2001. július 16.
(XIII. évfolyam, 162. szám)

Borbély Imre, a MVSZ kárpát-medencei régiójának elnöke ajánlást tett Dr. Tytti Isohookana Asunmaa asszonynak „A Magyar Nemzetért" ezüstéremmel való kitüntetésére. A finn képviselônô, az Európa Tanács tagjának munkája révén, az idén az Európa Tanács a csángókat magyar népcsoportként ismeri el, és a jövôben akként tartja számon. A csángó magyarok nemzetközi megítélésében ez gyökeres fordulatot, áttörést jelent.

A régióelnök a moldvai csángó magyar fiatalok önszervezôdését eddig is támogatta. Ennek gyümölcsét láthatta tegnap a Magyarok Házában összegyûlt nézôközönség. A fôvárosban tanuló moldvai csángó diákokból verbuválódott Guzsalyos ének és néptánc együttes tudását, lelkesedését és elkötelezettségét tapsolhatta meg a termet zsúfolásig megtöltô nézôközönség. Borbély Imre a rendezvény keretében jelentette be Tytti Isohookana Asunmaa asszony kitüntetésére tett javaslatát.

Állásfoglalásra szólította fel a Szociáldemokrata Pártot és a Nãstase-kormányt Emil Boc parlamenti képviselô, a Demokrata Párt alelnöke az RMDSZ alkotmánymódosító indítványával kapcsolatban. A Mediafax hírügynökségnek eljuttatott közleményében a kolozsvári politikus jogilag elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ álláspontját, amely aláássa „a román állam értékrendjét". Boc szerint az egységes román nemzetállam fogalma és a hivatalos román nyelv nem képezheti alkotmánymódosítás tárgyát. A politikus azzal vádolta a kormánypártot, hogy az RMDSZ elfogadhatatlan elképzeléseit tolerálja. Jelezte: a Demokrata Párt mindent elkövet, hogy az alkotmány elsô szakasza változatlan maradjon.

Közel két hete a kolozsvári Rákkutató Intézetben nem sikerül minden betegnek biztosítani a kezelését a kórház válságos anyagi helyzete miatt. Dr. Nicolae Ghilezan, az Onkológiai Intézet igazgatója a sajtónak elmondta: az anyagi nehézségek következtében a betegek beutalását csak a súlyosabb esetekre korlátozták, a betegség kezdeti szakaszával küszködô személyeket a lakhelyükön lévô megyei kórházakba és klinikákra irányítják. Az igazgató szerint a citosztatikus kezelésekhez szükséges gyógyszerek beszerzésére kiutalt 100 milliárd lejnek eddig mintegy 60 százalékát költötték el. Az orvosprofesszor úgy véli, amennyiben nem sikerül a jelenlegi helyzeten változtatni, év vége felé nem marad pénz gyógyszerre.

A kolozsvári Onkológiai Intézetben évente körülbelül 20 ezer beteget kezelnek, s mintegy 4000-re tehetô azoknak a száma, akik esetében felfedezik a gyilkos kórt. A jelenlegi válságos helyzet miatt a betegeknek négy hetet is kell várakozniuk a sugárkezelésre, közben a beteg állapota tovább súlyosbodik. Ghilezan szerint a válsághelyzetet úgy lehetne áthidalni, ha az erdélyi megyékben a rákos betegek kezelésére szakosodott orvosi hálózatot hoznának létre, Kolozsváron pedig csak a súlyosabb eseteket kezelnék.

A betegek kétségbeesettek a kialakult helyzet miatt. Daniela Bartos egészségügyi miniszterhez intézett beadványukban leszögezik: az állam veszélyes játékot ûz, amikor nem biztosítja a citosztatikus kezelésekre szükséges pénzalapokat. „A rákosok után a tüdôbajosok és a HIV-vírussal fertôzöttek következnek. Ahelyett, hogy a miniszterasszony az utóbbi félév mérlegének megvonásával foglalkozna, inkább szállna le a földre és keresné fel az Onkológiai Intézetet, hogy lássa, milyen problémákkal küszködnek a betegek. Jó lenne, ha nem feledkezne meg arról sem, hogy a kórházban rákos gyermekek is vannak. Nekik nem lehet azt mondani, hogy nincs gyógyszer. Ôk csak azt nem értik, hogy miért nem javul az állapotuk", mondotta Ioan Popa, akit az onkológiai intézetben kezelnek.

P. A. M.

Az idôjárás kedvezett ugyan a hétvégi Millenniumi sokadalom rendezvénysorozatnak, a közönség azonban nem: annak ellenére, hogy a kezdeti borús idôt késôbb verôfényes napsütés váltotta fel, kevesen voltak kíváncsiak a szombat (július 14) délutáni megnyitóra a Báthory gimnázium kisépületének udvarán. A mûsorvezetô tisztét betöltô Rekita Rozália színmûvész elmondta: a Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal idén négy határon túli városban szervez hasonló ünnepséget, ebbôl kettôt Erdélyben (Marosvásárhelyen és Kolozsváron). A rendezvény célja többek között az, hogy a szórványban élô hagyományôrzô csoportoknak is alkalmat teremtsen a bemutatkozásra. A kolozsvári rendezvényen 20 felnôtt és 14 gyermek tánccsoport lépett fel. A megnyitón jelen voltak a magyar folklór olyan jeles alakjai, mint Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató és Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus.

Kolozsvár alpolgármestere, Boros János megnyitó beszédében hangsúlyozta: a millenniumi esztendôt megkoronázta a státustörvény, amelynek következtében jogilag is a magyar nemzet részének érezhetjük magunkat. Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke arra figyelmeztette az ünnepelni vágyókat: a kultúrát ôrizni, ápolni, gazdagítani kell, hogy a jogért és egyenlôségért dallal, tánccal is küzdhessünk. A Magyar Millenniumi Kormányhivatal vezetôje, Kovács Flórián szintén köszöntötte az egybegyûlteket, kifejtve: „Valakik 1000 évvel ezelôtt elhatározták, hogy itt akarnak élni. Ezért van millennium." Az ünnepi szónokok sorát gyarapította Eckstein-Kovács Péter szenátor is, aki felhívta a figyelmet arra: Kolozsvár kulturális központ, amely az utóbbi ezer évben sokat tett a magyarságért. Ezért jó, ha minél többször találkoznak itt a magyarok, hogy érezzék az összetartást, az erôt.

A mûsort a máramarosszigeti Hollósy Simon Mûvelôdési Egylet Vegyeskara nyitotta meg magyar népdalfeldolgozásokkal, majd számos, ismert és aránylag ismeretlen néptáncegyüttes lépett színpadra. A Hóstáti Virágos Együttes hóstáti rendbélit adott elô, a Dor Transilvan erdélyi román táncokat mutatott be, a besztercei George Cosbuc Mûvelôdési Ház Árvalányhaj néptánccsoportja besztercei és zsejki táncokat járt. A Tarisznyás együttes magyarszováti muzsikát játszott, majd a csernakeresztúri hagyományôrzô csoport aratás utáni mulatságot mutatott be. Nagy sikert aratott a zilahi Wesselényi Kollégium Terebente hagyományôrzô néptánccsoportja: a lányok üveggel a fejükön ropták a táncot. Ôket követte a Kolozsváron jól ismert Zurboló táncegyüttes gerendkeresztúri táncokkal és a kisjenôi Erdôhegyi bokréta együttes, amely kalotaszegi és délalföldi táncokat mutatott be. Lengyel László és a Tarisznyás együttes kalotaszegi népzenét játszott, majd ismét a máramarosszigetiek következtek, legújabb hagyományôrzô csoportjukkal, a Rónaszéki táncegyüttessel, amelynek ez volt az elsô fellépése. Az Inaktelki Adatközlôk kalotaszegi táncai után a mûsort a Zurboló zárta, ezúttal vajdaszentiványi táncokkal. A megnyitó után táncház következett.

Sándor Boglárka Ágnes

A népek egymás mellett élésének, a közösségi összefogás, közös akarat teremtô erejének ritka példájaként épült fel Ördöngösfüzesen az egyházi múzeum-szórványközpont, amelynek ünnepélyes avatására tegnap került sor. A délelôtti istentiszteleten dr. Bustya Dezsô nyugalmazott püspök-helyettes hirdetett igét, ezt követte a takaros épület ünnepélyes felavatása. A tikkasztó nyári hôség ellenére nagy számban kísérték végig a rendezvényt a falu lakói, az elszármazottak és a vendégek. Árnyékba, ernyôk alá húzódva, de legtöbben mégis a tûzô napon hallgatták dr. Bustya Dezsônek a szórványközpontba érkezôkre mondott áldását, majd a helybeli görög katolikus és görögkeleti pópák köszöntô szavait. A népes tömeghez szólt kifogástalan magyarsággal a francia katolikus pap, Pierre Clermint. A helybeli református lelkipásztor, Faragó Ernô nem tette tiszteletét az ünnepségen. Minecan Ioan polgármester rövid beszédét követôen a köszöntôt mondó személyiségek sorra átvágták az avatószalagot, megôrizve annak egy-egy darabkáját.

Lapohos András nyugalmazott tanár, az ördöngösfüzesi iskola hajdani igazgatója, a közösségi ház megálmodója és jövôbeni gondozója románul és magyarul elmondta, a református egyházkerülettôl származik a száz négyzetméteres telek, amelyre a Daróczi Júlia tervei alapján emelt kis múzeum-közösségi ház felépült. A különféle engedélyek beszerzése nem kevesebb, mint három évet vett igénybe, maga az építés ennél jóval kevesebbet. 1999. július 15-én, tehát éppen két esztendôvel ezelôtt került sor az alapkôletételre, amelyet most a község lakóinak örömére az épület átadása követett. Az aprócska udvaron kopjafa áll, ez Dr. Lapohos András adománya. A múzeumterem közepén látható a hajdani, ma már nem létezô haranglábnak Pál András által fából elkészített makettje, de a régi görög katolikus fatemplomot is megfestették. A házat már létrehozása gondolatának megszületése óta magukénak érzôk festményekkel, könyvekkel, fotókkal, írógéppel, bútorzattal, munkával, pénzbeli segítséggel járultak hozzá a Mezôség elhalóban lévô értékeinek megôrzését, továbbadását vállaló kis ház berendezéséhez. Az alagsorban egyre bôvülô könyvtár és negyven férôhelyes kis helyiség várja a mezôségi fiatalokat, idôsebbeket, gyermekeket táncórára, különféle elôadásokra, vetítésekre, népdalok tanulására, kiállításokra, de táborokat is szerveznének. A múzeum tulajdonképpen csak ôsztôl látogatható, ám a közösségi ház már tegnap óta várja a megvalósításra váró ötleteket. A múzeum falán nagy tábla ôrzi azok nevét, akik valamit is segítettek megépülésében: közel 160 nevet számoltunk... Lapohos András külön kiemelte Erómusz János nevét, aki talán a legtöbbet segített, ám sajnos, nem adatott meg neki, hogy lássa a dédelgetett terv megvalósulását.

Az ördöngösfüzesi fiatalok magyar és román költôk verseibôl adtak elô, majd — a múzeum megtekintése után — minden jelenlévô részt vett a szeretetvendégségen. Idôközben megérkezett a kolozsvári Millenneumi Sokadalomból a szamosújvári Téka-ház fiatalabb néptáncegyüttese, a Kenderkóc, elôadásukat a helybeli fiatalok népdalokból, verbunkosokból összeállított mûsora követte a mûvelôdési házban.

A szórványközpont elsôsorban a község közel 1600 lakosának egyharmadát kitevô magyarok közösségi háza kíván lenni.

K. E.

RÉVÉSZ ERZSÉBET VÁROSI TANÁCSOS FOGADÓÓRÁJÁT július 17-én, kedden, délután 5 órától tartja az RMDSZ Pata-Györgyfalvi kerületi székházban (Jugoszlávia utca 51.). Ugyanott kedden és szerdán délután 2–4 óra között informatikai kör mûködik. A kerületi székház nyitvatartási ideje: hétfô: 11–15 óra, kedd-péntek 14–15 óra között.

BOCSKAI-DÍJJAL tüntették ki szombaton Szatmárnémetiben a kolozsvári dr. Egyed Ákos történészprofesszort.

Nyomok a papíron
A Plusz, minusz egy képzômûvészeti csoport kiállítása nyílt meg a Beszterce-Naszód megyei múzeumban június 28-án. Résztvevôk: Koncz Münich András, Koncz Münich Judith, Farkas Melinda, Kocsis Ildikó, Lucia Lobont, Radu Bimbea, Emil Moritz, Cicios Dan Augustin. A kiállítás július 22-ig tekinthetô meg.

10 évre szólnak az új gépkocsivezetôi engedélyek
Románia területén az új gápjármûvezetôi jogosítványok tíz évre érvényesek, abban az esetben is, ha az elôzetes ötéves érvényességi idôszak már lejárt. A külföldre utazni szándékozóknak azonban a lejárt jogosítványukat újjal kell felcserélniük. Ehhez a következô iratok szükségesek: a jármû tulajdonosának a nyilvántartási lapja (fisa detinãtorului), a jogosítvány fénymásolata, orvosi vizsgálat eredménye, a díj befizetésének bizonylata (jelenleg 244 ezer lej), személyazonossági igazolvány, boríték típusú dosszié.

Gólya-posta
Lapunk apróhirdetései között lehetôséget adunk arra, hogy újszülöttek világra jöttét tudassák olvasótáborunkkal. Az újszülött adatait (név, hossz, testsúly, születési idôpont és hely) az apróhirdetésekhez szükséges nyomtatvány kitöltésével kell leadni pénztárunknál. Szolgáltatásunk ingyenes.

— Miért terem mostanában olyan sok bolondgomba?

— Azért, hogy minden bolondnak jusson belôle.

(öbé)

„Nem vagyok bolond és a problémáimat csak én magam oldhatom meg. Miben segíthet akkor egy pszichológus?"

Ez egy gyakran megfogalmazott kérdés. Az elsô része egy tévhitet tükröz: aki pszichológushoz jár, az bolond, vagy enyhébben fogalmazva, „valami baj van vele". Az igazság azonban az, hogy életünk során mindannyian átélünk kisebb-nagyobb kríziseket. Természetes, hogy ezeket a problémás helyzeteket csak mi magunk oldhatjuk meg, senki nem képes más problémáinak a megoldására. Tulajdonképpen még olyan tanácsokat sem tud adni senki másnak krízishelyzet esetén, amelyet a másik valóban meg tudna fogadni. És ez nem azért van így, mert a barátunk, ismerôsünk, akinek tanácsolunk valamit „makacs", nem akar hallgatni a „jó szóra", hanem azért, mert nem képes rá. Amikor tanácsot adunk, mindig magunkból indulunk ki, azt mondjuk, hogy mi mit tennénk az adott helyzetben. Ez hasznos lehet, ha olyan lehetôséget villant fel, amelyre a bajban levô nem gondolt még. Az, hogy egy lehetôség számunkra nagyon kézenfekvônek tûnik, nem jelenti azt, hogy a másik számára is egyértelmûen ez „a" járható út, hiszen számára más fontos, mint számunkra, és más gátlásai vannak, mint nekünk, így megtörténhet, hogy valami, ami számunkra nagyon egyszerû, számára lehetetlen. A pszichológus sem külsô, a nagykönyvben elôre megírt lehetôségeket próbál a kliensére erôltetni, hanem segít a kliensnek a több lehetôség közül (amelyek között mindegyiknek vannak elônyei és hátrányai) kiválasztani a számára legmegfelelôbbet, az adott helyzetben és pillanatban legelfogadhatóbbat. Annak, aki egy bizonyos problémával küszködik, gondolatai gyakran ördögi körben forognak, bármilyen irányban is tapogatózik megoldás után, ugyanazokba a falakba ütközik. Egy kívülálló szakember segítségével azonban új szemszögbôl vizsgálhatja helyzetét, és módja van a probléma átértelmezésére, így kitörhet abból a körbôl, ahol gondolatai addig forogtak, és az új perspektíva magával hozza a megoldást is.

Az mindenki számára teljesen egyértelmû, hogy ha valamelyik testrésze fáj, orvoshoz fordul. A pszichikai szenvedést a társadalom általában nem fogadja el reálisnak, aki felvállalja, azt könnyen „nyavalygósnak" cimkézik, vagy azt tartják, szenvedéseit „csak képzeli", „kis akarattal túltehetné magát rajta". Ezeknek a problémáknak a megoldása azonban általában nem akarat kérdése, komoly erôfeszítést igényel, és a szenvedônek gyakran segítségre van szüksége, hogy a krízishelyzetbôl megerôsödve, a tapasztalatokat saját hasznára fordítva kerülhessen ki.

Kacsó Ágnes

A Szabadság újraindítja pszichológiai tanácsadó rovatát. Bármilyen kérdéssel forduljanak szakemberünkhöz. A borítékra írják rá: A pszichológus válaszol. Felbélyegzett boríték mellékelésével külön választ is lehet igényelni.

Képzômûvészeti alkotótábort szerveztek Torockón június 24–30. között a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a Zenelíceum V. és VI. osztályosai számára.

A reggelente bemutatott plasztikai témák valós összefüggésben voltak a napi kirándulásokkal, látványosságokkal, így minden délután ötletes, ügyes alkotások készültek az alábbi tematikák szerint:

Színes szürkék — A kövek üzenete

Székelykô az aljból, kirándulás a torockószentgyörgyi várhoz és Brassai Sámuel szülôházához;

Pont, vonal, folt — Torockó növény- és állatvilága

Kirándulás a Székelykôre — útközben a növény és az állatvilág megfigyelése (virágok, rovarok, gyíkok, kecskék...)

Az ember és a díszítômûvészet — A torockói ember és környezete

Kirándulás a környezô vasbányához, séta a temetôben, a vízimalomhoz és a faluban. Látogatás a néprajzi múzeumhoz;

Jellegzetes formavilág — Kedvenc témám Torockóról;

Távlattan — A részletek és az egész

Az unitárius templom története — kitekintés a toronyból.

A tábor egy helyismereti vetélkedôvel, illetve rajzkiállítással és annak kiértékelésével zárult. Az élmények és eredmények emlékezetesek maradnak, az alkotásokkal pedig minél elôbb kiállítást fogunk rendezni.

A résztvevô 35 diák és a tanárok: Kocsis Ildikó E. — képzômûvészet, Kováts Ildikó — képzômûvészet, Kiss Tünde — biológia, Kun Béla — testnevelés, Szekernyés Réka — földrajz, ez úton is köszönetet szeretnének mondani a tábort támogató szervezeteknek: a Brassai Véndiák Alapítványnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztályának és az Iskola Alapítványnak.

A Millenniumi sokadalom rendezvénysorozat keretén belül lépett fel vasárnap a Keljfeljancsi Kompánia bábcsoport, a kicsik és nagyobbak örömére. A bábszínészek rögtön igyekeztek megteremteni azt az interaktív játékot, amely az igazán jó bábelôadásokat jellemzi. Még csak a kulisszák mögé bújás távolságát sem tartották be, tekintve, hogy nem is voltak kulisszák, így minden a nyílt színen zajlott. A mûvészek ezzel közönségközelbe hozták a játékot, annak szépségét, fontosságát. Kezdetben még néhány bemutatkozó szó is elhangzott, egy vállalkozó kedvû kisfiú pedig bemutatta, hogyan is mûködik egy valódi keljfeljancsi, amelynek az a sajátossága, hogy minden helyzetben talpára áll. Erre szeretne vállalkozni a Kompánia is, no meg arra, hogy mesét mondjon apróbbaknak meg nagyobbacskáknak is.

Ezúttal a Csillagszemû juhász történetét hozták el a Sokadalomra. A mese szereplôi, a hatalmaskodó király, a szépséges királyi leányzó, a csetlô-botló szárnysegéd és a bûvös juhász már jó ismerôsei a mesék és a bábelôadások kedvelôinek, de az újabb és újabb feldolgozások mindig szolgálnak meglepetéssel. A házasság politikai fontosságára fittyet hányó királylány és apja között végül komoly törést okoz az elbûvölô, de annál engedetlenebb juhászlegény felbukkanása, aki nem hajlandó a felség egészségére kívánni annak tüsszentését. Így vetik ôt alá a népmesék híres három próbatételének, de a juhászt csillagszeme minden bajtól megóvja. Végül természetesen király válik az engedetlen alattvalóból, elnyerve a királyi leányzó kezével együtt a koronát is, s közben az is kiderül, a gonoszság királyi erény, a csökönyösség viszont szamárság. Tanulságokban tehát bôvelkedett a bábelôadás, amely valódi színfoltot jelentett a millenniumi sokadalomban.

(sbá)

A Francia Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából július 14-én, a kolozsvári Francia Kulturális Központban sajtótájékoztatón ismertették az intézmény megvalósításait és terveit. Elôzô nap a dinamikusan mûködô intézményt Vasile Soporan prefektus és Serban Gratian megyei elnök díszoklevéllel tüntette ki.

Christiane Botbol igazgató szerint tevékenységük kiemelkedô része a különbözô mûvészi rendezvények támogatása: a frankofónia ünnepét, a zene ünnepét, a költészet tavaszát, képzômûvészeti kiállításokat, a román színház francia vonatkozású elôadásait és vendégszerepléseit segítik. Másik fontos fejezet a nyelvtanfolyamok lebonyolítása. Ezek egész évben zajlanak, a kilenchetes extenzív és a háromhetes intenzív kurzusokra egy- egy szesszióban körülbelül kétszázan járnak. A hangsúlyt a minôségre és a változatosságra helyezik: a tanulmányok végeztével a diákok nemzetközileg elismert DALF nyelv-diplomát és a párizsi kereskedelmi kamara szakokleveleit (gazdaság, gyógyászat, jog, titkárság, idegenforgalom) kapják kézhez. A legkorszerûbb oktatási eszközöket alkalmazzák. „Csapatom erôfeszítéseket tesz annak bemutatására, hogy a francia nyelv gazdag, kultúrahordozó és más nyelvekkel együtt részt vesz a többnyelvûség érvényesítésében" — jelentette ki az igazgató.

A Francia Kulturális Központban nagy szerepet játszik a Médiatéka, amely nem egyszerû könyvtár, hanem a video, az internet, a CD-Rom használatát is lehetôvé tevô információs forrás. A tapasztalatok szerint a Médiatéka látogatóinak érdeklôdése mostanában új területek felé, a politikára, a gazdaságra, a kisebbségi kérdésekre, a mindennapok Franciaországára irányul.

A Francia Kulturális Központ feladatának tekinti a két ország közötti kapcsolatok ápolását, ennek érdekében továbbra is támogatja az állampolgárok kétirányú mozgását — mondotta Christiane Botbol, aki bevallotta, hogy kétéves itt-tartózkodása alatt eljutott arra a szintre, hogy ért és olvas román nyelven, de a beszéddel még gondjai vannak.

Ördög I. Béla

Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, s a mesebeli csodaszônyeg máris a kívánt helyre röpíti utasát. Sajnos, a valóságban mindez nem ilyen egyszerû. Legalábbis nálunkfelé nem, hiszen immár évek óta kísért bennünket a „Schengen-rém".

Prológus: Úgy döntök, hogy magam próbálom a vízumot megszerezni. Azt ugyanis nem engedhetem meg, hogy valamelyik ügynökséghez forduljak, ahol a szogáltatás csekély háromszáz márkába kerül. Megjegyzem: Münchenig az út oda-vissza, néhány százalékos kedvezménnyel, százhetven márkába kerül.

Elsô felvonás: Miután telefonon többször megérdeklôdöm, hogy milyen iratok szükségesek, hajnali hatkor autóbuszra ülök és elindulok Nagyszebenbe. A gépkocsivezetô nagyon rendes, elvisz a konzulátusig, amely nemrég a központból a város szélére költözött. Alighogy kiszállok, többen lerohannak, hogy nincsen-e szükségem nyomtatványokra, illetve nem akarok-e egészségügyi biztosításra befizetni. Mindenfelé sorok kígyóznak. Valahogy rábukkanok azokra, akik programálásra várakoznak. Alig fél tíz, de már legalább százan vannak, jóllehet a fogadóóra kettôtôl négyig tart. Nagy örömömre az infomációs irodánál megtudom, hogy mivel nem turista, hanem tanulmányi vízumot igényelek, nem szükséges a programálás, és máris beadhatom az iratokat. Nyomtatványt adnak, majd utasítanak, hogy álljak az elsô sorba. Egy kedves hölgy felajánja, hogy kitölti a nyomtatványomat. Udvariasan bekísér az egyik ügynökség irodájába. A feladattal pillanatok alatt elkészül. A szolgáltatás természetesen nem ingyenes, de örülök, hogy gyorsan megvagyok, és beállhatok a sorba. Itt beszédbe elegyedek egy fiatal székelyföldi lánnyal, aki gyermekgondozóként szeretne Németországba kijutni, remélve, hogy a pénzkeresés mellett elsajátíthatja a nyelvet is. Meséli, hogy reggel nyolctól kint várakoznak, de azóta senkit nem engedtek be, bár a hivatalos program nyolctól tizenkettôig tart. Az idô közben telik, a nap egyre forróban süt, a sor mögöttünk egyre hosszabb. Idônként kilép az udvarról egy nyakkendôs fiatalember, aki érdeklôdésünkre azzal biztat, hogy „trebuie sã mai asteptati". Megkér, hogy álljunk szépen sorba, majd elmegy. Egy jó félóra múlva végre törôdni kezdenek velünk. Tízesével beengednek, de egyelôre csak az udvarig. Jön a rendelkezés, hogy az épület bejáratánál várakozzunk az újabb utasításig. Egy idô után végre megkapjuk az engedélyt a belépésre. Egy asztalhoz vezényelnek, és leültetnek. Más széksorban nem foglalhatunk helyet, ugyanis minden „kategóriának" megvan a maga helye. Tetszik ez a rend, csak néhány óra utazás, több óra várakozás után úgy érzem, jó lenne már révbe jutni. Közben a fiatalember figyelmeztet, hogy ô ugyan mindenkit beengedett, de idejében szól, hogy hamarosan ebédszünet következik, tehát utólagos reklamációk ne legyenek. Miután hosszas várakozás után végre sorra kerülök, az ablaknál ülô hölgy megkérdi, hogy hol a munkaszerzôdésem (a munkakönyv eredetiben valószínûleg nem elég hiteles). Ezek után kezembe nyom egy tájékoztót, amelyben közlik, hogy miután a feltüntetett iratokat beszerzem, újból kérhetem a vízumot. Amikor érdeklôdni próbálok, kérdéseimre szûkszavúan válaszol. Nem érti, hogy mit nem értek. Ezek után gyorsan taxiba ülök, hogy elérjem a kolozsvári autóbuszt.

Második felvonás: Hazaérve elindulok beszerezni a kért iratokat. Ismerôs segítségével sikerül könnyebben hozzájutnom ezekhez, különben napokat kellene várakoznom. A biztonság kedvéért ismét felhívom a konzulátust, hogy megkérdezzem, milyen iratok szükségesek. A hölgy szokásához híven meglehetôsen szûkszavúan és gyorsan felsorolja ugyanazokat, amelyeket korábban már telefonon közölt velem. Amikor rákérdezek, hogy ilyen meg ilyen igazolványok szükségesek-e, csodálkozva mondja, hogy nem. Legalább öt valutairodát felkeresek, hogy negyven márkát beváltsanak, amelyet a vízumért kell fizetnem, mert akármiyen állapotban (kissé gyûrött vagy foltos) pénzt nem fogadnak el.

Újból elindulok Hermannstadtba. Nagy örömömre ezúttal már nem kell órákat várakoznom, azonnal beengednek az udvarra az épület teraszáig. Itt azonban minden kezdôdik elörôl. Másokat folyamatosan beengednek. Ôk ugyanis más „kategóriába" tartoznak. Egy idôsebb úr egy idô után bátorkodik megkérdezni, hogy minket megbüntettek-e. Sajnálják, de nálunk nem ürül a hely, hangzik a válasz. Egyre türelmetlenebbek vagyunk. Másfél óra után végre mi is bejutunk. Akik az elsôk között voltak, még mindig bent várakoznak. Az arcokról idegesség, nyugtalanság, düh olvasható le. Alig negyedórával zárás elôtt én is sorra kerülök. Az iratok nagy részét, amelyekért egy fél napig jártam, visszaadják. Elsô alkalommal legalább annyit közölhettek volna, hogy elég csak a munkaszerzôdés, nem kell minden, ami a tájékoztatón megjelenik, gondolom magamban dühösen. Megkönnyebülök, amikor elveszik a papírjaimat és kezembe tarthatom a „mágikus" számot, amellyel majd a vízumért kell jönnöm. Késô délután holtfáradtan érkezem haza Kolozsvárra. A sok méregtôl, stressztôl a rosszullét környékez.

Harmadik felvonás: Harmadszorra indulok Szebenbe. Aggódom a visszajövetel miatt, ugyanis a vízumot csak kettô és négy között adják ki, a kis mikrobusz pedig negyed háromkor indul vissza Kolozsvárra, legkorábban már csak késô délután van visszafelé járat. A gépkocsivezetô kedvesen felajánlja, amennyiben hajlandó vagyok áldozni huszonötezer lejt, ô egy ügynökkel (a vízumot ugyanis már nem muszáj személyesen kiváltani) elintézi, hogy negyed háromig meglegyen az útlevelem, és indulhatok vissza. Elfogadom az ajánlatát, de két óráig egy perc nyugtom sincs, hiszen nem tudhatom, hogy mennyire megbízható a „titokzatos" ügynök. A gépkocsivezetô ezek után visszavisz a központba. Kihasználom az alkalmat, és meglátogatom a Brukenthal Múzeumot, az evangélikus és a fôtéri római katolikus templomot. Többször bebarangolom a fôteret, hogy valahogy teljen az idô. Közben sehol nem találok egy illemhelyet. Végül egy iskolába kérezkedem be. Kettôkor az utasokkal együtt visszamegyünk a konzulátushoz az iratokért. Míg a gépkocsivezetô távol van, az emberek zúgolódnak. Ez idô alatt én az elsô ülésen mély csendben lapulok. Végre megérkezik jótevôm, aki segíteni akart rajtam. Negyedórás késéssel indulunk el Kolozsvárra. Táskámban a drága „kincs".

Epilógus: Miközben hazafelé száguldunk, megfogadom, hogy egyhamar nem utazom Hermannstadtba vízumért. Megalázottnak érzem magam. Részben értem, hogy minek tulajdonítható az akadékoskodás, e szigorú szûrés. Meg tudom magyarázni, hogy a demokratikus, fejlett, belsô határok nélküli egyesült Európának miért nincs szüksége ránk, a Balkánra. Erdélyi magyar értelmiségiként nem tudom viszont megérteni, hogy miért aláznak meg emberi méltóságomban és vesznek egy kalap alá a „hattyúevô" polgárokkal. Hiszen sokan nem üzletelni, feketézni vagy egyéb ehhez hasonló kétes célokkal kívánunk a Schengen-államokba utazni. Az illetô ország meghívására, többnyire az ô költségén megyünk tanulni, hogy hazatérve itthon hasznosíthassuk az ott elsajátított ismereteket, növelve felzárkózási esélyünket az egyesült Európához. Ezek után egy dolog miatt kísért félelmetesen Schengen. Ha majd néhány év múlva ugyanezt a traumát kell átélnem, hogyha Magyarországra akarok eljutni.

Papp Annamária

Végre túl vagyunk az érettségin, diákok, szülôk, tanárok egyaránt, mindazok, akik valamilyen formában érdekeltek voltak e több mint kéthetes maratoni vizsgasorozatban. Érdemes azonban kissé elidôzni az érettségi szó jelentôségénél, ugyanis nem feltétlenül válik éretté minden diák, aki túljutott már a vizsgán. Nem csak azokra gondolok, akiket elkerült Fortuna, és bukottnak nyilvánították ôket. Augusztusban újra próbálkozhatnak, addig is azonban át kellene gondolniuk a közhelyszámba menô szólamot a tanulásról... Nem azért, mert Lenin elvtárs is ezt mondta — tanulni, tanulni, tanulni —, hanem mert tudás nélkül nem nyílnak meg számunkra új horizontok, nem lebbennek fel a fátylak a világ titkairól. Tudás nélkül hiába vádolunk bárkit, hiányosságainkról feleslegesen próbáljuk elterelni a figyelmet: Karinthy megmosolyogtató hôsének szavaival maradunk — Tanár úr kérem, én készültem... Mindennek persze van egy statisztikajavító vonzata is, hiszen az oktatási intézmények kényesek az „image"-ra. A sikerarány vonzóbbá teszi az iskolát, nô az ott tanuló diákok száma, öregbíteni lehet az iskola hírnevét.

A szülôk rendszerint végigaggódják a több napos sorozatot. Ez a melléállás jót tehet a gyereknek: a már agyonhajszolt, fáradt csemetében a kitartást, a hitet erôsíti. Apropó, aggódó szülôk! A vizsgasorozat vége felé, amikor tetôpontjára hágott az elégedetlenség az ismétlôdô „ki fordítja le a tételeket" jelenség miatt, egyre több telefonhívást kaptam érettségiügyben. Egyfajta elégedetlenségi hullám uralkodott el az embereken, akik elpanaszolták: ha egyes iskolák csak ilyen alacsony sikerarányt érnek el, akkor gond van a magyar nyelvû oktatással, gyenge a tanárok felkészültsége, illetve a kisebbségi elnyomásra gyanakodtak. Az is elhangzott, hogy néhány román nyelvû iskolában azért lett magas az eredményesen vizsgázók százalékaránya, mert állítólag hagyták puskázni a diákokat... Ezt már meg sem akartam hallani. Nem azért, mintha nem fordulhatna elô ilyesmi, de úgy gondolom, nem uralkodhat el rajtunk mindenben a kisebbségi lét nyomorúsága. Nem táplálhatjuk bele a most felnövô nemzedékekbe, a gyerekek ártatlan lelkébe azt az érzést, hogy magyarságuk miatt eleve nem tudnak érvényesülni. Ez nagy felelôtlenség lenne bárki részérôl is. Ennek átkát cipeljük vállunkon évtizedek óta, emiatt „tántorgott ki" sok ezer ember Erdélyországból.

Tény, hogy az érettségin ott van az örökös huzavona a tételék lefordítása körül. Az illetékesek azt állítják, hogy minisztériumi szinten nem szervezhetik meg a fordítást: egyrészt körülményes annyi fordítót alkalmazni, másrészt minél több ember vesz részt az akciókban, annál több helyrôl szivároghat ki a vizsgatitok az érettségi tételekrôl. Álláspontjuk részben érthetô, hogy miért bízzák a megyei tanfelügyelôségekre a fordítást. Szerintük nekik kellene idejében gondoskodniuk arról, hogy a felmerülô gondokat optimális idôben meg lehessen oldani. A tanfelügyelôség véleménye azonban kevésbé egyezik a minisztériuméval, így a két intézmény a jól bevált hazai szokás szerint egymásra hárítja a felelôsséget. A megoldás azonban évek óta késik...

Addig is tanulnunk kellene. Hamvas Béla írja, hogy „a modern kor elején Byron azt mondta, az emberiség története válaszútra érkezett: döntenie kell Shakespeare és a szappan között. Az emberiség a szappant választotta." Úgy gondolom-e még nem késô visszatérni Shakespeare-hez.

Köllô Katalin

Körösfôtôl nyugatra, a Sárvásár keleti határában álló híd mindkét végén tábla áll. A felirat szerint a híd alatt a Crisul Repede, vagyis a Sebes-Körös csörgedez. Bánffyhunyadtól néhány kilométerre nyugatra, a patak fölötti hídnál azonos felirat olvasható. A hazai térképeken nemkülönben.

Minden ilyen felirat azonban téves. Mégpedig azért, mert a Sebes-Körös (1665: Sebes-Körös) nem a Körösfô feletti forrásától Sebes. A név elôtagja a Bánffyhunyadtól mintegy tíz km-re nyugat–északnyugatra, Nagysebesnél a Körössel egyesülô bal oldali patak nevébôl, a Sebesbôl való. E név a maga során a hegyekbôl érkezô víz gyors folyásával kapcsolatos.

Ma románul Valea Drãganuluinak mondják, de felsô szakasza Sebes, ami arra utal, hogy eredetileg alsó szakaszának is ez volt a neve. Erre következtethetünk abból is, hogy a Sebes a patak torkolata melletti két település eredeti román nevében is benne van.

A Crisul Repede második tagja a magyar Sebes tükörfordítása. Minthogy a Repede nem kötôdik a Körös egyetlen mellékágához sem, utólag, és mondanunk sem kell, helytelenül, a folyónak a Sebes torkolata fölötti szakaszára is kiterjesztették.

A Körös honfoglalás elôtti név, VI. századi latin neve Grisia, a X. században görögül Kriszosz. Végsô forrása a ’fekete’ jelentésû indogermán krhszosz lehetett. A magyarba föltehetôen szláv közvetítéssel került.

A Sebes a névadója a már említett Nagysebes mellett Kissebesnek és Sebesvárnak is. Nevük a következôképp alakult:

1455: Naghsebes; 1493: Nagh Sebes; 1500: Nagh Zebes; 1519: Naghsebes; 1854: Nagy Sebes, Sebisu Mare; 1921: Sebisul Mare. Az 1920-as évek végétôl, a településnevek románosításától románul Valea Drãganului. Nagy- elôtagját a szomszédos Kissebestôl való megkülönböztetésként kapta.

1455: Kyssebes; 1500: Kyssebes; 1733: Kis-Sebes; 1850: Kis Sebes, Sebisu Mik; 1854: Kis Sebes, Poiana vagy Sebisu Mic; 1921: Poieni. A mostani Poieni jelentése ’erdei tisztások’. Kis- elôtagját a szomszédos Nagysebestôl való megkülönböztetésként kapta.

1319: Sebuswar; 1329: Sebeswar, 1347: Sebesvar, 1498: Sebeswar alio nomine Hwnyadwar [’más néven Hunyadvár’]; 1519: Warallya; 1522: castrum Sebeswar alio nomine Kalathazeg; 1733: Sebesvár; 1760–1762: Sebes Várallya; 1854: Sebes-Várallya, Bologa; 1921: Bologa. A román Bolog, Bologa személynév a magyar Balog(h) családnévbôl való.

Asztalos Lajos

Manapság alig jelenik meg irodalmi tanulmány, amelyben elô ne fordulna a Kafka neve. Ezt a nyomást nem sokáig viseli el az írói becsvágy, s elôbb-utóbb azok fogják megtagadni, akik felfedezték. Még nem hangzott el a harmadik kakasszó, de egy-egy júdás sunyi oldalpillantással már a szakállába mormogja: nem mondom, látnoknak látnok volt, de mûvésznek kevésbé jelentôs. Egy idô óta érzékenyen figyelek ezekre a hangokra, mert valami azt súgja, hogy épp az epigonjai nem értették meg ôt, akik manapság a mester untató pepecselésére, nyelvének kopárságára panaszkodnak. Valahol törést gyanítanak a kiásott hatalmas fekete szobron, valami fogyatékosságot: az abszurd szándék, a szorongásos közérzet ellentomdását a naturalista részletezéssel. Pedig ez a nagy író épp e két kibékíthetetlen elem összeházasításával teljesítette a maga küldetését, s már az elsô pillanatban tudta, amit az utánzók és az emberiség farsangi ijesztgetôi mindmáig nem tanulnak meg: minél elvontabb egy eszme, annál részletesebben kell kifejteni, annál több oldalról kell körültapogatni vizsgálódásunk fénypásztmáival, akár a történés mesterséges lassítása árán is, amely nem idegen az elbeszélô mûvészettôl. S mert Kafka lángeszûen tudta ezt, neki elhiszem, hogy egy ember örök életében a képzelt pörével foglalkozott, sôt azt is, hogy valaki lassanként féreggé változott át. Másoktól azonban néha még az is hamisan hangzik, hogy Kovács belépett az irodába és levette a kalapját. Ilyenkor fölpillantok a könyvbôl, látom, hogy az iroda ajtaja zárva, ember pedig sehol, s idegességemben már-már így szólok: „Engedje be azt a Kovácsot, kolléga úr! Rajzolja úgy az olvasó elé, hogy jelenjék meg végül az istenadta!"

Bálint Tibor

l Az észt Jaan Kirsipuu pénteken pályafutása második szakaszgyôzelmét aratta a profi körversenyen. A Commercy és Strasbourg közötti 211,5 km-es hatodik etapon a francia Damien Nazon végzett a második, a cseh Jan Svorada a harmadik helyen.

l A szombati szakaszt követôen a német Jens Voigt (Crédit Agricole) vette át az összetettben a vezetést, miután csapattársa, az eddigi éllovas ausztrál StuartO’Grady 4,28 perces hátránnyal ért célba.

A Strasbourg és Colmar közötti 162,5 km-es etapot a legnagyobb francia állami ünnep napján a hazai közönség örömére Laurent Jalabert nyerte. Voigt 11 mp-es hátránnyal a 2. lett.

l Két rendôrt és négy szurkolót kórházba szállítottak, miután egy autó a Tour de France szombati céljánál, Colmarban elütötte ôket. A jármû a nézôk számára fenntartott elzárt területre hajtott be nagy sebességgel. A gázolót ôrizetbe vették.

Két ezüstérmet sikerült szerezniük a magyaroknak a Gyôrött rendezett maratoni Európa-bajnokság elsô két felnôtt számában.

A kajakos Jámbor Attila kitûnô versenyzéssel másodikként ért célba a világbajnok spanyol Busto Fernandez mögött. A címvédô Salga István az elsô körben felborult, majd késôbb feladta a küzdelmet.

Nôi kajak egyesben olasz (Elisabeta Introini), férfi kenu egyesben szlovák (Rus Radoslav) gyôzelem született. Ez utóbbiban hatalmas csatát vívott az elsô helyért a veterán Pétervári Pál, ám nem sikerült megvédenie Európa-bajnoki címét, mert ellenfele jobban hajrázott.

Mika Häkkinen (McLaren-Mercedes) nyerte a silverstone-i, brit nagydíjért kiírt futamot. A finn az idén elôször gyôzött. A másik két dobogós helyen két Ferrari-pilóta, az összetettben már szinte behozhatatlan elônnyel rendelkezô német Michael Schumacher és a brazil Rubens Barrichelo végzett.

További részletek a holnapi lapszámunkban.

(pja)

Copa America
Nem borult fel a papírforma a Copa America C-csoportjában: az elsô fordulóban az esélyesebb Uruguay és Costa Rica is magabiztosan gyôzött.

Az uruguayiak biztonsági megfontolásokból legjobbjaik nélkül érkeztek a tornára. Victor Pua szövetségi kapitány úgy döntött, hogy mivel csapatának még komoly esélye van a világbajnoki részvétel kiharcolására, az Európában játszó légiósok nem lépnek pályára Kolumbiában.

— A fiúknak nem árt egy kis pihenés, nagyon megerôltetô idény elôtt állnak, ráadásul, így a testi épségüket sem fenyegeti veszély — mondta a szakvezetô.

A bolíviaiak gyakorlatilag már lemondhatnak a vb-szereplésrôl, ezért egy átalakított, jelentôsen megfiatalított együttessel szerepelnek a Copa Americán. Uruguay végig irányította a mérkôzést és a 20 éves Javier Chevanton találatával nyerte meg a találkozót. Chevanton volt az elmúlt idény gólkirálya az uruguayi bajnokságban.

Costa Rica a helyzetek alapján sokkal nagyobb különbséggel is legyôzhette volna Hondurast. Az összecsapás egyetlen gólját az Angliában légióskodó Pablo Cesar Wanchope (Manchester City) szerezte.

NB I — 1.
Már el is rajtolt a magyar élvonal, ráadásul rögtön Dunaferr SE–Újpest FC rangadóval. A forduló elsô gólját Tököli szerezte (27. perc) azután még Bagoly (59. perc), illetve Tokody (66. perc) volt eredményes, 2–1 lett a végeredmény.

További eredmények (és gólszerzôk): l Gyôri ETO–Debreceni VSC 0–1 (Tiber — 40. perc) l Szombathelyi Haladás–Kispest-Honvéd 1–0 (Preisinger — 13. perc; Babos a 74. percben piros lapot kapott) l Ferencvárosi TC–Zalaegerszegi Zalahús TE FC 0–1 (Egressy — 32. perc; a bajnok Fradi a 36. perctôl emberhátrányban játszott, Dragónert állították ki).

A Székesfehérvári Videoton–Matáv-Compaq Sopron és Vasas Danubius Hotels–MTK Hungária FC találkozókat vasárnap bonyolították le, lapzárta után értek véget.

(pja)

UEFA Intertotó-kupa
Derekasan helytállt a Lombard FC Tatabánya az olasz földön lejátszott 3. forduló elsô mérkôzésén: minimális, 2–1 arányú vereséget szenvedett a Brescia Calciótól.

A szombaton játszott további mérkôzések végeredménye: VfL Wolfsburg (német)–Dinamó Minszk (ukrán) 4–3, Werder Bremen (német)–KAA Gent (belga) 2–3, FC Chmel Bsany (cseh)–FK Probeda Prilep (macedón) 0–0, Slaven Belupo (horvát)–Aston Villa (angol) 2–1, NK Publikum Celje (horvát)–Lausanne Sports (svájci) 1–1, FC Basel (svájci)–SC Heerenveen (holland) 2–1 és Lokeren (belga)–Newcastle United 0–4.

A fórumon átadták a liga és a szövetség díjait. A Magyar Labdarúgó Liga által kiírt díjak gyôztesei:

Szûcs Lajos (legjobb játékos, Bozsik József-díj), Csank János (legjobb edzô, Sebes Gusztáv-díj), Kabát Péter (gólkirály, Deák Ferenc-díj), Simek Péter (az év felfedezettje, Puskás Ferenc-díj), Ábrahám Attila (legjobb játékvezetô, Hertzka Pál-díj), Juhász Roland (legjobb ifi A-játékos), Kanta József (legjobb ifi B-játékos), Tôzsér Dániel (legjobb serdülô 1 játékos), Lelkes Péter (Lurkó-kupa, gólkirály), Hajdú Zsolt (Lurkó-kupa, legjobb mezônyjátékos) és Gulácsi Péter (Lurkó-kupa, legjobb kapus).

A Magyar Labdarúgó-szövetség fair play díjait a Vasas (NB I.), a Százhalombatta és a Nyírség-Spartacus (NB I/B, Nyugati-, illetve Keleti-csoport), valamint az NB II-bôl a Nógrád Volán, a Lenti TE és a Jászberényi Vasas kapta.

Az NB I. közönségdíjával a Sopront jutalmazták.

Ôsszel új korszak kezdôdik az erdélyi magyar egyetemi oktatás több évszázados történetében: megnyitja kapuit a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE). Az intézmény nem tömeg-, hanem elitképzésre törekszik, hogy az itt végzôk ne csak a székelyföldi és romániai, hanem az európai piacon is megállják a helyüket. Csíkszeredában vidékfejlesztés, agrárközgazdaság, könyvelés és gazdasági informatika, valamint román nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom szakokra, Marosvásárhelyen informatika, mechatronika és szociálpedagógiai szakokra várják a jelentkezôket.

— Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi 2000 februárjában, Kolozsváron létrehozták a Sapientia Alapítványt, amelynek feladataként szabták meg az erdélyi magyar magánegyetem megteremtését. Az eltelt másfél év alatt mit sikerült megvalósítani a kezdeti elképzelésekbôl? — kérdeztük dr. Tonk Sándort, a Sapientia Alapítvány elnökét, az egyetem rektorát.

— Többet, mint amit vártunk. Ha fél évvel ezelôtt valaki azt mondta volna nekem, hogy októberben hét szakkal indulunk, nem hiszem el. Az EMTE magánegyetem, de mégis más, mint valamennyi eddig létesült hasonló oktatási intézmény. Egy modern, a kor kihívásainak megfelelô felsôoktatási intézmény szeretne lenni, amely kiegyensúlyozottan ötvözze a szakmai szempontokat azzal a többlettel, amelyet a magyar szellemiség jelent. Az elmúlt tíz évben bebizonyosodott, hogy a román politikai elit nem képes felmérni, hogy egy önálló magyar egyetem létesítése és mûködtetése nem csak a magyarság, hanem az egész romániai társadalom érdeke. Az eltelt idôszakban arról is meggyôzôdhettünk, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) meg fogja ôrizni multikulturális jellegét. Jóllehet ebben jelen van a magyar nyelvû oktatás, a mi felfogásunkban viszont az egyetem nem csak magyar nyelvû oktatást jelent, hanem a közösség centrumává kell válnia. A magyar kormánynak, az országgyûlésnek az a döntése, hogy 2 milliárd forinttal támogatja az erdélyi magyar egyetem létrehozását, kimozdította az ügyet a holtpontról. Ezt követte az alapítvány létrehozása, amely gyakorlatilag a feladat kivitelezését vállalta fel.

— Szerkezetét tekintve, az egyetemnek kissé szokatlan a struktúrája.

— Valóban így van, nálunk ilyen korábban nem létezett. Az erdélyi magyarság demográfiai, gazdasági és kulturális tagoltságához igazodva, egységes szervezetben, de több lábon álló, rugalmas intézményrendszerben fog mûködni. Az EMTE képzési kínálatában olyan területekre próbálja összpontosítani a hangsúlyt, amelyek a magyar közösség versenyképességét növelhetik. Célkitûzéseinek megfelelôen a Sapientia Alapítvány 11 szak beindításához szükséges akkreditációs csomagot terjesztett elô, ebbôl 7-et hagytak jóvá. Az egyetem több helyszínen, Nagyváradon, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron mûködne. Ezeket szeretném kissé részletesebben ismertetni, ugyanis errôl a sajtóban kevesebbet szoktak beszélni.

A Sapientia Alapítvány felvállalta a Nagyváradon közel tíz éve, kezdetben Sulyok István Fôiskola, késôbb Partium Keresztény Egyetem néven mûködô felsôfokú oktatási intézmény fenntartását és fejlesztését. A intézmény már az elmúlt évben így tudta biztosítani fennmaradását, hiszen aki ismeri annak tízéves történetét, jól tudja, hogy milyen kínkeservesen mûködött. Az alapítvány által nyújtott támogatás olyan biztonságot jelent az egyetem számára, amelyet lebecsülni semmiképpen sem lehet. Az elképzelések szerint a Partium Keresztény Egyetem hosszabb távon integrálódni fog az EMTE-be. Az elôkészületek már megtörténtek, az alapítvány és az egyetem vezetôi errôl szerzôdés írtak alá.

A másik oktatási helyszín Csíkszereda lenne. A Székelyföldnek már régóta szüksége lett volna egy olyan oktatási központra, amely a székely társadalom szellemi felemelkedését biztosítsa. A kilencvenes évek elején ennek érdekében több kezdeményezésre került sor. György Antal professzor vezetésével alapítványt hoztak létre, amelynek célkitûzése a magyar felsôfokú oktatás megszervezése volt. Ezt hosszú éveken át távoktatás formájában próbálták megvalósítani magyarországi egyetemek segítségével. Úgy vélem azonban, hogy a kihelyezett fakultás nem oldja meg problémáinkat. Olyan intézményes keretre van szükségünk, amely biztosítsa, hogy Romániában elismert okleveleket tudjunk diákjainknak adni. Ezért úgy döntöttünk, hogy összekapcsoljuk a Sapientia Alapítványt és a csíkszeredai egyetemépítést, és a meglévô távoktatási rendszereket ide letelpítjük.

Marosvásárhely esete más: régi egyetemi város, itt mûködik az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Színmûvészeti Akadémia és a Petru Maior Egyetem, valamint a Dimitrie Cantemir magánegyetem. Az elsô kettôn magyar nyelvû oktatás is folyik. Marosvásárhelynek megvannak tehát azok a hagyományai, amelyek indokoltá teszik, hogy újraélesszük a magyar nyelvû egyetemi oktatást. Elképzeléseink szerint Marosvásárhelyen a magyar nyelvû mûszaki oktatást kívánjuk kiépíteni. Emellett be szeretnénk indítani a szociálpedagógiai szakot, amely jó alapot teremthet arra, hogy a késôbbiek során létrehozzuk a különbözô pedagógiai fakultásokat is.

Kolozsváron egyelôre nem szorgalmaztuk a szakok indulását. Egyike ezeknek a környezettudományi szak lenne, amelynek akkreditációs iratcsomója már elkészült. Ugyanakkor folyamatban van egy média és kommunikáció szak, valamint egy operaénekes és énektanári szak beindítása. Úgy vélem, Kolozsvár a megfelelô helyszín, ahol ezeket az elképzeléseket meg lehet valósítani. Ugyankkor itt szeretnénk létrehozni azokat a háttérintézményeket, amelyek nem csak a magyar, hanem az egész magyar nyelvû egyetemi oktatást szolgálják. Sajnos, ezen a téren még nincsenek eredményeink, terveink azonban vannak. Ezek között szerepel egy egyetemi könyvtár, valamint egy kollégium létrehozása. Nem szeretném részletezni, hogy milyen nehézségekbe ütközik mind a kettô. Kolozsváron ingatlanokat vásárolni meglehetôsen bonyolult kérdés. Úgy tûnik azonban, hogy van néhány lehetôség, amelyet mérlegelni lehet. Az elkövetkezô félév legfontosabb feladatának tekintem, hogy az említett programok közül valamelyik megvalósuljon.

— Mivel magyarázható, hogy Kolozsváron nem indul ôsztôl egyetlen szak sem?

— Nem konkurenciáról, hanem inkább fontossági sorrendrôl van szó. Legalábbis én úgy tekintem, hogy Csíkszeredát és Marosvásárhelyt nem lehetett késleltetni. A székelyföldi tömbmagyarság számára létkérdés volt, hogy mielôbb helyben beinduljon a magyar nyelvû felsôfokú képzés. Figyelembe véve, hogy a BBTE-n mûködik magyar vonal, Kolozsváron megvannak azok a pozíciók, amelyekre építeni lehet. Sokan vitatják és számon kérik, hogy miért kell Kolozsvár központú legyen az egyetem. Úgy érzem, Kolozsvárnak továbbra is meg kell maradnia az erdélyi magyarság szellemi központjának, és ezt a jellegét állandóan erôsíteni kell. Nemcsak Kolozsvár, hanem az egész erdélyi magyarság érdeke, hogy ezt a központot ne veszítsük el. Ez nem azt jelenti, hogy létezik Kolozsvár és vidék, kolozsvári arisztokratizmus és vidék. Mind Nagyváradnak, mind Csíkszeredának meg kell értenie, hogy Kolozsváron van az a szellemi tôke, amely az erdélyi magyarság számára a kulturális, szellemi hátteret biztosítja. Vétek lenne kiszakítani diákságunkat és egyetemünket ebbôl a közegbôl.

— Feltételezem, hogy jelenleg az EMTE legfontosabb feladata a felvételi megszervezése...

— Ez rendkívül nehéz feladat, hiszen még egy jól mûködô intézmény keretében sem könnyû annak lebonyolítása. Beiratkozni a megjelent tájékoztató szerint mind Csíkszeredában, mind Marosvásárhelyen július 15-e és 20-a között lehet, a felvételi vizsgát Csíkszeredában július 23-ára, Marosvásárhelyen pedig július 26-ára tervezik. Az eddig engedélyezett hét szakra 325 hallgatót veszünk fel. Ezt megelôzôen ingyenes felkészítô tanfolyamokat indítunk. Törekedni fogunk arra, hogy a felvételit a törvényes elôírások legmesszemenôbb tiszteletben tartásával bonyolítsuk le. Fô célunk, hogy megmérettessenek a fiatalok. Manapság egyre több az olyan fakultás, ahol nem rendeznek felvételit. Ezt sokan számon kérik tôlünk. Úgy vélem azonban, hogyha minôségi és színvonalas oktatást akarunk, szükséges a verseny. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mi egyetemünk magánegyetem ugyan, de nem profitorientált. Tandíjas és tandíjmentes helyekre szervezünk felvételit, ezek aránya szakonként 50–50 százalék. A tandíj-hozzájárulás összege évi 200 dollár, amely inkább szimbolikus jellegû. Ugyanakkor az egyetem bármely hallgatója kaphat tanulmányi, szociális, illetve érdemösztöndíjat, a költséghozzájárulásos helyre bejutó diák is. Így a hallgatóknak lehetôségük nyílik arra, hogy a tandíjat visszanyerjék és tandíjmentesen tanuljanak. Az érdem-, illetve tanulmányi ösztöndíj a szociális ösztöndíjjal halmozható.

— Kik fognak tanítani az egyetemen?

— Ez a másik nagy gondunk. Az erdélyi magyar társadalom hosszú évek óta tanárhiánnyal küszködik, amit egyik napról a másikra nem lehet pótolni. Pillanatnyilag rá vagyunk utalva a társult- és vendégtanárokra. A tanári állásokat pályázatra kiírtuk, a héten elbírálják ôket. Hosszabb távon azonban az intézmény oktatói állományának kialakításához, tágabb vonatkozásban pedig az erdélyi magyar értelmiségi társadalomban meglévô hiányosságok megszüntetéséhez doktori ösztöndíjprogram beindításával próbálunk hozzájárulni. Ösztöndíjat azok a román állampolgárságú doktorándusok kaphatnak, akik szerzôdésben vállalják, hogy részt vesznek az EMTE keretében zajló oktatási tevékenységben. Jelenleg ötven doktori ösztöndíjasunk van. Bízom abban, hogy ezekbôl a fiatalokból néhány éven belül ki fog alakulni az egyetemi oktatók középgárdája. Úgyszintén az EMTE-n és általában a romániai magyar felsôoktatásban és kutatási intézetekben zajló tudományos, kutatói tevékenység színvonalának emelését, illetve azoknak az oktatóknak, kutatóknak a támogatását, akik a jövôben az EMTE keretében szeretnének tevékenykedni szolgálja a kutatási ösztöndíjprogram is.

— A BBTE-rôl többen átjöttek a Sapientia Egyetemre, többek között Szilágyi Pál, a BBTE volt rektorhelyettese és Hauer Melinda, a magyar oktatási vonal titkára. Az EMTE nem jelent konkurenciát a BBTE magyar vonalának?

— Szilágyi Pál egyetemi tanár, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagjaként dolgozik az alapítványnál. Hauer Melinda valóban átjött hozzánk. Az álláshirdetés alapján bárki jelentkezhetett. Ô úgy döntött, hogy pályázik, ehhez neki joga volt. Ennek mi nagyon örültünk. Nem reméltem, hogy ilyen jó szakembert fogunk találni. Tudomásul kell vennünk, hogy bárhol a világon az oktatás is a piac része. Természetesen egy induló intézmény igyekszik olyan ajánlatokat tenni, hogy meg tudja teremteni maga számára a mûködéséhez szükséges megfelelô feltételeket. Elôbb-utóbb szembe kell néznünk azzal, hogy lesznek versenyhelyzetek, amelyekben helyt kell állnunk. Kedvezôtlen hangulat alakulhat ki azonban, ha megpróbáljuk szembehelyezni egymással a BBTE-t, az önálló magyar állami és az egyházi magyar magánegyetemi oktatást. Hangsúlyozni szeretném, hogy számomra nem létezik külön állami és külön magán felsôfokú oktatás magyar nyelven. Számomra egy magyar nyelvû egyetemi oktatás létezik, nekünk egymást kiegészítve kell mûködnünk. Többen meghúzták már a vészharangot, hogy amennyiben beindul a magánegyetem, a BBTE-n megszüntetjük a magyar nyelvû oktatást. Errôl szó sincs. Egyelôre azt kell látnunk, hogy bár a demográfiai mutatók rosszak, a magyar fiatalság körében a tanulási szándék növekvô tendenciát mutat. Hogy el fogunk vonni magánegyetemektôl diákokat, lehet. Úgy érzem azonban, hogy ez a mi érdekünk is. Célunk, hogy a magyar gyermekek ne olyan egyetemeken tanuljanak, ahol csak a pénzüket veszik el, hanem színvonalas és minôségi oktatást tudjunk biztosítani számukra.

— Ön jelenleg a BBTE-n és a Protestáns Teológiai Intézetben tanít. Amennyiben ôsszel beindul a magánegyetem, meg kívánja-e tartani jelenlegi munkakörét is?

— Ez elég nehéz kérdés. Munkahelyem jelen pillanatban a BBTE-n van. Ezt több okból nem szeretném otthagyni. Erkölcsi kötelességemnek érzem tovább folytatni a munkát azon a tanszéken, ahol a magyar oktatást elkezdtük 1992-ben. Ugyanez a helyzet a Protestáns Teológiai Intézetben betöltött állásommal is. Hogy a magánegyetemen miképpen alakulnak a dolgok, elsôsorban nem rajtam múlik. Az alapítvány elnökeként kétéves megbízatást kaptam a magyar történelmi egyházak elöljáróitól. Ezt a feladatot vállaltam és teljesíteni fogom. A rektorságot szintén feladatnak tekintem, amit el kell látni. Hogy mit hoz a jövô, nem tudom megjósolni.

Eredménynek könyvelhetô el, hogy az egyetem infrastukturális fejlesztése érdekében az alapítványnak sikerült megvásárolnia néhány olyan reprezentatív épületet, amely az erdélyi magyarság szellemi és kulturális hagyatékát jelképezi.

Csíkszeredában sikerült megvásárolnunk a Hargita Szállót, amelynek alsó szintjét oktatási célokra szeretnénk felhasználni, a felsô emeleten pedig diákszállót akarunk mûködtetni. Kolozsváron megvásároltuk a volt Bocskai-szülôházat, hiszen olyan reprezentatív épületre van szükségünk, amely méltó legyen az egyetem súlyához és jelentôségéhez. Marosvásárhelyen jelenleg bérelt épületben mûködünk: a római katolikus egyháznak van egy újonnan felépült ingatlanja, amelyet oktatási célokra kívánnak felhasználni. Az alapítvány támogatta az épület befejezését, jelenleg annak mûködtetéséhez járul hozzá. Ugyanakkor megvásároltunk egy telket is, ahova egy egyetemi campust szeretnénk építeni. A kilátások jónak ígérkeznek. A magyar kormány meglehetôsen nagylelkûen és bölcsen döntött, amikor még két évre jóváhagyta a 2 milliárd forint támogatást. Merem remélni, hogy ezt az elkövetkezô években sem fogják megvonni, hiszen másképpen ez az intézmény nem mûködhet. Az egyetem kérdését összmagyar ügynek kell tekinteni, amelyet nem lehet elhanyagolni és csak az erdélyi magyarság teherbíróképességére bízni. Akik elképzelték ezt a tervet, valószínûleg ezzel számoltak.

— Az elmúlt idôszakban a sajtóban aggodalmak fogalmazódtak meg a magyar kormány által jóváhagyott támogatás felhasználásával kapcsolatban. Mennyire igazolódtak be ezek a félelmek?

— Általában ahol pénz van, ott gyanakvás is van. Nem szeretném azt bizonygatni, hogy a kiutalt összeget jól használtuk-e fel vagy sem, hiszen vagy elhiszik, vagy nem. Ezzel kapcsolatban csak egyet tudok mondani, és emellett bármikor kiállok: a Romániába átutalt pénz semerre sem térült el, mindent, az utolsó forintig célirányosan használtunk fel. Arról természetesen vitatkozni lehet, hogy szükséges-e bérelni egy ilyen irodát vagy sem. Tény az, hogy ez is az egyetem apparátusához tartozik. A legtisztább lelkismerettel merem állítani, hogy a magyar adófizetô polgár pénzét célirányosan használtuk fel, s az nem folyt el semerre. Különben olyan ellenôrzési rendszer vesz körül bennünnket határon innen és túl, hogy nagyon nehéz lenne a támogatást másképpen felhasználni.

— Az alapítvány mennyire tartja a kapcsolatot az alapító egyházakkal? Mint ismeretes, az egyházak a kommunikáció hiányát jelezték...

— Személy szerint állandó kapcsolatban vagyok az egyházakkal. Püspökeink figyelnek ránk, és idônként számon is kérnek. Éppen az elmúlt napokban fogalmazódott meg a püspök urak részérôl az az elvárás, hogy az alakuló egyetemen erôsítsük meg és tartsuk tiszteletben a keresztény jelleget. Ez nem lesz könnyû feladat, de mindent megteszünk ennek érdekében, hiszen nem csak egy magyar egyetemrôl van szó, hanem egy olyan egyetemrôl, amelyet egyházak hoztak létre.

Papp Annamária

Adrian Nãstase miniszterelnök szerint a magyar státustörvény olyan új koncepciót vezet be a nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló európai elvárásokba, amely megváltoztatja az Európai Bizottság vonatkozó keretegyezményének alapját jelentô filozófiát — hangsúlyozta a román miniszterelnöki hivatal által kiadott sajtóközlemény Adrian Nãstase kormányfô és Martonyi János magyar külügyminiszter találkozójáról.

A közlemény szerint a találkozón megerôsítést nyert az a szándék, hogy továbbra is fejleszteni kívánják a két ország partnerségi viszonyát, beleértve a magas szintû politikai párbeszédet. Románia érdekelt abban, hogy az 1996-ban kötött politikai alapszerzôdés szellemében valósítsa meg kapcsolatát Magyarországgal.

Ebben az összefüggésben megerôsítést nyert az a szándék is, hogy a lehetô legjobb feltételek között készítsék elô a kormányközi vegyes bizottság szeptemberi ülését. A találkozón kifejezésre jutott az a meggyôzôdés, hogy Románia és Magyarország között jó lehetôség van az együttmûködésre, a kétoldalú kapcsolatok építésére, s a két ország elkötelezett partnerségi viszonya a térségbeli biztonság és stabilitás egyik oszlopát jelenti.

A Magyarországgal szomszédos államokban élô magyarokról szóló státustörvénnyel kapcsolatban Adrian Nãstese kijelentette: a román aggodalmak azokkal az elôírásokkal kapcsolatosak, amelyek területen kívüli, Romániában történô végrehajtását feltételezik olyan eljárásokkal és olyan területeken, amelyek túllépnek az európai normák és elvek, valamint az alapszerzôdés keretein.

A román miniszterelnök szerint a törvény olyan elôírásokat tartalmaz, amelyek nem idôszerûek a Romániában élô magyar nemzetiségû állampolgárok jogainak tiszteletben tartását illetôen, ellentétben állnak a mai román társadalom valóságával és összetartó erejével.

Adrian Nãstase szerint a magyar státustörvény olyan új koncepciót vezet be a nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló európai elvárásokba, amely megváltoztatja az Európai Bizottság vonatkozó keretegyezményének alapját jelentô filozófiát. Errôl kiváló jogászok készítik majd el a Velencei Bizottság keretében kompetens véleményezésüket.

Amennyiben a Velencei Bizottság úgy ítéli meg, hogy elérkezett az ideje új elvárások bevezetésének ezen a területen, természetes, hogy azok az Európai Tanács teljes illetékességi területén és nem csak annak egy részén kerüljenek alkalmazásra — hangsúlyozta a román sajtónyilatkozat.

Magyarország elutasította azt a román javaslatot, hogy függesszék fel a határon túli magyarokról hozott státustörvényt — hangsúlyozta szombaton a legtöbb román lap a pénteki román–magyar külügyminiszteri tárgyalásokról beszámolva.

A lapok többsége a címekben a magyar elutasítást emelte ki. „Martonyi János magyar külügyminiszter mosolyogva elutasította a státustörvénnyel kapcsolatos összes kifogást" — írta az Adevãrul. „Mircea Geoanã kérésére Martonyi János nemet mondott" — hangsúlyozta a Ziua. „Magyarország elutasítja a törvény végrehajtásának elhalasztását" — szögezte le a Cronica Românã és a Cotidianul.

A külügyminiszteri tárgyalásokról szóló beszámolók döntô többsége ugyanakkor tárgyilagosan ismertette a két fél álláspontját és azt a megállapodást, hogy szeptemberre összehívták a román–magyar kormányközi vegyes bizottságot. A román lapok közül az Adevãrul még azt is elismerte, hogy a magyar fél már régóta szorgalmazza a lassan két éve tetszhalotti állapotban lévô bizottság újraélesztését.

Ezt a megállapodást tartotta lényegesnek az Azi címû lap is, amely megállapította, hogy a státustörvény változatlan marad, de a lehetséges kompromisszumot jelenti, hogy a két ország szeptemberben tárgyalásokat kezd a végrehajtási utasításokról. A România Liberã szerint a kompromisszum már meg is született, hiszen a magyar fél közölte: kész elfogadni Románia részvételét a végrehajtási utasítások kidolgozásában.

Kisebbségben maradtak a magyar fél álláspontját közvetlenül, vagy közvetve támadó román lapok. A magyar státustörvény ügyében még a tények meghamisítását is felvállaló Curentul címû újság most úgy látta, hogy Snagovban a „süketek párbeszéde folyt", mert „miközben Geoanã a magyar státustörvény végrehajtásának felfüggesztését kérte, Martonyi már meg is bízta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget annak alkalmazásával Romániában".

A Jurnalul National azt a megoldást választotta, hogy címlapján „a magyarországi sajtó románellenes delíriumának kibontakozásáról" írt, s a román lap által kormánypártinak aposztrofált Magyar Nemzet kommentárjainak ismertetéséhez „fûzte hozzá" a román–magyar külügyminiszteri találkozót, hangsúlyozván: Románia nem hajlandó kompromisszumra a státustörvény kérdésében.

Vasile Luput, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) elsô alelnökét szombaton kizárták a pártból. Lupu nem volt hajlandó részt venni a párt csúcsvezetôségének az ülésén, és súlyos bírálatokkal illette a KDNPP ideiglenes vezetôségét. A párt volt alelnöke többek között hazudozással vádolta meg Ciorbeáékat, felróva nekik, hogy megpróbálják kompromittálni személyét a közvélemény elôtt. Lupu sajtónyilatkozatban ugyanakkor azt sugallta, hogy kapcsolatot tartana fenn a kormánypárttal. A párt volt alelnöke nem ismeri el a pártból való kizárásáról szóló döntést, és rendkívüli kongresszus összehívását szorgalmazza augusztus 17-e és 19-e között. A kongresszus feladata lenne a párton belül kialakult konfliktushelyzet orvoslása.

Victor Ciorbea, a KDNPP ideiglenes elnöke a párt szombati ülésén annak a véleményének adott hangot, hogy Andrei Marga lemondásával válságot akart elôidézni a pártban. Mint fogalmazott, mindaz, ami az elmúlt idôszakban történt, annak tulajdonítható, hogy a kormánypárt át akarja venni a parasztpárt irányítását. Ciorbea szerint a Szociáldemokrata Párt parasztpárti politikusok segítségével a KDNPP ellen irányuló akciókat szervez. Az ideiglenes elnök kijelentette: az elkövetkezô idôszakban további kapcsolatot kívánnak fenntartani a KDNPP régi szövetségeseivel, Doina Corneával és a néhai Corneliu Coposu nôvéreivel. Hétfôn újabb parasztpárti politikusokat, Cãlin Cãtãlin Chiritã volt fôtitkárt és Laurentiu Dumitrascu, a vâlceai szervezet volt elnökét rendelték be kihallgatásra.

A tervek szerint az idén ôsszel találkozóra kerül sor a magyar, illetve a román közlekedési, valamint a környezetvédelmi miniszterek között. Egyebek között errôl volt szó a két ország infrastrukturális, közlekedési, vízügyi és környezetvédelmi szakbizottságának csütörtöki budapesti ülésén. A delegációk szükségesnek tartották az 1986-os kétoldalú határvízi egyezmény felülvizsgálatát s a megújításáról megkezdett tárgyalások ôszi folytatását.

A kétoldalú környezet- és természetvédelmi együttmûködés kereteit rögzítô, közelmúltban hatályba lépett egyezménnyel összhangban a tervek szerint ugyancsak ôsszel tartanak vegyes bizottsági találkozót.

Az árvízvédelmi együttmûködés érdekében mindkét fél nagy hangsúlyt helyez a közös programok kidolgozására, megvalósítására. A kereteket a májusban Budapesten aláírt nyilatkozat jelöli ki. Magyar kezdeményezésre Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Jugoszlávia részvételével július 19-e és 20-a között Debrecenben tekintik át a program megvalósításának helyzetét.

A közúti összeköttetés javítása érdekében a felek támogatták a IV. folyosó Bukarest–Nagylak–Szeged–Budapest tengely- és a Tina-hálózathoz kapcsolódó Bukarest–Nagyvárad–Miskolc–Kassa útvonal kiépítését.

A vasúti összeköttetés fejlesztése szempontjából kiemelkedô a IV. közlekedési folyosót képezô Hegyeshalom–Budapest–Lökösháza–Curtici–Bukarest vasútvonal folyamatban lévô korszerûsítése, illetve a Szeged–Temesvár vasútvonal megvalósíthatóságának vizsgálata.

A delegációk szorgalmazták a Létavértes–Secueni (Székelyhíd) térségében tervezett határátkelôhelyrôl augusztusban újabb — helyszíni szemlével egybekötött — egyeztetés megtartását.

Ôsszel a közlekedési, a vám-, a határrendészeti, a növény- és állategészségügyi szervek megbeszélést tartanak a vasúti szolgáltatások javítása, a határvárakozási idô csökkentése érdekében.

A románellenesség fenyegetô vádjának elkerülése érdekében gyorsan lemondott idei nyári reklámkampányának szlogenjérôl a legnagyobb magánkézben lévô hazai mobiltelefon-társaság. A Connex a turisztikai miniszter haragját vívta ki azzal, hogy „Az idén nem a Fekete-tengert fogod látni" szlogent választotta kampányának jelmondatául, és az elôfizetôi kedv ösztönzésére a Maldív-szigeteken való nyaralás megnyerésének lehetôségét ígérte.

Dan Matei Agathon turisztikai miniszter azonnal a kampány leállítására szólította fel a társaságot. Ezzel egy idôben jelentést tett le a miniszterelnök asztalára, bizonyítva: a Connex súlyos károkat okoz a román turizmusnak azzal, hogy olyan képzetet terjeszt, miszerint a külföldi idegenforgalmi ajánlatok jobbak lennének a románnál.

A román lapok beszámolói szerint Adrian Nãstase kormányfô reagálása határozott és kemény volt: elôbb a társasághoz küldte a miniszterelnöki ellenôrzô hivatal embereit, majd azt ajánlotta a társaság vezetôinek, hogy üljenek le megbeszélésre a miniszterrel.

A találkozón gyorsan baráti megegyezésre jutottak: a Connex lemondott a kifogásolt jelmondatról, a jutalomüdülések körét kibôvítette fekete-tengeri nyaralásokkal, és gôzerôvel hozzákezdett egy új kampány kidolgozásához.

A társaság vezetôi hangsúlyozták, hogy „nem a kormány zsarolásának engedtek", mint azt a lapok írták. Az újságok szerint Agathon arra készült, hogy szükség esetén beperli a Connexet románellenes kampány miatt, és az államnak okozott károk miatt 1 millió dolláros kártérítést követel.

A Ziarul Financiar címû gazdasági napilap szerint a „hazai termék" védelmét meghirdetô kormány most elsô alkalommal szólt bele nyíltan egy nagy magántársaság kampánytevékenységébe. Fekete-tengeri román strandokon, ne pedig külföldön nyaraljanak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]