2001. február 6.
(XIII. évfolyam, 29. szám)

Laurentiu Lucian Borbélyról, a szombat éjjeli, Napoca hotel elôtti botrány „fôhôsérôl" — aki azt állította, hogy az ittas rendôrök, élükön Rus Toma ôrnaggyal súlyosan bántalmazták ôt — kiderült: korábban öt alkalommal ítélték el. Hamisításért, testi sértésért, hajtási nélküli és ittas vezetésért, hivatalos minôsítés elsajátításáért több mint három év börtönbüntetésre kötelezték, jelenleg feltételesen van szabadlábon. Mint lapzártakor értesültünk, a Diesel cég taxisofôrje ellen hivatali közeg megsértése vádjával indítanak eljárást, de súlyos testi sértéssel is vádolják: ô törte be a botrányt indító Buzgariu orrát. A botrányba keveredett két rendôr továbbra is tagadja az ôt ért vádakat, állítják, nem voltak részegek. A mintegy 70 taxit és a DIAS egységeket is „felvonultató" botrány részletei az 5. oldalon.

(-bb)

Nelu Pop ezredes, a Kolozs Megyei Rendôrség parancsnoka tegnap rendôrségi bizottság megalakulását rendelte el, amely azt kell hogy kivizsgálja: hogyan jutott az írástudatlan Gábor Lajos és Varga Ana hajtási jogosítványhoz? A rendelkezésre az után került sor, hogy néhány helyi és országos napilap — köztük a Szabadság is — szombati számában tudósított: Gábor Lajost állítólag magánórán vizsgáztatta az egyik, azóta már súlyos kihágások miatt kirúgott rendôr.

(-bb)

Az Országos Társadalombiztosítási és Nyugdíjpénztár (CNASP) újabb nyugdíjkiegyenlítést kíván végrehajtani — jelentette ki hétfôi bukaresti sajtóértekezletén Petre Ciotlos, az intézmény új elnöke, aki egyben a munkaügyi és társadalmi szolidaritási minisztérium államtitkára.

Ciotlos elmondta: azon nyugdíjakat, amelyek kéthavi országos nettó átlagbérnél magasabbak egyáltalán vagy pedig csupán kis mértékben indexálják. A cél az, hogy az idôk folyamán különbözô kiszámítási eljárásokkal kalkulált nyugdíjak közötti különbségeket a lehetô legkisebbre csökkentsék.

— Befagyasztjuk azokat a nyugdíjakat, amelyeket az utóbbi években, a sokat bírált 565. számú kormányhatározat alapján száz százaléknál magasabb helyettesítési aránnyal számítottak ki, s azokra nem fognak vonatkozni a differenciált indexálási intézkedések, vagy pedig csupán jóval kisebb százalékokkal fogjuk indexelni ôket, mint a kéthavi országos nettó átlagbér alattiakat — fejtette ki.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az új nyugdíjasok, akiknek ellátmányát a közeljövôben számítják ki, 2001. április elsejétôl már az új nyugdíjtörvény alapján kiszámított nyugdíjakat kapnak, s ezek esetében a helyettesítési arány 60 százalék körüli lesz.

Ciotlos közölte: a kéthavi nettó átlagbérnél kisebb, illetve a mezôgazdasági munka után járó nyugdíjakat március elsejével kezdôdôen 7,5 százalékkal emelik, mert úgy tartják, ezzel kompenzálják az elsô negyedév becsült inflációját.

Romániában az állami nyugdíjasok száma jelenleg mintegy 4,3 millió, a mezôgazdasági nyugdíjazottak pedig 1,7 millióan vannak. A kéthavi nettó átlagbér fölötti havi ellátmányban részesülôk száma körülbelül 150 ezer.

A sajtóértekezleten Marian Sîrbu munkaügyi miniszter afelôl biztosította a nyugdíjasokat, hogy ellátmányuk vásárlóértéke idén semmiképpen sem csökken majd a tavalyihoz képest, ugyanis a nyugdíjakat 2001-ben az infláció mértékének megfelelôen kívánják növelni.

A miniszter bemutatta a CNASP új ügyvezetô igazgatóját, Paula Apãteant, a szaktárca volt nyugdíjügyekkel foglalkozó vezérigazgatóját. Ugyanakkor bejelentette: a jövô héten kinevezik a CNASP igazgatótanácsában a kormányt képviselô tagokat, s azt követôen az igazgatótanács elsô alkalommal összeülhet. A miniszter hozzátette: a kormányprogramnak megfelelôen a nyugdíjak újraszámítására az év utolsó negyedében kerül sor.

Lapzártáig még nem fejezôdött be az Országos Akkreditációs Bizottság tegnapi ülése, de az elôzetes információk alapján a Sapientia Alapítvány kuratóriuma kedvezô döntést remél a csíkszeredai két szak tekintetében.

Amint arról már beszámoltunk, január folyamán két helyszíni terepszemlét tartott Csíkszeredában az akkreditációs bizottság, amely során ellenôrizték az ideiglenes mûködési engedélyt kérelmezô dosszié valóságtartalmát. Az Országos Akkreditációs Bizottság tegnapi ülésének napirendjén szerepelt a két kérelmezett csíkszeredai szak — az agrárközgazdasági valamint a könyvelési és gazdasági informatika — engedélyezésének kérdése is.

Kötô József a Sapientia Alapítvány akrreditációs szaktanácsadója a Szabadságnak elmondta, hogy az elôzetes szakbizottsági véleményezések alapján pozitív döntést remélhet az alapítvány a két szak tekintetében. Március 5-én pedig, a bizottság következô ülésén kerül terítékre az élelmiszerkémiai és környezetvédelmi mérnöki szakok akkreditációja, amelyek esetében ugyancsak kedvezô döntésre számítanak.

Tonk Sándor az alapítvány kuratóriumának elnöke ugyancsak pozitívan nyilatkozott. Elmondta: tudomása van arról, hogy délelôtt a szakbizottság kedvezôen bírálta el a csíkszeredai akkreditációs kérelmet. A végsô döntést ugyan a délután kezdôdô nagybizottsági ülésen hozzák meg, de mindeddig még nem volt arra példa, hogy egy kedvezô szakbizottsági döntést elutasított volna a plénum — nyilatkozta Tonk.

A remélt kedvezô döntés egyben azt is jelenti, hogy a 2001–2002-es tanévben az Erdélyi Magyar Tudományegyetem két (vagy négy) csíkszeredai szakán megkezdôdhet az oktatási tevékenység.

Lapzártakor kaptuk a hírt: Az akadémiai akkreditációs bizottság tegnapi ülésén nem hoztak döntést az erdélyi magyar magánegyetem ügyében — közölte Ioan Mihãilescu professzor, a bizottság elnöke az MTI-vel.

Mihãilescu professzor, aki egyben a bukaresti egyetem rektora is, elmondta: megvitatták a Sapientia Alapítvány által beterjesztett kérelmeket, de miután a jogi szakbizottság még nem dolgozta ki álláspontját, a hétfôi ülésen nem hoztak döntést. Hozzátette: bár a Sapientia vezetôi megígérték, hogy a tervezett magyar magánegyetem keretében egy román nyelvû szakot is indítanak majd, ennek részletes dokumentációját még nem juttatták el a bizottsághoz.

G. M.

Hétfôn országszerte megkezdôdött az 2000–2001-es tanév második szemesztere. A félév — amely a húsvéti, kéthetes intraszemesztriális szünidôig tart — nem minden iskolában indul különösebb gondok nélkül. A zilahi Református Kollégiumban például az elsô félév végén az egyház által visszavont két lelkésztanár helyettesítése okoz az iskolának fejtörést.

— Vicsai Ferenc és Tolnai Miklós lelkésztanárokat január közepén hívta vissza az egyház, az elsô félév legnehezebb, ún. felmérô-ellenôrzô szakaszában — nyilatkozta a Szabadságnak Seres Magdolna igazgató. — Az egyház ezen lépése rendkívüli módon megzavarta az oktatás menetét, ugyanis a kollégiumnak nincs olyan népes tanári kara, hogy az oktatási folyamat egy ilyen sajátos szakaszában zökkenômentesen tudja megoldani két tanár, illetve osztályfônök (Vicsai Ferenc a IX. C, Tolnai Miklós a XII. B. osztályfônöke volt) helyettesítését. Reméljük, hogy a megyei tanfelügyelôség segítségével talált vallástanárok már a mai nap folyamán megkezdik a tanítást. Éppen most kaptunk a püspökségtôl egy faxot, amelyben figyelmeztetnek bennünket, hogy egyházi ajánlás nélkül nem alkalmazhatunk vallástanárokat. Ellentmondásos tehát a helyzet. Szerencsére az osztályfônökség ügyét sikerült megoldanunk: a kilencedikét átvette informatika tanárunk, a tizenkettediket pedig az új vallástanárunk, akinek különben Szilágysomlyón van a katedrája. Nagyon sajnáljuk, hogy olyan tapasztalt, és mindenki által nagyra értékelt lelkész-pedagógusokat vontak vissza diktatórikus módon, mint a kollégiumban mintegy tíz éve tanító Vicsai Ferencet, és hatéves kollégiumi tapasztalattal rendelkezô Tolnai Miklóst.

(A Királyhágómelléki Egyházkerület ezzel kapcsolatos állásfoglalása az 5. oldalon)

Szabó Csaba

Hétfôi sajtóértekezletén Gheorghe Funar polgármester, a Nagy-Románia Párt fôtitkára nem kívánta kommentálni azt, hogy a Brassóban múlt hét végén tartott polgármesterek találkozóján kevés városvezetô vett részt. Szerinte ezúttal a hangsúly nem a résztvevôk számán, hanem az üzenet súlyán volt.

— Senkit sem akartunk meghatni. Véleményünk szerint az RTDP–RMDSZ kormány súlyos hibát követ el, ha nem az általunk kért formában módosítja a helyi közigazgatási törvényt. Amennyiben az elkövetkezô években a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja ugyanígy kormányozza az országot, nagy esélye van arra, hogy a következô választásokkor — akár tavaly ôsszel a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt — ne jusson be a parlamentbe — mondta a polgármester. Bejelentette: lemond tisztségérôl, amennyiben a törvénytervezet nem a nagyvárosok polgármesterei által kért formában módosul. — Remélem, gyôz a józan ész, és nem kell távoznom tisztségembôl. Hogy a felfüggesztéstôl félek? Nem errôl van szó — tette hozzá a polgármester. Funar szerint a találkozó után kiadott közleményt, amelyet hétfôi lapszámunkban közöltünk, Johannis Klaus nagyszebeni polgármester is támogatja. A közlemény többek között leszögezi: a helyi közigazgatási szervekkel történô kapcsolat során a polgároknak kizárólag az állam hivatalos nyelvét, a románt kell használniuk. A dokumentumot a nagyszebeni polgármester nem látta el kézjegyével. Funar szerint erre csupán azért nem került sor, mert Johannis Klausnak a végleges szöveg papírra vetése elôtt távoznia kellett.

Lapunk kérdésére Nagyszeben polgármestere elmondta: csupán a közlemény elsô részének egyeztetésén vett részt. — Nem értek egyet a közlemény azon részével, amelyik az állam nyelvének kizárólagos használatáról szól. Tudomásom szerint ez a rész Gheorghe Funar polgármester kifejezett kérésére került a dokumentumba. Számomra megfelel a törvénytervezetnek az anyanyelv használatára vonatkozó cikkelye: ha valamely kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a közigazgatási szervekkel történô kapcsolat során az illetô kisebbséghez tartozó személyek anyanyelvüket használhatják — nyilatkozta Johannis Klaus.

A polgármester arról is beszámolt, hogy a Nagy-Románia Párt bizalmatlansági indítványt szándékszik benyújtani a Nãstase-kormány ellen. Nincs kétsége afelôl, hogy sikerül összegyûjtani a kellô képviselôi aláírásszámot az indítvány benyújtására.

Mint ismeretes, a Nagy-Románia Párt 120 mandátummal rendelkezik, a bizalmatlansági indítvány megtárgyalásához 122 támogató aláírásra van szükség.

Kétnyelvû táblák Kolozsváron?
Gheorghe Funar polgármester „kétnyelvû táblák" elhelyezését tervezi a város határán. Hétfôi sajtóértekezletén elmondta: a település román neve mellé a tíz testvérváros nyelvén kiírja azt is, hogy a Kolozsvár megkapta az ötcsillagos város kitüntetést. Kolozsvár egyik testvérvárosa Pécs, így a táblán magyar nyelvû felirat is lesz.

Kiss Olivér

Kolozsvár polgármestere egy újonnan létrehozott bizottság vezetését bízta egyik helyettesére, Boros Jánosra. A Közterület-fenntartó Vállalathoz (RADP) tartozó sintérközpont mûködésének kivizsgálását elsôsorban a magas költségek kiküszöbölése tette szükségessé, véli a polgármester. Szerinte a kóbor kutyákat túl sok ideig tartják a központban, és a kezelés, féregtelenítés, ivartalanítás túl sokba kerül.

Boros János RMDSZ-es alpolgármester, a sintérközpont mûködését vizsgáló bizottság elnöke lapunknak elmondta: teljesen érthetô a megbizatás. — Legalább öt bizottság elnöke vagyok. Többek között rám bízták a koncesszionált telkek felügyelését, a természeti katasztrófákat megelôzô, illetve a hátrányos helyzetû személyek szociális gondjaival foglalkozó városházi bizottság vezetését is. Megválasztásomkor a polgármester elmondta, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkoznom kell — mondta Boros. Hozzátette: felvette a kapcsolatot Liviu Medrea RADP-igazgatóval, aki kijelentette, a központ mûködésével kapcsolatos városházi adósságok törlesztéséig nem lesz hajlandó betekintést nyújtani az iratokba. A sintérközpont mûködését vizsgáló bizottság ma reggel fél kilenckor helyszíni terepszemlével kezdi tevékenységét.

Boros arról is beszámolt, hogy javaslatára költségvetési tételként szerepelt egy ARO terepjáró vásárlása, amely segítségével a kóbor kutyákat könyebben el lehetett volna fogni. — A sintérközpont jelenlegi terepjárója rendkívül rossz állapotban van, és többször megtörtént, hogy a gazdátlan négylábúakat elengedték, mert útban a központ fele a gépkocsi elromlott — mondta Boros. Az alpolgármester nem rejtette véka alá, hogy személy szerint a kóbor kutyák „elaltatása" mellett foglal állást. — Hiába fogják el ôket, kezelik, majd a város szélére viszik ôket, folyton a városközpontban és a negyedekben vannak. A kutyapanzió mûködtetése túl sokba kerül — mondta Boros.

K. O.

A Szatmári Északi Színház Harag György Társulata pályadíjas versenyt hirdet 2001. május 24–27. között fiatal romániai magyar színikritikusok számára.

A versenyre benevezhetnek mindazok a 35. életévüket be nem töltött fiatalok, akik teatrológiát, filológiát, filozófiát, újságírói vagy ezekhez hasonló fôiskolát végeztek, illetve végeznek. A verseny keretében a társulatnak a 2000/2001-es színházi évadban mûsoron lévô elôadásait láthatják a versenyzôk három egymást követô napon (május 24., 25., 26.), és másnap délben jeligével ellátott borítékban a zsûri titkárának adják át a róluk készült kritikát. Ezt követôn délutánonként a versenyzôk szakmai beszélgetésen vehetnek részt. A színikritikákat magyarországi és hazai szakemberekbôl álló zsûri bírálja el, és a negyedik napon eredményt hirdet. A versenydíjakösszértéke10 millió lej (I. díj: 5 millió, II. díj: 3 millió, III. díj: 2 millió). A társulat fenntartja a jogot, hogy a legsikerültebb kritikákat hazai és külföldi folyóiratokban, illetve kötetbe szerkesztve megjelentesse. A verseny teljes idôtartamára ingyenes szállást és étkezést biztosítanak minden versenyzônek. A benevezés határideje 2001. március 31. Jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal és válaszborítékkal a társulat irodalmi titkárának, Kulcsár Editnek a nevére várják az alábbi levélcímen: Teatrul de Nord Satu Mare, Str. Horea nr. 3. 3900 Satu Mare.

A benevezések értékelése után külön értesítést küldenek minden jelentkezônek.

A KAJÁNTÓI GAZDAKÖR gazdatanfolyamot szervez február 7-én, szerdán este 7 órától a helyi római katolikus parókián. A tanfolyam meghívottai Barazsuly Emil, a megyei RMGE alelnöke, valamint a Kertimag és a Kiskun Vetômag Termelô és Forgalmazó Cégek képviselôi. Szeretettel várják a tagságot.

INGYENES JOGI TANÁCSADÁST TART Demeter Dalma ügyvédnô kedden du. 4 órától az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyed Jugoszlávia utca 51. szám alatti kerületi székházában.

— Miért éppen most tartanak népszámlálást Magyarországon?

— Mert meg akarják tudni, hányadán állnak a kisgazdákkal.

(öbé)

A Kriterion Könyvkiadó Történelmi Regények sorozatának legújabb darabja Makkai Sándor Sárga vihar címû munkája, amely, mint arra címe is utal, a tatárjárás korába kalauzolja olvasóit. Abba a történelmi korba, amelyben bôven termettek nagy személyiségek és kis szélhámosok.

A mû tehát történelminek indult, aztán átcsapott a kalandregény mûfajába. Az írót helyenként valószínûleg elragadta a fantáziája, így születtek meg a nagy tragikus hôsök, elsôsorban Béla király, aki a cselekmény legvitatottabb, legösszetettebben ábrázolt alakja. Az ô jelenléte fogja össze az amúgy szerteágazó, laza szerkezetû cselekményt, amely követi Jókai meseszövô stílusát: helyenként egész, önálló novellára emlékeztetô szálakat visz bele a történetbe, amelyek létjogosultsága vitatható. Mindenesetre elfogultsággal nem vádolhatjuk az írót, hiszen ô is tartja magát ahhoz a felfogáshoz, amely szerint a magyarság széthúzó, egymásra acsarkodó, irigykedô, fondorlatos mivoltában kiérdemelte a nagy történelmi csapásokat. Esetünkben a kunok és a magyarok közötti ellentét képezi az alapkonfliktust, amelyre ráépül Béla király vívódása, aki korán felismeri az országára leselkedô veszélyt, de szándékait nem tudja megértetni még saját közvetlen környezetével sem, ezért az összecsapás elkerülhetetlenné válik. A cselekmény ilyen módon két véres végkimenetelt is felölel, hiszen a belviszály végül kegyetlen mészárlásba torkollik. Erre következik, mintegy büntetésképpen, a tatár pusztítás, amely valóban sárga viharként söpör végig az ország területén. A vesztes csatákat és az azt követô megtorlásokat naturalisztikusan leíró részek ellenére cselekményt átszövô és, a boldog jövô ígéretét hordozó szerelmi szálaknak köszönhetôen a könyv végül mégis szép mesévé válik, amelyben természetesen gyôzedelmeskedik a nagy és nemes jellem.

Makkai Sándor inkább püspök, mint író, és inkább író, mint történész. Persze, attól még lehetne jó regény a Sárga vihar, azonban írója nem tud kibújni a püspök bôrébôl, így a könyv is inkább példabeszéd jellegûre sikeredett.

Sándor Boglárka Ágnes

A közmûvelôdési folyóirat idei elsô számában Sütô Ferenc az új nemzedéket, a fiatalságot érintô kérdésekrôl rendezett vitafórum eredményeit összegezi. Sylvester Lajos Rodostótól Zágonig címmel törökországi útiélményeit, Mikes Kelemen emlékét eleveníti fel. Nánó Csaba Bánffyhunyadi képeslapjában kalotaszegi látogatásának fontosabb állomásairól, a tájegység történelmi vonatkozásairól, Buzás Pál a kalotaszegi mûkedvelô színjátszás múltjáról ír. Neményi József Nándor — a folyóirat profiljától némiképp eltérôen — a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja kormányzási sikereinek esélyeit latolgatja. Gábor Dénes Vetró Artúr grafikai munkásságát, portréit mutatja be. A lapszámot is a Vetró-rajzok illusztrálják. Karikatúra a karikaturistáról címmel Móricz Zsigmond írását is közli a lap. Mindössze a rajzok elhelyezése nem éppen a legsikerültebb. Sas Péter P. Benedek Fidél szerzetes atya emlékét idézi. Olvashatunk továbba a Nagyenyeden tartott szabad líceumi elôadásokról, az ének-zene oktatás általános irányelveirôl, az erdélyi leventék kálváriájáról a péterfai ütközetben, és a víz jelképeirôl a szatmárnémeti rémhírekben.

N. J.

A Kriza Ágnes-emlékmûsor nagy pozitívuma, hogy minden évben sikerült a hangversenynek sajátos jelleget adni. Az idei hangverseny Verdi halálának centenáriumát is ünnepelte, méghozzá olyan mûveinek részleteivel, amelyek jelenleg nem szerepelnek a magyar opera repertoárján; sôt, nagy részük egyáltalán nem volt még mûsoron. A fentieket figyelembe véve, úgy érezzük, ez a Verdi-hangverseny valódi premierrel ért fel.

Kürthy András igazi rendezôi munkát végzett avval, hogy színpadi mozgással egészítette ki az operarészleteket, annál is inkább, mert a mûsor fôleg együtteseket tartalmazott.

Dávid Attila (Budapest) látvány szempontjából tudta vonzóvá tenni a mûsort. A vetített hátterek Verdi életének különbözô korszakait, vagy munkájának helyszíneit, az operákra vonatkozó részleteket idézték. Az Aida háttérvetítése például akár díszletnek is beillett. Mindez különleges színt kölcsönzött a hangversenynek.

Emelte az est színvonalát Airizer Csaba fellépte, aki az Ernaniból énekelte Don Silva áriáját, de különösen a Don Carlos Autodafé jelenetének adta meg hangulatát.

Kiss Domokos szépen imposztált hangon énekelte a Rigoletto kvartettjének gyilkos szólamát, partnereivel, Bancsov Károllyal, Hary Judittal és Vass Évával jó együttmûködésben.

Felfigyeltünk — nem elôször — Molnár Mária szép hangjára Preziosilla áriájában A végzett hatalmából — neki nyújtotta át Simon Gábor igazgató Az év énekese Kriza Ágnes-díjat.

A mûsorban helyet kapott mindkét nagy Verdi-hangversenynyitány. A koncert kezdetén A végzet hatalmát Kulcsár Szabolcs fiatal karmester vezényelte sokat ígérôen, a második részt pedig A szicíliai vecsernye vezette be Hary Béla nagyformátúmú koncepciójában. Ugyancsak az utóbbi operából Hary Judit énekelte Elena áriáját biztos koloraturával, jól respektált dinamikai effektusokkal.

Az opera két kitûnô drámai szopránja is hálás feladatot kapott. Konrád Erzsébet Leonora áriáját és a finálét énekelte A végzet hatalmából átélt elôadásban; partnere a Gvárdián szerepében Szilágyi János volt, hangja komoly fejlôdést mutat. A második részben, az Aida utolsó jelenetében, ugyancsak Konrád Erzsébet bizonyította, amit már az Ariadne Naxosban elôadásán is megállapítottam, hogy sokat fejlôdött elôadókészsége a magyar opera tagjaként.

Kirkósa Júlia A trubadúr Leonora elsô felvonásbeli áriájának elôadásában a tôle megszokott magas színvonalat, értô frazirozást képviselt. Inest Mányoki Mária énekelte.

Az elôadás fénypontja Kiss B. Attila A végzet hatalma Alvaro áriájáról és az Aida utolsó jelenetének teljesítményérôl egyetlen szót mondhatunk: világszínvonal! Hangja, elôadásmódja bárhol a világon lelkesedést válthatna ki.

Georgescu Mária nívósan oldotta meg A trubadúrból Azucena nehéz áriáját. Élmény volt ismét színpadon látni Szilágyi Frencet, a magyar opera örökös tagját, Otello halálában, azt a tenort, aki sok éven át vitte az opera nagy drámai repertoárját, akinek minden alkalommal ismételnie kellett a Tosca Levéláriáját vagy a Hazám, hazám-ot. Szilágyi most is birtokában van hangja terjedelmének és csengésének. Végül az Aida Amnerisét egy Prágába szerzôdött fiatal magyar énekesnô, Garay Éva énekelte, hangszíne meleg, de hiányzott elôadásából a királynô méltósága, még akkor is, ha e jelenetben már szerelmének kiszolgáltatott nô.

A jól megszerkesztett összekötô szöveget Marton Melinda és Szeibert István olvasták fel.

A számos új feladat megoldásában jól vizsgázott az énekkar. Nem az ô hibájuk, hogy a Don Carlos Autodaféja nagyobb létszámot kíván. Néhány kisebb hiba nem von le semmit a zenekar kiváló teljesítményébôl. Munkájuk talán egy bemutató terjedelmét is meghaladta.

A koncert elsô részét az intézmény fiatal karnagya, Horváth József, a második részt Hary Béla — a magyar opera örökös tagja — az intézmény vezetô karmestere vezényelte. Az ô érdemük, hogy a nehéz feladat zökkenômentesen valósult meg.

Végre zsúfolt ház ünnepelte a nívós hangverseny elôadóit.

Viva Verdi!

Morvay István

Például itt van Zámbó Jimmy temetése, amely egy adott pillanatban tömeghisztériába csapott át. Jimmy tulajdonképpen a sztárgyártás áldozatává vált.

Elhunyt a Nemzet Színésze, Sinkovits Imre. Méltóságos temetése volt. Amilyen az élete. Senki nem üvöltött bánatában, nem lett öngyilkos miatta (ahogyan az Jimmy halála után történt). A családtagok nem verték magukat a földhöz, Orbán miniszterelnök és Áder János, a parlament elnöke, a tömegbôl követte figyelemmel a gyászszertartást.

Jimmyt, a „kitalált sztárt", több ezren gyászolták. Amilyen látványosan csak tudták. Sinkovitsot, az igazi mûvészt, a magyarság egyik valódi csillagát milliók gyászolták. Csendben, önmagukba szállva.

Zámbó halálát követôen nagyon megijedtem. Már láttam az értékrendek feje tetejére állását. És egy színészóriás örök távozása kellett ahhoz, hogy meggyôzôdjek: nemzetünk tud még méltósággal is gyászolni. Igazi könnyeket ejteni. Értékrendet felállítani.

Nánó Csaba

— 1956 áprilisában a város elöljárósága elhatározza, hogy az Igazságügyi Palota Hunyadi (Stefan cel Mare) tér felôli szárnyát a Városi Mûvelôdési Ház részére utalja ki;

— 1956-ig — szovjet mintára — tízosztályos az iskola, ekkor tizenegy osztályúra emelik;

— 1956. október 15–17-én Kolozsvárt tesz látogatást Tamási Áron, írókkal találkozik, elôadást tart a Bolyai- egyetemen;

— 1956. október 24-én a kolozsvári Ion Andreescu Képszômûvészeti Intézet diákszövetsége közgyûlést tart, melyen — a magyarországi események hatása alatt — öt pontban foglalják össze követeléseiket, a szervezôket másnap letartóztatják;

— Az 1956–1957-es tanévben Kolozsvárt hét felsôfokú állami tanintézet (V. Babes-egyetem, Bolyai-egyetem, Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, Politechnikai Intézet, Mezôgazdasági Intézet, Képzômûvészeti Fôiskola, Zenemûvészeti Fôiskola) mûködik összesen 19 karral és 12 400 hallgatóval.

Összeállította: Gaal György

A Szabadság január 10. száma A tegnapi Széchenyi tér címmel id. Kun Árpád írását közölte. Ebben, többek között, az áll, hogy:

1. „a város északi dûlôje a hidelvi Hóstát volt".

Ezzel szemben a városnak ez a hóstátja, akár a többi, nem dûlô volt. Ennek jelentése 1. ’a határnak két út vagy mezsgye közti (külön névvel megjelölt) része’; 2. ritkán ’dûlôút’ [Magyar Értelmezô Kéziszótár]. A hóstát jelentése viszont ’külsô város’ [Magy. Ért. Kézisz.]. E név eredetérôl és jelentésérôl folyó hó 8-án részletes írás jelent meg a Szabadságban.

2. „A Malomkapu elnevezés arra utal, hogy a Kis-Szamos bal partján épített vízimalmot ezen a kapun lehetett elérni. A XX. század elsô felében még létezett ez a malom, majd korszerûsítették. Molnár és Pintér vállalkozók üzemeltették."

Igaz ugyan, hogy a kolozsváriak által Szamosnak, Nagyszamosnak nevezett földrajzi Kis-Szamos bal partján, a ma Fellegvárnak mondott Kômál alatt már a XIV. században malom, a Szent Erzsébet-ispotály malma volt. A Hidkaput azonban nem errôl, hanem a kolozsváriak által Kisszamosnak nevezett Malomárok bal partján, a kapuhoz meglehetôsen közel, azon a helyen álló malomról nevezték Malomkapunak, amelyik a posta épülôfélben levô, vasbetonvázas új szárnya helyén volt. Ez ugyan jóval késôbb épült a Kômál alattinál, de a XVIII. század elején már állt. Az 1920-as években bontották le. A Fellegvár alatti hatalmas Molnár és Pintér malomnak annyi köze volt a Szent Erzsébet-ispotály malmához, hogy valahol ott épült, ahol utóbbi egykor állt.

3. „A XIX. századbeli Nagyhíd nem a mai vashíd helyén volt. Az a híd valamivel nyugatabbra épült, s beletorkollt a régi Teleki (Einstein) utcába."

Nos, mai vashídról napjainkban nem beszélhetünk, mert ezt az 1889 májusában befejezett hidat 1944. október 10-én éjfél körül a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Az viszont igaz, hogy a XIX. századi Nagyhíd nem a ma létezô széles, az egykori Híd (Dózsa György) utca végén álló híd helyén állt. De nem attól nyugatabbra, hanem keletebbre, a Széchenyi tér 6. számú ház mögötti hídfô és a Hídfô (Radák, Dacia) utca között vezetett át a Szamoson, a Nagyhíd (Teleki, Einstein) utca felé.

4. „Városunk történetében még egy ún. Óhíd is létezett. Ez a mai hídtól nyugatra, kb. száz méterre, az 1924 karácsonyi árvízkor megsemmisült Németek pallója körül állt. A ma már nem létezô Tyúk utcán keresztül közelítette meg a Kômált. Ez a Tyúk utca egy kis sikátor szerepét töltötte be, a Malom utca ôse volt."

Ezzel szemben az Óhíd nem a mai hídtól nyugatra, a kômáli vár felé vezetô Németek pallója körül állt, hanem a híd (Dózsa György) utca folytatásában, a hidelvi hóstátba vívô út végén, a Dózsa György utca végében levô mai híd helyén. Nem ok nélkül, mert a Hídkapu és a hidelvi Nagy utca (Ferenc József, Horthy Miklós, Horea út) között ez volt a legrövidebb útvonal.

Segesvári Bálint 1631. évi följegyzésében ezt írja: „2 Februarii. Éjjel nagy hertelen megindula az szörnyû temérdek jég és az Szamoson való ó hídat, az tyúk-utszának az végiben a ki volt, elvitte nagyobb részét; az Kômál alatt való pallót azon képpen elvitte." [Kolozsvári emlékírók 161–162.].

Az ár tehát az Óhíddal egyidejûleg elvitte a Kômál alatti pallót is. Világos, hogy az Óhíd nem a Németek pallója helyén vagy közelében állt. Ott a Segesvári Bálint által említett Kômál alatti pallót feltételezhetjük. Világos továbbá, hogy az ugyancsak általa említett Tyúk utca nem a késôbbi Malom utca jobb oldalán nyíló, a Németek pallójához vezetô, hanem a Szamos bal partján, a hidelvi hóstátban levô utca volt. (A Tyúk utcáról lásd a Szabadság 2000. június 17-én közölt írást.)

Az 1691. évi katonai térképen látható, hogy az Óhíd a Híd utca Hídkapun kívüli folytatásában, nagyjából ott vezetett át a Szamoson, ahol a mai híd.

Az 1713. és 1718. évi katonai térkép viszont már nem itt, hanem alább tüntet föl hidat. Úgy látszik, 1691 és 1713 között az Óhidat ismét elsodorta a víz, s a mélyen bevágódott Szamos-mederben való építkezés nehézsége vagy más ok miatt lennebb építették azt, amelyik Nagyhíd néven 1889-ig létezett. A vashidat akkor a forgalom szempontjából sokkal megfelelôbb régi, XVII. századi helyen építették föl.

Az említett hidelvi Tyúk utca ma már valóban nem létezik. A Malom utca jobb oldalán nyíló, Kelemen Lajos által említett, egykor a Németek pallójához, s azon túl a Lépcsô utcán a kômáli vár, a Fellegvár felé vezetô Tyúk utca viszont, bár kapuval eltorlaszolva, ma is megvan. Az 1957. évi várostérkép Németek pallója-köz néven még feltünteti.

Bár ez a kis utca a régi Malom utcából nyílt, nem volt ennek az ôse. Mert a régen Nagymalom utcának nevezett utca a Kisszamos (Malomárok) bal partján, azzal párhuzamosan vezetett, és ami lényeges, elején, a Kisszamos (Malomárok) bal partján ott állt a XVIII. század elsô harmadában épült, s az 1920-as években lebontott Nagymalom — errôl kapta a nevét —, míg a Malom utcára és a Szamosra merôleges Tyúk utcában semmiféle malom nem létezett. 1852–1857: malomutcza [Jakab E.: Kvár története, I., 37.]; 1869: Nagymalom utcza [Bodányi S.: Szabad királyi Kolosvár város térrajza]; 1899: Nagy-Malom utcza [Kvár közgyûlési jegyzôkönyvei, 1899. 111.]; Malom utcza [KvKözgyJk 1899. 111.].

Asztalos Lajos

Rangsort közöl a The Economist Intelligence Unit, amely szerint a világgazdaság növekedése 2000-ben 4,2%-ot ért el, az idén pedig 3,4%-os lesz.

Nyugat-Európa és az enyhe megtorpanást mutató Amerikai Egyesült Államok kivételével 2001-ben minden régió a tavalyinál nagyobb ütemben fejlôdik. A leglátványosabban Közel-Kelet és Észak-Amerika, fôleg az utóbbi években felhalmozott olajdollároknak köszönhetôen. A jövôbe látó toplista a következôképpen alakul: Egyenlítôi Guinea 15%, Türkmenisztán 9%, Marokkó, Mozambik és Azerbajdzsán 8,2-8,2%, Kína 7,9%, Albánia és Bosznia 7,8-7,8%, Írország és Malajzia 7,7-7,7%, Kazahsztán, Jugoszlávia, Tunézia és Mauritius 7,5–7,5%, Luxemburg és Szingapúr 7,3–7,3%, India 7,2%, Dél-Korea és Uganda 7-7%, Észtország 6,8%, Svájc, Portugália, Fehéroroszország és Szíria 3-3%, Angola, Moldova, Dánia és Lesotho 2,5-2,5%, Japán és Norvégia 2-2%, Uruguay, Peru és Libanon 1,8-1,8%, Üzbégisztán 1,5%, Jamaica és Paraguay 1,3-1,3%. A rangsort, érezhetô visszafejlôdési mutatóval, Gabon (-2,8%) és Zimbabwe (-3,5%) zárják.

Románia nincs számszerûsítve ebben a felsorolásban, csak jelzik, hogy valahol a középmezôny alsóbb részén található. Feltehetôen alapos tanulmányról van szó, ami egyelôre mégis találgatás. Annyi viszont biztos, hogy jelenlegi helyzetét minden egyes vállalat a maga bôrén érzi a leghitelesebben. Egy konkrét példánál maradva, Kolozsvár valamikori büszkesége, a Clujana márkanév, ebben az évben megszûnik. A kombinát felszámolását követôen néhány napja írták alá az elsô hat adásvételi szerzôdést, melynek következtében az öt beruházó közül négy a gyár profiljának megtartása mellett kötelezte el magát. Június 30-ig privatizálják a még eladatlan részlegeket, év végéig pedig ezer új munkahellyel gazdagítják a várost — ígérte a PSAL-program keretében a Clujana privatizálásával megbízott brit ügynök.

Minden viszonylagos. 1975-ben Tokióban a világ akkori száz legjelentôsebb vállalatának képviselôi azért gyûltek össze, hogy eldöntsék: segíti-e tevékenységüket az informatika? Csupán 15%-uk mondott igent, másik 15%-uk semleges választ adott, és a nagy többség (70%) határozottan ellenezte azt a „gyanús" mûszaki csodát. Ki gondolta volna, hogy azóta hová fejlôdik a világ ezen a téren?

Hazai viszonylatban Kolozsvár vásárváros. Minden szempontból a második legfontosabb ilyen település. Egymást érik a különbözô nemzetközi vásárok, tehát ajánlólevélnek is számítanak a külföldiek szemében ezek a rendezvények. Mégis a helyi hatóságok nem hajlandók tárgyalni az Expo Transilvania Rt.-vel olyan közös gondok megoldásáról, mint amilyen, például, a vásárcsarnokhoz vezetô utak állapotának rendezése. Gheorghe Lãpusan, a kereskedelmi kamara egyik vezetô személyisége osztotta meg a minap tapasztalatait Európa legnagyobb méretû vásárán, a müncheni BAU 2001-en látottakról. Ahol a város minden komolyabb cége, szervezete egyemberként támogatta a vásár szervezôit, hogy a 40 országból érkezett 1700 részvevô a legnagyobb kényelmet élvezze. A városba vezetô autósztrádákon már negyven kilométer távolságban feltûntek a vásárra irányító jelzôtáblák, sôt, a cél közelében a különféle csarnokok tájékán található parkolóhelyek jelzésére is kiterjedt a házigazdák figyelme. „Szemléletváltás nélkül nincs esély a továbblépésre nálunk" — mondotta az illetékes üzletember.

Hogy kinek mit hozhat a 2001-es esztendô? Természetesen azt, amit megteremt magának és környezetének. Illetve, amit mások hagynak neki. A szerencse hiányát azonban akarattal még pótolgatni lehet.

Ördög I. Béla

Az év végi ünnepek végre megnyugtató hangulatban teltek. A gyerekek hazajöttek — otthonról, majd óévbúcsúztatóra hazamentek — itthonról, s hosszas gyôzködés és rábeszélés után minket is magukkal vittek.

Az itthon töltött csonka hét meghitt családi együttléttel, vendéglátással és látogatásokkal telt. Rokonoknál, ismerôsöknél, volt munkatársaknál vizitáltak. Örömmel látták viszont az itthoniakat, folyt az információcsere, se vége, se hossza a nyárára szóló meghívásoknak, közös programtervezéseknek.

Az óév utolsó elôtti napján régi barátom látott vendégül gyerekestôl, unokástól. Nyugdíjas sorstársammal immár fél évszázada esszük egymás egészségét (és kóstolgatjuk egymás borát), így nem csoda, ha mindkét család kölcsönösen ismeri a másik gondját-baját, örömét-bánatát, gyerekeik sorsát születésük óta követi, figyeli, s ha szükség van segítségre, az is mindig naprakész.

Népes családomat kitörô örömmel fogadják. Unokáim közül lányom két fia elemében érzi magát az udvaron. A másik kettô, a fiamé hiányzik. Valami galibát követtek el, ezért a szobafogság.

Barátom udvarán egy fekete Audi roncsa áll nájlonlepellel letakarva. Ismerôse kérte meg, hagyná az udvarán eladásig, vagy szétdarabolásáig. Unokáimnak felcsillan a szemük. Tüstént a lepel alatt teremnek és vizsla szemekkel mustrálgatják a szerencsétlenül járt Audit. Az asszonyok beljebb húzódnak, a férfiak az udvaron beszélgetnek mindenfélérôl. Egyszercsak elôjön, vagy inkább elôrobban Árpi, a kisebbik, negyedikes fiú, és izgatottan vág beszélgetô apja szavába.

— Apa, Apa! Vegyük meg Jenô bácsitól ezt a roncsot! Hazavisszük, veszünk a bontóból egy elôt, te szépen rávarrod(!) és lesz egy új Audink! — Arca kipirult az izgalomtól.

— Hagyjál már, Árpika, beszélgetünk, nem látod? — csitítja a vôm.

— De igazán, Apa, szépen lefestenéd más színre, nem oly nagy dolog — rimánkodik a kis bizniszmen, könyörgésre font két kezét tördelve.

— Hagyd abba az álmodozást — szól a nagyobbik testvér, Szabolcs. — Mivel viszed haza? S a vámosoknak mit mondasz, ajándékba kaptad?

De Árpit nem lehet észérvekkel leszerelni.

— Mit? A román vámosnak adunk valami „csubukot", átenged, s a magyar vámos ránk se néz, csak int, és el van intézve!

Bevallom, gyakorlatias gondolkodásmódja nem is rugaszkodott el túlságosan a valóságtól, s érvelésén jót nevettünk.

Árpi ránk sem bagózott. Hozzáértô szemekkel vizsgálta az Audi épen maradt hátsó felét, s megállapította: világos, a hátsó kerekein elgurul, akár egy utánfutó, s látszott rajta, nem adja fel a harcot.

Bevonultak a férfiak is, utolsónak Árpi, szorosan barátom után. A következô mozzanatról csak két hét elteltével, hazaérkezésünk után szereztünk tudomást. Jenô barátom mesélte el.

Miután a szobába értünk, Árpi visszamaradt az elôtérben. Kissé bátortalanul, de határozottan, megérintette barátom hátát, majd így szólt az izgalomtól elcsukló, szinte suttogó hangon:

— Jenô bácsi! Ne tessék másnak adni az Audit! Itt van tízezer lej, ezt adom elôlegbe. Hozzuk a többit is, csak ne tessék másnak eladni az Audit! De igazán!

Hogy mi mehetett végbe lelkében ennek a kis emberpalántának, csak a jó ég a megmondhatója. Tudom, roppant anyagias, megbecsüli a zsebpénzét (szívesen is fogadja), összegyûjti, és sokat mérlegel, tusakodik magában, amíg valamire elkölti. Jenô barátom, a helyzet komolyságához illôen, megígérte: nincs szükség az elôlegre. Az egyetlen potenciális vevô csakis ô, Árpika lehet. Közben a gyermeket mosolyával átölelte, ha lehet még jobban szívébe zárta, fejét megsimogatta. Úgy látszott, az üzlet sínen van. Árpika két fekete, csillogó szeme hálásan szegezôdött partnerére, kreol arcbôrén enyhe pír tündökölt. Mosolya elárulta boldogságát: élete elsô, nagy üzletét ütötte nyélbe önállóan, egyedül. Ráadásul az a ropogós tízezres bankó is a zsebébe maradt, amit nagymami csúsztatott oda egy kis nyalánkságra. Minden klappolt! Talán kicsit meg is borzongott az örömtôl.

Késôbb, az asztal mellett, lányom valamiért rászólt az üzletkötôre. Kovácsné leintette: hagyd csak, otthon van, nem idegen, mondta, mire Árpi visszakézbôl tromfolt:

— Hát persze! Végül is rokonok vagyunk, nem? — és huncut tekintete sokatmondóan kapcsolódott össze a Jenô bácsiéval, ezzel is erôsítést adva, és óhajtva a titokban megkötött vásárra.

Üzenem Árpikának: nagyon sajnáljuk, de a vásár csak nem jöhet össze. Roncs autót ugyanis tényleg nem lehet átvinni a határon (még „csubuk" ellenében sem). S ha át is csúszna, valami csoda folytán, odaát az eredetvizsgálatot nagyon szigorúan veszik, ez pedig nagy kockázat, nem éri meg. Ilyenformán nincs más választás, mint tovább gyûjteni szorgalmasan a csurranó-cseppenô zsebpénzt. Valahogy csak összejön az Audi! Ebbe, ígérjük neked, mi is besegítünk.

Tatár Zoltán

Tegnap Dan Dragos Crãciun, a Kolozsvári U FC elnöke számolt be lapunknak a csapat felkészülésérôl, az újoncokról, és egyéb, a közvéleményt is érdeklô dolgokról.

Az elnök elmondotta: a csapat tagjai január 13-án találkoztak, és a téli szünet után az edzôk feladata az volt, hogy a játékosokat visszaszoktassák a kemény edzésekhez. Ez idô alatt a csapat tagjai rendkívül komoly orvosi vizsgálatokon estek át. Minden kellemetlen meglepetés elkerülése végett három intézetben végezték el a játékosok egészségének felmérését. Az eredmények jóknak mondhatók, csupán Vasile Elca (egy régebbi sérülés miatt) és Gabriel Pop szorul némi kezelésre. A csapat a magyarországi Tiszaújvárosban verte fel edzôtáborát. Crãciun tudomása szerint a csapat másodedzôjének, Jaskó Zolinak, eddig két edzômérkôzést sikerült lekötnie, de az ellenfelek neve még ismeretlen.

Ami az újonan érkezettek illeti, Crãciun véleménye szerint jól beilleszkedtek a csapatba. A következô labdarúgókat szerzôdtette az U: Iurisniti, Octavian Cãpusan és Cãtãlin Bozdog Tordáról. Andrei Anca egyelôre marad régi csapatánál (Élesdi Körös), de játékát továbbra is figyelemmel kísérik. Két játékosnak, a 18 éves Costeanak és a 19 éves Pãcurarnak minden esélye megvan arra, hogy a Bukaresti Dinamóhoz igazoljon, ami nagy megtiszteltetés lenne a kolozsvári klubnak.

A vezetôséget is meglepte az az érdeklôdés, amelyet felsôbb osztályokban szereplô játékosok mutattak az U FC iránt. Jelenleg 33 focista van a keretben. Úgy tûnik, Muscã és Ignat elszerzôdik Nagyszebenbe, Valentin Suciu Tordára, Trutã pedig Szamosújvárra. Gabriel Pop is szeretne távozni, de esetében konkrét ajánlatok nincsenek. A végleges keret 23 játékosból fog állni. Örvendetes, hogy az ifi csapatban is sok a tehetség, közülük heten Magyarországon tartózkodnak a nagycsapattal.

Dan Dragos Crãciun lapunkon keresztül is köszönetét nyilvánítja mindazoknak (szponzorok, szakemberek, magánemberek, a városi és megyei tanács stb.), akik a csapat mellett álltak és (remélhetôleg) állnak továbbra is.

Nánó Csaba

Nem nyugszanak a kedélyek a választások után, Mihai Leu elnök próbálkozik két tábor — Vastag Ferenc és Gheorghe Simion — közötti közvetítésre. A vezetôbizottság az elsô ülésen Vastagot nevezte ki a felnôtt válogatott szövetségi kapitányának (se-gédedzôk: Valentin Vrânceanu és Traian Georgia). Ebben a helyzetben viszont Gheorghe Simion azt nyilatkozta, hogy fiai, Dorel és Marian, továbbra is az ô felügyelete mellett fog edzeni. Úgy tûnik, hogy velük tart a kadett és ifi Európa-bajnok Viorel Simion is (nincs köztük rokoni kapcsolat). Az írországi világbajnokságra való felkészülést ôk Németországban kezdik.

Vastag válogatottja súlyos veszteségként könyvelheti el, hogy három alapember a profizmus útjára lép. Crinu Olteanu és Adrian Diaconu Kanadába távozik, Leonard Dorofteinek lesz klubtársa, míg Constantin Onofrei Hamburgba utazik, Leu egykori klubjának lesz tagja. A keretet Waldemar Cucereanu, Florin Foia, Lucian Bute egészíti ki.

Az ülésen kinevezték a többi válogatott irányítóját is, ennek értelmében Relu Auras az ifik, Octavian Tabãrã és Gheorghe Ciochinã a kadettek szövetségi kapitánya. Az alelnök tisztét betöltô Ioan Pop ezredes vette át Gabriel Danciu helyét a bírói tanács élén.

Coriolan Iuga

A múlt hét végi kettôs mérkôzésekkel, a 14. fordulóval fejezôdött be a bajnokság alapszakasza. A kiegyensúlyozott mérkôzések kissé felkavarták a sorrendet: a tabella élére a fôvárosi Rapid került, mint megírtuk: a KMSC bebiztosította az 5. helyét, s egy hellyel feljebb nyomult a Sportul Studentesc.

Bár ezúttal nem nyert egyik találkozón sem, a fôvárosi vasutasok csapata a Körös elleni két eldöntetlen eredménnyel a táblázat élére lépett, megelôzve a sokáig listavezetô sokszoros bajnok Dinamót. Utóbbi két vereséget szenvedett örök riválisától, a Steauától. Viorel Rus edzô tanítványai lelkes játékuknak, Gelu Lisac kapuvédônek és több dinamós sérülésének köszönhetik sikerüket.

A KMSC Aradi Astra elleni kétszer 28 perce ádáz küzdelmet eredményezett. Az idegek háborújából Ovidiu Pocol mester gárdája került ki gyôztesen, szombaton nyertek, vasárnap döntetlent értek el — figyelembe véve a felkészülési körülményeket, az 5. hely nagyon tisztes szereplésnek számít.

Részletes eredmények: KMSC–Astra 7–6 (2–1, 1–2, 1–1, 3–2) és 2–2 (0–0, 2–0, 0–1, 0–1) — a kolozsváriak góljait Sabãu (3 + 0), Ghetie (1 + 2), László (2 + 0) és Mãlai (1 + 0) szerezte; Buk. Steaua–Buk. Dinamó 6–4 és 6–4; Rapid–Nagyváradi Körös 6–6 és 5–5, Buk. Sportul Studentesc–Ifjúsági válogatott 2–12 és 4–7. Így már csak az Ifj. válogatott–KMSC elhalasztott kettôs találkozó van még hátra. A táblázaton:

1. Rapid 28 21 4 3 280–101 67

2. Dinamó 28 21 3 4 294–99 66

3. Steaua 28 21 1 6 240–105 64

4. Körös 28 19 4 5 322–129 61

5. KMSC 26 6 2 19 99–265 20

6. Sportul 28 6 0 24 113–272 18

7. Astra 28 5 2 21 107–254 17

8. Ifj. vál. 26 2 2 22 76–293 8

A rájátszás következik, amely április 26–29-én Nagyváradon és május 3–6-án Bukarestben lesz, a mûsor szerint az elsô hat helyezett vesz részt. Egyelôre azonban még nem lehet tudni, hogy az anyagi nehézségek miatt a KMSC és a Sportul ott lesz-e az indulók között.

Radványi Pál

l Az amerikai Lindsay Davenport (2. kiemelt) nyerte az 1,2 millió dollár összdíjazású tokiói nôi tornát, miután a döntôben háromjátszmás mérkôzésen 6:7 (4), 6:4, 6:2 arányban legyôzte a címvédô svájci Martina Hingist (1.). Davenport 175 ezer, ellenfele 94 ezer dollárt kapott tokiói teljesítményéért.

l A 400 ezer dollár összdíjazású milánói férfi torna döntôjében: Roger Federer (svájci, 7.)–Christian Boutter (francia) 6:4, 6:7, 6:4.

l A bogotai, szintén 400 ezer dollár összdíjazású férfi torna fináléjában: Fernando Vicente (spanyol, 2.)–Pablo Chela (argentin, 3.) 6:4, 7:6.

l Továbbra is az amerikai Andre Agassi vezeti a férfi teniszezôk idei pontversenyét, az ATP Race-t.

Az élen nem változott a sorrend: 1. Agassi 200, 2. Arnaud Clement 146, 3. Sebastien Grosjean (franciák) 106 pont.

Vasárnap Aradon folytatódott a férfi Nemzeti Ligában szereplô kézilabdacsapatok elsô teremszakaszának mérkôzései. A Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione ezúttal a Pi-testi-i Daciát gyôzte le 25–24 arányban, szoros mérkôzés után.

A többi eredmény: Nagybányai Minaur–Bákói U-MSK 24–19, Piatra Neamti-i Fibrex–Nagyváradi U 35–26, Bukaresti Steaua–Temesvári Poli 32–21, Konstancai Portul–Brassói Dinamó 19–19 (miután a Portul hat góllal is vezetett!) és Bukaresti Dinamó–Galaci Ulpinex 25–23.

A bajnokság 14. fordulójában, lapzártakor: Bukaresti Dinamó–U-Nehézgépgyár-Agressione 26–25 (15–14).

Kedden a diákok a Brassói Dinamó ellen lépnek pályára.

R. P.

A házigazda francia válogatott hosszabbításban legyôzte a címvédô Svédországot a férfi kézilabda világbajnokság döntôjében. A végeredmény: Franciaország–Svédország 28–25 (11–10, 22–22, 25–25). Franciaország 1995 után második vb-elsôségét szerezte.

A helyosztókon: a 3. helyért: Jugoszlávia–Egyiptom 27–17 (11–8); az 5. helyért: Spanyolország–Oroszország 40–38 (18–15, 35–35) — hosszabbítás után; a 7. helyért: Ukrajna–Németország 30–24 (17–8); a további sorrend: 9. Horvátország, 10. Tunézia, 11. Izland, 12. Dél-afrikai Köztársaság, 13. Algéria, 14. Norvégia, 15. Argentína, 16. Portugália, 17. Szlovénia, 18. Csehország, 19. Brazília, 20. Grönland, 21. Szaúd-Arábia, 22. Marokkó, 23. Kuvait, 24. Egyesült Államok.

A svéd Stefan Lövgrent választották a világbajnokság legjobb játékosának. A legsportszerûbb csapatnak járó díjat az ezüstérmes skandinávok kapták.

A vb válogatottja: Barrufet (spanyol) — Kokszarov (orosz), Zaky (egyiptomi), Kyung Shin Yoon (dél-koreai), Miloszavljevics (jugoszláv), Gille (francia), Lövgren (svéd).

Bátorfi Csilla 1987 és 1992 után harmadszor is megnyerte az asztaliteniszezôk Európa Top 12-jét: az ausztriai Welsben rendezett, 40 ezer euró összdíjazású verseny döntôjében 2–1 (–10, 18, 20) arányban gyôzött a luxemburgi Ni Xia Lian ellen. Az Európa-bajnok gyôzelméért 7500 svájci frankot kapott.

A világranglistán 22. helyezett Bátorfi a simán elvesztett elsô szett után óriási küzdelemben fordított kínai származású riválisával (32. a ranglistán) szemben. Az Európa-bajnok, olimpiai 4. helyezett magyar asztaliteniszezô 14. alkalommal vett részt a nagyszabású versenyen.

A férfiak versenyét a fehérorosz Vlagyimir Szamszonov nyerte, a döntôben simán — 2–0 (16, 10) — gyôzött az Eb-címvédô svéd Peter Karlsson ellen. Szamszonov 1998 és 1999 után harmadszor gyôzött a Top 12-n.

Pokljukában felbolygatott mezônnyel zajlik a futó-lövô világbajnokság. Egyetlen hazánkfia (azaz lánya), Tófalvi Éva — edzôje: Simon Márton — közepesen szerepel. Az elsô nap az egyéni rövid távon 35. lett. Így a 10 km-es, 4 lövéses üldözéses versenyen ezt a rajtszámot kapta. S most jól lôtt, csak kétszer tévesztett, végül 26.-nak érkezett. A gyôzelmet egy sízni és lôni is jól tudó norvég nô, Nigrette Skjilbreid-Poiree 32:13,5 perccel szerezte meg, utána a francia Corine Niogree következett 25 másodpercre és a svéd, a Vk élén álló Magdalena Forsberg 35 másodpercre. Tófalvi Évike „csak" 3:59,1 perccel maradt le...

N. P.

l Willingenben folytatódott a csapat Világ-kupa. Ezúttal a finneknek ment a legjobban, 1077 pontot gyûjtöttek és átvették a vezetést az összesítésben. Ôket az osztrákok, japánok, németek és lengyelek követték. A lengyel csoda, Adam Malysz új sánccsúcsot ugrott, de csapata még nem ütôképes, ennek ellenére meg- elôztek több, síugrásban számító nemzetet (norvégok, szlovének, csehek, szlovákok, svédek, oroszok).

• Nagyon készültek a németek az egyéni megmérettetésre, a visszatérésre a síugró Világ-kupában. A willingeni versenyt nagy munka elôzte meg — felújították a trambulint és az egész pályarendszert, hosszabb nekifutót készítettek, felvonókat szereltek fel, több mint 13 millió márkát fektettek be. De a versenyzôknek, egyelôre, nem megy, otthonukban szörnyen leszerepeltek, Sven Hannawald (elsô ugrás: 82 m) és Martin Schmitt (97 m) még a legjobb 30 közé sem tudott kerülni.

A vetélkedô az elsô ugrásnál dôlt el. Középmagas nekifutóról sokan jól ugrottak, különösen a finn Risto Jussiläinen (128,5 m) és Ville Kante (128 m), a japán Hideharu Myahira (127 m), valamint a cseh Jakuba Janda (126 m). Malysz csak 122 m-ig jutott, ez késôbb megbosszulta magát, mivel ellenfeleihez képest sok ponttal maradt le, s csak a 8. volt a második menet elôtt, s így még nagyon jó ugrással is nehéz lett volna a gyôzelem.

A második sorozatnál kezdôdött a német FIS-delegátus csele. Tizenegy méterrel (!) feljebb vitte a nekifutót a szokásos rövidítés helyett. Gondolhatta: ha vesztett a német, vesszenek a többiek is. Tudta, hogy ilyen rajttal a lengyel kiszáll a stadionból... Jól tippelt, de nem jött be a számítása. Az utolsó nyolc között Adam Malysz ugrott elsônek és száll, szállt, át az egész pályán, a tömeg és tudósítók örjöngése közepette, hogy 151,5 m-nél (természetesen új pályacsúccsal!) a teljesen egyenes szakaszon landoljon.

A versenyt végül 146 m-es ugrással Kante nyerte. Eredmények: 1. Kante 293,2 pont, 2. Malysz 292 pont, 3. Jussilainen 283,6 pont (128,5–128,5 m), 4. Matti Hautämaki (finn) 276 pont (125–139,5 m), 5. Myahira 271,2 pont (127–134,5 m), 6. Wolfgang Loitzl (osztrák) 261,5 pont (120,5–139 m).

A pontversenyben Malysz növelte elônyét, a közönség ôt éltette. Martin Schmitt Adam ugrása után egy mikrobuszba vágta magát és elhajtott a verseny színhelyérôl, meg sem várta a díjazást. Mondjuk, ez talán érthetô volt részérôl...

• A Világ-kupa második willingeni versenyét a Mühlenkap K120-as sáncon rendezték. Meghatározott középmagas nekifutóról rajtolt mind a két ugrás, nem is volt esélye Adam Malyszt megfékezni. A lengyel világsztár gyôzelmi sorozata 8-ra növekedett, az évad Vk-versenyein sorrendben a következô helyezéseket érte el: 26., 11., 4., 3., 1., 1., 1., 1., 1., 1., ki-esett, 1., 2., és most újra 1.!

Malysz ismét kimutathatta a klasszisát két 142,5 m-es ugrással, 316 ponttal gyôzött Jussiläinen 279,5 (138,5–129 m) és Hautämaki 266,6 pont (120,5–130 m) elôtt. Jellemzô a nagy versenyre és a kitûnô mezônyre, hogy a második sorozatban 21-en ugrottak 125 m és 3-an 130 m fölött. Hamarosan következik a lahti világbajnokság (február 18–25.), márciusban Falun, Trondheim, Oslo, és Planicán a nagy döntô március 17-én és 18-án.

Nagy Péter

Az aranyosszéki Kövend az elmúlt rendszerben a megyei viszonylatban vezetô termelôszövetkezetérôl volt híres. A magas hektárhozamok és a jól tejelô szarvasmarha-állomány mögött komoly szorgalom és szakmai tudás állt. Ha ezeket a szövetkezeteket a kommunista hatalom nem szipolyozza ki, nem hord el mindent a faluból, talán ma is becsülete lenne a szövetkezeti gazdálkodásnak, komoly alternatívát jelentene a helyben maradók boldogulásához. Ma már tudjuk, hogy nem így történt, és ez mélyen rányomja bélyegét a környék gazdálkodására, többek között a kövendire is.

A vidék elsôsorban zöldségtermesztésbôl él, az elmúlt év mérhetetlen szárazsága azonban sok gazda jövedelmét elvitte. Az apró parcellák hozama túl nagy önköltségi áron jut piacra, a fizetôképes kereslet folyamatos csökkenése pedig évek óta visszafogja a piaci árakat. Egyre nehezebb zöldségtermesztésbôl megélni. Gazdákkal beszélgetve, volt aki határozottan kijelentette: szó sem lehet arról, hogy ilyen méretû gazdálkodásból talpon maradjon az ember. Ez legfennebb jövedelemkiegészítô foglalkozás lehet. Az általános képlet szerint az idôsebb nemzedékhez tartozó gazdák zöme a nyugdíjból szánt, vet, és jó évben kijöhet a számítás. Szabó Lajos helyi tanácsos szerint a gazdálkodás nagyon nehéz helyzetben van.

A szép szarvasmarhaállomány szintén a múlté. A fiatal beondózó technikus arra kényszerült, hogy önálló vállalkozóként biztosítsa a környék tehéntartói számára a mesterséges megtermékenyítést, ebbôl azonban rendszerint annyi jövedelme sem származik, ami a társadalombiztosítás idejében történô kifizetéséhez szükséges. A fokozatosan csökkenô szarvasmarha-állományt egyre nehezebb szakszerûen irányított mesterséges megtermékenyítéssel feljavítani, növelni a tejtermelést. Az állami támogatás drassztikus csökkentése, illetve hiánya megbélyegezheti az ágazat jövôjét. Noha a törvény tiltja, erre is virágzik a zugbikatartás: ellenôrizetlen származású bikákkal az alacsony hozamok tovább csökkennek, az állomány minôsége folyamatosan romlik. Egy ember nem veheti fel a harcot ellenük, fôleg akkor nem, ha a törvények betartására a polgármesteri hivatal részérôl sem kap kellô támogatást.

Mint minden faluban, a panaszok sora hosszú. Valamennyi közös oka a krónikus pénzhiány. Közösségi célokra nincs juttatás, nincs honnan. A közvilágítás megszûnt, hiszen a polgármesteri hivatalnak nincs pénze ezt fizetni. A helyi tanácsos úgy érzi, a mai helyhatósági választások eredményeként tisztségbe jutó választottak nem tudják érdemben rendezni a falu dolgait. Nincs a kezükben elegendô erô, döntéshozatali jog. A polgármesteri hivatal gyakorta a fejük fölött, megkérdezésük nélkül dönt olyan ügyekben, amelyben ôk lennének illetékesek, hiszen a döntések a helyi közösségeket érintik. Az igazi gond azonban az igen alacsony adóbevétel, aminek egyenes következménye az, hogy nincs mibôl közösségi programokat finanszírozni. Székely Miklósné, aki szintén Kövendet képviseli a várfalvai helyi tanácsban, megpályázta az Illyés Közalapítványnál a mûvelôdési ház rendbetételét, amit meg is nyert, így a kultúrházat sikerül kijavítani. Gond van viszont azokkal az emberekkel, akik egy-egy rendezvény után a nézôtérrôl ezt-azt elvisznek... Az elmúlt évtizedek alatt beivódott balkáni mentalitás Kövendet sem kerülte el. Van viszont a falunak egy példásan rendbeszedett egyházi tanácsterme: ezen látszik, hogy amelyik épületnek van gazdája, ott élet is folyik.

Kövenden is azt panaszolják az emberek, hogy az RMDSZ számára addig fontosak, amíg választások vannak. Az eltelt évtized gyakorlata szerint választások után a képviselôket négy év múlva látják újra. Évekkel ezelôtt gazdakör alakult, a kolozsvári szervezôk azonban azóta sem jártak erre. Nem véletlen, ha a gazdák közösségi vezetôinket is hibáztatják a mai állapotokért.

(m. j.)

A nagyenyedi RMDSZ február 3.-án tartotta farsangi bálját. A tavalyi bálhoz viszonyítva idén jóval kevesebb személy volt jelen (mindössze 70-en, de a hangulat kiváló volt). A mulatságot este 9 órai kezdettel nyitotta meg Bajusz Katalin a RMDSZ városi elnöke. Kis bemelegítô után máris következett a táncverseny, mely három próbából állt. A nyolc versenyzô pár be kellett mutassa tehetségét egy keringô, egy rock-zeneszám letáncolásával, majd harmadik próbaként egy disco szám következett, amire nem volt olyan egyszerû táncolni, mert a párok egymásnak háttal állva kellett iranyítsák egymást, kinek-kinek leleményességére bízva a próbát. Az elsô helyért pontegyenlôség miatt egy csárdással is meg kellett küzdeni. A végeredmény: harmadik helyezést a Nagy Csilla és Molnár András csombordi kettôs érte el, második helyezettünk egy kolozsvári egyetemista Sükösd Attila és marosvásárhelyi társa Krizbai Nemes Orsolya lett, elsôként egy nagyenyedi pár, Mátyás Csaba és Bajusz Tünde végzett. Újabb versenyen kivüli táncok után következett az „est szépe" verseny, amelynél harmadik lett Kelemen Adél (Nagyenyed), második helyen egyenlô pontszámmal Nagy Csilla és Krizbai Nemes Orsolya, a pálmát, illetve a koronát Csiki Tünde vitte Csombordra.

Alighogy befejezôdtek a versenyek, a városi villanykábelek megkárosodása miatt megszûnt az áramszolgáltatás. Ez nagy bosszúság volt, hisz a jelenlevô 70 személy épp tomboláját várta. Félórai éneklés után, melyet három zenész Kelemen Ferenc, Horváth László és Bajusz Pál kísért hangszeren, a sötétben mégiscsak elkezdôdôtt a tombolaosztás. Tulit János közelben lakó vendégünk jóvoltából gyertyák kerültek az asztalokra. A gyertyafény és öngyújtok segítségével, nagy nehezen sikerült lebonyolítani a tombolázást. És milyen a pekh? Ahogy befejeztük, újra világosság lett, csakhogy a sötétségben el-eltûntek néhányan, akik nem jöttek már vissza. Ezért lassan megbomlott a társaság reggeli négy óra tájban. Ha nem maradtunk volna sötétben, minden bizonnyal a bál is tovább tartott volna.

Bajusz Tünde

Február 4-én, vasárnap éjjel 0.30 órakor nézeteltérés támadt a Diesel taxi egyik sofôrje, Cristian Dan Goia és utasa, Buzgaru Gheorghe között. A Napoca-hotel parkolójába rendelt Diesel-taxiba ittas állapotban beülô Buzgaru letörte a taxióra tartóját, majd veszekedni kezdett a sofôrrel, aki segítségül hívta taxistársait. Buzgaru visszasietett a szállodába, ahol még nagyban zajlott a vadászbál, és Traian Petre katonai mestert hívta segítségül. Közbelépett Toma Rus, a szervezett bûnözés megelôzési osztályának vezetôje is, aki telefonon értesítette a rendôrséget. Mire Kolozsvár rendôrparancsnoka, Pop Teodor Puscas a helyszínre érkezett, mintegy 60–70 taxi gyûlt össze a Napoca szálló elôtt, de a DIAS különleges egységek is megérkeztek. A rendôrök és a taxisok közötti „beszélgetés" során a rendôrség kijelentette, hogy nyomozásokat fog folytatni a körülmények pontos kivizsgálására. Az ügy Herdea Rus ezredes kezébe került. Buzgaru Gheorghét fejsérüléssel és orrtöréssel szállították kórházba. A rendôrség szerint az ügy azért mérgesedett el, mert a taxisok saját maguk akarták megoldani a klienssel kialakult helyzetet, és nem kértek rendôri segítséget — zárta az ügy ismertetését Simona Pintea hadnagy, a rendôrség szóvivôje.

A sajtónak nyilatkozó taxisofôr szerint viszont Buzgaru lábbal belérúgott és letörte a többmilliót érô taxióráját. A segítségére érkezô elsô kolléga, Lucian Laurentiu Borbély állítja, hogy amikor kérdôre vonta Buzgarut, az meg akarta ütni, és ekkor meglökte. Ekkor jelent meg Traian Petre, megszorongatta a nyakát és káromolta ôt. Egy Daciából elôkerült aztán Rus Toma, aki szintén meglökdöste, miközben kiabálta: ô a fônök, igazságot tesz ô mindjárt. Állítólag rajta kívül több, kollégájának megsegítésére érkezô taxis is a rendôrök dühének lett áldozata. Luciant aztán a IV-es számú rendôrségre szállították rendôrkocsiban, ôket követte a többtíz autóból álló taxi-konvoj. Lucian szerint, amikor a rendôrök észrevették, hogy a taxisok utánuk jönnek, elô akarták venni pisztolyukat, csak nem volt náluk. A monostori rendôrségen megverték, gyomrába és májába kapott ütéseket, végül pedig Petre cigarettát oltott el arcán (a készült felvételeken jókora seb látszik arcának bal oldalán).

A két rendôr nem ismerte be a tetteket, amivel Lucian megvádolta ôket, és a hivatalos jelentésbôl sem derül ki, hogy valóban bántódása lett volna-e a taxisoknak a rendôrök bánásmódjának következtében.

(balázs)

Tisztújítást tartottak szombaton a kerekdombi RMDSZ-körzetben. Amint arról Bitay Levente, a megyei szervezet ügyvezetô elnöke tájékoztatott: egyetlen elnökjelölt volt Prekup Turós Dezsô személyében, akinek a körzet RMDSZ-tagsága bizalmat szavazott. Kapdebó Ivó leköszönô elnök alelnöki feladatkört vállalt. A másik alelnöki tisztséget Papp László tölti be.

Szintén választásokra került sor Gyaluban, ahol Török Cs. Andrást választották elnökké 15 szavazattal. Ellenfele Harasztosi Pál 8 szavazatot kapott. Alelnökök: Király Irén (volt elnök) és Okos Károly tanácsos.

Ezúton helyesbítjük a belvárosi RMDSZ-körzetben múlt héten sorra került tisztújításról szóló beszámolónkban megjelenteket: a megjelentekkel ellentétben az említett körzetnek három alelnöke van Tóthpál Tamás, Palkó József és Góger Ferenc volt elnök személyében.

Sz. K.

• Vasvillával verte fejbe a rend ôrét az a két roma, aki között február elsején, 15.45 órakor támadt nézeteltérés. Daniel Hortopan rendôr, a szamosújvári rendôrség törzsôrmestere, bár nem volt szolgálatban, közbelépett a Trandafirilor utcai viszály lecsendesítése érdekében, és ezzel kiváltotta a két roma nemtetszését: a náluk levô vasvillával fejbeverték az ôrmestert. A helyszínre érkezô rendôröknek sikerült azonosítaniuk a két tettest, a 27 éves Patritiu Covaci és a 21 éves Anton Lãcãtus személyében. A két vízszilvási (Silivas) munkanélkülinél a vasvilla mellett egy konyha-, valamint egy 20 cm hosszú pengéjû kést is találtak. Hatósági közeg megsértéséért és súlyos emberölési kísérletért 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték ôket.

• 75 millióval károsította meg az Aranyosgyéresi Sodronyipar Vállalatát három kiskorú. A 18 éves Ecaterina Lingurar „vezényletével" a 14 éves Stelian M., a 13 éves Petru L. és a 17 éves Gheorghe A. 2000 októberében három, gáz–levegô keverék méréséhez szükséges készüléket emelt el a TEOT II. részlegrôl. A 75 milliós lopás elkövetôit csak február 2-án sikerült azonosítani és elfogni a fentiek személyében, ám a mérôkészülékeket már nem tudták üzemképes állapotban visszafoglalni. A négy elkövetô ellen így minôsített lopásért és rongálásért indult eljárás.

• 18 évesen lett öngyilkos a dési Szell Árpád. A fiatalt vasárnap reggel holtan találták a Vlad Tepes utca 3. szám alatti tömbház bejáratánál: levetette magát a tetôrôl. Árpádnak ezelôtt egy hónappal is volt egy öngyilkossági kísérlete. Vasárnap hajnalban, amikor a tetôzetre akart kimászni, még megfékezték a lakók, de késôbb mégis sikerült neki tettét végrehajtani.

• Élelmiszerek lopására szakosodott az aranyosgyéresi Alexandru Ioan Lixan (35), a tordai Gheorghe Lãcãtus (44) és a szintén tordai Daniel Veres (32). Ôk december-január idôszakban 6 alkalommal törtek be háztáji gazdaságokba, és mintegy 10,6 millió lej értékû élelmiszert loptak el. Verest elôzetes letartóztatásba helyezték.

• Razzia volt február 2-án a tordai Obor téren. Ez alkalommal 44 kihágást jegyeztek fel a rend ôrei, és 34,1 millió lej összértékû büntetéseket szabtak ki. Emellett 9,4 millió értékben koboztak el javakat. A razzia alkalmával bukott le Andrei-Traian Csilik, aki még tavaly májusban a tordai Gheorghe Lazãr ortodox templomból 4 millió lej értékû javakat lopott el. Elôzetes letartóztatásba helyezték. A kolozsvári rendôrség 3-án razziázott, 80 szabálysértést büntetett meg összesen 40,2 millió lejjel, és 21 milliót érô javakat kobozott el.

• Az út közepén gyalogolt a 31 éves Balog Vasile, amikor selütötte egy autó. A csatányi férfit a kolozsvári Petrisor Gãlãtean (29) elsôsorban azért nem tudta kikerülni, mert túl nagy sebességgel haladt a síkos úton. A vasárnap délután 2 órakor, Csatányban bekövetkezett baleset áldozatát koponya- és agyalapi sérüléssel, agyrázkódással és csonttöréssel szállították kórházba.

B. B.

Tekintettel a Zilahi Wesselényi Református Kollégiumban kialakult rendkívüli, veszélyes helyzetre, a kivülrôl-belülrôl egyaránt szított egyháztalanítási kísérletre, az egyházkerület által kinevezett vezetô bizottság olyan határozatot kényszerült hozni, hogy ideiglenes jelleggel figyelmeztetésképpen visszahívja a kollégiumban vallási tárgyakat oktató lelkipásztorokat.

Az ideiglenes visszahívással tiltakozni kivántak azon sérelem ellen, amely a kollégium egyházi jellegét, következésképpen az egyház autonómiáját érte. Az érintett lelkipásztoroknak ezalatt lelkiismeretük vizsgálatára adódik lehetôség, mivel magától értetôdô, személyes felelôsség terheli ôket (is) a kialakult helyzetért.

Ehhez képest a sajtóban ismételt félretájékoztatás történt, mely szerint az egyházkerület, egyfajta hatalmi erôszakszervezetként „kitiltotta"(!) a két vallástanárt a Zilahi Wesselényi Református Kollégiumból.

Nyomatékosan kijelentjük tehát, hogy nem kitiltásról, hanem a helyzet tarthatatlansága miatt ideiglenes intézkedésrôl van szó. Szükségtelen tehát, mártír-pózba kényszeríteni az érintett lelkészeket, s ezáltal tisztázás helyett ködösítéssel nehezíteni a helyzet megoldását.

A kollégium tanuló ifjúsága és a szülôk megnyugtatására ezúton közöljük, hogy az egyházkerület fokozott felelôsséget érezve (kényszerhelyzetben) hozta még ezen intézkedéseit, de ugyanakkor gondoskodik arról, hogy az oktatási folyamat zökkenômentesen folytatódjék. Nem engedhetjük meg ugyanis azt, hogy a diákság kárt szenvedjen amiatt, hogy Zilahon teret nyerhettek zsenge egyházi intézményeinket az állam kezére játszó erôk. A lelkésztanárok visszahívása tehát figyelmeztetés az autonómiát megkérdôjelezô állami szervek felé. Keservesen kivívott jogaink Zilahon megtapasztalt sárba tiprását nem nézhetjük tétlenül.

Egyházunk eltökélt szándéka, hogy érvényt szerezzen azon jogainak, amelyek az alkotmány biztosította autonómiájából származnak. Ebbeli küzdelmében pedig joggal számít tagjai támogatására. Bízik az egyházi iskolát annyira igénylô, megmaradásunkért tenni is akaró zilahi-szilágysági közösségünk józan ítélôképességében, s számít arra, hogy az hatékony ellenlépéseket tud tenni a saját soraiban fellépett széthúzó, kiszolgáltató, s ezáltal egyházi közösségünket, zilahi iskolánkat bomlasztó erôkkel szemben.

Nagyvárad, 2001. január 30.

Egyházkerületi Ügyvezetô
Bizottság

Tavaly 8,2 százalékkal nôtt az ipari termelés Romániában 1999-hez képest, illetve 8,7 százalékkal a munkanapok számának eltérésével kiigazítva — közölték a statisztikai hivatalban.

Decemberben az ipari termelés 14,5 százalékkal csökkent novemberhez képest, illetve 3,2 százalékkal esett vissza a munkanapok számának eltérésével kiigazítva. A feldolgozóiparban és az energiaiparban 8,2 százalékkal, illetve 9,4 százalékkal nôtt a termelés 2000-ben, a munkanapok számával kiigazítva pedig mindkettôben 8,9 százalékos volt a többlet.

A statisztikai hivatalban megjegyezték, hogy a leggyorsabban az exportra termelô ágazatok fejlôdtek. Tavaly egész évben a ruhaipar 53,7 százalékkal, a gépgyártás 28,5 százalékkal és a vegyipar 24,0 százalékkal növelte termelését.

Az ipar értékesítése tavaly 366,99 billió lej volt — tették hozzá. Az eladatlan készlet értéke 29,7 billió lej volt december végén (26 565 lej/dollár).

A Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal adatai szerint 2000 decemberében a megye ipari termelése 7,2%-kal nôtt az egy évvel korábbi hasonló idôszakához képest. A tavalyi össztermelés közel 11 144 milliárd lejt tett ki, 1,1%-kal többet, mint 1999-ben. Az egy ipari fizetésre számított munkatermelékenységi együttható a megyében 10,4%-kal szárnyalta túl az elôzô évit.

Kolozs megyében a nettó átlagbér decemberben 3 124 637 lej volt, 15,5%-kal magasabb, mint novemberben. Ez a növekedés fôleg a 13. fizetések kiosztásának és a vállalatok nettó profitjának tulajdonítható.

2001. január 10-én a megyében 37 765 munkanélkülit tartottak nyilván, ami a keresôképes lakosság 11,4%-át tette ki. A munkanélküliek 65,9%-a munkás, 53,8%-a nô volt.

2000 végén Kolozs megyében35 837 bejegyzett vállalatot tartottak számon, 2176-al többet, mint 1999 végén. Összesen 3198 külföldi beruházó 170 millió dollárnyi össztôkével volt jelen. Országonkénti megoszlásban: Magyarország 78 millió 500 ezer dollár, Luxemburg 38 millió 100 ezer dollár, Olaszország 16 millió 600 ezer dollár, Ausztria 6 millió 500 ezer dollár stb.

A Brau–Beteiligungs AG (BBAG), Ausztria legnagyobb italgyártója tavaly minden erejével azon volt, hogy Közép-Európa vezetô söripari csoportja és a vendéglátóipar fô gyümölcslészállítója legyen. Forgalmát 9 százalékkal 922 millió euróra növelte, mûködési eredménye — a cég csütörtöki jelentése szerint — „az elôzô évi magas szinten volt". A konszern beruházásai az érdekeltségek nélkül 130 millió eurót tettek ki. Ez évre eredményeinek jelentôs javulását várja.

Három romániai, két lengyelországi serfôzde átvételével és egy másik sörfôzdével kötött együttmûködési megállapodással Közép-Európa második söripari csoportja lett a BBAG.

Ausztriában a BBAG összességében 0,9 százalékkal csökkentette termelését, azon belül azonban a sörgyártás 1,2 százalékkal emelkedett. Magyarországon az eladások 9,7 százalékkal növekedtek, a piaci részesedése 26,5 százalékos. Romániában a söreladások 7,6 százalékkal emelkedtek. A hazai versenyhatóság december elején hagyta jóvá további három sörgyár megvételét a brit Brewery Holding Limitedtôl (BHL). A BBAG az év elején szerezte meg a dél-lengyelországi Van Pur sörgyárat. Ezeknek a sörgyáraknak az eladása tavaly 10,9 százalékkal emelkedett. Csehországban a választéktisztítás az olcsóbb kategóriában az eredmények javulását hozta. A BBAG fô exportpiacai Olaszország, Szlovénia és Oroszország.

A konszern söreladásból származó bevételei elôzetes adatok szerint 711 millió euróra emelkedtek, az alkoholmentes üdítôitalokból 178 millió eurós árbevétel adódott. Az alkoholmentes üdítôk eladása tavaly 12,4 százalékkal, az ásványvízeladások 12,1 százalékkal növekedtek.

A BBAG 2001-re a söreladások jelentôs emelkedését és az alkoholmentes üdítôital-eladások növekedésének folytatását várja. A konszern dolgozóinak száma tavaly 6,7 százalékkal csökkent.

Az utcai pénzváltóknál a forint 91/93, a márka 12 700/12 900, a dollár pedig 26 600/26 800 lejbe került.

Február 6., kedd

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 780 lej,1 USD = 26 607 lej.

A Balkán és Kelet-Európa felé kíván terjeszkedni a Lukoil, Oroszország legnagyobb olajvállalata, részben azért, mert bulgáriai érdekeltségének, a Lukoil Neftochimnek nagyobb piacra van szüksége.

Ralif Szafin, a Lukoil alelnöke arról számolt be, hogy nagy üzemanyagtöltô-hálózatok megvásárlásáról tárgyaltak a Bulgáriával szomszédos Görögországban, Törökországban és Macedóniában.

Közlése szerint legszívesebben már „tegnap" aláírták volna a megállapodásokat, a tárgyalások azonban még most is folynak. Hozzátette: a Neftochim a Lukoil legnagyobb Oroszországon kívüli befektetése, és a vállalat több külföldi befektetést tervez most, hogy az orosz kormány és a parlament nagyobb figyelmet fordít az energiaszektor szükségleteire.

Valentin Zlatev, a Neftochim vezérigazgatója szerint azt tervezik, hogy 2001-ben 1 millió tonnával növelik a finomító nyersolajtermelését. A Neftochim teljes kapacitása évi 7,5 millió tonna. A termelés 1999-ben 5,3 millió tonna volt, 2000-re 6,5 millió tonnát irányoztak elô, a múlt évrôl azonban még nincsenek számadatok. Valentin Zlatev szerint a Neftochim azután vált nyereségessé, hogy a Lukoil 1999 végén 58 százalékos részesedést szerzett a finomítóban.

Az orosz olajcég 101 millió dollárért vásárolta meg a bolgár vállalatot, emellett biztosítékot vállalt egy 2005-ig elvégzendô, 408,3 millió dolláros környezetvédelmi beruházásra. A Neftochimnek 2000-ben 50 millió dolláros nyeresége volt, szemben 1999-cel, amikor 200 millió dolláros veszteséget könyvelt el a vállalat. A cég profitja a burgaszi finomító és a bulgáriai üzemanyagtöltô-hálózat bevételeibôl adódik össze.

A Neftochim legnagyobb problémájának a 740 kilométer hosszúságú bulgáriai csôvezeték-hálózaton elkövetett lopásokat nevezte a vezérigazgató.

A Lukoil további beruházási terveirôl Rafin Szafin elmondta: szemet vetettek a volt szocialista tömb több petrolkémiai üzemére. Ezek megnevezése nélkül kifejtette: szóba jöhet Magyarország, Szlovákia, Csehország és Románia is. Ugyancsak konkrétum említése nélkül az alelnök kifejezte vállalata érdeklôdését a privatizálásra kijelölt jugoszláv cégek iránt.

Ralif Szafin lehetôségként említette azt a hosszú távú csôvezeték-beruházást, amelyen keresztül az orosz és a kaszpi-tengeri nyersolajat szállítanák Bulgáriából Görögországba. Az alelnök közlése szerint ez a beruházási program politikai elhatározást igényel, az érdekelt kormányok viszont nehezen hozzák meg a döntést.

Úgy értékelte: gazdasági szempontból megérné cége számára a részvétel egy ilyen vezeték létrehozásában, megfogalmazása szerint ugyanis a Lukoil nagyon sok olajjal rendelkezik és a termelés folyamatosan nô.

A tervek szerint a vezeték Burgaszból indulna Görögországba, az égei-tengeri Alexandropolisz kikötôjébe és elkerülné a törökországi Boszporuszt. A 256 kilométer hosszú vezeték költségét — a tározók és a dokkok kiépítésével egyetemben — 850 millió dollárra becsülik.

A beruházást hátráltatja a vita arról, hogy mely vállalatok vegyenek részt, illetve állami, vagy magánberuházók építsék-e meg a vezetéket, és többen kétségbe vonják azt is, hogy Oroszország valóban képes-e biztosítani a szükséges olajmennyiséget.

Tegnap lapzárta után választották meg azt a 7 képviselôbôl és 7 szenátorból álló bizottságot, amelynek feladata a parlament két házában különbözô formában elfogadott helyi közigazgatási törvény egyeztetése. Puskás Bálint szenátor, aki alelnöki tisztséget tölt be a felsôházban, a Szabadságnak elmondta: az algoritmus szerint a bizottságban 3–3 hely a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjáé, 3–3 hely a Nagy-Románia Párté, a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ egy-egy képviselôt, illetve szenátort delegál az egyeztetô bizottságba. (A tervek szerint Seres Dénes szenátor, illetve Ráduly Róbert vagy Kovács Csaba képviselôk vesznek részt az RMDSZ részérôl a bizottságban.) Puskás szenátor szerint a helyi közigazgatási törvény túl van a parlamenti vitán, módosításokra — így a sokat vitatott 77. cikkely „újrafogalmazására" is — csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az említett bizottság valamelyik tagja ezt elôterjeszti, és a bizottság pedig egyetért az indítvánnyal. Az RMDSZ-frakciókban még nem körvonalazódott az álláspont a polgármester tisztségébôl való felfüggesztését szabályozó cikkellyel kapcsolatban — mondotta Puskás Bálint.

Ami a földtörvény kormány által beharangozott módosítását illeti, Puskás Bálinttól megtudtuk: tegnap este tanácskozásra került sor a két párt, az RTDP és RMDSZ tárgyalóküldöttségei közt Adrian Nãstase kormányfô és Markó Béla szövetségi elnök vezetésével. Az RMDSZ ezúttal is arról az álláspontjáról igyekezett meggyôzni Nãstaséékat, hogy a földtörvényt nem módosítani, hanem alkalmazni kell.

Ráduly Róbert frakcióvezetô-helyettes is megerôsítette: értesülései szerint Adrian Nãstase a földtörvény kapcsán úgy vélekedett, hogy ha valóban sor kerül az elkobzott termôföldek, erdôk visszaszolgáltatásáról szóló jogszabály módosítására, elôtte mindenképpen konzultál a Nemzeti Liberális Párttal és az RMDSZ-szel, s csak ezután öltene hivatalos formát a módosítási tervezet.

Sz. K.

A kormány a héten új készenléti hitelrôl kezd tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Az IMF tárgyalóküldöttsége a tervek szerint ma érkezik a fôvárosba. Az új hitel-megállapodást szolgáló tárgyalások megkezdésérôl Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter és Mugur Isãrescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója két héttel ezelôtti washingtoni látogatása során állapodott meg az IMF vezetôivel.

Az IMF vezetôi az infláció visszaszorítását, a pénzügyi fegyelem erôsítését, a központi adminisztráció reformját, a privatizációt és az ágazati átszervezést sürgetik. Ugyanakkor megelégedéssel nyugtázták az új kormánynak azt a szándékát, hogy folytatni kívánja a gazdasági reformot, a tavaly kidolgozott középtávú gazdaságfejlesztési stratégia megvalósítását. Az IMF tehát kész a további együttmûködésre Romániával, most a kormányon a sor.

Eddig hét alkalommal írtunk alá készenléti hitelrôl megállapodást a valutaalappal, de mostanáig egyetlen alkalommal sem tudtuk a teljes hitelt igénybe venni, mert az elsô részlet folyósítása után rendre kiderült: képtelenek vagyunk teljesíteni a hitel fejében vállalt kötelezettségeket.

Tárgyalóbizottság felállításáról döntött a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnöksége, és már a napokban kezdeményezik a kormánynál, a magyar országgyûlésnél, valamint a hazai és a határon túli magyar politikai pártoknál az információs kapcsolatteremtést — közölte a világszövetség elnöke, Patrubány Miklós. Elmondta: a tárgyalóbizottság tagjai — Tôkés László püspök, Tempfli József püspök, Esterházy Alice, Patrubány Miklós, Király Zoltán elnökhelyettes, Toró T. Tibor erdélyi RMDSZ-politikus és a régióelnökök — ismertetni akarják az MVSZ-ben zajló valódi folyamatokat, és az illetékes döntéshozókat szeretnék tájékoztatni a világszövetség elért eredményeirôl is.

Az elnök arról is tájékoztatta az MTI-t, hogy 2001. május 10–11-én tartják valamelyik vidéki településen a Magyarok Világszövetsége soron következô küldöttgyûlését, amelyen a Kárpát-medence régiójából, a nyugati régióból és az anyaországi régióból is száz-száz küldött vesz részt a kétnaposra tervezett küldöttülésen. — A világszövetségnek nincs pénze, ezért arra kérjük a küldötteket, hogy lehetôségeik szerint járuljanak hozzá a küldöttülés költségeihez — mondta Patrubány Miklós.

A The New York Times internetes honlapján vasárnap megjelent, bukaresti keltezésû beszámoló szerint nyugati illetékesek és beruházók, valamint az új román vezetôk is úgy vélik: Románia számára a mostani kormányzat alatt kínálkozik talán az utolsó lehetôség arra, hogy versenyben maradjon az Európai Unió-, illetve a NATO-csatlakozásra törekvô országok között.

Emil Constantinescu elnök és a jobbközép kormánykoalíció alatt Románia fogadkozott, hogy lényegbevágó társadalmi és gazdasági reformot hajt végre, de ennek teljesítése fájdalmasan elmaradt — állapította meg az amerikai lap. A cikk szerzôje szerint a nyugatiakat elkeserítette a gazdasági változások hiánya, a korrupció burjánzása és a politika szûklátókörûsége: most egyfelôl bizakodnak, másfelôl aggódnak, hogy mi történhet ezzel a 23 milliós országgal, ha az exkommunista Adrian Nãstase miniszterelnök is kudarcot vall. A The New York Times megszólaltatta Mircea Geoanã új román külügyminisztert, aki eddig Románia általános elismertségnek örvendô washingtoni nagykövete volt, és akinek a diplomáciai képességeit az amerikai fôvárosban igen nagy becsben tartották. Geoanã szerint a legutóbbi romániai választási fejlemények sokkoló és egyben kijózanító hatásúak voltak. (Az újság kendôzetlenül neofasisztának minôsítette Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártját, amely 1996-ban még csak 4, tavaly már 25 százalékot kapott.)

Nãstase fô dilemmájaként az amerikai lap azt emelte ki, hogy a nélkülözhetetlen gazdasági változások jelentôs mértékben növelnék a munkanélküliséget abban az országban, ahol már most is a lakosság 40 százaléka él napi egy dollárnál kevesebb pénzbôl. — A miniszterelnök ezért komoly tárgyalásokat kezdett a szakszervezetekkel és az üzleti körökkel a társadalmi béke érdekében, valamint hallgatólagos megállapodást kötött a magyar kisebbséggel és a parlamenti liberálisokkal — írta a The New York Times.

A lap az 50 éves, nemzetközi jogász, volt külügyminiszter kormányfôrôl azt írta, hogy jobban kijön a Nyugattal, mint a 70 esztendôs Ion Iliescu elnök, aki továbbra is ki akar térni a Világbank, illetve a Nemzetközi Valutaalap követeléseinek teljesítése elôl.

A The New York Times idézte Gyarmati Istvánt, a New York-i székhelyû Kelet-nyugati Intézet elnökhelyettesét, aki szerint a jelenlegi román vezetôk szocialista háttere segítséget jelenthet az adott helyzetben. — Elképzelhetô, hogy négy év múlva azt látjuk majd: ôk sokkal többet tettek az ország megreformálása érdekében, mint a Constantinescu alatti vezetôk — vélekedett.

Kolozsváron tartja elsô ülését az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) nemrégen választott elnöksége. Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezetô elnöksége önkormányzatokért felelôs fôosztályának ideiglenes vezetôje a Szabadságnak elmondta: február 8-án bemutatják a fôosztály új programját, amely legnagyobb hangsúlyt a régiófejlesztésre fektet. Az OÖT összehívását sürgôssé tette az új közigazgatási törvény is.

Csütörtökön ül össze elsô alkalommal az OÖT új elnöksége, és ez alkalommal mutatkozik be az önkormányzatokért felelôs ügyvezetô alelnöki minôségében Kerekes Gábor is. A tanácskozás napirendi pontján szerepel a 2001-es tevékenységi terv megvitatása, az OÖT konferenciájának elôkészítése, valamint a fôosztály Kerekes által kidolgozott új programjának bemutatása.

A regionalitás és régiófejlesztés hangsúlyosabbá tételét ígérte választási programjában az RMDSZ. A kérdéskör szakértôjeként ismert új önkormányzatokért felelôs alelnök lapunknak nyilatkozva elmondta: a régiófejlesztés prioritásként szerepel a hosszú távú programban és a 2001-es tevékenységi tervben egyaránt. „Számos régiófejlesztéssel kapcsolatos kérdést kell megtárgyalnunk, ugyanis e tekintetben a fôszereplô mindig az önkormányzat. Mivel alulról építkezô rendszerrôl van szó, nagyon lényeges, hogy az önkormányzatok összehangoltan vegyenek részt a munkában. A régiófejlesztés pénzt jelent és pénzt igényel. Noha az Európai Unió támogatási rendszerében kiemelt jelentôséggel szerepel, a szükséges anyagi alapok megteremtése összehangolt, következetes, tervszerû munkát követel meg. Pályázatok kidolgozását feltételezi, lobbizást, a projektek követését..." — mondta Kerekes.

Az alelnöktôl megtudtuk, hogy az új önkormányzati törvény körüli véleménykülönbségek is sürgôssé tették a tanácskozás összehívását. Kerekes véleménye szerint valóban felmerülnek alkotmányossági aggályok azon cikkely kapcsán, amely szerint a prefektus felfüggesztheti a polgármestert abban az esetben, ha büntetôjogi eljárás indul ellene. Ennek ellenére nagyon lényeges elôrelépést jelent a helyi közigazgatási törvény, amelyet egy rég várt folyamat elsô lépésének tekint Kerekes. „A mi szempontunk az, hogy elôször legyen törvény, utána beszélgessünk arról hogy hogyan lehet ezt hatékonyabbá, jobban alkalmazhatóvá tenni" — mondta.

Mint ismeretes, nyolc nagyváros polgármestere a hét végén tiltakozott a polgármesterek felfüggeszthetôségét szabályozó cikkely mellett a kisebbségi anyanyelvhasználat törvényesítése ellen is. Az RMDSZ önkormányzatokért felelôs alelnöke azonban nem tartja valószínûnek a nyelvhasználati cikkely módosítását. Csak a polgármesterekre vonatkozó cikkelyen történhet módosítás, az egyeztetô bizottságnak a szenátus és a képviselôház különbözô variánsait kell összehangolnia, más kérdésben nem vitatják újra a törvényt — nyilatkozta lapunknak Kerekes Gábor.

(gm)

Saját állítása szerint semmi törvénybe ütközôt nem cselekedett az a holland orvos, aki, mint a brit egészségügyi hatóságok megállapították, éveken át rendszeresen távolított el szerveket elhunyt gyermekek testébôl a szülôk engedélye nélkül.

Vasárnap egy rövid interjúban Dick van Velzen kórboncnok, akinek 1988-tól 1995-ig hivatali kötelessége volt a liverpooli Alder Hey kórházban elhunyt gyermekek felboncolása, nem is tagadta a szerveltávolítások tényét, csupán azt állította, hogy ô semmi törvénybe ütközôt nem cselekedett, és a kórház vezetôségének feladata lett volna a szülôket tájékoztatni, illetve hozzájárulásukat kérni. Van Velzen szerint nemzetközi szinten is mindennapos gyakorlat, hogy az elhunyt gyermekekbôl egyes szerveket eltávolítanak a boncolás során — idézte az AFP.

A kórház laboratóriumaiban gyermekekbôl eltávolított több ezer szervet találtak a vizsgálat során. Az akkurátusan elraktározott szerveket a formális indoklás szerint orvosi kutatások céljaira metszették ki a holttestekbôl, de többségüket, a brit hatóságoknak a múlt héten nyilvánosságra hozott megállapítása szerint, soha semmire nem használták.

A brit egészségügyi minisztérium még fontolgatja, hogy indít-e igazságügyi eljárást van Velzen ellen. A kanadai hatóságok azonban már kiadtak egy letartóztatási parancsot: gyermeki szervekkel megtöltött raktárat fedeztek fel ugyanis egy, a holland patológus tulajdonában lévô épületben.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]