendelkezünk vele, felfedezzük magunkban ezt az ôsi érzületet, akkor miért nem szégyenkezünk, hogy a Reményik Sándor által 80 esztendeje megénekelt megalázottságot most is, nap mint nap elviseljük? Vajon mindig, mindenkor el kell hogy viseljük? Nem telt-e be már az a bizonyos pohár, mely ezzel a keserû folyadékkal van tele? Európa nem a megkeseredett, besavanyodott új polgáraira vár, hanem az öntudatos, saját értékeivel tisztában lévô új lakótársait keresi. Az elôttünk álló választás erre is egyértelmû és határozott feleletet fog adni, vajon meg akarunk-e felelni ennek a jogos elvárásnak, vagy menthetetlenül, szinte örökre megadjuk magunkat a megaláztatásnak, önként bedugva fejünket a béklyóként szorító járomba.
Legyünk képesek elôdeinkhez méltó magatartásra, tegyük városunkat ismét a szellemi kincsek Kolozsvárjává, az emelt fôvel, szabadon élô polgárok otthonává! Töröljük végzetünkbôl, sorsunkból a megalkuvást, a felelôtlen beletörôdést! Ha nem ezt cselekedjük az Ô emlékezetére, akkor a régi-új polgármester beiktatásakor a jövôt, jövônket elôrevetítve, Reményik Sándorral együtt mondhatjuk: „véres gúny e lánccsörgetô ünnep".
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a helyhatósági választások elsô fordulójában Bánffyhunyadon elmentek szavazni és az RMDSZ jelöltjeire voksoltak. Felméréseink szerint azonban a 2331 szavazatra jogosult magyarból alig 1400-an járultak az urnák elé, ami kedvezôtlen arány a közel 40 százalékos bánffyhunyadi magyarság számára. A választások elsô fordulójában sikerült 5 RMDSZ-tanácsost bejuttatnunk a városi tanácsba. Ha mindössze 200-zal többen mennek el szavazni, még két tanácsosi helyre lettünk volna esélyesek, nem beszélve arról, ha 800–1000-rel több szavazatot kapunk...
Okulnunk kell ebbôl! A helyhatósági választások második fordulóján, vasárnap itt a többé vissza nem térô alkalom, hogy magyar polgármesterünk legyen Szentandrási István személyében. Ha egységesen ôt támogatjuk, és valamennyien elmegyünk szavazni, a polgármesteri szék a mienk lehet. Ne feledjük: az eddigi polgármesteri hivatalban egyetlen magyar beosztott sem volt. Kalotaszeg fôvárosában, Bánffyhunyadon ez megengedhetetlen! Ezen csak úgy tudunk változtatni, ha egységesen az RMDSZ jelöltjére szavazunk. Bármennyire is rokonszenves legyen egy román polgármesterjelölt, a mi gondjainkat érdemben csak magyar polgármester tudja felvállalni és orvosolni. Ehhez pedig Bánffyhunyad magyarságának a szavazata szükséges!
A Bánffyhunyadi RMDSZ Választmánya
(Az RMDSZ választási anyaga)
Mikor elôjött volna egy szegény özvegy asszony, vete a ládába két fillért. Mondá Jézus: Bizony mondom néktek, e szegény özvegy asszony többet vet a ládába, mint a mások. Az ô szegénységébôl, valamije volt, mind oda veté. Márk 12:41–45
Mindig tiszteltem az igazhívôt. Irigyeltem ôket, mert bárhogy igyekeztem, nem tudtam igazán felnôni hozzájuk. Valahogy mindig a Gárdonyi Jancsi dádé brúgósának képzeltem magam, aki elbújt a fényes palástú urak mögé, de akit az Úr maga elé hívott mondván: „igaz, hogy káromkodtál, igaz, hogy vétkeztél, de mindent, amit tettél életedben, azért cselekedted, hogy segíts az elesett embereken, mert kinek-kinek a maga szívében vagyon az ô fôtemploma. Gyere hozzám, mert te vagy az igazhívô!"
Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor két idôs ember igaz hitûk tudatában igyekeztek jó útra téríteni a buszmegállóban. Kezükben színes folyóiratot lobogtatva mondták: „Mert aki sorainkban megismeri az igaz hitet, íme a Paradicsom vár rá". A lap fedelén idillikus kép: verôfényes napsütésben fiatal pár fekszik a füvön, közelükben gyermekeik játszadoznak. A mezôn farkasok, bárányok, oroszlánok egymással megbékélve élvezik az égi áldást.
Akkor eszembe jutott a szegény asszony, aki az utolsó két fillérjét áldozta a szegények javára. Mert igazhitû áldozat nélkül nem lesz megbékélés. Mert nem elég imádkozni szeretteinkért, tenni is kell értük. Az Istennek tetszô cselekedet a legszebb imádság. Vasárnap áldozatot hozhattok gyermekeitek, nemzetünk, városunk jövôjéért.
Alázatosan könyörgöm, DOBJÁTOK BE AZT A „KÉT FILLÉRT", HOGY GYÛLÖLKÖDÉS NÉLKÜL ÉLHESSÜNK VÁROSUNKBAN! ÜDVÖSSÉG NÉKTEK!
A helyhatósági választások elsô fordulójának eredménye eléggé szomorúnak tûnik. Sajnos, elég kevesen járultak az urnákhoz. A Nemzeti Befektetési Alap körül kitört botrány miatt még kevesebben jöttek el, mint ahogy várható vol t . A tüntetôk nem egy esetben jelentették ki, hogy amíg nem kapják meg a pénzüket, addig nem szavaznak. Csak hát nem tudni, hogy milyen köze van a helyhatósági választásoknak a befektetési alap körüli maffiához és csaláshoz. És azzal, ha nem megyünk e l szavazni, vajon kinek lesz rosszabb? A saját sorsunkról van szó, nem lehet számunkra lényegtelen, hogy ki lesz a polgármester az elkövetkezô négy évben. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy minden egyén szavazata fontos.
Nagyon meglepôdtem, amikor kiderült, hogy a választásokon a legjobban az RTDP szerepelt országos szinten, és félô, hogy a központi választásokon majd az ô jelöltjükre fognak szavazni az emberek. Ezt pedig nem értem, már láttuk, hogy mire képesek a volt kommunista iskola végzettjei, hogyan is lehet még hinni nekik. Európa árgus szemekkel figyel minket, félve attól, hogy milyen eredményeket hoznak a választások.
A most kormányon levôk sem sokkal jobbak, de úgy tûnik, most már látják, hogy merre kell haladniuk. Csodákra ôk sem képesek, negyven év kommunizmus után nem lehet négy év alatt kapitalistává válni.
Azonban nem tudom elhinni, hogy az után a sok disznóság után, ami kiderült az RTDP-rôl, még mindig inkább rá szavaznak, mint másra. Vajon minek kell még kiderülnie róluk ahhoz, hogy észrevegyük, hogy velük csak kelet fele tudunk menni és nem nyugatra?
Ha pedig nyugat felé akarunk haladni, akkor nagyon fontos, hogy jól meggondoljuk, kire szavazunk, és hogy el is menjünk. Hisz mindenkinek a szavazata fontos. Ezért kell elmennünk június 18-án szavazni. Ha jobb életet akarunk, akkor részt kell vállalnunk annak az építésében is.
Maior Enikô
Tegnapi számunkban jelent meg dr. Ovidiu Pecican, docens és dr. Magyari-Vincze Enikô, docens felhívása „A jövôért" címmel a Szavazz a változásra! címû rovatban. A szerzôk arra szólítják fel Kolozsvár lakosait, hogy gondolják újra a helyi közigazgatással szembeni közösségi magatartásukat, tegyenek valamit konkrétan annak érdekében, hogy jólétüket biztosítsák saját városukban. Kolozsvár józan gondolkodású polgárainak összefogását sürgetik annak érdekében, hogy megváljanak azoktól a politikusoktól, akik cinizmussal és felelôtlenséggel, kényük-kedvük szerint irányítják visszaéléseiket a közbizalom terhére. Felhívásukat a következô mondatokkal zárják:
„Ne alakítsuk helységünket egy elszigetelt erôddé, a gyanakvás, a szeparatizmus és rasszizmus bástyájává! Közös akarattal, a javulásba vetett közös hittel lépjünk egy új szakaszba! Harcoljunk azért a jövôért, mely új alkotóerôket képes felszabadítani! Ne hagyjuk, hogy a múlt megfélemlítsen minket és megfojtsa az egy másfajta Kolozsvárba vetett hitünket!"
