2001. december 21.
(XIII. évfolyam, 298. szám)

Jó évet zár a megyei távközlés és közigazgatás

(1., 8. old.)

Közös év végi sajtótájékoztatót tartott csütörtökön a Prefektúra és a Megyei Tanács vezetôsége, valamint a Romtelecom Rt. Kolozs Megyei Távközlési Igazgatósága, melyen kiértékelték az elmúló esztendô eredményeit és vázolták a jövô év kilátásait.

Mircea Tulbure igazgató szerint a Romtelecom 2001-ben az elvárásoknak megfelelôen teljesített. Eredményeik elérik az utóbbi két évben elértek összességét, forgalmuk 27 millió dollárt tett ki. Idei terveiket szinte teljes mértékben megvalósították. A fizetésképtelenség vagy az önkéntes lemondás következtében elôfizetôik száma 5500-al csökkent, jelenleg több mint 144 ezer ügyfelük van, összesen 178 ezer telefonvonallal. A következô esztendô legfontosabb célkitûzései megyei szinten a vezetékhálózat 50%-os kicserélése, ami a legköltségesebb vállalkozás, és az ikertelefon-bérletek felszámolása, valamint a teljes automatizálás. 2002-re a beruházások összege eléri a 10 millió dollárt, amibôl 2,5 millió a munkabér lesz. Ezek a tervek elsôbbséget élveznek, miattuk nem is siettetik a megkezdett új székházszárny befejezését.

2002-ben a Romtelecom tevékenységének korszerûsítése és ésszerûsítése következtében Kolozs, Szilágy, Máramaros és Beszterce-Naszód megyében összesen ezer, országos szinten mintegy nyolcezer alkalmazottjától készül megválni.

Serban Gratian megyei tanácselnök az elôzônél jobbnak nevezte az idei évet. A tanácsnak sikerült néhány szakterületet támogatnia, és EU-s projektek révén a lehetôség nyílik több fontos beruházás megvalósítására 2002-ben. Ezek a következôk: több agráripari termék értékesítésének fellendítése, a kisbányai turistakomplexum kiépítése, a szamosfalvi nemzetközi repülôtér termináljának megvalósítása, a vezetékes ivóvíz bevezetése minden településre, környezetvédelmi szempontokból megfelelô hulladékfeldolgozó üzemek megépítése stb. Torda külterületén, Szamosújvár és Dés között, valamint Bánffyhunyad szomszédságában akár már 2002-ben üzembe helyezhetô egy-egy ilyen háztartási hulladékot korszerû módon eltüntetô objektum.

Vasile Soporan 2001-et szintén sikeres évnek könyvelte el. Kolozs megyében a gazdasági növekedés 3,1%-ot, a munkatermelékenység 8,7%-ot ért el. Bizonyos vonatkozásban a mezôgazdaság is elôre lépett: például búzából a tavalyi terméshez képest az idén 73%-kal többet takarítottak be, az öntézésre elôkészített termôföldek összeterülete pedig meghaladta az 1600 hektárt. Általában a megyében a beruházások volumene 18,9%-kal növekedett, az átadott új lakások száma 376 volt. Környezetvédelmi célokra látványosan többet költöttek: a tavalyi 30 milliárd euróval szemben az idén 300 milliárdot. Soporan prefektus elégedett a megyei tanáccsal folytatott jó együttmûködéssel.

Ö. I. B.

Több kórház átszervezését javasolja a biztosító

(1. , 8.old.)

Idei utolsó sajtóértekezletén a Kolozs megyei egészségügyi biztosító pénztár igazgatója, Emilia Groza elégedetten jelentette ki, hogy az intézmény eleget tett minden adósságának és kötelezettségvállalásának, amely a 2001. évi keretszerzôdésekbôl ráhárult. Ily módon a különbözô orvosi, egészségellátási szolgáltatást végzôknek kifizették a költségeiket. Novemberre érvényes adataik szerint a szolgáltatóknak 155,84 milliárd lejt fizettek, ebbôl a kórházaknak közel 74 milliárd lejt, a háziorvosoknak 14,21 milliárdot, az országos egészségügyi programokra 28 milliárdot költöttek, ingyenes és árkedvezményes gyógyszerekre pedig 17,56 milliárd lejt fizettek. Mindemellett a kórházak továbbra is kényes helyzetben vannak tartós és egyre halmozódó adósságaik miatt, mondotta Emilia Groza.

November végén a kórházak összesen 221,50 milliárd lejjel tartoztak a szállítóknak: orvosságért és egészségügyi anyagokért 176,75 milliárd lejjel, a villamos energia, gáz, víz és csatornázásért járó díjak elérték az 5,78 milliárdot, egyéb költségek pedig a 39 milliárdot. A legtöbb adósságot a megyei kórház halmozta fel (56,60 milliárd lej), a felnôttkórház (35,56 milliárd) továbbá a gyermekkórház (18,50 milliárd lej). Az igazgatónô elmondta, hogy a közegészségügyi igazgatóság és az egészségbiztosító pénztár javasolta több kórház átszervezését. A volt Clujana kórházat például sürgôsségi kórházzá alakítanák, a vezetés és igazgatás szempontjából nagyon nehézkes megyei kórházat több, önállóan mûködô részlegre bontanák fel, az aranyosgyéresi városi kórházban a kórházi ágyakat 185-rôl 155-re csökkentenék, a személyzettel járó költségeket is ideértve, amely a 20,5%-ával meghaladja a megyei, 12,8%-os átlagot. Szintén a kórházi ágyak (538 helyett 518) és a személyzeti költségek csökkentését (27,7%) javasolták a tordai városi kórház esetében, Désen 531 ágy helyett 505 ágyat, Szamosújváron és Hunyadon pedig a személyzeti költségek csökkentését, mivel azok meghaladják a megyei átlagot. Emilia Groza elmondta, hogy mivel a kormány átvállalta a kórházak adósságát, remélik, a jövô év elején meg lehet majd oldani helyzetüket.

Novemberben a pénztár bevétele 105,91 milliárd lej volt, ez 81,98%-os bevételt jelent a szükséges 129,2 milliárd lejhez viszonyítva. A hiányt ezúttal a nyugdíjpénztár okozta, mivel nem folyósította a nyugdíjasokért járó, összesen 15 milliárd lej biztosítási járulékot. Az elmaradt egészségbiztosítási hozzájárulás novemberben elérte a 368,36 milliárd lejt. Az országos biztosító elmúlt hónapban jóváhagyta két, 1 milliárdos adósságot meghaladó vállalat tartozásának az átütemezését: a tordai üveggyár 36 hónap alatt, a kolozsvári Mafir pedig 41 hónap alatt törlesztheti a biztosítási alapba be fizetett járulékokat.

(i)

Kormánybalépését fontolgatja az RMDSZ?
Markó cáfolja, hogy a szövetség ajánlatot tett volna az SZDP-nek

(1., 8. old.)

Az RMDSZ nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy részt vegyen a kormányzásban, ha ez a romániai magyar kisebbség sajátos gondjainak megoldását jelentené és ugyanakkor pozitívan hatna az általános reformokra, jelentette ki tegnap Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetôje a Mediafaxnak adott nyilatkozatában azt követôen, hogy szerdán a késô esti órákban megbeszélésre került sor az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetôi között. A szenátor elmondta: a "politikában semmi sincs és nem is lehet kizárva", a megfogalmazott javaslat pedig "nem az egyik vagy a másik részrôl merült fel", hanem "mindkét részrôl megfogalmazódott gondolat".

Az egyeztetésrôl Verestóy Attila a Szabadságnak elmondta: a találkozón az RMDSZ részérôl Borbély László képviselô, Frunda György szenátor volt még jelen, a kormánypártot Viorel Hrebenciuc képviselô és Cosmin Gusã, az SZDP fôtitkára képviselte. Tájékoztatása szerint az együttmûködési megállapodás kiértékelése baráti beszélgetéssel folytatódott, amelynek során felmerült az a kérdés is, hogy többen akadályozni próbálják, mások meg elôsegíteni szeretnék az újabb RMDSZ–SZDP-egyezmény megkötését.

— Mindezek azonban elvi kérdések, ugyanis nekünk jelenleg az elsôszámú feladatunk az, hogy megállapítsuk, mit sikerült a protokollumból teljesítenünk, és mi a következô év feladata. Emellett sürgôsen hatástalanítanunk kell azokat az "idôzített bombákat" is, amelyeket az utóbbi idôben elénk telepítettek olyan erôk, amelyek meg akarják akadályozni, hogy jövôben a két politikai szervezet együttmûködjön. Ezek közé sorolnám a belügyminiszter kijelentéseit egészen a legfelsôbb ügyész baklövéséhez hasonló diverziókig — mondotta Verestóy Attila.

Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ a közeljövôben újabb kormányzati szerepet vállalna-e, az RMDSZ-politikus kifejtette: — Nem idôszerû még ezt a kérdést tárgyalás témájává tenni. Jelen pillanatban számunkra a leghatásosabb eszköz a parlamenti együttmûködés, amelyet az elkövetkezôkben sokkal több konkrétummal és biztos garanciákkal kell majd megtölteni — összegezett Verestóy Attila.

Markó Béla szövetségi elnök lapunknak cáfolta, hogy az RMDSZ olyan javaslatot tett volna az SZDP-nek, miszerint belépne a kormányba. — Szó sincs arról, hogy részünkrôl felmerült volna a kormányba való belépés gondolata. Az RMDSZ ilyen javaslatot nem tett, sôt a kormányoldalról sem fogalmazott meg senki ilyen javaslatot. Más kérdés, hogy kötetlen baráti beszélgetésben esetleg elhangzott ilyesmi, vagy hogy különbözô körökben netán beszédtéma lehet egy ilyen elképzelés. Miért is ne fordulhatna elô ez, amikor az együttmûködés eddigi eredményeit vagy kudarcait elemzik, vizsgálják és a lehetséges együttmûködési formákat latolgatják? De a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) múlt heti ülésén elég világosan körvonalazódott, hogy elvben a jelenlegi együttmûködési formát kellene folytatni. Mindezt azonban csakis akkor, ha megfelelô feltételeket lehet kialakítani az együttmûködéshez. Számomra ebben a pillanatban az az igazi dilemma, hogy egyáltalán sikerül-e az eddigi együttmûködési formát folytatni, sikerül-e az ehhez szükséges feltételeket kialakítani, s ha nem, akkor hogyan tovább? — fejezte be nyilatkozatát Markó Béla.

Az egyeztetésrôl Cosmin Gusã, az SZDP fôtitkára a hírügynökségnek úgy nyilatkozott: az RMDSZ olyan javaslattal állt elô, hogy kész kormányzati felelôsséget vállalni a SZDP-kabinetben. Gusã értelmezése szerint ennek "az RMDSZ-javaslatnak" az lehet az oka, hogy a szövetség vezetôinek megítélése szerint 2001-ben a Nãstase-kabinet elkötelezte magát a reform iránt. A fôtitkár szerint a kormánypárt vezetôségére tartozik e javaslat megvizsgálása és elfogadásának vagy elutasításának eldöntése.

Toró T. Tibor Temes megyei képviselô, a Reform Tömörülés elnöke a Szabadságnak elmondta: tudomása szerint az RMDSZ semmilyen vezetô testülete nem tárgyalt hivatalosan ilyesmirôl, Verestóy szenátornak valamiféle magánakciója lehet ez, a piac "tesztelésére" dobhatta be a hírt, hogy a reakciók függvényében bonyolíthassa saját tárgyalásait.

— Azt hiszem, hogy az RMDSZ-ben valóban van egy olyan csoport, amelynek személyes érdeke fûzôdik ahhoz, hogy az RMDSZ kormányon legyen, hiszen a koalícióban töltött négy évben már kipróbálhatták, így lehet a leghatékonyabban érvényesíteni az egyéni érdekeket. Véleményem szerint ebben a kérdésben annak kell döntenie, hogy sikerül-e elôbbre haladni az RMDSZ programjának érvényesítése terén a kormányba lépéssel, vagy sem. Az elmúlt egy évben volt alkalmunk kipróbálni az együttmûködést a kormánypárttal, a tapasztalatok pedig felemásak. Igazából azonban még nem tartunk ott, hogy pontosan ki tudjuk értékelni az együttmûködési egyezményt. Ennek egyik oka az, hogy a protokollum szövege is felemás volt. Emiatt látja egyféleképpen a kormánypárt vezetôsége, másféleképpen az RMDSZ vezetôsége, és szintén másként ítéli meg az RMDSZ belsô ellenzéke, a romániai magyar közösség pedig, akinek javára úgymond köttetett ez a szerzôdés, egyáltalán nem lát semmit az együttmûködés hozadékából.

Toró kijelentette: mindaddig, amíg az elemzést nem végzik el, nem lehet egyértelmû választ adni a hogyan továbbra. Az elmúlt egy esztendô azonban sajnos arra enged következtetni: túl azon, hogy néhány személynek valóban sokkal jobb lehet a dolga, a romániai magyarság semmit sem nyer azon, ha az RMDSZ kormányra lép az SZDP-vel. — Ennek ellenére úgy vélem, az együttmûködést érdemes folytatni a kormánypárttal, de ezt konkrétumokra kell építeni, nagyon pontosan megszabott határidôkkel.

Verestóy szenátor nyilatkozatára reagálva Traian Bãsescu, a Demokrata Párt elnöke úgy vélekedett: az RMDSZ legalább annyira a hatalom szerelmese, mint a Szociáldemokrata Párt. Bãsescu szerint a két párt nem szolgálja az ország érdekeit. A kormánypárt és az RMDSZ közti állandó kis torzsalkodások miatt úgy tûnik, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek helyzete rendezetlen, ez pedig Orbán Viktor magyar kormányfô malmára hajtja a vizet, aki a magyarországi választási kampányban sikeresen hivatkozhat erre.

— Nem tudom, hogy miért jó Adrian Nãstasénak az, ha a magyar szocialisták riválisának növeli az esélyeit, annyi bizonyos, Nãstase nem olyan naiv, hogy ne ismerné fel a helyzetet.

Corneliu Ciontut, a Nagy-Románia Párt alelnöke szerint nincs abban semmi meglepô, ha az RMDSZ hivatalosan is koalíciót köt a Szociáldemokrata Párttal.

— Az RMDSZ jelen pillanatban is kormányon van, a szövetség és az SZDP fô üzletemberei között ugyanis igen szoros a kapcsolat, e két párt tartja jelenleg kezében a román gazdaságot — nyilatkozta a Mediafaxnak Ciontu, aki szerint ezekkel az üzleti érdekekkel magyarázható, miért is enged a kormánypárt az RMDSZ zsarolásának.

P.A.M — Sz. K.

Vége az elsô félévnek
Kifulladtak tanárok és diákok egyaránt

(1. , 5.old.)

December 21-én országszerte véget ér a 2001–2002-es tanév elsô féléve. Egy olyan idôszakot tud maga mögött tanár és diák egyaránt, amelyrôl senki nemgondolta volna szeptemberben, hogy az utolsó tartalékok mozgósítására fogja majd kényszeríteni mindazokat, akik az iskolacsengôk árnyékában töltik a nap legnagyobb részét.

— Nem volt könnyû ez a félév — mondja Wolf Rudolf, az Apáczai Csere János Líceum igazgatója. — A tanárok és diákok egyaránt érezték az intraszemesztriális vakáció hiányát. Jó lett volna, ha november elseje táján beiktatnak egy egyhetes szünetet. Nem zökkent volna ki a diákság a megszokott kerékvágásból. A dolgot az is nehezítette, hogy a Nevelési és Kutatási Minisztérium stratégiája nincs még letisztulva. Így a félév közepén ránkkényszerített óraszámcsökkentés is bonyodalmakat okozott. Át kell alakítani az órarendet, és így több osztály is arra fog ébredni január 7-én, hogy a második félévben más tanárral tanulnak, mint az elsôben. Szóval nem volt leányálom az elsô félév.

— Nálunk a diákság, a tanári kar és a diákok egyaránt hullafáradtak — szögezi le határozottan Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatója. — Nehéz, és borzalmasan hosszú félév volt. Az iskolát megkavarta egy kicsit a késô ôszi vakáció törlése, valamint az a tény, hogy tavaly január végén zártuk az elsô szemesztert, az idén pedig már decemberben. Megváltozott ily módon az iskolák bioritmusa. Az sem tett jót senkinek, hogy úgy húzták meg a két félév határát, hogy az egybeesik a naptári év végével, azaz a karácsonyi, szilveszteri készülôdéssel. Így hát persze hogy hullafáradt mindenki...

— Ez az elsô félév lényegében a régi elsô évharmad átkeresztelt változata — mondja Tôkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója. — Ha jól utánaszámolunk, mintegy öt héttel volt rövidebb az elsô szemeszter, mint tavaly... Így hát nagy iramban kellett dolgozzon mindenki ahhoz, hogy a félév végi általános felmérési idôszakot valóban ki lehessen aknázni. Persze ilyen rohanásban egyre nehezebb a tanítás mellett nevelni is... Ha a második félév szerkezetét nézem, akkor azt látom, hogy az meg túl hosszú... A reform szempontjából mindenféleképpen visszalépés ez a tanévszerkezet. Az az igazság: mindnyájan fáradtak vagyunk...

— Az igazság — vélekedik Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója —, hogy mi készültünk valamelyest erre a félévvégi hajrára, de hát eléggé óvatos és elôrelátó senki sem lehet. Kellemetlenül érintettek bennünket az állandó minisztériumi változtatások. Már maga a tanév így kezdôdött, hiszen már startból visszavágták egyes osztályok óraszámát, persze anélkül hogy idejében értesítettek volna bennünket, vagy konzultáltak volna velünk. Bebizonyosodott, hogy a nagy dérrel-dúrral elkezdett reform nincs eléggé kikísérletezve, legalábbis erre engednek következtetni azok a minisztériumi rendeletek, amelyek menetközben változtatnak a struktúrákon. A leépítések/csoportösszevonások is éppen azt a két tantárgyat érintik, amelyek az eurointegrációs folyamatok alappillérei: az idegen nyelvet és az informatikát. Milyen reform ez? Persze nemcsak a rosszat kell emlegetni. Kollégiumunk például igazán jó hangulatban futott neki a 2001–2002-es tanévnek, hiszen a tavalyi két osztály helyett hárommal indultunk — és talán egy negyedikre is lettek volna jelentkezôk.

— Az elsô félév legrosszabb híre az volt, amikor állami utasításra nálunk is megszûnt a csoportmunka — emlékezik Popa Márta, az Unitárius Kollégium igazgatója. — Az az igazság, hogy nagyon jól lehetett a csoportokkal dolgozni... Nagy kár, hogy megszüntették ezt a rendszert. Nekem az az érzésem, hogy az iskolai autonómia is vesztett körébôl, természetesen az állam javára. Persze nálunk is fáradtak a diákok és tanárok egyaránt. Nem volt könnyû félév.

Szabó Csaba

Nem vezetik be a cseh vízumkényszert

(1. old.)

Szerda esti gyûlésén a cseh kormány döntött a romáan állampolgárokkal szemben tervezett vízumkényszer ügyében. Ennek értelmében 2002 január elsejétôl a román állampolgárok vízum nélkül léphetik át a cseh határt. Mint ismeretes, a cseh kormány január elsejétôl szerette volna életbeléptetni a román állampolgárokkal szembeni vízumkötelezettséget. A szerdai döntés annak eredményeképpen született, hogy lényegesen csökkent az utóbbi idôben a román határsértôk és illegális letelepedôk száma, és érzékelhetôen megváltozott Romániának a határátlépéssel kapcsolatos belpolitikája.

A cseh kormány természetesen azt is figyelembe vette, hogy az Európa Tanács december 7-ei határozata értelmében a román állampolgárok vízum nélkül léphetik át a schengeni országok határát.

MÚRE-közlemény

(1. old.)

A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének becsületbírósága szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében sajnálattal állapítja meg, hogy a Krónika 2001. december 20-i számában a MÚRE etikai bizottságának egy folyamatban levô ügyérôl a mûködési szabályzat elôírása ellenére került közlésre egy állásfoglalás. (A Krónika tegnapi számában arról tudósít, hogy az etikai bizottság "helyt adott a Reform Tömörülés keresetének", és megállapította, hogy "Tibori Szabó Zoltán a Szabadság augusztus 21-i számában megjelent publicisztikai írásával etikai vétséget követett el" — szerk. megj.)

"Az alapfokú határozat csak több eljárási fokozat betartása után válhat véglegessé és csak ezután hozható nyilvánosságra. Így a megjelent tudósítást a MÚRE becsületbírósága sajnálatos mulasztásnak tekinti, amelyet a becsületbíróság mûködési szabályzatának megfelelôen fog kezelni. Addig is az érintett felek elnézését és megértését kérjük" — áll a közleményben. (További részletek a 3. oldalon)

Romániai Kalapos Gáborok Egyesülete

(1. old.)

Tegnap bemutatták az újonnan megalakult Romániai Kalapos Gáborok Egyesülete nevet viselô romaszervezetet. Az egyesület székhelye Kolozsváron van, de további 12 megyében szeretnének létrehozni fiókszervezetet. Az új szervezet célja a kalapos romák beilleszkedése a civil társadalomba és életkörülményeik javítása. Az általános célkitûzései közé tartozik a különbözô nevelési programok beiktatása, mint például az egészségügyi, erkölcsi és polgári nevelés, az analfabétizmus megszüntetése, valamint az oktatási intézményekbe való integrálódás. Az egyesület ezenkívül különbözô kiadványok megjelentetésével, a közösségi élet fejlesztésével, a személyi- és közegészségüggyel, az emberi jogok védelmével foglalkozik, valamint segíti a romákat a személyi igazolványok megszerzésében.

Az egyesület elnöke Burcea Ambrus, harmadéves egyetemista a BBTE szociális-munkás szakán, alelnöke pedig Gabor Ludovic, a szervezetnek 14 alapító tagja van és egyelôre 48 taggal rendelkezik. A Kalapos Gáborok Egyesülete nyitott minden roma vagy nem roma személy számára, és szívesen befogad más alapítványokat és szervezeteket.

Köllô Katalin

KRÓNIKA

Kishírek

(2. old.)

AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM diákjainak karácsonyi mûsorára december 21-én, pénteken 18 órakor kerül sor az unitárius egyház dísztermében.

KIADÓI ÚJDONSÁGOKAT tartalmazó új folyóirat jelenik meg Piata Literarã címmel a kolozsvári Dacia kulturális Alapítvány gondozásában. A neves kolozsvári személyiségek közremûködésével szerkesztett kiadvány bemutatójára december 21-én, pénteken 18 órakor kerül sor a Melody szállóban. Ekkor osztják ki a Dacia Kulturális Egyesületnek a díjait is, amelyekkel a 2001. esztendô legjobb kiadványait jutalmazzák.

A GRÓF MIKÓ IMRE KÖNYVTÁR az ünnepi héten 2001. december 27-én és 28-án várja olvasóit, az új esztendôben pedig 2002. január 3-tól.

2002. JANUÁR 7-IG SZÜNETELTETI JOGI SZAKTANÁCSADÁSÁT AZ EMBERJOGVÉDELMI LIGA (LADO) KOLOZSVÁRI FIÓKJA. Szolgáltatását január 8-án, kedden, 14 és 16 óra között folytatja székhelyén, a Deák Ferenc/Eroilor utca 16. szám alatt (I. emelet 14-es szoba).

Szünnapok a kereskedelmi kamaránál

A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara a következô napokon lesz zárva: december 24., 25., 26., 31., január 1., 2.

ÉszLeLô

(2. old.)

— Mire jó ez a nagy hideg?

— A gépkocsivezetôk megtanulnak kesztyûben dudálni.

(öbé)

Karácsonyi képek

(2. old.)

Így karácsony táján szaporodnak a különbözô rendezvényekre szóló meghívók, amelyekre az ünnepi mûsort minden intézmény a maga egyéni módján próbálja összeállítani, megerôsítve azt a reményteljes várakozást, amely eltölt bennünket Advent idején. Sok lótás-futás, rohangálás után jól esik az embernek néha megállni, betekinteni egy-egy közösség belsô életébe, befogadni azt a szeretetet, amely ezekbôl a mûsorokból árad, hiszen minden ilyen gesztusnak közösségmegtartó ereje van. Két rendezvényen voltam jelen az utóbbi napokban, mindkettô a maga egyszerûségében volt egyszerre felemelô és megható. Egyik a Református Kollégium által meghirdetett karácsonyi koncert volt, amelyre vasárnap került sor a Farkas utcai templomban, és ahova szinte egész napos munka után ültem be meghallgatni a Székely Árpád által vezényelt kórust. Nemcsak a gesztusértékû kis ajándékcsoki hatott meg könnyekig, amellyel a bevonuló kórustagok meglepték a jelenlevôket, hanem a hangjukból áradó tisztaság és szeretet, az együtténeklés öröme, amely csengve-bongva szállt fel a gótikus templom égbe törô falai között. Megtisztulás volt számomra ez a koncert, köszönet érte mindazoknak, akik munkájukkal részt vettek benne.

A másik rendezvényre szerdán délután voltam hivatalos, az immár nyolc éve mûködô Teodidaktos Humanitárius Alapítvány székhelyére. Az alapítvány vezetôje, Vízi Imre állította össze azt a karácsonyi mûsort, amelyet az Erdély minden tájáról összesereglett 31 bennlakó lány — ennyi diáklánynak biztosít ugyanis lakhelyet az alapítvány — mutatott be a meghívottak számára. A különbözô népviseletbe öltözött lányok, és székelyharisnyába bújtatott, álcázott fiúk, akik ugyancsak az iruló-piruló, ifjú hölgyek soraiból kerültek ki, mosolyogva adták elô ünnepi mûsorukat. Vidáman szállt a dal, s mi meghatódottan hittük, velük együtt, hogy érettünk is megszületett a kis Jézus, hogy hozzánk is eljött "mennybôl az angyal", hogy tiszta arccal, a világba belemosolyogva tudjunk örülni egymásnak, hiszen valóban ô leszen nékünk az üdvözítônk, de erôt adott arra is, hogy hagyjuk végigcsorogni arcunkon a könnyet, mert csak lelkünk tisztaságával tudunk hinni a karácsonyi misztériumban, csak a szeretet által tudunk örülni az érkezô kisdednek.

Kívánom, hogy mindannyiuknak legyen részük hasonló élményekben, és tárják ki szívüket a szeretet elôtt, hiszen ennél nagyobb hatalma nincs az embernek. Békés, áldott karácsonyt!

Köllô Katalin

Karácsonyi órarendek Kolozsváron

(2. old.)

Üzletek:

Kolozsváron a karácsonyi ünnepek alatt az élelmiszert forgalmazó fontosabb üzletek a következô órarendek alapján tartanak nyitva: Sora — nonstop; Central — dec. 24-én 10–17, dec. 25–26-án zárva; Flora és Fortuna — dec. 23-án 7–20.30, vasárnap — 7–14, dec. 25–26-án zárva; BIG — dec. 24-én 9–18, dec. 25–26-án zárva; Megasupermarket (központi piac-csarnokban), Adina, Mara, Alina, Viorica, Mercur, Raluca, Minerva, Sirena — dec. 24-én 7–20, dec. 25-én zárva, dec. 26-án 8–14; Metro — dec. 24-én 8–16, dec. 25-én zárva, dec. 26-án 8–16 óra között.

Közszállítás:

Az RATUC dec. 24-én 5.30 és 22 óra között üzemelteti járatait, dec. 25-én és 26-án pedig a vasárnapi program (6–23) lesz érvényben. Éjszakai járatok: dec. 24-én, 25-én és 26-án az Állomás térrôl 22.30-kor, 23.45-kor, 0.40-kor, 1.35-kor, 2.30-kor és 4.15-kor indul a 44N jelzésû (Fôtér–Mócok útja–Bem/Cosbuc–Hét vezér/14 Iulie tér–Fântânele–Bucium–Kalányos/Antonescu–Izlazului–Csillagvizsgáló –Tordai út–Széchenyi/M. Viteazul tér–Horea–Állomás tér) és a 45N jelzésû (Állomás tér–Széchenyi/M. Viteazul tér–Bocskai/A. Iancu tér–Pata/Titulescu–Rebreanu–Pata/Titulescu–Kövespad–Budai Nagy Antal/Dorobantilor–Mãrãsti negyedi körforgalmi pont–Magyar/21 Decembrie–Dózsa–Horea–Állomás tér) járat. Az éjjeli járatokra menetjegyet csak a gépkocsivezetônél lehet várásolni.

Munkanélküliségi tükör

(2. old.)

Kolozs megyében november végén 30 436 munkanélkülit tartottak számon, ami a munkaképes lakosság 9,1%-át teszi ki és enyhe emelkedést jelent. A legjelentôsebb gondok Tordán vannak (5140 személy=18,5%), míg Kolozsváron csupán 4,8%-os a mutató. A mukaügyi hivatal szerint az év elejétôl az intézmény közremûködésével 14 903 személy keresett és kapott magának munkát.

Egy kiállítás képei könyvben

(2. old.)

Kiállítási katalógus helyett könyv formájában jelentette meg a Mûvelôdés kiadásában Balaskó Nándor Reményik Sándor galériabeli emlékkiállításának anyagát — ötven rajzot — Orbán István grafikusmûvész. A kiállított munkák reprodukcióit tartalmazó szerény külsejû, de értékes könyvecske, mindössze röpke bepillantást enged ugyan a rendkívül gazdag és összetett életmûbe, jelentôsége azonban így sem elhanyagolható. Hiszen a szakszerû válogatás és az igényes elôszó eredményképpen olyan kiadvánnyal ismerkedhet meg az olvasó, amely nem csak a szobrász síkba fogalmazott gondolatait, mûvészi élményeit eleveníti meg, hanem útmutatóul is szolgál, elemzi a fekete-fehéren megjelenített vonalbeszéd végsôkig leegyszerûsített, de maximálisan kifejezô fordulatait, megannyi stílusalakzatát. És még valamire fény derül a könyv lapozgatása közben: az Úrszalacson született Balaskó Nándor egy pillanatra sem tagadta meg önmagát. Urbánussá vált ugyan, már, ami a lakhelyét illeti, de lélekben mindvégig hû maradt gyökereihez, a faluhoz, a falusi emberekhez, akiket elôszeretettel örökített meg. Erdélyi tájak, emberek néznek vissza ránk a kötet lapjairól. Ismeretlen ismerôsök. Balaskó Nándor lélekmadarai. Hiszen a mûvész lelkét is beleadta az alkotásba, s ez érzôdik is munkáin, amint arra méltatója is utal. S itt jegyezném meg, hogy milyen jó lenne, ha valamennyi, közelmúltban elhunyt nagy mûvészünk életmûve ilyen gondos és hozzáértô kezekbe kerülne. Sajnos nem egyszer lehetünk tanúi egy-egy mûvészi életmû szétszóródásának, olykor szertefoszlásának, aminek egyenes következménye lehet az alkotó nevének méltánytalan elfeledése. Balaskó Nándort ilyen veszély nem fenyegeti: veje, Orbán István szeretettel, hozzáértéssel és szakszerûen gondoskodik az értékes hagyatékról. Ennek eredményeképpen látott napvilágot Szabó Zsolt szerkesztésében az említett kötet is. "Ötven-hatvan évvel ezelôtti múltunk tükrei e rajzok, olykor hihetetlenül távolinak tûnô emlékképek. Mindez most — Orbán István rendszerezô munkájának és konok kitartásának köszönhetôen — könyvben, albumban is végiglapozgatható" — írja a kötet utószavában Murádin Jenô.

Németh Júlia

Páskándi Géza posztumusz esszékötete

(2. old.)

Méltó túlélés címmel Páskándi Géza Kossuth-díjas író 1978 és 1995 között írt tanulmányait, esszéit, leveleit gyûjtötte kötetbe a Hamvas Béla Kultúrkutató Intézet.

A kötetet összeállította, válogatta és az elôszót írta: Páskándi Sebôk Anna, szerkesztette: Szakolczay Lajos.

Az 1933. május 18-án, az erdélyi Szatmárhegyen született és 1974-ben Magyarországra áttelepült költô, író, drámaíró ezekben az írásokban a kor és a magyar közélet sarkalatos, heves vitákat kiváltó kérdéseivel foglalkozott.

Mint a kiadói ismertetô tartalmazza: az 1978 és 1990 között született írások sorában szerepel az Egység és széthúzás (1980), a Kell-e a történelmet kikacsintásra bírni? (1980), Kitartott-e a magasabb mûvészet? (1981), a Történelem és közgondolkodás — vita (1982) és a Magánlevél az MSZMP Központi Bizottságához (1985).

A második részben kapott helyet többek között a Korfordulóvita (1991), a Kolozsvári ötvenhatos napok — részlet egy készülô regénybôl (1992), az 1993-ból származó Év eleji levél, avagy a vízpart szól áradás elôtt — Levél Esterházy Péternek, A logika erkölcsérôl — Levél Václav Havelnek (1993), a Zúg — e majd a vadkenderes — Levél Konrád Györgynek (1994), valamint A szabadság nem politikai téme, a szabadság: ösztön (1995) címû írás.

Az 1993-ban Kossuth-díjjal kitüntetett alkotó 1995. május 19-én halt meg, egy nappal a 62. születésnapja után.

Farkas István: Diák úr, kérem

(2. old.)

"Amikor a Bethlen Gábor Kollégiumban, 1993 körül, indítványozták az úgynevezett diáknapokat, megszületett az, ami késôbb hagyománnyá is vált, a tanári elôadás. Ekkor támadt bennem is az ötlet, hogy jó lenne egy magánszámmal föllépni. Így jött létre az elsô írás. Akkor még nem tudtam, hogy ez megbocsáthatatlan bûn, amit évek során fogok szenvedni. Bûnhödni. Azóta, akarva, akaratlanul, ezt megtanultam. És ez lett az eredménye" — írja elôszavában a szerzô. Karinthy-szerû, sajátosan mai erdélyi diákhumoreszkek gyûjteménye ez a kis könyv, amelyet írója a Bethlen Gábor Kollégium mindenkori diákjainak ajánl. Illusztrálta Könczey Elemér, kiadta a Tinivár.

VÉLEMÉNY

Szakma és/vagy hivatás

(3. old.)

Felültettek. Évek óta felültetnek. Jól megszokott helyemtôl szoktattak el, amikor a nézôtérrôl felültettek a színpadra. Eleinte, bérletes színházrajongóként, át kellett íratnom a helyemet arra a szokatlan színpadira. Ez legalább egy út volt. Vagy volt idôm, vagy sem, hogy a pénztárnál intézgessem az ülôhely ügyét. Mert ily módon üggyé vált. Legalábbis nekem, nézônek.

Most meg számonkérik tôlem, hogy mit akarok én, az arctalan közönség? Minek szólok bele olyasmibe, amihez nem értek, ami nem rám tartozik. Illetve engem használnak fel sötét erôk ahhoz, hogy megkérdôjelezzék a kolozsvári színház mûvészi teljesítményét. Én, a közönség, "mint olyan" állítólag érvvé váltam egy vitában, mely — ugyancsak állítólag — a színházról mint mûvészetrôl szól. Nekem azonban kolozsváriként, nézôként, színházszeretô és hagyományaim ismeretében színházamhoz ragaszkodó nézôként, akit évek óta felültetnek a színpadra, az elôadás közvetlen részesévé avatnak, engedtessék meg, hogy saját akaratomból vehessek részt ebben a vitában, amely korántsem "annak nevezett valami".

Október 20-tól követem nyomon a színház körül gyûrûzô, egyre nagyobb hullámokat vetô vita mozzanatait. Illetve nem is október 20-tól, hiszen Jancsó Miklós vitát kirobbantó cikke csupán kedélyes ötlet-játék maradhatott volna, ha a színház háza táján minden rendben lenne. Még az október 25-i Szabadságban, Sebesi Karen Attila tollából született jegyzetet sem úgy értelmeztem, mint véleménymanipulációt, mely engem, a századok óta nagyérdemûnek minôsített közönséget akart volna valamilyen sötét indulatok mellé statisztaként odaállítani. Nem a színház ellen irányuló élüket érzékeltem, inkább olyan hivatásuktól megvált, vagy megválni kényszerült színészek szava szólt hozzám, akiknek nem szakmája, hanem hivatása a színészet, természetes tehát, hogy másképpen élik meg a színház mindennapjaitól elszakadt életérzéseiket.

A gyanú, hogy valóban baj van a színház körül, pontosan akkor ébredt bennem, amikor direktor uram nem éppen udvarias nyelvi fordulatokkal reagált ezekre a hírlapi jegyzetekre a román nyelvû sajtóban. Kicsit csodálkoztam is, miért feltételezi, hogy nem értjük meg a szavait, ha magyarul fogalmaz? Aztán az is eszembe jutott, hogy jónéhány évvel korábban sem volt udvariasabb, amikor színháza mûsorpolitikájáról nyilatkoztak avatott szakmabeliek és a mûvészethez nem értô nézôk.

Nem akarok, dehogy akarok én "szakmán"-kívüli és a színházhoz nem értô nézôként beleszólni ebbe a disputába. Megírták, sokan írták meg (aláírásukkal is jelezték véleményük súlyát), hogy "a kolozsvári színházzal és annak vezetôjével kapcsolatban az utóbbi idôszakban kialakult sajtóvita (avagy az annak nevezett valami) többszörösen is ártalmas".

Ha mégis szólok, annak oka van. Kolozsváriként, magyarként felelôsséget érzek az iskoláimért, az újságaimért, folyóirataimért, mûemlékeimért, emléktábláimért, ünnepeimért, általában mindenért, ami magyar kultúrámmal lehet kapcsolatban. A színházamért is. S érezhetek is felelôsséget, hiszen az utóbbi években nézôként engem is felültettek a színpadra, úgy látszik szüksége volt rám, a hozzánemértôre a színházamnak, közelebb akart érezni magához vagy talán bennem akarta kialakítani azt az érzést, hogy az elôadás közvetlenebb részeseként én is részese vagyok —, merjem kimondani? — szereplôje vagyok az eseményeknek, amelyektôl eddig a rivalda választott el. S most, éppen azt veti a szememre a színész meg a direktor, hogy az egész csak szemfényvesztés volt, nem azért ültettek fel, mert, hanem azért, mert...

A véleménynyilvánítás jogán sok-sok nézôtársammal együtt vállalom, hogy igenis felelôsséget érzek a színházunkért. Ez nem a direktor, nem a fôrendezô, nem a benne játszó színészek meg egyéb alkalmazottak színháza, hanem a kolozsváriaké, s nem túlzás azt sem állítani, hogy az erdélyi magyaroké: a színházigazgatóé, a fôrendezôé, a színészeké, a közönségrétegeké és rétegközönségeké is. "Jelentôs életkorbeli, felkészültségbeli, érdeklôdésbeli, ízlésbeli különbségekkel." Erre a színházra minden idôben jobban odafigyelt mindenki, akár szakmabeli volt, akár azon kívüli. Mondhatnám azt is, hogy az erdélyi magyar közgondolkodásban ez a Színház. Fennállása óta egyetlen és oszthatatlan, erényeivel és hibáival együtt. Ezért kell több feladatot hivatásszerûen felvállalnia.

Büszke vagyok publikum mivoltomra. Annál is inkább, mert a Honnan hová kolozsvári magyar színház? közösségi vitafórumon újból éreztem, hogy jó kolozsvárinak lenni, él még a Kolozsvárra, kolozsváriakra jellemzô tartásos méltóság. Nem a felelôtlen széthúzás lehetôsége vezetett el a december 8-i összejövetelre, inkább közel akartunk kerülni azokhoz, akik méltatlankodva fogadták a színház körüli vélemények különbözôségét. Az unitárius egyház imatermében színházszeretô értelmiségiek gyûltek össze, akik a ma szakmaként emlegetett "színházcsinálók"-kal akartak véleményt váltani, disputázni.

Nyilvánvalóvá vált: a vita tétje nem a színház mûvészi teljesítményének elítélése, megítélése, inkább annak, az akár diktatórikusnak is nevezhetô, igazgatói hozzáállásnak a megkérdôjelezése, amely a közönséget eltávolította a színháztól. Mert a kolozsvári közönség, minden híresztelés ellenére sem rosszindulatú, mûvészetellenes, netán bornírt.

Nem a János bácsik meg a Mari nénik jöttek el a vitafórumra. Ôk, ha vannak is, nem szoktak vitázni, egyszerûen csak megélik a tényeket, veszik vagy nem veszik a lapot, beülnek vagy sem a színházba. Vitázni azok a színházszeretô értelmiségiek vitáztak, akik a színháztól a szakmai teljesítményeken túl a hivatásra jellemzô erkölcsiséget is elvárják. Mert a "színházcsinálás" nem szakma, inkább hivatás kéne legyen, s ha csak a szakma szintjén akar maradni, akkor elveszti publikumát, esetleg nem tudja a maga kívánalmaihoz nevelni azokat, akik nélkül nem tud és nem is szabad megélnie. Mert a színház sem tud megélni közönsége nélkül, akárcsak az iskola oktatásra és nevelésre szoruló diákjai nélkül. Az egyház sem nélkülözheti a híveket, hiszen a hívek közössége maga az egyház. S ez érvényes a színházra is, ahol Thália papjai mellett a publikum is hivatást teljesít.

A szakma képzettséget és gyakorlatot feltételezô foglalkozás, de nem hivatás. A hivatás ennél több: életcél, feladat, melyet lélekkel végez az, aki vállal egy bizonyos szakmát. Elhivatottság, mely alázatot és szolgálatot jelent. Nem a szavak pejoratív értelmében. Az igaz ugyan, hogy az alázat és a szolgálat fogalmához manapság a köztudatban negatív életérzések társulnak, amelyekért elsôsorban azok a körülmények felelôsek, melyeket egy beteg társadalmi rendszer kreált, s ültetett be erôszakosan a tudatokba.

A disputa igénye önmagában jelzi, hogy benne él a köztudatban, szükségünk van rá, két évszázad hagyományai rászoktattak a színházlátogatásra. És nem akarunk leszokni róla. A televíziózás szokásában is változások vannak folyamatban, a közönségrétegek és rétegközönségek ízlésigényeit is érdemes lenne számba venni, felmérni. Színháztudomány és más tudományágak között nem a szakadékot kéne mélyíteni, hanem hidakat kell építeni. Sértôdés és harag nélkül.

Cs. Kovács Katalin

Forró kása

(3. old.)

A kedd délutáni magyar adás helyett a tévében alkalmam volt belehallgatni miniszterelnökünk parlamenti beszámolójába az egyéves kormányzás eredményeirôl. Olyan az én szerencsém, hogy éppen arról lelkendezett a miniszterelnök, hogy remek kormányzása eredményeként a gazdaság évi növekedése 5 százalék, ami — most kellett volna leessen az állam! — a legmagasabbnak számít a környéken! Hogy a dologból nem sokat értôk elôtt is világossá váljon, szabad fogalmazásban is megvilágította: mindenkit lepipáltunk!

Való igaz, az én dolgom az lett volna, hogy elteljek hazafias lelkesedéssel és optimizmussal, s legott éljent kiáltsak. Csakhogy nem szeretek kórusban éljenezni, no meg éppen aznap hozta meg a postás az "erôteljesen" indexelt nyugdíjamat, tehát azt számítgattam (fölöslegesen, persze), hogy mennyit veszítettem tulajdonképpen nyugdíjazásomtól eleddig a sok-sok kiigazítás ellenére, s hány százalékos havi emelésre volna szükség ahhoz, hogy legalább az 1989-es, béka feneke alatti életszínvonalamat, ha nem is visszanyerjem, de legalább megközelítsem. Ne ámuljon se kormány, se más, ha a fenti eredmény közlése a parlamentben nem talált abban a hangulatban, hogy a miniszterelnök kincstári optimizmusát magam is átvegyem. Még a tévéknek sem sikerült ez, bár akármelyik román tévémûsorra tévedtem, ugyanezt a "remek" eredményt volt szerencsém újra és újra visszahallani, mint olyant, amely a sok ismétlés és szájbarágás következtében hazafias lelkesedésem és optimizmusom forrásává válhatott volna.

Az a maga baja — mondhatná a kormány és az ôt támogatók —, hogy sötéten látja a világos dolgokat, és kákát keres a csomón is.

Mi tagadás, ez így van, ezt el kell ismernem, annak ellenére, hogy eredendôen hatalmas optimizmus táplálódott belém (hiszen még 1995–96-ban is azt reméltem, mint 1989-ig, hogy egyszer csak vége szakad!), olyannyira, hogy még mostanában is külön föl kell vigyáznom rá, nehogy elvessem a sulykot. Ám, a vártnál hosszabbra kerekedett életem során ilyen-olyan kormányként mûködôk képeztek át óvatos duhajjá, nehezebben lelkesedôvé. Vagy ha úgy tetszik, a forrónak ajánlott kását, amivel etetni akarnak, lelkesedés elôtt, hômérôvel is lemérjem.

Nos, ez az öt százalékos kása, ha megkaparjuk a közepét (nem a szám valóságát vitatom), nemcsak hogy nem forró, de még langyosnak is csak fölöttébb nagy bárgyúsággal nevezhetô. Pláné, hogy régi jó szokás szerint, százalékban mérik, mint az átkosban szokták, amikor a hatás kedvéért, mindig eltitkolták a kiindulási alapot! Vagyis azt a bizonyos: mihez képestet! Mihez viszonyítottat! Meg egyéb összefüggéseket.

Mondom ezt azért, mert ahogy itt, mifelénk alakulnak a dolgok, az is elképzelhetô, hogyha a Ceausescu-éra kormányai sem csak százalékkal etetnek, hanem valami konszisztensebbel is — s ezt a mai kormány is, mint buzgó folytató, kellene hogy tudja —, akkor még ma is boldogan élhetnének, ha meg nem haltak volna! Pedig akkor sem fonták kolbászból a kerítést! Mégha ugyanezekkel az eszközökkel — de akkor sem játszottak nyílt kártyákkal.

Azt azért tudni lehetett (honnan, honnan nem?) például, hogy az ország termelési kapacitásának csak mintegy 30–40 százalékát használta ki a szocialista gazdaság, amit úgy is érthetünk — minthogy munkanélküliség viszont nem volt —, hogy a forradalmi munkásosztály 60–70 százaléka úgy japánsztrájkolt, hogy nem viselt karszalagot, csak golyóstollat, amivel aláírta a jelenléti naplót.

Az 1989-es fordulat után ennek a gazdaságnak és országnak még mélyebbre sikerült süllyednie. Ennek minden következményével és "örömével".

Úgyhogy innen, errôl a — jó mélyen mínuszban lévô — alapról kiindulva 5 százalékot javítani nem nagy kunszt, és egyáltalán kérdéses, hogy alkalmas-e a dicsekvésre? Mert, ha jól meggondoljuk, hogy ezzel "az Európában is irigyelhetô" emelkedéssel, még hány évre van szüksége az országnak ahhoz, hogy az 1989-es, béka feneke alatti szintig emelkedjen, akkor...?

Vajon én vagyok pesszimista? Vagy csak a tények túlságosan makacsak?

Feltételezhetô tehát, ha a kormány 2004-ig ígéri, hogy újraszámítják a nyugdíjakat, akkor ez, feltehetôen azt is jelenti, hogy ekkor érheti el, kapaszkodhat vissza az ország az 1989-es szintre. Csakhogy addigra a "javításra", kiigazításra váró nyugdíjasok legalább felének-háromnegyedének már nem kell hogy csengessen a postás...!

Nem lepôdnék meg túlságosan, ha kiderülne: erre is számítottak a nyugdíjigazgatók.

Kiss János

Eljárás helyett elbánás

(3. old.)

Elmarasztalt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) Etikai Bizottsága (EB). Az eljárás, persze, ahogyan az alábbiakból kiderül, "teljesen etikus" volt.

Az augusztus 21-én megjelent írásaim miatt a Reform Tömörülés (RT) több hónapos gondolkodás után nyújthatott be keresetet a testülethez, de a vizsgálat lefolytatásához szükséges százezer lejt csak múlt szombaton — négy hónappal a kifogásolt írás megjelenése után — fizette be. Annak ellenére, hogy belsô határozat szerint az összeg befizetéséig a testület nem foglalkozhatna a keresetekkel, ez esetben az EB hetekkel korábban kijelölte az ügyben eljáró három személyt. Egyikük, Koszta Nagy István, több mint egy hónappal ezelôtt fel is hívott — hangsúlyozta: nem hivatalosan — telefonon, és közölte velem, hogy ellenem az RT keresetet nyújtott be. Akkor is és a MÚRE egyes vezetôivel folytatott késôbbi beszélgetéseimben is, több alkalommal kértem: ismertessék velem a kereset tartalmát, a konkrét vádat, s közöljék idejében, mikor és hol adnak lehetôséget a védekezésre.

Erre mindmáig nem került sor. Ez esetben minden olyan procedúrát mellôztek, amely a jogállamra emlékeztetne. Jogállamban ugyanis a vádlottal írásban szokás közölni néhány feltétlenül szükséges dolgot. Jogállamban idejében idézést küldenek ki a címére, amelyben tudatják vele: ki vádolja és mivel, mikor kerül sor a kereset letárgyalására és hol. Az idézéshez mellékelni kell a vádiratot is, hiszen a vádlottnak jogában áll szóban vagy írásban, személyesen vagy pedig jogi képviselô által védekezni. Ez esetben mindez elmaradt. Ehelyett kedden este fél kilenckor Lukács János felhívott telefonon, és felszólított, hogy mivel szerdán 12-kor tárgyalják az ügyemet, jelenjek meg. Nem számított az sem, hogy Lukácsnak is tudomására hoztam: mindmáig nem kaptam semmilyen konkrét értesítést a vádról, hogy a vádiratról és az idézésrôl ne is beszéljek. Ezek hiányában pedig képtelen vagyok védekezni. Amely jog, reméltem naiv módra, nekem is megadatik.

Tévedtem. A grémiumnak a jogszerûség nem volt fontos, meghallgatásom nélkül is eldöntötte, hogy bûnös vagyok, és elmarasztalt. Olyan koncepciós perre emlékeztetô módon, amelynek határozatát a bírák a rossz emlékû elmúlt rendszerben már a tárgyalás elôtt "illetékes helyrôl" kézhez kapták. Annyiban azért különbözik ez a mostani eljárás a Komintern-módszertôl, hogy a formára ott is többet adtak, s mielôtt bármilyen, akár halálos ítéletet is kimondták volna, legalább színjátszás szinten tanúkat hallgattak meg, és a vádlott az utolsó szó jogán még mondhatott valamit önmaga védelmében. Abban viszont talán nem különbözik, hogy a végzést akkoriban is a sajtóból tudta meg az ember. Így elmarasztalásomról s annak indoklásáról magam is a Krónika csütörtöki számából szerezhettem tudomást. Bizonyára annak köszönhetôen, hogy Lukács János a Krónika alkalmazottja, s így "etikusnak" találta, hogy EB-tagként maga írja meg a történteket saját lapjában.

Figyelemre méltó mozzanat azonban, hogy az EB nem az RT-dokumentum publikálása miatt ítélt el, hanem csupán az annak kapcsán, saját véleményemet tartalmazó, s vélemény-oldalon megjelent publicisztikám okán marasztalt el. Igaz ugyan, hogy ez alól a feltehetô vád alól csak Makkay József fôszerkesztô-helyettest mentette fel — mert állítólag ôt is bepanaszolták, de errôl értesítést ô sem kapott —, engem nem.

Tulajdonképpen nem kellene hogy érdekeljen az egész. Egyszerûen tudomásul kellene vennem, hogy amilyen a szultán, olyan a selyemzsinór, hogy eljárás helyett elbánásban részesültem, s vállrándítással kellene elintézettnek tekintenem az ügyet. (Amelyben — továbbra is állítom — semmilyen vétséget nem követtem el.) Nem tehetem. Bevallom, sokáig másmilyennek képzeltem el "szakmai és érdekvédelmi" szervezetemet, amelynek létrehozására és felépítésére sok közmunka-napot, sok fáradságot és pénzt áldoztam. Kételyek már korábban is megfogalmazódtak bennem, amikor két és fél évvel ezelôtt az EB egy másik kereset ügyében hasonlóképpen járt el. Akkor a szervezet vezetôi rádöbbentek, hogy nekem kellene igazat adniuk, s hirtelen közölték: az ügy nem a testületre tartozik. Pedig arra tartozott.

Akkor is megütközést váltott ki bennem az eljárás, amikor öt évvel ezelôtt a MÚRE magyarázkodásra szólított fel a Magyarok Világszövetségében létezô állapotokat feltáró és bíráló írásomért, s azzal kapcsolatban egész sor dokumentum bemutatását kérte. Aztán semmilyen határozat (?) vagy állásfoglalás nem született. (Mára már sovány vigaszként mindenki belátja, hogy igazam volt.) A MÚRE velem szemben végig közvádlóként, s nem pedig érdekvédelmi szervezetként viselkedett. Barátommal, Csép Sándor MÚRE-elnökkel errôl többször is vitatkoztunk. Azt állítja, nincs rálátása az EB munkájára, mert ezt a jogot tôle a közgyûlés megvonta. Az EB tehát a MÚRE fölött álló, procedurálisan is ellenôrizhetetlen fórummá vált, amelyet csakis a háttérbôl lehet már irányítani — politikai szimpátiáknak és más érdekeknek megfelelôen? Furcsának tartom Koszta Nagy István "érintettségre való hivatkozással" történô helyettesítését is. Az EB-ben — tudomásom szerint — nincsenek "érintettek", csupán mindenféle "érintettség" fölé emelkedett, szakmailag kifogástalanul felkészült és rendkívül tapasztalt újságírók. Tévednék?

Mivel úgy látom, az eljárás a sajtón keresztül történik, ezúton közlöm a MÚRE vezetôségével és Etikai Bizottságával a következôket: fentiek alapján mind az eljárást, mind pedig annak következtetéseit a leghatározottabban visszautasítom. Ezennel az EB-határozat megsemmisítését és az ügy jogszerû, jogállami eljáráshoz illô letárgyalását követelem. Annak közlését is kérem, hogy egy írás megjelenése után mennyi idô áll az érintett rendelkezésére keresete benyújtásához, mennyi az eljárás elindításához szükséges összeg befizetéséhez, és azt követôen mennyi idôt biztosítnak a szerzônek védelme elôkészítéséhez. Úgy vélem ugyanis, hogy ebben az országban — az adott jogszolgáltatási körülmények közepette — az újságíró-társadalomnak e téren (is) példát kellene mutatnia. Az ellenem lefolytatott eljárást viszont nagyon távolról sem lehet példaértékûnek nevezni.

Tibori Szabó Zoltán

SPORT

KOSÁRLABDA
Megyei rangadó

(4. old.)

A nôi A osztályú bajnokság kilencedik fordulójában a Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã csapata a Dési Szamos Tigert fogadta szerda délután a Horia Demian Sportcsarnokban.

A találkozó elsô öt percében a játék kiegyensúlyozott volt, a kolozsváriaknál Istrãtescu, a désieknél Bocos termelte szorgalmasan a kosarakat, de ezután a hazaiak elhúztak nyolc pontra, és a vendégek nem tudtak többet a közelükbe kerülni. A második negyedben folytatódott Istrãtescu jó sorozata (félidôre már 23 pontnál járt), egyedül annyi pontot szerzett, mint a désiek összes játékosa, így a különbség tovább nôtt. A szünet után a sérülés után visszatérô Kulcsár megmutatta, hogy mire képes (11 pont a harmadik negyedben), és a kolozsvári cserék is szóhoz jutottak, az utolsó negyedre Jerebie-Páll Magdolna nem küldte pályára a kezdôket. Ezzel, és a Cãlin Nicoarã (Bukarest)–Cornel Vulc (Nagyszeben) bírópáros sok tévedésével magyarázható, hogy az utolsó negyedet a jórészt ifjúságiakból álló Tiger nyerte. Ebben a játékrészben a dési Badiu volt a legeredményesebb, 16 pontjából kilencet a mérkôzés utolsó tíz percében szerezte.

Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã–Dési Szamos Tiger 76:48 (23:15, 18:9, 24:12, 11:12). Pontszerzôk: Kolozsvár: Istrãtescu 28 pont (2 x 3), Kulcsár 14, Vostinaru 8 (2 x 3), Vescan 8, Neamtu 6 (1 x 3), Chis 4, Irimies 4, Pop 2, Secarã 2. Dés: Badiu 16 (1 x 3), Bocos 14, Vengheriu 10, Butco 4, Marchis 4.

Gyôzelem Vásárhely ellen

A férfi bajnokság szerdai 13. fordulójában a Marosvásárhelyi Herlitz Mobex látogatott a kolozsvári sportcsarnokba.

Az ifjúsági válogatott játékosokra (Trif, Brustur) építô vásárhelyiek a mérkôzés elején meglepték a B. U. Poli Carbochim legénységét, látványos megoldásokkal (zsákolás, dobásblokkolás, távoli dobás, alley-oop) rukkoltak elô. A hazaiak szerencséjére azonban Sãftescu kitûnô formában volt, így egymaga tartotta az eredményt. Az elsô negyed közepére aztán a többiek is felébredtek, Popa és Dumitrescu is hárompontosokat szereztek, és hamar tízpontos vezetésre tettek szert a tapasztalatlanabb vendégekkel szemben. A második negyedben volt a legkiegyensúlyozottabb a játék, a herlitzesek közül Sáfár és Trif, a hazaiaktól pedig Sãftescu (21 pont az elsô félidôben!) remekelt. A harmadik negyedben az U további tíz ponttal növelte elônyét, ekkor történt a mérkôzés leglátványosabb jelenete: Schiopu a gyûrû fölött blokkolt egy dobást, és hatalmas erôvel csapta fel a labdát a palánkra. Sajnos, ez volt az utolsó megmozdulása a mérkôzésen, mivel a palánk széle felhasította a kezét.

Az utolsó negyedre a Carbochim visszavett a lendületbôl, így a Herlitznek sikerült valamennyit lefaragnia hátrányából, de ez már semmin sem változtatott.

Kolozsvári B.U. Poli Carbochim–Marosvásárhelyi Herlitz Mobex 77:61 (27:17, 19:16, 18:8, 13:20). A kolozsvári pontszerzôk: Sãftescu 29 pont (1 x 3), Dumitrescu 14 (2 x 3), Marin 9 (1 x 3), Popa I. 8 (2 x 3), Drãgus 6 (1 x 3), Pintea 4, Grünwald 2, Schiopu 2, Szilágyi 2, Crãciun 1. A vásárhelyiek legjobb dobói: Trif 15 pont, Brustur 11, Sáfár 9, Feleki 7. Játékvezetôk: Radu Vaida és Alin Rosu (mindketten Nagyvárad).

bpe

LABDARÚGÁS
Bajnokságról bajnokságra

(4. old.)

l Az olasz Il Calcio hétközi, 15. fordulójában: Atalanta–AC Milan 1–1, Bologna–Udinese 0–1, Fiorentina–Torinói Juventus 1–1, Milánói Internazionale–Verona 3–0, Lecce–Perugia 2–3, AS Róma–Brescia 0–0, AC Torinó–AC Párma 1–0 és Venezia–Piacenza 2–3. A Chievo–SS Lazio rangadó a fagyos talaj miatt elmaradt. Az élcsoport állása: 1. Internazionale 31 pont/15 mérkôzés, 2. AS Róma 30/15, 3. Chievo 29/14, 4. Juventus 25/15, 5. AC Milan 24/15, 6. Lazio 23/14.

l A német Bundesliga 18. játéknapján: WfL Wolfsburg–Bayer Leverkusen 3–1, 1. FC Köln–VfB Stuttgart 0–0, Hansa Rostock–Schalke 04 Gelsenkirchen 1–3, 1. FC Kaiserslautern–TSV 1860 München 1–3. Az élcsoport ôszi végeredménye: 1. Bayer Leverkusen 39 pont (44–24), 2. Borussia Dortmund 39 (30–12), 3. Werder Bremen 36, 4. Kaiserslautern 35, 5. Bayern München 34, 6. Hertha BSC 32.

l A francia bajnokság 18. fordulójában a pálya használhatatlansága miatt a 22. percben 0–0-s félbeszakadt a Montpellier–AS Monaco mérkôzés. Hasonló okból a Troyes–Metz párharc el sem kezdôdött.

A többi összecsapás eredménye: Paris Saint-Germain–AJ Auxerre 0–0, Bastia–Guingamp 3–0, Sedan–Olympique Lyon 2–1, Lorient–Lille 2–4, Rennes–Sochaux 1–1. Az élcsoport: 1. Lens 38 pont, 2. Olympique Lyon 33 (33–18), 3. AJ Auxerre 33 (26–18), 4. Lille 33 (25–17), 5. Paris Saint-Germain 28 (20–13), 6. Girondins Bordeaux 28 (15–10).

l Az angol Premier League 17. fordulójában: Leeds United–Everton 3–2. Az élcsoport: 1. Newcastle United 33 pont (30–20), 2. FC Liverpool 33/16 (25–15), 3. Leeds United 32, 4. Arsenal 30, 5. Chelsea 27 (23–12), 6. Manchester United 27 (37–27).

(pja)

ATLÉTIKA
Az év utolsó nagy futama

(4. old.)

A svájci Thun városa rendezte 2001 utolsó nagy viadalát, a mezeifutó Európa-bajnokságot. Kolozsvári érdekeltség is volt a nôk futamában, a 4650 méteres távon: megyénk idei legjobb sportolója, Mihaela Botezan is részt vett. A román sportolók között a legjobb helyezést érte el, 16:05 perces idôvel a 11. helyen érkezett meg. Szoros befutó volt, gyôzött a francia színekben versenyzô afrikai Yamna Belkacem (15:48). Az elsô magyar, Rakonczayné a 14. helyen végzett, míg Kalovics a 15. lett.

A többiek helyzése: 17. Petrescu, 46. Costescu, 63. Fidatov (44 éves!) — s ezzel a román csapat csak 6.; a román származású zilahi Simona Staicu 51., Csomor pedig a 60. lett — s így Magyarország a 8. az összesítésben.

A férfiak versenyét (9150 méter) az ukrán Szergej Lebegy nyerte 27:52-vel. Magyar férfi nem indult, a román Adrian Maghiar igen, és az utolsók között, a 69. helyre érkezett be, jó két percre a gyôztestôl (30:10)!

Az ifik versenyére a szakszövetség csak két fiút nevezett be — gondolták, hírmondónak, de jó eredményt nem vártak. Erre Mircea Bogdan a bronzérmessel azonos idôvel a 4., Cosmin Suteu pedig 5. lett! Kár, hogy nem vittek harmadik sportolót is, mert akkor a csapat gyôzelemmel tért volna haza! Magyar egyéni sportoló nem érkezett be a legjobb 60. közé, csapatuk a 12. helyen végzett.

Az ifi lányok vetélkedôjén(3150 m) négy román lány indult, legjobban az afrikai származású Moutsinga szerepelt (20. hely)., a csapat — Moutsinga, Homei, Todoran, Oprea — 8. lett. A magyar lányok 12-ek lettek a csapatversenyben, egyéniben Mezei is 12., Papp viszont csak 30. lett.

Jövôre a horvátországi Pulában rendezik a kontinensvetélkedôt.

Nagy Péter

SÍUGRÁS
Bámulatos viadal

(4. old.)

A svájci Engelberg adott otthont a Világkupa 6. és 7. szakaszának. Az újjáalakított K120-as sáncon már az elôugrásokban is 120 méter fölött "röpködtek". Az elsô futam végére 51 indulóból 17-en kerültek 120 m fölé, 6-on pedig 130 m fölé! A döntô 30 ugrója közül 10 teljesített többet 130 méternél, ketten közülük — Simon Ammann és Albert Alborn — új sánccsúcsot, 137 métert értek el (a régit J. Aina Romoren 132,5 m-rel tartotta). A csúcsot még a lengyel Adam Malysz (135,5 m), a finn Matti Hautamäki (134 m), a német Sven Hannawald (133,5 m) és — még az elsô ugrása során — a finn V. M. Lindström (134 m) ugrotta túl.

A végsô gyôztes, a német Stefan Hoecke 134 m-en kezdett és 132,5 m-es második ugrással, 280,2 ponttal érte el a sikert. Hannawald és Hautamäki követte, Malysz "csak" negyedik lett. Eddig a kis lengyel "Batman"minden második versenyét megnyerte. Most is így történt: úgy rávert a mezônyre, hogy csak... porzott a hó. Mögötte az elôzô napi pódiumosok alább hagyták, nem bírták a pszichikai nyomást. Ezúttal Adam barátunk már az elsô ugrásnál odafigyelt és messze megelôzte a többieket. Összetettben is ô vezet, Hannawald és Hoecke elôtt.

Hamarosan következik a híres-hírhedt négysáncverseny, két vetélkedô a német, kettô osztrák földön. Szerintünk, normális körülmények között Teiner edzô lengyel tanítványát, Adam Malyszt nem lehet megverni. Nemcsak az elugrást hajtja végre másképp, hanem a levegôben is megfelelôképpen tud manôverezni.

N. P.

TEKE
Ôszi bajnok a CFR-Sodronyipar

(4. old.)

Aranyosgyéresi CFR-Sodronyipar–Galaci Építôk 5200–0 (egyéniben 6–0) — játék nélkül. A 13., utolsó ôszi fordulóban könnyû dolga volt a Kolozs megyeieknek, mert a galaci csapat nem jelent meg a férfi bajnoki találkozón.

Ezzel véglegessé vált, hogy a CFR-Sodronyipar az ôszi idény bajnoka. A tekézôk nem sokat pihennek, 2002. január 22-én már meg is kezdôdnek a visszavágók. Ekkor a nagy vetélytárs Petrillai Inter Zsil kellene hogy ellátogasson Aranyosgyéresre (ha lesz elég pénzük az utazásra).

Máskülönben a CFR-Sodronyipar sem áll valami fényesen anyagilag, Mihãilã Curta edzô nyilatkozata szerint a kadett bajnokságra nem is küldtek versenyzôket, mert a Sodronyipar vállalat korlátozta támogatását. Jó lenne, ha szponzorok segítenék a Kolozs megyei tekézôket.

Schmidt Jenô

FILMBEMUTATÓ
Harry Potter és a Bölcsek Köve

(4. old.)

Színes, szélesvásznú amerikai film, 2001; eredeti cím: Harry Potter and the Sorcerer’s Stone; J. K. Rowling hasonló címû regénye alapján rendezte: Chris Columbus; szereplôk: Daniel Radcliffe, Rupert Grant, Emma Watson, John Cleese, Robbie Coltrane, Alan Rickman, Julie Walters.

Egy hónappal az amerikai bemutató után minden idôk legjobb mozistartját produkáló filmje hozzánk is elért. A Harry Potter már az elsô hétvégén visszahozta a befektetett 130 millió dollárt, minden korábbi rekordot messze megdöntve ezzel. Ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy J. K. Rowling Harry Potterrôl szóló könyvei, amelyek közül az elsô szolgált a film alapjául, már több éve vezetik a könyveladási listákat, nemcsak Angliában és Amerikában, de például Magyarországon is.

Harry Potter (Daniel Radcliffe) egy 11 éves kisfiú, akit a nagynénjéék nevelnek, méghozzá nagyon szigorúan. Harry körül furcsa dolgok kezdenek történni, amelyek közül az a leghajmeresztôbb, hogy betoppan hozzá egy óriás, hogy bejelentse: felvételt nyert a Hogwarts varázslóiskolába. A kisfiú boldogan, várakozásokkal telve ül fel a 9 3/4-es (kilencegész háromnegyedes!) vágányról induló gôzösre, amelyen összeismerkedik új osztálytársaival, a vörös hajú, ügyetlenkedô Ron Weasleyvel (Rupert Grint) és a mindentudó, szimpatikus kislánnyal, Hermione Grangerrel (Emma Watson).

A varázslóiskolában a gyerekek megtanulhatnak mindent, amit egy varázslónak tudnia kell, a seprûn repüléstôl a varázspálca használatáig, de ezek elsajátításához kemény akaratra, fegyelemre van szükségük. Az intézményben a szórakozás is helyet kap, igazán megkapó például a varázslók által ûzött sport: a játékosok seprûn repülve kergetik az elvarázsolt labdákat. Az iskolában azonban különbözô veszélyek is fenyegetik ôket, elsôsorban egy gonosz professzor részérôl, aki meg akarja kaparintani az iskolában ôrzött Bölcsek Kövét, amellyel örök életet biztosíthatna a sötét erônek, amelyet szolgál. Erre azonban csak Harry, Ron és Hermione jönnek rá, és hiába figyelmeztetik a vezetôséget, nem hisznek nekik. Így hát ôk kell megmentsék a világot az örök életre vágyó gonosztól. A nagy kalandban pedig minden erejükre, bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz.

Chris Columbus rendezô és David Heyman producer a több mint 100 millió példányban eladott könyv lehetô leghûbb adaptációját akarták elkészíteni, így minden apróságra nagy figyelmet fordítottak. A munkába bevonták J. K. Rowling írónôt is, a szereplôket többezer jelentkezô közül válogatták ki. A fôszereplô Daniel Radcliffe volt az egyetlen, aki mindenki tetszését elnyerte, az írónô úgy érezte, mintha rég elvesztett fiát látná viszont. A szülei azonban nem akartak beleegyezni, hogy fiuk olyan szerepet vállaljon, amely teljesen megváltoztathatja életét. A filmesek hosszadalmas gyôzködése végül sikerrel járt, így a kis Dan kamera elé állhatott, a rendezô pedig megkapta pont azt a Harry Pottert, akit annyit keresett.

A film kellemes szórakozást nyújt kicsiknek-nagyoknak egyaránt, egy ismeretlen mesevilágba vezeti be a nézôt; a legkisebbeknek talán túl hosszú a 140 perces alkotás, de a négyszáz oldalas könyvhöz hasonlóan leköti a figyelmet, nem vesz el unalmas részletekben.

A Harry Potter és a Bölcsek Köve bemutatójára ma 17 órától kerül sor a Köztársaság moziban. Ez alkalomból egy jeggyel ketten mehetnek be az elôadásra.

Köztársaság mozi, vetítési idôpontok: pénteken és szerdán: 11, 14, 17, 20 és 23 órától, szombaton, vasárnap, kedden és csütörtökön 14, 17, 20 és 23 órától. A 23 órától kezdôdô elôadásokra kedvezménnyel lehet jegyet váltani. Hétfôn nincs elôadás.

Balázsi-Pál Elôd

KÖRKÉP

Weblap a faluról Belgiumban

(5. old.)

Szék azon települések közé tartozik, amelyek megôrizték testvértelepülési kapcsolatukat valamely külföldi községgel. Mi tavaly ünnepeltük a belgiumi Ellezelles-el barátságunk tízéves évfordulóját. Ezen a nyáron sem ültek tétlenül az ellezelles-i vezetôk, hiszen megajándékozták a széki polgármesteri hivatal és az Opération Villages Roumains helyi szervezetét egy-egy új számítógéppel. Legújabb tervük a széki faluturizmus fejlesztésének támogatása. Ennek érdekében Belgiumba meghívtak egy több tagú munkacsoportot, hogy közösen szerkesszünk egy weblapot Székrôl. Több órás tanfolyamot tartottak az Internet mûködésérôl és használatáról, gyakorolhattuk a levelezést és a keresôprogramok használatát.

Elôadást tartott a Wallon falualapítvány képviselôje, a falufejlesztés egyik képviselôje, fogadott a helyi polgármester és több munkatársa, egy szociális otthon igazgatója és az O. V. R. vezetôsége.

Meglátogattunk egy iskolát, ahol közel ezer diák tanul óvodás kortól az egyetem elôtti oktatás minden szintjéig, beleértve a szakoktatást is. Nem mulasztották el bemutatni a környékbeli gazdákat és mintagazdaságokat, a helybéli sörfôzdét, és a faluházat.

A közös munkaprogram eredménye egy széki weblap felavatása, a falufejlesztés lehetôségeinek megismerése, az Internet használata, a baráti kapcsolatok további fejlesztése volt.

A búcsúvacsorán egy elôkelô vendéglôben széki táncokat jártunk a belga vendéglátókkal, ami szintén a baráti kapcsolat mély gyökereirôl, fejlôdési lehetôségeirôl tanúskodik.

Deák Márton

Mit kell tudni a helyi kataszteri hivatalokról?

(5. old.)

A kormány nemrég tette közzé a Hivatalos Közlönyben a mezôgazdasági kataszteri hivatalok létesítésérôl hozott sürgôsségi kormányhatározatot. A községi városi és municípiumi tanácsok keretében mûködnek ezek a szolgáltatási hivatalok.

A szakembereket a helyi költségvetésbôl fizetik, míg technikai és módszertani irányításukat a megyei kataszteri hivatal és a megyei mezôgazdasági vezérigazgatóság hatáskörébe utalták. A helyi kataszteri és mezôgazdasági hivatalok feladatai közül íme néhány fontosabb teendô:

— részt vesznek az illetô adminisztrációs terület felmérésén és a határok gyakorlati kijelölésén;

— topográfiai méréseket végeznek azokon a földeken, amelyek az illetô adminisztrációhoz tartoznak és a felmérés után átadják azoknak, akiknek erre a földtörvény alapján a helyi földosztó bizottság jogot adott;

— összeállítják és kitöltik a jogtulajdont bizonyító iratokat és azokat a helyi tanácsosok a megyei prefektúrára továbbítják jóváhagyás végett;

— feladatuk közé tartozik továbbá a köz- és magántulajdonban levô földek tulajdonjogi változásai és az adásvétel utáni helyzeti átalakulás nyomon követése és nyilvántartásba vétele. Ez vonatkozik a területükön mûködô mezôgazdasági egységekre is. Földjeiket felmérik és nyilvántartásba kerül;

— javaslatokat tesznek és jóváhagynak bizonyos terveket különbözô üzemnagyságú termelôegységek útrendszernek kiépítésére, a víz- és csatornarendszer megtervezésére és az öntözésre is;

— állandó jeleggel követni fogják, hogyan növelik meg földjeiket a tulajdonosok vagy a bérlôk;

— hasznos adatokat szolgáltatnak a gazdalajstrom kitöltéséhez;

— a termelôket gyakorlati tanácsokkal látják el, különös tekintettel a növényvédelmi teendôkre;

— szorgalmazzák a háziállatok mesterséges megtermékenyítésének kiterjesztését, a betegségek megelôzését és a beteg állatok ésszerû kezelését;

— támogatni fogják a tanácsokat különbözô mezôgazdasági és falufejlesztési programok összeállításában, pályázatok elkészítésében;

— a hivatal szakemberei más szakmai feladatot is ellátnak, amire a helyi polgármester felkéri. Azokért a szolgáltatásokért, amelyeket a lakosok kérnek, bizonyos összeget kell majd fizetni. Ennek nagyságát a helyi tanács szabja meg.

A kataszteri hivatalba a helyi tanács szakembereket, geodéziai mérnököket, kataszteri almérnököt, topográfus technikust vagy almérnököt, agrármérnököt, technikust vagy almérnököt, kertészt és állattenyésztési mérnököt, állatorvost, mesterséges megtermékenyítô technikust alkalmazhat szükség szerint. Hány szakembert és milyen felkészültségûeket alkalmaznak, azt a helyi tanács dönti el az igények és a rendelkezésre álló pénzügyi lehetôségek függvényében

A kormányrendelet szerint a helyi tanácsosoknak feladata többek között az is, hogy kereskedelmi társaságot hozzanak létre a helyi mezôgazdasági termékek felvásárlására. Ezek megalakításában esetleg több szomszédos tanács is összefoghat, együttmûködésre is lehetôség nyílik. Ily módon támogatják a növényi és állati eredetû termékek értékesítését.

T. J.

Ajándék a szegény gyermekeknek

(5. old.)

A polgármesteri hivatal jóvoltából közel ezer szegény sorsú gyermek kapott ajándékot. A karácsonyi csomag ha nem is volt olyan gazdag, mint az elôzô esztendôkben, kapóra jött a sok anyagi gonddal küszködô család számára. Sokuknak még a mindennapi kenyérre sem telik. Mivelhogy már két éve nem szolgáltatják a szociális segélyt, a helyi önkormányzat legalább ilyenkor, ünnep elôtt gondol az elkeseredett családokra. Különösen a gyermekek örültek az anyagi támogatásnak. A fôtéri gyermekvárosban lezajlott ünnepély keretében nyolcszáz kisgyermek kapott karácsonyi ajándékot. Pop Nicolae polgármester mellett ezúttal jelen voltak a helyi tanácsosok is.

Hasonló rendezvényekre kerül sor az elkövetkezô napokban a kisváros árvaházaiban, óvodáiban és iskoláiban is.

Erkedi Csaba

Lakásajtók Palesztinának

(5. old.)

A "Raticom" Kft. már évek óta szállít külföldre különbözô típusú lakásajtót. A vasasszentiványi istállóból átalakított bútorgyár nagy tételekben szállít exportra is kisbútort. Az idén például Palesztinába is küldtek árut a Szamos menti termelôk, nem kevesebbet mint hatszáz lakkozott ajtót. Emellett Csehországba és Spanyolországba is küldtek árut a Raticom Kft. dolgozói.

Érdekesség, hogy a szamosújvári gyáregységnek saját erdeje van Tulcea megyében. Csupán az idén hatezer köbméter fát vágtak ki feldolgozás céljából. Jékely Nicolae cégtulajdonos lapunknak elmondta, hogy a kitermelés a tél folyamán is tart és az elmúlt napokban tapasztalt nagy hideg ellenére jelentôs mennyiségû nyersanyagot biztosítanak feldolgozó egységüknek.

E. Cs.

Eladják a húst a tordai állatkertben?

(5. old.)

A legutóbbi tanácsülésen azzal vádolták a tordai állatkert alkalmazottait, hogy eladják az állatok táplálására szánt húst. Sorin Bichis tanácsos elmondta, két személy is tudomására hozta, hogy több alkalommal vásároltak kutyáik részére húst az állatkertbôl, havonta körülbelül egymillió lej értékben. A húsnak kilójáért húszezer lejt fizettek. Virgil Blasiu polgármester sajtóértekezleten elmondta, az ügyet kivizsgálják, s amennyiben a kijelentések beigazolódnak, felelôsségre vonják a vétkeseket. A soron következô, december 27-i ülésen nyilvánosságra hozzák a kivizsgálás eredményeit.

R. T. T.

Honfoglal a Kolozsvári Tévé

(5. old.)

A Bethlen Egyesület és a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ meghívására január 19-én Bethlenbe látogat a napokban regionálissá, területivé vált Kolozsvári Televízió magyar szerkesztôsége.

— Mint ismeretes, a Kolozsvári Televízió szerkesztôi az elmúlt hónapokban legalább tíz riportot készítettek Beszterce-Naszód megyében — mondta Borsós K. László, az egyesület elnöke. — A kolozsvári tévések folyamatos jelenléte pozitívan hatott a megye szórványtelepüléseinek életére, hiszen jónéhány magyarlakta falu már úgy érezte mifelénk, leírta ôket az erdélyi és a magyarországi társadalom. Mivel a riportokat, beszámolókat a riportalanyoknak és érintett közösségeknek csak elenyészô hányada látta, megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy ezeket az anyagokat tévé-házimozi keretében kellene reaktualizálni. A tévések levetítik nekünk 19-én az elkészült riportokat, így a megye különbözô sarkaiban élô magyar közösségek megismerkedhetnek egymás gondjaival, és képet alkothatnak arról, hogyan látják ôket a kolozsváriak, illetve a tévések. Ez pedig nagyon fontos dolog, hiszen a megyében szétszóródott 17 000 magyar olyan településeken él, melyeknek határait más nemzetiségû lakosok tengere nyaldossa. Ezek a szigetek nem nagyon tudnak egymásról. A Kolozsvári Tévé adásai — fôleg most, hogy ennyire megnôtt adásidejük és délután is láthatjuk a magyar szerkesztôket — lényegesen hozzájárulhatnak e szórványvidéki magyarok identitástudatának megôrzéséhez. És aki ismeri a magyar szórvány sajátos gondjait és gondolatvilágát, az tudja, milyen nehéz egy ilyen feladat. És különben is: Erdélyben mindenki mindenkiért felelôs. Vigyáznunk kell egymásra...

Nagy szeretettel várjuk a tévéseket, és már meg is kezdtük a szervezést, hiszen nem lesz könnyû a riportalanyokat valamint a megye szétszórt magyarságának küldötteit, képviselôit "begyûjteni" Bethlenbe. Férfimunka lesz ez az egyesület, valamint az RMDSZ számára is.

Szabó Csaba

AKTUÁLIS

Hatmillió Euró-Startcsomag Ausztriában

(6. old.)

Végre sikerült Euro-Startcsomagot vásárolnom. Ausztriában múlt szombat óta mindenki vehet eurót. Január elsejéig magánszemélyek csak érméket vásárolhatnak, mert félnek az illetékesek, hogy a hamisítók kihasználnák a helyzetet, ha a schillinget már most euró papírpénzre lehetne váltani. Az egyetlen szépséghiba, hogy cégek már szeptember óta rendelkeznek euró bankjegyekkel, tehát a hamisítóknak csak egy vállalatot kellett alapítaniuk és már szeptember óta tanulmányozhatják, hogyan lehet az eurót hamisítani.

A papírpénzt a vállalatok sem használhatják a 2001-es évben, de mégis volt olyan vállalkozó aki kelet-európai építômunkásoknak, akiket ráadásul illegálisan alkalmazott, euró bankjegyekkel fizetett.

Az Euró-Startcsomagot nem volt könnyû megszerezni. Az újságok külön felsorolták, hogy a Leiner bútoráruházakban és OMV benzinkutaknál szombaton Euro-Startcsomagot lehet venni, de csak azok jutottak egy csomaghoz, akik korán felkeltek, mert nagyon hamar elfogytak az érmék. A legtöbb postahivatal és bankfiók szombaton zárva volt, de hétfôn sok helyen délutánra elfogyott az aznapi adag.

Kétszáz schillingért lehet egy Euró-Startcsomagot vásárolni, amiben az összes euró-érme megtalálható. Összesen harminchárom különbözô névértékû érme van a csomagban.

Az érmékkel kapcsolatban egy gondot jelenthet, hogy az egy és két eurós érmekben nikkel van, amire a lakosság egy része allergiás és náluk az érmével való érintkezés bôrkiütést okozhat. Természetesen egy ilyen allergiás reakcióhoz az szükséges, hogy valaki hosszabb ideig és gyakran a pénzérméket a kezébe veszi, ezért leginkább a pénztárosok szenvedhetnek. Nagyon sok üzletben, ahol idáig a magas banki költségek miatt csak készpénzzel lehetett fizetni, elfogadják a hitelkártyákat is, hiszen sokan félnek az új valutától és a hitelkártyák egy fajta biztonságot kínálnak.

A legtöbbet érô érme a két euró osztrák változatának a hátulján Bertha v. Suttner, azaz egy nô látható. Az egy eurót Mozart díszíti. Úgy látszik ôk a legfontosabb osztrák személyiségek. A kisebb értékû érméken bécsi épületek és alpesi virágok láthatók: 50 cent a bécsi szecesszió képével, a húsz centen a Belvedere kastély, amely decemberben az UNESCO világörökségi listájára került, a tíz centen a Stephansdom látható. Az öt centet, két centet és az egy centet pedig alpesi virágok díszítik.

Most van Euro-Startcsomagom. Csak a hûtôszekrényt kell még feltöltönöm, ha nem akarok január elején órákig sorban állni az üzletekben, mert idáig ahol cégek kipróbálták, hogy az euróval való fizetés mit jelent, döbbenten tapasztalták, hogy egy-egy vásárló sokkal tovább tartózkodott a pénztárnál és ráadásul este a pénztárból pénz hiányzott, tehát a pánztárosok el is számolták magukat.

Idén, amikor szilveszterkor a Stephansdom harangja tizenkettôt üt kiváncsian várom, hogy mi történik.

Pénzes Attila

Euró premier Franciaországban is

(6. old.)

Ötvenmillió euró-mintacsomag árusítását kezdték meg a múlt csütörtökön éjféltôl a franciaországi bankfiókokban, postahivatalokban, 15 ezer dohányboltban és kis kávéházban, valamint a Carrefour hipermarketlánc áruházaiban.

A francia mintacsomagban 100 frankért 15,24 euró értékben 40 darab fémpénz található: 2 eurós, 1 eurós, ötvencentes, húszcentes, tízcentes, ötcentes, kétcentes, illetve egycentes kiszerelésben.

Vásárlásra természetesen csak január elsejétôl használhatják az új pénzt az elsô tulajdonosok is. Sokan karácsonyi meglepetésnek szánják az egyébként igen szerény küllemû nejlonzacskóba csomagolt, egymaroknyi aprópénzhalmazt.

Laurent Fabius pénzügyminiszter a népszerûsítô akció minél szélesebb körû hatékonysága érdekében azt javasolta az árusító intézményeknek, hogy maximum két csomagot szolgáltassanak ki egy-egy vásárlónak. Az óvatosság valószínûleg nem alaptalan: a Louvre közelében éjszaka is nyitva tartó postafióknál éjfélkor már hosszú sor várakozott a kasszák elôtt.

A franciák az írekkel és a hollandokkal együtt elsôként vehették kézbe a rézvörös és sárga színû, krómnikkel alapanyagú euróaprópénz 8 különbözô értékû érméjét. Az euróövezet kilenc másik országában szintén az elmúlt napokban kezdték árusítani a jövô fizetôeszközét, az utolsó premier elôtti bemutatkozás e hét elsô napjaiban Németországban, Portugáliában és Görögországban lesz.

A párizsi gazdasági és pénzügyminisztérium Bercyben lévô központjában pénteken bejelentették, hogy a francia központi bank százmillió darab ötvencentes euróérmét vásárol a spanyol központi banktól, amely fölös készletekkel rendelkezik a Don Quijote alakját megteremtô Cervantes képével díszített pénzérmébôl. Állítólag ez iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklôdés francia földön. Négy ötvencentes érméért két napilaphoz, vagy egy elegáns kávéházban felszolgált jó aromájú duplához juthat hozzá a francia fogyasztó.

Nem erôsítették meg viszont azt a korábbi értesülést, hogy Párizs Olaszországban akarja a 20 és 50 centeseket veretni.

Búcsú a szeretett márkától

(6. old.)

Németország lakosainak az euró közeledtével kétszeresen is nehezükre esik megválni a nemzeti fizetôeszköztôl: egyrészt a márka hagyományosan a legértékállóbb, a "legkeményebb" valuták közé tartozik a világon. Másrészt gyakorlatilag egyidôs az egységes német nemzettel, ha úgy tetszik: a nemzeti piaccal és gazdasággal, amely porosz vezénylet alatt jött létre 1871-ben.

Az Északnémet Szövetség dél felé történt kiterjesztése után, 1871 decemberében váltotta föl a birodalmi márka (Reichsmark) a különbözô német államok és államocskák saját fizetôeszközeit. Ezt az arany fedezetû valutát ötven év elteltével fölemésztette az elsô világháború és annak gazdasági-pénzügyi következményei.

Az addig példátlan méretû német inflációnak a járadékmárka (Rentenmark) bevezetése vetett véget 1924-ben. Az átváltási arány egy az egymilliárdhoz volt. Jellemzô a kor viszonyaira a tavalyi német könyvpiac bestseller írójának, Sebastian Haffnernak a visszaemlékezése. Miniszteri tanácsos édesapja (aki nem keresett rosszul!) fizetését még aznap áruba fektette a család: egy nagybani piacon bevásároltak egyhónapi élelmiszermennyiséget, némi ruhanemût, pipadohányt és a papa villamosbérletét. Másnap ugyanis azonos összegû birodalmi márkáért már csak fele annyi árut tudtak volna kapni.

A Rentenmark kilenc évig volt képes konszolidálni a weimari köztársaság gazdaságát, mígnem 1933-ban — a nagy gazdasági világválsággal — kilehelte lelkét. Az ebben az évben hatalomra jutott nácik ismét bevezették a birodalmi márkát, stílszerûen az általuk kikiáltott Harmadik Birodalomhoz.

A hitleri rezsimmel való gyökeres szakításhoz tartozott az új valuta is. A megszálló nyugati hatalmak bábáskodása mellett született meg a német márka (Deutsche Mark), amely 1948. június 20-án váltotta fel birodalmi elôdjét. A beváltási arány 1:10 volt, ami fôleg a pénzreformról valamiképpen szimatot kapott nagykereskedôknek jött jól: máról holnapra meggazdagodtak, eladdig rejtegetett árukészletük ugyanis jelentôsen fölértékelôdött.

A (nyugat)német márkával párhuzamosan született meg a (puhább) keleti márka Németország szovjet megszállási övezetében, a késôbbi NDK-ban. Az Elbától keletre csak 42 évvel késôbb, 1990. július elsején vált hivatalos fizetôeszközzé a kemény márka, mintegy beharangozva a két német állam egyesülését.

Az 1948-ban kibocsátott elsô márka bankjegyek még erôsen a dollárra emlékeztettek, ami nem volt véletlen: amerikai grafikusok tervezték és amerikai nyomdákban nyomták ôket. Az évtizedek folyamán bankjegyek több nemzedéke viselte a Deutsche Mark nevet. Legutóbb éppen tíz éve kerültek forgalomba az aktuális darabok 5 és 1000 márka közötti névértékben, Bettina von Arnim, Friedrich Gauss, Annette Droste-Hülshoff, Balthasar Neumann, Clara Schumann, Robert Koch és a Grimm-testvérek képmásával. Hamarosan már csak a numizmatikusok számára jelentenek majd értéket: a hétköznapokban felváltják ôket a személytelen euró bankjegyek.

Dorogman László (MTI)

Módosították a város költségvetését

(6. old.)

Módosították a város költségvetését az önkormányzati képviselôk. Erre már korábban sort kellett volna keríteni, de a városháza vezetôsége elhanyagolta a kérdést. A tanács kellemetlen helyzetbe került: a hivatalos közlönyben már leközölték a jövô évi állami költségvetést is, ôk pedig csak most láttak hozzá az idei büdzsé módosításához.

Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos, a pénzügyi bizottság tagja úgy vélekedik, a polgármesteri hivatal vezetôsége nem kezeli megfelelôen a kérdést. Nehezményezte, hogy Gheorghe Funar nem tákéjozatta a tanácsosokat a jövô évi költségvetés tervezetérôl sem. — A törvény értelmében tizenöt napon belül valamennyi település tanácsásnak el kell fogadnia a jövô évi büdzsét. Az újságíróktól tudtuk meg, hogy eddig a városháza három különbözô költségvetés-tervezetet állított össze. Errôl sem a pénzügyi bizottság tagjait, sem a plénumot nem értesítették — fogalmazott. Úgy véli, a hivatal vezetôsége utolsó pillanatban fogja elôterjeszteni a jövô évi büdzsét azért, hogy ne lehessen érdemi módosításokat eszközölni. — A polgármester mindig így jár el. Kész tények elé állítanak — elégedetlenkedett Pálffy Károly.

Az idei költségvetés módosítása során 3,5 milliárd lejjel egészítették ki a Távfûtési Vállalat büdzséjét. Az önkormányzati képviselôk ugyanakkor megszavazták az Országos Lakás-ügynökség (ANL) programja keretén belül építendô tömbházak kivitelezéséhez szükséges megvalósíthatósági tervek kiadásait. Mint ismeretes, az elsô ilyen tömházak a Monostor negyedben, a Mehedinti utcában épülnek majd.

A polgármester tiltakozása ellenére az önkormányzati képviselôk 350 millióval járultak ugyanakkor hozzá a városi kórház költségeinek fedezéséhez. Gheorghe Funar azzal érvelt, az egészségügyi intézmény nem a vározháza hatáskörébe tartozik. Azt javasolta, a kórháznak csupán 150 milliót adjanak, a hiányzó összeget pedig a szaktárca fedezze. Somogyi Gyula RMDSZ-tanácsos javaslatára a városatyák a kórház által kért fenti összeget szavazták meg.

Annak ellenére, hogy nemrég 3 milliárd lejjel támogatta a futballklubbot, a tanács újabb 450 millió lejes támogatást hagyott jóvá az U FC számára. Egyes tanácsosok kifogásolták a pénz kiutalását.

Brâncusi-ra keresztelték a 16-os Iskolát
Kétnyelvû iskola egynyelvû ünnepsége

(6. old.)

A Palocsay-kert tôszomszédságában elhelyezkedô 16-os Iskolát 1970. szeptember 15-én avatták fel. Az emeletes épületbe elôször a frissen épült tömbháznegyed román és magyar gyerekei iratkoztak be, késôbb viszont a tágabb környékrôl — Borháncsról, Györgyfalváról, Mezôszoporról, az 1-es Számú Iskolából — is érkeztek ide diákok. Az évek múltával a 16-os Iskola Kolozsvár egyik legjobb magyar tagozatos lakótelepi iskolájává nôtte ki magát.

Az ezredforduló új divatja, a számozott iskolák nevesítése ezt az iskolát sem kerüte el. Mivel az iskolának nincsenek híres véndiákjai — legfeljebb Palocsay Rudolf nevét lehetne megemlíteni a névadással kapcsolatban, ugyanis az ô egykori birtokán fekszik az iskola — az igazgatóság Constantin Brâncusi nevére voksolt. A magyarázat: a közelben húzódik a szobrász nevére keresztelt utca, azaz az egykori Györgyfalvi út.

A névadó ünnepségre tegnap reggel került sor az iskola tornatermében, a megyei tanfelügyelôség, a polgármesteri hivatal, a prefektúra képviselôinek, valamint számos véndiák, egykori tanár jelenlétében. A gyerekek kitettek magukért: elkészítették a Végtelen Oszlopot, felelevenítették a nagy szobrász életét. Funar jelenléte és sajátos megjegyzései kellemetlen hangulatot teremtettek a magyar tagozaton, így az ünnepségen — összesen — egy vers (Szabó Dorottya) és egy dolgozat (Kudor Bálint) hangzott el magyarul.

A szülôkkel és az egykori tanárokkal beszélgetve kitûnt: szép számmal voltak az ünneplôk között olyanok, akik magyar nyelvû mûsort és ünnepi beszédeket is szerettek volna hallani.

Mindezektôl eltekintve valóban ünnepire sikerült a keresztelô.

Szabó Csaba

Valutaárfolyamok

(6. old.)

December 20., csütörtök

Váltóiroda

Márka (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.)

14 120/14 350

31 450/31 700

112,5/115,5

Az utcai pénzváltóknál a forint 113/115, a márka 14 300/14 500, a dollár pedig 31 400/31 600 lejbe került.

December 21., péntek

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 401 lej,

1 USD = 31 397 lej, 1 euró = 28 166 lej, 1 magyar forint = 114 lej.

NAPIRENDEN

Nem találtak kivetnivalót Szovátafürdô privatizálásában

(8. old.)

A Szovátafürdô privatizálásának kivizsgálására kiküldött román parlamenti bizottság semmilyen kivetni valót nem talált az egyes szenátorok által kifogásolt magánosítási folyamatban, de 2002. március végéig haladékot kért jelentésének véglegesítésére.

Az év folyamán több szenátor heves kirohanást intézett a törvényhozás felsôházában Szovátafürdô magánosítása ellen, azt állítva, hogy az elôzô törvényhozási ciklusban az állami vagyonügynökség "bagóért eladta a fürdôt a magyaroknak, egy magyarországi cégnek". Ezért hozták létre a szovátafürdôi magánosítást felülvizsgáló parlamenti bizottságot, amely ismét elnapolta végleges jelentésének beterjesztését.

Ez már a második haladék, amit a vizsgálóbizottság kért. Eredetileg október 31-ig a végkövetkeztetéseket tartalmazó jelentéssel le kellett volna zárni a vizsgálatot, de a bizottság december 17-ig haladékot kért. A decemberi dátumra is csak egy kilencoldalas ideiglenes jelentés készült el az ellenôrzés során tapasztaltakról.

A vizsgálóbizottság ideiglenes állásfoglalása szerint Szovátafürdô magánosítása valamennyi törvényes elôírás tiszteletben tartásával történt — írta az Adevãrul, amely annak idején nagy teret szentelt az üggyel kapcsolatos szenátusi vitának.

Szovátafürdôt tavasszal vásárolta meg a Salina Invest, amelyben meghatározó részesedése van a Corvinus Rt.-nek és a Danubius Rt.-nek.

Román katonai részvétel Afganisztánban

(8. old.)

Románia más államok parancsnoksága alá rendelt katonaorvosokat és önkéntesekbôl álló, legfeljebb század nagyságú katonai alegységet ajánlott fel az Afganisztánba küldendô haderô számára — jelentette be csütörtökön Eugen Badalan altábornagy, a szárazföldi erôk vezérkari fônöke.

Az altábornagy emlékeztetett rá: Románia már az afganisztáni hadmûvelet kezdetén felajánlotta, hogy kész "különbözô formákban" részt venni az afganisztáni hadmûveletekben az antiterrorista koalíció oldalán. Erre a célra felajánlotta légterét is, most pedig hajlandó csapatokkal részt venni a konfliktus utáni afganisztáni akciókban.

Eugen Badalan hozzátette: még nem tudja, hogy a román felajánlást elfogadják-e és milyen mértékben. Errôl Brüsszelben és Londonban döntenek — mondta.

Zöldszám az egészségügyi biztosítottaknak

(8. old.)

A Kolozs megyei egészségügyi pénztár legújabb, a biztosított személyek érdekében tegnaptól "beindított" szolgáltatása az a telefonvonal, amelyen ingyenesen lehet érdeklôdni különbözô, az egészségügyi ellátást, biztosítást érintô kérdések felôl, illetve el lehet mondani az egészségügyi rendszerhez kapcsolódó észrevételeket. Mindazoknak, akik a 0800-07102 telefonszámot hívják, a robothang kikapcsolása után két perc áll a rendelkezésükre mondanivalójuk rögzítésére. Az üzeneteket külön feljegyzik, naponta bemutatják az igazgatónak, és az esettôl függôen utánanéznek annak, megoldják, vagy megválaszolják az azt igénylônek. Adrian Munateanu sajtószóvivô elmondta, hogy eddig Iasi-ban és Bukarestben vezettek be hasonló szolgáltatást.

A pénztár tegnapi sajtóértekezletén Emilia Groza igazgatónô bejelentette, hogy sikerült ebben a hónapban két korszerû nyomtatót beszerezniük az egészségbiztosítási matricák személyesítésére mindegyik biztosított esetében. Remélik, hogy január 20-tól kezdôdôen elkezdik osztani az elsô ilyen matricákat a legfontosabb, adóssággal nem rendelkezô cégeknek, és legkésôbb júniusig minden vállalathoz eljuttatják. A matricákat minden hónapban felragasztják a biztosítási könyvekre, és ezzel lehet igazolni, hogy az illetô kifizette a hozzájárulást, tehát jogosult az egészségügyi ellátásra. A pénztár a matricákat a munkaadóknak osztja ki, ezek pedig az alkalmazottaknak.

(i)

Segítsen egy lappal!

(8. old.)

Decemberben gyûjtést indítottunk nélkülözô embertársainknak Szabadságot elôfizetni. Tegnap délig Csiszér Éva, született Kállay, Kanadából, dr. Szabó László fogorvostól, a Belvárosi Református Parókiától, illetve egy neve elhallgatását kérô kolozsvári jóakarótól összesen 1 201 000 lej gyûlt össze januári elôfizetésekre kiskeresetûeknek.

Aki teheti, támogassa a beteg- és kisnyugdíjasokat, munkanélkülieket, szociális támogatáson tengôdôket legalább egyhavi elôfizetés árával (64 000 lej + kihordási díj — 2000–3875 lej, terjesztôtôl függôen —, az egész mintegy 2 dollár!).

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asocia t ia Cultural ã Minerva, Banca Comercial ã Român ã , Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon december 21-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

A szerkesztôség


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2001 - All rights reserved -