2000. szeptember 30.
(XII. évfolyam, 229. szám)

Jubilál a kolozsvári Református Kollégium

(1. old.)

Ezen a hét végén újraindításának és énekkarának tízéves évfordulóját ünnepli a kolozsvári Református Kollégium. A rendezvénysorozat ma 10 órakor kezdôdik az évfolyamok találkozójával: a Györgyfalvi negyedi 16-os Iskolába visszavárják az összes volt és jelenlegi refist. 2 órakor ünnepi mûsorra kerül sor a Református Diakóniai Központban, amelynek keretében az iskola énekkarának tíz évére emlékeznek. A Farkas utcai református templomban délután 5 órára meghirdetett istentisztelet után felavatják az énekkar zászlóját, majd ünnepi koncertre kerül sor. Az ünnepség vasárnap 10 órakor istentisztelettel folytatódik a Farkas utcai református templomban, amelynek során az újraindult kollégium tíz évét idézik fel. A rendezvénysorozat zászlóavatással és ünnepi mûsorral zárul. A Szabadság a kettôs jubileum alkalmával Székely Árpáddal, a kollégium igazgatójával készített interjút. Írásunk a 14. oldalon.

P. A. M.

Tovább tart a sztrájk a Nehézgépgyárban

(1. old.)

A Nehézgépgyár alkalmazottai tegnap folytatták a csütörtökön kirobbantott spontán sztrájkot. Valentin Ilcas szakszervezeti vezetô a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette: a sztrájkolók a szakszervezet küldöttségének az Állami Vagyonalap képviselôivel és a Nehézgépgyár vezetôségével folytatott tárgyalások eredményét várják. Mint ismeretes, a Nehézgépgyár alkalmazottai azért szüntettek be a munkát, mivel elégedetlenek voltak az alacsony jövedelemmel. Az emberek beosztásuktól, illetve a régiségtôl függetlenül egymillió lejes fizetésemelést kérnek. A vállalat vezetôsége 22,8 százalékos béremelést ígért, de ezt az ajánlatot a munkások nem fogadták el.

A Nehézgépgyár súlyos anyagi gondokkal küzd. A vállalat vezetôsége a nyár folyamán a gyár talpraállítása érdekében rövid és hosszú távú stratégiát dolgozott ki, hogy a Nehézgépgyár felszámolását megakadályozza. 1999 áprilisáig a gyárnak 13,366 milliárd lej vesztesége és 95,375 milliárd lej adóssága volt. Év végére ez az arány 69,792 milliárd lejre, illetve 215,458 milliárd lejre emelkedett. Jelenleg a Nehézgépgyárnak 1122 alkalmazottja van.

Ártámogatott ôszibúza-vetômag

(1. old.)

Elsô sajtótájékoztatóját tartotta tegnap délelôtt a Kolozs megyei Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Vezérigazgatóság új vezetôje, Iuliu Suãtean. A régi vezérigazgató, Dorin Urcan munkájával a parasztpárt nem volt elégedett, mert úgy vélte, hogy a megyei mezôgazdasági helyzetkép több, mint lehangoló, ezért a választások elôtti utolsó száz méteren, 3–4 hónapra új vezetôt nevezett ki.

A községi agronómusok „felügyeletét" ellátó és a terméseredmények becsült adatait begyûjteni hivatott intézmény új vezetôje arról számolt be, hogy a 2000. szeptember 21-én megjelent 828. kormányrendelet értelmében a termelôk államilag ártámogatott vetômagot vásárolhatnak. Az október 31-ig beszerezhetô ôszibúza-vetômag fajtától és minôségtôl függôen 1800 lejjel került olcsóbba a szabadpiaci árnál. Az ártámogatott csávázott vetômag megvásárolható Kolozsváron az Agrosemnél (l kg 5800–6000 lej), a Comcerealnál (5712–5950 lej) és Tordán a Mezôgazdasági Kísérleti Állomáson (valamennyi fajta 4500 lej/kg).

A mezôgazdasági vezérigazgatóság felhívja a gazdák figyelmét arra, hogy a községi agrárszakembereken keresztül közösen megrendelhetik a vetômagszükségletet, és azt a helyi polgármesteri hivatalok támogatásával hazaszállítják a faluba.

Nyugdíjnövelésrôl és -kiigazításról döntött a kormány

(1. old.)

Azokat az állami társadalombiztosítási nyugdíjakat, amelyek az országos bruttó átlagfizetésnél kisebbek, szeptemberben 10%-kal növelik — határozta el a kormány. Ezt az intézkedést (amelyet már csakis utólag alkalmazhatnak) októbertôl újabbak követik: az év hátralevô három hónapjában további 1,5%-kal egészítik ki azokat az állami társadalombiztosítási és pótnyugdíjakat, amelyek nem haladják meg két országos nettó átlagfizetés összegét. Számítások szerint ezekben az intézkedésekben körülbelül 4,26 millió nyugdíjas részesedik majd. Decemberre a nyugdíjból származó bruttó átlagjövedelem elérheti az 1 090 755 lejt, a minimális öregségi teljes nyugdíj pedig 846 542 lej lesz. Mindehhez még hozzájárul 169 331 lej pótnyugdíj. A nyugdíjak növeléséhez idénre 1659 milliárd lej szükséges. A kormány szerint az idei decemberi nyugdíj 25,8%-kal lesz nagyobb az elmúlt év hasonló idôszakához viszonyítva. A kormány idôközben elvetette a nyugdíjkiszámítás módszerének megváltoztatásáról szóló javaslatot, amelyet szeptembertôl kellett volna alkalmaznia.

Elterelik a forgalmat a Mikó utcában

(1. old.)

A Közmûvesítési Vállalat közleménye szerint, október 2-án csatornázási munkálatok kezdôdnek a Mikó (Clinicilor) utcában, a Mocók útja, valamint a Hegyvölgy (Piezisã) utca keresztezôdései között. A Mikó utcában 15 napig dolgoznak. Ez idô alatt a jármûforgalmat elterelik. Kérik a gépkocsivezetôket, hogy figyeljenek az elterelô táblákra.

(nó)

Jövôtôl tovább csökkennek a vasúti járatok

(1. old.)

Az észak- és közép-erdélyi megyéket tömörítô Kolozsvári Tartományi Vasútigazgatóság tegnap bejelentette, hogy a 2001/2002 vasúti menetrend elkészítése nagy nehézségekbe ütközik, mert 6 erdélyi megye prefektúrája (közöttük a kolozsvári is) megszüntette velük a kapcsolattartást. A júniusban megtartott közös tanácskozáson egyezség született arról, hogy a prefektúrák szeptember 15-ig minden megyében feltérképezik az iskolák és a kereskedelmi társaságok ingázási igényét, majd ennek ismeretében dönt a vasút a járatok számáról és indulási idejérôl.

Mivel ez a prefektúrák részérôl nem történt meg, a vasúti társaság kizárólag jövedelmezôségi szempontokat vesz figyelembe az új menetrend kialakításánál, ami a személyvonatok számának további csökkentését fogja eredményezni.

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

Templomfelszentelés
Október elsején, vasárnap du. 3 órakor kerül sor a Szamosfalva körzetben épült kölesföldi új református templom felszentelésére. Igét hirdet d. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az érdeklôdôket szeretettel várják.

Képzômûvészeti kiállítás Tordán
Veresspál kolozsvári festômûvész egyéni tárlatának megnyitójára október 1-jén, vasárnap délben 12 órakor kerül sor az ótordai református egyházközség IKE-termében. Szervezô: a tordai Petôfi Társaság.

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA október 28-án, szombaton de. 9 órától tartja évi tudományos ülésszakát az Apáczai Csere János Líceumban. A jelentkezôk tudományos dolgozataik címét október 15-ig kell hogy leadják az EME titkárságán (Jókai/Napoca utca 2. szám).

ÉszLeLô

(2. old.)

— Hogyan érzed magad az olimpia alatt?

— Ép testben épp hogy élek.

(-nó)

ETHNOS — 2000

(2. old.)

Csütörtökön este újabb monodrámát láthattunk, melynek az Állami Magyar Színház adott otthont. Ezúttal a niederstatteni (Németország) Russland–Deutsches Theater lépett fel David címû elôadásával, melynek szereplôje David Winkestern volt. A darabot David és Victoria Winkestern állította össze bibliai idézetekbôl, valamint Frank Slaughter amerikai író regényének dramatizálásából. Azon túl, hogy a nézôk ismét egy filozofikus töltetû szöveggel találkoztak (aminek megértéséhez szinte tökéletes nyelvtudás szükségeltetik), a darabot ezúttal sem fordították, ami azt eredményezte, hogy az elôadás végén kb. tíz nézô lézengjen a teremben.

Szinte ugyanez a helyzet alakult ki a Román Színházban, ahol a bukaresti Állami Zsidó Színház mutatta be Arnold Wesker Shylock címû drámáját. Sokan jöttek el az elôadásra, hiszen egy olyan nagyszerû mûvésznôt, mint Maia Morgenstern, ritkán láthat a színházkedvelô. A csalódás azonban nagy volt, mivel fordítógép keveseknek jutott. Sajnos, az elôadás folyamán nagyon sokan kivonultak a nézôtérrôl.

Nánó Csaba

III. Krasznai napok

(2. old.)

HOGY A TÜZEK KI NE ALUDJANAK — ezzel a mottóval rendezik meg 2000. október 7–8. között, immár harmadszor, a Krasznai napokat. A szervezôk — a Pro-Crasna — Krasznáért Alapítvány, a krasznai RMDSZ, a polgármesteri hivatal, a krasznai egyházközségek, a krasznai kis- és középvállalkozók, a Szilágy megyei és a krasznai RMGE, valamint a krasznai líceum — szerettel várják a vendégeket.

Az ünnepségsorozat október 7-én, szombaton reggel 9 órakor kezdôdik fogadással a polgármesteri hivatalban, 10–12 óra között ökumenikus istentiszteletet tartanak a református templomban, utána a polgármesteri hivatal udvarán lármafát avatnak. Déli 1 óra körül nyitják meg a képekbôl, szôttesekbôl, varrottasokból, valamint mezôgazdasági és ipari termékekbôl álló kiállítást, a bélyeg- és plakátkiállítást. Lesz még népi és modern együttesek felvonulása, ki mit tud verseny. Délután 4 órától kezdôdik a III. Krasznai néptánctalálkozó. Ezen részt vesz a bogdándi Rozsmalint, a szatmárnémeti Nemzetiségek Népi Együttese, a béltelki Blumenstrauss, a mihályfalvi Nyíló akác, a csízéri Muierasca, a zilahi Terbete, a szilágycsehi Berekenye, a füleki (Szlovákia) Rakonca és a krasznai Bokréta hagyományôrzô együttes. Este fél héttôl a nagyváradi Szigligeti Társaság és a Tempo Club nosztalgiamûsorát nézhetik meg a vendégek, amelyen közremûködik Molnár Júlia és Dankó János. Este 9 óra körül tûzijáték majd diszkó a fiataloknak.

Vasárnap reggel 9 órakor fogathajtó versennyel, háziállat- és lószépségversennyel folytatódik az ünnepség. Délben szüreti felvonulást rendeznek, amit a Bagosi Józsi és a Csengettyûsök zenekara kísér. Délután 4 órakor a székelyhidi Tini Dance együttes adja elô mûsorát, délután 5 órától a V–TECH együttes a sztárvendég, Dancs Annamáriával és a B-Style együttessel. Este 8 órától szüreti bál, amelyen a Non Stop együttes szolgáltatja a zenét.

Kérjük, támogassák...

(2. old.)

Amikor az újságírás mellett dönt valaki, akkor tudatosan vállalja fel azt is, hogy ebben a szakmában nincs ünnep és nincs hétvége, s ha úgy adódik akár szilveszter estéjén is dolgozni kell. Ezért nem háborog különösebben egyetlen újságíró sem a vasárnapi kiszállások miatt. Szent Mihály vasárnapján én is csupán egy kis meleg ételre és egy kályhára vágyva nógattam az autót vezetô kollégát, hogy lépjen már rá a gázra, mert ha sokáig araszolunk törvényesen, akkor nemhogy az ételt, hanem a lapzártát is lekéssük.

Tordát elhagyva már fel is csillant bennünk a remény, azzal a biztos tudattal vágtunk neki a Dobogónak, hogy elérjük a lapzártát, nem töltöttük hiába vasárnapunkat. A rendôr útszélre utasító félreérthetetlen mozdulata még nem ingatta meg bizalmamat, hittem a zsebemben lapuló újságíró-igazolvány erejében, s abban, hogy a 85 km/h indokolt esetben még megbocsátható. A rendôr — aki pályaválasztásakor szintén vállalta az ünnepi-hét végi munkát is — nem hétköznapi morcossággal legyintett a lapzárta fontosságára hivatkozó érvek hallattán. Arra sem volt hajlandó, hogy soron kívül büntessen, legalább ennyivel segítse két romániai magyar lap aznapi számát. Meg is fenyegetett, hogy nyilvántartásba vesz, ha még egyszer a lapzártát említjük.

Beletörôdve vártunk sorunkra. A vasárnapi eseményrôl a keddi lapszámban tudósítottunk. Azóta is azon gondolkodom: meg merte volna tenni ugyanezt egy számára is ismert román lap vagy televízió újságíróival? Az újságíró-igazolványunkon azonos a hatóságnak szóló mondat: Kérjük, támogassák munkáját!

(gm)

Zeneszerzôverseny

(2. old.)

Idén kilencedik alkalommal hirdette meg a zilahi Szilágy Társaság az egyházzeneszerzôi versenyt, amelyre, a hirdetések szerint, augusztus végéig lehetett beküldeni az öt versenykategóriában, magyar nyelven megírt mûveket.

Orgona- vagy zongorakíséretes dallal, gitárkíséretes dallal, gyermekkarokkal, egynemû karokkal és vegyes karokkal lehetett részt venni a versenyen. A kórusmûveket a capella, vagy tetszés szerinti hangszer- vagy hangszeregyüttessel, zenekari kísérettel is el lehetett látni. Idén hét mû érkezett a versenyre Erdélybôl és Magyarországról. Legtöbb szerzô ez alkalommal sajátos módon értelmezte a „vallásos tárgyú szöveget, amely nem sérti egyetlen felekezetünk hitelveit sem". Mondhatni, hogy legjobban sikerültek azok a versenymûvek, amelyek régi magyar reformátorok szövegeire, énekeire íródtak (Szenci Molnár Albert zsoltáraira, Kerekes Károly népdalzsoltáraira, Pécselyi Király Imre énekeire, magyar népi szövegekre stb.). Az idei versenyen — ellentétben eddigi versenyeinkkel — minden kategóriában születtek elsô díjak. Zongora-, illetve orgonakíséretes dalok kategóriában Gáspár Attila: Három zsoltár c. mûve kapta az elsô díjat. A gitárkíséretes dalok csoportjában a budapesti Markovich Judit Új magyar Mária siralom c. Magyari Lajos versére, G. de Breteuil szekvenciájának felhasználásával született versenymûve lett az elsô. Horváth Barnabás Szegedrôl küldte a gyermekkarok kategóriájában elsô díjas mûvét A kis Jézus aranyalma címmel. Az egynemû karok csoportjában egy elsô díjas nôi kart küldött Csobán Gyula Endre Gyermekkori karácsonyunk címmel. A vegyes karok kategóriájában három díj született: Csobán Gyula Endre–Szabó Lôrinc Nyár címû mûve elsô díjas lett. Második díjat kapott a Pécselyi Király Imre éneke címmel Zilahról beküldött versenymû, melynek szerzôje Gáspár Attila, és harmadik díjas lett a Bonyháról érkezett Én vagyok az Úr c. mû, amelynek szerzôje Dénes Elôd, a szöveget Ezékiel könyve 34. részének verseibôl kölcsönözte a szerzô.

A verseny díjait a XI. Zilahi nemzetiségi fesztiválon osztják ki október 15-én, a római katolikus templomban 15 órakor kezdôdô kórusok fesztiválja keretében. Ez alkalommal néhány díjazott mûvet is bemutatnak a vendég énekkarok.

Adorján Kálmán

Kolozsvári kronológia
Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban

(2. old.)

— 1582 februárjában XIII. Gergely pápa megerôsíti Báthory kolozsvári egyetemalapítását;

— 1585–1586-ban pestisjárvány pusztít a városban;

— 1585. május 11-én Kolozsvár város százfôs tanácsa határozatot hoz egy új temetô — a késôbbi Házsongárdi temetô — megnyitására;

— 1586–1587 táján megnyílik a Kismezôi vagy Kalandos temetô, a kétvízközi és hidelvi hóstátiak temetkezési helye;

— 1587-ben Heltai Gáspár özvegye papírmalmot mûködtet a városban;

— 1591-bôl maradt fenn említés az elsô kolozsvári gyógyszertárról;

— 1592-ben készül a város elsô levéltári jegyzéke;

— 1593-ban az adólajstromon 1640 családfô neve szerepel, aminek alapján a város lakossága 7000 fôre tehetô;

— 1594. augusztus 31-én Báthori Zsigmond a kolozsvári piactéren lefejezteti az országgyûlésre érkezett törökpárti fôurakat: Kendi Sándort, Kendi Gábort, Iffjú Jánost, Forró Jánost, Szentegyedi Literáti Gergelyt;

— 1596-ban villámcsapás sújtja a kolozsmonostori apátság templomát;

— 1601. február 5-én Baba Novacot, Mihály vajda szerb kapitányát árulás miatt a Fôtéren kivégzik, testét a Szabók-bástyája elé teszik ki közszemlére;

— 1601. augusztus 11–15. között Mihály vajda Kolozsvár mellett táborozik;

— 1601 decemberéig hónapokon át Kolozsvár Basta zsoldosai kezén van; közben Báthori Zsigmond fejedelem sikertelenül ostromolja a várost;

— 1602. június 29-én a kolozsvári országgyûlésen a rendek hûséget esküsznek II. Rudolfnak;

— 1603. június 3–9. között Székely Mózes csapatai ostromolják Kolozsvárt, a város végül beengedi az ostromlókat;

— 1603 júniusában az ostromlott város polgárai kiûzik a jezsuitákat, s templomukat, intézetüket lerombolják.

Összeállította: Gaal György

VÉLEMÉNY

A nap udvarában
A sokadalom

(3. old.)

Nem tudom elképzelni, miként sikerül ez a mi ünnepségünk. A rendezvény neve aranyosszéki sokadalom, a hely Kövend. Volt itt még sokadalom, amikor a háborúban elesettek kopjafáját avattuk. Az eseménybôl egy ismeretséggel maradtam: ott beszélgettem elôször Miklós Lászlóval, a Romániai Magyar Szó munkatársával, aki eltávozott közülünk, felmondta a barátságot az újságírói sorsnak megfelelôen, röviddel nyugdíjazása után. A harmincas években, Fikker János idején, itt gyûlésezett a Magyar Párt. Másféle sokadalmak is adódtak Aranyosszéken: a szüreti bált más-más szombaton rendezik Várfalván, Bágyonban, Rákoson, Kövenden. Ilyenkor Felsô-Aranyosszék fiatalsága összekerül a reggelig tartó bálra. Pusztán kövendi jelenségnek számított, míg Vásárhelyi Géza költô, orvos, népmûvelô élt, a téli népfôiskola. Ezen részt vett az újságírótól kezdve a Kôrösi Csoma Sándor nyomába szegôdött Jakabos Ödönig igen sok jeles személyiség (az Igazság napilap teljes szerkesztôsége, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Létay Lajos költôk, Csetri Elek történész). A falu már akkor öregedôben volt, de megtöltötte a kultúrotthont. Nem értettem akkor, mirefel jönnek szívesen, még Szôcs Géza is járt itt, a faluban. Késôbb megvilágosodtam: az itt megjelenô közönség többszöröse annak, ami egy könyvbemutatón megjelenik Kolozsváron. Ez igen hálás közönségnek bizonyult, nem volt a rokonok, haverek és sznobok gyülekezete. Mindegyre várta, ki mond varázsigét, ki mondja ki a változást jelzô szót. Ezek az összejövetelek megszûntek Géza távozásával. Emlékszem a személyes csôdre. Banner Zoltán járt itt meghívásomra, verseket hozott, azokat szavalta a gyér közönségnek. Mai napig találgatom a sikertelenség ókát: hogyan mozgósított Géza minden alkalomra teremnyi hallgatóságot? Volt benne olyasmi, amit a közvetlenség varázsának neveznék. Azt mondja neki a vén cigány asszony a rendelôben: „hogy látlak, má’ nem is vagyok olyan beteg! Lehet csak azért jöttem, hogy lássalak." Aztán Géza receptet adott, amitôl belenyugvóbban viselte szaporodó nyavalyáit — még a népfôiskolára is eljutott. Gézában élt az embertôl emberig igénye, amit orvosként naponta bizonyított. Hova jutottunk, van-e ma nálunk valamilyen összejövetel? A tiszteletes úr jóvoltából húsvétra külföldi vendégek érkeztek. Ekkor lépett fel a várfalvi iskola Bálint Mátyás szervezte táncegyüttese, a kövendi fiatalok elôadták az esperes úr által patronált színdarabot. Az amerikai tiszteletes asszony magyarul szólt a közönséghez. Már-már gézai a hangulat, de napokon át emlékezetes maradt a csiricsári: a templomkerülôk igencsak élre törnek, nagy ricsajjal, mert a külföldi vendégek ajándékcsomagokat osztogatnak a gyerekeknek — a nénik csak hajba nem kapnak. Ajándék, alamizsna váró népséggé degradálódtunk? Ugyan hol vannak már a szegénységet méltósággal viselôk? Helyette a proletár gôg vert tanyát, aminek értelmében, még a változáskor is, a hozzá nem értô a gyûlésen többet beszélhetett a szakembernél, pocskondiázhatta azt az egybegyûltek gyönyörûségére. Napokig azon csámcsog a falu, miként kellett volna igazságosan elosztani a csomagokat.

Mi is részesei voltunk más helyen rendezett összejövetelnek, sokadalomnak: az idén s a tavaly autóbusznyian az unitárius világtalálkozón. Nincs bérletes a kolozsvári színház tordai kiszállásaira, a kiszállás nem gazdaságos. Tudom, másféle összejövetel kellene, amin a gazdálkodás, a zöldség értékesítésének mikéntjérôl, a vegyszerek használatáról beszélgetnénk. De megáll az ész: az ötven árral rendelkezô, fiatal munkanélküli házaspár gyomirtót használ a törökbúzában, a határpásztor fogadására a lakosság öt százaléka jelenik meg a falugyûlésen.

Cserés Ferenc

Prágai ôsz

(3. old.)

Amikor a MIÉP-es magyarországi honatya vehemensen kikelt Torgyán József ellen, amiért kétszáz holland állítólagos betelepítésével rontaná a magyar gazdák esélyeit, felkaptam a fejem, hogy no csak, hát éppen ide jutottunk anyaországilag? Mármint a vitázó feleket illetôen. Mígnem jött a ravaszkásan, kvaterkázóan megnyugtató miniszteri válasz, márminthogy nem kétszáz, hanem mindössze két egész holland szakemberrôl lenne szó, és nem betelepítésrôl, hanem egy bizonyos ideig eltartó fejtágítóról, azaz néminemû németalföldi tapasztalat átadásáról. Amelybôl a magyar gazdák és gazdaság csak nyerhetne.

Mindettôl függetlenül viszont a téma örök, és a kilencvenes évek hazai, nem adjuk el az országot szlogenjétôl a jelenlegi prágai, globalizációellenes véres megmozdulásokig ugyancsak sok kelet-európai változatban bukkan föl újra meg újra. S még csak azt sem mondhatjuk, hogy alaptalanul. Mert, ha az elengedhetetlen távlati fejlôdés a globalizáció irányába mutat is, ott vannak a pillanatnyi és egyéni kis érdekecskék is, amelyek gyakran csorbulnak, s amelyekkel nem lehet nem számolni. Valami ilyesmit volt kénytelen elismerni a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója is a napokban, amikor kijelentette, hogy saját berkein belül is szükség van változtatásra. Igaz, hogy mindezt tizenötezer dühös prágai tüntetô fölöttébb barátságtalan, a tettlegességig fajuló véleménynyilvánítását követôen tette, és sietett hozzáfûzni, hogy napjaink legégetôbb problémája a szegénység, amely minden gondok okozója, s amely veszélyezteti a világ politikai stabilitását.

A külsô jeleiben és megnyilvánulási formáiban a prágai tavaszra emlékeztetô ôsz, a hatalmasok, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap évi tanácskozását kísérô paprikás hangulat nem csekély fejtörést okozott a több mint tízezer gumibotos, könnygázbombákkal felszerelt rendôrt felvonultató cseh biztonsági szerveknek, amelyek tankok és helikopterek bevetésével igyekeztek útját állni a globalizáció ellen tüntetôknek. A tömeg a Béke térrôl, de cseppett sem békés szándékkal indult „hadba". Szervezettségükre és elôzetesen kitervelt stratégiájukra és taktikájukra jellemzô, hogy arzenáljukból a könnygázakat semlegesítô szerek sem hiányoztak. Elszántságuknak több tíz rendôr szenvedte kárát. A világ urai pedig, luxuskocsik helyett, helyváltoztatás céljából, a biztonságosabbnak ígérkezô föld alatti útvonalat kényszerültek igénybe venni. Így aztán a nem éppen tömeges és általános, de annál durvább kelet-európai hangulat mellett, kénytelen-kelletlen, a kelet-európai metróval is megismerkedhettek. Az ezredvégen ugyanis az aranyló prágai ôsz ugyancsak vörösben játszott.

Németh Júlia

Magánvélemény egyes betegségekrôl

(3. old.)

Nem szakmai értekezést óhajtok tartani neked — mondta orvos barátom, amikor utoljára találkoztunk —, de elmesélek egy esetet, amely talán megírásra is méltó!

S miután fölébresztette a kíváncsiságomat, így folytatta:

— Azért mondtam, hogy a történet a tolladra kívánkozik, mert sorstragédiák igazi okát rejti magában; nemrég kaptam ugyanis hírt róla, hogy egyik ismerôsöm idegileg összeroppant, noha még élete teljében volt, s állapota oly súlyos, hogy még sokáig képtelen ellátni a hivatalát. A hír annyira meglepett, hogy egyszerre én magam is hiábavalónak éreztem minden céltudatos munkát, s talán napokig megmaradtam volna ebben a levertségben, ha régi ismerôsöm megrokkanásának okáról nem hallom többször is ugyanazt a barátaimtól:

„Szegény Kolosnak az volt a tragédiája, hogy mindent magába fojtott, vagyis némán szenvedett..."

„Képzelj el egy embert, aki a maga környezetében egy negyedszázadon át élesen látja a dolgokat, de hallgat azokról..."

„Befelé forduló típus volt, ez az igazság... Kifelé pedig úgy tett, mintha mindig mosolyogna..."

Egy ideig szomorú egyetértéssel hallgattam e sorskommentárokat, de ahogy teltek a hetek, szinte egyik napról a másikra rádöbbentem, hogy a valóságban Kolos, ez a szerencsétlen, maga hívta ki önmaga ellen a sorsot, ô vétett a legtöbbet saját egészsége ellen; sôt, talán a mások egészsége ellen is, amikor eltûrte, hogy az történjék körülötte, ami éveken át történt. Mert kitôl kapott megbízatást, hogy szótlanul s csak önmagát emésztve nézze a sok csiszlikséget, visszaélést? — gondoltam. — Miért nem volt egyetlen szava sem annak az embernek az erkölcsérôl, viselkedésérôl, aki oly sokáig vele szemben ült a másik irodai asztalnál, és bohóckodva csúfot ûzött az ügyfelekbôl a szeme láttára?... Hallgatásával vajon nem vált-e cinkosává a törleszkedésnek, a talpnyalásnak, a hatalmi visszaélésnek?... És ez a néma cinkosság nem juttatta-e hozzá ôt is szinte észrevétlenül olyan kisebb-nagyobb elônyökhöz, amelyeket végül már természetesnek kezdett érezni szolgálat közben?...

Felfedezésemmel azonban még sokáig hallgattam volna, ha nem érkeznek el hozzám továbbra is a fájó megértés hamis utómennydörgései és az oktalan vádaskodások:

„Kolos a jószívû és ártatlan beletörôdés mártírja, erkölcsi áldozat; Kolost a munkaközössége csinálta ki..."

Ekkor viszont már bennem is talpra ugrott az ördög:

— Hagyjátok abba a hazudozás! — mondtam. — Hiszen még egy haldokló közelében sincs jogunk becsapni egymást!... Mire jó ez a sok képmutatás, önámítás?... Arra, hogy elfödje az igazságot, amelyet éppúgy ismertek, mint én!...

Akikhez így szóltam, megütközve néztek rám, és azt kezdték terjeszteni rólam, hogy elfogult és részvétlen vagyok, de én, valahányszor visszahallom a pletykát, vállat vonok, és ezt gondolom:

„Vannak pillanatok, amikor az egyenes beszéd, a szókimondás az életnél is fontosabb! És aki ezt nem látja be, saját hallgatásának is áldozatul eshetik!... Mert az igazság visszatartott szavai, mint a megrozsdásodott szegek, kifekélyesítik az ember gyomrát, megmérgezik a vérét, és végzetes bajokat okozhatnak..."

Bálint Tibor

SPORT

XXVII. nyári olimpiai játékok

(4–5. old.)

A magyar kézilabdázó lányok elôször kerültek be olimpiai döntôbe. A vízipólósok is legyôzték az örök rivális olaszokat, s így már elôdöntôben vannak. A magyar atléták viszont csúfosan leszerepeltek, egyetlen olimpiai pontot sem gyûjtöttek. Román szempontból meglehetôsen érdektelen nap volt a tegnapi.

KAJAK-KENU

Az olimpiai kajak-kenu versenyek pénteki 500 méteres középfutamaiban egyedüliként érdekelt magyar, Vereckei Ákos (K–1) magabiztosan evezve, gyôzelemmel biztosította helyét a vasárnapi döntôben.

ATLÉTIKA

Nem jutott a 16-os elôdöntôbe a magyar férfi 4 x 100 méteres váltó (Kovács Viktor, Pauer Géza, Babály László, Gyulai Miklós) a sydneyi olimpia péntek délelôtti atlétikai versenyén, miután összesítésben csak 21. lett. Gerelyhajításban Szabó Nikolett 58,86 méterrel kezdett s ez lett legjobb dobása, amivel csoportjában a nyolcadik helyen végzett, és nem jutott be a döntôbe. A Dombi Zétény, Szeglet Zsolt, Kilvinger Attila, Bédi Tibor összeállítású

4 x 400 méteres váltó szintén kiesett a további küzdelmekbôl, a 27. idôt futották (3:08,77). Az atlétikai versenyek leghosszabb számában, a férfi 50 km-es gyaloglásban a címvédô lengyel Robert Korzeniowski, aki már 20 km-en is gyôzött Sydneyben, végig vezetve biztosan nyert. Dudás Gyula 37. lett, Czukor Zoltánt — elsôként a mezônyben — féltáv közelében kizárták. A távolugró Vaszi Tünde 40 cm-re közelítette meg az aranyérmet, de csak 8. lett.

Ezzel végérvényesen és sajnálatosan eldôlt: a 38 tagú magyar válogatott nulltalálatos lett, azaz egyetlen árva olimpiai pontot sem szerzett a tervezett 1–2 érem és 13–17 pont helyett.

l Férfi 50 km-es gyaloglás, olimpiai bajnok: Robert Korzeniowski (Lengyelország) 3:42:22 óra, 2. Aigars Fadejevs (Lettország) 3:43:40, 3. Joel Sanchez (Mexikó) 3:44:36, 4. Valenti Massana (Spanyolország) 3:46:01, 5. Nyikolaj Matyuhin (Oroszország) 3:46:37, 6. Nathan Deakes (Ausztrália) 3:47:29.

l Nôi kalapácsvetés, olimpiai bajnok: Kamila Skolimowska (Lengyelország) 71,16 m, 2. Olga Kuzenkova (Oroszország) 69,77, 3. Kirsten Münchow (Németország) 69,28, 4. Yipsi Moreno (Kuba) 68,33, 5. Debbie Sosimenko (Ausztrália) 67,95, 6. Ljudmila Gubkina (Fehéroroszország) 67,08.

A Nemzetközi Sport Döntôbíróság (CAS) elutasította Mihaela Melintének, a nôi kalapácsvetés hazai világcsúcstartójának fellebbezését, így a doppingoláson ért atléta nem indulhat a szám olimpiai döntôjében.

l Férfi 3000 m akadály, olim- piai bajnok: Reuben Kosgei (Kenya) 8:21,43 perc, 2. Wilson Boit Kipketer (Kenya) 8:21,77, 3. Ali Ezzine (Marokkó) 8:22,15, 4. Bernard Barmasai (Kenya) 8:22,23, 5. Luis Martin (Spanyolország) 8:22,75, 6. Eliseo Martin (Spanyolország) 8:23,00.

l Férfi, 1500 m, olimpiai bajnok: Noah Ngeny (Kenya) 3:32,07 perc, 2. Hicham El Guerrouj (Marokkó) 3:32,32, 3. Bernard Lagat (Kenya) 3:32,44, 4. Medhi Baala (Franciaország) 3:34,14, 5. Kevin Sullivan (Kanada) 3:35,50, 6. Daniel Zegeye (Etiópia) 3:36,78.

l Nôi távolugrás, olimpiai bajnok: Heike Drechsler (Németország) 6,99 m, 2. Fiona May (Olasz-ország) 6,92, 3. Marion Jones (Egyesült Államok) 6,92, 4. Tatjana Kotova (Oroszország) 6,83, 5. Olga Rubleva (Oroszország) 6,79, 6. Susen Tiedtke (Németország) 6,74, 8. Vaszi Tünde (Magyarország) 6,59.

l Férfi rúdugrás, olimpiai bajnok: Nick Hysong (Egyesült Államok) 5,90 m, 2. Lawrence Johnson (Egyesült Államok) 5,90, 3. Makszim Taraszov (Oroszország) 5,90, 4. Michael Stolle (Németország) 5,90, 5. Viktor Chistiakov (Ausztrália) és Dmitriy Markov (Ausztrália) 5,80–5,80.

BIRKÓZÁS

Kupavári Gábor (85 kg) gyôzelemmel, Gombos Zsolt (130 kg) vereséggel mutatkozott be a szabadfogású birkózásban. Elôbbi az elefántcsontparti Akesse Akát verte 6–0-ra, Gombos Zsolt mérkôzése (az Ázsia-bajnok üzbég Artur Tajmazov ellen) 10–0-nál technikai tussal ért véget. Másik mérkôzését (a török Polatci Aydin ellenében) 3–0 veszítette el, és így nem jutott tovább. Nicolae Ghitã 5–3-ra kikapott a barcelonai és atlantai bronzérmes iráni Amirreza Khadem Azghaditól.

Kapuvári második csoportmérkôzését — éppen Ghitával — is megnyerte 2–1 arányban, így a szintén kétszer nyertes, kétszeres olimpiai bronzérmes iráni Amirreza Khadem Azghadi elleni mai összecsapáson dôl el, hogy melyikük jut az elôdöntôbe.

TEKVANDÓ

l Férfi 80 kg, olimpiai bajnok: Angel Valodia Matos Fuentes (Kuba), 2. Faissal Ebnoutalib (Német-ország), 3. Victor Manuel Estrada Garibay (Mexikó), 4. Roman Livaja (Svédország), 5. Warren Hansen (Ausztrália).

l Nôk 67 kg, olimpiai bajnok: Li Szun Hi (Koreai Köztársaság), 2. Trude Gundersen (Norvégia), 3. Okamoto Joriko (Japán), 4. Sarah Stevenson (Nagy-Britannia), 5. Kirsimarja Koskinel (Finnország).

VITORLÁZÁS

l Vitorlázás, nôk, Europe, olimpiai bajnok: Shirley Robertson (Nagy-Britannia) 37,00 pont 2. Margriet Matthysse (Hollandia) 39,00, 3. Serena Amato (Argentína) 51,00, 4. Neus Garriga (Spanyol- ország) 61,00, 5. Sari Multala (Finnország) 61,00, 6. Min Dezillie (Belgium) 68,00.

l Vitorlázás, férfiak, Laser, olimpiai bajnok: 1. Ben Ainslie (Nagy-Britannia) 45,00 pont, 2. Robert Scheidt (Brazília) 46,00, 3. Michael Blackburn (Ausztrália) 62,00, 4. Serge Kats (Hollandia) 76,00, 5. Andreas Geritzer (Ausztria) 80,00, 6. Gustavo Lima 83,00, ... 18. Eszes Tamás (Magyarország) 132,00.

Az eredetileg hatodik Karl Suneson (Svédország) óvás miatt visszaesett a 14. helyre.

Hajdu Balázs kilenc futam után a 16. helyen áll az olimpiai vitorlásversenyek Finn dingi hajóosztályában.

MÛGRÁS

Hajnal András a selejtezôben a 34. helyen végzett, így nem jutott az elôdöntôbe.

TORNA

Fráter Viktória a 20. helyen végzett a ritmikus gimnasztikázók 24 fôs egyéni összetett selejtezôjében a sydneyi olimpián, így nem jutott be a 10-es döntôbe.

SZINKRONÚSZÁS

l Csapat, olimpiai bajnok:Oroszország (Jelena Azarova, Olga Brusznyikina, Marija Kiszeljova, Olga Novokscsenova, Irina Percsina, Jelena Szoja, Julija Vasziljeva, Olga Vaszjukova) 64,566 pont, 2. Japán (Egami Ajano, Fudzsiji Rajka, Iszoda Joko, Dzsimbo Rej, Tacsibana Mija, Takeda Miho, Joneda Joko, Joneda Juko) 64,350, 3. Kanada (Lyne Beaumont, Claire Carver-Dias, Erin Chan, Catherine Garceau, Fanny Letourneau, Kirstin Normand, Jacinthe Taillon, Reidun Tatham) 63,570, 4. Franciaország 62,704, 5. Egyesült Államok 62,574, 6. Olaszország 62,184.

Csapatsportok

KÉZILABDA

Férfiak, az 5–8. helyért: Franciaország–Szlovénia 29–22, Németország–Egyiptom 24–18. Az elôdöntôben: Oroszország–Jugoszlávia 29–26, Svédország–Spanyolország 32–25.

A magyar nôi kézilabda-válogatott a sportág történetében elôször bejutott az olimpiai döntôbe: Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata parádés iskolajátékkal verte az örök rivális, világ- és Európa-bajnok Norvégiát.

Magyarország–Norvégia 28–23 (16–10)

Magyarország: Farkas Andrea — Balogh 2, Radulovics 10/3, Siti 6, Pádár 4, Farkas Ágnes 6/2, Pigniczki, cserék: Pálinger (kapus), Kökény, Zsemberyné, Deli.

Jól kezdett a magyar csapat, Farkas Ágnes és Radulovics vezérletével 4–1-re elhúzott. A 12. percben már 8–3-ra vezettek, majd feljöttek a norvégok: 8–6. 14–8 után alakult ki szünetben a 16–10-es, megnyugtató vezetés. Szerencsére a második fél-idôben ezúttal nem omlott össze a magyar csapat, 17–11, 17–14, 19–14 után ötletesen, szépen játszott, s a 47. percben 23–16-ra vezetett. A norvég idôkérés sem segített, kényelmesen nyertek a magyar lányok.

A másik elôdöntôben: Dánia–Koreai Köztársaság 31–29. Így vasárnap Magyarország–Dánia és Koreai Köztársaság–Norvégia találkozókon dôl el az érmek sorsa.

KOSÁRLABDA

Nôk, a 7. helyért: Szlovákia–Lengyelország 64–57, az 5. helyért: Franciaország–Oroszország 71–59. Azelôdöntôkben: Ausztrália–Brazília 64–52 és Egyesült Államok–Koreai Köztársaság 78–65.

Az olimpiai férfi kosárlabdatorna elôdöntôjében szenvedett az amerikai válogatott, a Dream Team: a litvánok az utolsó másodpercekben akár a gyôzelmet is megszerezhették volna. Az elôdöntôk: Egyesült Államok–Litvánia 85–83, Franciaország–Ausztrália 76–52.

GYEPLABDA

Férfiak, a 7. helyért: India–Argentína 3–1, az 5. helyért: Németország–Nagy-Britannia 4–0.

Nôk, döntô: Ausztrália–Argentína 3–1, a 3. helyért: Hollandia–Spanyolország 2–0.

Gyeplabda, nôk, olimpia bajnok: Ausztrália, 2. Argentína, 3. Hollandia, 4. Spanyolország, 5. Kína, 6. Új-Zéland.

RÖPLABDA

Férfiak, az 5. helyért: Hollandia–Brazília 3–0 (21, 20, 22), a 7. helyért: Kuba–Ausztrália 3–0 (23, 11, 15).

Az elôdöntôben: Oroszország–Argentína 3–1 (25, 30, –21, 11), Jugoszlávia–Olaszország 3–0 (25, 32, 14). A döntôt vasárnap játsszák

VÍZILABDA

Magyarország–Olaszország 8–5 (2–0, 3–3, 2–2, 1–0)

A magyarok az egyik legôsibb riválissal, az olaszokkal játszottak, és eddigi legjobb játékukkal elôdöntôbe jutást érô gyôzelmet arattak.

A magyarok felállása: Kósz — Fodor, Steinmetz, Kásás 4, Vári 1, Molnár 2, Benedek 1, cserék: Kiss, Biros, Székely, Märcz.

Remek Kósz-alakítások után mindkétszer létszámfölényben volt eredményes a magyar csapat az elsô negyedben, majd a következô negyedben tovább növelte elônyét, 4–1-re, majd 5–2-re vezetett. 5–4-re zárkóztak fel ezután az olaszok, de kiegyenlíteni már nem tudtak: egy perc alatt ismét három gólra távolodtak a magyarok. Az utolsó gól pedig végleg eldöntötte a mérkôzés sorsát.

Hatékony védekezés, gólerôs támadójáték, lendület és remek egyéni teljesítmények (Kósz, Kásás, Vári, Fodor, Molnár). Ez jellemezte a magyarok játékát, s ennek meg is lett az eredménye.

További negyeddöntôs eredmények: Oroszország–Egyesült Államok 11–10 (3–0, 2–4, 4–3, 2–3), Spanyolország–Horvátország 9–8 (1–1, 3–1, 2–3, 3–3), Jugoszlávia–Ausztrália 7–3 (2–1, 2–0, 2–1, 1–1).

Az olimpiai vízilabdatorna elsô elôdöntôjét szombaton így az orosz és a spanyol együttes játssza, a magyarok 16.45 órakor mérkôznek a jugoszlávokkal, akiktôl a csoportmérkôzéseken 10–9-re kikaptak.

Meg nem erôsített, nem hivatalos hírek szerint az olaszok megóvták a magyarokkal szemben 8–5-re elvesztett mérkôzést.

LABDARÚGÁS

Férfiak, a 3. helyért: Chile–Egyesült Államok 2–0, gólszerzô: Zamorano 2 (69. — 11-esbôl, és 84. perc).

Összesítettéremtáblázat

1. Egyesült Államok 33 19 27

2. Kína 26 15 15

3. Oroszország 20 19 22

4. Ausztrália 16 22 15

5. Németország 10 13 21

6. Franciaország 12 13 8

7. Olaszország 11 7 11

8. ROMÁNIA 10 4 4

9. Nagy-Britannia 8 9 5

10. Hollandia 8 8 4

11. Koreai Közt. 7 8 9

12. Kuba 6 8 2

13. Lengyelország 6 4 1

14. Japán 5 8 5

15. Bulgária 5 3 2

16. Görögország 4 5 1

17. Svédország 4 3 1

18. Ukrajna 3 7 7

19. MAGYARORSZÁG 3 2 1

20. Fehéroroszország 3 1 10

21. Spanyolország 3 1 4

22. Törökország 3 0 1

23. Kanada 2 2 6

24. Csehország 2 2 3

25. Kenya 2 2 2

26. Finnország 2 1 1

27. Ausztria 2 1 0

28. Litvánia 2 0 2

29. Irán 2 0 1

30. Szlovénia 2 0 0

31. Svájc 1 6 2

32. Indonézia 1 3 2

33. Norvégia 1 3 1

34. Szlovákia 1 3 1

35. Mexikó 1 2 2

36. Lettország 1 1 1

37. Kazahsztán 1 1 0

38. Új-Zéland 1 0 3

39. Etiópia 1 0 2

40. Észtország 1 0 2

41. Horvátország 1 0 1

42. Azerbajdzsán 1 0 0

43. Kolumbia 1 0 0

44. Mozambik 1 0 0

45. Brazília 0 5 3

46. Dánia 0 3 1

47. Belgium 0 2 3

48. Argentína 0 2 2

49. Jamaica 0 2 2

50. Nigéria 0 2 0

51. Tajvan 0 1 4

52. Dél-afr. Közt. 0 1 3

53. Koreai NDK 0 1 2

54. Marokkó 0 1 2

55. Trinidad és Tobago 0 1 1

56. Bahama 0 1 0

57. Írország 0 1 0

58. Jugoszlávia 0 1 0

59. Moldova 0 1 0

60. Szaúd-Arábia 0 1 0

61. Uruguay 0 1 0

62. Vietnam 0 1 0

(75 ország szerzett érmet)

Ezen a napon...

(5. old.)

Nagy esemény 55 esztendôvel ezelôtt, 1945-ben, Budapesten: a vendéglátó magyar labdarúgó-válogatott második világháború utáni harmadik (elôzôleg Ausztriát 2–0 és 5–2 arányban gyôzte le), összességében 244., a vendég romániai válogatottnak pedig a nagy világégést követô elsô, összességében pedig 94. országok közötti találkozója a budapesti Üllôi úti Fradi-stadionban. Ez volt a két ország válogatottjának egymással szembeni negyedik mérkôzése. Az eredmény: Magyarország–Románia 7–2. Ezúttal ezek a csapatok játszottak: MAGYARORSZÁG: Csikós — Rudas, Szûcs, Bíró — Sárosi III., Lakat — Sipos, Hidegkuti, Zsengellér, Puskás, Nyers. ROMÁNIA: Boros — Ghiuritan (Incze II.), Ion Vasile, Ritter — Bakucz I., Szimatok — Szegedi — Fábián József, Bazil Marian, Spielmann-Sárvári (Farkas), Pecsovszky — Perényi, Reuter. Gólszerzôk: Hidegkuti és Puskás 2–2, Nyers, Rudas, Zsengellér, illetve Fábián és Perényi.

...és a holnapin...

Ismét válogatott foci-mérkôzés, 45 évvel ezelôttrôl, 1955-bôl: Prágában: Cseszlovákia–Magyarország 1–3. A két ország egymással szembeni 24. mérkôzése, egyben a magyar válogatott addigi 321. találkozója. Az Európa-kupa mérkôzést ebben az összeállításban nyerte a vendégcsapat: Fazekas — Dudás, Kárpáti, Takács — Bozsik, Szojka — Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Gólszerzôk: Kocsis, Czibor, Tichy, illetve Práda.

L. F.

LABDARÚGÁS

(5. old.)

UEFA–kupa
FC. Liverpool–Bukaresti Rapid 0–0
Kellemetlen meglepetést okozott a Rapid a liverpooli szurkolóknak, akik szentül meg lehettek gyôzôdve, hogy a bukaresti 0–1 után kedvenceik gólzáporos gyôzelmet aratnak a Rapid felett. Hogy ez nem így történt, köszönhetô a vasutasok viszonylag jó játékának, de még inkább az angolok tehetetlenségének.

Az Anfield Road Stadionban, a cseh Miroslav Liba bíráskodása mellett, 40 ezer nézô jelenlétében, a vártnál sokkal gyengébben kezdett a Liverpool. Néhány sárga lap és kemény belemenésen kívül nem sok történt a stadion gyönyörû gyepén. Igaz, a 45. percben Owen kiharcolt magának egy jó helyzetet, de Lucescu hálóôr a lábáról kanalazta el a labdát. A Rapid, meglepetésre, területi fölényben játszott, de igazán veszélyes helyzetük nem volt. Ugyanez elmondható a második játékrészrôl is, bár Huollier edzô becserélt néhány alapembert, hogy legalább a döntetlent megôrizze. A Rapid számára biztató eredmény a liverpooli, fôleg a bajnokságban való menetelése szempontjából, ám az UEFA-kupától ezzel elbúcsúzott.

Nánó Csaba

MTK Hungária–CSZKA Szófia 0–1 (0–0)
A Hungária körúton 1500 nézô elôtt, Trivkovics horvát bíró sípszavára kiálló MTK az utolsó percekben vesztette el a mérkôzést a bolgár együttes ellen, miután Jancsev 68. percbeli kiállításával ráadásul emberfölényben játszott. Az MTK továbbjutását nemigen fenyegette veszély ezen a találkozón, saját magának tette nehézzé a mérkôzést a magyar csapat, amikor Stefanov szabadrúgását követôen Kuttor lerántotta Berbatovot, s Mircsev 11-esével a vendégcsapat a 85. percben megszerezte a vezetést.

Habár kikapott 1–0-ra, mivel Szófiában 2–1-re nyert, 2–2-es összesítéssel, idegenben lôtt több góljának köszönhetôen bejutott a 2. fordulóba.

AEK Athén–Vasas 2–0 (2–0)
A görög együttes két perc alatt két gólt lôtt az elsô félidô közepén, s ez már el is döntötte a találkozót.

A 28. percben Navasz és Kasszapisz hozta elôre a labdát a bal oldalon, Kasszapisz középre gurított, Maladenisz pedig 22 m-rôl jobbal a jobb alsó sarokba lôtt, majd a 30. percben Aranyos a Vasas ötösének bal sarkánál buktatta Maladeniszt, a jogos 11-esbôl pedig Nikolaidisz jobbal a jobb alsó sarokba lôtt (2–0). Öt perc múlva a Vasas csökkenthette volna hátrányát, ám Sowunmi 10 m-rôl ballal a felsô kapufát találta telibe. A magyar együttes a második félidôben bátran játszott ugyan, de nem tudott gólt szerezni, s a budapesti 2–2 után ez azt jelentette, hogy az AEK, még ha nem is remekelt, bekerült az UEFA-kupa második fordulójába.

Feyenoord–Dunaferr 3–1 (1–0)
Rotterdamban, 30 000 nézô elôtt kapott ki a harmadik magyar csapat. A 17. percben Kornyejev adott középre szabadrúgásból jobbról, Van Wonderen balról visszafejelte a labdát, amit az érkezô De Haan 10 m-rôl, középrôl, a kapu jobb oldalába lôtt.

A 42. percben 11-est hibázott a Feyenoord, Éger buktatta Leonardót a magyar 16-oson belül, az olasz De Santis játékvezetô jogosan ítélt büntetôt. A labda mögé Kornyejev állt, de a léc fölé bombázott.

A 48. percben Bosvelt ugratta ki Kornyejevet, aki betört a 16-oson belülre, Salamon mellett csinált egy cselt, majd 10 m-rôl jobbal a jobb alsó sarokba lôtt.

A 84. percben Tomasson adott középrôl a bal oldalon kilépô Van Vossen elé, a cserecsatár pedig 13 m-rôl a kapu bal alsó sarkába gurított.

A 88. percben Zavadszky ugratta ki a bal összekötô helyén helyezkedô Tökölit, aki tett pár lépést majd 12 m-rôl a bal alsó sarokba lôtt.

A nagy fölényben játszó Feyenoord megérdemelten nyert az ezúttal kissé bátortalan, de mindent megpróbáló Dunaferr ellen, és kettôs gyôzelemmel, 4–1-es összesítéssel jutott tovább.

***

További eredmények (kiemelve a továbbjutók, zárójelben az összesített eredmény): Wisla Kraków (len- gyel)–Real Zaragoza (spanyol) 4–1, tizenegyesekkel 4–3 (6–5), Slovan Liberec (cseh)–Norrköping (svéd) 2–1 (4–3), Dinamo Moszkva (orosz)–Lilleström (norvég) 2–1 (3–4), Torpedo Moszkva (orosz)–FC Lausanne (svájci) 0–2 (2–5), Nyeftohimik Burgasz (bolgár)–Lokomotiv Moszkva (orosz) 0–0 (2–4), Örgryte (svéd)–Rapid Wien (osztrák) 1–1 (1–4), Apoel Nicosia (ciprusi)–FC Bruges (belga) 0–1 (0–3), Betar Jerusalem (izraeli)–PAOK Szaloniki (görög) 3–3 (4–6), Dinamo Zagreb (horvát)–Slovan Bratislava (szlovák) 1–1 (4–1), AS Roma (olasz)–Nova Gorica (szlovén) 7–0 (11–1), HJK Helsinki (finn)–Celtic (skót) 2–1 (2–3), AB Köbenhavn (dán)–Slavia Praha (cseh) 0–2 (0–5), Gaziantep (török)–Alaves (spanyol) 3–4 (3–4), Amica Wronki (lengyel)–Alanyija Vlagyikavkaz (orosz) 2–0 (5–0), Boavista (portugál)–Vorszkla Poltava (ukrán) 2–1 (4–2), Brann Bergen (norvég)–FC Basel (svájci) 4–4 (6–7), FC Nantes (francia)–Krivbasz Krivojrog (ukrán) 5–0 (6–0), Werder Bremen (német)–Antalya (török) 6–0 (6–2), Crvena Zvezda (jugoszláv)–Leicester (angol) 3–1 (4–2), AC Parma (olasz)–Pobeda Prilep (macedón) 4–0 (6–0), Genk (belga)–FC Zürich (svájci) 2–0 (4–1), Iraklisz Szaloniki (görög)–Gueugnon (francia) 1–0 (1–0), OFI Crete (görög)–Napredak Krusevac (jugoszláv) 6–0 (6–0), Ajax Amsterdam (holland)–Gent (belga) 3–0 (9–0), Fiorentina (olasz)–FC Tirol (osztrák) 2–2 (3–5), NK Osijek (horvát)–Bröndby (dán) 0–0 (2–1), St. Gallen (svájci)–Chelsea (angol) 2–0 (2–1), NK Rijeka (horvát)–Celta Vigo (spanyol) 0–1 (0–1), Herfölge (dán)–AIK Stockholm (svéd) 1–1 (2–1), Internazionale (olasz)–Ruch Chorzów (lengyel) 4–1 (7–1), Rayo Vallecano (spanyol)–Molde (norvég) 1–1 (2–1), Espanyol (spanyol)–Olimpija Ljubljana (szlovén) 2–0 (3–2), Hearts (skót)–VfB Stuttgart (német) 3–2 (3–3, továbbjutott a Stuttgart idegenben lôtt több góllal), FC Porto (portugál)–Partizan Beograd (jugoszláv) 1–0 (2–1) Benfica (portugál)–Halmstad (svéd) 2–2 (3–4).

Élesdi Körös–Dési Egyesülés 2–2 (1–1)
Mivelhogy a Dési Egyesülés Selena FC egyik alapjátékosa e hét végén tartja esküvôjét, a szakszövetség engedélyével Abrudan Viorel és Roman Lucian edzôpáros együttese csütörtökön játszotta le az Élesdi Körös otthonában a találkozót. A dési focisták az idei bajnokságban eddigi legjobb teljesítményüket nyujtották, a hazaiak két alkalommal is vezetéshez jutottak, de a Szamos-partiak mindkét esetben kiegyenlítettek, sôt, az utolsó elôtti percben akár gyôzni is tudtak volna, de Danciu elkönnyelmûsködte a helyzetet. A désiek gólszerzôi Danciu és Budeanu voltak.

Erkedi Csaba

KÉZILABDA

(5. old.)

A Horia Demian Sportcsarnokban csütörtökön és péntekenRomán kupa-mérkôzések zajlottak. Az eredmények: Kolozsvári U-Ursus–Nagybányai ERA 30–21 (15–12), Zilahi Silcotub–Dévai Remin 31–22 (15–10), Nagybányai ERA–Nagybányai U-Remin 24–23 (9–12), U-Ursus–Silcotub 25–31 (12–14).

Kolozs megye hét végi sportmûsora

(5. old.)

SZOMBAT

Kézilabda:

Horia Demian Sportcsarnok: 8,30 Unirea ISK–Élesdi ISK/ifi II. fiúk, 10.00 Jövô ISK–Nagybányai ISK/ifi II. lányok

Kosárlabda:

Horia Demian Sportcsarnok: 18.00 U-Carbochim–Temesvári Elba/férfi A -osztály

Ökölvívás

Tordai Ion Ratiu Líceum: 16.00 Potaissa–Kupa

VASÁRNAP

Kézilabda

Horea Demian Sportcsarnok: 12.00 Unirea ISK–Buziási ISK/ifi

I. lányok

Röplabda

10. Számú Általános Iskola: 12.00 Jövô ISK–Besztercei LPS/ifi I. fiúk

Dési LAPI csarnok: 10.00 Dési LAPI ISK–Toplita ISK/kadett, fiúk

Labdarúgás — C -osztály

(A mérkôzések 11 órától kezdôdnek)

VIII. csoport: Kolozsvári U–Nagysomkúti Progresul, Désaknai Bányász–Nagybányai Phoenix.

VII. csoport: Aranyosgyéresi Sodronyipar–Kolozsvári C.F.R, Szamosújvári Olimpia–Prázsmári Textil, Járai Bányász–Tordai Aranyos.

Atlétika

Transilvania Bank (Hôsök útja 36.): 10.00 a Transilvania Bank futóversenye

Rögbi

Iuliu Hatieganu Sportpark: 10.00: Kolozsvári U–Temesvári UMT

Gokart-verseny

a Györgyfalvi negyedi pályán

Tizenhat év elteltével ismét rendeznek gokart-versenyt Kolozsváron. A versenyzôk az egész országból érkeznek, nyolc kategóriában mérik össze tudásukat. Pénz hiányában, a szervezôknek az utolsó percben sikerült nyélbe ütniük ezt a versenyt.

A verseny mûsora: szombaton 13 órától: két futam; vasárnap reggel 9 órakor egy futam; délután négykor eredményhirdetés és záróünnepség.

A kolozsvári pálya az elsô, amit az országban építettek, egykoron nemzetközi versenyeket is rendeztek rajta. Mára eléggé tönkrement...

KÖRKÉP

Szék
Feléled a régi sós fürdô?

(6. old.)

Gyümölcsözônek mutatkozik Szék testvérvárosi kapcsolata Ellezelles településsel, legalábbis erre enged következtetni egy 54 fôs széki csoportnak a közelmúltban Ellezellesben tett látogatása. A szeptember 12. és 20. között lebonyolított kiránduláson a falu lakosságának minden rétege, korosztálya képviseltette magát, ôket a széki tánccsoport is elkísérte; a kirándulócsapat fôként kulturális jellegû rendezvényeken vett részt.

A széki tanács szeptember végén megtartott soros ülésén fontos döntést hozott: a tanácsosok elé terjesztett kérelemre válaszolva határozat született a hajdani sós fürdô elárverezésére vonatkozóan, tudtuk meg Sallai János polgármestertôl. Az ajánlatot három helybeli fiatalból — Dániel Márton, Kocsis Ferenc és Sipos Márton — álló csoport tette. A majdani árverés során a széki tanács 49 évre koncesszionálná a sós fürdô 10–15 ár nagyságú területét azzal a kikötéssel, hogy a csoport, amely az árverést megnyeri, építse ki a hajdani fürdôt, megfelelô környezetet és feltételeket biztosítva a fürdô látogatóinak. A kikiáltási ár 15 millió lej lesz, az árverés idôpontját késôbb tûzik ki, ám erre valószínûleg még november folyamán sor kerül.

A tanácsülésen az iskolaigazgató a tanévkezdésrôl számolt be. Az iskola épületét még a nyár folyamán tatarozták, a helyi közösség legfôbb törekvése az egyik emeleten már beszerelt központi fûtésrendszer mûködésbe helyezése. Komoly fejtörést okoz a két évvel ezelôtt beindított inasiskola. Annak idején két — egy kômûves és egy varrászati — osztály beindítására nyílt volna lehetôség. Csupán a varrászati osztályt sikerült beindítani, az idén viszont ez is veszélyeztetett, ugyanis a minimális 18-as létszámot nem sikerült elérni, mindeddig csupán 10–15 jelentkezô van. A tanácsosok úgy döntöttek, megpróbálják gyermekük beíratására bírni azokat a szülôket, ahol a nyolcadik osztály elvégzése után a fiatal nem folytatja tanulmányait. Amennyiben ez nem sikerül, könnyen megtörténhet, hogy az idén ne induljon inasiskolai oktatás, mondta a polgármester.

Az egészségügyi épület belsô kiépítése ügyében a megyéhez folyamodnak segítségért, azt remélve, hogy az októberben esedékes költségvetés-kiegészítés során kedvezôen döntenek a részletes dokumentációval alátámasztott, közel 100 millió lejes kérelem felôl, ennyi pénzre volna ugyanis szükség az orvosi rendelô épületének használatba helyezéséhez. Eddig a helyi tanács erôfeszítésébôl sikerült az épületet külsôleg rendbe tenni. A helyzet rendezése idôhöz kötött, ugyanis azt az épületet, amelyben jelenleg az orvosi rendelô mûködik, hajdani jogos tulajdonosa visszanyerte. Az új tulajdonos jóindulatán múlik, hogy az eredetileg októberre kitûzött határidôt novemberig kitolta, akkor viszont az orvosi rendelônek mindenképpen költöznie kell, így addigra az új egészségügyi épületnek készen kell állnia annak befogadására.

A közvilágítás komoly problémává nôtte ki magát Széken. Bár az utcai világítást a nyári idôszakra még májusban kikapcsolták, s egyébként is ez csupán néhány villanykörtére szorítkozik, az idén mégis 80 millió lejes fogyasztást kellett kifizetnie a helyi tanácsnak. A szolgáltató érvelésében az áll, hogy valószínûleg bizonyos személyek törvénytelenül és jogtalanul rákapcsolódtak az utcai hálózatra, innen ered az indokolatlanul nagy számla. A helyi tanácsnak feltett szándéka külsô segítséget kérni az ügy kivizsgálásához.

K. E.

További Sanitas-sztrájk várható
Az ígéretek ellenére az elégedetlenség fokozódik

(6. old.)

A kolozsvári Sanitas szakszervezet vezetôi szerint, az egészségügyben dolgozó középkáderek soraiban fokozódik az elégedetlenség. Hétfôtôl valószínû, hogy újabb megyékben kezdik el a Sanitas szakszervezet tagjai az általános sztrájkot.

— Mi nemcsak fizetésemelést kérünk — mondotta Stefan Roman szakszervezeti elnök —, hanem rendes munkakörülményeket is. A megyei kórház laboratóriumában egyre nehezebb a kivizsgálásokat elvégezni. Az emberek kifizetik a betegsegélyt, de cserébe egyre kevesebbet kapnak.

Az orvosoknak valósággal meg van kötve a kezük, mikor gyógyszert, kötszert és egyébb szükséges egészségügyi felszerelést kell felírják. Az infláció következtében az a gyógyszer, amely januárban még elfogadható áron volt, azóta többszörösére drágult. A Sanitas szövetség arra az elhatározásra jutott, hogy létrehozza a Betegek Érdekvédelmi Központját, amelyet az ország minden megyéjében mûködtetni fog.

Október 3-án tiltakozó felvonulást szerveznek Kolozsváron is. Tûrhetetlen — mondotta a szakszervezeti vezetô —, hogy az egészségügyben a betegek éhségsztrájkba kezdjenek mint azt a kolozsvári Rákkórház beutaltjai is fontolgatják.

Kolozsváron a betegsegélyzô és a vállalati kórházak középkáderei megkapták a 24-es sürgôsségi kormányrendelet által meghatározott fizetésemelést. Hogy miért nem jutott pénz a többi kórházak számára, az megkérdôjelezhetô. Az Egészségügyi Minisztérium nyomására a Pénzügyminisztérium 3400 milliárd lejt szabadított fel, amit az adósságok kiegyenlítésére kapnak a kórházak, 120 milliárd lej azonban továbbra is zárolva marad.

Kolozsvár már képtelen a hátán vinni mások adósságait — mondta Roman úr —, a beutaltak 60 százaléka más megyébôl való. Az egészségügyi biztosítást azonban nem utalják át. Drágul a gáz, a villany, a fûtés. Ha a kórházak adósságai továbbra is nônek, egyesek bezárhatják kapuikat. Nemcsak az utcára kerülô alkalmazott lessz a szenvedô alany, hanem a beteg is. Szégyen, hogy az új évezred küszöbén ilyen állapotokat kell megéljünk. Ha így folytatódnak a dolgok, a reform megvalósulása csak két-három nemzedék múlva várható.

(horváth)

Valutaárfolyamok
(szeptember 29., péntek)

(6. old.)

Váltóiroda

Márka (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Transilvania Bank

10 800/11 000

24 000/24 350

Agrárbank

10 670/10 955

24 070/24 300

Román Nemzeti Bank

10 879

24 169

Az utcai pénzváltóknál a forint 78/80, a márka 10 700/10 900, a dollár pedig 24 000/24 300 lejbe került.

A megyei rendôrség sajtótájékoztatóján értesültünk

(6. old.)

Súlyos baleset történt Sárvásár (Saula) faluban. Manga Andrei Lovász 27 éves kalotaszentkirályi vezetô AB–01–HSU rendszámú Renault 21-esével egy másik autót elôzött, majd amikor visszatért a saját sávjára, hátulról belefutott a rakománya miatt lassan haladó BH–3592-es rendszámú Volvo teherszállítóba. A Renault vezetôje súlyosan megsérült: koponya- és agyalapi sérülésekkel, agyrázkódással, fejtörés gyanújával, egyéb törésekkel, sokkos állapotban szállították az idegsebészetre.

Súlyosan megvert asszony halt meg 28-án a III-as számú sebészeten. A 69 éves costesti-i (Vaslui megye) Jenicã Balica halálát keringési és légzési elégtelenségek okozták, ami mellkasi sérülések következtében alakult ki: többszörös bordatörést, vérrögöket, embóliát mutatott ki nála a boncolás, ami arra utal, hogy kemény tárggyal kapott mellkasi ütéseket. A nyomozások kiderítették, hogy az áldozatot 26-án hozta be mentôautó a bonchidai kórházból, 1-es fokú kómában. Az is kiderült, hogy 25–26-án az áldozat Bonchidán tartózkodott, munkát keresett. A falu egyik juhakolnál találkozott Eke Tamás 17 éves zsukiménesi lakhelyû pásztorral, akivel összeveszett, mivel az úgy hitte, hogy az asszony bárányt akart lopni. A pásztorlegény egy husánggal elverte, majd önkívületi állapotban magára hagyta az asszonyt. Másnap visszament és beszállította a bonchidai orvosi rendelôbe, innen hozták be mentôvel Kolozsvárra. Az elkövetôt szabadlábon vizsgálják, 5–15 év börtönbüntetést kaphat.

Taxisofôröket rabolt ki öt fiatal. Június 4-én 0.30 órakor Dorel Varga (39) taxisofôr autójába négy férfi ült be, és kérték, vigye ôket Szucságba. Amikor beértek a faluba, erôszakkal megfosztották karórájától, autórádiójától, valamint egyéb, hárommilliót érô javaitól. Hármukat korábban azonosították a kisbácsi Iuliu Suraj Rostas (23) visszaesô, a szintén kisbácsi Rostas Costan (17), és a szomordoki Iosif Lãcãtus (28) személyében, de a negyedik elkövetô csak e hónap 27-én bukott le. Lingurar Lucian 28 éves szomordoki férfit csak a speciális alakulatok közbeléptével tudták letartóztatni szülôfalujában — különben ô korábban eltûnt lakásáról —, ugyanis ellenszegült a rendôröknek.

Balázs Bence

GAZDASÁG

Erdélyi kiállítók a millenniumi BNV-n

(6. old.)

2000. szeptember 15–24. között zajlott le a 104. Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek rangos seregszemléje. A BNV 23. pavilonjában rendezték meg a Magyar Világ 2000 kiállítást és kulturális programsorozatot, amelyen az anyaország határain túlról érkezett 110 vállalkozó és mûvész számára biztosítottak lehetôséget termékeik, alkotásaik, törekvéseik, véleményük bemutatására. Ezt a Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatala, a MOL (Magyar Olaj és Gázipar Rt.) és az Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának segítségével valósították meg. Dr. Pásztor Zsuzsának, a Hungexpó vezérigazgatójának, Györffy Juditnak, a Hungexpó projektmenedzserének, a millenniumi rendezvények kormánybiztosának és a Magyar Kultúra Alapítványnak a pozitív hozzáállása nagyban segítette a határon túli magyarok részvételét.

Erdélybôl a Farkas Mária vezette kolozsvári Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége, a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi vállalkozásfejlesztési központok szervezésében negyvenen jutottak ingyenes kiállítási lehetôséghez (Kolozsvárról kilencen, Marosvásárhelyrôl tizenhaton, Sepsiszentgyörgyrôl tizenöten).

Az idei BNV sikerére jellemzô, hogy a szervezôk már a következô, 105. vásár elôkészítésén fáradoznak. Errôl egyelôre annyit tudni, hogy 2001. szeptember 14. és 23. között rendezik meg, remélhetôleg több kárpát-medencei magyar üzletember részvételével.

Kedvezô augusztusi statisztikai adatok

(6. old.)

A Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal tájékoztatója szerint 2000 augusztusában az ipari termelés 11,5%-kal haladta meg a tavalyi hasonló idôszakban regisztráltat. Az év elsô nyolc hónapjában az ipari termelés értéke elérte a 6882,3 milliárd lejt, ami 2,3%-kal több mint a tavalyi hasonló mutató. Az ipari jellegû termékeket, félkész termékeket gyártó és szolgáltatásokat végzô cégek augusztusban összesen 1011,8 milliárd lejnyi tevékenységet fejtettek ki, 68 milliárd 200 millió lejjel többet mint júliusban. Az összárukészlet augusztus 31-én 568 milliárd 900 millió lejt tett ki, 54 milliárd 700 millióval kevesebbet, mint július végén. Az iparban alkalmazottak száma 51 395 volt,569-cel kevesebb mint az elôzô hónapban. Az év elsô nyolc hónapjára számított munkatermelékenység az iparban 15,7%-kal haladta meg az 1999-ben hasonló idôszakban regisztráltat.

Állami nyugdíjban 145 435-en részesültek, az átlagnyugdíj 830 217 lej volt. Rokkantsági és háborús veteránoknak kijáró nyugdíjat 565 személy vett fel. Mezôgazdasági nyugdíjban 52 793-an részesültek (átlagban 153 767 lejjel), társadalmi segélyt 292 személy kapott (átlagban 291 268 lejt).

Interjú Gheorghe Muresanuval, a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara elnökével

(6. old.)

A Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal tájékoztatója szerint 2000 augusztusában az ipari termelés 11,5%-kal haladta meg a tavalyi hasonló idôszakban regisztráltat. Az év elsô nyolc hónapjában az ipari termelés értéke elérte a 6882,3 milliárd lejt, ami 2,3%-kal több mint a tavalyi hasonló mutató. Az ipari jellegû termékeket, félkész termékeket gyártó és szolgáltatásokat végzô cégek augusztusban összesen 1011,8 milliárd lejnyi tevékenységet fejtettek ki, 68 milliárd 200 millió lejjel többet mint júliusban. Az összárukészlet augusztus 31-én 568 milliárd 900 millió lejt tett ki, 54 milliárd 700 millióval kevesebbet, mint július végén. Az iparban alkalmazottak száma 51 395 volt,569-cel kevesebb mint az elôzô hónapban. Az év elsô nyolc hónapjára számított munkatermelékenység az iparban 15,7%-kal haladta meg az 1999-ben hasonló idôszakban regisztráltat.

Állami nyugdíjban 145 435-en részesültek, az átlagnyugdíj 830 217 lej volt. Rokkantsági és háborús veteránoknak kijáró nyugdíjat 565 személy vett fel. Mezôgazdasági nyugdíjban 52 793-an részesültek (átlagban 153 767 lejjel), társadalmi segélyt 292 személy kapott (átlagban 291 268 lejt).

— Szerdán díjazták azt a háromszáz Kolozs megyei vállalatot, amely az Önök megítélése szerint 1999-ben a legkiemelkedôbb eredményeket érte el. Milyen kritériumok játszottak szerepet?

— A toplista összeállításakor három kizáró jellegû feltételt szabtunk meg. A kamaránál bejegyzett 34 ezer vállalat közül kizártuk azokat, amelyek nem adták le 1999-es évi mérlegüket. Ezek száma körülbelül 18 ezer. Utána figyelembe vettük azt, hogy legyen legalább 10 millió lejnyi évi profitjuk. Persze, itt elvesztettük azokat a cégeket, amelyeknek ideiglenes veszteségeik voltak. Nem vettük számításba azokat a kis cégeket sem, amelyek évi forgalma 100 millió lej alatt maradt. Kritériumként szabtuk meg, hogy a vállalatnak legalább két alkalmazottja legyen. Új feltételünk volt az idén, hogy a cégeknek ne legyen tartozásuk az állammal és a helyhatósággal szemben. Gyakorlatilag 2500 cég maradt versenyben az élvállalati címekért, ezeket kategóriákba soroltuk. Nagyság szerint kis, közepes és nagy vállalatokra, illetve, amelyik tevékenységi ágban lehetett, mikro (2–9 alkalmazottal) és nagyon nagy (1000-nél több alkalmazottal) cégekre. A tevékenységük szempontjából 18 kategóriát állapítottunk meg. Újdonságként néhányat a tavalyiakból szétválasztottunk, hiszen például a bútorgyártást nem lehet együtt említeni a papírgyártással. Helyi sajátosságként díjaztuk a biztosítási ügynökségek legjobbját és néhány olyan céget, amelyek tevékenységükkel ugyan nem jöhetnek számításba az országos toplista összeállításában, mégis fontos munkálatokat végeztek el, például a kamara számára. Hangsúlyozom, hogy a kitüntetettek döntô többsége a magántulajdonú, sok közülük már harmadik éve jár az élen, tehát tartós fejlôdést mutat. Az ünnepség show-jellege is újdonságszámba ment, minden jelenlevô jól érezte magát a vásárcsarnoki rendezvényen.

— Egyre többet hallani olyan Kolozs megyei cégekrôl, amelyek a kedvezôtlen adópolitika miatt tevékenységüket távoli országokba helyezik át. Mi az Ön véleménye errôl a jelenségrôl?

— Az úgynevezett off-shore cégek esete törvényes, Nyugaton is nagyon gyakran alkalmazzák. A vélemények nagyon megoszlanak, én nem ítélem el ezt a tendenciát. Ezek a cégek itt is tevékenykednek, de pénzügyi mûveleteiket egy ottani bankon keresztül bonyolítják le. Természetesen az import-export tevékenységû cégek gyakorolják leginkább ezt a módszert. Nálunk már 1992 óta vannak off-shore cégek, melyeket Cipruson vagy ki tudja, melyik volt angol gyarmati szigeten jegyeztek be. Jelenleg több tucatnyi ilyen Kolozs megyei vállalat van, pontos kimutatásunk, persze, nincs róluk.

— Az állami költségvetés issza meg ennek a levét?

— Nálunk állandó ellentmondás, hogy a költségvetés minél több és minél magasabb adókkal akar minél több pénzt bevasalni. Pedig így, a feketepiac erôsödése vagy éppen az off-shore-ok révén többet veszít. Elmondhatom egy német barátom apjának, egy nagy szanatórium tulajdonosának a tanulságos esetét, aki örül, amikor 2–3 évente kiszállnak hozzá az adóhivatal emberei és minden ellenôrizhetô papírt leellenôriznek. Mert utána biztosan visszafizetnek neki több tízezer márkát, amit ô elôre pluszban leadózott. Ez náluk a normális mentalitás: inkább elôre többet befizetni, mert tudja, hogy a fölösleget pontosan visszakapja.

Ördög I. Béla

JOGREND

A távszerzôdés

(7. old.)

A távszerzôdés jogi rendszerét szabályozó kormányrendelet a szeptember 2-i 431. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg. A VI. fejezetbôl álló 130. kormányrendelet több új szakkifejezést vezet be, az általános rendelkezéseknél értelmezve ezek jogszabály szerinti jelentését. A további fejezetek a távszerzôdés egyoldalú felbontásáról, a szerzôdés végrehajtásáról, a távközlési eszközöknek ilyen jellegû szerzôdéseknél való felhasználásáról, valamint a kihágások büntetésérôl szólnak.

A kormányrendelet a terméket vagy szolgáltatást nyújtó kereskedô és fogyasztó közötti távszerzôdés megkötési és végrehajtási feltételeit szabályozza. A használt kifejezések jogszabály szerinti értelmezése a következô: a) távszerzôdés — egy kereskedô és egy fogyasztó között termékek vagy szolgáltatások nyújtására kötött szerzôdés, a kereskedô által szervezett eladási rendszerben, amely a szerzôdés elôtt és ennek megkötésére is egy vagy több, kizárólagosan távközlési eszközt alkalmaz; b) fogyasztó — bármilyen magánszemély, aki, szakmai tevékenységén kívül, egy kereskedôvel a jelen kormányrendelet feltételei között megkötött szerzôdés alapján termékeket szerez be, használ fel vagy fogyaszt el, illetve bizonyos szolgáltatásokban részesül; c) kereskedô — bármilyen magán vagy jogi személy, aki a kormányrendelet szabályai alapján megkötött szerzôdés alapján tevékenykedik; d) távközlési eszközök (technikák) — bármilyen olyan eszköz, amelyet a kereskedô és fogyasztó közötti szerzôdéskötésre fel lehet használni, és amely nem teszi szükségessé a felek egyidejû jelenlétét; e) távközlési eszközt szolgáltató operatôr — olyan magán vagy jogi személy, akinek szakmai tevékenysége abból áll, hogy a kereskedô rendelkezésére bocsásson egy vagy több távközlési eszközt. (1–2. szakaszok)

A kormányrendelet melléklete a következô használható távközlési eszközöket sorolja fel: a) nem címzett nyomtatvány; b) címzett nyomtatvány; c) típus levél; d) megrendelôi szelvénnyel ellátott nyomtatott reklám; e) katalógus; f) kézi kapcsolású telefon; g) nem kézi kapcsolású telefon (üzenetrögzítô); h) rádió; i) videofon (képernyôs telefon); j) videotext; k) e-mail; l) fax; m) televízió (teleshopping).

A távszerzôdés megkötése elôtt a kereskedônek kötelessége a fogyasztó tudomására hozni elegendô idôben, helyesen és részletesen a következôket: a kereskedô adatait és elôzetes fizetség esetén a címét is; a termék vagy szolgáltatás lényeges jellemzôit; a termék vagy szolgáltatás fogyasztói árát; amennyiben szükséges, a szállítási költséget; a fizetés, szállítás vagy szolgáltatásvégzés feltételeit; a szerzôdés egyoldalú felbontási jogát, a kormányrendeletben feltüntetett esetek kivételével; a távközlés árát, amennyiben ezt az alapártól eltérôen számítják; az ajánlat vagy az ár érvényességi idejét; a szerzôdés minimális határidejét azokban az esetekben, amikor a szerzôdés a szolgáltatás vagy termék folyamatos vagy idôleges nyújtását, teljesítését írja elô. (3. szakasz)

Mindezeket az adatokat, amelyek kereskedelmi jellege félreérthetetlen kell hogy legyen, világosan, a fogyasztó által könnyen megérthetô módon kell közölni bármilyen távközlési eszközzel, figyelembe véve a jó kereskedelmi gyakorlatot és ítélôképesség nélküli személyek védelmét meghatározó elveket. Telefonhívásoknál a fogyasztóval folytatott beszélgetés elôtt ennek tudomására kell hozni a kereskedô kilétét és a hívás kereskedelmi jellegét.

A szerzôdés teljesítésének idôszakában a kereskedô köteles írásban vagy más tartós módon elküldeni a fogyasztónak a következôket: a) a 3. szakaszban felsorolt adatok megerôsítését; b) a szerzôdés egyoldalú felbontási jogának érvényesítését, a következô záradék formájában: „a fogyasztónak jogában áll írásban közölni a kereskedôvel, hogy lemond a megvásárlásról, a termékhez jutástól vagy szolgáltatások esetében a szerzôdés megkötésétôl számított 10 napon belül, kötbérre és megindoklásra nem köteles". Ennek a záradéknak az elmulasztása esetén úgy tekintik, hogy megrendelés nélkül szállították az illetô terméket vagy szolgáltatást. c) A kereskedô székhelye, ahol a fogyasztó panaszt tehet; d) a szavatosságra vonatkozó adatokat; e) a meghatározatlan idôtartamú vagy az egy évnél hosszabb lejáratú szerzôdések egyoldalú felbontási feltételeit. Ezeket az elôírásokat nem alkalmazzák azokban az esetekben, amikor egy távközlési eszközzel megvalósított egyszeri szolgáltatásvégzésrôl van szó, és a távközlési eszközt szolgáltató operatôr számlázza ezeket. (4. szakasz)

Amennyiben a felek nem állapodtak meg másképpen, a távszerzôdés megkötésének idôpontja az, amikor a kereskedô megkapja a megrendelést. (5. szakasz)

A kormányrendelet elôírásait nem alkalmazzák a következô esetekben: beruházási, biztosítási szerzôdések, bankügyletek, nyugdíjalappal vagy tôzsdével kapcsolatos ügyletek; automata vagy gépesített kereskedelmi helyeken, vagy nyilvános telefonok révén kötött szerzôdések; ingatlan javakkal kapcsolatos szerzôdések, a bérleti szerzôdések kivételével; árverések alkalmával létrejött megállapodások; az elektronikai kereskedelem területén. (6. szakasz)

A távszerzôdés egyoldalú felbontási joga
A fogyasztónak jogában áll egyoldalúan felbontani a távszerzôdést, 10 munkanapon belül, kötbér fizetése és bármilyen indoklás nélkül. Egyetlen költség, amely ráhárulhat, a termékek visszaküldésével kapcsolatosak. Az ennek a jognak az érvényesítésére elôírt 10 nap a következô határidôktôl telik: a) termékek esetében attól az idôponttól, amikor a fogyasztó megkapta ôket, amennyiben teljesítették a 4. szakasz elôírásait; b) szolgáltatásoknál a szerzôdés megkötésétôl vagy ezután, attól a naptól kezdôdôen, amikor teljesítették a 4. szakasz elôírásait, azzal a feltétellel, hogy ne haladják meg a 90 napot. Amennyiben a kereskedô elmúlasztotta elküldeni a 4. szakaszban felsorolt adatokat, a szerzôdés egyoldalú felbonthatóságának határideje 90 nap, és termékek esetében a fogyasztóhoz jutásától, szolgáltatásoknál pedig a szerzôdéskötéstôl telik a határidô. Amikor a kereskedô ebben a 90 napban mégis elküldi a kormányrendeletben kért információkat, újból a 10 munkanapos határidôt alkalmazzák. (7. szakasz)

A szerzôdés egyoldalú felbontásakor a kereskedô köteles ingyenesen visszatéríteni a kifizetett összegeket, legtöbb 30 napon belül. Amikor valamilyen formában meghitelezte a fogyasztót, a szerzôdés felbontásával ez a hitelezési megállapodás is megszûnik. (8–9. szakaszok)

Nem bonthatók fel egyoldalúan a következô típusú szerzôdések, feltéve, hogy a felek nem egyeztek meg másképpen: a) azok a szolgáltatást nyújtó megállapodások, amelyeket a 10 munkanap letelte elôtt már teljesíteni kezdtek a fogyasztó beleegyezésével; b) olyan terméket vagy szolgáltatást nyújtó szerzôdések, amelyek ára függ a pénzpiac ingadozásától, és a kereskedô ezt nem ellenôrizheti; c) személyre vonatkozó vagy megrendelt termékek, vagy amelyeket természetüktôl fogva nem lehet visszaküldeni, illetve gyorsan romlanak vagy rongálódnak; d) olyan audiovizuális vagy információs programok, amelyekrôl a fogyasztó eltávolította a pecsétet; e) újságok, folyóiratok, idôszakos sajtótermékek forgalmazási szerzôdése; f) fogadási és sorsolási (lottó) szolgáltatást nyújtó szerzôdés. (10. szakasz)

A távszerzôdés teljesítése
Szerzôdéses kötelezettségeit a kereskedônek a fogyasztó által küldött megrendelést követô 30 napon belül kell teljesítenie, amennyiben nem állapodtak meg másképp. Abban az esetben, amikor az illetô termék vagy szolgáltatás valamilyen oknál fogva nem hozzáférhetô, a kereskedônek értesítenie kell a fogyasztót, hogy emiatt nem tudja végrehajtani a szerzôdést, a kifizetett árat pedig a lehetô legrövidebb idô alatt, de 30 napnál nem késôbb kell visszaküldeni. Egy hasonló és árban is megegyezô csereterméket vagy szolgáltatást csak akkor nyújthat a kereskedô, ha ebben elôzôleg vagy a szerzôdésben megállapodtak, és ez már nem jelent egy rendelés nélküli szállítást úgy, ahogyan a kormányrendelet elôírja. (11. szakasz)

A kormányrendelet 3–4., 7–10. és 11. szakaszait nem alkalmazzák a következô esetekben: a) élelmiszertermékek, italok vagy a háztartásban folyamatosan használt termékek vásárlása esetében, amelyeket a kereskedô rendszeresen szállít a fogyasztó lakására, székhelyére vagy munkahelyére; b) szállást, közlekedést, szórakozást biztosító szolgáltatás, amikor a kereskedô szerzôdésben kötelezi magát, hogy mindezt egy adott idôpontban vagy idôszakban nyújtsa; kivételes módon a szabadban rendezett szórakoztató rendezvényeknél a kereskedô fenntarthatja a jogot, hogy ne teljesítse a 11. szakasznak arra vonatkozó elôírását, amely szerint értesítenie kell a fogyasztót a szolgáltatás hozzá nem férhetôségérôl, és a fizetséget 30 napon belül köteles visszatéríteni. (12. szakasz)

Amikor egy fogyasztó hitelkártyáját fondorlatos módon használták egy távszerzôdés árának megtérítésére, az érintett kérheti a kifizetés megsemmisítését, a pénzösszeget pedig az ilyen jellegû kifizetéseknek megfelelôen visszajuttatják. Tiltott terméket vagy szolgáltatást szállítani, illetve nyújtani a fogyasztó elôzetes megrendelése nélkül, ha ez fizetséggel jár. Elôzetes megrendelés hiányában a fogyasztó mentesül bármilyen ellenszolgáltatástól, válaszának hiánya pedig nem jelent hallgatólagos beleegyezést. (13–14. szakaszok)

Távközlési eszközök használatának korlátozása
Bizonyos távközlési eszközök, éspedig a nem kézi kapcsolású, automata rendszer (üzenetrögzítô) meg a fax felhasználásához szükséges a fogyasztó elôzetes beleegyezése. Ezektôl eltérô eszközöket csak akkor nem használhat a kereskedô, ha erre létezik a fogyasztó kinyilvánított visszautasítása. (15–16. szakaszok)

A 8. és 11. szakaszok visszafizetésrôl szóló határidejének be nem tartása kihágást jelent, és 5–20 millió lej között büntetik, mind a magán, mind pedig a jogi személyeket. A kihágást és a büntetést a fogyasztó feljelentése nyomán állapítják meg, a Fogyasztóvédelmi Hivatal meghatalmazott emberei azonban hivatalból is eljárást kezdeményezhetnek. Pereskedés esetén a 4. szakasz betartásának, a fogyasztó beleegyezésének bizonyítása a kereskedôre hárul. (A kormányrendelet a Hivatalos Közlönyben való megjelenését követô 30. napon lép életbe.)

Szigorú büntetésre számíthatnak a szoftverkalózok

(7. old.)

A szeptember 2-i 427. számú Hivatalos Közlönyben megjelent a kormány 124. rendelete, amelynek célja olyan intézkedések megállapítása, amellyel meggátolják az engedéllyel nem rendelkezô számítógépprogramok és audiovizuális termékek elôállítását, forgalmazását és szétosztását (bérbe adását).

A kormányrendelet 3. szakasza értelmében azok a gazdasági egységek, cégek, amelyek Románia területén számítógépprogramokat (szoftvereket) állítanak elô, sokszorosítanak, forgalmaznak vagy bérbe adnak, kötelesek közölni a Román Szerzôi Jogvédô Hivatallal a következôket: a) a szerzôi jog jogosultjának vagy adott esetben a mû szerzôjének a beleegyezését a sokszorosításra, forgalmazásra vagy bérbeadásra vonatkozóan; b) információkat szolgáltatni a szoftverfelhasználóknak Románia területén adott licencszerzôdésre vonatkozóan, és esetleg ennek a szerzôdésnek a bemutatása. Hasonlóan, a más országok területén kiadott licencszerzôdés adatait is ismertethetik. Mindezeket a kormányrendelet megjelenésétôl számított 30 napon belül ajánlott levélben el kell küldeni a szerzôi jogvédô hivatalhoz (Oficiul Român pentru Drepturile de Autor — ORDA), illetve a vonatkozó tevékenység megkezdésétôl kell közölni, hasonló módon. Ezeket az adatokat bejegyzik egy úgynevezett szoftveriktatóba, amelyet az ORDA hoz létre és kezel.

Azok a gazdasági egységek, cégek, amelyek audiovizuális termékeket (CD-k, videokazetták, kazetták) állítanak elô, sokszorosítanak, forgalmaznak vagy bérbe adnak, kötelesek egy úgynevezett megkülönböztetô bélyeget kérni a Román Szerzôi Jogvédô Hivataltól, amely megfeleljen az illetô audiovizuális termék termelési, forgalmazási számával. Ezeket a bélyegeket a hivatal fizetség ellenében bocsátja ki, a bélyegek elôállítási árát pedig a kiutalt költségvetésükbôl fedezik. A behajtott pénzösszeg végül az állami költségvetést illeti.

A megkülönböztetô bélyeg kibocsátásért a cégeknek a következô iratokat kell bemutatniuk a szerzôi jogvédô hivatalnak: a) a cég mûködési engedélye; b) az audiovizuális terméknek a mozivállalat regiszterébe történô iktatásának igazolása; c) az elôállításra, sokszorosításra, forgalmazásra, bérbeadásra szánt audiovizuális termékek száma és címe, amelyekért a bélyeg kibocsátását kérik. Az elsô két iratot az Országos Mozivállalat állítja ki, elnökének 1998/21. számú döntésének megfelelôen.

A megkülönböztetô bélyeget minden egyes példányra fel kell ragasztani, még a forgalmazás vagy bérbeadás elôtt.

Kihágást képeznek — amennyiben nem követték el olyan feltételek mellett, hogy a törvények szerint bûncselekményt képezzenek — a következô cselekedetek: a) az audiovizuális termékeknek megkülönböztetô bélyeg nélküli tartása forgalmazás vagy bérbeadás céljával, illetve ezek engedély nélküli forgalmazása és bérbeadása 10–25 millió lej közötti pénzbírságot von maga után; b) a megkülönböztetô bélyegnek a szerzôi jogvédô hivatalnál bejelentettektôl eltérô audiovizuális termékre alkalmazását 20–40 millió lejjel büntetik; c) amennyiben a szoftverekkel foglalkozó cégek nem nyújtják be a szerzôi jogvédô hivatalhoz a kormányrendeletben kért okiratokat (amelyeket a fentebb említett 3. szakasz sorol fel), 20-tól 40 millió lejig terjedôen büntethetik; d) számítógépprogramok tartása bármilyen tárolóegységen engedély nélküli forgalmazás vagy bérbeadás céljával 25–40 millió lej közötti büntetést von maga után. Minden esetben elkobozzák az illetô audiovizuális termékeket, valamint a számítógépprogram tárolóegységét. A büntetéseket jogi személyek esetében is alkalmazzák, de a pénzbírságok határértékeit ötszörösére növelik. (A kormányrendeletnek a kihágásokra vonatkozó elôírásait kiegészítik a kihágások megállapításáról és ezek büntetésérôl szóló 1968/32. törvény szabályai.) A büntetések értékét az infláció függvényében kormányhatározattal módosítják.

A kihágások és büntetések megállapítását a belügyminisztérium szakigazgatási szervei, valamint a szerzôi jogvédô hivatal felhatalmazott személyzete végzi. A szerzôi jog jogosultjának képviselôi kérésre részt vehetnek a kihágások megállapításánál és a büntetések kiróvásánál. Szintén kérésre, a hivatalnak a jegyzôkönyv véglegessé válásától számított 5 napon belül értesítenie kell a szerzôi jog jogosultját minden ôt érintô jogsértô cselekedetrôl. Amennyiben az elkobzott javak tekintetében a jogosult nem fejezi ki választását a szerzôi jogokról szóló 1996/8. törvény elôírásai szerint, 30 napon belül a jegyzôkönyv véglegesítésétôl, az említett termékeket megsemmisítik.

(A kormányrendelet a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után 30 nappal lép életbe.)

MÛVELÔDÉS

Dési magyar színjátszás
1844–1989*

(10. old.)

A két világháború közötti idôben az egykori dési Nemzeti Színház a Select mozinak nyújt otthont, melyben — a bérleti szerzôdés értelmében — az új városvezetôség csak bizonyos napokon engedélyezte Thália román és magyar papjainak a szereplését. Ezért utóbbiak nemegyszer be kellett érjék a vármegyeház, a Csizmadiaszín alkalomszerûen átrendezett nagytermével, illetve nyári napokon a Ment Béla által bérelt România vendéglô kerthelyiségével. 1924–1929 között Fehér Imre társulata játszott kisebb-nagyobb megszakításokkal a városban. Többek között bemutatták Farkas Imre A nótás kapitány és Granichstädten Az Orlov címû színmûvét. 1929-ben Fekete Mihály színészei viszik színre Zerkovitz Béla Árvácskáját. Fellépett ebben Bíró László, Gergely Lajos, Jódy Károly, Joó Rózsi, Kürthy Károly, Szabó Ilona, Szentessy Etel és Tarnay Teréz. Jódy késôbb önállósult csoportjával újon felkereste a dési publikumot, amely örömmel tapsolt Beck Rózsinak, Heller Sándornak, Hevessy Miklósnak és a többi derék színjátszónak. A továbbiakban, Ferenczy dr. színtársulata elôtt, Földes direktor csoportja játszott a városban. A Mágnás Miska, az Ezüst sirály, a Csipetke, a Kék Duna bemutatóján újra hosszú taps értékelte V. Hegyi Lili, Szentes Ferenc, Jancsó Joli, Karácsonyi Miklós, Harmath Böske, Réthy Margit, Végh József, Kellán Sándor, Németh Gizike, Kulcsár László és társaik játékát.

1922-ben a dési zsidó nôegylet mutatta be Az iglói diákok címû színmûvet, és megnövekedett a színpadra vitt román nyelvû darabok száma is. A magyar mûkedvelôk is hallattak idônként magukról, leginkább a Református Nôszövetség közremûködésével. 1940 ôszétôl újra felerôsödött a dési magyar kulturális élet. Az erdélyi színjátszás 150 éves fönnállása jubileumának tiszteletére a régi dési „teatrumban" 1942. november 21-én a debreceni Thuróczy Gyula rendezésében a Székelyföldi Színház bemutatta Sztojka László író, helyi szerzô Utolsó kör és Játék a Rhédey házban címû darabjait, melyeknek Észak-Erdély más városaiban is tapsolt a közönség. Ugyanez a társulat mutatta be Désen és másutt Madách fômûvét is.

Az 1944. esztendôvel lezáródó polgári életformát felváltó vörös diktatúra átrajzolta a város közmûvelôdési életét is. A színházépületet újra államosították, moziteremmé degradálták, a filmvetítést szolgálta 1960. november 20-ig, mikor is kigyulladt. Helyére került a ma is mûködô Arta mozi. A második világháborút követôen, a dési magyar közmûvelôdési élet a Magyar Népi Szövetség helyi szervezete égisze alatt kezdett kiépülni. A régi és kipróbált mûkedvelô társulatot feloszlatták, a mûsorpolitika körül pedig — országszerte — egyre szorosabbra vonta az abroncsokat a pártállam. A mûkedvelô színjátszás helyi hagyományainak folytatói bírták legtovább idôben és erôvel a múltat felôrlô intézkedéseket. Egy maroknyi elhivatott színházbarátnak köszönhetô, hogy újra megszólalhattak Thália önkéntes dési szolgái.

1945-ben már összeállt az új társulat. Életrehívásában, majd fenntartásában jelentôs szerepet játszott fôszervezô és rendezôként dr. Parádi Kálmán orvos és dr. K. Papp Géza jogász, valamint néhány lelkes követôjük. Elsôként a Ludas Matyi került színre 1945-ben, s ugyancsak K. Papp Géza rendezésében 1946-ban a Fruska, a Francia szobalány, majd a Nem élhetek muzsikaszó nélkül. A további bemutatókat elevenítsük fel a felkutatott színiplakátok és a még körüljárható emlékek segítségével.

Az elvárásoknak megfelelôen, 1947-ben orosz a szerzôje a dési magyar színpadnak. Idézzük a korabeli színlapot: „Sectia Culturalã a Uniunei Populare Maghiare Dej — Magyar Népi Szövetség Mûkedvelô Csoportja Dés — Vã invitãm cu drag la reprezentarea piesei teatrale Scandalagiul (Emirul din Buchara) de Soloviev — Senki ne mulassza el megnézi Szolovjev: Csendháborító (A bokhárai emír) címû 3 felv. zenés vígjátékát — care va avea loc în zilele de 15, 16, 17 Noemvrie 1947 (Sâmbãtã, Duminecã si Luni) la orele 20 seara — mely szombaton, vasárnap és hétfôn, nov. 15, 16, 17, este 8 órai kezdettel kerül színre. — Sala încãlzitã! — Fûtött terem! — Prenotarea biletelor în biroul U.P.M. — Jegyelôvétel a M.N.Sz. irodájában. — Muzicã originalã de Csiki Endre. Baletul aranjat de d-na Josan. — Eredeti zenéjét szerezte: Csiki Endre. Balett-táncot betanította: dr. Josanné. — Distributia — Szereposztás: Naszreddin Hodzsa — Békési Lajos, Dzsáfár uzsorás — Rákosi Albert, Nijáz fazekas — Lôrinczy Sándor, Güldzsán, leánya — Krémer Eli, Husszein Guzlia — Haltrich Béla, A bokhárai emír — Kenderessy Lajos, Olum-Bibi — Móritz Erzsébet, Nagyvezér — Rácz Béla, Ali — Lazányi Zoltán, Juszuf kovács — Kolozsvári József, Udvari bölcsek, mesteremberek, ôrszemek: Daday Zoltán, Máthé István, Medgyesi Sándor, Nagy Tibor, Szabó Attila, Szabó Károly, Számtartó Zoltán, Schwart Róbert, Rákosi Jenô, Konrád Károly, Konrád Vilmos, Ródé Sándor. — Táncosnôk, udvarhölgyek: Fülöp Margit, Daday Zoltánné, Lammert Ica, Lazányi Zoltánné, Papp Magi, Jánosi Zsóka."

Az 1948-ban bemutatott újabb két színmûvet dr. Parádi Kálmán rendezte. A továbbiakban a felkutatott színiplakátoknak — takarékossági okokból — csak a magyar szövegét közöljük. „Rendkívüli kiadás! M.N.Sz. Mûkedvelô Csoportja bemutatja: Lapzártakor jelentik, vígjáték 3 felvonásban. Írta: Sebastian. — 1948. február 22-én, vasárnap d.u. 4. (olcsó helyárakkal) és este 8 órakor, február hó 23-án, hétfôn este 8 órakor. Lantos Béla, a kolozsvári Állami Magyar Színház tagjának vendégfelléptével."

A mûkedvelô színjátszó csoport oszlopos tagja, Rákosi Albert hagyatékában fellelt följegyzés szerint, Parádi dr. mint rendezô nagy iramot diktált, de még a színielôadások közötti idôszakokban is „szinte hetenként rendezett igen ötletes, szórakoztató, vidám esteket és sok egyfelvonásos rövid darabot, például Régi motoros, Frakk, Fösvény, Leánykérô, Legénykérô, Farag, nem farag, Üldöznek a nôk stb. címek alatt".

Az 1948-ban bemutatott második színmû fergeteges sikert aratott. Emeljünk ki egy részletet a kolozsvári Világosság korabeli tudósításából: „A dési MNSZ mûkedvelô csoportja öt egymás után következô elôadásban, zsúfolt ház mellett óriási sikerrel játszotta Paulini–Harsányi Háry János címû ötfelvonásos mesejátékát. (...) A kitûnô dési mûkedvelô csoport egész esztendôn át sorozatos, mûvészi értékû teljesítményeivel joggal emelkedett a legjobb mûkedvelô csoportok egyikévé." És idézzük a színlapot is:

„M.N.Sz. Mûkedvelô Csoport Dés, 1948. május hó 23-án, vasárnap du. 4 és este 8 órakor, 24-én, hétfôn este 8 órakor és 25-én, kedden este 8 órakor elôadja Paulini–Harsányi: Háry János címû 5 felvonásos zenés mesejátékát. Megzenésítette: Kodály Zoltán. — Szereposztás: Háry János — Rákosi Albert, Örzse — Iván Mária, Mária Lujza — Daday Zoltánné, Napóleon — Kolozsvári József, Császár — Rácz Béla, Császárné — Lázár Ferencné, Öreg Marci — Haltrich Béla, Ebelasztin lovag — Kenderessy Lajos, tábornok — Volozsnyai Béla, Meluzina, Estrella udvarhölgyek — Váradi Gizella, Ölvedi Ilona, Diák — Frátai József, Korcsmáros — Lôrinczi Sándor, Magyar ôr — Szabó Károly, Muszka ôr — Vadász Zoltán. — Huszárok, francia katonák, bécsi harangjáték kis katonái. — Zenei vezetés: Solymossy Zoltán, Czirmai Teréz. — Díszletek: Piskolti Béla. — Történik a múlt század elején; az elsô felvonás a nagyabonyi korcsmában, a második az orosz határon, a harmadik és ötödik Bécsben, a negyedik Majlánd alatt. — Jegyelôvétel az M.N.Sz. irodájában szombaton és vasárnap délelôtt 11–13 óráig."

Megfigyelhetô: a dési ifjú Vadász Zoltán, a kolozsvári Állami Magyar Színház késôbbi neves tagja is fellépett ebben a darabban, amint a Boszorkánytáncban, illetve az 1953 év februárjában színre vitt Sári bíróban is. Utóbbit is dr. Parádi rendezte, s Vadász Zoltán benne Varnyút alakította. A fôbb szerepeket Haltrich Béla, Lázár Ferencné, Leopold Irén, Etédy Lajos, Kriszta Nagy Miklós és Rákosi Albert játszotta. Ez a darab volt talán éppen az utolsó az MNSZ égisze alatt bemutatott színmûvek közül, a továbbiakra már a szakszervezetek védnöksége alatt került sor.

1949-ben dr. K. Papp Géza fogta egybe a helyi mûkedvelôket. „Nicolae Bãlcescu Népi Atheneum Dés, november 5, este 1/2 9 órai kezdettel az Atheneum termében (Volt M.N.Sz.) bemutatja: Vitézek és hôsök, Gergely Sándor színmûvét 7 képben" — kezdôdik a korabeli színlap. Ugyanebben az évben került sor Szigligeti Ede Csikós címû színmûvének a bemutatására is, és ez idôben a dési mûkedvelôk az Ócskavas nagyban címû darabbal a mûkedvelô színjátszók országos versenyén elsô díjat nyertek. Ezt követte a Veszedelmes kanyar bemutatója. A vörös hatalomnak tetszett a népmûvelésnek színpadi formája, az elôadóktól politikumot és mennyiséget követelt, a minôséghez és a búvószavakhoz nem értett. Az üzemek munkásságát mindegyre biztatta, így került sor a Villamos Mûvek dolgozóinak elôadására, az Érettségi bemutatására is.

K. Papp Géza rendezésében került színre 1951–1952-ben a Liliomfi, majd a Nemes rózsa, és más darabok mellett a Tökfilkó 1955-ben. Vegyük elô az utóbbi plakátját: „Casa de culturã »Nicolae Bãlcescu« Kultúrház Dej. Terem ...; 1955 ... hó ... nap ... óra .... Tökfilkó. Vígjáték 4 felvonásban. Írta D. I. Fonvizin klasszikus orosz író. Szereposztás: Prosztákov — Haltrich Béla, Prosztáková — Dicker Róza, Mitrofán — Rodé Sándor, Szofjuska — Sãplãcan Ági, Milon — Mãgherusan S. Ioan, Právigyin — Czentye Vili, Sztárodum — Rákosi Berci, Szkotyinyin — Fogarasi Jóska, Cifrikin — Cséki Tibor, Pafnutyics — Sãplãcan Liviu (korábban Széplaki Liviu — megj. tôlem: H. A.), Kutyejkin — Haltrich János, Jeremejevna — Lázár Ferencné, Szabó — László Gerô és Bãtãrceanu Ioan. — Rendezô: dr. Papp Géza."

Az ifjú László Gerô, a kolozsvári Állami Magyar Színház késôbbi kiemelkedô tagja, nemcsak ebben, hanem a Színház, a Néma levente, Az új földesúr és más színmûvek dési bemutatásában is részt vállalt.

Csiki Gergely Nagymama címû vígjátéka kisebb-nagyobb szünetekkel két évig futott dési mûsoron. Premierje 1957. január 26-án volt. „Az együttes játékát az összhang jellemezte" — írta róla ekkor a kolozsvári napilap. Az 1960-as évek hozták el Horia Lovinescu Rombadôlt fellegvár, Kiritescu Szarkafészek, Iorge Dorin Díszpéldányok, Gabriela Zapolszka Dulszka asszony erkölcse és Marton Lili Külvárosi lakodalom címû színmûvének az elôadását. A repertoár vegyes volt, a középutat kereste.

1971-ben alakult újra a dési magyar színjátszó csoport. Régi tagjai közül helyén maradt Dicker Rozália, aki 25 évi szereplésének emlékére díszoklevelet kapott. Megjelent az utánpótlás, mely a Solymossy és Gallov családok körül tömörült. Számos siker és sorozatos megtorpanások után bemutatásra került Méhes György Felebarátok, majd 1976. október 7-én Muskotály címû kétfelvonásosa Solymossy Jenô lelkes rendezôi-szervezôi tevékenysége nyomán. Szerepükrôl a kolozsvári lap így írt: „Színpadi alakításával kitûnt Gallov Magdi és Etédi Lajos (a jegyesek), Dicker Rozália (Feketéné szerepében), a szívvel-lélekkel komédiázó Solymossy Jenô (mint Kálmán), az Ellust formáló Drãgan Ilona, a többszörös tapsot kapó Gallov Béla, s a kellemes orgánumú Dénes Ferenc. Kiemelkedett még Lendek Pál, Bartha Mária, Náznán Irén, Máthé Magda, Solymossy Sándor, Csatlós Judit és Mikeházi Pál alakítása..." És egy másik újsághír, immár az 1978. március 24-i lapszámból: „A dési mûkedvelôk a Sikátor, majd a Muskotály címû darab után újabb ôsbemutatóval jelentkeztek. Az elmúlt napokban Bajor Andor Szürke délután címû háromfelvonásosát vitték színre. (...) Horváth Ilona, Kalapáti Jolán, Szabó Margit, Sófalvy Antal, Gallov Ferenc, Horváth Tibor, Gallov Béla, Lendek Pál, Martonosi Tibor, Kerekes István nyújtottak emlékezetes alakítást. Dicséretes Horváth Sz. István mûkedvelô rendezô és a hanghatásokra felvigyázó Csatlós Judit munkája."

Habár neve soha nem szerepel- (hetet)t a színlapokon, a dési magyar nyelvû színjátszó csoport tagja volt ez idôben Tôkés László is, aki tanácsaival, ismeretségével hathatósan támogatta az együttes tevékenységét. A kolozsvári Állami Magyar Színház is egy ideig felkarolta a désieket: Bereczki Péter rendezte itt a Mandragorát, Nagy Dezsô Móricz újra színre vitt Sári bíróját, melynek bemutatására 1980. október 24-én került sor. Játszott benne: András Mihály, Dicker Rozália, Gallov Béla, Kalapáti Jolán, Balogh Jenô, Sófalvy Antal, Pap András, Csatlós Judit, Gallov Ágnes, András Péter, Návmon Irén, András Antal, Szatmári László, valamint Horváth Tibor, Dénes Ferenc, Kapronczai Csaba és Lendek Pál.

Nagybányán, Körösfôn, Ördöngösfüzesen, Besztercén, Máramaros-szigeten, Széken, Szépkenyerûszentmártonban, Nagyenyeden és még sok helyen tapsoltak a derék dési színjátszóknak a nézôk. Sikerei ellenére, 1989 decembere után — egy rövid nekifutást követôen —, a nagy múltú anyanyelvû színjátszó csoport feloszlatta önmagát, s csak szép emléke maradt!...

* Rövidített részlet a szerzô dési helytörténeti monográfiájából.

Huber András

Európai formanyelv, erdélyi lelkiség

(10. old.)

Az 1920–1930-as évek erdélyi magyar piktúráját a novecentista, az úgynevezett római iskola formai gondolkodása befolyásolta, mely éppúgy felhasználta a cézanne-i szerkezet új felfedezéseit, mint az avantgárd olasz festészet metafizikus megérzéseit, értékeit.

Kutatásaink elmélyítésének célja az lenne, hogy empatikusan megérezzük és azonosítsuk azokat a nagyszerû ötvözô pontokat, amelyek az erdélyi festôk remek munkáin kimutathatók, s amellyel úgy lettek emocionálisan, lelki telítettséggel erdélyiek, hogy magukon hordozzák a nagy európai mûvészeti hatások formai és szerkezeti látásmódját is.

Az erdélyi festészet egyik legnagyobb hatású fiatal alkotója az olasz–dalmát eredetû Tasso Marchini volt. Formalátásában, ecsetkezelésében a Van Gogh-i tüzes vibrációkig jut el, de talán legotthonosabban a severini féle sokatmondó csendes felületek, az abroncsként lezárt kontûrök között mozgott, megteremtve a folton belül a csend felszentelésének a légkörét, az idônkivüliséget, melyet erdélyi lelkisége egy bensôséges emberi egymásra figyeléssel fûszerez, felmelegítve a szemlélôt a lét s az ábrázolt emberi arcok radiálásától.

Az Aba Novákkal együtt munkálkodó Nagy Imre munkáiban más értelmet kap a cézanne-i s a novecentista szemlélet formai világa. Nagy Imre, miként Tamási Áron, mesélni akar, számára a formai nyelv szikár keménysége a fék, mely meggátolja a túlzott elfogultságtól, az anekdotázáshoz jutástól, és a dübörgô síkok ritmikus játéka, a székely vitalitás, az emberek és fenyôk életrevalóságának a kifejezôivé válnak, olyanformán, hogy a szolid sík szerkezet, a konstrukció ereje aláhúzza és szuggesztíven kifejezi a zsögödi táj és emberek felénk áradó, áramló dinamikáját. Ilyenformán Nagy Imre az Európában tanultakat valósággal befogta saját hintójába, s a síkok cezanne-i szerkezetét és komolyságát erdélyi zöldekkel és vidámsággal töltötte meg.

Talán legelmélyültebb, legfilozofikusabb festônk Nagy Albert volt. A Camplingi képeibôl vett hatás, a puritán légkörben mozgó emberek metafizikus megérzése volt, melyet Erdélyben egy fehér falu, mondhatni unitárius magyar légkörré fokozott fel az a fiatal képzômûvész, aki a Szabó Dezsô csodálója volt, és a festészet nemzeti jellegének a bemutatására, kiérlelésére vállalkozott, a bartóki és kodályi zenei munkák szerint. Az olasz iskolának ez a bonyolultan átszûrt értelmezése, új tartalmakkal való megtöltése avatja Nagy Albertet a legfilozofikusabb, legtitokzatosabb, legsorsszerûbb képfestôjévé Erdélynek. Halk szavú, közelálló színei nyomatékkal beszélnek a magyarságról, a paraszti élet puritán belsô erejérôl, a morál, a magasabb életcélok keresésérôl, melyben benne érezzük az erdélyi egymásra figyelés melegségét, sôt erkölcsi elvárásait is. Nagy Albert együtt drukkol szereplôivel, azonosul velük, nyugtalan álmaiban értük izgul és teremt egy olyan légkört a valóságban, ahol ezeknek a teremtményeknek életterük lehet. Az okkeres szürkék, a penészes zöldek, a tónusok bensôséges felénk áramló hullámai, csontunkba maróan szuggesztívek, erdélyiek úgy, hogy egyben érezzük a nagy olasz metafizikusok által feltett kérdésekre adott válaszokat is.

Nagy István mûvészetét nincs miért nyugati alkotóval összehasonlítani. Alkata vulkánikus, sors- szerû, csaknem barbáran erôteljes, melyet meghatóan tör meg a humánum melegsége, a karakterek gazdagsága, átütô ereje, belsô életre készsége. Ha mindenáron viszonyítani akarnánk, formalátásban talán a francia Roult vitro-piktúra szemléletével rokonítható, de míg Roultnál a dekorativitás ereje az élôbb, addig Nagy Istvánnál a lélek ereje, a sors, az emberi drámák s a székelység féltésének belsô ereje dominál. Nagy István a fekete szénnel húzott kontúrokkal tömöríteni akar, sûríteni nemcsak a formát, nemcsak az embert, hanem az élet egész dinamikus forgatását, a belsô delejes erôt, melyet uralnunk kellene. Ilyenformán a durva daróc vagy posztó, a selymesen keserûzöld legelô üzenethordozó, dinamizáló, erôt adóan vigasztaló.

A nagybányai gyökerekbôl elindult Mohy Sándor mûvészete a formák konstruktív erején, a szerkezeten keresztül kötôdik a nyugati formalátáshoz, olyan szuverén módon, hogy elsôdlegesnek érezzük a belsô feszítô erôt, az ábrázolási melegséget, a színek nemes hangolását, s csak azután vesszük észre az erôteljes foltokra és szerkezetre, a lobbanékony felületre és stabil kontúrokra épített képek Nagy Oszkári-i hangszerelését. Mohy hatalmas, erôteljes felületei az erô és lendület mellett simogatóak, egy bensôséges hangulat visszaadói, ahol a téglavörösek és meleg okkerek együtt zenélnek a foltok és kontúrok sziluettjeivel, miként Gauguin erôteljes tahiti nôi figuráin látjuk.

Dési Incze János mûvészete sajátságos színfoltot jelent az erdélyi mûvészetben. Miként egy modern Braughel, szeretettel átölelve kihajtja figuráit Dés vagy Velence tereire, megérti ôket, elnézô kisebb hibákkal, s mint egy játékos festô Fellini igazgatja ôket az élet színpadán, azzal a zsúfoltsággal, amit a Comedie dell Arte színpadain látunk. Különös értéknek érzem, hogy az érzelmi kilúgozás felé haladó világunkban egy festô sorsszerûen a másik emberre figyel, azt elárasztva belsô értékeivel, ezáltal gazdagítva a kisváros tereit s a lét tereit.

A nagy európai kihívásokra az erdélyi festôk sajátságos válaszokat adtak, olyan válaszokat, mely egyben jelzi a metafizikus térenkívüliséget éppen úgy, mint az emberi egymásra utaltság égetôen fontos összegezett erejét, kifejezését.

Jakobovits Miklós

Homlít

(10. old.)

A címben szereplô homlít szavunkat városi születésû ember alig-alig ismeri. Nem csoda, hiszen a homlít ma csak a szôlômûvelésben használt szakszó. A termô szôlôsben a tôkehiányok pótlására, illetve öreg tôkék fiatalítására szolgáló eljárást, az ivartalan szaporítási módot nevezik így. De itt is, a szôlômûvelésben is kénytelen más szavakkal osztozkodni: az eljárást a szôlôt homlit mellett nevezik még így is: szôlôt dönt, szôlôt bujtat. A szôlônek bujtatás, döntés, homlítás útján való szaporítása következôképpen történik: a szôlôtôke mellett kis gödröt, mélyedést ásnak, abba a szôlôtôkének egy-két megfelelô hosszúságú vesszejét, venyigéjét (anélkül, hogy levágnák a tôkérôl) lehajtják, lefektetik, ledöntik, majd földdel egy bizonyos részét befedik, bujtatják és meggyökereztetik. Késôbb — miután gyökeret vert — leválasztják az anyatôkérôl úgy, hogy elvágják a venyigéket, s így új szôlôtövet nyernek.

A ma már csak a szôlômûvelésben használt homlít ige az ôsi magyar hom- igetô származékszava: közbülsô -l és -ít mûveltetô igeképzô hozzáadásával alakult. A szó tövének más származékai is azt bizonyítják, hogy az eredeti magyar szótô hajdanában tágabb értelmû volt. Így például a homl- alapszóból keletkezett -k névszóképzôvel egy igen fontos szavunk, a homlok. Eredetének megfelelôen feltehetô legkorábbi jelentése ’hajlott, domborodó rész’ lehetett. Ilyen hajlított, domborodó részt a szaporítás végett bujtatott szôlôvenyigén is találunk. Szintén ’hajló, görbülô’ az olyan tárgy, amelyre azt mondjuk, hogy homorú. E szóban a hom- tôhöz -r igeképzô járult, s ennek igeneve a régi nyelvben homoró, elhomályosult formája a mai homorú alak. A szó igei formája a homorodik, homorít is.

A temetôt járva egy 1850-bôl való sírfelirat sorait olvasom: „Ide homlíttatott egy szôlôágatskának porba való része..." A jelkép benne nyilvánvaló. A „szôlôágatska" — egy kétéves gyermek — „porba való része" csak „homlíttatott" a sírgödörbe, hiszen emlékekben, érzésekben, szeretetben nem szakadt el szüleitôl. S talán egy jövendô gyermekben újjászületik...

Murádin László

ÚJRAOLVASÓ

Boszorkányok márpedig vannak

(11. old.)

Újraolvasva a levéltári adatokra épülô kötetet az az érzésem támadt, hogy sikerült körvonalaznom azt a „közolvasói" réteget, ahol e könyv* (az évek folyamán) biztos újraolvasásra számíthat. Ez a réteg — a szakmán kívül — elsôsorban azokból áll, akiket Könyves Kálmán ún. boszorkányüldözés-betiltó rendelete („boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak") és e törvény értelmezési vitája, az 1990-ben megjelent Kolozsvári emlékírók címû válogatás, valamint a magyarországi hadtörténész és nagysikerû történelem-népszerûsítô író, Nagy László mûvei (és „boszorkányközelítései") egyaránt érdekelnek.

A köztudatba az ivódott be, hogy Könyves Kálmán olyannyira felvilágosult (könyves) volt, hogy betiltotta a boszorkányüldözést. A valóság viszont más volt. Makk Ferenc például így fogalmaz: „Meg kell mondani, hogy itt nem mindenféle boszorkányokról van szó, hanem csak azokról, akik (...) állatalakot véve [latinul: striga] képesek éjjel kegyetlenkedni az emberekkel. Az ún. boszorkányok más fajtájában Kálmán is hitt." (Kiss András ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „A striga szó értelmezése vitatott. Egyesek szerint vámpírt jelent, mások az ôsvallás papnôjének, sámánnôjének vélik. A kutatók viszont abban egyetértenek, hogy a szót nem lehet a boszorkány fogalommal azonosítani...")

Ily módon a Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznáknak különös dimenziót kölcsönöz a tény, hogy a „közolvasó-köztudatba" beivódott 12. századi Kálmán-képpel ellentétben... boszorkányok márpedig vannak! Vannak bizony: erre a legjobb bizonyíték ez a könyv, amely Kolozsvár és környékének 16–18. századi boszorkánypereit is bemutatja. (Ízelítôül: „A kolozsvári városi tanács halálos ítélete a boszorkánysággal vádolt Szabó Kató ügyében — 1584; Kolozsvár város tanácsa — a várost képviselô prókátor fellebbezése következtében — súlyosbítja a bírák fenti ítéletét és Sós Jánosné elégetését rendeli el — 1584; stb.)

A Kiss András nyugalmazott fôlevéltáros által válogatott kötet szervesen kapcsolódik a nagy sikernek örvendô Kolozsvári emlékírókhoz: a Pataki József–Bálint József páros által összeállított kötet csak 1603-tól követi a kincses város történéseit — a mi könyvünk a „hiányzó" 1500-as évek (végének) hangulatát is tükrözi.

(Az újraolvasás során egyre jobban felfigyel az olvasó a kötet sikeres korhangulat-transzferére. Aki például rászán néhány napot arra, hogy a két kötetet egymás után elolvassa, egész más szemmel fog ezentúl Kolozsvár utcáin felnézni egy-egy polgári épületre.)

Különösen hálás témának ígérkezik e korhangulat-átültetésre a szalmakoszorús paráznák kolozsvári pereinek felidézése. Íme, egy részlet: (Katalin asszony paráznasági pere — 1613: „...az gyermek ez anyának az ölöben vagyon, hites urat nem tudgya mondani avagy mutatni kitôl való volna. Tetszik a törvénnek, hogy ez Katalint kivigyék, az perengérhez kössék és igen megverjék. Megvervén az kapun annak módgya szerént kiûzzék és soha többszer az városra [Kolozsvárra] jönni szabad ne legyen." (Rövid kitérôként említem meg: mennyire más elbírálás alá estek a nemesi fattyúk édesanyái! Lásd erre vonatkozólag Kubinyi Andrásnak a HISTÓRIA 1999/7. számában megjelent írását — Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban.)

A kötet egyik legérdekesebb részét kétségtelenül annak az 1614. évi, Bethlen Gábor fejedelem nevében a medgyesi országgyûlésen kibocsátott ítéletlevélnek (valamint ennek eljárási elôzményeinek: megidézés, tanúvallatási levelek stb.) újraközlése képezi, amely Dengeleghiné Török Katának Báthory Gábor fejedelemmel elkövetett vérfertôzését tárgyalja és bünteti (fej- és jószágvesztéssel). Mint ismeretes, Nagy László hadtörténész — többek között A rossz hírû Báthoryak — 1984, a „Sok dolgot próbála Bethlen Gábor..." — 1981, Bocskai István a hadak élén — 1981, a Hajdúvitézek — 1986, Az erôs fekete bég — 1987 stb. szerzôje — az említett pert „boszorkánypernek" tekinti. Kiss András más véleményen van: szerinte e per tárgya kifejezetten vérfertôzés, mégpedig egyetlen asszony vérfertôzése volt (ezt bizonyítják különben a kötetben közölt okmányok is). Ezek szerint a tanúvallomások során megemlített nevek — Báthory Anna és Imreffiné Iffjú Kata neve — még nem szolgáltathattak elég alapot a hadtörténésznek arra, hogy egyik kötetében ezt írja: „a perben, amely az elhalálozott fejedelem [Báthory Gábor] mellett három fôrangú asszony ellen folyt..."

Bevezetô tanulmányában a szerzô részletesen ki is tér az ügyre (még a jegyzetek között is szép számmal találunk e perrel kapcsolatos kiegészítéseket: „A sajtóban megjelent írások szerzôi még a jó közlemények esetében is többnyire nem a történeti forrásokat használták, hanem csupán az ezek alapján megírt történeti munkákat").

Kiss András — a rá jellemzô végtelen szerénységgel — „munkapad mellé félretett darabok" sorának tekinti a kötetet, de a „közolvasók", valamint a 16–17. századok történéseit többé-kevésbé ismerô búvárok minden valószínûség szerint más „kategóriába" helyezik majd a kötetet, és — minden kétséget kizáróan — az erdélyi mûvelôdéstörténeti munkák egyik legfontosabbjának fogják tekinteni. Sôt: a könyvnek egészen más szerepe is lehet. A szerzônek az 1614. évi, fent említett vérfertôzési perbôl levont következtetései (és meglátásai — lásd Károlyi Zsuzsanna „megrontásának" kutatásra buzdító gondolatkörét!) lényegeset lendíthetnek a „rossz hírû Báthoryak" versus Bethlen Gábor immár elregényesített mamut-perben, amelynek a köztudatba beivódott „ítéletei" (Báthory Gábor és Anna „rosszak" voltak, Bethlen Gábor viszont — amolyan modern Mátyás kiráyként — „jó") még ma is kísértenek.

Kétségtelen: bármilyen irányba is folytatja kutatásait Kiss András, lesznek olvasói — újraolvasói. Hogy követôi lesznek-e („»Ha lappang ... egy ... aki folytatni tud ...«, nem volt hiába a munka"), azt nem tudom. Azt viszont biztosan: aki az ô irányításával, morális támogatásával fordul a magyar/erdélyi történelem egy-egy fehér foltoktól tarkálló idôszakához — örömmel fog munkához.

Szabó Csaba

OPERA

Mûvészházaspárok

(11. old.)

A kolozsvári magyar opera megbecsült mûvésznôje Kirkósa Júlia. Férje, Köpeczi Sándor a testvérintézmény magánénekese. Mindketten hosszú, sikeres pályát tudhatnak magukénak. De a szakmai siker nem minden — vallják. Egész karrierjüket áthatotta a család iránti ragaszkodás, az otthon szeretete.

K. J.: — 1965-ben érettségiztem reál szakon. 1967-ben megkezdtem tanulmányaimat a kolozsvári zenekonzervatórium zenepedagógia szakán. Két év után különbözeti vizsgákkal átiratkoztam az ének szakra. Tanárom dr. Muresan Emil volt. Nagyon sokat köszönhetek Trenka Éva mûvésznônek, akit a mai napig is gondoskodó, második mamámnak tartok, és akivel a zenekonzervatórium elvégzésétôl 1987 ôszéig képeztem a hangomat.

K. S.: — Csernakeresztúron, Hunyad megyében nevelkedtem, Déván érettségiztem reál szakon. 1963-ban kerültem Kolozsvárra, miután sikeresen felvételiztem a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium ének szakára, amelyet 1968-ban végeztem el. Utolsó évesként már a Román Opera énekkarában énekeltem. Az abszolváló vizsga után több operaháztól kaptam szerzôdési ajánlatot: a temesváritól, a brassóitól és a kolozsváritól. Ez utóbbit választottam. Az akkori igazgató azt ígérte, hogy egy év alatt elôléptetnek szólistai szerepkörbe. Mindennek ellenére 8 évig dolgoztam karénekesként, és ezzel párhuzamosan szerepeket is énekeltem, 1975-tôl 1996-ig az intézmény szólistája voltam.

Mennyire tág ez a repertoár?

Szerepköröm magába foglal opera- és operettszerepeket egyaránt. Kedvenc szerepem Don Bartolo Rossini: A sevillai borbélyból, amelyet már legkevesebb hétféle rendezésben énekeltem. A vígoperai szerepek közül megemlítem Malatesta doktort (Don Pasquale), Dulcamara (Donizetti: Szerelmi bájital). Puccini Bohéméletében három szerepet is énekeltem: Schaunard, Benoit és Alcindor szólamait. Nagyon igényes szerepeim közé tartozik Varlaam a Borisz Godunovból és Zsupán a Cigánybáróból (J. Strauss).

És az operettszerepek?

— Az operett külön iskolát követel. Itt is van egy jól meghatározott szerepkör, amelyet, úgymond, „rám szabtak", hogy csak egy párat említsek: Frank fogházigazgató (ifj. Johann Strauss: A denevér), Zéta Mirkó (Víg özvegy). Egyformán szeretem mind az opera-, mind az operettszerepeket. Úgy éreztem, hogy a komikus szerepek — értem ezalatt a vígoperai szerepeket is — jobban illenek hozzám.

Milyen más társulatokkal léptek fel itthon és külföldön?

K. S.: — A külföldi vendégszereplések csak 1990 után váltak lehetôvé. Németországban, Olaszországban és Hollandiában léptem fel, de nemcsak a kolozsvári Román Operával, hanem a iasi-i, a bukaresti és krajovai társulattal is. Elmondhatom, hogy nagyon jó fogadtatásban részesültek e produkciók. Énekeltem a kolozsvári magyar operában is, kisegítettem, ha szükség volt rá. Szívesen megyek most is, amikor hívnak. 1990-ben egy hosszú, többhetes németországi turnén vettem részt, a salzburgi Slotte impresszáriós iroda meghívására.

K. J.: — 1990-tôl folyamatosan szerepeltem Magyarországon mind a kolozsvári magyar opera társulatával, mind egyénileg. 1990-ben Gyôrött, ez év decemberében pedig Budapesten énekeltem Abigél szerepét a Nabuccóból. 1990-ben az Erkel Színházban a Tosca címszerepét énekeltem Budapesten. 1992 nyarán a margit-szigeti szabadtéri színpadon Leonóra szerepét énekeltem Verdi: A trubadúr címû operából. Emlékezetes marad számomra 1995-ben egy firenzei produkció a Verdi Theaterben, amikor a kolozsvári Román Opera társulatával léptem fel Puccini: Tosca (címszerep) és Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület) szerepét énekelve. 1998-ban a budapesti Thália színházban Lady Macbethet (Verdi: Macbeth), a nyáron pedig Verdi: Nabuccójából Abigél szerepét énekeltem — mindkét elôadást a kolozsvári magyar opera társulatával. Hollandiában több városban is felléptem a bukaresti opera vendégénekeseként Abigél szerepében.

Sokak által irigyelt pálya az énekesé, tele csillogással, fényekkel.

K. J.: — Csak látszatra az. Ezen a pályán nincs ünnepnap, nincs szabadnap, nincs karácsony és nincs húsvét. De a legfontosabb számomra mégis a család, amelyrôl nem lehet lemondani. A taps, az ünneplés után hazamenni egy üres szobába úgy, hogy nincs, akivel megoszd a sikert, az örömöt — számomra elképzelhetetlen. Az az idegfeszültség, az a stressz, amely egy elôadás során felszínre kerül, csak egy harmonikus családi léttel kiegyenlíthetô.

K. S.: — Egy énekesnek két élettere van: az egyik a színház, a másik az élet „színpada". A színpadot nem kell összetéveszteni a magánélettel, hanem állandó egyensúlyban kell tartani a kettôt. Mi mindig vigyáztunk arra, hogy ne keverjük össze a színpadot az élettel.

Hogyan emlékeznek vissza diákéveikre?

K. S.: — Természetesen úgy, mint a gondtalan fiatalság idôszakára.

Melyik volt a mûvésznô elsô szerepe?

K. J.: — Elsô szerepemet egy 1973-as turnén játszottam, ahol Schubert–Berté: Három a kislány címû operettjébôl Grisi, az énekesnô szerepét énekeltem. Ezt követte 1973. december 18-án Liza, Lehár Ferenc: A mosoly országából. Pályám kezdetén sok operettszerepet kaptam. Az elôbb említett szerepet közel százszor énekeltem. Ezenkívül voltam Zórika (Lehár: Cigányszerelem), Viktória (Ábrahám Pál: Viktória), Saffi (Cigánybáró), Rosalinda (J. Strauss: A denevér), Glavari Hanna (Lehár: A víg özvegy), Susanne (Cirkuszhercegnô).

Számos opera fôszerepét énekelte pályafutása során.

K. J.: — Szerepeim nagyrésze Verdi- és Puccini-operákból valók: Tosca, Angelica nôvér, Georgette (Puccini: A köpeny), Amelia (Álarcosbál), Abigél (Nabucco), Leonóra (A trubadúr), Valois Erzsébet (Don Carlos), Amelia Grimaldi (Simon Boccanegra). Énekeltem még Santuzzát (Mascagni: Parasztbecsület), Michaelát (Bizet: Carmen), Juditot (Bartók: A kékszakállú herceg vára). A Wagner-szerepek sok énekes szerepálmai közé tartoznak. A Tannhäuserbôl egyaránt énekeltem Erzsébet és Vénusz szerepét. A mozarti operák világa is sok szép szereppel örvendeztetett meg: Donna Elvira (Don Juan), Fiordiligi (Cosi fan tutte) és a Varázsfuvola II. udvarhölgye. 1982-ben volt kollégámmal, Fogel Lászlóval közösen készítettünk egy lemezt, amelyen több Wagner operarészlet hangzik el.

Milyen rendezôkkel dolgozott együtt pályája során?

K. J.: — Csak egy párat említsek: Hero Lupescu Bukarestbôl, aki Puccini Triptichonját rendezte, Ilie Balea (Mozart: Don Juan), Vargha Zoltán a kolozsvári magyar operától. Az operettek kiváló rendezôje volt Horváth Béla, akitôl nagyon sokat tanultam az évek folyamán. Nagyon nagy tudású, kiváló szakember volt. Az utóbbi években harmonikus volt az együttmûködés Kürthy Andrással, aki több Verdi-operát rendezett a kolozsvári magyar operában, és remélem, hogy ezután is szívesen közremûködik társulatunkkal.

Mi a helyzet a kollégákkal?

K. J.: — Elsônek említem meg Trenka Évát. Még pályám kezdetén megkerestem, és megkértem, hogy foglalkozzon velem. Példamutató volt emberi magatartása és szakmai hozzáállása. El kell mondanom, hogy én mezzoszopránként indultam. Amikor versenyvizsgáztam 1973-ban a kolozsvári magyar operánál, kikötötték, hogy vegyem át az akkor frissen nyugdíjazott Albert Annamária szoprán-szerepeit. Elég meglepôdtem ennek hallatára, de vállaltam az átállást. Tízévi kemény munka volt szükséges ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Albert Annamária végig figyelemmel kísérte karrieremet, és, ha kellett, önzetlenül segítségemre sietett. Szeibert István is jó kolléga, sokat szerepeltünk együtt az operettekben. Láposi Dániel olyan ember volt, akit méltatlanul elfelejtett a közönség.

Melyik áll közelebb Önhöz, az opera vagy az operett?

K. J.: — Mindenképpen az operaszerepek. Kezdetben az énekes nagyon sokat tanul az operettekbôl is, fôleg a beszédtechnika terén, és fejleszti a mozgás- és tánckészséget is. A Verdi-szerepekhez azonban fel kell érni. Ezeket a szerepeket nem lehet kezdôként énekelni. Jó ezeket 25–30 évesen megtanulni, de kell hagyni, hogy érjen be a szerep, hiszen nemcsak hangilag, hanem színészi teljesítmény szempontjából is jó, ha késôbb kerülnek színpadra ezekkel a szerepekkel. Egy kiforrott mûvésznek más a kifejezésmódja — és ez nem csak a Puccini- és Verdi-szerepek elôadásmódjára érvényes. Nagyon fontos az, nemcsak kezdôként, hanem érett mûvészként is, hogy elég próba álljon a rendelkezésre. A próbák során az énekes beosztja erejét és hangját, kidolgozza a figurát. Ha nincs elég próba, akkor azt az elôadás sínyli meg. Külön szerencsének tartom, hogy a múlt évadban énekelhettem Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén címû operájában. A huszadik századi operairodalom kevésbé ismert, nemcsak itt, Kolozsvárott, hanem máshol is. Épp ezért fontos, hogy az operaházak mûsorra tûzzenek egy-egy ilyen operát is.

K. S.: — Szerintem kevés szoprán mondhatja el magáról, hogy ilyen széles a repertoárja.

Nem gondolt-e arra, hogy annyi pályatársához hasonlóan elhagyja a kolozsvári magyar operát?

K. J.: — Én mindig büszke voltam arra, hogy a kolozsvári magyar opera tagja vagyok. Kitüntetés számba ment a telt házas elôadás, a közönség látható ragaszkodása. A legkönnyebb elmenni, és feladni azt, amit eddig létrehoztunk. De akkor mit adunk tovább gyermekeinknek, a következô generációnak? Nem értem azt a menekvési lázt, ami már közel két évtizede tart, és nagy veszteséget jelent mind a mûvész- mind a civil társadalom számára. A kolozsvári magyar operának még mindig jól meghatározott, fontos feladata van a szórványmagyarság egyetlen ilyen jellegû intézményeként. 1988-ban hívtak Bukarestbe, de nem biztosítottak lakást, és a fizetés kérdése sem volt tisztázott, így hát maradtunk.

Mindkét gyermekük a kolozsvári zenelíceum tanulója.

K. J.: — Júlia lányunk hegedülni tanul, Sângeorzan Alina növendéke, jelenleg XI-es, fiunk, Sanyika, V. osztályos, Papp Tibor osztályában zongorázik. Mindketten már kiskoruktól a két operaházban „nôttek fel". 1994-ben egy háromhetes turnéról hazajôve, ahová a gyerekek is elkísértek, a két gyermek megtanulta a mûsoron levô Cosi fan tuttét, és egymással versenyezve „énekelték" az operát. Nagy figyelemmel és látható szeretettel követték a turné eseményeit. Egymástól sokat tanulnak, és sarkallják magukat a minél jobb eredmények elérésére.

Más zenész szülô elvbôl nem adja gyerekét zenelíceumba, úgymond, „ne tegye tönkre a gyerekkorát".

K. J.: — Nálunk ez szóba sem került. A gyerekek zenei tehetsége már kiskorukban megnyilatkozott. Véleményem szerint mindenki azt kell hogy kamatoztassa, amit a jó Istentôl kapott. Ha az nem mûveli zenei tehetségét, akinek van, akkor ki?

Milyen akadályokba ütköztek pályájuk során?

K. S.: — Egy mûvésznek két élete van: a színpadi és a színpad mögötti. Ha a színpad mögötti kemény harcot nem képes megvívni, akkor vagy félreáll, vagy félreteszik. Én nagyon jól éreztem magam a színpadon, de a háttér-intrikák sok energiát emésztenek fel. Szerencsémre szerepeimet akár kilencvenéves koromban is elénekelhetem. Azt tartottam szem elôtt, hogy még a karrierem érdekében se vállaljak kompromisszumot.

Egy ideig tanított a kolozsvári zeneakadémián is.

K. J.: — Ez egy elég rövid periódus volt: 1994 ôszétôl 2000 februárjáig tanítottam. Sajnos a kolozsvári zenekonzervatórium már két éve komoly anyagi gondokkal küzd, ezért nemcsak a vendégtanároknak, hanem saját tanárainknak sem biztosít idejében fizetést. Ezért úgy döntöttem, hogy a múlt tanév második félévétôl abbahagyom ezt a tevékenységet, mert méltánytalan volt a zenekonzervatórium hozzáállása. Kapcsolatom volt diákjaimmal a mai napig se szakadt meg, felkeresnek és segítségemet kérik. Most harmadik tanévemet kezdtem meg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen, ahol éneket tanítok a zenepedagógia szakon és a kántorképzôn. Nagyon szeretem a tanári munkát, sok elégtétellel szolgál, ha látom, hogy diákjaim sikereket érnek el.

Milyen eseményre emlékszik vissza a legszívesebben?

K. J.: — Jó irányú kezdeményezése volt Ionel Pantea rendezônek, hogy egy 1981-es operakoncertre meghívta a kolozsvári magyar opera nyugdíjas tagjait — Rónay Antal érdemes mûvészt, László Évát, Albert Annamáriát, id. Selmeczy Jánost, Vancea Erzsébetet, Timkó Editet, Thury Erzsébetet. Nem szabad elfelejteni operaházunk nagyjait, és a mai fiataloknak is meg kell adni az esélyt arra, hogy tehetségüket kibontakoztassák. Remélem, hogy a következô évadokban elôadásra kerülô darabok elnyerik a közönség tetszését, és az opera nagyobb látogatottságnak fog örvendeni.

Hintós Diana

ÉVFORDULÓ
Tízéves az újraindult Református Kollégium
Interjú Székely Árpád igazgatóval

(14. old.)

Az iskola újraindításának és énekkarának tízéves évfordulóját ünnepli a kolozsvári Református Kollégium. Az eseményre visszavárják mindazokat a volt diákokat és tanárokat, akik a kollégiumban végeztek, illetve tanítottak. Az iskola vezetôsége és diákserege kétnapos rendezvénysorozattal készült a jubileumra: ünnepi istentisztelettel, koncerttel, zászlóavatással emlékeznek a kollégium tizedik születésnapjára. Az eltelt tíz évrôl Székely Árpádot, a Református Kollégium igazgatóját kérdeztük.

Nagy eredmény, hogy gyerekeink tovább akarnak tanulni
— Az elmúlt tíz év alatt a kezdeti nehézségekbôl elég sok probléma megoldódott. Természetesen a legnagyobb gondunk még mindig nem rendezôdött. Idén ôsszel ismét meghiúsult a kísérletünk, hogy beköltözzünk az egykori kollégium épületébe. Annyira boldogok voltunk, hogy a tízéves évfordulót a régi iskolában ünnepelhetjük meg. Kollégáimmal már álmokat szôttünk, hogy mit fogunk tenni, milyen csodálatos lesz majd bevonulni a régi épületbe. Reméljük, hogy egyszer csak sikerülni fog. Az eltelt tíz évrôl azonban nemcsak kellemetlenségek jutnak eszembe, hanem nagyon sok kedves emlék is. Bízom abban, hogy diákjaink visszatérésével ezek az emlékek megsokszorosodnak. Egyre inkább úgy érzem, hogy a négy év pillanatok alatt eltelik. Amikor idejönnek, naivak, buták, kicsik, de mire távoznak, szinte mindegyikükrôl el lehet mondani, hogy személyiségek. Eddig kilenc évfolyam végzett, több mint ötszázhatvan diák. A volt kollégisták nagyrésze már befejezte a fôiskolát, mások még tanulnak. Legalább negyvenen lelkészi, illetve tanári pályát választottak. Hárman egyetemen is tanítanak. Körülbelül negyvenen kerültek a teológiára, szinte ugyanennyien vannak a vallástanárképzô fôsikolán. Nagy eredménynek tartom, hogy gyerekeink tovább akarnak tanulni.

Segítségünkre voltak az idôsebb tanárok
— Mit jelent református kollégistának lenni, egyházi iskolában tanítani?

— Amikor felkértek, hogy az iskola igazgatója legyek, a mély vízbe dobtak. Túl sok tapasztalatom nem volt. Bár korábban már betöltöttem felelôs tanári állást, valahogy nem tudtam elképzelni, mit is jelent a Református Kollégium. Nagy segítségemre volt, hogy otthon vallásos nevelésben részesültem. A templom mellett laktunk, nagyapámék szoros kapcsolatot tartottak fenn az egyházzal. Talán hároméves koromtól szavaltam, énekeltem a templomban. Miután megtanultam zongorázni, elkezdtem kántorizálni. Hét végeken hazamentem, mivel nem volt kántor a gyülekezetben. Egyre közelebb kerültem az egyházhoz. Az akkori tiszteletes, Deák Lajos sokszor mondta, hogy menjek teológiára. Én viszont annyira szerettem a zenét, hogy a zenei pályát választottam. Kilenc évig Petrozsényban tanítottam. Amikor újraindult a Református Kollégium, zenetanárnak jelentkeztem. Megpróbáltam elképzelni, milyen kellene legyen az egyházi nevelés. Nagy segítségemre voltak azok az idôs tanárok, akik a volt kollégiumban végeztek. Amikor az iskola újraindult, önként jöttek el tanítani. Ilyen volt Nagy Arisztid, Palkó Attila, Papp Marika, Furdek Mátyás, akiktôl mi, fiatal tanárok nagyon sokat tanultunk. Elbeszéléseik alapján megpróbáltuk elképzelni, hogy milyen lehetett az egykori iskola, mitôl is volt szép és jó.

Személy szerint sokat köszönhetek a kolozsvári zenelíceumnak. A zenelíceum annak idején nagyon szigorú iskola volt. Diákjainak nyolcvan százaléka bentlakásban lakott. Szigorú rend uralkodott. Ez nagyrészt meghatározta fejlôdésünket. Enélkül nem érhettük volna el ezt az eredményt. Huszonöten voltunk az osztályban, ebbôl huszonketten egyetemet végeztünk. Ez nem kis dolog. Pontosan meghatározták, ki mennyit gyakorolhat, ki hol gyakorolhat. Mindent a legapróbb részletekig megszerveztek. Tanáraimnak, nevelôimnek rengeteget köszönhetek. Ôk faragtak belôlem embert. Ezt szerettem volna elérni a kollégiumban is. Nemcsak arra szeretnénk nevelni a gyerekeket, hogy szeressék a munkát és komoly hitéletet élô reformátusok legyenek, hanem emberségre, becsületességre és tisztességre is. Ez nem valósulhatott volna meg, ha nem alakul ki ilyen tanári kar. Mindenki arra törekedett, hogy embereket faragjunk ezekbôl a gyerekekbôl. Iskolánknak alapvetô célja, hogy ne önzô, öncélú érdekeket képviselô, kisebbségi érzésekkel, frusztrációkkal és problémákkal küzdô embereket neveljen, hanem egészséges, szülôföldjükön megmaradó, a hagyományokat, kultúránkat, értékeinket tisztelô és ôrzô keresztény értelmiséget.

Külön varázsa lehetett volna az egykori épületnek
— Mennyire sikerült újraéleszteni a régi iskola szellemét?

— Úgy érzem, hogy bizonyos mértékben sikerült. Ha nem is pontosan azt a szellemiséget, hiszen nem lehet visszamenni a tizenkilencedik vagy a huszadik század közepére. Külön varázsa lett volna annak, ha gyerekeink az évszázadokkal ezelôtt épült kollégiumban tanulhattak volna. Az a tény viszont, hogy komoly eredményeket sikerült elérnünk, és a gyermekeink megállják a helyüket, szerintem olyan megvalósítás, amelyre a régi Református Kollégium is törekedett. Dolgozni kell, tanulni kell és hinni kell. Nincs más megoldás.

— Milyen remények vannak, hogy beköltözzenek a régi épületbe?

— Jelenleg folynak a tárgyalások. A pert elhalasztották, és egészen biztosan az elkövetkezôkben is tovább fogják halogatni. Sajnos, a törvényeket nem tartják tiszteletben, ami azt bizonyítja, hogy Románia mennyire nem demokratikus ország, hanem inkább az önkényeskedôk hazája. Ennek ellenére nem mondunk le az épületünkrôl, és mindent megteszünk, hogy érvényt szerezzünk az ingatlan feletti tulajdonjogunknak. Ettôl függetlenül azt hiszem, nem az épület határozza meg egy iskolának a létét. Az épület bármikor összeomolhat, de az iskola bárhol mûködhet. A lényeg az, hogy legyenek diákjaink, a szülôk bízzanak bennünk, és küldjék iskolánkba a gyerekeiket. Szerintem az ifjúság a legjobb befektetés, a legnagyobb profit. Az ifjúsággal nyerhetünk a legtöbbet. Nemcsak a református egyház, hanem a magyarság is.

Mindig emlékezni fognak a kollégium kórusára
— Nemcsak az iskola, hanem a kórus tízéves születésnapját is ünneplik...

— Szervezési okok miatt döntöttünk úgy, hogy a két ünnepet összekötjük. Mindenkit visszavárunk, függetlenül attól, hogy kórustag volt-e vagy sem. Mindig lelkiismeret-furdalásom volt azokkal szemben, akik nem kerülhettek be az énekkarba. Azért is készítettünk két zászlót, mert úgy éreztem, hogy mind a kórustagok, mind az iskola megérdemli azt. Amikor bekerültem a kollégiumba, eldöntöttem, megpróbálok valamit tenni azért, hogy az iskolát minél szélesebb körben megismerjék, ráirányítsam az iskolára a figyelmet, élôvé tegyem. Azt szerettem volna, hogy a kollégium valamiben rendkívüli legyen. Amit megfogadtam, az évek során meg is valósítottam. Ha bármelyik pillanatban ismét megszüntetnék a kollégiumot, egészen biztosan senki nem felejtené el, hogy ennek az iskolának volt egy nagyon jó énakkara, amely nemcsak öncélúan és istentiszteleteken énekelt, hanem a közéletben is bármikor megállta a helyét. Nagyon nehéz egy diákkénekkart állandóan szinten tartani, hiszen mindig akkor távoznak tagjai, amikor hangjuk kiforrottá vált. Így a munka kezdôdik elölrôl. Úgy érzem, elképzeléseim sikerültek. Ha csak arra gondolok, hogy már tizenegy volt növendékemnek énnekkara van, óriási dolog, hogy most már ôk is, otthon, énekkart vezetnek. A volt kórustagok közül többen zenekonzervatóriumot végeztek, négyen a magyar opera énekkarában vannak, ketten színészek lettek. Ennek nagyon örülök, mert a magyar opera és színház szívügyem. Kötelességünk támogatni ezeket az intézményeket. Tudom, hogy az ide került diákok megállják a helyüket, és megbecsülik ôket. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a gyerekek nem zeneiskolából indultak. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor látom, hogy diákjaim többet tudnak mint én, és magasabbra nônek, mint én.

Az iskola megérdemli, hogy megérje huszadik születésnapját is
— Mit vár el az elkövetkezô tíz évtôl?

— Egyelôre még semmiféle tervet nem szôttem. Nagyon szeretném, ha a tízéves évforduló jól sikerülne, a jubileumi ünnepségen mindenki jól érezné magát és a diákok kedvvel térnének vissza egykori iskolájukba. Köszöm mindazoknak, akik az elmúlt tíz év alatt mellénk álltak. Az egyháznak, amely nagyon sokat segített. A kolozsvári gyülekezeteknek, a kolozsvári magyarságnak, amelyek befogadták diákjainkat. Az amerikai és a kanadai magyaroknak, akik ösztöndíjakkal segítenek bennünket. Mindazoknak, akik alkalmat adtak arra, hogy énekeljünk. Minden koncert alkalmával úgy éreztem, hogy várnak, szívesen látnak, és örülnek, hogy együtt lehetünk. Ugyanakkor hálával tartozunk azoknak, akik elvitték a kórust az Egyesült Államokba és Németországba. Freifrau Sitta von Eckardstein bárónônek, aki nagy segítséget nyújtott iskolánknak. Az esemény tiszteletére iskolánk egy évkönyvet is kiadott. Nagyon szeretném, ha mindenki jól érezné magát. A volt és jelenlegi diáksereg, a tanárok együtt örüljenek annak, hogy létezünk, vagyunk és leszünk. Úgy érzem, iskolánk megérdemli, hogy megérje a következô évfordulót is. Amiben én hiszek és bízok, az a munka. Ha továbbra is így dolgozunk, hiszem, hogy megérjük a huszadik születésnapot is.

Papp Annamária

NAPIRENDEN

Rangsorolták az RMDSZ parlamenti jelöltlistáit
Több szabályzatellenességre vonatkozó óvást utasított vissza a SZOT

(16. old.)

Temes megye kivételével az RMDSZ valamennyi területi szervezete rangsorolta már a szenátor- és képviselôjelöltek listáját. Amint arról korábban tudósítottunk, a jelöltállítások régebbi konfliktusok kiújulására-fokozódására, és több szabályzatellenességre vonatkozó óvásra adtak alkalmat, ezeket a Szövetségi Operatív Tanács (SZOT) visszautasította. Körképünk a befutó helyekre rangsorolt jelölteket ismerteti.

Arad magyarsága továbbra is egy befutó képviselôi helyre számít, erre ezúttal is Tokay Györgyöt jelölte. Brassóban szintén Kovács Csaba képviselô az esélyes az egyetlen biztosnak számító képviselôi helyre.

Besztercének 1996–2000 között nem volt sem szenátora, sem képviselôje a román törvényhozásban. A remények szerint az elkövetkezô négy évben megváltozik a helyzet, és legalább egy képviselôi mandátum jut majd a besztercei RMDSZ-nek is. Ennek elnyerésére a legesélyesebb Kocsis András állatorvos, a mezôgazdasági minisztérium jelenlegi fôosztályvezetôje. Fehér megye szintén nem rendelkezett parlamenti képviselettel az elmúlt négy évben, az idén viszont nem kizárt legalább egy képviselôi mandátum, amire Rácz Levente pályázik. Hasonló a helyzet Hunyad és Krassó-Szörény megyékben is: Winkler Gyula, illetve Huszti András jelölteknek van a legnagyobb esélyük a bejutásra.

A Szatmár megyei csapat változatlan maradt: a jelenlegi két képviselô, Varga Attila és Pécsi Ferenc, illetve Szabó Károly szenátor újabb négyéves parlamenti mandátumra számíthat. Szilágy megyében szintén bizalmat szavaztak az eddigi politikusoknak, nevezetesen Seres Dénes szenátornak és Vida Gyula képviselônek.

A Bihar megyei jelöltállítás nem volt mentes „drámai fordulatoktól": Csapó I. József szenátor és Rákóczy Lajos képviselô nem kaptak elég szavazatot ahhoz, hogy befutó helyre kerüljenek, ezért töröltették magukat a listákról. A szenátusi rangsort Pete István mezôgazdasági államtitkár vezeti, ôt — kevesebb eséllyel — Varga Gábor, az Országos Szabadalmi Hivatal elnöke követi. A képviselôházi listán három hely a biztos, erre Szilágyi Zsolt képviselô, Fazakas László lelkipásztor és Székely Ervin képviselô pályázik. Amint arról a Szabadság korábban tudósított: a jelöltállítást követôen Tôkés László Királyhágó-melléki református püspök felfüggesztette tagságát az RMDSZ Bihar megyei szervezetében, és átiratkozott a Kolozs megyei szervezetbe. Megítélése szerint a Bihar megyei RMDSZ-szervezet „erkölcsileg és politikailag olyan mélyre süllyedt, hogy lelkiismereti okokból távozni kénytelen tagjai sorából". A püspök „jelzésértékûnek" tartotta azt, hogy „az RMDSZ szövetségi elnöke irányelvének megfelelôen, és a Bihar megyei RMDSZ-vezetôség elvtelen közremûködésének tulajdoníthatóan" Csapó I. József szenátort „célzatos módon eltávolították a megyei képviselôi és szenátori jelöltek sorából".

A Hargita megyei szenátorlistán két hely a befutó, ez a következôképpen oszlik meg a megye három területi szervezete között: egy hely Udvarhelyszéknek, amelyre Verestóy Attila és Kolumbán Gábor pályázott. Mint ismeretes, az elôválasztások eredménye 185–184 volt Verestóy javára, a bizottság ugyanis érvénytelenítette az egyik szavazatot, amelyen két pecsét szerepelt Kolumbán nevén. A volt Hargita megyei tanácselnök óvást nyújtott be, amit az operatív tanács elutasított.

A másik szenátori hely Csíkszéknek jár, erre a két esélyes Hajdú Gábor, az egészségügyi tárca jelenlegi vezetôje, és Sógor Csaba református lelkész volt. A megméretkezés — többek meglepetésére — Sógor gyôzelmével végzôdött, aki elütötte Hajdút egy újabb szenátusi mandátumtól. (Gyergyószéknek nincs helye a szenátori listán.)

A képviselôlistán maradt Asztalos Ferenc és Antal István (Udvarhelyszék), Garda Dezsô (Gyergyószék), és Ráduly Róbert (Csíkszék) képviselôk. Az ötödik helyezett Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár mandátuma bizonytalan.

Kovászna megyében nem osztották elôzôleg el a helyeket. A rangsorolás következtében a szenátusi listán a sorrend: Puskás Bálint (Háromszék), Németh Csaba (Felsôháromszék). A képviselôknél: Márton Árpád (Háromszék), Tamás Sándor (Felsôháromszék), Birtalan Ákos (Háromszék).

Maros megyében a területi szervezet elutasította Kincses Elôd jelölését, aki az egyik befutó képviselôhelyre számított. A megyei vezetôség döntését azzal indokolta: Kincses csak három, nem pedig négy körzeti szervezet támogatását bírja. Az érintett óvást nyújtott be, mivel az SZKT-szabályzat világos: a jelöléshez elég egy körzeti szervezet támogatása, a területi szervezetek nem hozhatnak ezzel kapcsolatban szigorító intézkedéseket. Az RMDSZ operatív tanácsa elutasította az óvást, mert azt nem a kötelezô 24 órán belül nyújtották be, ugyanakkor elismerte, hogy a Maros megyei területi szervezet indokolatlanul követelte a jelöltektôl több körzetnek a támogatását. Kincses Elôd, akinek a helyhatósági kampány idején szabályzatsértés vádjával az operatív tanács felfüggesztette Maros megyei területi elnöki tisztségét, nem jutott fel a listára, Értesüléseink szerint nem zárja ki annak lehetôségét, hogy függetlenként induljon a választásokon. A képviselôlista befutó helyeire végül a következô jelöltek kerültek: Kelemen Attila, Kerekes Károly jelenlegi képviselôk, Borbély László államtitkár, a négy évvel ezelôtti jelöltállítás akkori vesztese, a bizonytalan negyedik helyre pedig egy „újonc", Makkay Gergely meteorológus személyében. A szenátori lista elsô helye — az SZKT döntése értelmében — Markó Bélát illeti meg, a második helyre, amelynek „befutása" ez alkalommal sem teljesen biztos, Frunda György került.

Máramaros megyében is az operatív tanácsnak kellett rendeznie a vitás ügyeket: Böndi Gyöngyike jelölését ellenjelöltje óvta meg azon a címen, hogy a képviselôasszony nem számolt be négyéves tevékenységérôl. A Szövetségi Szabályzatfelügyelô Bizottság helyt adott az óvásnak, amit azonban a SZOT felülbírált.

Temes megyében is nagy a tétje a hét végi jelöltállító közgyûlésnek: az egyetlen befutónak számító képviselôi helyre a jelenlegi képviselô, Bárányi Ferenc, és Toró T. Tibor Temes megyei elnök, a Reform Tömörülés elnöke verseng. Mint ismeretes, Bárányi két évvel korábban lemondott egészségügyi miniszteri tisztségérôl, mert a titkosszolgálat egyik tisztje azzal vádolta, hogy az egykori Szekuritáté ügynöke volt. Bárányi beismerte, hogy a Ceausescu-rezsim idején a határôrség biztonsági szolgálata kikényszerített tôle egy kötelezvényt. A Szabadságnak adott egyik korábbi interjújában az exminiszter azonban hangsúlyozta: sohasem volt a Szekuritáté informátora, jelölése nem szabályzatellenes. (Mint ismeretes, a jelöltállítást szabályozó SZKT-határozat értelmében nem lehet parlamenti képviselô az a személy, aki az érvényben levô átvilágítási törvény hatálya alá esik.)

A Szabadság részletesen tudósított a Kolozs megyei jelöltállító közgyûlésrôl, körképünkben nem térünk ki részletesen az itt kialakult helyzetre. Mint ismeretes, a szenátori lista elsô helyezettje Eckstein-Kovács Péter, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôje. A két befutó képviselôi helyre pedig Kónya-Hamar Sándor képviselô, területi elnök, és Vekov Károly pályázik. Kolozs megyében sem kizárt, hogy ismét lesz harmadik képviselôi mandátum, erre Mátis Jenô a jelölt.

Az RMDSZ ezúttal is állít listát minden Kárpátokon kívüli megyében. Az ún. „kosárból" visszaosztott szavazatoknak köszönhetôen 1996–2000 között az RMDSZ-nek volt egy Tulcea megyei képviselôje, és egy Giurgiu megyei szenátora is.

Székely Kriszta

Románia polgárai vízummentességet élvezhetnek jôvô nyártól
— jelentette ki Petre Roman külügyminiszter

(16. old.)

— A román állampolgárok jövô nyártól vízummmentesen utazatnak az Európai Unió tagországaiban — jelentette ki Petre Roman külügyminiszter pénteki sajtótájékoztatóján. A külügyminiszter hangsúlyozta: az Európai Unió tagországainak bel- és igazságügy- minisztereinek csütörtöki Brüsszelben tartott tanácsülésükön született döntésnek köszönhetôen jó irányt vett a vízumkérdés ügye.

Az unió a 2000 és 2004 közötti idôszakra összesen 216 millió eurót bocsát az európai menekültügyi alap rendelkezésére, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy segítséget nyújtsanak a tagországoknak a menekültek befogadásához szükséges intézményi hálózat kiépítéséhez, illetve az olyan váratlan és tömeges beáramlások kezeléséhez, mint amilyenre a koszovói válság idején volt példa. Az elôzetes elképzelések szerint a tagállamok annak arányában részesülnének az alap forrásaiból, hogy mennyi menekültet fogadtak, illetve fogadnak be; ennek alapján a legnagyobb hányad Németországnak jutna.

Ugyanakkor megvitatták annak az új uniós rendeletnek a tervezetét is, amely a harmadik világ országainak állampolgáraira vonatkozó uniós vízumkötelezettséget szabályozza. Az ülésen elnöklô Daniel Vaillant francia belügyminiszter tájékoztatása szerint közeledett a miniszterek álláspontja abban a kérdésben, hogy egyes országokat vegyenek le a vízumkötelezettek listájáról. Ezt azonban bizonyos kötelezettségvállalásoktól tennék függôvé, és ahhoz a feltételhez kötnék, hogy ezek teljesítését a miniszteri tanács egy késôbbi idôpontban ellenôrizze. Ilyen feltétel lehet például az útiokmányok biztonságossága.

E probléma elsôsorban két EU-tagjelölt országot érint: Romániát és Bulgáriát. Velük kapcsolatban az Európai Bizottság azt javasolta, hogy közvetlenül vegyék fel ôket azoknak az országoknak a listájára, amelyek polgárai vízummentességet élveznek az uniós tagországokba való beutazáskor. A tanácsülésen született megállapodás értelmében ennek megfelelôen módosították a rendelettervezet szövegét, és azt visszaküldték az állandó képviselôk bizottságának.

Új választási mûsorszabályozás lépett érvénybe
Eltûntek az eddigi kétértelmû paragrafusok

(16. old.)

Új, a magyarság számára elônyösebb választási mûsorszabályozást szavazott meg csütörtökön az Audiovizuális Tanács (AT). Az eddigi jogszabály számos olyan paragrafusát sikerült törölnie az AT-nak, amely a kisebbségek számára hátrányos volt.

— Az új szabályozás sokkal szabadabb kezet ad a rádiók és televíziók szerkesztôségeinek, illetve tulajdonosainak arra, hogy maguk döntsenek az országos választások idején elektorális politikájukról — nyilatkozta a Szabadságnak Gáspárik Attila, az AT tagja. — Íme, néhány olyan újítás, amely a kisebbségeket különösképpen érinti. Eddig nem volt szabad különböztô zászlókombinációkra utalni a kampány során. Ez hátrányos volt a magyarság számára, hiszen a piros-fehér-zöldbe például bele lehetett kötni. Ezután a kampány során használni lehet idegen országok zászlóit, sôt, egyházi jelvényeket is. Kikerült az eddigi szabályozás szövegébôl az úgynevezett „alkotmányellenes" szó, ezt ugyanis bármire rá lehetett fogni. A rádióadóknak az idén már nem korlátozzuk a kampányidejét: reggeltôl estig kampányolhatnak — természetesen a megszabott idôtartamot betartva —, ellentétben az eddigi szabályozással, amely csak 17 óra után engedélyezte ezt. A régi szabályozás lehetetlenné tette a bukaresti és temesvári magyar, illetve német nyelvû adás bekapcsolódását a választási kampányba. Ezentúl a kábeltévék is bekapcsolódhatnak a választási kampányba: ez a Székelyföld számára elsôsorban nagy elôny. Sikerült a szabályozásból kivenni azt a kétértelmû megállapítást, miszerint a kampány nyelve a román. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy akkor magyarul nem lehet választási anyagokat készíteni. Most már mindenki olyan nyelven kampányolhat, ahogyan akarja — hétfôtôl szombatig.

Szabó Csaba

A forradalmárok nem értik Doina Cornea kijelentését

(16. old.)

A Forradalom Igazságáért Egyesület Kolozs megyei szervezete tiltakozását fejezi ki az ismert emberjogi harcos, Doina Cornea tanúvallomása ellen, amelyet az 1989-es kolozsvári eseményeket tárgyaló bukaresti Legfelsôbb Bíróság elôtt tett. Doina Cornea azt állította, hogy 1989 decemberében a Szekuritáté emberei lôttek a tüntetô tömegre. A Forradalom Igazságáért Egyesület határozottan cáfolja Doina Cornea kijelentését, ugyanis a szemtanúk vallomásából és a katonai ügyészség által végzett kivizsgálásból egyértelmûen kiderül, hogy a lövések nem a Szekuritátétól, hanem a katonaságtól származtak. A forradalmárok egyesülete értetlenségét fejezi ki Doina Cornea magatartása miatt, akit a kommunista rendszerrel szembeforduló ellenállási mozgalom szimbólumának tekintettek.

Az egyesület elnöke ugyanakkor elmarasztalóan nyilatkozott Emil Constantinescu államfôrôl, aki ígéretet tett, hogy mindent megtesz az igazság kiderítése érdekében. A bûnösöket azonban még mindig nem vonták felelôsségre: Caba Florian tábornokot nem függesztették fel tisztségébôl, Constantin Degeratu tábornokot pedig elôléptették. Az államfôt azért is elmarasztalják, mivel aláírta a 42-es számú törvényt, amelynek értelmében ellenôrzés nélkül részesítenek kezdvezményben több ezer embert, aki „forradalmárnak— vallja magát.

P. A. M.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2000 - All rights reserved -