2000. március 8.
(XII. évfolyam, 56. szám)

Kedden a francia–román úthálózati infrastruktúrával foglalkozó fórumon Traian Bãsescu szállításügyi miniszter kijelentette: a helyi tanácsokat kötelezni fogják arra, hogy — fele-fele arányban — járuljanak hozzá a szállításügyi minisztériumnak a megyei utak korszerûsítésére irányuló programjához. Az idén a javításokra szánt 3200 milliárd lejes alapnak a 35%-át fordítják a megyei és községi utak javítására. A helyi tanácsok olyan arányban részesülnek majd ebbôl az alapból, amilyen mértékben képesek saját forrásokat megmozgatni. Az ily módon begyûlt összegek 45%-át fordítják az úthálózat karbantartására, 20%-át pedig a külföldi hitelek törlesztésére. A községi utak esetében más módon fogják alkalmazni az alapot, mivel a községi tanácsok jóval szerényebb pénzügyi eszközökkel rendelkeznek. Traian Bãsescu miniszter nem tartja elegendônek a különleges alapot. Sok vállalat tartozik ennek az alapnak, a legjelentôsebb adósságot a pitesti-i Dacia gyár mondhatja magáénak. „Rendkívül szigorú intézkedéseket fogok foganatosítani a gyárral szemben, amelyik, miután privatizálták, »látványos« módon beszüntette az útadó-kötelezettségének kifizetését" — mondotta Bãsescu.

Az Európai Bizottság Bukarestben tartózkodó küldöttségének vezetôje, Simon Mordue kijelentette, hogy az ISPA- és SAPARD-programok keretében Románia infrastrukturális beruházásra évente 200–260 millió eurós vissza nem térítendô támogatásban részesül, ami a beruházások 20–25%-át teszi ki.

Kedden a prefektus a megyében a Lupu-törvény alapján zajló földvisszaigénylésrôl, a rendelkezésre álló telkekrôl számolt be. Elmodta: Kolozs megyében 24 ezer személy 81 105 hektár földet igényel vissza. Eddig a 128 156 igényelt birtoklevélbôl 90 369-et bocsátottak ki. Cerghizan felsorolta azon magán- és jogi személyeket, amelyek nagyobb földterületet igényelnek vissza. Ilyen például Mircea Vaida Voievod, aki nem kevesebb, mint 50 hektárra tart igényt.

Cadar Ioan, a Kataszteri és Geodéziai Hivatal igazgatója elmondta: a megye több községében a polgármesterek által vezetett, a földek visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottság nem alkalmazta kellôképpen a 18-as törvényt, így csupán a kérvényezôk pár százalékának adtak földet. Az igazgató példaként Aranyoslónát (26%), Magyarpalatkát (40%), Tordaszentlászlót (30%) és Alsódetrehemet (24%) hozta fel. Szerinte az itteni polgármestereket nemigen érdekelte a földek visszaszolgáltatása. — Voltak olyan esetek is, amikor a polgármester megtagadta a gazdák kérvényének az iktatását. Ilyen történt Erdôfeleken is — mondta Cadar Ioan. Hangsúlyozta: a kérvények leadási határideje március 15-e.

A prefektúra jogtanácsosa megnyugtatta az újságírókat: az intézmény még a héten a kolozsvári városháza tudomására juttatja, hogy nem szándékszik megtámadni a városi tanács adócsökkentési határozatát, így az akár a jövô héten életbe léphet. Mint ismeretes, az önkormányzati képviselôk kezdeményezésére 25%-kal csökkentették a tavaly novemberben 50%-kal megemelt helyi adókat és illetékeket. A tanácsi határozat még nem lépett érvénybe, mivel a törvényben megállapított harminc napon belül a prefektúra megtámadhatja a közigazgatási bíróságon.

Bogdan Cerghizan nem volt hajlandó reagálni a polgármester legutóbbi leveleire, amelyekben többek között arra kérte, hogy vonja vissza a Vasile Sãlcudean volt prefektus által kiadott felfüggesztési parancsot. A prefektus a Polus-ügyról sem nyilatkozott. Bevallása szerint nem ismeri behatóan a kérdést, a prefektúrán sincsenek erre vonatkozó iratok. — Egy futballmérkôzés 90 percet tart, ebbôl már 80-at lejátszottak. A rám maradt 10 percben nem lehet csodákat mûvelni. Egyébként sincs szándékomban kiásni a halottakat. A jövôbe kell tekintenünk, feledni kell a múltat — mondta Bogdan Cerghizan.

Kiss Olivér

A szakszervezetek, valamint a megyei tanfelügyelôség már hét elején összeült egyeztetni a közoktatásbeli fizetésemelések miatt elkerülhetetlenné vált tanügyi leépítésekrôl. A felek megegyeztek abban, hogy — többek közt — a következô leépítéseket fogják a tanintézmények vezetôinek javasolni: 6 aligazgatói tisztség, valamint néhány elemi iskolás, illetve óvodai igazgatói állás megszüntetése; vidéki óvodák, iskolák összevonása, az ugyanazon épületben mûködô intézmények adminisztrációs összevonása; az estis osztályfônökség anyagi juttatásának megszüntetése stb. A leépítési tervet a tegnapi nap folyamán közölték a tanintézmények vezetôivel. A szakszervezetiek és a tanfelügyelôség képviselôi pénteken döntenek véglegesen a leépítési listáról.

Sz. Cs.

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-képviselô kedden a képviselôház plenáris ülésén tartott felszólalásában a március 1-jén Kolozsváron megjelent magyarellenes falragaszok miatti tiltakozást tolmácsolta. Az alábbiakban ebbôl idézünk.

„Ne felejtsétek el, a Haider-szindróma nálunk is létezik, azonban az európai demokratikus gyakorlat és korszerûsítési igyekezet nem hagyja magát sem megtéveszteni, sem megfélemlíteni. Éppen ellenkezôleg! Ausztria esete precedenst teremtett.

Íme, miért kell konstans módon biztosítanunk a mi geopolitikai régiónkban a valóság helyes érzékelését, kiszûrve az elôítéleteket és sablonokat, hogy újraépíthessük saját és kölcsönös bizalmunkat.

Semmiképp sem úgy, ahogyan a Kolozsvári Keresztény Nacionalista Klub teszi, amely a város pártjainak székhelyeit és postaládáit »szélsôséges márciuskával« díszíti fel, megfélemlítô hangon, legionárius meggyôzôdésbôl uszítva. Semmiképpen nem a nemzetiségek közötti uszítással, kitartó provokálással és nyilvánvaló visszaéléssel, úgy, hogy a református gimnázium diáklányait nemcsak éjjel, hanem fényes nappal verik meg, csak azért, mert a kisebbségi magyar nyelv, amelyen beszélgetnek, nem számít elviselhetônek a többségi felebarátok részérôl.

Keserûen tudjuk: Kolozsvár még nem a román–magyar megbékélés pólusa, de azzá válik, annak ellenére, hogy sokat tettek és még tesznek, hogy ne így legyen, hogy a szellem és az emberi értékek fellegvára csak óhaj maradjon és ne valóság.

Emiatt emeljük fel szavunkat és tiltakozunk, reménykedve az örök gondolatban, hogy ha felszabadultunk az értelmiségi félelem alól, ha gyakoroljuk a politikai és polgári érzéket, ne hagyjuk aránytalanul, politikához méltatlanul és civilizálatlanul elterjedni mindazt, ami Kolozsváron történik" — hangoztatta a képviselô.

Március 10., péntek az utolsó munkanap, amikor a polgármesteri hivatalokban a 2000/1. számú törvény értelmében még benyújtható a föld- és erdôvisszaigénylési kérés. Ezt követôen többé nem igényelhetô vissza semmiféle mezôgazdasági és erdôterületre a földtörvény szavatolta tulajdonjog!

Emlékeztetôül: a kérvény mellé csatolni kell a tulajdonjogot igazoló telekkönyvi kivonatot vagy más igazoló okiratot. Ha a tulajdonos egyikkel sem rendelkezik, a törvény értelmében elfogadják a visszaigényelt terület két szomszédos tulajdonosának közjegyzô elôtti vallomását is.

Szintén péntekig lehet visszaigényelni a közbirtokossági területeket is. A közbirtokosság jogi formáját április 12-ig kell törvényszéken bejegyezni.

A SZENT MIHÁLY NÔSZÖVETSÉG újraindulásának 10. évfordulójára emlékezik. Az ünnepség 2000.március 12-én, vasárnap de. 10 órakor a Szent Mihály plébániatemplomban szentmisehallgatással kezdôdik, majd ezt követôen 11.30 órakor a plébánia hittantermében folytatódik. Megnyitó beszédet dr. Czirják Árpád érseki helynök tart. A mûvészi mûsorban közremûködik Krasznai Paula színmûvész, Barabás Kásler Magda és Ruha István. A nôszövetség minden érdeklôdôt szeretettel vár, de megkülönböztetett tisztelettel kéri a még életben levô „régi" tagok jelenlétét.

AZ ÖRÖK NÔ címmel nyílik képzômûvészeti és fotókiállítás március 8-án du. fél hatkor a Fôtér 24. szám alatti Mûvelôdési Házban, az Atelier 11 Csoport és a Napoca Fotóklub tagjainak részvételével. Utána tombola és diafilm vetítés.

A KERTTERVEZÉSRÔL ÉS AZ IDÔSZERÛ TEENDÔKRÔL tart elôadást Gyôr Katalin és Jablonovszki Elemér kertészmérnök március 9-én, csütörtökön du. 5 órától a kertbarátok találkozóján, a Ion Ghica utca 12. szám alatt.

MÁRCIUS 15. ELÔZETES március 9-én, csütörtökön du. 5 órakor az RMDSZ belvárosi körzetében. Meghívottak: dr. Újvári Ferenc és Sebesi Karen Attila.

KÖZGYÛLÉST tart a külmonostori RMDSZ választmánya március9-én este 6 órakor a Mócok útja 75. szám alatt. Várjuk mindazoknak az RMDSZ-tagoknak a jelentkezését, akik városi, illetve megyei tanácsosi jelöltségre alkalmasnak tartják magukat, a Szabadság február 23-i számában megjelent irányadó értelmében. Téma: a beiratkozási nyilatkozat ismertetése.

PETÔFI SÁNDOR ÉS A 2000. ÉV címmel tart vetítettképes elôadást Hutzler Vilmos március 9-én du. 4 órakor az alsóvárosi RMDSZ Párizs utca 17. szám alatti székházában.

Több jubileumhoz is érkezett az Erdélyi Kárpát-Egyesület turisztikai, honismereti és természetvédelmi folyóirata, az Erdélyi Gyopár. Idén belépett fennállásának és megjelenésének 10. évébe, legutóbbi száma pedig az 50. az újonnan beindult sorozatban. A lap ugyanis — egyébként teljesen indokoltan és jogosan — az 1892-ben, Radnóti Dezsô megindította „Erdély — turistai, fürdôügyi és néprajzi folyóirat, az EKE értesítôje" jogutódjának tekinti magát. Annak a lapének, amelyet 1948-ban, a turista-egyesülettel együtt egyetlen tollvonással megszüntetett és betiltott a letûnt rendszer.

108 esztendôvel ezelôtt így fogalmaztak az egyesület vezetôi és a lap szerkesztôi: „Ismertetni akarjuk az erdélyi részeket; vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincseivel, elsôsorban megbecsülhetetlen és kevéssé becsült fürdôit, ásványvizeit; ismertetni egyes helyeit emberi kéz alkotta mûvelôdéstörténeti és történelmi emlékeivel és nevezetességeivel; ismertetni azt, ami a legérdekesebb és ami a földet hazává teszi: az élô népet testi-lelki állapotában... Foglalkozni fogunk a turistaság általános ügyeivel és elméletével s a rá tartozó sportnemekkel."

A jubileumi szám több írása is a sporttal foglalkozik. Így például László F. Csaba ismert tájfutó edzô, számos világ-, Balkán- és országos bajnok „Mit keres a tájfutás — mint állandó rovat — az Erdélyi Gyopárban" címû írása.

Természetesen az 50. szám elsô oldalait, méghozzá az eseményhez kapcsolódva pontosan tízet a jubileumot köszöntô, az eddigi lapszámokat méltató bel- és külföldi köszöntôk foglalják el. Váradi István szerint a kettôs jubileumra nagyon sok levél érkezett a szerkesztôséghez, „ezekbôl nagyon sok jó tanács, javaslat, bírálat, dicséret, jobbnál jobb ötlet, segítôkészség, megelégedés, gyengéd féltés olvasható ki" s kijut a dicséretbôl a lapot újraindító elsô fôszerkesztônek, Varga Alfonznak is. Az 1994–1999 közötti felelôs szerkesztô Ajtay Ferenc földrajztanár azt domborítja ki, hogy a lap mint az Erdély utóda „összekötô kapocs a dicsô és fényes múlt, valamint a jövô között. A múltat... ismerjük, a jövôt csak sejteni tudjuk. Bízzunk a jövôben, s reménykedjünk, hogy mind egyesületünk, mind folyóiratunk megmarad és virágozni fog." Schneider Alfréd pedig Németországból üzeni: „Itt, a Fekete-erdôben, kb. 1400 km-re a lap születési helyétôl az Erdélyi Gyopárt nem úgy veszem kézbe, mint valamely erdélyi lapot, hanem mint »Az« erdélyi, »A« kolozsvári lapot, mely számomra egy kicsit a kapcsot jelenti erdélyi múltam és németországi jelenem között".

Remélhetôleg ezeket a gondolatokat erôsítik meg benne és másokban is az új szám írásai, képei, köztük mindenekelôtt Tóthpál Tamásnak a Turistatörténelem címû rovatban az ismert régi képeslapgyûjtô és -szakember Fodor András képeivel még beszédesebb írása.

László Ferenc

Vasárnap este egy bukaresti cég reklám célú elôadásán a kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera épületében, a mûsor elsô részében termékbemutató volt, a másodikban az ÁMO zene- és balettkara szórakoztatta igényes elôadásával a közönséget.

Mindjárt a termékbemutató után színre lépett Adrian Petrescu, a George Enescu Filharmónia elsô oboása. Soha nem hallottam errôl a zenészrôl. Mostanig. De remélem többé nem feledem nevét.

Könnyû mûfajban, a népzenében és szimfonikus zenében egyaránt remekelt.

Miért szeretném nevét megjegyezni? A népzenei részben, két erdélyi román dal elôadása után azt mondta a többségében román ajkú közönségnek: „Ez a tárogató kilencven vagy száz évvel ezelôtt született Budapesten. Most ajándékként szeretném átnyújtani kedves magyar barátainknak". Ezzel egy magyar népdalba kezdett.

Böjthe Pál

AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS BARÁTI TÁRSASÁG június 16–17. napjaiban megrendezi évenkénti általános öregdiák találkozóját. Szeretettel várjuk iskolatársainkat: a kolozsvári Református Kollégium, a Református Leánygimnázium, a Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kereskedelmi Fiú és Leány Középiskola, valamint az utódlíceumok végzettjeit.

Ez alkalommal tartják 75, 70, 65, 60, 55, 50, 45 és 40 éves találkozóikat a fenti tanintézetek 1925, 1930, 1935, 1940, 1945, 1950, 1955 és 1960 években érettségizett diákjai.

A társaság vezetôsége felkéri a kerek évfordulós osztályok szervezôit, hogy jelenjenek meg az osztálynévsorral (név, pontos aktuális cím, telefonszám és a hölgyeknél a leánykori név) a társaság székhelyén: Traian Grozãvescu 20. szám, szerdán és pénteken 16–18 óra között, telefon: 187-265.

Kolozsvár egyik legrangosabb kulturális intézménye, a filharmónia, a jövô héttôl fizetésképtelen. Hogy mi okozta ezt a katasztrofális helyzetet? Emil Simon, az intézmény igazgatója elmondta: már az 1999-es évben kiutalt pénzösszeg is kevésnek bizonyult. Valahogy mégis megoldották, a külfôldi koncerteken bejött jövedelmekkel. — Az az érzésem — mondta —, hogy valahol, valakik szándékosan gátolják az ország gazdasági fejlôdését, és ennek az áldozatai vagyunk mi is. Minket nem a Mûvelôdési Minisztérium támogat, ô rendelkezik mégis a kolozsvári kultúrintézmények számára kibocsátott összegekkel. Egy nemzetközileg elismert együttes, zenekar és kórus jutott abba a helyzetbe, hogy országosan a legkissebb jövedelemmel rendelkezik.

Szeptemberben elkezdtük a 2000. évi mûsor összeállítását, decemberben megkötöttük a bérleti szerzôdéseket és most olyan helyzetben vagyunk, hogy a március 10-i koncertünkhöz szükséges anyagiakat valóságos bûvészmutatvánnyal teremtettük elô. Támogatókra van szükségünk, de sajnos a milliárdos cégeket nem érdekli a kultúra. A pénteki elôadást a nem éppen gazdag kolozsvári REMEDIUM Poliklinika igazgatója Traian Rîsnitã, mentette meg.

Traian Rîsnitã, a Remedium igazgatója elmondta: sajnálatos, hogy a cégek eddig nem reagáltak a felhívásra. A kultúra már senkit sem érdekel. A kultúra pedig kellene a kolozsváriaknak.

Emil Simon igazgató úr legnagyobb gondja: miképpen fizeti ki alkalmazottait. Eddig 20 kitûnô zenész távozott a zenekarból, és további távozások várhatók.

— Egy zenekar — mondotta — olyan, mint egy jól olajozott szerkezet, sok évi munkával válik ilyenné. Ezt a kitûnôen mûködô szerkezetet hívta meg José Carreras barcellonai koncertjére is. Ha innen kiesnek alkatrészek több évi munkába kerül újból olyan összeforrott zenekarrá tenni, mely minden külföldi meghívásnak eleget tud tenni. A másik dolog, ami kimondottan aggaszt, kötelezettségünk a bérleteseinkkel szemben.

A Filharmónia, addig is, míg a kormány és a parlament megszavazza az új költségvetést, támogatókat keres.

Horváth Gyöngyvér

Huszka Jenô, a magyar operettmuzsika klasszikusa, 1875. április 24-én született Szegeden. Mint hegedûs csodagyermek tûnt fel a zenei világban; zenei tanulmányait joghallgató korában is folytatta. A Közoktatási Minisztérium mûvészeti osztályán tisztviselô. Itt ismerkedik meg késôbbi szövegkönyvírójával, Martos Ferenccel. Gyümölcsözô együttmûködésük eredményeként egymás után születnek meg operettjei.

A Lili bárónô sorban a nyolcadik Huszka operett (a Bob herceg, Aranyvirág, Gül Baba után), 1919. március 7-én mutatták be Budapesten a Városi Színházban. Huszka egyik legnépszerûbb operettje, mely slágerszámainak köszönhetôen ellenállt a változó ízléseknek, divatoknak. Huszka szerint Martosnak talán ez a legjobb szövegkönyve: „Elmés, mulatságos, elôkelô: a legfinomabb vígjátéki stílusban van megírva, és ami a fô, mindvégig érdekes. Nagy szerepe van benne a lírának is; igazi melegség árad belôle, amilyen csak igazi költô lelkébôl fakadhat. Ez a szöveg valóban inspirálja a zeneszerzôt, és így élvezetes munka várt rám, amikor az operett megzenésítésére vállalkoztam. Azzal az ambícióval dolgoztam, amelyet Martos pompás szövegkönyve megérdemelt. Hogy feladatomat sikerrel oldottam-e meg, azt most már a közönség ítéletére bízom."

Az operett cselekménye az ismert sémák között mozog: az elszegényedett dzsentri ifjú (Illésházy) és a bárói rangot jó pénzért megvásároló újgazdag Malomszegi leánya, Lili egymásba szeretnek, majd sorozatos félreértésekbe bonyolódik a két szereplô. A félreértések természetesen tisztázódnak, majd következik a happy end.

Az operettet a szövegkönyv és a muzsika bája élteti. Felújításunk célja egy gondûzô színházi este biztosítása és az „utánpótlás" színpadra állítása. Reméljük, igyekezetünk sikerrel jár.

A bemutató elôadás március 9-én, csütörtökön este fél 7 órakor a magyar opera színpadán, melyre szeretettel várjuk a mûfaj kedvelôit és a kikapcsolódásra várókat egyaránt. Az elôadás karmestere Horváth József, díszlet- és jelmeztervezôje Witlinger Margit, rendezôje Gy. Tatár Éva. Jó szórakozást kívánunk!

Turánitz J. Lajos

Az Interneten olvasható TransIndex újság, a Szabadság és a Kolozsvári Televízió magyar adásának vendége lesz Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter. Olvasóink, a tévénézôk és az Internet-látogatók kérdéseire fog válaszolni. A válaszokat március 23-án olvashatják majd a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel követhetik az RTV1-en, a kolozsvári magyar adásban. A TransFórum korábbi meghívottai Markó Béla RMDSZ-elnök és Mircea Baldean, a legnagyobb román portál tulajdonosa voltak, de az elkövetkezôkben számos újabb politikai és közéleti személyiség együttmûködésére számítunk. Kérdéseiket a Szabadság telefonszámain (ld. 7. oldal), mával bezárólag, és a Román Televízió kolozsvári magyar szerkesztôségének telefonszámán (186-855), illetve a transindex@mail.dntcj.ro címre várjuk. A legjobb kérdéseket a következô nyereményekkel díjazzuk: Vajda János: Búcsú a naptól címû verseskötete; Pusztai János: Csapdában címû regénye; Lucian Boia: Történelem és mítosz a román köztudatban; Magyar Napló — a Magyar Írószövetség lapja; Mûvelôdés — antológia a Mûvelôdés 1990–1994-es évfolyamaiból.

dr. Samunak, a polgármesteri hivatal „nagy felfedezettjének", a „kiváló publicistának", „nagyérdemû drámaírónak" és „becsületes politikusnak", „a bátor" magyar honfinak és „történésznek". Pedig milyen szépen kigondolta és eltervezte hôn szeretettünk (a polgármesteri hivatal, sokoldalúan fejlett szóvivôjével, Brudascu elvtárs-úrral közösen)! Március 15-én került volna sor a „nagy eseményre", „a román–magyar megbékélés" elôsegítése végett, Európába igyekvésünk közepette, az Állami Magyar Színház elôtt. A megszobrolt figura dr. Samu Fenyes lett volna (a mi Nagy Samukánk). Úgy mentek az elôkészületek, mint a karikacsapás: készek a mûszaki rajzok, megtörténtek (a tanács nevében!) a felfolyamodások a hivatalos engedélyekért, elkészült egy tanácsi határozattervezet is..., aztán kiderült, amint hallottam, hogy a szobor mégsem készült el, mégpedig azon egyszerû okból nem, hogy a nagy felfedezôk képtelenek voltak a „nagy íróról, drámaszerzôrôl, kiváló és harcosan bátor politikusról" bár egy elsárgult fényképet elôkeríteni, hogy legyen mirôl „mintát" venni. (Dr. Samu arctalan továbbra is.)

Ettôl függetlenül a határozattervezet a tanács elé került. Mégpedig nagyon cseles, ravasz megfogalmazásban: arról szól, hogy szavazzon meg a tanács hetvenötmillió lejt dr. Samu szobrára, amelyet a magyar színház elôtt fognak felállítani. A pénzösszeg megszavazásához elégséges 16 voks, ami ebben a tanácsban viszonylag nagyon könnyen összejön; a hely megnevezéséhez viszont már 21 szavazat szükséges, lévén szó közterületrôl. Ennyi voks összegyûjtése már nehezebb, fôleg az utóbbi idôben. Úgy gondolta az agytröszt: csak a pénzt kéri tételesen, s csak mellékesen említi meg a leendô „mû" helyét. Ha a pénzt megszavazza a tanács, lehet hivatkozni arra, hogy a területet is megszavazta (hiszen burkoltan ez is szerepel a szövegben!).

A szakbizottságunkban, amely az ilyesféle tervezeteket is véleményezi, megkérdeztem a román kollégáktól: mit tudnak errôl a Samu doktorról, mert én — szégyenszemre — nem sokat tudok e jeles férfiúról. Nyilván, fogalmuk sem volt, ki ez a dr. Samu (igaz, Adyról sem tudnak többet). Azazmégis annyit tudtak, a „nagy felfedezô" Brudascu elvtársúrnak köszönhetôen, hogy Samu dr. írt egy könyvet, amelyiknek az a címe, hogy A revizionista Magyarország (amelyet Brudascu úr elôszavával és gondozásában valamilyen pénzbôl kiadtak a minap románul is, s amelybôl minden tanácsos kapott egy „tiszteletpéldányt"). „Nagy történész volt" — harsogta a szakbizottságban a két nagyromániás. Lelkesedésük oka: dr. Samu alaposan lemocskolja a magyarságot, olyasmiket állítva, hogy nemzetünk több mint ezeréves történetében csak mintegy ötven–hatvan év volt igazán pozitív korszak — az is románoknak köszönhetôen, ugyanis Samu dr. szerint Hunyadi János és Mátyás király sült román volt, s csak az ôk idejük számítható pozitívnak Magyarország történetében. A többi smafu, állítja Samu, a fényes, azaz fenyes elme. Hát már hogyne érdemelne egy ilyen atyafi szobrot Kolozsváron, a magyar színház elôtt!

Amikor a tanácsülésen rákérdeztem polgármesterünkre, ô is csak annyit tudott mondani: dr. Samu úrról azért nem tudunk semmit, mert üldözték a kommunisták, máskülönben nagy történész volt, nagy író, nagy miegymás. (Hát igen, mondom, volt csak a fene sem tud róla.)

Mondván a polgármester úrnak, hogy ha már szobrot akar a magyar színház elé, akkor ideje volna felállítani Janovics Jenô mellszobrát, amelyre a pénzt még a tavaly megszavazta a tanács! Jó az ötletem, mondta a polgármester: legyen két mellszobor, a Janovicsé és a Samu doktoré. Javasoltam, akkor már legyen három: teljes életnagyságban állítsuk oda a nagy Samu dr. nagy felfedezôjét, Brudascu elvtársurat is. Ha lúd és román–magyar barátkozás „à la Nagy-Románia", hát legyen kövér!

Végül is a határozattervezet kapott négy szavazatot. Annak is köszönhetôen, hogy román kollégáinkat — nagy-romániásokat és zöldek egy szál tanácsosát kivéve — sikerült meggyôzni: ne dôljenek be a polgármester újabb diverziójának, provokatív ötletének, s egyáltalán: ne tegyük magunkat közröhej tárgyává.

Egyébként a tanács ezen az utóbbi ülésén is nagylelkû volt: szétosztott vagy másfél milliárdot, annak ellenére, hogy a tavalyról még adós több mint kétmilliárddal...

Molnos Lajos

Az RMDSZ ügyvezetô elnöke nem tartja riasztónak, hogy felmérések szerint a választók 70 százaléka (erdélyi magyarok) nem szavazna az RMDSZ jelöltjeire, mivel a szövetség az 5 százalékos küszöböt úgyis eléri, ha a választók háromnegyede nem megy el szavazni. A Szabadság február 23-i számában ugyancsak ô kioktatja a megyei szervezet vezetôségét, és a helyi értelmiséget is felelôssé teszi a jelenlegi kedvezôtlen helyzetért. Azzal vádolja Kolozsvár értelmiségét, hogy negatív és kilátástalan a magyarságképe, a megyei és városi RMDSZ-nek nincs üzenete a magyarsághoz.

Ebben egyetértek Takács Csabával. Valóban, ha Kolozsvár értelmiségi rétegét nézzük, már régen át kellett volna venniük a vezetést a szövetségben! Aligha valós az a vád, hogy a megye értelmiségének nem volt üzenete a vezetôség felé! Számtalan pozitív bírálat vagy javaslat maradt megválaszolatlan, vagy esetenként a sajtóiroda (markóiroda?) utasította vissza. Az RMDSZ megalakulásának 10. évfordulóján Tôkés László felszólalásában nem ünnepi beszámolót tartott, hanem elemezte a tízéves tevékenységet. A jelen levô vezetôk (miniszterek, szenátorok, képviselôk, államtitkárok, megyei vezetôk stb.) egyike sem tartotta szükségesnek megcáfolni az elhangzottakat, bár e felszólalás után az összejövetel elvesztette ünnepi jellegét. Az összejövetel után Balázs Sándor is elemezte a hiányosságokat, és javaslatokat tett a vezetôségnek, de erre sem reagáltak — valószínûleg ezt az írást is szélsôségesek véleményeként kezelik.

A tanügyiek sztrájkját egyik vezetônk szerint: az RMDSZ „szimpatiával" követi… Ez már pozitív hozzáállás! Ha már ott lapítunk a koalíciós lábtörlô alatt, de még a küszöb fölött, akkor ez már pozitív eredmény! Azért nem ártott volna a véleményüket is (ha van ilyen!) hallatni ezzel kapcsolatban, mivel a lakosság nagyobbik részének a sorsáról és jövôjérôl volt szó. Ugyanis ez többé vagy kevésbé mindenkit érintett. Ha már az RMDSZ kormányszerepet vállalt, akkor illene tenni is ezért valamit.

Igaz, határozat született, hogy helyhatósági választások elôkészítése során végezzék el a jelenlegi tisztségviselôk tevékenységének kiértékelését, érvényesítsék a belsô pluralizmust, és végre, bármilyen kényelmetlen, végezzék el az átvilágításokat! Ugyanis, ha nem készítik elô elég komolyan a választásokat sem, végül igazuk lehet a közvélemény-kutatók elôrejelzésének. A 70 százalékos elmaradás pedig mindannyiunk számára végzetes lehet!

Jó volna, ha tiszségviselôink megjegyeznék: a bársonyszéket nem örök használatra kapták, és a tisztségekkel járó címek sem örökölhetôk, mint a nemesi vagy a vitézi címek!

Balthazar Ferrariu

1910 óta ünnepelik, amikor Koppenhágában a szocialista nôk második nemzetközi konferenciáján Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy március 8-a váljék a demokráciáért, az egyenjogúságért harcoló nôk nemzetközi napjává. Talán éppen baloldali eredete miatt nálunk az utóbbi tíz évben pejoratív színezetet kapott, a közhangulat amolyan „kommunista csökevénynek" tekinti. Amit azonban nem lehet kiiktatni a tömegek szokásrendjébôl. Egyesek tehát megünneplik, mások cinikusan viszonyulnak hozzá, de tény, hogy a március 8-a szinte kötelezô alkalom felidézni a nemzetközi nôi jogvédelem legfontosabb akcióinak kronológiáját.

1945-ben az Egyesült Nemzetek Chartája leszögezi, hogy a nôk és férfiak közötti jogegyenlôség alapvetô emberi jog. Az ENSZ emberjogi bizottságának keretében létrejött egy, a nôk státusával foglalkozó albizottság. 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában a 2. szakasz kimondja: „Minden ember, bármilyen fajra, bôrszínre, nemre stb. való megkülönböztetés nélkül, élvezi az ebben a nyilatkozatban kinyilvánított összes jogot és a teljes szabadságot". 1955-ben a Nemzetközi Munkaegyesület kidolgozza az anyavédelmi konvenciót. 1957-ben elfogadják a megházasodott nô állampolgárságának konvencióját, melynek értelmében az asszonynak jogában áll a férje állampolgárságától függetlenül megtartani vagy megváltoztatni saját állampolgárságát. 1958-ben a nô munkahelyi és szakmai megkülönböztetését tiltó dokumentum lát napvilágot. 1962: elfogadják a házasságban egyenlô partnerként részt vevô nô jogaira vonatkozó nemzetközi konvenciót. 1966-ban már a nôk polgári, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jogait írják elô. Az ENSZ 1967-es közgyûlése nyilatkozatot fogad el a nôi megkülönböztetés minden formájának a felszámolására. 1974-ben a nôk és gyermekek védelmét írják elô rendkívüli helyzetekben vagy háborús konfliktusokban. 1975-ben, A Nô Nemzetközi Évében Mexikóvárosban megtartják az I. Nôi Világtanácskozást. Rá egy évre létrehozzák az ENSZ Önkéntes Nôalapját, mely a harmadik világ nôinek megsegítését hivatott szolgálni. 1981-ben hatályba lép a húsz állam által ratifikált és a nôk mindenfajta diszkriminációját elvetô konvenció. 1986-ban az ENSZ közzéteszi az elsô világtanulmányt a nô társadalomfejlesztô szerepérôl. 1991-ben kiadják A világ nôi: tendenciák és statisztikai adatok címû tanulmányt az egész világ nôinek helyzetérôl. 1993-ban az ENSZ-közgyûlés elfogadja a nôk ellen elkövetett erôszakos cselekményekre vonatkozó nyilatkozatot. Öt évvel ezelôtt a pekingi IV. Nôi Világtanácskozás nyilatkozatban ismétli el bolygónk haladó társadalmainak azon szándékát, hogy elismerik és védelmezik a nôk jogait.

Sok-sok elképzelés, program és pénz ugyanarra a célra. A szándék tulajdonképpen egy ôsrégi témát, a másságból adódó nézetkülönbségek felszámolását vagy enyhítését szorgalmazza. Hogy milyen eredménnyel, az függ a helyi társadalmi-kulturális színvonaltól, de talán még inkább a férfiúi uralmi gôg mögött lappangó önkritikus tárgyalókészségtôl. Keresd a nôt? Nem kell túlzottan kutatni utána: az emberiség nagyobbik része tartozik ebbe a kategóriába. Legfeljebb azt kell idônként eszébe juttatni, ami minden más számbeli többségûek esetében is érvényes: úgy kezeld azt a „kisebbséget", hogy közben próbáld magad annak a bôrébe képzelni! Természetesen, ez fordított irányban is érvényes. És nem csak ma, március 8-án.

Ördög I. Béla

Apróságon zördültek össze, mint két rózsabimbó, ha kora tavaszi szellôtôl összeakad a tüskéjük.

— Soha többet! — mondta a lány, és durcásan hátat fordított. A fiú szólni akart, de a lányt már eltakarták a jövô-menô emberek. Késôbb bánta, hogy nem szaladt utána.

Szürke hétköznapok következtek. Suli után többször megleste. Messzirôl figyelte, amíg el nem tûnt a sarok mögött. Egyszer egymásba botlottak. Megijedtek egymástól, még köszönni is elfelejtettek. A lány arcát halvány pír öntötte el, a fiú különös zsibbadást érzett.

A tavasz már bontogatta szirmait, a madarak összebújtak, a hosszú tél után ébredt az élet.

A drót nélküli suliposta apró, összehajtogatott levelet hozott. Ráismert a lány írására. Riadtam dugta zsebre. Majd kibontja, gondolta, ha rossz hírt hoz, van rá idô, hogy megtudja, ha jót, tobább tartson a remény.

Két szál hóvirág volt a levélhez tûzve. „Névnapodra" — csak ennyi.

Aznap mintha szebben sütött volna a Nap. A kerítés lécein végigzongorázott a vonalzóval hazamenet. Minden léc más hangon muzsikált. A legszebben talán ott bent muzsikált valami.

Még aznap levelet írt:

„Csak egy pár szál hóvirágot küldtél névnapomra. Hófehéret, tavaszillatút. De én a szívemet tudnám küldeni, azt a nagy bolond szívemet, amellyel annyira tudtam szeretni egy barna, ôzikeszemû kisleányt."

Nem várta meg a választ. Aznap a megszokott helyen állt. Órák után mindig ott találkoztak a Farkas utcai öreg hársfák alatt.

Már messzirôl megismerte járásáról.

— Eljöttél? — kérdezte a fiú tekintete. Mintegy válaszképpen a lány a fiú vállára hajtotta fejét.

A csillagok akkor kezdtek feljönni. A Házsongárd felôl könnyû fuvallat rezzentette meg a hársfa bomló rügyeit.

Versánszky Ernô

Néhány nappal ezelôtt sajtótájékoztatóra hívták össze a kolozsvári média képviselôit. A szép számmal összegyûlt újságírók elôtt a volt kisbácsi állami gazdaságból újonnan létrejött magánvállalat vezetôségébôl jelen volt Rus Nicolae jogász, Babos Ioan technikai igazgató, Rodion Popica adminisztratív igazgató és Usate Maria mérnök, akik az állami gazdaság privatizációja után létrejött vállalat tevékenységérôl tájékoztatták vendégeiket. Elmondták: a 650 hektáros gyümölcsöst szeretnék minél hamarabb rendbe tenni. Ez véleményük szerint 2–3 éven belül sikerülni fog. A gyümölcsfák metszését már el is kezdték modern gépekkel, és a traktorok üzembe helyezése is folyamatban van. Közgyûléseket tartottak Kisbácsban, Szucságban és Mérában is, ahol a községi elöljárok is részt vettek. Megítélésük szerint a volt földtulajdonosok hajlandók szerzôdést kötni velük, hogy ezeket a területeket a B. H. International dolgozza meg az eljövendô években. Az elsô lépésben bérelni szeretnék a földet, de késôbb felvásárolnák, ha erre az emberek hajlandók lesznek. Az elsô két évben az átadott területért nem fizetnek, mert a gyümölcsös jelenlegi állapota siralmas. A harmadik évben egy hektár gyümölcsös után 300 kg búzát kapnak a tulajdonosok. Az újságírók kérdéseket tettek fel a házigazdáknak. Íme, néhány ezek közül. Nem volt-e nagy rizikó a gazdaság megvásárlása akkor, amikor még a föld tulajdonjogi helyzete nem tisztázódott? Honnan lesz elegendô mennyiségû istállótrágya, hiszen tudott dolog, hogy a gyümölcsöst trágyázni is kellene? Ki kapja a kupont: a gazda vagy a holding? A gazdák kertjében lévô gyümölcsfákat nem gondozhatnák ôk a jövôben? Ha valaki ragaszkodik földjéhez, s nem adja át a vállalatnak, hol mérik ki számára?

A házigazdák az elhangzott kérdésekre készségesen válaszoltak:

— Amikor a holding megvásárolta az állami gazdaságot, tudatában volt annak, mire számíthat, hogy nem fog itt zökkenômentesen zajlani a földátvétel, hiszen az elsô privát állami gazdaság ez, ami rengeteg buktatóval jár.

— Istállótrágyát a falusi gazdáktól vesznek majd, hiszen a farm állattenyésztéssel nem kíván foglalkozni.

— A kupont az kapja, aki a gyümölcsöst megdolgozza.

— A házi kertekben levô gyümölcsfák metszését és permetezését a holding minden további nélkül felvállalhatja.

— Nem ringathatják magukat abban a hitben, hogy minden gazda egyetért velük s rájuk bízza földjét. Mindenkinek joga van meggyôzôdése szerint dönteni.

Barazsuly Emil

A kisbácsi állami mezôgazdasági vállalat privatizációját január derekán az új tulajdonos, a Babos Holding International vezetôsége sajtótájékoztató keretében ismertette. Ugyanakkor földbérleti, illetve földvásárlási terveikrôl is beszámoltak, amelyrôl lapunk január 18-i számában jelent meg részletes cikk.

Az új tulajdonos szándékát a környezô falvak lakói nem fogadták kitörô lelkesedéssel. Mérában egyesek azzal vádoltak meg, hogy a Szabadság az új tulajdonosok álláspontját támogatja, és nem számol azzal, hogy a gazdák teljesen mást akarnak. (A vád azért nem igaz, mert lapunk tényszerûen számolt be egy sajtótájékoztatóról, anélkül, hogy támogatta volna az új rt. vezetôségének álláspontját.)

Azóta felforrósodott a községben a hangulat, a kisbácsi holding falugyûléseken próbálta meggyôzni az embereket igazáról. Ez legkevésbé Mérában sikerült. Ottjártunkkor a kisbácsi polgármesteri hivatalból éppen Rozsnyai László alpolgármester tartózkodott a faluban a kiosztásra kerülô mezôgazdasági értékjegyek ügyében. Elmondotta: a gazdák hozzáállása megoszlik, sokan nem értenek egyet az új farm vezetôségének az ajánlatával, akik a következô két évre nem adnának bérleti díjat, a harmadik évtôl pedig 300 kg búzaegyenértékû bérletet ajánlanak. Rozsnyai a szerzôdésben fellelhetô kétértelmû megfogalmazásra is felhívta a figyelmet. Ez oda vezethet, hogy a gazdák elveszítik földjeiket: egy olyan részvénytársaságnak lennének tagjai, amirôl semmi bizonyosat nem lehet tudni.

Kurucz Ferenc mérai nyugdíjas szerint a falu egyértelmûen elutasítja az új nagyüzem ajánlatát. Mint mondotta: a gyûlésen azt kérték a méraiaktól, hogy a telekkönyvi kivonatokat is szerezzék be, mert ezekre a földekre a vállalat majd hitelt fog felvenni. Mi a garancia arra, hogy a cég nem megy csôdbe, és a bank nem árverezi el majd a gazdák földjeit? A méraiak számára a 300 kg búza is elfogadhatatlan: miért nem fizet a cég almában, hiszen az sokkal értékesebb?

Varga György iskolaigazgató, volt helyi tanácsos szintén úgy vélekedik: a szerzôdésnek több olyan kitétele is van, amit a gazdák nem tudnak elfogadni. A falu különben nem szeretné a véletlenre bízni földjei, erdôi sorsát. Visszaigénylik közbirtokossági erdeiket a falu határában, de a Szilágyságban is, ahol — a fennmaradt levéltári adatok szerint — jelentôs birtokokkal rendelkeztek. Ha a falu nem fogadja el cég ajánlatát, nyilván alternatívára van szükség, hiszen a gondozatlan gyümölcsös hamar leromlik, tönkremegy.

Kisbácsban már nem ennyire elutasítóak az emberek, itt ugyanis többen élnek ipari munkából, nincs akkora jelentôsége a földnek. A falu jelentôs része hajlik arra, hogy megkösse a szerzôdéseket az új céggel. Márton Elek nyugdíjas, a községi földek kiváló ismerôje elmondotta: az elején a cég szakembereivel járta körbe a falut, megkeresték a földtulajdonosok zömét, akiknek a gyümölcsös területén van visszaigényelhetô földjük. Amikor a faluban lakó nyugdíjas törvénybíróhoz jutottak el, és ô tüzetesebben megnézte a szerzôdést, kiderült: ennek fele sem tréfa, ez csak a cégnek kedvez. Akkor leállították a további aláírásokat, de addig az érdekeltek 80 százaléka kézjegyével már ellátta a papírokat.

Kovács Elek helyi tanácsos úgy véli: az emberek zöme támogatná a céget, ha valamennyire megnövelnék a földek után járó hozadékot. A szerzôdés vitatott kitételeit a cég idôközben megváltoztatta, ugyanis a helyi tanácsülésen ezt már szóvá tették a tanácsosok. A 300 kg-os bérleti díj viszont maradt, a tanácsos szerint azonban sokkal többet nem lehet elvárni, ha a gazdák figyelembe veszik a farm leromlott állapotát. A feljavításhoz sok milliárd lej kell! Abban reménykedik, hogy végül is sikerül megegyezni a céggel, hiszen ez mindkét fél érdeke volna.

Deák Ferenc helyi RMDSZ-elnök szintén a földtulajdonosok jogai mellett száll síkra. Szerinte az új farm csak annyi földet vehet át, amennyire érvényes, hivatalos szerzôdéseket köt. Minden területnek gazdája kéne legyen: ami nem a gazdák tulajdona volt, az a község használatában marad, arról pedig a polgármesteri hivatal önkényesen nem dönthet. Az egykori kisajátított és gyümölcsfákkal betelepített legelôk helyzete vitatott, de azokra is jogorvoslást kell találni. A gazdák tájékoztatására sürgôsen falugyûlést kell összehívni, ahol érdemben meg lehetne tárgyalni a kényes ügyeket.

A magánosított kisbácsi állami gazdaság jövôje tehát bizonytalan. A vezetôség és a faluközösségek közös erôfeszítéssel tudnak megoldást keresni és találni a mai helyzetre. Ez pedig ôszinte párbeszéd nélkül elképzelhetetlen.

Makkay József

A Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Központ februárban teljes erôbevetéssel ellenôrizte Kolozsvár piacait és a kerületükhöz tartozó vidéki piacokat. 135 esetben állítottak ki jegyzôkönyvet, ebbôl 116 büntetést róttak ki, összesen 87 750 000 lej értékben.

A minôségileg nem megfelelônek talált élelmiszerek között elsô helyen szerepel a húsáru. 268 kg-ot találtak árusításra alkalmatlannak. A halkonzervek minôsége továbbra is kívánnivalót hagy maga után, fôleg a növényi olajban tartósított makréla és szardínia.

Ellenôrizték ugyanakkor a piacon árusított kenyér, cukor és tejtermék minôségét. Mindenütt találtak rendellenességet. A kenyér kívülrôl égett volt, belül ragadt, a cukor szavatossági ideje lejárt. Az ellenôrzött gyümölcsök nagy része sérültnek bizonyult, romlásnak indult.

Az ellenôrzések során 655 millió lej értékû árut találtak minôségileg nem megfelelônek, 199 millió lej értékû arut elkoboztak.

H. Gy.

• Figyelmetlen gyalogost gázolt el március 6-án délben Teodor Cristian Rus (26), a CJ–74–ELA rendszámú 1310-es Dacia vezetôje. A tordai balesetben Georgeta Corina Ciortas (31) sérült meg, az átkeléshez nem a „zebrát" választó hölgyet többszörös töréssel kezelik a kórházban.

• Közlekedésrendészeti akció során március 3. és 5. között 422 esetben büntettek a rendôrök, a pénzbírság több mint 80 millió lejre rúg. Gyorshajtásért 179, ittas vezetésért 9, kötelezô elônyszabályért 3 esetben róttak ki büntetést, a gépkocsivezetôkön kívül négy gyalogost is megbüntettek. Az akció során 19 hajtási jogosítványt és 6 forgalmi engedélyt vontak be, valamint 26 koccanást jegyzôkönyveztek.

(pja)

Ahhoz, hogy a hóstáti földeket eredeti helyükön lehessen visszaigényelni, a hóstáti gazdakörnek pontos nyilvántartásra van szüksége. E célból minden hóstáti gazdát vagy a törvényes örökösöket — akik földvisszaigénylési kérést nyújtottak be — arra kérünk, hogy írásban közöljék velünk az alábbi adatokat: hány hektár földet igényeltek vissza az 1991/18-as számú földtörvény értelmében, ebbôl mennyi földet kaptak vissza? A 169-es törvény értelmében mennyi földterületre adtak be újabb kérvényt, és milyen határrészben igénylik vissza jussukat? Akinek a volt állami gazdaság, illetve a Palocsay-kert területén van földje, valamennyit külön tüntesse fel, határrészenként. A papírokat a Gazdaboltba kell leadni, a Magyar utca (1989. December 21.) 116. szám alatt.

Ritka lehetôsége adatott meg egy szamosújvári fogolynak, hogy külföldön is kiállíthassa képeit. Alexandru Gheorghiu börtönlakó ezúttal Svájcban állítja ki a fegyház falai között készített festményeit. A Bernben megrendezett Kulturális Napok keretében 51 alkotását láthatják a svájci tárlatlátogatók. A festmények többsége Brassó, Segesvár és Nagyszeben környéki tájakat, mûemlékeket örökít meg, de nem hiányoznak a lélektani vonatkozású alkotások sem. Egy 16 évre elítélt fogolynak a mûvészet kikapcsolódást, felüdülést jelent. Alexandru Gheorghiu immár ötödik egyéni kiállításánál tart, de ez az elsô külföldi szökése a mûvészet világába.

A Ion Andreescu képzômûvészeti kör húsz fogoly tagja közül kettô már országos szinten is ismert. Ezúttal a brassói születésû fogoly munkáit az Alpok lábánál is megismerik. A kiállításra március 11. és április 30. között kerül sor Bernben. Ugyanebben az idôpontban egy szamosújvári folklóregyüttes is részt vesz a berni Kulturális Napok rendezvényein.

Erkedi Csaba

Március 8. tiszteletére Szamosújváron is több kulturális-mûvészeti eseményre került sor. A múlt hét végén a kultúrház nagytermében szerveztek ünnepi hangversenyt. A sikeres elôadás keretében fellépett a város vegyes énekkara is. A Persa Valer zenetanár vezetésével mûködô kórus éppen ezekben a napokban ünnepli fennállásának egyéves évfordulóját. Ebben az idôszakban a népszerû énekkar nem kevesebb, mint 50 alkalommal lépett színpadra. Hasonló teljesítménnyel kevés mûvészegyüttes dicsekedhet a kisvárosban.

A nônapi elôadáson nyolc számot adtak elô a tehetséges mûkedvelôk. Még felléptek a közismert Sirius könnyûzenekar tagjai, akik szintén az ünnephez méltó zeneszámokkal köszöntötték március 8-át. Néhány középiskolás diák tavaszi hangulatot árasztó szavalatokkal egészítette ki, gazdagította a nôk tiszteletére szervezett ünnepi elôadást.

E. Cs.

Nemrég még arról írtunk, hogy Szamosújváron házhellyel segítik a fiatal házasokat a városgazdák. Nem sokáig tartott az öröm. A város végi Cãlãrasi utcában harminc parcellát bocsátottak az építkezô kedvû fiatalok rendelkezésére. Néhányan közülük be is nyújtották a hivatalos papírokat a polgármesteri hivatal illetékes osztályára. A terv azonban papíron maradt. Még senki sem közölte a városgazdákkal, hogy hozzá is szeretne látni az építkezéshez. Hiába van ötletük, ha nincs pénzük a fiataloknak. Pedig nagy szükség van az új lakásokra. A polgármesteri hivatalnál több mint 200 kérvényt tartanak nyilván lakáskiutalásért. Eddig még senki nem jutott fedél alá. A Cãlãrasi utcában kitûnô lehetôség adódott építkezésre, de anyagi segítség, támogatás nélkül a terv füstbe ment.

Erkedi Csaba

A Kolozs megyei pénzügyôrség februárban 1,5 milliárd lejjel járult hozzá az állami költségvetéshez.

A pénzügyôrség felügyelôinek számítása szerint februárban 3,6 milliárd lejt kellett volna többletként behajtaniuk: 1,9 milliárd lej adókból és illetékekbôl származna, 1,3 milliárd lej pedig késedelmi kamatokból, büntetésbôl és elkobzásból. A behajtott összegekbôl 997 millió származott adókból és illetékekbôl, 507 millió lej értékben róttak ki büntetéseket, az elkobzások értéke pedig 78 millió lejre rúgott. A múlt hónapban a pénzügyôrök a megye területén 256 gazdasági vállatot ellenôriztek, és 204 esetben állapítottak meg kihágást.

A Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara szakmai továbbképzô központja tanfolyamot hirdet: ruhakészítés rendelésre, szabás-varrás, szövetfeldolgozás, bôr és bôrpótló anyagok feldolgozása, szövet és kötött ruha készítés, bôr és bôrpótló anyagból való ruhakészítés, dísztárgykészítés, kötöttárukészítése, bôrdíszmûvesség, bôrárukészítés, szövô, szônyegszövô, géppel kötô, masszôr, manikûrös, pedikûrös, elektromos felszerelés és berendezésjavító, autóvillamosság, autószerelô, asztalos, kômûves, csempézô, festô és mázoló szakokon.

A tanfolyamot vizsga zárja, és a végzôsök a Tanügyminisztérium által is elismert oklevelet kapnak.

Beiratkozni március 10-ig lehet a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara székhelyén (Horea út 3-as szám, 302-es szoba). Bôvebb információk Sorana Tãran programfelelôstôl igényelhetôek a 432-220, 364-es belsô telefonszámon naponta 8–16 óra között.

Az Amerikai Egyesült Államok növelni kívánja romániai befektetéseit. Jelenleg huszonnyolc új terv iránt mutatnak érdeklôdést tengerentúli üzletemberek, összesen majdnem 1 milliárd dollár értékben. Ezt Kirk Robertson, az Overseas Privat Investmen Corparation (OPIC) alelnöke jelentette ki Bukarestben az Amerikai Központban tett látogatása során.

Az OPIC már 20 millió dollárnyi befektetéssel van jelen Romániában a televíziózás, a távközlés és a kiskereskedelem területén. Az új 28 terv a következô üzletágakat célozza meg: energetika, építôipar, távközlés és szolgáltatások, továbbá érdeklôdnek az idegenforgalom, az élelmiszeripar, a mezôgazdaság és a magas mûszaki technológia iránt.

Az OPIC amerikai kormányzati intézmény, amely az amerikai társadalmat segíti a fejlôdésben levô országokban való beruházások megvalósításában. Küldöttségének romániai látogatása kapcsolatban áll Bill Clinton elnök azon igyekezetével, hogy a térséggel szorosabb együttmûködést kell szorgalmazni.

Az OPIC 200 millió dollárig terjedô támogatásban részesíthet egy-egy beruházási tervet és 250 ezer dollártól kezdôdô támogatást nyújthat minden kis, közepes vagy nagy vállalatnak.

James Rosapepe bukaresti amerikai nagykövet emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok célja Románia elsô számú befektetôjévé válni.

1999-ben az amerikai befektetések 50 százalékkal nôttek, és a tavaly az USA a második legnagyobb beruházóként volt jelen az országban.

Az idén ötödször megrendezésre kerülô expó idôpontja március 24–25. A gazdanapokon szakmai programok (sertéstenyésztôi, kukoricatermesztési konferencia, méhészeti és biókultúra szekcióülés), valamint száz kiállító és vásáros mutatja be termékeit.

Sokan ábrándoznak azon, hogy majd vesznek valahol egy vidéki házat, és esténként a duruzsoló kályha mellett fogják kedvenc italukat kortyolgatni. Többé-kevésbé reális tervek is megfordulnak az ilyen álmodozók fejében; elhatározzák például, hogy krumplit termesztenek majd, vagy nyulat tenyésztenek, és ebbôl meggazdagodnak. Viszlát, városi élet! Éljen a vidék, éljen a csend — mondják a nagy kalandról álmodozók.

Amikor viszont már arról van szó, hogy el kellene adni a kolozsvári lakást, hogy árából meg lehessen venni a vidékit — az álmodozók riadtan csukják be az életmese-könyvet. Természetesen kivételek is vannak.

A negyvenöt éves kolozsvári kisvállalkozó: tôsgyökeres kolozsvárinak és betegesen „százszázalékos városinak" tartotta magát évtizedeken keresztül, így a falura költözés — mondhatni — soha nem volt beszédtéma sem testvére családjában, sem vérszegény baráti körében. Az életmód-változtatás akkor kezdte érdekelni, amikor számba vette a közel fél évszázados földi pályafutása eredményeit és sikerélményeit.

Veszélyes dolog az önmegismerés; A. is beleesett abba a csapdába, amit a lélek állít fel a tapasztalatlan búvárnak. A. hetekig bolyongott céltalanul a városban, kérdezgetve önmagát: ha semmit nem tudtam megvalósítani ennyi idô alatt, akkor van-e egyáltalán valami reményem arra, hogy valamelyest is javítsak földi pályafutásom esélyein? Vagy talán ennyi volt az élet, s most már jöhet a nyugdíj lesése és az öregség?

A. számára különösen nehéz volt ezekre a kérdésekre választ keresni, hiszen ez idô alatt nem sikerült sem családot alapítania, sem olyan barátot találnia, aki magányos életének valamilyen színt adhatott volna. Az élet különben nem volt annyira fukar vele, mint azt a fenti sorok sugallhatják, hiszen másfél milliós fizetését egy alapítványtól kapta: ezért az összegért — ha akart — egy kicsit dolgozhatott is, ha nem, hát senki nem kérdezte, miért nem jön hónapszámra „munkahelyére". A mindennapihoz szükséges pénz — ha a kisvállalkozásból származó havi ötszázezer tiszta nyereséget is hozzászámítjuk — ott volt tehát a magányos lakás asztalfiókjában.

Aztán eljött az a pillanat is, amely annyira fel szokta zaklatni az embereket: új munkahely, új kollektíva reménye csillant meg elôtte. Bukaresti cég toborzott a csiperketermesztés mikéntjét elsajátítani vágyókból tanulócsoportot. A. elhatározta, hogy új vállalkozásba fog. Az eddigi szerényen jövedelmezô vállalkozását nem adta fel, hanem ezzel párhuzamosan fogott neki megtanulni a gombatermesztést.

— A tanfolyam lényegében levelezés útján zajlott le — meséli. — Egyeléggé komoly összegért cserébe egy olyan gyakorlófüzetet kaptam postán tôlük, amely lépésrôl lépésre vezetett be a gombatermesztés titkaiba. Ha valaki valóban neki akart ennek a vállalkozásnak fogni, az viszonylag könnyen megtehette a gyakorlófüzet segítségével. Ha valami kérdése volt, a bukaresti cég ingyen nyújtott információt.

A. vállalkozása végül nem indult be, hiszen a gyakorlófüzet alapján kiszámította, hogy mintegy ötvenmilliót kellene az elején befektetnie. Gondot okozott az is, hogy a pincét, ahol el akarta kezdeni, nem sikerült megszereznie. A szomszédok nem adták neki bérbe, mert attól féltek, a gomba elönti majd az egész házat, és az állati húgy miatt — amivel fel kellett javítani a „talajt" — állandóan ammóniákszag lesz az épületben. A. eleinte dühöngött, aztán kocsmázni kezdett, végül az idegösszeroppanás szélére sodródva próbálta az idôközben elvesztett fô megélhetési forrást, az alapítványi pénzt továbbra is biztosítani magának.

2000 telén — egy szép tavaszias napon — A. összeszedte magát, és eldöntötte: új életet kezd. Vidékre költözik. Elég a városból, elég a korrupcióból, a bürokráciából! Eladja garzonját és házat vesz vidéken. A Piata kiadvány jó partner az ilyen hirtelen elszánt embereknek. Alig jelent meg a hirdetés, máris három vidéki házat is ajánlottak neki, 30–40 millióért. A garzonért 130 000 milliót kért — hogy alkudni lehessen — és óriási örömére 125-öt ajánltak érte, ha egy hónap alatt ki is költözik. A. érezte, hogy ezt a lehetôséget nem szabad elszalasztania: kezet nyújtott.

Ettôl a perctôl kezdve A. élete megváltozott, célt nyert élete, új színt, új fényt kapott a világ. Azóta az egykori életunt férfi fáradhatatlanul járja a bürokrácia göröngyös útját, de zokszó nélkül. Napról napra izgalmasabb a helyzete: az a néhány barát és ismerôs, akik mindig is szerettek volna segíteni A.-nak megoldani élete problámáit, döbbenettel tapasztalták, hogy A. tevékenységi láza és felfokozott életkedve jótékony kihatással van rájuk is. Amikor A. megjelent náluk egy üveg pezsgôvel, egyszerre kiáltottak fel: — Csak azt ne mondd, hogy már meg is vetted a vidéki házat! Csak azt ne mondd, hogy már költözöl is!

A vidéki házat — 37 millióért — valóban megvette A. — Kitûnô a pince, kellemes a környezet. A szomszédban bôgnek a tehenek... Trágyaillatot hoz a szél... Csupa romantika… — mesélte lelkesen.

Csak egy gond volt: a pince nem csiperke-, hanem inkább laskagomba-termesztésre volt alkalmas. Ahhoz viszont nem ért A., hiszen a régi gyakorlófüzetben errôl nem volt szó. Kénytelen hát gyorsan Bukarestbe utazni, ahol van egy maszek, aki egymillióért 12 óra alatt gyorstalpalja a vállalkozó kedvûeket.

A. most újra járja a vállalkozók sajátosan aggodalmaskodó arckifejezésével Kolozsvár és Bukarest utcáit: pillanatnyilag nincs is hol laknia (a régi lakást átadta, az újat fel kell újítani), és egyetlen fityingje sincs, hiszen óvatlanul minden pénzét bankba tette (hát hova tegye, mondta ismerôseinek: a farzsebemben tartsak 125 milliót?), de ragyog az arca.

Tegnap különben felhívott telefonon, és olyat mondott, ami — úgy érzem — egész további életemre jótékony hatással lesz. — Csaba, a kocka és a gomba el van vetve. Ilyen közel még sohasem éreztem magam a boldogsághoz... Hagyd ott te is azt a smogos várost. Tudod milyen csodálatos dolog újjászületni?

Szabó Csaba

Az utcai pénzváltóknál a forint 71/74, a márka 9200/9350, a dollár pedig 18 800/19 000 lejbe került.

Az ENSZ szakértôi 800 kilométernyi folyószakaszon vettek víz-, üledék- és talajmintát a Lápos, a Szamos, a Tisza és a Duna vidékén, megállapítandó, hogy vannak-e — és milyen — tartós következményei a január végi ciánszennyezésnek — jelentette az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) kedden Genfben.

A minták alapos, laboratóriumi vizsgálata után az eredmény március végén, április elején várható. Független és megbízható elemzés a cél — tették hozzá. A vizsgálat mindenekelôtt a nehézfémek hatásaira vonatkozik.

Az ENSZ szakemberei, összesen tizenhatan, szombaton fejezték be a munkát, és hétfôn értékelték elôször a mintákat, amelyeket Romániában, Magyarországon és Jugoszláviában gyûjtöttek.

Súlyos olajszennyezés fenyegeti a Nagyvárad közelében található püspökfürdôi tavirózsa-rezervátumot.

A lapok beszámolói szerint néhány nappal ezelôtt olajfoltok jelentek meg a Május l.-Pece nevû (püspökfürdôi) természetvédelmi terület termálvizes tavában, s ma már a tó felületének 30 százalékát olajszennyezés borítja. Olajfoltok úsznak a Pece-patakon is.

A nagyváradi környezetvédelmi hivatal illetékesei szerint az olajszennyezés a püspökfürdôi kemping területén elhelyezett és idôközben elhagyott olajtartályokból ered. A környezetvédelmi szakembereknek sikerült ugyan megszüntetniük a szivárgást, de a hévízforrásból keletkezett tó felszínén továbbra is olajfoltok vannak.

A helybéli környezetvédôk aggodalommal néznek a püspökfürdôi termálvizes tóban tenyészô és a világon egyedül itt megtalálható két hévízi tavirózsa faj, valamint az Emil Racovitã természettudós által felfedezett hal, a pirosszemû kele és egy ritkaságnak számító csigafajta, a Melanonpsis Paressy jövôje elé.

Aggodalmukat az sem oszlatta el, hogy a környezetvédelmi illetékesek szerint a szennyezés nem fenyegeti az itteni természeti ritkaságokat. Az olajszennyezés mellett súlyosan veszélyezteti a természetvédelmi terület növény- és állatvilágát az is, hogy a környékbeli lakosok kacsái, libái szabadon bejárnak a védett területre, ahol még orvhalászok is garázdálkodnak.

Stefan Roman, a Sanitas egészségügyi szakszervezet Kolozs megyei elnöke tegnapi ülésük nyomán tájékoztatott döntésükrôl: március 13. és 17. között minden érintett fórumnak tudomására hozzák követeléseiket, március 17. és 30. között pedig országos szinten figyelmeztetô sztrájkot tartanak. Ha az eredménytelenül végzôdik, március 30-án Bukarestben országos tiltakozó nagygyûlést szerveznek.

A Moldova Köztársaság állampolgárai március közepétôl nyolc román — moldvai — megye idegenrendészeti hivatalánál is kérhetik a román állampolgárság visszaadását — közölte a belügyminisztérium. Demeter János kormányfôtitkár-helyettes elmondta: a moldovaiak állampolgárságára vonatkozó kormányhatározat nincs. Hajdú Gábor államminiszter sem ismeri a belügyminisztériumi döntés hátterét.

Március elsején Petre Roman külügyminiszter a parlament külügyi bizottságában arról beszélt, hogy rövidesen a Moldova Köztársaság állampolgárainak is útlevélre lesz szükségük ahhoz, hogy beléphessenek Romániába. Mint ismeretes, a jelenlegi gyakorlat szerint a moldovai állampolgárok határátlépéséhez elegendô a személyi igazolvány felmutatása. A helsinki döntés következtében Románia megkezdheti az EU-csatlakozási tárgyalásokat. A feltételek között azonban elôkelô helyen szerepel a határok biztonságának növelése is. Romániának nincs más választása mint megerôsíteni a keleti határt, amely — többek között — a volt Szovjetunió területén elhatalmasodott orosz–ukrán maffia dolgát is megkönnyíti.

Nyilvánvaló, hogy a csatlakozási tárgyalások elôrehaladtával Románia keleti határának kérdését is szabályozni kell, de egyelôre még nem született döntés arról, hogy mikortól vezetik be az útlevelet a moldovai állampolgárok számára.

Míg a külügy a határátkelés szigorítását latolgatja, a belügyminisztérium bejelentette, hogy igényelhetik a román álampolgárságot mindazok a moldovaiak, akik igazolni tudják, hogy ôk maguk, szüleik vagy nagyszüleik 1918–1944 között román állampolgárok voltak. A belügyminisztérium döntését azzal indokolta, hogy gyorsítani szeretnék az ügyintézést, hiszen az utóbbi idôben jelentôsen megnövekedett a kettôs állampolgárságot igénylô moldovaiak száma.

Petru Lucinschi moldova köztársasági elnök nem fogadta örömmel a felajánlást, és megbízta a moldovai külügyminisztériumot, hogy vizsgálja ki a román döntés nyomán kialakult helyzetet és dolgozza ki a Moldova Köztársaság hivatalos álláspontját.

Demeter János kormányfôtitkár- helyettes a Szabadságnak elmondta: a román kormányban szóba sem került a moldovaiak kettôs állampolgárságának kérdése, sem kormányhatározat, sem kormányrendelet nincs erre vonatkozóan. Sem a külügyminisztérium, sem a belügy nem terjesztett elô ilyen jellegû javaslatot. Lapunknak nyilatkozva Hajdú Gábor államminiszter is megerôsítette, hogy az Isãrescu-kabinet nem tárgyalt errôl a kérdésrôl. A belügyminisztérium bejelentésének jogi alapját egyelôre nem ismeri a miniszterelnök-helyettes Hajdú sem.

(GM)

A Moldova Köztársaság külügyminisztériuma sajtótájékoztatón tiltakozott tegnap délután a román belügyminisztérium döntése ellen. A moldovai diplomácia álláspontja szerint a román belügy egyoldalú döntést hozott, és azzal, hogy megkerülte a moldovai hivatalos szerveket, törvényszegésre buzdítja a moldovai állampolgárokat. „A román belügyminisztérium valószínûleg úgy hozta meg döntését, hogy elôzôleg nem egyeztetett a román külüggyel sem" — állította a külügyi szóvivô. Moldova Köztársaság külügyminisztériuma hivatalos választ kér a román belügyminisztériumtól.

Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elsô alelnöke kedden a Mediafaxnak azt nyilatkozta, amennyiben a Demokrata Párt (DP) a parlamentben támogatni fogja a volt állami mezôgazdasági vállalatok privatizálásáról szóló törvénytervezetet, illetve megszavazza a szekus-dossziékat elemzô bizottság összetételét, az NLP is megfelelô hozzáállást tanúsít a koalíciós pártok csütörtöki csúcstalálkozóján, amelyen véglegesen döntenek a Babiuc-ügyben.

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) elnöke hétfôn szintén arról nyilatkozott: a KDNPP és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) csúcstalálkozóján a liberálisok elfogadták Sorin Frunzãverde jelölését a nemzetvédelmi tárca élére. A pártelnök tájékoztatása szerint Emil Constantinescu államfô is egyetértett azzal, hogy Frunzãverde legyen Babiuc utódja.

Diaconescu kifejtette: az NLP-vel, valamint a DP-vel folytatott párbeszéd alapján arra enged következtetni, hogy a koalíció szükségesnek véli a lényeges problémákat érintô törvénytervezetek parlamentben történô megszavazását. Azt is elmondta, hogy a koalíciós pártok csütörtöki csúcstalálkozóján megállapodásban fogják majd rögzíteni, hogy Sorin Frunzãverde kerül Babiuc helyére, illetve a koalíciós pártok a parlamenti viták során támogatják az elsôdleges fontosságú törvénytervezeteket a kormány által javasolt formában.

Mint ismeretes, a parasztpárt elnöke hétfôn az NLP képviselôivel, valamint a DP alelnökével, Bogdan Niculescu-Duvãzzal találkozott. A megbeszélésen született egyezség ellenére Niculescu-Duvãz elégedetlenségének adott hangot, mivel csütörtökig elhalasztották Victor Babiuc helyettesítését.

Meg nem erôsített hírforrásokra hivatkozva a Mediafax tudni véli, megtörténhet, hogy emiatt a demokrata párti szenátorok kedden nem támogatják majd a volt állami mezôgazdaságok privatizálására vonatkozó törvénytervezetet, a képviselôházban pedig a nyugdíjtörvény ellen szavaznak úgy, ahogyan azt korábban eldöntötték. Ugyanakkor a Mediafax szerint az is fennállhat, hogy a szekuritátés dossziékat elemzô bizottság kinevezését is elhalasztják, amelyre szerdán kellene sor kerüljön.

Tovább tart a honvédelmi miniszter leváltása körüli huzavona. A Demokrata Párt visszautasítja a Nemzeti Liberális Párt feltételeit a honvédelmi miniszter leváltásával és a parlamenti törvények megszavazásával kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a koalíciós tárgyalások során nem alkuról van szó. A Nemzetvédelmi Minisztérium kedden közzétette tiltakozását a Külügyminisztérium eljárásával szemben, amely elhalasztotta a holland védelmi miniszter látogatását hazánkban és a román védelmi miniszterét Indiában. Az utóbbi idôben a külügyminisztérium több esetben meghiúsította a román védelmi miniszter sok fontos programját.

Az elmúlt tíz év alatt kialakult helyzet elemzése alapján meghatározták Románia középtávú fejlesztési stratégiájának kiindulási alapját, melyet Mugur Isãrescu kormányfô hétfôn mutatott be a sajtó képviselôinek. A stratégia fô pontjai: a belföldi termelés támogatása, a versenyképesség növelése a világpiacon, a külföldi befektetôk számára is kedvezô üzleti környezet megteremtése, a magánszektor fejlesztése, a szegénység leküzdése, fôleg a gazdasági fellendülés, törvenykezési stabilitás és a bürokrácia leegyszerûsítése révén.

A kincstári-költségvetési politika terén elsôdlegesen a makrostabilitás a cél, ezen belül pedig a tartós gazdasági fejlôdés, a takarékosság és a befektetések ösztönzése, a pénzügyi átláthatóság növelése, az adórendszer reformjának megszilárdítása, a költségvetési kiadások gazdaságossá tétele, a kormány költségeinek racionalizálása, a különleges alapok számának csökkentése, a költségvetési deficit inflációtól független megállapítása. A pénzügyi politika célja az infláció csökkentése, a román termékek versenyképességét biztosító valutaárfolyam fenntartása. A konkurencia védelmének érdekében szükséges az állami támogatás feltételeinek alkalmazása, valamint a hatalmi pozíciók halmozásának és az azokkal való visszaéléseknek a megakadályozása. Az ipar versenyképességének megújítása fôleg a veszteséges, életképtelen vállalatok bezárása révén lehetséges, a külföldi és belföldi piac igényeinek figyelembe vételével. Szociális téren fôleg a kárpótlások újraértékelésével, a szociális ellátás irányításával, a szegénység monitorizálásával és az állami gondozott gyerekek védelmével foglalkoznak majd.

A stratégia 30 oldalas tervezetét március 15-én mutatják be az Európai Unió szakembereinek.

R. É.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]