2001. augusztus 11.
(XIII. évfolyam, 185. szám)

Mi lesz veled, kolozsvári Sétatér?
Mindannyiunk zöld szigete

(1., 8. old.)

Mi is a Sétatér? Hajdani csemeték, ma öreg fák. A XIX. század végén még alig-alig körvonalazodó képét elôször Veress Ferenc fotográfus örökítette meg a Fellegvár tetejérôl. A régi kolozsvári polgároknak még sokat jelentett a hétvégi, vasárnap délutáni séta a gyermekekkel, unokákkal, kik elgyönyörködhettek a tó szigetén lakó hattyúk kecsességében. Kimenôs bejárólányok, többnyire székiek hallgathatták kedvesük karján a Kioszk köröndjén a vasutasok rezesbandáját. A magányos nyugdíjasok is megtalálták helyüket a betonba öntött sakkasztaloknál. A Sétatér központjában kapott helyet a Mûvészeti Akadémia festônövendékeinek mûterme is. A pihenni vágyó, sétáló polgár számára megszokott látvány volt egy-egy állvánnyal, festékesládával felszerelt ifjú, ki a megcsavarodott, göcsörtös fákban kereste ihletforrását. Összeállításunkban a Sétatér múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl nyerhetnek kitekintést. (H. Gy.)

A Sétatér a város közterületén, a Szamos-ágaktól szabdalt, mocsaras, füves, bokros Hangyásberek lassú átalakításával született meg a 19. század elsô harmadában. Akkoriban italmérô állt itt; a várossal 1812-ben kötött szerzôdése értelmében Meleg János szûcsmester hat évre engedélyt kapott arra, hogy évi négyszáz forintért "bort, sert, méhsert, pálinkát és élelmet árulhasson". A szerzôdés külön pontban kitért arra, hogy a bérlô a füzest és az eperfákat nem bánthatja. Ezt a "füzes és eperfás idôszakot" tekintik a város múltja iránt érdeklôdôk a régi — a magyar — Kolozsvár Sétatere hôskorának.

— Meleg János szûcsmester bérletének lejártakor — mondja Asztalos Lajos helytörténész —, 1818-ban, Benigni Éliás mészárosmester köt két évre a várossal hasonló jellegû szerzôdést. 1827-tôl a báró Jósika Jánosné által vezetett Asszonyi Jótékony Egylet gondozása alá került, s ez tíz év alatt sokat tett szépítéséért. Szabályozták a Szamost, a fák alatt lóversenytért nyitottak. 1837-ben Sétahely Bizottság alakult, amelynek Pataki Mihály királybíró lett az elnöke, tagjai pedig ismert közéleti személyiségek, mint Pákei Lajos, Bánffy József gróf, Mikes János gróf. Hermann Sámuel tervezômérnököt kérték föl, hogy készítsen tervet a Sétatérrôl. A terv rövid idô alatt elkészült. Szakszerûségét bizonyítja, hogy a Sétatér lényegében azóta is ugyanaz. A Szamos szabályozása megszüntette az árvízveszélyt. Az újonnan nyert területekkel a Sétatér 24 hold lett. 1840-ben a Sétahely Bizottság Buksa Mihályt alkalmazta kertésznek. Arénát építettek, lovardát nyitottak. Jelentôs fejlôdés következett be 1855-ben, amikor megépült az uszoda. Ez ugyan a katonaság számára készült, de amikor szabad volt, a polgárok is használhatták.

— Van-e ennek nyoma?

— Nincs: az idôk során befedték, helyén ma utca — vagy épületrész található. 1860-ban a Sétahely Bizottság feladatait a Sétatér Bizottság vette át, amelynek Mikó Imre gróf volt az elnöke. A közadakozásból begyûlt pénzt a Sétatér bôvítésére fordították. Ebben az idôszakban tervezte Kagerbauer Antal a tavat, amelynek kiásását el is kezdték. Az idô tájt két fôsétányból állt csupán. 1866-tól húsz évig a részvénytársasági alapon szervezett Sétatér Egylet fejlesztette tovább. Befejezték a 2 hold nagyságú tó munkálatait, itt nyáron csónakáztak, télen, ha befagyott, korcsolyáztak. Utólag szigetet is létesítettek benne. Nyugati partján felépült a Kioszk vendéglô. 1871-ben a Sétatér fôkertésze Ritter Gusztáv, a Gazdasági Tanintézet fôkertésze lett. 1872-ben körforgót létesítettek, 1873-ban megnyílt a nyári színház és a céllövölde. A megnövekedett forgalom miatt naponta seperték a járdákat, por esetén a szekérutat locsolták. Kialakult az a szokás, hogy a kocsiút egyik oldalán húzódó sétaúton bárki sétálhatott, a kocsiutat az úri fogatok, a másik járdát a lovagló fôurak népesítették be.1879-ben Zobátz Ferenc kertész kis halmot emelt, amelyre gróf Esterházy fôispán két fát ültetett. Ezt jelöli az a kb. 30 cm magas, megviselt állapotú, szögletes emlékkô, amely a Rákóczi-hidat a Vegyészeti Kar épületével (Arany János utca) összekötô sétány mellett, a híd felôl jövet 50-60 m-re balra, egy pad mögött áll. Felirata: 1879. APRIL 24. 1883-ban a szabályzat kiegészítése nyomán kutyákat a Sétatérre csak zsinegen vezetve volt szabad vinni. A 19. század második felében alakították ki a Gyár (Fadrusz János, M. Eminescu) utcától a sétatéri (Rákóczi úti) hídig vezetô sétányt. Ezután készült el a Rózsa út, a jobb oldali fôsétányról a sétatéri hídig vezetô rézsútos sétány. Ezt annak idején rózsabokrok szegélyezték. 1886-ban a Sétatér Egylet húszéves szerzôdése lejárt. Az egylet feloszlása alkalmából készült jelentésbe joggal írták be, hogy "a sétateret mint berket vettük át, s mint parkot bocsátjuk vissza"

— Ezzel zárul a Sétatér "berek-park" korszaka, már csak azért is, mert a Sétatér átkerül ekkor a város kezelésébe. Hogyan debütál ez az idôszak?

— Az 1890-es években Pákei Lajos terve szerint felépítették a korcsolyapavilont (ma a tó szigetén van ez), és a Kaszinót az elôtte álló szökôkúttal együtt. A Kioszk néven is ismeretes épület különben a Potsdam melletti Sanssouci-kastélyt utánozza. A zenepavilonban rendszeresen katonazenekar térzenélt. A Kaszinó bejárata elôtt 1897-ben díszes szökôkút készült. Tányérja peremén ma is olvasható a felirat: Kosch és Sólyom Gépgyára — 1897, Kolozsvár. A bal oldali fôút eleje táján, kis körönd szélén állt a hét vezér mészkô szobra. Minden tavasszal bemeszelték ôket. A fôsétány Nép (Bem, Cosbuc) utcai végének közelében volt a katonai uszoda, másképp uszoda. A szigeten, a hatalmas nyárfák alatt cukrászda várta a közönséget. A fenyôket csak késôbb ültették. A fôutak világítása egyszerû volt. Két-két fa között kifeszített sodronyon petróleumlámpák lógtak, amelyeket naponta megtöltöttek, este meggyújtottak, s addig égtek, míg olajuk tartott.

Szabó Csaba

Sok a vandál pusztítás
A múltbeli virágzó korszakot egy hanyag jelenkor váltotta fel. Nemrég a városháza ellenôrzési igazgatósága jelentést készített a Sétatér és a kolozsvári parkok jelenlegi állapotáról. Boros János kolozsvári alpolgármester a Szabadság kérdésére elmondta, a jelentésben elég siralmas helyzetet festenek a város parkjairól, ebben különösebb teret szentelnek a kicsinyek körében nagy népszerûségnek örvendô sétatéri játszótér állapotának bemutatására.

— A sétatéri park kezelésére, sajnos, az utóbbi idôszakban elég kevés gondot fordítottak. A játszótér területét mielôbb összefüggô gyepszônyeggel kellene beültetni. A játékszerek szintén elég siralmas állapotban találhatók. Sajnos, sok a vandál pusztítás. A csendôrség, amelynek feladata lenne a parkok ôrizete, nemigen végzi a munkáját, inkább a kutyasétáltatókkal foglalatoskodik. Felkértük a csendôrséget, hogy próbálja meg visszaszorítani a vandalizmust. Ugyanakkor nagy népszerûségnek örvend a póni lovászat, amelyet a Közterület-fenntartó Vállalat üzemeltet. Nem a legjobb megoldás, hogy a parkban lovakat tartsunk, de hát ez nagyon kedvelt a gyermekek körében.

— Mi a helyzet a mûemléknek számító sétatéri épületekkel? Ki gondoskodik azok karbantartásáról?

— A Kioszk épülete hosszú idô után végre felújításra került. Az ingatlan tulajdonosa a Park Rt.. Szereztek egy befektetôt, amely a felújítási munkálatokat finanszírozza. Nagyon kár viszont a Kaszinó épületéért, amely a nyolcvanas években jól menô vendéglô volt. Sajnos, kilencven után már kevés figyelmet fordítottak a Kaszinóra, és így az épület tönkrement. Néhány évvel ezelôtt a kolozsvári területi tévének adták, hogy az épületet alakítsák át tévéstúdiónak. A felújításra azonban nem volt pénz, és így az épület nagyon megrongálódott, valóságos fertôfészek lett. A szökôkút szobrai tovább csonkulnak, a filegória, ahol annak idején rezesbanda játszott, szintén egyre siralmasabb állapotba kerül. Új gazdát kellene keresni, aki vállalja, hogy a Kaszinó épületét és annak környezetét rendbe tegye.

— Régebben petróleumlámpákkal világították a Sétateret. Ezek addig égtek, amíg az olajuk tartott. Jelenleg biztosított a park kivilágítása?

— Tudomásom szerint a világítás nem a legmegfelelôbb. Nem ártana, ha ezt diszkréten megoldhatnák, bár a fiatalabbak sokkal jobban kedvelik a "sötétséget". Hangulatos, a környezetnek megfelelô kerti vagy függô lámpákkal biztosítani lehetne a Sétatér kivilágítását.

— Ki felel a park tisztántartásáért?

A Közterület-fenntartó Vállalatot bízták meg a Sétatér karbantartásával. Nem mondhatnám nagyon tisztának, de koszosnak sem. A gond inkább akkor van, amikor eljön a lombhullás ideje és a faleveleket naponta kellene elseperni. Az utak locsolása nem annyira fontos, hiszen a hetvenes, nyolcvanas években kiépültek a kôlapokból készült sétányok, így nincs nagy por, és kényelmesen lehet közlekedni a Sétatéren. Kitiltották ugyanakkor a kerékpárosokat, és megtiltották a kutyák póráz nélküli sétáltatását.

— A sétatéri tavat régebben télen korcsolyapályaként használták...

— A tó szintén a Park Rt. kezelésében található. A kilencvenes évek elején kiürítették a tavat. Kotrási munkálatokat végeztek, de nem sikerült leszigetelni a tó medrét és oldalát, amelynek következtében a tó vize könnyen elszivárog a mederbôl. Ezt hozzák fel ürügyül arra, hogy a tavat télen ne lehessen korcsolyapályaként felhasználni. A szigetelés hiánya miatt a víz télen is elillan a tóból, és így nagyobb a veszélye annak, hogy beszakad a jégtakaró. Az igazság az, hogy az utóbbi években nem voltak olyan telek, hogy hosszabb ideig összefüggô jég boríthatta volna a tavat. Gyermekkoromban még a Kioszk egyik épületrészében volt a melegedô. Most ott elegáns vendéglô mûködik. A melegítô ügyét azonban egy ideiglenes létesítménnyel meg lehetne oldani. A tavat be kellene keríteni, jegyet szedni, szakembereket kellene alkalmazni, akik a jég minôségét ellenôrizzék. Iskolás koromban a Dózsa György utca és a Széchenyi tér sarkán lévô patika falán kifüggesztettek egy pléhtáblát, amely egy korcsolyát ábrázolt. Amikor a táblát kiakasztották, azt jelentette, hogy van jég a tavon. Ez volt a belvárosi jelzés. Emlékszem, hogy annak idején a korcsolyapályán nagyon jó élet zajlott. A kolozsvári fiatalok egyik fô találkozóhelye volt.

Papp Annamária

Pótolhatatlan közkincs
Zörren a kavics a fürge kis kerékpár kerekei alatt, melyet a hétéves lurkó vezet. Látótávolságon belül a nagytata kíséri árgus szemekkel, no meg az "edzéshez" tartozó elemózsiával, üdítôvel.

Ôk ketten törzsvendégei a Sétatérnek, érdemes tehát odafigyelni véleményükre. Hogy mikor szebb ez a park? Természetesen nyáron, mert ekkor lehet csónakázni, hintázni, biciklizni, találkozni és labdázni, meg más gyerkôcökkel virgonckodni. A kisember a hinták közül a közepes nagyságú csúszdát és a létrát szereti, a valódi hintától fáj a gyomra. A pónikat sem kedveli különösebben. Annál sokkal érdekesebb, rejtett kincsek vannak, pontosabban voltak ezen a nagyvárosi zöld szigeten, de sorra eltünedeztek. Mindenekelôtt a tóban a vadkacsák: a tojó és a kilenc csibe. De valakik ellopták, vagy elmentették ôket. Aztán sokáig ott kuksolt egy vihartól tépett öreg gesztenyefán a bagoly. Nappal mozdulatlanul hunyorgott le a kíváncsiskodó emberekre. Mígnem egyszer csak nyoma veszett. A mókust utoljára két hete látták, amint felmenekítette magát egy fára, az talán még nem futott világgá. Más érdekesség? Most kezd érni a vadgesztenye, az elsô leesett példányok zöld burkából kibányászni a szemet legalább olyan izgalmas dolog, mint felbontani a zárt sorsjegyet. Télen nem olyan érdekes ez a park, akkor csak szánkózni és jeget törni lehet. Hogy hiányzik-e valami ebbôl a Sétatérbôl? Gyurika szerint semmi, de most hagyjam békén, mert a középsô sétányon felbukkant Maszu, az ovis "kolléga". Aki még nem készül iskolába, mint ô, mert kicsi, de játszó- és mozgáskedv tekintetében semmivel sem marad el "mesterétôl".

Pótolhatatlan érték egy ilyen tíz hektárnyi felüdítô térség a belváros szívében, és ezt a véleményt osztják a hétköznapokon a trikolóros padokon sakkozó nyugdíjasok vagy a vasárnapokon széltében-hosszában tömegesen korzózók. Sôt, a kutyasétáltatók meg a felnôtt kerékpárosok is, akiket pedig tiltótábla tanácsol el mindnyájunk Sétaterétôl. De hát a hatósági elôírások be nem tartása szintén a mai Kolozsvár része...

Ördög I. Béla

31 csatlakozási feltételbôl Románia 8-at teljesített
Vasile Puscas szeptember 27-re vár választ vízummentesség-ügyben

(1., 16. old.)

Harmincegy feltételt kell teljesítenie Romániának ahhoz, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz — jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Vasile Puscas, Románia miniszteri rangú európai integrációs fôtárgyalója. Ebbôl nyolcat már lezártak, és tizenötön folyamatosan dolgoznak. Nem kell elfelejteni, hogy 1992 és 2000 között a tagjelölt országok közül Románia az egyetlen, amelynél szinkópás fejlôdési vonalat mutattak ki a Világbank felmérései szerint, vagyis 1996-ig felfele ívelô, majd 1997 és 2000 között lefele ívelô gazdasági fejlôdéssel. A gazdasági romlás a csatlakozási tárgyalás lehetôségeit is csökkentette. Ugyanebben az idôszakban például Bulgária gazdasági színvonala felfelé ívelt.

Vasile Puscas véleménye szerint a Nãstase-kabinet elképzelhetetlenül leromlott állapotban vette át az ország gazdaságát, és ilyen helyzetben tárgyalásokat folytatni a különbözô csatlakozási fejezetek esetében, mint például az ipar, amely rendkívül leromlott, vagy a mezôgazdaság, amely tengôdik, és megadni az országnak a teljesítmények esélyét, nem könnyû feladat. Hétfôn, Bukarestbe visszautazásakor, a miniszter asztalán lesz egy, a mezôgazdaság-fejezethez tartozó elsô tervezet, amelyet az Európai Unióhoz küldenek majd el, az illetékes fôosztályhoz szakvéleményezésre. Ezt megelôzôen folytattak már néhány megbeszélést a szakterület küldötteivel, valamint a munkacsoportokkal, hangsúlyozta a miniszter. A tervezet bemutatása után tartanak még néhány konzultációt, és a miniszter reméli, hogy az EU majd fokozott segítséget nyújt ezen a területen is, ugyanúgy, mint a környezetvédelemnél.

Tennék ezt azért is mert, Puscas véleménye szerint, Románia nemcsak piac, hanem egy olyan egység is, amely sokat számít azon politikai körökben, amelyek az Európai Unió gazdasági-szociális szilárdságát követik nyomon. Romániának sokkal többet kell adottságai miatt dolgoznia a harmincegy csatlakozási feltétel teljesítéséért, mint más államoknak, hiszen a folyamat megkezdésekor teljesen egyszínû gazdasággal rendelkezett.

Nemsokára elkezdik a költségvetés-fejezet tárgyalásait is — hangsúlyozta a miniszter —, ezzel kapcsolatban mintegy hónapja a miniszterelnök is bejelentette, hogy 2002-tôl a nemzeti költségvetés tervekre és programokra épül majd, amely az EU módszereit veszi alapul. Nagyon kényesek az intézményekre vonatkozó feltételek, folytatta Puscas, hiszen a meglévô intézmények európai standardokra épülô átformálását igénylik.

Pillanatnyilag 15 csatlakozási-fejezet nyitott, vagyis folyamatosan dolgoznak rajta, és nyolc fejezetet sikerült lezárni. — Erôteljes és gyors felkészülési ritmust tartottunk fenn, sok embert megleptünk, az országban is sokakat "zavartunk", de határozottan fenn akarjuk tartani ezt az iramot a továbbiakban is — hangzott el. Az elkövetkezô idô a felmérések és a tervezéseké. November elején kerül sor az évi felmérés kibocsátására, eddig már elküldték az EU-hoz az elsô nemzeti csatlakozási tervezetet, pillanatnyilag pedig intenzíven dolgoznak az elôcsatlakozás gazdasági tervezetén. A legfontosabb feltétel a makro- és a piacgazdaság megerôsítése, hiszen csak így lehet felzárkózni az unióhoz. Nem lehet a 31 csatlakozási feltételt különválasztani, ezeket együtt kell megoldani. — Amikor Románia 2000-ben elkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, nem mondhatta magát felkészültnek az integrációra. Így még nagyobb erôfeszítést kell tennünk, hogy behozzuk a lemaradást — nyilatkozta Puscas —, és ez nemcsak a kormány számára érvényes, hanem az egész országra, annak minden állampolgárára. Nagy árat kell fizetni a csatlakozásért, de ha lemaradunk, akkor ez az ár felmérhetetlen lesz.

Romániának a vízumkötelesség listájáról történô törlésével kapcsolatban a miniszter elmondta: a kérést minden tagállam külön-külön megvizsgálja, pillanatnyilag tehát azok asztalán van, akik ezzel foglalkoznak. Egy bizonyos idôpontban aztán ezek a tagállamok véleményezésüket elküldik Brüsszelbe, majd az itteni tárgyalás után szeptember 27-én küldik el a hivatalos választ. Egyelôre semmi lehetséges feleletet nem lehet adni, hiszen nem fejezôdött be a felmérési és az elemzési folyamat. A szeptember 27-i válaszadás után, amennyiben az pozitív, következik egy három hónapos felkészülési idôszak, meg kell hozni ugyanis a megfelelô intézkedéseket. Jó hírnek számít, hogy Románia elfogadta azt az egyezményt, amely szerint román állampolgárként fogadja vissza mindazokat, akik innen származnak, de más országokból kiutasítottak.

Köllô Katalin

Minden rendôr vagyonát rendben találták
Mégis lehet villát építeni havi fizetésbôl?

(1., 5. old.)

A Funar–Puscas háború kapcsán Ioan Rus belügyminiszter által elrendelt vagyonvizsgálat lassan a végéhez közeledik. Mint azt Simona Pintea hadnagytól, a megyei rendôrség szóvivôjétôl megtudtuk, a Kolozs megyei rendôrségen az elmúlt napokban fejezték be 16 magas rangú rendôrtiszt vagyonvizsgálatát, amely kimutatta, hogy a tisztségükbe iktatásuk óta nem változott jelentôsen anyagi helyzetük — azaz, köznyelven: nem tettek szert illegális módon többletjövedelemre. A kivizsgált tisztek között található Ioan Otel ezredes, a gazdasági rendôrség tisztje, Alexandru Gaja alezredes, az aranyosgyéresi rendôrség bûnügyi osztályának vezetôje, Marcel Bogdan kapitány, az aranyosgyéresi rendôrfônök helyettese, Nicolae Miron, a gyalui rendôrfônök helyettese, Vladimir Molnar alezredes, a dési közrendészeti ügyosztály vezetôje, Vasile Cãlugãruezredes, a 3-as rendôrôrs fônökének helyettese. Mindannyiuk esetében a kivizsgálás a sajtóban megjelent adatok alapján történt — az egyik bukaresti napilap sorozatot közölt ugyanis a hazai tisztek tulajdonában álló villákról, gépkocsikról.

A vizsgáló bizottság, amely a megyei rendôrség vezetôségébôl került ki, megállapította, hogy a vizsgált személyek egyike sem vonható felelôsségre, hiszen vagyonuk kapcsán mindent rendben találtak. A következô héten további három tiszt esetében ismertetik a vagyoni ellenôrzés eredményét.

A következtetés minden egyes esetben egyértelmû: rendôri fizetésbôl, ezek szerint, villát és luxusautót lehet vásárolni...

Balázs Bence

PR-képzésen a csendôrök
"Átlátszó" csendôrségért

(1., 5. old.)

Egy hétig tartott, és a tegnap ért véget Kolozsváron az a kiképzés, amelyen több megye csendôrségének a szóvivôje vett részt. A tanfolyam A csendôrség — mostantól partner címet viselte, és célja az intézmény és a tömegtájékoztatás, illetve a lakosság közötti kapcsolat kiépítése azért, hogy ez utóbbi megismerje a belügyminisztérium ezen intézményének tevékenységét, fontosságát. Mondhatni, a csendôrség "átlátszóvá" szeretne válni, hogy bizalmat, biztonságérzetet (és szerintünk maga iránti tiszteletet is) keltsen a mindennapi emberben. Ehhez azonban meg kell tanulnia, hogyan bánjon a sajtóval, hogyan álljon szóba a hétköznapi emberrel — ezt sajátíthatták el a programon részt vevôk, akik Fehér, Zilah, Hargita, Maros, Szatmár, Hunyad, Arges

és Kolozs megyei magas rangú tisztek, az illetô megyék csendôrségének szóvivôi. Ôk a hét nap alatt komoly újságírói ismeretekre tettek szert, de a marketing-menedzsment, és a kommunikáció alapismereteit is elsajátították a fôvárosi egyetemi elôadóktól, tisztektôl. A kiképzésre még további két megyében is sor kerül (Temes megyében már rendeztek egy ilyen tanfolyamot), természetesen más résztvevôkkel, majd pedig a csendôrségek parancsnokait ültetik "iskolapadokba", ugyanezen rendezvény keretében. Ily módon mondhatni, Public Relation-szakemberekké válnak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a csendôrség hírneve, a róla alkotott kép kedvezô irányba mozduljon el.

(balázs)

Felújított Clujana-strand

(1. old.)

Az amerikai Transilvani Sport cég vásárolta meg a volt Herbák-, mai Clujana-strandot — jelentette ki a Szabadság kérdésére Mihail Mãties, a megszüntetett cipôgyár igazgatója. A illetô cég tulajdonosa két Romániából elszármazott egyesült államokbeli állampolgár. Az igazgató elmondta: a Transilvani Sport több mint 10 milliárd lejt fizetett a strandért és az ott található épületekért, berendezésekért. A pénzt a vállalat máris átutalta az állami költségvetésnek, de adósságaik még mindig nagyok. Az amerikai cég hatalmas befektetéseket tervez a medencék, öltözôk stb. rendbetételére.

(nánó)

KRÓNIKA

Kishírek

(2. old.)

A Kolozsvári Opera Nyíregyházán

Nyíregyházán vendégszerepel vasárnap a Kolozsvári Magyar Állami Opera társulata, amely a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhely szabadtéri színpadán este kilenctôl Huszka Jenô: Lili bárónô címû nagyoperettjét mutatja be.

Szinnyei Andrea, az elôadást szervezô Nyíregyházi Mandala Dalszínház mûvészeti titkára az MTI munkatársának elmondta: a kolozsvári társulat monumentális — méreteivel és arányaival lenyûgözô — elôadással lép közönség elé.

A darabban több mint százan lépnek színpadra, s a díszlet is lebilincselô, megragadó látvány lesz.

A kolozsvári mûvészek visszatérô nyári vendégek Nyíregyházán, az idén hetedik alkalommal lépnek fel, korábban nagy közönségsikerrel játszották például a Csárdás királynô, a Marica grófnô és a Mária fôhadnagy címû darabokat is a szabolcsi megyeszékhelyen.

SZOKÁSOS ZENÉS–TÁNCOS DÉLUTÁNT rendez az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzete augusztus 12-én, vasárnap du. 5 órától, a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban. Mindenkit szeretettel várnak.

GRATULÁLUNK az Apex-alkalmazott VARGA JÁNOSNÉnak, aki, az Alsóvárosi RMDSZ-körzetben, többek között a Szabadságot is kézbesíti az elôfizetôknek, és azok megelégedéssel nyugtázzák munkáját.

Zsakó János búcsúztatása

(2. old.)

Megrendülve állunk itt Zsakó János vegyészprofesszor ravatalánál: kollégái, munkatársai, diákjai, rokonai, barátai és tisztelôi. Az erdélyi magyar természettudományos élet egyik legkiválóbb képviselôjét veszítettük el benne.

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte kiváló eredménnyel. Itt ébredt fel érdeklôdése a kémiai kísérletezés iránt. 1944-ben, a sikeres érettségi után beiratkozik a budapesti mûegyetemre, de a háborús viszonyok miatt a tanintézet csakhamar bezárta kapuit. 1945 januárjában, nagy viszontagságok árán visszatér Kolozsvárra, ahol a Bolyai Tudományegyetem természettudományi karán a kémia szakon folytatja egyetemi tanulmányait, kiváló eredménnyel. Az egyetem befejezése után tanársegédi kinevezést kap a fizika–kémia tanszékre.

Több mint fél évszázadon keresztül tanít, kutat és sokoldalú publikációs tevékenységet fejt ki. Közben végigjárja a didaktikai rangfokozat összes lépcsôit. A nyolcvanas évek végén doktorátus vezetô professzorrá nevezik ki. Külföldi tanulmányútra az ázsiai Alma-Atába küldik két hónapra.

Pályafutásának egyik legérdekesebb korszaka az Algériában töltött négy évi vendégprofesszori tevékenysége, ahol francia nyelven adott elô, nagy elismerést szerezve országunknak. Ez a kiküldetés lehetôvé tette számára és családjának az iszlám világának megismerését és Észak-Afrika, sôt Európa bejárását is.

Elôadói és professzori tevékenysége során több egyetemi tankönyvet és monográfiát szerkesztett és jelentetett meg román és magyar nyelven. Munkatársaival együtt szerkesztett, hazai és külföldi szakfolyóiratokban közölt cikkei több százra tehetôk. Ezek a dolgozatok a fizika–kémia különbözô területét érintik, mint például a felületi kémia, komplex kémia és a kémiai egyensúlyok. Ezek a dolgozatok nemcsak Erdély-szerte, hanem számos európai tudományos folyóiratban jelentek meg.

Zsakó János professzort több hazai és magyarországi tudományos társaság tagjává fogadta, folyóiratok szerkesztô bizottságába választották be.

Nem zárkózott be szaktudománya "elefántcsonttornyába". Sok tudomány-népszerûsítô cikkeket és könyvet is írt magyar nyelven: Az elemek története (két kiadást ért meg), továbbá Az atomok és molekulák világa. Példaértékûnek tekinthetjük emberi magatartását is, egész életében a szerénység mintaképe volt. Soha sem hivalkodott eredményeivel, megértést tanúsított munkatársaival és diákjaival szemben.

75. születésnapján, ez év elsô felében, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Szakosztálya ünnepi tudományos ülésszakot szervezett Zsakó János köszöntésére.

Emléked ôrizni fogjuk mindazok, akik az Erdélyi Múzeum Egyesületben, valamint az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaságban Veled együtt dolgoztunk Bethlen Gábor, Apáczai Csere János, Körösi Csoma Sándor, Reményik Sándor, Kós Károly örökségének megôrzéséért és továbbfejlesztéséért.

Nyugodjál békében!

Dr. Vargha Jenô

Elhangzott 2001. augusztus 10-én Zsakó János vegyészprofesszor temetésén.

Németh László emlékezete Tokajba

(2. old.)

Mint azt már nyaranta megszoktuk, irodalmi berkekben oly népszerû írótábor megrendezésére készül a Tokaji Írótábor Egyesület. Az idei, a 29. tanácskozás augusztus 14-ke és 16-a között zajlik Magyarság és Európa — Németh László irodalmi vitái, címmel. A tanácskozást, elnöki minôségében, Székelyhidi Ágoston író, kritikus nyitja meg. A gazdag programban szerepel többek között: Millenniumi Irodalmi Emlékpark létesítése, koszorúzás Széchenyi István szobránál. A Tokaji esték keretében bemutatkozik a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, a miskolci Kelet Alkotócsoport, de lesz könyvbemutató borkóstolóval Tokaj a magyar és a világirodalomban témával. Az elôadók rangos névsorából nem hiányzik: Bertha Zoltán, Monostori Imre, Hubay Miklós, Tarján Tamás, Tornai József, Pomogáts Béla. Az idei Írótábor díszvendégei között van a 100 éve született Németh László egyik lánya, dr. Németh Ágnes, valamint dr. Lakatos István, Püski Sándor és Püski Sándorné. A Tokaji esték házigazdái Pomogáts Béla, Cs. Varga István, Kiss Gy, Csaba, és Mezei Katalin lesznek. A közremûködô Kulcsár Imre, Vallai Péter, Kiss László színmûvészek, valamint Darvas Ferenc zongora-mûvész. A vitavezetôk közt köszönthetjük Lászlóffy Aladár Kossuth díjas költônket is.

S. Muzsnay Magda

III. Szent István-napi NéptáncTalálkozó
KOLOZSVÁR, 2001. AUGUSZTUS 15–20.
VI. Maroknyi Néptáncegyüttes

(2. old.)

A bukovinai székelyek egy része 1883-ban telepedett le az Al-Duna mentére. Az ô leszármazottaik, ma már nem több mint 4000 fô, a mai Pancsova, Hertelendyfalva, Sándorfalva és Székelykeve lakói, akik Belgrádtól 17–20 kilométernyi távolságra igyekeznek megôrizni magyar — ezen belül székely — kulturális identitásukat.

A Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület az egyetlen intézmény, amely fedelet ad az itteni magyarság kulturális és egyéb, megmaradási tevékenységének. Nyelvük megôrzésének ez az egyesület az utolsó fellegvára, mivel városukban, Pancsován, ma már egyetlen magyar nyelvû iskolai tagozat sincs.

Az egyesület létezésének eddigi 54 felejthetetlen éve alatt 1600 mûvelôdési és szórakoztató rendezvényt szerveztek és sikeresen megôrizték mûvelôdési életük folyamatos mûködését a megmaradás biztosítása céljából.

Az egyesület tevékenysége sokrétû.

A Maroknyi Néptáncegyüttes a hagyományok ápolását vállalta fel: a hagyományos magyar, ezen belül bukovinai székely és vajdasági népzene és néptánc szakavatott képviselôje. Sikeresen vendégszerepeltek Európa több országában: Hollandia, Svédország, Magyarország, Erdély(Románia) valamint Vajdaság-szerte, ahol több mint 70 elismerô oklevelet és emléktárgyat szereztek.

A hagyományôrzés mellett irodalmi találkozókat, bálokat, komolyzenei programokat szerveznek, valamint könyvtárat, színjátszócsoportot, énekkart mûködtetnek.

VII. Serbski WJESNY ANSAMBL — WUDWOR
A VEND megjelölés annak a nyugati szláv közösségnek vált nevévé, amely a legnyugatibb szláv etnikumként tartja magát számon, önálló népként, Lausitznak németországi részén, Bautzen (Oberlaudsitz) és Cottbus (Niederlausitz) vidékén. Ma már alig 100 000 tagot számláló közösség, jobban ragaszkodik kulturális örökségéhez, jelentôs irodalmához, hagyományos táncához és zenéjéhez.

Ôk a szorbok (szorbul: Serbski). Zömmel földmûvesek, tegyük hozzá, hogy hagyományosan jó gazdák. Noha kulturális és közösségi önrendelkezésre régóta, sok évszázada törekedtek, valójában 1947-tôl kaptak széles körû kulturális autonómiát az NDK keretei között. Ez, szövetségi és tartományi alapokból táplálkozva, az újraegyesülés után is életképes maradt. Általános fogadó és újraelosztó intézményük a Sorbisches Stiftung (Szorb Alapítvány), a közmûvelôdés koordinációját a DOMOWINA ernyôszervezet végzi, de Bautzenben mûködik Európa egyik elismert kisebbségkutató intézete: a Sorbisches Institut is.

Ha nem is élénk, de rendszeres a szorbok és az erdélyi magyarok közötti kapcsolat. Ez többek között a Domowina és a Heltai Alapítvány közötti együttmûködési programnak köszönhetô. Szinte évente kerül sor kölcsönös meghívásra, rendszeres az információcsere.

Milyen különös, persze távolról sem véletlen ajándéka a sorsnak, hogy a millenniumi Szent István-napi Néptánc Találkozón a szorb közösséget Wudwor (Höflein) falu fiatal táncosai képviselik.

VÉLEMÉNY

Értékteremtô nép vagyunk
Beszélgetés Pap Géza püspökkel

(3. old.)

Lassan több mint fél év telt el az egyházkerületi választások óta. Több igazgatótanácsi ülés, valamint egyházkerületi közgyûlés áll a hátunk mögött. Az új vezetés, a csapat számos gyülekezetet, egyházmegyét látogatott meg, de talán még mindig nem volt ideje feltérképezni minden szegmentumát egyházi életünknek. Beszélgetésünk során Pap Géza püspököt elôször az elmúlt idôszak nehézségeirôl, a legfontosabb teendôkrôl kérdeztem.

— Tudomásul kell vennünk, hogy egy ilyen hatalmas területen fekvô egyházkerület lelki és anyagi életét nem könnyû feltérképezni, róla átfogó képet kapni. A magam részérôl ez alatt a hat hónap alatt is sokat tettem, hogy megismerjem az egyházmegyék gondjait, nehézségeit. Ebben a tekintetben sokat jelent az egyházmegyékkel, gyülekezetekkel, lelkészekkel és egyháztagokkal való személyes találkozás, a beszélgetés. A gyülekezetekben végzett szolgálat sokat segít abban, hogy egyre átfogóbb képet kaphassak egyházkerületünkrôl. A legégetôbb kérdésekrôl az egyházkerületi közgyûlésen számoltam be, ahol témakörökre osztva vázoltam a fennálló helyzetet és tettem javaslatot a megoldásra, amelyet a közgyûlés megtárgyalt, kiegészített és jóváhagyott.

— Választások elôtt többször is elhangzott: Egyházkerületünkben fellazult a tanfegyelem. Mit jelent ez gyakorlatilag?

— Úgy gondolom, hogy minden felelôsen gondolkodó egyháztag érzékeli, hogy az egyházfegyelem fellazult. Ennek a kérdésnek több vetülete van, hosszasan lehetne a kialakult helyzet okát keresni, most viszont csak a hibásan értelmezett, úgynevezett independentizmusra szeretnék utalni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyesek úgy gondolják, hogy az én egyházközségem az én váram, s abban azt teszek, amit én akarok, abba ne szóljon bele senki. Sajnos ez a gondolkodásmód olykor teljes egészében figyelmen kívül hagyja az egyház törvényeit és törvényes rendelkezéseit, s ha valaki ezt számon meri kérni, a belügyekbe való beavatkozásra és a félreértett zsinat-presbiteri elvekre hivatkoznak. Hadd mondjak néhány példát. Több gyülekezetben is elhangzott: a papot mi választjuk, azt hozzuk ide, aki nekünk tetszik. A lelkipásztort meghívás vagy pályázat útján valóban a gyülekezetek választják, de azok közül, akik megválaszthatók. Tudomásul kell venni, hogy egyházkerületünkben vannak úgynevezett minôsített egyházközségek, amelyekbe csak hat év szolgálati idôvel rendelkezô lelkészt lehet megválasztani. Van néhány gyülekezet, amelyben a hívek ezt nem tudják elfogadni, és különbözô fondorlatokkal próbálnak e követelmény alól kibújni. Sajnálattal kell kimondanom azt is, hogy létezik olyan egyházközség, amely a választási szabályzat elôírásait a figyelmeztetés ellenére sem tartotta be, a gondnok vezetésével közgyûlést tartott, és fegyelmi eljárás alatt álló lelkészt választott magának, aki híveivel elfoglalta a templomot és a felfüggesztés ellenére rendszeresen istentiszteletet tart. Tudomásul kell vennünk, hogy a törvény olyan, mint a korlát a szakadék szélén, nem azért van, hogy szabadságunkat korlátozza, hanem hogy az ember, a közösség életét védje. Az ékes szép rend ennek felismerésénél és elismerésénél kezdôdik. A megoldást pedig a presbiterek és egyháztagok öntudatos nevelésében látom.

— A püspök úr a csapatmunka fontosságát hangsúlyozta és a különbözô szerepek különválasztását. Melyek azok a testületek, szervek, amelyek a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást képviselik egyházunkban ?

— A csapatmunkát valóban fontosnak tartom, s örömmel állíthatom, hogy a nagy távolságok ellenére a fôjegyzôvel és a generális direktorral (missziói elôadó) nagyszerûen együtt tudunk munkálkodni, ez viszont gyakori találkozásokat, olykor telefonon folytatott egyeztetést igényel. Mindezen túl úgy érzem, hogy lassan a püspökségen is összeáll az a csapat, amely felismeri az új irányvonalat, félreteszi a régi, megkövesedett struktúrát és az egyéni érdekek helyett a közegyház szolgálatát tudatosan vállalja. Ami a szerepek különválasztását illeti, az egyházkerülti közgyûlésen javasoltam, hogy a "Kánon revíziója alkalmával a zsinat legyen tekintettel a törvényhozói, a végrehajtói és a fegyelmezôi feladatkörök szétválasztásának szükségességére, úgy, hogy döntése a következô ciklus választásain alkalmazható legyen". Ebben a felépítésben a zsinat a törvényalkotó, a különbözô testületek a végrehajtók, a fegyelmi bizottságok a fegyelmezôi feladatokat látják el. Igazán fontosnak azt tartom, hogy megszûnjenek az összefonódások, s ugyanaz a személy ne lehessen tagja a törvényalkotásnak, a végrehajtásnak és a fegyelmezôi testületnek is.

— Ugyancsak a közgyûlésen történt a javaslat: a Zsinat térjen vissza az 1990-ben megszavazott rendeletre, és hogy a változtatások már a következô választáson alkalmazhatók legyenek. Az új vezetés tehát a négyéves ciklus egyszeri megismételhetôsége mellett foglal állást? Hat év múlva tehát elképzelhetô, hogy már csak négy évre fogják választani az egyházi tisztségviselôket ?

— Én még püspökké választásom után is emlékszem arra az 1990-ben tartott zsinatra, amelyen egyetlen püspök sem vett részt, s amely Református Egyházunk történetében elôször döntött úgy, hogy a püspök megbízatását két, egymást követô törvényes ciklusra korlátozza. Tudomásom szerint ezt a határozatot Zsinatunk sohasem vonta vissza. Ezzel szemben — minden átmenet nélkül — megjelent az új Kánon szövege: "az egyházkerületi tisztségviselôk mandátuma hatéves ciklusra szól, amely akárhányszor megismételhetô". Ez a gyakorlatban életfogytiglant jelent. Ekkora visszalépés, ilyen rövid idô alatt, páratlan az egyház történetében. A püspökválasztást megelôzô idôszakban határozottan annak a véleményemnek adtam hangot, hogy az 1990-es zsinat határozataihoz vissza kell térni. Véleményem mellett ma is töretlenül kitartok. Ennek alapján javasoltam, hogy a Kánon revíziója kapcsán a Zsinat térjen vissza az 1990-ben elhangzott és megszavazott törvényes rendeletére, miszerint a püspök mandátumát két, egymást követô ciklusra korlátozza. Javaslatom nem a négy vagy hat év kérdését érinti, hanem törvényes ciklusról beszél. Ma a törvényes ciklus hat- éves. Igazán fontosnak azt tartom, hogy küszöböljük ki az életfogytiglan lehetôségét, és hogy a püspök mandátuma csak két egymást követô törvényes ciklusra szólhasson.

"Elérkezett a lelki építkezés ideje." Mit jelent ez a gyakorlatban ?

Az elmúlt tíz esztendôt az egyház külsô építkezése idejének lehet minôsíteni. Szinte páratlan az a lendület, amellyel az 50 év kiesés után az egyházközségek megtalálták a lelki és anyagi erôforrásokat arra, hogy templomokat, parókiákat, gyülekezeti házakat építsenek. Ôszinte ámulattal szemléljük, hogy a mi megalázott, kifosztott népünk, akár csak ebben az utolsó évszázadban, Isten kegyelme által mi mindenre volt képes. A múlt század elején a református egyház 500 iskolával rendelkezett, s ezt a mérhetetlen kincsét Trianonnal elveszítette, de néhány évtized alatt iskolahálózatát ismételten felépítette, s Makkai korában már 300 új iskolája volt. Nem telt el 12 év, és a kommunista rendszer államosítása következtében 1948-ban egyházunkat ismételten kirabolták, iskoláinkat államosították, épületeink és vagyonunk nagy részététôl megfosztottak. És 50 év után, csendben, különösebb felhajtás nélkül, ismételten építkezünk. Isten bennünket értékteremtô néppé tett. Látnunk kell viszont, hogy mindez csak a külsô feltétele a gyülekezeti életnek. Amikor a harmadik évezred legfontosabb feladataként a lelki építkezést neveztem meg, Péter apostol levelébôl vett igére gondoltam: "Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá." (1Pt 2,5). Tudomásul kell vennünk, hogy Isten az egész emberiségbôl kiválasztott élô kövekbôl építi hatalmas lelki templomát, aminek mi is tagjai vagyunk. Azt viszont mindnyájan tudjuk, hogy a lelki házat is tatarozni kell. Református gyülekezeteinknek az ösztönszerû vallásosságból el kell jutnia a Makkai Sándor által megfogalmazott öntudatos kálvinizmus követelményeihez. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha református népünk ismételten Isten igéje felé fordul, komolyan veszi hitvallásait, és élete mércéjévé teszi azt. Én ebben szeretnék Isten alázatos eszköze lenni.

Lejegyezte:
Somogyi Botond

Igénytelenség

(3. old.)

Meggyôzôdésem, hogy sok mindenünk azért nincs, mert egyszerûen igénytelenek vagyunk.

Nem áll szándékomban általánosítani, a kérdéskört leegyszerûsíteni, hiszen például lehet akármilyen igényes az alkalmazott a saját bérével szemben, ha a munkáltatónál is szegény az eklézsia, akkor biztos, nem az igényességén múlik, hogy nem kap nagyobb fizetést.

Amikor a nyolcvanas években Alsózsukra jártunk kötelezô mezôgazdasági gyakorlatra (tulajdonképpen a hadsereggel, rabokkal, egyetemistákkal és középiskolásokkal végeztették el a mezôgazdasági munkák jelentôs részét — ingyen), megütközést keltett a termelôszövetkezet hivatalnokaiban tanáraimnak a zuhanyozási és egyéb tisztálkodási, illetve pihenési körülmények utáni érdeklôdése. Kijelentették, más iskolák is járnak oda már évek óta, de még ilyet, mint amit a mai Báthory-líceum elôdje, senki sem kért tôlük. "Nem baj. Amiért más igénytelen, mi lehetünk igényesek. Nem?", csattant a válasz, ami azóta is visszhangzik bennem.

Általában a fejlôdésen nagyot lendíthet, ha igényünket megfogalmazzuk, megvalósítható célként tûzzük magunk elé, még akkor is, ha csak elérhetetlen eszményként lebeg a szemünk elôtt. Hadd sarkalljon a minél jobb megközelítésére, már a jó irány is sokat számít.

Elôször meghökkentett üzleti életben dolgozó ismerôsöm hozzáállása, amikor vadonatúj nyugati kocsijának fölötte drága voltán csodálkoztam, pontosabban azon, hogy ilyesmit megengedhetett magának. "Tényleg hihetetlenül drágának tûnt, de aztán nagyon akartuk, és ez átvitt minden akadályon", mondta. Azóta lekopott az akkor pökhendiségnek érzett máz a mondandójáról, és igazat adtam neki. Utólag. No, nem azért, mintha mától elegendô lenne mindenkinek csupán elkezdenie nagyon akarni egy legutolsó típusú Alfa Romeót vagy BMW-t, s nemsokára bekopogna valaki a slusszkulccsal. Hanem pusztán arról van szó, hogy a saját szükségleteink pontos felmérésével, tisztán látásával, igényszintünk meghatározásával, majd céljaink következetes nyomon követésével, becserkészésével sokszor többre mehetünk, mint pénzzel, külsô segítséggel.

Messze nem is csak anyagi kérdés, ha jobban ráfigyelünk a jelenségre. Hiszen ahhoz, hogy valakinek tiszta legyen a cipôje, fogat mosson este, vagy ne dobja el a szemetet az utcán, vajmi kevés pénzre van szüksége. Igényesek lehetünk magunkkal szemben nemcsak, ami ápoltságunkat illeti, de oly tekintetben is, hogy milyen körülményeket vagy társaságot fogadunk el magunknak, mit olvasunk, vagy nézünk meg a tévében, milyen helyesen (esetleg mennyire szidalom-mentesen és nem emelt hangerôvel) beszélünk stb.

Így van ez mindennapi életünkben és a politikában is. Azok a közösségek, amelyek kellôképpen kifejezésre tudták juttatni igényüket, elôbb-utóbb biztosan célt értek. Az EBESZ volt kisebbségügyi fôbiztosa határozottan kiállt a macedóniai Tetovo városában felállítandó albán nyelvû egyetemért már évekkel ezelôtt, ugyanakkor elegendônek tartotta a kolozsvári egybeolvasztott egyetemmodellt. Szinte, hogy azt nem mondta, "jó az ide, falura", amivel más nem elégszik meg. Szó, ami szó, a macedóniai albánok meglehetôsen határozott módszerekkel adják ezekben a pillanatokban is tudtára a többségi nemzetnek és a nemzetközi közösségnek, hogy mik is az igényeik, úgyhogy szláv pártostól, NATO-stól, mindenestôl mindenki már jó ideje azon van, hogy mekkora fokú autonómiát, nyelvhasználatot meg sok albánnal feldúsított rendôrséget biztosítson nekik.

Még véletlenül sem pártolom ezáltal a célok elérése érdekében elkövetett erôszakot! Az igényességnek is megvannak a határai. Bárki mondhatja, hogy lám, a baszk vagy katalán autonómiához, a még most is a legvéresebb elszabadult pokolban vergôdô palesztin önállóságon és a koszovói elszakadási folyamaton keresztül az északír rendezésig — és a példák hoszú sora folytatható — az út sokszor az erôszakon keresztül vezetett. Nagyon sajnálatos, hogy ez így van, de semmiképpen sincs recept értéke. Hiszen sokkal biztosabb talajon álló jogrendszert építettek ki maguknak kifejezetten békés úton a finnországi svédek, a spanyolországi galegók vagy a dél-tiroli németek. Egy azonban közös volt mindannyiuk esetében: a közösségi céljaikért küzdés közben nem jellemezte ôket az igénytelenség.

Többen leírtuk, megfogalmaztuk, hogy az erdélyi, de az egész romániai magyarság is azért van még mindig itt ma, ahol van, mert erre eddig ekkora igénye volt. Az is bizonyos, és politikusaink számára mindig intô jelnek kell maradnia: az igények következetes fenntartására lehet építeni a tulajdonok visszaszolgáltatása, a magyar egyetem, nyelv- és szimbólum-használat, végül pedig, de nem utolsósorban, az önrendelkezés kérdését. Nem elegendô, de mindenképpen szükséges feltételként.

Igénytelenséggel azt is elveszíthetjük, amink van.

Balló Áron

Európa az adósok börtönében

(3. old.)

Olykor már hajlandók volnánk vonzódni egy-egy emberhez, s szégyelljük magunkat korábbi elôítéletünk miatt, amelyet inkább az ösztön sugallt, mint a meggyôzôdés — mesélte egy ismerôsöm. — De néha épp közeledésünk pillanatában hallunk tôle ismét egy szót, egy kifejezést, látjuk egy újabb mozdulatát, s barátkozó szándékunk rögtön visszatüremkedik önmagába. Így jártam én egy íróval — folytatta —, akit minden reklámozott nagysága ellenére hidegnek, mûvinek, ravaszul számító tehetségnek tartottam, s akirôl úgy véltem: népszerûsége nem jelent egyebet, mint hogy középszerû eszméihez meglelte a maga középszerû közönségét, elôbb hazájában, aztán a határokon túl is. Utóbb azonban, ha valaki szóba hozta a nevét, engedékenyebb voltam, sôt egy parányi rokonszenv is felébredt bennem mûvei teljesebb ismeretében; de sajnos épp ekkoriban történt, hogy külföldön járván, egy ismerôsöm, aki találkozott Vele, megbotránkozva mesélte, hogy a félreértett lángész tanúk elôtt nyilatkozta ki: "Európa nekem adósom!" S mindjárt utána úgy pillantott rá, mintha a tekintetével sürgetné, hogy ô is együtt dühöngjön vele. Ô azonban csak mosolygott, mint aki megnyert egy fogadást, ámbár nincs öröme benne. Mert többé egy percig se kételkedett, hogy ilyesmit csak hóbortos vagy nagyon is közepes nagyság mondhat; de mert illem szerint mégis felelnie kellett valamit, megvonta a vállát, s így válaszolt: "Ha úgy érzi, hogy valóban adósa, hát hajtsa be rajta!" — fejezte be ismerôsöm a történetet.

Bálint Tibor

SPORT

LABDARÚGÁS
UEFA-kupa selejtezôk
Brassói FC–Mika Ashtara 5–1 (3–0)

(4. old.)

Fél tucat gól, rengeteg kihagyott helyzet, kritikán aluli ellenfél — röviden így lehet jellemezni a csütörtök délutáni brassói mérkôzést. A román bajnokság III. osztálya csapatainak szinvonalát alig meghaladó örmény együttes szinte semmi vizet nem kavart a 90 perc alatt. A brassói csapat, amely ezek után biztos továbbjutó gyakorlatilag akkor lôtt gólt, amikor éppen nagyon akart.

Érdekes módón a Mika edzôje, Samuel Petrosian csupán három hátvéddel kezdte a mérkôzést, ami a 20. percben megbosszulta magát. A jól szereplô Isãilã átadását Buga értékesítette. Alig négy perc elteltével Sandor hálálta meg Ilie Dumitrescu edzô bizalmát, aki Isãilã újabb remek passzát lôtte a hálóba. A két csapat közötti értékbeli különbség nyilvánvaló volt (a Mika az elsô félidôben egyszer sem lôtt kapura). Sandor a 28. percben ismételt, ezúttal Buga beadását értékesítve.

A második félidô újabb brassói góllal kezdôdött: a 47. percben Sandor volt a kiszolgáló és Isãilã a befejezô ember. 4–0-ás eredménynél a hazai csapat lazított, így sikerült Nazariannak (57. perc) szépítenie egy kiváló egyéni akciót követôen. Az ötödik brassói gólt a szintén kiválóan játszó Badea lôtte kb. 30 méterrôl (a 61. percben).

Ilie Dumitrescu elégedett lehet játékosaival, az eredménnyel, de ez a mérkôzés semmilyen szempontból nem volt mérvadó. Ilyen gyenge ellenfelet román csapat a kupákban nem fogott ki, így nem érdemes azzal hazárdírozni, hogy a brassóiaknak meddig sikerül továbblépniük az UEFA-kupában.

Nánó Csaba

Debrecen–Otaci 3–0 (2–0)

(4. old.)

A moldáv csapat kezdett jobban, de a játékrész közepétôl a debreceniek vették át az irányítást. Ettôl a perctôl a debreceniek végig irányították a mérkôzést és megérdemelten nyertek. Az elsô játékrész kétgólos vezetése után a második félidôt érthetetlenül visszafogottan kezdte a magyar csapat és csak az utolsó negyed órában nyújtott olyan teljesítményt, mint az elsô félidôben. A helyzetek alapján nagyobb elônnyel is vezethetett volna a magyar együttes, amely megnyugtató elônnyel várja a két hét múlva sorra kerülô visszavágót.

A gólok: 25. perc: Sobescsakov rossz kidobása után Majoros indította fejjel Bajzátot a baloldalon, a csatár 15 m-rôl ballal kilôtte a bal felsô sarkot (1–0). 36. perc: Majoros indította Ulveczkit, aki 21 m-rôl ballal, okosan csavart a jobb alsó sarokba (2–0). 83. perc: Bernáth adott be a jobb oldalról, Tiber pedig közelrôl a rövid sarokba csúsztatott (3–0).

Buk. Dinamó–Tiranai Dinamó 1–0 (1–0)

(4. old.)

Kínkeservesen nyert csak a Bukaresti Dinamó hasonnevû albán ellenfele ellen. Bár a tiranai nem mondható erôs csapatnak, szervezett, agresszív, ambiciózus játékot mutatott. A bukarestiek csigalassúsága nem tudta kizökkenteni ôket. Kapusuk szépen hárította a kapura menô labdákat (amikor nemsikerült, mentett a kapufa), még szerencse, hogy a 33. percben Driza minden különösebb ok nélkül szabálytalankodott Mihalceával szemben a 16-os területén. A megítélt büntetôbôl ugyanis a hazaiak Niculescu révén megszerezték egyetlen góljukat.

A jó formát mutató kapus minden további gólszerzési lehetôségüket meghiusította, s hogyha a "kutyák" a visszavágón is így játszanak, minden valószínûséggel búcsúzhatnak a további UEFA-kupa szereplésektôl.

(balázs)

FK Atlantas–Bukaresti Rapid 0–4 (0–1)

(4. old.)

Minden valószínûséggel továbbjutott a Rapid együttese, hiszen elképzelhetetlen, hogy saját pályán nagyot botoljon a szerény képességû litván együttessel szemben. A robosztus hazaiak nem bírtak lépést tartani a román csatárokkal, Robert Nitã és Daniel Pancu így remekül boldogult a hazaiak kapuja elôtt, és még néhány cselezgetésre és szép egyéni megoldásra is maradt idejük. Kimagaslott a mezônybôl Nelutu Sabãu, de Schumacher is jobban játszott az utóbbi mérkôzéseihez képest.

Az elsô gól a 17. percben esett, amikor Nitã–Mãldãrãsanu–Schumacher kombináció után ez utóbbi a 16-os szélérôl rúgott kapura, a kapus csak a hálóból tudta kiszedni a labdát. Rat 36. percbeli kapufája után Nitã is megdöngette a felsô lécet,így a második gólra a 46. percig kellett várni. Akkor Pancu volt eredményes Rat beadása után, majd 20 perc múlva ugyancsak Rat adja be a lasztit a 16-osba, a hazai kapus kiejti kezébôl, a szemfüles Nitã pedig bepöcköli a kapuba. Az utolsó gól a hosszabbításpercekben született meg, Sumudicã 16 méteres lövése landolt a litván kapuban.

(balázs)

Olimpiakosz Nicosia–Dunaferr 2–2 (0–1)

(4. old.)

A Dunaferr labdarúgócsapata az UEFA-kupa selejtezôjének elsô mérkôzésén idegenben értékes döntetlent ért el a ciprusi Olimpiakosz Nicosia ellen és esélyesként várja a két hét múlva sorra kerülô gyôri visszavágót. A szervezettebben játszó magyar csapat ellenfelénél több ziccert dolgozott ki, és már az elsô félidôben eldönthette volna a mérkôzést: A 15. percben Sowunmi fejesével már 1–0-ra vezetett, majd a 29. percben Tököli a kapufába lôtt. Az elszalasztott helyzet megbosszulta magát: a házigazdák egyenlítettek, igaz, ez már a második félidôben történt, a 49. percben. Temistokleous gólja után egy perccel ismét Tököli lábán volt a magyar gól, aki 10 m-rôl, jobb külsôvel helyezett a jobb alsó sarokba (1-2). A házigazdák azonban másodszorra is kiegyenlítettek, Kozlej fejesével, s igaz ami igaz: a mérkôzés képe alapján igazságos végeredmény született. Az utolsó percben a ciprusiak elôtt még adódott egy óriási helyzet, de Petry bravúros védésének köszönhetôen maradt a döntetlen.

***

Az UEFA-kupa selejtezôjében csütörtökön összesen 41 mérkôzést rendeztek. Íme, a többi eredmény: Nyeftcsi Baku (azeri)–Nova Gorica (szlovén) 0–0, Puchov (szlovák)–Sliema Wanderers (máltai) 3–0, Ruzomberok (szlovák)–Belsina Bobrujszk (fehérorosz) 3–1, CSZKA Kijev (ukrán)–FC Jokerit (finn) 2–0, Ararat Jereván (örmény)–Hapoel Tel-Aviv (izraeli) 0–2, Polonia Warszawa (lengyel)–Llansantaffraid (walesi) 4–0, Dinaburg (lett)–Osijek (horvát) 2–1, Dinamo Tbiliszi (grúz)–BATE Boriszov (fehérorosz) 2–1, Pelister Bitola (macedón)–St. Gallen (svájci) 0–2, Obilic (jugoszláv)–GI Gotu (feröer-szigeteki) 4–0, Sahtyor Szoligorszk (fehérorosz)–CSZKA Szófia (bolgár) 1–2, Trans Narva (észt)–Boras Elfsborg (svéd) 1–3, HJK Helsinki (finn)–Ventspils (lett) 2–1, Midtjylland Herning (dán)–Glentoran (észak-ír) 1–1, SK Tirana (albán)–AEL Limasszol (ciprusi) 3–2, Etzella Ettelbrück (luxemburgi)–Legia Warszawa (lengyel) 0–4, Viking Stavanger (norvég)–Brotnjo Citluk (bosnyák) 1–0, Maccabi Tel-Aviv (izraeli)–Zalgiris Vilnius (litván) 6–0, MyPa-47 Anjalankoski (finn)–Helsingborgs (svéd) 1–3, Tórshavn (feröer- szigeteki)–Grazer AK (osztrák) 2–2, Zimbru Chisinau (moldáv)–Gaziantep (török) 0–0, Birkirkara (máltai)–Lokomotiv Tbiliszi (grúz) 0–0, Glenavon (észak-ír)–Kilmarnock (skót) 0–1, Cwmbran Town (walesi)–Slovan Bratislava (szlovák) 0–4, Vaduz (liechtensteini)–Varteksz Varazsdin (horvát) 3–3, Vardar Skopje(macedón)–Standard Liege (belga) 0–3, Dinamo Zagreb (horvát)–Flora Tallin (észt) 1–0, Cosmos Falciano (San Marinó- i)–Rapid Wien (osztrák) 0–1, Bröndby IF (dán)–Shelbourne (ír) 2–0, Olimpija Ljubljana (szlovén)–Safa Baku (azeri) 4–0, FC Bruges (belga)–Akranes (izlandi) 4–0, AEK Athén (görög)–Grevenmacher (luxemburgi) 6–0, Longford Town (ír)–Liteksz Lovecs (bolgár) 1–1, Fylkir Reykjavik (izlandi)–Pogon Szczecin (lengyel) 2–1, FC Santa Coloma (andorrai)–Partizan Beograd (jugoszláv) 0–1, Maritimo (portugál)–FK Sarajevo (bosnyák) 1–0. A visszavágókra augusztus 23-án kerül sor.

FORMA–1
Pénzügyi gondok a Prostnál

(4. old.)

A vártnál szerényebb eredmények miatt veszélybe került a Forma–1-es Prost-csapat jövôje.

A La Tribuna címû napilap szerint a négyszeres világbajnok Alain Prost vezette istálló vesztesége már a tavaly is meghaladta a 4,2 millió eurót, s ez az összeg több támogató visszalépése miatt tovább emelkedett.

A Peugeot-gyár, amely az elmúlt idényben ingyen szállította a motort, szerzôdést bontott, így a csapat 30 millió euróért a Ferraritól vásárolt hajtómûvet.

Az augusztus 19-i Magyar Nagydíjon a Jordan-Hondához szerzôdô francia Jean Alesi helyett a Prosthoz érkezô Heinz-Harald Frentzen, valamint a brazil Luciano Burti lesz az istálló versenyzôje. A német pilóta, a hungaroringi futamig szóló teszttilalom ellenére, a nemzetközi szövetség (FIA) engedélyével, pénteken 50 km erejéig kipróbálhatja a számára új versenyautót.

A Prost 12 futam után 4 ponttal a 9., utolsó elôtti helyet foglalja el a márkák versenyében.

KÉZILABDA13. junior vb
Magyar–orosz döntô

(4. old.)

Kéthetes küzdelemsorozat után ma délután legördül a föggöny a 13. nôi ifi vb színpadja felett. Ma délután fokozott lesz a vetélkedô tétje, hiszen a három érem sorsa dôl el.

Az aranyéremért a házigazda magyar válogatott Oroszország együttesével méri összi tudását, míg a harmadik helyért spanyol–német összecsapás lesz. De hogyan is alakult ki a fenti párosítás az elôdöntô csatározások után?

A Magyarország–Spanyolország találkozón, a kezdeti bizonytalanság után, 6–8-at követô 9–8-nál vették át a vezetést elôször a magyar lányok, majd fokozatosan növelve elônyüket biztosan szerezték meg a döntôben való szereplési jogukat. Így Kovács Péter tanítványai hamar tudták feledtetni a korábbi, németek elleni kisiklást.

A másik ágon óriási küzdelmet eredményezô csatározás volt a német és az orosz lányok között. Szünetben ez utóbbiaknak volt egy gólos elônyük, a 60 perc befejeztével azonban az eredményjelzô tábla döntetlent mutatott. Hosszabbításra került sor, amelynek során Oroszország együttese játszott hajszálnyival nyugodtabban és eredményesebben, s végül egy gólos minimális elônnyel megnyerte a találkozót.

A számszerû eredmények: Gyôr: Magyarország–Spanyolország 31–25 (15–12), a magyar csapat góljain Nagy (8), Káli-Horváth (6), Ôri (5), Szrnka (5), Mehlmann (3), Gaál (2) és Vérten (2) osztoztak. Pápa: Oroszország–Németország 33–32.

Ugyancsak lejátszották a 13–20. helyekért folyó helyosztókat, amelyek a következô eredményeket hozták: Tunézia–Brazilia 35–21, Angola–Argentina 24–15, Kína–Hollandia 26–25, Tajván–Japán 25–23.

Az 5–12. helyekért lebonyolított mérkôzések lapzárta után értek véget.

(radványi)

ATLÉTIKA Világbajnokság
A hetedik nap

(4. old.)

Újabb meglepetések tarkították a csütörtöki versenynapot az edmontoni VIII. atlétikai világbajnokságon. Az idô lehûlésével kellemes körülmények adódtak a kimagasló eredmények eléréséhez.

Ami hat gyôzelme alkalmával nem sikerült Sergej Bubkának a rúdugrásban, most sikerült a volt ukrán, ma ausztrál Dmitri Markovnak: új vb-csúcsot (egyben ausztrál csúcsot) ugrott, 6,05 méteres teljesítményével. Szép, végig nyílt csatározás folyt e számban, ahol az ezüstöt a volt orosz, ma izraeli Alexander Averbuch szerezte meg 5,85-tel, az ugyancsak 5,85-öt ugró amerikai Nick Hysong elôtt. De 5,85-öt mértek a 4. helyezett német Michael Stollénak, és a francia Romain Mesnilnek is. A kilencedik helyezésig mind 5,75 m-t ugrottak!

A férifak 200 méterén a szám esélyese, a görög Konstadinosz Kederis olimpiai bajnok 20,04-mp-es idejével lefutotta a "társaságot". Második Christopher Williams (jamajkai) 20,20 mp, harmadik-negyedik holtversenyben Shawn Crawford (USA) és Kim Collins (USA) egyaránt (és ugyancsak) 20,20 mp-cel. Ötödik az angol Christian Malcom 20,22-vel, míg hatodik a mauritán Stephane Buckland 20,24-es idôvel.

A 110 gáton többesélyes amerika-kubai döntôt vártunk. De az "öreg", egyesült államokbeli Allen Johnson gyôzni tudott, harmadik vb- gyôzelmét 13,04-gyel, idei legjobbjával szerezte meg az esélyesebb kubai Anier Garcia (13,07) elôtt. Harmadiknak 13,25-ös idôvel a volt amerikai, jelenleg Haitit képviselô Dudley Dorival érkezett — ezzel az érmet nyerô országok száma 30-ra emelkedett!

A gyalogló lányok 20 kilométeres gyaloglásában a bírók sorban kiállították a kínai és ausztrál lányokat, hibás (?) gyaloglásért. Annak ellenére, hogy kétszer megintették, a jónevû Olimpia Ivanova (orosz) 1:27,48 órás nagyon jó idôt gyalogolva gyôzött Valentina Zybulskájá (fehérorosz, 1:28,49) elôtt. Harmadik az olasz Elisabet Perrone lett 1:28,56-os idejével. Hetediknek érkezett, de végül, az ötödiknek érkezô hölgy utólagos kizárásával hatodik lett a gyulafehérvári Norica Câmpean, 1:30,39-es idôvel.

A távolugró selejtezôbôl Bogdan Tãrus nem jutott tovább. A hölgyek diszkoszvetésében 63,37 m-es egyetlen dobásával bejutott a döntôbe Nicoleta Grasu. Szabó Gabi egy jó edzôfutással 5000 méteres is döntôs.

Eddig 13 ország szerzett aranyérmet. Magyarország újból érem nélkül maradt.

Nagy Péter

VÍZILABDA Junior vb Isztambulban

(4. old.)

Nem egészen egy héttel a 18 éven aluli ifjúságiak magyar sikerrel végetért Európa-bajnoksága után újabb nagy sorozat elôtt állnak a világ vízilabdás utánpótlásának legjobbjai: tegnap kezdôdött Isztambulban a juniorok (20 éven aluliak) vb-je. — Az elôjelek szerint ez nem annyira erôs korosztály számunkra, mint a fiatalabbaké, de természetesen bízunk az eredményes szereplésben — jegyezte meg már a 24 csapatos, jövô vasárnapig tartó torna színhelyérôl Kemény Ferenc, a sportág utánpótlás igazgatója. Merész András szövetségi kapitány együttese a D-csoportba került és keddig sorrendben Kanadával, a címvédô Olaszországgal, Kuvaittal, Mexikóval és Törökországgal mérkôzik.

A négy csoportból az 1–4. helyezettek jutnak tovább, a 16 között már egyenes kieséssel folytatódik a vb.

Lapzártakor: a magyar válogatott gólzáporos találkozón 19–4 arányban legyôzte Kanada válogatottját.

KÖRKÉP

Hatvan fokos a hôség
Szökôkút az üveggyárban

(5. old.)

Eredeti, ugyanakkor hasznos kezdeményezése volt a minap a szamosújvári Somvetra Kft. vezetôségének. Látván a nagy hôséget, az amúgyis forróságban dolgozó üveggyáriak nem mindennapi ötlettel álltak elô. A kemencerészleg kellôs közepén szökôkutat létesítettek, ahol nemcsak hûsülnek a dolgozók, hanem a tisztább levegôt is élvezhetik. Az elképzelés az Ochisor Gheorghe igazgatóé, aki más intézkedést is foganatosított a hôség elviselhetôbbé tétele érdekében. Többek között, naponta két liter szódavizet is juttattak a több mint ezer dolgozót foglalkoztató munkaközösségnek. Igaz, ilyenkor nyáron csak 600 állt termelésben, a többiek nyári szabadságukat töltik. Emellett naponta 16 órai szolgálatot teljesítenek a gyár egészségügyi rendelôjének szakemberei. Egy orvos és két asszisztensnô áll a személyzet rendelkezésére. Ha figyelembe vesszük, hogy a két égetôkemence körül jelenleg a hômérséklet megközelíti a 60 (!) fokot, van alapja a mostani intézkedéseknek. Eddig nem is akadt különösebb probléma a cég háza táján. Az igazgatótanács és a szakszervezet érdeme, hogy a forróság ellenére az 1100 dolgozóból senki sem lett rosszul, de még kisebb szédülést sem észleltek.

Erkedi Csaba

42 milliós büntetés szabálytalan építkezésért

(5. old.)

32 településrendészeti és 14 építkezési engedélyt bocsátott ki az idén a kisbácsi polgármesteri hivatal, derül ki az augusztusi tanácsülésen elhangzott tájékoztató beszámolóból. Ugyanakkor arról is tájékoztatták a község elöljáróit, hogy 2001-ben eddig hat esetben róttak ki büntetést a törvényes rendelkezések által elôírt szükséges iratok hiányában végzett építkezések miatt. A büntetések összege eléri a 42 millió lejt. A községháza illetékesei felkérik azokat, akik építkezni szeretnének, a nem kis összeget jelentô pénzbírság elkerülése érdekében idôben szerezzék be az összes hivatalos engedélyt.

-ke

Szedésig rendeznék a gyümölcsös tulajdonjogi viszonyait
Segítenének a tulajdonosok régi birtoklevelei

(5. old.)

Kisbácsban a legutóbbi tanácsülésen összefoglaló hangzott el a község földügyeirôl, azaz a 18-as és az 1-es törvény alkalmazásáról. Eszerint a 3444 hektárnyi terület visszaigénylésére vonatkozó 1952 benyújtott kérésbôl 1746-ot (2842 hektár) jóváhagytak, a többit még azért nem, mert azok a kérések a gyümölcsösre vonatkoznak, amelynek mérése folyamatban van, tudtuk meg Márton Elek alpolgármestertôl. A rendezés 82 százalékos. Folyamatban van a gyümölcsös felmérése, amelyben most egyhetes szünet következik annak érdekében, hogy a már felmért részekre összeállítsák a visszaszolgáltatáshoz szükséges iratokat, megkapják a telekkönyvi kivonatokat. Hátravan még a Sósoldal, a Borsóvég és a Venice összesen négy táblájának mérése. A polgármesteri hivatal arra kéri a kisbácsi polgárokat, akinek régi birtoklevél, tulajdonjogot igazoló irat, térkép van tulajdonában, a jövô hét folyamán jelentkezzen a községházán, ezzel ugyanis jelentôsen felgyorsulna a visszaigénylési kérelmek megoldása. Kisbácsot követôen a mérai gyümölcsös felmérésére kerül sor, a mérai polgárokat is arra kérik, keressék meg a lehetséges igazoló iratokat. A polgármesteri hivatalnak eltökélt szándéka még gyümölcsszedés elôtt rendezni a gyümölcsösök tulajdonjogi viszonyait.

Az 1-es törvény alapján 244 kérvényben 357 hektárnyi mezôgazdasági területet és 357 kérvényben 327 hektár erdôt igényeltek vissza, a prefektúra ebbôl Szucságban 46, Nádaspapfalván 34, Mérában 210 hektárnyit szolgáltatott vissza, rendezetlen még a szucsági református parókia 5 hektárnyi, az ortodox parókia 3 hektárnyi, a mérai református parókia 24 hektárnyi és az iskola 8 hektárnyi, valamint a kisbácsi helyi tanács 30 hektárnyi erdôre vonatkozó visszaigénylési kérelme. A teljes rendezéshez csupán néhány igazoló irat szükséges még, így remélik, az ügyet sikerül minél hamarabb lezárni.

(ke)

Megkülönböztetett döntés földgázügyben

(5. old.)

Közel háromórás vita tárgyát képezte a kisbácsi tanácsban a földgáz szolgáltatási jogának koncesszionálása. A vitát az okozta, hogy a község településein a gázbevezetési munkálatok különbözô stádiumban vannak. Eszerint Kisbácsban már öt-hat éve élvezik a földgáz elônyeit, míg Nádaspapfalván, Nádaskórodon és Csonkatelepen a hálózat csupán nyolcvan százalékban készült el, Szucságban, Andrásházán, Mérában még el sem kezdôdtek a munkálatok. Mint ismeretes, a befektetéseket a nyertes cég több éven át a polgároktól számlázza vissza, s a három különbözô helyzet miatt nem lett volna ildomos az együttes koncesszionálás, hiszen ebben az esetben például Kisbács polgárai is ugyanúgy fizetnének, mintha a vállalkozó most építené a földgázhálózatot. A bonyolult helyzetben nehéz volt a döntéshozatal. Eszerint Szucság, Andrásháza és Méra esetében koncesszionálni fogják a hálózat kiépítésének és a szolgáltatás biztosításának jogát, ugyanakkor a Distrigazt bízza meg a kisbácsi, nádaspapfalvi, kórodi és csonkatelepi hálózatok mûködtetésével, karbantartásával, a földgáz szolgáltatásának biztosításával, a hálózat kiépítési munkálatainak befejezését követôen.

K. E.

Augusztus 14–15.
Aranyosgyéresi napok

(5. old.)

Már hagyományá vált, hogy minden évben augusztus 14-én és 15-én Aranyosgyéresen megrendezzék a város, illetve a fémiparosok napját.

Az idei rendezvényekre több külföldi vendéget várnak: Siemianowice Slaskie lengyel város küldöttségét (Henryk Mrozek polgármester, Aloizy Supernak, a helyi tanács elnöke és Wojciek Kazmarcyk tanár). Itt lesznek a hollandiai Putten, valamint a testvérváros Mohács polgármesterei és képviselôi. A vendégeknek három — angol, francia és magyar — nyelvû tolmács áll rendelkezésükre.

A polgármesteri hivatal reméli, hogy az augusztus 15-én 11 órára beütemezett, az E60-as nemzetközi út és az Avram Iancu utca keresztezôdésénél lévô kis parkban elhelyezett Mihai Viteazul emlékmû (mellszobor talapzattal) ünnepélyes avatásán részt vesz Adrian Nãstase miniszterelnök is, amennyiben megtiszteli jelenlétével a Fémiparosok Napját. Ha ez nem sikerül, a szoboravatást késôbbi idôpontra elhalasztják.

A kétnapos rendezvénysorozat meghívottai népzenei, könnyûzenei elôadók, sport-, ének- és táncvetélkedôket szerveznek fiataloknak, idôsebbeknek, de gyerekeknek is.

Schmidt Jenô

Állatkertbe a szabálytalanul legelô állatokkal!

(5. old.)

A tordai helyi tanácsosok legújabb határozata alapján elkobozzák, és az állatkertbe szállítják azokat az állatokat, amelyeket gazdáik a sósfürdô környéki legelôkön jogtalanul legeltetnek. Az állatok kiváltása bizonyos pénzbírság kifizetése fejében válik lehetségessé. A polgármesteri hivatal felügyelôi által a sósfürdô környékén végzett ellenôrzések során több szabálytalanul legelészô lovat "tartóztattak le", öt gazdát büntettek meg.

R. T. T.

Úszótanfolyamtól pótórákig

(5. old.)

A Gyermekekért, Közösségért és Családért Román Alapítvány ebben a hónapban megkezdte gyerekeknek ajánlott programjainak lebonyolítását. Hétfôtôl péntekig 11 és 13 óra között hatvan gyerekkel úszótanfolyamot tartanak, alakulóban van a negyedik csoport. Az ingyenes tanfolyamért az alapítvány gyerekenként 400 ezer lejt fizet. Kamaszoknak és óvodáskorúaknak szerveznek személyiségfejlesztô tréninget, hét csoportban 8 és 18 éves fiatalokkal, itt a gyermekjogról, dohányzásról, alkoholról, drogokról, egészségügyi nevelésrôl, családi életrôl stb. esik szó. Kézmûves foglalkozások, rajzórák, diavetítések, sporttevékenységek, botanikus kerti látogatások várnak a 3-7 év közöttiekre. Ugyanakkor a sikertelen képességvizsgázóknak, a pótvizsgázóknak konzultációs órákat tartanak. Érdeklôdni a 194-893-as telefonszámon.

Jövôre ugyanitt?
Mûvészetek Völgye 2001

(5. old.)

Idén tizenharmadszor rendezték meg Kapolcson Márta István vezetésével, Galkó Balázs és Pallagi Anikó segítségével a Mûvészetek Völgye elnevezést viselô tíznapos hatalmas rendezvénysorozatot. Kapolcs testvérfaluja, Mákófalva, több éves hiányzás után ezúttal ismét jelen volt.

Kapolcs Kávéház udvarán ülünk, ahol Szurdi Éva kerámikus mûhelye látogatható, itt minden év valami meglepetést hoz. Megcsodálhattuk már a tengerfenékké varázsolt pince falán berendezett hálón akadt kerámiahalakat, vagy az általa kreált madarakkal benépesített fát, de említhetnénk a Malomsziget mezôjét tele kerámiatulipánnal, melyekben este egy-egy gyertya égett. Szurdi Éva kifogyhatatlan a kerámia adta funkcionális és díszítô jellegû ötletességbôl.

Ülünk a kávéház udvarán, asztaltársaságunkban Márta István, Szurdi Éva, Lökös Ildikó, a tábori lap, a Völgyfutár munkatársa, és még sokan mások. Emlékeink apró eseményeibôl próbáljuk összerakni, hogyan is lett Kapolcs Mákófalva testvérfaluja. Mánya Andrea mondja, hogy a ’89-es karácsonyi fordulat után Márta István elsôként jelent meg egy teherautónyi segéllyel Mákófalván. A segélyt Kapolcson gyûjtötték. Arra már én is emlékszem, este már arról tárgyaltunk, hogyan lehetne kapcsolatot teremteni. Így született meg a testvérkapcsolat. Rögtön felajánlottuk, hogy van egy erôs színkörünk, és szíves örömest felújítanánk a rendszer által színpadról leparancsolt Csáki bíró lányát, amely bôvelkedik kalotaszegi szokásokban, zenében, táncban, viseletben.

Eddig hallgatagon ül az asztalunknál egy nagyon bájos arcú, feltûnôen szép szemû fiatal asszony: — Engedjétek meg, hogy én is mondjak valamit. Bori vagyok, többször jártam Kalotaszegen, rendszerváltás elôtt pár évvel, akkor csöppentünk be Mákófalvára, mikor épp Mille Ibolyának volt a lakodalma. Márta István is ott volt. Akkor kedveltük meg Mákófalvát, gyönyörködtünk a gyöngyös népviseletben, és akkor már mondtuk, ide vissza kell térni.

Kapolcs már kinôtte magát a helyi rendezvények sorából. Bekapcsolódtak a szomszéd falvak is: Vigántpetend, Taliándörögd, Pula, Monostorapáti és ettôl az évtôl "öccse" is lett a rendezvénynek, Öcs településsel. Végigjárjuk a falvakat, legtöbb helyen az elôadásokat Márta István nyitja meg. Több helyszínen folynak az elôadások: van itt színház, opera, reneszánsz zenétôl a dzsesszkoncertig minden. Zene, tánc, sok-sok fiatal. Az utcákon járni nem lehet, tele kocsikkal és ismét fiatalokkal. A gyerekekre is gondoltak: játszóházak, meseország, bábszínház.

Mesterségem címere elnevezés alatt kézmûves bemutatókat tartanak gyerekeknek. Vigántpetend bejáratánál legalább 60–70 kézmûves sátor kínálja termékeit. Kapolcson ugyanannyi kézmûves van a Malomszigeten. Kapolcson 24 helyet számlálok, ahol kiállítás látogatható, Taliándörögdön 19-et, Vigántpetenden legalább 7-et. A fôtéri buszmegállótól a Tûzoltószertárig magánházakban, középületekben festôk, grafikusok, iparmûvészek, fotósok kiállításai láthatók.

A buszmegállóban nem lehet unatkozni, hisz akarva-akaratlanul megnézi az ember Debreczeny Zoltán festômûvész megragadó képeit. Minden helyet kihasználtak, már a Kapolcsra való bemenetelnél a lekaszált búzatarlón Bartha C. Ernô szénaszobrokból álló kiállítása fogad.

A bôség kosarából nagyon nehéz kiválasztani, mit nézzen meg az ember, melyik elôadáson vegyen részt. A mákófalvi fiatalok nem esnek zavarba, másnap irány a Balaton. A kánikulában felejthetetlen élmény a szigligeti fürdés. Este elôadás Kapolcson, Móricz Zsigmond Kismadár címû háromfelvonásos darabját mutatják be. A hatalmas szabadtéri színpadon szinte elvesznek, és nehézkesen indul az elôadás. Minden jó, ha a vége jó. Elôadás végén a kapolcsi ismerôsök keresik a régi ismert szereplôket, de ezúttal azoknak a gyerekei léptek fel. "Te kinek vagy a fia? Hogy megnôttél!", hallom innen-onnan a meglepett felkiáltásokat. Közben Kis János evangélikus lelkész keres fel, gratulál, sok sikert kíván a csoportnak. Ma már nem lakik Kapolcson, de olvasta a programban, hogy a mákófalviak fellépnek, ezért utazott Kapolcsra, hogy ôket megnézhesse.

Hajnal felé csendesül el az élet, a sörsátrakban is, ahhoz, hogy másnap újra kezdôdjön minden elölrôl. Másnap a Honvédkertben léptünk fel Taliándörögdön, szerencsére a fák közé épített színpadon nem tûzött a nap, kánikulában is könnyebb így a játék. Étkezés a Királykô kocsmában, Cili néninél. Bôséges a menü. Harmadnap a búcsúzásnál Cili néni is integet. A fesztiváliroda elôtt indulásra készen. Márta István, Galkó Balázs, Horvát Jenô polgármester búcsúztat, köszönik, hogy Kapolcson voltunk, a polgármester köszöni a Kapolcsnak ajándékozott festett tékát. Elindulunk. Rögtön arra gondolok, hogy jövôre vajon újra itt?

Tele sok élménnyel, hajnalra érünk haza. Mindenki kókadozik, de egyöntetû a vélemény: jó lett volna maradni még. Köszönjük, hogy ott lehettünk!

Kovács Pali Ferenc

LEVÉLBONTÓ

Felületesség vagy rosszindulat?

(6. old.)

Az új ház- és telekadót az egész ország területén és Kolozsváron is 1999-tôl alkalmazzák. Ezt magántulajdonellenesnek és logikátlannak tartom. Ráadásul Kolozsváron furcsa módon vezették be, fôleg, ami az utcáknak a különbözô zónákba (A, B, C, D) való besorolását illeti (ti. a zónák alapján állapítják meg az egyes utcákban lakók ház- és telekadóját). Az illetékeseknek ezt a munkát jól átgondoltan és nagyobb körültekintéssel kellett volna végezniük, mivel a besorolás következtében igen nagy adókülönbségek léteznek, fôleg a telekadó esetében. Ez onnan ered, hogy a különbözô zónák négyzetméterenkénti adója között túlzott különbséget állapítottak meg, mégpedig 500 lejes eltéréseket: D zóna 500 lej, C zóna 1000 lej, B 1500 lej és A zóna 2000 lej. Az adott helyzetet kihasználva a kolozsvári Polgármesteri Hivatal a Városi Tanács közremûködésével igyekezett minél több utcát magasabb kategóriába sorolni, így azt a benyomást keltik, hogy a "nyúzz le minél többet a lakosság hátáról, hogy több jusson nekünk" elvet követték. Igen jól szemléltethetô ez a törekvés a Kôkert (Hasdeu) utca esetével.

Utcánk, amelyet a Hegyvölgy és Pásztor utcák vonulata keresztez, elég hosszú, de elsôsorban nem ezért lehet könnyen két részre osztani. Az említett útkeresztezôdésig tartó elsô részre mindig több gondot fordítottak az illetékes szervek (fôleg a diáknegyed miatt), mint az ettôl a Szélsô utcáig terjedô részre, melyet teljesen elhanyagoltak. Emiatt az utcának ez a része évek, évtizedek óta siralmas képet mutat. Mivel nincs aszfaltozva, esôs idôben sáros, latyakos, száraz idôben pedig a lakásokban is por lep el mindent. A jobb oldali járda majdnem teljes hosszában az úttest szintje alatt van, az esô által a dombról lehordott homok és kôtörmelék miatt. Ennek ellenére az egész utcát az ingatlanadó megállapításakor az A zónába sorolták ebben az évben. De itt álljunk meg egy keveset...

1999-ben az utca a C zónába tartozott. Egyes tanácsosok (fôleg a Donát út végi domboldalon hétvégi házzal és telekkel rendelkezôk) kezdeményezésére megváltoztatták az utcák addigi besorolását, így az elmúlt évben utcánk átkerült a B zónába, megnövelve az itt lakók adóterhét. Emiatt az utca második, rosszabb felében lakók több mint 30 aláírással ellátott tiltakozást és egyben kérést nyújtottak be, kérve az utca visszasorolását a C zónába. Tanácsosaink a helyhatósági választások elôtt vállalták is ennek a kérésnek a támogatását. 2001 elején, adófizetési kötelezettségünk teljesítésekor fôbeverésként hatott a meglepetés: akkor derült ki, hogy kérésünket azzal jutalmazták, hogy immár az egész utcát az A zónába sorolták. A tanácsülési jegyzôkönyvbôl kiderült, hogy a zónákba való besorolás feltételeit illetôen utcánk három esetben az A, és négy esetben a B zóna követelményeit teljesíti. Ennek ellenére a végeredmény: A színvonal. Ez aztán a logika! Vagy felületesség? A tanácsos urak már nagyon fáradtak voltak? Vagy pedig a Polgármesteri Hivatal ügyeskedésének eredménye mindez?

Kérdésünkre, hogy ezen a helyzeten hogyan lehet változtatni, azt javasolták, adjunk be újabb kérést. Ezzel kapcsolatosan a kérdés az, hogy egy újabb elbírálásnál hasonlóan járnak majd el? Félô, hogy képesek kitalálni egy újabb zónát, a szupert vagy elitet, és utcánkat "hálából" ide sorolják. Ebben az esetben megcsodálhatják majd utcánkat szerte az országból ide látogatók. De tulajdonképpen most is megteheti akárki, például "bölcs" polgármesterünk is, akinek azt javasoljuk, hogy reggelenként, útban hivatala felé, a Szélsô utcán keresztül hajtasson be utcánkba, és élvezze az itteni kocsikázást.

Utcánk nemcsak sáros és poros, hanem zajos is. A házak falai elég gyakran megremegnek a nagy teherrel megrakott gépkocsik és óriási betonkeverôk közlekedése miatt, és ez annak ellenére történik, hogy egy ideje táblák tiltják a másfél tonnásnál nehezebb jármûveknek az utcába való behajtását. A gépkocsivezetôk fütyülnek a tiltótáblákra, bizonyára arra gondolnak, hogy ha a város vezetôjének nem kötelessége tiszteletben tartani az ország törvényeit, akkor egy ilyen kis tábla tiltását ôk is figyelmen kívül hagyhatják. A nehézgépjármûvek közlekedése miatt a házak falai repedeznek. Vajon ki fizet majd kártérítést a háztulajdonosoknak az okozott rongálódásokért?

Az adótörvénnyel kapcsolatosan felmerül a kérdés, hogy logikus, indokolt-e a zónákra megállapított négyzetméterenkénti díj közötti túlzott különbség? Az A és D zóna közötti 1500 lejes eltérés, amelyet 1999-ben alkalmaztak, ma már a duplája is lehetne, ha a polgármestertôl függött volna. Ez egy képtelenség, és oda vezet(ne), hogy többen ne tudjanak eleget tenni adófizetôi kötelezettségüknek. Logikátlanság érvényesül abból a szempontból is, hogy nem veszik figyelembe a telkek hasznosíthatóságát. Mindemellett megkérdôjelezhetô az alkalmazott adókedvezmény is, amely újabb terhet ró a többiekre, tehát a fizetôkre. Mert mit kapnak azok a volt hadifoglyok, politikai üldözöttek, akik nem rendelkeznek magántulajdonú ingatlannal? Nem lenne-e logikusabb, ha mindenki fizetné az adót, a jogosultak pedig havi pénzbeli kártérítést kapnának?

A kisebb adóterhek az emberek állammal szembeni lojalitását is növelnék, fôleg, ha pénzünket nem pocsékolnák el felesleges dolgokra (tûzijáték, vasoszlopok, sportolók felesleges támogatása nagy összegekkel), amelyek ellen csak tiltakozni lehet. Ezt a pénzt az utcák rendbetételére vagy más, az embereket segítô célokra kellene használni. Így hihetô lenne, hogy a város vezetôsége az egész városért dolgozik, és nem egyes politikai vagy egyéni érdekek kiszolgálásáért.

Makkay Ferenc

Kiváltságon alapuló közvilágítás

(6. old.)

Ha kicsit figyelmesebben körülnézünk, könnyen észrevehetjük, hogy városunk egy-egy részének rendezettebb vagy elhanyagoltabb volta sokban függ az ottlakók kilététôl. Tehát mindez a kiváltságon, illetve a pénzen múlik.

Az állomás elôtti megállónál még meglévô hét hársfa körül mély gödrök vannak, amelyek esôzések alkalmával megtelnek vízzel. A sietô utasok minduntalan belelépnek, hiszen a nagy tömeg miatt sokszor ki sem lehet ôket kerülni, majd szitkozódva továbbmennek. Ugyanitt az elárusító bódék elôtt hepehupás, feltöredezett és gödrös a járda, elég egy kis figyelmetlenség és kész a baj. Egy testes, idôs hölgy egyik alkalommal akkorát esett, hogy ketten alig tudtuk lábra állítani és letakarítani. El is szakadt a harisnyája és vérzett a térde.

A forgalmas Decebal (volt Karl Marx) úton ott díszeleg a Gázmûvek nemrég befejezett, több részbôl álló üvegpalotája. A gyalogjárókkal itt sem törôdik senki, mert mind a két oldalon gödrök tátonganak, az építkezésbôl hátramaradt beton- és aszfaltdarabok hevernek a feltört, tönkretett úton. Egyik lábunk fenn, másik meg a gödörben, a sok apró kô még a cipôn keresztül is sérti a lábat. Bezzeg a kis Kórház (Spitalului) utcát teljesen leaszfaltozták, tavaly a gyalogjárókat, idén az úttestet, pedig itt igazán nem nagy a forgalom. De a sarkon egy multimilliárdos megvásárolt majd teljesen átalakított egy házat, a városban is több vendéglôje és szállodája van. A bejáratnál, a Callatis utcába olyan nagy teljesítményû égôt szereltetett, hogy este olvasni lehet a fényénél, még a másik oldalon is. Amikor kiég az égô, azonnal kicserélik. Az utca további részét viszont sötétben hagyták, így a Traian utat is, ahol nagyon ritkán szerelnek fel villanykörtét. De hát nem lehet mindenki milliárdos vagy olyan fônök, akinek mindent elintéznek! Csak egy papiros ugyan, de a pénz beszél, a kutya meg ugat. A szegényebbje pedig hallgat.

Levey Ferenc

Csendôrök és illemhelyek

(6. old.)

Még az elmúlt év nyarán történt, hogy a város parkjaiban csendôrök, polgárôrök tûntek fel füzettel a kezükben, és megbüntették azokat, akik a fûben heverve vagy a padokon ülve szeszesitalt fogyasztottak. Hasznos dolog volt, de mikor egyik reggel a Sétatér szökôkútjának több szobrát darabokra törve találtuk, sokakban felvetôdött a kérdés, hogy milyen jó lenne, ha a polgárôrök nemcsak a világosban és nemcsak az alkoholistákra vadásznának, hanem a nap minden szakaszában vigyáznának a polgárok és a mûemlékek épségére.

Ebben az évben már tavasztól ott lehetett látni az ôröket a Sétatér mellett, a Posta és a Román Színház háta mögötti kis parkokban, a katedrális környékén, csak éppen oda nem jutott belôlük, ahol ugyanolyan vagy még nagyobb szükség lett volna — legalább figyelmeztetô — jelenlétükre. Ez pedig a Fôtér és a Mátyás-szoborcsoport, ahol hajléktalanok és alkoholisták lakják a templom kertjét és a szoborcsoportot, gyermekek, fiatalok, turisták hada lepi el a szobor talapzatát, iszogatnak, eszegetnek, szeméttel töltik meg a helyet. Itt is elkelne egy állandó csendôri, polgárôri felügyelet.

Egy ideje a város több pontján úgynevezett környezetbarát illemhelyek jelentek meg. Ilyent lehet látni a sétatéri gyermekparkban, a Fôtéren. Nem tudom, ki adhatott minderre engedélyt, hiszen egyrészt rontja a városképet, másrészt épp az említett helyeken nem is szükségszerû. A Sétatéren ugyanis a gyermekpark mellett egy masszív betonépület található, amely kellôképpen felszerelt, hiszen itt régebb is városi vécé mûködött. Ugyanez a helyzet a Fôtéren, ahol az új illemhelytôl pár méterre északra szintén (évtizedek óta kialakított) városi vécé mûködött valamikor. Ezeket kellene újból rendbetenni, mûködtetni, és nem lenne szükség az új, környezettôl elütô illemhelyekre.

Engi Albert

Gyom Kolozsvár Fôterén

(6. old.)

Ahányszor hazajövök, minden alkalmat megragadok arra, hogy körüljárjam a Fôteret, ahol visszaidézem a régmúlt idôket, fiatalkori emlékeimet. Szomorúsággal tölt el, ami manapság itt látható. A híres Mátyás-szoborcsoport siralmas állapota és megalázott környezete, no meg a hírhedt ásatások kerítéssel körülvett szemétgödrei elôtt könnyezve állok minden alkalommal. A gödrökben, a sûrûn nôtt gyomkórók között bizony egy-egy gyógynövény szigetecske is szerénykedik. Ezek a növények most már úgy elszaporodtak, hogy senki meg nem mondaná, hogy a gondosan elkerített gödrökben régészeti leleteket ôriznek. A bámészkodó inkább arra gondol, botanikai célból telepítettek oda növényeket, hiszen szépen elszaporodott a pásztortáska, papsajt vagy martilapu. A kerítésen kívül már szinte furcsán hat a gondosan nyírt fû és elvétve ültetett virág.

Most már csak az a kérdés, hogy miért rondították el szeretett Fôterünket? Archeológiai vagy botanikai célból? Így hagyni ezt a teret szégyen, fôleg egy magát jó gazdának nevezô polgármesterre és egész hivatalára nézve. Javasolom én is, mint sokan mások, hogy teremtsenek már rendet a Fôtéren, adják vissza eredeti kinézését kincses városunk ezen csodálatos részének.

Iffiú József

Lakásbérlés elôtt és után

(6. old.)

Albérlô és háztulajdonos közötti viszony — köztudottan nem mindig felhôtlen "szimbiózis". Az alábbi kolozsvári példa bemutatásának célja felhívni a kiszolgáltatott rászorulók figyelmét arra, hogy az alku során ne csak az árról tárgyaljanak.

Az eset szenvedô felei, három felnôtt, egy év és hét hónapig voltak kénytelenek bérelni a kb. tizenkét négyzetméteres, tulajdonképpen bútorozatlan, alacsony, félig alagsornak számító szobát, a kis konyhát és a tusolóhelyiséget, no meg a közös vécét. Havi száz márkáért, a fiatal "tulajjal" való mindenfajta szerzôdés megkötése nélkül. Magyarán: feketén, miközben el kellett viselniük a kapzsi gazda pszichológiai hadviselését. Az indokolatlanul nagy közköltségek, a nedves és szûk lakáskörülmények csak tetézték a gondot. Melegvizük sem volt, mosógépnek hely nem lévén, a mosást kézzel intézték. Jellemzô, hogy a nedves körülmények között a cukor elolvadt, a só megkeményedett. De a tulajdonost semmi sem érdekelte a hajszálpontosan megkövetelt béren kívül. Egyetlenegyszer történt meg, hogy az albérlô család férfi tagjának eltört a karja, nem tudtak idejében pénzforráshoz jutni, és emiatt megkésett a kifizetés. Tízezer lejjel maradtak adósok... Lett is belôle kalamajka, majdhogynem az utcára kerültek. A tulajdonost nem zavarta, ha néha kisebb-nagyobb összeggel megpótolt házbért vághatott zsebre. A kisebb-nagyobb figyelmességeket, az ún. "csubukot" viszont rendszeresen elvárta lakóitól... Mindez már a múlté: az eset albérlôi végre találtak maguknak más, rendes otthonnak nevezhetô, árban, fekvésben és minden más fontos "részletben" is megfelelô lakást. De a múlt sötét tapasztalatait aligha felejtik el.

Albérlôk, figyelem! Ne költözzenek feketén sehová, és fôleg ne a fentiekhez hasonló életfeltételekbe! Sem a Gruia, sem más negyedekben. Persze, könnyû tanácsot osztogatni annak, aki nincs a kiszolgáltatottak sorában. Mégis, szívleljék meg, hogy nyitott szemmel járva sok kellemetlenség kerülhetô el.

Ö. I. B.

*

Egy lakás törvényes bérbeadásához mindenekelôtt hivatalosan megkötött bérleti szerzôdés szükséges. Ehhez a megfelelô ûrlapot a Pénzügy-igazgatóságon, illetve a Törvényszéken lehet beszerezni, és a kért adatokkal kitöltött szerzôdést a jövedelembevallási irattal együtt a Pénzügy-igazgatóságnál kell iktatni. Ez a típusszerzôdés természetesen nem tisztáz minden, adott helyzetekben a lakástulajdonos és a bérlô között felmerülô, felmerülhetô problémát, ezért jó még külön — és lehetôleg írásban — megállapodni abban, miként rendezik a felek a különbözô költségek kiegyenlítését, a szerzôdés felbontásának körülményeit, egyéb problémákat. Nézeteltérés esetén természetesen hivatkozni lehet a megfelelô jogszabályok elôírásaira is. A gyakorlat ellenben azt mutatja, hogy egy ilyen viszonyban egyaránt járhat jól vagy rosszul mindkét fél, tehát éppúgy a lakástulajdonos is alaposan megbánhatja, hogy megbízott egy bérlôben. A szerzôdés tehát szükséges, hogy a bérbe adó "fedezve" legyen, de mindkét fél tisztességén múlik egy ilyen viszony "sikere". A tulajdonos kellemetlenkedhet, és ha nincs szerzôdés, amiben leszögezik, hogy a bérlô mikor és hogyan (vagy pontosan mennyit) fizessen, akár a bérlô is okozhat fejfájást: egyszerûen "leléphet", hátrahagyva adósságait, elvégre albérletbôl túlkínálat van. (Ki ne tudna olyan esetekrôl, amikor több milliós telefonszámlával örvendeztették meg a tulajt éppen eltûnô lakói, ilyen és más jellegû adósságokért vagy rongálódásokért aztán bottal üthetik a lakók nyomát. A hosszas pereskedéseket pedig senki nem kedveli.) A bérlô és tulajdonos közötti viszony tehát egyaránt feltételezi a bizalmat és megbízhatóságot, mindkét fél részérôl.

(A szerkesztô válasza.)

MÛVELÔDÉS

Gãina Dorel ellentükrei
Ószer

(11. old.)

Allegória. Színhely. Mint minden, ahol emberek találkoznak. De lényegénél fogva a lét nagy kérdéseivel és dilemmáival szorosabb a kapcsolata. Mert szoros szálakkal kötôdik az elmúláshoz. Egyfajta panoptikum ez, a tárgyak és talán az életmódok rozsdatemetôje. Általuk sorsok futnak össze, majd válnak szét, hogy kísérôik, tárgyaik révén üzenjenek egymásnak. S a tárgyak hangulata fizikai valójuknál, jelenlétüknél is tartósabb: nosztalgia, mesevilág, báj, esetleg visszatetszés, elutasítás marad utánuk. Ki-ki mást-mást visz magával a múlt és a jelen eme tárgyiasult, eredeti kavalkádjából. Olyan tárlat ez, amelyben a rendezô az élet, a véletlen. Benne bármi bármivel és bárkivel társítható, rendje a rendezetlenség. Egyeseknek élettér, másoknak valósággal szentély: hetente kijárnak, vagy portékáikkal, vagy csupán körülnézni, bámészkodni, eljátszani a remélt birtoklás gondolatával, megcsodálni elmúlt korok csecsebecséit, elmúlt mesterek munkáját, szakmai fortélyait.

Az ezredforduló képzômûvészete egyre inkább a látvány és a filozófia sajátos szimbiózisává lényegül. A mûvész gyakorta a mögöttes tartalmat szándékszik a látványból kifejteni, a nagy ismeretlent, a rejtett világot. A valóság s a képi megjelenítés többrendbeli összefonódó találkozó, feleselô allegóriák együttese. Ebben rejlik a mûalkotás pszichológiai hatásmechanizmusa. Ezt a szóban meg nem fogalmazott tartalmat fokozni lehet a szöveggel, amely a mûalkotás divatosan gyakori kísérôje, erôsíti a mû katarktikus hatását, esetleg szembehelyezkedik a szokványos értelmezéssel és újfajta olvasatát kínálja a látványnak, filozófiát, mitológiát fon köréje.

Csöndes áhítatot parancsoló kiállítótermek és omladozó vakolatú, pókhálós, eredeti funkciójukat vesztett, elhagyott üzemcsarnokok egyaránt lehetnek a mûvészet szállásadói. Alkotója válogatja, hogy ki melyiket választja közülük. S mindez elsôsorban beállítottság kérdése. Hogy a fotómûvész Gãina Dorel úgy döntött: a kolozsvári ócskapiac lehetô legközönségesebb betonfalát választja szabadtéri galériája színhelyéül, csöppet sem véletlen. Részérôl ez olyan mûvészi attitûd, amely elindítója egy folyamatnak. Az emlékezés szigetén, az ószeren a mûvész elkezd képekben gondolkodni. Lencsevégre kapja mindazt, ami létünk eme szelete: a korok, életmódok, technikák, nemzetiségek, foglalkozások, kultúrák konglomerátumát.

Az ószer itt a világ kelet-európai részének nyugati csücskében egyedi és utánozhatatlan. Más terek, más korok ócskái, ócskapiacai másságukkal fokozzák az elmúlásnak ezt a Szamos parti megszemélyesítését, amelyet a látványban gyökerezô mûvészi képzelet az "emlékezés szigetének" nevez. A megnevezés magyarázza és minôsíti Gãina Dorel szemléletmódját. A lencsevégre kapott részletek megörökítik ugyan a vásár fortyogó sokadalmát is, de a mûvész elsôsorban nem a folyóvíz sodrására, habjára, hanem a kövekre figyel, amelyek ennek a sodrásnak a színterét adják: tárgyakra, emberekre és az együttesükbôl felsejlô sorsokra. "Vannak helyek, állapotok, helyzetek, amelyekben a jelzések és a viszonyítások, hozzásegítenek bizonyos világok feltárásához, a tények egyenlegének a lét felé/felôli áramlása sûrítetten jelentkezik, felhalmozódik, összegezôdik, miként a völgyekben a vizek vagy a homokszemek a homokóra szûk folyosóján, s akkor ott könnyebben megfejtheted a dolgok lényegét, a világ menetét s a különbözô világokba való átmenetet" — vallja a mûvész a kiállítás kísérôszövegében, és illusztrálja képi nyelven a tárgyak "lelkének" a felvillantásával, s az emberével, aki különbözô okokból, elsôsorban anyagiakból, megválni kényszerül tôlük, vagy újgazdagként éppen birtokba veszi a megkívánt-megkedvelt darabot.

A kiállítás maga egy sorozat elsô része, nyitórendezvénye. Összetevôi, a mûvészfotók pedig, alkotójuk bevallott szándéka szerint is, amolyan ellentükrök, a tükrök tükrei, amelyek evilági, átmeneti létünk értelmét hivatottak felvillantani. Ilyenformán aztán a tárgyak és birtoklóik, szemlélôik egyaránt visszapillantanak ránk a tükrök tükreibôl szenvtelenül, esetenként bánatosan, gondterhelten vagy éppenséggel örömtôl kicsattanó arccal, boldogan.

Gãina Dorel a maximálisan befutott, de ugyanakkor az örök kísérletezô mûvész is, aki roppantul jellemzô ószeri életképein kívül sajátos, olykor egyenesen szürrealisztikus hangvételû fotótokompozíciókba fogalmazza mûvészi mondanivalóját. Descartes és a rozsdás csavarhúzó az ószeri ponyván vagy a feltartóztathatatlan idô múlását szimbolizáló óraszerkezetek rapszodikus rendetlenségbe olvadt halmaza már filozófia. Mûvészi hitvallás egy letûnt és egy elmúlásából mindegyre újjászületô, alakuló, részben elsekélyesedô, részben pedig gazdagodó, kiteljesedô, de mindenképpen rohamosan változó világról. Az ócskapiac pedig talán a lehetô legbeszédesebb, legkifejezôbb szimbóluma ennek a metamorfózisnak, a régi és az új, az értékes és az értéktelen találkozásának. Egykori mesterek keze nyomát ôrzô míves termékek és naivitásukkal már egyenesen kérkedô giccsek, lerobbant, részleteiben megkapó zeneszerszámok és mûanyagszínû-hangú társaik népesítik be a színteret, nyújtanak alkalmat a fotósnak mûvészete felcsillantására. Pihenô, görkorcsolyával és a négylábú vásárfiával — ez is az ószer. A vágyak paradicsoma a valódi örömök forrása — tükrözi az ellentükörbôl ránk pillantó gyermekarc. És sorolhatnám tovább a kifejezôbbnél kifejezôbb képeket, az emlékezés szigetérôl.

Gãina Dorel a Képzômûvészeti és Formatervezôi egyetem tanára, és elindítója egy folyamatnak, amely minden bizonnyal visszhangra talál majd a képzômûvész kollégák és diákjai körében. Várjuk a további sikeres mûvészi kiruccanásokat az emlékezés szigetére.

Németh Júlia

A szívem szottya

(11. old.)

Hozzám intézett kérdések, melyekre rendre-rendre illenék válaszolni. Honnan ez a kifejezés: Szívem szottya?

Induljunk ki a szotyog igébôl, mely a lehulló, lágy, puha tárgyak (pl. gyümölcs) odaütôdésekor keletkezô tompa zajokat utánzó, tehát hangutánzó eredetû szó, a potyog táji alakváltozata. Ami leesik, lehull, az pottyan, de egyes vidékeken szottyan: földre pottyant, földre szottyant. A két hasonló keletkezésû szó használatában, származékaiban keletkezett eltérés is. Egyes vidékeken, pl. Csíkban a túlságosan leves, nagyon puha, túléretten folyamatosan potyogó körte neve: szotyos (vagy szotyós) körte. Az említett táji szotyog, szottyan, szotyos szóalakokkal szemben már irodalmi ez a kifejezés: kedve szottyan. Amikor az embernek hirtelen kedve támad, kedve kerekedik valamire, mondhatja így is: kedve szottyan. Mikszáth írja: "Egy nap a budai pasának pottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre".

A szotyog, szottyan származékszavak fiktív töve a szotty. Ennek birtokos személyragos alakja a (valaminek a) szottya, mely csak a szívem szottya vagy a lelkem szottya gúnyos vagy tréfás megszólításként használatos kifejezésekben él. Tulajdonképpeni értelme: szívemnek kedves vagy, szívemnek része vagy, hiszen abból szottyantál, pottyantál ki.

* * *

Olvasom az augusztus 1-jei Szabadságot. Egy riportalany válaszaiban ilyen sorokon akad meg a szemem: "ez egy komoly piac"; "ez egy politikai kérdés"; "ez egy valós próbléma". Bármilyen nyelvhelyességi mércével mérve is, az idézett szövegrészekben fölösleges az egy határozatlan névelô használata. A szerkesztôség a következô lapszámban már tévesen óvakodik az idegennek érzett egy névelôtôl, hiszen ez esetben nem az. "Kis Kolozs megyei statisztika" — olvasom alcímként, noha az "Egy kis ... statisztika" lenne a helyes szövegváltozat.

De térjünk vissza az elôzô lapszámhoz. A lap egyes cikkeiben az idézôjelek burjánzása elképesztô. Ismeretes a szabály, hogy idézôjelbe tesszük a szó szerinti idézetet, továbbá az idézôjel olykor egy-egy szónak, kifejezésnek sajátos (gúnyos stb.) értelemben való használatára utal. Ezt a sajátos értelmet hiába próbáltam kihámozni egyik írás szövegének, ha jól számoltam, nem kevesebb mint 17 idézôjelbe tett szavából, kifejezésébôl. Van-e valamilyen sajátos értelme annak, hogy "nôiesedik" az erdélyi magyar sajtó, hogy az újságírás Erdélyben is "férfimunka", hogy a 30 év alatti újságírók nagy száma kimondottan "erdélyi specialitás", hogy a szociológus szerint az újságírók ilyen mértékû "közéleti szerepvállalása" szintén "erdélyi specialitás", hogy a tabuknak a léte elsôsorban "olvasói igény", és hogy a lapok igazodnak a "szemérmes" közvéleményhez. Stb., stb. A rendôrségi hírekben vajon milyen szerepe van ennek a mondaton belüli idézôjelnek: Kolozsvár felé haladva egy teherszállító kocsi egy Mercedest próbált megelôzni, de "beleakadt" a jármûbe. Egy másik cikkbôl megtudjuk, hogy a tudományos kísérletekhez használt disznókat valaki ellopta, és egy mit sem sejtô "böllér" ismerôsével feldolgoztatta. Miért van idézôjelben a böllér? Vajon azért, mert az egyébként széles körben használatos böllér szó Erdélyben nem él? De akkor miért nem használja a szerzô a böllér szó erdélyi megfelelôjét, a hentes-t? Mondanom sem kell, hogy ezután a kilenc ember hogy hogynem "bedisznótorozott", pedig ilyen igénk — bedisznótorozik — sem idézôjelben, sem anélkül, sem igekötôvel, sem igekötô nélkül — nincs.

S ha már az igekötôkrôl van szó, ugyanebben a lapszámban olvasom: "....a kutatás célja az volt, beazonosítsa (!) azt a romániai magyar réteget..." Nem lenne elegendô azonosítani?

Murádin László

OPERA

Egy élet a kolozsvári Magyar Opera szolgálatában
Balló-Belani Margit

(12. old.)

Kívülálló a mûvészek világát sokszor elintézi egy kézlegyintéssel: komolytalan, felelôtlen, bohém társaság. Kevesen fogadják el azt a tényt, hogy a mûvészet még több áldozattal és lemondással jár, mint a civil pályák akármelyike. Tanár, mérnök szinte akárki lehet, de ahhoz, hogy énekes, színész legyél, Istentôl való tehetség kell, amelyet évtizedek kemény munkájával lehet csak kamatoztatni. Ha egy mûvészrôl elmondható, hogy vasfegyelemmel, szorgalommal építette fel és élte meg mûvészi karrierjét, és nem volt bohém, felelôtlen mûvész, akkor Belani Margitra mindez feltétlenül jellemzô.

Belani Margit Máriaradnán született, Arad megyében, orvoscsaládból. Életének elsô évét itt töltötte, majd a család Kolozsvárra költözött, és egy rövid kitérô után immár évtizedek óta a Bartha Miklós utcai lakását tartja otthonának.

A mûvészi pályára késztetés jelen volt már gyerekkorában is?

— Szüleim zeneszeretô emberek voltak, társaságban, kirándulásokon sokat énekeltek, hegedûn, cimbalmon játszottak. Kisgyerekként egyáltalán nem vonzott az éneklés, de minden dallamot megjegyeztem, és vissza tudtam énekelni. Még most is emlékszem klasszikus zenerészletekre, népdalokra. Késôbb az iskola énekkarában énekeltem. Csak tizenévesen határoztam el, hogy énekes leszek. Iskolai énektanárnôm, Sinkó Emília szép ünnepélyeket rendezett év végén vagy más alkalmakkor. A mi generációnk tíz osztállyal érettségizett, és 16 évesen azt mondták, hogy túl fiatal a hangom ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak vele. Így kerültem a Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarára, román nyelv- és irodalom szakra, de végezni már az egyesített Babes–Bolyai Tudományegyetemen végeztem. Kedvtelésbôl olasz nyelvórákra is jártam. Úgy gondoltam, hogy késôbb hasznomra válik az ott szerzett nyelvtudás. Diákként a Bolyai Egyetem kórusában énekeltem. Két zenekara is volt akkor a bolyais egyetemistáknak, többször felkértek, hogy zenekari kísérettel népdalt énekeljek különbözô rendezvényeken. Teljes komolysággal foglalkoztam egyetemi tanulmányaimmal, de ha énekelni "hívott a kötelesség", úgy otthagytam az egyetemi elôadásokat, mintha sohase lettem volna ott... Énekesként figyelembe vettem az opera irodalmi vonatkozásait, korrajzokat készítettem, ugyanazon idôszak vagy író mûveit olvastam, tanulmányoztam. Állandóan az lebegett a szemem elôtt, hogy kit személyesítek meg, milyen korban játszódik a cselekmény, ki írta a librettót stb. Az irodalommal való foglalatosság végigkísért énekesként is.

A bölcsészkar elvégzése után azonnal felvételizett a Zenekonzervatóriumba?

— Alighogy befejeztem ötéves bölcsészkari tanulmányaimat, felvételizni szerettem volna a Zeneakadémiára, ám nem várt akadályokba ütköztem. Nem akartak felvételire engedni, mivelhogy már rendelkeztem egyetemi diplomával. Elkezdôdött a felvételi vizsga, és Major Ferenc, az akkori dékán azt mondta, hogy Bukarestbôl nem engedélyezik az én jelentkezésemet. Egy jóakaratú ismerôs azt tanácsolta, hogy kérjem meg a felvételi bizottságot, hogy versenyen kívül hallgassanak meg. Így is történt, Lucia Stãnescu, a felvételi bizottság tagja nagyon meg volt elégedve a hangommal. Másnap felmentem a rektori hivatalba, és megkérdeztem, hogy most már felvesznek-e vagy sem. Szász Árpád és Bretter György — akik tanáraim voltak a bölcsészkaron is — és D’André mester azt tanácsolták, hogy utazzam Bukarestbe, és ott próbáljak intézkedni. Elmentem Bukarestbe, eléggé megilletôdötten, hisz olyan fiatal voltam, és még soha semmit nem intéztem el egymagam. Bejutottam a Tanügyminisztériumba, ahol egy kolozsvári származású Rosca nevû professzorral beszéltem elôször. Kérdezte, hoztam-e valami kottát, mert meg fognak hallgatni a bukaresti Konzervatórium tanárai. Másnapra összehívtak egy bizottságot, meghallgattak, és ennek eredményeképp engedélyezték, hogy felvételizzem a kolozsvári Konzervatóriumba. Mondták, hogy menjek haza nyugodtan Kolozsvárra, mert miután a tanügyminiszter aláírja az okmányt, elküldik postán. Erre én azt válaszoltam, hogy várok, és személyesen viszem el a minisztériumi engedélyt. Miután megkaptam az engedélyt, az elsô vonattal visszautaztam Kolozsvárra. Olyan szerencsém volt, hogy a felvételi idôszak utolsó napján érkeztem haza. Major dékán úr összehívott egy külön bizottságot tíz órára, és egyszerre vizsgáztam az összes felvételi tantárgyból. Ez sem "rettentett el", és vállaltam a megmérettetést. Így lettem a kolozsvári Zenekonzervatórium diákja.

Milyen emlékeket ôriz diákkorából?

Mivel nem végeztem zeneiskolát, és bölcsészkaros diákként nem sokat törôdtem a zenei ismereteim elmélyítésével, nagyon sok volt a pótolni valóm: szolfézsbôl, zenediktálásból. Nagyon kemény diákévek következtek, de a szorgalmam nem ismert gátat. Emlékszem, az abszolváló zeneelmélet-vizsga elôtti napon Szenik Ilona tanárnô megmondta, hogy Bach- ésRichard Strauss mûveibôl lesz a prima vista (elsô látásra való éneklés). Erre egyik kollégám azt mondta: ezt kár volt megmondani, mert Margit most lemegy a könyvtárba, kivesz minden partitúrát, és holnap kívülrôl fogja fújni az összes mûvet. Két tantárgyat ismertek el elôzô tanulmányaimból: a román nyelvet és a dialektikus materializmust.

Kik voltak az énektanárai?

Még bölcsész szakos diákként kezdtem el tanulni Adorján Ilona tanárnôvel. Késôbb átiratkoztam Lucia Stãnescuhoz. Mivel ô akkor még aktív énekesnô volt, nem sok idôt tudott szentelni növendékeinek, így Lya Hubicnál folytattam tanulmányaimat, és vele is fejeztem be. Tanáraim voltak többek között Weiss Ferdinánd (daléneklés), Anatol Chisadji tanszékvezetô is. Az operaosztályt felváltva vezette Ionescu Arbore, Ilie Balea. Ekkor ismerkedtem meg Szinberger Sándorral, Demián Vilmossal és Hary Bélával.

Mi történt a konzervatórium elvégzése után?

— Újabb vargabetû következett, Bukarestben kaptam állást a Hadsereg Mûvészeti Együttesénél. Hogy miért választottam Bukarestet? Arra gondoltam, hogy könnyebben fogok kijutni énekversenyekre, hamarabb felfigyelnek rám, mint ha Kolozsvárt maradnék. Ennek köszönhetôen részt vettem egy Erkel-versenyen. Mivel Bukarestben nem volt se lakásom, se odavaló személyim, az elsôk között építettek le. 1970 júliusában kerültem haza: 1971. január 17-tôl nyugdíjazásomig voltam a kolozsvári Magyar Opera szólistája.

Hogyan startolt a társulatnál?

Szinberger mester, az akkori igazgató, ismert diákkoromból, de az elsô évadban alig foglalkoztattak. Meguntam a tétlenséget, és azt mondtam, ha nincs rám szükség, elmegyek. Szinberger megkérdezte: mit énekel? Michaelát szerettem volna, végül a Bohémélet Mimijét adhattam elô. Erre Szinberger azt mondta: na látja, ez az a szerep, amit maga ne énekeljen. Erre megkérdeztem, hogy akkor mit énekeljek? — Maga foglalkozott a Tosca címszerepével? — kérdezte Szinberger. — Foglalkoztam, az igaz — válaszoltam, de mégis, elsô szerepnek... — Belani, jöjjön csak, és hozza el a Tosca kottáját. — Újra meghallgatott, és nagyon tetszett neki. Két napra rá gyûlésezett a mûvészeti tanács, ott részleteket kellett énekelnem a Toscából, Vida Viktor volt Scarpia. Így debütáltam 1972 február 5-én. Szinberger ezután azt tanácsolta nekem: — Maga csak tanuljon, tanuljon, mert én azt akarom megérni, hogy egy szép napon bejön hozzám, és azt mondja, mester, én már végigénekeltem minden szerepet, amelyet az én hangfajomra írtak, és most tûzzünk mûsorra egy Richard Strauss-operát. — Megköszöntem a bátorítást, és igyekeztem megfogadni a jó tanácsot.

Ezután már gördülékeny volt a karrier?

— A Tosca után folyamatosan nôtt szerepeim száma; Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület), Saffi (Johann Strauss: Cigánybáró), Leonóra (Verdi: Trubadúr), Amélia (Verdi:Álarcosbál), Cso-cso-szán (Puccini: Pillangókisasszony), Tatjána (Csajkovszkij: Anyegin), Desdemona (Verdi: Otello), Fenéna (Verdi: Nabucco) stb. Repertoárom több mint 50 szerepet tartalmaz.

Melyik a kedvenc opera- illetve operettszerepe?

— Kedvenc operaszerepem a Cso-cso-szán volt Puccini Pillangókisasszonyából. A szerepet önszorgalomból tanultam meg. Szinberger Sándor állította be nekem akkor, amikor ô már nem volt az Opera tagja. Kedvenc operettszerepem pedig Glavari Hanna volt, Lehár A víg özvegy címû operettjébôl.

Kezdô operaénekeseket eleinte operettekben szoktak foglalkoztatni.

— Sokáig nem énekeltem operettet. A bölcsészkaron felvettem egy akadémikus magatartást, amely odáig "fajult", hogy bemeséltem magamnak, hogy a színpadon, ha lehet, meg se moccanjak, mert nevetségessé válok, és a komolyságom szenved csorbát. Erre olyasmik kezdtek terjengeni, hogy nem vagyok jó színész, merev vagyok. Egy alkalommal Sass Szilvia, a kiváló budapesti szoprán rádiónyilatkozatában azt mondta, hogy ô egyforma hangsúlyt fektet a vokalitásra és a színészi játékra. Annak ellenére, hogy a mûvésznôt nem ismertem, megváltoztattam addigi álláspontomat az operetténeklésrôl. Elsô operettszerepemet önszorgalomból tanultam meg: Schubert-Berté: Három a kislány címû operettjébôl Grisi Lucia szerepét. Kedves kolléganôm, Kirkósa Júlia alakította akkoriban ezt a szerepet, és valamilyen okból nem tudott elmenni egy turnéra. Elmentem hozzá, és megkértem, hogy mesélje el: hol kell kimenni, bejönni, mit kell csinálni a színpadon. Hazajöttem, és megtanultam. Ezután jelentkeztem az elôadás rendezôjénél, Horváth Bélánál azzal, hogy tudom a szerepet. Kaptam egy próbát, és utána elmentem a turnéra. Ezután következtek az operettszerepek: Glavari Hanna (Lehár: A víg özvegy), Cecília (Kálmán Imre: Csárdáskirálynô), Körösházy Ilona (Lehár: Cigányszerelem), Odette (Kálmán Imre: A bajadér). Kezdtem megszokni és megszeretni a színpadi játékot, a szövegmondást, a gazdag dallamvilágot, és otthonosan mozogtam az operettekben is. A Mária fôhadnagy Antóniája és a Lili bárónô Ágotája is kedvesek számomra.

Melyik szereppel búcsúzott a kolozsvári közönségtôl?

— Erkel Bánk bánjából Gertrudist énekeltem a búcsúfellépésen. Saját elhatározásomból választottam egy mezzoszerepet, akkor ugyanis a Pillangókisasszonyra nem volt megfelelô szereplôgárda.

Ki a kedvenc operaszerzôje?

Szeretem Verdi muzsikáját, de a Puccini-operák állnak hozzám a legközelebb.

Van-e olyan szerep, amelyet nem sikerült elénekelnie?

— Verdi Don Carlosából Erzsébet, az Aida címszerepe és Richard Strauss Elektrájának címszerepe. Megtanultam ugyan Elektra monológját, de csak részleteket énekeltem ebbôl az operából. Talán, ha Szinberger nem ment volna el Kolozsvárról, színre került volna. Sajnos, csak egy Wagner-operában énekeltem, a Rajna kincsében, koncertformában, Hary mester zenei irányításával. Volt tanárnôm, Lucia Stãnescu azon a véleményen volt, hogy az olasz operák közelebb állnak hozzám, mint a Wagner–Richard Strauss vonal, de én nagyon szívesen énekeltem volna ezeket a szerepeket is.

Kik voltak kedvenc kollégái, karmesterei, rendezôi?

Két kollégát említek meg, akik pályám kezdetén nagyon sokat segítettek: Kovács Attila és Mester József. Több operában partnereim voltak. Rajtuk kívül említeném a már elhunyt Szaday Gézát, Veress Lászlót és Kriza Ágnest, az élôk közül pedig Mátyás Jenôt, Szilágyi Ferencet, Kontz Gábort, Papp Vilmát. A karmesterek közül Hary Bélát, Rónai Antalt, Demián Vilmost, Muresan Vasilét, a Román Operától Taban mestert említem. Kedvenc operarendezôm Szinberger Sándor: vaskezû, hajlíthatatlan ember, de kiváló rendezô. Gáspár Istvánnal kevés alkalmam adódott együtt játszani, A víg özvegyet az ô rendezésében alakítottam.

Milyen vendégjátékokon vett részt?

— Aktív énekesként kevés lehetôségem kínálkozott külföldön szerepelni. Egy párszor énekeltem a testvérintézményben, Magyarországon Gertrudist, Antóniát; nyugdíjasként New Yorkban és Kanadában léptem fel több operataggal — Csárdáskirálynôt és operetthangversenyt adtunk elô.

Hogyan érezte magát kolozsvári énekesként?

— Pályám elején még ôriztem a bölcsészkaron megszokott komoly, fegyelmezett magatartást. Az operához kerülve a kollégák viselkedése, a bohém világ szokatlan volt számomra; egy kicsit úgy éreztem, mintha a gyerekek felhôtlen vidámságával találkoztam volna újra. Az évek folyamán megszoktam és megszerettem az itt fellelt varázslatos világot, és nyugdíjasként már hiányzott is. Ezért szívesen járok vissza, amikor csak hívnak. Pályám végén odaadással követtem fiatal kollégáim karrierjét, így a Daróczi Tamásét is. Kollégáimmal mindig távolságtartó voltam, de mindenkinek megadtam a neki kijáró tiszteletet.

Milyen emlékeket ôriz erdélyi vendégszerepléseirôl?

Szinte nincs is olyan erdélyi város, ahol ne lennének ismerôseim: iskolai vagy egyetemi kollégáim, akárhol szerepeltem, megkerestek, elbeszélgettünk.

Van-e olyan elv, amely mellett egész pályája során kitartott?

— Nagyon sok múlik a szerencsén, de ha azt akarod, hogy szerencsés legyél, készülj fel erre. Évekig tanultam egyes szerepeket, hogy egyszer majd eléneklem azokat. Ez mindig bejött.

Milyen mûvészi hitvallást követett a mûvésznô?

Elemistaként hallottam a bibliai történetet Jézusról, aki tálentumokat osztott ki a tanítványok között azzal a céllal, hogy aki megsokszorozza, az még kap, de aki nem törôdik velük, attól visszaveszi. Mély nyomot hagyott ez bennem, és úgy éreztem, hogy én is talentumot kaptam, amellyel el kell majd számolnom. Felelôsséggel kell gazdálkodnom vele, mert a tehetséget azért kaptam, hogy mások javára gyümölcsöztessem, használjam, és másoknak örömet szerezzek vele.

Milyen következtetéseket vont le pályája során?

Nyugdíjasként sem szakadtam el az operától: szinte mindegyik elôadáson ott vagyok. Most is énekelek, kedvtelésbôl egy koncertmûsort állítottam össze, és bízom abban, hogy lesz alkalmam elénekelni. A színpad mögötti intrikáktól nem szabadul senki. Visszatekintve azt mondhatom, hogy nagyon gyorsan telt el a huszonöt színiévad.

Hintós Diana

Valutaárfolyamok

(14. old.)

Augusztus 10., péntek

Váltóiroda

Márka (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi)

13 411/13 590

29 721/29 897

(valutabeváltó)

12 750/13 500

29 500/30 000

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.)

13 300/13 450

29 700/29 850

Az utcai pénzváltóknál a forint 100/102, a márka 13 500/13 700, a dollár pedig 30 000/30 200 lejbe került.

Augusztus 11., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 621 lej,1 USD = 29 807 lej, 1 euró = 26 640 lej.

APRÓHIRDETÉS

(15. old.)

Eladó telek Kolozsváron. 3600 négyzetméter. Irányár: 15 dollár négyzetmétere. Telefon: 064/437577, tagolva is. (3725439)

Hiába hullott rád a föld göröngye, emléked itt maradt szívünkben örökre. Ma két éve távozott örökre

BALOGH ROZÁLIA.

Élni akartál, de a kegyetlen halál elragadott szeretteid körébôl. Övé a csend, a nyugalom, miénk az örök fájdalom. Szép emléked szívünkben örökké élni fog. BÁNATOS FÉRJED, PETYI. (3725406)

NAPIRENDEN

I. Mihály ex-király visszaigényli a Peles-kastélyt
A Bourbonok soha nem kérték vissza a Louvre-t — jelentette ki Rãzvan Theodorescu

(16. old.)

I. Mihály román ex-király a sinaiai polgármesteri hivatalnál letett kérvényében visszaigényli a Peles-kastélyt és a körülötte fekvô uradalmat, valamint számos más, a Prahova völgyében lévô földjeit — nyilatkozta csütörtökön a Mediafaxnak Adrian Vasiliu, a volt uralkodó ügyvédje. A kérvényt az ügyvéd személyesen nyújtotta be augusztus 7-én a polgármesteri hivatalhoz, amelyben I. Mihály a fent említettek mellett visszakéri még a Foisor és Pelisor kastélyt, több kisebb ingatlant az Azuga–Predeal uradalomból, valamint néhány földterületet is.

Adrian Vasiliu tájékoztatása szerint a telkek egy része nincs beépítve, más részükön viszont más épületek vannak, külön-külön azonban nem ismeri azok jelenlegi állapotát. Sinaia város polgármesteri hivatalának meg nem nevezett képviselôje megerôsítette az ingatlanokat és telkeket visszaigénylô kérvény letételének hírét.

A volt uralkodó kérését a kormány jövô heti ülésén tárgyalja meg, nyilatkozta a Mediafaxnak Claudiu Lucaci kormányszóvivô. Addig is azonban egy jogászokból és történészekbôl álló szakbizottság fogja megvizsgálni az igénylés jogi alapjait, valamint áttanulmányozni az Országos Levéltárban található, a Peles-kastélyra vonatkozó dokumentumokat. Végsô döntés a kérdésben a kormány jövô heti ülése után születhet — fogalmazott Claudiu Lucaci.

Rãzvan Theodorescu mûvelôdési és egyházügyi miniszter az ügyben úgy nyilatkozott: bár nem vonható kétségbe a király tulajdonjoga, csodálatos gesztus lenne I. Mihály részérôl, ha ezt a jelentôs történelmi emlékmûvet a román népnek hagyná. A miniszter hozzáfûzte: "A Bourbon család soha nem kérte vissza a Louvre-t."

Borbély László képviselô, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke a Mediafaxnak elmondta: a jelenlegi érvényes jogszabályok értelmében a volt román király kérése teljesen természetes. "Úgy vélem, minden román állampolgár, márpedig I. Mihály király román állampolgár, visszakövetelheti és vissza is kell hogy követelje volt tulajdonát, hogyha erre jogi szabályozás létezik" — fogalmazott az RMDSZ politikus.

Meghaladja a 20 millió dollárt a visszakért királyi ingatlanok értéke

(16. old.)

A román sajtó szerint a volt uralkodó által most visszaigényelt ingatlanok értéke meghaladja a 20 millió dollárt. Eddig a király törvényes úton visszaperelte magának a Déva és Arad között fekvô soborsini kastélyt, valamint egy értékes bukaresti épületet. Ugyanakkor a volt államfôknek biztosított kedvezményekre vonatkozó friss törvény értelmében I. Mihály hivatalos székhelyéül jelölte ki a bukaresti Erzsébet-palotát, amelyet a volt uralkodó görög királyi rokonsága neki építtetett és adományozott 1936-ban.

Több lap megírta, hogy a mostani visszaigénylések számára a Ion Iliescu elnök által nemrég aláírt, az elmúlt évtizedekben az állam által jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaigénylésére vonatkozó törvény szolgáltat jogalapot. E jogszabály alapján I. Mihály a fenti ingatlanokon túl visszaigényelheti egykori snagovi és egy másik kastélyát, két további bukaresti épületet és mintegy 11 ezer hektárnyi földbirtokot is, melybôl a legkisebbek közé számít például egy csaknem 800 hektáros bánsági (Bánlak) birtok. De szerepelnek a visszaigényelhetô ingatlanok listáján észak-moldovai, Prahova-völgyi és Bukarest környéki vadászházak, gyárak, erdôk, egy idôközben megszûnt ezüstróka-tenyésztô farm, egy lóversenypálya és egyéb javak, például egy királyi légikötelék is.

A kormányfôtitkár bejelentette: a román hivatalos közlöny hétfôi számában teszik közzé azt a kormányrendeletet, amely három hónappal — 2001. november 14-ig — meghosszabbítja az ingatlan-visszaigénylési kérelmek benyújtásának határidejét. Mivel a vonatkozó törvényben elôírt határidô éppen ezekben a napokban jár le, pénteken Bukarestben bejelentették: augusztus végére összehívták a szenátus rendkívüli ülésszakát, hogy jóváhagyásával megerôsítse a hétfôn nyilvánosságra kerülô kormányrendeletet.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2001 - All rights reserved -