 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. február 12.
(XIII. évfolyam, 34. szám)
Lucian Borbelyt, a Diesel taxi sofôrjét, aki fôszereplôje volt a február 5-i, Napoca Szálloda elôtti verekedésnek a taxisok és rendôrök között, elbocsátották állásából — adta hírül a Magántaxisok Szabad Szakszervezete. Mint ismertettük, a kollégája segélyhívására érkezô Borbely súlyosan bántalmazta az ittas állapotban levô utast. Borbely azt állítja: miközben a rendôrségen kihallgatták, ôt is tettlegesen bántalmazták, egyik vallatója többek között cigarettáját oltotta el az arcán. A különben visszesô bûnözôrôl a szakszervezet úgy véli: magatartása nem egyeztethetô össze a taxisofôr minôséggel.
Pénteken késô este ért véget a dési RMDSZ tisztújító közgyûlése, amelyen újraválasztották Balogh Zoltánt az elnöki tisztségbe.
Amint azt az ülésen jelen levô Bitay Leventétôl, a megyei RMDSZ ügyvezetô elnökétôl megtudtuk: értékelése szerint a dési szervezet „megpezsdült" az utóbbi idôben, ez mindenekelôtt a parlamenti választások alkalmával mutatkozott meg. Dés, ahol közel 6000 magyar él, az RMDSZ-listára leadott több mint 3000 szavazattal „lekörözte" Tordát. A felszólalók közül többen szóvá tették a helyi RMDSZ és a civil szervezetek közti együttmûködés hiányosságait.
A tisztújításon közel 100 dési RMDSZ-tag vett részt, akik megválasztották a helyi szervezet 15 tagú választmányát. Tagjai: Balogh Zoltán, ifj. Barabási Ferenc, Friedrich Zoltán, Joó Kinga, Kádár László, Lendek János, Márton-Kalapáti Jolán, Márton Gábor, Nagy Csaba, Stet Gyula, Szabó Ibolya, Vadász Tünde, Váncsa Pál, Veres András, Zsigmond Csaba. Az alapszabályzat értelmében e 15 tagú csapat — kiegészülve a szentmargitai, a déscichegyi, a désaknai, és az oláhpénteki gyûlésrôl hiányzó szásznyíresi szervezet vezetôivel — feladata a szervezet elnökének, és két alelnökének a megválasztása is. Balogh Zoltán a 18-ból 13 szavazatot kapott. A két alelnök a másik két elnökjelölt, Kádár László mérnök és Váncsa Pál megyei tanácsos lett.
A gyûlésen kijelölték azokat, akik a szervezetet a február 24-i megyei küldöttgyûlésen képviselik. Bitay Leventétôl ugyanakkor megtudtuk: a désiek megyei elnökjelöltje szintén Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô, jelenlegi elnök.
Az eseményen Eckstein-Kovács Péter szenátor, és Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke is részt vett.
Szombaton Kolozsváron került sor a román csendôrség évi mérlegének bemutatására, amelyen az ország 60 legnagyobb csendôrségének vezetôi és egy többtagú, rangos minisztériumi küldöttség vett részt. A számadáson jelen volt többek között Ioan Rus belügyminiszter és Toma Zaharia államtitkár is.
Ioan Rus a csendôrség szerkezeti átalakítását helyezte kilátásba, az övezeti rendszer megszüntetésével.
Tudor Cerapin tábornok, a román csendôrség parancsnoka elmondta, hogy elsôdleges feladatuknak a nemzetvédelmi minisztérium struktúráival, valamint a nemzetközi rendfenntartó erôkkel való kapcsolatok bôvítését tekintik. Tovább kívánják fejleszteni a rendelkezésükre álló felszerelést, de ugyanilyen fontos a mûködésükhöz szükséges törvényes keret megteremtése is. A csendôrség ugyanakkor javítani kíván a civil társadalommal való kapcsolatán — mondta.
A szombaton bemutatott mérleg alapján 2000 folyamán a csendôrség 6933 idôszakos küldetésben vett részt. 739 szakszervezeti tüntetésen ôrizték a rendet, 1052 tanintézmény és 157 szórakozóhely védelmét biztosították. Nagyban hozzájárultak 2027 bûnözô tettenéréséhez, segítségükkel 863 általánosan vagy helyileg körözött személyt fogtak el, és 155 000 szabálysértôt büntettek meg mintegy 61 milliárd lej összértékben.
2000-ben az épületek, javak és értékek ôrzésével a csendôrség 150,3 milliárd lejes költségvetésen kívüli jövedelmet valósított meg, ehhez hozzáadódik 203,8 milliárd még be nem folyt pénzösszeg. Ennek ellenére egyes csendôrök saját pénzükbôl kell hogy megvásárolják egyenruháikat — tudtuk meg. A vizsgált idôszakban a csendôrség 11 együttmûködési megegyezést írt alá hasonló külföldi szervezettel.
Kolozsvári tartózkodása alatt Ioan Rus miniszter a helyi rendôrség kádereit is „megforgatta", új csapatot nevezett ki a rendôrség élére. A változások következtében a megyei rendôrség volt parancsnokhelyettese, Pop Teodor ezredes a megyei rendôrség elsô helyettese lett, helyét Vasile Apahidean ezredes, a kolozsvári rendôrség volt parancsnokhelyettese vette át. Az így megüresedett parancsnokhelyettesi posztot Constantin Giurgiu ezredes kapta meg, az intézmény volt parancsnoka, akit, mint ismertettük, február 1-én menesztett funkciójából Toma Zaharia tábornok.
A miniszter elmondása szerint célja a helyi rendôrség teljesítményének növelése. Bár a megye országos ötödik a bûnözés visszaszorításában, ugyanez nem mondható el Kolozsvárról, ahol az ismeretlen tettesek által elkövetett bûncselekmények növekvô tendenciát mutatnak.
A sajtótájékoztató után Nelu Pop, a megyei rendôrség parancsnoka újságírói kérdésre ehhez csak annyit fûzött hozzá: az új városi rendôrparancsnok kinevezése (Pop Teodor Puscast február elsején nevezték ki e tisztségbe) máris érezteti hatását, és nem lesz ez másként az új csapat esetében sem.
Kolozsvár lakossága a hét végén több olyan „figyelmeztetô táblára" bukkanhatott, amely arra kíván „emlékeztetni", hogy az állam nyelve a román. A sárga színû táblák az Alkotmány 13., 16., és 51. cikkelyét idézik. Ezeknek értelmében a román állam hivatalos nyelve a román; Románia valamennyi állampolgára egyenlô a törvény, és az állami hatóságok elôtt mindenféle kiváltság, és megkülönböztetés nélkül; az Alkotmány és a törvények tiszteletben tartása mindenkire kötelezô. Értesüléseink szerint a táblaakció kezdeményezôje Gheorghe Funar polgármester, városházi források úgy tudják, hogy az elkövetkezô napokban hasonló táblák elhelyezésére lehet számítani a város bejáratainál is — vélhetôen ott, ahova a helyi közigazgatási törvénytervezet értelmében a kétnyelvû helységnévtábláknak kellene kerülniük.
Boros János alpolgármester a Szabadságnak úgy nyilatkozott, Gheorghe Funarnak ez a nevetséges, infantilis megnyilvánulása azt jelzi, hogy a polgármester pánikba esett, hiszen ha a helyi közigazgatási törvénynek a közigazgatásban való anyanyelvhasználatra vonatkozó szakaszait a jelen formában elfogadják, ô maga lesz az, akinek a legjobban meg kell szívlelnie az Alkotmány betûit, miszerint az ország törvényei mindenki számára kötelezôek. Ez az újabb hecckampány egyáltalán nem illik bele abba az „ötcsillagos városképbe", amellyel a polgármester az utóbbi idôben büszkélkedik, hiszen egy ilyen kitüntetés olyan stabil politikai légkör kialakítását feltételezi, amely nem riasztja el az idegeneket.
Boros elmondta: az ügyben tárgyalást kezdeményez a városi tanácsban létrejött „koalíció" tagjaival. Az alpolgármester szerint számon fogják kérni a polgármestertôl a közpénzek ilyen célokra történô felhasználását, hiszen — Boros ismeretei szerint — a tanács semmiféle összeget nem irányozott elô a „sárgatáblákra", ezért könnyen elôfordulhat, hogy a polgármesternek a saját zsebébôl kell majd fedeznie ezt a „kalandot". A megyei RMDSZ különben kérni fogja, hogy Vasile Soporan prefektus ne engedélyezze a február 17–18-ra tervezett tiltakozó megmozdulást.
Negyedik alkalommal rendezték meg Nagyenyeden a Máltai Segélyszolgálat jótékonysági bálját, amelyen közel kétszázan vettek részt. Ioan Liviu Rusu Nagyenyed polgármestere köszöntötte az egybegyûlteket, majd Fari Palkó Ilona a segélyszolgálat enyedi vezetôje szólt a meghívottakhoz. A bált a Bethlen Gábor kollégium diákjaiból álló tánccsoport nyitotta meg. A talpalávalót a Ciulini együttes húzta, amíg a zenekar pihent, gépzene biztosította a hangulatot. Tombolaosztásra, majd árverésre is sor került.
Az immár hagyományossá vált divatbemutatón Ela Martin kreációit láthatták. Az alkotásokat bemutató amatôr manökeneknek profi módon sikerült a felvonulás. Nem maradt el a szépségkirálynô- és -királyválasztás sem.
A bôséges harapnivalót a Máltai Segélyszolgálat enyedi tagjai biztosították.
Ebben segítettek a támogatók is, a kenyeret a PRO-SERENA pékség adta, a bor a LOGOS pincéjébôl került elô, a hús pedig a MIA-CARN adománya volt. További támogatók: enyedi METALURGICA Rt., a METAL CLUB, PRIMA CONTI cég Bukarestbôl és a GEMINI cég.
Nemcsak nagyenyediek vettek részt a bálon, hanem sokan voltak jelen más városból is. A kolozsvári Máltai Segélyszolgálat egy 12 személyes csoporttal képviseltette magát, a sepsiszentgyörgyi fiókszervezet nyolc személlyel tisztelt meg, és jöttek meghívottak Gyulafehérvárról is.
Fari Palkó Ilona hangsúlyozta: az ilyen jellegû bálra nagy igény van a városban, a nagyenyediek alig várják az alkalmat a mulatásra. Szerencsére a mulatni vágyók közül sokan szeretnének segíteni a város szegényein is.
A bálon összegyûlt pénzt idén a székház központi fûtésének beszerelésére fordítják. A tavaly 10 000 000 (tízmillió) lej gyûlt össze, amelyet építkezésre szántak.
A volt titkosrendôrség archívumát vizsgáló országos bizottság egyik tagja a bizottság mûködési szabályzatának pontatlanságaival, illetve a bizottság rendelkezésére bocsátott technikai eszközök szûkösségével magyarázta, hogy súlyosan tévedtek egy volt RMDSZ-képviselô: Rákóczi Lajos esetében.
Constantin Buchet, a bizottság egyik tagja vasárnap a Mediafax hírügynökségnek elismerte, hogy Rákóczi esetében tévedett a bizottság. Ezt a tévedést viszonylag korán felismerték, de nem hozták nyilvánosságra. Buchet szerint ez azért történt, mert a bizottság mûködési szabályzata nem írja pontosan elô, mit kell tenni ilyen esetekben.
Buchet azt sem tartotta kizártnak, hogy a bizottság nem hallgatta meg személyesen Rákóczi Lajost, mielôtt nyilvánosságra hozta, hogy állítólag kötelezte magát a Securitatéval való együttmûködésre. Ezt azzal magyarázta, hogy a bizottságnak kizárólag egyetlen telefonvonal áll rendelkezésére.
Az átvilágító bizottság a tavaly novemberi törvényhozási választások elôtt néhány nappal hozta nyilvánosságra, hogy vizsgálatai szerint Rákóczi Lajos kötelezvényt írt alá a Securitatéval való együttmûködésre, de nincs bizonyíték arra, hogy valóban együttmûködött volna az egykori titkosrendôrséggel.
Rákóczi azonnal fellebbezett. Ennek nyomán — december elején — a bizottság megállapította, hogy Rákóczi neve tévedésbôl került azok közé, akik aláírták az együttmûködési kötelezvényt. Az érintettet azonban csak idén február elején értesítették „rehabilitálásáról", de a tévedés tényét továbbra sem hozták nyilvánosságra.
Határozottan leszögeztem, hogy az RMDSZ-ben nem csak képviselô vagy szenátor nem lehet, de semmiféle tisztséget sem tölthet be az, aki annak idején együttmûködött a Securitatéval — mondta vasárnap az MTI-nek adott nyilatkozatában Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Rákóczival szemben nem lépett fel az RMDSZ, mert egyrészt fellebbezett, másrészt éppen akkor járt le képviselôi mandátuma.
— Ugyanakkor lehettek volna ilyen jellegû következményei a bizottság tévedésének, de azt gondolom, hogy ezekben az esetekben valóban az erkölcsi következmények a legsúlyosabbak. Az rendben van, hogy a bizottság felülvizsgálta korábbi döntését, és igazat adott Rákóczi Lajosnak, de az erkölcsi kárpótlást ki fogja neki megadni azért, hogy ország-világ elôtt elterjesztették róla: besúgó volt? — tette fel e kérdést az RMDSZ elnöke.
Pénteken a Legfelsôbb Bíróság elvetette a korrupcióval botrányba keveredett és letartóztatott Viorel Burzo bíró fellebezését. A január 22-én, befolyással való üzérkedés vádjával letartóztatott bíró ügyvédje, Gheorghe Mateus szerint a letartóztatási rendelet kibocsátásakor az ügyészek megszegték a törvényes eljárást.
Szintén pénteken az ügyészek Burzo ellen bírósági eljárás indítását rendelték el, ügyének tárgyalását február 15-ére tûzték ki.
Kolozsvári belvárosi magán nyelviskola hirdeti szórólapjain és kapuja tábláján, hogy induló tanfolyamaira február 15-ig fogad el jelentkezéseket. Kínálatskálája szélesedôben: angol, francia, német, olasz, spanyol — és most következik, ami még nem volt, hiszen látszik, hogy utólag biggyesztették a jegyzék aljára: magyar! Igen, a világnyelvek társaságában a magyart is oktatják. Vélhetôen gyakorlati haszna, a közelgô EU-s szomszédsági kilátások miatti elônyeiért.
Mindez alig háromszáz méterre a polgármesteri hivataltól. A közelség közeledésre utal: ha a hegy nem jön Mohamedhez, legalább a nyelviskola jöjjön a városházához. Hogy annak bármelyik tisztségviselôje bízvást élhessen a lehetôséggel. Így készülve fel a közigazgatási törvény alkalmazására.
Ö. I. B.
NAGYBÁNYA, A FESTÔTELEP MÛVÉSZETE címmel Murádin Jenô mûvészettörténész tart elôadást február 14-én, szerdán du. 5 órakor a Római Katolikus Nôszövetség székházában (Szentegyház utca 6. szám, I. emelet). A mûvészi mûsorban fellép Török Éva énekmûvész. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
— Miért mélyülnek a gödrök a kolozsvári utcákon?
— Mert ilyen ötcsillagos városnak ötcsillagos gödrök dukálnak.
„A váltás tulajdonképpen folytathatja, illetve befejezheti azokat a folyamatokat, azt a megújulást, amely egy tágabb mezôben kezdôdött. Honismeret, helytörténet, vallástudomány, irodalom, film, sajtó, csillagászat, utazás — e számunk szövegeiben is válaszok kezdôdnek és folytatódnak" — írja a Géniusz ifjúsági ismeretterjesztô szemle legújabb, évezredköszöntô számának bevezetôjében Józsa István fôszerkesztô.
A lapszám, immár hagyományos módon, egyazon színû oldalakon tálalja a rokon tudományhoz tartozó írásokat. Dukrét Géza tollából megismerhetjük a Szent Jobb és Szentjobb község történetét. Varga Ferenc IV. Béla nyomában dalmáciai barangolásokra invitál. Gyôrfi Dénes a 150 éves Lánchíd megépítésének történetét tárja elénk. Bíró Gábor az Erdély kövei sorozatban Udvarhely környéki építészeti emlékeket mutat be. I. Rákóczi György egyház- és kultúrpolitikájáról Eszenyi Farkas Gábor XI. osztályos nagyváradi diák ír, Magyari Hunor fényképei pedig pusztuló templomainkról nyújtanak dokumentumot. Ifj. Gyôrfi Dénes könyvszemléjében a Bethlen Gábor halálának 300. évfordulóján, 1929-ben Kertész József tollából kiadott, Hazajáró lelkek — nagyenyedi képek címet viselô könyvet ajánlja, most, a fejedelem születésének 420. esztendejében, fôleg az enyedi diákok, de minden múltunk iránt érdeklôdô figyelmébe. Kôhalmi Zoltán (Földönlakók vagy földönfutók?) az ezredforduló romániai magyarságának kilátásait boncolgatja. Dr. Kozma Zsolt az EU-csatlakozásról vélekedik, keresztyén olvasatban. Adorjáni Zoltán bibliamagyarázatot („Készítsétek az Úrnak útját..."), dr. Zsakó János pedig a harmadik évezred tudományáról publikál.
Az irodalmi részben Forró Ágnes Frida Kahlo mexikói festônô (apai nagyszülei aradi zsidók voltak) munkásságának állít emléket. Zudor Imola folytatja Mûvészfilm vagy giccs? címû értekezését, Dukrét Géza bemutatja a hatéves Partium honismereti lapot. Józsa István a legendás feltatálónak, Kempelen Farkasnak állít emléket. Dr. Bartha Zoltán feleleveníti a 2000. november 15–19-én Szabadkán és Újvidéken lezajlott Kárpát-medencei magyar nyelvû gyermek- és ifjúsági lapok III. találkozóját. Gyôrfi Dénes ennél szomorúbb témát, az erdélyi magyar kultúrának a kommunista cenzúra árnyékában lezajlott vergôdését választotta témájául. Bakos Attila arról értekezik, hogy milyen meghatározó állomásai voltak az emberi élet és szemlélet kialakulásának. A 21. század még sok megfejtésre váró titkot rejteget magában, ilyen az egyiptomi piramisok világa — derül ki Sorompó László cikkébôl. Anderkó Katalin a csodatevôként és szélhámosként egyaránt ismert Raszputyin életpályáját eleveníti fel. Dr. Kiss István az alváskutatás eredményeirôl számol be, D. Keller Anna pedig folytatja az asztrológia történetének nyomon követését. Ugyancsak sorozatrész a világmindenség megismerésérôl szóló, Székely Zoltán által szignált írás. Megtudhatjuk, továbbá, a Kósa-Kiss Attila tollából származó két cikkbôl, hogy a marslakók föltámadnak, és hogy az 1968-as holdfogyatkozás milyen izgalmakat okozott New Yorkban. Az égitestek távolságának mérésérôl Topsál Annamáriától tudunk meg részleteket, Józsa István pedig folytatja az ûrhajózás kezdeteinek erdélyi nyomait bemutató írását. Kovács Zsolt Gerald Durrell természetismereti író munkásságát méltatja. Puskás Attila az épületfákat tönkretevô gombák elleni küzdelemrôl, Tökölyi P. Jácint szilágysomlyói XI-es diák a Varsolci-tó madárvilágáról ír.
Az utazást kedvelôk Balázs Magda jóvoltából a cherokee indiánok világába, Zsakó Magdolna segítségével pedig a kalózok városába, Saint-Malóba látogathatnak.
A Téli Népfôiskola harmadik rendezvényén Jablonovszki Elemér tartott rendkívül sikeres elôadást Dísznövényeink téli gondozása címmel. A nyugalmazott fôkertész majdnem háromórás vetítettképes elôadása különleges élményt jelentett a résztvevôknek, akik kérdésekkel ostromolták az elôadót. A negyedik est meghívottja dr. Pataki Katalin, a dési poliklinika igazgatónôje volt, aki az idôskori reumatikus megbetegedések tüneteirôl és kezelésükrôl tartott nagy érdeklôdéssel követett elôadást. A balneológus szakorvos figyelmesen meghallgatta a jelenlevôket is, és megválaszolta kérdéseiket, majd elmondta: életében most elôször tartott elôadást templomban, s ez élmény volt számára.
Balaskó Nándor szobrászmûvész zömében 1935–1968 között készült, a nagyközönség számára jobbára ismeretlen grafikáiból nyílt kiállítás vasárnap délben a Reményik Sándor Galériában. A népszerû kolozsvári képzômûvész, a Magyar Mûvészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola tanára 1971-ben hagyta el végleg az országot, és telepedett le a portugáliai Sintrában. 1972-tôl tagja a Portugáliai Képzômûvészeti Szövetségnek, a francia Amicale d’Artnak, L’Officiel des Artsnak, és szerepel az Unesco évi kiadványaiban. Lányának, Balaskó Erzsébetnek és vejének, a szintén képzômûvész Orbán Istvánnak, az 1996-ban elhunyt mûvész értékes hagyatéka gondozóinak köszönhetôen került most nyilvánosság elé az évtizedek óta fiókok mélyén pihenô anyag: szén- és tusrajzok, fa- és rézmetszetek, pasztellek, akvarellek. A portrék, tájképek és a gazdag magyar mondavilágból ihletôdött munkák nem tipikusan nagyvonalú szobrászrajzok, még a vázlatként készült munkák is alaposan kidolgozottak, kitûnô rajzkészségrôl, vérbeli grafikusi teljesítményrôl árulkodnak. Nem beszélve az akvarellekrôl, amelyek e sajátos technika tökéletes ismeretében készültek.
A premiernek számító kiállítás anyagát Németh Júlia mutatta be a népes közönségnek. Szabó Zsolt, a Mûvelôdés fôszerkesztôje a folyóiratban eddig megjelent, Balaskó Nándor munkásságát ismertetô írásokról és a Mûvelôdés Galéria terveirôl szólt, Orbán István pedig bejelentette az örvendetes hírt, hogy a szülôfalu, Érszalacs iskolája felveszi a mûvész nevét. Albert Júlia színmûvésznô fellépte, mint mindig, most is nagy sikert aratott. Stílusosan a Balaskó Nándor által is feldolgozott Cantata Profana-változatokat, Arany János és Kányádi Sándor verseit adta elô mély mûvészi átéléssel. A mûvészi élményt a Ferenczi házaspár Mozart-interpretációja teljesítette ki.
A tárlatról bôvebben a szombati Mûvelôdés oldalon szólunk.
A Zsidó Fiatalok Országos Szövetsége (OTER) kolozsvári klubjában került sor tegnap Ossi Horowitz „Zsidó kultúra és civilizáció" tematikájú bélyeg- és Telegdi László kártyanaptár-gyûjteményének bemutatására. A megnyitón a szervezôk elmondták, a kiállítás része annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében a zsidó fiatalok klubja más nemzetiségekkel közösen kíván bekapcsolódni a város kulturális életébe. A tárlat megnyitóján többek között jelen volt Boros János kolozsvári alpolgármester, közéleti személyiségek és izraeli érdekeltségû cégek képviselôi, valamint a kolozsvári zsidó hitközség és az ifjúsági szervezet tagjai.
A zsidó fiatalok Dávid Ferenc utca 16. szám alatti klubjában szervezett kiállítás megnyitóját programjába iktatta a magyar, román, roma, német, zsidó és örmény kisebbségek képviselôit tömörítô Kolozsvári Interkulturális Klub is, amelynek tagjai — az Apáczai-líceum és a Horea Iskola magyar és román tanulóival együtt — a nap hátralevô felében a neológ zsinagógát, a volt Poalé Cedek imaházat, az egykori Sasz Chevra templomot és a Párizs utcai volt ortodox zsinagógát, valamint a Balassa utcai régi ortodox sírkertet tekintették meg.
— 1960. körül átépítik a Szent György teret, eltávolítják onnan a Szent György-szobrot, felépül a Diákmûvelôdési Ház, a tér új neve: Béke tér (ma Lucian Blaga tér); ugyanekkor folyik a korábbi piac, a Széchenyi (Mihai Viteazul) tér átalakítása dísztérré;
— 1960. január 20-án a Kolozsvárt született nagy matematikus halálának centenáriumán a Román Akadémia Bolyai János Emlékülést tart Kolozsvárt;
— 1960. március 22-én a városi végrehajtó bizottság engedélyezi, hogy a Szent György-szobrot a Farkas (Kogãlniceanu) utcai református templom elé állítsák fel;
— 1960. augusztus 21-én felavatják a kolozsvári sportcsarnokot;
— 1960-ban hároméves Pedagógiai Fôiskola létesül Kolozsvárt általános iskolai tanárok képzésére, ez 1962-ben a Babes–Bolyai Egyetem részlegévé vált;
— 1960-ban bezárják a kolozsvári százkilenc éves Dohánygyárat, felszerelését Temesvárra telepítik át, épületeit a Somesul (Szamos) kötöttárugyár kapja meg;
— 1960-ban a Fôtér sarkán a Hintz-ház szeglete alatt árkádos gyalogátjárót nyitnak;
— 1960-as évek elejére a kierôszakolt kollektivizálás eredményeként három nagy mezôgazdasági termelôszövetkezet jön létre Kolozsvárt: Înfrãtirea (Testvériség) a város déli és nyugati peremén, Unirea (Egyesülés) a város északi részein és Someseni (Szamosfalva) a város keleti végén, Szamosfalván;
— 1961. januárjában átadják az épülô kolozsvári Diákváros (Holdvilág, ma Gheorghe Marinescu utcai) elsô tömbjeit;
— 1961. szeptemberére felépül a Donát (Grigorescu) negyed középiskolájának új épülete.
A két látványos hatalomváltás ellenére (1996 és 2000) az ország alapvetô gondjai változatlanok. A kulcskérdés, amelyre tizenegy éve keressük a választ, ugyanaz: merre tart Románia? A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és Ion Iliescu visszatérése a hatalomba nem változtatott semmit a gondokon. A valóság tényeire is alapozó elégedetlen értelmiségiek és független újságírók riasztó elképzelése szerint azok között, akik 1996 elôtt és után voltak hatalmom, most is ugyanolyan nagy a különbség. A kettôs váltás demokratikus tesztje viszont azt mutatja, hogy tökéletesen mindegy, kié a Viktória vagy a Cotroceni palota, az ország gondjai nem változnak. De azt is mondhatjuk, hogy a két politikai erô hatékonysága egyenértékû. Vagyis ugyanolyan eredménytelen.
Adrian Nãstase kormányának elképzelése, hogy merre is tart Románia, világosnak tûnik. Az Európai Integrációs Minisztérium létrehozása, amelynek élén Hildegard Puwak, a romániai német közösség képviselôje áll, valamint integrációs tárgyalási vezetônek egy kolozsvári egyetemi káder, Vasile Puscas kinevezése is határozott szándékot mutat. Csak az a baj, hogy a hosszú belépési folyamat végigküzdése nem ilyen formális mutatványoktól függ, hanem a gazdasági politikai és törvénykezési reform eredményeitôl. Az európai integráció kérdése, amelyért annyi ideje viaskodunk hiába. itt dôl el Romániában, méghozzá nagyon konkrét feltételek és színvonalak teljesítésének függvényében. 1996-ban is nagy reményeket fûztünk a román politikai stratégiához. Sajnos, a politikai erôk tehetetlensége olyannyira nyilvánvaló volt, hogy a választók egy részüket keményen büntették, úgy bántak el velük, ahogy az odvas fogakkal szokás. Végül is a politikában nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélnek!
Az a kérdés változatlanul sok elmét foglalkoztat: merre tart Románia? Nemrég remek könyvet olvastam Lassan Európa felé címmel, a Polirom Kiadó kiadásában, amelyben a román származású amerikai politológus, Vladimir Tismãneanu válaszol Mircea Mihaes fölkavaró kérdéseire. Azt is el kell mondanom, hogy ugyanez a iasi-i kiadó majdnem egyidôben másik interjúkötetet is kiadott, amelyben Adrian Severin volt külügyminiszter és jelenlegi EBESZ-elnök válaszol Gabriel Andreescu kérdéseire. Két ritka jó könyv. Annak ellenére, hogy Vladimir Tismãneanu az Egyesült Államok politikatudományának jeles képviselôje, megmaradt jelentôs román gondolkodónak és politikai elemzônek. Washingtonban lakik, és a Maryland College Park Egyetem tanára, de egy pillanatra sem szûnik meg együttélni velünk, és reflektálni drámai gondjainkra. Azzal kapcsolatban, hogy merre tart Románia, következetesen optimista. Jó irányba tartunk, ismerjük a célt, de „a sors valóságos kihívása, ahogyan Európához közeledünk. Hiszen nem egy álló célponttal van dolgunk, hanem állandóan mozgóval. Minden elvesztegetett másodperc, minden késedelem ebben a radikális posztkommunista provincializmusban, minden másodperc, amely nem a lényegrôl, az igazi európai opcióról szól, a globalizálódó Európától való elsodródást és elszigetelôdést élteti tovább, valójában távolodást jelent attól a céltól, amely idôközben töretlenül halad elôre."
1989. dcember 22-tôl Európa felé haladunk. Csak nagyon lassan mozgunk, miközben a cél sem áll helyben. Még a bolgárok is rájöttek, mit is kell tenniük, hogy fölgyorsíthassák integrálódó lépteiket. A románok nem alsóbbrendûek — de felsôbbrendûek sem — más európai népeknél. Akkor kezdünk majd az európai népek közé tartozni, ha megértjük, hogy ezért néhány egyszerû, de hatékony gesztust kell tennünk. Nãstase és hívei újból megpróbálkozhatnak visszajutni ebbe a csapatba. A Nemzeti Liberális Párttal és az RMDSZ-szel kötött egyezség nem az egyetlen erôfeszítése a Társadalmi Demokrácia Pártjának. Az eddigi kiábrándultság robbanásveszélyes várakozással terhes. Olyan bonyolult helyzetben vagyunk, hogy már nem is nagyon számít, végül kinek sikerül. Ám ha összejön valami, az az egész nemzet sikere lesz. Nem lehetséges, hogy csak bizonyos kivételezett csoportok lépjenek Európába, azok, akiknek amúgy sincs vízumgondjuk, minthogy vagyonuk a nyugati tehetôsökkel vagy éppenséggel a gazdagokéval vetekszik. Ám ahhoz, hogy a fejlett európai nemzetek sorába kerülhessen az ország, bizonyos belpolitikai erôfeszítések megtételét, bizonyos haladás elérését is feltételezi. Az új hatalommal szembeni kétségeink azért érthetôk, mert úgy tûnik, hogy mindenek elôtt az „elviselhetô szegénység" szintjét célozták meg, ahhoz hasonlót, amellyet a kommunista vagy a frontos idôszakban „sikerült" megvalósítani. Ugyanez az igény létezik az eurázsiai kelet országainak többségében — Moldova, Ukrajna, Oroszország — meg Közép-Ázsiában, ahol nem az általános fölemelkedés a cél, mert megelégszenek a csak „elviselhetô szegénységgel", az egyre erôsôdô maffiacsoportok, a korrupció elleni minimális védelemmel. Egyébként ebben gyökerezik a kommunizmus iránti nosztalgia is. Csakhogy ez nem a fejlett Európa és semmiképpen sem az Európai Unió! Innen, ebbôl a geopolitikai ténybôl fakadnak Románia gondjai. A fejlett közösségek és jogrendszer, a szegénység közössége és jogtalanság között található „szürke zónából" való kikerülésrôl van szó. Akik az ország sorsát irányítják, akiket a nép megválasztott, nekik van csak erejük hozzá, hogy visszahelyezzenek bennünket a térképre. A térképnek az egyik vagy másik felére. Mert nagyon rövid idô alatt eltûnik ez a szürke zóna!
Dan Pavel
(A Ziua január 9-i számában megjelent szöveg fordítása)
Februárban lesz ötvenhárom esztendeje, hogy bevezették Kolozsvárra a földgázt, a korszerû fûtôenergiát, valóra váltva sok kolozsvári álmát, egy melegebb, tisztább és gazdaságosabb fûtésû lakás megteremtését.
A háborús megpróbáltatások után az ország, az elcsatolt Erdély lakóival egyetemben, nehéz napokat élt át. Mintha az uralomváltás zavaros és fájó következményei nem sújtottak volna eléggé, rendszerváltás is zajlott, nagy csinnadrattával, mesterkélt hurráoptimizmussal. Folytak a tisztogatások, a politikai perek, de születtek új, ígéretes tervek is. Egyik ilyen terv volt a sármási földgáz bevezetése Kolozsvárra. A szándék már 1945-ben megszületett, de egyelôre holtan. Negyvenhat november tizenhatodikán, a Balogh Edgár szerkesztette Világosság címû napilap öles címmel jelenti „Mégis lesz földgáz Kolozsváron!", majd örömmel közli: „A földgáz két irányba ömlik majd be Kolozsvárra a „A Gazind" cég csövein. Az egyik Dermata–Irisz–CFR vonalon, a másik Budai Nagy Antal utca Klinikák vonalon fog haladni. A csöveket a román–magyar barátság (...) szellemében, a budapesti Weisz-Manfréd mûvek szállítják..."
Aztán több mint egy évig, csend. A legközelebbi híradás 1948. január tizenötödikén tudósít arról, hogy már négyezer ember dolgozik a kolozsvári gázsáncon. Két önkéntes brigád jár az élen: a Gh. Gh. Dej és a Luka László ifjúsági munkabrigádok. Az elsô nagy hírnevet szerzett a Szentágota–Botorka vezeték lefektetésénél.
Ettôl kezdve sûrûsödnek a híradások, a (néha mû)lelkesedést bemutató riportok. Tény az, hogy szinte mindenki kivette a részét a nagy munkából, a gyári munkástól az opera zenészéig, a kisiparosoktól a Zsidó Hitközség tagjaiig. Kétezerkétszáz ember a bózsi vonalon. Lendületes munka Kolozsvár és Nagycsány között. A hóstáti földészek II. számú brigádja nyolcszáz méter sáncot ásott, ötszáz méter csövet fektetett le. Fogatokkal is segítettek! Január utolsó vasárnapján ötezer ember rohammunkával befejezi a nagy mûvet. Csak a belvárosban 3840 méter csô került földbe. Fellobban tehát a gáz lángja Kolozsváron. A Fôtéren óriási ünnepség. A Mátyás-szoborhoz vezetô bejárat elején, ott ahol a (reméljük, meg nem épülô) Traianus-oszlop helyét jelölô kôdarab éktelenkedik, kétoldalt hatalmas, ötágú csillag, közepükben PCR és RPR betûk. A lyukgatott csövekbôl kékes lánggal ég a gáz.
A „Gaz-Metan" mérnöke, Blankenberg szerint, egy háromszoba komfortos lakásba a gáz beszerelése harminc-harmincötezer lejbe kerül. (Az apám fizetése három-négyszáz lej körül volt, az én középiskolai havi ösztöndíjam százöt lej.) Bár sokan igyekeztek minél hamarabb a gázhoz hozzájutni, ezt gátolta a csô, gázcsap és nyomásszabályozó hiánya. Feketén beszerezni nagyon sokba került, mégis sokan, köztük mi is, ezt az utat választottuk. Apám valami nem éppen egyforma darab csöveket vásárolt, Kovács, a gázszerelô összetoldotta ezeket, és földbe fektettük, még mielôtt az átvevô bizottság megjelent volna. Ötvenkettô telén erôs fagyok voltak, két álló napig csákányoltuk a fagyos földet bátyámmal, amíg kiástuk a sáncot. Hátra volt a szabályozó beszerzésének szinte megoldhatatlan kérdése. Persze mindenhez pénz kellett és nem is kevés. Ezért mondta ízes, járai tájszólással szomszédasszonyunk: „Gázbevezetés? Honnét annyi pénz? Sokba kerül az. »Csapadék ide, csapadék oda (ti. gázcsapok), régulájter, bransaminta" (nyomásszabályozó és a bekötés), és oda a sok ezres. Majd. Ha egyszer lesz pénzünk..."
Apámnak azt tanácsolták, utazzon Aranyosgyéresre, ott gyártják a „régulájtereket", s a gyár környékén mindig akad egy melós, akitôl olcsón be lehet szerezni a lopott szerzeményt. Anyánk felpakolta a kis elemózsiát a táskába, s apánk hajnalban útnak indult szerencsét próbálni.
Másnap este érkezett haza. Anyám ijedten nézett rá meg mi is. Apám bal arca és szeme feldagadva és megkékülve. Aztán mesélte kalandját vagy inkább kálváriáját. Miután megtalálta emberét, megkötötték a vásárt. Igen ám, de a gyár sarkánál rendôrök csaptak rájuk, és mindkettôjüket bekísérték az ôrsre. Az irodában várakoztak, amikor belépett egy tagbaszakadt tiszt, és csak annyit kérdett:
— Hát te vagy az a tolvajfajzat? — és ezzel irtózatos pofont kent le a pechére pont kézügybe esô apám arcára.
— Nem ô a tolvaj, a másik az! Ô a vevô! — szólt oda a bekísérô.
A tiszt habozott, majd hozzátette: nem baj, neki sem árt, s azzal az eladó melósnak esett nagy vehemenciával.
Így jött haza apám üres táskával, pénz nélkül, feldagadt arccal, miután a bûnjel „régulájtert" is elkobozták tôle, az eladótól meg a pénzt is, talán nyolcszáz lejt, apám kéthavi fizetését.
Aztán ötvenhárom tavaszán, miután hivatalosan beszereztük a fránya nyomásszabályozót, végre nálunk is fellobbant a gázláng a konyhában.
A hír a sajtó kenyere. Ha nincs, kreálni kell. Még mindig átmeneti idôket élünk, a régi hatalmat szidni nem csupán elcsépelt, de stílustalan is. Bár nem a lovagiasság, sokkal inkább a megfontolt piaci szellem kényszeríti ezt az újságíróra. Arról írni rosszat, aki már leszerepelt, nem sajtócsemege, nem eladható. Az új hatalom pedig még csak rendezi sorait...
Mintha a gyerekkínzások, asszonyverések ideje jött volna el. Sajtólovagok, politikusok, nézôk, hallgatók és olvasók borzonganak meg a családon belüli erôszak naponta tálalt legkülönbözôbb változatain. Megbolondult a világ, szisszenünk fel lépten-nyomon, pedig józan mérlegeléssel meg kell állapítanunk, hogy nem új jelenségekrôl, csupán azok feltárásáról, világgá kürtölésérôl van szó. Az olyan mondások, mint „az asszony verve jó", „a vert asszony elôbb jelent meg, mint a vert pénz", vagy „mindennap verd meg a feleségedet, mert ha te nem is tudod, miért teszed, ô biztosan tudja", nos ezek a férfiúi aranyköpések nem éppen újkeletûek. Természetesen a nô az, akit a családban a legtöbb erôszak ér. Arról, hogy testi erôszakon kívül másfajta is létezik, sôt, hogy minden válfajának lehet szenvedô alanya a teremtés koronája is, mindannyian nagyon jól tudtuk, de mert nem jellemzô, és nem szerepel az újságok címlapjain, hallgattunk róla. Az újdonsült miniszterasszony újságolja, hogy öt éve, amikor államtitkárként a családon belüli erôszak áldozatait oltalmazó intézményt megalakította, az elsô panasztévô egy férfi volt...
„Az igazat mondd, ne csak a valódit" parancsának engedve, nem véletlen hát, hogy elsôsorban a gyönge feleket, a nôt és gyermeket ért fizikai bántalmazások kerültek a nyilvánosság elé. Mondhatnám, kampányszerûen. Sajnos minden kampánynak rákfenéje, hogy kifullad. S miután kifulladt, a nyilvánosság a jelenséget leírja, mert kiment a divatból.
Arra viszont már magam is feszengve figyeltem fel, hogy az erôszakos cselekedetek foglalják el a lapok fôoldalát, a hírmûsorok fôhelyét. Ez a normalitás, mondta egyik ismerôsöm. Bár késôbb jöttem rá, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, mit nevez normalitásnak, azt, hogy az asszony verve jó, hogy a témát a sajtó felkapta, vagy hogy mindez a címoldalon szerepeljen.
Még ezer szerencse, hogy akad valódi hír is. Bár jószerével errôl a szerencsérôl is szívesen lemondanánk. A bírák, rendôrök megvesztegethetôségérôl már naponta jelennek meg újabb és újabb leleplezések. Igaz, ezzel is úgy vagyunk, hogy tulajdonképpen tudtunk róla, de konkrét példáiról kevésbé. Nem hazai sajátosság, állapítjuk meg az idegenbôl érkezô tudósítások hallatán. Hacsak a jelenség méretei, elterjedtsége nem az. Amely párhuzamba állítható a társadalom egyéb funkcióinak mûködésével. Amilyen a gazdaság, olyan a közerkölcs és olyan azok moralitása, akik a törvény betartására ügyelnek.
A világkupa legjobbja (az idén 7 versenybôl 5-ben gyôzött), a lettországi Sonia Nef lett világbajnok az óriás mûlesiklásban. Az esélyes gyôzött — de nem volt könnyû gyôzelem. A nagy „mumus" horvát J. Kostelic nem állt rajthoz, a verseny alatt sokan feladták (C. Rey Bellett, a másik nagy esélyes Götschl Renate, M. Meissnitzer, Anita Wachter). Ami a pályát illeti, a „jobbik" Karl Schranz pályát használták, az indulás 1771 méternél volt, így a lányok 400 m szintkülönbséget „zuhantak". A fordított 15. indulásnál (második futam) a szerencse Liliana Kummernek (svájci) kedvezett, aki új, nyomtalan pályán elért idejével sokáig vezetett, végül 2:21,30-cal negyedik lett. Cristel Saionié (francia) lett a hatodik hely 2:21,79 perccel, aztán Anja Paerson (svéd), az elôbbi nap gyôztese szokásos erôteljes technikájával elhódította a harmadik helyet (2:20,52), majd az olaszok reménysége, Karin Putzer futott jobb idôt (2:20,11), és ezüstérmes lett. A svájci, de jövendôbeli férjével és edzôjével Ausztriában élô, elsô futamban is vezetô Sonia Nef ugyanis megmutatta, hogy ô a legjobb. 1:09,76-os elsô futam után 2:19,01-nél állt meg a kronométer. A máskülönben nagyon hercig szôke szépség nagy szerelmi jelenetet mutatott be a beérkezés területén jövendôbelijével. De sokat csókolgatta Vöckl sílécét is, majd mutogatta Marke síkötését és Lange bakancsát — a szponzorokra is gondolni kell.
A román lányok közül Alexandra Munteanu még az elsô futamban feladta a küzdelmet, míg Anda Curutã 56.-nak indulva, az elsô futam után a 49. helyen tanyázott. Sajnos végeredményét nem tudjuk.
Nôi óriásmûlesiklás, világbajnok: Sonja Nef (Svájc) 2:19,01 perc, 2. Karen Putzer (Olaszország) 2:20,11, 3. Anja Paerson (Svédország) 2:20,52.
A világbajnokság utolsó versenyszámát szombaton rendezték a „sógorok". Nagy tömeg — a dísztribünben sok híres személyiség volt, Putyin orosz elnöktôl a szlovének elnökéig, volt sícsillagok sokaságáig — vonult ki megtekinteni a Karl Schranz pályán rendezett férfi mûlesiklást, amelyre 52–52 kaput tûztek ki. A gyors pályán a bátraké volt a siker. A kis kacsacsôrû lécek jól állták a „sarat", s kevés esést vagy „eltévedést" jegyeztünk. Az élmezônybôl egyedül a hatodik helyen tanyázó Matias Zdrovnik kényszerült leállni és így elesni egy biztos ponttól. Az elsô futamban a legjobb idôt a késôbbi ezüstérmes érte el, a másodikban pedig a szlovén, késôbbi bronzérmes, 48,84-gyel. Az aznap legnyugodtabb osztrák versenyzô gyôzött: Mario Matt 1:39,66-os összidejével a nap hôse lett Ausztriában.
Férfi mûlesiklásban a végsô sorrend a következô: Mario Matt (Ausztria) 1:39,66 perc, 2. Benjamin Raich (Ausztria) 1:39,81, 3. Mitja Kunc (Szlovénia) 1:40,36, 4. Heinz Schilschlegger (Ausztria) 1:40,60, 5. Rene Mlekluz (Szlovénia) 1:40,70, 6. K. A. Aamondt (Norvégia) 1:40,94.
A nemhivatalos éremtáblázaton kilenc ország szerepel, az elsô helyet Ausztria nyerte el. A sorrend: 1. Ausztria 3 arany, 6 ezüst és 2 bronz, 2. Svájc 2–0–1, 3. Norvégia és Franciaország 1–1–1, 5. Németország 1–0–2, 6. Svédország 1–0–1, 7. Egyesült Államok 1–0–0, 8. Olaszország 0–2–1, 9. Szlovénia 0–0–1. Elsô helyen nem duplázott senki, két érmet nyertek: Anja Paerson (svéd), Karen Putzer (olasz), K. A. Amondt (norvég), Herman Maier (osztrák) és Mario Matt (osztrák).
Két év múlva a svájci St. Moritzban rendezik a világbajnokságot.
A hét végén sorrakerült Davis-kupa világcsoport-találkozók legnagyobb meglepetése a címvédô spanyolok korai búcsúja: az ibériaiak Hollandiában vitézlettek le. A román csapatnak meglehetôsen jól ment a játék. Lapzártakor 2–2 volt az állás a németek ellen, a döntô mérkôzésen Kiefer magabiztosan vezetett két játszmával. A találkozók lapzártáig beérkezett eredményei: Helsingborgban: Svédország–Csehország 2–1 (Johansson–Ulihrach 3:6, 7:5, 2:6, 5:7, Norman–Novak 7:6, 6:1, 1:6, 2:6, 6:4 Björkman, Kulti–Novak, Rikl 6:2, 4:6, 7:6 (8-6), 7:5), Gentben: Belgium–Franciaország 0–3 (Ch. Rochus–Clement 7:6, 6:3, 2:6, 4:6, 2:6, O. Rochus–Grosjean 6:4, 6:1, 1:6, 3:6, 3:6 Rochus, Van Houdt–Pioline, Santoro 3:6, 2:6, 6:7), Pozsonyban: Szlovákia–Oroszország 1–2 (Kucera–Szafin 3:6, 4:6, 6:3, 7:5, 6:2, Hrbaty–Kafelnyikov 2:6, 3:6, 5:7, Hrabaty, Kroslak–Szafin, Kafelnyikov 4:6, 4:6, 6:2, 6:7), Rio de Janeiroban: Brazília–Marokkó 3–0 (Kuerten–Alami 6:7, 6:4, 3:6, 6:1, 6:2, Meligeni–Arazi 6:4, 5:7, 6:3-nál Arazi feladta Oncins, Simoni–Alamai, Arazi 6:3, 6:3, 6:3), Eindhovenben: Hollandia–Spanyolország 2–0, Sluiter–Ferrero 6:7, 7:6, 3:6, 7:6, 6:4, Schalken–Moya 6:4, 7:5, 6:4, Haarhuis, Schalken–Balcells, Corretja 4:6, 6:3, 7:6, 7:6), Braunschweigben: Németország–Románia 2–2 (Haas–Ionut Moldovan 6:2, 6:0, 6:2 Kiefer–Andrei Pavel 6:7, 3:6, 7:5, 3:6, Goellner, Prinosil–Pavel, Gabriel Trifu 4:6, 4:6, 4:6, a negyedik mérkôzés pontos eredménye lapzártáig nem érkezett meg), Bázelben: Svájc–Egyesült Államok 2–1 (Federer–Martin 6:4, 7:6, 4:6, 6:1, Kratochvil–Gambill 3:6, 5:7, 4:6, Federer, Manta–Gambill, Gimelstob 6:4, 6:2, 7:5) Perthben: Ausztrália–Ecuador 4–1 (Rafter–Lapenti 6:3, 6:0, 7:5, Hewitt–Lapentti 6:3, 6:2, 6:2, Arthurs, Woodbridge–G. Lapentti, N. Lapentti 2:6, 6:2, 6:1, 6:7, 10:12, Hewitt–N. Lapentti 6:2, 6:1, 6:1, Rafter–G. Lapentti 6:3, 6:1.
Elképzelhetô, hogy 2002 után a Marlboro kivonul a Forma-1-bôl, de az már biztos, hogy a gyártó Philip Morris dohányipari cég mindenképpen csökkenti a sportágra fordított támogatást.
Geoffrey C. Bible, a gyár New York-i irodavezetôje szerint munkaadóját 74 milliárd dolláros kártérítési kötelezettség fenyegeti a fogyasztók által indított perek miatt, így kénytelenek spórolni.
Súlyos vereséget szenvedett Aradon az U-Carbochim elsô osztályban szereplô férfi kosárlabdacsapata: a helyi West Petrom 122–49 arányban bizonyult jobbnak Dan Moraru le-génységénél. Az U-ACSA-Bogdan Vodã nôi csapata is elvérzett: 73–65 arányban maradt alul az aradi BC-ICIM-mel szemben.
A megyei terembajnokság keretében az ifjúsági I. korosztálynak rendeztek versenyt a kolozsvári atlétikai csarnokban. A megyei sportszervezet rendezésében láthattunk egy pár jó eredményt, komolyabb odafigyelést a sportklubok részérôl. Kolozsváriakon kívül eljöttek néhányan Nagybányáról és Szatmárnémetibôl is. Eredmények: lányok: 60 m: 1. Háry Andrea (LPA) 7,87 mp, 2. Cristina Lucaci (TSK) 8,05 mp, 3. Andrea Popa (LPA) 8,05. 60 m gát: 1. Cristina Domide (U) 8,5 mp, 2. Diana Bolos (LPA) 9,3 mp. Hármasugrás: 1. Raluca Cosma (Szatmárnémeti) 11,93 m, 2. Ioana Câmpean (TSK) 11,27 m, 3. Diana Bolos 11,26 m. Távolugrás: 1. Cristina Domide 5,57 m, 2. Raluca Cosma 5,47 m. Fiúk: 60 m: 1. Paul Munteanu (Nagybánya) 6,80 mp, 2. Antal István (U) 7,00 mp, 3. Paul Maja (LPA) 7,03 mp. Távolugrás: 1. Mos Cãlin (TSK) 6,90 m. Hármasugrás: 1. Zarã Traian (LPA) 12,40 m. Súlylökés: 1. George Popescu (U) 15,46 m, 2. Romulus Boar (U) 15,25 m, 3. Sebastian Coldea (U) 13,65 m.
Jól sikerült felkészülési tornát szervezett a kolozsvári Unirea Ipari Iskola. A nemzetközi turnén, február 9–11. között, hat ifjúsági leánycsapat vett részt. A kolozsvári iskola szervezésben kitett magáért, és a közönség is szép számban látogatta a mérkôzéseket. Az akció kitûnô propagandának bizonyult, ami a röplabdát illeti. Örvendetes, hogy a hazai ifi csapatok mindegyike résztvevôje a Nemzeti Bajnokság elôdöntôinek. A 15 mérkôzésbôl álló torna végsô táblázata: 1. K-vári Unirea 10 p, 2. Torda 9 p, 3. Nagybánya 8 p, 4. Nyíregyházai Hunyadi 7 p, 5. Radnik (Bosznia) 6 p, 7. Jaslo (Lengyelország) 5 p.
Megválasztották a torna legjobbjait is. A legjobb játékos címmel a kolozsvári Pop Noémi büszkélkedhet. Két játékosnak ítélték oda a legjobb feladó címet: Muravszki Eszternek (Nyíregyháza) és Bardocz Orsolyának (Torda). A legjobb leütônek Zlatana Petrovici (Bosznia) bizonyult.
l A férfi elsôosztályban: Nãvodari-i Midia–Dési Szamos 1–3 (!) és Krajovai U–Kolozsvári U 3–1.
l A francia Raphael Poirée nyerte a szlovéniai Pokljukában zajló biatlon-világbajnokság férfi 15 km-es, tömegrajtos versenyét. A 26 éves sílövô tavaly Oslóban is az élen végzett ebben a számban. Férfi tömegrajtos verseny, 15 km, világbajnok: Raphael Poirée (Franciaország) 39:28,2 perc (2 büntetôkör), 2. Ole-Einar Björndalen (Norvégia) 3,8 mp hátrány (4), 3. Sven Fischer (Németország) 18,4 mp h (3).
lA svéd Magdalena Forsberg — a keddi, 15 km-en aratott gyôzelme után — a 12,5 km-es tömegrajtos versenyt is megnyerte a szlovéniai Pokljukában zajló biatlon-világbajnokságon. A 33 éves sílövô ezzel pályafutása hatodik vb-aranyérmét szerezte. Nôi tömegrajtos verseny, 12,5 km, világbajnok: Magdalena Forsberg (Svédország) 38:38,6 perc (1 lôhiba), 2. Martina Glagow (Németország) 1:04,4 perc hátrány (0) 3. Liv Grete Skjelbreid-Poirée (Norvégia) 1:05,8 p. h. (4).
A szombati három mérkôzéssel lezárult a vetélkedô hatodik fordulója. Most már minden résztvevô hat-hat találkozót vívott. Az eddigiek során megállapítható, hogy a mezôny kezd kettôbe szakadni: az élmezônyhöz öt együttes, a többiek a középcsoporthoz, illetve a sereghajtókhoz tartoznak. A táblázat élére a bajnok Oltchim került, amely egyelôre pontveszteség nélkül vezeti a mezônyt. Nagy a tömörülés a 2–5 helyeken. Ami az U-Ursus csapatát illeti, az együttes eddig a várakozáson alul szerepelt, s mindössze a 10. helyen áll. Gheorghe Covaciu edzô lányainak javításra szombaton lesz lehetôsége, amikor a dévai csapatot fogadják Kolozsváron, azt a vendégegyüttest, amelynek jelenlegi szakvezetôje éppen a Szamos-parti városból a nyáron távozott Dinu Cojocaru...
Visszatérve a hatodik forduló eredményére, amint arról már beszámoltunk, három találkozást elôzôleg játszottak. Ezek az eredmények: Rapid–U-Ursus 22–19, Nagybánya–Zilah 17–19 és Brassó–Oltchim 23–27. A szombati játékok 60 perces küzdelmei pedig úgy végzôdtek: Dévai U–Remin–Fibrexnylon 30–24, Konstanca–Jászvásár 28–23 és Galac–Antilopa 24–22. A táblázat állása:
1. Oltchim 6 6 0 0 187–141 18
2. Rapid 6 4 2 0 150–128 16
3. Zilah 6 4 1 1 149–124 15
4. Déva 6 4 1 1 156–135 15
5. Konstanca 6 4 1 1 170–155 15
6. Galac 6 3 0 3 145–147 12
7. Fibrex 6 2 1 3 138–142 11
8. Brassó 6 1 2 3 136–147 10
9. Jászvásár 6 2 0 4 140–161 10
10. U-Ursus 6 1 0 5 133–154 8
11. Antilopa 6 1 0 5 137–169 8
12. Nagybánya 6 0 0 6 130–166 6
A február17-ére kitûzött hetedik fordulóban az említett U–Ursus–Déva találkozón kívül még a következô mérkôzések lesznek: Oltchim–Rapid (a forduló rangadója), Zilah–Kons-tanca, Jászvásár–Brassó, Antilopa–Nagybánya és Fibrexnylon–Galac.
... és a kontinentális kupákban
Amint feljebb említettük csonka fordulót játszottak a Nemzeti Ligában, mert három csapatunk külföldön lépett pályára Európa-kupa találkozókon. Szombaton délután bajnokunk, az Oltchim csapata azt igyekezett elérni, amit még Râmnicul Vâlceán sem tudott, vagyis gyôzelmet a norvég Larvik ellen. Bár a fiatal, új edzô Aurelian Rosca bizakodva tekintett a játék elé, sôt, mi-után a 30 perc elteltével még voltak gyôzelmi esélyei az Oltchimnak, hiszen a csapatok 10–10-zel fordultak, szünet után a norvégok tudtak erôsíteni, s végül 22–16 arányú sikerrel végleg elütötték a román lányokat a Bajnokok Ligájában való továbbjutástól.
A másik két román csapat, a Zilahi Silcotub és a Bukaresti Rapid Spanyolországban (ellenfele a Rocasa Gran Canarca volt), illetve Ukrajnában (a Zaporozsje Mater ellen) szerepelt a kupagyôztesek kupájában. Sajnos lapzártáig nem érkeztek meg csapataink eredményei, azt azonban hozzátehetjük, hogy az említett két gárda a hét végén vívja a visszavágó találkozókat a Meszes alatti, illetve a fôvárosban.
(radványi)
***
l Háromgólos elônyt szerzett a jövô heti idegenbeli visszavágóra a DVSC-Valdor kézilabda csapata a lengyel Zaglebie Lubin ellen a nôi EHF Kupa nyolcaddöntôjében: DVSC-Valdor–Zaglebie Lubin (lengyel) 28–25 (11–10).
l Döntetlent játszott a székesfehérvári Cornexi-Alcoa nôi kézilabda-csapata a vendég szlovák Duslo Salával az EHF Kupa nyolcaddöntôjének elsô mérkôzésén: Cornexi-Alcoa–Duslo Sala (szlovák) 27–27 (12–13).
l Az utolsó forduló eredményétôl függetlenül búcsúzott a nôi kézilabda Bajnokok Ligájától a Gyôri Graboplast ETO KC, mivel sima vereséget szenvedett a fô rivális spanyol Milar L’Eliana Valencia otthonában: Milar L’Eliana Valencia (spanyol)–Gyôri Graboplast ETO KC 29–25 (16–10). A D-csoport állása: 1. Krim NR Ljubljana (szlovén) 8 pont, 2. Valencia 6, 3. Gyôr 4, 4. Szpartak Kijev (ukrán) 2.
A bajnoki mérkôzések után az
elôdöntôket a csíkszeredaiak és a fôvárosiak nyerték (a Sportklub 6–1-es és 9–2-es gyôzelmekkel jutott tovább a Bukaresti Sportul Studentescen, míg a katonacsapat elôbb 4–2-re kikapott Gyergyószentmiklóson, aztán viszont 7–1-re és 3–2-re gyôzött).
Bár az alapszakaszban kétszer is megverte Csíkban a Bukaresti Steauát (5–2 és 6–1 arányban), és az elsô helyrôl abszolút esélyesként rajtolt a Csíkszeredai Sportklub gárdája, Gál Sándor edzô tanítványai nem tudtak élni a lehetôséggel, s már az elsô hazai mérkôzésükön 5–2 (2–0, 2–1, 1–1) arányú vereséget szenvedtek. A szombati, szeredai találkozót elejétôl végéig a fôvárosi csapat uralta, Radu Viorel kapus még a szemüket is kivédte a csíkiaknak, akiknek a védelme ezúttal nem állt a helyzet magaslatán.
A következô két találkozót jövô szombaton és vasárnap Bukarestben rendezik, így a székelyföldieknek kevés esélye maradt a címvédésre.
Miután Nagybányán 3–2 arányban gyôztek, a múlt hét végén Szamosújváron mérték össze újból erejüket a helyi Olimpia tizenegyével a B osztályos Máramaros FC játékosai. Pontosabban a mérkôzésnek nem Szamosújvár, hanem a közeli Szamosújvárnémeti községi focipálya adott otthont, ahol váratlanul jó talaj fogadta a két csapatot. Sajnos, gólt nem láthattak a három kilométert gyalog megtévô szurkolók, de annál látványosabb és izgalmasabb volt a két csapat összecsapása. A nagybányaiaktól hiányzott a gólzsák Negrean, aki a tavaly még az Olimpia színeiben szerepelt. A szamosújváriaknál jól szerepelt a kolozsvári U-tól átigazolt Trutã. A 0–0 igazságos eredmény, mivel egyik csapat sem támadott többet a másiknál. Érdekesség: a máramarosiak az elmúlt három évben nem gyôztek Szamosújváron!
Szerdán, február 14-én az Olimpia saját pályáján fogadja a Tordai Aranyost.
Mottó:„Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"
(Nagy László)
A Nemzet Színésze hangját hallgatom kazettáról. Bevalottan a tragikusan fiatalon elhunyt Nagy László költészetének tisztelôje, szerelmese volt. Kedvenc versei közé tartozott az idézett Ki viszi át a szerelmet. Temetése alatt a magyar televízió többek között ennek a versnek Sinkovits által elmondott, elôadott, mélyen átélt változatát is bejátszotta. Ezt csak késôbb láttam egy összeállítás során. Kint a temetôben, körülbelül a bejátszással egyidôben indult el egy hózápor. Az égiek üdvözölték Sinkovits Imrét. Mi, ittmaradottak, búcsúztunk Tôle. Talán Neki sikerült átvinnie a Szerelmet a túlsó partra. Mert egész élete, mûvészete errôl szólt: szeretni a hazát, Istent, a nemzetet, az anyanyelvet. A barátokat és az ellenségeket.
Keleti Márton felejthetetlen filmjében (A tizedes meg a többiek) tizedest játszott. Az életben a legnagyobb ranggal rendelkezett: a Nemzet Színésze volt. Élô ember ennél nagyobb kitüntetésben nem részesülhet. Magyarországon sem, de sehol a nagyvilágban.
Isten Önnel, tizedes úr. Odafent majd találkozik a többiekkel...
Sinkovits Imre Budapesten született 1925. szeptember 21-én. A Színmûvészeti Fôiskolára 1947 és 1951 között járt. 1951-tôl szinte haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Tagsága csak 1957–63 között szûnt meg 1956-os szerepvállalása miatt, ekkor a József Attila Színházban játszott. 1989 óta a Nemzeti örökös tagja, tavalytól a Nemzet Színésze cím birtokosa. Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1955, 1962), Kossuth-díj (1966), érdemes mûvész (1970), kiváló mûvész (1974), Magyar Örökség-díj (1996). 2001. január 17-én hunyta le örökre szemét. Gyászolják: felesége, Gombos Katalin színmûvésznô, lánya, Sinkovits Mariann, fia, S. Vitai András, testvére, Sinkó László színmûvész és a magyar nemzet.
Ma csupán elképzelni tudjuk, mekkora tehetségként vágott neki a pályának. Négy évi színjátszás után már a Jászai Mari-díj birtokosa volt. Többször is elmondotta, hogyan játszottak barátjával színházasdit a lakóházuk udvarán álló porolóra felakasztott szônyeg mögé bújva. Talán nem volt véletlen, hogy legtöbbször Madáchnak Az ember tragédiáját „tûzték mûsorra". És a kis Sinkovits általában az Úr hangján szólalt meg. Ahogyan késôbb is tette azt, hosszú évtizedeken át.
Talán a sors akarta úgy, hogy lakásának ablaka a Március 15-e térre nyíljon. Amikor 1956. október 23-án megmozdult a tömeg, Sinkovits — egy szál Petôfi-kötettel a hóna alatt — lerohant a térre, és a Petôfi-szobor talapzatán, soha nem látott hévvel, átéléssel elszavalta a Nemzeti dalt. A filmkockák az idôk végezetéig megörökítették azokat a pillanatokat. Tettéért 1958-ban a József Attila Színházba számûzték, néhány évad erejéig. Ragyogó alakítások sorával gazdagította pályáját, sokszor a büntetését szintén ott töltô Darvas Ivánnal egyetemben. Egy késôbbi interjúban így emlékezett azokra az idôkre: „Bárcsak Isten mindenkit úgy büntetne, mint engem. Ragyogó társulat volt a József Attila színpadán, jobbnál jobb szerepeket játszhattam". A három testôrben egymaga játszott el huszonvalahány szerepet. Ilyet még senki sem csinált.
1963-ban került vissza a Nemzetibe. Fénylô évtizedek következtek, csodálatos alakításokkal. Madách Tragédiájának minden szerepét sorban eljátszotta, kivéve Évát. Huszonkét évadon át volt Mózes. Olyan felejthetetlen szerepekkel gazdagította, színesítette a magyar színjátszás palettáját, mint Bánk bán, Tiborc, Macbeth, Vörösmarty Czillei és a Hunyadiakjának Czilleije, De Sade márki. Ô volt Dózsa Illyés Gyula Tesvéreikben, Németh László VII. Gergely pápája és számtalan Sütô András-darab fôszereplôje. Szívbe markoló játéka, szuggesztív alakításai, a tûz, amellyel a színpadon égett, mindenkit magával ragadott. Méltán volt büszke a szép magyar beszédért kapott Kazinczy-díjra. Latinovits óta talán senki sem szavalta olyan felemelôen, magasztosan a Szózatot, mint Sinkovits Imre.
Mindenben remekelt, amit csak elvállalt, vagy ráosztottak. Kiváló filmszínész volt, bár ô csak három filmjét tartotta jelentôsnek: A tizedes meg a többieket, a Két félidô a pokolbant és az Isten hozta ôrnagy urat (amely Örkény István Tóték címû drámájából készült). A szinkronizálást (amelyet igen sokan lenéznek) külön hivatásként kezelte. Nem sokkal halála elôtt „kölcsönözte" hangját Jean Gabinnak, a franciák színészóriásának.
A hatalmas tehetség és tudás birtokában is megmaradt szerény embernek. Bizonyítékul álljon itt egy interjúrészlet 1987-bôl (lejegyezte Szegô András): „Képtelen voltam bármikor is elhinni, hogy csakugyan olyan jó színész volnék, mint amilyennek olykor tartanak. Amikor egyszer a fiam azzal jött haza az iskolából, hogy valamelyik osztálytársa szeretne autogramot kérni, visszaüzentem, hogy ha az osztálytársa szülei is aláírják nevüket egy papírra, akkor mi is. Ennyire gyanútlan voltam, ennyire nem értettem, mi a népszerûség... Drága édesapám vendéglôs volt, valószínûleg innen maradt bennem a szakmai mentalitás. (József Attila például számtalanszor megfordult édesapja vendéglôjében — N. Cs.). Ô mindig azt kérdezte: mivel szolgálhatok? Én is. A közönséget, színházat, szakmát, országot. Soha nem kértem szerepet, szerepet soha vissza nem adtam, soha nem szóltam olyan dologba, ami nem rám tartozik. Amivel megbíztak, amit rám osztottak, amit „rendeltek nálam", azt a legjobb tudásom szerint igyekeztem megvalósítani. Vezetôk jöttek-mentek, voltak, akik jobban igényt tartottak a játékomra, voltak, akik kevésbé, voltak, akik nyitottabban közeledtek, voltak, akik gyanakodva, de én végeztem a dolgom. Az egykori nagyszerû társak közül is sokan elmentek, ki örökre itthagyott bennünket, ki máshova szerzôdött, ki nyugdíjas lett, és mindegyik távozásával egy-egy gyönyörû korszak zárult le végérvényesen az életemben... Szeretem, ha az életben a dolgok a helyükön vannak. Igen, mindennek megvan a maga helye, ideje, folyamata, kezdete, kifutása, lecsengése. Nem szeretek semmit felemásan hagyni. Lezáratlanul, rendezetlenül. Így vagyok a kapcsolatokkal, tárgyakkal, de akár az önmagammal folytatott csatározással is... Én a Nemzetiben léptem elôször színpadra. Fôiskolásként álltam egy kandeláber mellett, és boldog volnék, ha megadatna, hogy innen is búcsúzzam. Még ha érzem is, hogy az új Nemzeti felépítését már nem fogom megérni... Amíg képes vagyok hatni a közönségre, amíg érzem, hogy segíthetek szép érzések, tiszta gondolatok keltésében, amíg fogékony vagyok a mindennapos színpadi csodákra, addig, ha a sors is engedi, játszani szeretnék."
Sinkovits Imre játszott. Az utóbbi idôben talán túl sokat. Barátai, kollégái, családja féltette az egészségét. De Ô arra született, hogy helyettünk is átéljen minden földi gyarlóságot, minden égi csodát. Azok közé tartozott, akikrôl lehetelen volt megmagyarázni, mitôl színészóriás. Egyszerûen csak létezett, és mindenkit magával ragadott, aki a közelében volt. Halála elôtt nem kevesebb mint hat (!) darabban játszott. A Csongor és Tündében a Tudóst, a My Fair Ladyben Pickeringet, A Tévedések vígjátékában Égeont, Molnár Ferenc Hattyújában Jácint atyát, az Ármány és szerelemben Miller muzsikust, Sütô András Balkáni gerléjében Schuller Medárdot. Az utóbbi szerepet Sütô ajándéknak szánta a színész születésnapjára, így nélküle a Balkáni gerle nem játszható tovább.
Lenyûgözô humorra volt. Szívesen mókázott a színpadon is, fôleg az olyan kollégákkal, mint Agárdy Gábor, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, akik szintén értették a tréfát. Vadas Zsuzsa újságírónak mondta el a következô történetet: „Éppen Ádámot játszottam, és ment a paradicsomi jelenet. Ketten voltunk Évával, és amikor azt mondtam neki: — Nincs ember még kívülünk — óriási röhögés tört ki a nézôtéren. Csak a szünetben tudtam meg, hogy a Lucifert alakító Kálmán Gyuri öltöztetôje, aki már az egyiptomi színhez vitte a jelmezt, betévedt a színpadra nyolcvan dioptriás szemüvegével. És pont az én szövegemnél ment át a színen. Miután errôl sejtelmem sem volt, iszonyú kínokat éltem át a következô félórában, mert azt hittem, rajtam röhögnek."
Hûséges természete volt. Fél évszázadot élt le felesége, Gombos Katalin színmûvésznô oldalán. És közel ugyanennyit játszott a Nemzetiben. Madách Mózesét 22 évadon át alakította, az ifjúkortól az aggastyánkorig Mózes teljes életét leélte a színpadon. És belül is. Két éve kérte a Nemzeti vezetôségét, hadd játssza a fiatal Mózest fia, Vitai András, aki megszólalásig hasonlít édesapjához. Kissé furcsának tartotta, hogy hetvenévesen kamaszként lépjen a színpadra.
Városunk idôsebb színházrajongói a hatvanas években láthatták Ôt a kolozsvári Állami Magyar Színház deszkáin. Major Tamással léptek fel a Tragédiában, és örökre beírták nevüket színházunk képzeletbeli aranykönyvébe.
Szinte utolsó leheletéig játszott. Utolsó fellépésekor, 2001. január 16-án este, a Tudóst alakította Vörösmarty Csongor és Tündéjében. A színfalak mögött fáradtnak, betegnek látszott. A közönség mindebbôl semmit sem vett észre, annyira hitelesen, mély átéléssel tette a dolgát. Ahogyan egész életében. (Az utókor szerencséjére az elôadást filmszalagon is megörökítették). Jelenései között — amit addig soha nem tett — leült pihenni. Kollégái aggódtak érte, de senki nem gondolta, hogy utoljára látja Sinkovits Imrét. Másnap, január 17-én a Nemzet Színésze örökre megpihent. Kegyes volt hozzá a sors — nem szenvedett. Csendben, méltósággal távozott az élôk sorából, hogy csatlakozzék az égben egyre gyarapodó színészóriásokhoz.
Egy nappal temetése elôtt, az Országos Színészegyesület szervezésében, a pályatársak a Blaha Lujza téren gyülekeztek, Sinkovits Imre szakmai „bölcsôjénél", a felrobbantott Nemzeti Színház helyén felállított emlékoszlopnál. Mécseseket gyújtottak, és elsétáltak a Hevesi Sándor téren álló Magyar Színházhoz, amely egy ideig szintén a Nemzeti nevet viselte.
Az élet fintora: a Nemzet Színészének nem volt Nemzeti Színháza. Ami igencsak megviselte a mûvészt. Nincs sok ember ezen a világon, akinek annyira fontos lett volna a Nemzet, mint Sinkovits Imrének, minden erejével, tehetségével, idegszálával ôt szolgálta — bennünket, akik láthattuk ôt a színpadon égni, vagy filmekben bizonyítani hatalmas mûvészi mivoltát.
Emberek ezrei vonultak el ravatala elôtt, hogy egy utolsó virágszálat helyezzenek el koporsójánál. Tízezrek kísérték utolsó útjára.
Végakarata szerint az óbudai temetôben helyezték örök nyugalomra, szeretett szülei mellé.
Az 1989-ben megjelent, Bakay Kornél Ragyogj, cserkészliliom! címû könyvéhez Ô írta a bevezetôt. „Nos barátaim! Keressük meg egymást, hogy megtalálhassuk gyermekeink jövôjét!
Tábori naplóm ezzel nem ért véget, csak abbahagyom, hogy most már folytassák az ifjabbak!" Az aláírás: Siki bá’ (Sinkovits Imre ôrsvezetô 158. Árpád cserkész csapat).
Sajnos, immár örökre abbahagyta. De azokról az ifjakról, akik a közelében nôttek fel, bizvást feltételezhetjük: folytatják a Sinkovits Imre kijelölte utat.
A nemzeti kisebbségekkel szembeni ellenérzésben megfogalmazódó nacionalizmus kisebb-nagyobb mértékben mindenütt jelentkezik a közép-európai országok sajtójában — állapították meg azon a konferencián, amelyet A sajtó nacionalista üzenete címmel rendeztek Bukarestben.
Az Academia Catanvencu címû szatirikus politikai hetilap sajtófigyelô szolgálata által a hét második felében rendezett konferencián azokat a tanulmányokat ismertették, amelyeket a jugoszláviai Media Works, a magyarországi Roma Press Center, a szlovákiai Memo 98 és a házigazdák készítettek saját országuk sajtójáról a 2000. október 15. és 2000. december 15. közötti idôszakban.
Az Academia Catavencu felmérésének egyik legfontosabb tanulságát abban fogalmazta meg, hogy a romániai sajtó teljesen más hozzáállással kezeli a romániai magyar kisebbség és a cigányság kérdését. A tanulmány szerint a magyarokról szóló híradások általában semleges hangvételûek, míg a cigányokat bemutató anyagokatnegatív hangvétel jellemzi.
A magyar kisebbségrôl az az általános vélemény, hogy erôs önazonosság-tudattal rendelkezik. A cigányok viszont leginkább társadalmi problémát jelentô csoportként élnek a köztudatban.
A Roma Press Center jelentése a magyarországi sajtóban kirajzolódó cigányképpel foglalkozott. A felmérés rámutatott arra, hogy a vizsgált idôszakban jelentôsen megnövekedett a cigánysággal foglalkozó írások száma és terjedelme a magyar sajtóban: az említett három hónapban összesen 202 ilyen cikk jelent meg, s maguk a magyar újságírók is úgy vélik, hogy a cigányság jelenti az egyik legfontosabb társadalmi problémát Magyarországon.
A Memo 98 felmérése arra a következtetésre jutott, hogy a szlovák sajtó általában semleges hangnemben foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel, ami alól a Slovenska republika címû lap írásai jelentenek kivételt.
Jugoszláviában a sajtó az említett idôszakban nagyon keveset foglalkozott a nemzeti kisebbségekkel — állapította meg a Media Works, példaként említve, hogy a cigányságról 37 újságcikk és 7 televíziós riport, míg a magyarokról 7 újságcikk és 6 televíziós riport szólt.
A bukaresti konferencián a romániai helyzetet illetôen Mircea Toma, a találkozó fôszervezôje úgy fogalmazott: „Romániában az újságírókat három kategóriába lehet sorolni: az erôszakosan, a rejtetten, valamint a sablonszerûen magyar- és romaellenesek kategóriájába".
Vasile Dincu, a tájékoztatási miniszter úgy vélte, hogy a sajtó önszabályozására van szükség ahhoz, hogy az ilyen nacionalista üzenet eltûnjön a médiából. Egy ilyen etikai kódex szükségességét hangsúlyozta Serban Madgearu, a román országos audiovizuális tanács elnöke is.
Többen viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy lehetetlen egységes etikai szabályokat kidolgozni a romániai újságírók számára. Cornel Nistorescu, az egyik legnagyobb példányszámú román napilap, az Evenimentul Zilei fôszerkesztôje azt hangsúlyozta, hogy lapjánál ugyan ô határozza meg az újság irányvonalát, de az újságírók „otthonról" hozzák elôítéleteiket. A Pro TV képviselôje pedig úgy vélekedett: az emberek többségében él a kisebbségekkel szembeni elôítélet, és ôk a sajtótól saját meggyôzôdésük visszaigazolását, megerôsítését várják.
Ha a Magyarok Világszövetsége továbbra sem kap költségvetési támogatást, akkor a Honfoglalás 2000 Egyesület tüntetést szervez a Kossuth térre, de ha kell akár Bécsben, Beregszászon, Pozsonyban és Nagyváradon is demonstrál. Errôl Szilvásy György, az egyesület elnöke beszélt az MVSZ budapesti szervezetének vasárnapi tiltakozó nagygyûlésén a Magyarok Házában.
Gidai Erzsébet, az MVSZ elnökségi tagja, a magyarországi MIÉP országgyûlési képviselôje szégyenteljes politikai játéknak nevezte a világszövetség költségvetési támogatásának megvonását. Úgy vélte, a legnagyobb magyar civil szervezet anyagi támogatását azért szüntették meg, mert felvállalja a magyarság sorskérdéseit különbözô nemzetközi szervezeteknél is.
Csete György Kossuth-díjas építész beszédében Csoóri Sándort, a világszövetség korábbi elnökét hibáztatta a dolgok jelenlegi állásáért.
Zétényi Zsolt jogász a világszövetségen belüli kompromisszum megteremtését szorgalmazta, ami elengedhetetlen feltétele a közös munkának.
Patrubány Miklós MVSZ-elnök értetlenségét hangoztatta amiatt, hogy a költségvetési megvonást miért a magát nemzetinek valló Fidesz és FKGP szavazta meg, miközben a többi parlamenti párt támogatta volna a világszövetség tevékenységét.
A költségvetési megvonáshoz az elnök véleménye szerint minden bizonnyal hozzájárultak a közös munkát ellehetetlenítô, bojkottáló elnökségi tagok.
Több román parlamenti képviselô és szenátor, valamint egy népes román gazdasági küldöttség utazott szombaton az iraki fôvárosba. A delegációt szállító repülôgép az Irakkal szemben elrendelt nemzetközi légügyi embargót megsértve szállt le Bagdad nemzetközi repülôterén.
A Mediafax hírügynökség értesülése szerint a román küldöttségben az ellenzéki Nagy-Románia Párt és a Román Társadalmi Demokrácia Pártjának képviselôi, illetve szenátorai találhatók, akik Bagdadban úgy nyilatkoztak, hogy a román parlamenti delegáció az iraki néppel való szolidaritás kifejezésére utazott Bagdadba.
A képviselôház vezetése ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a ház bizottságát nem értesítették az útról, így a képviselôk nem hivatalos minôségben, hanem magánszemélyként utaztak.
A gazdasági küldöttségben több mint 40 román, 12 Romániában dolgozó iraki és 6 moldovai üzletember van.
A román légügyi hatóságok szerint a delegáció a Moldovai Köztársaság nemzeti légitársasága, a Moldavian Air egyik gépével utazott.
A repülôgép egy tonnányi egészségügyi terméket is vitt magával humanitárius segélyként. A román illetékesek szerint ezt a szállítmányt az ENSZ tavaly decemberben az élelmet kôolajért program keretében jóváhagyta.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |