2001. december 1.
(XIII. évfolyam, 281. szám)

Legkevesebb 250 eurónak megfelelô összeg meglétét kell szombattól igazolnia annak a román állampolgárnak, aki turistaként Magyarországra utazik — mondotta Mãdãlina Goia, a román határrendészet szóvivôje. A határátlépésre vonatkozó, december 1-jén hatályba lépô sürgôsségi kormányrendelet alapján napi minimális összegként határozták meg a Magyarországra utazók esetében az 50 eurót, és a román turistának legkevesebb öt napra elegendô pénzt kell felmutatnia, akkor is, ha ennél rövidebb idôre utazik. (Részletek a 16. oldalon)

Csütörtök este a Kriza János Néprajzi Társaságnál Nagy Olgát, a néprajztudóst, a publicistát és az oktatót köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Az ünnepséget Gábor Dénes szavalata vezette be. Utána Bodó Sándor, a Györffy István Néprajzi Egyesület (GYINE) elnöke átnyújtotta az ünnepeltnek A magyar népi kultúráért emlékérmet. Mint mondotta, a fiatalos munkalendületét máig megôrzô Nagy Olga pályafutása során, szülôfalujától, Nagyernyétôl, Kolozsvárig olyan társadalomkutató tevékenységet fejtett ki, amelynek során kiemelten tartotta szem elôtt a családtagok kapcsolatát, a nôk helyzetét. A GYINE folyóiratának, a Néprajzi Látóhatárnak idei 1–4-es összevont száma Nagy Olga munkásságának méltatására koncentrál, a kiadványt pénteken délelôtt, tudományos konferencia keretében mutatták be.

Pénteken a tanácskozásra érkezett más küldöttségek (Budapesti Folklór Tanszék, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, Honismereti Szövetség, Magyar Néprajzi Társaság) is köszöntötték az ünnepeltet. Pozsony Ferenc a Kriza János Néprajzi Társaság egyik alapítótagját köszöntötte a kitüntetett személyében, akinek nem volt tanszéke, de láthatatlan szakot vezetett, fiatalokat gyûjtve össze és eredményesen oktatva még a letûnt hatalom leglehetetlenebb feltételei között is.

Nagy Olga látható elérzékenyüléssel köszönte meg a kitüntetést és ünneplést, amit egyfajta búcsúzásnak tekint. Elégtétellel tölti el, hogy olyan fiataloknak adhatott át tudást, akik nálunk és Magyarországon ma már szellemi nyitottsággal kezelik a néprajztudományt. Reméli, hogy ezt a nemzedéket már nem kell félteni a globalizálódási veszélytôl, az egyre sokasodó népmûvészeti fesztiválok megerôsítik hitünket, hogy mindnyájan ugyanazon egységes nemzet részei vagyunk. Nagy Olga bejelentette, hogy miskolci barátainak köszönhetôen hamarosan napvilágot lát antológiája.

Ördög I. BélaÐ

Péntek délben a Kriza János Néprajzi Társaságnál A magyar népi kultúráért emlékéremmel tüntették ki a hatvanadik életévét betöltött dr. Péntek János professzort, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének vezetôjét. A díjat a magyarországi Györffy István Néprajzi Egyesület adományozta a körösfôi születésû oktatónak, kutatónak és tudósnak.

A méltatásban kihangsúlyozták az ünnepelt szerteágazó, kezdeményezésekben gazdag oktató és tudományos munkásságát, amelyben mindig központi helyet töltött be a magyar, mindenekelôtt a kalotaszegi, a moldvai csángó nyelvjárások tanulmányozása. Péntek Jánost leginkább az erdélyi magyarság nyelvének helyzete, gondjai foglalkoztatták, munkássága azt sugallja, hogy anyanyelvünk megôrzésében, ápolásában egyre nagyobb szerep hárul az értelmiségre.

Dr. Péntek János köszönô szavaiban utalt arra a sajátos kényszerhelyzetre, amely "erdélyi polihisztorkodásra" térítette ôt. A szakemberhiány miatt eddigi pályafutása során sokféle tevékenységet fel kellett vállalnia. Legfontosabb sikerének azt tartja, hogy megvalósult az 1990 májusában a Kriza János Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává való választásakor tett ígérete és nemsokára a kolozsvári egyetemen beindulhatott a néprajzszakos fiatalok képzése. Elégtétellel tölti el, hogy munkatársai kiváló oktatók, szakemberek, akik valamennyien támogatják tanszékvezetôi és szakmai munkájában.

Ö. I. B.

Csütörtökön este a rendôrség és az ügyészség tetten ért három fiatalt, miközben azok Extazy tablettákat forgalmaztak a Szentegyház utcai Bahia bárban. A rajtaütés során három kolozsvári fiatal került bilincsbe: Cãtãlin Ionut Mocean (26 — IV. éves egyetemista), Ciprian Lucian Moga (23 — IV. éves egyetemista) és Andreica Maximilian Nicula (20 — tizenkettedikes egy kolozsvári magánlíceumon).

Mocean az egyik legismertebb kolozsvári kábítószer-forgalmazó volt. Miközben az ügyfeleket kereste a Bahiában, két társa a kocsiban várta ôt. Az autóban tartott kutatás során a rend ôrei 201 darab, különbözô színû és erôsségû Extazy tablettát koboztak el, s azokat Bukarestbe küldték pontos kivizsgálásra. Az azonban már biztos, hogy a pirulák a veszélyes kábítószerek osztályába tartoznak.

A bárhelyiségben tartott kutatás során az egyik polcon elrejtett 21 darab tabletta is elôkerült. Arra vonatkozóan, hogy a bár személyzete illetve tulajdonosai hozzá tartoztak-e a hálózathoz, a rendôrség nem kívánt nyilatkozni. A bárt viszont lepecsételték, és a rendôrség végleg be kívánja záratni.

Amint azt Toma Rus ôrnagy, a rendôrség kábítószerekkel foglalkozó ügyosztályának vezetôje elmondta, a hálózat gyökerei Ukrajnában vannak. A drog Nagybányán keresztül érkezik Kolozsvárra, s habár a nagybányai üzletelôket nemrégiben felszámolták, a mostani fogás bizonyítja, hogy "visszaépült" a hálózat. Moceanu és társai ennek a középsô részét alkotják, tôlük kerül a kábítószer a "kiskereskedôkhöz", akik a fogyasztókat kerítik. Tettükért 10–12 év közötti börtönbüntetést kaphatnak, kábítószer-kereskedelem vádjával. Harminc napos elôzetes letartóztatásba helyezték ôket.

A rendôrség becslése alapján az elfogott három fiatal az elmúlt hétvégén mintegy 500 Extazy tablettán adott túl. Egy ilyen tabletta körülbelül 400 000 lejbe kerül. A bár a magyar fiatalok egyik kedvelt helye volt.

Balázs Bence

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének politikai bizottsága tegnapi ülésén részlegesen megalakította a státustörvényt felügyelô országos testület területi képviseletét. Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke lapunknak elmondta: a testületnek 15 tagja lesz, amelybôl az RMDSZ-nek, a magyar történelmi egyházaknak és a civil szervezeteknek egyenlôen öt-öt hely jut. Az elnök tájékoztatása szerint az RMDSZ a jelöltállításnál figyelembe vette, hogy a testületbe beválasztott személyek tisztsége platformi megbízatással is társuljon.

Eszerint az RMDSZ részérôl a testületben részt vesz Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök, Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvû Platform elnöke, Vekov Károly képviselô, a Nemzetépítô Platform elnöke, Mátis Jenô, a Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) elnöke, a Reform Tömörülés képviselôje. Az ötödik hely a Megyei Önkormányzati Tanács (MÖT) jelöltjének jut, akit a testületnek hétfôig kell megneveznie. Tekintettel arra, hogy a MÖT elnöke, Pálffy Zoltán megyei tanácsos parlamenti iroda alkalmazottja is, összeférhetetlenség áll fenn és ezért más személyt kell helyette jelölni.

Az RMDSZ hétfôre várja, hogy az egyházak is megnevezzék jelöltjeiket. A civil társadalomnak jutó öt helybôl egyet-egyet kötelezôen az írott és elektronikus sajtó, valamint az ifjúság képviselôinek tartanak fenn. A három helyre a többi civil szervezet közös jelölteket kell állítson figyelembe véve, hogy az MKT-ban jelenlévô civil szervezetek száma sokkal nagyobb, mint a testületben fenntartott helyeké.

Kérdésünkre, hogy Gheorghe Funar kolozsvári polgármester betilthatja-e a státustörvényt felügyelô testület mûködését Kolozsváron, Kónya-Hamar megerôsítette: a polgármesternek sem jogi, sem politikai hatalma nincs erre.

P. A. M.

Tekintettel a román törvénykezésben meglevô diszkriminációra, melyet a kisebbségi közösségek egyházai tapasztalhatnak az elkobzott javak visszaszolgáltatása terén, a Kolozsváron lezajlott értekezlet nyilatkozatot fogadott el, melyben kérik az ország kormányát, hogy tartsa be a Románia által is elfogadott Európa Tanács 1993/176-os számú Ajánlását, valamint az 1997/1123 sz. Határozatát, mely Románia számára kötelezôvé teszi az egyházi vagyonok restitutio in integrum elve alapján való maradéktalan visszaszolgáltatását. A nyilatkozat aláírói ugyanakkor kérik az Európai Parlament monitorizálását ez ügyben, és az országjelentés kiegészítését a kisebbségi egyházak problémáival.

Amint arról már beszámoltunk, a magyar történelmi egyházak szervezésében nemzetközi értekezletre került sor Kolozsváron, az Unitárius Egyház székházának dísztermében, a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok tárgyában. Az értekezlet péntek reggel folytatódott, és az elôzô napi egyházi képviselôk beszámolója, valamint a román kormány álláspontja után, melyet Stefan Ionita, a vallásügyi államtitkárság fôigazgatója közvetített, a délelôtt a hozzászólásoké volt. Az értekezleten részt vett Bartal Árpád felvidéki premontrei apát, aki hangsúlyozta, hogy a szlovák álláspontot illetôen ô sem tud pozitív modellrôl beszámolni a magyar egyházi javak visszaszolgáltatásával kapcsolatban. Ugyancsak jelen volt az értekezleten dr. Schanda Balázs a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fôosztályvezetôje. Stefan Ionita fôigazgató beszédében fontosnak minôsítette a jelenlegi értekezletet, mivel az egyik legjelentôsebb kérdést, az egyházi javak visszaszolgáltatását tárgyalja. Ennek a kérdésnek három része van, mondotta: — az elkobzott földterületek, melyet a 18-as és a 2000/1-es törvény megoldott; — az ingó javak — ezeket vissza lehet igényelni bíróság útján, valamint készül a levél- és könyvtári törvény is; — az ingatlanok — a fôigazgatónak errôl az a véleménye, hogy ezeket minden felekezettôl elkobozták a kommunisták, az ortodoxoktól és a zsidóktól egyaránt, úgyhogy ezek a gondok a többi egyházra is kiterjednek.

Szilágyi Zsolt képviselô hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az egyházi javak visszaszolgáltatása az egyik leghiányosabb fejezet a román törvénykezésben. Sokszor úgy érezhetjük, hogy ez a kérdés nem vallási, felekezeti, nem is tulajdonjogi kérdés, hanem etnikai. Ebben a fejezetben valójában mindhárom kérdés benne van — mondta a képviselô. Az új román politikai elittnek hiányos a bizonyítványa, ami a másság befogadását, a kisebbségekhez való viszonyulást és a tulajdonjogot illeti. Monica Macovei, a Helsinki Emberjogi Bizottság tagja szerint is az egyházi javakat visszaszolgáltató román törvények diszkriminatívak, s mivel nincs politikai akarat ennek megoldására az egyetlen út a külföldi lobbizás marad. A külföldi bizottságok figyelmét viszont erre a problémára sorozatosan föl kell hívni, hiszen azok maguktól nem cselekszenek. Ezzel kapcsolatban Eckstein-Kovács Péter szenátornak is ez a véleménye, s mint hozzátette, nemcsak az európai, hanem az amerikai egyesült államokbeli hasonló fórumok figyelmét is rá kell irányítanunk ezekre a kérdésekre.

Köllô Katalin

Több ezres gyászoló gyülekezet kísérte utolsó útjára tegnap délután Tôkés Istvánné Vass Erzsébetet. A zsúfolásig megtelt Farkas utcai református templomban az elhunyt földi maradványaitól a férj, nyolc gyerek, 34 unoka és 14 dédunoka búcsúzott. A végtisztességet tevô, gyászoló gyülekezetben jelen volt valamennyi erdélyi történelmi egyház vezetôje, magyarországi és határon túli református püspökök, a magyar vallásügyi minisztérium képviselôje és számos lelkész.

A gyászszertartást Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke vezette. A gyászistentiszteletet követôen Szilágyi Ferenc elôadta a megboldogult kedvenc zsoltárát, majd a kolozsvári Református Kollégium és a Partiumi Keresztény Egyetem összevont kórusa énekelt. Az elhunyt koporsóját végeláthatatlan hosszú sor kísérte a Farkas utcán végig örök nyughelye fele, a Házsongárdi temetôbe. A gyászszertartás után Tôkés László királyhágómelléki református püspök, az elhunyt fia mondott köszönetet a gyászoló gyülekezetnek, akik utolsó útjára kísérték édesanyját.

A Kolozsvári Közegészségügyi Igazgatóság a jövô évi költségvetésbôl negyvenmilliárd lejes támogatást kér az egészségügyi minisztériumtól. Az összeget a 2-es számú gyermekkórházban elkezdett építkezési munkálatok folytatására, a gyermeksebészet, az idegsebészet, valamint a monostori sürgôsségi osztály felújítására fordítanák.

Idén a Kolozsvári Közegészségügyi Igazgatóság 228 milliárd lej támogatást kért, amelybôl a minisztérium eddig 28 millió lejt térített meg. Stefan Florian igazgató elmondta: a jövô évre kért negyven milliárd lej a felújításra fordított költségek felét sem teszi ki, mivel az a kétszáz milliárdot is meghaladja.

(máté)

A magyar tankönyvellátás jelenlegi helyzetérôl tanácskoztak pénteken RMDSZ és RMPSZ tisztségviselôk Szovátafürdôn, a Teleki Oktatási Központban. Az RMDSZ-t Takács Csaba ügyvezetô elnök, Nagy F. István oktatási alelnök és Asztalos Ferenc, a képviselôház oktatási bizottságának tagja, valamint a megyei alelnökök képviselték. A pedagógusszövetség részérôl Lászlófy Pál országos elnök volt jelen, a Nevelési és Kutatási Minisztériumot illetve a tanfelügyelôségeket dr. Murvai László minisztériumi osztályvezetô, illetve a megyei tanfelügyelôségek azon felügyelôi képviselték, akik a magyar nyelvû oktatásért felelnek.

A tanácskozás fô témája a magyar nyelvû tankönyvek ügye volt, pontosabban azok a lehetséges megoldások, amelyeknek alkalmazásával meg lehetne szabadulni a tankönyvügy rákfenéjétôl, az örökös fordítási nehézségektôl, a késésektôl és a megengedhetetlenül alacsony példányszámoktól.

Sz.Cs.

Reményik Sándor Galéria
Dr. Wéber T. Mária festészeti és grafikai kiállítása nyílik meg 2001. december 2-án, vasárnap fél egykor a Reményik Sándor Galériában (Kossuth/ 1989 December 21. u. 1.) A Tájak, virágok, emlékek címû tárlaton a mûvész 54 alkotása tekinthetô meg.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL december 3-án, hétfôn du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Meghívottak: Nisztor Krisztina óvónô, aki játszóházzal szórakoztatja a gyerekeket és a Mikulás, aki a szülôk által vásárolt ajándékokat osztogatja a gyerekeknek. Sok szeretettel várják a kisgyermekes szülôket, nagyszülôket a szervezôk.

MIKULÁS-BAZÁRT szervez a Báthory István Líceum Diáktanácsa december 4-án, kedden du. 5 órától a líceum nagyépületének I. emeletén. Az ajándékokat az V–XII-es diákok készítették és ôk is árulják. Szeretettel várják a vásárlókat!

— Melyik fejezetben ért el EU-s felzárkózási szintet Románia?

— A munkaszüneti napokéban.

(öbé)

Csütörtök délután a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén megnyílt Vas Géza Kalotaszegi népviselet címû fotókiállítása.

Dr. Gazda Klára a szerzôrôl elmondta, hogy szenvedélyes népmûvészet-, és azon belül népviseletkedvelô fényképész, aki eddig harmincöt egyéni tárlaton fényképekkel, diapozitívekkel vett részt, és egy országos 4. helyet is magáénak mondhat. Ezután Tötszegi Tekla mérai kalotaszegi népviseletszakértô tanár tartott elôadást. Röviden ismertette a sajátosan díszített (olykor már túldíszített) nôi és férfi kalotaszegi viselet alkotóelemeit, azok kialakulását, sajátosságait, a falvak közötti viseletbeli különbözôségeket. "A nô tartása is más ilyen viseletben" — jelentette ki, hozzátéve, hogy ez az idô-, pénz- és szakértelemigényes hagyományápolás tovább virágzik ebben a sajátos és talán legszínesebb magyar tájegységben.

A mérai Körti Károlyné népdalokat adott elô, Csere Magda egyetemista pedig Ady Endre A Kalota partján címû versét szavalta el. A tárlat képei 1990 után Kalotaszeg legkülönbözôbb településein, fôként ünnepi alkalmakkor készültek, a fényképeken sok esetben nyomon követhetô a viseletváltozás. A kiállítás december 12-ig tekinthetô meg.

Ö. I. B.

Különleges Mikulási-ajándékot szánnak a gyerekeknek a kolozsvári TV-stúdió magyar adásának szerkesztôi, és hogy Micimackót idézzem "ez nem csak afféle szerény vélemény, határozottan állítom, hogy tény, tény, tény!" Mirôl is van szó? December 5-én, szerdán délben fél egykor, az egyes csatornán Mesekosár címmel tízperces gyerekmûsor indul, amelyet majd heti rendszerességgel szándékoznak folytatni, annál is inkább, mert minden jel szerint december 7-tôl a kettes csatornán kibôvül a magyar adás sugárzási ideje. S mivel a gyerekekre jutott eddig a legkevesebb idô, szerkesztôségi gyûlésen elfogadták Rekita Rozália ötletét, a gyerekeknek szóló mesesarokkal kapcsolatban. Rekita Rozália mûvésznô — aki saját bevallása szerint véletlenszerûen, de nagy örömmel kapcsolódott a TV-stúdió munkájába — ötletét megvalósítandó, munkatársakat keresett, így jutott eszébe Forró Ágnes képzômûvésznô, kivel szövetkezve kidolgozták a mesesarok világát. A Mesekosár tehát arról szól, hogy az adott mesét sûrített változatban, vagy ha túl rövid, egy verssel megtoldva, mintegy elôvarázsolva a kosárból, Rekita Rozália elkezdi olvasni, majd gyerekrajzokkal illusztrálják. A rajzokat, minden meséhez külön, elôzô megbeszélés alapján, kisiskolások készítik el, így részesei lehetnek a mesevilág megszületésének. A Forró Ágnes által elkészített díszlet többnyire változatlan, színekben igazódik a soron levô meséhez, és a képzômûvésznô minden alkalomra elkészít egy jellegzetes kelléket, amely az adott mesét szimbolizálja. A Mesekosár szignálja Kostyák Alpár nevéhez fûzôdik, ô biztosítja a gyerekmûsor hangeffektusait is.

Kívánjunk tehát a szerkesztôknek jó munkát, s a gyerekeknek sok szép mesét, és kellemes idôtöltést a képernyôk elôtt.

Köllô Katalin

A Bánffy-palota barokk épülete, évtizedek óta a Szépmûvészeti Múzeumnak ad otthont, de termeiben, udvarán sokszor csendül fel zene is, mintegy hozzásimulva a képzômûvészeti alkotásokhoz. November 29-én, a Mûhely-teremben rendhagyó mûvészi élmény tanúi lehettünk, ahol a szó, a kép és a zene találkozott. Terényi Ede kolozsvári zeneszerzô, zenetudós legújabb könyvét, a Paramuzikológiát vehette kézbe az ôt ünneplô összegyûlt zenebarát közönség.

Mindebben még nincs semmi rendhagyó, hisz könyvbemutatót tarthatnak bárhol, de a Terényi-zenemûvek partitúráiból — amelyek grafikai szépségük által képzômûvészeti alkotásként is felfoghatók, CD-felvételeibôl és az elôbbi években megjelent könyveibôl álló kiállítás, abban az otthonias "mûvész-fészekké" varázsolt Mûhely-teremben igenis rendhagyó, aminek remélhetôleg lesz még folytatása. A nagyon meleg, baráti hangvételû könyvbemutatóval egybekötött kiállítás, amelyen természetesen zenei aláfestésként CD-felvételekrôl Terényi-mûvek szóltak, még teljesebbé teheti Terényi Ede zeneszerzôi-emberi összképét a kolozsvári közönség számára.

Az új könyv margójára
"Gondolkodom, tehát vagyok" — idézzük számtalanszor a nagy francia filozófust Descartest. Úgy érzem, mi sem illik jobban Terényi Ede mûvészi munkásságára, mint ez a descartesi mondás, mivel Terényi Edénél semmi sem véletlen, vagy véletlenszerû, legyen az zeneszerzés, képzômûvészeti alkotás vagy zenetudományi írás. Minden alaposan és jól kigondolt forma, azaz egyfajta megtervezett szövegkönyv szerint történik.

A kolozsvári Gloria nyomda gondozásában néhány hete megjelent Paramuzikológia* címû esszékötetében, a zenérôl és zeneszerzésrôl tárja elénk gondolatait, eszmefuttatásait, amelyek nem csupán tetszetôsek, érdekesek, szellemesek, humorosak, játékosak, és ennél fogva olvastatják és újraolvastatják magukat, hanem továbbgondolkodásra késztetnek.

Terényi Ede elmélkedései tudományos-filozofikus indíttatásúak, sokrétû, sziporkázóan kreatív gondolkodásmódja, választékos és páratlanul színes, költôi kifejezô eszközökkel párosul, ezért minden írása egyedi, eredeti alkotás, egy-egy parányi remekmû, amelybôl egy mély érzelmû és hitû, gazdag lelkivilággal rendelkezô, gondolkodó mûvész tekint az olvasóra, feltett kérdéseire, kételyeire mintegy feleletet várva.

A tetszetôs külsôvel ellátott, könyvbe foglalt mikroesszékben soha sem hallott, vagy rég elfelejtett zenetörténeti csemegék sorjáznak, ugyanakkor keresztmetszetét kapjuk a hang-kép-szó, vagy a hang és idô kapcsolatát vizsgáló olyan filozófiai-esztétikai fejtegetéseknek, amelyek forrását/alapját a zeneszerzô zeneaudiciós vagy zeneszerzési/alkotási élményei képeztek.

Terényi Ede zeneszerzô, zenetudós, író, de ne feledjük, hogy mindemellett kiváló pedagógus, aki írásaiban sem tagadja meg oktató-nevelôi mivoltát. Több évtizedes tanári tapasztalatából kiindulva, tudja, hogy a figyelem felkeltése mennyire döntô tényezô a gondolatok átadásában. Ezért fontos írásainak jó címeket kigondolni, mint: A normálistól az anormálisig a zenében, Hallgass muzsikát, de jól nézd meg, kivel, Egy Bach-mû asztrálteste, Mûvek reinkarnációja, Fekete lyukak a zene csillagégboltján, Atombomba — a zenében?, Experiment-ál(l)ok, másként nem tehetek... címek, amelyek a megfogalmazás eredetiségével vagy a szellemes szójátékokon keresztül is, azonnal felkeltik az olvasó érdeklôdését.

Karácsonyi ajándékot kaptam — írja örömmel a szerzô a kötetet záró mikroesszében, és íme most rajta a sor, hogy ajándékozzon. Nekünk, zeneszeretô/értô olvasóknak, mi sem lehet szebb és értékesebb karácsonyi ajándék, egy olyan izgalmas, zenérôl írott könyvnél, mint a PARAMUZIKOLÓGIA.

* Terényi Ede: Paramuzikológia. Készült a kolozsvári Gloria nyomdában, 2001. Kolozsvár. Igazgató: Hoch Sándor. A könyvet szerkesztette és tervezte: Feleki István. A borítón: Feleki Szabolcs munkája.

Kulcsár Gabriella

Mint azt már rendszeres olvasóink tudják, megjelent a Szabadság Évkönyv 2002, benne sok-sok ismeretterjesztô és szórakoztató írással. Folytatjuk a tavalyi kiadványunkban elkezdett helységnévszótár közlését: idei számunkban Bihar, Maros, Szatmár és Máramaros megye településeinek román és magyar névjegyzékét veheti kézbe az olvasó. Ha valaki nem tudná, a Szabadság Évkönyv 2001-ben Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód és Fehér megyéket vettük sorra, az elkövetkezô években pedig Erdély többi vidékét leltározzuk fel.

Ha tehát elmulasztotta volna beszerezni a 2001-es évkönyvünket, de a helységnévszótári sorozatjellege miatt, szeretné azt pótolni, még megteheti: az utolsó példányokat szerkesztôségünk pénztáránál (az apróhirdetések felvételi helyén) lehet megvásárolni, mindössze 25 ezer lejért. Az ismeretek mellett pedig jókora örökérvényû szórakoztató olvasmányhoz is juthat az, aki igyekszik, hogy a legfrissebb kiadványunk mellôl ne hiányozzék annak elôdje sem.

A SZÍNHÁZ minden nemzet életében a beszéd, a gondolat fellegvára. A tudás és a mûvészet mágiájának bástyája. Nem véletlen, hogy i.e. több ezer évvel már jegyeztek színházi elôadásokat. A görög-római amfiteátrumok bizonyítják mekkora igény volt a népet szórakoztató elôadásokra. A késôbbiek miatt jegyezzük meg jól "a népet szórakoztató elôadásokat". Mint, ahogy azt sem lehet véletlennek nevezni, hogy a magyar nyelvterület hivatásos színjátszása Erdélyben és éppen Kolozsváron született meg 1792-ben. Azon is el kell gondolkodni, hogy az elsô állandó kôszínház közadakozásból és közmunkából Kolozsváron épül fel. Az építkezés kezdete 1804, és — 17 év elteltével — l82l-ben gördült fel a függöny a Farkas utcai színház színpadán. Ez az épület 85 esztendeig szolgálta az erdélyi színjátszást. A város lakóinak színházszeretetét bizonyítja az, hogy Kolozsvár az egyike azon városoknak, ahol közadakozásból 3 (HÁROM) színházat építettek fel. Az eltelt évszázadok beszédesen bizonyítják: a város mindenkori polgárai szeretik és ragaszkodnak a színházukhoz, melyért nem egy esetben anyagi áldozatot is hoztak.

Kolozsvár élénk színházi élete azt is bizonyítja, hogy polgárai nem csak szeretik és ragaszkodnak hozzá, hanem jelenlétükkel több száz éven keresztül éltették is.

Ezért tartom most szomorúnak, hogy Kolozsvár Állami Magyar Színházának széksorai lassan de biztosan kiürülnek. Errôl bizonyságot tesznek a nézôszámot regisztráló eladott jegyek csökkenô számadatai. Ez a jelenség nem ma indult el. Sajnos már több éve tart, és azon csak elgondolkodhatunk, hogy pont Tompa Gábor igazgató-fôrendezô nevéhez kapcsolódik ez a jelenség. 1994-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetem tudományos munkásságáról híres professzora, aki több ezer diáknak köztiszteletben álló tanára, a helyi lapban felhívta erre a jelenségre a figyelmet. Az európai hangnemet megütô írás nagyon, de nagyon finoman fogalmazva furcsa reakciót váltott ki a színház vezetésével megbízott Tompa Gáborból. Az igazgató-fôrendezô a legalpáribb útszéli hangon válaszolt, mindennek lemocskolva a neves professzort. Az újság olvasóit meglepte ez a minôsíthetetlen hangvétel, ami azóta is tart, ha valaki nem úgy gondolkodik a színházról, ahogy azt Tompa Gábor igazgató-fôrendezô elvárná.

Színházba járó személynek nem kell betekintenie a könyvelési adatokba. Elég, ha a színházi elôadásokon körbenéz a teremben és látja az egyre több és több üres széket, vagy az utóbbi idôben az üres széksorokat.

Nem véletlen az, hogy Tompa Gábor áttért az úgynevezett stúdió-elôadásokra, mert az a pár ember, aki jegyet vált a színházi elôadásra, a majdnem 1000 (ezer) férôhelyes színházteremben szánalmas látványt nyújt. Nem beszélve arról, hogy egy üres színházterem a maga ürességével is deprimálja, lehangolja, elkeseríti a mûvészeket. Nincs fájdalmasabb annál, amikor ott áll a mûvész, aki szívét-lelkét kiteszi azért, hogy minél hitelesebben jelenítse meg a megformálandó figurát, és a színház üres! Sírni való helyzet.

Egy lekicsinyített térben, amit a stúdiószínpad szolgáltat, a színházhoz nagyon de nagyon hûséges nézôk — vagy véletlenül betévedt egyedek — a stúdiószínháznak nevezett elôadáson, székeken vagy padokon ücsörögve részt vehetnek egy színházhoz hasonló megnyilvánuláson, melyrôl, azt állítják, hogy ez a modern színházi világ egyik megnyilvánulási formája. Lelkük rajta. Senki nem állítja, hogy ezeken az elôadásokon nem kapnak a nézôk bizonyos élményeket. Sôt. Oldalakon keresztül lehetne taglalni a stúdió-elôadások pozitívumait, de negatívumait is!

Mi mégis ez alkalommal, a Tompaszindrómával foglalkoznánk. Mielôtt belevágnánk e szindróma taglalásába, szeretnék pár dolgot tisztázni. A Romániai Magyar Szó volt az elsô olyan lap, amely oldalt közölt a kolozsvári Állami Magyar Színházban kialakult helyzettel kapcsolatban, megszólaltatva neves színházi kritikusokat, professzorokat, tanárokat és újságírót, papot, színházi nézôt a színház játékrendjével kapcsolatban. Amikor ezt az oldalt állítottam össze, felkértem az egyik neves színházi szakembert, aki könyvekkel, szakcikkek garmadával bizonyította, ismeri a kolozsvári színházi élet minden csínját-bínját, írja meg véleményét. Kérésemet az illetô a következô szöveggel utasította vissza: "Nekem is megvan a bûnrészem abban, hogy Tompa Gábor most a színház vezetôje." No comment. A történelmi valóság kedvéért azt is el kell mondanom, hogy az egyébként gátlásokkal nem nagyon küszködô igazgató-fôrendezô ezt az összeállítást nyilvánosan sehol írásban nem kommentálta.

Azt is tisztázni szeretném, ha valaki kolozsvári lakos, és kifejti véleményét a kolozsvári Állami Magyar Színház mûsorával kapcsolatban, az nem jelenti azt, hogy a színházat szidja, mocskolja vagy gyalázza. A KÁMSZ a színháznak egy része, de nem az egész színház. Számunkra, akik Kolozsváron élünk és nem is szándékunk elhagyni ezt a várost vagy az országot (remélem Tompa úr, érti, mire gondolok) a KÁMSZ szívügyünk, nemzeti identitástudatunk egy létezô darabkája, melyet féltünk, óvunk mindentôl, ami veszélyezteti fennmaradását. Márpedig az üres székek szaporodása azt jelenti, hogy Kolozsvár színházba járó közönségét sikerült kiutálni a nézôtérrôl. És ez nem egyik napról a másikra történt. Megvolt ennek a maga jól átgondolt technológiája. A teljesség igénye nélkül sorolnék fel néhány stációt. 1992: a kolozsvári állandó színjátszás fennállásának 200 évfordulója, melyet a magyar állam tetemes összegekkel támogatott. A román állam is. Most nem akarom a pénzek útját követni, nem tisztem. Nézzen utána az, akit érdekel. Lehet része meglepetésekben bôven. Az ünnepélyes megnyitó estéjén a színház elôtt hatalmas tömeg. A közönséget meghívóval és jeggyel engedik be. A teremben üres széksorok. Én szóltam személyesen az akkori gazdasági igazgatónak, hogy az üres termen hogyan lehetne segíteni: a színház elôtt várakozókat engedjék be, azok majd megtöltik az üres széksorokat.

A kolozsvári színházi közönségtôl gondolkodásban, megfogalmazásban idegen darabok elôadása nem szerencsés. Ha a közönség nem olyan elôadást kap, amilyent elvár, nem megy színházba. 1991-ben 37 100 nézôje volt a színháznak. 111 elôadással. Ez elôadásonként 334 nézôt jelentô középarányos. 1999-2000 évadban szintén 111 elôadással 11 074 nézôt vonzott. Ez kevesebb, mint egyharmad. Elôadásonként ez 99,7 nézôt jelent. Lehet hivatkozni az elvándorlásra, a tv vonzó mûsoraira. Lehet kitalálni sok mindent. De a keserves valóság az, hogy a színház produkciója, ami máskülönben a színház terméke, nem volt kelendô a nézôk körében. Nem vették az árut, nem kellett nekik. A kolozsvári közönség tudja mi a színház. Tényekkel bizonyította több mint 200 évvel ezelôtt, amikor benyúlt a zsebébe és adakozott az elsô állandó kôszínház megépítésére. Oldalakon keresztül sorolhatnám azoknak a nevét, akik mint színészek felléptek Kolozsvár színpadán. Ez alkalommal éppen csak az érzékeltetés kedvéért sorolnék fel néhány nevet. Kezdve Kócsi Patkó Jánostól, Dérinén, E. Kovács Gyulán, Szentgyörgyi Istvánon keresztül el egészen a közelmúlt nagyjain, mint Pór Lili, Janovics Jenô, Fekete Mihály, Dorián Ilona, Delly Ferenc, Kovács György, Flóra Jenô, Horváth Béla, Bisztrai Mária, Senkálszky Endre, Vitályos Ildikó és még oly sok kitûnô mûvész, akik alakításaikkal formálták a nézôk ízlésvilágát. Harag György, a magyar színjátszás nagymestere, alkotó periódusának csúcséveit itt töltötte, jobbnál-jobb rendezései bizonyítják, ô tudta mi a színház. A közönség tódult az elôadásaira. Ez a közönség hülyült, bambult volna el mostanára? És pont Tompa Gábor úr hivatott arra, hogy nekünk, a közönségnek megtanítsa az igazi mûvész-színházat? A kolozsvári közönség tudja, zsigereiben érzi mi a jó színház. A többi mind magas filozófia, és errôl lehet is filozofálni, de a színház üres marad még akkor is, ha az igazgató egy nyilatkozatában azt állította, hogy a 2000–2001 évadban a nézôk száma 500 személlyel nôtt. Azt azonban elfelejtette mondani, melyik évhez viszonyítva volt a növekedés.

A derûs nyilatkozattól eltekintve: a közönség megcsappanása Madarász Loránd színmûvész, a színházi szakszervezet elnöke szerint az utóbbi 10 évben így alakult: harmincezer nézôbôl 1993–1994-es évadban lemorzsolódott 5000, a következô évadban újabb 8000. A bérlôk száma 3099-rôl 571-re csökkent. Ez már komoly figyelmeztetés volt: át kellett volna gondolni a mûsorpolitikát, de ez sajnos nem történt meg.

Mindehhez mit szól Tompa Gábor? A Szabadság 2001. november 2-i számában adott interjújából idézem: "Azt sem lehet letagadni, hogy az elmúlt évadban gyarapodott a színházba járó közönség. Gondolok itt a Harag-napokra, melyet a zsúfolt házban a szeretet ünnepeként élt meg a közönség."

Elôttem a Harag György Emléknapok programja. Bárki megbizonyosodhat. A 8 színházi elôadásból 4 stúdió-elôadás. Ez azt jelenti, hogy a nézôk száma technikai okokból kifolyólag nem lehetett több, mit 120–124 nézô. A fennmaradó 4 színházi elôadás nagyszínpadon folyt. Kik léptek fel? Idôbeli sorrendben: Újvidéki Színház, marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat, szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat, Komédiaszínház Bukarest. Nagyítóval is nézhetik, nem találják közöttük a KÁMSZ-at. Ezek tények.

Tompa Gábor, mint igazgató-fôrendezô az, aki rendezôket hív a színházba. Ô az, aki a szereposztást is meghatározza. Ha nagyon figyelmesen megnézzük kiket is hívott meg, rögtön rájöhetünk, hogy a meghívottak legnagyobb része nem a színház ügyét szolgálta. Ellenben Tompa Gábor saját érdekeit tartva szem elôtt osztogatta a rendezés lehetôségeit különbözô egyéneknek. Többek közt olyanoknak is, akik mint rendezôk nem éppen a legjobbak közt tarthatók számon. Arra viszont gondosan ügyelt, nehogy olyan rendezôi egyéniséget hívjon meg, aki esetleg késôbb ellenfele lehetne.

Merem állítani: Tompa Gábor feladatot teljesít, amikor a közönséget kiutálja a színházból. Abból a színházból, melyet a mai nézôk ôsei közadakozásból építettek. A pokoli csak az, hogy ezt a folyamatot végig kitüntetések követik, amik a kívülállókban azt a tévhitet erôsíthetnék, hogy a KÁMSZ-ban minden a legnagyobb rendben van. Az üres színház üres székei vádolnak. Minden leírt és kimondott szónál súlyosabban, mert a színház mindig a nézôért, a befogadóért van és nem a rendezôért meg az igazgatóért. Tompa Gábornak nincs mit keresnie az igazgatói székben, mert feladatát már nagyjából teljesítette. Mostani tevékenysége is azt bizonyítja, hogy a színházat úgy szeretné otthagyni, hogy ne a bukott színházigazgató, hanem a meg nem értett, elüldözött színházi embernek kellett elmenni, mert kiemelkedôen értékes munkásságát az avatatlanok nem tudták megbecsülni.

Csomafáy Ferenc

Olvasom, hogy Verestóy Attila képviselônk arra kérte a Román Hírszerzô Szolgálatot felügyelô parlamenti bizottságot, hogy járuljon hozzá és javítsa ki a bizottság elnökének jelentését a Hargita és Kovászna megyékben uralkodó helyzetrôl. Ugyanott azt is olvasom, hogy a kormánypárt és az RMDSZ vezetôsége a jövô héten (kiskedden, teszem hozzá) közösen elemzi a bizottság elnökének nyilatkozatát. Derék, mondhatnám, ha közben nem venném észre, hogy — természetesen — egyetlen szó sincs a belügyminiszter kolozsvári hadovájáról, de a Hírszerzô Szolgálat ugyanilyen értékû és hangú jelentésérôl sem. Ezen én cseppet sem csodálkozom, s feltehetôen Verestóyék sem, hiszen ebben az országban veszekedettül nagy hagyománya van annak, hogy párt- és egyéb érdekek okán összekeverjék a szezont a fazonnal, az okot az okozattal. Aligha tévedek, ha ehhez azt is hozzáteszem, hogy valójában az európai csatlakozás is ezért a szemléletért jutott el addig, ameddig. Ugyanis még véletlenül sem akadt kormány, amelyik Európa igényeit, feltételeit is ne ugyanebbôl a téves szemszögbôl vizsgálta volna. Magyarán: hogyan lehetne kijátszani az európai csatlakozás feltételeit? Méginkább: teljesítés helyett, miként lehetne elég meggyôzôen, szépen, színesen elmesélni ugyanazt, hogy aki megtekinti az így "festett" országképet, úgy ellágyuljon, hogy észre se vegye azt a "csekélyke" hézagot, ami a feltételekbôl kimaradt? Erre a szépre törekvô igyekezetre még mentség is akad, hiszen Európa nem elôször veszi be a balkáni testcselt, tehát akár századszor is megteheti! Ám az ekként festegetô kormányok fatális tévedése abban csúcsosodik ki, hogy csak erre és nem a feltételek teljesítésére mozgósított minden erôt és tartalékot. A szükséges helyett, mindig a látszatra! Örök választási kampányban felejtkezetten, a mutatványra! Az európai megbízottak pedig jöttek-mentek, figyelmesen meghallgatták a meséket — volt, aki elhitt mindent —, udvariasan elismerték (mert jólneveltek), hogy fölfedezhetôk a változás jelei is, de (a májuk táján simogatott kormányok tovább már nem nagyon figyeltek) ugyanazzal az udvariassággal újra elsorolták a belépés teljesítetlen feltételeinek hosszú sorát is. A szelektív hallású és állandó választási kampányban felejtkezett kormányok pedig diadalmasan kapták föl és lobogtatták szerteszét az országban az európai küldöttek mellékmondatainak legmellékesebbjét, mint a kormány teljesítményének aranydiplomáját.

Nem különös, hogy a Harkov-ügy újbóli fölizzásakor a kormánypárt és az RMDSZ egy parlamenti bizottság elnökének nyilatkozatát akarja elemezni? Miért? Vajon miért? De talán ezeket a kérdéseket nem nekünk, hanem az RMDSZ illetékeseinek kellene feltenniük. Nyilvánvalóan még azelôtt, mielôtt naivul, kétbalkezesen belesétálnak egy ilyen — a jelenség melléktermékének melléktermékét vizsgáló és a lényeges kérdésekrôl a figyelmet elterelô — mutatvány-mesedélután csapdájába. Aligha feledkezhetnek meg arról, hogy a parlamenti bizottsági jelentés csak OKOZAT, következmény egy újraélesztett, de el sem hamvasztott folyamatban, amelyet akár úgy is tekinthetünk most, az egyéves kormányzás nem túl hangzatos, inkább fölpumpált "sikerei" után, hogy éppen ezekrôl az alig-eredménynek számító eredménytelenségekrôl, a fokozódó nyomorról akarják ezzel a jól bevált módszerrel elterelni a figyelmet. Ilyen szempontból talán nem is véletlen, hogy éppen a belügyminiszter gyúrta a görgeteget beindító hólabdát. Talán az sem, hogy a diverziókeltésben, rémhírfabrikálásban mesterfokra jutott elnyomó szerv utóda társult be szakmailag dilettáns áttetszô igazolással. És egészült ki csapatuk a parlamenti bizottságban is többséggel bíró sokan másokkal...

Nyilvánvalóan feltehetô a kérdés: vajon, nem az RMDSZ támogatását is bíró, kormánypárt vezérkarának tudtával? Egyébként ezt a gyanút támasztja alá, hogy az igazi vétkesek — a felelôtlenül szószátyár belügyminiszter és a Hírszerzô Szolgálat illetékesei — leváltását, felelôsségrevonását (végre!) kérô RMDSZ-nek még most sincs válasz, illetve egy más irányba terelt mesedélutáni meghívás próbálja elmismásolni a lényeget. Már, ha az RMDSZ "kérését" egyáltalán válaszra méltatják! Igaz, ehhez sokkal inkább élére állítva, határozottabban és egyértelmûbben kellett volna megfogalmazni a "kérést". Arra ugyanis aligha számíthatunk, hogy az ország imázsára káros, meggondolatlan és igaztalan melléfogásból a belügyminiszter vagy a Hírszerzô Szolgálat illetékesei valaha is levonják, a máshol ilyenkor szokásos következtetést (már, ha nem feladatot teljesítettek!) és lemondanak tisztségükrôl. Nekem úgy tûnik, hogyha nyolcvan év alatt sem lehetett átbeszélni és megoldást találni "kéréseinkre" (vállalásaikra a gyulafehérvári nyilatkozatban, de a Párizsi Szerzôdésben is), irtózatosan naivnak kellene lennünk, hogy azt higgyük, egyetlen mesedélutáni paláveren feloldható az az évtizedek óta mesterségesen szított ellentét, amely a Harkov-ügyben is mindegyre megmutatkozik. Pláné, ha az ellentétek elsimítására különösebb többségi szándék nincs is. Márpedig többségi akarat nélkül — így, ilyen egyoldalú és megalázó szerelemmel — remény sem lehet az értelmes megoldásra.

Ilyen körülmények között pedig még csak csodálkozni sem lehet nagyon, ha izgága, megfontolatlan és szereplési viszketegségben szenvedô "közéleti személyiségek" abból a két megyébôl a román nép nemzeti ünnepe helyett nemzeti gyásznapra hívnak!

Kiss János

Két részes sorsolás
A szervezôk elképzelései szerint szombaton két részes lesz a május 31-én kezdôdô koreai-japán közös rendezésû világbajnokság puszani sorsolása.

Elôször az elsô kalapba sorolt nyolc együttes (Franciaország, Koreai Köztársaság, Japán, Brazília, Argentína, Olaszország, Németország, Spanyolország), majd a további 11 európai válogatott (Belgium, Horvátország, Dánia, Anglia, Írország, Lengyelország, Portugália, Oroszország, Szlovénia, Svédország, Törökország) ismeri meg csoportját. Ezután elhangzik a vb hivatalos dala, majd a 13 ázsiai, afrikai és amerikai csapatot (Ecuador, Paraguay, Uruguay, Kína, Szaúd-Arábia, Kamerun, Nigéria, Szenegál, Dél-afrikai Köztársaság, Tunézia, Costa Rica, Mexikó, Egyesült Államok) osztják be.

A program 12 órakor kezdôdik, s a Koreai Köztársaság prezentációja mellett a puszani filharmónikus zenekar bemutatója színesíti.

Bemutatták a hivatalos labdát
Huszonnégy órával a sorsolás elôtt Puszanban bemutatták a május 31-én kezdôdô világbajnokság hivatalos labdáját.

Az Adidas által kifejlesztett Fevernova — legalábbis a David Beckham fôszereplésével elkészült reklámfilm szerint — minden eddiginél erôsebb, s pontosabb lövésekre, fejesekre ad lehetôséget a játékosoknak.

A labdán látható arany és vörös színû minták jelképezik a két rendezô ország, Japán és a Koreai Köztársaság dinamizmusát.

Megszûnik a címvédô kedvezménye
Újabb hagyomány tûnik el a labdarúgóvilágból: a FIFA döntése alapján a május 31-én kezdôdô világbajnokság gyôztese már nem lesz automatikusan résztvevôje a 2006-os németországi hasonló eseménynek.

— Történelmi döntést hoztunk — kommentálta a 71 év utáni újítást Sepp Blatter, a nemzetközi szövetség elnöke.

A FIFA-vezetô szerint ezzel a lépéssel kívánják elôsegíteni, hogy a gyôztes tétmérkôzésekkel készülhessen a címvédésre. Ennek csak az a kockázata, hogy esetleg a világelsô nem harcolja ki a vb-részvételt.

Az Eb-k esetében már régóta szokás, hogy az aktuális aranyérmesnek is selejtezôt kell játszania. Utoljára az 1988-as németországi kontinensbajnokságon fordult elô, hogy hiányzott a címvédô francia válogatott.

A francia bajnokság 16. fordulójában: Paris Saint-Germain–Olympique Marseille 0–0.

Hagyományosnak szánták a szervezôk és az idén már ennek megfelelôen folytatják a Guráth Béla Emlékversenyek sorozatát. Az egykori jeles kolozsvári vívó, majd késôbb neves mester, azaz edzô és szakoktató emlékére rendezett párbajtôrvívó veterán-verseny ebben az évben már népesebb mezônnyel zajlik. A mester Németországban élô fia, az egy évvel korábbi I. emlékversenyt egyébként hajdani ifjúsági és utánpótlás világbajnokhoz méltó vívással megnyerô ifj. Guráth Béla (1960-ban, az akkor Leningrádnak nevezett szentpétervári vb-n bizonyult a legjobbnak a spádlinak becézett párbajtôrvívásban) és a sorozatot szervezô-gondozó jelenlegi mester, Habala Péter, valamint a sportág helyi szakosztályát fenntartó KMSC nemcsak helyi vívókat hívott meg a december 8-ára meghirdetett újabb viadalra. A mindhárom fegyvernemben — tôrben, párbajtôrben és kardban — egyaránt válogatott szinten szerepelt, kardban az 1952-es helsinki olimpia elôdöntôjéig jutott vívó emlékére rendezett újabb versenyen többek között marosvásárhelyi, nagyváradi és szatmárnémeti sportoló is pástra lép majd. Az eddig benevezettek legrangosabbja a marosvásárhelyi Pongrácz Antal dr. — civilben fogász fôorvos —, aki versenyzô korában ifj. Guráthhoz hasonlóan párbajtôrvívó világbajnok volt, az 1967-es teheráni ifjúsági és utánpótlás vb-n. És ott lesz a rajtnál a hajdani kolozsvári társak és tanítványok népes serege is, élükön a romániai vívók elsô világbajnoki érmesével, Uray Zoltán dr. sugárbiológussal. A verseny idôpontja és színhelye: december 8-án, szombaton, 10 órától, az Apáczai Csere János (Arges) utcai sportcsarnok emeleti vívóterme.

L. F.

l Nov. 26.: Óriási érdeklôdés elôzte meg a négy és fél évtizeddel ezelôtti, egyébként mai összeállításunk valamennyi pontjának kiindulási pontjául szolgáló melbourne-i XV., nyári olimpiát. A vendéglátó lelkes ausztrálok elsô aranyérmüket remélték ezen a napon, hiszen ekkor állott rajthoz a nagy stadionban — a Melbourne Cricket Ground játéktérbôl. Main-Stadium névre keresztelt sportlétesítményben — nagy esélyes vágtázó atlétalányuk, az akkor 18 esztendôs Betty Cuthbert. És a derék leány nem is okozott csalódást a nézôknek, egyben az olimpiát rendezô Ausztráliának se. Miután a 3. elôfutamban 11,3 mp-cel új olimpiai csúcsot szaladt, a döntôben biztosan utasította maga mögé a mezônyt és 11,5 mp-cel elsôként haladt, azaz száguldott át a célvonalon. Két tizedmásodperccel elôzte meg a 11,7 mp-et elért német Christa Stubnickot, aki mint a NOB-döntések folytán Németország néven jelen volt közös csapatban az akkori NDK elsô nyári olimpiai érmét, az ezüstöt szerezte (a mesterségesen kettészakított Németország keleti részébôl érkezett sportolók elsô olimpiai érmét egyébként 1956 februárjában a síugró Harry Glass szerezte, aki két finn ugró, Antti Abram Hyvärinen és Aulis Kallakorpi mögött harmadik volt). A

100 m-es nôi síkfutáson kívül még három döntôje volt az atlétikai küzdelmeknek: a férfiak 800 m-es síkfutó számát az Egyesült Államokbeli Thomas William Courtney nyerte 1:47,7 perces olimpiai csúccsal az akkor még csak a férfiaknak rendezett rúdugrásban honfitársa, Robert Richards gyôzött456 cm-es olimpiai csúccsal, míg a gerelyhajítás nyertese, a norvég Egil Danielsen valamennyiükön túltett: 85,71 m-es gyôztes eredménye nemcsak olimpiai, de egyben világcsúcst is jelentett!

l Nov. 27.: Ennek a napnak is volt szenzációja a melbourne-i olimpián. Ezúttal a lengyel Elsbieta Krzesinska-Dunska tûnt ki világcsúccsal. Igaz, nem újjal, csak beállítással. De azzal is saját addigi legjobbját érte el, 635 cm-es eredménnyel. Ezen a napon is három férfi döntô zajlott, a nyertesek: 200 m sík: az amerikai Bobby Joe Morrow — a három nappal korábbi 100 m-es gyôzelme után — ebben a számban is gyôzött, méghozzá 20,6 mp-es olimpiai csúccsal. Hármasugrás: itt is olimpiai csúcs kellett a gyôzelemhez. A brazil Adhemar Ferreira Da Silva 16,35 m-t ugrott és ez13 cm-rel nagyobb volt mint saját maga négy évvel korábbi, helsinki gyôztes, akkor világcsúcsot is jelentô ugrása. Végül diszkoszvetés: bizonyos amerikai Alfred A. Oerter junior állhatott fel a gyôzelmi dobogó legmagasabb fokra, miután 56,36 m-rel ô is olimpiai csúcsot javított. Senki, talán ô maga sem gondolta, hogy ezt a tréfát még három egymást követô ötkarikás játékon megismétli! Ezen a napon zajlottak az evezôs döntôk is, ezekben az Egyesült Államok sportolói 3, a Szovjetunióé 2, Kanadáé és Olaszországé pedig 1–1 bajnoki címet szereztek.

l Nov. 28.: Második gyôzelmét aratta Ausztráliában Vlagyimir Kuc szovjet hosszútávfutó. A 10 000 m után az 5000 m-t is megnyerte. Ideje 13:39,6 perc, új olimpiai csúcsot jelentett. Ebben a számban a magyar Tábori (Talabircsuk) László hatodik volt. Befejezôdött az öttusa-verseny, egyénileg a svéd Lars Hall megvédte helsinki elsôségét, a csapatversenyt a Szovjetunió nyerte. Párbajtôrvívásban olasz gyôzelem született a csapatok vetélkedôjében, a magyar együttes volt az ezüst-, a francia a bronzérmes.

l Nov. 29.: Ezen a napon a kolozsvári Orbán Olga (a késôbbi Szabó Sándorné) ért el ragyogó eredményt. Nôi tôrvívásban ezüstérmes volt az egyéni verseny végén, ez volt a romániai sportolónôk addigi elsô érme az ötkarikás játékokon. Ugyanakkor Somodi István dr.-nak az 1908-as londoni olimpia magasugró számában elért második helye után a kolozsvári sportolók második ötkarikás érmét hozta a Kincses Városba.

l Nov. 30.: Megszületett az elsô magyar és a román gyôzelem az 1956-os olimpián. Mindkettô a kajak-kenu számokban. A kettes kajakok

10 000 m-es bajnokságát a magyar Urányi János, Fábián László páros, a kenu egyesek ugyancsak 10 000 m-es versenyét a romániai Leon Rottman nyerte. Az ausztrál Betty Cuthbert második aranyérmét szerezte, ezúttal 200 m-en gyôzött. Ideje: 23,4 mp, új olimpiai csúcs volt!

l Dec. 1: Papp László harmadik olimpiáján aratott gyôzelmet, a világon ez neki sikerült elôször! Ezúttal az amerikai José Torrest gyôzte le a középsúlyú döntôben. A romániai kenusok két számot nyertek: Leon Rottman megnyerte az 1000 m-es egyes számot, a Dumitru Alexe, Simion Ismailciuc a kettesek számában gyôzött. És az ökölvívó Nicolae Linca a nagyváltósúlyban a román öklözôk elsô és mindeddigi egyetlen bajnoki címét vívta ki.

l Dec. 2.: Ezen a napon pihentek a fegyverek, azaz a versenyzôk az ausztráliai játékokon. Vasárnap volt akkor is, és az akkori szokások szerint ilyenkor nem illet versenyezni.

László Ferenc

Kétségtelen, hogy az esztendô utolsó hónapjának elején a 2002-es japán-koreai közös rendezésû labdarúgó-világbajnoki sorsolás méltó nyitányt jelent. De azért jut még esemény bôven az évet búcsúztató decemberre, bár számuk természetesen megcsappan az elôzô hónapok eseményeihez képest. A legjelentôsebbek közül válogatottuk az alábbiakat:

l ASZTALITENISZ: Európai Bajnokok Ligája fordulók, december 7–10. és 14–17. között férfiaknak és nôknek egyaránt, majd a továbbiakban: 18-án csak nôknek, 20-án pedig csak férfiaknak.

l ATLÉTIKA: Mezeifutó világbajnokság, 9-én, vasárnap a svájci Thunban.

l LABDARÚGÁS: Bajnokok Ligája, II. csoport-szakasz, a 2. forduló mérkôzései: 4-én, kedden: C-csoport: FC Porto–Prágai Sparta, Real Madrid–Athéni Panathinaikosz; D-csoport: Londoni Arsenal–Torinói Juventus, Bayer Leverkusen–Deportivo La Coruna; 5-én, szerdán: A-csoport: Manchester United–Boavista Porto, Nantes–Bayern München; B csoport: FC Barcelona–Isztambuli Galatasaray, AS Róma–FC Liverpool m UEFA-kupa, a 3. forduló visszavágói.

l LOVASSPORT: Díjugrató és díjlovagló Világkupa versenyek 69. között a svájci Genfben, 13–16. között: Hollandia fôvárosában, Amszterdamban, 19–23. között külön Karácsonyi Kupával díjazott verseny Anglia fôvárosában, Londonban, Évzáró Rendezvény, 26–30. között a belgiumi Mechelenben. Ezeken kívül: nagyszabású meghívásos nemzetközi lovastorna 6–9. között a spanyolországi Vigóban.

l MÛKORCSOLYA: Nagydíj (Grand Prix) döntô, a kanadai Kitchenben, 14–16. között.

l SÍ: Az éveket összekötô hagyományos Négysánc síugró-verseny nyitánya, 30-án, a németországi Oberstdorfban (folytatás a jövô év elsô napjaiban, sorrendben a szintén németországi Garmisch-Partenkirchenben, majd az ausztriai Bischofshofenben és Innsbruckban).

l SPORTTÁNC: Mestergála, elsején, a németországi Baden-Würtenberg tartomány székhelyén, Stuttgartban. m Nemzetközi ranglista versenyek: latin táncban: 2-án, a csehországi Hradec Kralovéban; 8-án, a litvániai Vilniuszban; szabadon választott táncokban: 8-án Berlinben, 15-én Bonnban, 27–29. között Lettország fôvárosában, Rigában.

l ÚSZÁS: Rövid pályás (25 m-es medencei) Európa-bajnokság, 13–16. között a belgiumi Antwerpenben, másnéven Anversben.

l VITORLÁZÁS: Karácsonyi Nagydíj, nemzetközi verseny, a Barcelonától északnyugatra, a Costa Bravának nevezett katalóniai tengerpart mentén fekvô Palamós elôtti öbölben, 26–30. között.

l VÍZILABDA: Ifjúsági leány világbajnokság, az ausztráliai Perthben, 7–15. között.

L. F.

Nagy meglepetést hozott a melbourne-i Davis Kupa-döntô nyitánya: Nicolas Escudé, a franciák második számú játékosa három és fél órás nagy csatában, 4:6, 6:3, 3:6, 6:3, 6:4-re legyôzte az ausztrálok világelsôjét, Lleyton Hewittot.

Pedig az elején még a hazai szurkolók kedvence irányított, gyorsan 3:1-es vezetésre tett szert, s elônyét meg is ôrizte. A második játszma kezdetén azonban Escudé ráérzett a füves pályás játékra, míg a máskor rendkívül megbízható Hewitt egyre többet hibázott. Az ausztrál ennek ellenére 1–1 után megnyerte a harmadik szettet, de többre már nem futotta tudásából.

A döntô játszmában a francia teniszezô gyorsan breakelônybe került, majd hárította ellenfele egyenlítési kísérleteit, s megérdemelten juttatta vezetéshez csapatát.

Patrick Rafter viszont visszaadta az ausztrálok reményeit, pedig a kötelezô gyôzelem terhét is el kellett viselnie az utóbbi hetekben remeklô Sebastien Grosjean ellen.

A hazai szurkolók az elsô játszmában örömmel látták, hogy az idén és tavaly is wimbledoni döntôs klasszist nem zavarja a nagy várakozás, biztosan jutott elônyhöz. A második szettben azonban sokáig úgy tûnt, hogy a sydneyi Mestereken Kupáján fináléig menetelô, s ott Hewittól vereséget szenvedô Grosjean átveszi az irányítást. Gyorsan breakelônybe került, s 5:3-nál az egyenlítésért adogatott. Rafter azonban breakelt, majd a rövidítésben 3:6-ról fordítva növelte elônyét.

A harmadik játszma is nagy csatát hozott, 5:5-ig minkét játékos megnyerte adogatását. A francia a 12. játékban (5:6-nál) azonban néhány rontás miatt elveszítette szerváját, s ezzel a többször is ápolásra szoruló ausztrál nyerte meg a találkozót, 6:3, 7:6, 7:5-re.

Három napon keresztül Brassó adott otthont a legjobb nôi ifjúsági és kadett tekézôinek vetélkedôjének. A Metrom pályán lebonyolított bajnokság döntôjében érdekelve voltak a Szamosújvári SOMVETRA képviselôi is. Nagy József tanítványai várakozáson felül szerepeltek a seregszemlén: Laura Oltean országos bajnoki címet nyert 448 levert fával, párosban a Romina Muresan–Mirabela Muresan kettôs a második helyen végzett 848 fával, míg az Oltean–Ioana Vãidãhãzean páros a harmadik helyen fejezte be a versenyt 850 fával.

Erkedi Csaba

ASZTALITENISZ
Szombaton 9 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: December 1-kupa — gyerek és ifi verseny.

ATLÉTIKA
Szombaton 11 órakor a Sétatéren: December 1 verseny.

CSELGÁNCS
Szombaton 9.30-tól és 16 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: a férfi és nôi egyéni országos bajnokság döntôje.

RÖPLABDA
Vasárnap 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U–Bákói U-Amici — nôi elsôosztály, 10. forduló.

Vasárnap 12 órától az Unirea Líceumban: Kv. Unirea ISK–Nagybányai ISK 2 — ifi I. mérkôzés; 13 órától az Energetikai Líceumban: Kv. Unirea ISK–Nagybányai ISK 2 — ifi II. mérkôzés.

Az Internet bevezetéséhez kérte a polgármesteri hivatal hozzájárulását a gyalui líceum, ám ezt a tanácsosok kénytelenek voltak visszautasítani, ugyanis a törvény nem teszi lehetôvé. Telefonköltségük ugyanis nem haladhatja meg az elôzô hónapi számla nyolcvan százalékát, az Internet viszont nemhogy lehetôvé tenné a kötelezôvé tett csökkentést, de még inkább megterheli a számlát.

Játszóteret alakítana ki egy közterületen egy helyi vállalkozócsoport. A polgármesteri hivatal hozzájárul a terv megvalósításához, az állatorvosi rendelô háta mögötti területet jelenleg ugyanis lomtárnak használják. A vállalkozócsoportnak már jövôre el kell kezdenie a játszótér kialakítását. Gyaluban jelenleg nincs játszótér, tudtuk meg Okos Károly tanácsostól.

(ke)

Gond van a gázbevezetés körül, a Romgaz ugyanis felkérte a községet, ingyenesen adja át neki a földgázvezetéket. A törvény viszont tiltja a hálózat eladását, csupán használati jogát lehet eladni. A Romgaz társaság azzal fenyeget, amennyiben nem teszik meg, amit kérnek, többé nem vezetik be más épületekbe is a földgázt. Ez érzékenyen érintené a községet, ugyanis a 200 millió lejes befektetéssel elkészült óvoda, az egészségügyi központ és több magánlakás hálózatai már csak az engedélyre várnak; gáz nélkül nem lesz fûtés, s ennek hiányában a sok pénzzel és áldozatos munkával elkészített épületek tönkremennek. A hálózat egy részét a tanács építtette, más részét a falubeliek, ôk már beleegyeztek az átadásba, a tanács egyelôre tartózkodik.

-ke

Az inflációs ráta — 30,8 százalék — felével, azaz ötven százalékával emelik a helyi adókat és illetékeket Tordaszentlászló községben. Gyakorlatilag ez 15 százalékos emelést jelent. Az egyetlen kivételt a gépkocsik képezik, ezek esetében ez eddig fizetett adót húsz százalékkal növelték. Mint a tanácsülésen kiderült, az adóköteles lakosság mintegy húsz százaléka jelentôs, sok esetben több éves hátralékot halmozott fel. Ennek háromnegyede ki nem fizetett gépkocsiadóból származik, legtöbb esetben a tulajdonos az általa eladott, de át nem iratott jármû adójával tartozik. A polgármesteri hivatal egyénileg veszi fel a kapcsolatot az adósokkal, akikkel lehetôségeikhez mérten megegyeznek a hátralék kifizetésének módozata felôl, tudtuk meg Tamás Gebe András polgármestertôl.

Ötszáz óvodás és iskolás gyermek örülhet a polgármesteri hivatal Mikulás-csomagjának. A Télapónak tízmillió lejt "küld el" a tordaszentlászlói községháza, és még más támogatók figyelmességeit is tartalmazza majd a kicsiknek szánt csomag. A Mikulás ajándékát december hatodikán, csütörtökön kapják meg a gyerekek. Az ajándékozást tavaly kezdeményezte elôször a polgármester.

K. E.

A Magyar Disputások Egyesületének meghívására Kecskemétre utazott a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és az Unitárius Kollégium közös disputacsapata, hogy összemérje tudását a magyarországi iskolák hasonló jellegû csapataival. A vitaversenyen a vetélkedô helyi döntôin túljutott Kárpát-medencei csapatok vettek részt. A brassais-unitárius kollégista csapat tagjai — Rónai Boglárka (UK), Dénes Emese (UK), valamint a brassais Kira Dorottya, Sebôk Enikô, Szabó Anna és Kassai Réka — kitettek magukért: a négynapos rendezvényen az elôkelô második helyet szerezték meg. A verseny nehézségi fokát már maga a téma is jelzi: A forradalom hatékonyabb, mint a reform.

Kósa Mária, a Brassai-líceum igazgatója a Szabadságnak elmondta: sikeres és mozgalmas idôszakot zár az iskola a versenyeken elért eredmények és a partnerkapcsolatok terén egyaránt.

A sikersorozatot a miskolci — országos jellegû — Tudományos Diákkonferencián elért eredmények nyitották meg, ahol a XI. B két diákja, Orosz Szende és Orbán Panna dicséretet kapott a kolozsvári Botanikus Kertrôl írt dolgozatáért. Megjegyzendô, hogy ezen a versenyen elôször vett részt a brassais csapat, és olyan magyarországi diákokkal mérték össze tudásukat, akik összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között készülnek erre a versenyre, mint a határon túliak.

Sz. Cs.

A Kolozs Megyei Területi Munkaügyi Felügyelôség szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében figyelmezteti a lakosságot, hogy az 1995/126. törvény és a 2001/464. törvény értelmében, mindazok az egységek, amelyek tûzszerészeti tárgyakat tartanak és árulnak, kötelesek elôzôleg megszerezni a munkaügyi felügyelôség és megyei rendôrfelügyelôség engedélyét. A II. osztályú tûzszerészeti tárgyakat (tûzijátékok, petárdák, ezekhez hasonlók) december 17–31. között lehet árusítani, és ez alatt az idôszak alatt a munkaügyi és rendôrfelügyelôség ellenôrzi majd a cégek erre vonatkozó engedélyét.

Az engedélyezési kérést a munkaügyi felügyelôség I. C. Brãtianu utca 15. szám alatti irodájában lehet letenni, és a következô iratokat kérik: — a kiegészítô irat, amelyben feltüntetik az említett tûzszerészeti tárgyaknak a gyártását; — a Cégbírósági bejegyzés igazolása; — a munkavédelmi engedély; — az árusításra szánt tûzijáték típusa; annak a helyiségnek a címe és leírása, ahol ezeket a tárgyakat raktározzák. A dossziékat december 12-ig lehet benyújtani.

A jogszabályok értelmében a robbanóanyagok engedély nélküli tartását, szállítását, felhasználását és forgalmazását 6 hónapig terjedô börtönnel vagy 8–25 millió lej közötti pénzbírsággal büntetik.

Elsô ízben szervezik meg szombaton Besztercén a megye civil szervezeteinek fórumát, amelyre a szervezôk — a helyi RMDSZ, a Besztercei Magyar Diáktanács és a MADISZ — a megye minden egyesületét és alapítványát meghívták. A fórum — amelyre szombaton 10–17 óra között, a prefektúra gyûléstermében kerül sor — célja a megye civil szervezeteinek névsorolvasása, a gondok azonosítása, a kialakult helyzetek elemzése, új együttmûködési lehetôségek feltérképezése.

A rendezvényre több mint száz meghívót küldtek szét, és elvárják erre az egyházak, iskolák valamint más magyar jellegû intézmények képviselôit is. A civil fórumon — ahol jelen lesz a megye mindkét magyar tanácsosa, Kocsis András és Szántó Árpád is — elôadást tart Porcsalmi Bálint RMDSZ ifjúsági elôadó és Borboly Csaba, Hargita megyei tanácsos.

A rendezvény fô támogatója a Comunitas Alapítvány.

Sz. Cs.

• Erkölcstelen magatartás miatt indítanak eljárást a mákófalvi Ioan Ver Mami (48) ellen. Az ittas férfi ablakokat tört be, különbözô javakat rongált meg, ennek következtében sérülést szenvedett a kezén. A féltékeny férj késôbb elment a felesége munkahelyére, s néhány alkalmazottat bicskával fenyegetett meg, nejérôl akart megtudni mindent. Az egeresi rendôrség bevitte a rendôrôrsre, majd pedig elszállították az ideggyógyászatra.

• Állkapocstörést szenvedett és 45–50 napos kórházi kezelés után gyógyul meg Liviu Vlad egyetemista. Saját szobájában, a bentlakás 717 lakásán támadt rá a sebesvári (Bologa) Daniel Ciprian Has (19). Az eset október 4-én este fél tizenegy órakor történt, Has ellen magánlaksértés és súlyos testi sértés vádjával indítanak eljárást, szabadlábon védekezhet.

• Az alkalmazottak nyugdíjalapjának elsikkasztásával vádolják Ioan Horea Floreát (33), a Triorex Comprod Kft. ügyvezetôjét. A cég könyvelôjének megparancsolta, hogy "spórolja" meg az alkalmazottak bérezésekor az 5%-os nyugdíjalapot. Ezt a pénzösszeget az állami biztosító számlájára kellett volna folyósítania. A pénzt más adósságok törlesztésére és magáncélra használta föl; az államkasszát 14 millió lejjel károsította meg.

(póka)

A kolozsvári Távfûtési Vállalat értesíti a lakosságot, hogy a mai nap leolvassák a fûtéshez és melegvíz-szolgáltatáshoz használt vízórák fogyasztását.

Egy éve parlamenti választások voltak Romániában. Az RMDSZ színeiben is több új képviselô, szenátor került be a román törvényhozásba, közöttük Vekov Károly Kolozs megyei képviselô. Beszélgetésünket igazából nem az "évforduló" indokolta, viszont ettôl sem lehet eltekinteni, amikor az RMDSZ-politizálás elmúlt egy évét próbáljuk számba venni kolozsvári nézôpontból.

Beszélgetésünket nem véletlenül indítottam egy olyan kérdéssel, amely a Vekov Károly által létrehozott kereszténydemokrata elkötelezettségû Nemzetépítô Platform egyik fontos célkitûzésére céloz (éspedig a romániai magyarság úgynevezett önrendelkezési jogára, amirôl egyre kevesebb szó esik lapjaink hasábjain). A Szent Mihály plébániatemplomban elôször elhangzott Kolozsvári Nyilatkozatot, úgy tûnik, az idô múlása feledtette. Üzenete lassan kikopott az RMDSZ politizálásából. Van ennek ma aktualitása?

— Az elmúlt napok és hetek, de mondhatnám azt is, hogy az elmúlt hónapok és évek történéseinek ismeretében kijelenthetjük, a Kolozsvári Nyilatkozat aktuálisabb, mint valaha. Szövetségünk politikai vonalvezetésében háttérbe szorult alapvetô stratégiai célkitûzésünk — miként is akarjuk, hogy megoldódjanak a bennünket foglalkoztató kérdések. E gondolatnak az a lényege, hogy nekünk jogunk kell legyen a bennünket érintô ügyekben állást foglalni, amiként a megoldás számunkra is elfogadható kell hogy legyen: a magunk érdekeit/igényeit mi kell elmondjuk és nem más, mi, azaz a mi képviselôink kell megfogalmazzák, mi az, ami számunkra jó és mi az, ami nem: ne más nyilatkozzon a mi nevünkben. Ezért a Nemzetépítô Platform egyértelmûen megfogalmazza: el kell érnünk, hogy román partnereink, a román politikai élet fogadjon el minden olyan autonómia formát, amely Európában használatos. Ugyanis a jelenleg függôben lévô, megoldatlan kérdések egyedüli megoldása csakis ez lehet.

— Az eltelt tizenegy esztendô bebizonyította, hogy az eredeti autonómia-elképzelésektôl folyamatosan távolodunk. Milyen esélyek vannak arra, hogy a jövôben román pártokkal karöltve harcoljuk ki önrendelkezési jogunkat?

— A mostani helyzetben helyesebbnek látom a fenti, európai autonómia formák megfogalmazását, mint a félreérthetô és kedélyeket borzoló önrendelkezés fogalom használatát. Amint az köztudott, a romániai magyar nemzeti közösség számos megoldatlan kérdése vár megoldásra. A tényleges kérdésekrôl folytatandó tárgyalásokra gondolok, nem pedig harmad-negyedrendû kérdésekre. Mivel ezeket alapvetô fontosságúaknak tartjuk, szerepelnek a Nemzetépítô Platform programjában a tényleges/valóságos egyenlôség megvalósítása román polgártársainkkal egy partneri viszony keretében. A jelenlegi politikai helyzetben nyilvánvaló, hogy elvárásainkat csakis a román politikai élet képviselôivel folytatott tárgyalások során érhetjük el. Noha ismét — immár hányadjára!!! — felerôsödött a nacionalista hangvételû állásfoglalásáradat, és ez alól nem kivétel a kormánypárt sem. Meggyôzôdésem, hogy elôbb-utóbb gyôzni fog a megfontoltság és a pragmatizmus a kormánypárt felsô régióiban és nem csak ott. Mert, amint azt keddi politikai nyilatkozatomban is hangsúlyoztam, elég fura elvárni tôlünk e "hivatalos" támadások közepette, hogy mi szemrebbenés nélkül tovább vállaljuk a kormánypárt támogatását. Dobbal nem lehet verebet fogni! Nem arról van szó, hogy a mi kedvünkért nem tudom én miket tussoljon el a kormánypárt. Hanem arról van szó, hogy a kormánypárt tehetetlenségét egyes területeken ne kívánják álcázni a — teszem azt —, két vagy három túlnyomóan magyarok lakta megyében nem létezô "magyar kérdéssel". Amint azt is tudomásul kellene vennie mindenkinek — innen és túl — , hogy nekünk is van önbecsülésünk, hogy ne mondjam nemzeti büszkeségünk (mert ezt egyesek rossz néven veszik tôlünk), és ideje végre véget vetni a Hatalom elôtti hajlongásnak és megalázkodásnak. Fôleg akkor, amikor mi betartottuk a sokat idézett protokollum elôírásait, míg a partnereink nem. Ebben a pillanatban valójában úgy kellene tekinteni, hogy a vállalások be nem tartása miatt semmis a kormánypárttal kötött protokollum.

Miközben azt kell mondanom, hogy mindez a politikai élet hullámverése, a maga szennyes hullámaival, hazudnék ha azt állítanám, hogy a bukaresti parlamentben egyáltalán nincs esély normális emberi kapcsolatokra. A hivatalos pártállásfoglalásokkal párhuzamosan néha rokonszenvezô, de legalábbis kollégiális viszonyulás is tapasztalható. Nagy jelentôsége van az ilyen emberi kapcsolatoknak, még inkább ezek kimunkálásának. Kétségtelen, hogy a román politikai életben érezhetô egy jelentôs elmozdulás a pragmatizmus felé, amiként azt is figyelembe kell venni, hogy a román politikai közeg különbözô bel- és külföldi tényezôk hatására hol erre, hol arra hajlik. A gondolkodásban, fôleg a román–magyar viszony kérdésében viszont nem került sor a tényleges "rendszerváltásra", a kapcsolatok újra- és átértékelésére.

— Egyes vélemények szerint hatékony külföldi támogatás nélkül semmi esély sincs arra, hogy a romániai magyarság kiharcolja közösségi jogait a román törvényhozásban. Miért kellett lemondani a nemzetközi porond küzdelmeirôl?

— Rendkívüli fontos volna ismét külföld felé nyitni, ugyanis ebben az egy kártyára játszásban az RMDSZ jó ideje lemondott arról, hogy külföldön is megjelenítse érdekeinket, ami több, mint luxus egy kisebbség számára. Törvényszerûen meg kell történjen az újbóli nyitás külföld felé, ami hatványozni tudja politizálásunk hatásfokát. Hiszen begubózásunk azt eredményezte, hogy a Nyugat úgy észleli, mintha Romániában magyar vonatkozásban minden rendben volna, nincs már lényegi tennivaló, megoldódott a romániai magyarkérdés. Céljaink felaprózása és "kormányhûségünk" is ezt a látszatot erôsíti.

— Kérdés, persze, hogy erre mikor kerül sor, hiszen a jövô évi prágai NATO-csúcs elôtt ismét egy olyan alkalom adódna, amely számunkra kedvezô lehetôséget teremt követeléseink egy részének a kiharcolására...

— Nyilvánvaló, hogy a román politika adott politikai helyzetek nyomása alatt lépett a magyar kérdésben. Ez sok-sok évtizede így történik. Ezt nem tudomásul venni és nem felhasználni részünkrôl luxus. Ha figyelemmel követjük azt, hogy mi történik Európában és a világpolitika szinterén, és ha ebben jelen tudunk lenni pozitív szerepléssel, akkor ezt meg kell tennünk. Van hol lépni, csak az a kérdés, hogy ezt meg is tesszük-e. Optimista emberként meggyôzôdésem, hogy ezeket a lépéseket az RMDSZ elôbb-utóbb meg fogja tenni. Kénytelen lesz. Választóink tényleges eredményeket várnak tôlünk. Az RMDSZ-nek ezzel szembe kell néznie. Nyitni kell a külföld felé. Sokan vagyunk az RMDSZ képviselôi között, akik e lépések megtételét létfontosságúnak tartják, hogy a tizenegy évi félmegoldásos, féleredményes korszakot végre olyan idôszak váltsa fel, amelyben tényleges eredményeket tudunk felmutatni. Ehhez a külföldi nyitás elengedhetetlenül szükséges. Ez nem csak nyelvismeret, hanem helyzetfelismerés kérdése is. Ki az, aki lemond egy lehetôség kihasználásáról?

— Olyan képviselôi erôrôl beszél, amelyik meg tudná változtatni az RMDSZ mai politizálását. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsán felvetett javaslatokat — ha azok eltértek az elnökség álláspontjától — kényelmes szavazattöbbséggel elvetették...

— Nagyjából így jelenítôdik meg az RMDSZ-en belüli helyzet, de valójában ezek az úgynevezett ellenzéki gondolatok ott vannak a nem ellenzéki képviselôk fejében is. Legfeljebb nem hagyják megfelelô mértékben érvényesülni. Hogy milyen okból, az más kérdés... Egyértelmû, hogy ezekkel a kérdésekkel az RMDSZ vezetôi is tisztában vannak. Az SZKT kérdése — milyensége, szerepe és fôleg megújítása megérne egy külön beszélgetést. Tulajdonképpen az a gond, hogy az RMDSZ-ben igazából nincs egy olyan fórum, ahol a számunkra döntô, kulcsfontosságú kérdéseket alaposan végig lehetne tárgyalni. Az is gondot jelent, hogy jelenleg egy szûk — fôleg vásárhelyiekbôl álló — csoport hozza meg a fontos döntéseket. Sem ott, sem a tárgyalások során nincsenek jelen az RMDSZ-en belüli különbözô, másmilyen politikai irányzatok. A kedvezményezéses viszonyulás klikkszerû politikát eredményezett, amely nemhogy kedvezne érdekeink érvényesítésének, de csökkenti esélyeinket.

— Mindannyian tudjuk, hogy a Szövetségi Egyeztetô Tanács szerepe és jelentôsége minimálisra csökkent, az SZKT-ék ülései pedig legtöbbször meddô viták színhelyévé válnak. Az elmúlt évek tapasztalata bizonyítja, hogy az egyház és a civil szféra jelentôsége az RMDSZ politizálásában csekély. Átfogó reformra szorul a politikai döntéshozást elôkészítô folyamat?

— Ma már egyértelmû, hogy az RMDSZ-t meg kell reformálni. Erre különbözô próbálkozások voltak, de végeredményben ezek a jelenlegi RMDSZ-szabályzatban öltöttek testet. Konszenzusos politizálásra lenne szükség. Egy közös nevezô alapján kellene meghozni a döntéseket, ugyanis az egyes irányzatok nem egymás ellen kellene feszüljenek, hiszen célunk — állítólag — közös. Az a súlyos helyzet, ami napjainkra az RMDSZ-ben kialakult, egyértelmûen a szövetség intézményi struktúrájának a megreformálását igényli, éppen azért, hogy az adódó véleménykülönbségeket megfelelô mederben tudjuk tartani és munkánk az eddiginél sokkal hatékonyabb lehessen. Mivel hiányoznak a konfliktusok hatásos kezeléséhez szükséges belsô intézmények, mechanizmusok és eljárások, és fôleg az igény erre, a megfelelô viszonyulás, ez nagymértékben csökkenti az RMDSZ-politizálás hatásfokát.

— Kanyarodjunk kissé vissza Kolozsvárhoz, hiszen a helyi RMDSZ színeiben kapott képviselôi mandátumot. Milyen elképzelésekkel indult Bukarestbe és azokból mit sikerült megvalósítania?

— Hangsúlyosan ki kell mondanom, hogy nem és nem csak helyi és részkérdések megoldásával tudunk elôrelépni, hanem az alapvetô kérdések megoldásának szorgalmazásával. Az elmúlt tizenegy évnek éppen az a nagy hiányossága, hogy ezekben az általános, az egész erdélyi magyarságot érintô kérdésekben nem tudtunk átütô eredményt elérni. Folyamatosan kellene a nemzeti közösségünk számára döntô kérdéseket újra és újra megfogalmazni. Annak a csomagtervnek a megfogalmazására van szükség, amely a románság felé tiszta képet ad arról, hogy mi az, amit mi elvárunk a mindenkori román államtól.

— Amikor a képviselô hazatér Bukarestbôl, sokan próbálják ügyes-bajos dolgaikkal megkeresni. Mennyire lehet Bukarestben egy magyar számára személyes ügyeket elintézni?

— Nyilván nem csak országos jelentôségû dolgokkal foglalkozik az ember, hanem a helyi, szûkebb közösség/ek/ kérdéseivel is. Mindennapi emberként az az irányadó számomra, hogy amikor segíteni tudok valakin, akkor segítek. Ezt képviselôként is vallom. Ez elsôsorban azon múlik, hogy Bukarestben a képviselô milyen kapcsolatokat tud kiépíteni. A nagy dilemma az, hogy ha az ember hangsúlyosan fogalmazza meg a romániai magyarság igényeit a román kormányzattal szemben, elôbb-utóbb bele fog esni a szélsôségesnek titulált köcsögbe, holott szó sincs errôl. Ez viszont magában hordozza azt a veszélyt, hogy egy ilyen ember kevesebbet fog majd elintézni. Persze nem minden román gondolkozik így. Ilyen körülmények között szinte kiszámíthatatlan, hogy milyen eredményeket lehet elérni, hogy kivel találja szembe magát az ember, és az hogyan értékeli az ô eddigi tevékenységét. Nyilván a képviselô megpróbál akár apró eredményeket is elérni. Erre mondanék is egy példát. Szamosújvár nagy gondja a várost átszelô nehézforgalmi országút, ami legszebb épületeit teszi tönkre. Amikor a város sokéves küzdelmérôl hallottam, nyilván egyértelmûvé vált számomra, hogy támogatni kell a terelôút megépítését. Ezt meg is próbáltam a magam eszközeivel, amit éppen a megyei román kollégák értékeltek leginkább, hogy íme, egy RMDSZ-es képviselô mivel foglalkozik... A fogadóórákon az emberek elsôsorban a tulajdonkérdésekkel fordulnak hozzám. Noha nem vagyok jogász, a birtokomba levô információkkal messzemenôen megpróbálom segíteni ôket. Különben érzôdik az emberekben egy igen mély pesszimizmus, elkeseredés, hogy velük már senki nem foglalkozik. Ezért is szándékszom fogadóórát tartani megyénk fontosabb városaiban is, sôt Besztercének és a Fehér megyeieknek is felajánlottam segítségemet. Hangsúlyosabban szeretném járni a vidéket, mert csak az emberek között, ôket hallgatva tudhatom meg igazán, hogy mi fáj nekik.

— Mindannyiunk fájó sebe Kolozsvár. A polgármester magatartása immár az egész megye gazdasági hanyatlásához vezetett. Kolozsvár agóniája, úgy tûnik, a végletekig elhúzódik, és nincs rá megoldás. Vagy mégis?

— Sajnos román és magyar vonatkozásban egyaránt megfeledkeztek, helyesebben nem akarnak tudomást venni Kolozsvárról. Román részrôl csak annyit, hogy a Szociáldemokrata Párt rádöbbent, hogy lépni kellene: ezért született meg az erdélyi program, amelyet azonban megfejeltek egy egészen más hangvételû szöveggel. Magyar vonatkozásban még hangsúlyosabban mondanám: szövetségünk leszázalékolta, ejtette Kolozsvárt. Hiába székel itt az Ügyvezetô Elnökség. Kolozsvár kérdései nem úgy jelentek meg az RMDSZ politizálása során, ahogy azt elvártuk volna. Gondolok itt mindarra a megaláztatásra, amit el kell viselnünk a polgármester részérôl, de arra is, hogy különbözô intézmények szintjén mit tett az országos RMDSZ Erdély és a magyarság vitathatatlan szellemi központjáért. Nem érhetjük be azzal a minduntalan hangoztatott kijelentéssel, hogy Kolozsvár a romániai magyarság szellemi központja. Ha ezt hangoztatják, akkor tegyenek is érte. Úgy kellene már végre politizálni, hogy ez a gyakorlatban is megmutatkozzon. Az RMDSZ listáján a kolozsvári magyar egyetem kérdése elsô helyre kell hogy kerüljön a valahányadikról... Ez és még sok más minden nem csupán a területi RMDSZ kérdése.

— A romániai magyarság hangulata nemcsak Kolozsváron, hanem Erdély-szerte rossz. A nagy elszegényedés mellett az alapvetô jogainkért folytatott kilátástalan harc is befolyásolja azt, hogy a munkaképes magyar lakosság jelentôs része Magyarországon dolgozik vagy éppenséggel a kivándorlás gondolata foglalkoztatja. Lehet-e reményt sugallni azok számára, akik tizenegy év alatt szinte mindenbôl kiábrándultak?

— A hangulat valóban nem jó, de ne higgye valaki, hogy a mienk jobb. Én sem vagyok fellelkesülve attól, ami körülvesz. Viszont nem adom föl, és mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy ne adja föl. Annak dacára, hogy az emberek jelentôs része belefáradt, sokan csalódtak szûkebb ismerettségi körükben, az RMDSZ-ben vagy az eddigi "sikerekben", ezen a lelkiállapoton erôt kell venni. Az élet megy tovább: lehetôségek, ha szûkek, ha aprók is, de vannak! Holnap is van nap, holnap is helyt kell álljunk! A mi népünk komoly történelmi tapasztalattal rendelkezik, ami képessé teszi arra, hogy a nehéz helyzetekben helytálljon és fôleg magára találjon. Noha én nem szeretem a túl gyakori évfordulózásokat, szívesen megyek oda ahova azért hívnak, mert úgy érzik, hogy erôt ad nekik az, amit mondok, netalán ténylegesen is tudok segíteni rajtuk. Közös céljaink, feladatvállalásaink képesek újra meg újra erôt adni nekünk. Újra meg kell találjuk egymást, egymásra kell lelnünk! Mert sok olyan lelkes emberünk van, akire lehet támaszkodni, aki olyasmit tesz, ami mindannyiunk számára példás és erôt adó. Rájuk figyeljünk!

Makkay József

Több olvasónk jelezte, hogy az elmúlt idôszakban felszólítást kaptak a városházától, amelyben felhívták a figyelmüket a közös udvarra kötött bérleti szerzôdés megkötésének vagy felújításának szükségességére. Amikor jelentkeztek a városháza illetékes osztályán, több évre visszamenôleg kötötték meg ezeket a szerzôdéseket, és a pár százezer lejes díj mellé késedelmi kamatot is számoltak. A szerzôdéskötési kötelezettségrôl a lakók — lakástulajdonosok — nem tudtak, és kifogásolták, hogy a városháza utólag értesíti ôket. De egyéb problémák is felmerültek ennek a dolognak a kapcsán.

Lupulescu Éva olvasónk írja, hogy márciusban figyelmeztette a városháza a központi nagy ház tulajdonosait, hogy kérjék a közös udvarra a bérleti szerzôdést, amelyet a lakók meg is tettek. Október közepéig azonban többet semmilyen értesítést nem kaptak. Az egyik szomszéddal üzenték meg, hogy jelentkezzenek fizetni. A nyugtákat átnézve kiderült, hogy egyeseknek számítottak késedelmi kamatot, másoknak nem, eddig 5 tulajdonos fizette ki az udvar ráesô bérét, a feltüntetett négyzetméterekbôl pedig kiderült, hogy 241 négyzetméternyi udvart számoltak fel. Olvasónk megemlítette, hogy még 6 tulajdonosnak kell kifizetnie a bért, és vannak még olyanok is a házban, akik nem vásárolták meg lakásukat. Az udvar pedig nem több 100 négyzetméternél. Ezért felmerült a lakókban a kérdés, hogy vajon helyesen számoltak-e a városházán, és egyáltalán felszámíthatnak-e késedelmi kamatot is.

Lapunk kérdésére Boros János alpolgármester elmondta, hogy a közös udvar utáni bérleti díjat a lakterület (tehát a megvásárolt lakás területének) arányában számolják ki, és bérleti szerzôdést az adásvételi szerzôdés aláírásától kezdôdôen kellett volna kötni. Érthetô, hogy az érintettek fel vannak háborodva a visszamenôleges kifizetés és késedelmi kamat miatt, ellenben a törvény nemismerete nem mentesít fel a kötelezettség alól. Ezért az alpolgármester felhívta minden hasonló helyzetben levô személy figyelmét, hogy ne múlassza el egy egyszerû kérvényben kérni minél elôbb a szerzôdés megkötését. A kérést a városháza állami ingatlankezelô igazgatóságához kell címezni (Directia Fondului Imobiliar de Stat). A törvény szerint 5 évre visszamenôleg lehet behajtani a tartózásokat. Amennyiben valakinek kétsége támad az összeg vagy terület nagyságával kapcsolatosan, szintén kérvényezni kell a helyzet tisztázását.

Egy hûvös, ködös hajnalon indultunk a Kecskekôre Palczer János és Martonossy Magda vezetésével. Lassan virradt, amikor áthaladtunk Tordán, a köd lomhán rátelepedett a tájra. Amikor a kétezer éves múltra visszatekintô, történelmi emlékekben gazdag városon, Nagyenyeden rohantunk át, a köd már szinte teljesen eloszlott. Ez a város lett Alsó-Fehér vármegye székhelye a tatárok 1658. évi betörése után, mivel a régi székhely, Gyulafehérvár, teljesen elpusztult. Enyeden túl, a Maros völgye változatosabbá vált, a helyenként kiszélesedô völgyben falvak sorakoztak egymás mellett. Tövisen áthaladva vezetônk elmondta, hogy a településnek három mûemlék temploma van: a XIII. századi román stílusú református, az 1449-ben épült gótikus katolikus templom, amelyet Hunyadi János építtetett a keresztesmezei diadal emlékére, és végül a XVII. századi ortodox templom. Marosszentimrén megcsodáltuk a domboldalon elhagyatottan álló ôsi templomot. Itt vívta egyik csatáját Hunyadi János az Erdélybe nyomuló csapatokkal. Ezt a templomot is az 1442-ben aratott gyôzelem emlékére építtette.

Gyulafehérváron áthaladva vezetônk figyelmeztetett, hogy már Szent István korának krónikásai is említést tesznek a fehérvári vár fennállásáról. A város megérte a Dózsa-féle parasztlázadást, Mihály havasalföldi vajda bevonulását, Bethlen Gábor uralkodásának aranykorát, a török–tatár dúlásokat, az 1784-es parasztfelkelést, az 1918-as egyesülést. Gyulafehérvártól az Ompoly völgyében folytattuk utunkat Zalatna felé, Sárdig. Ez a település a XIII. század elejéig püspöki birtok volt. Gótikus stílusban épült református temploma is ebben a században épült. A zalatnai útról letérve, a rómaiak által épített Nagy Út, a Via Magna nyomvonalán, a bortermelésrôl híres dombok lábánál épült úton haladtunk tovább. Magyarigenben meglátogattuk a XIII. században épített, 1781-ben lebontott középkori templom helyére épült istenházát, amely a barokk építômûvészet egyik legszebb alkotása. Megtekintettük az állandó kiállítást, amely a neves lelkésznek, irodalom- és egyháztörténésznek, Bod Péternek a munkásságát mutatja be.

Borosbocsárd érintésével megérkeztünk Boroskrakkóba. E helység református temploma a XII. században háromhajós bazilikának épült, a szentély padlóját római téglákkal rakták ki. A templomot középkori várfal veszi körül. A Krakkó-patak völgyében indultunk tovább az 1079 m magas Kecskekô felé. Vezetônk elmondta, hogy itt két fontos történelmi emléket találunk, a XIII. században épült vár romjait és az 1960-ban feltárt ókori erôdítmény, az Apulon maradványait. A Kecskekô körülbelül 160 millió éves sziklaképzôdmény, akárcsak a Székelykô vagy a Bedellôi havasok. Felettünk csodálatosan kék volt az ég, ámulatba ejtettek a körülöttünk levô hegyvonulatok közé beékelôdött felhôk. Vissza Királypataka felé indultunk, a Kecskekôre még sokszor visszanéztünk.

Kocsis Anna

Mint a Dél Albertai Magyar Kulturális Társaság elnöke, el szeretném dicsekedni, hogy itt a nagy kanadai prérin élô erdélyiek nem hozunk szégyent szülôvárosunkra, iskoláinkra. Kicsi, de igen lelkes csoportunk jelenlétével felpezsdítettük az itt létezô magyar életet. Népi tánccsoportunk, a Délibáb Együttes évente sikeresen szerepel a Nyugatkanadai Magyar Néptáncfesztiválon, melyet az idén Calgaryban rendeztek meg, magyar zenekarunk pedig igen népszerû rendezvényeinken. Havonta a helyi református templom alagsorában versmûsorokat, videofilm-bemutatókat, baráti találkozókat rendezünk. Ugyanitt mûködtetjük hétvégi magyar nyelviskoláinkat a másod-, harmadgenerációs magyar származású gyermekeknek. Évente kétszer rendezett tavaszi és ôszi báljainkon 250–300 magyar élvezi a finom magyaros vacsorát és a kitûnô talpalávalót. Kéthavonta több száz példányban jelentetjük meg a Lethbridge-i Magyar Hírmondót, és jólesô érzéssel tapasztaljuk, hogy itt, e 70 ezer lakosú városban mennyire elismerik és tisztelik közösségünket.

Szilasi Lajos

Az elmúlt idôrôl szövegelni mindenki képes, és valahogy a végsô következtetés is ugyanaz, vagyis az okok megszüntetése. Ez mind jó és szép is lenne, de majdnem lehetetlen megoldani, mert ellentétek mindig lesznek. Például mindig voltak és lesznek olyanok, akik nem félnek meggazdagodni, és ehhez nem válogatnak az eszközökben. De hogyan is tehetném, hogy kikezdjem például a Fellegvár és Törökvágás közötti új kastélyok tulajdonosait, hogy ôk miként csinálták, hogy oda jutottak? Becsületesen dolgoztam, még sincs kastélyom, pedig az ugyanott dolgozó kollégák közül egy, kettô a legszebb villákkal büszkélkedhetik. Vegyem a repülôt, és mérgemben vagy irigységemben zuhanjak rá kastélyaikra?

Ilyen jellegû bosszúra léteznek példák már az inkvizíciótól a terrortámadásig. De vajon legtöbbjük vallási nézeteltérésbôl eredt volna? A katolikusok elvitték gályarabságra a református térítôket, Bethlen Gábor a mohamedán törökök támogatásával behozta a reformátusokat, Báthory kikergette ôket, és behozta a katolikusokat. A kommunizmus minden vallást kiutasított. De még ma sem beszélhetünk vallásegyenlôségrôl. Mert amit kap és ami szabad az ortodox egyháznak, nem jár ugyanolyan nagyságrendben a katolikus meg többi egyháznak. Új ortodox templomok sokasága épült ott is, ahol még a madár sem jár, ellenben a többiek saját magukra vannak hagyatva, és a nehezen elkezdett építkezés hosszú évekig eltart. Ezek mind mind lehetnek valamilyen cselekmény kiváltó okai, tehát az okok nem enyhülnek, inkább tovább mélyülnek. Csoda, hogy a mohamedánok, akiknek többsége viskóban lakik, ellenszenvvel viszonyul a kapitalizmus élzászlósához? Hol vagyunk mi még egymás testvéri megbecsülésétôl, önmagunk megtisztításától, az egymás iránti békességes viszonyulástól? Nehéz elfelejteni ôseink szenvedéseit.

A "binládenek" nemcsak ott, de itt is nagy számban élnek, talán még közöttünk is, anélkül, hogy észrevennénk. Állandóan tragédiák zajlanak körülöttünk. Lépfene fertôzésben meghal 6-10 ember, autóbalesetben csak Romániában a sokszorosa. Ablakom alatt például van egy átjáró, ahol szinte naponta összeütköznek autók, gyakran történik gázolás. A sofôrök rámenôs természete sokszor közel áll azokhoz a nyomorultakhoz, akik vallásuk (?) nevében belezuhantak a felhôkarcolókba. A házam elôtt elvonulók közül is sok tehetséges öngyilkosjelöltet lehetne összeszedni. Csak egy kis okot kell találni hozzá...

Nagy Péter

A tömegbutító OTV fôidôben sugározta a mosolygós roma hölgy varázslatûzô mûveleteinek legújabb eredményeit. Doamna Florica — így hívják a csodatevô hölgyet — közölte velünk, a nézôkkel, csodálatos módszereit. Közben volt páciensei hálálkodtak, hogy megszabadította ôket hátuk viszketegségétôl, amire egy kék üveggolyó sugallta technikát alkalmazott, gyertyát, szappant, törülközôt meg természetesen a varázsigét. Azt megértem, hogy szappanra meg törülközôre szükség van, ez kell a tisztálkodáshoz, ami végtére sok esetben a viszketegséget is megszünteti. De mire volt jó a gyertya? Aztán Florica látnoki képességekkel is rendelkezik, megjósolta, hogy az amerikai–afgán konfliktusban sok arab (!) fog meghalni (tudtommal az afgánok nem arabok), és küszöbön áll a harmadik világháború.

— Egy férfi páciense is hálálkodott, hogy belôle kiûzte a gonoszt, és azóta minden vállalkozása sikeres, gondtalan a házassága. Felhívással fordult hozzánk, nézôkhöz is, hogy bármilyen problémában vegyük igénybe Florica szolgálatait. Elhatároztam, hogy a megadott telefonszámon felhívom, és megkérdem a jövô heti nyertes lottószámokat, ha pedig tényleg nyernék, osztozunk a milliókon. Amilyen végtelen a világegyetem, olyan végtelen egyes emberek ostobasága is!

Korodi Zoltán

Tisztelt Szabadság szerkesztôsége, gratulálni szeretnék a napilap minôségéért. A Szabadság szülôvárosommal megmaradt utolsó kapcsolatom. Köszönöm.

Ma meglepôdve olvastam, hogy Emma bárónô monitorizálja kedves óhazámat. Én soha nem voltam hajlandó a borkánt beletenni a pungába, rácsavarni a kápákot és elmenni az alimentárába, ezután pedig nem leszek hajlandó monitorizálni. Még a Szabadságot sem. Ajánlom, hogy Emma bárónô is monitorizálás helyett inkább kísérje figyelemmel Romániát, akkor talán pontosabb jelentéseket írhatna.

Szekernyés László, Quebec

Ködös reggel volt 1956. október 24-én, amikor kiléptem udvarunk kapuján, és néhány lépés után találkoztam Miesz Márton bácsival. Együtt folytattuk utunkat, és egy kerítésre firkált írást mutatott. Tudod mi történt az este Budapesten? — kérdezte. Ott kitört a forradalom, folytatta, és minálunk, itt Bonchidán is visszhangja van. A kerítésen román nyelven volt olvasható, hogy: falusiak, tagadjátok meg a kötelezô beszolgáltatásokat, ne féljetek. A községházán emiatt teljes volt a felfordulás, és várták a szamosújvári nyomozókat, mondta még Miesz bácsi.

Ismerôsöm betért udvarára, én pedig szó nélkül haladtam tovább a fôtér irányába. Onnan egy kisautó indult valahová. Biztosan utánam mennek, gondoltam, talán valaki megláthatott, amikor a kerítésre írtam. Ahhoz, hogy a mai olvasó megértse akkori veszélyes tettemnek értelmét, tudni kell, hogy azokban az években kötelezô volt a terménybeszolgáltatás. Az újságok és a rádió rendszeresen hírül adták, hogy a "dolgozó parasztság örömmel teljesíti ezt a hazafias kötelességét", és meg van gyôzôdve róla, hogy neki is marad elegendô. Pedig a helyzet más volt. Mindenki fel volt háborodva, és várták, hogy talán valaki más megoldja elégedetlenségüket. Otthon, édesanyám udvarán három szilvafa állott, és ezek után is köteles volt egy veder szilvát beszolgáltatni minden évben, függetlenül a terméstôl. Aki nem teljesítette kötelességét, nem vásárolhatott a helyi szövetkezeti üzletbôl alapvetô, közszükségleti cikkeket, mint például sót, gyufát, cukrot, petróleumot, élesztôt, tüzelôolajat, szeget. Ezért édesanyám is sokszor a kolozsvári piacról vásárolta meg a veder szilvát a beszolgáltatáshoz. Ekkor történt a magyarországi forradalom. Mindezeken kívül azért is el voltam keseredve, mert sikertelenül felvételiztem a mûszaki fôiskolára, és hazakerültem Bonchidára, ahol édesanyám kenyerén éltem. Ilyenkor sok fiatal meggondolatlanul cselekszik. Ha akkor rám találnak, több évre "nyugalomba helyeztek" volna. (Utólag a tanulást újrakezdhettem, és sikeresen elvégeztem a fôiskolát.)

Egy darabig kutatták a tettest, kihallgatták Felházi Árpád barátomat, aki a református teológia másodéves hallgatója volt, és azon a napon otthon is tartózkodott. Miután tisztázták, hogy nincs rádiója, és nem is tudta, mi történt Budapesten, elengedték. A kutatások idején zajlottak le a nevezetes budapesti események, olyan hírek keringtek, hogy ottan "szörnyû gyilkosságok történnek". Itt a magyar forradalmat románellenes összeesküvésnek tekintették, ezért a hatósági jelentésnek tükröznie kellett az akkori napok félelmeit. Ezért felhívásomat, mint késôbb megtudtam, kiegészítették azzal, hogy "emberek fogjatok kaszát, kapát, fejszét és gyilkoljátok le a kommunistákat". Ez nem igaz, ilyesmire nem biztattam senkit, és nem is gondoltam erre. Talán a helyi hatóságoknak is elegük volt a lakosság sanyargatásából, és a felhívást jelentésükben kiegészítették, tudván, úgysem lehet majd ellenôrizni.

Elgondolásom végül eredményes lett, mert nemsokára el is törölték a kötelezô beszolgáltatást... és helyette kitalálták a kötelezô szerzôdéskötések rendszerét. Ezután az újságok azt írták, hogy a "dolgozó parasztság lelkesen teljesíti a szerzôdésben vállalt kötelességeit". A kutatások Bonchidán lezárultak, miután valaki "látott azon az éjszakán egy idegen autót áthaladni a község fôutcáján", amely ugyebár csak magyarországi lehetett, és biztosan ôk voltak a tettesek. Rám senki nem gyanakodhatott, mert az elkövetônek tudnia kellett mi történt Budapesten 1956. október 23-án, a forradalom elôestéjén, tehát a magyar rádió körüli eseményekrôl vagy a Sztálin-szobor ledöntésérôl. Senki nem gondolhatta, hogy valaki kristálydetektoros fülhallgatós rádióval foghatja a távoli budapesti adók vagy a szabadeurópa mûsorát. Az esetet nem mondtam el senkinek, megelégedtem azzal, hogy ha névtelenül is, de hozzájárultam egy népszerûtlen törvény eltörléséhez.

Nemrég, 1996-ban egy könyv jelent meg: az 1956-os robbanás; román, jugoszláv és szovjet értékelések a lengyelországi és magyarországi események kapcsán. Ebben a 87. oldalon olvasható: Bonchida községben egy kerítésre krétával írták: "Le a beszolgáltatásokkal. Testvérek fogjatok fejszét, csökkentsétek a beszolgáltatások mértékét". Tehát a beszolgáltatásokat csupán csökkenteni kell (fejszével!), és nem megszüntetni, írja a könyv.

Nincs mit szégyellnem, nincs miért félnem, hisz az akkori beszolgáltatásokat elítélte az utókor is. Az bizonyos, hogy a budapesti ifjúság forradalmi felvonulásának hatására cselekedtem, amire büszke voltam és vagyok ma is.

Szakács János

XII. évfolyam, 38. szám

Ha nincs már Egri Bikavér:
Múzsának jó Olivér (Kiss).

(Nándika)

Beköszönôcske
...s a sötétségbôl, a ködbôl elôjött négy dicsô lovag, akinek átnyújtatott az ekszkalibur: a sajtó hatalma. Az újságírás. A penna-kard. A nyilvánosság ereje, a lehetôség, hogy szerkesszünk, alakítsunk valamit a világnak ezen a kis szeletén. Köszönjük ezt a három elôzô dicsô lovagnak, reméljük, hogy nem csalódnak — sem ôk bennünk, sem mi magunkban —, s mi is kapunk majd egypár harcias, tettrekész leventét.

Megpróbáljuk az Eszközt nem elfecsérelni butaságokra, igaz, hogy nehéz idôk járnak, de pontosan ebbôl lehet valamit kihozni, valami eredetit. Mert az utca a témán hever, csak le kell emelkedni hozzá.

Nándika

Kezdeti gondolatok
Minden kezdet nehéz — állítja a közhellyé koptatott mondás. Valóban így van. Ezúttal is bebizonyosodott e kijelentés igazságtartalma. Bármely kezdetkor menthetetlenül jelentkezik a jövôtôl, a felelôsségtôl való félelem. Ezek az érzések uralkodtak el rajtam, amikor értesítettek megbizatásomról. De nem tagadhatom, hogy a nehézség gondolata mellett a kíváncsiság is felütötte a fejét bennem, hiszen megbirkózni egy újság szerkesztésével egyben izgalmas dolognak is tûnik. Tizenkilenc éves korban rengeteg az erô, energia, elképzelésekben is bôvelkedik az ember, de persze ez nem feltételezi a minôséget. Hogy mennyire sikerül majd megfelelnünk a szint követelményének, az a jövô zenéje. "Ítélethirdetésig" is tartalmas olvasást kívánok mindenkinek.

Borbély Tamás

És te, Campus...
...szeresd te is azokat, akik melletted lesznek ezután... Legalábbis próbáld megszokni ôket. Nekik sem könnyû, még nem tudják, mit akarnak. Neked sem, hiszen nem tudod, mi vár rád. Átrakhatnak, forgathatnak, felrúghatnak, boríthatnak, szerethetnek, félthetnek, ott hagyhatnak, elhanyagolhatnak, körberajonghatnak, imádhatnak, sajnálhatnak, szabdalhatnak, oszthatnak, vághatnak, rendezhetnek, áttehetnek, szétszedhetnek, szerkeszthetnek.

De megszüntetni — nem szüntetnek!

Ne aggódj, légy nyugodt. Nem rossz — elsô nekifutásra. És ha türelmes vagy, esetleg még meg is szokod ôket. Mert sokfélék, de csak Téged akarnak.

Bogyó

Szorítsatok nekünk
Tamás gyerekkorától olvas újságot. Nándika néhány haverjával "kacagságos" lapocskát szerkesztett a suliban Csöves magazin címmel. Bogyó világéletében újságíró akart lenni. Nekem minden úgy kezdôdött, hogy valamikor a középiskolában kijártam egy zsúfolt hétvégényi diákújságíró-képzést. Végül mégsem álltam be a suliújsághoz, ahogy terveztem. Aztán mindannyian itt, az újságírói egyetemen, sôt a Campusnál kötöttünk ki, és cseppet sem bánjuk. Szeretünk szórakozni, játszani, néha (!?) komolytalanok vagyunk. Most viszont valami olyasmire vállalkoztunk, amit nagyon is komolyan veszünk, és igyekszünk a ránk váró feladatoknak megfelelni. A Campus minket választott, mi a Campust választottuk. Úgyhogy szorítsatok nekünk!

Kónya Klára

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Politkatudományok Karán belül mûködô német újságírói szak végre a saját nyelvén gyakorlatozhat. Arra nyílt lehetôsége, hogy egy közismert hazai német újságban legyen melléklete.

Ez az egyezség erôsen emlékeztet a Campus létrejöttére, ebben az esetben az egyezség a német újságírói szak és Werner Kremm, az ADZ (Allgemeine Deutsche Zeitung) fôszerkesztôje és egyben a Banater Zeitung fônöke között jött létre. A havonta megjelenô német Campusnak januártól az ADZ ad helyet.

Az ADZ bukaresti napilap, amelyben a Banater Zeitungnak, valamint a Karpaten Rundschaunak is van melléklete. A Hermannstädter Zeitung mellett hazánkban ez az egyedüli állami támogatással megjelenô német újság. A németországi, svájci és ausztriai olvasók körében elôfizetés útján érhetô el.

Egyelôre az újságcikkeket elektronikus postán küldjük el, de reméljük, hogy majd a szerkesztés is ránk hárul, sôt, az egy oldal mellékletbôl kettô lesz!

A fôpróbát kiállva, talán ez a német melléklet is olyan hírnévnek fog örvendeni, mint az az újság, amit éppen most olvasol.

Szász Csilla

Immár hatodszorra bizonyít az enyedi Bethlen Gábor Kollégium diáknapjainak szervezôbizottsága. A múlt hét végén rendezték az eseményt, amelyre több város diáktanácsának képviselôje is eljött. Példaértékû rendezvénysorozat volt, amelybôl mindenki tanulhatott és ahol egyaránt jól érezte magát a mostani kollégista vagy a hétvégén hazalátogató egyetemista. Sor került a hagyományos diákigazgató-választásra, fordított órára és tanári vetélkedôre. A tornatermet esténként a bulira vágyók vették birtokukba, jóval éjfél utánig. Kiemelendô a vastapsot arató tanári elôadás, ahol bin Ladentôl az iskolaigazgatóig mindenki szóhoz jutott. A vasárnapi kosármeccseken fôleg az egyetemisták bizonyíthatták tudásukat, így ôk is kivehették a részüket a diáknapokból.

Az iskola diáktanácsának, a diákok és a tanárok jó közremûködésének köszönhetôen elégedetten térhettek haza vasárnap a távolról jött résztvevôk is.

Borsos Lehel

A kolozsvári magyar joghallgatók Jurátus Köre elôadássorozatot indított a Heltai Alapítványnál. A kedd esti meghívottak Pillich László és Máté András Levente, kolozsvári városi tanácsosok voltak, akik a tanács mûködésérôl, felépítésérôl tartottak elôadást. Az oldott hangulatú találkozón a jogászhallgatók kérdéseket tettek fel a meghívottaknak, így sikerült párbeszédet kialakítani. Az egyetemisták elsôsorban a polgármester tevékenységére, az RMDSZ szerepére és stratégiájára voltak kíváncsiak.

Mádly Zoltán, a Jurátus Kör elnöke elmondta, hogy ezekre az elôadásokra elsôsorban magyar közéleti személyiségeket hívnak meg. A nyitó elôadáson Cseh Áron konzul a diplomácia és a Konzulátus szerepérôl beszélt. A következô elôadás meghívottja Eckstein-Kovács Péter volt kisebbségügyi miniszter lesz.

Mate-e

1. Építômérnöki kar:

Kiss Zoltán: Épületek tartószerkezeteinek tervezése

Helyszín: találkozó a C. F. D. P. épületének elôcsarnokában (Csillagvizsgáló/Observatorului út)

Idôpont: 2001. 12. 05., 18.00— 20.00 óra

2. Gépészmérnöki kar:

Bicsak Jenô: Nemvas fémek és ötvözetek

Helyszín: E04-es terem

Idôpont: 2001.12.04., 18.00— 20.00 óra

3. Számítástechnika kar:

Cebuc Emil: LAN és WAN hálózatok adminisztrálása

Helyszín: találkozó — Malom (Baritiu) utca 26. szám, a fôépület elôcsarnoka

Idôpont: 2001. 12. 05., 18.00–20.00 óra

4. Számítástechnika kar:

Sebestyén György: Valós idejû rendszerek

Helyszín: találkozó — Malom (Baritiu) utca 26. szám, a fôépület elôcsarnoka

Idôpont: 2001. 12. 08., 10.00— 12.00 óra

5. Villamosmérnöki kar:

Marschalkó Richárd: Korszerû teljesítmény-átalakítók

Helyszín: Csillagvizsgáló (Observatorului) út, 11-es terem

Idôpont: 2001. 12. 06., 18.00— 20.00 óra

Három, kétes ünneplôbe öltözött férfiú betör a színpadra. Keresik a mulatságot. Egy órán át szerencsétlenkednek a színen. Talányosan filozofálnak vagy ökörködnek. A kettô között nincs nagy különbség. Bölcsesség és ostobaság végtelenül közel kerül egymáshoz.

Más szóval: vasárnap, december 2-án a Tranzit Alapítvány vendégül látja a budapesti Bárka Színházat, amely Slavomir Mrozek Mulatság címû darabját adja elô Bérczes László rendezésében.

Cacassa–Góbék 6–2,

Drink Team–Hubertus 4–0,

Zöld Trabant–FC Muzik 7–0,

Armada–Sebzett Vadkan 5–0.

Az elôdöntôk párosítása: Cacassa–Drink Team és Zöld Trabant–Armada.

VIII. kongresszusát

tartja a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) 2001. november 30. és december 2-a között a herkulesfürdôi ROMAN szállóban.

Háromhónapos

diákmenedzser-képzô

elôadás-sorozatát szervezi meg újra az EFISZ. A résztvevôk 2001. december 15-éig jelentkezhetnek ingyenes dokumentációért az EFISZ nagyváradi címén.

Diákakadémia

megszervezésére

kerül sor 2002 tavaszán. Valamely témakörben otthonosan mozgó középiskolás diákok jelentkezhetnek elôadásokkal. Jelentkezés december 15-ig az EFISZ nagyváradi címén.

Az Iskola Alapítvány

szociális ösztöndíjpályázatát december 5-e után fogják meghirdetni. Érdeklôdni az irodában.

Tavaszi részképzés

Még december 7-ig lehet jelentkezni, ûrlapok és információk az irodában.

KMDSZ-Mikulás

December 4-ig csinálhatsz neki programot, leszerzôdött egész évre.

BMD-gólyanapok

december 3–9 között. A Brassói Diákszövetség rendezvénye kultúrnapokból (filmpremier, néptánc, színjátszás), szórakoztató programokból, valamint gólyatáborból áll, amit péntek és vasárnap közt szerveznek Felsôtömösön.

A képzômûvészeti és zenei TDK

tárlatmegnyitója november 28-án volt a Belvárosi Unitárius Egyházközösség Tanácstermében. Kiállított Bantta Annamária, Jánosi Andrea, Kiss Ármánd, Lakatos Gabriella. Játszott a Credo együttes. A kiállítás megtekinthetô december 7-ig, naponta 9-tôl 13-ig.

A kezdô kakastól a lefagyott Windowsig...
Valahogy nagy nehezen elérkezett a várva várt nap, és Kolozsvár city idei kisgólyái összemérhették tudásukat vagy inkább ügyességüket a KMDSZ-Gólyabál csütörtöki gálaestjén. A színpadra felkerült kilenc párra a legkülönfélébb megmérettetések vártak.

Az est a szokásos bemutatkozással kezdôdött, majd intelligenciapróbának becézve feltétetett a nagy kérdés: mibôl készül az ôrölt kávé? A mûsorban jelen voltak az ötletességet kihasználó vagy az áldozatok mûveltségét próbára tevô versenyszámok is, állathangok, stílusparódiák és mamutvadászat formájában. A versenyzôknek fáradt bagoly, kezdô kakas, részeg disznó, dadogó béka és néhány hasonló állatfaj hangját utánozva kellett a párjukra találniuk, majd a megharapott almákat kellett a padlóról tálakba pakolniuk. A fiúk törzsi muzsikájára késôbb a lányoknak táncolniuk kellett. Közös feladatok is voltak: több csapatnak együtt kellett egy-egy némafilmrészletet "kihangosítania", majd az összes versenyzô együtt mutatta be a kolozsvári diákok "evolúcióját" a szorgalmas magolótól a füvet szívóig. Az apró balesetek (összekeveredett bemondói lapok, a némafilmet bemutató, lefagyott számítógép stb.) sem zavarták a versenyzôket.

A szünetben a Szomszédnéni Produkciós Iroda szórakoztatta a közönséget.

A versenyt díjesô követte. A színpadra került gólyacsapatok között hat különdíjat osztottak ki, a közönség legötletesebb KMDSZ-szlogenjeit ajándékokkal jutalmazták. A zsûri pedig elsô díjjal értékelte Tamás Ervin és Balla Réka (7-es csapat), másodikkal Ádám István és Silló Hajnalka (8-as csapat), és harmadikkal Héb Péter és Nagy Andrea (9-es csapat) teljesítményét. A Campus gratulál a gyôzteseknek.

Kónya Klára

Mikor a kannibál...
...fellép, reng a terem. Van az egészhez némi köze Richinek meg Mc Qkának is. Ôket amúgy Animal Cannibals néven ismerjük. A budapesti duó egyike a Magyarország legismertebb rapcsapatainak.

A hatos csapat (mert a két srác elhozta a dobosát, a gitárosait és a vokálját) nagy meglepetésemre nem playbackben, hanem élôben ugrált, dübörgött szinte két órán át a színpadon. Nem spórolták meg a slágereiket sem, a repertoárban volt Hangya a gatyában, mindenki kedvence, a Takarítónô, a Józsefváros és a Veszélyes az út hazafelé.

Látszik a csapaton a felkészültség, a közönséget igencsak lázba tudják hozni, még akkor is, ha az kicsi. Úgy tûnt, magukat akarják szabotálni, amikor felkerült a színpadra egy ötfôs, helyi, rémrossz rapkedvelôkbôl álló csoport. Mindezt a fiúk versenynek keresztelték, amiben baseball-sapkákat lehetett nyerni. Volt még kiveszileháromruhadarabját verseny, itt a küzdelem egy pulóverért folyt.

A koncert igencsak dinamikus volt, annak ellenére, hogy a csapatnak nem tett jót a korai kezdés, szerencsére a közönség elnézô volt, és a koncert végén már jobbára teltház ugrált a sportcsarnok sörszagú, ragadós padlóján. Az Animal Cannibals vidám funkys, néhol gettó vagy ganxta-rapes stílusú. Néha igyekeznek kipróbálni valami újat, így hallhattunk Edda-feldolgozásokat is, úgyhogy a kevésbé rapvérûek is kiabálhattak egy adagot. A srácok sikeresen megtanultak néhány szót románul. Meg is próbálták fitogtatni új tudásukat, de a közönség nem vette a lapot. Ha a fellépés nem is volt kasszasiker, azért a pesti zenekar megért egy pillantást, a rosszkedvet sikerült könnyedén átváltaniuk némi mosolygásra... (én még mindig a takarítónôt dúdolom, mert a takarítónôôôô az egy olyan nôôôô...)

Bence

Fajsúly
Ez a szó jut eszébe az embernek a Quo Vadis láttán és hallatán. Nem tudom, hogy érezhették magukat ezek a temesvári pirospozsgás úriemberek, hogy egy ilyen szökdösôs hip-hop csapat után tették mûsorra ôket, ráadásul eléggé késôn, de az biztos, hogy talán kevesebbet mosolyogtak, mint legutóbb, Tusnádon.

De azért számomra mégiscsak ôk voltak az est fénypontjai. Igaz, hogy a számokat, amiket elhúztak nekünk, nem mind ôk írták, például a Hagyj magamra! bluest a sarki aprózáros néni évekkel ezelôtt énekelte, igaz, úgy, hogy: Hagyma, grammra! blues. De nem csak a néninek dagadhatott a mája, hanem Lynyrd Skynyrdéknek, az örök Jimmynek (nem Zámbó, hanem Hendrix), a LGT-nek, Led Zeppelinnek, sôt, a Deep Purple-nek is. Satöbbi. Mert igen, ilyen örökzöldeket mind játszottak a saját számok mellett. Az emberek lelkesedtek is, ahogy kell, de talán még az sem volt elég: nem jöttek vissza ráadásozni, ami furcsa volt, mert a kannibálok, akik a tenyerükkel etették a közönséget, többször is. Ami még furcsa volt az az, hogy kint is tolongtak az emberek, a szabadjára hagyott Perspektívákat sárba és sörbe tiporták, csak úgy fehérlett a padló tôlük, miközben bent a lelkes kemény mag ropta hajhullásig.

A zenészek: rutinosak, erôteljesek, egészségesek. A közönség: gólyák, békák, illumináltak. Lehet, hogy ha nem ilyen késôn lett volna, elôtte kevesebb adidasszal és filával, taroltak volna. De hát ilyen a gólya: többet tud kezdeni egy prózai takarítónéni-partvissal, mint egy tovarobogó ezüst nyárral.

Jakab-Benke Nándor

S végül
Leírhatatlan szemét. Széttört söröspoharak, elhajigált szivarcsikkek, ragacsos linóleum. Így nézett ki a sportcsarnok "csatatéresen", buli után. Kábult emberek tántorogtak egymást támogatva. A kisegítés elvét alkalmazva, ugyebár oszlik a magas alkoholszint által okozott bizonytalanság. Párok egymás nyakába akaszkodva csókolóztak a táncparketten, miközben unott képek szemlélték sorstársaik boldogságát a lelátókról. Azt hiszem, az az egyik nagy elônye a sportcsarnokos gólyabáloknak, hogy azok is kapnak szórakozási lehetôséget, akik nem élik bele magukat a buliba... A bágyadtságot fokozta az utolsó két lassú szám is. Ezalatt alig vártam, hogy szabaduljak a friss levegôre, mert amúgy is már jót szundítottam a dübörgô zene (vagy zaj) ellenére. Kint ropogott a sáros jég, amelyen csoportosan vándoroltunk haza vagy esetleg a következô buliba. A munkába sietôk kíváncsian néztek a hangoskodó magyarok után.

Tamáska

Jövôre minden jobb lesz!
Egy meglehetôsen hosszú gólyabálon vehettünk részt, jó és rossz pillanatokkal telítve.

A gálaest hosszú volt, sok (és drága) idôbe került, amíg a gólyák eljutottak az evolúció legvégsô fokára. Tudniillik a mûsorvezetô már az elején elárulta, hogy a mûsor alatt a kedves versenyzôk kiscsirkékbôl normális emberré fognak válni. Mindezt a vetélkedô folyamán nem igazán sikerült kideríteni, hiszen ilyenkor az ember elfelejti minden gondját, baját… olykor még azt is, hogy mire adta ki azt a pénzt. De legalább láttunk Jancsó-filmet, meg kicsi Vukot is.

Közben, az eredményhirdetés elôtt a Szomszédnéni is fellépett, de, sajnos, ôk sem hozták meg a kellô felüdülést. Sokkal rosszabbat alakítottak, mint bármikor Kolozsváron, de legalább megtudtuk, hogy létezik "I love Vadim"-os poló, s hogy ezzel (is) szeretne Béfé Csíkszereda utcáin mászkálni.

Mindezek után átmentünk a bulira. Mindössze egy órás késéssel az Animal Cannibals színpadra is lépett. Ahhoz képest, hogy mire számítottunk, nagyon jó hangulatot teremtettek. Biztosan halálra voltak lepôdve, hogy még vannak valahol rajongóik. A Quo Vadis nem volt túlságosan érdekes, de egy pár sör után, aki szereti a rockzenét, jól szórakozhatott. A buli átlagos volt, valami idegbeteg dj-kkel, akik egyik percben Trianon-, a másikban diszkóhangulatot varázsoltak, profi lézershow kíséretében.

Jövôre biztos jobb lesz, de akkor már sajnos nem leszek gólya. Bár kolozsvári viszonylatban ezt soha sem lehet tudni.

Gál Rhodé

Vajon milyen is lenne? Vajon mi lenne számomra a legfontosabb? Vajon mire fektetnék hangsúlyt a szervezésben? Az idei

A gólyabál résztvevôi talán el sem gondolkoztak ezen — vagy mégis? Azért piszkáltuk ôket, hogy kimondják, ami megfogalmazódik bennük.

Tehát ha én szervezném a gólyabált…

Tünde: …nem is tudom, mihez kezdenék. Tulajdonképpen nem szeretem a tömegbulikat, s nem is veszek részt rajtuk. Egyetlen gólyabálon sem voltam.

András: …akkor a buli olyan lenne, mint a mesékben. A meséket mindenki megérti, tehát mindenki jól érezné magát, a gólyabál pedig mese lenne.

F. I.: Nagyon érdekes programot hoznék össze, a gálaest olyan lenne, hogy a résztvevôk végre nem beszélgetnének a nézôtéren.

Gyöngyike: …más együttest hívtam volna.

Hegyi Géza: …megbolondulnék a sok dologtól!

Macska: Hhmm!… Akkor minden magyar diák felejthetetlen bulin venne részt.

Albert Júlia tanárnô: Fontosnak tartom a reklámot, ezért mindent elkövetnék, hogy a különbözô szakokon minden kezdô és felsôbb éves tudjon róla. A gólyabált olyan mûsorral, olyan vetélkedôkkel nyitnám meg, amelyek valószínûleg minden diákot érdekelnek, sôt mozgósítanak, részvételre sarkallnak.

Lejegyezte Kónya Klára

Tegnap is volt gólyabál.
Sportcsarnokban: senki se’ áll,
de észveszejtve kiabál.
Ahol meleg a sör és hidegek a nôk.
S végtelen az éjszaka.
S ma is lesz gólyabál.
Sportcsarnokban: mindenki áll
s animál a kannibál.
Ahol hideg a sör, de forrók a nôk.
És véget ért az éjszaka…
Mindig lesz majd gólyabál,
s Cupido is célba talál,
s jókedvûen ordibál
a nép, a tömeg. S kalimpál,
s szökdösik a kannibál,
s vigadalom, s Mikulás,
elázunk és örvendezünk,
s véletlenül nem figyelünk:
s akkor lesz egy gatyacsere:
pólyabál.

Rüh Elek

Mi jut eszedbe elôször, ha a kolozsvári táncházra gondolsz? Persze, ez attól függ, hogy voltál-e már táncházban, és ha igen, mikor. Szerencsétlenségedre, ha abban az idôszakban látogattál el, amikor pici, betonpadlós, hideg terem fogadott, amikor a tanítás sem volt jó hírû, akkor valószínû, másodszor már nem mentél vissza. Most már "nem úgy van, ahogyan régen" — mondta el Kádár Elemér táncoktató. A Tranzit-házban (keddenként 19 órától) meleg, fapadlós terem fogad. A hangulat baráti, a tanítás pedig elsôosztályú.

Tehetséges népzenészek, mint Czilika Gyula bogártelki prímás, Kodoba Márton és bandája, a Tarisznyás zenekar — amely a táncház hôskorát képviseli — húzzák majd neked a talpalávalót. Az sem lebecsülendô, hogy a mérai, palatkai és más táncokat mérai, palatkai emberek tanítják, vagyis az eredetit kapod.

Ha idegenkedsz a melldöngetô, fogcsikorgató, foggal-körömmel való hagyományôrzéstôl, szerencséd van. Ez a táncház nem is arról szól. Egyszerûen buli, szórakozás. Ugyanúgy, ahogy bármely másik a városban. Csak itt egy bizonyos fajta zene szól, amelyre a néptáncot ropják. Kortárs szórakozási lehetôség, a népi kultúrából csak azokat az elemeket mentik át, amelyek városon is megélnek.

Az elsô táncház 1973-ban indult Budapesten, néhány évvel késôbb már itt, Kolozsváron is elkezdôdött. Sajnos, 2–3 éve megfeneklett, több ok miatt. Idônként lelkes, de hozzá nem értô emberek szervezték, máskor pénzhiány miatt nem adódott megfelelô zenekar vagy terem. Az indulás 25. évfordulóján a kolozsvári táncház színvonalasabb mint valaha. Erdélyszerte híressé lett újból, és mindez röpke egy év alatt.

A következô bulin már te is ott lehetsz.

F. Beáta

Nincs még egy olyan szivatástudat, mint az enyém: mihelyt kilépek az utcára, már viszket, hogy odamondjak valakinek valamit, amitôl lefelé gravitál a szája széle a szegény talajmentinek.

A múltkor is megyek az iksz sugárút közepén, s jön egy csorda rendôr. Tudod, akik közül a legbutábbra találomra lehet rámutatni. Az egyik megszólal, kéri a tartózkodási engedélyemet. Mondom, én nem tartózkodom sehol, most is sietek, hagyjon békében. Á, de én itt lakom Kolozsváron, ô tudja. Hát honnan tudja, amikor nem is ismer? Látszik a pofámon. Olyan intelligens, furfingos képem van? Igen. Akkor arra miért nem gondolt, ha olyan okos vagyok, vele is kitolhatok, hisz csak egy rendôr? Na!

Tényleg, gondolkozik el szegény. S míg rágcsálja a körmeit, szinte sír, otthagyom a hideg utcasarkon. Mire feleszmél, már messze vagyok. Könnytôl-piszoktól ragacsos pofával bámul utánam. Szóval, úgy vigyázzatok, mert naponta járkálok.

Zuhatag Tódor

Tisztelt közgyûlés, kedves barátaim!

Most egyetlen kérdésrôl szeretnék beszélni, arról is csak az idôszabta határon belül. Mirôl van tehát szó? Az elbocsátott erdélyi íróról, pontosabban a mûfordítóról. Én magam ritkán vállalkoztam más nyelvû munkák, sajátosan román novellák, regények, színdarabok fordítására, és akkor is csak úgy, ha fölkértek erre, bizonyára arra gondolván, hogy a kiszemelt mû az én alkatomra, vagy ahogy Németh László mondaná, az én "szellemtestemre" van kiszabva. Tehát nem a magam panaszát sírom el, hanem az általános helyzet miatt sopánkodom.

Szerencsére mi azzal dicsekedhetünk, hogy az egyetemes magyar irodalom hagyományait követve szinte minden értékes alkotást lefordítottunk a román irodalomból, a középkori krónikásoktól kezdve a modern megnyilatkozásokig; de évtizedeken át vállalkoztunk a velünk együttélô, azonos sorsú nemzeti kisebbségek kiemelkedôbb munkáinak a megismertetésére is.

A piacgazdálkodás jelszava, jeligéje vagy inkább sorsszava azonban nálunk mindent lehúz, altat, befed. Olyan kép ez, amilyet Dürer rajzolt a párálló kondérok mellett elnyúlt tehetetlen éhenkórászokról. Mert hiszen a piacgazdálkodásban konyítani kell valamit a kapitalista észjáráshoz is, látni kell, hogy ez már nem a "hozráscsot", nem a felülrôl irányított szocialista termelés, hanem egészen más...

A mi kormányzatunk azonban, amely három váltás után sem tudja levedleni a tunya kommunizmus bôrét, és képtelen új ruhát ölteni magára, bár nem mondja ki, így gondolkozik: aki írásra adta a fejét, süljön meg a maga zsírjában, és hogyne gondolkozna így, ha ehhez még hozzászámítja, hogy a mûvészetek csakis ellenzékiek lehetnek, és persze ô sem félkegyelmû, hogy a saját ellenségeit etesse...

Ha azonban szigorúan csak gazdasági oldaláról nézzük is a dolgot, azt kell mondanunk, hogy az irodalom nem egy iparág, amelyet le lehet építeni, be lehet zárni, mint a bányákat, s annak munkásait szélnek ereszteni; az író is a mélyben dolgozik, de senkinek sincs jogában és nem is lehet, hogy az elôhajtók, vájáros, csilletolók példájára, mondjuk, elbocsásson, kétszáz költôt, nyolcvan prózaírót, ötven esszéistát és harminc mûbírálót azzal a megindoklással, hogy munkájuk nem "rentábilis"; az irodalom elôtt nincsenek kimerült tárnák, mint ahogy a napnak sem volt száz és százmillió esztendôn át...

És íme, a hivatásos mûfordítóról még nem is szóltam, aki ebbôl a munkából szeretne megélni, mert nálunk az ilyen ritka madár, hiszen szerencsére ezt a feladatot is költôk, prózaírók végzik. És itt kell fölpanaszolnom, hogy a hatalomváltást követô tizenkét évben egyetlen olyan esetet sem ismerünk, amikor egy verset, egy novellát, egy regényt mûfordításként vehettünk volna kézbe. Pedig furcsa módon még az önkény idején is megjelentek alapmûveink, amelyeket talán épp azért fordítottak le román kollégáink, mert azokban nem dörgölôztünk a diktátorhoz, tehát válaszoltak a mi kezdeményezésünkre...

És bár tempore mutantur, ma sem amiatt hanyatlik le félúton nyújtásra szánt kezünk, mert meggyûlöltük egymást: egyszerûen annak okán, mert senki sem bíztat olyan vállalkozásra, amelyben a nyomdai költségen felül a szerzô tiszteletdíja mellett a kiadóknak a fordító kaléjába is kell hullatnia néhány lejt, cserébe a talentumáért...

De fenébe a pénzzel ... pfúj, ne is halljak a büdösrôl! — ahogy Neuman bácsi, a pincér mondta, amikor a zsebünkben kotorásztunk. — Majd megadjátok, fiam!...

Félreteszek tehát én is minden anyagias szempontot, és bevallom: mindazt amit mondtam, a fiatalok érdekében, az utánunk jövôk érdekében mondtam, tudván nagy elôdeink példáiból, hogy a mûfordítás erôpróba, s hogy becsvágy, virtus, nemes párviadal; ezen finomítja tehetségét a fiatal, s közben döbben rá anyanyelvünk csodás lehetôségeire, amely egy tündöklô szépségû, dúsgazdag fejedelemasszonyhoz hasonlít, akinek tisztálkodás után minden reggel kezet kellene csókolnunk... Mert munka közben nem is annyira a másik nyelv tökéletes ismerete a fontos, hanem a magyar nyelvé, és elég ha itt csupán csak Arany János Hamletjére vagy Paul Verlaine álmának átálmodására gondolok Ady látomásában...

Egy európai államnak tekintélykérdése kell hogy legyen, milyen szinten áll a mûvészete, mert már ebbôl is meg tudják ítélni, és Bécs nemhiába költ évente százmilliókat operájának fenntartására; de ha valakinek mégis az jutna eszébe, hogy megint az ipar eseteit hozza fel és a jövedelmezôséggel példálozzék, annak azt mondanám: tekintsen az angolokra, akik már pusztán nemzeti önérzetbôl sem hagyták csôdbe menni világhírû repülôgépgyárukat, a Rolls-Royce-ot...

Miközben panaszra nyílik a szám, szándékszom a magyar állam, az anyaország zsebét megcélozni, amely eddig is nagyon sokat tett, hogy az erdélyi irodalom kútjainak, forrásainak a vize el ne apadjon, ki ne száradjon. Elsôsorban a Magyar Írószövetség közvetítô szerepére aspirálok, hogy találjunk egy olyan félig-meddig intézményesített formát a kölcsönös könyvkiadás és könyvcsere által, amelyben a kecske is jóllakik, de a mi káposztánk is megmarad...

* Fölszólalás a Magyar Írószövetség novemberi közgyûlésén. — November 24-én került sor a budapesti Vigadóban a Magyar Írószövetség közgyûlésére és az új vezetôség megválasztására.

Bálint Tibor

Nemrég arra hívták fel a figyelmemet, hogy egyesek szerint az ilyes szerkezetek, mint Móricz szerkesztette folyóirat, Miklóssy festette kép alanyi alárendelô szerkezetek használata hibás vagy legalábbis elavult. Nos, elöljáróban kijelenthetjük, hogy az alanyi alárendelô szerkezet tôsgyökeres, tömör, ôsi tulajdonsága nyelvünknek. Ez a szerkezet a régi nyelvben igen gyakori volt, s minél messzebbre megyünk vissza nyelvünk történetében, annál általánosabb volt a használata. Igaz, az utóbbi századokban megritkult ugyan nyelvünkben, de ez senkit sem jogosíthat fel arra, hogy hibásnak, vagy talán régiesnek minôsítse. Sorakoztassunk néhány már-már kötötté merevedett példát.

Ha valami csínytevésen kapjuk rajta gyerekünket, olykor ezzel az enyhe szitokkal szoktuk illetni: Ebadta kölyke! A szitok sokkal enyhébb, mintha így szidnók a gyereket: Hitvány, komisz kölyök. Régen azonban az ebadta nem "enyhe szitok" volt, hanem — mint egy 1777-bôl való szövegbôl olvasom — "asszonyi néphez nem illô szörnyû káromkodás. Mikor ebadtát mondok, mondhatok kutyateremtettét is, mindkét szó azonos szemléletbôl fakad. Az ebadta meg a kutyateremtette kifejezés valószínûleg összefügg a régieknek azzal a babonás hitével, hogy a boszorkányok, ördögök kutya képében gyötrik az embereket. Mindkét szónak ’ördögfajzat, boszorkányfajzat’ lehetett a jelentése.

Nem kell sokat gondolkoznunk, hogy hasonló szerkezetekre bukkanjunk: madárlátta kenyér, porlepte könyv, molyette szövet, szúette fa, továbbá anyaszülte, egérrágta, hófödte, napsütötte, istenadta, hóborította, stb. Ezeket a személyragos (igei-igenévi) utótagú alanyos rövidebb szókapcsolatokat egybeírjuk, hiszen már régen összeforrtak.

Ha az ilyen kapcsolatok csak jelzôként fordulnak elô, szószerkezeteknek fogjuk fel és különírjuk ôket. Pl.: páncél fedte harckocsi, munkás készítette iparcikk, Móricz szerkeszette folyóirat, a Munkácsy festette kép, a miniszter vezette küldöttség, stb. Természetesen nem alkot összetételt a többes számú alany sem az igei-igenévi utótaggal, pl. a parasztok lakta vidék, s akkor is csupán szószerkezettel, nem pedig összetétellel van dolgunk, ha az alanyi elôtagnak birtokos személyragja van, pl. az anyja nevelte gyermek.

Ha valaki az ilyen szerkezeteket régiesnek érzi, mit ajánlhat helyette? Kétségtelen ez a szerkezet párhuzamosan használható a -tól, -tôl bôvítményes igeneves szerkezettel. Már Pázmány Péter is egyszer szélhordta falevélrôl, máskor meg széltôl hordoztatott pehelyrôl beszél. Kevésbé tömör az által névutós szerkesztésmód: a mûvezetô által felvetett kérdések...

Nyelvünk történeti fejlôdésének eredményeképpen tehát ma három szerkezetfajta élhet egymás mellett: X. Y. vezette küldöttség, X. Y.-tól vezetett küldöttség, X. Y. által vezetett küldöttség. Nyelvhelyességi szempontból egyiket sem lehet kifogásolni, de célszerû, esetenként mérlegelve, a tömörebb szerkesztésmóddal élni.

Murádin László

Elhivatottság kell ahhoz, hogy egy jó tollú író sajtóbibliográfia vagy — Uram bocsáss! — sajtótörténet írására adja a fejét napjainkban, amikor más mûfajban tehetséggel és némi szerencsével hamarabb célba érhet!

Az idôszaki sajtó bibliográfusának nem könnyû fölkutatni, több ezerszámra átnyálazni, kijegyezni, esetenként újra kézbe venni, akár mikrofilmen lepergetni a keresett hírlapokat és folyóiratokat, a hiányzó adalékokat távolinál távolabbi köz- és magán-lapgyûjteményekbôl pótolni. Aztán ismét útnak indulni, mert még kimaradt a kéziratból néhány dátum, egy lapszerkesztô nevét a nyomda elírta, vagy éppenséggel addig csak hallomásból ismert, lappangó hazai hírlevél került külföldi aukcióra, amelyet gyorsan át kell nézni. Közben, az éjszakai csöndes órákban, a tornyosodó jegyzetcédulákat dobozokba kell rendezni, szerencsésebb esetben a kimásolt kolofonokat, impresszumokat és egyéb adatokat a számítógép lemezére vinni, hogy végre elkezdôdhessen a tulajdonképpeni munka: ezek feldolgozása, egybeszerkesztése.

Mindezt zömmel a recenzens is végigcsinálta, tehát fel tudja mérni, hogy Kuszálik Péter már elsô sajtóbibliográfiai kötete [Erdélyi hírlapok és folyóiratok. Bp., 1996.] megírásakor milyen és mekkora nehézségekkel találta szembe magát. Az akadályokon azonban túllépett, nemrég megjelent A romániai magyar sajtó 1989 után címû újabb könyvészeti összeállítása. Mindkét munkájával az anyanyelvû idôszaki kiadványok számon tartásának értékes hagyományát folytatta. Olyan jeles elôdöket követett — hogy csak a régieket említsük —, mint Bitnitz Lajos, a magyar sajtótudomány úttörôje, majd Szinnyei József, Szaládi Antal, Ferenczy József, erdélyi vonatkozásban Jakab Elek, Gyalui Farkas, György Lajos, Kristóf György, Kemény György és a feledhetetlen Monoki István, aki könyvében közreadta az 1919–1940 közötti romániai magyar periodikák jegyzékét. Az ô sorolását folytatta Kuszálik Péter, és míg elsô vállalkozása fél évszázad idôszaki sajtóját öleli fel 690 cím alatt, addig jelen kötete az 1989. dec. 23. — 1998. dec. 31. közötti [a megjegyzésekben ennél továbbmenô] alig tíz évbôl immár 935 tételben mutatja be a rendszerváltás utáni hazai hömpölygô lapáradatot, melynek elindítója, fenntartója a kötet névmutatója szerint közel 4800 hivatásos, illetve mûkedvelô újságíró volt.

Az 1989 utáni itthoni szabad magyar sajtó hihetetlenül gyors és sokszínû kibontakozásának, valamint féktelen gyarapodásának oka nem szorul magyarázatra. Elég helyette visszagondolnunk a levitézlett korszakra és a szerzôtôl idéznünk: "A cenzúra utolsó napján (dec. 22.) Romániában csupán 31 magyar (vagy kétnyelvû) sajtótermék élt"... Virágzó idôszak következett, de sok burjánnal, a lapáradatban az értéket nemegyszer a szemét elfedte. Ezért, amint Kuszálik adattárából is kitûnik, az arányok a szervezettség, a módszerek és a mûfajok sokfélesége tekintetében hírlapjaink és folyóirataink csak a kezdeti lehetôségeknek és változásoknak feleltek meg. Mégis, jól-rosszul, de már jelezték az élet akkori politikai, gazdasági, mûvelôdési — és ezeken belül kisebbségi létünk — spektrumának alakulását.

Könyve bevezetôjében a szerzô a Temesvár utáni erdélyi idôszaki sajtó kialakulásának keresztmetszetét nyújtja dióhéjban. A gyûjtôkör, a kiadványtípusok és a leírás sajátosságainak magyarázata, a kutató alapállásának ismertetése gondos felkészülésre mutat, amelytôl nincs eltérés a kötet törzsanyagát alkotó Betûrendes címjegyzékben sem. A lapok külön-külön tizenöt adatsorba foglalt bibliográfiai leírásánál a szerzô nagy példaképe, Monoki igényességét követi, s ezt nem egy helyen meg is haladja. A nagyító alá vett lapok megdöbbentôen gazdag adathalmazát kínálja, kezdve a közlönyök címétôl, megjelenési helyétôl, idejétôl, periodicitásától, méretétôl, a szerkesztôi gárda fölidézésén keresztül, eljutva a periodikák nemzetközi kódszámáig és az igencsak hasznos megjegyzési rovatig, amely elôzményre, folytatásra, mellékletekre, társlapokra, lelôhelyekre és más hasznos eligazításokra vet fényt.

Kuszálik Péter mentesítette összeállítását a feltételezésektôl, adatait elsôdleges hírforrásokból meríti, másodlagosokra végsô esetben utal, amikor további kutatásra ösztönöz. Alig egy-két megállapításával szállhatunk vitába, azok is feltehetôen elírások. "A romániai magyar sajtó története 1919-ben kezdôdött [...]" — olvasható az elôszó 8. oldalán. Kérdésünk: hova tartoznak akkor a Vándory Lajos, Koós Ferenc, dr. Oroszhegyi Józsa és társaik által a XIX. század második felében szerkesztett bukaresti magyar közlönyök?... Sajnálatos, hogy a névmutató hiányos, és az azonos nevû, de különbözô személyek egyetlen megjelölésnél szerepelnek. Ezek azonban csak apróságok, semmit sem rontanak újabb kisebbségi jeles adattárunkon, melynek nyelvezete tiszta, kerüli a "terminus technicusok" nagyképûségét. A kötet hûen tükrözi az 1989 utáni romániai magyar idôszaki sajtó közel elsô évtizedének szerkezetét, idôrendi, irányzati és mûfaji tagolását, miközben mindvégig — és ez a legfontosabb — a szakmai pontosság a legfôbb jellemzôje!

* Kuszálik Péter: A romániai magyar sajtó 1989 után. Teleki László Alapítvány — Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Bp.–Kv. 2001.

Huber András

— Apaszerepben elôször a tavaly láthattuk-hallhattuk: Schubert–Berté: Három a kislány címû operettjében Tschöll papát alakította, nemrég pedig Huszka Jenô: Gül Babájának címszerepében debütált. Hogy érzi magát ebben az új szerepkörben, mely teljesen eltér a bonviván szerepektôl, amelyekben megszokta és megszerette a közönség, s akinek furcsa érzés kedvencét apaszerepben viszontlátni? Kis túlzással azt is állíthatom, hogy traumát keltô érzés ez a közönségnek...

— Nem hinném. Úgy érzem, már a korom miatt is ezt a szerepkört kell felvállalnom. Hogy hogyan érzem magam? Érdekes volt, amikor Szabó Jenô, a Schubert-operett rendezôje szólt, hogy rám osztja ezt a szerepet. Mondhatnám, hogy lelkesedéssel fogtam hozzá s nem félelemmel vagy tartózkodással. Vonzó volt számomra a szerep. Sok minden közrejátszott, segített a megformálásban. Én magam is "aktív" apa vagyok, a nagyobbik fiam 25, a kisebbik 10 éves, így egyfolytában apa vagyok. A nagyhoz egyféleképpen viszonyulok, a kisebbikhez másféleképpen. Valahol vissza kellene hozzam korban és idôben azt, amikor a nagyobbik kicsi volt, a családi képeket nézegetve elég furcsának tûnik, hogy a nagy fiam ilyen kicsi is volt. A szerepet megélni, megformálni nem volt nehéz, én viszont azzal küszködtem, hogy vajon kifelé hogy néz ki. Ha láthattam volna magam a nézôtérrôl, hogy mit csinálok... Ez nagyon jó kontroll mindenkinek, aki a színpadon játszik, mert lehet, hogy a szereprôl alkotott elképzelése téves. A rendezô és a kollégák részérôl mindig szívesen fogadtam a megjegyzéseket. Más az életben megélt, valós apaság és más a színpadi, habár érzelmekben nagyban hasonlít, csak a kifejezôeszközök mások.

— Mennyire központi Tschöll papa szerepe?

— A féltés a mozgatórugó, a felelôsség- és a kötelességérzet, a kornak megfelelô erkölcsi normák. Humorossá teszi a figurát az, hogy egy kicsit naiv, beképzelt, a vélt hódítását alapul véve, de egyértelmûen pozitív figura. Udvarlása, fellángolása Grisi iránt sem visszataszító, hanem megmosolyogtató. Van benne valami, ami a táncoskomikusi szerephez közelíti, ami ebben az operettben hiányzik: a viccet, a humort hozza a színpadra.

— A Gül Baba apaszerepe teljesen más...

— Titkos vágyam volt, hogy ezt a szerepet eljátszhassam, ezért nagyon örültem, amikor Gy. Tatár Éva felkért erre, hálásan köszönöm ezt a lehetôséget. Mélyérzésû ember, aki nem talál más kiutat, mint hogy imádott rózsáit elpusztítsa azért, hogy megmentse lányának szerelmét. Odáig megy az önfeláldozásban, hogy tönkreteszi a rózsakertjét. A búcsú pillanatának emberi érzéseit nehéz szavakba önteni, éppen ezért a II. felvonás fináléjában, amikor rádöbben, hogy mit kell tennie, kétségbeesetten fohászkodik Allahhoz, hogy tegyen csodát. A csoda benne születik meg, és saját kezûleg végzi el a pusztítást. Rendkívül érzékeny momentuma ez az operettnek, és a kivitelezés során a színésznek odáig kell fokoznia a feszültséget, hogy érezze a közönség, ez már a kétségbeesés végsô határa. Engem nagymértékben befolyásolt fizikailag, szellemileg, érzelmileg. Nehéz utána "helyrejönni", de nagyon jó érzés, hogy érzelmi világomban át tudtam élni, és ezt a közönség is érzékelte. Nehéz a III. felvonás fináléja is, Gül Baba búcsúja a lányától: bensôségesnek kell lennie, de nem érzelgôsnek. Remélem, hogy sikerült megvalósítanom. Lényegében minden elôadás egy kísérlet csupán, hisz minden színházi produkció a perc, a pillanat mûvészete. A szerepen belül lehetséges a visszatérés, érzésekben gazdagabbá lehet tenni egy momentumot, hisz ezen áll vagy bukik minden színpadi szereplés. Ezért voltak jók a turnék, amikor mindennap felléptem egy-egy elôadásban, mert mindig kerestem valami mást, követtem, hogy reagál a közönség a poénokra. Volt lehetôség arra, hogy az ember kipróbálja magát többféle helyzetben. Talán nem sértôdik meg senki, ha párhuzamot vonok a Nabucco Levita szerepe és a Gül Baba között. Kürthy rendezônek a mai napig is hálás vagyok ezért a szerepért. Még most is elôttem van, amint felkért erre a néma szerepre, hisz nekem addig a Nabuccóban énekes szerepem volt. Nagyon nehéz néma szerepet alakítani egy operában. A rendezés során eljutottunk az elsô felvonás fináléjáig, s hogy jobban érzékeltesse a templomrombolás borzalmát, Kürthy rendezô úr összefüggésbe hozta azt erdélyi magyar kisebbségi létünkkel. Már a próbákon elôfordult, hogy könnyes lett a szemem. Ugyanezt a megható érzést próbáltam feleleveníteni most is, a Gül Babában.

— Húszonöt évig volt Gábor diák. Akkor hogy viszonyult a címszerephez? Gondolt-e arra 10–15 évvel ezelôtt, hogy valaha el fogja játszani?

— Megfordult a fejemben, és magát a szerepet nagyra értékeltem. Tiszteltem a kollégáimat is, akik akkoriban alakították: Kovács Attilát, Gnandt Jánost, Veress Lászlót, Merk Istvánt. Mindenki egyéni meglátása szerint alakított.

— Vett-e át valamit a régiektôl?

— Igyekeztem nem átvenni, nem másolni ôket. Amikor én álltam Gábor diákként elôttük, mindig kialakult egy bensôséges kapcsolat, amely a szöveg értelmezésébôl adódott. Még most is fel tudom eleveníteni a régi elôadások egy-egy mozzanatát.

— Most hogy viszonyul Gábor diákhoz?

— Abból indultam ki, hogy Gül Baba nem kegyetlen, kemény ember, s a hanghordozásban is próbáltam kiemelni a szelídséget, a jólelkûséget. Vannak ugyan ellenpólusok, már ami a szöveget illeti, amelyek visszavetik a figurát, de annyira nem zavaróak, hogy kizökkentsenek elképzelésembôl.

— Szimbólumértékû rózsakertjét végül elpusztítja Gül Baba. Mi ennek a magyarázata?

— Erre csak a lánya iránti szeretet ad okot, hisz vallásos áhítattal imádja a rózsákat, Allahhal meg a prófétákkal hozza folyton kapcsolatba, s majdhogy szentségtörést követ el az ô erkölcsi felfogása szerint, amikor végülis tönkreteszi a rózsatöveket.

— Lehetséges, hogy más típusú szerepkörben is láthatjuk?

— Én úgy gondolom, hogy amennyiben helyt tudok állni, és szükség is van rám, boldogan játszom minden szerepet, mindaddig, amíg úgy érzem, hogy tudok valamit tenni a közönségért és a közösségért is.

— Ennyire erôs Önben a hivatástudat?

— A munka becsületét még gyerekkoromban tanultam meg. Édesapámtól örököltem, hogy minden munkát idôben és jól végezzek el.

— Az életben két fiú apja, a színpadon pedig lányos apákat alakít. Adott ez valamelyes érzelmi többletet?

— Fiaimhoz szeretetteljesen, következetesen és bizonyos mértékben szigorúan is viszonyultam, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy fentrôl jövô szülôi tekintély elvét alkalmaztam volna. Megpróbáltam baráti hangon beszélni velük, a gyerekeim véleményét mindig tiszteletben tartottam. Errôl ôk biztosan többet tudnának mondani. Tschöll papa figurája elsôsorban jólelkûen atyáskodó, de egyben zsörtölôdô is, aki igyekszik megôrizni tekintélyét, amelyet a régi apa-modell megkívánt, de nem haragszik, amikor megtudja, hogy lányai kijátszották. A Gül Babában egészen más az atya figurája. Törökként jól ismeri az akkori szokást, hogy a lányok egy bizonyos idô után a hárembe kerülnek, de amikor megjelenik a basa, akkor kétségbeesik, s miután az eltávozott, "átkozott kutyá"-nak nevezi, ami a muzulmánoknál a legnagyobb sértés. Habár felteszi a kérdést, hogy "magyar ifjú és török lány lehet-e valaha boldog?", mégis inkább ezt az utat választja lányának, és nem azt, hogy hithû törökként háremhölgynek adja ôt. Vallását tiszteli, de a lánya iránti szeretet odáig viszi, hogy elhagyva mindent, a vallási kötöttséget, megmarad embernek.

— Mikor kerültél a kolozsvári Állami Magyar Operához, hol végezted tanulmányaidat, és mit énekeltél eddig?

— Váradon a zenelíceumban érettségiztem, és 1999-ben végeztem el a Gheorghe Dima Zeneakadémia ének szakát Angela Nemes növendékeként, majd egyéves egyetem utáni képzésben részesültem. A Magyar Operában kisebb szerepekkel kezdtem 1999-tôl; nem voltam még alkalmazva, szerepekre szerzôdtem csupán. Az akadémia elvégzése után jelentkeztem egy meghallgatásra, inkább kíváncsiságból. Akkor azt mondták, hogy nincs lehetôség arra, hogy felvegyenek, de kaphatok szerepeket. Így énekeltem a Richard Strauss-operában, az Ariadnéban a Najád szerepét, a Hunyadiból a Mátyást, a Néma kertészben Violaine apáca szerepét. 2001 ôszén újra jelentkeztem versenyvizsgára, és most felvettek az énekkarba. Fôszereppel kezdtem, a Varázsfuvola Paminájával. Marosvásárhelyen, Váradon és most legutóbb Kolozsváron énekeltem ezt a szerepet. Ezután következett a Bátori Mária, ami jó értelemben vett megpróbáltatás volt számomra. Sokan mondták, hogy túl fiatal vagyok a szerephez, de az az elvem, hogy egyszer el kell kezdeni. Egy mûvész állandóan tanul és dolgozik, és én az életemet tettem erre a pályára. Hálás vagyok tanárnômnek, aki mindvégig segítségemre volt, és remélem, hogy tovább is támogatni fog mûvészi pályámon. Hihetetlen erôpróba volt számomra, hogy sikerült végigénekelnem az elôadást. A szerep nagyon nehéz, fôleg az elsô felvonásban állandóan a színpadon vagyok. Nagyon sok munka vár még rám ezzel a szereppel kapcsolatosan. A következô elôadás remélem, még jobb lesz. Nem panaszkodom, mert akkor hibát követnék el azokkal szemben, akik bíztak bennem és segítettek: az énekkari és zenekari kollégákra gondolok elsôsorban. Kevés próba állt rendelkezésemre, Dehel Gábor rendezô úr azonban mindvégig türelemmel viseltetett irántam, és meg kell említenem az elôadás karmesterét, Hary Béla karnagy urat, aki zeneileg hozta közel hozzám a figurát.

— Megerôltetô lehetett néhány nap leforgása alatt Paminát és Bátori Máriát énekelni.

— A Bátori Mária elôtt öt nappal énekeltem Paminát, szerencsére vokálisan nem fárasztott ki, hála a tanárnômtôl elsajátított technikának. A Bátori Máriának nehéz a fináléja vokálisan és színészileg is. Soha nem "haltam" még meg a színpadon és, habár nem féltem ettôl, mégis attól tartottam, hogy meg fogom-e tudni oldani és hogyan ezt a nem kis feladatot, hisz elôttem ezt a szerepet Marton Melinda alakította nagyon szépen. Nagy figyelmet szentelek a szövegmondásnak, mert a véleményem az, hogy ha világosan fejezzük ki magunkat, a játék már magától jön.

— Ezt a szerepet 5–10 év múlva másképp fogod átélni...

— Természetesen. Egy kétgyerekes szerelmes nô figurájáról van szó, mindez az életben nekem még nem adatott meg. Teljesen új ez a helyzet. Paminát, a kis szende, naiv királylányt könnyebb volt eljátszanom.

— Szerinted a Bátori Máriában mi a hangsúlyosabb: az anya vagy a szerelmes asszony figurája?

— Az anyaság állandóan sugárzik róla. Tovább vittem a gondolatot, és feltettem magamnak azt a kérdést is, hogy ha egy anya meghal, mi lesz a gyerekeivel. "És gyermekeim, minô sors fog rájuk várni?" Mária is elôre látja az elkerülhetetlen végzetet. Ezt a szerepet már tavaly elkezdtem tanulni, s látom, hogy egy év alatt mennyit alakult. Akkor nem tudtam volna végigénekelni, most azonban igen. Ugyanígy volt Paminával is. A harmadik, kolozsvári elôadás volt a legjobb a váradi és a vásárhelyi után. Remélem, hogy a Bátori Mária is tovább fog fejlôdni, érlelôdni.

— Milyen szereppel foglalkozol még?

— Decemberben fellépek Demény Attila: Parafarm címû kamaraoperájában, a Süni szerepét éneklem. Nagyon szeretem a kortárs operákat is. Az operettben is szerencsét próbálok, Édi leszek a Három a kislányban. Jövô tavasszal Hero Lupescu mester fogja rendezni a Puccini Triptichont, amelyben szereposztva vagyok. Pályakezdôként hihetetlen lehetôség lesz a mesterrel együtt dolgozni.

— Romantikus opera, operett, kortárs opera: hogy fér meg mindez együtt?

— Egy mûvésznek minden mûfajt ki kell próbálnia, s idôvel majd elválik, hogy melyik az, amelyben a legjobban érzi magát, és amelyben leginkább helyt tud állni. Adélt 1999-ben énekeltem a Román Operában, és nagyon tetszett. Készülök még a Csárdáskirálynô Szilviájával. Az énekesi karriert fokozatosan kell építeni. Énekelni kell. Szerencsém van a tanárnômmel, akinek a technikája teljes mértékben megfelel a hangomnak. Karénekesként is komolyan veszem a feladataimat, mert sokat lehet az így szerzett tapasztalatokból tanulni, fôleg a színpadi mozgást illetôen.

Hintós Diana

Az emlékezetes Aranycsapat életben levô játékosai közül másodikként magát a kapitányt, Puskás Ferencet próbáljuk számszerû adatokkal, tényekkel, hajdani újságcikkek segítségével és személyes élmények felelvenítésével ember- és idôközelbe hozni. Csapattársai közül Buzánszky Jenôt legutóbbi kolozsvári látogatása után bemutattuk. Most a világszerte száguldó ôrnagynak nevezett, nyugdíjaztatása után ezredessé elôléptetett, a 75. születésnapjához közeledô utolérhetetlen egykori kispesti focistát, az élvonalbeli mérkôzéseken szerzett góljaival nem hivatalos világcsúcstartó labdarúgót és edzôt mutatjuk be.

Ha van olyan labdarúgó a földkerekségen, akit csak becenevén ismer a sportvilág, úgy az egykori magyar Aranycsapat kapitánya, Puskás Öcsi feltétlenül közéjük tartozik. Voltaképpen nem is lehet ôt az említett alakulattól külön említeni, hiszen a Kispest, majd a Honvéd csatára a válogatott mezében vált ismertté, elismertté. Amit 1956-os külföldre való távozása után a Real Madridban játékosként, azt követôen több csapat edzôjeként, s végül, hazatérte után a magyar címeres gárda szövetségi kapitányaként kifejtett, már csak hab volt a tortán. Puskás, a termete ellenére nagy játékos volt, kedélyes, természetes, közvetlen emberként, mindenkin segítô barátként marad az emberek emlékezetében.

1927. április 2-án született, az akkor még az önálló településként nyilvántartott Kispesten. Puskás Öcsi, mint megannyi más pesti srác, a grundon kezdett focizni. Az ott szerzett tapasztalatokat fejlesztette késôbb edzô-édesapja, idôsebb Puskás (családi nevén Purczeld) Ferenc irányításával. A Kispest kölyök, majd ifjúsági csapatából egészen fiatalon, mindössze 17 évesen bekerült az egykori piros-fekete, majd a Honvéd név felvétele után piros-fehér színûvé vált csapatba.

Élete elsô NB I-es mérkôzését 1943. december 5-én, Nagyváradon játszotta, az abban az évadban elsô vidéki csapatként magyar bajnokságot nyert NAC otthonában. Nem árt felidézni — a Nemzeti Sport másnapi száma alapján — az emlékezetes mérkôzés fôszereplôit. A találkozót a korszak jeles bírója, Kiss M. Ernô vezette. Így állt fel a két csapat:

NAC: Vécsey-Weber — Mészáros, Lóránt-Lipovics — Szegedi-Szimatok, Perényi-Pecsovszky, Deményi-Demetrovics — Kovács II., Barna-Stiebinger, Sárvári-Spielmann, Bodola, Tóth III. Matyi. Kispest: Bozsik I. (Bozsik József "Cucu" bátyja) — Olajkár I., Csizmadia — Szépföldi, Dózsa, Úrhegyi — Egresi-Englerth, Mészáros, Puskás, Nonn. A késôbbi bajnok biztos, 3:0-s gyôzelmet aratott, két gólját Sárvári, a harmadikat Kovács II. János lôtte. Puskásról csak annyit írt a lap, hogy csapattársaihoz hasonlóan "szürkén" játszott. De ne feledjük, még nem volt 17 esztendôs.

1944 tavaszán már többször szóhoz jutott. Így május 14-én, életében elôször — és sajnos, utoljára — a kolozsvári sétatéri stadionban is pályára lépett. Itt sem kísérte több szerencse szereplésüket: a késôbbi bronzérmes KAC-tól is kikaptak, igaz ekkor már ôk is lôttek gólt az akkor már a 40-hez közeledô Titkos Pál révén.

Következzék a szóban forgó találkozóval kapcsolatos két személyes élményem Puskás Öcsivel.

1. A mérkôzés elôtt 14 éves kiscserkészként engedélyt kértem a játékvezetôtôl, hogy a kapuk mögött fényképezhessek. Akkoriban még nem volt olyan szigorúság, megadta az engedélyt. Boldogan kuporodtam le elôbb természetesen a vendégek kapujánál, majd, hogy Márky Sanyiról is legyen képem, a KAC kapuja mögött. 2:1-re vezetett a kolozsvári csapat, és erôsen szorongatott a kispesti együttes. Egyik támadásuk végén a szélsebesen elrohanó, balszélrôl beadni készülô Titkos elôl Szaniszló II. Zoltán — akit még játékostársai is magáztak — szokásos módon, az állóhelyen túlszálló óriási lövéssel szögletre szerelt. Puskás készülôdött a rúgáshoz. Míg várakozott a labdára, gondoltam, lefényképezem azt a fiatalt, aki nálam nem sokkal tûnt idôsebbnek. Miközben várt, felém pillantott, s megkérdezte: "— Mit csinálsz, Öcsi?". Mondtam: fényképezek. Ezután így folytattuk: "Mivel?", "Hát ezzel!" — és kissé sértôdötten mutattam fel kisméretû Zeiss-Ikon Baby-box gépemet. "Az — fényképezôgép?", "Igen!", "És ott mi lóg az oldalán?", "Ez egy biztosítótû, a filmtekercselô letört, ezt tettem a helyébe.", "És nem szégyellsz azzal fotózni?", "Nem!" — vágtam rá, de folytatni már nem tudtuk, mert idôközben, nagy késéssel visszaérkezett az idôhúzást remekül elôsegítô labda... Aztán jóval késôbb, 1996-ban, kolozsvári látogatása során felelevenítettem az esetet Öcsi bácsinak — ekkor már mindenki így szólította. Természetesen nem emlékezett rá. De azért megjegyezte: "Te már akkor fényképeztél? Nagyon kicsi lehettél!". Nem késlekedtem a válasszal: "Te sem voltál még olyan nagy!" — s ezen Öcsi és a társaság is jól derült.

2. Ugyanahhoz a mérkôzéshez kanyarodtam vissza Puskással, aki a sok névismeretem révén kinevezett káderesnek. Többek között mondtam: "Igaz, hogy kikaptatok, pedig egész jó csatársorotok volt... Könnyen meg lehetett jegyezni, mert mindegyikötök S-betûs volt". Kapásból vágott vissza: "No, most tévedtél, köztünk egyetlen S-betûs csatár sem volt. Hát én is P-betûs, Titkos Pali bácsi T-betûs volt!", "Ez igaz, de én úgy értettem, hogy az S-betû a nevetek végén volt!". Kérdôn nézett rám, erre soroltam: "Nemes, Béres, Mészáros, Puskás, Titkos" — és Öcsi nevetve veregette meg a vállam: "Mondtam én neked, hogy te káderes vagy!"

Visszatérve Puskás Öcsi játékosi pályafutásához: élete elsô válogatott mérkôzését 1945. augusztus 20-án Ausztria legjobbjai ellen játszotta: Ez volt az akkor 5:2-vel gyôztes tizenegy: Csikós — Balogh II., Szûcs, Bíró — Kirádi, Lakat — Szabó Imre, Szusza, Zsengellér, Puskás, Vincze II. A mérkôzés elsô gólját éppen Puskás lôtte a 12. percben. A mérkôzés után Gallovich Tibor szövetségi kapitány így nyilatkozott: "Ez az elsô igazi nagy sikerem!" Öcsi számára is az volt, amelyet magyarországi pályafutása során még 82, tehát összesen 83 válogatottság jelentett.

Dénes Tamás és Rochy Zoltán: A 700. után (A magyar labdarúgó-válogatott története) címû munkájában többek között ez olvasható:

"Minden idôk egyik legkiválóbb magyar labdarúgója. ... A Budapesti Honvéddel ötszörös bajnok (1949–1950, 1950 — egyidényes bajnokság, 1952, 1954, 1955), négyszeres gólkirály (1948: 50 gól, 1950: 31 és 25 gól, 1953: 27 gól), 349 bajnoki mérkôzésen 358 gólt szerzett. A Real Madriddal 1958–1967 között háromszoros BEK-gyôztes, 1959–1960-ban a sorozat gólkirálya is, 12 góllal. ... 6-szoros spanyol bajnok (1960–1965 között megszakítás nélkül és 1966–1967-ben), négyszeres gólkirály a legfelsôbb szintû spanyol bajnokságban a Primera Divisionban (1960: 28 gól, 1961: 27 gól, 1963: 26 gól, 1964: 20 gól), kétszeres spanyol kupagyôztes (1958 és 1962). Összesen 372 Real Madrid-mérkôzésen 324 gól fûzôdött a nevéhez... A magyar válogatott tagjaként olimpiai bajnok (1952) és vb-ezüstérmes (1954), spanyol színekben szerepelt az 1962-es, chilei vb-n. Világ- és Európa-válogatott is volt (1963, illetve 1965). Világcsúcstartó az élvonalban lôtt gólokat tekintve...

1967-ben induló, kacskaringós edzôi pályáján 9 országban (Spanyolország, Egyesült Államok, Kanada, Görögország, Chile, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Paraguay, Ausztrália) tevékenykedett. Az athéni Panathinaikosszal BEK-döntôs (1971). 1993-ban 4 mérkôzésen a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt."

Néhány soros jellemzés Antal Zoltán, Hoffer József Alberttôl Zsákig címû könyvébôl: "A zömök termetû »Öcsi«, az »Aranycsapat« kapitánya, a magyar labdarúgás legnagyobb játékosainak egyike... Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott, és fejjátéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedô tudású, világklasszis labdarúgó vált belôle. Éveken át a világ legjobb csatárai között emlegették... A »tömör« termetû fiatalember mesterien, hadvezérként irányította csapatának játékát... Az egyik legilletékesebb, Orth György így nyilatkozott Puskásról: »Egyetemi tanár lehetne a labdarúgás tudományának katedráján.«"

Ebben minden benne volt...

Idézzük Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, az Aranycsapat fôkovácsát, az 1954-es berni döntô után (a kapitánynak A magyar labdarúgás címû mûve nyomán): "A döntô mérkôzés elôtt 6 nappal Puskás (sérülés után) már megkezdte az edzést... A külön edzések után, a döntô mérkôzés elôtt már együtt edzett a többiekkel. Kész volt a játékra — mint mondotta, semmi fájdalmat nem érzett... A mérkôzés elôtt határozottan kijelentette: kész a játékra. Bejelentése nagy örömet keltett a játékosok között, akik felfokozott önbizalommal vették magukra a válogatott csapat trikóját... Felteszem a kérdést: vajon akadt volna válogató a világ bármelyik szegletében, aki egy játékra jelentkezô Puskást, akinek mozgásában a sérülésnek már a nyoma sem látszott — aki kieséséig ragyogó formában volt —, ne állította volna be a csapatába?..."

Puskás közismert szellemességére álljon itt két példa:

1. A 60-as évek elején Papp Laci Európa-bajnoki profi ökölvívó mérkôzésen lépett szorítóba Madridban. Gyôzött, és ebben nagy szerepe volt a csarnokot zsúfolásig megtöltô közönségnek, amely az elsô perctôl az utolsóig "Hajrá, Laci!", "Szép volt, Laci!" kiáltásokkal ûzte, hajtotta a gyôzelem felé az egykori háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót. A megnyert mérkôzés után csodálkozva mondta Puskásnak: "Te, Öcsi, nem is tudtam, hogy ennyi magyar van Madridban!?!" Mire Öcsi: "Nem magyarok azok, Lacikám! Egytôl-egyig született spanyol srácok. Kuksi (ez a szintén Spanyolországban élt Kubala László beceneve; L. F. megj.) és én béreltük fel, vettünk nekik belépôjegyet, megtanítottuk ôket, azért volt a nagy hangorkán!"

2. Valamivel korábbról, még 1956-ból, pontosabban szeptember 23-áról, amikor a magyar válogatott elôször és most már végérvényesen egyszer gyôzött a szovjet csapat, a Zbornaja ellen. A találkozó utáni banketten a bosszúságukat cseppet sem leplezô vendéglátók elég szûkmarkúan, amolyan diétás menûvel kedveskedtek a játékosoknak. A szovjet fiúk a vereség, a magyarok a kora ôszi havazástól felázott pályán kivívott gyôzelem fáradtsága miatt csendben fogyasztották a szûkös adagokat. A síri csendben egyszer csak felhangzott Öcsi csapatkapitány Bukovi Márton szövetségi kapitányhoz intézett siralma: "Marci bácsi! Szóljon már ezeknek, hogy legalább a párttagoknak hozzanak egy kis pótlást!" Ezt Szepesi György mesélte két nappal a hazaérkezés után, a Magyar Rádió sportosztályán...

László Ferenc

Az utcai pénzváltóknál a forint 110/112, a márka 14 100/14 200, a dollár pedig 31 500/31 700 lejbe került.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 301 lej, 1 USD = 31 532 lej, 1 euró = 27 970 lej, 1 magyar forint = 111 lej.

Ma az ország több városában nagyszabású ünnepségek keretében emlékeznek 1918. december 1-re, amikor a gyulafehérvári kiáltvány kimondta Erdély egyesülését Romániával. A Székelyföldön már napokkal ezelôtt megkezdôdött a magyarellenes hangulatkeltés: Mircea Dusã, Hargita megye prefektusa a napokban bejelentette, hogy idén az elmúlt 11 év legnagyobb szabású ünnepségét tartják december 1-jén Csíkszeredában és arra szólította fel a város magyar nemzetiségû lakosságát, hogy minél nagyobb számban vegyen részt az ünnepségen.

A felhívásra reagálva Sógor Csaba, az RMDSZ Hargita megyei szenátora, Csíkszereda polgármestere, két alpolgármestere, a helyi RMDSZ szervezet vezetôje mellett a városi tanács több tagja, valamint a történelmi magyar egyházak képviselôi felhívást tettek közzé, amelyben arra szólították fel a város magyar lakosságát, hogy ne vegyen részt a román nemzeti ünnep alkalmából tervezett rendezvényeken, akik pedig hivatalból kényszerülnek a részvételre, viseljenek gyászszalagot. A 25 aláíró szerint a magyarság számára sohasem volt öröm ez az ünnep, ha meg is értik román nemzetiségû polgártársaik lelkesedését. — December elseje nemzeti gyásznapjaink egyike, a be nem tartott gyulafehérvári ígéreteket, a nyolcvan év óta is hiányzó és meg nem valósult autonómiát jelenti — szögezték le az aláírók.

Az RMDSZ elhatárolja magát a csíkszeredai felhívástól
Az RMDSZ csúcsvezetôsége nyilatkozatban határolta el magát a csíkszeredai közéleti személyiségek felhívásától: az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Takács Csaba által aláírt közlemény leszögezi, hogy elítéli a felhívást, amely ellentmond az RMDSZ politikai programjának egyik alapelvével: az együttélés és a kölcsönös tisztelet szellemének. Az RMDSZ annál is inkább sajnálatosnak tartja a felhívást, mivel az elmúlt években a nemzeti ünnepek arra adtak alkalmat, hogy a térségben együtt élô népek politikai és kulturális üzenetekkel fejezzék ki egymás iránti tiszteletüket.

Az RMDSZ közismert álláspontja az, hogy azt szeretné, ha ez, a románok számára oly fontos történelmi nap a gyulafehérvári nyilatkozat valóra váltásával megelégedéssel tölthetné el a romániai magyar közösséget is. — A nemzeti ünnepen való részvétel természetesen nem lehet kötelezô, és ugyanígy természetes az is, hogy az ünnep nem lehet olyan tiltakozás ideje, amely megsértheti azokat, akik részt vesznek azon — fogalmazott a nyilatkozat.

Tôkés László szerint konfliktusoktól lehet tartani
Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint komolyan fennáll annak a veszélye, hogy konfliktust provokáljanak a román nemzeti ünnep alkalmából a Csíkszeredában tervezett rendezvényeken. — Rendkívüli aggodalommal tölt el, ami Csíkszeredában készül. A prefektúra részvételével és az ortodox egyház hathatós közremûködésével a régi kommunista ünnepségekre emlékeztetô központi nemzeti ünnepi eseményt szerveznek — fogalmazott.

Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint ez az ünnepség különösképpen aggasztó, mivel az utóbbi idôben a Székelyföld ellenében általános magyarellenes politikai kampány és propaganda hadjárat bontakozott ki, adminisztratív megszorító cselekmények történtek. — Ezek már önmagukban is provokáló jellegûek, de egy ilyen ünnepség, Erdély Magyarországtól való elszakításának 83. évfordulóján egy 85 százalékban magyar többségû székely városban, a Székelyföld egyik legjelentôsebb városában, még inkább provokáció ízû — szögezte le.

A püspök szerint a konfliktus kiprovokálásával — miként 1990-ben Marosvásárhelyen — azt kívánják elérni, hogy ürügyet találjanak a Székelyföldön további karhatalmi betelepítésre és a román titkosszolgálat székelyföldi pozícióinak a megerôsítésére. — Ez különösen aggasztó a kedvezménytörvény összefüggésében, hiszen ha sikerül bebizonyítani azt a román állítást, hogy a törvény destabilizáló hatással van a térségben, akkor Csíkszeredában — és a Székelyföldön általában — újabb kemény politikai érvet lehet kovácsolni a kedvezménytörvény és tulajdonképpen a magyarság jogos küzdelme, jogkövetelései ellen — mondta.

Iliescu: a csíkszeredai nyilatkozat szélsôségesen nacionalista
Az államelnök elítélôen nyilatkozott az RMDSZ csíkszeredai vezetôségének felhívásáról. Ezt szélsôséges megnyilvánulásnak minôsítette, amely sem Magyarország, sem Románia érdekeit nem szolgálja. Ugyanakkor nagyra értékelte az RMDSZ vezetôségének elhatárolódását ettôl az ügytôl. Szerinte a vétkeseket a parlamentnek kell felôsségre vonnia. A Franciaországban tartozkodó Adrian Nãstase kormányfô telefonon beszélt az RMDSZ egyes vezetôivel, akik arról biztosították, hogy "gyorsan tisztázzák a helyzetet".

Városunkat a gyulafehérvári ünnepségeken Gheorghe Funar polgármester megbízásából Boros János alpolgármester vezette küldöttség fogja képviselni, mivel a polgármesternek Kolozsváron kell lennie tekintettel arra, hogy ô az itteni rendezvénysorozat egyik fôszervezôje. A helyi önkormányzat részérôl még két személy vesz részt a delegációban, valamint a prefektúra képviselôi Dan Canta alprefektus vezetésével. Boros János a Szabadságnak elmondta: eleget tesz a polgármester felszólításának, de semmiképpen nem szólal fel, még akkor sem, hogyha erre felkérik.

A Mediafax jelentése szerint Kolozsváron hosszú idô óta ez az elsô alkalom, amikor a december 1-jei rendezvényeket a prefektúra, a megyei tanács és a városháza közösen szervezi meg. A rendezvénysorozat szombaton 10 órakor koszorúzással kezdôdik, 12 órakor a Bocskai téren katonai parádéra kerül sor, 13 órakor pedig a Nemzeti Színház elôtt elôadást tartanak. Az ünnepség népzenei elôadással és tûzijátékkal zárul.

Az összeget készpénzzel — konvertibilis valutával, beleértve a magyar forintot is -, utazási csekkel, deviza alapú hitelkártyával vagy más pénzügyi garanciával lehet igazolni. A más pénzügyi garanciák közé tartozik a vócser, a szponzori kötelezettségvállalás, az utazót meghívó személy megfelelô garancialevele, érvényes bankszámla— igazolás, illetve fizetési igazolás.

Az 50 eurós minimális kötelezô összeg Törökországra, a volt szocialista országokra, illetve azok utódállamaira vonatkozik. Azoknak a román állampolgároknak, akik az Európai Unióba, illetve más olyan országokba utaznak, amelyek nem alkalmaznak Romániával szemben vízumkényszert, legkevesebb 500 eurónak megfelelô összeggel kell rendelkezniük.

Nem kérik a minimális valutaösszeget azoktól a román állampolgároktól, akik orvosi kezelésre utaznak, nemzetközi konferenciákon, összejöveteleken, kulturális és sportrendezvényeken vesznek részt. Nem kell a minimálisan megkövetelt összeget igazolniuk azoknak, akik külföldön letelepedett rokonaik betegsége vagy elhalálozása, illetve bármely más, alapos indok miatt utaznak egy adott országba.

— Ezekben az esetekben azonban olyan igazoló iratokkal kell rendelkezniük, amelyekbôl kiderül az utazás célja és az ehhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítása — mondta a szóvivô.

Hozzátette: nem kötelesek a minimális valutával rendelkezniük a szülôk útlevelében szereplô, 14. életévüket be nem töltött kiskorúaknak, továbbá a 18. életévüket még be nem töltött azon kiskorúaknak, akik az utazási célországban dolgozó vagy ott letelepedett szüleikhez, illetôleg rokonaikhoz utaznak.

Hasonlóképpen — a célországban való tartózkodási idejüktôl függetlenül — mentesülnek a megfelelô valutaösszeg felmutatásától azok a román állampolgárok, akik igazolt munkavállalási kötelezettséggel vagy érvényes munkavállalási engedéllyel utaznak az adott országba.

Mentesülnek a minimális valutaösszeg igazolásától azok a román állampolgárok, akik a határrendészeti szervek által kiadott kishatárforgalmi vagy egyszerûsített határátlépési engedély alapján lépik át az országhatárt.

A külföldre utazó turistáknak azt is igazolniuk kell a határon, hogy betegbiztosítással, a visszautazáshoz pedig érvényes jeggyel rendelkeznek. A gépkocsival utazók esetében a jármû külföldi biztosítását igazoló érvényes zöld kártyát kell felmutatni.

A román határrendészet illetékese felhívta a figyelmet arra, hogy a fenti rendelkezések tiszteletben tartása kötelezô, az elôírásokat megsértô román állampolgárok esetében a határállomáson elrendelhetik az utazás megszakítását, vagy megtilthatják a határátlépést.

A francia nemzetgyûlés elnökénél tett pénteki látogatása során Adrian Nãstase kijelentette: miután történelmének alakulását az utóbbi évtizedekben a nagyhatalmak határozták meg, Romániát nem szabad az EU-ba való integrálódás akadályozásával büntetni. A román miniszterelnök szerint a tagországoknak el kell dönteniük, hogy a bôvítést a jelölteknél végbement politikai változások figyelembe vételével végezzék el. Nagyra értékeli Franciaország szellemi támogatását, amelytôl konkrét eredményeket remél. "Ismerjük problémáinkat és be kívánjuk hozni lemaradásunkat, de világos üzenetet várunk arra vonatkozóan, hogy szívesen látottak vagyunk az európai családban" — mondotta Nãstase. Raymond Forni, a francia nemzetgyûlés elnöke kifejezte reményét, hogy Románia minél hamarabb bekerül az EU-ba, és a kijelentette: a demokrácia megerôsítése érdekében parlamenti úton készek támogatni a román hatóságokat.

Ioan Rus és Nikolai Svinarov belügyminiszterek pénteken Bukarestben aláírta a megállapodást, amely a szervezett bûnözés elleni közös fellépésrôl. Ez alkalommal Ioan Rus azt nyilatkozta, hogy az együttmûködés fontos lépés mindkét ország belsô stabilitásának biztosítása terén. A megállapodás konkrét intézkedéseket ír elô a határvédelem megerôsítésére, amely egyben az európai közös határ biztosításának a részét képezi. A nemzetközi bûnszervezetek elleni harcot a két országban érvényben levô jogszabályok betartásával kell folytatni.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]