A felhívást aláírásukkal támogatták kolozsvári civil szervezetek, amelyekhez a továbbiak csatlakoznak:
Agapé Életvédô Alapítvány, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Desire Alapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület, Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Alapítvány, Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, Horváth István Alapítvány, Gábor Dénes Alapítvány, Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Max Weber Társadalomtudományi Szakkollégium, Mûvelôdés Szerkesztôsége, Providentia-Gondviselés-Fürsorge Egyesület, Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége, Tranzit Alapítvány.
Annak ellenére, hogy Kolozsváron még nem zárult le a polgármesterválasztás, máris nyugodtan kijelenthetô: az esemény erkölcsi gyôztese Eckstein-Kovács Péter.
Ô volt az, aki megjelenésével új színt, új kapcsolatteremtô stílust, új reményeket ébresztett a városnak nyolc éve messze földön hírhedtté vált nacionalista köntösbe csomagolt, kirekesztô harácsgazdálkodás „áldásaitól" sínylôdô tömegeiben. Ô volt az, aki a tévében, a különbözô fórumokon, a kampány idején rendezett lakossági találkozókon az esélytelen nyugalmával és derûjével, ugyanakkor elfogulatlan tisztánlátásával felszabadultan mutathatta be tételesen taglalt elképzeléseit szülôvárosa jövôjérôl, amelyek az itt lakók esélyegyenlôségén, méltóságán, a nyugati tôkebehozatalra támaszkodó gazdasági fellendülésen alapszanak.
És végül, de nem utolsósorban, ô volt az, aki a hatalmi pozícióért folytatott harcból visszavonulva, megnyitotta az utat a jelen pillanatban lehetô legszélesebb demokratikus összefogás elôtt, melynek köszönhetôen megtörténhetett a csoda: a Románok Nemzeti Egységpártjának néhány vezetô embere, figyelembe véve a jelenlegi erôviszonyokat és a közös célt, felsorakozott az RMDSZ és a többi politikai erô alkotta, méltán történelminek nevezett szövetséghez.
Eckstein-Kovács Péter eddigi szereplése felér egy gyôzelemmel, hiszen nélküle a kincses város mostani felaprózott és az ismeretlenség homályába burkolózott ellenzékének erejébôl csupán sikermorzsákra futotta volna. Így viszont megadatik a reális lehetôség, hogy a választási szlogen értelmében valóban együtt fordítsuk elfogadható irányba sorsunk szekerének rúdját.
A magunkkal szembeni felelôsségvállalás mellett a fentiek miatt is erkölcsi kötelességünk, hogy június 18-án maradéktalanul kövessük ôt, aki bennünket ilyen meggyôzô módon képvisel, és szavazzunk Serban Rãdulescura. Legalább ennyivel tartozunk neki.
Az évtizedeken át folyó kommunista népességtelepítési politika levét issza most Kolozsvár. A szürke, identitástalan tömbháznegyedek legalább ugyanannyira identitás nélküli lakói, az egykori mócvidéki falvak népessége, a Moldvából és más tájakról betelepített, urbanizált falusiak arctalan tömege képezi ma már a város összlakosságának döntô többségét. Gyökértelen, a két-három-négyszoba összkomfortba belecsöppent, a városhoz szentimentálisan nem kötôdô, a polgáriasodás lépcsôfokait meg nem járt rétege ez a történelmi Kolozsvár köré szorító-fojtogató falként emelt betongyûrûnek. Egy olyan társadalmi kategória, amely elkerülhetetlenül meg is termette képviselôjét, a történetesen nagyszentmiklósi származású Gheorghe Funart. És alighogy megtermette, azonnal bálványává is tette. Hiszen a tömeg, mely egyébként nagyrészt "böcsületes", bár a munkáért nem rajongó egyénekbôl tevôdik össze, összességében viszont legtalálóbban a csôcselék szóval jellemezhetô, bálványa által képet kap, identitását véli felfedezni. Tipikus, kisebbrendûségi komplexusból fakadó agresszivitás-szindrómával állunk szemben. A más helyrôl és idôbôl való hirtelen áthelyeztetés következménye a frusztráció. Ez az áthelyeztetés számára vonzó, szinte pompás — hisz gazdagabb, de — talán éppen ezért — megfélemlítô is. Érzi alacsonyabbrendûségét, és akarva-akaratlanul ellenszenv, irigység csírázik benne. A folyamat pedig minél gyorsabb, minél természetellenesebb és erôszakosabb, annál veszélyesebbé válik. A tömeg — bár soha nem alakul közösséggé, mint ahogyan azt az egyének kívánnák — a meglevô, megcsodált, majd megirigyelt, végül meggyûlölt nemzeti vagy vallási közösségek mintájára érvényesíteni képes akaratát. Az eszköz erre nem más, mint a Nyugatról importált, Nyugaton be is vált demokrácia, az a demokrácia, mely nem rangsorolja, és nem értékeli az egyént, hanem elemi, pusztán mennyiségi megítélés szintjére egyszerûsíti a hatalmi döntést. Ami kitûnôen mûködhet homogén, rendezett társadalmi viszonyok között, ahol az iskolázottsági, civilizációs, polgáriasodási szint nagy vonalakban kiegyensúlyozottnak mondható. Ellenben annál hiányosabb, sôt egyenesen kártékony egy olyan társadalomban, mint amilyen a romániai, és különösen a kolozsvári. Kolozsvár lakossága — eltekintve itt a városlakók közötti, újkeletû, gazdasági természetellenességekbôl fakadó életszínvonalbeli különbségektôl, melyek külön értekezés tárgyát képezhetnék — civilizációs szempontból legalább annyira heterogén, mint amennyire az nemzetiségi és vallási összetétele. A polgáriasodásnak teljesen más stádiumában vannak a város különbözô negyedei is: míg a belváros — ahol természetszerûleg a Nagy-Románia párti jelölt a legkevesebb szavazatot kapta — már végighaladt minden lépcsôfokon, addig a régebben felépült negyedek, mint amilyen a Györgyfalvi negyed, valahol a lajtorja középsô fokain tanyázik. A Mãrãsti és fôleg a Monostor negyedek viszont nem érték el azt a polgáriasodási szintet, mely egyáltalán városlakókká minôsítheti lakóinak nagy részét.
[A fenti megállapítások természetesen nem lehetnek kizárólagos jellegûek, úgy, ahogyan nem lehetséges minôsítô bélyeget sütni egy nemzetre, fajra, nemre. Csupán jelenségek leírására törekvô, valamelyest egyszerûsítô, szociológiai — tehát szûrô jellegû — vizsgálat céljából történô általánosítást engedtem meg magamnak. — A szerzô megj.]
Kolozs megye 27 településén állított önálló polgármesterjelöltet az RMDSZ, 48 településen tettek le tanácsosi listát. Rendkívül jó ötletnek bizonyult az önálló polgármester-jelölés, hiszen így csökkent a pártszimbólumok keveredése által okozott dupla pecsételés, így kevesebb az érvénytelen szavazatok száma, hiszen a magyar polgárok tudták: minden listán a tulipánt kell keresniük. Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezetô elnöke elmondta: a választások sikerének titka az utóbbi két év kemény munkájában rejlik, amit a vidék, a falvak felé történô fordulás, a fokozott figyelem jelentett. Minden olyan településen, ahol legalább száz magyar ember él, RMDSZ-szervezetet alakítottak, így a helyhatósági választásokra már készen állt az a struktúra, amely eligazította a szavazópolgárokat. Ez jelenthette a sikeres eredmények biztosítékát. A megyében kilencven RMDSZ-szervezet létezik. A 10 megyei tanácsos (az eddigi nyolc helyett) az RMDSZ sikeres szereplésének másik bizonyítéka megyeszerte.
169 RMDSZ-tanácsos van a megye különbözô településein, ugyanakkor a 27 polgármesterjelölt közül négy már az elsô fordulóban megkapta a megválasztásához szükséges szavazatszámot, ezenkívül további tizennégy településen az RMDSZ polgármesterjelöltje bekerült a második fordulóba (ebbôl kettô visszavonult). Körösfôn az eddigi polgármester, Antal János, Várfalván szintén Kanyaró Pál, Széken ugyanaz a Sallai János, míg Kalotaszentkirálynak új polgármestere lett, Póka András György személyében. Az RMDSZ részére elônyös politikai alku alapján visszalépett az aranyosegerbegyi RMDSZ-jelölt, Péter Ferenc, valamint a gyalui második fordulós Okos Károly. Az egyetlen negatívként említhetô példa Bálványosváralja, ahol az eddigi nyolc tanácsos helyett csupán négyet sikerült bejuttatni. Bánffyhunyadon a második fordulóban Szentandrási István indul a Szövetség Romániáért Párt jelöltjével.
Egeres kiemelkedôen pozitív eset: bár a lakosságnak csupán 38 százaléka magyar nemzetiségû, az RMDSZ jelöltje, Fekete P. P. János elsô helyen végzett, a román nemzetiségû választópolgárok jó részének bizalmát is élvezi, így reális esélyekkel vág neki a második fordulónak. Harasztoson az eddigi polgármester, Széll Gyula 410 szavazatot kapott, az ôt követô demokrata párti jelölt 208-at. Magyargorbón sajátos helyzet alakult ki. 518 szavazattal elsô lett az RMDSZ jelöltje, Kovács István, ôt követi 200 szavazattal a Szövetség Romániáért Párt jelöltje. A helyzet sajátossága az, hogy az SZRP tanácsosi listáján magyar nemzetiségû jelölt is szerepel, akinek bejutása összefügg a párt polgármesterjelöltjének gyôzelmével. Magyargorbón független magyar polgármesterjelölt is indult, a rá adott szavazatok a második fordulóban minden valószínûséggel az RMDSZ-jelöltjét támogatják. Magyarkályán RMDSZ-es polgármesterjelöltje, Farkas Ferenc 440 szavazatot kapott, az RTDP jelöltje 231-et.
Magyarszováton furcsamód két magyar nemzetiségû jelölt mérkôzik a második fordulóban: az eddigi polgármester, Domokos M. László RMDSZ-jelölt és a Romániai Demokratikus Konvenció jelöltje. Hasonlóképpen két magyar nemzetiségû jelölt jutott a második fordulóba Tordaszentlászlón is: az RMDSZ részérôl Tamás Gebe András, a község eddigi alpolgármestere és a függetlenként induló Bárdos Attila Adalbert, eddigi polgármester. Ördöngösfüzesen az RMDSZ jelöltje, Papp István eddigi alpolgármester a Szövetség Romániáért Párt jelöltjével mérettetik meg. Szamosújváron is kedvezô eredményt hozott az RMDSZ polgármesterjelölt-állítása, így öt tanácsost sikerült bejuttatni a városvezetésbe, Kolcsár István polgármesterjelölt az RTDP-s jelölttel verseng a polgármesteri székért. Alsó- és Felsôszentmihályon négy évvel ezelôtt érdekes módon elfelejtették leadni az RMDSZ-listákat, ám ezúttal öt tanácsost sikerült bejuttatni. A harmadik helyezett „színe" miatt, politikai alku eredményeként nem lépett vissza a második helyre került Zeng János polgármesterjelölt. Szászfenesen is az eddigi négy helyett öt RMDSZ-es tanácsos került a községi tanácsba, Szatmári István polgármesterjelölt 667 szavazattal mnásodik lett. A második fordulóban, az RTDP-s ellenjelöltjét (770 szavazat) egyértelmûen támogatják a román pártok.
Egeresen hét tanácsosa volt eddig az RMDSZ-nek, most viszont kilenc lett, ami a tizenhét tagú egeresi tanácsban többséget jelent, így gyakorlatilag biztosított a magyar alpolgármester, akit a tanács választ meg. Visában egy helyett két magyar tanácsost juttatott be a lakosság. Ajtony és Magyarfráta, a túl magas bejutási küszöb miatt elveszítette eddigi egy-egy RMDSZ-tanácsosát is. Általában elmondható, hogy a megye magyarok lakta települései az eddiginél nagyobb számban juttattak be RMDSZ-es képviselôket a helyi tanácsokba, vagy legalább megôrizték képviselôik eddigi arányát.
• Kétszer tört be egyetlen éjszaka Nagyiklódon Irimia Robert Bubutan (23) és Ioan Ciont (26). A két, visszaesôként számontartott munkanélküli férfi május 18-áról 19-ére virradólag elôbb a Montreal, majd a Teodimar Kft.-t törték fel, összesen 17 millió lejes kárt okozva. Az ellopott javak nem kerültek elô, a két tettes szabadlábon védekezik minôsített lopás vádja ellen.
• Baseballütôkkel tört össze mindent, amit csak ért három tordai fiatal. Sebastian Budai (23), Ionut Ciprian Chereches (18) és Mihai Târnãvean (19) — utóbbi kettô büntetett elôéletû — májusban, 12-érôl 13-ára virradólag hajnali 2.30 órakor a tordai Celesta bárban tartózkodtak, ahol három elektromos játék üvegét törték össze. A rendfenntartó alkalmazottak kitették ôket a helyiségbôl, ôk pedig egy taxival az ACR bárba vitették magukat. Ott minden ok nélkül baseballütôkkel kezdték ütni a fogyasztókat, asztalokat borítottak fel, székeket, üvegeket törtek szét, majd visszatértek a Celestába, ahol folytatták a rongálást, szitkok szórása közben. Feltartóztatásuk után a három „nagyfiút" a tordai rendôrségre kísérték. A közerkölcs megsértése, rendbontás és rongálás miatt akár ötéves börtönbüntetést is kaphatnak, szabadlábon védekeznek.
• A borsi határátkelôn tartóztatták fel Victor Martin Schenker 19 éves kolozsvári, de Németországban élô fiatalt, aki a bûnvádi eljárás elôl menekült: csempészés, valamint a fegyverekre és robbanóanyagokra vonatkozó rendszabályok megsértése miatt nyomoznak utána. Schenker 1997-ben csempészett be a határon fegyverviselési engedély nélkül egy Rohm márkájú könnygázpisztolyt, a hozzá tartozó 24 lövedékkel, majd használta is azt egy összetûzésben. Az áldozat a lövések következtében 12-tôl 14 napig terjedô orvosi kezelésre szorult. Schenkert 30 naposelôzetes letartóztatásba helyezték, minôsített csempészés és az említett rendszabályok megsértése a vád ellene.
Tegnap délben ült össze elôször az új megyei földosztó bizottság, amelynek tagja a prefektus, alprefektus, a prefektúrai titkár, a mezôgazdasági vezérigazgató és a kataszteri hivatal vezetôje. A megyei bizottságnak törvényileg az a feladata, hogy a helyi bizottságok által felküldött birtokbahelyezési összegzést véleményezze és elfogadja.
Noha a 2000/1. számú földtörvény alkalmazását már rég el kellett volna kezdeni, a megyei bizottsághoz a több százból mindössze 4–5 aktacsomó érkezett. Az ülés elsô felében azokat a birtokleveleket érvénytelenítették, amelyekre törvényszéki döntés született. Ezt követôen a kajántói földosztó bizottság felterjesztését hagyták jóvá, a helyi egyházak — közöttük a református és a katolikus parókia — birtokbahelyezésére vonatkozóan. Az 1991/18-as számú földtörvény értelmében kimért 5 hektár földterületet további 5 hektárral egészítik ki. Kajántó szerencsés helyzetben van, mert az egyházak egykori birtokát csak használati joggal mérték ki a falubelieknek, így most a birtokbahelyezés nem okoz gondot.
Megszületett a döntés a szamosújvári állami mezôgazdasági vállalat földterületeinek a kimérésére is. Az ámv nagyiklódi farmja az elsô a megyében, amelynek földjeit törvényesen mérik ki a jogos tulajdonosoknak. A közeljövôben valamennyi állami mezôgazdasági vállalat földjeit birtokba helyezik: a Kolozs megyei Kataszteri Hivatal közösen a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Vezérigazgatósággal eddig a kiméréshez szükséges adatok 80 százalékát összesítették, és néhány napon belül eljuttatják azt a megyei földosztó bizottsághoz, tudtuk meg a kataszteri hivatal munkatársától, Sztranyiczky Szilárdtól.
Kolozsvár magyarságának legtöbbet szenvedett rétege a Hóstát. A kommunista hatalom többszörösen kiforgatta vagyonából, megalázta, hitét megtörte, számûzni akarta ôket a kincses városból. 1989 után a Hóstát úgy gondolta, végre eljött a változás órája: földjeit visszaveheti, és elindulhat az önszervezôdés nehéz, de sokat ígérô útján.
A kezdeti lelkesedést ismét derékba törte az immár 8 éve tartó gyászos Funar-korszak. Az egykori hóstáti földek töredéke juthatott vissza jogos tulajdonosaihoz, hiszen a városházának nem volt szívügye tiszteségesen kezelni a kolozsvári földészközösség jogos követeléseit.
Földészközösségünknek egyetlen reális esélye marad tulajdonjogainak tisztázásához: a polgármester-választás! Ez rajtunk, kolozsvári hóstátiakon is múlik! Menjünk el valamennyien szavazni! Ne legyen semmi sem fontosabb ennél: sem a föld, sem a család, sem a rokon, sem a kirándulás! Jövônk érdekében szavazzunk egy más Kolozsvárra!
A Hóstáti Gazdakör nevében Butyka Ferenc tiszteletbeli elnök
Azokhoz fordulunk elsôsorban, akiket a mindent beborító nyomor, a kilátástalanság, az emberi erôt meghaladó gondok eltaszítottak a szavazóurnáktól. Most mégis legyetek ott, ahol a város sorsa, a ti sorsotok is négy évre eldôl!
Ti elkeseredett nyugdíjasok, ti nélkülözésektôl szédelgô munkanélküliek, ti jövôt nem látó fiatalok! Vasárnap hagyjátok a kertet, hagyjátok a bingót, a sportközvetítést, a krimit! Szavazzatok!
Ma nemcsak nemzeti jogainkról, hanem holnapi létünkrôl van szó.
Szavazzatok!
Kolozsvárnak új polgármester kell!
A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének Elnöksége
— Az elmúlt nyolc évben Kolozsvár polgármestere számára nem jelentettek prioritást a város, a lakosság gondjai,Gheorghe Funar és stábja egészen más érdekek szolgálatába állította a hivatalt. Amennyiben Ön a város élére kerülne, mit tenne annak érdekében, hogy Kolozsvár visszanyerje egykori „kincses" jelzôjét?
— Programomban kiemelt helyen szerepelnek mind a kis- és közepes vállalkozók támogatása, mind pedig a hazai és külföldi nagybefektetôk érdeklôdésének felkeltése városunk iránt. Elképzeléseim szerint a polgármesteri hivatal elsôsorban úgy tudja ösztönözni a kis- és középvállalkozókat, hogy különbözô kedvezményeket biztosít számukra a bérleti díjak megszabásában, és alacsony szinten tartja a kivetett helyi adókat. Azokat a nagybefektetôket, akik a jelenlegi városvezetés miatt elkerülték eddig Kolozsvárt, elsôsorban úgy lehet visszacsábítani, ha éreztetjük velük, hogy az új vezetôkben hiteles, komoly partnerre talál. Erre, úgy érzem, biztosíték az a széles körû támogatás, amelyet jelen pillanatban is élvezek mind a politikum, mind a civil szféra részérôl. Tekintettel földrajzi fekvésére, és jónevû szakembereire, Kolozsvár valamennyi befektetô számára stratégiailag igen fontos központ. Elengedhetetlenül fontos tehát olyan vállalkozóbarát környezet megteremtése, amely nélkül elképzelhetetlen a sikeres üzleti élet fellendítése.
— Mit tehet a polgármesteri hivatal a munkanélküliek, a kisnyugdíjasok, a szociális segítségre szorulók helyzetének enyhítéséért?
— A munkanélkülieknek munkahelyre van szükségük, amit pontosan az elôbb említett nagybefektetôk tudnak teremteni. Ami a nyugdíjasokat illeti: ezeknek a sorsa nem elsôsorban a polgármestertôl, hanem a kormány politikájától függ. Kedvezményeket azonban a helyi önkormányzat is biztosíthat számukra a különbözô adók és illetékek esetében, vagy magára vállalhatja a különbözô költségek egy részét, biztosítja az ingyenes utazást a közszállítási jármûveken stb. A szociális segítségre szorulók megsegítésére pedig be kell vonni a különbözô nemkormányzati szervezeteket partneri kapcsolatot létesítve velük. Ehhez hasonló kezdeményezések már beindultak Kolozsváron, a polgármesteri hivatal azonban mindeddig nem bátorította ôket.
— Gondolja, hogy terveit akkor is véghez tudja vinni, ha ôsszel történetesen a Román Társadalmi Demokrácia Pártja kerül hatalomra?
— A helyzet árnyaltabb: elsôsorban arra kell összpontosítanunk, hogy mit itt mihez tudunk kezdeni. Ha nem is teljes, de csak létezik egy bizonyos fokú közigazgatási autonómia, aminek ki kell használni a lehetôségeit. Úgy érzem, hogy pontosan az elôbb már említett széles körû támogatásom a legnagyobb garancia arra, hogy függetlenül attól, hogy ki kerül majd hatalomra, Kolozsvár fejlôdése akadálytalan lesz. Leszámítva természetesen az elszigetelt Nagy-Románia Pártot, amellyel senki sem szövetkezik.
— Kolozsvár jövendô polgármestereként hogyan tartja megoldhatónak azokat az etnikumközi feszültségeket, amelyek az elmúlt nyolc évben felhalmozódtak?
— Tôsgyökeres kolozsváriként az a véleményem, hogy a még tisztségben levô polgármester mesterségesen keltette ezeket a feszültségeket. Pontosan tudom, hogy komoly gondok soha nem voltak a város különbözô nemzetiségû lakosai között, a kolozsváriakra mindig is a tolerancia, az európai szemléletmód volt jellemzô. Én valamennyi kolozsvárit tisztelettel kezelek, aki etnikai, vallási, politikai hovatartozástól függetlenül ennek a városnak a lakója. Nem tudom elképzelni, hogy a jelenlegi polgármester által alkalmazott diszkrimináció a közeljövôben is létezzen.
Mintegy 600-an vettek részt tegnap Bukarestben az Országos Szakszervezeti Tömb által szervezett tüntetésen. Az ország minden részérôl a fôvárosba szállított szakszervezetisek mindenekelôtt a kormány azon rendelkezése ellen tiltakoztak, amely felsô határt szab a béreknek. Követeléseik közt szerepel ugyanakkor a kormány és a különbözô pénzintézetek közt létrejött egyezségek, valamint az ország középtávú fejlesztési stratégiájának, a kormány pénzügyi politikájának felülbírálása, a reálbér 2,9 százalékos emelése, és néhány olyan gazdasági egységnek az újbóli államosítása, amelyek privatizációja — állításaik szerint — törvénytelenül történt.
A szekusdossziék tanulmányozására kinevezett bizottság felfüggesztette tevékenységét, mivel a Román Hírszerzô Szolgálat ellehetetleníti munkájukat — jelenti a Mediafax. A bizottság által nyilvánosságra hozott közlemény értelmében fennáll a gyanú, hogy a testület rendelkezésére bocsátott dossziék tartalmát módosították. A bizottsági tagok ugyanakkor nehezményezik, hogy csakis a titkosszolgálati ügynökök állandó felügyelete alatt végezhetik munkájukat. Ha rövid idôn belül nem biztosítják a feltételeket a zavartalan és a törvény elôírásainak megfelelô mûködésre, a bizottság tagjai testületileg lemondanak.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt mégis ragaszkodik Romica Tomescu környezetvédelmi miniszterhez — nyilatkozta a Mediafaxnak Remus Opris fôtitkár. A párt vezetôsége azt szorgalmazza, hogy „békés" eszközökkel oldják meg a Tomescu és Vasile Lupu közti konfliktust. Mint ismeretes, Lupu képviselô, a földtörvény kezdeményezôje a pártja által tisztségbe helyezett Tomescu visszahívását követelte, mert az — állítása szerint — akadályozza a törvény alkalmazását.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |