 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. május 5.
(XIII. évfolyam, 101. szám)
Újabb munkaerôvásár színhelye lesz Kolozsvár Diákmûvelôdési Háza május 8–10. között. A szervezô ezúttal a BEST (Board of European Students of Technolgy) mûszakis diákokat tömörítô nemzetközi szervezet helyi fiókja, amelynek a hetedik kiadásához érkezett Job Shop a legnagyobb méretû helyi rendezvénye.
A program felelôse, Anamaria David elmondta: idén több mint 300 céget kerestek meg a diákszervezet tagjai, ezek közül 27 (legtöbbjük kolozsvári) vesz részt a munkaerôvásáron. A felajánlott munkahelyek legtöbbje mûszaki képzettségûeknek szól, de más szakterületekre is várnak jelentkezôket. A programfelelôs szerint annak is jó, ha részt vesz egy ilyen rendezvényen, aki nem akar már most munkába állni. Számukra is fontos, hogy lássák, hogyan zajlik egy felvételi interjú, illetve milyen követelményeknek kell megfelelnie egy majdani munkavállalónak. A jelentkezôk számára további segítség, hogy hétfô délután 17.30-tól a Mûegyetem (C. Daicoviciu utca 15. szám alatti) Al. Domsa termében mindenkinek bemutatják, mit kell tartalmaznia egy önéletrajznak, illetve hogyan zajlik egy szakmai beszélgetés. Kedden és szerdán délután ugyanott a támogató cégek bemutatkozása zajlik, amelybôl a diákok megismerhetik a vállalatok belsô felépítését, és követelményeit is. A tulajdonképpeni állásbörzére szerdán és csütörtökön (9–10-én) 11 órától, a Diákmûvelôdési Házban várják az érdeklôdôket.
Az elmúlt hat év alatt a rendezvény mintegy négyezer diákot érintett. A tavalyi 1500 részvevô közel 20%-a kapott munkát — végzettek és egyetemisták egyaránt. Idén még ennél is több jelentkezôre számítanak, mivel sokkal több helyen hirdették a rendezvényt, és többet is foglalkoztak a megszervezéssel. Biztató továbbá az is, hogy a BEST által létrehozott adatbázisba már kb. 700 diák adatait vették fel azzal a céllal, hogy esetleges munkaadóik felé közvetítsenek.
Pénteken délután a Bethlen Kata Diakóniai Központban megnyitották az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány szervezésében lebonyolítandó kétnapos konferenciát, az erdélyi magyar társadalmi szervezetek fórumát. Az immár hagyományszámba menô májusi esemény társ- szervezôi: Gyulafehérvári Caritas, Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság, Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Országos Magyar Diákszövetség, Pro Professione Alapítvány, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Romániai Magyar Közgazdász Társaság.
Az idei fórum szervezôinek meggyôzôdése szerint a tudás (= tanulás) az egyén és a közösség számára egyaránt a jólét és a fejlôdés kulcsa. Ezért is választották ilyen szellemben mottójukat: A tudás mint társadalmi erôforrás. A mûvelt ember jobban el tud helyezkedni a társadalomban, könnyebben válik hasznos önmaga és közössége számára. Az erdélyi magyar társadalom önazonosságának megôrzését az önszervezôdés válthatja valóra, és ebben kiemelkedô szerep jut a civil szférának.
Ilyen gondolatokat hangsúlyoztak a megnyitó szónokai. Somai József, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány elnöke kifejtette: emberemlékezet óta a tudás és a tudatlanság vívja csatáját, s a tudás nem mindig a bûnbeesés eszköze, de okozhat olyan veszélyeket, melyeket csakis maga a tudás védhet ki. Mai mikro- és makrovilágunkat a tudás uralja, számunkra az új világ megteremtésében alkalmazkodnunk kell a világhálós technikára épülô tudás- szerzéshez.
Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezetô elnöke emlékeztetett a történelmi erdélyi sajátosságokra, melyeknek köszönhetôen a magyar civil társadalomnak a tizenegy évvel ezelôtti ébredés pillanataiban már volt mire építkeznie. Az azóta eltelt idôszakban, bár nem elégséges mértékben, de változott a romániai társadalom egésze, és az erdélyi magyar közösség bebizonyította, hogy képes helyt állni, kulturáltan építeni önmagát, sôt még a politikai hatalomban is részt venni. A tudás iránti elkötelezettség és a tudásátadás iránti igyekezet terén mi jól állunk. Az 1998-as magyarországi
hatalomváltás kedvezôen befolyásolta a romániai magyar civil szféra támogatásának elmélyülését, új lehetôségek nyíltak meg. A magyar állami költségvetés közel hárommilliárd forintot bocsát rendelkezésünkre és a mi civil szervezeteink ma már fogadókészek erre a felelôs feladatra. Az anyaországin kívül jelentôs anyagi források állnak rendelkezésünkre az Európai Unióban és nálunk az országban is.
Bálint Pataky József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fôosztályvezetôje korunk erôteljes elurbanizálódásáról beszélt, melyben a társadalom elatomizálódik, az egyén elmagányosodik. A folyamatot az állam nem képes megakadályozni, ezt csak alulról, a civil szervezetek révén lehet. Kis közösségeket létrehozva nagyobb közösségek építhetôk, melyekben jól érezhetjük magunkat. A tudás hatalom, de az erdélyi magyarságnak nem hatalomra van szüksége, hanem arra, hogy otthon érezhesse magát. A magyar kormány erkölcsileg és anyagilag támogatja ezt a törekvést, segítsége fokozódik.
A megnyitó beszédek után plenáris elôadások következtek. A III. Civil Fórum ma nyolc szekcióüléssel folytatódik, majd kiértékelésekkel zárul.
Mindazok a kolozsváriak, akiknek valamilyen kérdésük, tisztáznivalójuk volt a személyi összjövedelemmel és ennek megadózásával kapcsolatosan, tegnap délelôtt felvilágosítást kaphattak annak az úgynevezett karavánnak a szakembereitôl, akik pár órát városunkban tartózkodtak. Dan Todor, a lakosság-felvilágosító kampány irányítója lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, a karaván részét képezi annak a tevékenységnek, amelynek célja a lehetô legalaposabban tájékoztatni a lakosságot a személyi jövedelemadóról: elmagyarázzák kik azok, akik kötelesek jövedelembevallást tenni, milyen jövedelmeket vesznek számításba az évi összesítésnél, melyek az illetékes igazgatóságok a bevallás iktatására, továbbá arra is felhívták a figyelmet, hogy ebben az évben kivételesenmájus 31-ig meghosszabbították a lakosságnak a jövedelembevallás határidejét, amely a jogszabály értelmében egyébként március 15-e az elmúlt évi jövedelmek esetében. Dan Todor szerint a karaván révén azt is meg szeretnék mutatni, hogy a pénzügyminisztérium hozzáállása már egy jó ideje megváltozott, és továbbra is érvényes az a magatartása a minisztériumnak, miszerint az adófizetôk ügyfelek, nem pedig alárendeltek.
A pénteki karaván alkalmat adott és lehetôséget teremtett arra, hogy bizonyos idôre a helyi adóügyi igazgatóság vezetôi is kint tartózkodjanak az utcán az érdeklôdôk felvilágosításáért. A karaván irányítója elmondta, hogy az egész országra kiterjedô kampányban Kolozsvár az ötödik város, ahová ellátogattak. Elôzôleg Krajován jártak, ahol 850 érdeklôdô fordult hozzájuk kérdésekkel, Temesváron 1200, Aradon 850, Váradon 400 személynek szolgálhattak tanáccsal. Kolozsváron is nagy volt az érdeklôdés, hiszen közel ezren álltak meg — fiatalok és idôsebbek egyaránt — beszélgetni a karaván adóügyekben illetékes szakembereivel. A legtöbben az ûrlapok kitöltése iránt érdeklôdtek, továbbá az adóköteles és adómentes jövedelemkategóriákról, a nyugdíjasok valamint a kisiparosok helyzetérôl és kötelezettségeirôl, a bevallás módjáról, szükséges iratokról tettek fel kérdéseket.
A napokban Constantin Nechita mérnök helyébe dr. Vasile Cozma egyetemi professzort, a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem dékánját nevezték ki a Kolozs megyei Mezôgazdasági és Szaktanácsadási Hivatal igazgatójává. A gazdálkodók szaktanácsadását ellátó hivatal új vezetôjét terveirôl kérdeztük.
— Elsôsorban szoros kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a mezôgazdasági kutatókkal, az egyetem tanügyi kádereivel. A szomszédos megyék hivatalaival együtt Kolozsváron egy erôs regionális központ kialakítását tervezzük. Nyilván, a hatékony munkához elsôsorban pénz kell, ezért bekapcsolódunk az Európai Unió vidékfejlesztési és mezôgazdasági programjaiba, kihasználjuk a pályázási lehetôségeket.
— Évek óta visszatérô gond, hogy nehezen lehet az információkat hasznos idôben eljuttatni a gazdákhoz. Hogyan próbálnak ezen segíteni?
— Elsôsorban arra szeretnénk rávenni a gazdálkodókat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a mezôgazdasági kiállításokon, így az idei Agrarián is, ahol a korszerû mezôgazdasággal ismerkedhetnek meg. A nagyméretû kiállításon szakembereink is részt vesznek május 8 és 12. között. Erre az alkalomra 17 új népszerûsítô szakfüzetet adtunk ki. Ezeket ingyenesen osztják szét a kiállításon. A megyében 14 bemutatóparcellát létesítünk, ahol a helyes trágyázás és a vegyszeres gyomirtás módszereit mutatjuk be. Az akcióba bekapcsolódik a Tordai Mezôgazdasági Kísérleti Állomás, a Pioneer, a Kiskun és az Unisem cég, valamint a Bioterra szervezet, amelyik a vegyszermentes gazdálkodást népszerûsíti.
— Helyszíni bemutatókat terveznek gazdák számára?
— Látogatásokat és tapasztalatcseréket szervezünk farmokon a nyár és az ôsz folyamán. Szakembereink modell értékû fejlesztési terveket állítanak össze 25 hektáros zöldségtermesztési farm, valamint állattenyésztési telep (szarvasmarha-, sertés- és vegyesfarm) létesítésére. Az agrárszakemberek számára rendszeresen szakmai továbbképzést biztosítunk. Tavaly szaktanácsadóinkat több mint 4 ezer gazda kereste fel.
Megtudtuk: megyénkben 18 településen létezik szaktanácsadási iroda. Kolozsváron a Fagului u. 1. szám alatt, Apahidán, Aranyosgyéresen, Alsó- és Felsôszentmihályon, Bánffyhunyadon, Bonchidán, Borsaújfaluban (Vultureni), Cegén, Désen, Egeresen, Iklódon, Kackón, Magyarnagykapuson, Mócson, Páncélcsehen (Panticeu), Szamosújváron, Székelyjón (Secuieu) és Tordán. A szaktanácsadás sikerét fôleg az agrármérnök hozzáállása dönti el. Az elmúlt 11 év alatt az agrárértelmiség kereste, de sehogy sem találta helyét a teljesen átalakult társadalmi feltételek között. Számukra ma a ki nem mondott feladat: tedd magad hasznossá. Értelmi és érzelmi vonzódással, ôszintén közeledjél a falusi ember mindennapi gondjaihoz. A szakmai tanácsod legyen pontos és praktikus. A falusi ember által feltett egyetlen kérdés elôl sem lehet kitérni. Esetleg annyit feltétlenül el kell mondani. Ezt a növényvédô szert még nem ismerem, utánanézek, két nap múlva kérem keressen fel. Én legalábbis ezt a dolgot így látom.
A MÁSvilág Klub (Törökvágás u. 4. szám) meghívására pénteken délután Kolozsvára érkezett az élô kortárs klasszikus, Esterházy Péter.
A "grammatikai báj atyja" — nyílásban hagyva elefántcsonttornya kapuját — Harmonia Caelestis címû regényének folyamatos és nyitott felolvasásán vesz részt. Az interaktív olvasógyakorlatban — amely a tervek szerint szombat éjszakáig fog tartani — maga a szerzô is részt vesz: ô kezdi, és ô végzi a regény felolvasását.
A "dramaturgiai báj"-ban mindenki részt vehetett akinek "a neve az ábécé valamely betûjével kezdôdik".
Díszdoktori címet adományoztak Richard Rorty amerikai filozófus professzornak. A Babes–Bolyai Tudományegyetem legmagasabb kitüntetését Andrei Marga rektor és Mircea Muthu rektorhelyettes adta át. A neves filozófus munkásságával nagy mértékben befolyásolta a századvégi filozófiai irányzatok szemléletét, filozófiai munkásságával hozzájárult a pragmatikus relativizmus fejlôdéséhez.
A professzor köszöntô beszédében fontosnak tartotta a világ különbözô részein mûködô egyetemek közötti kapcsolatok kialakítását és fejlesztését, utalva az egyetemek társadalomépítô szocializáló szerepére, ezért is nagyon örül annak, hogy itt lehetett.
Érdekes kiállítás tanúi lehettek pénteken a kolozsváriak. Az érdeklôdôk Irán — mûvelôdési távlatok címmel iráni vázákból, festményekbôl, faliszônyegekbôl álló kiállítást tekinthettek meg az Erdélyi Néprajzi Múzeumban.
A rendezvényt megelôzô, a polgármesteri hivatal üvegtermében tartott sajtóértekezleten Ahmad Fard Hosseini iráni nagykövet elmondta: azt szeretné, ha minél több iráni üzletember fektetne be Romániába. — Azért is jöttem az Önök városába, hogy a polgármesteri hivatal, a kereskedelmi és iparkamara, valamint a prefektúra képviselôinek segítségével konkrét befektetési lehetôségeket találjunk — mondta a nagykövet. Ugyanakkor azt szeretné, ha Kolozsvár valamelyik iráni településsel kötne testvérvárosi kapcsolatot, fejlôdnének a két ország közötti kulturális kapcsolatok.
Pénteken délelôtt a III. Nemzetközi Közigazgatási Konferencia kezdôdött a Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia és közigazgatási karának szervezésében. Az idei rendezvény keretén belül két fô téma kerül terítékre: a romániai közigazgatás perspektívája az európai integráció tükrében és az egyetemi közigazgatási oktatás fejlesztése.
A háromnapos konferencia egyik célja a Romániai Közigazgatási Oktatási Intézmények Egyesületének létrehozása. A kolozsvári tanszék az elsô olyan Romániában, ahol a közigazgatási oktatás több tudományágat magába foglaló amerikai modell szerint történik. A szakmai berkekben mai napig is a jogi tárgyak oktatására hangsúlyt fektetô francia modell az irányadó. A szervezôk remélik, hogy a hasonló jellegû konferenciák segítségével a tengerentúli modell válik népszerûbbé. Ennek lényege, hogy csak húsz százalékban oktatnak jogi tárgyakat, a tanterv nagy részét a kommunikáció, politikai közgazdaságtan, pszichológia és management oktatása teszi ki.
A 2001–2002-es tanévben egy új szak is beindul ezen a karon Kommunikáció és Közönségkapcsolatok (PR) néven. A hatvan hellyel induló képzés nyelve az angol és német lesz. Kétféle szakirány választható: szóvivôi és cégimidzs tervezô szak.
Ôsztôl két új mesterképzôre is jelentkezhetnek majd a már egyetemet végzett hallgatók: közszolgálat és helyi közösségek managementje. Vasile Boari, a BBTE politológia és közigazgatás kar dékánja szerint az okleveleket az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok is elismeri.
PÉRELL GABRIELLA RONCSDERBY címû zenés monodrámájának részleteit adja elô Ambrus Emese május 6-án este fél 9-tôl a Tranzit Házban (Malom/Baritiu utca 16.). Rendezte Mona Chirilã és Ambrus Emese, zenéjét írta Hollandus József, hangszerelte Kötô Áron, a díszleteket készítette Kovács Zsolt, koreografálta Jakab Melinda. Az elôadás támogatói: a kolozsvári Állami Magyar Színház, Tranzit Alapítvány, Kolozsvári Rádió.
KÉPESSÉGVIZSGA, ILLETVE FELVÉTELI ELÔKÉSZÍTÔI MEGBESZÉLÉST TART 2001. május 12-én reggel 9 órától a kolozsvári Református Kollégium az iskola székhelyén (str. Horticultorilor nr. 1., a Palocsay-kert szomszédságában, megközelíthetô a 32-es autóbusszal; telefon: 064/142-396.). Szeretettel várnak minden érdeklôdô diákot és a kedves szülôket.
A CSALÁD SZEREPE A KISGYERMEK SZEMÉLYISÉGÉNEK ALAKULÁSÁBAN témáról beszél Hutzler Vilmos az RMDSZ belmonostori körzete által szervezett Kismamaklub meghívottjaként május 7-én, hétfôn du. fél 6 órától, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az összejövetel után a rászoruló kisgyermekes családoknak ruhasegélyt osztanak.
ZENÉS-TÁNCOS ANYÁK NAPJÁT RENDEZ az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzete vasárnap, május 6-án, du. 5 órától a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban.
MARIANUMISTA ÖREGDIÁKOK találkoznak május 7-én, hétfôn du. 3 órakor a szokásos helyen.
HUNOK, MAGYAROK AZ ÔSI INDIAI CIVILIZÁCIÓBAN címmel Rácz Géza, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársa tart elôadást május 7-én, hétfôn du. 6 órától az Apáczai Csere János Líceum dísztermében.
Meghívó
A Pro Iuventute "Kuckó" gyermekcsoport szeretettel meghívja Önt a 2001. május 6-án, du. 4 órától megrendezett Anyák napi ünnepségre, a Mócok út 75. szám alatti székházba.
KOLOZSVÁRI KÖNYVSZALON NYITJA MEG KAPUIT május 7–9. között a Bánffy-palotában. Az ünnepélyes megnyitóra du. 5 órakor kerül sor. Elôtte, du. 4 órától, a Kriterion Könyvkiadó mutatkozik be, meghívott vendég Cseke Péter, a Kriterion Közelképek sorozat gondozója, továbbá Fodor Sándor, aki a Bimbi tábornok és A tizenegyedik üveg címû köteteit dedikálja. Május 8-án, kedden délben 12 órakor Ovidiu Pecican bemutatja a Biblioteca Kriterion sorozatban megjelent Kornai-, Bibó- és Miskolczy-köteteket.
SZAMOSÚJVÁRIAK FIGYELMÉBE!
KÓNYA-HAMAR SÁNDOR KÉPVISELÔ IRODÁJA május 8-án, de. 10–13 óra között Szamosújváron tart fogadóórát az RMDSZ székházában (Stefan cel Mare utca 1. szám). Irodavezetô Pálffy M. Zoltán tanácsos.
DR. KEMÉNYFI RÓBERT, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem elôadótanára kultúrgeográfiai elôadássorozatot tart az etnikus térszerkezetekrôl május 7-én, hétfôn du. 4–8 óra között és május 8-án, kedden de. 9–14 óra között a Kríza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában.
LASZLOVSZKY JÓZSEF, a budapesti Közép-európai Egyetem középkori tanulmányok tanszékének vezetôje május 7-én, hétfôn két elôadást tart: Szöveg, kép és tárgyak a középkori anyagi kultúra rekonstrukciójában címmel de. 10 órától a Kríza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában és Középkori szerzetesrendek — Újabb kutatási tendenciák címmel du. 4 órától a Horea út 31. szám alatti bölcsészkar Popovici Termében.
Tudománynépszerûsítô elôadások Kolozsváron
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) májustól tudománynépszeûsítô elôadásokat szervez Kolozsváron. Az elsô elôadást dr. Buchwald Péter Új gyógyszerek iránti igények és lehetôségek címmel tartja május 9-én, du. 18.00 órától a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. Az elôadásra minden érdeklôdôt szívesen várunk!
Május 7. és 12. között Bitó László Kolozsváron kezdôdô erdélyi körúton találkozik olvasóival.
Bitó László, a New-York-i Columbia Egyetem ny. fiziológiaprofesszora, agykutató, számos tudományos mû szerzôje, a glaukoma új orvosságának felfedezôje, akirôl egyeteme katedrát nevezett el, és akinek hathatós segítségével megkezdôdött a Columbia Egyetem magyar programjának újraépítésa, 1998-ban a Magyar Könyvklub gondozásában lezdte meg Biblia-ciklusa regényeinek közreadását.
Az elsô könyv (az "Ábrahám és Izsák") Várszegi Asztrik pannonhalmi fôapát, Bölcskei Gusztáv református püspök, Komoróczy Géza orientalista és Kákossy László egyiptológus ajánlásával jelent meg a budapesti könyvhétre, és néhány hónap alatt több utánnyomást ért meg. Orosz fordítását az 1999-es frankfurti könyvvásáron mutatták be, második orosz kiadása már a trilógia második kötetével, az "Izsák tanítása" címûvel egy kötetben jelent meg a Raduga Kiadónál, Tatjána Voronkina — Mikszáth, Karinthy, Déry Tibor, Illyés Gyula, Örkény István fordítójának tolmácsolásában. A lipcsei könyvvásáron mutatták be idén az "Ábrahám és Izsák" német kiadását, Kárpáti Pál, Mikes Kelemen törökországi levelei, Márai Sándor több naplója német fordítójának tolmácsolásában. Az "Ábrahám és Izsák" néhány hónapja megjelent szlovákul, Anamaria Pop dolgozik román fordításán, kész a spanyol fordítás, készül a francia.
Az "Ábrahám és Izsák" II. kiadását a tekintélyes budapesti Argumentum Kiadó jelentette meg, ezúttal puha borítólappal, elviselhetôbb árfekvésben. E kiadás bemutatását szolgálja Bitó László erdélyi körútja, amely 2001. május 7-én, Kolozsváron kezdôdik, és május 11-én, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban ér véget. Május 8-án Marosvásárhelyen, 9-én Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön találkozik olvasóival.
Hétfôn, május 7-én, Kolozsváron, a Rákóczi úti Sajtóházban egyetemi hallgatókkal ismerkedik. Házigazdák: Cseke Péter és Szabó Zsolt. Részt vesz a regény szerkesztôje, Bodor Pál. Ugyanaznap a Korunk szerkesztôségében déli 12 órakor kolozsvári értelmiségiekkel találkozik. Délután 5-kor a szerzô a Gaudeamus könyvesboltban találkozik kolozsvári olvasóival, és dedikálja könyveit.
Az 1956-os forradalom nagyon sok magyart kényszerített arra, hogy elhagyja hazáját. Közéjük tartozik Bitó László is, aki "osztályidegen" volt hazájában, majd belecsöppent egy olyan amerikai közösségbe, amely számára teljesen idegen volt. Angol tudás nélkül érkezett Amerikába, így fel kellett adnia írói ambícióit. Katolikus gimnáziumi latin tudása irányította az orvosi szakma felé, hiszen a biológiát és a kémiát angolul is majdnem teljesen értette. Nemzetközi hírû agy- és szemkutató lett, de soha nem adta fel fiatalkori álmát. Miután a zöld hályog gyógyításáról szóló kutatásaiért tavaly átvette a szakma legmagasabb elismeréseként a Proctor-medált, úgy döntött, visszavonul kutatásaitól, és írói hivatásának szenteli minden idejét.
Az Ábrahám és Izsák a szerzô harmadik regénye. Az elsô kettô (Istenjárás — 1994, Az ötödik lovas — 1996) egy Trianon-tetralógia része. A második világháború szörnyûségeinek bemutatása vezette rá Bitót, hogy meg kell értenie az emberi kegyetlenség okát, eredetét. Ez pedig számára csak úgy volt lehetséges, ha egészen Ábrahám bibliai példájáig nyúl vissza. Katolikus neveltetése és természettudományos képzettsége furcsa ötvözetet eredményezett: az orvos tudja, hogy genetikailag az ember nem hordozza magában a gyilkolás képességét, épp ezért nem érti, hogyan lett volna képes Ábrahám saját fiát feláldozni istenének — másrészt, Isten nem is kérheti Izsák feláldozását, mert pontosan ismeri az általa teremtett ember természetét, tudja, mi lakozik benne. Bitó megeleveníti a történetet, elénk tárja azokat a momentumokat is, amelyekrôl nem olvashatunk a Bibliában. Kezében a szereplôk hús-vér emberré válnak, akik szeretnek és szeretkeznek, pletykálnak, gyûlölködnek és irigykednek egymásra. A beszélgetések — ember és ember vagy Isten és ember között — mind a történet lelki hátterének jobb megértését szolgálják. Kirajzolódik Ábrahám alakja, természete, és az is, ahogyan a vívódások már-már az ôrületbe kergetik a prófétát abban a pillanatban (a történet csúcspontján), amikor kését fiára emeli. És Bitónak pontosan ez volt a célja: kézzelfoghatóvá tenni, bizonyos fokig új értelmezést adni ennek a történetnek, és megérteni, hogy mi vezethette rá az apát, hogy akár fia életét is föláldozza.
Rácz Éva
Bitó László: Ábrahám és Izsák. Argumentum Kiadó, Budapest, 2000. Fordította: Rakovszky Zsuzsa. Szerkesztette: Bodor Pál.
Ilyés Szabolccsal, a KMDSZ alelnökével beszélgettünk a hétfôi Zorán- koncertrôl.
— Tudtommal Zorán még nem koncertezett Kolozsváron, így magától adódik a kérdés: hogy miért pont ôt láthatjuk majd május 7-én a Sportcsarnokban?
— Hogy Zorán volt-e Kolozsváron vagy sem, azt nem tudom, de a KMDSZ már elhozta a ’94-es vagy ’95-ös homoródi diáktalálkozóra, és Nagyváradon is volt már úgy négy-öt évvel ezelôtt. És hogy miért éppen Zorán? Azért, mert minél változatosab repertoárt szeretnénk felvonultatni a kolozsvári diákságnak, de nem csak nekik, ezért a Republic, Kispál, Hobo, Takács Tamás után úgy gondoltuk, hogy legyen Zorán is.
— Ha jól tudom, ez egy úgymond "ülôkoncert lesz". Ennek mi az oka?
— Zorán fôleg ülôkoncertet vállal, ami végül is nem baj, mert a zenéje nem feltétlenül az a bulis, tomboló zene, ellenben nem lesz teljes mértékben ülô koncert: lehet ülni a tribünön, a színpad elôtti székeken, és lesz hely táncolni is. Tehát ez ülôkoncertnek indul, hogy aztán mi lesz belôle... reméljük, hogy minél jobb.
— Úgy hirdetitek, hogy tombola és buli is lesz a koncert után. Errôl tudnál-e valami bôvebbet mondani?
— Buli lesz a koncert után, ez biztos hajnalig. A sorsoláson pedig különbözô tárgyakat lehet nyerni.
— Könnyû volt egyeztetni az idôpontot Zoránnal?
— Zorán nagyon elfoglalt mûvész, már ôsszel szerettük volna lehozni, vagy a KMDSZ születésnapjára, de ez nem sikerült. Hét végén szerettük volna, de csak a hétfôi nap jött össze. Reméljük, a hétfô is jó lesz. Az egész együttes jön, ami azt jelenti, hogy a lányok, akik a refréneket éneklik, meg mindenki.
— Az idôsebb korosztály jelenlétére is számíttok?
— Szerintem az sem irreális, ha a közönség egynegyede, egyharmada ehhez a korosztályhoz tartozna. Zorán a fiataloknak sem elvetnivaló, egy picivel nosztalgikusabb, egy picit más, de hát jöjjön el mindenki!
A Györkör-Mányi Albert-emlékház szombat déli hangversenyei elôtt gyakorta mutatom be s ajánlom itt pár sorban a közönségnek az ismeretlen fellépôket. Ezen a héten nem kell ôket sem bemutatnom, sem ajánlanom, mivel mind Béres Melindát, mind Nemes Mártát ismeri és becsüli a ház közönsége. Fiatal mûvészek, akiknek már sikerült állandó szerepet és rangot szerezniük a hangversenyéletben. Ma délben 12-kor egy-egy Veracini- és Mozart-szonáta után — az évszakra való tekintettel — Beethoven "Tavaszi" szonátájával zárják mûsorukat.
"A földbôl jönnek az édesanyák, / édesanya a szép szôke kalász is, / édesanya a lombos esti hárs, / édesanya az illatos akác is. / Mindegyiknek van kis gyermeke, / nézd meg az országút mellett a fákat / a nagy akácok alatt seregestül / apró kicsi akácok bújkálnak." (Gulyás Pál)
Az édesanya ajkáról a legmegnyugtatóbban csendül fel a dal: "Aludj, aludj, kedves édes gyermek, / Anyád keze ringat csendesen". Az édesanya szava a legszebb, amikor gyöngéden mondja: "Gyere kicsim, gyere!" Az édesanya puha kezének simogatása minden bánatot elfeledtet, vidám mosolya mosolyt csal az arcunkra. Lágy ölében lecsitul minden fájdalom, biztató szavára a nehéz is könnyebbnek tûnik, az elérhetetlen is foghatóvá válik, a keserû édes lesz, és érzem/érzed, hogy a világon nekem/neked van a legszeretôbb édesanyám/édesanyád.
Az édesanyák szépek és illatosan fiatalok, barnák, szôkék és mosolygósak, hószínûek és törékenyen öregek. Ôk az életet adó és mindig megújuló tiszta forrás, amelyben megmártózunk, hogy nap mint nap megtisztuljunk.
Anyák napján mindezért, virágcsokor és köszönet helyett, édesanyám/édesanyák, neked/nektek szól a köszöntô ének: "Sok számos esztendôket vígan megélhess, / Napjaidat számlálni ne légyen terhes. / Az ég harmatja szívedet újítsa, / Áldások árja házadat elborítsa!"
Elkészült a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarokról szóló úgynevezett státustörvény tervezete. Nem olyan lett, mint ahogy reméltük. Például a magyar útlevélhez fûzött reményünk — ami Magyarországnak az Európai Unióba és ezzel a schengeni egyezménybe való belépése után is vízummentes határátlépést biztosíthatott volna számunkra — ezúttal nem valósult meg. El kell ismernünk azonban, hogy Magyarország elsô világháború utáni feldarabolása óta ez az elsô, törvénybe foglalt, az utódállamokban élô magyarság szülôföldjén való megmaradása érdekében tett lépés.
A törvény tervezete szerint ha útlevelet nem, de legalább egy fényképes, ún. magyar igazolványt kap mindenki, aki a törvényben foglalt feltételeknek megfelel. Ennek alapján a magyar állam ugyanúgy közösséget vállal az igazolvány tulajdonosával, mint a magyar állampolgárokkal. Vagyis ezzel Magyarországon nem külföldiek, nem idegenek, a mi esetünkben úgymond nem románok leszünk. A schengeni egyezmény magyarországi életbelépése után nem szükséges minden magyarországi utunk alkalmával vízumot kérnünk, mert kedvezményesen tartós vízumhoz jutunk. A tömegközlekedési eszközökön a magyar állampolgárokat megilletô kedvezményekre leszünk jogosultak (kedvezményes bérlet, a 6 éven aluliak és a 65 éven felüliek ingyen utazhatnak a távolsági buszokon, vonatokon stb.). Jelentôs kedvezménynek tûnik az, hogy ösztöndíjat kaphatnak a fôiskolai, egyetemi tanulmányaikat szülôföldjükön folytató diákok. A törvény biztosítaná a határon túli magyarságnak sugárzó közszolgálati televízió fenntartását. És még sorolhatnók.
Hogy ilyenre sikerült, az nem csupán a jelenlegi kormányszövetségtôl függött. Három évvel ezelôtt, amikor az MVSZ fölvetette a kettôs állampolgárság kérdését, amibe munkavállalás meg a magyar útlevél mellett a szavazati jogot is beleértették (a magam részérôl utóbbitól el is tekintettem volna, mert szerintem ez annak legyen, aki ott él), az elképzelést a Független Kisgazdapárt mellett a Fidesz-Magyar Polgári Párt is fölkarolta. Az akkor még kormányon levô MSZP és SZDSZ azonban hallani sem akart errôl. Most azonban úgy látszik, az MSZP föladta eddigi álláspontját, mi több, nem egy esetben többet javasolt a tervezetbe foglaltaknál.
Mindent egybevetve, az eddigi semmihez viszonyítva, ez a törvény mégiscsak kézzelfogható valami. Amolyan mérföldkô az anyaországi és az azon kívül rekedt magyarság közti viszony rendezésében. A jelenlegi kormányszövetség eddig sem csupán ígért, hiszen az évek óta holtponton veszteglô magyar egyetem létrehozásához jelentôs pénzösszeggel járul hozzá.
Alig száradt meg azonban a tinta a törvénytervezeten, akár a magyar magánegyetemnek nyújtandó elsô kétmilliárd forint megajánlása után, akár a kettôs meg a külhoni állampolgárság szükségességének fölvetése után, huhogni kezdtek a halálmadarak.
1. Az egész a magyarországi választási kampány céljait szolgálja.
2. Nem sokat ér, a kedvezmények java része eddig is biztosítva volt.
3. Az igazolványok elkészítésére félmilliárd forintért létesítendô irodák nem bírják majd szusszal.
4. A magyar adófizetôknek elegük van az erdélyi magyarokból.
5. Martonyi János külügyminiszter, bár nem mondta ki nyíltan, belpolitikai célokat szolgáló szemfényvesztésnek tartja az egészet.
6. A törvény alkalmazása során etnokorrupció és etnobizniz üti föl a fejét.
7. Nemzetközi szerzôdések és elôírások szerint egyetlen állam sem részesítheti nemzetiségi alapon hátrányos megkülönböztetésben saját vagy más állam állampolgárait.
És így tovább. Annyira, hogy a szegény határon túli csak úgy kapkodja a fejét. Úristen, mit akar a nyakunkba zúdítani ezzel a magyar kormány.
(Folytatjuk)
Amikor Árkossy tanár úr bejött az osztályba, velem együtt hárman voltunk balszélsôk. A III. c elsô csapatának balszélsôje Nagy Károly volt, akinek nem kellett lepecsételni bal lábát, mert azt messze látszóan, lábfejét olyannyira befelé fordítva hordozta keszeg testétôl elállóan, hogy a gyönge szívû lányok arca frissen gyúrt hattojásos laskatészta színûvé változott, amikor magát kelletve, ébredezô férfiassága kényszerétôl hajtva elvonult elôttük.
Az osztályban valóban nagymenô így sem ô volt, hanem a minden testrészén rohamosan szôrösödô Szatyi, akinek irigykedve hallgattuk a nôk természetrajzának alapos ismeretét tanúsító, és a legizgalmasabb részleteket is aprólékosan részletezô beszámolóit. Koraérettségét fitogtatva idônként keresztkérdéseket tett föl a filozofikus vitára mindig készséggel hajló magyar tanárnônknek, Dévay Ilonának, akit szálkás írásáról szigorúnak hittünk, de csak osztályfônöki minôségében volt valóban erélyes. A tanárok nagy részét Szatyi halálosan unta. Ilyenkor sem Bandit utánozta, aki nemesebb és erôsen fejlett testrészével alulról addig döngette a kopott iskolapadot, amíg ijedt markába gyûlt a magja. Szatyi, túl az ilyen elfoglaltságon inkább iskolahíres faliújságunkra való karikatúrákat rajzolt osztálytársainkról. Esetleg hirtelen felindultságból kimászott az ablakon, és leereszkedett a villámhárító falhoz erôsített drótján. Ha nem jön vissza, nem történik semmi baj. De, mert kétszer akart az osztály csodálkozó ráfigyelésében fürdôzni, visszamászott, és egy különben nyálas, középkorú tanárnônk, akinek elôadásaira, de még a pad alá ejtett gumi után kaparászva, a bugyijára sem voltunk kíváncsiak, rögtön feljelentette Szatyit szigorúságáról híres iskolaigazgatónak. A kicsapástól óriásit nôtt a Szatyi tekintélye, és azután még a felsôsök is szóba álltak vele, de osztályunknak is életre szólóan nagy szolgálatot tett: Még azon a héten fekete-fehér táblát akasztottak osztályunk ajtajának külsô felére, amelyen szigorú betûkkel ez állt:
Az iskola legfegyelmezetlenebb osztálya!
Más osztályok is kaptak minôsítô jelzôkkel ellátott táblát, de a miénk híre még az iskolán kívül is némi tiszteletet ébresztett társaságunk iránt. Bocskai sapkánk három stráfját addig is büszkén viseltük, mert a III. c. A-csapata a döntôig jutott a kollégiumi bajnokságban, és egyszer a tanárok csapatával is játszhatottunk, de az a tábla, ott az ajtónkon, valójában az hozott hosszantartóan igazi tekintélyt nekünk. Az órák alatt unatkozó és a lábuk között kotorászó érettek, a ref. leányok megkülönböztetett kíváncsiságának örülhettek. Mi, a sokféleképpen fejletlenek és a lelki csenevészek, idônként megengedhettük magunknak, hogy a felsôs folyósó-felvigyázók közül kikezdjük azt a feltûnôen vörös hajú nagyfiút, akit még vörösebbé tett lépcsôházi csúfolódó versikénk:
Vörös kutya, vörös ló,
Vörös ember egy se jó!
A rend nálunk mindig csak akkor állt helyre, amikor Árkossy tanár úr lepecsételésre érdemes bal lábát hanyagul átvetve a kapura bombázásokra hasonlóképpen alkalmas jobb lábán, az örökké recsegô katedrán a tábláig hátra döntött széken elterpeszkedve a kötelezô, a hatalomnak kedves történelem helyett arról mesélt, hogy micsoda érzés az, amikor robog a kocsi az emberrel a németországi autópályán. Elbeszéléseibôl hiányzott a háború réme, nem szólt a tankcsapdákról, a közelharcról, a bombázásokról és a fogolytáborokról. Csakis arról a civilizációról mesélt, amellyel már akkor felébresztette kíváncsiságunkat és sóvárgásunkat az európai civilizáció iránt. Riasztódugót tehettünk volna a széke alá, a katedrát bekenhettük volna az iskola alagsorában tanuló gépiparosoktól elcsent barnás-sárga gépzsírral, elbújtathattuk volna nyávogó macska feladatokkal megbízva az apró termetû Totyit a fásládába. Sorban, lábközünkre szorított két kézzel, egymást ötpercenként követve, idegesíthettük volna kikérezkedésünkkel, karikatúráját kifüggeszthettük volna faliújságunkon, újságbetûkbôl összeollózott levélben trágár-szótárunk legtetszetôsebb szavaival káromolhattuk volna… Kimeríthetetlen csínytárunkat feledve, a tanári szoba ajtaját figyelô vigyázókat állítottunk, hogy már a lépcsôn kapaszkodva felfigyeljen a gimnázium legfegyelmezetlenebb osztályának pisszenéstelen csöndjére. És gyermeki érzéseink anyáskodásra kiéhezett tudatalattijának engedve virágcsokorral köszöntöttük a jelenkort is tanító, legjobb történelemtanárunkat, aki aztán az igazgatóság megdöbbenésére még az osztályfônöki teendôket is elvállta nálunk. Hálából egyszer átengedtük neki csodacsapatunkban a balszélsô helyét. Kilin, a vasutascsapat késôbb országos hírû középcsatára a tôle megszokott pontossággal úgy tálalta elébe a háborút átvészelt roggyant bôrt, hogy abból máig emlékezetünkbe fúródott (leg)felsô sarokba bombázott tökéletes gólja.
A történelemre pedig, amelyet akkor tanulnunk kellett, megbocsáthatóan ma már nem sokan emlékszünk.
Hordozunk-e valamilyen kódolt információt a génjeinkben arra vonatkozólag, hogy közösségünk évszázadokkal ezelôtt milyen szokások és törvények szerint élt? Kevés ennek az esélye. S mégis. Megmagyarázhatatlan dolgokra vagyunk ugyanis kénytelenek felfigyelni. Ezek egyike a romák mai hazai építészeti szokásaihoz fûzôdnek.
Eleinte a mûépítészek is elfordították a fejüket, s nemigen kívánták tudomásul venni a valóságot, amikor egy-egy pagodaszerû új épületet pillantottak meg valamelyik regáti településen. Csakhogy aztán a kilencvenes években ezek a soktornyos, roppant keletiesnek ható paloták úgy elsokasodtak, hogy lehetetlen nem tudomást venni jelenlétükrôl.
Hogy a jelenség nem elszigetelt, bizonyítja az is, hogy a divat már Erdélybe is belopózott. Az erdélyi ember elôször talán éppen Bánffyhunyadon találkozott vele. Az út két oldalán a helyi cigányok kaptak telkeket házépítésre, s ma már tucatnyi olyan új épületet láthatunk itt, amelyek az említett stílusban épültek.
— Stílusban? Stílus ez egyáltalán? A giccsnek van stílusa? — teszik fel egyre gyakrabban a kérdést a szakemberek.
A tornyocskáikkal egyre magasabbra nyújtózkodó, fényes fémlemezzel befedett és emiatt messzire csillogó-villogó paloták belsô építészete is furcsán hat. Legtöbb esetben a fronton impozáns bejáratán keresztül hatalmas, több emeletnyi magas terembe jutunk. A sejkek és maharadzsák tróntermeire emlékeztetô helyiséget az épület belsejében körfolyosók ölelik át, amelyekbôl aztán a lakás többi helyisége nyílik: hálószobák, konyhák, fürdôszobák sokasága.
A nagy roma családoknak épülô paloták gazdái között valóságos verseny alakult ki az utóbbi években. Nem mérte ezt fel ugyan tudtommal eddig senki, de lehet abban valami igazság, hogy a tornyocskák és a szobák száma egyenes arányban van a tulajdonos anyagi lehetôségeivel, magyarán vagyonával.
Kétféle pagodát építenek ma nálunk a cigányok. Az ország nyugatabbra esô részein, így a Bánságban és Erdély egyes részein a spanyol mór építészetre emlékeztetô paloták nôttek ki a földbôl, Románia déli és keleti részein viszont inkább a török és a hindu építészetre emlékeztetô paloták készültek.
Senki sem tudja megmondani pontosan, hogy kik és mikor engedélyezték ezeknek a furcsa épületeknek a felemelését. Bizonyos azonban, hogy — bár ez a jellemzô — nem mindegyik épült engedély nélkül. A tehetôs cigány családok megengedhették maguknak egy-két város-, illetve községházi alkalmazott megvesztegetését a szükséges dokumentumok beszerzése érdekében. Közben, persze, többször is helyhatósági választások voltak, az illetô talán már nem is dolgozik abban a hivatalban, nincs tehát kit felelôsségre vonni. A parlament egyébként is csak néhány héttel ezelôtt fogadta el az új épületek engedélyeztetésére vonatkozó jogszabályt.
A pagodák ügye lassan felkeltette az építészek és más szakemberek érdeklôdését is. Ennek jele volt az a kiállítás is, amelyet márciusban Tornyos paloták címmel a bukaresti Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Központban rendeztek. Kezdeményezôi — Király József, Mariana Celac és Marius Marcu Lapadat — közismert mûépítészek, akik a pagodák kérdéskörét nem csupán építészeti, de antropológiai szemszögbôl is megvizsgálták. A kiállított fényképek így nem csupán magukat a feltérképezett épületeket, de azok építôit és lakóit is igyekeztek bemutatni.
A dokumentumértékû kiállítást a kultuszminisztérium és az EU által finanszírozott EUROART program szervezte. Természetesen, többször is hangsúlyozták: a projektben kifejtett vélemények nem az EU hivatalos véleményét tükrözik, azokért csakis a három szerzô a felelôs. A kiállított felvételeket Király József készítette, aki maga is mûépítész, s aki egykori egyetemi kollégájával, Marius Marcu Lapadattal remek csapatmunkát végzett. Mariana Celac, a bukaresti egyetem mûépítész professzora az urbanizmus egyik legismertebb romániai szakértôje, aki a 20. századi román építészet regionális kérdései mellett az építészeti antropológiával is sokat foglalkozott.
A három szerzô bevonta a munkába Speranta Rãdulescu muzikológust, Gabriel Hanganu antropológust és Adina Brãdeanu filmkritikust is, akik saját szakterületük szemszögébôl járultak hozzá a téma megközelítéséhez, a kiállítás képeinek értelmezéséhez és a projekt során elkészült album kivitelezéséhez. A terepen készült filmfelvételeket a bukaresti filmmûvészeti akadémia adjunktusa, Victor Velculescu rögzítette.
Mariana Celac úgy véli, a kiállítást az újnak ható jelenség megértésének szüksége tette igazán sikeressé. A professzor asszony bevallotta: két évvel ezelôtt fogalmazódott meg bennük az ötlet, amikor az esti napsütésben, a Bãrãganban, egyszer csak megcsillantak szemük elôtt a pagodák.
— Az ilyenkor szokásos irónián túl kellett lépni, mert valamennyien úgy éreztük, szemünk láttára születik egy új építészeti szokás, amely zajos, befurakodó, élettel telített és rendkívül gyorsan terjeszkedô. Persze, nincs pedigréje, megértésre és megmagyarázásra vár, de létezik. Nos, eldöntöttük, hogy körbejárjuk a kérdést. Így született meg a kiállítás gondolata — magyarázta.
Az irónia valóban körüllengi az új pagodákat. Még az államfô is ezekkel példálózik. A napokban, miután a svéd nagykövet szóvá tette a hazai roma közösségek helyzetét, Ion Iliescu kifakadt:
— A svéd nagykövetnek el kellene látogatnia a Teleorman megyei Buzescu községbe. Ott meglátná, hogy a viskós cigányokon kívül itt vannak ezek is, akiknek olyan palotáik vannak, hogy az ember Thaiföldön képzeli magát.
Az államfôi elkeseredést idehaza kivételesen mindenki "megérti". A Regát valamelyik falujában élô, s a pagodák gombamód történô szaporodását irigykedve figyelô földmûvestôl, az erdélyi kisvárosok és falvak magyar vagy román lakosáig, akit az irigykedésen kívül települése arculatának elrontása is aggaszt.
A pagodák, építtetôik, építôik — mai hazai köznyelven: a pagodások — és elnézôik azonban mit sem törôdnek az efféle szubkultúra-ellenes aggodalmakkal.
Kolozsvári U–Nagybányai U-Remin 43–12 (21–6)
A 9. forduló elôrehozott találkozóján a kolozsvári diákcsapat folytatta tavaszi veretlenségi sorozatát, a nehéznek ígérkezô mérkôzésen könnyen fektette két vállra ellenfelét. A házigazdák öt célt értek el, a sorozatot a mindvégig szenzációsan játszó Hâmpea nyitotta meg a 9. percben. Következett Dragomir (21. perc), ismét Hâmpea (55. perc), Sãuan (59. perc) és Teodorescu (68. perc), közben Sãuan csapatkapitány 4 büntetôt és egy jutalomrúgást, Marin pedig két jutalomrúgást értékesített. A vendégek részérôl Apjok és Pãun volt eredményes 1, illetve 3 büntetôvel.
A diákok kétségtelenül uralták a mérkôzést, mind védelemben, mind a támadásban alig-alig hibáztak. A csapat: Cerces, Gheta (Lazãr), Socaciu, Valentin Samuil, Popean, Petre, Rãzvan Samuil, Domocos (Stupar), Podea (Marin), Sãuan, Panaite, Bisag, Dragomir, Teodorescu, Hâmpea (Szvercsak), edzôk: Petricã Motrescu és Octavian Chihaia.
Az U továbbra is tartja második helyét a táblázaton, egy ponttal elmaradva az egy mérkôzéssel kevesebbet játszott Dinamó mögött. A jövô héten az U a Bukaresti Steaua otthonába látogat, a második hely sorsát eldöntô mérkôzésre.
Csütörtökön délután kezdetét vette a Szuperliga vízilabda-bajnokság második rájátszási szakasza. A torna színhelye eredetileg a bukaresti Dinamó SK szabadtéri uszodája lett volna, de pár órával a rajt elôtt a szakszövetség kénytelen volt megváltoztatni a lebonyolítás helyszínét, ugyanis a piros-fehér klub vezetôsége megtiltotta azoknak a reklámplakátoknak elhelyezését az uszoda körül, amelyek a Buk. Rapid csapatának szponzorait népszerûsítették. Ezeket különben abból az alkalomból helyezték volna el, hogy az érdekesebb mérkôzéseket a Prima tv is közvetíti. Így a szakszövetség a Floreasca fedett uszodába költöztette a vetélkedôt, ami megnehezíti az együttesek játékát, ugyanis itt óriási a hôség, ráadásul a medencék kisebb méretûek, s ez taktikai változtatásra kényszeríti a részt vevô garnitúrák játékosait.
Lapzártáig már két fordulót játszottak le: csütörtök délután és péntek délelôtt, amelyeken az éllovas fôvárosi Rapid folytatta eddigi diadalmenetét, megnyerve újabb két rang-adóját, és még közelebb kerülve a bajnoki címhez, amely 20 év után jutna ismét a vasutasok birtokába.
Az eddigi eredmények: 1. forduló: Dinamó–KMSC 11–4, Körös–Buk. Sportul Studentesc 10–6 és Rapid–Buk. Steaua 7–1; 2. forduló:Steaua–KMSC 11–4, Dinamó–Sportul 17–2 és Rapid–Körös 5–3. A táblázaton a jelenlegi sorrend: 1. Rapid 88, 2. Dinamó 82, 3. Steaua 74, 4. Körös 73, 5. KMSC 29, 6. Sportul 18 pont.
A további mûsor: pénteken délután, lapzárta után: Körös–KMSC, Rapid–Sportul és Steaua–Dinamó, szombat délután: Rapid–KMSC, Steaua–Sportul és Körös–Dinamó, vasárnap délelôtt: KMSC–Sportul, Steaua–Körös és Rapid–Dinamó.
ATLÉTIKA
Szombaton 14.30-tól a Ion Moina Stadionban: 6. Atlétikai-világnap és Kolozsvár-emlékverseny; sportáganként: 14.30-tól 5 km-es nôi és 10 km-es férfi gyaloglás; 15 órától: rúdugrás, hármasugrás, súlylökés és nôi magasugrás; 15.30-tól 100 m-es nôi gátfutás; 15.45-tôl 110 m-es férfi gátfutás; 16 órától nôi 200 m és távolugrás; 16.20-tól gerelyhajítás, férfi 200 m és magasugrás; 16.45-tôl nôi 400 m; 17.05-tôl férfi 400 m és távolugrás; 17.30-tól: diszkoszvetés és nôi 1500 m; 17.45-tôl férfi 1500 m; 18 órától férfi 3000 m-es akadályfutás; 18.15-tôl nôi és férfi váltók.
KÉZILABDA
Szombaton 10 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Armãtura–Resicabányai MSC; 11.30-tól: Kolozsvári Jövô ISK–Nagyváradi Lotus — lány ifi II. mérkôzés.
Vasárnap 8.30-tól a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Unirea ISK–Nagybányai ISK — fiú ifi I. mérkôzés; 10 órától: Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione–Temesvári U-Poli; 15 órától: Jövô ISK–Temesvári Bánát LEFS — lány ifi I. mérkôzés.
RÖPLABDA
Szombaton 16 és 17.30, valamint vasárnap 11.30 és 13 órától: a nôi élvonalba jutást eldöntô torna a Kolozsvári U-Dacia Felix, a Lugosi Bánát, a Konstancai Oil Terminal és a Râmnicu Vâlcea-i LUB Kémia részvételével.
SZABADFOGÁSÚ BIRKÓZÁS
Szombaton 9 és 16 órától, valamint vasárnap 9 órától a Hadsereg Sportcsarnokban: az egyéni ifi országos bajnokság döntô szakasza.
TÁJFUTÁS
Vasárnap 10 órától: Tájfutás mindenkinek — indulás a Transilvania Szálló elôl.
Jól szerepeltek az országos kadett bajnokság döntôin a szamosújvári szabadfogású birkózók. A Vajdahunyadon lezajlott sportrendezvényen különösen a lányok remekeltek. Valentin Sãtmãreanu edzô tanítványai közül Flavia Mârza emelkedett ki, aki a 60 kilósok versenyében második helyen végzett. Ugyanô nemrég az ifjúságiak korosztályában is szép eredményt ért el.
A kínai duó nyerte a vegyes párosok versenyét. Végeredmény: Csi Csen-csien, Jang Jing (kínai)–Oh Szang Eun, Kim Mo Kjo (dél-koreai) 3–0 (15, 15, 15).
Az ázsiai ország ezzel — a nôi és férfi csapatgyôzelem után — harmadik aranyérmét szerezte. A vb-k történetében 13. alkalommal született vegyes párosban kínai elsôség.
l Komárom–Komárno barátság-futás. Hagyományossá vált e térségben a hol a szlovák, hol a magyar oldalról rajtoló 11 km-es tömegverseny. Több mint 650 versenyzô vágott neki a gyors távnak, 18 ország küldte el az atlétáit, a kolozsváriak "kisválogatottja" versenyzett a felnôtteknél. Krisán József (KMSC) a 15. lett, két ifi, Májer Olivér és Ovidiu Lupea (ISK) 16. és 22. helyezése pedig a csapat második helyezését biztosította 53 ponttal a 22 pontos Vasas mögött, de a 60 pontot elért Honvéd elôtt.
l Sok ifjú tehetség jelentkezett a gyerekek megyei bajnokságán. Ilyen például a nemrég crossversenyt nyert Sorina Florean (Cãlin Tãtar tanítványa), vagy a most szárnyait bontogató Kedves Helga (edzô: Gabi Nesteriuc).
Ezek mellé sok új név is feliratkozott: Genoveva Leuca, Andrea Lumperdean, Anca Marincas, Anina Hosu és Albert Imola (lányok), Alexandru Hurdea, Adrian Crã- ciun, Andrei Neag, Mircea Vârtic és Veres András (fiúk).
Érdekesség, hogy lapunkon kívül egyetlen más újságot sem érdelt a több mint 300 gyermek megmérettetése...
l Lemondott Mihai Leu. A Román Ökölvívó-szövetség és a szakminisztérium közötti véleménykülönbség, valamint a Simion testvérek miatt kirobbant botrány miatt Mihai Leu, a szövetség elnöke benyújtotta lemondását. Nicolae Mãrãsescu államtitkár kérdésére azzal indokolta ezt a lépést, hogy nem lehet megfelelô döntéseket hozni akkor, ha két táborra szakadt a vezetô bizottság.
Az államtitkár gondolkodási idôt adott Leunak, aki a napokban még visszavonhatja döntését.
l Ifi és kadett zónadöntôk. Május 7–13. között a megyei bajnokok az országos bajnokság zónadöntôin vesznek részt. Kolozs megye öklözôi a nagybányai döntôn lépnek szorítóba, a többi helyszín: Bukarest, Jászvásár, Ploiesti és Mangalia.
Coriolan Iuga
l Ha Dariusz Michalczewski ma Braunschweigben legyôzi a ma már spanyol Alejandro (Alexandru) Lakatust (Lãcãtust), 44. alkalommal védi meg WBO félnehézsúlyú világbajnoki címét. A hamburgi Universum — itt szerepel Kovács István és Erdei Zsolt — profi ökölvívójának az a célja, hogy megdöntse az amerikai Rocky Marciano világrekordját.
— Ötven gyôzelem nagyon szép eredmény lenne — mondta a lengyel származású német bokszoló, aki a mérkôzés napján ünnepli 33. születésnapját. — Ezt a rekordot szívesen magaménak mondanám.
A legendás Rocky (született Rocco Francis Marchegiano) 1947 és 1956 között 49 alkalommal védte meg vb-övét. Pályafutása során 43-szor kiütéssel bizonyult jobbnak ellenfelénél.
Michalczewski számára ez utóbbi csúcs sem elérhetetlen, eddig ugyanis 36 KO-sikert aratott. A Tigris becenévre hallgató Michalczewski biztos abban, hogy gyôzelemmel örvendezteti meg a nyolcezer nézôt, a mérkôzést követô születésnapi bulira pedig várhatóan ellenfelét is meghívja.
— Meglepetést tartogatok Dariusz számára — mondta a Romániában született Lakatus arra utalva, hogy szeretné elrontani a világbajnok ünnepi hangulatát.
(a mérkôzések szombaton 11 órakor kezdôdnek)
C osztály, VII. csoport
Gépész utcai stadion: Kolozsvári CFR–Bethleni Szamos Gáz;
Fogaras: Nitramónia–Szamosújvári Olimpia.
C osztály, VIII. csoport
Dés: Egyesülés-Selena–Kolozsvári U FC;
Magyarlápos: Lápos–Désaknai Bányász.
A Kolozs megyei érdekeltségû csoportok további mûsora: VII. csoport: Prázsmári Textil–Viktóriavárosi Viromet és Brassói Romradiatoare–Marosvásárhelyi Gázmetán; az Aranyosgyéresi Sodronyipar, a Tordai Aranyos FC, az Alsójárai Bányász és a Dicsôszentmártoni Kémia; VIII. csoport: Szatmárnémeti Szamos–Nagysomkúti Liber Humana, Sarmasági Bányász–Aradi Telecom, Aradi West Petrom–Élesdi Körös, Vaskohsziklási Acél–Avasfelsôfalui Avas és Zilahi Armãtura–Szatmárnémeti Sólymok; az Aradi Astra szabadnapos.
Francia–spanyol döntôt rendeznek vasárnap az angliai labdarúgó ifjúsági (U16) Európa-bajnokságon. A csütörtöki elôdöntôkön: Franciaország–Anglia 4–0 (gólszerzôk: Le Tallec 2 és Pongolle 2) és Spanyolország–Horvátország 3–0 (Torres 2 és Senel).
l Máj. 7.: Másfél évtizede, 1986-ban a romániai labdarúgás mindeddigi legnagyobb sikere született Sevillában: a Bukaresti Steaua együttese a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntôjében 0–0-s 90 perces vég-eredmény és további 30 perces hosszabbítás után 11-es rúgásokkal 2–0-ra legyôzte a sokkal esélyesebbnek tartott, számos nagy nemzetközi tornát nyert és kupát szerzett katalán Barcelonai FC-t. Így a katonacsapat hódította el az értékes trófeát. Ez volt Helmut Duckadam kapus egyedülálló teljesítményének mérkôzése: négy büntetôbôl mind a négyet kivédte! A gyôztesek: Duckadam — Iovan, Bumbescu, Belodedici, Bãrbulescu — Bãlan (Iordãnescu), Bálint, Bölöni, Majaru — Lãcãtus, Piturcã (Radu II.). A Jenei Imre edzette csapatból Marius Lãcãtus és Bálint Pelé Gábor értékesítette a 11-est.
l Máj. 8.: Az elôbbiekben emlegetett BEK-döntôvel kapcsolatos emlék: a mérkôzés másnapján megjelent lapok meglehetôsen szûkszavúan számoltak be a részletekrôl, ugyanis ez a nap egybe esett egy akkoriban megünnepelt eseménnyel. Mégpedig azzal, hogy 65 évvel azelôtt alakult az RKP! Csupán néhány sor jutott a sportsikernek, a hozsanázzó írások ellepték a lapot. Ellenben az elsô oldalon vicclapba illô módon terjedelmes táviratban köszönték meg a "hôsök hôsének", a "nép megmentéséért küzdô békebajnoknak" a "focisok focistájának"...
l Máj. 9.: Háromnegyed százada, 1926-ban a romániai labdarúgó-válogatott Isztambulban vendégszerepelt. A válogatott addigi 13. találkozóját 0:0-s elsô félidô után 3:1-re nyerte meg Törökország legjobbjaival szemben. Ez volt Románia negyedik gyôzelme (korábban Jugoszláviát Belgrádban 2:1, Bulgáriát Szófiában 4:2, Bukarestben pedig 6:1 arányban gyôzték le). A gólok közül Semler Guszti kettôt, Matek Rudi pedig egyet lôtt.
l Máj. 10.: Hetven éve, 1931-ben Románia labdarúgó-válogatottja jól rajtolt a bukaresti Balkán-játékokon: 5:2 (1:0) arányban nyert Bulgária csapatával szemben. Az 5 gólból Bodola Dudus és Stanciu 2–2-t, a Kolozsvári U játékosa, Gratian Sepi II. 1-et lôtt.
l Máj. 11.: Brünnben (Brnóban) játszott BEK-döntô visszavágót három és fél évtizede, 1966-ban a KMSC férfi asztalitenisz-csapata, amely addig háromszor — 1961-ben, 1964-ben és 1965-ben már megnyerte a földrészünk legjobb csapatának járó vándordíjat. Paneth Vilmos érdemes edzô tanítványai (Radu Negulescu, Dorin Giurgiucã, Réthy Albert, Ghitã Cobârzan, Marius Bodea és Szentiványi István) Kolozsvárott 5–1-re nyertek, Morvaország fôvárosában pedig 5:2-re gyôztek, s így negyedszer vették birtokba a kupát!
l Máj. 12.: Harminc esztendôvel ezelôtt, 1971-ben, Madridban zajlott a 22. ökölvívó Európa-bajnokság. A legtöbb bajnoki címet a magyar — Gedô György (papír-), Badari Tibor (harmat-) és Kajdi János (váltósúly) — és a szovjet öklözôk (ököl)vívták ki maguknak. Ám a pontversenyt a bajnokok nélkül maradt román együttes nyerte 4 ezüst- és 5 bronzérmes ökölvívó eredményével. A román érmesek: ezüst: Aurel Mihai (papír-), Antonio Vasile (könnyû-), Calistrat Cutov (kisváltó-) és Alec Nãstac (közép-); bronz: Constantin Gruiescu (lég-), Aurel Dumitrescu (harmat-), Gabriel Pometcu (pehely-), Gyôrfi Ion (nagyváltó-) és Horst Stumpf (félnehézsúly).
l Máj. 13.: Fél évszázada, 1951-ben a Szovjetunió férfi kosárlabda- válogatottja 1 ponttal gyôzte le a döntôben a vendéglátó franciákat és 1947 után másodszor lett a földrész bajnoka.
Tegnap a Brassai Sámuel Líceum IV. osztályos tanulói Fodor Annamária tanítónô kíséretében szerkesztôségünkbe látogattak. A 26 gyermeket fôleg az érdekelte, miként készül az újság, kik azok, akik írják, szerkesztik, tördelik. Balló Áron fôszerkesztô kalauzolta végig a mindent tudni-látni akaró diákokat abban a titokzatos labirintusban, ahol a Szabadság készül. A találkozót papírgyári látogatás elôzte meg, és nyomdai kiruccanás követi. A lap munkatársai közben lelkesen ütötték a számítógép billentyûzetét, írták a napi híreket, és amikor a kisiskolásoknak próbálták elmagyarázni a gép bonyolult mûködését, sajnos rá kellett ébredniük, hogy már sokan közülük többet tudnak a rendszerrôl, mint ôk maguk. Számukra nem marad más tehát, mint megtanulni a helyesírást, és elsajátítani az újságírás tudományát. De mindezek ellenére nagy érdeklôdést mutattak a Játszótér oldal iránt, és — mivel a gyerek csak gyerek marad — afelôl érdeklôdtek, hogy mit küldhetnek be közlés végett az oldalba. Várjuk munkáitokat!
Hétfôtôl drágulnak a Közszállítási Vállalat díjai. Egy utazás ára 4250 lej lesz, eszerint a forgalomban lévô, két utazásra feljogosító dupla jegy
8 500 lejbe kerül. A Kisbácsba szállító 42-es vonalon egy utazás ára tízezer lej, a 49-es vonalon Szászfenesig 9 000 lej, a Metróig hatezer lej, a gépkocsivásárig 12 ezer, az 51-es vonalon Apahidáig 11 ezer, Szamosszentmiklósig 9 ezer, Szamosszentmiklós és Apahida között 6 ezer, a 39B vonalon Kajántóig 11 ezer lej. A jegy nélküli utazás esetén a büntetés 80 ezer lej. A bérletek ára a következôképpen módosul: havi bérletek ára egy vonalra 102 ezer, két vonalra 166 ezer, minden vonalra személyre szóló 220 ezer, minden vonalra név nélkül 300 ezer; a heti bérletek ára egy vonalra 32 ezer, két vonalra 60 ezer, minden vonalra személyre szóló bérlet ára 75 ezer lej. Egy — minden vonalra érvényes, névre szóló — napi bérlet 25 ezer lejbe kerül. A 42-es vonalra egy havi bérlet ára 215 ezer lej, a 49-es vonalra 200 ezer lej (a 49-es és egy városi vonalra 302 ezer, 49-es és két városi vonalra 366 ezer), az 51-es vonalra Apahidáig 250 ezer lej (51-es és egy városi vonal 352 ezer), Szamosszentmiklósig 200 ezer lej (plusz egy városi vonal 302 ezer), Apahida és Szamosszentmiklós között 150 ezer lej, a 39B vonalon 250 ezer lej (39B plusz egy városi vonal 352 ezer lej). A régi jegyek május 16-ig érvényesíthetôk, hatodikáig a régi áron lehet bérletet váltani.
Az amerikai piacot is meghódították a szamosújvári SOMVETRA üveggyár dolgozói, akik 1975 óta rendszeresen szállítják termékeiket exportra. Az 1100 munkást számláló iparvállalat már régóta termel nyugati piacra. Különösen az óceánon túli országokban nagy keresletnek örvendenek a háztartási üvegáruk. Ezekben a napokban egy New York-i kiállításon vesz részt a gyár küldöttsége. Ochisor Gheorghi vezérigazgató új szerzôdéseket köt a harmadik évnegyedre. Az amerikaiak szívesen vásárolják az erdélyi üveggyár ízléses és több színváltozatban készült pohárkészleteit, de a pezsgôsüvegek is elkeltek.
Jelenleg több mint húsz nyugati államba szállítják termékeiket a szamosújvári üveggyártók. Az örmény kisvárosban a SOMVETRA alkalmazottai keresnek a legjobban. Fontos, hogy léteznek a termelés jó megszervezéséhez szükséges feltételek, amihez hozzájárul majd az éppen most zajló New York-i tárgyalások eredményes szerzôdéskötése is. Tehát, rendelésben nem lesz hiány a nyári hónapokban sem — biztosított Cobuz Adrian mérnök, aligazgató.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciójának (RIF) vezetôsége május 3-i gyûlésén határozatot hozott helyi szervezetei rendezvényeinek anyagi résztámogatásáról. A RIF a rendelkezésére álló összeget pályáztatás útján ítéli oda a helyi szervezeteknek. A pályázati kiírás a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kolozsvári székházában (Ponorului utca 12. szám, tel: 064/431-488) igényelhetô.
A RIF kolozsvári helyi szervezete május 22-én tartja tisztújító közgyûlését, amelyre minden régi és új RIF-tagot elvár. Érdeklôdni a fenti címen lehet.
Eredménytelenül ért véget a tordaszentlászlói földgázhálózat kiépítésére kiírt versenytárgyalás csütörtökön, ugyanis csupán egyetlen ajánlat érkezett, tudtuk meg Tamás Gebe András polgármestertôl. A törvény értelmében a versenytárgyalást még egyszer meghirdetik, ennek várható idôpontja május 23. Amennyiben akkor sem akad több érdeklôdô, az egyetlen jelentkezô nyeri meg a versenytárgyalást. Az olasz Concordia ajánlatcsomagját a tordaszentlászlói elöljárók még nem ismerik, ugyanis a törvény értelmében végleges döntésig a csomag nem bontható fel. Amennyiben a május végén megismerésre kerülô ajánlatot megfelelônek találják, a község egy nagy lépéssel közelebb kerül a földgázhálózat kiépítése felé. A terv szerint Tordaszentlászló, Magyarfenes, Sztolna és Kisfenes kerülne a hálózatba, itt gázbizottságok alakultak, a lakosság anyagi hozzájárulásával készültek el a tervek, ezeket már jóvá is hagyták. A községvezetôk elképzelései szerint a hálózatot kiépítô cég cserébe a befektetéséért 49 évre megkapná a szolgáltatás jogát is, így bizonyos értelemben megelôlegezné a munkálatok költségeit, s a lakosságnak nem kellene egyszerre nagy összeget kifizetnie. Amennyiben sikerül rövid idôn belül felhozni a középnyomású csövet Magyarlónáról Kisfenesig, egy éven belül éghet a gázláng a négy helységben.
A csütörtöki lapzártánk után folytatódó kolozsvári tanácsülésen választottjaink megemelték a tömbházak közelében, a házak elôtt, a zöldövezetekben (például a Szent János kútnál) személygépkocsijukat mosó vagy olajat cserélô személyekre kirótt büntetéseket. A környezetszennyezôket egymilliótól hárommillió lejig terjedô büntetéssel sújtják. — Jó lenne, ha a büntetések mindenkire érvényesek lennének. Ezeket a polgármester általában saját politikai ellenfelei ellen használja fel — nyilatkozta lapunknak Pálffy Károly RMDSZ-es tanácsos.
Választottjaink 2 milliárd lejes támogatást szavaztak meg a kolozsvári U FC futballcsapatnak. Mint arról sportrovatunkban beszámoltunk, Ioan Ovidiu Sabãu, a labdarúgóklub edzôje azzal fenyegetôzött, amennyiben a tanács nem ad pénzt, lemond tisztségérôl. A tanácstól kapott pénzt elsôsorban a játékosok fizetésének fedezésére fordítják.
A tanácsosok több mint harminc pénzkiutalási határozattervezetet tárgyaltak. A szavazás során 12 ezer dollárhoz juttott az akadémiai könyvtár (a pénzt informatizálásra használták), egy bukovinai iskola javítási költségeinek fedezésére 200 millió lejt utaltak ki. A Lucian Blaga Egyesület sem járt rosszul: 100 millió lejt kapott a "Lucian Blaga Nemzetközi Fesztivál" megszervezésére.
Kilencven százalékban végezték el a tavaszi mezôgazdasági munkálatokat Magyarnagykapus község lakói, tájékoztatott Ábrahám Ferenc alpolgármester. Ugyanakkor elmondta, a magas költségek miatt a megmûvelhetô földterületeknek több mint fele parlagon marad már évek óta. Becslése szerint a legkevesebb földterületet Gyerôvásárhelyen dolgozzák meg, innen a fiatalok ugyanis elmentek, az idôsebbek meg nem gyôzik az amúgy nagy kiterjedésû földet megmûvelni. A megoldást talán a szövetkezés jelentené, ám ettôl az emberek még mindig idegenkednek, bár idôvel kénytelenek lesznek belátni, hogy a 10 vagy 5 áras parcellákban való gondolkodás nem megfelelô, az ilyenszerû munka nem lehet eredményes, az emberek érdekeinek megfelelô. Könnyebb volna nagyobb területekben gondolkodni, mintsem 10 áron kukoricát, mellette 5 áron búzát, más ötön krumplit termeszteni.
A soros tanácsülésen heves vita alakult egy egerbegyi helyiség bérbe adása kapcsán. A helyiséget elfoglaló cég nem tartotta tiszteletben a szerzôdés feltételeit, ezért felmondták az egyezséget, s a helyiséget egy másik cég kapta bérbe. Utólag több egerbegyi lakos kifogásolta a megoldást, véleményük szerint inkább orvosi rendelôt rendezhettek volna be. Az alpolgármester szerint ennek semmi akadálya nem lett volna, amennyiben idejében jelzik a kérést. Ez annál egyszerûbb, hiszen a magyarnagykapusi tanács 13 tagja közül négy egerbegyi. Most már nem lehet visszakozni, hiszen a bérlôvel érvényes szerzôdést írtak alá.
• 11 éves kisfiú az áldozata annak a balesetnek, amely 3-án 19.30 órakor történt Tordán, a Republicii utcában. A 20 éves Iulian Cristorian CJ–06–KDP rendszámú 1300-as Daciáját vezette, amikor a 11 éves Alexandru Coloji szaladva, nem a kijelölt helyen akart átkelni az úton. A vezetô már nem tudta kikerülni a gyereket, akit csonttöréssel szállítottak kórházba.
• Fakitermelôket és -feldolgozókat ellenôrzött az elmúlt napokban a rendôrség, az erdészeti hivatallal karöltve, Bánffyhunyadon és környékén. Az akció célja a kitermelésre és feldolgozásra vonatkozó törvényes elôírások betartásának vizsgálata volt. 42 cég és több magánszemély tevékenységét vizsgálták meg, a 89 pénzbírság összértéke 107,2 millió lejre rúg. Az ellenôrzések során két bûncselekményre is fény derült: az alsógyurkucai Adrian Negrea (32) törvénytelenül vágott ki és vitt haza 6,2 köbméter fát a jósikafalvi erdészet tulajdonából, 4,7 millió lejes kárt okozva. A másik bûncselekmény teljes felgöngyölítése még folyamatban van, így csak késôbb kerül terítékre.
• Elektromos szerszámokat lopott a munkanélküli Szabó István. Az aranyosegerbegyi férfi április 27-érôl 28-ára virradólag feltörte az erdôfeleki Vasile Tuta lakását, ahonnan egy-egy villany hegesztôt, köszörût és lyukasztógépet emelt el. A kár értéke 12 millió lejre tehetô. A visszaesôként számontartott férfit lopás vádjával vizsgálják szabadlábon.
• Gyilkossággal vádolják Cristea Ioan 34 éves Szilágy megyei lakost. A földmûvelô férfi ugyanis 3-áról 4-ére virradólag halálra verte egy lapáttal a náprádi Cristea Traiant, miután az nem akart pénzt adni neki. A 64 éves áldozatot lakásán találták meg tegnap, belehalt a többszörös bordatörésbe és egyéb zúzódásaiba. A tett elkövetésekor Cristea ittas állapotban volt.
Igencsak eseménydús nap volt a csütörtöki a Gábor Lajos ügy — avagy Szamosújvár-dosszié — szereplôinek. Az elôzetes letartóztatásban levô Varga Ana ellen újabb per vette kezdetét: mint arról már írtunk, fiával, Viorellel és lányával, Dominicával okirathamisításba és adócsalásba is belekeveredett.
Gábor Lajos tegnapelôtt megpróbálta visszavonni Viorel Burzót érintô vádjait, ugyanis a Legfelsôbb Bíróság elôtt kijelentette: az az érzése, hogy felesége mégsem adott pénzt Burzónak szabadlábra helyezéséért cserébe, és csak azért tett a télen több feljelentést is, mert ki akarták lakoltatni házából, és bosszút akart álni.
Szintén csütörtökön Vasile Muresan, a szamosújvári börtön volt parancsnoka is bírók elé került. Minden reménye ellenére nem engedték szabadon, így továbbra is elôzetes letartóztatásban várja az ügy fejleményeit. Feleségének tanúvallomása szerint nem kapott pénzt Gáboréktól, az egész per színjáték.
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még ôszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késô,
most látom, milyen óriás ô –
szürke haja lebben az égen,
kékítôt old az ég vizében.
"kékítôt old az ég vizében", írja József Attila, amikor édesanyja, édesanyáink síron túl is tartó, egész lényünket meghatározó anyai erejére gondol. Ez a kiapadhatatlan és megszüntethetetlen anyaság istenközelibbé emeli a nôket.
A képzômûvészek emberségünk megtartásának ezt a legcsodálatosabb titkát mindig madonnaként, gyermekét karjaiban tartó anyaként ábrázolják. Ettôl a keresztény ábrázolástól senki sem tud elszakadni. A madonna annak a nônek az ideálja, aki testileg-lelkileg tiszta, gyenge és gyöngéd, szelíd és alázatos, engedelmes és sorsába beletörôdô. Ezeknek a képeknek a központi alakja ô, és nem a gyermek. Logikus is az anyaság-érzés megfogalmazásakor az anyát helyezni a középpontba. És egyszercsak rájövünk arra, hogy itt valamiféle csoda van: az édesanya akkor édesanya, ha azért van, hogy ne ô, hanem gyermeke kerüljön elôtérbe, és szülötte érdekét szolgálja minden.
Magyar társadalmunk szokásai szerint a nô feleségként és anyaként is megôrzi, lánykori neve megtartásával, saját identitását. Társadalmi helye, megbecsültsége nem asszony vagy szülô mivoltának függvénye. Lorántffy Zsuzsanna vagy Szilágyi Erzsébet ugyanaz a személyiség maradt gyermekkorától öregségéig, függetlenül attól, hogy kihez ment férjhez vagy kik voltak a gyermekei. Zrínyi Ilona anyaként sem változott Rákóczi Ilonává. A magyarországi személyazonossági igazolványokban a tulajdonos neve után az édesanya neve szerepel. Izraeli törvények szerint az számít zsidónak, akinek zsidó az édesanyja.
A Biblia anyamodellje is erôs, határozott, bátor és okos asszony: "Felkel még éjjel, eledelt ád az ô házának... Gondolkodik mezô felôl, és megveszi azt... Az ô derekát felövezi erôvel, és megerôsíti karjait" (Péld 28,15). Ma, anyák napja alkalmával ezeket a testileg-lelkileg erôs asszonyokat köszöntsük fel.
Csókoljuk meg azoknak az édesanyáknak a kezét, akik kénytelenek voltak nôiességükbôl jó részt megtagadni, hogy gyermekeikért apaszerepet is vállalhassanak magukra. Azokra a feleségekre gondolok, akiket segítôtársa elhagyott, vagy meghalt, esetleg fogságba, börtönbe került. Akiknek törékeny nô létükre erôs apákká is kell lenniük azért, hogy gyermekeik teljes értékû emberekké fejlôdhessenek. Úgy csókoljuk meg férfias kezüket, hogy legalább egy pillanatra átélhessék nôiességük teljességét.
Simogassuk meg azoknak a nagymamáknak szürke haját, akik unokáik kedvéért, öregségükre édesanyákká fiatalodtak. Az ô megöregedett szívük kisgyermekes-anyányi felelôsséget és aggodalmat kell elhordozzon. "Más világban" megszerzett tudásukkal egy új világra képesek felkészíteni unokáikat. Akik sohasem töltekeznek szeretettel, csak mindig sugározzák azt. Próbáljuk meg e simogatással elhitetni velük, hogy sikerült nagy akarásuk erejével egy egész generációt átrepülniük.
Nagyon-nagyon dicsérjük meg ma azokat a nagy-kislányokat, akik legnagyobbak egy-egy sokgyermekes családban, mert ôk idejekorán rákényszerülnek az anyaszerepre. Korai felnôtté válásuk megkeményíti lelküket. Pótoljuk elismeréssel azt az anyai szeretetet, amelybôl nekik, korai felnôttségük miatt kevesebb jutott.
Vigyünk egy nagy-nagy csokor virágot május elsô vasárnapján a beteg, ágyban fekvô vagy tolókocsiban élô anyáknak. A tág, szabad és sokszínû világot varázsoljuk ágyukba ilyenformán, hogy lelkük megtelhessen ezzel az érzéssel, amelyet majd tovább adhatnak gyermekeiknek. Élhessék át ôk is a gyermeki lélek tágításának, színesebbé tételének csodálatos élményét.
A részeges, "semmirevaló" apák feleségeit ringassuk álomba, bár egy kis idôre, anyák napján, hogy álmukban erôs, magabiztos, megbízható társsá válhasson férjük. Felébredve úgyis nekik kell majd a családdal járó munka mellett a szégyent is hordozniuk. És igazi anyaként még azt is el kell érniük, hogy gyermekei tiszteljék, becsüljék és szeressék apjukat, mert különben egész életükön keresztül sérült énjüket fogják majd cipelni. A boldog családmodell legalább álombeli átélésére nagy szükségük van, mert fiaikat ôk kell hogy felkészítsék a majdani apaszerepre.
Május elsô vasárnapján csókoljunk meg minden ismerôs testi vagy szellemi fogyatékos gyermeket, hogy édesanyjuk, legalább egy mozdulat idejéig, szûnjön meg szégyenkezni miattuk. Ezek az édesanyák sohasem lehetnek büszkék gyermekeikre. Pedig minden szülô gyermeke sikerében leli legnagyobb örömét. Honnan veszik ezek az édesanyák az erôt ehhez az állandó megaláztatáshoz? A fogyatékos gyermek csak részvétet, sajnálatot vagy irtózást vált ki az emberekbôl. Pedig egy ilyen gyermek nevelése sokkal több áldozatba kerül, mint az egészségesé. Ôk egy napból 24 órát szolgálatosak, és nem 18 vagy 25 évig, hanem a szüléstôl saját örök pihenésükig. Olyan anyák, akik egy percre sem élhetik meg önmagukat, mert gyermekeik sohasem lesznek képesek önmaguk megélésére.
A mások gyermekét nevelô anyákért meg külön imádkozzunk ezen a szép ünnepen. Isten adjon nekik igazi szülôi lelkületet, hogy az állandó áldozat tulajdonképpen állandó nyereség legyen számukra is. Hogy megtapasztalhassák, mit jelent úgy adni, hogy valójában kapjunk, hogy úgy alázzuk meg magunkat, hogy felmagasztaltassunk, hogy állandóan szolgálva egyre gazdagabbak legyünk. Mert az anyaság erejének forrása maga az Isten Lelke.
— Milyen érzés anyának lenni? — kérdeztem a 21 éves Maklár Zsófiát, akinek háromhónapos kisbabája van.
— Csodálatos. Habár, megvallom, egy kicsit féltem az anyasággal járó feladatoktól, mivel a baba egy kissé korán érkezett. Még fiatalok vagyunk és eddigi életünk szórakozással telt el. Jó társaságunk volt, és a házasságunk után is jártunk még diszkóba, hétvégeken közös kirándulásokat szerveztünk. Mindezek azonban lassan elmaradtak. De nem bánom. Most mindenünk a kis jövevény. Ô tölti ki napjainkat. Amikor megszorítja parányi kezével ujjamat, érzem, hogy egymásra vagyunk utalva. Nemcsak ô, a parány énrám, hanem én is ôrá.
— Kaló Mária 30 éves. Már harmadik gyermekét hozta világra. Nem okozott ez különösebb gondot?
— Két fiunk után nagyon szerettem volna egy kislányt is. A harmadik is fiú lett. És bûnt követnék el, ha azt mondanám, hogy megbántam. Felnevelése egész másképp fog történni, hisz már megvan a kellô tapasztalatom, és korban is érettebbnek érzem most magam, hogy másképpen fogjam fel a gyermeknevelést. Boldog vagyok, mert családunk ezáltal hasonlít a mesebeli királyéhoz, kinek szintén három fia volt. De remélem, hogy nem csak a legkisebb fiú fogja beváltani a hozzáfûzött reményeket.
— Horváth Katalin fôiskolás diák volt, amikor megszülte elsô gyermekét, egy kisleányt. Milyen volt diákként anyának lenni?
— Nem volt túlságosan nehéz, hisz édesanyám és nagymamám mellettem voltak. Így egy vizsgámat sem kellett elhalasztanom. A terhességem alatt is végig jártam a kurzusokra, talán éppen emiatt született Ildikó nyolc hónapra. Szövôdmények is adódtak, és én csak annyira emlékszem, hogy nem akart sírni és pofozták, hideg vízbe tették, megint pofozták, én csak annyit tudtam mondani: sírj már, sírj már! Aztán gyenge nyöszörgô hangon felsírt, de élt, és ez olyan erôt adott, hogy minden más bajról megfeledkeztem. A nehéz szülés miatt mendencém és csigolyáim kimozdultak a helyükrôl. Az orvosok azt mondták: több gyereket ne vállaljak, mert végzetes lehet számomra. Mégis vállaltam, mert a családot csak úgy láttam teljesnek, ha a leányomnak egy testvért is ajándékozhatok. Ez meg is történt. Hála a jó Istennek, nem haltam bele, és most egy fiúval is büszkélkedhetem.
Sokszor tettem fel magamnak a kérdést: vajon mit rejt az anyai tekintet? Mitôl válik egybôl sejtelmessé, titokzatossá, ábrándozóvá, midôn keblére öleli kisdedét, hogy az áldott anyatejjel megszoptassa. Mitôl ez a teljes átalakulása a nônek? Lehet, hogy napi teendôi közben a fáradságtól sokszor indulatossá válik, fôleg ha a baba túlzottan nyûgös, sôt még haragos pillantásokra is képes, de mikor felemeli, nyugtatgatja, meleg keblére vonja, lénye átalakul, elfelejti a napi gondokat, a világ megszûnik számára létezni. Csak egy a fontos, a kisded. A csöppnyi apróság pedig bizonyára megérzi ezt az anyai szív dobbanásain keresztül, és megnyugszik. Anyák, öleljétek mindig magatokhoz gyermekeiteket, hogy majdan az ô szeretô ölelésük hozza el számotokra a megnyugvást: nem éltetek hiába!
— Hogy hívják a zöld csuhás szerzetest?
— Környezetbarát.
Merthogy rég találkoztunk. Jó, tudom, hogy nem érsz rá. Persze, meg dolgozol is. De hát én is. Na, mindegy. Egyetem? Hogy megy? Jól? Ennek örülök. Mi az, hogy mehetne jobban is? Ja, hogy még három vizsgád maradt télrôl. Az más. Akkor elhiszem, hogy inkább tanulsz. Tegnap sem voltál órán, értem. A munka, hát persze. Meg a pénz. Nekem mondod?
És egyébként milyen volt a május elsejéd? Te is kirándulni voltál? Szerintem sem volt így túl jó ez a keddi nap, na de legalább egy rövidke kirándulás belefért. Mi kimentünk Sztánára. Hogy nem unjuk-e még? Ja persze, te még emlékszel arra, hogy tavaly meg tavalyelôtt is ugyanezt meséltem. (Te! Lehet, hogy mi egy éve találkoztunk utoljára?) Egyébként sem lehet Sztánát megunni. Meg aztán tudod, hogy van ez... Jó társaság, jó levegô, nagy evészet, némi dombmászás, meg ami belefér. Ajánlom, menj ki egyszer. Idén is hívtalak volna, de nem tudtam, hol érhetnélek el. Hogy te sem tudod az én telefonszámomat? Felírom, ha akarod. Nincs tollad? Nem baj, nálam mindig van ilyesmi, tessék, itt van a számom, tedd el jól, holnapra úgyis elveszíted... Mindegy.
Mesélj még valamit. Amúgy mivel foglalkozol? Úgy értem, az egyetemen és a munkán kívül. Mi az, hogy semmivel? Hát valamivel csak elfoglalod magad. Nem? Olvasni szoktál? Aha, értem, a könyvek tényleg nagyon drágák, de azért mégis... Na, jó, én nem azt mondtam, hogy a kosztpénzedet költsd könyvre. De ott vannak az antikváriumok. Jó könyvek, olcsón. Vagy a könyvtárak... Utálod a könyvtárakat. Pech! Akkor biztos tévét nézel... Szóval nincs tévéd. Rádiózni szoktál? Az jó. Na látod, nekem is az a kedvenc zenerá- dióm. Újságot olvasol? Néha. Hát, a semminél az is több. Te, ha már itt tartunk, nincs kedved újságot írni? Hol? hát nálunk. Mi az, hogy miért? Csak! Na jó, tudom, hogy ez nemelég nyomós érv, de csak gondolj bele: nyugodtan leírhatod a véleményedet bármirôl, elmehetsz egy csomó érdekes helyre, megismerhetsz rengeteg embert, még egy kis pénzt is kereshetsz vele, no, nem sokat, de azért mégis... Aha. Persze. Értem. Nincs idôd. Az egyetem meg a munka, hát igen, értem. Nem, nem, dehogy haragszom, szó sincs róla. Tudom, tudom, sietsz dolgozni. Azért jó, hogy beszélgettünk.
Intermedialitás néven új TDK-szakosztály dolgozatait vitatták meg április 27-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán. Szó esett a tipográfia stilisztikájáról, orosz hasonmástörténetekrôl, Jim Jarmusch, Lucian Pintilie, Kenneth Branagh filmjeirôl, valamint a Garfield-képregényekrôl és a reklámok retorikájáról, még a már klasszikusnak mondható Milka-tehenek is szerepeltek a repertoárban.
A szakosztály hangulata nem hazudtolta meg saját újdonságát: a szokatlanul sok hozzászólás mellett frisseségébôl még arra is jutott, hogy szójátékok szülessenek: Garfield vendégszereplése a filológián, vagyis "garfilológia".
Pethô Ágnest, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék tanárát, a szakosztály vezetôjét kérdeztük:
— Az "intermédia" különbözô közegekben felbukkanó divatos szó. Mit jelent az intermedialitás mint TDK-szakosztály?
— Az intermedialitás legáltalánosabban különbözô kommunikációs rendszerek közötti kapcsolatokat jelent. Ha az emberi kommunikáció bármely területét nézzük, azt látjuk, hogy általában összetett közleményeket alkotunk: az élôbeszédet a gesztusnyelv és térkihasználás, valamint a hangzás különbözô lehetôségei formálják, az írásnak lényeges eleme a képi megjelenés, a képeknek gyakori kiegészítôje az írás, a filmben az összes kifejezési forma megjelenhet. A könnyûzene ma már legalább annyira fontos látványvilágként, mint hangzásként, a különbözô mûvészeti ágak lehetôségei gyakran összeszövôdnek egyazon mûalkotáson belül, és így tovább. Az intermediális viszonyok az ilyen hibrid szövegek általános kommunikációelméleti vagy retorikai kutatásának kitüntetett területét képezik.
— Miért tartotta szükségesnek az új TDK-szakosztály létrehozását?
— A Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéken évek óta vezetek másodéven egy szeminárium sorozatot Kép és szöveg címmel, ezenkívül negyedéven választható tárgyként foglalkozunk a Mozgókép szemiotikájával, és ugyancsak évek óta voltak abban a helyzetben a fölvetett kérdések iránt érdeklôdô diákok, hogy dolgozataikat hol az irodalmárok, hol pedig a nyelvészek körében, tehát nem egységes tematikus keretben mutathatták be. Az idén ezenkívül a jelentkezôk nagy száma (11 dolgozat) is indokolta, hogy külön szakosztály induljon ezekkel a témákkal.
— Milyen újdonságot hoztak a dolgozatok?
— Az újdonság nem a dolgozatokban volt, hisz eddig is neveztek be ilyen témákkal a TDK-ra, sôt néhány díjnyertes is volt köztük az évek során. 1998-ban és 1999-ben külön kollokviumot szerveztünk a mûvészetek dialógusáról a filmmûvészetben. Az újdonság az volt, hogy most külön szakosztályban és két nagyobb témakörre bontva vitathattuk meg a dolgozatokat. Elôbb a nyomtatott szöveg és képszerûség, illetve a kép és szöveg kombinációjának tekinthetô (fotografikus) reklámok, képregények kérdései kerültek sorra, délután pedig a mozgóképpel kapcsolatos elemzések.
— A köztudatban a bölcsészkaron kizárólag a magas kultúra termékeivel foglalkoznak. Az Intermedialitás szakosztályban viszont a populáris kultúrával foglalkozó dolgozatokat is bemutattak. Milyen lehetôségét látja a két regiszter keveredésének, a "garfilológia" létrejöttének?
— Ezt nem kell létrehozni, hisz már van ilyen: antropológusok, filozófusok, esztéták, irodalomtudósok és filmelméletírók régóta foglalkoznak a populáris kultúra tudományos igényû leírásával. A tanszéken jelenleg nem csak a stilisztika szemináriumok, hanem különbözô néprajzi tárgyak keretében is szóba kerülnek a tömegkultúra különbözô aspektusai. A leendô magyartanárok képzésébe, azt hiszem, azért különösen fontos ilyen témákat is beiktatni, mert így késôbb, gyakorló tanárként esetleg nem csak a költôi képalkotás jellegzetességeirôl tudnak majd értekezni, hanem a mindent elárasztó tömegkultúra hatásmechanizmusairól is képesek lesznek többet mondani egy lekicsinylô legyintésnél. Talán éppen azzal tudják fejleszteni a gondolkodást, hogy olyan szövegvilágokra irányítják a figyelmet, és teszik az elemzés tárgyává, amelyekbe egyébként az egyre kevesebbet olvasó kamaszok, akárcsak a szomszéd szobába, automatikusan, az értelmezés igénye nélkül "lépnek át" nap mint nap. A magas kultúra szövegei iránti érzékenység fejlesztése során a tömegkultúra jelenségeinek körében sem árt szétnéznünk, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy manapság a kettô egyre nehezebben választható szét.
Második alkalommal rendezték meg április 27-én a Kolozsvári Magyar Állásbörzét. Az idei abban hozott újat, hogy jóval több cég képviseltette magát, és nem a Diákházban, hanem elegánsabb környezetben, a Continental Szállóban nyitotta meg kapuit. A fôszervezôk Banu Gabriella, Ficz Emôke és Mohácsek Orsolya, ôk foglalkoznak a Karrier Irodával is. A börzefüzetet Horváth Zsolt szerkesztette és tördelte. Mohácsek Orsolyával beszélgettünk:
— Úgy tûnt a tavalyi állásbörzén, hogy van igény rá, így indítottuk el novemberben a Karrier Irodát, ami január óta komolyabban mûködik. Most inkább a Karrier Börzére koncentráltunk. Negyvenhárom cég vett részt (ha a KMDSZ-t is beleszámítjuk) Erdély különbözô részeibôl, de Bukarestbôl és Budapestrôl is. A cégeket a tavalyi tapasztalatok alapján gyûjtöttük össze különbözô adatbázisokból, voltak személyes ismerôsök. Értesítettük ôket faxon, levélen. A kolozsvári és a Hargita megyei vállalatok kínálták a legtöbb állást, de több szatmári, nagybányai, egy-egy brassói, marosvásárhelyi, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi cég is keresett végzôs egyetemistákat és diákokat rész-idôs munkára. A börzefüzetek késése miatt keletkezett egy kis torlódás az elején, de amúgy a szervezésrôl mindenki pozitívan nyilatkozott. Többen kifogásolták, hogy csak néhány szakmában ajánlottak állást, és hogy a több ezer erdélyi cégbôl kevesen jöttek el. A mérnöki szakok iránt volt a legnagyobb a kereslet, de több ajánlat közül válogathattak az informatikát, építészetet, közgazdaságtant, grafikát végzettek is. Bizonyos cégek szolgálati autó és lakás mellett mobiltelefont is ajánlottak, emellett sokan ígérték a külföldi vásárokon, képzéseken való részvételt. A diákoknak nyújtott lehetôségek közül megemlíthetjük a részidôs, nyári munkát.
még te is belecsöppenhetsz. A közepébe. Kapd le a könyvespolcról a Harmonia Caelestist, de ha nincs meg neked, az sem kizáró körülmény. Biztos, hogy a kezedbe nyomnak egyet a Másvilág klubban. Ugyanis ott most éppen ezt a könyvet olvassák. Fel. Folyamatosan. Addig, amíg tart.
Tegnap este hétkor maga Esterházy kezdte, de akárki folytathatja. Akkor is menj el, ha nem akarsz felolvasni, csak kíváncsi vagy, hogyan csinálják mások. Mert lesznek ám ott sokan!
Te még mindig itt vagy? Pedig azt mondják, hogy a mester be is fejezi a felolvasást. Valamikor vasárnap hajnalban. Szép hajnalt mindenkinek!
Zorán
koncertezik május hetedikén este 8 órakor a kolozsvári Sportcsarnokban. Diákoknak és nyugdíjasoknak (komolyan mondom!) kedvezményesen.
A Sajtóházban
egyetemistákkal találkozik Bitó László regényíró, a Columbia Egyetem nyugalmazott professzora, május 7-én, hétfôn, délelôtt 10-kor (pontos cím: Rákóczi/Eremia Grigorescu út 52. szám). Délután 5-tôl pedig a Gaudeamus könyvesboltban Ábrahám és Izsák címû regényét dedikálja.
Elôadást tart
Rácz Géza, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szociológia tanszékének munkatársa május 7-én, hétfôn délután 5-tôl az Apáczai Csere János Gimnázium dísztermében. Az elôadás címe: Hunok, magyarok az ôsi indiai civilizációban. A belépés ingyenes.
Az eredményeket
május közepén függesztik ki a KMDSZ irodájában a nyári egyetemekre és az ôszi magyarországi részképzésre, valamint az Iskola Alapítvány nyújtotta tanulmányi ösztöndíjra jelentkezettek elbírálása nyomán.
Szociális
ösztöndíjak második részletét május végén lehet majd felvenni az irodában.
Nagyon jó ötletnek tartom a megszervezését, egy plusz lehetôség a végzôsöknek — és nemcsak. Volt két ajánlat, ami érdekelt, kitöltöttem két ûrlapot, és most várom a visszajelzést. (földrajz–angol szakos negyedéves)
Kevés volt a jelentkezô. Csalódtam. (az egyik cég képviselôje)
A szervezés nem volt jó, de sok cég képviseltette magát, és hasznos dolog. (Krisztián, végzôs közgazdász)
Zsúfolt volt, nagy volt a tömeg, az eleje egy kicsit nehezen indult be. Ajánlatok voltak, megérte eljönni. (R. Bálint, végzôs közgáz–infós)
A szervezés nagyon jó, talán eddig két jelöltet találtam megfelelônek. (K. István, cégképviselô)
A szervezés jó, csak kevés a lehetôség a villamosmérnökök számára, fôleg itt Kolozsváron, vagy Székelyföldön, ami engem érdekelt volna. Egy nagyobb helyet kellett volna keresni, mert sokat kellett az embereket kerülgetni. (F. Endre, villamosmérnöki)
Sajnos a szakmámban semmilyen állás nincs, de találtam egy-két érdekes ajánlatot. Egy kicsit sokoldalúbb lehetett volna. (Júlia, biológia szak, IV. év)
Meglepett, hogy csak negyven cég jött el abból a több ezerbôl, ami itt Kolozsváron és Erdélyben létezik. Az a gond, hogy nagyon kevés szakterületet fognak át. (végzôs biológus)
Rosszul kezdôdött, mert fél órát kellett az ajtóban állnunk. Jó, hogy van egy ilyen jellegû rendezvény. Elég nagy a felhozatal, én két helyen próbálkoztam. (Jutka)
A szervezéssel meg vagyok elégedve. Más börzékre is szoktam járni, de eddig ez a legjobb, amin részt vettem. A jelentkezôktôl többet vártam, ilyen szempontból nem a legeredményesebb. (építkezési cég képviselôje)
Szükség van rá. Gyakrabban is meg lehetne szervezni. (Csabi)
Jó, bár nem képviseltette magát minden profilú cég. (M. Csilla, európai tanulmányok)
Kíváncsian vettem kézbe a múlt heti szegedi 25. Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról szóló tudósítást, mivel én is részt vettem a humán szekcióban (április 9–11.). Olvasás közben egyre inkább elcsodálkoztam. Ugyanis a humán szekciós szervezésrôl minden elképzelhetô, csak az nem, hogy itteni diák elismerôen gondolna vissza rá. Az említett eseményrôl ugyanis én, sajnos, egészen másképp vélekedem, mint a többi hazai résztvevô, akivel találkoztam. Kezdôdött azzal, hogy induláskor még semmit nem tudtunk az eseményekrôl, helyszínekrôl.
Nem tudom, hogy a közgazdasági szekcióban tényleg azért kaptak csak különdíjakat a résztvevôk, mert alacsonyabb volt a színvonal. Elképzelhetô, hogy a romániai közgazdászképzés elméleti, "magolócentrikus" oktatása miatt a hazai dolgozatok egyelôre nem tudják megállni a helyüket a magyarországi diákok munkáival szemben. Az anyanyelvû oktatás, szakmai gyakorlat hiányát meg sem említem. Ám ez még mindig a jobbik eset a miénkhez viszonyítva. Mert amikor félnapi utánajárással sem kaptam meg a tanári vélemé-
nyezést, akkor tudtam meg, hogy a
határon túliak részvétele csak formális.
Magyarországon, szemben az itteni gyakorlattal, a résztvevôk kézhez kapják a tanári véleményezést a pontozással együtt, erre a bemutatóban reagálni kell, és ehhez hozzáadódik az ekkor kapott pontszám. Efelôl érdeklôdve azt a választ kaptam, hogy a határon túliak nem kapnak pontozást, csak bemutatják a dolgozataikat, de nem vesznek részt a versenyben. Kérdeztem, hogy ezt miért nem tudatták idejében, hogy ne jöjjünk hiába. Erre közölték: ha nyernénk, akkor nekünk nem tudnának fizetni. (Mellesleg, joggal tarthattak ettôl, hiszen tôlünk eleve csak olyanok vesznek részt, akik az itthoni TDK-n helyezést értek el.) Tehát mi nem indulhatunk a versenyen, de élvezhetjük annak hangulatát, bemutathatjuk a dolgozatainkat. Kösz szépen, lehet, hogy van, akinek ez megér többszáz kilométernyi utazást, de nekem nem. Itthon ugyan megígérték az egyetemen, hogy támogatják a részvételt, ám csak hazaérkezés után tudtam meg, hogy nem olyan számlára fizetik be az összeget, mint amilyet én kaptam, és olyan procedúra után, hogy kétes, lesz-e belôle valami.
Maradt hát a diszkrimináció, mert nem tudom másképp nevezni a tudomány egyetemességének ezt a szegedi, pontosabban: "juhászgyulatanárképzôfôiskolai" értelmezését. A piliscsabai konferenciáról hazatérôk mesélik, hogy a társadalomtudományi szekcióban, ahová ugyancsak beiratkozhattam volna, rendesen részt vehettek a határon túliak, sokan nyertek is. Pedig ott nem 8, 10, 12 ezer forintokat osztogattak többhetes késéssel, hanem 20, 30 ezreket, készpénzben. Ami a diákok érdeklôdését illeti, teljes pangás volt.
A közgázasok pragmatizmusát, ki-egészíteném azzal, hogy ezt nem csak egyetemi oktatásból kell levezetni, hiszen vannak általános különbségek a magyarországi és a hazai fiatalok között: az ottani szabadabb nevelési elvek következtében ôk hamarabb függetlenednek, önállósodnak, és a jobb gazdasági helyzet miatt korábban el tudnak kezdeni dolgozni. Viszont, ami a TDK-t illeti, én nem érzem úgy, hogy e téren le lennénk maradva a szegediektôl.
A Campus népszerûségét mi sem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy aki egyszer belekóstolt, az sokáig hû marad hozzánk. Ezt onnan tudjuk, hogy a következô írás szerzôje is Interneten olvasta vitaindító cikkünket. Ti pedig ezt olvassátok, és ha véleményetek van, továbbra is várjuk a hozzászólásokat.
Egyenruha, egyencipô, egyenkabát, egyen-nem... Néhány évvel ezelôtt egy parfüm láttán akadt meg a tekintetem ezen a szón: uniszex. Férfiaknak és nôknek is ajánlják. Hát jó — gondoltam akkor magamban, és továbbmentem. Aztán egyre több ruhadarabon volt olvasható ez a szó: uniszex... vagyis egyen-nem. Valóban ennyire egyen-ek lettünk?
Egy évvel ezelôtt a Nôk Lapja arról cikkezett, hogy hová tûntek a férfiak a környezetünkbôl. Sajnos, a téma ma sem veszített aktualitásából. Barátnôimmel mi is gyakran azt kérdezzük: hová tûntek a férfiak? Egy konferencián találkoztam egy 40 éves, nagyon szép, többdiplomás, megbecsült állású nôvel. Egyedül neveli másfél éves gyermekét. Más eset: harmincéves üzletasszony, szép és talpraesett. Egymaga neveli négyéves gyermekét.
Környezetemben szinte mind nôs férfiak találhatók, kolléganôim pedig egytôl-egyig egyedülállók. Miért? Sokan azt mondják, a válasz egyszerû: melyik családanya engedheti meg magának, hogy évekig továbbtanuljon? Teljesen természetes, hogy azok a nôk tanulnak tovább, akik egyedül vannak. Harmincéves barátnôm meséli, hogy ismerôsei közül ô az egyedüli, akinek a házasság valahogy "nem jött össze". De az is igaz, hogy a barátnôi szinte egytôl-egyig "megdolgoztak" azért, hogy férjhez menjenek...
Valamikor olvastam egy folyóiratban, hogy a nôk ezzel a fene nagy feminizmussal a legnagyobb öngólt rúgták maguknak. S ha mélyen belegondolok, be kell látnom — bárki is mondta ezt —, igaza van. Nem a kiharcolt jogokra gondolok most, azokra szükség volt. Csakhogy az egyenlôséget sokan összetévesztették az egyformasággal. Ahogy egy kollégám a napokban mondta: a nôk az utóbbi idôben nagyon sok mindent elértek maguknak, csak épp elfelejtettek nônek lenni.
16 évesen Angliában nyaraltam egy ottani családnál, ahol biza hamar feltûnt nekem, hogy az apuka mindig elsôként lépett be a házba, és még csak eszébe sem jutott, hogy a feleségét elôre engedje. Csodálkozó kérdésemre csak ennyi volt a válasz: "Miért engedném elôre, hisz egyenlôk vagyunk?"
Azóta eltelt egy pár év, de valahogy még nem szoktam meg ezt a nagy egyenlôséget. Aztán sikerült más szemszögbôl is meglátnom a dolgokat. Egy német fiatalember mesélte el nekem, hogy valamikor ô is szívesen engedte elôre a nôket, csakhogy egyre gyakrabban került kellemetlen helyzetbe miatta. Az "emancipált hölgyek" egy kedves nôi mosoly helyett felháborodással és szemrehányással (Mi is ki tudjuk nyitni magunknak az ajtót!) jutalmazták udvariasságát. És ô is, mint a többi férfi, nagyon hamar beletanult az új szerepbe.
S talán az sem véletlen, hogy ilyen körülmények között megnôtt azon férfiak száma, akik egy másik férfiban találják meg életük párját, vagy azoké a nôké, akik csak más nôkkel érzik jól magukat. Végül is, ha uniszexek lettünk, akkor az ilyen apróságok már teljesen mellékesek...
Hová tûntek a férfiak? — költôi kérdés, de nem nehezebb megválaszolni, mint azt, hogy hová tûntünk mi, nôk. Épp ezért, mielôtt kígyót-békát kiabálnánk a férfiakra (bár annak, sajnos nagy része igaz) nem ártana magunkba néznünk: mivel ijesztjük el mi, nôk, a férfiakat? Mivel rontottuk el ôket? Hamar be kell látnunk, hogy bôven van, amit tanulnunk nagy-anyáinktól, ami a nôiességet és az apró nôi praktikákat illeti. De meggyôzôdésem, hogy megéri. Mert hiszek abban, hogy nôies nôk mellett a férfiak is elkezdenek ismét igazán férfias férfiak lenni.
Sokat meséltek már nekünk arról, milyen is kell legyen a jó újságíró. Azt tudjuk, hogy tudnia kell kérdezni, legyen kíváncsi és érdeklôdô. És jó az, ha szeret utazni. Ezen tulajdonságok fejlesztésére pedig igen alkalmasak azon tanulmányutak, amelyeket többnyire Szabó Zsolt tanár úr szervez diákjainak. Ezúttal Németh László születésének centenáriuma alkalmából szerveztek emlékünnepséget Nagybányán, amelyen néhány másod- illetve harmadéves újságíró szakos diák képviselte az ifjúsági szekciót. Ilyenkor az a teendô, hogy az ember (a diák) kutatja egy kicsit az illetô személyiség munkásságát, ír belôle egy dolgozatot, amit aztán elôad. Ezúttal Lôrincz Emese, Major Emôke, Nyulas Ildikó, Pünkösti Réka, Sándor Boglárka és Szilágyi Erzsébet vállalták, hogy rávilágítanak néhány részletre az életmûbôl, annál is inkább, mivel tudták, hogy egy ilyen kiruccanás a szakmai tapasztalaton kívül még rengeteg érdekes dolgot tartogat a résztvevôknek. Maga az utazás is eléggé eseménydús, hiszen Válaszút, Bonchida, Szamosújvár, Dés, Alsókosály, Kackó, Galgó, Nagysomkút és Kôvárhosszúfalu érintésével jutottunk el Nagybányára, aztán még beiktattunk olyan állomásokat is, mint Koltó, Zsibó, Szamosardó, Monó, Misztótfalu, Szinérváralja, Felsôbánya. Szóval, a fél világ.
Persze, ilyenkor némi hivatalos programot sem lehet megúszni. Például a Németh László Gimnázium díszelô-adását és a templomi megemlékezést, amelyen rangos meghívottak tartottak nem kevésbé rangos elôadásokat. És közben fény derült az újságíróknak egy mindezidáig rejtett tulajdonságára: valamilyen titokzatos oknál fogva az újság-írók éjszaka szeretnek várost nézni. Aki nem hiszi, legközelebb jöjjön velünk!
Ahogy kezd kitavaszodni, nekem minden nap olyan, mint a május elsejék. Képtelen vagyok egy percig is a négy fal között ücsörögni, és addig meg nem nyugszom, amíg valakit meg nem gyôzök, hogy legalább a Botanikus Kertig vagy a parkig kísérjen el. A Fellegvár megmászása vagy a Bükk már egy kicsit nagyobb vállalkozásnak tûnik, de néha arra is rászánom magam.
A munka ünnepe alkalmával azonban úgy döntöttünk, hogy nagyobb fába vágjuk a fejszénket, már csak azért is, hogy az igazi május elseje emelkedjen ki a május elsejékhez hasonló napok közül. A cél: Félix-fürdô (igazán nem kis út egy napra!).
A kora hajnali, hat órai vonat senkinek nem volt ínyére, de ha az idei elsô fürdôzésünkre, úszkálásainkra gondolok, igazán megérte felkelni. A Váradig öt órát döcögô személyvonat csak úgy ontotta magából a turistákat. Sztánán azok szálltak le, akik Kós Károly két építményét akarták megcsodálni (a Varjúvárat és a Szentimrei-házat), a Csiga-dombot, a Ríszeg-tetôt. A következô megállónál a termálfürdôk vonzották az embereket, ezután egy erdôsebb részen fékezett a vonat. Itt is több tucat hátizsákos, többnyire egyetemista szállt le, ôket a barlangok érdekelték. Átmentünk Csucsán is. Bánhattuk, hogy kihagytuk az Ady–Goga kastélyt. Aztán végre jött Várad is, villamos, busz, na és természetesen a tömegnyomor (az utóbbi jelenséggel a késôbbiekben is találkozhattunk).
A Félix-strandot még nem nyitották meg, úgyhogy az Apolló mellett maradtunk. Szoláriumbarnította hölgyemények, izompacsirták, túlsúlyos nénikék és bácsikák, kiabáló gyerkôcök, ricsaj…, csak helyet találunk keveset. Az egyik medencében olyan forró a víz, hogy már-már a rosszullét környékez, a másik hômérséklete egy-két fokkal alacsonyabb, de úszni csak nem lehet, mert mindenki ebben ténfereg, a harmadikban gyerekek ugrálnak. Kiderül közben, hogy még létezik egy fedett medence is, de hát az kit érdekel ilyen nagy hôségben.
Napozunk, eszünk, aztán elindulunk, nézzünk szét. Az elsô dolog, amin meg-akad a szemem, az, hogy egyesek kihozták a mérlegeiket, és ezzel próbálnak pénzt keresni. Okos ötlet, nem koldulnak, nyújtanak valamit az adakozónak. Ezer lej egy méretkezés, igazán nem nagy ár annak tudatosítására, hogy bizony-bizony kezdünk túlsúlyosak lenni, vagy hogy amióta kétszer átevickéltünk az egyik medencén, egy-két kiló súlyfölösleget leadtunk. Talán majd, ha rászorulok, elhozom a családom egyetlen mérlegét (igaz, szerencsétlen öt-hat kilóval kevesebbet mér, de hát az csak jó!), kitelepedem a Matyi-térre, s várom az érdeklôdôket. Remélem, megszántok, és megméretkeztek ti is. Ha jól beválik a bolt, egész hálózatot indítok be, minden forgalmasabb helyre állítok egy-egy mérleget (automaták lesznek, fejlôdni kell a korral!).
Visszafelé helyjegyet nem kaptunk, örvendtünk, hogy egyáltalán felfértünk a vonatra. De így is megérte, még ha tíz órát (öt oda, öt vissza) is utaztunk öt óra ott-tartózkodásért. Na és egy-két briliáns ötlettel is gazdagodtam.
Kedves Megjelentek,
Kolozsvári Barátaim!
Egy csöppnyi hon, haza, ház, otthon, kuckó néhány négyzetméterbe sûrítve tárul itt és most elénk.
Mint egy babaházat a kíváncsi tekintetek számára, úgy fordítja ki alkotója a múlt privát kellékeit.
A kiállítóteremben rég megtörtént események átköltését, sûrítését kapjuk. Föld, széna, vályogtégla, krumpli — jelekként jelölik helyüket és jelhagyójukat. A hely itt most a konkrét térben elhelyezett szülôház, a parasztság hagyományos tárgyi környezete. Föld, széna, vályogtégla, krumpli — mindösszesen: gyökerek, kötôdések, sorsok, életek és mulandóság.
Urbán Tibor bábuzva emlékezik. Lefotografált ôsei, mintha életre keltett, bepólyált mézeskalács-figurák volnának. Bábukként, mindennapi környezetükbôl kiragadott, privát otthonuk rituális átköltésében kapnak új, szakrális jelentést.
A rendhagyó fényképalbum folyamatosan üzen odaátról, és üzen Urbán Tibor is innen a bábuknak. Szabad az átjárás: létrán vagy kaptáron, madárkával vagy hajón, a Kiskert rejtekhelyemen keresztül.
A szabad lelkû Urbán Tibor kitárulkozása játékos és ôszinte. Folyamatosan magáról beszél, történeteket mesél el. Közben sajátos szövegekkel megerôsít vagy zavarba ejt bennünket. Elkezd egy mesét, amelynek a végén ôt is, mint a mesebeli legkisebb fiút, ott találjuk. De jelenlétében nincs semmi tolakodó, mert közben már mindenki rég saját emlékeibe merül el. Urbán Tibor csak a kezdô mondatokat adja a szánkba "egyszer volt...", hogy aztán mindannyian rátaláljunk arra az élményre, amely már a saját történetünk, mitológiánk. Most Urbán Tiborral lelépjük a kis földet, és közös útra indulunk a múltba. Ô rendszerint ebben a tiszta levegôjû buborékban, burokban hajókázik, amelyet úgy nevez, hogy a világ közepe. És, ha egy kis szerencsénk van, nekünk is megadatik egy kis hajókázás, kinek-kinek otthona-kötôdése szerint, ahol mélyeket szippanthatunk az emlékezés levegôjébôl.
Egy út a világ közepébe felér minden anyagi jóval, megvéd rossztól és bajtól. Urbán Tibor gyakran hajókázhat szerettei között, mert hál’istennek kerülik a nyavalyák. Nem kísérti semmi mulandó, mi fogyasztói. Nem gyûjt semmit, ami látszólag boldoggá teszi és komfortosabbá földi életét. Mert ez úgyis mind átmeneti. Gyûjt viszont mindent, ami lüktetô korunkban haszontalan kacat: családi fényképeket és történeteket.
Sorra veszi ôseit: ünneplôbe öltöztetett kislány virágcsokorral a kezében, nagy bajuszú, egyenes tartású honvéd, ifjú pár ünnepi viseletben, idôsebb pár hétköznapi öltözékben. A megbarnult, szakadozott fényképekrôl nyugodt tekintettel, mégis ünnepélyesen néznek ki ránk; élôkre. A kiállítóteremben megörökítettségük mozzanata környezetük emblematikus kiragadásával felerôsödik. Urbán Tibor most egy rövid idôre visszahozza ôket a földi életbe, egy Léh nevû faluba, a világ közepébe. Az ôsök és történeteik újraelevenednek, minden bábu újra nevet és személyiséget kap. Úgy helyezi el halottait a szülôházban, az udvaron, mint a természet organikus részét, odatámasztja ôket a csûr elé, a szétmállott fakerítéshez. A fonállal, mint pókhálóval körülszôtt fénykép-mézeskalácsok, jól ismert, otthonos fotográfiák számunkra: emberek paraszti viseletben vagy polgári ruhában. Privát életük fontos mozzanatait, rituáléit dokumentáló fotográfiákon akár a mi dédapáink, dédanyáink is állhatnának. Ez a mi közös mitológiánk.
Urbán Tibor a tér-idô játékával megmutatja számunkra a lélek legbensôbb rétegeit. Az emlékezés mélységeit. A hagyományok ébrentartásának lehetôségét. Az ôseink, halottaink iránti tiszteletet. A közösséghez tartozás fontosságát. Mert életünk során mindannyian keressük a helyünket. Keressük identitásunkat, mert tartoznunk kell valahová, hogy nyugodtan éljünk és nyugodtan haljunk meg. Hogy ezt remélhessük. És akik portréjukkal az itt jelen lévô közösséghez szólnak, mivel nem tabuk, megnevezhetôk: Dókus Mária, idôsebb Gyurcsó István, ifjabb Gyurcsó István, Gyurcsó Mária, Soltész Erzsébet, idôsebb Urbán József, Urbán József. Ôk Urbán Tibor ôsei, és egyúttal e rendhagyón kiállított fényképalbum szereplôi. A kiállítást a közönség/közösség baráti figyelmébe ajánlom!
Szoboszlai Lilla
a Miskolci Galéria
igazgatóhelyettese
Elhangzott a tárlat megnyitóján, a Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájában. A kiállítás május 20-ig látogatható szombat és vasárnap kivételével 9–17 óra között.
Az iskolában oly gyakran elhangzó oktatói felszólítást, itt címül írt félmondatot, mondhatjuk, írhatjuk így is: Emelje fel a kezét... Sok olvasó talán csakis így érzi helyesnek. Vessünk tehát egy pillantást irodalmi nyelvünk e-zô és ö-zô alakváltozataira.
Nyelvünkben szerfölött (szerfelett) gyakori az e hang: a folymatos beszédben száz magánhangzó közül huszonhat. A sok e nyelvünket néha egyhangúvá teszi. Bizonyára sokan fölnevetnek ilyen, csupa e betûre tekert tréfás mondatok hallatán: Ede megette e kenyerem; Rettenetes veszedelem fenyegetett. Az e hangok monotóniájának szemléltetésére Petôfinek A Tisza címû versébôl szokták idézni ezt a sort: "Mely nyelv merne versenyezni véled? "
A régi nyelvben a fent idézett mondatok nem voltak ilyen egyhangúak. A 16. századi háborúk krónikás költôje, Tinódi Lantos Sebestyén rettenetös veszödelömrôl írt, és sokféle részögösrôl szerzett, azaz szörzött éneket. Aki pedig nem ô-zô nyelvjárásban írt, az is — a székely nyelvjáráshoz hasonlóan — kétféle, egy nyíltabb e és egy zártabb ë hanggal ejtette és gyakran írta e szavakat: rëttenetes, veszedëlëm, versënyëz stb. Irodalmi nyelvünk azonban olyan nyelvjáráson alapszik, amely nem ismerte sem a kétféle e hangot, sem a zárt ë helyén ejtett ö-zést.
Van azonban irodalmi nyelvünkben néhány olyan szó, amelynek ma is él mind az e-zô, mind az ö-zô alakváltozata. csend vagy csönd, csenget vagy csönget, csepp vagy csöpp, felett vagy fölött, veder vagy vödör, seper vagy söpör, repül vagy röpül, fel vagy föl stb. a változatok mindegyike egyaránt helyes.
A fenti kijelentés mellett azonban fellelhetô a nyelvhelyességben bizonyos esztétikai szempont is, a jóhangzás. A jóhangzás kedvéért használjuk a fel-föl változatok közül is a föl alakot különösen akkor, ha a föl igekötô olyan igékhez kapcsolódik, amelyben több e hang akad: fölemelkedett, fölkerekedett, fölterjeszt, fölmegy stb. A ö hangú igékhez inkább fel alakban kapcsoljuk az igekötôt: felköszönt, felöntött, feltölt stb. A stílus igénye ajánlja a válogatást.
Írással foglalkozó embert érik azonban néha meglepetések. Az "igényes" szerkesztô sok esetben ott is egységesít, ahol helye van, helye lenne a nyelvi variációnak. Bizony függ ez a szerkesztô anyanyelvjárásától is. A "hírös" városból való szerkesztô bizonyára kedveli az ö-zô változatokat, egy mezôségi, ahol az ö-zésnek nyoma sincs, csakis a fel- igekötôt tûri meg a kéziratban. S mit ad Isten, még meg is rója a szerzôt.
Színek a Pallettán: hagyományos és friss anyaga a Látomásnak-------
Megvalósulatlanabb vagyok, tehát cselekvôbb, minthogy innen, az önkéntességek és kényszerek, telítettségek és hiányok, vonzások és taszítások liánjai közül immár a Teljes Egészet befogó rálátásom volna fényéveimre, mikro- és makro-határaimra, s hogy hiánytalanul elsorolhatnám a kizárólagosan kellô színeket. Lehet, hogy a szivárványtól valóak mellett még csak a vert-Paolo Veronesére lesz szükségem, de történhet másként is, csömörletesebben, a tréfa avagy a veretesebb áldozat kánonjai szerint, s akkor mit csinálok a blanc de plomb, az ólompír, az umbra avagy a venyigefekete nélkül.
A LÁTOMÁS NEM LEHET SZÍNTELENEBB A LÁTOTT-MÁSNÁL-------------------------------------------------------------------------
MINDEN SZÍNT!
MINDEN SZÍNT! Még ha a szajha s a szûz egymás mellé kerül is. Minden színt! Minden színt! Csak a Paletta ég-föld gazdagsága adhatja meg külön az Egyes Színnek is a maga igazi örömét. Minden színt! Minden színt! A LÁTOMÁS NEM TALÁLHAT HÍJÁVAL; Ô, kit a fülemhez el sosem jutó hangokra, szemem-nem-látta fényekre, megszakadó gondolataim szálbogozására, gépeimet mind elhagyó vágy-dinamikás sebességeimre teremtek, a Látomás, minden tehetôsségem, hatásom, telítôdésem végességének iszonyata bennem, istenem, az a törpülésembôl szálasdó ember, aki utánam jön, apám végességére felelô énem istene nem találhat híjával.
Megfakul, aki nem békül meg e rangevô eszközszerûséggel a pelattámon.
MINDEN SZÍNT! — MONDOM ÉN. — MINDEN SZÍNT! — MONDHATOD TE IS. MINDEN SZÍNT! — MONDHATJA Ô IS---------
Istenek emberisége vagyunk, megvalósulatlanabbak, tehát cselekvôbbek, minthogy immár a Teljes Iszonyatot befogó rálátásunk volna minden tudás, érzés, érzékenység határaira, s ki-ki tudhatná már, szivárvány, fekvôtámasz, tenger, légymaszat, saját rákja, az accapulcói polgár vérfertôzése, ezerkilencszázhatvannyolc június kilencedike, csöröge, kecskevirsli, ultra-szónikum, sugárbetegség, per, pipa, Adella pinája, a fényt elhagyó vágtatás kell-e még a Látomáshoz, az Emberiség Istenéhez, aki ott ül az Idô Jobbján, az Idô Jobbja Székében és tagolja a világot a Tájékozódáshoz, az Idôt múltra, jelenre, jövôre, az Örömöt emlék, élet és remény örömére, a Bánatot, Lázadást, Hangulatot — mindent így hármasban, az állítás, tagadás, összegezés hármasegységében, a születés, élet és halál útján vonulásunkban minden életre, összegezésre reáfelelve nemmel, gúnnyal, szorongással, tettetett naivsággal, bottal, virággal tagadón — a Látomás, a Fiatal Isten, istenem, az én Máriám egszülôtt fia, az én fiam, Én-börtönömbôl szabadítom, Megtagadóm, Hálátlanom, érte fizetett sarc-életemért, a színekért, amiket szeme színéhez gyûjtöttem a szépség, az anyja, a nyugalmam árán, pazarlással, anyja pazarlásával, a magaméval, pénzre váltott énekkel, mint a kintornás, tébollyal, szeszekkel, piaci reggelekkel, alkusz-kényesekkel, akik megvettek volna, de nem vettek meg, fintorogva: "rongyos a hûsége, fódja meg elébb"--- szeme színéhez, az én fiaméhoz, isteneméhez, aki mint jómagam emberiség-istene-életemben, aki könnyen juthattam volna a Szerephez a Barikádon az Igazságért apám, volt-isten-apám szemét kiszúrni, éppily könnyen lehet majd káplár is a Holdon, rekedt állj-t, vigyázz-t gyakoroltató, a Földet, madarainkat, szívünket, anyja szívét célba kapó mesterlövész — a Holdon, ahova alighogy feljutunk, kezdjük felcipelni a kenyérhez, vízhez mítoszainkat, zajainkat, agarainkat, ki-ki a maga idegmalmát, s amikkel itt mégsem értjük, mégis féljük egymást: szótárainkat, árainkat, várainkat, lôszertárainkat — A SARAT A FÖLDRÔL------------------------
Minden színt! Még a szégyenét is, bár tudom, ki sem lesz hálásabb a szégyenfogásért, a Józsefet, az ácsot is csak egy-két szó villanásába begyömködô Máténál, Márknál, Lukácsnál, Jánosnál. Minden színt! Minden színt — mondom én mégis. Ha káplár lesz is az isten, fiam a Látomásban, Föld-robbantó tébollyal a Hold-hídfôn, anyját-apját becélozva, a búvóhelyet keresô, nem találó emberiséget kiröhögve, beleröhögve szûkölésünkbe, haláltusánkba; ha káplár lesz is, bagariaszagú — VEGYES A HAD, VEGYES AZ EMBEREK ISTEN-HADA, AKÁR AZ ISTENEK EMBERISÉGE A FÖLDÖN. A TÉBOLLYAL EGY HELYT NÔ, EGY TÖVÖN A TÉBOLY FÉKJE; HOGY REND LEGYEN, BÉKE — SOHA-REND, SOHA-BÉKE; újítson meg ember-folytonosságom, támasszon fel egy nálamnál mindig erôsebben: istenben, fiamban, a halálban, kit soha-rendembôl gyûjtöttem színenként, sohabékémbôl rendemhez, békémhez, a Látomáshoz, a Halálhoz. Minden színt idehozok, miért zavarna hát az az utolsó, az a röhej, ha véle lesz teljes a halálom, teljes és végleges---------------------------------------------------------------------------
De különben is: mi az, hogy halál, ha test lehettem általa s e testtôl meg is válthat? — Könnyû kényszer. Nehezebbet ró ránk az Örök Tagadás.
Tüzet gyújtottunk egykoron, s már el nem olthatjuk. Isten-ôsünk, valamelyik, tettel tagadott, tettel — s a Tett halhatatlan. Fogyatkozó apáink gyarapodó isteneiként betörtünk a Se-Lent-Se-Fent Végtelenbe. Röpít, röpít a Vas, súlytalan súlyunk kényszere — nincs megállás------------------
Hazudtál, Ikarosz. Nem olvaszthatja el semmi Nap az Ember Szárnyát!
Jánky Béla*
* Köszöntjük a 70 éves költôt.
Tavaly ôsszel ünnepelte újraalapításának tizedik esztendejét a kolozsvári Református Kollégium. Talán nincs is olyan magyar lakója városunknak, aki ne kapcsolódna valamiképpen ehhez a tanintézményhez, még ha csak oly módon is, hogy rokona vagy ismerôse a Kollégium diákja (volt). Az 1990 decemberében kinevezett igazgató, Székely Árpád minden szempontból megállta a helyét: nem csak az iskola vezetôjeként, "elsô embereként", de zenetanárként és karvezetôként egyaránt. Mindehhez hozzátett valami olyasmit, amivel kevés zenetanár vagy pedagógus dicsekedhet: a felebarátunk iránti szeretet mellé a klasszikus zene, és ezen belül az operamuzsika iránti vonzódása társult. Hogy mindez hogyan sikerült? Megtudhatják az alábbi beszélgetésbôl.
— Volt-e olyan mozzanata a gyerekkornak, amely döntô módon meghatározta pályaválasztásodat?
— Alsó- és Felsôszentmihályon születtem, Torda mellett, Aranyosszéken. Szüleim földmûvesek, de érdeklôdésük sok mindenre kiterjedt; édesapám könyvtárnyit olvasott, nagyon érdekelte az irodalom. Könyvtáros nagynéném segítette ez irányú elfoglaltságában. Az, hogy én a kolozsvári zenelíceumba kerültem, Deák Lajosnak, az otthoni református lelkésznek és feleségének köszönhetô. Sajnos, ma már csak az emléküket ôrzöm e számomra oly kedves házaspárnak. Ôk voltak azok, akik szavalni, énekelni, sôt, zongorázni tanítottak. Öt-hat évesen már a templomban szavaltam, énekeltem. Második osztályos koromban kerültem a kolozsvári zenelíceumba, ahol négy évig tanultam csellózni Muzsnay Magda tanárnôtôl. Aztán átiratkoztam oboa szakra, ahol Balogh András tanár úr növendéke voltam, akit a mai napig nagyon szeretek és tisztelek. Egy tôlem független tanárváltás miatt hangszeres pályám vakvágányra futott. Nagyon sokat köszönhetek László György tanár úrnak, akivel kamarazenét tanultam, és Guttmann Mihálynak, mindannyiunk Misi bácsijának. Úgy érzem, a zenelíceum olyan iskola volt, amely életre szóló útravalóval látta el diákjait: idôt álló emberi értékeket, széles körû általános mûveltséget sajátítottunk el. Nem tudom elfelejteni annak az iskolának a hangulatát, tanárait: Szabó Gitta és Demény Piroska zeneelmélet-tanárnôket, Marosi Ilona és Vandra Margit volt osztályfônökeimet, Déry Károly tanár urat. Nem csak tanáraimra emlékszem nagy szeretettel és tisztelettel, hanem a bentlakás nevelôire is. Úgy érzem, a tantestület minden tagja hozzátett valamit ahhoz a rendkívüli hangulathoz és munkaszellemhez, amely nélkül nem tudtunk volna ilyen jó eredményeket elérni: osztályunkból nagyon sokan végezték el a konzervatóriumot, de ugyanez érvényes a velünk párhuzamos román tannyelvû osztályok tanulóira, a minket megelôzô vagy követô diákgenerációkra. A kolozsvári zenelíceumot 1977-ben végeztem el, s az akkori törvényeknek megfelelôen egyévi katonáskodás következett, de ezalatt én bejutottam a G. Dima Zenekonzervatórium pedagógia-hangszer szakára. A 70-es évek végén már megkezdôdött a magyar tagozat fokozatos felszámolása a kolozsvári zeneakadémián, társaimmal együtt az utolsó generációkhoz tartoztunk, akik még magyarul tanultunk. Ez a négy év legszebb emlékeim közé tartozik. Fôiskolai tanáraimra is szeretettel és tisztelettel emlékszem: hûséggel ôrzöm Vermesy Péter emlékét, nagyon ragaszkodtam és tiszteltem a közelmúltban elhunyt Benkô András tanár urat. Külön öröm volt számomra az a novemberi hangverseny, ahol a magyar opera szervezésében ünnepeltük meg Szalay Miklós 70. születésnapját. Angi István professzor úrhoz is régi ismeretség fûz, ô volt államvizsgadolgozatom és az I. fokozati dolgozatom irányítótanára, és most az ô tanszékén fogok doktorálni zeneesztétikából, ha Isten megsegít. Hangszertanárom volt Aurel Marc, a zeneakadémia jelenlegi rektora. Itt és ekkor szerettem meg a karvezetést. Pop Dorin volt az, aki felcsillantotta elôttem azokat a lehetôségeket, amelyeket az énekkar kínál. A konzervatórium elvégzése után hosszú évekig úgy éreztem, hogy többre lettem volna képes, de az akkori körülmények nem tették lehetôvé, hogy egy második egyetemet végezzek. Kolozsváron megszûnt a karmesteri szak, és a bukaresti diákoskodásra nem voltak anyagi lehetôségeim. Szerettem volna zenekart is vezényelni. Úgy érzem, lett volna hozzá tehetségem. Az ember meg kell elégedjék azzal, amit a jó Isten ad neki, és helyt kell állnia ott, ahová kerül, mert állítom: ha jól végezzük munkánkat, mindegyikünk csodákra képes. A petrozsényi zeneiskolába kaptam kinevezést 1982-ben, ahol fuvolát, oboát és klarinétot tanítottam. Ezek az évek az inaskodás, a mûhelymunka évei voltak. Mindent elvállaltam, dolgozni akartam. Petrozsényban addig soha nem jártam, de megtaláltam a helyemet. Tanárkollégáim hamarosan megismertek és megszerettek. Tanárkodásom második évében növendékeim különbözô versenyeken díjakat nyertek. Érdemes volt velük dolgozni. A tanárok létszáma egyre csökkent az évek folyamán, de lelkesedésünk nem apadt. Hangszer mellett tanítottam zeneelméletet és zenetörténetet. Felkértek kórusvezetésre. Elôször gyermekkórust vezettem, s egy év múlva már szerepeltünk a román tévében. Ennek a látványos sikernek köszönhetôen Petrozsényben öt énekkart vezettem. Sajnos, a zenetanárok munkája elé egyre több akadály gördült Petrozsényben; pénzalap hiányában a tönkrement hangszereket saját pénzembôl javíttattam Kolozsvárt, vagy én javítottam meg. Ugyanez volt a helyzet a kottákkal; a hiányos kottaanyagot saját erôforrásból próbáltam pótolni. Ilyen körülmények közepette felvételiztem a temesvári és a kolozsvári román opera énekkarába, ahova felvettek ugyan, de bürokratikus okokra hivatkozva ez "nem jött össze". Elsô mentoromnak, Deák Lajos lelkésznek az volt az álma, hogy teológiára felvételizzem, ám bennem erôsebb volt a zenei pálya felé való vonzódás. A tiszteletes úr mondása — miszerint: "Úgy érzem, hogy majd egyházunk keretén belül fogsz tevékenykedni" — beigazolódott. 1990-ben kerültem a Református Kollégiumba, azóta vagyok az iskola zenetanára, és mellékesen igazgatója is. Ez utóbbit én egyáltalán nem óhajtottam, de igyekszem tôlem telhetôen jól végezni ezt a tevékenységet is. A ma már összeforrott tanári közösséggel sikerült ezt a semmibôl újrateremtett iskolát méltóvá tenni múltjához. A román állam nem fogadta szívesen az egyházi iskolák megalakulását, s a mai napig sem adta vissza a régi épületeinket, de a mostoha körülmények dacára a kolozsvári Református Kollégium a diákok tanulmányi elômenetele alapján az egyik legjobb iskola lett. Ma már sokkal jobb körülmények között folyik az oktatás, mint ezelôtt tíz évvel. Pozitívumként említeném, hogy elenyészô azon kollégisták száma, akik külföldre távoztak.
— A magyar nyelvû zenei oktatás újra gyerekcipôben jár. Mi errôl a véleményed?
— Sajnálatos, hogy mind a mai napig nem sikerült újra indítani a zenei felsôfokú magyar nyelvû képzést. Ez nekem nagyon fáj, mert én úgy gondoltam, hogy a G. Dima zeneakadémia vezetôsége meg fogja érteni, hogy a zenei anyanyelv ugyanannyira fontos, mint a beszélt nyelv. A mostani szomorú helyzet azt mutatja, hogy az Erdélyben élô magyar gyerekeknek nem lesz magyarul beszélô zenetanára, aki a magyar népdalban rejlô csodálatos szépségeket feltárja elôttük. Szomorú az, ha a gyerek kiskorában nem kap ízelítôt csodálatos népdalainkból, késôbb csak fáradságos munkával lehet rávezetni és elfogadtatni vele ezt a zenei mûfajt. Mostani diákjaimnak több mint a fele úgy kerül a kollégiumba, hogy nem tudnak énekelni, az általános iskolában csak nagyon ritkán énekeltek, nem ismerik a népdalokat.
— Mikorra tehetô nálad az opera iránti érdeklôdés kezdete?
— Tóth Zsuzsa tanító néni már elemistaként rászoktatott az operába járásra. Kisiskolások révén megengedte nekünk, hogy a felvonások végén odafussunk a zenekari árok elé, és ott tapsoljunk. Mindegyikünk izgatottan várta ezt a csodálatos pillanatot. Félve néztük a mennyezet közepén függô hatalmas csillárt, hogy vajon mikor zuhan le. Az épületbelsô már akkor is meleg, családias hangulatot árasztott, ahol mindnyájan jól éreztük magunkat. Bentlakó lévén az operaba járásnak még volt egy nagy elônye: a vasárnapi kimenô mellett, amikor elôadás volt, szombat délután is kitörhettünk a szigorú falak biztonságából. Sokszor szaladva tettük meg az utat a zeneiskola melletti parkon át, majd átegyensúlyoztunk a Malomárok vascsövein — a járókelôk nem kis megrökönyödésére, de idejében ott ültünk a nézôtéren. Iskolásként opera- és színházbérletem volt, a líceum felsô tagozatán pedig a filharmónia koncertjeit is szorgalmasan látogattuk. Konzervatóriumi diákként a város mindkét operaelôadásain jelen voltunk. A nyolc év alatt, amelyet Petrozsényben töltöttem, nagyon hiányoztak az operaelôadások. 1990-ben, amikor visszakerültem Kolozsvárra, már nem csak én, hanem növendékeim is gazdagították az operába járók táborát.
— Azon kevés zenetanár közé tartozol, akinek sikerült igazi zenei nevelést adnia növendékeinek. Tanárként eltökélt szándékod volt az opera mûfajának megszerettetése?
— Igen. Az operában, a színházban és a hangversenyteremben olyasvalamit kapnak, mit sehol máshol. Itt tárulkozik ki elôttük a zene birodalma igazi szépségében. Ellentétben a most divatos szórakozóhelyekkel, itt olyan élményben lehet részük, amelyek jó irányban hatnak nem csak értelmi, de érzelmi fejlôdésükre is. A mostani tanterv általában mellôzi a mûvészeti tantárgyakat, irodalom és mûvészetek nélkül — értem itt a zene- és a képzômûvészeteket — az emberi gondolkodás és maga a személyiség szenved hiányt.
— Civilek számára varázslatos világ az opera világa. Vajon érzik ezt a különlegességet a kollégium növendékei?
— Feltétlenül. Véleményem az, hogy a színház, és ezen belül a zenés színház, az opera, a hétköznapok monoton szürkesége helyett egy magasztos, és külsôségeiben is látványos, a lelki megújulást elôsegítô szellemi közeg.
— Mennyire látogatjátok a filharmónia koncertjeit?
— Gyakorlati okai vannak annak, hogy e rendezvényekre csak ritkán járunk; a bérletek sokkal drágábbak, mint a színház- és operabérletek, és a heti koncerten való rendszeres jelenlét túl sok idôt vonna el a tanulástól. A szimfonikus zene megismertetése és megszerettetése a zeneórák keretén belül történik.
— Milyen szakaszokra osztható a kollégiumi zeneoktatás?
— Mivel a diákok döntô többsége vidéki, a IX. osztáyban egyházi énekeket és népdalokat tanulnak, ezzel mintegy bôvítve eddigi népdaltudásukat, de volt olyan növendékem is, aki a IX. osztály elején egyetlen népdalt sem tudott. A zenei oktatást szinte az alapoktól kezdem. A X. osztályban zeneelméletet és szolfézst tanulnak, mintegy megszilárdítva a zenei írás-olvasás alapelemeit. A XI. és XII. osztályban zenetörténetet tanulnak, külön hangsúlyt fektetve az egyházi jellegû zenemûvekre és azok szerzôire. Összekapcsolva a zenehallgatással és az operába járással végzôseink jó, átlagon felüli zenei ismeretekkel rendelkeznek.
— A kollégium volt növendékei közül hányan választották a zenei pályát?
— Hozzávetôlegesen minden évfolyamon volt egy-két növendék, aki jelenleg zenével foglalkozik. Ezek közül kiemelném azt a 11 volt növendékemet, akik, önszorgalomból létrehozták saját énekkarukat, amelyet szívvel-lélekkel dirigálnak — és emellett más területen tanulnak tovább vagy már elhelyezkedtek.
— Van-e valamilyen titok, amellyel rábírtad a növendékeidet az operamuzsika szeretetére?
— Akkor, amikor zenetörténet-órán egy-egy opera keletkezésérôl beszélek vagy operarészletet hallgatunk, a növendékek megérzik azt a mérhetetlen szeretetet és vonzódást, amely belôlem árad. Átveszik ezeket a pozitív jelzéseket, kérdezôsködnek, felébred kíváncsiságuk e zenei mûfaj iránt. Mivel iskolánknak több mint a fele bérlettulajdonos, már IX. osztályos koruktól megszokják az operába járást. X. osztályos korukban elvétve még hallható pár kétkedô hang, de a XI. osztályosok már szívesen járnak operába. Végzôs diákként pedig szinte könyörögnek, hogy engedjem el ôket egy-egy elôadásra, amelyet általában meg is teszek, hisz csak az érettségire való készülôdés miatt "szorítom meg a gyeplôt".
— A Református Kollégium kórusa méltán dicsekedhet bel- és külföldi sikerekkel.
— 15–16 évesen kerülnek a kórusba, ami vokálisan kényes idôszak, így nagy figyelmet kell szentelnem a hangképzésnek. Az énektanítás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ezek a fiatal hangok szinte észrevétlenül fejlôdnek, alakulnak. A kórus nagy részét a X–XII. osztályos diákok képezik. Ami a repertoárt illeti, elsôdleges szempontnak tekintem az egyházi mûvek — zsoltárok és hitvalló énekek — megismertetését és mûsoron tartását, továbbá minden stílus képviselve van. Ami a turnéinkat illeti, felléptünk az Ameikai Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Hollandiában, Szlovákiában — mindez nem lett volna lehetséges külföldi támogatóink anyagi segítsége nélkül. A közeljövôben tervbe vettünk egy hollandiai és németországi turnét. Szeretnénk eljutni Franciaországba és Olaszországba is, de eddig nincsenek kapcsolataink sem ottani magánszemélyekkel, sem tanintézményekkel, tehát ez még várat magára.
Hazai remények szerint a NATO figyelembe veszi, hogy az ország számára létfontosságú az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozás — fogalmazott csütörtökön Mircea Geoanã külügyminiszter, aki azon a nemzetközi szemináriumon beszélt, amelyet a román külügyminisztérium, a NATO és az észak-atlanti szövetsége parlamenti közgyûlése rendezett Bukarestben a gazdasági biztonság kérdéseirôl.
Geoanã kifejtette, hogy nehezen megvalósítható bármely állam számára a tartós fejlôdés egy pontosan meghatározott biztonsági kereten kívül. Emlékeztetett arra, hogy Románia mind a mai napig fizeti az 1989 elôtti román elszigetelôdési politika gazdasági, politikai és társadalmi árát.
A külügyminiszter azt is hangsúlyozta, hogy Románia, vagy a délkelet-európai térség bármely állama kizárólag saját erejébôl nehezen lenne képes gazdasági fejlôdésre, ezért a kedvezô gazdasági környezet megteremtéséhez külsô segítségre van szükség.
Geoanã értékelése szerint Románia kulcsfontosságú tényezô a közép- és kelet-európai térségben, mivel területileg Lengyelország után a második legnagyobb állam. Mint mondta, amíg a térségbeli államok nem integrálódnak az Európai Unióba és a NATO-ba, nem lesz optimális az együttmûködés Európa keleti és nyugati államai között, elsôsorban gazdasági téren.
Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter a szemináriumon azt hangsúlyozta, hogy Románia számára most a legfontosabb feladat hitelének visszaszerzése és az elvesztegetett idô behozása. Erre számára pontos határidôt jelent a jövô évben tartott NATO-csúcs-értekezlet. Ugyanakkor, ha Románia nem kap jövôre felkérést az észak-atlanti szövetségtôl a csatlakozásra, akkor sem tér le a választott útról.
— Semmi értelme nincs annak, hogy más stratégiáról, más forgatókönyvrôl vitázzunk az esetleges prágai kudarc esetére — szögezte le.
Klaus Peter Klaiber, a NATO fôtitkárának politikai helyettese úgy vélekedett, hogy Délkelet-Európának szüksége van a befektetésekre a térség gazdasági fejlôdéséhez, de ez csak a béke és biztonság feltételei között történhet meg.
Klaiber szerint a délkelet-európai államok háború utáni helyzetben vannak, támogatásukra egy újabb Marshall-tervet kellene kidolgozni. A térségbeli biztonság és béke feltételei azonban még nem teljesültek mértékben, de a nemzetközi közösségnek jóval nagyobb szerepet kell vállalnia, hogy eddigi erôfeszítései ne vesszenek kárba.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 775/12 951 |
28 157/28 384 |
|
(valutabeváltó) |
12 750/13 000 |
28 000/28 300 |
|
Macrogroup
|
12 700/12 830 |
28 000/28 200 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 96/98, a márka 12 800/12 900, a dollár pedig 28 200/28 400 lejbe került.
Május 5., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 911 lej,1 USD = 28 297 lej.
Az RMDSZ javaslatot dolgozott ki arról, hogy miként bôvítsék a román közszolgálati rádió magyar nyelvû adását az országnak azon területein, ahol jelentôs számban élnek magyar nemzetiségûek — közölte pénteken Kelemen Hunor, az RMDSZ parlamenti képviselôje az MTI-vel.
Kelemen hangsúlyozta: a román közszolgálati rádió magyar nyelvû adásainak bôvítését nem csak az indokolja, hogy a magyar nemzetiségû állampolgárok adófizetô polgárai Romániának. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Erdély jelentôs részén a romániai magyarok magyarországi rádióadókat hallgatnak.
— Nagyon jó az, hogy a Kossuth rádiót egészen Erdély keleti részéig lehet fogni, de hiányzik egy olyan szolgáltatás, amely a közszolgálatiság elveinek megfelelôen a hazai információkat, a hazai tájékoztatást segítené — szögezte le.
Kelemen szerint természetes dolognak kellene lennie, hogy a romániai magyarok az elsôdleges információikat a magyar nyelven szóló romániai közszolgálati rádióból kapják. Természetes az is, hogy a román és a magyar közszolgálati rádió már létezô együttmûködése alapján ennek a közszolgáltatásnak a magyar közszolgálati rádió partnere lehet minden szempontból.
Az RMDSZ már évek óta sürgeti a román közszolgálati rádió és a televízió magyar nyelvû adásának bôvítését. Ez a tavalyi választásokra kidolgozott programjában is szerepelt. Az RTDP-vel kötött megállapodásba is bekerült az, hogy megvizsgálják a közszolgálati rádió 24 órás magyar nyelvû adásának lehetôségét.
A javaslat kidolgozására az RMDSZ munkacsoportot hozott létre, amelynek munkáját Kelemen Hunor koordinálta. Az elképzelést eljuttatta Adrian Nãstase miniszterelnöknek. A tervek szerint az RMDSZ és az RTDP illetékesei a közeljövôben megvitatják a javaslatot.
Az elképzelés lényege a román rádió jelenlegi négy magyar nyelvû területi adásának összekapcsolása. Jelenleg magyar nyelvû adás készül Bukarestben, illetve a temesvári, kolozsvári és marosvásárhelyi területi stúdiókban. Az összekapcsolás eredményeként Romániában azokon a területeken, ahol jelentôs számban élnek magyarok, egész nap hallható lenne magyar nyelvû rádióadás.
Az Alfa Kartell Szövetség vezetôi pénteken úgy döntöttek, felmondják a kormánnyal kötött társadalmi egyezményt, és tiltakozó megmozdulásokat szerveznek. A döntéssel a tagszervezetek nyolcvan százaléka értett egyet, ugyanis a kormány nem tett eleget a február 19-én aláírt egyezményben vállalt kötelezettségeinek. A szakszervezetek különösen a nyugdíjrendszert rendszabályozó új törvényt, az ebédjegyek megvonását, a fizetésadó-rendszer újraszabályozásának és az alapvetô termékek áfája csökkentésének halogatását kifogásolják. Az elsô tiltakozó megmozdulást május 11-re tervezik, hét ipari központban. A további tiltakozások menetrendjét 16-án állapítja meg a szövetség fôtanácsa. Ugyanakkor az Alfa Kartell panaszt emel a Munka Világszervezeténél.
A CNSRL elnöke, Marius Petcu elmondta, szervezete még nem döntött a paktum felbontásáról, az ügyet május 9-i ülésükön tárgyalják, ahol az RTDP két képviselôje is jelen lesz. A szakszervezeti elnök elônyként tartja számon, hogy szövetsége külön egyezményre lépett az RTDP-vel. A CSDR május 14-15-én hozza meg döntését az ügyben, míg a BNS 15-16-án. A jövô héten a szakszervezeti vezetôk Adrian N¦stase miniszterelnökkel tárgyalnak.
A kormány a hatalom átvételekor készített valós mérlegnek, az ellenzékben lévô pártok pedig a hatalmon lévôk imázsgyakorlatának tartják "a kormányzás átvétele fehér könyvének" nevezett helyzetfelmérést.
Amint arról tudósítottunk, Adrian Nãstase csütörtökön a Victoria kormánypalotában mutatta be a dokumentumot, amely azonnal heves reakciókat váltott ki a volt koalíciós pártok részérôl. A kormányfô pénteken ezekre válaszolva kijelentette: az elôzô kormányzás negatívumai látványosan túlszárnyalták a pozitívumait. Szerinte "e fénykép láttán a liberálisok nagyon megharagudtak", ám úgy vélekedett, hogy "ha a fényképen látható személy ronda, az nem a fényképész hibája". Nãstase kifejtette: a volt koalíciós partnerek nyugodtan elkészíthetik "a kormányzás átadásának fehér könyvét", amely munkában Florin Georgescu RTDP-s képviselô — aki a kormányátvétel "fehér könyvének" elkészítését irányította — szívesen segít nekik.
A miniszterelnök a "fehér könyv" bemutatásakor leszögezte: az 1997–2000-es idôszakban alkalmazott megoldások nyomán 6 százalékról 10,5 százalékra nôtt a munkanélküliség, az alkalmazottak vásárlási ereje 20 százalékkal, a nyugdíjasoké pedig 10,8 százalékkal gyengült, 76 százalékkal növekedett a belsô eladósodás, 20,4 százalékkal csökkent az ipari, 13,6 százalékkal a mezôgazdasági termelés, 11,2 százalékkal a nemzeti bruttó össztermék (GDP), 39,9 százalékkal a beruházások volumene, 7,3 százalékkal a belsô fogyasztás és 3,9 százalékkal a nettó kivitel. Az egy lakosra számított GDP 1997 és 2000 között 10,5 százalékkal csökkent, 6626 dollárról 5928 dollárra. Az elôzô kormány javára írta Nãstase, hogy az említett periódusban 20 százalékkal csökkent a kereskedelmi mérleg hiánya, 32 százalékkal a folyó fizetési mérleg hiánya, és 1721 millió dollárral növekedett a Román Nemzeti Bank és 17 százalékkal a kereskedelmi bankok valutatartaléka.
Valeriu Stoica szerint az RTDP által bemutatott dokumentum fölösleges és semmitmondó, hiszen az abba foglalt adatok már ismertek. A liberális pártelnök pénteken kijelentette: az RTDP-t továbbra is a saját imázsa, s nem pedig a realitások érdeklik.
Radu Vasile volt miniszterelnök úgy vélekedett, hogy a "fehér könyv" érdekes intellektuális gyakorlatnál nem több. Hozzátette: a dokumentumba foglalt adatokból azonban egészen más következtetéseket lehet levonni, mint amilyeneket az RTDP levont. Vasile kifejtette: az RTDP a dokumentummal kívánja elterelni a figyelmet arról, hogy nem teljesítette a kormányprogramjába foglalt ígéreteit, például a TVA csökkentésére vonatkozót, vagy a tömbház-lakások visszakötését a központi fûtési hálózatokba. Úgy vélte, a költségvetés alapján a pénzügyi politika nem változott, s az adóterhek több mint egy százalékkal növekedtek.
Victor Ciorbea volt kormányfô kizárólag propagandacélokat szolgáló manôvernek nevezte a kormány által készített "fehér könyvet", amely azt hivatott eltakarni, hogy az eltelt négy hónap leforgása alatt az új kabinet egyetlen reformintézkedést sem hozott. Ciorbea szerint a volt koalíció idején elért negatív eredmények olyan "fájdalmas" reformintézkedésekbôl adódóan születtek, amelyeket a Vãcãroiu-kabinet katasztrofális kormányzása után kénytelenek voltak meghozni. 1996-ban ugyanis — állította Ciorbea — a koalíció a GDP 13 százalékát kitevô pénzügyi hiánnyal vette át az országot, és ezt a hiányt 1997-re 3,69 százalékra szorította vissza. Ám ugyanakkor olyan "fekete lyukakat" is be kellett tömniük, amelyeket az elôzô kormányzástól örököltek, s amelyek egymilliárd dollár visszafizetésére kötelezték a 700 millió dolláros tartalékot örökölt kormányt.
Radu Sârbu volt FPS-elnök kijelentette, hogy a jelenlegi kormány nagyprivatizációs sikereit — az Agrárbank, a Sidex és az Oltchim magánosításának megkezdését — az elôzô kabinetek, és fôképp az Isãrescu-kormány munkájának köszönheti. Rámutatott: míg az RTDP 1996-ig öt év alatt 36 millió dolláros privatizációs bevételt realizált, a koalíciós kormány négy év alatt kétmilliárd dollárt szedett be a magánosításokból.
Kelemen Attila, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje úgy vélekedett, hogy a "fehér könyvbe" megfogalmazott vádak annak a hagyománynak folytatását mutatják, amely szerint a jelen gondjait mindig az elôzô kormányra kívánják hárítani.
Petre Roman DP-elnök a "fehér könyvben" megfogalmazott vádakat alaptalannak minôsítette. Kifejtette: a lakosság nagy áldozatokat hozott annak érdekében, hogy kifizesse a Bancorex és a Banca Agricolã (Agrárbank) adósságait, amelyek nagy része az RTDP elôzô kormányzása idejébôl származtak.
A kormány által bemutatott dokumentum szerint az elôzô kabinet "neoliberális jellegû" és "sokkterápiára emlékeztetô" intézkedései a lakosság életszínvonalának drasztikus csökkenését okozták. A "fehér könyv" szerint jelenleg az ország lakosságának 44 százaléka él a szegénység küszöb alatti színvonalon, s az átlagos fogyasztási költségeinek 60 százalékát sem képes fedezni.
Tegnapi ülésén a szenátus elfogadta az egyeztetô bizottságnak a kiadatási törvényrôl szóló jelentését. Ennek értelmében azok az idegenek, akik politikai menedékjogot kaptak Romániában, és akiket a román törvények szerint politikai jellegû bûncselekmény elkövetéséért keresnek, nem adhatók ki. Hasonlóképpen nem adható ki az a külföldi állampolgár sem, akit más országban halálra ítéltek. A jogszabály szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik eldönteni, hogy a kiadatási kérelemnek eleget tesz Románia, vagy sem.
Az Interpol jelentése szerint áprilisban több mint 200 román követett el bûncselekményt más ország területén. Ezek közül 55-öt lopás, rablás közben értek tetten, 27-et okirathamisítással vádolnak, további 14 határsértô, több tucat kábítószercsempész, 6 prostituált, 2 gyilkos stb. A legtöbb bûncselekményt Ausztriában (44), Németországban (35), Magyarországon (26), Törökországban (15), Spanyolországban (13), Moldova Köztársaságban (12), Svájcban (9) követték el. A román hatóságok ugyanakkor 24 külföldön rejtôzködô román állampolgár nezetközi körözésében kérte az Interpol segítségét.
Az Interpol jelentése szerint áprilisban több mint 200 román követett el bûncselekményt más ország területén. Ezek közül 55-öt lopás, rablás közben értek tetten, 27-et okirathamisítással vádolnak, további 14 határsértô, több tucat kábítószercsempész, 6 prostituált, 2 gyilkos stb. A legtöbb bûncselekményt Ausztriában (44), Németországban (35), Magyarországon (26), Törökországban (15), Spanyolországban (13), Moldova Köztársaságban (12), Svájcban (9) követték el. A román hatóságok ugyanakkor 24 külföldön rejtôzködô román állampolgár nezetközi körözésében kérte az Interpol segítségét.
Romániának sem tapasztalata, sem lehetôsége nincs arra, hogy megoldja a Romániában menedékjogot kérô külföldiek helyzetét — mondotta Ioan Rus. A belügyminiszter szerint az utóbbi idôben Románia tranzitországból a különbözô bevándorlók célországává változott. Ennek a helyzetnek a kezelésére Románia semmilyen formában nincs felkészülve, elsôsorban anyagi okok miatt. A román költségvetésbôl alig napi 12 ezer lej jut egy bevándorlóra, amely aligha elég valamire.
Ioan Rus belügyminiszter tegnap úgy nyilatkozott: nem csodálkozhatunk azon, hogy az Európai Unió ódzkodik törölni Romániát a vízumköteles országok listájáról. Az unió tagországainak belügyminisztériumai ugyanis nemrég hazánkba küldték titkosügynökeiket, akiknek a román határok biztonságáról kellett referálniuk. Az "inkognitóban" érkezô ügynököknek azonban könnyûszerrel sikerült lefizetni (fejenként 1000 márka) a román vámosokat, hogy szemet hunyjanak több hamis rendszámú gépkocsi becsempészése fölött. — Nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is hazudjunk Nyugatnak! — figyelmeztetett a miniszter. Elmondta: a román belügy szorosan együttmûködik az osztrák és a német hatóságokkal, mivel ezeket az országokat érinti majd elôször a román állampolgárok szabad közlekedése a Schengen-országokban.
A miniszter szerint Románia integrációs esélyei kétségbeejtôk, ezért pedig elsôsorban azok a belügyi, igazságügyi és titkoszolgálati vezetôk a felelôsek, akik semmibe vették a törvényeket. Ioan Rus ezzel magyarázta a megyei rendôrfelügyelôségek élén az elmúlt hónapokban történt leváltások sorozatát is.
Országos gond a romakérdés, nyilatkozta Adrian Nãstase miniszterelnök, majd hozzátette, amennyiben ezt a problémát nem orvosolják idôben, majd megoldják "mások" késôbb. A miniszterelnök elmondta, információi szerint a helyi hivatalosságok nem alkalmaznak romákat. Ezzel a jelenséggel szembe kell nézni, nem lehet struccpolitikát folytatni, vélte. Mint ismeretes, Nãstase egy héttel ezelôtt, a prefektusokkal folytatott telekonferencián bejelentette, hogy a romák helyzetének javítását célzó kormánystratégia részét képezi olyan, a megyei tanácsok keretén belül mûködô irodák létrehozása, amelynek 4–5 alkalmazottja közül egynek romának kell lennie.
340 millió eurós EU-támogatásban részesülhet a román környezetvédelem ebben az évben, amennyiben sikerül életképes terveket felmutatni, állítja Adrian Nãstase. A miniszterelnök úgy véli, legfôbb gondunk nem a tervek megvalósításához szükséges pénz hiánya, hanem a pénzösszegek befogadására, tervek készítésére való képtelenség.
Nãstase elmondta, Günter Verhaugen bukaresti látogatása bizonyítja, hogy Romániában létezik politikai stabilitás és a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított megértô politika. Az euroatlanti integrációt illetôen Románia prioritásai az árvaházak problémája, az unió országaiba utazó román állampolgárok vízumgondjainak megoldása, az európai közösségtôl származó pénzalapok felhasználása, a privatizálás és a gazdasági reform ütemének felgyorsítása, a bruttó nemzeti össztermék növelése, az igazságügy reformja, függetlenségének biztosítása, a helyi és központi közigazgatás reformja. Erôfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy behozzák a RICOP-program körüli, valamint a SAPARD-ügynökség elhelyezése miatti politikai vita által okozott lemaradást, mondta a miniszterelnök, aki abbeli meggyôzôdésének adott hangot, hogy ôszig a SAPARD-ügynökség mûködôképessé válik.
Anton Ionescu képviselô, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) Kolozs megyei szervezetének elnöke elégedett az általa megfigyelés alatt tartott minisztériumok munkájával. A képviselô az oktatási és a közmunkaügyi tárca tevékenységét kíséri figyelemmel. Az egyetlen bíráló megjegyzés a tanügyminisztérium külföldi kölcsöneinek megszerzésére vonatkozott. Szerinte a tárcának nem sikerül majd felvennie a költségvetésben szereplô 150 millió dolláros kölcsönt, hisz még mindig nem állították össze az erre vonatkozó oktatási programokat.
Ionescu dicséretesnek ítélte, hogy az Országos Lakásügynökség megkezdte a tömbházak építését. — Az ügynökség agresszív lakásépítési politikája meghozza az eredményeket — mondta.
(kiss)
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |