 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. február 9.
(XIII. évfolyam, 32. szám)
A Közalkalmazottak Országos Szakszervezete nevében Valeriu Suciu általános sztrájkot helyezett kilátásba, amennyiben életbe léptetik a helyi közigazgatási törvényt. A csütörtöki sajtótájékoztatón bejelentették: a szakszervezet vezetôsége felhívással fordult minden közalkalmazotthoz, hogy támogassa a vezetôség kérését. Két héttel ezelôtt tiltakozó levelet juttattak el Octav Cozmânca közigazgatási miniszterhez, ellenezve az új törvény bizonyos elôírásait, érdemleges választ azonban még nem kaptak. Valer Suciu jelezte: amennyiben a minisztérium kérésüket nem orvosolja, más szervek támogatását is igénybe fogják venni.
A Mediafax által idézett szakszervezeti vezetô szerint a törvény a román köztisztviselôk emberi jogait sérti, elsôsorban Kovászna, Hargita és Maros megyében. Azzal érvel, hogy a köztisztviselôk kiszolgáltatottá válnak, és a szakma a „politizálás áldozata lesz".
Amint arról lapunk csütörtöki számában már beszámoltunk, Gheorghe Funar polgármester nagyszabású tiltakozó népgyûlés szervezését kezdeményezte Kolozsváron. Tegnapi rendkívüli sajtóértekezletén Funar elmondta: a megmozdulásra, amelyre február 17-én vagy 18-án délben kerül sor, meghívta Ion Iliescu államelnököt, Adrian Nãstase kormányfôt, az RTDP elnökét, Nicolae Vãcãroiut, a szenátus elnökét, Valer Dorneanut, a képviselôház elnökét, illetve Octav Cozmâncã közigazgatási minisztert. A polgármester ugyanakkor az erdélyi RTDP-s, nagy-romániás, nemzeti liberális és demokrata párti szenátorok és képviselôk jelenlétére is számít. Funar az RMDSZ parlamenti képviselôirôl sem feledkezik meg, akiknek „megadatik az alkalom arra, hogy nyilvánosan elismerjék az 1918. december 1-jei történelmi aktust".
A népgyûlés szervezôje 100 ezer résztvevôre számít, és reméli, hogy „a román nyelv védelmére" összegyûlt tömeget Corneliu Vadim Tudor is megtiszteli jelenlétével. Szerinte az RMDSZ-nek azért sikerül zsarolnia a mindenkori román kormányfôt és államelnököt, mert háta mögött a Nemzetközi Valutaalap áll. A nemzetközi pénzintézet segítségével — véli — az RMDSZ-nek sikerül megvásárolnia a román nemzet árulóit.
A polgármester levelet intézett Ion Iliescu államelnökhöz és Adrian Nãstase kormányfôhöz, amelyben arra kéri ôket, hogy február 12-ig közöljék vele a népgyûlés számukra megfelelô idôpontját. „Ugyanakkor arra kérjük Önöket, szólítsák fel a prefektúrákat, megyei tanácsokat és a Vatra Româneascã Egyesületet arra, készítsék elô és biztosítsák a szállítást Kolozsvárra mindazoknak a románoknak, akik részt akarnak venni a román nyelv védelmére összehívott történelmi megmozduláson" — áll a levélben. Funar nem tart attól, hogy a népgyûlés során incidensekre kerül sor. — Nem kell félni az 1990-es marosvásárhelyi események megismétlôdésére. Ezt még 1918-ban készítették elô. A románoknak nem lesz szükségük védelemre, mi itthon vagyunk és nem tartunk semmitôl — mondta Funar.
Despina Neagoe, a prefektúra szóvívôje lapunknak elmondta: Vasile Soporan mindeddig nem értesült a polgármester szándékáról. — Szombaton vagy hétfôn a prefektus személyes megbeszélést tart Gheorhe Funarral, ezt követôen pedig nyilvánosságra hozza álláspontját és közli az esetleges intézkedéseket — tette hozzá a szóvivô.
Mihelyt az év elejétôl éreztetni kezdte hatását a 1999. évi 73. kormányrendelet a személyi összjövedelmi adóról, olyan értelemben, hogy januártól már nagyon közelivé váltak a jövedelembevallási határidôk, sôt, bizonyos határidôk már le is jártak a jogi személyekre (munkáltatókra) háruló jövedelem-nyilvántartó ûrlap leadását illetôen, egyre gyakrabban szivárogtak ki olyan hírek, amelyek a 73. kormányrendelet felfüggesztésérôl, ehalasztásáról szóltak. Bár hivatalosan, írásban módosítás még nem jelent meg, nemrég a pénzügyminiszter nyilvánosan tett említést arról, hogy legalább két hónappal, tehát május végéig halasztják el a jövedelembevallási határidôt. Ez a téma végül a kormány napirendjére is felkerült. Birtalan Ákost, a képviselôház szakbizottságának tagját arról kérdeztük, elég érett-e a román társadalom az összjövedelmi adózási rendszerre, illetve megteremtették-e a feltételeket a rendszer alkalmazására?
— Romániának, tehát a közvéleménynek, a társadalomnak valamint a gazdaságnak már régen meg kellett volna érnie arra, hogy ezt az új adózási módszert, tehát a személyi összjövedelmi adót bevezessék. Ezt nem mi találtuk ki, hiszen a rendszer régóta mûködik a világ piacgazdaságra épülô országaiban. Ezáltal az állami költségvetés is többletjövedelemre tesz szert, hiszen ez egy olyan adózási rendszer, amely jövedelmeink bevallására kötelez, ellenkezô esetben büntetést helyezve kilátásba. Romániában ennek a rendszernek a kapcsán is azt az állandóan visszatérô kijelentést használják, miszerint itt ennek „még nem jött el az ideje". Pedig az idônek el kellett volna jönnie, mert igenis kell személyi jövedelemadó, mondta a képviselô.
A Világbank már 1995-tôl támogatja az országot, hogy külföldi szakemberek segítségével kiépíthessék az új adózási rendszert. Ezt még a régi Vãcãroiu-kabinet kezdte el, majd a volt kormány is próbálkozott 1997-ben, valamint 1998-ban. Végül 1999-ben sikerült a vonatkozó jogszabályt megjelentetni. A rendszer technikai lebonyolításáról Birtalan Ákos elmondta, hogy bár több bürokratikus eljárást tartalmaz, továbbá feltétlenül szükséges a megfelelô számítógép-hálózatot kiépíteni, mindez mégsem olyan bonyolult, hogy teljesen megakadályozná az adózás alkalmazását. Úgy tûnik, inkább a kellô akarat hiányzik mindehhez.
Birtalan Ákos szerint a társadalom nincs felkészítve a személyi jövedelemadó bevezetésére. Több helyen kezdtek el felvilágosító kampányokat, de azok rövid ideig tartottak, megyei szinten pedig a pénzügyi hivatalok sem végzik ilyen jellegû munkájukat. A lakosságot ugyanis nem arról kell meggyôzni, hogy kell ez az új adózási rendszer, hanem meg kell ismertetni vele a rendszert. Az, hogy az adóbevallást egy bizonyos határidôig (a 73. kormányrendelet szerint március 31-éig) kell megtenni, nem azt jelenti, hogy csak azután következik el az adózás, hiszen az elmúlt év folyamán szerzett jövedelmekbôl — keresetbôl, másodállásból, bérbôl —, amennyiben ezt nem feketén szerezték, már levonták a megfelelô adót, magyarázta a képviselô. A személyi jövedelemadó azt jelenti, hogy a személy bevallja összes adóköteles jövedelmét, valamint adóját, a hivatalnál ellenôrzik, hogy ezek összesítve ugyanabba az adósávba kerültek-e vagy sem, és ettôl függôen vagy nem fizet több adót, vagy még pluszban meg kell térítenie egy bizonyos összeget. Tehát tulajdonképpen ekkor történik az elszámolás. Azok pedig, akik az elmúlt év folyamán csupán egyetlen helyrôl szereztek jövedelmet, például a fô állásukon kívül egyéb keresethez nem jutottak, nem kell jövedelembevallást tenniük, hiszen keresetükbôl az adót folyamatosan levonták.
A helyi közigazgatási törvénytervezetet illetôen az RMDSZ többek között az anyanyelvhasználat biztosítását, az alpolgármesterek hatáskörének pontos körvonalazását, a városi és községi tanácsosok számának mérsékelt csökkentését szeretné elérni — nyilatkozta csütörtökön Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács (ÖOT) elnöke azt követôen, hogy Takács Csaba ügyvezetô elnökkel, Seres Dénes szenátorral, a parlament közigazgatási szakbizottságának elnökével, Kerekes Gábor és Molnos Lajos ÖOT-alelnökökkel találkozott.
Bejelentette: április 21-én Szatmárnémetiben kerül sor az Országos Önkormányzati Konferenciára, ahol többek között a helyi közigazgatási törvény, a földtörvény, illetve az államosított ingatlanokra vonatkozó jogszabály megvitatása szerepel.
— Jelen pillanatban túl nagy a hatalom a polgármesterek kezében. Tôlük függ, mivel foglalkoznak az alpolgármesterek. Véleményünk szerint megválasztása után az alpolgármester tanácsosi mandátumának meg kell szûnnie. Helyét a választási jegyzéken ôt követô személy venné át. Az RMDSZ ellenzi az önkormányzati képviselôk számának drasztikus csökkentését. Szerintünk csupán mérsékelt létszámcsökkentésre van szükség — fogalmazott Demeter János. Arról is beszámolt, hogy az érdekvédelmi szervezet képviselôi vezette polgármesteri hivatalok intranet-rendszeres összekötését szeretnék megvalósítani. Ugyanakkor a helyi tanácsokat ösztönöznék az Európai Unió támogatta SAPARD-programba való bekapcsolódásra.
A Szabadság azon kérdésére, hogy a helyi közigazgatási törvénytervezetnek a polgármesterek felfüggesztésére vonatkozó 77-es cikkelyével kapcsolatban mi az RMDSZ álláspontja, Demeter elmondta: az RMDSZ szerint a prefektus intézkedésére csupán a polgármester elôzetes letartóztatása esetén kerülhet sor. Hogy a nemrég Brassóban tartott, a helyi közigazigatási törvény bizonyos cikkelyeit bíráló tanácskozáson miért nem vett részt egyetlen RMDSZ-es polgármester sem? — A találkozó elsô tíz percében esett szó a 77-es cikkelyrôl, az idô töbi részét más téma töltötte ki. Nem lett volna értelme képviseltetni magunkat — mondta az Országos Önkormányzati Tanács elnöke.
A pedagógusok fegyelmi kilengéseinek, illetve ezek orvoslásának kérdéskörét tûzte napirendre csütörtöki soros sajtóértekezletén a Kolozs megyei tanfelügyelôség. A téma már csak azért is nagy érdeklôdést váltott ki, mert a tanfelügyelôség keretében mûködô fegyelmi bizottságnál az utolsó két évben egyetlen olyan pedagógus sem fellebbezett, akit az iskola vezetôsége, illetve a tanári kar valamilyen kilengés miatt felelôsségre vont, illetve megbüntetett.
A tanfelügyelôség jogtanácsosa, Ovidiu Lates elmondta, hogy az intézményhez érkezett fellebbezések száma 1999-2001 között — írd és mondd — nulla. Az egyetlen kihágás, amely árnyékot vet Kolozs megye pedagógustársadalmának kifogástalannak tûnô arculatára, az egy dési általános iskola angoltanárának az „esete", amelynek a lényege a következô: a tanár egymás után többször megütött egy tizenkét éves gyereket, ezt követôen pedig az ügy kivizsgálására hivatott fórum, a tanári kar elhatározta, hogy felbontja a pedagógus szerzôdését. A dési ügy azért nem került a megyei tanfelügyelôség elé, mert a tanár nem vette igénybe ennek szakbizottságát, hanem egyenesen a minisztérium vonatkozó fórumához fordult. Ez utóbbi elutasította a fellebbezést, és a tanári karnak adott igazat.
Az esetet kommentálva Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes figyelmeztetett: a tanári kihágások ügyeinek megoldása és büntetése, elsôsorban az érintett iskola tanári karának az ügye. Ennek a fórumnak joga van a megrovás legtöbb eszközét alkalmazni: írásbeli megrovást kiállítani, fokozati vizsgára való jelentkezés jogát idôszakosan megvonni, szerzôdést felbontani, stb. Amennyiben a megrótt nem él a tanfelügyelôségi szakbizottság elôtti fellebbezés jogával, akkor az intézmény nem avatkozik bele az ügybe, ugyanis ha ezt megtenné, akkor nem tartaná tiszteletben az iskolák autonómiáját.
Török hangsúlyozta: az iskolaigazgatók — tisztelet a kivételnek — meg kell szokják azt, hogy feleljenek mindazért, ami az iskolában történik, beleértve az olyan súlyos megrovásokat is, amelyek az érintett szerzôdésfelbontását célozzák, és amely döntést a megrótt pedagógus tanfelügyelôségi, minisztériumi illetve a közjog terén is megfellebezheti.
Az újságírók azon kérdésére, hogy a fiúk testékszer-viselését (fülbevalók, stb.), sétálómagnók, maroktelefonok és óvszerhasználatot reklámozó kiadványok használatát be lehet-e tiltani, vagy sem, Török elmondta: minden iskolának van sajátos belsô rendszabályzata; ilyen esetekben ezt kell kézbe vennie a téma iránt érdeklôdô diákoknak, tanároknak, szülôknek.
A sajtóértekezleten az intézmény jogtanácsosának és fôtanfelügyelôjének válaszaiból, hozzáállásokból arra lehetett következtetni: annak ellenére, hogy a felelôs beosztásban levô minisztériumi tisztségviselôk tisztában vannak azzal, hogy nem minden esetben indokolt a tanári szobákban megrekedt fegyelmi ügyek kapcsán megnyilvánuló pedagógusi szolidaritás, a Kolozs megyei tanfelügyelôség továbbra is tartja magát a tanügyi reform azon elvéhez, hogy reális iskolai autonómia nélkül nem lehet korszerû tanügyi struktúrákat mûködtetni. Azaz: a pedagógusi fegyelmezetlenség bírája továbbra is az iskola tanári kara marad.
A kormányhoz közelálló források szerint annak ellenére, hogy csak március közepére várható a nevelési és kutatási minisztérium újonnan, ideiglenesen kinevezett vezetôségi gárdájának versenyvizsgája — azaz csak másfél hónap múlva fejezôdik be az intézmény átszervezése — lázas munka folyik a megyei tanfelügyelôségek organigrammján dolgozó szakértôi bizottságokban a bejelentett 30 százalékos leépítések alkalmazásának alapelveirôl. Ezek szerint a területi tanfelügyelôi posztok megszüntetése képezi majd a leépítések mintegy 20 százalékát. Tervbe vették a gazdasági igazgatói, valamint egyes adminisztrációs jellegû posztok leépítését is.
Mint ismeretes, a területi tanfelügyelôi státus öt évvel ezelôtt már átment egyszer egy ilyen csillaghulláson, de a posztok rövidesen újra megjelentek a tanfelügyelôségi organigrammokban. Kolozs megyének jelenleg öt területi tanfelügyelôje van, és egy gazdasági igazgatója.
Stefan Roman, a Kolozs megyei Sanitas szakszervezet elnöke, érdeklôdésünkre tegnap elmondta: Daniela Bartos egészségügyi miniszter személyzetcsökkentési határozata ellen komoly válaszlépéseket szándékoznak tenni. Stefan Roman szerint ez a határozat tragikusan érinti az egészségügy különben is labilis helyzetét. A szakszervezet elnöke személyesen küldte el a miniszterasszonynak tiltakozó levelét, amelyben megkérdôjelezi az elhamarkodottan életbe léptetett határozatot. A beadvány nemcsak az egészségügyi alkalmazottak érdekeit próbálja védeni, hanem a betegekét is, hiszen a személyzetcsökkentés a betegellátást is negatívan érinti.
A beadványt a szakszervezeti elnök a prefektúrának is elküldte. Mint mondotta, ilyen kritikus helyzetben a helyi hatóságok is kötelesek határozott lépéseket tenni.
Kolozsvár egyik legszebb klubjában szerdán este hat órakor egy ôrült elkezdett garázdálkodni. Szemtanúk szerint a 28 éves Radu Laurentiu Gocan ökleivel beverte a Diesel-klub ablakait. A kirakatból kivett szaxofonnal összetörte a klub tulajdonosának, Mircea Buteanunak Daewo-Cielo márkájú, CJ-15-NAP rendszámú gépkocsiját. Egyébként Buteanu sem úszta meg szárazon, a garázdálkodó a tulajdonost is megütötte. Miután Gocannak sikerült behatolnia a klubba, egy székkel összetörte az egész berendezést. Sérült keze és feje vérzett, ennek ellenére a magánkívül lévô ember folytatta a garázdálkodást. A fogyasztók közül senki nem mert közbeavatkozni, bár tudvalevô, hogy a Dieselben sok alvilági figura is megfordul. Pillanatok alatt tömeg gyûlt össze a Diesel elôtt, de Laurentiut nem sikerült lecsillapítani. A klub tulajdonosa szerint a botrány akkor kezdôdött, amikor megkérték kliensüket, beszéljen halkabban. Hírforrásaink szerint a bámészkodók között több magas rangú rendôrtiszt is jelen volt, de nem avatkoztak be az eseményekbe.
Miután mindent széttört, Laurentiu Gocan bement a Pro-tv stúdiójába, és egyenes adásban kijelentette: ô túltesz Goren (Marius Davidon) is.
A megyei rendôrség tegnap reggeli sajtótájékoztatóján Simona Pintea hadnagy, a rendôrség szóvivôje kijelentette: Gocan tartozkodási helyérôl nincs információjuk. Más források tudni vélik, hogy a garázdálkodó még a tett elkövetésének estéjén beutaltatta magát a pszichiátriára. Kérdésünkre a kórház szolgálatos orvosa kijelentette, hogy betegeik nevét nem adhatják ki.
A GAUDEAMUS KÖNYVESBOLT (Szentegyház/Iuliu Maniu u. 3.) ma délben 12.30 órakor tartja — a kolozsvári Puck Bábszínház közremûködésével — a Mesepercek a bábuk körében címû rendezvényét. A belépés ingyenes, az elôadás után könyvsorsolás lesz.
BARANYAI LÔRINC festményeibôl nyílik kiállítás az ótordai református egyházközség IKE-termében február 11-én 12 órakor. Megtekinthetô április 9-ig, hétfôtôl péntekig 9–13 óra között. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
KULCSCSOMÓT TALÁLTAK február 7-én a Protestáns Teológiai Intézet elôtti átjárónál. A volkswagenes kulcstartón csüngô kulcsok a szerkesztôségben (Napoca — volt Jókai — utca 16. szám, I. emelet), a 16-os szobában várják tulajdonosukat.
Helyreigazítás
Az ingatlantörvényrôl közölt tegnapi írásunkban elírás történt, ugyanis a visszaigénylési kérések leadási határideje nem 60 nap, hanem 6 hónap. Tehát: az igényléseket a törvény megjelenésétôl számítva hat hónapon belül kell benyújtani a polgármesteri hivatalhoz, amely a kérésre 60 napon belül köteles válaszolni. Amennyiben a tulajdonos pénzbeli kártérítésre jogosult vagy tart igényt, a prefektúrához kell fordulnia. Mindenki szíves elnézését kérjük.
— Miért szavazták meg Romániában az ember klónozását tiltó törvényt?
— Nehogy egy bolond százat csináljon.
Négy esztendô után újból a nagyközönséghez (is) szólóan hallat magáról a jószerével egy idôben indult szerzô és kiadója: Kolozsi Gergely István és a Stúdium Könyvkiadó*. Úgy tûnik, jó mag hullott jó földbe 1996-ban, amikor Kolozsi mesék címmel, Forró Ágnes hat szép színes illusztrációjával és igazán tetszetôs címlapjával az olvasók asztalára tette Gergely István hôn szeretett szülôfalujában (mely tkp. hajdanában bányaváros volt!) mondhatni közszájon forgó gazdag meseanyagból válogatott mintegy öt mesét, azokat, amelyek gyermekkorának fantáziáját leginkább megtermékenyítették. Mert a Kolozsi Gergely István meséi nem de lege artis folklórgyûjtôi teljesítmények, hanem olyan átdolgozások, amelyeket lelke kohójában hosszú évtizedekig formálgatott, s a lepergetett idô nem ártott meg nekik, ellenkezôleg, mint az óbor, egyre nemesebbé érlelôdtek, kiegyénültek. Így ma kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt ajánlhatók Gergely István anyai nagyapjának, a híres-nevezetes mesélô Báró Táti hatására messzeható érvénnyel, nagy-nagy késéssel átírt történetek.
Sikeres döntésnek bizonyult a könyvborító témájának megválasztása is; nem hiába volt Gergely István 1961–1982 között a Ion Andreescu Képzômûvészeti Intézet igazgató-titkára, szoros baráti kapcsolatba került a legjobb mûvészekkel, otthonának falait a közelmúlti és jelenkori hazai alkotók szinte valamennyi jeles képviselôjének személyre szabott munkái díszítik. Érthetô tehát, hogy könnyen kiválaszthatta Macskásy József széles vásznú pasztellképét, a Gálfy-völgyi Báró-tanya helyszínen készült, nosztalgikus érzéseket ébresztô, visszafogottan színpompás rajzát, mely a témához szabottan is telitalálatnak bizonyult.
Várjuk a mielôbbi folytatást, hiszen Giovanni Boccaccio óta tudjuk, a Dekameron tíz részre osztott száz novellát jelent.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vezetôsége államalapító ezredik évfordulója tiszteletére 2001. május 25., 26., 27-én millenniumi ünnepségek keretében Bethlen Gábor-napokat szervez. A rendezvénysorozat egyik jelentôs eseménye a kollégiumtörténeti múzeum megnyitása lesz. Célunk a 379 éves intézmény múltjával kapcsolatos fellelhetô dokumentumok összegyûjtése, rendszerezése, megôrzése és bemutatása.
Tisztelettel kérjük mindazokat, akik az intézmény történetével kapcsolatos anyagok tulajdonosai (tárgyi és szellemi dokumentumok), adományokkal segítsenek tervünk megvalósításában. Amennyiben nem szeretnének megválni emlékeitôl, fénykép- vagy fénymásolat készítését vállaljuk.
Adományaikat legkésôbb 2001. április 15-ig szíveskedjenek eljuttatni a kollégium címére (Simon János igazgató, Bethlen G. utca 1. szám; Aiud, jud. Alba, tel./fax: 058/861-942).
— 1958. február 28-án a Kádár János vezette magyar pártküldöttség megszakítja útját Kolozsváron, s az állomás elôtti téren népgyûlést tartanak, Kádár a határok kérdését mellékesnek nyilvánítja;
— 1958 júniusában a város elöljárósága az Erdélyi Néprajzi Múzeumot a sétatérrôl a Redut épületébe helyezteti át;
— 1958. június 26-án a városi végrehajtó bizottság Kolozsvár területét 23 egészségügyi körzetre osztja;
–1958–1959-ben a belváros számos földszintes és egyemeletes házára (újabb) emeletet húznak;
— 1959-ben a Mezôgazdasági Fôiskolán állattenyésztési, 1968-ban pedig állatorvosi kar létesül.
Máramarosi Hírnök címen Millenniumi Albumot adott ki a Hollosy Simon Mûvelôdési Egylet. A szerkesztô Zahoránszky Ibolya nyugdíjas tanárnô, aki tavaly novemberben a kultúra és kisközösségek szolgálatában kifejtett önzetlen tevékenységéért átvehette az EMKE Kun Kocsárd-díját. Máramarossziget nyolcezer magyar nemzetiségû lakosának mûvelôdési életét irányítja. A Millenniumi Album naplószerûen, eredeti fényképekkel veszi leltárba a képzômvészeti tárlatokat, a kórustáborokat, a Ki mit tud? vetélkedôket. Példamutató a szórványban élô magyar lakosság hozzáállása a Hollosy Simon Mûvelôdési Egylet rendezvényeihez. Szomorú csak akkor lesz az olvasó, amikor a történelmi Máramaros régen magyar településeinek életével ismerkedik...
Nagybocskón, például, az elôdök létesítményeit tönkre tették... Elmaradtak a szép hagyományok, helyette a fiatalság a kocsma felé veszi az útját. A 42 magyar családból 38 már vegyes házasságban él. A református templomot is a ruszinok használják, nincs már református Nagybocskón.
Felsôvisón kiegyensúlyozott, összetartó munkás közösség élt az elsô világháború kitöréséig: magyarok, románok, németek, ukránok, zsidók. Egymás mellett dolgoztak, barátkoztak, megtanulták egymás nyelvét és mesterségét, a fakitermelést. Ez a korszak lezárult, megindult az elvándorlás, minden átalakult, átrendezôdött vagy eltûnt.
A közel 650 éves múltú Aknasugatagon, ahova 1950-ben költözött be az elsô román család, minden területen a betelepített ízlés, kultúra és hagyomány átalakító ereje érezhetô.
De sok a hasonló példa. Ebbôl is kitûnhet, milyen áldásos szerep vár itt a tanárokra, tanítókra, lelkipásztorokra. A Millenniumi Album sok ilyen értelmiséginek állít emléket.
Ha már ilyen hótalan ez a tél, igyekeztem legalább képileg kipótolni — mondotta szerda délután a Mûvészeti Múzeumban, kiállítása megnyitóján Aurel Dan. S valóban, a kiállított festmények zöme hófödte falusi tájat jelenít meg, gyakorta madártávlatból, rálátást nyújtva ezáltal a házak sajátos elhelyezésére, a tipikus máramarosi falu geometriájára. A hely szellemét, a tájat, embert, viseletet híven tükrözô munkákat részletesen dr. Alexandra Rus mûkritikus elemezte, aki a mûvész pályájának alakulásáról is szólt. Negoita Laptoiu mûvészettörténész a miniatürfestészet jellegzetességeit vélte felfedezni Aurel Dan munkáiban.
— Hogy van, uram? Hallom, hogy keményen tanul magyarul! — szólt harsány-magyarul a minap, egy nagyon nyilvános helyen, az egyik hazai magyar lap kolozsvári tudósítója valakihez. Aki a váratlan támadástól zavarában csak hangtalan elpirulással válaszolt. Ezzel is jelezve, mennyire érti nyelvünket.
Az eset pikantériája, hogy a megszólított maga az egykori kincses város jelenlegi polgármestere volt. (És rögtön idekívánkozik a zárójel: jól értesültek szerint, tekintettel nagyszentmiklósi gyermekkorára, sokkalta jobban áll ezzel a nyelvtudással, mint ahogyan azt a kirakatban mutogatja.) Errôl nekem a bika és a vörös posztó kapcsolata jutott eszembe: a köztudatban ellentétben szegény rettegett állatot nem a piros, csak a mozgás ingerli. Egyszerûen, mert színvak. És ha valaki bikanyelven képes lenne ezt tudatni vele, alighanem a bika is sürgôsen belepirulna.
Február 15-ig hosszabbítottuk meg évkönyvünk pályázati határidejét. Kiadványunk utolsó példányai még kaphatók szerkesztôségünk pénztárában és a lapterjesztô vállalatok boltjaiban, standjain, Désen, Bánffyhunyadon, Körösfôn, Kalotaszentkirályon, Nagyenyeden, Tordán.
Az RATUC szombatokon és vasárnapokon egy busszal többet üzemeltet a 43-as járaton. Indulási idôpontok a Grigorescu negyedbôl: 6.30; 7.30; 8.30; 9.30; 10.30; 11.30; 12.30; 13.30; 14.00; 14.30; 15.00; 15.30; 16.00; 16.30; 17.00; 17.30; 18.00; 18.30; 19.00; 19.30; 20.00; 21.00; 22.00. A Hajnal negyedbôl: 7.00; 8.00; 9.00; 10.00; 11.00; 12.00; 13.00; 14.00; 14.30; 15.00; 15.30; 16.00; 16.30; 17.00; 17.30; 18.00; 18.30; 19.00; 19.30; 20.00; 20.30; 21.30; 22.30.
Ha Ön a Szabadság Évkönyv 2001-bôl kivágott szelvényhez a napilapunkban megjelent legalább öt darab ilyen szelvényt mellékel, és valamennyit 2001. február 15-ig egy borítékban beküldi szerkesztôségünkbe, a képen látható Alpin RA50 típusú turistazsákot, a VSA Kft. ajándékát nyerheti meg. A borítékra kérjük ráírni: Különdíj-pályázat. Nyilvános sorsolás az évkönyv többi nyereményhúzásakor.
A koalíciós kormányban Eckstein-Kovács Péter vezette Kisebbségvédelmi Hivatal utódjaként létrehozott Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának frissen kinevezett RMDSZ-es államtitkár-helyettesét, Markó Attilát az intézmény második embereként kérdeztük. A hivatalnak még nincs kinevezett vezetôje, mivel Dan Pavel ismert politikai elemzô rövid gondolkodási idô után nem vállalta a tisztséget, újabb hivatalos felkérésre pedig már nem került sor. Felröppentek ugyan azóta nevek, de az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala egyelôre fejnélküli lovashoz hasonlít.
— Jelenleg ön a legmagasabb rangú RMDSZ-es kormánytisztviselô, és ebben a minôségében a figyelem középpontjába került. A hivatalt a kormányváltás következtében a Vasile Dâncu miniszter által vezetett tájékoztatási minisztérium kereteibe kényszerítették. Mit tudni azonban arról, hogy ki lesz a hivatal vezetôje, és, mint olyan, az ön közvetlen fônöke?
— Nem mondok újdonságot azzal, hogy létezik javaslat az államtitkári tisztségre, Mircea Moldovan személyében, aki jelen pillanatban a nép ügyvédjének helyettese. Kinevezése azért késik, mert a miniszterelnök személyesen találkozni szeretne a jelölttel, mielôtt egy államtitkári rangú tisztségviselôt kinevez. Ez húzódik, mert egyrészt Adrian Nãstase Strasbourgban volt, és egyéb elfoglaltságai voltak, de ahogyan ez a beszélgetés megtörténik, szerintem semmi akadálya nem marad Moldovan kinevezésének.
— Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter, annak a tárcának vezetôjeként, amelybe a hivatal tartozik, nyilvánított-e már vélemémyt az államtitkár személyével kapcsolatosan?
— Mircea Moldovant jelöltként bemutattam a miniszternek, ôk elbeszélgettek, majd Vasile Dâncu vitte be a jelölt életrajzát a miniszterelnökhöz. A tájékoztatási miniszternek szerintem semmi kifogása nincs Moldovan kinevezése ellen, annál is inkább, hogy kijelentette, az általa vezetett minisztérium annyi mindennel kell foglalkozzon, hogy gyakorlatilag kénytelen meghagyni minden, a tárcának alárendelt hivatalnak annyi önállóságot, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának nem változik alapvetôen a hatásköre elôdjéhez, a Kisebbségvédelmi Hivatalhoz képest.
— Dan Pavel visszautasította a miniszterelnök ajánlatát. Moldovan kinyilvánította-e szándékát?
— Igen. Határozottan kijelentette, hogy elfogadja a tisztséget.
— A nevében is új hivatalt bizonyos tekintetben lefokozták, vezetôjének nem lesz már miniszteri rangja. Mennyiben vannak elônytelen anyagi vetületei az intézkedésnek, befolyásolja-e a hivatal költségvetését?
— Jelentôs különbség nem lesz, hiszen a hivatal eddig sem mûködött önálló költségvetéssel, hanem a kormányfôtitkárság költségvetésének volt egy része fenntartva a Kisebbségvédelmi Hivatal számára. Személyzeti szempontból sem várható változás, nyilván rangcsökkenésként fogható fel viszont, hogy nem miniszter vezeti. Alapvetôen azonban az a fontos, hogy a hivatal mit képes megvalósítani elképzeléseibôl, függetlenül vezetôje rangjától. A névváltozás oka a kormánypárt szándékai között keresendô, másrészt a kisebbségi szervezetek egyrésze is kinyilvánította, hogy nem kívánnak védelemben részesülni, kifogásolva ezáltal a „kisebbségvédelem" kifejezést. Így született meg az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala elnevezés.
— Nemzetközi intézmények ajánlásaiba is foglaltatott, hogy az elnevezéseket szalonképessé kell tenni, kerülni kell az alá-, illetve felérendeltségi viszonyokat tükrözô kifejezéseket. Szempont lehetett-e ilyesmi is?
— Bizonyára kritériuma lehetett a névválasztásnak, hogy az „etnikumközi kapcsolatok" kifejezésre nem vetülhet offenzivitás árnyéka. Szerintem azonban sem jogszabályok, sem a miniszter akarata szempontjából nem történik jelentôs változás a hivatal hatáskörét illetôen. Nagyobb súlyt fektetünk majd a pályázati alapú finanszírozásra, más jelentôs módosításoknak nem látom szükségét.
— Az RMDSZ részérôl történt-e valamilyen állásfoglalás a hivatalbeli változtatásokkal szemben?
— Az RMDSZ nem fejtett ki egységes álláspontot ebben a tekintetben. Eckstein-Kovács Péter szenátor, volt miniszter az új jogszabály megjelenésekor kijelentette, elhibázottnak tartja az új kormány intézkedését. Formai szempontok szerint egyet is tudok érteni vele, de szerintem a formán túl a tartalmat kell tekintetbe venni.
— Milyen a kapcsolat a Nemzeti Kisebbségek Tanácsával és a frissen megalakult, a kisebbségiek ifjúsági szervezeteit tömörítô Interetnica Országos Központtal?
— A Nemzeti Kisebbségek Tanácsával szemben is változatlan marad a hivatal pozíciója: munkánk tárgya — a kisebbségi szervezetek. Ezek közül persze azokat tartjuk reprezentatívnak, amelyeknek parlamenti képviseletük is van. Ami a kisebbségi ifjúsági szervezetekkel való kapcsolatunkat illeti: ez egy régebbi kezdeményezés, amely 1998 tájékán indult, és arról szól, hogy be kellene vonni a fiatalokat is a közösségi munkába, hiszen több kisebbségi szervezetben eléggé bemerevedett mozgásterû személyek foglalnak el vezetô pozíciókat, évekig nem változott a vezetôségük, ezért szükségét éreztük felpezsdíteni a kisebbségi szervezeteket, gyakorlatilag provokáltuk az ifjúsági szervezeteket, hogy kapcsolódjanak bele a munkába. A kapcsolat most gördülékennyé vált, a fiatalok már jelentôs mértékben tudják befolyásolni a vezetôségeket, egyértelmûen más szemléletmód kialakítására törekednek.
— A Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári területi irodájában két alkalmazott dolgozott, és földrajzilag nagy területet kellett lefedniük. Várható-e változás a területi irodák tekintetében?
— A területi irodák egyelôre abban a felállásban fognak mûködni, ahogy eddig. Az aradi irodába ki kell neveznünk valakit, eddig a két kolozsvári alkalmazott közül egy ingázott Aradra, de ez nem megoldás, szükségünk van ott egy stabil emberre. Az új hivatal által átvett embereknek képesség-, de nem versenyvizsgán kell átesniük; aki megfelel a szakmai képességi vizsgának, maradhat. Az üres helyekre versenyvizsgát hirdetünk.
Azt mondják, a vén csont hamar törik, s az öreg Marcinak is elég volt egy rossz lépés, hogy elessék, s a lábát törje. Attól kezdve még dohányért sem tudott elballagni a sarki trafikba. Csak ült naphosszat a széken, gipszelt lábát elôre nyújtva.
Ült, és mesélt a régi idôkrôl, régi emberekrôl, akiknek viselt dolgai manapság is tanulságul szolgálnak. Mesélt arról, hogy már arasznyi legényke korában bé tudta kürni az ökröket a járomba, és nyakába kanyarított ostorral járt elôttük.
Ezredszer is felidézte huszáréveit, de két unokája, Péter és Pál ezredszer sem unta, mert a kisöregnek mindig eszébe jutott valami új, megmosolyogtató vagy hôsies történet. S ha nem, ô maga talált ki a bajuszán végigsimogatva olyasmit, hogy ez ízben átugratott a lovával a Tordai-hasadék fölött.
Mihelyt azonban elhallgatott, mindjárt szomorúan nézegetni kezdte gipszbe tett lábát. Nehezen tudott megbékélni a tétlenséggel, hiszen baleset elôtt még gyomlálhatott a kertben, elbicegett kenyérért a pékhez, ha ünnepnapokon fölhajtott egy-egy kupica szilvóriumot, még egy legényest is eljárt, hetykén-komótosan emelgetve a lábát, s tenyerét a tarkójához feszítve.
Emiatt gyötörte a tétlenség.
De lassan mégiscsak eltelt az a pár hét, és egy napon már kora reggeltôl izgatottan készült be a városba, hogy levegyék lábáról a gipszet. A lánya meg a veje dolgozni ment, de Péter és Pál épp vakáción volt, nekik kellett volna hát elkísérniük a sántító kisöreget.
Igen, csakhogy a két fiúnak más terve volt. Futballmeccsre készültek a Bivalyrétre, s mire az öreg szólítgatni kezdte ôket, már messzire jártak. Nagyapjuk szomorúan, gyöngyözô homlokkal emelgette merev lábát. Néha egy-egy kerítésbe fogózva megállt, eltûnôdött az életén, s bizonyára már a huszáréveit sem látta olyan szépnek, mint régebb. Lehervadt róla az emlékezés büszke mosolya.
Most már azt is tudta, hogy lóval nem lehet a Tordai-hasadék fölött átugratni, és a forrásból sosem buggyan fel Küküllô menti bor, mint unokáinak mesélte volt, s inkább azokra a napokra gondolt, amikor az eltikkadt bakák az ökörnyomból is kiitták a vizet.
Mire levették a gipszet a lábáról, úgy elgyöngült, hogy csak pár lépésnyire tudta elvonszolni magát, utána leült a kórház bejáratának a lépcsôjére; párálló kalapját a térde közé tette, fejét tenyerébe hajtotta. S mikor késôbb magához tért, csodálkozva látta, hogy a fôfedôjén maréknyi aprópénz fénylik.
Elôbb azt hitte, álmodik, s megrázta a fejét; de ebben a pillanatban egy nénike is egy ötszázlejest hullatott az öreg kalapjába.
— Elhagyatottságomban és rokkantságomban koldusnak néztek! — döbbent az aggastyánba. — Koldusnak, engem, aki vénségemre is megszolgáltam minden falat kenyeret, és sose szorultam senkinek az alamizsnájára!...
Fájdalmában és sértett önérzetében még a könnye is eleredt. A két fiú, Péter és Pál, aki késôbb mégis utána indult, hogy megkeresse és hazasegítse, most nem mert odamenni hozzá, csak nézte a túlsó járdáról a körbe-körbe bicegô és hatalmasan fölháborodott öreget. A nagyapjuk azonban észrevette ôket. Szinte a járdán végigesve belemarkolt a kalapjába, és feléjük hajította az összegyûlt fémpénzeket:
— Nesztek kolduspénz! — kiáltotta sírásba hajló hangon. — Ezt nektek adták, világtalan nyomorultak!
Amióta barátom, tanárkollégám és sorstársam, Dorin Sârghea újságíró meghalt, nincs kivel beszélgessek az ún. román–magyar megbékélésrôl. Valamikor a nyolcvanas évek elején — tolvajkötkei „interetnikus" számûzetésünk idején — már megegyeztünk abban, hogy a két nép viszonylagos feszültségmentes együttélését hónapok, legfeljebb két év alatt szinte teljesen meg lehetne oldani, amennyiben a „békés együttélésrôl" kiderül, hogy valóban érdeke az Európában örök ütközôzóna szerepet betöltô, „hagyományosan feszült" Közép-Kelet Európának — és persze magának Nyugat Európának, amelynek nem minden állama mutat éppen példát a kisebbségi gondok megoldására (lásd Elzászt, ahol a németek német eredetû franciák).
Akkori, a „megbékéléssel" kapcsolatos elképzelésünk az volt: a román és a magyar állam nevezze ki valamelyik évet a román–magyar megbékélés évének, és adjanak ki egy olyan fehér (tan)könyvet, amely a két nép kölcsönös ellenszenvének alapjait tárná a közvélemény elé — olyan román illetve magyar történészek, közéleti személyiségek szerkesztésében, akiknek van szavuk odahaza —, és ennek olvasását minden tanintézményben tegyék kötelezôvé, tartalmát pedig széles körben népszerûsítsék. Egy álló évig sulykolná a mass-média mindkét nép fejébe e könyv tartalmát, és üzenetét, így miután mindent kimondtunk, ami szívünket nyomta, akkor már tényleg van értelme megbékélésrôl beszélni. Mi elmondjuk, hogy miért oly fájdalmas nekünk az, hogy „nyugati barátaink" rajzfilmekbe illô logikával leválasztották, „lerajzolták" Erdélyt Magyarországról, ôk pedig azt, hogy mennyire fáj nekik, hogy nem akartuk figyelembe venni a demográfiai borulást Erdélyben, és magyarosítani akartuk ôket. Mi elmondhatjuk, hogy röhejesnek tartjuk a dákó-román mesefilmet, ôk meg azt, hogy már a 13. században jelen voltak Erdélyben, és az „erdélyi honfoglalást" — egy kis túlzással — lényegében együtt kezdtük el. A fehér (tan)könyv utolsó fejezete egy állásfoglalás lenne, amelyet mindkét államfô, mindkét ország politikai vezetôi aláírnának, azaz hitelesítenének.
Utólag kiadhatnák a könyvet, és annak tartalmát érintô konferenciák, viták anyagát, esetleg még egyet, kettôt, hármat — de egyszer biztos „kibeszélnénk" fájdalmainkat, és megismernénk egymást: felfedeznénk egymásban a másikat, a tôlünk lényegesen különbözôt, akivel nem könnyû feszültségmentesen együtt élni (!), de nem lehetetlen. Sôt: feszültségmentesen együtt élni Erdélyben — egy olyan kihívás, amely sok emberben felébresztené a „csakazértis" szellemet.
Csakazértis: hiszen ideje lenne példát nyújtani a Nyugatnak és Amerikának, hogy egyelôre nem Erdélyben mûködik sem az ETA, sem az IRA, és a Ku-Klux-Klan-mozgalom neve sem — mondjuk — Szeben nevéhez fûzôdik; mi a Kennedy(eke)t — sôt: még Martin Luther Kinget is! — megbecsültük volna, és nem kaptuk volna ôket jó demokratikusan puskavégre. Nem mi tartjuk bûzös rezervációkban a kiirtott ôslakó indiánokat, és Buffalo Bill sem a „Drakulaföld", hanem Amerika jelképe.
Eddig jutottunk el a nyolcvanas évek elején Dorin Sârghea-val a késôbb — a forradalom után — tréfásan a „tolvajkötkei nyilatkozatnak" nevezett „domboldal-értekezlettel", amelynek egyik eredménye — magánéletünkben — az volt, hogy mindketten lázasan kezdtük olvasni egymás „fordított" irodalmát, azaz amíg én Agârbiceanu, Sadoveanu, meg Odobescu magyar nyelvû fordításait olvastam, ô a Stele din Eger-rel, Omul de aur-ral ismerkedett. A „tolvajkötkei nyilatkozat" függelékébe végül azt is belefoglaltuk: „egymás irodalmának" olvasása nélkülözhetetlen a román–magyar „megbékéléshez", sôt, az ilyenirányú olvasás népszerûsége fokmérôje annak, mennyire kiváncsi egymásra a két nép.
Jónéhány év eltelt már azóta — Dorin is rég a temetôben van már — és bevallom, a „függelék" iránt sem tanúsítottam valami nagy érdeklôdést. Sôt. Emlékszem, egyik költözködésünk során — kényszerhelyzetben — a magyarra fordított román klasszikusaimat otthagytam a régi lakásban. Ottmaradt Slavici, Eminescu, Blaga, Sadoveanu...
Ma tizenöt éves a „tolvajkötkei nyilatkozat", és én azon tûnôdöm, milyen mértékben maradt meg akkori mondanivalójának aktualitása. Mennyire mosolyra gerjesztô, mennyire volt naiv a nyolcvanas évek közepének reformgondolkodását idézô „nyilatkozatunk"?
Hát a fehér (tan)könyvre hiába vártunk: az egymás gondjai iránt való igazi érdeklôdést egyik oldalon sem tapasztalni. Mi a helyzet „egymás olvasásával"? Mennyire népszerû ez manapság? Hányan olvassák Agârbiceanu Man tisztelendôjét magyarul? Hányan tûnôdnek el az Agârbiceanu novella és Rebreanu Ion-jának közös hangulatán? Hányan olvassák vajon magyarul a Filoti-Buciumanu család tragédiáját, és tûnôdnek el afelett: a Sadoveanu regény (Jött egy malom a Szereten) olyan, mintha egy Jókai-regény vázlata lenne? Ki választja manapság a neves régész-írót, Odobescu-t magyar nyelven kalauzul arra, hogy az erdélyi János Zsigmond- és Báthory-korszak havasalföldi megfelelôjét felvillantsa: ki értékeli manapság a Gonosz Mihnea vajda képszerûségét? Ki olvassa magyarul a Pszeudokünegetikosz-t?
A napokban antikváriumban jártam, ahol román klasszikusok magyar nyelvre fordított munkáit kerestem: a Nyestfiakat, a Parasztkapitányt, a Ion-t, az Akasztottak erdejét.
A harmincöt-negyven körüli elárusító meglepôdve kapta fel a fejét: három éve senki nem kért tôle „ilyesmit" — mondta — és a román–magyar illetve magyar–román fordításokat be sem veszik, mert hát szinte zéró rá a kereslet. Két lehetôséget ajánlott fel jóindulatúan: vagy betérek egy év múlva (!) hozzá (addig ugyanis lehet, hogy behoz valaki „ilyesmit") vagy pedig a ... papírmalomban keresek magamnak ismerôst. Aztán gyorsan keresgélni kezdett egy ládában, hogy azért hátha talál valamit, de „csak valami Géza van, aki Gogáról értekezik".
Ezt olyan bocsánatkérôen mondta, hogy egyszerûen szégyelltem azt mondani neki, hogy tudom én ki az a Géza, és adja csak ide nekem ötezer lejért.
Ez lesz vajon a sorsa annak a fehér (tan)könyvnek is, amelynek megszületésében — teljesen indokolatlan optimizmussal — továbbra is hiszek?
A nôi mûlesiklással folytatódtak a versenyek, ezúttal esti világítás mellett. A rendezôk nagy hibát követtek el: a puha hó ellenére megtartották ezt a számot — alig 2–3 sízô után a lágy massza szétomlott, s a furcsán kitûzött, sok 90 fokos szögben elhelyezett kapu miatt hótorlaszok alakultak s így nem valós eredmények születtek. Ma már a nagy versenyeken vízzel öntözik a pályákat, hogy biztosítsák a jeget — a „sógoroknak", úgy látszik, nem volt idejük erre, s így csak egy 4. helyezést tudtak otthon tartani. Jellemzô a rossz pályára, hogy az elsô 40 induló közül 16-an már az elsô futamban feladták a küzdelmet, s a 86 rajtoló közül alig 35-en fejezték be a vetélkedôt. A nagyszebeni, Amerikában edzô Sanda Curilã az elsô futamban elért 36. helyét a 25.-re váltotta a mûlesiklás végére.
A nagy sztár horvát Janica Kosztelicsnek — aki az idényben eddig mind a hét Világ-kupa viadalt megnyerte — sem volt esélye, alig „fért be" az ötödik helyre. Permilla Wiberg utódja, a 20 éves kis svéd Anja Paerson 3.-ként indulva 1,5 másodpercet vert Kosztelicsre (ami rendes körülmények között lehetetlen), a második menetben már csak tartania kellett a lépést, s ô lett a világbajnok. A francia Christelle Saioni 4-es rajtszámmal biztosította az ezüstérmet. Érdekes kivétel a 15.-nek rajtoló Hedda Berntsen (Norvégia) esete, aki a rossz körülmények ellenére betört a harmadik helyre.
Lehetett mérgelôdni a furcsa gyôzelmi dobogón, a svédeket leszámítva, akiknek nagyon kellett már egy arany-érem. Több esélyes is búcsúzott: a címvédô ausztrál Zali Steggall kaput tévesztett, a svéd Ylva Nowen, a szám korábbi Vk-gyôztese bukott, aztán az elvérzettek között volt még Alison Forsyth, Sarah Shepper, Vanessa Vidal, Anna Ottoson, a Costera testvérek, Spela Pretnar stb.
A nôi mûlesiklás végeredménye: 1. Paerson 1:32,95 perc (44,69, 48,26 mp), 2. Saioni 1:33,56 (44,88, 48,68), 3. Berntsen 1:33,99 (46,34, 47,65), 4. Sabine Egger (Ausztria) 1:34,13 (46,41, 47,72), 5. Kostelics 1:34,40 (45,90, 48,50).
l A francia bajnokság 26. fordulójában: Olympique Lyon–Olympique Marseille 1–1, Stade Rennes–St. Etienne 3–0, Paris Saint-Germain–Guingamp 1–3, Girondins Bordeaux–AS Monaco 2–1, AJ Auxerre–Toulouse 2–0, Sedan–Troyes 2–1, Metz–Bastia 3–2, Lille–Nantes 1–1 és Strasbourg–Lens 1–0. Az élcsoport: 1. Lille 44 pont (31–19), 2. Nantes 44 (42–33), 3. Bordeaux 43 (36–23), 4. Sedan 43 (34–25), 5. Lyon 42, 6. Bastia 38.
l A Német Kupában: VfB Stuttgart–Schalke 04 0–3 — a Stuttgartban Lisztes Krisztiánt a 20. percben — amikor az ellenfél már 3–0-ra vezetett — taktikai okokból lecserélték.
Nagy meglepetés a másik ágon: drámai csatában harcolta ki a döntôbe jutást a második vonalban szereplô Borussia Mönchengladbach ellen a harmadosztályban játszó FC Union Berlin. A piros-fehér klub a harmadik amatôr csapat a német kupakrónikában, amelyiknek sikerült ez a bravúr. A zsúfolásig megtelt berlin-köpenicki stadionban 2–2-re végeztek a csapatok a rendes játékidôben, s mivel a hosszabbítás 30 perce nem hozott gólt, a büntetôrúgások következtek. Ebben az Union Berlin volt a jobb: játékosai csak egyszer hibáztak, míg a berlini kapus két gladbachi tizenegyest is hárított, oroszlánrészt vállalva ezzel az Union óriási sikerébôl.
A német szövetség másfél millió márkát ad a döntôbe jutásért. A kupadöntôre május 26-án kerül sor.
Észtország egyetlen magyarul tudó sportújságírója, az Észt–Magyar Társaság elnökségi tagja tudósítást küldött lapunknak az egyik legnagyobb magyar sakkozó, Polgár Judit tallinni vendégszereplésérôl. Bár az anyag már érkezésekor sem volt a legfrissebb (január eleji vetélkedôrôl van szó), s különbözô technikai okokmiatt többször is eltekintettünk közlésétôl — mégis úgy gondoljuk, hogy azért mégiscsak „megér egy misét".
Tallinn adott otthont a világ sakkelitje versenyzésének, a joggal minden idôk legzseniálisabb sakkozójának számító Polgár Juditon kívül még olyan nagyságok vettek részt, mint például Jan Timman, az orosz Pjotr Szvidler és Viktor Gavrikov, vagy az észt Jaan Ehlvest. Az utolsó pillanatban mondta le részvételét az orosz Alekszandr Halifman, az elôzô FIDE-világbajnok, míg a spanyol Alekszej Szirov túl késôn értesítette a rendezôket szereplési óhajáról, így azok kénytelenek voltak tagadó választ adni a rigai származású sakkmesternek.
Magát a versenyt a 20. század egyik legkiválóbb sakkozója, Paul Keresz 6-szoros világbajnokjelölt, a sakktörténelem „örökös másodika" emlékére, egyben születésének 85. évfordulójára rendezték. A hivatalos elnevezés: 11. Rapidsakk Keresz-emlékverseny. A Keresz-emlékversenyek hagyománya 1976-ig vezethetô vissza, viszont csak 1991-ben került be a „rapidsakk" szó a nevébe. A verseny legfôbb rendezôje Észtország legpatinásabb — és egyben, persze, legnagyobb — sport-egyesülete, a Kalev, amely az idén centenáriumát ünnepli.
A már negyed évszázada megrendezett viadalon ez alatt az idô alatt számos élô sakklegenda vett részt. De eddig még egyetlenegyszer sem szerepelt egy Polgár Judithoz mérhetô kiválóság, azaz a férfiak között is igen csúcsközelbe került sakkozónô.
Az elôversenyen összesen 106 sakkozó vett részt. Érdekes, hogy a tallinni nagymesterek versenyének gyôztese egyetlen olyan játékos lett, akinek korábban tapasztalata volt a Keresz elleni játszásról. Jan Timman ugyanis már1973-ban szerepelhetett a hagyományos tallinni nemzetközi sakkfórumon — a hollandusnak akkor döntetlent sikerült elérnie a sokkal nevesebb vetélytársa ellen.
Timmannak látszólag elég simán ment a torna megnyerése, egyetlenegy vereséget sem szenvedett. Négy ellenfele (Szvidler, Olav Sepp nyolcszoros észt bajnok, Normunds Miezis lett nagymester és Polgár Judit) kikapott tôle, másik három (az orosz Alekszandr Rusztemov, a litván Viktor Gavrikov és Ehlvest) pedig döntetlenre adta a játszmát. Polgár legyôzésével csak szépítette Timman eddigi, nem kedvezô mérlegét a magyar csodajátékossal szemben (most 5–7 az állás).
A bronzéremmel azonos pontszámot (3,5) elért Polgár ötödik lett, mert mind Rusztemovnak, mind Gavrikovnak Élô-pontszáma nagyobb volt. Polgár mérlege a versenyen: 2 gyôzelem (Sepp és Miezis), 3 döntetlen (Szvidler, Rusztemov és Gavrikov), 2 vereség (Timman és Ehlvest). A nôi tornát egy másik szépség, a magas termetû Viktoria Cmilyte (Litvánia) nyerte, aki a sakkvilágban arról híres, hogy a nemzetközi nagymesteri címet 15 éves korában (két évvel ezelôtt, érdekes módon szintén Tallinnban) szerezte meg.
A verseny fôbírója, Lembit Vahesaar, a maga munkaterületén egyenrangú a legnevesebb részvevôvel: annak idején négy világbajnoki páros mérkôzést vezetett: Kaszparov–Karpov találkozót háromszor, valamint az 1981-es Csiburdanidze–Alekszandria párviadalt.
Minden idôk leglángeszûbb sakkozónôjének nem sikerült ugyan elsôséget nyernie a viadalon (de ez a dolog javítható, például jövôre, a következô Keresz-emlékversenyen), az észtek szívében viszont igen. Szemmel látható volt, hogy mennyi rokonszenvvel viszonyultak a szép magyar hölgyhöz a szervezôk, új- ságírók, valamint a közönség. Az észt sportsajtó kedvencévé már a torna elôtt vált, a verseny elôtti sajtóértekezleten éppen neki, nem pedig saját nemzetközi nagymesterüknek, Ehlvestnek tették fel a kérdést az újságírók. A lebonyolítás alatt pedig könnyen az a benyomás alakulhatott ki, hogy a valódi viadalgyôztes a bájos magyar sakkzseni.
(A jelenséget nagyszerûen illusztráló példa: a verseny utáni napon az észtországi egyik legfôbb napilap hétvégi kiadásának a fôszerkesztôje panaszolta, hogy szüksége lenne egy hosszabb Timman-nyilatkozatra, de ilyet senki sem készített a verseny folyamán. Nyilván azért, mert máshová volt fordítva az újságírók figyelme.)
Elôrehozott mérkôzésen az országos nôi bajnokság visszavágóinak elsô fordulójában hazai pályán nagy arányú gyôzelmet aratott a Szamosújvári SOMVETRA a Brassói Rapid ellen. Nagy József tanítványai kitettek magukért, 2505–2107 fa (egyénileg: 6–0) sikert értek el, az alig 15 éves Mirabela Muresan külön dicséretet érdemel, 446 (!) fát ütött — összehasonlításképpen: a vendégek egyik játékosa sem közelítette meg a 400 fát.
A tavaszi idény második fordulójában a SOMVETRA ismét hazai pályán szerepel, a sokszoros bajnok és Európa-bajnok Marosvásárhelyi Elektromarost fogadja.
l Czink Melinda a selejtezôbôl indulva megnyerte a 10 ezer dollár összdíjazású törökországi nôi tenisztornát, a döntôben 5:7, 6:1, 6:2 arányban legyôzte a cseh Zdenovcovát.
l Boris Becker beismerte, hogy ô az édesapja egy orosz topmodell kislányának.
— Igen, én vagyok az apa — hozta nyilvánosságra Münchenben a háromszoros wimbledoni bajnok. — Azon leszek, hogy a kis Annának szép jövôje legyen.
A Londonban élô Angela Jermakova a múlt hónapban jelentette be, hogy kislányának apja Boris Becker. A visszavonult német teniszezô állítólag egy magánnyomozó segítségével — egy használt pelenkából vett minta DNS-vizsgálatával — bizonyosodott meg arról, hogy valóban ô az apa.
Becker három hete vált el feleségétôl. Harmincmillió márkát és két fiuk után rendszeres gyermektartást fizet Barbara Feltusnak. Ezenkívül — a bírósági döntés értelmében — a két szülô megosztja Noah Gabriel és Elias Balthasar felügyeleti jogát.
A teniszsztárt jelenleg Sabrina Setlur rapénekesnôhöz fûzik gyengéd szálak.
Eredeti cím: Vertical Limit, amerikai, színes, 2000, 126 perc. Rendezte: Martin Campbell, fôszereplôk: Chris O’Donnell, Bill Paxton, Robin Tunney, Scott Glenn.
Néhány jókedvûen énekelgetô, viccelô alpinista egy kopár, kietlen hegyfalon. Hirtelen egyikük zuhanni kezd, s lavinaként magával rántja a többit is. Peter Garrettnek (Chris
O’Donnell) nincs választása: hogy nôvérét és saját magát megmenthesse, el kell hogy vágja a kötelet, amin apja függ.
Martin Campbell filmje egybôl a dolgok közepébe vág. A Goldeneye és a Zorró álarca filmek rendezôje ezúttal olyan világot tár fel, amely sokunknak elképzelhetetlen, de mindenképpen félelmetes. Ebben a világban a vakmerôség olykor ôrültségnek tûnik, a legkisebb tévedés pedig csak ritkán nem halálos kimenetelû. A magasság, a hó birodalmában egyetlen gyors döntés életet menthet — de a rossz döntés az egész kísérôcsoportot a túlvilágra küldheti. Fôleg, ha becsvágy és egoizmus vezérli a szélsôséges helyzetbe került hegymászót.
Apjuk halála után a két testvér viszonya megromlik. Évek múlva találkoznak csak újra, a K2-es, az egyik legnehezebb (és a második legmagasabb) hegycsúcs pihenôtáborában. Annie Garrett (Robin Tunney) meg akarja hódítani a hegycsúcsot, testvére csupán fényképezni jött. Kettejük viszonyát egy újabb tragédia változtatja meg: a lány harmadmagával bezuhan egy szakadékba, s a rájuk zúduló lavina betakarja még a nyomukat is. Peter hosszú idô után elôször felveszi az alpinista-öltözetet, és nôvére megmentésére indul, a legbátrabb hegymászók kíséretében. A mentés azonban nem mentes az újabb tragédiáktól...
Az érzelmi tartalommal is rendelkezô akciófilm a szélsôséges helyzetbe került hegymászók pszichikai és fizikai erôfeszítéseit vázolja fel, a bennük végbemenô folyamatokat próbálja lencsevégre kapni. Az izgalommal teli, váratlan események sorától bôvelkedô alkotás nem egyszerû kalandot mutat be: a bátorság, az akaraterô és az elszántság versenyezik a gyorsan pergô percekkel, bûntudattól és keserûségtôl hajtva és harcol az élethalálharcot vív. Történik mindez kietlen, hóborította, mégis káprázatosan szép helyeken, hegygerincek vonulatain, gleccserek és mindent elsöprô lavinák között.
Talán csak annyit sajnálhatunk, hogy kommerszfilmnek készült, amelyben a szenzáció, a jól kidolgozott trükkök, az akciójelenetek, a nézô izgalmának fokozása (ami nem sikerül mindig a legjobban), illetve a nézô megijesztése (egy-egy látványra vagy hanghatásra valóban összerezzenünk a székben) a legfôbb cél. Többet lehetett volna foglalkozni cserében a pszichikai oldallal, az élethalálharc küszöbén álló emberek lelki folyamatainak bemutatásával, amelyek, sajnos, sokszor háttérbe szorulnak a lavinák zuhatagában.
Ami a színészi teljesítményeket illeti, mindenki teszi, amit a rendezô kér tôle. A Chris O’Donnell alakította Peter Garrett alakja azonban mintha nem lenne eléggé hûen megrajzolva. O’Donnell különben korának egyik legtehetségesebb színésze, s mutatja ezt az is, hogy komédiától akciófilmeken keresztül drámáig minden mûfajban kapott már szerepeket. Debütjét a Men Don’t Leave címû alkotás jelentette, majd rövid szerepet kapott az Oscar-díjra is jelölt Fried Green Tomatoesben. A Scent of a Womanban nyújtott alakításáért (mellékszereplô volt) kapta elsô elismeréseit, majd következett D’Artagnan szerepe A három testôrben. 1995-ben a Batman Foreverben Robint alakította, s ezzel el is nyerte a nézôközönség szimpátiáját. A közelmúltban a The Bachelor címû alkotásban láthattuk viszont.
Martin Campbell rendezôt kétszer jelölték karrierje során Oscar-díjra. Legnagyobb kasszasikerû filmje a Zorró álarca volt — ez a mû tette nemzetközileg elismertté, sztárrá Antonio Banderast és Catherine Zeta-Jonest. Campbell különben Új-Zélandon született, majd Angliába költözött, és filmrendezô lett: a Criminal Law, az Edge of Darkness, a Defenceless vagy a No Escape sci-fi dicséri munkáját.
A vetítések idôpontja: 10.30, 13, 15.30, 18, 20.30, pénteken szombaton és vasárnap éjjeli vetítések 23 órától. Hétfôn és az éjjeli vetítéseken kedvezményes árú jegyek.
Az elmúlt hét folyamán több mint száz sárgaságos megbetegedést jelentett be a zsibói kórház. A járvány oka — tudtuk meg Ioan Pãscut kórházigazgatótól — az ivóvíz szennyezettsége, ami a szennyvíznek a vezetékekbe való beszivárgásának a következménye.
Mivel a lakosok többsége nem fizette ki közköltségeit, az ivóvízszolgáltatást a kora reggeli, illetve késô esti órákra korlátozták. A szokatlan szárazság miatt a vezetékrendszer nehezen tisztul, és a kétes minôségû víz veszélyt jelent a lakosság számára. Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy a helyi kórház nem tudja már ellátni betegeit, a súlyos eseteket a zilahi kórházba kénytelenek beutaltatni.
Pãscut elmondta, hogy a helyi közegészségügyi és fogyasztóvédelmi igazgatóság határozata értelmében felfüggesztik a vízkorlátozást, és — a polgármesteri hivatal közremûködésével — megoldják a szennyezett víz beszivárgásának problémáját az ivóvízhálózatba. — Az óvintézkedések mellett fontos a személyi higiéniai szabályok betartása, az étkezés elôtti kézmosás, a testápoló szerek szigorú személyi használata. Ameddig a járvány tart, ajánlatos ásványvizet vagy bármilyen más palackozott italt fogyasztani — tanácsolja a kórházigazgató.
Ismeretlen tettesek tegnap kirabolták Mariana Dragomir Kolozs megyei fôtanfelügyelôt. Miközben Dragomir a tanfelügyelôségen, egy gyûlésen vett részt, megszólalt irodájában hagyott maroktelefonja. Amíg a titkárnô elvitte neki a maroktelefont, valaki belépett a magára hagyott irodába, és ellopta táskáját, amiben a lakáskulcsai mellett személyi iratai és ötmillió lej készpénz volt. A tettest még nem azonosították.
A Szabadság értesülései szerint Vida Gyula Szilágy megyei képviselô ma hat órára összehívta a Mãgura alatti kisvárosban a Helyi Képviselôk Tanácsát (HKT). A HKT napirendjének legfontosabb pontja: tisztújítás.
A HKT-val kapcsolatban a még júliusban lemondott helyi RMDSZ elnök, Acsády Elek elmondta: annak ellenére, hogy már hónapokkal ezelôtt lemondott, az elnöki szervezôi munkát nem hagyta abba, sôt, az országos választások idején kampányfônöki státusa volt.
— Lemondásomnak fô oka az — nyilatkozta lapunknak —, hogy a helyhatósági választások során nem sikerült magyar alpolgármesterhez juttatni a várost. A tisztújító közgyûlést 25-ére tûztük ki. Utódomnak nem lesz könnyû dolga, ugyanis — véleményem szerint — padlón van Szilágysomlyón az RMDSZ. Súlyos hiba volt például az, hogy a helyhatósági választások idején sorsolással döntötték el a rangsorolást. Én ezt elképesztô dolognak tartom. Nyolc évig voltam elnök, megpróbáltam erôm szerint képviselni a somlyói magyarságot, de most — úgy látszik — összecsaptak a hullámok a fejem fölött.
Árulásnak minôsítette Vasile Miclãus, a Román Nemzeti Egységpárt volt parlamenti képviselôje a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának azt a döntését, amely szerint törvényrendelet engedélyezi az anyanyelv használatát az adminisztrációban azokban a helységekben, ahol az illetô kisebbség a lakosság több mint húsz százalékát teszi ki. A tordai RNEP-szervezet tegnapi sajtótájékoztatóján Vasile Miclãus elnök elítélte az RTDP-t a közigazgatási törvény elfogadása miatt. Miclãus hangsúlyozta, a törvényt az elmúlt, jobboldali többségû törvényhozás sem szavazta meg. Az egységpárti elnök saját tapasztalatára hivatkozva fejtette ki, miért látja károsnak ezt a lépést: képviselôsége idején látogatást tett Hargita és Kovászna megyékben, és az ott élô románok elpanaszolták neki, hogy megélhetésükért meg kell tanulniuk magyarul. A volt képviselô kijelentette, attól tart, hogy az új törvény miatt ez a helyzet Románia egész területére kiterjedhet.
A hónapok óta gyûrûzô Gábor Lajos botrány egyik fôszereplôje, a hatósági közeg megsértéséért elôzetesen letartóztatott Varga Ana tegnap a törvényszéki orvosok elé került. Varga ugyanis kérte, hogy szabadlábon védekezhessen az ellene felhozott vádak ellen, egészségügyi okokra hivatkozva. Kérésének megtárgyalását február 15-ére halasztották, addig a törvényszéki orvosoknak kell ôt kivizsgálniuk és megállapítaniuk, valóban rákos és cukorbeteg-e? A kivizsgálás eredményét lapzártáig nem közölték.
Régi vágyuk teljesül a Szamosújvár melletti Ördöngösfüzes község lakóinak: többéves utánajárás után falujukban is kigyullad a gázláng. Egyelôre csak az utcai vezetékeknél dolgoznak a Romgaz alkalmazottai, mindeddig a tervezett munkálatok mintegy harminc százalékát végezték el. Az illetékesek szerint elképzelhetô, hogy már tavasztól gázláng mellett melegedhetnek a község négy falujának lakói. A községközpontban 2500 méter hosszúságban fektettek le csöveket, és nemsokára Füzesmikola utcáin is hozzálátnak a munkálathoz. Gondot jelent, hogy a község gazdái anyagi nehézségekkel küzdenek, a beruházáshoz szükséges pénzalapot nehezen tudják elôteremteni, ezért vontatottan haladnak a munkálatok.
A szamosújvári Romgaz munkaalakulatának dolgozói Kérô és Vasas- szentgotthárd falvak határában is végeznek munkálatokat; idén ezekben a helységekben is bevezetik a gázt.
Amerikába szóló Schengen-vízumot árult egy tordai fiatalember. Gyarapodnak a lopások; az egeresi Comincu Kft-hez két hónap alatt kétszer törtek be. Tolvaj házaspárt tartóztattak le Bonchidán — tudtuk meg a megyei rendôrség tegnapi sajtótájékoztatóján.
Saját hiszékenységének és butaságának lett áldozata 11 személy. A tordai gazdasági rendôrség elôzetes letartóztatásban vizsgálja Ciprian Nistor 22 éves helybéli fiatalembert, aki 1999 és 2001 között 3500 márkát és 7135 dollárt kért és kapott különbözô személyektôl. Cserében Schengen-vízum beszerzését ígérte amerikai (!) utazásokhoz. Összeköttetéseire hivatkozva, munkavállalási engedélyeket ígért Olaszországba és Spanyolországba. A fiatalembert befolyással való üzérkedéssel vádolják.
Razziát tartott a kolozsvári II-es számú rendôrôrs. Nyomára bukkantak Dãnilã Peteannak (29), aki folyó év február 6-án kirabolta az EMI auto-szervizt, ahonnan 15 millió lej értékben tulajdonított el alkatrészeket. A kár egynegyede megtérült, a tolvajt szabadlábon vizsgálják.
Ötezer méter rézkábelt lopott Cãlin Lingurar (24) nagyesküllôi (Aschileu Mare) lakos. Lingurar leszerelte a Kajántót Dióssal összekötô villamoskábelt. A nyomozás során kiderült, hogy a tolvaj korábban az ERS CUG-ot is megdézsmálta. A kár felmérése folyamatban van, Lingurart elôzetes letartóztatásba helyezték.
Rövid idôn belül kétszer törtek be az egeresi Cominco Kft-hez. A rendôrség tavaly december 15-én tetten érte Mircea Lingurar (25) középlaki (Cuzãplac) lakost, amikor 8 millió lej értékben lopott alkatrészeket az említett cégtôl. Szerdán ugyanoda tört be Vasile Lazãr (19) és a kiskorú Alexandru L. Náluk 4 millió lej értékben találtak gépkocsialkatrészeket. A tolvajokat szabadlábon vizsgálják.
Tolvaj házaspár nyomára bukkantak a bonchidai rendôrôrs dolgozói. Vasile (46) és Maria (41) Cioban két lakásba törtek be. Összesen nyolcmillió lejt sikerült összelopniuk. Szabadlábon vizsgálják ôket.
A közérdeket, amirôl annyit beszélnek, nem elég megfogalmazni, érvényre is kell juttatni.
A lehetôségeket, amelyek között választhat a román társadalom, behatárolják az adott gazdasági és társadalmi viszonyok, amelyek között élünk, illetve a társadalmi fejlôdés várható erôvonalai. Társadalmunknak fel kell ismernie azt, hogy a maga számára teremtett fejlôdési ciklus és pálya hogyan is alakul(hat) a XXI. század elején. A nizzai csúcstalálkozó után léteznek ígéretek, de távolról sem azok, amelyeket a volt koalíciós kormány 2000 novemberében beharangozott. Az EU, bár azt mondja, hogy „irány kelet", ez deklaratív jellegû, és a döntéshalasztás politikája Romániát közvetlenül érinti. Az EU-döntéshozók nem sietnek, és a válságalapú vezetésnek az új tartalma az, hogy a csatlakozási folyamat nem magától értetôdô, hanem nehéz és fájdalmasan kivitelezhetô kritériumrendszerhez kapcsolódik. A keleti bôvítés folyamata, amely 2004-ben ad bebocsátási jogosítványt a legfelkészültebbeknek (és mi nem tartozunk ebbe a kategóriába), Nyugatnak is elônyös. Ôk is nyernek, ha kialakul az új erôközpont. Eközben az új amerikai kormányzat távolodni készül a balkáni boszorkánykonyhától. A közép-európai és balkáni sokszínûség gazdagítaná az EU-t, de lehet, túl sokba kerül ez Brüsszelnek, mert nem rendelkezünk korszerû technológiával, versenyképességgel és politikai kultúrával sem.
A Nãstase-kormány túl van a mézesheteken, átesett a brüsszeli bemutatkozáson is, de a hazai gazdasági eredmények leltározása és Iliescu értékelései Focsani-ban nem adnak okot különösebb elvárásokra. Kiderült: nem tarthatják be azokat a fontos ígéreteket, amelyek az alapvetô élelmiszerek (kenyér és tejtermékek) árcsökkenését helyezték kilátásba, és hogy az energiaárak az értékadó csökkentéssel nem emelkednek. Miután a pénzügyminiszter Washingtonból hazajött, világosan kijelentette, hogy az áfa-csökkentés elmarad, a nyugdíjakat csupán 7,5%-kal emelik áprilisban, és a költségvetés elfogadása után lehet szó csupán céltudatos tárgyalásról és megegyezésrôl az IMF képviselôivel. Ez utóbbiak a februári tájékozódó megbeszélések és elôtárgyalások után talán csak júniusban folyósíthatják egy új készenléti hitel részleteit, de a megállapodásra még várni kell. Kiderült, hogy lényegében hat hónapig Romániának csaknem teljesen saját erôforrásaiból kell fedeznie a reform költségeit. Addig takarózhatunk csak, ameddig a takarónk ér. Ez a takaró rövid és vékony. Nem volt miért a Versenyhivatal új elnökét szankcionálni, mert ô csak az igazat mondta el: hogy a villamos áram és távfûtés jelenlegi árát25%-kal meg kell emelni. Három hónapja tudjuk ezt, de nem illik bevallani. Közben a kenyér és sütôipari termékek ára is nô, s a kormányfô olyanokat mond, hogy bevezeti az alapvetô termékek — kenyér, hús, tejtermékek, energia stb. — árfelügyeletét. (Tehát jöhet az állami tervhivatal után az állami árhivatal újraélesztése, és vissza a hírhedt tervgazdaságba.) Különben az állami beavatkozás az árakba legtöbb hat hónapig engedhetô meg csôdhelyzetben, vagy amikor rendkívüli helyzet van a gazdaságban, ami a fogyasztókat sújtja. Megengedhetetlen, hogy a kereskedôk a lakosság terhére „kerekítsék jövedelmüket", állítja a miniszterelnök. Még hozzáteszi, hogy a gazdasági indoklás nélküli árdrágítók drasztikus büntetésre számíthatnak. Tehát nincs új a nap alatt, a romániai piacgazdaság sajátos és furcsa eset, ahol nem lehet a piacra bízni a kereslet–kínálat törvénye alapján az árak megállapítását. Közben köztudottan visszatért „a reálpozitív" kamatlábak doktrínája, amely tíz évet nem vált be, és a bankok 38%-ot adnak a lakossági betétekre, a pénzügyminisztérium 44%-ot ígér a kincstárjegyek vásárlóinak. Mindez arra utal, hogy a 25%-os infláció a Világbank és valutaalap képviselôinek készül, és a krónikus infláció mellékhatásai az idén sem kerülnek el.
Ezek után jöhetnek az eltérítô hadmozdulatok, hogy rágódjanak rajta a politikusok, mert ôket kevésbé érinti a szegénység térhódítása és a nyomor államosítása, mint azokat, akik 2000. november 26-án úgy szavaztak, ahogyan a megérzésük és a „kultúrájuk" diktálta, hiszen a Demokratikus Konvenció már 1999-ben kimúlott.
Február 1-jén meghallgattuk a Román Akadémia gazdasági tagozatának négy elôadását, s új fogalmakkal gazdagodtunk a mi mind hosszabbodó átmenetünkkel kapcsolatban, non-stop tranzíció, általánosodó átmenetiség, amelynek lényege három fogalommal jól jellemezhetô :
• a veszteségek államosítása (nationalizarea pierderilor),
• a nyereségek magánosítása (privatizarea câstigurilor),
• a bankfelügyelet hatékonyságának hiánya, amely 10 év alatt 10 milliárd dollárnyi veszteséget okozott (ineficienta supravegherii bancare, care a generat pierderi de cca 10 mld dolari în 10 ani). A veszteségeket a lakosság fizeti, a nyereség a szerencsés új kapitalistáké és a bankrendszer sírásói „újra hasznosítják" pénzüket és kapcsolataikat.
A kiútkeresés folytatódik, de három nagyon fontos hiánycikkel állunk szemben: a jelenlegi kormánypárt sem rendelkezik körülhatárolható és jól definiálható gazdasági doktrínával, pénzügyi forrásokkal és olyan gazdasági programmal, amelyet legalább egy évre részletekben is kidolgoztak, alkalmazható és garanciát nyújt arra, hogy nem csökken az életszínvonal, kezelhetô a mezôgazdaság.
Francois Furet francia történész írja, hogy a régi rendszer továbbélése akkor is kimutatható, amikor gyökeresen szakítottak a múlttal (1789-es Nagy Francia Forradalom), és mégis a második garnitúra fegyvereivel és minden cókmókjával átállt az új köztársaság kötelékébe. A tudós ezt úgy definiálja, hogy a kontinuitás lényege: reciclare in corpore, az egész politikai osztályt en blokk jellemzi. Ha állítása helyes, Románia népessége 2001 tavaszán nem a liberalizmus és konzervativizmus között kell hogy válasszon, mivel a harmadik utat választotta, s ez a szürke zóna felé vezet.
A társadalom rendelkezésére álló kevés és szûkös erôforrásokat hogyan lehessen méltányosan és viszonylag igazságosan elosztani, miután megtudtuk, hogy a belsô fogyasztás továbbra is csökken, és a lemaradást nemhogy behozzuk, hanem tovább nô. A fûtés, a világítás és a vízellátás is luxusnak számít, és millióknak megy rosszabbul, mint 1989-ben. Ez igazságtalanság, ezért van szükség, mint a címben jeleztük, az értékek és az igények átértékelésére és valós alapokra való helyezésére, hiszen a lakosság a liberalizmus alternatívája ellen szavazott, és így bizonyos fajta új kommunitarizmus ideológiája várható.
Mivel „a magántulajdon szeszély", az állami bankok privatizációja elmaradhat (hogy ne kolduljunk a kapitalistáktól), és az elégedetlenség nem csökken, csak akkor, ha hisznek a populista demagóg ígéreteknek. A földtörvényt, az ingatlanvisszaszolgáltatási törvényt, államigazgatási törvényt, az egyháztörvényt fogják marcangolni, és új privatizációs törvényen fog rágódni hónapokon át. Az értékek és az igények átértékelése több mint biztos jel arra, hogy az érték és a társadalom, az érték és az igények kérdése nem egyezik az európai integrációs szólamokkal, bármennyire is igyekszik, utazik és próbálkozik az új mosolygós diplomata külügyminiszterünk, aki párton kívüli, és hivatásos szakértôként járja a világot, hogy pénzt kerítsen és imázst javítson, minden áron. Az igények színvonala, a gazdaság jelenlegi teljesítôképessége és a programok alkalmazhatósága olyan háromágú problémakör, amit nem tudni, hogyan lehet egyensúlyba hozni, hogy a közérdek és közjó érvényesülhessen.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 603/12 721 |
26 585/26 790 |
|
(valutabeváltó) |
12 400/12 700 |
26 400/26 750 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
12 600/12 700 |
26 420/26 550 |
Február 9., péntek
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 659 lej,1 USD = 26 706 lej.
Lapzártakor kaptuk a hírt: tegnapi ülésén a kormány törvénytervezetet fogadott el a parlamentben egyeztetésre váró helyi közigazgatási törvény módosítására. Eszerint az önkormányzati képviselôk csakis akkor függeszthetôk fel tisztségükbôl, ha szabadságvesztésrôl szóló végleges ítélet van ellenük — jelenti a Mediafax.
Ebbe a kategóriába tartoznak a helyi és megyei tanácsosok, polgármesterek, alpolgármesterek, a megyei tanács elnökei és alelnökei. A Nãstase-kabinet eldöntötte: a helyi közigazgatási törvényrôl egyeztetô parlamenti bizottságba delegált RTDP-képviselôk és szenátorok a sokat vitatott 77. cikkely ellen fognak szavazni, amely szerint az önkormányzati tisztségviselôk már akkor is felfüggeszthetôk tisztségükbôl, ha nyomozás indult ellenük.
A törvénytervezet célja: pontosan körvonalazni a választott önkormányzati képviselôk hatáskörét. A tervezet szintén rendelkezik az önkormányzati tisztségviselôk megválasztási procedúrájáról, mandátumuk idôtartamáról stb.
Tegnapi ülésén a kormány törvénytervezetet fogadott el az 1991/18-as földtörvény módosítására. Ennek értelmében a törvény szerint visszaigényelhetô belterületekre 2001. június 1-jéig lehet kérvényt beadni a területileg illetékes polgármesteri hivatalokba azoknak, akik ezt eddig nem tették meg. A törvénytervezet szerint csak azok a területek igényelhetôk vissza, amelyen nem található épület vagy nem szerepel beruházási tervben.
A Mediafax kormányforrásokra hivatkozva jelezte, hogy a kormányülésen szóba kerül a 2000/1-es számú földtörvény módosítása is. A módosító indítvány szerint a mezôgazdasági kísérleti állomások területeit nem adnák vissza egykori tulajdonosaiknak, ezért az állam kárpótlást fizetne. További módosítást szenvedne a közbirtokossági földek és erdôk visszajuttatása is: kormányelképzelések szerint az egyenes ágú örökösök legfennebb tíz hektárt kaphatnának vissza. Egy harmadik módosító elképzelés szerint a földeket nem kellene kötelezô módon eredeti helyükön kimérni. Lapzártáig a kormányülés nem tárgyalta a földtörvény-módosítási elképzeléseket.
Ion Iliescu szerint az alkotmány jelenleg is szavatolja a tulajdonhoz való jogot. Az államfô kifejtette: neki személy szerint mindegy, hogy az alkotmány megfogalmazása szerint a tulajdon „védelmezve" vagy „szavatolva" van. Az államfô azt követôen nyilatkozott, hogy a Nemzeti Liberális Párt újra felelevenítette alkotmánymódosító szándékát. A liberális indítványok között az egyik arra vonatkozik, hogy az alkotmány ne csak védelmezze a tulajdont, hanem szavatolja is. Iliescu szerint ennek eldöntésére a szakembereknek komoly vitát kellene folytatniuk. A liberálisok hiába emlékeztették az államfôt arra, hogy alig néhány hónappal ezelôtt Corneliu Vadim Tudor megválasztása reális veszélynek mutatkozott, Iliescu nem ért egyet azzal a javaslattal sem, hogy a parlamenti demokrácia jegyében az államfôt a parlament válassza meg, és csökkentsék az elnök hatáskörét. Az államfô úgy értékeli: Románia jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy „gyökeres" módosításokat hajtson végre az alkotmányban.
Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke megdöbbenéssel vette tudomásul Iliescu nyilatkozatát. — Nem szavatolni a tulajdont egyet jelent a gazdasági élet alapjainak veszélyeztetésével. Stoica szerint ez a nyilatkozat is ékes bizonyítéka annak, milyen komoly nézeteltérések vannak Ion Iliescu és Adrian Nãstase között, a kormányfô ugyanis egyetértett a liberálisok alkotmánymódosító terveivel. Stoica emlékeztetett: Iliescunak nem kellene semmibe vennie annak a 700 000 román állampolgárnak az akaratát, akik aláírásukkal is támogatták a liberálisok kezdeményezését. Stoica csalódását más liberális politikusok is osztják, a napokban több olyan nyilatkozat is elhangzott, miszerint a liberális kong-resszus után a párt komolyan felülbírálja viszonyát az RTDP-vel.
A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és a Nemzeti Liberális Párt között aláírt kétoldalú egyezmény értelmében február 1-jén létre kellett volna jönnie az alkotmánymódosításra vonatkozó politikai megállapodásnak. Ehelyett Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke szerint az erre vonatkozó egyezségekre majd a liberális párt február 17–18-i tisztújító kongresszusa után kerül sor.
Az Egészségügyi Minisztérium sajtószóvivôje tegnapi sajtótájékoztatóján felhívta a lakosság figyelmét az újabb légzôúti megbetegedés-hullámra, amely elsôsorban a hirtelen felmelegedett idôjárásnak tudható be. Egy eddig ismeretlen vírus is felütötte a fejét. Ennek tünetei: gyomorbántalmak, erôs fejfájás és 38 fok fölötti láz. A betegség elsô jeleire azonnal orvoshoz kell fordulni. Azt is megtudtuk, hogy kétszer annyi oltóanyag áll a páciensek rendelkezésére, mint tavaly ilyenkor.
Tegnap Ion Iliescu aláírta az elkobzott ingatlanok visszazsolgáltatását szabályozó törvényt — idézi a Mediafax Corina Cretut. Az elnöki szóvivô kifejtette: az államfô tudomásul vette az Alkotmánybíróság döntését, amely szerint a jogszabály nem sérti az alkotmányt, és elemezte azoknak a volt tulajdonosoknak és bérlôknek a követelését, akik a törvény ellen tüntettek. Ezek ismeretében Ion Iliescu arra a következtetésre jutott: ez a törvény komoly lépés a múlt igazságtalanságainak a helyrehozatala irányába. Iliescu ugyanakkor felszólította a tiltakozókat, legyenek megértéssel arra a kényszerhelyzetre, amely ennek a jogszabálynak az elfogadásához vezetett. Az államfô reméli, hogy a törvény alkalmazásakor az igazságszolgáltatási szervek nem követnek el újabb hibákat.
A magyar–román katonai együttmûködés helyzetérôl és bôvítésének lehetôségérôl folytat Budapesten konzultációkat George Cristian Maior államtitkár, a román védelmi minisztérium védelmi politikai és európai integrációs osztályának vezetôje, aki Martinusz Zoltán, a magyar Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkárának meghívására érkezett Magyarországra.
A megbeszéléseken a két országban zajló haderôreformról, Románia euroatlanti integrációjáról, valamint a regionális együttmûködésrôl volt szó. George Cristian Maior tárgyalásai egyben elôkészítik Ion Mircea Pascu román védelmi miniszter határ menti találkozóját magyar kollégájával, Szabó János honvédelmi miniszterrel.
A volt jugoszláviai térségben békefenntartói küldetést teljesített román katonák utólagos orvosi vizsgálata eddig nem mutatott ki semmiféle olyan megbetegedést, amely oksági összefüggést mutatna a szegényített urán hatásával — jelentette be csütörtöki közleményében a román védelmi minisztérium.
Romániában január elsô felében döntöttek arról, hogy utólagos orvosi vizsgálatnak vetik alá azt a közel 1500 román katonát, aki mostanáig részt vett a bosznia-hercegovinai békefenntartó mûveletekben. A vizsgálaton átesett katonák túlnyomó többségének egészségi állapota kiváló, patológiás elváltozásokat nem tapasztaltak náluk, de öt személy esetében kórházi beutalásra és pótlólagos ellenôrzésre került sor. Ezek betegsége viszont nincs összefüggésben azzal, hogy esetleges radioaktív sugárzásnak lettek volna kitéve.
A Szekuritáté irattárát tanulmányozó bizottság a Román Hírszerzô Szolgálattal (SRI) közösen törvénytervezetet terjeszt elô a szekus-dossziék hozzáférhetôségét szabályozó törvény módosítására — nyilatkozta tegnap Gheorghe Onisoru, az átvilágító bizottság elnöke a Mediafaxnak. A módosítás célja: minél alkalmazhatóbbá tenni a törvényt — mondotta, de nem részletezte, hogy a jogszabály melyik cikkelyeit kívánják megváltoztatni. Onisoru azt követôen nyilatkozott az általa vezetett bizottság törvénymódosító terveirôl, hogy szerdán Radu Timofte, frissen megválasztott SRI-elnök kijelentette: javasolni fogja a Ticu-törvény módosítását, ez ügyben pedig együtt kíván mûködni az átvilágító bizottsággal.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |