 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. január 22.
(XIII. évfolyam, 16. szám)
Szombaton, Washingtonban letette a hivatali esküt George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke, aki a kétszer négyéves elnöki ciklust kitöltött Bill Clintont követi ebben a tisztségben. Beiktatása ellen több tiltakozó tüntetést tartottak, az amerikai társadalom számottevô része még mindig nem tud megbékélni azzal, ahogy az elnökválasztás zajlott.
Bush a második elnök, akinek apja is elnök volt. Az ifj. Bush mindig tagadta, hogy revansot kívánna venni apja vereségéért, ám az is tény, hogy a család minden befolyását latba vetette megválasztásáért. A volt elnök árnyéka végig ott lebegett a republikánus elnökjelölt kampánya fölött. Sôt, Barbara Bush, a még mindig népszerû édesanya is síkra szállt fia gyôzelméért.
Az eseményrôl szóló összeállításunkban bemutatjuk az Egyesült Államok új First Lady-jét Laura Welch Busht, aki — a jelek szerint — szöges ellentéte Hillary Clintonnak. (8. oldal)
Szombati, marosvásárhelyi ülésén a Szövetségi Képviselôk Tanácsa határozatot hozott egy olyan bizottság létrehozásáról, amely kidolgozza az RMDSZ következô négyéves stratégiáját. A testület eldöntötte: az átvilágítást ki kell terjeszteni az RMDSZ valamennyi tisztségviselôjére, továbbá állásfoglalást fogadtak el a választásokkal kapcsolatban. Az SZKT jóváhagyta az operatív tanács elmúlt hónapokban hozott döntéseit, köztük az RMDSZ és az RTDP közti együttmûködésrôl szóló döntését is.
Választási ígéretekrôl, eltaposott pillangókról és egy közös autóbuszról
A tanácskozás Markó Béla tájékoztatásával kezdôdött, aki beszédében a választási kampányt, a választások eredményeit, az elmúlt hetekben kialakult helyzetet elemezte. Köszönetet mondott az országos kampánystábnak, valamennyi munkatársnak az eredményes munkáért, Frunda György elnökjelöltnek a kiváló szereplésért, az egyházaknak, a magyar kormánynak, és magyarországi politikusok többségének a támogatásáért. Az RMDSZ-nek ebben a parlamenti ciklusban a korábbi 11, illetve 25 helyett 12 szenátori és 27 képviselôi mandátuma van. — Tetszik vagy nem a kételkedôknek, tamáskodóknak, ellendrukkereknek, „számolómûvészeknek", a „savanyú szôlô" ideológiáját hirdetôknek, a romániai magyar közösség megnyerte a választásokat. A siker, amely nem elsôsorban a másfél hónapos kampányának, hanem az elmúlt tíz éves munkájának, az RMDSZ világos választási programjának köszönhetô, közös.
Megjegyezte ugyanakkor: nem volt mindenki a kampány részese: — Hogy választáskor megjelenik ellenünk egy magyar pártocska, és listákat indít, már megszoktuk. Hogy mindig akad valaki, akit nem jelöl az RMDSZ, és akkor elindul függetlenként, ezt is megszoktuk. Hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nem szereti saját szervezetét, és ott szidja, ahol éri, ezt is megszoktuk. De hogy a választási kampányban a tiszteletbeli elnök még biztatja is a választókat, ne szavazzanak az RMDSZ-re, ezt én tudathasadásos állapotnak tartom. Persze, lehet kenni-fenni a dolgot, hogy nem teljesen, nem mindenütt, és csak egyes jelöltekre vonatkozólag, de ez a lényegen nem változtat. Vagy mind benne ülünk egy autóbuszban és akkor nem akarjuk mindenáron elrontani, hogy szakadékba zuhanjon, vagy ezek szerint mégsem ülünk mind benne az autóbuszban — mondotta.
A szövetségi elnök tudományos-fantasztikus novella fôhôséhez hasonlította a tiszteletbeli elnököt, aki az idôutazás során nem ismeri fel, hogy egy eltaposott pillangó egy másik korban milyen végzetes következményekkel járna. — Az idôutazókkal ellentétben mi soha sem fogjuk megtudni, hogy a tiszteletbeli elnöki megszólalások, amelyek látszatra legfennebb egy-két pillangó halálát okozták, lényegében hány mandátumunkba került, és vajon nem lehettünk volna a román parlamentnek ötödik helyett a harmadik frakciója? — mondotta.
Visszatérve a hasonlóan zavaros jelenbe a szövetségi elnök úgy értékelte: teljesen felborult az eddigi parlamenti képlet, megváltoztak az erôviszonyok, az RMDSZ olyan döntésekre kényszerült, amilyenek néhány évvel ezelôtt elképzelhetetlenek lettek volna. Hangsúlyozta: az RMDSZ, az erdélyi magyarság csak saját erejére támaszkodhat. Ezt a viszonylag jelentékeny, de egyedül többséget alkotni nem képes erôt csak úgy lehet kihasználni, ha partnereket keresünk. Persze, különbséget kell tenni a partnerek között, a döntô mégis az, hogy megy-e a romániai magyar közösség ügye ezáltal elébb vagy sem. — Nekünk azt a megoldást kellett választanunk, azokkal kell együttmûködnünk — bel- és külföldön egyaránt — akikkel a szélsôségesek elszigetelését, a romániai magyarság szülôföldön maradását biztosíthatjuk. Erre jó a kormánypárttal megkötött egyezség, amely — ha tiszteletben tartják — lehetôvé teszi azt, hogy menjünk a magunk útján tovább. Az RMDSZ mindaddig remélhetôleg konstruktív ellenzékben lesz a román parlamentben, amíg nincs ok a hátrábblépésre.
Felszólalása befejezésében Markó Béla sürgette az SZKT tisztújítás mielôbbi megtartását, véleménye szerint erre már márciusban sor kerülhet.
A szövetségi elnök elôterjesztését hosszú vita követte. Birtalan Ákos Kovászna megyei képviselô a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának „színeváltozásáról" szólt: az RTDP 1996-ig integráció-, reform-, és kisebbségellenes volt, ellenzékben szürke, sokszor kerékkötô szerepet töltött be, a 2000-es választásokat követôen pedig ô védi a közigazgatásban való anyanyelvhasználatról szóló jogszabályt. A képviselô nem vitatja azt, hogy a „szövetség operatív vezetése egyezséget kötött az RTDP-vel", véleménye szerint azonban lett volna más út is. — A se ellene, se mellette helyzetben az RMDSZ megmaradhatott volna ellenzékben, és a kormány azon cselekvéseit támogatta volna, amelyek megegyeznek az RMDSZ programjával. Ehelyett az RMDSZ néhány magyar tisztségviselôért cserébe kiegyezett az RTDP-vel, akik csak arra jók, hogy a hatalmi rendszer pótcselekvéseit, kényelmetlen lépéseit végezzék el. A képviselô szerint a legnagyobb baj viszont az, hogy az RMDSZ-ben hiányos a konzultáció, nincs munkamegosztás, az operatív tanács pedig monopolizálja a döntéshozatalt.
Kész tények elôtt az SZKT?
Borbély Zsolt Attila, a Reform Tömörülés alelnöke szerint azért juthatott be Corneliu Vadim Tudor a második fordulóba, mert a figyelmeztetések ellenére Frunda György nem volt hajlandó visszalépni. Borbély szerint a szombati, marosvásárhelyi SZKT kísértetiesen emlékeztet a szövetségi képviselôk 1996-os bukaresti tanácskozására, amikor — véleménye szerint — az SZKT szintén kész tények elé volt állítva a kormánykoalíciós szerepvállalást illetôen. Borbély véleményéhez csatlakozott a másik RT-alelnök, Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselô is, aki szintén hangsúlyozta: az SZKT döntés — akárcsak négy évvel ezelôtt — post factum jön, a tanácskozásra azért volt szükség, hogy az operatív tanács döntését legitimizálja. Véleménye szerint egy ilyen horderejû kérdésben nem lett volna elég az RMDSZ legfelsôbb vezetôit tömörítô, és az operatív kérdésekben döntéshozó jogosítványokkal bíró néhány tagú tanács véleménye, hanem sokkal szélesebb körben kellett volna ezt a határozatot meghozni.
Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke emlékeztetett: jóllehet a Fehér megyei magyarság nagy számban elment szavazni, sem 1996-ban, sem 2000-ben nem sikerült képviselôi, vagy szenátori mandátumot nyerni. Ehelyett a szavazatok visszaosztásakor az RMDSZ olyan megyékben szerzett helyeket, ahol alig élnek magyarok. Rácz arra kérte a Cãlãrasi megyében, illetve Bukarestben mandátumot nyert parlamenti képviselôket, hogy tekintsék kötelességüknek a szórványmagyarság helyzetét is. Az megyei elnök szerint az RTDP-vel kötött kompromisszum elôrelépés az RMDSZ programjának megvalósításában.
Vekov Károly Kolozs megyei képviselô egyetértésének adott hangot Markóék pragmatizmusával kapcsolatban. Hangsúlyozta: az elhangzó kritikák a romániai magyar nemzeti közösség féltésébôl származnak. Arra kérte az RMDSZ vezetôi, Kolozsvár és Kolozs megye helyzetét tekintsék stratégiai kérdésnek.
Etnikai szavazás
Bár az RMDSZ több parlamenti helyhez jutott, a szövetség választási eredményét nem lehet sikerként propagálni, a profi kampány ellenére sokan ugyanis távolmaradtak — jelentette ki Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. — A választás „etnikai szavazás volt", a romániai magyarok muszájból szavaztak az RMDSZ-re. Székelyudvarhelyen például novemberben ugyanazok szavaztak Verestóy Attila szenátorra, mint akik a helyhatósági választásokon, júniusban Verestóy ellenfelére, Szász Jenô független polgármesterre.
Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke visszautasította a bírálatokat, miszerint ellenkampányt folytatott volna, és élesen bírálta a Bihar megyei területi szervezetet, amelyik a jelöltállítás alkalmával nem volt hajlandó figyelembe venni a püspökség igényeit. — Miután feltételeink nem teljesültek, szerényen félrehúzódtam — mondta. Hozzátette: miközben az RMDSZ mindennapi tevékenységében, napi politikájában nem kívánják igénybe venni a tiszteletbeli elnök szolgálatait, provokatív módon a kampány közepébe igyekeztek rángatni, ne csodálkozzanak tehát, hogy visszautasításban volt részük. A tiszteletbeli elnök szerint az RMDSZ mélyen egyházellenes tevékenységet folytat, és kikérte magának, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ügyeibe bárki is beavatkozzék.
Bírálat érte a Szilágy megyei RMDSZ-t is a zilahi református kollégium kapcsán, amelyekre — mint érintett — Seres Dénes szenátor válaszolt.
Vadim-frász
A további felszólalók közül Borbély László Maros megyei képviselô annak a véleményének adott hangot, miszerint a fanyalgáson kívül a tiszteletbeli elnök semmiféle alternatívát nem nyújtott.
Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselô egy lehetséges diverzióra figyelmeztetett, véleménye szerint szintén elemzés tárgyává kell tenni, hogy a Corneliu Vadim Tudor rémével való fenyegetés, a „Vadim- frász" mennyire volt mesterséges. A képviselô szerint az RMDSZ még adós mind az elmúlt négy év elemzésével, mind a szövetség vezetôsége és több ezer aláírás által támogatott, külhoni állampolgárság helyzetével.
Toró T. Tibor Temes megyei képviselô, a Reform Tömörülés elnöke szerint az RTDP-nek nyújtott RMDSZ-támogatás minôségi és nem mennyiségi, Iliescuéknak elsôsorban nem az RMDSZ parlamenti képviselôinek számszerinti szavazatára, hanem olyanszerû támogatására van szüksége, amely Nyugat elôtt hitelesíti a kormánypártot. Ezért cserébe az RTDP-tôl mi is minôségi áttörést várhattunk volna, ez azonban még nem történt meg.
Tokay György szerint egyesek szkizofrénnek próbálják feltüntetni a szövetséget, olyannak, amelyik azt sem tudja eldönteni, hogy örüljön, vagy szomorkodjon a választási eredmények miatt.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetôje az RMDSZ-en belül — véleménye szerint — uralkodó erkölcsi válságra hívta fel a figyelmet. Ez az oka annak, hogy több mint 100 000-el kevesebben mentek el szavazni, hiába a több mandátum, és Frunda is sokkal kevesebbet kapott, mint négy évvel ezelôtt. Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök konkrét számokkal bizonyította: nem az úgynevezett erkölcsi válság, hanem a kivándorlás, és a demográfiai mutatók csökkenése miatt kevesebb a szavazó magyar.
Még egy tiszteletbeli elnök?
Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor, a Szabadelvû Kör vezetôje szerint inkább örülnünk kellene a választási sikernek, semmint megkérdôjelezni azt. Külön kiemelte Frunda hozzájárulását, akit emiatt szintén örökös tiszteletbeli taggá kellene avatni — javasolta. A szenátor úgy ítéli meg: nem várhatjuk el, hogy az RTDP azt nyújtsa nekünk, amit volt koalíciós partnereink sem vállaltak. De az is eredmény, ha e megegyezést követôen az RTDP békén hagy, s talán még segít is építkezni.
Bucur Ildikó, a Szociáldemokrata Tömörülés elnöke szerint ha Frunda György kevesebb szavazatot is kapott, még többet hozott.
Takács Csaba ügyvezetô elnök, úgy is mint az országos kampánystáb elnöke szintén reflektált a választási sikert megkérdôjelezôk okfejtésére: négy évvel ezelôtt az volt a baj, hogy sok volt a szavazat, kevés a mandátum, most meg a fordítottja nem elégíti ki a „tamáskodókat". Véleménye szerint az RTDP–RMDSZ egyezményrôl komoly elvi vitát lehetett volna folytatni, ehelyett ismét politikai csatározások színtere volt az SZKT.
A tanácskozás végén az SZKT elfogadta Borbély László javaslatait egy programbizottság összeállításáról, amelynek feladata: az RMDSZ négyéves stratégiájának kidolgozása, illetve valamennyi RMDSZ tisztségviselôk Szekuritáté-dossziéjának átvilágításáról. A testület szintén elfogadta a képviselô azon javaslatát, hogy a testület állásfoglalásban rögzítse véleményét a novemberi választások eredményérôl, a választási kampányról és a választás után kialakult helyzetrôl. Az állásfoglalásból — kisebb vita után — kimaradt az a mondat, amely arra utalt, hogy a szövetség egyes vezetô tisztségviselôinek a kampány során tanúsított viselkedése eltávolíthatta volna az RMDSZ-tôl a választókat. Az ügyvezetô elnök javaslatára az ilyen eseteket a szövetség etikai bizottsága vizsgálja majd meg.
Az RMDSZ „mini parlamentje" ellenszavazat nélkül, kilenc tartózkodás mellett jóváhagyta azt a megállapodást, amelyet az RMDSZ vezetése kötött a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával. A tartózkodók többnyire a Reform Tömörülés platform tagjai voltak. Kifogásuk: az RMDSZ alapszabályzata szerint olyan szerzôdések elfogadásához, amelyek a szervezetet elkötelezik, kétharmados többségre van szükség. Ehelyett az SZKT az RTDP–RMDSZ szerzôdést az operatív tanács határozataként fogadta el, amelyhez a jelenlevôk egyszerû többsége is elegendô volt, a szerzôdést tehát az operatív tanács, nem az SZKT hozta.
A tanácskozás kezdetén hosszabb vita kerekedett a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) SZKT-ba javasolt tagjai mandátumának igazolása kapcsán, amely végül oda vezetett, hogy a MIT-frakció a mandátumigazolás megtagadása ellen tiltakozva kivonult a tanácskozásról. (A témával lapunk részletesebben is foglalkozik majd.)
A tanácskozás utolsó perceiben az Állandó Bizottság zárt ülést rendelt el. Az etikai bizottság jelentésénél — amely értesüléseink szerint a kolozsváriak számára ismerôs Kun-Bucur ügy kivizsgálásának eredményeit ismertette — a média képviselôi nem lehettek jelen.
Andrei Marga a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) új elnöke — dôlt el a parasztpárt hétvégi, Bukarestben tartott kongresszusán. A volt oktatásügyi miniszter a pártelnök-választás második fordulójában 374 szavazatot kapott, 111-el többet, mint ellenjelöltje, Constantin Dudu Ionescu. Elsô alelnökké Vasile Luput, fôtitkárrá Cãtãlin Chiritã volt bukaresti fôpolgármester-jelöltet választották.
A szombati elnökválasztási eredményhirdetés után Marga elmondta, a kompetencia, kommunikálás és hatékonyság követelményeinek teljesítését tûzi ki célul. Biztosított arról, hogy a KDNPP-n belüli légkört „a nyitottság, az eszmei pluralizmus" jellemzi majd. Ion Diaconescu volt elnök korosztályát biztosította róla, hogy „mindenki számára marad hely, a pártnak mindenkire szüksége van". Andrei Marga a parasztpárton belüli vizek lecsitulását, a kölcsönos megértésre alapozó belsô kompromisszum megteremtését látta szükségesnek.
Elsô alelnökké való megválasztásakor Vasile Lupu 271 szavazatot szerzett, megelôzve ellenjelöltjét, Cãtãlin Chiritãt. Utóbbi a pártfôtitkárságért folytatott késôbbi harcban vigasztalódhatott: 180 szavazattal elôzte meg Puiu Cezart. Annak ellenére, hogy Ion Diaconescu és az ókirályságbeli KDNPP-szervezetek többsége kérte az újdonsült elnököt, tegye lehetôvé, hogy legyôzött ellenjelöltje, Constantin Dudu Ionescu indulhasson az elsô alelnöki és a pártfôtitkári tisztségért folytatott harcban, Marga megtagadta ezt a lehetôséget a volt belügyminisztertôl. Diaconescu az új elnökhöz intézett kérésében a pártegység megôrzésének szükségességére hivatkozott.
A kongresszus munkálatai vasárnap folytatódtak, az állandó bizottsági tagok és az alelnökök megválasztásával. A nyolc alelnök közül négyen, Gheorghe Ciuhandru, Constantin Dudu Ionescu, Ioan Muresan és Radu Sârbu a január eleji tisztújítás óta vannak jelen a párt felsô vezetésében, az „új fiúk" Ion Caramitru, Irinel Popescu, Nicolae Noica és Serban Bubenek.
Az 1941. január 21-23-i legionárius felkelés hatvanadik évfordulójáról emlékezett meg a Kolozsvári Zsidó Hitközség szombaton reggel, a Dávid Ferenc utcai imaház falai között.
A sábeszi vallásos szertartás után Vasile Grunea közíró mondott beszédet az egybegyûltek elôtt, és felelevenítette a legionárius zendülésnek a romániai zsidóság számára tragikus eseményeinek sorát. Személyes emlékeit is tolmácsolta, mivel fiatal zsidóként a bécsi döntés után Romániánál maradt Brassóban élte át a felkelés napjait. Végezetül a hitközségi tagok közös halotti imát, káddist mondtak a legionárius zendülés áldozataira.
A kolozsvári rendezvényen jelen volt Kallós Miklós hitközségi elnök, aki a megemlékezés elôtt, a helyi zsidó ifjúsági szervezet sábesz-estjét követô kerekasztal-megbeszélésen a hatvan évvel ezelôtti események tanulságairól szólt. Az elnök szerint nem csupán a neolegionarizmus és az antiszemita irodalom jelentkezése ad okot aggodalomra, hanem minden más hasonló természetû akció. Kallós Miklós a Szabadságnak elmondta, aggasztónak tartja az illetékesek Antonescu rehabilitációjára, magasztalására irányuló kitartó erôfeszítéseit, kifogásolta az Antonescunak emléket állító utcanév- változtatást és szoboremelést.
Iliescu szemtanúja volt a pogromnak
Nem feledhetjük, hogy mit jelentett Románia történelmében az intolerancia és antiszemitizmus delíriuma — az 1941 januári legionárius zendülés — jelentette ki vasárnap a fôvárosban Ion Iliescu államelnök a bukaresti pogrom hatvanadik évfordulóján, a zsidó áldozatokra emlékezve. Elmondta, ô is szemtanúja volt az akkori eseményeknek, amikor apjának „legjobb barátját, Constantin David zsidó vasutast a legionárius bandák bestiális módon meggyilkolták". Iliescu hangsúlyozta, „senki és semmi nem magyarázhatja, hamisíthatja vagy tagadhatja az állam polgárai ellen akkor elkövetett cselekedeteket". Az államelnök meggyôzôdését fejezte ki, hogy Románia és Izrael között a jövôben kitüntetett kapcsolatok alakulnak ki, a két országnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával egyidôben. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy — bár nem banalizálhatók az 1941 januári eseményekhez hasonló tragédiák —, „a románok nyakába varrni mesterségesen felfújt számú áldozatokat csupán mediatikus hatáskeltés érdekében, nem szolgálja a történelmi igazságot".
ERDÉLY ÁSVÁNYVÍZ KINCSE címmel dr. Szabó Árpád egyetemi tanár tart elôadást 2001. január 26-án, pénteken du. 5 órától az EME természettudományi és matematikai szakosztályának felolvasó ülésén, a Ion Ghica 12. szám alatti EME-házban (Moll-ház). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
AZ ERDÉLYI MAGYAR OLVASÁS EGYESÜLET január 24-én, szerdán du. 6 órától olvasóköri összejövetelre hívja az érdeklôdôket a Brassai-líceum Carolus Clusius Termébe. Vendégük Jancsó Miklós és Rekita Rozália színmûvészek. Atlantisz harangoz címû elôadómûsoruk Aprily Lajos és Reményik Sándor verseibôl készült. Bevezetô elôadásban Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polisz Könyvkiadó igazgatója az erdélyi irodalom sorskérdéseirôl beszél.
A SZÜLÔ–GYERMEK KÖZTI KAPCSOLATRÓL, ILLETVE A KOMMUNIKÁCIÓS GÁTAKRÓL tart elôadást Kacsó Ágnes pszichológus ma, hétfôn du. 5 órától a Kismamaklub összejövetelen, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Szeretettel várják a kisgyermekes mamákat gyermekeikkel együtt a klubösszejövetelre.
SZAMOSÚJVÁRON, A TÉKA ALAPÍTVÁNYNÁL dr. Teodorescu Réka pszichológusnô tart elôadást a nehezen nevelhetô gyermekek problémáiról, január 23-án, kedden du. 6 órától.
AZ EGYESÜLÉS NAPJA ALKALMÁBÓL a kolozsvári polgármesteri hivatal a következô ünnepséget rendezi január 24-én: 11 órakor virágkoszorút helyeznek el Alexandru Ioan Cuza szobránál, itt ünnepi beszédet is tartanak; 13.30 órakor tudományos értekezletre kerül sor a polgármesteri hivatal nagytermében; 17 óra — kulturális mûsor a Román Színházban Egyesülés gondolatokban és érzelmekben címmel; 19.30 óra — tûzijáték a Bocskai (Avram Iancu) téren.
címmel Maya Rotaru kiállítása nyílt meg a Német Kulturális Központban. A péntek délutáni megnyitón Stefan Straub méltatta a mûvésznô festményeit, egy álomvilág termékeit, amely a szürrealizmusban rokonítható Max Ernst és Salvadori Dali mûveivel, s mégis különbözik azoktól, hogy csak a szépségnek enged teret.
A képek kerek formákra, egynemû színekre alapoznak, érdekesség, hogy két fôbb alkotás, az Ész és lélek, valamint a Halál tengeralattjárója túllép a vászon adta lehetôségeken, a kereten folytatódik.
A festônô megköszönte a központ nyújtotta lehetôséget és segítséget, valamint férjének (Horia Rotaru neves kosarasnak), hogy minden pillanatban mellette volt.
A kiállítás egy hónapon át, hetente hétfôtôl péntekig (fôleg délelôttönként), megtekinthetô a Német Kulturális Központban.
Sokan érkeztek a megnyitóra, a termecske szûknek bizonyult. Az érdeklôdést fokozta, hogy a nyitó szövegek után Színezzetek címmel happening következett. A mûvésznô Vargha Jenô László pszichológust bízta meg a bevezetôvel, majd a közönség hipnotikus élményben részesült: a színek világának elképzeltetésével Maya Rotaru bársonyos hangja transzba vitte a nagyérdemût. A hipnózis után a közönség tagjai négy, különbözô festményt is készítettek, amelyet az alkotók szignóztak.
N. P., Kolozsvár: Milyen törvény alapján, valamint hogyan adózzák a keresetbôl származó jövedelmet?
Válasz: Az összjövedelmi adóról szóló 1999/73. kormányrendelet alapján adózzák a keresetbôl származó jövedelmet is. A keresetbôl származó nettó jövedelem kiszámításához a bruttó jövedelembôl levonják a következô költségeket, az esetnek megfelelôen: a) a pótnyugdíj, munkanélküliségi segély és egészségügyi biztosítási alapba tartozott hozzájárulást; b) a személyi alaplevonás 15%-át, szakmai költség címén. A keresetbôl származó jövedelmek havonta adókötelesek. A tartozott adó összegét a munkáltató számítja ki és vonja le, és mind az egyéni munkaszerzôdés, mind pedig a szolgáltatási szerzôdés alapján kifizetett keresetre azt a havi adótáblázatot alkalmazzák, amelyet a pénzügyminisztérium állapít meg, és az infláció függvényében kormányhatározattal idôszerûsítenek. Legutóbb január elején jelent meg az újabb adótáblázat, az ebben feltüntetett adó csak a januártól megvalósított keresetekre érvényes.
Meggyôzô az Erdély leggazdagabb könyvtára címre méltán igényt tartó kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár tavalyi statisztikája. Poráczki Rozália aligazgatóval ezeket tekintettük át.
Kiderült, hogy 2000-ben 7510 újonnan beiratkozott olvasójuk volt, közülük 5469 elsôéves a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (ami600-zal több, mint 1999 végén). A beiratkozottak összlétszáma elérte a64 230-at, ami 4300-zal haladta meg az azelôtti év végi hasonló adatot. A központi épületet és a 35 kari könyvtárat 862 943-an látogatták, a kölcsönkért kötetek száma 1 348 802 volt. A beiratkozott diákok közül 33 229 a BBTE-rôl, 3490 pedig magánegyetemekrôl származik. A könyvtárat látogató tanárok és kutatók száma a tavaly elérte a 4375-öt. A központi épületben különben 3 olvasóteremben 595 hely áll rendelkezésre, összviszonylatban pedig az 55 olvasóteremben 2 ezer. A tavalyi igénylést jellemzi, hogy az olvasótermekbe 1 millió 800 ezer, a kölcsönzôkbôl pedig 268 ezer kötetet kértek ki. 1999 ôszétôl számítógépes rendszer és vonalkódos azonosítók segítik a minél gyorsabb kiszolgálást. A legkeresettebbek a jogi, a közgadasági, a történelem és az újságíró szakosokat szolgáló kiadványok.
De hadd említsük meg a negatívumokat is! A tavaly csak 16 282 új kötetet vásároltak, 1999-ben 25 ezret. Az állami költségvetésbôl történt zsugori kiutalás, no meg az árak növekedése következtében 2000-ben szigorú kiválasztás elôzte meg az új könyvek beszerzését, amelyek így sem fedezték az igénylést. Az ügyfelek részérôl gyakori volt a vandál megnyilvánulás: könyveket loptak el, csonkítottak meg, vagy felejtettek el visszaszolgáltatni, és amíg az utóbbi esetekben könnyû volt pénzbírságot kiszabni, máskor csak rajtakapás esetén lehetett intézkedni.
Az infrastrukturális fejlesztés dolgában határozottan elôrelépett a központi könyvtár. Egy PHARE-program révén majdnem minden kari könyvtárba került számítógép, közös adatbázis és közös katalógus teszi elérhetôbbé az olvasnivalót, könnyíti a hozzáférést. A mûemlékszámba menô központi épületben befejezôdött az 1995-tôl tartott javítás. Ugyanakkor elvi beleegyezés született egy multifunkcionális (aula + raktár + kurzusterem) épületrésszel való kibôvítésre, feltehetôen a balettiskola irányába. Csupán az anyagi források hiányoznak a beruházás kivitelezéséhez. Pedig a helyhiány ugyancsak szorító tényezô!
— Lemérhetô-e számokban manapság az elektronikus betû térnyerése a klasszikus rovására?
— Csupán annyi látszik, hogy ilyenkor, vizsgaidôszakban, a diákok jóval kevesebbet ülnek be internetezni, mint máskor, egyszerûen, mert most könyvolvasásra kényszerülnek — mondja Poráczki Rozália.
A szesszióban különben a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár órarendje: hétfôtôl péntekig 8–21, szombaton 8–20, vasárnap 8–14 óra között.
Szombati lapszámunkban röviden jeleztük: a Brassai Sámuel Elméleti Líceum IX. C közgazdasági osztályának a jóvoltából, KÖZMAG címmel, megjelent az elsô hazai magyar nyelvû közgazdasági diáklap. Szerkesztôi a következôképpen mutatkoznak be:„A magazin tartalmát ötletek segítségével állítottuk össze. A kapott ajánlatok között több érdekes javaslat volt: riportok híres üzletemberekkel, ajánlatok a jövendôbeli vállalkozóknak, gazdasági jelenségek a történelem során, országok pénznemének a bemutatása, tudósítás a gazdasági életrôl, diák–tanár vélemények, tesztek, rejtvények, viccek és még sok más. Célunk mindenkivel megértetni azt, hogy mi is a gazdaságtan, mivel foglalkozik, és ezt minél több személlyel megkedveltetni."
Az elsô számban köszöntôt olvashatunk Bálint Kelemen Attilától a 2000 szeptemberében beindult közgazdasági osztálynak címezve. A továbbiakban: beszélgetés Kósa Mária igazgatónôvel; a közgazdász Brassai Sámuel méltatása; figyelemfelkeltés a teljesítménygörbénkre; interjú az egykori brassais Fodor Alpár sikeres üzletemberrel; tudnivalók a vállalkozásról és a kommunikációs tervrôl; teszt a vállalkozási szükséges adottságokról; ügyfélkezeléssel és tárgyalással kapcsolatos tanácsok; tanárok körében végzett körkérdés alapvetô közgazdasági fogalmakról; érdekességek innen-onnan.
KÖZMAG — elvetett mag fiataljaink körében. Sikeres kizöldülést!
— 1944. október 12-tôl 1945. március 13-ig Kolozsvár — Észak-Erdéllyel együtt — szovjet fennhatóság alatt autonóm helyzetbe kerül, március közepén kebelezi be a román közigazgatás;
— 1944 októberétôl a szovjet parancsnokság Tudor Bugnariu tanárt Kolozsvár polgármesterévé, Demeter János ügyvédet pedig alpolgármesterré, Teofil Vescan tanárt a megye prefektusává, Csôgör Lajos fogorvost pedig alprefektussá nevezi ki;
— 1944 decembere és 1948 februárja között Erdély címmel szociáldemokrata lap jelenik meg;
— 1944–1952 között a Magyar Népi Szövetség napilapjaként jelenik meg Balogh Edgár szerkesztésében a Világosság;
— 1945–1948 között a Mátyás király szülôházban mûködik a Móricz Zsigmond Kollégium szegény sorsú fiatalok tanulását segíti elô, könyvkiadással is foglalkozik;
— 1945 márciusában mindössze száz taggal újjáalakul a kolozsvári neológ zsidó hitközség;
— 1945 márciusában a kommunista párt Kolozsvár Kerületi Bizottságának lapjaként indul az Erdélyi Szikra címû hetilap, mely rövidesen felveszi az Igazság címet, s napilapként 1989 decemberéig jelenik meg.
Cotroceni-t most ismét beragyogja a négy éve kiiktatott mosoly. Igen, minden visszaáporodik, mintha mi sem történt volna. A mosoly bár öregesebb, a szemeken is látszik valami... Majd elválik, hogy milyen hatása lesz a politizálásra a mésznek...
Elképzelhetô, hogy kitörlôdnek az emlékezetbôl az etnikumokkal — fôleg a magyarsággal — kapcsolatos „fenntartások"? Megjegyzem, hogy a volt koalíció tagjaiból jelenleg is szívesen „koaleálnának" azok akik, úgy látszik, véglegesen eljegyezték magukat a politikával, állításuk szerint a mi nevünkben és érdekünkben.
Az RMDSZ vezetôségének nem magyaráznia kellene a „bizonyítványát", hanem szembenéznie saját tevékenysége mérlegével; világos, áttekinthetô mérlegre gondolok, amibôl egyértelmûen kitûnne, hogy a kitûzött célok közül kézzelfoghatóan mi valósult meg? Aztán le lehet vonni a konzekvenciákat!
Példaképp hadd emlékeztessek az eredeti a magyar egyetemmel kapcsolatos célkitûzésre, ami röviden úgy is mondható: állítassék vissza (vagy fel) államilag támogatott önálló Bolyai Egyetem Kolozsváron.
Mert ez nem jött létre. Viszont megszületett a Marga-féle multikulturális maszlag, (ami engem a multilateraldezvoltátra emlékeztet, pont olyan konkrét!) amit eleinte határozottan visszautasított az RMDSZ. Aztán késôbb a beindult magyar csoportokkal együtt ezt is — bár szerény megvalósításként — eredményként (a túl sokat hangoztatott kompromisszum „vívmányaként") kezdtek emlegetni.
A levitézlett koalíció, a koalíciós partnerség, nem hozta meg a remélt eredményeket. Mit várhatunk tehát a jelenlegitôl? A magyar nyelvû oktatás terén inkább azon tûnôdjünk — ismerve a hazai politikai tényezôk elvárható reagálását — úgy gondolom, hogy az egyetlen járható út, a magánegyetem. A nagyváradi és más, már beindult vagy beindulni kész kezdeményezések mellett (amelyeknek útmutató, ha úgy tetszik, úttörô érdeme elvitathatatlan) azokkal a késôbbiekben összekapcsolódó központi (remélem Kolozsvárt székelô) magánegyetem beindulása kell legyen a cél!
Az egyetem mellett, nem feledkezhetünk meg, nem hanyagolhatjuk el a magyar nyelvû iskolahálózat fejlesztését. Meg kell találnunk azokat a lehetôségeket, amelyekkel a magyarság körében általánossá tehetjük az anyanyelven való tanulást.
Ki kell lépnünk az iskoláztatás begyepesedett gyakorlatának a boszorkánykörébôl. Ott ahol megfelelô számarányú a magyarság, a magyar iskola ügye nem annyira reménytelen (ha eltekintünk a földrajz és a történelem románul való tanításától), mint a szórványban élô, s talán magyarságtudatuk halványulása ellen küzdô (vagy nem küzdô) testvéreink esetében, ahol régóta nincs magyar iskola, s ahol nem is lehetne összetoborozni egy osztálynyi gyermeket. Nem elég azon síránkoznunk, hogy kevés a gyermek — nagy az elcsángálás — és fokozódik a beolvadás.
Valamilyen úton-módon meg kell oldanunk azoknak a gyermekeknek magyar nyelvû iskoláztatását, akik olyan körzetben, helységben élnek, ahol a magyar gyermekek kis létszámából adódóan a törvény sem teszi lehetôvé magyar osztály felállítását. Szeretném az illetékesek figyelmét ráirányítani az ausztráliai jól bevált gyakorlatra. A harmincas évek közepén Ausztráliában hat és fél millió lakosra tízezer állami és ezernyolcszáz magán elemi iskola jutott. A lakosság jelentôs hányada szétszórva (kis településeken és tanyákon, farmokon)él(t). A legtöbb iskolának alig van 8–10 tanulója. Az okos ausztrálok szakítottak a hagyományos „iskolába járás" gyakorlatával. Részint vándortanítókkal oldották meg a kérdést, részint feltalálták a rádión keresztüli oktatást. Ehhez, gondolom, kifejlesztették a megfelelô didaktikai segédeszközöket és tankönyveket. A harmincas évek rádiójának a szerepét ma átvette a televízió, a képernyô segítségével sokkal jobbak a tanulás feltételei. (Ma már nemcsak a diák látja a tanárt, hanem a tanár is a „felelô" diákot.)
A szórványvidék magyar lurkói nem tanulhatnának hasonló módon? Vagy a csángó gyermekek? Nem lehetne ezt a módszert a magánegyetem esetében is igénybe venni? Egy szó mint száz, új utakat kell keresnünk, mérlegelni kell minden ötletet, mozgósítani kell a megfelelô szakembereket. Ki kell mozdulni végre ebbôl, az immár tíz éve tartó, impotens várakozásból, ha tényleg azt akarjuk, hogy a magyar nyelvû oktatási rendszerünket kiszélesítsük, hogy az ifjúság itthon is minden szinten magyarul tanulhasson, hogy aztán megtalálja a megfelelô színvonalú életterét magának.
Tudom, hogy az új utak keresése átmenetileg nagyobb beruházást igényel. Honnan annyi pénz? Az RMDSZ választási kampányára is került pénz, gondolom el is költötték, pedig mindenki tudta, hogy Frunda nem lesz államelnök, hiába nyüzsögtek, az ilyen-olyan RMDSZ-szorgoskodók vadonatúj meseautókon. Nem lett volna elég, ha az egyházak az iskolák, a magyar nyelvû sajtó és a helyi RMDSZ-szervezetek világosították volna fel a körükhöz tartozó magyarokat, hogy mennyire fontos, hogy kire szavaznak: Hány parabolaantennát lehetett volna juttatni a csángóinknak e kampánybefektetést helyett, hogy nézhessék a Duna tévét és hallgathassák a Kossuth adót, és bekapcsolódhassanak egy magyar nyelvû tévéiskola rendszerébe?
Jolika most 54 éves. 24 éves korában kapott tolókocsit. Nem volt más kiút. Már érettségi elôtt megjelentek a tünetek. Betegsége egyre súlyosbodott, mígnem teljesen eluralkodott rajta. Szenner bácsi, aki fémmunkás-hegesztôként dolgozott a Dermata gyárban, mindent megtett, hogy az orvosok segítsenek egyetlen gyermekén, de ezt a betegséget nem tudták legyôzni. Édesapám 45 évig kereste ugyanitt a kenyerét, barátok voltak. Láttuk azt a hôsies küzdelmet, amelyet a Szenner házaspár vívott Jolikáért. Ott a Malomárok mellett, a strekken túl van a János vitéz utca 8 szám alatt az a kis családi ház, amelyet kínnal-bajjal felépítettek. Jani bácsi keményen dolgozott, túlórázott is, hogy a családban minden meglegyen és az orvosokra is jusson. Ám 67 éves korában jött a gyilkos tüdôrák és 1977-ben eltemettük a családfenntartó édesapát. Szenner néni ott maradt a lányával, akinek a betegsége súlyosbodott, tehát nôttek az anyagi gondok. Sok mindent el lehet adni, de a tartalék kiürül végül. A legnagyobb megpróbáltatás akkor következett be, amikor az édesanya elmeszesedett. Évekig tartott ez a szellemi elborulás, kényszerképzetei miatt embertelenül szenvedett. Egy éve, 86 éves korában halt meg. Jolika nem engedte „elfekvôbe" vinni az édesanyját, hanem mindvégig otthon tartotta, és a tolókocsiból irányította kezelését.
Jolika tehát egyedül maradt. Kezei, a szépen varrogató ujjai begörbültek már, nem engedelmeskednek. Mindenhez segítségre van szüksége.
Karácsonykor meglátogattam. Minket, „dermatistákat" különös kapocs fûz egymáshoz. Sokan ott születtünk a Dermata-telepen, ott nôttünk fel, apáink, anyáink ott dolgoztak. Igy fejlôdött ki bennünk az összetartozás tudata. Ezt semmi sem tudta kitépni belôlünk. Amikor találkozunk, testvérként öleljük meg egymást, a soha el nem halványuló „telepes barátsággal". A szeretet láthatatlan szálain keresztül tudunk egymásról, és elôdeink után mi is „dermatistáknak" valljuk magunkat. Ezért merem leírni: a Szenner János elárvult gyermekének égetô szüksége van a segítségünkre! Arra, hogy néha becsengessünk, mert ez: életben tartó erôt jelenthet Jolika számára. Bizonyára nem sokan tudják, hogy dr. Lupu Eugen, a Clujana Poliklinika igazgatója, Szenner bácsi jó barátja volt. A családot soha el nem hagyta, minden egészségügyi problémájukban azonnal segítségükre sietett. Ma is így van. Ha telefonál Jolika a „tehetetlenség bilincseibôl", akkor rögtön érkezik a gyógyító!
Jolika elsôfokú mozgássérültként 500 000 lejt kap az államtól, örökösi nyugdíja 456 000 lej. A telefonért, amely életszükséglete, 72 000 lejt kell csak fizetnie. Ez a kedvezmény jár neki. De csak a gázszámla 485 000 lej. Majd jön a villany, víz, köztisztaság, a ház adója, és persze enni is kell... Számolhatunk fejfájásig, de nincs olyan számtani mûvelet, amellyel a költségeket ki lehetne vonni a jövedelembôl. Mi lenne vele az emberek jóindulata nélkül?! Itt találkoztam Baba nénivel, aki a szomszédban lakik. Jön, besegít, hivatalos ügyeket elintéz. Editkét is megismertem, aki a vérközpontban dolgozik. Családja van, de beteglátogatásra is idôt szakít. A Kádár családra is mindig lehet számítani. A szemben lévô házban lakik Anca Simion a feleségével, Máriával. Akármikor, ha éjjel is telefonál Jolika, azonnal jön a segítség. Emberek a javából! Emberek, akikre fel kell nézni, de fôleg követni kellene ôket. És itt dolgozik naponta Judit, aki a Mozgássérültek Egyesületén keresztül került Jolikához. A Szenner-házban bármilyen sok a szenvedés, mindig ott virraszt a szolgálatkész emberek képében a gondviselés is, akik köszönetet nem várva teszik, amit tenniük lehet.
A bôrgyár tövében, ebben a kis utcában, átmelegedett a lelkem, mert a jóság mindig erôsebb, mint az emberi gonoszkodás. A mi összetartozásunk több a vérségi köteléknél, és tartozunk is egymásnak a „tenni-kész" szeretettel, mert ahogyan Váci Mihály írja: „Nem elég a jóra vágyni / A jót akarni kell / És nem elég akarni / de tenni, tenni kell".
A gyár reggelenként, hosszan elnyújtott dudálással jelezte a munka kezdetét, s ez ma is visszhangzik lelkünkben, mert benne apáink, nagyapáink hangja figyelmeztet a nagy közösségi kapcsolatra. Drága örökség ez, méltónak kell lennünk hozzá.
Idônként felkapnak egy témát, mint valami divatos vagy éppen menô ruhadarabot, és hordozzák, mutogatják széltében-hosszában, ameddig meg nem unják, illetve beszélik, firtatják, míg már senkit sem érdekel. Széles körítéssel kezdték tárgyalni az úgynevezett átvilágítási törvényt is még évekkel ezelôtt, tervezet formájában, majd pedig elfogadott és hatályba léptetett jogszabályként. Hatásosan nevezték meg a törvényt, mégpedig a saját dossziéhoz való hozzáférhetôségrôl, és a szekuritáténak mint politikai rendôrségnek a leleplezésérôl szóló törvényként. És ennek még 1999. december elején való kinyomtatásakor sokan állították — több, kevesebb meggyôzôdéssel —, hogy elérkezett az idô a mélyre temetett titkok felfedésére, elhallgat(tat)ott igazságok kibeszélésére, félrevezetô hazugságok megcáfolására, egyszóval itt az ideje a szégyenkezésnek és megszégyenülésnek.
De végül is mit ér egy „terméketlen" jogszabály, egy olyan (újabb) szöveghalmazzá lealacsonyított törvény, amelyet nem lehet a gyakorlatban, az életben „rendeltetésszerûen hasznosítani"? Mert, hogy tulajdonképpen ez lett a sorsa ennek a nagyratörô és nagyokra törô törvénynek, még az elmúlt évi, tehát emlékeinkben élénken élô helyhatósági választások érzékeltették elôször. Az átvilágító bizottság ugyanis — teljes nevén a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság —, amely az összekötô intézmény, a törvényt tulajdonképpen életre keltô hatóság, amelynek eleget kell tennie az érintettek, érdekeltek, érdeklôdô kíváncsiak kéréseinek és egyáltalán a törvényben kötelezôként megjelenô feladatainak a valamikori szekuritátés ügynökök és kollaboránsok felfedésében, hát ez a bizottság megalakulását és mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges székhelylétesítését illetôen hónapokig vajúdott olyannyira, hogy a nyári helyhatósági választások elôtt ki is jelentették — nincs már idejük a jelöltek átvilágítására, ezek iratcsomójának átvizsgálására majd a választást követôen kerül sor. Az ellenôrizendôk névsora pedig hihetetlenül hosszú, szinte unalmas is végigolvasni a törvénynek arról szóló szakaszát, hogy hányféle intézmény vezetôjérôl vagy tagjáról kérhetnek múltjukról szóló jelentést a bizottságtól a román állampolgárok, a sajtó, a politikai pártok, szervezetek és különféle hatóságok.
Saját felelôsségre kötelesek nyilatkozatot adni (a büntetô törvénykönyv alapján) szekus ügynök vagy kollaboráns múltjukról mindazok, akik a következô tisztségekre vagy közméltósági helyekre pályáznak: államelnök, képviselôk és szenátorok, kormánytagok, államtitkárok és helyetteseik, minisztériumi igazgatók, elnöki tanácsosok, prefektusok és alprefektusok valamint igazgatóik, megyei tanácsi titkárok, polgármesterek és alpolgármesterek, megyei tanácsosok, a hírközlô szolgálat igazgatója és helyettesei, rendôrségi fôfelügyelôk és a belügyminisztérium egyéb vezetô beosztású személyei, pénzügyôrségek és vámhivatalok vezetôi, bírók, ügyészek, ügyvédek és közjegyzôk, nagykövetek és konzulok, különbözô hivatalok (versenytanács, statisztika, kataszter, állami vagyonalap) elnökei és vezetôi, a nép ügyvédje és helyettesei, az audiovizuális tanács tagjai, a rádió és televízió igazgató tanácsának tagjai, fôszerkesztôk, politikai elemzôk, a nemzeti bank kormányzója, az akadémia tagjai, felsôoktatási intézmények rektorai és dékánjai, tanfelügyelôk és iskolaigazgatók, politikai pártok elnökei és alelnökei, vezetô beosztású tisztek, egyházfôk, szakszervezeti elnökök, egészségügyi igazgatóságok vezetôi, pszichológusok és törvényszéki orvosok, vállalatok — önálló gazdálkodások, országos állami vállalatok —, alapítványok és egyesületek vezetôi illetve alapítói, az 1989. decemberi forradalmár címének birtokosa. A felsoroltak egy részét már kinevezésük elôtt kötelezôen „át kell világítani", de az említett összes tisztségben lévôkrôl ki lehet kérni a múltjukat „igazoló" iratokat.
Ez a felsorolás inkább csak példaértékû, és egyértelmûen azt bizonyítaná, hogy rendkívül széles skálán mozog a társadalmi élet megtisztítására hozott intézkedés. Mert milyen egyéb értelme lenne ennek a szabályozásnak, a felsoroltak múltjukat bevalló kötelezettségének, ha nem az, hogy az érintett politikai és társadalmi életet ne szennyezzék be többé olyanok, akik szekus kollaboránsként vagy ügynökként vétettek az emberi jogok, egyáltalán az emberiség ellen. De mind a helyhatósági, mind pedig a parlamenti és elnökválasztások elôtti át- és kiszûrési felhajtás, továbbá ennek eredménye lemondó kiábrándultsághoz vezetett ezen a téren is. Hiszen rég túljutottunk már kormányalakításon, elnöki, miniszterelnöki és miniszteri beiktatáson, mandátumigazolásokon, államtitkári és számtalan igazgatói kinevezéseken, és az átvilágítás vagy nem indokolt, vagy elmaradt, vagy késik, vagy folyamatban van, vagy eltûntek a bizonyító okiratok — egyszóval a politikai és társadalmi életünket vezetôk, felügyelôk, az abban szereplôk nagy része felett átsiklik ez a törvény is.
Bár a bizottság „keményen" dolgozik továbbra is, és folytatja a választásokon gyôztesek, valamint a már kinevezett miniszterek, államtitkárok ellenôrzését, semmilyen biztosítéka nincs annak, hogy egy sürgôs kormányrendelettel adott pillanatban nem módosítják a törvényt, ha nem is beszüntetve, de lényegesen eltérítve a bizottság munkáját. De lehet, erre nincs is szükség. Hiszen tételezzük fel, hogy egy közméltósági tisztséget ellátó személyrôl hivatalosan is kiderül (mert sokak esetében ez nyílt titok), kollaborált, besúgó volt. Na, és akkor mi van? Nem kell megválnia tisztségétôl, esetleg megszégyellheti magát, vagy nyilatkozata — ha adott olyant, és hamisan vallott önmagáról — alapján a bétéká szerint megbírságolhatják. No de ki emelne vádat ellene? A közvéleményt vagy nem érdekli már ez az egész, vagy tudja, véleményének úgy sincs ereje.
Elôször az új esztendôben ismét vízbe szálltak a Szuperliga csapatai. A visszavágó találkozók 5. fordulójából egy kettôs összecsapás, a Rapid–Dinamó mérkôzések — amelyek döntôen befolyásolhatják a bajnoki címért vívott csatát — csak szerdán és csütörtökön kerülnek sorra (a találkozókat a TVR 2 is közvetíti 19.30 órai kezdettel). A tabella felsô régiója szempontjából fontosak voltak a nagyváradi Körös–Steaua összecsapások, amelyeket a vendéglátók meglepô fölénnyel nyertek. A KMSC játékosai két értékes sikert értek el a fôvárosban a Sportul Studentesc elleni mérkôzésein, ami növelte a kolozsváriak esélyét az 5. helyre (ami nagyon tisztes teljesítmény lenne a mostoha felkészülési lehetôségeket figyelembe véve. A fô vetélytárs, az Aradi Astra elleni utolsó fordulóbel mérkôzéseiket „otthon", azaz Gyulafehérvárott játsszák.
Részletes eredmények: Bukaresti Sportul Studentesc–KMSC 4–5 (1–2, 1–1, 0–1, 2–1) — szombaton és 7–11 (2–0, 2–3, 1–3, 2–5) — vasárnap; Körös–Steaua 6:2 és 13:8; Ifjúsági válogatott–Aradi Astra 6:3 és 6:8. Az aradiak kihasználták a bukaresti kiszállást és lejátszották a Sportul elleni elmaradt mérkôzéseieket, a játékokat a diákok nyerték 6:4 és 7:5 arányban. A táblázaton:
1. Dinamó 22 18 3 1 246–72 57
2. Rapid 22 18 2 2 244–74 56
3. Steaua 24 17 1 6 205–93 52
4. Körös 22 15 2 5 252–106 47
5. KMSC 22 5 1 16 89–228 16
6. Astra 24 5 1 18 95–238 16
7. Sportul 22 4 0 18 87–228 12
8. Ifj. vál. 22 2 2 18 61–234 8
A következô, január 27–28-i fordulóban: Dinamó–KMSC, Sportul–Rapid, Körös–Ifj. vál. és Astra — Steaua.
Szombaton harmadszorra léptek pályára a nôi Nemzeti Ligában szereplô együttesek. A tengerparton a Hidrotehnica lányai eldöntetlenül — 25–25 — végeztek a Bukaresti Rapiddal. A bajnok Oltchim gárdája, amely két fronton (a Bajnokok Ligájában is) kell helyt állnia várható sikert ért el Râmnicu Vâlceán a Galaci Otelul ellen. A forduló meglepetését a Dévai U-Remin okozta kilencgólos idegenbeli sikerével a Jászvásári MSK XXI. ellen (végeredmény: 31–23), amely egy héttel ezelôtt, mint ismeretes Kolozsvárott fektette két vállra az U-Ursust.
S ha már a kolozsváriakról esett szó: várható vereséget szenvedtek Zilahon a Silcotubtól, eredmény 30–20 (16–11). Gheorghe Covaciu edzô tanítványai a táblázat utolsó helyérôl várják a 4. mérkôzést, amelyen, remélhetôleg, már megtörik a jég. A zilahi mérkôzésrôl érdeklôdtünk pár perccel a játék után Liciu Jurcã sportigazgatótól, aki azonban egyáltalán nem bizonyult bôbeszédûnek, még a tízgólos vereség hatása alatt állott. A csapat góldobóit (Vlad 8, Pop 5, Chirilã 3, Rogoz 2, Petrache és Ilyés 1–1) jegyezve meglepve tapasztalhattuk, hogy a legeredményesebb játékosnak az általában csereember szerepét betöltô Vlad Andrea bizonyult, s ez a csapat többi tagjának formájáról is beszél.
A forduló többi mérkôzésén: Brassói Rulmentul–Nagybányai ERA 32–25 és Bukaresti RAT-Antilopa–Piatra Neamt-i Fibrex 24–22. Hétközben lejátszották a Fibrex–Silcotub találkozót, amelyen 20–20 arányú eldöntetlen eredmény született. Az állás:
1. Oltchim 3 3 0 0 83–67 9
2. Silcotub 3 2 1 0 88–65 8
3. Rapid 3 2 1 0 78–65 8
4. Konstanca 3 2 1 0 81–70 8
5. Déva 3 1 1 1 77–70 6
6. Fibrex 3 1 1 1 65–61 6
7. Brassó 3 1 1 1 70–69 6
8. Galac 3 1 0 2 73–81 5
9. Jászvásár 3 1 0 2 65–78 5
10. Antilopa 3 1 0 2 66–89 5
11. Nagybánya 3 0 0 3 66–79 3
12. U-Ursus 3 0 0 3 63–81 3
A január 27-i fordulóban az U-Ursus a RAT-Antilopa együttesét fogadja, a további párosítás: Déva–Zilah, Nagybánya–Oltchim, Rapid–Fibrex, Konstanca–Brassó és Galac–Jászvásár.
Radványi Pál
*
Bravúros, hatgólos gyôzelmet aratott a Herz-FTC kézilabda-csapata a nôi Bajnokok Ligája 3. fordulójában a német TV Giessen Lützellinden otthonában, végeredmény: 30–24 (13–13). A csoport állása: 1. Herz-FTC 4 pont/3 mérkôzés, 2. Ferrobus Mislata (spanyol) 2/2 (57–56), 3. Bakkelagets (norvég) 2/2 (52–58), 4. Lützellinden 2/3 (78–87).
A Iuliu Hatieganu (Egyetemi) sportpark fedett csarnokában több mint 100 gyerek vett részt a II. korosztályú (1991–1992-es születésûek) megyei teremvetélkedôjén. Annak ellenére, hogy ennek a korosztálynak nincs hivatalos „kirendeltsége", örvendetes, hogy a klubok, iskolák kiválogatják és nem hagyják elveszni a legjobbakat. Öröm volt nézni az aranyosgyéresi csemetéket, akikkel a Gyerekklubban Flekats Sebestyén magánszorgalomból foglalkozik. De például a désiek is ott voltak a rangsor élén.
A két versenyszám élén a sorrend: lányok, 50 m: Alexandra Rusu (ISK), Denisa Chiorean (ISK), Cristian Costin (Aranyosgyéres), Alexandra Copil (ISK), Tonia Bojan (Aranyosgyéres), Maria Gliga (Aranyosgyéres); távolugrás: Rusu, Costin, Chiorean, Mãdãlina Brudascu (ISK), Ancuta Macavei (KMSC), Raluca Moldovan (Dés); fiúk: 50 m: Liviu Nemes (ISK), Ioan Lupuran (Aranyosgyéres), Liviu Lung (ISK), Radu Gaura (ISK), Vasile Porumb (ISK), Paul Bãrãgean (Dés); távolugrás: Nemes, Lung, Bogdan Lãpãus (ISK), Porumb, Paul Rotar (ISK) és Bãrãgean. A legjobbak edzôi: Doina Nesteriuc, Ana Ille-Nagy, Flekats Sebestyén és Manuel Costin (Dés).
Már csak mindössze 31 nap volt hátra a 40 esztendôvel ezelôtt, 1961-ben, Nyugat-Németországban sorra kerülô 4. kispályás (terem) férfi kézilabda-világbajnokságig, amikor Kolozsvárott, még a régi sportcsarnokban, megkezdôdött a vb fôpóbájának tekintett nemzetközi torna. A vendéglátókat az ország A- és utánpótlás-válogatottja képviselte. Vendégek voltak: a Budapest néven érkezett magyar, valamint a Moszkva névvel rajtoló szovjet válogatott, továbbá a Jugoszláviához (ma Bosznia-Hercegovinához) tartozó Banja Luka város csapata. A tornát a Johnny Kunst-Ghermãnescu és Nicolae Nedeff edzôi kettôs irányította román csapat nyerte, sorrendben a szovjet, magyar, román utánpótlás és jugoszláv vetélytársak elôtt. Az akkori román keret: Michel Redl, Aurel Bulgaru — kapusok, Hansi Moser, Tellmann Ottó, Mircea Costache I., Mircea Costache II., Virgil Hnat, Petre Ivãnescu, Cornel Otelea, Gheorghe Bãdulescu, Gheorghe Covaci, Olimpiu Nodea és Gheorghe Coman. Ez a gárda késôbb, március 1–12. között, megnyerte a világbajnokságot!
Háromnapos nôi barátságos tornának adott otthont a Horia Demian Sportcsarnok. A Kolozsvári U-Dacia Felix vendégei a Pitesti-i Dacia, Nagyszebeni Astral ESK és a Râmnicu Vâlcea-i Matei Basarab Líceum-Kémia voltak, a Marosvásárhelyi Gázmetán végül inkább a Piatra
Neamt-i tornát választotta. Ducu Muresan csapata végül a második helyen végzett.
Eredmények: pénteken: U-Dacia Felix–Râmnicu Vâlcea 3–0 (18, 21, 21) és Dacia–Astral 3–1 (28, 20, –23, 24); szombaton: U-Dacia Felix–Dacia 3–2 (–15, 18, –13, 19, 15) és Râmnicu Vâlcea–Astral 3–2 (–16, –16, 24, 22, 11); vasárnap: Dacia–Râmnicu Vâlcea 3–0 (22, 12, 18) és U-Dacia Felix–Astral 1–3 (–19, 25, –22, –14).
A végeredmény:
1. Dacia 3 2 1 8–4 5
2. U-Dacia Felix 3 2 1 7–5 5
3. Astral 3 1 2 6–7 4
4. Rm. Vâlcea 3 1 2 3–8 4
*
Nagybányán a Ion Benga-emlékversenyen szerepelt megyénk két élvonalbeli férfi gárdája. Végül a 2. és 3. hellyel kellett megelégedniük Nicu Pop, illetve Ovidiu Vasu tanítványainak. A torna eredményei: Dési Szamos–Kolozsvári U-Modena 3–2 és Nagybányai U-BRD–Nagyváradi Nendo 3–0; a 3. helyért: U-Modena–Nendo 3–0, a döntôben: U-BRD–Szamos 3–0.
Park City felett, a Salt Lake Cityben kiépített olimpiai ugrókomplexumban folytatódott a Világ-kupa 10. sorozata. Az egyéni megmérettetés két német fenoménje, Martin Schmitt és Sven Hannawald, nem jött el Amerikába, így a verseny végén új sárga trikóst, éllovast köszönthettünk. A lengyelek boldogan, nagy sorokban járulhatnak az imádott Adam Malyszhoz egy ölelésre és aláírásért. Még az ellenfelek is örvendtek a sikerének, a végsô ugrás után meglátszott a csodálat az arcukon.
A szél meg-megzavarta a versenyt, az elsô negyven ugró számára meg kellett ismételjék a próbát, mivel az erôs szél túl messzire röpítette még a gyengébben ugrókat is. Így ugrott sánccsúcsot a késôbbi második helyezett osztrák Wolfgang Loitz (134 m). Malysz rendíthetetlenül végezte a maga dolgát, mindkét ugrása a legjobb volt a tulajdonképpeni versenyen. Eredmények: 1. Malysz 276,4 pont (129,5–133,5 m), 2. Loitz 239,5 pont (121–124 m), 3. Kazujosi Josioka (japán) 238,9 (123,5–122 m).
A Vk jelenlegi állása: 1. Malysz 639, 2. Schmitt 596, 3. Janne Ahonen (finn) 553 pont.
Szerdán Hakubában (Japán) következik a 11. forduló.
Január 10-tôl húsz focista készül a márciusi rajtra. A labdarúgók egyelôre a Dés melletti... gyümölcsösökben róják a köröket, az erônléti felkészülést a hónap végéig otthon, majd Szovátán folytatják. Egyelôre újdonság nincs a csapatnál, csak két ifi játékossal bôvült a keret. Moldovan és Veres is „helyben maradnak", a Szamosújvári Olimpia pénzügyi gondokra hivatkozva lemondott átigazolásukról. Februárban Teofil Silvãsan tanítványai a szamosújvári, dési és bethleni együttesekkel vív barátságos mérkôzést.
A 3. fordulóbeli egyéni mérkôzések egyik legnagyobb meglepetése, hogy a nôknél kiesett a 7. helyen kiemelt francia Mary Pierce. Az Australian Open 1995-ös egyéni bajnokát a világranglista 33. helyén álló argentin Paola Suarez 58 perces mérkôzésen gyôzte le. A fér- fiaknál a 10. helyen rangsorolt dél-afrikai Wayne Ferreira és a 7. kiemelt ausztrál Lleyton Hewitt, a nôknél a 9. favorit Jelena Gyementyijeva kényszerült korai búcsúra.
Eredmények:
Nôi egyes: Paola Suarez (argentin)–Mary Pierce (francia, 7. kiemelt) 6:3, 6:2; Martina Hingis (svájci, 1.)–Virginie Razzano (francia) 7:5, 6:1; Venus Williams (amerikai, 3.)–Denisa Chladkova (cseh) 6:4, 6:1; Serena Williams (amerikai, 6.)–Tamarine Tanasugarn (thaiföldi) 6:4, 6:1; Amelie Coetzer (dél-afrikai, 10.)–Melanie Weingartner (német) 6:2, 6:4; Amelie Mauresmo (francia, 13.)–Iva Majoli (horvát) 6:4, 6:2; Rita Grande (olasz)–Evie Dominikovics (ausztrál) 6:3, 6:4; Daja Bedanova (cseh)–Jelena Gyementyijeva (orosz, 9.) 2:6, 7:6 (5).
Férfi egyes:
Andreas Vinciguerra (svéd)–Wayne Ferreira (dél-afrikai, 10.) 6:0, 3:6, 6:4, 6:3; Magnus Norman (svéd, 4.)–Alex Calatrava (spanyol) 7:6 (2), 3:6, 7:6 (2), 6:3; Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 5.)–Chris Woodruff (amerikai) 6:7 (3), 7:5, 6:2, 6:3; Arnaud Clément (francia, 15.)–Roger Federer (svájci) 7:6 (5), 6:4, 6:4; Sebastien Grosjean (francia, 16.)–Thomas Johansson (svéd) 6:4, 6:1, 6:4; Greg Rusedski (brit)–Lars Burgsmüller (német) 6:1, 6:2, 6:1; Rainer Schüttler (német)–Daniel Nestor (kanadai) 6:4, 6:2, 7:5; Carlos Moya (spanyol)–Lleyton Hewitt (ausztrál, 7.) 4:6, 6:1, 5:7, 6:2, 7:5.
Vasárnap már a legjobb nyolc közé jutás volt a tét. Most már a második és a harmadik kiemelt sincs már versenyben, az orosz Marat Szafint a jó napot kifogó szlovák Dominik Hrbaty búcsúztatta, az est slágermérkôzésen pedig Todd Martin nyerte az amerikaiak párharcát Pete Sampras ellen.
Férfi egyes, nyolcaddöntôk:
Patrick Rafter (ausztrál, 12.)–Tim Henman (brit, 8.) 6:2, 6:3, 6:3; Dominik Hrbaty (szlovák, 14.)–Marat Szafin (orosz, 2.) 6:2, 7:6 (6), 6:4; Andre Agassi (amerikai, 6.)–Andrew Ilie (ausztrál) 6:7 (1), 6:3, 6:0, 6:3; Todd Martin–Pete Sampras (amerikai, 3.) 6:7 (2), 6:3, 6:4, 6:4.
Nôi egyes, nyolcaddöntô:
Jennifer Capriati (amerikai, 12.)–Marta Marrero (spanyol) 7:5, 6:1; Anna Kurnyikova (orosz, 8.)–Barbara Rittner (német) 6:3, 6:1; Lindsay Davenport (amerikai, 2.)–Kim Clijsters (belga, 15.) 6:4, 6:0; Szeles Mónika (amerikai, 4.)–Justine Henin (belga) 4:6, 6:4, 6:4.
A pénteki szünnap után szombaton a világos bábukat vezetô Lékó Péter remizett az angol Michael Adams-szel a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló XIX-es kategóriájú nemzetközi sakktorna 6. fordulójában. A két nagymester a 27. lépés után egyezett meg a döntetlenben.
Az állás: Szirov 5, Kramnyik, Kaszparov és Morozevics 4–4, Anand, Ivancsuk és Adams 3,5–3,5, Timman 3, Lékó, Topalov 2,5–2,5, Van Wely és Piket 2–2, Fjodorov 1,5, Tiviakov 1 pont.
Megvesztegetési szándékkal felajánlott csúszópénz elfogadásának vádjával tartóztatták le szombaton a kolozsvári Fellebbviteli Bíróság bûnügyi osztályának vezetôjét, Viorel Burzot. A megyei rendôrségtôl származó forrásokra hivatkozó Mediafax hírügynökség szerint Viorel Burzo az általa vezetett intézmény néhány hónappal ezelôtt elkezdett belsô ankétjának eredményeképpen bukott le. A vádirat szerint a kolozsvári törvényszék elnöknôje, a Valeriu Stoica volt igazságügyminiszter által kinevezett Mihaela Burzo férje a Gore néven ismertté vált alvilági személyiség, Marius Florin David iratcsomójának Nagyváradra való áthelyezésében is latba vetette befolyását.
Szemet és lelket gyönyörködtetô divatbemutatót tartott szombaton a román operában az Argos Kft. és Cãtãlin Botezatu divattervezô. A Cherches la femme elnevezésû eseményre a kolozsvári nôi fehérnemût gyártó cég tízéves, illetve a bukaresti divattervezôvel való együttemûködés harmadik évfordulója alkalmából került sor.
Angela Popescu, az Argos Kft. vezérigazgatója a sajtónak elmondta: a cég többnyire külföldre gyárt. — A hazai nôk leginkább a fekete fehérnemût kedvelik. Próbálkoztunk a többszínû fehérnemû népszerûsítésével, sikertelenül. Cégünk gyártotta fehérnemûk jellegzetessége az alaposan kidolgozott csipke. Nem csak fiatal, szép és formás testû lányoknak gyártunk. Termékeinket az idôs, vagy molett nôknek is ajánljuk — mondta.
A divatbemutató a nôi fehérnemûk bemutatásával kezdôdött. A szép lányok fehér, fekete, ciklámen fehérnemûben vonultak fel a színpadon. A lányok Edith Piaf zenéjére járultak a tátott szájú, meredt szemû közönség elé.
A jelenlevô hölgyek nagy tetszésnyilvánítással fogadták Cãtãlin Botezatu tervezte „CB Intimo" férfi kollekciót. A fehérnemût 15 testes, jóképû srác mutatta be. A tervezô elárulta: négyen a srácok közül sztriptízbárban dolgoznak.
Az Argos fehérnemûit Vali Andreica, Monica Matyas, Florina Sandu és Livia Pop tervezte.
Új szálló és vendéglô nyílt Kolozsvár szívében, neve: Hotel Meteor.
A hivatalos megnyitón részt vett a város polgármestere, Boros János alpolgármester, városi tanácsosok, a környékbeli nagyobb szálló és vendéglôk képviselôi, Ioan Mante, a kereskedelmi kamara részérôl és nem utolsósorban a komplexum vezérigazgatója, Stefan Les.
A Hotel Meteor magánkezdeményezés, mintegy 10 milliárd lejes befektetés eredménye, amelyet a kolozsvári Transilvania Bank is támogatott.
Az épülettervet Ionel Vitoc mûépítész készítette. Magas minôségi normáknaknak megfelelôen a 25 szobás szállóban 56 személy részére tudnak helyet biztosítani. A szobák 1, 2 vagy 3 személyesek, ezenkívül van két különleges lakosztály is. Minden helyiségben van telefon, szatellit-programokat vételezô színes tévé, minibárral ellátott hûtôszekrény, fény- és hangjelzôvel ellátott tûzriasztó (árak: egyágyas szoba: 22 dollár, kétágyas szoba: 28 dollár, háromágyas szoba: 38 dollár, lakosztály: 50 dollár, parkolás: 1 dollár).
A szálló vendégei kellemes környezetben, felkészült és gondos személyzet biztosította jó minôségû szolgáltatásokban részesülhetnek.
Lucica Turós
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |