2000. szeptember 16.
(XII. évfolyam, 217. szám)

A kormány csütörtöki ülésén eldöntötte, hogy az állami társadalombiztosítási nyugdíjakat már ettôl a hónaptól kezdôdôen indexeljék. Ezt a fajta járandóságnövelést a még mindig folyamatban levô kiigazítás mellett alkalmazzák majd, és az intézkedés 4,5 millió nyugdíjast érint. Azokat a nyugdíjakat, amelyek az indexelés alkalmazásakor kisebbek az országos átlagkeresetnél, egységesen 9%-kal növelik ebben a hónapban, az év három hátralevô hónapjában pedig, tehát októberben, novemberben és decemberben még 1,5%-kal emelkednek a két országos átlagkeresetet meg nem haladó járandóságok. Ezek után a nyugdíjakból származó átlagjövedelem decemberre elérheti az 1 090 755lejt. A számítások szerint az öregségi teljes nyugdíj év végére 846 542 lejre növekedik, az ehhez járó pótnyugdíj összege pedig 169 331 lej lesz. A tervezett nyugdíjnöveléshez szükséges pénzösszeg 1 659 milliár lej.

Szintén a csütörtöki kormányülésen szeptember 18-tól kezdôdôen módosították a nyugdíjak kiszámítási módját. Eszerint abban az esetben, amikor a kiszámításhoz 1991. április 30-a utáni idôszakot vesznek figyelembe, az 1991. április 30-án létezô alapfizetést alkalmazzák a kiszámításnál, a többi keresetet is beleértve. A kormányhatározat megindoklásánál arra hivatkoztak, hogy a nyugdíjak közötti nagy eltérést szeretnék csökkenteni. Az 1991 árpilisa utáni béralkuk során ugyanis sokan jelentôs összegû bruttó jövedelemhez jutottak, jelenleg pedig sok esetben a nyugdíj összege meghaladja a nyugdíjazás elôtti nettó keresetet. Emellett az indoklás mellett rámutatnak, hogy az eddigi eljárással túlságosan megterhelték az immár fizetési nehézségekkel küszködô társadalmi költségvetést.

(i.)

Tegnap a Prefektúrán megünnepelték az ózonréteg védelmének világnapját, valamint a területi környezetvédelmi ügynökségek megalakulásának tizedik évfordulóját. A rendezvényen rész vett Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter.

A világnap alkalmával rendezett szompóziumot Marian Proorocu, a kolozsvári környezetvédelmi ügynökség elnöke nyitotta meg. A vendégeket, meghívottakat Bogdan Cerghizan prefektus, Ioan Rus, a megyei tanács elnöke és Gheorghe Funar polgármester üdvözölte. Carmen Dumitrescu, a környezetvédelmi minisztérium igazgatója ismertette a Bécsben aláírt nemzetközi egyezményt, amely az ózonréteg védelmérôl szól.

A Prefektúrán tartott sajtótájékoztatón Romica Tomescu elmondotta:a tárca, amelyet vezet, szeretné az erdôk mielôbbi visszaszolgáltatását elérni. A miniszter biztosított: a tulajdonjog szent és sérthetetlen, mindent megtesznek, hogy épségben kerüljenek vissza az erdôk. Sajnos — mondotta Tomescu —, nagyon sok polgármester megszegi a törvényeket, amikor a területek visszaszolgáltatásáról van szó. — 1990 után mindenki úgy írtotta az erdôket, ahogyan érte — mondotta Tomescu hangsúlyozva: a visszaszolgálandó erdôterületeken minden munkálatot beszüntetnek.

Meteorológiai és Hidrológiai Intézet igazgatója is. Elmondta: országunkban minden nap mérik az ózonréteget. Az eddigi az értékek normálisnak bizonyultak Románia egész területén. Elhangzott: Kolozsvár egy nyolc millió dollár értékû radart kap az intézettôl, amivel a legpontosabb idôjárási elôrejelzéseket lehet elkészíteni. Ugyanakkor a kolozsvári meteorológiai intézet összes mûszereit újakra, korszerûekre cserélik ki.

Carmen Dumitrescu igazgatónô a sajtónak kijelentette: Kolozs megyében nincsenek súlyos környezetszennyezési gondok. Ma már a Farmec is csak ökológikus termékeket gyárt. Ami a környezetvédelemre jutó pénzt illeti, Dumitrescu elmondta: a fô pénzforrás a külföldi támogatás. A gazdak országok a környezetvédelmet nagyon komolyan veszik, ezért más országokat is támogatnak.

Nánó Csaba

Pénteken Alföldi Lászó magyar fôkonzul, Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Minisztérium helyettes államtitkára, Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár, és Boros János alpolgármester jelenlétében barokk-konferenciát nyitottak meg a Bánffy-palota Tonitza Termében.

A magyarországi Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ), a Conference

Tours Kft., illetve az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) közös szervezésében zajló rendezvény megnyitóján Visy Zsolt reményét fejezte ki, hogy a konferencia elôadásai felkeltik az érdeklôdést a barokk-korszak iránt. Ezt követôen $Pusztai László& mûvészettörténész a magyarországi, és az erdélyi városok barokk-épületeirôl készült felvételeit mutatta be. Havass Miklós, a MTESZ alenlöke elmondta: a barokk az európai együttgondolkodás jelképe. Murádin Katalin építész többek között Kolozsvár és Szamosújvár barokk- épületeirôl értekezett, Laár Tibor, a MTESZ Technikatörténeti Bizottságának koordinátora a magyarországi természettudományok és a technika barokk-kori történetérôl, Csetri Elek pedig ezek erdélyi vonatkozásáról tartott elôadást.

Kiss Olivér

Pénteken a városháza munkásai több rakomány földdel vették körül a Fôtér keleti részén levô gödröt, de nem voltak hajlandóak elárulni, hogy ki milyen céllal vezényelte oda ôket. Dan Brudascu, a városháza sajtóosztályának vezetôje nem tudott felvilágosítást adni az üggyel kapcsolatban, Mihai Muresant, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztályának vezetôjét pedig többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérnünk.

Megbízható források szerint a gödör köré füvet és különbözô virágokat ültetnek, hogy megakadályozzák ennek betömését.

(k. o.)

Történetesen majd’ minden reggel a fôtéri valutaüzérek mellett visz el utam. Nem létezik, hogy legalább tízszer meg ne kérdezzék: dollár? Márka? Forint? Nekem, akin a templom egere is röhög, birtokomban van harminc éve egy dollár. Ezt nem adnám, ha éhen halnék sem. Emlék, amit meg szeretnék ôrizni.

A meglepetés a napokban ért. Már nemcsak valutát lehet adni- venni fôterünkön, hanem rézüstöt, rézkorsót, réz-egyebeket is vehetünk.

Miért ne? Árusítóik szintén haverek a rend ôreivel. Legalább annyira, mint a valutázók.

Nánó Csaba

Immár hagyománnyá vált, hogy Kidében, ebben a szép kis mezôségi faluban minden évben megünneplik a szüretet. Az idén október 7-én tartják az ünnepséget. Szombaton 11 órakor a református templomban kezdôdik ünnepi istentisztelettel, estétôl pedig vasárnap délig szól majd a talpalávaló a szüreti bálon. Minden kedves mulatni vágyót szeretettel várnak a rendezôk.

— Fáradtnak tûnsz, drágám... Olyan kialvatlan vagy... Ötkarikások a szemeid...

(ödön)

Szeptember 15–17. között a Babes–Bolyai Tudományegyetemen rendezik meg a Heidelbergi Erdélyi Honismereti Egyesület tanácskozását, melyen az egyetem erdélyi tanulmányok központja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület társrendezôként vesznek részt.

Az egyesületet 1962-ben Németországban hozták létre azzal a céllal, hogy a régió történelmének tudományos kutatását szorgalmazza, de nem zárkózik el az erdélyi más nemzetiségekkel való kapcsolatok tanulmányozásától sem. Németországban több mint hetven tagja van, nagyrészt erdélyi származásúak, a romániai tagok száma eléri a kilencvenet. Fennállásuk óta százhúsz kötetet és két folyóiratot adtak ki, Heidelberg közelében tekintélyes könyvtárat mûködtetnek. A pénteki ünnepélyes megnyitón minden felszólaló, köztük Andrei Marga oktatásügyi miniszter és rektor, hangsúlyozta: a szászok történelmének nyomai ma is megtalálhatók tájainkon, mintegy hirdetve a tolerancia és békés egymás mellett élés követendô példáját.

A konferencián sok neves romániai, németországi, ausztriai, olaszországi és magyarországi történész adott elô a rendezvény vezértémájául szolgáló erdélyi történetírás szerepérôl.

Ö. I. B.

A román–marokkói gazdasági együttmûködés kapcsán a Bukaresti Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara gazdasági megbeszélést szervez Marokkóban 2000. szeptember 20–25. között. A Bukaresti Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara által létrehozott román–marokkói üzleti tanács évente egyszer ül össze Bukarestben vagy Casablancán. A tanács a román és a marokkói cégek közötti üzleti találkozókat szorgalmazza és segíti elô. Az idei évben a találkozóra Casablancán kerül sor. Ez alkalommal kétoldali üzleti találkozókat szerveznek, illetve meglátogatják az AGRIMAROC nemzetközi mezôgazdasági-élelmiszeri vásárt is. Bôvebb információk Mariana Lodromantól igényelhetôek a 01 322.95.09-es telefonszámon és a 01-322.95.17-es faxszámon.

Az AUTO Venetia, a FIAT engedélyezett forgalmazója az AUTO ITALIÁ-val, a FIAT és Alfa Romeo kocsik engedéllyel rendelkezô, kizárólagos importôrével karöltve olasz divatbemutatót rendez szeptember 17-én és 18-án 10–19 óra között Kolozsváron, a Hunyadi/Avram Iancu téren. Többek között bemutatják az év autóját, a FIAT Puntót, valamint a FIAT Seicentót, a FIAT Palio Weekendet, a FIAT Multiplát és a FIAT család luxuskocsijának, a több mint 90 éves múlttal rendelkezô Alfa Romeónak a legújabb típusait, a 156-os és 166-os Alfa Romeót. Nemsokára pedig a vállalat a legeslegújabb luxus és sport kategóriába tartozó két típust is megjelenteti a román piacon.

A Kolozsvári Polgári Szövetség megengedhetetlennek tartja, hogy a helyi költségvetésbôl fizetett városházi alkalmazottakat munkahelyi kötelezettségeiket túllépô feladatok teljesítésére kényszerítsék. Említettek élô láncot alkotva napokig a fôtéri gödröket ôrizték. Így hivatali kötelezettségeiket nem tudták ellátni, nem volt ki intézze a város lakosságának adminisztratív ügyeit. Az ilyen eljárás ellen tiltakozik a nyilvánosságnak szánt átiratában a Kolozsvári Polgári Szövetség vezetôsége.

A Bartók emlékére címû kamarakoncerttel kezdôdik hétfôn a Kávéházi esték sorozat millenniumi évadának ôszi szezonja Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A nyitórendezvényen közremûködik Lôrinszky Attila nagybôgôn, Kathy Horváth Lajos hegedûn. Cserje Zsuzsa és Faragó Laura A szerelem szárnyon jár címet választotta közös estjüknek.

A mûvészek október 16-ára invitálják a Lapidárium Kávézóba a közönséget.

Az adventi és karácsonyi ünnepkör népdalaiból választott mûsorára Lovászi Irén Mennynek, Földnek királya címû estjét november 20-án hallgathatják meg az érdeklôdôk.

Madaras József lesz a vendége a Kávéházi esték sorozat ez évi utolsó, december 18-i rendezvényének. A színmûvész mûsorának címe: Én, JózsefAttila, itt vagyok!

Szeptember 24–29. között Kodály Zoltán Székelyfonójával Hannoverben szerepel a kolozsvári magyar opera. A szeptember 14-i fôpróbát sajtótájékoztató követte, ahol az intézmény igazgatója, Simon Gábor, az elôadás rendezôje, Demény Attila, a díszlet- és jelmeztervezô Witlinger Margit és az elôadás karmestere, Hary Béla nyilatkozott az újságíróknak. Megtudtuk, hogy a társulat a magyar gazdasági hét záróestjén lép fel, a jó akusztikájú Expo Theaterben.

— Külön öröm számomra, hogy a meghívó magyar fél a Székelyfonót választotta, mert ez alkalom arra, hogy visszatekintsek az elôadás tízéves történetére — nyilatkozta Demény Attila, az elôadás rendezôje. — Az volt a szándékom, hogy az elôadást megfosszam mindattól, amitôl provinciálissá válhatna. Egy világszínpad áll a nézôk elôtt, ahol emberi alaptörténetek bukkannak fel, amelyek összekötik a magyar és az európai mitológiát.

— Mennyire elégedett a társulat munkájával?

— Kemény tíznapos próbaszakasz után vagyunk, amelyrôl elmondhatom, hogy mindenki megpróbálta a maximálisat nyújtani: mind a szereplôk, mind a kórus és a zenekar átérezte az esemény fontosságát, amiért hálával és köszönettel tartozom a társulat tagjainak. Simon Gábor igazgatótól megtudtuk, hogy már nagy az érdeklôdés a produkció iránt, és reméli, hogy a világkiállítás közönségének tetszeni fog az elôadás. Hary Béla karmester a jól összeforrott társulat munkáját dicsérte, és kiemelte e vendégszereplés egyediségét. Witlinger Margit díszlet- és jelmeztervezô szerint: — Megnyugtató volt az újratalálkozás a darabbal, most tudtam saját munkámat friss szemmel nézni, és nagyon örvendek a lehetôségnek. Az elôadás szereplôgárdája: Georgescu Mária, Hary Judit, Berecz Zselyke, Merk István, Kiss Domokos és Bancsov Károly. Mi is sok sikert kívánunk a társulatnak!

A Székelykô tövében, az épített kô nemzetközi elismerésének ünnepén, a Tobiás Éva Galéria kiállításán Torockó házainak építôit láthatjuk korabeli fotók reprodukcióin. Azokat, akik kôtáblákkal, kovácsoltvas ablakrácsokkal, faragott ablakkeretekkel díszítették házaikat.

A fotók szomszédságában, az állványokon Balázs János szobrászmûvész alkotásait láthatjuk — az Ordaskô kristályos mészkövébe faragott gondolatokat. Olyan kövek ezek, amelyek a mûvész munkája folytán átlényegültek, mert lelket lehelt beléjük az alkotó. A maradandóság reményét és vágyát sugározzák, ami ebben a völgyben most igen idôszerû. A szépnek, a nemesnek, emberének maradandóságát. Kôbe építve, kôbe faragva.

A kiállítás szeptember 30-ig megtekinthetô a torockói Tobiás Éva Galériában.

Hantz Lám Irén

F. L., Kolozsvár: Egyesület létesítése esetén milyen adatokat kell tartalmaznia az alapító okiratnak, és milyen jogszabály szabályozza ezt?

Válasz: A jogi személy minôsítés elnyerése érdekében a társulóknak meg kell kötniük az egyesület alapító okiratát és alapszabályzatát, amelyeket hitelesíteni kell. Az alapító okiratnak a következôket kell tartalmaznia: a társuló személyek pontos adatait (név, elnevezés, lakcím, székhely); a társulási (egyesülési) szándék kifejezése és célkitûzés meghatározása; az egyesület elnevezése és székhelye; mûködésének idôtartama; kezdeti vagyon; az egyesület vezetô szerveinek pontos, név szerinti meghatározása; annak a személynek (vagy személyeknek) a megnevezése, akiket felhatalmaznak a jogi személy minôsítés megszerzéséhez szükséges eljárással; a társulók aláírása. Az alapszabályzatnak az elôbbieken kívül (a vezetôség és a felhatalmazott személyek megnevezésének kivételével) még tartalmaznia kell a célkitûzések részletes leírását, az egyesületi tagság megszerzését és elvesztését, az egyesületi tagok jogait és kötelezettségeit, az egyesület anyagi pénzforrási lehetôségeit, a vezetôség feladatát és hatásköri leírását, az egyesület feloszlása esetén a javak rendeltetését. Mindezeknek az adatoknak a felsorolása kötelezô az említett iratokban, a teljes semmisség terhe mellett. (Az alapítványokról és egyesületekrôl rendelkezô új jogszabály, a 26. kormányrendelet a január 31-i 39. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg.)

Emlékeztetôül idézem: Ion Iliescu: „Mi, akik a tegnap még elnyomottak voltunk, reánk nézve kedvezôen megváltozott történelmi helyzetben nem akarunk átvedleni elnyomókká". (1990)

Nicolae Iorga: „Nem azért szereztük meg Erdélyt, hogy elvegyük a magyarok egyetemét és más megvalósításaikat, hanem azért, hogy mi, románok is felépíthessük saját egyetemünket, kollégiumainkat, bentlakásaiknak, szeretetházainkat, árvaházainkat, kórházainkat, nemzeti színházunkat és így tovább és így tovább". (1918)

Sajnos, a történelmi tények rácáfolnak a híres professzor szavaira.Jogelôdeink felsorolt megvalósításainak döntô többségét jogellenesen elvették tôlünk és ma is birtokukban tartják.

Petre Roman volt miniszterelnök 1993-ban Moldovába látogatott, és ott felvetette a Romániához való visszacsatolás gondolatát, mire az egyik „reálpolitikus" azt kérdezte: „jó, jó, miniszterelnök úr, visszacsatoljuk Moldovát, de mit kezdünk a kétmillió orosszal?" A válasz: „egyszerûen visszamennek oda, ahonnan jöttek!" Kizártnak tartom, hogy azok a kolozsvári románok, akik Funart visszaválasztották, a volt miniszterelnöknek ne ismernék ezt az elképzelését. Kétlem, hogy, akik az ortodox érsekséget Csíkszeredára telepítôk, vagy akik Sepsiszentgyörgyön, Nagykárolyban és esetleg más helységekben is, rendôri, katonai kaszárnyák felépítését tervezik, nem találkoztak a volt miniszterelnök ezen nyilatkozatával.

Mindezek felemlítésével nemcsak emlékeztetni akartam, de úgy gondolom, a jövôkép felvázolására is adatokat szolgáltattam képviselôink programelkészítéséhez. De mindezek fölött el kellene gondolkozniuk a Strasbourgban, Brüsszelben, Hágában, Bécsben székelô nemzetközi forumokon is, hogy vajon Trianonban 1920. június 4-én és Párizsban 1947. február tizedikén hozott döntéseik ma még érvényesek? Ma már nem tabu errôl beszélni, sôt, lehet és kell beszélni-írni róla.

Változás csak így, új politikai nyelvezet bevezetésével következhet be. Ezt kellene átvenniük parlamenti képviselôinknek, szenátorainknak is. Ezért lenne szükség változásra az RMDSZ berkeiben is, mert ahogyan 10 éven át politizáltak, az a stílus és mûfaj elévült. Fejlôdnünk, korszerûsödnünk kell, és ehhez új arcokra, új politikai koncepciókra van szükségünk. Ezt minden felelôs RMDSZ-vezetônek be kellene látnia, mert a tagság is így igényli! Aki közügyet szolgál és nem bûnös egoista érdeket, annak ebbôl le kell vonnia a rá nézve érvényes következtetéseket. Próbáljunk ki más politikai erôket is! Nem csak az eddig „szereplôkbôl" áll a világ! Merjünk változtatni, újítani! De nem szégyen tanulni román partnereinktôl sem.

Dr. Újvári Ferenc

Terjeng az ôszi választás-szag, készül az új húsosfazék, alakul köré a jó étkû csapat. Etikai tartáson edzett volt pártaktivistáink megtanulták a kötéltáncot: a volt egypártrendszerbôl átsurrantak a többpártrendszerbe s most lesik, méricskélik, saccolják, melyik párt színeiben érdemes asztalhoz ülni. Nagy ígéretek: lesz jólét, alacsony infláció, szociális biztonság. Negyven évvel ezelôtt megígértetett: aranykorba érünk, s lám, a becses utódok be is tartják az akkori ígéretet: olyan életvitelû országba ragadtunk, amelyben semmi sem olcsóbb az emberi életnél. Nincs értéke a víznek, virágnak, tiszta levegônek, mindent a „Disznófejû Nagyúr" határoz meg. Nem is tudom, miért írunk kritikát az egykori és az új hibák kiküszöbölése érdekében. Hiábavaló javító szándékú törekvésünk, nevetségessé vált. Odasodrodtunk törmelékként a folyók partjára, s maholnap ránk sütik: szennyezzük a légkört. Azokét természetesen, akik készülôdnek az új traktához. A tömeg, a nép nem számít, az magára vessen, ha él. Miért született? Miért nem szed fogamzásgátlót az új anya? Miért okoz problémát párturainknak? Saját baja hát a halandónak, hogy megszületett. Ebben az országban nem lesz szentség-illata a születésnek, az életnek. Nem lesz, mert nincs hogyan. Ahhoz radikálisan „intelligens" közeg kell, és nem pokol azok számára, akik objektíven intelligensek. Elfogulatlan, tisztességes mûvelt emberekre ebben az országban nincs szükség. Lesz viszont zenebona. Nagyobb csinnadrattával osztják majd ki nekünk a megszavazott semmit, mint elôtte bármikor. Mert pártképviseleteinknek nyugodt gyomor kell az emésztéshez, hogy a választók majd az üres asztal fölött nyelhessenek egy nagyot.

László György

Pálffy Zoltán, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének titkára a Szabadság kérdésére elmondta: nagy felelôsség hárul a képviselô- és szenátorjelölteket rangsoroló megyei küldöttgyûlésre. A végleges listára olyan személyeknek kell felkerülniük, akik minden szempontból alkalmasak a közéleti szerepvállalásra. Nagyon fontos, hogy minden kolozsvári magyar polgár által elfogadható Kolozs megyei parlamenti jelöltlista készüljön el, hiszen ennek mozgósító ereje lehet. Ezáltal lehetôség nyílhat arra, hogy minél több képviselônk jusson be a parlamentbe.

Az RMDSZ titkára szerint nagyon bántó, hogy az elmúlt években voltak olyannak, akik csak abban az esetben vállalták el a felajánlott tisztséget, hogyha biztos befutó helyet ígértek nekik. Mások pedig azért utasították el az ajánlatot, mivel anyagilag nem érte meg számukra, hogy az RMDSZ-ben tevékenykedjenek. Amikor viszont a politikai élet állandósult, a tülekedés is elkezdôdött...

Rámutatott: nagy figyelmet kell tehát szentelni annak, hogy kik kerüljenek fel a végleges parlamenti jelöltlistára. Ehhez viszont szükség van a jelöltek magas fokú ôszinteségére és a közösség érdekeinek határozott felvállalására. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az emberekben még él a régi idôk emléke.

— Nagyon sok feladat vár tehát jövendôbeli képviselôinkre. Tekintettel a jelenlegi politikai, gazdasági körülményekre, Kolozs megyének és Kolozsvárnak különösen érdeke, hogy minél többen képviseljék a parlamentben. Ez viszont csakis úgy érhetô el, hogyha mindenki által elfogadható parlamenti jelöltlista készül, és novemberben minden kolozsvári magyar választópolgár elmegy szavazni — összegezett Pálffy Zoltán.

Papp Annamária

Kolozs megyében a küldöttgyûlésre hárul az a feladat, hogy rangsorolja az RMDSZ parlamenti jelöltjeit. A testület a megye valamennyi RMDSZ-körzetének és társult szervezetének a képviseletét felöleli, a szervezôk több mint négyszáz küldöttre számítanak. A forgatókönyv: rövid bemutatkozás után a jelöltek ismertetik választási programjukat, a mandátumuk végéhez közeledô szenátorunk és két képviselônk pedig beszámolnégyéves tevékenységérôl. A küldöttek kérdéseket intézhetnek a jelöltekhez, a kérdezz-felelek után következik a szenátori és a képviselôi lista rangsorolása.

Jóllehet a körzetek több ismert közéleti személyiséget is jelöltek a szenátori listára, egyedül Eckstein-Kovács Péter volt az, aki dossziéját idôben eljuttatta a megyei választási bizottsághoz. Így az a precedens nélküli helyzet alakult ki, hogy a szenátori listán ô az egyetlen jelölt — az egyetlen befutó helyre. Nincs tudomásunk arról, hogy a szabályzat ilyen esetben megállapít-e vagy sem egy bizonyos „szavazat-küszöböt", amelyet a jelöltnek el kell érnie. A küldöttgyûlés hivatott eldönteni azt is: milyen módon egészíti ki a listát. Kónya-Hamar Sándor megyei elnök érdeklôdésünkre tegnap azt válaszolta: javasolni fogják a küldöttgyûlésnek, hogy a képviselôi lista kialakulása után, személyes opció alapján, és természetesen a testület jóváhagyásával, a képviselôjelöltek közül bárki átiratkozhasson a szenátori listára.

A képviselôknél lényegesen más a helyzet, itt kisebb „túljelentkezés" tapasztalható: összesen nyolc személy vállalta a jelölést, ami különben indokolt. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt mutatta: Kolozs megyében két RMDSZ-képviselô mandátum a biztos. A nagy pártoknak kedvezô választási törvény és a román szavazók alacsonyabb részvétele esetén viszont könnyen elképzelhetô, hogy a harmadik hely is „befut".

Elérkezett tehát a számonkérés-számadás ideje: kiknek adunk mandátumot az elkövetkezô négyéves idôszakra, milyen elvárásokat támasztunk velük szemben, mit díjazunk, és milyen kudarcokért verjük el a port a jelölteken? És egyáltalán: milyen politikusokra, milyen „sajátos" érdekképviseletre van a továbbiakban is szüksége „sajátos" helyzetben levô megyénknek, városunknak? Lánglelkû „népvezérekre", akik elsôsorban a nemzeti kisebbségi kérdéskörhöz tartozó problémákat helyezik tevékenységük és döntésük középpontjába? Vagy inkább a pragmatikusabb „érdekkijáró" típusra, aki olyan ügyintézésre váró iratcsomókkal degeszre tömött aktatáskával rohangál Bukarestbe, mint például falusi iskolák tatarozása, különbözô alapítványok bejegyzése, esetleg földvisszaigénylési kérvények révbe juttatása? Vagy — hogy csak néhányat említsek a tankönyvtípusok közül — szónoklásra, politikai szópárbajokra termett „debatterekre", esetleg „pártstratégákra"? Vagy mindegyikre — együttvéve?

Nem tudom, és nem is szándékozom megelôlegezni a küldöttgyûlés döntését. Annyi bizonyos: olyan csapatra van szüksége Kolozsvárnak és Kolozs megyének, amely vállalja a közösséget, és amelyet közösségünk feltétel nélkül vállal. Hallatja hangját, ha megaláznak, és megfelelô fontossággal kezel valamennyi rábízott iratcsomót, függetlenül attól, hogy látványos ingatlanvisszaszerzési csatába, vagy egyszerûen csak egy beázott iskola tatarozására kötelezi el magát. Olyan csapatra, amelyik a népvezéri minôséget nem téveszti össze a demagógiával, az ügyintézést saját vállalkozásainak a felvirágoztatásával, a debatteri státust pedig a hordószónokok semmitmondásával. Csapatra, amelyik megfelelô szerénységgel, komolysággal, hozzáértéssel, alázattal, és — miért ne? — becsülettel vállalja a közszolgálatot egy olyan miliôben, amely valószínûleg a továbbiakban is elég idegen marad számukra. Mondom, olyan elöljárókra van szükségünk, akik még véletlenül sem idomulnak a román politikusok közismert kategóriáihoz. Ebbôl ugyanis összvissz két típus van — olvastam a napokban egy román lap glosszájában. Az egyik kategória azok a maffiózok (természetesen tisztelet a kivételnek), akik parlamenti képviselôi és szenátori mandátumot nyertek, a másik pedig azok a maffiózók, akik még nem jutottak be a román parlamentbe, s nem rendelkeznek az ezzel járó immunitással.

Székely Kriszta

Állítólag igaz az alábbi adomaszerû történet.

A tengerparton üdülô, amúgy itókakedvelô székely hazánkfia, egy, a vizen ringatózó csónak aljában kereste és találta meg flaskájával zavartalan intimitását. Csakhogy egy óvatlan pillanatban a jármû felborult, és mivel hôsünk úszótudása a laposvasét sem érte el, ôkelme rögvest elmerült a habokban. Szerencséjére akadtak a közelben segítôkész felebarátok, akik azonnal a felszínre hozták. És akik aztán meglepôdve tapasztalták, hogy emberünk szorongatott helyzetében is egyik hüvelykujját, dugó gyanánt, végig az üveg nyilásában tartotta. Amikor sikerült szóra bírni, a székely így magyarázta a dolgot:

— Tudtam, hogy csak miattam külön nem jöttök le a víz alá.

Valahogy hasonlóképpen kellene eljárnia az erdélyi magyarságnak az ôszi általános választások kérdésében. Ahhoz, hogy az RMDSZ ismét bekerülhessen a kormányzásba, természetesen el kell érni a távolról sem félvállról teljesíthetô választási küszöböt. De azon túlmenôen tudatosabban kell értékesítenünk a „magyar csalétket", azaz, hogy az ország vitorlázata a mi kedvezô szelünkbe kapaszkodva igyekszik nyugati irányba. Ne elégedjünk meg annyival, hogy kirakatbábuként használjanak bennünket, mely révén legitimizálják a külhonnal a gondosan szônyeg alá sepert nemzetiségi kérdések „megoldását". Amíg nincs tényleges politikai akarat a végleges rendezésre, addig minden mellébeszélés, figyelemelterelô, idôhúzó fogás csak árt a mi jövôbeli kilátásainknak. Nyolcvan, és közelebbrôl több, mint tíz esztendô alatt már megtanulhattuk volna a saját bôrünkön, hogy a balkáni stílus elleni eredményes fellépés csak hasonló dörzsölt, cseles módszerekkel lehetséges. Ellenkezô esetben úgy hat, mintha, mondjuk, a bûnügyi szervek a tízparancsolatra utaló prédikációkkal próbálnák meggátolni az alvilág térnyerését. Félre a szalonképes stílust, amellyel eddig csak visszaéltek azok, akikhez szóltunk és akiket ezáltal civilizáltabb együttmûködésre kívántunk rávenni! Önáltatás lenne azt hinni, hogy a szép szó, a finom célzás vagy a magasröptû européer szónoklat most, ebben a ki tudja hányadik kampányban, követendô és célravezetô fegyvernek fog bizonyulni. Mert az ellenfél mindig csak a saját nyelvén hozzá intézett szöveget hajlandó megérteni.

Ezért is ajánlom mindenki figyelmébe a fenti dugócseles történetet. Persze, az sem baj, ha valaki mellesleg elfogadhatóan tud úszni. Akár árral szemben és akár nyitott italos üveggel a kezében.

Ördög I. Béla

Szeretnék megértô és alázatos lenni mindenki iránt, s immár ellenségeimnek is kezet nyújtanék, csak a nyegléket gyûlölöm kitartón és szenvedélyesen; azokat, akik a huszadik század ablakán kikönyökölve, az emberek fejére köpködnek, akik úgy érkeznek a mába, a harmadik évezred küszöbére, mintha visszatekintve azt kérdeznék: ennyi az egész, amit csináltatok, apafej?; akik a társadalmat a szüleikkel tévesztik össze, és vigyorogva állnak eléje: íme, itt vagyunk: ha nem mentetek kilenctôl moziba, tartsatok el bennünket; akiknek hôsi elszántságuk az, hogy nem akarnak semmit; akik félpofára szívják a füstöt, és néha elhomályosuló tekintettel bámulnak a magasba, mintha a nagy összefüggéseken töprengenének, pedig csak a bélgörcs feloldására és sima elhárítására kapcsolják ki szellemüket; akik a szerdai napra is azt mondják, ez van, mintha cinikus belenyugvásukon múlna, hogy nem lehet csütörtök; akik mindent megvetnek, mert még semmin sincs rajta a kezük nyoma; akik fölmentést szereztek a temetésekrôl, mint régebb tornából és énekórákról, s még hivalkodnak is vele: látjátok, akkor a testnevelést játszottuk ki, most meg a lélek nevelését fitymáljuk; akik a kocsmaasztalról összesepert és piszkos papírra gyûjtött gondolatokat már hazafelé menet fapofával beadnák a szedôterembe; akik hat percnél tovább képtelenek elviselni az idegen társaságot anélkül, hogy tudtul ne adnák: ôk tulajdonképpen titkos fejedelmek; akik még nem borzadtak el a mélységtôl, amely olykor egyetlen mondat íve alatt tátong, de máris azt hiszik, tudnak fogalmazni; akik restek még azt is megnézni, mi van amott, túl jón és rosszon, mert hiszen attól úgysem lesz olcsóbb a krumpli; akik úgy bontják fel az otthonról kapott levelet, mint az adófelszólítást; akik a tömeget megvetik, az egyén nyomorától pedig viszolyognak, s akiknek legnagyobb lélekfrissítô kalandjuk az, hogy magányos kiszállásaik közben valamely csöndes kis mellékutcában megállítanak egy tipegô vénasszonyt, és röhögve odasúgják neki: mama, siessen haza, mert várja a halál; akik úgy piszkálják az orrukat, mintha az is irodalomtörténeti pillanat volna; akik ahhoz képest, hogy még semmit sem adtak, a nyegle fölényüket is ingyen kapták.

Ezektôl a kihívóan hányaveti, öntelt, éretlen ficsuroktól, fráterektôl, bolondoktól szabadíts meg, Uram, hogy reggelenként minden csalás nélkül számot tudjunk adni valóságos erônkrôl és képességeinkrôl!

Bálint Tibor

Ha nem felejtenénk el négy év alatt, hogy milyen csodálatos volt az elôzô, akkor talán kissé fanyalogva ülnénk le ismét a tévé képernyôje elé, hogy megcsodáljuk az újabb olimpiai játékok megnyitóját. De nem is illene összehasonlítani az ilyen eseményeket. Hiszen Ausztrália évek óta arra készül, hogy Sydneyben végre megnyithassák a XXVII. nyári olimpiai játékokat. Álomba illô volt.

Egy tizenéves kislány nagyszerûeket tud álmodni: látja, milyen volt valaha Ausztrália ôslakóinak élete. Hogyan uralták a természetet, és hogyan éltek ugyanakkor teljes békében a tenger mélyén élô állatokkal is. A polipok és szörnyek sosem látott változatai is megjelentek elôttünk a gyönyörû, színes virágkavalkád közepén. Egészen olyan volt, mint a régi musical-betétek: a bimbók lassan kinyílnak, majd átalakulnak valami egészen mássá — többnyire öt karikává, mint ilyenkor szokás. Ehhez kell mintegy kétezer résztvevô, sok-sok színes anyag, festék, és — gondolom — sok száz sminkes szak-ember, akik órákat dolgoznak a pontos kidolgozáson. Azon, hogy a megnyitóünnepségen pontosan olyan legyen minden, ahogyan azt Nicky Webster megálmodta. Akrobatikus mutatványokkal, tenger „alá" merülésekkel, polipokkal és szörnyekkel. Jó szellemekkel, bennszülöttekkel, színes tarkaságban. Amilyen az ország története is volt.

Aztán, ahogy az álom folytatódik, jönnek a sztepptáncosok kockás ingben, fúvósok a világ minden tájáról, húsz országból. Jönnek a telepesek, és felépítik saját világukat. Az is lehet, hogy ez már az ébredés...

Mégis, az álom legmeghatóbb része az volt, amikor a kb. 2500 résztvevô egyszerre, a jelbeszéd nyelvén is elmesélte azt, amit a kislány énekelt: a világ eggyé válik. Két hétre biztosan.

Rácz Éva

Az álomszép mûsor után természetesen a 199 ország sportolóinak bevonulása következett. Majd Michael Knight, a játékok elnöke, Új-Dél- Wales állam sportminisztere és Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke mondott beszédet. Rechelle Hawkes a sportolók, Peter Kerr a bírók nevében letette az olimpiai esküt, Sir William Deane, Ausztrália fôkormányzója pedig hivatalosan is megnyitotta az olimpiát.

A hagyományoknak megfelelôen nem maradhatott el a zászlófelvonás.Nyolc egykori ausztrál ötkarikás érmes — Bill Roycroft és Gillian Rolton lovasok, Murray Rose, Michael Wenden és Lorriane Thurlow úszók, Liane Tooth gyeplabdázó, Marjorie Jackson-Nelson atléta, valamint Nick Green evezôs — hozta az olimpiai zászlót. A fáklyával Herb Elliott érkezett, majd csak nôk következtek (annak tiszteletére, hogy száz éve vett részt elôször nô olimpián). A kerekesszékben érkezô négyszeres olimpia bajnok Betty Cuthbert (a székét Raelen Boyle tolta), az évszázad sportolója, Dawn Fraser, majd Shirley Strickland atléta és Shane Gould úszó után a végére maradt a legnagyobb meglepetés: Cathy Freeman vágtázó gyújthatta meg a lángot a csodálatos vízesés közepette.

Póka János András

Tündérország területérôl az olimpián mindig termett babér. Legtöbben Romániát szolgálták, sokan Magyaroszágnak versenyeztek, mások menekültként vagy kivándoroltként más országoknak tündököltek. Röviden felsoroljuk ôket bizonyítandó, hogy voltunk, vagyunk és leszünk a sportban is!

Aranyérmeseink: Balázs Jolán (atlétika, 1960 és 1964), Funkhauser Zita (vívás, csapatverseny, 1996), Hazai Kálmán (vízilabda, 1936), Horváth Ilona (evezés, 1984), Józsáné Veres Ibolya (vívás, 1984), Kabos Endre (vívás, 1932 és 1936), Keresztes Lajos (vívás, 1928), Lôrincz Márton (birkózás, 1936), Ozorai Schenker Zoltán (vívás, 1912), Szabó Katalin (torna, 4 aranyérem: csapat, ugrás, gerenda, talaj, 1984).

Ezüstérmeseink: Birtalan István, Eberle Emília Gertrúd, Funkhauser Zita, Józsáné Veres Ibolya, Keresztes Lajos, Kicsid Gábor, Kôszegi Dunka Rodika, Lung Noémi, Orosz Rozália, Schenker Zoltán, Silai Ilona, Somodi István dr., Szabó Gabriella, Szabó Katalin, Szabóné Lázár Réka, Szabóné Orbán Olga, Szakács András, Tasnádi István és Wéber Mónika (2-szer: 1984 és 1992).

Bronzérmeseink: Birtalan István (1972 és 1980), Boros József (1980 és 1984), Feri Attila, Funkhauser Zita, Horváth Ferenc, Gyulai Ilona (1968 és 1972), Kabos Endre, Kicsid Gábor, Lavrenszki László, Lázár Erzsébet, Lung Noémi, Lunka Zoltán, Mátéfi Eszter, Miksa Máris, Nilka Sándor, Pap János (1976 és 1984), Schenker Zoltán, Simon László, Stahlné Jencsik Katalin (1968 és 1972), Szabó Vilmos, Szabóné Lázár Réka, Szabóné Orbán Olga (1968 és 1972), Wéber Mónika...

De utóbbi érmeseink közé sorolhatjuk még Leo Rotmant (1956 — 2 arany, 1 ezüst), Lauer Helwigát (1960 — ezüst és bronz), Bács Jánost (1968 — ezüst), Dolipski Lászlót (1978 — ezüst, 1984 — bronz), Ardélány Zsuzsit (1972 — bronz), Silbermann Jánost (1976 — bronz), Rühn Melittát (1980 — 1 ezüst, 3 bronz), Káposztás Pétert (1980 — 2 ezüst), Zágoni Má- riát (1980 — bronz), Bondor Ilonát (1980 — bronz), Szilágyi Valentint (1980 — bronz), Folker Sándort (1980 — bronz), Mihály Annát (1984 — ezüst) és Zsák Marcellát (1984 ezüst).

Sydneyben esélyesként versenyez a felsoroltak közül Szabó Gabriella és Szabóné Lázár Réka. Rajtuk kívül pedig szintén lehetôsége van éremszerzésre Románia színeiben Magyar Gézának (kajak-kenu) és Tolnai Talidának (kézilabda). Sok sikert kívánunk!

Nagy Péter

Szeptember 29., péntek

ATLÉTIKA — férfi 50 km gyaloglás (romániai idô szerint 0.00), 4 x 100 m, elsô forduló (2.00 és 2.45),elôdöntôk (12.20 és 12.50), 4 x

400 m, elsô forduló (5.00 és 10.40), elôdöntôk (13.30), rúdugrás, DÖNTÔ (10.30), 3000 m akadály, DÖNTÔ (11.25), 1500 m, DÖNTÔ (12.00), nôi gerelyhajítás, csoportversenyek (2.00 és 3.45), kalapácsvetés, DÖNTÔ (10.00), távolugrás, DÖNTÔ (11.20);

KAJAK-KENU — elôdöntôk: férfi K–1 500 m, C–1 500 m, nôi K–1 500 m, férfi K–2 500 m, C–2 500 m, nôi K–2 500 m (1.00–2.40);

TEKVANDÓ — nôi 61 kg — selejtezôk, vigaszág, kisdöntô, DÖNTÔ; férfi 70 kg — selejtezôk, vigaszág, kisdöntô, DÖNTÔ (1.00–14.00);

KOSÁRLABDA — elôdöntôk: nôi (6.30–10.10) és férfi (11.30— 15.10);

KÉZILABDA — elôdöntôk: férfi (6.30–10.10) és nôi (11.30–15.10);

VÍZILABDA — férfi negyeddöntôk (6.30–13.30);

SZABADFOGÁSÚ BIRKÓ-ZÁS — negyeddöntôk: 48, 62, 74 és 52 kg (1.30–4.00), selejtezôk: 57, 82, 68 és +110 kg (1.30–11.00); elôdöntôk: 48, 62, 74 és 52 kg (9.00–11.00);

MÛUGRÁS — férfi toronyugrás, selejtezôk (2.00), elôdöntôk (12.00);

LOVASSPORT — díjlovaglás — egyéni verseny, GP (2.00–8.45);

GYEPLABDA — nôi kisdöntô és DÖNTÔ (9.30–14.30);

VITORLÁZÁS — elôdöntôk: nôi Europe, laser, soling (4.00–9.00);

RÖPLABDA — férfi elôdöntôk (10.30);

MÛÚSZÁS — csapatverseny, szabadgyakorlat (8.30);

ÖKÖLVÍVÁS — elôdöntôk: 48, 81, 60, 71, 75 és +91 kg (11.30— 14.30);

RITMIKUS SPORTGIM-NASZTIKA — nôi egyéni összetett, selejtezôk (11.30);

LABDARÚGÁS — férfi kisdöntô (12.00);

Szeptember 30., szombat

ÖTTUSA — férfiak (23.00–9.15);

KAJAK-KENU — DÖNTÔK: férfi K–1 1000 m, C–1 1000 m, nôi K–4 500 m, férfi K–2 1000 m, C–2 1000 m, K–4 1000 m (1.00–3.15);

KERÉKPÁR — országúti nôi egyéni idôfutam, férfi egyéni idôfutam (1.00–9.10);

TEKVANDÓ — nôi +72 kg — selejtezôk, vigaszág, kisdöntô, DÖNTÔ; férfi +80 kg — selejtezôk, vigaszág, kisdöntô, DÖNTÔ (1.00— 14.00);

KÉZILABDA — férfi kisdöntô és DÖNTÔ (11.30–15.30);

SZABADFOGÁSÚ BIRKÓ-ZÁS — selejtezôk: 62, 52, 82 és+110 kg, középdöntô: 48, 74, 57 és 68 kg (1.30–4.00); kisdöntô: 48, 74, 57 és 68 kg, DÖNTÔ: 48, 74, 57 és 68 kg (9.00–12.00);

VÍZILABDA — férfi elôdöntôk (6.30);

LOVASSPORT — díjlovaglás, egyéni verseny GP (3.00);

GYEPLABDA — férfi kisdöntô és DÖNTÔ (9.30–14.30);

KOSÁRLABDA — nôi kisdöntô és DÖNTÔ (10.00–14.10);

VÍZILABDA — kisdöntôk és DÖNTÔK — férfi finn-dingi, csillaghajó és soling (4.00–9.00);

LABDARÚGÁS — férfi DÖNTÔ (4.00);

RÖPLABDA — nôi kisdöntô és DÖNTÔ (4.30–9.00);

ÖKÖLVÍVÁS — DÖNTÔK: 54, 51, 57, 63,5, 67 és 91 kg (5.00);

ATLÉTIKA — DÖNTÔK: nôi magasugrás (11.00), 10 000 m (11.00); 4 x 100 m (11.40); gerelyhajítás (12.00), 1500 m (12.20), 4 x400 m (13.35), férfi 5000 m (12.50), 4 x 400 m (14.20);

RITMIKUS SPORTGIM-NASZTIKA — nôi csapatverseny, DÖNTÔ (11.30);

MÛUGRÁS — férfi torony, DÖNTÔ (12.00).

Október 1., vasárnap

ÖTTUSA — nôk (21.00–9.15);

KAJAK-KENU — DÖNTÔK: férfi K–1 500 m, C–1 500 m, nôi K–1 500 m, férfi K–2 500 m, C–2 500 m, nôi K–2 500 m (1.00–3.15);

VÍZILABDA — férfi kisdöntô és DÖNTÔ (19.00);

SZABADFOGÁSÚ BIRKÓ-ZÁS — negyeddöntôk: 62, 52, 82 és +110 kg, elôdöntôk: 62, 52, 82 és +110 kg, középdöntôk: 62, 52, 82 és +110 kg (1.00–3.00), kisdöntôk: 62, 52, 82 és +110 kg, DÖNTÔK: 62, 52, 82 és +110 kg (6.30–8.30);

KÉZILABDA — nôi kisdöntô és DÖNTÔ (6.30–10.30);

LOVASSPORT — díjugratás, egyéni DÖNTÔ (2.00–8.00);

KOSÁRLABDA — férfi kisdöntô és DÖNTÔ (3.00–19.10);

RÖPLABDA — férfi kisdöntô és DÖNTÔ (4.30–9.00);

ÖKÖLVÍVÁS — DÖNTÔK: 48, 81, 60, 71, 75 és +91 kg (5.00);

RITMIKUS SPORTGIMNASZTIKA — nôi egyéni összetett DÖNTÔ (6.00);

ATLÉTIKA — férfi maraton (8.00);

Záróünnepély (12.00–14.00).

Lényegesebb sportközvetítések:

A román televízióban...

Szombat

8.30–10.00 Napi összefoglaló (Románia 2);

11.00–14.00 Úszás, torna, súlyemelés — élô (Románia 1)

14.30–16.00 Napi összefoglaló (R2);

16.30–18.00 Ökölvívás (R2);

18.30–20.00 Napi összefoglaló (R1);

20.00–22.45 Labdarúgás (nôk): Svédország–Ausztrália (R2);

20.30–20.45 Olimpiai híradó

Vasárnap

8.00–13.45 Úszás, torna, kosárlabda (férfi): Olaszország–Litvánia, kézilabda (nôi): Norvégia–Dánia — élô (R1);

15.30–18.30 Napi összafoglaló (R2);

19.00–20.00 Napi összefoglaló (R1);

20.00–22.45 Pályakerékpár, úszás, vívás (R2);

20.30–20.45 Olimpiai híradó (R1);

23.30–0.30 Napi összefoglaló — kosárlabda (R1).

...az Eurosport mûsorán...

Szombat

0.15 Ökölvívás 1.00 Evezés 2.00 Triatlon 4.00 Férfi torna 5.00–7.00 Ökölvívás 7.30–9.30 Férfi torna 11.00–12.30 Úszás 13.30 Vívás 15.00 Férfi torna 16.00 Úszás 19.30 Súlyemelés 20.15 Cselgáncs 21.00 Férfi torna 22.00 Úszás.

Vasárnap

0.15 Ökölvívás 1.00–2.15 Evezés 3.15–4.00 Evezés 9.30 Úszás 11.00–12.00 Férfi torna 16.00–17.30 Úszás 18.15–19.00 Kerékpár 19.30 Súlyemelés 20.15 Cselgáncs 21.00 Férfi torna 22.00 Úszás.

...és az m2-n

Szombat

1.50–7.00 Triatlon (nôk), úszás (selejtezôk: 400 m nôi váltó, 100 m nôi gyors, 100 m férfi mell, 4 x 100 m nôi és férfi gyors), torna (férfi kötelezô gyakorlatok), sportlövészet (nôi légpuska), ökölvívás (selejtezôk), sportlövészet (férfi légpisztoly), torna (férfi kötelezô gyakorlatok); 9.15–14.30 Összefoglaló, vívás férfi párbajtôr egyéni döntô, pályakerékpár, súlyemelés (férfi56 kg); úszás (döntôk: 400 m nôi váltó, 400 m férfi gyors, 4 x 100 m nôi és férfi gyors); cselgáncs (döntôk: férfi 60 kg és nôi 48 kg), ökölvívás (selejtezôk), összefoglaló.

Vasárnap

1.50–15.30 Evezés (selejtezôk), torna (nôi kötelezô gyakorlatok), triatlon (férfi), úszás (selejtezôk), ökölvívás (selejtezôk), sportlövészet (trap, férfi döntô), torna (nôi kötelezô gyakorlatok),

súlyemelés (nôi 48 kg), kézilabda (nôi selejtezôk: Magyaroszág–Anglia), összefoglaló, vívás (nôi párbajtôr döntô), pályakerékpár, sportlövészet (nôi légpisztoly döntô), súlyemelés (férfi 62 kg), úszás (döntôk: 100 m nôi pillangó, 100 m férfi mell, 400 m nôi gyors, 400 m férfi váltó), torna (nôi kötelezô gyakorlatok), cselgáncs (férfi 66 kg, nôi 52 kg), ökölvívás (selejtezôk), kosárlabda (férfiak: Kína–Egyesült Államok), összefoglaló.

Bukarest, Rapid Stadion, 6000 nézô. Vezette: Nicolai Vallquart (Dánia).

Rapid: Lucescu — Iencsi, Stanciu, MUTICA, Buta (46. perc Schumacher) — Frasineanu, Isaila, IFTODI (73. perc Buga), MALDARA- SANU — Constantin (60. perc Sergiu Radu), Pancu. Edzô: Anghel Iordanescu.

Liverpool: Westerveld — SONG, Babbel, HENCHOZ, Diomede — BARMBY, Hamman, Carregher, ZIEGE (84. perc Taore) — OWEN (80. perc Fowler), Heskey (34. perc Murphy). Edzô: Gerard Houllier.

Gólszerzô: Barmby (29. perc).

Szögletarány: 4–7 (2–5); lövések: 9–8 (kapura: 1–6); sárga lap: Mutica, Lucescu, Sergiu Radu, illetve: Henchoz.

Ha jól belegondolunk, a csütörtök esti mérkôzésnek tulajdonképpen nem is volt története. Az angol kikötôváros legényei úgy játszottak, mint a grundon, a Rapid pedig már-már kínosan szenvedett a pályán. Kínos volt számukra, de nézni is.

A Liverpool keményen kezdett, de belemenéseik nem lépték túl a szabályosság határát. Ennyi is elég volt, hogy Iordanescu gárdája megijedjen nagy hírû ellenfelétôl. Jellemzô a bukaresti csapat játékára, hogy a mérkôzés alatt mindössze egyszer (!) találták el Westerveld kapuját (az is csak a 81. percben történt). Az elsô komoly helyzetre a 12. percben került sor, amikor Barmby fejesét Lucescu kiválóan hárította. Szintén Barmby (a mérkôzés legjobbja) lôtt a 21. percben egy hatalmas kapufát. Ezek a helyzetek már elôrevetítették az angol csapat gólját, ami nem is késlekedett: Owen kicselezett minden védôt, aki útjába került, és gólpasszát Barmby két méterrôl tolta be Lucescu kapujába. Owen, a liverpooliak üdvöskéje, ezen a mérkôzésen valóban megcsillantotta tudását.

A második félidôben folytatódott a játszadozás, illetve a szenvedés. Houllier legényei elégedettek voltak az egygólos elônnyel, és a mérkôzés második felében megengedhették maguknak, hogy szinte pihenjenek a pályán, amihez Iordanescu csapata is hozzásegítette. A továbbjutás már most eldôlt.

Nánó Csaba

Az MTK az elsô negyedórát kivéve nagyszerûen védekezett, a szünet után pedig bátrabb, gólratörôbb játékával megérdemelten gyôzött. A 7. percben Dezsanov passzolt a jobb-összekötô helyén Janevhez, aki

14 m-rôl jobbal magasan a kapu jobb oldalába lôtt (1–0). A magyarok célratörô játékkal értek el eredményt — a három komolyabb vendéghelyzetbôl két gól született. Az elsô az 50. percben esett, amikor Illés ugratta ki középen Ferenczit, aki 16 m-rôl lôtt, Nemodrakról kipattant a labda, ám Ferenczi ismételt és 13 m-rôl a kapus lába között a kapu közepébe lôtt (1–1). A 69. percben, Madar bal oldali szabadrúgása után Kuttor fejelt

5 m-rôl a jobb alsó sarokba (1–2). Pölöskei Gábor csapata a következô felállításban érte el a sikert: Vlaszák — Komlósi, Kuttor, Szamosi, Elek — Madar, Erôs, Jezdimirovics, Füzi Ákos (81. perc Schindler) — Illés, Ferenczi (95. perc Bükszegi).

A budapesti visszavágó idôpontja: szeptember 28.

Nem sikerült a bravúr a magyar bajnoknak, Gyôrött a vendégcsapat irányította a játékot. Ennek ellenére öngól kellett a tulipánosok gyôzelméhez: a 60. percben Kornyejev lôtte be a labdát a magyar tizenhatoson belülre, ami a Tomasson elôl becsúszva menteni akaró Molnár lábáról 4 méterrôl a kapuba pattant.

További eredmények: Zimbru Kisinyov (moldovai)–Hertha Berlin SC (német) 1–2 (a mérkôzésen Király Gábor védte a vendégek kapuját), Nova Gorica (szlovén)–AS Róma 1–4, Alanyija Vlagyikavkaz (orosz)–Amica Wronki (lengyel) 0–3, Napredak Krusevac (jugo-szláv)–OFI Kréta (görög) 0–0, Lokomotiv Moszkva (orosz)–Nyeftohimik Burgasz (bolgár) 4–2, Lille-ström (norvég)–Dinamó Moszkva (orosz) 3–1, Olimpija Ljubljana (szlovén)–Espanyol Barcelona (spanyol) 2–1, Vorszkla Poltava (ukrán)–Boavista Porto (portugál) 1–2, CSZKA Moszkva (orosz)–Viborg (dán) 0–0, Gueugnon (francia)–Iraklisz Szaloniki (görög) 0–0, Slovan Pozsony (szlovák)–Dinamó Zágráb (horvát) 0–3, Antalyaspor (török)–Werder Bremen (német) 2–0, Polonia Varsó (lengyel)–Udinese (olasz) 0–1, FC Lausanne (sváj-ci)–Torpedo Moszkva (orosz) 3–2, Roda JC Kerkrade (holland)–Inter Pozsony (szlovák) 0–2, AIK Stockholm (svéd)–Herfölge (dán) 0–1, Vitesse Arnhem (holland)–Maccabi Haifa (izraeli) 3–0, FC Zürich (svájci)–Genk (belga) 1–2, Molde (norvég)–Rayo Vallecano (spanyol) 0–1, Krivbasz Krivojrog (ukrán)–FC Nantes (francia) 0–1, PAOK Szaloniki (görög)–Beitar Jeruzsálem (izraeli) 3–1 — a vendégek gólját a 38. percben Hamar István szerezte, FC Bruges (belga)–Apoel Nicosia (ciprusi) 2–0, Halmstad (svéd)–Benfica Lisszabon (portugál) 2–1, Bröndby (dán)–NK Eszék (horvát) 1–2, VfB Stuttgart (német)–Hearts of Midlothian (skót) 1–0, FC Tirol (osztrák)–Fiorentina (olasz) 3–1, Deportivo Alaves (spanyol)–Gaziantepspor (török) 0–0, Leicester City (angol)–Crvena Zvezda Belgrád (jugoszláv) 1–1, Pobeda Prilep (macedón)–AC Párma (olasz) 0–2, Partizan Belgrád (jugoszláv)–FC Porto (portugál) 1–1, Celtic Glasgow (skót)–HJK Helsinki (finn) 2–0, Chelsea (angol)–St. Gallen (svájci) 1–0, Ruch Chorzów (lengyel)–Milánói Internazionale (olasz) 0–3, Slavia Prága (cseh)–AB Koppenhága (dán) 3–0, Celta Vigo (spanyol)–MK Rijeka (horvát) 0–0, Real Zaragoza (spanyol)–Wisla Krakkó (lengyel) 4–1.

Szomorú emlék fûzôdik ehhez a naphoz mind az MTK-nak, mind az egyetemes magyar labdarúgásnak háromnegyed évszázaddal ezelôttrôl, 1925-bôl. A budapesti kék-fehérek az osztrák fôvárosban, Bécsben játszottak barátságos mérkôzést a helyi Amateure FC csapatával. A vendéglátók részérôl bizonyos Tandler durván lerúgta a fénykorát élô Orth Györgyöt (akárcsak majdnem három évtizeddel azután a nyugatnémet Liebrich a svájci vb-n Puskás Öcsit). Orthot késôi utódával, Puskással a magyar foci eddigi legnagyobb egyéniségének tartják. Az addigi 26-szoros válogatott csak 1927-ben tudott visszakerülni a címeres mezt viselôk közé, de játéka már nem tudta megközelíteni az azelôtti szintet. Antal Zoltán és Hoffer József Alberttôl Zsákig címû könyvében (Sport Kiadó, Budapest, 1969, 119–120. oldal) többek között ez olvasható róla: „...ha akadt is Orthhoz hasonló, az ô kivételes tudását megközelítô, vagy talán el is érô játékos, túl még egyetlen labdarúgó sem szárnyalta. Kapustól balszélsôig minden helyen — válogatott színvonalon! — játszott. A mezônyben bárhol villogott, a sérült Zsák helyett pedig a kapuba többször is »beugrott«. Néhány évtizeddel ezelôtt sok ezer ember csak azért járt mérkôzésre, hogy az ô játékában gyönyörködhessék." 1930-ban Dél-Amerikába távozott, 1960-ban, a római olimpián könnyes szemekkel szurkolt a végül bronzérmes magyar csapatnak. Két évre rá, 61 éves korában Portugáliában szívroham végzett vele. Béke poraira...!

...és a holnapin...

Negyven éve, 1960-ban az ausztriai Salzburg melletti Geinsbergben nemzetközi autóversenyen a nyugatnémet Walter Hagerle kocsija megcsúszott az úgynevezett Mödelhammer-halálkanyarban, s a sziklafalról visszapattanva 30 méter mély szakadékba sodorta a 24 éves Margarethe Eller nézôt, aki szörnyethalt. A tragikus körülmények között elhunyt asszonyka mellett ott állt férje is, akinek az utolsó pillanatban sikerült kiragadnia a mélybe zuhanó felesége kezébôl 3 éves kisfiúkat.

L. F.

Válogatottunk, amelyben Gáll Enikô és Mátis Anikó is helyet kapott, sikeresen szerepelt a bulgáriai Razgradban rendezett Balkán-bajnokságon. A versenyen Bulgária, Jugoszlávia, Macedónia, Moldova és Románia válogatottja vett részt, az elsô helyet hazánk válogatottja szerezte meg.

A 18 éves lányok vetélkedôjén Oana Papusica háromszoros Balkán-bajnok lett, klasszikus és rövid távon is, váltóban is nyert. Ebben a korcsoportban a rövid távon azezüstérmet a Sinterom versenyzôje, Mátis Anikó szerezte meg.

A 21 éves lányoknál klasszikus távon Románia a 2. és 3. helyen végzett Veronica Minoiu, illetve Gáll Enikô révén. Váltóban pedig a Gáll, Irina Maiorescu, Minoiu összetételû együttes bajnoki címet szerzett.

Gratulálunk a szép eredményekhez.

Májai Ferenc

Felújított tekecsarnokkal vág neki a bajnoki küzdelemnek a Szamosújvári SOMVETRA — az ország egyik legrégibb létesítményében új, önmûködô emelôt szereltek fel. Értéke meghaladja a húszmillió lejt, de ezenkívül más javításokat is végeztek a sétatéri pályán. A SOMVETRA ebben az idényben is az üveggyár és a Tetriss Kft. támogatását élvezi.

Nagy József tanítványai az elsô fordulóban még nem használják az új berendezést: szombaton Brassóban lépnek pályára a helyi Rapid ellen.

Erkedi Csaba

Pénteken megnyitotta kapuit az ôszi vásárszezon elsô kolozsvári rendezvénye, melyen egyidôben három témában lehet szemlélôdni, tájékozódni és vásárolni.

Az Expo Casa másodízben jelentkezik, országos lakástervezési, építési és berendezési vásárként. Belsô díszítések, bútorok, kerti bútorok, fürdôszobai berendezések, konyhai felszerelések, világítótestek, információs anyagok láthatók — tizennégy hazai, valamint magyarországi, német, olasz és dán cégek képviseleteinek a standjain.

A 3. Eco City@Life nemzetközi környezetvédelmi és városrendezési seregszemle keretében hét hazai és magyarországi vállalat, valamint cseh és német cégek képviseletei állítanak ki környezetvédelmi technológiát, háztartási és ipari hulladékot feldolgozó és értékesítô berendezéseket, energiatakarékossági technológiát, épületkarbantartási és felújítási, valamint várostisztítási eszközöket.

Második alkalommal jelentkezik a Florex virágkiállítás, melyen tizennégy hazai és egy magyarországi cég mutatja be termékeit: dísznövényeket, kertészeti munkaeszközöket és munkaruhákat, mûtrágyát, magvakat, kerti bútorokat és kellékeket, szakirodalmi kiadványokat.

Az ünnepélyes megnyitón Gheorghe Muresanu, a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara elnöke, az Expo Transilvania Rt. igazgatója kifejezte reményét, hogy jövôre több, fôként külföldi vállalat ismeri fel ezeknek a vásároknak a jelentôségét, és jön el Kolozsvárra. A városunkban tartózkodó Romica Tomescu víz-, erdô- és környezetvédelmi miniszter arra emlékeztetett, hogy az EU-hoz történô felzárkózás egyik alapfeltétele a hatékony környezetvédelem, amelyben fontos szerepet játszanak a helyi hatóságok.

A vásárcsarnok szeptember 19-ig naponta 10–18, az utolsó napon 10–14 óra között fogadja a látogatókat.

Ördög I. Béla

Tegnap déli 11 órától a Széchenyi téren, Vitéz Mihály szobra elôtt emelték fel a kolozsvári Vöröskereszt Egyesület önkénteseinek fehér sátrát. A teret fehér köpenyes fiatalok lepték el.

Kérdésünkre Adam Ruben, a kolozsvári fiókszervezet igazgatója elmondta: az idei rendezvény célja ismertetni a polgárokkal az elsôsegélynyújtás alapvetô ismereteinek fontosságát.

— Ha eljuthatnánk egy olyan szintre — mondotta —, hogy minden harmadik ember a minimális alapfogalmakkal rendelkezzék, akkor sokkal több életet lehetne megmenteni. Minden év végén tanfolyamot indítunk önkéntesek számára. A tanfolyam elvégzése nem korhatárhoz kötött. A feliratkozásokat október 15-tôl kezdjük. A mostani rendezvényre négy kolozsvári líceum diákjait vontuk be, akik elvégezték az elsôsegélynyújtási tanfolyamot és önkéntesei lettek a kolozsvári Vöröskeresztnek.

A délelôtt folyamán az önkéntesek városszerte kérdôívekkel fordultak a járókelôkhöz. A kérdések fôleg az elsôsegélynyújtással kapcsolatos alapismeretekre vonatkoztak. Az arra sétálóknak röplapokat, ismeretterjesztô füzeteket osztottak, majd gyakorlati bemutatóra is sor került.

A rendezvényen a mentôszolgálat és a tûzoltóparancsnokság SMUR elsôsegélyszolgálata is képviselte magát egy-egy tökéletesen felszerelt kocsival. A szolgálatos egészségügyiek ingyen mérték a vérnyomást és EKG-felvételt készítettek.

A mentôszolgálat részérôl dr. Munteanu Delia teljesített szolgálatot, aki kérdésünkre elmondta: helyeseli az ilyen jellegû rendezvényeket, amelyek az elsôsegélynyújtás alapszintû elsajátítását szorgalmazzák. Ez a mentôsök számára igen hasznos, hiszen kritikus helyzetekben, amikor a mentôkocsi késik, egy hozzáértô ember életet menthet. Hasonlóan vélekedett Muresan Claudiu, a SMUR-kocsi egészségügyi asszistense is, akitôl azt is megtudtuk: ôk kizárólag önkéntesekkel dolgoznak, akik elsôsorban az orvostanhallgatók soraiból kerülnek ki. Pár hónapos továbbképzésben részesülnek, munkájukat lelkesen és hivatásszerûen végzik, hiszen egy-két év elmúltával már orvosokká válnak.

(horváth)

Eddig nem fordítottak kellô figyelmet a városhoz tartozó falvak útjainak karbantartására a szamosújvári polgármesteri hivatal részérôl. A helyi költségvetésbôl származó pénz még a város utcáinak karbantartására sem elég. Az idén azonban többet szeretnének tenni e téren a hivatal dolgozói. Az Útkarbantartó Vállalat még az idei ôszön rendbe teszi a Vízszilvás falu felé vezetô útszakaszt. A beruházás körülbelül 1,5 milliárd lejbe kerül, a munkálatok felét már el is végezték. Szamoshesdát faluig is leaszfaltozták az utat. Az útjavításra nagy szükség van, hiszen esôs, sáros idôben még a mentôkocsi is alig tudta megközelíteni a városszéli települést, amely néhány kilométerre fekszik Szamosújvártól. Ha az aszfaltozott út elkészül, városi autóbuszjárat is közlekedni fog Szilvásig. Ez nagy elônyt jelent az ingázóknak, de a tanulóknak is. A város iskoláiban tanuló szilvási diákok eddig gyalog jártak be Szamosújvárra.

Az autóbuszjegyet megdrágították az országban mindenütt, Szamosújváron azonban maradt a régi ár. Annak ellenére, hogy az Utasszállító Vállalat Szamosújváron is komoly anyagi gondokkal küzd. A városi vonalon egy autóbuszjegy ára továbbra is 2700 lej. A két autóbusz így is többnyire üresen közlekedik, az utóbbi idôben az utasok száma jelentôsen csökkent. Az autóbuszok karbantartása költséges, a nyersolaj is megdrágult, ellenben a jegy ára nem változott. Muresan Cristel közgazdász, a vállalat igazgatója lapunknak elmondta: a hideg idô beálltával kénytelenek lesznek egy autóbuszt használni. Az utóbbi két évben a Péterháza és Szamosújvárnémeti irányába közlekedô kocsikat is kivették a forgalomból. A környék falvaiból már alig ingáznak néhányan a szamosújvári vállalatokba, az egyre növekvô munkanélküliség rányomja bélyegét a tömegközlekedésre is. A néhány ingázó inkább kerékpárral jár be a városba, minthogy igénybe vegye a közszállítást.

Egy elônye mégis van a jelenlegi helyzetnek. A közszállítás számára kiutalt üzemenyagot ezentúl a város hôközpontjainak mûködtetésére használják fel, ami a távfûtés javítását jelentheti a közelgô télen.

Ahogy beállt a hûvôsebb idô, és fújt a szél, Szamosújváron egyre-másra dôlnek ki a fák. Különösen a sétatéren nagy a kár. A múlt hét végén a csónakázó tó közelében egy fa dôlt le a sétányra, tönkretéve a tavat bekerítô vaskerítést és a villanyvezetéket. Szerencsére senki sem sérült meg.

Hasonló fapusztulás többször is történt a kisvárosban. Az utóbbi években több mint tíz ôsrégi fa dôlt ki, miközben a városgazdák tehetetlenül „számolják" a kiüresedett helyeket. A faültetés már emlék Szamosújváron: a Sétatér siralmas állapota valóság.

Erkedi Csaba

Az idei esztendô igen fontos a világ minden táján élô magyarok számára. A szamosújvári 51. számú Czetz János cserkészcsapat Bálványosváralján, millenniumi emléktáborban ünnepelte magyar államiságunk ezredik évfordulóját. A Szamosújvártól mintegy 30 km-re fekvô faluban igen jól érezték magukat nemcsak a cserkészek, hanem meghívottaik is, Irinyi Tamás professzor, Palkó Attila nyugdíjazott tanár, Pierre Clermidy atya, a nagybányai és nagyváradi cserkészek, valamint a falubeli gyerekek és a szívélyes vendéglátó, Szabó László tiszteletes úr.

Sok munka, nagy feladat állt elôttük, a kitûzött hármas célt elérték. Ízelítôt nyújtottak a cserkészélet szépségeibôl az ott élô gyerekeknek. Az ásatások során felszínre kerültek az 1500-as évekig létezô vár romjai. A millennium ünneplése idôutazás volt Szent István korától 1848-ig, híres személyiségek korának felelevenítésével, mint Szent László, IV. Béla, Mátyás király, Bethlen Gábor.

A tábor igen gazdag volt élményekben: történelmi elôadások, vallásos elmélkedések, kézmûves foglalkozások (nemezelés, gyöngyfûzés, préseléses nyomtatás, papírkészítés cellulózból), játék és népdaltanulás, valamint az elmaradhatatlan esti tábortüzek tették színesebbé a táborlakók életét, és felejthetetlen emlékké a falu lakóinak, a gyermekeknek és felnôtteknek egyaránt.

Manaszes Rozália

• Családi „vállalkozásként" öntözôkocsit tulajdonított el a szamosújvári Ferenczi Attila (23), Sándor (25) és István (25). A három foglalkozás nélküli fiatalember az Agricola Rt. felszereléséhez tartozó gépezetet szétszedték, majd darabonként értékesítették. A kár 30 millió lej. Minôsített lopásért vizsgálják ôket.

• Kifosztotta falubelije házát Gheorghe Rusu. A 31 éves sinaiai férfi törvénytelenül lakott Kisbácsban, Rézmíves Liviu otthonából 15 millió lej értéket vitt el. Szabadlábon vizsgálják, a minôsített lopást a Btk. 3–15 év börtönnel bünteti.

• Tizenkilenc „szarkát" azonosított a rendôrség, a cegei Habadag gyümölcstermesztési farmon dolgozó munkásoknál összesen 270 kg gyümölcsöt találtak. Az elkövetôk életkora 20 évestôl 51 évesig terjed. Az anyagi kár felértékelése folyamatban van.

(póka)

• Figyelmetlen biciklistát gázolt el szeptember 14-én, csütörtökön hajnalban a szamosjenôi (Fundatura) Marinel Barbos (32) a CJ–68–BCM rendszámú Renault-val. A kerékpáros, Ilie Iliea (50) óvatlanul kanyarodott be, a baleset következtében csonttörést szenvedett és I. fokú kómában van.

• Traktor elôzése közben okozott kisebb balesetet Egeresen Calin Mocan (26). A CJ–06–GYJ rendszámú Volkswagen a Florin Câmpean (27) vezette CJ–04–KCP rendszámú 1310-es Daciával ütközött, utóbbi jármû sofôre és két utasa szenvedett sérülést.

• Szabálytalanul közlekedô gyalogos került a kerekek alá szeptember 14-én, csütörtökön este. Iftenie Brici (51) figyelmetlenségét még tetôzi, hogy ittas állapotban is volt, az Aurel Vlaicu utcából a Traian Vuia utcába hajtó szállítójármû (rendszám: CJ–95–YOV, sofôr: az aranyosegerbegyi 31 eszetendôs Mircea Iova) nem tudta elkerülni a balesetet.

(pja)

A Köln–Kolozsvár Testvérvárosok Baráti Társasága, valamint a németországi Müller házaspár és tíz éve Romániában élô fiuk, Bernhardt Müller közbenjárására a németországi emmerichbeli Rotary Klub kilencezer német márka értékû hordozható lélegeztetôkészüléket adományozott a kolozsvári tûzoltóegységnek. Bár a kolozsvári tûzoltóegység tulajdonában lévô különleges gépkocsikon már találhatók hasonló felszerelések ezek régiek. Az adomány elôzményét a Rotary Klub egy meghívása képezi, amelynek során a kolozsvári sürgôsségi beavatkozás általános koordinálását ellátó, e szolgálatot talpraállító Bernhardt Müller romániai tevékenységérôl számolhatott be. Ezt követôen a közösségi kezdeményezéseket, társadalmi projekteket támogató Rotary Klub — amelynek Kolozsváron is mûködik „fiókja" — megtalálta azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek a hordozható lélegeztetôkészülék beszerzését tették lehetôvé. 1993 óta a Köln–Kolozsvár Baráti Társaság nagyon sok segélyszállítmányt juttatott a kolozsvári tûzoltóegységnek, hét különféle gépkocsit, különféle fogyóanyagokat. Mint kiderült, Kölnben két fogyóanyag-szállítmány vár elszállításra, ezek októberben érkeznek Kolozsvárra. A német segítség Köln idôközben már nyugdíjazott polgármestere, a kölni tûzoltóság, a baráti társaság közös együttmûködésének eredménye. A hordozható vastüdô ünnepélyes átadásán Ilarie Boca ezredes köszöntötte a vendégeket, és köszönte meg az újabb adományt, végül — a tûzoltók lapját, kis zászlaját, kitûzôt, egy üveg pezsgôt tartalmazó — jelképes ajándékcsomaggal kedveskedett a vendégeknek.

Kerekes Edit

Ezzel a címmel jelentet meg könyvet Petre Morar román nemzetiségû, Kanadában élô író. Kiadványában új és érdekes elméletet állít fel annak bizonyítására, hogy a román népnek semmi köze az állítólagos dákrómaiakhoz. Elmélete szerint a Duna melletti népeknek közös ôsük volt,amit „árjának" nevez könyvében a szerzô, s amely jóval a Római Birodalom megalakulása elôtt létezett.

A Fôtéren könyvét, polókat, táskákat árusító Petre Morar írót a polgármesteri hivatal alkalmazottai akarták eltávolítani a helyszínrôl. A Szabadság kérdésére a szerzô elmondta: ô tudományos szempontból közelítette meg a problémát, és az „árja" kifejezésnek semmi köze a nácik által használt kifejezéshez.

Nánó Csaba

1. Bingónyeremények: sor (300 000 lej): 592, 2123; szupersor: (50 millió lej): 592–5537, 2123–5537; bingó: (1 500 000 lej): 2973; bingóta (150 millió lej): 2973-5537.

2. Nyertes szelvények (2 millió lej): Moldovan Victoria, Kolozsvár; Dumitru Ioan, Beszterce; Itu Camelia (Fehér megye); Oana Loredana Fodor, Kolozsvár; Mora Eugenia, Torda; Muncan Ioan, Kolozsvár; Székely Mihály, Kolozsvár.

Megszokottá vált, hogy a hazai egészségügy katasztrofális helyzetérôl szóló híreket hallunk. A változások mégis szemünk elôtt történnek, hiszen tíz évvel ezelôtt nem létezett megfelelô felszereltség, mûszerek, légi mentôszolgálat, ami lehetôvé tegyen szervátültetéseket, gyors, életmentô beavatkozást. A szervátültetés problematikája körül a legnagyobb gond a donor megtalálása, mivel az elveszített gyermek, testvér, szülô hozzátartozóinak fejében a legtöbb esetben meg sem fordul, hogy saját fájdalma esetleg mások szenvedését enyhítheti, életét mentheti meg. A törvénykezés lassúsága, a bürokratikus nehézségek mindeddig akadályt jelentettek a szervátültetések véghezvitelében, nem beszélve a dolog erkölcsi vetületeirôl. A kórházakban, reményüket vesztve, vagy otthon, elsötétített hálószobákban szív-, vese-, májbetegek százai várnak csodára. Arra, hogy ô legyen az a kiválasztott, aki számára kompatibilis szervet találnak. Méghozzá — idejében.

Szeptember elején Marosvásárhelyen egy tizenegy éves gyermek szerveit vételezték. A májat és az egyik vesét légimentô-szolgálattal Bukarestbe, a Fundeni kórházba szállították, a másik vese Kolozsvárra került. A szívet az Eurotransplant nemzetközi intézmény közvetítésével Németországba szállították, mivel Romániában nem találtak kompatibilis receptort a ritka vércsoportú gyermek szívére. A Fundeni kórházban az Irinel Popescu professzor vezette orvoscsoport egy 46 éves buzaui májcirózisos nô testébe ültette a Marosvásárhelyrôl érkezett májat. A gyermeki szerv felnôtt receptorba való helyezése ritka esemény, a legtöbb ilyen esetben nem áll fenn kompatibilitás.

A Bukarestbe szállított vesére négy kompatibilis receptor pályázott, a végsô döntést az orvoscsoport hozta, megismételt vizsgálatok után. Végül egy 13 éves Fehér megyei kislány életét sikerült megmentenie Ionel Sinescu professzornak és csapatának.

A marosvásárhelyi gyermek Kolozsvárra szállított veséjét a dr. Mihai Lucan professzor vezette orvoscsoport ültette egy nyolcéves gyermek testébe.

— A véredények szokatlanul kis kiterjedése miatt különleges sebészi beavatkozásra volt szükség — tudtuk meg a professzortól. Az életmentô vese a Romtransplant szervezet közvetítésével került Kolozsvárra, ahol 24 órán belül sor került a szervátültetésre. Dr. Mihai Lucan szerint a nehézkes román törvénykezés támasztotta bürokratikus akadályokat mindinkább sikerül elhárítani. Lucan reményei szerint egyre többen fogják beleegyezésüket adni, hogy balesetet szenvedett, vagy halálos betegségben szenvedô hozzátartozóik szerveit felhasználják mások életének megmentésére.

Fent: Felnôtt, szellemi képességeinek birtokában levô személy szerveinek vételezéséhez írásban történô beleegyezését rögzítô ûrlap.

Lent: Elsôfokú rokon írásos beleegyezését rögzítô ûrlap az elhalálozott hozzátartozótól való szerv-, illetve szövetvételezéshez.

Egy fiatal nagyváradi család a kolozsvári gyermeksebészeten haldokló újszülött gyermekének életképes szerveit felajánlotta más gyermekek életének megmentésére, mert úgy érezték, ily módon gyermekük bizonyos mértékben tovább él. Az anya orvos, és maga is orvosi hanyagság, inkompetencia áldozatává vált: Nagyváradon a hozzá nem értô ökográfus orvos nem olvasta le a képernyôrôl, hogy a magzatnak nyitott a gerince. Nyolc és fél hónapos terhességkor rendellenességet tapasztaltak — „mintha túl nagy lenne a feje!" —, és elküldték Kolozsvárra Stamatian professzorhoz, a Stanca kórházba, aki felháborodva vette tudomásul, hogy kollégái hanyagsága miatt kénytelen a szülést kiváltani. Éppen Stamatian volt az, aki Váradon az ekográf használatára oktatta az ottani orvosokat, akik viszont nem jelentek meg a kurzusokon, nem vették komolyan a tanfolyamot, így nem is sajátíthatták el a szerkezet kezelését.

— A gyermek nyitott gerinccel és hidrocefáliával született augusztus végén, és egyelôre életben maradt, túlélési esélye azonban nulla — nyilatkozta a Szabadságnak dr. Ioan Hutan professzor, a gyermeksebészeti klinika vezetôje, akitôl megtudtuk, a klinikai halál beálltáig — ami elôreláthatólag egy hét múlva várható — meg kell találni az úgynevezett „receptorokat", azaz a gyermek ép szerveit felhasználó betegeket. Az üggyel dr. Irinel Popescu professzor, a bukaresti szervátültetési központ vezetôje foglalkozik, aki a fôvárosi Fundeni és Floreasca kórházak központosított nyilvántartásaiban kutat kompatibilis receptorok után.

— Az újszülött szerveit nála nagyobb testsúlyú gyermekek is megkaphatják. Minden attól függ, hogy a csecsemô — akinek betegsége gyógyíthatatlan, ezért a szülôk lemondtak minden reményrôl — mikor kerül a klinikai halál állapotába, ugyanis addig nem lehet lépni, az euthanáziát a törvény tiltja. Gondot jelent, hogy Romániában még soha nem került sor hasonló mûtétre, ezért a mûtét sikere nem biztosított — mondotta lapunknak Hutan professzor, aki szerint az életmentô szervek nem kerülnek külföldre, hiszen éppen elég beteg vár szervátültetésre az ország határain belül. Dr. Irinel Popescu egészségügyi minisztériumi államtitkárt telefonon értük el a bukaresti Fundeni kórházban.

— Tudomásunk van a kolozsvári újszülött helyzetérôl, és folyamatban van a lehetséges receptorok keresése, vércsoportmintát is kértünk Hutan professzoréktól. Mint májspecialista kijelenthetem, csak hasonló korú gyermek válhat szervátültetés tárgyává, így nem egyszerû dolog receptort találni — nyilatkozta a Szabadságnak az államtitkár.

Egy 27 éves, közlekedési baleset következtében klinikai halált halt gyulafehérvári férfi családja egyezett hétfôn bele, hogy szerveit átültessék. A dr. Irinel Popescu vezette orvoscsoport Bukarestbôl Gyulafehérvárra utazott, hogy a szív, a máj, a vesék és a bôrszövet vételét megejtse. A csoporthoz csatlakozott dr. Mihai Lucan is, a kolozsvári Urológiai Intézet vezetôje, aki a vesék átültetését ejtette meg, bukaresti kollégájával, Ionel Sinescu professzorral együtt. A szervek Bukarestbe való szállítása érdekében a belügyminisztérium egy helikoptert bocsátott az orvoscsoport rendelkezésére. A gyulafehérvári férfi szívére azonnal sikerült Popescuéknak receptort találniuk: a dr. Serban Bradisteanu professzor vezette orvoscsoport egy 53 éves, súlyos állapotban levô bukaresti férfi mellkasába ültette az életmentô szervet. A májat egy 36 éves férfi kapta; a mûtétet maga Irinel Popescu professzor hajtotta végre. A vesék egyike Bukarestbe, a Ionel Sinescu vezette klinikára, a másik a kolozsvári Urológiai Intézetbe került, ahol Mihai Lucan professzor újabb sikeres mûtétet hajtott végre.

A szívátültetést végzô Serban Bradisteanu idén még két hasonló mûtétet hajtott végre, és mûszív-átültetési operációi is sikerrel végzôdtek.

Dr. Mihai Lucan kolozsvári sebészprofesszor életmentô munkáját és az Urológiai Intézet hírnevét olyan szintre emelte, mely vetekszik a fôvárosi kórházak teljesítményével. — Kolozsváron, sajnos, a kórházi ellátást nem lehet összehasonlítani a fôvárosi kórházakkal — jelentette ki a Szabadságnak Lucan. A kiutalt pénz nagyon kevés, emiatt dr. Mihai Lucan is az Egészségügyi Minisztériumot és a Megyei Egészségügyi Biztosítási Pénztárt hibáztatja. A pénztárba befolyt összeg 35 milliárd lejt tesz ki. Mindezek mellett ennek az összegnek csak egy harmadát utalja ki a biztosító a kórházak felé.

— Ekkor jön be a képletbe a csúszópénz fogalma. Ez az átkos szocialista örökség még mindig mûködik bizonyos kórházakban. Egy szervátültetés nem egy csúszópénzen múlik. Sokan vádolnak minket azzal, hogy nagy összegeket veszünk el egy élet megmentéséért. Ez nem igaz. Ha magánklinikát nyitnék, olyan helyzetbe juttatnám pácienseimet, hogy komoly összeget fizessenek minden általam végzett mûtétért — mondotta a professzor, aki szerint a szervátültetés költségeit Nyugaton a biztosító fizeti. Ha nincs biztosítás, akkor a személyi jövedelem, illetve egy élet összvagyona megy rá.

— A polgárok is ráébredtek a donáció fontosságára. Sajnos, nem csupán a polgárok hozzáállásától függünk, hanem az egészségügyi biztósító által kiutalt pénzösszegtôl — jelentette ki dr. Lucan.

H. Gy.

A nagyszebeni szászok annak idején annyira féltették a városukat, hogy azt négy várfallal vették körül. A Havasalfölddel folytatott kereskedelembôl, a 19 középkori céh által készített termékekbôl, de fôképpen az Erdélyi-Szigethegységbôl érkezett arany és ezüst feldolgozásából meggazdagodott szászok szebbnél szebb épületeket emeltek a városban. Aztán századunk háborúiban az egykori gazdagság nagy része elúszott, s az ide is betelepülô románság lépésrôl lépésre átvette a várost. A szászok kitelepülése az óhazába a hetvenes évek közepe táján döbbenetes méreteket öltött. Ceausescuék fejenként tízezer német márkáért adták el ôket Nyugat-Németországnak. Mára a 180 ezres városban alig mintegy háromezren maradtak, zömében idôs emberek. A büszke szász városban, Hermannstadtban — mert így nevezték — mára csak az egykori lakóinak emlékeit ôrzô épületek maradtak.

Ezért is hatott meglepetésként, amikor idén a Romániai Német Demokrata Fórum (RNDK) nagyszebeni szervezete bejelentette: Klaus Werner Johannis tanár személyében saját polgármesterjelöltet indít a helyhatósági választásokon. Sokan megmosolyogták az ötletet, de a legtöbb nagyszebeninek nagyon tetszett. Johannis már az elsô fordulóban huszonnégy jelölt közül a legtöbb szavazatot kapta, a másodikban pedig a voksok hetven százalékát szerezte meg. Polgármester lett, akit a város románsága választott meg, s személyében sok évtized után ismét szász polgármestere lett a szászok 800 évvel ezelôtt alapított híres erdélyi fôvárosának. Elsô látásra úgy tûnt, a nagyszebeniek azért adták rá a szavazatukat, mert a többi jelölthöz viszonyítva sokkal jobb gazdának vélték. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. Ezért is kerestem fel a városban mindazokat, akiktôl a teljes valóság feltárásához vártam segítséget.

Johannis tulajdonképpen programjával nyerte el a választók tetszését. 12 pontban foglalta össze, a lehetô legegyszerûbb nyelvezet segítségével a város általa feltérképezett gondjait, s ajánlott rájuk megoldást. Az is tetszett, hogy kimondottan pozitív kampányt folytatott, nem támadta egyik ellenjelöltjét sem. S a város valamennyi szocio-professzionális kategóriáját, valamennyi felekezethez és nemzetiséghez tartozó választót megszólított, partnerévé emelte valamennyit.

Ezért megválasztásának majdnem mindenki örvendett. Kivéve a bukaresti sajtót, amely epésen jegyezte meg, hogy a szebeniek „német márkákért és Schengen-vízumok reményében saját városukat is eladták". Adrian Nastase, az Iliescu-féle párt második embere már az elsô forduló után neheztelve közölte, hogy „a nagyszebeniek újabb kalandba kívánnak bocsátkozni", hogy az RDK „Romániával kötött szerzôdését most a Németországgal kötött szerzôdéssel kívánják felcserélni". Arra figyelmeztetett, hogy amennyiben Johannist választják, az csak „a nagyszebeniek naivságát fogja bizonyítani".

Johannis nem törôdik az efféle kijelentésekkel, végzi a maga dolgát. Július 3-án átvette hivatalát, s két nap múlva nagyarányú várostisztítási akciót hirdetett. A lakosság éppen erre számított, ezt várta.

Az óváros fôterén rendezett Volkswagen-kiállítást ízlelô román diáklánytól, Alinától, megkérdezem, kire szavazott. Azt feleli:

— Természetesen Johannisra.

— Miért? — kíváncsiskodom.

— Látta ôt? Olyan, mint egy csinos, fiatal amerikai filmszínész. A lapokban láttam elôször a képét, s már akkor eldöntöttem, hogy rá fogok szavazni. Mondták, hogy szász. Nem baj, gondoltam, biztosan jobb lesz, mint egy román.

Mogorva nyugdíjas korú úr kapcsolódik bele a románul folyó beszélgetésünkbe:

— Látja, ilyen szempontok alapján szavaz az ifjúság. A hálának nyoma sincs bennük!

Ennek ellenére az volt a határozott benyomásom, hogy a nagyszebeni románok, idôsek és fiatalok, mindazok, akik Johannisra szavaztak, egyféleképpen a szászok iránti hálából is tették.

Érthetô: elvégre kaptak tôlük egy várost.

— Hogyan történt, hogy szász polgármestert választottak Nagyszebenben?

— Idén a német fórum is jelöltet állított. Hogy éppen ôt választották meg, annak az a magyarázata, hogy a lakosságnak hirtelen elege lett mindazzal, ami eddig történt. Jóllaktak az emberek a régi, kompromittált politikusokkal, és hirtelen úgy döntöttek, lemondanak róluk. Hatalmas a nosztalgia ugyanakkor a városban a szász civilizáció, a szász hagyományok, a szász komolyság és a szászos pontossággal végzett munka iránt. Pedig a mintegy 136 ezer választóból már csupán háromezer körüli az itt maradt szászok száma.

— Eszerint a szász polgármestert nosztalgikus okokból a románok választották meg?

— Így van. Két héttel az elsô forduló elôtt a helyi Lucian Blaga Egyetem és az általam vezetett újságíró alapítvány közvélemény-kutatást végzett. A megkérdezettek 15 százaléka azt válaszolta, hogy a szászok jelöltjét kell polgármesternek választani. Létezett tehát egy ilyen akarat. Így nem csoda, hogy Klaus Johannis már az elsô fordulóban 31 százalékkal az elsô lett, a második fordulót pedig a szavazatok 70 százalékával nyerte meg. A második fordulóban ellenjelöltje a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának színeiben induló Ioan Cindrea volt. De a lakosság nem ôt akarta. A „nyitás vágya" is nagy volt a szebeniek körében, s úgy vélték, hogy egy szásznak sokkal jobb kapcsolatai vannak Németországban, mint egy románnak. De a fô ok az volt, hogy szászt akartak megválasztani, mert ez hagyományosan szász város volt, s tudta jól a lakosság, hogy a szászok komoly és roppant dolgos emberek. Johannis soha nem utalt arra, hogy ô szász mintára vezetné a várost. Ellenjelöltjei — mind az Iliescu-féle, mind pedig a demokrata párti — viszont sokszor hangoztatták, hogy a várost szászosan kell vezetni, mert a szászok így meg úgy. Ôk, akik csakis saját maguk malmára igyekeztek ezzel hajtani a vizet, tudták, hogy az emberek ezt akarják hallani. S ezt addig-addig mondogatták, amíg a választók úgy nem gondolták, ha már ezek is a szász stílusról papolnak, akkor valóban szász embert kell a város élére állítani.

— Jöttek vissza szászok az utóbbi idôszakban?

— Nem. S egyelôre, sajnos, semmi jele annak, hogy visszajönnének.

— Mi a foglalkozása az új polgármesternek? Ért a városgazdálkodáshoz?

— Fizikatanár, megyei tanfelügyelô, majd fôtanfelügyelô volt. Amennyit ügyvéd, mérnök vagy más végzettségû elôdjei értettek a városvezetéshez, annyit bizonyára ô is ért.

— Milyen ma az élet Nagyszebenben?

— Romániai szempontból nézve normális, az emberek elvárási horizontja talán kissé magasabb is az országos átlaghoz képest. Ehhez az is hozzájárul, hogy jelenleg nagy a változás lehetôségébe, a nemzetközi nyitásba és az új városvezetésbe vetett remény.

— Professzor úr, hogyan sikerült a számában igen megfogyatkozott német közösségnek saját polgármesterjelöltjét megválasztatnia Nagyszeben lakosságával?

— Úgy véltük, itt az ideje, hogy kitörjünk a kisebbségre jellemzô önvédelem bûvkörébôl, és az egész város érdekében hallassuk a hangunkat. Természetesen továbbra is azért harcolunk, hogy identitásunkat megôrizzük, de ezzel párhuzamosan többet szeretnénk tenni azért a közösségért, amelyben élünk. Nagyszeben a miénk volt, s jelenleg is a miénk — románoké és szászoké egyaránt. Éppen ezért meg szerettük volna mutatni, hogy készek vagyunk felelôsséget vállalni az egész városi közösségért.

— Miképpen történhetett, hogy a nagyszebeni románok ilyen nagy számban a szászok jelöltjére szavaztak?

— A lakosságnak elege lett a pártideológiákból. Mi kijelentettük, hogy nem pártoskodunk, sem jobboldaliak, sem pedig baloldaliak nem vagyunk, és csupán a jó városgazdálkodás, a rend az érdekünk. Talán a lakosok is úgy vélték, hogy egy „német típusú" városvezetés rendszeretôbb lesz, mint egy más típusú, s ennek köszönhetô, hogy a lakosság mintegy hetven százaléka a Romániai Német Demokrata Fórum jelöltjére adta szavazatát.

— Hány szász él jelenleg Nagyszebenben, és hogyan látja Ön a közösség jövôjét?

— Nézze, nem vagyok próféta, s nem is kívánok az lenni. Úgy vélem, bár a 180 ezer nagyszebeni lakosból csupán legfeljebb 3500 a szász, nekünk itt még van jövônk. Mennyiségileg csekély, de minôségileg jelentôs közösséget alkotunk. Számottevô szász történelmi örökség létezik ebben a városban, ám mi nem csupán ezzel szemben, de az egész város jövôjéért felelôsséget érzünk. Ezért pontosan megértem Marosvásárhely magyarságának a fájdalmát, és nagyon sajnálom, hogy Fodor Imre nem lett újra polgármester.

— Tavaly Nagyszebenben járt Charles herceg, brit trónörökös, aki programot kezdeményezett a város történelmi központjának helyreállítására. Jelenleg a Brukenthal Múzeum épületének javítása zajlik. Erdély egyik legnagyobb múzeumi intézményének vezérigazgatójaként hogyan látja ennek a helyreállítási folyamatnak a lehetôségét, a jövôjét?

— A Brukenthal-palota helyreállítása kezdeményezésemre 1990-ben kezdôdött. 1972 óta dolgoztam ebben az intézményben, a festészeti osztályon, s 1990-ben Andrei Plesu akkori mûvelôdési miniszter a múzeum vezérigazgatójává nevezett ki. Nagy gondjaink voltak mindennel, az alagsor nyirkos falaitól e gyönyörû barokk palota tetôszerkezetéig. A Brukenthal Múzeumhoz jelenleg hét történelmi mûemlék jellegû épület tartozik, amelyek közül a legfontosabb, persze, a Brukenthal-palota. De hozzánk tartozik a Tanács Toronyban berendezett Történelmi Múzeum, továbbá a Természettudományi Múzeum, a Gyógyszerészettörténeti Múzeum, a Fegyver- és Vadásztrófea Gyûjtemény és így tovább. A tárca évente bizonyos összeget juttat a helyreállításra, ám ebbôl csak bizonyos munkálatokat tudunk elvégezni.

Emiatt, sajnos, a Brukenthal-palota helyreállítása még néhány évig el fog tartani. Nem tudom megmondani, mikor készülünk el mindennel, de azt remélem, hogy 2017-ig sikerül a helyreállítási munkákat befejeznünk. Akkor lesz ugyanis 200 éve annak, hogy a múzeum a közönség számára megnyitotta kapuit. Brukenthal báró, Erdély akkori kormányzója, már 1790-ben megnyitotta gyûjteményét barátai és vendégei elôtt, de a publikum számára csak 1817-ben tette lehetôvé a látogatást.

Persze, a nyugatról — Charles herceg által vagy a Luxemburgi Nagyhercegség révén — juttatott segítség rengeteget számít. Jelenleg a Kis téren álló egyik épület helyreállítása folyik. Abban valószínûleg a kulturális központ kap helyet. Az ottani munka befejezése után további épületek helyreállítása következne. Sokan segítettek rajtunk is. A Brukenthal-palota fôhomlokzatának javítását a híres Baumit cég végezte, huszonöt évre vállaltak garanciát a munkálatokért. Német, holland és angol cégek is segítettek, a homlokzat helyreállításához szükséges anyagokat ôk biztosították. Nem a gyorsított munkatempó az elsôdleges szempontunk, hanem az elvégzett helyreállítás minôsége. Az épület helyreállításával párhuzamosan, külföldrôl gyûjteményeink restaurálásához is jelentôs segítséget kaptunk.

— Román értelmiségiként hogyan viszonyul ahhoz, hogy a nagyszebeniek szász polgármestert választottak maguknak?

— Rendkívül jó döntésnek tartom. Gyermekkoromban német óvodába jártam, német nevelést kaptam. Úgy hiszem, fôképp a fiatalok jöttek rá, de az idôsebbek is érezhették, hogy Nagyszebent nyugati stílusban kellene vezetni. Jól emlékszem arra, hogy még az ötvenes években is, amikor gyermek voltam, Nagyszebenben a német társadalmi berendezkedés és mentalitás volt a hangadó. A rend és a tisztaság tökéletes volt. Ez aztán lassanként eltûnt, minden leépült. A szász polgármester tehát mind a városgazdálkodás, mind pedig a történelmi emlékek helyreállításának szempontjából a legjobbkor jön. Abban bízunk, hogy ô német befektetôket fog idehozni. Tudomásom van róla, hogy az utak javítása és a mûemlék jellegû épületek helyreállítása tekintetében a németek máris felajánlották segítségüket.

— Nem túlzottak ezek az elvárások? Hiszen a polgármester is csak egy ember, nem minden múlik csak rajta, sok függ a lakosság hozzáállásától is...

— Lehet, hogy túlzottak, de azt reméljük, hogy részben csak teljesülnek. Létezik erre most egy közösségi akarat és cselekvésvágy is. Ezért derûlátó vagyok, s hiszek abban, hogy mindezt lehetséges lesz véghezvinni. A város románsága azért választott szász polgármestert, mert tudta, hogy egy szász ember sokkal hamarabb ide tudja csalogatni Nyugatot.

— Amikor Nagyszebenbe érkeztem, láttam, hogy a helységnévtáblára a román Sibiu név mellett a német Hermannstadt is ki van írva. Pedig a törvény szerint ez csak ott kötelezô, ahol a nemzeti kisebbség legalább húszszázalékos arányban él. Nagyszebenben viszont a szászok alig háromszázaléknyian vannak. Ez a városban élô románság jóakaratának, nagyvonalúságának lenne a jele?

— Inkább a jóérzésnek és a történelmi tények tudomásul vételének a jele. Nagyszeben, Hermannstadt, szász város volt. Mi, románok, akik a két világháború közötti idôszakban kerültünk ide, ennek a történelmi Hermannstadtnak az örökösei vagyunk. Tudjuk, hogy ez a város nem az égbôl pottyant ide, hanem a szászok építették. Ezt a történelmi örökséget nekünk el kell ismernünk, és vállalnunk kell. A húszszázalékos küszöb meséjét ostobaságnak tartom. Úgy gondolom, ha csupán néhány személy él még egy településen, s annak a településnek valamikor hét elnevezése volt, mind a hetet ki kellene írni. Ez a mai fiatalokat is segítené abban, hogy a történelmet megértsék.

— Mégis Nagyszeben nem tipikus példa a mai erdélyi helyzetekre, hiszen az általános törekvés nem az, hogy megôrizzenek egy örökséget, hanem az, hogy minél inkább megfeledkezzenek róla...

— Igen, tudom... Hogy mielôbb eltûntessük... Ezt is hatalmas ostobaságnak tartom.

— Tehát véleménye szerint Nagyszeben annak a mozgalomnak az élén áll, amely egy másféle magatartást kíván Erdélybe bevezetni?

— Igen, ez az európai szellem újrahonosítását, a felekezeti, a nemzetiségi és a kulturális tolerancia szellemének az újraélesztését célozza. Múzeumunk ebben ugyancsak élen járt. Például 1994–95-ben, amikor a kormányban a nem éppen kisebbségbarát hírében álló Nagy-Románia Párt is részt vett, megismerkedtem a budapesti Szépmûvészeti Múzeum kiváló igazgatójával, Mojzer Miklóssal. Kiállításcserét kezdeményeztünk, amely valamennyi erdélyi múzeum számára jelzésértékû volt. A kolozsvári, az aradi múzeumokban dolgozó kollégáim jelezték, hogy példánkat ôk is követni kívánják. De a bukarestiek is felkapták a fejüket. Mojzer úr leküldött Bukarestbe egy csodálatos Goya-grafikákból álló kiállítást. Nagy eseménynek számított ez a fôvárosban.

— Hogyan látja ön az erdélyi és ennek keretében a nagyszebeni német közösség jövôjét?

— A romániai német nemzetiségû lakosság 58 százaléka 1990-ben eltávozott az országból, s a következô években a kivándorlás folytatódott. Akik maradtak, azok erôsen kötôdnek az országhoz, s talán kissé makacsok is. Köztük sok ugyan az idôs ember, de akik itt maradtak, összefogtak. És ezért rengeteg lehetôséget látok ezen a téren. A követendô utat is eléggé tisztán látom.

— Melyik ez az út?

— Mivel kevesen maradtunk, a bezártság, az önmagunkért való lét lehetetlenné vált. Minden irányban nyitottunk. Szerencsére elég sok tanárunk maradt, s így megôrizhettük a német iskolákat és osztályokat. Iskoláinkba sok román szülô is beíratta gyermekét, s ma már sokan remekül beszélik a német nyelvet. Rájöttek, hogy ez fontos, hiszen ha Nyugat-Európába utaznak, az elsô ország Ausztria, következik Németország, Svájc, majd Dánia, ahol a német nyelvvel boldogulni lehet. Magyarországon is a legtöbben a németet beszélik. Tehát Nyugat azok elôtt nyílik meg, akik tudnak németül. S mi úgy gondoljuk, hogy híd szerepet játszhatunk ezen a téren.

— Ön a Románia Német Demokrata Fórum (RNDF) helyi szervezetének az alelnöke is, a fórum 1990-ben lakásán alakult meg. Számított-e arra, hogy a fórum az idei helyhatósági választásokon ilyen sikeres lesz?

— Ennek is megvan a maga története. Már 1992-ben azzal a kéréssel bombáztak minket, hogy állítsunk sorainkból polgármesterjelöltet. Akkor nem volt kit indítanunk. A német lakosság hirtelen „elfogyott", ez sok románban is nosztalgiát keltett. Hiszen rengeteg nagyszebeni románnak volt gyermekkorában szász játszótársa. De emlékeztek arra is, hogy a félig román, félig szász Richard Winter Szeben megyei volt kommunista elsô titkár is rendben tartotta a várost és a megyét. Aztán a románok a szászokat jó gazdáknak látják, olyanoknak, akiknek sorában kevesebb a maffiózó, a hazug ember. Mindig mondom román ismerôseimnek, ha errôl szó esik, hogy az a benyomásom, ôk nagyobb testvérként tekintenek ránk. Olyan nagyobb testvérként, aki nem feltétlenül jobb, de aki tapasztaltabb, s akitôl tanulni lehet. Rendszerint igazat adnak nekem. 1992-ben azt is figyelembe vettük, hogy mindazok a német származású személyek, akik akkor itt voltak, s valamennyire értettek a városgazdálkodáshoz, bizonyos fokig kompromittált emberek voltak, az egykori nómenklatúra tagjai. A fórumot pedig más irányba orientáltuk. Nem zártuk ki belôle ezeket az embereket sem, de elvártuk tôlük, hogy a második vonalban maradjanak. Akik pedig vállaltuk a fórum vezetését, nem az adminisztrációból jöttünk, hanem egészen más területekrôl, s kapcsolatokkal és ismeretekkel e téren nemigen rendelkeztünk. Amikor tehát eljöttek hozzám, és felszólítottak, hogy adjak egy szász polgármestert, azt válaszoltam: — Adjatok 25 román barátot, akik támogassák akkor is, ha tévedne, s akkor keresünk egyet.

— Mi történt 1996-ban?

— Kerestünk egy jelöltet, s meg is találtuk egy orvos személyében, aki utóbb visszalépett. 60 éven felül volt már akkor, s úgy vélte, túl nagy lenne számára az erôfeszítés. De négy évvel ezelôtt nem is lett volna ekkora sikerünk, mert akkoriban az emberek a Romániai Demokratikus Konvencióban látták a megoldást, s tömegesen azt támogatták. Ennek volt köszönhetô az is, hogy három tanácsosi helyrôl lecsúsztunk egyre, s így négy évig a városi testület egyetlen szász tagja voltam. Idén már februárban úgy döntött a fórum, hogy saját polgármesterjelöltet indít, mert az majd a fórumnak is jó hírverést jelent. Az is szempont volt, hogy jelezni akartuk a román lakosságnak: mostanra átrendeztük sorainkat, összeszedtük az itt maradt fiatalokat, most már készek vagyunk elindulni, cselekedni, és felelôsséget vállalni a városért. Választásunk Johannisra esett, s ô kéthetes gondolkozás után elvállalta.

— Hogyan fogadta a város jelölését?

— Már három-négy nappal a jelölése után rájöttünk, hogy az ötlet tetszik az embereknek. Aztán felkeresett egy újságíró, s közölte, hogy a helyi felmérés eredménye szerint Johannis a harmadik helyen áll. Ezeket az eredményeket nem közölték, mert a helyi manipuláció is mûködött, de sok hozzáértô ember volt azon a véleményen, hogy amennyiben jelöltünk bejut a második fordulóba, gyôzni fog. Arra számítottunk, hogy az elsô fordulóban második lesz, ám nagy meglepetésünkre az elsô helyen végzett. Akkor már biztosak voltunk abban, hogy a második fordulót megnyeri, de a 70 százalékos többséget akkor sem reméltük. Mert ez azt jelenti, hogy a rá adott szavazatok 97 százalékát a román választóktól kapta. A nagyszebeni románok meg akarták mutatni, hogy ôk valóban Európa felé akarnak menni.

— Nagy a várakozás a lakosság részérôl „a szász polgármesterrel" szemben. Mit gondol, sikerülni fog neki az elvárásoknak megfelelnie? Hiszen a gondok nagyok és a pénz kevés...

— Úgy gondoljuk, hogy Johannis jó polgármester lesz. Tanfelügyelôként is felfigyeltek rá, mert eredményes munkát végzett. Meg fog felelni, mert fiatal és tele van cselekvésvággyal. Már az elsô napokban kamionokat küldött a negyedekbe, s felszólított mindenkit, hogy segítsen takarítani. Az akciót nem is saját nevében kezdeményezte, az éppen az egyik alpolgármester neve alatt folyik. Két nagyon jó tulajdonságot látok Johannisban. Elsôsorban azt, hogy tanár, s a tanárok idealisták, lelkesek, nem feltétlenül az anyagiakat kergetik, irtóznak a korrupciótól, a maffiától. Éppen ezért személyük tiszteletet parancsol, s ez mindenképp jól jön majd a városházán. Másodsorban a tanár tanítani akar, s ezért magyaráz. Johannisnak tehát nem lesz nehézsége az embereknek megmagyarázni, hogy most éppen miért tesz valamit, s nem egyebet. Ígéreteit nem fogja elfelejteni, mert a jó tanítónak az ilyesmi mindig szeme elôtt lebeg. Magánemberként is kiváló gazdaszellemrôl adott tanúbizonyságot. A lakosok nem csodákat várnak, hanem ôszinteséget, világos beszédet, egy kis igazságosságot és egy kevés odafigyelést gondjaikra. Bízom benne, hogy ez neki sikerülni fog. Már Németországból is jelezték, hogy készek segíteni, mi is mellette állunk, az egész város neki drukkol. Nincs kiút, sikeresnek kell lennie!

— Nem mindenki tekintette Romániában jó szemmel Klaus Johannis megválasztását. Gondolok itt például Adrian Nastase kijelentéseire. Mi errôl a véleménye? Nem tart attól, hogy az RTDP esetleges hatalomra kerülése leszûkítheti Johannis úr cselekvési lehetôségeit?

— Nézze, a régi tanács úgy döntött, hogy a városkapuknál elhelyezett helységnévtáblák kétnyelvûek legyenek, s álljon rajtuk a Hermannstadt név is. A 24 tagú tanácsból egyetlen személy tartózkodott, a többiek támogatták a javaslatot. Csak a volt polgármester ellenezte. Egyetlen német nemzetiségû tanácsosként az üléseken mindig lelkiismeretem szerint szavaztam, nem csatlakoztam egyik frakcióhoz sem. Ezt a többi tanácsos elismeréssel nyugtázta. A helységnévtáblák ügyében, persze, valamennyi tanácsossal beszéltem. Megmagyaráztam nekik, hogy ez nem számunkra fontos, hanem a város hírneve és imázsa szempontjából jó. Sikerült meggyôznöm ôket, s megszavazták a javaslatot. Nekem az RTDP-tanácsosok is jó barátaim. A közöttünk lévô véleménykülönbségek nem akadályoztak meg abban, hogy jó kapcsolatokat tartsak fent velük is. Tudom tehát azt is, hogy az RTDP-sekkel lehet beszélni, meg lehet gyôzni ôket különbözô dolgokról. Ezért nem hiszem, hogy a párt esetleges országos gyôzelme esetén, hatalma odáig érne, hogy az itteni dolgokba beavatkozhasson. Az országnak Iliescu visszatérése valóban nem sok jót jelentene, de hogy idáig érjen a karjuk, azt nem hiszem. Nagyszebenben az ellenzék Ceausescu idején is a legerôsebb volt. Azért küldte ide végül a fiát, hogy „rendet teremtsen". A Nagyszeben környéki hegyi falvakban élô románok azonban mindig „szabadok" voltak. Mivel ôk végig a kommunizmus ellenzôi közé tartoztak, és rokonaik révén a városra is befolyást gyakoroltak, a rendteremtés elmaradt. Ezek ma sem szavaznak az RTDP-re. Az RTDP támogatói fôképp a betelepített munkásrétegek közül kerülnek ki.

— Hogyan látja az erdélyi szászságnak és mûemlékörökségének a jövôjét?

— 1984-ben az egyik diákunk hasonló kérdést tett fel. Ez akkoriban is felmerült, mert tudtuk, hogy évente mintegy tízezer evangélikus szász hagyja el az országot. Kiszámítottuk, hogy ha a kitelepülés abban a ritmusban folytatódik, 2007-re Romániában egyetlen szász ember sem marad. Adiák azt kérdezte püspökünktôl, hogy miképpen lássák ôk, teológus diákok a jövôt. A püspök azt válaszolta, hogy a történelem nem egyoldalúan halad, hanem bizonyos fokig hullámzóan. Igaza volt. Az utóbbi idôben a kitelepült szászok közül egyre többen — többen, mint sejtjük — kezdik felújítani itteni falusi házaikat. Ide jönnek nyáron üdülni, találkoznak, beszélgetnek. A mûemlékeket mi is folyamatosan igyekszünk karban tartani, pillanatnyilag 40 helyszínen folynak felújítási munkálatok, s ezeket még hosszú ideig meg lehet ôrizni jelenlegi állapotukban. Persze, van mintegy tíz falu, ahonnan a szászok teljesen kihaltak, s a románok nagy része is kivonult belôlük. Ezekkel nem tudjuk, mi lesz. Azt is tudjuk, hogy a történelem visszafordíthatatlan. De a falvaknak a kommunizmus által elôidézett elnéptelenedési folyamata valamilyen módon csak vissza fog fordulni. Több száz négyzetkilométernyi elsôrendû termôföld áll itt, nem messze tôlünk, parlagon, mert a falvak kiürültek. Gondolok itt a Nagyszeben, Szentágota, Fogaras, Kôhalom és Segesvár közötti részekre elsôsorban, de mehetnénk nyugati irányban is, és ugyanilyen állapotokat találnánk. Hogy visszajönnek az elment szászok unokái, hogy holland mezôgazdászok fognak idejönni, nem tudjuk. De egyszerûen lehetetlen, hogy a túlnépesedett Európában ekkora földek hosszú távon parlagon maradjanak. Mesterséges megoldásokkal már próbálkoztak, tömbházakban nevelkedett Zsil-völgyi embereket akartak idetelepíteni. Nem ment. De eljön majd az ideje, amikor mezôgazdasághoz értô emberek fogják átvenni ezeket a területeket, és akkor ismét megtelik minden élettel. A mûemlékek sorsa az én életemben és a gyermekeim életében nem sokat fog, meglátásom szerint, változni. Ám bajuk nem eshet, mert ne feledjük el azt sem, hogy ezek európai hírû dolgok, amelyeken sokan rajta tartják szemüket.

— Az itteni evangélikus teológiai kar a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézethez tartozik. Hány diákjuk van?

— Mintegy 30. De sohasem volt több diákunk 42–43-nál. Sokan jönnek ide külföldrôl is, Hollandiából, Brazíliából és más országokból.

(Folytatjuk)

A romániai SAPARD-ügynökség a Mezôgazdasági és Élelmezési Minisztérium fennhatósága alatt fog mûködni — döntötte el a kormány csütörtöki ülésén. Az Európai Unió támogatásának egyik feltétele az, hogy a tagjelölt országban saját ügynökség bonyolítsa le a támogatások folyósítását. A romániai központ Bukarestben mûködik majd, 45 alkalmazottal, ezenkívül pedig nyolc területi egységet hoznak létre, az ország különbözô fejlesztési régióiban.

Ugyanakkor a Magyar Távirati Iroda értesülése szerint az Európai Bizottság illetékes szakbizottsága elfogadta hat közép- és kelet-európai országnak, köztük Magyarországnak a SAPARD elôcsatlakozási alap társfinanszírozásával megvalósítandó hosszú távú vidékfejlesztési programjait.

Magyarország mellett Csehország, Bulgária, Lengyelország, Lettország és Szlovénia 2000 és 2006 közötti idôszakra szóló vidékfejlesztési programja került az úgynevezett STAR-bizottság (a SAPARD-alappal foglalkozó, mezôgazdasági és vidékfejlesztési kérdésekben illetékes igazgatási szakbizottság) elé. A testületnek a programokról adott pozitív véleménye az elsô lépés megtételét jelenti abban a folyamatban, amelynek eredményeként — a tervek szerint még ebben az évben — az EU és az említett jelölt országok megkötik a programok finanszírozásáról szóló többéves, illetve éves pénzügyi megállapodásokat.

Ezt megelôzôen azonban a programokat még az Európai Bizottságnak is jóvá kell hagynia, illetve létre kell hozni a programok mûködtetéséhez szükséges hazai intézményrendszert, és el kell fogadtatni a pályázati rendszer mechanizmusát. (Magyarországon már folyamatban van a megfelelô ügynökség szervezése, amelyet a földmûvelésügyi minisztériumon belül hoznak létre.)

Franz Fischler, a bizottság mezôgazdasági kérdésekért felelôs tagja a programok elôzetes jóváhagyásával kapcsolatban megállapította: a cél az, hogy a lehetô leggyorsabban juttassák el a szükséges alapokat a kedvezményezett országoknak, s így mielôbb megkezdôdhessen a programok végrehajtása is. Az ennek során végrehajtandó intézkedések kulcsfontosságúak a közösségi joganyag adaptálása, valamint a mezôgazdaság versenyképességének javítása szempontjából a tagjelölt országokban — fûzte hozzá.

A SAPARD — a PHARE és az ISPA mellett — a jelölt országok EU-tagságra való felkészítését szolgáló három, úgynevezett elôcsatlakozási alap egyike, amelybôl mezôgazdasági és vidékfejlesztési programokat finanszíroznak. Alkalmazásának hétéves (2000–2006) idôszakában évi összköltségvetése 520 millió euró, amely a tíz közép- és kelet-európai jelölt ország között oszlik meg; Magyarországra évi 38 millió euró jut.

Magyarország esetében a SAPARD-alapból nyújtott támogatás fô céljai a mezôgazdaság és a mezôgazdasági termékeket feldolgozó iparágak versenyképességének javítása, a környezetvédelmi szempontok érvényesítése, valamint a vidéki körzetek alkalmazkodóképességének biztosítása.

Örvendetes tény, hogy a BNV vonzerejét megtartva a közép-kelet- európai régió legjelentôsebb, legnagyobb vására tudott maradni — hangoztatta Mádl Ferenc köztársasági elnök, a 104. Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitóján pénteken, a Budapesti Vásárközpontban.

A köztársasági elnök szerint a kiállítás is igazolja, hogy a magyar gazdaság szereplôi egyre szebb és jobb termékeket állítanak elô.

A magyar gazdaság fejlôdését nemzetközi szakemberek is példaértékûnek tartják — emelte ki a köztársasági elnök. Hozzátette: a magyar vállalatok esélyeit, értékét a jövôbeni gyarapodás lehetôségeit kedvezôen befolyásolja, ha nemcsak Magyarország sikeres, hanem a környezô államok is.

A millenniumi évhez kötôdô Magyar Világ 2000 címet viselô kiállítás az idei BNV díszvendége. A köztársasági elnök beszédében reményét fejezte ki, hogy a Magyar Világ 2000 kiállítás minden résztvevô számára maradandó élményt jelent.

A korábbi évekhez hasonlóan az idei BNV-t is különbözô szakmai programok is kísérik. A fogyasztási cikkek vásárán energiatakarékossági, fogyasztóvédelmi konferenciát is rendeznek, valamint szórakoztató mûsorok várják mindennap az érdeklôdôket.

A MÁV a vásárba érkezô vidéki látogatóknak 50 százalékos kedvezményt ad, a Budapesti Közlekedési Vállalat expójárat néven az utazási igényeknek megfelelôen sûrített járatokkal szállítja az utasokat.

A 104. Budapesti Nemzetközi Vásár szeptember 24-ig várja a látogató közönséget. A BNV-n az idén 24 ország több mint 900 kiállítója vesz részt, köztük 715 magyar vállalat.

Az utcai pénzváltóknál a forint 78/80, a márka 10 300/10 500, a dollár pedig 23 500/23 700 lejbe került.

Közép-európai idô szerint péntek reggel hordónként 34,65 dollár volt az irányadó West Texas Intermediate könnyûolajfajta októberi szállításra a New York-i árutôzsde (NYMEX) folytatódó elektronikus kereskedelmében Szingapúrban, miután elôzôleg New Yorkban, 25 centes napi emelkedés után, 34,07 dolláron zárt a legközelebbi határidô. Napközi csúcsa 34,80 dollár volt Szingapúrban.

Szingapúrban a következô, novemberi határidô olcsóbb, 33,68 dollárnál tartott péntek reggel, 63 centtel drágulva a csütörtöki záróhoz képest, amely 37 centes drágulás után következett.

Kereskedôk közvetlenül az iraki–kuvaiti szóbeli határviszállyal indokolták az áremelkedést, és azzal, hogy az Egyesült Államok beavatkozással fenyegetôzött.

A londoni Nemzetközi Olajtôzsdén (IPE) az ott irányadó északi-tengeri Brent olajfajta hordónként 31,94 dolláron zárt csütörtökön októberi szállításra, a szerdai záróhoz képest 41 centtel drágábban.

Harmadik napja drágábbak a távolabbi határidôk Londonban: a novemberi Brent 32,29 dolláron zárt, a szerdai záróhoz képest 29 centtel drágábban, a decemberi pedig 31,99 dolláron végzett, 27 centtel emelkedve. Legközelebb a januári határidô volt olcsóbb az októberinél: 31,42 dolláron fejezte be a napot, 25 centes emelkedés után.

Kolozsváron folytatta bemutatkozó kampányturnéját a Román Nemzeti Egységpárt és a Román Nemzeti Párt alkotta Nemzeti Szövetség elnökjelöltje, Marian Munteanu. Az egykori diákvezér tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, támogató jelzések érkeztek az általa 11 évvel ezelôtt megalakított Egyetemista Liga kolozsvári, nagyváradi, marosvásárhelyi, brassói és bukaresti szervezeteitôl. Munteanu szerint ennek ellenére fontos, hogy a diákszervezetek megtartsák politikai függetlenségüket, támogató nyilatkozatukban pedig csupán „a fiatal, intelligens jelöltnek megelôlegezett bizalom megnyilvánulását" vélte felfedezni. — Csak a fiatalság közremûködésével sikerülhet megreformálnunk a román társadalmat. Az üzleti világban szerzett tapasztalatom nyomott a legtöbbet a latban, amikor a Nemzeti Szövetség államelnökké jelölt — állította Munteanu, aki az Állami Vagyonalapot tette felelôssé a privatizáció csôdje miatt. Az államelnökjelölt feladatának tekintette, hogy megválasztása esetén megkísérelje visszacsalogatni a nyugati országokban sikert elért romániai születésû fiatalokat. Példának hozta fel, hogy a Microsoft cég alkalmazottainak mintegy 20 százaléka romániai illetôségû.

Újságírói kérdésre Marian Munteanu kijelentette, fátylat kellene borítani a múltra, a közös cél elérése érdekében. — Fasisztának, szekusnak, vasgárdistának, CIA-ügynöknek tituláltak Corneliu Vadim Tudor, Silviu Brucan és mások, de mindez félrebeszélés. Egyszerû KISZ-tag voltam, mint bármely hozzám hasonló korú fiatal, a forradalomban pedig diákként vettem részt — nyilatkozta az elnökjelölt. Marian Munteanu elmondta, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt 1990-es magyarországi találkozásuk óta ismeri és tiszteli. — Orbánt kommunikatív, intelligens fiatal politikusként ismertem meg. Ôt a magyarországi politikai körök támogatták, így megvolt a lehetôsége egy erôs ifjúsági mozgalmat megszervezni, és ennek vezetôjeként miniszterelnökké válni. Ô egy fiatal magyar nacionalista, én román nacionalista vagyok, ô Magyarország, én pedig Románia javát akarom — jelentette ki Munteanu, akinek szándéka „ugyanazt megvalósítani Romániában, ami Orbánnak már sikerült Magyarországon". Munteanu szerint a románok és magyarok között hidat kell verni, és a politikai ellentéteket el kell simítani.

Az államelnökjelölt körvonalazta a Nemzeti Szövetség két társelnökének profilját. Valeriu Tabara egységpárti vezetôt „egyik legkomolyabb politikusnak", Románia mindenkori mezôgazdasági miniszterei legkompetensebbjének nevezte, és hangsúlyozta, többször is találkoztak a Vatra Româneasca szervezet rendezvényein. Virgil Magureanut egyik, 1992-ben történt kihallgatáson ismerte meg a Román Hírszerzô Szolgálat székhelyén, mint „kiegyensúlyozott, elôvigyázatos, intelligens, határozott, igazságos embert". A politikai színtérrôl való eltûnése óta eltelt nyolc év alatt Marian Munteanu sikeres üzletemberré vált, saját bevallása szerint cége, amelynek tavalyig társtulajdonosa volt, egymillió dolláros évi költségvetéssel rendelkezik.

Salamon Márton László

A Bákó megyei hatóságok és a klézsei román lakosság erôszakos megnyilvánulásai ellenére maradt 12 olyan csángó szülô, akit nem sikerült megfélemlíteni, és továbbra is kiáll gyermekeinek magyar nyelvû oktatása mellett — mondotta el a Szabadságnak Kötô József oktatásügyi államtitkár. Tegnap derült ki, hogy Pusztinán is van kilenc gyermek, így a papírforma szerint mindkét helységben indul magyar nyelvû oktatás, mivel törvényes követelményekbe foglalt minimális gyermeklétszám a hét. — A törvények értelmében kidolgoztunk egy szabályzatot, amelynek értelmében ha a helyhatóságok kétségbe vonják a Csángó Szövetség adatait — ami meg is történt — kiszáll a helyszínre egy olyan bizottság, amelyben a tanügyminiszter ellenôrzô testülete, a kisebbségügyi minisztérium, a Bákó megyei tanfelügyelôség és a prefektúra képviseltetik, amelyek megerôsíthetik, hogy ezek az adatok hitelesek. Amikor ez a bizottság elkészíti a jelentést, a magyar nyelv tanításának el kell indulnia. Sajnos, az utóbbi napok tapasztalata, akár a kolozsvári Református Kollégiumban zajlott események kapcsán, akár Klézsén, megmutatták, hogy nem élünk konszolidált demokráciában — nyilatkozta Kötô József.

Az államtitkár szerint nem akadály, hogy az iskola már két hete elkezdôdött, mivel az igénylô kérvényeket a szülôk idôben benyújtották.

S. M. L.

Az új évszázad küszöbén kivételes lehetôségek vannak Magyarország és Románia rendkívül jó és szoros együttmûködésére. Partnereink is ezt várják el tôlünk, s nagyon könnyû ennek az elvárásnak megfelelni — jelentette ki Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete a Curierul National lapnak adott interjújában.

A lap pénteki számában közölt terjedelmes interjúban a nagykövet úgy vélte, nem okoz gondot, hogy Magyarország elôrébb tart az euroatlanti és európai integrációban, mint Románia, sôt, Románia hasznot húzhat ebbôl a helyzetbôl, mivel Magyarország kész minden segítséget megadni neki az integrációs folyamatban.

— Nincsenek olyan problémák, amelyek veszélyeztetnék a magyar–román kétoldalú kapcsolatokat — szögezte le a lap kérdésére a magyar diplomata. Mint mondta, a magyar fél a két ország közti alapszerzôdést kiindulási alapnak tekinti, és a kétoldalú kapcsolatok 1996 után elért szintje már sokban meghaladja az alapszerzôdés elôírásait.

A nemzetiségi kérdés megközelítésében lehetnek eltérések. „Romániában igen népes magyar kisebbség él, s megértjük, hogy követeléseik teljesítése nehéz" — fogalmazott, hozzátéve, hogy magyar részrôl jogosnak tekintik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alkotmányos keretek között megfogalmazott követeléseit ahhoz, hogy a romániai magyarság megôrizhesse önazonosságát.

A magyarországi román kisebbség helyzetérôl szólva a nagykövet elismerte, hogy „1989 óta valamennyi törvényhozás adós maradt" a (magyarországi) nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének megoldásával, annál is inkább, mivel a magyar alkotmány a nemzeti kisebbségeket államalkotónak tekinti.

A lap kérdésére válaszolva a magyar nagykövet leszögezte: a magyar fél megítélése szerint, a Gozsdu-alapítvány örökségének problémáját államközi szinten és a magyarországi ortodox egyházzal rendezték. Ha ennek a kérdésnek az újratárgyalását erôltetik, akkor az egész problémakört új módon kell megközelíteni. „Nem hiszem, hogy ez idôszerû lenne, ebben az értelemben a magyar igények jelentôsen meghaladhatják a Gozsdu-örökséget" — mondta.

Mint a magyar diplomata elmondta, Magyarországon érdeklôdéssel várják a romániai választások kimenetelét, hiszen az meghatározza majd a kapcsolatok jövôbeni alakulását.

— A magyar kormány álláspontja az, hogy együttmûködünk minden olyan párttal, politikai erôvel, amelynek programja demokratikusnak tekinthetô, s amely hozzánk hasonló elveket vall a román–magyar együttmûködésrôl — mondta Íjgyártó István nagykövet.

Mugur Isarescu kormányfô pénteken felmentette tisztségébôl Norica Nicolai munkaügyi államtitkárt. A kormányfô Norica helyébe Alexandru Mant nevezte ki. Gabriela Vrânceanu Firea kormányszóvivô pénteken a Mediafaxnak kijelentette: a kormányfô nem személyes vagy politikai okokból döntött az államtitkár felmentése mellett, hanem szakmai szempontokat vett figyelembe.

Alexandru Man mostanáig Dés polgármesteri tisztségét töltötte be, matematikát és közgazdaságtant végzett, Budapesten, Krakkóban és Rómában folytatott tanulmányokat. Man jelenleg a Nemzeti Liberális Párt (NLP) tagja. Sorin Dimitriuval, Sorin Fodoreanuval és Alexandru Ciocâlteuval együtt léptek ki a parasztpártból, és iratkoztak be az NLP-be.

Anton Ionescu megyei elnök távollétében Horea Uioreanu alelnök tartotta a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezetének tegnapi sajtóértekezletét, amelyen bejelentették: a szervezetnek 15 ezer aláírást kellett összegyûjtenie szeptember 11-ig, amit hatezerrel túlteljesítettek. Kolozsváron a liberálisok piactereken, az utcán, sôt, az ócskapiacon is gyûjtöttek aláírásokat. Az akció folytatódik október 10-ig — jelentette ki Uioreanu, aki tudni vélte, hogy más pártok messze a liberálisok mögött kullognak az aláírások mennyiségét illetôen.

Uioreanu értetlenségét fejezte ki, hogy Mugur Isarescu jelölését még mindig nem jelentették be hivatalosan, ami megtéveszti a választópolgárokat. — Isarescu Emil Constantinescu embere, még ha független jelölt látszatát is kívánja kelteni — állította a liberális tanácsos. A gödörügyrôl nyilatkozva Uioreanu kijelentette: az NLP álláspontja szerint az ásatások nem jelképeznek különösebb értéket, és a liberális tanácsosok ragaszkodni fognak a Fôteret rútító gödrök betöméséhez. A liberális vezetô a helyi román sajtóhoz hasonlóan az alpolgármestereket okolta azért, hogy sikertelenül végzôdött a hét végi akció. — Mircea Gavrilanak és Boros Jánosnak nem volt merszük kordában tartani a városháza alkalmazottait, pedig a polgármester távollétében megvolt rá a lehetôségük — mondotta Uioreanu, aki Bogdan Cerghizan prefektust határozatlansággal vádolta. Funar szenátusi jelölését kommentálva, az alelnök két magyarázati lehetôséget látott: a polgármesternek szüksége van a parlamenti immunitásra, vagy nyugodtabb élet után vágyik.

S. M. L.

Múlt havi felkérésünkre folyamatosan érkezik a támogatás. Agusztusban összesen 5 186 750 lej értékben gyûlt össze adomány Klein Levente (Salt Lake City, Utah, Amerikai Egyesült Államok), Albert István és Réka, dr. Szabó László fogorvos, valamint névtelen máramarosszigeti adakozók jóvoltából. A pénzbôl 3–3 havi elôfizetéseket kötöttünk kiskeresetûeknek, akiknek a nevében ezúton is köszönjük! További 4 561 500 lej értékû megajánlás érkezett eddig, Réthy Kingától (New York), Tuka Gábortól (Norvégia), Javorek Istvántól (Amerikai Egyesült Államok), dr. Szabó László fogorvostól, Mátis Jenô képviselôtôl és Gózon Istvántól (Bukarest). További pénzadományokat ígértek Kanadából, Belgiumból, Budapestrôl és Bukarestbôl. Októbertôl az ô támogatásuk is a rászorulókhoz kerül. Mindannyiuknak köszönjük!

Szerkesztôségünk pedig megismétli felhívását — kár lenne az így elkezdett mozgalmat megtorpanni hagyni –: tisztelettel felkérünk tehát minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 38 000 lejjel (+ kihordási díj — az egész kevesebb, mint 2 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva komoly anyagi okokból lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.

Befizetni lehet: 1. személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2. csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturala Minerva, Banca Comerciala Româna, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3. banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4. befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon szeptember 25-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

Szintén szeptember 25-ig várjuk az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy fôre esô jövedelem nem több mint havi 500 ezer lej, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében megszervezzük a rászorulóknak juttatott elôfizetéseket.

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

A szerkesztôség

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]