2000. március 13.
(XII. évfolyam, 60. szám)

— Az utóbbi években egyre gyakrabban számolnunk kell a református egyházon belül megjelenô különbözô irányzatokkal. Melyek lennének ezek? — kérdeztük a teológiai tanárok és a különbözô egyházon belüli mozgalmak között folyó kerekasztal-beszélgetésen résztvevô teológiai tanártól, Juhász Tamástól.

— A Zimányi-féle evangelizáció, amely legutóbb Magyarlapádon, Kalotaszentkirályon, Mérában és másutt is beindult, egy nagyobb összefüggésû jelenség része, amely már 1990-ben felbukkant, és nem csak a református egyházban. Különbözô, Nyugatról jövô hittérítôk, buzgalmi csoportok jelentek meg a kommunizmus alól felszabadult Erdélyben, illetve egész Közép-Kelet-Európában. Az a tudatlanság vezette ôket, hogy ebben a térségben a kommunizmus szétverte a vallást, az egyházat, és nekik újból meg kell alapítaniuk az egyházat, a keresztyénséget. Ezeknek a mozgalmaknak egyik ága a Magyarországon jól ismert, de nálunk is elterjedt Hit Gyülekezete, amely nem református, de fôleg reformátusok között hódított. A református egyházon belül megjelent a koreai–amerikai gyökerû Miskolci Missziós Csoport, az utóbbi két évben pedig a Zimányi József magyarországi lelkész nevével jelzett irányvonal, egy evangelizációs mozgalom. Ugyanakkor felélénkült az Erdélyben sokkal régebben mûködô, és itt-ott már meghonosodott CE-szövetség is.

A miskolci csoport mûködése különösen 1992–1997 között volt nagyon erôteljes, de úgy néz ki, hogy most már lecsengôben van. Ebben az volt a sajnálatos, hogy nagyon nehezen lehetett megragadni hitvallási eltéréseket, inkább a túlbuzgóság és az idegen pénz által érvényesítette befolyását. Itt-ott mûködnek kisebb csoportok: Brassóban, Széken és a Sóvidéken.

Nagyobb a jelentôsége a CE-szövetségnek és a Zimányi-féle evangelizációs mozgalomnak. A CE betûszó jelentése: Keresztyén Törekvés, angolul Christian Endeavour. Ez a múlt század végén Erdélybe Magyarországról átkerült hitbuzgalmi csoportosulás, amelynek tagjai a református egyházon belül maradtak. Továbbra is ez a szándékuk, de az egyházon belül fokozni kívánják a kegyességi hitgyakorlatot, bibliaórákat, imaköröket tartanak. A hittérítô és kegyességi körökön túl egész sor diakóniai feladatot is vállalnak. A CE-szövetségnek nálunk az 1990-es fordulat elôtt mozgalmi jellege volt. A gyülekezetek, illetve a lelkipásztor-társadalom bizonyos tagjairól tudni lehetett, hogy szívük odahúz. Mivel nem volt jogi személyként bejegyzett egyesületük, nem okozott túl nagy gondot az egyháznak. A hivatalos egyház mindig vitázott velük arról, hogy a vakbuzgóság, az álszenteskedés vagy a túlzó kegyesség irányában mûködnek-e, de valójában sokat nem zavartak. A fordulat után azonban elôtérbe került a CE-szövetség kérdése, mivel jogi személyként is bejegyeztette magát, nyugati és magyarországi támogatással anyagi hatalomra tett szert. Kiépült struktúrája szerint a CE-szövetség már-már „egyház az egyházon belül". Vele szemben a hivatalos református egyház legnagyobb kifogása nem a hitbuzgalom, illetve a diakóniai (szeretetszolgálati) téren kifejtett tevékenység — ahol valóban néhány elismerésre méltó eredményt értek el —, hanem az, hogy olyan feladatokat is végeznek, amelyek kizárólag a hivatalos egyházra tartoznak. Templomban, gyülekezetben csak az egyház hivatalos lelkészei, tagjai prédikálhatnak, illetve oszthatnak úrvacsorát, keresztelhetnek. A CE-szövetség azonban ilyen irányba is önállósulni próbál.

A másfél-két éve megjelent Zimányi-féle mozgalom részben a CE-szövetség tagjai között támadt, de nem azonos vele, sôt a CE-szövetség bizonyos kérdésekben el is határolta magát a Zimányi-féle irányvonaltól. Zimányi József valahol a Nyírségben lelkész. Az a vesszôparipája, hogy a református egyházban ezelôtt ötszáz évvel nem történt meg, nem ment végbe teljes mértékben a reformáció. Szerinte az egyház minden tagjának önkéntes és állandóan megújított vállalással kell megerôsítenie azt, hogy ô az egyházhoz tartozik. Ezt az önkéntes vállalást ôk „megtérésnek" nevezik. Ez az a pillanat, amikor az egyháztagok bûnbánatot gyakorolnak, megbánják tetteiket. Az ô szóhasználatukkal élve „új életbe", kegyesebb életmódra térnek át. A mozgalom tagjai azt vallják, hogy ezt minél több embertôl meg kell követelni, és aki ezt a nyilatkozatot megteszi, tehát „megtért", köteles állandóan beszámolni tévedéseirôl, ballépéseirôl, kisebb-nagyobb bûneirôl. Ezzel láthatóan el is különülnek a gyülekezetnek azon részétôl, amely „nem tért meg".

Zimányi és a többi prédikátor módszere az, hogy tömegpszichózist igyekeznek kiváltani. Ezt alkalmazva igyekeznek különösen fiatalokat, de más csoportokat is megnyerni hosszú, akár egy-két órás, vagy egy héten keresztül naponta egy-két órát tartó „evangelizációval". Ezeknek a beszédeknek a hangvétele, stílusa a kabarékból vagy showmûsorokból ismeretes: pajtáskodó, bizalmaskodó, tréfálkozó, poénkodó stílus, mindezt természetesen keresztyén, bibliai köntösbe burkolva. Ez a pesti srácok nyelvén hangzó térítô beszéd különösen azon fiatalok számára tûnhet vonzónak, akik nem rendszeres templomjárók, és számukra az egyházi szókincs nem igazán meghitt.

Nos, a Zimányi-féle mozgalmat pártfogoló lelkipásztoraink Zimányit több helyre is meghívták. Kampányszerû heteket szerveznek, amelyekre nemcsak a helyi gyülekezetet, hanem gyakran más környékrôl származó csoportokat is bevonnak. Úgy látszik, komoly anyagi bázissal rendelkeznek, ha ilyen méretû táborokat, összejöveteleket és utaztatásokat könnyen meg tudnak szervezni. Tíz, tizenkettôre tehetô már azoknak a zömmel fiatalabb református lelkészeknek a száma, akik a Zimányi-féle módszert kedvelik, elsajátították és továbbviszik.

— Melyek azok a kérdések, amelyek lényegesen eltérnek az eredeti református hitvallástól, illetve hol találkoznak ezek a mozgalmak?

— Az egyháznak két lényeges kérdésben kell ezekkel az emberekkel vitába szállnia. Egyik az, hogy az evangélizáció vagy hittérítô beszéd nálunk szokatlan és ismeretlen. Ezt inkább amerikai szabadegyházak gyakorolták az ötvenes évektôl kezdôdôen. Híressé vált például Billy Graham amerikai baptista evangelizátor, aki valamivel komolyabb stílusban, de ugyanilyen hatásos és tömegpszichózisra épült szónoklatokkal járta a világot. Még Romániában is megfordult a Ceausescu-rendszer utolsó éveiben. Ezek a beszédek ízlésükben, tartalmukban, stílusukban távol állnak a református egyház megszokott tanítási és prédikálási módszerétôl. Olcsó amerikanizmus. De ez a kisebb baj. Súlyosabban esik a latba, hogy milyen a tartalmuk. A Zimányi-féle evangelizációk, és azoké, akik ezt átvették, súlyos lebecsüléssel néznek a hivatalos egyházra, és annak intézményeire. Nem tartják elégségesnek vagy jónak azt, hogy egyháztagság egyenlô a keresztséggel. Ôk azt állítják, hogy azt csak attól kezdve lehet keresztyénnek számítani, ha azt az illetô személy „megtéréssel" ki is nyilatkoztatja. Ebben az elméletben a baj az, hogy a keresztség az a szertartás, amelyet fenntartás nélkül minden keresztyén egyház elfogad. Ez az egyetlen kapocs, amely világosan összekapcsolja a katolikusokat, ortodoxokat és protestánsokat. Ha éppen ezt kezdik ki a református egyházon belül, akkor érthetô lesz, ha a többi egyház gyanakvással néz majd felénk, mivel letértünk a közös útról.

Ugyanakkor lebecsüléssel nézik az egyházban a templomjárást, az egyházi hagyományokat, szokásokat. Üres szokásoknak tekintik, amíg ezeket megtérési nyilatkozattal nem erôsítik meg. Mi nem szoktuk megkérdezni, kit milyen motiváció visz a templomba, mert a világon a keresztyén-ségnek az a mandátuma, hogy akit elér, szólítson meg. A református egyház nem tartja szükségesnek, hogy a meggyôzés hatását ilyen szóbeli nyilatkozattal erôsítsék meg. Azt természetesen elvárjuk a hívektôl, hogy keresztyén erkölcs szerint éljenek, de ez már más kérdés. Továbbá lebecsülik az egyházi tanítást, a teológiai oktatást, ha az nem a „megtéréshez" vezet. Vitakörökön már beszélgettünk ezekrôl a kérdésekrôl. Például, hogy miért tartjuk helyesnek a történetkritikai értelmezést a Szentírással kapcsolatban. Vagy miért fogadjuk el azokat a társadalmi szokásokat, amelyeket szerintük nem illik gyakorolni, mint például a táncot, alkoholfogyasztást, cigarettázást. Úgy vélem, tipikus szektás megnyilvánulás a világi viselkedést egészében és önmagában elutasítani. A túlzást, a mértéktelenséget természetesen mi sem tartjuk helyesnek, de azzal már nem értünk egyet, hogy elítéljük például a táncot vagy a népviseletet, amit sokfelé szintén elutasítanak. Ilyen téren a Zimányi-féle evangélizáció találkozik a CE-szövetséggel, valamint a miskolci irányzattal.

Ha még tovább megyek nézeteik ismertetésében, azt is el kell mondanom, hamis, helytelen szemléletük van arról, amit a hívô ember bûnnek nevez, illetve amit, a Biblia „megtérés" szóval titulál. A bûn a keresztyén erkölcs szerint általában a Tízparancsolat elleni vétség, Isten-ellenes cselekvés. A közbotránkozást okozó, „cégéres bûn" megrovásban, büntetésben részesítendô, a „titkos bûnt" pedig közös templomi bûnvallásban mondjuk ki. A Biblia azt parancsolja, minden hívô ember a saját lelkiismerete és Isten színe elôtt vegye naponta számba, mit hibázott, próbáljon megtisztulást keresni az imádságban, és jóvátételt gyakorolni cselekedeteiben. Ezt a naponta gyakorolt számbavételt, önvizsgálatot, imádkozást a hivatásos lelkipásztor azzal segítheti elô, hogy szûk körû beszélgetéseket folytat a hívekkel. Tehát a Biblia parancsolja a megtérést, de nyilatkozattétellel egybekötött látványos megtérésre felhívást nem ír elô. Ez a korai keresztyénségre volt jellemzô, amikor a nem keresztyén zsidót vagy más nem keresztyént arra buzdították, térjen meg, legyen az egyház tagja. Viszont azt, hogy az egyházban lévônek azt mondják, térjen meg, nem tudjuk elfogadni. Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy az egyházban hitgyakorlatot végzôk között megkülönböztetjük a buzgók vagy a kevésbé buzgók csoportját, de azokat nem nevezzük sem „megtérteknek", sem „meg nem térteknek", mivel mindegyikük meg van keresztelve. Ízlés kérdése, hogy bizonyos intim bûnöket, amelyek kizárólag csak az Istenre és az egyénre tartoznak, ne tárjuk nyilvánosság elé. Tehát a bûn és a megtérés fogalma náluk valahol sántít, és olyan ízlésvilágba kényszerítenek be embereket, amely idegen mind a keresztyén gondolkodástól, mind a magyar néplélektôl.

Magyarlapádon, Kalotaszentkirályon, Mérában (és ki tudja, még hol mûködik ez a csoport) hagyományos, konzervatív gyülekezeti élet van. Vidéki, falusi, paraszti körülmények között élô emberek, akiknél egyrészt a vallási kifejezés tudata és kétsége nem olyan erôs, mint az értelmiségiekkel átszôtt városi környezetben. Nem beszélnek az emberek arról, hogy elkárhoznak vagy üdvözülnek, de a templomot, az egyházat, Istent szeretik. Soha nem találkoztam olyan falusi emberrel, aki fennen hirdette volna, hogy ô hitetlen. Ezért ezeket megtérésre szólítani fel, tévedés. Ha pedig mégis bekövetkezik, a pszichózissal elért változás csak megzavarja az egyént.

A napokban egy magyarlapádi származású fiatalasszony elmondta, hogyan találkozott a megtérést sürgetô lapádi lelkésszel. Otthon járt a szülôfalujában, és ott tudta meg, hogy egy idô óta édesanyja beleegyezésére a lelkész és a felesége úgynevezett családi bibliakört szervez házuknál. A lelkész és a felesége olyan különös dolgokat mondtak el a saját megtérésükrôl, hogy a Lapádra ritkábban járó fiatalasszony teljesen megütközött. Elkezdtek arról beszélni, hogy az ô szívük helyén milyen nagy üresség van. A fiatalasszonyban ezek a szavak mélységes zavart okoztak. Ebbôl a példából is látszik, hogy ez az idegen hangvétel, szókincs, eszme mennyire megzavarja az embereket. Az okozott lelki zavarodottság azonban a kisebb dolog. A súlyosabb probléma az, hogy az ilyen „ügyködést" átélt falvak lakossága két, világosan elkülönülô táborra oszlik. Akik már átestek ezen az élményen, és azt hiszik, hogy „megtértek", azzal kérkednek a többiek elôtt, hogy jobbak, szentebbek, igazabbak. A másik csoport, amely még „nem tért meg", azt hiszi, hogy ôket kirekesztik a közösségbôl. Ez a megoszlás az egyszerû gondolkodású emberekben indulatok szintjén ütközik ki, és oda vezet, hogy családon belül testvér–testvér, valamint szülô–gyermek kapcsolatok romlanak meg, az iskolában a gyermekek húzódnak el egymástól. A legfájdalmasabb tehát az, hogy a tömbmagyar gyülekezetekben mind kulturális, mind politikai szempontból megosztják a közösséget. Ugyanígy bomlott meg a négyezer lelkes Szék község, most ez a helyzet Magyarlapádon is, és ki tudja, mikor fognak lecsillapodni a kedélyek. Úgy vélem, hosszú távon mindenképpen romboló hatása lesz. Úgy tûnik, mintha ezek az idegenbôl jött térítgetôk és e mozgalmak hazai szakértôi nem látnának messzebb az orruknál, belemerülnek saját zavaros vallási képzeteikbe, és figyelmen kívül hagyják a magyarság egységének szempontját.

— Bekövetkezhet-e a szakadás a református egyházban?

— Úgy vélem, nem áll fenn a szakadás veszélye olyan értelemben, hogy a református egyház egy nagyobb és egy kisebb egyházra osztódjon. Immár egy hónapja folyik az a beszélgetéssorozat, amit az Erdélyi Református Egyházkerület Lelkészi Értekezletének vezetôsége kezdeményezett. Ebbe a Zimányi-féle mozgalom képviselôit, a CE-szövetség tagjait, valamint a teológiai tanárokat is bevonták. Mostanáig két kerekasztalra került sor. Eléggé élesek a viták, mélyek az ellentétek. Mind a Zimányi-féle mozgalom, mind a CE-szövetség tagjai hallani sem akarnak arról, hogy ôk mások lennének, mint a reformátusok. Tehát nem tervük az, hogy külön egyházat hozzanak létre, mint ahogyan azt a miskolci csoport szerette volna. Arra azonban már voltak példák, hogy azoknak a közösségeknek a tagjai, ahol a vallási képzetek kiléptek megszokott hagyományos medrükbôl, fogékonyabbak lettek más, szektás, nem református tanítások iránt. Konkrét példa erre az egyik szilágysági falu. A CE-s lelkipásztor mûködése folytán a faluban kialakult egy elit kör. Miután a lelkész elment, és megszûnt az állandó pszichózis a karizmatikus vezetô részérôl, a gyülekezet huszonöt tagja a baptistákhoz csatlakozott, mivel ez ízléseiben, módszereiben inkább hasonlított ahhoz, amit volt papjuktól tanultak. Ezt a példát félelemként magamban hordozom. Úgy vélem, akiket megzavar egy ilyen evangelizációs mozgalom, nem alapítanak külön református egyházat, hanem fogékonyak lesznek valamelyik szekta, szabadegyház irányába. Ilyen értelemben bekövetkezhet szakadás.

— Mennyire mélyek e mozgalmak gyökerei? A „megtértek" valóban ôszintén hisznek az új „eszmevilágban"?

— A lapádiak esete mutatja, hogy mennyire nem ôszinte és igazi vallási „megtisztulásról" vagy mozgalomról van szó. Miután egy részük „megtért", képesek voltak rendôri segítséget kérve tüntetést szervezni Nagyenyeden az esperesi hivatal elôtt, a püspökségre feljött küldöttség tagjai éktelenül káromkodtak. Ez is azt jelzi, hogy ezek az emberek valójában nem változtak meg. Vannak vidékek, ahol az ilyen „lelki gyakorlatok" nem mennek. Székelyföldön, különösen Háromszéken olyan öntudatos, kicsit makacs, önfejû emberek élnek, akiknél ezek a módszerek nemigen hatnak. Ilyen hely például a szórványvidék is, ahol egyrészt az emberek létükért, megmaradásukért küzdenek. Ezekben a közösségekben egyszerûen nincs lehetôség más hittérítô, széthúzást keltô eszközök gyakorlatára. Ez Magyarlapádon azért történhet meg, mert a falu egyemberként áll papja mögött, tenyerén hordozza a lelkészt, gondját viseli. Mivel nincsenek közösségi túlélési gondjaik, könnyebben elsajátítják ezt a „viselkedésformát", fôleg, ha abból esetleg valamilyen elônyük származik.

— Eddig mit tett az egyház, hogy megfékezze ezeket a törekvéseket?

— Sajnos, keveset. Tehetne, mert az egyházi rendtartási, büntetôjogi vagy fegyelmi szabályzatai megengedik azt, hogy az illetô lelkészt akár közvetlen felettese megintse, megrovásban részesítse, vagy fegyelmi büntetô eljárást kezdeményezzen ellene. Még nagyobb tekintélye van az egyházkerületi vezetésnek; az egyházkerületi testületek, a püspök még hatékonyabbak lehetnének. Itt nálunk, sajnos nem így történt, mert bizonyos békülékeny, a gondokat látszólag elsimító hangulat uralkodott. Éppen a lapádi eset mutatja, hogy legalább két hónappal késtek az adminisztratív intézkedések. A mi egyházunkban is lehetne ilyen téren határozottabb eszközökkel fellépni, a vezetôknek látniuk kell a megoszlásnak ezt a veszélyét. A gond az, hogy éppen nálunk a Zimányi-féle mozgalomnak két-három vezetô embere teológiailag alaposan képzett, az elmúlt években jól bizonyított lelkészek voltak, akik most váratlanul ezt a furcsa ízlést látták jobbnak. Az egyházi adminisztráció nagyon nehéz helyzetben van: nem tudja igazán, hogyan lépjen fel ezekkel a mozgalmakkal szemben.

— A lelkész áthelyezése még nem oldja meg a problémát...

— Ez nyilván azt jelentené, hogy esélyt kap további „rontásra". Úgy vélem, hogy ezeknek a mozgalmaknak nincsenek erôs gyökerei. Ezt éppen egy lapádi ifjúsági táborról készült beszámolóból tudom. Zimányi felszólította a gyermekeket arra, hogy aki meg akar térni, menjen vissza a templomba, és ott mondja el a nyilatkozatát. A táborozó gyerekek utólag bevallották, nem azért mentek vissza, mert nagyon meggyôzte ôket, amit hallottak, hanem mert még a táborban szerettek volna maradni. Nagyon erôs kételyeim vannak affelôl, hogy a „megtértek" valóban átélték-e a „válto-zást". A püspökségen káromkodó magyarlapádiak esete is azt bizonyítja, hogy ez általában nem következik be, csak éppen pszichózis hatása alatt állnak. Szerintem ha bölcs, józan, jól prédikáló lelkészt helyeznek ezekbe a közösségekbe, aki nem törôdik a feszültségekkel, a helyzet elôbb-utóbb lecsillapodik.

— Van-e remény arra, hogy teljesen felszámolják a jelenséget?

— A Zimányi-féle ügy még nagyon hosszú ideig fogja foglalkoztatni az egyházat, hiszen tíz-tizenkét lelkészünk elkötelezett híve ennek az irányzatnak. Tényként kell felfogni azt, hogy mind az egyházon belül, mind az egyházon kívül szekták léteznek. Ezeket teljesen leállítani úgysem fogjuk, mert mind a vallásos hajlam, mind pedig a külsô befolyás erôsíti ezeket. Tehát számolnunk kell a jelenséggel. Az egyház feladata azonban az, hogy sokkal határozottabban lépjen fel, és már csírájában próbálja meg elfojtani az ilyen kezdeményezéseket: az iskolákban, az intézményekben, a társadalomban az egyház erôteljesebben képviselje saját véleményét.

Papp Annamária

Kolozs is egyike azoknak a megyéknek, ahol súlyos veszteségeket okoztak a hétvégi esôzések, a hirtelen hóolvadás. Több tíz települést elöntött a víz, családok százai voltak elzárva a külvilágtól, ezer meg ezer hektár mezôgazdasági terület esett áldozatául az idôjárás viszontagságainak, több megyei úton nem lehetett közlekedni, és a földcsuszamlások veszélye sem kizárt.

A leginkább Dés városa szenvedte meg a viharokat, ahol a felerôsödött szél — többek közt — lefújta az egyik tömbház tetejét. Ez kárt tett az elektromos hálózatban, aminek következtében a városban három órán keresztül szünetelt a villamosenergia-ellátás. Alexandru Man dési polgármester felhívta a figyelmet: ha a Szamos szintje még 10–15 cm-rel növekszik, ez gyakorlatilag lebéníthatja a vasúti közlekedést a térségben. A vihar Szamosújvárt sem kerülte el, a szélvihar néhány tömbház fedelét megrongálta, a Füzesi patak mentén elterülô mezôgazdasági területek pedig víz alatt vannak.

A Kolozs megyei közigazgatási szervek jelentése szerint a kár több milliárd lejre tehetô. Az illetékesek elmondták: érthetô a felháborodás a károsultak körében, hiszen a tavalyi árvizek áldozatai számára kiutalt kártérítéseket mind a mai napig nem utalták ki.

Vasárnap Vlad Rosca a közigazgatási minisztérium vezetôje kijelentette: a kormány anyagi és egyéb természetû segítséget fog nyújtani az árvízkárosultaknak. Két hét alatt a kormány kidolgozza a kárpótlások kiutalásának pontos tervét, hogy azok minél hamarabb a rászorulók rendelkezésére álljanak. Rosca azt is elmondta: a kormány idejében figyelmeztette a helyi közigazgatási szerveket az ítéletidô közeledtére, sok helyen azonban semmibe vették az elôrejelzéseket.

A vízügyi igazgatóság jelentése szerint Kolozs megyében a folyók szintje még mindig veszélyesen magas, az illetékesek készültségbe helyezték a katasztrófa-elhárítási brigádokat. A meteorológiai elôrejelzések egyáltalán nem biztatóak: további viharok, és emelkedett hômérsékleti értékek várhatók, a riadónak tehát nincs vége.

Ellenszavazat nélkül, két tartózkodással Patrubány Miklóst jelölte a Világszövetség Erdélyi Társasága a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztére. A küldöttállító küldöttgyûlésen az MVSZ vezetésébôl jelen volt Tôkés László tiszteletbeli elnök, Czirják Árpád, a Védnöki Testület tagja, Patrubány Miklós elnökhelyettes, Csörgits József (Horvátország), Toró T. Tibor és András Imre elnökségi tagok.

A szombati küldöttállító közgyûlésnek három alapvetô feladata volt — nyilatkozta a Szabadságnak András Imre MVSZ-elnökségi tag, a VET titkára. „Elsôdlegesen azt kellett meghatároznunk, hogy az erdélyi küldöttség mit visz magával a májusi világkongresszusra, milyen formában és milyen tartalommal jelenik meg az erdélyi szellem és értékrend a budapesti kongresszuson. Terveink szerint, erre az idôre Háromszékrôl útban Buenos Aires felé, »megpihen« majd egy székelykapu. De szeretnénk, hogy jelen legyenek az erdélyi népzene, népviselet, valamint a hagyományos és modern erdélyi tudománoysság eredményei egyaránt. A küldöttgyûlés minden erdélyi magyar akadémikust felkért, hogy vegyen részt a VET-küldöttségben. Az eddigi visszajelzések pozitívak. Ugyanakkor kiállítjuk a modern technikai, kommunikációs eszközök segítségével megvalósított vagy megjeleníthetô eredményeinket — a KIÚT és a Nagycsaládos programokat."

A VET-titkár elmondta, hogy a világkongresszusnak öt állandó munkabizottsága van. A kolozsvári küldöttgyûlés megerôsítette azt az álláspontot, miszerint a VET-nek olyan személyiségeket kell felkérnie ezekbe a munkabizottságokba, akik elôadásaikkal, vitaanyagaikkal markánsan megjelenítik az erdélyi értékeket. A küldöttgyûlés meghívást intéz a romániai magyar írott és elektronikus sajtóhoz, hogy egy-egy küldöttel minden szerkesztôség képviseltesse magát a májusi világkongresszuson.

Az elnökjelölés kapcsán András Imre elmondta: a tanácskozáson újra megfogalmazódott, hogy a VET szeretné, ha a Világszövetség élére erdélyi magyar kerülne, az erdélyi szellemiség pedig vezetô szerephez jutna. A küldöttgyûlés megerôsítette az Országos Tanács és a Védnöki Testület korábbi döntését, miszerint a VET egyetlen erdélyi illetôségû jelöltet támogat az MVSZ elnöki tisztségére. A vonatkozó napirendi pontnál Fülöp G. Dénes református lelkész javasolta, hogy Erdélynek két jelöltje legyen a májusi világkongresszuson. Tôkés László MVSZ tiszteletbeli elnök azonban elhárította a jelöltséget. Így a küldöttállító gyûlés ellenszavazat nélkül, két tartózkodás mellett Patrubány Miklóst, az MVSZ jelenlegi alelnökét, a VET elnökét jelölte az MVSZ elnöki tisztére.

András Imre tájékoztatása szerint a VET — korábbi elôterjesztése alapján szorgalmazza az MVSZ Védnöki Testülete és annak elnöke, a tiszteletbeli elnök szerepkörének kiterjesztését és igazi intézményesülését. A VET tervezete szerint az MVSZ Védnöki Testülete a magyar integráció megjelenítôje kell hogy legyen, a tiszteletbeli elnök pedig a világ magyarságának nagykövete. Jelen esetben — a VET elképzelése szerint — ez a szerepkör harmonikusan illeszkedik Tôkés László püspöki szerepkörével, együttesen pedig a világ magyarságának szolgálatával.

Tôkés László a tanácskozás során azt a véleményt fogalmazta meg, hogy bárkit is válasszanak meg MVSZ-elnöknek, a meglévô feszültségeket képtelen lesz feloldani, az ellentétek mindenképpen újrateremtôdnek a szövetségben. Az MTI-nek nyilatkozva a püspök megismételte aggodalmát. „Most olyan folyamatnak vagyunk a tanúi, amely a pártok közötti választások elôtti helyzetet jellemzi. Márpedig a Világszövetségben konszenzus alapján történô, nem pártviszonyokra jellemzô kiválasztási módra lenne szükség. Ezért félek, hogy a Világszövetségben nem az egységet, hanem a megelôzô állapotokat fogja munkálni. Én szívvel- lélekkel támogatom Patrubány Miklóst, azonban ez az álláspontom nem feledtetheti velem a veszélyt. ... Jelen pillanatban nem látok olyan embert, aki nála jobb lenne." — hangsúlyozta. Ugyancsak az MTI kérdésére válaszolva a püspök nem zárta ki hogy „utolsó lehetôség gyanánt", a májusi világkongresszuson mégis elvállalja a jelölést, abban az esetben, ha a különbözô régiók személyében látnák a szövetség integrálásának, a kívánt béke megteremtésének lehetôségét.

Újabb környezetszennyezés helyszíne Nagybánya: hírügynökségi jelentések szerint húszezer tonna nehézfémüledék ömlött a borsabányai színesfém-kitermelô vállalat átszakadt derítôgátján át a környezô vizekbe. Az incidensért ezúttal is a mostoha idôjárás „a felelôs" — magyarázzák a szakemberek. A nagybányai REMIN Rt. cinket és ólmot termelô bányavállalatának derítôgátja a nagy mennyiségû hóolvadás és a napokban lehullt hatalmas csapadék miatt szakadt át. A román illetékesek szerint a mostani szennyezôdés nem jár olyan súlyos következményekkel, mint a néhány héttel ezelôtt a Szamosba, majd a Tiszába, végül a Dunába került cián. Az MTI értesülése szerint sikerült leállítani a szennyezett ülepítôvíz kiáramlását. Halpusztulásról lapzártáig nem érkezett hír.

Romicã Tomescu környezetvédelmi miniszter úgy nyilatkozott: az eddigi román mérési adatok szerint a gátszakadás következtében szennyezôdött közeli patak, valamint a Visó folyó és a Tisza vizének minôségi mutatói általában megfelelnek a román szabványoknak — a vas-, cink- és ólomtartalom kivételével. A Tiszán Máramarosszigetnél a román szabványokban megengedett vastartalom háromszorosát, a cinktarta- lom kilencszeresét és az ólom 1,8-szeresét mérték.

— Megkönnyebülhetünk, az egyedüli túllépés a cinktartalom tekintetében tapasztalható és nem az ólomnál, ahogy a magyar médiák közölték. Az érintett folyóvizekkel a szomszédos területek vízellátási forrásai nem károsodtak, tehát aggodalomra semmi ok. A Vasér patak, a Visó folyó és a Tisza térségében a felszíni vizek vas-, ólom- és a cinkmutatói csaknem ugyanolyan határok között mozogtak a baleset elôtt, mint utána. Nem lehet tehát azt állítani, hogy ennek a balesetnek fôbenjáró hatása lenne a környezeti tényezôk minôségére. Semmiképpen sem beszélhetünk katasztrófáról. A mostani esetet semmiképpen sem hasonlíthatjuk össze a nagybányai Aurul vállalatnál történt balesettel — mondotta Tomescu. A szombati román lapok közlésére reagálva, miszerint a Nyugat szemében Románia „ökológiai pokolnak— tûnik, a miniszter leszögezte: „Nem beszélhetünk arról, hogy Romániában ökológiai pokol lenne, ezt jól meg kell érteni, de meg kell változtatnunk magatartásunkat. Nekünk, akik a környezetre felügyelünk, mind pedig — és elsôsorban — azoknak, akik az ipari tevékenységet felügyelik, mindenekelôtt a bánykitermeléssel foglalkozóknak–. Tomescu ugyanakkor bezárással fenyegette meg azokat a bányavállalatokat, amelyek nem érvényesítik a biztonságos mûködtetés követelményeit.

Sajtóhírek szerint a 18 éve használt novati tároló gátján már évekkel ezelôtt repedéseket észleltek, de a borsabányai kitermelô vállalat ennek ellenére semmilyen intézkedést sem tett az észlelt rendellenesség megszüntetése érdekében.

A Mediafax jelentése szerint vasárnap Bukarestbe érkezett $Gila Altmann,& német környezetvédelmi miniszter, aki a napokban szintén ellátogat Nagybányára. Idôközben az ukrán hatóságok is jelezték: ôket is érintette az újabb román környezetszennyezés.

Mugur Isãrescu miniszterelnök egyelôre a koalíciós pártok vezetôinek egyetértését várja a védelmi miniszter lemondása nyomán kialakult válság megoldásáról. A kormányfô eddigi valamennyi közvetítôi kísérlete kudarccal járt — jelentette ki szombaton Adrian Vasilescu, a miniszterelnök tanácsadója.

Vasilescu értésre adta, hogy ha a pártok vezetôi nem tudnak megoldást találni, a miniszterelnök elôtt két lehetôség áll: vagy lemond, vagy fontolóra veszi kisebbségi kormány alakítását. Ez utóbbi esetben azonban mindenképpen megvizsgálná, hogy a kisebbségi kormány miként lenne képes teljesíteni vállalt kötelezettségeit.

A kormányfô tanácsadója azt a reményét fogalmazta meg, hogy az elkövetkezô két-három napban megszülethet a pártvezetôk egyetértése. A miniszterelnök már beszélt a koalíciós pártok vezetôivel egy újabb koalíciós csúcs lehetôségérôl. „Ez a találkozó vagy pozitív eredménnyel jár majd, vagy sor sem kerül rá" — mondta.

A Demokrata Párt egyelôre továbbra is tartja magát ahhoz az álláspontjához, hogy addig semmilyen koalíciós csúcson nem vesz részt, amíg a lemondott védelmi miniszter, Victor Babiuc helyére nem kerül új jelöltje, Sorin Frunzãverde, volt idegenforgalmi miniszter.

Isãrescu különben még pénteken aláírta Babiuc lemondását, és elküldte a Cotroceni-palotába javaslatát az utód, Sorin Frunzaverde személyére vonatkozóan. Alexandru Sassu, a DP alelnöke a párt elégedettségét tolmácsolta Isãrescu gesztusát illetôen.

Örömmel értesítelek benneteket, hogy 2000. március 15-én, szerdán délben 12 órakor ünnepélyes ökumenikus istentiszteletet tartunk a Szent Mihály-templomban.

Nemzeti ünnepünkön a Történelmi Magyar Egyházak vezetôi igét hirdetnek, és mindannyian hálát adunk a gondviselô Istennek az együvé tartozás és közös tanúságtevés örömében.

A jeles eseményre szeretettel meghívlak és elvárlak benneteket.

Dr. Czirják Árpád
érseki helynök-plébános

• Külföldi állampolgárok számára: hétfôn 8.30–14; kedden 8.30–13; szerdán 16–18 (dokumentumok kiadása); csütörtökön 8.30–13 és 16–18 (dokumentumok kiadása); pénteken 8.30–13 óra között.

• Román állampolgárok számára: hétfôn 8,30–15; kedden 8,30–13; szerdán 15–19; csütörtökön 8,30–13 és 15–19; pénteken 8,30–13 óra között. Iratok ellopása, elvesztése vagy megrongálódása esetén újakért pénteken 9–11 óra között lehet az irodához folyamodni. Fogadóóra az osztály vezetôjénél szerdán 13–15 óra között.

— Milyen a román környezetvédelem?

— Tiszavirág életû.

Könyvbemutatónak adott otthont a Gaudeamus Könyvesház március 11-én. Szabó Csaba: A tátorján szél címû kötetével ismerkedhettek meg mindazok, akik rászántak egy órát a szombat délutánból.

A könyvet Lászlóffy Aladár mutatta be, akit a szerzô „kedves mes-ter"-ének nevezett. Lászlóffy meleg szavakkal méltatta a kötetet. Megtudhattuk, hogy a néprajzi lexikon szerint a tátorján eredetileg egy növénynek a neve, amely csak nagyon elszórtan fordul elô, de Erdélyben többnyire megtalálható. Maga a növény régen táplálékul is szolgált, ôseink kenyér helyett fogyasztották, valószínûleg tatár befolyás eredményeként. Létezik még egy alapjelentése, amely szerint orkánt is jelöl, valamint kimutatható az összefüggés a tátorján és a táltosság szavak között. Lászlóffy kifejtette, ahol valamilyen titok lappang, oda Szabó Csaba benéz, és megpróbál választ adni a megoldatlan kérdésekre, akárcsak elsô könyve, Az egri hullócsillagok esetében. Második kötetében a föld alá szorított bányászvilág mítoszait kutatta, így rokonítható a könyv Verne, illetve Jókai hasonló témájú regényeivel.

A fiatal írókon, köztük Szabó Csabán is múlik, hogy visszanyeri-e becsületét az elbeszélô mûfaj, az epika — szögezte le Lászlóffy Aladár. A szerzôtôl megtudtuk, hogy két új könyvön is dolgozik. Várhatóan nyáron jelenik majd meg a Gertrúd és a merániak címû munkája, amely szintén regényes nyomozás, valamint készül a Fûkirályok címû regénye is.

A bemutató zárómozzanataként Kerekes Edit olvasott fel a könyvbôl egy rövid részletet, ízelítôül.

S. B.

A NÉPZENÉNK ÉVEZREDEI — Népdaléneklési Versenyen (zsûrielnök: Olsvai Imre népzenekutató, a MTA Intézetének fômunkatársa), mely Mohácson zajlott le ez év március 2–4. között, Kolozs megye képviselôi a következô minôsítést kapták:

BRONZ OKLEVÉL:

Lécfalvi Ildikó, Szamosújvári 2-es Számú Általános Iskola, VIII. osztály;

Patrubány Anna, Báthory István Líceum, VI. osztály;

Mogyorósi Tímea, Ion Agârbiceanu Általános Iskola, VII. osztály (irányító tanár: Majó Julianna);

Vasvári Gabriella, Református Kollégium, XII. osztály (irányító tanár: Székely Árpád).

EZÜST OKLEVÉL:

Szép Gy. Bálint, Zenelíceum, V. osztály (irányító tanár: Szép Gyula);

Hajdú Beáta, Báthory István Líceum, VI. osztály;

Kaiser Kinga, Római Katolikus Gimnázium, IX. osztály (irányító tanár: Majó Julianna);

Farkas Adél, Báthory István Líceum, X. osztály;

Harangozó Anna Mária, Számosújvári P. Maior Líceum, XI.osztály;

Nagy Levente, Református Kollégium, XII. osztály (irányító tanár: Székely Árpád).

Lakatos Mihály: A Ribanc címû novelláskötetét a Music Pub elôadótermében mutatták be péntek este 7 órától. Az esemény gazdája az 1993 óta létezô Elôretolt Helyôrség nevû irodalmi kör volt, amelynek vezetôje Orbán János Dénes költô. A kötetrôl két irodalmár tartott rövid beszédet. A Helikon prózarovatának szerkesztôje, Mózes Attila az írásokat olyképpen értelmezte, hogy utalt a 70-es évek Rolling Stones együttesének a Beach-ére, és a kötetcímadó novellára, miszerint a ribanc is ember.

Fekete Vince, a Serény Múmia ifjúsági rovat szerkesztôje néhány szóban ismertette a költô-prózaíró pályafutását. Az udvarhelyi származású, Szegedre sodródott Lakatos Mihály versekkel kezdte irodalmi karrierét, még a 89-es változás elôtt. Mint drámaíró elsô helyet nyert egy magyarországi pályázaton, eddig két könyve jelent meg, ám ezek is ritkán fordulnak elô a hazai standokon. Közölt a Népszabadságban Szente Magdolna álnéven, nem kis port verve nyers, határozott stílusával a férfiszerkesztôk köreiben (idézet: „vedd ki a kezed a bugyimból"). Visszalépett, még mielôtt kiderült volna a turpisság, így elsimult a dolog. Lakatos Mihály jelenleg egyetemi tanár az anyaországban. Jómaga a 90-es évek titánjai közé sorolja magát (Vida Gábor, Fekete Vince stb. mellett). Erre az alkalomra a novelláskötet száraz összefoglalója helyett egy független írással készült, amelynek címe: Szappanopera, tematikája pedig a sorozatfilmek parodizálása.

Az eredeti gúnyolódás meghozta az amúgy is virágzó hangulat gyümölcsét: a jókedvet, és habár a figyelem elterelôdött a kötet bemutatásáról, ez ellen senkinek sem volt ellenvetése.

A szappanopera tartalmából röviden: Benczédi Kovácséknál gyerek születik, ráadásul néger. Az apa néha felüvölt a kórház környékén, de aztán beletörôdik abba, hogy a nagyszülôk félreléptek, és ez harmadíziglen is meglátszik az unokákon. A cselekmény tovább bonyolódik, és reméljük, az ígéret szerint teljes formában meglátja a napvilágot a közeljövôben.

Nagy Vajda Zsuzsa

Pénteken, március 10-én, a külföldi egyetemeken végzett fiatal doktoranduszokat bemutató sorozat keretében került sor a Korunk szerkesztôségének Ariadné Klubjában Pálffy Zoltán, Két új hazában címmel tartott elôadására. (Ez úton kérünk elnézést az elôadótól és olvasóinktól a csütörtöki lapszámban tévesen megjelent elôadáscímért.) A beszélgetéssel egybekötött „interaktív" elôadás a huszas évek kolozsvári magyar diákságának ellentmondásos helyzetét mutatta be.

Pálffy Zoltán a Közép-Európai Egyetem történelem szakos doktoranduszaként foglalkozott a mindeddig feldolgozatlanul heverô témával. Saját bevallása szerint, a földrajzi távolságból adódó semleges területen sem tarthatja meg pártatlanságát a történész. Az idô hiányában csak részleteiben bemutatásra került szakdolgozat az 1920 és 1922 között emigrált erdélyi diákok hányatott sorsát és hiányos érvényesülési lehetôségeit tárgyalta az erdélyben maradt diákság helyzete mellett. A dolgozat pontos felmérések számadataira alapoz, amelyeknek felkutatása a szerzô nem kis fáradságába került, és természetesen történeti hitelességre tart igényt. Újszerûsége az adatok összehasonlító elemzésében, a szociológusi és történészi álláspont közelítésében áll.

A Korunk tudományos elôadássorozata minden bizonnyal folytatódik, a soron következô bemutatón azonban az irodalomkedvelôket várják a szervezôk.

Boné Ferenc

Ma este hét órai kezdettel a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata N. V. Gogol múlt századi orosz szerzô Háztûznézô címû darabját mutatja be, Mona Chirilã m.v. rendezésében.

A házasság intézménye körül forognak az események, akár egy igazi komédiában. A menyasszony (M. Kántor Melinda) kezére három, testesebbnél testesebb kérô pályázik (Dimény Áron, Szabó Jenô, Bács Miklós), neki azonban, a kerítônô (Panek Kati) minden mesterkedése ellenére a negyedik vôlegényjelölt (Bogdán Zsolt) tetszik meg, aki nem illik a kövérek és hivalkodók világába, esetlenül sovány, csendes, visszahúzódó.

Vajon sikerül-e a barátnak (Kardos M. Róbert) véghezvinnie ördögi tervét, megteremteni a bibliai éden giccses mását, ahol Éva elképesztôen kövér, Ádám szintúgy, és az élet egyetlen célja az étkezés okozta örömök halmozása? Az elôadás végén kiderül.

K. K.

Nagy sikernek örvendett a Szabadság évkönyvének szombat délutáni sorsolása, jókora tömeg gyûlt össze, és jól szórakozott az elôadáson (is). Tizenegymillió lejes ajándék jutott tíz nyertesnek a jubilieumi sorsolás alkalmából, a szerencsések: 1. Jakab M. Andrea (Avram Iancu 58.) — kerti motoros fûnyíró; 2. Zsakó Erzsébet (Mãcinului 16.) — Tracy Optimo Electric porszívó, ágynemû-garnitúra és konyhai textíliák; 3. Szôcs Judit (Decebal 72.) — Horváth Gyöngyvér pasztellképe és Osram Economy 21 típúsú energiatakarékos villanyégô; 4. Molnár Alfréd (Herculane sétány 6/34.), 5. Szôke Mária (Raktár u. 16.), 6. Mihály Miklós (Körösfô 72.), 7. Tóth Ágnes (Scãrisoara 6/7.), 8. Kántor Erzsébet (Mehedinti 40/40.) — egy-egy iskolatáska és Szabó Csaba: Egri hullócsillagok c. könyve; 9. Köblös Antal (Pavlov 61/1.) — ajándékcsomag (óra, elektromos fogmosó, fotóalbumok); 10. Bodoni János (Horea 88/12.) — nadrágszíj.

További részletek holnapi lapszámunkban.

— Miért tudott a tizenkét pont napok alatt elterjedni az egész magyar nyelvterületen, és miért fogadta el annyira hirtelen az egész magyarság? Ez példa nélküli a magyar történelemben, de talán más országok történelmében is. Egy ilyen kiáltványt, amilyen a Mit kíván a magyar nemzet, olyan lelkes fogadtatásban részesítették, hogy napok alatt az átalakulás programjává vált. A tizenkét pont olyan jövôképet mutat, amelyik lelkesítette a népet, és amelyik elképzelhetôvé tette számára annak megvalósítását. A nagy többség így látta akkor. Én, mások kutatásait is felhasználva, rájöttem valamire. Magyarországon miért sikerült néhány hét alatt vérontás nélkül a rendszerváltást megvalósítani? Azért, mert Magyarországon ülésezett az országgyûlés, és amikor kitört Pesten a forradalom, az országgyûlés rögtön megalkotta a megfelelô törvényeket, s Kossuthék azonnal felszaladtak Bécsbe. Ott forradalom volt, a császár-királynak nem volt más lehetôsége, jóvá kellett hagynia ezeket a törvényeket. A király maga volt kénytelen kihirdetni Pozsonyban ezeket. Tehát egyetlen ember halála nélkül gyôzôtt a magyar forradalom. Jogilag megtörtént a rendszerváltás. Az erdélyi magyar politikai elit, mihelyt értesült a pesti eseményekrôl, máris összeült Kolozsváron. És meghozta Kolozsváron a maga határozatát, amelyben a tizenkét pontot alakították át erdélyivé: így lett a tizenkettedik pontból elsô, vagyis, hogy Erdély mindazokban a vívmányokból részesüljön, mint Magyarország. Ezt a kolozsvári többezres tömeg a március 21-i nagygyûlésen Méhes Sámuel professzor elôterjesztésében elfogadta. Tehát itt is békésen, alkotmányosan akarták a változásokat. De Erdélyben ez csak egy ideig ment, mert itt nem volt országgyûlés. Erdélyben két és fél hónapot kellett várni és harcolni az ország-gyûlésért, mert Bécs nem volt hajlandó megengedni az összehívását. Végül Teleki a saját erejébôl hívta össze Kolozsvárra az országgyûlést, ahol megfelelô törvényeket hozhattak meg. A magyarországi törvények Erdélyben addig nem válhattak érvényesekké, amíg az itteni országgyûlés ugyanezeket el nem fogadta. A két és fél hónapos eltérés okozta azt, hogy Erdélyben annyira összekuszálódtak a szálak, a nemzetiségi viszonyok, hogy a magyarországi békés átalakulás itt már nem valósulhatott meg. Ennek számos külsô és belsô tényezôje volt, de tény, hogy a késedelem jóvátehetetlennek bizonyult.

Ö. I. B.

Miközben azon gondolkozunk, miképpen köszönjük meg méltóképpen a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának VET a kiállását a körösfôi Vasvári-kopjafa ügyében, furcsa és szomorú érzéssel olvasom a Szabadság március 7-i számában Duray Miklós állításait. Azt reméltük, végre lesz egy szervezet határokon és pártokon felül, amely hathatós segítséget nyújt különbözô bajaink orvoslásához. Mi innen a Magyarok Világszövetsége belsô vitáit nem ismerjük, ezért ezekbe beleszólni nem akarunk. Azt viszont kijelenthetjük, hogy ötéves kopjafa-küzdelmünkben a VET révén végre a világszövetség is segít, és vállalja a közvélemény mozgosítását. Végtelenül sajnáljuk, hogy Duray úr épp Kolozsvár napilapjában, a Gherorghe Funar uralta városban indít agresszív támadást azon szervezet elnöke ellen, aki bátran kiállt kopjafa-ügyünk mellet.

„Ma még fel sem tudja fogni, hogy mostani törtetése milyen ártalmas" — jelen esetre talál igazán a cikkbôl vett Duray-idézet. Tudva vagy tudatlanul (a végeredmény szempontjából teljesen közömbös), Duray nagy szolgálatot tesz kijelentésével a kopjafa-ellenes erôknek. Mi inkább azt vártuk volna, hogy a VET felhívásaira további országos tanácsok, így a szlovákiai is csatlakozik, de azt semmiképpen sem gondoltuk, hogy az ügyünk szempontjából legkritikusabb városban, Kolozsváron indítanak kemény támadást a VET ellen.

Mivel Duray úr is indul az MVSZ elnöki jelölésén, hogy tisztán lássunk az ügyben, két dolgot szeretnénk tôle megkérdezni:

1. Az interjú elején ön úgy fogalmaz: „Ez úgy tûnhet, mintha megváltoztattam volna a korábban többször is megfogalmazott véleményemet". Ez számunkra valóban úgy tûnik, hogy ön tényleg változtatgatja véleményét még a kárpát-medencei magyarság számára oly fontos kérdésben is, mint a kettôs állampolgárság. 1998 nyarán a Napi Magyarországban a „Duray Miklós a kettôs állampolgárságról" címû cikkben ez áll: „A határon túl élô magyarok számára megoldást kell találni, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz történô csatlakozása után az országhatárok ne válasszák el ôket még jobban az anyaországtól: ez a megoldás a kettôs állampolgárság lehetne — mondotta Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke tegnap Szekszárdon tartott elôadásában". A Magyar Nemzet 1999 november 12-i számában a „Párbeszéd és kölcsönös támogatás" címû írásban azonban változik az álláspontja: „Az anyaországban sokszor úgy tekintenek rájuk, mint a világ bármely országából jött turistákra. Ezt tette szóvá beszédében Duray Miklós is. A szlovákiai magyar vezetô szerint a kettôs állampolgárság nem megfelelô megoldás". Kérdésem az elnökjelölthöz szól: Duray úr, Ön végül is melyik álláspontját tartja fenn, vagy esetleg létezik egy harmadik is?

2. Szeretném megkérdezni, szintén Szabadság-beli nyilatkozata alapján, hogy Ön is az MVSZ-be menekül, mert máshol már kudarcot vallott? A napokban emlékeztek meg a Felvidéken és az anyaországban is Esterházy János haláláról. A pozsonyi koronázó templomban a helyi hatóságok mindenáron meg akarták akadályozni az ünnepséget, mint azt a mártír politikus lánya, Esterházy Alice elmondta. Annak idején a Benes köztársasági elnök által felajánlott miniszteri posztot Esterházy nem fogadta el. Vajon ön szerint egy mai Esterházy részt venne a szlovákiai kormánykoalícióban mindaddig, amíg a Benesi-dekrétumok életben vannak, illetve amíg a zsidó-törvények ellen szavazó Esterházyt nem rehabilitálják? Apropó, rehabilitáció: mikor kezdeményezi a Magyar Koalíció Pártja a szlovák parlamentben Esterházy János rehabilitálását? Ha ez megtörténne, mi erkölcsileg örömmel támogatnánk, és nem kezdenénk polémiába önnel Meciar városában.

Péntek László, a körösfôi Rákóczi Kultúregylet elnöke

A temetésen részt vevôk száma függ az elhunyt életkorától, a közösségben betöltött szerepétôl, a halál körülményeitôl — írta volt az egyetemi folklórjegyzet. Kövenden kettôre is mehetnék: vasárnap a keresztfiam nagyanyját temetik, aki, mint mondani szokás, jól járt, mert túl volt a kilencvenen — élemedett kor, közönséges elmúlás. Illene végtisztességet tenni, de nem mehetek a temetésre, gethes lettem, ajánlatos ágyban maradni. Hétfôn is temetés — ebben igen gazdagok vagyunk. A születésekkel nem állunk ilyen jól. Hiába van a faluban tizenkét gyermekes család, a Fojtovicséké, vagy hétgyerekes, a Nagy Pistáé, a szaporulat negatív a gyermektelenek, az egykék meg a harminchat agglegény miatt. A harminchat ugyancsak furcsa nekem, ha arra gondolok, hogy gyermekkoromban, de még ma is a szülôfalumban csak a fogyatékos „nem kap magának asszonyt". Ilyen a faluban nincs, mégis ennyi az agglegény. Nagy részük anyagilag is megengedhetné magának a házasságot. Az is fura, hogy egy fiatal pár két vagy három házat örököl. Mi ez, kényelemszeretet, restség, amihez igen sok köze van a családi, iskolai mevelésnek? Mentegethetném ôket: modernség — Nyugaton se állnak jobban a népesség gyarapodásával.

Ilyesmik jutnak eszembe, míg hétfôn a második temetésre ballagok. Erre még ilyen lábadozó állapotban is kötelességem elmenni. Mikor pár házra laktunk egymástól, néhanap meglátogattam a mérnök urat, tanácsokért. Érdeklôdtem a határrészek talajösszetétele iránt, hol, minek van jobb terméshozama, miért pusztulnak a szilvafák idônap elôtt, miért száradt el a barackfa levele egyik napról a másikra, holott mogyoró nagyságú volt a termése. Ô magyarázott nekem a betegségekrôl, az új almafajták kényes voltáról, s még ki tudja, mi mindenrôl. Közös akcióban is volt részünk: propagandista tanfolyam Kolozsváron néhány télen. Itt Anti bácsi igen aktív volt: mihelyt leült a székre, menten elaludt. Már hogyne, ha az ott elhangzó beszédeknek semmilyen szakmai újdonsága nem volt. A pártgyûléseken megejtett kommunista nevelés keretében is fákkal, növényekkel, cserjékkel foglalkozott. Nálam volt ideológia dögivel, mert abban az idôben megrendelhettem kilenc hetilapot, folyóiratot. Mellettük erkölcsi támaszték a Szabad Európa Rádió. Ô mégis jobban érthetett nálam a kommunista neveléshez, mert átképzô tanfolyamon vett részt a volt Szovjetunióban hadi-fogolyként.

Erkölcsi kötelességem a Kis Antal temetésén részt venni, de itt kellene legyen szinte az egész falu. Ahogy a szovjet tanfolyamról szabadult, orosztanároskodott, míg a levelezô tagozaton mérnöki oklevelet szerzett. Akkor kivonult a sikamlós, elméleti foglalkozásból a szakmába. Gazdasági iskolát végzett, s a családban hagyománya lehetett valamiként a „földes" munkának: a testvére, Zolti bácsi pap volt, de álladóan méhészkedet. Itt, a megyében másodikként ô irányította a feketeribizlis, az almás, a cseresznyés telepítését meg ki tudja, még mit nem. Sok embert tanított, látott el tanáccsal, irányította a munkájukat. Az is bizonyos, sose vette fel az orosz komisszárok modorát. Anti bácsi úgy beszélt, ha elôadott, mint a hajdani, mûvelt öregurak. Mondom, sokan kellene a temetésén legyenek, de volt munkásai jó része ott van, ahova most ôt kísérjük. Az idôs bátyó meg néne kinéz az ablakon a menetre: nagy a hideg, nagy a hó. Ha legalább tavasz vagy ôsz lenne. Még a közeli rokonok közül is sokan távol maradtak a hótorlaszok miatt.

A fent idézett folklórjegyzet azt nem említi, hogy a temetésen résztvevôk száma az idôjárástól is függ.

Cserés Ferenc

Egyik átmeneti korszakunkból a másikba való átdöcögés közben eljutottunk ahhoz a mérföldkôhöz, amelynél nem érdemes személyeket bírálni. Egyesek felismerték a letagadás letagadásában rejlô óriási lehetôségeket, és így hiába szembesítjük ôket félrelépéseikkel, amelyekkel segítettek elszúrni például a Bolyai-egyetem újralétesítését, mert most szemrebbenés nélkül állítják, hogy ôk bizony még a kettôs állampolgárságra sem mondták soha, hogy túl bô nagykabát az nekünk.

Mások a vállvonogatás technológiáját, a Horn-módszert karolták fel. Igen, na és? — ismerik be nyíltan vagy hallgatólagosan, ha szemükre vetik, hogy rossz ügy szolgálatába álltak. Bôvebb válaszváltozatukban kígyót-békát vitapartnerükre szórnak, de a lényeggel kapcsolatban nem igyekeznek tisztázni magukat a közvélemény elôtt. Ez nem egyeztethetô össze az emberi hiúsággal, tehát a jelenségnek objektív magyarázata lehet. Olyan társadalmi szövôdmény alakult ki, amelyben a saját barikádoldalról a saját barikádoldalra való tüzelést busásan megfizetik bizonyos érdekcsoportok, politikai maffiák, amelyeket a barikádnak ugyanarra az oldalára vetett a sors.

Ezért volt oktalanság felszisszenni akkor, amikor bizonyos személyek, akik saját maguknak rég kijárták a kettôs állampolgárságot, magyarországi és erdélyi újságokban heves kirohanásokkal hadakoztak annak intézményesítése ellen. Minden tiltakozásunk, észérvünk egy elismerô aláírás volt megbízólevelükön: igazoltuk az oldallövészeket kenyéradó gazdáik elôtt, hogy elevenünkbe találtak.

Most, amikor a jobbik oldali magyar kormánykoalíció erôfeszítéseket tesz a kérdés megoldására, az oldallövészek késedelem nélkül kitaláltak egy szószörnyet, a státusmagyart, amellyel „bármilyen pozícióból" lôni lehet a külhoni magyar állampolgárság alakuló intézményére. Akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha a szó szabadalmazóját, elsô alkalmazóját, majd lihegô követôit név szerint kezdenénk emlegetni a nyilvánosság elôtt. Ez nekik nem pellengér lenne, ellenkezôleg, kapóra jönne. Ellenérzésünket büszkén idéznék megbízóiknak, és nyújtanák a markukat, mert ugye, tevékenységük hatékonyságához nem férne kétség.

Érdekes belegondolni, mi történik eközben a barikád túlsó oldalán.

Miért ez a gyanús csend? Vajon az ellenfél kárán miért nem örvendeznek hangos hahotával Románország legkedveltebb napilapjában? Mi képtelenek vagyunk visszatartani kuncogásunkat, amikor a sok közül az egyik nemzeti egységpárt lehúzza egy másik nemzeti egységpárt képérôl a bôrt. Egy esetben szopogatnánk citromot, hogy el ne áruljuk érzelmeinket: ha valamelyik egységpárt soraiban olyan emberek is lennének, akik valamilyen érdekbôl áthajtják a vizet a mi malmunkra. Nem lennénk bolondok kinevetni ôket, mert akkor „hivatalból" észbe kellene kapniuk, találataik megtapsolásától is tartózkodnánk, mert az felérne dekonspirálásukkal.

És ha már a barikád túlsó oldalán vizsgálódunk: az ottani fôstatiszták név szerinti bírálgatása sem túlságosan kifizetôdô. A legvadabb uszításokmiatti felháborodásunkat is kemény valutára váltják bizonyos választórétegekben. Mi kaparjuk ki a számukra a legfinomabb gesztenyét a legforróbb parázsból. Ehelyett inkább jelenségekre hívjuk fel a figyelmet. Például arra, hogy a kommunista alanyba oltott nácizmus eredményei már abban gyümölcsöznek, hogy magyarul beszélô gyermekeket vernek meg kolozsvári buszon. Hadd legyen a világnak méltó feladata, hiszen az osztrák ügy korántsem mérhetô energiáihoz.

Nits Árpád

PNB — 21.

Pénteken, szombaton és vasárnap kerültek sorra a Professzionális Nemzeti Bajnokság 21. fordulójának küzdelmei. Az eredmények: l Szombathelyi Haladás–Vasas Danubius Hotels 1–2 (gólszerzôk: Balassa 89. perc, illetve Kabát 45. és Szili 72. perc) l Lombard FC-Tatabánya–Nyíregyházi Nyírség-Spartacus 2–1 (Goncalves 24. és Kiprich 43. perc, illetve Novák 52.) l Siófok FC–MTK Hungária FC 2–2 (Kulcsár 2 — 41. és 72. perc, illetve Kenesei 10. és Illés 62. perc) l Kispest-Honvéd FC–Zalahús Zalaegerszegi TE FC 1–0 (Faragó 22. perc) l Gyôri ETO FC–Debreceni VSC 1–1 (Vayer 46. perc, illetve Kerekes 53. perc) l Ferencvárosi TC–Vác FC 8–0 (Koller 10. — öngól, Horváth 2 — 12. és 69., Bárányos 18., Váczi 27., Tóth 2 — 37. és 56., valamint Földvári 84. perc) l Újpest FC–Diósgyôri FC 5–0 (Kovács 2 — 7. és 45., Tóth 39., Waltner 74., valamint Petô 82. perc — 11 m), x Nagykanizsa-Linair FC–Dunaferr SE 0–1 (0–1, Orosz 44.). A Szeged LC–Pécsi MFC mérkôzés elmaradt. A bajnokság állása:

1. Dunaferr 21 14 6 1 53–17 48

2. MTK 21 12 7 2 40–17 43

3. Vasas 20 13 2 5 41–20 41

4. DVSC 21 10 6 5 31–22 36

5. FTC 21 9 6 6 42–21 33

6. Újpest 21 9 6 6 38–26 33

7. Gyôr 21 8 7 6 35–21 31

8. Lombard 21 7 9 5 23–27 30

9. Pécs 20 7 8 5 26–29 29

10. ZTE 21 6 9 6 22–15 27

11. Kispest 21 6 7 8 21–28 25

12. Nyíregyháza 21 6 5 10 20–35 23

13. Haladás 21 6 3 12 23–33 21

14. Diósgyôr 21 5 6 10 19–35 21

15. Nagykanizsa 21 4 7 10 18–27 19

16. Siófok 21 5 5 11 17–32 17

17. Vác 21 2 6 13 18–51 12

18. Szeged 19 3 5 11 13–44 8

A Siófoktól 3, a Szegedtôl 6 büntetôpontot vontak le. Az elmaradt Vasas–Szeged és a Szeged–Pécsi MFC találkozókról a fegyelmi bizottság kedden dönt, várható a Szeged kizárása. A félbeszakadt Újpest–Dunaferr mérkôzés 3 pontját 3–0-ás gólkülönbséggel a Dunaferr kapta. Ez a döntés még nem jog-erôs.

(-bb)

A osztály — 22.

Erdély három csapata közül ezúttal csak a Besztercei Glória tudott pontot szerezni, folytatta egy héttel korában elindítot sorozatát és bár ellenfele, a ROCAR jutott elôbb vezetéshez, fordítani és nyerni tudott ellene. A másik két gárda, a Brassói FC és a Resicabányai MSC vereséget szenvedett. Eredmények (zárójelben a góllövôk): l Galaci Otelul–Brassói FC 1–0 (Males, 11 m) l Besztercei Glória–ROCAR 2–1 (Miszti, Vasile Popa, illetve Augustin Cãlin) l Ploiesti-i Astra–Resicabányai MSC 2–1 (Pompiliu Stoica, Illyés, illetve Nica, 11 m), l Arges FC–Rapid 0–1 (Dãscãlescu) l Csalhó–Onesti FC 6–0 (Ovidiu Marc 2, Costel Ilie, Axinia, Hrib és Grozavu — 11 m) l Bákói MFC–Konstancai Farul 1–1 (Axinte, illetve Negru) l Krajovai Extenzív–Ploiesti-i Petrol 0–0, l Dinamó–Krajovai Universitatea 5–2 (Drãgan 2, Petre 2 és Mihalcea, illetve Neagoe 2). A Steaua–National mérkôzés lapzárta után fejezôdött be. A táblázaton:

1. Dinamó 22 19 2 1 64–17 59

2. Rapid 22 14 4 4 38–22 46

3. Arges 22 13 3 6 32–18 42

4. Csalhó 22 12 4 6 34–30 40

5. Glória 22 12 2 8 32–26 38

6. Astra 22 10 4 8 34–26 34

7. Steaua 20 9 3 8 38–39 30

8. Bákó 22 8 6 8 22–26 30

9. Krajova 22 8 5 9 27–24 29

10. Otelul 22 8 3 11 34–36 27

11. Petrol 22 7 5 10 26–34 26

12. National 21 7 4 10 32–27 25

13. Brassó 22 7 3 12 31–32 24

14. ROCAR 21 8 0 13 28–35 24

15. Farul 22 6 6 10 25–35 24

16. Onesti 22 7 3 12 25–50 24

17. Resicab. 22 4 6 12 25–47 18

18. Extenzív 22 4 3 15 15–38 15

L. F.

C osztály — 21. forduló

Sodronyipar–Máramaros FC 1–1 (0–0)

Aranyosgyéresi Sodronyipar stadion, 600 nézô. Vezette: Bogdan Sorescu (Ploiesti).

Aranyosgyéresi Sodronyipar: Ceclan — MIRCEA RUS, SANDRU, Gatea, Timár, Keresztes — Fodor (63. perc Bratu), Hunyadi, VÂSÃI, Kállai (76. perc Bãilã), Mâtiu. Edzô: Ionut Popa, Arghir Voroneanu.

Nagybányai Máramaros FC: Pap — Abãlasei, CIOCAN, Cremenit-chi (66. perc Peres), BUMB — Veres (75. perc Borzos), Sulea (45. perc Lucaci), Tãmas, Roman, Pop, Dâmbean. Edzô: Ioan Tãtãran.

Gólszerzôk: Kállai 65. perc, illetve Bumb 78. perc.

Szögletarány: 8–4 (4–2), lövések: 14–8, kapura: 6–3.

Sárgalap: Keresztes, Veres, Ciocan, Abãlasei, Borzos. Kiállítva: Keresztes (86. perc) és Abãlasei (87. perc).

A rangadón szépnek nem mondható játékot, de küzdeni akarásból jelesre vizsgázó két csapatot láthatott a rég nem tapasztalt nagyszámú közönség. Az elsô félidôben egyik csapat sem tudott felülkerekedni. A hazaiak háromszor, a vendégek egyszer veszélyeztették az ellenfél kapuját. Mircea Rus egy gólt is szerzett, de a játékvezetô egy senki által sem látott lest jelzett, és nem adta meg a gólt. Öt perc múlva a vendégek vannak közel a gólhoz, de Hunyadi a gólvonalról ment. A gyéresiektôl a vendégekhez igazolt Dâmbean pedig melléfejelt a kilencedik percben. Fodor, majd Mâtiu hagyott ki egy-egy helyzetet, majd a félidôzáró fergeteges gyéresi támdássorozat következik, de az eredmény nem változik. Még akkor sem, amikor Mâtiut a 16-oson belül mintegy fél méterrel felvágják, és a nézôk 11-est vélnek: a bíró csak a 16-os vonalára mutat.

A második félidô elsô negyedórájában egyik csapat sem jut komoly helyzethez. A 60. percben Fodor hátvonalról laposan beadott labdáját sem Mâtiu, sem Kállai nem éri el, öt perc múlva viszont már vezetést szerez a Sodronyipar: a vendégek szabadrúgására az egész csapat a hazaiak térfelére jön át, vesztükre, mert a gyéresiek legjobbja, Sandru a félpályáig rúgja a labdát, a szemfüles Kállai ér oda a leghamarabb, s a 20 méterre kifutó kapus felett a kapuba emeli. A 78. percben hasonló helyzet alakul ki az aranyosgyéresi térfélen is, a magasan beívelt labdát csak a kapufára tudja kifejelni az egyik hátvéd, a szemfüles nagybányai Bumb pedig a kapu elôtti kavarodásban bepöccinti a labdát a kapuba. A mérkôzés végére Keresztes és Abãlasei begyûjti második sárga- lapját is, ezért megkapják a pirosat. A vendégeknek van még két helyzetük, Peres hagyja ki az elsôt, Dâmbeanu a másodikat — nem akarta volt csapatát kényelmetlen helyzetbe hozni.

A hazai gárda megérdemelte volna a gyôzelmet, ha figyelembe vesszük a meg nem ítélt gólt, de a jó erônlétû nagybányai csapat is ugyan úgy gyôzhetett volna.

Schmidt Jenô

Bányász–Olimpia 3–1 (3–1)

400 nézô volt kíváncsi a két csapat dési összecsapására, melyen a következô felállítású csapatok mérték össze erejüket Constantin Miclea Busteni-i bíró sípszavára: Désaknai Bányász: Pop Vasile — Moldovan, Miklós, Pop Ioan (28. perc Veres), Ilies, Buricea, Roman, Costin, Beretchi, Cãtineanu (55. perc Neag), Farcas (49. perc Revnic); Szamosújvári Olimpia: Pãdure, Molnár, Zah, Lionca, Giurgiu, Kilin (56. perc Felicean), Munteanu, Cupsa, Negrean, Bar (58. perc Bartos), Ghenti. A mérkôzés különben 45 perces késéssel kezdôdött, addig takarították a pályáról a havat. A sáros, latyakos talaj rányomta bélyegét a találkozó színvonalára. A bányászok jobban bírták az iramot és fôleg a játékkörülményeket, a 36. percben már 3–0-ra vezettek Buricea, Moldovan és Beretchi góljainak köszönhetôen. Különösen Moldovan 21. percbeli találatát emelhetjük ki, amely egy 30 méteres szabadrúgásból született. Az elsô félidô végén, a 45. percben még szépít Munteanu, de többre már nem tellett. A második félidôben a nézôk csak focit nem láthattak, a pálya nem engedte meg az együttesek — különösen a technikásabb játékot ûzô vendégek — kibontakozását. Az listavezetô Olimpia így vesztesként hagyta el a pályát, leggyengébb idegenbeli mérkôzése után.

l A C osztály hatodik csoportjának többi mérkôzésén: Élesdi Körös–Zilahi Armãtura 5–0, Avasfelsôfalui Avas–Sarmasági Bányász 1–0, Nagyszalontai Olimpia–Kolozsvári CFR 1–0, Nagysomkúti Progresul–Dési Egyesülés 4–0, Bethleni Laminorul–Szatmárnémeti Szamos 2–0. A Tordai Aranyos FC és a Nagybányai Phoenix szabadnapos volt. A táblázat holnapi lapszámunkban olvasható.

Erkedi Csaba

B osztály — 21.

Biztosan gyôzött a Gázmetán, az ARO elveszette a Drobeta ellen Turnu-Severinben játszott rangadóját. Így a medgyesiek 7 pontra növelték elônyüket a forduló után. Az U a szakasz legnagyobb gólkülönbségû vereségét szenvedte el Gyulafehérváron és visszaesett a 16. helyre. Eredmények: l Gyulafehérvári Apullum–Kolozsvári U 4–0, l Marosvásárhelyi HSK–Nagyváradi Bihar FC 2–0, l Medgyesi Gázmetán–Szatmárnémeti Olimpia 2–0, l Temesvári UMT–Petrozsényi Zsil 1–1, l Krajovai Electro Bere–Temesvári Politechnika 2–0, l Motrui Bányász–Aradi UTA 1–0, l Râmnicu Vâlcea-i Flacãra–Vajdahunyadi Corvin 3–2, l Turnu Severin-i Drobeta–Câmpulung Muscel-i ARO 1–0. A táblázaton:

1. Gázmetán 21 14 4 3 34–14 46

2. ARO 21 12 3 6 33–15 39

3. Drobeta 21 12 3 6 35–21 39

4. Corvin 21 12 2 7 34–18 38

5. UTA 21 11 3 7 30–15 36

6. Apullum 21 10 3 8 32–25 33

7. Mv. HSK 21 9 5 7 31–32 32

8. UMT 21 8 7 6 38–32 31

9. Zsil 21 8 4 9 18–29 28

10. Inter FC 21 8 3 10 23–30 27

11. Flacãra 21 7 5 9 25–24 26

12. El. Bere 21 8 2 11 31–37 26

13. Kémia 21 7 3 11 19–32 24

14. Olimpia 21 6 5 10 18–21 23

15. Tem. Poli 21 6 4 11 27–36 22

16. Kv. U. 21 6 4 11 24–39 22

17. Bihar FC 21 5 7 9 16–37 22

18. Motru 21 5 3 13 24–45 18

Az U a 24. fordulóban március 18-án, szombaton ismét idegenben, ezúttal Szatmárnémetiben játszik az Olimpiával.

L. F.

Kettôs gyôzelemmel a Bukaresti Dinamó ellenében, a Kolozsvári U-Carbochim férfi kosarazói a legjobb négy között!

Pénteken és szombaton játszották le a Horia Demian Sportcsarnokban a play-off-beli további szereplésért a döntô két mérkôzést. A két összecsapás eredménye: pénteken: U-Carbo-chim–Dinamó 69:64 (32:32); szombaton: 75:57 (!) (45:33).

A két mérkôzésen a következô játékosok léptek pályára:

U-Carbochim: SÃFTESCU 22 (3 x 3) + 19 (1), DUMITRESCU 20 (3) + 24 (5), Sebestyén 6 + 4, Cristescu 12 (3) + 0, Popa 2 + 11. Cserék: MARIN 5 + 8 (1), Grünwald 0 + 1, Pintea 2 + 4. Edzô: Gabriel Olpre-tean.

Dinamó: SIMICI 7 (1) + 22 (4), Caraiami 2 + 0, Constantinescu 6 (2) + 5 (1), Mocanu 8 + 4, MARCOVIC 19 (2) + 17. Cserék: Vergu 7 (1) + 4, Mircea 4 + 4, Chiran 2 + 0. Edzô: Vasile Popa.

Az elsô mérkôzésen a Marian Oprea (Brassó) és Dan Fleseriu (Nagyszeben) bíráskodtak szinte hiba nélkül, míg a második összecsapást, elég sok hibával, a Stelian Bãnicã (Bukarest) és Alin Rosu (Nagyvárad) vezették.

Péntek délután hatalmas küzdelemnek lehetett szemtanúja a 2000 kolozsvári kosárlabda-rajongó. Sebestyén Tibi már a hatodik percben összeszedett három személyi hibát, és ez késôbbi játékán is meglátszott. A 8. percben vezetett elôször a Dinamó, de a kolozsváriak hamar ledolgozták a hátrányt. A második játékrészben — be kell vallani — az U-nak egy kis szerencséje is volt, mivel a Dinamósok legjobbja, Markovic, már a második percben kipontozódott. A kolozsváriak 10–12 ponttal is vezettek, de a mérkôzés vége felé a bukarestieknek sikerült felzárkozniuk. Az utolsó 15 másodpercben dôlt el a mérkôzés sorsa, amikor Dumitrescu elvállalt egy hárompontos dobást. Ha a labda nem a gyûrûben köt ki, a Dinamónak lehetôsége lett volna egyenlíteni. Szerencsére a dobás betalált, és így alakult ki a 69:64-es végeredmény.

Szombaton délelôtt két, teljesen más mentalitású csapat lépett pályára. A Dinamó kezdett jobban (2. perc 2:5), de a kolozsváriak hamar átvették a kezdeményezést, és kissé meglepô módon 18 pontos különbséggel gyôztek. Örvendetes az U-Carbochim csapata részére, hogy Sãftescu visszanyerte dobásai pontosságát. A fiatalok közül mindenképpen kiemelkedik Dumitrescu pontos, megbízható játéka. Sajnos, Grünwald György összesen alig öt percet töltött a pályán, pedig a játékvezetôi poszton nagy hiányosságok mutatkoznak. Az U-Carbochim, küzdeni tudásával, gyôzni akarásával, megérdemelten jutott a legjobb négy közé.

Nánó Csaba

Kv. U-Ursus–Zilahi Silcotub 21–20 (11–10)

Horia Demian Sportcsarnok, 1000 nézô. Vezette: Marian Pavel, Vasile State (mindkettô Buzãu).

U-Ursus: Munteanu — Sârbu (2), Rogoz (1), Pop (4), Urcan (4), Griga (5), Ariton (3). Csere: Semerean — Vasile, Sãndicã, Chirilã (2).

Silcotub: Tolnai — Ignat (2), Popa (3), Motogna (3), Farcãu (3), Popescu (4), Gabor (1). Csere: Veres — Criste, Roman (4).

Kiállítások: 4, illetve 4 perc. 7 méteresek: 6/5, ill. 5/4.

A két együttes találkozója mindig rangadó jelleggel bírt. Ez alól nem volt kivétel ez a mérkôzés sem. Az eredmény kimenetele az utolsó másodpercig bizonytalan volt, bár a kolozsvári lányok többet kezdeményeztek, s különösen szünet után többször is vezettek 3 góllal, de végül csak minimális elônyt tudtak megôrizni, ugyanis a fináléban feljavult a hónapokig sérüléssel bajlódó Valeria Motogna és a büntetôdobásokat biztosan értékesítô Angela Roman.

Az U-Ursus csapatának sikere megérdemelt, hiszen jobb összjátékot nyújtottak, s lendületesebben és nagyobb akarással küzdöttek.

A zilahiaknál érezhetô volt, hogy edzôjük, Gheorghe Tadici csakis a lelátókról nézhette a játékot (kétfordulós büntetése miatt), s így nem sikerült ezúttal vulkanikus modorát átültetni csapatának ritkább és távolról jövô tanácsaival.

S ha a lelátókról szóltunk, említésre méltó még a két gárda szurkolóinak — a kolozsváriaknál a szokásos sorkatonák (ezúttal kb. 300-an), míg a vendégeknél egy autóbusznyi drukker — állandó párharca, ami csak mintegy tíz perccel a végsô sípszó után fejezôdött be. Az U-Ursus legközelebb Galacon, az Otelul ellen lép pályára.

***

Vasárnap délelôtt Bukarestben zárult a férfiak részére kiírt Román kupa vetélkedô. Mint ismeretes, a döntôben a Bukaresti Steaua és a Piatra Neamti-i Fibrex együttesei mérték össze tudásukat és a várakozásnak megfelelôen a fôvárosiak nyertek 22–14 arányban.

***

A tegnap reggeli edzés után a kolozsvári U-Nehézgépgyár férfi kézilabda csapata Konstancára utazott, ahol kedden délután öt órai kezdettel elôrehozott Szuperliga mérkôzésen lép pályára a helybeli Portul együttese ellen.

Radványi Pál

A Szuperliga 12. fordulójában a Nagyváradi Körös vízilabdázói igazolták jó formájukat, két nagyon nagy küzdelmet eredményezô találkozón otthonukban legyôzték az érmes helyre pályázó Steauát, amely így jelenleg a 4. helyre csúszott vissza. A KMSC e fordulóbeli mérkôzései elmaradtak. Az utóbbi eredmények alapján mind jobban tisztázódik a sorrend, különösen a tabella második felében. Eredmények: Nagyváradi Körös–Buk. Steaua 8–4 és 4–3, Aradi Astra–Buk. Dinamó 8–11 és 5–6. A 13. fordulóból elôrehozott összecsapáson, a hét közben: Buk. Sportul Studentesc–Aradi Astra 2–9 és 7–8. A táblázat élén a Dinamó áll 36 ponttal, míg a KMSC 9 pontja a 6. helyhez elegendô.

Az e hétvégi 13. forduló mûsorán: Dinamó–KMSC és Rapid–Steaua. Március 20–21-én lesz ugyancsak a fôvárosban a kettôs Sportul Studentesc–KMSC összecsapás.

(radványi)

Szombaton 10 órától a rögbi bajnokság tavaszi fordulójának elsô mérkôzését játszotta le hazai pályán a kolozsvári diákcsapat. A csoportmérkôzések második szakasza (míg ôsszel a két rangcsoportba, az 1–8. vagy a 8–16. helyek közé jutásért játszottak a csapatok, most a két értékcsoportban a helyezésekért küzdenek) nehéz ellenfelet hozott a Hatieganu sportparkba: a Bukaresti Steaua együttesét.

A hazaiak a következô összeállításban léptek pályára: Popean, Gheta, Oprea, Petre, V. Samuil, Tincu, R. Samuil, Tudori, C. Podea, Copil, Stupar, Dragomir, D. Podea, Filip, Brãdãtan, cserék: Cerces, Lungeanu, Deli, Roman, Marin, Lupu, Balai, edzô: Stefan Ionescu. Az Eduard Suciu és Alexandru Achim vezette steauások az elsô percekben könnyû prédának tûntek: Tincu 3. percbeli büntetôje, majd Cristian Podea 9. percbeli célja és Tincu jutalomrúgása után már 10–0 volt az eredmény. A napsütéses tavaszi idôben szép számmal kilátogató közönség — mintegy 300-an is lehettek — azonban kénytelen volt beismerni: a Steaua nem játszik rosszul: Popisteanu a 18. percben 10–3 csökkenti a hátrányt, majd Ionicã célja után 10–8 lett. Szerencsére a bukarestiek elvétették a jutalomrúgást. Szünetig Tincu és Popisteanu találataival 13–11-re változott az eredmény. Akkor a vendégcsapat mind durvábban kezdett játszani, s a csereként beálló Cerces célja (Tincu ismét szerez még 2 pontot) csak olaj volt a tûzre: kitört a verekedés a pályán. Ha a tévéadók nem öt percre rá érkeznek, ismét szerepelhettünk volna az Euronewson (a múlt héten a Kolozsvári U–Marosvásárhelyi HSK fotballmérkôzés végén kitört verekedése volt látható ott). Mircea Paraschivescu bukaresti bíró csak nagy nehezen tudta visszaállítani a rendet a szurkolók drukkolása mellett („Menjetek haza, mitikák" bekiáltások buzdították a kolozsváriakat), a hazaiaktól Cristian Podeát, a vendégektôl Mihalachét állította ki.

A vendégeknek ezután csak egy büntetôt sikerült értékesíteniük, a kolozsváriak viszont büntetôcéllal és ismét Tincu segítségével még hét pontot szereztek. Így alakult ki a végsô 27–14-es végeredmény. Még csak annyit lehetne megemlíteni, hogy nagy bátorsága volt a partjelzônek, amikor a verekedés után, az utolsó percekben nem adott meg egy célt a fôvárosiaknak, arra hivatkozva, hogy kiléptek a pályáról a labda vezetése közben.

Amúgy megérdemelten gyôztek a kolozsváriak. Szép, kemény mérkôzés volt. Csak kár, hogy túl keményre sikeredett. Kár, hogy olyan fôvárosi csapatok, mint a Steaua vagy a Dinamó minduntalan verekedéssel próbálják bebizonyítani a vendégpályákon, hogy ôk a jobbak.

(balázs)

Három évtizeddel ezelôtt, 1970-ben Magyarország–Svédország döntôre került sor földrészünk az Európa-bajnokság utáni legrangosabb asztalitenisz csapattornáján, az Európa-ligában. Óriási küzdelem, izgalmas játszmák után a magyar csapat 4:3-ra gyôzött. A részeredmények sorrendben (elôl a magyar játékosok): Jónyer István–Stellan Bengtsson 1:2 (20, -12, -16), Klampár Tibor–Bo Persson 2:1 (-14, 8, 21), Kisházi Beatrix–Lena Andersson 1:2 (19, -19, -12), Klampár, Jónyer–Bentgsson, Persson 2:0 (16, 19), Jónyer, Kisházi–Bentgsson, Andersson 2:1 (12, -12, 19), Jónyer–Persson 2:0 (12, 4), Klampár–Benngtsson 1:2 (-13, 19, -19).

L. F.

A verseny elôzménye, hogy a német Michael Schumacher, bár a szabadedzéseken a legjobb eredményt érte el csütörtökön illetve pénteken, balesetbe is keveredett. Szerencséjére csak az autó tört össze — viszont felmerült a kérdés: mennyire mer majd kockáztatni ezek — és nem utolsó sorban tavalyi súlyos balesete — után. Annál is inkább, hogy a két McLaren az idômérô edzéseken megelôzte ôt, vagyis keményen a gázpedálba kellett (volna) taposnia, ha nyerni akar. Hogy mégsem volt szükség ehhez, arról nem ô tehet...

De kezdjük az elején: a rajtnál. Nem hozott nagy változást, mindössze az 5. helyrôl rajtoló német Heinz-Harald Frentzen (Jordan) lépett egyet elôbbre, ugyanis Schumi csúnyán bevágott csapattársa, a brazil reménység Rubens Barrichello elé, aki ezért nem tudott idôben felgyorsulni. A két McLaren magabiztosan tartotta meg két vezetô pozícióját: Mika Häkkinen (finn, McLaren), David Coulthard (brit, McLaren), Schumacher, Frentzen, Barrichello, Jarno Trulli (olasz, Jordan) volt a sorrend még akkor is, ha az élôben közvetítô Pro Tv szakkomentátora, Dan Alexandrescu rendületlenül Trulli, Barrichello, Frentzen sorrendet mondott be körökön keresztül (mellesleg nem ez volt sem elsô, sem utolsó hibája, ha csendben maradt volna, okosabb lett volna).

Visszatérve a versenyre, elsôként Johhny Herbert, az újonc Jaguar — a volt Stewart utódja — csapatának versenyzôje esett ki, ôt csapattársa, a tavaly még ferraris ír Eddie Irvine követte, három keréken: a negyediket a pályán „hagyta" a Pedro de la Rosával (spanyol, Arrows) való „találka" következményeként. A Safety Car is kénytelen volt színre lépni ekkor, s a versenyt vezetô, már 10 másodperces elônyre szert tevô triót ismét beérték a többiek. Ezek után következett az, amire senki sem számított: Coulthard a boxutcába kanyarodott, majd 44 másodperc múlva visszatért, hogy aztán hamarosan füstölgô motorral kiálljon. A 19. körben Häkkinen is motorhiba miatt kénytelen feladni a versenyt, s az Ezüst Nyíl — akárcsak a tavalyi idénnyitó versenyen — ismét idejekorán elvérzett. Schumi átvette a vezetést, majd a kerékcserék alkalmával Barrichellónak is sikerült felzárkóznia: Frentzen 23,4 másodperces ideje nem vetekedhetett a brazil 9,0-jával. A Jordannak sem volt különben szerencsés napja: elôbb Trulli áll ki a 3. helyrôl, majd Frentzen is hasonló sorsra jut. A két Ferrarinak ettôl a pillanattól már nem volt vetélytársa a pályán. S ettôl a pillanattól fogva a verseny is „leült": mindössze a negyedik helyért folyt csak versengés. Illetve volt még egy izgalmasabb pillanat: a Schumacher és Barrichello közötti távolság egyre csökkent, majd helycsere történt. Sokan már attól tartottak: a német autójával baj van. De, mint kiderült, csak a Ferrari „játszott" a nézôkkel: Barrichello nemsokára újabb kerékcserére állt ki, és a kétszeres világbajnok visszavette tôle vezetô helyét. Mögötte a sorrend a következô volt: Barrichello, Ralf Schumacher (Williams, ráadásul az újonc BMW motorral), Jaques Villeneuve (BAR, az új Honda motorral), Giancarlo Fisichella (olasz, Benetton), Ricardo Zonta (brazil, BAR). A célban is majdnem ugyanez volt a sorred: csupán Zonta helyére ugrott be a másik Mika, a finn Mika Salo (Sauber). Csakhogy ez utóbbit a verseny után kizárták: a Sauber elsô szárnyát szabálytalannak ítélték meg a technikai ellenôrzôk. A finnek még van fellebezési lehetôsége, de pillanatnyilag a végsô sorrendbe Zonta került be hatodikként. A három újonc közül csak a német Nick Heidfeld (Prost) tudta befejezni a versenyt, utolsó (10.) helyen, 2 kör hátránnyal ért célba. Az argentin Gaston Mazzacane (Minardi), miután érdekes vezetési stílusról tett tanúságot — amikor az élen járók utolérték, úgy engedte el maga mellett ôket, hogy minden alkalommal a pályát szegélyezô fûre hajtott ki —, a 40., a brit Jensen Button a 46. körben kényszerült feladni a küzdelmet.

A világbajnokság állása: 1. Michael Schumacher 10 pont, 2. Barrichello 6 pont, 3. Ralf Schumacher 4 pont, 4. Villeneuve 3 pont, 5. Fisichella 2 pont, 6. Zonta 1 pont. A konstuktôrök versenyében: 1. Ferrari 16 pont, 2. Williams-BMW és Bar-Honda 4 pont, 3. Benetton-Playlife 2 pont.

Balázs Bence

A Szabadság 1999. szeptember 10-i számában Tárkányi János közölt terjedelmes cikket „A Bucur–Kun háború" cím alatt. Nem szándékunk, és nem is a mi dolgunk a két család közötti konfliktus alakulására vonatkozó kijelentésekkel foglalkozni. Válaszadásra viszont a szerzô azon állításai kényszerítenek, amelyek a helyi tanácsnak az ügybe való beavatkozásáról, illetve a Kun Károly által emelt törvénytelen épületek lebontására hozott döntésrôl szólnak.

I. A városi tanács és a polgármester manipulálása a Kun-ellenes hadjárat érdekében c. alpontban a szerzô ilyeneket állít: „...a konfliktus állandó jelleggel a városi tanács üléseinek napirendi témája lett (...) Ki hiheti el, hogy mindezt a városi tanács, amelynek millió megoldatlan problémával kell foglalkoznia, saját belátásából és nem a Bucur Ildikó kezdeményezésére tette? (...) Minek tulajdonítható ez, ha nem Bucur Ildikó manipulációinak, hogy a városi tanács 1998. március 26-i rendkívüli ülésén olyan döntést hozzon, hogy a tanács március 30-án testületileg, rendôri kísérettel száll ki a Rahovei utcába, ahol közvetlenül tájékozódik majd..."

A fentiekkel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy semmilyen manipulációról nincs szó. Egyszerûen mondva, a városi tanács hatáskörébe tartozó megoldásról van szó, annak következtében, hogy Bucur Ildikó — az alkotmány által biztosított kérvényezési jogával élve — 1997. szeptember 16-án a 35 072. szám alatt iktatott kérvénnyel fordult a helyhatósághoz. Egyidôben ugyanazt a kérést eljuttatta más állami intézményekhez is (Megyei Tanács — Városrendészeti és Területrendezési Igazgatóság; Építkezési Felügyelôség; Környezetvédelmi Hivatal). E kérvényben a tanácsos leírta, hogy családi házuk 1993–1994 tele óta földcsuszamlásnak kitett, súlyos károsodást szenvedett annak következtében, hogy a szomszéd tulajdonos, nagyméretû földmunkákat és építkezéseket hajtott végre, illetve hogy az utcai meghibásodott nyomócsôbôl állandóan ömlik a víz Bucurék udvarába. Konkréten, a tanácsos a következôket kérte a helyhatóságtól:

1. Az építkezések és földmunkák törvényességének ellenôrzése és a szükséges eljárások kezdeményezése;

2. A fenti munkálatoknak és a szándékos, vízzel való elárasztásnak az egész domboldal stabilitására vonatkozó kihatás megállapítása.

Bucur Ildikó további két, 1997. szeptember 17/35 268. és 35269. szám alatt iktatott kérvényt juttatott el a városi tanácshoz, amelyekben környezetvédelmi tárgykörû kihatásokról is beszámolt.

A fenti beadványokban foglaltak törvény által elôírt kivizsgálására a városi tanács és a Megyei Építkezési Felügyelôség szakemberei 1997. szeptember 24-én ellenôrzésre szálltak ki, azonban a szakfelügyelôk nem tudtak bejutni a Rahovei utca 64–66. szám alatti, a Kun család által lakott ingatlan területére, ugyanis a bejáratot eltorlaszolva, kutyák által ôrizve találták. Ez alkalommal készült az Építkezési Felügyelôség 1997. szeptember 30/1835. szám alatt iktatott, ellenôrzésre vonatkozó jegyzéke.

A fentieket figyelembe véve, valamint azt a tényt, hogy Kun Károly nem tett eleget azon felszólításnak, hogy jelentkezzék a városházán az ellenôrzés lebonyolításához szükséges iratokkal, a tanács jogügyi részlege megtette a szükséges lépéseket törvényszéki elnöki rendelet kibocsátásáért, hogy lehetôvé tegye az ellenôrzô közegek bejutását a kerítés által elzárt, közterületet képezô utcába, valamint a fent említett ingatlan területére. A kolozsvári bíróság által kibocsátott 1997. november 3/13 426. számú, a városházán 1997. december 2/46 587. szám alatt iktatott elnöki rendelet helyt adott a kérésnek, kötelezvén Kun Károlyt, hogy tegye lehetôvé a hivatalos szervek bejutását a Rahovei utca 64–66. szám alatti ingatlan területére. A végrehajtási záradék birtokában a városi tanács az 1998. január 9/46 547. számú átirattal kérte a bírósági végrehajtó irodától a rendelet gyakorlatba ültetését.

Az általános ellenôrzés lebonyolítását 1998. január 23-ra tûzték ki, amelyre a helyhatóság a következô intézményeket kérte fel: Építkezési Felügyelôség; Megyei tanács; Közegészségügyi Felügyelôség; Környezetvédelmi Hivatal; Állategészségügyi Felügyelôség, Villamosmûvek.

A városháza részérôl az Ellenôrzô, Városrendészeti, Községgazdálkodási és a Közterületkezelô igazgatóságok megbízottai vettek részt.

Az ellenôrzés elvégzése után aláírták az 1998. január 23/179. számú, a végrehajtó iroda által kiállított jegyzôkönyvet, valamint az Építkezési Felügyelôség 1998. január 30/172., a Közegészségügyi Felügyelôség 1998. január 27/1090/225., az Állategészségügyi Felügyelôség 1998. január 26/239. és a Környezetvédelmi Hivatal 1998. február 5/342. számú jegyzékeit.

Abból kifolyólag, hogy a fentebb említett iratokból számos törvénysértésre derült fény (engedély nélküli építkezések és földmunkák, közterület jogtalan használata, szomszédos magánterületek megsértése, közegészségügyi elôírások megszegése, a természetes környezet engedély nélküli megváltoztatása stb.), figyelembe véve az ellenôrzô közegek által foganatosított intézkedéseket (a terep eredeti állapotába való visszaállításához szükséges munkálatok, szakértôi vizsgálatok megejtése, a domboldal megerôsítését szolgáló mûszaki terv kidolgozása stb.), valamint azt a tényt, hogy a városi tanácsnál 1997. december 18/48 336. szám alatt iktatott válaszában kérte a helyzet helyhatóság általi kivizsgálását, magától értetôdô, hogy a kérdéses ügy a városi tanács napirendjére került.

II. A „piramisok" lebontására vonatkozó döntés c. alpontban Tárkány János az 1994. november 16-án kiállított kihágási jegyzôkönyvre utal, amelynek alapján a polgármester, a kirótt bírság mellett, elrendelte az építkezési munkálatok leállítását. „Ugyanazt a kihágást nem lehet újra büntetni" — írja a szerzô, majd így folytatja:

„Történt ugyanis, hogy a tanácsos asszony rávette a polgármesteri hivatal városrendészeti igazgatóságának egyik munkatársát, hogy egy hamis tényállást tartalmazó jegyzôkönyvet állítson ki. Így született meg az 1998/481/4. számú 1998. február 19-én Sãsãran Mircea által kiállított jegyzôkönyv, amit tanúként Szigeti László osztályvezetô a városrendészeti igazgatóságnál írt alá, és amiban leszögezte, hogy Kun Károly nem tett eleget az 1994. november 16-i kihágási jegyzôkönyvben hozott azon döntésnek, hogy az építési munkákat leállítsa. Jelen pillanatban az építkezés be van fejezve. Ez a Sãsãran–Szigeti jegyzôkönyv nem más, mint durva okirathamisítás..."

Megállapítható, hogy zavaros, hiányos szöveggel van dolgunk. Mik azok a címben szereplô „piramisok"? Mi utal a Kun Károly által elkövetett kihágás másodszori büntetésére? Milyen konkrét bizonyítékokat tud a szerzô felmutatni az 1998. február 19/4/481. számú jegyzôkönyv kiállításának indítóokaira? Milyen „hamis tényállást" tartalmaz a jegyzôkönyv?

A fenti kérdéseket megválaszolandó és tisztázandó, megjegyezzük, hogy 1994. november 16-án a polgármesteri hivatal munkatársa két kihágási jegyzôkönyvet állított ki Kun Károly nevére, engedély néküli építkezésekért (364/333. számú — vasbeton raktár és 365/333. számú — vasbetonból és acéloszlopokból készült mûhely-garázs). Mindkettôben ez áll: „A cselekmény befejezô szakaszban van", míg a 364/33. számúban pótlólag ez található: „A munkálatok folyamatban vannak". Mindkét esetben, az 1991/50. számú törvény által megszabott bírság kiróvása mellett elrendelték „a munkálatok kivitelezésének leállítását". Vajon miért szól Tárkányi János csak az egyik jegyzôkönyvrôl? Valószínû, hogy az említett „piramisokat" éppen a fenti, Kun Károly által kivitelezett törvénytelen, nagyméretû építkezések képezik.

Szóljunk most az 1998. február 19/4/481. számú jegyzôkönyvrôl (nem kihágási, hanem ténymegállapító okirat), az állami közegek által 1998. január 23-án megejtett ellenôrzés következtetéseinek tükrében. (Itt is szükséges megjegyezni, hogy valójában két ténymegállapító jegyzôkönyvet állítottak ki 1998. február 19-én, a mûhely-garázs és az említett vasbeton raktár esetére).

A Megyei Építkezési Felügyelôség 1998. január 30/172. számú jegyzéke a következô fôbb, törvénysértéseket állapítja meg: engedélyezetlen épületek és földmunkák kivitelezése állami tulajdonban lévô területeken; bizonytalan lejtôk (rézsûk) kialakítása a domboldalban végzett ásások nyomán, föld alatti folyosók és katakombák létesítése; víztároló medencék és állatok tartására szolgáló tócsák kialakítása; szomszédos magánterületek megsértése.

Az ellenôrzés során túlzott nedvességtartalmú tereprészeket és aktív, lenti irányban tovább terjeszkedhetô, veszélyt jelentô földcsuszamlást állapítottak meg.

Az Építkezési Felügyelôség a törvényes elôírások figyelembe vételével a következôket rendelte el:

1. A közterületeken engedély nélkül kivitelezett építkezéseknek a városi tanács általi, közigazgatási (adminisztratív) úton történô felszámolását 1998. március 30-ig;

2. A városi tanács kérje a bírósági hatóságoktól 1998. március 30-ig az állami magánterületen és magáningatlanokon létesített törvénytelen építmények felszámolását, a módosított 1991/50. számú törvény 27. cikkelye alapján;

3. Az átalakított terep eredeti állapotában való visszaállítása, a domboldal megerôsítését szolgáló múszaki terv alapján. A városi tanács a dokumentációt 1998. március 30-ig rendelje meg;

4. Az építkezések felszámolási munkálatainak és a terep eredeti állapotába való visszaállítási költségeit azok állják, akiket felelôsség terhel a törvénytelen építkezések kivitelezéséért.

Íme, mi a „ piramisok" lebontására vonatkozó döntés háttere! Szó sincs semmiféle „manipulációról", hanem egész egyszerûen az érvényben lévô, szakmába vágó törvények alkalmazásáról. Figyelembe véve a fentebb említett következtetéseket, a törvénytelen építkezések által a domboldal és a környék ingatlanainak stabilitására jelentett veszélyt, a polgármesteri hivatal megtette a kellô lépéseket az állami ellenôrzést gyakorló Építkezési Felügyelôség által elôírt rendelkezések végrehajtására. Lévén a két, 1994. november 16-án kiállított kihágási jegyzôkönyv, az 1996-ban módosított 1991/50. számú törvény 27. cikkelyének megfelelôen (amely elôírja a bírósági hatóságokhoz való folyamadást a törvénytelen építkezések felszámolásáért abban az esetben, ha a kihágást elkövetô személy nem tesz eleget a jegyzôkönyvben foglalt rendelkezéseknek, a polgármesteri hivatal ellenôrzô közegei kiállítottak két ténymegállapító jegyzôkönyvet arra vonatkozólag, hogy nem tettek eleget az 1994. november 16-i kihágási jegyzôkönyvekben elôírt, az építkezési munkálatokat leállítandó rendelkezésnek. Tudniillik az ellenôrzés során megállapították, hogy a két, 1994. november 16-án kivitelezésben lévô, befejezés elôtt álló építkezést (mûhely-garázs és raktár) közben befejezték, illetve azokat kihasználható állapotba hozták. Ezeket kihasználva találták: a mûhely-garázsban jármûvek, gépek, míg a domboldalba mélyen benyúló raktárban különbözô anyagok, halomba rakott deszkaáru, valamint jármû volt látható. A fentieket az ellenôrzés során készült fényképfelvételek is igazolják, amelyek közül egyeseket a sajtó is közölt annak idején (Stirea 1998. május 4-i száma). Egyébként sem lévén építkezési engedély, nem lehet pontosan tudni, hogy mi célból emelték, és milyen felhasználásra szánták a két létesítményt, de amint láttuk, jelenlegi helyzetük is megfelel a kihasználáshoz.

Miután a helyhatóság az igazságügyi szervekhez fordult, a kolozsvári bíróság 1998. április 14/3744. és 3745. számú polgári ítéleteivel helyt adott a két építmény felszámolása céljából benyújtott kérelemnek. A mûhely-garázsra vonatkozó végrehajtó záradék birtokában a polgármesteri hivatal az 1998. szeptember 29/822. számú átiratával kérte a végleges ítélet törvényszéki végrehajtó általi gyakorlatba ültetését. (Mindezekrôl Tárkányi János egy szót sem szól). A második dosszié (vasbeton raktár) esetében fellebbezés nyomán a törvényszék 1998. szeptember 25/R/353. számú határozatával visszaküldte az iratcsomót az alapfokú bírósághoz, eljárási mulasztásra hivatkozva.

A Rahovei utcai földcsuszamlásokra vonatkozóan, annak kapcsán, hogy a térségben törvénytelen építkezéseket és földmunkákat végeztek, mérvadók a kolozsvári Bányaipari Kutató- és Tervezô Intézet Rt. szakembereinek a „Rahovei utcai földcsuszamlások által károsított övezet megerôsítése" címû, a városi tanács által megrendelt mûszaki tervben (1998. szeptember/88-1151-01. számú) fellelhetô megállapításai. Idézünk az A. III. „Az instabilitási folyamat indítóokai" címû fejezetbôl (12. old.): „...Egyes, az övezetben 1990 után végzett munkálatok hozzájárultak a masszívum (tömb) belsô feszültségi állapotának megváltoztatásához, amely megzavarta az egyensúlyállapotot és elindította az instabilitási folyamatot... Az 1990 elôtti helyzethez viszonyítva, amikor nem jelentkeztek instabilitási tényezôk az övezetben, az utóbbi 5–6 évben a felszíni formák jelentôs változásokat szenvedtek az utca e részén az új építmények megjelenése nyomán, és amelyek új erôjáték kialakulásához vezettek a domboldalon. Habár a 64–66. szám alatti épületet jól befogták az anyakôzetbe, és nincs hatással rá a lentebb megindult instabilitási folyamat, megállapítható két törésvonal, amelyek a földfelszín alatt megnyilvánuló, a teherbôl származó vízszintes összetevô által részben kialakított csuszamlás leszakadási vonalait jelzik... Megállapítható a feltöltés leszakadása a csarnok falához képest, amiben fontos szerepet játszik a csarnok tetôzetérôl lefolyó víz... A 64–66. szám alatti építkezések idején a domboldalban végzett ásások nyomán felgyûlt anyag többletterhet jelent a felsôbb talajréteg számára, amelynek teherbíró képessége növelt nedvességtartalom esetén sokkal kisebb, mint az anyakôzeté... A felszíni vizek ellenôrizetlen lefolyása a domboldalon és a különbözô forrásokból származó víztöbblet képezték az instabilitási folyamat megindulásának fô okát. A szilárdsági jellemzôk csökkenése nyomán már 1993 óta jelentkeztek az instabilitás elsô megnyilvánulásai, a terep megrepedése folytán...".

Megjegyzendô, hogy a fent említett tervezô-kutató intézet 1998. június 21/2797. számú, a városházán iktatott (1998. június 22/25 232. szám) átiratában — egyebek között — javasolta a Megyei Építkezési Felügyelôség által a Rahovei utcai törvénytelen építkezések használatból való kivonására és lebontására vonatkozó intézkedések gyakorlatba ültetését. Az illetô intézet által kidolgozott mûszaki terv elôirányozza az instabilitási folyamat indítóokainak, vagyis a terepre huzamosabb ideig ható többletterhelés és a nagy mennyiségû víz jelenlétének megszüntetését. Ezekbôl eddig a többletterhet képezô, a kiásott földbôl létrehozott hányó elhordását végezték el, a domboldal stabilitásának visszaállítása céljából vízlevezetô árkok és gyûjtô-alagcsô létesítését irányozták elô.

III. A 2,12 milliárd lejes, a városháza által állami területek jogtalan használata miatt követelt kártérítéssel kapcsolatban megjegyezendô, hogy az 1998. január 23-án megejtett ellenôrzés következményeként — amint már történt erre fentebb utalás — a helyhatóság szakemberei az érvényben lévô tanácsi határozatok szellemében jártak el, részletes dokumentációt állították össze, és ennek alapján számították ki az említett összeget. Egyébként a helyi tanács 1998. március 26-i rendkívüli ülésén megvitatott jelentés erre vonatkozó kitételt is tartalmazott. A „törvénysértô" meghallgatásáról szó sem lehetett, ugyanis ô soha semmilyen felszólításnak, meghívásnak nem tett eleget, amint arra már szintén történt utalás.

Jelenleg a károkat szenvedett domboldal megerôsítését szolgáló munkálatok elôkészítésével egyidôben megbízott szakemberek pótlólagos felméréseket, ellenôrzéseket és megállapításokat végeznek a dokumentáció véglegesítése céljából.

IV. Következtetések.

A jelen cikkben elmondottak alapján úgy hisszük, hogy minden jóhiszemû olvasó levonhatja azt a következtetést, hogy a városi tanács nem „manipulációk" eredményképpen foglalkozott az üggyel, hanem amiatt, hogy az érvényben lévô törvények alapján találjon megoldást, így a mûszaki vonatkozásokra is, különös tekintettel az instabilissá vált domboldal övezetében lakók érdekeire és biztonságára.

U. i. E válaszcikk közléséig eltelt huzamosabb idô azzal magyarázható, hogy ennek megírásához a városházán nagyszámú, belsô használatra szánt iratot, dokumentációt kellett megkeresni, átnézni, kérni a (román nyelvû) szöveg közlésének engedélyezését, majd ennek lefordítását elvégezni.

Szigeti László, Sãsãran Mircea

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]