 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. szeptember 5.
(XII. évfolyam, 207. szám)
A ma kezdôdô September Fest sörfesztivál egyik színhelye a Fôtér. A tér északi oldalán mini- szórakoztató parkot létesítettek, a nyugati oldalon koncerteket, sörivó versenyeket szerveznek. A rendezôk a Római Katolikus Plébánia bejárata elé húzták az egyik legnagyobb sörsátrat, lehetetlenné téve a jármûvek közlekedését a plébánia udvara felé. A parókia fôgondnoka, Székely György a Szabadságnak azt nyilatkozta, egyelôre nem került sor hivatalos tiltakozásra. A fôgondnok szerint elviselhetetlen zajjal jár a rendezvény, azonkívül, hogy a jármûvek közlekedését is akadályozza. Az esti órákban ugyan, amikor a legnagyobb a hangártalom, a plébánián nincs munkaidô, de az épületben lakók életét az elkövetkezendô hétre megkeseríti a zaj.
Székely György azt is elmondta, a polgármesteri hivatallal régóta izzó ellentét újabb epizódja zajlik. A magán személygépkocsik a járdának azt a részét is elfoglalják, amely tulajdonképpen a plébánia területe, mivel a polgármesteri hivatal parkolóterületnek nyilvánította. A parókia kérte, hogy cölöpöket helyezhessen el a járda belsô felére, ami által megakadályozhatná a parkolást. Válasz helyett a városháza pecsétjével ellátott, írásbeli felhívás érkezett a plébániára, melyben az áll, hogy az egyház semmibe veszi Románia törvényeit, mivel a plébánia pecsétlôjére magyarul is rá van írva az intézmény neve. A postán érkezett hivatalos felhívás azt is nehezményezi, hogy Kolozsvár hivatalos neve nem Cluj, mint ahogyan a pecsétlôn áll, hanem Cluj-Napoca.
Sikertelen volt a fôtéri gödrök betömésére tett hétfôi, elsô próbálkozás. A reggeli órákban a prefektus rendeletet bocsátott ki, amelyben utasítja a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozó Közterület-fenntartó Vállalatot: azonnal tömje be a Fôtéri gödröket.
A reggeli órákban a Liviu Medrea vezette vállalat munkásai megpróbáltak érvényt szerezni a prefektus rendeletének. Amint elkezdték a tér keleti oldalán levô gödör kiürítését, a polgármesteri hivatalnak alárendelt polgárôrök közbeléptek, és leállították a munkálatokat. A félig megrakott utánfutós traktor órákig állt a gödör szélén, a munkások pedig eloldalogtak. A helyszínen megjelent Rus Herdea, a megyei rendôrfôkapitány helyettese is.
Délután a sajtónak nyilatozva, Gheorghe Funar polgármester elégedetten kijelentette: a polgármesteri hivatal nem kérte a hatáskörébe tartozó vállalatot arra, hogy elkezdje a fôtéri gödrök betömését, így a munkálatok költségét sem fogja kifizetni. — A prefektus határozata törvénytelen és önkényes. Cerghizan nem vette figyelembe a szakértôk véleményét, akik újabb ásatások megkezdését kérték. A hét végén a prefektus azzal foglalkozott, hogy találjon olyan cégeket, amelyek hajlandóak 200 köbméter homokot és 2000 köbméter földet szállítani az ásatások betömésére. Mikor megtudtam, mire készül a prefektus, utasítást adtam a rendôrségnek és a csendôrségnek, éjjel-nappal ôrizzék a helyszínt. Kétségkívül, hogy az ásatások betömésére az RMDSZ adta ki a parancsot — tette hozzá Funar.
A déli órákban egy emelôdaru és egy újabb utánfutós traktor jelent meg a helyszínen. A munkások elmondták: a daruval a pár hónappal ezelôtt a polgármesteri hivatal által elhelyezett, a gödröt körülvevô kerítést szándékoztak eltávolítani.
A délutáni órákban a két utánfutós traktort és az emelôdarut elvitték, a gödrök betömésére ezúttal sem került sor.
Tegnap a református püspökségen tartott sajtóértekezleten Tôkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, Gyenge János jogtanácsos, Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója és Fazekas Zsolt, az egyházkerület tanügyi szakfelügyelôje közölték: a polgármester által kezdeményezett szombati tiltakozó gyûlés eredményeképpen a tanfelügyelôség és a Sincai-líceum vezetôsége hétfôn semmisnek nyilvánították azt a jegyzôkönyvet, amelynek értelmében az ideiglenesen a 16-os Általános Iskolában székelô Református Kollégiumnak helyet kellett volna cserélnie a líceumban mûködô Viitorul Sportklubbal. Ugyanakkor egy újabb jegyzôkönyvet állítottak össze, amely szerint addig, amíg nem születik törvényszéki döntés a tulajdonjog kérdésében az iskolák jelenlegi helyükön maradnak. Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója természetesen nem írta alá a jegyzôkönyvet. Döntését azzal indokolta, hogy az ügyet másképpen is meg lehet oldani, hiszen az ingatlan telekkönyvileg a református egyház tulajdonát képezi, és tízévi számûzetés után itt az ideje rendezni a kérdést.
Mint ismeretes, a tavaly szeptemberben kiadott sürgôsségi kormányrendelet szerint a kommunisták által 1948-ban államosított iskolaépületet visszaszolgáltatták a református egyháznak. Mivel hosszas tárgyalások után nem sikerült kiegyezni a Gheorghe Sincai Elméleti Líceummal, a megyei tanfelügyelôséggel és az oktatási minisztériummal, az egyház pert indított az említett intézmények ellen azzal a céllal, hogy érvényt szerezzenek tulajdonjoguknak, és szerzôdésben rögzítsék, mennyi idô után engedik át teljesen vagy részben az ingatlant az egyháznak. A tárgyalások során a református egyház azt is felajánlotta, hogy építkezés céljával területet koncesszionáljanak a Sincai-líceum számára. Jelenleg a Sincai-líceum és a sportklub illegálisan tartózkodnak az épületben. A következô tárgyalásra szeptember 18-án kerül sor.
A sajtótájékoztatón ugyanakkor közölték: a református egyház a nemzetközi szerveket, a református testvéregyházakat, az egyházak világszövetségét, az Európa Tanácsot és a Fehér Házat is értesíti a kialakult helyzetrôl. A média rendelkezésére bocsátott közleményében az egyházkerület vezetôsége többek közt leszögezi: a Református Kollégium és a sportklub cseréje során csupán egyszerû adminisztratív intézkedésre kellett volna sor kerülnie. A kollégium az egyháznak is alárendelt állami iskolának számít, a tanfelügyelôség tehát állami iskolának biztosított volna helyet. A református egyház képviselôi úgy vélik, hogy a Farkas utca 16 szám alatti épületben mindkét iskola számára lenne elegednô hely figyelembe véve, hogy a Sincai-líceum több magánintézménynek is bérbe adott tantermeket.
A közleményben továbbá elítélik a Sincai-líceum mintegy negyvenhárom tanárának "szeparatista" magatartását, akik nem hajlandók együtt dolgozni a református kollégistákkal saját tulajdonukban. Úgyszintén elítélendônek tartják azt, hogy a megyei tanfelügyelôség félrevezette az igazságszolgáltató szerveket, amikor a kolozsvári törvényszékhez küldött átiratban azt állította, hogy a 30/2000 sürgôsségi kormányrendelet értelmében az ingatlan az önkormányzat tulajdonába került. Megjegyzik: ez az intézkedés visszamenôleg amúgy sem érvényesíthetô, hiszen az épület a 30-as kormányrendelet kibocsátásakor már visszakerült az egyház tulajdonába. A közleményben végül leszögezik: az egyházkerület és a kollégium elleni hangulatkeltés teljesen alaptalan, és határozottan elítélik az ügynek etnikai síkra való terelését.
— Elfogadhatatlannak tartom, hogy az egykori iskola kápolnáját cselgáncsteremnek használják. Reméljük, hogy sikerül érvényt szerezzünk tulajdonjoguknak. Amennyiben a törvényeket mégsem tartják tiszteletben, akkor ez azt jelenti, hogy az utóbbi tíz évben nem változott semmi Romániában — mondta Tôkés Elek.
Hétfôn délelôtt Jose Jeronimo Moscardo de Souza brazil nagykövet, Sbârciu Ioan, a Képzômûvészek Szövetesége kolozsvári fiókjának elnöke, Teodor Botisc festômûvész, illetve Gheorghe Funar polgármester jelenlétében a Szentegyház (Iuliu Maniu) utcai galériában 13 kolozsvári mûvész kiállítását nyitották meg.
A Brazília felfedezésének 500. évfordulója alkalmából — ez egyben a dél-amerikai ország nemzeti ünnepe is — Kolozsváron tartózkodó nagykövet elmondta: örvend, hogy román barátai társaságában ünnepelheti országa felfedezésének fél évszázados évfordulóját. „Úgy érzem magam, mint otthon. Úgy vélem, két nép közötti barátság elsô állomása a kultúra. Mindenki gazdasági hatalmakról beszél, a kultúra viszont sokkal fontosabb. Ebbôl a szempontból Románia nagyhatalom" — mondta a nagykövet.
Délben Brazília nemzeti ünnepe alkalmából ünnepélyes kollokviumot szerveztek.
Hétfôn a polgármesteri hivatal ellenôrzô testületének munkatársai, illetve a városháza hatáskörébe tartozó polgárôrök erôszakkal próbálták kilakoltatni a Alimentara Kft.-hez tartozó Miorita üzletet.
Mint arról lapunk több ízben beszámolt, a polgármester augusztus 22-én kelt rendelete értelmében a városháza ellenôrzô testülete tizenöt központi kereskedelmi helyiség kilakoltatásához kezdett. Minodora Fritea osztályvezetô úgy nyilatkozott: eddig nyolc olyan céget tettek ki, amelynek nincs vagy lejárt a lakbérleti szerzôdése.
A városháza munkatársai délután fél egykor jelentek meg a Miorita üzlet elôtt. Eltorlaszolták az ajtót, az ügyfeleket pedig arra kérték, menjenek más üzletbe vásárolni. Látván, hogy az alkalmazottak nem hajlandóak kijönni, a polgárôrök és városháza ellenôrzô testületének munkatársai erôszakkal próbálták kivinni az elárusító hölgyeket. — A szó szoros értelmében ránk törtek, és az ajtó felé kezdtek lökdösni. Egyikük megpróbált az ölébe venni, hogy kidobjon, mint egy kutyát. Meglökdöstek, csúnya szavakat intéztek hozzánk. bementek a raktárba is, elkezdtek mindent össze-vissza dobálni. Embertelenül viselkedtek — mesélte egyikük az újságíróknak.
Sorin Oltean, az ellenôrzô testület felügyelôje végül zár alá vette és lelakatolta a bejáratot. Ioan Muresan cégvezetô azonnal utasította az Alimentara Security testôreit: távolítsák el a lakatot. A polgármesteri hivatal polgárôrei tétlenül nézték, amint a testôrök végrehajtják Muresan utasítását. Az eseményeket követôen azonnal a helyszínre sietett Bontidean Marcel rendôrkapitány is, aki több perecen át beszélt Muresannal. A sajtó kérése ellenére Bontidean nem nyilatkozott. Sorin Oltean városházi felügyelôvel folytatott rövid beszélgetés után Bontidean távozott. Oltean azt nyilatkozta: a polgármesteri hivatal büntetô feljelentést tesz a Alimentara Kft. vezetôje ellen, mivel ellenszegült a kilakoltatásnak. — A zárt feltörô Arcalean nevû testôr sem ússza meg, ellene is feljelentést teszünk az ügyészségen — tette hozzá Oltean.
Ioan Murasan, az Alimentara Kft. igazgatója elmondta: a polgármesteri hivatallal kötött bérleti szerzôdés ez év áprilisában járt le. A cég kétszer is kérte a szerzôdés meghosszabbítását, a városházától viszont nem kapott választ. A cég a tövényszékhez fordult a helyzet rendezéséért. — A polgármesteri hivatal emberei erôszakosan és önkényesen cselekedtek. Azért távolítottuk el a lakatot, mert önkényesen tették fel. Funar emberei ellen büntetô feljelentést teszünk — tette hozzá Ioan Muresan.
Segítôtábor szenvedélybetegeknek
Az alkoholfogyazstással vagy más önpusztító szenvedéllyel küzdôknek nyújt segítséget a Református Mentô Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány azzal a táborral, amelyet szeptember 18. és 29. között szervez Magyarón (Maros megye).
Jól tudjuk, hogy az ilyen jellegû bajok a közvetlen hozzátartozókra is kihatnak, ezért úgy szervezték ezt a tábort, hogy a házastársak vagy az a személy is részt vehessen, aki kész támogatni a szenvedélybeteget.
A tábor ideje alatt biztosított az állandó orvosi ügyelet és tanácsadás.
A táborban való részvétel egyetlen feltétele, hogy az elsô naptól az utolsóig kötelezô a jelenlét.
Jelentkezni naponta 10–14 óra között a következô telefonszámon lehet: 064/441-969.
A béke hete
A Nôk a világbékéért nemzetközi szervezet szeptember 4–9. között szerte a világon megrendezi a béke hetét. A szervezet kolozsvári fiókja ez alkalomból a város gyermekeit, szüleit és nagyszüleit szeretettel várja rendezvényeire. Ma délután 5 órakor a Fôtér 24. szám alatti Mûvelôdési Házban videomûsorral várják a gyermekeket, a szülôkkel pedig megbeszélik, hogy melyek a gyermekek számára legmegfelelôbb tévémûsorok. Szeptember 6-án, szerdán du. 5 órakor a Párizs utca 60. szám alatti Unirea Líceumban a kanadai Ehsan Erfanifar professzor tart elôadást a kommunikálásról. Szeptember 7-én, csütörtökön du. 5 órakor az interkulturális nap alkalmából román, magyar, zsidó, cigány és német folklóregyüttesek lépnek fel a Mûvelôdési Ház színpadán, többek között a Szarkaláb együttes is. Szeptember 8-án, pénteken du. 5 órakor a zeneiskola növendékei hangversenyeznek a Kolozsvári Rádió stúdiótermében. Szeptember 9-én du. 4 órakor pedig a béke szimbólumaként egy fát ültetnek el a sétatéren.
— Melyik a legegészségesebb pia?
— Az olimpia.
A kolozsvári Kuckó Kulturális Gyermekcsoport idén fennállásának 10. évfordulóját ünnepli.
A Kuckó 1990 decemberében alakult. Itt, a város negyedeiben mûködô vegyes iskolák gyermekei, szombatonként különbözô foglalkozásokon vehetnek részt (éneklés, kézimunkálás, színjátszás stb.), amelyeknek a legfôbb célkitûzése hagyományaink megismertetése és megôrzése, a magyar történelem elsajátítása, anyanyelvünk ápolása.
Mûködésünk kezdetétôl fogva igyekeztünk jelen lenni minden jelentôsebb kulturális eseményen — évfordulón (március 15.; október 6.; október 23.; farsang; anyák napja; gyermeknap; karácsony stb.).
Ezekkel a mûsorokkal nemcsak itthon arattunk sikert, hanem Magyarországon is, ahol jól megalapozott baráti kapcsolatok jöttek létre. Így sikerült testvérvárosi vetélkedôt is szervezni, amilyen a Pécs–Kolozsvár verseny volt. Ezt követte a Szeged–Kolozsvár, Szombathely–Kolozsvár történelmi és városismereti vetélkedô.
Eddigi fennállásunkat és elért eredményeinket a Pro Iuventute szociokulturális egyesületnek köszönhetjük, mivel ennek székházában (Mócok u. 75. szám) zajlanak le a különbözô foglalkozások, valamint a Kolozs megyei RMDSZ-nek és nem utolsósorban az EMKE-nek.
Szeptember 2-tól kezdôdôen szívesen várjuk a gyerekeket, akik tagjai szeretnének lenni a Kuckó nagy családjának, és mindenkit, aki részt szeretne venni a Kuckó 10. születésnapján.
A Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara a kolozsvári Mûszaki Egyetemmel és a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel karöltve a Tempus-program keretében virtuális egyetemet szervez az alábbi témakörökben: 1. Európai gazdasági környezet; 2. Minôségmenedzsment; 3. Európai menedzsment; 4. Menedzselési informatikai rendszerek az Internet és Intranet segítségével.
A tanfolyamok ingyenesek, a jelentkezôknek azonban internetes hozzáférhetôséggel kell rendelkezniük. Jelentkezni és bôvebb információkat igényelni a Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara 301-es szobájában lehet szeptember 14-ig, vagy a 432-164-es fax- és telefonszámon.
F. M., Kolozsvár: Állami tömbházlakásban lakom, felújított és meghosszabbított lakbérleti szerzôdéssel. Jelenleg többen tartózkodunk a lakásban. Milyen esetekben írják át másra a bérleti szerzôdést, illetve mikor lehet kérni, hogy más személyt is feltüntessenek a szerzôdésben?
Válasz: 1999 április elején jelentették meg a Hivatalos Közlönyben a 40. számú sürgôsségi kormányrendeletet, amely a bérlôk védelmérôl és a lakásrendeltetésû helyiségek bérének megállapításáról szól. Mint köztudott, ezután a dátum után kezdett hozzá az ingatlankezelô igazgatóság is a korábbi lakbérleti szerzôdések átírásához illetve meghosszabbításához. A sürgôsségi rendelet 12. szakaszában sorolja fel azokat az eseteket, amikor a bérlet meghosszabbodik, illetve a szerzôdést más személyekre írják át. Az elôírás szerint tehát, abban az esetben, amikor a lakbérleti szerzôdés jogosultja (titularul contractului de închiriere) végleg elhagyja a lakást vagy elhalálozik, a bérlet folytatódik, és kérésre a szerzôdést átírják a következô személyekre: a) a házastársra, amennyiben fel van tüntetve a szerzôdésben, és ténylegesen együtt lakott a szerzôdés jogosultjával; b) a lemenô vagy felmenô ági leszármazottakra, az elôbbihez hasonló feltétel teljesítésével, tehát csak akkor, ha szerepeltek a szerzôdésben, és valójában együtt laktak a jogosulttal. Törvényes képviselôvel nem rendelkezô kiskorúak és cselekvôképtelen személy esetében a gyámhatóságnak kötelessége támogatást biztosítani a szerzôdés megkötésénél, módosításánál vagy megszüntetésénél; c) más személyekre is átírhatják a szerzôdést, amennyiben már elôzôleg is szerepeltek benne, és legkevesebb egy évig együtt laktak a bérleti szerzôdés jogosultjával.
Györgyfalvát, a gombadús erdôbe benyúló, kies fekvésû, sajátos viseletérôl, népmûvészetérôl nevezetes, pár kilométerre fekvô szomszéd települést, amelyrôl lakótelepünket, a Györgyfalvi negyedet elnevezték, Néda Ágnesnek köszönhetôen ismertem meg. Ebben, persze, még nem is lenne semmi különös, ha mindez, teszem azt, egy gombászással egybekötött közös kirándulás alkalmával esik meg. Az én ismerkedésem Györgyfalvával viszont a rádióstúdió elôcsarnokában kezdôdött vagy húsz évvel ezelôtt, Néda Ágnes pasztellkiállításán. Hogy hogyan? Hát megláttam és megszerettem egy máló vakolatú, omladozó, de a mûvésznek köszönhetôen éppen elmúlásában megkapó, kékre festett öreg házikót s egy rendkívül vonzó kis szegletét a számomra akkor még ismeretlen falunak, és úgy éreztem, nekem azt látnom kell. Magára a képre alkotója már alig emlékezik — hány öreg hazikót festett azóta —, de ha mindössze ennyi lett volna akkori kiállításának a hatása, az sem elhanyagolható. Hiszen ebben áll mûvészetének a lényege: meglátni és megláttatni a szépet. Mindazt, amit érdemes megnézni a természetbôl, épített környezetünkbôl, népi hagyományainkból, szokásainkból. Hogy a festést hobbiból, de ennek dacára valóságos megszállottsággal és felettébb komoly hozzáállással ûzô mûvésznek ez volt-e az elsô nagyobb szabású nyilvánosság elôtti bemutatkozása, már nem emlékszem, de hogy azóta százával születtek újabb és újabb munkái, bizonyítják eme gyermekkori szerelem, a rajz iránti vonzalom tartósságát. Pedig a mûvész ugyancsak szigorú önmagával: a saját megítélése szerint rossznak tartott próbálkozásait könyörtelenül összetépi.
S hogy honnan ez az életre szóló frigy a színekkel és formákkal? Elsô komolyabb sikerei után rajztanára foglalkozott vele, a grafika felé irányította. Színek iránti különleges érdeklôdését pedig, bevallása szerint, az író barát Kiss János keltette fel, aki ugyanolyan komoly hobbiból maga is a formák bûvöletében él. Irányítói, ötletadói nyomán talált rá Néda Ágnes az énjéhez legközelebb álló kifejezési formára, a pasztellre, és alkotta meg tömbházlakásának üvegezett balkonján — ez a lakás legvilágosabb helyisége — a Matematikai Lapok mellett, amelynek fôszerkesztôje, mûvészi életmûvét is. Bár, ha jól belegondolok, a mûvész mûterme széles e világ. Hiszen annak idején, amikor a Bükk szerelmeseként még magam is jártam az erdôt, a hegyi utakat, gyakran találkoztam a fák sûrûjében, vagy éppen a napsütötte tisztáson festegetô fôszerkesztô asszonnyal. Foglalatossága nyomai mostani kiállításán is felfedezhetôk. Az évszakok változását megörökítô munkái, a hófödte vagy a nyári nap sugaraiban valósággal lángoló erdô, a megannyi falusi táj, a népélet egy-egy mozzanatát felelevenítô pasztell kellemes színfoltja a tárlatnak.
Érdekes, hogy az ízig-vérig városi Néda Ágnes mennyire vonzódik a népélet különbözô mozzanatainak, megnyilvánulási helyeinek a mûvészi ábrázolásához. Urbánus tájat sokkal kevesebbet láttam nála. Igazi ihletforrása a falu, népi építészetével, hagyományaival, szokásaival, amelyeket jól ismer, s amelyeket már-már dokumentáris pontossággal igyekszik megörökíteni. Olyannyira, hogy ettôl a szándékától még a mûvészi hatás kedvéért sem tágít. Bár legtöbbször a két szempont jól megfér egymás mellett.
Külön ki kell emelnem azt a rendkívüli színgazdagságot, amely munkáit jellemzi, s amely olyannyira beleillik mûvészi ars poeticájába: úgy festeni, hogy az megkapó legyen, hogy felkeltse a nézôk érdeklôdését. A széki népviselet vörös-feketéje, Kalotaszeg színpompája, vagy a székely falu sajátos népi építészete jó alapot szolgáltatott a mûvésznek elképzelései megvalósításához. Melyet egyértelmûen sikeresek mondhatunk. Íme, a bizonyíték, az Egyetemiek Háza klubtermének Ioan Sima Galériájában tegnap délután megnyílt kiállítás.
Mostanában egyre több szó esik a román gazdaság egyes pozitív eredményeirôl. Arról például, hogy a külföldre kivitt áruk mennyisége gyorsan nô, csökken a külkereskedelmi mérleg hiánya, az idén alacsonyabb szintû lesz az infláció, a nyugdíjakat emelik, hogy beindul a gazdasági növekedés stb. Tehát, az alagút végét jelzô fény már felcsillant. Felsorolt pozitívumok valós tények, amelyeket letagadni vagy elhallgatni nem lehet. De felvetôdik: ezek a folyamatok mivel magyarázhatók?
Elôször is vizsgáljuk meg, miért nôtt a külföldre kivitt áruk mennyisége. Ennek közvetlen oka a lej a dollárhoz viszonyított állandó és gyors leértékelésében rejlik. Például, külföldre kivitt és ott eladott áruk minden dollárjáért itthon, jelenleg 23 000 lejt adnak. De nem is olyan rég egy dollárért 20 000 lejt fizettek. Ez a tény azt jelenti, hogy a lej leértékelése serkenti az árukivitelt, mivel nem kell semmit tenni, mégis nô a bevétel összege lejben.
A lej leértékelôdése viszont a külföldrôl behozott árukat drágítja. Ahhoz, hogy valaki külföldrôl árut hozhasson be, elsô lépésként dollárt kell vásárolnia, ám a dollár jelenleg már 23 000 lej. Tehát aki árubehozatallal foglalkozna, jól meg kell gondolnia, hogy hozzon vagy ne hozzon be árut, ugyanis csak drágábban adhatja el. Az árdrágulás pedig a kereskedôk csôdjét is jelentheti.
A lej leértékelési folyamata az infláció egyik forrása is, ami tömeges elszegényedést jelent. Tehát fékezni kellene a lej értékcsökkenésének ütemét, és nem „ellenôrzött" szinten tartani.
A lej értékvesztésének közvetlen kiváltó oka az, hogy a dollárkereslet nagyobb, mint a kínálat. A dollárkinálat növelésének egyik útja a külföldrôl érkezô tôkebefektetés lenne, de, sajnos, a külföldi üzletemberek még mindig elkerülik Romániát. Ezzel kapcsolatban a Balatonföldváron megrendezett Magyar Professzorok II. Világtalálkozóján egy Belgiumból jött, magyar származású professzor mondta el, hogy mivel vállalkozó is, üzleti ügyben át akart jönni Romániába. Nem engedték át a határon, nem volt a beutazáshoz szükséges vízuma. Amikor elôvette a magyar útlevelét, ekkor már a terepjárójába akadtak bele.
Külföldi befektetô számára mindez idegen és érthetetlen, nincs hozzászokva a durva viselkedéshez, még akkor sem, ha a román határôrök törvényesen jártak is el. Emellett egy üzletember igen komolyan mérlegeli, az ország gazdasági és politikai stabilitást is.
A román gazdaság hanyatlása még a parancsuralmi rendszerben elkezdôdött, és a válság tovább mélyült 1989 után is, jelenleg elérte azt az alsó kritikus határt, amikor a termelés szintje már nem eshet tovább, a bruttó nemzeti termék — GDP — szintje elérte a mélypontot.
A tartós gazdasági növekedés beindulásához nagyon sok követelménynek kellene eleget tenni. Például az, hogy milyen termékkel és szolgáltatásokkal illeszkedünk be a nemzetközi munkamegosztásba? Olyan termékekre és szolgáltatásokra volna szükség, amiket jól lehetne értékesíteni külföldön, és annyi jövedelmet hoznának, hogy jutna belôle a többi gazdasági ág fejlesztésére is. Sajnos, ez még nem oldódott meg.
Ha a kivitt áruk szerkezetét vizsgáljuk, nem mondhatjuk azt, hogy a tartós gazdasági növekedés útjára léptünk, hiszen olyan árukat viszünk ki, amelyekre nem lehet az ország jövôjét alapozni. A kivitt áruk több mint 17 százalékát például a készruhák teszik ki. Itt valójában az olcsó, kevésbé képzett munkaerônek csak arra kell szorítkoznia, hogy megvarrja a készruhákat. Vagy egy másik kiviteli tétel a nyersanyagok csoportja, ahol a hozzáadott érték aránya szintén nagyon alacsony. Egy ilyen áruszerkezet inkább a helyben topogást biztosítja.
Tartós gazdasági növekedés beindulásához nemcsak a kivitt áruk szerkezetén kellene javítani, hanem az elhibázott adópolitikát is újra kellene gondolni. A tömeges elszegényedés és a kis- és középvállalkozások csôdje a magas adóknak is köszönhetô. Az államkasszát egyensúlyban tartani, persze, sokkal könyebb az adók és illetékek növelésével, mint például a korrupció ellen harcolni, amibe még az elnök bicskája is beletörött; a vesztes vállalatokat könyebb fenntartani, mint spontán sztrájkok és útlezárások ellen harcolni, nagy állami vállalatok tartozásait könnyebb elengedni, mint azokat behajtani; könyebb a monopol helyzetben lévô vállalatok árpolitikája felett szemet hunyni, mint konkurens céget létrehozni azért, hogy az árak állandó növekedését megtörjék, könnyebb egy elburjánzott feketegazdaságot megtûrni, amely adót nem fizet, mint ellene harcolni, könnyebb a hozzáadott érték adóját (TVA) minden fogyasztási cikkre kiterjeszteni és közös szintre hozni, mint például a cigaretta és szeszes italok maffiája ellen harcolni stb., stb. A begyûjtött adóból „mindenre" jut, jut a túlméretezett fizetésekre, a költséges kétkamarás parlament fenntartására, a politikai pártok finanszírozására stb.
Romániában az adóterhek növelésének tradíciója van. A két világháború között, az 1929–1933-as nagy gazdasági válság minden terhét a nép nyakába varrták, a parancsuralmi rendszerben pedig egy-egy földrengés vagy árvíz jó alkalomnak bizonyult arra, hogy egy-két havi fizetést a dolgozó néptôl elvegyenek, manapság a gazdasági kudarcokat, melléfogásokat kell az adóból fedezni.
Ha megvizsgálunk néhány nemzetközi statisztikai adatot, azok tükrében reálisabb képet nyerhetünk a román gazdaság mai állapotáról:
A zárójelben a felsorolt országok által elfoglalt sorrend. Románia a lakosság számát illetôen a harmadik (3), de a GDP tekintetében a hetedik (7), a többi mutatók esetében már az utolsó helyeket foglalja el.
Lassan minden ködbe merül elôttem, amit Albion lánya kínál vendégeinek: a tornyok és a bankházak, a British és a fáraók kincsei, Cambridge megfeketült kollégiumai és a Bacon-szobor, a canterburyi székesegyház és a Hide-park, a Marble Arch és a Temze, Turner festményei és a zenés ôrségváltás a Buckingham-palota elôtt. Mit is mondhatnék ezekrôl, amit az útikalauzok még nem mondtak el?
Volt egy idô, amikor kissé szét lehetett nézni a világban, fôként a sors kegyébôl, barátaink támogatásával, akik meghívtak bennünket egy-egy fölolvasásra, és fizették az útiköltségünket, noha ôk sem voltak általában gazdag emberek, sôt akadt közöttük többgyerekes családapa is. No, de nem errôl óhajtok beszélni, hanem az útirajzokról és a balhiedelmekrôl.
Ma is vannak, akik egyetlen turisztikai állomásról vaskos könyvet írnak, s ilyenkor eszembe jut E. E. Kisch, akinek száguldásait öt világrészben egyetlen kötetben foglalták össze német és cseh antológiák alapján. És eszembe idézem Goethe mondását is, aki figyelmeztette az írót: ha kimozdul hazájából, tudnia kell, mi az, ami reá és csakis reá tartozik, s csupán azt írja meg. Bizonyára reá hallgattam, minden idôk irodalmi tanácsadójára, mert egy-egy utamról visszatérve, hiába vártak tôlem folytatásos riportot, színes beszámolót...
Úgy éreztem, hogy mindaz, amit láttam, átéltem, egyedül reám tartozik, akár egy szerelmi kaland, a maga szemérmesen elhallgatott részleteivel; de azért megszégyenültem
mindahányszor ismét rakosgatni kezdtem élményeimet, mint az emlékül megtartott pennyt, s találtam is közöttük olyat, amely változatlan élénkséggel csillogva bátorított, hogy fölmutassam, mintha legalábbis egy font
sterlingrôl volna szó, értéke szerint.
London egyik fôutcáján, az Oxford Streeten ôdöngve, már napok óta nem a kirakatokat bámultam, hanem az embereket: kis tôkéjû mozgókereskedôk rebbentek fel itt is, ott is hónuk alá kapva bazáraikat, mihelyt falazó társuk odasúgta, hogy jön a bobby. Valamelyik irányból mindig hallatszott a dobverés, csengettyûrázás, Krisna hindu bugyogós, borotvált fejû híveinek lármája, amint rítusszavakat gajdolva vonultak a járdán, végtagjaikat, farukat furcsán rázva, akár a reszketôs hívôk; de még a közelembe sem értek, amikor kis csoportosuláshoz rebbent oda a tekintetem: sôt, én magam is beékelôdtem az embergyûrûbe.
És ekkor megpillantottam azt az élelmes férfit, aki összecsukható asztalkáján két kártyalapot kevert szapora beszéd közben, s úgy csalógatta a járókelôket: „Hol a piros? — itt a piros! Hol a piros — itt a piros!" Egyszerre gyermeki izgalom fogott el, hiszen odahaza voltam én az egykori külváros piacán, ahol annyiszor lestem meg a csaló cseles mozdulatait, s ahol annyiszor rekedt a kiáltás a torkomban, hogy vigyázat, emberek, a piros nem ott van, ahova a káprázat vetette!! És most sem mertem szólni, hogyan is szólhattam volna. Csak álltam valami vidám meghökkenéssel, miközben fölöttem súlyos fontok repültek át a bankba, és a hazardírozók egymás nyakába lehelték izgalmuk melegét... Aztán itt is hirtelen felhangzott a vészjel, épp egy nagyobb zsebre vágott tét után, amire fölocsúdtam, már csak egymagam álltam a járdaszélen; legalábbis azt hittem, hogy egyedül vagyok, de valaki mindjárt megragadta a karom, magához húzott, és síros szuszogással az arcomba mondta: „Sir, I lost my money, all my money!" Uram, elvesztettem a pénzem, az utolsó fityingemet is! Inkább egyszerû hivatalnoknak néztem, mint munkásnak; arca csupa fájdalom volt, szemében összesûrûsödött a szigetország minden köde.
Ó, az angol hidegvér, a legenda! — gondoltam. — Nézd, hogy szenved ez a szerencsétlen férfi is! Hát a hétköznapok csalódásaiban mégis egyforma emberek volnánk, bármely földrészen éljünk is?! A többi pedig mese, tévhit, és nincs a világon sehol oly józan ész, amely mindig le tudná gyôzni a kíváncsiságot, a csábítást, a gyermeteg hiszékenységet? És ôsi ösztönnel már át is karoltam szegény embertestvéremet, és ô is belémfogózott, és úgy álltunk ott a széles járdán, mint Tolsztoj összeölelkezett parasztjai a fagyott úton, a háziposztó- és fenyôgallyszagú szeretet ünnepén...
Újabb tiltakozó megmozdulásokat jelentettek be a szakszervezetek szeptemberre. Bár tisztában vannak ôk is azzal, hogy jelentôs eredményeket nem érnek el, de közelednek a választások, és idejében fel szeretnék hívni a hatalomra kerülô politikusok figyelmét azokra az égetô társadalmi problémákra, amelyek egyre inkább sokasodnak, és az évek során nemhogy valamelyest enyhültek volna, hanem tovább súlyosbodtak. Hogy mennyire van értelme az ilyen jellegû akcióknak, az majd elválik. Valójában azonban fölöslegesek, hiszen a jelölteknek is megvan a magukhoz való esze, és ôk is nagyon világosan látják, hogy milyen gondokkal küszködik ez a társadalom. Az már egészen más kérdés, hogy mindezeknek a tudatában mit tesznek és mennyit a gyakorlatban. Tény az, hogy nagyon bölcsen tudják kezelni ezeket a dolgokat, és saját érdekük szerint felhasználni mindazt, ami az egyes ember számára naponta komoly fejtörést okoz. A négyévenként lejátszódó választási kampányok során ez számtalanszor bebizonyosodott. A gondosan megszerkesztett programokban mindig elôkelô helyen szerepelnek a társadalmi és a szociális kérdések. Tudják, mire kell kihegyezni a szónoklatokat, hogyan csábíthatják az urnákhoz a legjobban a tömeget. Azt ígérik, amit az emberek valójában hallani szeretnének: komoly reformokat, jobb életkörülményeket, hatékonyabb gazdaságpolitikát, magasabb életszínvonalt, elfogadhatóbb árakat, magasabb béreket, szélesebb munkalehetôségeket, a korrupció megfékezését stb.
A felgyûlt tapasztalatok maguktól beszélnek, néhány hónap múlva kiderül: az életszínvonal nemhogy emelkedne, hanem tovább zuhan, a fizetések ugyanolyan gyatrák, mint korábban, az árak emelkednek, a munkanélküliek száma nô, a társadalom elszegényedése tovább terebélyesedik, a korrupció megfékezésérôl pedig a hivatalos állami szervek egyre kevesebbet beszélnek. A társadalom erkölcsi értékrendje tovább lazul, az emberek lépten-nyomon fonákságokkal,igazságtalansággal találják szembe magukat. Sokan magas szinten ûzik a csalást, de közben semmi bántódásuk nem esik. Az igazságszolgáltatás elveszítette hitelét, szemet hunynak a törvénytelenségek felett, a korrupció, a megvesztegelés lassan természetesnek számít. Az emberek látni kezdik, hogy egyesek külnösebb erôfeszítés nélkül szinte mindent elérnek, amit akarnak. Nem gürcölnek, de mégis mindenük megvan, dúskálnak a jólétben. Elég lenne csupán hôlégbalonnal keresztülrepülni a városon, és szemügyre venni az elénk táruló látványt, a gyönyörû villákat, az úszómedencéket, hogy minderrôl megbizonyosodjunk. Hogyan sikerül mindezt néhány év alatt elérniük, azt csak ôk tudják. Higgyük el, hogy tisztességes, becsületes munkával? Ezen a szinten bármi lehetséges. Mindent meg tudnak vásárolni — érzéseket, embereket, igazságot, tisztségeket, állást.
Mások évekig gyûjtögethetik hangyaszorgalommal vagyonkájukat, és akkor sem lesznek képesek ilyen jómódra szert tenni. Ám a magára utalt, csupán a saját erejére, eszére, tehetségére számítható egyénnek számtalan igazságtalansággal, akadállyal kell szembenéznie. A felkészültség, hozzáértés, kompetencia sok helyen csupán másodlagos kritérium. A megfelelô felkészültséggel rendelkezô tanár nyugodtan részt vehet a meghirdetett versenyvizsgán, reménykedhet is, hátha szerencséje lesz. Sôt, minél nagyobb a túljelentkezés, annál jobb, hiszen az állam kasszája ezáltal csak gyarapodik. A versenyben alulmaradt aztán kénytelen tudomásul venni, hogy a pénz is, az állás is elúszott. És közben balekségén rágódik, hiszen tudhatta volna, hogy a helyet jó elôre valaki számára tartogatták. Minden csupán csekély ötszázezer márkán múlott...
Ezek után teljesen természetes, hogy sokan a fiatalok közül külföldön próbálnak szerencsét. Miért küzdjenek, hogyha a hazai társadalomnak nincsen szüksége rájuk. Erkölcsi alap sincs arra, hogy számon kérjék, felelôsségre vonják azokat a fiatalokat, akik így döntenek. Azonban nemcsak a fiatalok szembesülnek ilyen problémákkal, hanem a középkorúak is. Akik már se nem fiatalok, de nem is idôsek. A legtöbb álláshirdetésben a korhatár huszonöt-harminc év, azt szigorúan tiszteletben is tartják. Banálisabbnál banálisabb példákat lehet felhozni. Hiába nevelt fel több gyermeket egy nô, ha a huszonötöt eltöltötte, már nem fogadják el a jelentkezését még baby-sitternek sem. Míg a fiataloknak, középkorúaknak nincs állásuk, az állam kitolja a nyugdíjkorhatárt.
Csupán néhány példa arra, hogy az elkövetkezôkben mire kellene odafigyelniük a frissen megválasztandó vezetôknek, politikusoknak. Mi, választópolgárok pedig reménykedjünk, hátha képviselôink ezúttal komolyabban veszik a munkájukat. A választási programokban megfogalmazott célokat nemcsak papírra vetik, hanem tíz év után végre magukhoz térnek, és valóban azt teszik, amit az emberek, a társadalom elvár tôlük. Hogy a továbbiakban egyre kevesebben kényszerüljenek arra, hogy külföldre távozzanak. Mindenkinek itthon adasson meg az a lehetôség, hogy érvényesüljön, és megállhassa a helyét. Hogy senki se érezze úgy magát, hogy ennek a társadalomnak nincsen szüksége rá.
Románia–Litvánia 1–0 (0–0)
Bukarest, Ghencea Stadion; 4000 nézô, vezette: Morgan Norman (Svédország).
ROMÁNIA: Stelea — Contra (58. perc Florentin Petre), Belodedici, Ciobotariu (49. perc Mutu), Chivu — Dan Petrescu, Dorinel Munteanu, Catalin Munteanu, Filipescu — Viorel Moldovan (67. perc Ganea), Vladoiu. Szövetségi kapitány: dr. Bölöni László.
LITVÁNIA: Padinmaskas — Skrela, Zvirgadauskas, Glevckas, Zutaiskas — Danilevicius, Sembras, Kancelskis, Preikasitis (46. perc Buitkus) — Maciulevicius (46. perc Mikalajunas), Pomenka (80. perc Rad- zius). Szövetségi kapitány: Stays Stankus.
Gólszerzô: Ganea (89. perc).
Szögletarány: 11–0 (7–0); lövések: 23–2 (kapura: 9–0); sárga lap: Kancelskis és Glevckas.
Amire senki nem gondolt, bekövetkezett. Egy olyan alacsony színvonalon focizó csapat, mint Litvánia, majdnem ponttal távozott Bukarestbôl. Ha Ganea nem fejel gólt az utolsó elôtti percben, valószínûleg Bölöni Lászlóról, mint a válogatott edzôjérôl, ma már múlt idôben beszélnénk.
Már a felállítás is némi zavart okozott. A hat (!) védô elôtt szinte nem is létezett középpályás sor. A litvánok támadni sem próbáltak, így teljesen érthetetlen volt Bölöni döntése. Ezek szerint az olaszok ellen talán tíz védôt fog bevetni (?!). Ezzel a felállással nem is ment sokra a csapat. Moldovan percekig labdához sem ért, Vladoiu szenvedett, ahogy csak tôle kitelt, de gólpasszt nem kapott. Szerintünk például Catalin Munteanunak nincs mit keresnie a válogatottban, hiszen ilyen játékost minden valamit magára adó, C osztályos csapatban találni. Igaz, a gólnál a labdát ô tette Ganea fejére, de ez édeskevés nemzetközi szinten. Contra két lövést eresztett meg, mindkettô tíz méterrel fölé ment. Sajnos, több mint egy félidônek kellett eltelnie ahhoz, hogy Bölöni is ráébredjen arra, hogy ebben az összeállításban másnap reggelig nem lôttek volna gólt a litvánoknak. Minden jó, ha a vége jó — mondhatnánk, de sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy a román csapatnak esélye legyen a továbbjutáshoz.
Ionel Stoica kommentárjáról csak annyit: ha Bill Clinton átmeneti elmezavarában lemond elnöki tisztségérôl, nem beszéltek volna annyit róla, mint a „bölcs" Stoica Hagiról, a Kárpátok második számú géniuszáról. (Az elsô tudjuk ki volt.)
Magyarország–Olaszország 2–2 (1–2)
A Népstadion közel 65 ezres nézôserege nemhiába látogatott ki ilyen szép számban a mérkôzésre: a magyar válogatott felülmúlta önmagát, s nemcsak bátran, hanem olykor jól is játszott, mi több, ezzel eredményes is volt.
Elôzôleg sokan még lyukas garast sem adtak volna a hazai gárda pontszerzésére, de a Bicskei-gárda határozottan lépett fel, és az elsô 25 percben többször is veszélyeztette Toldo kapuját. Igaz, ezek közül Horváth fejeséhez az egyik olasz védô sutasága kellett, Lisztes 30 m-es lövése pedig megpattant a földön és nem jelentett életveszélyt.
Giovanni Trapattoni mester elôször ült az olasz válogatott kispadján, sokat vártak el tôle. Csapata folytatta a hagyományt, a védekezésre szorítkozott, kontrákból élt. Egyik ilyen esetben a 25. percben átjátszották a magyarok lestaktikáját: Mátyus rövid felszabadítását Del Piero csípte el, kiugratta Filippo Inzaghit, s csatár egyedül törhetett a kapura, a bizonytalankodó Király mellett elhúzta a labdát és az üres hálóba gurított (0–1). Csodálatos módon Illéséket nem törte le a vendégtalálat, az egyenlítésre csak három percet kellett várni: az addig elég sokat hibázó Lisztes nagyszerû labdát továbbított Horváth Ferencnek, aki a jobb szélrôl a hosszú sarkot választotta (1–1). A védekezésbeli hibákat viszont kíméletlenül kihasználta az olasz csapat, s a 35. percben ismét vezetést szereztek. Akkor történt a baj, amikor Tottiról elôször feledkeztek meg a védôk, a lestaktikát kijátszó csatár leszaladt a jobb szélen beívelését Inzaghi fejjel értékesítette a kapu torkából (1–2).
A második félidôben sem „fogyott" el a magyar csapat, Horváth a kapusba lôtt, Lisztes kétszer mellétrafált, Sebôk fölé fejelt — ezzel szemben az olaszoktól Del Piero és Inzaghi került ígéretes helyzetbe, de elôbbi nagyon fölé lôtt, utóbbi éles lövését bravúrral védte Király. Küzdeniakarásból jelest érdemel a magyar válogatott, mert nem adta fel az egyenlítés reményét. Ez a 77. percben következett be, bátraké a szerencse alapon született a találat: Lisztes Hamart indította, ô pedig elég erôszakosnak bizonyult ahhoz, hogy még estében belekotorjon a labdába, amely Toldón is megpattant, majd Horváth Ferenc „bekínlódta" a lasztit a kapuba (2–2).
Bicskei Bertalan együttese megérdemelt pontot harcolt ki, akár gyôzhetett is volna. A Graham Barber vezette találkozón a következô csapatok léptek pályára: MAGYAROR-SZÁG: Király — Korsós, Sebôk, Mátyus (46. perc Petô) — Fehér, Lisztes, Halmai, Illés, Hamar (93. perc Lendvai) — Tököli (75. perc Dombi), Horváth; OLASZOR-SZÁG: Toldo — Iuliano, Nesta, Cannavaro — Maldini, Albertini, Fiore (78. perc Gattuso), Zambrotta, Totti — Del Piero (72. perc Delvecchio), Inzaghi.
Nagy érdeklôdés elôzi meg a Román Kupa 16-od döntôjében sorra kerülô Szamosújvári Olimpia–Bukaresti Steaua találkozót. Szerda délutánra több mint kétezer szurkolót várnak a kicsinosított stadionba (Dés környékérôl is sokan jelentkeztek, s mi több, a Kolozsvári U FC szurkológárdája is jelen lesz).
A házigazdák rendbe tették az öltözôket, a lelátók környékét, a pályát. Tíz év után elôször megnyitják a Malom utcai II.-es kaput. A mérkôzésre ezúttal még a nyugdíjasoknak sem biztosítanak kedvezményt.
A szamosújváriak reménykedve tekintenek az összecsapás elé, Ionel Curt mérnök, az Olimpia tiszteletbeli elnöke szoros eredményt és tiszteshelytállást vár a hazaiaktól.
Franciaországban rendezték a nôi Európa-bajnokságot, amelyen az 1998-as hasonló siker és a tavalyi vb cím után ismét Románia válogatottja hódította el a pálmát.
Az idei Eb döntôjében 12 ország mérte össze tudását, elôször két hatos csoportban, majd az elsô két helyezettek az érmes helyekért. A csoportküzdelmek során csak másodikok lettek a román lányok (váratlanul súlyos 36–25 arányú vereséget szenvedtek az oroszoktól), de a döntôben sikerült visszavágniuk Oroszországnak: 30–28 (14–15) arányban bizonyultak jobbnak drámai, nagyon nehéz összecsapás után. A mérkôzés 50. percében az orosz együttesnek négygólos elônye volt, a román csapatnak pedig csak négy mezônyjátékosa. De sikerült megúszniuk kapott gól nélkül, ráadásul emberhátrányban kétszer is eredményesek voltak.
A válogatottban három kolozsvári játékos, Oana Chirila, Simona Sârbu és Mihaela Urcan is szerepelt, ôk mindannyian oroszlánrészt vállaltak a sikerbôl. Chirilat a vetélkedô legjobb átlövôjének választották. Az említett játékosok a Jövô-ISK, valamint az U-Ursus neveltjei.
Magyarország a 8. helyen végezte a küzdelmeket.
A vasárnapi pihenônap után folytatódott a 40 évvel ezelôtti, 1960-as római XVII. nyári olimpia. Parti Jánosnak a kenu egyesben, az öttusázó Németh Ferencnek az egyéni, valamint a Balczó András–Nagy Imre–Németh hármasnak a csapatversenyben elért gyôzelmét követôen ezen a napon az ökölvívók közül a legalsó súlycsoportban, a légsúlyúaknál szorítóba lépett, egyébként Békának becézett Török Gyula gyôzelme tiszteletére hangzott fel minden magyar nemzeti imádsága. Ezúttal a 15 ezer nézôt befogadó Nagy Sportpalotát, a Palazzo dello Sportot zsúfolásig megtöltô nézôsereg, valamint a rádió- és tévékészülékek elôtt ülô százmilliók füle hallatára. Miután sorra gyôzött a spanyol Mesa Lasso, az ausztrál Gattellari, az argentin Martini, az egyiptomi Abdelmoneim Elguindi ellen, a döntôben a szovjet Szergej Szivkóval szemben nyert egyhangú pontozással. Olimpiai bajnok: Török Gyula! A román ökölvívók közül a középsúlyú Ion Monea bronzérmet szerzett.
A kolozsvári Testnevelési Fôiskola 40 éves fennállását ünnepli. Ebbôl az alkalomból a vezetôség szeptember 21–22. között sportrendezvényeket és tudományos ülésszakokat rendez a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkban. A fôiskola rektora, Gherghe Roman elmondta, hogy az ünnepélyes megnyitó után szeptember 21-én 9 órától kezdôdik a tudományos ülészak (sport és testnevelés témában) az egyetem székhelyén (Hatieganu-park). Pénteken 9 órától zár a tudományos ülésszak, a kiértékelés után 11 órától a fôiskola diákjainak táncelôadására kerül sor, majd ugyanott piknik is lesz. A születésnapra Andrei Margát, a BBTE rektorát, valamint az országból a sportegyetemek képviselôit, rektorait, professzorait és a testnevelési szakon végzett diákokat hívták meg. A költségeket a fôiskola fedezi a minisztérium anyagi hozzájárulása nélkül, további támogatók az Ursus, Romaris és Prodvinalco.
Ünnepi ökumenikus istentisztelettel kezdôdött az az egynapos rendezvénysorozat, amelyet szeptember 2-án, szombaton szerveztek Désaknán. A falunap fénypontját a kopjafaavatás képezte, amelyet közvetlenül az istentisztelet után Kötô József államtitkár leplezett le a désaknai református templom udvarán. Ezt követôen Gudor Lajos, a dési egyházmegye esperese, illetve Balogh Zoltán dési RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyûlteket. Molnár Kálmán, a zilahi Református Egyházmegye esperese, a szilágycsehi gyülekezet lelkipásztora Tôkés László püspök szeretetteljes köszöntését tolmácsolta, ugyanis a püspök úr Désen töltötte ifjúkorának legszebb éveit. A helyi dalárda mûsora és Darvas László sepsiszentgyörgyi nyugalamzott színész szavalata után a falu legöregebb presbitere és a legöregebb jelen levô egyháztag megkoszorúzta a kopjafát.
Faragó István désaknai lelkipásztor elmondta, hogy a falutalálkozóval, illetve a kopjafaavatással fel akarták hívni magukra a figyelmet. Tulajdonképpen vészharangot kondítottak, amit már évekkel ezelôtt meg kellett volna tenni, de remélik, hogy még nem késô. Désakna magyar ajkú lakossága az elmúlt évtizedek során nagyon megapadt. A valamikor közel ezer magyar lelket számláló településen jelenleg 400-an élnek, és ebbôl mindössze 25-en 18 év alattiak, az átlagéletkor pedig a 60 felé közelít. — Kopjafát általában halottaknak állítanak, mi ellenben az élôknek állítottuk, akiket évente köré gyûjtünk majd — mondotta a lekipásztor. — Azt szeretnénk, hogy fiataljaink összeismerkedjenek, jelenleg ugyanis alig házasodnak, sokszor pedig vegyes házasságok születnek. Fel szeretnénk hívni arra is a figyelmet, hogy itt iskola van, amit vissza kell szerezni. Még nem tudjuk, hogy kivel népesítjük be... Ha a még itt levô pár fiatal családot alapítana, más elszármazottak pedig hazaköltöznének, akkor elképzelhetô, hogy Désaknán is beindulna valami, különben itt a jövônk halálra van ítélve...
A jelenlegi falutalálkozóval precedenst teremtettek. Mostantól kezdve minden évben, újkenyér táján meg szeretnék szervezni a désaknai napokat. Azért újkenyér körül, mert ennek története arról szól, hogy a kenyeret megosztjuk egymással. A mai világban ez egyre ritkábban jellemzô, ugyanis nagy azok száma, akik egymagukban, bezárt ajtók mögött esznek, hogy senki se lássa ôket... A
désaknai lelkipásztor azonban nyitottabb életre szeretné híveit buzdítani.
A falutalálkozóra — amely kosaras bállal zárult — Sepsiszentgyörgyrôl, Temesvárról, Nagybányáról, Bethlembôl, Besztercérôl, Marosvásárhelyrôl és a Szilágyságból is érkeztek elszármazottak. Budapestrôl egy Désaknáról elszármazott 80 év körüli idôs hölgy jelzett vissza, hogy idôs kora, sajnos, már nem engedi meg számára, hogy jelen legyen. Ez a visszajelzés azonban — Faragó István elmondása szerint — azt jelenti, hogy Sepsiszentgyörgy és Budapest között valahol ott van Désakna is.
A rendezvény eltervezett programja idôközben módosult, így mindössze a kezdô és a záró rész valósult meg. A kötélhúzásos vetélkedô, a fonás és a kiállítás elmaradt. Azt tervezték ugyanis, hogy régi bányászfelszerelésekbôl és használati tárgyakból rendeznek kiállítást, de erre mindössze egy régi törülközô, ing, guzsaly, egy régi abrosz és néhány fénykép gyûlt össze. Tulajdonképpen ez a guzsaly adta az ötletet arra, hogy az asszonyok között fonási vetélkedôt szervezennek, de erre senki nem vállalkozott. Mindezek ellenére továbbra remélik, hogy jövôre talán a régi emléktárgyak hazakerülnek, és ha iskolát nem is, de múzeumot nyithatnak majd.
„Mert visszaviszem ôket az ôföldjükre, amelyet az ô atyáiknak adtam." Ezzel a Jeremiás próféta könyvébôl vett idézettel hívták a szervezôk falutalálkozóra az elszármazottakat. Faragó István lelkipásztor szerint ebben a falutalálkozó és a kopjafaavatás üzenete is benne van. Amikor ugyanis a zsidók hazamennek Babilóniából, az atyai fészekben sem hajlékot, sem templomot nem találtak, hanem idegenekkel találkoznak, ellenbenugyanitt megtalálják a nagyapáik által ültetett fákat is.
Sokan az elszármazottak közül itt is kimentek a temetôbe, a földekre és elsírták magukat... Izraelben azonban azt tartják, hogy a Getsemáne-kertben található olajfák Jézus korából valók, ugyanis az olajfa, ameddig egy kis csonk van belôle, újra kihajt és tovább él. A kopjafa esetében is ezt szeretnék: mindig legyen emlékeztetô az utókor számára.
Szerdai zilahi látogatása során James Rosapepe amerikai nagykövet elbeszélgetett a zilahi belvárosi gyülekezet parókiáján a református egyház helyi képviselôivel. A nagykövet élénk érdeklôdést mutatott az egykori Református Wesselényi Kollégium épülete iránt, amelyet az egyháznak egyelôre nem sikerült az államtól visszaszerezni. (A diplomata zilahi látogatásának kisebb állomásairól csütörtöki lapszámunkban számoltunk be. Az akkori tudósításunkból sajnálatos módon kimaradtak az esemény egyházi vonatkozásai; ezért az érintettek elnézését kérjük.)
A beszélgetésen a református egyházat Sógor Csaba egyházkerületi külügyi tanácsos, Molnár Kálmán, a zilahi egyházmegye esperese, valamint a három helyi lelkész, Oláh Mihály, Bogdán Zsolt és Püsök Csaba képviselte.
James Rosapepe elmondta, hogy nem csak udvariasságból érdeklôdik az ügy iránt, ugyanis egy kollégiumi véndiák nemrégiben részletesen beszámolt neki az iskola múltjáról és sorsáról. Az egyházi képviselôk tudták, hogy a nagykövet zilahi látogatásának programja rendkívül zsúfolt, így arra törekedtek, hogy operatívak legyenek: átadtak a diplomatának több angol nyelvû, a város népességét, történelmét, de fôleg a kollégium épületét érintô dokumentumot. A nagykövet kérdései is lényegretörôk voltak: kik akadályozzák a kollégium épületének visszaadását? — kérdezte. A válasz diplomatikus volt: mi kérjük, de az illetékesek nem adják. Rosapepe figyelmesen végighallgatta az egyházi képviselôket, majd megjegyezte, hogy nem ígér semmit, de a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni a zilahi Református Kollégium, valamint ennek egykori épülete sorsát.
A szeptember 2-án megrendezett III. Kémeri-napok igen fontos esemény volt a mintegy kétezer lelket számláló, zömében magyarlakta település életében.
A falutalálkozó egyik fontos rendezvénye a Szilágy megyei RMDSZ-polgármesterek és alpolgármesterek találkozója volt. A sikeres önkormányzati tanácskozással párhuzamosan bábelôadásra, labdarúgó-mérkôzésekre, falukapu-avatásra, kopjafaállításra és néptáncbemutatóra egyaránt sor került.
Különösen sikeres volt a krasznai Bokréta és zilahi Höcögô mûsora, de nagy tapsot kapott a nagyváradi Tempo-klub kabaréja is.
A rendezvényen meg lehetett tekinteni az Ipp-Art képzômûvészeti tábor tárlatát is.
• Sikkasztás miatt indítanak vizsgálatot Alina Lucretia Crisan (27), a Delta Kft. ügyintézési feladatkört is ellátó alkalmazottja ellen. Azzal vádolják, hogy július 1–12. között 7 millió lej értéket használt fel magáncélra.
• Ittas vezetésen érték a tordai Gheorghe Ghermant (39). Aranyosgyéres felé haladt az E60-as országúton a tordai helyi szállítási vállalat CJ–12–APA rendszámú jármûjével, amikor ellenôrizték, és a vérében a megengedett 1 ezreléknél nagyobb volt az alkoholszint.
• Építkezés közben érte a halál a dési Nicolae Enachét. A 41 éves férfi a lakásán végzett kisebb munkálatokat, adott pillanatban elszédült, elájult, késôbb pedig kiszenvedett.
• Hétrendbéli lopással vádolnak három fiatalt, a tordai G. A.-t (17), T. K.-t (18) és Alin Gabriel Poszonit (21). Fosztogatásuk során mintegy 70 millió lej kárt okoztak.
• Gyorshajtás okozott súlyos balesetet szeptember 3-ról 4-re virradóra, fél egy körül a Mócok útja és a Mikó (Klinikák) utcai keresztezôdésnél. Ioan Morar (30) nemcsak hogy túl sebesen hajtott, hanem ráadásul ittas állapotban is vezetett. Az 1–CJ–2697 rendszámú gépkocsi megcsúszott, és elgázolta Szilágyi János Zoltán (33) taxisofôrt, aki éppen be akart szállni saját autójába. Az áldozatot nyílt töréssel kezelik a kórházban.
Az idei év a sikeres iskolakapcsolatokban az ünneplés mellett, a számvetés ideje is. A Bethlen-kollégiumnak a máig élô, hasznos kapcsolata 7 éve kezdôdött. Elôször 1993-ban csatlakoztunk a budapesti „Székely kör" által ’92-tôl mûködtetett prog-ramba, amelyik joggal nevezhetô
honismereti tábornak, „a lelki otthonteremtés" fórumának. Azóta több mint 200 középiskolás diák ismerkedett meg Budapest és a vidék kulturális nevezetességeivel, hallgatott elôadásokat, tanulva, mûvelôdve szórakozott.
Az idei program az 1999-es év kényszerû kihagyása után a hatodik alkalom volt. Augusztus 14-tôl néhány elôadással kezdôdött, fôleg az ország koronájáról, kalandos történetérôl. A tanulók — akik közül néhányan elôször voltak Budapesten — megcsodálták az Országházat és a benne immár méltó helyen pompázó koronát. Augusztus 19–20-án a millenniumi ünnepség csúcspontján, a 23 diák és a 2 kísérô tanár, valamint a Székely kör kulturális titkára élôben hallgatták meg a miniszterelnök rövid és felemelô ünnepi beszédét, amelyben együtt álmodhattunk a nemzet minden részével, múltról és jövôrôl. Részt vettünk a Szent Jobb körmenetben, majd az ünneplést színvonalas szórakozás egészítette ki. Végiglátogattuk a mesterségek vásárát a Várban, megtekintettük a víziparádét és a tûzijátékot, és élveztük Budapest terein a koncerteket, többek között a népszerû Republik együttes Batthyány téri elôadását. Végül augusztus 21-én minderre feltette a koronát a királyi város, Székesfehérvár meglátogatása, majd Tihany, az apátság került sorra egy kis balatoni fürdéssel egybekötve.
Az 1 hetes program a millennium jegyében a kánikula ellenére üdítô és tanulságos volt. Maradandó értéke, hogy közvetlen élmények révén közösségfejlesztô, önazonosságerôsítô, mûveltséget kiteljesítô összhatása volt mindnyájunkra.
Köszönöm a Szabadságnak, hogy ennyire megtiszteltek azzal, hogy csak engem említettek mint a — szerdán megnyitásra kerülô — Brico Casa lakberendezési áruház (A. Vlaicu 25.) tervezôjét. De a helyzet nem ennyire egyszerû.
Az Arc tervezôiroda egyik építésze vagyok, s ezzel a felújítási és kiegészítési munkával ezt a céget bízták meg, melyet Sorin Scripcariu építész vezet. A Szabadságban hétfôn megjelentekhez képest (Új lakberendezési áruház Kolozsváron, Szabadság, 2000. szeptember 4.) a helyes megfogalmazás az lenne, hogy az épületet vele együtt terveztük.
Sokak számára, akik a tervezésben dolgoznak, tudott dolog, hogy mennyi munkát jelent egy ilyen épület megtervezése, és hány ember dolgozik a kulisszák mögött.
A teljes és pontos tájékoztatás érdekében ezzel a kiegészítéssel tartozom a közvéleménynek.
Az utcai pénzváltóknál a forint 77/79, a márka 10 400/10 550, a dollár pedig 23 000/23 150 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 10 450/10 580, az amerikai dollár 23 030/23 200, az olasz líra 10,47/10,70, az osztrák schilling 1470/1526 lejbe kerül.
Hétfôn Adrian Nastase, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) elsô alelnöke bejelentette: a párt központi vezetôsége jóváhagyta Adrian Severin beiratkozását az RTDP-be.
Hozzátette: a szavazás során csupán egy személy tartózkodott. Ezzel szemben Adrian Severin azt nyilatkozta: az RTDP-be való beiratkozásról csupán tárgyaltak, végleges döntés nem született. — Egyelôre nem iratkoztam be az RTDP-be. A központi vezetôség ülésén szóba került, miként tudnék részt venni a szociáldemokrata politikai mozgalom létrehozásában — mondta Severin. Hozzátette: — Szóba került az is, ha a múltbeli nézeteltérések akadályt jelentenek a terv kivitelezésében. Megállapodtunk abban, hogy mindkét fél érdeke a szociáldemokrata mozgalom megalakítása.
Severin nem zárta ki, a közeljövôben beiratkozik a Ion Iliescu vezette pártba.
Elképzelhetô, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) elnökjelöltjének, Ion Iliescunak az elnökválasztások fordulójában Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezetôje lesz — vélekedett Adrian Nastase, az RTDP elsô alelnöke.
Nastase elemzése szerint Iliescu magabiztosan jut tovább, míg a volt államfô legfontosabb vetélytársainak tartott jelöltek egymást fogják kiütni, mivel nagyon hasonló profillal ugyanazt a szavazói tábort veszik célba. Úgy értékelte: a második fordulóra most esélyesnek tekintett jelöltek valamennyien a szavazatok mintegy 10 százalékára számíthatnak. Ugyanakkor az a kellemetlen meglepetés érheti ôket, hogy a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt vezetôje, Corneliu Vadim Tudor szenátor ennél jobb eredményt fog elérni.
— Ha Tudor szenátor nem ragadtatja el magát és képes lesz hallgatni, lehetôsége van arra, hogy megnyerjen magának nagyon sok olyan választót, aki rendkívüli módon kiábrándult abból, ami az elmúlt négy évben Romániában történt — mondta az RTDP alelnöke.
Hasonló elemzés alapján szintén Corneliu Vadim Tudor sikeres szereplésének lehetôségét jósolta korábban Adrian Severin volt külügyminiszter is.
Bár nem sok sikert jósolt Adrian Nastase a demokrata párti Petre Románnak, akinek pártja — szerinte — mindig a bajkeveréssel tûnt ki, Radu Berceanu ipari miniszter, a DP kampányfônöke vasárnap magabiztosan úgy nyilatkozott, hogy Petre Roman lesz Ion Iliescu ellenfele az elnökválasztás második fordulójában.
Berceanu szerint, ha mégis más jutna be, az csak Iliescu gyôzelmét könnyítené, mivel — mint fogalmazott — Stolojan, Isarescu és Teodor Melescanu, a Szövetség Romániáért párt jelöltje „egyaránt Iliescu teremtménye, mindhárman egyes idôszakokban Iliescu beosztottjai voltak".
Berceanu azt is leszögezte, hogy a DP Románia második legerôsebb pártja, s mint ilyen, a novemberi törvényhozási választásokat követôen azokkal a pártokkal tárgyal majd a kormányzásról, amelyek a legjobb eredményt érik majd el. A DP kampányfônöke ennek alapján nem tartotta kizártnak az RTDP-vel való együttmûködést sem.
A Romániai Társadalmi Demokrácia pártja (RTDP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szövetségének lehetôségét elemezte hét végi számában a Curentul, mely szerint ez a szövetség néhány évvel ezelôtt még elképzelhetetlennek látszott, a két szervezet vezetôinek legutóbbi kijelentései viszont „olvadást ígérnek", már látszanak a formálódó RTDP–RMDSZ szövetség elsô jelei.
A két szervezet vezetôi szinte egy idôben jelezték, hogy „normalizálni kívánják kapcsolataikat" — írta a lap. A Curentul emlékeztetett arra, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke legutóbbi nyilatkozatában — bár szkeptikusnak mutatkozott az európai arculatú RTDP lehetôségét illetôen — kijelentette, hogy az RMDSZ hajlandó tárgyalásokat kezdeni az RTDP-vel, ha annak „világos ajánlata lesz az európai integrációról, a regionális fejlesztésrôl és a kisebbségek problémájáról".
Ioan Mircea Pascu, az RTDP alelnöke Markó nyilatkozatára úgy válaszolt, hogy pártja megfelel az RMDSZ elnöke által említett feltételeknek. A kisebbségek problémájával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az RTDP-ben még egy kisebbségi fórum is létezik.
Pascu kijelentette, hogy az RMDSZ koalíciós ajánlatot kaphat az RTDP-tôl közvetlenül az ôszi választások után. Adrian Nastase, az RTDP elsô alelnöke pedig az elmúlt napokban Kolozsváron — többek között — úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ egyes képviselôi az RTDP választási gyôzelme esetén az országos közigazgatás szervezetében maradnak. Ion Iliescu, az RTDP elnöke mindehhez azt tette hozzá, hogy az RMDSZ „egyike lehetséges tárgyalási partnereinknek".
— Ion Iliescu külföldi legitimációért küzdô pártja nem mehet el egy olyan párt mellett, amely jó pontokat jelenthet a párt imázsa számára kormánykoalíció létrehozásakor — állapította meg a Curentul.
A lap szerint „bár Markó Béla nyitva hagyta az ajtót Iliescu pártja elôtt, az RMDSZ több vezetôje is végzetes hibának tartaná az RTDP-hez való közeledést". A Curentul úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ radikálisai és egyes mérsékeltjei — Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter szavaival élve — „nehezen felejthetik el az RTDP és RMDSZ közti kapcsolatok nagyon súlyos örökségét".
— Az RMDSZ nem klasszikus értelemben vett párt, amely a hatalmat öncélnak tartja — hangsúlyozta Eckstein-Kovács, hozzátéve azt, hogy Iliescu pártja aligha segíthet a magyar kisebbség legsürgôsebb gondjainak megoldásában.
A lap szerint Eckstein-Kovács továbbra is „Markónak ahhoz a régi jelszavához ragaszkodik, hogy az RTDP magyarellenes és antiszemita párt", s az RMDSZ vezetôinek jelentôs része osztja ezt a nézetet, annak ellenére, hogy egy májusban-júniusban készült felmérés szerint a magyar nemzetiségûek több mint fele támogatná az RTDP–RMDSZ választási kombinációt.
„Nastase és Iliescu akarja. Markó Béla jelét adta, hogy ô is akarja. Iliescunak és Nastasénak a választások után meg kell tenni az elsô lépést, hogy az RMDSZ-t az RTDP holdudvarába vonja. Markó Bélának pedig azt kell elmagyaráznia kollégáinak, hogy milyen elônyökkel jár az RMDSZ pragmatizmusa. Az RTDP–RMDSZ szövetség a kristályosodás elsô jeleit mutatja" — állapította meg a Curentul.
Nemzeti Szövetség (AN) néven új párt alakult Romániában, s a vasárnapi rendkívüli pártalapító kongresszuson úgy döntöttek, hogy Marian Munteanu egykori bukaresti diákvezért indítják a párt jelöltjeként a novemberi elnökválasztáson.
Az új párt a Román Nemzeti Egységpárt és a volt titkosszolgálati fônök, Virgil Magureanu Román Nemzeti Pártja összeolvadásából jött létre.
Az eddigi közvélemény-kutatási adatok szerint a két párt támogatottsága ahhoz sem elegendô, hogy bármelyik közülük elérje a törvényhozási választáson a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt.
Marian Munteanu 1990 elsô felében, a bukaresti diáktüntetések idején vált ismertté. A bukaresti egyetemisták hónapokon át tüntettek a Nemzeti Megmentési Front választási gyôzelme és Ion Iliescu államfôvé választása miatt, mert szerintük a választásokon magukat átmentô kommunisták kerültek ismét hatalomra.
Bár a diákok tüntetése május végére kifulladt, június közepén több ezer bányász érkezett Bukarestbe és rendteremtés címén vandál pusztítást vitt végbe a román fôvárosban.
Máig tart a vita arról, hogy 1990 júniusában ki rendelte a bányászokat Bukarestbe. Ion Iliescu határozottan cáfolja, hogy az ô hívására érkeztek volna, bár akkor államfôként könnyekig meghatottan mondott köszönetet „az országot megmentô bányászoknak". A most is folyó hivatalos vizsgálat azt már megállapította, hogy a feloszlatott Szekuritáté helyén akkor létrejött Román Hírszerzô Szolgálatnak fontos szerepe volt a történtekben, a közelmúltban a szolgálat két tisztje ellen emiatt vádat is emeltek.
Az 1990 júniusi bányászjárás idején Virgil Magureanu volt az RHSZ vezetôje, aki csak 1997 elején, Ion Iliescu választási veresége után távozott errôl posztról. Magureanu nem sokkal ezután hozta létre a Román Nemzeti Pártot.
Marian Munteanu a Nemzeti Szövetség alakuló kongresszusán elmondta, hogy ô nem tartja magát felelôsnek az 1990 júniusi bányászjárásért, mert a diákok tüntetése május 24-én hivatalosan véget ért. Magureanuhoz fûzôdô korábbi kapcsolatairól Munteanu elmondta, hogy csak egyszer találkozott az RHSZ vezetôjével, akkor, amikor olyan vádak fogalmazódtak meg ellene, hogy nacionalista, soviniszta tevékenységet folytat.
Munteanu 1993 és 1995 között létrehozott egy kis szélsôjobboldali, félfasiszta pártot. Ezzel egy idôben a monarchia visszaállításáért is harcba szállt. A szélsôjobbon tett kirándulás után hátat fordított a politikának és üzletember lett.
Virgil Magureanu, akit a Nemzeti Szövetség alakuló kongresszusán a párt ügyvezetô elnökének választottak meg, úgy ajánlotta a küldöttek figyelmébe Munteanut, hogy az egykori diákvezér életrajza „tiszta", ô nem azok közé tartozik, akiknek „félnivalójuk van a múltjuk miatt".
Több nagyszabású nemzetközi hadgyakorlatot tartanak szeptemberben Románia területén.
Hétfôn Cooperative Key–2000 elnevezéssel légi békefenntartó hadgyakorlat kezdôdött a Mihail Kogalniceanu légi támaszponton. A szeptember 15-ig tartó mûveletben hat NATO-tagállam — köztük Magyarország — és a Partnerség a békéért program (PfP) további nyolc országa gyakorolja azt, hogy a légierô miként tud részt venni egy olyan békefenntartó akcióban, amelyet az ENSZ felkérésére hajtanak végre egy nyílt összecsapásokká fajult válságban.
A 14 ország légierôi a saját csapatoknak nyújtott légi támogatást, a kutató-mentô mûveleteket, a légi úton eljuttatott segélyszállítást és a sebesültek, menekültek evakuálását szimulálják.
Szeptember 11. és 22. között Kolozsváron nyolc NATO- és tíz PfP-tagország mintegy 1200 katonája szárazföldi békefenntartó mûveleteket gyakorol egyéni és alegységi szinten a Cooperative Best Effort 2000 hadgyakorlat keretében.
Szeptember 2-tôl 19-ig a román és a brit szárazföldi erôk közös lôgyakorlatot tartanak Carpathian Express 2000 elnevezéssel a romániai Galati és Vrancea megyékben.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |