 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. december 10.
(XIII. évfolyam, 288. szám)
A Szabadságnak vasárnap Ioan Rus belügyminiszter úgy nyilatkozott, nem tart attól, hogy január elseje után a román állampolgárok elözönlik a határátkelôhelyeket. Tegnap a román belügyminiszter magyar kollégájával találkozott.
— A vízumkényszer feloldása az összes román állampolgárnak szól, így elméletileg — amennyiben megfelel a feltételeknek — valamennyi érvényes útlevéllel rendelkezô személy elutazhat a Schengen országokba. Mindenkinek joga van ehhez. Minket az sem zavar, ha egyszerre két- vagy hárommillióan utaznak ki. A magyar, osztrák és német hatóságokkal arról a körülbelül ezer román állampolgárról tárgyalunk, akik gondokat okozhatnak nekik és ezáltal nekünk. Megtörténhet, hogy többen nem tartják majd be az uniós országok törvényeit — fogalmazott a belügyminiszter.
Amint arról beszámoltunk, pénteken az Európai Unió belügy- és igazságügyi miniszterei úgy döntöttek, 2002. január 1-tôl eltörlik a román állampolgárok vízumkötelezettségét.
Rus szerint nem áll fenn annak a veszélye, hogy a felmerült problémák (törvénytelen munkavállalás, tartózkodás, bevándorlóhullám) miatt fél év múlva valamely tagország újból bevezesse a vízumkényszert Romániával szemben úgy, ahogy azt Belgium tette Szlovákiával. — Mi elvégezzük a ránk háruló feladatokat annak érdekében, hogy ez ne következzen be. Semmi okunk nincs arra, hogy borúlátóan gondolkozzunk — válaszolta Ioan Rus.
Emlékeztetett, hogy a minisztertanács határozata az elfogadástól számított huszonegy napon belül lép érvénybe. Meggyôzôdése, hogy az Európai Unió hivatalos közlönyében idôben megjelenik a döntés, így már január elsô napjaitól szabadon utazhatunk Európába. — Megtörténhet viszont, hogy pár napot csúszik a dolog, de a határozat úgy szól, hogy január elsején lép érvénybe. Gondolom, megteszik a szükséges lépéseket, hogy ez így legyen — fogalmazott Rus.
A belügyminiszter hangsúlyozta: az egyes központi lapokban megjelent hír ellenére, a régi útlevéllel is lehet Nyugatra utazni. — Az érvényes útlevéllel rendelkezô román állampolgárok szabadon utazhatnak a schengeni országokban, függetlenül attól, hogy régi típusú vagy a most forgalomba hozott új, a legszigorúbb európai biztonsági követelményeknek is megfelelô útlevéllel rendelkeznek — fogalmazott Ioan Rus.
A belügyminiszter lapunknak arról is beszámolt, hogy tegnap megbeszélést folytatott magyar kollégájával, Pintér Sándorral. A látogatás alkalmával sor került a román–magyar toloncegyezmény, illetve az egyezményhez kapcsolódó végrehajtási jegyzôkönyv aláírására. Ugyanakkor a két ország két belügyminisztere a vízumkényszer feloldásával kapcsolatos részletkérdéseket is megvitatta.
"Legyen a Marianum temploma sok ártatlan szívnek, iskolája sok derék magyar honleánynak, hû ôrszeme, erôs vára édes magyar hazánknak, büszkesége városunknak"— ezekkel a szavakkal szentelte fel a Marianum épületet 1910. december 10-én az alapító dr. Hirschler József. Kilencven éve annak, hogy megalakult a Római Katolikus Leánynevelô-intézet, a Fehér Madonna nevére keresztelt Marianum. Az évfordulóra meghitt ünnepség keretében emlékeztek tegnap délelôtt a marianumi öregdiákok és egykori tanárok.
A volt növendékek és egykori tanárok útja elôször a Házsongárdi temetôbe vezetett, ahol koszorút helyeztek el a Marianum alapítójának, dr. Hirschler Józsefnek a sírjánál. Ezt követôen az emlékezô "diáksereg" a Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisén vett részt, majd néhány órára ismét visszatért egykori iskolájába, a volt Marianum Horea út 31. szám alatti épületébe, amely jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Filológia Karának ad otthont. Az ünneplôket Dombi Erzsébet tanárnô köszöntötte, akinek sikerült egy pillanatra megelevenítenie a múltat: "Ha lehunyjátok a szemeteket, mindnyájan ide tudjátok képzelni az egykori oltárt, a megszüntetett karzatról hallani vélitek Cecil nôvér vagy Gregoria nôvér kórusát; méhrajként gyûrûznek körül az emlékek, amelyek a dísztermekhez, a bentlakáshoz, a kerti filegóriához kapcsolódnak". Az egykori tanár beszédében az alapító dr. Hirschler József pápai prelátus, az elhunyt tanárok, a tisztelendô nôvérek, a néhai osztálytársak, a MARIANUM emlékét idézte fel, amely — mint mondta — kitörölhetetlen a lelkükben, hiszen nemcsak tudással vértezte fel ôket, hanem itt sajátították el az egész személyiségüket meghatározó erkölcsi eszményeket.
A Marianum-alapító dr. Hirschler József prelátus-kanonokról, szolnok-dobokai fôesperesrôl, a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosáról, Erdély egyik legkiválóbb és legszorgalmasabb kultúrmunkásáról Sas Péter mûvelôdéstörténész emlékezett meg. Az oktatás terén kifejtett munkásságának egyik eredményeként tartják számon a szegények iskolájának, az Auguszteumnak a megteremtését és a Marianum leányiskola létesítését. A Hübner Jenô budapesti építész tervezte épületet egy helyi vállalkozó, Spáda János valósította meg. Célja az volt, hogy "hitközségét" keresztény édesanyák által nevelje és újítsa meg. Úgyszintén Hirschler József nevéhez fûzôdik a Mária kultuszát és a tökéletesebb katolikus élet felvirágoztatását feladatául tekintô Mária Kongregáció létrehozása is. Nehéz, fehér selyem zászlójukra a Keresztet és Magyarország címerét ölében tartó Szûzanyát és egy jeligét hímeztek: "Hazánk a Tiéd, Istenünk! Magyarok Nagyasszonya, légy Pártfogónk!".
Az egykori intézmény rövid történetét Macsek Ida tanárnô ismertette. Tájékoztatása szerint a Marianum helyén egykor egyszerû, négytermes földszintes épület állott. Ebbôl nôtt ki a Marianum, amelyben négy osztályú elemi iskola, négy párhuzamos osztályú polgári iskola, háztartási iskola és a leánygimnázium I— IV. osztálya mûködött. Megalapításától a Marianum a kolozsvári római katolikus egyházközség tulajdona, amelynek elsôfokú fôhatósága az Iskolaszék, másodfokú fôhatósága pedig a mindenkori erdélyi püspök. Az iskolába egész Erdélybôl jöttek növendékek, nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül. A tanulók számának gyarapodása miatt 1914-ben elkezdték egy bentlakás felépítését, amelyet 1916-ban szenteltek fel. Ugyanakkor a Marianum mögött 1924-ben egy villaszerû házat építettek tanári és papi lakások számára. Az új román kereskedelmi törvény szerint 1936-ban az iskolát fokozatosan nyolc osztályú nôi kereskedelmi líceummá kellett átalakítani. Jóllehet a tanítás csak magyar nyelven folyt, 1940-ben az intézmény minden osztályában kötelezôvé tették a román nyelv tanulását rendes tantárgyként.
A második világháború után, 1948-ban a többi egyházi iskolákhoz hasonlóan a Marianumot is államosították. Az épület homlokzatáról a kommunisták leütötték a kôkeresztet, a nôvérek kenyér nélkül maradtak. 1949. augusztus 29-én miniszteri rendeletet adtak ki a rendek feloszlatásáról, így a szegény iskolanôvéreknek is a rendházat huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk. 1993 februárjában ismét engedélyezték a rend újraalakítását, a Miasszonyunkról elnevezett Iskolanôvérek (Notre Dame) elnevezéssel.
A Marianum egyik jellegzetes sajátossága az ünnepi alkalmakkor viselt egyenruha volt, a fehér hosszú ujjú blúz, sötétkék matrózgallér, kézelô három sor fehér zsinórral, sötétkék rakott szoknya, fekete flór harisnya és fekete cipô. Az iskolában ékszerviselést nem engedtek meg.
Az ünnepségen Barabás Kásler Magda énekmûvész elôadásában felcsendült az Ave Maria is, Kôpál Imola, a katolikus líceum tanulója Kosztolányi Dezsô Szeptemberi áhítat címû versével emlékezett az évfordulóra.
A rendezvényen szintén jelenlévô Boros János kolozsvári alpolgármester is üdvözölte a jelenlévôket. Mint mondotta, személyes szálak fûzik az egykori leányintézethez, tekintettel arra, hogy édesanyja szintén a Marianum növendéke volt. Mint fogalmazott, az intézmény mára fogalommá vált, hiszen olyan nevelésben részesítette tanulóit, amely egész életüket és személyiségüket meghatározta. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körüli huzavonáról szólva, az alpolgármester kifejezte reményét, hogy a 100. évfordulóra rendezôdni fog az ingatlan tulajdonjogi helyzete és az épület visszakerül jogos tulajdonosához. Boros János végül köszönetet mondott az egykori iskolának azért, hogy az ô édesanyjához hasonló keresztény édesanyákat nevelt.
Pénteken délután öt órakor Egyed Tibor grafikus kiállításának megnyitójával kezdôdtek el a Kriterion Napok, a Bánffy-palota földszinti kiállítótermében. A pénteki nap programja gazdag volt, hiszen a kiállítás mellett volt CD- és könyvbemutató, és részesei lehettünk egy kitûnô koncertnek is. A kiállítás után, melyet Károly Zöld Gyöngyi nyitott meg, egy manapság ritka mûfajú könyvet mutatott be H. Szabó Gyula a kiadó igazgatója, majd felkérte a jelenlevô három szakértôt, hogy méltassák a kötetet. Mûfaja szerint a kötet az emlékkönyv kategóriába tartozik, címe Historia Manet, és a 75 éves Demény Lajos tiszteletére jelentették meg. A tartalomjegyzékben 41 tanulmány szerepel, ezek nem Demény Lajos tollából származnak, viszont mindenik írás valamiképpen kapcsolatos vele és munkásságával. A kötet ezenkívül tartalmazza azt a 318 címbôl álló jegyzéket is, mely Demény Lajos életmûvét alkotja. Demény Lajos Bukarestben él, alapfoglalkozása történész, a bukaresti Történelemtudományi Intézet munkatársa, de jó ideig foglalkozott politikával is, exszenátorként. A kötetet elôször dr. Csetri Elek akadémikus méltatta, aki elmondta: jelen esetben olyan személyiségrôl van szó, aki maradandót alkotott, olyan történeti értéket, amelynek a jelen és a jövô hasznát fogja venni. Ezt a kötet címe is mutatja, amelynek a "Verba volent scripta manet", vagyis a szó elszáll, az írás marad latin mondás volt az inspirálója. A historia szó jelent történelmet, de jelenti a történelemtudományt is. Tehát Historia manet, a történelemtudomány, a jó értelemben vett történelemtudomány marad — mondotta dr.Csetri Elek.
Az Emlékkönyvet, illetve Demény Lajost a továbbiakban Magyari András és Vekov Károly történészek is méltatták. Vekov Károly — aki Demény Lajosnak 19 éven át volt munkatársa a Történelemtudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán — hangsúlyozta, hogy Demény Lajos ugyan elszakadt Erdélytôl, de Bukarestben mindvégig sikerült megôriznie magyarságát, sôt meg tudott maradni magyar történésznek.
A továbbiakban H. Szabó Gyula bemutatta a Kriterion Kiadó frissen megjelent köteteit, az újravett Téka-sorozatot, ebbôl egyelôre hat kötet jelent meg, de szándékukban áll mintegy harmincat újra megjelentetni. A másik sorozatot Kriterion Közelképek cím alatt is emlegethetjük, erdélyi magyar szerzôk monográfiáját teszi közzé, ebbôl a sorozatból eddig négy jelent meg.
A Kriterion Napok pénteki programja a Transylvania Barokk együttes kitûnô koncertjével zárult, amely nagyszerûen igazódott a barokk stílusú Bánffy Palota hangulatához. Sajnálatos módon elég kevés érdeklôdôt vonzott ez a rendezvény, de a Kriterion Napok Kolozsvárott elsô napja ennek ellenére jó hangulatú fogadással zárult.
Kolozs megye konzultatív tanácsa — amelynek megalakulását a helyi közigazgatási törvény írja elô, és amelyben részt vesz a megye vezetôsége, a polgármesterek, a minisztériumok helyi intézményeinek igazgatói — szombaton megtartott ülésén elsô napirendi pontként a fûtéshez kapcsolódó problémákat elemezte. Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke lapunknak válaszolva elmondta: a legnagyobb gondok Tordán és Désen jelentkeztek, ahol a kifizetetlen számlák miatt a gázmûvek kénytelenek lesznek megvonni a gázszolgáltatást, és nô a vesztesége a távfûtési vállalatnak is. Javaslatként elhangzott, hogy a helyi tanácsok finanszírozzák a vállalatot.
A közegészségügyi igazgatóság részérôl Stefan Florian, a biztosítási pénztár részérôl pedig Emilia Groza igazgatók tervezetet mutattak be az egészségügyi reformról, amelynek lényege, hogy a kórházak a helyi tanácsok felügyelete, gondozása alá kerülnének. A résztvevôk szerint azonban jelezni kell majd a kormánynak, hogy az új feladat mellé a pénzt is mellékeljék.
Vasile Soporan prefektus az ülés végén bejelentette, hogy Egeres és Torda, volt bánya- valamint ipari városok, amelyek nagy munkanélküliségi gondokkal küszködnek, rövidesen hátrányos helyzetû övezetté lesznek nyilvánítva. Ez különbözô elônyökkel jár, például adómentességgel, amely remélhetôleg jobban vonzza majd az üzletembereket. Emellett elôkészületben van négy község — Gyalu, Jára, Egeres és Mócs — városi címének elnyerése is.
A vártnál korábban, szombat délután megszülettek a kolozsvári lombik-ikrek. A Hunyad megyei Matei Maria császármetszéssel szülte meg a két fiút. Alexandru 2500, David pedig 3000 grammal született, mindketten egészségesek.
A fáradt és boldog édesanya lapunknak elmondta: 2000-ben hétéves kisfia vízbe fulladt, és, mivel két méhen kívüli terhessége is volt, elveszettnek látta az esélyt, hogy ismét anya legyen. A kolozsvári központról, amely mesterséges megtermékenyítéseket végez, egy barátnôjétôl hallott. "A harmincmilliós költséget nem tudtuk volna saját erôbôl kifizetni, de Surcel professzor azt mondta, amikor megvan tízmillió, jöjjünk vissza. A többi pénzt ô szerezte meg" — meséli Maria. A terhesség elsô fele normális volt. Félidôben viszont az édesanya majdnem elvesztette a magzatokat, ezért a méhszájat bevarrták. November 18. óta Maria Kolozsváron, kórházban volt, a szülést december 16–20. körülre tervezték. Szombat délután azonban enyhe méhösszehúzódások léptek fel, így az orvosok jobbnak tartották a szülés megindítását.
Rácz Éva
(A lombikbébi programról szóló riportunk a 6. oldalon).
VÁROM AZ URAT — keresztyén hangverseny a Kharis, Magvetô, Szikra együttesek fellépésével december 11-én, kedden este 7 órától a Báthory-líceum dísztermében.
A FÔISKOLÁS IFJÚSÁGI KERESZTYÉN EGYESÜLET a következô programokra hívja szeretettel az érdeklôdôket: december 13-án, csütörtökön este 7 órától a Fôtér 23. szám alatt Bibliaóra; december 14-én, pénteken este 7 órától az IKE központban, a Mócok útja 84. szám alatt játékház.
KERÁMIA AJÁNDÉKTÁRGYAKBÓL rendeznek kiállítást a Hallássérültek 2. Számú Intézete kerámia szakos inasosztályainak diákjai ma, december 10-én, hétfôn du. 4 órától. A kiállított tárgyak megvásárolhatók, s a begyûjtött összeget a diákok karácsonyi ajándékaira fordítja az intézet. Cím: Gruia utca 51. szám (a piac mellôl induló 38-as autóbusz utolsó elôtti megállója).
KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL ma, december 10-én, hétfôn du. 5 órától a Pro Iuventute székházban (Mócok útja 75.). Meghívott vendég Keresztesi Polixéna pszichológus, aki a játék fontosságáról fog beszélni a gyermek pszichikai fejlôdésében. Szeretettel várják a kisgyermekes mamákat, unokáikat nevelô nagymamákat. A rászorulóknak ruhasegélyt is osztanak.
ROMÁN–MAGYAR ZSEBSZÓTÁR jelent meg, Papp L. Anna munkája eredményeként, a Tinivár Kiadó gondozásában. Az ötezer címszót felvonultató kiadvány igyekszik a román szónak nemcsak tartalmilag, de stilisztikailag is a leghelyesebb magyar megfelelôjét megadni. A román szavak megfelelôi a jelentések elôfordulásának gyakorisága, nem pedig történelmi kialakulásuk sorrendjében követi egymást. A szótár diákok és felnôttek számára egyaránt hasznos, aktualizált segédeszköznek igérkezik.
A nyelv és a nyelvjárások iránt érdeklôdôk gyûltek össze december 7-én délután az Erdélyi Múzeum Egyesület Ion Ghica (Tamás András) utcai székházában, hogy megismerkedjenek a legújabb, ilyen jellegû kiadványokkal. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének nevében és házigazdai minôségében Péntek János professzor köszöntötte az egybegyûlteket, kifejtve: az idei év nem csak a mezôgazdaságban, hanem a nyelvészetben is jó termést hozott.
Elsôként a Romániai magyar nyelvjárások atlasza könyvsorozat legújabb, sorrendben a hatodik kötetét mutatta be Cs. Nagy Lajos, külön kiemelve: ez az elsô olyan nagy, regionális atlasz, amelynek egyetlen alkotója van Murádin László személyében, aki egyedül látta el a gyûjtés és anyagrendezés emberfeletti teljesítményét. A kötet, amely negyven évi munka eredménye, pontos képet nyújt a magyar nyelvterület dél-keleti régiójának nyelvjárásairól, így nem pusztán nyelvészeti, hanem szemiotikai, néprajzi és településtörténeti szempontból is jelentôs.
A Szilágysági Nyelvatlaszt, amely Márton Gyula gyûjtômunkáját dícséri, Murádin László mutatta be, kegyelettel emlékezve a huszonöt esztendeje elhunyt kutatóra. Majd a könyv kiadója, dr. Hegedûs Attila, a pécsi Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyelvész-tanára méltatta az atlaszt, amely, értékelése szerint, hasznos adatbázis és segédanyag további kutatásokhoz, megbízhatóságára pedig garancia a gyûjtô, Márton Gyula személye, aki 1971-ben kezdett hozzá a mumnkához, és mivel maga is szilágysági volt, így anyanyelvjárását belülrôl is jól ismerte.
A továbbiakban két új tanulmánykötetet is megismertettek a közönséggel. Vetési László: Juhaimnak maradéka címû, az Ariadné Könyvek sorozatban megjelent munkáját Keszeg Vilmos mutatta be, elmondva, hogy a könyv a több évtizedes értelmiségi-lelkészi pálya tapasztalatait, eseményeit fogja csokorba. Majd Benô Attila szólt néhány méltató szót Péntek János: A nyelv ritkuló légköre címû, szocio-lingvisztikai dolgozatokat tartalmazó kötetérôl. Végezetül szó esett egy új, kolozsvári magyar nyelvintézet létesítésének lehetôségeirôl is.
A Kriterion Napok Kolozsvárott 2001 rendezvény keretében szombaton, december 8-án 11-kor a Bánffy-palota kiállítási termében mutatták be László Bakk Anikó Csimbum és a hangmanók címû legújabb könyvét.
A könyvbemutató Pimpimpáré-találkozóval volt egybekötve: a gyerekek és nagymamák hatalmas körbe ülve elôször a neveikbôl egy nagy hanglabdát gyúrtak, amit az igazgatóbácsinak gurítottak át. H. Szabó Gyula igazgatóbácsi elmesélte, a könyv akkor él, ha használják, ezért nyugodtan lehet bele rajzolni is, ha kell. Vadgalamturbékolás után hallhattunk Palestrina-motettákat, a Flórián Gergô által vezetett Vox Turturis kórus tolmácsolásában, sôt, a Kuckó Játszóház csoportja is jelen volt, versekkel, mondókákkal, énekekkel. Reptettek madarat, hangot, doboltak saját testükön.
Aztán elôbújtak a hangmanók, maga Csimbum vezette ôket. A gonosz Zajsárkány elfoglalta a palotájukat, de ôk legyôzték ôt, énekkel, harmóniával. A hétbôl hat fejét levágták, de a közönség megkönyörült rajta, inkább megszelidítették.
A kaland végén megköszönték az Amaryllis-fiatalok segítségét és egy záró hanglabdával kigurultak a palotából.
A kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola textilszakán 1977-ben végzett Tompos Opra Ágota enyhe pályamódosítással végülis a festészetnél horgonyozott le és talált igazán önmagára. Talán nem is véletlenül, hiszen elsô mestere, elindítója a pályán Kancsura István festômûvész volt. A Csíkszeredában élô és alkotó képzômûvész nem vált hûtlenné szülôvárosához, Kolozsvárhoz, ahol idônként egyéni kiállítással jelentkezik. Az utóbbi évek, hónapok termésébôl válogatta most is azt a mintegy harminc, a valóság és a képzelet határán mozgó, a figuratívból a nonfiguratívba hajló, vegyes technikával készült alkotását, amelyet a Gy. Szabó Béla Galériában mutatott be.
A szombat délelôtti megnyítóra egybegyûlteket a házigazda, Ferenczy Miklós lelkész köszöntötte, utalva az esemény jelentôségére és az új helyiségben, de ugyancsak a Fôtér 23. szám alatt mûködô galériának a szerepére. Tompos Opra Ágota munkásságát Németh Júlia értékelte, aki párhuzamot vont a mûvész négy évvel ezelôtti és mostani kiállítása között. Majd Senkálszky Endre érdemes mûvész részletet olvasott fel Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott elsô levelébôl (A szeretet himnusza). Különleges élményt jelentô elôadásában hangzott el Kalkuttai Teréz anya: Himnusz az élethez címû mûve is.
Tompos Opra Ágota munkásságáról részletesebben a szombati Mûvelôdés oldalon olvashatnak.
A kiállítás munkanapokon 9–14 óra között tekinthetô meg.
Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület Kôváry László Honismereti Köre szombaton, a Györkös Mányi Albert Emlékházban nagy érdeklôdés közepette tartotta meg a III. Honismereti Napot, melynek témáit a népmûvészet szolgáltatta.
Bevezetôjében Kiss Margit, a honismereti kör vezetôje, emlékeztetett arra, hogy közel tíz éves tevékenységük során nemrég tizedik tanfolyamukat indították be. Elôadásokkal, tanulmányi kirándulásokkal, városnézô sétákkal gazdagították a magyar közösség ismereteit saját kultúrájáról, erôsítették annak összetartozásérzését.
Elôadásában Bíró Gábor mûépítész az erdélyi népi építészetrôl beszélt. Tájainkon a történelem leginkább gótikus stílusjegyekkel hatott a népi építészetre, de késôbb a szecesszió funkcionalitása révén kialakult a népi nemzeti jellegû épületkultusz, melynek legfôbb mûvelôje id. Kós Károly volt. Középkorból fennmaradt sokszáz templomunk azt bizonyítja, hogy már abban az idôben európai kultúra uralkodott ezeken a vidékeken. Orbánné Forrai Erzsébet és Zsakó Erzsébet, a kolozsvári unitárius egyház kézimunkakörének vezetôi, az erdélyi népi varrottasokról tartottak példákkal illusztrált elôadást. A kézimunkakör különben január 7. és 12. között indítja sorrendben 13. ingyenes tanfolyamát, melyre bárki benevezhet. Dr. Gazda Klára egyetemi elôadótanár az erdélyi magyar népviseletek sajátosságait vette számba, különös tekintettel a kalotaszegire, melynek egy részelemét, a körösfôit, a Rákóczi Kultúregylet tagjai, Péntek Zsuzsa és Kovács Antal, magukon mutatták be. A két fiatal hiteles információkkal szolgált viseletük részleteirôl, hátterérôl, hiszen a népi ruházat sokat elárul viselôje koráról, társadalmi poziciójáról, lelkiállapotáról, a megjelenési alkalomról (Sôt —, és ezt már az elôadó fûzte hozzá — a székelyeknél a vallási hovatartozásra is utal.) Napjainkban a népviseletnek, bár gyakran eltûnnek a tájakra jellemzô különbözôségek, identitás és ünnepi jellege van.
Tóth Orsolya, a Báthory líceum diákja Ady Endre A Kalota partján címû költeményét adta elô, a termet zsúfolásig megtöltô közönség pedig még megtekinthette Máthé János Kalotaszeg tájain címû fényképkiállítását. A rendezvény végén Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke röviden ismertette ötéves fennállásuk alatt végzett munkájuk eredményeit, és a Honismereti Körnek átnyújtotta Körösfô címerét, valamint a településen nagy kultusznak örvendô Rákóczi Ferencet ábrázoló Mányoki-festmény másolatát.
Szamosújvárott, az Örmény utcában található magyar tagozatú 7-es számú óvoda tehetséges gyermekei az utcára "vonultak" legsikerültebb rajzaikkal. Az óvoda ablakaikon nem kevesebb mint harminc alkotás vonzza a látogatókat. Az ötlet a nevelôké volt, de Szamosújvárott még volt lehetôségünk tapasztalni hasonló kezdeményezést a magyar tagozatú 2-es számú általános iskolában is. Mindjárt az eredeti kiállítás "megnyitója" után többszázan csodálták meg a karácsonyi ünnepek hangulatát idézô képeket. Gyönyörûség volt látni a mosolygó arcokat, de a spontán "mûbírálók" véleményét is. Csak dícsérni tudjuk az óvodában dolgozó Lénárd Mária, Márk Margit, Polgár Éva és Fehér Hajnal nevelôket.
Transfórum rovatunkban a Szabadság és a Transindex internetes lap olvasói tehetnek fel kérdéseket egy-egy kiválasztott közéleti személyiségnek. Az alábbiakban mostani vendégünk, Markó Béla RMDSZ-elnök válaszolt a beküldött kérdésekre.
(Folytatás 5-i lapszámunkból)
piskóták
a) Milyen erkölcsi alapja van Önnek és az RMDSZ-nek, hogy az egész erdélyi magyarság nevében beszéljenek és védjék(?) érdekeinket, miközben azt a Tôkés Lászlót próbálják folyamatosan lejáratni, akinek nem kis érdeme van abban, hogy Önök most Bukarestben lehetnek ezekben a pozíciókban, melyekhez annyira ragaszkodnak?
b.) Nem gondolja, hogy a balkáni (csalárdság, erkölcstelenség, pénzhajhászás, önfeladás) politikai stílusnak köszönhetôen — amit meghonosítani próbálnak az erdélyi magyarság körében, és látván a fejleményeket — a székelyudvarhelyi RMDSZ-hez hasonlóan, a nagy RMDSZ is végleg hiteltelenné válik?
c.) Meddig szeretne még közéleti szerepet válalni?
Válasz:
a.) Az én politikai magatartásom 1989 és 2001 között eléggé nyilvános volt ahhoz, hogy ezt ki-ki megítélje akár erkölcsileg is. 1989 decembere elôtti munkám is eléggé nyilvános volt ahhoz, hogy azt ki-ki megítélje, hiszen íróként és szerkesztôként dolgoztam. Ehhez én sem hozzátenni, sem ebbôl elvenni egy válasz erejéig nem tudhatok, beszéljenek róla mások. Viszont azt, hogy mi most Bukarestben lehetünk és tehetjük, amit teszünk, nem találom jutalomnak. El kell mondanom Önöknek, hogy ez egy számomra és kollégáim számára sok év után is nehéz feladat, nem jutalomkirándulás, ahogy azt a kérdezôk sejtetik.
b.) Igaz, hogy nap mint nap találkozunk a balkáni körülményekkel, de ez nem minket, hanem másokat jellemez. Meggyôzôdésem, hogy mi ilyen körülmények között is más politikai stílust képviseltünk.
c.) Lehet, hogy elkeserítem ezzel a kérdezôt, de én a közéleti szereprôl soha nem szeretnék lemondani. Ugyanis nemcsak a politikai tisztség ad lehetôséget a közéletben való jelenlétre, hanem ma Erdélyben véleményem szerint minden értelmiséginek, akinek erre lehetôsége van, jelen kell lennie és meg kell szólalnia a közéletben. Ha a politikát abba fogom hagyni, íróként akkor is közéleti jelenlétre fogok törekedni.
Szôke László
Tisztelt Markó úr, (kérdéseimet névvel vállalom, mert etikusabbnak tûnik, tekintettel arra, hogy — talán — kellemetlenek.)
a.) Az embertôl kérdem — ha egyáltalán tud még így/úgy válaszolni —, hogyan veszítette el egykori tartását? Miért kellett nekünk is szembesülnünk azzal, hogy a politikai alkuk kereszttüzében (mintha piranja szabadult volna gerincére), kiveszett Önbôl az igazság keresése? Mivé lett Ön, Markó Béla?
b.) Miért nem veszi tudomásul politikai megnyilatkozásai alkalmával is, hogy Ön és az, amit képvisel az erdélyi magyarság "egyik igazsága" csupán? Mondja Markó úr, Ön sosem néz tükörbe?
c.) Miért ölel (politikai) keblére olyanokat, mint Verestóy Attila? Tényleg nyugodtan hajtja fejét álomra, amikor arra gondol, hogy a balkáni sötétség bajnokával parolázott ismét éppen "aktuális" politikai diskurzusa során? És végezetül:
d.) Ki használ kit? Ön Verestóy Attilát, vagy ô Markó Bélát? És ne ijedjen meg Markó úr, mielôtt e kérdések feltételére vetemedtem volna, tényleg elolvastam néhány egykori versét. Ön is jól tudja, a mondat hazudhat, a szó soha! Né-te-né, mindjárt falhoz állít költôiségem — már megbocsásson...
Válasz:
Visszakérdezhetek? Ön, úgy tudom, újságíró. Etikus-e egy újságírónak, ahelyett hogy tárgyilagosan kérdezne, beszélgetôtársát rosszul sikerült hasonlatokkal benyálazni? Természetesen azt gondolom, hogy ma is az vagyok, aki voltam. Örülök, hogy újraolvasta verseimet. Ha tényleg figyelmesen olvasta ôket, akkor Önnek is igazat kellene adnia nekem. Egyébként gratulálok, hogy felfedezett egy új erdélyi állatfajtát, a gerincrágó piranját.
Vazul, a rettenetes
Tisztelt elnök úr,
a.) mennyiben román és mennyiben magyar párt jelenleg az RMDSZ? Szabatosabban kérdezve: mi a fontosabb az Önök (az RMDSZ jelenlegi vezetôsége) számára: a román hatalomból való részesülés, vagy a magyar nemzeti érdekek érvényesítése? Az eddigi gyakorlat ugyanis szemlátomást a kettô össze nem egyeztethetôségét jelzi...
b.) Ön szerint ki jelenleg az erdélyi magyar közélet legrátermettebb politikusa?
Válasz:
a.) Való igaz, hogy szerintünk bizonyos helyzetekben a magyar nemzeti érdekeket a román hatalomból való részesedéssel lehetett vagy lehet hatásosan érvényesíteni. Például a helyi és megyei önkormányzatokban való jelenléttel, vagy akár úgy is, hogy 1996 és 2000 között benne voltunk a román kormányban. Ez nem azt jelenti, persze, hogy a magyar nemzeti érdekeket csakis így lehet érvényesíteni. De aki a kettôt egymással szembeállítja, az tulajdonképpen eszközt és célt állít egymással szembe. A hatalomban való részvétel eszköz, a közösségi érdekek érvényesítése pedig cél.
b.) Sok rátermett politikusa van az erdélyi magyar közéletnek. Nem hiszem, hogy nekem kellene köztük sorrendet felállítani. Nyilvánvalóan azt tartom igazán rátermettnek, aki látja a fától az erdôt, és aki látja ugyanakkor az erdôben a fát is.
szurok_fekete
Elnök ur!
a.) Mellôzve a "párbeszéd megoldja", "a román politikai társadalom összességétôl függ" stílusú válaszokat, hiszen tíz éve tudjuk már, hogy ez így van, mikor lesznek rendezve nemcsak jogilag, hanem valóságosan is az erdélyi magyarság gondjai? Megjegyzem, hogy az elmúlt nyolc hónapban több visszalépésnek számító döntés született mint az elmúlt négy év folyamán. Ilyen körülmények közt mi értelme támogatni a jelenlegi kormányt? Nem kellene-e már világosan megfogalmazni Európa fele mik a gondjaink? Támogatásunkkal ugyanis nem ezt sugalljuk.
b.) Mit tesz az RMDSZ a "rendelkezésünkre álló törvényes és politikai eszköztár" gyûjtôfogalmak alatt értett tunyaságon és semmittevésen kívül a székelyföldi román betelepítések megfékezésére? Nem lehetne nyugatra vinni néhány demográfiai statisztikát? Ugyanis kötve hiszem, hogy valahol bevennék azt a mesét miszerint Kovászna megyében a románság számaránya oly tüneményes gyorsasággal nô, holott az ország többi részében a szaporulat éppenséggel negatív?
c.) Miként lehetséges, hogy az Európa Tanács országjelentésében Románia kisebbségekkel való bánásmódjáról egy szó sem esik? Következtessünk arra, hogy az RMDSZ szerint minden rendben van?
d) Egy ország NATO-felvétele, a többi NATO-tag bizalmának kifejezése is, ám Románia úgy tûnik megfeledkezik errôl, hiszen a státustörvénnyel kapcsolatban még az alapszerzôdés felbontása is felmerült román részrôl, és látnivaló, hogy még mindig veszélyforrásként kezeltetünk, Magyarországot pedig potenciális ellenségként emlegetik (a belügyminiszter kolozsvári beszéde). Nem lenne-e megfelelôbb, ha Magyarország élne vétójogával és megvétózná Románia NATO-tagságát, mindaddig míg a komoly problémák megoldódnak, nem elsimulnak ideig-óráig?
Válasz:
a.) Nem értek egyet Önnel. Abban a nyolc hónapban, amelyben Ön szerint több visszalépésnek számító döntés született, az én tudomásom szerint olyan intézkedéseket sikerült kikényszeríteni a kormánypárttal megkötött megállapodás segítségével, mint a közigazgatási törvény elfogadása, amelyben végre törvényerôre emelkedtek a 20 százalékos anyanyelvhasználatot biztosító rendelkezések, a földtörvény megfelelô módosítása, vagy például a Sapientia magánegyetem mûködésének engedélyeztetése. Nem kívánok most teljes leltárt készíteni, csak példákat hoztam fel. Az is igaz, hogy lehetne példákat felhozni magyarellenes megnyilatkozásokról is. Európa felé gondjainkat megfogalmaztuk és folyamatosan közvetítjük, de 1990 és 1996 között bôven tapasztalhattuk, hogy ez önmagában nem elég. Hiszen hiába fogadtattuk el 1993-ban az Európa Tanáccsal az RMDSZ Memorandumába foglalt célkitûzéseket, többek közt az anyanyelvû oktatás biztosítását is, hogyha ennek ellenére 1995-ben egy súlyosan diszkriminatív oktatási törvényt szavazott meg a román parlament. Ez is bizonyítja, hogy a külpolitikai és belpolitikai eszközöket egyidejûleg kell használni, mert csak így tudunk helyzetünkön változtatni. Hogy egy példát hozzak fel: az utóbbi idôben Hargita megyében 46 ezer hektárnyi, Kovászna megyében 18 ezer hektárnyi, Maros megyében 35 ezer hektárnyi erdôt sikerült visszajuttatni a volt tulajdonosoknak. Már ez önmagában is azt bizonyítja, hogy az RMDSZ nagyon is sokat tett a saját közössége érdekében ebben az idôszakban. Ez az erdôtulajdon a román politikában való cselekvô jelenlétünk nélkül nem került volna vissza a volt tulajdonosokhoz. És ez még mind kevés, a következô hónapokban ezt a mennyiséget jelentôsen meg kell növelni.
b.) A Székelyföld érdekében pontosan azáltal tudunk tenni, ha föld- és erdôtulajdont visszaszerezzük, ha az ottani önkormányzatok számára, mint egyébként minden önkormányzat számára minél nagyobb lehetôségeket biztosítunk törvény által is és a költségvetés által is, és hogyha biztosítjuk a befektetôk jelenlétét, a megfelelô gazdasági mozgást is.
A megyei önkormányzatok rendelkezésére álló statisztikai adatok szerint az utóbbi években nem változott a magyar és román lakosság aránya sem Hargita, sem Kovászna megyében. Ezek szerint nem igazak sem a románok elüldözésérôl, sem az újabb masszív betelepülésükrôl szóló állítások. De a jövô évi népszámlálás sok mindent elárul majd.
c.) Az Európai Unió nemrégiben közzétett romániai országjelentésében, bár nem túl nagy terjedelemben, de külön fejezet foglalkozik az emberi jogokkal és a kisebbségvédelemmel, és ezen belül a magyarok és a romák helyzetével. Többek között megállapítja, hogy a 2000–2001-es tanévben a kisebbségi nyelven oktató intézmények száma változatlan maradt, csupán az anyanyelvükön tanuló egyetemisták száma növekedett egy kissé. Az egyetem kérdésével is foglalkozik a jelentés. Egyébként valóban sokszor és sokan hajlamosak elfelejteni, hogy az integráció politikai feltételei között a kisebbségek védelme is szerepel.
d.) Fönnáll a veszély, hogy amennyiben a következô években Romániát nem veszik fel a NATO-ba, akkor a nemzetközi viszonyok ismét befagyhatnak, és Románia hosszú idôre más érdekszférához fog tartozni mint Magyarország. Ez az erdélyi magyarság számára drámai következményekkel járna. Hihetetlenül felgyorsítaná a kitelepülést, és most is aggasztó fogyásunkat visszafordíthatatlanná tenné. Éppen ezért Magyarországnak nemhogy akadályoznia kellene Románia NATO tagságát, hanem éppenséggel minden politikai eszközzel támogatnia kell, még akkor is, ha a NATO-ba való bekerülés nem azt jelenti, hogy ettôl a romániai magyar közösség helyzete automatikusan megoldódik. De ha Magyarország és Románia egy érdekszférához fog tartozni, ez azt jelenti, hogy mi akadálytalanul kapcsolatot tarthatunk Magyarországgal, akadálytalanul támaszkodhatunk majd Magyarország segítségére mûvelôdési, oktatási vagy más kérdéseinkben, míg a más érdekszférához való tartozásunk ennek éppen az ellenkezôjét eredményezné. Nem beszélve arról, hogy ha nem is oldódik meg automatikusan a kisebbségi kérdés, azért a NATO-n belül mégis mûködnek olyan politikai kényszerek, amelyek a megoldást elôsegíthetik.
Marci
Elnök Úr! A napokban tanulmányoztam át a Velencei Bizottság jelentését. Nem vagyok jogász, így hát meglehet, hogy értékelésem nem érvényes jogi szempontból. Viszont számomra az egész anyag nagyon ellentmondásosnak tûnik: amiután az elsô részben több szempontból vizsgálja a más országokban már meglevô és egyes esetekben hosszú idô óta alkalmazott rokon törvényeket, rendeleteket, a tett ajanlások jórészt ellentmondanak ezeknek a gyakorlatoknak. Ön egyetért-e ezzel? Nyilván mindez és minden ami ennek következményeként könyvelhetô el a romániai magyarság "feje fölött" történik. Miért nem foglal határozottabb állást az RMDSZ (hisz jó kapcsolatai vannak a kormánypárttal), illetve miért nem fordul európai fórumokhoz a magyar kisebbséget egyre gyakrabban érô sérelmek, vádak orvoslásáért?
Válasz:
Mint látja, Románia és Magyarország európai fórumokhoz fordult a státustörvény kérdésében. És azt is láthatja, hogy bár a Velencei Bizottság a státustörvény elvi alapjait helyesli, ugyanakkor a végrehajtással kapcsolatosan olyan megfogalmazásokkal is élt, amelyeket a román kormány is úgy könyvelhetett el mint saját véleményének igazolását. Ebbôl is kiderül, hogy amikor két ország között véleménykülönbség áll elô, akkor általában az európai fórumok nem hajlandók döntôbíróként megnyilvánulni, hanem a két országot arról próbálják meggyôzni, hogy közvetlen tárgyalásokkal oldják meg a vitás kérdéseket. Az európai fórumok szerepére sérelmeink orvoslásában elôzô válaszaimban egyébként már utaltam.
Simon Endre / Kolozsvár, Gyöngyvirág utca 4/60
Markó Béla úr ! Szeretném megismerni véleményét a következô kérdésben:
Tudott dolog, hogy az ország magyarságának kettôs a célja: identitásának a megôrzése mellett teljes jogú tagként integrálódni úgy szülôföldje társadalmába, mint a magyar nemzetbe. Egyszóval: magyarnak szeretné érezni magát mind a szülôföldjén, mind az anyaországban, minden hátrányos megkülönböztetés nélkül.
Ezen cél elérése feltételezi egy megfelelô társadalmi felépítmény létezését. Az RMDSZ jelenlegi formájában nem felel meg ennek: nem érdekvédelmi szervezetre, hanem identitásunkat megôrzô és továbbfejlesztô szervezetre van szükség; a jelenlegi szervezet érdekvédelem-politikai jellegébôl mindinkább elôtérbe kerül a politika, amely az országos dolgok megoldására törekszik, elhanyagolva ezáltal napi gondjaink operatív megoldását abban a reményben, hogy a demokrácia kiteljesedésével ezek a dolgok is orvosolódnak; hibát követ el, amikor nem áll ki erôteljesen a nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, mivel ezzel hozzájárul a többségi jôvô nemzedékének nacionalista neveléséhez és a magyarság elleni gyûlöletéhez azáltal, hogy nemzetük bajainak okozójáként ezt tekintik, kizárva annak a lehetôségét, hogy a közeljövôben kialakuljon részükrôl az a politikai akarat, amely szükséges a nemzetiségi kérdés helyes megoldásához; nincs valós lehetôsége a szórványmagyarság kérdésének a megoldásához; szervezetük letért arról az útról, amit elvár tôle az itteni magyarság, a megválasztottak — konjunkturális listás szavazás és a nemzeti érzelemre valamint a más lehetôség hiányára alapozó választási kampánynak köszönhetôen — a kiválasztottak szerepét töltik be, bármely tevékenységük szûkkörû, úgy történik ahogy elképzelik, mellôzik szavazótáboruk elvárásait; belsô harcokkal vannak elfoglalva ahelyett, hogy demokratikus keretek megteremtésével orvosolnák a nézetkülönbségeket.
Szerintem az egyedüli megoldás az lenne, hogy létrehozzák azt a független nemzetiségi önkormányzatot, mint társadalmi felépítményt, amely autonóm jellegén keresztül képes megszervezni nemzetiségünket a megmaradás és továbbfejlesztés érdekében. Meg kell alkotni azt az egységes, de platformosított nemzetiségi pártot, amelynek demokratikus jellegét a platformprogramokat elfogadó személyes választásokra alapozza. Mind a nemzetiségi önkormányzat, mind a nemzetiségi párt tevékenysége csak az ország területére korlátozódhat. Az önkormányzat külföldi szereplése csak a regionális kapcsolatokra korlátozódna, míg a nemzetiségi párt külsô kapcsolatait csak pártközi és nemzetközi szervezetekre korlátozná.
A magyar nemzetbe való integrálódás alapítvány formájában valósulhatna meg, amely magába foglalná a nemzeti civil szférát, történelmi egyházaink szervezeteit, a különbözô nemzeti alapon mûködô, de nem párt jellegû szervezeteinket és alapítványainkat. Ezen alapítvány képviseltetné magát a magyar parlamentben, a választásokon való részvételével, de legkevesebb egyetlen képviselôjével a pozitív diszkrimináció következtében.
Tudom, hogy nehéz lemondani a hatalom bármely kicsi részérôl, de meggyôzôdésem a közösségi érdek elôtérbe helyezése az egyéni érdekekkel szemben.
Válasz:
Ha vitázunk egymással, akkor úgy kellene vitáznunk ahogy Ön teszi: elvi kérdések tisztázásának igényével.
De mint ahogy egy elôzô válaszban is utaltam erre, úgy érzem, hogy bizonyos értelemben Ön is összetéveszti a célt és az eszközt. Valóban szükség van az erdélyi magyarság önkormányzati intézményeinek létrehozására, de ma az RMDSZ-nek elsôsorban az a feladata, hogy eszközként szolgáljon ennek a célnak a megvalósítására, miközben természetesen saját szervezeti felépítésében is minél nagyobb helyet kell biztosítania az önkormányzati demokráciának. Ám tagadhatatlan, hogy például a román parlamentben vagy nemzetközi fórumokon egyelôre nem önkormányzatként, hanem politikai szervezetként tud igazán hatékonyan megnyilvánulni. Én azt gondolom, hogy az Ön által felvázolt dilemma valós, érdemes lenne errôl részletesen beszélni, de itt most erre nincs lehetôségünk. Sok kérdésre választ ad az RMDSZ programja és alapszabályzata is, sok más kérdésre a következôkben együtt kell keresnünk választ.
Amikor e sorok napvilágot látnak, a négy olaszországi város (Bolzano, Merano, Bressanone és Trento) sportcsarnokai elcsendesedtek a 15. nôi kézilabda világbajnokság 60 csoportmérkôzése után. A vetélkedô újabb szakaszba érkezett, amelyen a négy csoport legjobban helyezett négy csapata vesz részt. A mai szünnap után a továbbiakban már kieséses rendszerben zajlik a december 16-áig, vasárnapig tartó versenysorozat.
A vasárnapi utolsó csoportmérkôzések elôtt már a továbbjutó 16 válogatott közül 13 kiléte már ismeretes volt. Csak az A csoportban nem lehetett tudni a 3–4. helyezettek kilétét, míg a C csoportban a 4. hely sorsa nem volt még eldôlve. Ezzel szemben a B és D csoportban a tegnapi eredmények már nem hozhattak különösebb változást, mindössze 1–4. hely-osztónak számítottak, ugyanis Románia és Kongó, illetve Tunézia és Uruguay már akármilyen jó eredmény esetén sem lehetnek ott a legjobb 16 között.
Meglepetésként, nagyon kellemetlenül érte a hazai kézilabdasportot a Musi válogatott szinte kritikán aluli gyenge szereplése. A hazai nôi kézilabda nagyon mélypontra kerülhetett, ha a kongói lányok 15–10 arányban nyernek egy — a második — félidôt a Románia ellen vívott összecsapáson! Lányaink az elsô 30 perc után 18–10-re vezettek. A második játékrész elsô 11 percében azonban nem dobtak egy gólt sem, sôt, hatot kaptak, úgyhogy kiegyensúlyozódott a mérkôzés. Végül azonban, az ezúttal Hutupan, Gogârlã és Luca nélkül kiálló román válogatottnak (az utóbbi kettô sérülés miatt hiányzott) sikerült elsô idei vb-sikerét megszereznie a nemzetközi porondon számításba sem jövô Kongó ellen 29–25 (18–10) arányban.
A magyar kézilabda-válogatott szombaton 30–29–re kikapott Svéd-országtól az olaszországi világbajnokság B-csoportjának negyedik fordulójában.
Radulovics bokasérülése miatt a jobb oldalon Borók lett az átlövô, s a remek kezdés (6. perc: 5–2) nagy mértékben neki köszönhetô. A svédek csak ezt követôen lendültek bele, többször is felzárkóztak egy-egy gólra. Úgy tûnt, a nagy rohanásban mindkét csapat elfáradt, mert a szünet elôtti tíz percben rengeteg volt a hiba, különösen védekezésben.
A skandinávok a pihenô után hamar kiegyenlítettek, de a válasz sem maradt el, és újra visszaállt a korábbi különbség. Hullámzóvá vált a játék, hol az egyik, hol a másik együttes dobott egymás után több gólt.
A 48. percben fordult a kocka, a svédek elôször vették át a vezetést, s a Mocsai-csapat erejébôl csupán arra tellett, hogy ne szakadjon le ellenfelétôl.
Az utolsó öt perc 27–27-rôl indult. Elôbb Farkas, majd Eriksson volt eredményes hétméteresbôl, utána azonban két elrontott támadás megpecsételte a magyarok sorsát.
A végén jobban összpontosító svédek megérdemelten nyertek.
A magyar válogatott vereségével hirtelen nagy lett a "tumultus" a B-csoport elsô helyéért. Svédország látszik favoritnak, de a magyarok (utolsó mérkôzésüket a románok ellen játsszák) is visszaszerezhetik csoportelsôségüket. Sôt, akár még Angola is végezhetett volna az élen, ha nem veszít Spanyolország ellen. Mivel azonban a spanyolok az utolsó tíz percben fordítottak a vb meglepetéscsapata — Angola — ellen, a magyar válogatott a svédek mögött várhatóan a második helyen végez és a keddi nyolcaddöntôben valószínûleg Kínával találkozik Trentóban.
A 4. forduló további eredményei:
A-csoport: Macedónia–Hollandia 29–24 (16–9), Franciaország–Kína 29–18 (13–9), Dánia–Ukrajna 30–16 (17–7). Az állás: 1. Dánia 8 pont, 2. Franciaország 6, 3. Kína 4,4. Hollandia 3, 5. Ukrajna 2, 6. Macedónia 1.
B-csoport: Spanyolország–Angola 29–28 (13–16). Az állás: 1. Svédország 8 pont (112–96), 2. Magyar-ország 6 (115–91), 3. Angola 4 (106–93), 4. Spanyolország 4 (105–107), 5. Románia 2 (103–108), 6. Kongó 0 (74–120).
C-csoport: Oroszország–Koreai Köztársaság 26–23 (15–11), Ausztria–Jugoszlávia 31–31 (14–16), Japán–Grönland 27–19 (11–12). Az állás: 1. Oroszország 8, 2. Jugoszlávia 7, 3. Ausztria 5, 4. Dél–Korea 2 (110–108), 5. Japán 2 (90–115), 6. Grönland 0.
D-csoport: Brazília–Tunézia 31–18 (20–8), Szlovénia–Uruguay 34–16 (15–7), Norvégia–Olaszország 28–16 (15–6). Az állás: 1. Norvégia 8 (143–67), 2. Szlovénia 8 (123–82), 3. Brazília 4 (99–109), 4. Olaszország 4 (88–98), 5. Tunézia 0 (78–111), 6. Uruguay 0 (67–131).
A vasárnapi záróforduló mérkôzései lapzárta után fejezôdtek be, így csak a számunkra fontos Magyarország–Románia találkozó eredményét vártuk be: 27–26 (12–15).
A 77 éves David Clark — aki a világ legidôsebb embereként hajtotta végre egyedül az utazást — befutott két évig tartó Föld körüli hajóútjáról Floridába.
Clark 1999. december 5-én hajózott ki Fort Lauderdale kikötôjébôl és 57 600 kilométer megtétele után ugyanoda érkezett vissza.
— Bárki meg tud tenni bármit, ha elhatározza — mondta rendkívüli teljesítménye után a sportember, aki rendkívül veszélyes utat tudhat maga mögött.
Idén februárban Dél-Afrika csücskénél hatalmas viharba került 12 méteres jachtjával — az édesanyjáról elnevezett Mollie Millerrel —, amely el is süllyedt. Vízbe fulladt kiskutyája, Mickey is.
Ennek dacára — miután ôt csodával határos módon kimentette egy szállítóhajó — nem adta fel: barátai és szponzorai segítségével vásárolt egy új, kisebb hajót, melyet Mickeynek nevezett el és Fokvárosból folytatta vállalkozását.
Clark — második világháborús veterán, síoktató és klarinétos — amatôr rádiósokon keresztül tartotta a kapcsolatot barátaival és családjával. Napjai két éven át abból álltak, hogy evett, kijavította a hibákat a hajóján, olvasott, zenélt és aludt.
Mint jeleztük, a Kolozsvári MSC és a helyi vívók közössége a tavaly meghirdetett hagyománynak megfelelôen december második szombatján ismét megrendezte az egykori jeles, mindhárom fegyvernemben válogatott szinten versenyzett — kardban a helsinki olimpia elôdöntôjébe jutott! —, országos bajnok és többszörös érmes —, majd hosszú évtizedeken át kiváló, lelkes és fáradhatatlan edzô-szakoktató, id. Guráth Béla emlékére kiírt párbajtôrvívó versenyt. Azért éppen ebben a fegyvernemben, mert a mester férfitanítványai közül párbajtôrvívó érte el a nemzetközileg is legnagyobb sikert. Történetesen éppen fia, ifj. Guráth Béla — a Brassai Sámuel Gimnázium volt tanulója —, aki 1960-ban, az akkoriban még mindig az elsô világháború után Leningrádnak átkeresztelt Szentpéterváron szerzett ifjúsági és utánpótlás korosztályú világbajnoki címet (azért hangsúlyoztam ki, hogy a fiúknak ez volt az elsô sikere, mert a gyengébb nembeliek, a hölgyek, már korábban szolgáltattak ilyesmit, Orbán Olga (a késôbbi Szabó Sándorné) az 1956-os melbourne-i olimpiai ezüstéremmel tette le a kolozsvári vívók névjegyét, hogy aztán 1962-ben Buenos Airesben felnôtt egyéni világbajnokságot nyerjen!).
Milyen érdekes játéka a sorsnak: 1990-ben, a mester 75. születésnapja alkalmából megrendezett elsô emlékversenyt éppen egykori ifi világbajnok fia nyerte, miután a döntôben nem talált legyôzôre!
Ilyen elôzmények után került sor az Apáczai Csere János (Arges) utcai vívóteremben a második emlékversenyre. Erre a kezdeményezô (a névadó fia), a KMSC és a hasonló rendezvények szervezését, lebonyolítását és az ezzel járó seregnyi más teendô magára vállaló Habala Péter (a KMSC-sek jelenlegi edzôje, egyébként maga is Guráth-tanítvány) nemcsak helyi vívókat hívott meg. Végül is a viadal a nemcsak országos, hanem a jelenleg Németországban élô egykori világbajnok újbóli részvételével nemzetközi jelleget is öltött. És, bár a kiírás szigorúan megjegyezte, csakis 1951 elôtt születettek, vagyis 50 éven felüliek léphetnek pástra, a hívó szóra jelentkezettek a mai fiataloknak is példát mutató lelkesedéssel, irigylésre méltó erônléttel vívták végig a csörtéket, hogy a sportszerûségükrôl és fôleg a sportág iránti elkötelezettségükrôl, imádatukról most ne is szóljunk.
Nemcsak érdekes és színvonalas, de végül is rendkívül izgalmas végkifejletû volt a verseny. A döntôben szebbnél szebb csörtéket vívtak a veterán mivoltukat ugyancsak meghazudtoló muskétások. Az elsô rangadó jellegû találkozóból a jelenleg Râmnicu Vâlceában élô, volt négyszeres országos egyéni bajnok Csillag-spádlis, Alexandru Istrate és az ifjú Guráth-hoz hasonlóan hajdani (1967-es, teheráni) ifjúsági és utánpótlás világbajnok, a marosvásárhelyi fogász-fôorvos, dr. Pongrátz Antal közötti összecsapásból a vâlcea-i vívó került ki gyôztesként. Guráth — világbajnokhoz és emlékdíj-védôhöz méltó vívással — veretlenül vette az akadályokat. Egészen az utolsó fordulóig, és az az egész sorozatot lezáró utolsó csörtéig. Ekkor éppen Pongrátz-cal kellett megmérkôznie. A jelenlkevô egykori nagy csaták szereplôi, így többek között dr. Uray Zoltán, Szabó Tibor, a Habala-házaspár és mások véleménye szerint is, mai nagy versenyek színvonalánál semmivel sem alacsonyabb szintû, általában a vívás, de különösen a párbajtôr minden szépségét felvonultató párharcból Pongrátz dr. került ki gyôztesként. Így holtverseny alakult ki az élen, s az újabb csörtében ismét csak a marosvásárhelyi vendég volt eredményesebb (5:3), s ezzel ô vitte el a pálmát. Más szóval: másodszorra is egykori világbajnoké lett a Guráth-vándordíj.
A jól sikerült verseny után Radványi Pál, a KMSC alelnöke köszönte meg a versenyzôk részvételét, hangsúlyozta a viadal szépségét, osztotta ki a díjakat a hetes döntô valamennyi résztvevôjének, a nyertes Pongrátz dr.-nak, s a mögötte sorrendben következôknek: Ifj. Guráth Bélának,
Alexandru Istratenak, a brassói Matei Piucovicinak, a kolozsvári Prezenszky Tibornak, dr. Geréb Zsoltnak, és Tudor Rãdulescunak (a nemrég elhunyt dr. Constantin Rãdulescu labdarúgó fiának).
Már szinte bizonyos, hogy ismét Anghel Iordãnescu lesz a román labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
Az Al Ain arab emírségekbeli csapat edzôje pénteken érkezett Bukarestbe, ahol Mircea Sanduval találkozott. Ez utóbbi lakásán beszélték meg a szerzôdés részletkérdéseit.
Bár a megbeszélésekrôl nem sokat tudni, a központi román sportsajtó tudni véli, hogy a megállapodás már 90%-ban biztos.
Iordãnescu másodszor kerül a válogatott élére.Vezényletével a román válogatott elôször jutott világbajnokság nyolcaddöntôjébe.
A román rendôrség vizsgálatot kezdett az ország labdarúgását megmérgezô korrupciós ügyek felderítésére.
A nyomozást nehezíti, hogy a profiliga fôtitkára szerint a belügyi szerveknek nincs joguk a szigorú lépésekre.
— Házkutatási engedély hiányában nem vizsgálódhatnak — mondta Valentin Alexandru. — A rendôrök nem tehetik be a lábukat az irodáinkba. Erre csak a Pénzügyminisztérium munkatársai illetékesek.
Kassai Albert, a Román Labdarúgó-szövetség fôtitkára — igaz visszafogottan — egyetért ezzel a kifogással.
— Nincs ellenünkre a vizsgálat, de azt csak a jogosultak végezhetik.
A kolozsvári diáklányok, Jerebie-Páll Magda tanítványai könnyû gyôzelmet arattak a nôi élvonalban a Râmnicu Vâlcea-i vendégcsapat ellen. A mérkôzésen, amelyen a házigazdák mindvégig vezettek, a csapat szép játékkal hálálta meg a közönség bizalmát. Ha így folytatják, a bajnokság végén még dobogós helyet — de legalább a felsôházi helyezést — is elcsíphetnek.
A mérkôzés legjobbja Vescan volt, aki egymaga 29 pontot dobott csaptának, ebbôl három hárompontost. A továbbiak: Neamtu 3, Secarã 2, Chis 17, Vostinaru 5 (1),Ondreicovici 12 (2), Istrãtescu 10, Pop 2, Irimies. Az ellenfelek legjobbjai Toma 17 (1) és Szûcs 11 (3) voltak.
A diáklányok jelenleg a táblázat 3. helyén állnak 13 ponttal 8 mérkôzésbôl, a Tãrgovistei Livas és a Bukaresti Rapid mögött, amelyek viszont, a csapatok zöméhez hasonlóan, még csak 7 mérkôzést játszottak le.
l A férfi élvonalban szombaton az U-Carbochim 62:59-re nyert idegenben, a Bukaresti Sportul Studentesc otthonában.
Az elmúlt hétvégén ismét vízbe szálltak a Szuperligában küzdô csapatok. A vetélkedô visszavágói az úgynevezett tavaszi idény egy nagyon hideg decemberi hétvégén kezdôdtek csonka fordulóval és egy óriási meglepetéssel: egy mérkôzés, a KMSC–Rapid találkozó elmaradt, ugyanis a kolozsvári fedettuszoda újranyitása csak 2002 januárjában lesz. A nemvárt eredmény a fôvárosban született, ahol az eddig nem remeklô Steaua váratlan gyôzelmet aratott a volt sokszoros bajnok Bukaresti Dinamó felett, 7–6 arányban. Vasárnap már felébredtek a dinamósok, akik ezúttal hengereltek, 8–1-re nyertek. Vereségük azonban növelte riválisuk, a Rapid elônyét a táblázat élén, amely, bár kényszerszabadnapos volt, elôrehozott mérkôzésen 10–4 és 11–2 arányú arányú kettôs sikert aratott a Sportul Studentesc ellen. A forduló utolsó összecsapásait Aradon rendezték, ahol a Nagyváradi Körös fölényes sikert aratott a helybéli Astra ellen. A számszerû eredmények híven tükrözik a két csapat közötti tudáskülönbséget: 6–16, illetve 4–20.
A fenti eredmények után a táblázat alakulása:
1. Rapid 14 14 0 0 152–57 42
2. Dinamó 14 11 0 3 152–60 36
3. Körös 14 10 0 4 169–79 34
4. Steaua 14 6 1 7 93–108 27
5. Sportul 14 4 1 9 67–116 23
6. Astra 14 0 2 12 43–187 16
7. KMSC 12 0 3 9 51–120 15
Ebben az évben még egy fordulóra kerül sor, a hét végén, amikoris a KMSC ismét kényszerszabadnapos, a Körössel egyetemben.
Szombaton a svájci Silvano Beltrametti bukása után bizonytalan idôre félbeszakították a férfi lesiklók idei elsô Világkupa-versenyét Val’d Isere-ben.
A 22 éves svájci síelô a pálya felsô szakaszán a legjobb részidôvel rendelkezett, amikor megcsúszott és a védôhálót átszakítva bukott, majd szemtanúk szerint egy fának ütközött.
Azonnal mentôhelikoptert hívtak, de Beltrametti nem volt szállítható állapotban, ezért a helyszínen ápolják. Sérülésérôl még nem lehet többet tudni.
Az elsô orvosi jelentések szerint a sízô nincs életveszélyben, de súlyos csípôsérülést szenvedett. Eszméletét nem vesztette el, arra panaszkodott, hogy nem érzi a lábait. Több mint fél óráig a pálya szélén ápolták, majd kórházba szállították.
A grenoble-i kórház szóvivôje az orvosi vizsgálatok után bejelentette: Silvano Beltrametti csigolyatörést szenvedett, s ennek következtében lábai megbénultak. Belsô sérülései nem életveszélyesek.
A pénzmosás típusairól, a vizsgálat módszereirôl és a nemzetközi együttmûködés lehetôségeirôl szólt az a tanácskozás, amelyet az Országos Pénzmosásellenes Hivatal szervezett Kolozsváron. A rendezvényen ismertették azokat a helyzeteket, amelyekben legtöbbször felmerülhet a pénzmosás gyanúja, illetve azokat a hasonló profilú külföldi szervezeteket, amelyekkel a román hivatal kapcsolatban áll. A rendezvényrôl és a pénzmosás romániai helyzetérôl Nicolae Craiu, az Országos Pénzmosásellenes Hivatal vezetôségi tagja nyilatkozott lapunknak.
— A szemináriumnak kettôs célja volt. Egyrészt az, hogy a törvényes elôírásokat betartsuk — a 21/1999-es törvény értelmében felkészítôket kell tartanunk nemcsak saját alkalmazottainknak, hanem azon intézmények számára is, amelyek a pénzmosás-gyanús ügyleteket jelentik nekünk. Meg kell tanítanunk nekik azt, hogyan kell a jelentéseket megfogalmazni, és azt is, hogyan védekezhetnek az ilyen veszélyek ellen. Másrészt ezzel a tanácskozással célunk az is, hogy ne csak a hivatal központi székhelyén tartsuk a képzéseket, hanem hasonlókat szervezzünk az ország más részein is. Ezáltal megpróbáljuk a hivatalok és a magánszemélyek figyelmét felkelteni a gyanús ügyletek iránt, és azt is elmondjuk: nem kell félniük bejelenteni az ilyen eseteket. A szeminárium is bizonyította, hogy rengeteg a felmerülô kérdés ezzel kapcsolatban, és ezek egy részére sikerült is választ adni a tanácskozás során.
— Összehasonlítva más országokkal, a román gazdaságot jobban fenyegeti a pénzmosás veszélye?
— Ha a többi fejlôdésben lévô ország gazdaságával hasonlítjuk össze a miénket, a veszély se nem nagyobb, se nem kisebb. De most kell a pénzmosás veszélyére felhívni a figyelmet, még mielôtt a jelenség aggasztó méreteket öltene. Ha erôsebb gazdaságokhoz hasonlítanánk, valószínûleg nálunk ijesztôbb lenne a helyzet. De az összehasonlításokhoz pontos statisztikai adatokra lenne szükség több országból, ilyesmivel pedig nem rendelkezünk. Figyelni kell erre a jelenségre, mert ez a feketegazdaság része, de nem ez a jellemzi leginkább a román gazdaságot. A legnagyobb veszélyt a fantomcégek jelentik. Ezek nem fizetnek adót, fiktív székházuk van, nem tartják be a törvényes elôírásokat, nem készítenek jelentéseket. Gyakran nem ismerjük tevékenységüket. Meghamisítják a félévi mérleget, hogy ne tûnjenek nyereségesnek, és így ne kelljen adót fizetniük. De ezek a pénzek gyakorlatilag léteznek, és adókötelesek lennének.
— Mit lehetne tenni a felszámolásuk érdekében?
— Elsôsorban a törvényi szabályozáson kellene változtatni úgy, hogy ezek a cégek ne tudjanak kiskaput találni. Másrészt jól össze kellene hangolni azoknak az intézményeknek a munkáját, amelyek pénzmosási ügyletek felkutatásával foglalkoznak, hogy egyesült erôvel tudjunk fellépni itthon és világszerte az ilyen cégek ellen. Gyakorlatban arról van szó, hogy jobban oda kell figyelnünk. Ha például egy cég kéri áthelyezését más megyébe, le kellene ellenôrizni, hogy valóban bejegyezték-e ott, vagy csak kitöröltették az eredeti helyrôl, és soha nem jegyezték be máshová (az ilyen cégek tovább folytatják a tevékenységüket, de immár feketén). Általában azok a cégek a gyanúsak, amelyek alkoholt, dohányárut vagy kôolajipari termékeket gyártanak illetve forgalmaznak, és azok, amelyek újrahasznosítható anyagokkal (leginkább fémhulladék feldolgozásával) foglalkoznak.
— Azt is említette elôadásában, hogy a legtöbb gond az arab, török és kínai tulajdonú cégekkel van. Ez azt jelenti, hogy minden ilyen vállalkozás gyanús?
— Természetesen ezt nem mondhatom, ugyanis a kivétel erôsíti a szabályt. De a hivatal kimutatásai azt igazolják, hogy a legtöbb gondot ezek okozzák. Ez nem jelenti azt, hogy minden cég, amelynek ilyen tulajdonosa (is) van, pénzmosással foglalkozik.
— Szóba került az euró bevezetése is. Gondolja, hogy ez változásokat eredményez a bankvilágban?
— Csak általánosságban tudok válaszolni. Tény, hogy már sok bank a valutaletéteket euróban jegyzi a megszûnô valuták helyett. Az egységesítést egyre nagyobb érdeklôdés övezi, de ugyanakkor vitákra is okot ad. Jósolni nem tudnék, nem ismerem annyira a helyzetet.
— Ön bízik a romániai bankokban?
— Bízom a román bankokban, és elsôsorban bízom egyes emberek lehetôségeiben és képességeiben.Azokban, akik már bizonyítottak. Mert csak nagyon óvatos, figyelmes pénzügyi politikával lehet fejleszteni. Ha egy bank nem a piaci viszonyoknak megfelelô kamatokkal dolgozik, sokkolóan nagy kamatot ad, az már egy figyelmeztetés, az már megkérdôjelezi a bank hosszú távú létezését. Tehát minden esetben figyelni kell a bank komolyságára. Egyébként minden negatív hírkeltés néhány nap alatt tönkre tud tenni egy bankot.
— Köze van esetleg a csôdbe ment bankoknak a pénzmosáshoz is?
— Nem állíthatom, hogy én nem tettem fel magamnak ezt a kérdést, de azt sem, hogy megpróbáltam volna ezt kétséget kizáróan bizonyítani. De, például, ami a török–román bank esetét illeti, a bank egyik vezetôje, talán épp az alelnök, tavaly az Otopeni-i repülôtéren félmillió dollár készpénzzel akarta elhagyni az országot. Ez számomra szinte hihetetlen. A bank megbízhatóságát jellemzi: ha egyik vezetôje tisztességesen akarta volna kijuttatni a tisztességesen megszerzett pénzt, megvolt rá minden lehetôsége, mégpedig a saját bankja. Nem egy koffer.
— A nemzetközi együttmûködés révén sikerült-e bármilyen hálózat nyomára bukkanni Romániában?
— Az együttmûködések mindig segítenek. Információkat kapunk a folyamatban lévô ügyekrôl, illetve mi is tudunk a másik fél kérdéseire válaszolni. Nem volt még arra példa, hogy külföldi adatok nyomán hálózatokat tudtunk volna lefülelni, de mindenképpen elôrébb vitték munkánkat.
— Az amerikai terrortámadást is említette az elôadások során. Megváltoztatta ez a hivatal munkáját?
— Ez a mi területünkön intenzívebb tevékenységet jelent. Az új törvényes és intézményi keretben, amelyet mi is elfogadunk, megnôtt a felelôsségünk mint pénzügyi elemzô cégnek. Ez többletmunkát és több odafigyelést jelent minden téren.
— Találtak Romániában gyanús bankbetéteket?
— Az események után a kormánytól és a hozzánk hasonló amerikai hivataloktól listákat és neveket kaptunk. Ezeket ellenôriztük. De a nevek sokszor nagyon hasonlítanak. Találtunk számlákat az adott (vagy hasonló) nevekkel, de egyikrôl sem derült ki, hogy bárki a tengerentúlon pénzmosásra használta volna ôket. A tisztára mosott pénz nem marad az országban, leggyakrabban a "pénzügyi paradicsomokba" távozik, de csak nagyon pontos információk alapján jelenthetô ki, hogy ez tisztességtelen ügyletekbôl származik. A mi hatáskörünk véget ér akkor, amikor a vizsgálati dokumentumokat átadjuk a Legfelsôbb Bíróságnak.
Honnan és hová, kolozsvári magyar színház? címmel szólította vitafórumra Kolozsvár színházpártoló közönségét a Tonic Média Alapítvány kuratóriumának nevében Sebesi Karen Attila, aki a fórum moderátori tisztét is magára vállalta. A Brassai Gimnázium imatermét december 8-án, délelôtt megtöltötték a kolozsvári magyar színház sorsáért aggódó közéleti személyiségek, színházközeli emberek és mindazok, akik véleményüket kívánták kifejezni az ügy kapcsán.
Solymosi Zsolt unitárius lelkipásztor rövid áhítattal indította a fórumot, a Királyok Könyvébôl választva ki a salamoni döntésrôl szóló igét. Majd Sebesi Karen Attila vázolta fel a találkozó célját, amely "a jóhiszemûség, a tiszta gondolatok jegyében" jött létre. A moderátor elmondása szerint az utóbbi években aggasztóan megcsappant a színházba járók hada, mindezt pedig a "rossz, káros, arrogáns vezetés, divatos szóval élve: menedzsment váltotta ki, nem pedig a színészek munkája." Vitaindítóját Sebesi Karen Attila Tompa Miklós gondolatával zárta: "Templomból a híveket, színházból a közönséget könnyû kiûzni, de visszacsalogatni kegyetlen harc."
Szôcs István író, színikritikus a színház szerepét méltatva elmondta: a rendszerváltás elôtt a romániai magyar társadalom temetésen, illetve színházban szembesülhetett az anyanyelv hatásával. Véleménye szerint közvetlenül a fordulat után kellett volna kidolgozni az új stratégiát, amelynek hiányában az utóbbi években ellentmondások alakultak ki a hagyományos és kísérleti, illetve a rendezôi és az ún. sztárszínház között.
A hagyományos értékek megtagadását, a szolgálat elvetését, a túlzásba vitt "modernkedést" a hozzászólók közül többen is kifogásolták. Bár a városi tanács több képviselôje is jelen volt, ezúttal mindenki magánemberként, egyszerû színházlátogatóként kívánt hozzászólni a vitás helyzethez, amelynek kialakulásáért Tompa Gábort, az intézmény fôrendezô-igazgatóját teszik felelôssé, aki nem jelent meg a fórumon. Papp Sándor Zsigmond író-újságíró azonban kijelentette: Tompa Gábor színháza értékes, Magyarországon is sokan tudnak róla, díjak, elismerések sokasága bizonyítja a fôrendezô hozzáértését.
A közönséget képviselô hozzászólók azonban kategorikusan is feltették a kérdést: ha egy színésszel mindössze egyéves idôtartamra kötnek szerzôdést, akkor ki ítélte életfogytiglani igazgatásra a rendezôt?
A fórum eredményeképpen született állásfoglalást Sebesi Karen Attila olvasta fel. Az állásfoglalás végleges változatát Csomafáy Ferenc, Molnos Lajos és Szôcs István szerkesztik meg, és tartalmazni fogja a Tompa Gábor leváltására vonatkozó indítványt. Ugyanakkor felvetôdött egy színházpártoló baráti társaság megalapításának igénye is, amelynek megvalósítását egy héttagú bizottság (Vadas László, Kovács Katalin, Kós Ferenc, Vekov Károly, Csortán Márton, Balogh Péter, Bogdán István) vállalta magára.
A törpehôközpontok egészségre káros hatásáról is szó volt azon a molekuláris biológiával foglalkozó konferencián, amelyet a Iuliu Hatieganu Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Román Akadémia kolozsvári fiókszervezete és az Orvostudományi Akadémia szervezett november 17-18-án Kolozsváron. A tanácskozás eredményeit szombaton, az egyetem aulájában ismertették az érdeklôdôkkel.
A kerekasztal-megbeszélést Gheorghe Benga, a molekuláris biológia tanszék vezetôje nyitotta meg, majd Eugeniu Pãunescu építész a családi hôközpontokhoz szükséges átalakításokról, mint vizuális szennyezésrôl tartott elôadást. Ion Mihai Nãstase parlamenti képviselô (civilben orvos) a központok egészségre gyakorolt hatásáról beszélt. Elôadásából kiderült, az elégett gázok hatására megváltozik a levegô negatívion-tartalma, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezethet. Kiválthat alvászavarokat, migrént, légzôszervi bántalmakat, de a hormonháztartás megbomlásához, immunreakciós zavarokhoz, asztmás rohamok fellépéséhez is hozzájárulhat.
A novemberi konferencián részt vett Emhô László magyarországi kutató is, aki a családi hôközpontok magyarországi betiltásának okairól is beszélt. Elmondta: náluk 1998. januárjától betiltották a családi hôközpontok felszerelését tömbházlakások esetében (családi házak és nyaralók esetében nem), sôt, mindenkit köteleztek arra, hogy a távhôszolgáltatásra visszakapcsolódjon. Céljuk akkor az volt, hogy a régi távhô-központokat versenyképessé tegyék, újjáépítsék. A kolozsvári kutatók sajnálatosnak nevezték, hogy a Magyarországon leszerelt, használt központok egy része Romániába került, mivel ezek már használtak voltak, még jobban szennyezik a környezetet, mint az újak. Szakértôk szerint, ha az információs rendszer jobban mûködne, tanulhattunk volna Magyarország példájából.
Az európai uniós szabályozások a felhasznált fûtôanyagok mennyiségének csökkentését írják elô, a környezet védelme érdekében. Gheorghe Benga elmondta: ami a készülékek kivezetôcsövein távozik, az nem gôz, hanem mérgezô gázok keveréke: nitrátok, széndioxid és szénmonoxid. Ezek szívritmus-zavarokat okozhatnak, a keverékben lévô szabad gyökök pedig a test minden szövetét károsítják. A tömbházlakások körüli szennyezett levegôréteg elsôsorban az idôsek, a gyerekek és a fogyatékosok egészségét veszélyezteti, mivel ôk többet tartózkodnak a lakásban.
A kialakult vita során kiderült: a hatóságok nem törôdnek a lakosság egészségével, nem szabályozzák a kémények elhelyezését sem. A Szabadság kérdésére, hogy kihez forduljanak a panaszosok, a válasz az volt: nem tudják — leginkább mindenkihez.
Az egészségre káros hatásokról egy beadvány is készült, amelyet eljuttattak a parlamentbe. Ion Mihai Nãstase, mint a képviselôház környezetvédelmi bizottságának elnöke, mindenkit biztosított afelôl, hogy a beadványnak eredménye is lesz.
Louis Brown 1978-ban látta meg a napvilágot. Persze, az adat csak annak érdekes, aki tudja, hogy ô volt az elsô gyerek, aki mesterséges megtermékenyítés nyomán született. Azóta mindenki lombikbébinek hívja az ilyet. Az elnevezés egy olyan eljárást jelent, amelynek révén olyanoknak is lehet gyereke, akik errôl talán rég le is mondtak. Megtanultuk a kifejezést, és megszoktuk, hogy ez valami nagyon távoli. De, ha odafigyeltünk az október végén világgá kürtölt hírekre, meggyôzôdhettünk, hogy nem is olyan távoli ez már. 2001. október 24-én megszületett az elsô olyan csecsemô, aki a kolozsvári I. számú Nôgyógyászati Klinika egyik üvegtálkájában fogant. Az akkor 2800 gramm súlyú kislány neve: Ioana Teodora, születésénél az Európai Mesterséges Megtermékenyítési Társaság elnöke is jelen volt. Az édesanya (akinek a méhébôl tizenöt fibrómás csomót távolítottak el egy elôzô itteni mûtét során) román, az édesapa pedig görög. Az állampolgársági procedúrák miatt egyszerûbb volt, ha a gyermek Görögországban születik meg.
Mesterséges megtermékenyítéssel nálunk Temesváron öt, Bukarestben négy éve foglalkoznak. A kolozsvári központot 1999. május 15-én nyitották meg, a Iuliu Hatieganu Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem és Thomas Rabe professzor révén, a Heidelbergi Egyetem közötti együttmûködés eredményeképpen. Vezetôje Ioan V. Surcel nôgyógyász professzor, akivel a központról, munkájukról és a hozzájuk forduló emberekrôl beszélgettünk.
— Az országban a kolozsvári az egyetlen, amely egyetemi központ, tehát felszerelését kizárólagosan az orvosi egyetem végezte, felismerve szükségességét az erdélyi régióban. Akadémiai jellegénél fogva nem pusztán a sterilitás kezelésével, hanem kutatással, szakemberek továbbképzésével is foglalkozunk. Munkánk kicsit lassan indult be, szakembereink munka közben specializálódtak, de a fontos az, hogy ma már képesek vagyunk arra, hogy ezt az igen kényes problémát (a sterilitást) kezeljük, nagyon igényes módszerekkel. Az eljárást, mivel erkölcsi és vallási szempontból kényes kérdésekrôl van szó, az egyetem etikai bizottságának felügyelete alatt végezzük, kizárólag házaspárok számára, az ô írásos beleegyezésükkel. A páciensekkel egy orvosokból, biológusból és pszichológusból álló csapat foglalkozik. A komplex összetétel a módszert is jellemzi: a mesterséges megtermékenyítés folyamatában nem csak az alkalmazott biotechnológia nagyon bonyolult, hanem a pszichológiai hatás is, amelyet kivált a házaspárban. Ezért van szükség pszichológusra is. Az a pár, amely erre vállalkozik, nagyon nagy anyagi megterhelést vállal, hiszen egy eljárás 1400–1600 dollárba kerül. Másrészt pedig ott van a lelki megterhelés: egy ismeretlen folyamat, amelynek megvan a kockázata — elsôsorban az, hogy nem sikerül, hiszen az eredményesség csupán 25%. Ahhoz, hogy a házaspár bekerüljön ebbe a programba, bizonyos feltételeknek eleget kell tenniük. Elôször is ez csak a legvégsô megoldásként merülhet fel, hiszen a sterilitás sok esetben terápiás módszerekkel gyógyítható. Ajánlott azokban az esetekben, amikor a nô petefészkei nem mûködnek megfelelôen vagy a petevezetékek elzáródtak, ha a férfi termékenyítôanyaga gyenge minôségû, illetve akkor, ha minden más módszer eredménytelen volt. A programba való felvétel elôtt egy sor vizsgálatot végeznek el a feleken. Elsôsorban azokat a fertôzô betegségeket (hepatitisz, szifilisz és AIDS) vizsgáljuk, amelyek átadódhatnak a magzatnak is, valamint a genetikai betegségeket, amelyek örökölhetôek. Ezáltal minimálisra csökkenthetjük a sikertelenség esélyét. Fontos az is, hogy pontosan ismerjük a sterilitás okát, és azt, hogy a házaspár tagjai ne legyenek betegek. Ezután következik a pszichológiai felkészítés. Elmondjuk nekik, hogy a módszernek milyen lépései vannak, ezek mibôl állnak, és melyik milyen kockázattal jár. Persze, a pszichológus egész idô alatt mellettük van. Kockázatai közül legfontosabb az, hogy nem mindig sikerül. Magából az eljárásból elsôsorban az adódhat, hogy a petefészek stimulálása (több érett petesejt begyûjtéséhez) egyes szervezetekben túlzott reakciót vált ki.
— Hogyan jellemezné az önökhöz forduló házaspárokat?
— A párok azután kerülnek hozzánk, hogy rendelôrôl rendelôre jártak, mindent megpróbáltak, sikertelen sebészeti módszereket is beleértve, és nagyon megviselte ôket az a tudat, hogy nem lehet gyerekük — ez mindkettôjükön egyformán látszik, nem mondhatnám, hogy a férj vagy a feleség jobban viszonyul a helyzethez. A sikertelenségnek legtöbb esetben mindketten (részben) okai. Ugyanakkor mindent megtennének azért, hogy gyerekük legyen. Ezért kell elmondani nekik, hogy a módszernek melyek a veszélyei és azt, hogy a siker nem biztos, hiszen a kudarc is nagyon nagy lelki sérülést okozhat. Sok pénzt fektettek bele, és mégsem sikerült. Legtöbbjüknek ez minden reménye, tudják, hogy ez az utolsó lehetôségük. Amikor elmondjuk, hogy az esély mintegy 25%-os, általában elbizonytalanodnak. Pedig erre is megvan a magyarázat: a technológia fejlôdése ellenére, a fiziológiai folyamatba való sikeres beavatkozások aránya talán soha nem haladja meg a 25 — legtöbb 30%-ot. Ez valamelyest egy isteni folyamat is. A természetes körülmények között megtermékenyült petesejteknek is csupán 25%-a fejlôdik magzattá, a többi úgy vész el, hogy gyakran nem is tudtunk róla. A mesterséges megtermékenyítés folyamatában is vannak olyan dolgok, amelyeket mi nem tudunk ellenôrizni, bár a folyamatot követjük.
— Veszélyeztetettebb egy ilyen terhesség, mint egy "normális"?
— Nem. Miután a terhesség stabilizálódott, a fejlôdése általában komplikációmentes, fejlôdési rendellenességek sem jelentkeznek gyakrabban. Természetesen végeznek bizonyos vizsgálatokat a terhesség ideje alatt, de a megfigyelés ugyanúgy zajlik, mint bármely más terhesség esetében. Esetleg azért kell jobban odafigyelni, mert elôzetesen mégiscsak volt egy elég komoly beavatkozás.
— Nemzetközi téren jobb eredményeket érnek el, mint Romániában?
— Nem. A régebben mûködô bukaresti és temesvári központok eredményei megegyeznek a nemzetközi színvonallal. Végülis ugyanazt a technológiát alkalmazzuk itthon is, a tapasztalatot pedig mindenki a munkája során szerzi meg. Nálunk is ugyanaz a felszerelés van, mint a világon bárhol. Sôt, az országban, Kolozsváron kívül csak Bukarestben alkalmazzák azt a módszert, amelynek révén a spermát egyenesen a petesejtbe (annak citoplazmájába) juttatják. Az eredményeink mégis késôbb kezdtek jelentkezni, két okból. Egyrészt a csapatnak is "bele kellett jönnie" a munkába, másrészt mi olyan eseteket is elfogadtunk, amelyek kisebb eséllyel indultak. Olyanokat, akik máshol nem jártak sikerrel, illetve negyven év fölöttieket. Nekünk viszont ilyen jellegû tapasztalatokra is szükségünk volt.
— Hány páciensük van jelenleg?
— Mivel az eljárás költséges, a lakosság anyagi lehetôségei pedig végesek, nincsen túl sok jelentkezô. Évente kb. 25–30 pár jön el hozzánk. Vannak, akik megpróbálták már kétszer, sôt háromszor is (esetleg máshol is).
— Milyen forrásból tartják fenn a központot?
— Önfenntartóak vagyunk, tehát a páciensek által kifizetett pénzbôl biztosítjuk az anyagokat. Ezek egyszerhasználatosak, importból származnak, és nagyon drágák. A csapat tagjai nem kapnak fizetést, ez a mindennapi munkánk része.
— Milyen nehézségek merülnek fel munkájukban?
— Elsôsorban az, hogy nagyon nagyok a költségeink. Legközelebbi tervünk az, hogy lehetôvé tegyük a petesejtek, a sperma és az embriók tartósítását, fagyasztással. Egy kb.25 000 dolláros felszerelésre van szükségünk, ehhez kell anyagi hátteret szereznünk, mert sok mindent megoldanánk vele. Elôször is, egy stimulálási folyamatban több petesejtet nyerünk, ezeknek csupán egy részét termékenyítjük meg, a méhbe pedig egyszerre csak maximum hármat ültetünk be (innen az ikerterhesség nagyobb valószínûsége), a többi kárba vész. Ha le tudnánk fagyasztani, a következô próbálkozáskor nem kellene a nôt újra kitenni az egész folyamatnak, hanem az elôzôleg már megtermékenyített petesejteket használhatnánk. Ugyanakkor a spermát is tárolhatnánk, és ha ennek a minôsége nem megfelelô, saját "bankot" hozhatnánk létre az illetô pár számára. Ez a költségeket is csökkentené, és az eljárás lépéseinek jobb összehangolására is lehetôség volna. Vannak olyanok is, akik spermát szeretnének adni. Ezekbôl létrehozhatnánk egy bankot, amelyet bármikor felhasználhatnánk.
— Petesejtet is adhatnának ilyen módon?
— Ennek a helyzete, mint a béranyaságé is, még törvényesen nem szabályozott Romániában. Még nagyon az elején járunk, nem bonyolódhatunk ilyen kényes erkölcsi, jogi, szociális következményekkel járó folyamatokba. Külföldön erre is lehetôség van Igény nálunk is lenne rá.
Egy kis összehasonlítás:
A Budapesten mûködô Szent János Kórház minden évben lombikbébi-találkozót tart. Idén október végén a hathetes csecsemôtôl a nyolcéves iskolásig sokan részt vettek. A kórház Budai Meddôségi Központjának 1992. évi megnyitása óta 4000 gyermekre vágyó házaspár kereste meg az intézetet. Az elmúlt kilenc évben 1400 gyermek született a Budai Meddôségi Központ segítségének eredményeként. Magyarországon 2000-ben csaknem 100 000 gyermek született, akiknek csaknem 1,4 százaléka lombikbébi volt.
A kolozsvári klinika lázban ég. Mindenki együtt örül a szülôkkel. A fiúk, David és Alexandru, meglepetést szereztek azzal, hogy nem várták meg a december huszadikát. De ketten vannak. Ezt hívnák melékhatásnak?
Rácz Éva
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |