 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. május 20.
(XII. évfolyam, 114. szám)
Pénteken, Budapesten megkezdôdött a Magyarország 2000 címû kétnapos konferencia. A magyar Országházban zajló rendezvényt, amelynek keretében negyedszer találkoznak a világban élô ismert magyarok, Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyitotta meg. Hangsúlyozta: az új évszázad egyik legfontosabb feladata a nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítése.
Tôkés László királyhágómelléki református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke arról szólt, hogy Magyarország európai uniós integrációja a határon túli magyarok számára egyenesen csapás volna a magyarság integrációja nélkül. Kiemelte: míg egyfelôl talán soha nem volt olyan erôteljes a világ minden részén élô magyarok között az egység iránti igény, ezzel szöges ellentétben talán soha vagy ritkán volt ilyen erôs a viszálykodás.
— Az ellentétek soha vagy régóta nem élezôdtek ki annyira, mint éppen ezekben az idôkben, ideológiai téren, pártállások alapján, akár idehaza, akár odaát — fogalmazott a püspök.
Véleménye szerint a megosztottság még inkább szükségessé teszi, hogy a szeretet, a természetes nemzeti szolidaritás, az összefogás, a közösség fontosságát hangsúlyozzuk.
Tôkés László leszögezte, hogy köszönet illeti a jelenlegi magyar kormányt és elismerés a kormány nemzetstratégiai irányvonalát.
Reményét fejezte ki, hogy nem jöhet olyan kormány, amely az egységes magyar nemzeti felfogásból fakadó érdekeket elôtérbe helyezô politikán változtatni akarna, merne vagy tudna.
A püspök úgy vélte, meg kellene fogalmaznunk, még jobban kikristályosítanunk nemzetpolitikai céljainkat és érdekeinket.
A budapesti Hôsök terén koszorúzási ünnepséggel vasárnap megkezdôdik a Magyarok V. Világkongresszusa. A kongresszust Csoóri Sándor leköszönô elnök nyitja meg hivatalosan. A nap folyamán beszédet mond Orbán Viktor miniszterelnök is.
A résztvevôk tisztelegnek a Szent Korona elôtt a Parlamentben, ahol meghallgatják Göncz Ápád köztársasági elnök köszöntôjét.
Hétfôn a kongresszus bizottságai üléseznek. Megvitatják a nemzetstratégia kérdéseit, szót ejtenek az oktatásról és a nyilvánosságról, a népességpolitikáról, valamint a környezetvédelem idôszerû és távlati kérdéseirôl.
Kedden a Vigadóban kerül sor a Magyarok Világkongresszusa záróünnepségére.
Szerdán kezdi meg az érdemi munkát a Magyarok Világszövetségének tisztújító küldöttgyûlése. Várhatóan pénteken új elnököt választ a szervezet.
Pénteken a kolozsvári filharmónia több mint 50 alkalmazottja újból sztrájkôrséget szervezett a Prefektúra és a megyei tanács épülete elôtt. Azzal fenyegetôztek, hogy amennyiben nem alkalmazzák a fizetésükre vonatkozó jogszabályokat, általános sztrájkot hirdetnek — adja hírül a Mediafax.
A filharmónia alkalmazottai immár harmadik napja szerveznek sztrájkôrséget a két intézmény épülete elôtt. Az alkalmazottak képviselôi hétfôn Victor Romulus Constantinescu megyei tanácselnökkel találkoznak. A tiltakozók azt állítják, hogy az ország hasonló intézményeihez képest az ôk 1,2 milliós fizetésük kétszer kevesebb. Ugyanakkor azzal vádolják az intézmény vezetôségét, hogy nem érdeklôdött eléggé a támogatásszerzés és a helyhatóság finanszírozás lehetôségei iránt.
Serban Gratian, a megyei tanács alelnöke szerdán azt nyilatkozta, hogy a filharmónia képviselôi által felvetett kérdésekre megoldást jelenthet a hónap végén elfogadásra kerülô megyei költségvetés, amely az eddigi 6,5 milliárd helyett 11 milliárd lejre növelné a rendelkezésre álló összegeket.
Tiltakozik a filharmónia szakszervezete
Pénteken a filharmónia szakszervezete tiltakozást juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben a május 18-i számunkban közölt, a Transilvania Állami Filharmónia szimfonikus zenekarának tüntetésérôl szóló tudósításban foglaltakkal kapcsolatban fejezik ki egyet nem értésüket. A kifogásolt mondat, arról szól, hogy a filharmónia zenekarának egyik szakszervezeti vezetôje kijelentette: „Az anyagi nehézségek mellett Emil Simon igazgató magyarellenes hangulatot szít az intézményben". A találkozón részt vevô szakszervezeti küldöttség határozottan cáfolja, hogy a szakszervezeti vezetô ilyen kijelentést tett volna.
Mint ismeretes, a filharmónia szakszervezeti vezetôi május 17-én találkoztak Serban Gratiannal, a megyei tanács alelnökével, a tanácskozás során elégedetlenségüket fejezték ki az intézmény nehéz anyagi helyzete, illetve az alacsony fizetések miatt. A tanácskozáson magnófelvétel nem készült.
A hivatalos állami látogatás keretében Bukarestben tartózkodó Henrik dán herceg, az Európa Nostra mûemlékvédelmi szervezet elnöke adja át a Trannssylvania Alapítvány és Torckó képviselôiek a torockói népi építészeti együttes helyreállításáért megítélt elismerést. Az eseményre a bukaresti Hilton Szállodában kerül sor május 24-én.
Az 1963-ban alapított Europa Nostra több mint 200 örökségvédô szervezet páneurópai szövetsége. Mûködését 35 ország több mint 100 helyi és regionális hatósága és ezres nagyságrendû tagsága támogatja. A magas színvonalú mûemlékhelyreállításokat 1978-tól évente jutalmazó Európa Nostra-díj jelenleg a legmagasabb szakmai elismerésnek számít. A több mint 160 mûemlék jellegû épületbôl álló, összefüggô házsorokat és tereket képezô torockói építészeti hagyaték Közép és Kelet Európa egyik legépebben fennmaradt népi építészeti együttese. Szervesen kapcsolódik Torockó teljesen sajátos mûvelôdéstörténeti értékeihez, ugyanakkor része a nemzeti és európai kulturális örökségnek. A kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány által 1996-ban indított program e felbecsülhetetlen kulturális érték védelmét tûzte ki célul.
A kolozsvári közterületfenntartó vállalat tulajdonában lévô egyik telek jogtalan használata miatt másfél milliárd lej kártérítést követel bírósági úton a vállalat, és az ügy kapcsán hétfôn bûnvádi feljelentést is tesznek a polgármesteri hivatal ellen — jelentette ki tegnap hírügynökségeknek Liviu Medrea igazgató. A prefektúra kérésére az építkezésellenôrzési felügyelôség is kivizsgálást indított az említett telekkoncesszió és esetleges építkezési engedélyezés kapcsán.
Példátlanul súlyos agyhártyagyulladás-járvány lehetôségével kell az idén nyáron Bukarestben számolni, mivel a bukaresti fellebbviteli bíróság döntése nyomán a fôvárosnak nem lesz pénze arra, hogy a szükséges patkány- és rovarirtást elvégeztesse — közölte Adrian Cristea, a bukaresti közszolgáltatási hivatal vezetôje. Dr. Molnár B. Géza, a kolozsvári Orvostudományi Intézet fôosztályvezetô fôorvosa a Szabadság kérdésére elmondta: Erdélyben és Kolozsváron nem áll fenn az 1997-ben elterjedt West Neil-vírus okozta agyhártyagyulladás veszélye.
A bukaresti fellebbviteli bíróság a hét elején hatályon kívül helyezte a prefektusnak azt a rendeletét, amellyel külön köztisztasági és közegészségügyi adót vetettek ki a fôváros lakóira. A különadóból eddig 20 milliárd lejt szedtek be, de ezt az összeget a bíróság döntése nyomán zárolták, így a fôváros nem tud fizetni annak a vállalatnak, amelyet a patkány- és rovarirtás elvégzésével megbízott. Az érintett vállalat már közölte, hogy ha nem kap pénzt, nem tudja külföldrôl beszerezni a szükséges vegyszereket. Ha rövid idôn belül nem születik megoldás, kénytelenek leszünk leállni, a szúnyogok és a rágcsálók elszaporodása pedig katasztrófát fog okozni — mondta a vállalat igazgatója.
Molnár B. Géza szerint Erdély és Kolozsvár esetében nem áll fenn annak a veszélye, hogy a különbözô rovarok és rágcsálók elszaporodása miatt járvány következzen be. Ez különösen Bukarest, Tulcea és Constanta körnéykét érinti inkább. Erdélyt a kullancs által terjeszett agyvelôgyulladás veszélyezeteti. A betegség megelôzésére már megtették a szükséges lépéseket.
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER kolozsvári polgármesterjelölt vasárnap du. 4 órától részt vesz a bükki erdôtisztítási akcióban. Találkozás a Monostori villamosvégállomásnál. Minden érdeklôdôt elvárnak. A szemét tárolására hozzanak nejlonzacskókat.
A BRASSAI SÁMUEL ELMÉLETI LÍCEUM IGAZGATÓSÁGA, TANÁRI KARA ÉS DIÁKJAI ezúton köszönik az iskola szülôi bizottságának és valamennyi támogatójának azt a nagylelkû erkölcsi és anyagi támogatást, amely lehetôvé tette az idei Brassai-hét megrendezését. Jólesô érzés tudni, hogy ezekben a nehéz átmeneti idôkben — amikor csak egymásra támaszkodva tudunk helytállni, anyanyelvünket, mûveltségünket, iskolánkat megôrizni, az értelmiségi utánpótlást biztosítani — van, aki mellénk áll, segíti az iskolát. Segítségük, támogatásuk megerôsíti azt a hitünket, hogy jó úton járunk, hogy közösségünk méltányolja iskolánk erôfeszítéseit, megerôsít abban a meggyôzôdésünkben, hogy érdemes, van kiért és van miért dolgoznunk.
ÚJ DIALOG ÜZLET NYÍLIK május 22-én délután 3 órakor a Fôtér 17. szám alatt. Az esemény alkalmából délután 4 órakor az üzlet elôtt az Evrika együttes koncertezik.
A KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETELÉN, hétfôn du. 6 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban Rápolthi Kinga pszichológussal beszélgetnek a jelenlevôk. Téma: Testvérke születik.
Ezzel a címmel nyílt fényképkiállítás csütörtök délután, a Francia Kulturális Központ szervezésében, a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában. A kiállító Bogdan Konopka lengyel származású, Franciaországban élô fotómûvész, aki félszáz fekete-fehér képével, sajátos szemléletmódot képviselve, a világ legkülönbözôbb városainak „kulisszatitkaiként" is felfogható részleteit villantja elénk. Az általában sötét, borongós hangulatú lépcsôházak, elhanyagolt épületbelsôkrôl készült képek 1990 után születtek és, amint az a megnyitón is elhangzott, egyfajta alagútra emlékeztetnek, melyen a mûvész nyitott szemmel halad végig. Különleges, csendes memento ez talán mindarra a sok tennivalóra, kiküszöbölésre váró hibára, amirôl, a világ bármelyik városában is éljünk, valamennyien hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mûveit nézve az a benyomásunk, hogy mi magunk nyitottunk be különbözô helyiségek ajtaján, és most a mûvésszel együtt szemléljük az ott látható, a múlt iránti tisztelettôl, olykor nosztalgiától sem mentes képet.
A tárlat megnyitóján Christiane Botbol, a kolozsvári Francia Kulturális Központ igazgatója elmondta, hogy a kiállítást, amely szerinte a szociális témára fektet hangsúlyt, az ország három városában mutatják be. A jelen levô Bogdan Konopka megköszönte a lehetôséget, hogy ilyen rangos miliôben állíthatja ki fotóit. A tárlat május 30-ig látogatható.
„Napjaink antiszemitizmusa sokkal súlyosabb, mint a II. világháború elôtti antiszemitizmus, mert Auschwitz után lehet tudni meddig mehet el mindez" — hangzott el a Román–Magyar Kulturális Kapcsolatok rendezvénysorozat keretében csütörtök délután. Az Apostrof Kulturális Alapítvány — az Apostrof és a Korunk folyóirat szervezésében dr. Borbély István adjunktus és dr. Kallós Miklós egyetemi tanár a Holokausztról tartott elôadást a Szépmûvészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota Tonitza Termében.
Dr. Borbély István elôadásában az antiszemitizmus kialakulásának pszichikai okaira kereste a választ, rávilágítva azokra a gazdasági, politikai, szociális és pszichikai tényezôkre, melyeknek együttes hatása elvezetett a fasiszta ideológia kialakulásáig, és lehetôvé tette, hogy egy olyan súlyos tragédia, mint a Holokauszt, megtörténhessen. A téma pszichotörténelem felôli megközelítése teljes mértékben lekötötte a nagy számban összegyûlt hallgatóság figyelmét.
Dr. Kallós Miklós, aki maga is megjárta a koncentrációs táborok poklát, a Holokauszt lényegét és tanulságait boncolgatta. Figyelmeztetett: ami egyszer megtörténhetett, az még egyszer megtörténhet, épp ezért fontos az erdélyi deportálások elkezdôdésének ötvenhatodik évfordulóján újra és újra felhívni a figyelmet a Holokauszt borzalmaira.
Az 1996-ban rendezett kolozsvári Böhm Károly Nemzetközi Konferencia elôadásainak gyûjteményét mutatta be a Pro Philosophia Alapítvány és Kiadó csütörtökön este a Moll-házban. Így — amint az Tonk Márton és Ungvári Zrínyi Imre méltatásaiból kiderült — a Böhm Károly és a „kolozsvári iskola" c. kötet részét képezi A magyar nyelvû filozófia forrásai sorozatnak, amelyet a konferencia alkalmából ugyancsak egy Böhm-válogatással indítottak négy évvel ezelôtt. A sorozat kiadásában a szegedi egyetem filozófiai tanszéke is közremûködik. Nem csoda tehát, hogy a kiadó ilyen nagy teret szentel Böhm életének és munkásságának, aki alapvetôen tizenkilencedik századi problémákat vet fel és old meg, de sokszor azon is túlmutat. Életmûvének a magyar szellemtörténetre gyakorolt hatása rendkívüli. Szellemi hagyatékának kezelésérôl a jelek szerint mégsem született egységes elképzelés. Ezzel kapcsolatban Ungvári Zrínyi Imre megjegyezte, hogy a „Van-e magyar filozófia?" folyton felmerülô kérdésére leginkább a következô válasz adható: nincs, mert még nem írtuk meg, de nem a filozófiát, hanem a történetét. Ebben a történetben — ha lesz ilyen — ô lenne az elsô, aki önálló filozófiai rendszert alkotott. A négy évvel ezelôtti konferencia egyik elôadásának tanúsága szerint Böhm „akár akarjuk, akár nem, akár ô maga akarta, akár nem, intézmény volt, a magyar filozófia latens építményének egyik legszilárdabb intézménye".
A közgazdasági kar öt diákból álló csapata 150 vállalatban végez felmérést a világháló marketingeszközként való felhasználásáról. Ugyanakkor a kérdôív megtalálható a következô honlapon: www.emt.ro/technorex/studiu és május 31-ig bármely cég kitöltheti. Az akció költségeit a Technorex Kft. állja, szervezôi számítanak a klasszikus sajtó támogatására is. Médiapartnereik az Adevãrul de Cluj, CD Radió, Szabadság. A beérkezett adatokat június 1–20. között dolgozzák fel, a kiértékelést június 25-én közlik az érintettekkel.
Május 17-én zsúfolásig megtelt a zeneakadémia stúdióterme azon a rendkívüli hangversenyen, amelyet a nemzetközi sikereknek örvendô Székely Attila csellómûvész, városunk szülöttje, jelenleg a Wiener Symfoniker szólamvezetôje, és a bukaresti származású, hazai és külföldi pódiumokon elismert zongoramûvész, Viniciu Moroianu tartott. Mesterien játszották újra az 1982-ben lemezre vett Brahms két gordonka–zongora szonátáját. Az é-moll Op. 38-as Szonátát Brahms 1865-ben fejezte be. Elsô tétele hangsúlyozottan epikus karakterû, amelyben a cselló vállalja a mesélô szerepet, a zongora pedig aláfesti a cselló húrjain megszólaló emberi érzelmeket. A tematikus anyag egyszerû, lázongó frázisai tiszták és tömörek. A zenei folyamat mély lélegzetû, a határozottság és a lírai gondolatok kettôsségét hordozza. A szonáta rövid, háromtételes. Második tételének kecses menüettje a régi táncformát idézi, és a mû egészében egyfajta intermezzo szerepet tölt be a jól behatárolt, erôs karakterû elsô és utolsó tétel között. Az utolsó tétel polifonikus megoldásaiban Brahms a háromszólamú fúgát a szonátaformával ötvözte, szokatlan intenzitású belsô konfliktussal. Székely Attila gordonkájának húrjain a lélek rezdüléseit hozta felszínre, hullámvölgybe taszított, sírt, lázongott, lélekrendítôen megtorpant, elegáns romantikával táncolt és virtuózan száguldott. A csellisták és a közönség kedvenc mûve az Op. 99-es F-dúr Szonáta, amely formájában kevésbé szigorú, de annál lendületesebb és kifejezô eszközeiben mélyen romantikus. A technikai megpróbáltatások mellett Brahms ebben a szonátában a cselló minden sajátos kifejezô erejét felhasználja. A zongora zaklatottsága mellett az elsô tételben a cselló egy „hívó szó" jellegû, hosszasan áradó motívumot bôvít, és visszhangoz a lírikus melléktéma után. A megrázó zene a lélek rejtekébôl tör fel, hogy aztán elcsituljon, megnyugodjon. Melegség, gazdag dallam- és harmóniavilág, tonális színezet, finom modulációk és modális hajlatok teszik egyedivé a második tételt. A III. tétel intermezzo-hangulatú scherzójának magával ragadó, csodálatos dallamvilágába fokozatosan nyugtalanság, izgatottság, zaklatott száguldás vegyül, amely optimista kicsengéssel a nyugodt, himnikus középrész után visszatér. A finálé cselló–zongora párbeszédébôl a kételyek, fájdalmak, gyötrôdések feloldásaként parányi öröm sugara ragyog fel. Székely Attila páratlanul tökéletes technikával, született muzikalitással, az érzelmek gazdag skálájának intenzív átélésével szólaltatta meg ezt a mûvet. Gordonkájának hangja hol gyöngéd, szerelmes vallomással, hol férfias pátosszal mesélt, háborgott, dühös tehetetlenségben vergôdött, vagy csendes beletörôdéssel sóhajtott. Kísérô partnere, Viniciu Moroianu kiváló zongorista, aki mindvégig harmonikusan „simult" a szólóhangszerhez, zenekari funkciót vállalva, kiemelve, alátámasztva azt, aminek ragyogni, tündökölni kellett.
Az érzelmekben gazdag Brahms-szonáták érett, mesteri tolmácsolásában a szerda esti hangversenyen két kiváló, szuper-érzékeny mûvészlélek találkozott.
Baldóver ismét gyülekezôt fújt, valami ismét történt. Ebben az esetben helyénvaló a jelzô: rendkívüli.
A szervezôk felolvasást rendeztek, de a hagyományos kereteket felrúgva, szándékoltan csak rossz versek kerültek terítékre. Az ötletet a Láthatatlan Kollégium három év elôtti kísérlete adta, amikor a kollégium akkori tagjai, a Látó címû irodalmi folyóiratban közöltek kritikákat nem létezô rossz versekrôl.
A rendezvényen a jelenlevôk is felolvashatták saját kedvenceiket, hozott anyagból elôadást vállaltak. Anyag „szerencsére" volt bôven, a felolvasás így háromnegyed órát is eltartott, és a versek körül fergeteges hangulat alakult ki. Amit feltétlenül el kell ismerni: valódi mesterremekek hangzottak el. A költôk önérzetére is tekintettel voltak szervezôk és résztvevôk, mivel a szerzôk neve nem hagzott el, bizonyos esetekben pedig még a vers címe sem. Ha ez segít valamit. A költôkön. Az irodalmon már biztos nem.
Következzen egy kis ízelítô. Már a címek is beszédesek: Szép vers, Úgy tudtál nézni, Költemény a boldogságról, Pá-pávák, A költészet napja, A fekete lyuk, Vasile Roaitã, Kofalét, Eszkimó természetrajz, Héjanász az ivaron.Temettük a költészetet, és ez nem verscím, ez tény, kritikusként pedig egy újabb címet idézhetnék: Csak hallgatok.
Ezek után következett az elmélet: milyen is a rossz vers, és mi teszi azzá. Egyöntetû válasz nem született, talán nincs is, de abban kiegyezhetünk, hogy megkülönböztetendô a szándékolt és a szándékolatlan balfogás, és a kettô közül az utóbbi a nagyobb baj. Ezt igazolta a kvázi titkos szavazás, amellyel a jelenlevôk kiválasztották az évszázad öt legrosszabb versét. Íme (fordított sorrendben): Huszonöt évesen, Csak hallgatok, Nagymama a holttengerben, Dalol a cséplôgép. És végül a bajnok, a legjobb legrosszabb: Szeretlek.
A legrosszabb vers, nem szentségtörés elárulni, egy, a felolvasáson jelen levô ifjú költô szerzeménye, szándékoltan és bevallottan rossz versnek íródott. Költônk tehát meg tudta valósítani szándékát, a költemény igazán „remek" lett. Tehát mégis sikerült megmenteni a költészet már-már veszettnek hitt becsületét.
Ma este 9 órakor a Malom/Baritiu utca 16. szám alatti Tranzit Házban Szemzô Tibor, Forgács Péter Örvény címû, a Holokauszttal kapcsolatos video-oratóriumát a Gordiusi Comó — Fodor Ildikó, Kéringer László, Forgács Péter és Szemzô Tibor mutatja be. Támogatók: MASZK (Szeged), Zsinagóga Lánc, és Pro Helvetia Alapítvány. Az oratórium alapját képezô film fontosabb díjai: Prix Europe Berlin ’97 (Best Non Fiction), Marseilles Dokumentary Film Festival (Grand Prix–Special Prix), Firpesci Leipzig 1997.
Május 21-én, vasárnap este 8 órakor a Tranzit Házban Miriam Cuibus, Mona Chirilã és Dragos Pop színmûvészeti osztálya bemutatja a Lakodalmasdi címû vizsgaelôadást, amely pirandellói beállításban vezeti fel a témát és ennek változatait.
Május 22-én, hétfôn este 7 órakor a Tranzit Házban hangverseny. Réman Zoltán szólóelôadása. A mûvész kortárs komolyzenét játszik szakszofonon. Fellép még a KUMM és a SENZOR együttes.
Idôs ember vagyok magam is, amúgy halálra kész. Meglepett, sôt, megdöbbentett, mekkorát zokogtam Gáll Ernô halála hírére. Mintha testvéremet veszítettem volna el.
Holott nem volt testvérem. Amikor én úrfi voltam — egy nagy jövôjû református hittudós és lelkész, közíró és politikus, 1941 és 1944 között magyar országgyûlési képviselô kisfia —, ô „a Komintern romániai ügynöke", üldözött kommunista, üldözött zsidó volt. Amikorra pedig én cseperedtem a kommunista hatalom osztályidegenévé, osztályellenségévé, egy porig alázott börtöntöltelék fiává, ô a marxizmus-leninizmus tanára volt az egyetemen, baloldali lapok fôszerkesztôje, utóbb a Román Akadémia tagja.
Magam sosem tudtam volna feloldani ezt az eredendô szembenállást. Közeledésünket ô kezdeményezte. A Korunk világnézeti szemle fôszerkesztôjeként a hatvanas évek elején csupa „gyanús" írásokat kért tôlem: a dzsesszrôl, Albert Schweitzerrôl, a schönbergi dodekafóniáról. Ezek akkoriban tabutémák voltak. Feladataimat megkönnyítette, amennyiben, ha sosem titkolta is, nem is hangsúlyozta különösebben, hogy megrendelt cikkeim közlésével politikai kockázatot vállal. Kettônk közül ô volt a védettebb, de a bátrabb is. Megszerettem. Személyes kapcsolatunk szívélyes volt. Nem rajta múlott, hogy sosem vált bensôségessé.
Ha hozzá való vonzódásom nem alakult volna ki már jóval korábban, viszonyunkban fordulópontot jelenthetett volna édesapám 1973 novemberében bekövetkezett halála. Az erdélyi magyarság és a magyar reformátusság óriása, akirôl egy katolikus tisztelôje utóbb azt írta, hogy rég szentté avatták volna, ha történetesen nem reformátusnak, hanem katolikusnak születik, hitelveiben sziklaszilárdan, ám egyházában csalódottan szállt sírba. Máig sem tisztázódott a gyanú, hogy 1950-ben netán a maga egyházkerülete dobta oda áldozatul a szekunak, csakhogy Tavaszy Sándor püspökhelyettes elôrelátható, rövidesen be is következett halálával ne válhasson a legmagasabb református közjogi méltóság közvetlen várományosává. Mert hogy „túl jó" püspök lehetett volna belôle. Akkor csak „elvitték", huszonöt hónapra. A hadbíróság 1958-ban bûnvádat is tudott ellene kovácsolni. Miután hazakerült, levéltárosi, majd fôlevéltárosi állásban robotolva várta évekig, hogy palástjogát visszakapja.
1978-ban még nem hûlt volt ki a teteme, amikor, mint legidôsebb fiúgyermeke, köszönôleveleket rögtönöztem azoknak, akiknek adósuk maradhatott hálája kifejezésével. Gáll Ernô volt az elsô. Mert ô, aki akkoriban az uralkodó osztály prominens képviselôje volt, megelôzôleg nemcsak sûrûn látogatta volt ismételten börtönlátott, súlyosan cukorbeteg, szívinfarktusról szívinfarktusra tengôdô édesapámat, hogy emlékei és nézetei felôl faggassa — többszörösen gyakrabban, mint az egyház elöljárói, akiknek pedig alighanem közvetlenebbül hasznos intelmeket hagyhatott volna hátra, ha meghallgatják —, hanem az akkor elképzelhetô legnagyobb jótéteménnyel is megörvendeztette: megtörve a kényszerû közírói szilencium évtizedeit, kéziratot kért tôle a Korunk számára, majd közölte is azt. Sok mindent nem tudok tiszta emlékû édesapámról, mivel a mi családunkban a végtelen egymás iránti bizalom és szeretet megnyilvánulásait csaknem úgyannyira korlátozta a parttalan szemérmesség — leleményesek voltunk az egymás szívében való belelátásban, de tapintatosan kerültük a nagy, mély kibeszéléseket —, abban azonban aligha tévedhetek, hogy közlési szabadságának visszaszerzése élete estéjének egyik legboldogítóbb jótéteménye volt.
Édesapám hittudományi gondolkodásában és tanításában megkülönböztetett szerepük volt az angyaloknak. Azonosult az angyalokról és idvezült lelkekrôl szóló kálvinista hittételekkel, ugyanakkor különös nyomatékkal hirdette, hogy elôbbiek földi jelenléte nemcsak hit, hanem mindennapos tapasztalat kérdése is. Azt mondta: az angyalok itt is vannak, közötünk. Legfôképpen tôlünk, a mi hit által megvilágosított tisztánlátásunktól függ, hogy felismerjük-e ôket.
Amennyiben tévednék tanúságomban, amely itt következik, vállalom az egy, örök és igaz Isten ítéletét. De ki merem mondani:
Tapasztalatom szerint Gáll Ernô a zsidó és kommunista értelmiségi angyal volt. Ha nem is egész életében, ha csak bizonyos kapcsolataiban ténykedett is akként, de tanúsítom, hogy volt, amikor akként ténykedett. Akkor az is volt: angyal.
Hálatelt szívvel búcsúzom tôle.
Requiescat in pace.
A minap egy körzeti választási kampánygyûlésen vettem részt. Mondjuk: Ittakában. Mint mindig, kevesen gyûltünk össze. Próbáltunk úgy elhelyezkedni, hogy többnek látszodjunk, hogy kiválasztottaink, jelöltjeink morálját erôsítsük. Várnunk kellett, mert polgármesterjelöltünk késett (a stábját és ôt szállító autóbusz defektet kapott — tudtuk meg késôbb magyarázatként). Várakozva, a véletlen úgy hozta, hogy beszélgetôpartneremmel iskoláról beszélgettünk; megfogalmaztuk, a diák (is) a padban ülve osztályoz. Ô a tanárt osztályozza. Legalább olyan kíméletlenül, mint amaz emezt. Így van ez rendjén. Kár, hogy a tanárok erre nem kíváncsiak. Vagy kár, hogy ezeknek az osztályzatoknak nincs sem fóruma, sem hatása. Sulidemokrácia.
Nos, nemsokára diáknak éreztem magam a padban.
Polgármesterjelöltünk bevonult, s azzal kezdte, hogy bocsánatot kért késéséért, amit azzal együtt becsülni tudtam, hogy volt eset, hogy egy nem politikai intézmény ünnepélyének alakulását telefonon irányította, mert díszvendégi minôségében bokrosabb programjai késleltették. Személye fontosságának teljes tudatában igen röviden, de velôsen elmondta kampányprogramja lényegét, s átadta a szót a tiszteletére összegyûlt polgároknak, akiknek a véleményére ôszintén kíváncsinak láthattuk. Figyelemmel meghallgatott mindenkit, és igen tömören, lényegbevágóan válaszolt. Rövid volt az ideje, de gazdaságosan kezelte, majd újabb bocsánatkérés mellett, hogy program szerint máshol is jelenése van, elvonult, hátrahagyva tanácsosjelölt gárdáját, azzal a biztatással a hallgatóság felé, hogy jól informált választ kaphatunk kérdéseinkre tôlük is, kéréseinket pedig írásban is megkapja.
Egyes számú tanácsosjelöltünk meg is szólalt, s az egyik korábbi kérdezô — aki becsületes választ kapott már polgármesterjelöltünktôl — egyik témájába kapaszkodva fejtegetésbe kezdett. Egyre hosszabba. Pártjának kudarcaiért az információáramlást hibáztatva. Az emberek azért nem mennek el választani, mert az információ nem jut el hozzájuk. Vagyis dehogy, nem informálódnak! Horribile dictu: azok sem, akik jelen voltak! Dörgô hangon talált maga számára igazolást a korábbi felszólalók szövegében, hogy megfeddje ôket az érdektelenségért. Azt a keveset, aki ott volt. Akik mindent megtesznek, hogy másokat is mozgósítsanak, akik mindig lelkiismeretesen elmennek választani, és embertársaik felelôsségére is felhívják figyelmüket. Mit várt el? Hogy azok továbbdörögjék a távolmaradóknak korszakalkotó felismeréseit?
Azon voltam, hogy felszólaljak. El akartam mondani, nagyon értünk ahhoz, hogy frusztráljuk magunkat. Miért romboljuk itt és most a választás elôtti, amúgy is sérült közhangulatunkat? Miért magunkat, miért jószándékú (melyik, mennyiben) politikai formációinkat hibáztatjuk társadalmunk kudarcaiért? Mikor az érdektelenség az oka mindennek. Egy nemzedéksor tanulta meg a kommunizmus fél évszázadában, hogy szava semmit nem ér, hogy nem választani, csak szavazni jár — kötelességbôl, amit valahol valakik számon tartanak, de semmin nem változtat a szavazata. Lehet, 1990-ben azt hitte, ezentúl számít majd, mire adja le voksát, ám azóta volt ideje ráébredni, mennyire nem így van. Ja, vagy helyi választásokról van szó? Nagyon sok ember csak azt tudja, hogy helyben nem kap munkát, hogy helyben nem elég a keresete a mindennapi betevôre, hogy házhoz viszi a televízió a milliárdokat lopók álszent arcát és arcátlanságát, hogy ôk márpedig mindent a hazáért s a polgárok jólétéért ..., s aztán nincs ítélet, mely ôket utolérné. De bezzeg a tyúktolvaj, mely nem másokon akart meggazdagodni, csak túlélni, az csücsül. Azt akartam elmondani, hogy az emberek elfásultságáért sem a jelenlevôk, sem becsült képviselôink, sem érdemes politikai csoportosulásaink nem felelôsök, hanem ...
De nem kaptam szót, mert egyes számú tanácsosjelöltünk nagyon fontosnak tartotta mondandóját. Igaz, egyszer csak kifogyott a szóból, de akkor megint fontosabb volt, hogy kettes számú tanácsosjelöltünk mondja a magáét. Elmondta, hogy hû, meg ha, meg mi mindenben nem izzadt, hogy menjenek a dolgok. És ô mondta, én meg nyújtózkodhattam.
Egyes számú tanácsosjelöltünk, úgy látszik, már tudta, mit fog elv- és tanácstársa fuvolázni, így kivonult.
Mikor kettes számú tanácsosjelöltünk gyomra is kihûlôben volt, a padban ülôk szavánál megint fontosabb volt a hármas számú tanácsosjelöltünk ex catedra részletbeszámolója messianisztikus heroizmusáról.
Negyven perce mondták fontosnak vélt magukét. Volt idejük, hisz ebbôl élnek. Egy-két tanácsülés, és többet kapnak, mint egy értelmiségi egy egész hónapra, aki a köldökéig lihegi nyelvét, hogy eleget tegyen munkakörének, fizetés nélküli társadalmi igénybevételének, s aki értékes idôt áldozott (munkája, a köz és családja számlájára) azért, hogy itt legyen, de nem azzal a szándékkal, hogy feláldozott idejével visszaéljenek, véleménynyilvánítását pedig minden fontossági sorrend végére hagyják. S akkor még ki csodálkozik azon, hogy egy ilyen összejövetel résztvevôinek 90%-a nyugdíjas (a másik 10% súlyos lelki kórban: krónikus társadalmi felelôsségtudatban szenvedô).
Az egy óra hossznyira beharangozott találkozó másfél óráján is túl vagyunk, bármennyire érdekes, nekem most már mennem kell. Nekem is be van osztva az idôm, akár polgármesterjelöltünknek. Engem nem kísért tíz ember s egy tucat újságíró (véleményemre lesve), így hát lábujjhegyen kihordtam a bôröm a terembôl.
Egy másik helyiség nyitott ajtaja mellett kellett elhaladnom. Benéztem. Nem találják ki, ki ült háttal velem a füstöt fújva társalogva: egyes számú tanácsosjelöltünk.
Tisztelt egyes számú tanácsosjelölt barátom! Most hozzád szólok. Mi nem mentünk ki bagózni és mással bájcsevegni egy negyedórára. Amíg ott voltam én is, bár lett volna mondandóm, tisztelettel hallgattam szavatokat. De ezek után ne meséld be nekem, hogy te vagy a lakosságfórumok megszállott híve, mert az embereket meg kell hallgatni. Nézz lelki tükrödbe, nem így gondoltad. Azt gondoltad, hogy az emberek csak beszéljék ki magukat, úgyse kíváncsi rájuk senki.
Te elmondtad a magadét, hát rajta: mehetsz bagózni. Mi pedig csak nyújtózkodjunk, s aztán fogadjuk el, hogy a kudarc a mi mûvünk.
Azért nem csak hozzád szólnék. Jóindulattal mondanám minden választási megmérettetés elôtt állónak. Az emberek nem hülyék. Kevés szóból is sokat értenek, ha a maguk gondolatát esetleg nehezebben is adják elô. És informáltabbak, mint hinnétek. Talán még azt is megbocsátják, ha választottjaik kortesígéretei csak félig hihetôk, és negyedrészig megvalósíthatók, és megköszönik, ha 5%-ban valóra válnak. Emberi méltóságukat azonban tiszteletben kell tartani, s ha már a köz képviseletére vállalkoztatok, tartsátok szem elôtt: a köz egyedek halmaza. Nagyon oda kell figyelni, mit mondanak, és csak azután arra, hogy ti mit mondtok: de röviden és velôsen! Mert a padban ülôk is adnak osztályzatot, és ez nem sulidemokrácia, itt meg lehet bukni.
Még egyszer hozzád szólok, kedves egyes számú tanácsosjelölt harcostársam. Lám, álnévvel írom alá cikkemet (biztos megismersz), mert még kitalálják a helyszínt s a szereplôket, én pedig nem akarom a bukásod. Még adok esélyt, sôt szurkolok nektek. Azért mentem el a találkozóra!
Jelen pillanatban a Balkán egyik legveszélyesebb politikusa Slobodan Milosevics jugoszláv elnök. Drákói intézkedésekkel, diktatórikus módszerekkel vezeti a súlyos helyzetben levô országot. Annak ellenére, hogy a Nyugat háborús bûnösnek nyilvánította, folytatja az ellenzék elhallgattatását.
Legújabb tettét a napokban követte el: a Studio B nevû belgrádi tv-adót államosította. A kormánypárt egyik tisztségviselôje a „NATO-gépezet" elleni védekezéssel magyarázta az adó egyik napról a másikra való államosítását. A szerb ellenzék tudni véli, ez a lépés a rendkívüli állapot bevezetését vetíti elôre Jugoszláviában.
A Studio B tévé- és rádióadó a Vuk Draskovics vezette ellenzéki Szerb Megújhodási Mozgalomhoz állt közel. Január óta más ellenzéki mozgalmaknak is teret adott mûsorok sugárzására. Érdekes, hogyan magyarázta Nikola Sainovics, a Slobodan Milosevics jugoszláv elnök által vezetett Szerbiai Szocialista Párt magas rangú tisztségviselôje az intézkedést: a kormány csupán „reagált", mert a Studio B — úgymond — a jugoszláviai összetûzések kiváltását célzó NATO-gépezet részévé vált és gyilkosságokra való felhívásokat tett közzé. Ez a magyarázat természetesen csak a körítés a szabad sajtó elhallgattatására. A tévének és több független sajtóorgánumnak helyt adó épületet rend- ôrök szállták meg. Az ellenzéki vezetôk polgári engedetlenségre szólítottak fel. Belgrádban fociszurkolók tûztek össze a rendôrséggel. A hazudozás hatalmas méreteket öltött Jugoszláviában is. A már említett Sainovics tagadta, hogy a rendôrség a tüntetôk ellen lépett fel (kérdés: akkor miért verték szét egy másik független rádióadó berendezését, amikor azok egyenes közvetítésben számoltak be az összetûzésrôl?). Szerinte csak konténereket döngetô és kirakatokat bezúzó huligánok tetteire reagáltak. (A magyarázat kísértetiesen hasonlít Ceausescunak a Temesváron történtekkel kapcsolatos félrebeszélésére.)
Idôközben az amerikai szenátus leszavazott egy olyan indítványt, amely kilátásba helyezte Koszovó 4,7 milliárd dolláros megsegítését, és a NATO-csapatok további koszovói tartózkodását. A magyarázat egyszerû: november 7-én Amerika nemcsak elnököt választ, hanem a szenátus egyharmadát is újraválasztja. Köztudott, hogy az amerikai közvélemény idegenkedik az Amerikai Egyesült Államok elhúzódó külföldi katonai kötelezettség-vállalásaitól. Ha a NATO kivonul Koszovóból, várhatóan ismét kiújulnak a harcok a két nemzetiség között. Amíg Milosevicset nem sikerül eltávolítani, az egész Balkán puskaporos ládán ücsörög.
Most, az Európába való törekvés igyekezetében érdekes a román kormány reagálása a Studio B bezárásával kapcsolatban. Amíg a NATO a szerbeket bombázta, egyes kormánypártiak és az ellenzék hevesen bírálta a NATO-t. Hogy semmiben se legyenek konzekvensek, a román politikusok ezúttal elsôként ítélték el a független sajtó ellen elkövetett merényletet.
Milosevics hol barátja, hol ellensége a román politikának. Annak függvényében, hogy merrôl fúj a szél, vagy merre tart az ország. Most pedig valahol a távolban felcsillant egy halvány remény a NATO-hoz és Európához való csatlakozásra...
Kíváncsi vagyok, mikor fordul ismét a kocka?
Az ifjúsági és sportminiszter a liberális párt szamosújvári vezetôinek meghívására látogatott a Kis-Szamos menti városba. A miniszter körülnézett a futballpálya környékén is, megtekintette az ifik edzését — elismerô hangon nyilatkozott a sportpálya állapotáról és az Olimpia idei szereplésérôl. — Most már személyesen is meggyôzôdtem az itt zajló munkáról! — mondotta Crin Antonescu. Bár politikai vonalon látogatott a városba (a liberálisok polgármesterjelöltjeit mutatta be a választóknak), a bukaresti vendégek beszédtémája inkább a sport volt.
Távozásakor a miniszter ellátogatott a Coca-Cola kisvendéglôbe, amelynek házigazdája nem más, mint Didi Neamtu, a Kolozsvári U FC 80-as évekbeli kitûnô hátvédje.
B osztály
A második csoport hét közben lejátszott elmaradt mérkôzésein: Dicsôszentmártoni Kémia–KrajovaiElectro Bere 3–0 és Temesvári UM–Turnu Severin-i Drobeta FC 7–0. Lapzárta után ért véget a Marosvásárhelyi HSK–Kémia és Szatmárnémeti Olimpia–Drobeta találkozó. A táblázaton:
1. Gázmetán 33 20 6 7 52–22 66
2. ARO 33 17 4 12 47–36 55
3. Corvin 33 16 6 11 49–30 54
4. Zsil 33 16 5 12 41–37 53
5. Apullum 32 15 6 11 50–39 51
6. UTA 33 15 4 13 46–38 49
7. Inter 33 14 6 13 38 40 33
8. Olimpia 32 13 8 11 39–29 47
9. Electro B. 32 15 2 15 47–50 47
10. Tem. UM 33 12 10 11 55–45 46
11. Flacãra 33 12 9 12 43–40 45
12. Bihar 33 11 10 12 34–50 43
13. Mv. HSK 32 12 6 14 44–38 42
14. Tem. Poli 33 12 6 15 49–52 42
15. Drobeta 31 15 3 13 44–48 42
16. Kémia 31 12 4 15 36–49 40
17. Kv. U FC 33 6 6 21 30–70 24
18. Motru 33 6 5 22 28–65 23
A Drobetától 6 pontot levontak. Hétfôn Drobeta–Electro Bere és Kémia–Apullum elmaradt mérkôzések pótlásával folyatódik a kiesés elleni harc.
(pja)
Duplázott a Lazio
A bajnokság után az Olasz Kupát is megnyerte az SS Lazio, mivel a döntô visszavágóján, Milánóban 0–0-s döntetlent játszott az Interna-zionaléval. Az elsô mérkôzésen, április 12-én, 2–1-re gyôzött a római együttes.
A visszavágót több mint 53 ezer nézô tekintette meg a San Siro sta- dionban. A találkozó során a Lazio magabiztosan ôrizte egygólos elônyét, s a duplázással története legnagyobb hazai sikerét érte el.
A római klub korábban kétszer — 1958-ban és 1998-ban — hódította el a kupát. Duplázás, azaz a bajnoki cím és a kupagyôzelem, eddig három csapatnak — a Torinónak (1943), a Nápolynak (1987) és a Juventusnak (1960, 1995) — sikerült.
A kupadöntôn búcsúzott az aktív labdarúgástól Roberto Mancini, a Lazio 36 éves irányítója, aki 1981-ben kezdte profi pályafutását. Összesen három klubban — a Bolognában, a Sampdoriában és a Lazióban — szerepelt, 787 tétmérkôzésen lépett pályára, 217 gólt szerzett. Két bajnokságot, hat kupát, egy KEK-et és egy európai Szuperkupát nyert.
Elképzelhetô, hogy Mancini, Sergio Cragnotti elnök egyik kedvence, a jövôben a Lazio tanácsadójaként tevékenykedik majd.
l Három napon át 22 öklözô küzdött az ifi bajnoki címért az országos bajnokság megyei szakaszában. A KMSC ökölvívótermében volt néhány kiemelkedôen látványos összecsapás is. Sajnos, az 51, 63,5, 81 és 91 kg-ban az egyetlen nevezô küzdelem nélkül vitte el a pálmát, ráadásul a +91 kg-os súlycsoportban nem jelentkezett senki...
Bajnokok: 48 kg: Emil Stoica (KMSC); 51 kg: Rosi Lingurar (Forta-Thermostar-HSK); 54 kg: Gelu Silas (KMSC); 57 kg: Adrian Bolba (KMSC); 60 kg: Dumitru Moldovan (Carbochim SE); 63,5 kg: Gabriel Fechete (KMSC); 67 kg: Kupagerô Zoltán (Carbochim); 71 kg: Florin Frentiu (Carbochim); 75 kg: Rãzvan Benche (Forta-Thermostar-HSK); 81 kg: Andrei Ciobanu (Tordai Titan); 91 kg: Flaviu Soporan (Aranyosgyéresi Sodronyipar).
Részt vett még a Kolozsvári Akarat (Vointa) és a Dési Selena csapata is, de versenyzôik a selejtezôkben elvéreztek. A bírói küldöttséget Vasile Oanca vezette — a bíráskodás kifogástalan volt.
Coriolan Iuga
l Bronzérmet szerezhetett volna a finnországi ökölvívó Európa-bajnokságon az 51 kg-os Vakherda Sándor, de a magyar öklözô a negyeddöntôben 6–3-as, pontozásos vereséget szenvedett a bolgár Hrisztovtól.
Erdei Zsolt (75 kg) bejutott a döntôbe, Lakatos Pál (48 kg), Farkas György (54 kg), Kótai Mihály (67 kg) és Garai Emil (91 kg) bronz-érmet szerzett.
Erdei az ukrán Zubricsin ellen lépett szorítóba és pillanatnyi kétséget sem hagyott afelôl, hogy ki a jobb. A világ- és Európa-bajnok magyar öklözô 10–1-es pontozással „lépett át" ellenfelén.
Lakatos az ukrán Szidorenkóval találkozott az elôdöntôben és 10–4-es pontozásos vereséget szenvedett. A már a profik táborát erôsítô Kovács István egykori nagy ellenfele, az orosz Malahbekov ugyancsak10–4-es pontarányú vereséget mért Farkasra. Garai kemény mérkôzésen 4–2-re kapott ki a francia Chanet-tól. Kótai Mihály a 67 kilogrammos súlycsoport elôdöntôjében 9–6-os pontozásos vereséget szenvedett az ukrán Bratnyiktól és szintén bronzérmes lett.
Nem folytatta a küzdelmet Marian Velicu (48 kg), sérülés miatt visszalépett és nem állt ki az orosz Szergej Kazakov ellenében. Érmet szerzett viszont Bogdan Dobrescu és Claudiu Râsco, elôbbi a moldovai Igor Samoilenkót gyôzte le 9–4-es pontozással, míg utóbbi a lengyel Pjotr Wilzeskin jutott túl 14–4-gyel. Dobrescu finn (Juho Tolppola), Râsco azeri (Ali Iszmailov) ellenfél ellen válthatja fényesebbre a bronzérmet.
l Tömegbefutó után az olasz Mario Cipollini nyerte a Giro d’Italia profi kerékpáros körverseny 4. szakaszát (Scale–Matera, 235 km).
A kiváló sprinter ezúttal szabályosan hajrázta le az orosz Konysevet és a szintén olasz Martinellót, így pályafutása 30. szakaszgyôzelmét aratta a Girón, és ezzel feljött az örökranglista 3. helyére.
l Az ötödik szakaszt a Matera és Peschi közötti 232 km-t az olasz Danilo di Luca tette meg a leggyorsabban. Di Luca mögött honfitársai értek a célba: Vladimir Belli lett a második és Francesco Casagrande végzett a harmadik helyen. Összetettben szintén olasz versenyzô, Matteo Tosatto áll az élen.
Elérkezett a negyedik, egyben utolsó mérkôzés a skandináviai portyán részt vett magyar labdarúgó-válogatott számára. A színhely: a helsinki Olimpiai Stadion, idôpont: május 20-a, pontosan 45 esztendôvel ezelôtt, 1955-ben. A norvégokat 6:0, a svédeket 7:3, a dánokat pedig 6:3 arányban legyôzô meggypiros mezes válogatott az Ezer tó országának a legjobbjaival találkozott ezúttal, és minden addigi legfölényesebb, nevezetesen 9:1-es gyôzelmét aratta az északi rokon finnek együttese felett. Tapasztalt, rutinos öreg rókák és fiatal, majdhogynem kezdônek számító újoncok jól sikerült keveréke volt a vendégcsapat. Íme, a gyôztesek: Danka — Hegyi, Várhidi, Lantos — Bozsik, Csernai — Tóth II., Csordás, Palotás (Kocsis), Puskás (Tichy), Szimcsák I. A 9 magyar gól közül Palotás Péter 3-at, Csordás Laji 2-t, Tichy Lajos ugyancsak 2-t, Puskás és Tóth II. József 1–1-et lôtt. Az északi túra összmérlege: 4 mérkôzésen 100%-os teljesítmény, vagyis 4 gyôzelem, 27:7-es gólarány. Vajon a mai válogatottak hallottak errôl...?
...és a holnapin...
100 éve, 1900-ban ezen a napon nyitották meg a párizsi II. újkori olimpiai játékokat, amelyek ugyancsak jól kihúzódtak az idôben. Az utolsó számokra október végén került sor. Hogy mi minden történt közben, arra majd menet közben emlékezünk...
Kimagasló lelki és szellemi élményben volt részük mindazoknak, akik csütörtökön, május 18-án délután eljöttek a kolozsmonostori Kálvária-templomban. A nagyszámú híveken kívül jelen volt több közéleti és kultúrális személyiség is. Az eseményen részt vett Buchwald Péter Kolozs megye alprefektusa is.
Már Kádár István plébános megnyitójának mondanivalója sejtette a Kolozsvári Katolikus Millenniumi Napok elsô rendezvényének üzenetét városunk lakosaihoz. Többek között hangsúlyozta: „Az ünneplés azt az érzést vagy annak az érzésnek a felszínre hozatalát jelenti, hogy múlt és jövô fölött gyôz a jelen: bánat s aggodalom fölött gyôz az öröm: az öröm, hogy élünk, hogy történelmünk évezredeit számíthatjuk, hogy kereszténységünk évezredes évfordulóját ünnepelhetjük, abba új életet lehelhetünk, s magunk is új kedvet és lendületet vehetünk. A gyökérhez való ragaszkodásunk éltet a jelenben és biztosítja a jövôt. Aki ezt nem becsüli meg, az nemzetének levágott szöllôvesszeje, mely az identitászavar útvesztôjében menthetetlenül elvész."
Dr. Czirják Árpád érseki helynök, kanonok-fôesperes, a rendezvénysorozat megálmodója és védnöke rámutatott arra, hogy millenniumi ünneplésünk a kolozsvári katolikus napok jegyében népünk, történelmünk és önmagunk helyes megbecsülését jelenti, de ugyanakkor vallásunk, vallásosságunk örökéletet termô megélését is jelenti. Ezt pedig legjobban az ilyen alkalmakkor, a megtartó hit, remény és az együvé tartozás örömében vagyunk képesek megérteni és átélni — mondotta.
A Szûz Máriáról elnevezett kolozsmonostori bencés apátsági templomnak és a monostornak mára csak a szentélye maradt meg, de Szent Benedek fiainak Erdély hitéletében és mûvelôdésében szerzett érdeme lelkünkben él. Dr. Kovács András mûvészettörténész professzor elôadásából sok mindent megtudhattak a jelenlevôk erre a felbecsülhetetlen értékû mûemlékünkre vonatkozóan. Az apátságot I. Béla alapította 1061–1063 körül. Késôbb Szent László anyagiakban jelentôsen gazdagította. „Ora et labora" (Imádkozzál és dolgozzál) — jelszavuk szellemében a bencések mûveltséget és gazdasági érzéket vittek minden országba, termôvé tették a talajt s gazdálkodni kezdtek rajta. Az ifjúságot szervezett iskolában tanították. A monostor apátja nagy befolyásra tett szert, ami visszatetszést váltott ki egyházi és állami körökben. Ez oda vezetett, hogy az 1181–1202 között kormányzó Adorján, gyulafehérvári püspök fogságba vetette az apátot, a kolostort pedig leromboltatta. Késôbb helyreállították, s a szerzetesek leginkább a népnevelésnek szentelték életüket. A tatárjárás vihara is elzúgott felette. 21 év múlva IV. Béla ismét helyreállíttatta s újra jelentôs vallási és politikai erôsségévé vált Erdélynek. Virágkorát a Mátyás király által 1463-ban kinevezett Pécsváradi Péter apát idejében érte el Kolozsmonostor.
A rangos rendezvényen bemutatásra került valamennyi mûvészi mûsor, valósággal gyönyörködtették a zsúfolásig megtelt templomban és az elôtte lévôk szemét-fülét és elméjét. Láthattunk franciaországi és angliai reneszánsz táncokat az Amaryllis együttes (vezetôje László Bakk Anikó) elôadásában. A Schola Gregoriana Monostorinensis (cantus magister Jakabffy Tamás) egy Szent István-antifonát és gregorián vesperást, míg Gáspár István Monteverdi-áriát énekelt, orgonán kísérte Csillag Orsolya. Kiválóan szerepelt a Mínium régizene együttes — vezetôje Macalik Arnold —, valamint a monostori plébánia ifjúsági kórusa, karnagy Palocsay György. Befejezésként Molnár Tünde orgonált.
Zárószavában dr. Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár felhívta Kolozsvár magyar lakosságának figyelmét arra, hogy „Jaj annak a népnek, amely már nem tud ünnepelni!" Maradjon meg lelkünkben utolsó mondata: „A hangok elülnek, a harmónia marad. Találjunk rá népünk harmóniájára!"
Május elsô hét végéjén zajlott az idén negyedik alkalommal megrendezett Zsibói Nemzetközi Gyermektáncfesztivál, melyet az Iskolások Klubja kezdeményezett Szamos, énekeid címmel.
Idén tíz együttes érkezett a Wesselényiek ôsi városába. A szép, színes felvonuláson minden együttes ízelítôt nyújtott mûvészetébôl, a városi mûvelôdési ház elôtti téren bemutatták a közönségcsalogatónak szánt mûsorukat. A nagy számban megjelent zsibóiak már itt megcsodálhatták a makedóniai Skopjéból érkezett Grigor Prlicev együttest, a kolozsvári Avram Iancut, az oláhszentgyörgyi Kis pávát, a tulceai Dobrudzsa rózsáját, a szilágycsehi, a szilágysomlyói, a zilahi, a zsibói árvaház, a zsibói tanulók klubjának együttesét, valamint a kicsit késve érkezô debreceni Fônix gyermektáncegyüttes bemutatóját. Utóbbinak nemcsak a szép népviseletben bemutatott táncait tapsolták meg a zsibóiak, hanem azt a zászlót is, amely alatt vonultak, és amelyhez hasonlót már fél évszázada nem láttak ezeken a tájakon. Szombaton oklevélkiosztó gálamûsoron vesznek részt az együttesek. Délután a debrecenieket a vendégfogadó zsibói magyar családok ismertették meg a környék magyar vonatkozású történelmi emlékeivel. Vasárnap meglátogatták a Wesselényi-kastély gazdag anyaggal rendelkezô botanikus kertjét, majd délután Nagyilondára látogattak, ahol a debreceniek megtekintették az egykori járásközpont jobb idôket látott református templomát, amelybe ma már csak négyen járnak a kéthavonként odalátogató szórványlelkész által tartott istentiszteletekre, majd a Büdösfürdôi szabadtéri színpadon mutattak be mûsort a fürdôvendégeknek.
Az elmúlt években aggasztóan megnôtt a kábítószer-fogyasztás a fiatalok és kiskorúak körében. Mit lehet ez ellen tenni? A megelôzésre elsôsorban a család támogatására van szükség. Ha a családon belül harmónia uralkodik, a szülôk idôt szentelnek gyermekeik számára, elbeszélgetnek velük, és hagyják az ifjút kibontakozni, önmagára találni, elkerülhetô a kábítószerezés rabsága. A legtöbb szülô azonban nem eléggé tájékozott a kábítószerekkel kapcsolatban, így nem is tudja gyermekének elmagyarázni ezek ártalmas hatását. Klasszikus megfogalmazásban a kábítószer egy olyan anyag, mely a szervezetbe jutva, annak bizonyos funkcióit megváltoztathatja. A mértéktelen fogyasztás súlyos fizikai és pszichikai elváltozásokat von maga után, fôleg ami az agy mûködését illeti.
A legtöbb fiatal, aki szeretné kipróbálni a kábítószert, baráti körben jut az elsô adaghoz, általában Canabishoz vagy LSD-hez. Nagyon kevés azok száma, akik hozzájuthatnak a heroinhoz vagy a kokainhoz, mert ez sok pénzbe kerül. A kiskorúak a könnyen beszerezhetô anyagokkal próbálkoznak, mint az Aurolac, acetonos ragasztó vagy butángáz. Bármely kábítószer fogyasztása személyiségzavart okoz, ezért ha a szülôk magatartásbeli változást, hirtelen hangulatváltozást, idônkénti dühkitörést vesznek észre gyermekükön, akkor már feltétlenül le kell ülni egy kis beszélgetésre.
A kábítószer-fogyasztás jelei közé tartozik még az étvágytalanság, a munka, illetve az iskolai tanulmány iránti teljes érdektelenség, az aluszékonyság. A szülônek arra is fel kell figyelnie, ha pénz vagy értékes tárgy tûnik el a házból. Irányadó lehet az öltözetbe, illetve a fogyasztó bôrébe beivódott furcsa szag is.
A szülôk véleménye a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban megoszlik. A törvényes kábítószerek az ital, a cigaretta, a kávé. Mások — mint a Canabis és az Extasy — tiltottak. Mégis vannak olyan szülôk, akik engedékenynek bizonyulnak, és olyanok is, akik tudomást sem akarnak venni a dologról.
A gyermek felvilágosítását minél hamarabb el kell kezdeni. Amikor viszont már a fogyasztó gyermekkel kell leülni beszélgetni, nagyon kell vigyázni a fiatal reakciójára. A túl durva, erôszakos, támadó és kérdôre vonó álláspont makacsságra ingerelheti az illetôt, ami akár a család elhagyásával is járhat.
• Házkutatás során leltek rá a lopott javakra, Flaviu Ioan Muresan Oasului utcai bérelt lakásán — amelyben különben jogtalanul lakik. A 24 éves fiatalember otthonában kerültek elô azok a javak, amelyek május 9-érôl 10-ére virradólag tüntek el a B–14–RBK rendszámú, a Transilvania Hotel elôtt parkoló teherszállítóról, s amelyek a bukaresti Xerox cég tulajdonát képezik. A 320,2 millió lejes kár megtérült, a tettes minôsített lopás miatt kell számot adjon a törvény elôtt.
• 325 millióra állított ki hamis csekklapot Ion Vlad (40), a pucioa-sai (Dâmbovita megye) Pestchim Kft. ügyintézôje. Ion május 17-én az Armãturától vásárolt 19,1 millió lejre különféle termékeket, majd csekklappal fizetett annak ellenére, hogy a bank, amelynél cége számlát nyitott, már 1999 márciusától fizetési tilalom alá helyezte számláját. Megtévesztésül Ion hibásan tüntette fel a számlaszámot. Az esetet az is súlyosbítja, hogy a csekktömb, amellyel Ion dolgozott, érvénytelen volt — korábban visszavonták a forgalomból. Amint az a nyomozás során kiderült, a tettes hasonló módszerrel már négy bukaresti, illetve vajdahunyadi céget is „meglátogatott", ezek esetében a kár 306 millió lej. A tettes csalás, hamisítás, hamis okirat tudatos felhasználása miatt számíthat a törvény szigorára, 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték. Az Armãtura kára megtérült.
• Nemi erôszak áldozata lett a 15 éves S. Corina tanuló. A kisbácsi lány három fiatal kíséretében több kolozsvári bárt is meglátogatott, majd a No Problem diszkóba mentek be, ahol a srácok egyike pikkolóként dolgozott. A lányt az öltözôbe vezették, s ott erôszakos nemi közösülésre kényszerítették. A tetteseket sikerült elfogni: Gabriel Adrian Hulpoi (25), Ioan Gheorghe Hulpoi (19, ô a diszkó alkalmazottja), és Daniel Stupariu (22) a tett elkövetôi. Harmincnapos elôzetes letartóztatásba helyezték ôket, minôsített nemi erôszakért akár 5-tôl 15 évig terjedô börtönbüntetést is kaphatnak.
Lassan már elviselhetetlenné válik ez a forróság. A diákok rövidnadrágosan járnak órákra, és ez még a jobbik eset, mert sokkal valószínûbb, hogy otthon döglenek, a Pub kong az ürességtôl, éljen a Bogya, sznobék egy szál rövidgatyó + szandálban meresztgetik napolajtól csillogó izmaikat a Napoca 15 teraszán, Gicö Muresan-szerû délibábok mászkálnak az utcán.
Mióta ez a hôség tart, csupán azon kell gondolkodnom, mit csináljak a rengeteg szabadidômmel. Rendben van, dolgozatokat írok, készülök a vizsgákra, naponta kitakarítok, fôzök, mosok, tévézek, internetezek, de még így is rengeteg szabadidôm marad.
Igaz, volt egy francos kis húsvét, aztán jött a májusegy. Utána Szángyörgy-napok, három nap nonstop hôséggel és minimális alvással. Ezután következett a válaszúti kiruccanás, csupa kín (vagy Benn?), valami Vama Veche koncert (az egy héttel korábbi 3rei Sud Est-rôl még azért sem szólok, azon túl sokan voltak túl buták); és minderre még rájön a fiatal újságírók estje is. Pöpec kis dolgok. De történik valami más is? Ez mind édeskevés, nekem rengeteg a szabadidôm!
Ja igen, az a káemdéeszes izé, a diáknapok vagy micsoda. Csak a szokásos dolgok: semmi alvás, rohangálás, fejtörés, szóval a forróság... Ôszintén szólva semmi kedvem nem volt az egészhez, de azért na. Néhány tucat kosármeccs, ugyanennyi tenisz, kétszerennyi foci. Úgyis olyan jól kipihentem magam ma éjjel a kultúrtriatlonon meg a lepkézésen, hajnalra már kutya bajom, semmit sem érzek, úgyhogy jöhetnek a döntôk, a majális és a záróbuli.
Milyen egyhangú ez a diákélet. Soha nem történik semmi, csak ez a meleg... Mennyit kell még várnom, míg történik valami érdekes? Nem azért jöttem Kolozsvárra, hogy végigunatkozzak négy évet. Inkább fogom a cókmókom és költözöm haza. Még egy ilyen unalmas várost!
Vagy inkább szervezek valamit, de az nagy lesz, és világraszóló, és szép, és még mondok ilyen jelzôket, a francba. Megcsinálom a harmadik világháborút, vagy a csillagok háborúját, vagy bármit, csak ne unatkozzak ennyire ebben a hôségben. De az is lehet, hogy az idén még megelégszem a szesszióval.
Ha sietsz, még részt vehetsz a mai eseményeken:
— kosárlabda elôdöntôk (8–10 óra között), kisdöntô (10–11) és nagydöntô (12-tôl) a Clujana sporttelepen;
— foci elôdöntôk, kisdöntô és nagydöntô (ugyanakkor, mint a kosár);
— biliárd az Ifjúsági Házban (a Györgyfalviban), 14 és 18 óra között;
— vízimajális a Györgyfalvi tónál, 14 órától;
— pénzes játék reggel 9-tôl a Clujana sportterem elôtt;
— gálaest 18 órától a Filharmónia koncerttermében;
— záróbuli 22 órától a Clujana Sportcsarnok elôtt, fellép a csíkszeredai Role együttes.
Szóval, még nem késtél le semmirôl, de ha vársz három percet, akkor már igen.
Csak úgy nyüzsögtek az elsôévesek a múlt hét végén Válaszúton: KMDSZ-ifjonctábornak adott otthont a népmûvészeti- és táncháztáborairól híres Kallós-kúria.
Bár a buli neve „Kín vagy benn" volt, pont azok mentek ki Válaszútra, akik benn akartak lenni. De nem döntöttek rosszul. Mezítlábas foci a lócitromok között, szép ételek és finom lányok, meleg hálózsákok és hideg csûr, séta a bonchidai kastélyhoz, sokféle játék egészen reggelig — ezek szerepeltek a teljesen kötetlen programban. Szociológiai felmérés (Civil Kurázsi) bemutatása, valamint Nagy Zoltán szegedi HÖK-alelnök bemutatója a magyarországi Hallgatói Önkormányzatokról — ez volt a némileg kötött program. Az állandó programok pedig: kocsmázás, Gücü mezítláb Bonchidáig és vissza, Bluesman dettó.
A tábor eredményei máris megmutatkoztak, a részvevôk egy része máris bekapcsolódott tulipános polgármesterjelöltünk választási kampányába, és a KMDSZ-irodában is alig lehet férni tôlük.
Kezdetben nem sokan bíztak benne. De, szerencsére, mindig akad valaki vagy valami, ami miatt kitartunk. Amikor a Babes–Bolyai Tudományegyetem kari képviselôinek csoportja megérkezett hétfôn Válaszútra, máris elôítéletekkel kezelték ôket. Ez röviden arról szólt, hogy „remélem, maguk rendesebb társaság, mint az elôzôek voltak". Ilyen kiindulóhelyzetbôl is lehet nyerni. De kell hozzá néhány dolog. Például két belevaló tréner, dr. Herbai István és Wagner János. Ôk egyenesen Budapestrôl jöttek el csak azért, hogy tárgyalástechnikát tanítsanak nekünk két napon keresztül. Beszéltek prezentációról, mediációról, facilitációról. Hogy ezek mik, azt csak azért nem érted, mert nem voltál ott. Ha ott lettél volna, akkor már te is kicsit jobban tudnál tárgyalni bárkivel. Felfrissíthetted volna a daltudásodat, sôt, valamivel több magyar népdalt is tudnál. A viccekrôl most inkább ne beszéljünk, úgysem idézhetnék egyet sem. Tanulság: a kari képviselôk jobban teszik, ha nem húzzák ki magukat az ilyen tevékenységek alól. És nemcsak azért, mert a nyári tréninget Budapesten tartják majd nekik. Hanem azért is, mert — ahogy Nagy Zoltán, a szegedi Hallgatói Önkormányzat képviselôje mondta — nálunk „az érdekképviselet még mozgalmi szinten van". Jó lenne, ha ezzel a lendülettel sikerülne beindítani egy komoly diákönkormányzatot, amely, természetesen, a diákok érdekeit képviseli. „Tudjátok, nem is hittem volna, hogy eljövök egy KMDSZ-rendezvényre, és ilyen jól érzem majd magam" — mondta egy lány. Mert ô, aki épphogy csak tagja a szervezetnek, kívülrôl nem lát mást, mint azt, hogy ott egy haveri kör mindenféle címen jókat mulat. Persze, erre felvetôdött, hogy mi lehet a kettô közötti különbség okozója. „Ha engem kérdeztek, szerintem tökjó volt." Speciel kérdeztük, ugyanis ezt épp az egyik trénerünk mondta.
Ui.: A KMDSZ, érdeklôdés hiányában, távolmaradt.
Kolozsváron tartotta a múlt héten második tanácskozását a Közép-Európai Ifjúsági Fórum (Central European Youth Forum), melynek tagja a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Európa szakosztálya is. A szervezet kialakulásáról, céljairól az egyik kezdeményezô, a fórum magyarországi koordinátora, Kalmár Szilárd nyilatkozott a Campusnak:
— Tavaly novemberben szerveztük meg Budapesten a Közép-Európai Ifjúsági Konferenciát, amelyen a magyar-országiakon kívül Lengyelország és Jugoszlávia szervezetei is képviseltették magukat. Akkor megfogalmaztunk egy nyilatkozatot, amelynek az volt a lényege , hogy Közép-Európa egységes tömb, tehát ne szakítsák szét. Az elsô tulajdonképpen egy protokolláris találkozó volt, amelyen megegyeztünk, hogy a Közép-Európai Ifjúsági Fórumot félévi rendszerességgel megrendezzük. A másodikon — itt, Kolozsváron — megvitattuk és el is fogadtuk az alapszabályzatot, amely tagságunkat, céljainkat leírja.
— Kik a jelenlegi tagok?
— Eddig Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Jugoszlávia ifjúsági szervezetei közül csatlakoztak hozzánk. A határon túli magyar szervezôdésekkel, mint amilyen a Temesvári Magyar Diákszervezet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a szlovákiai szervezetek, fokozatosan kialakult egy diákhálózat, amelybe bekapcsolódott Jugoszlávia képviseletében a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIF) is. A velük való kapcsolattartás nagyon beszûkült. Viszont tudjuk azt, hogy elôbb vagy utóbb nekik is integrálódniuk kell, ami két dolgot feltételez: hajlandóságot és befogadókészséget. Úgy vettük észre, hogy a határon túli magyarok nem nagyon akarnak integrálódni, mert minden ilyen törekvést asszimilációként élnek meg. Másrészt pedig hajlandóság sincs az érintett országok befogadására.
— Mit tudtok tenni ez ügyben?
— Célunk az, hogy nyitott fórumot teremtsünk a különbözô országok szervezetei számára — az országon belül és Közép-Európa szintjén is. A párbeszéd azt szolgálja, hogy segítsünk egymásnak. Mivel a fórum kezdeményezôi magyarok, nyilvánvaló, hogy az egész a határon túli magyar fiatalok jobb jövôjét szolgálja. A ma tevékenykedô fiatalokban el kell ültetni a toleranciát: ismerd meg azt, aki melletted él, és tudj együtt élni vele. Meg kell szüntetni azokat a sztereotípiákat, amelyeket a szélsôségesek — Romániában is — terjesztenek. A fórum égisze alatt rendezik majd meg Kolozsváron a tolerancia hetét, valamint egy nyári tábort, amely a regionalizmussal foglalkozik.
— Milyen politikai irányvonalat képvisel a szervezet?
— Hangsúlyozom, hogy a fórum politikailag semleges. De azért tudni kell, hogy Magyarországról és Lengyelországból a baloldali beállítottságú ifjúsági szervezetek vesznek részt, Jugoszláviából pedig egy hatalommal szemben álló szervezôdés, az Otpor. De mi nem KGST-t akarunk. Fôleg a kulturális kapcsolatokat szeretnénk ki-építeni, és segíteni szeretnénk a térség EU-csatlakozását. Mert mi hiszünk benne, hogy ez a térség egységesen benne lesz az Európai Unióban.
— Mikorra várható a fórum következô tanácskozása?
— A következô fórumra Belgrádban kerül sor. Erre a találkozóra 15–20 szervezetet szeretnénk meghívni. Az eddigiek mellett szeretnénk bevonni Csehországot, Szlovéniát és a balti államokat is. Valamikor ôsszel gyûlünk össze, az ottani választások elôtt. Ezt azért hangsúlyozom, mert szándékos. Szeretnénk megértetni: szükség van arra, hogy a demokrácia mellett elkötelezett fiatalok képviseltessék magukat az ország vezetésében.
— Az is szándékos, hogy Romániába a helyhatósági választások elôtt jöttetek?
— Nem, ez teljesen véletlen volt.
Magyarországi
nyári szakmai gyakorlatra jelentkezhetnek mûszaki, közgazdaságtan, kémia, informatika vagy orvosi szakon tanuló diákok. Jelentkezési határidô: június 5. Részletes információkra és ûrlapokra a KMDSZ-irodában tehetsz szert.
INFOWEEK 2000
címmel rendez számítástechnikai versenyt a Nagyváradi Magyar Diákszövetség május 26–28. között. A részleteket megtudhatod a KMDSZ-irodában.
Szegeden
szervezi meg a XXV. Tudományos Diákköri Konferenciát az Országos Tudományos Diákköri Tanács bölcsész szekciója, 2001. április 9–10–11-én. Várják határon túli diákok és tanárok jelentkezését. Helyszín a Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskola. Ûrlap található a KMDSZ-irodában, részletes információkat a http//www.prof.iif.hu/otdt/otdt.htm honlapon is találsz. Jelentkezési határidô: 2000. december 1.
Gitárest
lesz május 21-én, vasárnap este 9 órakor az Apáczai Líceumban. Hallgass oda!
A Nyári Egyetem
pályázatok végleges eredményeit már kifüggesztették a KMDSZ-irodában. Ugyanott az ôszi részképzéspályázatok végeredményét is megtudhatod hétfôtôl.
A KMDSZ
ezúton értesíti híveit, hogy május 22-én, hétfôn este 8-tól Szakosztályok Tanácsára kerül sor, május 23-án, kedden este 8-tól pedig a Vezetôtanács ülésezik, természetesen mindkettô a KMDSZ-irodában. Akinek inge, az vegye magára!
Ezt figyeljétek!
A KMDSZ-iroda rendszergazdát keres! Jelentkezz, ha rendelkezel némi alapismerettel a Linux és az NT terén. Érdeklôdni lehet a 195-700 vagy a 196-561-es telefonszámokon, illetve a Petôfi (Avram Iancu) utca, 21. szám alatti székházban.
Mennyi minden történt, amióta mi, újdonsült egyetemisták, a Babes–Bolyai Tudományegyetem diákjai lettünk. Volt „si tu vii la toamnã", volt elbukott vizsga, elvesztett ösztöndíj, ezt követték a bentlakásküzdelmek. Átvészeltük. Volt ösztöndíjemelés, nyári gyakorlat, elmaradt gyakorlat, elmaradt ösztöndíj-emelés, és volt még egy sereg jobb-rosszabb dolog. Mindezek lassan-lassan a „magzatkor" emlékeivé válnak. Most pedig elkezdôdtek egyetemünk szülési fájdalmai. Még néhány nap, és a kicsengetésre összegyûltek bábáskodása mellett kitaszít minket a Nagybetûsbe. Hogy nekünk mit kell tennünk?
Örvendezzünk... Gau- deamus... De vajon minek? Az elôttünk álló utolsó vizsgáknak? Vagy az azt követô nehézségeknek? Esetleg a laza életnek, amit hátrahagyunk? Hiszen, amikor az anyaméhbôl az életbe léptünk, akkor is a sírás volt az elsô dolgunk. Pedig még azt sem tudtuk, mi vár ránk. Azóta számtalanszor visszaküldtek „oda". Vajon egyetemünkre hányszor fognak visszaküldeni?
Zöld-fekete-fehérben pompázó, jellegzetes, friss nyomdafestékszagot árasztó kiállítási katalógust forgatok. A borítóján ez olvasható: CSOMA. Az idô arcai — kövek, pietre — fetele timpului Kovászna 2000.
Ámulok-bámulok; hogy csinálják ezek a kovásznaiak? Egyre súlyosabb anyagi gondokkal küszködô kulturális életünkben ekkora mamutrendezvényre vállalkoznak, s teszik ezt rendszeresen évente immár a tizenegyedik alkalommal. S maga a kiállítás csak egy epizódja a Kôrösi Csoma Sándor emlékére rendezett négynapos ünnepségeknek.
Lapozom a kétnyelvû, magyar–román, nagyméretû (A4-es formátumú), szép katalógust. 127 fekete-fehér jó minôségû reprodukció mellett 117 kiállító képzômûvész neve. Felsorolni se tudnám, kik küldték be munkáikat, mit gyûjtöttek egybe a szervezôk a Kárpát-medencébôl. A számbelileg vezetô Székelyföld és a többi erdélyi város képzômûvészei mellett szép számban jelentkeztek Magyarországról, Jugoszláviából, Kárpátaljáról, Szlovéniából és még sorolhatnám (nagy többségükben magyar alkotók), de szerepel itt Pataki László Argentinából, Frank Magda Franciaországból.
Böngészem tovább, és lokálpatriotizmustól vezetve kikeresem a kolozsváriakat és környékbelieket. Hadd említsem meg ôket, névsor szerint, egyúttal elnézést kérek a többi százon felüli kiállítótól: Dobribán Emil, Egyed Tibor, Gedeon Zoltán, Lészay Bordi Margit, Orbán István, Petca Ovidiu, Starmüller Géza, Suba László (Torda), Szabó Vilmos (Zilah), Székely Géza, Veresspál. De szerepel a már félig kolozsvári Kusztos Endre... Kiemelkedô, hogy az idei kiállítás tiszteletbeli meghívottja Jecza Péter temesvári szobrászmûvész, 8 mesteri bronzszobrot állít ki.
Elôveszem a tavalyi kiállítás katalógusát is, témája: Cantata Profana, majd elolvasom a 2001-re tervezettet: Tárgyaink. Bár úgy tûnik, egy adott tematika szûkíti a kereteket, a Csoma kiállítás abszolút demokratikusan mûködik. Valamikor januárban küldik szét a meghívókat, adatlapokat, amelyeket tovább lehet adni. Ebben meghirdetik a tematikát, egyúttal kimondják: „A kiállításon egy alkotással vehet részt a Kárpát-medence minden képzômûvésze. Elsôsorban magyar mûvészekre számítunk, de szívesen látjuk a velünk egy hazában élô testvérnépek alkotóit is" — és a nyugatabbra élôket is, mint láttuk, teszem hozzá. Az idei alapgondolatot így fogalmazták meg: „Az idô megráncosítja az arcokat, simává csiszolja a köveket. Hatalom, mely mindent alakít, az emberi életeket, minket, a történelmet. Ô a múltunk, benne él a jelen, s csak benne születhet meg, kristályosodhat ki a jövô. Plasztikailag megfogalmazott gondolatokat várunk az emberrôl, a történelemrôl, a bennünk lüktetô idôrôl. Az Ô arcairól. Az Ô köveirôl. Kiállításunkkal a magyar államalapítás ezredik évfordulója elôtt óhajtunk tisztelegni".
Ennyit a mennyiségi mutatókról, s a továbbiakban sem bocsátkozom mûvészeti elemzésekbe, de állítom, hogy rangos, színvonalas XXI. századi képet nyújt a galéria seregszemléje; a legváltozatosabb anyagokban és technikákban készült alkotások, a tollrajztól az installációig, a fa- és bronzszobroktól a pasztell, olaj, vegyes technikájú és szitanyomatos képekig, a legkülönbözôbb méretekben és arányokban szerepelnek.
Csak csodálni tudom a rendezôk, szervezôk munkáját, akik létrehoztak egy ekkora megarendezvényt, mely évrôl évre terebélyesedik. A fórum vezetôje Gazda József. A rendezést Deák M. Ria és Deák Barna vállalta, a katalógus elôszavát „PokolsART" címen Varga Mihály írta, maguk is kiállító sepsiszentgyörgyi mûvészek. A fotóreprókat Kopacz Attila, a katalógustervet a Cova Design stúdió készítette, kinyomtatta a Cova print. A kiállítás támogatói a Kovásznai Megyei Tanács és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.
A kiállítás 2000. április 14-én nyílt és szeptember 15-ig tekinthetô meg. Akit a Székelyföldre, Kovásznára vagy környékére visz az útja nyári barangolásai során, térjen be egy kis meditációra. Érdemes.
A kíváncsi kamera és kezelôje bebocsáttatott a mûvészet szentélyébe, a mûterembe, és a szabályos szabálytalanság sajátos, szinte önmagától kialakult rendjében sorakozó szobrok megnyilatkoztak. Hangtalanul, képi nyelven vallottak az operatôr Wonke Rezsônek és a szerencsés nézônek, aki szombat este a Duna tévé Tálentum címû mûsorának megtekintése mellett döntött. De vallott maga a Mester is — ugyancsak ritka alkalom — beszélgetôtársának, Sas Péternek, méghozzá látható élvezettel és spontaneitással. Önmagáról, gyermekkoráról, a sztánai évekrôl, gyökereirôl, mûvésszé válásának körülményeirôl, mûvészi hitvallásáról. S szavai nyomán megelevenedett a történelem: az a sajátos erdélyi sors, amelynek mûvészi vetületeit, jellegzetesen helyi hagyományokból táplálkozó, de összmagyar és összeurópai hatását olyan jól példázza a Kós család.
Kós András a puritánságig egyszerû, de éppen sallangtalan ôszinteségükkel, tiszta formáikkal olyannyira megkapó szobrainak lélektôl lélekig ható mûvészi üzenetét közvetítette a film a maga sajátos eszközeivel. Ez volt egyébként a címe is, a Szabadságban hónapokkal ezelôtt megjelent összeállításhoz hasonlóan. S ha néha bizonyos mértékig szaggatottnak is éreztük az anyagot — készítôinek minden bizonnyal sokat kellett vágniuk, s bizonyos kérdésekhez, amelyek esetleg kimaradhattak volna, feltehetôen ragaszkodtak — a portréfilm dokumentáris és mûvészi értéke, Kós András személyiségének köszönhetôen, felbecsülhetetlen. Sas Péternek sikerült a rendelkezésére álló röpke félórában a mûvészt és az embert egyaránt bemutatnia. Kós mester pedig megnyugtatta mûvészete kedvelôit, mindannyiunkat, hogy ameddig ereje engedi, folytatja a több mint fél évszázada megkezdett munkát. Mert — szavai szerint — az oktatásból nyugalomba lehet vonulni, s azt meg is tette, de az alkotásból soha. Így legyen!
Szépsége még ma is szinte megható. Régi fotóit nézegetve el kell ismernem, hogy ritkán láttam ilyen kedves, szép színésznôt. Bár tehetsége adva volt, pályája hirtelen megszakadt. A színháztól nem tudott eltávolodni, ezért mint ügyelô dolgozott tovább.
F. Sárközi Júlia Kolozsvárott született, az állomás környékén nôtt fel, ahol akkoriban még madarak fütyörésztek, és a Kis-Szamosban halak ficánkoltak. A Rudolf úti Református Elemi Iskola után a Felsôkereskedelmi Középiskolát végezte el. Tagja volt a Józsa Béla-Atheneum elsô mûkedvelô tanfolyamának. Olyanok tanították, mint Delly Ferenc, Poór Lili, György Dénes, Ferenczi Erzsébet, Pap Ilona vagy Maczalik Gabriella. A vizsgabizottság elnöke dr. Janovics Jenô volt. 1946 és 1950 között járt a Kolozsvári Színmûvészeti Fôiskolára. 1966-ban hagyott fel a színészkedéssel, és ’82-es nyugdíjba vonulásának évéig ügyelôként dolgozott.
— Önnel Dorián Ilonánál ismerkedtem meg. Régi barátság fûzi hozzá?
— Nagyon régi. Valamikor 1948 óta. Érdekes, hogy nem a Színmûvészeti Fôiskolán ismerkedtünk össze, mert az én hajdani kollégáim Harag György, Horváth Béla, Orosz Lujza, Lukács Éva és a férje Török József, Borsós Barna (aki Váradon a mai napig is játszik), Lohinszky Lóránt — akinek a kedvenc verse a Krisztuskereszt az erdôn volt, ezt az Ady-verset szavalta mindig. Az én kedvenceim az Áprily-versek voltak. Mondom két évvel ezelôtt László Gerônek, hogy hallottam szavalni egyik kedvenc versemet. Az Irisórai szarvast. Erre Gerô azt válaszolta: nem, a te kedvenc versed az Álom a vár alatt volt.
— Szeretett szavalni?
— Igen, nagyon sok verset ismertem, és nagyon sok verset szerettem mondani. Abban az idôben elküldtek minket akár faluhelyre, akár iskolába. A Brassaiban például volt egy József Attila versmûsorom. Öt vagy hat verset mondtam el, köztük az Ódát, pedig az férfiaknak való, komoly vers. Szóval szerettem a verseket, és a fôiskolai évek nagyon kedves és kellemes emlékek maradtak: ahogy készültünk a vizsgaelôadásokra, amilyen összetartó gárda voltunk. Még nem volt az köztünk, hogy a színpadra kerülünk, és akkor harc indul. Itt még szerettük egymást. Tízünket ’48-ban, tehát másodéves korunkban, szerzôdtetett a színház. Oly kevés színész volt akkor már Kolozsváron, mert elmentek jobbra-balra, hogy minket leszerzôdtettek. Közöttük volt például Szekernyés Gizi, akinek ugyancsak ott kellett hagynia a színházat, pedig nagyon ügyes színésznô lett volna. Így azután elindult a kemény színházi küzdelem.
Abban az idôben nagyon sok turné volt, néha hetekig. Vagonos turnék, ami azt jelentette, hogy ketten aludtak fent a vagon felsô ágyában, ketten lent. Boldogok voltunk, amikor a mozdonyból kiengedték a meleg vizet. Beálltunk a meleg víz alá, és ott mosakodtunk. Olyan kolléganôink, akik — szerintünk — idôsek voltak, laskanyújtóval, lapítóval jöttek a turnéra, és laskát gyúrtak. Volt olyan, aki libát vett a piacon, levágta, és petróleumlámpán fôzte. Ez a kolléganônk most Svédországban van, László Katalinnak hívják, és nagyon összetartja az ottani magyarságot. Szép emlékeim vannak, és a barátságok is megmaradtak. Most, hogy egyedül maradtam, olyan jó, hogy léteznek ezek a kolléganôim. Dorián Ilona, akivel több mint ötven éve tart a barátság, és ô jön, vagy én megyek hozzá, és mindig van mondanivalónk egymásnak. Vagy Szekernyés Gizi vagy Török Erna. Volt idô, amikor Vitályos Ildikó is meglátogatott, vagy én mentem hozzá. Döbbenetes, hogy ezek a régi barátságok mennyire meg tudnak maradni. A mostani színészeket jóformán nem is ismerjük. Van egy-kettô, például Bogdán Zsolt, aki kiváló. Vagy Rekita Rozika, akit nagyon rég nem láttam a színpadon. Örvendek, hogy Nagy Dezsô még játszik, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy nem gyûlöltem meg a színházat annyira, hogy ne menjek el egy-egy elôadásra. Végsô soron minden elôadást elôbb-utóbb megnézek, bár nagyon zavaró, hogy nem értem, mit mondanak. A mi idônkben arra fektették a hangsúlyt, hogy szépen beszéljünk, értse a közönség, amit mondunk. Az ember azért megy a színházba, hogy az írónak a mondanivalóját magába szívja. Most bukfenceket és spárgát látunk, és azt kérdezzük magunktól: most én a cirkuszban vagyok? Nem a világot jelentô deszkákon játszanak a színészek?
— Kedvenc rendezôje?
— Nagyon szeretett engem Kômíves Nagy Lajos. Vékony alkatú kislány voltam, és valószínûleg ezért is osztotta rám Gerhard Hauptman darabjának: a Hamele mennybemetele címszerepét. A Hamelében Orosz Lujza játszotta a Márta nôvért. Neki mindig olyan búgó, kellemes hangja volt, és ez valahogy inspirálta a partnert, és erôt adott neki. Nagyon jó kolléganô volt. Egyszer egy nagyon furcsa dolgot mondott, nem is akartam ezt elmondani eddig senkinek: „Tudod, Julika, veled mi a baj? Mindenki szeret, mindenki kedvel, de egy ember nincs, aki elôrevigyen téged. Kéne egy ember, aki tolja a te szekeredet." Furcsa? Ez a színház. És kiderült: Lujzinak volt igaza.
— Említette, hogy Koós Zsófiával is nagyon jó barátságban volt...
— Nagyon-nagyon szerettemKoós Zsófit. Amikor a Rákóczi úton laktak, gyakran meglátogattam. Mindig adott nekem egy nagy kosár szilvát. Felmászott a szilvafára, és megrázta. Lejött, bementünk abba a csodálatos népi bútorokkal berendezett ebédlôbe, beszélgettünk, és nagyon sokat mesélt nekem. Például: „Tudod, Julikám, ahogy az ember öregszik, mind több ránc lesz az arcán. Ne törôdj vele. Az embernek a szemét kell nézni, mert a szeme elárul mindent. A lelkivilágát, a gondolkodásmódját és az egész emberiség iránti szeretetét vagy rosszindulatát. Amit lát más szemében, azt ne próbálja utánozni. Gondoljon arra, hogy valamikor mindenki jó volt, és lehet, hogy az élet tette rosszá. Vagy benne volt az egyéniségében". Ilyen ember volt Koós Zsófi.
— Hány évi színésznôi pályfutás után tért át az ügyelôi szakmára?
— Tizennyolc év után. A deszkák mellett van egy ügyelôfülke, amelyet üvegfal választ el, és ott különbözô technikai felszerelések vannak. Általában e körül ülnek vagy állnak a színpadra készülô színészek, és várják a végszót. Mindegyik különbözô módon reagált arra, hogy na, most jön a végszó. Volt, aki ideges lett, volt, aki halálnyugodtan várta. Itt vendégszerepelt egyszer Lohinszky Lóránt, aki kollégám volt négy évig a fôiskolán. Ült a színpad mögött, várta a végszót nyugodtan, nem törôdött semmivel — mert voltak olyan színészek, akik csapkodtak, szidták a kellékest —, csodás nyugalommal, átélve már a belépô szövegét. Mielôtt be kellett mennie, felállt, senkire nem nézett, senkivel nem törôdött, szóval át tudott lényegülni azzá a szereppé, amit a színpadon eljátszott. Nem véletlenül lett nagy színész.
— Miután ügyelôvé vált, milyen lett a viszonya a régi kollégákkal? Megmaradt a régi kollegialitás?
— Megmaradt. Végül is nem volt semmi problémám velük, nem kérdeztek: miért csinálod ezt így, vagy miért szidsz, ha elkésünk a próbáról. Fel kellett volna írnom a késôket, de amikor felment a függöny, mindenki ott volt. Valószínûleg szerették bennem, hogy egy kicsit elnézô voltam. Kifogtam olyan darabokat, amelyek nagyon sokszor mentek. Bár ez, hál’ Istennek, jó is volt.
— Harag Györggyel dolgozott?
— Három vagy négy éve lehettem a színháznál, amikor Harag Gyuri rendezett egy darabot, ami a zsidók megpróbáltatásaival volt kapcsolatban. Én is játszottam benne egy szép kis szerepet. Szerettem is nagyon Harag Gyurit, mert nagyon kollegiális volt, és ez végig megmaradt kettônk között. Az egyik Sütô András-darabot ügyeltem is, a Káin és Ábelt. Soha nem tekintett engem úgy, hogy nem vagyok közeli kollégája.
— Tudom, hogy az ügyelônek sok feladata van. Mire kell nagyon odafigyelni?
— Elôször is a pontosságra. Ellenôriznie kell a színpadot, hogy minden a helyén legyen, a színészek a megszabott idôre beöltözzenek, a fodrásznak meglegyen a munkája. Vannak gyors változások, amiket állandóan ellenôrizni kell. Akkoriban még nem volt automata világító-berendezés. A világosítók kézzel állították a fényeket. Ezekre is mind-mind utasítani kellett. Nem kis felelôsség.
— Az ügyelô mikor kapcsolódik be a darabba?
— Az elsô pillanattól, már az olvasópróbák ideje alatt. Ott már jegyzeteket kell készíteni. Az elsô színpadi próbán, ahol elôkerülnek a kellékek, szigorúan ellenôrizni kell a járások, ajtók beállítását. Nem szabad kikapcsolni egy pillanatra sem az elôadás két vagy három órájában.
— Térjünk vissza a színészi pályájára. Mit jelentett Önnek a színház? Hogyan tekint vissza rá?
— Mint végtelenül hosszú idôre, amibe belefért dicsôség, fájdalom, közöny, megaláztatás, sok-sok fáradtság, jó és megértô kollégák, kegyetlenség is, rosszindulat is. Ez volt az én Színházi életem. Nagy betûvel a Színház, mert még mindig tisztelet és becsület illeti azt az intézményt, ahol hallod a magyar szót, bár mind kevesebb a szép beszéd, az érthetô elôadás. A templom és az iskola mellé nyugodtan oda lehet tenni a Színházat is, azt, ami még megmaradt nekünk, ahol az édes anyanyelv kellene elhangozzék. Sajnos a színház a mutatványok, akrobatika deszkája lett, a szó, a mondanivaló elsikkad. Hajdani mestereink, Kômíves Nagy Lajos, Tesszitori Nóra, Poór Lili, Kovács György, Delly Ferenc, Senkálszky Endre mindezekre megtanítottak, és nem véletlen, hogy oly sok kiváló színész vagy színházi szakember került ki a Színmûvészeti Fôiskola falai közül. Elméleti tanáraink is, például Szabó Lajos rektor, csöpögtették belénk a kultúra, az irodalom szeretetét. Gondolom, minden osztálytársam, majd színházi kollégám sok szeretettel és hálával gondol ezekre az emberekre, akiknek köszönettel tartozunk.
Boldogan beszélhetnék a 18 év színészi munkájáról, amikor szép szerepeket játszottam. Ma is emlékezetes a Hamele mennybemenetele, Szophok- lész Iszménéje, a Bánk bán Melindája, Natasa szerepe Gorkij Éjjeli menedékhelyébôl. A Matyó lakodalom Borikája, ahol mindig nyílt színi taps volt. A Vén bakancsos Ilonja, A néma levente (250 elôadást ért meg), az
Othello Biankája...és még sorolhatnám — de a folyamat szinte egyszerre megszakadt.
— Mi volt az oka?
— Nehéz kérdés. Új vezetôség? Mindenki a maga gárdáját játszatta? Igen. Nem is tudtam eligazodni ebben az új helyzetben — lelkileg kikészültem, és visszavonultam a fontos, de nem látható emberek közé. Elôadásvezetô, ügyelô lettem. Sokan vetették a szememre, hogy nem vagyok elég erôskezû, engedékeny vagyok a színészekkel szemben, de hát lélekben mindig is az maradtam. Ma már kevés hajdani kollégámat látom a színpadon. A klikkek ma is léteznek, és ez így marad örökkön-örökké. Csak egy a fájdalmam: a hajdani nagy közönség hiánya. Tudom, drága az élet, a mindennapi kenyér, a könyv, a színházjegy, és az emberek is elfásultak.
— Mit üzen a közönségnek, a színészeknek?
— Kedves közönség, kedves színészek, tisztelt vezetôség: egyszer talán mégis visszanyeri fénykorát a színház, mert mindig kell a megújulás. És Ti, kollégák, akik velem végeztetek és még vagytok, gondoljatok azokra a szép emlékekre, amikor felment a függöny, és 100–200 elôadás után is telt ház volt — ami erôt adott egy életre.
Ismét sztrájkba léptek a romániai Cernavoda atomerômû dolgozói, és ez megint leállással fenyegeti a létesítményt — jelentette pénteken a Román Közszolgálati Rádió.
Az atomerômû dolgozóit képviselô szakszervezetek két héttel ezelôtt hirdettek sztrájkot jelentôs béremelésért és egyéb juttatásokért. A szakszervezetek 25 százalékos bérindexálást követelnek, az idei bér 30 százalékos növelését sürgetik, és évi húsz nap pótszabadságot, ingyenes étkeztetést és a vállalat 1998. évi nyereségébôl való visszamenôleges részesedést is szeretnének kapni.
Az ipari minisztérium akkor lecserélte az atomerômû vezetését, de mivel a szakszervezet az új vezetôséggel sem tudott megegyezni, most ismét beszüntették a munkát, és tegnap délelôtt a sztrájkolók megtagadták az épülôfélben levô erômû egyetlen mûködô blokkjának hasadóanyaggal történô feltöltését. A fokozatosan csökkenô mennyiségû áramot termelô erômû egyelôre a kifogyófélben levô fûtôanyaggal mûködik, de ha nem töltik fel újra friss hasadóanyaggal, néhány napon belül automatikusan leáll.
Mivel a bukaresti ítélôtábla törvénytelennek ítélte, az alkalmazottak beszüntették a sztrájkot, de szakszervezeti vezetôjük kijeelenttet, hogy a hágai nemzetközi bírósághoz fordulnak.
A román hatóságok nem tudják a magyar félnek átadni a ciánszennyezést okozó nagybányai Aurul vállalat dokumentumait, mert azoknak kiadására nincs törvényes lehetôségük — jelentette ki pénteken az MTI-nek Gheorghe Lazea, a román Vízügyi, Erdôgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium fôtitkára.
A pénteki román sajtó „a cián-ügyben tett újabb magyar támadásként" értékelte azt, hogy a magyar sajtó megírta: a román külügyminisztérium számos, a január végén történt balesettel kapcsolatos magyar kérdésre nem válaszolt. A Ziarul Financiar szerint Lazea kijelentette: „Budapest be akarja perelni az Aurult, és azt szeretné, ha mi adnánk át minden dokumentumot. Nem vagyunk a magyar fél ügyvédjei."
Az MTI-nek nyilatkozva Lazea azt mondta, „nem emlékszik, hogy így fogalmazott volna".
Lazea arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalat dokumentumait a magyar fél csak az Aurul társaságtól kérheti, mivel azok kiadására a román minisztériumnak nincs joga, a vállalat mûködéséhez kiadott környezetvédelmi engedélyeket pedig Nagybányán, a területileg illetékes környezetvédelmi hivataltól kell kérni.
Valeriu Stoica román igazságügyi miniszter még február 23-án ígéretet tett arra, hogy Románia átad minden olyan dokumentumot, amely hasznos lehet mind a magyar, mind a román félnek az Aurul társasággal szembeni perben. Ezzel kapcsolatban Lazea úgy nyilatkozott: nem ismeri, hogy mit vállalt a román igazságügyi miniszter, nem tudja, érvényben van-e még az akkori megállapodás.
A román kormány egyébként csütörtöki ülésén hagyott jóvá 10 milliárd lejt a Nagybozinta falu lakosai ivóvízellátására.
A társadalmi párbeszéd csoport „Hozzáférés a közelmúlt történelmének okirataihoz— címmel eszmecserét rendezett a fôvárosban, amelyen részt vett a szekusdossziékat kivizsgáló országos bizottság tagja, $Claudiu SecaØiu&, valamint $Elena Danielson&, a Hoover Institution Archives igazgatója. Claudiu Secasiu kijelentette, hogy a dossziékat „megcenzúrázzák–, és nem hozzák nyilvánosságra azokat a részeket, amelyek a megfigyelt személyek szerelmi életérôl tartalmaznak jelentéseket. Ezek ugyanis nem olyan történelmi események, amelyek a történészekre tartoznának. A társadalmi párbeszéd csoport arra is figyelmeztetett, hogy a szekusdossziékhoz való hozzáférés nem jelenti a forrás kritikai ellenôrzésének kizárását. Az eszmecserén részt vevô Elena Danielson szerint ezeknek az eddig titkos iratoknak a megismerésével helyre kell állítani a románok kollektiv emlékezetét, és lényegében három típusú dossziét kell megkülönböztetni: az egyik az érintettet érdekli majd, egy másik a történészeket, egy harmadik típusú dossziét pedig a nagyközönségnek szánhatnak.
Tegnap a fôvárosban tartózkodó francia bírók kihallgatták Adrian Nãstasét, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) elsô alelnökét. Kiderült: 1998 decemberében Nãstase és felesége néhány napot Deauville-ban üdültek, amelynek költségeit — mintegy 4625 frankot — Adrian Costea állta.
Nãstase azt állítja, hogy 1998-ig nem is tárgyalt Costeával. Ezek után kapott tôle egy levelet, amelyben Costea Romániával kapcsolatos elképzeléseit vázolta. Az RTDP alelnöke kifejtette: Costeával Iosif Bodán keresztül került kapcsolatba. Ô adta át neki az említett levelet, amit Costea Emil Constantinescu államfôhöz és Valeriu Stoica igazságügyi miniszterhez is el szeretett volna juttatni. „Costeával nem voltunk valami bizalmas kapcsolatban. Ô azt akarta, hogy Teodor Melescanu kerüljön a helyemre. Nagyon zavart Costea messianisztikus magatartása. Úgy viselkedett, mintha az Isten küldötte lenne" — jelentette ki Nãstase.
Az RTDP alelnöke kifejezte reményét, hogy a kihallgatások során lehetôség nyílik tiszta képet nyerni az ügyrôl. Szerinte ennek megoldása az igazságszolgáltatás feladata, és a jelenlegi hatalomnak nem szabad abból politikai ügyet csinálnia.
Hasonlóan nyilatkozott néhány nappal korábban Teodor Melescanu, volt RTDP-s külügyminiszter, a Szövetség Romániáért Párt elnöke. Ôt szerdán hallgatták ki a francia vizsgálóbírók. Melescanu is járt Franciaországban Costea költségén, de az SZRP-elnök szerint fogalma sem volt arról, hogy Costea, vagy valamelyik cége fizeti a költségeket. Melescanu azt javasolta a franciáknak: elsôsorban Emil Constantinescunál és Ion Iliescunál érdeklôdjenek Costea-ügyben, mivel az ô megbízásuk alapján szerepelt az hivatalos személyként Franciaországban.
Teodor Melescanu egyetért ugyanakkor azzal, hogy a párt csúcsvezetôsége megvitassa Iosif Bodának a Costea-botrányban játszott szerepét. Melescanu „mesének" tekinti Costeának az SZRP létrehozásával kapcsolatos kijelentéseit, és tagadja, hogy Costeanak valami köze lenne a párt megalapításához. Viorel Sãlãgean, az SZRP alelnöke, a párt egyik alapító tagja pénteken a Mediafaxhoz eljuttatott nyílt levelében cáfolja mindazokat az állításokat, amelyek Costeának a párt létrehozásában játszott szerepére vonatkoznak.
Azáltal, hogy pénteken lejárt a fellebbezési határidô, a május 8-án bejegyzett Pro Transilvania Alapítvány véglegesen legalitásba lépett, jelentették hírügynökségek. Mint ismeretes, az alapítvány létrehozása ellen már tavaly márciusban többen tiltakoztak, mint például Ion Iliescu (magánemberként), Iosif Constantin Drãgan akadémikus, valamint különbözô politikai pártok, köztük a vátra, a Román Nemzeti Egységpárt, a Nagy-Románia Párt, az RTDP, valamint a Szövetség Romániáért Párt. Ez év áprilisában az igazságügyi minisztérium felszólította az alapító Sabin Ghermant, hogy mondjon le az alapítvány alapszabályzatának arról a szakaszáról, amely megfogalmazza Erdély közigazgatási autonómiáját. Sabin Gherman tiltakozott ez ellen, és kijelentette, amennyiben továbbra is nyomást gyakorolnak rá, a nemzetközi emberjogi szervezetekhez fordul. Fellebbezések híján az alapítvány bejegyzése végül véglegessé vált.
Jövôbeni elképzeléseirôl Sabin Gherman a hírügynökségeknek elmondta, hogy erdélyi és bánáti turnét szerveznek, amelynek során el szeretnék magyarázni az embereknek a közigazgatási autonómia lényegét, valamint annak elônyét, hogy a pénznek ott kell maradnia, ahol elôállították. A legalitás lehetôvé teszi továbbá az alapítványnak jelentôs projektek elindítását, belföldi és külföldi kapcsolatok kiépítését.
Bár a magyar kémkedés tíz éve tartó Románia elleni offenzívája súlyosan fenyegeti a román állam biztonságát, a magyar állampolgárokkényük-kedvük szerint járnak át a román–magyar határon anélkül, hogy bárki is pontos név szerinti nyilvántartást vezetne róluk — írta a Jurnalul National.
A lap szerint a magyarokkal szembeni érthetetlenül elnézô magatartás akkor tapasztalható, amikor a román titkosszolgálatok rendre arról adnak jelentéseket, hogy a magyar hírszerzés tíz éve hatékonyan, kitartó következetességgel követi céljait.
E célok között a lap elsô helyen említi „Erdély gazdasági leigázását". Az erre irányuló „terv fontos alfejezete a stratégiai fontosságú térségekben található földterületek felvásárlása". Ezen a téren a magyar „arrogancia átkelôk, hegyvidéki szorosok, repülôterek, katonai raktárak, sôt, országutak követeléséig terjed". A lap szerint Magyarország az általa „hagyományosan áhított térségben létrehozott Eurorégiók (Kárpátok Eurorégió, Duna–Maros–Tisza Eurorégió) révén „agyafúrt módon megpróbálja kivonni a román állam ellenôrzése alól a bennük részt vevô romániai megyéket".
A Jurnalul National állítása szerint a román hírszerzô szervek azt is jelezték, hogy a Magyarország és Románia közötti „Nyitott égbolt"-egyezmény megkötése után „a magyarok nem átallották kémkedési célokra használni a felderítô repüléseket" is.
Végül a lap „a magyar kémügynökségre bízott fô feladatok" között említette „a román határon való áthatolást, egyéni vagy közös turisztikai és egyházi látogatások ürügyén, erdélyi stratégiai célpontok szakszerû felderítése végett".
Egy másik román lap, a Curierul National csütörtöki számának elsô oldalán a nemzetközi sajtóban néhány hete nagy visszhangra lelt amerikai felderítô Echelon-rendszerre utaló cím alatt ismertette a Kárpát-medencei Regionális Hírszolgálat létrehozására vonatkozó magyarországi elképzeléseket, és azt írta, hogy „Budapest sajátos Echelont épít ki a maga számára a szomszédos országokban".
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa május 31-én vitatja meg a Romániával kötött készenléti hitelszerzôdés folytatásának lehetôségét, miután a napokban a nemzetközi pénzintézet vezetôi jóváhagyták a kormány által küldött szándéknyilatkozatot és az ennek alapján kidolgozott memorandumot — jelentette ki Stephane Cosse, az IMF bukaresti képviselôje.
Cosse kifejtette: egyedül az igazgatótanács dönthet a különbözô országoknak nyújtott hitelprogramokról. Miután azonban a kormány május elején jóváhagyta az idei pénzügyi politikát is tartalmazó memorandumot, amely révén Románia a készenléti hitelszerzôdés 2001 februárjáig történô meghosszabbítását kéri, nagy az esélye annak, hogy a testület pozitív döntést hozzon.
A szerzôdés értelmében Románia három részletben 547 millió dolláros külcsönhöz juthat idén augusztusban, szeptemberben és jövô februárban. Az 1999 augusztusában aláírt hitelszerzôdés elsô, 73 millió dolláros részletét az ország tavaly megkapta.
A Román Nemzeti Bank (BNR) szakértôi szerint megalapozott az a várakozás, hogy a hazai gazdaság az idén 3 százalékos növekedést fog elérni. Az idei költségvetési törvény a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 1,3 százalékos bôvülésével számol az elmúlt négy év folyamatos visszaesése után, és ugyanezt a növekedést vették figyelembe a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalásokon is.
Adrian Vasilescu, a Román Nemzeti Bank sajtóigazgatója azonban azt nyilatkozta: — A jelek szerint megvalósul és meg is fog valósulni, hogy a hazai gazdaság az idén 3 százalékos növekedést ér el.
Vasilescu azzal indokolta bizakodását, hogy a legfrissebb adatok szerint a második negyedévben jelentôs növekedés várható, elsôsorban a feldolgozóiparban, az építôiparban és a kereskedelemben. A feldolgozóiparban az elsô negyedévhez képest 50 százalékos növekedést valószínûsítenek.
A tervezettnél nagyobb gazdasági növekedésre utal az is, hogy a hazai export az idén várhatóan 10 milliárd dollár körül alakul a tavalyi 8,7 milliárd dollár után, miközben az import bizonyára nem haladja meg a 11 milliárd dollárt.
Romániának az idén két alapvetô gazdasági célja van: visszaszorítani az inflációt és megindítani a gazdasági növekedést, ám kevés a valószínûsége annak, hogy ez a két cél egyszerre elérhetô lenne külsô finanszírozás nélkül — fejtették ki Romániával foglalkozó nemzetközi gazdasági elemzôk.
E gazdasági elemzôk szerint Románia még mindig nagyon nehéz makrogazdasági problémákkal küzd, és bár jelenleg valóban jó szakaszban van, a gazdaság élénkülésének jelei még meglehetôsen gyengék.
Romániának most különösen égetô szüksége van külsô pénzügyi forrásokra, hogy a kínálkozó lehetôséggel élni tudjon. Ugyanakkor az IMF-fel való megállapodás elhúzódik, az ôszi törvényhozási választásokkal kapcsolatban növekednek a kételyek, és ezért az ország a nemzetközi tôkepiacon továbbra is elszigetelt.
A Romániai Szakvizsgázott Könyvelôk és Könyvvizsgáló Szakértôk Testületének (CECCAR) Kolozs megyi fiókja közli, hogy a bukaresti központi CECCAR az év végén újabb vizsgákat rendez a szakvizsgázott könyvelôi, illetve könyvvizsgáló szakértôi fokozat elnyerésére. Az év második felében a Kolozs megyei fiók felkészítô tanfolyamokat szervez ezekre a vizsgákra. Beiratkozni és további információkat a fiók Deák Ferenc (Eroilor) utca 2. szám alatti székhelyén lehet szerezni. Telefon/fax: 430-373.
Azoknak a magánszemélyeknek, akik a kihirdetett program ellenére nem vették fel a csôdbe jutott Bankcoopnál elhelyezett pénzeiket, a Román Fejlesztési Bank (BRD) fiókjainál kell személyigazolvánnyal jelentkezniük betéteikért — közölte a Román Nemzeti Bank.
A nemzeti bank szerint a Bankcoop egykori kliensei közül sokan nem jelentkeztek eddig a kártérítésként kifizethetô összegekért. Ezeket a kifizetéseket május 30-ig be kellett volna fejezni mindazok esetében, akik április 12-ig kilétüket igazolták. A Bankbetétek Garancialapjából fizetett pénzeket a BRD útján vehetik fel a kárvallottak — mutat rá a közlemény.
Azon magánszemélyek, akik április 12-ig kilétüket nem igazolták, május 20. után kell hogy jelentkezzenek azoknál a Bakcoop-fiókoknál, ahol pénzeiket elhelyezték, hogy az összegek kifizetési ütemezésébe bekerüljenek, és megtudják, hogy a betéteik után nekik járó kártérítést hol és mikor kapják meg.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |