 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. június 2.
(XIII. évfolyam, 125. szám)
Ezzel a jelszóval alkotott pénteken este több száz ember élôláncot a város központja körül. A lánc a Bocskai tértôl a Hôsök útján át, az 1989. December 21. úton vezetett vissza az Avram Iancu szoborig. A rendezôk a baptista, szombatista, ortodox, református, és más felekezethez tartozó hívek voltak, akik ezzel az akcióval akarták felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a mûvi vetélés istentelen cselekedet. A megmozdulással szemben több járókelô egyet nem értését fejezte ki. Negyed nyolckor ökuménikus istentiszteletet tartottak a görögkeleti székesegyház elôtt.
A kolozsvári polgármesteri hivatal közleményben értesített: május 31-én az intézmény anyakönyvvezetôje megtagadta a házasságkötést két magyar nemzetiségû fiatal közt, mivel a vôlegény, Herédi Zsolt, elôbb magyarul mondott "igent" az esketésen.
Herédi Zsolt, a Babes–Bolyai egyetem szociológiai karának hallgatója a Szabadságnak elmondotta: tíz nappal az esküvô elôtt megkérdezték az anyakönyvi hivatal egyik alkalmazottját, hogy kimondhatják-e magyarul is a boldogító igent. A válasz az volt, hogy "egyelôre nem". Idôközben (május 23-án) életbe lépett az új helyi közigazgatási törvény, amelynek értelmében azokban a helységekben, ahol a kisebbség száma meghaladja a 20 százalékot, a közhivatalokban az állampolgárok szabadon használhatják anyanyelvüket. A május 31-re meghirdetett esküvôn az anyakönyvi hivatalban megjelent Herédi Zsolt és menyasszonya Füsy Katalin-Ildikó, valamint két tanú. Amikor Vasile Petru Gherman anyakönyvvezetô megkérdezte a vôlegényt, hogy elveszi feleségül Füsy Katalin-Ildikót, Herédi Zsolt igen-da-val felelt. A feldühödött Gherman kirohant a helyiségbôl, majd egy jegyzôkönyvet nyújtott át a fiataloknak, amelyben az állt, hogy a vôlegény az érvényben lévô törvényeket megszegve, "idegen nyelven" válaszolt kérdésére.
A harminc éves Zsolt az elhunyt Herédi Gusztáv író, volt városi tanácsos fia két éve él együtt Ildikóval, és van egy egyéves és nyolc hónapos kisfiuk. Bár nem szereti a ceremóniákat, az Egyesült Államokba való elutazása elôtt (ahova dolgozni megy a Work Experience USA program keretében) törvényesíteni akarta kapcsolatát menyasszonyával. Ismerve az új helyhatósági törvényt, Zsolt természetesnek tartotta, hogy anyanyelvén is igent mondjon az esketésen. Vasile Gherman anyakönyvvezetô többszöri kérésükre sem kezdte újra az esketést, bár a fiatalok végül abba is beleegyeztek, hogy csak románul válaszoljanak. Gherman szerint csak a bíróság dönthet ügyükben, ezért nem volt hajlandó a ceremóniát megismételni.
A Szabadság Eckstein-Kovács Péter szenátort arra kérte, hogy kommentálja az esetet. A volt kisebbségügyi miniszter kijelentette: megengedhetetlen, hogy Kolozsváron másképp értelmezzék a törvényeket, mint az ország többi részében. Mivel a magyar kisebbség meghaladja a 20 százalékot, a fitaloknak jogukban áll magyarul is "igent" mondani az anyakönyvvezetô elôtt. Ha pereskedésre kerül sor — nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter —, ingyen elvállalom Herédi Zsolt és Füsy Katalin-Ildikó jogi képviseletét.
Az egyházak védnöksége alatt induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem nem a Babes–Bolyai Tudományegyetem, hanem a Petru Maior Egyetem számára jelent konkurenciát — véli Kása Zoltán rektorhelyettes.
Egyetemi oktatás az évezred kezdetén címmel péntek délután szakmai értekezletet szervezett a BBTE magyar tagozata. Az intézmény elsô összkonfereciájára a 270 magyar anyanyelvû egyetemi oktató közül mintegy 50 jött el.
A rendezvényt du. 3 órakor Kása Zoltán rektorhelyettes nyitotta meg, ôt Andrei Marga rektor követte, aki az értekezlet legfontosabb pontjait — az egyetemi terjeszkedés, nemzedékváltás, elszigeteltség és felzárkózás, külsô és belsô minôségi értékelés, az egyetemi oktató személyisége, tanítási stílusok, az egyetemi vezetés kérdései — érintve a nyugati egyetemi élet prizmáján keresztül vázolta fel a BBTE fejlôdésének fô irányvonalait.
A tudományos ülésszak kolozsvári, illetve szegedi egyetemi oktatók elôadásaival folytatódott — a Szegedi Tudományegyetemet az Intenzív módszerek a felsôoktatásban címû, élénk érdeklôdést kiváltó elôadás szerzôje, dr. Csapó Benô egyetemi tanár képviselte —, majd szekcióülések keretében szakmai megbeszélésekkel ért véget.
A BBTE prorektora lapunknak elmondta: az egyetem magyar tagozata elsô összkonferenciájának nemcsak szakmai és pedagógiai vonzatai vannak, hanem szociálisak is, hiszen a BBTE oktatóinak ismerkedését is elôsegíti egy ilyen kaliberû értekezlet. A Szabadság kérdésére, hogy az ülésszak szociális, összekovácsoló szerepét kapcsolatba lehet-e hozni az Erdélyi Magyar Tudományegyetem beindulásával kapcsolatos konkurenciális helyzettel, a rektorhelyettes a következôket jegyezte meg: véleménye szerint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) beindulása egyelôre nem teremtett komoly versenyhelyzetet a BBTE számára, ugyanis ez utóbbi — mint ismeretes — olyan szakokat céloz meg, amelyek a BBTE-n nincsenek. Az EMTE viszont komoly konkurenciát fog jelenteni a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem számára, ahol rendkívül nagy a román tagozatra járó magyar diákok száma — mondta a prorektor.
Ma este fél kilenckor kezdôdik a tizennyolcadik román–magyar labdarúgó válogatott mérkôzés. A kolozsvári szurkolók otthon vagy Avram Iancu szobra mellett élhetik át óriásképernyô elôtt az összecsapást. Lehet az is, hogy nem lesz éppen békés a hangulat, mivel a központi lapok, a televíziók élet-halál küzdelemrôl regélnek. A minél nagyobb összezördülésre éhezô nacionalisták bánatára Vasile Miriutã, a románból lett magyar válogatott, sérülés miatt nem jöhet Bukarestbe. A Dinamó szurkolói például azt szeretnék, ha minél több erdélyi román lenne a Ghencea úti stadionban, mert ôk "jobban utálják a magyarokat, mint mi". A román lapok tudni vélik, hogy a magyar drukkerek féltek eljönni a meccsre. Kárörvendôek, ahelyett, hogy szégyellnék magukat. Pedig nacionalizmussal kérkedni, nem éppen a legdicséretreméltóbb. Hiszen a foci is csak játék...
A kormány csütörtöki ülésén eldöntötték, hogy júniustól 6%-kal indexelik a 4 791 696 lejjel egyenlô vagy ennél kisebb összegû nyugdíjakat meg egyéb társadalombiztosítási járandóságokat — hadirokkantaknak járó pótlékot, táppénzt, a szülési szabadság és gyermeknevelési szabadság idején folyósított járandóságot. Ez az intézkedés megközelítôleg 4 millió állami társadalombiztosítási és 1,7 millió mezôgazdasági nyugdíjast érint, és az indexeléssel az öregségi teljes (tehát a korhatár és teljes szolgálati idô utáni) átlagnyugdíj körülbelül 100 000 lejjel növekszik, elérve az 1 530 000 lejt.
Az 1998. és 2001. között nyugdíjazott 374 000 személy járandóságát csupán 2%-kal indexeli a kormány, azzal az indoklással, hogy ebben az idôszakban elônyös módszerrel számolták ki a nyugdíjakat. Ez az indexelés érvényes az 1991/49. törvény értelmében a háborús veteránoknak járó pótlékra is. A társadalombiztosítási költségvetésbôl havonta 323 milliárd lejt fordítanak majd a járandóságok említett növelésére, év végéig pedig még két alkalommal alkalmaznak indexelést. Emlékeztetünk arra, hogy a munkaügyi és társadalombiztosítási minisztérium év eleji ígérete szerint a nyugdíjak indexelésével fedezni szerették volna az inflációt, és az elsô negyedévre 7,5%-os növelést alkalmaztak, de a társadalombiztosítási költségvetés hiánya miatt ezt az arányt a második negyedévben már csökkentették.
Jellemzô módon alakult két határidôs helyzet: a kezdetben már két hónappal meghosszabbított, és május 31-ig kitolt határidôt az elmúlt évi összjövedelem bevallására újra megtoldották, ezúttal 60 nappal. Hasonlóan kedvezôen alakult az egészségbiztosítási könyvek kiváltására megszabott, hivatalosan szintén május 31-én lejárt határidô is. A késlekedôkre vagy nemtörôdömökre való tekintettel a kormány csütörtöki ülésén úgy határozott, hogy mindkét esetben még 60 napnyi lehetôséget biztosít a jövedelembevallásra és az ingyenes orvosi ellátás feltételéül szolgáló könyvecskék kiváltására. Ezzel a döntésével a kormány nyilvánvalóan a fegyelmezetlenségnek tett engedményt, és az eddigi késlekedôk ezúttal is az utolsó napokra halasztják majd ezeknek a hivatalos ügyeknek az elintézését, idézte több sajtó is az adóügyi igazgatóságok véleményét.
Az elmúlt napokban valóban "telt ház" jellemezte az adóügyi igazgatóságot, és az ügyfelek is, tisztviselôk is ingerültek voltak. Sokan tévesen töltötték ki az ûrlapokat, a megrohamozott tisztviselôk pedig az állandó hangzavart túlkiabálva próbálták lehetôleg türelmesen sokadszorra megválaszolni ugyanazokat a kérdéseket. És bár az utolsó napokban többen siettek eleget tenni kötelezettségüknek, Kolozsváron a 100 000-re becsült adóköteles személy közül valamivel több mint 32 000 tette le jövedelembevallását. (A jogszabályok szerint a határidô utáni elsô 30 nap késésért 10% késedelmi kamatot számítanak a tartozott adó összegére, a 30 és 60 nap közötti késésért 30% a büntetés, a 60 nap után benyújtott vagyonnyilatkozat esetében pedig 50%-os kamatot alkalmaznak.)
PÜNKÖSDI ÜNNEPI GYÜLEKEZETI TALÁLKOZÓT ÉS SZERETETVENDÉGSÉGET tart június 4-én délután 6 órától belvárosi tanácstermében a kolozsvári belvárosi egyházközség (Brassai utca 6.). Az ünnepi mûsort az unitárius zeneiskolás növendékek szolgáltatják.
A S. TODUTA ZENELÍCEUM V–X. osztályának vonószenekara június 3-án, vasárnap délelôtt 11 órakor tartja évvégi hangversenyét a líceum dísztermében. Mûsoron Farkas Ferenc-, Frescobaldi-, Marcello-, Muresianu- és Bartók-mûvek. Szólista Dan Sorana (klarinét), László György növendéke. Vezényel Kulcsár Szabolcs.
NAGYSZABÁSÚ PROGRESSZÍV METAL KONCERT június 4-én, hétfôn este fél 10 órától a Bianco&Nero diszkóban. Fellép a Voices of Silence kolozsvári, a Psycho Symphony nagykárolyi és a Taine bukaresti együttes.
KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL június 4-én, hétfôn du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Meghívottjuk Román Mónika pszichológusnô. Az összejövetel után a sokgyermekes családoknak ruhasegélyt osztanak.
MARIANUMISTA ÖREGDIÁKOK TALÁLKOZÓJA június 4-én, hétfôn du. 3 órakor a szokásos helyen.
DAN TRIF: REVOLUTIA TRÃITÃ címû, a Clusium Kiadónál megjelent könyvét mutatják be június 4-én, hétfôn du. 4 órakor az Egyetemi Könyvesboltban.
AZ ÁLLAMI ALTERNATÍV WALDORF LÍCEUM ôsztôl új magyar tannyelvû I. osztályt indít. Ebben az iskolában I. osztálytól egy idegen nyelvet tanulnak a diákok, szintén I. osztálytól furulyáznak, minden évben nyári és téli táborban vesznek részt, a kézmûves foglalkozások keretében a gyermekek agyagozással, nemezeléssel, origani-készítéssel is foglalkoznak, megpróbálnak minél jobban a természetre is figyelni, természetközelben élni. A szülôk igényei szerint ebédet és délutáni foglalkozást is biztosítanak az elsôs diákoknak, valamint mikróbuszos iskolába és hazaszállítást. Jelentkezni, érdeklôdni az iskola titkárságán vagy az induló osztály tanítójánál, Macalik Abigélnél a 198-243-as telefonszámon lehet, naponta 19–21 óra között.
A kolozsvári Mûvészetek Iskolájának szervezésében május 31-én, a Hadsereg Házában került sor arra az elôadásra, amely az iskola tánccsoportjának, az Onyxnak a tízéves fennállását ünnepelte. Kerekes Edit mûsorvezetô elmondta, az Onyx nem pusztán tánccsoport, szinte családként is minôsíthetô, és ez elsôsorban a két vezetôtanárnak, Simon Júliának és Simon Vasilenak köszönhetô. Az együttes fennállása alatt 48 elôadáson vett részt, és számos táncverseny elôkelô helyezését szerezte meg.
Az elôadás során a jórészt szülôkbôl, rokonokból álló közönség ízelítôt kaphatott a repertoárból. Felléptek az együttes idôsebb, már tapasztaltnak nevezhetô tagjai és a legkisebbek is, akik még csak most ismerkednek az alaplépésekkel, de már munkál bennük a mozgás, a tánc szeretete. Román és magyar népi táncok, polka tengerésztánc, latin táncok, balett, társasági táncok szerepeltek a repertoárban, valamint az ifjú mûvészek bemutattak néhány saját koreográfiát is. A mûsort fergeteges kánkán zárta, amelynek során az összes fellépô vidáman emelgette a lábát Offenbach muzsikájára.
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte csütörtökön délután a Kolozsvári Unitárius Nôszövetség kézimunkaköre a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében. Telt ház elôtt elôbb Bálint-Benczédi Ferenc lelkész méltatta az alkotó kedvet és a kollektív szellemet, amelyek jellemzik ezt a közösséget. A nagyváros zajában minden hónap utolsó csütörtökjén megtartott találkozások, az ôsök kincsének megôrzése mellett, arra is alkalmat nyújtanak, hogy a tagok elbeszélgessenek közösségi gondjaikról. Zsakó Erzsébet elnök emlékeztetett a már a Dávid Ferenc Egylet keretében megindult hasonló mozgalomra. 1990-ben újra beindult a tevékenység, 1993-ra kialakult a jelenlegi munkamûhely: hímzôcsapat (amely eddig ezernégyszáz varrottast produkált), a varrócsapat (amely jó állapotú maradékanyagból kötényeket, szatyrokat stb. készít) és a szövôcsapat (ennek eddigi eredménye hétszáz-nyolcszáz méternyi rongyszônyeg és hatvan méternyi gyapjú). Ezenkívül rendelésre bárkinek vállalnak munkát. A kézimunkakört évente 50-60 tag látogatja. 1993-tól tíz kézimunkatanfolyamot is szerveznek, ezeken elôbb rangos szaktekintélyek tartottak elméleti képzést, majd a hangsúly a gyakorlati munkára (pl. csipkeverés) terelôdött. Orbán Forrai Erzsébet olyan példákat hozott fel, amelyekben egy-egy tag élete a kézimunkakör beindulása óta megváltozott, valósággal "megfiatalodott".
Az ünnepségen kiállítás nyílott varrottasokból, gyermekrajzokból, az 1995-ben Homoródalmáson tett csoportos kirándulásról, valamint az 1996-ban kétszázéves templom megünneplésérôl.
címmel rendezik meg június 6–8. között Kolozsvárott, immár második alkalommal a Népi Kultúra Fesztiválját. A szervezôk, a PFONOART Mûvelôdési Alapítvány, a Mûvelôdésügyi Minisztérium, a Kolozs megyei tanács, a kolozsvári polgármesteri hivatal és a Kolozsvári Rádió felvonultatják Erdély leghíresebb népi táncegyütteseit, többek között a Dor Transilvant, a Mãrtisorult, a Mioritát Kolozsvárról, a marosvásárhelyi Inimi Deschise német együttest, a Szilágy megyei Almás községbôl az Ansamblul Romanes Rom-Podrum cigányegyüttest. Ami számunkra érdekes, az idén magyar táncegyüttesek is fellépnek, mégpedig a Zurboló, a Bogáncs és a Szarkaláb néptáncegyüttesek. Június 6-án, szerdán du. 5–6 óra között a Néprajzi Múzeumtól vonul fel a fesztiváli menet a Béke-téri (Lucian Blaga) Diákmûvelôdési Házig, az elôadások helyszínéig. A rendezvényt Gheorghe Zamfir rendkívüli hangversenye zárja. A fesztivál fô szponzora a Tuborg sörgyár. Támogatók: a Napoca Szálló, az Expo Transilvania, a Városi Közstállítási Vállalat, valamint az Adevãrul de Cluj, Antena 1, Jurnalul de Cluj, a Szabadság és a Krónika.
Pünkösd vasárnapján a Szent Mihály-templom ének- és zenekara Magyari Zita karnagy vezetésével ritkán hallható Mozart-misével ünnepel.
A KV 257-es C-dúr mise elsô darabja annak a három C-dúr misének, amelyek megközelítôleg egy idôben keletkeztek (KV 257, 258, 259) valamikor 1775 és 1777 között. (Egy másik megjelölés szerint a 11, 12 és 13-as számot viselik.) Mindhárom mise Salzburgban íródott, abban a periódusban, mikor a fiatal Mozart Hieronymus érsek szolgálatában állott.
A misék keletkezésének dátuma sokat vitatott, egyes adatok szerint 1781 novemberétôl decemberig íródtak, ezt a dátumot aztán átjavították elôször 1775-re, majd 1776-ra. Köztudott, hogy Mozart 1780-ban elhagyja Salzburgot.
Minden valószínûség szerint a mise 1776 végén, 1777 elsô felében készült. A konfúziót az is növelte, hogy egy régi kötet borítóján, amely mind az öt C-dúr misét tartalmazta, Leopold Mozart kézírásával egy bejegyzés található, mely szerint keletkezésének dátuma "1776 novembertôl decemberig". Ugyancsak az ô megjelölése szerint ez a mise a Missa longa kategóriájába tartozik, missa solemnis típusú, ellentétben a másik kettôvel, melyek Missae breves et solemnes típusúak. Azt mondhatjuk, hogy Mozart zsenialítása "átszûrte" a helyi salzburgi misetípust.
A már jelzett típus szerint elnevezése Nagy Credo mise (Grosse Credo-Messe), megkülönböztetésül a Kis Credo Misétôl (a Credo gyakori megszólalása alapján).
A mise a 19. század közepéig kéziratban maradt fenn, Credo-ját többször átdolgozták, rövidítették.
A nagymise keretében elhangzik még egy kevésbé ismert Mozart-mû, amely a kisebb egyházi mûvek gyûjtôfogalom alatt található a mûfaji megjelölésekben, és amely kifejezetten pünkösdre készült. A Veni Sancte Spiritus (Jöjj, Szentlélek) KV 47 (nr. 2.) kétrészes mû, második része allelujába torkollik. Mindkét mû elôször csendül fel Kolozsváron.
A mise keretében elhangzik még:
Händel: Alleluja; Torelli: D-dúr szonáta trombitára és orgonára. A trombitaszólót Pora Tibor játssza, orgonán kísér Magyari Zita; Mozart: Esz-dúr Simfonia concertante II. tétele (Andante), elôadják ifj. Barabás Sándor — hegedû és Ruha István — mélyhegedû; Mozart: G-dúr hegedûverseny II. tétel, elôadja Ruha István.
A Mozart-mise szólistái: B. Konrád Erzsébet, Berecz Zselyke, Kiss Domokos és Hercz Péter. Közremûködik a Szent Mihály-templom ének- és zenekara (hangversenymester ifj. Barabás Sándor), valamint a Kós Károly kamarakórus. Karnagy: Magyari Zita.
A Page Cinema elsô alkotása hét hónap alatt készült el (a rendezôk a közeljövôben további három alkotással akarnak bemutatkozni). Román film, olyan, amely tetszeni fog neked — hirdeti a videokazetta címlapja. (Ez azért korántsem biztos...)
Gelu Radu rendezô filmjének piacra kerülése alkalmából sajtótájékoztatót tartottak pénteken az Union Bingo termében. A rendezô és stábja a kevés költségvetéssel (mindössze 500 dollárba került az egész) jót alkotni elvet vallja. A csak home-video rendszerben forgalmazott, azaz moziba nem kerülô film címe: A városnegyed (Cartier). Egyszerû eszközök segítségével mutatja be a negyedbeli bandák életét, a véres valóságot.
A színészek, kevés kivétellel, eddig még közelébe sem kerültek a kamerának. A negyed életében kevés szerepe van a nôknek — éppen ezért egyetlen nôi fô(bb) szerep van, az alkoholistává lett anya alakítója Ingrid Dimofte, fôiskolai hallgató. A jó (Mody Levente) és a rossz (Florin Matingo) klasszikusnak mondható harcát mutatja be az alkotás, olykor a kegyetlen valóságot, olykor pedig annak paródiáját. Látványos verekedések, kábítószer-kereskedés, drogfogyasztás, egyszóval a külváros mindennapjainak sötét oldala.
Az elkövetkezendôkben versenyekre is benevezett film 18 éven felülieknek szól, és közönségsikerre számít (legalább olyanra, mint Quentin Tarantino Pulp Fictionja — nyilatkozta kissé túlozva a forgalmazó Transglobal Media képviselôje).
a 2001–2002-es tanévben
angol nyelvet intenzíven tanuló V. osztályt indít.
Beiratkozni 2001. június 18–22, 9–15 óra között lehet az iskola titkárságán.
A nyelvvizsga idôpontja: írásbeli: 2001. június 26., de. 9 óra
szóbeli: 2001. június 27., de. 9 óra.
Az iskola címe: Király/I. C. Brãtianu utca 26., tel.: 197-251.
A Fôtér, a Dózsa György és az óvári, egykori Torony (Bocskai, Toplica) utca által határolt L alakú háztömb területén áll az Óvár, az egykori várost kerítô fal egyik megmaradt része, régi falrendszerének délkeleti saroktornya. Különösen Kelemen Lajos és Kiss András levéltári kutatásainak hála, számos, rávonatkozó adat áll rendelkezésünkre.
Föltehetôen a XIII. század elsô felében épült. Amikor viszont a Szent Mihály-templom piactere körül megnövekedett várost a XV. század elejétôl fallal kerítették, védelmi rendeltetése megszûnt. Lehet, hogy már akkoriban tömlöcként kezdték használni. Az erre vonatkozó elsô ismert adat 1497-bôl való. 1550-tôl a legrégebbi városi számadáskönyvek carcer seu turris-ként, ’tömlöc vagy torony’-ként emlegetik. 1550-ben javították, deszkával fedték és új ajtót készítettek az asszonyok fogdájához. 1588. március 20-án a százférfiak tanácsa megállapította, hogy a bíróknak sok "bút" okozott a foglyok gyakori szökése és a fogház "épületlen és erôtlen" volta. Ezért elhatározták, hogy a fogházat és kerítését kôbôl kell felépíteni.
Ennek alapján 1590. május 11-én kezdték bontani Márton deák sütôházát, s helyébe a szögleterôdítés mellé, északra, ennek felhasználásával, városi fogházat építettek. Ez volt tehát az Óvár délkeleti tornyával — bár több szerzô szerint azonos, valójában — csak részben azonos szomorú és félelmetes Torony, amelyben rabokat tartottak, akik közül sokan innen kerültek a vesztôhelyre. Építtetôje Miklós deák és Diószeghi István volt. Rendeltetését a XIX. század elejéig megôrizte. Fogháznak, Rabok tornyának, Tömlöcnek, Város fogházának, Város tömlöcének, Városi fogdának is mondták. Keleti oldala a Dózsa György utca 5. szám alatt, az udvar végében ma is látható.
Ez a város egyik legódonabb épülete, ajtókerete a román, azaz félköríves ízlés egyetlen helyi maradványa. A XX. század elején néhány évig Városi Múzeumot rendeztek be itt, de nedvessége miatt erre alkalmatlannak bizonyult. A Fôtér 25. szám alatti vendéglô évtizedekig hûtôházként, raktárként használta. Az idô tájt nem volt látogatható, fényképezni csak nagy utánjárással lehetett, az étterem felelôse és pincérei pedig mindent kiötöltek, hogy ezt megakadályozzák. Jelenleg valamiféle barlangtani vagy földtani magánmúzeummá szándékoznak átalakítani.
1497: turris captiuorum [kaptivorum] ’foglyok tornya’; "in turri captiuorum" ’a foglyok tornyában’; 1563: "ad thurrim civitatis carceream" ’a városi torony börtönének’; 1566: apud turrim captivorum ’a foglyok tornya mellett’; 1574: "Ilona Nehay Zeocz Ferenchne Azt vallia, hogi ment volt Beke Gergeljhez az Toromba"; 1582: "Az torombelÿ lakatoknak harma romlodozot meg"; "Az varos Eorizeoÿ Rengeo Annat es ot Biro vram Az Thoromba Akaria vala vitetnÿ"; 1586: "Kelemen fordula az teómleócz aÿtaiahoz"; 1588: "Towabba az sok fogliok zaladasa miat sok buwok volt az birak vrainknak melj eset az foghaznak Epwletlen es ereotlenseghe miath"; 1590: "Az warosnak owarbani foghazanak Epiletere"; 1597: "Az Coloswari fokhazanak Epwletirol walo keoltseg"; 1615: "az óvári fokház udvarán tisztíttattam meg az kutat"; 1616: "Az Toromban csináltattam meg az ásást, melyet ásott volt Walkaj Bálint fokságában"; 1617: "Az óvárbeli Toromban csináltattam poroszlók házája ablakára három ablakra lantornát"; 1622: "1 Julii. [...] az mennykô [...] harmadszor esmég az rabok tornyát üté"; 1627: "8 Junii [...] szörnyû mennydörgés, villámlás lôn, [...] ez Toronyt is megütötte vala"; 1629: "az Torony ajtaja, melyeket csináltattam be egy kômívessel"; 1634: "seotaz Varos keozeonseges Teomleoczebeolis, ott Szallott ala halalra Sententiazot fogoly, melliet magunk vduaran fogank megh."; 1668: "Vöttünk az Toronyban való vigyázóknak egy szekér kovácsszenet"; 1699: "6 Novembris. Hozának ide egynéhányat az vásárhelyi tanácsból és a Toronyba vivék."; 1701: "mikoron volnánk említett Kolozs vármegyében Kolozsvárott, az kolozsvári Toronban"; 1716: "az Óvárban a Város tömlöce"; 1734: "az Toromból elbocsáttatott"; 1818: "a város fogházába 18 rabvasok lévén és ezek mind fel lévén verettetve ugyanannyi rabokra"; 1821: "Bálint Márton, Dávid Sámuel és Molnár József toronybéli rabok kérik megengedtetni"; 1837: "az O varban a Város Fogháza mellett (sütô ház); 1869: Városi fogda.
Az ablak nélküli egykori tömlöcben, kb. 20 x 20 cm-es kövön felirat látható:
IT VOLT FOGVA NAG(y)
BANYAI SAMUEL NYOLTZ
HOLNAPIG A TSASZAR RE(-)
MONDA TSITKOJAERT
AN(n)O 1797
Körülbelül 1788–1789-ben, az akkori szokás szerint, más kolozsvári polgárhoz hasonlóan, Bányai Sámuel két kincstári — katonai — maglovat, korabeli kifejezéssel aerarialis vagy császári kancát vett át, azzal a feltétellel, hogy két esztendô múltán a maglovak helyett két, ún. remonda csikót ad a kincstárnak. A két esztendô után, amint Bányai Sámuel beadványában elmondja, a két kanca megdöglött "az régtôl fogva bennek levô kehe" miatt. A rendelkezések szerint Bányainak ki kellett volna fizetnie a be nem szolgáltatott csikók árát, de ô tanúkkal bizonyította, hogy nem tehet a kancák elpusztulásáról, és kérte a kincstárt, engedje el a csikók ellenértékét.
A kincstár csak évek múlva vette elô az ügyet és a városi tanács által "megszoríttatta" Bányait, hogy törlessze adósságát. Minthogy Bányainak erre nem volt lehetôsége, 1796. október 30-án a Toronyba zárták. Két beadvány után, 1797. április 10-én a fôkormányszék elrendelte, hogy az "élelme keresése módjától elzárt Bányai Sámuelt elégséges kezesség mellett, mindazonáltal, hogy személye mindenkor, amikor kivántatik, elé fog állítatni, szabadan bocsássák". Akkoriban kerülhetett a tábla a falra, mert azon csak 1797-beli fogsága van feltüntetve, holott "csitkó ügyben" 1799-ben még visszatért a Toronyba.
A kôboltozatos pinceajtó fölött emléktábla áll:
D. (címer) I.
ÉN KASSAI MIHÁLY 1820ba
TÖMLÖTZ TARTO LETTEM, EBBEN A’FOGHÁZBA:
TI! SZERENTSETLÉNEK, KIK ITTEN SZENVEDTEK
A’BAL SZERENTSÉNEK, PÉLDÁI LETTETEK;
HA SORSOTOK FORDULT, OLLYKOR BU BÁNATRA
VOLTAM NÉKTEK MÉG IS, VIGASZTALÁSTOKRA
MIDÖN 1821be IRTAK, E’TÖMLÖTZ S KÔFALAK AKKOR
MEG (záródísz) UJULTAK
A tábla felsô részén Kolozsvár háromtornyos címere látható. Az ettôl jobbra levô kézírásos betû nem látszik tisztán. I-nek írtuk, de S is lehet.
A tömlöc 1821. évi megújítását több vizsgálat elôzte meg. Ezek során megállapították, hogy a fogházban tarthatatlan állapotok uralkodnak, a foglyoknak jóformán fekvôhelyük sincs. Ezzel egyidejûleg a foglyokat nem lehetett kellôképpen ôrizni: nem volt elég bilincs, lábvas stb., az épület, a körülötte levô helyiségek és a megmaradt óvári kôfal nem megfelelô helye miatt a szökések egyre gyakoribbá váltak. Utoljára 1820 júliusában a város fôbírája elrendelte a Torony megjavíttatását. A munkálatok megkezdéséhez a döntô okot az október 13-ra virradólag keletkezett tûz adta meg: a tömlöc "felgyújtatott, s két szobáknak a fedele egészen elégett, s a több fedelek is nagyon megbontattak, hogy a tûz tovább ne harapóddzék". A városnak nem volt pénze, így a munkálatok még 1821 nyarán is folytak, amikor Kassai Mihály porkoláb az emléktáblát a Torony bejárata fölé tétette.
Végre itt van június. A focirajongók nagy örömére, hisz vele együtt elérkeztek a vb-selejtezôk. Magam is kíváncsian és nagy érdeklôdéssel vártam már a román–magyart, ám most kissé félek a mai naptól. Mint már annyiszor a páros mérkôzések során, újra az az érzésem, a mai mérkôzés több lesz csak játéknál, hangulatában román–magyar miniháborúvá válhat. Szerencsére a magyar csapat már tudja, mi vár rá, és talán nem illetôdik meg az elsô negyedórában, mint két évvel ezelôtt. Ami pedig a magyar szurkolókat illeti: valószínûleg biztonsági okokból Magyarországról hivatalosan egyetlen rajongó sem érkezik.
A helyzet pikantériája, hogy a román csapatot magyar ember vezeti, a magyar csapat egyik legjobbja pedig román származású... Az egyik "áruló", Vasile Miriutã, otthon maradt a magyar szurkolókkal, az MTV2-n kommentálja majd a mérkôzést. Szerdai sérülése, amely miatt kimaradt a nemzeti tizenegybôl, meglehet, csupán "diplomáciai". Ô, vagy a magyar szövetség jobbnak látta, ha nem élezi tovább az amúgy is feszült helyzetet. Néhány nappal ezelôtt a már magyar állampolgárságú játékost azzal fenyegették meg, hogy ha pályára lép Románia ellen, felgyújtják anyja lakását... Mert mifelénk még elképzelhetetlen, hogy a profi sportoló azért az országért (csapatért) harcoljon, amely befogadta és eltartja ôt.
A másik "árulót", Bölönit, hónapok óta fúrja a román sajtó és szinte mindenki, aki valamilyen szerepet betölt a hazai labdarúgásban. Ôk sem tudják elképzelni, hogy szívvel-lélekkel képes a román csapatért harcolni. Ilyenkor senkinek sem jut eszébe, hogy annak idején 26 gólt lôtt a román válogatottnak, a Steauával pedig kiverte a Honvédot az európai kupákból.
Ezek után pedig a szegény romániai magyar már azt sem tudja, kivel tartson: a magyarokkkal, mert hát kivel mással tarthatna, ha nem velük, vagy Bölönivel, hogy meg ne skalpolják. Mert ha a magyarok nyernek, a skalpolás szinte biztos.
Sajnos abban is biztos vagyok, hogy ma este, amikor a magyar himnusz felcsendül a pályán, a hazai szurkolótábor füttyel fogadja. Nézôtéri sportszerûségrôl ugyanis a két ország közötti találkozókon nem lehet beszélni. S ami számunkra ennél is szomorúbb, az, hogy — adok-kapok alapon — majd a Népstadionban is ugyanilyen füttykoncert és bekiabálás várja majd a visszavágó mérkôzésen a román csapatot (lásd a két évvel ezelôtti mérkôzést!). Ez pedig világosan mutatja, hogy a játék szellemén túlnôtt a két nemzet közötti ellentét. Ennek a mérkôzésnek a nézôterén már nem a világbajnokságra való kijutás a tétje, itt mintha vérre menne a játék. Pedig csak játék! Ilyen szinten pedig, bármi is legyen a mérkôzés(ek) végeredménye, nem volna szabad, hogy többé váljon, mint egy egyszerû, elvesztett vagy megnyert mérkôzéssé. Sokak vétke és felelôssége az, hogy sajnos becsületbeli kérdéssé vált, s most már csak egy-két rendbontó, uszító szurkoló kell ahhoz, hogy egyes rajongók késhez nyúljanak, vagy ököllel intézzék el a román vagy magyar becsületen esett csorbát. Innen pedig valóban már csak egy lépés, hogy a mérkôzés összecsapássá váljék. A nézôtéren, majd utána Bukarest utcáin. És még jónéhány hazai városban. A Galatasaray–Leeds mérkôzés gyászos példája jut eszembe, amikor nem is olyan régen több szurkoló is életét vesztette a mérkôzést megelôzô és követô utcai összecsapásokban.
Ezért tartok — és tartottam is mindig — a román–magyar futballmérkôzésektôl. Ilyenkor — és azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli — igyekszem elkerülni az esti utakat, városi sétákat. Ha pedig mégsem sikerül, egészen biztos: nem öltözöm zöldbe. Csakhogy így ez a mérkôzés már nem sport, valami egészen más. Kár.
1
– Nem ismer valakit, akinek szüksége lenne egy központi, három szobás lakásra? — állít meg ismerôsöm.
• El akarja adni a lakását, Ilonka néni? — nézek rá meglepetten.
Szemében hálás fény csillan, hogy végre kiöntheti a lelkét valakinek:
• Nincs más választásom, a kisebbik fiam a jussát követeli, s nekem már semmim sincs, amibôl pénzt tudnék csinálni.
• Nem dolgozik a gyerek, hogy olyan sürgôs az örökség?
• A "gyerek" már negyven éves múlt, jó fizetése van, de a menyem többször is hangoztatta, hogy nem kérnek többet, mint amennyit a törvény elôír. Ha sikerül eladnom, veszek egy garzont, a többit elosztom a fiúk között. A nagyobbik Pesten él, kétszázezernél is többet keres a pénzügyminisztériumban, de a volt felesége, az a jóféle, ötmillió forintos adóssággal hagyta. Még azt sem engedi, hogy néha meglátogassa a gyermekeit.
• Mennyi a nyugdíja, Ilonka néni?
• A szegény férjem nyugdíjának a fele. Két szobát kiadok albérletbe, abból pótolom. Valamikor azt gondoltam, ha megöregszem, a fiúk fognak eltartani, de odajutottam, hogy én kell segítsem ôket.
• Ha garzonba költözik mivel fogja pótolni a nyugdíját?
• Nekem már úgy is kevés van hátra, valahogy majd csak megsegít az Isten!
2
• Vénségére megtanulhatta volna, hogy vigyázzon magára! Nem szégyelli magát? Azt hiszi, egyéb dolgom sincs, mint maga után járni? Ne tegye magát süketnek, mert tudom, hogy érti a szót, csak kényelmes, szereti kiszolgáltatni magát, mint egy nagyságos asszony. Majd megmutatom én magának, nem fog belôlem csúfot ûzni! Ott fog ülni a mocskában, nem mosok egész nap maga után!
Az öregasszony mozdulatlanul feküdt a takaró alatt, csak a szemében volt élet.Tekintetében vád és sajnálat keveredett, ahogy a menyét figyelte.
Csengettek.
• Ki a fene zavar megint?!... Szervusz drágám, jaj, de jól nézel ki! Hol rakattad be a hajad? Nagyon jól áll neked a vörös.
• Csak éppen beugorttam egy percre. Egy fél óráig hiányzom itthonról, itt hagynám a kulcsokat, a gyerek kulcs nélkül ment el, és minden percben megérkezhet. Hogy van a mama, hallom, nagyon beteg?
• Jól van a drága! Éppen most frissítettem fel az ágyát. Jól belakott, s most lustálkodik.
• Meg is érdemli, hogy ilyen jól bánsz vele, két gyermekedet nevelte fel, minden munka alól felmentett. Ha nekem lett volna ilyen anyósom... Szia, aztán lépj át hozzám este egy kávéra!
A huzat csapta volna be az ajtót?
A Románia elleni, mai világbajnoki selejtezôre készülô magyar labdarúgó válogatott egyórás késéssel landolt csütörtökön a bukaresti Otopeni repülôtéren. A csúszás oka az volt, hogy az egyik utas rosszul lett, meg kellett várni míg az orvosok ellátják.
Ezután a csapat tagjai a Crown Plaza szállodában elfoglalták szobáikat, majd könnyû uzsonna és pihenés következett. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány nem tervezett edzést az érkezés utáni órákra.
A játékosokra — a mérkôzést kísérô felfokozott várakozás miatt — biztonsági emberek vigyáznak.
Bukarest meccslázban
A válogatott szurkolói ugyanúgy pokollá akarják tenni a Ghencea-stadion légkörét Bicskei Bertalan csapata számára, mint ahogy ez két évvel ezelôtt történt — írta a pénteki sajtó. A lapokat úgyszólván csak a szombati világbajnoki selejtezô foglalkoztatja.
A Gazeta Sporturilor például egy teljes oldalt szentel a hazai bajnokságban egymással rivalizáló, de a bukaresti mérkôzésre ismét "piros-sárga-kék egységfrontba" felsorakozó szurkolók hangulatát lefestô riportnak.
További 21 vb-selejtezô Európában
Szombaton Európában — a román–magyar találkozóval együtt — összesen huszonkét labdarúgó világbajnoki selejtezôt játszanak.
Magyar és román szempontból a 8. csoport másik összecsapása, a Grúzia–Olaszország párharc a legérdekesebb. Sokáig bizonytalan volt, hogy lejátsszák-e a mérkôzést, miután a grúz játékosok Kaha Kaladze öccsének elrablása miatt kilátásba helyezték, hogy nem lépnek pályára. Mamuka Kvaratszelija, a helyi szövetség szóvivôje ugyanakkor kijelentette, hogy a vb-selejtezôre mindenképpen sor kerül.
Az olasz válogatott csak azt követôen vállalkozott a grúziai utazásra, hogy megkapta a biztonságára vonatkozó garanciákat.
A játéknap rangadójára a 3. csoportban kerül sor, Koppenhágában két veretlen együttes méri össze a tudását: a 9 ponttal a 3. helyen álló Dánia a listavezetô Csehországot (11) fogadja, mindkét együttes eddig öt mérkôzést játszott.
Az Európában egyedüliként száz százalékos német válogatott Finnországban lép pályára. Ha Rudi Völler csapata Helsinkiben is nyer, akkor gyakorlatilag már nem végezhet a második helynél hátrébb.
A további mûsor: 1. csoport: Oroszország–Jugoszlávia, Feröer-szigetek–Svájc, Szlovénia–Luxemburg; 2. csoport: Írország–Portugália, Észtország–Hollandia, 3. csoport: Észak-Írország–Bulgária, Izland–Málta, Dánia–Csehország; 4. csoport: Svédország–Szlovákia, Törökország–Azerbajdzsán, Macedónia–Moldova; 5. csoport: Wales–Lengyelország, Örményország–Fehéroroszország, Ukrajna–Norvégia; 6. csoport: Belgium–Lettország, Horvátország–San Marino; 7. csoport: Liechtenstein–Izrael, Spanyolország–Bosznia-Hercegovina; 9. csoport: Finnország–Németország, Görögország–Albánia.
C osztály, VII. csoport
Torda: Aranyos FC–Viktóriavárosi Viromet;
Alsójára: Bányász–Dicsôszentmártoni Kémia;
Brassó: Romradiatoare–Aranyosgyéresi Sodronyipar.
C osztály, VIII. csoport
Dés: Désaknai Bányász–Avasfelsôfalui Avas;
Vaskohsziklás: Acél–Kolozsvári U FC;
Arad: West Petrom–Dési Egyesülés-Selena.
A Kolozs megyei érdekeltségû csoportok további mûsora: VII. csoport: Fogarasi Nitramónia–Prázsmári Textil; a Bethleni Szamos-Gáz és a Szamosújvári Olimpia játék nélkül jut a pontokhoz; a Marosvásárhelyi Gázmetán és a Kolozsvári CFR szabadnapos; VIII. csoport: Sarmasági Bányász–Nagysomkúti Liber Humana, Magyarláposi Lápos–Aradi Telecom, Zilahi Armãtura–Élesdi Körös és Szatmárnémeti Sólymok–Aradi Astra; a Szatmárnémeti Szamos szabadnapos.
Az UEFA-kupa gyôztes FC Liverpool vezeti a labdarúgás statisztikai és történeti feldolgozásával foglalkozó szervezet (IFFHS) legújabb klubvilágranglistáját.
Az angol együttes májusban elhódította az FA Kupát is, ezzel kiérdemelte a hónap csapata címet.
Érdekesség, hogy a Bajnokok Ligája-gyôztes és német bajnok Bayern München nem tudott elôrelépni, továbbra is a kilencedik.
Az elsô százban 65 európai klub található, a spanyolok 10, az olaszok és a németek 8–8 együttessel képviseltetik magukat.
Az IFFHS klubvilágranglistájának élén (zárójelben az elôzô helyezés): 1. (6.) Liverpool (angol) 310, 2. (1.) Boca Juniors (argentin) 290, 3. (7.) Valencia (spanyol) 279, 4. (3.) Arsenal (angol) 273, 5. (2.) Palmeiras (brazil) 272, 6. (10.) Cruzeiro (brazil) 270, 7. (4.) River Plate (argentin) és (11.) Vasco da Gama (brazil) 266–266, 9. (9.) Bayern München (német) 246, 10. (5.) Real Madrid (spanyol) 246 pont.
CSELGÁNCS
Vasárnap 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Június 1-kupa.
KÉZILABDA
Vasárnap 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione–Bukaresti Steaua — férfi Nemzeti Liga.
Ismét el kell halasztania gyôzelmi reményeit az amerikaiPete Samprasnek — 2001-ben sem sikerült meghódítania a nemhivatalos salakpályás világbajnokságnak számító francia nyílt bajnokságot. Búcsúztatója a képünkön látható spanyol Galo Blanco.
Eredmények a 2. fordulóból: nôi egyes: Amy Frazier (amerikai)–Arantxa Sanchez-Vicario (spanyol, 11.) 1:6, 6:3, 6:4; Jennifer Capriati (amerikai, 4.)–Tatjana Garbin (olasz) 6:2, 6:1; Sandrine Testud (francia, 17.)–Tatjána Pucsek (fehérorosz) 6:4, 6:4; Amanda Coetzer (dél-afrikai, 10.)–Virginia Ruano-Pascual (spanyol) 6:4, 7:5; Meghann Shaugnessy (16.)–Meilen Tu (amerikaiak) 3:6, 6:1, 6:1; Barbara Schett (osztrák)–Nuria Llagostera (spanyol) 6:0, 4:6, 6:2; férfi egyes: Alex Corretja (spanyol, 13.)–Jens Kinippschild (német) 6:3, 7:5, 6:3; Nicholas Coutelot (francia)–Marcelo Rios (chilei) 6:3, 7:5, 6:3; Galo Blanco (spanyol)–Pete Sampras (amerikai, 5.) 7:6, 6:3, 6:2; David Sanchez–Carlos Moya (spanyol) 1:6, 6:1, 7:6, 6:7, 6:2; Fabrice Santoro (francia)–Greg Rusedski (brit) 6:1, 6:7, 6:3, 7:5; Marat Szafin (orosz, 2.)–Alex Calatrava (spanyol) 6:3, 3:6, 6:3, 6:7, 6:3; Anthony Du-puis (francia)–Tommy Haas (német) 6:4, 6:0, 6:3.
Pénteken már a nyolcaddöntôbe jutásért mérkôztek Párizsban, lapzártáig a következô érdekesebb eredményekrôl érkezett hír: nôi egyes, 3. forduló: Kim Clijsters (belga, 12.)–Marta Marrero (spanyol) 6:2, 6:2; Silvia Farina-Elia (olasz)–Daja Bedanova (cseh) 7:5, 7:6; férfi egyes, 3. forduló: Juan-Carlos Ferrero (spanyol, 4.)–Jacobo Diaz (spanyol) 6:1, 6:7, 6:1, 6:2; Guillermo Canas (argentin)–Tim Henman (brit, 11.) 4:6, 6:3, 6:3, 4:6, 7:5; Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 7.)–Olivier Rochus (belga) 7:6, 6:4, 6:3; Tommy Robredo (spanyol)–Bohdan Ulihrach (cseh) 6:2, 6:2, 6:2.
A férfi csapatbajnokság Északi-csoportjának utolsó mérkôzésén Aranyosgyéresen a Nagyszebeni Electrica ellen a házigazda CFR-Sodronyipar ellen fölényes, 5728–4965 fa (egyéniben: 5–1) arányú gyôzelmet aratott. Ezzel az eredménnyel biztosította be elsô helyét és 1,5 pontos
elônyét a június 4–7. között rendezendô döntô tornára. Ezen még részt vesznek: a Fieni-i Cement, a Brassói Rulmentul, a Sinaiai Carpati (Déli-csoport) és Vajdahunyadi Siderurgica és Petrillai Inter (Északi-csoport).
Íme, a zárótalálkozó petrozsényi Kozma Rudolf szentesítette részeredményei: Cornel Popa–Majos Ferenc 948–968, Bese Demeter–Liviu Ghita 1068–887, Marius Codarcea–Silvestru Haran 902–816, Zenkó Alpár–Ioan Maria 933–769, Grigore Blaga–Radu Bordeanu 949–747 és Ioan Figlea–Mihai Florin 988–778 fa.
Mind Bese Demeter, mind a csapat eredménye a Sodronyipar Sportegyesület tekepályájának csúcsdöntését jelenti.
A Colorado Avalanche 3–1 (1–1, 0–0, 2–0) arányban nyert a címvédô New Jersey Devils otthonában az észak-amerikai profi liga Stanley-kupa döntôjének 3. mérkôzésén, s így az összesítésben 2–1-re vezet a négy gyôzelemig tartó párharcban. A gólokat: Arnott (4. perc), illetve Skoula (11. perc), Bourque (41. perc) és Hinote (47. perc). A párharc következô felvonását vasárnap hajnalban rendezik ugyancsak East Rutherfordban.
l Jún. 4.: Négy évtizeddel ezelôtt befejezôdött az akkori NDK-beli nagyvárosban, a világkiállításairól híres Lipcsében a III. Nôi Torna Európa-bajnokság (az Eb-k sorába, a nôk számára 1934-ben, Budapesten megrendezett I. világbajnokságtól erôsen lemaradva, mindössze 1957-ben rajtolt földrészi vetélkedôket addig Bukarestben (1957) és Krakkóban (1959) rendezték. A nyitányt jelentô bukaresti egynapos vetélkedô a melbourne-i olimpián a magyar Keleti Ágneshez hasonlóan 3 aranyérmet szerzett szovjet Larissza Latinyina óriási fölényének jegyében zajlott valamennyi szeren — talajon, gerendán, felemás korláton és lóugrásban is. Ennek megfelelôen az egyéni összetettben is aranyérmet szerzett! Emlékeztetôül: az Eb-ken nem rendeznek csapatbajnokságot! Jól szerepeltek annak idején a román tornászlányok is, akik közül Elena Leustean-Teodorescu felemás korláton, talajon és egyéni összetettben egyaránt második, míg a kolozsvári Sonia Inovan-Iovan — Szabó Dénes edzô tanítványa — gerendán második, lóugrásban és az egyéni összetettben harmadik volt. A lipcsei III. Eb-n az egyéni összetettben Latinyinához hasonlóan két aranyéremhez jutott, szintén szovjet Polina Asztahova végzett a második helyen, a harmadikon pedig az a 19 éves csehszlovák Vera Caslavská, akit már korábban, a krakkói Eb-n a sportág nagy ígéretének tartottak. Az akkori 1–1 arany- és ezüstérem helyett most mindössze két bronz jutott Verának, de késôbb az 1965-ös szófiai és 1967-es amszterdami kiírásban fényesen igazolta a neki szép jövôt jósolókat: mindkét fôvárosban tarolt, 5–5 aranyérmet vágott zsebre!
l Jún. 5.: 50 eszteneje, 1951-ben Svédországból érkeztek jó hírek a magyar vívókról: a stockholmi VI. világbajnokságon a 8 versenyszámból 3-at ôk nyertek! Egyénileg aranyérmes volt a londoni olimpia két bajnoka, a kardozó Gerevich Aladár és a tôrvívó Elek Ilona, s a dobogó legfelsô fokára állhattak a kardcsapat tagjai, Gerevichen kívül Berczelly Tibor, Kovács Pál, Palócz Endre, Pesthy Károly és Rajcsányi László is. Közülük Berczelly, Gerevich, Kovács és Rajcsányi 1936-ban, Berlinben és 1948-ban, Londonban is olimpiai bajnokcsapat tagja volt, annyi kiegészítéssel, hogy Gerevich már 1932-ben, Los Angelesben is gyôzelemhez segítette csapatát.
l Jún. 6.: 40 éves szünet után aratott újabb gyôzelmet labdarúgó világbajnoki döntô tornán Románia válogatottja! Az elsôt és mindaddig utolsót 1930-ban, az uruguayi I. vb-n érte el, ahol 3:1-re legyôzte Peru csapatát. Ez volt a címeres mezben játszók elsô világbajnoki találkozója. Rá 40 esztendôre, a mexikói IX. vb csoportküzdelmei során, miután 2-án 1:0-ra kikapott Angliától, ezen a napon Guadalajarában 2:1-re legyôzte Csehszlovákia gárdáját. A gólokat Neagu és Dumitrache 11-esbôl lôtte.
l Jún. 7.: Nem feltétlenül sportesemény: 40 éve, 1961-ben Jurij Gagarint, a világ elsô szovjet ûrhajósát, a világûr meghódításában elért teljesítményéért a Nemzetközi Repülô Szövetség aranyérmével tüntették ki.
l Jún. 8.: Másfél évtizeddel ezelôtt, 1986-ban 7. bajnokságát nyerte a kolozsvári diáksportklub nôi kosárlabda-csapata. Az azóta végleg eltávozott Nicolae Martin edzô vezette aranyos lányok: Czeglédi Erzsébet, Kiss Gabriella, Aurora Dragos, Vígh Mária, Páll Magdolna, Sándor Zsuzsa, Virginia Popa, Carmen Costanasiu, Gabriela Mãrginean, Maneszes Ildikó, Enyedi Tünde és Paula Misãilã. Megjegyezzük, hogy az elsô bajnoki címet még Tudomány néven, 1953-ban Serbán Sándor edzô vezetésével vívta ki az egyetemista csapat.
l Jún. 9.: 45 esztendôvel ezelôtt, 1956-ban az évi ötödik mérkôzését játszotta a magyar labdarúgó válogatott, és pontosan ötödször nem tudott gyôzni. Addig: Törökország–Magyarország 3:1, Magyarország–Jugoszlávia 2:2, Magyarország–Csehszlovákia 2:4, Belgium–Magyarország 5:4 és ezen a napon: Portugália–Magyarország 2:2. És ezután Sebes Gusztávot, az Aranycsapat kovácsolóját mensztették, helyét Bukovi Márton foglalta el. Hamar rendet teremtett: irányításával a csapat 5 mérkôzést játszott és mindegyiket megnyerte: Lengyelországot Budapesten 4:1-re, a többit idegenben, Jugoszláviát 3:1-re, a Szovjetuniót 1:0-ra, Franciaországot 2:1-re és Ausztriát 2:0-ra gyôzte le. Következett volna Svédország, de a forradalom miatt elmaradt a mérkôzés.
l Jún. 10.: Ugyancsak 1956-ból: ezen a napon kezdôdtek el az eredetileg Melbourne-ben sorra kerülô olimpia Stockholmba átköltöztetett lovasversenyei.
A Szabadság többször is beszámolt arról, hogy Szilágysomlyón egyre feszültebb a viszony a két magyar jellegû közösségi ház, a megyei EMKE-, illetve RMDSZ-székház vezetôsége között. A vita — amelynek hevét számos személyes ellentét is fûti — évek óta tart, de csak nemrégiben jutott el az érintettek egy része ahhoz, hogy reális megoldást keressenek a kellemetlen ügyre. Az EMKE országos vezetése egy adminisztrátor alkalmazásában látja a megoldást; ily módon az EMKE-ház önellátóvá tétele egy fizetett alkalmazott vállát nyomná, Simonfy Irén pedig elnökként csupán felügyelné a székház munkáját.
A szilágysomlyói EMKE-ház vitájában — mint azt Simonfy Iréntôl, a Szilágy megyei EMKE elnökétôl megtudtuk — nem az az egyetlen lehetséges megoldás, amit az országos EMKE vezetôsége javasol.
• A közvélemény nincs tisztában azzal — mondta —, hogy a szóban forgó ingatlant nem az országos EMKE, hanem a Szilágy megyei kapta. A hathatós közbenjárásomra megszerzett ingatlant csak azért írattuk az országos szervezet nevére, mert ez a megoldás tûnt akkoriban biztonságosabbnak. Véleményem szerint az ún. EMKE-ház vita leghelyesebb megoldása az ingatlannak az országos szervezet hatásköre alól való kivonása, majd ennek eladása lenne. Árából Zilahon egy másik ingatlant lehetne venni, amelynek saját lábon való megállását jómagam biztosítanám. Persze, ez a megoldás feltételezné a háznak az országos EMKÉ-tôl való függetlenítését.
Simonfy Irén lapunknak azt is elmondta: ô nem óhajt polémiába keveredni.
A Sodronyipari Vállalat klubja mellett mûködô fúvószenekarnak 1989 elôtt be kellett szüntetnie tevékenységét. A város lakossága által igen kedvelt zenekarnak fôként a hivatalos rendezvényeken fokozottabban érezhetô hiánya miatt egyre inkább szóba került az újjászervezés gondolata. Ez most sikerült is, a május 10-i Hôsök Napján rendezett koszorúzási ünnepség alkalmával, amikor az újraalakult fúvószenekar diktálta az ütemet.
A zenekar a városé lesz, ugyanis a legutóbbi tanácsülésen Ioan Vasinca polgármester által benyújtott, a fúvószenekar költségeinek közpénzekbôl való fedezésére vonatkozó határozattervezetét a tanács egyhangúlag jóváhagyta. A fiatalokból álló csoport, amely továbbra is a klub helyiségeiben tartja próbáit, átvette a még létezô hangszereket, megalkotva az új fúvószenekar magvát. Mivel mindez nem elég a mûködéshez, ugyanis újabb hangszerekre, egyenruhára, a hangszerek karbantartására, az egyes személyek fizetésére mind pénz kell, ezt hivatott megoldani a polgármester javaslata. A tanácsban elhangzott, hogy cserében a zenekar vasárnaponként szórakoztassa az aranyosgyéresieket és a klub színpadán történô egyes elôadások alkalmával is lépjen fel.
A költségvetési vita során eldôlt: a pénzbôl nem futja a tervezett kollégiumi képzési forma beindítására, hiszen ehhez legalább félmilliárd lejre volna szükség. A tordai kollégium helyi szinten nyújtana lehetôséget a fiataloknak továbbtanulásra, így megkímélné a tordai családokat az ingázási, esetleg bentlakási költségektôl. Sok probléma vár még megoldásra Tordán, ám a pénzbôl nem jut mindenre, így könnyen elôfordulhat, hogy a gidres-gödrös utak sem kerülnek mind javításra, és a Primãverii negyed továbbra is földgáz, víz és villanyáram nélkül marad.
Évente 150 koraszülött életben maradását teszi lehetôvé a Pr. Dr. Alfred Rusescu Anya- és Gyermekvédelmi Intézet keretében mûködô bukaresti Gheorghe Polizu Nôgyógyászati Klinikának adományozott hordozható felszerelés. A 30 ezer dollár értékû mûszeregyüttes a Procter&Gamble ajándéka, amely a gépezetet használó koraszülötteket a kórházi kezelés ideje alatt egyhasználatú Pampers pelenkával is ellátja. A bukaresti kórház évente közel hatszáz koraszülöttet kezel, ez öt százalékkal több az országos átlagnál. Az adománnyal ezek egynegyedének életét tudják megmenteni.
•Két lopást bizonyítottak rá Alexandru Ioan Liscan 36 éves aranyosgyéresi lakosra. Márciusban Liscan egy traktorról lopott le ötmilliót erô elektromotort, de, mint kiderült, ô egy négy évvel korábbi, szintén aranyosgyéresi lopás elkövetôje is, amikor egy kétmilliót érô Pionner kazettás magnót lopott ki egy kocsiból, miután feltörte azt. Minôsített lopással vádolják, szabadlábon van.
• Adócsalással vádolják Adrian István Gált, a dési Elizandra Kft. 38 éves ügyintézôjét. A férfi 1997–2001 között az adók befizetése alól kibújva 73 millió lejes kárt okozott az államkasszának. Adócsalás mellett okirathamisítással, hamis okirat felhasználásával is vádolják, elôzetes letartóztatásba helyezték.
• Súlyos baleset történt tegnapelôtt reggel 7.45 órakor a Fabricii és az Anina utcák keresztezôdésénél. Romulus Roman 65 éves kolozsvári lakos figyelmetlenül vezette CJ–27–CYS rendszámú Opel Kadettjét, körülnézés nélkül váltott útirányt, és a szembôl szabályosan közlekedô CJ–02–WCX rendszámú Peugeot-val karambolozott. Ennek 43 éves vezetôjét, Stefan Olteant súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
Bizony, lassan száz éve már, hogy ez a fotó elkészült. Akkor (1901-ben) népes diáksereg és tekintélyes tanári kar készült iskolai életet kezdeni az Unitárius Kollégium modern épületében. Ám a kollégiumi történet ennél sokkal messzebbrôl indul... Óvári fôiskola néven ismert alapítása idejébôl, 1557-bôl, amikor Dávid Ferenc, késôbb az egyetlen magyar és erdélyi gyökerû protestáns vallás — az unitárius vallás — megalapítója elsô rektora lett ennek a nagy tekintélyû intézménynek. A diákok által szorgalommal másolt iskolai jegyzôkönyvek a "Fasciculusok" többségükben mindmáig megôrizték azt a híres rendszert, amelynek alapján oktattak, és olyan neveket jegyeztek, mint Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Brassai Sámuel, hogy csak néhányat említsünk.
Viharos erdélyi történelemben, ellenreformációs kényszerek miatt többször kellett épületet váltania, és sokszor az alapokról újraépítenie mindent, ami egy iskola kiváló mûködéséhez szükséges. Mindezekhez az elôdök helytállására volt szükség.
Ez a fénykép már rólunk mesél. Az Unitárius Kollégium 1993-ban alakult újra 45 évnyi kommunista tiltás után. Az útkeresés éveit követôen hamar megerôsödött az új iskola. Ma 103 diákja van, és az egyház tulajdonában levô gyönyörû épületben igazán otthon érezzük magunkat. Talán azért, mert a kollégiumi nevelés igazi ajándéka, hogy a tudásban emberi szóval, közvetlenséggel és nyitottsággal mutatja meg minden szomjas csillogó szemnek a valós, életet jelentô utat. Vallásos fiatalként ezt megismerni áldást jelent.
"Úgy érzem, ez az iskola lényegesen más, mint a többi. Kicsit többet kell tanulni, mint máshol, de ha valaki idejön, olyan közösségre talál, amely mindig nyitott a világ felé. Kevesen vagyunk (kb. 100 diák), és ez lehetôvé teszi, hogy jól megismerjük egymást, az egymásra figyelés is hatékonyabban mûködik. A tanárok is ismernek mindenkit külön-külön tehetségeinkkel és problémáinkkal együtt. Ugyanakkor az iskola diákjának lenni azt is jelenti, hogy részt vehetünk egy csomó olyan rendezvényen, ami kis túlzással történelmi jelentôségû. Gondolok itt az emléktábla-avatásokra, a zsinaton való fellépésre, és nyilván nem elhanyagolható az sem, hogy az Unitárius Kollégiumnak több mint 400 éves múltja van". (Dénes Emese, X. osztály).
"Legszebb diákéveimet töltöttem ebben az iskolában, és soha nem mertem arra gondolni, hogy majd egyszer meg kell válnom ettôl a meleg családi fészektôl. Igen, számomra hatalmas családot jelentett, ahol az egyetértés, Isten és ember iránti szeretet és a hit uralkodott. Egy család, ahova én is mindig tartozni fogok". (Felházi Ágnes — képzômûvészeti akadémia)
"Három szó: tapasztalat, nevelés és lehetôség. Tapasztalat azért, mert ez a pár év, ezek a falak olyanok voltak, mint egy védômester, aki fölkészít az életre, problémák megoldására ösztönöz, és pofonokat ad azért, hogy erôsödjek. A tanítás minôsége, a kapott nevelés kifogástalan volt. Nemcsak tantárgyat, hanem erkölcsöt is tanított. Olyan erkölcsi normákat, amelyek nélkül már el sem tudnám képzelni az életemet. Végül lehetôséget jelentett számomra, mert rengeteg utat mutatott nekem és így kiválaszthattam jövendô életcélomat. A négy év olyan volt, mint egy miniatûr élet, s most tarisznyám sok hamuba sült cipóval van tele, bátran indulhatok tovább..."
A Kolozsvári Unitárius Kollégium állami intézményként, teológiai profilján belül, hathatós egyházi támogatással megvalósíthatta a matematika-informatika intenzív angol; valamint humán intenzív angol nyelvoktatású osztályokat (25–25 hely).
A kollégiumba való felvételhez a képességvizsgán kívül (75%) egy vallásos jellegû beszélgetés szükséges (25%), melyre július 11-én, de. 10 órai kezdettel kerül sor a kolozsvári diákok esetében, a vidékiek a beiratkozás alkalmával tehetik ezt meg. Minden diákot szeretettel várunk, vallási felekezetre való tekintet nélkül.
A felvételihez angol nyelvbôl nem kell külön vizsgázni.
Választható tantárgyak: Magyarságtörténet, Erdélyi fejedelmek, Beszédkultúra, Helyesírás, Szórakoztató fizika, Matematika plusz, Világháló, Informatika, Csillagászattan, Ökológia, Földrajzi érdekességek, Kémia, Biológia, Világvallások, Furulya, Gitár, Stepp, Labdajátékok, Német kurzus haladóknak és kezdôknek. A fent említett opcionálisok úgyszintén egyházi támogatással mûködnek.
Kollégiumunkon belül évek óta sikeresen tevékenykednek: a kórus, a Mákvirág színjátszó csoport, valamint az Ifjúsági Egylet.
Vidéki diákjaink számára idéntôl korszerû bentlakást biztosítunk iskolánk tetôterében, jutányos áron.
A kiváló tanulmányi eredményeket elért diákokat az egyház ösztöndíjban és jutalomkirándulásokban részesíti.
A beiratkozó ûrlapra teológiai profilt kell bejegyezni, majd a diákok saját igényeik szerint részesülnek a fent említett képzésekben.
Érdeklôdni lehet a szombatonként reggel 9 órától tartandó felkészítôk során, valamint Popa Márta igazgatónônél a 094/479-246-os maroktelefonszámon.
Ha 2000-ben csak 29 milliárd lejt utalnak ki Szamosújvárnak, az idén már 54 milliárd lej áll a városgazdák rendelkezésére. A tervezett beruházásokhoz mérve a jelenlegi pénzösszeg is kevésnek bizonyul. A helyi tanács legutóbbi gyûlésén ismertették a munkaterületek szerint beosztott összegeket is. Az oktatás kapott a legtöbbet, azaz közel 30 milliárd lejt. Az idéntôl a tanügyi intézmények pénzügyileg is a helyi tanácsokhoz tartoznak, ezzel magyarázható a megnövelt pénzalap. Az egészségügy számára már kevesebb pénz jutott, alig 166 millió lej, ez is csak a kisváros egyetlen bölcsôdéjének fenntartására. Az egészségügyi hálózat továbbra is komoly problémákkal küzd. A mezôgazdaságra csak 92 millió lejt utaltak ki, miközben a kultúra is csupán 855 millió lejt kapott. A tanácsosok bôven tárgyalták e kérdést, de sokat nem tehettek a pénzösszegek növelése érdekében. Csupán az ún. Római út rendbetétele több mint húszmilliárd lejt emésztene fel, a lakosság szociális gondjainak megoldására is pénz kell.
Nemrég Kolozsváron járt dr. Imreh István egyetemi docens, a stockholmi Karolinska Intézet Tumorbiológiai Centrumának vezetôje. Látogatását, azon kívül, hogy viszont akarta látni egykori városát, két feladattal indokolta.
– Most kerültem abba a helyzetbe, hogy diákot vagy diákokat vehetek fel doktorálni. Ezt az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében megszervezve bonyolítom le, elbeszélgetek az öt jelentkezôvel. Nem tanítványt keresek, hanem munkatársat. Ami öt évnyi nagyon-nagyon kemény munkát és egy életformát jelent. Nekik el kell dönteniük, hogy akarják-e ezt az életformát, vagy nem. Általában ma már jól informáltak a fiatalok, tudják, hogy ahhoz, hogy tudományos lapban cikkeket lehessen közölni, sok módszert kell megtanulni, sok mindent kell végiggondolni, eredetit kell nyújtani, és sok "favágómunkát" kell végezni. Ha a fiatal nem látja a munkája szépségét, ha ôt nem izgatja ténylegesen, hogy milyen problémákat oldunk meg, hogy benne van és benne vagyunk egy világversenyben, akkor nincs értelme napi tíz-tizenkét órát kínlódnia. Ott, ahol különben én is vele együtt ugyanannyit dolgozom.
• Gondolom, az ilyen pálya szempontjából nem mellékes, hogy ki milyen világban látja meg a napvilágot.
• Én nem túloznám el a kelet-európaiságból fakadó hátrányokat. Aki nagyon akar, az tulajdonképpen itt és most minden jelentôs információhoz hozzájuthat. Hogy rá kell tenni húszszázaléknyi pluszt? Azt szoktam mondani, hogy a kisebbségi tréning, amelyben nekem negyvenéves koromig részem volt, nagyon hasznosnak bizonyult a késôbbiekben. A svédek sem akartak engem professzornak a Karolinska Intézetbe, de nekem azért sikerült, mert rátettem még egy lapáttal.
• Mi az Ön másik hivatalos kolozsvári programja?
• Egy elôadás az EME természettudományi-matematikai szakosztályának ülésén: Merre tart a rákgenetika címmel.
• És merre tart ez a tudományág?
• A mai genetikában csodálatos dolgok történnek. Lezáródott a biológia forradalmának az elsô nagy szakasza, a DNS felfedezésével, és eljutottunk oda, hogy pillanatnyilag, nagyon hézagosan ugyan, de ismerjük, leolvastuk az emberi genetikai kódot. Ebbôl következôen és még öt-hat technikai megoldásnak, valamint a számítógépes forradalomnak köszönhetôen hihetetlen nagy változások történtek a genetikában, biológiában és az egész orvosi szemléletben. Most maradjunk a rákgenetikánál: már húsz éve tudtuk, hogy vannak olyan gének, melyek segítik a rák kialakulását, és vannak a ráksejtet fékezô vagy normál állapotban tartó gének. Jelenleg ismert még két nagyon fontos géncsalád. Az egyik a programozott sejthalálban résztvevô géneké, itt maga a fogalom is érdekes. A szervezet lényeges része az, hogy amennyiben egy sejtben elromlik valami, akkor opció alapján beindul egy öngyilkossági folyamat. Mert az a jó a szervezetnek. Emiatt nekünk normális esetben nincs rákos sejtünk, mert bár elôkerülnek azok a hibák, amelyek rákos burjánzáshoz vezetnének, de beindul a programozott sejthalál. Ha ez a folyamat valami miatt elromlik, megjelenhetnek a rákos sejtek. A másik felfedezés lényege az, hogy egy szilárd tumor csak akkor növekedhet, ha vérerei vannak, amelyek révén táplálékhoz jut. Ezt a beerezést angiogenezisnek nevezik. Következik, hogy számunkra mindegy, mi romlott el az illetô sejtben, elegendô, ha a vérellátást le tudjuk állítani, mert a tumor nem képes fejlôdni. Konkrét terápiás lehetôséget villantot fel, amelyhez keresni kell a megfelelô gyógyszereket. Most lássuk, hogyan mûködik az orvostudomány. Azzal, hogy elkezdtük kutatni a tumornak vérrel történô ellátottságát, elôbb megismertük, hogy miként erezôdik be a tumor. Azzal, hogy megismertük azokat a sejteket, amelyek szerepet játszanak az új erecskék létrejöttében, olyan gyógyszert találtunk, amellyel például a szívkoszorúerek regenerálódását lehet segíteni. Tehát egy egészen más orvosi területen. Ezek a dolgok így mûködnek.
• Milyen technikai újításokról lehet beszélni?
• A számítógép és a molekuláris biológia kapcsolata technikai áttörést jelentett. A végtermék, amelyet biochipként vagy biológiai microchipként ismerünk, és amit mi ezelôtt molekuláris biológiai módszerekkel egy lépésben végeztünk el, tehát volt egy érdekes gén, abban megnéztem, hogy az kifejezôdik-e, nincs-e mutációja stb. Azt most el tudjuk végezni egy lépésben több ezer vagy akár több tízezer génben. Ettôl az egész perspektíva, az egész látásmód megváltozott! Azelôtt mindig az volt, hogy vajon egyik gén vagy anyag befolyásolja-e a másik génnek a hatását, és ez bizony hosszadalmas és alapos munkát követelt. Most azt kutatom, milyen típusú gének százait befolyásolja, hogy valamivel kezelnek egy beteget.
• Mennyiben befolyásolja az életmód változása, a stresszhelyzetek mindennapisága a rák terjedését?
• Vannak úgynevezett regionális rákprofilok, amelyek nyilvánvalóan valamilyen módon kapcsolódnak az életmódhoz. A közismert példa az, hogy az észak-amerikai kontinensen a gyomorbélrák elôfordulása gyakoribb és ott egy bizonyos típusjelleget mutat, ugyanazok a ráktípusok pedig nincsenek meg Japánban. A japán ember viszont Amerikában ugyanazokat produkálja, tehát semmi köze a fajhoz, mert az amerikai életforma az okozó tényezô. Ide tartoznak a hamburger és az egyéb grillezett ételeknek a jól ismert policiklikus vegyületei, amelyeket a japán otthon nem fogyaszt. Ezek a nyilvánvaló kapcsolatok. De vannak kevésbé nyilvánvalóak is. Például a kínaiaknál a szájüregi és a nyelôcsô környéki tumor nagy gyakorisága. A rák megoszlásának is van egy globalizációja: a McDonald’s megjelent Japánban, és már tapasztalhatók ennek a negatív jelei.
• A tudomány miként hathat ezeknek a tényezôknek a visszaszorítására?
• A környezeti tényezôk közül a leglátványosabb a dohányzás alakulása. Amint bebizonyosodott, hogy a dohányzás egyértelmûen a tüdôrák 90-95%-ában, és még legalább hat-nyolc más ráktípusban szerepet játszik, ebbôl médiatrend vált. Jelenleg egészen elképesztô a változás. Tíz évvel ezelôtt Angliában, Svédországban még lehetett cigarettázni valahol a folyosó végén, majd késôbb minden emeleten csak egy szobában, most viszont ki kell menni az épületbôl a szabadba. Ami Svédországban rendszerint hideg környezetet jelent. Tíz ével ezelôtt még a személyi jogokra lehetett hivatkozni, ha az illetônek kedve van mérgezni magát, hát csak tegye! Most viszont a többség érdeke érvényesül. A Lufthansa repülôin hat-nyolc évvel ezelôtt hátul még volt egy-két ülés, ahol lehetett cigarettázni, most már nincs olyan járat. A japán légitársaság nagy gépein sem lehet, elôre bocsánatot kérnek emiatt, és nikotintablettát adnak annak, aki nem bírná ki nélküle. Viszont nemrég Kanadában jártam, és ott kiderült, hogy váratlanul nagy divattá vált a fiatal nôk körében a dohányzás, amit azért is tartanak nagyon veszélyesnek, mert éppen a reproduktív korban levôknek a 40%-át érinti. A szakemberek értetlenül állnak a kérdés elôtt, mert azelôtt ott is nagyon mellôzôtt volt a dohányzás, de nyilvánvalóan vissza fogják szorítani, mert a kanadaiak nagyon környezettudatosak. Úgyhogy a környezeti tényezôk visszaszorításának az ügyében eléggé optimista vagyok. A genetika technikai forradalmát tekintve pedig nagyon kedvezônek látom a jövôt.
Van-e valami más üzenete olvasóink számára?
• Nem pusztán az udvariasság kedvéért mondom, hogy a Szabadság jó lap. Otthon minden reggel a svéd lapok mellett interneten elolvasom a New York Times és az MTI híreit, valamint a Szabadságot, tehát van összehasonlítási alapom, amikor kijelentem: látszik, hogy felkészült, lelkes gárda készíti ezt a kolozsvári újságot. Csak így tovább!
Miként emlékezhet egy fiatal kezdô növénytanos kortárs az európai hírû, nagy tekintélyû, kiváló növénytudósra, Nyárády Erazmus Gyulára (1881. IV. 7–1966. VI. 10.)
I. Szinte a valószínûtlenbe tûnô apostoli képpel jelenik meg a rövidre nyírott szakállú kerek arc az acélkeretes szemüveg mögötti fürkészô szürkéskék szempárral. Az udvarias köszöntések után a jelenlevôk tisztelettudóan csoportosulnak; a színvallásra nem kötelezett fiatalok a terem hátsóbb asztalaihoz, a felelôsséggel terhelt tekintélyesek mögé telepszenek. Mert fontos megbeszélésre gyûlt össze (az 1950-es évek derekán) a Kolozsvári Természetrajzi Társaság! El kell dönteni azt, és állást kell foglalni arról, hogy "a dialektikus materializmus és a világhírû T. D. Liszenko felfogása" szerint van-e faj az élôvilágban, s vajon lehetségesek-e átmeneti alakok "az ugrásszerûen létrejött" fajok között.
A fôelôadók, persze, a marxista filozófia képviselôi, akik amúgy vizsgáztatják most a biológia professzorait. Ennélfogva ezek, az örökléstan tanára szerint, óvakodnak "kitenni képüket a kirakatba, mert vagy leköpik, vagy megütik azt." És folyik a meddô szószaporítás órákon át, míg végre az egyik legilletékesebbre, Nyárády Erazmus Gyulára kerül a sor; hiszen nála senki nem ismeri jobban a növényfajokat és azok változékony- és változatosságát. Elôre elkészített, sok tapasztalati adatra alapozott, megmásíthatatlan meggyôzôdését apró betûs kézírással írott, szeméhez nagyon közel tartott félívekrôl olvasta: Liszenko felfogása szerinti fajok csak a törzsfejlôdésileg kiöregedett, átmenet nélküli szervezetek körében lehetségesek. A hölgymál-félék (Hieracium) nemében nincsenek fajok, csak egyedek léteznek ("la Hieracium nu este speties, numai individuum este"). Ez a törzsfejlôdés teljében levô génusz annyira gazdag fajok közötti átmeneti vályozatokban és alakokban (világszerte 750 faj; Romániában 40 faj és 162 korcsfaj és többszáz fajalatti egység), hogy még Nyárády, a csoport specialistája se tudott kétség nélküli határt vonni közöttük.
II. Elvégzett tudományos munkásságát csodálva, ámulatba ejti az immár utókorba került akkori kortárs fiatalt Nyárády Erazmus Gyula szellemi képességének két, egyaránt alkotó véglete: a legapróbb részletekig kiterjedô szenvedélyes elemzés (analízis) és a következetes szerkezetû összegezés (szintézis). Egyik oldalon a rendszertani egységek megkülönböztetô jegyeinek sokasága (mikroszisztematika), a másikon az adatok rendszerbe szedése, egymást kizáró, ellentétes jegypárokba állítása; az általános rendszertani egységekig (species, subspecies, variatas, forma). Nem egyszerû feladat sem a pontos fajleírás, sem a határozókulcsok egymásból következô, és egymást kizáró kidolgozása. Ez utóbbi lehetetlen az elsô ismeretkör kifogástalan és sokszor gyakorolt birtoklása nélkül.
1. A nagy összefoglaló (szintézis) monográfiák vonatkozásában Nyárády három mûve emelkedik ki a tizennégy közül.
a) "Maros-Vásárhely és környékén élô tavaszi és nyáreleji növények Meghatározó Könyve, vagyis kulcs a növényországban kevésbé ismerôs tanulóifjúság és nagyközönség számára, melynek segélyével városunk környékén vadon élô tavaszi és nyáreleji növények neveit, rendszertani helyét könnyen és biztosan meghatározhatják. Nyomatott Adi Árpád Könyvnyomdájában, Maros-Vásárhelyt, 1913." A könyv terjedelme 127 oldal és a hozzá mellékelt részletes térkép.
Miként maga a szerzô indoklásként megjegyzi: "Speciálisan erdély (sic!) flórájával foglalkozó mû több is van, de ezek többnyire idegen nyelvûek..." Magyarul csupán "Simonkai Lajos: Erdély flórájának helyesbített foglalata, Bpest, 1886" (678 old.) létezett, de Belsô-Erdélyrôl kevés adatot tartalmazott. Marosvásárhely és környékének növényeire nézve sem irodalom, sem herbárium nem létezett annak elôtte. Csak a vadon termô és fôleg a lágyszárú növényeket vette figyelembe, melyekbôl összesen 537 fajt foglalt határozókulcsba. A tölgyek közül csupán egy, a kocsányos tölgy (Quercus robur L.) van bevéve. Pedig már abban a fiatalkori munkájában is felcsillan a késôbbi elemzô igényes mikroszisztematikus: "... a sok rokon fajnál oly substilissé tagolandók a különbségek, melyek alapján csak a gyakoroltabb szem fogja felismerni a fajt."
Hogy nem a népszerûsítést, hanem elsôsorban a tudománymûvelést és az arravaló ösztönzést tekintette, hallgatólagosan is, elsôdleges céljának (ami élete végéig változatlan maradt), kitûnik egyrészt a latin nevek lehetô leggondosabb írásából, megelégedvén másrészt azok gyakori magyar tükörfordításával. Így található például a "Rosa gallica L. Francia rózsa", parlagi rózsa helyett; vagy "Genista sagittalis L. Nyilas rekettye", szegett szárú rekettye helyett. Csak sajnálni lehet, hogy nem jegyzett fel akkori népi növényneveket is!
Ez a munkája történeti értékén túlmenôen ma is példakép arra nézve, hogy sem a magányosság, sem a vidéki elszigeteltség, sem a szûkös anyagi helyzet nem lehet akadálya a tudományos kutatásnak.
b) "Kolozsvár és környékének flórája (Soó Rezsô közremûködésével). Kiadja az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár, 1941–44". Ebben a 687 oldalra kiterjedô (8. részbôl álló) határozókönyvben összesen 1654 növényfaj (és nagyon sok fajalatti egység) van pontosan jellemezve, s a leírások ábrákkal is kiegészítve. Szakmailag elsôsorban a faji bélyegek biztos ismerete és igen rövid (távirati) közlése nyûgözi le a könyv használóját. De felbecsülhetetlenek az évszaki és környezeti feltételek okozta alakváltozások (szezon- és ökopolimorfizmusok) leírásai is. A farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias L.) virágzás utáni, havonként váltakozó, egyedfejlôdési (ontogenetikai) és környezetviszonyi (ökológiai) két alakcsoportját (vernalis és serotina) különböztette meg. Pompásak a zsurlók fajalatti egységeinek elválasztásai is. A nem szakember, de a környezetre is figyelô jelenkori természetbarát a 33 km átmérôjû körzetben amennyit a könyv átfog, a felsorolt lelôhelyek sokaságát (például a kikericsfajokét) csodálhatja, amelyek jó részének immár csak történeti jelentôsége van a könyv megjelenése óta tartó kíméletlen környezetpazarlás miatt.
A magyar, illetve népi nevekkel e könyvben is fösvénykedett a szerzô: a kutyatej (Euphorbia) csak tejfû.
Legilletékesebb méltatója, a tizenhat évig volt hûséges munkatárs, Váczy Kálmán (1981), Nyárády Erazmus Gyula "legértékesebb és legmaradandóbb mûvének tartja "Kolozsvár és környéke flóráját."
c) Szenvedélyes növénytani kutatásainak eredményei, párját ritkító tehetsége európa, sôt világszínvonalúvá Románia Flórája (Flora României, 1952–1976) tizenkét kötetes (a XIII. pótkötet a kiegészítésekkel és betûrendes mutatókkal) monumentális mûben teljesedtek ki. Az egész munkát mintha Nyárády Erazmus Gyulára szabták volna! A Bizottság 1948. december 16-án alakult meg. A 18 botanikusból álló kutatócsoport vezetôje kezdettôl mindvégig Nyárády. Ô szerkesztette meg a mintafeldolgozásokat a munkatársak részére, ellenôrizte és kiegészítette a beérkezett részeket, az illusztrációkat teljes egészében maga vezette (ô is szépen, és szakmailag pontosan rajzolt), s azokat a növénycsoportokat (a legbonyolultabbakat), amelyeket senki nem vállalt, ô dolgozta fel. Az I. kötet 1952-ben jelent meg, s azt követôleg a II-tól a IX-ig egy-két éves idôközökkel, míg az 1965-ben napvilágot látott X. kötet, a Nyelvesvirágú-Fészkesek (Compositae-Liguliflorae) teljes egészében Nyárádyé ("Auctore: Acad. E. I. Nyárády"). A XI. kötet halála évében, 1966-ban már nyomdában volt, s az év végén meg is jelent. Ekkor már a XII. kötet is szedésre készen állott, de mivel már nem volt illetékes gazdája, csak 1972-ben jelenhetett meg. A XIII. pótkötet, amely 1976-ban került ki a nyomdából Váczy Kálmánnak köszönhetô.
A hatalmas munka terjedelme 9620 oldal, amelybôl csak Nyárádyé 2236 oldal, társszerzô 1004 oldalon. A mû egyharmadnyi része tehát Nyárády Erazmus Gyula alkotása (Váczy K., Bartha S., 1988). A kortárs botanikus kolléga, Pop Emil professzor (1967) ekként méltatta a mûvet és alkotóját: "...mindenben magán viseli Nyárády tudományos és etikai személyiségének bélyegét. Példamutatóan ô egy történelmi küldetést teljesített, s így a román botanikai tudomány mindenkori kimagasló képviselôje marad."
d) Tájegységekrôl írt összefoglaló, monografikus munkái ugyancsak alapvetôek maradnak az utókor számára; nem csak növénytani, hanem környezet- és tájszerkezet-változás vonatkozásában is. Felcsillan ezekben a Nyárády Erazmus Gyuláról közmondásosan emlegetett tájismeret és valamely érdekesebb növényfaj (változat) lelôhelyének a pontos emlékezése is ("ha szárnyam volna éppen oda repülnék"), de kiváltképpen alapos térképezô tudása is.
Kiemelkednek ezek közül a következô munkák:
• "Vizek és vízben bôvelkedô talajok növényzetérôl a Hargitában" (1929);
• "A Tordahasadék monografikus ismertetése" (1937);
• "A Retyezát hegység flórája és vegetációja" (1958).
Az elsô tanulmány idôszerûsége legalább kétszeres: alapul szolgál az azóta bekövetkezett környezeti, ökológiai, cönológiai és florisztikai változások felmérésének, és kiindulását képezheti új, az utóbbi évtizedekben fontosnak vélt vizes területek tanulmányozására, amelyeknek nagyobb a biológiai sokfélesége (biodiverzitás) és a természetes termelékenysége (produktivitás) is.
A Tordahasadék monográfiája a sok bennszülött (endémikus) és ritka, maradvány (reliktum) faj felsorolásával és lelôhely megjelölésével alapjául szolgált a védett terület kijelölésének, nemkülönben több nemzetközi növénytani bemutató kirándulásnak is.
A Retyezát-hegység különlegesen vonzotta Nyárády Erazmus Gyulát. Többször és alaposan tanulmányozta. És eltérôen alapszakmájától, a növényismerettantól (florisztika), e munkájában a növénytársulásokat (cönózisokat) is megjelöli. Sok értékes megfigyelés és adat mellett ebben a monográfiában állapítja meg, hogy a Retyezát-hegység a hölgymál-fajok (Hieracium) genetikai központja: a kárpát-medencei fajok itt keveredtek a balkániakkal, s a hosszadalmas folyamat eredményeként nagyszámú endémikus és hibrid faj keletkezett. A leírt Hierarcium-fajok száma 25, a hibrideké 45, a változatoké 125, a formáké ugyancsak 125; melyekbôl új: 4 faj, 13 hibrid, 47 változat és 37 forma (Váczy K., Bartha S., 1988). A munka nagy hatással volt mind a virágos, mind pedig a virágtalan növények szakembereire. Ez a hatás érezhetô abban a retyezáti moszatokról írott dolgozatban is, amelyben a Hieraciumok mintájára a szerzôk úgy vélik, hogy némely moszategyüttesek (Desmidiaceae) genetikai központja és bizonyos fajok (Cosmarium decendens var. carpaticum) igen ritka vagy egyedüli lelôhelye a Retyezáthegység (Péterfi I., Nagy-Tóth F., 1963). Életének és tudományos munkásságának ismerôi, Váczy Kálmán és Bartha Sándor, jogos meggyôzôdéssel írták (1988), hogy: "Florisztikai és cönológiai szempontból ez a legkimagaslóbb és legsokoldalúbb munkája" Nyárády Erazmus Gyulának.
2. Elemzô, feltáró (analizáló) tudományos munkásságát legérzékelhetôbben felidézni a felfedezett és elsôként leírt új növényrendszertani egységek (taxonok) számával lehetne; annál is inkább, mivel a XX. században már nagyon csekély eshetôsége volt annak, hogy egy-egy eladdig ismeretlen növényi szervezet szem elé kerüljön, fôleg olyan kicsi földrajzi területekrôl, amilyenen Nyárády Erazmus Gyula botanizált. Pedig minden flóristának álma-vágya, hogy bár egy új forma után odaírhassa: "nov. fo." Nos, Nyárádynak megadatott, elsôsorban tehetségének és szorgalmának tulajdoníthatóan, hogy nem csak új formákat, varietászokat, szubszpécieszeket és szpécieszeket találjon és írjon le elsôként, hanem még új génuszokat is! Mert ô oly jól ismerte a növényeket, hogy számára: "annyi faj létezik, ahány különbözô formát eleitôl kezdve megalkotott a Végtelen Mindenség" (Linné C., 1737, cit. Váczy K., 1997).
Nyárády összesen 1627 új rendszertani egységet fedezett fel, és a Nemzetközi Növénynevezéktani Szabályoknak megfelelôen, tehát általánosan elismerten írt le. Ezekbôl: új nemzetség 2, új faj 110, új hibridfaj 127, új alfaj 127, új változat 491, új forma 721, új alforma 41, új rendellenesség 8 (Váczy K., Bartha S., 1988). Költôi hasonlattal élve: minden faj, alfaj, változat felér egy-egy szép verssel, a génusz pedig egy jó regénnyel is.
a) Az új nemzetségek egyike a Triplopetalum pinifolium (Cruciferae), melyet a legendás Trója környékérôl begyûjtött anyagban fedezett fel, írt le és közölt még 1925-ben (Magy. Bot. Lapok). Az Index Kewensis 1933-ban ismerte el és kodifikálta. Ma is általánosan elismert és érvényes génusz.
b) A másik nemzetség egyetlen fajjal a Pietrosia levitomentosa (Compositae-Liguliflorae) a Keleti-Kárpátokban honos. E különös növény megtalálásának valóban regényes története a következô: négy évtizeddel ezelôtt, 1961 júliusában a Kolozsvári Tudományegyetem I. évet végzett biológus hallgatói tanulmányi terepgyakorlaton voltak a Hosszúmezô (Câmpulung Moldovenesc) melletti Ráró Fejedelemasszony Köveinél (Pietrele Doamnei). A terepgyakorlatokat vezetô akkori tanársegéd egy szabad vasárnapon ötödmagával hosszú kirándulásra ment (1961. július 7-én) a Besztercei-havasokba. Merengô természetével a régi harcterek katona sírjait is látni vélte, s eközben vett észre egy sírnyi helyen különlegesen, szürkésfehérlôen molyhos, sárga virágú növénycsoportot. Azt hitte, hogy sírra ültetett kerti virág. Meghatározás végett bekerült az egyik hallgatónál levô herbáriumba. Amikor a begyûjtött növényekrôl kellett beszámolni, a hallgató megmutatta a növényt a növényrendszertan akkori adjunktusának, majd pedig a professzorának (Ghisa E.), aki szerint a növény "elszármazott kerti virág" ("floare fugitã din grãdina"). Ám az adjunktus nem hagyta annyiba, és "gyerünk vele Nyárádyhoz". Amikor a növények apostola meglátta, ujjongott örömében. Alapos tanulmányozás után döntötte el, hogy új génuszként írja le és közli. Váczy Kálmánnak köszönhetôen a történet röviden meg van örökítve Nyárádynak a külön dolgozatában (1963), és a Románia Flórája X. kötetében (1965).
III. A mostanság divatos szocientometriai kiértékelés minden bizonnyal megtévesztô lenne Nyárády Erazmus Gyula tudományos munkásságára nézve; különösen ha a dolgozatait közlô folyóiratok impakt faktorát vennék tekintetbe; hiszen csak három tanulmánya jelent meg külföldi kiadványokban. Ennek ellenére a mûveiben (összesen 180) olyan "maradandó eredmények [foglaltatnak], amelyek állni fogják az évszázadok múlását, és amelyeknek gyümölcseit a késôi unokák is élvezni fogják" (Váczy K., Bartha S., 1988).
Kegyes volt a sors hozzá: egész életében azt dolgozhatta, amit szeretett, és hosszú élete végéig munkaképes volt, s halálában sem volt terhére szeretteinek.
Ki mondta, hogy hét végén majd kialszom magam?
Errôl a dologról, sajnos, nem tudok megfelelôképpen írni. Na jó, azért megpróbálom, de félek, hogy nem fog menni. Mivel ezen esemény kapcsán olyan szakkifejezések jutnak eszembe, amelyek csak abban az esetben tûrnék a nyomdafestéket, ha fiatal transzközépes költô lennék. De nem vagyok. Még az sem.
Én, kérem, csak egy aránylag gyanútlan járókelô vagyok, aki — minô naivitás! — szeretett volna átjutni a Fôtér egyik oldaláról a másikra, és mindezt egy szép, egyszerû pénteki estén, meg egy még egyszerûbb vasárnapin. Sôt, pénteken délután néhány hozzám hasonlóan aljas lelkületû emberkével még le is akartunk ülni az egyik sátor alá, hogy, úgymond, átvegyük kicsit ennek az egésznek a hangulatát. Kár volt. Erre nagyon hamar rájöttünk. Az úri nép nem tûrte el, hogy befurakodjunk közéjük. Ez itt a tisztességes állampolgárok ünnepe, ahol a magunkfajtának nincs semmi keresnivalója. Nem is keresgéltünk túl sokáig, miután feltûnt, hogy az édes kis pincérnônek eszében sincs eltakarítani az egyetlen megüresedett, de használt tányéroktól és söröspoharaktól roskadozó asztalt csak azért, hogy esetleg tiszta asztal mellé ülhessen a szegény delikvens. Így aztán máshol kerestünk magunknak tiszta asztalt, olyan helyen, ahol aránylag nyugodt körülmények között ihattuk meg a sörünket, és közben senki nem nézett ránk csúnyán.
Mellesleg meg is tudom érteni, hogy nem rokonszenveztek velünk, hiszen látszott rajtunk, hogy nem fogjuk fel, nem értjük meg ennek az egész ünnepségnek a fennkölt mivoltát. Nem érezzük át, milyen csodás is lökdösôdni a Fôtér közepén, üvölteni, ordítozni, egymást agyontaposni, csápolni, káromkodni és nyakalni a sört, ráadásul mindezt a Szent Mihály-templom tôszomszédságában...! Hát van-e ennél csodálatosabb dolog a világon, ó, múzsa?!
Nyilván van, de azzal foglalkozzanak azok, akiknek derogál a nép közé vegyülve megünnepelni a nagy semmit.
A Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társaságának elsô vitaestjére került sor május 31-én délután, a politológia kar 59-es termében. A rendezvény meghívottai Székely István, a Magyar Kisebbség felelôs szerkesztôje, Bakk Miklós politikai elemzô és Bodó Barna politológus, egyetemi tanár. A találkozó tulajdonképpen a törvény elôzményeinek és — bizonyos fokig — tartalmának ismertetésével kezdôdött.
Bakk Miklós szerint a román politikusok többsége veszélyes nemzetkoncepció megvalósításának tekinti a státustörvényt, amely a kihalóban lévô etnicizált nemzetszemléletet hozza vissza. A második világháború után az etnicitás kérdése lekerült a napirendrôl, mert az ezzel kapcsolatos problémák megoldódtak — ezért nem érti az Európai Unió a kelet-európai államok vitáit.
Székely István elmondta: a határon túli magyaroknak nyújtott támogatás rendszere kaotikus, átláthatatlan. Ezt szabályozná az új törvény, amelynek szövegén a Magyar Állandó Értekezlet integrációs bizottsága évek óta dolgozik. A "ki a magyar" típusú kérdésfelvetés téves, mert aki nem igényli a magyar státust, az is határon túli magyar marad. A törvény lényege, hogy létrejöjjön egy jogi keret, egy rács, amelyen "el lehet helyezni" a következô törvényeket.
Bodó Barna elmondta: a német állam a magyaroknál sokkal nagyobb kedvezményeket nyújt a külhoni németeknek (köztük a romániai németeknek is), ezt mégsem tekinti senki veszélyesnek. A román politikusok "csôlátása" az oka annak, hogy a törvényt veszélyesnek tekintik, ugyanis nem vették észre a jogi elôzményeket. Olaszország választójogot adott a húszmillió külföldön élô olasznak, Németország segíti a németek beutazását, Szlovákia korlátlan munkavállalási lehetôséget adtak a külföldön élô szlovákoknak, Lengyelország pedig most készíti saját törvénytervezetét. Nem beszélve arról, hogy az 1998/150-es román törvény Moldova sajátos státusáról rendelkezik, és oktatási kedvezményeket biztosít a határon túli románoknak. Bodó Barna szerint nincs mit egyeztetni, a törvényt a magyar kormánynak magának kell kidolgoznia.
És aki az est kapcsán a politológia eszköztárára volt kíváncsi, az rossz helyre jött, mivel itt törvényismertetésrôl volt szó.
A bevezetô elôadások után a diákok és a vendégek közötti vita során kiderült: a törvény egy tudatos nemzeti stratégia része, és hogy mit jelent majd a magyar igazolvány, az a magyar kormánytól függ.
Hallottatok már az Excalibur Projectrôl? Kétlem. De nem is csoda, hiszen csak pár hónapja alakult ez az egyesület, amely célul tûzte ki a tehetséges fiatalok bemutatkozási lehetôségének megteremtését, és a fiatal alkotó mûvészek felkarolását jogi kereteken belül, mivel manapság enélkül — a szervezôk szerint — rád se hederítenek.
Nem tudható pontosan, hogy Venczel Péternek mennyire volt szüksége a népszerûsítésre, viszont arra mérget vehetünk, hogy szombat este ô volt "a felkarolt". A rendkívül jó humorú zeneszerzô (akinek a neve legtöbbünkben a Mátyás a vérpadon címû rockoperához kapcsolódik) a közönségével találkozott Kötô Áron és Kovács István házigazdák társaságában. Utóbbiak terveirôl, munkaszokásairól, az alkotási folyamatról, a rockopera kivitelezésének nehézségeirôl és a zenérôl általában faggatták a zeneszerzôt. Hasznos információkat tudhattunk meg az ihletforrásokról, mivel a Mátyás a vérpadon szerzôje kiváló munkahelynek tartja a Pubot, a gödröt, azaz a Summer Time-ot (a gyengébbek kedvéért) stb. Ezeket mindenkinek melegen ajánlotta, de nem garantálta a legújabb rockopera sikerét. A beszélgetést megszakítva részletek hangzottak el Venczel mûveibôl. Megtudtuk: az amúgy is oly divatos Drakuláról most rockopera is készül, amelynek librettóját a mûvész zenésíti meg. Ezen kívül a romániai lemeztársaságok kritizálása is elhangzott a manelek kapcsán, mivel a társaságoknak óriási pénzösszegbe kerül a lemezek kiadása, amit késôbb mindenképpen be akarnak hajtani. Ez sikerült is nekik azon az áron, hogy elferdítették egy egész nemzet ízlését. Ami magát a találkozót illeti, kissé döcögôs volt a párbeszéd, néhány kérdés átgondolatlanságról árulkodott, és nem haladta meg a banális, közhelyes szintet. De azért jó tudni az Excalibur Project rendezvényeirôl. Várjuk a folytatást!
Lapbemutatót szerveztek az Lk.k.t. szerkesztôi pénteken, május 25-én este a bölcsészkar Grimm-termében. Az író–olvasó találkozóvá alakult rendezvényt Heltai Gáspár A farkas és a kép címû (huszonhetedik) fabulájának a feldolgozása nyitotta Urmánczi Jenô és Demeter Ferenc elôadásában. Ezután a négy meghívott: Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Karácsonyi Zsolt és Jánk Károly olvasta fel néhány saját mûvét, majd a szervezôkkel és a közönséggel együtt a Mire jó az irodalom? kérdésre kereste a választ.
A résztvevôk szerint az irodalom semmire sem jó, ha az olvasó valami "megfoghatót", "anyagit" próbál megszerezni a segítségével. Az irodalom a hétköznapokból való szabadulás szellemi eszköze az alternatívákat keresô ember számára: élményeket nyújt, gyönyörûséget szerez, a régi irodalmi emlékeket pedig háttérismeretként használhatja az olvasó a kortárs alkotások és saját világa megértéséhez. Az író maga is alkalmazza ezeket saját mûvei megalkotásakor — jó példa erre Esterházy Péter számos, irodalmi elôdeire utaló írása vagy Kovács András Ferenc egy-egy verse (pl. a "Csak én írok, versemnek hôse semmi" kezdetû Babits-átalakítás).
Az irodalom egyfajta "harmadik lehetôség" a földhözragadt valóság és a csapongó képzelet között: ötvözi ezeket, ugyanakkor önmagában is érvényesül. Ez jellemzô a klasszikus értelemben vett történelmi regényre is: olykor az írói képzelet egészíti ki az esetleg szegényes valóságalapot. Az író feladata maradandót alkotni, mert míg ô "szól", addig "az idô hirtelen elröpül,/ Mint a nyíl s zuhogó patak" (Berzsenyi Dániel).
A pénteki lapbemutató a tavaly óta megjelenô Lk.k.t., a kolozsvári Láthatatlan Kollégium elméleti szépirodalmi folyóiratának a legutóbbi, ötödik számát népszerûsítette. A Heltai-fabula az állandó marginália-rovat legújabb témája. Az elsô szám Kolhaas-történetei, majd Garaczi László Egy lemúr vallomásai címû írása és a zsidó–keresztény gondolkodásmód összehasonlítása után ennek a számnak a múltba kalauzoló irodalom a témája. A mûsort vezetô Selyem Zsuzsa, az Lk.k.t. felelôs szerkesztôje szerint a folyóirat, amelynek betûszó címe mindig az illetô szám tematikájának megfelelôen oldható fel, olyan diákmûhely, amely a különféle irodalom-értelmezôi felfogások szabad kifejezésére nyújt lehetôséget a hallgatóknak.
Az Iskola Alapítvány
által megítélt szociális ösztöndíjat csak június közepétôl lehet felvenni a KMDSZ-irodában (az összeg nagyobb lesz!).
A tanulmányi
ösztöndíjak eredményét meg lehet tekinteni a KMDSZ-irodában, az összegeket pedig az Iskola Alapítvány székhelyén (Bilascu — Majális — u. 29.) már fel lehet venni.
A hét folyamán
várható eredmény a magyarországi nyári egyetem, illetve az ôszi részképzés pályázataira.
Nyári
szakmai gyakorlatra lehet jelentkezni Magyarországra június 4-ig. További felvilágosításhoz a KMDSZ-irodában lehet hozzájutni.
Jogász hallgatóknak
szerveznek nyári egyetemet. Érdeklôdjetek a KMDSZ-irodában, ahol június 15-ig lehet jelentkezni.
Az RIF
(a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója) júius 3-án, vasárnap kirándulást szervez a Bükkbe. Szalonnasütés mellett szó esik majd a RIF eddigi tevékenységérôl és a jövôbeli tervekrôl is. Szeretettel várnak minden régi és új tagot! Találkozó vasárnap reggel 9.30-kor a monostori busz végállomásánál.
Az Ifjúsági Tanácsok
Ötödik Megbeszélését hirdeti ki az Udvarhelyszéki Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanács és a Csík Terület Ifúsági Tanács, amelyet Marosfôn tartanak 2001. június 15–17. között az Ezüstfenyô Szállodában és az Ifjúsági táborban. A szervezôk elképzelései szerint a meghívottak között lesz Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Hargita megye tanácsának elnöksége, Hargita megye szenátorai és képviselôi, illetve a területi RMDSZ szervezetek elnökei, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának fôosztályvezetôje, a magyarországi Atlanti Szövetség fôtitkára, a magyarországi Honvédség és Társadalom Baráti Kör vezetôsége, valamint a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elnöksége. Jelentkezni lehet 2001. június 9. délig faxon (066/210-425 és 066/171-013) vagy elektronikus postán (cím: llaci@sigmasoft.ro, bcsaba2000@k.ro, bcs@cchr.ro). A programról bôvebbet a www.cstit.go.ro címen lehet találni.
1. Suvix/Fucky Strike
2. No Name
3. Bunda
4. Talál(l)at
5. Szûz Mária
6. aKELa
7. Radír
8. Ludas Nagyi
9. Mi a baj? Semmi. Na jooó...
10. Tejcsarnok
A gálaest utáni végsô rangsor:
1. Talál(l)at
2. No Name
3. Bunda
4. Suvix/Fucky Strike
Hetekkel ezelôtt azon tûnôdött Kolozsvár ôrületkedvelô diáksága, hogy idén lesz-e egyáltalán olyan rendezvény, amely eddig Diáknapok névre hallgatott városunkban. Aztán egyszer csak — mint a mesében — elôállt valaki, aki vállalta azt, amit senki más. Még szerencse, hogy Menyhárt Csaba kéznél volt, másképp fújhattuk volna a Diáknapokat. De hogy jut eszébe valakinek ilyesmit elvállalni?
• Legelôször azért, mert nem akadt más, aki elvállalná, másodszor pedig azért, mert a három-négy napos rendezvény megszervezése nagy kihívás volt számomra. Arra a kérdésre, hogy ki vállalja el, mindenki azt felelte: "én szívesen besegítek, de nem tudom elvállalni". Amikor rám jutott a sor, azt mondtam: ha senki sem áll kötélnek, akkor én elvállalom. De biztos más is megtette volna. Számomra egy kihívás volt. Egyesek a city tourt, a kultúrtriatlont, a sportrendezvények menetét találták ki. Nem én csináltam mindent, csak összeszedtem az embereket, és kitaláltuk a pontozást.
• Miért történt ilyen késôn?
• Azért, mert mindenképpen meg kellett várnunk a Zorán-koncertet. Csak ez után tudtuk meg pontosan, mennyi pénz áll a rendelkezésünkre. Úgy volt, hogy az idén elmaradnak a Diáknapok, de a vezetôtanács többsége arra a véleményre jutott, hogy nem érdemes megszakítani egy hagyományt.
• Érdemes volt?
• Mindenképpen érdemes volt. Nekem is, és szerintem másoknak is. Mindig jó, ha visszagondolsz rá.
• Szerinted bejött?
• Hát, sajnos nagyon sok hiba csúszott be. Tudom, nagyon sok téves adat került a programfüzetbe, sok rendezvény helyszínét rosszul írták be: elmentek az emberek, és hát nem találtak ott semmit. De, én azt hiszem, a csapatoknak úgy kell felfogniuk ezt, mint szesszió elôtti utolsó nagy bulit.
• A csapatokról mi a véleményed?
• Én csak annyit üzennék nekik, hogy úgy kell felfogni a Diáknapokat, mint egy nagy bulit. A hajtásra persze szükség van, hogy alakuljon ki egy játék, de nem szabad csalni, mert ez elrontja az ember szájízét. Volt, amikor nem igazán szerettem, amit csináltak. Például az elnökválasztáson az egyik csapat sportszerûtlen volt, és amikor megszámoltuk a szavazatokat, körülbelül kétszer annyi volt, mint ahány ember a teremben. Ezért nem pontoztuk.
• Egyéb bunda?
• Nagyon sok hang volt, amely azzal vádolta a Bunda csapatot, hogy mindent megbundázott. Hát, én tudom, hogy az olyan próbákról, amelyeket meg lehetett volna bundázni, egyáltalán nem tudtak. A lepkéket én raktam ki, ôk legutolsók lettek. Ajánlásgyûjtésben nem indultak, mert azt mondták, hogy biztos kapnának ajánlást, de sportszerûtlen lenne (mert mindenkit személyesen ismertek az ajánlók közül — a szerk.). A sportban pedig, fociban vagy kosárlabdában, nem tudsz bundázni, mert ott ki kell állnia a csapatnak az ellenfél ellen. A csapatoknak tényleg tudniuk kell azt, hogy nem volt bunda. Csak a csapat neve volt az. Pont azért, mert voltak benne szervezôk is.
• Neked mi tetszett a legjobban?
• Sajnos, nem mentem el minden eseményre. A sportrendezvényeken például egyáltalán nem voltam, mi csak lefoglaltuk a pályákat. A bemutatkozás nekem nagyon tetszett. Jónak találom azt, hogy újból lehetett igazi city tour (a tavaly csak fényképkészítés volt). Nem tudom valamelyik próbát kiemelni. A hangulat általában tetszett.
• Ha jövôre is így nyüzsögnek a szervezôk, akkor megint elvállalod?
• Jövôre szerintem más kell hogy szervezze. Ezt nem szabad évenként ismételni. Akkor már picit szubjektíven látod a dolgokat, már fennáll az, hogy megint ugyanolyan lesz. Különbözô embereknek szóltunk, hogy írják le tapasztalataikat. Jöttek már be észrevételek — jó dolgok, rossz dolgok —, ezeket leírjuk, és ha jövôre ezeket valaki elôveszi, akkor tudja azt, hogy mit nem szabad elkövetnie.
A csütörtöki bemutatkozóestre visszaemlékezni nem könnyû, pedig, mentségemre legyen mondva, másokat is kérdezgettem. Talán a bemutatkozást követô éjjeli nôi foci, talán a lepkehajsza, esetleg a sörök, vagy a szombat éjjeli fagylalt-túladagolás okozta negyednaposság volt bûnös a dologban.
Leltározás helyett elmondom hát azt, ami emlékezésre- és említésre méltó, ja, és ami a színpadról le is hallatszott. A bemutatkozáskor még úgy tûnt: a lelkesedésen kívül más nem nagyon tartja össze a csapatokat. Legtöbben ott, helyben ütötték össze az elôadást — ennek köszönheti egy Clujana-telepi kutyamama, hogy egyszerre két kölyke is színre lépett kabalaként. Hogy tényleg köszöni-e, nem tudom, de az állatvédôk biztos berzenkedtek volna az egész bemutatkozóest ellen. A No Name például egy plüssmackót hurcolt fel a színre, összevissza festve, és gazdájához kötözve, hogy még védekezni sem tudott az istenadta. A csapatok legjobb ütôkártyái a kis, jól elsütött poénok voltak, leginkább a hálás Bunda-céltábla számlájára. Igaz, ami igaz, rajtuk kívül nem is igen tudott senki élvezhetô fellépést összeütni. Megfelelô öniróniával hirdették, hogy a dolog úgyis meg van bundázva, övék a mindentudó jósgömb — Gücü feje —, és az éjjeli lepkék titka. Koronázásként a zsûrit tüntetôen lebundáskenyerezték, amint az ezt követô három nap alatt kiderült — utoljára.
Ha túl kritikus hangon írtam az elsô estérôl, az kizárólag azért történt, mert a folytatás nyújtotta élmények mellett minden egyéb eltörpült.
A KMDSZ Diáknapok egyik, mára már hagyománnyá vált próbája az Éjjeli Lepke keresés. Mint azt már említettem korábban, gyanútlan, kalandra éhes résztvevôként nagy várakozással tekintettem e titokzatos próba elé, amely egy simogató májusi éjszakán kezdôdött. Az idô csodás volt, nem úgy, mint tavaly, ezzel nem is lett volna gond, annál több akadt a rejtjelezett mondatokkal. Álljon itt néhány rejtekhely és megfejtés azoknak, akik esetleg még mindig azon törik a fejüket: hogy lehet az, hogy az elrejtett 400 lepkébôl csak 100-at találtak meg. "A füstölô lovak istállójában nem csak jegyet lehet venni, de kólát is, s mindent, mi szemnek szájnak!" — ki hinné, hogy azelôttem fekvô megoldások címû lapon ez áll megfejtésként: az állomás területén a kis bolt nénijét megkérni: tartson egy pár lepkét. Neki is jó lesz, mert a lepkéket csak darabonként 5000 lejért lehet tôle majd megvásárolni. Ezt vele kell megbeszélni! Eddig tart a briliáns megfejtés. No comment. Vagy: "Isten nincs beköltözve, mégis védik." — Értsd: Cipariu tér, épülô templom kerítésénél vagy belül. Kedves szervezôk: lehet egy kérdéssel több? Most az volt a cél, hogy minél több lepke maradjon a helyén — hogy jövôre ne kelljen újra az elrejtéssel bajlódni —, vagy az, hogy az a néhány belevaló egyetemista, aki a vizsgaidôszak kezdetén rászánta magát, hogy éjjelét-nappalát nem kímélve diáknapozni fog, jól érezze magát?
A City Tour a diáknapok egyik legmozgalmasabb rendezvénye, elég csak arra gondolni, hogy szegény csipás szemû diákoknak a város egyik végébôl a másikba rohangálva kell az agyafúrt fel-adatokat teljesíteniük, ráadásul a járókelôk bevonásával.
A csapatok szerencséjére az utóbbi idôben ugyancsak népszerûvé váltak a rejtett kamerás tévémûsorok, így az emberek nem mindig lepôdnek meg, legfennebb azt hiszik, hogy a Camera ascunsã forgat, és a tévészereplés reményében könnyebben bekapcsolódnak. Szíves-örömest kölcsönadják szemüvegüket, cipôjüket, telefonjukat és nyugdíjas igazolványukat, örömmel beszállnak egy körtáncba. Annak viszont már kevésbé örülnek, ha erôszakkal be akarják zselézni a hajukat, vagy ki akarják festeni a körmüket. Bár állítólag így is 120 kolozsvári frizurát sikerült összekuszálni egyetlen nap alatt.
De azért a versenyzôk nem minden próbát úsztak meg ilyen szárazon: néhányan megmártóztak a központi park tavában lufikeresgélés közben, és a szökôkútban is lubickolhattak a pénzéhesebbek: az egyik próbán ugyanis a bíró által a szökôkútba szórt 50 pénzérmébôl kellett 1 perc alatt minél többet kihalászni. Ez a próba annyira jól sikerült a Bundának, hogy az kész csoda: az 50 érmébôl sikerült 51-et kihalászniuk. Dehát a bunda az bunda, nekik mindent lehet. De még ez sem volt elég a gyôzelemhez, a City Tour nyertese a Suvix lett.
Annak ellenére, hogy számomra eddig ismeretlen okok miatt a várva-várt szalonnasütés elmaradt, nyugodt lelkiismerettel és annál nagyobb izomlázzal állíthatom, hogy ez volt az idei diáknapok egyik legsikeresebb rendezvénye. Igaz, az elôre kiadott térképen megjelölt 1,5 km helyett kb. 4-et kellett gyalogolni a tett színhelyére, de megérte a séta, és sokan kijöttek. Másnap onnan lehetett tudni, hogy ki volt ott, hogy tûzpiros arccal és sajgó háttal szédelegtek be a KMDSZ-irodába. Volt ott gátépítés, hangszerkészítés, sörivás 4 szívószállal, off-road verseny és vakfoci. Többek között... És aki a reggel 9-tôl délután 4-ig tartó hajsza után még bírta a strapát, az ott volt a gálaesten és a fergeteges záróbulin. De hogy a másnapi programjában legalább 12 óra alvás szerepelt, arra fogadni mernék.
A diáknapok elsô éjszakája a Bundáé volt. A megnyitó-bemutatkozás megnyerése után lányaik remekeltek a nôi fociban is: az egész éjszakán át tartó sípcsontkékítô vetélkedôt aránylag egészségesen átvészelték, sôt, meg is nyerték, mi-után a döntôben 3–0-ra verték a tavalyi gyôztes No Name-es lányokat.
A szombati kosár- és focimeccsek sok izgalmas mérkôzéssel szolgáltak, legtöbbször csak az utolsó csoportmérkôzés után derült ki a továbbjutók neve és sorrendje. A focit fölényesen nyerte a Szûz Mária Visszhang-kupásokból álló csapata, akik féltucat gólt vágtak a Bunda hálójába. Az már más kérdés, hogy a Bundások kezdôcsapatából mindenki sérült volt, így három lánnyal és a csereemberekkel álltak ki Máriáék ellen.
A kosárlabdadöntô már sokkal kiélezettebb volt, nem is annyira a két csapat, a No Name és a Suvix/Fucky Strike között, mint a bíró és a suvixosok között, akiknek kezdô ötöse az utolsó negyedet a begyûjtött technikai hibáknak köszönhetôen a nemlétezô kispadról kellett hogy szemlélje. Ezért aztán a meccsnek hamarabb lett vége, mint kellett volna, és csoda, hogy nem vertek meg senkit. Azért néhány pofon csak elcsattant.
A többi sportról: a Suvix nyerte a biliárdot, a táblét és a dartsot, a Talál(l)at a teniszt, a Ludas Nagyi a sakkot és a vízimajálist, a No Name az asztaliteniszt (egyéniben és párosban is) és a computerjátékot, a Bunda az amerikai hetest és a céllövészetet, a Mi a baj? Semmi. Na jooó... a go-kartot, a Radír pedig a preferanszt.
Lám, nem is olyan nagy tragédia az Opera bár bezáratása, hisz Kolozsváron van még szórakozási lehetôség, például a diáknapi gálaest. Azaz "Hálaest" — ahogyan a rekedt, 48 órán keresztül talpaló mûsorvezetô fogalmazott."Hála", mert minden jól végzôdött, és "est", mert végtére is sikerült a hatórai kezdetbôl fél nyolcat kicsikarni. Leszámítva a lelkes szurkolókat, pusztán tízen voltak kíváncsiak a gálaestre, ami egészen tisztességes részvételt jelent, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az idôpontban a Mátyás szobornál ingyensört osztogattak. Az ötletes versenyszámok során alkalmunk volt megtudni, hogy korunk szerenádja csak rigmus lehet, vagy keltetôgépnek lenni sem kutya, és egy lakatlan szigetrôl leginkább a nôgyógyász hiányzik. Mivel semmi sem mehet hiba nélkül, a táncnál is akadt egy kis probléma: nem volt zene! Így annál maradtunk, majd mindenki meghallgatja az odaillô számot…otthon.Aztán a végszóra hullani kezdtek a ruhadarabok — sikerült is a színpadot perceken belül turkálóvá varázsolni. Az összegyûjtött ruhadarabok mérésére az utolsó pillanatban "szárítóköteles" megoldáshoz folyamodtak, azaz a termen keresztül kellett húzni az összebogozott ruhadarabokat. És végül a díjazás! Nagybani alkoholmennyiség — szesszióban álmodni sem lehetett volna nagyobb kincset! Ki is tettek magukért a szervezôk, csak úgy dôltek a sörösládák meg a borosüvegek, sôt egy palack pezsgô is elôkerült. Én laikusként elégedetten szemléltem a diadalmenetet, csak egy aprócska részleten akadtam fenn: mi értelme volt a gálaest elôtti versenyszámoknak, ha a színpadon úgyis nulláról indultak a csapatok?!
A diáknapolás egy furcsa állatfajt hoz felszínre. A csapatokat. Ezek zajongó elemek formájában jelentkeznek, rendszerint tömegesen. Természetesen a KMDSZ is képviselteti magát — szerintem olyan megfontolásból, hogy ha már ilyen vagány dolgokat találtak ki, akkor talán ki is próbálhatnák. S lôn. Jó hangulat is. Az utóbbi furcsamód a gálaest után, de errôl majd késôbb. A szervezôket meg kell dicsérni — dicséret nektek, ah, ti hôs szervezôk! —, jó munkát végeztek, bár nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy nincs bennük egy kis szadizmus. Az egyik versenyszám arra ítélte az embereket, hogy egy naranccsal a kezükben felszaladjanak a Fellegvárra. Utána pedig még szökôkútba is kellett ugrani. Sôt, a Fucky Strike feliratos poló ellenére képesek voltak kiszedetni a szegény fáradt emberek táskájának aljáról a csapatigazolványt (ejnye-ejnye, Kálmán). Egyébként, aki kimaradt, az sajnálhatja, nem tudja, mirôl maradt le — ezt még Nándika is tanúsította, kissé sajgó fejjel...
Még jó, hogy újsághasábokon szólok hozzátok, mert a hangom nemigen hallatszana, annyira berekedtem a hétvégén. Diáknapok voltak, ezt nem is ecsetelem, hanem inkább megkérdezem azt, hogy ki emlékszik a hatodikos vagy hetedikes románkönyvbôl arra a leckére, hogy "Sobieski si românii"? Aki részt vett a rendezvényeken, s még a leckére is emlékszik, az minden bizonnyal megérti, mirôl van szó.
Arról, hogy volt egyszer egy Suvix nevû csapat, amely hetedik vala a diáknapokon. Ez a csapat, az idén a Fucky Strike nevet is felvéve, az elsô helyre lépett a dobogón, ahonnan letaszíttatott a nyeretlenek közé, a szeme kiszúratván öt üveg borral. S mindez miért? Hogy bebizonyosodjék, amit már évszázadok óta sírásba fulladó, keserûségtôl elcsukló hangon ismételget a magyar: meghalt Mátyás, oda az igazság.
És senki sem siratta. De mi most megsirattuk, rekedtre ünnepelve magunkat a negyedik helyünkkel, végig Kolozsváron, kikacagva, hogy sírunk, megsiratva, hogy kacagni mertünk. Fejet szeretnék hajtani Nôink elôtt, akik végigfocizták a péntek hajnalt. Meg szeretném köszönni Férfiainknak, akiknek a mérgét majdnem a bíró bánta. Fôhajtással üdvözlök mindenkit, aki futott, táncolt, izzadt, vizsgát feledve, kigúvadt szemekkel hajszolt egy ábrándot. A többi csapatnak és a szervezôknek is megköszönöm, hogy lehetôvé tettek egy ilyen élményt, amibôl, remélem, idôvel csak a kellemes részek maradnak meg, és még kellemesebbekre késztetnek majd.
Valljuk be: nem volt fiaskó. Forduljunk a nagy Sámánhoz, és köszönjük meg, hogy a veszteséggel is gyôzhettünk.
Jakab-Benke Nándor
(Suvix / Fucky Strike)
A kolozsvári felsôfokú képzômûvészeti oktatás a képek tükrében — akár ezt a címet is adhattam volna annak a múltat idézô tárlategyüttesnek, amely a Mûvészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota idôszakos kiállításoknak fenntartott földszinti és emeleti termeit kitölti. A tér azonban még így is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a mûvészképzésben szerepet játszó valamennyi oktató munkáiból mutatóban legalább egyet megtekinthessünk. Vagy a szervezôk csöppnyi memóriakiesésérôl lehet szó? Nem tudom. Tény viszont, hogy Ioan Sbârciu festômûvésznek, a Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem rektorának tételesen is megfogalmazott és nyilvánosan is közölt bejelentése ellenére, miszerint igyekeztek az utóbbi hetvenöt esztendô valamennyi mûvésztanárának egy-egy alkotását bemutatni, minden különösebb kutatószándék nélkül mindjárt felfedeztem néhány hiányzót. Az iparmûvészek alkotásairól nem is beszélve. A jelek szerint kolozsvári vonatkozásban mostohagyermekként kezelt mûfajról van szó.
Festôi, grafikai, szobrászati viszonylatban viszont az egykoriak, a század eleji mesterek és a mostani nagy öregek, valamint a középnemzedék ugyancsak népes táborának alkotásait csodálhatjuk meg. Nem mindennapi élmény ugyanis Romul Ladea, Papp Sándor, Pericle Capidan, Aurel Ciupe, Pászk Jenô, Catul Bogdan, Szervátiusz Jenô, Miklóssy Gábor, Kovács Zoltán, Teodor Harsia, Vetró Artúr, Kádár Tibor, Balaskó Nándor, Petru Feier, Paul Sima, Mohy Sándor, Kós András, Abodi Nagy Béla, Andrásy Zoltán, Feszt László, Tóth László, Korondi Jenô, Lövith Egon, Rusz Lívia, Cs. Erdôs Tibor, Veresspál, Ioan Sbârciu, Ioan Horváth Bugnariu, Victor Ciato — és hosszasan sorolhatnám még a neveket — munkáinak egyidejû megtekintése.
Élményszerû, de ugyanakkor elgondolkodtató is a parádés seregszemle. S bár nem lehet és nem is szabad egy-két munka alapján ítélkezni egy mûvészrôl, a kiállítás megtekintésekor, sôt, napok múltával sem tudtam elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy egy-két jónevûnek számító, agyondicsért és a maga korában agyonemlegetett mester felett bizony alaposan eljárt az idô. S itt nem is azzal a bizonyos már eleve és teljes joggal agyonkárhoztatott szocreállal és az akkor mindent eluraló ideológiai terrorral van a baj. Vagy nem elsôsorban azzal. Mert az igazán jó mûvész akkor is megtalálta az alkotást örök érvényûvé varázsoló eszközöket, sajátos kifejezési formákat. Hanem azzal, ami a mûbôl már megszületése pillanatában is hiányzott. Csupán az akkori elvárások, a kor szellemének divatja kiáltotta ki remekmûnek az egy kaptafára gyártott, sematikus-sablonos, nem mûvészileg, hanem ideológiailag elkötelezett festményeket, szobrokat.
A kiállítás egésze viszont, szerencsére, nem ezt, hanem ennek éppen az ellenkezôjét bizonyítja. A tényt, hogy a Kolozsváron élô, alkotó és nemzedékek hosszú sorát oktató mûvészek a legjobb iskolákat kijárva, alapos mesterségbeli tudással és tehetséggel felfegyverkezve találtak rá az önkifejezés olyan sajátos eszközeire, amelyek megalapozták alkotásaik sikeres utóéletét. A tanítványok szemében a legfontosabb pedig talán éppen a személyes példa volt. Olykor mindez még kitûnô pedagógiai érzékkel is párosult. Nem véletlen hát, ha nem egy, mára már európai hírû mûvészt bocsátott útjára a kolozsvári fôiskola.
Az intézmény azonban az idôk folyamán gyökeres változásokon ment keresztül. S itt most nem elsôsorban a Magyar Mûvészeti Intézet létrehozása elôtti és közvetlenül a megszünte utáni idôkre gondolok. Legkevésbé pedig a gyakori névváltoztatásokra, a mai, egyetemi megjelölésig. Sokkal inkább az alkotás és az oktatás lényegét, minôségét érintô tényezôkre, a változó világ változó valóságára, a felgyorsult idô, a technikai robbanás, az akadálytalan információáramlás rendkívül összetett hatására. Mert a határok átjárhatóbbakká váltak, a világháló révén pedig egyenesen légiesültek, minekutána Kolozsvár is megismerkedhet a mûvészet világviszonylatban legjelentôsebb fellegvárainak legmodernebb irányzataival. A hatás sokkoló, s az eredmény sem marad el. Hiszen a harmadik évezredben nem lehet, azazhogy nem szabad évtizedekkel ezelôtti felfogás szellemében alkotni. Ugyanakkor viszont vannak az alkotásnak elévülhetetlen kritériumai is. Ezekkel pedig a mindenkori mûvészeti oktatásnak fel kell vérteznie a diákot. S bármennyire tapasztalható is a modern mûvészeti ágak erôteljes verbalizációja, eltolódása a filozófia irányába, a képzômûvészet ábécéjének, a mesterség alapjainak ismerete nélkül az alkotás egyfajta interdiszciplináris mûkedveléssé lényegülhet. Hogy mennyire valós ez az idôs és középgenerációs aggodalom, nehéz lenne eldönteni. A végzôs diákok munkáinak ismeretében pro és kontra érvek egyaránt felhozhatók.
Az egyetem jelenlegi, viszonylag fiatal mûvésztanárainak a kiállítása a Szentegyház utcai galériában mindenesetre egy bizonyos mûvészetfilozófia többé-kevésbé következetes alkalmazásának a jegyében született. A végletekig leegyszerûsített-tárgyiasított mûvészi játéktér ilyenformán objektekkel népesül be az ideák világába emelt régi, nyitott kaputól (Ioan Sbârciu) Újvárossy Lászlónak a hajdani Éljen és virágozzék szlogennel újrahasznosított gunyoros múltidézéséig, Dorel Gãinã agyagba konkretizált várakozásaiig, vagy Miklósi Dénes körbeszabdalt filozofikus helyzetelemzéseiig. A legmodernebb világítástechnikának, a hajlított neoncsöveknek az erôteljes mûvészi hatására épít Titu Tonciannak A hely emlékezete címû többelemes kompozíciója, Mircea Baciu pedig igényesen kivitelezett ötletével játszik: Vigyázz, hová lépsz, a világ teli van angyalokkal. Vajon?
A rendkívül változatos mûfajegyüttes táblaképszerû megnyilvánulási formáit — a jelen kontextusban már egyenesen klasszikusnak hatnak — olyan biztos kezû mûvészek jegyzik, mint a finom iróniával kecses-könnyed mágikus táncot elôvarázsoló Kômíves Andor, a harsányan robusztus, erôteljesen kifejezô látványra építô Dobribán Emil, az egy fokkal líraibb Ioana Antoniu vagy a meditációba hajló Petre Malutan. Közben pedig újra megcsodálhatjuk Radu Solovãstru és Kolozsi Tibor az ötleteken is túlmutató mûvészi telitalálatait.
Mit mondhatunk ezek után? Mintha mégis jó kezekben lenne, legalábbis részben, a kolozsvári mûvészeti oktatás.
Folytatva utunkat, Bányabükköt elhagyva baloldalt érintjük Pusztaszentmártont, jobboldalt, a hegy alatt megpillantjuk Komjátszeget.
Pusztaszentmárton neve elsôként a pápai tizedjegyzékben bukkan fel, latinul: 1332: de Sancto Martino, elsô magyar nyelvû feljegyzése 1348-ból való: Scentmartun. Csak Szentmártonként emlegetett falu neve késôbb kiegészül a Puszta megkülönböztetô elôtaggal: (1760–62: Puszta Szentmárton), hiszen csak Erdélyben 17 Szentmártont kellett megkülönböztetni. Szentmárton egyházi eredetû településnév, a Szent Márton, a tours-i püspök tiszteletére emelt templommal kapcsolatos. A késôbbi Puszta- elôtag a hajdani elnéptelenedésre utalt. A település román neve a magyarnak megfelelô Pusta-Sân-Martin volt, majd tükörfordítással Sânmartinul Desert lett, a mai, a hatósági úton megállapított Mãrtinest név is magyar mintát tükröz.
Komjátszeg neve elsôként az Anjou-kori Okmánytárban 1355-ben bukkan fel: Comiatzeg. A név összetett volta nyilvánvaló: Komját és szeg. A ’szöglet, sarok, zug’ jelentésû szeg utótag számos más helységnévben is fellelhetô (pl. Csatószeg, Kalotaszeg, Vajdaszeg stb.). A Komját- elôtag szláv eredetû. A szláv név alapszava a ’lakó- és hálóhely’ jelentésû komnata közszó. A helység román neve a magyarból átvett Comitig volt, a hatalomváltozás után lett hivatalosan Comsesti, amelynek tulajdonképpeni értelme ’Comsáék, Comsa emberei’.
Továbbhaladva Torda felé megint két falut érintünk, balról Pusztacsánt, jobbról Tordatúrt.
Pusztacsán a régebbi írásos dokumentumokban csak mint Csán fordul elô: 1366: Chan. E helységnév a magyar helynévadás legôsibb módja szerint személynévi eredetû. Ilyen nevû személyeket a korai századokban jegyeztek fel (1237: Chon, 1355: Chan). Minthogy Tordától északkeletre volt még egy Csán nevû falu, a mai Mezôcsán, a kettôt névben is el kellett különíteni. Ehhez a falunévhez is — Pusztaszentmártonhoz hasonlóan — az elnépteledésre utaló Puszta megkülönböztetô jelzô járult: 1750: Puszta Csán. A magyar Csán helységnév átment a románba is, csak a két Csán nevû falut a román másképpen különíti el: Ceanul Mic (Pusztacsán) és Ceanul Mare (Mezôcsán).
Tordatúr neve is századokon át megkülönböztetô elôtag nélküli: 1276: Thur, 1279: Tuur. A helység a bal felôl az Aranyosba ömlô Túr-patak mellett fekszik, s mint oly sok más esetben, ez a falu is a patakról kaphatta nevét, a Túr nevet, azaz a patak neve vonódott át a mellette lévô település megjelölésére. Tehát nem a településnév, hanem a víznév eredetét kell vizsgálnunk. A szófejtô irodalom szerint ez a pataknév azonos a Tisztába ömlô mellékfolyó, a Petôfi-versbôl is jól ismert Túr folyó nevével. A Túr szláv eredetû név, egy ’ôstulok’ jelentésû ôsszláv szó rejlik benne; a Túr tulajdonképpen az ôstulok (patakja), az ôstuloké. (Eredetük szerint e nevek csoportjába tartozik a Turc helységnév, és a Turóc folyónév is.) És hogy éppen a Túr folyónevet elkülönítsék a Túr helységnévtôl, a XX. század elején a magyar hivatalos helynévadás a Túr településnévhez a Torda közelségére utaló Torda- elôtagot illesztette, s hivatalos magyar nevét Tordatúr alakban rögzítette. A helység román neve a magyarnak megfelelô Tur, Turu volt, majd hatósági úton — a román névrendszerbe beillesztve — Tureni lett.
Egy kis türelem, s nemsokára utunk végcéljához, Tordára érkezünk.
Évad közben is elôfordul, de évadszünetkor még gyakrabban jutnak eszünkbe olyan mûvészek, akik nevével régebben naponta találkoztunk az operaplakátokon. Eszünkbe jut egy-egy régi elôadás, amelynek fénye évtizedek óta sem fakult meg. Rohanó világunkban fokozottabban hajlamosak vagyunk a felejtésre; mindennapos bajaink közepette elfelejtjük azokat, akik egy emberöltô áldozatos munkájával szolgálták a kolozsvári magyar operát és annak közönségét. Nyári összeállításainkban olyan mûvészeket szólaltatunk meg, akik helytállásukkal követendô példává váltak a mostani nemzedék számára is. Interjúsorozatunk elsô alanya Albert Annamária, a kolozsvári Állami Magyar Opera alapító tagja; több mint két évtizedes pályafutása során végigénekelte a repertoáron levô nagyoperák fôszerepeit egy olyan "aranykorban", amelyben Albert Annamária egyetlen vezetô ideológiai elvet ismert: a mûvészet iránti hûséget, alázatot. 1992 decemberében, a magyar nyelvû színjátszás 200. évfordulóján érdemei elismeréséül elnyerte az örökös tag címet is.
• Gyerekkorától vonzotta a zene, a színpad?
• Tordán születtem, és már óvodás, illetve elemi iskolás koromban szívesen részt vettem az ünnepségeken: énekeltem, táncoltam, szavaltam. Elsô "fôszerepemet" tízévesen játszottam el: Piroska voltam az osztály záróünnepségén. Ennek emlékét most is ôrzöm abban az albumban, amelyben énekesi pályám kezdetén készült fényképek vannak. A középiskolát a Marianumban kezdtem el 1936-ban, majd négy év után Budapesten, az Angolkisasszonyok Intézetében folytattam, ahol kétéves Nôi Kereskedelmi Szaktanfolyamot végeztem. Az intézetnek akkor jó hírû templomi énekkara volt, sokszor léptünk fel: miséket, litániákat énekeltünk. Karnagyunk Mater Szcucynsky volt, aki felfigyelt a hangomra, és rám bízta a szoprán szólókat, majd végzéskor azt tanácsolta, hogy ha van Kolozsváron felsôfokú zeneoktatás, okvetlenül iratkozzam be, és képezzem a hangomat. Hazatérve Kolozsvárra szüleim tudta nélkül jelentkeztem a felvételire, egy magyar nótát énekeltem el, és felvettek. Így lettem 1943-ban a kolozsvári Magyar Zene- és Színmûvészeti Fôiskola hallgatója, s mivel szüleimnek nem volt lehetôségük arra, hogy fedezzék iskoláztatásomat, diákként már családfenntartó voltam: öt évig a Dermata Bôr- és Cipôgyár ellátási osztályán voltam gyors- és gépíró. Délelôtt dolgoztam, délután siettem az órákra. Elsô énektanárom Sigmond Lajos volt, aki nagy gonddal kezelte a hangomat: népdalokat, mûdalokat tanultunk, kisebb áriákat. 1947 júniusában Gluck A rászedett kádi címû egyfelvonásos operájában Zelmira szerepét énekeltem. Ez volt elsô operaszerepem. Diákként néhányszor felléptem operettelôadásokban karénekesként. 1948-ban felvételiztem az újonnan alakult kolozsvári Állami Magyar Opera énekkarába. Nagyon örvendtem, mert ez azt jelentette, hogy minden idômet a zenének szentelhetem. Sok éven át jártam Nagy István fôiskolai tanár kamarakórusába, ahol megismerkedtem a kórusirodalom legigényesebb alkotásaival; ezzel zenei ízlésem jelentôsen fejlôdött. 1950-ben kerültem az egyesített akadémiára, Adorján Ilona énektanárnôhöz. 1952-ben végeztem el az énekszakot, de mivel államvizsgázni Verdi Aidájával szerettem volna, és erre nem adtak lehetôséget, csak 1957-ben államvizsgáztam Senta szerepével Wagner A bolygó hollandi címû operájában. Ezt a szerepet elôször Bukarestben énekeltem, és csak a második elôadás volt Kolozsváron.
• Adorján Ilona több énekes-nemzedéket adott nem csak Kolozsvárnak, hanem az országhatáron túlra is...
• Köszönettel és hálával tartozom kedves tanárnômnek odaadó munkájáért, amelyben több mint huszonöt éven át részesített. Végigkísérte pályámat, minden szerep megtanulásában segített. Külön öröm számomra, hogy az idén találkozhattunk, és örökifjú tanárnôm most is ugyanolyan szeretettel foglalkozik növendékeivel, mint régen és a mai napig is aktív részese a magyarországi énektanításnak.
• Kikre emlékezik az Adorján-növendékek közül?
• A névsor ennyi idô eltelte után nem lehet teljes, de megemlítem László Évát, Vancea Erzsébetet, Breazu Mirceát, Trenka Évát, Mátyás Jenôt. Sokan köszönhetik neki mûvészi karrierjüket.
• Hogyan készült fel egy-egy szerepre?
• Nem tettem különbséget a kisebb és nagyobb szerepek között. Nagy szeretettel és boldogan készültem minden szerepemre, mert úgy éreztem, hogy minden szerep egy ember életébe ad betekintést. Ha kaptam egy szerepet, az volt az elsô, hogy megszereztem a partitúrát, alaposan áttanulmányoztam énektechnikai, zenei és dramaturgiai szempontból; különös gonddal ügyeltem a kollégákkal együtt énekelt részekre. Ezenkívül olvasmányaim alapján ismerkedtem a korral. Mire az operai próbákra sor került, én már zeneileg készen voltam a szereppel. Az akkori neves énekesek felvételeit hallgatva is sokat tanultam.
• Készített-e valaha felmérést arról, hogy hány szerepet énekelt el pályafutása során?
• A 27 év alatt 42 szerepet alakítottam, és körülbelül 900 fellépésem volt.
• Melyik volt elsô jelentôs szerepe a kolozsvári magyar operában?
• D’Albert Hegyek alján címû operájának Márta szerepét önszorgalomból tanultam meg 1956-ban. A vezetôség eredetileg Nuri szerepét osztotta rám, de az egyik próbán beugrottam a hiányzó fôszereplô helyébe, és végigénekeltem a próbát. A következô elôadáson már én énekeltem Márta szerepét. Ezt követte Mascagni Parasztbecsületébôl Santuzza szerepe, amelyet 57-szer énekeltem.
• Hogyan következtek a fôszerepek?
• Elsô nagy premierem Puccini Turandotja volt. Kényes szerep, sok buktatóval, de kitartó gyakorlás után bírtam technikailag. Miután az elsô zenekari próbát leénekeltem, elmentem az orr-, fül-, gégeorvoshoz, hogy vizsgálja meg a hangszálaimat, és azt mondta: nem is látszik, hogy énekeltem. Harmincegyszer énekeltem ezt a szerepet. Ezt követte a Tosca. Gyönyörû szerep, amely nem csak az elôadásokon, hanem a próbákon is mindig élményt nyújtott. Mûvészi pályám újabb, számomra jelentôs állomása Beethoven Fidelio címû operájából Leonóra szerepe. Rendkívül igényes ez az opera, a kamara- és szimfonikus zene ötvözete. Távol áll a romantikus olasz opera szellemétôl. Elônyömre szolgált, hogy sok Beethoven-dal szerepelt már akkor repertoáromon, tehát a Beethoven-muzsika stílusa nem volt idegen számomra. Huszonötödik szerepem Verdi Don Carlosából Valois Erzsébet volt. Elsô elôadásunkat közvetítette a bukaresti rádió is. A kolozsvári operában kevés Wagner-operát játszottak még abban az idôben is, így nagyon boldog voltam, amikor a Mesterdalnokokból elénekelhettem Éva szerepét. Érdekes feladat volt Goldmark Sába királynôjének címszerepe, amelyet eredetileg mezzoszopránnak írtak, de Budapesten is sötét színezetû, drámai szopránok alakítják. A lista tovább bôvült Amelia (Verdi: Álarcosbál), Jaroszlavna (Borodin: Igor herceg), Abigél (Verdi: Nabucco), Desdemona (Verdi: Otello), Leonóra (Verdi: A trubadúr), Odabella (Verdi: Attila) szerepével. 1972 október elsején mentem nyugdíjba, de ezután még két-három évig kisegítettem az operát, valahányszor erre felkértek. Utolsó fellépésem 1975. április 28-án volt, ekkor Desdemonát énekeltem.
• A sok éneklés nem tette tönkre hangszálait?
• Gyerekkoromtól sokat sportoltam, és a fizikumom megedzôdött. Az Aida-premiert — amely a Román Operával közös produkció volt — úgy énekeltem végig, hogy azelôtt két nappal szinte nem tudtam beszélni. Végigénekeltem az elôadást, senki sem vette észre rekedtségemet.
• A politikai és ideológiai szempont szerint sokat becsmérelt 50-es 60-as években milyen volt a kolozsvári magyar opera légköre?
• Az újonnan, szinte a semmibôl újraalakult kolozsvári magyar opera társulatára nagy lelkesedés volt a jellemzô. Nyugodtan állítom, hogy számomra nem az egyéni, hanem a közösségi érdek volt a döntô: az, hogy a közönséget szolgáljam mûvészi alázattal. Nem számított, hogy hányszor énekelek el egy-egy szerepet, arra gondoltam, ha a nézôtéren csak egy olyan személy is ül, aki addig soha nem volt operában, meg kell ismertetnem, és meg kell szerettetnem vele az opera mûfaját, hogy továbbra is látogassa elôadásainkat. Teltházas estékre emlékszem, a fiatalok megvártak elôadás után és autogrammot kértek. A délelôtti ifjúsági elôadás ugyanolyan fontos volt számomra, mint egy premier.
• Milyenek voltak az ötvenes-hatvanas évek vendégszereplései?
• Nem volt lehetôségünk külföldi vendégszereplésekre. Az gyökerezôdött belénk, hogy itt vagyunk, itt és most helyt kell állnunk. Sajnos, tagságom ideje alatt a magyar opera nagyon keveset szerepelt külföldön, és egyéni vendégszereplésre sem volt lehetôség. Jugoszláviában voltam a magyar operával, Lengyelországban kétszer, Toscát, Aidát, Michaelát énekeltem, Németorszában ária- és dalesten léptem fel. Külföldi vendégszerepléseink a bukaresti OSTA impresszáriós irodán keresztül zajlottak: meg sem kérdeztek, egyszerûen csak értesítettek, hogy mikor, hol, mit kell énekelnem. Egy alkalommal az történt, hogy személyes meghívót kaptam egy prágai, több estét betöltô turnésorozatra, de én friss nyugdíjasként már nem szerepeltem a bukaresti iroda nyilvántartásában, és nem is engedtek el.
• Hogyan viszonyult az évek során a szerepekhez?
• 27 év alatt soha nem mondtam vissza elôadást, soha nem kértem szerepet, de nem is utasítottam vissza: amit kiosztottak rám, elénekeltem. Soha nem spóroltam a hangommal, a próbákon sem. Mindig igyekeztem a zeneszerzô elképzeléseit valóra váltani, s ezt csak sok munkával lehet elérni. Tökéletes szerepformálás nincs, mert mindent lehet jobban és még jobban kidolgozni. Szerencsés embernek tartom magam, gyönyörû szerepeket énekeltem, foglalkoztatva voltam. Nem számított, hogy kezdôként nem az elsô szereposztásban énekelek, de törekedtem arra, hogy a közönség megszeressen, és értem jöjjön el az elôadásra.
• Volt-e kedvenc karmestere, rendezôje?
• Pályám során sok karmesterrel és rendezôvel dolgoztam együtt, mindenkivel harmonikus volt az együttmûködés.
• Az operán kívül melyik az a zenei mûfaj, amelyik közel áll Önhöz?
• Nagyon szerettem a daléneklést. Egy énekesnek kötelezô lenne a daléneklés, ez egy más világ, ahol nincs "segítség": ott nincs kosztüm, díszlet, kellékek, partner. Fájó pontom, hogy nem volt lehetôségem egyházi zenét énekelni, így Verdi csodálatos Rekviemjét sem.
• Hogyan emlékszik vissza kollégáira?
• Egy operaelôadásnak több összetevôje van: a zene-, ének- és balettkar, a súgó, a mûszakiak. Kollégák nélkül nem lehet: fontos, hogy az ember jó kapcsolatot teremtsen a kollégáival. Kedves kollégáim közül megemlítem Bucsy Sárit, László Évát, Melegh Katót, Nagy Katalint, Puni Júliát, Sallay Margit érdemes mûvészt, Thúry Erzsébetet, Timkó Editet, Trenka Évát, Vancea Erzsébetet, Vonica Luciát, Wilkovits Katit, Borbély Ferencet, Breazu Mirceát, Bretán Endrét, Gáspár Istvánt, Horváth Lászlót, Kovács Attilát, Lázár Jánost, Mátyás Jenôt, Ottrok Ferencet, Sass Lászlót, Szanati Józsefet, Szilágyi Ferencet, Vargha Lászlót, id. Veress Lászlót, Vida Viktort. Sajnos, ma már nagyon sokan nincsenek közöttünk. Szinte mindegyik kollégával alkalmam volt együtt énekelni. Intrikák akkor is voltak, de az elôadás sikere volt az elsô.
• Sok mûvésztársával ellentétben itthon maradt.
• Bukarestbe hívtak, de úgy éreztem, hogy itt a helyem, a kolozsvári magyar operában. Ott talán nem lett volna lehetôségem ennyit énekelni. Nyugat-Németországba is hívtak, de még egy féléves vendégjátékra sem engedtek ki. Nem mondhatom azt, hogy nem vágytam a külföldi éneklésre, de megelégedtem azzal, amit a kolozsvári magyar opera társulata és közönsége nyújtott. Habár már 25 éve nyugdíjas vagyok, még most is örömmel tölt el, ha egy szép elôadást látok a magyar operában. Az anyagi elismerésért kárpótoltak a gyönyörû szerepek és a közönség ragaszkodása, amelyet 27 éves pályafutásom során végig éreztem.
A kolozsvári Bôrgyógyászati Klinika személyzetének, a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szervezésében, több gyógyszerészeti cég támogatásával tegnap került sor az Erdélyi Bôrgyógyászok — 1995-ben alapított — Társaságának VI. Szimpóziumára. Az 1995-ben alapított bôrgyógyász társaság eredetileg 42, ma 130 tagot számlál, zömükben erdélyi fôorvosok, szakemberek, orvosgyakornokok. Az évente megrendezett szakmai találkozón az idén negyven dolgozatot mutattak be. Ezúttal jelent meg a társaság folyóiratának, az Acta Dermatologica Transilvanica elsô száma. A komoly tudományos tartalommal rendelkezô, évharmadonkénti megjelenésre tervezett kiadvány teret nyújt a szakmai dolgozatok, vélemények publikálásának, rendkívül hasznos lesz fôként a szakma fiataljainak érvényesülésében.
A Nyított kapuk elnevezésû akció keretében tegnap délelôtt a csendôrség parancsnoksága látta vendégül a kolozsvári sajtó képviselôit.
A Megyei Csendôrség Parancsnokságának vezetôje, Liviu Borbe ezredes röviden ismertette az egység történetét. A kolozsvári parancsnokságot 1919. február 4-én avatták fel, és 1947-ben szüntették meg. Az ezredet ekkor felosztották a rendôrség és az alakuló Szekuritáté között. A 89-es változásokat követôen ismét csendôrség lett az ezredbôl. Hatóköre az egész megyére kiterjed, éppen ezért létrehoztak egy mozgóbrigádot is.
A hivatalosságot ezúttal nagyrészt mellôzô sajtótájékoztatón részt vett Mircea Pãrãusiu alezredes, az ezred vezérkari fônöke, valamint Marian Boca alezredes, sajtószóvivô. Ebben az évben 75 alkalommal felügyeltek különbözô tevékénységeket (sport, kultúra stb.), illetve utcai megmozdulásokat.
A Szabadság kérdésére, hogy a szombat esti román–magyar mérkôzés alkalmából, amelyet a Bocskai téren egy óriási képernyôre vetítenek ki, terveznek-e különleges biztonsági intézkedéseket, a parancsnok közölte: alakulatuk minden eshetôségre fel van készülve, de reméli, hogy rendbontásra nem kerül sor.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 531/12 696 |
28 544/28 722 |
|
(valutabeváltó) |
12 400/12 700 |
28 300/28 660 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
12 300/12 480 |
28 550/28 700 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 95/97, a márka 12 500/12 600, a dollár pedig 28 700/28 800 lejbe került.
Június 2., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 444 lej,1 USD = 28 768 lej.
Lapzártakor értesültünk, hogy a suceavai törvényszék elfogadta a hírhedt Varga-ügy fôszereplôjének, Varga Anának kérelmét, és az elôzetes letartóztatás helyett szabadlábon vizsgálják tovább a "a kolozsvári rendôrök és ügyészek uzsorásaként" ismert nôt. Megszorításként azonban Varga Ana nem hagyhatja el a helységet.
A moldvai törvényszék álláspontja szerint Kolozsvárott nem a Büntetôtörvénykönyv 300 cikkelyének megfelelôen jártak el, amikor letartóztatták Varga Anát. A suceavai ügyészség fellebbezett a határozat ellen, az ügyet június 6-án tûzik újból napirendre.
Varga Anát, férjét és Gruia Vargát és unokáját hatósági közeg, jelen esetben az ügyész ellen elkövetett sértés vádjával vizsgálják. A hivatalos minôségében eljáró ügyész a Varga-klán lakhelyén tartott házkutatáson vett részt. A családhoz közeli források állítása szerint tulajdonképpen Varga Ana elhíresült füzetecskéjét keresték, amelyben nyilvántartotta a kolozsvári rendôrség és ügyészség tagjainak nevét és a kölcsönzött pénz mennyiségét.
Ugyancsak tegnap a kolozsvári törvényszék visszautasította a másik ügyben, az adócsalásban hozott elôzetes letartóztatást feloldó fellebbezést. Ebben az esetben Varga Anát és gyermekeit, Domnicát és Stefant vizsgálják kettôs könyvelésért és több mint 2 milliárd lejes adócsalásért. Így a másik perben is szabadlábon vizsgálják a nôt.
Csütörtöki ülésén a Nãstase-kormány több gyermekvédelmi intézkedést hozott. A kormányfô szerint a hatalmas anyagi ráfordítással járó programokat Románia gazdasági lehetôségeihez kell igazítani, és országos prioritásként kezelni. — Nem élünk olyan országban, ahol végtelen forrásokat fordíthatunk egy bizonyos kérdés kezelésere csak azért, mert egy politikus egy nemzetközi intézménytôl úgy akarja — mondta Nãstase, aki Emma Nicholsonra, az Európa Parlament Románia jelentéstevôjére utalt.
A program célja: javítani az intézményesített gyermekek helyzetén. Emlékeztetett: a készülôben levô gyermektörvény nem Emma Nicholson bárónô, hanem Ion Iliescu államfô ötlete, aki ezt még a választási kampány során megígérte. Nãstase elmondta: azt akarják elérni, hogy év végéig tízezer árva gyermek találjon befogadó családra.
A kormányfô elmondta azt is: szeretné, ha a közeljövôben az állami alkalmazottak kizárólag hitelkártyán kapnák meg fizetésüket. — Egyes minisztériumok alkalmazottai már ilyen formában jutnak hozzá havi jövedelmükhoz. A rendszert a többi állami alkalmazottra is ki kell terjeszteni.
Nãstase kétszer is felolvasta a nemrég életbe lépett helyi közigazgatási törvénynek a tanácsosok mandátumára vonatkozó 152-es cikkelyét, amely kimondja: a jelenlegi városatyák a következô választásokig megôrzik mandátumukat. Erre azért volt szükség — hangsúlyozta —, mert "egyesek (Kolozsvár polgármestere például — szerk. megj.) nem képesek megérteni a törvényes rendelkezéseket".
A telekonferencián Octav Cosmâncã közigazgatási miniszter arra kérte a prefektusokat, számoljanak be a megyében történtekrôl. Vasile Soporan elmondta, semmi különös nem történt. A közigazgatási tárca vezetôje meglepetésének adott hangot: — Hogyhogy semmi különös nem történt? Azt hallottam, hogy Kolozsvár polgármestere lepecsételte az üléstermet. Ez nem jelent semmit? — kérdezte. Figyelmezetett: a tövényt mindenkinek be kell tartania. A sajtónak nyilatkozva Vasile Soporan elmondta: a napokban megteszi a kellô intézkedéseket annak érdekében, hogy Kolozsváron is alkalmazzák a közigazgatási törvény valamennyi elôírását.
A PHARE Gazdasági és Társadalmi Felzárkózási Programja keretében idén május 18-án indították Romániában az újonnan létrehozott kis- és középvállalatok finanszírozását célozni hivatott vissza nem térítendô hitelprogramot. A részletekrôl pénteken délután Claudiu N. Cosier, az Észak-Nyugat Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója tájékoztatta a sajtót.
A régió számára bocsátott összeg eléri az 1 575 000 eurót, egy-egy igénylô 10–50 ezer euróra pályázhat. A legfontosabb feltételek: a vállalat 1999.január 1. után és 2001. május 20. elôtt alakult, legtöbb 249 alkalmazottat foglalkoztat, vagy kisvállalat maximum 9 alkalmazottal (ez utóbbi esetben az alapítás idôpontjától is eltekintenek); fennállásuk óta nem könyveltek el veszteséget; a költségek 40%-át saját forrásból állják, ennek a résznek legtöbb 50%-a lehet természetes formában; rendszeres a könyvvitel; a cég nem birtokol többet a vállalat részvényeinek 25%-ánál. A 2001. május 20-át megelôzô három évben kapott esetleges támogatáshoz hozzáadva a mostani igénylést, az összeg nem haladhatja meg a 100 000 eurót. Egy pályázó különbözô projektekre több kérvényt is benyújthat. A határidô: 2001. július 20., 16 óra, az igényléseket eddig kell benyújtani az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség kolozsvári székhelyén (Sextil Puscariu utca 2., tel. 064/431-550, fax 064/439-222, e-mail adrnv@mail.dntcj.ro). Ugyanitt kapható, ingyenesen, az információs csomag (számítógépes lemezen is). Felvilágosítás kapható még az Európa Bizottság honlapjáról — www.infoeuropa.ro , vagy a hazai Fejlesztési és Elôrejelzô Minisztérium honlapja — www.mdp.ro.
Emma Nicholson de Winterbournenak, az Európa Parlament romániai jelentéstevôjének mérsékelnie kell diskurzusát — nyilatkozta pénteken Norica Nicolai, a Nemzeti Liberélis Párt (NLP) Kolozs megyei szenátora.
Véleménye szerint a bárónô személyes érdekek befolyása miatt túlzott megállapításokat tartalmazó elôjelentést szerkesztett az Európa Parlament külügyi bizottsága számára. — Köztudott, hogy Emma Nicholsonnak volt szociális gondozóként érdeke fûzôdik a romániai gyermekek helyzetének javításához. Tudomásom szerint a bárónônek alapítványa mûködik Máramaros megyében, és úgy tûnik, nem kap anyagi támogatást az Európai Uniótól, mivel a hasonló jellegû román intézmények megtanultak pályázni, és pénzhez jutottak — mondta a szenátor. Hozzátette: szerinte Románia egyik nagy gondja az, hogy a határokon kívül nem sikerül érvényesítenie álláspontjait.
Emma Nicholson a napokban hozta nyilvánosságra Romániáról szóló elôjelentését, amelyben többek között kifejti: az árva gyermekek helyzetének megoldatlansága miatt az Európai Uniónak fel kellene függesztenie a Romániával folytatott csatlakozási tárgyalásokat.
Pénteki sajtóértekezletén Iuliu Pãcurariu Kolozs megyei demokrata párti szenátor bírálta a megyei tanácsot. Szerinte a testület megszegte a törvényt, mivel nem utalta ki a megfelelô összegeket a községek költségeinek fedezésére. Ehelyett a tesület tetemes összeget utalt ki a kolozsvári repülôtér és a megyei könyvtár korszerûsítésére, holott — véli — a költségeket a helyhatóság költségvetésébôl kellett volna fedezni.
A szenátor nagyon rossznak ítéli a készülôben levô, a választott személyek jogállásáról szóló jogszabályt. Véleménye szerint a törvény életbe lépteti Octav Cosmâncã közigazgatási miniszter azon elképzelését, hogy a helyhatóság a Román Társadalmi Demokrácia Pártjának ellenôrzése alá kerüljön. — A helyi közigazgatást senkinek sem szabad alárendelni — mondta.
Bejelentette: meg akarja pályázni Petre Romannak a Demokrata Párt szenátusi frakció elnöki tisztségébôl való lemondásával megüresedett funkciót.
Hosszú ideig úgy tûnt, hogy a Demokrata Pártból a Román Társadalmi Demokrácia Pártjához átigazolt Ioan Vasinca jelenlegi ideiglenes polgármester és a demokratáknál helyét átvevô Alexandru Sabãu közt fog eldôlni az aranyosgyéresi idôközi polgármesteri választás. Az utolsó pillanatban azonban Aurel Popa magánvállalkozó is bejelentette, hogy indul a választásokon. Mint ismeretes, Popa a tavalyi helyhatósági választásokon a Román Szociáldemokrata Párt színeiben indult, és be is jutott a második fordulóba, ahol csak kevéssel maradt le a választásokat megnyerô Radu Hanga (RTDP) mögött. A jelek szerint Popa zokon vette, hogy az RTDP, amely nemsokára egyesül az RSZDP-vel, nem ôt, hanem a "friss párttag" Vasincát indította a választásokon. Emiatt Popa kilépett az RSZDP-bôl és átállt a Román Humanista Párthoz, amely szó nélkül jelöltjének kiáltotta ki.
A június 17-én sorra kerülô idôközi választásokon, amelyre azt követôen kerül sor, hogy Radu Hangát kinevezték a kolozsvári Nehézgépgyár igazgatójának, emiatt pedig leköszönt választott tisztségérôl, Vasincan, Sabãun és Popán kívül még 3 jelölt indul: Constantin Dãnut Stefan (Nagy-Románia Párt), Traian Giurgiu (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt) és Marius Ioan Alpiu Moga (Nemzeti Liberális Párt).
Ion Iliescu államfô tegnap a Cotroceni palotában fogadta Vojislav Kostunica jugoszláv elnököt. A megbeszélésen szó volt a dél-kelet európai politikai helyzetrôl, a román–jugoszláv kétoldalú kapcsolatok alakulásáról, valamint a nemzetközi együttmûködésrôl. A találkozó után Iliescu kijelentette: Románia a macedóniai konfliktus békés úton történô megoldását támogatja. Tájékoztatása szerint mindkét fél egyetért a Duna megtisztítására vonatkozó projekt kezdeményezésével, valamint az Újvidéknél tervezett híd felépítésével. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, a két államfô megállapodott abban, hogy még ebben az évben összehívják a gazdasági, illetve tudományos vegyes szakbizottságot. Iliescu kifejtette: Románia támogatja Jugoszlávia euroatlanti integrációs törekvéseit. A román államfô Kostunica bukaresti látogatásáról úgy véli, hogy az pozitív jelzést jelent a kétoldalú kapcsolatok új alapokra történô helyezése tekintetében.
Vojislav Kostuninca a két ország kapcsolatát értékelve úgy fogalmazott, hogy az "példaértékûnek" tekinthetô. Elmondta, hogy az új belgrádi vezetés célja, hogy Jugoszlávia újból megtalálja helyét azokban a nemzetközi intézményekben, ahonnan korábban kirekesztették. Kostunica megjegyezte, hogy a jugoszláv hatóságok készek megoldani a felmerülô problémákat, amelyek nagy részét az elôzô, "demokráciaellenes" politikai rendszerbôl örökölték. Ami a Duna tisztítását illeti, az államfô kifejezte reményét, hogy sikerül megtalálni az ehhez szükséges anyagi forrásokat.
Bár a Magyar Szocialista Párt támogatja és a nemzeti integráció szempontjából fontosnak tartja a státustörvényt, úgy ítéli meg, hogy a jogszabály több helyen módosításra szorul. Az ellenzékben levô MSZP több mint 50 módosító indítványt nyújtott be a státustörvénnyel kapcsolatban, amelyeknek még a tervezet végsô szavazása elôtt érvényt szeretne szerezni — hangzott el tegnap azon a sajtóértekezleten, amelyre az Erdélybe látogató MSZP-küldöttség és a megyei RMDSZ képviselôi közti tanácskozást követôen került sor. Barát Etele és Kocsi Zoltán szocialista országgyûlési képviselôk kétnapos erdélyi látogatásának célja: megismerni a határon túli magyar szervezetek képviselôinek a véleményét a státustörvénnyel kapcsolatban felvetôdô kérdésekrôl.
Amint az a sajtóértekezleten elhangzott, az MSZP-képviselôk ismertették a Kolozs megyei RMDSZ képviselôivel ezeknek a módosító javaslatoknak a lényegét, és megelégedéssel tapasztalták, hogy a megyei RMDSZ a kérdések többségében osztotta az MSZP véleményét. Egyetértettek abban, hogy a határon túli magyarok számára a törvényes magyarországi munkavállalás ne csak három, hanem hat hónapos idôszakra terjedjen. A képviselôk szerint ez jelen pillanatban is így van, az MSZP pedig nem érti, hogy a magyar kormány miért akarja ezt a periódust csökkenteni. Az MSZP alaptalannak tartja a Fidesz azon aggodalmát, miszerint a hat hónapos idôszak legalizálásval az a vád érné a magyar kormányt, hogy bátorította a határon túliak magyarországi munkavállalását a hazaiak hátrányára. Az MSZP szerint a határon túli magyarok többnyire olyan munkaterületeken vállalnak munkát, ahol Magyarországon nagy a munkaerôhiány. A képviselôk hangsúlyozták: nem tartják elfogadhatónak, hogy — a magyar kormány elképzelései szerint — csak annyi idôre szóló munkavállalási lehetôség biztosíttassék a határon túli magyaroknak, mint bármely más külföldinek.
Az MSZP ugyanakkor azt javasolja, hogy a magyar igazolvány ne csak öt, hanem legalább tíz évig legyen érvényes. Mint kiderült: a Kolozs megyei RMDSZ ezt is rövidnek tartja.
Az ellenzékben levô magyar szocialisták azt is el szeretnék érni, hogy a határon túli magyarokkal foglalkozó magyar országgyûlési biztost nevezzenek ki. Az MSZP a törvényben megfogalmazottakon túl további kedvezményeket kíván biztosítani a mûvészi és oktatói tevékenységek számára. Az MSZP szerint továbbra is vita tárgya, hogy ki esik a törvény hatálya alá, és kikbôl állnak az ajánló szervezetek, illetve az, hogy a törvény mekkora terhet ró a magyar költségvetésre életbe lépése után.
A román sajtó kérdésére hangsúlyozták: a státustörvény semmiféle diszkriminációt nem jelent a szomszédos államokban élô többségi nemzettel szemben, hiszen ez a törvény nem ad megoldást arra az esetre, ha Magyarország Schengen-állam lesz, és mint ilyen, kénytelen lesz vízumkötelezettséget bevezetni a szomszédos államokkal. Ezt a pillanatot Magyarország igyekezni fog minél jobban elodázni, és nagyon bízik abban — és lobbizik annak érdekében —, hogy Románia is minél hamarabb lekerüljön a vízumköteles országok listájáról. Amennyiben ez nem így történik, Magyarország keresni fogja azokat a megoldásokat, hogy — más EU-országok példájára — a határon túli magyarok más elbírálásban részesüljenek az EU-államokba szóló vízum megszerzésekor.
Székely Kriszta
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |