2000. október 14.
(XII. évfolyam, 241. szám)

Petre Roman: Nem szégyellem 1990. december 1-jét!
Korteskörúton a DP államelnökjelöltje

(1., 16 old.)

A szabadság mint kötelesség címû önéletrajzi kötetének bemutatóját tartotta tegnap délben Petre Roman külügyminiszter, a Demokrata Párt államelnökjelöltje. Az eseményre megyei választási kampánykörútja során ejtett szert, ami magába foglalta a csütörtöki bánffyhunyadi és gyalui választási gyûlést, majd a tegnapi, az Atlas Rt.-nél, a Sanex Rt.-nél, az Argos Rt.-nél, illetve az aranyosgyéresi Sodronyipari Kombinátnál tett látogatást.

A könyvbemutatón jelen voltak Ioan Radosav, a Központi Egyetemi Könyvtár igazgatója, Vasile Boar, a BBTE Politikai Tudományok és Közigazgatási Karának dékánja, Emil Boc, a Demokrata Párt megyei szervezetének elnöke. Petre Roman ismertette a könyv történetét, amely a franciaországi Éditions Payot 1992 márciusában tett felkérésére született, és ugyanazon év szeptemberében jelent meg francia nyelven, 30 ezer példányban, Le devoir de liberté címmel. 1994-ben jelent meg, a kolozsvári Dacia Kiadó gondozásában az elsô, román nyelvû változat, amely több, a francia eredetibôl történô fordítási próbálkozás után, újraíródott. A Paideia Kiadónál idén megjelentetett, átdolgozott változatban Petre Roman leírja ’89 decemberében játszott szerepét, majd miniszterelnökségét, és apjának, Valter Romannak is szán egy fejezetet. A könyvbemutatón a demokrata párti politikus elmondta, annak idején Ion Iliescu, Dan Martian és Alexandru Bârlãdeanu voltak azok, akik nem a rendszer megváltoztatásáért, hanem az „ésszerû szocializmus", a peresztrojka érdekében, a Ceausescu házaspár eltávolításáért, a Szovjetunióhoz való közeledésért szálltak síkra.

A Szabadság kérdésére Petre Roman elmondta, az 1990. december 1-jei gyulafehérvári népgyûlésen tett gesztusáért (az RMDSZ és a magyarság ellen a szószékrôl bujtogatta a felbôszült tömeget — szerk. megj.) vállalja a felelôsséget, de nem táplál szégyenérzetet.

— Akkor még nem voltam érett politikus, manipulálni engedtem magam. Nem saját szándékomból történt, én nem óhajtottam ezt tenni. Oda nem illô gesztusok mindkét részrôl voltak, és könnyen azzá alakult a párbaj, amivé nem kellett volna. Az, hogy ma eljutottunk addig, hogy az RMDSZ-szel közösen kormányzunk, mutatja, milyen hosszú utat sikerült megtennünk — nyilatkozta Petre Roman, aki kihagyta önéletrajzi kötetébôl a gyulafehérvári epizódot. Újságírói kérdésre a külügyminiszter kijelentette, nem tartja valószínûnek, hogy a Demokrata Párt a választások után az Iliescu vezette RTDP-vel szövetkezne, mivel az RTDP nem bizonyította, hogy valóban szociál-demokrata párt lenne. Ami az RMDSZ-szel való, november 26-a utáni közremûködést illeti, Petre Roman kijelentette, ha 4–5 évvel ezelôtt hihetetlennek is tûnt az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, most a helyzet gyökeresen megváltozott. A külügyminiszter szerint a magyar érdekvédelmi szervezetnek kell eldöntenie, érdekében áll-e hatalmon maradnia.

Salamon Márton László

Félórára Gáza övezetté változott Kolozsvár központja
A palesztin diákok a zsidó állam ellen tüntettek

(1. old.)

A ciszjordániai véres összecsapások palesztin áldozataival való együttérzésüket fejezték ki a Romániai Iszlám Kulturális Egyesület szervezte tüntetés részvevôi (Beszámolónk az 5. oldalon)

Osztják a választói könyvecskéket

(1. old.)

Mindazon személyek, akik új típusú személyazonossági igazolvánnyal, pontosabban személyazonossági kártyával rendelkeznek, választói könyvecskét kapnak. Amint azt Sorin Cionca, a személynyilvántartó ügyosztály kapitánya elmondta, megyénkben 69 817 választói könyvecskét kell eljuttatniuk tulajdonosaikhoz választásokig. Ezek szétosztása megkezdôdött. Akik most kapják kézhez személyazonosságiukat, azok vele együtt megkapják választói könyvecskéjüket is. Akik viszont már hosszabb ideje „élnek" az új típusú személyivel, azoknak házhoz szállítják azt. A feladattal csendôröket és rendôrségi alkalmazottakat bíztak meg, akiknek kötelességük igazolni magukat.

Eddig mintegy 16 000 könyvecskét juttattak el gazdájukhoz. Ha valakit nem találnak otthon, akkor az illetô a választáskor, választási körzetében kaphatja kézhez a könyvecskéjét, amely természetesen névre szóló és azonosítójelekkel ellátott.

(balázs)

Költségvetés-kiegészítésben részesült az egészségügyi pénztár
A kórházaknak juttatott pénzbôl enyhíthetô a munkakonfliktus

(1., 16 old.)

A megyei egészségügyi biztosítási pénztár tegnapi sajtóértekezletén Otilia Crisan, a pénztár alelnöke ismertette az állami költségvetés kiegészítésének a pénztárra vonatkozó eredményeit. Elmondta, hogy az országos biztosító által kért kiigazítást a jövedelmeknél 40,4%-os, a kiadásoknál pedig 22,2%-os arányban hagyták jóvá. Ebbôl a pótköltségvetésbôl Kolozs megyének valamivel több, mint 66 milliárd lejt juttattak, amely a kiadásoknál 25,8%-os növekedést jelent, ez a megyei biztosító kérésének egynegyedét fedezi. Remélik azonban, hogy novemberben újabb kiegészítésben részesülnek, amely lehetôvé teszi majd, hogy év végéig rendezzék és tisztázzák kiadásaikat, törlesszék a kifizetéseket. Mindeddig a háziorvosok, a sürgôsségi betegellátás, a fogorvosok részérôl nem jeleztek gondokat, éppen ezért a 66 milliárd lejt szinte teljes egészében a kórházaknak osztják ki, ahol a gyógyszerellátás terén, illetve a már többször megismétlôdô és most hosszabb ideje tartó egészségügyi alkalmazottak sztrájkja komoly problémákat okoz.

Az egészségügyi pénztár igazgató tanácsának feladata, hogy kidolgozzon egy lehetôleg egységes módszert, amely szerint a meglévô pénzt szétosztják a kórházaknak, mondta Doina Udrea igazgató. Semmi esetre sem lehet azonban kritérium ezek adósságának nagysága. Hiszen ez esetben joggal emelhetnének kifogást azok az egészségügyi intézmények, amelyek igyekeztek jól gazdálkodni, nem pedig meggondolatlanul költekezni, állította az igazgatónô. Elmondta, hogy a kórházak hatékonyságát megállapító módszert még nem dolgozta ki az orvosi kamara, de mihelyt ez lehetôvé válik majd, megtörténhet, hogy sok kórházzal egyáltalán nem köt szerzôdést a biztosító pénztár.

Ami a 66 milliárd lejnek a kórházak részérôl történô felhasználását illeti, a pénztár elmondhatja véleményét, de nem lehetnek követelései vagy bármilyen elvárásai ilyen irányban. Minden kórház maga dönt szabadon arról, mit tesz a rendelkezésére álló pénzzel. A pénztár vezetôségének véleménye, hogy ebbôl az összegbôl lehetséges lesz egyrészt megnövelni az egészségügyi alkalmazottak fizetését, alkalmazva ezáltal a sokat emlegetett ez évi 24. kormányrendeletet. Ez az intézkedés a pénztár alelnöknôje szerint enyhítené végre az egészségügyben tartó sztrájk miatt kialakult feszültséget. Másrészt csökkenthetô a szállítókkal szembeni adósság összege is. Otilia Crisan ismertetésébôl kiderült, hogy a kórházaknak jelenleg 144 milliárd lej tartozásuk van, ebbôl szinte 95 milliárd lej a gyógyszerszállítókat illeti, a maradék összegre pedig leginkább az élelmiszert biztosítók várnak. A pénztár számításai alapján az alkalmazottak fizetésemelésére átlagban havonta 17 milliárd lejt kell biztosítani, így marad esély, hogy a szállítók követeléseit is elfogadható szintre csökkentsék. Ráadásul év végéig újabb, hasonló összegû költségvetés-kiegészítésre számíthatnak, ami lehetôvé tenné az adósságok teljes törlesztését erre az évre. Ami a gyógyszerellátáshoz szükséges pénzügyi keretet illeti, a szeptemberi 13 milliárd lej helyett kevesebbet biztosítottak októberre. Mivel a háziorvosok túllépték a megadott keretet, novemberre 14 milliárd lejt szándékszik biztosítani a pénztár.

Otilia Crisan elmondta, hogy a pénztár tevékenységének zavartalansága továbbra is függ az egészségügyi biztosítási hozzájárulások folyamatos befizetésétôl. Kolozs megyében 3000 adós jogi személyt tartanak nyilván, ezeknek a pénztárral szembeni tartozása eléri a 225 milliárd lejt. A legnagyobb adós továbbra is a vasúti társaság 16 milliárd lejjel, továbbá az aranyosgyéresi sodronyipari vállalat több mint 10 milliárd lejjel, a kolozsvári CUG 13 milliárd, az Unirea pedig 6 milliárd lejes hozzájárulás befizetésével van elmaradva. Jelenleg közel 150 cégnek állítottak ki késedelembe helyezést. Mivel az alkalmazottaktól levont egészségügyi hozzájárulás visszatartása és be nem fizetése a pénztár számlájára a törvény értelmében bûncselekmény, a továbbiakban a pénztár már az ügyészségnél tesz feljelentést az érintett cégek ellen.

A Sanitas elnöke, Stefan Roman pénteken kijelentette: újrakezdik a munkakonfliktust, amennyiben a kórházak a pótköltségvetésben kiutalt pénzt nem fizetésemelésre fordítják.

(újvári)

Rendkívüli kormányülés
Megoldásokat keresnek a FNI-befektetôk kártérítésére

(1. old.)

Mugur Isãrescu kormányfô péntekre rendkívüli kormányülést hívott össze, hogy végleges megoldást találjanak a FNI-befektetôk kártérítésére vonatkozóan. Ezt megelôzôen a kormányfô csütörtökön megbeszélést tartott a pénzügyi, belügyi és igazságügyi minisztérium képviselôivel, hogy néhány javaslatot fogalmazzanak meg a kártérítés módjára vonatkozóan, amelyet majd a kormány elé fognak terjeszteni. Decebal Traian Remes pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a FNI-kárvallottaknak — akiket Remes „szociális eseteknek" nevezett — az állam egyfajta „elôleget" biztosítson. Erre vagy az állami költségvetésbôl különítenének el pénzt, vagy kormányhitelekbôl fedeznék a szükséges összegeket.

Mint ismeretes, a FNI-botrány kivizsgálására parlamenti bizottság jött létre, amelynek jelentését a parlament együttes ülésén vitatták meg. Az egyeztetés után a testület határozattervezetet fogadott el, amelyben a parlament megbízta a kormányt, az illetékes hatóságokat, az Értékpapírfelügyeleti Bizottságot, hogy folytassák az ügy kivizsgálását. Ugyanakkor felkérték a végrehajtó testületet, hogy tizenöt napon belül javaslatot terjesszen a parlament elé a befektetôk kártérítésére vonatkozóan. A parasztpárti képviselôk azt kezdeményezték, hogy a kártérítés értéke tíz bruttó bér legyen, az indítványt azonban a parlament nem fogadta el. A határozattervezetben felkérték a kormányt, hogy a jelenlegi gazdasági törvénykezéssel kapcsolatban tegye meg a megfelelô intézkedéseket annak érdekében, hogy a FNI-botrányhoz hasonló esetre ne kerülhessen sor. Lapzártakor még tartott a kormányülés.

P. A. M.

Anton Ionescu szerint
Börtönbe kerülhet Remes

(1. old.)

— Támogattam és továbbra is támogatom Alexandru Sassu demokrata párti képviselô álláspontját az Országos Befektetési Alappal (FNI) kapcsolatban. Egyetértek Traian Bãsescu fôvárosi polgármesterrel abban, hogy mihamarabb felelôsségre kell vonni Sorin Ovidiu Vântut, a SOV Invest tulajdonosát, hiszen így megtudhatjuk, ki mennyire felelôs a FNI csôdjéért — nyilatkozta pénteki sajtóértekezletén Anton Ionescu liberális képviselô. Hozzátette: nem kizárt, hogy a FNI-s botrány ügyében folytatandó törvényszéki eljárások végén Remes pénzügyminiszter együtt ül majd a vádlottak padján Ioana Maria Vlasszal, a SOV Invest volt elnöknôjével. A képviselô a sajtó rendelkezésére bocsátott egy faxmásolatot, amely szerint tavaly június 21-én, 7659-es iktatószámmal Remes hivatalos iratot bocsátott ki arra vonatkozóan, hogy a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó Országos Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) 8 milliárd lejjel vegyen részt a FNI törzstôkéjében, ami a részvények húsz százalékát jelenti.

Bejelentette: perbe fogja Decebal Traian Remes pénzügyminisztert, mivel a napokban azt nyilatkozta, Ionescu több mint 100 ezer dollárt vett fel a Caritastól. — Remes egy egész országot próbál meghülyíteni. Felelôtlen nyilatkozatáért beperelem, és 100 ezer dollár erkölcsi kártérítést kérek — mondta Ionescu.

A Nemzeti Liberális Párt szenátor- és képviselôjelöltjeit tegnap este ünnepélyes keretek között mutatták be.

K. O.

KRÓNIKA

Kishírek

(2. old.)

A DÁVID FERENC EGYLET felolvasó ülést tart október 15-én, vasárnap du. 5 órától az unitárius egyház dísztermében (Kossuth Lajos/December 21. út 5.). Az ülésen — melyre szeretettel hívja a híveket és az érdeklôdôket az elnökség — dr. Fazakas István tanár A felvilágosult abszolutizmus egyházpolitikája címmel tart elôadást. Utána Márkos Albert és Rónai Ádám Beethoven F-dúr románcát adja elô, Orbán Enikô III. éves és Buzogány István I. éves teológiai hallgató verseket szaval.

VASÁRNAPI TÁNCOS-ZENÉS DÉLUTÁNJAIT indítja újra az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzete október 15-én, du. 5 órától a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban. Mindenkit szeretettel várnak a batyus alapon rendezett szüreti mulatságra.

A KOLOZSVÁRI PIARISTA ÖREGDIÁKOK BARÁTI KÖRE 2000. október 17-én, 16 órakor rendkívüli közgyûlést tart a kör székhelyén, melyre a tagság megjelenését kérik.

A PORTUGÁL FAJANSZMÛVÉSZETRÔL KÉSZÜLT PLAKÁTKIÁLLÍTÁS megnyitójára, amelyen dr. Jose Augusto Seabra, Portugália romániai nagykövete is részt vesz, október 17-én, kedden du. 5 órakor kerül sor a Szentegyház utcai Sindan Kulturális Központban. Melania Ursu, a Román Színház mûvésznôje portugál költôk verseibôl szaval, amelyeket dr. Stefan Bitan egyetemi tanár fordított. A mûvészi mûsort portugál zene zárja.

Alma Redlinger bukaresti festômûvész kiállítása

(2. old.)

nyílt meg Désen a Freizia Galériában, és októberben tekinthetô meg. Kár volna, ha a désiek elszalasztanák ezt a rendkívüli élményt. Olyan festômûvésszel ismerkedhetünk meg, aki sajátságos képi formát ötvöz férfiasan határozott vonalrendszerrel, árnyalatgazdag színharmóniában. A nôi alak mint a kezdet és a vég szimbóluma ôszinte kisugárzásával kap meg.

Alma Redlinger 1924. március 8-án született Bukarestben, az avantgárd mûvészet legnagyobb romániai mestereitôl tanult festeni. A kolozsvári Mûvészeti Múzeum birtokában szép számmal vannak munkái. Mûveivel koncepcionális váltást indított el a román mûvészetben. 1956 óta Bukaresttôl Hollandiáig, Japántól Kanadáig rendszeresen szerepelt kiállításokon. Sok más elismerés mellett a Simu-díj birtokosa, s ez meghatározza helyét a román képzômûvészetben. 1985-tôl az Oscar d’Italia birtokosa, tagja az Academia Italia e de’l Lavorónak, és 1981-ben az akadémia aranyérmese.

Lukács

Cap de Afis-koncertek
Acces, a rockzenekar

(2. old.)

Ha szerda, akkor koncert. Az Unique lányok után négyéves tapasztalattal rendelkezô rockzenekar következik, nevük: Acces. Az együttesbôl csak a 23 esztendôs basszusgitáros Nicu Pocruianu kolozsvári, a többiek: Vasi Nani és Gabi Cucan (gitár, illetve dob) 25 évesek és zilahiak, Vlad Olariu (gitár) 21 esztendôs, aranyosgyéresi.

A zenekar 1996-ban alakult, hirdetés (!) alapján. Gabi kiragasztott egy plakátot és a többiek jelentkeztek. A végsô formátum 1998. április 1-jén alakult ki, egy Piatában megjelent apróhirdetés alapján egészült ki a csapat.

Fesztiválokon vettek részt, saját albummal még nem büszkélkedhetnek, az Acces elôzenekara volt a Taxinak, a Sarmalele Reci-nek, a Zobnak, a Semnal M-nek, IRIS-nek, RIFF-nek és Paula Selingnek.

Rock’n’Roll will never die! — azaz a rock nem hal meg soha: Acces-koncert október 18-án 20 órától a Music Pubban. A belépés ingyenes.

Póka János András

Évnyitó a szamosújvári táncházban

(2. old.)

Évek óta a legkeresettebb kulturális intézmény Szamosújváron a Téka-klub. A múlt hét végén a szokásosnál is zsúfoltabb volt a nagyterem. Ekkor került sor a hagyományos táncházi évnyitóra, ahol a Kaláka és Kenderkóc együttesek tagjai mellett az ôsszel beindult tánctanfolyam kis részvevôi is ott voltak. A talpalávalót ezúttal Emil Mihai népi zenekara húzta. Késô éjszakáig tartott a táncházi mulatság, amelyrôl mindenki elégedetten távozott. Az új tanévben a néptánctanfolyam szakirányítói egytôl egyig a külföldön is jól ismert Kaláka együttes törzstagjai, akik a múlt hét végén számba vették „tanulóikat". Év végén közös elôadásra kerül sor, amelyen felmérik majd ismereteiket. De addig is jól fognak szórakozni a közelgô szüreti mulatságon.

Szamosújváron régi hagyományai vannak a néptáncoktatásnak. Évente átlagban kétszáz kisdiák ismerkedik a környék legnépszerûbb táncaival. Mindnyájan a 2-es Számú Általános Iskola tanulói.

Erkedi Csaba

Kolozsvár ezer évérôl, tudományos szemmel

(2. old.)

Pénteken reggel a Kolozsvár 1000 éve Konferencia kezdetére zsúfolásig megtelt a Protestáns Teológia díszterme. Megnyító beszédében Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet-, nyelv- és zörténettudományi szakosztályának elnöke emlékeztetett arra, hogy Kolozsvár mindig jelentôs városa volt Erdélynek, Magyarországnak, majd Romániának. Kultúrateremtô erejére napjainkban a válság jelei teszik rá bélyegüket. Ez a konferencia jó alkalom arra, hogy számba vegyük öröklött kolozsvári kultúránkat, hatására újult erôvel folytassuk a kutatómunkát. Ehhez viszont nem szabad elragadtatnunk magunkat a múlt fényétôl, sem pedig az elpusztult értékeink miatti búslakodástól. A középutat kell követnünk.

Benkô Samu EME-elnök a kommunista rendszerben elterjedt romániai falurombolási jelszó árnyékában folytatott városrombolásra emlékeztetett, melynek hatásai a kincses várost sem kerülték el. „Mi szeretjük és féltjük ezt a várost" — mondotta, mint ahogyan szeretjük és féltjük többi településünket is.

A másik rendezô, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület ügyvezetô elnöke, Kötô József, arról beszélt, hogy a történelem során Kolozsvár az egyetemes kultúra továbbfejlesztôje volt. Most pedig olyan frontváros, amely az egyetemes kultúra és a barbárság közötti harc színtere. Fôterünket éppen sajátos transzszilván magyar kulturális jellege miatt akarják megváltoztatni. A konferencia azokat az értékeket mutatja fel, amelyek révén most, az ezredfordulón, a legerôsebb fegyver, a tudás, a mûveltség minden bizonnyal érvényesülni fog nálunk.

R. Várkonyi Ágnes (Budapest), az elsô elôadások levezetô elnöke, az értékek túlélését szorgalmazó „tudomány munkásainak" önfeláldozó magatartását emelte ki. Ma, a konferencia zárónapján, 9 és 12 óra között folynak elôadások.

Ördög I. Béla

Egyetemstratégiák, egyetemkritikák
KORUNK — szeptember

(2. old.)

Miközben zajlanak a (színvonalas) viták az erdélyi magyar magánegyetemi elképzelésekrôl, hajlamosak vagyunk kevesebb figyelmet szentelni azoknak a — nyugati és közép-európai — elemzéseknek, amelyek az egyetem kortárs világba való beilleszkedését vizsgálják. Az egyetem, mint intézmény, kénytelen viszonyulni valamilyen módon a változóban levô k o mmunikációs médiumokhoz, illetve a tudományosság átrendezôdô, felaprózódó szerkezetéhez. „Ha az a célunk, hogy — tudásban és mûveltségben — ott tartsunk, ahol mások tartanak, ha hozzájuk hasonlóan kívánunk foglalkozni jövônk tervezésével, akkor számolnunkkell azzal, ahogyan ôk a jelenleg mûködtetett — általunk áhított — eszközök birtokában elégedetlenek és nyugtalanok" — írja Horváth Andor a lapszám bevezetôjében. Ezekrôl az elégedetlenségekrôl, nyugtalanságról (de konkrét elképzelésekrôl, megvalósítások r ól is) írnak a szeptemberi KORUNK szerzôi: Jacques Derrida, Claude Karnoouh, Sorin Antohi, Szabó Mátyás, Selinger Sándor és mások. A lapszámban olvasható még Füzi László Németh Lászlóról írott esszéje, Karl Heinz Bohrer tanulmánya az iróniáról, illetve St e fan Borbély és Kallós Miklós elemzései a holokausztról és következményeirôl.

Kolozsvári kronológia
Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban

(2. old.)

— 1809-ben rendszeresítik Kolozsvár és Buda között a napi postaforgalmat;

— 1809 után létesül az 1830 táján a Külsô Torda (Petôfi, ma Avram Iancu) utcában elhelyezett Királyi Lyceumi Könyv- és Kônyomdai Intézet, fôleg tankönyveket és újságokat nyomtat 1884-es megszûntéig;

— 1811 szeptemberében az erdélyi országgyûlés két országos kórház felállítását határozza el: Kolozsváron és Marosvásárhelyen;

— 1812. január 11-én Kolozsvárt születik Szathmáry Papp Károly festômûvész, grafikus, fényképész;

— 1814-ben a napóleoni háborúk során ejtett 521 francia hadifoglyot irányítanak Kolozsvárra;

— 1814–1818 között Döbrentei Gábor szerkesztésében jelenik meg az elsô kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Múzeum;

— 1815-ben az Erdélyi Múzeum pályázatára írja Katona József a Bánk bánt;

— 1816 júniusának végén Kazinczy Ferenc látogatja meg Kolozsvárt, élményeirôl beszámol az Erdélyi levelekben;

— 1816–1829 között épül a Fôtér sarkán lévô lutheránus templom;

— 1817. augusztus 18. és 27. között látogatja meg elôször Kolozsvárt Habsburg-uralkodó, I. Ferenc magyar király, osztrák császár felesége, Karolina-Auguszta kíséretében; a fôtéri Bánffy-palotában szállnak meg;

— 1817-ben a még Mária Terézia alapította orvosi kar Orvos-sebészeti Tanintézetté önálósul (1872-ben az egyetembe olvad);

— 1817–1821 között a Farkas (Kogãlniceanu) utcában a piarista líceum számára új, kétemeletes épületet húznak fel (ma a Báthory István Líceum épülete);

— 1818-ban a néhány fôúr által Bécsbôl Kolozsvárra hívott vívómester, Gaetano Biasini megnyitja magán vívóiskoláját a Redutban;

— 1818-ban a lutheránus egyház Külsô Magyar (1989. december 21.) utcai telkén vesszôbôl font falú zsinagógát emelnek, ez a város zsidóságának elsô temploma;

— 1818-tól az elhagyott kolozsmonostori apátsági templom hajójának köveit — püspöki engedéllyel — a Farkas utcában épülô líceumnál hasznosítják, a szentélyt pedig 1819-ben kápolnává alakítják;

— 1819-ben Ruzitska György vezetésével „Musikai Egyesület" létesül Kolozsvárt;

— 1820. november 17-én a bécsi udvar engedélyezi, hogy a kolozsvári országos kórház felvegye Karolina császárné nevét (aki 1817-es kolozsvári látogatásakor adományt tett a kórház javára);

— 1821. március 12-én nyitják meg az 1811 óta gyûjtésbôl épülô Farkas (Kogãlniceanu) utcai kôszínházat, a legelsô magyar színházépületet;

— 1821. július 14–15-én Széchenyi István jár Kolozsvárt;

— 1822-ig a belváros fontosabb utcáit kikövezik.

Összeállította: Gaal György

VÉLEMÉNY

Gazdálkodni tanulgatunk

(3. old.)

Nem kell sokat járkálni a városban ahhoz, hogy az ember ne botoljon minduntalan épülôfélben lévô, nagyrészt ortodox templomba. Csak a Monostor negyedben összeszámoltam legalább ötöt, de ez a kép korántsem teljes, hiszen nincs olyan városrész, ahol ne épülne templom a (ma már nagy) többségben levô román nemzetiségûek számára.

Egy nemrégiben lezajlott tanácsülésen az ortodox és a görög katolikus egyház összesen nem kevesebb, mint 580 millió (!) lejt akart kicsikarni a tanácstól. A nagy-románia párti városatyák, mintha dróton rángatták volna ôket, mindenre igennel szavaztak. A többi tanácsos — hála józan eszüknek — minden további nélkül leszavazta ezeket az összegeket.

Félreértés ne essék: senkinek semmi baja a román hitközségekkel. A dolgok mélyén tulajdonképpen az rejlik, hogy a tanács nagyon meg kell gondolja, mire ad pénzt. Ha a polgármester és csapata minden határozattervezetét megszavaznák, ha minden — mondjuk ki — idióta ötletüket felkarolná a tanács, bizony Kolozsvár lakosai nagy árat fizetnének érte.

Jelenlegi felállásban a városi tanács meg tudja akadályozni az olyan tervek megvalósítását, mint az Antonescu-szobor, a Traianus-oszlop stb. (Az utcanév-változtatásokat, sajnos, sikerült Funarnak korábban megejtenie.) Emberekkel elbeszélgetve észrevettem, hogy sokan abban a tévhitben élnek, miszerint a városi tanács nem akarná a fôtéri gödrök betömését. Tévedés. A liberálisoktól elkezdve az RMDSZ-en keresztül egészen a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja képviselôiig, mindenki rendet szeretne a Fôtéren. Nem rajtuk múlik. A polgármesternek kezében van az összes, városunkban valamit is számító intézmény. Így fordulhatott elô az emlékezetes gödörbetömési kísérlet kudarca, amikor a prefektust a hatóságok képviselôi egyszerûen levegônek nézték. Az NRP, valamint a polgármesteri hivatal alkalmazottai úgy viselkedtek, mint a kiskirályok. A megyei rendôrség parancsnoka, a botrány kellôs közepén, a vállát vonogatta.

A polgármester érzi, hogy veszít hatalmából. A tanácsból kikerültek azok, akik biztos megszavazói voltak minden határozattervezetének. A különbözô politikai pártoknak is megjött a józanabbik eszük, és nem dôlnek be minden Funar-fabulációnak. (Kivételt képeznek a már említett nagy-romániások.)

Ortodox templom ide, görög katolikus katedrális oda, úgy tûnik, a tanácsosok megtanultak valamennyire gazdálkodni a pénzzel.

Bár csak tartana ez a józanságuk mennél tovább.

Nánó Csaba

Lenni vagy nem lenni?

(3. old.)

Újabb fordulóponthoz közeledik az erdélyi magyarság. Ezúttal, a nagyhatalmakkal karöltve, anyaországunk dönt sorsunk fölött. Ami minden egyszerû magyar embernek a legtermészetesebb lenne, az politikusainknak (diplomáciai vagy kék útlevéllel a zsebben) vita tárgyát képezi. Lezárják-e a schengeni határt elôttünk, véglegesítve ezzel a trianoni szerzôdést, vagy magukhoz ölelnek, mint anya a gyermekét, testvér a testvért, mint román a Prúton túliakat, német az erdélyi szászokat? Fegyverek helyett, újra a kimondott szó, a leírt betû ereje dönt. Amíg választottaink és anyaországi politikusaink jövônkrôl vitatkoznak, az erdélyi magyar kétségek között hányódik.

Ezt bizonyítja a Szabadságban megjelent válaszok egy része arra a kérdésre: Hogyan látja ön az erdélyi magyarság sorsát a XXI. században?

Álljon itt kommentár nélkül:

„Huszadik századi megpróbáltatásai után az erdélyi magyarság túljutott a mélyponton talán, és remélhetô, hogy az elkövetkezôkben, miután bizonyította életképességét, magára talál, folytatja önépítését, és megerôsödik."

„Az elmúlt tíz év számos megpróbáltatása és gyötrelmei ellenére is pozitív üzenetet hordoz: az erdélyi magyarság önszervezôdése újraindult, és ez a jövô évezredben kiteljesedik."

„Amennyiben Magyarország az Európai Unió tagjává válik, lényeges javulást jósolok. Erdély ki fog öregedni, ki fog halni. Bár ne lenne igaz!"

„Erdélyben volt van és lesz magyarság. Ez elsôsorban tôlünk függ. Minél sanyarúbb sors jut osztályrészül egy kisebbségnek, annál jobban ragaszkodik önazonosságához. Ergo: csak azért is meg kell maradnunk!"

„Ha a gazdasági helyzet nem javul, és a román politikusok továbbra is magyarellenes kirohanásaikkal, a kisebbség jogainak tiprásával próbálnak szavazóközönséget szerezni maguknak, az erdélyi magyarság lassan, de biztosan fog elfogyni: a fiatalok kivándorolnak, az öregek kihalnak."

„A mi esetünkben is visszaköszön az emberiség örök betegsége: csak az utolsó pillanatban képes magát mozgósítani, a végveszély küszöbén. Az ezredforduló az erdélyi magyarság számára elhozta ezt a pillanatot. Felismerése, és az ilyen irányú önszervezôdés annak az értelmiségi rétegnek a kutya kötelessége, amelynek zöme, sajnos, hátat fordított népének. Erkölcsi megújulás nélkül nincs remény a megmaradásra."

„Amennyiben kevesebbet fogunk törôdni másokkal, és jobban szétnézünk a saját portánkon, hogy ott építsünk, mentsük, ami menthetô, akkor Erdély magyar marad. De fôleg el kell feledni a »rossz szomszédság, török átok« mondást."

„Elsôsorban el kellene fordítani a magyarság vezetô rétegeibôl mindazokat, akik csak saját érdekükben mûködnek. Ha mi, kisemberek, összefogunk, és nem délibábokat üldözünk, hanem cselekvésre adjuk fejünket, addig nincs minden veszve. Gyermekeinket ôsi magyar szellemben kell nevelnünk. Ez a lényege megmaradásunknak."

„Erdélyi magyarság? Volt? Van? Lesz? Nem volt? Nincs? Nem lesz? Rajtunk múlik csupán. A legapróbbjainkon is."

„A magyarságot, köztük az erdélyit is, már sokan eltemették az évszázadok folyamán. Mégis itt vagyunk, és hiszem, hogy leszünk is. Sokat kesergünk, siratjuk önmagunkat, de hát nem hiába mondják, hogy sírva vigad a magyar. Sorsunk sokkal jobb, mint amilyennek a politikum és a média festi, jövônk pedig mindaddig biztosított, míg hiszünk benne és teszünk érte."

Versánszky Ernô

Barátságtalan barátok

(3. old.)

Ez is megér egy misét, amit most elmondok neked — kezdte pedagógus barátom, utána ezt mesélte: Néha rádöbbenek, hogy a legvilágosabb dolgokat is csak ôszülô fejjel kezdem megérteni! Van például egy férfi, akivel harminc éve gyakran találkozom, de alig tudok valamit a családi életérôl, a gondolkodásmódjáról, és ha hiszed, ha nem, még a személyazonossági igazolványába sem sikerült belepillantanom három évtized alatt, nemhogy a lelkébe.

Hogyan lehetséges ez? — kérdem, elsôsorban önmagamtól. Hiszen a kívülálló hamar megvádolhat, hogy léha és szórakozott vagyok, akinek nincs semmi emberismerete, aki a szavakból semmire sem tud következtetni. A dolog azonban nem ily egyszerû. Mert az én ismeretlen ismerôsöm harminc éven át csak énrólam beszél!

Hol a nyakkendômet oldozza-bogozza a tekintetével, s hagyja, hogy mondjam a magamét, hogy fölháborodjam és utána ismét elernyedjek, miközben ô a tekintetével a fejem búbját simogatja, vagy bólogatva kedélyesen mosolyog, ahogyan a bolondok beszédét szoktuk hallgatni, látszólagos részvéttel és türelemmel.

Én pedig a saját hangomtól megszégyenülve végül is elhallgatok, és várom, hogy ô nyilatkozzék meg. Ez a férfi azonban úgy tesz, mintha idôn s téren kívül élne, akinek nincs asszonya, nincs gyermeke, nincs fogorvosa; mint aki nem szenved semmi szervi bajtól, akinek nincsenek meghasonlásai, akit sosem ért és nem is érhet megrázkódtatás; aki még nem üvöltött és fetrengett a fájdalomtól; akinek nincsenek álmai, nincsenek elvei sem...

Persze, mindez hazugság. Hiszen ô is ember, csupán egyetlen dologban különbözik tôlünk, mégpedig abban, hogy a bizalomért csupán figyelmet hajlandó mutatni irántunk. Mert az ô magánélete szent, ami az ô kapuján belül történik, az egyes-egyedül ôreá tartozik, akárcsak a családon kívüli élete, a munkaviszonya, az emberekkel fönntartott kapcsolata és minden más összeköttetése.

Van azonban egy másik emberfajta is, aki épp ellentéte az elôbbinek. Mondanom sem kell, hogy ez lyukat beszél a hasadba, és együtt lehetsz vele órákig is, mert ô csak saját magáról fog beszélni neked; csak arról, ami vele történt, amit ô tett, ô gondolt, mert széles e világon ennél igazán nincs, nem volt és nem is lesz senkinek sem érdekesebb cselekedete, kalandja, gondolata...

És furcsa, bántó, egyoldalú viszonyotokon még az sem segít, ha megkísérled magad átvenni a kezdeményezô szerepét, mert bármilyen témával kezded, ô csak rád mosolyog, és már el is kapta elôled a szavakat, hogy ô fonja tovább minden zavar, minden zökkenô nélkül. Ha teszem azt, a lóbabról akartál neki beszélni, már le is intett:

„Ápropó, lóbab! Még egyszer sem meséltem magának az én különös és páratlan lóbab-történetemrôl?... Ezerkilencszáznyolcvanhatban... No, de várjon, mert nem jól mondom... Talán késôbb volt, talán harminchétben..."

És nyugodtan kivár, hiszen tudja, hogy te illedelmes vagy, és nem igyekszel elébe vágni, amiként ô tette az imént veled; egyébként is bízol a lét idôtlenségében, s némán végighallgatod az ô negyvenperces fejtegetését a lóbabról, jóllehet mindaz, amit összehord, esetleg kevésbé érdekes, mint a te történeted. Pfú, de kivagyok erre az emberfajtára is!

Egyébként most, hogy kiöntöttem a lelkem itt elôtted, egy nagy francia aforista jut eszembe, aki azt mondja, hogy kétféle emberrel szakított örökre: az egyikkel azért, mert sosem beszélt önmagáról, a másikkal azért, mert sosem beszélt ôróla!...

Bálint Tibor

A bumeráng

(3. old.)

Híradásokból értesülhettünk, hogy küldötteink látogatásakor az Egyesült Államokban mindenki, akit illet, „pozitívan értékelte az RMDSZ kormányzati szerepét". Könnyû nekik, sóhajtottam, hiszen megtörténhetne, hogy néhány ezer kilométer távolságból én is ugyanilyen pozitívan látnám ugyanezt. Végül is „a túlsó partról minden szebbnek látszik", „a szomszéd rétje mindig zöldebb" közhelyek igazsága megvétózhatatlan, a távolság optikája és fénytörése megszépíti a dolgokat. Különösen, ha ráadásul gondosan kiválogatott és bemutatott fényképek alapján kell megítélni valamit. Feltehetôen küldötteink sem jöttek elô mindjárt a farbával, a panaszokkal, annál is inkább, mert az amerikaiaknak amúgy is Clinton elnök romániai látogatása óta „minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve" ferencjóskás képük van a hazai valóságról. Úgyhogy ilyenformán meggyôzôdhettünk róla, hogy tökéletesen igaza van a liberális párt alelnökének, Valeriu Stoicának, aki a funarióta nyelvezetû és gondolkodású sóment arról gyôzködte az egyik tévéadón ügyes kis mosollyal az ajkai körül, hogy helytelenül látja az RMDSZ kormányzati szerepét, minthogy ez éppenséggel a legremekebb dolog, hiszen ennél jobb bizonyíték nincs arra, hogy itt a nemzeti kérdés témában minden oké, s ha netán valaki udémérésnek olyan agyalágyult ötlete támadna, hogy itt-ott-amott panaszkodni akarna, hogy meg ez, meg az a joga nem teljes, ki a fene hinné el neki, amikor az RMDSZ kormányzati tényezôként nyakig benne van a hatalomban! Ezt a fölvezetést még a funarióta gondolkodással áldott és Erdélyt féltô sómen is kénytelen volt megérteni és elfogadni.

Nyilván ezek után sem mondhatunk olyan balgaságot, hogy csak az Amerikát járt képviselôink nem tudnak errôl a „sikeres" patthelyzetrôl, netán arról a mendemondáról, amit más hozzáértô okosok máris tudni vélnek: hogyha a gyôzelemre bejósolt Iliescuék a legszebb C. V. Tudorral is összeölelkeznek a választási bajnokság megnyerése után, akkor is — hitelesítô díszgombként — ott kell lennie az RMDSZ-nek is, minthogy az európai útlevélhez egy ilyen családiasan-hiteles fénykép bemutatása szinte kötelezô. Ugyanúgy, ahogy fénykép bemutatásával jöhetett egyáltalán szóba az ország Európába kirándulásának lehetôsége.

Jobb helyeken, persze, az ilyen „reklámfotókért" busás árat fizetnek a belôle hasznot húzók, míg itt...? Meglehet, mi felejtettük el benyújtani eddig a számlát, s a politikában megengedhetetlen szemérmességgel megelégedtünk azzal, hogy a haszonélvezôk nagylelkûen megpaskolják szervezetünk és közösségünk orcáját: jó kis kutyus, fegyelmezett, megbízható kis kutyus! Való igaz, néhány bársonyszékhez juttatottnak még a füle tövét is megvakargatták — ha elég készségesen csóválta a farkát...

Ám mégsem tehetek úgy (ahogy sokan teszik), mintha nem tudnám, hogy kormányon, ellenzékben, parlamentben, parlamenten kívül sem múlik semmi az RMDSZ-en! Az ország mai válságos helyzetéért legkevésbé ô a felelôs. A döntés joga és hatalma nincs a kezében! Bár az is tény, hogy a jó tanuló szerénységrôl és engedelmességrôl legalább egyszer-kétszer meg lehetett (kellett!) volna felejtkezni!

Ha másért nem, legalább azért; látszatért, mintha nem csak szemszúrásból lennénk a hatalomban.

Legalább úgy, ahogy most, az államosított ingatlanok ügyében teszik. Mert alkalom — ajaj! — lett volna rá bôségesen, csak... Nem merték, nem tudták, nem akarták, meg se próbálták kihasználni?

Nos, nekem (és velem együtt sokaknak) ezzel a kihasználással van változatlanul bajom. Hogy miként ítélik meg helyzetünket néhány ezer kilométerrel odébb, még ha az Egyesült Államokban is, valójában nem nagyon izgat, hiszen ôk is akkor kedvelnek igazán bennünket, ha jó kis kutyaként elfogadjuk, amit ránk mérnek, és nem zavarjuk meg a nyugalmukat! Legfönnebb akkor borzonganának egy kicsit, ha — ahogy Jugoszláviában — néhány ezret közülünk kiirtanának... Felingerel ugyan a funarióta xenofóbok rosszindulata, de sokkal inkább érdekel az, amit Valeriu Stoica mond velünk kapcsolatban, aki koalíciós partnerünk, harcostársunk és — állítólag — még rokonszenvez is velünk, mert rajta sokkal inkább lemérhetô az a mérhetetlen távolság, amennyire az igazi kormányszereptôl és valós egyenlôségtôl (vagy ahogy az Egyesült Államokban is szívesen mondják:), a nemzeti kérdés megoldásától vagyunk!

Bizonyára a fentiekhez hasonlatos vállonveregetést küldötteink az Egyesült Államokban is begyûjtöttek, s lehet, melléje a baráti tanácsot is: csak így tovább, fiúk! Csakhogy amikor elôjöttek — mert remélem, a vállonveregetéstôl sem felejtették el, és elôjöttek — a farbával, vagyis sorolni kezdték a panaszokat, beváltatlan ígéreteket, félô, hogy ott is a Stoica fölmutatta bumeráng-effektus érvényesült, s nem hitték el a gondjainkat...!

De ezért semmiképpen sem a másik, egyedül csak mi és a platt formánk okolható. Ezt pedig választási kampányban, kampányon kívül, Amerikában, itthon, kormányban vagy ellenzékben jó volna — tanulságképpen — észben tartani.

Kiss János

KÖRKÉP

Kisbács
Négy év múlva éghet a gázláng

(5. old.)

A kisbácsi helyi tanács soron következô, októberi ülésén megtárgyalták és elosztották a megyei tanácstól iskolajavításokra kapott közel 136 millió, valamint a helyi tanács alkalmazottainak idei javadalmazását fedezô 220 millió lejt. Sort kerítettek a különféle helyi adók és illetékek befizetésének megtárgyalására is. Szeptember végéig a kötelességeknek csupán 53 százalékát honorálták. Külön elemezve a falvak helyzetét, kiderült, éppen a magyarok lakta települések azok, amelyek a legnagyobb hátralékot jegyzik. Ezeket az adókat az év végéig be kell fizetni, ellenkezô esetben a községháza megszorító intézkedésekre kényszerül. Sajnos, a kilencezer lakost számláló községben 1337 család még a tavalyi adókötelezettségeit sem fizette ki, tudtuk meg Márton Elek alpolgármestertôl. Az évharmadonként befizetett jövedelemadók, épületadók, bérleti díjak befizetése terén nincsenek jelentôs lemaradások.

A napirend igen fontos pontját képezte a Kolozs megyei tanács által kezdeményezett átfogó és hatalmas földgázbevezetési tervezet megtárgyalása. Eszerint a megyei tanács pénzügyi támogatásával alakítanának ki egy körgyûrût Kalotaszegen, egyfelôl Kisbácstól Egeres felé Bánffyhunyadig, Kalotaszentkirályig, másrészt Szászfenes és Magyarnagykapuson át Körösfô felé. A helyi tanácsoknak határozatban kell vállalniuk a terv elkészítési költségei 15 százalékának fedezését. A munkálatot végzô cég kiválasztása még ebben a hónapban megtörténik. A fôvezeték elhelyezését teljes mértékben a megyei tanács vállalja, a lakosságnak csupán a falun áthaladó vezeték elhelyezésének, valamint a házakba bejutó csôrendszer költségeit kell fedezniük. A befektetésnek kedvezményezettjei lennének a Kisbács községhez tartozó Méra, Szucság és Andrásháza, ahol a tervek szerint 2004-ben már mûködésbe helyeznék a hálózatot. Az alpolgármester elmondta, elôhaladtak a nádaskórodi, nádaspapfalvi és újszelistyei gázbevezetési munkálatokkal, ám egyelôre, pénz híján leálltak. Bár az érintett települések tanácsi képviselôi ismételten kérték, a helyi tanácsnak nem áll módjában az idén pénzt fordítani a munkálatok folytatására, erre csupán a jövô évben kerülhet sor.

Kisbácsban sikerült kiépíteni a vasútállomás felé vezetô út menti járdákat, szándékukban áll az utat legalább lekövezni, de abban igyekeznek, hogy — a Zilah felé vezetô út korszerûsítési munkálatait végzô vállalat segítségével — leaszfaltozzák a szóban forgó útszakaszt. A november elsejei világításra való tekintettel kavicsot szórtak a temetô felé vezetô útra. A tanácsülésen 120 millió lejt különítettek el a téli úttakarításokra, karbantartásokra.

Ma délután a kisbácsi magyarság minden szórakozni vágyót szívesen lát utcai felvonulással tarkított hagyományos szüreti bálján.

K. E.

70 éves a román nyelvû orvosképzés Kolozsváron

(5. old.)

A Kolozs Megyei Közegészségügyi Intézet csütörtökön és pénteken ünnepelte a kolozsvári Egészségügyi Fôiskola fennállásának a hetvenedik évfordulóját. (A Ferencz József Magyar Király Tudományegyetemen 1874-tôl orvosi képzés is indult, a mostani megemlékezés csak a román fôiskolára emlékezett.) A megemlékezésen részt vett Bogdan Cerghizan prefektus, Mircea Gavrilã alpolgármester, Vasile Somesanu püspök és több más közéleti személyiség Az alapító, dr. Iuliu Moldovanról szóló beszédében a kolozsvári közegészségügyi intézet igazgatója, dr. Ioan Bocsan professzor hangsúlyozta: „A tudós és politikus nem pusztán az intézetnek köszönheti neve hallhatatlanságát, hanem a mai napig helytálló elveinek is". A kétévenkénti rendezvénysorozaton jelen volt még Köteles J. György professzor, a budapesti Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi kutatóintézet igazgatója, aki a két intézet között fennálló kapcsolat és kölcsönös tisztelet jeleként emlékérmet nyújtott át Bocsan professzornak. Egy másik jelentôs meghívott, dr. Andrei Aubert-Combescu így nyilatkozott: „Sem a bukaresti, sem az itteni kollégáknak nincs meg minden szükséges felszerelésük. Azt hiszem, az a fontos számunkra, hogy minél több intézettel tartsunk fenn kapcsolatot, hogy elküldhessük a fiatal kollégákat megtanulni az új módszereket. Azon kell törjük a fejünket, hogyan szerezzünk pénzt a legszükségesebb mûszerek, gépek megvásárlására. A legrosszabb az, ha a továbbképzôrôl hazatérve nincs gép, amin gyakorolhatsz. Az fontos, hogy feltaláljuk magunkat." Pénteken a foglalkozásterápia és a sugárbiológia iránt érdeklôdôk juthattak fontos információkhoz. Köteles professzor elôadása a kis dózisú sugárzásokról szólt. Az elôadó szerint nagyon sok újabb adat van (sejtbiológiai adat is), ami arra utal, hogy a sejteken belül a szövetekben komoly védekezô mechanizmusok vannnak, amelyek kiszûrik a nagyon kis dózisú sugarak romboló erejét, függetlenül attól, hogy természetes vagy mesterséges forrásból származnak. Ezek haszna sokkal nagyobb, mint az esetleges ártalom. Dr. Succel Didi munkavédelemmel foglalkozó szakember azt állítja, hogy ezen a területen gyökeres változtatásokra lenne szükség a közeljövôben. Elsôsorban arra, hogy az orvosok mentalitása megváltozzon. Hogy többen vegyenek részt az aktív lakosságból a munkavédelemmel kapcsolatos elôadásokon. Az országos megmérettetésben a kolozsvári intézet az egyik legjobb. Néhány higiénia-programja, köztük a gyermekhigiénia, nemzetközi szinten is versenyképes. Dr. Bocsan igazgató szerint a jövôben komoly közegészségügyi problémákat szeretnének tüzetesebben elemezni, mint például a súlyos fertôzô betegségeket: a hepatitiszt, a tuberkulózist, illetve a rizikófaktorokat. Ha lehetôség nyílik rá, gyakrabban rendeznek majd egészségügyi üléseket, hiszen — amint Köteles professzor állította — mindig van olyasmi, ami újat tudnak egymásnak mondani, és ez az igazi együttmûködés.

Csurulya Szidónia

Félórára Gáza övezetté változott Kolozsvár központja
A palesztin diákok a zsidó állam ellen tüntettek

(5. old.)

Miszmilláh Ålláh hu Åkbár! — kiálltották tegnap délután Kolozsvár utcáin a kincses városban tanulmányaikat folytató palesztin diákok. A Romániai Iszlám Kulturális Egyesület kolozsvári fiókja és a BBTE arab diákszervezete által szervezett, az izraeli hatóságok és a palesztin lakosság közötti összecsapások és véres események kiváltotta tüntetés mintegy száz résztvevôje a Hasdeu diáknegyedben levô mecset elôl indult, átszelte a Béke teret, végighaladt a Jókai és a Deák Ferenc utcákon, majd visszafordult és körüljárta a Fôteret. — Készek vagyunk megvédeni hazánkat! Idegenek vagyunk saját szülôföldünkön! Jeruzsálem — az iszlám fôvárosa! Halottaink igazságért kiáltanak! — állt a hibás angol helyesírással és románul megírt transzparenseken. A fôleg az orvosi egyetemre járó diákok soraihoz kolozsvári arab butik- és angrótulajdonosok is csatlakoztak, nagyrészük a palesztin területekrôl, de Szíriából és más arab országból is. A rendôrkordon által körülvett tüntetôk magát megnevezni nem óhajtó egyik vezetôje a Szabadságnak elmondta:

— A Palesztinában szenvedô testvéreinkkel való együttérzésünket akarjuk megmutatni. Azért a 90 halottért és többezer sebesültért vagyunk itt, akikért a zsidó állam felelôs! — jelentette ki a palesztin zászlót lobogtató, pólóján Izrael térképét Palesztina felirattal feltüntetô agitátor.

S. M. L.

Mégis lesz támogatott gyógyszer

(5. old.)

Több olvasónk jelezte, hogy a háziorvosok rendelôiben felirat jelent meg, miszerint év végéig nem írnak fel receptet ártámogatott és ingyenes gyógyszerekre. Az orvosok amiatt aggódnak, hogy a túllépett pénzügyi keretet velük fizettetik meg. Bôvebb felvilágosításért a Kolozsvári Háziorvosok Egyesületének elnökéhez, dr. Pop Cornelhez fordultunk.

— Mi a véleménye a megjelent feliratokról?

— Egyesületünk nem hozott olyan döntést, amely a háziorvost feljogosítaná egy ilyen drasztikus lépésre. Nagyon jól tudom, hogy a kollégák aggódnak, mert annyira bonyolult a pillanatnyi anyagi helyzetünk, és annyira meg van kötve a kezünk, hogy sok orvos valóban csak sürgôsségi eseteknél ír fel drága gyógyszert. Nem szeretnénk azonban pánikot kelteni betegeink körében. Serban Bubenec, az Országos Egészségügyi Biztosító Pénztár új elnöke igen határozott ígéreteket tett ilyen irányban. Nem hiszem, hogy van a megyében olyan háziorvos, aki ne lépte volna túl a kiszabott keretet.

— Nem áll fenn annak a veszélye, hogy az orvosoknak kell majd ezeket az összegeket megtéríteniük?

— Több mint valószínû, hogy erre nem fog sor kerülni. A biztosító pénztáron belül egy felülvizsgáló bizottság mûködik, amely minden esetet egyenként kivizsgál, és amennyiben a kiírt gyógyszerek jogosnak bizonyultak, már egy megoldott esetrôl beszélhetünk. Én bízok az új elnök ígéreteiben.

H. Gy.

Pax Romana tanulmányi találkozó

(5. old.)

Mire nekünk a teológia? — témával tartanak szerdától Romániai Magyar Pax Romana tanulmányi találkozót a csíksomylói Jakab Antal Tanulmányi Házban. A rendezvény idôtartama október 12–15.

Van-e köze a teológiához az „átlagos" Krisztus-hívônek? „Pusztán" tudomány-e vagy a személyes hitélmények, hitvallások, hittudatok leképezôdéseként is beszélhetünk teológiáról? Mit adhat hitünknek vagy mit vehet el tôle? Miként segítheti vagy nehezítheti a teológia a keresztény vallásfelekezetek párbeszédét? Milyen kilátásai vannak Erdélyben a papképzésen túl a teológusképzésnek (egyetemi teológiai oktatás, a gyakorlati hitoktatás kiválasztása és alkalmazása)? Mit tehet az, aki rendszeres módon szeretne teológiával foglalkozni? Ezekre — és még sok más felmerülhetô kérdésre — keresi a választ a katolikus értelmiségieket tömörítô szervezet 2000. évi tanulmányi találkozója — tájékoztatott Jakabffy Tamás, a Romániai Magyar Pax Romana elnöke, a Keresztény Szó katolikus kulturális havilap felelôs szerkesztôje.

Elôadást tartott Elekes András (Teológia és istenhit); Várnai Jakab, a magyarországi Kapisztrán Szt. Jánosról nevezett ferences rendtartomány fônöke (Teológia és teológiák); Kelemen Sándor (A fides és a ratio közötti feszültségek). A „nagy elágazásokról" Juhász Tamás, a kolozsvári Protestáns Teológia tanára, valamint Botiza Ioan-Vasile görög katolikus teológiai tanár értekeznek.

Ugyanakkor nyíltszíni beszélgetésekre is sor kerül „»Mire jó« a teológia a nem teológusnak" témával (Bura László, Tulogdi Mónika, Márton Judit, Csíszér-Szokol András — moderátor Bereczki Silvia), illetve „A hazai teológusképzés helyzetérôl és perspektíváiról" (Székely Dénes és Holló László katolikus teológiai tanárok, Tamási Zsolt — moderátor Jakabffy Tamás).

A csíkszeredai Jakab Antal Tanulmányi Ház címe: Szék utca 147. sz. Telefonon elérhetô a 066/172-126-os, míg faxon a 066/172-145-ös számon.

Fodor György

Új helyi adó 2001-tôl
Harc a vezetôtanácsok körül

(5. old.)

A csütörtökön ülésezett kolozsvári városi tanács elfogadta a 2001-re vonatkozó helyi adókat és illetékeket. Eszerint jövôtôl az A zónában levô telkekért magánszemélyeknek négyzetméterenként 1600 lejt (jogi személyek esetében 2000 lejt) kell fizetni. A többi telek esetében az adó a következôképpen alakul: B zóna 1200 lej (1500), C zóna 800 lej (1000), D zóna 400 lej (500). A gépkocsi-, utánfutó-, motorcsónak-, yahtadó húsz százalékkal csökkent. Ugyanennyivel kevesebbet fizetünk a városrendészeti bizonylatok, más engedélyekért és láttamozásokért. A tanácsosok úgy döntöttek: a reklámadó két százalék lesz. Ezekhez természetesen hozzáadódik az év végére tervezett negyven százalékos infláció, így az ideihez képest a jövô évi adó nemigen változik.

Heves vita alalult ki a városháza hatáskörébe tartozó önálló vállalkozások vezetôtanácsába kinevezett tanácsosok helyettesítésére. A polgármester törvénytelennek és önkényesnek nevezte a tanácsosok határozattervezetét. Azt javasolta: ne tanácsosok, hanem független szakemberek kerüljenek a vállalatok vezetôtanácsába. — Egy költô nem kerülhet egy ilyen döntéshozó testületbe — mondta a polgármester. Az érintettség jogán Molnos Lajos megkérdezte, a polgármester miért nem jött ezzel az ötlettel 1992-ben vagy 1996-ban, amikor elsôsorban a hozzá közel álló tanácsosok kerültek be a testületekbe? Funar az évek során felvett összegekkel hallgattatta el az RMDSZ-tanácsost: — bezzeg akkor, amikor az egyik vállalat vezetôtanácsának tagjaként Molnos úr hárommilliókat vett fel, akkor nem volt elégedetlen — mondta. A polgármester és a nagy-romániás tanácsosok ellenkezése ellenére, a tanácsi többség módosította az önálló vállalkozások vezetôtanácsának összetételét.

K. O.

A megyei rendôrség sajtótájékoztatóján értesültünk

(5. old.)

Hajtási nélkül okozott balesetet, majd cserbenhagyta áldozatát a 19 éves kolozsvári Ovidiu Petrean. A tegnap éjjel negyed kettôkor, a Henri Coandã utca 9. számú épület elôtt történt baleset áldozata a 18 éves Adrian Ioan Jucan, akit koponya- és agyalapi sérülésekkel, agyrázkódással, mellkasi és kari sérülésekkel, egyéb zúzódásokkal szállítottak kórházba. Ovidiu egy BMW-t vezetett, a CJ–03–TYM rendszámú autót késôbb a Snagov utcában találták meg, egy hôközpont mögött.

131,8 millió lejes kárt okozott Cãtãlin Adrian Bãltoiu, a kolozsvári Aresh Kft. árukezelôje. Törvénytelen árukezelés miatt számíthat büntetésre, a kár nem térült meg, szabadlábon védekezik.

Nagyszabású razzia volt városunkban a csütörtöki nap folyamán. A rendfenntaró, közlekedésrendészeti, gazdasági és ügyészségi osztályok 234 szabálysértést észleltek, és több mint 44 millió lejre róttak ki büntetéseket. A legtöbb rendellenességet az utcai kereskedôknél észlelték, törvénytelen kereskedelmi tevékenységért 96 személyt büntettek. Az 1966/328-as (közlekedést szabályozó) törvényt 74-en nem tartották be, míg rendbontásért 34 személy kellett pénztárcájába nyúljon. 22 olyan személyt tartóztattak le, akik korábbi büntetéseiket nem fizették ki, továbbá elfogtak 24 helyi és egy általánosan körözött személyt, és felfüggesztettek 9 hajtási jogosítványt és 4 forgalmi engedélyt. A reggel 6 órától déli 1 óráig tartó razzián összesen 167 rendôr vett részt.

Hétfôtôl megalakult a rendôrség autólopásokkal foglalkozó különosztálya. Ennek feladata nem csak az autólopások felderítése: az autókból történô lopások is jogkörébe tartoznak, akárcsak a rendszámtábla-lopások.

Megyénkben különben az utóbbi kilenc hónapban 470 autót loptak el, ebbôl Kolozsváron 344-et. A legutóbb lebukott autótolvaj a magyar állampolgárságú, 28 éves Csilla József, aki egy-egy Volkswagen Vento, Volkswagen Golf és Peugeot 405 márkájú autót tulajdonított el, amelyek összértéke 450 millió lej. Elôzetes letartóztatásban van.

Balázs Bence

REGÉNYES NYOMOZÁSOK

Egri csillagfényben — Dobó István csillaghullása
Második rész: A Szamos-parti leszereplés

(7. old.)

Dobó István tehát ostromol... 1556-ban, két évvel az egri gyôzelem után, Erdélyben, a Szamos partján — viszonylag nyugodtan. Már csak azért is, mert jól tudja, hogy az ostrom hónapokig elhúzódik. Végül a bethleni várvédôk megadják magukat, Dobó szabad elvonulást ígér nekik. S ez alkalommal tûnik fel elôször Dobó István nem éppen nemzeti hôshöz méltó arca.

Dobó István ugyanis — miután szabad elvonulást ígér az ostromlottaknak, férfiaknak, nôknek, gyermekeknek — cselt vet az elvonulóknak. Az egykori bethleni eseményeket Forgách Ferenc emlékíró idézi fel: „Dobó levélben utasítja Tahy Ferencet, hogy útközben támadja meg ôket, ôt ugyanis nem köti az esküvés, hiszen esküjében csak magát nevezte meg, másokat nem; ugyanilyen parancsot juttat el néhány más katonai elöljáróhoz is". Ha az elvonulók nem veszik neszét a készülô mészárlásnak, Dobóra is ráillett volna az, amivel regénytársát, törökverô Török Bálintot vádolták: „Ô is kegyetlen volt, az keresztény vért önkezével levágván..."

Regényekbôl kimaradt, Szamos-parti történetek... Semmit sem lehet felhozni ez esetben Dobó mentségére. Érdemes viszont felfigyelni arra, hogy nem akarta megszegni esküjét... Az eskü, úgy tetszik, igen fontos szerepet töltött be Dobó életében (emlékezzünk az egri várvédôk esküjére). Ekkor, 1556-ban már tombolt a János Zsigmond hazatérése miatt fellángolt Erdély kontra Dobó polgárháború. Ilyen helyzetben Dobó Istvánnak egyre nehezebb olyan rokonszenves hôsnek megmaradnia, amilyennek az Egri csillagokban megismertük. Amikor katonái magára hagyják (örökös zsoldproblémák!), „úgy határozott, hogy kevesedmagával, fôleg rokonaival, Bocskai Györggyel (...) [Szamos]Újvárt fogja védeni". Így kerül az Egri csillagok nagy várvédôje Kolozs megyébe, a Szamos partjára. Forgách kíméletlen: „Nem toborzott csapatokat, nem gondolt országos dolgokra, nem vonult ki a síkságra, hanem mint holmi közkatona és nem egy ország helytartója, ezt a jelentéktelen váracskát többre tartotta, mint az országot, méltóságot, tisztséget és megbecsülést, a pénzt pedig és vagyontárgyait épp úgy hazaküldte, mint azelôtt". Súlyos szavak. Még akkor is, ha tudjuk, hogy nemcsak Dobó, hanem az egész — megmaradt — Magyarország rettenetes pénzhiányban szenvedett. Súlyos szavak. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Dobó azért húzódott be egy várba, mert tudta, hogy ott ki tud tartani addig, amíg Ferdinánd segítsége megérkezik. Megkezdôdik az ostrom. Kívül az erdélyiek, bent Dobó. Irányít, rohangál bástyáról bástyára. Nincs ebben az ostromban — ha jól belegondolunk — semmi különös: csak ostromolgatják itt egymást a magyar urak, mint ahogyan egykoron Török Bálint ostromolgatta barátját, utóbb regénytársát, Maylád Istvánt, vagy ahogy Nádasdy Tamás szorongatta Török Bálintot... Jó magyar virtuskodás ez, és mellékesen egy kis birtokszerzés, egy kis magyar vér a magyar kardon... Vagy mondhatjuk másképpen is: hôseink körbemészárolgatják, körbeostromolják egymást...

Teljes erôvel zajlik az ostrom. Benn Dobó, kinn az erdélyiek és... havasalföldiek. Az egykori egri kapitány életét még Negruzzi hôse, Motoc is keseríti: „Moczok vezetésével nyolcezer, a havaselvi Oláhországból népesebb, tizenkétezer fônyi sereg vonult elôre: ezeket a seregeket maguk a vajdák vezették. (...) Újvárt, melyet — mint mondottuk — Dobó védett, a havaselvi oláhok is körülfogták." Szomorú várvédés ez. Nincs ki segítsen Dobónak: egykori fô támaszai, Bornemissza Gergely és Mekcsey István régen halottak. S különben is, ki tudja, kinek a pártjára állanának most, amikor két feje van a háromba szakadt Magyarországnak. Dobó védekezik tehát, s mint egykor Eger ostroma idején, most is segítségkérô leveleket ír királyához: „Közben Dobó sûrûn küldözte a leveleket Ferdinándnak, melyekre az mindig úgy válaszolt, hogy a segítségnek minél nagyobb reményét keltse, azután az elszánt védekezést parancsolja. Egyik részrôl írogatással, a másikról reményekkel hosszasan folyt az ostrom, amíg Izabella [királyné] (...) meg nem érkezett. Ekkor vége szakadt a reménykedésnek is. Tudták ugyanis, hogy azok a bizonyos segélycsapatok sohasem fognak jönni" — írja Forgách.

Dobó helyzete drámaivá válik: Egerben — melyhez Ferdinánd országa igazán közel volt — hiába várta a királyi felmentô hadat. Milyen reményeket fûzhet akkor most Ferdinánd segélycsapataihoz itt, a világ végén, a János Zsigmond és Izabella hazatérését követô polgárháborús hangulatú Erdély egyik várában? Talán abban bízott, hogy másodszor nem hagyja ôt cserben királya? Ferdinánd végül is levelet írt a Szamos-partra. „Levelet küld tehát Dobónak, hogy megítélése szerint méltányos feltételekkel adja fel a várat. Szulejmánnak is megírta, hogy megtette kedvéért, amit óhajtott: visszaadja Erdélyt János király fiának [János Zsigmondnak], hogy így egymás között békesség vagy legalább fegyvernyugvás legyen..."

Milyen érzésekkel fogadhatta Dobó e levelet? Vajon eszébe jutott-e, hogy akit ezen a ferdinándi békeoltáron fel akarnak áldozni, az ô maga? Magyarország keleti felének, Erdélynek választania kellett Dobó István és János Zsigmond között. S Erdély választott: feláldozta Dobót... A szamosújvári ostrom története a végéhez közeledik: Dobó István feladja a várat, a következô feltétellel: „Ô maga és a teljes ôrség minden ingóságával bántatlanul távozhassék; ahhoz viszont, ami nem az övé, és ami az ostrom elôtt is a várban volt, egyáltalán nem szabad nyúlnia" — olvashatjuk Forgáchnál.

Dobó keserûen hagyja el Szamosújvárt: ritkán történhetett meg életében, hogy ilyen csúfos körülmények között kelljen feladnia egy magyar várat! Aztán — ahogy az lenni szokott — megkezdôdött az ármánykodás. Dobó István irigyei és ellenségei elérkezettnek látták az idôt a leszámolásra. Érezték, most egy másik, sokkal gyengébb Dobóval állnak szemben: egy olyan bukott kapitánnyal, akit könnyen le lehet gyûrni. Próbáljuk megérteni ellenségeit: egyszeri alkalom volt, amikor leszámolhattak az akkori három Magyarország egyik leghíresebb emberével.

Alig távolodik el a menet a Kolozsvár felé vezetô hadi úton, már körvonalazódik is ellenségeinek terve, akik közül természetesen nem hiányozhat egy Perényi-név, a Gáboré. Vagy elteszik Dobót láb alól, még mielôtt Kolozsvárra ér, vagy ráfogják, hogy nem tartott be egy ki tudja, mikor és milyen körülmények között kötött szerzôdést. Mindkét változattal megpróbálkoznak. Az elsô, az elrablási terv szerencsére hamar Dobó fülébe jut. Forgách így írja le az esetet: „(...) vállalkozott (...) embereivel és néhány lengyellel arra, hogy Dobót útközben elhurcolja. (...) Mikor ezt [a tervet] Dobó megtudta, habozott, hogy mit tegyen. Voltak, akik azt tanácsolták neki, hogy feleségét és háza népét ismerôs ösvényeken juttassa ki, maga pedig hû embereivel harcoljon az életéért." Talán nincs is ebben a kelepcébe ejtési tervben semmi elítélendô: Dobó is meg akarta támadtatni a bethleni elvonulókat, akiknek szabad elvonulást ígért... Nem tartották kötelezô érvényûnek akkoriban a hadiszerzôdések minden szavát. (Annál inkább azokét az iratokét, melyek alapján birtokot lehetett szerezni, vagy inkább perelni.) Azt is mondhatnánk: azt kapta vissza Dobó, amit a bethleni jellemtelen tettével kiérdemelt.

A szamosújvári elvonulók végül is megérkeznek Kolozsvárra. Szekerek, katonaság, asszonyok, gyermekek... A kolozsváriak a Fôtéren bámészkodnak, próbálják megjósolni az eseményeket. Mindenki tudja, hogy Dobó István Izabella királynét kérte fel ügye döntôbírójának. Elkerülhetetlen a kérdés: annyira naiv lett volna Dobó, hogy azt hitte, Izabella királyné és János Zsigmond elszalasztja a ritka alkalmat, hogy a németpárti (Ferdinánd-párti) Dobó Istvánt elfogassa? Miben bízott vajon Dobó, amikor meglátta Kolozsvár általa jól ismert kapuit, bástyáit? Milyen érzéssel vonult be a Magyar-kapun vagy a Közép-kapun? Azzal biztosan nem, hogy itt, Kolozsváron válik valóra az Egri csillagok jóslata: „Aztán megint vörös és fekete madarak szállnak egymás után. De sötétség következik. Nem látok többé semmit... Lánccsörgést hallok... A te sóhajtásodat..."

Ha az akkori erdélyi stratégiai térképet maga elé képzeli az olvasó, akkor talán érthetôvé válik, miben bízott annyira, hogy minden óvatosságot mellôzve az akkor éppen törökpárti oroszlánbarlangnak tekinthetô Kolozsvárra vonult. Nemcsak a saját hírében, vajdai méltóságában bizakodott, hanem a még német–magyar kézen lévô várak kitartásában is reménykedett. S jó néhány erdélyi vár volt még akkor Dobóék kezében... Ha Kolozsvár futni hagyja Dobót, akkor az egykori egri kapitány bizonyára valamelyik ostromlott vár segítségére sietett volna, megnehezítve ezáltal az Erdélybe visszatért János Zsigmondék törökbarát uralmának megszilárdulását. Íme, Dobó István kolozsvári elfogatásának históriája — Forgách Ferencé a szó: „Mikor a társzekerek a piactérre [a Fôtérre] értek, parancs szerint megállapodtak; a katonáknak felajánlották, hogy aki erdélyi szolgálatban vagy egyébként erdélyi földön akar maradni, maradhasson. Majd a társzekerek átvizsgálásakor megtalálták azokat az ágyúkat, amelyeket Dobó rakatott fel." Ez volt tehát a már említett, Dobó Istvánt lejárató, megsemmisítô, ellenségeitôl eredô második terv lényege: Dobót szerzôdésszegésen kellett kapni. Nem volt nehéz! A Szamosújvárról elhozott ágyúk szolgáltatták a casus bellit: íme — mondották —, annak ellenére, hogy Szamosújvárról semmit sem hozhatott el Dobó, társzekerein mégis ott sötétlenek a „lopott ágyúk". Börtönbe vele! Dobót feleségével, a bátor Sulyok Sárával együtt ôrizetbe vették, majd Szamosújvárra vitték. Ezúttal nem kapitányként, erdélyi vajdaként, hanem szerencsétlen fogolyként. 1556 novemberét írták akkor. Balassi Bálint kétéves volt, Bocskai István, a késôbbi fejedelem pedig akkortájt született. Bornemissza Péter, Balassi Bálint nevelôje és a magyar világi dráma és széppróza kiemelkedô képviselôje — aki a Felsô-Tiszavidéken ismerkedett meg a reformációval — már megjárta ekkorra a protestánsoknak akkoriban kijáró börtönt; Dobó kolozsvári elfogatásának évében írta a sorokat Huszt várában: „Engömet kergetnek az kevély némötök, / Engem környülvettek az pogán törökök. / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!"

Idôközben az utolsó Ferdinánd-párti várak is elestek: a törökpárti Erdély legyôzte Magyarországot. A korra jellemzô, hogy Zrínyi Miklós hajlandó lett volna saját költségén a felmentés gondját vállalni, ha Ferdinánd írásban neki adományozza Husztot, hogy háborús kiadásai megtérüljenek. Mi történt volna, ha 1556-ban Zrínyi-fészekké válik Erdély északi határvára, Huszt? Mi lett volna, ha Dobó István és Zrínyi Miklós valamiféleképpen összefog? Ha ez utóbbi megtörténik, valószínûleg nem vezetett volna Szulejmán útja 1566-ban Szigetvár felé. Megjegyzendô, hogy Dobó István kolozsvári elfogatása, csillagának lehullása eléggé rossz fényt vet erre a városra. A volt egri várkapitány semmit sem vétett Kolozsvár ellen, sôt, rövid vajdai-helytartói munkájának egyik eredménye éppen e város nevéhez fûzôdik: 1554 márciusában négy sátoralja cigányt telepít Kolozsvárra, várostisztító munkálatok elvégzésére. Dobónak köszönhetôen tehát Kolozsvár több mint négyszáz éves utcaseprési múlttal rendelkezik. Az Egri csillagok Sárközi cigánya talán nem véletlenül kapott fontos szerepet a regényben. Tudott volna Gárdonyi Dobónak e kolozsvári cselekedetérôl, azért szerepelteti oly sokat Sárközit, a cigányt? Az akkori Kolozsvár higiéniai viszonyait rendezni igyekvô akció nem hatotta meg az emlékírókat. Térjünk vissza Forgách Ferenc emlékiratához, melynek Dobó-, illetve Kendi-jellemzése igen meggondolkoztatja azt, aki az egri hôs Dobó Istvánon kívül nehezen tud elfogadni egy másikat.

„Ezek valahányan [Dobó és Kendi], amint a gyönyörûséges és gazdag tartomány feletti hatalmat elnyerték, nem gyámnak, hanem rablónak gondolták magukat. (...) Bármennyi arany és ezüst származott is az országnak adóból meg sokféle bányatermékbôl, mind szétosztották egymás között, és az egész ország roppant kincse sem volt elegendô számukra. Ha Ferdinánd [király] egyszer-másszor zsoldot talált küldeni, abból ugyan keveset adtak a katonáknak; így, mintha az ország kifosztására, nem megvédésére volnának rendelve, egy akarattal minél gyorsabban vagyont akartak gyûjteni. Egyebek közt ez volt az egyik oka annak, hogy az [általuk gyakorolt] uralmat kegyetlensége miatt mindenki megutálta és szerette volna lerázni." Igazságtalan lenne meg nem említeni, hogy Forgách Ferencet a legborúlátóbb, legmegkeseredettebb emlékírók egyikeként tartják számon. Az emlékíró egyénisége az utókorra sem maradt hatástalan. Hankiss Ágnes Széphistória címû regénye olvasásakor a regényes nyomozó örömmel fedezi fel Forgách Ferenc regényes arcát! Íme hogyan jellemzi Hankiss Ágnes az emlékírót: „...kortalan arcú férfi volt, tekintetében a nagy jövô elôtt álló emberek simulékony szigora szunnyadt. Ámbár néha még nagyvonalúnak is mutatkozott, sôt, derûsnek és megengedônek is (akárha borús napon egy-egy pillanatra engesztelôleg elôbújik a nap). (...) A püspök jellemének egyébként is a szóbeli retorika volt a legerôsebb oldala. Írásban mintha ugyanaz mindig kissé fakóbbra és fáradtabbra sikeredett volna. Talán mert az ô ragadozó természetének szüksége volt a zsákmány eleven látványára, lüktetô közelgésére ahhoz, hogy tüzesedjen a szándék, izzék az ihlet és forrjon a gondolat." (Íme: az örökké rosszmájúskodó Forgách sem kerülte el végül az utókor szigorú kritikáját...)

Sôt: Forgáchot a rosszmájúskodást jócskán túllépô Dobó-gyûlölettel is megvádolhatnánk, ha azokat a sorait olvassuk, amelyek bizonyos lóügyre céloznak. A háromba szakadt ország elsô jelentôsebb újraegyesítési kísérlete ugyanis — rossz nyelvek szerint — egy ló miatt futott zátonyra. Errôl a lóról csak annyit tudunk, hogy fekete volt, és az ezerötszázötvenes évek elején — röviddel az egri gyôzelem után — igen nagy érdeklôdésnek örvendett a két erdélyi vajda — Dobó István és Kendi Ferenc — részérôl. Olyannyira, hogy a két vajda, aki az „egyesítés" fölött volt hivatva ôrködni, össze is veszett miatta. Forgách Ferenc így emlékezik: „Gyakran megesett, hogy egymásra támadtak, sôt végül egy fekete ló miatt, amelyet mindketten szerettek volna megkaparintani, bár már nyilvánvaló volt az erdélyi változás, mégis leplezetlenül kimutatták gyûlölködésüket, és nyílt ellenségeskedés tört ki közöttük. Nem szellemtelenül mondogatták is az emberek, hogy eleink fehér lóval szerezték meg az országot, a mostaniak pedig egy feketéért elveszítik." Ilyen és ehhez hasonló kicsinyes perpatvarok miatt gyûlölték meg az erdélyiek a Dobó–Kendy-féle vezetést, azaz az „egyesült Magyarország" gondolatát. Ilyen kicsinységek vezettek volna a feldarabolt Magyarország további, erdélyi feldarabolódásához?

Térjünk vissza Dobó kolozsvári elfogatásához, már csak azért is, mert ez az esemény igen jó kiindulópontjául szolgálna egy olyan regénynek, amely az Egri csillagok cselekményének folytatására vállalkozna.

(Folytatjuk)

Szabó Csaba

MÛVELÔDÉS

Dési magyar színjátszás
1844–1989*

(10–11. old.)

Dés azon kevés erdélyi városok közé tartozott, amelyek a múlt század utolsó negyedében önálló színházépülettel rendelkeztek. Ennél azonban sokkal korábbra nyúlnak vissza a helyi mûkedvelô színjátszás történetének gyökerei, s még régebbre a hivatásos teatristák idelátogatásának ideje. Az egykori Rákóczi-palota közelében és udvara egy részén, a mai Arta mozi helyén, épült fel az ezernyolcszázas években a dési, azaz a Szolnok-Doboka vármegyei magyar Nemzeti Színház kôépülete. Addig a színielôadások bemutatására vendéglôkben, magán- és köztulajdonban lévô házakban került sor, így például az Európa Szálló helyén álló Zöldfa fogadó deszkaszínjében, a vármegyeház, a kaszinó, a kisdedóvó nagytermében, a tímár árucsarnokban, vagy éppen a mai Somes Szálloda mögötti egykori Kovrig-ház kertjében, amint a Pataki család Nagykirály utcai rezidenciájában, a mai Avram Iancu utca 13. számú, jelenben is létezô épületben.

Kolozsvárról már 1804-ben, 1807-ben, 1816 és 1819 között is gyakran érkeztek ide „theatrálisták", akik a kor divatos színmûvei mellett klasszikus darabokat is bemutattak, mint például 1807-ben a Hamletet. A színészeket Désen mindig szeretettel fogadták. „Már Deés városában vagyunk (...), itt van a megyeháza, a Fôispán itt lakik — emlékezik ittjártáról az emlékíró színész, Rácz Sándor. — Az igazgató mondá, vegyünk magunkra magyarkát, s a Fôispán Gróf Haller István ô nagyságának udvaroljunk, ki is szívesen látott s kért, hogy ha nem sietünk, egy-két hétre maradjunk meg; hogy kárunk nem lesz — azért jót áll."

1831-ben a jó hírû Göde István és színtársulata jött Désre, s a mai 1 Mai lakónegyedben székelô szakiskola helyén lévô egykori méntelep és laktanya földszinti helyiségeiben viszi színre Byron Don Juanját „falatrázó taps" kíséretében. Az emlékíró Kovács Samu szerint, ekkor Az amsterdami hóhér, A heidelbergi nagy hordó, Hinkó, a hóhérlegény, Margit, a hóhér lánya eljátszásakor „záporként hullott, fôleg a nôk szemeibôl, a könny, s csaknem zokogott a termet fulladásig megtöltött közönség"... 1832–1833-ban a kevésbé ismert Keszi József, majd Szaklányi Dániel csoportja játszik a Bánffy, illetve a Veres fogadóban, mely a mai 16 Februarie tér északkeleti oldalán volt. Utóbbiak Szigligeti A gyászvitézek címû darabjával, elôbbiek pedig A halál mátkájával jelentkeztek.

Abday Sándor után, 1840-ben újra Szaklányi, majd Körössy, 1842-ben Pály Elek és Göde István együttese játszik a városban. 1843-ban Tóth István társulata lép színre Désen, s a közönség megtapsolja az ünnepelt színésznôt: Prielle Kornéliát, kinek egyéni bája, színpadi tehetsége Petôfit annyira magával ragadta, hogy megkérte kezét... Ez év december végén, három hónapi vendégszereplésre a magyar vándorszínészet kimagasló alakja, Déryné Széppataki Róza érkezik a városba. Havi Mihály, Szákfy Amália, Feleky Miklós és társaik lépnek vele együtt a világot jelentô deszkákra, s Déryné vezetésével tanácsokkal látják el a helybeli mûkedvelô színjátszó csoportot, amelynek „(...) betanításán az itt mulatott színésztársaság is fáradozott, különösen Déryné asszony — tudósít errôl a Regélô Pesti Divatlap —, kit mûkedvelôink az elôadás elôtti estén nagybecsû ajándékokkal jutalmazának".

Az elsô szervezett magyar mûkedvelô színtársulat 1844 tavaszán alakult meg. Megszervezésében a többnyire nemesi származású, mûvelt értelmiségé az érdem. Körükben találjuk a Torma családot, mely nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítségével is az itteni mûvelôdési életet szolgálta. Vezérszerepet játszott a Deési Gyermekkert, azaz óvoda megalapításában is. Már elsô elôadásukat a kisdedóvó javára rendezték. Íme, a korabeli színlap: „Dé’sen Kedden Aprilis 2-án 1844. A’ megyei teremben Ne. Belsö Szolnokban felállitandó kisded-ovoda töke alapjául mü kedvelö társulat által elöadatik Lepke vagy Mátkanézés. Társalgási vig játék 5 felvonásban, Marsanne után Kiss János szinész. Személyzet: Zergefi Károly — Feueregger Károly. Zergefi Lucreczia — Torma Karolina. Etelke, Czeczill, Mathild, Lilla, unokahugai: Naláczy Juliánna, Torma Alojsia, Fránek Mihálné, Ferenczy Anna. Salen Liza, rokonuk — Torma Juliánna. Szirtpataki báró — Tatrosi Ferencz. Nyugosi ur — Torma István. Foki hadnagy — Tatrosi Sándor. Ligethidi titoknok — ifj. Ferenczy Károly. Bérczi tanácsnok — Katona Elek. Fülöp inas — Mentovics Elek. Jakab kertész — Ferenczy Ferencz. Málcsi komorna — Betegh Katalin. Jonáthán, Szirtpataki inasa — Woith Miklós. Szomszédok, Inasok, Vadászok. Bemeneti ár: Elsö hely 1 ft., második hely 30 kr. ezüst pénzben. Kezdete 7 orakor."

Az elsô mûkedvelô elôadást újabbak követik. Így került színpadra Dés szülöttének, Czakó Zsigmondnak Kalmár és tengerész címû drámája, melyet egy budapesti színház is elôadott. A mûkedvelô társaság azonban még nem állt össze véglegesen. Idôrôl idôre újraalakult. 1848. március 23-án Zelényi színiigazgató itt szavalta el Petôfi Nemzeti dalát. Néhány iskolai bemutató, vándor-színtársulat szórakoztatja a harcokat követô években a désieket, de 1850–1870 között ismét sûrûn keresik fel a hivatásos színészek a várost. Kaczvinszky János társulatát (1853) még az évben Pozsonyi Alajos, majd Bács Károly (1856), Hetényi György és Nagy Mihály (1858), újra Pozsonyi (1859), utána Albisi László (1861), Gerô Jakab (1864), Beke István (1866), Barna Bálint (1867) és mások csoportja követte; Szigeti József, Szigligeti Ede, Mosenthal, Schiller, Donizetti mûvei kerültek színpadra.

1872-ben ismét tömörültek a dési mûkedvelôk Torma István, Róth Pálné és Róth Pál közös igazgatása alatt. Ekkor vetôdött fel az állandó színházépület szükségességének gondolata, nyolc évtizeddel késôbb, mint Kolozsváron... Elsô elôadásaikat: Egy csésze thea és Ô nem féltékeny az igényesség jellemzi, hiszen a rendezô már szakavatott, Csomafáy Antal, a kolozsvári színház egykori színésze. Alig telik el öt év, s 1877 elsô napját ötvenedik elôadásukkal köszöntik. Íme, így méltatja az eseményt a helyi lap januári számában a Szolnok-Doboka krónikása: „A helybeli állandó mûkedvelô társulat folyó hó 1-sô napján tartotta 50-ik elôadását, Nem minden arany, ami fénylik címû vígjáték került színre. Az elôadás, daczára annak, hogy a közbejött ünnepek miatt alig maradt 3–4 nap a próbákra fenn, teljesen sikerült. (...) Deésnek programszerû tíz év alatt saját helyiséggel bírnia kell; felhagyni nem fog."

A mûsorpolitika változatlan, közönségnek megfelelô könnyed darabok, nagy részben vígjátékok, néhány dráma s pár igazi, értékes színmû került bemutatásra. De a lelkesedés és a színre vitt darabok száma meggondolkoztatóan nagy! Válogassunk a Szolnok-Doboka 1877. évbeli elsô hónapok tudósításaiból. „Helybeli mûkedvelôk 51. jótékony célú elôadása Egy millió címû könnyû szerkezetû és mulattató vígjáték vala" (jan. 21.). Almási Tihamér Clarisse címû drámájával kapcsolatban: „Valóban merész phantásia mûkedvelôknek ily nehéz szabású darabbal megbirkozni (...), de az eredmény megmutatta, mire képesek mûkedvelôink" (febr. 11.). „Folyó hó 14-én Két huszár, egy baka kerül színre"... „Február 25-én Párizsi adós c. egyfelvonásos vígjáték, majd még az este a Cárnô foglya c. kétfelvonásos (...)" (márc. 4.)... A március 11-i hír szerint a Cholera és nôi szeszély, Miért nem házasodik meg a sógor? címû elôadások, április 22-én Jósika Miklós A két Barcsai címû drámája aratott sikert. Még két év, s a századik elôadáson, a Jókai Mór tollából kikerült Szigetvári vértanúk bemutatóján tapsol a közönség.

Az 1880-as években bemutatásra került Veress Imre dési tisztviselô színmûve is. Helyi szerzôk darabjait már korábban is játszották a városban, elég itten Czakó Zsigmond és Pataki Ferenc nevét említenünk. Közben Thália hivatásos szolgáinak is kijut az ünneplésbôl. Az idôk folyamán többen megfordultak közülük Désen, mint például Jánosy Gábor, Kendi Gusztáv, amint Egressy Ákos színiigazgató és emlékíró, Lendvay Márton énekes, Szerdahelyi József zeneszerzô, egyben Déryné bariton partnere, Szakács Andor, Pajor Nina, Molnár György, Hollósy Kornélia, Rudnyánszkyné Réti Laura operett-primadonna, kit rokoni szálak fûztek a városhoz, a késôbbiekben E. Kovács Gyula szaval és komédiázik itten, s a gyermek Neményi Lilit is megtapsolja a helybeli közönség... „A színészet úgy városunkban, mint vidéken, meglehetôsen fluorescált Bényei István, Csáky István és Kovács Jenô igazgatása alatt" — összegezi a rövid életû Deés és Vidéke címû hírlap 1881. december 30-i száma.

1884-ben Balogh Alajos színiigazgató hozza a városba derék komédiásait. Désre román nyelvû színtársulatok is ellátogattak, errôl szól a Szolnok-Doboka 1884. március 22-i meleg hangú tudósítása: „Petrescu román színiigazgató társulatával városunkba érkezve, tegnap kezdte meg elôadásai sorozatát A varázsolt férfiak (Bãrbatii fermecatii) és A vörös pantalló (Pantalonul rosiu) címû színdarabokkal. Ezenkívül még ma, kedden (25-én), csütörtökön (27-én), és szombaton (29-én) tart elôadást. Ajánljuk ezen színtársulatot a mûpártoló és érdeklôdô közönség pártoló figyelmébe." Nem igaz tehát, hogy Désrôl kitiltották volna a más ajkú színészeket! Már 1870–1875 között is a kolozsvári római katolikus gimnázium diákjai magyar elôadásaik mellett román nyelvû darabokat is bemutattak Désen.

A lelkesedés egyre nôtt, a színházépület terve nem maradt ábránd! A színház alapkövét 1885. július 8-án helyezték el ünnepélyes keretek között, s alig fordult egy év, 1886. november 13-án már Thália új csarnokában, melynek Czakó és Hirschfeld kolozsvári építészek a kivitelezôi, éljenez a közönség. A mûkedvelôk ez alkalomból három elôadással kedveskednek. A Hunyadi nyitány címû zenés díszbemutatót követôen, és Csiky Gergely Sötét pont színmûve után két nappal, ez év november 15-én engedték le utoljára a mûkedvelôk a függönyt. A társulat feloszlatta önmagát, s helyét átadta a hivatásos színészeknek. Az erkéllyel, 19 páhollyal, összesen 527 ülôhellyel, menedékes nézôtérrel, mely a budapesti Nemzeti Színház kisebb méretû mására készült, ellátott épületbe Tóth Béla és Zoltán Gyula állandó társulata költözött, majd mások. Ekkortájt került bemutatásra Shakespeare Romeó és Júliája, Schiller Stuart Máriája is.

A román nyelvû dési mûkedvelô színielôadásokat az Asociatia Transilvãneanã pentru literaturã românã si cultura poporului român és a Societatea pentru fond de teatru român mûvelôdési egyesületek karolták fel. Ezekre is kitérünk könyvünkben, e hasábokon azonban csak az anyanyelvû dési színjátszást vizsgáljuk.

Az elsô világháború kitöréséig a színielôadások rendszeresen váltogatják egymást. A Dési Színházi Újságból egyebek mellett, megtudhatjuk, hogy az 1913. évi idényben több mint negyedszáz darabot mutattak be Thália hivatásos szolgái a dési Nemzeti Színházban. Az elit mûkedvelôk, mint említettük, már régtôl hallgattak, de 1913 ôszén iparos és kereskedô ifjakból megalakult a Törekvés Mûkedvelô Társulat, mely színre vitte a Csipkerózsika címû darabot. További terveinek útját állta a történelem.

A színház, mely kezdetben az udvar, az arisztokraták mulatsága volt, a nagyközönségé lett Désen is, abban a városban, amely nemcsak kapott, hanem adott is e vonatkozásban. Említsünk meg néhány neves magyar hivatásos színjátszót, akinek életpályája Déssel kapcsolatos. Itt született Deézsi János (1810–1883), Beke Gyula (1859–1916), Beke Lilla (1866–?), Homokay Pál (1900–1969), itt látta meg elôször és utoljára a napvilágot Bakó Mária (1852–1933), aki Homokay László (1838–1926) színidirektor felesége volt, férje fogadott lánya, Homokay Gabriella (1871–1953) szintén a város szülöttje-halottja. Désen tevékenykedett és hunyt el Földesi Sándor (1857–1911), majd Vlád Gizella (1869–1916), aki dr. Berger helyi orvoshoz ment férjhez, míg Lányi Szidi (?–1920) Érczkövi Károlyhoz. A Nagytemetôben pihen az 1869-ben született Mezeiné Fall Piroska. Jeskó Ariadne (1879–1970) bár neves színész volt, férje, Izsáky Gábor halála után vasúti pénztárosként tengette életét... Horváth Árpád (1900–1944) rendezô, színikritikus és színészpedagógus is Dés hírnevét öregbítette a nagyvilágban. Ô is a város szülöttje, akárcsak Kovách Aladár (1908–1979), akinek darabjait messzi színpadokon játszották, s egyik mûvét 1989 után végre Désen is bemutathatták.

Huber András

Nagy Enikô otthon

(11. old.)

A képzômûvészeti mûfaj anyagfüggô: a grafika, az olajfestmény, a szobor, a szövött kárpit az ábrázolásban felhasznált anyag által meghatározott. De ha a különbség nem hordozna egy mélyebb, mondhatni „transzcendentálisabb" tartalmat, talán a mûfaj megjelölés nem is lenne indokolt. Lényegi kapcsolat létesül az anyag és az általa meghatározott kifejezésforma között. Ez a történelmi fejlôdésnek kitett hosszas folyamat eredményezi a kifejezésforma sajátos arculatát, amit aztán a mûfaj megjelöléssel illetünk. A mûfaj sajátos eszközei természetesen nem a véletlenek történelmi láncolatának eredményei.

Ezek a gondolatok Nagy Enikô mûvészetének lényegét firtató töprengéseim közben ötlöttek fel bennem. Hiszen a tûzzománc és ezen belül a rekeszzománc mûfaja, amelynek immáron hírnevet szerzett mûvelôje, sajátos szigetét képezi napjaink képzômûvészetének. Ez az ókori fogantatású, a középkorban fôleg keleten virágzó mûvészet színpompájával, formagazdagságával és termékei idôállóságával jelentôs érdeklôdésre tett szert az utóbbi idôben. Hozzánk alighanem bizánci közvetítéssel jutott, hogy itt a középkorban sajátos formaelemekkel gazdagodva legfontosabb nemzeti ereklyénk, a szent korona aranyát ékesítse. Nagy Enikô ehhez a magyar hagyományhoz tért vissza, és ennek keretein belül alakított ki — festészeti képzettsége birtokában — egyéni, rendkívül markáns és sajátos kifejezésformát, beleépítve munkáiba azt a hagyományt, amelyet gyermek- és ifjúkorának élettere, az Isten-hegy alatti aranyosszéki falu, Harasztos szellemisége kölcsönzött neki. Ezt a kölcsönt adja vissza munkáiban már évtizedek óta, és errôl a tevékenységérôl számolt be szülôfalujának a múlt hét végén megnyílt, ott premiernek számító kiállításán.

Mûveiben az egyetemes mûvészet szerves részét képezô keleti keresztény ikonfestészetet, a zománcmûvesség kegyszereken, ötvösmunkákon megörökített formavilágát ötvözte gazdag mûvészi egyéniségének jegyeivel, amelyekben kétségtelenül ott található a hely szelleme, a szülôfalu mondavilága, a református családi örökség. Allegorikus életképein a népmûvészet motívumaival, a népélet otthonról ellesett mozzanataival, a hely embertípusaival fejezi ki képi mondanivalóját. A magyar szín- és motívumrendszer szerepel munkáin. Képi anyanyelve emlékeihez, indulásához köti. Mert ahogyan van anyanyelvünk, zenei anyanyelvünk, van képi anyanyelvünk is. És ennek a képi anyanyelvnek, rendkívül gazdag „szókincsének" a kiváló ismerôje a most éppen zománcmûvészként megmutatkozó Nagy Enikô. Akinek nem kevésbé értékesek rajzai, grafikái, festményei sem.

A tûzzománc egyébként rendkívül igényes mûfaj, fölöttébb precíz munkát követel meg, s ugyanakkor kockázatos is. Hiszen a munkák a szó legszorosabb értelmében tûzpróbán esnek át. Végsô formájukat, színüket az égetés során nyerik el, amely sok meglepetést tartogathat a mûvész számára. Jót is meg rosszat is. Sok fantázia, nagy gyakorlat, hosszas munkával kialakított gazdag tapasztalat szükséges ahhoz, hogy valaki olyan alkotásokat adjon ki a keze közül, amilyenekkel Nagy Enikô örvendezteti meg immár évtizedek óta a munkái iránt érdeklôdôket.

A mûvészek új kifejezésformák keresése közben sokszor kapcsolnak össze különbözô mûfaji elemeket, lépnek át mûfaji határokat. A textilesek táblaképszerû alkotásokat szônek, a festôk dekoratív, szônyegszerû, ismétlôdô elemeket tartalmazó táblaképeket festenek. Kényszerûen vagy tudatosan dacolnak a mûfaji szabályokkal. Természetesen lehetetlen a mûfaji átjárhatóság határait megszabni, hiszen a technika új és új anyagokat állít elô, a színskála gazdagodik, a szerszámok tökéletesednek. Valami mégis örök: anyag és kifejezésforma kapcsolata.

Nem a véletlen mûve a tûzzománc és a rekeszzománc sajátos kifejezésformája, a tény, hogy a kultikus ötvösmûvészetben jelentôs szerephez jutott, ott számtalan maradandó mûvet hozott létre. Nagy Enikô ezt a hagyományt vállalta fel, és a bizánci ikonfestészet, az európai templomi freskómûvészet, bizonyos manierisztikus elemek és erôteljes egyéni látásmódjának ötvözésével sajátos, új látványvilágot teremtett. A finom és finomkodó kifejezésmód a mûvésznél határozott, lendületes mozdulatokba csap át, megôrizve, megszüntetve megtartva a mozdulat kedves báját a nôi alak ábrázolásában, a színek harmóniáját a növényi és geometriai díszítôelemek használatakor. Láttatásában folklorisztikus beütések is helyet kapnak, szerves egységet képezve ezzel a sok elemet felvonultató szín- és formagazdag képi világgal.

Németh Júlia

Kacskaringós

(11. old.)

Az idén a felfutó lugasszôlô az ablakunkig ért. Figyeltem, miként kapaszkodnak, tekerednek a kacsok a kifeszített huzalokra. A kacsokat, ezeket a csavarodva kapaszkodó növényi hajtásokat, savanykás ízük miatt szívesen ettük gyermekkoromban, most, hogy újból felfedeztem ôket, másfajta élvezetet szolgáltattak: felidézték bennem egy gazdag, szerteágazó szócsalád kapcsolatát.

A kacs tehát némely növény vékony, csavarodó kapaszkodója. Vele a szôlô, a dinnye, a bab szokott megkapaszkodni a karón. Ha a kacs szó származékait vizsgáljuk, kiviláglik, hogy a származékszavak jelentése csupa görbeség, hiszen a kacsból kunkorodik elô a kacskaringós szavunk is. De mielôtt eljutunk ehhez az összetett szóhoz, vizsgáljuk meg az egyszerûbbeket.

Van a kacs szónak egy „becézô" származéka, a kacska. Az ember görbe, elnyomorodott kezére szokták mondani. Ady is „A germánok kacska kezû császárjá"-t említi. Értelemszerûen is becézô a kacs szónak az ó képzôs származéka, a kacsó, ez a ’nôi vagy gyermeki kezet’ jelentô fônév. Amikor tehát kedvesünk „kis kacsóit" emlegetjük, tulajdonképpen beleérezzük a simogató, ránk fonódó ujjak melegét. Az ember lába is lehet görbe. A ferde, lôcslábú emberre viszont mondhatjuk, hogy kacsiba.

A kacs igei származéka, a kacsint, az egymást értô cinkosok jeladása. Aki ismételten teszi, kacsingat. A legények teszik a lányokkal, mely bizony nem nyílt, nem egyenes pillantás. Ferdén néz az is, aki kacsal vagy kancsi: aki kancsalul néz ’ferde szemmel néz’. E szavak is — a tôbe egy -a- hang betoldásával — a kacsból fejlôdtek.

Valami olyan dolog, amely ide-oda görbül, ami tekervényes, az kacskaringós is lehet. Kacskaringós lehet például egy erdei ösvény, út. Tekervényes, tehát kacskaringós lehet a betû, a rajz, az írás, valamilyen díszítés, vagy akár a kos, a kecske szarva vagy éppen valakinek a bajusza, sôt még a mennykô is a Toldiban.

„De ki vína bajt az égiháborúval...?
És ki vína isten tüzes haragjával,
Hosszú, kacskaringós, sistergô
nyilával?"

És cifrázott, kerülôkkel, kacskaringókkal teli lehet valamilyen mondóka, valakinek a beszéde, stílusa is. Egyszóval kacskaringós mindaz, ami görbe vonalat ír le.

Ha leválasztjuk a szó végérôl az -s képzôt, az alapszóról, a kacskaringóról elmondhatjuk: kétszeresen jelöli mindazt, ami görbe, ami tekervényes. Mert akármilyen furcsának tûnik is, a kacskaringó összetett szó, a kacs és karingó összetétele. Az elôtagról, a kacsról már beszéltünk, a karingó utótagban nem nehéz felismernünk a keringô szavunk mélyhangú párját. A karingó a keringô mellett olyan tehát, mint a kavar a kever mellett. Igaz, ritka változat a mélyhangú karingó, de költészetünkben is felbukkan: „Egy kislány kendôt bont és örül: / karingós táncba kezd a kút körül".

A kacskaringó tehát olyan típusú összetétel, mint a csalafinta vagy a búbánat; a megközelítôleg azonos jelentésû elô- és utótag egymást nyomatékosítja.

Murádin László

Könyvjelzô
Mert én retirálni sohasem szoktam

(11. old.)

Ezzel a címmel jelent meg nemrég a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó gondozásában Orbán Balázs 40, eddig még kiadatlan levele.

A „retirálni" szó, ami egy kicsit idegenül hangzik a mai fül számára, a múlt század politikai (és nem csak) nyelvezetének egyik közkedvelt és gyakran használt kifejezése volt. Jelentése: meghátrálni, visszavonulni, álláspontot vagy nézetet feladni stb. Használata jelen kiadvány címében is szerencsés, mert hangzásával és értelmével megteremti annak a kornak a hangulatát, amelyben a levelek íródtak.

Kovách Géza aradi történész az Országos Széchényi Könyvtárban és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában folytatott — egyébként teljesen más irányú — kutatásai során bukkant ezekre a levelekre és önzetlenül felajánlotta, hogy ott Székelyudvarhelyen kezdjenek azokkal valamit, ahol méltán tartanának számot a köz érdeklôdésére.

A kiadvány bevezetôjében Róth András Lajos többek között ezt írja:

„Orbán Balázsról sokan és sokat írtak. Felmérték tudományos munkásságának minden vetületét. Értékelték, felértékelték és újraértékelték. Dicsérték, vádolták és hibáztatták. Túlhaladottnak kiáltották ki. De mindenki elismerte megkerülhetetlenségét. Még ma is »Orbán Balázst« ütjük fel elôször, ha Székelyföldrôl szeretnénk írni. Azt, amit ô tett akkor, intézmények nem tudják megtenni ma. Nem hiába kiáltották ki a székelység legnagyobbikának.

Magyarázhatnánk, de nincs sok értelme..."

Valóban minden magyarázkodás értelmetlen és hiábavaló. És ki volt Orbán Balázs, az ember? Tehetnénk fel a kérdést ezek után. A közölt személyes levelek alapján „az érzelemnek egész classicus nagyságát" hordozó, de megértésre nem mindig találó személyt ismerhetünk meg. A levelek címzettjei között olyan nagyságok sorakoznak, mint Torma Károly, Simonffy Kálmán, herceg Odelscalchi Arthur, Tolnai Lajos, Pulszky Ferenc, Pesty Frigyes vagy Ipolyi Arnold. Tartalmuk a politikától a régészetig, a vallástól a hétköznapi gondokig egyaránt szólnak, mindenrôl, ami a múlt században egy olyan szellemi óriást, mint Orbán Balázs, foglalkoztatott.

„A legnagyobb székely" e kiadványban összegyûjtött 40 levelének olvasása érdekes és izgalmas élményt nyújt az olvasónak. Ezen túl, a levelekbôl olyan ember alakja villan fel, akinek szellemiségét példaként követhetjük mi, mai közemberek és politikusaink egyaránt.

-vp-

OPERA

A hannoveri világkiállítás meghívottja volt a kolozsvári Állami Magyar Opera

(12. old.)

Szeptember 24–29. között a kolozsvári Állami Magyar Opera társulata Hannoverben lépett fel Kodály Zoltán Székelyfonójával az Expo Hannover budapesti kormánybiztosi hivatal meghívottjaként. Hogy milyen horderejû ez a meghívás egy kisebbségi egyedülálló kultúrintézmény számára, és hogyan tudtak eleget tenni ennek a nem mindennapi felkérésnek, arról Demény Attila rendezô és Simon Gábor igazgató nyilatkozott.

— Milyen érzés volt a világkiállításon való részvétel? — kérdeztük Demény Attilát, a Székelyfonó rendezôjét.

— Amikor a magyarországi kormánybiztosi hivatal arról tájékoztatta intézményünket, hogy a Székelyfonót választották ki arra, hogy egy ilyen rangos rendezvénysorozaton a magyar kultúrát képviselje, nagyon jólesô érzés töltött el. Az 1991-es bemutatót a kolozsvári kritika elutasította, konfliktuális helyzetet teremtve. Ezt enyhítendô, már az évben, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon szerepelt a társulat ezzel a mûvel, nagy sikert értünk el. Fodor Géza magyarországi dramaturg kötetében külön tanulmányt jelentetett meg „A Székely fonó kolozsvári újrafelfedezése" címmel, amelyben méltatta a kolozsvári Állami Magyar Opera akkori elsô bemutatkozását. A tanulmányban Fodor kifejti, hogy ô maga Szabolcsi Bencének köszönhetôen jött rá a mû vizionárius dráma-voltára, ellentétben azzal a közfelfogással, miszerint a Székelyfonó oratórium-formában él tovább. Ezt döntötte meg a kolozsvári társulat vendégjátéka, amely elôtérbe helyezte azt a Kodály-felfogást, miszerint a „nép énekli el a maga életét-sorsát-tragédiáját, s ô maga csak keretbe foglal, konferál, leolvastatja a tanulságot". Ezt, Fodor szerint, eladdig (1991-rôl van szó!) a budapesti operaház nem volt képes megvalósítani. „Demény Attila most felfedezte, és Budapestnek is megmutatta a mû lehetôségeit, valódi nagyságrendjét. A kolozsváriak produkciója... méltó ahhoz a képhez, mely Tóth Aladárban és Szabolcsi Bencében élt a darabról, s amely méltó — Kodályhoz és alkotásához." A kolozsvári 1991-es negatív fogadtatást még az is ellenpontozta, hogy az 1992-ben készült MTV-film a legjobb operafilm díját kapta az 1993-as párizsi filmfesztiválon.

Ugyanez a produkció a 90-es évek végén jó fogadtatásban részesült Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon. A világkiállításra való meghívás pedig végképp pontot tett a produkció zaklatott elsô tíz évére. Beigazolódtak az elôadással kapcsolatos várakozásaim, azazhogy a Visky András, Rónay István és jómagam képviselte irányzat nem vezet vakvágányra: mi újraértelmeztük a népi kultúrát. Ez a mû nem a szuvenír-boltok „csillogását" hivatott visszaadni. Az a szándék vezetett, hogy „mohátlanítsuk" ezt az ôsrégi, többrétegû drámát, ahol a népdal egyfajta népi szürrealizmus kifejezôje. Egy világszínpadon zajlik a dráma, ahol azt próbálom kifejezni, amely összeköti és nem azt, ami elválasztja a magyar és az európai mitológiát.

— Mennyire elégedett az elôadással?

— Már az elindulás elôtt Kolozsváron is körvonalazódott, de a hannoveri produkció után bizonyossá vált, hogy a komoly, kéthetes felújítási munka eredménnyel járt. Úgy gondolom, hogy a társulat minden tagja kellô elhivatottsággal állt a munkához, tehát a siker nem maradhatott el. Ezúton újólag szeretnék köszönetet mondani a társulat tagjainak.

— Hogyan értékeli Simon Gábor igazgató ezt a fellépést? Konkrétan kinek köszönhetô ez a meghívás?

— Megtisztelô felkérés érkezett a magyar pavilon részérôl, hogy a határon túli magyarság olyan kultúrintézménye, mint a kolozsvári magyar opera, jelen legyen a világkiállításon. Mindez azt bizonyítja, hogy a mindenkori magyar szellemiség nem szorítkozik a mostani országhatárok közé, hanem kiterjed a határokon túl szakadt magyarság szellemi potenciáljára is. E határnélküliség illusztrálására legidetalálóbb Kodály Székelyfonója. Túl a címen és a szerzôn, a rendezés olyan alaphelyzetet tár elénk, amely méltó akármelyik operaszínpadra. Gérnyi Gábor kormánybiztos és dr. Mesterházy Vera marketingigazgató voltak azok, akik az Expo 2000 Hannover részérôl személyesen tárgyaltak velünk. A Határon Túli Magyarok Hivatala is segítségünkre volt ez ügyben. Ez a minden reményt felülmúló meghívás feledtette tagjainkkal a pulai keserû szájízt — hiszen azóta is adósunk a horvátországi impresszáriós iroda a kifizetendô összeg felével. Jó körülmények között folyt le mind az utazás, mind az elszállásolás. Ami a világkiállítást illeti, az épületkomplexumok egyrészt adottak voltak, másrészt újakat építettek. Az európai államok többsége az új épületsorokon foglalt helyet. Ugyanitt volt az Expo Theater is, amit kizárólag erre az alkalomra építettek és megfelelt a mûszaki követelményeknek. Mindegyikünk személyre szóló névjegykártyát kapott, amely segítségével bejárhatta a kiállítást — ez is elônyös volt anyagilag, tekintettel arra, hogy a belépô 69 német márkába került. A különbözô országok pavilonjai között ingyenes buszjárat mûködött, de a mindennap kiadott Expo Journal is tartalmazta a város térképét, azaz a pavilonok elhelyezését. Ha mindehhez hozzátesszük az elôadásunkat kísérô szûnni nem akaró tapsot, akkor elmondhatom, hogy mindenki pozitív élményekkel távozott Hannoverbôl.

Évadkezdés elôtt a kolozsvári Állami Magyar Opera
— Van-e olyan általános elv, elképzelés, amely az egész évadra kihatással van? — kérdeztük Simon Gábort.

— Az elkövetkezô évad nem lesz egy szokványos, átlag évad. A 2000/2001-es évadot két dolog határozza meg: egyrészt a magyar millennium esztendejében vagyunk, és kilátás van arra, hogy mi is több magyarországi vendégjátékon vegyünk részt a jövô év tavaszától kezdôdôen. Itt elsôsorban kortárs magyar szerzôk mûveit fogjuk játszani: újra elôvesszük Vermesy Péter Ördögváltozás Csíkban címû operáját, és új szerzôk mûveit is bemutatjuk, úgy mint Gyöngyössi Levente A gólyakalifa, Selmeczy György A szirén, Kômûves János A néma kertész és Demény Attila egy-egy operáját. Szó van egy Erkel-koncertsorozatról vagy egy teljes Erkel-opera budapesti elôadásáról. A millenniumi rendezvények színhelye a budapesti volt Ganz-gyár csarnokai, amelyet nemcsak színház- és operaelôadások bemutatására, hanem valóságos magyar kultúracsarnokká alakítanak át. E millenáris rendezvénysorozat, amely magába foglalja a 2001-es Budapesti Tavaszi Fesztivált is, megközelítôleg 140 különbözô jellegû kultúreseményt foglal magába, ebbôl 3–4-et intézményünk elôadásában. A másik kultúr- és zenetörténeti esemény Verdi halálának századik évfordulója. Ez megkívánná, hogy az összes Verdi-operát, amely eddig intézményünk mûsorán szerepelt, felújítsuk. Erre a heroikus vállalkozásra azonban, sajnos, nincs meg a szükséges pénzügyi keret. Meghívót kaptunk a 2001-es bukaresti Enescu-fesztiválra is, ahová egy Verdi-operával mennénk.

— Mi jellemzi a bérletes elôadások repertoárját?

— A már említett Verdi-év kapcsán létrehoztunk egy Verdi-bérletet. Amint arra már utaltam, a magyarországi vendégszereplésekkel párhuzamosan a kolozsvári közönség is láthatja-hallhatja a Vermesy- és a Kômûves-operát. Az Ifjúsági bérletet ketté osztottuk (I., II.), figyelembe véve az ifjúsági- és a gyerek-közönség igényeit. A bemutató-, illetve a nyugdíjas bérletet változatlanul megôriztük. Szó van arról, hogy 2001-ben Franciaországba is eljutunk, ahol 2001 a magyar kultúra éve lesz. Itthon, elmaradt bérletes elôadásként, a Bátori Máriával kezdünk, ezt követi az István király, amelyrôl CD-felvétel is fog készülni az ôsz folyamán.

— Milyen vendégmûvészeket és rendezôket fog foglalkoztatni a következô évadban az opera?

— Elsô vendégmûvészünk Airizer Csaba, aki november 16-án Zakariás szerepét énekli. Még nem végleges ugyan, de már folyamatban vannak a tárgyalások két koreai énekesnô vendégjátékával kapcsolatosan, akik a Carmenben lépnének fel — Carmen és Michaela szerepét énekelve. Selmeczy György rendezi a Kômûves-operát, hisz méltán megérdemli bizalmunkat a tavalyi R. Strauss-opera rendezése után. Kürthy András budapesti rendezô ugyan nem fog új darabot rendezni ebben az évadban, de a repertoáron levô Verdi-rendezései és a Kriza-gálakoncert miatt gyakori vendégünk lesz. Demény Attila operarendezô, aki egy új opera megírásán dolgozik, a Rigolettót fogja rendezni, és felújítja a Háry Jánost. Dehel Gáborra is sok munka vár: a repertoáron levô Erkel-operák mellett az általa rendezett operetteket is mûsoron tartjuk.

— A mûsoron szerepel egy újabb Duna tv-gálakoncert.

— Ebben az évadban is rendezünk decemberben egy gálakoncertet, amelyet bemutat majd a Duna tv is.

— Milyen más, kiemelkedô esemény várható?

— Szeretnénk megünnepelni volt zeneakadémiai tanárunk Szalay Miklós 70. születésnapját egy szerzôi est keretében a kolozsvári filharmónia tagjaival karöltve. Novemberben lesz tíz éve annak, hogy Kürthy András elôször itt rendezett, ez is méltó egy ünnepi eseményre.

— A kolozsvári közönség régi operettrajongó. Lesz-e új operettbemutató?

— Nem, de mûsoron tartunk közkedvelt operetteket, amelyek, úgy érzem, nem voltak agyonjátszva az elmúlt években.

— Két évvel ezelôtt az opera kolozsvári magyar színészek közremûködésével hangulatos szilvesteresti mûsorral lepte meg a közönséget. Lesz-e ilyen jellegû produkció ez évben?

— Valószínû, hogy lesz, de még túl korai lenne nyilatkozni errôl. Nagy gonddal kell összeállítani egy ilyen humoros elôadást.

— Milyen kiszállásokat terveznek Erdély-szerte?

— Ami már bizos, az egy-egy elôadás november 6-án és 9-én Marosvásárhelyen, illetve Zilahon. Nagyon költséges a társulat utaztatása. Egy 140–150 tagú társulat vendégjátékát finanszírozni nagy erôfeszítés. Szerencsére, a magyar mûvelôdésügyi minisztérium ez irányban is segítségünkre van.

— Személyi változások?

— Mivel Szép Gyula országos RMDSZ mûvelôdésügyi és egyházügyi alelnök lett, a mûvészeti titkári állást ez évtôl Dániel Zsolt tölti be.

— Milyen gondok merülnek fel a repertoár meghatározásakor?

—Mûsorrendünk kialakításánál gondot okoz az a tény, hogy énekeseink közül többen vendégszerepelnek más hazai társulatokkal vagy külföldön. Elfogadom azt a tényt, hogy a fizetés nálunk nagyon kicsi, de fáj az, ha valaki hátat fordítva a kolozsvári közönségnek és a társulatnak, kizárólag anyagi érdekektôl vezérelve eltávozik, s erre, sajnos, minden évben akad példa.

Hintós Diana

Bemutató a magyar operában

(12. old.)

A gyulai sikeres bemutató után október 19-én a kolozsvári közönség elôtt is bemutatásra kerül Erkel Ferenc Bátori Mária címû operája. A bemutatóról, a többhetes munkáról Dehel Gábor, az opera rendezôje tájékoztatott.

— Mit gondol, sikeres lesz a kolozsvári bemutató? Hogyan lehetséges, hogy ezt az operát a bemutató óta nemigen játszották?

— Már a próbák során felmerült bennem az a kérdés, hogy miért nem játszották ezt az operát közel másfél évszázadig. Az én véleményem szerint ez az opera biztos siker. Hiszek a mûben: a zene és szöveg harmonikusan illeszkedik egymásba, a történelmi helyszín és idô méltán tarthat érdeklôdésre számot. A mû Erkel elsô operája; zeneileg elôkészíti a Hunyadi és a Bánk dallamvilágát, és megtalálható benne a Himnusz motívuma is. Tematikailag nagyon gyakori problematikát dolgoz fel: szerelem — politika — intrika összefonódása, amely különbözô érzéseket hoz felszínre.

— Egy ilyen régen játszott opera zenei anyagának elôkerítése is nehézkes.

— Szerencsénkre több önzetlen segítôtársunk akadt: Mossóczy Vilmos budapesti karnagy és Szerzô Katalin — a Széchényi könyvtár zenei osztályának vezetôje — közbenjárásával elôkerült a partitúra is, amelyet Hary Béla, az elôadás karmestere, kérésemre, kisebb-nagyobb mértékben módosított. Megemlítem még Kassai István zongoramûvészt és Tallián Tibort, a Zenetudományi Intézet igazgatóját, akik szintén segítségünkre voltak ez ügyben, és támogattak törekvéseinkben. Simon Gábor igazgatónk is részt vett ebben a munkában, majd zenei dramaturgként is tevékenykedett.

— Mennyiben hisz az Erkel-operák historizmusában, azok mondanivalójában?

— Erkel Ferenc történelmi operáinak mondanivalója a mai közönséghez is szól, és itt nem csak a slágeroperákról van szó. Nem hiszem, hogy a ritkán játszott mûvek — amelyek nagy részét operánk már mûsorába iktatta — elavultak. Az itteni helyzetek és figurák a mában is élnek: képmutató Gertrudiszok, cselszövô politikai pojácák stb.

— Hogyan fogadták a társulat tagjai ezt a hatodik Erkel-operát?

— Úgy érzem, mindannyian jól tudjuk, hogy miért játsszuk sorozatban az Erkel-operákat. E hat opera bemutatója nemcsak a saját, hanem a társulat tagjainak hivatástudatát is igazolta. A kisebb és nagyobb szereplôk, a közel 180 személy, akik sikerre viszik a produkciót, hihetetlen ügyszeretettel végezték el munkájukat. Köszönet nékik!

NAPIRENDEN

Markó: A várt csodák nem következtek be, a kitartó munkának viszont vannak eredményei

(16. old.)

— Ahelyett, hogy a sötétséget szidnád, inkább gyújts egy szál gyertyát — idézte a régi kínai közmondást Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ kampánynyitó ünnepi rendezvényén Szatmárnémetiben. A Szakszervezetek Mûvelôdési Háza zsúfolásig megtelt nagytermében a szatmáriak elôtt beszédet mondott Illyés Gyula szatmárnémeti alpolgármester, Takács Csaba ügyvezetô elnök, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetôje, Markó Béla szövetségi elnök és Frunda György szenátor, államfôjelölt.

— A kampányt jó kedvvel, bizakodóan, magabiztosan és hittel kezdjük — mondta Takács. Kijelentette: az RMDSZ demokratikusságában és versenyszellemében eddig példátlan jelölési folyamat nyomán állította össze jelöltlistáit a parlamenti válsztásokra. Takács kifejezte reményét, hogy a következô választásokon több nôt sikerül majd jelöltként indítani. Rámutatott: a kampány legfôbb üzenetei „az európai értékrend szerinti politizálás, az Erdélyben való megmaradás meggyôzôdéses hite, a tenni akarás, a cselekvés, és a tudatos építkezés kell hogy legyen". Valamennyi jelölt „ezen üzenetek markáns hordozója lesz". A kampány arról is szólni fog Takács szerint, hogy az elmúlt négy esztendôben az erdélyi magyarság „nagyobbat lépett elôre mint a Trianon óta eltelt idôszakban bármikor".

Markó Bélából nemcsak a politikus, de a költô is szólt: — Olyan magyarságot akarunk, amilyen az évezredes országot megálmodó Szent István királyunké, a borotvaeszû Bethlen Gáboré, az egyszerre megújító és toleráns Dávid Ferencé, a protestáló és protestáns Ady Endréé, a mélyen katolikus, népéért nehéz idôkben is szólni tudó Márton Áron püspöké volt. Olyan magyarságot, amely képes szembe nézni az új évezred kihívásaival, és képes megôrizni szülôföldjét, Erdélyt. Olyan Erdélyt akarunk, amelynek minden kapuján három nyelven lesz felírva, hogy ki várja az idelátogatót: Transilvania–Erdély–-Siebenbürgen. Olyan Romániát akarunk, amely balkáni és bizánci hagyományaiból a legszebbeket megôrzi, annak salakjától megszabadul, végképp eldönti azt, hogy Európához akar tartozni, és nem csupán elônyeit, hanem hátrányait is vállalja.

— Hosszú út áll elôttünk, és hosszú út áll mögöttünk — mondotta Markó. — Hosszú volt ez az évtized, tele feladattal, felelôséggel, elégedetlenséggel, csalódással, de reménnyel is. És tele hittel. Hittük a csodát 1989 decemberében, hittük azt, hogy néhány nap alatt, és néhány hét alatt bekövetkezik a csoda. Rá kellett jönnünk, hogy csodák nincsenek. Hittük a csodát 1990-ben, a parlamenti választások után, hittük, hogy a csoda néhány nap alatt bekövetkezik. Rá kellett jönnünk, hogy csodák nincsenek. Hittük a csodát, amikor elmentünk az Európa Tanácshoz, a nagyhatalmakhoz, amikor meglátogattuk az Európai Uniót, és rá kellett jönnünk, hogy csodák nincsenek. Tegyük a kezünket a szívünkre: hittük a csodát 1996-ban, amikor választások után demokratikus román pártokkal nagy, alapos, mélyreható fordulatot ígérô politikusokkal szövetségre léptünk. Elterveztünk és elképzeltünk egy programot, és most, négy esztendô után rá kellett jönnünk, hogy csodák nincsenek.

Hosszas taps kísérte az RMDSZ elnökének azt a megállapítását is, hogy bár az elmúlt tíz esztendôben várva várt csodák nem következtek be, a felelôs, kitartó munkának igenis vannak eredményei. Csodával határos eredmény az is, hogy az elmúlt évtizedben az erdélyi magyarság politikai érdekvédelmi szervezete megôrizte egységét, és ezt az erôs szervezetet felmutatta Romániának, Magyarországnak és a világnak. Frunda Györgyöt hatalmas tapssal köszöntötték a szatmáriak. Az RMDSZ államfôjelöltje elmondta: könnyebb dolga volt négy évvel ezelôtt, amikor ellenzéki pozícióból kampányolhatott. Akkor sikerült megmagyaráznia a románságnak, politikusainak, hogy elvárt jogaink megadása nem csorbítja a többség jogait, és sikerült a magyarellenes tipológiai falon nagy rést ütni.

Frunda ismertette az elmúlt négy évben elindult folyamat fontosabb állomásait és eredményeit. Elismerte: a magyarság ma nem él jobban mint négy évvel ezelôtt. Ezt azzal magyarázta, hogy az elfogadott törvények hatását még nem érezzük. Bár ma 19 700 tanul felsôoktatásban magyarul, és Kolozsváron magyarul lehet újra jogot és közgazdaságot is tanulni, itt nem állhatunk meg. Frunda szerint meg kell teremtenünk az állampolgár teljes biztonságát a társadalmi, politikai élet valamennyi területén. — A Bolyai-egyetem a miénk, a miénk volt és biztosan a miénk lesz — mondotta Frunda. — Következetesen, parlamenti eszközökkel fogunk harcolni érte, és el fogjuk érni, hogy megvalósuljon — szögezte le a hallgatóság nagy megelégedésére. Hozzátette: visszaköveteljük az elkobzott egyházi és közösségi vagyont, teljesen szabad anyanyelvhasználatot követelünk a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, és a gazdasági élet valamennyi területén. Ahhoz, hogy teljesen egyenlôek legyünk, nem lenne szabad, hogy valaki csak azért ne legyen Románia elnöke, mert magyar. Legyünk optimisták: ha Nagyszebennek német polgármestere van, miért ne lehetne Romániának magyar államelnöke.

Az ünnepi rendezvényt vers, zene és tánc tette teljesebbé. Felléptek a szatmári Északi Színház és a kolozsvári Állami Magyar Színház színmûvészei, illetve a Szatmári Népi Táncegyüttes tagjai.

Tibori Szabó Zoltán

Elôtérben a társadalmi és gazdasági célok az RMDSZ-nél
16 000 aláírás Frunda Györgynek Kolozsváron

(16. old.)

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint elég Adrian Nãstase RTDP elsô alelnök nemrégi kolozsvári magyarellenes nyilatkozataira gondolni, ha bárki is fel kívánja mérni, mennyire hiányzik egy esetleges RMDSZ–RTDP együttmûködés közös alapjai.

A képviselô az alkalomból válaszolt a többnyire román sajtó képviselôinek, hogy csütörtökön este Kolozsváron is hivatalosan elindította választási hadjáratát az RMDSZ. Amint arról olvasóink a tegnapi újságból értesülhettek, a találkozón részt vett még Mátis Jenô képviselô, Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök, valamint Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei ügyvezetô elnöke.

Kónya-Hamar Sándor az elmúlt négy évrôl megjegyezte, hogy az RMDSZ nem volt ugyan politikailag és erkölcsileg minden egyes lépésében következetes, de mindenképpen sikereket is elkönyvelt. Ezek lennének: a románság magyarokkal szembeni gondolkodás- és magatartásmódjának megváltoztatása kedvezô irányba (kevésbé lehet már „magyar veszéllyel" riogatni), példamutatás ígéretek betartásáról (amit nem lehet elmondani a koalíciós partnerekrôl), a román–magyar vegyes vállalkozások elôretörése, egy romániai magyar politikai osztály és — például pénzügyi — szakértôi gárda kinevelése és megszilárdítása. Például Borbély László területrendezési és közmunkálatügyi, vagy Pete István mezôgazdasági államtitkár nélkül az illetô szaktárcák jóval gyengébb tevékenységet tudtak volna felmutatni, vélekedett a megyei elnök. Mulatságos jelenségként kiderült, hogy több bukaresti taxisnál nem kell fizetniük honatyáinknak, ha megtudják róluk, hogy RMDSZ-esek. Az RMDSZ ettôl függetlenül vállalja a kormányzatból származó sikertelenségekbôl is a részét, enélkül nem is állhatna választói elé.

Az RMDSZ a jelenlegi kampányban elsôsorban szociális, gazdasági, új munkaerôpiacot teremtô, az életszínvonal emelését célzó ajánlatával közelíti meg választóit. Ha a jelenlegi partnerekkel kellene ismét koalíciót kötni, a fájó lecke azt diktálja, hogy csakis szigorú biztosítékok ellenében hajlandó ezt az RMDSZ újból megtenni.

Mátis Jenô elmondta, hogy nemcsak az RMDSZ, de egyre több párt is több ideológiai síkon igyekszik minél szélesebb választórétegekhez szólni, és hogy a szövetség választási programja nagy hangsúlyt fektet a decentralizációra és a regionális fejlesztésre.

Kiderült, hogy Frunda György államfôi megmérettetésének támogatására eddig a várt 14 000 helyett 16 000 aláírás gyûlt Kolozsváron, s a megyei 30 000-es szint elérésérôl csak az adatok hétfôi összesítése után nyernek világosabb képet.

B. Á.

Az elektronikus média óvatosan kezeli a választási kampányt

(16. old.)

A televízió-, illetve rádióadók többsége rendkívüli szigorúsággal állt hozzá az elsô hivatalos választási kampánynaphoz. Az Audiovizuális Tanács vonatkozó határozatai a szerkesztôségek fontos olvasmányai lettek.

— Az Audiovizuális Tanács (AT) azon határozata, miszerint a képviselô, illetve szenátori listán szereplô személyek nem szólalhatnak fel a választási kampány számára fenntartott mûsorokon kívül, nem vonatkozik a sajtóra is — tudtuk meg Gáspárik Attilától, az AT tagjától, aki figyelmeztetett: azok a közéleti személyek viszont, akik jelenleg fontos funkciót töltenek be a társadalmi életben (képviselôk, szenátorok, polgármesterek stb.) egy percig terjedô hírekben szerepeltethetôk (intézményavatások stb.), de ez idô alatt ôk sem tehetnek nyilvánvalóan kampányjellegû megjegyzéseket.

Gáspárik szerint a csütörtökön kezdôdött hivatalos kampány elsô médianapjait jellemzô rendkívüli óvatosság azzal magyarázható, hogy ez az elsô olyan kampány, amikor „a szerkesztôk nyakába szakadt a szabadság és a felelôsség". — Az Audiovizuális Tanács — mondta Gáspárik — elvben minden rádió- és tévéadó választási mûsorát monitorizálja, de szó sincs arról, hogy az AT eleve rosszindulattal lesné az esetleges „törvényszegéseket". Bízom abban — mondta —, hogy tíz év demokrácia elég volt ahhoz, hogy a választási kampány minden érintettje felelôsséggel álljon hozzá az ügyhöz. A kihágásgyanús eseteket külön-külön fogjuk megvizsgálni, hiszen nyilvánvaló, hogy maga a választási kampány fogalom eléggé tágan értelmezhetô.

Sz. Cs.

A hét politikusa

(16. old.)

Vojiszláv Kostunica, Jugoszlávia demokratikusan megválasztott új elnöke, a modern Demosztenész, akinek, szónoki tehetséggel nem megáldott politikusként, sikerült levetkôznie száraz könyvelôi imidzsét, és képes volt ledönteni az európai diktatorikus rendszerek utolsó bástyáját, Szobodán Milosevics rezsimjét.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2000 - All rights reserved -