2000. október 20.
(XII. évfolyam, 246. szám)

Csütörtök reggel polgármesteri hirdetôtábla jelent meg a Fôtéren. A sárga alapú, piros és kék betûs tábla román és angol nyelven arról tájékoztatja a járókelôket, hogy pár lépéssel odébb „régészeti rezervátum" található. A polgármesteri hivatal szerint az ásatások „Napoca dák–római város történelmi ferjlôdését" hivatottak felszínre hozni. Akár egy tömbházlakás építésénél szokás, a tábla feltünteti a munkálatok kedvezményezettjét, a történelmi múzeumot, az építkezési engedély számát, illetve kibocsátásának idôpontját. Ebben az esetben az érdekesség az, hogy az „építkezési engedélyben a munkálatok befejezésére megszabott idôpont — végtelen".

A polgármesteri hivatal tábláján az is szerepel, hogy a munkálatokhoz a Munkaügyi és Területrendezési Minisztérium is hozzájárult. Borbély László államtitkár lapunkak elmondta: semmit sem tud az ügyrôl. — Egy biztos: ez a minisztérium nem bocsát ki építkezési engedélyeket — tette hozzá.

Dan Brudascu, a városháza szóvivôje lapunknak elmondta: — A tájékoztató táblát eddig azért nem helyeztük el, mert a munkálatokat csupán nemrég fejezték be. Azért kétnyelvû — annak ellenére, hogy Romániában a hivatalos nyelv csupán a román —, mert mi tiszteletben tartjuk mindazokat, akik a világ egyik legelterjedtebb nyelvét beszélik — mondta Brudascu. Kérdésünkre, mennyibe került a hirdetôtábla kivitelezése és elhelyezése, illetve melyik cégre bízták a munkát, Brudascu azt mondta: — Aljas kérdés. Nem a pénz számít, hanem az, hogy végre tárgyilagosan tájékoztatjuk a közvéleményt, mi található a Fôtéren.

Megtudtuk: a Fôtérre összesen két hirdetôtábla kerül, darabja négymillió lej. A kivitelezéssel az Electrospot, a felszereléssel pedig a Precon céget bízták meg. Egyelôre nem tudni, ez utóbbi munkálatok mennyibe kerültek.

Ioan Piso, a történelmi múzeum igazgatója a Szabadságtól értesült a fôtéri hirdetôtáblákról. Elmondta: a polgármesteri hivatal nem egyeztetett a múzeummal a táblák elhelyezésérôl, illetve ezek szövegérôl. — A városháza újból megszegte a 2000/43-as számú, az ásatásokra vonatkozó kormányhatározatot. Ezenkívül a hirdetôtáblák elhelyezésére a Területi Mûemlékbizottság beleegyezésére is szükség lett volna. A táblák törvénytelenül kerültek a Fôtérre, de bennünket már semmi sem lep meg — tette hozzá Ioan Piso.

Csütörtökön is több mint másfél órába telt, míg a kolozsvári városi tanácsosok rátértek a napirendre. A határozattervezetek megtárgyalása elôtt a Közterület-fenntartó Vállalat helyzetét vitatták meg. A polgármester elmondta: a Liviu Medrea vezette önálló gazdálkodásnál törvénytelenségek sorozata történt, éppen ezért mihamarabb fel kell menteni ôt tisztségébôl. Stefan Dimitriu RTDP-tanácsos felrótta, hogy a polgármester nem vette figyelembe a tanácsosok alkotta, a RADP tevékenységét vizsgáló bizottság javaslatait. Elmondta: Medreát törvénytelenül nevezték ki, hisz a menedzseri állásra kiírt versenyvizsga után az új vezetô kinevezését a városi tanács nem fogadta el.

A tanácsosok 277 millió lejt utaltak ki az Euro Kárpátok Kézilabdakupa megszervezésére. Vekov Károly RMDSZ-tanácsos hevesen tiltakozott az általa hatalmasnak ítélt összeg kiutalása ellen. — Ebbôl a pénzbôl inkább a város köves útjainak egy részét aszfaltoznánk le — mondta. A tanácsos ellenkezése ellenére a tanács megszavazta a határozattervezetet.

Hosszú huzavona után a Nagy-Románia Párt véglegesítette szenátori és képviselôi jelöltlistáját.

Lapunk beszámolt arról, hogy Gheorghe Funar polgármester, az NRP fôtitkára a szenátori lista elsô helyére került Kolozs megyében.

Ioan Mihai Nãstase, az NRP megyei szervezetének elnöke, nem zárta ki, hogy a párt eredményének javítása érdekében Funar nem Kolozs, hanem Maros, Hargita vagy Kovászna megyében jelölteti magát.

A párt központi vezetésének nyomására Funar visszalépett a Kolozs megyei szenátori listáról, de városházi munkatársai és ismerôsei a jegyzéken maradtak. Dan Brudascu, a polgármesteri hivatal szóvivôje a képviselôházi lista második, Mihai Muresan, városgazdálkodási igazgató pedig a negyedik helyen található. Dorel Visan volt színházigazgatónak „csupán" az NRP szenátusi listájának negyedik helye jutott.

Megbízható források szerint Funar továbra is Kolozsvár polgármestere marad, sem Kolozs, sem más megyében nem jelölteti magát.

A továbbképzések ügye a múlt rendszerben fôleg a legkisebb részletekig megrendezett, „gasztronómiai szempontból kellôen elôkészített nyílt leckék", valamint „récsiklálások" szintjén állt. Kolozs megyében most egész intézményrendszerek biztosítják a pedagógusok korszerû továbbképzését, és nem is akármilyen szinten: Kolozsvár országos szinten messze élen jár ezen a téren.

Kolozs megyében majd minden olyan intézmény részt vesz a pedagógusok különbözô típusú továbbképzéseiben, amelynek tevékenysége valamelyest is kapcsolódik az oktatáshoz — tudtuk meg a megyei tanfelügyelôség szokásos csütörtöki sajtóértekezletén. Ez összetett folyamatban a Didaktikai Testületnek (Casa Corpului Didactic) fôleg konzultatív szerepe van, a Regionális Továbbképzô Központ (amely Erdély hat megyéjét látja el) viszont rendszeresen készíti fel az iskolaigazgatókat az új évezred kihívásaira. A mintegy négyszáz Kolozs megyei igazgató közül tavaly százan végezték el a szakosodást biztosító tanfolyamot: az idén újabb százas csoport fog szakosodni a menedzselés, a közigazgatás, a sajátos iskolai-pénzügyi gondok terén. A Mûszaki Egyetem, a kolozsvári tanítóképzôk, a BBTE valamint más oktatási intézmények segítségével évente több ,száz pedagógus továbbképzése valósul meg Kolozs megyében, ahol rendkívül sok az elsô fokozatos tanár; nem ritka az olyan eset sem, amikor egy-egy iskola teljes tanári kara elsô fokozatos tanárokból áll!

Újdonságnak számít, hogy a 2000-2001-es tanévben már alkalmazzák a véglegesítô valamint fokozati vizsgák esetében a preinspekciós rendszert: ezentúl minden ilyen jellegû vizsga-inspekciót két be nem jelentett felügyeleti látogatás fog megelôzni. A véglegesítô vizsga lebonyolításának új metodológiája lesz az idén. Ugyancsak újdonságnak számít a terv, miszerint azok számára, akik öt évig semmiféle fokozati vizsgát nem tesznek le, általános, és kötelezô továbbképzôt fognak szervezni.

A sajtóértekezleten fény derült arra, hogy Kolozs megyében minden megyei tanfelügyelô rendelkezik úgynevezett formátori oklevéllel, ami azt jelenti, hogy saját reform-szakmájában továbbképezhetnek igazgatókat, tanfelügyelôket, pénzügyi szakembereket, stb. Az igazgatók „formálásának¯ viszonylag lassú menetével kapcsolatban (mint ismeretes, a megye igazgatóinak mindössze egynegyede rendelkezik ilyen jellegû továbbképzési oklevéllel) Török Ferenc fôtanfelügyelô- helyettes annak a reményének adott hangot, hogy az elkövetkezô évek tanügyi átalakulásai meghozzák majd erre is a gyógyírt. Török nem zárta ki például annak a lehetôségét sem, hogy az egyetemeken külön kart létesítenek majd az oktatási menedzselés címen. Erre azért is szükség lenne, mert 2004-tôl — legalábbis a tanügyminisztériumi tervek szerint — csak olyan személy lehet iskolaigazgató, aki oktatás- menedzseri oklevéllel rendelkezik.

A Pro TV munkatárásának köszönhetôen sikerült az iskolai ösztöndíjak kiutalási késedelmeire, illetve ezen összegek csökkenésének okaira is választ kapni. Ezek szerint a tavalyi mintegy százezer lejes (különbözô tipusú) ösztöndíjak azért csökkentek le az idén ôsztôl 45-55 000-lejekre, mert a tanfelügyelôség számára mindig kevesebb pénzt utal ki a tanügyminisztérium, mint amennyire szükség lenne. Így egy állandó „adóskörbe¯ jut a tanfelügyelôség, és kénytelen úgy megszabni ezeket az ösztöndíjakat, hogy azokat ki is tudja majd osztatni az iskolákkal. Az ügyet lényegesen bonyolítja, hogy ennek a 45-55 000 lejes ösztöndíjaknak csak valamivel több mint felét tudja állni a tanfelügyelôség, a többit a helyi tanácsnak kellene biztosítania. Jó hírnek számít, hogy a városi tanács felkérte a tanfelügyelôséget, hogy készítsen számukra egy költségvetési tervezetet annak érdekében, hogy január elsejétôl megkezdhessék az iskolások kedvezményes autóbuszbérlete ügyének megoldását.

Amint arról korábbi lapszámainkban tudósítottunk: a tervek szerint ma a Temes megyei Csanádon találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnök román kollégájával, Mugur Isãrescuval. A találkozóra a Csanád–Kiszombor új határátkelô megnyitásának alkalmával kerül sor. Értesüléseink szerint a magyar kormányfô jelenléte szinte biztosra vehetô. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnöktôl megtudtuk: amennyiben megtartják a két miniszterelnök találkozóját, ez csupán félórára korlátozódik a program szerint. A megbeszélésen várhatóan szóba kerülnek a közelgô romániai választások, a magyar kormányfô pedig remélhetôleg szóba hozza a magyar egyetem ügyét. Terítéken lesz a két ország EU-csatlakozásának témaköre, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének esélyei, valamint egy újabb romániai magyar konzulátus létrehozásának a kérdése.

TEMPLOMSZENTELÉS KOLOZSMONOSTORON

Az új kolozsmonostori református templomot (Bucsecs utca sz. n.) szentelik fel hálaadó istentisztelet keretében október 22-én, vasárnap déli 12 órakor. „Áldott az Isten, aki erre a napra bennünket elvezetett" — áll a híveiket az ünnepi istentiszteletre elváró lelkipásztori hivatal meghívójának mottójában.

SZABÓ T. ATTILA veszprémi, BALÁZS NÁNDOR New York-i és MÁTHÉ ENDRE londoni egyetemi tanárok tartják a plenáris elôadásokat az EME természettudományi és matematikai szakosztálya évi tudományos ülésszakán, október 28-án, szombaton de. 9 órai kezdettel az Apáczai Csere János Líceum (Király/I. C. Brãtianu utca 26.) termeiben. A plenáris elôadásokat a szakcsoportok (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, geológia, genetika és molekuláris biológia) elôadásai követik.

TEODOR BOTIS Metamorfózis címû kiállításával nyitja ôszi évadát a Rádió Galéria. A tárlat megnyitójára október 23-án, hétfôn 13 órakor kerül sor a Donát út 160. szám alatti Rádió Galériában.

BODOR LÁSZLÓ EMLÉKE — 2000 címmel rendez bemutatót a Kolozs Megyei Ebtenyésztôk Szövetsége és a Betanított Kutyák Klubja október 22-én, déli 12 órai kezdettel az Ifjúsági Ház mögötti CUG-sporttelepen. A programban idomítási bemutató, valamint az ôrzéssel és védelemmel kapcsolatos számok szerepelnek.

— Miért nyilvánították rezervátummá a fôtéri gödröket?

— Azért, hogy Kolozsvár a nagy állatoknak továbbra is menedékhelye legyen.

A Madách Irodalmi Társaság nyolcadik szimpóziumán Kolozsvárról Kozma Dezsô és e sorok írója volt jelen. Október hatodikán délelôtt a Balassagyarmat szomszédságában fekvô Szügy mûvelôdési házában Andor Csaba, a társaság elnöke beszámolt a társaság éves tevékenységérôl. Utána Varga Magdolna és Árpás Károly Egy „Madách-vers" megközelítése címmel Baka István Tél versét elemezte, e sorok írója A Tragédia román fordítása és elôadásának kísérletei, Andor Csaba Újabb Madách-kéziratok és dokumentumok. II. címmel tartott elôadást.

Délután a meghívottak és a vendégek Balassagyarmaton részt vettek a helyi önkormányzat, több Nógrád megyei iskola és mûvelôdési intézmény, a Madách Irodalmi Társaság képviselôi által a költô szobránál tartott koszorúzási ünnepségen. Ezt követôen a volt Fráter Erzsébet, most Szalézi leánykollégiumban Kozma Dezsô A Tragédia egy teológiai értelmezése (Ravasz László), Madácsy Piroska Adalékok Bérczy Károly és Madách Imre kapcsolatához, Varga Magdolna Madách Imre Perena — egy verselemzési kísérlet, Bárdos József Mester és famulus, Bene Kálmán Madách Aladár Tragédia-értelmezése, Gyémánt Csilla Varga Mátyás díszlettervei Az ember tragédiájához, Berényi Zsuzsanna Madách könyvtárának szabadkômûves kiadványai, Árpás Károly A fiúk képe — egy Madách-mû kortárs olvasata címû elôadása hangott el. Ezután Bene Kálmán bemutatta a tavalyi szimpóziumon tartott nagy sikerû elôadása teljes szövegébôl készült A Tragédia dalai címû igen ötletes kötetét, amelybôl kiderül, hogy a Madách mûvébôl kiemelt részek valójában önálló versek.

Október hetedikén reggel a jelenlevôk a felvidéki Alsósztregovára látogattak. Megkoszorúzták Madách Imre sírját, megtekintették a Madách-kastélyban levô emlékmúzeumot — itt ezúttal örömmel tapsztalhatták, hogy a szlovák feliratok mellett — beleértve a költô ôseinek a szlovákra fordított nevét — végre minden kiállított tárgyat magyar felirattal is elláttak. Jelen volt Grosschmid Péter, Madách Imre öccsének, Károlynak a leszármazottja. A brazíliai Sao Paulóban élô Madách-leszármazottak, sajnos, nem tudtak eleget tenni a meghívásnak.

A jelenlevôk ezután Csesztvére látogattak, ahol megtekintették az egykori Majtényi-kúriában levô Madách-múzeumot. A rendezvény a költônek a múzeum elôtt álló szobra megkoszorúzásával ért véget.

Szabadság évkönyv kapható (egyelôre még az idei utolsó megmaradt példányai, 15 ezer lejért) pénztárunknál, mindazok számára, akik szeretik a szórakoztató és ismeretterjesztô írásokat, a keresztrejtvényt, a humort, a divatot, a lakás-szépítést, az egészségvédelmet, a sportot, lapunk szerkesztôinek és más, kolozsvári közéleti személyiségeknek a publicisztikai írásait. Ha nem akar lemaradni egy új hagyomány kezdetérôl, még beszerezheti nálunk. Mert hamarosan piacra kerül sorozatunk következô kiadványa, a 2001-es évkönyv, amelyet egyetlen olvasónk sem hagyhat ki.

Ritkán írnak nekrológot egyszerû emberekrôl. Rózsika nénirôl, mindenki Rózsika nénijérôl azonban írni kell, mert egyszerûségével, emberséges magatartásával, jóságával, szeretetével magasan kiemelkedik az átlagemberek sorából.

A munkáscsalád súlyos gondjai mellett is Rózsika néni arra törekedett, hogy minden nehézség ellenére lányait taníttassa. Tudom, persze, ez még nem rendkívüli! Az azonban igen, hogy évtizedeken át befogadta egyszobás lakásába azoknak a rokonoknak a gyermekeit, akiket másképp nem tudtak volna taníttatni. Nemcsak otthont teremtett számukra, de mindennap asztalt is terített nekik. Így, az ô segítségével válhatott több rokonából tanult ember.

Ám Rózsika néni nem csak a rokonaiért hozott áldozatot, teljesen idegen emberekért is, ha betértek hozzá. Diákkorunkban mi is gyakran éheztünk, ô ezt tudta, s ha meglátogattuk, mindig leültetett az asztalhoz. Betévedô szentlászlói, magyarlónai rokonai, ismerôsei számára mindig került nála valamilyen eledel, jó szó, tanács, vigasztalás.

Derûs természetének fényét környezetére is árasztotta, s természetesen gyermekei is vidám emberekké váltak. Szomszédai méltán tisztelték és szerették, mint ahogy mindenki szerette, és mindenki számára valahogyan fontos lett Rózsika néni.

Most már nem térek be többé a Fôtér 22. szám alá a drága Rózsika nénihez, de nem csak akkor, ha itt elhaladok, emlékezem kegyelettel és szeretettel az én Rózsika nénimre — mindannyiunk Rózsika nénijére!

Áldott legyen emléke és nyugodalma is.

Jó muzsikát hozott Zilahra a Transylvania kolozsvári barokk hangszeregyüttes. Hangversenyükre a XI. Zilahi Nemzetiségi Fesztivál keretében került sor a zilahi Történelmi Múzeumban, ahol a Nemzeti és vallási kisebbségekrôl szóló tudományos ülésszak munkálatai is folytak. Ugyanott állították ki az idei Ippart alkotótábor festményeit is. A kiállítást Szabó Vilmos és Szabó Zsolt nyitottak meg az alkotómûvészek jelenlétében.

Elismerôleg nyilatkozott a zilahi közönségrôl Nagy István, a Transylvania együttes fuvolamûvésze, aki ismét vizsgázott — alulírottal és Majó Zoltán fuvolamûvésszel együtt —, mert mindannyian örömmel üdvözölhettük a hallgatóság soraiban Guttman Mihály egykori tanárunkat, mindannyiunk „Misi bácsiját", aki a tudományos ülésszakon a gregorián zenérôl értekezett. A tudományos értekezések igen szókimondóan tárgyalták a történelmi együttélést tájainkon, a magyar–román–német–zsidó–cigány kisebbségek közötti viszony alakulását, a történelmi egyházak szerepét. A sárbogárdi Szabados Tamás elôadása (aki, többek között, magyar országgyûlési képviselô, történész, a Külügyi Bizottság tagja) a Dualizmuskori Magyarország nemzetiségi törvényérôl (1868), igen élénk érdeklôdést váltott ki a jelen lévô román kollégák részérôl, akik eddig ahhoz voltak szoktatva, hogy magyar részrôl mindig és mindenki elhallgatja a pozitívumokat, vagy azért, mert nem ismerte (nem ismerhette ezt a törvényt, vagy egyéb okok miatt). Az elôadások anyagát kötetben szándékszik kiadni a zilahi Szilágy Társaság, ezért már itt is felhívjuk az érdekeltek figyelmét erre a nagyon szükséges vállalkozásra, és aki teheti, segítse is a könyv megjelenését.

A Nemzetiségi Fesztivál a zilahi napok rendezvénysorozattal kapcsolódott egybe, amelynek keretében szüreti felvonuláson, szüreti bálon, sakk- és focibajnokságon, néptáncbemutatón és zilahi tehetségek gálaestéjén vehettek részt városunk lakói. A városháza tükörtermében tartott nívós mûsorba bekapcsolódtak a baptisták is, a gyerekek 30 tagú mandolinzenekara nyitotta a rendezvényt, majd a hangszeresek következtek, Major Zsuzsi és Szilágyi Ágoston (ének és gitár), Ötvös Kinga (ének-furulya), Tunyogi Ferenc (gitár), Tunyogi Tímea (Hervay Gizella verse), Szigeti Ferenc (Ady-vers), Elekes Attila (zongora), Dajka Zsolt (gitár) stb., majd a Csalogányok Wesselényi-leánykórusa ünnepelte megalakulásának tízéves évfordulóját. A régi Csalogányok már a délutáni próbán és az összpróbán is bemutatták, hogy igazán szerettek-szeretnek énekelni, hogy olyan partíturákat hoztak el magukkal, amelyek magyar klasszikusainknak az alapos ismeretérôl, szeretetérôl, az ilyen mûvek hatására kialakult jó zenei ízlésrôl tanúskodtak Bárdos leánykari népdalfeldolgozásaiból, Bartók ne menj el, Bárdos Istené az áldás c. mûveit adták elô élményszerûen, majd a mostani kórustagok énekeltek Palestrina-madrigálokat és Kodály-bicíniákat, tanárnôjük, Gáspár Enikô vezényletével, aki harmadik éve vette át irányításukat. Végül az összkarban Händel, Marenzio, Kickestadt egy-egy kórusmûvét, valamint a Balla Zsófia versére született Zsoltárhimnuszt énekelték. Az estet megtisztelte jelenlétével dr. Kerekes Károly ciszterci szerzetes pap, zirci apát, aki bemutatta népdalzsoltárainak keletkezéstörténetét a tudományos ülésszak keretében, majd az általa celebrált vasárnapi szent mise után megszentelte a zilahi római katolikus templom elôterében elhelyezett millenniumi Szent István-emléktáblát, Adorján Ilona alkotását.

A délutáni kórustalálkozón nyolc énekkar énekelt Isten dicsôségére a római katolikus templomban. A kórusok közül kiemelkedett a budapesti Ritornell együttes, amely bemutatta idei egyházi zeneszerzôversenyünk egyik mûvét is (a Kerekes Károly népdalzsoltárainak felhasználásával született Három Zsoltárt Haraszti Rita és Gáspár Enikô magánénekesek közremûködésével). Felléptek még az idén tízéves Csalogányok Wesselényi-leánykórusa, a Rorate-kórus, a görög katolikus, a Gloria Dei ortodox kórus, a Szegedi Kis István-kórus és a sárbogárdi kórus.

Kitartó munkával lehet jó kórust és a kórusmuzsikát értô-igénylô közönséget nevelni bárhol. Nagyobb az esélyünk, ha támogatói is vannak ennek a közösség és zenei ízlésformáló munkának. A sárbogárdiak ebben is jó példát mutattak: kórusukban énekel a város polgármestere és országgyûlési képviselôjük, Szabados Tamás.

Hátha mi is meggondoljuk ezt a következô zilahi nemzetiségi fesztiválig. Várjuk már mostantól a jelentkezôket. Reméljük, a Transylvania hagszeregyüttes jövôre sem ígérkezik el másfelé, mert a zilahiak már nem is akarnak nélkülük fesztivált rendezni. Köszönjük a jó muzsikát.

— 1844-ben megalakul az Erdélyi Gazdasági Egyesület;

— 1844-ben Kölcsönös Jég- és Tûzkármentô Intézet létesül;

— 1845. május 16-án Kolozsvárt vendégeskedik Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály;

— 1845. szeptember 16-án avatják fel az 1843 novembere óta épülô új városházát (a régi tanácsház az 1798 augusztusi tûzvészkor leégett);

— 1845. november 2-án tartanak utoljára istentiszteletet abban a fatemplomban, amely a mai „kétágú" református templom telkén állott (akkoriban

10 000 református élt a városban);

— 1845. december 14-én Kolozsvárt Iparegylet létesül;

— 1845-ben 26 céh 735 taggal mûködik Kolozsvárt; a legtöbb tagja a csizmadia céhnek (223), a legkevesebb a kötélverôk céhének (2) van;

— 1846–1848 között jelenik meg Berde Áron szerkesztésében az elsô magyar természettudományos népszerûsítô folyóirat, a Természetbarát;

— 1846. november 24. és december 8. között Liszt Ferenc Kolozsvár vendége;

— 1846-ban Kolozsvári Nevelôi Kört alapítanak a tanügy kérdéseinek megvitatására;

— 1846-ban a város lakossága20 000 fô körül mozog;

— 1847. október 21–24. között elsô alkalommal vendégeskedik Kolozsvárt a feleségével nászúton lévô Petôfi Sándor (1849-ben még ötször jár Kolozsvárt);

— 1848. március 21-én a kolozsvári százfôs városi tanács ülésével, és reformokat, valamint az uniót követelô a Fôkormányszékhez intézett feliratának megfogalmazásával, utcai tüntetésekkel kezdetét veszi az erdélyi forradalom;

— 1848. május 29-re Kolozsvárra meghirdetett erdélyi országgyûlésen a várost Groisz Gusztáv fôbíró és Gyergyai Ferenc jegyzô képviseli; május 30-án a Redut nagytermében egyhangúan kimondják az uniót Magyarországgal.

Hónapok óta terrorizálják az országot az Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottjai. Szervezeteik tüntetnek, követelôznek és fenyegetôznek. Sajátságos, hogy dühük nem azok ellen irányul, akik meglopták ôket, hanem az állam ellen, amely nem akarja ôket sokmilliós — esetenként sokmilliárdos — veszteségeikért kárpótolni. Mintha panaszaik jogszerû orvoslása nem is érdekelné ôket, véletlenül sem az ügyészségek vagy a törvényszékek elôtt vonulnak fel, a nyomozásokat, illetve a bírói eljárásokat sürgetendô. Nézem a képernyôt: már nem is a kormánypalota, hanem a parlament üléstermében ordibálnak, ott akarnak éhségsztrájkba kezdeni, ha a politikum nem enged diktátumuknak. Karhatalom kell, hogy eltávolítsa ôket.

Abszurdisztáni helyzet: mivel a rászedett hiszékenyek oly sokan vannak, hogy tömegük politikai súlyát nem lehet figyelmen kívül hagyni, a kormány és a parlament kénytelen az ország ügyei helyett az övékkel foglalkozni. (Most, a végelszámolások óráiban, alig hetekkel a választások elôtt!) Holott az állam soha semminô garanciát nem vállalt a FNI néven bejegyzett befektetési társaság tevékenységéért. (A Román Nemzeti Bank sem!) Holott mi, a választók, akik nevében politikusaink az ország sorsát igazgatják, nem hatalmaztuk fel ôket arra, hogy meglopottak százezreit elégítsék ki az állampénztárból, vagyis a mi közösünkbôl.

Nem tudom sajnálni az áldozatokat. Amikor a Caritas nevû tömegrablást rendezték meg, bárkinek mentségére szolgálhatott a történelmi körülmény, hogy zsenge még a demokrácia Romániában, és a jámbor nép tudatlan. Honnan is tudhatta volna az agymosottságából épp ocsúdó közromán, hogy az ilyen típusú játékokat Európa fejlett államaiban törvény tiltja! De most, évekkel a Caritas bukása után, az átmenet tizenegyedik esztendejében nem mentség már a tájékozatlanság. Ahol a nyereségrészesedés szokásos átlagának többszörösét ígérik a befektetôknek, ott csak valami nagyon gyalázatos dologra készülhetnek a befektetôk tömegei ellen, egyesek becstelen hasznára. Ennyit mindenkinek kell értenie a pénzügyekhez.

Mivel a sajtó kiderítette, hogy a FNI minden szintû igazgatói túlnyomórészt egykori szekustisztek voltak, és ezt az értesülést tudtommal senki sem cáfolta meg, fönnáll a gyanú, hogy a FNI-t ezeknek a szervezkedéshez és félretájékoztatáshoz kiválóan értô uraknak a közremûködésével valakik eleve azért hozták létre, hogy a népharagot, amelyet majd kiváltanak, a kormánykoalíció ellen fordítsák. Ha helytáll ez az értelmezés, az, hogy közben egyesek százmilliárdos nagyságrendû pénzeket zsebeltek be, e fô stratégiai célkitûzéshez képest majdhogynem mellékességnek bizonyul. Bizonyára vannak a tüntetôk között jóhiszemû rászedettek is. De nem kevésbé biztos az sem, hogy akik a kormány és a parlament ellen tüzelik ôket, nem naivak. Szakemberek a maguk munkaterületén.

Türelemmel kivárnám, míg ez a gyalázatosság is lecseng, mint pár évvel ezelôtt a Caritas, de f. hó 18-án este a tüntetôk olyan szófordulatot dobtak be, mely sérti személyi méltóságomat, és nyilvános felszólalásra kötelez. Azt mondták, hogy az elôállott konfliktushelyzet két szembenálló tényezôje „a kormány és a civil társadalom". Vagyis hogy ôk nem pórul járt befektetôk, nem igazságukat keresô meglopottak, hanem: a civil társadalom. Kikérem magamnak!

A civil társadalom az ön- és céltudatos, iparkodó polgárok közös mûve, azoké, akik a diktatúrákban elállamosított, elarctalanított embermilliók soraiból nemcsak egyéni erényeikkel és teljesítményeikkel válnak ki, hanem azzal az adottságukkal is, hogy személyi érdekeiket a közérdekekkel egyeztetve érvényesítik. A Caritas, a Bingo, a FNI és a többi román csoda, amelyektôl a lakosság tudatlanabb, félrevezetésre alkalmasabb rétegei várják boldogulásukat, mivel tömegeket vonnak el a társadalomépítéstôl, nem társadalmi hasznú, hanem éppenhogy társadalomellenes szervezetek. A rászedettek pedig, mivel partnereikké szegôdtek és pénzükkel támogatták ôket, maguk is cinkosok. Bûnhôdjenek!

Az, hogy — mint aki polgárnak tartom magamat — sem a Caritasnak, sem a Bingónak, sem a FNI-nek a közelében sem jártam, olyan természetesség, mint hogy nem köpködök a vonaton, vagy hogy, ha pénztárcát találok az utcán, beviszem a rendôrségre. Ez az erkölcsi alapom arra, hogy kijelentsem: szerintem aki FNI-zett vagy bingózik, egyéb gyanússágokra is képes. Szabadságában áll, hogy tegye. De ne hivatkozzék közben a civil társadalomra!

Meghökkentem egy újsághír kapcsán: a kolozsvári Református Kollégium visszakapta az annak idején erôszakkal elvett iskolaépületét, és beköltözhet jogos otthonába. Nahát, mondtam, ilyent ebben az országban! Visszaadják az egyháznak, ami az övé? Vége a történelmi gyávaságnak? Ha nem tudsz építeni, elveszed a másét? Attól, aki évszázadokon át értéket teremtett. Vége a máséval bôkezûen rendelkezô nagyhatalmak szárnya alatti basáskodásnak? A gyávaság biztos fedezékben való hencegésének, és végre tartásos irányba fordul a politika arca?

Visszaadják hát a híres kollégium épületét, s a jelenlegi iskola nem kényszerül sajátja mellett bérelt épületben mûködni?

Mondom megdöbbentem. Ennyire felütötte volna a fejét ebben az országban a jellemiség, az etikai tudat, a korrektség rákfenéje? Mert eddig a gyakorlat csapásnak tudta a tisztességességet. Ilyen tanulékonyak lennénk? Elfelejtôdtek volna régi fasisztoid ösztönök, felülkerekedett volna a humánum, s ha nem is a tolerancia, de legalább a lehetôsége? Megvillant volna a jogállamiság délibábja?

Végre eljutottunk volna oda, hogy az élethez való jogot nem sajátítván ki, tudomásul vesszük legalább a másik létezését? Nem vártam én történelmi igazságtételt, hiszen erre a román politika sohasem lesz képes, csak annyit, hogy legalább a kézmosásig eljut.

De nem kell ámulnom. A visszaadási szerzôdés megkötése utáni egy-két napra cirkuszba illô aláírás-megtagadás kezdôdött. A köpenyegforgatás régi hányingerkeltô gyakorlata. Aztán a végkicsengés: egyesek hallani sem akarnak a kollégiumi épület visszaadásáról. Miért is? Beköltözni és benne ülni ma is könnyebb, mint építeni. S még megróni is lehet a jogos tulajdonost: mért épített annak idején? Ki kérte rá?

Mindezek után azért mégis hiszem, hogy az egykori építôk utódai ma is ragaszkodnak az építôk szándékához, hogy az övék legyen!

Balogh Tímea túlélte a mûtétet. Az alig egyéves és néhány hetes kislánynak a májátültetés volt az egyedüli esélye, hogy életben maradjon. A nem mindennapos mûtét több mint tizenegy órán át tartott: a fôvárosi Fundeni kórház és a német orvosprofesszorok szakértelmének, felkészültségének köszönhetôen azonban sikerült a mûtét. Azóta több nap telt el, a kislány a kritikus órákat túlélte, teste befogadta az idegen szervet, az orvosok szerint Tímea túlvan az életveszélyen. Romániában ez volt az elsô alkalom, hogy ilyen jellegû mûtétet hajtottak végre. Eddig csupán az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban került sor hasonló orvosi beavatkozásra. Éppen ezért az esemény nagy mediatizálásnak örvendett. Sokan követték figyelemmel a televízió képernyôjén a kórházból érkezô helyszíni tudósításokat, éreztek együtt ezekben a nehéz percekben Tímeával és családjával, aggódtak a gyermek és édesanyja életéért.

Melyik édesanya ne tette volna ugyanezt? Melyik édesanya nem kockáztatná vagy nem áldozná fel életét azért, hogy megmentse gyermekét. Minden édesanya, aki szereti gyermekét, így járt volna el hasonló esetben. Akiknek felhôtlen gyermekkoruk volt, kiegyensúlyozott családi körülmények között nôttek fel, részük volt az otthon melegségében, a szülôi odafigyelésben, nagyon nehéz elképzelniük, hogy vannak olyan anyukák, akik esetleg nem szeretik gyermeküket. Mindez nagyon idegennek tûnhet azoknak, akiknek mindent megadtak, amit egyszer csak megálmodtak. Játékokat, biztonságot, melegséget. Mindent, amire egy gyermeknek szüksége van. Teljesen természetes tehát az ilyen gyermek számára, hogy az édesanyja akarta és szereti ôt.

Viszont hány és hány anyuka van, aki már a fogamzás pillanatában nem szereti, nem kívánja a gyermekét? Egyesek idejében úgy döntenek, hogy nincs szükségük gyermekre, fölösleges tehernek érzik, és abortusznak vetik alá magukat. Mások vállalják az anyai szerepet, és bíznak abban, hogy idôvel megszeretik kicsinyüket. Más kategóriát képeznek azok, akik világra hozzák gyermeküket, de aztán mostohákként bánnak velük, és beteges, lelkileg sérült embert nevelnek fel. Sokan szülés után eldobják maguktól a világra hozott csecsemôt, a kórházban hagyják, árvaházba, gyermekotthonokba adják, vagy éppenséggel szemeteskukába dobják, hogy megszabaduljanak tôle. Sok nô nem tudja értékelni azt az isteni áldást, hogy anya lehet, életet adhat, gyermeket szülhet, hanem visszaél ezzel a nem mindennapi áldással. Nem hiszem, hogy ennél csodálatosabb ajándék létezhet egy nô számára.

Nemrég egy gyönyörû kék szemû, egészséges kislányra hívták fel a figyelmet a tévé hírmûsorai, akit az édesanyja egy kórházban hagyott. A gyermek igézô égszínkék szemeivel babonázta meg az embereket. Szépsége, kedvessége, gyermeki bája annyira hatott, hogy a kislányt ajándékokkal halmozták el, sôt, olyanok is jelentkeztek, akik örökbe fogadták volna. Csak az anyának nem kellett. Valahol az élet tragikomikuma, hogy egyeseknek nem kell a gyermekük, míg mások készek saját életüket áldozni a gyermekükért. Akárcsak Tímea szülei. Sok nô bármilyen áldozatot meghozna, hogy legalább egyszer az életben viselhesse az édes terhet. Érezze, hogy fejlôdik ki az új élet testében, meghallgathassa gyermeke szívének elsô dobbanását. Az élet jelét. A világ legnagyobb csodáját.

Kolumbusz, mint annyiszor, ha a hajók kiállítására kellett kunyerálni, már-már ismét kezébe vette a vándorbotot, amikor néhány grand, vagyis fôúr közbenjárására Izabella királynô aláírta azt a szerzôdést, amely Amerika felfedezését biztosította. Ez 1492. április 17-én történt, és 1492. október 12-én fölbukott a Nap az óceán habjaiból, sugarai ragyogva árasztották el egy sziget alacsony, füves partjait. Kolumbusz San Salvadornak nevezte el, vagyis Szent Megváltónak, az Üdvözítô tiszteletére, aki megszabadította és kihozta ôt az óceán rabságából.

E hónapban tehát, mint minden évben, megint ünnepelt a spanyol nép, s nekem azt az emlékemet idézte fel, amikor ott ültem Kolumbusz Kristóf terén, Madridban. Reggel volt, a teret szegélyezô vasbeton tömbök szeszélyesnek tûnô formáikkal talán a sziklazátonyokat és a partokat akarják jelképezni — a sziklákat, amelyeken a hajósok bevésései fölött a nagy távolságoktól megigézett gondolkodók szavai világítanak, közöttük a Senecáé. Két fiatal rendôrnô lépdelt egymás mellett sötét egyenruhában, fejükön puha posztósisak, amely alól csikófarokként, kacéran kunkorodik elô a hajfonatuk. Jönnek, csendes beszélgetés közben, mintha nem is a rend ôrei volnának, akiket bármikor felriaszthat mélázásukból a baszk terroristák pokolgépeinek robbanása, hanem irgalmasnôvérek, akik egy zárda árkádjai alatt meditálnak.

Leülök egy padra a téren, és nézem Kolumbuszt, aki harminc méternyi magas oszlop tetején áll a zászló rúdját szorongatva, határozott nekilendüléssel, s ahogy nézem ôt, az óceán felôl áradó friss és nedves levegôt beszíva, az úszó felhôk játéka miatt, úgy tûnik föl nekem, hogy a nagy tengerész, az admirális elôrelép, mint aki hajóra száll, és ismét nekivág a nagy vizeknek. És ekkor különös érzés fog el, izgatottság és aggodalom, s még föl is emelkedem a padon, hogy utánakiáltsak:

— Gondold meg, Kolumbusz, selyemtakácsok fia, akit a vékony aranyló szálak már korán az ismeretlenséghez és a titokzatossághoz kötöttek! Fontold meg, érdemes-e hinni Toscanelli térképeinek és számításainak, hiszen e csillagász már az utat is a felénél kevesebbre becsülte Európa és Amerika között. Gondold meg, érdemes-e holmi portugál királynak kunyerálni támogatásért, hogy aztán örökre ott hagyd Felipádat és gyermekeidet?... Érdemes-e beleôszülni a várakozásba, amíg valaki a meggazdagodás reményében hitelt ad vakmerô terveidnek? Gondolj a matrózokra, akik a végtelen vizek láttán elôbb-utóbb csüggedni kezdenek, gondolj a zátonyokra, a hatalmas viharokra, a végpusztulásra!... Lehet, hogy majdan ágyúdörgés és harangzúgás fogad, de második utadon már emberevôkre bukkansz, és a Haiti szigetén maradt legényekbôl egyetlenegyet sem találsz meg!...

Várj, Kolumbusz, mert ellened fordulnak saját híveid, és az udvarnál seregnyi irigy rágalmazód támad, midôn pedig megtérsz, már nem is fogadnak oly lelkesedéssel, mert közben Vasco da Gama tömérdek kincset hoz haza Indiából, míg te csak pénzt és emberáldozatot pazaroltál eddigi utadon... Ne menj sehova, mert minden elôzônél nagyobb szégyen és megaláztatás vár rád!... Szinte el sem merem mondani, hogy Izabella királynô bilincsbe veret, és úgy hozat haza Haitiból Spanyolországba!!... Mi szükséged rá, hogy csörgô láncokkal vonulj végig Cadiz utcáin, miközben azt is igyekeznek elfeledtetni veled, hogy admirális voltál?... És hiába a harmadik út és a negyedik, Honduras, Kuba kék partjai és Jamaica, mert Ferdinánd után szép Fülöpnél is süket fülekre talál minden szavad, minden kérésed, hogy visszaszerezd eredeti rangodat!...

Vigyázz, Kolumbusz, mert lelki bánat és köszvény öl meg!... A legnagyobb csendben fognak eltemetni, hogy aztán háborgó lelked a halál után se nyugodhassék meg — sôt, ismét átkeljen az óceánon: elôbb Haiti szigetére viszik hamvaidat, harmadfélszáz esztendô múlva Kubába kerülsz, a havannai székesegyház kriptájába; de kálváriád még ezzel sem ér véget, mert amikor az amerikaiak elveszik Kuba szigetét a spanyoloktól, ismét fölnyalábolják koporsódat, és megint lebegni kezdesz a vizek fölött, ezúttal Európa irányába... Állj meg, Kolumbusz Kristóf, állj meg!...

De hiába kiáltok fel hozzá gondolatban, mert ô csak megy... Nem riasztja az sem, hogy teljes idô- és tudatzavaromban olajárral fenyegetem, amely millió tonnás kettétört hajókból hömpölyög felé; nem fél sem a ciklonoktól, sem a szökôártól, sem az óceánba becsapó kísérleti rakétáktól, amelyeket a modern hajók is elkerülnek. Nem fél semitôl, nem figyel egyetlen aggódó szóra sem; csak markolja a zászlórudat elszántan, mintha evezôlapátot szorítana, tekintete a mérhetetlen távolságokat fürkészi. Mert mindig is a vakmerôk, a megszállottak, az álmodozók készítették elô, akár a saját életük árán is, az utánuk jövôk, a haladás útját!...

Eredeti cím: Me, Myself & Irene, amerikai, színes, 2000, 110 perc. Rendezte: Peter és Bobby Farrelly, fôszereplôk: Jim Carrey, Renée Zellweger, Chris Cooper, Robert Forster.

Charlie Baileygates 17 éve dolgozik a Rhode Island-i rendôrségen. Feladatköre nem nagy: legfeljebb az utcán játszó gyerekeket próbálja rendre utasítani, vagy a szabálytalanul parkoló autók tulajdonosait jobb belátásra venni. Ám mindezek igen ritkán sikerülnek neki: túl jószívû és engedékeny, de leginkább félénk ahhoz, hogy valaki is komolyan vegye ôt. Feleségével sincs ez másként: így történik meg, hogy fekete bôrû ikrei születnek — holott ô is meg házastársa is fehér bôrû —, majd felesége elhagyja egy jóvágásúnak sem mondható férfiért.

A sok lenézés és sérelem lassan felgyûl benne, majd kirobban: pszi-chikai beteg lesz, kettôs személyiséggel felruházott egyén. Hiperagresszív alteregóját nem nézik jó szemmel társai, ám mielôtt még nyugállományba küldenék, eltûnik a csinos kis lánnyal, Irene-vel, akit valamikori munkaadója és volt szeretôje próbál eltenni láb alól, nehogy kábítószeres múltját felfedje a törvény elôtt, és akit el kellett hogy kísérjen a szomszédos állam rendôrségére.

Az igazi gondok akkor bukkannak elô, amikor a hatóránként beveendô orvosságokat elhagyja. Így egyik percben még a szánalomra méltó Charlie, a másikban pedig a csúnyaszájú, italozó és szexorgiára vágyó Hank — azaz hasonmása — menekül a lánnyal a banditák és a rendôrök elôl. A kalandok természetesen ilyen körülmények között nem hiányozhatnak, az egy emberben lakó két személyiség között pedig ráadásul állandó ellentétek, majd balhék születnek: mindketten ugyanazt a lányt szeretik.

Jim Carrey neve hallatán jogosan gondol a nézô komédiára, és e film esetében sem csalatkozik. Carrey most is vágja a jobbnál jobb grimaszokat, gallérjánál fogva kidobja magát az autóból, vagy éppen legyeket köpdös miközben boldogan motorozik. Mivel amerikai komédiáról van szó, nyilván számtalan túlzás vár ránk, no meg a tipikus és oly divatos amerikai „poénkodás": az éppen nagy dolgát végzô kutyán felejtett kamera képsorai után csakis a kakaós fagylalt fogyasztása következhet... Ennél már csak a mûpénisszel saját magát „megerôszakoló" férfi utólagos elképedése lehet csak röhögtetôbb.

Szerencsére a fenti pikáns részeken kívül olyanok is akadnak, amelyek valóban megnevettetik az embert és az átlagkomédia szintjére húzzák vissza az alkotást, amely ezeknek köszönhetôen az átmenôjegyet is megkapja.

A vetítések idôpontja: 10.30, 13, 15.30, 18, 20.30, pénteken, szombaton és vasárnap éjjeli vetítések 23 órától. Hétfôn és az éjjeli vetítéseken kedvezményes árú jegyek

Eredeti cím: Asterix et Obelix contre Cesar, színes, francia-német, 1999, 105 perc. Rendezte: Claude Zidi, fôszereplôk: Christian Clavier, Gerard Dépardieu, Roberto Benigni, Laetitia Casta.

Asterix és Obelix képregényei sokak kedvenc szórakozása, legyen szó kicsikrôl, nagyokról egyaránt. A két bátor gall ezúttal a képregényekbôl a széles vászonra kirándul, hogy újabb kalandjait elmondhassák a nézôknek is, akiknek az az érzésük: képregény lapjait forgatják elôttük iszonyú gyorsasággal.

Természetesen velük van a többi gall, no meg a rossz római katonák, a már ismert kalandtársak. A mû nem más, mint kettejük újabb kalandja, egy fejezet hosszú életükbôl (hisz 1959-ben láttak napvilágot egy párizsi képregény-újságban, a valamikori legendás hasonnevû hôsök mintájára). Talán hosszú lenne leírni e kalandot, de azért, íme, ízelítônek egy-két esemény belôle: a két hôs megszerzi a rómaiak aranypénzzel teli szekerét, aztán Asterix Obelixre veti magát, Cezar jobb keze szert tesz a gallok mágikus italára, Obelix a rómaiak kezére adja Asterixet, s azt se felejtsük el, hogy Obelix közben szerelmes lesz.

Végül is ugyanolyan kalandjuk ez, mint a többi. A filmváltozat mindenesetre sikeres. A színészek remekül alakítanak, a statisztákkal együtt szívvel-lélekkel érzik a filmet, szerepeiket — dehát ez ilyen nagy neveknél mint Dépardieu vagy a tavalyi Oscar-díj gála meglepetésembere, Roberto Benigni természetes is. A kalandon túl pedig ott van az egészséges humor, a díszletek, a sok ezer római kori öltözék, amelyek élvezetessé, szórakoztatóvá teszik az alkotást.

Érdekességként pedig, íme, néhány számadat a filmrôl, illetve a képregény-elôdjeirôl: a filmezés 21 hétig tartott, 700 technikus és munkás dolgozott rajta, 60 színész 325 000 órát, 1500 statiszta összesen 9000 napot alakította a szerepeket, 1135 négyzetméter szalma-háztetôt kellett gyártani a falu felépítéséhez, 10 400 kiló festéket, színes lakkot és egyebeket használtak el, és majdnem 500 állat lépett fel a mûben.

Ami a képregényeket illeti, 30 album jelent meg eddig, 280 milliós példányszámban, 77 országban. Csupán az utolsóból 3,5 milliót adtak el. Az Asterix parkban 1997-ben 2 mil-lióan fordultak meg, a fôhôsökrôl 7 rajzfilm készült, és naponta mintegy 40 000-en látogatják meg weblapjukat.

Mindenesetre, Asterix és Obelix rajongói 105 percig ismét elfeledkezhetnek a mindennapok gondjairól.

A vetítések idôpontja: 11, 13, 15.30, szerdán kedvezményes árú jegyek.

A Mûvész-Euroimages moziban e héten délutánonként fülhallgatós fordítású filmek fognak futni, a svájci filmnapok keretében 20–23. között, erre a jegy 10 000 lejbe kerül filmenként, de bérletet is lehet venni: 6 filmre 35 000 lej + 2000 lej filmenként.

Milánó, Giuseppe Meazza Stadion, 80 ezer nézô; vezette: Hugh Dallas (Skócia).

Milan: Abbiati — MALDINI, Costacurta, Coco — Roque Junior, ALBERTINI, Ambrosini, GATTUSO, Jose Mari (69. Boban) — Shev-chenko, Bierhoff. Edzô: Alberto Zaccheroni.

Barcelona: Dutruel — SERGI, Abelardo, Cocu (46. Frank De

Boer), Puyol — Simao, Xavi, Petit (30. Reiziger), RIVALDO — Luis Enrique, Alfonso (63. Dani). Edzô: Serra Ferrer.

Gólszerzôk: Albertini 2 (25. és 39. perc), Jose Mari (45. perc), illetve Rivaldo 3 (18. , 43. és 68. perc).

Lövések: 9–10 (kapura: 4–4).

Szögletarány: 6–3 (2–0).

Sárga lap: Abbiati, Costacurta, valamint Abelardo, Rivaldo és Luis Enrique.

A kedd esti, halálig unalmas Glasgow Rangers–Galatasaray mérkôzés után, mint egy égi manna következett a szerdai összecsapás. Milánóban rekordott döntöttek a nézôk (80 ezer!), a mérkôzés pedig megmutatta, milyen magas szinten áll a spanyol, illetve az olasz bajnokság. Mindkét csapat hatalmas iramban kezdte a mérkôzést, és Rivaldo már a 18. percben, egy csodálatos szabadrúgásgóllal, megszerezte a katalánoknak a vezetést. Hét perc múlva Albertini hatalmas bombagóllal válaszolt — 35 méteres lapos lövése akadt meg a Barcelona hálójában. Ha megnézzük a statisztikát, észrevehetjük, hogy mindkét csapat négyszer találta el a kaput, és ebbôl három-három gól született, ami majdnem százszázalékos teljesítmény! Miután Ambrosini kihagyott egy jó helyzetet (35. perc), Albertini ismételt. Tizenhét méterrôl elvégzett szabadrúgása védhetetlennek bizonyult. Az ellenféltôl Rivaldo sem akart lemaradni Albertini mellett, és a 43. percben szintén szabadrúgásból ért el gólt. A félidô utolsó percében Bierhoff lôtt Dutruel kapusba, és a kipattanó labdára Jose Mari csapott le eredményesen. Egygólos elônnyel mentek az öltözôbe a hazaiak, de várhatóak voltak az újabb találatok.

A második félidôben a Barcelona valóban átköltözött az ellenfél térfelére, de a sok helyzet ellenére csak egyenlítésre futotta erejébôl. A 68. percben Sergi tökéletes bal oldali beadását a kiválóan játszó Rivaldo fejelte a hálóba.

Remek mérkôzést láthattak az érdeklôdôk szerda este, amelyen a Barcelona továbbjutási esélyei igencsak megcsappantak.

A negyedik forduló további eredményei:

E-csoport: Panathinaikosz (görög)–Hamburger SV (német) 0–0, Deportivo La Coruña (spanyol)–Juventus (olasz) 1–1 (gólszerzôk: Victor 12., illetve Inzaghi 10.). Az állás:

1. Juventus 4 1 3 0 7–6 6

2. Deportivo 4 1 3 0 4–3 6

3. Panathinaikosz 4 1 2 1 3–3 5

4. Hamburger 4 0 2 2 5–7 2

F-csoport: Bayern München (német)–Paris Saint Germain (francia) 2–0 (Salihamidzic 4., Sergio 89.), Helsingborg (svéd)–Rosenborg Trondheim (norvég) 2–0 (Jansson 32., Santos 77.). A sorrend:

1. Bayern 4 3 0 1 8— 3 9

2. Rosenborg 4 2 0 2 10— 7 6

3. PSG 4 2 0 2 6— 6 6

4. Helsingborg 4 1 0 3 5–13 3

G-csoport: Anderlecht (belga)–Dinamó Kijev (ukrán) 4–2 (Vascsuk 10. — öngól, Radzinski 2 — 37., 41., Stoica 45., illetve Kaladze 1., és Bjalkevics 88.), Manchester United (angol)–PSV Eindhoven (holland) 3–1 (Sheringham 8., Scholes 82., Yorke 87., illetve Van Bommel 75.). A tabellán:

1. Manchester 4 2 1 1 9— 5 7

2. Eindhoven 4 2 0 2 6— 6 6

3. Anderlecht 4 2 0 2 6–11 6

4. Dinamó 4 1 1 2 7— 6 4

H-csoport: Besiktas (török)— Leeds United (angol) 0–0, AC Milan (olasz)–FC Barcelona (spanyol) 3–3 (Albertini 2 — 25., 39., José Mari 45., illetve Rivaldo 3 — 19., 43., 68.). A sorrend:

1. AC Milan 4 2 1 1 9— 5 7

2. Leeds 4 2 1 1 7— 4 7

3. Barcelona 4 1 1 2 7— 8 4

4. Besiktas 4 1 1 2 4–10 4

A hétközi forduló eredményei: Turnu Severin-i Drobeta–Râmnicu Vâlcea-i MFC 1–1, Petrozsényi Zsil–Krajovai Electro 1–0, Dévai Cetate–Nagybányai FC 2–5, Marosvásárhelyi HSK–Krajovai Extenzív 0–2, Temesvári Politechnika–Aradi UTA 0–1, Nagyváradi Bihar FC–Gyulafehérvári Apullum 5–1, Szatmárnémeti Olimpia–Nagyszebeni Inter FC 3–0, Vajdahunyadi Corvin–Târgu Jiu-i Pandúrok 1–2, Resicabányai MSC–Temesvári UM 1–1. A táblázaton:

1. Nagybánya 11 8 2 1 20–10 26

2. Tem. UM 11 7 2 2 25–10 23

3. UTA 11 7 2 2 20–13 23

4. Olimpia 11 7 0 4 17–11 21

5. RMSC 11 6 2 3 16— 9 20

6. Tem. Poli 11 6 1 4 19— 9 19

7. Drobeta 11 5 3 3 20–13 18

8. Pandúrok 11 5 3 3 13–14 18

9. Bihar FC 11 4 3 4 12— 9 15

10. Extenzív 11 4 2 5 12–12 14

11. HSK 11 4 2 5 13–14 14

12. Corvin 11 4 1 6 11–11 13

13. Electro 11 4 0 7 10–16 12

14. Zsil 11 3 3 5 10–17 12

15. Apullum 11 3 1 7 12–22 10

16. Déva 11 3 1 7 14–27 10

17. RMFC 11 2 3 6 9–18 9

18. Inter 11 1 1 9 4–22

A brazil Heine Allemagne különleges habot fújó készülékével megoldotta, hogy a futballisták a szabadrúgást pontosan arról a helyrôl végezzék el, ahol a szabálytalanságot elkövették.

— A bíró az övén viselné a sprayt, mint egy mobiltelefont — magyarázta Allemagne —, és a szabálytalanság után azonnal megjelölné a helyet. Így azután a játékos hiába tologatja elôre a labdát, az én habom pontosan jelzi mi is az igazság. A feltaláló kijelentette, hogy nem kér pénzt a találmányáért.

A mérkôzés elsô felében Pop Mihai szamosújvári edzô inkább az ifi játékosokat küldte pályára. Ez az eredményen is tükrözôdött: a désaknaiak, akik elsô perctôl az alapembereiket szerepeltették, 45 perc után 4–1-re vezettek. Az Olimpia gólját Coroi, míg a vendégekét Veres (2), Cãtineanu és Roman szerezték. A második félidôben már sokkal kiegyensúlyozottabb volt a játék, a szamosújváriak Bartos révén szépítettek, de a désaknaiak is rúgtak még egy gólt a hajrában, Miklós révén.

A két C osztályos együttes közül az Olimpia vasárnap szabadnapos, míg a Bányásznak Zilahon lesz bajnoki mérkôzése.

Nagy szenzáció a nemzetközi labdarúgó-életben három és fél évtizede, 1965-ben: barátságos mérkôzést játszott egymással a londoni híres Wembley-stadionban (amelyben egyébként az idén, október 7-én a németek 1:0-ás gyôzelmével végzôdött vb-selejtezô jelentette a lebontás elôtti utolsó mérkôzést!) az 1966-os világbajnokság rendezésére készülôdô Anglia nemzeti tizenegye és Ausztria válogatottja. A találkozó nagy esélyese természetesen a vendéglátó csapat volt, s erre fel mégis mi történt?! A vendégek 3:2 (1:0) arányban nyertek a házigazdák ellen! Alf Ramsay brit szövetségi kapitány (ô volt az angolok jobbhátvédje az emlékezetes 1953. november 25-i angol— magyaron, amely egyszerûen „6:3" néven vonult be a sportág történetébe) a következô 11-et szerepeltette: Springett — Cohen, Jacky Charlton, Wilson — Stiles, Bobby Moore — Paine, Greaves, Bridges, Bobby Charlton, Connelly. A következô év júliusában játszott Anglia–NSZK vb-döntôn a felsoroltak közül Cohen, a két Charlton fivér, Wilson, Stiles, Bobby Moore játszott a nyertes csapatban.

Több mint 54 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tordai harcokban elesett hôsi halottainkat feltérképezzük. Határozott szándékom volt és ma is az, hogy több mint fél évszázad távlatából jóvátegyük mások mulasztását, ismertetni a rendelkezésünkre álló anyagokat.

A tordai csatában hôsi halált halt honvédekrôl elôször 1944 késô ôszén Schumann Gyuláné, a helyi Magyar Népi Szövetség vezetôségi tagja állított össze listát. Mozgósította a város magyar közösségét, hogy feltérképezzék az elesett katonák névsorát. A hôsöket exhumálták és a központi magyar temetô 3/b parcellájában közös sírba temettették.

Idôk múltával új nevekre bukkantam, további kutatásokat végeztem. Hasznos, idôigényes, de eredményes munka volt. 1998 ôszére, a halottak napjára sikerült összeállítanom az elsô kimutatást, 186 hôsi halott került nyilvántartásba. Ezek közül 128 honvéd neve vált ismertté, 39-é továbbra is ismeretlen. A hôsi halottak közül 167 magyar nemzetiségû, 15 orosz, 3 német és egy munkaszolgálatos, 19 ismeretlen, nem magyar katona.

A listát persze nem lehetett véglegesnek tekinteni. A Duna tv-nek, Magyar Nemzetnek, Szabadságnak és Kossuth rádiónak köszönhetôen újabb visszajelzések érkeztek Erdélytôl egészen Ausztráliáig. A levelek és telefonhívások száma megközelíti a százat. Ehhez még hozzá kell adnom a személyes és csoportos megkereséseket is. Ennek köszönhetôen újabb 12 ismeretlen hôsi halált halt honvéd neve vált ismertté. Így alakult ki a második bôvített kimutatás. Remélem, hogy ezt egy harmadik is követni fogja, hiszen 24 honvéd neve még mindig ismeretlen.

Sajnálattal állapítom meg, hogy még 1998. október elején elküldtem a névsort az Erdélyi Napló szerkesztôségének, de azt 1998. november 13-i keltezéssel visszaküldték — tudtommal a listát nem közölték, az okát nem ismerem! Ez azért lett volna nagyon fontos, mivel a tordai csatát vívó 25. gyaloghadosztály a felsô-erdélyi melléknevet viselte, békében pedig Nagyváradon székelt. Köztudott, hogy ebben a hadosztályban sok felsô-erdélyi katona harcolt.

Az RMDSZ tordai szervezetének kezdeményezésére a történelmi egyházak és a hívek segítségével Tordán ez év október 29-én, vasárnap 2 órai kezdettel a központi magyar temetôben emlékoszlopot avatunk. Reméljük, az esemény méltó lesz ahhoz a mementóhoz, amelyet 1995 ôszén állítottunk a háború végén Tordáról 204 civil magyar ember emlékére, akik orosz fogságban lelték halálukat.

Elôttük is fejet hajtva tisztelgünk és koszorúzunk. Halottainkról nem feledkezhetünk meg, meg kell adnunk a végtisztességet.

Dr. Szakály Sándor történészt idézve, aki a Béke poraikra... Dokumentum-emlékkönyv elôszavában írja „Emlékük megôrzése valamennyiünk számára fontos kell hogy legyen! Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának a színvonalát és igényességét is. Aki nem temeti el hôseit, nem siratja halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. Az ifjabb nemzedékeknek nemcsak eleirôl kötelessége gondoskodni, de emlékük megôrzésérôl is."

A megalakulandó Hagyományôrzô Társaságra hárul az a feladat, hogy hôsi halottaink ismeretlen sírjait felleltározza, azokat rendbe hozza, gondozza, a hôsök emlékét ôrizze.

Befejezésül szívem-lelkem azt parancsolja, hogy a felállítandó emlékoszlop nemcsak az itt nyugvó 183 hôsi halott emlékét ôrizze, hanem a súlyos harcokban elesett több mint 2500 harcos emlékét is! Hozzátartozóikat, a hátramaradottakat az a tudat táplálja, éltesse, hogy szeretteik emlékét Aranyostordán becsülettel, mély tisztelettel ápolja a város magyar ajkú lakossága. Ha megfogyatkozva is, de törve nem.

További információt, visszajelzést a következô címre várok:

Pataky József R — 3350 Turda, Str. Romana 31/b, Jud. Cluj, tel.: 064/316-827

Az egeresi helyi tanács októberi soros ülésén a lakások helyzetérôl tárgyaltak, bizonyos közterületek felhasználási módjáról. Sok esetben a közterületeken garázsok épültek, a polgárok raktárnak használják...

Fekete P. P. János polgármester elmondta: az Egeres gyártelepi iskola nagyszabású javítási munkálatainak keretében szerzôdést kötöttek a kerítés javítására, a hiányzó részek kiegészítésére, a kapuk felállítására, zárak felszerelésére. Az új kerítésnek valóban az épület és a benne található javak épségét kell szolgálnia.

A polgármestertôl megtudtuk, 28 ezer guldenes holland segítség érkezik az Egeres gyártelepi új iskola folyékony fûtôanyag felhasználására alapuló fûtéshálózatának kiépítésére. Ezt az összeget a helyi tanácsnak további 10–15 ezer márkának megfelelô összeggel kell kiegészítenie, ezt még az idei költségvetésbôl szándékoznak „kiszorítani".

Örömmel fogadták a Kolozs megyei tanács gázhálózat kiépítésére vonatkozó kezdeményezését, vállalták a partnerséget a terv kivitelezésében. A községet alkotó 11 település közül hetet érintene a kiépítendô hálózat: Egeres falu, Egeres gyártelep, Bogártelke, Nádasdaróc, Inaktelke, Jegenye, Mákófalva. A többi négy település — Argyas, Dank, Forgácskút és Ferencbánya — a nagy távolságmiatt marad ki a hálózatból, tudtuk meg a polgármestertôl.

A Hóstáti Gazdakör a Mãrãsti negyedi új piacon idén másodszorra rendezi meg a kolozsvári földészek ôszi terménybemutatóját. A délelôtt 10 órakor nyíló hóstáti vásáron a zöldség- és gyümölcsfelhozatal mellett vetômagot, növényvédô szereket és mezôgazdasági kisgépeket forgalmazó cégek is kiállítják termékeiket.

A Kolozs megyei tanács és a polgármesteri hivatal közremûködését kérték haifai üzletemberek az egyenes, Kolozsvár és Haifa között közlekedô repülôjárat létrehozásához. Kolozs megyében mintegy 80, izraeli tôkével mûködô vállalkozás létezik, amelyeknek érdeke volna a repülôjárat létrehozása. David Ciceo, a kolozsvári nemzetközi repülôtér parancsnoka szerint egy éven belül már ajánlhatják üzletfeleiknek ezt a szolgáltatást, de ehhez elôbb egy tanulmánynak kell elkészülnie, amely a vállalkozás jövedelmezôségét bizonyítsa.

— Rengeteg új üzleti lehetôség nyílna meg a repülôjárat beindítása esetén — nyilatkozott a Szabadságnak egy izraeli konfekcióipari vállalat kolozsvári termelési vonalának képviselôje. — Cégünk legalább havi 12, oda-vissza járattal venné igénybe ezt a szolgáltatást, nem beszélve a személyi szállításon kívül a cargo típusú áruszállításról. A román munkaerôpiac különösen vonzó az izraeli befektetôk számára, akik munkahelyeket létesítenek, elfogadható jövedelmezéssel. Kolozsvár környékét, és általában Erdélyt választják azok az izraeli üzletemberek, akik innen származtak el, de nem csak ôk. Nem hanyagolható el azoknak az izraeli turistáknak az érdeke sem, akik erdélyi turisztikai célpontokat választanak. A Tel-Aviv–Bukarest járaton nagyon sokan érkeznek olyanok, akik Erdély felé utaznak tovább, ezek számára az egyetlen lehetôség a naponta egyszer közlekedô Bukarest–Kolozsvár járat, amelyért még 30 dollár átszállási díjat is kell fizetni — mondotta az izraeli vállalat képviselôje.

Október 24–27. között nyolcadszorra rendezi meg a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara, a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Kolozs Megyei Egészségügyi Igazgatóság a Medica nemzetközi gyógyászfelszerelési és gyógyszeripari vásárt. Az idén háromszáz négyzetméteren több mint harminc hazai, magyarországi, német, olasz, spanyol, osztrák, svájci, francia és amerikai cég állítja ki termékeit. Elsô ízben külön szalont rendeznek be életbiztosításokkal és malpraxissal foglalkozó vállalatok számára.

Az ôszi hónapokban gyakrabban találkozunk járványos betegségekkel. Habár az egészségügyi minisztérium szerint járványról még nem lehet beszélni, a kórházak az elmúlt évhez viszonyítva sokkal több influenzás és sárgaságos megbetegedést jeleztek, mint tavaly. A megbetegedések száma háromszorosára nôtt, fôleg az észak-erdélyi megyékben. A betegek 90 százaléka kiskorú, ezért különösen fontos a személyi higiéniára ügyelni: az óvónôkre és tanítónôkre hárul nagy szerep ebben az idôszakban, hogy a rájuk bízott gyermekek higiéniáját, egészségét figyeljék.

Amennyiben levertség, álmosság, hasmenés, hôemelkedés észlelhetô a gyermeken, azonnal orvoshoz kell fordulni. Az influenza, illetve a sárgaság elsô jelei lehetnek ezek, amit idejében kell kezelni, különben súlyos szövôdmények léphetnek fel.

Lopással vádolnak négy fiatalembert. Alexandru Mãrginean (23) bágyoni, Cosmin Vilt tordai, az ENKO Grup National Security ôrei, valamint Alexandru Salc (24) és Alexandru Palfi (22) bágyoni lakosok egyetlen éjszaka alatt 22 millió lej értékben loptak árut a tordai Elektrokerámia vállalat raktárából.

Nem fizetett alkalmazottai után társadalombiztosítást Stefan Crisan (63), a SC CRIOR SRL résztulajdonosa és ügyintézôje. Az 1998 és 2000 között elkövetett csalás értéke egymilliárd lej.

Hagyományos többrendbéli sorsolásunknak ismét egyik támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum adott otthont. Sorsolásunk minden szinten a meglepetések jegyében telt el: mind a közönség, mind a jelen lévô támogatók, mind a nyertesek és az elôadók számát tekintve.

A negyedéves elôfizetôinknek szóló nagydíjat és cége tevékenységét a támogató Pro Sat Kft. képviselôje, Bunika Gabriella mutatta be. Mint ahogy azt a tegnapi lapszámunkban már megírtuk, a fôdíjat, a teljes tv-mûholdvevô berendezést Radványi Pál (Kolozsvár, Fôtér 22.) nyerte.

A támogatók részérôl két festô, a jutalomdíjat is adományozó Aurelia Chisu és Orbán Károly volt jelen. Aurelia Chisu, az Unic Art galéria képviselôje a Dózsa György (Regele Ferdinand) 30. szám alatti kiállítóteremrôl szólt, valamint arról, hogy a cég rengeteg hasonló típusú rendezvényt, fesztiválokat támogat. Az Unic Art másik képviselôjétôl, Kelemen Máriától tudomást szerezhettünk arról, hogy bizományi rendszerben a galéria a nagyközönségtôl is átvesz mûtárgyakat, amelyek árát értékesítés után fizetik ki. Orbán Károly arról beszélt, hogy szurkol lapunknak, mint egykoron a Népi Szövetségnek.

Utoljára, de nem utolsósorban az Apex Kft. elôfizetési osztályának vezetôje, Nagy Irén tájékoztatta az egybegyûlteket a lapterjesztés újdonságairól és az Apex meglepetéscsomagjáról.

Egyhavi elôfizetési pályázatunkon a következôk nyertek: 1. Nagy Matild (Donát út 109/11.) — Aurelia Chisu festménye, az Unic Art Galéria fôdíja; 2. Todor Ilona (Republicii 64–66/6.) — Orbán Károly festménye, az alkotó ajándéka; 3. Németh Mária (Somesului 2–12/517.) és Balla György (Constantin Brâncusi 171/100.) — Család és egészség gyûjtemény, az Apex meglepetése; 5. Ifj. Szentpéteri Sándor (Rãsinari 5/11.) — táska, a VSA terméke; 6. Szabó Mária (Herculane sétány 17/10.) — 1 x 2 m-es ajtóposzter és csempe-lehúzósképek a Tapet-Center-tôl; 7–9. Tussai István (Mogosoaia 2/7.), Páll Károly (Gurghiu 1/25.) és Szalma Rozália (Lunii 26/27.) — kertészeti eszközök, a Dan Magdun Gazdabolt felajánlása.

Három hónapi rejtvénypályázatunk nyerteseinek neve is szerda este derült ki. A Szabadság és Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin közös pályázatán háromszor húsz, azaz hatvan díjat osztunk ki. A következô rejtvényfejtôk kapnak jutalmat.

Júliusi pályázat, a Szabadság + Rejtvényturmixban megjelent négy rejtvény megfejtôi között: 1. Bartos Sándor (Kolozsvár, Dimitrie Cantemir 13.) — videokazetta; 2–10. kétszer Ivanov Márta (Luncii 24.); Jaskó József (Gr. Alexandresu 10/62.); Lészai Tibor (Gr. Alexandrescu 28/7.); kétszer Páll András (Toplita 3/5.); Galiger Éva (Unirii u. 23/30.); Kalányos Albert (Fântânele 63–65/251.) és Kiss Ildikó (Fôtér 5.) — ajándékkönyv.

Júliusi pályázat, csak a Szabadságban megjelent három rejtvényt megfejtôi közül: 1–2. Dörner Christian (Dâmbovitei 47/40.) és Horváth Gabriella (Peana sétány 6/12.) — Szabadság-elôfizetés; 3–10. Bologa Éva (Crisan 12.); Bayer Márta Antónia (Ariesului 169/65.); Scrob Judit (Izlazului 2/93.); Pataki Katalin (Craiova 28–30/24.); Lidák Ottó (Ploiesti 42/7.); Bázsa Jolán (Lacului 8.); Mátyus Kinga (Parâng 27/16.) és Pákai Ferenc (Unirii 27/16.) — ajándékkönyv.

Augusztusi pályázat, négy rejtvény: 1. Kiss Irma (Detunata 15/14.) — videokazetta; 2–10. háromszor Páll András (Toplita 3/5.); Mihályi Annamária (Tineretului 66/11.); Székely Anna (Padin 10/38.); Szôke Gyula (Muncitorilor 24/12.); Kiss Ildikó (Fôtér 5.); Debreczeni Ágnes Julianna (Mehedinti 45/120.) és Kiss Cornelia (Micus sétány 1/130.) — ajándékkönyv.

Augusztusi pályázat, három rejtvény: 1–2. Székely István (Padin 10/38.) és Gáspár Irén (Breaza 7.) — Szabadság-elôfizetés; 3–10. Régeni R. Ferenc (Mihai Viteazul 11.); Galiger János (Unirii u. 23/30.); Józsa Mária (Unirii u. 23/31.); Szabó Emôke (Szamosújvár, Clujului 2A/50.); Hirschfeld Éva (Napoca 19–21.); Rázmán Tünde (Brigadierilor 5A.); Kallós Ferenc (Micus 8/15.) és Bozsoki Adrienne (Fabricii 4/81.) — ajándékkönyv.

Szeptemberi pályázat, négy rejtvény: 1. Szôke Mária (Kinizsi Pál 8.) — videokazetta; 2–10. négyszer Páll András (Toplita 3/5.); Bíró-Szokolovszki Magdolna (Titulescu 149/11.); Darabont Sándor (Plopilor 34.); Kiss Ildikó (Fôtér 5.); Szilágyi Katalin (Unirii 29/5.) és Iovãnescu Julianna (Mehedinti 4/31.) — ajándékkönyv.

Szeptemberi pályázat, három rejtvény: 1–2. Lészai Tibor (Gr. Alaxendrescu 28/7.) és Fülöp Ferenc (Dés, Unirii 3/23.) — Szabadság-elôfizetés; 3–10. Tunyogi Ilona (Bãita 5/44.); Paskucz Viola (Tarnica 4.); Fodor András (Kisbács 91.); Császár Kinga (Donát 13/69.); Kovács Ilona (Caragiale 10/11.); Dörner Annamária (Dâmbivitei 47/40.); Pál Irén (Becasului 17.) és Bruck Lóránt Raul (Grigorescu 26.) — ajándékkönyv.

A sorsolást ezúttal is a gyerekek végezték, ezért jutalomkaramella járt.

Tombolasorsolásunkon a jelen levô mintegy 100 nézô között számos díjat osztottunk ki, Vicc-revü újságot, csempe-lehúzósképeket és Kiss János könyvét.

NYEREMÉNYEINK TÁRGYAK VAGY SZOLGÁLTATÁSOK, PÉNZRE VISSZA NEM VÁLTHATÓK.

A jó hangulatot az Öreg fiúk zenekara, azaz Barcsay Zoltán, Ármán Lajos, Petrucz Attila és Sándor, valamint Csoma Tibor szolgáltatta, a meglepetést Szilágy Ferenc, az Állami Magyar Opera örökös tagjának fellépte jelentette.

Rejtvény, humor, szórakozás — nem bánta meg, aki szerda este az Apáczai-líceumba látogatott.

(csak azok, akik azt állították, hogy tévéznek)

HELYREIGAZÍTÁS: Október 18-i számunk 8. oldalán az itt közölt táblázat hibásan jelent meg. Az alábbi változat a helyes. Elnézést kérünk az érintettektôl!

Az utcai pénzváltóknál a forint 78/80, a márka 10 500/10 700, a dollár pedig 24 400/24 700 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 10 650/10 750, az amerikai dollár 24 800/25 000, az olasz líra 10,67/10,95, az osztrák schilling 1491/1536 lejbe kerül.

Adrian Severin, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) Parlamenti Közgyûlésének elnöke ma Jugoszláviába érkezett. A két napig tartó diplomáciai utazáson Severin találkozni fog Vojiszlav Kostunicával, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökével, a köztársaság szövetségi kamarájának elnökével, Szrgya Bozoviccsal, valamint Zorán Novákoviccsal, a köztársaság ideiglenes külügyminiszterével. Severin megbeszéléseket folytat a politikai pártok és a civil szervezetek képviselôivel is.

Severin az elsô személy, aki nemzetközi parlamentáris szervezet tagjaként a közelmúltban megtartott elnökválasztás után Jugoszláviába látogat.

A parlamenti és elnökválasztások közeledtével egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: Ön kire szavazna, ha következô vasárnap lennének a választások?

Az Antena 1 televízió megrendelésére havonta készülô IMAS felmérés legfrissebb adatai szerint 38 nappal a választások elôtt Corneliu Vadim Tudor a második helyen áll a közvélemény-kutatások diagramján, a megkérdezettek 14%-a adná rá a voksát. A Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke második helyét a függetlenként induló Mugur Isãrescuval (14%) osztja meg. Míg azonban a nagy-romániás vezér népszerûsége felszálló ágban van, a jelenlegi kormányfôé az elmúlt hónapokhoz képest csökkent.

Az elsô helyen továbbra is Ion Iliescu található, népszerûsége már meghaladta a 45%-ot, s elemzôk szerint ez továbbra is növekedni fog. A Teodor Melescanué (3%) folytatja az április–május folyamán elkezdett zuhanását, míg Petre Roman továbbra is 5%-on stagnál. Egyelôre úgy tûnik, a Demokrata Párt elnökjelöltje nem tudja beváltani azt az ígéretét, hogy a jobboldali szavazótábort megosztó elnökjelölteket megelôzve ô kerüljön be Iliescu mellett a második fordulóba. Theodor Stolojanra a megkérdezettek 12%-a adná voksát, míg az RMDSZ jelöltje, Frunda György 5%-ot érne el.

A pártok közül továbbra is a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) áll az elsô helyen, elérve az 50%-ot. Ezt a Nagy-Románia Párt követi 13%-kal, majd a Nemzeti Liberális Párt (9%) következik. A Demokrata Párt és az RMDSZ egyaránt a szavazatok 7%-át szerezné meg.

A parlamenti választásokra vonatkozó felmérés két szövetségnek és egy pártnak kongatja meg a vészcsengôt. Az öt párt alkotta Román Demokratikus Konvenció 2000 (RDK 2000) mindössze a szavazatok 8%-át tudhatná a magáénak, nem érve el ezzel a számára, mint öt párt alkotta választási szövetségnek szükséges 10%-os bejutási küszöböt. Igencsak távol áll ettôl a Román Nemzeti Egység Párt, illetve a Román Nemzeti Párt alkotta Nemzeti Szövetség is a maga 1%-kal. A Melescanu népszerûségcsökkenése pártjára, a Szövetség Romániára is rávetül: az SZR nem éri el a pártok bejutásához szükséges 5%-ot. Az RDK 2000, a Nemzeti Szövetség és az SZR esetleges be nem jutása a parlamentbe a képviselôi, illetve szenátori helyek 14%-ának üresen maradásához vezet, amelynek fele az újraleosztáskor a felmérések szerint így is toronymagasan vezetô RTDP-hez kerülne.

A Román Demokratikus Konvenció 2000 öt párti választási szövetségként iratkozott be a Központi Választási Irodánál. A konvenció vezetôi, Ion Diaconescu, Victor Ciorbea, Varujan Vosganian és Alexandru Ionescu szerdán tették le a szükséges iratokat a választási iroda elnökének, Leonida Pastornak az asztalára.

Varujan Vosganian, a Jobboldali Erôk Szövetségének társelnöke szerint a konvenció egyik pártja sem tekint az RDK 2000-re, mint egyszerû választási szövetségre, a pártok közötti együttmûködés a választások után is fennmarad. Az RDK 2000 politikai szövetségként való bejegyzésére pedig a választásokig megpróbálnak sort keríteni.

Varga Attila Szatmár megyei RMDSZ-es képviselô lapunk kérdésére elmondta: míg a választási szövetséget a pártok csak a választások idejére kötik, addig a politikai szövetség hosszú távra érvényes, és a választások után is együttmûködésre kötelezi a pártokat. Az RDK 2000 politikai szövetségként való bejegyzésére már történt kísérlet, de azt a konvenció egyik ifjúsági szervezete megóvta (az ô nevükben már szerepel a 2000 kifejezés), s így egyelôre csak ebben a formában szerepelhetnek a választási kampányban.

Azzal, hogy az RDK 2000 öt pártja szövetségként lép fel, számukra 10%-ra emelkedik a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöb. Mint ismeretes, ez politikai pártoknak 5%, a szövetségek számára pedig az öt százalékon felül minden párt után még egy százalék.

— panaszkodtak csütörtökön a Romániai Demokratikus Konvenció 2000 (RDK 2000) kolozsvári képviselôjelöltjei. Serban Rãdulesu és Mircea Maniu elmondta: a jelenlegi kormánykoalíció valamennyi tagja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot (KDNPP) hibáztatja a kormányzás alatt elkövetett hibák miatt, az eredményeket pedig magukénak könyvelik el. — Egyedül küzdünk a baloldal ellen. Az RTDP programja populista, negativista, és hiányzik belôle a tartalom. Ha az Iliescu vezette párt kerül hatalomra, Románia elszigetelôdik — mondta Rãdulescu.

Mircea Maniu a kisebbségek helyzetérôl kifejtette: valamennyi nyugati politikus, így Bill Clinton amerikai elnök, Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa, illetve Fokion Fotiadisz bukaresti EU-nagykövet modellként említi Romániát, hisz a román kormány példaértékûen oldotta meg a magyar kisebbség helyzetét. A Demokrata Pártról és a Nemzeti Liberális Pártól úgy nyilatkozott: a négyéves kormányzás során a Petre Roman vezette politikai alakulat folyton a reformok ellen szegült, az NLP pedig semmit sem tett az igazságszolgáltatás megreformálásáért.

Szerdán este a védô-ôrzô szolgálat erôszakkal kényszerítette a parlament épületének az elhagyására azokat a FNI-kárvallottakat, akik kihasználva a Mugur Isãrescu kormányfô gazdasági jelentésének meghallgatására összehívott együttes ülést azt követelték, hogy a kormány sürgôsségi kormányrendeletet fogadjon el, amely a befektetett összegek teljes egészében történô visszaszolgáltatásáról rendelkezzen. Mivel a kormányfô nem volt hajlandó felvetni a FNI-ügyet a parlament elôtt, a kárvallottak tiltakozásképpen éhségsztrájkba kezdtek, és bejelentették, nem hagyják el az épületet. Ion Diaconescu házelnök abbéli sikertelen kísérlete után, hogy jobb belátásra bírja a tüntetôket, a védô-ôrzô szolgálat emberei erôszakkal kitessékelték a csoportot a parlamentbôl. Mátis Jenô képviselôt a Szabadság arról kérdezte: helyesnek tartja-e, hogy a kormány ismét a parlamentnek „dobta vissza a labdát".

Mátis Jenô elmondta: egyrészt egyetért azzal a megoldási javaslattal, hogy a kormány törvénytervezetet terjesszen a parlament elé, másrészt azonban nem tartja kizártnak az ügy sürgôsségi kormányrendelettel történô rendezésének a lehetôségét. A képviselô szerint a választási kampány által kiváltatott „zavar" miatt talán ez az a helyzet, amely az alkotmány elôírása értelmében kimeríti a „különleges", illetve a „rendkívüli" helyzet fogalmát. Figyelembe véve, hogy az elôzô kormányzat is az elmúlt négy év során több száz sürgôsségi rendeletet bocsátott ki legkülönfélébb kérdéskörökben, Mátis úgy véli, hogy ebben a helyzetben is alkalmazni lehet ezt a módszert.

A kérdés rendezésének tartalmi vonatkozásával kapcsolatban a képviselô kifejtette: nagyon nehéz egyértelmûen elfogadható álláspontot megfogalmazni. Ugyanis két alapelv ütközik egymással, hogyha a kárvallottakat közpénzekbôl — legyen az 5 havi bruttó fizetés vagy akár 150 millió lej — próbálják kártalanítani. Egyrészt számolni kell a FNI-befektetôk jogos kárigényével, másrészt pedig a nem kárvallott adófizetô állampolgárok viszonyulásával. Ugyanis a költségvetési pénzekbôl történô kárpótlás esetében megtörténhet, hogy ez a társadalom többi rétegének felháborodását váltja ki.

— Az emberek a gyors meggazdagodás reményében nagy kockázattal járó befektetési eszközökbe helyezik a megtakarított pénzüket és nem a biztos megtakarítási formákat választják. Bár adott volt az Országos Letéti Takarékpénztár nyújtotta lehetôség — ahol a betétek az állam által száz százalékban garantáltak —, mégis sokan az utóbbi mellett döntöttek — mondotta a képviselô.

Hozzáfûzte: a létezô Országos Befektetési Alapok kockázatos befektetési formát képeznek bárhol a világon. Más országban is léteznek ehhez hasonló intézmények, de ott a kormány megpróbálta az ügyészség, a rendôrség, az igazságszolgáltatás segítségével visszaszerezni a jogtalanul eltulajdonított közpénzeket, vagyont, és abból kárpótolni a befektetôket.

— Éppen ezért az a megoldási javaslat, amnelyet Decebal Traian Remes pénzügyminiszter javasolt, hogy a kormány hitelekért folyamodjon, és ideiglenesen oldja meg — igazából a kárvallottak hetven–nyolcvan százalékát érintô kérdéseket — pillanatnyilag jó megoldásnak tûnhet. Ez elsôsorban azokra vonatkozna, akiknek a követelései alacsonyak és nem érik el a 100 millió lejt. A kormány pedig a hitelt megpróbálja majd azoktól a „csalóktól", „tolvajoktól" visszaszerezni, akik kimentették a pénzüket az Országos Befektetési Alapból — összegezett Mátis Jenô.

Elkészült az a magyar–román közös egészségügyi törvénytervezet, amely a Kárpát-medencébôl évente Magyarországra kezelésre, gyógyellátásra érkezô határon túli magyarok orvosi ellátásának kérdéseit kívánja rendezni — tájékoztatta az MTI-t csütörtökön a tervezet egyik kidolgozója, Réti Miklós, a Pest Megyei Közgyûlés alelnöke.

A Pest Megyei Önkormányzat egészségügyi vezetése, a Pest Megyei Orvosi Kamara és az erdélyi társszervezetek által elkészített tervezetben olyan magyar–román társadalombiztosítási rendszer felállításáról, vagy alapítvány életre hívásáról van szó, amely törvényes keretek között lehetôvé tenné — indokolt esetben — külhoni magyarok gyógyellátását.

— Csupán Erdélybôl az elmúlt tíz évben 3500 orvos távozott, kevés a gyógyító szakember, és sok esetben az orvosi mûszerezettség gyengébb színvonalú a magyarországinál — ismertette.

Hozzátette: emiatt évente nem legális módon, gyakran humanitárius szempontok alapján több ezer külföldi állampolgárt kezelnek magyarországi kórházakban.

— Mindez becslések szerint évente 1,4–1,6 milliárd forinttal terheli meg az egészségügyi költségvetést — emelte ki a szakember.

Az orvoscsoport által kidolgozott javaslat szerint egyszeri, 1,2 milliárd forint támogatással be lehetne indítani egy közös, speciális magyar–román biztosítási rendszert.

Ennek alapján megfelelô jogi szabályozással, finanszírozással meg lehetne szervezni legális módon a határon túl élô magyarok orvosi ellátását.

— Elsôsorban súlyosabb, komolyabb mûtéti beavatkozást igénylô betegeknél jöhetne ez szóba — hangsúlyozta.

Hozzátette: természetesen megfelelô szûrôrendszer alapján döntenék el a rászorultság mértékét.

A törvénytervezet dokumentumait a kidolgozók elküldték a Magyar Orvosi Kamarának, az egészségügyi tárcának és a romániai egészségügyi vezetésnek.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]