 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. május 15.
(XII. évfolyam, 110. szám)
Szombaton a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) nagy aulájában tartotta évi legrangosabb rendezvényét az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT). Idén az Országos Szakmai Napok a társaság tizedik születésnapjának megünneplését is jelentette. A rendezvényen többek között jelen volt Mátis Jenô parlamenti képviselô, Buchwald Péter alprefektus és Pálffy Károly városi tanácsos. Az Ünnepi Országos Szakmai Napokon több erdélyi magyar civil szervezet is képviseltette magát (például az RMGE, Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány).
— A mai világ mûszaki megvalósításában, amelyet a szuperszonikus repülôgépek, számítógép vezérelte robotokkal dolgozó üzemek és háztartások, világméretû számítógépes hálózatok és ahhoz kapcsolódó eszközök jellemeznek, fontos szerepük volt és van a mûszaki és természettudományos szakembereknek — hangsúlyozta a rendezvényt megnyitó beszédében dr. Bíró Károly EMT-elnök. Az ünnepi elôadások keretében beszédet mondott Székely Zsuzsanna, az EMT volt elnökhelyettese és dr. Kása Zoltán, a BBTE rektorhelyettese. Ezt az EMT volt elnökeinek, majd a fiókszervezetek (Nagyvárad, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Brassó, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy) képviselôinek köszöntôje követte. Az ünnepi rendezvény elsô részét a Tibia fúvóstrió W. A. Mozart II. Divertimento KV 439B hangversenye zárta.
„1990-ben azon gondolkodtam, az erdélyi magyar mûszaki és tudományos társadalomnak miért van szüksége külön egyesületre. Vajon bírják-e pénzzel? Vajon a Sepsiszentgyörgy és a Nagyvárad közötti távolság nem teszi-e lehetetlenné a zökkenômentes mûködést? A társaság képviselôinek mai magabiztossága arról gyôzött meg, hogy fölösleges volt feltennem ezeket a kérdéseket. A ti reményetekben hinni lehet" — mondta ünnepi elôadásában Havass Miklós, a budapesti Mûszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetségének (MTESZ) alelnöke. Dr. Pungor Ernô akadémikus, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Központ fôigazgatója A hazai és a nemzetközi vegyészeti szervezetek hatása az országban levô tudomány fejlôdésére címmel tartott elôadást.
Bejczy K. Antal, a kaliforniai (Pasadena) Mûszaki Egyetem tudományos fômunkatársa az amerikai ûrkutatásról, a Pathfinder ûrszonda leszállásáról a Marson tartott elôadást. A hallgatóság néma csendben nézte végig a magyar származású amerikai tudós által bemutatott fimet, illetve marsi és a Tejút-rendszerôl készített fényképeit. „Közös lakhelyünkrôl, a Földrôl készített fényképeken nem láthatók az emerek által meghúzott politikai határok. Érdekes az ûrbôl visszanézni a földre" — mondta Bejczy K. Antal.
A külföldi vedégek ünnepi elôadásai során felolvasták azon személyek nevét nevét, akik EMT alapítói oklevelet, az erdélyi tudományszervezés érdekében kifejtett tevékenységért díszoklevelet, illetve az EMT elnöksége részérôl Pro Scientia Transsylvanica érmet kaptak. Ugyanakor díszoklevelet kaptak azon hazai és külföldi szervezetek, amelyek az erdélyi tudományszervezés támogatásában kiemelkedô szerepet vállaltak.
Délután többek között elôadást tartott Dr. Lazea Gheorghe, a kolozsvári Mûszaki Egyetem rektora, Dr. Turchanyi Guy, a lausanne-i (Svájc) Federális Mûszaki Egyetem képviselôje, Dr. Pusztai Kálmán, a kolozsvári Mûszaki Egyetem automatizálás és számítógépek karának dékánja.
Az ünnepi szakmai napok a Continetal szállodában tartott állofogadással és fergeteges bulival értek véget.
Havass Miklóstól, a budapesti MTESZ alelnökétôl, aki figyelemmel kísérte az EMT tízéves tevékenysétét, azt kérdeztük: hogyan vélekedik a társaságnak az erdélyi magyar mûszaki és tudományos életben betöltött szerepérôl? — Rögös, lejtôkkel és emelkedôkkel teli pályát tud maga mögött a szervezet. Rendkívül hasznos tíz év volt. Az erdélyiek egész másképp tartanak meg egy konferenciát, egész másképp adnak elô, nagyon magas a magabiztosságuk. A derûlátás és a magabiztosság a jövô alapja. Ezért azt gondolom, hogy az EMT köré csoportosuló személyek egy nagyon jó magot jelentenek a jövôben. Nincsenek elégséges anyagi és kísérleti eszközök, szegényesek vannak ellátva a laboratóriumok, ezek ellenére az erdélyi magyar mûszakiak, tudományos kutatók bebizonyították, hogy van képességük. Ha integrálódni tudunk a világba, akkor keresni fogják az itt meglévô képességeket. Fontosnak tartom azon tudományterületek fejlesztését, amelyekkel Erdély erôs lehet. nyitni kell a nemzetközi tér felé. Ma egy bezárkózott ország, nemzet nem tud labdába rúgni. Az nem erdemény, amelyet egy szûk közössé er el, és ismer el. Ezért én arra bátorítanám a társaságot, hogy minél több lehetôséget használjon ki a nemzetközi fellépésre.
Az Ünnepi Országos Szakmai Napokat az Illyés Közalapítvány, a Pro Technica Alapítvány, a Matplast Rt., a Promod Kft, a román kormány Tudományos, Technológiai és Innovációs Országos Ügynöksége, az Incitato Kft., valamint a Gloria nyomda támogatta.
Mircea Ciumara államminiszter pénteken Kolozsváron tárgyalt a magyar püspökökkel. A kormányfô elsô helyettese a magyar egyházfôk támogatását kérte, és ígéretet tett arra, hogy a kabinet ezentúl nagyobb figyelmet szentel problémáiknak. Mivel a történelmi magyar egyházak és a romániai kisebbségek számára létfontosságú Románia euroatlanti integrációja, az egyházfôk úgy döntöttek, hogy aláírják az integráció támogatásáról szóló dokumentumot, és részt vesznek a középtávú gazdaságfejlesztési stratégiát európai útjára bocsátó május 16-i snagovi rendezvényen.
A magyar történelmi egyházak püspökeit Mircea Ciumara, a középtávú gazdaságfejlesztési stratégiáért is felelôs államminiszter kérte fel arra, hogy más romániai felekezetekkel közös nyilatkozatban támogassák Románia integrációját és a Brüsszelben bemutatásra kerülô stratégiát. Az egyházfôk május 4-én úgy döntöttek, hogy nem írják alá a snagovi dokumentumot. Elutasításukat azzal indokolták, hogy a rendszerváltás után tíz évvel az egyházak jogfosztottsága még mindig tart. Kéréseiket öt pontba foglalva (az egyházak ingó és ingatlan vagyonának visszaszolgáltatása, a felekezeti oktatás eredeti jogaiba való visszahelyezése, a lelkészek javadalmazásának megoldása, az egyházak karitatív és társadalmi munkájának törvény általi támogatása, demokratikus kultusztörvény elfogadása) eljuttatták Mugur Isãrescu miniszterelnökhöz.
A kabinet fontosnak minôsítette a magyar történelmi egyházak támogatását, és elôször Brânzea vallásügyi államtitkárt, majd elsô államminiszterét, Mircea Ciumarát küldte Kolozsvárra az egyházfôkkel tárgyalni. „Nem alkudozni jöttem Kolozsvárra, hanem azért, hogy megismerjem és megértsem a magyar egyházak problémáit. Azt tapasztaltam, hogy ezek a problémák nagyok és valósak, az elmúlt 10 évben, sôt, a demokratikus kormány három és fél éve alatt is a lehetségesnél kevesebb oldódott meg belôlük. Hét év múlva országunk az EU tagja lehet. Nekünk azt kellene elérnünk, hogy ne csak gazdaságilag integrálódjunk, hanem sajátosságainkat megôrizve, kulturálisan is. Ebben viszont óriási szerepük van az egyházaknak, akárcsak a társadalmi béke és egyetértés megôrzésében. Nem a dokumentum aláírására akarom rávenni a püspök urakat, lelkiismeretük és szabad belátásuk szerint aláírhatják vagy megtagadhatják azt. Én azonban remélem, hogy megvan bennük a kellô értelem ahhoz, hogy közösségeik érdekében cselekedjenek. Ez a stratégia a kormány dokumentuma, nekünk Brüsszelben ezt kell bemutatnunk. Senki nem kéri az egyházak támogató nyilatkozatának mellékelését. Tehát hivatalosan és formálisan nincs szükségünk rá. Azonban mi, a kabinet, és én személyesen is úgy értékelem, hogy nagyon hasznos lenne mindnyájunk számára" — mondta Ciumara az egyházfôkkel közösen tartott pénteki sajtótájékoztatón.
A magyar egyházfôknem az integráció támogatásától zárkóztak el, hanem feltételekhez kötötték azt. A magas rangú bukaresti vendéggel folytatott tárgyaláson a püspökök a következô álláspontra helyezkedtek: az etnikai kisebbségek emberi és közösségi jogainak teljes körû biztosítása nélkül nem képzelhetô el és nem valósítható meg Románia euroatlanti integrációja. Amint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állásfoglalása is fogalmazott: „országunk európai integrációját nem annyira az egyházak kedvezô állásfoglalásának »voluntarizmusa«, hanem sokkal inkább a jogos egyházi követelmények maradéktalan teljesítése és a valódi eurokonformitást biztosító demokratikus európai normák tiszteletben tartása és érvényesítése segítheti elô. Ennek megfelelôen igen reméljük, hogy az Európai Unióba való integrációja tekintetében, Románia nemcsak az uniós tagságból fakadó jogokra és elônyökre törekszik, hanem ugyanakkor azon — önként vállalt — kötelezettségeket is vállalja, melyek éppen ebbôl a tagságból fakadnak."
A magyar püspökök konkrét bizonyítékokat és biztosítékokat kértek Ciumara államminisztertôl arra vonatkozóan, hogy a hivatalban lévô kabinet gyökeres változtatást hajt végre a kisebbségi egyházakra nézve negatív elôjelû román egyházpolitikán. Amint a sajtótájékoztatón is elhangzott, az álláspontok „közeledtek" ilyen téren. Az államminiszter hangsúlyozta, hogy képtelenség néhány nap alatt megoldani a tíz éve felhalmozódott problémákat, de közös megegyezéssel már könnyebb lesz orvosolni a jogsérelmeket. Tôkés László kifejtette, hogy a püspökök ugyan a restitutio in integrum elve mellett továbbra is kitartanak, de tudatában vannak annak, hogy az egyik napról a másikra nem valósítható meg. Azt viszont elvárják, hogy a magyarság által is támogatott kabinet beindítsa azt a folyamatot, amely lépésrôl lépésre ugyan, de végérvényesen felszámolja a kisebbségi egyházak jogfosztottságát.
Szabó Árpád unitárius püspök azt emelte ki, hogy ez volt az elsô alkalom, amikor a kormány képviselôje megértôen viszonyult kéréseikhez. „A mai találkozót akár történelmi jelentôségûnek is nevezhetném, csupán azt sajnálom, hogy a koalíció mandátumának utolsó szakaszában történt meg, akkor, amikor már alig néhány hónap van hátra az újabb választásokig. Ha erre legalább két évvel korábban sor kerülhetett volna, ma más lehetne az állam és a kisebbségi egyházak viszonya" — mondotta.
Mózes Árpád evangélikus és Tempfli József római katolikus püspök azt sérelmezték, hogy az államminiszter szerint a kabinetnek „nincs szüksége" támogatásukra. Ciumara a sajtótájékoztató befejezéseként tisztázta, hogy félreértés történt. Nyilatkozatában azt állította, hogy formálisan és hivatalosan nincs szükség erre a dokumentumra. „A kabinetnek nagy szüksége van erre a támogatásra ahhoz, hogy választási évben, a rendelkezésére álló idô alatt elkezdje a stratégiában foglalt intézkedések végrehajtását. Szüksége van a társadalom minden erejének — egyházak, szakszervezetek, patronátusok — támogatására, különben szemétkosárba kerülhet az európai felzárkózás alappillérét jelentô, népszerûnek nem nevezhetô intézkedéseket tartalmazó stratégia. Ugyanakkor magának a társadalomnak is szüksége van rá azért, hogy akár egy reform- és integrációellenes, vagy azt halogató új kormányt kényszeríteni tudjon a gazdaságfejlesztési stratégia alkalmazására. Ez — az integráció — az egyetlen lehetséges utunk a problémák megoldására." Ezekkel a szavakkal zárta a sajtótájékoztatót Mircea Ciumara.
Az egyházfôk és az államminiszter találkozója éjszakába nyúlóan folytatódott. A magyar püspökök végül úgy döntöttek, hogy aláírják a stratégiát támogató nyilatkozatot. Határidôhöz kötött ígéretet nem tett az államminiszter, de biztosította az egyházfôket arról, hogy a kabinet megpróbál eleget tenni kéréseiknek. A római katolikus egyház snagovi képviseletét viszont megoldották. (Az eredeti tervezet szerint a római katolikus egyház nevében Ioan Robu bukaresti érsek írta volna alá a dokumentumot.) A keleti rítusú katolikusokat Lucian Muresan görög katolikus érsek, a Püspöki Konferencia elnöke, a nyugati rítusúakat pedig Tempfli József római katolikus püspök, a konferencia alelnöke fogja képviselni Snagovon.
Rendhagyó pikniknek lehettek szemtanúi a turisták szombat délelôtt: a román sajtó kezdeményezésére a kolozsvári polgármester- és tanácsosjelöltek látványos futballmérkôzésen vettek részt a Bükkben, amit jó kedvû szalonnázgatás követett. A „csatárok" közt volt Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ), Serban Rãdulescu (Román Demokratikus Konveció), Iuliu Pãcuraru (Demokrata Párt), Romulus Zamfir (Nemzeti Liberális Párt), Dan Baciu (Jobboldali Erôk Szövetsége), Sorin Grozav (Szövetség Romániáért Párt), Aurel Tãmas (Román Humanista Párt), Ionel Vitoc (Új-Románia Párt), Ionica Pop (Szociáldemokrata Párt), Teodor Ursutiu (Román Néppárt) és több tanácsosjelölt. A mandátuma végéhez közeledô polgármester személyes okok miatt (értesüléseink szerint fia esküvôjén vett részt) nem tett eleget a meghívásnak.
A média javára, pontosabban az 5–4-re sikeredett mérkôzésen a sajtósokat és a politikusokat egyaránt megviselte a küzdelem. Sportban és politikában jártas megfigyelôk szerint — egy-két megbocsátható „lesen", kezezésen kívül — a játék a gyepen „fair play" volt. Az egyedüli polgármesterjelölt, aki gólt lôtt, az SZRP-s Grozav volt. A szociáldemokrata jelölt nem is rúgott labdába: Ionicã Popra a média és a politikusok közti bíráskodás nehéz feladata jutott.
Közel 80 küldött és számos meghívott részvételével került sor szombaton a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének V. küldöttgyûlésére Nagykárolyban. Az RMGE V. kongresszusa az érdekvédelmi szervezet 10 éves fennálását is megünnepelte.
Dr. Csávossy György, az RMGE leköszönô elnöke megnyitó beszédében a szervezetnek a földtörvény népszerûsítésében betöltött szerepét emelte ki, hangsúlyozva: a régi szlogen, mely szerint azé a föld, aki megmûveli, nem igaz. A föld azé, aki birtokolja!
Kovács Jenô, Nagykároly polgármesterének üdvözlô szavai után Pete István szakminisztériumi államtitkár beszélt a szakmai civil szervezôdések fontosságáról. Ezek súlyát elôbb-utóbb nálunk is elismeri a politika. Pete a földtörvény népszerûsítése terén elért RMGE-sikereket méltatta. Elmondotta: a következô periódusban fontos, hogy az állami gazdaságok privatizációjából a magyarok is kivegyék részüket. Az államtitkár szerint az Európai Unió évi 150 millió eurós vidékfejlesztési támogatása számunkra is komoly lehetôséget teremt. Péter Pál, az RMDSZ gazdasági alelnöke azt hangsúlyozta: az RMDSZ az elôzô évek gyakorlatától eltérôen lényegesen többet foglalkozik gazdasági, egzisztenciális kérdésekkel, és ebben az RMGE jó partnernek bizonyul. Az RMDSZ gazdaságpolitikájában igen fontos szerepe van a falu- és agrárpolitikának, hiszen a tagság zöme falun él.
Szigeti János, a budapesti Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium küldötte a két intézmény közötti szakmai kapcsolatok bôvítésének szükségességérôl szólt, Jakab István, a Gazdakörök és Termelôszövetkezetek Országos Szövetségének vezetôje a szintén 10 éves évfordulójuk kapcsán a közösen megtett útra tekintett vissza. Elmondotta: a mai Magyarországon szervezetük tárgyalóképes partner a politika minden szintjén. Az EU-integráció göröngyös útján keményen hallatják szavukat a gazdaérdekvédelemért. Szerinte a jövôben az RMGE is ezt a szerepet kell fölvállalja. Szekeres Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának küldötteként az erdélyi mezôgazdaság lehetôségeit boncolgatva szóvá tette: a gazdák elsôsorban az ökológiai gazdálkodás nyújtotta lehetôségeket kellene kihasználják, hiszen a mai mûvi, agyonvegyszerezett európai mezôgazdaságban az erdélyi biotermelés lehetne versenyképes: itt gazdáink lépéselônybe juthatnak. A támogatásokat annak függvényében kell igényelni, hogy a gazda mit tud önerôbôl megvalósítani.
A meghívottak felszólalásai után Farkas Zoltán, a leköszönô elnökség tagjaként a 156 éves RMGE történetét ismertette dióhéjban. Az 1842-ben megalakult Országos Magyar Gazdasági Egylet mintájára gróf Teleki Domokos gernyeszegi földbirtokos 1844-ben kezdeményezte az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet létrehozását, amelyet a kor felvilágosult földbirtokosai támogattak. Az l. világháborút követôen az új román hatalom számos magyar birtokot sajátított ki, így az EMGE-nek új feladatokat kellett fölvállalnia. A nagyenyedi Bethlen-kollégium fôgondnoka, dr. Szász Pál lett az EMGE elnöke, aki késôbb kommunista börtönökben hunyt el. A két világháború közötti igen sikeres erdélyi gazdaköri mozgalmat a kommunista hatalom derékba törte, hiszen egyértelmû volt: amíg nem szüntetik meg, nem tudják a kényszerszövetkezetesítést kivitelezni.
Neményi József Nándor államtitkár, aki a küldöttgyûlés ideje alatt két elôadást is tartott a mezôgazdaságban kialakuló versenyhelyzet fontosságáról, igazi párbeszédet alakított ki elôadó és hallgatóság között a román agrárágazat súlyos helyzetérôl. Hangsúlyozta: a mezôgazdaság csak úgy mûködôképes, ha piaci alapokon fejlôdhet a kínálat–kereslet függvényében. Az agrárhitelezés megoldatlansága azt jelzi, hogy a tôke változatlanul elkerüli a mezôgazdaságot, az államkasszának pedig nincsenek pénzügyi lehetôségei átfogó agrártámogatásra. Egyértelmû: a jelenlegi 4–5 százalékos román agrártámogatásnak nincs jelentôsége. Neményi szerint Románia európai felzárkózása távoli remény: a mezôgazdaság felzárkózása elképzelhetetlen 2020 elôtt.
Az elnökség, a számvevôbizottság és az etikai bizottság beszámolóját követôen a területi elnökök beszámolója némiképp az igazi RMGE arcát érzékeltették, jelentôsen tompítva Sebestyén Csaba megbízott elnök túlzottan optimista, derülátó beszámolóját a szervezet elmúlt négy évérôl. Legtalálóbban talán Romfeld János gyergyói küldött fogalmazta meg véleményét: amíg Romániában 4,7 millió földtulajdonos átlagban 2,28 ha területen gazdálkodik teljesen kezdetleges módszerekkel, kevés a remény az agrárágazat fejlôdésére. A nagy propagandával meghirdetett SAPARD-programról is kiderült, hogy 200–500–1000 hektáros farmokra adna támogatást, olyan mezôgazdasági üzemméretre, amely alig létezik Romániában. Jogos a kérdés: ezt ne tudta volna a mai kormányzat, amikor a támogatások ügyében egyezséget kötött az unióval? Szerinte ilyen esetekben is kellene hallassa szavát az RMGE, hogy értelme lehessen a magyar gazda-érdekvédelemnek.
A megyei elnökök beszámolójából kiderült: az ezüstkalászos gazdatanfolyamok, gazdanapok, kiállítások, vagy az olcsóbban beszerzett mûtrágya nem elég vonzó ahhoz, hogy a gazdák igazából magukénak érezzék a szervezetet. Az országot uraló gazdasági csôd közepette támogatás nélkül, nehéz fenntartani a gazdaköröket. Többen is hangsúlyozták: az RMGE-nek a felnôtt szakoktatásban, a megfelelô szakinformáció-közvetítésben kellene az eddiginél sokkal hatékonyabb szerepet vállalnia. Ezért is dicséretes a marosvásárhelyiek kezdeményezése egy szakmai oktatási centrum kialakítására, amelyet PHARE-támogatással építenének.
A küldöttgyûlés második felében került sor a tisztújításra. Az elnöki mandátumra pályázó 3 személy közül kettô visszalépett. Náznán Jenô a Marosvásárhelyen kialakult helyzet miatt nem tudott eljönni, a szintén Maros megyei Csomós Attila pedig visszalépett, mert elfogadhatatlannak tartotta, hogy az alapszabály-módosítás során elvetették javaslatukat az egyesületnek szövetséggé történô átalakításáról. A harmadik jelölt, Sebestyén Csaba így ellenjelölt nélkül maradt. Hiába javasolta Farkas Zoltán azt, hogy a közgyûlés további jelölteket állíthasson a vezetôségi jelöltlistára, mert kiderült: az úgynevezett „jelölôbizottság" már megtette javaslatait, és többé nem jelölhetô senki. Az RMGE vezetôségének ezt a több mint furcsa álláspontját Sebestyén Csaba önkampányának hatására a közgyûlés megszavazta. A továbbiakban 11 rendes tagot és 4 póttagot választott meg a közgyûlés, amelyek zömét szintén az eddigi megszokott gyakorlattól eltérôen a jelölôbizottság javasolta. Az új elnökség túlnyomó többsége székelyföldi lett: Udvarhelyszékrôl például ketten kerültek az elnökségbe, míg Erdély néhány vidéke képviselet nélkül maradt. Kolozs megyébôl egyetlen jelölt, Stranyiczki Szilárd ért el holtversenyben az aradival egyenlô szavazatot: az elnökségben maradó tagról elsô ülésén az elnökség dönt. A demokratikus választási szokásoktól eltérôen nem írtak ki újabb szavazást. A kongresszus dr. Csávossy Györgyöt megválasztotta tiszteletbeli elnöknek.
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER, városunk polgármesterjelöltje, kisebbségügyi miniszter, szenátor és a szervezet városi tanácsosjelöltjei május 17-én, szerdán 17 órakor találkoznak az RMDSZ Hajnal negyedi körzetének választóival a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Elvárják a Hajnal negyed magyarságának minél nagyobb számban való részvételét, ahol elmondhatják ötleteiket, kérdéseiket, panaszaikat.
ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT KÖNYVBEMUTATÓT TARTANAK május 15-én, hétfôn déli fél 1 órakor az Egyetemi Könyvtár konferenciatermében. A Menedzsment a jövôért — könyvtárak és archívumok címû, román nyelven megjelent kötet (a Graduate School of Library and Information Science, a The University of Texas at Austin, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár, a Kolozs Megyei Könyvtár, valamint az Országos Levéltár kolozsvári részlegének közös kiadásában) tartalma és szellemisége szerint minden mûvelôdési és költségvetési intézmény munkájában, valamint az információszolgáltatásban és ügyvezetésben nagy segítséget nyújt a szakembereknek. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
INDIA-EST hétfôn este fél 7 órától az Apáczai Csere János Líceum dísztermében. Kellár Márta, a Kagylókürt folyóirat szerkesztôje és Rácz Géza, a Janus Pannonius Tudományegyetem munkatársa tart elôadást a következô témákkal: A misztikus India (diavetítéses útibeszámoló), A lélekvándorlás motívuma az egyetemes emberi kultúrában, Mantrák és bhadzsanok (zenés meditáció). Belépés ingyenes.
GYERMEKRAJZ-KIÁLLÍTÁS nyí- lik ma a Central áruházban a Bethany Szociális Szolgáltatások Alapítvány szervezésében. Az aranyosgyéresi és szamosújvári gyermekotthonok 60 kis lakója munkáinak a tárlata részét képezi az alapítvány ama akciójának, amelynek során a gyermekeket örökbe fogadó családokat kutatnak fel.
— Miért volt látványos a nôi kézilabda Európa-válogatott bukaresti szereplése?
— Azért, mert a világsztárok között láthattunk egy Deli nôt.
Akár unatkozhatnánk is a játék alatt, ha nem egy Molière-darabról lenne szó. A félvállról, sebtiben odavetett giccshalmaz helyett bôrfotelekbe is ültethette volna szereplôit a rendezô — beszédük úgy is (s talán úgy még inkább) érvényesülhetne. Az innen-onnan összeguberált ötletek egyáltalán nem sziporkáznak, sôt, legtöbbször nem is helyénvalók. Az embergyûlölônek (Bogdán Zsolt) talán sikerül elhitetnie velünk, hogy gyarló ez a világ, s a darab két „normális" szereplôje (Kali Andrea, Kardos M. Róbert) is hitelesen viselkedik. Célimène (Gajzágó Zsuzsa) azonban mást mond, mint amit ki tud fejezni — rendkívüli szépsége nem pótolja szegényes játékát. A hódolók (Dimény Áron, Orbán Attila) jól elbohóckodnak, talán el is szórakoztatnak bizonyos mértékig, akár a fûzfapoéta Oronte (Keresztes Attila) is... S hogy egy szabad elveket támogató úri házban az inas (Bandi András Zsolt) is szabadosan mozog, az úgy igaz, de nem éppen világos, miért kell neki feltétlenül torreádori díszben megjelennie a darab végén, ha elsô fellépésekor csupán egy vörös törülközô takarja ágyékát — enyhén szólva sántít a bikaviadal. Arsinoè (Varga Csilla f. h.) talán az egyetlen, akinek sikerül teljes mértékben hitelesnek lennie: fülönfüggôjétôl kezdve piros cipellôjéig és azon túl is azt nyújtja, amit egy magafajta nô képes adni, görcsös kényességgel, a maga eredetiségében.
Villanyborotva, napszemüveg, képes magazinok — mindez elviselhetô. A mondanivaló talán a két pojáca kockavetésén siklik el vagy kap értelmet — ahogy tetszik. Végsô soron a gyertyaoltogatás, illetve gyújtogatás tekinthetô az elôadás fénypontjának.
A Gh. Dima Zeneakadémia végzôs növendékei is felléptek az Állami Magyar Opera május 11-i A sevillai borbély elôadásában.
Bár Gioacchino Rossini egyik nagy érdeme, hogy kiûzte az olasz operából az öncélú virtuozitást, ez nem jelenti azt, hogy szólamai nem kívánnak meg alaposan kidolgozott énektudást, nagy ambitusú hangterjedelmet, amihez humor és felszabadult játékkészség is szükséges.
Az elôadás fiatal szereplôi, ha nem is tudták a fenti követelményeket maradéktalanul megvalósítani, dicséretre méltó teljesítményt nyújtottak. Az olasz nyelvû elôadásban Almaviva gróf szerepét Sandu Adrian, jó megjelenésû fiatalember igen jó színpadi érzékkel oldja meg, ám egyelôre „rövid hang", meghaladják a szerep megkívánta magas hangok, amin igyekezett kevésbé bántó módon keresztülsiklani.
Az elôadás kellemes meglepetése Molnár Lilla — Rosina. Felszabadult játék, sôt, az ehhez megfelelô mimika, jó ízû humor jellemzi alakítását. Szép színû hangja a felsô regiszterben kinyílik, biztos magas hangok, muzikalitás járul üde megjelenéséhez.
Ígéretes színpadi szempontból, de hangi teljesítmény tekintetében is a két fiatal basszus, Szilágyi János — Basilio és Gáspár István — Bartolo, mindketten jó ízû komédiázással illeszkednek a sok játékötletet, humort tartalmazó elôadásba, melyet még pantomimszereplô is gazdagít. Úgy látjuk, hogy végre ígérkezik utánpótlás a basszus szerepekre, amelyek évek óta problémát okoznak az operának.
Gheorghe Mogosan, a Román Opera énekese nem igazán otthonos Figaro szerepében, magvas baritonja nélkülözi a megfelelô könnyedséget, amit e szerep megkíván, ezt mondhatjuk játékáról is, azonban tartalmas hangja így is erôssége az elôadásnak.
Mányoki Mária, a magyar opera énekesnôje, Berta szerepében is bizonyítja, hogy nem létezik kis szerep, ha azt könnyedén, jó színvonalon oldják meg.
Hary Béla lendülettel, kompromisszum nélküli tempóban vezényli az elôadást, ugyanakkor mindvégig figyelmesen segíti a fiatal énekesek produkcióját.
Egészében sikerültnek mondható elôadásnak tapsolt a közönség.
A Regionális Képzési Központ Hírlevele 4. számának tartalmából: Települések — szociális problémák; Miért fontos, hogy a székelyföldi régióban kialakuljon a szociálpolitikai képzés?; Szociális szakmai mûhelybeszélgetések a Regionális Képzési Központban; Celodin — Regionális Szellemi Forrásközpont Hálózat; Vidékfejlesztési nyári szabadegyetem Gödöllôn; Könyvespolc.
Szabó Csaba Tátorján szél címû regényérôl faggatták pénteken a szerzôt és Szôcs István irodalomkritikust, a kötet fülszövegének egyik íróját, véleményezôjét az Unitárius Kollégium diákjai, valamint Popa Márta igazgatónô és Máté Ildikó tanárnô. A kétórásra sikeredett találkozón nagyon sok élelmes kérdés hangzott el és még több érdekes felelet a meghívottak részérôl. Lassan körvonalazódtak a szereplôk, s a kilencedik és tizenkettedik osztályos diákok megtudhatták azokat az élethelyzeteket, személyes élményeket, amelyek a regényben megelevenednek. Külön csemegét jelentettek a szerzô vallomásai a szereplôk megformálásáról, alakot öltöttek azok a létezô emberek, akikrôl a fehér kucsmás bojtárt, Gerebent, Illyést, a falu kolomphordozóját, a hegedülô molnárt mintázta. A találkozó sikerén felbuzdulva a részvevôk további hasonló beszélgetések szervezését tervezik, s a diákok egy ígérettel is gazdagodtak: osztályfônökükkel kiránduláson készülnek felfedezni a Tátorján szél valós vidékeit.
A Györkös-Mányi Albert Emlékház újabb könyvbemutatónak adott otthont május 12-én, pénteken. Szántai János Beszélyek címû verskötete a Polis Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a borítólapon Lukáts Mária grafikájával, s ez szám szerint a költô negyedik könyve. A rendezvényt a kiadó részérôl Dávid Gyula nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a kiadó külön öröme ez a régen dajkált könyv megjelentetése, amit el kell vezetni az olvasókhoz, de ezzel az ô feladatuk befejezôdött. Ezután maga a költô olvasott fel verseibôl. Szôcs Géza következett, a költôrôl szólt, és egyben ismertette a kötetet is. Szerinte az a tény, hogy a belsô címoldal tanúsága szerint ez a könyv verseket tartalmaz, feljogosít arra, hogy elgondolkozzunk a címben megjelenô „beszélyek" kifejezésen.
Véleménye a költôrôl az volt, hogy ebben az irodalomban ô a legmagányosabb alkotó, mert nincs mögötte semmi nemzedéki háttér. Ô egy „magányos sztyeppei farkas, aki saját maga tapos ki járható ösvényt magának. Annak, hogy nem követi a divatos trendeket, megvannak az elônyei és hátrányai is. Ezt a sajátos stílust felismerhetjük, ha fellapozzuk a könyvet, s ebbôl rálátunk arra a költôre, aki „könnyedén, meggyôzôen tud rímekben beszélni", s ezt a költô három versének felolvasásával bizonyította. Ezt követôen az egyik társmûvészetnek adták át a helyet, s Demény Attila szerzeményeit Mányoki Mária adta elô Réman Tibor klarinétkíséretével. A könyvbemutató záróakkordjaként a költô dedikálta könyveit.
Csalódást okozott a szervezôknek az elsô ízben megrendezett Reményik Sándor Szavalóvereseny. A május 13-án, szombaton a Reményik Sándor Jótékonysági és Mûvelôdési Egyesület által megtartott verseny színhelye a Donát negyedi református templom volt, a versenyzôk pedig a kolozsvári magyar iskolák és a vegyes iskolák IX–XII. osztályos tanulói — lehettek volna. Merthogy az általánosítást nem alkalmazhatjuk, hiszen a tíz jelentkezô középiskolás közül csupán négy jelent meg a kitûzött napon az Etelköz (Vlahuta) utcai imaházban. A szervezôk ôszinte sajnálatára.
— Céljaink közé tartozik a lemorzsolódást kivédeni, fenntartani a magyar kulturális létet a lakónegyedekben is. Hadd érezze a tagozatos, külvárosi magyar gyerek is, hogy észreveszik, törôdnek vele — mondja Veress Erzsébet, az egyesület titkára a verseny utáni, interjúnak induló, de kötetlen, családias beszélgetéssé szelídülô üdítôzgetésen. Annak, hogy a Reményik Sándor Alapítvány segítségét is igénybe vevô Jótékonysági és Mûvelôdési Egyesület az idén kezdeményezte az ezentúl évente megrendezendô versenyt, másik oka az idei Reményik-évforduló. A tulajdonképpeni nagy évfordulós ünnep országos szintû lesz majd, és az evangélikus püspökség, valamint a Reményik Sándor Alapítvány közös szervezése nyomán tartatik augusztusban. A különbözô háziversenyek ennek nyitányai. Azaz: a szavalóversenyek elsô helyezettjeinek, a szerencsés továbbjutóknak augusztusban ismét össze kell mérniük tudásukat. A szombati versenyen három próbát kellett kiállniuk a versmondóknak: egy kötelezô (Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló levelekhez) és két szabadon választott költemény (egy vers az elôre meghatározott Reményik-verscsokorból, valamint egy Kolozsvárhoz kötôdô kortárs költô munkája) elszavalását. Elsô helyezést Pap Ákos ért el, a Báthory István Líceum tizedik osztályos tanulója, ôt a református kollégista, kilencedikes Gudor Éva követte a dobogón. A harmadik díjat az Unitárius Kollégium kilencedikes diákja, Székely Hunor vehette át, dicséretben pedig a tizenegyedikes Borzási Tünde részesült, aki az Onisifor Ghibu Líceum magyar tagozatos tanulója. A díjak anyagiasult formáit könyvcsomagok és 25 ezertôl 100 ezer lejig terjedô pénzösszegek jelentették.
Mozijegyet nyert a hétfôi vetítésre: Sebestyén Csaba (Albinii 129/24.) 9–12 óra közötti veheti át nyereményét a szerkesztôségben.
Május 12–18. között a Mûvész-Euroimages moziban három magyar filmet (Ámbár tanár úr, Zimmer Feri és A miniszter félrelép) tekinthetünk meg a Magyar Vígjáték Napjai keretében. Ebben az idôszakban naponta kisorsolunk egy-egy két személyre szóló meghívót azok között, akik helyesen válaszolnak kérdésünkre. A kivágott szelvényt a megjelenés napján, délután 4 óráig szerkesztôségi postaládánkba dobják be. A nyereményért következô nap jöhetnek, de. 9–12 óra között. A meghívás aznapi vetítésre szól, a három filmet mindennap váltakozva vetítik 11–13–15–17–19 órakor, a nyertes szabadon választhat. A vetítésekrôl a mozi telefonszámán: 196-616 lehet érdeklôdni.
Hétfôi nyereményszelvény
Hány lejbe kerül egy mozijegy a Mûvész-Euroimages moziba?
1. 15 ezer; x. 2 ezer; 2. 50 ezer.
Válasz: ............................................................................
Név: ................................................................................
Cím: ................................................................................
A nyugdíjasok régebben még félre tudtak tenni valamicskét a házsongárdi útra, de az utóbbi idôben a nagy nehezen összekuporgatott pénzecske rendre elfogy. Nem tudják, hogy lesz ezután. De hogyan élnek egyik napról a másikra a munkanélküliek, az egészen földhözragadtak?
Honatyáink pedig most szálltak síkra önös érdekeikért, amikor annyiféle nyomorúság (nincstelenség, árvíz, s ki tudja még mi minden) sújtja a szegény népet. Amikor a környezô országok fiai szinte egy emberként álltak az áradások miatt egy szál ruhában maradtak mellé, képviselôink ilyenkor is saját zsebükkel foglalkoznak.
És milyen furcsa, szinte nevetséges, hogy maguk szabják meg saját fizetésük nagyságát, plusz a nagyon sokféle járandóságot: lakás-, étkezés-, pelenkamosás- stb. díjat. Nem másvalaki kellene ezt eldöntse?
Egyik képviselônk magyarázni próbálja bizonyítványát. Igyekszik kioktatni. „Aki pedig nem becsüli meg vezetôit — mondja —, az nem érdemli meg ôket." Köszönjük, nem vagyunk éppen tudatlanok. Jól tudjuk például: nem mi vagyunk honatyáinkért, ellenkezôleg, ôk vannak érettünk, a választókért! Feltehetô a kérdés: vajon nem az volna becsületbeli feladatuk, megbízatásukból eredô kötelességük, hogy mindent megtegyenek országuk, népük sorsának javításáért? Ha kezüket az ország, a társadalom ütôerén tartanák, észre kellene venniük a veszedelmesen közeledô súlyos tragédiát. Joggal kérdezzük tôlük, mit tettek mandátumuk négy éve alatt, saját fizetésük felemelésén kívül azért, hogy a nemzetgazdaság ne menjen még jobban tönkre, hogy ne csak ama bizonyos igazgatók, menedzserek fizetése emelkedjen a csillagos égig, de a lakosság nagy többségének életszínvonala se süllyedjen a mélységek mélyére?
*
Nálunk immár szokássá vált, hogy mindenáron a nyugati demokráciák nyomában próbálunk haladni. Próbáljuk elmaradottságunkat elhallgatni, a tátongó ûröket szépen hangzó beszédekkel el-eltüntetni. Nem akarjuk elismerni, hogy nálunk a demokrácia még csírájában mocorog és kínlódik, hogy kisdedként a világra jöjjön.
Ez a törekvés érzôdik ki az igazságügy-miniszter javaslatából is, miszerint a hétéves büntetéseket hat hónaptól másfél évig tartó közmunkára kellene csökkenteni. Talán abban bíznak az illetékesek, hogy a nagy és jólelkû Nyugat ezúttal elnézi gyengeségünket, nem firtatja, hogyan állunk a bûnözéssel? Igaz, már híres festômûvész-börtönlakónk is van, akit gyilkosságért ítéltek el. Mindenki tudja: a bûnözés, a törvények megszegôi nemhogy apadnának, hanem még sokasodnak; jól elágaztak és összekapaszkodnak, mint erôs gyökerû növények.
Azzal a gondolattal kell egyetértenem: „Inkább egy erôs kéznek kellene még nagyon sok személyt minimum hét évre börtönbe zárni". Hogy konkrét példával is éljek: egyik szomszédomnak ellopták a drága karóráját, s bár a tettes kilétét jól ismerte, annak még a hajszála sem görbült meg. A másik szomszédomnak a hízott disznójára akarta rátenni a kezét két „jó barát" (szerencsére, nem sikerült), az egyik dutyiba került, a másik azonban meglógott s büntetlenül éli világát.
Nálunk a demokrácia még gyerekcipôben sem jár. Márpedig egy demokratikus jogállam sem létezhet, ha nem szorítja vissza a bûnözést. Hol vagyunk mi még ettôl? Hiszen még az életerôs Nyugaton sem minden arany, ami fénylik. Talán helyesebb, célravezetôbb lenne elismerni lemaradottságunkat, mert az ôszinte beszéd (még ha erôtlenül is hangzik) még az erôs kéznél is jobban hiányzik, fôleg ahhoz, hogy valóban elindulhassunk Európa felé.
Nem olyan régen hangzott el a képviselôház kulturális bizottsága elnökének, Gabriel Tepeleának az a kijelentése, miszerint a bingójátékok televíziós közvetítései a munka nélküli nyereség ötletét terjesztik. Lehetséges, hogy ez is benne van a dologban, de talán arra is gondolhatnánk, hogy már a kommunizmusban elterjedt hazánkban ez az elmélet. Hisz ha dolgoztál, ha nem, úgyis jött a fizetés. Persze, a fordulat után néhány helyen megváltoztak a dolgok. Már meg is kellett dolgozni érte, és ezt nehezen viselték és viselik el nagyon sokan. Sokan irigyelik a nyugatiak életszínvonalát, de senki sem irigyli tôlük a sok munkát, hisz ott a nyolc óra munka, az nyolc órát jelent, és nincsen benne órás cigiszünet, WC-szünet. Persze, így már nem is annyira vonzó ez, ugye?
Egyszer talán szét kellene nézni a saját házuk táján, hisz a parlamenti televíziós közvetítések mindennél jobban szuggerálják a munka nélküli pénzkeresés gondolatát. A legtöbb esetben üresen állnak az oly „nehéz" munkával megszerzett székek, és nem egy esetben többen vannak a folyosón, mint az ülésteremben. Számtalan törvényt azért nem tudtak megszavazni, mert nem volt kvórum, de talán mégis fantasztikus, hogy amikor a saját fizetésük megszavazásáról volt szó, akkor mind meg tudtak jelenni. Pedig hát nyílt titok, hogy már így is túl nagy a fizetésük, míg az emberek százezrei nyomorognak. A szavazó polgároknak jogunk lenne megtudni, hogy miért is kell nagyobb fizetés nekik, hisz a munkájuk alapján aligha érdemesek a fizetésemelésre.
Egy ember fekszik az utcasarkon. Fényes nappal. A járda olyan keskeny, hogy a járókelôknek le kell lépniük az úttestre, hogy elhaladhassanak az akadály mellett. Sorra jönnek, mintha tanulták volna: lelépni, ellenkezô irányba nézelôdni, majd fellépni újra. S mennek tovább, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. És hazaérkezve elköltik ebédjüket, megsimogatják gyermekük varkocsát-üstökét, este még imádkoznak is lefekvés elôtt, és nyugodtan alusszák az igazak álmát. Az ember meg csak fekszik az utcasarkon. Kitartóan és rendíthetetlenül. Végre egy gépkocsi megáll, de a sofôr fitymálva legyint, és visszaül a kormány mellé: részeg! Lehet, hogy éppen részeg volt, de az is lehet, hogy csak cukorbeteg és rohama van. Az is lehet, hogy egyáltalán nem ivott, talán már a halál környékezi, de biztonságosnak vélt egy méter hetven centis magasságából senki le nem hajol hozzá. Az iskolában azt még elmondják, hogy a buszon át kell adni a helyet az idôsebbeknek, hogy nagyon szép, ha egy idôsebb tipegô nénit vagy bácsit átsegítünk az úttesten. Arról viszont mindenki hallgat, mit tegyünk, ha az a néni vagy bácsi történetesen összeesik az utcán és egy járdán fekszik. Nem az elsôsegélynyújtásra gondolok, legtöbbször ezt az egyszerû leckét átugorják, még csak nem is az egyes, vészhelyzetet okozó betegségek tüneteinek felismerésére, de legalább egy háromjegyû telefonszámot megtaníthatnának nekünk: ha már segíteni nem „tudunk", akkor tárcsázhassunk egy 961-et. Talán meg is tennénk, ha biztosak lennénk abban, hogy a szirénázó mentôautók egyike ki is jön a helyszínre, még akkor is, ha a szerencsétlen „megtalálónak" el kell ismernie, hogy biztos abban, az utcasarkon fekvô ember, sajnos, valóban részeg. Leggyakrabban a legkényelmesebb megoldást választjuk: mindig megnyugtatjuk lelkiismeretünket azzal, hogy biztosan részeg. És nemtörôdöm módra úgy teszünk, mintha az ellenkezô irányban fontos intézni- vagy néznivalónk akadna. Ennyire nem tudjuk, mit jelent a segítôkészség? Mit jelent az a felebaráti szeretet, amelyrôl minden vasárnap illendôen elmegyünk a templomokba prédikációt hallgatni? Ott pusztulhat el embertársunk — másnak az apja, férje, nagytatája, gyermeke, szeretett családtagja — szemünk láttára az utcasarkon? Ez volna a híres-dicsôséges XX. század vége? A pénzhajsza, érzelmek halálának századáé? De az is lehet, hogy holnap kedvesünk, anyánk, ne adj’ isten, mi magunk jutunk az utcasarkon heverô sorsára. Szólni, segítséget kérni talán nem tudunk, vagy ha igen, ittasok módjára alig forog szánkban a nyelvünk. És látnunk kell, ahogy néma segélykiáltásunk mellett magukat embernek nevezô lények haladnak el. Sorra jönnek, mintha tanulták volna: lelépni, ellenkezô irányba nézelôdni, majd fellépni újra. S mennek tovább, mintha az égvilágon semmi sem történt volna...
Ítélet
„Alulírottak a 272-es periratban tárgyalt, minôsített lopás ügyben a nép nevében az alábbi ítéletet hozzuk:
Mihut Vasile, a Topánfalva rajon, Bistra község 181 sz. alatti lakost, aki született 1930. november 4-én Vasile és Ana szülôktôl, a perben tárgyalt minôsített lopás bûne miatt a B. T. 185. paragrafusa értelmében, távollétében 6 hónap fogházban letöltendô szabadságvesztésre ítéljük. Az ítélet jogerôs. SS. Járásbíró. SS. Jegyzô."
Mihut bûne, hogy márciusban a topánfalvi nagyvásáron elkötötte Mihocnak, egy jómódú vidrai mócnak fekete kancáját. Hazavitte Bistrába, felnyergelte a gyönyörû kancát, és ellovagolt Albacba, hogy Zamfirának, a falubíró szépséges lányának imponáljon a pazar paripával.
A vidrai gazdag mócnak régi vitás ügye volt az egész bisztrai Mihut nemzetséggel, úgy látta, itt az alkalom a törlesztésre. Azonnal feljelentést tett a milícián, hogy Mihut Vasi ellopta vagyont érô kancáját. Az ôrsparancsnok régi ivócimborája volt Mihocnak, íziben elindította a nyomozást.
Mihut két nap múlva, épen, sértetlenül visszavitte a kancát a vidrai Mihoc portára, a kert végében elengedte, és addig követte szemével, amíg az okos állat besétált az istállóba. Esze ágában sem volt ellopni a gyönyörû lovat, a milícián azzal magyarázta tettét, hogy az egész vicc, fogadási hecc volt, nem volt szándékában ellopni a kancát, és hajlandó kártérítés fejében egyheti vagy kétheti napszámmal kifizetni Mihocot. De minden igyekezete, hogy jóvá tegye csínjét, hasztalannak bizonyult. Az ôrsparancsnok átadta az ügycsomót a topánfalvi rajoni ügyészségnek.
Vasi mikor megkapta az ügyészségi idézést, nagyon megijedt, veszélyben látta szabadságát, ami számára elviselhetetlen lenne. Ki tudja, mennyi ideig nem mehet az erdôre, nem követheti a vadcsapásokat, nem cserkészheti be a legelészô ôzeket, nem gyönyörködhet a vaddisznó koca malacainak röffenéseiben, nem hallja a madarak koncertjét, nem bámulhatja a mérhetetlen égi kékség mámorító messzeségét, nem követheti a vonuló vadrécecsoportokat és az ôket kísérô vándorsolymokat. És ami a legfájóbb, sokáig nem ruccanhat át a hegyen Albac faluba, imádott Zamfirájához. És egyáltalán! Mi az, hogy megfosztják szabad mozgásától, nem teheti azt, amit akar, nem mehet sehova, mert felügyelnek rá, és arra kényszerítik, hogy azt tegye, amit parancsolnak. Egy gyerekes csínyért, ôt, Mihut Vasit elítéljék, az Istentôl kapott szabadságában korlátozzák? Hát ebbôl nem esznek! Beveti magát az erdôrengetegbe, ez az ô világa, ott van otthon, ismer minden pagonyt, patakot, szurdokot, ösvényt, vadcsapást. Fegyvert szerez, vad van bôven, a patakokban nyüzsögnek a pérek, pisztrángok. Valamennyi erdész jó ismerôse, és az esztenákon, a Szeben környéki juhosgazdák, akik nyáron az elsô hóig itt legeltetik juhnyájaikat, mind barátai. Lesz valahogy, és ha már szorul a hurok, mert biztosan körözni fogják, nôi ruhát ölt magára, elmegy Konstancára, fellopakodik egy hajóra, és isten veled, apám, anyám, testvéreim, drága havasom, patakjaim, fenyveseim, vadjaim, madaraim és drága Zamfirám, elmegy Amerikába! Dolgozni fog, és hosszú évek után meggazdagodva hazajön, ha másért nem, meghalni. A tervet senkivel sem beszélte meg. Nem kért tanácsot apjától, testvéreitôl, barátaitól. Hátizsákját megtömte a szükséges holmikkal: üst, kés, kanál, balta, reszelô, szegek, fémkapcsok, tû, cérna, só, tûzcsináláshoz szükséges tapló, szikrakô és acél meg egyéb. Kivette a csûr gerendájába rejtett, háborúból maradt karabélyt, töltényeket, és egy április végi holdfényes estén nekivágott a rengetegnek. A Kövesló szikla irányába vette útját, ahol a madár sem jár, és ahol nehezen találnak rá üldözôi. Tavasz volt, juhnyájak, szarvasmarhacsordák népesítették be a havasi legelôket, az erdôkben erdôkitermelés folyt. Vasinak nem kellett félnie a magánytól, tudta, hogy móc testvérei nem árulják el, nem segítenek a hatalom pribékjeinek, hogy elfogják.
Az ítélethirdetés után a milícia szervei megkapták az utasítást: Mihut Vasilét, ítéletvégrehajtás miatt, vezessék elô. Hamar elterjedt a híre, hogy Vasi megszökött. Az egész havas tudta, hogy Vasi üldözött, körözött, és óvakodtak attól, hogy tanúk jelenlétében találkozzanak, netán szóba álljanak vele. Azt is tudták, hogy fegyvere van, állítólag sok csobánt, erdészt megfenyegetett, hogy lakolnak, ha feladják. Mindezekbôl egy szó sem volt igaz. Vasi magányában is megôrizte tisztességét, segített a juhosgazdáknak, hogy pénzre tegyen szert, meg legyen elfoglaltsága, hiszen utálta a henyélést. Idôvel Vasiból magányos farkas lett, helyzete bizonytalanná vált. Az erdômunkásokat, erdészeket, juhosgazdákat, csobánokat megfenyegették, hogy ha bármilyen módon segítenek, nem menekülnek meg a hatalom bosszújától. Azt híresztelték Vasiról, hogy turistákat fosztott ki, megtámadta és kirabolta a fakitermelô vállalat pénztárosát, és a rabolt pénzzel szabadcsapatokat akar verbuválni. A pletyka hol hôssé, hol banditává tette az emberek szemében.
Augusztus végén, a bondureasai végállomásról valaki levitte Járavizére a drezinánkat, nem volt mivel lemennem legalább Soimuig. Fennrekedtem a duzzasztógátnál, az öreg gátôrnél, Pavel bácsinál szálltam meg éjszakára. Mindig kéznél a horgászbot, csali is akadt, lementem a Rece-patakra, hogy pisztrángot fogjak vacsorára. Rövid idôn belül egy rakás pisztrángot fogtam, málélisztben megsütöttük, Pavellal bevacsoráztunk, majd eloltottuk a petróleumlámpát. Már aludtam, amikor valaki kopogott a barakk ajtaján. Az öreg Pavel lámpát gyújtott, ajtót nyitott, és az üldözött Mihut Vasi állt elôttünk. Engednénk, hogy itt aludjon. Gondterhelt volt, panaszkodott, hogy üldözôi nem hagyják nyugton, hogy a milícia és a Szekuritáte pribékjei vadásznak rá. A megsütött pisztrángokból maradt még, Vasit megvacsoráztattuk. Én azt tanácsoltam Vasinak, hogy adja fel magát. Ha élni akar, és szereti Zamfirát, szüleit, testvéreit, nincs más választása. A hatalommal nem érdemes ujjat húzni, semmi esélye sincs velük szemben, azt is kockáztatja, hogy lelövik, mint egy veszett kutyát. Rám nézett sötétkék szemével, sóhajtott, öklével a térdét verte, és mély bariton hangján így szólt: mérnök úr, hallgatok magára, csak még valami tartozást kell behajtanom Danciutól, a juhosgazdától, azután feladom magam. Reggel Mihut elbúcsúzott tôlünk, és pillanatok alatt eltûnt az oltalmat adó sötétzöld rengetegben.
Trifan milicista ôrmester és Voicu szekus hadnagyot bízták meg, hogy bármi áron fogják el azt a banditát, akinek rossz híre eljutott a fôvárosig is. Mindkettô móc fiú, nem is olyan régen még a tordai üveggyár üvegfúvó munkásai voltak, és a gyárból jutottak altiszti és tisztiiskolába. A havason gyakran találkoztam velük, hol mócnak, hol erdésznek, hol turistának öltözve keresték a szerencsétlen Vasit. Panaszkodtak, hogy az erdészek nem segítenek, amiért fônökeik állandó rosszallását kell elszenvedniük.
Szeptember közepén a legelôkön megjelent a lila kikerics, reggelre hóharmat varázsolta ezüstszínûre a legelôket, a juhászok csomagoltak. Mihut is meglátogatni készült Danciut, hogy behajtsa járandóságát. Danciu, akit gyakran meglátogatott a Vasit kutató két pribék, egy csobánjával megüzente Vasinak, hogy csütörtökön keresse meg ôt az esztenánál, hogy megadja a tartozást. Közben értesítette a két pribéket, akik két nappal elôbb ott voltak az esztenán, ki sem mozdultak, nehogy valaki meglássa ôket. A csobánokat is beavatták a csel elôkészítésébe.
Csütörtökön mintha visszajött volna a nyár, havasi cinkék, poszáták pásztázták a légteret, alvó legyek tértek magukhoz, a juhok kolompjai tisztán csilingeltek a derûs napsütésben.
Tizenegy után a sûrû fenyvesbôl elôlépett Mihut. Nem sietett, üdvözölte Danciut, az esztena felé nézett, és mintha fejbólintással kérdezné: van-e valaki odabent? Hátizsákját levette, kurtított puskáját a térdére téve egy vaskos tuskóra ült. Arról érdeklôdött Danciutól, meddig marad a havason, mikor indul a Bánságba? Danciu elindult az esztena felé. Ez volt a megbeszélt jel. Amikor az esztena ajtajához ért, kilépett a két fegyveres, és azonnal lôni kezdtek a szerencsétlen, mit sem sejtô fiatalemberre. Vasinak annyi ideje sem maradt, hogy felugorjon a tuskóról, utolsó tétova mozdulattal, mintha felemelné a karjait, hogy megadja magát, majd lefordult a vérétôl piros tuskóról. Megüvegesedett kék szemeivel az irdatlan magas kék eget bámulta, mintha nem hinné a történteket. Fél óra múlva szokatlanul heves vihar kerekedett a Nagy-Havas alatt, mintha dézsából ömlene az esô. A hatalmas szálfák mint óriás orgonasípok a dühödt szélben fortissimót játszottak.
Sokak számára az ingyenes, web-alapú e-mail (gyorsposta, drótposta) jelenti a megoldást a virtuális kommunikációban: bárhonnan elérhetô, eléggé gyors (ez természetesen leginkább a számítógéptôl és a kapcsolat gyorsaságától függ) és aránylag biztonságos.
A hangsúly természetesen a mobilitáson van: postaládánkhoz bárhonnan hozzáférhetünk, az egyetlen feltétel csupán az internetes kapcsolat.
A web-elôfizetéssel együtt az ISP (Internet Service Provider)-szolgáltató automatikusan e-mail postaládát is biztosít, a hozzá tartozó címmel. Ez gondot jelenthet a munhahelyrôl vagy az otthonról internetezôk számára, hisz ezt a címet kénytelen használni a cég összes alkalmazottja vagy a család valamennyi tagja. A web-alapú, ingyenes e-mail cím használatával valamennyien egyedi, jelszóval ellátott (titkosított), külön bejáratú postaládához juthatunk. A webes postaláda azok számára is elônyös, akik csupán idônként kívánnak levelet váltani a kanadai nagynénivel, az Ausztráliában vagy akár az Erdélyben levô baráttal, ismerôssel. Elegendô beülni valamelyik Internet kávézóba, s máris hírt kaphatunk barátainktól, ismerôseinktôl.
Az ingyenes postaláda a gyakran utazók számára a legelônyösebb, hisz bárhol a világon hozzáférhetnek postaládájukhoz, elolvashatják leveleiket, válaszolhatnak rájuk. Nem kell veszôdni a beállításokkal, a beérkezett levelek megmaradnak az ingyenes e-mail szolgáltató szerverén, így akár késôbb is el lehet olvasni ezeket. Legtöbb esetben a web-alapú e-mail-szolgáltatók nem szabják meg hány és milyen „nehéz" levelet tárolhatunk postaládánkban, a tárhely viszont nem korlátlan. Hátrányt jelent, hogy az ingyenes e-mail címhez az illetéktelenek sokkal könnyebben hozzáférhetnek, mint az ISP által nyújtott postaládához.
Romániában körülbelül féltucat, külföldön több száz cég kínál ingyenes postaládát. A legismertebb hazai talán a personal.ro, a külföldi pedig a sokak által használt hotmail.com.
INTERNETES mIMIKA
:-) mosoly
;-) irónia
:- közöny
:-> kemény irónia
8-) szemüveg
:-D meglepôdés
:-/ megrökönyödés
:-( szomorú
:-Q dohányzó
:-e kiábrándulás
:-@ kiáltás
:-O üvöltés
:-* részegség
:-{ } rúzsos
Nagy súlyt kaptak az EMT által a hét végén megrendezett Ünnepi Országos Szakmai Napok alatt az informatikai tematikájú elôadások:
Havass Miklós, a magyarországi MTESZ alelnöke — Hit, illúziók nélkül
Hanák Péter, az Oktatatási Minisztérium Információs Társadalom Technológiái Osztályának fôosztályvezetô-helyettese — Magyar kutatók részvételi tapasztalatai az információs és kommunikációs technológiák témájú kutatás-fejlesztési pályázatokon Magyarországon és az Európai Unióban
Pusztai Kálmán, a kolozsvári Mûszaki Egyetem automatizálás és számítógépek karának dékánja — Az információs forradalom és romániai vetületei
Pap László, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnöki karának dékánja — A mobil kommunikáció és az Internet (ld. minderrôl beszámolónkat az 1. oldalon — szerk. megj.)
Az új gazdaság új szabályai címû könyvében Kevin Kelly tíz okot sorol fel, amiért a hálózati gazdaság mindent meg fog változtatni.
1. Csapatban repülés. Az Internetmodell számos leckét adhat az új gazdaságnak, de talán a legfontosabb a csapatmuka kihasználása. A csapat ereje kiváló teljesítményt nyújthat zavaros környezetben.
2. Növekvô megtérülés. Miközben a hálózat csomópontjainak száma számtani haladvány szerint nô, addig a hálózat értéke exponenciálisan. Másképp: a hálózat tagságának növekedésével annak értéke robbanásszerûen növekszik. S ahogy a hálózat egyre értékesebbé válik, egyre többen akarnak csatlakozni, még tovább növelve annak értékét. Ez a növekvô megtérülés.
3. Sokaság, nem ritkaság. A hálózati gazdaságban a sokaság értéket jelent. Eddig a dolgok értéke azzal növekedett, hogy ritkák voltak, vagyis az érték csökkent, ha a dolgok elszaporodtak. Az egyedi vagy „zárt" technológiák a régi gazdasági elveken alapulnak.
4. Kövessük az ingyenes piacépítést. Hálózatunk, szolgáltatásunk annál értékesebb, minél többen használják. A mobiltelefonokat gyakran adják ingyen vagy óriási kedvezményekkel, hogy még több embert vonzzanak a hálózathoz.
5. Elôször a hálót tápláljuk. A hálózat úgy táplálható, ha a lehetô legegyszerûbbé tesszük az emberek számára a részvételt. Minél szélesebb körökbôl valók a hálózat felhasználói — versenytársak, vásárlók, társak és kritikusok —, annál jobb.
6. Engedjük el a tetején. Az új gazdaság térképét magas csúcsok és mély völgyek tarkítják. Az üzletnek egyetlen területen való tökéletességre koncentrálása sebezhetôvé tesz.
7. Helyek helyett terek. Az egyes helyeken levô objektumok csupán közelükben levô más objektumokkal tudnak érintkezni. Egy (cyber)tér azonban olyan, elektronikus úton létrehozott környezet, amelyben az entitások (emberek, objektumok, ügynökök, csomópontok) ezerféle úton lehetnek egymással szomszédosak, és amelyben minden elem egyforma távolságra van. A régi gazdaságban az értéklánc egy lineáris, lépésrôl lépésre haladó folyamat. A hálózatok piactere esetében azonban az érték hálóban folyik, minden egyes hálózati csomópont további értékeket és új lehetôségeket ad a hálózathoz.
8. Nincs harmónia, minden mozog. A hálózati gazdaságban a változások örvényével találjuk szembe magunkat.
9. A kapcsolatok rendszere. A hálózati gazdaság technológián alapul, de valójában csak bizalommal építhetô fel. A bizalom építése kapcsolatok létrehozásáról és fenntartásáról szól. A hálózatok felerôsítik a kapcsolatokat, lehetôvé teszik, hogy a vásárlókat más vásárlókhoz kössük, hogy közösséget alakítsunk ki.
10. Lehetôségek a hatékonyság elôtt. A vagyon a lehetôségekbôl születik. Ha körülnézünk, a hálózati gazdaság nem szûkölködik lehetôségekben. A gazdaság az Internet sebességével mozog — mire megoldottuk a problémát, lehet, hogy a válasz már senkit sem érdekel.
Az Intel meglepô lépésre szánta el magát: honlapjára feltette a nyáron megjelenô Itanium processzorának részletes leírását. Ez az elsô ilyen jellegû lépés, noha konkurensei már jó ideje így járnak el. A leírást a szoftverfejlesztôknek szánta a mikroprocesszorokat gyártó óriás.
2000 elsô negyedévében az európai PC eladások csak 5,6%-kal nôttek az elôzô év hasonló idôszakához képest, állítja egy nemrég megjelent felmérés alapján a Dataquest Inc. Ez messze elmarad a világátlagtól, mely 15% körül alakul. Látványosan nôtt azonban a mobilszámítógépek eladása, amely 38%-os növekedést ért el.
A VMware Inc. bejelentette: elkészült legújabb terméke, a VMware Express for Linux, mely lehetôvé teszi a Windows 95 és Windows 98 programoknak, hogy az ingyenes Linux operációs rendszer alatt fussanak. A terméket csak partnerkapcsolatokon keresztül terjesztik, különálló változatban még nem juthatnak hozzá a felhasználók.
Új vírus pusztított a múlt héten a világon, a Love Letter. A vírus e-mailon keresztül terjedt. Az üzenetek Subject mezôjében az I Love You vagy a Love Letter szöveget tartalmazták és egy csatolt állomány segítségével fertôztek. A vírus állományokat töröl, fôleg .JPG, és .MP3-as kiterjesztésüeket. Legveszélyesebb tulajdonsága, hogy jelszavakat lop a fertôzôtt géprôl. Ellenszerei a következô címekrôl tölthetôk le: http://www.nai.com, http://www.cai.com, http://www.symantec.com, http://www.usbiz.ro.
A CEBIT számítástechnikai kiállítás híres Schröder-nyilatkozata után újabb változata jelent meg a német szakemberimportnak. A külföldi számítógépes szakemberek már nem a korábban tervezett három évre, hanem öt évre kaphatnak munkát Németországban. A dokumentum még nem végleges, a vonatkozó rendelet augusztus 1-jén lép életbe. A külföldi szakembereket a szövetségi munkaügyi hivatal közvetíti majd, ahol eddig 700 kelet-európai érdeklôdôt és csak 46 indiai állampolgárt tartanak számon. Hasonló jellegû törvénytervezet létezik az Amerikai Egyesült Államokban is.
A napokban látott napvilágot az elsô valódi virtuális bemondónô, Ananova, melynek legnagyobb elônye a testre szabhatóság: a felhasználó igényei, preferált hírei, kedvenc focicsapata szerint állíthatja be. A gyártó PA New Media szerint céljuk ,,arcot adni az információnak". Késôbb Ananova a PC-ken túl a mobileszközökben és széles sávú hálózatokban is fel fog tûnni.
X-cellerate a neve a legújabb román befektetési alapnak, melyet az Amerikai Nemzetközi Alap és a Közép-európai Tröszt közös vállalkozásként hozott létre. Az alap a román csúcstechnológiába fektet be. A megcélzott területek: a média, a távközlés, és az Internet. Az alap 15 millió dollárral rendelkezik.
Az Oresa Ventures befektetési alap egy Internetre szakosodott svéd befektetési alappal szövetkezett, hogy befektetési lehetôségek után kutasson a román piacon. Nem az infrastruktúrába, hanem internetes szolgáltatásokba és alkalmazásokba szeretnének befektetni.
Az Epsonnak nagy tervei vannak Romániában: szeretnének a román piac második számú szereplôjévé fejlôdni. Ezt az új sorozatú, kis teljesítményû, olcsó kategóriájú nyomtatók segítségével próbálják elérni.
A Szoftverfejlesztô Cégek Nemzeti Szövetsége múlt héten tartotta Közgyûlését. Elemezték az 1999-es évi tevékenységet és jóváhagyták a 2000. évi ütemtervet. Az összejövetelen elhangzott: tekintettel az ország humán erôforrásaira, az információtechnológiát a román gazdaság húzóiparává kellene fejleszteni.
A Voxline Communication cég a múlt héten bejelentette: beindították az elsô romániai ingyenes zöldszám-rendszert, amely segíti a cégek ügyfelekkel való kapcsolattartását. Az új szolgáltatás a 808–2xxx számokon érhetô el.
Az Internet- és a web-oldalak mint marketing eszköz használatának gyakorisága a kolozsvári cégeknél címmel átfogó felmérést készít a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem közgazdaságtudományi karának marketing szakos diákcsoportja. A kérdôív Interneten is kitölthetô. A cím: www.emt.ro/technorex/studiu. A tanulmány anyaga az Interaktív2 következô számaiban olvasható.
Az Interaktív2 célja betekintést nyújtani a számítástechnika dinamikusan fejlôdô világába.
Annak érdekében, hogy a legjobban megfelelhessünk a Szabadság olvasói igényeinek, várjuk visszajelzéseiket, javaslataikat az interaktiv2@emt.ro e-mailcímre.
Üdvözöljük jövô héten immár másodjára megjelenô laptársunkat, az On-Line-t. Sok sikert!
Nem mindennapi eseménynek adott otthont az elmúlt hét végén a szamosújvári Örmény klub. Immár második alkalommal került sor a Szamos menti kisvárosban magas szintû román–magyarörmény találkozóra. A hazai küldöttséget Varujan Pambuccian alelnök vezette, míg a budapesti vendégek vezetôje Avanesian Alex, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke volt. A baráti és meleg hangulatban lezajlott találkozón számos közös probléma került terítékre. Mindenekelôtt a két ország örmény közösségének jelenlegi gondjai, tervei szerepeltek napirenden, de számos szervezési kérdést is megtárgyaltak a tíz éve baráti kapcsolatban álló felek képviselôi. Mind kulturális, mind mûvészeti téren jók a kapcsolatok a román és magyarországi örmény egyesületek között, és ebben a viszonyban oroszlánrészt vállalt a kis, de összeforrott szamosújvári örmény közösség. Megbeszélték az eddigi megvalósításokat is, de kitértek az idei évben sorra kerülô közös akciókra is. Általában a jó együttmûködésnek köszönhetôk az eddigi eredmények, ezt elismerte mind a két fél. Különösen a szamosújvári házigazdák tettek ki magukért, akik ezúttal is meleg fogadtatásban részesítették a budapesti vendégeket.
A Budapesti Országos Örmény Önkormányzat küldöttségét erdélyi útjára elkísérte a Duna Televízió filmezô csoportja is, amely Szamosújvár alapításának 300. évfordulója alkalmából készített egy körülbelül félórás dokumentum-összeállítást a régi Armenopolis hagyományôrzô szerepérôl.
Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke szombati nyilatkozatában cáfolta, hogy már megegyezés jött volna létre Mircea Ciumara, a kormány államminisztere és a magyar egyházvezetôk között arról, hogy a magyar egyházi vezetôk is aláírják-e Snagovban a romániai egyházak ünnepélyes nyilatkozatát Románia EU-csatlakozásának támogatásáról.
Tôkés László szerint csak hétfôn dôl el, hogy az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak vezetôi részt vesznek-e a romániai egyházak snagovi találkozóján, amelyen nyilatkozatot írnak alá az ország EU-integrációjának támogatásáról. A püspök szerint a pénteken, az éjféli órában véget ért kolozsvári tárgyaláson nem alakult ki végleges álláspont, mivel a kormány képviselôinek nyomása ellenére a tanácskozás magyar résztvevôi nem gyôzôdtek meg arról, hogy igényeiket belefoglalják az aláírandó egyházi nyilatkozatba. Tôkés László azért is kérdésesnek mondotta a péntek éjszakai megegyezést, mert szerinte ezen a tanácskozáson nem vettek részt valamennyien a magyar egyházvezetôk közül.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának szervezésében május 9–14. között rendezték meg Európa napjait. A rendezvénysorozat, melynek fôszervezôje az Európer Diákok Egyesülete (SSE — Societatea Studentilor Europenisti), kedden Andrei Marga rektor-tanügyminiszter elôadásával kezdôdött. Csütörtökön tudományos ülésszakot rendeztek, pénteken pedig a Közép-Európai Ifjúsági Fórum találkozója zajlott. Szombaton két témában is tartottak elôadásokat. Délelôtt Európa — a történelemben és a mában cím alatt illusztris vendégek elôadásait hallhattuk. Jean-Claude Joseph, Svájc romániai nagykövete a svájci föderalizmus kialakulását és annak mai helyzetét mutatta be. Caroline Oger, Franciaország nagykövetségének képviselôje, a kolozsvári Francia Kulturális Központ igazgató-helyettese az Európai Unióról beszélt, és arról, hogy a portugál vezetést hamarosan a francia váltja fel. Corneliu Zeana, az Európa Mozgalom romániai elnöke arról beszélt, hogyan látja az általa vezetett szervezet a csatlakozás lehetôségét. Délután Politikai Európa — a nemzetköziség lehetôsége címmel diákok és tanárok mutatták be tudományos dolgozataikat.
A rendezvény zárásaként Nicolae Pãun, az Európai Tanulmányok Karának dékánja elmondta: az ilyen rendezvényeknek különösen nagy a jelentôsége most, hogy Románia hamarosan bemutatja középtávú fejlesztési stratégiáját. Ez az ország része az európai kultúrának és az európai modellnek egyaránt. Kolozsvárnak fontos szerepe van a nyitásban. Lehet, hogy a multikulturális környezet miatt Európa itt közelebb van. Már csak azért is, mert nálunk mûködik az egyetlen Európai Tanulmányokra szakosodott kar az országban, és ennek a karnak nemzetközi kapcsolatai is kialakulóban vannak.
Az elôadások után a diákok kérdéseket tehettek fel. Hogy mi kicsit másképp látjuk még az Európai Uniót, azt legjobban az bizonyítja, hogy a kapcsolatteremtési nehézségekrôl és a nacionalizmusról szólt a legtöbb kérdés. Ami a nacionalizmust illeti, az európaiak megnyugtattak: majd átalakítják hazafisággá.
Rácz Éva
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |