2000. november 22.
(XII. évfolyam, 274. szám)

Az RMDSZ Erdélyben a jövô címû, központi kampányzáró rendezvénye tegnap este 6 órakor kezdôdött a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A szövetségi elnöki hivatal, az ügyvezetô elnökség és a Maros megyei szervezet által rendezett gálamûsoron jelen volt Markó Béla RMDSZ-elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök, a szövetség országos kampánystábjának a vezetôje, Frunda György szenátor, az RMDSZ államelnökjelöltje, és érdekképviseleti politikai szervezetünk több szenátor- és képviselôjelöltje.

A gálamûsor elôtt az RMDSZ vezetôi a kultúrpalota kistermében sajtótájékoztatót tartottak. Ezen a fentebb felsoroltakon kívül Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-elnök, Borbély László államtitkár, és Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök is részt vett. Markó Béla a sajtóértekezlet elôtt kérdésünkre elmondta: bár a szakemberek úgy vélik, a reform eléggé elôrehaladott ahhoz, hogy visszafordítani ne lehessen, ez egyáltalán nem biztos, és éppen ezért a mostani választásoknak rendkívül nagy a tétje. A szövetségi elnök hangsúlyozta: most valóban minden egyes szavazat fontos lesz, azért is, mert a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt gyors ütemben halad felfelé a népszerûségi listán, és egyes felmérések szerint már majdnem 20 százaléknál tart.

Markó rámutatott: mivel egyetlen lehetséges politikai pártnak sincs olyan programja, amely az RMDSZ fô követeléseit tartalmazza, a szövetségnek a választások utáni idôszakot tekintve az ellenzéki szerepre kell felkészülnie.

Tibori Szabó Zoltán

Az RMDSZ kampányzáró gálarendezvényén részt vevô Deutsch Tamás magyar ifjúsági és sportminiszter Marosvásárhely felé menet Kolozsváron is rövid idôre megállt. A miniszter felkereste az RMDSZ Kolozs megyei szervezetét, ahol Mátis Jenô képviselôvel, Bitay Levente ügyvezetô elnökkel és Hajdó Csaba ifjúsági alelnökkel találkozott. Szó volt a magyarság jövôképérôl, az RMDSZ választási kampányáról, illetve arról, milyen esélyei vannak az RMDSZ-nek a választásokon országos és helyi szinten egyaránt. A beszélgetésen felmerült az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek és a magyar ifjúsági és sportminisztérium közötti további együttmûködés kérdése is.

P. A. M.

„Járatlan úton indultunk el 1996 végén. A december 6-án aláírt koalíciós megállapodással az RMDSZ a kormány tagja lett. A közel egy évszázados kisebbségi lét során a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviselete elôször került olyan helyzetbe, hogy kormányzati felelôsséget vállalhasson" — olvashatjuk a Mérlegen címû RMDSZ kiadvány elôszavában. A 80 oldalas beszámoló tulajdonképpen számadás: az elmúlt négy év megvalósításainak számbavétele.

Takács Csaba ügyvezetô elnököt, az RMDSZ Országos Kampánystábjának elnökét arról kérdeztük, hogy merre billen ez a mérleg, mit hozott a kormányzati szerepvállalás a romániai magyarság „közös konyhájára".

(Interjúnk a 3. oldalon)

Magyar keresztény csúcstalálkozó összehívását kezdeményezte Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Református Világszövetség elnöke. A hírt maga a püspök jelentette be újságírók elôtt hétfôn este. A határon túli magyar történelmi egyházak vezetôi november 28-án Budapesten találkoznak.

Tôkés László arról is tájékoztatott, hogy e találkozón az egyházi vezetôk kialakítják közös álláspontjukat a státustörvénnyel kapcsolatosan. Remélte, hogy egységes álláspontra tudnak helyezkedni a státustörvény egészségügyi vonatkozású kérdéseiben.

A magyar történelmi egyházak vezetôi budapesti csúcstalálkozójukon megvitatják a határon túli magyar egyetem kérdését is.

Elkövetkezett az államelnöki és a parlamenti választások ideje. Tíz év sokszor keserves tapasztalatából tudjuk, hogy nem mindegy, hogy kik állnak az ország élén és milyen összetételû a parlament, milyen törvények születnek. Tudjuk azt is, hogy kevesen vagyunk és eddig sok minden nem sikerült, amit szerettünk volna. A választásokon való részvétel azonban nem a hangulat, nem a csalódás vagy lelkesülés kérdése, hanem Isten és a történelem elôtti felelôsség kérdése is. Az a nép, amelyik egy szavazáson nem vesz részt, nem tudja megmutatni, hogy létezik. Aki nem él a véleményét érvényesítô alkalommal, annak nincs lehetôsége szavát hallatni. Jövônk érdekében mindent meg kell tenni, amit megtehetünk. Ezért a választásokon való részvétel lelkiismereti kérdés is.

Arra kérlek benneteket, kedves testvéreim, hogy jelenjetek meg mind az urnák elôtt. Legyetek egységesek jövendônk érdekében. Azokra szavazzatok, akik istenfélô, becsületes emberek, és Anyaszentegyházunk sorsát is szívükön hordják.

Szeretettel

D. dr. Csiha Kálmán,
az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke

A két szilágysági egyházmegye, valamint a három zilahi egyházközség közös szervezésében nagyszabású fórumra kerül sor november 22-én, szerdán 18 órakor a zilahi Kálvineumban — áll a Molnár Kálmán, zilahi egyházmegyei esperes nevével jelzett, szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményben. A fórumon, amelynek fôvédnöke Tôkés László püspök, megoldást keresnek a Zilahi Református Kollégium helyzetére, és nyilvánosság elé tárják az egyházkerület álláspontját az országos választásokkal kapcsolatban.

Amint azt Deák Lászlótól, a Szilágy megyei RMDSZ-kampánystáb vezetôjétôl megtudtuk, a megyei RMDSZ-nek nincs tudomása a november 17-i közgyûlési határozatról. — Mi felkerestük a zilahi református lelkészeket — nyilatkozta Deák László a Szabadságnak —, hogy fogadják-e a „templomokban" az RMDSZ-jelölteket bemutatásra 19-én, istentisztelet után? Azt mondták, hogy ez a 16-i nagyváradi közgyûléstôl függ. Az ott született határozatról nincs tudomásunk, jelöltjeinket viszont nem fogadták a zilahi református templomokban. A szerdai, 22-i zilahi fórumról, amely egybeesik az RMDSZ kampányzáró gyûlésének idôpontjával, a vasárnapi szószéki beszédekbôl szereztünk tudomást.

Sz. Cs.

AZ ERÔSZAK a témája az Apostrof és a Korunk szerkesztôsége által szervezett Román–magyar kulturális kapcsolatrendszer rendezvényének november 23-án, csütörtökön du. 6 órakor, a Bánffy-palota idôszakos kiállító termében. Meghívottak: Ruxandra Cesereanu és Vargha Jenô László.

AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZEREPÉRÔL ÉS A HELYI TANÁCS MÛKÖDÉSÉRÔL tart elôadást Máté András Levente ügyvéd, városi tanácsos november 22-én, szerdán du. 6 órától az EME székházában (Ion Ghica 12.), az Erdélyi Múzeum-Egyesület Somló Bódog Tanulmányi Körének összejövetelén. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A MÁSvilág KLUB összejövetelének vendége Szilágyi Júlia irodalomkritikus. November 23-án, csütörtökön este 7 órától a Törökvágás utca 4. szám alatti székházban a várakozásról beszélgetnek, Helyszíni tudósítás a törvény kapujából címmel.

AZ RMDSZ KÜL- ÉS BELMONOSTORI, VALAMINT HAJNAL NEGYEDI KÖRZETÉNEK VÁLASZTÓPOLGÁRAIVAL találkoznak a szenátor- és képviselôjelöltek: Eckstein-Kovács Péter, Kónya-Hamar Sándor, Vekov Károly és Mátis Jenô november 23-án, csütörtökön du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

ÉP LÉLEKKEL EGY EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT (XXI) címmel Sorompó László tart elôadást november 23-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

ARAB ESTRE hívja az érdeklôdôket a Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület. Az összejövetel a Nemzetiségi estek sorozatban kerül sorra november 22-én, szerdán este 7 órától a Brassai-líceum alagsorában. Visky Péter lelkész Ábrahám és az arabok címmel tart elôadást, amit arab zene hallgatás és ételkóstoló követ. A belépés díjtalan.

INTERNET INTERNET ELLEN címmel Joanne Richardson amerikai média teoretikus tart elôadást november 22-én, szerdán du. 6 órától a Malom/Baritiu utca 16. szám alatti Tranzit Házban. A rendezvényt a Tranzit Alapítvány és Pro Helvetia szervezte.

FINN FILMNAPOKAT tartanak a Sindan Mûvelôdési Központban. A vetítések ma és holnap 14 órakor kezdôdnek.

A KOLOZS MEGYEI CUKORBETEGEK EGYESÜLETÉNEK új fogadónapjai: hétfôn és szerdán 15–17 óra között.

Tegnap ünnepélyes keretek között nyújtotta át a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia a Doctor Honoris Causa címet az opera egyik nagyasszonyának, Virginia Zeani Rossi Lemeninek. Bevezetôt Aurel Marc, az akadémia rektora, a laudációt Alexandru Fãrcas egyetemi tanár mondott. Az akadémia szenátusának határozatát dr. Pavel Puscas egyetemi elôadótanár olvasta fel.

Virginia Zeani tanulmányait 13 éves korában kezdte Bukarestben, a híres orosz szoprán, Lydia Lipowska irányításával. 21 éves korában Olaszországban folytatta tanulmányait Aureliano Pertile tenorral. 1948-ban debütált Verdi Traviata operájának címszerepében. Bemutatkozása óriási siker volt, talán éppen ezért maradt oly emlékezetes számára ez a szerep. Mesterei tanácsára fôleg lírai koloratúr szoprán szerepeket választott. Énekelte Mimit a Bohéméletbôl, Gildát a Rigolettóból, Margitot a Faustból, Adinát a Szerelmi bájitalból, ez utóbbit Benjamino Gigli tenor oldalán. A kor legnagyobb tenoristáival léphetett fel, mint Mario del Monaco, Franco Corelli, Luciano Pavarotti, Placido Domingo, Tito Gobbi stb. Karrierjét 1982-ben fejezte be. Amerikában telepedett le, és jelen pillanatban érdemes kántóprofesszor az Indiana Egyetem zenei karán.

(horváth)

Szabályos kiállításmegnyitó ropival, mûanyag poharakkal és a sokat ígérô, az áttetszô üvegen keresztül a déli napsütésben fölöttébb ígéretesen megcsillanó nedûvel. A kellékek tehát a lehetô legszokványosabban adottak. Ami szabálytalan, az a helyszín. Legalábbis nálunk. Hiszen kevésbé szoktunk-szoktattak hozzá az „útszéli" mûvészethez. A Fôtér 2-es számú háza elôtt a járdán, a választási pannók, a világba mosolygó elnökjelöltek tôszomszédságában állította ki Ioan Herteg a hely szelleméhez és az alkalomhoz igazodó karikatúráit. Ötletes rajzok, ötletes, szójátékokon alapuló, s ilyenformán lefordíthatatlan szövegekkel. A fôszereplôk a pártok, pártvezérek, elnökjelöltek, elsô pillantásra — s ugye, az ember az utcán nem ácsorog órák hosszat — majdhogynem egyenlô arányban. Ott van az udemeré is vizesen (ud) és menôfélben (mere), és ott Markó Béla egy Bella Marca nevezetû ragyogó reklámhölgy társaságában. A vicc kedvéért persze.

A járókelôk megállnak, mosolyognak vagy kajánul vigyorognak. Ioan Herteg, akit, többek között, a felesége „szponzorált", nem dolgozott hiába. Ez is kampány?

(németh)

Tíz éve látogatnak el Ady Endre szülôhelyére virágcsokorral és válogatott szép szavakkal magyar iskolások. A Szatmárnémetiben tartott irodalmi vetélkedôn „Ti vagytok az örökség / A jutalopm / Ti vagytok a dalom..." Ady-sorokat kellett értelmezni. 22 esszészerûen megírt dolgozatban a 123 évvel ezelôtt született költôóriás líráját és epikáját idôszerûnek, a mához szólónak tekinti az ifjúság. Öt ország — Jugoszlávia, Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország — területérôl érkezett fiatalok teljesítményét két neves irodalomtörténész, egyetemi tanár, Láng Gusztáv és N. Pál József értékelte.

A vetélkedô a beregszászi Bethlen Gábor Gimnázium csapatának gyôzelmével végzôdött. A második helyen a kishegyesi (Jugoszlávia) Petôfi Sándor Mûvelôdési Egylet és a szatmárnémeti Református Líceum osztozkodott. Harmadik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium kéttagú csapata. A kolozsvári brassaisták — Fóris Arabella és Szabó Imola — nyolcadikok lettek.

Érmindszenten, a szülôház udvarán, az idén is nagy tömeg gyûlt össze, ahol Muzsnay Árpád újságíró, az EMKE alelnöke és Ioan Roca, Érkávás alpolgármestere köszöntötte az egybegyûlteket. Ady Endrének a harmadik évezred küszöbén is érvényes üzenetérôl Láng Gusztáv egyetemi tanár, Fazakas László költô, margittai lelkipásztor, Carol König történész, a Mûvelôdési Minisztérium osztályvezetôje, Kósáné Kovács Magda tanárnô, magyar ország-gyûlési képviselô, Cseh Áron, kolozsvári magyar konzul, Markó Béla költô, az RMDSZ elnöke beszélt.

A 11. érmindszenti zarándoklatnak volt egy adósságtörlesztô mozzanata is. Viorel Ciubotã történész, a Szatmár megyei múzeum igazgatója átadta Ady Endre helyreállított, újjávarázsolt szülôházát.

S. Muzsnay Magda

— 1897. június 24-én a Vöröskereszt Szanatóriumban százéves korában meghal Brassai Sámuel, az „utolsó erdélyi polihisztor", akinek neve fogalom Erdélyben, ô a XIX. századi tudományosság megtestesítôje;

— 1897-ben felépül a háromhelyiséges halottas képolna és a temetôiroda;

— 1897–1898-ban épül a Ferenc József (akkor Nagy, ma Horea) úti hidelvi (millenniumi) református templom;

— 1897–1902 között emelik a Mikó utcai egyetemi klinikák épületeit, valamint a Trefort utcában az ideg- és elmegyógyászat pavilonjait;

— 1897–1906 között jelenik meg a (Kolozsvári) Egyetemi Lapok;

— 1898-ra készül el a posta kétemeletes épülete a Híd (Wesselényi Miklós, ma Ferdinánd király) utca végén;

— 1898. május 30-án az egyetemi ifjúság — az esemény félszázados évfordulóján — emléktáblával jelölteti meg a Redut épületét, ahol kimondták az uniót (a táblát a román hatóságok leszedették);

— 1898. július 1-jétôl 1913. november 30-ig Szvacsina Géza Kolozsvár polgármestere;

— 1898. december 25-én emléktáblával jelölik meg Bem József tábornok 1848-as lakhelyét, a Fôtér sarkán lévô Teleki-házat.

Összeállította: Gaal György

— A koalíciós szerepvállalás bírálata szinte folyamatos volt az RMDSZ-en belül. Ez a folytonos bírálat nagymértékben befolyásolta a lakosság értékítéletét is, s így az eredmények megítélése mondhatni felemás. Hogyan értékeli ezt a négy évet az ügyvezetô elnök?

— Én megismételném azt, amit ebben a beszámolóban is kihangsúlyoztunk. 1996-ban elôzmény nélküli helyzet alakult ki. A szövetség élt a lehetôséggel, és felvállalta a járatlan út kockázatát. Döntésünk meghozatalakor több tényezôt vettünk figyelembe. Mindenekelôtt azt, hogy a nemzeti kisebbségek kormányzati szerepvállalása több nyugat-európai országban a kisebbségi kérdés parlamentáris rendezésének egyik leghatékonyabb eszköze. Másodsorban azt, hogy a létezô alkotmányos keretek között a romániai magyarság helyzetének jogi-politikai rendezése csak egy hosszabb távú folyamat eredménye lehet, és ebben a folyamatban ésszerûen kihasználható a kormányzati szerepvállalás lehetôsége. És nem utolsósorban azzal is számoltunk, hogy a külföldi számonkérésre alapozó politizálás a hazai viszonyok között eredménytelennek bizonyult 1989–1996 között. A várt eredmények helyett megszülettek ebben az idôszakban a súlyosan diszkriminatív törvények (a közigazgatási törvény, az oktatási törvény, az elsô földtörvény és más tulajdonviszonyokat rendezni hivatott, de valójában nem rendezô törvények, jogszabályok), és a román társadalomban magyarellenes közhangulat alakult ki.

A 96-os választások után döntenünk kellett. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem néhány vezetô politikus, hanem a Szövetségi Képviselôk Tanácsa hozta meg majdnem egyhangú többséggel a koalícióban való részvétel melletti döntést.

A közösen kidolgozott kormányprogramba bekerültek az RMDSZ cselekvési prioritásai, és a szövetség mindvégig következetesen szorgalmazta ezek megvalósítását. A kisebbségi problémakör hatékony, jogi garanciákat is nyújtó rendezését a reform kulcskérdésének tekintettük, ezért minden lehetséges eszközzel próbáltuk felgyorsítani ezt a folyamatot. A koalíció ugyan többször a mûködésképtelenség határára sodródott, a kormánypártok közötti ellentétek valamint a sorozatos kormányválságok akadályozták a reformfolyamat kibontakozását, de amint a mérlegben bemutatott tények is mutatják, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának mégis megvolt a maga pozitív hozadéka.

— Melyek voltak az említett cselekvési prioritások?

— A Ciorbea-kabinet programja a hat éven át halogatott reformok felgyorsítását, az ipar, a kereskedelem, a mezôgazdaság és a bankrendszer hatékonyságának növelését, privatizálását, a korrupció visszaszorítását, a restitúciót, Románia hitelképességének erôsítését, euroatlanti integrációjának felgyorsítását, valamint a kisebbségi jogok kodifikálását tételesen megfogalmazta. Az így kialakított kormányprogram összeegyeztethetôvé vált az RMDSZ programjával, bizalom- és reménykeltô volt.

A kezdetben foganatosított szükséges, de népszerûtlen intézkedések sorozata azonban az utca nyomására megtorpant. Az ezt követô Vasile-kabinet programjába bekerültek az RMDSZ 1997-es marosvásárhelyi kongresszusán megfogalmazott cselekvési prioritások. Szeretném kiemelni, hogy a szövetség anélkül, hogy feladta volna sajátos arculatát és kéréseit, cselekvési prioritásai közé foglalta a külpolitika, a gazdaság, a munkaerô-gazdálkodás, a szociális védelem, az egészségügy, az önkormányzatok, ifjúságpolitika területén sürgôsnek tartott teendôket is. A kisebbségpolitika, oktatás, kultúra, egyházak vonatkozásában újra megfogalmaztuk a szövetség és az általa képviselt közösség elvárásait, mint például: a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatásának törvényi szabályozása, a helyi autonómiát megerôsítô törvények kisebbségvédelmi vonatkozásainak kidolgozása, a nemzetközi egyezmények elôírásainak belefoglalása a hazai jogszabályokba, a kisebbség lakta övezetek demográfiai összetételének módosítását tiltó rendelkezések felügyelete, a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatáshoz szükséges intézményrendszer mûködésének biztosítása, a kisebbségvédelmi kerettörvény elfogadása, az oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet parlamenti megerôsítése, a kolozsvári központú, önálló, államilag támogatott magyar tudományegyetem visszaállítása, a szórványoktatás sajátos gondjainak kezelése, stb.

— Mit sikerült megvalósítani mindebbôl?

— A már említett nehézségek dacára az elmúlt négy évben felgyorsult a privatizáció, megnôtt az önkormányzatok autonómiája, létrejöttek a kis- és középvállalatok támogatásának intézményei, beindultak bizonyos regionális fejlesztési programok, elôrelépés történt a közösségi és magánjavak visszaszolgáltatása, a tulajdonviszonyok rendezése területén is. Az új oktatási törvény lehetôvé tette a teljes körû anyanyelvû képzést. Megalakult a Kisebbségvédelmi Hivatal és annak regionális kirendeltségei is. Jelentôsen bôvült a magyar köztisztviselôk száma, a magyar kulturális intézmények támogatása megnôtt, beindíthattunk több mûemlék restaurálási programot, a diplomahonosítás területén a román–magyar egyezmények megkötése révén komoly elôrelépés történt. De törvény szavatolja az anyanyelvhasználat jogát is a közigazgatásban minden olyan településen, ahol a kisebbség részaránya eléri a 20%-ot. Nem hiszem, hogy a földtörvény módosított változata tartalmazná az egyéni és közbirtokossági erdôk visszaadását az RMDSZ koalíciós jelenléte nélkül. Az RMDSZ nevéhez fûzôdik az egészségügyi és a szociális ellátás reformjának beindítása, még akkor is, ha ennek jótékony hatása csak hosszabb távon lesz érzékelhetô. Talán ez a legnagyobb átalakulást eredményezô és Románia minden állampolgárát érintô reformok egyike.

Viszont számos kérdést, mint például a valós helyi autonómia törvényes keretének elfogadását, a közösségi és egyházi javak teljes körû visszaszolgáltatását, a tulajdonviszonyok végleges, megnyugtató rendezését, az önálló egyetem visszaállítását nem sikerült megvalósítani. Ennek ellenére tiszta lelkiismerettel elmondhatom, hogy elindult a román társadalom normalizálásának, mindenféle diszkrimináció felszámolásának a folyamata. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhetôen az elsô, legfontosabb s egyben legnehezebb lépések megtörténtek. Nem elhanyagolhatók azok a mindennapokhoz kötôdô eredmények sem — iskola, kórház, útjavítási, kulturális támogatások, a különbözô intézmények infrastruktúrájának feljavítása, stb. —, amelyeket ez a kiadvány tételesen is felsorol.

A mérlegre tett négy év tehát kevesebbet nyom az 1996-os elvárásoknál, de lényegesen többet mint amit megvalósíthattunk volna ellenzékben.

— Mi volt a tanulsága ennek a négy évnek?

— Mindenekelôtt az, hogy nincsenek csodák. A kormányzati szerepvállalás sem bizonyult annak. Akik azt gondolják, hogy létezik olyan politikai eszköz, amelynek felhasználásával egyik napról a másikra megoldhatók a gondjaink, tévednek. Az, hogy a jogos elégedetlenségek ellenére — melyeket mi magunk is fenntartunk — elôre léptünk.

Nemzeti közösségünk létérdeke az európai integráció, mert céljaink megvalósítását, közösségünk asszimiláció mentes jövôjét a közös Európa szavatolhatja. Az RMDSZ az elmúlt tíz évben következetesen az integráció felgyorsítása érdekében politizált és cselekedett. A kormányzati szerepvállalással is megpróbált aktívan részt venni ebben a folyamatban, megkísérelte felszámolni a képviselt közösség jogi illetve érzelmi kisebbrendûségét és a nemzeti kérdést a demokrácia kérdésévé tenni. Nem volt kockázatmentes próbálkozás, ez érzôdik a kritikákból is. Nehezen lehetett elôrehaladni, de lehetett. A romániai magyarság képviseletét felvállaló RMDSZ-nek a román politika színterén kell teljesítenie küldetését, mert ennek a közösségnek a szülôföldön kell biztosítani a jövôt. Ennek érdekében a szövetség továbbra is minden erejét összeszedve, aktívan kezdeményezve próbálja közelebb vinni Európához, az európai életformához a képviselt közösséget, de tudatában kell lennünk annak, hogy bármilyen eszközhöz is folyamodjunk az érdekérvényesítésért folyó küzdelemben, még hosszú út áll elôttünk. Ezen az úton fontos állomás a november 26-i parlamenti és államelnök választás, hiszen a romániai magyarságot csak parlamenti képviselet által lehet elismertté tenni, államalkotó, politikai súllyal rendelkezô tényezôként számon tartatni. Külön-külön csak másodrendû állampolgárok vagyunk.

(Választási anyag)

Sok szó esett és esik az „átvilágítás" szükségességérôl, hogy közéleti szereplôinket, képviselôinket és tisztségviselôinket ne lehessen többé felelôtlenül a kommunista rendszer politikai rendôrségével, rettegett terrorszervezetével való együttmûködéssel vádolni — vagy aki mégis megtette ezt (és a rendszerváltást követôen „megfeledkezett" róla) — az félreálljon a közéleti szerepléstôl. A magam részérôl csak örvendtem annak, hogy a rendszerváltás nyomán nem következett „megtorlás", nem születtek tömeges ítéletek egykori kommunisták, „útitársak" ellen, amint ez elôzô rendszerváltások nyomán menetrendszerûen bekövetkezett (kiváltképp Magyarországon, de a kommunista hatalomátvételt követôen Romániában is). Kezdettôl ellene voltam mindenféle ujjalmutogatásnak, számonkérésnek. Sokadmagammal véltem és vélem ma is úgy, hogy azokat kell, mégpedig bíróság elôtt felelôsségre vonni, akiknek a kezéhez vér tapad (nem csak a nácizmusnak; a szovjet-típusú „proletárdiktatúrának" is voltak tömeges halálos áldozatai, kiváltképpen az 50-es években). Ám ez csak igen kis mértékben történt meg országunkban, de a szomszéd, hasonló sorsú országokban is. Azt hiszem azonban, még mindig jobb így, mintha tömegeket kezdenének felelôsségre vonni, mert ilyen-olyan módon támogatták az embertelen kommunista rezsimet. A hajdani állambiztonsági szervek egykori besúgóit, amíg csendben élnek, és végzik a dolgukat, nem kívánnám se meghurcolni, se megbüntetni: mindeniküket más-más módon fogta be a „szeku" — van akit megfenyegettek, megzsaroltak, megfélemlítettek, valami titkolt „ballépésénél" fogva tartották „kézben". Nagyon kevesen vállalkoztak a hálátlan szerepre pénzért, egyéb elônyökért (bár ilyenek is akadtak). Tudom, a legtöbb „beszervezett" nyomorult áldozat volt, legtöbbjüket szabadlábon zsarolták meg, kényszerítették, hogy aláírja azt a sokat emlegetett „vállalást", de olyanok is voltak, akiket a sanyarú börtönélettel sikerült megtörni, akik már „ott" bent vállalkoztak az áldatlan szerepre — hogy a börtönbôl szabadulva tovább „tájékoztassanak" — lehetôleg rendszeresen. Legtöbben, sôt majdnem mindnyájan abba is hagyták ezt a rendszerváltás után. Ha így van — tulajdonképpen miért is kardoskodunk az „átvilágítás" mellett, mihelyt még csak „tetemre hívni" se akarjuk az így leleplezett besúgókat? Nos, hogy szégyenletes titkukkal ne legyenek zsarolhatók, mihelyt közéleti szerepet vállaltak-vállalnak. Mindezt mostanság egy döbbenetes esemény — és egy olvasmány juttatta eszembe. November 11-én este, a Magyar 2, az az emlékezetes emlékmûgyalázással, a budapesti Regnum Marianum temploma helyén állított kereszt lefûrészelésével, a talapzatra festett kommunista szimbólumokkal foglalkozott, interjúk keretében. Természetesen mindenki elítélte a kegyeletsértô, barbár tettet, hívôk és nem hívôk egyaránt. Ám egyszercsak megszólalt, komor méltósággal mondott néhány szót maga a „Regnum" elnöke is. (Így konferálták be.) Ez pedig nem más, mint a tôlünk, Kolozsvárról eltávozott V. J. — egyetemi „káder", akit 20 évvel ezelôtt letartóztattak, perbe fogtak és elítéltek, holmi felvételi vizsgákkal kapcsolatos visszaélések miatt. A tárgyaláson azzal védekezett, hogy ôt nem lenne méltányos elítélni, mivelhogy rendszeresen tájékoztatja a belügyi szerveket — mégpedig fedônév alatt. Rendben van, elment. Rendben van, hogy Magyarországon „felvitte Isten a dolgát" — valószínûleg szép egyetemi karriert ért el. De abban már van valami bicskanyitogató, amikor egykori, ordas besúgó létére vezetô szerepet vállal egyházi szervezetben. Ugyanezt mondhatnám el egyébként egy Pestre kivándorolt és egyfolytában melldöngetô, mártiromságát fitogtató, sûrûn „oláhozó" hazánkfiáról is. Egy románul írt (és a Mentor Kiadónál megjelent) emlékiratot olvastam ugyanis a minap. Alexandru Maier írta. Címe: „Am fost medic la Gherla" (Orvos voltam Szamosújváron). Végzôs orvostanhallgatóként tartóztatták volt le 1956-ban. Végig hiteles, ôszinteségében megrendítôen igaz vallomásában senkit se kímél. Akit érdekel, kérem, lapozza fel a 256., továbbá 259–260. oldalakat. Döbbenetes dolgot tud meg, az „Összmagyar Testületek" elnökérôl — említett Hazánkfiáról, aki — ezek után — vagy bepereli dr. Alexandru Maier marosvásárhelyi orvost — vagy abbahagyja a melldöngetést (esetleg Budapest III. kerületi díszpolgárságáról is lemond). Mert ha rajtam állna, nemcsak honatyáinkra, tisztségviselôinkre, de minden hangoskodó „mártírunkra", magyar mivoltából (igencsak jól) élô hazánkfiára is kiterjeszteném az „átvilágítást".

Fodor Sándor

A londoni Fitch európai hitelminôsítô múlt héten csütörtökön B-re javította B mínuszról Románia devizában jegyzett hosszú lejáratú szuverén kötelezettségeit. A lejben jegyzett hosszú lejáratú adósság osztályzatát ugyancsak B-re javította az intézet B mínuszról. A hosszú lejáratú kötelezettségek osztályzatának kilátása stabil.

A rövid lejáratú, devizában jegyzett kötelezettségek B-osztályzatát változatlanul hagyták.

Románia ezzel visszakerült a kockázatos befektetôi fokozat gyenge középmezônyébe, ugyanabba a besorolásba, ahonnan tavaly márciusban fokozta le a Fitch a fizetési mérleg válsága miatt, amitôl fizetésképtelenség fenyegetett két, májusban, illetve júniusban lejáró román nemzetközi kötvényre. A kormány azonban idôben fizetett, habár ettôl a devizatartalék 622 millió dollárra csökkent tavaly júniusban — jegyezték most meg a Fitch elemzôi.

Londonban kiadott közleményükben megerôsítették, hogy 1999 közepe óta javulás tapasztalható Románia külsô pozíciójában. A szigorúbb pénzügypolitika és költségvetési politika, továbbá a lej leértékelôdése kevesebb mint felére, a folyómérleg hiányának 1,3 milliárd dollárra, a GDP 3,8 százalékára történt csökkenése ebben szerepet játszott. A mérleghiány tekintetében egyébként az év végére csaknem változatlan adat várható.

A tartalék visszakúszott 2,1 milliárd dollárra, avagy 2,9 milliárd dollárra az aranyat is beleértve, és a törlesztési határidôk most kezelhetôbbek. Romániának ismét szabad bejárása van a nemzetközi tôkepiacokra, amint jelezte ezt két kötvénykibocsátás az elmúlt hónapokban. A kapcsolat az IMF-fel még feszült, de rövid távon csökkentek az adósságszolgálati problémák — írták az elemzôk, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyzet még mindig sérülékeny, külsô és belsô megrázkódtatásokra egyaránt érzékeny.

A Romániai Könyvvizsgáló Szakértôk és Szakvizsgázott Könyvelôk (CECCAR) Kolozs megyei fiókja (Deák Ferenc/Hôsök útja 2., tel.: 430-373) tudatja azokkal a gyakornokokkal, akiknek elfogadták a könyvelôi vagy szakvizsgázott könyvelôi képesítési dossziéját, hogy a vizsgát 2000. november 25–26-án 8 órakor tartják a kolozsvári közgazdasági karon (Magyar/1989. december 21. utca 128. szám). A vizsgára 2000. november 22-ig lehet feliratkozni.

Az utcai pénzváltóknál a forint 80/82, a márka 10 800/11 100, a dollár pedig 25 000/25 300 lejbe került.
A Macrogroup Rt. éjjel-nappal nyitva tartó pénzváltót mûködtet november 1. óta a Sora üzletházban.

Életének 76. évében, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Peterdi Pál sportújságíró, humorista. Mindkét mûfajban évtizedeken keresztül a legjobbak közé tartozott.

Tizenéves korában a MAC versenyzôjeként, játékosaként úszott, vízilabdázott, de nagyon hamar edzôsködni kezdett: már 23 esztendôs korában a III. Kerület TVE pólósainak trénere volt. Késôbb elsôsorban úszóedzôként ért el sikereket, egy ideig (1963–67 között, a Balczó, Török, Móna féle „aranykorban") az öttusa-válogatott uszodai gyakorlásait is irányította.

Közben sajátos, utánozhatatlan és rendkívül népszerû stílusában írta cikkeit a Népsportban, majd fôleg a Képes Sportban, késôbb a Ludas Matyinak, a Rádiókabarénak lett az egyik állandó, meghatározó szerzôje, szereplôje.

Az uszodai sportágak jelentették számára az örök szerelmet, de egyik elindítója volt a hazai kocogómozgalomnak (tôle származik a milliók által ismert szlogen, mely szerint a „láb mindig kéznél van"), majd a hetvenes évektôl mindennapos lelkes teniszezôvé vált. A mozgás épp úgy lételeme volt, mint az írás.

Számos sikeres könyv ôrzi örökre emlékét, az utóbbi hetekben azzal a mûvel volt elfoglalva, amit Gyarmati Dezsôvel, minden idôk legeredményesebb vízilabdázójával, edzôjével, hajdani Árpád-gimnáziumbeli iskolatársával közösen készültek írni.

Peterdi Pált a Mai Napot (az utóbbi években itt publikált) is kiadó Magyar Hírlap Rt. saját halottjának tekinti.

Kupa-körkép

l Eurókárpát — 2000 kupa, epilógus. A 7 ország válogatottjának részvételével lebonyolított nôi vetélkedô öt csapat számára — Ukrajna, Jugoszlávia és Románia a kolozsvári, Oroszország és Macedónia a zilahi csoportból — utolsó formaellenôrzô viadalt jelentett a küszöbön álló romániai Eb elôtt (2000. december 8–17. Bukarest és Râmnicu Vâlcea). A torna záróakkordjai után úgy gondoljuk, hogy az együttesek levonhatták a tanulságokat, és megtehetik az esetleges javításokat.

A torna döntôjében két olyan együttes találkozott, amely a régi, jó színvonalú szovjet kézilabda iskolát képviseli, s ezúttal is bizonyították, hogy ôrzik a hagyományt. Atlétikus termetû játékosokból állt mindkét gárda. A trófea megszerzése az oroszoknak sikerült, de ellenfelük egy percig sem játszott alárendelt szerepet. Mindkét csapatnak volt egy-egy kiválósága: az oroszoknál Marina Naukovics átlövô, míg az ukránoknál Tatjána Voroztova kapus.

Zilahon a bronzérem sorsát a jugo-szláv iskola két képviselôje döntötte el. Ezek az együttesek egy-egy „éllovasra" alapozták a játékukat: a jugoszlávok a gólkirály címet szerzett Bojána Petrovicsra, a macedónok Klara Bojevára.

Ugyancsak a régi jugoszláv iskolát, ezúttal azonban kevesebb sikerrel képviselte Horvátország is.

A nagy csalódást hazánk válogatottja okozta, lányaink csak szerény 5. helyet tudtak szerezni. Nem is a hely a bosszantó, inkább a gyenge játék. A múlt hét eleji fôedzôi (Bogdan Macovei) lemondás, az elsô napok két gyôzelme ellenére, mély nyomot hagyott az amúgy is labilis lelkû együttesben. Az ukránok elleni gyenge szereplés és súlyos vereség (21–30!) az olimpiai játékokon mutatott játékot juttatta eszünkbe.

Véleményünk szerint kevesebb mint 20 nappal az Eb rajtja elôtt még nem alakult ki az alapcsapat! A legtöbb játékos hullámvölgyben van a közel egyéves edzôtáborozás és közös felkészülés ellenére! Érzôdött a nyári lábmûtétjébôl még föl nem épült kolozsvári származású Carmen Amariei hiánya, szélsôinkben — Cristina Vãrzaru, Alina Dobrin és Ramona Farcãu — nincs átütôerô, a csapatnak nincs egyenletesen jó teljesítményt nyújtó játékirányítója, a kapusok pedig olykor apátiába esnek. A mérkôzés alatti gyakori játékoscserék nem hozták meg a várt nyugodtságot, a szervezettséget, és aláhuzza Dumitru Musi edzô tehetetlenségét is.

A sportág szakembereinek, a szakszövetség vezetôinek és az élvonalbeli edzôknek összefogására van szükség, hogy rekordidô alatt találják meg a kiutat a közelgô, még nehezebbnek ígérkezô erôpróbára, hiszen a kontinensviadalon már a csoportmérkôzések során ismét összekerülünk az ukránokkal. S a dán, norvég, macedón és nem utolsósorban a fehérorosz lányok legyôzése kemény diónak tûnik, nem is beszélve a másik ágon a magyarokról, oroszokról, osztrákokról és franciákról — mindannyian képesek nehéz perceket okozni válogatottunknak, nem tisztelve a hazai pálya elônyét.

Radványi Pál

l Elsô nap szerzett 5 gólos elônye ellenére remegett a továbbjutásért az EHF-kupában a Bukaresti Steaua férfi csapata. A dán Viborg ugyanis mind a két mérkôzést inkább Romániában, Pitesti-en játszotta le, az elsôn elért 28–33 után az északiak 35–31-re nyertek úgy, hogy utoljára ôk voltak támadásban.

Nem tudta megôrizni 4 gólos elônyét (25–21) a Sãvinesti-i Fibrexnylon, a Skode HK-tól Svádországban súlyos 24–17 arányú vereséget szenvedett, és búcsúzott a férfi KEK-bôl.

l A Kiskôrös moszkvai kudarcát leszámítva remek hétvégét zártak az európai kupákban érdekelt magyar férfi csapatok.

Szakmailag a legnagyobb sikert a Bajnokok Ligájában szereplô Dunaferr SE könyvelhette el, amely 27–25-re verte a francia Montpellier-t. A dunaújvárosiak két forduló után vezetik csoportjukat a címvédô FC Barcelona elôtt. A két gárda egy hét múlva találkozik a Dunaferr otthonában.

A KEK-ben a Fotex KC Veszprém minden megerôltetés nélkül verte ki a litván Siauliai Universitetas együttesét. A magyar gárda Pápán (37–18) és Várpalotán is (38–18) legyôzte riválisát, és jutott a 16 közé.

Az EHF-kupában a Pick-Szeged 10 gólos elônnyel utazott a török Besiktashoz, és ezt újabb nyolc találattal toldotta meg (27–35). A Tisza-partiak is a nyolcaddöntôbe kerültek.

Egyedül a kupaújonc Kiskôrösnek nem volt szerencséje: 12 gólos hátránnyal (18–30) kellett az olimpiai bajnokkal is felálló CSZKA Moszkvához utaznia. Az orosz fôvárosban sem maradt el a vereség (26–20).

(pja)

Világ-kupa a javából

A legközelebbi téli olimpia színhelyének szomszédságában rendezték a FIS versenysorozatának újabb állomásait. Park Cityben a hölgyek és férfiak sorra vették az alpesi számokat, 3 számban is bajnokot hirdettek.

Az utahi rendezôk kitettek magukért, betonerôsségû pályát építettek ki 3000 és 2000 m magasságban, olyant hogy 50–60 sízô után is kifogástalan maradt a pálya. Ezért történhetett meg, hogy az elsô futamból késôn induló (pl. 59-es vagy 64-es rajtszámú) versenyzô is bejutott a döntôbe, sôt, dobogóra is állhatott. Újdonságként betört (fôleg a mûlesiklásban) a rövid, kacsacsörû síléc.

A 31 éves svájci Markus Von Gröningen 60. Vk-gyôzelmét toldotta meg eggyel, annak ellenére, hogy két éve nem tudott nyerni. Meglepetés az osztrák Herman Maier nehezen megszerzett harmadik helye Gröningen és a norvég Lasse Kjus mögött.

A nôi mûlesiklásban a horvát Janica Kostelic már az elsô futamban elért 42,79 mp-ces ideje pozdorjává verte a mezônyt, csak úgy cikázott a kapuk között. A második futamban is remekelt, és 1:29,24 perces idôvel gyôzött a német Martina Ertl és a francia Christel Saioni elôtt.

A férfi mûlesiklás is erôs versenyt eredményezett. Az új csodagyerek, az osztrák Mario Matt nagyot robogott, 52,97 mp-ces idejét senki sem tudta megjavítani az elsô futamban. Az 56-os rajtszámmal harmincadikként döntôbe jutó ismeretlen svéd versenyzô, Ingeboden Urs 1:48,63 perces összidejével az utolsó négy indulóig vezetett (végül 5. lett). A meglepetés egy másik osztrák, Heinz Schligger nevéhez fûzôdött, aki Atomik sílécén 1:46,88 perces idôvel megverte a gyengélkedô Mattot (1:47,37 perc). Harmadik az olimpiai bajnok öreg róka, a norvég Aamodt lett 1:48,15-tel. Következnek a lesikló számok.

Nagy Péter

Björn Borg végleg búcsúzik

Az ötszörös wimbledoni bajnok svéd Björn Borg egyik legnagyobb hajdani riválisa, az amerikai teniszlegenda, John McEnroe ellen játszotta leg-utolsó németországi mérkôzését.

A 44 esztendôs Borg ugyanis 19 évvel profi pályafutásának befejezése után idén végleg búcsút vesz a teniszvilágtól. — A jövôben kevesebbet akarok utazni. Ráuntam, hogy szállodákban éljek — nyilatkozta.

A faütôvel játszó, hosszú hajú, hajpántos szupersztár a sportág meghatározó egyénisége volt. Wimbledoni gyôzelmei mellett a párizsi Roland Garros hatszoros bajnoka összesen 62 — köztük 11 Grand Slam — tornát nyert.

A frankfurti meccset szoros, háromjátszmás küzdelemben McEnroe nyerte.

35 esztendeje, 1965-ben Nyugat-Németországban zajlott a III. nôi teremkézilabda-világbajnokság. Az elsô hasonló vetélkedôre 1957-ben, Jugoszláviában, a másodikra 1962-ben, Romániában került sor (az elsô kiírást Csehszlovákia, a másodikat Románia nyerte, a válogatott soraiban olyan jeles játékosokkal, mint Nagy Irén kapus, Constanta Dumitrescu, Franz Edeltraude, Nákó Judit, Szökô Aurélia, Anastasia Otelea és Nemetz Anna mezônyjátékosok). Az erdélyi származású Török Bódog edzô olyan remekül készítette fel a magyar válogatottat, hogy azok — vízisportból kölcsönzött kifejezéssel — oldalvizen evezve egész a döntôig surrantak, és ott izgalmas és szoros mérkôzésen 5–3-ra legyôzték a jugoszlávokat és világbajnokok lettek. Néhányan az akkori bajnokcsapatból: Rithmel Anna, Guricsné Pásztor Erzsébet, Jóna Magda, Romhányiné Tóth Mária és Csenkiné Varga Zsuzsa. A bronzérem a nyugatnémeteké lett.

L. F.

Együttmûködési szándéknyilatkozatot írtak alá Szegeden a Regionális Közép-Európai Környezeti Technológiai Központ Közhasznú Társaság és a Tisza vízgyûjtô medencéjében lévô fontosabb települések önkormányzati vezetôi. Az eseményen részt vevô Boros János kolozsvári alpolgármester a Szabadságnak elmondta: a találkozón erdélyi, bánsági, kárpátaljai és délvidéki önkormányzatok képviselôi vettek részt.

Jelen volt Ligetvári Ferenc magyar környezetvédelmi miniszter, Gheorghe Lazea román környezetvédelmi államtitkár, Allan Tatham, az Európa Unió nagyköveti tanácsosa. Elôadást tartott Gönczy János Tisza- Szamos kormánybiztos. Kolozsvár azért nem képviseltette magát hivatalosan az eseményen, mivel Gheorghe Funar polgármester a szegediek meghívására azt válaszolta, mindaddig nem támogatja a Kolozsvár és Szeged közti együttmûködést, amíg Szeged polgármestere nem kér tôle bocsánatot valamilyen általa vélt sértésért.

Boros János tájékoztatása szerint a Szegeden aláírt szándéknyilatkozat elôírja: az önkormányzatok hajlandóak a szegedi regionális központtal társulási szerzôdést kötni, amelynek eredményeképpen nonprofit, szakmai civil szervezet jönne létre. Ennek elsôrendû célja olyan regionális együttmûködés kialakítása a Tisza-medencében, amelynek feladata a vízszennyezôdés megelôzése lenne. A szegedi központnak szándékában áll egy EU-kompatibilis információs hálózat és adatbázis létrehozása is, amelybe a részt vevô önkormányzatok is bekapcsolódnának. Az önkormányzatok által létrehozandó civil szervezetek bejegyzéséhez szükséges anyagi alapokat, a megfelelô infrastruktúrát a szegedi regionális központ biztosítaná. Erre Európai Uniós pénzeket különítettek el.

A találkozón szakmai elôadások is elhangzottak. Többen megfogalmazták egy egységes Tisza-kutató intézet megalakításának a szükségességét.

Kolozsvár alpolgármestere a Szabadságnak elmondta: a szervezôknek szóvá tette, hogyan tudna Kolozsvár is az elkövetkezôkben bekapcsolódni a több országon keresztül átívelô együttmûködésbe, hiszen a városnak ez egy banijába sem kerülne, ellenben komoly PHARE-pénzekre tehetne szert.

— Megpróbálom meggyôzni a polgármestert, hogy kár lenne kimaradni ebbôl az együttmûködésbôl, és Kolozsvár is kapcsolódjon be a társulásba — összegezett Boros János.

P. A. M.

Több mint 500 ezer krónikus májbajban és májcirózisban szenvedô beteg nem jut hozzá már két hónapja az egyetlen gyógyszerhez, a Spironolactonához, mely megkönnyíti betegségüket. A gyógyszert a kolozsvári Terápia gyártotta, de a terméket az Országos Gyógyszerészeti Ügynökség betiltotta, mivel nem felelt meg a nemzetközi normák követelményeinek.

A gyógyszerészeti ügynökség ellenôrei megállapították, hogy a forgalomba hozott drazsékon vékony repedések vannak, ezáltal a gyógyszer könnyen elveszítheti gyógyhatását, ha nem megfelelôképpen tárolják. A Terápia vállalat benyújtott az ügynökséghez egy eredményesebb összetételt, de az ügynökség képviselôi kijelentették, ameddig nem újítják fel a gyártási technológiát, és nem küldik el az egész dokumentációt a gyógyszerrel kapcsolatban, nem adják meg az engedélyt a gyártás újraindítására. Dr. Ghilezan Nicolae, a Rákkutató Intézet professzora a Szabadságnak elmondta, ez a gyógyszer, amelynek az ára sem nagy, az egyetlen, amit felírhatnak a heveny májbetegeknek. Az elmúlt két hónapban romlott azoknak a betegeknek az állapota, akik a Spironolactonát szedték.

H. Gy.

A helyi rendôrségektôl vehetik fel választói kártyáikat vasárnapig azok a tordai és Torda környéki szavazásra jogosult polgárok, akik új típusú személyi igazolványkártyával rendelkeznek. Annak ellenére, hogy a törvény szerint azoknak a választói kártyáknak (szavazókönyvecskének), amelyekért nem jelentkeztek a választók, a polgármesteri hivatalokhoz kellett volna kerülniük, majd a választások napján a szavazókörzetekhez kellett volna továbbítani, ez nem történt meg. A tordai városi rendôrségtôl megtudtuk, a municípiumban hétezer választói könyvet nyomtattak ki, amibôl hatszáz még mindig tulajdonosára vár. A környezô falvakban mintegy 45 választói könyvecske van raktáron. Annak érdekében, hogy minden szavazásra jogosult polgár letehesse voksát, a rendôrség lakosságnyilvántartó osztályai hosszabbított nyitvatartási idôvel mûködnek még november 26-án is.

Tóbiás Zoltán

Egyetlen lejt sem vételezett be a polgármesteri hivatal helyiségek eladásából, annak ellenére, hogy az évi költségvetési program szerint az év végéig 4,5 milliárd lejnek kellene a városháza számláján megjelennie ezekbôl a bevételekbôl. A négy és félmilliárdnak azoknak az ingatlanoknak az eladásából kellene befolynia, melyekben jelenleg a Bancpost és a Román Fejlesztési Bank mûködik. Az ingatlanok tisztázatlan jogi helyzete miatt azonban a polgármesteri hivatalnak elôbb bizonyítania kellett, hogy ezek valóban tulajdonát képezik, ami egyes esetekben törvényi eljárást igényelt.

Monica Moldovan tordai városi tanácsos felhívta a tanács figyelmét arra, hogy a városháza költségvetésének komoly deficittel kell számolnia, amennyiben az év hátralevô részében nem történnek lépések az ingatlanok eladása ügyében.

T. Z.

A prefektúra és a megye távfûtési vállalatainak képviselôi között a hét végén sorra került egyeztetô tárgyalások nyomán a dési Termia távfûtési vállalat igazgatója lapunknak kijelentette, a vállalatnak a Distrigaz földgázszolgáltató felé létezô adósságát tegnap a Termia részben kifizette, és a hét végéig további 200 millió lej kifizetésére kerül majd sor. Az állami szubvenciókkal kapcsolatban elmondta, a keddi kormányülésen a kérdésben minden valószínûség szerint döntés születik. Urian igazgató biztosított afelôl, hogy a távfûtési vállalat az igényeknek megfelelôen szolgáltatja továbbra is a fûtésre szükséges hôenergiát és a meleg vizet.

Kósa Róbert

A helyi katonai egység vezetôségével tárgyaltak tegnap a polgármesteri hivatal képviselôi, a december 1-jei nemzeti ünnep elôkészítésével kapcsolatosan. Marius Pugna, a városháza szóvivôje a Szabadságnak elmondta, a román nemzeti ünnepen a dési lakosoknak meglepetés-programban lesz részük, amely az évezred végét is megjelölni hivatott. Szintén december elsején nyomtatványt kiadnak, amely ismerteti a nemzeti ünnep jelentôségét. Pugna arról is tájékoztatott, hogy a városi múzeumhoz két értékes adomány érkezett, egy dési és egy bukaresti adományozó részérôl. Megtudtuk továbbá, hogy a dési és Dés környéki 10 községben mûködô szavazókörzeteket 132 személy — rendôrök, csendôrök és polgárôrök — ôrzik majd. Alexandru Crisan dési rendôrparancsnok lapunknak elmondta, az ôröket különleges kiképzésben részesítik.

K. R.

Hazatértek a Tudományos Diákkörök I. Országos Konferenciáján a Tudok 2000. elnevezésû versenyen részt vett aranyosgyéresi és tordai diákok. A hét diák változatos programban, és a szekciókban beküldött dolgozatot alátámasztó dísszertációik elismerésében részesült.

S. J.

A Református Nôszövetség szervezésében került sor az Erzsébet, Katalin és András-napi kosaras bálra. Magyar óvodások és a 2-es számú középiskola magyar osztályainak tanulói is segítséget nyújtottak az est mûvészi színvonalának emelésében.

Több száz felnôtt és közel száz gyermek gyûlt össze a Sodronyipar Mûvek Részvénytársaság éttermében, ami az Aranyos-parti város magyarsága számára újdonságszámba megy.

Schmidt Jenô

• Súlyos közlekedési balesetet okozott Adriana Moldovan. A 19 éves nagybányai lány nagy sebességgel vezette MM–03–DLI rendszámú Peugeot-ját, miközben Szamosújvárról Kolozsvárra tartott. Egy másik autó elôzésébe kezdett, és késôn vette észre, hogy szembôl is közeledik egy gépkocsi. Hirtelen lefékezett, autója kisodródott, és nekicsapódott a szabályosan közlekedô, Emil Fãrcas (61) vezette AB–21–FEM rendszámú Daciának. A Daciában utazó szamosújvári Maria Dumát (36) koponya- és agyalapi sérüléssel, egyéb fejzúzódásokkal, válltöréssel szállították kórházba. A két autóban keletkezett kár mintegy 50 millió lejre tehetô.

• Telefonkábelek lopására szakosodott négy férfi: Dorin Horatiu Pop (26), Barsoni Béla (27), Iacob Florin Ban (29) és Daniel Ban (26). A tordai lakosok október–november folyamán Alsó- és Felsôszentmihály, illetve Alsójára között rongálták meg a telefonhálózatot: mintegy 8,7 kilométer rézkábelt loptak el. Ezt a tordai fémátvevônél értékesítették, majd a kapott 16,5 millió lejt elköltötték. A kár nem térült meg, négyüket lopással és rongálással vádolják.

Balázs Bence

Vincze Csaba, a piacfelügyelôség vezetôje szerint rosszul megy a hunyadi piacon a vásár: — Annyiban szerencsénk van, hogy az árak nem ingadoznak. Az a két és fél-háromezer ember, aki itt megfordul, az ôstermelôktôl a burgonyát már 2500 lejért megkaphatja. A hagyma kilója 7 ezer, csakúgy mint a sárgarépáé, a paradicsom kilója 15–18 ezer között váltakozik. A káposzta kilója 2500–3500 lej míg egy kilogramm mézért 50 000 lejt kérnek.

Nem történnek lopások, rablások vagy egyéb kihágások. Tizenkét ember, beleértve a polgárôrséget is, állandó jelleggel felügyeli a rendet, de természetesen a rendôrség is a helyszínen van — mondotta a Szabadságnak Vincze. Ezeknél a hetivásároknál sokkal nagyobbak a havonta egyszer megtartott nagyvásárok, amelyet legközelebb hétfôn, november 26-án rendeznek meg. Itt az átlagos forgalom eléri az 5–6 ezer fôt.

Péntek Attila

A kultúrházban megtartott képviselôjelölt-gyûlésen a zsúfolásig megtelt a teremben Mátis-Halmágyi Jenô, Kerekes Sándor, Máté András Levente és Major Melinda jelentek meg. A helybeli óvodák és iskolák kis mûkedvelôi szórakoztatták az egybegyûlteket. Színpadra léptek még a Téka klub népi táncosai, Székely Zoltán szavalómûvész és Csorba János népdalénekes.

Mátis-Halmágyi Jenô képviselô lapunknak elmondta: a múlt hét végén húsz pár cipôt adományozott a szamosújvári szegény családoknak. Emellett új térképpel látta el a búzai és ördöngösfüzesi iskolát.

E. Cs.

A Református Nôszövetség szervezésében került sor az Erzsébet, Katalin és András-napi kosaras bálra. Magyar óvodások és a 2-es számú középiskola magyar osztályainak tanulói is segítséget nyújtottak az est mûvészi színvonalának emelésében.

Több száz felnôtt és közel száz gyermek gyûlt össze a Sodronyipar Mûvek Részvénytársaság éttermében, ami az Aranyos-parti város magyarsága számára újdonságszámba megy.

Schmidt Jenô

A választási gyûlésen jelen volt Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök, Vekov Károly képviselôjelölt és Lakatos András megyei tanácsos. Beszédet Antal János körösfôi polgármester és Péntek László helyi elnök mondottak, akik felhívták a figyelmet a választások jelentôségére, és a minél nagyobb választási jelenlétre.

P. A.

— Miben áll választási programjának lényege, és a többi államfôjelölthöz viszonyítva, milyen többletet nyújt Ön a romániai választóknak?

Ion Iliescu: — A román alkotmányrendszer lényegesen különbözik a magyartól. Romániában az államelnököt közvetlenül a nép választja és nem a parlament, s az államfô teendôit pedig Románia alkotmánya pontosan meghatározza. Választási programom fô prioritásai a gazdaság fellendítése, visszatérés a fenntartott, hosszas és stabil gazdasági növekedéshez, az elszegényedés visszaszorítása és a vásárlóerô helyreállítása, az állam és intézményei tekintélyének visszaszerzése, illetve a méltóságteljes betagolódás az Európai Unióba és a NATO-ba. Persze, az egyes államfô-jelöltek választási programjai között léteznek különbségek, s e tekintetben a kínálatom a román gazdaság és társadalom problémáira következetesen szociáldemokrata megoldásokat és értékeket ajánl.

Theodor Stolojan: — Románia legfôbb gondja a gazdaság. Úgy döntöttem, hogy kevesebb politizálást és több munkát fogok javasolni az embereknek. Országunkban túlságosan sokat beszéltünk az utóbbi tizenegy évben, s a mai súlyos helyzet a gazdasági hatékonyság hiányának és a következetlenségnek az eredménye. Úgy vélem, bármilyen további közelítés az EU-hoz és a NATO-hoz ezentúl Románia gazdaságának teljesítôképességétôl függ. Programom lényege tehát integrálódás az Európai Unióba, és a szegénység visszaszorítása.

Teodor Melescanu: — Vissza akarom adni a román állampolgároknak azt a reményt, hogy a modern kor felé történô átmenetben sem veszett el minden Romániában, még léteznek az egyszerû állampolgár érdekében tevékenykedô jelöltek és pártok. Célkitûzéseink az emberekhez, életükhöz kötôdnek. A gazdasági reform, a stratégiák, a gazdasági modellek, az új elméletek és programok iránya a méltóságteljes emberi létet kell hogy szolgálják. Ezt világosan elmondjuk, ez különböztet meg más pártoktól, és ez hangsúlyozza liberális gazdasági megoldásokkal kiegészített szociáldemokrata irányultságunkat. Konkrétan azt szeretném, hogy a román állampolgároknak több pénz legyen a zsebükben; mindenkinek legyen étel az asztalán és tetô a feje fölött, hogy biztosítsuk számára az egészségügyi ellátást és az oktatást, hogy a törvény mindenkire vonatkozzék, és Romániát tiszteljék a világban. Államelnökként azt a politikát kívánom támogatni, amely e célkitûzések elérését szolgálja.

Petre Roman: — A Demokrata Párt és saját választási programom alapmondata: „beruházással új munkahelyek létrehozásáért". Ezzel szeretnénk a román gazdaságot megújítani, olyan hasznot hozó gazdasággá alakítani, amelyben becsületesen megfizetik a munkát. A többi jelölttel szemben ez az egyszerû kínálatunk egyedi. Ezt az alapvetô programot a 2001–2004-es idôszakra kizárólag mi készítettük el, s a szükséges érvekkel, gazdasági és pénzügyi adatokkal is alátámasztottuk. A választási kampányban kijelentjük, hogy Románia mindenekelôtt sok beruházással lábalhat ki nehéz gazdasági helyzetébôl, s ezeknek valamennyi területet — mûhelyeket, üzemeket, gyárakat, szolgáltatásokat, út-, vasút- és hídépítést, víz-, földgáz és csatornarendszerek korszerûsítését — át kell fogniuk. Ezek a beruházások munkahelyeket teremtenek. Különösen fontos, hogy a megkezdett beruházások zömében tíz munkavállaló közül nyolc fiatal; ezen fiataloknak nyugodt, mosolygó a tekintetûk, mert tudatában vannak a kilátásaiknak.

Mugur Isãrescu: — Programom a piacgazdaságba, a demokráciába és a Románia európai elhivatottságába vetett bizalmon alapul. Választási kínálatom abban különbözik ellenjelöltjeim programjától, hogy pragmatikus és nem populista. Románia jelenlegi problémáira olyan megoldásokat kínálok, amelyek — anélkül, hogy az állam tekintélyének növelését figyelmen kívül hagynák — a piac szellemére építenek elsôsorban. Ez semmiképpen sem intervencionizmust, hanem mindenki számára olyan világos szabályok lefektetését jelenti, amelyek révén kiküszöbölhetôk a kiváltságok és a teljhatalmúskodás.

— A lakosság mely rétegeire támaszkodik legfôképpen, s mit kínál nekik?

Ion Iliescu: — A jelenlegi kormány gazdasági és társadalmi kudarcának köszönhetôen drámai módon romlottak az életkörülmények, s a lakosság többségének legfôbb gondja a szegénység. Az elszegényedés visszaszorítása ezért választási kínálatomnak s az engem támogató pártnak, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) fô prioritása. A szegénységre, erre a valóságos csapásra, a közép- és a hosszú távú megoldásokat elsôsorban a gazdasági növekedésre, a bürokráciamentes, hatékony intézményekre támaszkodó, jó kormányzásra, a világos törvényekre, a professzionalizmusra és az általános érdekek helyes meghatározására kell alapoznunk.

Theodor Stolojan: — Valamennyi állampolgár aktív és hozzáértô elnöke kívánok lenni. Igaz, hogy a lakosság és fôképp a nyugdíjasok életszínvonalának komoly romlását tapasztaljuk. De a falvak lakossága is gondokkal néz szembe, és ez idáig senkinek sem sikerült olyan jogi keretet létrehoznia, amely ennek a rétegnek emberibb életet biztosítson, és segítse ôket termelni, illetve termékeiket eladni. A fiatalok kilátásait a munkanélküliség és a szegénység határolja be. Az állam nem képes a vállalkozó szellemû embereknek olyan lehetôségeket biztosítani, hogy azok beruházzanak, s hogy a saját és az országuk jólétéhez hozzájáruljanak. Ezért Románia problémáit határozottan kell kezelni, s nem pedig szórványos és konjunkturális intézkedésekkel. Következésképpen mindazokhoz szólok, akik elérkezettnek látják a gazdasági problémák elsôbbségének idejét, s akik úgy vélik, hogy ezeket szerkezeti intézkedésekkel kell orvosolni.

Teodor Melescanu: — A programom valóra váltásából származó nyereséget megkülönböztetés nélkül, valamennyi román állampolgárra szeretném kiterjeszteni. Mindenki számára normális társadalmat szeretnék létrehozni. Ez olyan társadalmat jelentene, amelyben az emberek megélhetnek a jelenlegi munkájukból, az idôsek a múltban kifejtett munkájukból, a fiatal generáció pedig eljövendô munkájából. Mindazoknak a férfiaknak és nôknek, fiataloknak és idôseknek a támogatására számítok, akik hiszik, hogy aki dolgozik, azt jól meg kell fizetni. Számítok mindazokra, akiknek van bátorságuk vállalkozni, s akik hisznek abban, hogy létezhetnek az emberek és az ország érdekeit védô becsületes politikusok.

Petre Roman: — Az idei választásokon többségben lévô fiatalokra számítunk. Több mint hétmillió 18 és 39 év közötti választó szavaz az idén, s ez a kategória, úgy hisszük, jó irányba billenti majd a mérleget. Ha a fiatalok elmennek november 26-án szavazni, az eredmény jó lesz. Mit ajánlunk a fiataloknak? A már említetteken kívül, a 2001–2004 közötti idôszakra másik fontos programunk az „Egy család — egy számítógép, egy fiatal — egy számítógép". Azt szeretnénk, ha minden család és valamennyi fiatal számítógéppel rendelkezne. Számításunk egyszerû: a rendkívül gyorsan változó világban Romániában is szükség van olyan eszközökre, amelyek segítségével a fejlôdéssel lépést lehessen tartani. Hogy ne folytatódjék az 1945–1990 közötti lemaradás. Ez a programunk nem olcsó, négy év alatt 650 millió dollárba kerülne, de felvértezné a fiatalokat, a gyerekeket azzal az információs technológiával, amelynek a segítségével bármilyen mesterségben érvényesülhetnének. Hiszen ha egy fiatal számítógéppel rendelkezik, már nagyon közel kerül a munka piacához.

Mugur Isãrescu: — A felelôs románokra számítok, mindazokra, akik tudatában vannak a gazdaság szerkezeti átalakítása és a jogállami intézmények megerôsítése szükségszerûségének. Azt a világos perspektívát nyújtom, hogy e célkitûzések felvállalásával az európai integráció bizonyossággá válik.

— Melyek az Ön külpolitikai prioritásai? Milyen stratégiával kívánja megvalósítani Románia európai és euroatlanti integrációját, és melyik idôpontot tartja valószínûnek a tényleges betagolódásra?

Ion Iliescu: — Románia külpolitikai prioritásai gyakorlatilag ugyanazok, mint Magyarországé: belépni az Európai Unióba és a NATO-ba, az országgal szomszédos államokkal való kapcsolatok javítása és fejlesztése, illetve az országhatáron kívül élô románok kulturális és vallási identitásának védelme. Integrációs stratégiám a román gazdaság és társadalom teljesítôképességének gyökeres javítását, az uniós jogrendszerhez történô igazodást, a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását, a jövendô uniós tisztviselôk és tárgyalók felkészítését foglalja magába. A csatlakozás idôpontja több belsô és külsô tényezôtôl függ. Úgy vélem, hazárdjáték lenne megjósolni a jelöltek csatlakozásának idôpontját. Ennek ellenére Romániának — ha érdekeit és célkitûzéseit képes lesz érvényesíteni — minden reménye megvan arra, hogy a 2005–2007-es idôszakban az EU tagjává váljon.

Theodor Stolojan: — Románia külpolitikájának az ország érdekeit kell védelmeznie és szolgálnia. Szerintem a gazdasággal kapcsolatos belsô gondok megoldása elsôdleges Románia számára, s ez a hatékony külpolitika legjobb alapját képezheti. Tagadhatatlan: a legfôbb cél az euroatlanti integráció. E téren számolni kell a délkelet-európai térség fontos szereplôjével, Romániával mint olyan országgal, amely képes a térségben az egyensúlyt és a stabilitást biztosítani. Minél elôbb teljesítjük tranzíciós céljainkat, és megvalósítjuk maradéktalanul a demokratikus rendszert, annál gyorsabban integrálódhat Románia a gazdasági teljesítményre építô új európai értékrendszerbe. Ehhez olyan államelnök kell, aki rendelkezik a rendezôdés felé vezetô átmeneti folyamatok levezényléséhez szükséges akarattal és tudással. A mandátum négyéves idôszakában azon fogok munkálkodni, hogy Romániát világos és biztos útra helyezzem.

Teodor Melescanu: — Ami engem illet, az ország EU- és NATO-integrációjának támogatását már nem kell bizonyítgatnom. E folyamat egyes szakaszainak sikeréhez nagyobb mértékben járultam hozzá bármelyik másik 1989. december utáni külügyminiszternél. Prioritásom továbbra is az európai és euroatlanti integrációért végzett gyakorlati, komoly és professzionális tevékenység. Ez a prioritás nem akadályozna meg abban, hogy államelnöki jogkörömet a szomszédos országokkal meglévô együttmûködési és jószomszédsági kapcsolataink elmélyítése érdekében is felhasználjam. Azt szeretnénk, hogy Magyarországgal kiváló kapcsolataink legyenek, s hogy visszahódítsuk korábbi pozícióinkat a keleti piacokon, de a többi kontinensen is. Irányításom alatt a diplomáciai tevékenység nagymértékben kötôdik majd a konkrét gazdasági célkitûzésekhez. A diplomáciában lehetôleg csak szakembereket foglalkoztatnék, s ezek megítélésében fô szempont lesz a román magán és állami gazdasági érdekek külföldi érvényesítése.

Petre Roman: — Külpolitikai prioritásaink közismertek: integrálódni az Európai Unióba, és belépni a NATO-ba. Létezik egy további prioritásunk, ez a polgárok szolgálata. Mielôtt külügyminiszter lettem, ez nem létezett, s ennek keretében az idén elsôsorban az EU területére utazó román állampolgárok vízumkötelezettségének eltörlése, illetve a romániai üzleti köröknek a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági együttmûködési rendszerekbe kapcsolódása érdekében cselekedtünk. Valamennyi követségünket arra utasítottuk, hogy elsôdlegesen a gazdasági és a polgári érdekeket próbálják érvényre juttatni. EU-integrációs stratégiánk világos, s megegyezik az EU által elfogadott középtávú fejlesztési stratégiánkkal. Ennek a stratégiának a valóra váltása elsôsorban Románia fejlesztését feltételezi, s a lakosság számára az uniós életszínvonal megközelítését. Ezt kell egy kiváló kormányzással a 2001–2004-es idôszakban megvalósítani. A lakosság ugyanis jó kormányzást vár el tôlünk, mert úgy érzi, hogy ez az utóbbi években hiányzott. S e tekintetben az elmúlt 11 évre gondolok, bár rendkívül fontos megvalósításnak számított, hogy abban az idôszakban, amikor Románia miniszterelnöke voltam, a reform alapját letettük. A gazdasági és a politikai reform alapjait abban a 15 hónapban tettük le, s ezt világosan szeretnénk kimondani. Stratégiánk tehát a szegénység ellen kívánja felvenni a harcot azáltal, hogy „gazdagságot termel". S ez megegyezik a már említett beruházási tervünkkel, amelynek segítségével sok új munkahelyet kívánunk teremteni. Ami a csatlakozás idôpontját illeti, éppen jómagam javasoltam, hogy Románia célozza meg a 2007. január 1-jei határidôt, amikorra az EU-csatlakozásra készen álljon. Úgy vélem, hogy a csatlakozási stratégiánk valóra váltása révén ez az idôpont betartható.

Mugur Isãrescu: — Románia legfontosabb célja — s ebben valamennyi politikai erô egyetértett — az EU- és a NATO-integráció. Minkét célkitûzés eléréséhez világos stratégiával, konkrét intézkedéseket tartalmazó tervekkel rendelkezünk. Készen állunk arra, hogy 2002-ig végrehajtsuk mindazokat az intézkedéseket, amelyek a hazai és NATO-rendszerek kompatibilissá tételéhez szükségesek. Az EU-hoz csatlakozásunk szempontjából azt szeretnénk, ha a csatlakozási tárgyalásokat 2005 végéig befejezhetnénk, s Románia 2007. január 1-jétôl az EU tagjává válhatna.

— Egyetért a kommunista idôszakban magánszemélyektôl elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásával? Hát az egyházi és a közösségi javak visszajuttatásával?

Ion Iliescu: — Igen. Mint ismeretes, az RTDP volt az a párt, amely e téren az elsô törvényt meghozta, s lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy nemrég a parlament újabb jogszabályt fogadjon el a kérdésében felvetettekrôl. De egy ilyen jellegû törvény nem elégíthet ki mindenkit. Mind jómagam, mind pedig az általam vezetett párt abból az elvbôl indul ki, hogy a visszaszolgáltatások ne okozzanak újabb igazságtalanságokat és szenvedéseket másoknak, s hogy a pénzbeni kártérítések ne érintsék lényegesen a fejlesztési közköltségeket, illetve az olyan általános érdekû közszolgáltatásokat, mint a tanügy, az egészségügy, a nemzetvédelem és a közrend. Számolnunk kell a román gazdaság helyzetével, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy a visszakövetelt tulajdonok az elmúlt ötven évben nagyarányú módosításokon mentek keresztül, hogy magán- vagy közpénzekbôl korszerûsítették ôket, és hogy ezek közül sok már nem is létezik. Tehát egy összetett valóságot nem lehet leegyszerûsített megoldásokkal kezelni, mert ez feszültségeket és konfliktusokat eredményezhet a jövôben.

Theodor Stolojan: — Többször kijelentettem, hogy a tulajdon kérdésének rendezése nélkül Romániában semmit sem lehet majd szilárdan felépíteni. Úgy vélem, hogy valamennyi önkényesen elkobozott tulajdont vissza kell szolgáltatni, és hogy ott, ahol ezt az eltelt ötven év realitásai nem teszik lehetôvé, s ezt is figyelembe kell venni, méltányos kártérítéseket kell fizetnünk. Ha a tulajdonjog oszthatatlan, akkor ez a kérdés is az, s akkor ezt egységes elv alapján kell megoldanunk. Aztán esetenként a törvény hozhat konkrét megoldásokat.

Teodor Melescanu: — A Szövetség Romániáért képviselôi megszavazták az államosított ingatlanok törvényét, bár sok mindent kifogásolnak benne. Úgy véljük, túlságosan hangsúlyozza a pénzbeli kárpótlást ahelyett, hogy a volt tulajdonosoknak természetben juttatná vissza ingatlanjaikat. Ennek ellenére nem tekinthetünk el attól a követelménytôl sem, hogy az egyeseknek igazságot szolgáltató jogszabály másoknak ne okozzon igazságtalanságot. Nehéz mindenkit kielégíteni. A törvény — úgy, ahogyan azt a képviselôház elfogadta — haladást jelent a korábbi változatokhoz képest, és megfelel az európai követelményeknek.

Petre Roman: — Az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatását mindig támogattam. Miniszterelnökként is ezt tettem, mert akkoriban a törvény ezt számomra lehetôvé tette. Visszaadtam tehát sok javat a vallási közösségeknek, s nem csupán nekik. Emlékszem egy esetre, amelyre különösképpen büszke vagyok: Bukaresttôl 30 kilométernyire volt egy falu, amelyet Ceausescu letörölt a föld felszínérôl. Vlãdiceasca a neve. Kormányzati tevékenységem elsô aktusai közé tartozott, hogy 1990 januárjában e falu lakóinak visszaadtam a tôlük korábban elvett tulajdonjogot. Manapság, aki átmegy Vlãdiceascán — és aki Snagovra megy, keresztülhalad rajta — virágzó közösséget láthat, sok szép házat, amelyek közül egyeseket magam avattam fel. Az egyházi vagyonból is sokat visszajuttattam. Sajnos, a tulajdonok visszaadása nem úgy történt Romániában, ahogyan azt szerettem volna: a tulajdonjog általános keretek közé helyezésével. Románia elnökeként a tulajdonjogot intézményesítettem volna. Népszavazással határoztam volna meg a tulajdonjog visszaállítását, s azon igennel vagy nemmel lehetett volna szavazni. Mivel azt hiszem, a nép igennel válaszolt volna, azt követôen senki sem merte volna halasztani, megakadályozni, megfojtani Romániában a tulajdon kérdésnek a rendezését. Ma sem állíthatjuk, hogy a tulajdon kérdését Romániában teljes egészében megoldottuk. Sok még a tennivalónk, beleértve az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatását.

Mugur Isãrescu: — A tulajdonviszonyok minden szempontból történô tisztázása választási kínálatom egyik fontos pontja. Államelnökként fô prioritásom az lenne, hogy a kidolgozott megoldásokkal a politikai pártok minél nagyobb része egyetértsen, s ezáltal a kérdést véglegesen orvosolhassuk.

— Milyennek látja a román-magyar politikai és gazdasági kapcsolatok jövôjét, s milyen célkitûzései vannak e téren?

Ion Iliescu: — Minden feltétel adott, és a fôbb román pártokban létezik politikai akarat arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok jövôje a mostaninál is jobb legyen. Valamennyien el kell ismernünk, hogy az 1996-ban aláírt Alapszerzôdés pozitív szerepet játszott a kétoldalú politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok normalizálásában, dinamizálásában és fejlesztésében. Ahol világos értékrend, jóakarat és a tárgyalópartner álláspontjának tisztelete létezik, nincs miért ne haladjanak pozitív irányban a dolgok. Úgy vélem, van még lehetôség a román-magyar kapcsolatok javítására, s ha Románia államelnöke leszek, ezen kapcsolatok fejlesztésének irányában fogok tevékenykedni.

Theodor Stolojan: — Románia és Magyarország között létezik egy alapszerzôdés, amelynek elôírásait alkalmazni kell. Az államközi viszonyok rendezésének abból a valóságból kell kiindulnia, hogy a két ország polgárait kevésbé foglalkoztatják a történelmi kérdések, de fôképp gazdasági téren aktívan együttmûködnek. A két állam európai betagolódásának perspektívájában, a természetes értékcsere javulni fog; Románia, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia pedig — Ausztriával és Szerbiával együtt — a kontinens egyensúlyának közép-európai tengelye kell hogy legyen.

Teodor Melescanu: — Négyéves külügyminiszterségem egyik nagy elégtétele volt, hogy hozzájárulhattam a Románia és Magyarország közötti viszony enyhítéséhez. Sikerült megkötnünk az alapszerzôdést, korábban elképzelhetetlen lépéseket tettünk a katonai együttmûködés terén, és bôvítettük a kereskedelmi kapcsolatokat. Komoly erôfeszítéseket kellett tennünk, mert a budapesti és a bukaresti szélsôségesek, sok esetben sovén erôk ellenséges légkört teremtettek. Amikor mandátumunkat átadtuk, mi is és a magyarok is történelmi megbékélés lehetôségérôl beszéltünk. Ellentmondásosnak tûnhet, de azt hiszem, a jelenlegi kormányzás rendkívül kevés „fényes pontjának" egyike az, hogy az RMDSZ kormányzati részvételével sikerült feszültségmentessé tenni kapcsolatunkat a szomszédos országgal. Csupán azt fájlalom kissé, hogy az RMDSZ képviselôinek kormányzati részvétele nem tükrözte a romániai magyarság lehetôségeit, fôképp ami a magyarok komolyságát és professzionalizmusát illeti. A jelenlegi romániai politikai élet megfigyelôi megállapíthatják, hogy az említett „fényes pontot" egyetlen kormányzati szerepre törekvô párt sem tartja problémának.

Petre Roman: — A román-magyar kapcsolatok jók, és nem kételkedem abban, hogy a jövôben még jobbak lesznek. Hiszen a két ország céljai azonosak: az EU- és a NATO-integráció. Persze, Magyarország máris tagja a NATO-nak, Romániának a jövôben kell belépnie a szövetségbe. Sok a románok és a magyarok — beleértve a román állampolgárságú magyarok — érdekeit egyaránt szolgáló közös feladatunk. S mindaddig, amíg romlatlanul megôrzött demokratikus szellemben cselekszünk, országaink jövôje kizárólag jó lehet.

Mugur Isãrescu: — Örülök annak, hogy miniszterelnöki mandátumom a román-magyar viszony csúcskorszakával esett egybe. Célunk az, hogy teljes jogú euroatlanti tagsága révén mindkét ország a kétoldalú partnerség megerôsítését is szolgálja.

— Hogyan viszonyul a romániai magyarság fôbb követeléseihez, a magyar tannyelvû állami egyetem, a személyi és a kollektív autonómia, illetve a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban történô szabad anyanyelvhasználat kérdéseihez?

Ion Iliescu: — A romániai magyarok a közös haza egyenjogú állampolgárai. Nemzeti és kulturális identitásukat az Alkotmány garantálja, és egész sor törvény védi, illetve olyan intézmények, amelyek közül egyeseket éppen magyarok vezetnek. Az óvodától a doktorátusig létezik magyar nyelvû oktatás, a magyar nyelvet használják a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban, a helyi autonómia valóság, ám az ön által használt személyi és kollektív autonómia fogalmát nem ismerem. Egy demokratikus országban, amelyben az állampolgári jogokat és szabadságjogokat garantálják és ezek léteznek, mindegyik személy rendelkezik személyi autonómiával, hiszen szabad ember. Ami a kollektív autonómiát illeti, nem tudok véleményt mondani egy olyan fogalomról, amely sem jogi, sem jogszabályi, sem alkotmányi szinten nem létezik. Nyitott vagyok viszont a civil társadalom valamennyi képviselôjével és valamennyi politikai tényezôvel folytatandó olyan dialógusra, amely javítja az állampolgári jogok és szabadságjogok garantálását és gyakorlását biztosító jogi és intézményi keretet. Ennek a nyilvános dialógusnak olyan megoldásokat kell találnia, amelyeket a következô parlament törvények vagy törvénymódosítások formájában elfogadhasson. Támogatni fogom az ön által említett kérdés-megközelítést, mert ez együttmûködéshez vezet, s nem pedig különbözô kisebbségi és többségi csoportok konfrontációjához, függetlenül attól, hogy etnikai, vallási, szexuális stb. kisebbségekrôl van szó. Szeretném biztosítani olvasóikat arról, hogy a romániai magyarság sorsát, kulturális és nemzeti identitásukat semmi sem fenyegeti. A magyar kisebbség kultúrája a román kultúrának gazdagságot és sokszínûséget kölcsönöz. Tiszteljük a magyar kisebbséget, ahogyan egyébként valamennyi Romániában élô kisebbséget tisztelünk. Az Alkotmányunkba bevettük azt, hogy a kisebbségvédelem terén a nemzetközi jogszabályok a hazaiakkal szemben elsôbbséget élveznek. Ezen túlmenôen évszázados tapasztalattal rendelkezünk a békés együttélés, az együttmûködés és a közös tevékenykedés terén. Ezekre a tolerancián és dialóguson alapuló hagyományokra egy valamennyiünk számára jobb jövôt építhetünk.

Theodor Stolojan: — Nem látom egyetlen akadályát sem annak, hogy Romániában magyar egyetem létezzen. Gondok a pénzzel vannak. Mert ahhoz viszonyítva, hogy milyen szegények vagyunk, túlságosan sok egyetem mûködik Romániában, s ez a felsôoktatási folyamat leromlásához és olyan esetekhez vezet, mint legutóbb a futószalagon gyártott oklevelek botránya volt. Egyelôre nehéz lenne az államnak egy magyar egyetemet is finanszírozni, de azt hiszem, nem ütközik nehézségekbe egy magánegyetem létrehozása. Ami az „autonómiát", ezt az érzékeny szót illeti, a dolgok világosak: nem lehet átlépni az alkotmány elôírásait, amely elsô cikkelyében Romániát szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállamként definiálja. Államelnökként szavatolója leszek ezen értékeknek, amelyekben egyértelmûen hiszek.

Teodor Melescanu: — Országunk kulturális sokszínûségnek elszánt védelmezôje vagyok, hiszen csak így óvhatjuk meg és fejleszthetjük azt a rendkívül gazdag kulturális örökséget, amellyel Románia rendelkezik. Románként, s fôleg erdélyiként támogatom egy olyan állami multikulturális egyetem létrehozását, amelyben a magyarok meg tudják valósítani anyanyelvi felsôoktatási elképzeléseiket. Ez olyan jog, amellyel egyébként már jó ideje élhetnek az erdélyi román állami egyetemeken. Nem fogadhatom el azonban azt, hogy az együttélô nemzetiségekhez tartozó lakosok ne ismerjék jól az ország hivatalos nyelvét, a románt. Tulajdonképpen ezt maga az élet is megköveteli. Bölcsességre vall egyébként, hogy egyes magyar szülôk azt követelik: azokban az iskolákban, amelyekben gyermekeik tanulnak, fektessenek nagyobb hangsúlyt a román nyelv tanítására.

Petre Roman: — A magyar tan- nyelvû állami egyetemet a törvény megengedi. A jogszerû procedúrákat követve, ha nem indulunk ki abból a szeparatista elvbôl, hogy csakis és kizárólag magyar tannyelvû egyetem létezzen — ami nem felel meg az európai integráció szellemének —, maga az egyetem létre fog jönni. Ami a közigazgatási decentralizáció nyomán létrehozott autonómiát illeti, ez máris rendkívül széles. A decentralizációs folyamatot mindenképpen folytatjuk, s ezáltal a romániai magyarok követeléseire is válaszolunk. Ami az anyanyelvhasználatot illeti a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban, azt hiszem, e téren a dolgok világosak, és semmilyen polémiára nincs ok.

Mugur Isãrescu: — A kisebbségi jogok tiszteletben tartásának a híve vagyok, s ezt választási programom is hangsúlyozza. Magatartásomat valamennyi kisebbséggel szemben a jövôben is a párbeszéd és a tolerancia szelleme fogja jellemezni. Figyelemmel kísérem ezentúl is, hogy Romániában valamennyi polgár alapvetô jogait és szabadságjogait a nemzetközi követelmények szintjén tartsák tiszteletben.

— Egyetért azzal, hogy Csíkszeredában magyar fôkonzulátus nyíljon? És Konstancán?

Ion Iliescu: — Nem hiszem, hogy nekem kellene egyetértenem a két konzulátus megnyitásával, mert nem nekem kell döntenem e kérdésben. Ha tárgyalások útján a román és magyar kormány ez irányú megállapodásra jut, a két konzulátus mûködni fog. A két állam közötti kapcsolatok haladásának logikája, fôképp az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások, és a Nyugatra utazó román állampolgárok számára is biztosítandó vízummentesség körülményei közepette a konzulátusok létét fölöslegessé teszi. Úgy hiszem, a kétoldalú kapcsolatokban mások a prioritások, fôképp ha a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozatlanságára, vagy a környezetszennyezés elleni harc szükségességére gondolunk.

Theodor Stolojan: — Mindaddig, amíg az európai integráció felé haladunk, távlat nélkülinek tartom azt a gondolatot, hogy Csíkszeredában, Konstancán vagy bárhol másutt még egy magyar konzulátus nyíljon. Választási szlogenjévé még az RMDSZ államfôjelöltje, Frunda úr is a vízumok eltörlését emelte, s ha ez bekövetkezik, a magyar konzulátusok céltalan intézményekké válnak. Szerintem senki sem védheti jobban a romániai magyarok jogait, mint maga az európai közösség teljes jogú tagjává vált Románia.

Teodor Melescanu: — Egy konzulátus megnyitásának alapját elsôsorban gazdasági és kulturális jellegû megfontolások képezik. Mivel jelenleg a kétoldalú kapcsolatok terén — bármelyik két ország esetében — a gazdasági szempontok rendkívüli fontossággal bírnak, a magyar hatóságok helyében jómagam egy új konzulátus megnyitására Konstancát választanám. Mert az, gazdasági pozíciója révén, hozzájárulhatna a Bukarest és Budapest közötti kapcsolatok fejlesztéséhez.

Petre Roman: — A csíkszeredai magyar fôkonzulátus megnyitásával korábban azért nem értettem egyet, mert ez a helyhatósági választások elôtti kampányba olyan elemet vitt volna bele, amelyrôl mi lehetôleg többet nem kívánunk hallani, s ez az etnikumközi vitákra vonatkozott. Romániában az etnikumközi együttélés demokratikus szellemét tekintve annyira elôrehaladtunk, hogy az ilyen jellegû vitákat ismét elôidézô kérdéseket el kell felejtenünk. De ugyanakkor elmondtam, és elmondom most is, hogy elvileg nincs semmilyen elôítéletünk ebben a kérdésben, függetlenül attól, hogy a csíkszeredai vagy pedig a konstancai konzulátusról van szó.

Mugur Isãrescu: — Románia és Magyarország kétoldalú kapcsolatai az érettség olyan színvonalára jutottak, amelyen minden egyes kérdést az annak megfelelô szinten kell megoldani. A konzulátusok kérdése diplomáciai ügy, erre technikai megoldást kell találni, ahogyan ezt a diplomáciai szabályok és gyakorlatok megkövetelik.

Tibori Szabó Zoltán

A Szekuritáté irattárát vizsgáló bizottság ma nyilvánosságra hozza azoknak a parlamenti és elnökválasztáson induló jelölteknek a névsorát, akikre rábizonyosodott, hogy a múltban kapcsolatot tartottak fenn a Szekuritátéval, illetve politikai rendôrség jellegû tevékenységet folytattak. A Ticu-törvény értelmében ezeket a személyeket a bizottság elé idézik meghallgatásra.

Az RMDSZ-t az átvilágító bizottságban képviselô Csendes László a Szabadságnak elmondta: három RMDSZ-es politikus neve is felmerült. Egyikük Bárányi Ferenc, az RMDSZ Dâmbovita megyei szenátusi listavezetôje, volt egészségügyi miniszter, akinek a meghallgatására tegnap került sor. Az átvilágító bizottság elôtt megjelenô Bárányi elmondta: annak idején valóban aláírt együttmûködési nyilatkozatot a Szekuritáté kényszerítésére. Figyelembe véve azonban, hogy az RMDSZ-es politikus semmilyen politikai rendôrségi jellegû tevékenységet nem folytatott, a bizottság úgy döntött, nem esik a Ticu-törvény hatálya alá. Csendes László emlékeztetett: Bárányi Ferenc tulajdonképpen áldozat, hiszen a Szekuritáté hosszú ideig üldözte, fia is gyanús körülmények között halt meg.

Csendes a másik két RMDSZ-es politikust nem nevezte meg tekintettel arra, hogy meghallgatásuk még folyamatban van. Hozzáfúzte: az RMDSZ-re nézve pozitív a bizottság kiértékelése. A bizottság munkája során semmiféle magyarellenes megnyilvánulást nem tapasztalt, az átvilágításnál nem alkalmaztak diszkriminációt.

A bizottság kedden válaszolt az RDK 2000 fellebbezésére is. Eszerint Ion Iliescu esetében is érvényes a Ticu-törvény azon elôírása, amely a volt Szekuritáté kollaboránsának tekinti az államelnökjelöltet. Az RDK 2000 szerint a Szekuritátéval való együttmûködés tényét az bizonyítja, hogy Iasi megyei pártfôtitkárként Iliescu az ottani Szekuritáté tevékenységét is felügyelte. Bár napokkal ezelôtt a bizottság egyértelmûen azt válaszolta, hogy Ion Iliescu nem volt kollaboráns, és a politikai rendôrségben sem vett részt, most a bizottság elnöke, Gheorghe Onisoru hivatalosan is elismerte, hogy nem lehet ítéletet hozni igazoló okiratokra való hivatkozás nélkül. Egy alapos vizsgálathoz és átvilágításhoz pedig túlságosan hosszú idôre és erôfeszítésre lenne szükség, hiszen, többek között, ellenôrizni kellene a Iasi megyei Szekuritáté 1974–1979 közötti tevékenységét. „Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a nyilvánosságra hozott adatainkat nem lehet teljesnek és véglegesnek tekinteni. Ezek azonban tükrözik lehetôségeink jelenlegi szakaszát, valamint azt, hogy három irattár anyagainak áttanulmányozására szorítkoztunk, a Szekuritáté, a külföldi hírszerzô szolgálat és a nemzetvédelmi minisztérium irattárára, mivel a jelen pillanatban ezek szolgálnak használható eszközként" — jelentette ki a bizottság elnöke Dorin Marianhoz, az RDK 2000 választási kampányát felügyelô igazgatójához intézett levelében. Gheorghe Onisoru kiemelte még, hogy az elkövetkezô idôben a bizottság kiterjeszti majd vizsgálatait, bevonva Ion Iliescu esetét és más, hasonló esetet is.

Mint ismeretes, amennyiben azok a személyek, akiknek politikai múltja tisztázatlannak bizonyult önként nem lépnek vissza, a bizottság nevüket nyilvánosságra hozza a sajtóban és a Hivatalos Közlönyben. Ha pedig az érintettek mégis ellenkezôképpen döntenek, identitásuk úgyis elôbb-utóbb kiderül, hiszen pártjuk parlamenti jelöltlistája módosulást szenved. A Ticu-törvény szerint azok a személyek, akiknek politikai múltjában foltokat fedeznek fel bíróság elôtt is felelôsségre vonhatók tekintettel arra, hogy hamis nyilatkozatukkal a közvéleményt becsapták, félretájékoztatták.

P. A. M., Ú. I.

Tegnapi lapszámunkban jeleztük, hogy a Legfelsôbb Bíróság tanúként hallgatja ki a ’89-es decemberi eseményekkel kapcsolatban Ilie Ceausescut, az egykori diktátor testvérét, Vasile Milea akkori honvédelmi miniszter helyettesét. A kevéssel lapzártánk elôtt végzôdô kihallgatáson a bíró kérdéseire a tanú általában kitérô válaszokat adott, vagy arra hivatkozott, hogy már nem emlékszik a részletekre. Amint arról korábban tudósítottunk: Mircea Anton bíró megkérdezte a tanút, hogy milyen megbízatással küldte ôt december 18-án és 19-én Milea tábornok Temesvárra, Nagyváradra és Kolozsvárra. Ilie Ceausescu állítása szerint egy táviratot kellett átadnia a helyi hatóságoknak, amelyben az állt, hogy Románia belgrádi katonai attaséja olyan információkhoz jutott, miszerint a csehszlovákiai és a magyarországi változások mögött külsô erôk állnak. Elmondta: a hírt közölte a diktátorral is. A tanú szerint Nicolae Ceausescu tisztában volt az elkerülhetetlen változásokkal.

Ion Comãnoiu ügyvéd kérte a bíróságot, hogy hivatalból indítson eljárást Ilie Ceausescu ellen a kolozsvári megtorlásokban való részvételéért, mert tekintetbe véve a tábornok akkori beosztását, közvetlenül is felelôs az aradi és kolozsvári forradalom vérbe fojtásáért.

A „kolozsvári forradalom perében" a további katonák és civilek ülnek még a vádlottak padján, akiket 26 ember halálával és 52 személy megsebesítésével vádolnak: Iulian Topliceanu, a IV. hadsereg egykori parancsnoka, Ioachim Moga, az RKP Kolozs megyei bizottságának elsô titkára, Valeriu Burtea ezredes, a szászfenesi katonai egység volt parancsnoka, Ioan Cocan alezredes szászfenesi hadtestparancsnok, Ilie Dicu ôrnagy, volt szamosfalvi egységparancsnok és Marian Bolbos közkatona. A vádlottak mellett szabadlábon vizsgálják Constantin Nicolaét, aki az RKP KB tagja volt, valamint Ioan Serbãnoiut, a Kolozs megyei rendôrfelügyelôség parancsnokát. Nicolae eredeti 11 év börtönbüntetésébôl csak két évet ült le, 1996-ban elnöki rendelettel kegyelemben részesült. Serbãnoiu ny. tábornok mindössze öt hónapot töltött börtönben, amikor az ügyészség ejtette az ellene felhozott vádakat. A Legfelsôbb Bíróság emberölés, illetve emberölésre való felbujtással vádolja a felsoroltakat. Ezeket a vádakat a vádlottak tagadják. Hírügynökségi jelentések szerint Ioan Cocan az amerikai nagykövetségen akar politikai menedékjogot kérni.

A bukaresti perrôl Doina Cornea asszony, a forradalom egyik vezetô egyénisége a Szabadságnak elmondotta, hogy ezelôtt három héttel hívatták a Legfelsôbb Bíróságra, hogy tanúvallomást tegyen a kolozsvári eseményekrôl. Magával vitte a kolozsvári lövöldözés tanúinak vallomásait. Véleménye szerint nem csak a katonák lôttek, és erre bizonyítékai is vannak. A katonák kétszer is a levegôbe lôttek — mondotta Cornea asszony —, miközben többen súlyosan megsebesültek a hátuk mögül leadott lövések következtében. A katonaság is tüzet nyitott, de addigra már több halott is feküdt az utcán. Nem helyes csak a katonaság felett ítélkezni, mivel a Szekuritáté is legalább ugyanolyan bûnös. Doina Cornea szerint Topliceanu tábornok megtagadhatta volna feljebbvalói parancsát, mert a hadsereg szabályzata tiltja, hogy egy katona a saját népére lôjön. Ugyanakkor tanúk vannak arra nézve is, hogy a Fôtéren középkorú felfegyverzett férfi jelent meg sorkatonai egyenruhában. Ezek nem lehettek egyszerû kiskatonák. Ha ki akarják deríteni a teljes igazságot, a bûnösöket sokkal tágabb körben kell keresni — jelentette ki Doina Cornea.

Nánó Csaba

— Nem esett szó a kormány tegnapi ülésén a választási küszöbnek öt százalékról három százalékra való, a Keresztény-Demokrata Nemzeti Parasztpárt áltakl szorgalmazott esetleges csökkentésérôl — mondotta el a Szabadságnak Bara Gyula államtanácsos. Döntés született viszont a minimálbér szintjének emelésérôl: egymillió lejben határozta meg a kormány az ezentúl havi jövedelemként kifizethetô összeget. Ez a döntés együtt járt a fogíyasztói kosár értékének mrghatározásával, ami egy sürgôsségi kormányrendelet alapján történt. A fogyasztói kosár októberi árakban számolt értéke 1 178 000 lej, és minden társadalmi és bérpolitikai döntés során ezt a fogyasztói kosarat kell figyelembe venni

— A minimálbér szintjének emelése a munkaadókkal és a munkavállalókkal a nyári hónapok során tartott egyeztetési folyamat eredményeképpen történik. Ezentúl sem egyéni munkaszerzôdésekben, sem ágazati, kollektív munkaszerzôdésekben nem állapítható meg egymillió lejnél alacsonyabb alapbér — nyilatkozta Bara Gyula, aki szerint a döntés fôleg a költségvetési szektorban érezteti hatását, ahol ezen a bérszinten alkalmaztak több tízezer embert. Az államtanácsos mintegy 25 milliárd lejre becsülte az állami költségvetésnek a béremelés következtében történô megterhelését. Ami a vállalkozói szférát illeti, Bara elmondta, a munkaügyi hivatal ellenôrízni fogja, hogy egyetlen alapbér se legyen egymillió lejnél kevesebb.

A hátrányos helyzetû családok közköltségi adósságok elengedését szabályozó sürgôsségi kormányrendelet kérdésében a kormányülésen szó esett arról, hogy azokat a személyek, akiknek jövedelme 600 ezer és egymillió lej között van, a kormány bevonja egy kompenzációs folyamatba, és elengedi adósságaikat. Az illetô személyeknek három feltételnek kell eleget tenniük. Egyrészt egymillió lej alatti jövedelemmel kell rendelkezzen, másrészt tavaly téli fûtési számláit rendszeresen ki kellett fizesse, harmadrészt pedig nyári közköltségi kötelezettségeit ki kellett elégítse.

— Az intézkedés kettôs céllal született: a fûtôtársaságok pénzügyi blokádja feloldásának érdekében, azért, hogy kiegyeníthessék az energiatermelôk felé számláikat, valamint abból a célból, hogy a kompenzációs folyamatba a lakosság bizonyos rétegei bevonhatók legyenek.

Salamon Márton László

A választások elôtti utolsó sajtóértekezletét tartotta kedden a Román Demokratikus Konvenció 2000 Kolozsváron. Dorin Marian, a választási szövetség szenátorjelöltje szerint a Nemzeti Liberális Párt és a Ion Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) közti szoros kapcsolat bebizonyította: csupán az RDK 2000 az egyetlen olyan politikai erô, amely harcol a baloldal ellen. Marian az 1996 utáni kormány megvalósításaira emlékeztetett: a tulajdonjogi kérdések rendezése, tanügyi, illetve a hadsereg reformja, a nyugdíjak emelése, a külföldi adósság visszafizetése. Úgy tudja, az RTDP megegyezett a szakszervezeti vezetôkkel, hogy a tagok szavazata ellenében felhagy az állami vállalatok privatizálásával. Serban Rãdulescu és Mircea Maniu képviselôjelölt megköszönte a lelkes fiatalok közremûködését.

Marian tagadta, hogy az RDK 2000 kezdeményezte volna a parlamenti küszöb csökkentését, s ezáltal az RDK 2000 bejutási esélyének a növelését. — A sajtóban elterjed hír diverzió. Az RDK 2000 tudatosan vállalta a választási szövetségek számára megszabott tízszázalékos küszöböt, és nem fog visszalépni. Vállaljuk a kihívást — mondta. A jelölt nem válaszolt arra a kérdésre, milyen jövôt képzel el magának, ha nem választják meg. Marian nem tart attól, hogy az RDK 2000 nem jut be a parlamente. A közvélemény-kutatások szerint a választási szövetség egyelôre nem éri el a bejutáshoz szükség tíz százalékot, jóllehet szakemberek szerint a sok határozatlan szavazó inkább a mai kormánypártokra voksol majd.

K. O.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]