2000. október 21.
(XII. évfolyam, 247. szám)

Hullámhosszak kolozsvári multikulturalitása címmel nagyszabású értekezeletet szervezett szombat délelôtt a Kolozs Megyei Prefektúra nagytermében a Kisebbségügyi Minisztérium, az Interetnikus Párbeszéd Egyesület (IPE), valamint a Tonic Média Alapítvány. A rendezvényen — a multikulturalitás fogalmának és valódi szerepének boncolgatása mellett — óhatatlanul reflektorfénybe kerültek a Tonic Multikulturális Közösségi Rádióadó beindulásának esélyei is.

A rendezvényt, amelyre a romániai kisebbségek, valamint számos civil szervezet képviselôit is meghívták, Dana Prelipceanu, az IPE elnöke nyitotta meg, aki — akárcsak Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter és Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács (AT) tagja — messzemenôen támogatta a Tonic rádió projektet. Serban Madgearu, az AT elnöke rövid elôadásában elmondta, hogy jelenléte ezen az értekezleten nem jelenti azt, hogy a Tonic rádió be fog valaha is indulni; ô maga — mint mondotta — azért jött el Kolozsvárra, hogy a multikulturalitás iránti affinitásáról tanúságot tegyen. Gáspárik Attila szellemes elôadást tartott a kelet-európai „multikulturalitás" típusokról. — Egykoron azt értették multikulturalitás alatt, ha valaki magyarországi farmerben Karel Gott-ot hallgatja a román tengerparton. Most a „legmenôbb multikulturalitás" irányzat a „butik-multikulturalizmus" — mondta, és rámutatott: az átértékelt transzszilvanizmusnak nagyobb szerepe lehet tájainkon, mint azt sokan gondolják. Zorin Diaconescu, a Kolozsvári Rádió aligazgatója szolidaritásáról biztosította a Tonic Média Projekt kidolgozóit, és vetítéssel egybekötött elôadáson mutatta be intézményének a reális multikulturalizmus irányába tett lényeges lépéseit. Kallós Miklós, a zsidó hitközség elnöke üzenetet juttatott el az értekezlet részvevôihez, amelyben hangsúlyozta egy ilyen rádióadó beindításának fontosságát. Cristina Stihi, a World Vision Alapítvány képviselôje az írott és elektronikus sajtónak a multikulturalitáshoz való hozzáállását boncolgatta. Sebesi Karen Attila, a Tonic Média Alapítvány elnöke az egykori Sonic Rádió szerepét és sorsát elevenítette fel, elôkészítve a terepet az értekezlet második felére tervezett hozzászólásokra, vitákra. A jelen lévô kisebbségek képviselôinek hozzászólásai után váratlanul megelevenedett a fórum, ugyanis az Audiovizuális Tanács elnöke rendkívüli nyitottsággal kezdte boncolgatni az új rádióadó infrastruktúrájának ügyét. A kora délutánba nyúló vitát végül azzal zárták le, hogy az értekezlet témája a hullámhosszak multikulturalitásának kolozsvári idôszerûsége, nem pedig az AT munkamódszerének bírálata.

Az értekezlet végén Sebesi Karen Attila a Szabadságnak elmondotta: sikeresnek könyveli el a rendezvényt

Szabó Csaba

Az 1956-os forradalom 44. és a Magyar Köztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából ünnepi fogadást adott Alföldi László fôkonzul Kolozsváron. A Continental Szállóban több száz vendég — számos közéleti személyiség, közöttük politikusok, közigazgatási, vallási, civil szervezeti és kulturális vezetôk és a sajtó képviselôi — találkozhatott a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzuljával, Sipos Ilona és Cseh Áron konzulokkal. Az eseményen külön beszéd nem hangzott el.

B. Á.

Rendes körülmények között pénteken délután 3 óráig tart a munkaprogram a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara székhelyén. A tegnap azonban rendkívüli helyzet alakult ki: délelôtt a bejáratnál biztonsági ôrök igazoltatták a belépni kívánókat, az ajtón pedig egy papírlap közölte, hogy elôbb 12-ig, majd fél 2-ig tart a munkaidô. Utána pedig senki sem léphetett be. Így járt 2 órakor az a csoport, amely történetesen a régi vezetôségi tanács néhány tagjából állt. Mint ismeretes, nemrég az ítélôtábla érvénytelennek nyilvánította a tavalyi tagsági közgyûlés választási eredményét, és azonnali hatállyal elrendelte a régi vezetôtanács visszahelyezését. Pénteken ezt akarták az érintettek érvényre juttatni, de a zárt ajtó minden próbálkozásnak ellenállt...

Az utcán rögtönzött tájékoztatón Petru Turc, az egyik régi vezetôségi tag elmondta: kezükben az ítélet végrehajtási dokumentuma. Hétfôn vagy kedden az intézmény vezetésének átadatása végett, kénytelenek lesznek végrehajtókhoz folyamodni. Az ítélôtábla határozata alapján október 10. után az „új vezetôtanács" tagjainak minden aláírása érvénytelen, amit minden érintett bankkal is tudattak. „A bankoknak nem a mi pártunkon, hanem az igazság pártján kell állniuk" — mondotta Turc. Mircea Costin, a régi kamarai elnök, sajnálkozását fejezte ki, amiért ellenfelei ilyen módszerhez folyamodtak. El szerették volna kerülni az erôszakot, de ami nem megy szép szóval, azt majd a törvény adta kényszerrel kell elérniük. Bethlendy István, egy másik régi vezetôtanácsi tag, a sajtónak elmondta: a délelôtt magánügyben szeretett volna bejutni az épületbe, de a biztonsági emberek, egy „feketelista" alapján, nem engedték be. Mint utólag kiderült, azon a névjegyzéken a régi vezetôtanács tagjai szerepeltek.

Ördög I. Béla

Súlyos baleset történt tegnap, kevéssel déli 1 óra után a December 1. úton. Eugen Buz, a szászfenesi 01419-es katonai egység szakaszvezetôje túl nagy sebességgel haladt 1–CJ–1239 rendszámú autójával, a szembejövô sávra sodródott, ott pedig frontálisan ütközött a megyei rendôrség egyik autójával. Ez utóbbit Cristian Harmat vezette, és rajta kívül a különleges intervenciós osztag 4 dolgozója tartózkodott benne.

Mind a hatan, különösen Harmat súlyos sérüléseket szenvedtek, és az 1-es számú sebészetre szállították ôket.

(balázs)

— A közmunkaügyi és területrendezési minisztérium határozottan elutasította Gheorghe Funar polgármester kérését az ásatások folytatására. Amire engedélyt adtunk, az Ioan Piso, a kolozsvári történelmi múzeum igazgatójának a folyamodványa volt, aki a fôtéri gödrök betömését kérvényezte. Ennek a minisztériumi engedélynek a számát tüntette fel önkényesen Funar a csütörtökön felállított táblára. Városházi manipulációról van tehát szó — nyilatkozta pénteken lapunknak Borbély László. Mint ismeretes, a közmunkaügyi és területrendezési államtitkárt a Szabadság egy nappal korábban arról kérdezte: hogyan lehetséges, hogy a tárca jóváhagyta Kolozsvár polgármesterének az ásatások folytatását — ezt Funar a gödör mellé elhelyezett táblán „dicsekedte el" — jóllehet az országos mûemlékvédô bizottság másképp rendelkezett. Borbély László csütörtökön megígérte: igyekszik tisztázni a kérdést.

Dan Brudascu, a városháza szóvivôje kérdésünkre nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy az említett táblán miért tüntették fel a minisztérium gödörtömési jóváhagyásának számát.

K. O.

Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a Területi Vasúti Igazgatóság felfüggesszen bizonyos rövid távú járatokat a motorina árának emelkedése miatt — nyilatkozta a Szabadságnak Grigore Suciu, a vasúttársaság igazgatója. Az igazgató cáfolta azokat a sajtóinformációkat, melyek szerint a területi Vasúti Igazgatósághoz tartozó mintegy kétszáz járatnak egy részét kénytelenek lesznek felfüggeszteni, mivel a vasúttársaságnak a gázolajat szolgáltató Lukoil társaság emelte az üzemanyag árát. Az igazgatóság naponta 450 millió lejt költ a körzethez tartozó személyvonatok közlekedéséhez szükséges ötvenezer liter gázolaj beszerzésére.

— Mindent megteszünk azért, hogy az új árban is megvehessük a szükséges üzemanyagot, és ne kelljen a járatok felfüggesztéséhez folyamodjunk. A Lukoil mindeddig tízszázalékos kedvezménnyel szállította nekünk a gázolajat, amelynek ára a vasút számára amúgy is alacsonyabb, mivel nem fizetjük az útadót. A vasút tehát a kôolajfinomítóból kijövô árban fizeti a gázolajat, amibôl lejött eddig a Lukoil által elengedett tíz százalék, így alakult ki a literenkénti 7400 lejes ár — mondotta Suciu. Az igazgató szerint a Lukoil egyszerûen leállította az üzemanyag szállítását, anélkül, hogy értesítette volna a Vasúti Igazgatóságot. A Petrom ajánlatában a –15 fokos fagypontú gázolaj ára 9 961 lej, amihez hozzájön az 1270 lejes áruforgalmi adó, a Diesel-mozdonyok mûködéséhez szükséges, –25 fokos fagypontú gázolaj ára pedig 10 077 lej, plusz 1 283 lej ÁFA.

A Vasúti Igazgatóság vezetôje lapunknak elmondta, a szállításügyi minisztériumban csütörtökön, Anca Boagiu miniszter jelenlétében lezajlott tanácskozáson vettek részt a területi vasúti igazgatóságok vezetôi, ahol elhangzott, a Kolozs területi igazgatóságnak a SNP Petrom S. A. szatmári, Szilágy megyei, máramarosi, besztercei raktáraiból kell beszereznie az üzemanyagot, a fenti árban, és biztosítania minden járat közlekedését.

S. M. L.

TEMPLOMSZENTELÉS KOLOZSMONOSTORON
Az új kolozsmonostori református templomot (Bucsecs utca sz. n.) szentelik fel hálaadó istentisztelet keretében október 22-én, vasárnap déli 12 órakor. „Áldott az Isten, aki erre a napra bennünket elvezetett" — áll a híveiket az ünnepi istentiszteletre elváró lelkipásztori hivatal meghívójának mottójában.

ÉVADNYITÓ A KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLÁN
A Reményik Sándorra emlékezzünk címû mûsor összeállításában közremûködnek Albert Júlia, Boér Ferenc, Dávid Gyula és Ruha István a Györkös-Mányi Albert-emlékházban, október 24-én, kedden du. 5 órától.

FRANKOFÓN TARTOMÁNYI KÖZPONTOT nyit meg a Babes–Bolyai Tudományegyetem. A megnyitó ünnepséget a Beszterce-Naszód megyei árokaljai kastélyban tartják, október 23-án, hétfôn du. 2 órakor, Hervé Hasquin úr, a belgiumi francia közösség elnök-miniszterének jelenlétében.

— Miért szükséges az erdélyi magyarság számára a külhöni állampolgársági státus?

— Azért, mert a belhoni csak álompolgári.

(öbé)

Október 18-án a S. Todutã Zenelíceum dísztermében Kováts Sándor zongoramûvész eredeti összeállítású Beethoven-ciklusának (5 zongoraverseny és egy idôben íródott 5 zongoraszonáta) második zongoraestjét hallottuk.

Az elsô hangverseny mûsorában az elsô zongoraverseny C-dúr op. 15, a második B-dúr op. 19 zongoraverseny, és az ugyancsak 1795–1798 között komponált op. 10-es F-dúr Szonáta, minden mûvészi irányt kielégítô módon szólalt meg. Azon az estén a zenekari kíséretet (átiratot) egy rendkívül színes egyéniségû, szenvedélyes, de magát néha túljátszó zongoramûvész, Popescu Marius játszotta kitûnôen. Ne vegye a kedves olvasó tôlem rossz néven, de akkor is, most is a halhatatlan mester Halmos György érdemes zongoramûvész jut eszembe, aki 1974-ben nyolc estén keresztül lejátszotta Beethoven mind a 32 zongoraszonátáját és nem is akárhogyan! Az elmaradhatatlan kis piros zsebpartíturával (Beethoven összes zongoraszonátái) a lehajtott kottatartó szélén — a bármi elôfordulhat lehetôsége miatt.

A szerdai zongoraesten Kováts Sándor az 1800–1801-ben komponált op. 26-os Ász-dúr Szonátát, az op. 27, nr. 2 cisz-moll („Holdfény") Szonátát és a harmadik op. 37-es c-moll zongoraversenyt adta elô. A koncert elsô felében elhangzott két remekmû, a két zongoraszonáta, majdnem minden nagy elôadómûvész repertoárjában benne van. Két rendhagyó, sokat vitatott mû, formai, tartalmi, elôadási és történeti szempontból. Ezért volt nehéz feladata az elôadómûvésznek. Ilyen esetben a közönség lélegzetvisszafojtva vár, vár valami rendkívülit; elfogadva akkor is, ha az elôadás nem illik bele a nagy elôadótól megszokott, nagyon sokszor meghallgatott klisékbe, de meggyôzô, székhez szegzô, hipnotikus hatású. Kováts Sándor a két biztos sikerszonátát rendkívül aprólékosan kidolgozva, dokumentálva, remek technikával, jó stílusérzékkel, gazdag, kottahû dinamikával játszotta, de a fentebb említett kliséktôl nem tudott vagy nem mert megszabadulni. Ezért elôadása egy kissé merev volt és hiányzott belôle a székhez szegzô hipnotikus erô.

A koncert második felében a c-moll zongoraverseny elôadásában már egészen más arcát láthattuk Kováts Sándor elôadói egyéniségének. Mert lezárta magáról az elfogadott elôadási szabványokat. Sziporkázó technikával oldotta meg a legbonyolultabb technikai részeket, nagy vonalakban lélegzett, gondolkodott, lendületesen vezette a zseniális beethoveni vonalakat a csúcsok felé, mind az elsô, mind a harmadik tételben. A második tétel bensôséges hangulata is érthetô, felszabadult, kerek volt.

Kiváló partnernek bizonyult a kísérô Horváth Zoltán. Hibátlan kamarazenét hallottunk. A fiatal zongoramûvész biztosan, színes zenekari effektusokkal, nagyon jó tempóérzékkel játszotta a zenekari átiratot.

Meg vagyok gyôzôdve, hogy egy ilyen szellemi, technikai biztonsággal és folyamatos zenei memoriával megáldott, nagy zenei kultúrával rendelkezô zongoramûvész, mint Kováts Sándor, merészebben, nagyvonalúbban, alkotóbban, mondhatnám kovátsiasabban nyúlhatna a beethoveni szöveghez, anélkül, hogy a nagy zeneóriás rosszallóan megfordulna a sírjában.

Papp Tibor

Holnap este 7 órakor kerül sor, a Román Színház nagytermében, A köpeny címû elôadás bemutatójára. A darabot Mona Chirilã rendezte és dramatizálta Gogol hasonló címû darabjából, valamint Mihail Bulgakov Mester és Margaríta drámájából. Mona Chirilã a sajtó képviselôinek elmondotta, hogy Bulgakov mindig is Gogol követôjének tartotta magát, ezért a két szöveg csodálatosan illik egymáshoz. Drámai feszültségû elôadásra számíthat a közönség, amelyben a misztifikum keveredik a világi dolgokkal. Ioan Vartic, a Román Színház igazgatója is hozzászólt a beszélgetéshez. Véleménye szerint ez az elôadás jól tükrözi a keleti mentalitást, melyben az emberek irtóznak a munkától, megtagadják a gondolkodást. Ez a tendencia ma is felfedezhetô. Az elôadás központjában az EMBER áll, aki minden korban, ugyanazokkal a gondokkal találja szemben magát. Metafizikus értelemben az ember cselekedeteit transzhumánus erôk vezérlik. Vartic szerint az elôadás egyaránt nehéz a színészeknek, de a nézôknek is, és a darab bemutatójával hatalmas felelôsséget vállalt magára a Román Színház.

Mona Chirilã az elmondottakhoz hozzátette: nagyon szereti Gogolt, és a kolozsvári Állami Magyar Színházban bemutatott Háztûznézôvel egy Gogol-sorozatot készül megrendezni, amelynek egyik állomása A köpeny. A rendezô „kiszínesítette" az elôadást olyan értelemben, hogy megelevenülnek benne más Gogol-, illetve Bulgakov-hôsök is. Reméli, hogy a közönség soraiban ott lesznek a diákok, és az idôsebb nemzedék tagjai is.

Marius Bodochi színmûvész, fôiskolai tanár jelenlétét kihasználva, az újságírok arról faggatták, milyen szinten áll a bukaresti színjátszás, és milyen darabot állít színpadra osztályával. Bodochi — aki több mint három éve a bukaresti Nemzeti Színház és a kolozsvári között ingázik, valamint filmezik — elmondta: a bukaresti színjátszás, a híresztelések ellenére, sincs magasabb szinten, mint sok vidéki társulat. (Közöttük a kolozsvári.) A pénzszerzési lehetôségek azonban nagyobbak — vallotta be —, hiszen több színház elôadásaiban is fel lehet lépni párhuzamosan. Diákjaival Ionesco Maximilien Kolbé címû drámáját mutatják be október 30-án, hétfôn.

Nánó Csaba

Európa és a kortárs festészet szegényebb lenne Zwy Milshtein nélkül, de Zwy Milshtein sem adhatná önmagát Európa nélkül. Hiszen amit ez a rendkívül karakteres, rendkívül tehetséges és rendkívül komplex festôegyéniség a maga sajátos eszközeivel „elmond" Európává tágult pátriájáról, az líraian groteszk és groteszkül lírai, de mindenekelôtt nagyon ôszinte festôi vallomás. Amelybe belefér az orosz föld szürke kecskéje a nagymama hol volt, hol nem voltjával, a mondén világ megannyi frivol megnyilvánulása, az ocsmány tréfa s a könnyed báj, a lenge lepellel fedett nôi idomok vagy a férfiszemek falta pôre valóság, nôi elesettség, de nôi dominancia is ugyanakkor. Egyszóval maga az élet. A történelmi mélységeket idézô orosz ikonok idôtlenségbe meredt madonnaszemei, a mesék és ôsi mítoszok sejtelmes álomvilága keveredik a nyers valósággal, amely olykor végtelenül sivár és végtelenül kegyetlen tud lenni. Vissza-visszatérô motivumként mindegyre ott kísértenek a huszadik századi nyomor megrázó képei, az alkoholmámorba menekvés, de ugyanakkor mindennek az ellentéte, az életigenlés, a lét szépségeinek, élvezetének az egyenesen pazarló képi megjelenítése.

Milshtein erôteljesen figuratív, rendkívül mozgalmas és a szó minden vonatkozásában színes festôi világa sajátos szigetét képezi a kortárs festészetnek. Talán csak Toulouse-Lautrec volt képes annak idején ennyire életesen és különleges gunyoros együttérzéssel megjeleníteni azt a bizonyos életszeletet, amelyet festôileg maximálisan kiaknázott, és Chagall tudta olyannyira líraian groteszkül és szeretetteljesen visszaadni mindazt, amit útravalóul, kimeríthetetlen ihletforrásként, kincsként ifjúkora színterérôl, az orosz zsidó tájból és létbôl magával hozott.

Az európai napok alkalmából a Francia Kulturális Központ jóvoltából a kolozsvári Szentegyház utcai galériában bemutatott tárlat Kolozsvár mûvelôdési életének kiemelkedô eseménye volt, amely nagyon sok látogatót vonzott a Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának tágas kiállítótermeibe.

Németh Júlia

— 1848. június 29-én szentelik fel Péter és Pál apostolok emlékére az újonnan épített Szentpéteri katolikus templomot;

— 1848. november 17-én Groisz fôbíró javaslatára feladják a várost, másnap bevonulnak Kolozsvárra az August Wardener tábornok és Karl Urban alezredes vezette császári csapatok;

— 1848. december 25-én Bem tábornok felszabadítja Kolozsvárt;

— 1848–1849-ben több hosszabb-rövidebb életû politikai lap jelenik meg a városban: Jelen, Ellenôr, Honvéd, Szabadság;

— 1849. május 11-én a Fellegvárban kivégzik a rögtönítélô bíróság által halálra ítélt, szász nemzeti érdekekért küzdô Stephan Ludwig Roth evangélikus tanárt;

— 1849. augusztus 14–15-én a magyar csapatok kivonulnak Kolozsvárról, feladva azt az orosz és osztrák csapatoknak;

— 1849. szeptember 24-én Erdélyt hat katonai vidékre osztják, Kolozsvár-vidékhez (székhelye Kolozsvár) tartozik Kraszna, Közép-Szolnok, Aranyosszék, Torda-Doboka, Kôvár-vidék, Belsô-Szolnok egy része;

— 1849. október 18-án Kolozsvár Szamosfalva felôli határában kivégeznek két magyar honvédtisztet: Tamás András alezredest és Sándor László ôrnagyot;

— 1849 novemberétôl 1852 júniusáig jelenik meg a forradalom vérbefojtása utáni elsô hírlap, a Makoldy Sámuel szerkesztette Kolozsvári Lap;

— 1849. december 1-jén megindul a napi posta, egyelôre Szeben és Brassó felé.

Összeállította: Gaal György

A Szabadság 2000. október 13-i számának az Ibris Maria javasasszonyt reklámozó közleménye kapcsán kényszerülök véleményt nyilvánítani.

Franz Werfel írta Az elsikkasztott menny címû mûvében: „A modern kor ismertetôjele az ember metafizikai elbutulása". Mi másnak a jele lehetne az a tény, hogy a XXI. sz. küszöbén oly sok ember tart igényt, akár a napi sajtó reklámja szintjén is az ilyen gyanús praktikákra, mint a jóslás?

A jelzett közleményben nyilatkozóknak a javasasszony állítólag megváltoztatta az életét, meggyógyította ôket, gyermekük jegyességének átkát oldotta fel. Többük nyilatkozata szerint mindezt isteni erôk birtokában teszi. Az csak természetes, hogy minden páciens csakis isteni erôkrôl beszél. Csak nem fogja azt mondani valaki, hogy sátáni erôk birtokában cselekszik? Akkor, nyilván senki nem merne elmenni hozzá és rábízni magát a sátáni erôkre. Holott a valóságban minden javasasszony mûködése mögött okkult, démoni erôk húzódnak meg. Persze, ezt nem fogja a pácienseinek bizalmasan megsúgni. Ezért emlegeti a legtöbb jósnô, varázsló és jövendômondó Istent, sôt a Jézus nevét is. S éppen ez ebben a gyakorlatban a legmegtévesztôbb. Ezért dôlnek be sokan kétségbeesésükben, csalódottságukban és boldogtalanságukban az ilyen csábító kínálatoknak. Ráadásul a legtöbb esetben komoly pénzeket is képesek áldozni egy-egy ilyen „ülés" fejében. Nem menti ezt a gyakorlatot még a látványosnak tûnô némelykori testi gyógyulás sem. Amíg ugyanis testi gyógyulást vagy átmeneti megoldást kap valaki, közben a démoni világ felé megnyílt kapukon félelmetes lelki veszedelmek jutnak be az ilyen ember életébe. Erre egy konkrét esettel szolgálnék.

Nemrég utaztam egy középkorú, templomba is járó református férfival, aki éppen egy ilyen jósnôtôl tartott hazafelé. Kiderült, hogy már több ízben volt a jósnônél felnôtt fiának ún. átkos jegyessége miatt. Sôt, a jósnô is járt a házukban, hogy az ún. „rontás"-t eltávolítsa a házukból. Mindezért, persze, már milliókat fizettek. Amikor rákérdeztem: javult-e a helyzetük azóta, bevallotta, hogy azóta ô még többet alkoholizál, a feleségével még gyakrabban veszekszik, s a fiánál sincs semmi változás. Azt ajánlottam neki, hogy azonnal szakítsák meg a kapcsolatot azzal a jósnôvel, kezdjék el rendszeresen olvasni a Bibliát, és naponta imádkozzanak. Csak így van esélyük arra, hogy Isten szentlelkének hatalma megtörje a gonosz erejét a családjukban.

Nagyon fájdalmas és elgondolkoztató az, hogy a keresztyénnek nevezett Európában keleten és nyugaton egyaránt virágzik az okkultizmus, a kártyavetéssel, ingák, kristálygömbök és egyebek használatával összekötött sokféle sátáni praktika. Ennek hátterében nyilván a tiszta bibliai hitben való meggyengülés, a lelki sötétségben való tapogatózás van. A lelkileg kiégett emberekben hatalmas lelki ûr tátong. Ennek következménye a sok belsô feszültség, a lelki zavarok, a depresszió, a félelemérzet és sok más lelki nyomorúság. Az egyensúlyát vesztett ember pedig a csôdhelyzetben mindenbe képes kapaszkodni, akár az ilyen jósnôk ígéreteibe is. Ezek azonban üres szalmaszálak, amelyek nem adnak végleges megoldást.

A Biblia Istene azt mondja: „Ne legyen köztetek... varázslást ûzô, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igézô..., se szellemidézô, se jövendômondó, se halottaktól tudakozó. Mert utálatos az Úr elôtt mindaz, aki ilyet cselekszik." (5 Móz. 18., 10–12.)

Vajon miért tiltja ilyen határozottan Isten ezeket a praktikákat? Mert tudja, hogy akik ilyenekben részt vesznek, idegen és sötét szellemi hatalmaknak a rabságába esnek, ami rettenetes következményekkel járhat. Az élô Istentôl való elfordulás és az ennek nyomán támadt metafizikai elbutulás nyomán a tiszta, megtartó hit helyét nem a hitetlenség foglalja el, hanem a hit negatív formája: a babona. Nem Isten ajtaján kopogtat megoldásért, hanem olyan ajtókon, amelyek mögött saját akaratának minél gyorsabb teljesítését várja. Közben észre sem veszi, hogy belesétált a Sátán csapdájába, s kaput nyitott annak démoni mélységei elôtt.

Az Újszövetségben olvassuk: „az utolsó idôkben némelyek elszakadnak a hittôl, mert megtévesztô lelkekre és ördögi tanításokra figyelnek" (1 Tim. 4.,1.). Miért tud a Sátán oly sok embert megtéveszteni? „Mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát" és „szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat" (2 Kor. 11., 14–15). A gonoszt nyilván kevesen tisztelnék, de ha az jóságos, segítô hatalomnak álcázza magát, akkor sok követôre talál. A legtöbb embert elôször csak a puszta kíváncsiság viszi bele ilyen praktikákba (tenyérjóslás, kártyavetés, asztaltáncoltatás, pohármozgatás, ingalengetés, horoszkóp-hit stb.). Ma már Nyugaton is akkora divatja van ennek, hogy pl. csak Németországban több ezer bejegyzett jövendômondó mûködik, óriási pénzforgalommal.

A sötétséggel való minden kapcsolat lelki-szellemi rabszolgasághoz vezet. Ennek kísérôjelenségei legtöbbször: alvási zavar, depresszió, szorongásos állapot, öngyilkossági gondolatok és egyéb hasonló félelmetes dolgok. Az ilyen lelki-szellemi rabságból csak egy valaki szabadíthatja meg az ilyen megkötözöttet: Jézus Krisztus. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (1 Ján. 3., 8.). Aki ilyen értelemben szabadulni szeretne, hívja segítségül teljes hittel Jézus Krisztust, vallja meg okkult bûneit, keressen egy komoly, keresztyén lelkigondozót, kapcsolódjon be egy imádkozó lelki közösségbe. Így szabaddá lesz és átkerül a sötétségbôl a valódi világosságba. Mert „ha a Fiú (Jézus Krisztus) megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (Ján. 8., 36.).

Visky János
lelkipásztor

Egy fecske nem csinál nyarat — mondják, akik értik a csíziót. Tegyük hozzá: két fecske is nehezen. Stolojan a halálbiztos megoldás — mondják a liberálisok, akik most is, akárcsak 1992-ben külön útra tértek. Ám az eddig koalícióvezetônek tekintett parasztpártiak viszont Isãrescura esküsznek. Mostanában, szerencsénkre, már megfeledkeztek a „tandemekrôl", valószínûleg rájöttek arra, amit egyébként még a politikával nem foglalkozók is tudnak, hogy a kormányfôket nem választják. Sôt, a kormányfôket még az elnök sem választja, csak kijelöli, a végsô szó ugyanis a parlamentre tartozik. Nos, ahhoz, hogy a kormányfô személyérôl a döntés „halálbiztos", jó és az ország érdekeit szem elôtt tartó legyen, ahhoz a parlamentnek kellene OLYANNAK lennie, hogy az ország érdekeit vegye mindenekelôtt figyelembe! De hát ez a parlament, nem AZ a parlament! S a káderrotációs cselek világában a novemberben megválasztandó parlament sem ígérkezhet olyannak. Az igazihoz vadonatúj csapatra volna szükség.

Az elnök személye és karizmája is kétségtelenül fontos, de a román alkotmány jószerével csak szimbolikus, úgymond bíró szerepet szán neki. Ám a mi elnökeink többnyire valamelyik párt fészekmelegébôl jönnek, sajnos, olyan pártos elôítéletekkel kitömve, hogy mindenre alkalmasak, csak éppen a bíró szerepre nem. Talán ennél is nagyobb baj, hogy ebben az átmentett politikai kasztban olyan elnökkép él, aki mindenható, mindent tudó és mindent megoldó. De hát ilyen elnök csak szocialista demokráciában, diktátorrá üdvözülve létezhet. Iliescuék igyekezete e szerep restaurálására, 1996 tanúsága szerint, nem nagyon sikerült, hiszen azon a választáson az ország népében még volt annyi józanság, hogy a változást, a mást igényelje. Az már végzetes tragédiánk, hogy a jobboldalinak hitt változat semmivel sem volt jobb, sem különb az Iliescu-féle „szociáldemokratánál".

A tavaszi helyhatósági választások, de a közvélemény-kutatások eredményei is azt mutatják, hogy a politikai elit impotenciája, az Iliescuék malmára hajtja a vizet. A könnyen félrevezethetô és hihetetlen naiv polgárok az egyre rosszabbodó körülmények hatására joggal érezhetik úgy — ahogy tíz év óta minduntalan —, hogy az elôzô hatalom talán mégis jobb volt! Nem véletlenül nosztalgiáznak, sóhajtoznak sokan a „szép, nyugodt, biztonságos" csau-éra után. A gyatra emlékezet mindig kapható rá, hogy lesimítsa, megszépítse az elmúlt eseményeket. Az Iliescu-féle párt elsöprô gyôzelme a helyhatósági választásokon bizonyság rá, hogy a szavazók döntô többsége, akik e tízbalkezes vezetés minden nyomorát elviselték és mérhetetlen kárait ma is fizetik, mennyire nem tartják észben, mitôl is szabadultak — és akartak is megszabadulni! — 1996-ban! Csakhogy az elnökök, kormányfôk meneszthetôk, vagy ahogy Constantinescu tette: önként visszaléphetnek, ám a választókat, a népet nem lehet még ezért sem leváltani.

Így hát lehet elnök Stolojan, harcba szállhat a posztért Isãrescu, vagy lehet egyik közülük az elnök, másik a miniszterelnök, fölkérhetik rá a világ legzseniálisabb politikusát vagy szakemberét, ha minden jó vagy hasznos, szép vagy okos, zseniális vagy középszerû elképzelésüket azoknak kell valóra váltani, akiket — a funárokat és hozzá hasonlókat — a tavaszi helyhatósági választások során végrehajtókká ütöttek! Ugyanis eddig is mindig az volt a gond, hogy a leghatékonyabb és legtöbbet ígérô kezdeményezések is a kivitelezô lánc hosszú során akadtak el valahol — már, ha nem éppen utcai tüntetések, sztrájkok állták útját! Nem kell tehát különösebb éles szem ahhoz, hogy átlássuk: Isãrescuval, Stolojannal vagy bárkivel az ország, a kormány élén valószínûleg ugyanaz történik majd, mint eddig: sok lúd disznót gyôz! Hiszen a köztisztviselôk, a döntéseket végrehajtók seregében semmi, de semmi változás nem történt, a soron végig ugyanazok állnak a vártán, akiknek csak az a fontos, hogy saját hasznukra „teljen el a nap"!

Évtizedek óta várjuk a változást, tíz éve szónokol itt mindenki, aki csak szószékhez jut, a változás szükségszerûségérôl, de eddig csak a caragialei változat jutott sikerre: úgy változtatni, hogy ne változzon semmi! Márpedig az igazi változáshoz nem elég az olyan új fej, aki úgy hiszi, az a feladata, hogy mímelje a változtatást, a hátsó sorokat is meg kell rostálni, le kell nyúlni a gyökerekig — akár a kétezer és valami évesig is! Alulról és elülrôl kell kezdeni, mert csak akkor termelôdhetnek ki a megfelelô emberek a megfelelô helyre. Magyarán: nem elég a formát megváltoztatni, mert mit sem ér a tartalom megváltoztatása nélkül.

Kiss János

Szeptember volt. Az elôadások alig néhány napja kezdôdtek el. Az osztályterem ablakai sarkig tárva. Kintrôl hullámokban ömlött be a meleg, a Nap úgy ontotta a hôséget, mintha feledtetni akarná az elmúlt esôs nyári hetet, amikor a strandokon a medence vizében csak a felhôk fürdôztek.

Pista, a középsô sorban, hátulról a harmadik padban elôrehajolt és óvatosan megérintette évfolyamtársnôjének a hátát. Csak az ujjbegyével bökte meg, alig érzékelhetô mozdulattal, de Ilona — pillanatra megfeszült, mint az ajzott íj — aztán hanyagul hátradôlt. A fiú, egy gyakorlott kártyás kézügyességével csempészte a lány hóna alá a papírfecnit az üzenettel: „A Szent Jóska elôtt megvárlak!" Ilona ugyanis az „Ocskóban" lakott, ez volt a Marianum udvarán a lánybentlakás, étkezni a „Józsa Béla" menzára jártak.

A fiú kolozsvári volt, Simson kerékpárján karikázott mindennap a Marianum épületébe jogot hallgatni.

A logika kurzus vége felé közeledett. Saszet tanár úr még egyszer összefoglalta a gondolkodás formáiról és törvényeirôl tartott bevezetô elôadását. Pista az elvont gondolkodás helyett sokkal konkrétabb terveket forgatott fejében, ami egy kellemesen eltöltendô délután megszervezését vette célba. Kibámult az ablakon. Imbolygó fejeket látott, amibôl a rohangáló fiúk mozgására következtetett. Hátul, a betonteknôben karok közti kispályás focibajnokságra készültek. Tekintete visszavándorolt az ablakból. A padján ott hevert a papírdarabka, amit a lánynak postázott. A másik oldalán ennyi: „Ne várj!" Nem hitt a szemének. Nem tudta mire vélni a választ. A tavalyi gólyabálon a látszólag udvarias mosoly mögött mintha mást is felfedeztek volna egymásba gabalyodott tekintetükben. Azóta viszonyuk, ha nem is lángolón, mindent elsöprôn, de ígéretesen alakult. Pista nem is merte megnevezni az érzést, amit az elsô évfolyamot követô nyári vakáció tovább érlelt, s ha mégis, meg sem próbálta volna bevallani, még magának sem, nemhogy Ilonának. Pedig valójában megszerette a lányt.

Kicsengetés után úgy tett, mintha semmi sem történt volna, sôt, túlzott magabiztossággal olyan pillantást küldött Ilona felé, mintha ezt üzente volna: semmi gond! Áll a zászló, az erôd az enyém!

Még volt néhány apró-cseprô elintéznivalója, összeállítani és leadni Janicsek tanár úrnak a nevezést a focibajnokságra, aztán felpattant drótszamarára, s a nyeregben ülve, jobb lábbal a járdaszegélyre támaszkodva máris a menza elôtt várt. A kijáratban, bordó, princessz szabású, vállpántos ruhában, hímzett gallérú, fehér blúzban barátnôjével karonfogva megjelent Ilona. Halkan megpendítette a kormányon a csengôt. Ilona odapillantott, de rögtön el is kapta tekintetét. Pista hüledezett. A mozdulat félreérthetetlen volt. A lány nem óhajtotta ôt látni. Mire felocsúdott, a két kolléganô már a Select mozi elôtt haladt.

Otthon édesanyja hiába hívta ebédelni, hányingerre hivatkozva elhárította a kínálást, és végigdôlt az egyetlen szobájukban az ágyon. A sötétzöld ágyterítôn, tenyérnyi távolságra, vékony, vörös és fehér csíkok váltották egymást. Pista még nem tudta mire lesz jó, de számolni kezdte a csíkokat. Ha a fehér páros, akkor minden jóra fordul, ha a vörös páratlan, akkor van ugyan valami gond, de nem megoldhatatlan, biztatta magát, és lázasan, újra és újra kezdte a számolást.

Másnap reggel fütyörészve robogott be a terembe. Kockás ingének gallérját kigombolva, kipirult arccal, harsányan köszöntötte évfolyamtársait. Egy szemvillantás Ilona felé, és már érezte is, amint feltupírozott önbizalma úgy illan el, mint a mozdony tetején a sípból kiáramló gôz. Ilona tekintete nyugodt volt, mosolygott, de neki úgy tûnt, mintha szája szegletében egy kis gúny bújkálna. Bátorsága kétségbeesésbe, majd dühbe csapott át. Oda sem figyelt Balázs Laci szemináriumvezetôre. Bosszút forralt. Bántani akarta Ilonát, mert úgy érezte, önérzetébe gázolt, megcsúfolta érzéseit. Szünetben bent maradt. Áthajolt és kivett egy füzetet a lány padjából. Gondolta, a füzetbe néhány goromba mondatot ír, és ezzel legalább felülkerekedik, elégtételt vesz.

Felnyitotta a füzetet. Nem hitt a szemének. Az elsô oldalon ennyi állt: Napló. Elôre pillantott. A szünet véget ért, Ilona mit sem sejtve tereferélt padtársnôjével. Találomra továbblapozott. Szép, gömbölyû betûk sorakoztak egymás után. Eleinte csak a keltezéseket látta. Szeptember tizenötödike. Nem, akkor még nem is találkoztak. Belemélyedt az olvasásba. Otthon maradt, kicsi ház... édesanya... apa... válás... gondok. Pista lázasan keresi a nevét. Sehol egy utalás reá, bár a szavak túl vannak a gólyabálon, sôt, azon a napon is, amelynek estéjén félszegen, de mohón ragadták meg egymás kezét, miközben alig vették észre Vico Torianit az Utca dala címû filmben.

Semmi! De mégis, egy név! De nem az övé. Miklós, Miklós és újra Miklós. Továbbrohan a sorokon, bár ne tenné. Megtudja, hogy Miklós milyen gyönyörûen hegedül, és hogy játéka mily bénító, de mégis mily felemelô hatással van a lányra. Pista hajába túr. Fejében forróság lüktet, homlokán mégis jeges veríték gyöngyöz. Nem veszi észre, hogy Ilona padjában hátrafordulva, szótlanul bámulja ôt. Hitetlenkedô arca sápadt, szemei dacosak. Csak ennyit mond: — Ezt akartad látni? Akkor most add vissza a füzetem! Nem téged illet.

Pista révedezô tekintete mintha átnézne a lányon, a semmibe. Olyan mozdulattal tolta félre a naplót, mintha vele örökre le akarná seperni a padról íróját is.

Tatár Zoltán

A malajziai pálya érdekességei
A Forma–1-es idény malajziai zárófutamának helyszíne, a sepangi pálya banánlevél alakú tetôszerkezetével és a környéken felbukkanó vad-állatokkal számos érdekességet rejt magában.

A létesítmény német tervezôje, Hermann Tilke, igencsak szabadjára engedte a fantáziáját. A 30 ezer nézôt befogadó fôtribün felett átívelô építmény banánlevelet mintáz, az irányítótorony teteje pedig Malajzia nemzeti virágára, a hibiszkuszra emlékeztet.

A tavalyi verseny nézôi elcsodálkoztak, amikor az egyik szeméttartóból egy kobra mászott elô. A pápaszemes kígyókat az elszaporodott patkányok ellen telepítették be, amelyek súlyos károkat okoznak az ország egyik legfontosabb exportcikkét biztosító kaucsukültetvényekben.

Az 1999-es, elsô malajziai futamon — amikor az egyik szabadedzés alatt egy leopárd is felbukkant a pálya területén — a szervezôk a közelgô monszun esôzéseitôl tartva varázslókat alkalmaztak a viharfelhôk távoltartására.

Ami az idei versenyt illeti, a Száguldó Cirkusz utolsó futamán már csak a konstruktôrök világbajnoki címe kell hogy eldôljön. A Ferrarinak mindössze három pont elegendô ahhoz, hogy az egyéni trófea mellé a csapatét is kitehesse, a McLaren viszont kettôs gyôzelmet tervez — hátha valamilyen ok miatt nem jön össze a három pont a piros lovacskás istállónak.

Hogy melyiküké lesz a vb-cím? Ez a jövô titka. A pénteki szabad-edzések alapján a futamgyôzelemre esélyes két csapat pilótái közül a mclarenes finn Mika Häkkinen volt a leggyorsabb, ôt a Ferrari pilótája, a német Michael Schumacher, majd a finn csapattársa, a brit david Coul-thard követte. Negyedik a szintén piros színben versenyzô brazil, Rubens Barrichello lett.

A versenyt vasárnap reggel 9 órától közvetíti a Pro tv.

(-bb)

A paralimpia második versenynapján a magyarok egy arany- (Pásztory Dóra úszásban), egy ezüst- (Becsey János úszásban) és négy bronz-érmet (Szekeres Pál és Krajnyák Zsuzsa vívásban, Vincze Gábor cselgáncsban és Rácz János úszásban) szereztek. Negyedik helyen végzett az úszó Kovács Ervin és a vívó Bolyos István. Paralimpiai pontszerzô az ötödik Pálfi Judit vívásban, és hetedikként ért célba az úszó Bérczi Zsófia. A magyar asztalitenisz-csapat (Bereczki Zsolt és Bereczki Dezsô) csoportmásodikként bejutott az elôdöntôbe, és szombaton Csehország ellen játszik. Az ülôröplabdázók sikeresen mutatkoztak be a paralimpián: 3–0-ra legyôzték az Egyesült Államok válogatottját. A Balogh István által vezetett együttes szombaton Japán ellen mérkôzik. Atlétikában a második versenynapon nem volt magyar induló. A sydneyi Olimpiai Stadionban három világcsúcs született. Ezeket David Casinos spanyol súlylökô (15,26 m), Cheri Becerra amerikai futónô (100 m-en 16,59 mp), Hong Vej-csang kínai távolugró(703 cm) és Ruszlan Szivitszki fehér-orosz magasugró (202 cm) jegyzi.

Sportlövészetben világrekordot ért el a svéd Thomas Johansson (légpuska, fekvô, 705,9 kör) a koreai Csung Csin Kvan (légpuska, álló, 697,1 kör) és honfitársnôje, Kim Im Jun (légpuska, álló, 497,1 kör).

SZOMBAT
Atlétika
Szent János-forrás

10.00 óra: Krosszverseny — nemzeti bajnokság, megyei szakasz (gyerek + ifi III. korosztályok)

Kézilabda
Horia Demian Sportcsarnok

10.00 óra: Kolozsvári Armãtura–Nagyszebeni HSK — férfi A osztály

11.30 óra: Unirea ISK–Marosvásárhelyi LPS — férfi junior II.

Röplabda
Horia Demian Sportcsarnok

13.00 óra: U Dacia-Felix–Marosvásárhelyi Gázmetán — nôi B osztály

VASÁRNAP
Kulturizmus

Horia Demian Sportcsarnok
16.00 óra: Mister Napoca — ifi és felnôtt kategóriák

Röplabda
Horia Demian Sportcsarnok

12.00 óra: Viitorul ISK–Toplita ISK — férfi ifi II.

Vasárnap, október 22-én a megyei sportigazgatóság és a Pro Orientare Társaság szervezésében tájfutóversenyre kerül sor, a következô kor-osztályokban: I–IV., V–VI., VII–VIII., IX–XII. osztályosok, kezdô felnôttek, haladók.

Jelentkezni lehet 22-én 10.00 órakor a monostori 6-os Számú Általános Iskola udvarán. Szeretettel várnak mindenkit.

(májai)

(a mérkôzések vasárnap 11 órától kezdôdnek)

C osztály, VII. csoport:

Tordai Aranyos–Dicsôszentmártoni Kémia

Járai Bányász–Bethleni Laminorul

Fogarasi Nitramonia–Aranyosgyéresi Sodronyipar

Prázsmári Textil–Kolozsvári CFR

(a Szamosújvári Olimpia szabadnapos)

C osztály, VIII. csoport:

Dési Egyesülés–Szatmárnémeti Szamos

Zilahi Armãtura–Désaknai Bányász

Sarmasági Bányász–Kolozsvári U

Hatvan éve, 1940-ben ezen a napon kezdôdött meg Erdély labdarúgó-bajnoksága. A nyitómérkôzést Nagyváradon játszotta a NAC és a kolozsvári Dermata-utód, a Bástya SK. A soraikban több válogatott játékossal kiálló váradi zöld-fehérek 0:0-ás elsô félidôt követôen sziporkázó, lendületes játékkal gyôztek 4:0 arányban. Nem árt felidézni a nagy eseményt jelentô találkozó résztvevôit: NAC: Várdai — Sebôk, Záborszky — Szurgyi (nemrég még az Aradi MTE híres és rettegett erejû Szurgyi — Szabó — Szaniszló II. fedezetsorában jeleskedett), Juhász, Deményi — Seres, Kovács I., Sárvári-Spielmann, Bodola, Mihók. Bástya: Bereczky — Szôcs, Medve — Takács, Enghy, Marosi — Geczô, Lôrincz, Hódi, Oroszi, Pálffy. A bôrgyáriakon kívül még a KAC képviselte Kolozsvárt a vetélkedôn. A piros-fehérek ezzel a csapattal készültek a rajtra: Illés — Horváth, Vass — Nagy, Páll, Szaniszló II. — Lukács, Regôs, Dobay, Szántay, Brassai, majd a következô szakaszban így alakult együttesük: Seprényi — Szerémy, Vass, Reinhardt (késôbb Radnai néven játszott), Szaniszló II., Csákány — Szilárd, Lukács, Szaniszló I., Jeszenszky, Dobay (Brassai).

...és a holnapin...
Három és fél évtizeddel ezelôtt, 1965-ben az olasz Eugenio Monti bobversenyzô megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fair play díját. Jean Borotra, a fair play bizottság elnöke, a volt kiváló francia teniszezô így indokolt: „1964-ben, az innsbrucki téli olimpián meghibásodott angol bobegység segítségére sietett, saját bobjából szerelt ki vetélytársának hiányzó alkatrészt! Az angolok gyôztek, övéké lett az aranyérem!" Hogy a mai olvasók is fogalmat alkothassanak Montiról: az 1928-as születésû fiatalember sízôként kezdett, majd — súlyos lábsérülése folytán — 1956-ban tért át a bobversenyzésre. 1957–1966 között kettes bobban 7, négyesben pedig 2 ízben nyert világbajnokságot, az olimpiákon pedig minden érembôl kettôt-kettôt gyûjtött be úgy, hogy 1960-ban, az Egyesült Államokban, Squaw Valleyben nem rendeztek bobversenyeket.

L. F.

A 16 éves, szamosújvári Prodan Vasile tehetséges ifjú labdarúgó felkeltette az ifjúsági válogatott szakemberének, Szatmári Lajos szövetségi kapitánynak a figyelmét, aki meghívta a szemfüles csatárt a válogatott mérkôzésére. Az albánok elleni nemzetközi labdarúgó-találkozón az ifi-focista (aki a kolozsvári Ivánszuk Zoltán labdarúgó-iskolát képviseli) a várakozásokon felül szerepelt.

Erkedi Csaba

Az utcai pénzváltóknál a forint 78/80, a márka 10 600/10 700, a dollár pedig 24 700/24 900 lejbe került.

Szeptemberben 247 analízist végeztek el a kolozsvári környezetvédelmi hatóság laboratóriumában. Megvizsgálták a levegô, a víz, a talaj szennyezettségét, ugyanakkor biológiai és bakteriológiai vizsgálatokat is végeztek. A környezetvédelmi hatóság monitorizálta a hulladékanyagok tárolását, és hangerô-méréseket végzett. Kolozs megye környezeti tényezôirôl három jelentés készült az elmúlt hónapban. A környezetvédelmi hatóság engedélyezô bizottsága 267 szabályozó okiratot bocsátott ki. Az ellenôrzô bizottság 47 alkalommal szállt ki a különbözô egységekhez, vállalatokhoz. Tizenöt alkalommal lakossági bejelentésnek tett eleget. A hatóság által kirótt bírság eléri a 38 millió lejt. A dési Szamos vállalatot például 20 millió lejre büntették, mivel nem tartották be a környezetvédelmi szabályokat. Szabó I. István 15 millió, Sebeni Vasile (Aranyosgyéres) 3 millió lejre bírságolták.

A mérések kimutatták, hogy Kolozsváron a hangerô nem haladja meg az engedélyezett 80 decibelt. Ugyanez a helyzet Désen, Tordán és Bánffyhunyadon is.

Szeptemberben a következô vállalatok szennyezték a megengedettnél magasabb mértékben a levegôt: Terapia, tordai Casirom és a dési Szamos. A levegôben mért szennyezettség Kolozsváron a Budai-Nagy Antal (Dorobantilor) úton érte el a legnagyobb szintet. Ugyancsak szennyezett a levegô a Monostor negyedben.

Kolozsváron a Terapia gyógyszergyár marad a folyók legnagyobb szennyezôje.

Nánó Csaba

A helyhatósági választások utáni elsô rendkívüli tanácsülésre került sor október 9-én Aranyosgyéresen. Az ülés összehívásáról az elôzô tanácsülésen már szó volt, ugyanis a Távfûtési Vállalat helyzetének tisztázása nem tûrhetett halasztást: a vállalat képtelen behajtani sok milliárd lejes kintlevôségeit a lakóközösségektôl.

A helyi tanács végül is meghozta a 2000/49. számú határozatát, amelynek értelmében a lakóközösségek, ha november 30-ig kifizetik tartozásukat, kedvezményben részesülnek: akik a tartozás több mint 50%-át törlesztik, nem kell büntetô hátralékot fizetniök, ha 50% alatt fizetik ki a tartozásukat, a befizetet összeg arányában engedik el a büntetést. Azok a lakóközösségek, amelyek nem tartoznak a vállalatnak és költségeiket idejében törlesztik, az alábbi kedvezményben részesülnek: a hónap 15-ig befizetett összegért 4%-os csökkentés; a hónap 20-ig befizetett összegért 3%-os csökkentés; a hónap 25-ig befizetett összegért 2%-os csökkentés. Ezek a kedvezmények a vállalat profitjának csökkenéséhez fognak vezetni, viszont a cégnek megoldódnak a likviditási gondjai.

A tanácsosok további határozata szerint azok a lakóközösségek, amelyek elôlegként kifizetik a rájuk esô kiadásokat, 6 százalékkal kell majd kisebb összeget fizetniük a számlázott összegnél. A hónap második felében befizetett elôleg után 5 százalék engedmény jár, míg a hónap utolsó harmadában 4%-kal fizetnek majd kevesebbet.

Schmidt Jenô

Az Alsó és a Felsô utcán kisebb-nagyobb csoportokban, a négy templomharang zúgásában ballagnak a kesernyés dióillatú levegôben a kideiek. Ismét október van. A falu elszármazottai közösen a helybeliekkel a református templomban ökumenikus istentiszteleten, a magyar millennium évében Darai Sándor református lelkész, Szakács Endre római katolikus plébános és Kriza János unitárius lelkész igehirdetését hallgatva emlékeztek Kide elhunyt hôseire.

Az igehirdetést követôen Bitay Levente felolvasta Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselô, az RMDSZ megyei elnökének üzenetét Kide ünneplô és emlékezô gyülekezetéhez. „Nyírô József nemhiába nevezte a kidei völgyet Kis-Erdélynek, amelyet nemcsak fölfedezni, de lakni is kell. Ezt a völgyet, amely Kidének és lakosainak ad otthont, legalább egyszer látni, hallani és érezni kell" — áll az üzenetben.

A kis templom falán, az 1782-ben elhunyt Sipos Dávid neves erdélyi kôfaragónak állított emléktábla alatt az úrasztalát 13 piros–fehér–fekete árvalányhaj és pártadíszbe öltözött fiatal állta körül. Mielôtt az ünnepi versmûsor elkezdôdött volna, némán fôt hajtottak az „igazgató bácsi", Török Károly tanár úr emléke elôtt, aki ebbe az évben és az elkövetkezôkben is már a gondosan, gyöngybetûkkel leírt versekkel irányítja, fûzi egymásba az emlékezés láncát, melynek nem szabad megszakadnia!

A legkisebb 6 évestôl a 20 éves fiatalig (legtöbben hét végeken nagyszülôkhöz látogató ifjak) Vörösmarty-, Petôfi-, Somogyvári-, Reményik-, Várady-versekkel adóztak Szent István keresztyén népének a hôsei elôtt. Horváth Hunor, Horváth Csilla, Láposi Lilla, Székely Imola, Seres Dorottya, Balló Krisztina, Páll Tímea, Varga Melinda, Deák Csilla, Horváth Attila, Szabó Ibolya Katalin, Hencz Zoltán és Kiss Csoma szavalata maradandó élményt nyújtott az egybegyûlteknek. A verseket betanította és a nagyon szép összekötô szöveget írta és felolvasta Csákány Melinda. Az ünnepség elsô része a Himnusz eléneklésével zárult.

A nap második részében a délutáni lovasfelvonulás, a vidám ének a kapukba csalta a messzirôl hazalátogató vendégeket. Ez volt az esti szüreti bálra a hívogató. Idén egyedül Jakab Berta ny. tanítónô tanította be hét végeken a csôszök táncát.

A szôlôkoronával és szôlôfürtôkkel feldíszített kultúrház terme az idén is kicsinek bizonyult. A csôszbíró, Horváth István feleségével az élen vezette be a csôszlányokat és csôszfiúkat, akik mûsorukat meg kellett ismételjék a közönség ütemes tapsában. A „szôlôlopásért" a csôszök szigorú bírságot szabtak ki, a szôlôkorona viszont tombolaként lett kisorsolva.

A kidei szüreti bál másnap délig tartott. A bált megnyitó kilenc táncoló pár: Horváth Attila–Páll Tímea, Beke Attila–Balló Krisztina, Székely Róbert–Szabó Krisztina, Deák Attila–Varga Melinda, Szabó Ibolya–Szabó Károly, Szabó Csaba–Székely Imola, Bántó Barna–Deák Csilla, Nemes András–Szabó Katalin, Bartha Csaba–Seres Dorottya.

A kolozsvári zenészek, Varga Attila, Varga András, Turgyán Róbert és Jonás Gábor elégedetten nyilatkoztak a szüreti bálról: „A kideiek tudnak civilizáltan szórakozni, tisztelik a zenét és zenészt. Megtartják a hagyományt, az idôsebbek átengedik a kezdeményezést a fiataloknak, nincs duhajkodás, verekedés. Szeretünk ide jönni. A környezô falvakból is voltak fiatalok és nem csak magyarok, mindenki jól érezte magát."

A résztvevôk reményei szerint Kidében újra eredeti szépségében áll majd a szalmafedeles ház, a falumúzeum. Kovács András filmrendezô, Kide szülötte segítségével és a falu összefogásának eredményeként elôkeresik régmúlt idôk elfeledett tárgyait.

A millenniumi rendezvényért köszönet illeti elsôsorban Szabó Árpád RMDSZ-tanácsost, Jakab Berta nyugalmazott tanítónôt, Csákány Melinda kereskedelmi alkalmazottat és Jakabházi István órásmestert.

(lukács)

Csütörtökön, október 19-én, ünnepélyes keretek között leplezték le II. János Pál pápa mellszobrát a bukaresti Apostoli Nunciatúra udvarán. Részt vett Emil Constantinescu, Románia elnöke, Jean-Claude Périsset nuncius-érsek, a hazánkba akkreditált diplomáciai testület elnöke, Teoctist ortodox pátriárka és a szent szinódus tagjai, valamennyi római katolikus püspök, élükön dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel, illetve Ioan Robu bukaresti metropolita-érsekkel, a görög katolikus püspökök Lucian Muresan metropolitával, a Romániai Püspöki Konferencia elnökével, a többi vallásfelekezet vezetôje, illetve képviselôje, számos ország nagykövete és fôkonzulja, a hazai szellemi és társadalmi élet színe-java. A kormányt Dudu Ionescu belügyminiszter képviselte.

A kiemelkedô esemény egybeesett az apostoli nunciatúra által II. János Pál pápaságának 22. évfordulója tiszteletére adott fogadásával.

Bevezetôjében a szentatya romániai képviselôje, Msgr. dr. Jean-Claude Périsset érsek, többek között hangsúlyozta: „Pontosan 527 nap telt el a látogatás óta, és örülök, hogy e szobor avatására Wojtyla pápa Szent Péter székébe történô megválasztásának 22. évfordulóján kerül sor. Ezért akartam, hogy együtt legyenek jelen Románia legnagyobb személyiségei. (...) Biztos vagyok benne, hogy ez az emlékszobor hozzájárul majd annak az érzésnek az életben tartásához, amely II. János Pál pápa látogatásakor mindannyiunkat betöltött."

A karizmatikus pápát méltatta köszöntôjében Arãpasu Teoctist ortodox pátriárka és Lucian Muresan görög katolikus metropolita-érsek.

Emil Constantinescu beszédében szívesen emlékezett a katolikus egyház látható fejének háromnapos látogatására — 1999. május 7–9. —, majd annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy „ezen a román földön a Szentlélek egyesíteni fog bennünket, keresztényeket".

A mintegy 70 centiméter magasságú mellszobor bronzból készült, az oszlop két színe pedig (fehér és piros), amire helyezték, a római katolikus egyházat és az ortodox egyházat jelképezi.

Kép és szöveg:Fodor György

A Hóstáti Gazdakör a Mãrãsti negyedi új piacon idén másodszorra rendezi meg a kolozsvári földészek ôszi terménybemutatóját. A délelôtt 10 órakor nyíló hóstáti vásáron a zöldség- és gyümölcsfelhozatal mellett vetômagot, növényvédô szereket és mezôgazdasági kisgépeket forgalmazó cégek is kiállítják termékeiket.

• Pisztolyával játszadozva kis híján gyilkolt Cristian Maris 37 éves magyarósági (Pãdureni) férfi, a Nera örzô-védô cég alkalmazottja. A férfi a 3-as számú postánál teljesített szolgálatot, és unalmában játszadozott pisztolyával. A fegyver elsült, és nyakon találta Salomie Ciprian Popot, a Romtelecom elektromérnökét. A férfit az 1-es számú sebészetre szállították, és bár eleinte úgy tûnt, hogy a golyó nem veszélyeztette életét, a játékos kedvû ôrt gyilkossági kísérlet vádjával vizsgálják, és akár 20 éves börtönbüntetést is kaphat. Az eset 18-án, kevéssel éjfél elôtt történt.

• Banális baleset történt tegnapelôtt a Septimiu Albini (Méhes) utcában: Dumitru Vasile Bocretas (30) lovasszekeret vezetve ütötte el a 87 éves, világtalan, fehér bottal az úton átkelô Barazsuly Gizellát. Az idôs hölgyet agyrázkódással, többszörös bordatöréssel, mellkasi sérülésekkel szállították a 3-as számú sebészetre.

• Más autóját adta el Sorin Baciu 29 éves kolozsvári férfi. Ô 4800 német márkás kölcsönt vett fel, amit két számítógéppel és egy BMW márkájú autóval garantált, habár ez utóbbival nem rendelkezett. Helyette a Pro MCA Agrotur nonprofit szervezet autóját adta el, hogy szert tegyen a visszafizetendô összegre. A kár 40 millió lej, több mint fele megtérült.

• 47 kiló diót lopott a riskai, 69 éves Mihai Zibo. A kár 470 000 lej, a tettes szabadlábon védekezik.

• Jordániai állampolgárt vádolnak csalással. Aydi Moh’d Jamal Ahmad kolozsváron lakó és kereskedelmi tevékenységet folytató jordán állampolgár 1998 január–júniusában két személynek ígérte, hogy elintézi 8 évesnél idôsebb autójuknak a forgalomba íratását, illetve hogy ciprusi munkavállalási engedélyt szerez nekik, és ezért összesen 900 dollárt és 1000 német márkát kért és kapott tôlük. Az ígéretek teljesítése természetesen elmaradt, az illetô pedig már rég nem tartózkodik Romániában.

• Hôálló acéllemezeket loptak Vasile Bârdea (33) és Chis Teodor Viorel (26) kolozsvári, illetve berkenyesi (Berchiesu) lakosok. Az e hónap 18-án történt eset „fôszereplôi— az Iris Rt.-t károsították meg 1,098 millió lejjel, majd a Remat Rt.-nél értékesítették a zsákmányt, ahol hamis nevet és a lemezeket szállító autónak hamis rendszámot diktáltak be az átvevô iratok kitöltésénél. Így ellenük nemcsak minôsített lopásért, hanem személyazonosság meghamisításáért és annak tudatos felhasználásáért is eljárás indult.

Balázs Bence

Névadó ünnepségre szólít egykori iskolám csengôje. Hangját Forrai Tibor homoródszentpáli kollégám telefonhívása is felerôsíti: október végén aztán annál fontosabb dolgom ne legyen, minthogy hazaérkezzem huszonkilencedikére. Hiszen aznap magának László Gyulának a neve kerül fel az épület homlokzatára.

— Legfôbb ideje — nyugtázom nyomban a nemes szándékot —, de van egy kikötésem...

Mire Tibor barátom egy pillanatra meghökken. És mert három évtizede fél szóból is értjük egymást, maga röpteti tovább a benne is régóta fészkelô gondolatot: ne csak a homlokzatra kerüljön ki a Széchenyi-díjas régészprofesszor szellemi védjegye, hanem a homlokok mögé is bekerüljön végre annak világtágító jelentése, önértéktudatunkat gazdagító értelme.

Amibôl máris tudhatom: ebben a távlatépítô 2000. esztendôben a szellemi otthonteremtés újabb korszakához érkeztek a homoródmentiek.

A hetvenes-nyolcvanas években, a Mûvelôdési Hetek szervezése idején, amikor Imreh István, Faragó József, Demény Lajos, Egyed Ákos (ma valamennyien a Magyar Tudományos Akadémia tagjai) igyekeztek idôtállóbbá szôni a Hargita alatti kis táj lakosainak megfoszlott történelmi/nemzeti értékpalástját — mindig magunkon éreztük névadónk számontartó/számonkérô tekintetét. Elsôsorban Imreh Istvánnak és Faragó Józsefnek köszönhetôen, akik szíves-örömest idézték szûkebb körünkbe a második világháború utáni idôszak értelmiségnevelô mûhelyének, a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumnak a tanárelnökét. Igaz, nyilvánosan akkor nem beszélhettünk munkásságának össznemzeti jelentôségérôl — az Illyés Gyula-i értelemben vett történelemteremtés másoknak volt a privilégiuma; azoké, akik úgy hitték, hogy az idôk végezetéig „teremtés elôtti sötétségben" tarthatnak bennünket —, de a sûrûn lakott vidék apró településeit bejárva minduntalan szembejött velünk az Idôbôl László Gyula. Kikerülhetetlenül. Hiszen a Székelyföld és a Szászföld határvidékén látta meg a napvilágot unitárius székely családban (Kôhalom, 1910. márc. 10.), gyakorlatias észjárású édesapja Abásfalváról indult a „nemzet napszámosának", aki zsenge gyermekkorától úgy nevelte Gyula fiát, hogy életre szóló élményévé váljon szülôföldszeretete, az erdélyi történelmi hagyományokhoz való — a tudománymûvelésben és a mûvészi alkotómunkában egyaránt eligazító hatású — ragaszkodása. Az esetleges életrajzi adalékokon túlmenôen azonban jóval fontosabb volt számunkra az a hatalmas tudásanyag, amit ô szerzett meg rólunk, és amellyel ô perelt értünk abban a korszakban is az Idôvel — hogy legalább most világosan láthassunk a „teremtés elôtti sötétségben".

Forrai Tibor telefonhívása elôtt történetesen László Gyula szellemtársának, az Erdélybe magát élete végéig visszaálmodó költônek, Jékely Zoltánnak az 1981-es esszégyûjteményét tanulmányoztam éppen. Amint továbblapozok a kötetben, egy 1942-es kolozsvári keltezésû írás — A honfoglaló sírja — kelti fel óhatatlanul érdeklôdésemet. Nem tudom „átugrani" a szöveget, mert ilyen mondatok dobogtatják meg a szívemet: „Láttuk a honfoglalót. Ott találták meg az ôshazát járt fiatal tudós, László Gyula emberei Kolozsvár alsóvárosában, a Zápolya utca [ma V. Milea] egy hóstáti gazdaportájának csûröskertjében, hat-hétméteres emelkedésen, mely valaha a most messze kanyargó Szamos partja volt. [...] Másfél méteres mélységben fekszik a vitéz. Feje hátranyaklott, alsó álkapcsa arasznyira vándorolt el a helyérôl, eltúrhatta valami hörcsög vagy valami gyökér. Bal oldalán pirosbarna, hosszú rozsdasáv: finom ívben hajló, négy-öt centiméter széles pengéjû kard. Azon túl, szintén bal oldalán, hatalmas lókoponya s a végtagok csontrészei. A csontok között, rendeltetésének megfelelô helyzetben, egy-egy pénz alakú bronzlemez, négy-öt, rozsda által megemésztett nyílhegy s egy gyönyörû rovátkás, növényi díszítésû bronzkapocs. Így állott hát túlvilági hatalmasságai elé a honfoglaló. Kardja s lova bal oldalán volt: tükörképszerûen; mert hitte, hogy odaát minden folytatódik, s a halál csak annyi, hogy megcserélôdnek a dolgok, jobbá lesz a bal s ballá a jobb, s talán azt is, hogy jó lesz a rossz és rossz a jó. Csodálatos »keresztény« lélek volt ez a »pogány«. [...] Mintha [...] odavarázsolt volna bennünket az idôk elejére, hirtelen másult alakban állanak elôttünk a Kolozsvár környéki dombok. Bûvös kristálygömb az a koponya: aki belenéz, ezeréves titkokat fejteget. [...] »Mavagy«? »Nemvagy«? — találgatom a vitéz nevét. Nem voltál ezer évig, s most újra vagy, újra ezer évig."

A múlt nem mögöttünk van — forrósodik fel bennem Mikó Imre hangja „karnyújtásnyi" idôtávolságból —, hanem alattunk. Azon állunk. S mert történetesen Európa egyik legszebb fôterén sétáltunk, az erdélyi századok „mies" és „míves" napjainak megszentelésére égbe emelkedô Szent Mihály-templom monumentalitását csodáltuk, azóta is az Idô „architektúrájára" gondolok: mélység nélkül nincs magasság sem. Nem tartom kizártnak, hogy Mikó mélyértelmû megjegyzésének szemléleti alapjául is László Gyula régészeti ásatásai szolgáltak. Hiszen tudjuk, hogy a Zápolya utcai honfoglalás kori temetôrész feltárásának befejezése után 1943-ban a kolozsvári Fôtéren korai magyar sírokat ásatott. És Mikó Imre a közeli — akkor még csendes — Petôfi utcából jövet vagy menet naponta áthaladt azon a helyen, ahol ma Európa arcának egyik „égbekiáltó" sebhelye éktelenkedik.

Ahonnan az évezredeket megvilágító „kristálygömböket" László Gyula felszínre hozta, aligkét „kôhajításnyira" — két autóbuszmegállónyi távolságra — van kolozsvári otthonomtól. A kegyelmi állapot ajándékaként hat rám e váratlan ráeszmélés: ennyire közel kerültünk mi térben és idôben egymáshoz. A kései felismerés azonban csak fájdalmas hiányérzetemet mélyíti, és tornyosuló adósságaimra figyelmeztet: bár a szándék megvolt bennem, személyesen sosem találkozhattam vele. Hogy tudomást szerezzek/szerezzünk mindarról, aminek úgyszólván ô lehetett egyedüli szellemi birtokosa a Nagy-Homoród mente településtörténeti mélyrétegeit illetôen is. Magyarázat persze van rá, de hát mire nincsen?! Az 1989-es fordulat elôtt nem juthattam ki hozzá Budapestre, azt követôen pedig minden egyéb sürgôsebbnek tûnt. És nemcsak énelôttem.

Egyetlen mentségem, hogy a decemberi „forró napokban" áttelepült Beke Györgyöt gyakorta biztattam: használja ki helyzeti elônyét, és erdélyi barangoló könyveinek újraszerkesztett budapesti sorozatában ejtse szerét a nemzetközi rangú régészprofesszor székelyföldi kötôdései okadatolt bemutatásának is. Beke „újjászületett" impozáns vállalkozása még csak a 3. kötetnél tart (Az Értôl a Kölesérig. Bp, 2000.), de már ennek is az egyik nagyváradi fejezetében (Örökmécses) hangsúlyos szerepet kap a székelyföldi indíttatás meghatározó élménye. Korántsem azért, mivel élete utolsó útján a Székelyföldre tartó 89 éves László Gyulát épp Nagyváradon érte — 1998. június l7-én — a halál. Hiszen a Várad várába temetkezô Szent László királyunk örökségének máig világló értelme is voltaképpen a — nagy szentjeink nevét máig viselô — székelyföldi templomaink falfestményeirôl fénylett föl elôször elôtte.

Halálhíre a magyar szellem nagyjai közül sokakat késztetett megszólalásra. A költô Nagy Gáspárnál azonban aligha fejezte ki más hitelesebben, amit akkor egy egész nemzet érzett:

Királyi biztos helyen
Váradon érte a halál
hosszú élet után
Erdély nagy fiát
magyarok minden tudóját
professzorok professzorát
Szent LÁSZLÓ GYULÁT!

Orbán Viktor magyar és Mugur Isãrescu román kormányfô jelenlétében nyitották meg a nagycsanád-kiszombori határátkelôt. A Temes megyei, Nagyszentmiklós közelében fekvô Nagycsanád településen a megnyitó utáni, mintegy negyedóráig tartó hivatalos tárgyalásokon a két kormányfôn kívül Temes megye elöljárói is részt vettek. Orbán és Isãrescu szakértôi vegyesbizottság létrehozását szorgalmazták, a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok és vámintézkedések megtárgyalása érdekében.

A román fél nehezményezte, hogy Magyarország büntetôvám-kvótát szabott meg a Daewoo Matiz személygépkocsik behozatalára. — Csökkenteni lehet a magyarországi baromfi és sertéshús behozatalára kivetett vámokat — jelentette ki Mugur Isarescu az MTI-nek, aki meggyôzôdését fejezte ki, hogy a kis személygépkocsik magyarországi exportjának kérdésére is megoldás születik. A román miniszterelnök a szabadkereskedelem melletti elkötelezettségét hangsúlyozva leszögezte: — Szó lehet a Magyarországról importált hús vámjának csökkentésérôl, mivel ez Románia érdeke is.

Orbán Viktor a CEFTA kereskedelmi egyezménybe foglalt termékek vámkötelezettségének román részrôl történô csökkentésétôl tette függôvé a Matiz személygépkocsik büntetôvámjának feloldását.

A hivatalos tárgyalásokat mintegy húsz percig tartó, négyszemközti tárgyalások követték. Mugur Isãrescu elmondta, a találkozón a gazdasági kapcsolatok fejlesztésérôl, a CEFTA jelentôségérôl, és az EU-hoz való csatlakozás közös érdekérôl esett szó.

— Az elsô dolog, amirôl a magyar minszterelnökkel beszéltünk, az volt: a politikusoknak mind több, kis, a polgárok érdekeit valóban szolgáló konkrét dolgot kell tenniük, nem állhatnak meg az irányvonalak, a stratégiák, a nagy dolgok kijelölésénél — hangsúlyozta a román miniszterelnök.

Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke a Szabadságnak elmondta, a találkozót fejetlenség és szervezetlenség jellemezte, a két politikus pedig nem mondott beszédet az összegyûlt, nagy tömeg elôtt, amint azt elvárták tôlük. A villámtalálkozót követôen Orbán Viktor helikopteren hagyta el Csanádot, míg Mugur Isãrescu Temesvár felé indult, újságírók és Temes megye elöljárói kíséretében.

S. M. L.

Orbán Viktor és Markó Béla RMDSZ-elnök érdemben nem cserélt eszmét a kettôs — vagy a külhöni állampolgárság kérdésérôl, illetve a státustörvényrôl csütörtöki, budapesti találkozóján, mert — a kormányfô közlése szerint — az ebben a kérdésben állásfoglalásra, döntésre hivatott szerv a december elején ülésezô Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT).

A magyar miniszterelnök szerint a magyarlakta területeken folyó különbözô aláírásgyûjtéseket egyfajta igény- és véleményfelmérésnek kell felfogni.

— Akik ezeket az akciókat szervezik, a decemberi értekezletre úgy fognak majd érkezni, hogy jobban ismerik az általuk képviselt emberek véleményét állampolgársági és státuskérdésekben — mutatott rá.

Markó Béla úgy fogalmazott: a státustörvényrôl és a külhoni állampolgárságról folytatott együttgondolkodás célja az, hogy „Magyarországon minél inkább otthon legyünk mindannyian, mi, erdélyi magyarok is". Hozzátette: az RMDSZ kormányon és ellenzékben is arra törekszik, hogy a román kormány lépéseket tegyen a nemzeti közösségekre vonatkozó jogi keretek megváltoztatására.

Pénteken Markó Béla Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral találkozott. A magyar–magyar kapcsolatokról szólva Németh úgy értékelte: az elmúlt években sikerült lerakni a határokat átívelô nemzeti újraegyesítés elsô két lépcsôfokát.

Az elsô lépcsôfokként a politikai egyeztetés mechanizmusainak megteremtését, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozását jelölte meg.

Második lépcsôfoknak minôsítette azt a jogi stádiumot, amelyben a következô MÁÉRT-nek kell kimondania a döntô szót a státustörvény, a külhoni magyar állampolgárság, valamint a kettôs állampolgárság témaköreiben.

Markó Béla úgy vélekedett: „ha lassan is, ha felemásul is, de azért az egyezségek idônként valóra is válhatnak a két ország viszonylatában".

A Nemzeti Liberális Párt (NLP) véglegesítette a Kolozs megyei szenátor- és képviselôjelöltek jegyzékét — jelentette be pénteken Anton Ionescu képviselô megyei pártelnök Kolozsváron. A szentátusi listát Norica Nicolai, a képviselôjelöltek névsorát pedig Anton Ionescu vezeti. A párt képviselôi elmondták: szerintük Isãrescunak vissza kellene lépnie az elnöki tisztségért folyó versenybôl annak érdekében, hogy a jobboldali erôk egyetlen államfôjelölttel szálljanak szembe a nacionalista erôkkel. Szerintük Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt elnökének elôretörését csupán így lehet megakadályozni. Úgy vélik, Mugur Isãrescu, az RDK 2000 által is támogatott független jelölt bizonytalan, illetve nem eléggé karizmatikus.

Bejelentették: Theodor Stolojan, az NLP államfôjelöltje szombaton Désen tartózkodik.

K. O.

Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter október 23–25. között hivatalos látogatást tesz Romániában, meghívója az ottani társtárca vezetôje, Valeriu Stoica — tájékoztat az MTI.

Közleményük szerint az erdélyi Marosvásárhely ad otthont annak a konferenciának, melynek témája az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek hatása a nemzeti jogalkotásra és a jogalkalmazásra.

A magyar–román igazságügyi együttmûködési megállapodás keretében e jogásztalálkozó szolgál színhelyéül a kétoldalú igazságügyi megbeszéléseknek is.

A tervezett program szerint Dávid Ibolya részt vesz a Szovátai Bírói Központ avatóünnepségén.

A kormány csütörtöki ülésén sürgôsségi kormányrendelettel módosította azt a kormányrendeletet, amely az egyházak anyagi támogatásáról rendelkezett. Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter a Szabadságnak elmondta: az elfogadott rendelet szerint azt az állami költségvetési összeget, amelyet az egyházügyi hivatal oszt le a különbözô egyházaknak, ezentúl a templomok építésére, javítására, a kegytárgyak konzerválására is fordíthatják. A döntés a magyar történelmi egyházakra is érvényes.

P. A. M.

Az RMDSZ több mint 300 ezer támogató aláírást gyûjtött össze ahhoz, hogy Frunda György szenátor a szövetség jelöltjeként indulhasson a novemberi elnökválasztáson — közölte Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke.

A román választási törvény 1996-ban legkevesebb 100 ezer támogató aláírást írt elô, ezt most 300 ezerre emelték.

A legjobb eredményt Bihar megyében érték el, ahol az összegyûjtött aláírások száma 22 százalékkal haladta meg a megállapított kvótát. Hunyad megyében 14, Fehér megyében és a Felsô-Háromszéken 12–12 százalékkal több aláírás gyûlt össze az elôírtnál. Az RMDSZ jövô kedden adja át a központi választási bizottságnak a Frunda Györgyöt támogató aláírásokat.

— jelentette be Octavian Buzoianu, a Szövetség Romániáért (SZR) párt megyei szervezetének elnöke pénteken Kolozsváron. Ezt megelôzôen október 24–26. között a párt fiataljai kérdôíveket osztogatnak a bentlakásokban. A kérdések a pártra, illetve ennek jelöltjeire vonatkoznak. Október 26-án a SZR Tordai-hasadéknál szervezett a Fazekasok Vásáránál, 28-án pedig a Tordán kampányolnak. Október 29-én SZR-maratont szerveznek a városban, 30-án pedig ünnepélyesen fogadják Teodor Melescanut, a párt elnökét.

Buzoianu elmondta: a párt listáinak véglegesítését egy több száz személybôl álló csoportosulással folytatott tárgyalások késleltették. — A csoport ez egyik pártból vált ki, tagjai pártunkba iratkoztak. Az átigazolás nem módosította jelöltlistánkat, így a szenátusi listát továrra is Dan Hot, a képviselôit pedig alulírott vezeti — mondta Octavian Buzoianu. A képviselôjelölt nem volt hajladó elárulni, a csoportosulás tagjai mely tagjai voltak.

K. O.

A szombaton Kolozsváron tartózkodó Serban Madgearu, az Audiovizuális Tanács (AT) elnöke figyelmeztette az írott és elektronikus sajtó képviselôit, hogy az ún. kampánykihágások vagy más jellegû rendellenességek esetén az AT nem a talk show-k „szabadszájú" meghívottjait bünteti, hanem egyenesen a licenctulajdonost. Az AT ezzel azt akarja elérni, hogy a rádió-, illetve tévétulajdonosok olyan moderátorokat engedjenek csak mikrofon elé, akik rendet tudnak tartani mûsorukban. Amennyiben olyannyira elvadul egy-egy választási mûsor, hogy az kezelhetetlen, akkor a szerkesztônek kötelessége megszakítani azt. Ilyenkor a képernyôn kötelezô megjelentetni a feliratot, amely az AT ilyen irányú rendelkezéseit tartalmazza. Madgearu elmondta: az AT a legkorszerûbb, legeurópaibb adókat is megintette a napokban, amennyiben olyan talk show-kat sugároztak, amelyek tartalma vagy egyes részei (kijelentései) parlagiak és botrányosak voltak.

Sz. Cs.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]