 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. március 23.
(XII. évfolyam, 69. szám)
NAPIRENDEN
Okkult hely lenne a román külügy?
Kihallgatták Romant és Babiucot (8. oldal)
Az Interneten elérhetô Transindex, a Szabadság és a Kolozsvári Televízió magyar adásának a vendége volt Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, aki az olvasók, nézôk, Internet-látogatók által feltett kérdésekre válaszolt. Az interjú elsô részét tegnap olvashatták, befejezô része mai lapszámunkban. (8. oldal)
KÖRKÉP
Általános tudnivalók a köznyugdíjrendszerrôl és egyéb társadalmi biztosítási jogokról (5. oldal)
Egyelôre nincs pénz ártámogatott gyógyszerre
A Megyei Egészségügyi Biztosítási Pénztár ígérget (5. oldal)
Nem szûnik meg a 6-os iskola magyar tagozata (5. oldal)
Vendégek a Nabuccóban
Csütörtök este rendkívüli Nabucco-elôadásra kerül sor a magyar operában: Zakariás szerepében a hazalátogató Airizer Csabát (képünk) láthatják-hallhatják, Fenénát pedig magyarországi vendég, Varga Ildikó alakítja. (Részletek a 2. oldalon)
Javítási munkálatok miatt ma 8–18 óra között szünetel az ivóvíz-szolgáltatás a Szentegyház (Iuliu Maniu) és a Bolyai utcában valamint a Fôtér keleti oldalán, 9–15.30 óra között pedig a Pata utcai 1-es számú hôközponthoz tartozó Ariesului 31., 32., 33., 34-es számú, a Bistritei 32., 46., 79-es számú, a Godeanu 1., 2., 3., 5., 6., 7., 7A, 8., 9., 10. és 12-es számú, a Pietroasa 18., 20., 32., és 63-as számú, a Pata (Titulescu) 109., 111., 113., 115., 117., 145., 147., 149., 163. és 165-ös számú valamint a Pascaly 9., 11. és 13-as számú tömbházakban.
A Greenpeace nemzetközi környezetvédô szervezet aktivistái szerdán hajnalban megszállták a nagybányai Aurul bányavállalat bejáratát, tiltakozásul a társaság okozta súlyos környezetszennyezés miatt.
Az osztrák, cseh, szlovák, kanadai, német és holland környezetvédôk azt követelik a Víz Világnapja alkalmából rendezett akciójukon, hogy a bánya tulajdonosa és üzemeltetôje tegye jóvá az okozott károkat. A tüntetôk hajnalban jelentek meg az Aurulnál.
A Greenpeace Bécsben kiadott közleménye szerint a szervezet azt szeretné elérni, hogy véglegesen zárják be az üzemet, ha az nem hagy fel a cianidlúgok használatán alapuló kitermelési technológiával. (Lenuta Trif, a nagybányai környezetvédelmi hivatal felügyelôje elmondta az MTI-nek, hogy az Aurulnál jelenleg nem folyik termelés, és májusig nem is várható, hogy az üzem újraindulna. Egyedül a derítôt mûködtetik biztonsági okokból.)
A nagybányai Aurul bányavállalat vezetése egyelôre mereven elzárkózik attól, hogy bármiféle tárgyalást kezdjen a társaság nagybányai székhelyénél tüntetô Greenpeace aktivistákkal. A nemzetközi szervezet tagjai, akik közül többen az épület fôbejáratához láncolták magukat, közölték, hogy készek több napon át is folytatni tiltakozó akciójukat.
Az MTI bukaresti irodája helyszíni forrásokból úgy értesült, hogy a Greenpeace 25 aktivistája szerdán kora reggel rajtaütésszerûen kezdte akcióját. A vállalat területét három fegyveres ôrizte, akik elôbb fegyvert fogtak a tüntetôkre, de végül nem használták fegyvereiket, mert azt hitték, hogy a behatoló fiatalok között kiskorúak is vannak.
Az Aurul területén egy 30 méter magas daru áll. Erre négy fiatal mászott fel és egy hatalmas „Stop cyanide!" feliratú transzparenst függesztett ki. Öt tüntetô a fôbejárathoz láncolta magát, többen elállták a telep másik két mellékbejáratát is.
A Greenpeace két képviselôje a délelôtt folyamán tájékoztatta a város polgármesterét akciójuk céljáról. Mint mondták, nekik a helyi hatóságokkal semmi bajuk, ôk csak azt akarják elérni, hogy az Aurul ismerje el felelôsségét, hozza helyre az általa okozott kárt és hagyjon fel a környezetre veszélyes technológia alkalmazásával. A tüntetôk szerint az ausztrál Esmeralda társaság nagybányai üzeme az elmúlt 10 év legsúlyosabb környezetvédelmi szennyezését követte el.
— Az Esmeralda olyan gyarmati országként kezeli Romániát, ahol az emberek egészségére való tekintet nélkül mindenféle kísérletet végezhet. Megmérgezték a vizet, a talajt. Az üzem környékén lévô földeken nem lehet mezôgazdasági termelést folytatni, sok család megélhetési forrás nélkül maradt. Az Esmeralda ennek ellenére nem hajlandó elismerni felelôsségét — áll a Greenpeace felhívásában.
A képviselôház honvédelmi, belügyi és nemzetbiztonsági bizottsága szerdán folytatta a „Zavtragate" ügy kivizsgálását. Rákóczi Lajos Bihar megyei képviselô, a bizottság tagja a Szabadság kérdésére elmondta: úgy döntöttek, nem hoznak létre külön kivizsgáló bizottságot, amely kizárólag ennek a kérdésnek a tisztázásával foglalkozzon. A képviselô tájékoztatása szerint csupán egy szavazaton múlott ennek a javaslatnak az elfogadása. A bizottság jövô héten folytatja a meghallgatásokat, hétfôre dokumentációt kértek a külügyminisztériumtól ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Rákóczi valószínûnek tartja, hogy az elkövetkezôkben Ion Iliescu volt államfôt, az RTDP elnökét, valamint Vasile Ionelt, Iliescu egykori tanácsosát is meghallgatják.
Mint ismeretes, kedden a parlament több illetékes bizottsága is tárgyalta a „forró drót" néven ismertté vált ügyet. A nemzetvédelmi bizottság tagjainak közlése szerint a román és az orosz elnöki hivatal között soha nem mûködött úgynevezett „forró drót". 1994-ben technikai megállapodás született a két államfô közti közvetlen telefonkapcsolat megteremtésérôl, de ezt soha nem hajtották végre, a Moszkvából küldött berendezéseket máig nem szerelték fel. Mûködött ugyan egy kódolt, magas frekvenciájú telefonvonal, amely az egykori KGST-országokat kötötte össze. Ezt — Constantin Degeratu tábornok javaslatára — néhány nappal korábban, március 20-án némították el.
A forró drót botrány március közepén kezdôdött Romániában. Elôször — még február legvégén — a meglehetôsen kétes hírû moszkvai Zavtra címû lap számolt be egy rövid hírben arról, hogy Bukarest és Moszkva között Ion Iliescu elnöksége idején tárgyalások folytak a két államfô közti közvetlen telefonkapcsolat megteremtésérôl. Iliescuék a jelenlegi hatalom mesterkedéseinek tartja az ügy kirobbantását, és cáfolja, hogy annak valós alapja lenne.
A nemrég Brüsszelbôl visszatért Petre Roman külügyminiszter szerint az EU még ebben az évben eltörölheti a vízumkényszert a románokkal szemben. Ennek az egyik alapfeltétele az, hogy a román hatóságok szigorítsák meg határaik védelmét. A napokban zárult brüsszeli EU-csúcsértekezleten elemezték Romániának az illegális bevándorlás feltartóztatására az utóbbi idôben tett erôfeszítéseit — jelenti a Mediafax.
Roman igen kényelmetlennek minôsítette a múlt heti londoni incidenseket, már csak azért is, mert épp Nagy-Britannia volt az egyike azoknak az EU-tagországoknak, amely az elsôk között támogatta Románia törlését a feketelistáról. (A brit sajtó hosszan cikkezett arról, hogy Romániából kivándorolt cigányok csapata lepte el a fôvárost, a visszataszító kéregetés pedig több esetben tettlegességgé fajult.) Ugyanakkor Petre Roman képmutatónak tartja a Nyugatot, amiért azok korábban megtöltötték a világsajtót a Romániában élô cigányokat érô diszkriminációról, amikor pedig ezek csoportosan ellepik Londont, a brit hatóságok „hányatott sorsukra" való tekintet nélkül küldik vissza ôket az országba.
Március 21–22. között Bukarestben került sor A romániai nemzeti kisebbségekre vonatkozó demokratikus keretek megerôsítése címû szemináriumra. A nemzetközi diszkriminációmentes hét alkalmával rendezett szeminárium szervezôi a román parlament európai integrációs Szakbizottsága, a kormány nemzeti kisebbségvédelmi hivatala, valamint a Romániai Roma Szervezetek Munkacsoportja. A rendezvény elsô napjának témája a nemzeti kisebbségekre vonatkozó romániai törvényes keret javítása. A második napon arról szólt a vita, hogy milyen kisebbségképet közvetítenek a tömegtájékoztatási eszközök, s ez hogyan befolyásolja a közvéleményt.
A szemináriumon megvitatták a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal által kezdeményezett törvényeket: a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésérôl szóló törvénytervezetet, valamint a kisebbségi törvény tervezetét. Markó Attila, a kisebbségvédelmi hivatal jogi osztályának igazgatója, a vita egyik moderátora a Szabadságnak nyilatkozva elmondta: a megbeszélések elsôsorban elvi szinten zajlottak, a vita az említett jogszabályok elôkészítésérôl, fontosságáról, tartalmáról szólt. Hozzászólások hangzottak el Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter, Mariana Stoica (DP) képviselô, Jose Augusto Saebra, Portugália bukaresti nagykövete, Mãdãlin Voicu, a Roma Párt parlamenti képviselôje, Gabriel Andreescu politológus, a Helsinki Bizottság képviselôje, Haller István, a Pro Europa Liga képviselôje és más közéleti személyiségek részérôl.
LÖVITH EGON szobrászmûvész gyûjteményes tárlata nyílik meg március 24-én, pénteken du. 5 órakor a fôtéri Mûvészeti Múzeumban.
A ROMÁNIAI RÓZSABARÁTOK SZÖVETSÉGE szeretettel meghívja tagjait és az érdeklôdôket a tavaszi, immár hagyományos, rózsametszési bemutatójára. A találkozót szombaton, március 25-én, a Gyümölcskutató Állomáson (Palocsay-kert), de. 10 órai kezdettel tartják.
Tisztújítás az Apáczai Csere János Baráti Társaságban
Tisztújító közgyûlést tart 2000. március 25-én de. 11 órakor, az Apáczai-líceum dísztermében, a kolozsvári Református Kollégium, a Leánygimnázium, a Kereskedelmi Fiú és Leány Középiskola, a Gép- és Villamosipari Középiskola, valamint az utódlíceumok öregdiákjainak Apáczai Csere János Baráti Társasága. Tárgysorozat: a választmány beszámolója; a pénzügyi bizottság jelentése; az ellenôrzô bizottság jelentése; hozzászólások, javaslatok; a tisztségviselôk megválasztása. A közgyûlést megelôzôen de. 10 órakor istentisztelet a Farkas utcai templomban.
Tordai Kulturális Tavasz
Március 23-a, csütörtök, a folklór napja. A Mûvelôdési Ház Potaissa folklóregyüttese mutatja be mûsorát du. 5 órai kezdettel a tordai színházban. A mûsorban több meghívott is részt vesz.
Március 24-én, pénteken du. 3 órai kezdettel a városháza nagytermében Eminescu versesmûsor és könyvbemutató lesz.
Március 27-én, a Színházi Világnapon du. 4 órakor a Republicii u. 41. szám alatt Cornel Vana egyéni tárlata nyílik meg. Du. 5 órától a színházban Radu Stanca-szimpózium és Oscar Wilde-bemutató.
Március 29-e a rockzene napja. Este 7 órakor Vox Maris. A Hazard és a Camelot rockegyüttesek koncertje. Este 9–12 óra között rockotéka.
— Mit szemléltet Frunzãverde miniszteri pályafutása?
— Azt, hogy a környezetvédelem ma nemzet(védelm)i kérdés.
A tavaszi napéjegyenlôség napján, ragyogó déli napsütésben nyílt meg Kolozsváron Gavril Gavrilas festészeti tárlata. A kiállítómûvész lírai hangvételû festôi madárvonulása, -vonultatása akár tavaszköszöntônek is beillett. A Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériája megtelt poézissel. Nem véletlen hát, ha az ugyancsak nagyszabású tárlatot Ioan Sbârciu elnök köszöntô szavai után a költô, Aurel Rãu méltatta olyanformán, hogy sikerült érzelmileg teljesen ráhangolódnia az ugyancsak hálás tematikára, s annak festôi megfogalmazására. Majd a bukaresti mûvészettörténész, Virgil Mocanu értékelte a kiállító munkásságát. És volt egy, számomra különösen érdekes észrevétele: Bukarestben a legjelentôsebb mûvészi eseményre sem gyûl össze akkora tömeg, mint ahányan Gavril Gavrilas egyéni tárlatának megnyitójára eljöttek. A szakember ebbôl egyenesen azt a következtetést vonta le, miszerint a mûvészeti központok a fôvárosból egyre inkább áttevôdnek az olyan patinás, nagy hagyományokkal rendelkezô városokba, amilyen Kolozsvár. A megállapítás akár udvarias gesztusnak is tûnhetne, ha nem tudnók, hogy a képzômûvészeti események iránti érdeklôdés valóban jócskán megnövekedett városunkban az utóbbi idôben.
Gavril Gavrilas egyetlenegy tematikát aknáz ki, de azt maximálisan: a madarak röptét, s a hozzá kapcsolódó érzelmi vagy mitikus vonatkozásokat. Az ábrázolásmód, a festôi megjelenítés viszont annál változatosabb: a majdhogynem természethû megfogalmazástól az absztraktig terjed a skála, s ugyanilyen gazdag a mûvész pillanatnyi hangulatának függvényében alakuló színvilág is.
A tárlat, szombat és vasárap kivételével, naponta 10–17 óra között tekinthetô meg.
Megjelent a Helikon 2000/5. száma. Lászlóffy Aladár és Csiki László versben emlékezik meg Petôfi Sándorról.
Szôcs István esszét, Lászlóffy Csaba regényrészletet, Orbán János Dénes prózát, Cseke Péter tanulmányt, Simonfy József verseket közöl. És az elmaradhatatlan Serény múmiát is olvashatjuk.
Csütörtökön este, március 23-án, rendkívüli Nabucco-elôadásra hívja közönségét a magyar opera: Zakariás szerepében a hazalátogató Airizer Csabát, a budapesti operaház magánénekesét láthatjuk-hallhatjuk, Fenénát fiatal magyarországi mûvésznô, Varga Ildikó alakítja. Abigail ezúttal Kirkósa Júlia lesz, aki hosszabb szünet után énekli ezt a szerepet, ebben a rendezésben elôször. Partnereik Molnár János — Nabucco, Kiss Domokos — Izmael, a kisebb szerepekben Ádám János, Gáspár István, Gombár Annamária, Szeibert István. Karmester Hary Béla.
Airizer Csabát kérdezem, mi hozza újra és újra haza, Kolozsvárra?
— Érzem, hogy jönnöm kell, ha nem is mindig énekesi minôségemben, hiszen nôvérem él itt, és mert egyszerûen itthon érzem magam. Igaz, hogy mindenfelé élek a világban, sokat utazom, de egyvégtében legtöbbet, 22 évet, Kolozsváron töltöttem. 1965-ben mentem el a városból, elôször Bukarestbe, mint diák, majd Temesváron éltem 20 évet. Itthon barátaim vannak — még az operában is! —, akikhez szívesen jövök beszélgetni, fôleg nyaranta. Ha összejön, akkor énekelek is.
— Mivel töltötted az elmúlt másfél évet?
— A Kékszakállút énekeltem Vancouverben egy fiatal amerikai mezzóval, Katherine Japsennel, aki képes volt magyarul megtanulni Judit szerepét. Le Page rendezésében játszottunk, az ottani zenekarral. Aztán Budapesten felléptem a Tháliában Szokolay Sándor új operájában, a Szavitriban. Az Operaház évente felvállalja öt-hat kortárs magyar opera bemutatását; ez egy ilyen elôadás volt. Lille-ben, az ottani filharmónia meghívására, Günther Neuhold karmesterrel és Ljubica Ribarszka pozsonyi szopránnal koncertprogramot állítottunk össze. Ezzel az énekesnôvel már találkoztunk a Nabuccóban — Abigailt énekelt — Bregenzben és Ausztriában. Következett a további fellépések megbeszélése Berlinben, Frankfurtban, Bécsben, de közben felléptem a Don Carlosban, Pesten, szabadtéri elôadáson, ahol partnerem volt, többek között, Kiss B. Attila is.
Nagy erôpróbát jelentett a Borisz Godunov címszerepe, én a második szereposztásban énekeltem Szinetár Miklós rendezésében, az Operaházban. Persze, ezek a kiemelkedô elôadások a futó repertoárom mellett (Budapesten, Genfben, Toulouse-ban, Szegeden). De részt vettem a Verdi-fesztiválon is, majd Wagner Ringjében énekeltem. Ezeket az elôadásokat meg-megszakítja a sok tanulás. A már említett magyar sorozat keretében Lukán György Fekete advent címû operáját tanulmányozom.
— Milyen új szerepekkel készülsz még?
— Készítem Boito Mefistofele-jét és a Boriszt oroszul, amit Kanadában fogok énekelni.
— Mikor találkoztál elôször a Nabuccóval?
— Temesváron, úgy a hetvenes évek közepén. Baál fôpapot alakítottam. Fiatal voltam, és Temesváron akkor hét basszus volt... Lassan, fokozatosan készültem a Zakariásra, amelyet, remélem, szépen fogok most elénekelni.
Másik vendégünk, Varga Ildikó pályája kezdetén áll. Pécsett végzett a Zenemûvészeti Fôiskolán 1998-ban, Rögöz Eszter növendékeként. Kétéves ösztöndíjat nyert Budapesten, ahol a mesterkurzust végzi Maria Teresa Uribe, a budapesti operaház magánénekesének irányításával.
— Milyen szerepeket tanul a mûvésznô?
— Nadrágszerepekkel kezdem: Cherubino, Rózsalovag, Ariadné Naxos szigetén (Zeneszerzô), de tanulom a Carment is, amire szeretnék elég idôt fordítani. Nagy Ferenc karmesterrel készítettem az elsô dal- és áriaestemet (Schumann–Liederkreis, Dorabella, Sextus, Mignon, Rosina, La Favorita). Sokat segít Kürthy András, aki tanárnômnek egyik tanácsadója, vele jöttem ide, Kolozsvárra is. Rengeteget köszönhetek családomnak, amely mellettem áll és támogat. Dolgoztam ezenkívül a fiatal Héjja Domokos és Medvecky Ádám karmesterrel.
— És a Nabucco?
— Ebben az elôadásban debütálok operaszínpadon, remélem, jól. A lehetôségért hálás vagyok Kürthy Andrásnak és a magyar operának.
Nem marad más hátra, mint sok sikert kívánni az elôadáshoz és vastapsos telt házat az operának.
A kolozsvári frankofón hét kapcsán kedden délután sajtótájékoztatót tartottak a Mihai Eminescu Líceumban. Caroline Oger, az Erdély északi tíz megyéjében francia nyelvrészleggel mûködô középiskolák ügyeivel megbízott franciaországi biztos, ismertette a francia nyelvismeretekbôl származó elônyöket. Az ingyenes kurzusok végén a 12. tanév befejeztével vizsgázni kell a mai francia kultúra ismereteibôl. A francia–román zsûri döntése nyomán kiadott diplomát mindkét ország szakminisztériuma elfogadja. A vizsga nem érettségi, tulajdonképpen párbeszéd a zsûrivel, melynek során a végzôsnek egy konkrét témát kell bemutatnia és kielemeznie, egy bizonyos szempontból megközelítenie. Késôbb a fiatalok ezeket a nyelvismereteket tovább bôvíthetik kölönféle hazai vagy külföldi egyetemeken szerzett szakismeretekkel. A franciaországi egyetemek az ott tanulni szándékozóktól kérik a nyelvvizsgát, és a líceumi ilyen jellegû próbatétel megfelel a követelménynek (ezek nem tévesztendôk össze a Francia Kulturális Központ által tartott nyelvtanfolyamokkal). Azok a fiatalok, akik kétnyelvû líceumot végeznek, szélesebb pályaválasztási lehetôségek elé kerülnek. A világ bármelyik frankofón országában kötelezô a nyelvvizsga azok számára, akik francia földön kívánnak tovább tanulni. Magasabb szinten, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és az auvergne-i egyetem közötti megegyezés értelmében négy kar (közgazdaság, európai tudományok, business, bölcsészet) 42 diákja a kis- és középvállalatok menedzselési tudnivalóit tanulja a nyugati tájakon, melynek végén mindegyikük egy francia és egy román oklevelet kap. Az elsô tanévben elônyt élveztek azok, akik a középiskolában már francia részlegen végeztek.
A jelen levô tanfelügyelôségi kiküldött és a Mihai Eminescu Líceum franciatanár kara szintén azokra az elônyökre hívták fel a figyelmet, amelyek a francia nyelv középiskolai elsajátításából adódnak. Olyan idôket élünk, amikor az angol nyelv világviszonylatban eluralkodott a számítástechnikában, a mûszaki tudományokban, mégis sok az olyan szakma, amelyben jól fog a francia nyelvismeret. A Franciaországban, Belgiumban tanulók esete példázza ezt. És ha most kedvezôtlen is a konjunktúra, egyszer még feljöhet a napjuk a frankofón beállítottságúaknak is! — tartják a francia nyelv kolozsvári oktatói, mûvelôi.
Ismét egyetemalapítással foglalkozunk, csak az utóbbi jó száz évben immár harmadszor. Talán a két elôzô (Ferenc József, Bolyai) nem nyugodott eléggé szilárd alapokon? Szó sincs róla, hiszen mindkettô fizikailag ma is fennáll. Csakhogy jött az árvíz, és fújtak a szelek, s elragadták tôlünk: az egyiket, mert másnak is kellett, akinek nem volt, a másikat, mert nagyon is teljesítette hivatását, s az egyre gyarapodó országos hírnév és elismerés nem kívánt versenytárssá tette. Ezért kellett félreállítani, hogy ne árnyékolja be mások ragyogását. S most újra egyetemet kell alapítanunk.
A gondolatok akörül szállnak, hogy milyen is legyen az új egyetem, hogy betölthesse hivatását: mûvelt fiatalokat nevelni társadalmunknak, akik készek lesznek népünket híven szolgálni, a szellemi és anyagi felemelkedéshez szükséges ismeretekre megtanítani, a szülôföldön való megmaradást személyes példaadással is bátorítani. Hogy helyes feleletet kíséreljünk meg keresni ezekre a nagyon is bonyolult kérdésekre, mindenekelôtt az egyetem lényegét kell tisztázni. Hogyan? Hiszen ma már közismert, hogy az egyetem egy olyan tanintézet, ahol az összes tudományokat a legmagasabb szinten oktatják és mûvelik. Ezért nevezik Universitas Scientiarumnak, a tudományok egyetemének. De az Universitas lényege a középkori egyetemalapítók szerint más is, ennél jóval több. Engedtessék meg, hogy ezt — csupán a hitelesség kedvéért — néhány korabeli dokumentum bemutatásával is bizonyítsam.
Sok szerencsés körülmény összejátszása folytán 1974-ben egy csodálatos kiállításra bukkantam Párizsban, a Sorbonne kápolnájában, ahol a párizsi egyetem elsô évszázadának a dokumentumait állították ki eredetiben: oklevelek, diplomák, kiváltságlevelek s más hasonló okiratokat (La vie universitaire parisienne au XIII-me siècle, 1200–1300). Valóságos kánaán egy egyetemi embernek. Itt találtam az akkor alakulóban levô egyetem elsô megnevezését: Universitas Magistrorum et Scholarium (1250 körül). Vagyis a tanárok és diákok érdekközössége, a közösség tagjainak összessége (universitas), szövetsége. Az elnevezés közérthetôvé válik, ha figyelembe vesszük, hogy olyan században vagyunk, amikor az egy mesterséget mûvelôk — a szellem munkásait is beleértve — társultak, szövetkeztek, hogy érdekeiket a feudális társadalom keretei között közösen, hatékonyabban védelmezzék. Példaképül a kézmûvesek érdekvédelmi intézményei, a céhek szolgáltak.
Tehát az egyetem mindenekelôtt érdekszövetség, ahol minden a diákok érdekeit szolgálja. Ez alapvetôen határozza meg a tanár–diák viszonyt, fôleg a tanári magatartást. A tanár minden körülmények között — akár a vizsgán is — segítôtársa, útmutatója, bátorítója a diáknak. Ezt már az egyetemalapítók is gyakorolták (oklevél 1200-ból: Fülöp Ágost errôl biztosítékokat nyújt a diákoknak, garanties aux étudiants; IV. Kelemen arra kéri az iskola elöljáróit, hogy támogassák az utazó diákokat, 1282. Ugyanezen a kiállításon oklevél, amelyen elsô ízben említik a rektor tisztségét, 1237, egy másik a rektor esküszövegét tartalmazza, 1282). Ezt jól meg kell jegyezni. Az új egyetemnek ilyen diákközpontúnak kell lennie.
Könyvtárnyi irodalom tárgyalja, hogy mit és fôleg hogyan kell a legeredményesebben tanítani. A sok jó szándékú elgondolásból bajos lenne bármit is kiemelni, fôleg azért is, mert a tapasztalat és az ismeretek gyarapodásával a felfogások gyakran változnak. De úgy hiszem, hogy mégis van egy örök érvényû, alapvetôen kötelezô oktatói magatartás, amelyet — tudomásom szerint — csak nemrég fogalmaztak meg (Igor Tamm, orosz fizikus, Nobel-díj, 1958), s amely így hangzik: a diákot nem szabad holmi üres zsáknak tekinteni, amelyet degeszre kell tömni, hanem sokkal inkább fáklyának, amelyet csupán lángra kell lobbantani. Ez a legtalálóbb megfogalmazása az oktatás alapvetô célkitûzésének. A fáklya másoknak is világít, utat mutat, oszlatja a sötétséget. Kívánatos lenne, hogy az új egyetem csupa ilyen lobogó fáklyákat bocsásson útra. A fáklya lángra lobbantása azonban nem mindig egyszerû dolog, s minden esetben az oktatónak kell megtalálnia a tûzgyújtás legmegfelelôbb módját. Sajnos, tapasztalatlanságunk, hiányos emberismeretünk olykor éppenséggel elfojtja a lobogni hivatott fáklyát. Ilyen fojtás lehet egy érdektelen, unalmas elôadás, az elôadó felkészületlenségének látható hiányosságai, az ezt áthidaló rögtönzések és még sok egyéb más. Ezeket kell megelôzni.
A degeszre tömés mai oktatási rendszerünk legkártékonyabb rákfenéje. A rákkal teljesen analóg jelenség, amint a rák esetében az ellenôrizhetetlenül szaporodó sejtek egymáshoz nônek s daganattá terebélyesednek, amely aztán megöli a szervezetet, ugyanúgy tanterveink is az egyre gyarapodó ismereteket szinte válogatás nélkül egymásra halmozzák, s olyan tömeggé duzzasztják, amelynek elsajátítása olyan embertelen munkaritmust követel a fiataltól, amelyet csak óriási áldozatok árán tud teljesíteni. Ez természetesen szintén kizárja a fáklya meggyulladását. Sokszor emlegetjük büszkeséggel, hogy a mi nyolcadikosaink például sokkal többet tudnak (pontosabban többet tanítanak nekik), mint a hasonló francia vagy angol diákok, de nem vesszük figyelembe, hogy ez utóbbiak úgymond kevesebb tudása sokkal alaposabb s késôbb sokkal jobban tudnak majd új ismereteket ráépíteni, például az egyetemen. Úgy néz ki, hogy végzetesen elfeledtük, hogy a tudomány és a tudás lényege épp a válogatni tudás, az általános, lényeges megkülönböztetése a részletektôl.
A degeszelés fôleg az elemi és a középiskolai (bocsánat, egyetem elôtti) oktatásban dühöng szinte teljesen ellenôrizetlenül. Úgy néz ki, hogy nálunk már az elemi iskola is az akadémikusképzést szolgálja. Az egyetemi oktatásban részben megvalósul a megkívánt ismeretek különbözô szinteken és idôben való elosztása: alapkurzus, licenciátus, doktorátus, posztgraduális képzés és így tovább. De itt is óvakodni kell, hogy az ifjút ne terheljük akár szükségtelen, akár képességeit meghaladó feladatokkal, nehogy a már pislákoló fáklya kialudjon.
Magyar egyetem alapításáról lévén szó, fokozottab a kívánság, hogy az egyetem a szép magyar beszéd igényét oltsa hallgatóiba. Napjainkban egyre jobban terjed az a tévhit, s vele együtt a bûnös, mindennapi gyakorlat, hogy tudományos ismereteket csak egyre bonyolultabb, körmönfontabb, egyre nehezebben érthetô nyelven illik és kell megfogalmazni és elôadni. Ez lenne az egyik legbiztosabb mércéje a tudományos színvonalnak. Ilyen szövegeket olvasva mindig Talleyrand gonoszkodása jut eszembe: a szavak azért adattak az embernek, hogy segítségükkel elrejtse gondolatait. Ez jó tanács lehet egy diplomatának, de semmiképpen nem egy oktatónak. Annál is inkább, mert nincs az a legelvontabb tudomány (például kvantumkémia), amelyet ne lehetne a megfelelô tudományos szinten a mai nyelv fejlettségi fokán megfogalmazni és fôleg oktatni. Jó lenne, ha az új egyetem oktatói tudatában lennének annak, hogy a korszerû tudományos ismereteket nem szégyen egyszerû, világos, közérthetô nyelven elôadni, s hogy ez egyben a hozzáértés legbiztosabb ismérve is.
Kékedy László
ny. egyetemi tanár
Kompromisszumpolitikusaink az utóbbi idôben jó néhány decibellel felerôsítették hangjukat. Olyasmiket is kimondanak, amikért korábban másokon elverték a port: most kijárna nekünk Bolyai-egyetem, kettôs állampolgárság, európa tanácsi felvigyázás és sok más nyalánkság, amilyenek eddig csak a szakadárnak és antipolitikusnak tartott polgári fórumokon hangzottak el.
Tudjuk, persze, jól tudjuk, honnan fúj a szél. Nyakunkon a választási kampány, és a jelöltlisták bérletesei bizonygatni akarják, hogy számukra sem idegenek a „nép-nemzeti" törekvések. Érthetô tehát a nyüzsgés, de nem elfogadható. Ugyanis bárki átlát a pótcselekvés szitáján. A kormányzás utolsó kilencven méterén képtelenség látványos eredményeket elérni, és most már külföldön sem vesznek komolyan, miután három évig nyugtatgattuk a Nyugatot, hogy semmi bajunk, benne vagyunk... Tehát teljesen kár a gôzért. Ugyanakkor kifejezetten káros is lehet a hegy alatti abrakolás, mert a politikai ellenfél (az egyik, a rosszabbik, vagyis a mostani ellenzék) így kiálthat fel: na né, milyen követelôzô szervezetet vitt be a kormányba a Demokratikus Konvenció, hát már ezzel is rászolgált a leváltásra, ugye, kedves román testvérek a nacionalizmusban.
Az ésszerû ütemezés az lett volna, ha a kemény szólamok a kormányzás elején kapnak hangot, és a felmérés arról, hogy voltaképpen nincs is szükség Bolyai-egyetemre, most készülne el (amikor már megvolna az egyetem). A Szabadelvû Kör ideológusa is okosabban járt volna el, ha most törne ki örömujjongásban, hogy bárki demokratikusan kimondhatja, ha nem ért egyet az önálló egyetem létrehozásával. Mindezt a határon túli magyarok „szakértôje" a Magyar Hírlapban közölt és a Szabadságnak sebtében faxon elküldött tanulmányában támasztaná alá (igaz, az illetô már nincs a hivatalban, de az ellenpropaganda a legkedveltebb napilapokban és „kereskedelmi" tévékben a csonkakuratóriumok idején sem ismer akadályt).
Hasonlóképpen a kormánykoalíció mandátumának végén kellene fejtegetni, hogy a kettôs állampolgárság nem kivitelezhetô, mert nem lehet eldönteni, hogy például melyik helyi kiskirálynak fizessünk adót a kolozsvári ószeren vásárolt kerékpárért és a monostori blokklakásért. (Ezt a problémát pillanatnyilag nem szabad túlbeszélni, mert többségi érzékenységet sértenénk. A besszarábiai testvérek tömegesen intézik kettôs identitásukat, egyet sem izgulva azon, hogy vajon hova címezik számukra a katonai behívót.)
Egyszóval most kellene minden elképzelhetô jogról lemondani, most kellene a világ legcsendesebb kisebbségi szervezetének látványát mutatnia az RMDSZ-nek, ha nem akarjuk rontani a koalíciós partnerek választási esélyeit. Az utolsó nyolcvan méteren kellene kivívni többek között a németországi sajtó elismerését, amelyet oly erôteljesen hangsúlyoztak a Szabadelvû Kör marosvásárhelyi vitáján. (Mellesleg: ne csodálkozzunk azon, hogy a ki tudja kik által vezérelt német sajtó annyira kedveli a meghunyászkodó kisebbségeket. Németországban a közvélemény a vendégmunkások egyre növekvô tömegét tartja etnikai kisebbségnek, nem az ôshonos nemzetrészeket.)
De akkor hogyan viszonyuljunk a választási kampányhoz? Mit ígérjen a szavazóknak az a jelölt, aki eddig tudott volna tenni valamit, de nem akart? Semmit se ígérjen. Lehetôleg ne legyen jelölt. De ha a listaösszeállítók mégis úgy látják, hogy az illetô képességeire, tapasztalatára, egyéb kvalitásaira feltétlenül szükség van, lelkük rajta. Mindazok, akik meg vagyunk gyôzôdve, hogy az RMDSZ-nek feltétlenül újra be kell jutnia a román parlamentbe, és minél nagyobb arányban kell képviselnie a magyarságot a helyhatósági szervekben, mindenképpen elmegyünk szavazni.
A középszerûség nagyiparosai
Nincs elszántabb és kártékonyabb író a középszerûség nagyiparosánál, aki megmámorosodik attól a könnyedségtôl, amellyel portékáját elôállítja. Képzeletben néha látom ôt, amint fején kuktasapkával buzgolkodik egy hosszú asztal körül, és a sorba rakott regény-nek, novelláskötetnek, versciklusnak, tanulmánynak egyszerre adja meg a csillogást; vagyis arcát földuzzasztva azonos mázzal fújja be valamennyit. Mûhelyének hátterében természetesen eközben is csattognak a habverôk, hiszen a féltucat munka sem kötötte le ôt annyira, hogy ötleteinek néhány lézengô inasát oda ne állíthatná, ha egyebet nem, hát halotti kalácsot fonni; mert hiszen a tehetség bármiben megmutatkozik, a gondosan fogalmazott magánlevéltôl, amelyet legszívesebben az irodalomtörténet címére adna fel a magafajta, a jól sikerült gyászbeszédig. Titkon, persze, a középszerûség nagyiparosa teljes gyári berendezését odaadná egy tökéletes munkáért, de van benne annyi józan érzék, hogy belássa: a középszerûnél ezután már csak közepesebbet tud termelni, s ezért a minôséget rendszerint mennyiséggel pótolja, hátha a negyven-ötven kötetes életmû mégiscsak felér majd egy remekmûvel. S íme, ez az elsô veszély, amelyet az irodalomra jelent: elárasztja a piacot dömpingáruval, megbontja a szavak értékfedezetét, hígítja az érzelmeket, s munkáinak hangzatos címével oly olcsó élvezetet kínál, hogy nemcsak az ostobák, de a mûveltebb jóhiszemûek is lépre mennek. Fôként ha más égtájakról idekerült könyvekrôl van szó. Belelapoznak, látják, hogy „nem is rossz", s mintha fél pár kesztyût, elhullatott anyacsavart, görbe, de fényes szeget emeltek volna fel a földrôl, megvonják a vállukat, és hazaviszik. A rossz mûvet rögtön felismerték és félrelökték volna, de ettôl lehetetlen szabadulni, mert kísértetiesen emlékezteti ôket valamire, ami a jóhoz hasonlít. Így hát megvásárolják a középszerû író legközelebbi kötetét, akár húszat is egymás után, hátha sorozatba gyûjtve kiárad majd belôlük valami varázslat. S ez a kényszerítô tapadás, koldustetû-ragadás a második merénylet a közízlés ellen. Nem tudom, ki hogy van vele, de én, valahányszor ilyen sorozatban gyártott regényt vagy novellát olvasok, nem a remekmûvek után áhítozom, hanem épp ellenkezôleg: egy olyan eredetien elrontott munka után, amely a maga sajátos tökéletességével fölháborít vagy hangos kacagásra késztet. Hiszen ez még mindig hatás, ha nem is mûélvezet. A középszerû könyve után azonban csak ásítok egy nagyot, s Komlós Aladár szavaival: úgy érzem magam, mintha megittam volna egy dézsa vizet, pedig nem is voltam szomjas...
Milyen ember az író?
Mikor ezen tûnôdöm, nehéz megfeledkeznem arról, hogy Homérosznak nemcsak Shakespeare és Tolsztoj kollégája, hanem Sade márki is. Ne botránkozzunk meg ezen. Gondoljunk az orvostudományra, amelynek semmilyen betegségre nincs elítélô jelzôje. Hiszen ha volna, az egész világirodalmat át kellene értékelnünk: Villon embert ölt, Rousseau, aki az érzelmek ôsi tisztaságát védte, menhelybe adta gyermekeit, a cenzor Goncsárov megkeserítette pályatársai életét, Turgenyev kicsúfolta Dosztojevszkijt, Vajda János hasba rúgta várandós menyasszonyát, Ady továbbadta a betegséget, amellyel valakinek üzent a vére, s a mi szent és arany szavú Arany Jánosunknak ismerjük egy másik arcát is, a kicsinyes, aggályoskodó, kupori emberét. De hányan éltek a világon, akik kicsinyesek voltak és kapzsik, akik embert öltek, akik utcára lökték áldott állapotban lévô menyasszonyukat, akik feljelentették és meghurcolták pályatársaikat, s akik a tömegméretû fertôzés kidolgozásán fáradoztak! Ôk azonban mindössze ennyit tettek — ez életük fô mûve! De a költô, aki megvallotta, hogy szívében néha elidôz a tigris és a szelíd ôz, a maga gyarlóságában is meglátta az embert, és igyekezett menteni közös értékeinkbôl mindazt, ami az utolsó órában még menthetô!
A novella ábécéje
A
Az igazi novellának oly fontos dolgot kell közölnie, hogy mondandójával bárhonnan félreszólíthassa az embereket egy pillanatra.
B
Az igazi novella mondatai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint az alagút tartógyûrûinek kövei, vagyis nagy egységben, de fölöttük mindig érezzük a hegy nyomását.
C
A korszerû novella apróbb részletei homályban maradnak vagy elrejtôznek a tekintet elôl, miként a falba süllyesztett bútorok, hogy több teret biztosítsanak a képzelet szabad lengésének, s hogy több fény rezeghesse körül a mozgó alakokat.
Kolozsvári U–Bukaresti Dinamó 15–28 (8–13). Úgy látszik, kétszer egymás után nem tud jól szerepelni fôvárosi gárda ellen a Stefan Ionescu legénység — a Dinamó ellen kezdetben nem jött ki a lépés. S hogy a végére sem, arról viszont Mihai Marian (mit ad isten: bukaresti) játékvezetô gondoskodott.
Tincu szerzett vezetést a hazaiaknak (büntetôrúgásból, 3–0), Hâldan céllal válaszolt (3–5), majd a kolozsváriak fodítottak (Copil — cél, 8–5). Mint késôbb kiderült, utoljára vezetett az U. Az elsô félidô végi üresjárat megbosszulta magát, és a Dinamó 16–8-ra meglépett (Hâldan újabb céllal, Muntean büntetôvel járult hozzá). Tízperces hazai nyomás következett, amelynek csak 7 pont volt a gyümölcse — Tudori célja és Tincu jutalomrúgása szorossá tette ugyan a találkozót (15–16), ám ezután a Dinamó és a bíró lépett a színre: Bãlasa és Simion célja, valamint Munteanu jutalomrúgása alakította ki a végeredményt.
Ionescu edzô érthetôen bosszús volt a szerdai bajnoki mérkôzés után: három célt nem adott meg a játékvezetô a hazaiaknak.
Eredmények: l Galaci Otelul–Buk. National 2–0 (Viorel Ion és Males) l Pitesti-i Arges FC–Onesti-i FC 2–0 (Bãlasa és Neaga) l Besztercei Glória–Buk. Rapid 1–2 (Popa, illetve Muticã és Sergiu Radu) l Piatra Neamt-i Csalhó–Resicabányai MSC 4–2 (Hrib 3 és Grozavu, illetve Stanciu 2) l Krajovai Extenzív–Brassói FC 0–1 (Anghel) l Bákói MFC–Krajovai Universitatea 3–0 (Petcu 2 és Pavel) l Ploiesti-i Petrolul–Buk. ROCAR 4–1 (Onut 2, Costescu és Pârvu, illetve Danciu) l Buk. Dinamó–Ploiesti-i Astra 2–1 (Kiritã és Florentin Petre). A Buk. Steaua–Konstancai Farul találkozó lapzárta után ért véget. Az állás:
1. Dinamó 24 21 2 1 68–19 65
2. Rapid 24 16 4 4 42–24 52
3. Arges 24 14 3 7 35–22 45
4. Csalhó 24 13 4 7 38–33 43
5. Glória 24 12 2 10 35–32 38
6. Bákó 24 10 6 8 27–27 36
7. Astra 24 10 5 9 35–28 33
8. Steaua 23 10 3 9 43–43 33
9. National 24 9 4 11 39–32 31
10. Brassó 24 9 3 12 36–34 30
11. Krajova 24 8 6 10 27–27 30
12. Galac 24 9 3 12 37–38 30
13. Petrol 24 8 5 11 30–36 29
14. ROCAR 24 9 0 15 32–40 27
15. Farul 23 7 6 10 27–36 27
16. Onesti 24 7 3 14 26–54 24
17. Resicab. 24 4 6 14 28–53 18
18. Extenzív 24 4 3 17 16–42 15
Ion Moina Stadion, 1500 nézô; vezette: Ioan Zamfirescu (Botosani)
U FC: Mare — Matei, Truscã (88. perc Lonca), Munteanu,Sãrmã- san — Sãlãgean, Astilean (85. perc Nitã), Neag, Marta — Dãscãlescu, Târnovan (75. perc Pãcurar). Edzô: Petre Gigiu.
Bihar: Câmpan — Mere (56. perc Todea), Fãrcas, Macavei, Lingurar — Burescu (65. perc Ulici), Schinteie, Dumitra, Mutu — Gheorghe (75. perc Siminic), Popa. Edzô: Costel Orac.
Szögletarány: 6–2 (3–0); lövések: 13–8 (kapura: 6–3); sárga lap: Mere, Popa és Dumitra.
Húsz percig úgy játszott a két csapat, hogy a labda még véletlenül se kerüljön az ellenfél birtokába. Az ide-oda tologatásnak Sãrmãsan veszélyes támadása vetett véget a 21. percben, amikor a kapus a kolozsvári játékos lábáról lopta le a labdát. Az U ezután még kihagyott néhány jó helyzetet. A 29. percben Marta öt méterrôl fejelt mellé. A nagyváradiak alig próbáltak támadni, és amit tettek, azt is nagyon vérszegényen.
A második félidôt végig támadta a kolozsvári csapat, de lövéseik messze elkerülték Câmpan kapuját. A Bihar a 72. percben gólt rúghatott volna, ha Todea harminc méterrôl megeresztett bombája nem a kapufát találja el. A 89. percben Sãlãgean, a 90.-ben Sãrmãsan lôtt kevéssel a váradiak kapuja fôlé. Az utolsó másodpercekben az U rúgott egy lesgólt, amit a játékvezetô (nagyon helyesen) nem adott meg, és majdnem ismét verekedéssel végzôdött ez a mérkôzés is. Ezúttal a partjelzôt akarták felnyársalni a kolozsvári játékosok, saját tehetetlenségüket kárpótlandóan.
Sajnos, úgy az U-nak, mint a Biharnak egyre kevesebb az esélye a bentmaradáshoz. Erdélynek lassan a B osztályban sem lesz focicsapata.
Nánó Csaba
A második csoport további eredményei: l Dicsôszentmártoni Kémia–Aradi UTA 4–1 l Râmnicu Vâlcea-i Flacãra–Medgyesi Gázmetán 0–0 l Motrui Bányász–Szatmárnémeti Olimpia 0–0 l Temesvári UM–Vajdahunyadi Corvin FC 1–1 l Krajovai Electro Bere–Petrozsényi Zsil 2–0 l Turnu Severin-i Drobeta FC–Nagyszebeni Inter FC 3–1 l Marosvásárhelyi HSK–Câmpulung Muscel-i ARO 0–2 l Gyulafehérvári Apullum–Temesvári Politechnika 6–2. Az állás:
1. Gázmetán 23 15 5 3 36–14 50
2. Corvin 23 13 3 7 39–19 42
3. ARO 23 13 3 7 35–16 42
4. Drobeta 23 13 3 7 38–24 42
5. UTA 23 12 3 8 32–19 39
6. Apullum 23 11 3 9 39–30 36
7. Tem. UM 238 8 7 39–34 32
8. Mv. HSK 239 5 9 31–29 32
9. Electro B. 23 10 2 11 34–37 32
10. Zsil 239 4 10 20–31 31
11. Inter 239 3 11 25–33 30
12. Flacãra 237 6 10 25–25 27
13. Olimpia 237 6 10 21–21 27
14. Kémia 238 3 10 23–31 27
15. Bihar 226 89 19–38 26
14. Poli 237 4 12 34–42 25
17. Kv. U FC 236 5 12 24–42 23
18. Motru 235 4 14 24–47 19
L. F.
A VI. csoport eredményei:
Aranyosgyéresi Sodronyipar–Szatmárnémeti Szamos 2–0 (gól: Kállai és Mâtiu),
Désaknai Bányász–Kolozsvári CFR 3–1, Nagyszalontai Olimpia–Tordai Aranyos FC 2–0, Bethleni Laminorul–Dési Egyesülés 2–0, Élesdi Körös–Szamosújvári Olimpia 0–1, NagybányaiPhoenix–Sarmasági Bányász 0–1 és Zilahi Armãtura–Nagybányai Máramaros FC 0–3.
A Nagysomkúti Progresul és az Avasfelsôfalui Avas szabadnapos volt.
Az állás:
1. Szamosújvár 21 17 1 3 52–17 52
2. Máramaros 21 15 4 2 55–16 49
3. Sodronyipar 21 13 2 6 56–33 41
4. Avas 19 11 3 5 33–28 36
5. Aranyos FC 19 10 1 8 31–27 31
6. Kv. CFR 208 4 8 38–32 28
7. Szamos 209 1 10 19–28 28
8. Phoenix 208 3 9 29–38 27
9. Körös 218 2 11 36–33 26
10. Progresul 208 2 10 37–35 26
11. Egyesülés 208 1 11 29–31 25
12. Désakna 218 1 12 27–36 25
13. Sarmaság 207 3 10 27–29 24
14. Armãtura 216 2 13 28–42 20
15. Laminorul 217 2 12 25–40 23
16. Nagyszalonta 214 0 17 13–72 12
Valencia, Mestalla Stadion, 47 ezer nézô. Vezette: Lubos Michel (Szlovákia).
Valencia: Canizares — Angloma, Djukici, Pellegrino, Carboni — Angulo, Gerard, Farinos, Kily Gonzales — Claudio Lopez, Sanchez (69. perc Adrian Ilie). Edzô: Hector Cúper.
Manchester: Bosnich — Garry Neville, Stam, Berg, Irwin — Scholes, Butt, Keane, Fortune — Sheringham, Solskjaer (67. perc Jordi Cruyff). Edzô: Sir Alex Ferguson.
A Pro tv-nek ismét sikerült kiválasztania a BL-mérkôzések legunalmasabbját. Mindezt azért, hogy a „kobrát" (akinek már rég nincs méregfoga) 23 percig játszani lássuk. Adrian Ilie jóformán a labdába sem rúgott, annál inkább ellenfelei lábába.
Az elsô játékrészben úgy tûnt, az angolok nem hazudtolják meg fair play hírüket. Teddy Sheringham két, Solsk-jaer egy hatalmas helyzetet hagyott ki tíz perc alatt. A 35. percben Angloma találta telibe az angolok kapufáját. Ezzel ki is merült a futball, és következett a játék. Ezen a mérkôzésen mindenki megtanulhatta, mi a különbség a kettô között.
A második félidôt a két csapat szépen elszórakozta a középpálya tájékán. Két, ekkora hírnévvel rendelkezô csapat közti szemmel látható játszadozás még viccnek is rossz. Hiába bízott a Fiorentina mestere, Giovanni Trapattoni az angolok korrektségében, a Manchester, ezzel a döntetlennel, kiejtette a firenzei csapatot. Úgy látszik, a „blatt" kifejezés nagyobb házaknál is érvényes, nem csak a román bajnokságban.
(nánó)
Fiorentina (olasz)–Girondins Bordeaux (francia) 3–3 (0–1).Trap mester megtiltotta a másik mérkôzés hírének beszivárgását, de ez sem segített a firenzeieken. A vendégeknek Wiltord szerzett vezetést az 5. percben, majd a második félidôben kezdtek pislákolni az olasz remények Chiesa (11 m — 47. perc), Batistuta (61. perc), Rui Costa (64. perc). Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a Bordeaux 10 fôre fogyatkozott, a büntetôt megelôzôen Alcarte jutott a kiállítás sorsára. S hogy a vége remi lett, az a fásultság következménye (vagy lehet valami módon mégis érkeztek hírek Valenciából); Zanotti 87., Batlles az utolsó percben lôtt gólt.
A B-csoport végeredménye:
1. Manchester 6 4 1 1 10— 4 13
2. Valencia 6 3 1 2 9— 5 10
---------------------------------------------
3. Fiorentina 6 2 2 2 7— 8 8
4. Bordeaux 6 0 2 4 5–14 2
Hertha Berlin SC (német)–FC Porto (portugál) 0–1 (0–0). Csereként beállt játékos, Clayton lôtt gólt Király Gábor kapujába a 69. percben, de továbbjutásról nem álmodtak addig sem a sereghajtó németek. Örvendetes viszont, hogy hosszú idô után a hazaiak másik magyarja, Dárdai Pál is pályára léphetett.
Sparta Prága (cseh)–FC Barcelona (spanyol) 1–2 (1–0). Komplex számolgatás: berlini gyôzelem és a Barca elleni siker esetleges cseh továbbjutást eredményezett volna. Az igyekezet kezdetén, a 18. percben Svoboda gólja volt a reménysugár (Ruud Hesp kapuvédô a hatos tájékán tartózkodott, s esélye sem volt védeni a bombát), ám a katalán cserecsapat Gabri két góljával fordított (52. és 89. perc). Ez pedig a Barcelona veretlenségét szentesítette — egyetlenként a BL együttesei között.
Az A-csoport végeredménye:
1. Barcelona 6 5 1 0 17— 5 16
2. Porto 6 3 1 2 8— 8 10
---------------------------------------------
3. Sparta 6 1 2 3 5–12 5
4. Hertha 6 0 2 4 3— 8 2
A negyeddöntô elsô mérkôzéseit április 4–5-én, a visszavágókat április 18–19-én játsszák.
(Március 16-i írásunk folytatása)
Cseppet sem hatott megnyugtatólag az 1943–1944-es idényt biztatóan kezdô kolozsváriakra, hogy második fordulóbeli ellenfelük, a NAC, kirobbanó formában Szolnokon gyôzte le 5:2-re az 1942-ben bronzérmes MÁV-ot! A váradi zöld-fehérek remek formáját bizonyította, hogy a Vécsey — Mészáros, Ónody — Szegedi, Juhász, Deményi — Kovács II., Lóránt, Sárvári, Bodola, Tóth III. felállításban játszó együttesbôl Szegedi-Simatok és Deményi-Demetrovics, továbbá a már az országos válogatottban is szerepelt Sárvári-Spielmann, Bodola, Tóth III. csatáralakulat bekerült a Hét tizenegyébe, Juhász volt a tartalékcsapat középfedezete, s Mészáros is dicséretet kapott. Ráadásul a csatársorban, Lóránt kivételével, mindegyik eredményes volt, Sárvári egyenesen két ízben is.
Amitôl a KAC tartott, be is következett: a NAC játékosai jó formában voltak. Igazolták a nyitómérkôzés után a szaklapban írottakat: „A NAC játéka iskolázottabb... (a csapat) szünet után úgy játszott, ahogy akart. Akkor erôsített az iramon, amikor jólesett neki. Jelentôsen feljavult Sárvári is, aki nagyon megnövelte a támadósor gólképességét. A Szolnok... majdnem teljesen alárendelt szerepet játszott a kitûnô erônlétû nagyváradiakkal szemben." Ezekhez járult még a lélektani elôny is a KAC-cal vívott mérkôzésen, amit a két csapat addigi egymás elleni mérkôzései jelentettek. Az 1940-ben indult Erdély-bajnokságban a nagyváradiak 7:3 és 3:1, 1942 tavaszán Kolozsvárott 5:2, majd a következô idényben — ismét a Szamos mentén — 2:0, majd a visszavágón 3:2 arányban nyertek. A piros-fehérek egyetlen gyôzelmet, az 1941 ôszit (5:3 az elsô félidôbeli 0:3-at követôen) tudtak felmutatni. Hiába igyekezett Opata Zoltán lelket verni a gyôztes rajt ellenére ideges fiúkban. A változatlan felállásban: Márky — Szaniszló II., Vass — Páll, Szántay, Farkas — Bozó, Radnai, Váczi, Beke, Tolnai pályára lépô csapat, ha nem is kapott annyi gólt, mint a szolnoki vasutas tizenegy, 4-en alul nem úszta meg, s a találkozó a NAC 4:1-es gyôzelmével végzôdött.
Pedig Zoli bácsi a találkozó elôtt így bocsátotta útjára az öltözôben a fiúkat:
— Ne veszítsék el a fejeteket! Gondoljatok arra, hogy a DiMÁVAG is komoly ellenfél volt, mégis gyôztünk.
Hát ebbôl semmi sem lett, az ezúttal ismét válogatott formában játszó Bodola Dudus két, Valamint Szegedi és Kovács II. egy-egy góljára Beke Imre (11-esbôl) mindössze eggyel tudott válaszolni. És a másnapi Nemzeti Sport nagyon találóan és lényegre törôen összegzett: „A NAC ezen a mérkôzésen is bebizonyította, hogy az egyik legjobb erôben levô csapatunk (a késôbbiekben úgy erôsítette meg ezt a Rónay Ferenc edzette legénység, hogy a magyar NBI.-ek 16-os mezônyû vetélkedôjénmindeddig csúcsot jelentetô, 13 pontos elônnyel nyerte a bajnokságot! — L. F. megj.). A nagyváradiak az erônlét mellett összjátékban és gyorsaságban is fe-lülmúlták a kolozsváriakat, a kétségtelenül nagyobb tudáson kívül. A KAC, dicséretére legyen mondva, nem adta fel a harcot és lelkesen küzdött a „túlerô" ellen. Ez a lelkesedés eredményezte azt, hogy a játék a NAC-fölény mellett sem vált egyoldalúvá, mert a szórványos kolozsvári elôretörések veszélyesen közelítették meg a NAC kapuját. A hazai pálya elônye a NAC-ot támogatta, és a közönség biztatását meg is érdemelte a nagyváradi csapat. Remek támadások, pompás gólok lelkesítették a nézôket. Annyi bizonyos, hogy a NAC — ha formáját tartani tudja — igen komoly szerepet fog játszani ebben a bajnokságban." Ez a tipp be is vált... Bodoláról így vélekedett a lap: „Ismét a legjobb volt. Az elsô félidôben kissé szürkébben játszott, de szünet után ellenálhatatlan volt."
Ezt követôleg ismét itthon szerepeltek a piros-fehérek. Nem törte le ôket a váradi kisiklás, az Elektromos 2:1-es vereséggel távozott a Sétatérrôl. Ekkor változtatott az összeállításon a mester. Felépült sérülésébôl és betegségébôl Kovács IV., a Kis Kopek, visszakerült jobbösszekötônek, Radnai átment Váczi mellé a bal oldalra, s az addig balösszekötô Beke — aki egyébként fôleg bal lábas volt — jobbszélsôt játszott. Tolnai a helyén maradt. Az Elektromosnak Beke és Váczi rúgott gólt.
Ezután Salgótarjánban váratlan, 3:0-s vereség következett a SalBTC-tôl. Ebben a csapatban játszott összekötôt az a Lackó, aki két évvel korábban a KAC elsô NB I.-es mérkôzésén is szerepelt. Most is nagy szerepe volt a gyôzelemben, bár nem rúgott gólt, remek átadásaival, szöktetéseivel gyakran jó helyzetbe hozta társait, akik közül Vincze, Puskás (nem Öcsi!) és a legendás Csuberda, a KAC régi ismerôse egy-egy góllal vette ki a részét a sikerbôl. A KAC négy mérkôzés után 6:9-es gólaránnyal, 4 ponttal a táblázat második felében, a 9. helyen állott. A sort a NAC 100%-os teljesítménnyel, 14:5-ös gólaránnyal és 8 ponttal vezette.
Ami viszont ezután következett, az a legszebb reményeket és álmokat is túlszárnyalta.
(Folytatjuk)
Ötven év telt el azóta, hogy 1950-ben befejezôdött a második világháború utáni elsô, összesítésben pedig a 3. kötöttfogású (görög–római) birkózó-világbajnokság. Kis visszatekintés a múltba: az elsô vb-t 1921-ben, Helsinkiben rendezték és az akkor még hat súlycsoportban zajló vetélkedô 100%-os finn sikerrel zárult, sôt, a vendéglátók még 4 ezüst- és 3 bronzérmet is szereztek. Másodszorra 1922-ben, Svédország fôvárosában gyûltek össze a fogásnem legjobbjai, és akkor a finnek és a svédek testvériesen megosztoztak a gyôzelmeken: 3–3 aranyérmet gyûjtöttek össze. A svédek két ezüst-, a finnek pedig ugyanannyi bronzérmet szereztek, így itt is a vendéglátók nyerték a nemzetek versenyét. A magyar birkózók közül a könnyûsúlyú Radvány Ödön ezüstérmet harcolt ki. 28 évi szünet után következett az újabb, 1950-es stockholmi vb. Ezen már 8 súlycsoportban folyt a küzdelem; 4 svéd és 1–1 egyiptomi, finn, magyar és török gyôzelem született. A magyar világbajnok a könnyûsúlyú Gál József volt, társai közül a félnehézsúlyú Kovács Gyula és a nehézsúlyú Bóbis Gyula (a londoni olimpia szabadfogású bajnoka) ezüst-, a középsúlyú Németi Gyula pedig bronzérmes volt. Az éremtáblázaton: 1. Svédország 4–1–1, 2. Törökország 1–4–2, 3. Magyarország 1–2–1, 4. Egyiptom 1–0–2, 4. Finnország 1–0–0.
A román társadalombiztosítási reform elsô láncszemét képezi az új nyugdíjtörvény. A nyugdíjrendszer reformját feltételezô törvénycsomag még három törvényt tartalmaz, éspedig az állam által garantált kötelezô magánnyugdíjalapokról, a nem kötelezô magánnyugdíjalapokról és a kiegészítô jövedelmekrôl szóló jogszabályokat.
Egy egységes, állam által garantált köznyugdíjrendszer szükségességét a pénzügyileg egyre nehezebben fenntartható, jelenleg az állam által kezelt és szétosztott nyugdíjalap követelte meg, a következô okok miatt: a lakosság gyors iramban elöregedett, csökkent a társadalombiztosítást fizetôk száma, méltánytalanná vált a nyugdíjak kiszámítása, csökkent a nyugdíjkorhatár, növekedett a munkanélküliek, valamint a különleges munkacsoportba besoroltak száma (míg 1989-ben 300 ezren voltak, 1998-ban már 3 és fél millión), az infláció növekedése az átlag reálnyugdíj csökkenését eredményezte. A pénzügyi egyensúly fenntartása érdekében 14%-ról 25,5%-ra növelték a hozzájárulást.
Az új törvény értelmében a nyugdíjak kiszámításánál új alapelvek érvényesülnek majd, mégpedig az egységesség, egyenlôség, szolidaritás, kötelezô hozzájárulás (mind jogi, mind magánszemélyekre vonatkozóan), valamint az autonómia elve. Társadalombiztosításban a következôk részesülnek: minden munkaszerzôdéssel rendelkezô személy, kisipari szövetkezetek alkalmazottai, köztisztviselôk, munkanélküliek, minden vállalkozó, mezôgazdaságban dolgozó személyek, polgári (szolgáltatási) szerzôdéssel alkalmazott személyek. Társadalombiztosításban részesül minden személy, aki elérte a nyugdíjazási korhatárt, munkabalesetet szenvedett, testileg vagy szellemileg hátrányos helyzetben van, betegszabadságban vagy szülési szabadságban részesül. A törvényes nyugdíjkorhatár fokozatosan növekszik majd az elkövetkezô 13 év alatt, és eléri nôknél a 60 évet, férfiaknál a 65 évet, és ehhez 30, illetve 35 év szolgálati idô szükséges. A társadalombiztosítás formái: nyugdíj, társadalmi segélyek, különbözô szolgáltatások (ingyenes rehabilitációs kezelés, ingyenes fürdôjegy stb.).
A társadalombiztosításhoz való hozzájárulás megoszlik az alkalmazottak és az alkalmazók (munkáltatók) között (1/3-os, illetve 2/3-os arányban), ennek következtében hozzávetôlegesen 2 millió személlyel nô a biztosítottak száma. A nyugdíj kiszámításánál figyelembe veszik a biztosított személy egész tevékenységét, és úgynevezett pontozásos rendszert alkalmaznak. Számításba jönnek tehát a nappali tagozatos egyetemi évek, a katonaságnál letöltött idôszak, a hadifogság, az utólagos koncentrálások. Az összeget pedig az infláció függvényében automatikusan indexálják.
Újraértékelik a munkacsoportok szerinti nyugdíjazási feltételeket. A különleges körülmények között dolgozók (a nagyfokú veszélynek kitett személyekrôl van szó) csoportjait kormányhatározatban rögzítik. Amennyiben ezek a személyek 20 év társadalombiztosítással rendelkeznek, 45 éves kortól nyugdíjra jogosultak. A sajátos feltételek között dolgozók (bányászat, nukleáris környezetben végzett tevékenység, polgári repülés, mûvészetek) esetében 25 év társadalombiztosítási hozzájárulás szükséges ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatárt 15 évvel csökkentsék. A legkevesebb 15, illetve 17 évig nukleáris sugárzásnak kitett személyek kortól függetlenül nyugdíjra jogosultak. A különleges és sajátos feltételek között dolgozó személyek legtöbb 12 éves korhatárcsökkentéssel jogosultak nyugdíjra.
A biztosítást megelôzôen fogyatékossággal rendelkezô személyek esetében a következô szabályok érvényesek: az I. fokú rokkantsággal azonosított fogyatékos 15 éves korhatárcsökkentésben részesül, ha teljesítette a biztosítási idôszak legkevesebb egyharmadát; a II. fokú rokkantsággal azonosított fogyatékos 10 éves nyugdíjkorhatár-csökkentésben részesül, amennyiben kétharmadát teljesítette a biztosítási idôszaknak; végül a III. fokú rokkantsággal azonosított fogyatékosnak a teljes biztosítással kell rendelkeznie ahhoz, hogy 10 éves korhatárcsökkentésre legyen jogosult. Az 1944. augusztus 23-a után deportált, illetve fogságba esett személyek esetében minden deportált vagy fogságban eltöltött év után 6 hónappal csökkentik a korhatárt.
Amennyiben valaki hozzájárul (teljesíti) az elôírt teljes biztosítási idôszakot, korhatár elôtti részleges nyugdíjban részesülhet, a törvényes nyugdíjkorhatár legtöbb 5 éves csökkentésével (kivételt képeznek természetesen a különleges és sajátos feltételek között dolgozók). Ebben az esetben a járandóság összegét havi 0,7, illetve évi 8,4%-kal csökkentik anélkül, hogy a csökkentés meghaladhatná a megilletô nyugdíj összegének 30%-át. A korhatár betöltésével a járandóságot átszámítják.
Rokkantsági nyugdíjra jogosultak a munkahelyi baleset, foglalkozási betegség, TBC, AIDS, munkahelyen kívüli baleset, betegség következtében munkaképtelenné vált biztosított személyek. Biztosítás nélkül a szakmai gyakorlat alatt megbetegedett diákok, ipari tanulók, egyetemisták, katonai szolgálatukat teljesítô személyek jogosultak rokkantnyugdíjra. Az I. fokú rokkantsági nyugdíj feltétele a teljes munkaképtelenség, állandó gondozásra szorulás (a nyugdíjhoz gondozási pótlék is járul), a II. fokú rokkantnyugdíjas is teljesen munkaképtelen, magát azonban gondozni képes, a III. fokú rokkantnyugdíjas pedig részleges munkaképtelenségben szenved. Munkahelyi baleset, foglalkozási betegség, TBC, valamint katonai szolgálat teljesítése közben bekövetkezett rokkantság esetén az érintett személyek a biztosítási idôszaktól függetlenül nyugdíjra jogosultak. A többi esetben (munkahelyen kívüli baleset, betegség) táblázat alapján számítják ki a járandóságot, a biztosítási hozzájárulás függvényében. Utódlási nyugdíjra a gyermekek (16, illetve 26 éves korukig), fogyatékosok, valamint a túlélô házastárs jogosult. Ez utóbbi esetében továbbra is feltétel, hogy a házasság idôtartama 15 év legyen, ennél kevesebb, de legalább 10 év házasságnál az utódlási nyugdíj havi 0,5%-kal, illetve évi 6,0%-kal csökken. A rokkant túlélô házastárs kortól függetlenül utódlási nyugdíjra jogosult, amennyiben pedig a házastárs munkahelyi baleset, foglalkozási betegség, TBC vagy AIDS miatt hunyt el, szintén kortól és biztosítási idôszaktól függetlenül jár a nyugdíj, azzal a feltétellel, hogy a jogosult havi jövedelme ne haladja meg az országos bruttó átlagjövedelem egynegyedét, vagy ne rendelkezzék biztosítással. Újdonságnak számít, hogy a férfiak is jogosultak az utódlási nyugdíjra, legalább 15 év hazasság esetén. Az utódlási nyugdíj 1 utód esetében a járandóság 50%-a, 2 esetében 75%, 3 vagy több utódnál pedig 100%. Az utódlási nyugdíjra vonatkozó kérést a fenntartó elhalálozásának idôpontjától számított 90 napon belül kell letenni.
Egyéb társadalombiztosítási jogok a nyugdíjon kívül: ideiglenes munkaképtelenség idejére fizetett hozzájárulás, a megbetegedés megelôzésére és a munkaképesség visszanyerésére irányuló szolgáltatások, szülési és gyermeknevelési, valamint a beteg gyermek gondozásának idejére járó pótlékok, halálozás esetében fizetett pénzsegély az utóbbi 12 hónap alatt legkevesebb 6 hónap biztosítással rendelkezô személyek esetében.
Az új nyugdíjtörvény 2001. január 1-jétôl lép életbe, de az elôzô nyugdíjtörvény alapján megállapított járandóságokat közvetlenül a törvénynek a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után átértékelik, figyelembe véve az utóbbi 10 év inflációs rátáját. Az átszámítási százalék egységes lesz. Amennyiben az átszámított összeg kisebb, mint az eddig folyósított nyugdíj, továbbra is a régi járandóságot fizetik, amelyhez hozzáadják a pótnyugdíj összegét is.
Böndi Gyöngyike máramarosi RMDSZ-képviselô (A képviselô az olvasó kérdéseire a következô telefonszámokon válaszol: 095-303599, pénteken 062/216-593).
Tíz évvel a „rendszerváltás" után az önépítkezés létkérdése az erdélyi magyarság közösségének. A megmaradást, az önazonosság megôrzését az önszervezôdése eszközével valósíthatja meg, mely folyamatban a civil társadalomnak meghatározó szerepe van. Erre való tekintettel, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kezdeményezésével, 2000. május 5–6-án Kolozsváron kerül sor az erdélyi magyar civil szervezetek II. fórumára, „A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben" címmel. A konferenciát alapítványunk alapítói, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), illetve az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) és a budapesti Pro Professione Alapítvány közremûködésével szervezzük.
A konferencia munkálatai plenáris elôadások és tematikus szekcióülések keretében zajlanak. A plenáris ülésen az egész civil szférára vonatkozó, általános kérdéseket felvetô elôadások hangzanak el hazai és magyarországi szakemberek részérôl. Az elôadásokkal a civil szervezetek figyelmét néhány idôszerû feladatra szeretnénk felhívni, továbbá tudatosítani néhány lehetôséget, amelyek megoldást jelenthetnek közös gondjainkra. A szekciómunkálatok fô célkitûzése, hogy a részt vevô szervezetek mûködési területüknek megfelelôen, az ôket érintô idôszerû problémákat tárgyalja, és közös megoldásokat keressenek.
A szekciók és témajavaslataik a következôk: Gazdasági szekció — A vállalkozók szerepe a vidékfejlesztésben; Ifjúsági szekció — Ifjúsági korszakváltás, Egyetemisták és a civil társadalom Kolozsváron; Mûemlékvédelem szekció — Mûemlékvédelem és vidékfejlesztés; Mûvelôdési szekció — Mûvelôdés és gazdaság kapcsolata; Oktatási szekció — A civil szféra szerepe az oktatásban, a szakképzésben; Szociális szekció — Kezelés vagy megelôzés, Vállalkozás a szociális gondozásban, Falugondnoki szolgálat, Támogatási formák; Tudomány és környezetvédelem szekció — A tudomány hatása a környezetvédelemre.
Minden érdeklôdô jelentkezését örömmel várjuk. Jelentkezési határidô: 2000. április 10. További információkért szíveskedjenek a titkárságunkon érdeklôdni: Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért, 3400 Cluj (Kolozsvár), str. Pietroasa nr. 12., tel./fax: 40-64-431-488, e-mail: rmkt@mail. soroscj.ro. Kapcsolattartó személy: Egri István — ügyvezetô igazgató.
Az 1975-tôl mûködô Monostor negyedi 6-os iskola magyar tagozatán néhány évvel ezelôtt még elemi osztályok is mûködtek a gimnáziumiak mellett. Pillanatnyilag a magyar elemi osztályok egy másik Monostor lakótelepi iskolában, a 29-esben mûködnek. A nemrég reflektorfénybe került kötelezô normaösszevonások során felütötte fejét a hír: az összevonásoknak áldozatul esett a 6-os iskola teljes magyar tagozata is.
Mint azt Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, nem a magyar tagozat megszûnésérôl van szó, hanem arról, hogy a 29-es iskolába járó magyar elemisták szülei kérték: a tanfelügyelôség tegye lehetôvé azt, hogy a negyedikesek ez utóbbi iskolában folytathassák ötödikes tanulmányaikat. Így ôsztôl a 29-es iskola egy magyar ötödikkel gazdagabb, a 6-os pedig egy magyar tannyelvû ötödikkel szegényebb lesz.
Mint azt Dumitras Radától, a 6-os iskola igazgatójától megtudtuk, az iskola közössége nehéz szívvel válik meg a magyar ötödik osztálytól. Félô, hogy az áthelyezés után más magyar osztályokat is „átkéreztetnek" majd a szülôk.
Már hetek óta a háziorvosok rendelôjének ajtajára kiragasztott értesítés riasztja a betegeket: nem állítanak ki receptet térítéses, illetve ártámogatott gyógyszerekre. A betegek nyilvánvalóan orvosaikra nehezteltek, mivel nem ismerik a helyzet hátterét. A Megyei Egészségügyi Biztosítási Pénztár nem adott pénzt ártámogatott gyógyszerhez.
Dr. Pop Cornel, a Háziorvosok Szövetségének elnöke több ízben is próbált dr. Ion Figannal, a biztosítási pénztár igazgatójával tárgyalni. Végre létrejött egy találkozó, amelyen Figan doktor megígérte, hogy a kéréseket továbbítja az Országos Egészségügyi Biztosító felé.
Dr. Figan mindent megígért, hiszen ôt is érinti a Kolozs megyei helyzet. De mint mondotta, nem csak tôle függ az anyagiak rendezése. Mégis Kolozsváron vannak a legnagyobb gondok. Ígéretéhez híven, néhány napon belül megoldódik a kényes helyzet, mert a minisztérium határozott intézkedésekkel biztat.
Addig is, amíg a háziorvosoknak nem utalják ki a térítéses, illetve ártámogatott gyógyszerek törvényileg kialkudott összegét, más lehetôség nincs, mint türelemmel várni, vagy készpénzzel megvenni a felírt gyógyszereket.
Nemcsak Kolozsváron, hanem a megye többi városában is igen sok tennivaló akad az utak tatarozása-javítása terén. Radu Nechita mérnök, a tordai útkezelôség igazgatója lapunknak elmondta, Tordán három-négy napon belül befejezik a fôbb utak tatarozását, a gödrök betömését. Így kedvezôbb közlekedési feltételeket biztosítanak a Clujului, Simion Bãrnutiu, Avram Iancu, Baritiu, Stefan cel Mare, Victoriei, Republicii, Libertãtii utcákban és a Római téren. Az útgazdálkodási vállalat az útszéli fák lombozatának tavasszal esedékes megnyirbálását is elvégezte, az utak takarítását korszerû porszívó autókkal folyamatosan végzik. Az igazgató szerint a mellékutcák gödreinek betömését is elkezdik a következô héten, ám komolyabb, nagyobb méretû útjavításokra csupán akkor kerülhet sor, amikor a hômérséklet meghaladja a 10 Celsius-fokot.
A Credit Bank Emile Zola 2. szám alatti székházában, az ajtóra kifüggesztett levélben Mãrtin Ionescu bankelnök arról tájékoztatja a bank betéteseit, hogy a közeljövôben a bank remélhetôleg megkezdi azon magánszemélyek betéteinek visszaszolgáltatását, akik ezt az 1996. évi 135. számú törvény értelmében kérvényezték. Januárban a bank vezetôsége kérvénnyel fordult a Román Nemzeti Bankhoz és a bukaresti törvényszékhez az ügy tisztázása érdekében.
A levél arra is kitér, hogy a március 2-án a bukaresti törvényszéki döntés értelmében, a Román Nemzeti Bank képviselôi bejelentették: saját kezdeményezésükre kérvényezték egy sürgôsségi kormányrendelet kibocsátását a Credit Bank helyzetének megoldására. Ez a normatíva a kártérítési alap közel 55 millió lejre való felemelését, illetve a lehetôségek függvényében a kamatok egy részének kifizetését tartalmazza.
Mivel az RNB nem volt biztos az akció sikerében, a 2000. március 2-i gyûlés végén a csôdbiztos meghatározta: március 15-tôl az RNB és a Credit Bank közösen állítsák össze azoknak a magánszemélyeknek a listáját, akik a bank betétesei. A lista egyik változata azokat az összegeket tartalmazza, amelyek a 135/1996. törvény életbelépésekor a számlákon voltak, a második változat pedig azokat az összegeket kell hogy tartalmazza, amelyeket a procedúra megkezdése óta, tehát 1999. június 22. után helyeztek el a bankban.
A tájékoztató értelmében a bank vezetôsége várja a sürgôsségi kormányrendelet kibocsátását, vagy a kért hitelek megítélését a jelen törvénykezési keretek között. A betétesek kártalanítása a sürgôsségi kormányrendeletnek a Hivatalos Közlönyben történô megjelenése után rögtön elkezdôdhet.
Április közepétôl a RomTelecom forgalomba hozza a 100 000 lejes telefonkártyákat. Ezzel egy idôben a telefontársaság figyelmezteti a régi telefonkártya-tulajdonosokat, hogy használják el az 1998 májusa elôtt kiadott telefonkártyáikat, ugyanis azokat április 1-jétôl már nem fogadják el az automaták.
Április 1-jétôl csak az 1998 májusa után kibocsátott telefonkártyák maradnak forgalomban, amelyeken kék csíkban olvasható a kibocsátás dátuma. Azokat a telefonkártyákat, amelyeken ez a kék csík nem található meg, illetve amelyeken 1998 májusa elôtti dátum olvasható, kivonják a forgalomból.
Április elsejétôl minden telefonkártya két év elteltével automatikusan érvényét veszti.
Az utóbbi években a RomTelecom közel 20 millió telefonkártyát hozott forgalomba, amelyek értéke 5000 és 50 000 lej között változott.
Románia bejelentette, hogy pénzügyi támogatást kér az Európai Uniótól a környezetre veszélyes bányák bezárásához, hasonlóan ahhoz, mint például, amely a közelmúltban ciánnal szennyezett számos folyót.
Romániának szüksége van az EU támogatására — jelentette ki Brüsszelben a külügyminiszter. Petre Roman elutasította, hogy megnevezze: mekkora támogatást remél Románia. Csak annyit mondott, hogy nem jelentéktelen összegrôl lenne szó.
Roman azt nyilatkozta, hogy Romániában befejezéséhez közeledik annak a 10 éves tervnek a kidolgozása, amelynek keretében bezárnák azokat az üzemeket, amelyek természeti katasztrófákat idézhetnek elô.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Román Kereskedelmi Bank |
9343/9692 |
19 225/19 350 |
|
Bukarest Bank |
9450/9650 |
19 150/19 350 |
|
Román Nemzeti Bank |
9493 |
19 318 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 74/75, a márka 9300/9500, a dollár pedig 19 100/19 300 lejbe került.
(Folytatás elôzô lapszámunkból)
13. OutLet <outlet@yahoo.com>: Ön elégedett az RMDSZ kormányzati tevékenységével? Nem lett volna hatékonyabb az ellenzéki politizálás?
Nem vagyok hivatott az RMDSZ kormányzati szereplését vitatni, mert részese vagyok ennek. A kérdésre mégis elég határozott nemmel válaszolnék. Az RMDSZ-en belül, a politológusok, a magyar kormánypártok és ellenzéki pártok, valamint a román partnerek részérôl is egyértelmû volt annak elismerése, hogy a kormányszerep vállalása pozitív lépés volt, mind a magyar közösség, mind Románia egészének a szempontjából. Hat év ellenzéki politizálás áll mögöttem, és állíthatom, hogy az eszközök lényegesen szûkösebbek, mint a kormányzati pozícióban, amennyiben van egy normális hozzáállás a kormányzási partnerek részérôl. Egyébként a kormányszerep vállalása nem cél csupán, hanem eszköz. Voltunk már, és sajnos úgy néz ki, hogy még leszünk ellenzékben, és akkor talán majd jobban össze lehet mérni, hogy a két pozícióból mennyire lehet a kisebbségi jogokat érvényesíteni.
14. Szin Péter <szinpeter@freemail.hu>: Mit szol ahhoz a tényhez, hogy a koalíció a frakciószakadások és átigazolások után mind a képviselôházban, mind a szenátusban elvesztette a többséget?
Az, hogy a kormánykoalíció elvesztette a többségét a szenátusban, és késélen áll a helyzete a képviselôházban is, egy meglehetôsen átmeneti korszak politikai viszonyainak a következménye. Valamennyi politikai párt felelôssége felmerül annak kapcsán, hogy milyen kritériumok és milyen bizalmi viszony alapján jelölték embereiket az ország- gyûlésbe. Egy ilyen helyzet kialakulása teljesen elképzelhetetlen egy nyugati demokráciában. Az, hogy egy képviselô bejut egy párt listáján, és hogy azt elhagyja, még elôfordul, de az, hogy ez a jelenség szinte tömeges méreteket öltsön, az nem természetes, és gyakorlatilag a parlamenti demokrácia lényegét és elfogadottságát ássa alá. A következô országgyûlési választások ebbôl a szempontból valószínûleg arra sarkallják majd a különbözô pártok vezetôit, hogy megfelelô intézkedéseket foganatosítsanak, hogy ez a jelenség ilyen mértékben ne fordulhasson ismét elô.
15. Szin Péter <szinpeter@freemail.hu>: Mekkora összegbôl gazdálkodik 2000-ben az Ön által vezetett intézmény? Változott-e 1999-hez képest?
A Kisebbségvédelmi Hivatal 1999-ben nem gazdálkodott túl jelentôs költségvetéssel, de itt is árnyalt a kép. Gyakorlatilag három alap szerepel a költségvetésben, amelyhez a Kisebbségvédelmi Hivatal hozzászól. Tudni kell, hogy a kisebbségi ügyvédelmi hivatalnak nincs jogi személyisége, és mint ilyen, az utalványozó minden esetben a miniszterelnöki hivatal. Tavaly létezett egy 34,5 milliárdos tétel, amelyik a különbözô kisebbségi szervezetek tevékenységét volt hivatott támogatni, és ebben a Kisebbségvédelmi Hivatalnak csak közvetítô szerepe volt. Ezt a költségvetési összeget maguk a szervezetek kapták, ôk egyeztek meg, hogy milyen arányban osztják el egymás között. Ezek fölött, én mint a kisebbségi hivatal vezetôje, nem rendelkeztem. Volt még egy 2,9 milliárdos tétel, amely a nemzeti kisebbségek szervezeteinek tevékenységét, valamint a Kisebbségvédelmi Hivatal által kezdeményezett programokat finanszírozta. Ugyanakkor létezett egy 800 millió lejes alap, amely a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyûlölet és intolerancia elleni kampányt támogatta. Az idei költségvetést még nem fogadták el, úgyhogy csak azokat a számokat mondhatom, amelyek a tervezetben léteznek. Idén körülbelül 59 milliárdra emelkedett a kisebbségi szervezeteknek szánt összeg, ami reálértékben nagyon enyhe gyarapodást jelent. A másik két tétel változatlanul szerepel a tavalyihoz képest, ami reálértékben jelentôs csökkenéssel ér fel.
16. Szabó Tibor, Nagybánya: Hol látja a Szabadelvû Kör helyét az RMDSZ platformjai között?
Az RMDSZ a brassói kongresszusán elfogadott dokumentumok értelmében elismerte a platformok szabadságát, hogy az erdélyi magyarság között létezô ideológiai és világnézeti különbségeket is meg kell jeleníteni. Ez gyakorlatilag egy biztonsági szelep szerepét is ellátja, finanszírozza is a RMDSZ-en belül létrejövô platformokat. A Szabadelvû Kör az elsô platform, amely az RMDSZ-en belül megalakult, és azóta is tartja magát ahhoz, hogy egy mûhely, lobbicsoport, amely nyílván olyan irányba próbálja befolyásolni a RMDSZ politizálását, hogy abban a szabadelvû értékek is megjelenjenek. Mi, lévén, hogy személyem a kör elnöke, úgy látjuk, hogy a mi szerepünk a figyelemfelkeltés és befolyásolás, hogy az RMDSZ platformjai között egy jól kialakult helyünk van, és elsôsorban az értelmiségi, vállalkozói, illetve városi réteghez fordulunk, és az ô érdekeiket próbáljuk érvényesíteni.
17. Szabó Tibor, Nagybánya: Lehet-e párhuzamot vonni a tények között, hogy Romániában a kisebbségek parlamenti jelenléte garantált, míg Magyarországon ez még nincs megoldva?
Sok vita folyt arról, elsôsorban Romániában, de Magyarországon is, hogy a kisebbségek parlamenti jelenléte mennyire üdvös, mennyire szükséges. Romániában a kisebbségek számára rendkívül fontos ez a parlamenti jelenlét. De lassan elôállhat nálunk is az a helyzet, amitôl Magyarországon a liberálisok féltek, és amit érvként hoztak fel a kisebbségek teljes jogú parlamenti képviselete ellen, mely mögött nyilván egy ilyen preferenciális választási rendszer húzódik, éspedig az, hogy ôk a mérleg nyelve. A képviselôházban annyira kiegyensúlyozottak az erôviszonyok, hogy a jelen pillanatban a kisebbségi szervezetek képviselôi tudnak dönteni politikai kérdésekben. Normális esetben a kisebbségek a saját érdekeiket képviselik. Nagyrészt apolitikusak, nem kormánypártiak vagy ellenzékiek, és mégis ôk döntenek vagy fognak dönteni a politikai kérdésekben, amely nem túlzottan üdvös dolog. Bár a kisebbségi kérdés egy olyan kérdés, amit ôk is, mi is minél hamarabb szeretnénk depolitizálni, és a politikai váltógazdaságtól függetlenné tenni, gyakorlatilag mégis a politikai küzdelmi arénának kulcsszereplôivé változtathatja a kisebbségi képviselôket. Ennek ellenére az, hogy a kisebbségek szót kapjanak, érdekeiket kifejthessék az országgyûlésben, kétségkívül pozitív tapasztalat, amit a román példa is igazol.
18. Szabó Tibor, Nagybánya:
Miért nem lehet a körzeti kisebbségi rádiómûsorokat egy hullámhosszon egymás után hallgatni?
A körzeti kisebbségi rádiómûsorok szinkronizálása, remélem, a jövôben megoldódik. Erre vannak tervek, vannak kísérletek. Egyrészt nagyobb összefogás lenne szükséges, másrészt pedig nyitottság a rádió vezetôsége részérôl. Mi is felismertük, a rádiósok is felismerték, hogy nagyon jó lenne a folyamatos magyar adás.
A képviselôház honvédelmi, belügyi és nemzetvédelmi bizottsága szerdán zárt ajtók mögött meghallgatta Petre Roman külügyminisztert, valamint Victor Babiuc volt nemzetvédelmi minisztert — ez esetben a sajtó jelenlétében. A két politikust a holland honvédelmi miniszter látogatásának tisztázatlan körülmények között történô lemondása, illetve Victor Babiuc volt nemzetvédelmi miniszter indiai látogatásának elmaradása kapcsán faggatták.
Rákóczi Lajos Bihar megyei RMDSZ-képviselô, a nemzetvédelmi bizottság tagja a Szabadság kérdésére elmondta: meghallgatását megelôzôen Petre Roman titkosított dokumentumot juttatott el a bizottsághoz, amelyben különféle diplomáciai levelekkel próbálta bizonyítani, hogy a külügyminisztériumnak nincs köze a holland honvédelmi miniszter látogatásának lemondásához. Rákóczi szerint súlyos vádak hangzottak el Roman ellen a nemzetvédelmi bizottság két volt demokrata párti képviselôje részérôl. Ezek Romant, többek között, azzal vádolták, hogy a külügyminisztériumban okkult diplomáciai tevékenységet folytat, és elsôsorban a pártérdekeket tartja szem elôtt. A meghallgatáson Roman nagyon visszafogott és szûkszavú volt. A bizottság végül úgy döntött, hogy a miniszter által felsorakoztatott dokumentumok nem derítenek fényt kellôképpen a helyzetre, és újabb bizonyító iratokat kérnek a külügyminisztériumtól.
Rákóczi szerint a két látogatással kapcsolatban egymásnak ellentmondó információk léteznek. A holland honvédelmi miniszter látogatására március 7–9. között kellett volna sor kerünie, de máig nem tisztázott körülmények között március 5-én, délben két órakor a hollandiai román nagykövet levélben értesítette a minisztert, hogy a román kollégája körül kialakult viták miatt nem tartja alkalmasnak a látogatást. Fél hatkor újabb levél jelent meg, ezúttal a román honvédelmi miniszter részérôl, amelyben holland kollégájával közli, hogy szívesen látja. Babiuc azzal vádolta meg Romant, hogy visszaélve hatalmával próbál meg bosszút állni, és arra kérte a parlamentet, hasson oda, hogy Romant mentsék fel tisztségébôl. Ugyancsak tisztázatlan Babiuc indiai látogatásának lemondása is. Többen azzal vádolták meg az exminisztert, hogy a hivatalos látogatást magánlátogatással akarta összefonni. Kiderült az is, hogy a The Pioneer lapban közölt interjú szerint a külföldi fegyverszállító vállalatok ügyködése során óriási kenôpénzeket vesznek fel a parlament egyes tagjai, és emiatt az indiai honvédelmi miniszter széles körû ankétot kezdeményezett. A kivizsgálás nyomán két román fegyverszállító cég neve is felmerült. Tény az, hogy a látogatás lemondását Babiuc kérte.
Rákóczi elmondta: mivel Babiuc és Roman jelentésében egymásnak teljesen ellentmondó információk szerepelnek, a bizottság nem tudott közös álláspontra jutni, és úgy döntött, mindaddig nem foglalnak állást, amíg nem szerzik be a szükséges dokumentumokat a minisztériumoktól. A jelentés elkészítése után, amennyiben a bizottság úgy véli, hogy a külügyminisztérium valóban megsértette az ország érdekeit kivizsgáló bizottság létrehozását is kérheti.
Katona Kálmán magyar közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a hágai Vízügyi Világfórumon ismertette a magyar álláspontot a Tiszát ért szennyezôdésekrôl. A fórumon jelen volt Romicã Tomescu, Románia környezetvédelmi minisztere, aki elismerte, hogy szükség van a helyzet felmérésére, és együttmûködést ígért a helyzet tisztázására.
Tomescu közölte, hogy már fogadták az Európai Unió szakértôit, akik segítenek egy folyamatos figyelô-észlelô rendszer felállításában. Ennek a monitoring rendszernek kiemelt jelentôsége van — tette hozzá a román miniszter, aki kérte, hogy Magyarország támogassa Romániát segítségkérésében az EU ISPA alapjától a Tisza vízgyûjtô területén lévô szennyezô források felszámolásához.
Tomescu kijelentette: nem mondhatja, hogy jelenleg teljesen megnyugtató a helyzet, hiszen a szokatlanul nagy hó gyors olvadása újabb problémákat is okozhat. Közölte azonban, hogy két hét határidôt adott a területen lévô vállalatoknak a környezetvédelmi elôírások betartására, ellenkezô esetben azokat bezáratja. A román miniszter reményét fejezte ki, hogy a korábbihoz hasonló környezeti katasztrófa nem következik be, hiszen a szennyezés elôször romániai területeken okozott károkat.
A tiszai környezeti katasztrófa ügyét — fontossága miatt az eredeti tervekkel ellentétben — már a tegnapi plenáris ülésen ismerteti a megbízott holland vízügyi miniszter, Monique de Vries asszony, így az része lehet a Világkonferencia Záródokumentumának is.
A román vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium az ENSZ és az Európai Unió szakértôinek jelentését várja arról, milyen károkat okozott a februári ciánszennyezés a Tisza magyarországi szakaszán — jelentette ki Bukarestben Gheorghe Lazea, a minisztérium fôtitkára. Közölte, hogy a nemzetközi szakértôk jelentése alapján állapítják majd meg a károkat és a szükséges intézkedéseket, beleértve azt is, hogy milyen összegû kártérítést fizessen a nagybányai Aurul román–ausztrál vegyes vállalat Magyarországnak.
A román illetékesek korábban arra hivatkoztak, nincs bizonyíték arra, hogy a tiszai halpusztulást a cián okozta volna. Addig, amíg ezt hivatalos szakértôi vizsgálat nem igazolja, más okokat valószínûsítenek, egyebek között azt, hogy éppen a magyarok pusztították el a halakat, mert ijedtükben túlságosan sok nátriumszódával próbálták semlegesíteni aciánt.
A román sajtó kedden számolt be arról, hogy a magyar környezetvédelmi minisztérium szerint a Tiszát ért ciánszennyezés a folyó élôvilágában mintegy 6,5 millió dollár nagyságú kárt okozott.
A Magyar Igazság és Élet Pártja nem kívánja „felrobbantani" a korábbiakhoz képest halvány elôrelépést jelentô Magyar Állandó Értekezletet, ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy a magyar kormány disztingváljon a határon túli magyar szervezetek között — jelentette ki szerdai sajtótájékoztatóján Csurka István, a MIÉP elnöke.
— Ha Magyarország nem tárgyal Miloseviccsel, nem kellene ezt tennie Milosevics meghosszabbított kezével sem — fogalmazott Csurka István, aki a vajdasági és az erdélyi magyar vezetôk között bizonyos személyeket nem tart elfogadhatónak.
Ezek között említette Kasza Józsefet és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetését, valamint az RMDSZ-en belül a Tôkés Lászlóval szembenállókat.
A politikus közölte, hogy nem kellene minden olyan határon túli magyar vezetôvel tárgyalni, aki „valamilyen módon legitimitást szerzett", ám tevékenysége nem a magyarság érdekeit szolgálja.
Az elmúlt napokban tett kijelentései kapcsán ôt uszítással vádoló megnyilatkozásokra reagálva Csurka István úgy fogalmazott: a szociálliberalizmus általános európai vészhelyzetben van, ami a választási eredményeken is meg fog látszani.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |