2001. május 12.
(XIII. évfolyam, 107. szám)

Régi-új vezetôk a fogyatékosokkal foglalkozó, és a környezetvédelmi felügyelôségeken

(1. old.)

Tegnap délben a kolozsvári Fogyatékosok Területi Felügyelôségének székházában ünnepélyes keretek között hivatalosan is megerôsítették tisztségében Nicoleta Molnár fôfelügyelôt. Az összejövetelen jelen volt a felügyelôség fôtitkára, Silviu Hentz is.

A beiktatás után Nicoleta Molnár fôfelügyelô lapunk kérdése válaszolt. Elmondta: másfél éve tölti be ezt a tisztséget, hivatalos beiktatására azonban csak most került sor. Reméli, hogy a jelenlegi törvények keretei közt is sikerül a fogyatékosok helyzetén javítani. Ennek érdekében komolyabb együttmûködésre számít a helyi hatóságok részérôl.

A kolozsvári Környezetvédelmi Felügyelôségen Dan Canta alprefektus jelenlétében ugyancsak megerôsítették tisztségében Marian Proorocu igazgatót. Proorocu kijelentette: küzdeni fognak Kolozsvár levegôjének, a megye vizeinek tisztaságáért. Azok a vállalatok, amelyek súlyosan szennyezik városunkat, jelentôs büntetésekre számíthatnak.

Nánó Csaba

Nem tömik be a fôtéri gödröket
Rãzvan Theodorescu ragaszkodik a romokhoz

(1., 16. old.)

Pénteki kolozsvári látogatása során Rãzvan Theodorescu mûvelôdési és vallásügyi miniszter Vasile Soporan prefektussal, Bartolomeu Anania ortodox püspökkel, Gheorghe Funar polgármesterrel, a nemzeti színház, illetve a magyar színház és opera vezetôségével, valamint a történelmi múzeum igazgatójával találkozott. A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) Jókai utcai székházában tartott sajtóértekezleten a miniszter sajnálatát fejezte ki, hogy a kincses városban a mûvelôdési élet továbbra is a politikum hatása alatt van. Kolozsváron bizonyos dolgokat politikai ellentétek szemszögébôl ítélnek meg. — Ha fejem tetejére állok, akkor sem értem meg, hogy a fôtéri ásatások ügyében miért van nézeteltérés a történelmi múzeum és a polgármesteri hivatal között — mondta Theodorescu.

A Szabadság kérdésére válaszolva a miniszter határozottan kijelentette: teljes erejébôl ellenzi az ásatások földdel történô betömését. — Az ásatásokat folytatni kell mindaddig, míg kiderül, mit rejt a föld. A fôtéri tátongó lyukak megengedhetetlenek, az egyetlen járható út a romok kiállítása a tér egész felületén. A romokat nyugati mintára, kivilágított föld alatti sétányok formájában kell megôriznünk az utánunk jövô nemzedékek számára, így a tér visszanyerheti hajdani arculátát — tette hozzá. A miniszter szerint a "legblôdebb" megoldás a romok földdel való betömése. Tisztázni kívánta, hogy az általa vezetett tárca nem adhat pénzt a nagyszabású terv megvalósítására, a munkálatok elvégzésének költségeit a helyhatóság költségvetésébôl kell fedezni. — Funar polgármester arról biztosított, hogy van elég pénz a terv kivitelezéséhez — mondta Theodorescu. Emlékeztettük a minisztert, hogy Ioan Piso, a Történelmi Múzeum igazgatója több ízben úgy nyilatkozott: a romok nem eléggé látványosak ahhoz, hogy restaurálják és kiállítsák ôket, a gödröket be kell tömni. Érdekes, a múzeumigazgató egy órával ezelôtt azt mondta nekem, hogy az egész tér felásását szeretné elérni, ez a legjobb megoldás. — A politikai pártok nem szólhatnak bele ebbe a kérdésbe. Hogy az ásatások folytatása veszélyezteti-e a Mátyás-szoborcsoportot? Nem, hisz csupán a Continental Szálloda melletti részen ásnának tovább — jelentette ki. Theodorescu azt is elmondta: miniszterként kéri, hogy az ásatásokat folytassák és a romokat nyugati módra állítsák ki. — Függetlenül attól, hogy mit mond Piso és Funar, ebben a kérdésben az enyém az utolsó szó — nyomatékosított Theodorescu. Azt is elmondta, hogy nem adott határidôt a terv kivitelezésére.

Ioan Piso, a történelmi múzeum igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott: egyetért a miniszter álláspontjával és aláveti magát annak. — Engedelmeskedünk a miniszter elvárásának. Mindig azt nyilatkoztam, hogy tudmányos és archeológiai szempontból a fôtéri ásatások nagyon fontos eredménnyel jártak. Külön dolog az archeológiai felfedezés és a restaurálás. Az Ön által említett, a városi tanácshoz intézett 1999 februárjában keltezett levelemben azt állítottam, hogy a felfedezések egy részét meg kell ôrizni. Hogy a levében leírtam: a romok nem eléggé látványosak ahhoz, hogy kiállítsuk ôket? Ezt még meglátjuk, elemezzük a kérdést. Akármennyire is próbál abba az irányba vezetni, nem fogok a miniszter véleményével ellentétes nyilatkozatot tenni az újságnak. Maradjunk annyiban, hogy egyetértettünk a miniszter álláspontjával és alávetjük magunkat annak — mondta a múzeumigazgató. Piso a következôképpen reagált arra a felvetésünkre, hogy 1999. június 4-i határozatában a mûemlékvédô bizottság az ásatások befejezésérôl és betömésérôl rendelkezett: — Ön nem veszi figyelembe azt, hogy a döntés másik pontja az ásatások folytatásáról és befejezésérôl rendelkezett — tette hozzá. A múzeumigazgató arról biztosított: a múzeum nem politikai indíttatásból folytatná az ásatásokat a Fôtéren. Piso nem tudta megmondani, hogy a közeljövôben milyen munkálatokra kerül sor a Fôtéren és arról sem nyilatkozott, hogy mennyibe kerülnek majd.

Kónya-Hamar Sándor képviselô, a megyei RMDSZ elnöke a Szabadságnak úgy nyilatkozott: — Rãzvan Theodorescu eléggé ellentmondásos személyiség ahhoz, hogy egyet nyilatkozzon Bukarestben és mást Kolozsváron. Emlékezetem szerint Theodorescu annak a mûemlékvédô bizottságnak volt az elnöke, amely pár évvel ezelôtt a gödrök betömésérôl rendelkezett. Ennek alapján Ion Caramitru volt mûvelôdési miniszter véleményt fogalmazott meg, amelynek alapján Bogdan Cerghizan egykori prefektus kiadta prefektusi rendeletét a gödrök betömésérôl — mondta a képviselô. Hozzátette: az ügyben interpellálni fog a parlamentben.

Kiss Olivér

Törvénytelen a bírók visszahívása
— véli Emil Boc demokrata képviselô

(1. old.)

Pénteki sajtóértekezletén Emil Boc képviselô, a Demokrata Párt (DP) Kolozs megyei szervezetének elnöke azt nyilatkozta: óvást emel az Alkotmánybíróságon a kormány azon határozata ellen, amelynek alapján a számvevôszék mellett mûködô törvényszék nyolc bíróját menesztették. A törvény értelmében a számvevôszék bíróit hat évre nevezik ki: Boc szerint törvénytelen az idô elôtti visszahívás.

Boc hozzátette: az alkotmánybírósági óvás mellett interpellál a képviselôházban.

(k. o.)

Gyorsítani az integrációs folyamatot
Vasile Puscas Kolozsváron tájékoztatta a sajtót

(1. old.)

Vasile Puscas, Románia európai uniós fôtárgyalója pénteken Kolozsváron kijelentette: az integráció költségei nagyon magasak, az integráció elmaradása viszont felmérhetetlen költségekkel járna.

Puscas beszámolt az újságíróknak a Románia és az EU közti tárgyalások fejezeteirôl. Megtudtuk: Románia a kereskedelmi társaságokra vonatkozó 5. számú fejezet hivatalos megnyitását szeretné mihamarabb elérni. Ezen kívül gyorsítanák az energiáról és a szociális politikáról szóló fejezetek tárgyalását. Ugyanakkor komolyan készítik az áruk szabad forgalmáról szóló fejezet elôzetes tárgyalásához szükséges dokumentációt.

Puscas azt reméli, hogy a kormány által nemrég hozott intézkedések életbe léptetésével és új tárgyalási fejezetek megnyitásával Romániát nem tekintik többé "mûködésképtelen piacgazdasággal" rendelkezô tagjelölt államnak, ahogy ez a hazánkról készített tavalyi országjelentésben áll.

K. O.

Nyolcmilliárdos adócsalás
Üzemanyaggal üzérkedtek

(1. old.)

Tegnap a kolozsvári ügyészség elôzetes letartóztatásba helyezte a brassói 33 éves Cornel Romulus Drãgoiut, és a német állampolgárságú, de Kolozsváron lakó Durugy Csabát (42). A két férfirôl kiderült, hogy 1999 április–júniusában, amíg Drãgoiu a brassói Avian Serv Kft-nél dolgozott ügyintézôként, üzemanyagokkal üzérkedtek. Nagy mennyiségû M típusú üzemanyagot vásároltak, majd azt gázolajként magasabb áron eladták. Ezzel a módszerrel —, a jövedelemadó és az áfa befizetése alól kibújva — 8,4 milliárd lejes kárt okoztak az államkasszának.

Kettejük ellen adócsalás, okirathamisítás és az áru minôségének meghamisítása miatt indult bûnvádi nyomozás. 2-tôl 7 évig terjedô börtönbüntetésre számíthatnak, amelyet az okozott kár nagysága miatt további 3 évvel emelhetnek.

(balázs)

Rajtaütésszerû ellenôrzés a vasútnál
A potyautasok számítottak az akcióra

(1. old.)

Május 11-re virradólag a vasúti rendôrség és az SNCFR felügyelôi ellenôrzést tartottak kolozsvári vasúti igazgatósághoz tartozó járatokon a potyautasok kiszûrésére. Az eredmény várakozáson aluli volt: "mindössze" 110 személyt kaptak el jegy nélkül a 12 ellenôrzött járaton. Vasúti források szerint máskor egy-egy járaton szinte senkinek sincs jegye. A kiosztott büntetések összértéke 12,7 millió lej. Az illetékesek szerint a potyautasok viszonylag "kis" száma annak tulajdonítható, hogy az utóbbi idôben a média többször is hírt adott hasonló akciókról, így az utasok nagy része számított az ellenôrzésre. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy egyetlen ellenôrt sem kaptak rajta, hogy a vonaton eladott jegy árát zsebre tette. Az egyetlen valamirevaló "fogás" hat diák volt, ôk hamis utazási igazolvánnyal szálltak vonatra. Ellenük okirathamisítás és hamis okirat felhasználása vádjával indítottak bûnvádi eljárást.

(balázs)

Vonzanák az amerikai befektetôket

(1. old.)

Cristina I. Marine, az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma a közép-kelet-európai üzleti tájékoztató irodájának képviselôje pénteken a prefektúrán tartott sajtóértekezletén kijelentette: ahhoz, hogy Romániában tôkeerôs, nemzetközileg ismert és elismert cégek fektessenek be, a burjánzó korrupció és a közintézményeket átszövô bürokrácia mihamarabbi csökkentésére lenne szükség.

Az amerikai vendég Vasile Soporan prefektus meghívására látogatott Kolozs megyébe. Cristina I. Marine többek között felkereste a kereskedelmi és iparkamarát, a mezôgazdaság igazgatóságot, az Unimet Kft.-t és az aranyosgyéresi sodronyipari vállalatot. Elmondása szerint az amerikai befektetôket a kohászat, az információs technológia (IT) és a turizmus érdekli leginkább. Az amerikai kereskedelmi minisztérium képviselôje megbeszélést folytatott az említett intézmények és cégek vezetôivel. A tárgyalások során a jövôbeni együttmûködés alapjairól esett szó.

Cristina I. Marine szerdán érkezett Kolozsvárra. Találkozott Vasile Soporan prefektussal és Serban Gratian megyei tanácselnökkel. A megyei vezetôk többek között az itteni gazdasági helyzetrôl tájékoztatták az amerikai vendéget.

(kiss)

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old.)

RENDES ÉVI KÖZGYÛLÉSÉT tartja szombaton 10 órai kezdettel a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Napirenden: elnöki megnyító, fôtitkári jelentés, költségvetési elôterjesztés, ellenôri és jogtanácsosi jelentés, vita, indítványok, az EME kutatóintézete szervezeti és mûködési szabályzatának elfogadása, szavazás.

SZÔCS ILDIKÓ színmûvésznô tart elôadói estet József Attila és Radnóti Miklós verseibôl a gróf Mikó Imre Könyvtár olvasótermében május 15-én, kedden este 7-tôl. Szervezô: a Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

ZENÉS-TÁNCOS DÉLUTÁNT rendez az RMDSZ Pata-Györgyfalvi negyedi szervezete vasárnap, május 13-án du. 5 órától a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL az RMDSZ belmonostori körzetének szervezésében május 14-én, hétfôn du. fél 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A klub meghívottja ezúttal Rápolti Kinga pszichológus, aki az elég jó szülô fogalmáról beszélget a jelenlévôkkel. A rászorulóknak gyermekruhasegélyt osztanak. Szeretettel várnak minden várandós és kisgyermekes szülôt gyerekeikkel együtt.

ÉszLeLô

(2. old.)

— Miért nem fagyosak az idei fagyosszentek?

— Mert melegen ajánlják magukat.

(öbé)

Bregovics hatalmas sikerkoncertje

(2. old.)

Rég nem látott tömeg gyûlt egybe tegnapelôtt a Sportcsarnokban a Goran Bregovics-koncert alkalmával. A rockmûvész öt várost érintô romániai turnéjának utolsó elôtti, kolozsvári állomásán, a 150–300 ezer lejes jegyárak ellenére mintegy hétezren voltak kíváncsiak a sztár produkciójára. Egyesek már órákkal a koncert elôtt a sportcsarnok elôtt gyülekeztek, majd, amikor félórás késés után megszólaltak a vérpezsdítô zene elsô akkordjai, a zsúfolásig telt terem — mondhatni — azonnal felugrott és táncolni kezdett. És ropta a táncot több mint egy órán át. A jól ismert, Bregovicsra jellemzô rock- és cigányzene keveréket játszó mûvészt és 11 tagú zenekarát — vezetôje: Ognjan Radivojevics — csak bô félórás ráadás után engedte el a közönség.

A jól ismert melódiákat — többek között az Underground és az Arizona Dream filmzenéjét, vagy a világhírnévnek örvendô Kalasnyikovot — a közönség is a sztárral együtt énekelte, aki bebizonyította: nemcsak zenélni tud, hanem remek showman is. Mindössze azzal volt némi gondja, hogy alig-alig tudta leállítani a tömeg ritmusos tapsát, amely akarva-akaratlanul majdnem minden szám közben felcsendült...

Bregovics és az ôt kísérô Wedding and Funeral zenekar bebizonyította, hogy ôk a Balkán-félsziget legjobbjai. Hatalmas sikert arattak, a nagy számban összegyûlt, valósággal tomboló (jó értelemben vett) tömeget nézve pedig felmerül a kérdés: miért nem koncertezhet városunkban legalább hónaponként egy-egy világsztár?

Balázs Bence

Májusi Napsugár

(2. old.)

A gyermekirodalmi lap legújabb számának hagyományos írói arcképcsarnoka Wass Albertet mutatja be és közli Aranymadár címû meséjét. Az Irkafirka pályázatra beérkezett rajzokból, mesékbôl, versekbôl hat érdekesen-izgalmasan szép oldalt állítottak össze a szerkesztôk, és ismertetik a szerencsés nyertesek névsorát is. Az Itt születtem helytörténeti rovat Zsibó, Székelyszentkirály, Torockó, Marosvásárhely, Vízakna, Csíkmenaság, Szilágynagyfalu és Marosfelfalu után most az 1251-ben alapított Szilágysomlyót mutatja be olvasmányosan, s a város múltját és jelenét illusztráló sok színes képpel. Az édesanyákat Cseh Katalin, Kovács András Ferenc, Tolna Éva, Tamkó Sirató Károly és Lévay Erzsébet verseivel köszönti a lap. Devecseri Gábor Tréfás állatkerti útmutatója mellett pedig a borzról, a kisegérrôl és a macskáról is olvashatnak a kis állatbarátok. Bitay Éva írásának címe: Hûséges barátunk, a ló. A rovat rejtvénye is a pej, a deres és a hóka ló kifejezések értelmét feszegeti. Egyébként a játékos kedvû olvasók még nagyon sok érdekes rejtvénnyel próbálkozhatnak és, persze, nyerhetnek is.

N. J.

KALLÓS ZOLTÁN 75 ÉVES

(2. old.)

Ebbôl az alkalomból a Kallós Zoltán Alapítvány ünnepi mûsorral köszönti az idén Kossuth-díjjal kitüntetett jeles folkloristát. Május 19-én, szombaton du. 4 órakor a Béke téri Diákmûvelôdési Házban kerül sor az ünnepségre, amelyen fellép a Muzsikás, a Téka, a Kalamajka, az Egyszólam, a Csürrentô, a Tarisznyás, a Palló, a Pirospátlikás, az Ördögtérgye és a Zurboló együttes, valamint Sebestyén Márta, Fábián Éva, Sebô Ferenc, Halmos Béla, Szörényi Levente, Kobzos Kiss Tamás és Panek Kati.

Az elôadásra jegyek elôvételben az alapítvány székhelyén, Kossuth Lajos/ 21 Decembrie 1989 utca 16. szám alatt kaphatók, naponta 9–16 óra között. Egy jegy ára 25 000 lej.

Mircea Breazu emlékére

(2. old.)

Mircea Breazu egyetemi professzor és operaénekes 1921. május 13-án született Szászvárosban. 1955-ben lett a kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese, majd a 60-as évek elején néhány évig a kolozsvári Román Opera igazgatója volt. A magánénekesi pálya mellett évtizedeken át vezette a vasutasok kórusát, amelynek eredményeképp hazai és nemzetközi elismerést vívott ki. Évtizedeken át a Gh. Dima Zeneakadémia tanára, késôbb az ének tanszék vezetôje. Több énekes generációt adott az európai operaházaknak, tanítványai világszerte megbecsült énekesekké váltak. 1985-tôl Budapesten és Grazban is tanított. A kolozsvári zenei élet kiemelkedô személyisége volt, aki tanítványai szívében él tovább.

H. D.

Elindultam szép hazámból

(2. old.)

A Györkös-Mányi Albert-emlékházban Elindultam szép hazámból címen Bartók Béla születésének 120. évfordulóján Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozások, népdalok, nóták, csárdások hangzottak el. Ezt a rendezvényt rendhagyónak és felejthetetlennek érzem.

Miért rendhagyó? Mert kimódolói, tervezôi, végrehajtói a kolozsvári magyar opera mûvészei: Szilágyi Ferenc örökös tag; Jánky Mária, Víg Ibolya, valamint György Levente, aki a Filharmónia és a kolozsvári opera tagja. Hagyományos kincsünk ápolása, bemutatása nem az opera mûvészeire hárul, erre általában népdalénekesek vállalkoznak.

Mûvészi elôadásukban a Bartók-és Kodály-feldolgozások, nóták, népdalok csodálatos színben ragyogtak: újabb és újabb szépségeket segítettek felfedezni.

A rendhagyó mûvészi teljesítmény elôzményeinek megismerése érdekében hadd idézzem György Levente véleményét: "Szilágyi Ferenc idén is nagy sikerrel szerepelt a Kríza Ágnes-emlékgálán a magyar operában, és márciusban Budapesten, a pesti Vigadóban, ahol operettrészleteket énekelt.

Közismert, hogy minél jobban tágítjuk érdeklôdésünk körét idegen kultúrák iránt, annál jobban vonzódunk saját kultúránkhoz, és jelentôségét felismerve egyre jobban szeretjük és ragaszkodunk hozzá" — vallotta.

A népdalok java része Bartók és Kodály gyûjtése, de nem hagyhatták ki a szülôföldhöz kapcsolódó közismert dalokat sem. Így került a mûsorba: A nagykapusi templom tornya (Szilágyi Ferenc szülôfaluja Nagykapus), a Körösfôi Ríszeg alatt, A kolozsvári piac téren lakik egy menyecske, Mikor idegenbe visz néha a végzet, Hív a vén Hargita, A vásárhelyi híres... stb.

Jánky Mária mûvésznô elmondta: mindezt megelôzte az énekek, kották megszerzése. A megegyezés, hogy ki, mit énekel. Az énekek tanulása, a próbák, végül a mûsor összeállítása komoly idôt vett igénybe.

A "társulat" nem véletlenül állt össze, hiszen például Jánky Mária évek óta szerepel rendezvényeken. Énekelt már a Pro Iuventute székházban, szerepelt Budapesten is, az RMDSZ 1998. szeptember 27-én rendezte ünneplésen, és még sorolhatnám...

További terveikrôl Jánky Mária beszélt: céljuk e szépséges dalokat, énekeket — megmaradásunk, identitástudatunk érdekében — továbbra is eljuttatni más városokba, vidékekre is. Mindezekhez a rendezvény szerencsés résztvevôi nevében további sikereket kívánok!

Nagy Olga

A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának közleménye

(2. old.)

A 2001/2002-es tanévre egyetemünk két szakon: színészszakon (11 hely + 3 tandíjas) és teatrológián (7 hely + 2 tandíjas) szervez felvételit a következô kritériumok és lebonyolítás alapján.

A. Színész szakon: 6–8 vers különbözô mûfajú, hangulatú, szabadon választott vers, egy kötelezô ballada, két próza (mese, novella, karcolat, naplórészlet stb.), két monológ (színdarabrészlet), egy népdal és egy színpadi énekszám (könnyûzene, operett, opera, musical-részlet, kuplé, sanzon), egy saját ötlet és koreográfia alapján elképzelt tánc, mozgáskompozíció vagy pantomim elôkészítése, egy általános mûveltséget, színházi tájékozottságot felmérô interjú (a középiskolában tanult irodalomtörténeti anyagban elôforduló drámák ismerete ajánlott), valamint improvizációs gyakorlat a bizottság által adott té-ma(ák) alapján.

Két fázisú vizsga: elôször képességfelmérô gyakorlati vizsga (beszéd, zenei és mozgáskészség felmérése átmenô, ill. visszautasított minôsítés alapján), majd a hozott anyag teljes keresztmetszetét magába foglaló nagyszínpadi vizsga (1–10. terjedô osztályzat, bejutás a médiák sorrendjében).

B. Teatrológia szakon: elsô szakaszban általános mûveltséget felmérô teszt (a középiskolai történelemkönyvek kultúrtörténeti fejezeteinek alapján), fordítói teszt angol, német vagy francia nyelvbôl, a hallgató kérése alapján (9-es feletti líceumi átlag esetén nem kötelezô). Minôsítés: átment, visszautasított. A második szakaszban román és magyar irodalomból írásbeli vizsga (érettségi anyag, különös tekintettel a drámairodalommal kapcsolatos kérdéskörre, 9-es általános felett nem kötelezô, a líceumi jegyáltalános elfogadva), valamint elôre kifüggesztett címlistából tételhúzás alapján drámai szöveg

elemzése, videofelvétel elemzése (az elôkészítôn elôre közölt elôadás egy részlete), végül írásgyakorlat megadott témára. Minôsítés 1–10. terjedô osztályzat, bejutás a médiák sorrendjében.

A felvételi idôpontja: szeptember elsô hete, késôbb pontosítandó dátmokkal. A felvételi elôtt a beiratkozási idôszak egyhetes idôtartama alatt naponta elôkészítô konzultációkat tartunk a felvételi próbák tárgykörébôl, elôre közölt órarend alapján.

Figyelem: május 13-tól minden vasárnap konzultációs ügyeletet

és szakkonzultációt szervezünk, havi órarend alapján (10–14 óráig). Érdeklôdni a titkárságon (065/166-281), illetve a tanszéken (065/160-794).

a Rektorátus

VÉLEMÉNY

Nagyapáink még látták...
A Kárpátok ôre

(3. old.)

"1915. augusztus 18-án leleplezik a Kolozsvári Szeszák Ferenc készítette Kárpátok Ôre szobrot a Deák Ferenc (Eroilor — Hôsök) utca elején, a városháza elôtti járdaszigeten."

Dr. Gaal György, Kolozsvári kronológia

Egy kronológia, a mûfaj természeténél fogva, rendszerint bizonyos adatok idôrendi felsorolására szorítkozik. Ritkán engedi-engedheti meg magának a közlô, hogy a száraz felsorolás mellé becsempéssze saját érzelmeit, hogy az adathalmazból, egészében vagy részleteiben kisugározzon önös hozzáállása, az, hogy közömbösen avagy alig érezhetôen dédelgetve sorolja a történelmi vagy más természetû tényeket. Az utóbbi módozat esetében, az ismeretközlés mellett a kronológia betölthet egy másik, fontos szerepet is, nevezetesen az olvasó olyan irányba történô serkentését, hogy az elmélyüljön egyes adatokon, a bôvebb megismerés érdekében kutatásra ösztönözze.

Dr. Gaal György kolozsvári kronológiájával valószínû sokakban felébresztette a kíváncsiságot a Kárpátok Ôre nevû szoborral kapcsolatban, közöttük bennem is. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány adatot közölni e szoborról és alkotójáról.

A történelmi háttér
1914. június 28-án, verôfényes nyári napon a fôváros népe gondtalanul sétált Budapest utcáin. A déli órákban futótûzként terjedt a hír: Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Zsófia hercegnôt.

Pontosan egy hónappal azután, hogy Bosznia fôvárosában, a Miljacka folyón átívelô Latin híd mellett, Gavrilo Princip, szerb diák lövései kioltották a trónörökös házaspár életét, elkezdôdött a nagy világégés, az elsô világháború.

Az öldöklô küzdelem nagy és fájó áldozatokat követelt a harctereken, de az otthonmaradottak részérôl is egyaránt. A haditudósítások, 1915 nyarán véres isonzói csatákról, belgiumi harcokról, a német flotta angolok ellen elért tengeri hadisikereirôl cikkeznek. De a rózsaszínben tálalt dicsô haditettek mellett néha be-becsúszik egy-egy ilyen hír is miszerint: "csapataink folytonos gyôzelmek között vonultak vissza...", vagy "idôleges ellátási gondok a harcvonalon; egyes helyeken hiányzik a prófunt..."

Kolozsvár hétköznapjai
Itthon látszólag rendes mederben folyik az élet. Kolozsváron, a Mandarin címû színmû elôadásával, Wu szerepében dr. Janovics Jenô, véget ér a színházi szezon. Háborús évek — gyenge repertoár, sommázza az Ellenzék címû napilap a záró elôadás méltatása után a befejezôdött évadot.

Két megmosolyogtató újsághirdetés:

— A hústalan napokon kitûnô ám a bableves — füstölt hússal (!) 60 fillér. Idei sült krumpli, vajjal. Csak 60 fillér. Berlin nagykávéház, Deák Ferenc utca 2 szám.

És egy másik:

— Szorgalmas, megbízható kocsisok, jó lóval felvétetnek. Czell Frigyes és Fiai Sörgyárban. (A mai Ursus ôse)

Néhány közéleti hír:

— A rokkant katonák megsegítésére kerti ünnepséget rendeztek a Rákóczy kertben. Volt bazár, virágsátor, cukrászda, buffet, karika-, tányér- és bicskadobás. Mérlegelés és egy originális jósnô... a kabaré hat óra után kedôdött a Kioszkban, az emeleti termekben.

Egy nappal késôbb a napilap beszámol arról, hogy a Rákóczy tavon két hattyú éhen pusztult, "hála a város adminisztrációjának, akiknek már annyira nincs tehetségök, hogy a fennséges madarakat etessék!"

És egy ma már szinte hihetetlen, paródiának tûnô hír:

— Az akkori "Neue Zürcher Zeitung" adja hírül, hogy... "Míg a semleges és háborús államok legnagyobb gondja, hogy a lakosságnak szükséges gabonamennyiséget miképpen biztosítsa, addig Románia nem tudja hogyan helyezze el gabonafölöslegét. Az elôzô, 1914 évi termésbôl 2,5 millió tonna gabona van a raktáron, az 1915-ös termésfölösleg, elôreláthatóan 3,5 millió tonnára rúg. Az összes gabona elszállítására 600 000 vagonra lenne szükség!"

A kezdeményezés
— 1915 áprilisában Lyka Döme, pázmándi földbirtokos levelet ír dr. Haller Gusztáv kolozsvári polgármesternek, amelyben azt a szándékát fejezi ki, hogy szeretne saját költségén Kolozsvárt egy honvéd népfelkelô szobrot felállítani, az 1914–15. évi nagy hadjárat idején, a Hont és a Királyt dicsôségesen védô vitézek örök emlékezetére, hálája, csodálata és szeretete jeléül. A szobornak jótékonysági célja volt, ugyanis a hálás kegyelet mellett, a nemzet hû fiai és lányai által a szoborba bevert szegek árának jövedelmébôl a hadbavonultak özvegyeit és árváit szándékoztak megsegíteni. A szobrot augusztus 18-án, Ôfelségének (Ferenc József, T. Z.) nyolcvanötödik születésnapján tervezték leleplezni. Haller polgármester nagy lendülettel és lelkesedéssel szervezi meg a leleplezési ünnepséget és ennek fôvédnökéül gróf Bethlen Ödön, kormánybiztos fôispán urat és báró Bánffy Zoltánné, született Teleki Erzsébet ôméltóságát nevezi ki.

A szobor elkészítésére Kolozsvári Szeszák Ferencet kérik fel.

A felavatás elôtt néhány nappal érkezik Bécsbôl a hír, miszerint a király elfogadja a fôvédnökséget és felhatalmazza dr. gróf Bethlen Ödönt, hogy a szoborba az elsô szeget az ô nevében verjék be. Erre magánpénztárából 1000 koronát folyósít. A városháza erre a célra 200 koronát szavaz meg.

A szobor leleplezése
Végre elérkezett a várva várt nap. A Fôtér díszbe öltözött. Az ünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét a Szent Mihály-templomban. A tedeumot dr. Hirschler József prelátus celebrálta és ezen a város teljes vezetôsége és tiszti kara részt vett. A tágas templom, megannyi történelmi esemény színhelye, ez alkalommal szûknek bizonyult. A mise alatt óriási tömeg gyûlt össze a szobor körül, a Deák Ferenc utcán végig, valamint a Fôtéren. A városi vezetôség, a város notabilitásai gyönyörû díszmagyarban vonultak a szoborhoz. A leleplezési ceremóniát a honvéd zenekar nyitotta meg, amelyik Borsay Samu vezetésével eljátssza a Szózatot. Gróf Bethlen Ödön, a király nevében beveri az elsô szeget, majd következnek az ünnepi szónoklatok.

A fôispán rátapint a véres események lényegére: "...honvédeink a mostani háború gigászi méretei mellett két esély elôtt állnak: vagy gyôzni, vagy bukni az egész vonalon, és, hogy ez utóbbit elkerüljük, minden katonának becsülettel kell küzdenie a frontokon".

Dr. Márky Sándor, egyetemi tanár, többek között ezeket mondja:

"A hadbavonulók a mi városunkban mindannyiszor Mátyás király szobra elé jöttek, hogy meghajtsák elôtte bokrétás, koszorús, pántlikás zászlaikat mikkel a csatatérre indultak. Mert ez a szobor annak a jele, hogy Magyarország akkor volt legnagyobb, mikor népe és királya egybeforrt a haza szeretetében... Lehull a szobrot eltakaró vászon és elôttünk áll a Kárpátok ôre, amint fegyverére támaszkodva pihen kemény csaták után s nyugodtan, elszántan néz újabb küzdelmek felé. Mintha ôrszemül maradt volna itt ama névtelen félistenek közül, akik bevonulását hatvan esztendôvel ezelôtt Bem apó a szemközt lévô ház erkélyérôl nézte vogig."

(Folytatjuk)

Tatár Zoltán

Legfönnebb Nagyváradig

(3. old.)

E hasábokon is összecsaptak már az indulatok — indulatokat mondok, minthogy többnyire nemcsak a vélemények szikráznak egymásra — a státustörvénnyel kapcsolatosan. Néha még irigykedem is, hogy milyen jó azoknak, akik mindent elhisznek — még a politikusoknak is —, nincsenek kételyeik, megingásaik, mégcsak gyanakvásaik sem — legfönnebb kisded érdekeik. Talán éppen ezért tûnik nekem úgy, hogy a túl nagy csinnadrattával születô-készülô státustörvény alamizsnája a kelleténél több tenyeret és igyekezetet pezsdített meg, s osztotta két táborra nemcsak az anyaországiakat, hanem e törvény kedvezményezettjeit is. A "ki mit nyer", "ki mit veszít" dilemmája érthetô és magyarázható azoknál, akik a költségeket állják, ám minket, akiket prózaibb gondjaink mellett amúgy is emészt kettôsségünk szkizofréniája, minden megosztottság még sebezhetôbbé tehet. Annál is inkább, mert nem csak akarókra és gyanakvókra választ szét, vagy kormánypártiakra és ellenzékiekre (anyaországi beosztás szerint), minthogy hívei akadnak itt a második sorba szorult pártocskáknak és gittegyleteknek is. Persze, legyinthetnénk is: így magyaros, ha minél több felé húzunk, még egy ilyen, meg sem született ügyben is, amelynek — a dolgok sajátos elrendezôdése szerint — bár haszonélvezôi lehetünk, de világra hozatalában nem sok vizet zavarunk. Annál is inkább állíthatjuk ezt, mert azt is tudjuk, hogy sokéves szivárványfestés helyett, a mi anyaországunk is ugyanazt megtehette volna, amit a szlovákok, a románok, vagy ôket megelôzve (de a vidékünket érintô módon) a németek és a zsidók állama megtett. Nem túl szidolozott már a memóriám, de azt hiszem, mások sem emlékeznek olyasmire, hogy valakinek — nyerô érdekeltnek, vesztônek, fizetônek, jó szomszédnak, egyéb szôrszálhasogatónak — megjegyzése, ellenvetése támadt volna a fenti döntések ellen. Igaz — mondom —, egyik sem verte nagydobra, nem kérte ki sem Iksznek sem Máli néninek a tanácsát.

Már az ötlet felpörgetése, a schengeni határoktól való félelem túlrezegtetése idején, amikor még az MVSZ is össznemzeti tanácskozást próbált összeverbuválni, már akkor egyértelmû volt, milyen ügyetlenül felesleges ötlet ez a dobpergetés. Hiszen a döntés joga egészen más asztalokhoz tartozik! (Úgy vélem, ha akkor a kaptafájánál marad az MVSZ is, ebben a kérdésben igazán emlékezeteset és maradandót alkothatott volna. Példának okáért, ha vízumszerzô osztályt/részleget/csapatot szerveznek mindenütt a világon ahol szervezeteik mûködnek, melléje állásközvetítô irodafélét is, ahol a schengeni sorompó mögé szorult magyarokat segíthetnék munkavállalói engedélyhez, meg munkához — keresethez! —, hogy ne tenyeret tartó, segély-sültgalambot váró, tehetetlen, béna tömeggé degradálódjunk. Igaz, ez rettenetesen sok munkát, gondot jelentene, és semmiképpen sem lehetne hazafias szólamokat puffogtató, vidám-nagy kétnapos világtalálkozón elintézni, csak sokszor 365 napos kemény munkával. Nekem úgy tûnik, hogy így az anyagiakban szilárdabb talajra került munkavállalók sikereiben és mindezeknek itthon kamatoztatott példájában összehasonlíthatatlanul szebb, jobb és követhetôbb példát tarthatnának tagjaik és a világ elé.)

Mert Schengen megszorító rémével riogattak, s e téren a státustörvény — könnyen úgy tûnhet — ha elfogadják — talán valami vigaszt jelenthet. Így most reménykedünk és tovább tartjuk a markunkat és úgy kapaszkodunk bele minden illúzió-luftballonba, mintha nem tudnánk, hogy fölösen sok gombostû ágaskodik mindenfele, hogy lelohasszák lebegô álmainkat...

Pedig nem Schengentôl kell nekünk félnünk! Ha anyagi gondunk nem volna, már holnap fölcsapódhatna elôttünk a schengeni sorompó! Igazi gondunk változatlanul az, hogy itt, ahol élünk a sokak — nyugdíjasok, kiskeresetûek, sokgyermekesek — státustörvénnyel, anélkül sem juthatnak el Európába! Státustörvénnyel, alkohollal, netán kábítószerrel akár Európát, de mennyországot is álmodhatunk, csakhogy reggelfelé elkerülhetetlenül a meztelen valóságra ráz föl a vekker...! Márpedig, ha nem rugaszkodunk el a valóság(unk)tól, akkor nagyon jól tudjuk, hogy a nagy többség egyhavi jövedelmébôl (a nyugdíjas féljegyes kedvezménnyel is!) talán Nagyváradig elmerészkedhet, és ha egy ebédnél vagy tízórásnál többre nem költ, még haza is jöhet...

Európa pedig kicsit odébb van!

Az ám, hazá(i)m!

Kiss János

Francia írók arcképcsarnoka

(3. old.)

Villon
Margot szívét piros krétával rajzolta rá a kocsma falára, egy verset írt bele, majd körbedobálta késsel, és füttyentve intett: ide, ide, vagányok, hadd lássam, milyen pofát vágtok e cirkuszos szerelemhez! Ekkor azonban részeg pap kacagott fel mögötte; nem tudta, hogy számára is maradt még egy kés a költônél...

Balzac
— ...és most ebben a kiskocsmában elmondok nektek egy történetet: az aljas N. N. gróf elcsábított egy tizenhárom éves kislányt, és erôszakot követett el rajta... Ezt betû szerint így fogom megírni, sôt a neveken sem változtatok, mert roppant eredetiek...

N. N.: — Megôrültél?!... Hiszen az a gróf én vagyok, és az esetet is én vallottam meg neked, bizalmasan!

Balzac: — Uram, én azt hittem, udvariassága és az irodalom iránti tisztelete fölébe kerekedik önérzetének, és nem szól közbe, amikor én épp az emberi komédiáról beszélek!...

Victor Hugo
Hogy van-e sors, ne kérdezd. Kerülj át a lélek árnyékos felére, és hallani fogod Quasimodo zokogását: Gilda zsákba rejtett holtteste lebeg csónakon, akasztott ember válláról csurog alá a holdfény, és tébolyultan harangoz Miasszonyunk a nyomorultaknak, akik odalenn a mélyben, már a sejtetéstôl is remegnek.

Baudelaire
A romlásban s a bomlásban is dicsérte a létet: aki friss rózsát szagol, nála több lehet; de ajka közt egy fonnyadt margaréta hívebben idézi a tündérkerteket. Az ôz szemét sem igen nézte, míg párálló forrás mögül a gida rámeredt, de egy kutyadög fehér fogzománctükrében leste a fintorgó szenteket.

Rimbaud
Aki a világosságot kedveli, az a fénynek csak egyetlen árnyalatát ismeri meg, aki a homály rezgô bokrába húzódik, az százféle színét; de úgy veszem észre, ezt még nem értitek. Adok hát száz év gondolkodási idôt, és ha majd rátok kacsint az édes sejtés, szóljatok át: itt leszek a közelben Afrika szomszédnál, ahol unalmamban elefántcsonttal kereskedem...

La Rochefoucald
Kilencvenkilenc napja nincs egy gondolatom sem, amely megérdemelné, hogy leírjam. Csak eszem, és azt gondolom, étel, néha szeretkezem is, de utána ásítva ébredek, és azt gondolom, szerelem. Ha így óvom magam tétlenségben, a szalonok untató fecsegéseitôl, zsibbadtan, egy napon talán eszembe jut néhány semmiség, "aforizma", amelyet az ostobák fölkapnak és századokon át szajkóznak majd. Hiszen erényeink csak álcázott bûnök...

Stendhal
Egy maga fonta szép rugalmas kötelen lebeg a várkastély ablaka és a bordélyház között, és ez a lebegés annyira izgató, hogy már nem is fontos, vajon melyik ágyban állapodik meg éjszakára...

Flaubert
Elképzelem, hogy egyik napon Párizs egyik leghíresebb nôgyógyászához hajtatott, és aggódva kérdezte, vajon a tolófájdalmak, amelyeket terhes nôként érez, megfelelnek-e pontosan a szülés elôtti állapotnak, vagy pedig csupán írói képzelgésnek tûnnek; ezek után hogyan hihetném, hogy a szavakat csiszolta és nem a gondolatot, s hogy elsôsorban a mondat izgatta és nem az átélés ôszintesége, amelytôl valóban betegre sápadhatott, sôt öklendezhetett volna olykor...

Anatole France
Kétségbeejtô, hogy az emberiség történetében nincs semmi rendkívüli vagy látomásszerû — gondolta messzire visszapillantva az idôben, mikor azonban a felöltôjéhez nyúlt, hogy letörölje a verítékét, egy pucér angyal, amely a zsebében rejtôzött, a mutatóujjába harapott, s még akkor is ott himbálózott rajta, amikor elôkapta a kezét. — No tessék! — motyogta bosszúsan az író. — Immár semmit sem lehet nyugodtan végiggondolni ezektôl a trézsiktôl, akik egy idô óta nemcsak melegedni járnak a zsebembe, hanem pajzánkodni is!...

Zola
Ezer fuvarost bérelt, és éjjel-nappal hordatta velük a rideg és göröngyös tényeket a külvárosok, a vásárcsarnokok, a szalonok és a börze környékérôl, amíg a valóságanyag már-már a Notre Dame magasságáig nem ért; de ekkor, egy éjszaka, különös dolog történt: a tények hegye önnön súlyától begyulladt, lángot vetett, és a tetejében szerelmes nimfák kezdtek játszadozni lidérces fényben...

Bálint Tibor

SPORT

A Kolozs megyei labdarúgócsapatok mûsorából

(4. old.)

(a mérkôzések szombaton 11 órától kezdôdnek)
C osztály, VII. csoport
Gépész utcai stadion: Kolozsvári CFR–Prázsmári Textil;

Aranyosgyéres: Sodronyipar–Fogarasi Nitramónia;

Dicsôszentmárton: Kémia–Tordai Aranyos FC;

Bethlen: Szamos-Gáz–Alsójárai Bányász.

C osztály, VIII. csoport
Ion Moina Stadion: Kolozsvári U FC–Sarmasági Bányász;

Dés: Désaknai Bányász–Zilahi Armãtura;

Szatmárnémeti: Szamos–Dési Egyesülés-Selena.

A Kolozs megyei érdekeltségû csoportok további mûsora: VII. csoport: a Szamosújvári Olimpia és a Brassói Romradiatoare szabadnapos, a Viktóriavárosi Viromet és a Marosvásárhelyi Gázmetán játék nélkül kapja a pontokat; VIII. csoport: Aradi Telecom–Aradi West Petrom, Aradi Astra–Vaskohsziklási Acél, Avasfelsôfalui Avas–Magyarláposi Lápos és Nagysomkúti Liber Humana–Szatmárnémeti Sólymok; az Élesdi Körös szabadnapos.

LABDARÚGÁS
Bajnokságról bajnokságra

(4. old.)

l Június 2-án játsszák újra a dél-afrikai bajnokságban a Kaizer Chiefs–Orlando Pirates rangadót. A mérkôzés eredetileg április 11-én lett volna, de akkor kinnrekedt nézôk tízezrei próbáltak meg bejutni a zsúfolásig telt Ellis Park-stadionba, s a tömeghisztériában 43-an életüket vesztették.

Az ismétlés — amelyre a 75 ezer szurkoló befogadására alkalmas johannesburgi Soccer Cityben kerül sor — a bajnokság utolsó összecsapása lesz. Mindkét együttesnek van még esélye az elsôségre.

l Barátságos labdarúgó-mérkôzésen: Grúzia–Azerbajdzsán 1–0. Kutaisziban, 12 ezer nézô elôtt a magyar és román válogatottal azonos világbajnoki selejtezô csoportban szereplô hazaiak gólját a 65. percben Zurab Ionanidze szerezte.

JÉGKORONG
Világbajnokság

(4. old.)

A németországi jégkorong-világbajnokság negyeddöntôiben: Finnország-Németország 4–1 (1–0, 2–0, 1–1) — gólszerzôk: Kapanen — 9., Virta — 31., Hentunen — 33. és Salo — 52. perc, illetve Abstreiter — 58. perc; Csehország–Szlovákia 2–0 (1–0, 1–0, 0–0) — Moravec — 6. és J. Hlinka — 36. perc); Egyesült Államok–Kanada 4–3 (0–1, 3–2, 0–0, 1–0), hosszabbítás után — Hendrickson 2 — 28. és 61., Gionta — 32., Legwand — 37. perc, illetve Marleau — 18., R. Murray — 23. és Stuart — 29. perc; Svédország–Oroszország 4–3 (0–1, 2–2, 1–0, 1–0), hosszabbítás után — Alfredsson — 23., K. Jöhnsson 2 — 26. és 67., Modin — 54. perc, illetve But — 6., Tverdovszkij — 32. és Karpov (33.).

A tavalyi finálé ismétlését nyerô cseh együttes Svédországgal találkozik a szombati elôdöntôben, a másik ágon: Finnország–Egyesült Államok.

l Hannoverben elkészítették a jövô évi divízió I-es (egykori B-csoportos) világbajnokság csoportbeosztását. A magyarok a mostani németországi vb-rôl búcsúzó Norvégia mellett Nagy-Britanniával, Dániával, Kínával és Romániával játszanak.

Magyarország és Kína adott be pályázatot a rendezési jogért.

A másik ágon szerepel Fehér- oroszország, Kazahsztán, Franciaország, Horvátország, a Koreai Köztársaság és Hollandia.

A csoportgyôztesek szereznek jogot az A-csoportos indulásra, míg a két utolsó kiesik.

A hét vége kolozsvári sportmûsorának egyetlen fontosabb "menüpontja" atlétika: szombaton 15 órától a Ion Moina Stadionban a gyerekbajnokság zónadöntôjére kerül sor.

KERÉKPÁR
Napoca 2001 — mountain bike verseny

(4. old.)

Hegyikerékpározók, figyelem: vasárnap, május 13-án nyílt — azaz bárki, nemcsak sportolók vehetnek rész rajta — mountain bike versenyt rendez a Napoca kerékpárosklub.

Rajt a Bükkben, a Monostor negyedi sporttelep fölött (elérhetô a Mehedinti utcából vagy a Bâlea sétány végérôl). A mûsor: 9.30–11.30 órakor — ismerkedés a tereppel és beiratkozás; 12.00 óra — start; 15.30 óra — ünnepélyes díjkiosztás.

Mintegy 100 versenyzôt várnak a különbözô kategóriában (gyerek, elit ifi, amatôr ifi, elit felnôtt, amatôr felnôtt, veteránok, lányok) zajló vetélkedôre. A verseny az országos bajnokság második szakaszának felel meg.

A benevezôknek feltétlenül rendelkezniük kell hegyikerékpárral, sisakkal, személyazonossági igazolvánnyal és be kell fizetniük a nevezési díjat.

Támogatók: Bike 6000, Polartek, Trakking, Fundy, Hollywood Music & Film, Nagyszebeni Sib 1 konfekció.

TESTÉPÍTÉS
Nemzetközi siker

(4. old.)

Az utóbbi években egyre többet hallatnak magukról a szamosújvári testépítôk. Az elmúlt napokban a Törökországban megrendezett Balkán-bajnokságon második helyezést ért el a 75 kg-osok versenyében Liviu Oros, az Express-klub tagja.

A szép eredménynek meg van a látszata: a szakszövetség meghívta a válogatottba a szamosújvári sportolót.

Erkedi Csaba

A jövô héten...

(4. old.)

Május 14–20.
l Máj. 14.: Három évtizede, 1971-ben ezen a napon kezdôdött el Spanyolország fôvárosában, Madridban, a 9. férfi torna Európa-bajnokság (érdekesség: egy évvel korábban, az akkor jugoszláviai Ljubjanában, a mai Szlovénia fôvárosában a világbajnokságok a 17. ki-írásuknál tartottak). A sportág körében az volt a nagy kérdés: sikerül-e a szovjet Mihail Voronyinnak harmadszorra is megszereznie az összetett bajnoki címet? (Elôzôleg 1967-ben a finnországi Tamperében, két évre rá Lengyelország fôvárosában, Varsóban volt földrészünk abszolút bajnoka. Ezenkívül Tamperében 3 — korlát, lólengés és gyûrû —, Varsóban pedig 2 szeren — korlát és gyûrû — szerzett aranyérmet). Nos, Madridban nem sikerült az újabb teljes összetett siker: az ugyancsak szovjet Viktor Klimenko 2 tizeddel megelôzte Voronyint. Ez utóbbi viszont gyûrûben gyarapította Eb-aranyainak számát — korláton és nyújtón ezüst-, lólengésben bronz-érmesként állhatott a gyôzelmi dobogóra. S ráadásként 1966–1972 közötti olimpiákon és vb-ken is begyûjtögetett néhány medált...

l Máj. 15.: Nem kerek évforduló, de jelentôs esemény a belföldi labdarúgásban: 1940-ben hatodszorra, egyben utoljára nyert elsô osztályú bajnokságot a Bukaresti Venus csapata, és elôször történt meg, hogy a képzeletbeli dobogón három fôvárosi együttes, a Venus mellett még a Rapid és a Sportul Studentesc foglalt helyet. A csillagos fekete-fehérek csapatában játszott David, Juhász és Bodola a NAC-ból, Demetrovics Temesvárról, Sfera, Orza és Ploesteanu az U-ból került Bukarestbe. Az év ôszén Juhász, Demetrovics-Deményi és Bodola már ismét a NAC-ban játszott, az Erdély-bajnokságban küzdöttek az NB I-be jutásért (ami sikerült is).

l Máj. 16.: 30 évvel ezelôtt, 1971-ben, Pozsonyban játszott Európa-bajnoki selejtezôt Románia labdarúgó-válogatottja. Addigi 231. mérkôzésén 1:0-ra kikapott Csehszlovákia együttesétôl. Az egyetlen gólt Frantisek Vesely lôtte a 88. percben, elôzôleg a 75. percben Jozef Adamec — a jelenlegi szlovák szövetségi kapitány hagyott ki 11-est.

l Máj. 17.: Tomboló sikere volt húsz esztendeje, 1981-ben, a világhírû amerikai középsúlyú profi ökölvívó világbajnok Jake La Mottáról készült játékfilmnek. Az ökölvívót Robert De Niro alakította.

l Máj. 18.: Négy évtizede, 1961-ben, a New York-i Madison rendezett atlétikai versenyen az Egyesült Államok kiváló rúdugrója 483 cm-rel új világcsúcsot állított föl. Az érdekesség: ez volt az elsô üvegszálas (fiberglas) rúddal elért világcsúcs. Elôtte 1957-tôl másik amerikai, Robert "Bob" Gutowski volt a világcsúcstartó 482 cm-rel (alumínium rúddal), korábban ugyanô tartotta a rekordot 478 cm-rel. Elôtte viszont 15 évet élt a 477 cm-es világcsúcs, az utolsó, amit bambuszrúddal ugrott a le-gendás, holland származású Cornelius Warmerdam, 1942-ben, Modestóban.

l Máj. 19.: Megnyugtató hír kelt szárnyra 45 éve, 1956-ban, Svédország fôvárosából, Stockholmból: minden készen állott az az évi XVI. olimpiai játékok lovas versenyeinek lebonyolítására. Az akkori ausztráliai törvények folytán Melbourne-be nem vihettek be lovakat a külföldiek, így a három lovas ágban — idomításban, díjlovaglásban, díjugratásban — és háromnapos összetettben (militaryban) Svédország ugrott be mentô rendezônek. A lovas versenyek rajtját június 10-re tûzték ki.

l Máj. 20.: Fél évszázada, 1951-ben, Milánóban befejezôdött a 12. amatôr ökölvívó Európa-bajnokság. Papp László az 1949-es oslói vetélkedôn a középsúlyban aratott gyôzelme után ezúttal nagyváltósúlyban lett bajnok.

László Ferenc

GAZDASÁG

EU-bôvítés
Külügyminiszteri vita a munkavállalásról és a regionális fejlesztésrôl

(4. old.)

Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei megegyeztek vasárnap a svédországi Nyköpingben rendezett kötetlen tanácskozásukon, hogy nem kapcsolják össze a leendô tagállamok munkavállalóinak szabad mozgásával összefüggô kérdéseket a regionális fejlesztés problémáival.

A miniszterek nehéz feladattal birkóztak hét végi találkozójukon. Egyfelôl megpróbálták figyelembe venni a kelet-európai munkaerô tömeges beáramlásától tartó Németországnak és Ausztriának azt az igényét, hogy hétéves átmeneti idôre ne tegyék lehetôvé az újonnan belépô országok munkavállalóinak szabad mozgását az unión belül. Másfelôl tekintettel kívántak lenni arra is, hogy a felvételhez legközelebb álló tagjelöltek tiltakoznak ez ellen.

— Az EU soros svéd elnökségének feltett szándéka, hogy a május közepén esedékes hivatalos miniszteri találkozóig kiegyensúlyozott és kölcsönösen kielégítô megoldást közvetít az érdekeltek között a munkaerô szabad áramlásának kulcsfontosságú kérdésében — mondta Anna Lindh svéd külügyminiszter asszony.

Romano Prodi, az Európai Bizottság vezetôje azt mondta a svédországi tanácskozáson, hogy benyomása szerint közeledett a tagállamok külügyminisztereinek véleménye ebben a kérdésben, és ez az általa vezetett bizottság áprilisban elôterjesztett kompromisszumos javaslatának köszönhetô. (A bizottság rugalmas — öttôl hét évig tartó — átmeneti idôszakot indítványozott.)

A nyköpingi vitát még nehezebbé és bonyolultabbá tette, hogy Josep Pique spanyol külügyminiszter felvetette: Madrid azt kívánja, hogy még az új tagállamok felvétele elôtt rendezzék a regionális fejlesztési alapokkal kapcsolatos követelését. Spanyolország szegényebb tartományai tetemes közösségi fejlesztési támogatásban részesülnek. Ezek a tartományok azért minôsülnek "szegénynek" az EU-n belül, mert jócskán elmaradnak az EU gazdasági fejlettségének átlagától. Madrid attól tart, hogy az új tagok felvételével az átlag szintje jóval alacsonyabbra kerül, ezért ez eddig szegénynek minôsülô spanyol tartományok a jövôben nem minôsülnek annak, és nem lesznek jogosultak az EU regionális fejlesztési támogatásaira.

Pique hangsúlyozta: kormánya már a júniusban esedékes göteborgi EU-csúcson egyértelmû ígéretet szeretne kapni arra, hogy a többi tagállam figyelembe fogja venni ezt az igényét.

Végül a részt vevô miniszterek arra a közös következtetésre jutottak, hogy noha a regionális fejlesztési politika is roppant fontos kérdés az unió számára, nem kapcsolandó össze a munkaerô szabad áramlásának ügyével — jelentették diplomáciai forrásokra hivatkozva a hírügynökségek.

— Svédország jelezte: elképzelése szerint a göteborgi csúcsértekezletrôl "nagyon erôs jelzést kell küldeni arra, hogy az EU elkötelezetten és elszántan sikerre fogja vinni a bôvítés ügyét", ezért hívta meg Stockholm a tagjelölt államok képviselôit is Nyköpingbe.

Részlegesen feloldották a lengyel agrártranzit-tilalmat

(4. old.)

A lengyel fôállatorvos csütörtöki hatállyal megszüntette egyes, Oroszországba irányuló mezôgazdasági termékek lengyelországi tranzitjának tilalmát Észtországgal, Horvátországgal, Romániával, Bulgáriával, Szlovákiával, Szlovéniával és Magyarországgal szemben.

A tilalom feloldása a tejre, tejtermékekre, hôkezelt húskészítményekre, halra, abból készült feldolgozott termékekre, élô szárnyasra, napos csibére, baromfi-húsra és abból készült feldolgozott termékekre, tojásra vonatkozik.

Március 29-én Lengyelország megtiltotta a fenti termékek átszállítását területén az Európai Uniónak, a kelet-európai és balti országoknak. Az intézkedést a lengyel hatóságok azzal indokolták, hogy az Orosz Föderáció március 26-án importtilalmat rendelt el ezekre a termékekre. A tranzittilalmat eddig csak Csehországgal szemben oldották fel a lengyel hatóságok.

Továbbra is érvényes viszont a tranzittilalom a páros ujjú patás élôállatokra (mint kecske, juh, disznó), a nyershúsra, az abból készült feldolgozott termékekre, valamint a nem hôkezelt belsôségekre, a nyerstejre, nyersbôrre, állati szôrre, embrióra, csontra, patára, körömre, szarura.

A száj- és körömfájásjárvány veszélye miatt február 27. óta Lengyelországban importtilalom van érvényben a páros ujjú patás élôállatokra, azok húsára, valamint feldolgozott, nem hôkezelt állati eredetû termékekre az Európai Unió összes országa, továbbá Norvégia, Svájc, Liechtenstein, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Észtország, Románia, Bulgária, Izland és Szlovénia tekintetében.

A Lengyelországba mint célországba érkezô import tilalmát öt ország — Horvátország, Románia, Bulgária, Izland és Észtország — esetében április 19-én feloldották a lengyel hatóságok. Az indoklás szerint ezek az országok számos dokumentummal bizonyították, hogy "száj- és körömfájástól mentes, veszélytelen" kategóriába sorolhatók. A fôállatorvos esetükben — az akkor kiadott közlemény szerint — figyelembe vette a határbiztonság megteremtésének körülményeit és ütemét, valamint azt a tényt, hogy az utóbbi idôben az említett országokba nem importáltak a tilalom alá esô termékeket a járvány által érintett államokból.

Valutaárfolyamok
Május 11., péntek

(4. old.)

Váltóiroda

Márka (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi)

12 748/12 893

28 275/28 466

(valutabeváltó)

12 650/12 900

28 100/28 400

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.)

12 670/12 780

28 200/28 350

Május 12., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 739 lej,1 USD = 28 412 lej.

KÖRKÉP

Közel 30 millió lej a svájci segély vámköltsége
Szociális étkezde létesül

(5. old.)

A polgármesteri hivatalban két héten át uralkodó felfordulás miatt az áprilisi tanácsülésre csak májusban került sor, nyilatkozta lapunknak Okos Károly tanácsos. A felfordulás oka: a romániai Scabison Társaság egy svájci alapítvánnyal karöltve gazdag segélyszállítmánnyal járult hozzá a polgármesteri hivatal felújításához. A segély használt, de jó minôségû irodabútorzatot, faxot, hat számítógépet, retroprojektort, korszerû takarítógépeket és hozzávaló nagy mennyiségû tisztítószert tartalmazott. A svájci alapítvány négy tagja egy hetet töltött Gyaluban, a tanács vendégszeretetét élvezve. Ez idô alatt tanfolyamot tartottak a takarítógépek és tisztítószerek helyes használatáról. A tanács harminckét millió lejt szavazott meg a szállítmány vámköltségének kifizetésére, valamint a svájciak egy heti ellátására. Okos Károly elmondta: szeptemberre újabb segélyt ígért az alapítvány az iskola részére. A tanács tehát reméli, hogy ôsszel korszerûsíteni tudják az iskola épületét, és sikerül az illemhelyeket az épületben elhelyezni.

A tanács ugyanakkor biztosította az útiköltségeket a polgármester és három tanácsos (közülük kettô RMDSZ-es) számára, akik eleget tettek a magyarországi Iszkaszentgyörgy község meghívásának. A magyarországi helységgel már tavaly ôsszel kialakult a baráti kapcsolat, amikor az ottani elöljáró Gyaluban járt a helyi tanács vendégeként.

A Scabison Társaság további terveiben szerepel egy szociális étkezde létrehozása Gyaluban. A társaság kérvényezte a tanácsnál, hogy engedélyezze a kantin berendezését az iskola bentlakásának épületében. A tanács hozzájárult a kantin létrehozásához, azonban nem tartotta jó ötletnek a bentlakás e célra való felhasználását. Ezért két más épületet ajánlott fel a Scabisonnak — nyilatkozta Okos Károly. Hozzátette: a szociális kantin élelemmel való ellátását a svájci alapítvány vállalta.

Valkai Krisztina

Mezôgazdasági tanácsadóképzés svájci példára

(5. old.)

Tegnap ért véget Désen a mezôgazdasági tanácsadási hivatal által szervezett tanfolyam, ahol tanácsadási technikákban jártas szakembereket képeztek. A tizenkét résztvevô két svájci szakember elôadásait hallgatta. Claudia Libec, a REBIAT projekt mérnöke elmondta, az elôadásokon fôként a szarvasmarhákról, az erdélyi mesterséges megtermékenyítésrôl tárgyaltak. Az egyenként négynapos elôadássorozatot a kovásznai Illyefalván, Gyergyószentmiklóson és Désen szervezték meg. A mérnöknô azt is elmondta, a tanfolyam lényege a legkorszerûbb tanácsadási és oktatási technikákkal megismertetni a több erdélyi megyébôl — Beszterce-Naszód, Szilágy, Kolozs — érkezô, különbözô intézményekben dolgozó résztvevô szakembereket.

K. R.

Római és görög katolikus püspökkari konferencia

(5. old.)

A Romániai Püspökkari Konferencia tavaszi ülésszakára gyûltek össze a mindkét — római és görög — rítust képviselô katolikus püspökök május 7. és 9. között, a jászvásári egyházmegyéhez tartozó traiani Verbita Misszionárius Lelkigyakorlatos Házban.

A Romániai Apostoli Nunciatúra részérôl jelen volt Ôexcellenciája Jean-Claude Périsset apostoli nuncius, valamint Mons. Ciro Bovenzi, a nunciatúra titkára. A megbeszéléseken meghívottként résztvett Ôexcellenciája Anton Cosa, a Moldovai Köztársaság római katolikus apostoli kormányzója.

Az ülésszak egy hároméves idôszakot zárt le, és a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia alapszabályzatának megfelelôen megválasztották a konferencia új elnökét, Exc. és Ft. Ioan Robu bukaresti metropolita személyében. További megválasztott tisztségviselôk: Exc. és Ft. Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus érsek, a konferencia alelnöke, valamint Exc. és Ft. Alexandru Mesian lugosi görög katolikus püspök és Exc. és Ft. Martin Roos temesvári római katolikus püspök, az Állandó Bizottság tagjai.

A II. János Pál pápa Romániában tett történelmi látogatása után éppen két évvel megtartott ülésszak napirendjén, a jelenlevô püspökök javaslatára, a következôk szerepeltek: pasztorációs kérdések, hivatással illetve misszióval kapcsolatos problémafelvetések. További fontos, a résztvevôk által megvitatott témák voltak: az államhoz fûzôdô viszony, az ökumenizmus, a szociális-karitatív tevékenység, valamint a konferencia képviselôinek a részvétele különbözô nemzetközi kongresszusokon és szimpóziumokon, különös tekintettel a a 2001-es Püspöki Szinóduson való részvétel elôkészítése.

Május 8-án este, a románvásári (Roman) Szent Teréz templomban római katolikus ünnepi szentmisét mutattak be. A misét a konferencia munkálatain résztvevô valamennyi püspök, valamint néhány jelenlevô pap koncelebrálta, nagyszámú hívô jelenlétében. A püspökök az egyházért és valamennyi romániai hívôért közösen imádkoztak az Úrhoz.

A következô ülésszak idôpontját, melyet a konferencia titkárságának bukaresti székhelyén tartanak majd, 2001. szeptember 17–19-i dátumra állapították meg.

Páll Antal, általános titkár

Áramszünet

(5. old.)

A Villamosmûvek közli, hogy 8 és 15 óra között az alábbiak szerint szünetel a villanyáram-szolgáltatás: május 15-én kedden a Herculane u. 3., 5., 6.; Borsec u. 5.; Slãnic u. 9., 11., 13. szám alatt; május 16-án szerdán a Bãita u. 1., 3.; Bizusa u. 2., 4.; Liviu Rebreanu u. 15. szám alatt.

Forgalomkorlátozás
Május 20-ig lezárják a Mikó utcát

(5. old.)

A Trefort (Victor Babes) utcai csatornahálózatnak a Mikó utcai gyûjtôhálózatra való bekötése miatt május 11. és 20. között forgalomkorlátozásra kerül sor. Eszerint az említett idôszakban lezárják a Mikó (Clinicilor) utcának a Mócok útja és a Béke tér közötti szakaszát. Szombat-vasárnap leállítják a forgalmat a Mikó utca teljes hosszában, a többi napokon, azaz május 14-18 között közlekedni lehet a Béke térrôl a Múzeum (Iuliu Hatieganu) utca felé.

Rendôrségi hírek

(5. old.)

Olaszországban fogták el a tordai, 26 éves Cãtãlin Bãnicãt. Az országos körözés alatt álló férfi 1999 szeptembere és 2000 októbere között a Macromex Kft. kereskedelmi ügynökeként dolgozott. Az ellene elkezdett nyomozás során kiderült, hogy okirathamisítással 185 millió lejes kárt okozott, ezt az összeget ugyanis elsikkasztotta a cég kasszájából. Idôközben a férfi elhagyta az országot, ezért országos körözési parancsot adtak ki nevére. Bãnicã razzia során bukott le Olaszországban, az olasz rendôrség átadta ôt a kolozsvárinak. A férfi szabadlábon védekezik sikkasztás, okirathamisítás és hamis okirat felhasználásának vádja ellen.

163 milliós csalással vádolják a temesvári Viorel Hârtiét, aki 2000 januárjában nagy mennyiségû kerámiaterméket vásárolt az aranyosgyéresi Cercon Ariesul Kft-tôl és csekklappal fizetett, annak ellenére, hogy tudta: a cég számláján nincs pénz. A kár nem térült meg, a férfi szabadlábon védekezik.

Több lopás elkövetôje bukott le Alsójárán. A helybéli Ciprian Suraj Naghi folyó év márciusa és májusa között több lakást és autót tört fel. A 25 éves elkövetô razzia során bukott le, és elôzetes letartóztatásba került. A 17 millió lejes kár mintegy 70%-a megtérült.

Parókiát rabolt ki Marius Traian Pustan. A 22 éves kolozsborsai férfi a helyi parókiába tört be, miután átmászott a kerítésen, és 2,4 millió lej készpénzt valamint 15 millió lej értékû aranyat lopott el. A visszaesôként számontartott elkövetôt sikerült elfognia a rendôrségnek, a kár megtérült.

Munkahelyi visszaéléssel és közokirathamisítással vádolják a dobokai földosztó bizottság elnökét. A dobokai 48 éves Stefan Pop 1996-ban a földosztó bizottság elnökeként törvénytelenül adott földet a helyi Maria Simoncának. A nô 0,36 hektárnyi, a falu belterületén fekvô földhöz jutott, miközben a jogos tulajdonos, aki öröklés útján kellett volna a földhöz jusson, hoppon maradt.

Autólopás elkövetôit keresi a rendôrség: május 9-érôl 10-ére virradólag a Monostori útról eltûnt a Leasing Rom Kft. tulajdonában levô, kék színû, CJ–14140 rendszámú Volkswagen Passat TDI márkájú gépkocsi.

(balázs)

Eladták a karabélyokat

(5. old.)

2000 januárjában a patai általános iskola tetôzetének javításakor öt karabély került elô egy kettôs falból. A Kolumbiából származó, 1912-ben gyártott és az osztrák-magyar hadsereg által használt karabélyokat akkor Petre Traian katonai mester vette át, és a tervek szerint a használhatatlannak talált fegyvereket a rendôrség meg kívánta semmisíteni. A mûgyûjtôknek való eladásuk is szóba került, ám végül a harmadik változat gyôzött: 2000 májusában a rendôrség egy bizottsága úgy döntött, hogy azokat lôfegyverként értékesíteni lehet a vadászegyesület boltján keresztül, 300 és 400 ezer lej közötti áron. A Steyer márkájú karabélyokat augusztus folyamán meg is vásárolták. A vásárlók között négy rendôr is volt. Az ügy érdekessége azonban az, hogy a vadászegyesület egyik vadásza szerint egy hasonló fegyver értéke elérheti a 12 millió lejt is...

(balázs)

Kétszáz lakáskérés a dossziéban
Romákat segítene a polgármesteri hivatal

(5. old.)

Szamosújvárott sok fejfájást okoznak a városatyáknak a romák. A cigánycsaládok egyre több nehézséggel küzdenek és magaviseletük sem a legmegfelelôbb. Ezért, szinte naponta akadnak problémák körülöttük. Jelenleg éppen a lakáshiány jelent gondot. A romák lakást igényelnek a városgazdáktól, de kéréseik teljesítéséhez nincs lehetôség. Városi szinten több mint kétszáz kérést tartanak nyilván lakáskiutalás ügyében, ebbôl több mint fele cigánycsaládoké. A municípium szélén található Halász utcában például 11 család nélkülözi nap mint nap a vizet, meleget és villanyáramot. Ôk együttesen kérik, hogy számukra biztosítsanak jobb életfeltételeket. A polgármesteri hivatal keresi a megoldást. A Romák Pártjának elnöke, Bob Siminic lapunknak elmondta, hogy a téglagyár szomszédságában lenne egy épület, amelyet rendbetennének (állami támogatással, természetesen), itt húsz-huszonöt család jutna fedél alá. A tervet a tanácsosoknak kell jóváhagyniuk.

Az elmúlt esztendôkben Szamosújvár területén nôtt a bûnözôk száma. Nagyobb részük roma családból származik, akiket a kényszer visz lopások elkövetéséhez. Szociális problémáik megoldásával talán mindennapi magaviseletük is megváltozna. Legalábbis ebben reménykednek a városatyák, akik mindent megtesznek a cigányok lakáskéréseinek orvoslása érdekében.

Erkedi Csaba

E-business konferencia Kolozsváron
Jelentkezési határidô május 14.

(5. old.)

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója (RIF) és a Közgazdász Klub (KGK) E-business konferenciát szervez május 18–20. között Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban. A konferencián a következô fôbb témákban hangzanak el elôadások: az e-gazdaság kialakulása, reklám az Interneten, marketing az Interneten, Internet auditálás, az e-business jogi szabályozása Romániában, elektronikus kereskedelem. Az érdeklôdôk további információkat és jelentkezési lapot az RMKT kolozsvári székházában (Pietroasa utca 12. szám, tel.: 064/431-488, e-mail: rmkt@mail.dntcj.ro), valamint a www.netsoft.ro/ebusiness weboldalon találhatnak. Jelentkezési határidô május 14.

Boga Emese

JOGREND

A helyi közigazgatási törvény

(7. old.)

Az április 23-án a 204. Hivatalos Közlönyben megjelent 215. számú törvény a helyi közigazgatásról a helyi autonómiának valamint a helyi közigazgatási hatóságok szervezésének és mûködésének általános rendszerét szabályozza. A törvény 9 fejezetet, ezen belül pedig több alfejezetet illetve 157 szakaszt tartalmaz, a következô területekrôl: a helyi közigazgatás általános rendszere, a helyi közigazgatás hatóságai, a városi tanács megalakítása, feladatai, mûködése, feloszlatása, a helyi tanácsosok felfüggesztése és mandátumuknak megszûnése, polgármester és alpolgármester, a helyi közigazgatás szerkezeti felépítése és szolgálatai, Bukarest közigazgatása, a megyei tanács megalakítása és összetétele, feladatai és mûködése, a megyei elnök, alelnökök és titkárok, közösségi javak és munkálatok, a prefektus, a megyei konzultatív bizottság. Ismertetésünk — amely a jogszabály terjedelme miatt nem lehet szakaszonkénti teljes fordítás — célja, hogy felvázoljuk a helyi közigazgatás felépítését, ismertessük azokat a feladatokat és kötelezettségeket, amelyeket a helység választott vezetôinek el kell látniuk, annak érdekében, hogy segítsünk a tájékozódásban helyi ügyeink intézésében.

A helyi autonómia általános rendszere
A területi-adminisztratív egységek közigazgatásának megszervezése és mûködése a helyi autonómia, a közszolgáltatások decentralizációjának és a helyi hatóságok választhatóságának, törvényességnek és a lakosság meghallgatásának elveire épül. Ezeknek az elveknek a alkalmazása azonban nem érintheti Románia egységes, oszthatatlan és nemzeti állam jellegét. Helyi autonómia alatt a helyi közigazgatási hatóságoknak azon jogát és képességét értik, amelynek révén a törvény feltételei között, a helyi közösség érdekében és nevében oldhatják meg és intézhetik a közügyeket. Ezt a jogot a helyi tanácsok, polgármesterek és megyei tanácsok gyakorolják, amelyeket szabadon, egyenlôen, titkosan választanak meg. Ez nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy referendumot vagy más módszert válasszanak a lakosság véleményének meghallgatására a közügyeket illetôen. A helyi autonómia kizárólag adminisztratív és pénzügyi, amelyet a törvény keretei között érvényesíthetnek, a helyi hatóságok illetékességét és feladatait pedig csak törvényben állapíthatják meg. A helyi autonómia biztosítja a hatóságok kezdeményezési jogát. A községek, városok valamint a megye helyi hatóságai közötti viszony szintén az autonómia, törvényesség, felelôsség, együttmûködés elveire épül a megye problémáinak megoldásában. Határozathozatalkor a központi hatóságoknak kötelezôen ki kell kérniük a helyi hatóságok véleményét is az ôket közvetlenül érintô ügyekben. A országos gazdaságpolitika keretében a helyi hatóságok rendelkeznek a közösségi vagyonnal és pénzügyi forrásokkal, a helyi autonómia elvének alapján. A törvény biztosítja a helyi hatóságok egymás közötti és határon túli kapcsolatteremtésének jogát is.

Helyi közigazgatási hatóságok
A helyi hatóságok, amelyek révén megvalósul a községekben és városokban a helyi autonómia a következôk: helyi, községi és városi tanácsok, mint tanácsadói hatóságok. A helyi tanácsot és polgármestert a választási törvény alapján választják. Minden megyében megyei tanács alakul (szintén választás útján) a helyi közigazgatás hatóságaként, egyeztetve a községi és városi tanácsok munkáját a megyei érdekeltségû szolgáltatások megvalósításáért. A helyi választottak a polgármester, helyi és megyei tanácsosok, mandátumuk 4 évre szól. Azokban az esetekben, amikor szétoszlatás vagy a tisztség üresedése esetén új tanácsot vagy polgármestert választanak, ezek a már megkezdett mandátumot hajtják végre. A helyi autonómia biztosításáért a helyi tanácsoknak jogukban áll helyi adókat és illetékeket létrehozni és behajtani, kidolgozni és elfogadni a helyi költségvetést.

A kormány minden megyébe prefektust nevez ki, aki a kormány helyi képviselôje, és a minisztériumok valamint más központi szervek decentralizált közszolgáltatásait vezeti. A prefektus teljes egészében vagy részben megtámadhatja a közigazgatási bíróságon a helyi vagy megyei tanács határozatait, továbbá a polgármester vagy megyei tanácselnök rendelkezéseit abban az esetben, amikor úgy véli, ezek a határozatok vagy rendelkezések törvénytelenek. A megtámadott okirat vagy ennek elôírásai jog szerint felfüggesztôdnek.

Helyi tanácsok
A helyi tanácsokat az egyenlô módon, egyenes, titkos, szabad és általános szavazással megválasztott tanácsosok alkotják. Számukat prefektusi rendelettel állapítják meg, a község vagy város lakosságának száma szerint, amelyet az országos statisztikai hivatal közöl a folyó év január elsején vagy adott esetben a választási évet megelôzô év július elsején érvényes adatok alapján, a következôképpen:

A község vagy

A tanácsosok

város lakossága

száma

1500 lakosig

9

1501–3000 számú lakosság esetén

11

3001–5000 között

13

5001–10 000 között

15

10 001–20 000 között

17

20 001–50 000 között

19

50 001–100 000 között

21

100 001–200 000 között

23

200 001–400 000 között

27

400 000 felett

31

A tanácsosi tisztség összeegyeztethetetlen a következô tisztségekkel vagy állásokkal: prefektus és alprefektus; köztisztviselô a helyhatósági intézményeknél, megyei tanácsnál, központi intézmények helyi hatóságainál vagy alkalmazott a helyi közigazgatásban illetve prefektúrán; a helyi vagy megyei tanács által létesített gazdasági vállalatok vezetôje vagy önálló gazdasági egységek menedzsere, igazgatótanácsi tagja; polgármester; szenátor, képviselô, miniszter, államtitkár és az ezekkel egyenrangú tisztségek. A mandátum érvényesítése után 10 napon belül választani kell a városi tanácsosi és valamelyik elôbb említett tisztség között.

A helyi tanács hatáskörébe tartozik minden, helyi érdekeltségû problémával kapcsolatos kezdeményezés és határozathozatal, azok kivételével, amelyeket a törvény egyéb helyi vagy központi hatóságnak utal át. A helyi tanács a következô fô tevékenységekkel rendelkezik: megválasztja tagjai közül az alpolgármestert és eldönti saját alkalmazottainak számát a törvényes kereteken belül; elfogadja a község vagy város statutumát és a tanács szervezési, mûködési szabályzatát; láttamoz és elfogad gazdasági-társadalmi, területrendezési, városrendészeti elôrejelzéseket és programokat, megyei, regionális, határontúli együttmûködési és fejlesztési terveket; elfogadja a helyi költségvetést, helyi adókat és illetékeket állapít meg; a polgármester javaslatára jóváhagyja a saját apparátus, a helyi érdekeltségû intézmények és önálló gazdálkodások szabályzatát, személyzeti összetételét; kezeli a község vagy város magán- és köztulajdonát; elhatározza ezeknek a javaknak vagy szolgáltatásoknak a koncesszióba, bérbe vagy igazgatásba adását, a helység magántulajdonának eladását vagy koncesszionálását; közintézményeket, helyi érdekeltségû kereskedelmi vállalatokat és szolgáltatásokat hoz létre, vezeti és követi ezek tevékenységét; határoz a helyi érdekeltségû önálló gazdálkodású vállalatok létesítésérôl és átszervezésérôl, gyakorolja a részvényesi jogokat, eldönti az általa létrehozott kereskedelmi vállalatok privatizálását és kinevezi vagy visszavonja az igazgatótanácsi tagokat; megállapítja az utak és hidak építésének, karbantartásának feltételeit; elfogadja a helyi beruházásokról szóló iratokat és biztosítja ezek megvalósítási feltételeit; biztosítja a hozzá tartozó intézmények (tanügy, egészségügy, mûvelôdés, ifjúság és sport, közrend, polgári védelem és tûzoltóság) mûködéséhez szükséges anyagi és pénzügyi feltételeket, követi és ellenôrzi ezek tevékenységét; kedvezményeket állapít meg az elégtelen orvosi vagy tanügyi személyzettel rendelkezô helységeknél ezeknek a tevékenységeknek a fellendítésére; hozzájárul tudományos, kulturális, mûvelôdési, sport és szórakozó tevékenységekhez, mûemlékek védelméhez és restaurálásához; dönt a közrend biztosításáról; vásárokat szervez, sportlétesítményeket, parkokat létesít; megítéli a város tiszteletbeli polgára címet; határoz a jogi személyekkel, más közigazgatási hatóságokkal való kapcsolat létesítésérôl; támogatja a vallási felekezetek tevékenységét; biztosítja a szabad kereskedelmet és bátorítja a szabad kezdeményezést, teljesít egyéb, törvényekben megszabott feladatot.

Ami a helyi tanács mûködését illeti, a 4 éves mandátumot csak háborús vagy katasztrófa esetekben hosszabbíthatják meg. A tanácsi ülések napirendjét a lakosság tudomására kell hozni a sajtón vagy egyéb módszeren keresztül. Azokban a helységekben vagy városokban, ahol a nemzeti kisebbségek száma meghaladja a lakosság számának 20%-át, a gyûlések napirendjét az illetô kisebbség anyanyelvén is ismertetni kell. A tanácsosok jelenléte az üléseken kötelezô, az igazolható hiányzásokról a tanács mûködési szabályzatában döntenek. A tanácsülések nyilvánosak, kivéve, amikor többségi szavazattal a tanácsosok zárt ülésrôl határoznak. A gyûléseket román nyelven, az állam hivatalos nyelvén tartják. Azoknak a helyi tanácsoknak az esetében, ahol a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó tanácsosok legalább egyharmadát képezik az illetô tanácsnak, az üléseken használhatják anyanyelvüket is. Ezekben az esetekben a polgármester gondoskodik a fordításról, a jegyzôkönyvet és egyéb iratokat román nyelven állítják össze. (A törvény részletesen szabályozza a gyûlések "menetrendjét", a különbözô esetekben kért szavazati arányokat, a döntéshozatali feltételeket, továbbá a titkár — jegyzô — feladatait.)

Mandátumuk gyakorlásában a tanácsosok a helyi közösség szolgálatában állnak. Kötelesek, hogy idônként találkozót szervezzenek a lakossággal és fogadóórákat tartsanak. A tanácsosok és alpolgármesterek évente kötelesek jelentést készíteni tevékenységükrôl, amelyek nyilvánosságra hozásáról a jegyzô gondoskodik. A helyi tanácsot abban az esetben oszlathatják fel, amikor 6 hónapon belül legkevesebb 3, végleges bírósági döntéssel megsemmisített határozatot hozott, továbbá abban az esetben is, amikor 3 egymást követô hónapban nem ülésezett és nem fogadott el 3 egymást követô gyûlésen egyetlen határozatot sem. A tanácsos mandátuma a következô esetekben szûnik meg: lemondás, összeférhetetlenség, más helységbe költözés (lakhelyváltoztatás), a mandátum gyakorlásának lehetetlensége 6 hónapot meghaladóan, választási csalás, szabadságvesztéses büntetés, bírói gondnokság alá helyezés, választási jogok elvesztése, 3 egymás utáni igazolatlan hiányzás a gyûlésekrôl, elhalálozás.

A polgármester és alpolgármester
A községeknek és városoknak egy polgármesterük és egy alpolgármesterük van, a megyeszékhelynek pedig 2 alpolgármestere van. Az alpolgármesterek nem lehetnek ugyanakkor tanácsosok is. A polgármester részt vesz a tanácsüléseken, és joga van kifejteni véleményét minden megtárgyalt problémáról. A polgármester felel a helyi közigazgatás jó mûködéséért. Számtalan tevékenységébôl (amelyek közül megemlítjük a következôket: biztosítja az alapvetô állampolgári jogok tiszteletben tartását és az alkotmány valamint a törvények alkalmazását; jelentést készít a tanácsnak a helység szociális-gazdasági helyzetérôl és a tanácsi határozatok megvalósításáról; biztosítja a közrendet a rendôrség, polgárôrség révén; intézkedik a közgyûlések lezajlásáról és a törvénytelen rendezvények betiltásáról vagy felfüggesztésérôl; intézkedik az állatbetegségek megelôzésérôl, városrendészeti tervekrôl, biztosítja az utak karbantartását és javítását, vezeti a helyi közszolgálati tevékenységeket, kibocsátja a rá háruló mûködési engedélyeket) a következôket ruházhatja át az alpolgármestereknek: a polgárôrség tevékenységének irányítását és felügyeletét; éttermek és üzlethelyiségek valamint az eladásra kínált termékek tisztaságának a szakintézményekkel közösen végzett ellenôrzését; a szociális lakások kiutalását a tanács határozata alapján; piacok, szórakozóhelyek ellenôrzését és mûködésének biztosítását; a helység közösségi és magántulajdonban levô javainak összeírását és ügyintézését; az építkezések nyilvántartásának megszervezését; a hulladékanyagok tárolásának, a folyó árkok és medrek tisztításának és fertôtlenítésének ellenôrzésére hozott intézkedéseket. A polgármester mandátuma nagyjából a tanácsosokéhoz hasonló okok miatt szûnik meg, jog szerint pedig csak abban az esetben, amikor errôl törvényes népszavazást tartanak. (Ennek megszervezését a szavazati joggal rendelkezô lakosságnak legalább 25%-a kell hogy kérje, és ezt az arányt a községhez vagy városhoz tartozó minden helységben el kell érni.) A polgármester mandátumát csak elôzetes letartóztatás esetében függeszthetik fel jog szerint, amelyet a bíróságnak vagy ügyészségnek azonnal közölnie kell a prefektussal, aki rendeletben állapítja meg a felfüggesztést, amelyet a polgármesterrel is azonnal közölnek. A felfüggesztés az elôzetes letartóztatás megszûnéséig tart. (Ezeket az elôírásokat az alpolgármesterek esetében is alkalmazzák.)

A helyi közszolgálatok, a jegyzô
Minden községnek, városnak vagy municípiumi területi-közigazgatási alegységnek jegyzôje van, akit a helyi költségvetésbôl fizetnek. A jegyzôség vezetô köztisztviselôi tisztség, és felsôfokú jogi vagy közigazgatási végzettséget igényel, kivételesen azonban egy községben középfokú végzettséggel rendelkezôt is alkalmazhatnak. A jegyzô nem lehet egyetlen pártnak sem a tagja, házastársa vagy elsôfokú rokona a polgármesternek vagy alpolgármesternek.

A helyi közszolgálatokról a törvény 90. szakasza a következôket írja elô: az állampolgárok és a helyi közigazgatási hatóság közötti kapcsolatban a román nyelvet használják. Azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó lakosok száma meghaladja a lakosság számának 20%-át, ezek a helyi hatóságokhoz és szakosztályaikhoz írásban vagy szóban anyanyelvükön is fordulhatnak, és a választ mind romány nyelven, mind pedig anyanyelvükön kapják meg. Ilyen feltételek között a közönségszolgálattal foglalkozó állásokra olyan személyzetet is alkalmazni kell, aki ismeri az illetô kisebbség nyelvét. A helyi közigazgatási hatóságok biztosítani fogják a hatóságuk alá tartozó helységek és intézmények nevének, valamint a közérdekû közleményeknek az illetô kisebbség anyanyelvén történô kiírását.

A megyei tanács
A megyei tanács a megyei érdekeltségû közszolgáltatások megvalósítása érdekében, a községi és városi tanácsok tevékenységének egyeztetésére megyei szinten létesített helyi közigazgatási hatóság. A választott tanácsosok számát a prefektus állapítja meg, a megye lakosságának arányában (a városi tanácsosokhoz hasonlóan), a következôképpen:

A megye

A megyei tanácsosok

lakossága

száma

350 000-ig

31

350 001–500 000 között

33

500 001–650 000 között

35

650 000 felett

37

A megyei tanácsra a városi tanácséhoz hasonló tevékenységek, feladatkörök hárulnak, csakhogy ezek megyei szintûek, érdekeltségûek. A megyei tanács tagjai közül egy elnököt és két alelnököt választ. Az elnök és alelnökök megôrzik tanácsosi tisztségüket is, a mandátumuk idejére. A megyei tanács elnöke feladatának gyakorlása közben szabályozó jellegû vagy egyéni rendelkezéseket bocsát ki, amelyek azután válnak végrehajthatóvá, miután nyilvánosságra hozták vagy közölték az érdekeltekkel. A helyi és a megyei tanács határoznak a közösségi javaknak az ügyintézésérôl, koncesszionálásáról vagy bérbe adásáról. Az eladásra, koncesszionálásra és bérletre nyilvános árverést kell tartani.

A prefektus
A kormány minden megyébe kinevezi képviselôjét, a prefektust, akit munkájában egy alprefektus segít. A prefektust kormányhatározattal nevezik ki, és javaslatára miniszterelnöki rendelettel az alprefektust. Sem a prefektus sem az alprefektus nem lehet képviselô, szenátor, polgármester, tanácsos, nem tölthetnek be fizetett szakmai vagy tisztviselôi állást, önálló gazdálkodásoknál vagy állami illetve magánvállalatoknál. Kormányképviselôként a prefektus felügyeli a helyi és megyei tanácsok, polgármester és megyei tanácselnök tevékenységének törvényességét, közöttük azonban nem létezik alárendeltségi viszony. Amennyiben törvénytelennek ítéli meg a helyi tanácsok vagy megyei elnök által elfogadott határozatokat, 30 napon belül megtámadhatja a közigazgatási bíróságnál, amelynek következtében az illetô határozatot felfüggesztik.

Minden megyében konzultatív tanácsot létesítenek, amelynek feladata a megye szociális-gazdasági irányadó fejlesztési programjának megvitatása és elsajátítása. (A helyi közigazgatási törvény a megjelenését követô 30 nap után lép hatályba.)

CAMPUS
XII. évfolyam, 19. szám

(8–9. old.)

DIÁKLAP

LIBIKÓKA

(8. old.)

Minden tiszteletem a brassói testvéreké. Legalábbis akkor, ha tényleg beváltják azokat a fenyegetéseket, amelyeket az ôket fenyegetô helyzetre tartalékoltak.

Kedves ötlet, hogy hirtelen 500 ezer lejre emelik a kollégiumok "lakbérét", azért a pénzért lassan már egy kintlakást is lehetne bérelni, kérem! Na jó, lehet, hogy elsô osztályú garzonra nem futná belôle, de leg-alább egy fél szoba, házinénivel, csótányokkal, tízórai kapuzárással és hét végi vízkorlátozással beleférne. És, akinek mindez nem elég, az még egy csillagot is festhet a szobája falára, hogy egycsillagos szállodában érezhesse magát.

Még nem jártam a brassói egyetem környékén, de azt hiszem, náluk sem lehet sokkal jobb az egyetemisták és a bentlakások aránya. Annyi kollégium soha nem lesz, hogy az összes egyetemistát el tudják szállásolni, marad tehát az albérlet, dupla áron. És ez tûrhetetlen! Én tehát notórius kintlakóként igenis egyetértek az áremeléssel, gondoljunk csak a szomszéd kecskéjére.

Egy biztos: a brassóiak tényleg elmodhatják, hogy az élet egy nagy kirándulás. Szépen felverik összkomfortos sátraikat a kollégium udvarán, és reggeltôl estig piknikeznek. De ezek után azt is kíváncsian várom, mikor jelennek meg az elsô sátrak az Obszi udvarán.

-sb

Mumustörvény

(8. old.)

Amikor elôször szóba került (akkori megnevezés szerint) a külhoni magyarok jogállásáról szóló törvény tervezetének kidolgozása, mindenki nagy reményeket fûzött hozzá. Sôt, ez ma sincs másképp. Közben annyi történt, hogy a tervezet elkészült, és nemzetközi téren is ismertté vált. Illetve válhatott mindazok számára, akik kíváncsiak voltak rá.

Sokan voltak. Köztük pedig sok román politikus, akik sok szépet és sok jót, de még több riasztót mondtak el a tervezetrôl — kár lenne elismételni. Arra viszont igazából senki nem számított, hogy megszaporodnak majd az erdélyi magyarok. Kár, hogy azt is csak Anyukám hallotta, amikor azt mondtam: várom, mikor cikkeznek majd az újságok az ötmillió erdélyi magyarról.

Íme, a folyamat elkezdôdött. Vezetôink máris megriadtak attól, hogy — állítólag — megsokasodtak a Kolozs megyei RMDSZ tagjai. Mellesleg, az illetékesek cáfolták a hírt. De sokkal könnyebb vádaskodni, mint alaposan utánanézni a dolgoknak.

Hát így lett a státustörvénybôl mumustörvény.

Rácz Éva

Lánc, lánc, eszterlánc

(8. old.)

Esterházy Péter (in concreto) ezúttal nemcsak "mindenütt", hanem itt is volt. Itt, pontosabban a MÁSvilág Klubban (Törökvágás), május 4–5-én a Harmonia Caelestis felolvasásán. A happening egy éjszakát és egy napot tartott, a stafétafelolvasás tárgyát képezô könyv 26 órás mûnek bizonyult.

Mi, az eseményt hirdetô falragaszt látva, tulajdonképpen szájat tátani mentünk el, mert az volt az érzésem, hogy a felolvasás ürügyén a kolozsvári elit koponyák kollekciója fejet kíván hajtani a kortárs magyar irodalom nagymestere elôtt. Ami ott történt, az azonban valami egészen más volt. Minden érdeklôdô–olvasó játszhatott a 712 oldal valamelyikével, a kezdeti félénkség után már úgy, hogy nem gyôztük kikapkodni egymás szájából — a szöveget.

Különös formája ez az író–olvasó találkozónak, ha egyáltalán annak lehet nevezni: a szerzô, azon túl, hogy elkezdte és befejezte a mû felolvasását, részt vett saját gondolatainak fel-trancsírozásában, szavakká szedésén — értelmezésén. Azt hiszem, Esterházy ezúttal a saját bôrén tapasztalta azt az irodalmári berkekben közhelyszerû megállapítást, amely szerint a szerzô sorsa manapság a meggyilkoltatás. A mûbôl egymással csak esetlegesen összefüggô részek gyûjteménye lett, "szavak, amelyekhez neki (és itt az író neve következik) semmi, de semmi köze sincs, nem is volt, nem is lesz". A szövegrészleteket különbözô emberek olvasták fel, ki-ki kedve szerint. A többiek hallgatnak. Ha valaki átvette a stafétát, azért tette, mert neki valamiért az a rész fontos. Egy kicsit a sajátja — és az övé is marad, a többiek emlékezetében az ô felolvasásában marad meg. Akár a színházban: egy-egy felolvasó egy szereplô bôrében bújkált (közben Esterházy mosolyog), néha több ember bújt egy szereplô szûk bôrébe. Aztán meg: lánc,lánc, eszterlánc, adjuk át egymásnak a szavakat. Ha Esterházy olvas, vagy szomorú részek következnek, akkor a teremre csönd borul. Mert vannak olyanok, akik ismerik a szöveget, olyanok, akik elôször látják, és van — Esterházy. De csak olvasóként, mert íróként itt nem létezik. Akik ismerik a szöveget, kikerekedett szemekkel várják kedvenc részeiket, elôre kuncognak: "Vati! Vati! Was bedeutet ferikem basmek?"

Lassacskán megtudjuk, hogy Haydnnek nem tett jót a mustáros vese, hogy a grófkodás aprómunka, de azért kádáhnak sipic, és hogy apa osztályellenség volt, és hárfán meg csillagon tudott játszani. Kutya nehéz úgy elmesélni mindezt, hogy a játék érzékelhetô legyen. Igazság szerint annak, aki legalább egy pár percig nem dugta be az orrát a felolvasáshoz, csak egy végignézhetetlen 29 órás kazettadokumentáció maradt. Itt viszont meggyôzôdhetett róla, hogy senki nem fordított közben kettôt, nem aludt bele, és pult alatt nem olvastak mást, amíg a szerzô éppen a kerti padon üldögélt.

Ô (és itt az író neve következik) látszólag posztmodern szerzôhöz illô hôsiességgel viselte sorsát, sôt, a következôket mondta a Campusnak: "Ez örömünnep. Márpedig egy könyvnek örömünnepet rendezni nagy dolog, ilyen nicsen, ötvenegy éves vagyok, és ilyenre nem emlékszem. Van ennek egy olyan dimenziója, ami nem jár ki egy kortárs könyvnek. Ettôl részint meg vagyok hatódva, részint meg hálás vagyok."

Kiss Bence, Simon Ágnes

A terminológiai elôadássorozat következô elôadásai:

(8. old.)

2001. 05. 14., hétfô:
Villamosmérnöki kar:
Szabó Csaba: Permanens mágnes forgórészû szinkronmotoros hajtások. Helyszín: Malom (Baritiu) utca I/28-as terem. Idôpont: 18.00–20.00. Az elô-adás leírása: Matematikai modellek. Szabályozási eljárások. Szimulációs struktúrák és eredmények.

2001. 05. 17., csütörtök:
1. Gépészmérnöki kar: Gyenge Csaba: Fogazott alkatrészek gyártása. Helyszín: A203-as terem. Idôpont: 18.00–20.00. Az elôadás leírása: A fogazás technológiája; fogazási eljárások. A hengeres fogaskerekek megmunkálása; a csigahajtások megmunkálása. A kúpkerekek fogazása; a foghantolás; a fogköszörülés.

2. Építômérnöki kar: Murádin Katalin: Az erdélyi magyar népi építészet. Helyszín: a CFDP elsô emeleti elôcsarnoka. Idôpont: 18.00–20.00. Az elô-adás leírása: A tíz éve nagyot fordult idô sürgetô fe-ladatunkká tette, hogy a pusztuló falvak értékeit, építészeti és néprajzi örökségét a XXI. századra átmentsük. Felmérések, történeti feltárások és célirányos gyakorlati programok szükségesek ehhez a munkához. Ez az elôadás ahhoz nyújt segítséget, hogy a fiatal nemzedék a népi építészet fogalomkörét, a belsô terek leírását anyanyelven, a magyar szakszókinccsel megismerkedve közelítse meg.

2001. 05. 19., szombat:
1. Számítástechnika és villamosmérnöki karok: Sebestyén György: A számítástechnika ipari alkalmazásai. Helyszín: Malom (Baritiu) utca, 40-es terem. Idôpont: 10.00–12.00. Az elôadás leírása: A számítástechnika és fôleg a mikroprocesszorok forradalmi változásokat eredményeztek a vezérlô rendszerek tervezésében és megvalósításában. Az elôadás fényt próbál deríteni a lehetôségekre és a sajátos nehézségekre, amelyeket a számítógép használata az iparban nyújt és okoz. Az elôadás második fele az ipari hálózatokkal és kommunikációs protokollokkal foglalkozik.

2. Vegyészmérnöki kar: Majdik Kornélia: A DNS szerepe az öröklésben. Helyszín: 99-es terem. Idôpont: 10.00–12.00. Az elôadás leírása: A DNS-hez F. H. C. Crick és J. D. Watson 1953-ban kidolgozták a modern biológia egyik legnagyobb hatású hipotézisét, a DNS-kettôs hélix modellt. Az elô szervezetek többségében a DNS kétszálú, a szálak jobbra forgató helikális szerkezetet alakítanak ki. A DNS-kettôs hélix létezése lehetôvé tette a biológiai információátadás (öröklés) molekuláris mechanizmusának értelmezését.

HÍR

(8. old.)

Egyéves a Filmtett!
Ez alkalomból a lap szerkesztôsége mindenkit szeretettel vár a Malom/Baritiu utca 16. szám alatti Tranzit házban zajló ünnepi rendezvénysorozatára, amely a következôkkel folytatódik:

Szombaton (azaz ma):

10–12: a 32. Magyar Filmszemle díjnyertes filmjeibôl — Sára Júlia: Egérút

12–14: Incze Ágnes: I love Budapest

15.45–17: Gothár Péter: Passzport

17–20: Filmek, lapok, honlapok — beszélgetés magyar filmes lapok szerkesztôivel. Meghívott szerkesztôségek: Filmvilág, Pergô Képek, Metropolis, Mozivadász, Magyar.film.hu, Cinema, Filmkultúra és Filmtett.

20–22: Spike Jonze: A John Malkovich menet

22–02: táncos mulatság.

Vasárnap (vagyis holnap, miután kialudtad a mulatság fáradalmait):

16–18: Transzszilván film — erdélyi operatôrök, rendezôk filmjeinek vetítése

18–20: "Ahol a táj nincs kifényképezve" — beszélgetés a transzszilván filmrôl erdélyi operatôrökkel és rendezôkkel

20–22: a 32. Magyar Filmszemle díjnyertes filmjeibôl — Sopsits Árpád: Torzók

22–24: Enyedi Ildikó: Simon Mágus.

"Nyílt kártyákkal"
kíván közeledni az RMDSZ a kolozsvári fiatalokhoz, akik a 2000 ôszén lezajlott ifjúsági kampány alatt többször is igényelték a szervezettel való párbeszédet. Erre válasz az a találkozó, amelyre május 18-án, pénteken, délután 6-tól kerül sor a Diákmûvelôdési Ház 22-es termében, ahová minden kolozsvári diákot várnak. Meghívott: Markó Béla szövetségi elnök.

Szûcs Ildikó
elôadói estjére kerül sor május 15-én este 7-kor a gróf Mikó Imre Könyvtár olvasótermében, a FIKE (Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület) szervezésében. Mûsoron: József Attila és Radnóti Miklós versei. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A tehén egy bonyolult állat, de én megfejtem.

DIÁKLAP

BEST is the best

(9. old.)

Hétfôn délután a Mûegyetem dísztermében kezdetét vette a BEST (Board of European Students of Technology) által szervezett állásbörze. A részvevô diákok érdekes és fôleg hasznos információkhoz juthattak, szakmai interjúhoz szükséges önéletrajz (cv) megszerkesztésérôl, és az interjúvolás közepette felmerülô kényes pillanatok áthidalásáról hallhattak újdonságokat. Ezek a banálisnak tûnô apróságok néha döntô módon hatnak az interjú sikerességére — állították a szervezôk, akik nem gyôzték hangsúlyozni a gátlások háttérbe szorításának a fontosságát, arra ösztönözvén a diákokat, hogy a szerdán és csütörtökön rendezendô állásbörzén részt vegyenek.

A fiatal szervezôi gárda azt is tudtunkra adta, hogy az egyesület irodája állandó jelleggel mûködik, és a munkáltatókkal állandó kapcsolatban van. Ez azt jelenti, hogy a cégek által meghirdetett munkahelyekre az adatbázisukban létezô adatok alapján bárkit bármikor alkalmazhatnak, ha az illetô képességeit megfelelônek tartja a hirdetô cég. Anamaria David, a Jobshop fôszervezôje szerint több éves munka után komolyan vették az ajánlatukat: nagy cégek, vegyesvállalatok is jelentkeztek. Nagy elôrelépésnek tekinti a részvevô cégek számát is, ami az idén huszonkettôre gyarapodott.

A BEST mûszakis diákok szervezete nemzetközi szinten mûködô egyesület, amely húsz országban fejti ki tevékenységét és negyvenhat egyetemmel áll közvetlen kapcsolatban. A kolozsvári székhelyû romániai fiókszervezet 1995 óta immár a hetedik állásbörzét szervezi, amely — mint már említettük — csütörtökön ért véget. Az egyesület komolyságát a szervezés egésze tükrözte, a tetszetôs minôségi kivitelezésû szórólapok végérvényesen meggyôzhettek minden részvevôt arról, hogy nem hiábavaló kitölteni az adatbázisba történô regisztráláshoz szükséges ûrlapot. Mûszakis diákok figyelmébe ajánlották a MINERVA nevû szolgáltatást. Ennek révén külföldi munkahelyeket biztosítanak, amelyeket a megadott címre elküldött önéletrajzzal és indoklólevéllel lehet megpályázni. Tehát figyelem: a www.best.eu.org címen bôvebb felvilágosításhoz juthattok! A Jobshop negatív oldalai közé tartozik az, hogy a nem kolozsvári székhelyû cégek kevésbé kerestek egyetemistákat, inkább frissen végzett hallgatókat. Az egyik ilyen cég képviselôjével szóba elegyedve megtudtam: szállást is biztosítanak az alkalmazottnak, ha az utóbbi ezt igényli. A standok között nézelôdô diákok többsége a tapasztalatlanságtól tartott a legjobban. Szerintük egy diáknak kevés esélye van arra, hogy alkalmazzák. Mások, hasonló álláspontként, az egyetemi oktatás elmélet-központúságát kifogásolták, emiatt versenyképtelennek érzik magukat.

A negatív hangok ellenére a szervezôk szerint több százan iratkoztak fel a BEST adatbázisába, ami a tavalyi hasonló adatokkal összevetve sokkal nagyobb részvételt tükröz.

Borbély Tamás

Az ablak mellett ültem
(és mindent láttam)

(9. old.)

A sikeres koncert után Zorán rengeteg autogrammal szolgált az érdeklôdôknek, késôbb meg hosszúra nyúlt a sajtótájékoztató, így nem beszélhettünk vele. Az újságíró azonban rámenôs fajta, hát kedden délben a reggeli (ha az ember hajnalban ér vissza a szállására, akkor ez nem számít fogalmazási zavarnak) és az elutazás közötti idôszakban pár kérdés erejéig feltartotta Zoránt, aki azt mondja: pincérekkel és újságírókkal mindig tegezôdik.

— A pályafutásod elején klubokban léptetek fel. A klubzene azonban veszített népszerûségébôl. Mi a véleményed errôl?

— A népszerûség visszaállt. Nagyon jó klubok vannak, ezeket újabban puboknak hívják. Vendéglátóipari helyek, fôleg fogyasztásból él a tulajdonos, de már elég jól menô zenekarokat, külföldi sztárokat tudnak meghívni. Mi már nem lépünk fel ilyen helyeken, mert ez a mûfaj átalakult közben. Most fôleg dzsesszt játszanak.

— Hogyan születtek meg az elsô magyar beat-dalok?

— Abban az idôben rájöttünk, hogy azok a külföldi dalok, amelyeket addig játszottunk, talán túl egyszerûek, túl könnyûek, és mi többre vágytunk. Dusán (Sztevanovity Dusán, Zorán testvére — a szerk.) már gimnazista korában írt verseket, tehát nem teljesen nulláról indult ez a szövegírás. Mondhatni: a vénájában volt már valami. Ahogy mondani szokták, ezek voltak az elsô zsengéink. Végsô soron kiderült az, hogy nem csak egyszerûen összeálltak a gimnazisták, és csináltak egy zenekart — mert végülis így volt — hanem némi affinitásunk is volt a dolgokhoz, mivel néhány akkori dalunk megôrizte a maga típusértékeit. Ezeket csak a huszonévesek produktumaként lehet értékelni, és nem egy érett zenész mûveként.

— Már a pályafutásod elején Liszt-díjat kaptál. Milyen jelentôsége volt számodra ennek a díjnak?

— Akkoriban ez áttörés volt, a mûfajban csak néhányan kaptuk meg, lévén hogy ez a komoly zene díja. Ez egyfajta elismerése volt az akkori kulturális kormányzatnak arra vonatkozóan, hogy ez a mûfaj is a mûvészeti ágak közé sorolható. Volt jelzés-értéke is, úgy is tekintettem, mint az egész mûfajnak járó díjat.

— Miért éppen Az ablak mellett címet viseli a koncert?

— A lemezekhez kötjük a koncerteket, tehát semmiképpen nem valami fantázianév ez. Természetesen Magyarországon már nem ezen a néven fut ugyanez a koncert, mivel ezzel egyszer már végigmentünk az országon.

— A repertoár egyéni vagy közös döntés nyomán áll össze?

— Általában én döntök, de azért ez konzultációs kérdés, szoktunk elôbb beszélgetni egymással, és a végleges forma menet közben alakul ki. Az elsô koncertek után egy csomó olyan tapasztalat gyûl össze, amit nyilvánvalóan beleépít az ember a következô koncertekbe. Több mint három koncertnyi dalunk van lepróbálva.

Csurulya Szidónia

Utóhangok

(9. old.)

Nem is értem, hogy Forrest miért volt ideges. Hacsak nem azért, mert Forrest természetébôl adódóan szeret idegeskedni. Szegény attól rettegett, hogy kevesen lesznek a koncerten, amirôl már hónapokkal ezelôtt is tudott fél Erdély-ország, plakátok, szórólapok, népszerûsítô írások tucatjai jelentek meg róla. Mintha Zoránnak szüksége lett volna ilyesmire! Ahogy végignéztem a közönségen, úgy tûnt, az idôsebb korosztály megbûvölve követte az énekes minden mozdulatát, a fiatalok pedig (akik Kispálékat is fanyalogva hallgatták, és két dal után lezavarták volna a színpadról) élvezték, hogy olyan zenére lazulhatnak, amit valamikor a hetvenes években még be is tiltottak (lásd: Ne várd a májust).

Szóval, Forrest aggódásai közepette olyan koncert kerekedett, amilyet még nem látott a Sportcsarnok. Az utána következô buli pedig olyanra sikerült, mint az átlag KMDSZ-bulik. Legalábbis, ami a zenét illeti. De a koncert jó hangulata legalább kitartott, így a bulizó társaság szokatlanul elnézôen fogadta az egyhangú zenéket.

Mindenesetre, kedves KMDSZ és kedves Forrest, kíváncsian várjuk a következô nagy dobást.

-bogi

Adjuk el a tudásunkat!

(9. old.)

A tudás, mint társadalmi erôforrás címmel rendezték meg Kolozsváron a III. Civil Fórumot, amelynek a Bethlen Kata Diakóniai Központ szolgált helyszínül. Az eseményen több civil szervezet képviseltette magát a különbözô szekciókban: kultúra, mûemlékvédelem, gazdaság, mûvelôdés, környezetvédelem, szociális, oktatási és ifjúsági.

Az oktatási szekció témája a tudás alapú társadalom építése volt. Ennek függvényében vizsgálták az oktatási intézmények és civil szervezetek szerepét, feladatait. Az elôadásokon szó esett a globalizáció kihívásairól, és arról, hogy a pedagógia hogyan tud ennek megfelelni. A nevelés legfôbb feladata a személyes értéktudat kifejlesztése kell hogy legyen, a tekintélyelvû oktatással ellentétben.

Arra is fény derült, hogy a modern információs társadalomban a tudás árucikké válik. Az oktatásnak tehát olyan képzettséget kell biztosítania a diákok számára, amely megfelel a piac elvárásainak. A tudásunkat el kell adnunk, tehát ennek függvényében választjuk meg szakmánkat és az oktatási intézményt. A romániai magyar egyetemi képzés bemutatása után az új erdélyi magánegyetem terveirôl is beszámoltak az elôadók. Kijelentették: ennek hiánypótló szerepet kellene betölteni, olyan szakokkal, amelyek az állami egyetemeken nem léteznek. A magyar felsôfokú oktatás kapcsán egyesek félhangosan megjegyezték, hogy hiába tervezünk önálló egyetemet, ha a szórványban több száz óvodást veszítünk el évente. Belôlük nem lesz magyar egyetemista, sôt, lehet, hogy magyar sem. Az Apáczai Közalapítvány szakreferensei elôadásukban a szervezet két évi mûködésérôl számoltak be, majd pályázati tanácsokkal látták el a jelenlevôket.

A szekció munkálatainak következtetése: a szellemi tôkét itthon, Erdélyben kell értékesíteni, mivel csak így hidalhatjuk át azt a civilizációs szakadékot, amely a Nyugattól elválaszt. Tehát adjuk el itthon a tudásunkat! Ha lesz, aki megfizesse.

Az ifjúsági szekció megbeszélésén a szervezô, Hajdó Khell Noémi kérésére bemutatkoztak a résztvevô civil szervezetek képviselôi. Úgy tûnt, hogy kissé kilógtam a sorból (habár, amint kiderült, az utánam bemutatkozók is ugyanígy érezték), már csak azért is, mert én újságíróként, mások viszont "komoly" célokkal vettek részt a konferencián.

Az ifjúsági szekció témája: az önkéntességtôl a szakmaiság felé. Kali Zoltán, ex KMDSZ-es, jelenleg az Etnokulturális Kisebbségek Erôforrásközpontjának programkoordinátora a nonprofit szervezetek motivációs rendszereit elemezte: milyen belsô és külsô tényezôk ösztönzik az embert önkéntes avagy fizetett munkára. Sajnálatosnak találja, hogy a harmadik évezredben egyre inkább meghonosodik az anyagiasság, és az önkéntes munkához senkinek nincs kedve.

A Civitas Alapítvány elnöke, Hajdó Csaba, elôadásában arra mutatott rá, hol kell a romániai magyar ifjúság érdekeit képviselni. Az ifjúsági szervezetek jelenlegi helyzete a ’94-’95-ös szintet sem éri el, aminek az elsôdleges oka a tudás át nem adása, de a finanszírozás hiánya, a pénzügyi versenyképtelenség is hozzájárul ehhez az állapothoz.

Fábri György (Magyar Tudományos Akadémia) a munkaerôpiac és a határon túli magyar felsôoktatás témáját járta körül úgy, hogy közben szót ejtett a magyarországi viszonyokról is. A nyilvánosság minden szervezetnek kulcskérdése — hallhattuk elôadásában —, és a média, sajnos, nem foglalkozik eléggé a civil szervezetekkel. Egy esetleges internetes felsôfokú oktatás elônyei és hátrányai is elhangzottak.

A jelenlevôk kérésére Fleisz Zoltán az Illyés Közalapítvány pályázati és támogatási rendszerébe avatta be az érdeklôdôket. Kiss Dénes a kolozsvári egyetem háttérintézményeirôl, Ratyis Alice pedig a Youth programról tartottelôadást, amit kerekasztal beszélgetés követett.

Gondoltátok volna, hogy a KMDSZ tagok száma több tízszerese az OSUBB tagjainak (oda ugyanis csak 34 egyetemista iratkozott be)!?

Mészely Réka, Pap Melinda

Éhség ellen kiállítás

(9. old.)

Szeretek képzômûvészeti kiállításokra járni. Amikor szabadidôm van, el szoktam menni egy-egy galériába, múzeumba. És mivel rendszerint ebédidôben érek rá, kínosan tekintek körül, amikor korogni kezd a gyomrom. De szerencsére a terem üres — nem ölik magukat az emberek a mûvészetért — a felügyelô pedig megértôen mosolyog: látja rajtam, hogy egyetemista vagyok.

Nemrég azonban, nagy szerencsémre, akkor vetôdtem el egy kiállításra, amikor a megnyitó volt. S ilyenkor a látogató nem csak a szép iránti igényét elégítheti ki, hanem korgó gyomrát is megtömheti, hiszen a megnyitó beszédeket nagy eszem-iszom követi. Én az elején fenntartásokkal közeledtem a finomságokkal telerakott asztalhoz, s bár a nyálam csorgott, igyekeztem uralkodni magamon. De, amikor láttam, hogy mindenki mennyire kapkod a finom falatok után, én is nekiláttam, nehogy nekem ne jusson a koncból. Meglepve tapasztaltam, hogy egyesek nem elégednek meg azzal, hogy ingyen jóllakhatnak, hanem zsebeiket is teletömik naranccsal, banánnal, süteménnyel — a nehéz napokra gondolva. És nemcsak a magamfajta csóró egyetemisták vetik rá magukat az ennivalóra, hanem olyan tekintélyes személyek is, mint a város polgármestere. Pedig neki biztos, hogy nem zsíros kenyér és szalmakrumpli a napi menüje. De tele hassal jobban lehet élvezni a mûvészetet, és bevallom, hogy én is nagyobb odaadással szemléltem Irán kultúráját, miután alapvetô szükségletemet kielégítettem. Ha nem hiszitek, próbáljátok ki ti is! Menjetek el egy megnyitóra, és egy napi étkezésetek biztosítva van. Persze csak, ha egyes jelenlevôktôl nem megy el az étvágyatok!

P. M.

MÛVELÔDÉS

Mattis Teutsch — mûvek és tények tükrében

(10. old.)

A 20. századi magyar avantgárdnak nem egy kiváló mestere jutott el arra a már megingathatatlan piedesztálra, melyet véglegesen a nemzetközi elismerés hitelesített. Közöttük a brassói Mattis Teutsch János érkezett a legmesszebbrôl. Pályája rendhagyó, a keleti végekrôl különben is ô az egyetlen, aki ilyen csúcsokra emelkedett.

A mûvészi elvonatkoztatásnak az absztrakcióig elmenô merészségével mutatott példát Mattis Teutsch még századunk elején e távoli régióban. Ebben áll mûvészetének úttörô volta. S bár Kassák és köre vagy akár Herwarth Walden, a berlini Der Sturm "nagy varázslója" fölismerte tehetségét, felfedezése több fázisú maradt, csak nehezen, s igazából mostanra jutott nyugvópontra. Sikerei után örökös brassói visszavonulása feledtette értékeit, majd a proletkultos szemlélet, a formalizmus vádja szorították vissza a kelet-európai gettóba. Már tíz éve halott, amikor (az 1960-as évek legvégén) ismét több szó esik róla, s lassan tudatosodnak festményeinek, metszeteinek és szobrainak nem mindennapi értékei. Szabó Júlia 1983-as könyve (elemzô tanulmánya) a mûvész egyetemes értékeit tárja

elénk, hogy azután monografikus írások és tanulmányok sora tudja le a mûvésszel szembeni adósságainkat. Így jutunk el a Magyar Nemzeti Galériában csak nemrég megnyílt gyûjteményes kiállításhoz, melynek júliustól Münchenben (s év végén talán az Egyesült Államokban) lesz folytatása.

Kézbe vehetünk most egy frissen megjelent könyvet is a brassói mûvész pályájáról*. Szerzôje ismerôsünk, Almási Tibor, ki sok éven át híven szolgálta az erdélyi mûvészet történetének kutatását, és akit csak a hatalom, a kultúrpolitika szándékos ignoranciája ûzött el Szatmár megyei szülôföldjérôl. Almási Tibor azonban gyôri múzeumi íróasztala mellôl is — Mikes szavaival — Zágon felé tekint, hazafelé néz. Mattis Teutschról szóló könyvét is sok éves forráskutatás, a családi hagyaték tüzetes átnézése, Brassóban és Kolozsváron végzett föltáró munka nyomán írta meg. Monográfiájának legfôbb érdeme éppen az alapos dokumentáció. Nála hitelesebben aligha ismeri valaki e pálya bokros elágazásait. Könyve és annak jegyzetanyaga helyreigazítja elírások, hibák sokaságát, s teszi ezt a pozitivista forráskutatás (az erdélyi történeti iskola) szellemében és hozzáállásával.

Hadd emlékeztessek itt arra, amit Kelemen Lajos mondott volt pályakezdô növendékeknek. — Gondoljátok meg jól, valahányszor egy évszámot leírtok. Mert ha hibásan írjátok le, úgy megy az végig minden késôbbi írásban. Nos, ez az intelem a Mattis Teutsch-irodalomra tökéletesen ráillik. Felületes ítéletek, elírások ôsbozótjából kell a ma történészének a valóságot kibontania. Erre vállalkozott néhány kutató, köztük impozáns kötetével Almási Tibor.

Kiváló nyomdatechnikával, jó papíron megjelent könyvét több pártoló támogatta, köztük az erdélyi mûvészek iránt is nyitott mûgyûjtô, dr. Rechnitzer János.

* Almási Tibor: A másik Mattis Teutsch. Régió Art Kiadó, Gyôr, 2001.

Murádin Jenô

Nyelvmûvelés
Rög és göröngy

(10. old.)

A címül írt két szó — rög és göröngy — alapjelentése azonos: ’csomóba összeállt, száraz földdarab’. Mindkét szó irodalmi szintû kifejezés. Idézhetjük akár Arany Jánost, akár Kosztolányi Dezsôt. "Mintha lába kelne valamennyi rögnek, / Lomha földi békák szanaszét görögnek" — írja Arany. "Áprilisban leesett egy forró zápor... porhanyóvá tette a göröngyöket" — így Kosztolányi. Mindkét szó eredete tisztázatlan, az elôbbi "ismeretlen", az utóbbi "bizonytalan, talán hangutánzó-hangfestô szóként keletkezett" — véli szófejtô szótárunk. A köznapi beszélôt alighanem inkább a két szó használata, egymáshoz való viszonya érdekli: Minden esetben felcserélhetô-e a két szó? Ki, melyik változattal él inkább?Van-e a fogalomnak tájnyelvi szinten más megnevezése is?

Az alapjelentésen túl az irodalmi nyelvben a rög használata — a göröngy szóval szemben — talán választékosabb, de jelentésárnyalatokban mindenképpen gazdagabb. A költôi nyelvben a rög lehet ’föld’, különösen ’szántóföld, anyaföld, szülôföld’ jelentésû is. "Nézzétek: izzad tar mezôkön / Sarcol a rögbôl életet" — írja Ady Himnusz az emberhez címû költeményében. Átvitt értelemben röghöz kötött lehet valakinek a gondolkodása. Történelmi vonatkozásban röghöz kötött volt az a jobbágy is, aki sem földmûvelô foglalkozását, sem lakóhelyét nem cserélhette fel mással. Az irodalmi nyelvben a ’sírhant’ szintén lehet rög. A szónak erre a jelentésváltozatára szintén Arany Jánost idézhetjük: "De nyugszik immár csendes rög alatt, / Nem bántja többé az Egy gondolat..."

Van a rög szónak néhány összetétele, amely nem párhuzamos a göröngy szóval. Ilyen a vérrög, aranyrög, továbbá a röghegység, amely a földrajzi szaknyelvben a láncszerûen össze nem függô, a földtani rögök függôleges összetöredezése útján keletkezô alacsony hegyek megnevezése. Ne feledkezzünk meg a rögeszme összetételérôl sem, mely nyelvújítási alkotás, tükörfordítás a számos nyelvben, de a magyarban is megtalálható fixa idea helyettesítésére.

Van azonban mind a rög, mind a göröngy szónak olyan származéka, amelyek felcserélhetôk. Az egyenetlen, nem sima felületû talaj, út egyaránt lehet akár rögös, akár göröngyös. E származékszavak átvitt értelmû jelentése is megfelelnek egymásnak, hiszen egyformán rögös vagy göröngyös a szenvedésekben, nehézségekben, csapásokban bôvelkedô, küzdelmes életút, pálya is. Ám a rög szóból tudatosan igét is alkottak a nyelvújítás korában. Ilyen a rögzít, rögzôdik ma már nélkülözhetetlen szavunk.

Ha a nyelvjárásokat vizsgáljuk, a ’csomóba összeállt, száraz földdarab’ neve csak bizonyos régiókban rög vagy göröngy, másutt más megnevezésekkel találkozunk. A székely és a vele érintkezô mezôségi nyelvjárás keleti felében a fogalom neve: galy (az ejtésben: gaj, gal). Ez a nyilvánvaló tájszó nem tévesztendô össze a ’vékonyabb faág’ jelentésû irodalmi gally szóval. Még Dés környékén is felbukkan a galy, de helyét többnyire átveszi a garancs, goroncs, göröncs. E tájszavaknak alakváltozata Aranyosszéken és Kalotaszegen a darancs, doroncs (Harasztoson dorincs) meg döröncs. Nyugat felé haladva, a Szilágyságban, Biharban és a Bánságban a fenti szóalakokat már felváltja a göröngy, helyenként a göringy. Szatmárnémeti környékén, a Szamosháton a rög szónak hangátvetéses gör alakváltozata hallható mindenütt.

Murádin László

Az agyag vérerei
In memoriam Benczédi Sándor

(10. old.)

A szobrász mostanában A KÖZTES LÉT könyveit olvasgatta, a buddhista szerzetesek bölcs tanításait a halál órájáról. Néha váratlanul izgatott lett, mert úgy érezte, olyan bölcsesség világosodik meg elôtte, amelyre a bibliában még nem talál példázatot; máskor összecsukta a kötetet, s bajuszának ritkás szálai folyamatosan lebegtek a tehetetlenség indulatától.

Évtizedeken át annyira csak az alkotás maga érdekelte, hogy valahányszor az ismeret eredetét kellett volna segítségül hívnia, a tanácstalanság kátyúiban elakadva felnyögött, s most például nem tudta felfogni, miért jelentené jövô halálát az, ha a fül laposan a fejéhez tapadna, s miért nevezik a buddhisták a fül küszöbe megtörésének?... Igazán különös...

"Ha pedig a lét és nemlét dolgai ily nehezen megközelíthetôk, van-e még értelme a mûvészetnek, amely a zengô-zakatoló, hidegen sugárzó és tótágast álló világban végképp célját vesztette? Érdemes-e még festeni, szobrot faragni, verset írni?...

Ilyesmiken tûnôdött azon a reggelen is, amikor a furcsa csapat riadt elszántsággal, kopogtatás nélkül bevonult a mûtermébe. Elöl a fájdalmában láthatóan megrokkant idôs, gyászruhás hölgy jött, aki ide-oda tekintve minden pillanatban szinte kunyerálta a világ részvétét; mögötte a férje lépdelt, jó fejjel alacsonyabb sovány férfi, a nemtörôdömség hideg vasalójától gyûrötten hagyott öltönyében; a háromtagú menet élén szôke lány közeledett, a megboldogult menyasszony; kicsiny, fekete kalapja alól valahogy bágyadtan mosolygó fölénnyel pillantott a világba, jelezni óhajtva, hogy túlzásnak tartja ezt a szerepet, amelyre vállalkoznia kellett...

Miután bejöttek, megálltak a mintázóasztal mellett; mindhárman egyszerre a mûvész felé fordultak, mintha odahaza begyakorolták volna a mozdulatot, aztán a férfi megszólalt halk, remegô hangon, s amikor fölnézett, sárga szeme, fölpúposodva az elvértelenedett bôr környékébôl, tükörtojáshoz hasonlított.

— Itt állunk Ön elôtt, Mester, és vigasztalást várunk! — mondta. — Fájdalmunk nagy; de jövedelmünk kicsi; legyen hát megértô irántunk, porig sújtott szenvedôk iránt...

A szobrász, akit a döbbent kíváncsiság arasznyival megemelt, nem értette meg azonnal, mirôl is van szó, s szeme egyre élesebb ívben sötétlett, miközben igyekezett bepillantani a gyász e furcsa megnyilatkozásába, mert tapasztalatból tudta, hogy az igaz és mély fájdalom nemcsak hangtalan, de rejtôzködô is...

— Igyekszem megértô lenni, de elôbb halljam, mit óhajtanak — mondta a szobrász a férfi sajátos szavaira válaszolva, valamelyes üzletiességgel, nehogy a gyász árnyéka ôt is befogja és fölösleges szertartásosságra kényszerítse, amely mindig is idegen volt a természetétôl és a munkájától.

Az idôs hölgy ajka megvonaglott, a puderes kéreg kis rózsaszín vonalkákban megrepedezett rajta; fehér zsebkendôt vett elô a retiküljébôl, és hosszan belétemette az arcát, mint akit annyira sért már maga a kérdés is, hogy se látni, se hallani nem akar semmit; a lány, fejét kiemelve a közösnek tûnô gyászból, még mindig ugyanazzal a mosollyal mosolygott; a férfi azonban tudta a kötelességét:

— A Mester bizonyára hallott arról a tragikus szerencsétlenségrôl, amely az egész országot megrázta...

— Szerencsétlenségrôl? — csodálkozott a mûvész. — Bocsássanak meg, de semmirôl sem tudok...

És a tekintete most megértés helyett mintha még nagyobb meglepôdést és kétkedô szigorúságot fejezett volna ki.

— Ma hat hónapja, hogy Ifjú Péter vitorlázórepülôs, a mi drága gyermekünk lezuhant — mondta az apa halkan, fejét lehajtva, és saját összekulcsolt kezére nézett. — Sok gyötrôdés és tanácstalanság után úgy döntöttünk, hogy méltó emléket állítunk neki, és ha Önnek sikerül élethûen megmintáznia, ércbe öntetjük a mellszobrot és sír fölé állítjuk...

— Ércbe?

Az apa bólintott, hatalmas kék borítékot vett elô a kabátja alól, s a mintázóasztalt tüstént elözönlötték a fényképek: Péter kiránduláson, Péter álarcosbálon, Péter arab tevehajcsárnak öltözve, Péter az eljegyzésen, Péter, amint beszáll a iskolagépbe, amint sörözik, amint részeget mímelve fintorog és dülingél, kezében a palack borral... Ezer helyzet, ezer arcél, ezekbôl igazán nem nehéz hûségesen fölidézni az egyetlen és mindenkori drága fiú arcát...

Az apa kissé bele is pirult segítôkész buzgalmába, pár percig élni kezdett, de a gyászruhás hölgy megszenvedett kétkedéssel ingatta a fejét, mint aki tudja, hogy a világ egyetlen szobrásza sem tudná visszaadni neki a gyermekét, s ôk csak vesztegetik az idôt és költik a pénzt; hiszen ha megtehetné, hogy ô maga újra szülje a gyermekét, már az sem volna pontos hasonmása az ismertnek...

Másnap mégis eljöttek, harmad- és negyednap szintén, noha az asszony az elsô megmintázás után egész éjszaka sírt és rimánkodott a férjének, hogy vonja vissza a rendelést, mert annyira idegen tôle a szobrász látomása, hogy megriadt tôle, és már-már rosszullét környékezi minden látogatás alkalmával; Péter talán így mosolygott, így tartotta a fejét, ilyen ficsurosan, így nézett?!... Nem csupa méltóság volt minden mozdulata?...

A lánynak tetszett az alakuló szobor, és annyira kiemelkedett a kétkedés homályából, hogy továbbra is egyre csak mosolygott azzal a bágyadtan megértô mosolyával; szánta az asszonyt, aki mûvészet helyett fotográfiát óhajt, és szánta a mestert, aki nem is a pénzért, hanem az önérzet és a növekvô együttérzés sugallatára egyik vázlatot a másik után készítette, félbehagyva minden megkezdett munkáját.

De csak a nyolcadik látogatás után szólalt meg a lány, s gyönge pír lebegett az arcán:

— Ez ô! — suttogta izgatottan, s már nyújtotta is felé szép karcsú kezét, hogy megérintse.

Titkon már az asszonyban is fölmosolygott az öröm, hogy a szobrász valóban közel jár a varázslathoz: talán csak a bajuszkát kellene félresimítani a húsos ajak körül, a fülhajból egy centinyit leborotválni, egy tincset gondosan eligazítani a feje búbján; de csak állt és nézett, várta, hogy kérleljék, hogy rábeszéljék a teljes felismerésre. Mikor azonban a lány megszólalt, ingerülten és elutasítón rákiálltott:

— Honnan tudhatnád épp te, hogy ô az vagy sem, honnan?... Ne beszélj hát ostobaságot!...

És a lány, ahogy döbbenten és megszégyenülve szembenézett vele, a gyász óta elsô ízben, tekintete mélyén sóvár irigységet, lobogó dühöt és kétségbeesést látott. S már azt is tudta, mit fejez ki ez a néma pillantás iránta, a fiatalabb nô iránt, akivel két esztendôn át meg kellett osztoznia a fia szeretetén:

"Ó, te önhitt cafka!... Te kis liba!... Most már te is jobban ismered ôt, és el akarod venni tôlem!... Milyen jogon?... Mert hempergett veled és perzselô szavakat suttogott a füledbe?!... De még ha százszor az öledbe fogadtad is, nem te szülted, nem a te ágyékodat tépte fel!... Mibôl ismered hát azokat a sajátos vonásokat, amelyek az én eleven húsomat végigszántották?..."

— Nos, tetszik vagy nem tetszik?! — kérdezte végül a Mester, körbeforgatva a szobrot a mintázóasztal korongján, és a hangja ismét üzleties volt és türelmetlen, mert már beleunt a kísérletezésbe, és új feladatok csigázták. A férfi bólogatva mosolygott, ô is örült, hogy véget ér a kálvária, a lány azonban csak egy fejbiccentéssel merte jelezni elismerését; de az asszony csak azért is tüntetôen hallgatott. Hanem amikor a mûvész a hatalmas agyagvetô szablyát fölkapva egy mozdulattal kettévágta a szobor fejét, hogy a szokott módon kikaparja égetés elôtt az agy két féltekéjét, élesen fölsikoltott, s ha a férje oda nem ugrik, lezuhan a piszkos, cementes padlóra.

A szobrász egész nap hatása alatt volt a jelenetnek, s minden összegabalyodott benne azzal, amit A KÖZTES LÉT könyveiben olvasott az elmúlt estéken.

"Az ördög vigye el!" — bosszankodott. — "Egyre inkább az az érzésem, hogy mégsem a mûvészet utánozza az életet, hanem az élet a mûvészetet, mégpedig elég tehetségtelenül!"...

Bálint Tibor

MÛVELÔDÉS

Kolozsvár, amilyennek Botár Edit látja

(11. old.)

Emlékeztetô, múltidézô, virtuális mûemlékvédelem, érzelmes útikalauz, mûvészeti album és még sorolhatnám a megjelöléseket, amelyekkel Botár Edit Kolozsvár címû, a Glória Könyvkiadó gondozásában megjelent, külföldön is nagy sikert aratott, és immár második kiadásához érkezett kötetét illethetem. De mondhatnám egyszerûen úgy is: szép könyv. Olyan könyv, amely tetszik, amely érzelmi húrokat penget meg, amelyre az emberek áldoznak, amely az általános elnyomorodás közepette is gazdára talál. Egyszóval: sikerkönyv. S errôl persze hosszasan el lehetne filozofálni, hogy a gazdasági recesszió teljében és az elektronikus sajtó erôteljes térhódításának idején, amikor sokan már valósággal leírták, és el is temették a tapintható tárgyi valóságában papírra nyomtatott gondolatot, megörökítésre szánt vizuális élményt, mi kell ahhoz, hogy ezek az egybeszedett-fûzött-kötött szerzôi közlendôk sikerkönyvvé álljanak össze. A bonyolult tudományos okfejtés helyett sokkal egyszerûbbnek és meggyôzôbbnek látszik a konkrét példa elemzése. Az igényes nyomdatechnikai eljárással készült és ilyenformán természetszerûleg nem olcsó, de ennek ellenére fölöttébb kelendô portékának, Botár Edit ötnyelvû, magyar, román, német, angol és elsôsorban képi nyelven fogalmazott nagyformátumú, színesen tetszetôs kötetének a nem mindennapi sikere. A szerzôi vallomással és Gaal György igényes elôszavával megjelent, százegy, Kolozsvár múltját és jelenét megörökítô akvarell reprodukcióját és pauszpapíron átsejlô rajzát tartalmazó kötet hazai könyvkiadásunk különleges teljesítményének minôsül. Úgy is mondhatnám: a szerzôi szándék a Hoch Sándor irányította kolozsvári Glória Kiadó és a Kulcsár Edit vezette budapesti Vármegye Galéria által a lehetô legmegfelelôbb kivitelezôre talált.

A mûemlékek, jeles épületek, sajátos utcarészletek és a sajátos népi építészet megörökítése napjainkban ugyancsak divatos és tegyük hozzá hálás és azonnali sikerrel kecsegtetô témának számít képzômûvész körökben. Botár Edit azonban akkor kezdte el Kolozsvár mûvészi feltérképezését, amikor javában dívott a hatalomnak a múltat végképp eltörölni szlogennel jellemezhetô magatartása. Elôbb csak a szándék szintjén, majd a konkrét rombolás formájában. Elég csak a Hóstátot említenem ilyen vonatkozásban. A gondosan karbantartott-csinosított kertes házak helyett ma személytelen kôrengeteg, többemeletes lakótelepi típusházak fogadják az arrajárót. De Botár Edit albumában még ott az érintetlen Magyar utca a Szentpéteri templom karcsú neogótikus tornyával, és megrázó mementóként ott van Zágoni néni éppen ledöntött portája a hátterben már felépült tömbházzal. Persze a városrendezésnek, a korszerûsítésnek természetes velejárója is lehet az átalakítás, a komfort nélküli omladozó romos házak övezte utcácskák felszámolása, amelyre a Fellegvár rendezése során került sor. Képileg-hangulatilag azonban ezek is hozzátartoztak az egykori Kolozsvárhoz, amelyet kitûnô érzékkel ismert fel és örökített meg még annak idején, jópár évtizeddel ezelôtt a mûvész. Ami pedig mûemlékeinket illeti, a várost mintegy összefogó Szent Mihály-templomot például, a legkülönbözôbb napszakokban, évszakokban, napfényben és esôs, ködös idôben egyaránt megtekinthetjük az albumot fellapozva. De ott a világörökség részét képezô s a fôteret uraló Mátyás-szobor, a Farkas utcai református templom a Szent György szoborral, a Mûvészeti Múzeumnak is otthont nyújtó híres barokk épület, a Bánffy-palota, a piarista gimnázium, a Toldalagi-Korda-palota, Mátyás király szülôháza, a román színház épülete, s a magyar színházé, még az átalakítása elôtti korból, megannyi karakteres polgárház, templom, jellegzetes kolozsvári utca. Amelyek Botár Edit dokumentumértékû mûvészi átlényegítésében minden gyökértelenítô, múltat megsemmisítô diktatórikus szándékot és elkerülhetetlen modernizálást túlélve hirdetik — immár örökérvényûen —, hogy milyen is volt az egykori kincses Kolozsvár. Mégpedig olyan, a célnak megfelelô közérthetô képi nyelven, amely a képzômûvészetekben kevésbé járatos, de Kolozsvárt sajátjának érzô, vagy egyszerûen csak az erdélyi fôvárost kedvelô valamennyi polgár számára élvezhetô. Többszörösen is szolgálat mindez. Hiszen általa az alkotó nemcsak rögzít, a maga mûvészi szubjektivitásában is, javarészt tényszerûen egy bizonyos — korban jól behatárolható — állapotot, városképet, hanem realisztikus, "könnyen olvasható" festôi-grafikai eszközeivel újabb hívekkel növelheti a mûvészetkedvelôk táborát. S hogy mindez így van bizonyítja a kötet sikere a frankfurti nemzetközi könyvvásáron, Budapesten és természetesen távolról sem utolsósorban Kolozsváron, ahol immár a második kiadás is elkészült.

A vaskos kötetet a régi és az új utcanevekkel megjelölt térkép egészíti ki, amelynek alapján térben is elhelyezhetjük, azonosíthatjuk a Botár Edit megfestette színtereket.

Németh Júlia

Nyílásban hagyott történet(ek)
A dénesfordulás titoktalansága

(11. old.)

1. A kísértés: töltôdni, megkönnyebbülni
Aki ismeri Spiró György Íróvá ütve címû tanulmányát a fiatal irodalomról, meglepôdve tapasztalhatja, hogy az ezredforduló kolozsvári titánjelöltjének, Orbán János Dénesnek az esete mennyire hasonlít azon sorstársaiéhoz, akik húsz-harminc évvel ezelôtt próbálkoztak meg az irodalmi udvartartás farmerbe öltöztetésével.

A hatvanas–hetvenes években ugyanis a fiatal, nyüzsgô irodalmi tengerbôl, csak versekbe kapaszkodva lehetett hasznos idôn belül partot érni: akkoriban — Spiró szerint — "feltûnést, botrányt" csak a vers biztosított.

Ehhez igazodott Orbán János Dénes is 1995-ben: megunta a várakozást, megelégelte a Zalán Tibor által találóan arctalan nemzedéknek nevezett író-trónkövetelôk aranyásó szánjainak ezernyi kutyáját hallal etetni, és kipréselte magából azt a bizonyos "feltûnô, botrányos" elsô kötetet, amely Kolozsváron bombaként hatott.

Eddig tehát semmi különleges nincs a dologban: kijön a Spiró-féle "késleltetett elsô kötet", a "kötelezôen kaotikus" Hümériáda , aztán megjön a "kötettermelési láz": a pályakezdô poéta hamar megérti a csíziót, és második kötetét egyszusszra, egyetlen hangulatban írja meg, hogy ne legyen — ugye — kaotikus. És persze igyekszik, hogy még hasznos idôben jelentkezzen a másodikkal — addig, amig még emlékeznek az elsô körüli felhajtásra. De az idô szorít: jönnie kell a harmadiknak, mert hát arra szerzôdése van már a világgal — önmagával."Beáll tehát a költô a kötettermelésbe" — summáz Spiró György:

Orbán János Dénes is ezt teszi: létéért, fennmaradásáért harcol. Kihoz még két verseskönyvet. A biztonság kedvéért. Poéta mivolta legitimizálása érdekében. Mert ezt így kell: így csinálják a sikeres költôk már évtizedek óta. Nincs új a nap alatt — nincs a sikeres költôi önmegvalósításnak különleges titka.

A kötetek fogadtatása is a szokásossémát követi: szóvirágos recenziók, halandzsa-kalaposgombák, itt-ott elvétve egy óvatos hang (Meddig feszíti vajon a húrt, meddig lesz képes egyensúlyozni borotvaélen a tündéri és a vulgáris között — Cs.Gyímesi Éva) — tehát show.

De aztán egyszercsak vége a sémának, vége a szárazföldnek — odaát, a hegyen túl újra ott a tenger, melybôl 1995-ben harsány, feltûnô versekbe fogózkodva úszott ki arctalan nemzedéke csónakezredei közül. Ott a kísértés: kivárni-kibírni érzéstelenítô nélkül az érést a negyedik versesfüzetig, vagy újra tengerészruhát ölteni — ledobni a költôi koszorút — és visszaúszni a többiekhez. Látogatóba. Töltôdni. Matrózkocsmákban beszélni arról, hogy milyen jó pihenni egy kicsit — milyen jó az arctalanság.

Megkönnyebbülni. Ez már nem hasmenés-szarás (A hashajtó ihletrôl — Hümériáda), nem "futó ebéd, kávé, egy baszás" (Hivatalnok-líra — 1999), hanem valami sokkal komolyabb — "prózaibb".

Ennyi: Orbán János Dénes is engedett a kísértésnek, mint minden hús-vér költô: átúszott a prózai mûfajok felségvizeire is.*

Nincs tehát itt semmi titok, nincs árulás. Párbaj van. Kíváncsiság. Öröklött, örök megmérettetési vágy.

Ennyire emberi — ennyire prózai a dénesfordulás.

2. Prózába konvertálás
Az elsô karcsapások újabb megkönnyebbüléseket hoznak: jó érzés újra elsô kötetrôl álmodni, jó érzés új feladatok elé állni. Aztán amikor közeledik a tengerkapu, lassan nyilvánvalóvá válik: prózával is csak valami feltûnôvel lehet azonnal betörni a köztudatba. Orbán János Dénes most már tudja pontosan, mit kell tennie. Nem tétovázik, és biztos kézzel nyúl vegykonyha-patikája kilincse felé: egy kis fiola abszurd, egy lövetnyi morbid, egy fecskendônyi groteszk — és már csak idô kérdése, miféle irodalmi hemoglobint eredményeznek majd a költôi vénába injekciózott próza-katalizátoranyagok.

A globin-kombinációk hamar létrejönnek: a sajátos OJD-képek típusokká alakulnak át (a Hivatalnok–líra címadó verse testet, azaz prózát ölt, és Klausz Napszerûségében csapódik le), vagy irányt változtatva (dénesfordulás) karcolatba csiszolódnak (ez történik a Verecke híres útján, át Kocsárdon címû vers nagycsütörtök motívumával is, amelynek lírai Trabant-pályafutása OJD prózakötetében ér véget — lásd a lírai hangvételû, OJD-atipikus Vajda Albert csütörtököt mond címû "próz"-t). Az OJD versek Esterházy-féle "grammatikai bájának" prózába konvertálása evolúciójának állomásait is fel lehet lelni a szövegekben: odaát, a versben még "Ód" (Párbaj a Grand Hotelben), ideát már "Próz".

A konvertálási jelenség egy sajátos barlangkutatási munkahelyzetet juttatott eszembe. Amikor a szûk járatot bontó barlangász elôtt végre "megnyílik" a (kín)járat, nem préseli magát azonnal bele a nyílásba, hanem elôször kitágítja a helyet maga körül, hogy pihenten, jól befeküdve a likba haladhasson célja felé.OJD három versesfüzet után türelemre inti magát: bôvíti maga körül a helyet, és miközben a továbbjutást ígérô nyílásra pislog, stílus/mûfajgyakorlatokkal erôsíti-szórakoztatja magát. Karcolat, paródia, esszé, "kisssregény": félljobbraátokkal megfordul saját tengelye körül (dénesforgás), és minden szögleírás után más prózai mûfajban méri le új koordinátáit. Játék ez, uraim. Önigazolási, egyszereplôs tükörpárbaj— hiába keresnénk: nem találnánk rá utalást a Claire Vilmos-féle Párbaj-Codex-ben.

Ja, igen. Nyílás, nyílások. A testnyílásoknak a megszokottnál valamivel nagyobb érdeklôdést és teret szentel prózakötetében OJD.

Azért van ez, mert irigyli tudatalattijában az egyszeri emberi szervezetgépet, amelynek — ha meg akar könnyebbülni — soha nincs gondja hármasutak hármasút szövevényeivel? Bosszantja a hús-vér robot kényelmes egyutassága? A lélektelen test jámbor filozófiája:akinek-aminek be kell menni valahova, az be fog menni; akinek-aminek ki kell jönni valahonnan, az ki is fog jönni? Legyen szó testnyílásokról, barlangról, tengerkapuról vagy otthont nyújtó verspanellrôl? Vagy csak játszik, párbajozik, heccel?

Freud & Jung, vagy — a titoktalanság?

Talán az utóbbi. A magukban szikrát viselô költôk ugyanis mindig ôszinte-meztelenek — titoktalanok.

3. A csábítás: alkotói élethelyzet
Kerül néha az író olyan helyzetbe, hogy nyílásban hagyott kaput kénytelen döngetni. OJD nem az a fajta író, aki nem kíváncsi erre az alkotói élethelyzetre: egyetlen mozdulattal berúgja a mások által kínkeservesen néhány centire kinyitott kaput, és egy-kettô pálcát tör az Ördögszekér kocsisában Makkai Sándor fölött: Ezt írja: "A bakról pedig még egyszer visszavigyorog — Erdély felé — egy kereszténységét a Sátán kínálta vérfertôzô szerelemért eldobó, perverz református püspök arca."

Megjegyzem: a kapu, melyet OJD nyílásban talált, lényegében nem Makkai lelkivilágára nyílik, hanem Erdély történelmének egyik tisztázatlan ügyére, Báthory Gábor és Anna Bethlen Gábor általi jól megtervezett lejáratására, ami végül Gábris vitéz "felmészárlásához" és a szerencsétlen Báthory Anna ôrületbe kergetésében csúcsosodott ki. Az OJD elôtti kapunyitogatók (elsôsorban Nagy László hadtörténész)célozgattak finoman a Makkai-féle perverz Báthory-graffiti "közvéleménydeformáló" mivoltára (Szôcs István bátrabb volt: ô egyenesen Báthory-gyûlölettel vádolta meg az 1978-as kiadású Ördögszekér elôszavában Makkait), de arról nem tudok, hogy valaki a püspök-író lelkének háborgás-jelei alapján indult volna az említett graffiti nyomában. Jómagam kíváncsian várom, milyen irányba fut tovább e nyílásban felejtett történet.

És persze, az egész nyílásban hagyott OJD-próza.

* Orbán János Dénes:Vajda Albert csütörtököt mond. 1. kiadás Jelenkor Kiadó. Pécs, 2000. 2. kiadás Erdélyi Híradó — Elôretolt Helyôrség. Kolozsvár, 2000.

Szabó Csaba

SPEKTÁKULUM

Az egyiknek mindig jobban sikerül...
Beszélgetés Lázár Erzsébet színmûvésznôvel

(12. old.)

A színházlátogatók Lázár Erzsébetnek ismerték, a barátoknak Lencsi, civilben kiváló és felejthetetlen színmûvészünk, Vadász Zoltán özvegye. Soha nem tartozott a nagyratörôk közé, életszemléletébe belefért, hogy a dolgokat olyannak fogadta el, amilyenek a valóságban voltak. Nem vágyott elérhetetlen dolgok után, tudta, hol a határ. Kedvessége, közvetlensége, ôszintesége a mai napig lenyûgözô.

Nagyszebenben született 1932. november 21-én. 1940-ben költözött a Lázár család Kolozsvárra. A kolozsvári Színmûvészeti Fôiskola 1951-es évfolyamának végzettje. 1956-ban kötött házasságot Vadász Zoltán (1926–1989) színmûvésszel. 1991-ben költözött át Debrecenbe.

— Kedves mûvésznô, hogy érzi magát újra Kolozsváron?

— Vannak pillanatok, amikor elgondolkodom azon, hogy Istenem, én itt éltem, itt dolgoztam. Emlékek, amiket nem lehet kitörölni, de igyekszem túllépni rajtuk. Ha az embernek nem sikerül túllépni, az nagyon szomorú. Hogy ez így meg úgy volt... Nem így kell venni a dolgokat. Most más a helyzet, és ezt el kell fogadni. Különben mindig realista ember voltam, és megtanultam az élettôl, hogy a dolgokat el kell tudni fogadni.

— Ha Ön realista típus, tudatosan készült a színészi pályára is?

— Ezt nem mondhatom, tudniillik tizenöt éves voltam, amikor a fôiskolára felvételiztem. Kérvényt kellett benyújtanom, mert magániskolába jártam. 1947 szeptemberében felvételiztem, és decemberben történt az államosítás. A háború után elég nyomorúságos helyzet volt. Színésznô akartam lenni, ennek ellenére négy évet balett szakra jártam. ’47-ben azután sikerült bejutnom a színire. Adyt szavaltam a felvételin, és Petôfi Szeget szeggeljét. Elmondtam az elsô strófát, és nem tudtam tovább. Ott ült elôttem Poór Lili, Kômíves Nagy Lajos, Szabó József. Háromszor kezdtem el a verset, de mindig csak az elsô versszakig jutottam. Az Ady Endre-verset sikerült elmondanom, de a Petôfiét sehogy sem. Ennek ellenére felvettek. Akkoriban még két kis copffal járkáltam, szóval elég kislányos voltam. 1951-ben végeztem, és elhelyeztek Sepsiszentgyörgyre. Azok voltak ám a nehéz évek. Én legszívesebben Nagyváradra mentem volna.

— Miért voltak a szentgyörgyi évek olyan nehezek?

— Elsôsorban talán azért, mert elszakadtam Kolozsvártól, a szüleimtôl. Lakás nem volt, a fizetés kevés. Rengeteget turnéztunk. Tavasszal, ôsszel, télen. Egyfolytában. Úgynevezett vagonos turnék voltak, amikor egy-egy hónapra mentünk el. Közben összeházasodtunk Vadász Zoltánnal...

— Erre visszatérünk, kedves mûvésznô. Kíváncsi vagyok, kikkel járt a fôiskolára?

— Elmondom, hogyan volt, mert kissé fura történet. László Gerôvel és Horváth Bélával kezdtem, de ôk hamarabb végeztek, mivel ugrottak egy évet. Megvolt a koruk, és biztos, hogy nagyon tehetségesek voltak. Érdekes módon a két évfolyam — az elsô és a második — mindig együtt járt. Mi nagyon kevesen, haton voltunk: Ferenczy Annamária, Bányai Éva, Ambrus Vili, Bányai Mici. Bisztrai Mária is — ô utolért bennünket. Orosz Lujzikáékkal együtt jártunk órákra, csak ôk egy évvel korábban végeztek. Utánunk jöttek Csorba Andrásék, majd a híres színházalapító gárda. (Csíky András évfolyama, akik Nagybányán alapítottak színházat — N. Cs.) Bizony rég volt...

— Ki volt az osztályvezetô tanár?

— Delly Ferenc, majd Halász Géza. Hányatott sorsú évfolyamunk volt. Nagyon kevesen voltunk, és mindig odacsapódtunk valakikhez, többnyire az elôttünk járókhoz. Akkoriban, két évig, Poór Lili és Kômíves Nagy Lajos tanított, késôbb jött Delly és Halász, majd oktatott Tessitori Nóra is.

— Miután elvégezte a fôiskolát, mennyire érezte úgy, hogy Ön már színész?

— Nem voltam tudatában semminek — és megmondom azt is, hogy miért. Túl fiatalon, 19 évesen végeztem. Mások akkor kezdték a fôiskolát. A négy év alatt végig hiába jöttek utánam mások, én maradtam a legfiatalabb. Miután érettségiztek, akkor kezdték a fôiskolát. Én akkor végeztem, amikor érettségiznem kellett volna. 19 évesen színésznô voltam Szentgyörgyön. Mindig a legkisebb voltam. Még alkatra is...

— Említette, hogy Szentgyörgyön ismerkedett meg néhai nagy színészünkkel, késôbbi férjével, Vadász Zoltánnal.

— Igen, akkor ô is ott volt. Tudni kell, hogy Zolit politikai okokból kitették a fôiskoláról. Egy ideig újságnál dolgozott, majd Imrédy Géza, aki szintén tanárunk volt, intézte el, hogy Szentgyörgyön felvegyék színésznek. Szinte egy idôben kerültünk a színházhoz, 1951 ôszén.

— Ha jól értem, Vadász Zoltán politikai okok miatt nem is végezhette el a fôiskolát...

— Még az elsô évet sem. Volt egy nagygyûlés nyegyvenvalahányban — akkor még nem ismertem —, és kitették ôt, Lahottát, és még valakit, akinek a nevére már nem emlékszem. Az ok szinte nevetséges volt: mesélt a fogságáról, meg hogy magyar katona volt stb. Ezért kellett bûnhôdnie. Ô Csíky Bandival, Krasznai Paulával kezdett.

— Sepsiszentgyörgyön ismerkedtek meg. Hogyan sikerült elszerzôdniük onnan?

— Valami fesztiválszerûség volt Nagyváradon, ott megláttak bennünket — Dukász volt az igazgató —, és leszerzôdtettek. Ott született a kislányunk (aki, mellesleg, egészen más pályát választott, mint szülei — N. Cs.), ott éltünk két és fél évet. Közben Vadászt állandóan hívták Kolozsvárra, én pedig nemigen akartam eljönni Váradról. Most nagyon ôszinte vagyok: én tudtam, hogy itt számomra nem sok babér terem, és ez így is lett. Elfogadtam. Ezt is meg kell tudni tanulni ezen a pályán. Vadász azt mondta, a család együtt kell maradjon, hát jöttem.

— Ön tehát tudatában volt annak, hogy Kolozsvárott sok jó színésznô volt akkoriban.

— Tudtam, és próbáltam nem törôdni vele. Nem volt ez jó számomra, de ha csak ezzel foglalkoztam volna, bele is bolondulok. Egy idô után már nem is érdekelt. Megkaptam én másban is a kis élvezeteket, a kielégülést.

— Miben állt ez?

— Sokmindenben. A házi munkában, a baráti körben, kertünkben. Éltem az én kis életemet külön, és nem idegesítettem magam. Az az igazság, alig vártam, hogy nyugdíjba menjek. Sajnos... Tizenkilenc éves koromtól elég volt...

— Nagyon sok pályatársával beszélgettem, és mindenki nagy szeretettel emlegette Önt.

— Valószínûleg azért, mert én osztogattam a tanácsokat, a kiszállásokon én fôztem. A rádióban is volt egy heti adásom, Lencsi néni konyhája címmel. Ez is egyfajta örömöt okozott számomra...

— Tudom, hogy akkoriban létezett egy bizonyos normarendszer.

— Azt mindig teljesítettem. Több kis szerepbôl összejött a normám.

— Nem zavarta az, hogy férje, Vadász Zoltán, aki csodálatos színész volt, állandóan játszott?

— Nem, egyáltalán nem. Harag Gyuri édes volt, ô mindig hívott: gyere Lencsi, nézd meg Vadászt. Még a meglátásaimat is figyelembe vette. Este megbeszéltük Vadásszal a dolgokat. Ilyen értelemben én is benne voltam a darabban. Az nyilvánvaló, hogy az egyiknek mindig jobban sikerül az érvényesülés, a másik pedig egy kicsit háttérbe szorul. Ha neki jó volt valami, mindig azt mondtam, ez az egész családnak jó.

— Azt tudjuk, hogy Vadász Zoltán milyen színész volt, de emberként, férjként hogyan élt?

— A családját nagyon szerette, és rendkívül dolgos ember volt. Életében asztalosmûhelyt nem látott, de a házban berendezett egyet, és állandóan dolgozott. Gyönyörû kertje volt, az egész Donát hegyet beültette szôlôvel. Miután nyugdíjas lett, hónapokig ki sem mozdult otthonról, csak dolgozott, dolgozott. Nagyon sok jó oldala volt.

— Kedves mûvésznô, honnan a Lencsi becenév?

— Megmondom. Én Erzsébet vagyok, úgy is mentem a fôiskolára, mint Lázár Erzsébet, és ezen a néven játszottam végig. Kicsi voltam, nagy szemû, olyan, mint az akkor divatos lencsi babák. Már az elsô éven elkereszteltek Lencsi babának — akkor még baba voltam, most már néni. Ez a Lencsi annyira rám ragadt, hogy még édesanyám is így szólított. Most, hogy kint vagyok, Erzsébetnek szólítanak, és sokszor észre sem veszem, hogy hozzám szólnak. A tanáraimnak is Lencsi voltam. Mindig úgy néztek rám, mint egy kislányra, sok mindent el is néztek nekem. Van egy édes történetem is: Méliusz Józsefnél kellett vizsgáznom színháztörténetbôl. A kezembe sem vettem. Még jegyzeteim sem voltak, az elôttem vizsgázótól kértem el. Annyi idôm maradt, hogy a japánokat elolvastam. Gondoltam, bármit kérdez, én a japánokat mondom. Teszem majd a hülyét. Utolsónak be is mentem, Méliusz láthatta rajtam, mennyire izgulok, kérdi: — Na, Lencsike, mit akarsz felelni? — A japánokat. — Mondjad. — El is mondtam az elsô három sort, amit kívülrôl megtanultam. Azt mondja Méliusz, köszönöm, látom nagyon jól készültél a vizsgára. Azóta imádom Méliuszt. Most jut eszembe: ô is volt tanárunk.

— Visszatérve Vadász Zoltánra, akinek megadatott, hogy sokat játszhatott, rendkívüli módon átélte a szerepeit. Ez otthon is érzôdött?

— Határozottan igen. A bemutatók elôtt ideges volt, gyötrôdött. Ezt jelentette a munka. Mindig mondta, hogy a szerepén, a figurán a kertben tud gondolkodni a legjobban. Sok emberrel volt egybezárva az orosz fogságban, innen is merített karaktereket, figurákat.

— Mennyi ideig volt az oroszoknál?

— Három és fél évet. Tizenhét évesen vitték el, nem is mint katonát, hiszen még cserkész volt. Szegénynek ezt is át kellett vészelnie, és sikerült is. Most már nekem sincs senkim, csak a sír.

— Barátok?

— Senkivel sem tartom a kapcsolatot. Biztosan bennem van a hiba. Nem is szeretek zavarni senkit. Ha véletlenül összefutok valakivel, az teljesen más. Az is igaz, hogy az én korosztályomat már nem a színházban kell keressem. Mielôtt kimentem, akkor is többnyire úgymond civilek voltak a társaságomban.

— Úgy értsem, hogy inkább színházon kívüli barátaik voltak?

— Szinte teljes mértékben. Egyébként a többiek között sem volt olyan nagy közösködés. Kolozsvár nagy város, mindenki éli az életét. Ezt például Szentgyörgyön nem lehetett megtenni, ott együtt voltunk színházban és színházon kívül is.

— Tisztelt férje, Vadász Zoltán, 1989-ben hunyt el. Akkor döntött úgy, hogy áttelepül?

— Nem én döntöttem, hanem a lányomék mentek ki. Férjem meghalt, és akkor elgondolkodtam: egyedül itt mihez kezdjek? Édesanyám is igen idôs volt, tudtam, hogy elôbb-utóbb maghal. Volt egy hatalmas házunk, és rájöttem, hogy a nyugdíjamból nem is tudnám fenntartani. Családösszevonás címen mentem ki Debrecenbe. Lányomék kimentek 1991 tavaszán, és pedig az év ôszén.

— Hogyan szokta meg az ottani életet?

— Eleinte borzasztó volt. Rengeteget sírtam, és mindig azt mondogattam, hogy ilyen korban nem lehet gyökereket ereszteni. Nos, annyira megszoktam, hogy alig várom, menjek vissza. Már az sincs kihez jöjjek, és túl — hál’ istennek — nagyon sok barátom van. Érzem, hogy befogadtak. Járunk a barátaimmal operába — ôk ezt a mûfajt szeretik —, szóval jól érzem magam.

— A mostani fiatal színmûvészeknek megadatott, hogy külföldön turnézzanak. Önök viszont bejárták az országot, és fôleg a Székelyföldet.

— Valóban sokat turnéztunk. Ameddig Szentgyörgyön voltunk, szinte minden héten átruccantunk Brassóba, ahol a Redutban tartottuk az elôadásokat. Temesváron is jártunk, amikor ott még nem volt magyar tagozat. Fiatalok voltunk, romantikusok, szerettük.

— Visszatekintve, teljesnek érzi életét?

— Bonyolult kérdés. Talán a hangulattól is függ, hogy az ember mit válaszol. Van, amikor úgy érzem mindenbôl elég, máskor pedig azt mondom: tovább. Másképp is lehetett volna, de így sikerült, így fogadjuk el.

— Vidámságát, optimizmusát úgy érzem megôrizte...

— Mindig ilyen volt a természetem. Csak így érdemes élni...

Nánó Csaba

NAPIRENDEN

Bírálják a liberálisok az RMDSZ-t
Stoica: Kompromittálódott az etnikai párt fogalma

(16. old.)

Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke tegnapi sajtónyilatkozatában keményen bírálta az RMDSZ-t a kormánypárttal való együttmûködése miatt. A liberális pártvezér az NLP országos vezetésének tanácskozásán szólalt fel, amelyet az RTDP-vel megkötött parlamenti együttmûködési megállapodás felmondása végett hívtak egybe. Az NLP vezetôsége pénteki ülésén felmondta az RTDP-vel kötött parlamenti együttmûködési megállapodást, jóváhagyta két liberális párti bizalmatlansági indítvány szövegét, amelyekben a Nãstase-kabinet politikáját támadják. A testület végül felszólította a román kormányt, hogy "határozottan" utasítsa vissza a magyar státustörvényt.

A politikus szerint a magyarság érdekvédelmi szervezete a Nagy-Románia Párthoz (NRP) közeleledik. Mint fogalmazott, az RMDSZ és az NRP közötti viszálykodás "közös természetükbôl, anakronisztikus etnikai politikai alakulat jellegükbôl" következik, de mivel szerinte mindkét párt "szövetségre lépett az RTDP-vel", ma már semmi különbség sincs az NRP és az RMDSZ között. Rámutatott: "ettôl a pillanattól kezdve Romániában kompromittálódott az etnikai párt gondolata", majd kijelentette: "a román nemzet az etnikai, vallási vagy társadalmi hovatartozásra való tekintet nélküli román állampolgárok politikai projektje". Hozzátette: "a kisebbségvédelmet nem szabad eltéríteni természetes céljától, vagyis a kisebbséget alkotó közösség egyéneinek védelmétôl".

E fejtegetést követôen a liberális pártvezér kijelentette: "Európában nincs szükségünk újabb pángermanizmusra vagy pánszlávizmusra a pánhungarizmus formájában". A státustörvényrôl szólva Stoica azt állította, hogy annak tervezetében a nemzetre nézve "veszélyes etnikai koncepció jut kifejezésre", s a jogszabály "merénylet az európai integráció és Románia szuverenitása ellen". Figyelembe véve mindezeket, Valeriu Stoica felhívást intézett a Nãstase-kabinethez, hogy határozottan utasítsa vissza a magyar kormány kezdeményezését, amely szerinte teljesen ellentmond az európai szellemiségnek és a szuverenitás elvének.

Valeriu Stoica meglehetôsen kemény kijelentései precedens nélküliek az RMDSZ és az NLP eddigi kapcsolatában. Hírügynökségi kommentárok szerint az elôzô kormányzati ciklusban a két párt közti együttmûködés viszonylag jónak mondható, hiszen a két párt több alkalommal is közös álláspontra helyezkedett bizonyos törvénykezdeményezek kapcsán. Mint ismeretes, az RMDSZ volt az egyedüli párt, amely a választási kampány alatt támogatta a liberálisok kezdeményezte "meg nem támadási szerzôdést". A Mediafax szerint az NLP elnökének heves bírálata valószínûleg azzal magyarázható, hogy az RMDSZ kilátásba helyezte: nem fogja támogatni a liberálisok bizalmatlansági indítványát a kormány ellen.

Cozmin Gusã, az RTDP fôtitkára az NLP "túl korai választási kampányának" tulajdonította Stoica támadásait az RTDP ellen, és cáfolta, hogy valamiféle "szövetség" jött volna létre az NRP, az RMDSZ és az RTDP között. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy az RMDSZ eseti támogatást nyújt az RTDP-nek a parlamentben, Gusã "természetes", "konjunkturális életténynek", "érdekkövetésnek" minôsítette a nemzetiségi szervezet magatartását és "komoly pártnak" nevezte az RMDSZ-t.

Kónya-Hamar: Az NLP–DP-indítvány támogatása nem jelentené az RTDP–RMDSZ-egyezmény megszegését

(16. old.)

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselôt, megyei RMDSZ-elnököt nem érte meglepetésként a liberálisok bírálata. — Számítottunk arra, hogy az NLP valamilyen formában kitámad. Amikor ugyanis a napokban a liberális párt a Lupu-törvény fô védelmezôjeként lépett fel, és azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy elvtelen kompromisszumot kötött az RTDP-vel a földtörvény módosításának ügyében, a szövetség több képviselôje is emlékeztette Stoicáékat arról, hogy a múlt kormányban épp ôk voltak a legfôbb akadályozói az említett jogszabálynak — magyarázta a képviselô. Kónya szerint a liberálisok elsôsorban azért lendültek támadásba, mert az RMDSZ nem támogatja az NLP és a DP közösen szerkesztett egyszerû indítványát a kormány ellen. — Azzal utasítottuk vissza az indítvány támogatását, hogy az érvényben levô RTDP–RMDSZ-egyezményben a szövetség arra kötelezte magát, hogy egy évig nem nyújt be bizalmatlansági indítványt a Nãstase-kabinet ellen. Véleményem szerint azonban egyáltalán nem jelentette volna a protokollum felrúgását az, ha néhány RMDSZ-képviselô is aláírta volna az indítványt. Ez ugyanis egy egyszerû, nem pedig bizalmatlansági indítvány, ezért semmilyen jogi, vagy politikai következménye nincs. Szavazás sincs róla, csupán számonkérô funkciója van, magyarázatra kényszeríti a kormányt különbözô kérdésekben — mondotta Kónya-Hamar Sándor.

Markó Béla szövetségi elnök tegnapi sajtónyilatkozatában kifejtette: hiába számít arra Valeriu Stoica, hogy pártja népszerûbb lesz a magyarellenes kirohanásoktól, azok az idôk, amikor ebbôl tôkét lehetett kovácsolni, elteltek. Ha olyan komoly kifogásai vannak az NLP-nek az RMDSZ-szel szemben, nem kellett volna vállalnia 1996-ban a szövetséget — hangsúlyozta Markó.

Sz. K.

Az MVSZ nem fordul szembe a polgári kormánnyal

(16. old.)

Pénteken Budapesten megkezdte tanácskozását a Magyarok Világszövetsége rendes évi küldöttgyûlése. Az eseménynek az eredeti program szerint csütörtökön kellett volna kezdôdnie, de határozatképtelenség miatt erre nem kerülhetett sor. Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke — az alapszabálynak megfelelôen –- péntekre másodszor is összehívta a küldöttgyûlést. Ekkor már a jelenlévôk számától függetlenül is határozatokat hozhatnak az egybegyûltek.

Patrubány beszámolójában rámutatott: nagy érvágást jelentett a szervezet számára a magyar országgyûlés költségvetési támogatásának teljes lenullázása. Mindezért azokat a munkát bojkottáló elnökségi tagokat tette felelôssé, akik a tavalyi tisztújító küldöttgyûlést követôen nem vettek részt az elnökség tevékenységében. Úgy fogalmazott: "a világszövetség tavaly leköszönt tisztikara nyomást próbált gyakorolni az Országgyûlés képviselôire azért, hogy vonják meg a költségvetési támogatást a legnagyobb magyar civil szervezettôl, és sorozatos botránykeltéseikkel ezt sikerült is elérniük". Véleménye szerint a költségvetési támogatás megvonását azzal is magyarázni lehet, hogy a soron következô országgyûlési választások elôtt két évvel már beindult a folyamatos politikai kampány.

Az eredményekrôl beszélve az elnök emlékeztetett arra, hogy a Magyarok Világszövetsége képviseltette magát az EBESZ fórumain, a magyar nyelv védelmében pedig lefordíttatta magyarra az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát. Tudatta: az általa vezetett világszövetség a továbbiakban is számos programot szervez az anyanyelv és a nemzeti kultúra biztosításáért, valamint a hagyományok ápolásáért. Kitért arra is, hogy a küldöttgyûlés feladata pontot tenni a nemtelen vitákra és a súlyos belsô konfliktusokra. Jelezte, hogy minden valószínûség szerint új személyeket választanak az MVSZ elnökségébe a munkát bojkottálók helyére.

A közgyûlés a régióelnökök beszámolójával folytatódott. Borbély Imre kárpát-medencei régióelnök stratégiai célként a tagnyilvántartás átláthatóságának biztosítását nevezte meg. Jelezte, hogy javaslatot tesz az anyaországi régió és a kárpát-medencei régió fúziójára.

Király Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese azt hangsúlyozta: "nem a pénz, hanem a szellem szüli újjá az MVSZ-t". Véleménye szerint a világszövetségnek továbbra is foglalkoznia kell a nagy nemzeti sorskérdésekkel. Példaként említette a kettôs állampolgárság megadásának szükségességét, a választói jog alanyi jogon való biztosítását, valamint a különbözô országokban végrehajtott kárpótlások felülvizsgálatát. Leszögezte: az MVSZ teljes mértékben egyetért a jelenlegi kormány által képviselt polgári nemzeti értékrenddel. Nem fordulhat elô soha, hogy a világszövetség szembeforduljon a polgári kormánnyal. Az elnökhelyettes ugyanakkor megjegyezte: "az MVSZ sem kapca, sem marionett-figura nem lesz soha".

Kisebbségkutató Intézet Kolozsváron
Még nincs konkrét elképzelés az intézmény felépítésérôl

(16. old.)

Amint arról már beszámoltunk, a képviselôház a héten elfogadta a Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló kormányrendeletet, amelyet az Isãrescu-kabinet bocsátott ki még tavaly nyáron. A szenátus már novemberben törvényként fogadta el a jogszabályt, a képviselôház viszont zsúfoltabb programja miatt csak most fejezte be a jogszabály szövegének szakaszonkénti megvitatását és megszavazását.

Markó Attila helyettes államtitkár, a tájékoztatási minisztérium keretében mûködô Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôje a Szabadságnak elmondta: a két ház által elfogadott szövegváltozatok közötti apró különbség miatt azonban egyeztetésre kerül a sor. A jogszabály ezután kerül Ion Iliescu elnök asztalára aláírás és kihirdetés végett.

Kérdésünkre Markó Attila kifejtette: a kormánynak alárendelt és közvetlenül a tájékoztatási minisztérium fennhatósága alá tartozó intézet jogi személyiséggel rendelkezô közintézményként mûködne. Az intézetet azzal a céllal hozták létre, hogy a közintézmények, a nem kormányzati szervezetek és az állampolgárok jobban megismerhessék a nemzeti kisebbségek jogainak, a közösségi, kisebbségi identitás megôrzésének, fejlesztésének és kifejezésre juttatásának tárgykörével összefüggô kérdéseket.

Szintén a tudományos intézet feladatkörébe tartozna az is, hogy a nemzetközi közvéleménnyel megismertesse, miként valósul meg a gyakorlatban Romániában a nemzeti kisebbségek jogainak a tiszteletben tartása. Markó Attila tájékoztatása szerint az intézmény adatbázisa, az elkészült tanulmányok, kutatási eredmények és valamennyi szolgáltatása minden felhasználó számára nyitott és hozzáférhetô lesz.

Az államtitkár-helyettes elmondta: az intézet szerkezeti fellépítésérôl egyelôre még nincs konkrét elképzelés. Markó szerint az elkövetkezôkben konzultálni kell majd olyan egyetemi tanárokból, szociológusokból, tudományos szakemberekbôl álló csoporttal, amelynek segítségével felépíthetik az intézményt.

Papp Annamária


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2000 - All rights reserved -