2001. június 30.
(XIII. évfolyam, 149. szám)

Az Európai Bizottság azt az ajánlást tette az EU miniszteri tanácsának, hogy jövô évi hatállyal mentesítsék Románia állampolgárait a vízumkötelezettség alól, ha az unió 15 országának valamelyikébe akarnak utazni.

A bizottság pénteken kiadott jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a román hatóságok jelentôsen javítottak a határok ôrizetén, a belépôk ellenôrzésén és így csökkentették annak a kockázatát, hogy Románia az EU országaiba törekvô illegális bevándorlók átmenô országa legyen. Az ország távlati EU tagságát is figyelembe véve, a demokratizálódási folyamatot, a diákok, kutatók, üzletemberek szabadabb utazásait elôsegítendô a bizottság úgy találta, hogy a vízum eltörlésének várható kedvezô hatásai jelentôsebbek, mint a velejáró kockázatok, az EU-ba beáramló illegális bevándorlók számának esetleges növekedése.

A jelentés hangoztatta, hogy a román kormány új idegenrendészeti törvényt fogadott el, új, nehezebben hamisítható útlevelet vezetett be, vállalta, hogy visszafogadja az országból nyugatra érkezett illegális bevándorlókat, köztük a hontalanokat is, valamint számottevôen javította a határôrség eszközeit és a beérkezô utasok ellenôrzését. Ezért a bizottság azt ajánlja a miniszteri tnácsnak, hogy ha Románia teljesíti még hátralevô vállalásait az illegális bevándorlás visszaszorításában, akkor oldják fel vele szemben a vízumkötelezettséget.

Miután Kolozsvár rendôrparancsnoka Theodor Pop-Puscas már több millió lej büntetést fizetett a polgármesteri hivatalnak, most a Nemzeti Befektetési Alap volt elnökén, Radu Sârbun van a sor, akit szintén naponta látogatnak a városháza ellenôrzô testületének tagjai. Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a polgármester "felhívja a figyelmet" arra, hogy városunkban Sârbunak van a "legnagyobb palotája", amelyben összesen tíz szoba, három fürdôhelyiség, garázs, fûtôközpont stb. található. A ház területe 400, az összterület 856 négyzetméter. A tegnapi ellenôrzésen kiderült, hogy sem a házra, sem a kerítésre nincs építkezési engedély.

(nánó)

A prefektusok szokásos péntek reggeli telekonferenciáját a hivatalos egyiptomi munkalátogatáson tartózkodó Adrian Nãstase helyett Octavian Cozmâncã közigazgatási miniszter vezette, aki a 2002. március 18-án kezdôdô népszámlálás megszervezésérôl számolt be. A miniszter történelmi jelentôségûnek nevezte az eseményt, amely az EU-csatlakozás egyik alapfeltétele. A kormány már a jövô heti ülésén foglalkozik a népszámlálás programjával, melynek során nemcsak a lakosságot, hanem annak lakás- és szociális körülményeit is számba veszik. A nagyszabású akcióban 150 ezer személy vesz részt, a kormány 148 millió lejt fordít rá.

Megtudtuk: a Román Akadémia hamarosan jóváhagyja azoknak a településneveknek a listáját, amelyeket a helyi közigazgatási törvény értelmében fel kell tüntetni a kétnyelvû helységnévtáblákon a hivatalos román név mellett. Várhatóan ez a lista a törvény hatálya alá esô települések hagyományos nevét tartalmazza. Cozmâncã figyelmeztetett: minden polgármesteri hivatalnak ehhez kell magát tartania. Amint arról a Szabadság korábban hírt adott: az 1996–2000 között mûködô Kisebbségvédelmi Hivatal összeállította azoknak a településneveknek a jegyzékét, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 20 százalékot, és eljuttatta az illetékesekhez. Ezeken természetesen a hagyományos magyar nevek szerepelnek, nem pedig a román név "fordítása", ahogy azt több polgármester elképzeli.

A miniszter elmondta: rövid idôn belül kormányhatározat születik a nemzeti zászlónak a középületeken való használatáról, amelynek siralmas állapota sok helyen hanyagságot, érdektelenséget tükröz. Cozmâncã arra hívta fel a figyelmet, hogy a középületeket díszítô román zászlók közül nagyon sok már régen színét veszítette, illetve elrongyolódott. Dan Canta Kolozs megyei alprefektus kérte a kormányt, hogy intézkedjen Gheorghe Funar polgármester ellen a nemzeti jelképek elfogadhatatlan használata miatt. Az alprefektus példaként említette, hogy Funar már a járdákat és az utcai oszlopokat is piros-sárga-kék színûre festeti Kolozsvárott. A piros-sárga-kékre festett fôtéri padokat, a több ezernyi román zászlót Canta nem említette.

Ö. I. B.

— Le kell mondatni, vagy fel kell függeszteni tisztségébôl Teodor Pop-Puscas városi rendôrparancsnokot — javasolta tegnap kárörvendôen Gheorghe Funar polgármester Nelu Pop megyei rendôrkapitánynak. Véleménye szerint csakis így lehet véget vetni annak a kényelmetlen helyzetnek, amibe Puscas sodródott.

Mint ismeretes, néhány nappal korábban a belügyminisztérium országos vagyonellenôrzést rendelt el a rendôrség alkalmazottainak körében. Amint arról tegnapi lapszámunkban is jeleztük: Teodor Pop-Puscas az elsôk között volt az ellenôrzésre kiszemeltek listáján. Amint azt Nelu Pop elmondta: az ellenôrök Gheorghe Funar feljelentését vizsgálják, a polgármester ugyanis többször is megjegyzést tett a Puscas tulajdonában levô ingatlanok és jármûvek körüli anyagi rendellenességekrôl. Kolozsvár polgármestere így akart bosszút állni a rendôrkapitányon, aki múlt pénteken erônek erejével kísérte ôt be kihallgatásra.

Értesüléseink szerint Gheorghe Funar tegnap különben újabb 7 millióval büntette meg a rendôrparancsnokot, mert Puscas ezúttal sem engedte be a városháza ellenôrzô csoportját az Olteniei utca 13 szám alatti villájába, akik most is az építési engedélyek után érdeklôdtek. A rendôrparancsnok a sajtónak úgy nyilatkozott: nem érti, hogy miért az újabb büntetés, hiszen elôzô nap személyesen juttatta el a városháza illetékeseinek a kerítésépítés engedélyeztetésére szükséges iratokat. A Puscasra kirótt büntetések meghaladták a 90 milliót.

Ioan Rus belügyminiszter tegnap a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: nem hiszi, hogy egy Funar–Puscas konfliktusról lenne szó. — Funar polgármesternek a törvénnyel van konfliktusa, ami sokkal súlyosabb. A városi tanács nem mûködik, a polgármester pedig bírságolással szórakozik — mondotta.

Mivel országszerte több helyen is gondot okoz a beiratkozási ûrlapok kitöltése, megkértük a Báthory líceum igazgatóját, Tôkés Eleket, hogy vázolja a Kolozs megyei magyar diákok helyzetét, ebben az iskolában mûködik tudniillik a beiratkozási központ, ahova mindhárom magyar tannyelvû intézmény, az Apáczai-, a Brassai- és a Báthory-líceum tartozik. Tôkés Elek elmondta: nem tapasztalható semmi rendellenesség az ûrlapok kitöltése körül, a diákok a szülôkkel egyetemben segítséget, útmutatást kapnak a tanároktól, az opciók száma hét és tíz megjelölt középiskola között változik. Ennél többet értelmetlenség felsorolni, hiszen a megyében körülbelül ennyi a magyar tannyelvû iskolák száma. A három intézménybôl a Báthory líceumban gyûjtik tehát össze az ûrlapokat, számítógépes rendszerbe vezetik, majd továbbítják a tanfelügyelôséghez, innen pedig az országos nyilvántartásba.

Emlékeztetôül: a beiratkozási ûrlapok leadási határideje július másodika.

(Köllô)

A Kós Károly Kulturális Egyesület meghívására vasárnap délután 5 órakor a bánffyuhunyadi Derby Klubban helyi és környékbeli olvasóinkkal találkozunk. Munkatársaink kötetlen, ôszinte párbeszédre készülnek közös dolgainkról. Mindenkit szeretettel várunk.

Távol áll tôlem a szándék, hogy nyomorék emberekkel gúnyolódjak, sôt, nemegyszer írtam tragikus helyzetükrôl, de akire a napokban felfigyeltem, a szó szoros értelmében vett félember. Nem emberi mivoltában, lelkében talán mégkevésbé, csupán testileg. Ugyanis a szerencsétlennek mindkét lába hiányzik — derékból. Nem tudom mi történhetett vele, mitôl vált nyomorékká, de talán nem is ez a legfontosabb.

Ami manapság döbbenetes: ezt az embert soha nem láttam kéregetni, pedig, ismerve a hazai szociális védôhálót, biztos nem él úgy, mint Marci Hevesen. De a becsület, a büszkeség, a méltóság, amely oly sokunkból hiányzik, benne megmaradt.

Egészségesen betegesen gondolkodni nagy bûn. A betegséget, a nyomorúságot méltósággal fogadni — hatalmas erény.

Nánó Csaba

ZENÉS-TÁNCOS DÉLUTÁNT RENDEZ az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzete július 1-jén, vasárnap du. 5 órától a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban. Mindenkit szeretettel várnak.

— Miért nyugtalan a kolozsvári polgármester?

— Mert Milosevicset is elvitték Hágába.

(öbé)

Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik 2001. június 25–július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az ôket tanító pedagógusok közös tábora. A tábor célja azoknak a sajátos oktatási módszereknek a kipróbálása, amelyek a 2001 ôszétôl beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását teszik lehetôvé. A tavaly ôsszel Klézsén és Pusztinán beindult iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre bôvítik. Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsôrekecsinben, Dioszénben, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a mai napig a Bákó megyei tanfelügyelôség akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A táborban a fent felsorolt helységekbôl érkezett gyerekeknek tartott nyílt órákon, foglalkozásokon a pedagógusok a szerzett tapasztalatokat megbeszélik, kiértékelik. A tábor ideje alatt a fiatal pedagógusok — Barnat Simona, Bilibók Jenô, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia — munkáját segíti, órákat tart, illetve módszertani útmutatásokat ad Borbáth Erzsébet tanárnô, aki egy évtizeden át több száz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában.

Deáky András

A barguzini csontváz nôtôl származik, a Petôfi-sírhely feltárása a Kerepesi temetôben tudományos szempontból megalapozatlan, jogi szempontból pedig indokolatlan, állapította meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szakértôi bizottsága.

Az MTA ismertetése szerint: a szakértôi bizottságot Glatz Ferenc, az MTA elnöke hozta létre május 24-én, azt követôen, hogy a Megamorv Petôfi Bizottság levélben kért tôle szaktudományos véleményt a barguzini csontvázról.

A testület munkájában genetikusok és igazságügyi orvosszakértôk vettek részt. A bizottság vezetôje Bálint Csanád akadémikus.

A grémium az eddig elvégzett tudományos vizsgálatok alapján megállapította: nincs hiteles történeti adat arra vonatkozóan, hogy Petôfi Sándor eltemetésének a helyét a szibériai Barguzinban kellene keresni.

"A barguzini 7. sír csontmaradványait a hagyományos metrikus-morfológiai vizsgálatokkal több alkalommal, több helyen, több szakember — a feltárókkal ellentétben — nônek határozta meg" — olvasható a jelentésben.

A bizottság véleménye szerint az eltemetett személy sírbeli helyzete valószínûtlenné teszi, hogy a sír felsô csontváza férfi lett volna.

Hozzáteszi: a csontkémiai vizsgálat a felsô csontváz eltemetésének a dátumát az 1890–1950 közötti évekre, azaz Petôfi Sándor 1856-ban vélelmezett eltemetésétôl jelentôsen távoli idôpontban határozta meg.

A testület mindemellett utal arra, hogy az amerikai Fegyveres Erôk Patológiai Intézete két alkalommal elvégzett, valamint a Pennsylvania Egyetem egyszeri DNS-vizsgálata a barguzini csontmaradványt nônek határozta meg.

A szakmai bizottság a fentiek alapján javasolja: álláspontja megfogalmazása után az MTA az úgynevezett Petôfi-kérdést tudományos szempontból tekintse lezártnak.

Az Etnokulturális Központ a Sindan Kulturális Központ közremûködésével ALTER-IMAGE-kiállítást rendez 2001. július 2-a és 7-e között a Szentegyház utca 4. szám alatti galériában. A megnyitón, július 2-án, a romániai kisebbségeket bemutató fotóösszeállítás tekinthetô meg, kedden, július 3-án, a Szentegyház utca 6. szám alatti Sindan Galériában pedig hasonló témájú dokumentumfilm-sorozatot vetítenek.

Kolozsvári magyar festô, Cs. Erdôs Tibor munkájával találkozhat az olasz fôvárosban, a Görög Katolikus Teológia reprezentatív szalonjában a látogató. A portré Alexandru Todea kardinálist ábrázolja, aki görög katolikus hite miatt tizennégy évet töltött a kommunista börtönökben, anélkül, hogy a kegyetlen terror megtörte volna hitét, rendkívül erôs egyéniségét. A festmény az arcvonások hû visszaadásán túl egy lelkileg kiegyensúlyozott, határozott, erôs jellemû férfi alakját is sejteti.

A kép megszületésének története van, ami azt is bizonyítja, milyen kicsi a nagyvilág. Történt ugyanis, hogy a római intézet rektorhelyettese, a mûvészetkedvelô Mihai Frãtilã Rómába menet, átutazóban, tavaly nyáron, egy napot Kolozsváron töltött, betért a Szentegyház utcai galériába, ahol éppen Cs. Erdôs Tibornak volt portrékiállítása. A látottak olyan nagy hatást gyakoroltak rá, hogy elhatározta: senki mással, mint a kolozsvári festômûvésszel festeti meg a mindenki által mélységesen tisztelt Todea kardinális portréját. Az idô rövidsége miatt személyesen nem tudott megismerkedni a mesterrel, de levélben fordult hozzá és kérte meg, hogy készítené el az arcképet. A festô kissé meglepôdött ugyan az ajánlaton, de eleget tett a kérésnek. Hozzáfogott a munkához, amellyel nemrég el is készült a megrendelô megelégedésére és örömére.

N. J.

A magyar kormány bôkezûen támogatja a hazafias történelmi szuperprodukciókat, amelyek a közönség körében átütô sikert aratnak, a magyar filmszakma viszont kifogásolja a nemzeti filmgyártásban érvényesülô kettôsséget — írja a párizsi Libération.

Florence Labruyere, a baloldali francia lap budapesti munkatársa szerint az NKÖM-tôl jelentôs szubvenciókat kapott Szentkorona címû didaktikus alkotás másfél hónap alatt 180 ezer nézôt vonzott a mozikba, a kritika azonban könyörtelenül lehúzta. A cikk idézi a Népszabadság kritikusát, aki egyenesen úgy találta, hogy a "Szentkorona nem film — tévedés".

A legújabb Koltai-alkotás abba a sorba illeszkedik, amelyet a rendezô 1996-ban született, Honfoglalás címû történelmi szuperfreskója nyitott meg, amelyet az akkori baloldali kormány talált alkalmasnak támogatásra. A kritika annak idején ezt a filmet is végtelenül unalmasnak találta, a nemzeti érzelmekre érzékeny közönség azonban lelkesen fogadta: 800 ezren váltottak rá jegyet, ami az amerikai Gladiátor 700 ezres nézettségét is felülmúlta — emlékeztet a szerzô.

A Hídember címû új megaprodukció, amely iránt Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is elkötelezett — írja a tudósító —, egymilliárd forint állami támogatást kapott. A filmesek többsége körében nagy az elégedetlenkedés, a többi játékfilm ugyanis összesen 400 millió forint állami szubvención osztozkodik, miután az elmúlt tíz évben egyharmadával csökkent a filmgyártáshoz való állami hozzájárulás.

Baron Görgy rendezô véleménye szerint a kormány a "nemzeti giccs" mûfaját akarja ösztönözni, a filmgyártás egésze viszont haldoklik: nincs egyensúly a két-három történelmi szuperprodukció és a többi film között, amelyeket szinte alig lehet kihozni a rendelkezésükre álló költségvetésbôl .

A miniszterelnök — elengedve a füle mellett a bírálatokat — azt ígérte, hogy az állam minden évben meg fog rendelni egy történelmi filmet, jövôre Mátyás királyról, két év múlva a húszas évek miniszterelnökérôl, Bethlen Istvánról készül történelmi tabló.

A lap idézi Tamás Gáspár Miklós elemzését, aki szerint a mostani kormány a volt kommunisták mintájára "egy új, egészséges és nemzeti kultúra létrehozását hirdette meg, ez a kultúra azonban nem más, mint dekoráció, ami a kormány önünneplését szolgálja".

A Szabadság, az Interneten olvasható Transindex és a Kolozsvári Televízió magyar adása folytatja közös Transfórum rovatát. Legújabb vendégünk Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetôje, a Román Hírszerzô Szolgálatot felügyelô képviselôházi és szenátusi közös bizottság tagja, üzletember, lesz, akihez olvasóink, a tévénézôk és az Internet-látogatók kérdéseket intézhetnek. A válaszokat július elején olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel kísérhetik az RTV1-en, a kolozsvári magyar adásban. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza és Molnár Gusztáv voltak. A kérdéseket a Szabadság telefonszámain, e-mail címén, a magyar adás 186-855-ös telefonszámán, illetve a transindex@mail.dntcj.ro címen július 2-ával bezárólag.

Az a súlyos nemzetközi válság, amelybe Orbán Viktornak és hatalomittas klikkjének az ostoba és felelôtlen politizálása sodorta a magyar államot és a kárpát-medencei magyar kisebbségeket, szorosan összefügg a magyarországi belpolitika aggasztó helyzetével.

Ha Magyarországon lehetséges volna az ôszinte és demokratikus vita — a legnagyobb nyilvánosság elôtt — a legfontosabb kérdésekrôl, akkor a közvélemény megakadályozhatta volna vagy legalább fölkészülten fogadhatta volna az elôrelátható, a szakemberek által régesrég megjósolt csôdöt. Miután a jobboldali-szélsôjobboldali kormánytöbbség gyakorlatilag fölszámolta a parlamentarizmust, megszállta (vagy megfélemlítette) a rádiót és a televíziót, defenzívába szorította a szocialista ellenzéket, titkosrendôri provokációkkal és propagandablöffökkel foglalkoztatja a médiák megmaradt szabad zugait, a cenzúra és az agitprop füstköde mögött nyugodtan folytathatja mesterkedéseit. A központilag irányított hazugságáradattal a budapesti kormánynak sikerült megtévesztenie, félrevezetnie a kisebbségi magyarság közvéleményét is, pedig éppen az utódállamokban élô magyar kisebbségek Orbán Viktor és egységpártja lelkiismeretlenségének fô áldozatai.

Magyarország "európai" és "szomszédsági" politikájáról csak kis példányszámú és méregdrága intellektuális folyóiratokban folyik színvonalas vita, amelyrôl a nagyközönség úgyszólván semmit sem tud. A radikális jobboldal gyûlöletkampányaitól megszeppent ellenzéki lapok "a nemzeti egység" butító és antidemokratikus téveszméje jegyében csak szordínósan mernek írni a magyar külpolitikáról, erôfeszítéseiket a példátlan kormányzati korrupció föltárására összpontosítják, amelyre — az "ügyek" elképesztô mennyisége miatt — az olvasók már immunisak. Az "összetartás" elvtelen és erkölcstelen parancsolata eltompítja a demokráciában nélkülözhetetlen krtikai érzéket, szabad kezet ad a nagyvilággal nem ismerôs kis diktátorjelölteknek, hogy nagyzási hóbortjaikhoz és manipulációikhoz kísérleti egerekként használják a magyarokat.

Gyôzelemnek tüntetik föl azt a sajnálatos tényt, hogy az Európai Unió bôvítése csak másodosztályú tagságot tesz lehetôvé a kelet-közép-európai jelölt államoknak. A magyarországi dolgozók nyugati munkavállalásának lehetetlenné tétele, a mezôgazdasági juttatásokból való kimaradásunk, a külföldiek földvásárlási jogának ránk kényszerítése, a forgalmi adó emelésének ránk oktrojálása tovább növeli Magyarország függôségét, és hátrányos helyzetét tovább rontja. A magyar export majd kétharmadát vámszabad területen állítják elô transznacionális konzorciumok, amelyek javítják ugyan a foglalkoztatási statisztikát, de adókedvezményeik és egyéb kiváltságaik kivonják ôket a demokratikus állam ellenôrzése alól. Az üzleti tömegkultúra — no meg az elfogult jobboldali kultúrafinanszírozás és tömegkommunikációs cenzúra, valamint a mûvészeti intézmények nacionalista propagandaközpontokká alakítása — egyesített csapásai alatt haldoklik a magyar nemzeti mûveltség. Az egyetemi autonómia fölszámolásával megszûnnek a szabad tudomány bástyái, az egyetemek vagy jobboldali pártfôiskolává alakulnak, vagy épületeik válnak a minisztériumi ingatlanspekuláció martalékává.

A külpolitika is alá van rendelve az ideológiai indoktrináció és a hatalmi önzés szükségleteinek. Az Orbán-féle új jobboldal "világnézeti" preferenciák szerint válogatja ki szövetségeseit. Ezek a Schüssel/Haider-kormányzat Ausztriában, Berlusconi populista-neofasiszta koalíciója Olaszországban és Stoiber hiperreakciós bajor kabinetje — a legrosszabb hagyományok jegyében. Ezek a kormányzatok — finoman szólva — a magyar népnek nem barátai, az EU-bôvítést puszta bevándorlási kérdésnek tekintik, s ezért ellenzik, fékezik, késleltetik, korlátozzák. A magyar külpolitika hagyományos (és hagyományosan hátrányos) német–osztrák–olasz orientációját vakon folytatják annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan ellentétes nemzeti érdekeinkkel. A magyar külpolitika ellenszenvet kelt maga iránt Nyugat-Európában George W. Bush problematikus fegyverkezési terveinek szolgai (és öncélú, mert tét nélküli) támogatásával.

A budapesti kormányzó jobboldal súlyos hibáitól és hibbant szövetségkeresô manôvereitôl eltekintve is Magyarország részvétele az euroatlanti integrációban önmagában nehéz problémákat vet föl, amelyek megoldására sehol, az úgynevezett baloldalon sem történik kísérlet. Az euroblabla és az eurománia narkózisában senki se látszik törôdni vele, hogy részvételünk abban a szövetségi rendszerben, amelynek döntéseire gyakorlatilag nincs befolyásunk, szembeállít bennünket a kelet-európai szomszéd népekkel, ami a történelemben már sokszor okozott tragédiát. Szerepünk a két világháborúban aligha képesít bennünket a regionális csendôr amúgy sem túl rokonszenves szerepére. Furcsa, hogy állítólagos konzervatívokat kell figyelmeztetni a történelmi emlékezet, a hagyomány, a beidegzôdések, elôítéletek, félelmek, kulturális sztereotipiák jelentôségére.

Figyelemre méltó, hogy a mindenkori magyarországi uralkodó osztály újra és újra elköveti ugyanazokat a vétségeket. Ezek az uralkodó osztályok ismételten külsô hatalmakra támaszkodva próbálták sakkban tartani a magyar népet és a régió többi etnikumait. 1914 elôtt Ausztria a két világháború között Német- és Olaszország, 1945 után a Szovjetunió, ma pedig a NATO és az EU segítségével. Ez a külpolitika eddig kivétel nélkül mindig kudarcot vallott.

Hiába áll ma Magyarország közelebb a Nyugathoz, mint a szomszédai, a nyugati hatalmak Kelet-Európában semmi mást nem akarnak, csak nyugalmat, csöndet, közrendet, az alárendelt fogyasztói piacok, az alacsony bérek, a beszállítói és alvállalkozói szorgalom és engedelmesség hangyaboly fegyelmét. Nyilván nem bánják a magyar állam regionális befolyásának növekedését, ha nem okoz bonyodalmakat.

Arra azonban nem számíthatott a Nyugat, hogy az újgazdagok budapesti kormánya a fölkapaszkodott senkiházi pökhendiségével rúgja szét a nehezen kiküzdött regionális egyensúlyt, amelyet a balkáni instabilitás úgyis törékennyé tett már. Orbán Viktor ugyan elnémíthatta a magyarországi közvéleményt, de a romániai, szlovákiai, jugoszláviai, ukrajnai parlament és sajtó még nem az ô kezes ölebe.

A hírhedt státustörvény az átlátszó szemfényvesztés tipikus példája. A törvény simán alkalmazható intézkedéseiben nincsen semmi új, a nagy garral beharangozott kedvezmények — amelyekhez nem kell "magyar igazolvány" — eddig is zömmel megvoltak, mint például az ingyenes könyvtárhasználat, az akadémiai tagság és az állami díjak. A többi privilégiumhoz valóban igazolás kellene, amelynek a kiállítása nemzetközi jogot sért, nem beszélve a szomszédos államok valuta- és adójogszabályairól, a kétoldalú megállapodások tucatjairól, meg arról, hogy extraterritoriális jogokat csak konzuli szervek gyakorolhatnának, amelyek joghatóságát csak diplomáciai, szerzôdéses úton lehet kibôvíteni. Egyébként a magyar kormány eddig is folyton visszaélt a diplomáciai mentességekkel, kiváltságokkal és szokásjoggal: magyarországi miniszterek és képviselôk gyújtó szónoklatokat tartanak erdélyi, bácskai, felvidéki politikai összejöveteleken — más államok szuverén területén!

A státustörvény szemfényvesztés. Senki és semmi nem akadályozza meg a budapesti kormányzatot abban, hogy baksis helyett átlátható közalapítványi rendszerben támogassa a kisebbségi magyar kultúrákat. Kolozsvárt van német, francia és brit kulturális intézet, de magyar nincs, csak a nélkülözhetô fôkonzulátus, amelynek a haszna legföljebb jelképes. A kisebbségi magyar kultúrák elszakadása a magyarországitól nemsokára befejezett tény lesz, hiszen arról senki nem gondoskodik, hogy olcsó magyarországi könyv, folyóirat, hanglemez, videokazetta álljon az utódállamok magyarságának a rendelkezésére. De miért is terjesztené Erdélyben a magyarországi jobboldal azt a modern magyar kultúrát, amelyet gyûlöl?

Nem hihetô, hogy a budapesti külügy ne tudta volna, hogy a státustörvény végrehajthatatlan — erre minden tekintélyes szakember nyilvánosan figyelmeztette. De evvel Orbánék aligha törôdnek. Ha a dolog "bejött" volna, az jó píár (PR) lett volna. Ha nem sikerül, a kialakult konfliktus miatt fölkorbácsolt soviniszta közhangulat hasznos lesz a jövôre esedékes magyarországi választásokon. Orbán Viktornak így is jó, úgy is jó — csak a magyar népnek rossz, az pedig ugyebár nem számít. A magyar kisebbségek politikai szervezetei tartósan tarthatatlan helyzetbe kerülnek, gondosan kiépített pozícióik veszélybe sodródnak. A felelôtlenül meglebegtetett reménnyel azonban nyíltan nem szállhatnak szembe. A bírálat föladata olyan emberekre marad, mint e sorok írója, akit nyilván jól szervezett kórus fog hazaárulónak kinevezni. (A jóhiszemû, félrevezetett önkéntes énekkari tagoknak elôre megbocsátok.) Senki nem rombol szívesen illúziókat, de valakinek sajnos ezt a munkát is el kell végeznie, ha van lelkiismerete. Nekem sem esik jól, hogy saját hazám kormányával szemben külföldieknek van igazuk, ráadásul olyan külföldieknek, akiknek a jóhiszemûségérôl nem vagyok meggyôzôdve. Semmi kétség, a státustörvény keltette zûrzavart szomszédaink többségi nacionalizmusa, etnicizmusa kíméletlenül ki fogja használni, miközben a magyar önvédelem pozíciói — hála Orbán Viktornak — minden eddiginél elônytelenebbek. A magyarországi jobboldal úgy tesz, mintha nem tudná, hogy más államok honpolgárai felôl törvényileg nem rendelkezhet, hogy más államok szuverenitása és függetlensége határt szab befolyásának, hogy Magyarország gazdasági elônye szomszédaival szemben nem jogcím a nemzetközi jog és a kétoldalú megállapodások (valamint a magyarországi jogrendszer!) durva megsértésére.

A helyzetet tetemesen súlyosbítja, hogy a vélt népszerûségre sandító Magyar Szocialista Párt a törvénytervezetet — saját tanácsadói egy részének véleménye ellenére — megszavazta, amibôl arra is lehetne következtetni, hogy a kelet-európai demokrácia, a kelet-európai népek kiengesztelôdése, a Duna-völgyi magyarság ügye szempontjából az MSZP még mindig nem teljesen megbízható. Az MSZP "igen" szavazata a magyar progresszió elárulása. Csak egykori pártom, az SZDSZ tett bátor kísérletet a magyarországi parlament becsületének megmentésére. De a 92 százalékos többség kísértetként fog visszajárni, hogy bûnös gyávaságára, erô elôtti behódolására emlékeztesse a magyar balközép opportunistáit és karrieristáit.

Végezetül: a státustörvény Magyarországra magára nézve is végzetes. A törvény — szemben alkotmányunk szellemével — újradefiniálja a "nemzet" fogalmát, etnicista módon, a szalonképtelen szélsôjobboldal ujjmutatását követve. Ebbe a nemzetfogalomba a vérségi leszármazás és a kulturális hovatartozás függvényében tartoznak bele fizikai személyek, tekintet nélkül állampolgárságukra. Ez a magyarországi nemzeti/etnikai kisebbségekre nézve azt jelenti, hogy az egyenes honpolgári méltóságot és jogigényt letromfolja az etnokulturális önazonosság, hogy a politikai közösség (a honpolgárok nemzete) elválik az etnokulturális közösségtôl. Ez egyrészt visszaveszi — egyelôre jelképesen — a honpolgári emancipáció évszázados vívmányait, másrészt pedig kirekesztô, etnokulturális-vérségi jelentésárnyalattal ruházza föl a "magyarság" képzetét. Mivel a kisebbségi magyarság úgysem fogja élvezni a státustörvény képzelt, illuzorikus elônyeit, a törvényi aktus hatása csak "befelé" fog érvényesülni. A honpolgárság eszményének visszaszorítása az erkölcsileg, jogilag, politikailag értelmezhetetlen etnokulturális identitás javára égô sebet ejt a jogegyenlôség gondolatán — s minap talán, Isten ôrizz, a valóságán is. Ha tekintetbe vesszük a magyarországi jobboldal (és az államilag támogatott szélsôjobboldali sajtó, rádió- és tévémûsorok) szponzorált rasszizmusát, nem értelmezhetjük jóindulatúan a magyar nemzet új országgyûlési meghatározását. Ez a rémséges jogszabály romba dönti az eddig elért eredményeket, elmélyíti a magyar demokrácia ijesztô válságát. Szülôvárosomban róva e sorokat egy régi jóbarátom roskatag íróasztalánál, tudom, ki fogja a leginkább megszenvedni ezt a gyalázatos ôrültséget.

Kolozsvárt, 2001. június végén

Tamás Gáspár Miklós

Minden más, érdektôl hajtott, vagy téves észlelésen alapuló értékelés ellenére az úgynevezett státustörvény körüli vita a vihart okozók szándékaival fordítva sülhet el.

A törvény ellen indított román hadjárat olyan alapvetô tévedésre épít, amelynek következménye hamarosan egyre erôsebben mutatkozik meg. A megszokott kettôs mércével mérést ugyanis most egy kicsit összekeverték: a máskor belföldnek szánt, sajnos még mindig nem elenyészô méreteket öltô nacionalista érzelmekre hangolt gôggel átitatott retorikát valamilyen meggondolásból — vagy épp annak hiányában? — kivitték nemzetközi színtérre. Ahol éppen a nacionalizmus látszatának az elkerülésével arathat valaki manapság babérokat. Miközben Románia is integrálódni akar Európába, meglehet anakronisztikusnak és ellenproduktívnak hat egy majd minden román politikai erôt felölelô megmozdulás, amely bármilyen kisebbség érdekei ellen irányul. Ugyanakkor elképzelhetô, hogy a nemzetközi testületek — nemcsak az Európa Tanács — kevés kivetnivalót találnak majd egy olyan jogszabályban, amely nem etnicizmusra, hanem éppen a nemzetközileg is teljes mértékben elfogadott, sôt egyedül elfogadott, saját bevalláson alapuló nemzetiség-vállalásra épít.

Ennek az elsô jelei már meg is mutatkoztak. Miután jeles Európa Tanácsi tisztviselô elôször kedvezôtlenül fogadta magánvéleményében a státustörvényt, Günther Verhaugen EU-fôbiztos már nem tartotta az unió elveivel szembehelyezkedônek, az Európa Tanács miniszteri bizottságának soros elnöke, Ernst Walch pedig már nem volt hajlandó a jogszabályt tendenciózusan beállító román fél játékába belemenni, ellenben a kisebbségek védelmének általános európai értékrend szerinti fontosságára hívta fel a figyelmet. Ahogy telik az idô, a román diplomáciai offenzíva egyre inkább azt az eredményt szülheti, hogy ellenszenvessé teszi azt a hevet, amellyel egy kisebbségeknek valamit juttatni akaró rendelkezés ellen kapálózik, másrészt egyre nagyobb reklámot csap a magyar törvénynek, ezen keresztül a romániai magyarság létének és kérdéskörének, amivel lassan, de biztosan saját maga ellen fordíthat mindenkit. Lám, a törvényt támadni óhajtó román kezdeményezést korábban aláíró ET-tagok némelyike máris visszavonta nem kellô tájékozódás alapján adott aláírását, és névjegyével látta el azt az újabb magyar kezdeményezést, amely az ET házbizottsága elé terjesztett javaslatában a kisebbségek védelmét határokon átnyúló együttmûködés keretében ajánlja a nemzetközi szervezetek figyelmébe.

Korai volt tehát a román diplomácia ismételt sikere miatt bánkódni, mert úgy látszik, a sokat bírált magyar külügy is eredményes tud lenni. Külön biztató jel, hogy nemcsak a státustörvény támogatottsága volt 92 százalékos, tehát, mondhatni, majdnem egyöntetû, a magyar országgyûlésben — miután a határon túli magyar szervezetek egytôl egyig mellette álltak (mindenki megtévesztett lenne?) —, de a fôleg román részrôl ért támadások elleni harcban is kiveszik a részüket, nem is akárhogyan, azok, akik korábban ellenezték a státustörvényt. A román sajtó nem tudja megbcosátani Tabajdi Csaba magyar szocialista párti képviselônek ez irányba tett fellépését. A törvényt egyetlen parlamenti pártként elutasító Szabaddemokraták Szövetsége részérôl pedig nagyon jó érzés volt Eörsi Mátyást 28-án, csütörtökön reggel a Kossuth Rádióban hallani, amint Strasbourgban megfogalmazta felelôsségteljes álláspontját: a magyar kormányt majd otthon bírálják, amiért jónak látják, de addig a magyar külpolitikát egységesen jelenítik meg, és védelmezik, ha kell, külföldön.

A magyar parlament külügyi bizottságának elnökét, a szintén SZDSZ-es Szent-Iványi Istvánt pedig, akinek a státustörvény országgyûlési vitájakor hangoztatott kifogásait érvként ez újság hasábjain is volt, aki átvette, íme, a román fél aggályait eloszlatni hivatott hivatalos küldöttség vezetôjeként láthatjuk viszont. Az ô helyzetmegítélése is, amelyet tegnapi lapszámunkban interjú keretében fejtett ki, egyezik e cikk alapvetô mondandójával, éspedig: Romániának nagyobb mértékben árt, de Magyarországnak sem érdeke, hogy ebben a kérdésben ilyen vita alakuljon ki közöttük.

Tény, hogy ezt a mindannyiunkat érintô jogszabályt annyit vitatták, készítették elô a megszavazása elôtti hónapokban-években, hogy ebbe egy megfontoltabb, a valószínû fogadtatását jobban elôrelátó, vagy azzal törôdô tálalás, csomagolás is belefért volna. E sorok írója személyesen is rákérdezett kormányilletékeseknél a magyar igazolvány román fogadtatását illetô felkészülésre egy év eleji budapesti sajtóbeszélgetésen. De az is igaz, hogy a román fél is, éppen a megelôzô nagy nyilvánosság okán, részleteiben ismerhetett — meggyôzôdésem, hogy ismert is — mindent a kérdésrôl, csak kivárta, hogy neki mikor és hányszor szólnak, ki és hogy mondja.

Végezetül talán annyit: a román fél hamarosan rájöhet melléfogására. A magyar kormány jóhiszemûségéhez és segítô szándékához kétség nem fér, a különbözô szomszéd országok hozzáállásában továbbra is számíthat meglepetésekre. A romániai magyarság pedig a kérdés tárgyalásos és gyors rendezésében érdekelt, de nem biztos, hogy a nemzetközi hírverés árt neki.

Balló Áron

Bejezésként egy kis nosztalgia. Bátran elmondhatjuk, hogy a tizenévesek legnépszerûbb játékszere a labda. Az ezzel ûzött játékok között is a labdarúgás, a foci az, amelyet mindenütt kedvelnek és gyakorolnak a fiatalok, ahol egy kis terület rendelkézesükre áll. Régebben az iskolaudvarok meg az úgynevezett grundok voltak helyszínei a lelkes csatározásoknak.

Szomorúan gondolunk vissza az ôsi Református Kollégium udvarán közel fél évszázada megszüntetett, beépített, porondos focipályára. Micsoda mérkôzések, küzdelmek helyszíne volt ez a kedves pálya.

Városunk szinte minden részén voltak beépítetlen, füves területek, ahol két-két ruhadarab vagy kövek segítségével kialakított kapuval folyt a foci. Az állandóan változó világ megszüntette a grundokat, lassan már a fogalom is kikopik szóhasználatunkból. Hihetetlennek tûnhet a mai fiataloknak, hogy a grundon nem volt ritka a rongylabdával való focizás.

Az utóbbi évtized társadalmi változásait szinte törvényszerûen követte az a lehetôség, hogy megalakultak az úgynevezett fociiskolák, ahol képzett tanárok, oktatók igyekeznek a labdarúgást kedvelô gyerekeket a foci rejtelmeibe bevezetni. Ez mára már vállalkozássá vált, a szülôk bizonyos tandíjat is fizetnek, és reménykednek, hogy csemetéik valamikor bekerülnek a jól fizetett labdarúgók csoportjába. Ez azonban már nemcsak a focisulitól, hanem az ifjú adottságaitól, tehetségétôl is függ.

Városunkban két ilyen típusú iskola mûködik, de megyénk minden nagyobb helységében vannak hasonló jellegû kezdeményezések. Külön ki kell emelnünk városunk két patinás sportegyesületét, az U FC-t és a CFR-t, ahol komolyan foglalkoznak a fiatalok oktatásával.

Biztatónak ígérkezik a jövô, a nemrég befejezôdött megyei korosztályos bajnokságban sok tehetséges fiatal mutathatta be tudását.

Reisinger László

Hernan Meija Campuzanót, a kolumbiai szövetség elnökhelyettesét felfegyverzett gerillák rabolták el a múlt szombaton: autójával éppen az egyik északnyugati tartomány felé tartott, amikor megállították, majd elhurcolták. Campuzano tagja a július 11-én kezdôdô kontinenstorna, a Copa America szervezôbizottságának.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem avatkozik be a Copa America helyszínének esetleges módosításába. A Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (Conmebol) elôbb csak nem hivatalos források szerint két héttel a rajt elôtt elvette a Copa America rendezési jogát Kolumbiától. A döntést csak akkor vonja vissza, ha a lázadók hétfôig szabadon bocsátják Hernan Meija Campuzanót.

Eugenio Figueredo, a Conmebol alelnöke csütörtökön egy argentin rádióban bejelentette: elvették Kolumbiától a Copa America rendezési jogát. Figueredo szerint Brazília lehet az új házigazda, a Conmebol más vezetôi viszont Mexikót és Uruguayt nevezték meg. Csütörtökön a szövetség tíz tagja közül kilenc arra szavazott, hogy Kolumbia ne adhasson otthont a kontinensbajnokságnak.

Choco város közelében — mintegy 400 kilométerre keletre Bogotától — csütörtök este a gerillák szabadon engedték Hernan Mejia Campuzanót.

A Conmebol ma, szombaton jelöli ki a Copa America új helyszínét. Nicolas Leoz, a Conmebol paraguayi elnöke határozottan leszögezte, hogy a tornára mindenképpen az eredeti idôpontban, azaz július 11. és 29. között kerül sor. Sajtóértesülések szerint a legutóbbi házigazda, Brazília pályázik a legnagyobb eséllyel a "beugrásra".

Ugyanakkor Kolumbiában abban reménykednek, hogy mégis otthont adhatnak a tornának.

A Copa Americán a tíz dél-amerikai válogatott mellett meghívottként Kanada és Mexikó indul.

l A Boca Juniors nyerte a dél-amerikai Libertadores-kupát. Az argentin csapat 1–0-ra kikapott a döntô visszavágóján, de 11-esekkel legyôzte a mexikói Cruz Azult. A büntetôpárbajt 3–1-re nyerte a Boca.

A nem hivatalos füves pályás világbajnokságnak számító angliai Grand Slam felnôtt egyéni versenyében nem maradt magyar versenyzô. A világranglista 68. helyén álló Mandula Petra 41 perces mérkôzésen 6:0, 6:1-re kikapott az 1998-as döntôs, ezúttal a 9. helyen kiemelt francia Nathalie Tauziat-tól.

Az egyoldalú mérkôzésen nem volt kérdéses, hogy ki jut a legjobb 32 közé. Tauziat az elsô játszmát 21 perc alatt nyerte meg, majd a másodikban már 2:0-ra vezetett, amikor Mandula szépített. Ez sem hozott fordulatot, a 33 éves francia a papírformának megfelelôen biztosan gyôzött.

A nôi egyes második fordulójának további érdekesebb eredményei: Silvia Farina-Elia (olasz, 16. ki-emelt)–Alexandra Stevenson (amerikai) 6:3, 6:2; Lindsay Davenport (amerikai, 3.)–Alicia Molik (ausztrál) 6:4, 6:2; Kim Clijsters (belga, 7.)–Maureen Drake (kanadai) 6:3, 6:1; Amanda Coetzer (dél-afrikai, 11.)–Emilie Loit (francia) 6:2, 6:3; Jelena Dokics (jugoszláv, 14.)–Jennifer Hopkins (amerikai) 6:2, 6:4; Meghann Shaughnessy (amerikai, 17.)–Marta Marrero (spanyol) 6:0, 7:5; Venus Williams (amerikai, 2.)–Daniela Hantuchova (szlovák) 6:3, 6:2; Amelie Mauresmo (francia, 6.)–Eleni Danilidu (görög) 6:3, 6:2; Barbara Schett (osztrák, 21.)–Nathalie Dechy (francia) 7:6, 6:3. Pénteken, lapzártáig véget ért eredmények: Magda Maleeva (bolgár, 12.)–Amy Frazier (amerikai, 20.) 6:3, 6:2; Lina Krasznoruckája (orosz)–Barbara Schwartz (osztrák) 6:3, 6:4; Conchita Martinez (spanyol, 13.)–Lilia Osterloh (amerikai) 6:2, 6:3.

A férfiak eredményei közül: Andre Agassi (amerikai, 2.)–Jamie Delgado (brit) 6:2, 6:4, 6:3; Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 7.)–Arvind Parmar (brit) 6:7, 6:3, 6:3, 6:1; Sebastien Grosjean (francia, 9.)–Rainer Schüttler (német) 7:5, 6:2, 7:6; Thomas Enqvist (svéd, 10.)–Stephane Huet (francia) 6:2, 7:6, 6:1; Nicolas Escudé (francia, 24.)–Leander Paes (indiai) 6:3, 6:4, 6:2; Patrick Rafter (ausztrál, 3.)–Slava Dosedel (cseh) 7:5, 4:6, 6:4, 6:1; Fabrice Santoro (francia, 20.)–Makszim Mirnyij (fehérorosz) 7:6, 6:1, 6:4; Lleyton Hewitt (ausztrál, 5.)–Taylor Dent (amerikai) 1:6, 7:5, 6:3, 6:7, 6:3.

l John McEnroe, a tenisz egykori fenegyereke, aki a BBC szakkommentátoraként mûködik közre az angol nyílt bajnokságon, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: szerinte az ausztrál Alicia Molik azért kapott ki csütörtökön az amerikai Lindsay Davenporttól, mert nem volt megfelelô a szoknyája. — Ilyen szûk és rövid micsodában képtelenség teniszezni — állította az egykori klasszis. — Molik kisasszony rémesen festett a pályán.

Az amerikai sztár a hetvenes-nyolcvanas években három alkalommal nyert Wimbledonban.

Július 2–8.
l Júl. 2.: Négy és fél évtizede, 1956-ban, Nyugat-Németországban zajlott a 2. nagypályás nôi kézilabda-világbajnokság. Az elôzô, budapesti vb-t Magyarország együttese nyerte Ausztria és Csehszlovákia válogatottjai elôtt. A második kiírás Románia válogatottjának gyôzelmével fejezôdött be, az elsôséget eldöntô mérkôzésen nagy küzdelemben a hazai környezet elônyét élvezô NSZK ellen 6:5-re nyert. A végsô sorrend: 1. Románia, 2. NSZK, 3. Magyarország, 4. Ausztria. Az új világbajnokok: Ileana Colesnicov, Lucia Dobre, Victoria Dumitrescu, Günther Irén, Haberpursch Magda, Elena Jianu, Nagy Irén (akit a jelen volt sportújságírók a vb legjobb kapusának kiáltottak ki), Elena Pãdureanu, Aurora Popescu, Carolina Rãceanu, Aurelia Sãlãgeanu, Scheipp Mária, Stark Anna, Ugron Jozefina és Windt Nóra.

l Júl. 3.: Negyven esztendeje, 1961-ben, négy évvel az 1. Sakk Európa-bajnokságon kivívott gyôzelmét követôen ismét a Szovjetunió együttese nyert, ezúttal az NSZK-beli Oberhausenben. Ez volt az akkori bajnokok kerete: Botvinnik, Tal, Keresz, Petroszján, Szmiszlov, Korcsnoj, Geller, Tajmanov, Polugajevszkij, Tolus, Furman, Bagirov. A szovjet együttes 74,5 pontot gyûjtött, fölényesen megelôzték a jugoszlávokat (58,5 pont) és a magyarokat (53 pont). Magyarország akkori legjobb összeállítása a következô volt: Szabó László, Barcza Gedeon, Portisch Lajos, Bilek István, Lengyel Levente, Pogáts József, Honti Károly, Forintos Gyôzô, Haág Ervin, Flórián Tibor, Navarovszky László, Szily József.

l Júl. 4.: Két kellemetlen vereség után — május 2-án, Bukarestben 0:1 Albániával és június 6-án, Budapesten 0:9 Magyarországgal — alapos átszervezésen ment keresztül Románia válogatottja 1948-ban. A "vérátömlesztés" helyénvalónak bizonyult, mert az esztendô harmadik mérkôzésén, a Balkán- és Közép-Európa-kupa keretében a román fôvárosban a vendéglátók, nagy küzdelemben 3:2-re nyertek, 0:2-rôl fordítottak Farkas 2 és Dumitrescu III. góljaival. Ezután következett július 4-én a Csehszlovákia ellen ugyanazon torna keretében esedékes mérkôzés. Iordache gólja 1:0-s vendéglátó vezetést jelentett, de az utolsó negyedóra elején a csehszlovákok egyenlítettek. Már-már úgy tûnt, hogy a két csapat megosztozik a pontokon, ám az utolsó percben a szabadrúgásokat az akkori mesteredzôtôl, Barátky Gyulától eltanult, szintén nagyváradi Bartha Karcsi a kaputól

20 m-re leállított labdát szédületes erôvel, pompás csavarral a bal felsô sarokba küldte, és így 2:1 lett a végeredmény.

l Júl. 5.: Kereken fél évszázada, 1951-ben, Bécsben mindössze négy csapat részvételével rendezték a II. világháború utáni elsô labdarúgó Közép-Európa-kupát (KK). Eredmények: Bécsi Rapid–Római Lazio 5:0 és Bécsi Wacker–Zágrábi Dinamó 4:1. Ezen a napon a döntôben: Rapid–Wacker 3:2, a 3. helyért Dinamó–Lazio 2:0.

l Júl. 6.: Öt évvel azután, 1956-ban az MTK-utód Vörös Lobogó után másik budapesti csapat, a Baróti Lajos edzette Vasas nyerte el a háború utáni III. kupát. Két döntetlen — 3:3 és 1:1 — után a Kamarás — Kárpáti, Kon-tha, Sárosi — Bundzsák, Berendi — Raduly, Csordás, Szilágyi, Teleki, Lelenka együttes gyôzte le a rettegett Bécsi Rapidot.

l Júl. 7.: Négy évtizede a Rigai Daugava nyerte a nôi kosárlabda BEK-et. A hazai visszavágón 72:36-ra legyôzte a Prágai Slovant, amely elôzôleg csupán 77:76 arányban bizonyult jobbnak a csehszlovák fôvárosban.

l Júl. 8.: 35 évvel ezelôtt, 1966-ban, az ausztrál Ronald Clarke Stockholmban 13:16,6 percre javította az 5000 m-es síkfutás világcsúcsát.

László Ferenc

A csütörtöki aranyosgyéresi rendes tanácsülés alkalmával kellett volna beiktatni hivatalába Ioan Vasinca új polgármestert. Már a napirend megszavazása elôtt az érdekelt kérte a tanácstól, hogy halasszák el az eskütételét mára, hogy azon részt vehessen Vasile Soporan prefektus és Ioan Rus belügyminiszter is. Végül a 21 tanácsosból 12-en a szombat mellett döntöttek. Ma 10 órai kezdettel a Sodronyipari Mûvek Klubjának kis termében rendkívüli tanácsülés keretében zajlik majd az esemény, és ugyanakkor megválasztják az új alpolgármestert is. Ioan Vasinca eddig ugyanis alpolgármester volt, és így ez a tisztség megüresedett. Ugyanakkor a tanácsülés elfogadta Ioan Vasinca tanácsosi minôségérôl történô lemondását, de új tanácsos megszavazására nem került sor, mivel a 2000. évi helyhatósági választások alkalmával Ioan Vasincát a Demokrata Párt listáján választották meg. Alexandru Sabãu, a DP helyi szervezetének elnöke halasztást kért abból az okból, hogy a párt még nem tudta elhatározni, ki következik a listán.

Schmidt Jenô

A Kolozs Megyei Mûvelôdési Felügyelôség képviselôjébôl, a színház mûvészeti tanácselnökébôl és gazdasági igazgatójából, valamint négy igazgatótanácsi tagjából álló vizsgáztató bizottság a minap két jelölt közül Doina Sopronit nevezte ki a Tordai Színház új igazgatójának. A szakszervezetnek egyik pályázó ellen sem volt kifogása, a verseny eredményének kihirdetése után mégis több színész sztrájkot helyezett kilátásba. A vizsgáztató bizottságban jelen levô Tudor Stefãnie alpolgármester törvényesnek ítélte az eljárást, és Doina Sopronit hivatalosan a legközelebbi városi tanácsülésen helyezik tisztségbe.

R. T. T.

Az elmúlt idôszak nedves idôjárása miatt a kalászos gabonákban várhatóan megnô a fuzáriumos kalászok aránya. A burgonya állományban védekeznünk kell a ragya és barna levélfoltosság ellen, például ACROBAT 20 gr. vagy RIDOMIL 25 gr. vagy CURZATE 25 gr. vagy BRAVO 40 ml/10 l víz gombaölôszerekkel. Figyeljünk a burgonyabogár második nemzedékének megjelenésére, mely ellen MOSPILAN, REGENT, CALYPSO, VICTENON, MARSHAL és más rovarölôszereket használhatunk. Ezek nemcsak a burgonyabogár ellen, hanem a vírusfertôzést terjesztô levéltetvek ellen is hatnak, ezáltal késleltethetjük a burgonya állomány romlását.

A paradicsomra is a burgonyánál leírtak érvényesek. Az uborka állományban nagymértékben szaporodnak a takácsatkák, melyek sárgulást, majd száradást okoznak, ugyancsak itt a baktériumos levélfoltosodás is mind gyakoribb. Ezek ellen KASUMIN vagy ALIETTE + SANMITE, illetve NISSORUN szerkombinációt ajánljuk.

A frissen palántázott káposztaültetvényekben a vetési bagolypille lárvája okoz károkat. Ezek, valamint a levéltetvek ellen ajánlatos RELDAN 0,1% vagy SUMITHION 0,1% vagy ACTELIC 0,05% vagy DIAZOL 0,15%-os rovarölô oldattal permetezni.

A gyümölcsfaültetvényekben folytatni kell a betegségek és kártevôk elleni védekezést, különös tekintettel az almafa lisztharmat és varasodás ellen, TRIFMIN, SHAVITF vagy CLARINET vagy más gombaölôszerekkel. Ezzel egyidôben, ha atka, levél-, pajzs- vagy vértetû, illetve almamoly támadást észlelünk, ezek ellen védekezni kell megfelelô növényvédô szerekkel.

Szilva-, cseresznye-, meggy- és barackültetvényekben a levélbetegségek (levélfoltosodás, -lyukacsodás) ellen réztartalmú gombaölôszerekkel (BORDÓILÉ, CHAMPION, TURDACUPRAL) vagy DITHANE, BRAVO, CAPTADIN stb. védekezhetünk. A kártevô rovarok (atkák, levél- és pajzstetvek, molyok) ellen SINORATOX 35CE vagy DIAZOL vagy FASTAC vagy DECIS vagy MOSPILAN és más szerekkel védekezhetünk.

A szôlôben virágzás után a peronoszpóra, lisztharmat és szürkepenész ellen a SHAVIT F, BORDÓILÉ, NEDVESÍTHETÔ KÉN vagy más készítmények alkalmazhatók. Itt is figyeljünk a rovarkártevôkre és az ellenük való védelemre szükség szerint.

Mivel kezdôdik az aratás, idôben különös figyelmet kell fordítani a gabonatároló edények és helyiségek elôkészítésére és fertôtlenítésére. A kitakarított, kimeszelt üres helyiségeket rovarölôszerekkel (SINORATOX v. CARBETOX vagy RELDAN, vagy SUMITHION stb.) rovartalanítsuk, rágcsálóirtót használunk.

Nagyon fontos, hogy a permetezések idején betartsuk a munka- és egészségvédelmi szabályokat.

A növényvédôszer megválasztásánál figyeljünk a várakozási idôre, mivel már számos termény fogyasztásra kerül.

Orbán Sándor

Az Apáczai-líceumban mûködô vizsgáztató bizottság elnöke, dr. Cristea Gheorghe egyetemi tanár szerint a diákok közül többen értek el magas osztályzatot a magyar nyelv és irodalom szóbelin, mint az ezt megelôzô román nyelvbôl. A 242 diákból (kezdetben 245-en voltak, ebbôl 2 diák bukott meg románból, egy pedig a magyar szóbelin adta vissza a tételt) 90-en értek el tízes osztályzatot magyarból, míg románból csupán 69-en. A szerdán és csütörtökön zajló anyanyelv szóbelire az Apáczai-központban minden diák megjelent, és mindannyian megkapták az átmenô osztályzatot.

Tegnap kezdôdött el az idegen nyelv vizsga, a diákok nagyrésze — 180-an — angol nyelvbôl vizsgázik, 61-en németbôl, és csupán egy szóbelizik francia nyelvbôl, akit átigazoltak a Brassai-központba.

A Brassai-líceumban levô vizsgaközpontban a román szóbeli után 185 érettségizô maradt, ebbôl a magyar nyelv és irodalom vizsgára egy diák nem jelentkezett, egy pedig megbukott, mindketten az esti tagozatról. A bizottság elnöke, Codreanu Steliana hangsúlyozta, hogy a sok bukás ellenére (18-an nem értek el átmenô jegyet románból) az esti tagozaton is vannak magas osztályzatok, fôleg azok sorában, akik tovább szándékoznak tanulni.

Az idegen nyelv vizsgán itt az arány a következôképpen oszlik meg: 160-an angolból, 11-en németbôl, 14-en pedig franciából szóbeliznek.

Köllô Katalin

Sikeresen vizsgáztak eddig a szilágysági érettségizôk. A zilahi elméleti líceumban a román és magyar nyelv és irodalom szóbeli után sok boldog érettségizôt lehetett látni. Szilágysomlyón is jó eredményeket értek el a S. Bãrnutiu Elméleti Líceum tanulói, ahol Csepei Mária zilahi magyar szakos tanárnô szerint "ahány hetes jegy volt, ugyanannyi tízes felelet, a többiek pedig ezek között..." Nem ilyen vidámak a szilágysomlyói Mezôgazdasági Líceum magyar érettségizôi, akik bizony "sírva mennek be és sírva jönnek ki a vizsgáról". Pénteken a választott nyelvbôl vizsgáznak a tanulók, majd hétfôtôl az írásbelik kezdôdnek Zilahon is: "bizakodva megyünk vizsgázni, mert komoly munkát végeztünk a négy év alatt románból, magyarból, matematikából, kémiából és filozófiából is", mondja Csepei Lénárd István, a zilahi elméleti líceum érettségizôje, akinek "fizikus-inasi" sikereirôl többször is beszámoltunk már.

Gáspár Attila

A Kolozs Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség pénteken kelt helyzetjelentése szerint 2001 májusában a levegô általános tisztasága a megengedett 1,00 érték helyett 0,3344 volt. Néhány ipari vállalatnál azonban túllépték a megengedett határt. Ezek: Terapia Rt. (NH3-ból 0,4 mg/köbméter, a rendes 0,3 helyett), dési Somes (porlerakódásból 19 g/négyzetméter/hónap, a megengedett 17 g helyett), a tordai Casirom (szálló por (0,8, a maximálisan megengedett 0,5 helyett). A legfontosabb víz- szennyezôk közé sorolják a Terapiát, RAJAC-ot, dési Somest, aranyosgyéresi RAGCL-t. Májusban ötször jeleztek környezetszennyezô balesetet: kétszer a Nádas patakon, 1-1 alkalommal a Kis-Szamoson és az Aranyoson, egyszer pedig a Terapia Rt. okozta légszennyezést. Kolozsváron maximális zajszinteket mértek a Széchenyi téren (100 dB), a Parâng utcai benzinkútnál (80 dB). A radioaktivitás a megye területén a megengedett értékek között mozgott.

A felügyelôség májusban 78 ellenôrzés során összesen 109 millió 400 ezer lejnyi büntetést rótt ki, 170 szakelemzést végzett el, és 108 engedélyt adott ki.

Örményország apostola, Világosító Szent Gergely püspök ereklyéinek megtalálását a pünkösd utáni negyedik szombaton egyaránt ünneplik az örmény szertartású katolikus magyarok is. Az idén ez a mai napra, június 30-ra esik, mintegy csúcspontja az örmény nép megkeresztelkedése 1700. évfordulójának.

Ebbôl az alkalomból dr. Jakubinyi György érsek, örmény apostoli kormányzó megjelentette a Romániai Örmény Katolikus Ordináriátus (Egyházmegye) jubileumi évkönyvét, amelyet személyesen gondozott, készített elô nyomtatásra. Elôszavában a fôpásztor hangsúlyozza a következôket: "A katolikus egyház Erdélyben három rítusban áll fenn; a latin, azaz a római katolikus, a bizánci azaz nálunk a román görög katolikus és az örmény katolikus rítus. A Romániai Püspökök Konferenciája ennek megfelelôen három rítusú, de ugyanazt az »egy , szent, katolikus és apostoli« egyházat testesíti meg, amelyet a nikaia-konstantinápolyi hitvallás (a "hosszú" Hiszekegy) 325-ben és 381-ben meghatározott. A katolikus egyháznak ezt az egységét a jelenlegi törvényhozás nem ismeri el, mert a görög katolikus és a római katolikus egyházat külön »kultuszként« tartja számon, az örmény katolikus rítusról pedig nem vesz tudomást.

Az erdélyi örmény katolikus egyház ettôl függetlenül létezik és továbbra is üdvösségre vezeti híveit. Az örmény nép az elsô hivatalosan is keresztény nép a világtörténelemben, mert Világosító Szent Gergely 031-ben megkeresztelte III. Tiridát Örmény királyt népével együtt, a király pedig államvallássá tette a kereszténységet."

A Nagy Örmény Jubileumi esztendô elején, 2001. február 2-án, II. János Pál pápa apostoli levelet intézett az ünneplôkhöz. Belôle idézek: "Az Örmény Nép kedves Fiai és Leányai! Már tizenhét évszázad telt el számotokra azóta, hogy közösen Krisztushoz tértetek. Ez az esemény mélységesen fémjelezte önazonosságotokat; nemcsak a személyi, de a közösségi önazonosságot is.

(...) Ôseitekben így született meg a tudat, hogy ôk az elsô hivatalosan is keresztény nép, jóval azelôtt, hogy a római birodalom a kereszténységet önálló vallásként elismerte volna."

Az örmények 1672-ben vallási üldözöttként, az ortodox egyházba való erôszakos áttérítés elôl menekültek Moldovából Erdélybe. Az erdélyi örmény katolikus egyház élére 1690. október 3-án VIII. Sándor pápa Verzár Oxendiuszt felszentelt püspökké és apostoli vikáriussá nevezte ki.

Dr. Jakubinyi György Miklóst — akkor gyulafehérvári segédpüspököt — 1991. június 13-án nevezte ki II. János Pál pápa "a Szentszék szolgálatára álló" örmény apostoli kormányzónak (Administrator Apostolicus "ad nutum Sanctae Sedis"). John Bukovsky apostoli nuncius-érsek iktatta be fôpapi székébe a szamosújvári székesegyházban, 1992. március 1-én.

2000-ben az örmény egyházmegyének (Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Szamosújvár, Csíkszépvíz) összesen 823 hivatalosan nyilvántartott híve volt.

Fodor György

• Gépkocsit loptak el tulajdonosa lakása elôl június 26-ról 27-re virradóra. A CJ–02–HYT rendszámú 1310-es Daciát a Bukarest utcából, a 82. számú ház elôl "kötötték el" ismeretlen tettesek.

• Súlyos testi sértés helyett minôsített gyilkossági kísérletre változtatták a Cristian Lazãr Rostas elleni vádat. A macskakôi (Masca) illetôségû fiatalember április 29-én összekülönbözött falubelijével, Ilie Mârzannal (28), és egy vasrúddal több ütést mért rá. Mârzan sebei 70 napos kórházi kezelést igényeltek. A sértett május 15-én jelentette az esetet a rendôrségen. Az ügyészség június 28-án rendelte a vád besorolásának megváltoztatását, és 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezte Rostast. A 22 esztendôs fiatalembert, korábban három ízben minôsített lopásért ítélték el.

• Szövevényes gépkocsibejegyzési ügyet vizsgál a gazdasági rendôrség és a katonai ügyészség. A vádlottak: a nagyenyedi Ovidiu Sebastian Furezan (32), Cristian Hetea (36), a magyarlónai Florin Iepure (34) és az aranyosgerendi Teodor Cioara (30). Az elsô kettôt más ügy kapcsán tartóztatták le, mindegyik eset 1999-ben történt.

Furezan egy Ford Diesel tehergépkocsit vásárolt, az autó több mint 8 éves volt, és nem volt forgalomba jegyezve. Azért, hogy mentesüljön a mintegy 46 millió lejes vámköltség kifizetésétôl, kapcsolatba lépett Heteával, aki 2000 német márkát kért és kapott, hogy ismeretsége (egykori kollégái a Gépjármû-nyilvántartási Hivatalban) révén bejegyeztesse a Fordot. Hetea számítógépes képbevitel segítségével hamis gépkocsi azonossági lapot készített, amelynek értelmében az autót SM–01–ETJ rendszámmal és fiktív tulajdonossal jegyezték be, majd az újrabejegyzés is sikeres volt, a Ford a CJ–05–TEW rendszámot kapta.

Iepure szintén a helyi piacról vásárolt Volkswagen MAN Dieselt, amelyet szintén nem jegyeztek be a forgalomba, nem fizették ki utána a vámilletéket, és ez a jármû is 8 évnél idôsebb volt. Hamis gépkocsiiratokat és az elôzô tulajdonos hamis adatait felhasználva képzeletbeli Maros megyei számmal jegyeztette be a teherkocsit. A hamis iratokat felhasználva újrajegyeztette az autót, és sikerült megkerülnie 44 millió lejes vámilleték kifizetését.

Ugyanilyen körülmények között Cioarã egy 16-os Renault-t jegyeztetett be Bogdan Zorin Martin rendôrkapitány segítségével (az illetô azóta gázmérgezésben elhunyt). A rendôrkapitány 800 német márkát kapott az ügyletért.

Furezan neve egy másik esetben is felmerült. Augustin Doceától 10 ezer német márkát kért és kapott három autóbusz hitelesítéséért. A jármûveknek nem volt Euro2-es követelményeknek megfelelô iratuk.

Furezant és Heteát adócsalással, okirathamisítással és befolyással való üzérkedéssel vádolják, Iepure és Cioarã ellen "csak" adócsalás és okirathamisítás a vád.

(póka)

A Székesfehérvár környéki Iszkaszentgyörggyel születhet testvértelepülési kapcsolata Gyalunak, tudtuk meg Okos Károly helyi tanácsostól. A kapcsolatfelvétel idôpontja tavalyra tehetô, amikor a magyarországi Fejér megye polgármestereinek egy csoportja látogatóba érkezett Kolozs megyébe. Akkor az iszkaszentgyörgyi polgármester a gyalui községházával ismerkedett közelebbrôl, ismeretséget kötött a gyalui polgármesterrel, aki egy hónappal ezelôtt egy liberális párti és egy RMDSZ-es tanácsossal, valamint a gyalui RMDSZ elnökével együtt Magyarországra látogatott. Hétfôn érkezik az iszkaszentgyörgyi önkormányzat küldöttsége, délután várhatón közös tanácsülésre kerül sor. A három-négy napos látogatásba belefér egy találkozás az RMDSZ helyi képviselôivel. Remények szerint a látogatás végén konkrét lépések történnek a testvértelepülési kapcsolatok megvalósulása megtárgyalása érdekében. Gyalunak egyetlen testvértelepülése sincs, így Iszkaszentgyörgy volna az elsô.

(ke)

Június 24-én múlt egy éve, hogy Boros János Kolozsvár alpolgármestere. Hosszú idô óta elôször van a városnak választott magyar alpolgármestere. Boros János 1948. január 24-én született Kolozsváron. A középiskolát a Báthory István Elméleti Líceumban végezte, tanulmányait a kolozsvári Mûszaki Egyetem építészeti karán folytatta, majd beiratkozott a római katolikus teológia hitoktató szakára is. Szakmai tevékenysége: pályafutását mérnökként kezdte Zilahon, majd a kolozsvári Vízgazdálkodási Hivatalnál beruházási vezetô, késôbb a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság beruházási fôosztályának vezetôje. Tevékenysége az RMDSZ-ben: az Ügyvezetô Elnökség önkormányzati fôosztályának fôelôadója, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke (1997–1999), megyei önkormányzati alelnök, az Országos Önkormányzati Tanács titkára, városi tanácsos (1992–2000), 2000. június 24-tôl Kolozsvár alpolgármestere. Hivatalába való beiktatásának elsô évfordulóján Boros Jánost az eltelt egy évrôl kérdeztük:

— Több helyen dolgoztam felelôs beosztásban, de eddig ez a legnehezebb munkaköröm. Amennyiben egy normális polgármesterünk lenne, akivel együtt tudnánk mûködni, lényegesen leegyszerûsödne a helyzet. Leszámítva azt, hogy Kolozsvár nagyváros és rengeteg a megoldatlan probléma, munkámat nagymértékben nehezíti a városházán uralkodó ellenséges hangulat. Figyelembe véve azt, hogy a polgármester sok esetben legközvetlenebb híveit sem kíméli, számítottam arra, hogy engem sem fog más bánásmódban részesíteni. A törvény szerint a munkatársak alkalmazása és elbocsátása kizárólag a polgármester hatáskörébe tartozik, a magasabb tisztségekbe elsôsorban hozzá hû embereket alkalmazott. Vannak azonban olyanok, akik nem törôdnek a polgármester személyével, és munkájukkal foglalkoznak. Ezeket az embereket már az elején sikerült megnyernem azzal, hogy emberszámba vettem ôket. Ebben szerepet játszott az is, hogy jártas voltam az önkormányzati problémákban, ötletekkel, javaslatokkal jöttem. Már a kollégák többsége hallgat rám, sokan bizalmukba fogadtak, elképzeléseimet igyekeznek megvalósítani. A polgármester munkastílusára jellemzô, hogy legtöbb esetben az alpolgármester megkerülésével közvetlenül igazgatóival mûködik együtt, így megpróbál elzárni fontosabb információktól. A kiépített kapcsolatrendszeren keresztül azonban ez nem sikerül teljes mértékben.

— Hogyan alakult a befektetések aránya az utóbbi hónapokban? Milyen mértékben befolyásolta a polgármester személye az önkormányzat gazdasági életének alakulását?

— Az elmúlt idôszakban sok befektetô keresett meg. Konkrétan érdekelték ôket különbözô problémák: telekügyek, eljárási módok, engedélyeztetési folyamat, stb. Egyik sikeresebb akció volt a belga PROFI céggel való tárgyalásom, amely körülbelül fél éve tart. Javasoltam nekik, hogy keressék meg a polgármestert is, mert amennyiben csak én kezdeményezem az akciót, valószínûleg elszabotálják. Mircea Gavrilã kollégával észrevettük, hogy amennyiben mi javasolunk valamit, akkor az ügyek mindig valahol lelassulnak vagy elakadnak. A tárgyalások során odáig jutottunk, hogy megkerestük az építkezéshez szükséges telket, még csak a részletes városrendészeti tervet kell jóváhagynunk, és máris elkezdôdhet az üzletház felépítése. A PROFI cégen kívül más befektetôk is megkerestek. A tárgyalások sikeresek lettek volna, ha egy normális hozzáállású polgármesterünk van. Ez nagyrészt rányomja a bélyeget a vállalkozókkal való kapcsolatokra: a külföldiek közül sokan a polgármester személye miatt nem szívesen jönnek Kolozsvárra, vagy ha mégis felkeresnek, és megtudják, hogy mennyi ideig kell várakozniuk, amíg ügyük elrendezôdik, tovább is mennek. Általános jelenség, hogy a beépítésre, eladásra szánt telkek tulajdonjogi viszonyai rendezetlenek. Még mindig nem tudtam elérni, hogy a befektetésre alkalmas városi tulajdonban lévô területeket feltérképezzék és azokról pontos leltárt készítsenek. Sajnos, nem mûködik a transzparencia, nem szeretik a rendszerezett, szervezett munkát, ezzel ellentétben a zavarosban szeretnek halászni. A tanács elé terjesztett határozattervezetek felületesek, hiányosak, és sok esetben nem fedik a valóságot.

— Hány vállalkozó távozott Kolozsvárról?

— Elsô és klasszikus példa a Coca-Cola multicég, amely még 1993-ban jött Kolozsvárra, de a polgármester és az akkori alpolgármester szûklátókörûsége miatt végül Nagyváradra ment. Távozásuknak komoly kihatása volt, ugyanis utána sokáig nem keresték meg Kolozsvárt külföldi befektetôk. Nyugaton ugyanis felfigyelnek arra, amikor egy multinacionális cég megpróbál megkapaszkodni a földgömbön egy fehér foltnak számító területen. Ha törekvésük teljesen sikertelen, akkor a kisebb cégek már nemigazán mernek próbálkozni. Befektetési szempontból eredménynek könyvelhetô el, hogy a CORA szupermarket hálózattal sikerült kötnünk egy társulási szerzôdést. Érdekes módon azonban ez is megtorpant, mert eddig még semmit sem építettek. Utólag kiderült, hogy a szerzôdés hézagos volt. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy induláskor semmi sincs egyértelmûen lefektetve a szerzôdésekben. Nagyon nehéz ezeket a pontatlanságokat kiküszöbölni a transzparencia, a nagyfokú szervezetlenség miatt, amely a polgármesteri hivatalban uralkodik. Megemlíthetem, hogy jó úton halad egy beruházás, amely mögött a Volkswagen cég áll.

— Magyar vállalkozók megkeresték-e Kolozsvárt?

— Legalább húsz magyar vállalkozóval tárgyaltam. Azt tapasztaltam, hogy nemigazán ismerik a kolozsvári körülményeket, a romániai gazdasági és kereskedelmi helyzetet. Jönnek ôszintén, naivan anélkül, hogy tudnák, milyen csapdák rejlenek. Ennek ellenére próbálkoznak. Fôleg kisebb, romániai bejegyzésû, de magyarországi vegyes tôkével mûködô cégeken tudtunk segíteni.

— A polgármester lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy éppen a városi tanács nem támogat és leszavaz komoly befektetéseket...

— Funar minden felelôsséget megpróbál a tanácsra hárítani, amikor valami nem úgy sikerül, ahogyan ô elképzeli. Felületesen tárgyal a befektetôkkel, az illetékes szakbizottság véleményét nem kéri ki, egykettôre megpróbálja nyélbe ütni az üzletet. A legtöbb esetben a telkek jogi viszonya nem rendezett. Azt sem tudják, hogy kié a szóban forgó terület. Ha pedig nem értünk egyet a polgármester elképzeléseivel, úgy állítja be az ügyet, hogy megint a tanácsosok nem akartak valamit. Eleve megpróbálják félrevezetni a tanácsot, hamis adatokat szolgáltatnak. Amikor jobban utánanézünk, kiderül, hogy egészen másképpen áll a helyzet. A befektetések terén tehát teljes a bizonytalanság. Amíg Funar a polgármester, gyökeres változásokra nem számíthatunk.

— Kolozsvár lakosságát nagymértékben foglalkoztatja az utak állapota. Mit tesz az önkormányzat az utak modernizálása érdekében?

— Az utak állapotával kapcsolatban rengeteg panasz érkezik. Sajnos, a jelenlegi bevételekkel tíz év sem elegendô ahhoz, hogy a város utcáit korszerûsítsük. Az útjavítási munkálatok komoly befektetéseket igényelnek, az önkormányzat költségvetésébôl pedig egy évben alig két-három utcára futja. Új pályázási rendszert kellene kidolgozni, komolyabb kölcsönöket kellene felvenni, hogy ezeket a munkálatokat megfelelô módon elvégezhessük.

— Hány pályázatot nyújtott be eddig az önkormányzat?

— A kolozsvári önkormányzat eddig csak egyszer pályázott PHARE-programban. Most terjesztettek be egy pályázatot az új ökológiai szemétlerakó felépítésére. Ezt a programot az önkormányzat már elkezdte mielôtt még alpolgármesternek megválasztottak volna. Mircea Gavrilã kollégával sikerült felgyorsítanunk ezt a folyamatot. Felvettük a kapcsolatot a megyei tanáccsal is. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy amíg ide nem kerültünk, a megyei és a helyi tanács között gyakorlatilag nem létezett együttmûködés. A polgármester szemében a megyei tanács egy fölösleges intézmény. Létezik egy állandó, rossz értelemben vett versengés a város és a megye között, amely lényegében egyik félnek sem válik a hasznára. Amennyiben a kormány garanciát és Kolozsvárnak befutó helyet biztosít, számíthatunk arra, hogy Brüsszel megítéli Kolozsvárnak az igényelt tízmillió-dolláros támogatást, amelynek mintegy hetven százaléka vissza nem térítendô kölcsönt jelentene. A polgármester miatt azonban a jelenlegi kormány nem részesíti kedvezményekben Kolozsvárt, annak ellenére, hogy van három kolozsvári miniszterünk. Attól tartok, hogy ebbôl se lesz semmi.

— Hol létesítenék az új szeméttelepet?

— A legmegfelelôbb helyszín a pataréti szeméttelep közelében lenne. Olyan területrôl van szó, amely amúgy sem használható semmire, mivel a jelenlegi szemétlerakó nagymértékben megfertôzte a talajt, a talajvizet és a környezetet. Az új szemétlerakó felépítésével párhuzamosan elkezdhetnénk a jelenlegi szemétlerakónak a bezárását. A biógázak semlegesítése, a terület földtakaróval történô beborítása, a talajvizek összegyûjtése, majd felhasználása a folyamatos öntözésre olyan technológiai folyamat, amely mintegy hároméves munkát igényel.

— Mi lenne a sorsa a pataréti romáknak?

— Már indulásból felvettem a kapcsolatot a roma ügyekkel foglalkozó szervezetekkel, közösen sikerült kidolgoznunk egy stratégiát. Megpróbáltuk feltérképezni, hogy melyek lennének azok a fontosabb problémák, amelyeket sürgôsen meg kell oldani. Nem nagy dolgokról lenne szó. Látszatra támogatott a polgármester és az igazgatóságok is, de amikor konkrétan meg kellett valósítani a terveket, elkezdôdött az idôhúzás. Ennek ellenére a közszállítási vállalat segítségével sikerült iskolaautóbuszt biztosítani a pataréti Dallas romatelep lakóinak, továbbá ötszáz millió lejt átutalni a szamosfalvi roma iskolaközpont felépítésére. Ezenkívül számos partneri szerzôdéseket írtam alá roma szervezetekkel, akik különbözô programokat pályáztak meg a romák megsegítésére. Több alkalommal megtörtént, hogy szemrebbenés nélkül ki akartak lakoltatni roma családokat. Ezt néhány esetben sikerült megakadályoznom, a lakáskiutaló bizottságon keresztül lakbérleti szerzôdéshez juttattam roma családokat, átmenetileg óvóhelyeken szállásoltuk el ôket vagy szociális lakást utaltunk ki számukra. A városháza elképzelése az, hogy a romákon lehetôleg nem kell segíteni. Nem sikerült még elérnem, hogy legalább húsz lakás felépítésére alkalmas telket koncesszionáljunk számukra. Ezt a város közmûvesítené, a Wasdas Alapítvány pedig roma programokon keresztül támogatást keresne a munkálatok elvégzésére.

— A város egyik megoldatlan problémája a kéregetô utcagyermekek helyzete. Mit kíván tenni a városvezetés a probléma orvoslásáért?

— Az önkormányzat résztámogatásával elkészült az utcagyermekek számára egy menhely. Ennek a munkának az oroszlánrészét azonban nem a városháza, hanem egy civil szervezet vállalta, amely különbözô nyugati, elismert tekintéllyel rendelkezô alapítványok segítségével tett szert támogatásra. Az épület még nem készült el teljesen, de a polgármester már néhány hónappal ezelôtt felavatta, mert ô csak a szalagot szereti elvágni... Sajnos, ezzel még nem oldódott meg az utcagyermekek helyzete. Ha sikerül is éjszakai szállást biztosítani számukra, az utcagyermekek nappali tevékenysége még mindig a belvárosban folyik. Visszaszorításuk pedig elég nehéz.

— Rengeteg fiatal küszködik manapság lakásgondokkal. Kolozsvár is lakásépítési programokat kezdeményezett. A munkálatok jelenleg milyen szakaszban vannak?

— A tanács megszavazta, hogy különbözô beépítetlen belvárosi telkeken területet utaljon ki fiatalok számára. Elôrelátható volt, hogy ez mennyi feszültséget fog kelteni az udvaron lakó tulajdonosok és az új honfoglalók között. Másrészt a tanács elfogadta, hogy a Békásban egy nagyobb területet utaljunk ki, ahol a fiatalok szinte ingyen jutnának telekhez. Már beindult az infrastruktúra kiépítése, megtörtént a parcellák felosztása, valamint azok kisorsolása a fiatalok között. A folyamat azonban akadozik, mivel a polgármesteri hivatal nem szentel megfelelô figyelmet az ügynek. A fiataloknak legalább még egy vagy másfél évet kell várakozniuk, amíg elkezdhetik az építkezést.

— Városrendészeti szempontból történt-e valamilyen elôrelépés az utóbbi egy évben?

— Sajnos, ezen a téren sem történt érdembeli haladás. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy nem sikerült felújítanunk a városrendészeti konzultatív szakbizottságot. Általában csak azok az elképzelések mûködnek, amelyeket a polgármester vagy valamelyik tetszô lobby jónak tart. Nagyon ritkán hoznak igazi szakmai döntéseket. Nem sikerült mûködôképessé tennünk a város stratégiai és fejlesztési bizottságát sem. Ez csak papíron létezik. Sajnos, a városrendészettel kapcsolatban a törvény határozottan megtiltja, hogy a polgármester az engedélyek, különbözô jóváhagyások aláírását átruházza az alpolgármesterekre. A városrendészeti szakbizottság elnöke a polgármester, ô hagyja jóvá a napirendet. Sok esetben olyan terveket törölt a napirendrôl, amelyek jelentôs megvalósítások lettek volna. A bizottság alelnökeként ennek ellenére sikerült elfogadtatni néhány olyan szakvéleményezést, amely a város javát szolgálta. Különbözô nyomások hatására a bizottságban átmennek kezdeményezések, de Kolozsváron lényegében városrendészet nem létezik. Az építési engedélyeket úgy adják ki, hogy nem nézik meg azok jogi vetületét, a közvetlen szomszédokra gyakorolt kellemetlenségeket. A városnak nincs fejlesztési stratégiája. Habár elkészült a város általános fejlesztési terve, ezt kolozsvári szakemberek helyett egy komolytalan bukaresti céggel végeztették el. Ez természetesen nem rendelkezett megfelelô helyzetismerettel és nagy hibákat követett el, így az általuk elkészített terv szinte alkalmazhatatlan.

— A legújabb fejleményeket figyelembe véve, reménykedhetünk abban, hogy egyszer csak eltûnnek a város fôterén éktelenkedô hatalmas gödrök?

— Gödör-ügyben ismét teljes patthelyzet alakult ki. Ez addig fog tartani, amíg a kormány nem dönti el, hogy megszünteti-e a "fôtéri szemétlerakót" — a "történelmi gödrök" túl finom kifejezés erre. Mint ismeretes, tavaly volt egy elvetélt akció, amikor, sajnos, a rendôrség szabotálása miatt a polgármester embereinek sikerült meggátolni a gödrök betömését. Újabban, a mûvelôdési és egyházügyi miniszter kolozsvári látogatása alkalmával teljesen elhamarkodott módon nyilatkozott a fôtéri gödrökrôl, megpróbált a polgármester kedvébe járni. Az általa javasolt föld alatti múzeum legalább hat milliárd lejbe kerülne. A miniszter azonban kerek perec megmondta, hogy a központi költségvetésbôl egy lejt sem fogunk kapni, csak a helyi költségvetésbôl lehet majd a munkálatokat finanszírozni. Remélem, hogy a tanács annyira érett lesz, hogy egy lejt sem fog kiutalni. Úgy vélem, elsôsorban politikai döntésre van szükség, hiszen korábban már bebizonyosodott, hogy az ásatások folytatása fölösleges. Nem vagyunk Csajágaröcsögén, hogy egyesek kényük-kedvük szerint turkáljanak a város fôterén.

— Mikor lesz Kolozsvárnak ismét korcsolyapályája?

— Ahogy a helyzetet elnézem, Kolozsvárnak egyhamar nem lesz korcsolyapályája. A mûjégpálya esetében a közterület-fenntartó vállalat a polgármester jóváhagyásával zûrôs szerzôdést kötött egy magáncéggel, amely disznókat kezdett el tenyészteni a területen. Nagy jogi hercehurcával sikerült felbontani a szerzôdést, majd a város társult egy céggel, amelynek már egy évvel ezelôtt meg kellett volna kezdenie a munkálatokat. Erre azonban még mindig nem került sor, ezért kértem ismét a szerzôdés felbontását. A sétartéri tavat lehetne még üzemeltetni télen, ahhoz viszont meg kellene teremteni a megfelelô körülményket. A polgármesternek is volt egy javaslata. Azzal az ötlettel jött, hogy a Monostoron a Paring és a Mehedinti utca közötti részen építsenek egy jégpályát és egy városi strandot. Szerintem ez a helyszín egyáltalán nem megfelelô a célra, hiszen túl közel lennének a lakótelepi tömbházak és megzavarnák a lakók nyugalmát.

— Az egy év mérlegét megvonva, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a polgármester miatt szinte semmi sem mûködik Kolozsváron. Mégis, mi az, ami esetleg pozitívumként értékelhetô?

— Eredménynek könyvelhetem el, hogy jelenlétünkkel sikerült valamelyest megreformálnunk azt a merev diktatúrát, amely a városházán uralkodik. Mind a médiának, mind a lakosságnak sikerült szabadabb bejárást biztosítanunk a polgármesteri hivatalba. Eredménynek számít, hogy az ügyfélfogadásokon nyugodtan lehet magyarul is beszélni, bár ezt a polgármester megpróbálta megakadályozni. Több olyan polgár ügyét sikerült elrendeznem, amelyek évek óta megoldásra várt. Figyelembe véve mindezeket, azt mondhatom, hogy a mérlegnek van egy kis pozitív oldala is. Amikor megválasztottak alpolgármesternek, tudtam, hogy nem számíthatok csodákra. Nagyon jól ismertem a polgármestert, és tisztában voltam azzal, hogy vele nem lehet együttmûködni. Ennek ellenére megpróbáltam hatáskörömet minél jobban kihasználni, és szûkebb mozgásteremen belül apróbb eredményeket elérni.

Papp Annamária

Magyardécsére (Ciresoaia) úgy juthat el az ember, ha Dés elôtt letér az útról jobbra, és — a néhol még gödrös, rossz szakaszoktól kissé gatyába rázva — mintegy 15–16 kilométert tovább kocsikázik. Az út szélén sorakozó, kisebb erdôt alkotó vadcseresznyefák sokaságán a nap is alig süt át. Történészek kutatásai szerint a Décse név Géza fejedelem nevébôl származtatható. A falu 1750-tôl viseli a Magyardécse elnevezést. Érdekes, hogy a décseiek évszázadokig állattenyésztésbôl éltek. Csupán 1848 után kezdôdött a tudatos gyümölcstermesztés. Ma már ameddig a szem ellát, gyümölcsösök sorjáznak. A falutól északi irányba, majdnem Désig, legelôk vannak. A település elég nagy kiterjedésû, mintegy 15 kilométer körzetû határa, és valamivel több mint 1600 lakosa van. Magyardécse Árpástó községhez tartozik egy szintiszta román faluval együtt.

A falu valamikor a Bethlen grófoké volt. Ôk rendezték 1893-ban az elsô cseresznyemajálist. Az 1899. július 9-i majálison Máté M. György szervezôt Szolnok-Doboka megye vezetôsége tevékenységének elismeréséül emlékéremmel és oklevéllel tüntette ki.

Az idei ünnepségen fellépett a falu dalárdája: ennek tagjai az 1959-es — a 2001-ig utolsó — majálison is énekeltek. A dalárda története 1892-re nyúlik vissza, amikor Sófalvi Károly megalakítja a Református Földmûvesek Dalárdáját. 1931-ben felavatásra kerül a dalosok zászlója is.

A Zoltán Láposi Hajnal tanárnô által rendezett falukiállításon végigkövethetô Décse szinte teljes — több mint ezeréves — története. A falut a történészek Árpád-kori településként jegyzik, de a falu melletti úgynevezett Óriások Gödrében kôbaltákat találtak, amely bizonyítja, hogy már az ókorban is éltek a vidéken emberek. A környékén római kori leleteket is találtak, de a maradványokat a történészek mind elhordták. Décse a török korban is lakott település volt, török szablyákat is megôrzött a kis közösség. Érdekesség a népviselet alakulása: csupán a XX. században kezdtek a nôk babos ruhában járni, addig öltözékük sokkal egyszerûbb volt. Nagy sárban a gyerekek, hogy megkíméljék lábbelijüket, "gólyalábon" jártak iskolába. Manapság már múzeumi tárgyként szerepel a több mint százéves szôlôprés, a vele talán egykorú szövôszék, a faragott bölcsô. Zoltán Láposi Hajnal évek óta rendületlenül foglalkozik hagyományôrzéssel, azt reméli, hogy múzeumuk újabb értékes tárgyakkal fog gazdagodni. A hollóházi tányérokat például, amelyek egykor nagy becsben álltak, szinte mind felvásárolták a külföldiek. A megmaradottaknak a helye kétségkívül a múzeumban lenne.

Magyardécsének sok híres szülöttje él a nagyvilágban. Daróczi Tamás, Horváth Piroska, Márton Piroska, Kiss J. Botond, Lászlóffy Ilona mind a falu elszármazottai.

Az, hogy Móra Bernáth rajzkiállítása most Magyardécsén látható, szintén Zoltán Láposi Hajnal érdeme. Neki sikerült a rajztanár-mûvész alkotásait egybegyûjtenie. Móra Bernáth nagyon sok hírességrôl készített portrét (írókat, színészekeket örökített meg), de rajzai minden területen érdekesek és értékesek.

Nehéz volt elbúcsúzni Magyardécsétôl, a cseresznye paradicsomától. Egy nagyon kedves nap ért véget, melynek során szebbnél szebb dolgokat fedeztünk fel — nem csak a faluban, de az emberekben is. Szerencsém volt elbeszélgetni Balla Bálint bácsival, a falu egyik büszkeségével, akinek nem mindennapi élettörténetét egyik késôbbi lapszámunkban olvashatják.

— Hogy hívják Einstein gyerekeit?

— Zweistein, Dreistein...

Vártam valamit, hát nem lett, ahogy akkor lett volna, ha nem várom. Nagy közös cél, közös a nyelv, a nyár, és a szó, és a tér, és csak azért, hogy nevet adhassunk ennek a helyzetnek. Sírás a vége a szarvasbôgésnek, és ha minden hangulati tényezô esôre áll, hát akkor, run, baby run messze, és nem gondolunk erre a helyzetre többet, mert nem. Sokadik a szó, amit kitalálunk újra, és mondjuk egymásnak, víjjuk a távolt, mert ha álmodtuk, hát arra van. A lelkem lebeg a vizek felett, úszni soha nem tanultam meg igazán, már bánom. És mégse igazán. Szórakoztató lehet neked, ha nem akarsz, ne beszélj. Volt már jobb is, fáradtnak tûnik itt minden, egy kicsit leült, és körbenéz. Ez az örökös helyzet, szent ez az idô, vagy túlontúl profán. Mondatokat kell mondani mindig, jó lenne, ha volna valami üzenet. Valami szó erre az egészre, amit ha ráteszünk, elmúlna tôle. Csak a szemedbe, a szemedbe, oda nem. Nézem inkább az eget, vagy mégse nézek, ha úgy könnyebb. Lehet, már minden megvolt, de ez már megint kultúrpesszimizmus, én meg csak úgy vagyok, kedvtelen. (Szóval miért ne lehetnél velem, arcok vagyunk egy közös fejen. Meg testek, és az enyém szokás szerint nagyobb. A tiednél lényegesen. Mindegy, legyél, és ne higgyél nekem.)

Csak bôgetni akarlak, ilyenkor az a szokás. Mindenki bôg, vagy diszkreditál, vagy zajos, én meg nevetek csendesen. Magamon is. És rajtad. És mégse igazán. Nincs minek rádszólni már. Mindegy, holnap megyek, (mint a vonatok, el keletre). És ha jövök, és nem leszel már, nem leszek jól, én tudom már mi vár. Leszek prokonzul, mint mindenki Babilóniában, és leszek koldus, és vadakat terelô juhász. Késsel nyitom fel a konzervet neked, hogy szívhassunk egy kis tiszta levegôt, itt a helyzet magaslatán. És ha egyszer majd házat akarsz építeni, számíthatsz rám, mert én Péter vagyok, azaz kôszikla, csak szólj elôre, én tartom a hátam. Szent ez az idô. Vagy túlontúl profán.

Mondani kell, valamit mindig, ha kicsit is csehül állunk ezzel az egész önvilágámítással. Látjátok, itt álltok elôttem, én meg csak itt állok magam elôtt, és várom, hogy szóljak. Hogy mondjak a jóból, hogy legyen már tél és hó, és ha már elmúlt, mert akadt rá szó, csak annyit még:

Anici, így minden jó.

-fb

Idén is Minimum-party! A tábor július 27-tôl augusztus 5-ig tart, jelentkezni a KMDSZ irodájában lehet.

Mindazok akik még nem vették fel ösztöndíjaikat az Iskola Alapítványtól, július 9 után megtehetik.

— tervezett program —
Szerda, július 18.
18.00 Hobo (Földes László) József Attila estje

20.00 Voices of Silence

Tankcsapda

Buli

Csütörtök, július 19.
11.00 Elôadások:

Hajdu Zoltán: Környezetszennyezés

Elôadás a brit kultúráról

12.30 Elôadások:

Keleti kultúra

Kozma Szilárd: Asztrológia

14.00 Irodalom: Elôretolt helyôrség

16.00 Színjátszás: Maszkura –Kolozsvár

17.00 Fûszál (megzenésített versek)

18.00 Népzene

19.00 O’Mahoney’s (ír zene)

20.00 Bluesers

22.00 Színjátszás — Sepsiszentgyörgy

23.00 Rave Party

Péntek, július 20.
11.00 Elôadások

Lázár Alpár: AIDS

Elôadás a dán kultúráról

12.30 Elôadások

Keleti kultúra

Beszélgetés a drogokról

14.00 Irodalom:

Papp Sándor Zsigmond, Demény Péter

16.00 Színjátszás — Duna tv

17.00 Kôvirág (megzenésített versek)

18.00 Színjátszás — Brassó

20.00 Nivel 0

Shadows

Mercedes Blues Band

Buli

Szombat, július 21.
11.00 Elôadások:

Haller István: Pro Európa Liga

Elôadás a finn kultúráról

12.30 Elôadás a keleti kultúráról

14.00 Irodalom: Lászlóffy Aladár

16.00 Színjátszás: Mágamaszk –Csíkszereda

17.00Szomszédnéni Produkciós

Iroda — humor

Bûvészmutatványok

19.00 Cserei Csaba — egyszemélyes dobszínház

Bródy János

Role

Buli

Vasárnap, július 22.
Tetszés szerint hazautazás vagy átköltözés Tusnádra, a Bálványosi Szabadegyetemre.

Folytonos programok:
Filmvetítések, sportrendezvények, vetélkedôk, kirándulások, body-painting, tetoválás, horoszkópkészítés, karikatúrakészítés, strandolási lehetôség, játékok, tábori pszichológus.

Ott lesz még:

Minimum Party Társaság

Erdélyi Disputa Egyesület

Másvilág Klub.

XII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem
Tusnádfürdô, 2001. július 22–29.

(8. old.)

Szervezôk: Kisebbségekért — Pro Minoritate Alapítvány — Budapest; Jakabffy Elemér Alapítvány — Kolozsvár; Kolozsvári Magyar Diákszövetség; Telekessy Alapítvány — Eger.

Július 22., vasárnap

Érkezés, tábornyitás; 21.00 A Role együttes koncertje.

Július 23., hétfô

10.00 "Schengenen innen és túl" — meghívott elôadók: Szájer József (elnök, Európai Integrációs Ügyek Bizottsága, Magyarország); Wolfgang Eberhardt Wittstock (országgyûlési képviselô, Német Fórum, Románia); Hildegard Puwak (integrációs miniszter, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Románia); Szilágyi Zsolt (országgyûlési képviselô, RMDSZ, Románia); moderátor: Bakk Miklós (politikai elemzô, Románia).

Történész sátor: 16.30 Ötvenes évek a Székelyföldön; Szociológia-politológia sátor: 16.30 Társadalmi átalakulás és civil szféra; Jogász sátor: 16.30 A csángómagyar kérdés; Közgazdász sátor: 16.30 Bankrendszer román és magyar viszonyulatban; Európa sátor: 16.30 Jugoszlávia színeváltozása;

21.00 Ferenczi György és a Herfly Davidson

Július 24., kedd

10.00 Erdélyi magyar magánegyetem, Sapientia Alapítvány

Látható eredmények és láthatatlan akadályok — meghívott elôadók: Birtalan Ákos (a Sapientia alapítvány kurátora, Románia); Tonk Sándor (a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke, Románia); Misovicz Tibor (gazdasági elnökhelyettes, HTMH); Gál András Levente (államtitkár, Oktatási Minisztérium, Magyarország); Ríz Ádám (fôosztályvezetô, Oktatási Minisztérium, Magyarország); Kása Zoltán (Ba-bes–Bolyai Egyetem, rektor, Románia); Dr. Zlinszky János (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, prodékán, Magyarország); moderátor: Székely István — (az erdélyi magyar magánegyetem kolozsvári programirodájának vezetôje, Románia).

15.30 Ifjúsági együttmûködés: Magyar Ifjúsági Konferencia— meghívottak Szabó László (helyettes államtitkár, Ifjúsági és Sportminisztérium, Magyarország); Crin Antonescu (Nemzeti Liberális Párt, Románia); Fábri István (kutatási igazgató, Ifjúságkutató Intézet, Magyarország); Kucsera Tamás Gergely (a Magyar Ifjúsági Konferencia Állandó Bizottságának elnöke, Magyarország); Almássy Kornél (a HÖOK elnöke, Magyarország); Jakab István (a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Románia); moderátor: Boda Szabolcs — (a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke, Románia).

Történész sátor: 16.30 A székely kutatói mítoszok; Szociológia-politológia sátor: 16.30 Ifjúság, munkaerôpiac, elvándorlás; Jogász sátor: 16.30 Büntetôjogi- kereskedelmi jogi tárgyalás-stimuláció; Közgazdász sátor: 16.30 Vidékfejlesztés gyakorlati megközelítésben; Európa sátor: 16.30 Mennyire érvényesülhetnek a fiatalok a politikai életben;

21.00 Hary Tavitian

Július 25. szerda

10.00 Közigazgatási decentralizáció és re-centralizáció az EU-ban — meghívott elôadók: Mikes Éva (politikai államtitkár, Miniszterelnöki Hivatal, Magyarország); Szabó Tibor (elnök, HTMH, Magyarország); T. Mészáros András (a Pest Megyei Közgyûlés elnöke, Magyarország); Serban Mihãilescu (kormányfôtitkár, Románia); Szász Jenô (Székelyudvarhely polgármestere, Románia); Klaus Johannis (Nagyszeben polgármestere, Románia); Viorel Coifan (parlamenti képviselô, Liberális Párt, Románia); moderátor: Tulit Attila (Sepsiszentgyörgyi városi tanácsos, frakcióvezetô, Románia).

Történész sátor: 16.30 Az Erdélyi magyar történetírás problémái az elmúlt évtizedben; Szociológia-politológia sátor: 16.30 Politikai és gazdasági elit; Jogász sátor: 16.30 Tranzitológia-Az átmenet tíz éve Romániában; Közgazdász sátor: 16.30 Románia gazdasága ma; Európa sátor: 16.30 Huntington elmélet — A Kárpátok Európa határai

21.00 Sebestyén Márta és Sebô Ferenc; 22.00 Táncház;

Július 26. csütörtök

10.00 Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása — A demokrácia fokmérôje a fejlôdô demokráciákban — meghívott elôadók: Semjén Zsolt (egyházi ügyekért felelôs helyettes államtitkár, NKÖM, Magyarország); Tôkés László (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Románia); Várszegi Asztrik (Pannonhalmi fôapát, Magyarország); Tamás József (római katolikus segédpüspök, Románia); moderátor: Tamás Sándor (parlamenti képviselô, Románia).

15.30 Ökológiai egyensúly a Kárpát-medencében? — meghívottak: Dan Manoleli (egyetemi tanár, környezetvédelmi szakértô, Románia); Konsz József (Bíró Lajos Környezetvédelmi Egyesület, Románia); Potoczky László (a Rhododendron Egyesület elnöke, Románia); moderátor: Gadó György (alelnök, WWF, Magyarország).

Történész sátor: 16.30 A magyar kisebbségkutatás története és jelenlegi helyzete; Szociológia-politológia sátor: 16.30 Autonómia-koncepciók; Jogász — Közgazdász sátor: 16.30 Mi van veled, multi? Multinacionális cégek szerepe Kelet-Európában; Európa sátor: 16.30 A média kihatása a román–magyar kapcsolatokra — Hogyan fejlôdtek ezek a kapcsolatok a 90-es marosvásárhelyi események óta;

21.00 Quo Vadis

Július 27., péntek

10.00 Regionális biztonságpolitika és együttmûködés — meghívott elôadók: Bába Iván (közigazgatási államtitkár, Külügyminisztérium, Magyarország); Simicskó István (politikai államtitkár, Polgári Titkosszolgálatokat Irányító Tárcanélküli Minisztérium, Magyarország); Lôrincz Csaba (helyettes államtitkár, Külügyminisztérium, Magyarország); Mircea Geoanã (külügyminiszter, Románia); Mihai Rãzvan Ungureanu (Dél-Kelet-Európai Stabilitási Egyezmény, Románia);Victor Babiuc (parlamenti képviselô, NLP, Románia); Toró T. Tibor (képviselô, a honvédelmi bizottság tagja, Románia); moderátor: Valentin Stan (egyetemi tanár, politikai elemzô, Románia).

15.30 Státustörvény — meghívottak: Németh Zsolt (politikai államtitkár, Külügyminisztérium, Magyarország); Markó Béla (elnök, Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége,Románia); Duray Miklós (ügyvezetô alelnök, Magyar Koalíció Pártja, Szlovákia); Kovács Miklós (elnök, Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, Ukrajna); Kasza József (elnök, Vajdasági Magyarok Szövetsége, Jugoszlávia)..

Történész sátor: 16.30 A multikulturalizmus fogalomértelmezései; Szociológia-politológia sátor: 16.30 Platformok az RMDSZ-ben; Jogász — Közgazdász sátor: 16.30 A közgazdász-jogász szakkollégium szerepe az elit képzésben — vitafórum; Európa sátor: 16.30 A nemi erôszak mint politikai kínzás a XX. században — A nemi erôszak és kapcsolatai a nacionalizmus nemiesítésével;

21.00 Ando Drom

Július 28., szombat

10.00 "Ha szembeállítjuk egymással a múltat és a jelent, el fogjuk veszíteni a jövôt." (Churchill) — Dél-kelet-európai nemzeti vágyak és célok az euro-atlanti integráció tükrében — meghívott elôadók: Orbán Viktor (miniszterelnök, Magyarország); Adrian Nãstase (miniszterelnök, Románia); moderátor: Adrian Severin (parlamenti képviselô, az EBESZ elnöke, Románia).

Történész sátor: 16.30 Az átmeneti társadalom értékrendje — mi alapján szervezôdik a romániai magyar társadalom; Szociológia-politológia sátor: 16.30 Tabuk a romániai magyar nyilvánosságban; Közgazdász sátor: 16.30 Biztosítótársaságok és egyéb vállalkozások indítása; Európa sátor: 16.30 Romák Magyarországon és Romániában;

20.00 Takáts Tamás DBB; 22.00 A Role együttes koncertje;

Állandó délutáni és esti programok: 14.00-tôl kirándulás (Szent Anna tó stb.); 16.30–18.00 szakmai elôadások; 17.00–19.00 sportrendezvények, vetélkedôk; 19.00–- 21.00 filmvetítés (magyar és román mûvészfilmek); 23.00-tól diszkó.

Újságírói szakra is hirdet felvételt a Babes–Bolyai Tudományegyetem távoktatási központja. A politikatudományi és közigazgatási karon belül mûködô képzés idôtartama a nappali szakos négy év helyett öt év, képzési nyelve román, tandíja pedig 400 USD, amely két részletben (lejben) fizethetô. A felvételi idôpontja július 23., beiratkozni július 16–21. között lehet (a beiratkozási díj 400 000 lej). A felvételi jegybe 33%-ban beszámít az érettségi átlag, 66%-ot pedig a kreativitási vizsga jelent. Az alkotókészség felmérése során a jelentkezôk nyelvi és irodalmi képességeit vizsgálják, azt, hogy mennyire képesek kép és szöveg között kapcsolatot teremteni, hogyan hasznosítják szókincsüket és felhalmozott tudásukat kreatív módon.

A távoktatás tanrendje megegyezik a nappaliéval, elônye viszont az, hogy félévente két-három hétvégébe sûrítve tartják a felkészítôket (ezeken sem kötelezô a jelenlét). A diákok a tananyagot elektronikus formában is megkapják.

További felvilágosítással a politológia kar titkárságán szolgálnak, az Egyetem/Universitãtii utca 7–9. szám alatt. Telefon: 064/192-861.

Kolozsvár. Délután. Esni készül.

Ráérôsen, aztán meggondolja magát, és megint süt a nap. Az emberek lézengenek. Valahogy semmi sem megy. Egy kisfiú megáll a fagylaltos elôtt, aztán hirtelen meggondolja magát. Mire nekifogna, a makacs eperfagylalt úgyis elindul végig a karján, majd a frissen mosott nadrágon.

A járdán késhegynyi nyomok. Tûsarkú cipô. A szurok rátapad a talpra, nyúlik, szálkásodik, éget. Járni sem lehet. Otthon kéne maradni. Szokatlan ez a csend. Még a kutyák is eltûntek a térrôl. Sehol egy egyetemista, szünidô van, mindenki hazament.

A Fôtéren munkások állnak. Három középkorú és egy fiatal. Az idôsek a lapátra támaszkodva cigarettáznak. A fiatal beugrik a gödörbe és folytatja az ásást. Itt vannak reggel óta, és bizony jól jön egy kis szünet. A fiatal munkás óvatosan kapar, idô van bôven, a munka estig tart. Valami koppan. Erre az öregek is megélénkülnek. Egyikük gyorsan be is ugrik a gödörbe, amíg a többi kíváncsian nyújtogatja a nyakát. Hamarosan megjelenik a fiatal, kezében egy dobozzal. Coca-Cola. "Fene a turistákat!". Mosolyognak. "Dobd a többi közé!" — szól a legidôsebb. Ô lehet a fônök. Megint rágyújtanak, nézelôdnek. Néha megjelenik egy-egy galamb. Odatipeg a gödörhöz, nem mintha éhes lenne, csak úgy, kíváncsiságból, hogy lássa, mi történik.

Csend van. A levegô remeg a forróságtól. Valami készül.

M. E.

— Fiam, ajándék rónak nem nézik a pofát! Jujj, de rópofa volt! Ilyet kell még mondanom!

— Milyet? Ilyet én is tudok: én tulok, te túlsz, ôk túlnak...

— Ôk túloznak. Nem tanultál nyelvtant?

— Dehogynem, laborórán nyaltunk a tanárnak.

— Mit?

— Fagylaltot: volt egy fagylalt ott.

— Jézusom, már nyalni se tud ez a tanerô...

— Igen, ha már az állatoknál tartunk, hadd mondjam el...

— Hagyom.

— Ha gyom, akkor burján. Ha nem, akkor nem.

— Na hagyd.

— Mit hagyjak?

— A növénytémát.

— Jó. Menta menta zúton.

— Azt mondtad, nem növényezünk többet! Mi ez a menta?

— De-menta.

— Hallgass, nem vagyunk Kolozsváron...

— Jó. Akkor ment két minta az úton. Úgy néztek ki, minta...

— Mint egy cirózisos kéjgázmester.

— Mint két cirózisos kéjgázmesterek!

— Bocsánat, mindig eltévesztem.

— Én pedig megvesztem!

— Nem baj, úgyis csak cifrításos gyilkosság a kettes szám...

— Hogyhogy cifrításos gyilkosság?

— Hát dísz-krimináció.

— S miért kettes szám? Miért nem kettesszám?

— Hát mert a kettô több, mint egy!

— Nem mindig! Például egy mázsa több, mint két kiló.

— Itt kiló ga lóláb. Nem mondták, hogy nem lehet a körtét az almával összeadni?

— Miért ne lehetne?

— Mert a kör te vagy, alma pedig a szarvasnak van.

— Nem baj, utolsókból lesznek a stopposok.

— Néma gyereknek az anyja se érti a szagát.

— Evés közbe’ jön meg a postás.

— Szegény embert a SzTÁG is húzza...

— Az mi?

— Hát, olyan illetô, akinek nincs...

— Nem az, hanem a SzTÁG!

— Szovejtbarát Termelésorientált Átkosbeli Gépmûszerészek.

— Na, ez sok nekem. Viszontlátásra.

— Jól elbeszélgettünk. Szervusz.

— Pá.

— Z.

Jakab-Benke Nándor

Hát... végre itt a vége! De ha még nincs is itt, mindenkit megütött már a szele. Egyesek még mindig vizsgákra tanulnak, azt hiszik, hogy sohase jön már el a vasárnap, mások meg örvendenek annak, hogy több mint egy hete már lejárt a szesszió. Azaz örvendenének, ha tudnák biztosan, hogy örvendhetnek. De minek inni elôre a medve bôrére? Jó, jó, van két tízes meg egy kilences, de hol a többi, várj, egy, kettô, három, négy, öt... öt tantárgy jegye? Gondolom, valamikor jövôben megtudjuk ezeket! Bocsánat, azt hiszem, tévedtem. Nem öt, hanem csak négy tantárgyról van szó. Az ötödik vizsgajegy már megvan. S megvan a jó hír is: elvágtak. Igen, elvágtak. Nem én vagyok az elsô, s tudom, az utolsó sem. Igen, elvágtak. Semmi bajom, valahogy csak kivágom magam, jövôben visszavágok, de addig még Európán is keresztülvágok.

(esze)

Hozzávalók: egy kis vizsga és sok bor.

Már próbáltad. Finom. És jobban pereg a nyelved, csak úgy ömlik belôled a szó. Mintha nem is te beszélnél, hanem: a Bor.

Tudja a tanár, amit tud. Azt is, hogy a szegény diák aligha kaphat jó jegyet csupán a tudására, szüksége lehet egy kis erôforrásra is. És a tanár is unná egyedül a bor társaságát, mert milyen dolog egyedül inni? Másrészt pedig az íratlan törvények is sérthetetlenek. Mert tanárunk felhívta a figyelmünket ezekre a törvényekre, amelyek szerint a vizsgáztató tanárt itókával és valami ropogtatnivalóval kell megtisztelni. Legelôször háborogtunk, milyen kegyetlen: majd akkor vágja a képünkbe "prosit", amikor mi a legnagyobb badarságokat mondjuk, reklámba illô megjátszással ropogtat, miközben a mi eszünk már nem is a vizsgán jár, hanem a Boron.

De mindez nem így történt. Nehogy azt hidd, hogy nem volt bor, arról nagylelkûen gondoskodtunk. Egyenként mentünk be a vizsgára, aztán hogy a teremben kivel mi történt, nem tudom. A bor fogyott, és mindenki 10-essel és mosollyal jött ki. Furcsának találom azokat a vizsgákat, ahol a tanár szemtanú vagy éppen fültanú nélkül vizsgáztat. Mert a szegény diák, vagy lehet nem is szegény, vagy a borra (jobbik eset!) vagy a rövid szoknyára (mégjobbik eset!) vagy éppen a tudásra (legrosszabbik eset?) kap jegyet. Lehet, hogy mi a bor mámoros hatására vizsgáztunk ilyen jól (ha már Ady a Bor hatása alatt írta a legszebb verseit, annyival mi is tartozunk a Bornak hogy jól feleljünk. Nincs igazam?). Vagy ki tudja? Mindenképpen "prosit".

Vass Kinga Zita

Olvasgatva az utóbbi hetek Campusait, néhány következtetésre jutottam. A vitarovat, ugye, most éppen azt a témát boncolgatja, hogy kinek mennyiért éri meg a tanügyben tevékenykedni. Hát, ha minden igaz, amit ezzel a témával kapcsolatban a hozzászólók leírtak, akkor a diáknak biztosan nem. Mivel annyi pénzért, amennyibe a létfenntartása mellett még a vizsgái is kerülnek, jobban jár, ha inkább kiizzad egy külföldi egyetemet, és akkor legalább olyan diplomája lesz, amit mindenhol mese nélkül elismernek.

A szülô is kétségtelenül jobban jár, ha ezt a megoldást választja hôn szeretett csemetéje számára. Mert akkor legalább tudja, hogy azért a temérdek pénzért, amit kiad a gyermek egyetemi éveire, a kis édeske kap egy olyan diplomát, amit... lásd fentebb.

Viszont, a "csak tanár ne légy, fiam" elvébôl kiindulva, most már igenis lehet biztatni a gyereket arra, hogy ezt a pályát válassza. Mert ebben van a meggazdagodás lehetôsége. Legalábbis egyetemi tanárok esetében. Tisztelet a kivételnek, aki még mindig úgy gondolja: azért lett belôle egyetemi oktató, hogy kinevelje a jövô értelmiségét. És nem azért, hogy kifossza ôket. Másrészt viszont, mint tudjuk, a tanárokat hosszú ideig illették "a nemzet napszámosai" jelzôvel, lévén az egyik legalulfizetettebb szakma a világon, de legalább is az országban. Akkor pedig ez itt most "a fagylalt visszanyal" címû klasszikus rémmese, amelyben a mindeddig méltatlanul elnyomott hôs véres bosszút áll.

Szóval: kinek is éri meg nálunk a tanügy berkeiben tevékenykedni? Persze, a tanárnak mindenképpen. Ráadásul mostmár évente emelik a fizetéses helyek számát, tehát egyre több az aranytojást tojó tyúkocska... Nem beszélve a mondvacsinált magánegyetemekrôl, ahol akár atomfizikusi vagy agysebészi diplomát is könnyen szerezhet bárki, még akkor is, ha éveken keresztül az egyetem környékére se ment, csak éppen vizsga elôtt egy nappal meglátogatta az illetô tanárt egy tömött borítékkal.

Ne értsetek félre, nem az ellen van kifogásom, hogy a tanárok lassan átvedlenek pénzeszsákká. Legyenek boldogok. Az viszont felháborít, hogy az egyetemi oktatás ilyen módon szépen, lassan, de biztosan elveszíti a becsületét.

Jelige: "egyetemista"

Csigákról szeretnék egy kicsit mesélni. Olyan csigákról, akik egy új ifjúsági magyar folyóirattal rukkoltak elô. Neve: Csigalépcsô. Van néhány csiga is a lapban, egészen furcsa fajták, a szerkesztôk mégsem csigákról csigáknak szeretnének írni, hanem elsôsorban "azoknak, akik fiatalnak érzik magukat" — mondta a lapbemutatón Szonda Szabolcs, az egyik szerkesztô. Éppen ezért a folyóiratban olvashatunk interjút, jegyzeteket különbözô eseményekrôl; a sporttal, autóval, környezettel, kocsmával foglalkozó rovatok pedig szeretnék az olvasók érdeklôdési igényeit kielégíteni.

Az elsô szám ezer példányban jelent meg Sepsiszentgyörgyön. Egyelôre csak e városban és környékén lesz kapható (5 példány olvasható itt Kolozsvárt is, az Egyetemi Könyvtárban), de nagyon remélik, hogy idôvel a határok átléphetôk lesznek. Ôk is a hatalmas erejû Olvasótól függnek. Igen, igen Tôled. Mert elég nehéz idôket élünk, már nehezen akad tej ésvaj a csiga-bigának. Pedig a Csigalépcsôt megmászni nem nehéz, sôt, érdekes azoknak, akik szeretik a humort és a finom kritikát. "Megy a csiga hazafelé" mottót választották maguknak, erre az útvonalra pedig olyan csigákat keresnek, akik jó ötleteiket szeretnék megírni.

Megígérték, hogy hamarosan a lapot hivatalosan is bejegyeztetik és lesz honlapja is. Ha addig is szeretnéd velük felvenni a kapcsolatot, írj az aszonda@yahoo.com címre. A következô szám csak szeptemberben fog megjelenni, és visszhangja lesz a nyárnak.

Mit is kívánhatnánk a csigáknak? Hosszú, sikeres útvonalat, sok tejet-vajat. Hogy jusson holn(l)apra is.

Vass Kinga-Zita

Lassan megszokott jelenség a Szentegyház utcát keresztezô Bolyai utcában a zenész. Ott vannak mindig, csoportban, szólóban, gitárral, hegedûvel.

Ha divat lenne szeretni a klasszikusokat, megállni, hallgatni az utcai énekeseket, esetleg a végén pénzt is adni, leállna a forgalom az utcán. De nem az, tehát mindenki behúzott nyakkal siet el mellettük, elkerülve még a gyanúját is annak, hogy esetleg megállnának hallgatni ôket. Pedig az a hegedûs, aki ma a legnagyobb átéléssel játszik Beethovent, Mozartot stb. az említett helyen, az operában ünnepelt mûvész lehetne. Mivel kint álldogál, megszokott, kellék, kéregetô, "mûvész" — pedig egy fokkal sem játszik rosszabbul, mintha színpadon lépne fel. Fiatalokat kérdeztem: szégyen-e az utcán zenélni?

Áron, 28 éves, könyvelô: Szerintem nem szégyen kiállni az utcára, zenélni, fôleg ha az illetô tud is játszani. Sokan segítenek így magukon anyagilag, és ez még mindig jobb, mintha valami mást tennének.

Miklós Szidi, 22 éves, titkárnô: Én csodálom azokat, akik ki mernek állni, de én nem mernék. Ôk nem szégyellik szerintem. Adnék pénzt is, inkább nekik, mint egy olyan koldulónak, aki tudna dolgozni, de nem teszi. Abban az esetben, ha tetszik a zenéjük, meg is állok hallgatni ôket.

K. Éva, 23 éves: Nem tudom, miért lenne szégyen. Az igaz, hogy én nem állnék ki, mert nem tudok hangszeren játszani, de ha tudnék, és nem lenne elég pénzem, azt hiszem, megpróbálnám.

Kinga, 21 éves, egyetemista: Szerintem inkább bátorság kell, mint tehetség. Van aki jól játszik, de nem mer kiállni az utcára. Ugyanakkor találékonyság is kell hozzá, hiszen nem mindegy, hogy olyan utcába áll-e ki, ahol alig jár valaki, vagy ahol többen sétálnak. Szoktam pénzt is adni. Volt ugyan egyszer, hogy nem volt nálam pénz, és akkor szégyelltem megállni, úgy hallgatni ôket, hogy ne adjak nekik semmit.

Egy elárusítónô: Nem szeretem ôket. Ha akarom, ha nem, egész nap kell hallgatnom ôket. Egy darabig elviselhetô, de amikor reggeltôl estig ugyanazt hallom, idegesítô lesz.

Marosán Tamás, 27 éves, jogász: Szoktam pénzt adni az utcai zenészeknek, remélve, hogy egyszer majd nekem is lesz hangom. Szerintem az utcának elônyös az akusztikája. Nem tartom szégyennek az utcai éneklést.

Géza, 31 éves, pedagógus: Nézzünk szét a világban. Az utcai zenészek ott vannak Berlinben, Amszterdamban, Budapesten is. Egy egyetemistának nem szégyen kiállni az utcára, énekelni, sôt ez a magatartás egy kicsit meg is határozza ôket. Ameddig nem kell nyakkendôt kötni, addig bármit megtehetnek. Még ezt is.

Annamária, 28 éves, titkárnô: Szerintem nem szégyen az utcán zenélni. Más országban is énekelnek az utcán, és az emberek nem nézik le ôket ezért. Én is szívesen megállnék hallgatni, csak egy kicsit szégyellném magam, mert mások nem állnak meg, és rossz lenne egyedül ott állni. A perui zenészeket nagyon szerettem, vettem tôlük kazettát is.

Lejegyezte: Máté Erzsébet

A magyar magángyûjtemények egyik legérdekesebb és leggazdagabb kollekciójával gyarapodott a magyar mûvészeti közélet: Vasilescu János mûgyûjtô hétfôn a magyar parlamentben — egy alapítvány létrehozásával — a magyar államnak ajándékozta magánkollekcióját.

A felbecsülhetetlen értékû gyûjtemény kezelésére életre hívott alapítvány célja, hogy a Vasilescu János által a 60-as évektôl a 90-es évekig összegyûjtött mûkincseket közkinccsé tegye, és biztosítsa azok egyedi és összességében vett védelmét, lehetôvé tegye az alkotások oktatási és közmûvelôdési bemutatását.

Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Demján Sándor, a Trigránit Rt. elnöke, a grémium tagja, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának mindenkori vezetôje és a Magyar Nemzeti Galéria mindenkori fôigazgatója.

A Vasilescu-gyûjtemény — amelyet a kultusztárca Budapesten, a IX. kerületben épülô Millenniumi Városközpontban létrehozandó Modern Magyar Mûvészeti Múzeumban helyez majd el — szinte teljes, hiteles képet ad Ország Lili festô életmûvérôl.

A román születésû, ám az 1940-es évek végétôl magyar állampolgárságú Vasilescu Jánosnak sikerült fô mûveket összegyûjtenie Bálint Endrétôl, Deim Páltól, Gyarmathy Tihamértól, Hencze Tamástól.

A kollekcióban megtalálható többek között Anna Margit, Barcsay Jenô, Kassák Lajos, Korniss Dezsô, Nemes Lampérth József, Martyn Ferenc, Egry József, Mattis Teutsch János, Moholy-Nagy László, Szônyi István, Victor Vasarely, Mary Cassatt festménye; de Nagy Asszonyi Tamás, Kerényi Jenô, Vilt Tibor, Pierre Székely és Vedres Márk szobra is.

A magángyûjtemény ünnepélyes felajánlásán jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, aki beszédében jelezte: elsôsorban a jelentôs XX. századi magyar alkotásokat összegyûjtô Vasilescu Jánosnak kell köszönetet mondani, mivel egy nehéz, zavaros idôszakban, egy megszállt ország mûvészetében látta meg a lehetôséget, hogy érdemes az értékek összegyûjtésébe belefogni.

A kormányfô beszédében utalt arra is, hogy Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter mindvégig lelkes pártfogója volt annak a kezdeményezésnek, hogy a múlt században született magyar alkotások bemutatására egy megfelelô, méltó helyet alakítsanak ki.

— Méltánytalan dolog ugyanis raktárakban elzárva tartani a XX. századi magyar alkotásokat — tette hozzá Orbán Viktor.

A miniszterelnök a felajánlás jelentôségérôl szólva utalt arra, hogy Vasilescu János akár jó pénzért értékesíthette volna a gyûjteményében lévô alkotásokat, vagy egy magánszemély gondozásába helyezhette volna azokat.

Rockenbauer Zoltán az ajándékba kapott kollekcióról szólva — amely döntô többségében az Európai Iskola nevû, a második világháború utáni mûvészcsoport, valamint a szentendrei festôk alkotásai köré szervezôdik — jelezte: olyan idôszak anyagát tartalmazza, amelyet sajnálatos módon eddig kevés helyen láthatott a közönség.

— A XX. századi magyar kortárs mûvészet nincs méltóképpen reprezentálva, ám a Trigránit felajánlásának köszönhetôen a Millenniumi Városközpontban felépülô modern mûvészeti múzeumban ezek az alkotások kaphatnak helyet — derült ki szavaiból.

Az erdélyi mûvelôdéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektôl majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat elsô két darabja után a huszadik század mûvelôdési életében jelentôs szerepet játszott, zömében írókról, költôkrôl írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Mint minden válogatás, természetesen ez is kommentálható, ha tetszik, kifogásolható. Hiszen ahány szakember annyi ízlés, ahány olvasó, annyi vélemény. Szerkesztô legyen a talpán, aki mindezeknek képes megfelelni. De túl ízléseken, világnézeti, tartalmi, stiláris, formai elvárásokon, azért létezik egy általános kritériumrendszer, amelynek alapján "megnyílnak", "megnyílhatnak" a Panteon lapjai. Ennek figyelembe vételével készült a harmadik kötet (is). De minden bizonnyal több gonddal és nehézséggel, mint elôdei, hiszen javarészt kortársakról van szó, akik már nincsenek ugyan az élôk sorában, de a történelmi távlat sem oly nagy még, hogy bizton lehetne ítélkezni maradandóságuk ügyében. Mindezek dacára, inkább a nagy hiányzókat kifogásolnám — s itt nem elsôsorban a szépirodalom mûvelôire gondolok —, semmint a kötetben szereplô személyiségeket, még ha némelyek nem csupán pozitívumaikról váltak közismertekké. S ha az irodalmi vázlatokról külön-külön nem is ejthetünk szót, bár távolról sem lenne érdektelen, álljon itt az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak névsora, ajánlóikkal együtt: Szentgyörgyi István (Kötô József), Janovics Jenô (Kötô József), Bánffy/Kisbán Miklós (Dávid Gyula), Osvát Kálmán (Kuti Márta), Tompa László (Veress Dániel), Kós Károly (Veress Dániel), Kuncz Aladár (Pomogáts Béla), Franyó Zoltán (Jánosházy György), Áprily Lajos (Lászlóffy Aladár), Karácsony Benô (Balázs Imre József), Berde Mária (Szôcs Katalin), Reményik Sándor (Dávid Gyula), Molter Károly (Szôcs István), Gaál Gábor (Tapodi Zsuzsa), Tamási Áron (Balázs Imre József), Balázs Ferenc (Cseke Péter), Báró Kemény János (Sebestyén Mihály), Jancsó Béla (Cseke Péter), Nagy István (Kántor Lajos), Szemlér Ferenc (Láng Gusztáv), Horváth Imre (Lászlóffy Aladár), Balogh Edgár (Gáll Ernô), Szabó T. Attila (Murádin László), Dsida Jenô (Markó Béla), Szabédi László (Kántor Lajos), Wass Albert (Káli István), Asztalos István (Dávid Gyula), Méliusz József (Szávai Géza), Kiss Jenô (Nagy Pál), Jékely Zoltán (Szakolczay Lajos), Bözödi György (Nagy Pál), Bajor Andor (Csíki László), Székely János (Jánosházy György), Bretter György (Egyed Péter), Szilágyi Domokos (Szilágyi Júlia).

A kötet vitathatatlan erénye, hogy olvastatja magát. Nemcsak a szakemberrel. Hiszen, amit hátrányként említettem, nevezetesen a megfelelô történelmi távlat hiányát, az a könyvben elônyként jelentkezik. Az arcképcsarnok készítôi közül ugyanis többen közelrôl is ismerték, munkatársi, baráti viszonyban voltak tanulmányuk tárgyával, az íróval, költôvel, közéleti személyiséggel. Ilyenformán az elvárt és szükségszerû szakmai objektivitás mellett az írásokon átsüt a személyes emlékek, élmények varázsa is. S ha a vázlatkészítônek sikerül ennek ellenére a háttérben maradnia és teljes mértékben a bemutatott személyre irányítania a figyelmet, amint azt, például, a költô, Szilágyi Domokos alakjának a felvillantásakor Szilágyi Júlia teszi, az olvasó szinte észrevétlenül jut élményszerûen maradandó ismeretanyag birtokába.

Hasznos és élvezetes olvasmány az Erdélyi Panteon, nem utolsósorban a szerkesztô, Jánosházy György tapasztalatának, érdemeinek köszönhetôen.

Németh Júlia

Panaszkodik a feleségem: némi mellékkeresetemnek hamar a nyakára hágok, azaz könnyelmûen elköltöm, eltékozlom. Néha beismerem, bár néhány nyakatekert, mesterségesen erôltetett mondattal mentegetem magam, magyarázkodom, noha tudom, teljesen fölösleges. Elterelô hadmozdulatként inkább azon elmélkedem, milyen szerepe van a nyak szónak kifejezéskészletünkben.

Nem szép dolog például valakinek a nyakán ülni, valakinek hosszúra nyúló látogatással terhére lenni. De nemcsak ülhetünk valakinek a nyakán, hanem nyakára járunk annak, akit látogatásunkkal minduntalan zaklatunk. Nem föltétlenül magunknak kell ezt tennünk, az illetônek nyakára küldünk valakit, azaz olyan embert irányítunk hozzá, aki bizonyára terhére van. Megtehetjük, hogy huzamosabb ideig alkalmatlankodunk neki, és akkor állandóan a nyakán lógunk. De ha az illetô valamiképpen megszabadul terhes jelenlétünktôl, leráz a nyakáról. Ezt is teheti: valaki valakinek kitöri a nyakát, de nem szó szerint, "csupán" erkölcsileg teszi tönkre, bukását, vesztét okozza.

Beszélgetés közben szóba hozhatjuk, hogy nyakunkra nôtt a gyerek. Nyakunkat tesszük rá, hogy felnôtt korában nem fogja meghálálni törôdésünket, pedig értük dolgozunk, nyúlik a nyakunk a mindennapi munkától, elvállalunk minden kellemetlen feladatot amit ránk bíznak, amit a nyakunkba varrnak. Az üzletben, persze, nem engedjük, hogy minden silány árut a nyakunkba sózzanak, a keresett dologért nyakunkba vesszük a várost...

Természetesen nem érdektelenek a nyak származékai sem. Akinek nyaka van: nyakas. De ma a konok, makacs, önfejû embert illetjük a nyakas szóval, annak a hajdan volt szemléletnek az alapján, amikor még úgy hitték, hogy a feltûnôen erôs, vastag nyak nemcsak a nagy testi erônek, hanem a makacsságnak, a nagy akaraterônek is velejárója.

Hajdan, ha valakinek leütötték, valamilyen állatnak levágták a fejét, akkor lenyakazták, de — a -z képzôs nyakaz származékszóval azonos volt a jelentése az -l képzôs nyakal, szónak is. Ma az nyakal, aki sokat és mohón iszik, aki, mint mondjuk: csak úgy nyakalja a pálinkát az üvegbôl.

Teheti ezt nyakló nélkül, azaz mértéktelenül is. A nyakló eredeti értelme ugyanis ’nyakat körülfogó, nyak köré tekert’ szíj. Olyan szíj, mellyel többek között meg lehetett akadályozni, hogy a tömlô nyakán a kelleténél több folyadék ömöljön ki.

Végül említsük meg a nyak szónak ezt az összetételét, az ’egyre-másra, újra meg újra, nagy sietséggel, fejvesztve’ jelentésû nyakra-fôre ikerszót. Eredeti jelentése konkrét volt: a nyakára, fejére nagy sietséggel ledobott ember helyzetére vonatkozott. Mutatja ezt egy 1550 körüli feljegyzés: Nyakra-fôre az tömlöcbe behajtá. A nyakra-fôre ikerszóhoz hasonló, rokon értelmû kifejezésünk még az egyre-másra meg a hanyatt-homlok.

Murádin László

"A test a királynál van, de a király nincs a testnél. A király afféle izé — Semmizé." Így hangzik a Hamlet egyik legrejtélyesebb mondata, Arany János fordításában. Egyenként minden szó érthetô, az összhatás mégis mindig nyitva hagy egy rést, amelyen mindig ismeretlen tájakra lehet látni. A Hamletet 1601-ben vagy 1602-ben írta Shakespeare, immár négy évszázadot hidal át tehát minden olvasat és fordítás. Horváth Andor a júniusi Korunk bevezetôjében Hamlet századának nevezi a huszadik századot, hiszen a dán királyfi nemcsak drámahôs — emblematikus figura is, aki tetteink és tétlenségeink mozgatórugóira kérdez rá. Újabb és újabb kihívást jelent a Hamlet a fordítók számára is. Nánay István a lapszámban számbaveszi a frissebb fordításokat — a Mészöly Dezsôét, az Eörsi Istvánét és a Nádasdy Ádámét, rámutatva azokra a problematikus pontokra, amelyeket ezeknek az új magyar változatoknak sem sikerül megoldania. A Korunk ugyanakkor ízelítôt nyújt a legújabb Hamlet-fordításból is, az 5. felvonás szövegét Jánosházy György fordításában közli. Igazi csemegét jelent a lapszámban Nicolas Abraham magyar származású francia pszichoanalitikus szövege, aki egy hiányzó, "utolsó utáni" felvonást megírva keres választ a Hamlet-hôsök tetteinek hátterére. Horváth Andor, Berszán István, Petres László, Zsigmond Andrea, Balázs Imre József, Gál Andrea, Virginás Andrea, Dánél Mónika, Karácsonyi Zsolt és Demény Péter Hamlet-értelmezései pedig azt jelzik, hogy napjainkban a darabnak olyan rétegei is elôtérbe kerültek, amelyek a kegyetlenség, illetve a testi konkrétumok darabbeli jelenlétére figyelmeztetnek. A Hamletben benne van a Troilus és Cressida, illetve a Titus Andronicus világa is.

2001. június 20-23. között Magyarországon vendégszerepelt a magyar opera társulata. Elsô állomásuk Miskolc volt, ahol elôször rendeztek operafesztivált június 15. és 23. között. A szervezôk nagyszabású rendezvénnyel tisztelegnek két zeneszerzô-titán emléke elôtt: 120 éve született minden idôk legnagyobb magyar zeneszerzôje, Bartók Béla, és 100 éve hunyt el Giuseppe Verdi, az olasz romantikus opera nagymestere. Rangos vendégszereplések keretében egy helyen mutathatták be mûvészetüket az európai operatársadalom legjobbjai. Egy kis ízelítô a mûsorból: fesztiválmegnyitóként elhangzott Bartók Béla II. Hegedûversenye, Selmeczi János elôadásában, a miskolci Szimfonikus Zenekart Michail Jurovszkij (Németország) vezényelte; Bartók Vonószenekari mûveit a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Verdi: Rigoletto és a Traviata a miskolci Nemzeti Színház elôadásában, a Trubadúr az Ukrán Nemzeti Tarasz Sevcsenko Opera- és Balettszínház elôadásában, Aida a prágai Állami Opera elôadásában, Nabucco a zágrábi Opera elôadásában volt hallható. Bartók összes színpadi mûve bemutatásra került, így A csodálatos Mandarin a szegedi Kortárs Balett társulatának elôadásában, A Kékszakállú Herceg vára a Magyar Állami Operaház elôadásában, A fából faragott királyfi a budapesti Bábszínház elôadásában stb. Ezen kívül Verdi- és Bartók-kórusmûvek, gálaelôadás kápráztatta el a hallgatóságot.

A kolozsvári magyar opera társulata szintén Verdi-operát adott elô: a Simon Boccanegrát, a budapesti Kürthy András rendezésében, Hary Béla, a kolozsvári magyar opera örökös tagjának vezényletével. Szólisták: Kirkósa Júlia, Airizer Csaba m.v., Bancsov Károly, Hercz Péter, Kiss Domokos. Közremûködött az opera zene-, ének- és balettkara.

A miskolci szereplés után pár nappal már Nyírbátoron lépett fel a társulat, egy kortárszene-fesztivál keretében, ahol az idén februárban Kolozsváron bemutatott két kortárs egyfelvonásos operával léptek színpadra; Vermesy Péter: Ördögváltozás Csíkban és Kômíves János: A néma kertész címû operákról van szó.

A miskolci vendégszerepléssel kapcsolatos élményekrôl kérdeztük Simon Gábor igazgatót, Hary Béla karmestert, Kürthy András rendezôt, Horváth József karigazgatót, Kirkósa Júlia, Bancsov Károly, Kiss Domokos magánénekeseket.

— Volt-e alkalom más elôadás megtekintésére?

S. G. — A fellépésünket megelôzô estén, június 19-én a budapesti operaház produkciójaként Bartók: A Kékszakállú herceg vára címû operájának számomra nagyon érdekes és újszerû változatát néztük meg Kovalik Balázs rendezésében. Az elôadás egyik érdekessége a helyszín: a miskolci színház belsô udvarán alakítottak ki játékszínt, a színpad és a zenekari árok fedett, a nézôtér felett egy sátorponyva volt kifeszítve. A zenekar a színpadon foglalt helyet, a két énekes játéktere pedig a lefedett zenekari árok volt. Látványos elôadás volt, ahol a fényhatások és a háttér megvilágítása újszerûséget kölcsönzött a mûnek.

K. A. — Nem volt. A saját elôadásunk elôkészítéséhez is túl kevés idô állt a rendelkezésünkre.

H. B. — Nem.

H. J. — A társulat nagy részének nem adatott meg ez a lehetôség. Nekem viszont sikerült meghallgatni 19-én Bartók: A Kékszakállú herceg vára címû operát, Rácz István és Kovács Annamária elôadásában. A miskolci Szimfonikus Zenekart Oberfrank Péter vezényelte. Az elôadás színvonalas volt.

— Milyenek voltak a színpadtechnikai feltételek?

S. G. — Az operafesztivál színhelye a miskolci Nemzeti Színház volt, amely öt játékszínnel rendelkezik. A színpadok szerkezete lehetôvé teszi, hogy míg az egyik helyen folyik az elôadás, a másik hely díszletraktár legyen és fordítva, de az is lehetséges, hogy a szomszédos színpadok mindegyikén játsszanak. Mindegyik játékszín jó mûszaki feltételekkel rendelkezik A 700 férôhelyes Nagyszínház, ahol mi léptünk fel, sajnos, akusztikailag nem teljességében alkalmas operaelôadások színrevitelére. A szép terembelsô szemet gyönyörködtetô látvány volt.

K. A. — A technikai feltételek jók voltak. A helyi mûszak részérôl maximális segítôkészséget tapasztaltunk.

H. B. — A kis zenekari aknába nem férnek el egy nagyopera által elôírt hangszerek — ez komoly akadályt jelent egy operaelôadás esetében.

K. J. — A színpadtechnika korszerû, ám engem egy kicsit zavart is, hisz meg voltam szokva, hogy az öltözôkabinba is behallszik az elôadás, s ez biztonságot ad az énekesnek. Itt csak az hallszott be, amikor az ügyelô szólt.

B. K. — A modern színpadtechnika mellett meg kell említenem az épületkomplexumot; óriási erôfeszítésbe kerülhetett a városnak egy ilyen épületrendszer felépítése és fenntartása. Békében megfér egymás mellett a színház és az opera társulata. Kár, hogy Európa egyetlen kisebbségi opera- és színháza számára nincs lehetôség békés és gyümölcsözô együttmûködésre.

K. D. — A több játékszín kiváló lehetôségeket biztosított. A Nagyszínház terme hasonlít a kolozsvári román opera termére.

— Operafesztivál egy olyan városban, ahol ez eddig nem volt tradíció. Kockázatos vállalkozás...

S. G. — A miskolci operafesztivál szervezôinek sikerült szert tenni kellô anyagi támogatásra, ami megteremtette egy nagyszabású rendezvény kereteit. Ami a népszerûsítést illeti, az egész város fesztiválhangulatot árasztott. Verdi-muzsika szólt nem csak a fesztivál színhelyén; utcai, de hivatásos zenészek muzsikájától volt hangos minden utca. A szervezés zökkenômentes volt, legalábbis ami a mi produkciónkat illeti. Szíves fogadtatásban részesültünk mind a szervezôbizottság tagjai, mind a városi elöljárók részérôl. Remélem, hogy a szervezôk óhaja — minden évben megrendezni az operafesztivált — beteljesül. Láthatóan az ipari központként ismert város összefogott. További meghívásoknak is szívesen eleget teszünk.

K. A. — Kockázat nélkül nincs nyereség. Tudomásom szerint minden elôadásra elkeltek a jegyek, s ez az országos reklámnak köszönhetô. Az alacsony helyárak — 2-3000 forint — az új kezdeményezés népszerûsítését szolgálták.

H. B. — Óriási kezdeményezés a miskolci színház és az önkormányzat részérôl egy ilyen nagyméretû fesztivál megrendezése. Számunkra megtisztelô, hogy jelen lehettünk az elsô miskolci operafesztiválon.

H. J. — A rendkívül magas költségek miatt bizonyára nem volt könnyû feladat megrendezni a fesztivált. Bonyolultabb a közönség megnyerése, ám ez is sikerrel járt.

B. K. — Nagy érdeklôdés volt az elôadások iránt. Most látható volt, hogy milyen jó munkafeltételeket teremt egy több játékszínnel rendelkezô épületkomplexum, amelyben szabadtéri játékszín, stúdióterem egyaránt megtalálható. Az operaházak vendégszereplôkkel tudják mûsoron tartani a közönség igényelte alaprepertoárt. Most alkalmunk volt összemérni erônket más kelet–európai operaházakkal. Az elsô fesztiválon való résztvételünk a szólistáknak nagyon hasznos volt, legközelebb már tudjuk, hogy mik az elvárások, mik a jó pontjaink, mi az, amin még kell dolgoznunk.

K. D. — Éreztem, hogy egy nemzetközi operafesztiválon veszek részt. Annak ellenére, hogy elôször rendezték meg, a szervezés kifogástalan volt.

— Hogy érezte magát énekesként idegen színpadon?

K. J. — Nem voltam teljesen idegen, hisz volt kollégáink — Orth Éva és Demeter Sándor -, akik jelenleg a miskolci operatársulat tagjai, valósággal otthonias hangulatot teremtettek. Jól esett a kedves fogadtatás. A figyelem és a segítô szándék mindenképpen méltányolandó. A szervezés nagyon jó volt, és reméljük, hogy sikerül hagyományt teremteni. Örvendetes, hogy egy kisváros ilyen nagy erô- és anyagi ráfordítással nemzetközi operafesztivált tud életre kelteni. Rengeteg szponzort sikerült megnyerniük. Nagyon remélem, hogy jövôre is meghívják társulatunkat.

B. K. — Óriási élmény volt nem csak egyénileg, hanem a társulat szemszögébôl is, hisz "nagy" társulatok között bizonyíthattunk.

K. D. — Nagyon sok pozitív élményben volt részem.

— Milyen volt a miskolci közönség?

K. J. — Érzôdött, hogy mûértô közönség, amely átérzi és megérti a Verdi-muzsika szépségeit.

B. K. — Az elôadás során a tapsok egyre hevesebbek lettek, s a végén ütemes vastapssal ünnepeltek — ettôl itthon már elszoktunk.

K. D. — Hozzáértô közönség. A helyiek mellett minden bizonnyal szép számmal sorakoztak fel turisták is. Éreztem, a közönség értékeli a Simon Boccanegra csodálatos muzsikáját, amire itthon, Kolozsvárt kevés példa akadt.

— Elégedett a társulattal?

S. G. — Jó visszhangja volt ottani fellépésünknek.

K. A. — Tökéletesen.

H. B. — Az együttes kitett magáért.

K. J. — Úgy érzem, hogy igen, s ezt az elôadás végi hosszas taps is igazolta. Remélem, hogy nem udvariassági taps volt csak.

B. K. — Az idegen környezet a társulatra ösztönzôleg hatott. Összeméretkezhettünk más, rangos társulatokkal, s a tapsokból következtetni lehet arra, hogy hogyan rangsorolnak.

K. D. — Komoly, felelôsségteljes hozzáállást tapasztaltam. Szükségünk is volt egyre a lehetôségre. Az én generációmnak nem volt alkalma vendégszereplésekre. A jó fogadtatás önbizalommal töltötte el társulatunkat.

— Életképesnek tartja a fesztivált?

S. G. — Igen, és remélem, lesz még alkalmunk fellépni.

K. A. –Véleményem szerint igen.

H. B. — Elôadásunk után elbeszélgettem a fesztivál szervezôivel: jövôbeni terveik nagyratörôek. Nem csak a zökkenômentes szervezést kell kiemelnem, hanem azt az óriási érdeklôdést, amely az elôadásokat kísérte. Közönségigény van ilyen jellegû rendezvényekre.

H. J. — A teltházas elôadásokból ítélve valószínûnek látom, hogy az elsô miskolci operafesztivál hagyományteremtô lesz.

K. J. — Megtisztelô a kolozsvári magyar opera társulata számára, hogy meghívtak erre a fesztiválra, és a magunk részérôl mindent el kell követnünk, hogy továbbra is jelen legyünk. Megmérettetés ez a társulat számára.

B. K. — Ha van közönség, akkor nem tevôdhet fel a létjogosultság kérdése. A látogatottság nagy közönségigényt jelzett. Nagyon sok minden függ az anyagiak megteremtésétôl.

K. D. — Igen. Ilyen változatos mûsorral biztos sikerül megnyerni a közönség tetszését.

— Hogyan esett a választás a Simon Boccanegrára?

S. G. — Mi javasoltuk a repertoárunkon levô három Verdi-operát, és a szervezôk a Simon Boccanegra mellett döntöttek.

H. B. — A Simon Boccanegra ritkán szerepel az operaházak mûsorán. Úgy gondolom, szerencsés volt a választás.

— A nyírbátori vendégszereplésrôl egy pár szót...

S. G. –Nyírbátorban egy több mint három évtizedes múltú kortárszene fesztiválon léptünk fel — Nyírbátori Zenei Napok. A város nagyságához képest — egy tizennégyezres lakosú városról van szó — dicséretes a fesztivál életben tartása. Szabadtéri elôadás volt, de a rossz idô miatt csak a Vermesy-operát tudtuk elôadni.

Hintós Diana

Svédországban élô rokonaimmal elmentünk a temetôbe szeretteink sírjához egy pár szál virággal. Szép és értékes virágot nem lehet vinni, hiszen egy félórán belül el is lopják ôket. A svédországi rokonok most láthatták a temetô folyamatos pusztulását, pedig ennek a helynek a város képét kellene tükröznie, tehát a városnak nagyobb figyelmet kellene szentelnie a temetô karbantartására, gondozására. Hiszen gazdag, szegény egyaránt valamikor itt talál örök nyugvóhelyre. Még a fôút is járhatatlan, úgy néz ki, mintha nemrég földrengés érte volna, a mellékutak állapotát pedig szinte említeni sem érdemes, hiszen azokon járni sem lehet. Szomorú látvány a nagyon sok elhagyatott, gondozatlan sírhely, ezeket a helyeket pedig azonnal ki is használják, vagy szemétdombot létesítenek oda, vagy teljesen tönkreteszik, megsemmisítik. A friss hantokról a friss virágot azonnal összelopkodják, majd újraárusítják. Rablók tanyája lett ez a híres temetô. Valószínû, hogy ennek a ténynek a felismerése vezetett oda valakit, hogy — egészen egyedi elképzeléssel — a sírra egy furcsa kalitkát szereljen fel. Miután azonban figyelmesebben szemügyre vettük ezt a kalitkának vélt vasszerkezetet, amely a kôbôl készült virágvázára volt szerelve, felülrôl nyitható volt, és lakattal zárták be, rájöttünk, hogy készítôje a virágot akarta ily módon megvédeni a tolvajoktól. Nagyon szomorú dolog ilyen módszerrel ôrizni a virágokat, és szégyen is egyúttal az illetékeseknek, hogy többet foglalkoznak a kóbor kutyákkal, mint a temetô védelmével meg gondozásával.

A temetô közepén, az útelágazásnál van több híres személyiségünk nyugvóhelye, szép, kôfaragással díszített sírköve. Elszomorító és bosszantó, hogy épp ezek közelébe állították fel az istállót, és mérhetetlen szemetet halmoztak itt fel, elviselhetetlen bûzt árasztva. Már rég el kellett volna vinni innen a megrongálódott halottaskocsikat, el kellett volna tisztítani a ganédombot. Elvégre sok külföldi turistacsoport látogat el ide is, és biztosan elviszik hírünket a nagyvilágba. Ilyen elhanyagolt temetô még vidéken sem létezik, hiszen annál jobban tisztelik halottaikat az élôk, semmint istállót telepítsenek a sírok közelébe.

Zágoni Éva

Tudjuk, hogy a bolsevista idôkben az ingatlanokat törvények alapján vagy éppen néhány aktivista törvénytelen intézkedése révén az állam "átvette". Ezt a törvénytelenséget orvosolni kellett. A folyamatot az 1995/112. törvény indította el: azokat a lakásokat, amelyekben a volt tulajdonosok még benne laktak, természetben visszaadták. A többi lakásért a jogosultakat kártérítették. E törvénynek az egyik igazságtalansága: csak román állampolgárokra vonatkozott, továbbá a kártérítést is korlátozta, illetve megszabta felsô határát 20 év átlagfizetése értékében. Ugyanannyit kapott egy jobb családi ház és egy többlakásos bérház volt tulajdonosa is. És szintén igazságtalanság, hogy a törvény csak lakóházakra vonatkozott, olyan ingatlanokra, amelyeknek az államosításkor lakás rendeltetése volt.

Az ez évi 10. törvény úgy tûnik, ezeket az igazságtalanságokat próbálja jóvátenni, hiszen elôírásai a volt tulajdonosokra vonatkoznak állampolgárságtól függetlenül, korlátlan, illetve meghatározatlan összegû kártérítésre és bármilyen ingatlanra. De mivel pénz aligha van kártérítésre, ezt kétféleképpen szeretnék megoldani. A törvény több szakaszában ünnepélyesen kijelentik, hogy amennyiben lehetetlen a természetbeni visszaszolgáltatás, pénzbeli kártérítést adnak, de ez csak kivételesen történik lejben. Leginkább értékjegyet, részvényt várhat tulajdonáért a jogosult. Elgondoltam, hogy értékjegyemért részvényt vásárolhatok például a galaci Sidexnél, amely egy csôdös nagyvállalat, privatizációja kétséges. Választásra nemigen van lehetôség, hiszen a kisebb és nyereséges vállalatokat már rég eladogatták.

De egyáltalán még ki kaphatja vissza értékvesztés nélkül és természetben volt tulajdonát? Az egykori tulajdonosok nagyobb részét már kárpótolták a 112-es törvénnyel, a lakásokat pedig eladták a bérlôknek. Maradnak tehát azok az ingatlanok, amelyeket nem vásároltak meg a bérlôk vagy törvénytelenül adta el nekik az illetékes igazgatóság. Ilyen helyzetekben elkerülhetetlen a pereskedés, amely elhúzódhat 4-5 évig, és végül akkor lesz a tulajdonosé saját volt lakása, amikor letelik a törvényben megszabott bérleti határidô, amely még 5 év. Visszaadják természetben a maradékot, a mûhelyeket, a gyárakat, középületeket. Csakhogy itt is vannak kivételek: a már privatizált gyárak, amikor szintén értékjegyet adnak csak; mindazok a középületek, amelyek megjelennek valamely központi ingatlanlistán; az átalakított és ezáltal új ingatlanná vált épületek; végül kivétel nélkül mindazok, amelyeknek visszaadása lehetetlen. Na de nyugodjunk meg, mindezekért értékjegyek járnak. Egyébként még egy lényeges különbség létezik a 112-es és 10-es törvény között: míg régen egy bizottság bírálta el a kéréseket, amely azért sokszor elfogulatlanul döntött, hiszen nem volt közvetlenül érdekelt vagy érintett az adott ügyben, most épp a tulajdonos által visszaigényelt ingatlan bírlalója, használója lesz az, aki dönt a jogosult igénylésérôl. Elképzelhetô, hogy ez a (jogi) személy saját érdeke ellen dönt? Ezután pedig jöhetnek a peres ügyek tízezrei, három fokon.

Vajon beveszi-e Európa, akiért ezt a törvényt hoztuk, hogy nem csupán érte készült, a kirakatba?

Nagy László

Gondolom, Adrian Nãstase miniszterelnök is tisztában van azzal, hogy mi, erdélyi magyarok itt, Erdélyben nem kisebbségként, hanem kevesebb létszámú lakossági csoportként vagyunk jelen, hiszen államalkotó nép vagyunk attól függetlenül, hogy 1918-ban megváltoztak a határok. Románia kormányai állandóan többlet jogokat biztosítottak az ország déli vagy keleti részeibôl idetelepedett atyánkfiainak: állást és jobb kereseti lehetôséget, lakást. A magyar kormánytól közülünk sokan nem annyira státust, mint inkább dupla állampolgárságot kértünk volna, olyan elônyösen megkülönböztetô kezelést, ahogyan például a román állam viszonyul moldáviai "testvéreihez", vagy a horvát és szlovák állam a romániai horvátokhoz és szlovákokhoz. A magyar állam jóval kevesebbet adott elvárásainknál, és a román politikusok még ezt is sajnálják tôlünk. Pont most, amikor Románia olyannyira csatlakozni szeretne az európai unióhoz, politikusai ezzel párhuzamosan és szemrebbenés nélkül harcolnak a bennünket megilletô jogok ellen, annak ellenére, hogy már számtalan emberjogi nyilatkozatot aláírtak.

Kun András

Felgyülemlett panaszaim, úgy tûnik, sem megoldásra, de már még meghallgatásra sem igen találnak. A város egyik elôkelônek tartott negyedében lakom, amire azt mondhatnám, hogy sajnos. Ugyanis egy kis kertes házért 2 millió lej adót fizetek. A 25 év alatt, mióta itt lakom, egyszer javították az utat egy kis sóderrel. Az elmúlt évek gyakori építkezései miatt, amikor nagy teherautókkal hordták az utcába az építôanyagokat, még jobban megrongálták az utat, elmélyítve az egyébként is sok gödröt. Esôs idôben az elhaladó kocsik embert, házfalat egyaránt összefröcskölnek a mocskos sárlével.

Egy másik nagy hiányossága ennek az utcának az, hogy egyetlen lámpája sem ég, olyan sötét van este, mint a pokolban lehet. Néha, éjféltájt meggyúl egy égô, de egy-két óra múlva újból eloltódik. Ki játszik az utcai lámpákkal és miért? Elvárnám, ha már luxusadót fizettetnek velem, akkor ennek arányában nyújtson a hivatal megfelelô szolgáltatást, és törôdjön mind a megfelelô világítással, mind az utak kijavításával. A külváros sok helyen aszfaltosabb, különb, mint a mi elôkelô negyedünk, ahol talán csak az adó szintje éri el ezt az elôkelôen magas szintet.

Gruja Margit

A Görgényi havasok alján, északról a Cseresznyés és Sós hegy, délrôl pedig a Kápolnás és Kis hegy elkerítette völgyben, fenyô- és bükkerdôk közepén fekszik Szováta. Nemzetközileg is elismert termál tavai a Medve, Mogyoros, Piros, Fekete és Zöld tavak már a XVI. századtól nagyon sok szenvedônek jelentettek enyhülést, gyógyulást reumás és egyéb betegségeikbôl. A négy 7 emeletes szálloda közül éppen Szovátának volt 1996-ig egy nagyon jól felszerelt kezelôközpontja, amelyet javítások miatt bezártak, és azóta sem nyitottak meg. A szállodarendszert átvevô társaság igazgatója ígéretet tett arra, hogy amennyiben sikerül a magánosítás, még ebben az évben beindítják a szállodák és kezelô részlegek javítását és átalakítását.

Több mint tíz éve látogatjuk a szovátai gyógykezelô és üdülô központot, legtöbbször éppenséggel a Szováta szálloda vendégei voltunk. Az idén is, akár az elôzô években, az orvosok, asszisztensek rendkívül kedvesek, udvariasak voltak, és természetesen jól felkészültek. Az étrend mindig változatos és bôséges, a kiszolgáló személyzet gyors, ügyes és tiszta. A szobák is nagyon kényelmesek és rendezettek, tehát Szovátán minden OKÉ!

Egy panaszom azért mégis van. A 84 éves reumás lábaknak nem való a sok lépcsô: a szállodába 100 lépcsôfok vezet fel, az ebédlôbe újabb 50, a kezelô részleghez szintén 50 lépcsôfok visz, amit naponta többször meg kell mászni, fel és le. Sokan bottal, mankóval járnak, és bizony megállnak, leülnek, másokat hívnak segítségül. Ha már úgyis nagy átalakítások lesznek, valamilyen formában meg kellene oldani, hogy legalább a lépcsôk egy részétôl megszabaduljanak — esetleg felvonók révén — a betegek. Reméljük, jövôre valóban befejezôdnek a javítások, és ha sikerül ugyanoda beutalót kapnunk, csodálhatjuk és élvezhetjük a környéket és természetet.

Levey Ferenc

Juhász Erzsébet kolozsvári olvasónk aziránt érdeklôdik, hogy igényelhet-e kártérítést volt ingatlana után külföldön élô ismerôse abban az esetben, ha a régi ingatlantörvény alapján ezt még nem tette? Az ez évi 10. számú ingatlantörvény lehetôvé teszi, hogy mindazok, akik az 1995. évi 112. ingatlantörvény alapján igényeltek és kaptak is kártérítést, továbbá azok is, akik annakidején nem fogalmaztak meg semmilyen visszaigénylési kérést, vagy visszautasították ôket, most újraindíthatják az eljárást. Azok, akik részesültek már kártérítésben, jogosultak az ingatlan és telek valós értékére, tehát megállapítják a különbséget a már kiszámított és a tényleges érték között, azt a törvény 19. szakasza értelmében értékpapírokkal fedezik. Amennyiben a jogosult nem vette fel a korábban megállapított összeget, ezúttal pénzbeli kártérítésre jogosult, de a különbséget a valós értékig szintén értékjegyek formájában adják. Abban az esetben, amikor a 112-es törvény alapján nem számolták még ki a kártérítést, ezt az új jogszabály alapján végzik.

A Szabadság február 17-i lapszámában riportot közöltünk egy fiatal párról: Andrásról, akik testi fogyatékos és tolószékben él, valamint a fiatal és egészséges Roziról, akik hosszú vívódás után úgy döntöttek, hogy egymás mellett szeretnék leélni az életüket. Kapcsolatuk azonban több akadályba ütközött, egyrészt a család ellenkezésével kellett számolniuk, másrészt bele kellett törôdniük, hogy a társadalom is értetlenül szemléli viszonyukat. A riport megjelenése elôtt nem sikerült felvennünk a kapcsolatot Rozi édesanyjával, aki nemrég azonban felkereste szerkesztôségünket. Mivel az írásban kétszer is említik az édesanyát — hogy agresszívvé vált, amikor megtudta, a fiatalok szeretik egymást, valamint, hogy kizárta a lányát otthonról — Sipos Rozália több mindent leírt az életérôl, családjáról, eseteket mesélt el, hogy a saját meglátását is érzékeltesse errôl a történetrôl. Leveléhez több irat fénymásolatát csatolta, többek között a Rozi és András esküvôi meghívóját, válóperes papírokat, törvényszéki orvostani látleleteket. Írásából azonban inkább csak azokat a részeket említhetjük, amelyekben megmagyarázza a riportban ôt érintô, említô eseteket.

Levelében Sipos Rozália elmeséli, hogy két rosszul sikerült és válással végzôdött házasságából három gyermeke született, akiket mondhatni teljesen egyedül nevelt fel, iskoláztatott. Rozi elvégezte a diakonisszaképzôt, de több munkahelyet változtatott, majd kétszer kísérelt meg öngyilkosságot 1998-ban. "Miután megismerkedett Szilágyi Andrással, Rozi egészen másképp kezdett viselkedni, mint azelôtt. (...) Rövidesen megtudtam, hogy a barátságból szerelem lett. Próbáltam kijózanítani, mint anya, s megmagyarázni, hogy sok elesett ember van, s szép dolog segíteni rajta, meg másokon is, de ne válassza férjül. Ezt a tanácsot elég durván elutasította". Amikor eljegyezték egymást "még tésztát is készítettem, de én nem voltam jelen, mert már hidegháború volt közöttünk. Mikor az eljegyzésre elment, azt kívántam, mint anya, hogy adjon erôt az Isten, hogy tudja vinni azt a keresztet, amit a vállára vett." (...) "Megtörténik akárkivel, hogy egyik napról a másikra hasonló állapotba kerül, de az már lelkiismereti és emberi kötelesség, hogy kitartson mellette. Az András megjegyzésére térnék ki, amit az újságban közöltek, hogy csak azért tisztel engem, mert Rozit én szültem. Tehát semmi gondom nem volt, miután megszültem, András felnevelte? Rozinak el kellett hagynia az otthonát. De miért?" Sipos Rozália levelében leírja, hogy vitatkoztak a lányával, aki csúf szavakkal illete ôt, amiért megpofozta, majd tettlegességig fajult közöttük a dolog. "Én kategorikusan kijelentettem ezután, szedje a holmiját és hagyja el a lakást. (...) Rozi nem tudott kibírni egy anyai pofont a csúnya szavak miatt?" Az édesanya szerint gyenge próbálkozás történt késôbb arra, hogy esetleg kibéküljenek.

A Resicabányai Kohászati Mûvek privatizációjáról kötött megállapodás felmondását kezdeményezi a privatizációs ügynökség (AVAPS) a kormány jóváhagyásával — jelentették be Bukarestben. Az amerikai Noble Ventures Inc. társasággal kötött szerzôdés felbontását a kormány szerdai ülésén hagyta jóvá, az AVAPS — az igazságügyi minisztérium segítségével — tegnap kezdte meg a jogi eljárást.

Ovidiu Musetescu privatizációs miniszter szerint erre a lépésre azért volt szükség, mert az amerikai fél nem tartotta be a szerzôdésben vállalt kötelezettségeit.

Resicabányán január közepe óta szinte folyamatosan sztrájkolnak és tiltakoznak a kohászati mûvek dolgozói. A szakszervezetek azzal vádolják az amerikai tulajdonosokat, hogy szándékosan tönkre akarják tenni a vállalatot.

A Noble Ventures Inc. tavaly júniusban írta alá a privatizációs megállapodást az AVAPS jogelôdjével, az Állami Vagyonalappal (FPS). A szerzôdés értéke 85,25 millió dollár volt, amibôl a részvények megvásárolt 94,4 százalékának ára 4,5 millió dollár. Az amerikai vevô azonnali tôkeemelést, az adósságok átvállalását és jelentôs technológiai, környezetvédelmi beruházásokat ígért.

A gondok már tavaly jelentkeztek: az új tulajdonos az eredetileg tervezett idôpontnál egy hónappal késôbb, tavaly októberben vette át a gyárat. Igaz, ezen az eseményen részt vett az akkori román külügy- és védelmi miniszter, Petre Roman és Sorin Frunzãverde is, az akkori amerikai nagykövet pedig az év legjelentôsebb Romániában végrehajtott beruházásnak nevezte az üzletet.

Radu Sârbu, az FPS akkori elnöke a privatizációs szerzôdés felbontásának bejelentését kommentálva elmondta, hogy a tavalyi megállapodás tartalmazott egy záradékot, amely szerint a vevô felmondhatja a megállapodást, ha nem teljesülnek a kormány által ígért kedvezmények.

Bár az ígéretek nem teljesültek, az amerikaiak nem éltek a záradék biztosította lehetôségükkel. A tavaly év végén hivatalba lépett új kormány a közelmúltban annyi engedményt tett, hogy átütemezte a vállalatnak a költségvetéssel szembeni tartozását.

A kormány egészen mostanáig tartotta magát ahhoz az álláspontjához, hogy nem tud beleszólni a tulajdonos és a szakszervezet vitájába. (A szakszervezet tiltakozását eredetileg az váltotta ki, hogy az új vezetés el kívánt bocsátani 900 munkást.)

A kormány véleménye azt követôen változott meg, hogy a resicabányai vasasokkal felvették a kapcsolatot a Zsil-völgyi bányászok. A resicaiak közül közel kétezren aláírták a börtönben lévô Miron Cozma bányászvezér szabadon bocsátását követelô petíciót, cserében pedig azt kérték, hogy a Zsil-völgyiek a hírhedt bukaresti bányászjárások mintájára tegyenek náluk rendet és igazságot.

Mihai Tãnãsescu román pénzügyminiszter csütörtökön sietett kijelenteni, hogy a resicabányai helyzet nem jellemzô Romániára, hanem a "szabályt erôsítô kivétel". Azt a reményét fejezte ki, hogy a történtek nem riasztják el a külföldi befektetôket Romániától.

A resicabányai dolgozók csütörtökön örömünnepet rendeztek a privatizációs megállapodás felmondásának hírére, de a szakszervezetek leszögezték, hogy a tiltakozó akciók mindaddig folytatódnak, amíg a kormány minden követelésüket nem teljesíti.

Az ABC amerikai tévécsatorna hamis archív felvételeket használt egy olyan film készítéséhez, amely a Máramaros megyei árvaházak lakóinak a helyzetét a valóságosnál hátrányosabbként mutatta be, jelentette ki Alexandru Cosma, a Máramaros Megyei Tanács elnöke.

Emma Nicolson de Winterbourne bárónô nyilatkozatai nyomán a miniszterelnöki hivatal ellenôrizte a filmben szereplô két árvaház és máramarosszigeti kórházotthon helyzetét. Az ellenôrzô bizottság jelentésébôl kiderül, hogy a képek valójában máshol készültek. A jelentést elküldték a miniszterelnöknek és a bárónônek is.

A tanácselnök elmondta, hogy a nagy-britanniai Hopes and Homes for Children (HHC) alapítvány évente 500 000 dollárt költ a Máramaros megyei árvaházak körülményeinek a javítására. A megye vezetôsége ugyanakkor azt tervezi, hogy a következô négy év folymamán felszámolja az árvaházakat, s a gyermekeket családokra bízza, vagy a HHC által épített családi házakba költözteti.

Egy 1998. április 6-i dokumentumból kitûnik, hogy Daniela Bartos, jelenlegi és volt egészségügyi minisztert 1997-ben kivizsgálták a nemzetközi örökbefogadások ügyében. A bûnvádi iratcsomó szerint a Román Örökbefogadási Bizottság 1996 folyamán kiadott iratai szabálytalanságokat tartalmaztak. 1996 januárja és augusztusa között a bizottság akkori elnöke, Daniela Bartos közel 3000 örökbefogadási jóváhagyást írt alá. A rendôrség kiderítette, hogy ezek közül legalább száz Spanyolországba és Olaszországba került román gyereknek nyoma veszett. A miniszterasszony azt állítja, hogy az ügyészek csak egyszer hallgatták ki e kérdésben, késôbb pedig sosem hallott az említett esetekrôl. Az ügyészség felmentette Daniela Bartost a büntetôeljárás alól.

Ioan Filoti jogász, akinek ellenôriznie kellett az iratok hitelességét, mielôtt a miniszter azokat aláírta volna, csak annyit volt hajlandó nyilatkozni, hogy semmi illegálisat nem tett.

Ugyanennek az ügynek a kapcsán kivizsgálták Petre Pãtrascut és Carmen Tatarust is. A két ügyvéd kapcsolatban állt az Irene és Stuart alapítványokkal, amelyeket Elena Bustea és Nicoleta Tabãrã vezetett. A két nô ellen a törvénytelen nemzetközi örökbefogadások miatt folyt bûnvádi eljárás. Azt feltételezték ugyanis, hogy együttmûködnek egy gyerekekkel kereskedô nemzetközi hálózattal. A "The Sunday Times" brit napilap egyik riportjából kitûnik, hogy Elena Bustea "kulcsszerepet játszik az egyik legfélelmetesebb üzletben, a gyerekkereskedelemben".

A CHRISTIANA Keresztény Orvosi és Emberbaráti Társaság vajdahunyadi Egészségügyi Posztliceális
Asszisztensképzô Iskolájának
magyar tagozata felvételi vizsgát hirdet
egy általános asszisztensi magyar tannyelvû osztály 25 helyére.
Az iskolába a felvétel az érettségi bizonyítvány alapján történik. Beiratkozni folyó év július 11–18. között lehet az iskola vajdahunyadi (N. Bãlcescu u. 7. sz.) épületében.

Más helységbôl jelentkezôknek fizetés ellenében bentlakást és kosztot biztosítunk.

Részletesebb felvilágosítás az alábbi címeken:

Dr. Hauer Erich, str. Stefan cel Mare nr. 23., RO–2750 Hunedoara, jud. Hunedoara. Tel.: 054/715-592; mobil: 093/129-893.

Tímár Sándor, plébános, Római Katolikus Plébánia. Str. Revolutiei nr. 5., RO–2750 Hunedoara, jud. Hunedoara, tel./fax: 054/711-278, E-mail: vhofm@mail.recep.ro

Az utcai pénzváltóknál a forint 98/100, a márka 12 700/12 800, a dollár pedig 29 400/29 500 lejbe került.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 627 lej,1 USD = 29 160 lej.

A státustörvény "olyan menet közbeni baleset" a román–magyar kapcsolatokban, amelyet sem Bukarestben, sem Budapesten nem szabad érzelmileg kezelni — jelentette ki Radu Podgoreanu, a képviselôház külügyi bizottságának elnöke pénteken Bukarestben azon a közös sajtóértekezleten, amelyet Szent-Iványi Istvánnal, a magyar Országgyûlés külügyi bizottsága elnökével tartott. A magyar parlamenti képviselôk hivatalos bukaresti látogatását lezáró sajtóértekezleten mindkét fél azt hangsúlyozta: a két ország közötti kapcsolatrendszer jelentôsége megkívánja, hogy a felmerült nézeteltéréseket a kétoldalú kapcsolatok szintjén kell megoldani.

Podgoreanu azt a véleményét fejtette ki, hogy a státustörvény kérdésében egyik oldalról sem volt megfelelô az indulás. Kifogásolta, hogy a törvény elôkészítése folyamán nem voltak lényegi szakértôi konzultációk a két ország között. Üdvözölte, hogy a két kormány készségét fejezte ki a konzultációkra, amelyekhez, véleménye szerint, megfelelô keretet biztosít a román–magyar kormányközi vegyes bizottság. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a konzultációk megkezdéséhez Budapestnek világos jelzést kell küldenie, hogy azok konkrét eredménnyel járhatnak. Véleménye szerint van ok a konzultációkkal kapcsolatos optimizmusra.

Szent-Iványi István román kollégájához hasonlóan pozitívnak és hasznosnak minôsítette a magyar képviselôk bukaresti megbeszéléseit. Mint mondta, nem várták, hogy minden problémát sikerül megoldani, de nagyon fontosnak nevezte, hogy bizonyos alapkérdésekben sikerült egyetérteni. Ezek között említette azt, hogy mindkét fél a két ország közötti kapcsolatokat stratégiai fontosságúnak tekinti, amelyeket nem veszélyeztetheti a mostani vita. Mindkét fél kerüli a vita túldimenzionálását és azt a kétoldalú kapcsolatok szintjén igyekszik rendezni.

Az MTI kérdésére, hogy a két ország véget tud-e vetni annak a vitának, amelyet a státustörvényrôl az Európa Tanács parlamenti közgyûlésében folytat és visszavonja-e az ügyben benyújtott határozati javaslatait, Radu Podgoreanu úgy válaszolt: semmi sem visszafordíthatatlan, de arra van szükség, hogy a kétoldalú konzultációkon érdemi haladás történjen.

— Egy ilyen javaslat nagyon jó és elfogadható lenne. Ha a két fél nem vonja vissza határozati tervezeteit Strasbourgban, akkor most kevesebbet végeztünk, mint amire számítottunk — válaszolt Szent-Iványi István.

Lehet, hogy az Európa Tanács közgyûlésének állandó bizottságából tovább sem jut a magyar státustörvényt elítélô román javaslat, de ez a lehetôség a román küldöttek számára szinte hihetetlennek látszik — jelentette ki Radu Berceanu (DP), a közgyûlés munkájában részt vevô román delegáció tagja egy interjúban. Berceanuék reményei szerint a testület egy raportôrt nevez majd ki, aki, miután meghallgatta mindkét országot, jelentést készít. A jelentés vitájára lehet, hogy szeptemberben, esetleg télen kerülhet majd sor. Ha elfogadják a román elôterjesztést, akkor Magyarországnak le kell mondani a törvényrôl, vagy lényegesen módosítania kell annak szövegét. Ezt vagy megteszi Magyarország, vagy sem. — Ha megteszi, gyôztünk, ha nem teszi meg, akkor arra számíthat, hogy felfüggesztik tagságát, vagy megbüntetik — fogalmazta meg a román reményeket Radu Berceanu.

Lapzártakor kaptuk a hírt: az Európa Tanács parlamenti Közgyûlése úgy döntött, hogy a Velencei Bizottsághoz küldi a román indítványt a státustörvény alkalmazásának megakadályozásáról. A kisebbségi kérdésekre szakosodott nemzetközi jogászokból álló bizottság novemberig kell hogy jelentést készítsen a jogszabályról.

Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Bihari Naplónak úgy nyilatkozott: Bukarest a román akciópolitizálásra jellemzô kampányba kezdett Strasbourgban azonban ez visszafelé sülhet el, és most már szinte biztos, hogy így is lesz. Románia a látszattal ellentétben nem is annyira a magyar irredentizmustól fél, nem az úgynevezett nem eurokonform elvet tartja szem elôtt, hanem elsôsorban az érinti érzékenyen, hogy az eddig modell értékûnek beállított román kisebbségpolitika látszata került veszélybe azáltal, hogy a romániai magyar kisebbségen Magyarországnak kellene segítenie. Ezáltal veszélybe kerül az egész román kisebbségvédelmi kirakatpolitika, a modell, a mítosz, mert bebizonyosodik, hogy nálunk nincs megoldva a kisebbségi kérdés, és Magyarországnak kell a többszörösen hátrányos helyzetben lévô romániai magyarság segítségére sietnie — fogalmazott a püspök.

Csütörtökön Strasbourgban az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének ülésszakán részt vevô szlovák küldöttség tagjai a magyar nemzetiségû Duka Zólyomi Árpád kivételével aláírták a magyar státustörvényt kifogásoló román indítványt. Lapértesülések szerint a szlovák képviselôk a külügyminiszter, Eduard Kukan véleményét is kikérték ez ügyben, aki azt tanácsolta nekik, írják alá. A szlovák külügyminiszter ajánlása ellentmond saját korábbi nyilatkozatának, hiszen Kukan néhány napja azt mondta, hogy a magyar státustörvény nem rontja Szlovákia és Magyarország kapcsolatait.

Amint arról lapunk is beszámolt, az Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottai bírósági feljelentést tettek a Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) ellen, melyben követelték, hogy mindenkit a befektetett összeg arányában kárpótoljanak. A június 21. bukaresti tüntetésen a kárvallottak vezetôi tárgyalásokat folytattak a kormány képviselôivel. Adrian Nãstase kormánya ígéretet tett, hogy törvénybe foglalják a károsultak kárpótlásának módozatát. A CEC mintegy 300 ezer embernek kellett volna hogy fizessen.

A parlament két háza csütörtökön csupán néhány óra leforgása alatt sürgôsségi eljárással elfogadott egy törvényt, miszerint csak azok az FNI-befektetôk kapnak 10 millió lejes kárpótlást, akik nem vettek fel pénzt az alaptól, és a család egy fôre esô jövedelme nem haladja meg az egymillió lejt. A szavazás során mind a képviselôházban, mind a szenátusban a kormányzó Szociáldemokrata Pártnak sikerült megszereznie a törvény elfogadásához szükséges egyszerû többséget. A liberálisok, a demokraták, a nagy-romániások és az RMDSZ hevesen ellenezték az FNI-kárvallottak kárpótlásáról szóló törvényt. Véleményük szerint a kormánynak egy olyan alapot kellett volna létrehoznia, amelybôl minden befektetôt kárpótolhattak volna. Alexandru Sassu DP-frakcióvezetô szerint a törvény "alkotmányellenes, nem szól az ellopott pénz visszaszerzésének lehetôségérôl, a csalók, bûnösök törvény elé állításáról, ugyanakkor az embereket gazdagokra és szegényekre osztja". Sassu kijelentette, hogy az SZDP a bûnözôk oldalán áll.

Birtalan Ákos RMDSZ-képviselô, aki a parlament ülésén is felszólalt, a következôket nyilatkozta a Szabadságnak: ezzel a törvénnyel a kormány olyan helyzetet szeretne szabályozni, amely igen érzékenyen érinti a költségvetést. A Takarék- és Letéti Pénztárat (CEC), mint intézményt, külön kell választani korrupt vezetôitôl, ugyanakkor a CEC, mint állami intézmény, garanciát látszott nyújtani azoknak, akik az alapba fektették pénzüket. Egy évvel az úgynevezett FNI-botrány kitörése után nyilvánvalóvá vált, hogy a befektetôk pénzének elsikkasztásában egyes állami intézmények is hibásak. A Nemzeti Bank ellenôrzése a CEC felett például nem bizonyult elég hatékonynak.

Az RMDSZ-képviselô véleménye szerint mindenkinek meg kell értenie, hogy az FNI-ügyet a bíróságnak kell megoldania.

A parlament ülésszaka alatt több száz FNI-kárvallott tüntetett a törvény ellen.

Nánó Csaba

A héten véget ért a parlament tavaszi ülésszaka: a képviselôk és szenátorok nyári vakációra mentek. Az eltelt hat hónap mérlegének megvonásáról Eckstein-Kovács Péter szenátort és Kónya-Hamar Sándor képviselôt kérdeztük.

Eckstein-Kovács: Elkezdett mûködni a parlament
Eckstein-Kovács Péter szenátor a lezárult parlamenti ülésszak munkájának értékelésérôl, a Szabadságnak elmondta: egyik fontos elôrelépésnek tekinti, hogy a parlament elkezdett mûködni. A szenátor szerint ez nagyrészt a két ház mûködési szabályzatában eszközölt módosításoknak köszönhetô, amelynek során sikerült felgyorsítani a törvényhozási munkát, s kiiktatni abból az idônként adódó "üresjáratokat".

A politikus pozitívumként értékeli azt is, hogy az eltelt hat hónapban nagyszámú törvényt sikerült elfogadni, ezek többségét az elôzô kormány bocsátotta ki. Eckstein-Kovács úgy véli, ez jogtechnikai szempontból fontos lépésnek tekinthetô, ugyanakkor pedig azt bizonyítja, hogy a régi kormányzat legtöbb döntése mind gazdasági, mind társadalmi szempontból helyesnek bizonyult. Tájékoztatása szerint a kormány meglehetôsen kevés jogszabályt terjesztett a parlament elé, ezek közül fontosabbak a Büntetô- és a Polgári Törvénykönyv módosítására irányuló tervezetek. Ugyanakkor fontosak az erôszakos bûncselekmények visszaszorítására vonatkozó kezdeményezések, amellyel kapcsolatban elfogadták a szenátor módosító indítványait is.

Az RMDSZ sikerként könyvelheti el a helyi közigazgatási törvény megszavazását, hiszen ennek elfogadásáért a szövetség évek óta harcol. Az RMDSZ számára ugyanakkor fontos, hogy a parlament elfogadja a diszkrimináció minden formáját tiltó törvénytervezetet. Nem történt viszont elôrelépés az államosított egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyében.

— Összegezésképpen elmondhatom, hogy az eltelt hat hónapban a parlament hatékonyabban dolgozott, mint korábban, az elfogadott jogszabályok száma kielégítô, minôségükrôl pedig esetenként lehetne vitatkozni — mondotta Eckstein-Kovács.

Kónya-Hamar: Most is az ígéretek szintjén maradtak a reformok
Kónya-Hamar Sándor képviselô a Szabadságnak elmondta: az eltelt idôszakban sikerült megtárgyalni az elôzô kormány idején kibocsátott több mint nyolcszáz kormányrendeletet, mindössze harmincnégy jogszabály megvitatása maradt a következô ülésszakra. Az RMDSZ szempontjából sikerként könyvelhetô el a helyi közigazgatási törvény elfogadása, de amelynek gyakorlati alkalmazása helyenként nehézségekbe ütközik. A képviselô elôrelépésnek nevezte az ingatlantörvény megszavazását, amelyet, bár az elôzô koalíció terjesztett elô, a jelenlegi kormány úgy lobogtatja, mintha a "sajátja" lenne. Hiányosságnak tekinthetô azonban, hogy nem sikerült a jogszabály elfogadása óta sem kidolgozni annak módszertani alkalmazását, mondotta a képviselô.

Az RMDSZ-politikus az elmúlt idôszakban vitatott jogszabályok között említette a földtörvényt is, amelyet a Nãstase-kabinet sürgôsségi kormányrendelettel akar módosítani. A kormánypárttal folytatott hosszas egyeztetések, alkudozások során az RMDSZ megpróbálta érvényesíteni álláspontját, ugyanis a kormány által szorgalmazott módosításokkal ellehetetlenítették volna a közbirtokossági erdôk visszaszolgáltatását.

Az utóbbi néhány hónap mérlegét megvonva Kónya-Hamar úgy értékelte, hogy mindazok a politikai, gazdasági és társadalmi reformok, amelyekért a választópolgárok bizalmat szavaztak a jelenlegi kormánypártnak, többnyire az ígéret szintjén maradtak. Másrészt pedig nem valósultak meg azok az elképzelések sem, amelyeket a nyugati nemzetközi intézmények vártak el Romániától. Az Európai Unió és a NATO álláspontját egyértelmûen tükrözik az utóbbi idôszakban napvilágot látott jelentések és vélemények.

A képviselô megítélése szerint az elmúlt hónapokban nem következtek be jelentôs változások, a választópolgárok csalódottnak tûnnek, talán a politikai pártok is. Az RMDSZ politizálásáról szólva a képviselô kifejtette: a szövetségnek nem lenne szabad olyan kisebbségi politizálást folytatnia, amely azt jelzi, hogy mindenképpen meg akar felelni a kormányon lévô politikai erôknek, lemondva politikai alanyiságáról, és vállalva a politikai eszköz szerepét. — Reméljük, hogy a nyári vakációban újra magunkra találunk, és ôsszel megújult erôvel kezdhetjük majd el a törvényhozói munkát — összegezett Kónya-Hamar Sándor.

Papp Annamária

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]