 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. május 19.
(XIII. évfolyam,11 3. szám)
Június 17-én lesznek az aranyosgyéresi idôközi választások. Mint ismeretes, a volt polgármestert a kolozsvári nehézgépgyár (CUG) igazgatójává nevezték ki, emiatt lemondott tisztségérôl.
Újságírók kérdésére válaszolva Vasile Soporan prefektus elmondta: bár nem tartják be a harminc napos választási kampányra vonatkozó elôírásokat, véleménye szerint nincs szó törvényszegésrôl.
Schmidt Jenô, az RMDSZ aranyosgyéresi szervezetének alelnöke lapunknak elmondta: az érdekvédelmi szervezet május 24-i ülésén dönt arról, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) vagy a Demokrata Párt polgármesterjelöltjét támogatja. A meg nem erôsített hírek szerint több mint valószínû, hogy az RMDSZ helyi szervezete az RTDP jelöltjét támogatja majd.
— Amikor tavaly, év végén átvettem a tárca vezetését a román és a német belügyminiszteri kapcsolatok egyáltalán nem mûködtek. Mostanra már kölcsönös bizalomról és nagyon jó együttmûködésrôl beszélhetünk — nyilatkozta pénteki sajtóértekezletén Ioan Rus, aki német kollegája, Otto Schilly meghívására május 15–17-én kétnapos hivatalos németországi látogatáson vett részt. A két belügyminiszter közti megbeszélésen elsôsorban a román nemzetiségû hontalanok helyzetét, Románia határrendôrségének átszervezését, a határok biztonságának erôsítését vitatták meg.
Rus elmondta: a német kormány bizalmát és segítôkészségét az is jelzi, hogy két hónap leforgása alatt Otto Schilly belügyminiszter két alkalommal is sürgette a megbeszélést. A több sarkallatos témát érintô tárgyaláson, amely közel nyolc órát tartott, Rus a román kormány által foganatosított konkrét lépésekrôl számolt be: a rendôrség és a határrendôrség átszervezésérôl, a határok jogi rendszerére vonatkozó törvény elfogadásáról a rendôrök jogállását szabályozó törvény, illetve az indegenrendészeti törvény jóváhagyásáról. A sorkatonáknak képzett határôrökkel történô kicserélése hosszabb folyamat, a határôrség felszerelése komoly anyagi megterhelést jelent. Erre a költségvetés 160 millió dolláros külföldi kölcsönt irányoz elô — mondotta.
A román belügyminiszter beszámolt a román határ-ellenôrzéseken fennakadt kábítószercsempészekrôl, a feltartóztatott törvénytelen határátlépôkrôl. A belügyminiszter a németek segítségét kérte a keleti határok biztonságának növelésére. A segítségkérésre azonnal válasz is született: az elkövetkezô idôszakban Walter Sperner, a német határôrség volt parancsnoka Romániába látogat és szakmai konzultációkat folytat a belügyminisztérium illetékeseivel. — Az Európai Uniót is felelôsség terheli ez ügyben, hiszen minden valószínûség szerint a román határok egybeesnek majd Európa határaival — mondotta Rus, sugallva: Romániának és Európának közös keleti határaira gondoltak. — A német belügyminiszter kijelentései és leginkább gesztusai egyértelmûen arra utaltak, hogy a német kormány komoly, megbízható partnernek tekint bennünket — mondta Ioan Rus.
Rus szerint Németország semmilyen formában nem fog ellenszegülni annak, hogy a román állampolgárok is szabadon, beutazási vízum nélkül utazhassanak az uniós országokba. — Azt hiszem, hogy Románia számára az Európai Bizottság júniusi jelentése pozitív kicsengésû lesz — mondta.
A két belügyminiszter megegyezett abban is, hogy a Németország területén tartózkodó román nemzetiségû hontalanokat visszafogadják Romániába. — Németország szuverén állam, eldöntheti, ki marad és kit toloncolnak ki. Eddig két román hontalant küldtek vissza az országba — fogalmazott.
Elmondta: Kolozs megye rendôrfôkapitányának nem kell tartania attól, hogy menesztik tisztségébôl. Kolozs megyében nem indokolt a váltás. — Különben egyetlen rendôrfôparancsnoknak sem vagyok lekötelezve, így ha valamelyikük nem végzi kellôképpen feladatát, azonnal leváltjuk ôket — humorizált a belügyminiszter.
A belügyi tárca vezetôje arról is beszámolt, hogy csütörtökön Pintér Sándor magyar belügyminiszterrel tárgyalt. — A megbeszélés során elsôsorban a két minisztérium közti együttmûködésrôl, a közös határôri ellenôrzô csoportok létrehozásáról esett szó. Úgy tûnik, a már meglévô egyezményeket az új helyzethez kell igazítanunk. A nemzetközi bûnözés ellen közösen kell fellépnünk, a poltikumnak nincs mit keresnie a technikai kérdésekben — mondta. Megtudtuk: Pintér ôszi romániai látogatása során véglegesítik és aláírják a két minisztérium közti együttmûködésre vonatkozó dokumentumokat.
A kolozsvári ügyészség harmincnapos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki az Agroindustriala cég két volt igazgatója ellen. Az említett társaság mintegy 27 hektár földet adott el áron alul a Polus Transilvaniának. A tranzakció Radu Sârbu, az akkori Állami Vagyonalap igazgatója, Alexandru Fãrcas, volt prefektus, és Sorin Nas, a prefektúra volt titkára közvetítésével jött létre. Az államnak okozott kárt több milliárd lejre becsülik.
Cristian Istrãtescut, az Agroindustriala volt vezérigazgatóját, és Gavrilã Crãciun, volt kereskedelmi igazgatót szolgálati visszaéléssel, hamis tanúskodással és felbújtással vádolják. A két igazgató mellett szabadlábon vizsgálják Evghenie Mantét, a cég volt fôkönyvelôjét, Ioan Arpadit, volt ügyvezetôt, és a cég egyik volt gépkocsivezetôjét, Ovidiu Topant. Istr¦tescut és Crãciunt azzal vádolják, hogy 1999-ben bejelentették a vagyonalapnak, miszerint a cég által rendezett árverésen több aktívumot (meglévô vagyoni értéket) magánosítanak. Ezek közé tartozott több gyümölcsös, növény-, illetve állatfarm, amelyeket jóval értékükön alul adtak el. Az okozott kár 6,2 milliárd lej. A két igazgató fellebbezésére újabb vizsgálatot végeztek, ezúttal a kárt 2,2 milliárd lejre becsülték. A másik három vizsgált személyt azzal vádolják, hogy csupán fiktíven vettek részt az árverésen.
Elsô díszdoktori címeit adományozza csütörtökön a Mûvészeti és Formatervezôi Egyetem. A kitüntetettek: a jelenkori mûvészetfilozófia két jeles franciaországi szakértôje: Robert Fleck, a Nantes-i Regionális Szépmûvészeti Iskola igazgatója, Jean-Pierre Greff, a Strasbourg-i Díszítômûvészeti Fôiskola igazgatója, valamint Rãzvan Theodorescu mûvelôdésügyi miniszter.
Az okleveleket a mûvészeti felsôoktatás 75 éves évfordulója alkalmából sorra kerülô rendezvénysorozat keretében adják át. Ioan Sbârciu, az egyetem rektora elmondta: a jubileum csupán a felsôfokú oktatásra vonatkozik, a kolozsvári mûvészeti oktatás ugyanis ennél sokkal régebbi: az elsô ilyen profilú középiskola az 1700-as években létesült városunkban, és ott minden felekezet diákjai egyformán tanulhattak.
Megtudtuk: az egyetem egyik székhelye, nevezetesen Mátyás király szülôháza jelenleg teljes felújítás alatt áll, a vezetôség reméli, hogy a munkálatokat még ebben az évben sikerül befejezni. Az épület alagsorában egy klubot és egy kiállítótermet szeretnének kialakítani.
Tegnap Kolozsváron fiatalokkal találkozott Markó Béla szövetségi elnök. Felszólalásában kiemelte: az RMDSZ-nek azért fontosak ezek a találkozók, hogy felmérje a fiatalok valós igényeit. A szövetségi elnök szerint olyan jövôképet kell nyújtani az ifjaknak, hogy azok itthon képzeljék el jövôjüket. (A rendezvény lapzártakor még tartott.)
Értesüléseink szerint a találkozón, nem vettek részt a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviselôi, jóllehet "vitatémát" ôk is szolgáltathattak volna. Az ifjúsági szervezet legutóbbi küldöttgyûlésén ugyanis közleményt fogalmazott meg, amelyben az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának összetételét kifogásolják, valamint arra kérik az RMDSZ vezetôségét, hogy "tegye nyilvánossá a romániai állami költségvetésbôl az erdélyi magyar nemzeti közösségnek szánt alapok szétosztását". Az erdélyi magyar civil szervezeteket és a történelmi egyházakat arra kérik, támogassák kezdeményezésüket. Szerkesztôségünkbe eljuttatott felhívásukban kifejtik: "a 2001 évi erdélyi keret sorsáról három ember döntött, ami azt jelenti, hogy az RMDSZ-nek túl nagy hatásköre van az erdélyi magyar nemzeti közösség Illyés Közalapítvány általi támogatásának meghatározásában is." A MIT azt javasolja, hogy az alapítvány "vizsgálja felül az alkuratórium öszetételét, és módosítsa azt a civil és közéleti szféra méltányos egyensúlya irányába". Az ügy támogatására a MIT aláírásgyûjtést kezdeményezett.
Az felhívás megfogalmazásának okairól Jakab Istvánt, a MIT elnökét kérdeztük:
— Azt kifogásoljuk, hogy az erdélyi magyarság támogatására érkezô összegek sorsa teljesen átláthatatlan: nem tudjuk, milyen szervezetek kapnak támogatást, és hogy mire használják fel, a szétosztás ugyanis nem nyilvános. Ennek a rendszerét kellene teljesen átláthatóvá tenni, méltányosabban juttatni a civil szférának. Ma az jut pénzhez, akinek jó kapcsolatai vannak. A most alakuló, vagy kisebb településeken mûködô szervezetek gyakorlatilag ki vannak zárva a támogatásból. Ezek az összegek nem az RMDSZ-t illetik meg, mert politikai pártként kap támogatást, hanem az erdélyi magyarságot. Jelen pillanatban a romániai alkuratórium RMDSZ-tisztségviselôkbôl áll: Markó Béla szövetségi, Takács Csaba ügyvezetô és Kelemen Hunor SZET-elnök.
A szervezet vezetôi úgy látják, hogy a politikum uralja a civil szférának a jogosultságait, olyan mértékben szól bele a civil szférába irányítandó pénzek sorsába, hogy ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. — Ha ezt más nem teszi meg, nekünk kell vállalnunk az akció megkezdését. Nem arról van szó, hogy mi, fiatalok, ki akarjuk sajátítani ezt a jogot, hanem azt szeretnénk, hogy azok döntsenek, akik nem foglalkoznak politikával, hanem szabadidejükbôl önkéntes alapon áldoznak a romániai magyarság jövôjéért.
Kolozs megyei magyar polgármesterek, alpolgármesterek, önkormányzati képviselôk találkozójára került sor tegnap a Torda melletti Harasztoson. Jelen voltak Mikeháza, Magyarnagykapus, Magyarszovát, Kalotaszentkirály, Kolozs, Tordaszentlászló, Kisbács, Mócs, Egeres, Körösfô, Várfalva, Harasztos és Kolozsvár önkormányzati képviselôi. A tanácskozáson részt vett Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke és Vekov Károly képviselô. A találkozót Pálffy Zoltán, a Megyei Önkormányzati Tanács elnöke vezette le. A megbeszélés napirendjén az újonnan megjelent jogszabályok, illetve a településeken felmerülô sajátos problémák megvitatása szerepelt.
Elôször a megyei költségvetési tervezet megtárgyalására került sor, amelynek szövegét Kerekes Sándor ismertette. A megyei tanács alelnöke arra kérte a jelenlévôket, hogy pályázatokat nyújtsanak be olyan tervezetekre, amelyek megvalósítására anyagi támogatást igényelnek. Ugyanakkor felvetôdött az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a kérdése is. A résztvevôk tájékoztatásából kiderült: a legtöbb községben az iskolát és óvodát vissza kell szolgáltatni az egyházaknak. Úgyszintén megoldásra vár azoknak az ingatlanoknak a sorsa, amelyek szövetkezeti tulajdonban voltak.
Újabb napirendi pontot képezett a helyi közigazgatási törvény, amelyrôl Boros János számolt be. Kolozsvár alpolgármestere arra kérte a jelenlévô önkormányzati képviselôket, hogy alkalmazzák a jogszabályt.
A magyar polgármesterek találkozóját Boros János kolozsvári alpolgármester kezdeményezte 1993-ban, amelyet rendszerint két-három havonta hívnak össze.
A kormány csütörtöki ülésén döntés született arról, hogy többé nem engedik el és nem ütemezik újra a különbözô állami és magánvállalatok adósságát — számolt be péntek reggel a prefektusoknak Adrian Nãstase kormányfô. Elmondta: az új közigazgatási törvény életbe lépéséig a városi tanácsosoknak dönteniük kell, hogy megmaradnak tanácsosoknak vagy továbbra is a városi tanács hatáskörébe tartozó önálló vállalatok vezetôtanácsában tevékenykednek. Ugyanakkor az alpolgármestereknek választaniuk kell a jelenlegi és a tanácsosi tisztség között.
Nãstase úgy véli, a kormánynak lépnie kell az Országos Befektetési Alap (FNI) károsultjainak megsegítéséért. Információi szerint a körülbelül 200 ezer befektetôbôl 125 ezer a Takarékpénztár (CEC) belépésekor fektette be pénzét. — Az államnak vállalnia kell a felelôsség egy részét, hisz a takarékpénztár állami intézmény — mondta a kormányfô.
Octav Cosmâncã közigazgatási miniszterrel tartott telekonferencián Vasile Soporan felvetette a tordai vegyi hulladékok kérdését. A prefektus a kormány segítségét kérte a kérdés megoldásához, hiszen a hulladék nagy felületen található és mennyisége is számottevô: 60 ezer tonna. A prefektus tudomása szerint a kormány külön alapot hoz létre hasonló kérdések kezelésére, a megye ebbôl kér a tordai vegyi hulladékok megfelelô tárolására vagy elszállítására.
KUDOR ISTVÁN bánffyhunyadi építészmérnök népi motívumokból ihletôdött mûvészi fafaragásaiból nyílik kiállítás május 21-én du. 5 órakor a Szentegyház/I. Maniu utca 3. szám alatti Gaudeamus könyvesboltban. A tárlatot Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje méltatja. A mûvészi mûsorban közremûködik Sebesi Karen Attila színmûvész. Márkos Albert és Rónai Ádám Bartók-duókat játszik.
Könyvbemutató a városházán
Pénteken délután, a kolozsvári polgármesteri hivatalban amolyan házirendezvény keretében, amelyen az alkalmazottak és a nagy-romániás vezetôk vettek részt, bemutatták Ferenczy György Erdély Golgotája címû, 1941-ben kiadott, és a Sedan Kiadó által román nyelven (fordítói: Virgil Salvanu és Dan Brudascu) újra közölt könyvét. A hírhedt mû témája a magyar sovinizmus 1940–44 közötti erdélyi román mártírjai. Az eseményen Gheorghe Funar polgármester kijelentette: "Ezer éves ellenségeink újból megismételhetik a könyvben leírt atrocitásokat, ezért intézkedem, hogy a városban minden illegálisan tartott fegyvert idejében elkobozzanak, és hogy ebben az országban ne alkalmazzanak idegen törvényeket".
TÖRTÉNETI ANTROPOLÓGIA címû, rendszeres elôadássorozatát tartja dr. Kotics József, a miskolci Vizuális Antropológiai Intézet tanszékvezetô tanára május 21-én, hétfôn 10–18 és május 22-én, kedden 10–18 óra között a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén (Mikes/Croitorilor utca 15.).
A BÉCSI BORNEMISZA PÉTER TÁRSASÁG mûsoros est keretében mutatkozik be május 21-én, hétfôn du. 6 órától a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában. Fellép Szépfalusiné Wanner Márta, Antal Imre és Antalné Sebestyén Ágnes.
A ZURBOLÓ TÁNCFÓRUM ötödik, tavaszi sorozatának záróelôadását a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs és Kisbogáncs néptáncegyüttese tartja május 20-án, vasárnap du. 6 órától a Brassai-líceum dísztermében. Mûsoron magyarlónai, széki, andrásfalvi leány-, magyarkirályfalvi, keménytelki román, magyarlapádi és magyarpalatkai táncok szerepelnek.
ZENÉS-TÁNCOS DÉLUTÁN az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzetének Jugoszlávia 51. szám alatti székházában május 20-án, vasárnap du. 5 órától.
Május 17-én, Végh Sándor (1912–1997) nyolcvankilencedik születésnapján a Román Mozart Társaság elnöksége Iulia Merca fiatal énekesnônek ítélte oda a korszakos zenemûvész nevét viselô ösztöndíjat. A kolozsvári születésû, francia állampolgárságú hegedûmûvészt Ausztria, Olaszország és Anglia is a magáénak vallotta. A Végh Vonósnégyes egy felvételét mint a Föld kimagasló szellemi teljesítményét juttatta ki a NASA a Naprendszeren túli ûrbe. Élete alkonyán Mozart-dirigensként is a legnagyobbaknak kijáró tisztelet övezte. A Román Mozart Társaság már megalakulásakor tiszteleti tagjává választotta.
Iulia Merca húszéves fôiskolás, a 2000 decemberében tartott kolozsvári Mozart-dalverseny elsô díjának kitüntetettje. Az ösztöndíjat évrôl évre a mûvész özvegye, a Salzburgban élô Végh Alice adományozza.
Adriana Bera
a Román Mozart Társaság elnöke
A mûemlékvédelemmel foglalkozik az áprilisi Mûvelôdés. A tematikus szám többek között a tusnádi mûemlékvédelmi konferenciasorozat célkitûzéseire hívja fel a figyelmet valamint a sztánai, torockói, abrudbányai, verespataki integrált táj- és értékvédelmi törekvésekre. De olvashatunk a magyarországi kastélyok integrált védelmérôl, Hollókô-ófalu mûemléki, természeti értékei és a történeti városok arculata megôrzésének fontosságáról, a kolozsvári Szent Mihály-templom 1942-es restaurálásáról, a domborzat szerepérôl a dunántúli települések szerkezetében és arról, hogy milyen volt a gyulafehérvári római katolikus oktatás a diktatúra idején. A lapszámot az 1942-es kolozsvári mûemlékfelmérés rajzaival illusztrálták.
Vonatmesével, Gergô kisautójával, gyufásdoboz-vonattal, tavaszi mondikálóval, cinkehívogatóval, három pillangóval és nagyon sok szép színes rajzzal lepi meg kis olvasóit a Szivárvány legújabb száma. Amelyet, a hagyományokhoz híven, a hivatásosok mellett a gyermekek is írnak és rajzolnak. Csipike postája és sok-sok érdekes játékötlet egészíti ki a kedvelt gyermeklap legújabb számát.
gyermek és személyiségközpontú, családias légkörû tanintézmény. A tanítás tartalmának és módszereinek megválasztásánál elsôdleges szempont a gyermek egészséges testi-lelki-szellemi fejlôdése. Idén Macalik Abigél tanci várja nagy szeretettel az I. osztályba iratkozókat. Május 21-én, hétfôn du. 5 órától érdeklôdô szülôk számára szervez az iskola ismerkedô beszélgetést az Anatole France utca 14. szám alatti Waldorf óvodában. Érdeklôdni, jelentkezni a 198-243-as telefonszámon lehet a leendô osztálytanítónál.
Pénteki lapszámunk 1–6. oldalán Kallós Zoltán folklórkutatóval készített interjúnk mûszaki hiba miatt hiányosan jelent meg. A hiányzó rész a következô:
— Így váltak gyûjtôterületemmé a moldvai (gyimesi) csángók, az észak-mezôségi falvak (Szék és környéke) és Kalotaszegnek a Nádas-menti falvai. Más területekbe nem nagyon másztam bele. Természetesen, ha más vidéken jártam, akkor is ráéreztem arra, hogy mit érdemes felvenni, vagy lejegyezni. 1950-tôl kezdve (akkor voltam elsôéves egyetemista) minden évben voltam Lészpeden gyûjteni. A katonaságot is Moldvában töltöttem..
— Miért éppen a csángókat választotta? Különbözik-e valamiben ez a népcsoport a többitôl?
A hiba miatt az érintett és olvasóink szíves elnézését kérjük!
A múzeumok nemzetközi napja alkalmából zenegépekbôl egyfajta nosztalgia kiállítás nyílt meg tegnap délben a Történelmi Múzeumban.
A hangrögzítés nem újkeletû, már a középkor óta foglalkoztatja a szakembereket. A mechanikus alapon mûködô szerkezetek, zenélô dobozok nagy népszerûségnek örvendtek, majd a technika fejlôdésével átvették helyüket dédanyáink kedvelt gramafonjai és patefonjai. De láthatunk a kiállításon fonográfot is, amelyet Edison fedezett fel 1877-ben, s amilyennel, többek között, még Bartók Béla is dolgozott gyûjtôútjain.
A kiállítás június 30-ig tekinthetô meg, hétfô kivételével naponta 10–16 óra között.
Május 16-án Deák Róbert (klarinet) és Máté Dávid (fagott) végzôs diákok szólóestjén, zsúfolásig megtelt a zenelíceum gótikus díszterme. A közönség nem csupán a 12 éves zenei tanulmányokat lezáró hagyományos szólóestre volt kíváncsi, hanem az országos versenyeken többször díjazott két diákmûvész változatos, vonzó mûsorára is.
Deák Róbert, László György tanár növendéke, a mûsor indításként E. Cavallini Capriccioját adta elô, játékában a szélesen fenntartott frázisok könnyedsége, az alsó regiszter kerek mélysége, puha, behízelgô hangszíne hívta fel a figyelmet. A cseh származású Krommer-Kramar sok mûfajban alkotott, vonósnégyeseit a Haydn-kvartettekhez hasonlítják, de zeneszerzôként igazán a fúvós hangszerekre, fôleg a klarinétra írt mûvek jellemzik. Deák Róbert a cseh zeneszerzô Esz-dúr, Op. 36-os Klarinétversenyét szólaltatta meg. Elôadásában pozitívumként az érzékeny lirizmust, a hangszínekkel való könnyed játszadozást, a táncos jókedvet emelném ki. A zongorával való szép dialógusokban nagy segítségére volt Türk Gerda tanárnô stílusos, pontos zongorakísérete. C. Tãranu Poemul Sonata címû mûve, a XX. századi hangzásvilággal felruházott román népi filozófálgató elbeszélô költemény, amelyben a szólista és kísérôje, a különbözô karakterû részeket hangulatosan, szellemesen illesztette egymás mellé. A. Messager Versenyszólójában a könnyedség, a virtuozitás, a magabiztosság meghozta az elismerô tapsot.
Máthé Dávid, Dumitru Chis tanár növendéke, mûsorában a fagott különbözô hangszíneit mutatta be, így a humoros, gúnyos, csúfondáros hangot Milde: Etüdjében, a fájdalmas, sejtelmes hangot pedig a P. Jelescu Rapsodie Dobrogeanã címû mûvében. A fiatal diákmûvész fegyelmezetten, jól kidolgozott technikával oldotta meg B. Marcello é-moll Szonátáját, amelybôl kiemelném a szép melodikájú lassú tételek lirikus hangulatát és az elegáns lejtésû gyors részek technikai biztonságát. A zongorakíséretben Livia Székely-Silion tanárnô ízlésesen, kellô hangerôvel idomult a fagott hol mélázó, hol örömtôl sugárzó szólamához. A zongorával való harmonikus együttmûködés Weber Magyar Fantáziájának kiváló dialógusaiban is élmény volt. Gratulálunk!
Két igen jelentôs kötetet mutattak be május 17-én, szerda délután a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén, ahol Pozsony Ferenc, a társaság igazgatója házigazdai minôségében köszöntötte a megjelenteket. A Homoród füzes partján címû tanulmánykötet keletkezésérôl, elôzményeirôl és tartalmáról a szerkesztôk, Cseke Péter és Hála József számoltak be. Kiderült: hiánypótló munkáról van szó, hiszen errôl a tájról mind ez idáig nagyon kevés anyag jelent meg. A kötet azzal a céllal készült, hogy bemutassa a Homoród-mente településeit, lakóit, szokásait és hagyományait, felhívja a figyelmet ennek a vidéknek az értékeire, tehát egyfajta honismereti tankönyvként is meghatározható.
A magyarok a világban címû nagyszabású munka szintén hiánypótló kiadvány, derült ki a kötet szerkesztôjének, Bihari Zoltánnak beszámolójából. A részekben élô magyarság XX. század végi átvilágítása feltérképezi Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Szlovákia, Muravidék és Burgenland magyar lakosságát. Ezen kívül tartalmaz még különbözô adattárakat, és igen gazdag illusztrációs anyaggal is rendelkezik. A szerkesztôk egyfajta kézikönyvnek szánják, amely hasznos segédanyag lehet intézmények, szerkesztôségek, iskolák számára, hiszen rengeteg fontos információt, adatot közöl földrajzi, történelmi, közéleti, kulturális, néprajzi szempontból egyaránt.
Indulása, március 14-e óta egyre nagyobb sikere van a Magyar Internet Világrádiónak, amelyen keresztül a Föld legtávolabbi pontján is jó minôségben lesz hallható a Kárpát-medence magyar nyelvû rádióadásainak mûsora. Jelenleg 9 rádióadó fogható a Magyar Internet Világrádión, amelynek vételéhez szükséges szoftver a www.vilagradio.hu honlapról már most, a kísérleti adások ideje alatt is térítésmentesen letölthetô.
Kolozsvárt járva Rãzvan Theodorescu mûvelôdési és vallásügyi miniszter megtekintette a fôtéri gödröket és áldását adta Funar polgármester terveire: az ásatásokat folytatni kell, amíg ki nem derül, mit rejt a föld. Utána a romokat "nyugati mintára" kell befedni és kivilágított föld alatti utak segítségével a nagyközönség számára megtekinthetôvé kell tenni. Félreértések elkerülése végett leszögezte, hogy a költségeket a városnak kell állnia, a minisztériumnak erre nincs pénze. Márpedig egy ilyen munkálat óriási összegeket emésztene fel. Funar persze erôsíti, hogy erre volna pénz, de azt nem mondja meg, hogy ezt honnan vonná el, és melyik cég jutna busásan jövedelmezô megrendeléshez.
Mondhatnánk, hogy a kibic(ek)-nek semmi sem drága, ha az ügy nem volna sokkal bonyolultabb. A szakember Theodorescu jól tudja, hogy a feltárt leletek nem olyan jellegûek és színvonalúak, hogy azokat érdemes volna közszemlére bocsátani. Ilyen leletek bemutatására nevetséges nagyzási hóbort volna kivilágított föld alatti sétányokat építeni. Persze, a kövekbôl lehetne vadonatúj mûromokat is építeni a nép szédítésére, de azokat nem volna szabad hozzáértônek megmutatni, mert az mindjárt rájönne a turpisságra. (Dobokán már követtek el ilyesmit: a vár alig látható maradványaira máshonnan hozott kövekbôl jó magas "falmaradványokat" építettek, mivel úgy vélték, hogy itt lehetett Gelu [Gelou, Geleou, Golou, Galou, Gyalu] vára. A vár iránti érdeklôdés azonban lelohadt, mivel csak honfoglalás kori magyar sírokat sikerült feltárni.)
Annak idején Theodorescu, mint a mûemlékvédô bizottság elnöke szintén a fôtéri gödrök betemetését javasolta. Funar nagyra törô tervét azonban nem a szakember, hanem a politikus Theodorescu támogatja. Köztudomású, hogy a jelenlegi kormánypártnak (RTDP) van egy nacionalista szárnya, amely csak szóban hangoztatja a Nyugat felé való közeledését, a valóságban ezt a folyamatot igyekszik visszafogni. Theodorescu számos nyilatkozatából tudjuk, hogy ô is ehhez a csoporthoz tartozik. Ennek a szárnynak természetes, de titkolt szövetségese a Nagy-Románia Párt. Így érthetô, hogy Theodorescu Funart támogatja a fôtéri ásatások kérdésében, amely kezdettôl fogva nem szakmai, hanem politikai kérdés volt és az is maradt. A nacionalistáknak szükségük van egy ilyen szimbolikus "tudományos kutatásra", amivel a "dicsô történelmi múlt" iránti elkötelezettségüket mímelik, ugyanakkor vitákat szíthatnak, feszültségeket tarthatnak készenlétben, amelyeket konfliktusok kirobbantására használhatnák fel. Ugyanakkor ezzel a mesterkedéssel tesznek szert népszerûségre és gyûjtenek szavazatokat.
Ami Ioan Pisot, a kolozsvári történelmi múzeum igazgatóját illeti, ô régebben józan, szakszerû álláspontot képviselt: többször is kijelentette, hogy a leletek nem elég érdekesek ahhoz, hogy kiállítsák ôket, a gödröket be kell temetni. Most aláveti magát a miniszter utasításának. Magatartása érthetô: nem óhajt ujjat húzni a felettesével, akitôl nemcsak az intézete anyagi támogatása, de még az ô állása is függ. Másrészt, egy régész csak örvendhet, hogy Kolozsvár központjában ásathat. Nem kell távoli kiszállásra mennie, megvan az otthoni kényelme, és valamit biztosan talál, még ha nem is világrengetô felfedezést. Világszerte konfliktus van a régészek és az építôk között. A régészek mindent feltúrnának, az építôk pedig haragszanak rájuk, mert akadályozzák ôket a munkában. A városrendezôk sem szeretik, ha az ásatások sokáig elhúzódnak. Márpedig Kolozsvár esetében ez az áldatlan állapot elôreláthatóan sokáig fog tartani. Sem az ásatások folytatásához, sem a tér tervezett átalakításához nem lesz elég pénz. A gödrök majd tovább tátonganak, a romok tovább málladoznak, a viták változó hevességgel fel-felcsapnak.
Remélhetôleg a városi tanácsosoknak lesz annyi eszük, hogy az amúgy is szûkös költségvetést nem egy fölösleges, ostoba célra fogják pazarolni. A hajdani "kincses Kolozsvárból" a gödrök városa lett. Gödrök a Fôtéren, gödrök az utakon, lyukak a költségvetésben... és némelyek agyában.
"Az egykori Kispark területén a Hunyadi téren 1923 ôsze óta építi az Întreprinderea Generalã Tehnicã S.A., a bukaresti Pomponiu C. és C. Crisatimel grandiózus tervei szerint az új kolozsvári görögkeleti katedrális hatalmas épületét. Az épület Románia eddig leghatalmasabb vasbetonépítkezése. Felkerestük az építkezést vezetô Dordea mérnököt, aki a következôket mondotta:
— Meglehetôsen közel állunk a katedrális befejezéséhez. Mint láthatta, már a legfelsô kupola faszerkezetét is befejeztük és már csak a legfelsô nagy kereszt megalapozása hiányzik, ami december elsejéig minden bizonnyal meg is fog történni.
Kint az építkezés hatalmas területén serényen folyik a munka. Hosszú deszkaszálak, gerendák, megmunkált és nyers kôtömbök feküsznek mindenfelé, oldalaik sorszámmal és helyi jelöléssel vannak ellátva.
— Ezek a kövek a dési kôbányából jönnek — mondja a mérnök a hatalmas szürke terméskövekrôl —, ezek a sárgásak a bácsi és a bánpataki kôfejtôkbôl. 2000 köbméter nyerskôre volt szüksége az épületnek. Amott, az öt építkezési faházikók egyikében mûködik a kôfûrész, tovább a fagerendákat ácsolják. A vasbeton magassága az, ami rendkívülivé teszi az épületet. Kétezerötszáz köbméter betont köt itt a falakban harminc vagon vasrúd és drót. A beton regáti és sokat hozattunk Tordáról, három vagon vasrúd Csehszlovákiából, a többi Resicáról és az aranyosgyéresi Industria Sârmeitôl való. A vasbetonvázat belülrôl téglával, kívül terméskôvel fogják kitölteni. A terméskövek masszív egymásutánját mûvészi stukkók fogják gazdagon díszíteni. Az egész épület alapja a Nemzeti Színház alapjával lesz egy vonalban: legmagasabb pontja hetvennyolc méter lesz a rézkereszt csucsán. A hármas kiskupolás fôbejárathoz tizenkét lépcsôn lehet majd följutni. Az úgynevezett elôcsarnok 9,45 méter magas. Utána jô 26,81 méter magasan két torony között a terméskôkupola. Hátul, a szentélyt félkupola fogja födni, rézbádoggal díszítve. Az épület eddig 16 millió lejt emésztett föl.
A munkások? Szervezett munkás napi nyolc órát dolgozik. Harminc munkást foglalkoztatunk a betonozásnál, húszat a kôfaragásnál; a dési bányában 30, a bánpatakiban 20 munkás dolgozik. A mûvészeti munkára legvégin kerül sor; valószínû, hogy egy éven belül átadhatjuk a kész épületet a megrendelô görögkeleti püspökségnek." (Újság, 1925. nov. 14.).
Az iskolaudvar fás részén, a homokos talajból két-, vagy háromarasznyira kimagasodva, másfél méter átmérôjû, deszkával fedett betongyûrû állott. Száraz, faleveleket recsegtetô ôsz volt, gyümölcsszüretek utáni unalom. Az egyik szünetben felugrott a betongyûrûre az egyik kisdiák, és lenézett minket, alacsonyabban járó, tízórainkat majszoló aljanépet. Ott vigyorgott, viháncolt jó dolgában, szemtelenkedett minden mozdulatával, arcfintorával. Mint, amikor kinyílik az ember zsebében a bicska, néhányan ellenállhatatlan vágyat éreztünk, hogy ezt a ficsúrt kitalált fensôbbségébôl, megérdemeletlen emberi magaslatáról letaszítsuk. Miközben elrugaszkodtunk a homokos talajról, mások a magasban ágálóhoz hasonulni akartak. És így mi, a támadók, és a védôk csaknem egyszerre ugrottunk a kerek emelvényre. Mi taszítottuk, az utóbbiak védték a kisdiákot. A nyüzsgésre közelebb lépett az osztály minden tanulója, pillanatok alatt kialakult az egymásnak háttal összeszoruló betongyûrût védôk és a támadók csoportja. Téptük egymást veszettül. Felejtettük a háború utáni közismert jelmondatot: Hajba, mert a ruha drága! Gombok gurultak szerteszét, reccsenésekkel fel-felsikoltott egy-egy kiskabát, ing, rövidnadrág. Öklök ütköztek, jajszók, dühös sziszegés, kéjes zihálás töltötte be a betongyûrû környékét. És a dulakodás nem szûnt meg akkor sem, amikor elfoglaltuk a magaslatot. Leszorult ellenfeleink, akár a hétköznapokon át gátlástalanul törtetô szüleik, csökönyösen helyet kívántak szorítani maguknak az alantassá alakuló tömeg fölött. Játékunk az életet utánozta, az élet pedig Madáchcsal már akkor figyelmeztetett, hogy nem más, mint "a küzdés maga". A tízperces szünetet jelzô csengô hangja vetett véget a küzdelemnek, demokratikus hôsiességünket mutató szocialista-rózsás arccal vonultunk be a tanterembe.
És azután minden szünetben folytattuk a dulakodást. Más osztálybeliek is csatlakoztak a küzdelemhez. A tanárok mosolyogva nézték az ablakból a Pál utcai fiúkhoz hasonló harcunkat.
A következô hét végén az igazgatóság körlevélben megtiltotta a betongyûrû ostromát, mert a pedellus felszedte annak deszkaborítóját, és lemutatott a tátongó mélységbe: — Ha ide valamelyiktök beesik, Muntyán lovai húzzák ki!
Muntyán és fiai temetkezési vállalatának koromfekete lovait mindnyájan ismertük, hiszen a közeli Házsongárd dombjára, sûrûn jártak abban az idôben, egykedvû büszkeséggel húzták, a háború utáni nincstelenségtôl hirtelen elhalálozott, az idôsek és a gyerekek koporsóját szomorúan ringató, haláldíszes gyászkocsit.
Az órák közötti szünetekben a betongyûrû közelében ezután a szolgálatos tanár vigyázott. Késôbb betemették a kutat. A küzdôknek más küzdôtereket kellett keresniük.
A továbbiakban csak kevesen találtak igazán kedvükre való célt az eszmebarikádokon, a hétköznapi küzdelemtôl sokakat elkedvetlenített a törtetôk hada és a mögöttes beszéd, amely a diadalordításnál is hatékonyabb fegyver, mert mire az áldozat megérti, hogy ki a támadó: menthetetlen. A küzdés pedig a cserkészek lánglobogásos tábortüzéhez hasonlatosan parázsként izzik egy darabig, hamu alatt is dohog, zsörtölôdik, de végül semmivé zsugorodik az elmúlásban. Akik ma makacsul ôrzik a Kollégium múltját és családi melegét, régi tüzünk vigyázói, új, cseperedô lángok istápolói. Mindnyájan szeretnénk az utánunk következôkre olyan bölcsen letekinteni, mint azt a régvégzettek tablóinak sárgult fényképein reánk maradt iskolakoptató elôdeink tették a maguk valamiért mindig tüneményes idejében.
(Folytatjuk)
Lépten-nyomon azt hallani, hogy diszkrimináció az, amit a státustörvény akar a romániai magyaroknak biztosítani, minthogy ugyanazokat az elônyöket nem élvezhetik a románok is. Még a miniszterelnök is, aki pedig jogtudor civilben, lényegében effélét mondott, amikor arról szavalt, hogy Románia nem engedi meg, hogy területén is alkalmazzák ezt a törvényt. Ez világos beszéd, nem? Tehát ennek megfelelôen, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, ezzel szórakoztatták az RTV 1 másfélórás hétfôi Embertôl emberig címû mûsorában Markó Bélát, aki "hárman egy ellen" arányos felállás következtében itt-ott magyarázkodni kényszerült, már-már rábólintva a fölvetés jogosságára. Pedig a jogosság körül azért némi hézagocskák vannak, mert ebben a témában, ha valakinek, nekünk bizony volna mit fölhánytorgatni. Tény, az RMDSZ és Markó is máskor meg-megteszi, s csak mi diszkrimináció-élvezôi minôségünkben türelmetlenkedünk: nem ártott volna, ha most is így érvel. Ilyenformán jelenléte ebben a mûsorban tán még hosszasabb is lehetett volna. No, de ne legyünk türelmetlenek, mert ahogy a bejátszásból is kiderült, a megkérdezettek jó többsége egyáltalán nem aggódik annyira, mint a botcsinálta politikusok, xenofóbiára hajlamosított újságírók. Ráadásul Markó visszafogott, józan és logikus magyarázata is bizonyos fokig meggyôzhette legalább azokat, akik nem prekoncepcióval közelednek minden, magyarokkal kapcsolatos kérdéshez.
Érdekes megfigyelni, hogy csak a magyaroktól kapás érzékenyit egyeseket, s erre épít a hangadó politika és (persze) a hozzá méltó sajtó is. Ám ugyanezeknek a jó megfigyelôknek nem tûnt fel, nem okozott lelki traumát — legalábbis semmi jelét sem adták —, amikor a hatalmas német állam vagy a világ jelentôs gazdasági potenciálját kezében tartó zsidóság és Izrael a román állampolgárságú németeket és zsidókat támogatta meg, jóval vastagabban, mint ahogyan a magyar állam valaha is megtehetné. De az sem keltett lelki zavart, hogy az ilyenformán "kisegített", kimenekített román állampolgárok hátramaradt házait, bútorait, ingóságait, a tágszívû állam fôleg szekusoknak, milicistáknak és másegyéb hátramozdítóknak bagóért "eladta", de nincs tudomásom róla, hogy valaki is ezt a diszkrimináció valamelyik alfajába sorolta volna.
Felmerülhetne, persze, az a kérdés is: vajon nem tekinthetô diszkriminációnak, hogy az ország elnökének, aki mindössze négy évi "szolgálat" után vonult nyugalomba, élete végéig különleges javadalmazást, no meg védelmet, szolgálati kocsit, miegyebet biztosítanak, miközben az ugyancsak nyugalomba vonultak döntô többsége, akik hosszú évtizedekig valóban és igazán szolgáltak, mert értékeket teremtettek, most mindennapos gondokkal küszködnek? És mitôl, mivel jobbak a pártról pártra vándorló honatyák az egyszerû nyugdíjasoknál, hogy ôk megkülönböztetett nyugdíjat élvezhetnek az átszundított évek fejében? Netán abban sincs megkülönböztetés, hogy az ugyanannyi munkaévet, ugyanolyan körülmények között szolgáló, de két-három év különbséggel nyugdíjba vonulók között sokszázezres nyugdíjkülönbség adódjon? Minek neveznék a státustörvényt diszkriminációnak tartók azt a gyakorlatot, hogy míg a nyugdíjakat, béreket, nagyon sokszázalékos infláció mellett, 3–6 hónaponként legfönnebb 2–3 százalékkal kompenzálják, addig a titkosszolgálat (értsd: szeku), a katonaság, a rendôrség, a csendôrség, az ôrszolgálat zsoldját (persze, azt is megkérdezhetnénk: tudja-e a jobb kéz, mit tesz a bal, ha ugyanazon a "munkán" három-négy csapat osztozik, de közben az állampolgárok biztonsága tovább romlik, mert — a rend ôrei sorában is! — egyre nagyobb teret hódít a bûnözés?) összehasonlíthatatlanul gyakrabban és vastagabban (25-50-60 százalékkal) emelték? Ám azt is megkérdezhetnénk, hogy ezek a státustörvény felé is tenyerüket nyújtók soha semmit sem hallottak Kolozsvár hírhedt polgármesterérôl, meg arról a diszkrimináció-sorozatról, amelyet a város magyar polgárainak nap mint nap el kell szenvedniük, vagy arról, hogy még szenátorunk is csak közel hároméves hercehurca után jutott szenátori irodahelyiséghez? Mi lett volna, ha jobb ügyhöz méltó buzgalmuk erre a diszkriminációra is felfigyel?
E furcsa kérdések sorát szinte a végtelenségig folytathatnánk, az abszurditásig tolva az olyan példákkal, hogy vajon nem diszkrimináció, ha városunk egyik terén, a gólyaláb tövében szökôkút csobog, virágágyások, ezüstfenyôk sora van, míg a másik — mi tagadás szebb, patinásabb, tehát a "miénkebb" — téren szemétgödrök sebét tartják évek óta nyitva; de miért javítják az egyik utcát, a másikat nem, miért lobog egyik utca örökös zászlódíszben, a másikra csak gödrök jutnak, de miféle diszkrimináció az is, hogy a zászlódíszes utcákon némely oszlopra egy se, másokra két zászló is jut?
No, de diszkriminációt visító uraim, nem érzik, mennyire nevetségesek? Ezért lett volna talán hasznos, ha az említett tévémûsorban legalább Markó Béla figyelmezteti ôket erre. Ámbátor, az aktualizálás kedvéért, azt is megkérdezhette volna a mûsorvezetôktôl, hogy nem találják szégyenletes diszkriminációnak, hogy egy másfél órás fecsegésért jóval többet tépnek fel, mint amennyit egy jó szakmunkás havi bérként kaphat?
E hét végén Désen jelentôs nemzetközi sporteseményre kerül sor. A Szamos menti Glória-pályán rendezik meg a repülômodellezôk Világ-kupájának egyik fordulóját, amely a nemzetközi eseménynaptárban is szerepel. A légiharc és akrobatika számokban a helyi klub legtehetségesebb modellezôi mellett több ország képviselôi is versenyeznek.
Ugyancsak Désen május 21–23. között országos bajnokságot rendeznek. A résztvevôk között lesznek a Glória és a Szamosújvári Victoria képviselôi is.
Párhuzamosan a dési versennyel a máramarosi Magyarláposon is vetélkednek a repülômodellezôk. Ott az északi megyék gyermekklubjai verenyeznek, köztük a szamosújvári gyermekklub szakosztálya, Szilágyi Farkas tanítványai. A versenyre saját költségükön utaznak a szamosújvári gyerekek...
ASZTALITENISZ
Szombaton 9 és 13 óra, valamint 16 és 19 óra között a Ion Moina Stadionban: ifi III. Top 12 verseny;
ATLÉTIKA
Szombaton 16 órától a Ion Moina Stadionban: az iskolás és az ifi bajnokság megyei szakasza;
KÉZILABDA
Vasárnap 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Ursus–Konstancai Hidrotechnika — nôi Nemzeti Liga;
ÖKÖLVÍVÁS
Vasárnap 17 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: KMSC-kupa;
RÖGBI
Szombaton 10 órától a Iuliu Hatieganu Sportparkban: Kolozsvári U–Bukaresti Dinamó — A osztály.
l Máj. 21.: Fél évszázada, 1951-ben ezen a napon kezdôdött el Svéd-ország fôvárosában, Stockholmban a VI. vívó világbajnokság. Érdekes, hogy ebben, a már 1896-os athéni I. olimpia mûsorára fölvett sportágban az elsô világbajnokságot csak 1937-ben, Párizsban rendezték meg. Stockholm elôtt a felvidéki Pöstyénben (1938), majd a második világháborút követôen a portugál fôvárosban, Lisszabonban (1947), a londoni olimpia évében (1948) csak a nôi tôrvívó-csapatoknak Hágában, majd minden fegyvernemben Egyiptom fôvárosában, Kairóban (1949) és a riviérai Monte-Carlóban (1950) zajlott világverseny. A stockholmi vb a skandináv államokban volt hivatott népszerûsíteni a sportágat. A rendezvény elérte a célját.
l Máj. 22.: Nyolcvan éve, 1921-ben Charles Lindbergh, 19 éves egyesült államokbeli repülôtiszt, a Spirit of St. Louis nevû gépén, leszállás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt, 5800 km-es út után megérkezett New Yorkból Párizsba.
l Máj. 23.: Ilie Nãstase gyôzelmével ért véget ezen a napon negyedszázada, 1976-ban a Mesterek Tornája ellenlábasaként, a WCT nemzetközi hivatásos teniszszervezet kiírta úgynevezett Challenge-kupa torna. Két csoportban, Hawaii-szigeteken, Honolulu és Keahou Kona városában játszottak a döntôbe jutásért. Az úgynevezett Mahalo-csoportban Nãstase sorra legyôzte az ausztrál Ken Rosewallt, Rod Lavert és John Alexandert, a második úgynevezett Aloha-csoportban az amerikai Arthur Ashe nyert a svéd Björn Borg, az ausztrál John Newcombe és a mexikói Raul Ramirez elôtt. A csoportok elsô két helyezettje keresztbe játszott egymással az elôdöntôk során: Nãstase–Borg 6:1, 3:6, 0:6, 6:3, 6:4 és Ashe–Rosewall 2:6, 6:4, 6:2, 6:2. A döntôben ritkán látható szép játékkal Nãstase 6:3, 1:6, 6:7, 6:3, 6:1 arányú gyôzelmet aratott ás elnyerte az elsô ízben kiírt vándordíjat, amelyet ugyanannak az évnek a végén megvédett, majd 1977-ben a Las Vegas-i "Caesars Palace" sportcsarnokban harmadszor is megnyert.
l Máj. 24.: Veretlenül, sôt pontveszteség nélkül nyerte Erdély 1940–1941-es labdarúgó-bajnokságát a Nagyváradi AC labdarúgó-csapata. A Roncsának becézett Rónay Ferenc irányította NAC az osztályozó jellegû vetélkedô utolsó mérkôzésén 7:1-re gyôzte le a Dermata-utód Kolozsvári Bástyát. A gyôztesek góljai közül Kovács I., a Nagy Kopek 3-at, Bodola Dudus és Haláti 2–2-öt lôtt. A NAC ezzel bejutott az NB I-be, a második erdélyi helyért a KAC és a Nagybányai Se játszott osztályozót.
l Máj. 25.: Ritka esemény az 1969-ben ezen a napon Varsóban befejezôdött 8. férfi torna Európa-bajnokságon: a vendéglátó szurkolók legnagyobb örömére a lengyel Kubica-család mindhárom fia érmet szerzett a földrész legjobbjainak találkozóján. Mikolaj Kubica bronzérmes volt egyéni összetettben, majd a szerenkénti döntôkben a lólengésben és gyûrûn ezüstöt érdemelt ki. Fivérei közül Sylvester a talajon szerzett bronzot, de a legnagyobb sikert Wilhelm aratta: a lólengés akkori koronázatlan királyával, a jugoszláv Miroszlav Cezarral holtversenyben aranyérmet szerzett.
l Máj. 26.: 65 éve, 1936-ban Románia labdarúgó-válogatottja összeállításban 4:1-re legyôzte Bulgária csapatát, Schwartz 2, Ciolac és Dobay 1–1 gólt lôtt (s ezzel nemcsak a VI. kiírást, de az 1931-es és 1933-as elsôségével kiegészítve végleg elnyerte a Balkán-kupát.
l Máj. 27.: Nem kerek évforduló, de az egyik legsikeresebb, ha nem éppen a legeslegsikeresebb romániai sportág történetének jelentôs eseménye fûzôdik ehhez a naphoz 1957-bôl: Bukarestben ekkor bonyolították le az I. nôi torna Európa-bajnokságot. Minden szeren a szovjet Larissza Latinyina gyôzött, egyéni összetettben a román Elena Leustean és a kolozsvári Sonia Inovan-Iovan végzett mögötte a második, illetve harmadik helyen.
(A mérkôzések szombaton 11 órakor kezdôdnek)
C osztály, VII. csoport
Torda: Aranyos FC–Szamosújvári Olimpia;
Alsójára: Bányász–Marosvásárhelyi Gázmetán.
C osztály, VIII. csoport
Dés: Egyesülés-Selena–Nagysomkúti Liber Humana;
Arad: West Petrom–Kolozsvári U FC;
Szatmárnémeti: Sólymok–Désaknai Bányász.
A Kolozs megyei érdekeltségû csoportok 26. fordulójának további mûsora: VII. csoport: Prázsmári Textil–Bethleni Szamos-Gáz és Fogarasi Nitramónia–Viktóriavárosi Viromet; az Aranyosgyéresi Sodronyipar szabadnapos, a Kolozsvári CFR kapja játék nélkül a pontokat; VIII. csoport: Sarmasági Bányász–Szatmárnémeti Szamos, Vaskohsziklási Acél–Élesdi Körös és Magyarláposi Lápos–Aradi Astra, Zilahi Armãtura–Avasfelsôfalui Avas; az Aradi Telecom szabadnapos.
l Az A osztály mai, 27. fordulójának mûsora: Bukaresti Dinamó–Besztercei Glória, Medgyesi Gázmetán–Bukaresti National, Bukaresti ROCAR–Brassói FC, Ploiesti-i Petrol–Suceavai Foresta, Pitesti-i Arges FC–Ploiesti-i Astra, Bákói MFC–Krajova Universitatea, Galaci Otelul–Bukaresti Rapid (a mérkôzést az RTV1 közvetíti élôben) és Piatra Neamt-i Csalhó–Bukaresti Steaua (ezt a találkozót a Pro tv közvetíti).
l Az olasz Il Calcio 31. fordulójában: AC Milan–Fiorentina 1–2 (!) és AC Párma–Milánói Internazionale 3–1.
Budapesten, jártában–keltében — és nem csupán sportberkekben! — mástról sem hallani, mint arról, hogy ami eddig csak találgatásokra adott okot, valósággá vált: nem egészen egy hónap múlva, június 16-án Kovács István, azaz Kokó, a fôváros Kisstadionjában az argentin Juan Pablo Chacón ellen lép szorítóba világbajnoki címe megvédéséért. A WBO (World Box Organisation), vagyis az Ökölvívó Világszervezet elsô magyar hivatásos, köznevén profi pehelysúlyú világbajnoka Dámosy Zsolt menedzser és Fritz Sdunek edzô irányításával máris megkezdte az elôkészületeket az argentinnal szembeni, óriási érdeklôdést kiváltó találkozóra.
Tudni kell, hogy Kokó januárban nyerte el a világbajnoki övet. Mivel "megüresedett" címért ökölözött, a WBO szabályzata értelmében fél éven belül szorítóba kell lépnie valamelyik kihívójával. Eredetileg a világbajnoki címet az elmúlt évben önkéntes visszalépése folytán elvesztett Prince Naseem Hamed lett volna a jelölt, de ô továbbra sem szándékszik visszatérni. Így a szóban forgó argentint jelölték ki ellenfélnek. Chacón és támogatói nagyon szerettek volna Dél-Amerikában költöztetni a mérkôzést, de a nemzetközi szervezet elôbb Németországot, majd Budapestet jelölte ki színhelyéül. A Budapesti Sportcsarnok állapota miatt más létesítményt kellett választani. Végül a Kisstadion mellett döntöttek. Kokó egyelôre Németországban folytatja edzéseit, nagyon keményen készül kihívója ellen. Edzôje szerint "Kokónak Chacón ellen nagyon agresszíven kell öklöznie, arra kell törekednie, hogy ô irányítsa a harcot. Meg vagyok gyôzôdve, hogy ezt is teszi majd. A volt olimpiai, világ- és Európa-bajnok, most már a hivatásosok között is címvédô képességei alapján mindenkit le tud gyôzni. Az a véleményem, hogy pillanatnyilag ô a világ legjobb pehelysúlyú ökölvívója!".
Remélhetôleg szombathoz két hét bizonyítja majd mestere kijelentését!
A Brassai-hét eseményei csütörtökön is peregtek. Két versenyre került sor 13 órakor. A "Vállalkozni jó" közgazdasági versenyre — melynek szervezôje Pál Gyöngyvér tanárnô volt —, hét hattagú csapat nevezett be a IX-XI. osztályokból. A gyôztes csapat a "Papicsa" lett, azaz a XI. A osztály hat diákja.
Ezzel párhuzamosan folyt az a Brassai-vetélkedô az iskola dísztermében, melynek szervezôi Vajnár János Zsolt és dr. Fazakas István tanárok voltak. A versenyen négy csapat mérte össze tudását. Elsô helyen az Unitárius Kollégium négy diákja végzett, második helyen a Brassai XI. C, harmadik helyen a XI. A osztály tanulói. A három debreceni vendégdiák negyedik helyezést ért el.
Fél négykor reneszánsz délutánt szervezett Nagy Emese tanárnô. Az elôadáson az Unitárius Kollégium IX. osztálya korabeli táncot, furulyás összeállítást, valamint Shakespeare-szonetteket mutatott be.
19 órakor a X. D angol intenzív osztály Thornton Wilder: Our Town (A mi városunk) címû darabját adta elô. Az elôadás szervezôi Nagy Emese és Zsemlyei Borbála tanárnôk voltak. A húsz szereplô között igazi színészi tehetségek is felbukkantak.
Angol kulturális vetélkedôt szervezett Albert Imola és Dani Kinga tanárnô az V-VIII. osztályosok számára. A versenyen, melynek témája I. Erzsébet és VII. Henrik volt, hét háromtagú csapat mérte össze tudását. Szoros küzdelem után a zsûri döntött: elsô helyen Szabó Nagy Júlia, Kovács Andrea és Grabán Nagy Tímea végeztek. Az elsô három díjazott csapat értékes könyvjutalomban részesült.
Szováti Klári
Csütörtökön délután a Brassai-hét keretében Soó Éva XX. századi magyar, észt és francia költôk mûveibôl összeállított elôadását hallhatta a feltûnôen gyér közönség. Igaz, már harmadízben mutatták be ezt a produkciót. Az alacsony közérdeklôdés azonban nem csökkentette az elôadók lelkesedését és sikerét, hiszen Soó Éva mûvészi teljesítménye mindenképpen figyelemre méltó. Diák létére otthonosan mozog a versmondás mûvészetében, tiszta, érthetô dikciója irigylésre méltó. Elhangzottak többek között Ady Endre, József Attila, Juhász Ferenc versrészletek. Közremûködött: Baja Bernadett és Török Krisztina, gitáron játszott Vitus István.
Bodor Zoli — akit Bölénynek ismernek barátai — 1965 júniusában Magyarszováton látta meg a napvilágot, és Kolozsváron, a Békás utcában nôtt fel. A 16-os Általános Iskolába járt, majd a Brassai-líceumban tanult tovább, ahol 1983-ban érettségizett. Lábával az elsô gondok tizedikes korában jelentkeztek: egy rendkívül kimerítô retyezáti túra után úgy ébredt egy erdész házának szénapadlásán, hogy nem érzi lábát. Elôször izomlázra gyanakodott, majd mumpszra, végül csak egyszerû fáradtságra. Késôbb a katonaság alatt jelentkezett újra a zsibbadás, de nem elviselhetetlen erôvel: a szamosfalvi kaszárnyában még jó hatásfokkal szaladgálta le a kilenc hónapot.
Aztán — a nyolcvanas évek vége felé — már látszott rajta, hogy biceg. Idehaza nem tudták megállapítani, mi baja; sclerosis multiplexre gyanakodtak. Bölény nem akarta ezt elhinni (késôbb a gyanú be is igazolódott), és elhatározta, "kiszökik" Magyarországra.
A "szökés" sikerült is, de hamar kiderült, hogy Magyarországon sem kolbászból fonták a kerítést. Budapesten végül sikerült megállapítani baját: gerincvelôdaganat.
A mûtétre végül Nizzában került sor. Francia orvosai nagy sikerként könyvelték el, hogy az operáció utáni reggelen Zoli már felkelt az ágyból, és járt. Aztán derült égbôl villámcsapás: azonnal mûtendô fekély, fertôzött operációs seb. Valahogy túlélte. Két háromágú botjával — és átalakított Trabantjával — megpróbált úgy élni, mint a mûtét elôtt.
Arról, hogyan sikerült ez, most nem szeretnék szólni. Abban viszont biztos vagyok, csak álmaiban gondolt arra, hogy magyarországi magányában élettársra leljen.
A napokban beteljesült az álom: tolószékes esküvôt látott Kaposvár.
A kaposvári Kovács Katit egy gyerekkori autószerencsétlenség kényszerítette tolószékbe. Neki egy fokkal könnyebb volt a rokkant-élet: mellette voltak szülei — akárcsak abban az autóban, ahonnan kirepült egykoron. A helyi mozgássérült-egyesületnél munkát is talált. Ide vették fel rendszergazdának Bodor Zolit is.
Aztán megszerették egymást. Tolószékes szerelem, és minden, ami ehhez hozzátartozik.
Most már csak a beteljesült álom bölénycsapdáit kell kikerülni a tolószékkel.
A szamosújvári kórház négy szakosztályán alig tudják biztosítani a betegek ellátását. Saját gyógyszertáruk jelenleg több mint 70 millió lejjel tartozik az ország különbözô városaiban mûködô gyógyszergyáraknak. A tartozás hónapról hónapra egyre nô, az anyagi gondok szaporodnak. A kórház fôkönyvelôje bevallja, kevés pénzükbôl inkább a betegek élelmiszerellátását biztosítják, minthogy leróják a gyógyszergyárak iránti adósságaikat. Némely szakosztályon a beutaltak otthonról viszik az orvosok által elôírt gyógyszert. Ezzel a jelenséggel Kolozs megye többi kórházaiban is találkoztunk. Még szerencse, hogy a Szamos menti kisvárosban jelenleg nem kevesebb, mint hat patika mûködik, tehát nem kell Désre vagy Kolozsvárra utazniuk gyógyszerért. A kórház válsága példa nélküli. A belgyógyászaton még a legkézenfekvôbb fájdalomcsillapítót sem tudják elôteremteni. Ha ezelôtt öt-hat évvel a külföldi segítségbôl érkezett szállítmányok megoldották a gazdasági nehézségekbôl származó hiánygondokat, az utóbbi idôszakban ez is elmaradt. Szamosújvárnak négy nyugat-európai testvérvárosa van.
A Forradalom Igazságáért Egyesület nyílt levélben tiltakozik az ellen, hogy a Hôsök Napja (május 24.) alkalmából rendezett megemlékezéseken, koszorúzásokon, katonai tiszteletadáson részt vegyen Dorin Gheorghiu tábornok, a IV. hadtest parancsnoka, aki megsértette az 1989-ben a demokráciáért életüket áldozó hôsök emlékét.
Dorin Gheorghiu a bukaresti Legfelsô Bíróság elôtt nemrég kijelentette: azok a személyek, akik 1989. december 21-én Kolozsváron az utcára vonultak, "részeg gazemberek" voltak. Ezért a kijelentéséért az egyesület több tagja is bírósági feljelentést tett a tábornok ellen, ugyanakkor követelik, hogy Adrian Nãstase korményfô váltsa le Gheorghiut parancsnoki tisztségébôl.
— Számunkra a tábornok nem más, mint rágalmazó, akinek jelenlétére nincs szükség a haza hôseire való megemlékezéskor — nyilatkozták az egyesület tagjai.
A Villamosmûvek közli, hogy 8 és 15 óra között szünetel az áramszolgáltatás a következô napokon és helyeken: május 23-án, szerdán a Tineretului utcai diákszállóban; május 25-én, pénteken a Jobbágy (Ariesului), Kövespad (Pietroasa), Fluturilor utcákban; május 29-én, kedden a Pata (Nicolae Titulescu) és a Méhes utcában. 9 és 14 óra között áramszünet lesz Mákófalván 22-én, Bánffydongón 23-án, Oláhnádason 24-én, Magyarvistában 25-én.
II. fordulójának (erdélyi) döntôjét május 11–13. között Székelyudvarhelyen rendezték meg az EMT és a Tamási Áron Gimnázium szervezésében. Kolozs megyét kilenc diák képviselte: Adorján Levente (IX., Unit. Kollégium, Popa Márta tanítványa), Bálint Csaba (IX., Unit. Kollégium, Popa Márta tanítványa), Jenei István Zoltán (IX., Báthory-líceum, Popa Márta tanítványa), Máté Gabriell (IX., Báthory-líceum, Néda Tamás tanítványa), Derzsy Noémi (X., Unit. Kollégium, Popa Márta tanítványa), Kaucsár Tamás (X., Báthory-líceum, Néda Tamás tanítványa), Rónai Boglárka (X., Unit. Kollégium, Popa Márta tanítványa), Kacsó Lehel (XI., Tordai Vitéz Mihály Líceum, Bonczidai Ferenc tanítványa), Kocsis Zsolt (X., Báthory-líceum, Káptalan Erna tanítványa). A verseny magyarországi döntôjére, melyet 2001. június 16–21. között tartanak Sopronban, a kolozsvári csapatból Jenei István Zoltán és Derzsy Noémi jutott tovább.
Péntek reggel végre sikerült leállítani a Nagy-Szamos kôolajtermékek lerakódásából adódó szennyezését. Florin Stadiu, Víz- és Környezetvédelmi államtitkár tegnap a Mediafax tudósítóinak nyilatkozta, hogy a szennyezôdésért felelôs személyeket több mint 100 millió lejre büntették meg. Mint mondotta, rögtön, amint észlelték a beszivárgást, a folyón szalmakötegeket eresztettek le, amelyek felszívták az olajfoltokat, megakadályozva annak továbbterjedését. A felelôs a naszódi Textila vállalat, melynek hanyagsága miatt majdnem öt tonna vízzel kevert kôolajtermék szivárgott be a folyóba. Szerdától csütörtökig kb. 30 kilométeres távon szennyezôdött a víz Naszódtól Bethlenig. Stefan Muresan, a Besztece-Naszódi Környezetvédelmi Felügyelôség fônöke szerint a felelôs a kisrebrai Compatrik vállalat, amely kôolajipari termékek forgalmazásával foglalkozik, és üzemfelületet bérelt a Textilától.
Saját cégétôl lopott az igazgatótanács elnöke. Kertész Mihály (43), a kolozsvári Invest Rt. igazgatótanácsának elnöke 1996-ban szerzôdést kötött 30 millió lej értékben Nagysikárló (Cicãrlãu) község tanácsával, miszerint cége felszereli a gázberendezéseket. A munkálatok elvégzése érdekében számlát állított ki a cég nevében, de 11,3 millió lejt nem adott le a pénztárba. Az okozott kár megtérült, Kertészt súlyos pénzbírsággal büntethetik.
Az 1995-tôl minisztériumi engedéllyel mûködô kolozsvári Phoenix posztliceális tanintézet reklám szakosztálya másodéveseinek szervezésében május 17–18-án tevékenységbemutató kiállításra került sor. A nyitott kapuk jellegû rendezvény célja volt megismertetni a középiskolai végzôsökkel, illetve azok szüleivel az intézmény nyújtotta továbbtanulási lehetôségeket (pénzügy-könyvelôség, informatika, reklám, fordító, titkár, szállodai menedzser). A rendezvényrôl, az iskoláról és a további tervekrôl Vonica Mihaela igazgatót kérdeztük.
— A bemutató elsôsorban felhívás, iskolánk oktatási programjának részletes ismertetése azon végzôsôk számára, akik még nem döntötték el, milyen pályát válasszanak, amennyiben tanulmányaikat nem fôiskolán szeretnék folytatni — mondta az igazgatónô.
Az intézmény öt szakán kétszáz hallgató tanul. Ôsztôl beindítanák a hatodik szakot is, amely a szállodai menedzserképzéssel foglalkozna. Minden középiskolát vagy fôiskolát végzett fiatal jelentkezését elfogadják (érettségi nélkül is). Beiratkozni június 18. és július 18., illetve augusztus 1. és szeptember 9. között lehet. A tandíj évi 300–350 dollár. A tanév október 1-jén kezdôdik, az oktatás két szemeszterben, illetve 17-17 héten keresztül folyik. Az elôadások hétfôtôl péntekig tartanak, az elôadások látogatása kötelezô. A hallgatók részére tanfolyamokat és felkészítô anyagokat biztosítanak.
A munkaügyi minisztérium 340. számú rendeletében adta ki a 19. törvény (a köznyugdíjrendszerrôl és egyéb társadalombiztosítási jogokról szóló törvény) alkalmazásának módszertani szabályait. (A 340. rendelet a május 10-i 237. Hivatalos Közlönyben jelent meg.) A szabályozásban elmagyaráznak, értelmeznek illetve pontosítanak kifejezéseket, több szakasz elôírását, a jogszabály mellékletei pedig közlik a különbözô esetekben kért nyilatkozatok tartalmát, a biztosítottak és a költségvetésbe befizetett hozzájárulás nyilvántartásának táblázatát, ennek a nyilvántartásnak elektronikai úton való továbbítását és tárolási módját, a társadalombiztosítási szerzôdés (illetve ennek módosításának, kiegészítésének, felbontásának) ûrlapját, a személyek születési dátuma alapján kiszámított standard nyugdíjazási életkorát és az ennek megfelelô hozzájárulási idôszakot külön a nôk és külön a férfiak esetében, az 1991–2001 közötti havi bruttó és nettó átlagkeresetek összegét, továbbá a különbözô típusú nyugdíjazási kéréseket és a nyugdíjazási határozatok nyomtatványát, a rokkantnyugdíj esetében kiállított orvosi igazolványokat. A nagyon sok magyarázat és kiegészítés ellenére vannak olyan helyzetek, amelyekre nem ad választ egyetlen jogszabály sem, több elôírás esetében pedig felmerül az értelmezés kérdése illetve szükségessége. Mindezek tisztázását valószínûleg idôvel megteszik az illetékes intézmények, a gyakorlatra vagy a tapasztalatra alapozva. Jelenleg azonban mind a magánszemélyek — munkavállalók —, mind a törvényt kötelezôen alkalmazni kénytelen jogi személyek — munkaadók — nehéz helyzetben vannak: a munkaügyi igazgatóság és a nyugdíjpénztár nem tud minden esetre pontos vagy kielégítô választ adni, órákig kell várakozni a nyugdíjazási dossziék beadásánál, késnek az ûrlapok kinyomtatásával és az új nyilvántartási programokkal. Mindezek mellett tovább fokozza a 19. törvénnyel szembeni bizonytalanság érzését a szakszervezeteknek és nyugdíjas szövetségeknek a törvény módosítását sürgetô kérése. Az érdeklôdésre való tekintettel a 19. törvény módszertani szabályozásából közérdekû elôírásokat közlünk, összevont formában.
Társadalombiztosítási nyilatkozat és szerzôdés
Azok a személyek, akik a 19. törvény hatályba lépésekor szolgáltatási szerzôdés alapján dolgoztak illetve dolgoznak, a módszertani szabályozás megjelenését követô 15 napon belül kötelesek egy nyilatkozatot adni munkaadójuknak arról, hogy egyéni munkaszerzôdéses alkalmazottak-e vagy sem más munkaadónál. A nyilatkozat típusnyomtatványát a szabályozás mellékletében közli. Azok, akik április elseje után kezdenek ilyen formában dolgozni, a nyilatkozatot a szerzôdés megkötésekor írják meg. Március 31-én a régi jogszabályok alapján megkötött társadalombiztosítási nyilatkozatok és szerzôdések megszûntek, következésképpen a biztosított minôség is megszûnt. A volt szerzôdéssel rendelkezôk kötelesek az új törvény alapján is szerzôdést kötni, és megôrzik megszakítás nélküli biztosított minôségüket, amennyiben a módszertani szabályozások megjelenését követô 30 napon belül új szerzôdést vagy biztosítási nyilatkozatot tesznek le a nyugdíjpénztárnál. Az elôzô befizetések az új törvény szerinti hozzájárulási idôszaknak minôsülnek. A nyilatkozatot személyesen lehet letenni, de postán is elküldhetô. A nyilatkozat vagy szerzôdés hozzájárulás befizetésére kötelez, és bármilyen módosítást csak az elôzetes, kötelezô értesítés iktatása után vesznek figyelembe.
A módszertani szabályozások a különleges munkakörülmények besorolásáról a következôket írja: az ilyen körülmények között dolgozók megnevezését, összeírását, a 2001/261. kormányhatározat elôírásainak tiszteletben tartásával a munkaadó végzi el, a munkaügyi felügyelôség jóváhagyása alapján. A munkaadónak kötelessége letenni a nyugdíjpénztárnál a kollektív munkaszerzôdés véglegesítésekor a munkaügyi felügyelôség jóváhagyását, amelyben igazolják a különleges munkakörülménybe sorolást. Azok a munkaadók, akik a 261. kormányhatározat elôírásai alapján 90 napon belül elvégzik a munkahelyek újraértékelését, április elsejétôl állapítják meg a különleges körülménybe sorolást. Ugyanakkor a munkaadónak kötelessége kifizetni április elsejétôl a hozzájárulásban adódott különbséget, anélkül, hogy késedelmi kamatot számolnának fel. Ennek a határidônek a túllépése esetén a besorolást a szükséges iratoknak a nyugdíjpénztárhoz történô iktatásától végzik.
A társadalombiztosítási hozzájárulás esedékességének lejárta utáni elsô naptól számítanak késedelmi kamatot, amelyet naptári napokra alkalmaznak. Az ilyen jellegû adósságokat (biztosítási hozzájárulás és késedelmi kamat) 5 évre visszamenôleg követelhetik, a megállapításától számítva, a kötelezô végrehajtás pedig megszakítja az elévülési folyamatot. A módszertani szabályozás utal az 1996/11. kormányrendeletre és az ezt elfogadó és módosító 108. törvényre is, amely szerint a bankoknak kötelessége a törvényes határidôn belül átutalni a költségvetés jövedelmét képezô összegeket, ellenkezô esetben a késedelmi kamat a társadalombiztosítási hozzájárulás késése miatt a bankokat terheli.
A teljes biztosítási hozzájárulási idôszakot csakis a teljes hozzájárulás befizetésével lehet teljesíteni, a befizetés — mint ismeretes — a munkaadót és munkavállalót egyaránt terheli április elsejétôl. Abban a hónapban, amikor a biztosítottól visszatartották a hozzájárulást, ellenben a munkaadó nem törlesztette saját kötelességét, a figyelembe vett hozzájárulási idôszak csak egyharmadát képezi az illetô hónapnak. Amennyiben a munkaadó befizetési kötelessége elévül, az alkalmazott hozzájárulási idôszaka a ledolgozott idônek egyharmada marad. A nyugdíjpénztárnak meg kell tennie mindent, hogy az adósságok ne évüljenek el. Azoknak a biztosítottaknak az esetében, akik több szolgáltatási szerzôdéssel dolgoznak, a csak ilyen típusú szerzôdéssel ledolgozott idôszakot összesítik, anélkül, hogy meghaladnák az illetô hónap munkanapjainak átlagát.
Újdonsága a 19. törvénynek, hogy bevezeti a biztosítottak hivatalból történô értesítését a hozzájárulási idôszakuk pontos helyzetérôl, a megvalósított pontszámokról. Az errôl szóló igazolványokat minden év március 31-ig állítja ki a területi nyugdíjpénztár, az elôzô évre, díjmentesen. A biztosított az év folyamán bármikor kérhet ilyen jellegû igazolványt, ezért a pénztár már illetéket állapít meg.
Nyugdíjak, nyugdíjazáshoz szükséges iratok
A nyugdíjjogosultság megnyitásához szükséges minimális vagy teljes hozzájárulási idôszak magába foglalja az elôzô törvénykezés alapján az I. és II. munkacsoportoknak megítélt pótlékot április elsejéig, valamint az egyéb biztosítási rendszerekben megvalósított munkaidôt. Ez utóbbit csak a nyugdíjjogosultság megnyitásához használják, és majd az illetô biztosítási rendszerben hasznosítják. A módszertani szabályozás kiemeli, hogy azok esetében, akik különbözô törvények alapján, illetve különbözô munkacsoportok révén korhatárcsökkentésre jogosultak, a kedvezményeket halmozzák, anélkül azonban, hogy a nyugdíjkorhatár a 19. törvény megadott szakaszaiban feltüntetett korhatár alá csökkenne (ezek a mondhatni legalacsonyabb korhatárok az 50 év nôknél illetve 55 év férfiaknál, a régi törvény szerinti I. munkacsoport esetében 50 év, a különleges munkakörülmények között dolgozó esetében 45 év, ez utóbbinak feltételeit és az ide illeszkedô szakmákat a 19. törvény melléklete sorolja fel).
Az elôzetes és elôzetes résznyugdíj megnyitásánál nem veszik figyelembe az úgynevezett azonosított idôszakokat, és a rokkantnyugdíj idôszakát sem. Amikor az ilyen nyugdíjtipusban részesülô tovább dolgozik (ez idô alatt természetesen felfüggesztik a nyugdíj folyósítását), a plusz hozzájárulást csak a korhatári nyugdíjazásnál lehet értékesíteni. Amikor valaki a munkacsoportok révén is korhatárcsökkentésre jogosult, az ebbôl az okból csökkentett hónapokra nem alkalmazzák a 19. törvényben feltüntetett járandóságlevonást. A módszertani szabályozás mellékletében külön a nôk és külön a férfiak esetében táblázatot közöl a pontos nyugdíjkorhatárról és évrôl, illetve hónapokról, lévén, hogy a korhatárt fokozatosan, egy-egy hónappal növeli a törvény, oly módon, hogy 2014-ben érje el a 60 és 65 évet (30 valamint 35 év hozzájárulással). Ez a táblázat azok esetében fontos, akik kedvezményesen, tehát korhatárcsökkentéssel akarnak nyugdíjba vonulni, és ebben az évben töltötték vagy töltik az 52 évet (a nôk), vagy 57 évet (a férfiak). Mint ismeretes, 5 évvel a korhatár elôtt kérhetô az elôzetes résznyugdíj, ezért azok, akik épp, hogy betöltik a minimálisan szükséges korhatárt a kedvezmény elnyeréséhez (52, 57 év), lehetséges, hogy a táblázat szerint még egy pár hónapot kell hogy várjanak a nyugdíjkérés benyújtásával. (Például azok a nôk, akik 1946. február és június között születtek, 2003. májusa és szeptembere között töltik be a nyugdíjkorhatárt, amely 57 év és még 3 hónap. Az 5 éves kedvezmény alkalmazásához tehát 52 évesnek és még 3 hónaposnak kell lenniük.)
A nyugdíjazási dosszié (korhatári, elôzetes és elôzetes résznyugdíj) a következô iratokat kell hogy tartalmazza: nyugdíjazási típuskérvény; munkakönyv eredetiben és fénymásolatban; társadalombiztosítási könyv (eredeti és másolat); a munkaidôt igazoló egyéb iratok; katonakönyv (eredeti és másolat); végzettséget igazoló okirat (eredeti és másolat), a külföldi egyetemi oktatás elvégzése esetén szükséges ennek elfogadása a román állam által; a fizetési pótlékokról, kiegészítésekrôl szóló és a munkacsoportot elismerô igazolás; a hozzájárulási idôszak bizonyítása; felhatalmazott esetén hivatalos felhatalmazás; igazolás, amelybôl kiderüljön a biztosított minôség megszûnése; az 1990. évi 118., 42. vagy más törvény kedvezményeire való jogosultság igazolása; anyakönyvi iratok. Utódlási nyugdíj esetén a tanulmányaikat folytató gyermekek legtöbb 26 éves korukig jogosultak erre a nyugdíjra, ha több egyetemet végeznek, az elsô elvégzéséig, anélkül, hogy meghaladnák a 26 évet. A saját és egy utódlási nyugdíjra jogosult személy választhat a számára elônyösebb járandóság között. A 19. törvény értelmében a nyugdíjpénztárak megkezdik a jelenlegi nyugdíjak utáni érvényes pontozás kiszámítását, de minden esetben megtartják a nagyobb összegû járandóságot.
Fontos tudni, hogy mivel a társadalombiztosítási jogok, járandóságok kiszámításánál az elôzô (tehát a biztosított kockázat, például betegség vagy szülés elôtti) hat hónap keresetének illetve jövedelmének átlagát veszik alapul, a kétéves gyermeknevelési szabadság lejárta után a szülô már nem jogosult egyéb biztosítási jogra, például táppénzre, mivel az illetô már nem rendelkezik a biztosításhoz szükséges számítási alappal. (Kivételt képeznek a törvényben feltüntetett esetek.)
A fogyatékos személyek különleges védelmét és munkába való besorolásukat szabályozó 1999. évi 102. sürgôsségi kormányrendelet (amelyet utólag némileg "elônyösebbé" módosítottak) alapján kidolgozták a módszertani szabályozásokat a fogyatékos betegeket megilletô személyi gondozó (asszisztens) alkalmazásáról, jogairól és kötelezettségeirôl. A szabályozásokat tartalmazó 427. kormányhatározat a május 7-i 232. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg.
Személyi gondozó az a személy, aki felügyeli, segíti és gondozza a súlyos fogyatékos gyermeket vagy felnôttet az orvosi szakértôi bizottság által kidolgozott egyéni visszaszerzési és a fogyatékos személy társadalomba való beilleszkedési programjának megfelelôen. Egyéni munkaszerzôdés alapján személyi gondozónak az alkalmazható, aki teljesíti a következô feltételeket: a) betöltötte a 18. életévét; b) nem ítélték el olyan bûncselekményért, amely alkalmatlanná tenné erre az állásra; c) teljes ítélôképességgel rendelkezik; d) megfelelô egészségi állapotban van, amelyet a háziorvos vagy szakorvosi vizsgálat alapján igazol; e) elvégezte a kötelezô nyolc osztályt, a súlyos fogyatékos személy rokonainak és unokatestvéreinek kivételével IV. rokonsági fokig terjedôen, valamint a házastárs kivételével; kivételes esetekben a helyi tanács szociális asszisztensének javaslatára a Fogyatékos Személyekkel Foglalkozó Államtitkárság államtitkára más személyeknek is elfogadhatja a tanulmányokra vonatkozó feltételek mellôzését; f) az egyéni munkaszerzôdés kiegészítéseként olyan vállalást ír alá, amely szerint teljes egészében megvalósítja az egyéni kezelési programban elôírtakat, amennyiben létezik egy ilyen program. A személyi gondozónak egyéni munkaszerzôdése alapján havi keresetre van joga, amely megfelel az állami költségvetési intézmények középfokú végzettségû gondozóinak kezdô fizetésével. A gondozónak napi programja nem haladhatja meg átlagban a 8 órát és hetente a 40 órát. Az alkalmazottakhoz hasonlóan, évi fizetett pihenô- és betegszabadságra jogosultak.
A személyi gondozó kötelezettségei a következôk: a) részt kell vennie évente a polgármesteri hivatal és a fogyatékosokkal foglalkozó területi felügyelôség által szervezett asszisztensi tanfolyamon; b) el kell végeznie a fogyatékos érdekében mindazt a tevékenységet és szolgáltatást, amelyet a munkaszerzôdésben és az egyéni programban megállapítottak; c) tisztelettel, jóindulattal és megértéssel kell kezelnie a beteg személyt, nem szabad kihasználnia fizikailag, szellemileg vagy erkölcsileg és nem élhet vissza a beteg személy fogyatékosságából adódó helyzetével; d) értesítenie kell a munkáltatót és fogyatékosokkal foglalkozó felügyelôséget a fogyatékos helyzetében bekövetkezô bármilyen változásról, amely módosítaná a jelen jogszabályban meghatározott jogok megítélését; e) félévente jelentést kell készítenie tevékenységérôl, amelyet láttamoz a helyi tanács szociális asszisztense vagy a munkáltató által felhatalmazott személy, és amelynek tartalmaznia kell a beteg állapotának alakulását az egyéni programban elôírtakkal szemben, amennyiben létezik egy ilyen program, és ezt a jelentést a fogyatékos vagy képviselôje tudomására is hozzák. A személyi gondozó munkaszerzôdését a beteg lakhelye szerint illetékes polgármesterrel köti meg, három példányban. A dossziénak a következôket kell tartalmaznia: az alkalmazási kérést; a munkavállaló személyi igazolványának másolatát; munkakönyvet (ennek hiányában egy nyilatkozatot arról, hogy még nem dolgozott); másolatot a tanulmányi okiratokról és anyakönyvi iratokról; az orvosi egészségügyi vizsgálatok eredményeit; bizonylatot, hogy nem büntetett elôéletû; a személyi gondozót igénylô fogyatékos személy betegségét igazoló irat másolatát; környezettanulmányt, amelynek tartalmaznia kell az alkalmazását kérô személy erkölcsi jellemzését is; az ítélôképesség nélküli fogyatékos esetében a család vagy törvényes eltartók írott beleegyezését.
Az egyéni munkaszerzôdést meghatározott idôre kötik, a fogyatékosságot igazoló bizonylat érvényességi ideje alapján, legtöbb egy évre, a meghosszabbítás lehetôségével. Amikor a fogyatékosság állandó, a munkaszerzôdést meghatározatlan idôre kötik. A szerzôdés megszûnik, amikor a személyi gondozó nem jelentkezik az asszisztensi tanfolyamon, valamint a munka törvénykönyvében elôírt esetekben, és felfüggesztôdik, ameddig a gondozó nem látja el betegét. A munkáltató a környezettanulmány figyelembe vétele alapján egy gondozót alkalmazhat két fogyatékos ellátására, segítésére akkor, amikor a betegeknek ugyanaz a lakhelyük, és egy család tagjai.
A helyi költségvetésben elôre meghatározzák a személyi gondozó fizetésére és szállítására fordított pénzösszeget, és évente, a polgármester javaslatára a helyi tanács elfogadja a személyi gondozók számát. A gyámhatóság ellenôrzi a gondozók tevékenységét és errôl jelentést készít a helyi tanácsnak. Az elegendô pénzösszeggel nem rendelkezô tanács költségvetés-kiegészítést kaphat a hiányzó összegig a Fogyatékosokkal Foglalkozó Államtitkárságtól. A feladatait nem teljesítô vagy a munkaszerzôdés feltételeit megszegô személyi gondozó jogilag felel cselekedeteiért.
Alföldi László, Magyarország kolozsvári fôkonzulja közel két éve tért vissza Kolozsvárra. A magyar fôkonzulátus megnyitását kísérô ádáz nacionalista harc azóta alábbhagyott, a kolozsvári magyar külképviselet pedig éli szokásos hétköznapjait. Elöljáróban arról kérdeztem Alföldi Lászlót, miként ítéli meg a kincses városban fôkonzulként eltöltött idôszakot?
— Ôsszel lesz két éve, hogy fôkonzulként Kolozsvárra kerültem. Egy igen tartalmas, érdekes idôszak volt, amelyben a romániai magyarság helyzete, a többségi lakossággal való együttélési viszonya számottevôen alakult. Elsôsorban az elôzô kormányciklusra gondolok, amikor az RMDSZ precedens nélkül részt vett a kormánykoalícióban. Az is elôzmény nélküli, hogy kívülrôl, konstruktív módon támogatja a mai kormánypártot. A magyar–román kapcsolatok alakulása nagyon sokban függ attól, hogy a romániai magyarság érdekképviseleti szervezete milyen pozícióban van a román belpolitikában, milyen megértésre, segítségre számíthat a mindenkori hatalom részérôl. Azt hiszem, hogy ebben az idôszakban igen értékes eredmények voltak, ugyanakkor kettôsség is jellemzi a mérlegkészítést, hiszen sok olyan sarkalatos, fontos elvárás, konkrét igény van a romániai magyar közösség részérôl, amelyben nem sikerült elôbbre lépni, illetve csak papíron születtek látszólagos eredmények. Ilyen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye: kormánydöntések léteznek, azonban a helyi hatalom szintjén ezek alkalmazása elakad, elsikkad, amiben különbözô politikai szempontok, elôítéletek játszanak közre. Sok ilyen konkrétumot lehetne elmondani a kolozsvári fôtéri ásatásoktól kezdve a státustörvény romániai fogadtatásáig...
— Ide sorolható a kolozsvári fôkonzulátus ügye is, amely hétéves vajúdáson ment át, mígnem az elôkészítési munkálatok meghozták gyümölcsüket. Vajon törvényszerû-e, hogy a magyarságnak mindent ennyire türelmesen kell kivárnia?
— A kolozsvári fôkonzulátus ügye a román–magyar kétoldalú kapcsolatok keretében mindig megkülönböztetett figyelmet kapott. Az 1988-as bezárását követôen állandóan napirenden volt, az 1989 decemberi fordulat után azonnal Horn Gyula és Ion Iliescu között esett szó róla: román részrôl megszületett az elsô ígéret... Végül is hét évet kellett várni megnyitására. Itt tulajdonképpen egy felismerésrôl van szó: a mindenkori román politikai hatalom, a politikai elit felismerése kell ahhoz, hogy a magyar fél nem valamiféle "diktátum" alapján szeretné konzuli hálózatát szélesíteni, hanem ez Romániának is érdekében áll. Sok román állampolgár ügyes-bajos dolgában segít a konzulátus, arról nem is beszélve, hogy az európai integráció felé vezetô úton sokat számít egy ilyen diplomáciai jelenlét.
— A kolozsvári fôkonzulátus létrejöttét az ultranacionalista városvezetés minden áron akadályozta. Mennyiben változott ez a beteges hangulatkeltés?
— Jelentôs elôrelépés történt, hiszen az ideérkezésemet követô egy- másfél hónapban a személyes és a fôkonzulátust ért támadások diplomáciatörténeti unikumnak mondhatók. Nem emlékszem rá, hogy a huszadik század Európájában olyasmi történt volna, hogy kémköpont feliratú táblát tegyenek ki egy külképviselet elé, és legkülönfélébb vádakkal illessenek diplomatákat. Mindez mára elcsitult, mert a polgármester elszigetelôdött. Ebben a másfél évben Kolozsvár polgármesterét kivéve mindekivel korrekt, jó munkakapcsolat alakult ki, gondolok itt elsôsorban a rendôrségre, vámhivatalra, számos közintézményre és a sort hosszan lehetne folytatni. Kolozsvár városi tanácsosai is — a nagy-romániásokat kivéve — rendszeresen eljöttek fogadásainkra, rendezvényeinkre. Nagyon bízom abban, hogy meg fog oldódni a polgármester személyének a kérdése is. Politikai elemzôk szerint az RTDP-ben már van politikai akarat arra, hogy Kolozsváron tiszta helyzetet teremtsen, hogy ez a város se lógjon ki a többi romániai nagyváros általános légkörébôl.
— A csíkszeredai konzulátus megnyitása bizonyára nem kerül majd újabb sovány hét esztendôbe. Talán azért sem, mert helyi szinten a magyar külügy nem ütközne akadályokba. Milyen elônyökkel járna az új magyar külképviselet székelyföldi jelenléte?
— Nagyon sokat számít a létszám egy diplomáciai képviseleten. A kolozsvári fôkonzulátuson például három diplomatastátus van: az évi 15–20 ezres ügyfélforgalom miatt az egyik konzulunk csak ezt a munkát tudja végezni. Szükség volna olyan szakemberekre, akik gazdasági projektekkel, befektetési lehetôségekkel, tôkebehozatallal is foglalkoznak. Ilyen szempontból a Székelyföld térsége nagyon fontos lenne, ugyanakkor a konzuli ügyek is egyenletesebben oszlanának meg, embereink kevesebbet kellene utazzanak. Az új konzulátusnak a gazdasági és kulturális kapcsolatok területén lenne igen nagy jelentôsége.
— Az évi 15–20 ezres ügyfélfogadás mennyire megterhelô a kis létszámmal mûködô kolozsvári fôkonzulátus számára?
— A világ összes magyar külképviselete közül a kolozsvári fôkonzulátus vízumforgalma a második legnagyobb. A tavaly egyedül Isztambul elôzött meg, ahol vízumkényszer van a törökökkel szemben: 18 ezer vízumot bocsátottak ki a kolozsvári 15 ezerrel szemben. Elôreláthatólag idén közel 20 ezer vízumot fogunk kiadni. Ez azt is jelenti, hogy évente 40-50 ezer ember fordul meg nálunk, mert rendszerint nem csak egyszer jönnek. Itt nincs programozás, nincs visszaküldés: az elmúlt idôszakban (annak ellenére, hogy nagyon megnôtt a forgalom) mindenkinek aznap megoldottuk az ügyét, ha egyébként a szükséges papírokkal rendelkezett. A nyugat-európai országok romániai külképviseleténél a legritkább, hogy aznap megoldják a vízumkérést: ez rendszerint 5 naptól három hétig terjed... A húszezres szám azt is jelenti, hogy megközelítôleg ennyien mennek magyarországra hivatalosan munkát vállalni: ez családtagokkal együtt legalább százezres tömeg egzisztenciáját érinti. Nagyon felelôsségteljes dolog, hogy zökkenômentesen és jól mûködjön.
— Hogyan oszlik meg az igénylôk között a munkavállalási, a tanulmányi vagy a huzamosabb idôre igényelt kinntartózkodási vízumok aránya?
— Az igénylôk 90 százaléka munkavállalási vízumot kért, a 15 ezerbôl kb.12 500 személy, 1500-an tanulmányi vízumot, 8–900-an pedig tartózkodási vízumot igényeltek. Turistavízumot ausztráloknak, törököknek egybevéve mindössze néhány százat adtunk ki.
— Az erdélyi munkavállalók egyre nagyobb száma jelzi, hogy óriási az igény a magyarországi munkalehetôségek iránt. Mennyire tud a jelenlegi magyar munkaerôpiac megfelelni ennek az elvárásnak?
— A mai magyar polgári kormánynak világos akarata minden módon segíteni a határon túli magyarság boldogulását Romániában, de Magyarországon is. Ilyen szempontból senkinek sem kell aggódnia, attól tartania, hogy valamiféle kvótát vezetnének be, csökkentenék vagy szigorítanák a magyarországi munkavállalás feltételeit. Ha már úgy áll a helyzet, hogy gazdasági okokból sokan dolgoznának Magyarországon és ráadásul a magyar piac felvevôképessége ezt mindinkább lehetôvé teszi, akkor legálisan menjenek. Fô szempont a munkavállalók védelme, hogy ne lehessen ôket kihasználni, kizsákmányolni. Jelenleg az építôipar, a feldolgozóipar területén fôleg fizikai munkások vannak túlsúlyban, de sokan a legkülönbözôbb szolgáltatási ágazatokba mennek. A képzett munkaerô aránya egyelôre csekélyebb, de ilyen is van jónéhány száz. Véleményem szerint a magyar gazdaság elszívó hatása évente 10–15 százalékkal növekszik. Ebben egyelôre nincs semmi drámai dolog: egy kétmilliós közösségbôl ha 20–30 ezer ember legálisan dolgozik Magyarországon, azok kilencven százaléka visszatér. Az nyilván nem lenne jó, ha egyfajta népvándorlás indulna be, dehát errôl nincs szó. A magyarországi munkavállalás kezelhetô keretek között van.
— Mindannyian tudjuk, hogy a hivatalosan, munkavállalási vízummal rendelkezôk mellett sokan fekete munkát vállalnak, bújkálnak a magyar hatóságok elôl... Vajon mennyire lehetne hivatalos mederbe terelni a mai aggasztó jelenséget?
— Illuzió azt hinni, hogy ezt teljes mértékben meg lehetne akadályozni. Gondoljunk a magyarok ausztriai munkavállalására, pedig ott másként viszonyulnak a külföldi munkaerôhöz, mint mi a határon túli magyarokhoz... Ott is sok ezer magyar dolgozik illegálisan. A státustörvény ebbôl a szempontból nagy elôrelépést fog jelenteni: a magyar igazolvánnyal rendelkezô határon túliak alanyi jogon három, vagy hat hónapot dolgozhatnak Magyarországon, ennek idôtartamáról még tart a vita. Itt félreértést szeretnék eloszlatni: ez nem érinti az eddigi gyakorlatot a munkavállalásban. Ez egy plusz lehetôséget jelent. Az egyéves munkavállalási lehetôséget továbbra is igényelni lehet. Ebben nem lesz visszalépés! A státustörvény szavatolta három vagy hat hónapos munkavállalás például az idénymunkásoknak jelent majd jelentôs könnyítést.
— Javában tart a román közelharc a státustörvény ellen. Milyen végkimenetele lehet a román ellenszegülésnek?
— A több évszázados magyar–román együttélés berögzültségeirôl, elôítéleteirôl, érzelmekrôl, szimbólumokról, politikai jellegû hangulatról van itt szó. Fél Európának van státustörvénye. A román sajtóban is megjelent egy hosszú lista arról, hogy hasonló a román, a német, a szlovák, az osztrák, a portugál, a spanyol szabályozás... Itt a kettôs mércével való gondolkodás az érdekesség. Tizenegy évvel a rendszerváltás után még mindig ott tartunk, hogy ha az utcán, egyszerû embereket megkérdeznek, a világ hasonló jogszabályai teljesen természetes dolognak tetszenek, viszont ha Budapesten terveznek valami hasonlót, azt rögtön gyanú lengi körül. Még sok a teendô az elôítéletek lebontásában, a közvélemény tájékoztatásában. Érdekesnek tartom viszont azt, hogy egyes vezetô román elemzôk, sajtókommentátorok felhívják a figyelmet arra, hogy kétélû lehet román részrôl a státustörvénynek a jól ismert fogadtatása. Többen leírták, illetve elmondták tévémûsorokban: nem az a probléma, hogy Magyarország státustörvényt fogad el. Inkább az a gond, hogy Magyarország mindinkább elhagyja Romániát gazdasági és politikai téren: NATO-tagország, belátható idôn belül belép az Európai Unióba, míg Románia felzárkózása nehézkes, lassú, állapítják meg. A román legfelsôbb vezetésnek el kellene gondolkoznia azon, hogy mi a magyarázata annak, hogy a ferihegyi repülôtér parkolója tele van román rendszámú gépkocsikkal: a román állampolgárok nem Bukarestbôl utaznak Nyugatra, hanem Magyarországról. Mi a magyarázata, hogy egyre több román állampolgár Budapesten vásárol ingatlant magának? Nos, sok ilyen kérdést tesznek fel tárgyilagos román elemzôk. Biztatónak tartom, hogy román részrôl is sokan természetesnek tekintik azt, hogy ha egy ország gazdasági lehetôségei megengedik, segítséget nyújt a határon túli nemzettársai számára. Ez természetes jelenség.
— Sok ellentmondásos hír kering az erdélyi magyarság kivándorlásáról. Ezt alátámasztják a statisztikai adatok?
— Évente 2000 fôre tehetô azoknak az erdélyieknek a száma, akik áttelepednek, bevándorolnak Magyarországra. Nem kis szám, de a másfél- kétmilliós romániai magyarság arányához képest nem is számottevô. Azt is hozzá kell tennem, hogy az áttelepedés sok esetben kétlaki életmódot jelent: ôk úgy érzik, hogy Magyarországon és Erdélyben egyaránt otthon vannak. Létbiztonságot jelent számukra, hogy Magyarországon állandó lakhelyük és munkalehetôségük van, de sokan mégis Erdélyben töltik idejük nagyobb részét. Nem beszélhetünk tehát tömeges kivándorlásról. Nyilván ennek gazdasági okai is vannak: Magyarországon az elmúlt két-három évben a lakásárak megduplázódtak vagy háromszorosára emelkedtek. Ez a jól keresô magyarországi állampolgároknak is óriási gond, nem beszélve az áttelepülô, sokkal nehezebb anyagi sorsban levô erdélyirôl. Ugyanakkor egy megfelelô munkahelyet is nehéz találni.
— A magyar országgyûlésben többször is elhangzott: folyamatosan fogy a magyarországi lakosság, és elôbb-utóbb masszív bevándorlás szükséges ahhoz, hogy fenntartható legyen a gazdasági növekedés és a hatékony munkaerôpiac. A dilemma nyilván az, hogy ki elôtt nyissák meg a bevándorlás kapuit: a határon túli magyarság élvezzen elônyt vagy például a távolkeleti munkaerô?
— Megítélésem szerint ennek a dilemmának alapja van: nem lehet úgy tenni, mintha errôl nem vennénk tudomást. Magyarországról évente egy Székelyudvarhely nagyságú város tûnik el, negyvenezer fôvel csökken a népesség. Nem érzem szentségtörésnek azt, hogy felelôsséggel gondolkodó emberek e jelenséggel foglalkozzanak, és azt mondják: ha a folyamatot nem sikerül megfordítani, akkor tizenöt-húsz, harminc éven belül tényleg el kell gondolkodni azon, hogy a határon túli magyarság bevándorlási feltételeit tovább könnyítsék, ami az anyaországnak is érdeke. Nyilván ez szükségmegoldás lenne egy rendkívüli helyzetben, de most nem tart itt a dolog, és reméljük, hogy erre nem is kerül sor. A magyar kormány a szülôföldön való megmaradást akarja segíteni. Persze, erkölcsi kötelességünk, hogyha valaki mégis úgy dönt, hogy Magyarországon akar élni, azt ne akadályozzuk, hanem segítsük. Egészen más a Felvidék, a Vajdaság, Kárpátalja és Erdély helyzete. Demagóg dolog azt mondani a vajdasági vagy a kárpátaljai magyarságnak, amelyik nagyon sokat szenvedett, meg van fogyatkozva és sokkal nehezebb anyagi helyzetben van, mint a felvidéki vagy az erdélyi, hogy tartson ki a végsôkig. Ott hamarabb eljöhet az a helyzet — bár erre ne kerüljön sor! — hogy az ottani magyar népesség nem lát más kiutat, mint az áttelepedést Magyarországra. Erdély vonatkozásában ez nem merül föl.
— A román–magyar gazdasági kapcsolatok az elmúlt idôszakban az átlagosnál jobban fejlôdtek. Mekkora szerepe van ebben a kolozsvári fôkonzulátusnak: jut-e idô eleget tenni a kisvállalkozók, üzletemberek megkeresésének?
— Magánszemélyek, kisebb cégek érdeklôdésére a bukaresti kereskedelmi irodánkban van adatbank, kimutatás áruféleségekrôl, rendeletekrôl, általában üzleti jellegû dolgokról. Mi inkább olyan területeken segíthetünk, amelyek az államközi kapcsolatokat is érintik. Ha például a Kolozs Megyei Tanács, a Prefektúra vagy az üzletemberek jeleznek számunkra bizonyos lehetôségeket, akkor természetesen mi azt azonnal továbbítjuk Magyarországra. Jó kapcsolatunk van a kereskedelmi kamarával, részt veszünk eseményeken, de ez inkább a nagyobb horderejû dolgokra vonatkozik.
— A romániai magyarság, az erdélyi magyar üzletemberek a magyar tôke hatékonyabb, gyorsabb megtelepedését szeretné térségünkben. A 200 millió dolláros magyar összbefektetés mennyire tükrözi a mai lehetôségeket?
— Készség, nyitottság továbbra is van a román piac felé, sokan hallgatják figyelmesen a romániai híreket, tanulmányozzák a piaci viszonyokat. Van viszont egyfajta elvárás is a garanciák tekintetében, hogy a létrejövô üzlet valóban nyereséges legyen, hogy helyi szinten ne akadályozhassák meg, ne legyen bizonytalan politikai légkör a magyar és a vegyes vállalatokkal szemben. Igazából az egész román gazdaság mûködôképessége, stabilitása lehetne az, ami megsokszorozhatja a magyar tôkebefektetést. Románia továbbra is egy óriási telítetlen piac, amelyen évrôl évre növekszik a magyar tôkebefektetés. Magyarország gazdasági lehetôségeihez képest a 200 millió dollár egy tekintélyes összeg.
— A konzulátus munkatársait gyakran látjuk különbözô erdélyi rendezvényeken, sokan ragaszkodnak hozzá, hogy körükbe tudják az anyaország képviselôit...
— Minden hétvégén legalább két-három olyan rendezvény van, ahova meghívnak: ezeket nyilván megosszuk a három diplomata között. A fôkonzulnak leginkább ott kell részt venni, ahol magyarországi politikai vezetôk, személyiségek, RMDSZ-vezetôk vannak jelen, de ez sem aranyszabály, mert adott esetben kisebb közösségek rendezvényeire is szívesen elmegyünk. A Varadinum nyitóünnepségén is ott voltunk: most szombaton várhatóan a miniszterelnök úr felesége, Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt külügyi államtitkár lesz Nagyváradon, ahol az Arany János Kollégium alapkôletételére kerül sor, majd a státustörvényrôl lesz politikai fórum. Szintén szombaton Szatmárnémetiben Jakabffynapok vannak, a rendezvényen Cseh Áron vesz részt, Lôricz Csaba, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára tart elôadást. Bánffyhunyadon emléktáblaavatás lesz, oda is jó volna eljutni, de tovább sorolhatnám csupán ennek a hétvégének az eseményeit... Ezek igen megtisztelô kötelezettségek, jó hangulatú események. Itt olyan mélységében érzékelhetjük a romániai magyarság helyzetét, közérzetét, elvárásait az anyaország felé, ami más módon nem pótolható.
Az ágyban mindig jobb, ha tüzelsz, mint ha vizelsz.
Kedves Laci! Nem lehet könnyû a médiasztár élete. Remélem, nem tekinted sem sértésnek, sem pedig hízelgésnek azt, hogy ezzel a címmel illetlek. Te is tudod: a sztárokat a média termeli. Például téged. Igaz ugyan, hogy te eddig csak ott, az általunk anyaországként emlegetett vidéken voltál sztár. Meg a határ mentén, ahol az ember még tudja hallgatni a Danubius rádiót, és esténként is gyakrabban kapcsol az RTL Klubra. Eddig rendben, mert azt megértem, hogy egyes vidékeken, tehát már a határ innensô oldalán is, sztárrá léptél elô.
Be kell valljam neked töredelmesen: Kolozsvár mindezidáig kimaradt ebbôl a kampányból. A neveddel fémjelzett mûsorok idáig már nem jutnak el, így sztárolásod néhány olyan emberke kiváltsága maradt, akik otthonról hozták magukkal az irántad érzett ellen- avagy rokonszenvüket. Mondok egy példát. Az ember hazatér hétvégére a határmenti kisvárosba, megnézi szombaton este a Heti Hetest, felszedi a legjobb poénodat, és hétfôn Kolozsváron már villog vele, mint Jani az akciós mobillal. Te pedig gyanútlanul mondod a jókat, mert fogalmad se lehet arról, hogy szavaid esetleg egy erdélyi diáklap hasábjain is megjelenhetnek.
Szóval, mint már említettem, eddig mindössze ennyibôl állt a te itteni imázsod. Most viszont történt egy meglehetôsen rendhagyó eset:ugyanaz a poénod ugyanazon a héten három itteni lapból is visszaköszönt! Ugye, te is átérzed a helyzet tragikumát? Minket most azzal is vádolhatnak, hogy képtelenek vagyunk bármi újat kitalálni, vagy egyenesen egymástól lopjuk az ötleteket. Pedig nem. Mindössze arról van szó, hogy mindannyian ugyanazt a mûsort nézzük a tévében, hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a poént tartjuk jónak, és látjuk jónak a közlését. Ezennel bevalljuk: a poénokat idônként tôled... vesszük kölcsön. És ezt ezentúl nem is titkoljuk, a jövôbeli hasonló eseteknél megjelöljük a forrást. Ennek alátámasztásaképpen álljon itt egyik legutóbbi poénod: "Reggelizzünk együtt holnap. Hívjalak vagy bökdösselek?"
Isten hozott hát az erdélyi média-sztárok sorában, kedves Laci! Örülsz a kitüntetésnek?
Üdvözlettel:
Mostanában koncert koncertet ér Kolozsváron. Mindjárt Zorán után itt járt Goran Bregovics zeneszerzô-zenész is, aki a Sportcsarnokban lépett fel, május tizedikén nyolc órától.
A koncertet a Wedding and Funeral (Temetési és Lakodalmas) zenekar három nôtagja kezdte egy kánonszerû szerb énekkel. A második szám már kapott némi zenei aláfestést a fúvószenekartól, így lassan forrni kezdett a hangulat is (mert a levegôt a tolongó embertömeg már rég felforrósította). Ezt a kis nyitányt a mesternek és jobbkezének megjelenése követte. A rövid üdvözlet után máris elhangzott a Kalasnyikov.
A koncert velejét Bregovics tizenhét szólólemezének slágerei képezték. Senki se lepôdjön meg, a tizenhét lemez létezése számomra sem volt ismeretes. A sajtókonferencián elhangzottakból még kiderült az is, hogy Bregovics hét filmhez írt zenét. Többek között az Emir Kusturica rendezte Underground, Cigányok ideje és az Arizonai álmodozók dalai is az ô agyából pattantak ki. A kérdésre, hogy megromlott-e a kapcsolata a híres rendezôvel, Bregovics kifejtette: lehetetlenség, hogy rendezô és zeneíró jó viszonyban legyenek, ô pedig személy szerint Kusturicát csalónak tartja, és — tette hozzá némi önkritikával — szerinte a rendezô isugyanezt gondolja róla. Mindenesetre ez nem gátolta meg abban, hogy néhány olyan sikerszámot is eljátsszanak, mint az In the dead car vagy a Get the money.
Bregovics elárulta: zenéjét közönséges giccsnek tartja, amely sok elemet ötvöz: a rock and rolltól egészen a népi elemekig minden belefér. Ezért is szereti a román manele zenét, hisz az is több zenei alapból építkezik, balkáni sajátosság. A Párizsban élô zeneszerzô balkáninak vallja magát, szerinte ez élete meghatározó eleme, és örvend, hogy születése révén a szerb és a horvát kultúrát is magáénak mondhatja.
Az ötvenegy éves Bregovics pacifistának bizonyult. Tört angolsággal kifejtette, hogy elítéli az erôszakot, és a Kalasnyikov dal csak egy vicc szüleménye ("Megkérdem Jurij barátomtól, csak a vicc kedvéért, hogy mi az a szó, amit a katonák kiáltanak, ha gyakorlatoznak — erre meg rávágja: Kalasnyikov").
A koncert másfél óráját a közönség végigtombolta, bár Bregovics néha kérte, hogy tapsoljanak, mert nem tudnak így játszani — de azért mindenki jól szórakozott. A mester szívre tett kézzel távozott a színpadról, hagyta magát visszatapsoltatni, és eljátszották mégegyszer a Kalasnyikovot, ezúttal bekapcsolva a közönséget is, akik a katonainduló végét nagy lelkesedéssel énekelték.
A koncert végén Bregovics — újfent szívre tett kézzel — közölte, hogy hiányozni fog neki az ország, és hogyha nagyon akarjuk, akkor szeptember környékén újra ellátogat Romániába.
Vészesen közeledik a vizsgaidôszak: az átvirrasztott éjszakák, nagy bögrékben keserû kávék, táskák a szemek alatt, sültkrumpi minden mennyiségben, mert az gyorsan kész van, és mindezek fölött az unalmas és kiolvashatatlan jegyzetek, apróbetûs könyvek rendezetlen tömege szanaszét négyméteres körzetben... DE... take it easy! Van még egy hosszú hét vége a kikapcsolódásra, lazításra, és bulizásra, hiszen újra diáknapokat rendeznek a kincses városban. Nyolcadszor is! Ezúttal kétszer, de, lehet, háromszor is több ember dolgozik rajta, mint tavaly, hogy mindenki, aki ott lesz, jól érezze magát. 20–30 fôs csapatokban lehet jelentkezni május 21-ig a szokott helyen, a Petôfi utcai kicsi, de annál barátságosabb székházban. Az idén is szerveznek sportrendezvényeket, éjjeli lepke keresgélést (szerintem ez ígérkezik a legizgalmasabbnak...), kultúrtriatlont, city tourt, majálist, gálaestet és persze bulit is. Mindezek sok új ötlettel, diákot próbáló különleges akadályokkal gazdagítva.
Már csak egy dolog hiányzik. Ez pedig Te vagy, kedves egyetemista ifjú... Légy ott, játssz velünk, és érezd magad jól!
Nagy Andrea
A magyar mûszaki terminológia elôadássorozat következô heti elôadásai:
2001. 05. 24., csütörtök:
1. Gépészmérnöki kar:
Kerekes László: Minôségi rendszerek auditálása és tanúsítása
Helyszín: A203-as terem. Idôpont: 18.00–20.00.
2001. 05. 26., szombat:
1. Számítástechnika kar:
Pusztai Kálmán: Az európai kutatási és oktatási számítógép-hálózat GEANT
Helyszín: 40-es terem. Idôpont: 10.00–12.00.
Az elôadás leírása: Az elô-adás az új 2.5 /10 Gbps-os európai infrastruktúra GEANT születésének állomásait — tervezés, megvalósítás, stb. — mutatja be. Külön fejezet foglalkozik a romániai nemzeti kutatási és nevelési hálózatnak (RoEduNet) a GEANT-hoz való kapcsolásával.
2. Vegyészmérnöki kar:
Kékedy-Nagy László: Modern analitikai kémiai eljárások
Helyszín: 99-es terem. Idôpont: 10.00–12.00. Az elôadás az elektrokémiai eljárások közül a potenciometriát, a voltam-metriát és a stripping analízist mutatja be.
Maguk döntenek
az állami egyetemek a fizetéses helyek számáról — adja hírül a Mediafax hír-ügynökség —, az intézmény lehetôségeinek és befogadóképességének függvényében, de a beiskolázási számot a tanügyminisztériumnak is jóvá kell hagynia.
Mégis
lesznek Diáknapok, május 24–27. között. Húsz-harminc fôs csapatok jelentkezését várják a KMDSZ-irodában május 21-ig. (Részletek kicsit odébb.)
Az Iskola Alapítvány
május 20. után dönt a tanulmányi ösztöndíjakra beérkezett pályázatok ügyében. Ugyanekkor vehetitek majd fel a szociális ösztöndíjak második részét, de azt már a KMDSZ-irodában. A hónap végére várhatóak a nyári egyetem és az ôszi részképzés eredményei is.
A Karrier-iroda
adatbázisába naponta 9–15 óra között iratkozhatsz be a KMDSZ-irodában. Az állásközvetítés folyamatos. Várják azok jelentkezését, akiket egy komoly állás érdekel!
Júliusban
Diáktábor, majd pedig Bálványosi Nyári Szabadegyetem lesz Tusnádfürdôn. Elôrelátó emberek máris kezdhetnek csomagolni...
elnevezéssel Kárpát-medencei információs irodahálózatot hoz létre a határon túli magyar fiatalok számára a magyar-országi ifjúsági, illetve oktatási tárca, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala.
Az oktatási és kulturális szolgáltatóhálózat elsô négy központját májusban, illetve júniusban adják át. A tervek szerint az irodahálózatot a következô években nyolc újabb Kárpát-medencei információs bázissal bôvítik. Az erdélyi iroda Kolozsváron nyílik.
A tájékoztatási központok feladata az lesz, hogy a tárcáktól érkezô, a magyar fiatalok számára fontos információkat — így például ösztöndíj-lehetôségeket vagy ifjúsági és kulturális rendezvények programjait — közvetítse az érintettek felé. Az információs központok
feladatai közé tartozik az is, hogy pontos és széleskörû tájékoztatást adjanak a szomszédos országokban élô magyarokról szóló úgynevezett státustörvény lehetôségeirôl is. A szolgáltató irodák ugyanakkor nemcsak a magyar, hanem a többségi nemzethez tartozó fiatalok
elôtt is nyitva állnak majd.
Jelezték: a program a korábban megkezdett szülôföld-stratégia folytatása, melynek célja, hogy a határon túli magyar fiatalok szülôföldjükön kamatoztassák Magyarországon megszerzett tudásukat.
A múlt hét végén ünnepelte a Filmtett mozgóképes magazin elsô születésnapját. Az ebbôl az alkalomból szervezett rendezvénysorozaton különbözô mozgóképeket nézhettek meg, kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt az érdeklôdôk. Persze, a születésnapi torta sem maradt el, amelybôl minden jelenlevônek jutott egy kis kóstoló.
A háromnapos ingyenmozi változatos mozgóképajánlattal várta a filmre kiéhezett fiatalokat és nemcsak. A kolozsvári filmgyártás (h)ôskorában, Janovics Jenô stúdiójában készült animációs- és némafilmek mellett a 32. Magyar Filmszemle filmjei és erdélyi rendezôk, operatôrök alkotásai is "vászonra kerültek". De bemutattak három nagyjátékfilmet is, köztük A John Malkovich menet címû Spike Jonze által rendezett alkotást, amelyet a romániai mozikban (még?) nem forgalmaznak.
A vetítéseken kívül, mint már jeleztem, nyilvános kerekasztal-beszélgetésekre is sor került. Szombaton a magyarországi filmes lapok, a Filmvilág, a Pergô Képek, a Metropolis és az Interneten levô Filmkultúra valamint a magyar.film.hu szerkesztôi és a Filmtett két szerkesztôje, Margitházi Beja és Zágoni Balázs beszélgetett a filmkritikusi feladatokról. Éles vita alakult ki az amerikai filmek dömpingje kapcsán arról, hogy hogyan viszonyuljon a kritikus az olyan filmekhez, mint például A gladiátor. Egyesek szerint az ilyen filmeket a mûfajon belül kell elhelyezni, s azt dicsérni bennük, amit lehet, a magvas mondanivaló helyett például az ütések akrobatikáját. Mások szerint az olyan filmekrôl, amelyek valamilyen szempontból nem érdekesek a kritikus számára, nem kell írni. Ennek kapcsán fogalmazta meg Zágoni Balázs a Filmtett sajátos problémáját: "ha mi nem írunk ezekrôl, akkor mirôl írunk", jelezve, hogy Romániábaneleve csak a hazai filmforgalmazók által megszûrt alkotásokból lehet választani, s ezek általában nem éppen elitfilmek.
Vasárnap délután az erdélyi filmesek munkáinak bemutatása után az alkotókkal, Tompa Gáborral, Schneider Tiborral, Xantus Gáborral, Lakatos Róberttel, Fazekas Szabolcscsal és Erdôs Zsigmonddal beszélgetett a házigazda, Zágoni Balázs. A megbeszélés fókuszában a transzszilván film állt, az, hogy mitôl válik — azaz válhatna — egy film transzszilvánná. A filmesek többsége úgy vélte, legalább filmiskolára és stúdióra szükség lenne Erdélyben ahhoz, hogy valóban transzszilván filmekrôl lehessen beszélni. Elôrelépést jelenthetne azonban egy "Erdélyi Filmmûves Céh" létrehozása, állapodtak meg befejezésképpen a jelenlévôk.
Lôrincz Emese
Már csak a nosztalgia is arra ösztönzött minket, hogy az egykori Campus-szerkesztôt, Sipos Gézát kérdezzük meg (mostani szervezôi minôségében) az ünneplésrôl:
A májusi számmal, ami most jelent meg, és témája a "religious movies" — vallásos filmek — volt, már a születésnapra készültünk. Másrészt pedig igyekeztünk olyan filmeket válogatni a rendezvényre, amelyekrôl valamilyen szinten említés történt a lapban, és teljes egészében nem voltak bemutatva sem Kolozsváron, sem Erdélyben. Igyekeztünk olyan mûsort összeállítani, ami premier. Volt néhány olyan film, amely a februári filmszemlén díjat nyert — például Czabán Györgytôl a Feri és az édes élet, vagy említhetném Sára Júliától az Egérutat. Ezenkívül olyan beszélgetéseket szerveztünk, erdélyi operatôrökkel és rendezôkkel, amilyenek megjelentek a lapban. Filmjeik nem igazán elérhetôk, a tévék nem álltak rá arra, hogy ilyenszerû kisfilmeket bemutassanak.
Elég nagy volt az érdeklôdés. Úgy tele volt a Tranzit-ház terme, hogy a John Malkovich menetet én is csak állva tudtam megnézni...
Vitázni szeretô olvasóinkhoz fordulunk ismét. De ez már nem holmi "túlmagyarázott férfi–nô probléma". Sokkal komolyabb.
Jó olvasást és írást mindenkinek!
Már jó ideje foglalkoztat egy kérdés, amelyet, megvallom, nagyon kényesnek vélek. Lehet, hogy azért nem írt eddig senki róla. De szükséges írni kényes témákról, mivel a mi dolgunk nem csak az, hogy az élet napos oldalát mutogassuk. Azt az emberek többé-kevésbé észre szokták venni. A jól álcázott szennyes dolgokról azonban kevesen tudnak annyit, amennyit tudniuk kellene.
Pár napja az Európa Fm különös mûsort sugározott. Azért mondom, hogy különös volt, mert amúgy (közvetlenül vagy közvetve) mindenki tud a dologról, csak keveseknek van bátorsága beszélni róla. A téma a következô volt: létezik-e vagy sem korrupció a román oktatásban. A mûsorvezetô meg a hallgatóság nem kis megdöbbenésére tízesével rohamozták a rádióadó telefonvonalait a panaszkodni vágyók. És nem meséltek szívderítô történeteket. Megvallom, majdnem húsz percig nem tudtam elmozdulni a rádió mellôl, annyira megdöbbentettek, megleptek a történetek. A mûsor tehát óriási népszerûségnek örvendett, a mûsorvezetônek figyelmeztetnie kellett a betelefonálókat, hogy a korlátozott mûsoridô, meg a munkatársak korlátozott teherbírása miatt egyelôre hagyják abba a panaszkodást. A témát azonban nem törölték, hanem hetente húszperces mûsoridôt bíztosítanak számára. Tudniillik, az derült ki az elmesélt szaftos történetekbôl, hogy valóban létezik korrupció a román oktatás majdnem minden szintjén. Hogy a tanárok úgy zsarolják a tanulókat, ahogy nem szégyellik, ugyanakkor szemtelenül nagy pénzösszegekrôl is beszámoltak a panaszosok. Ezekkel az összegekkel azonban nem a tanárok kedveskedtek a diákoknak. A legtöbb panasz mégis a felsôoktatás területérôl érkezett, ahol — az elmeséltek szerint — olyan dolgok történnek, mint a rosszul megrendezett amerikai maffiás filmekben. A legeredetibb példát egy diák papája mesélte, akinek szándékában áll beperelni a temesvári egyetem egyik karának vezetôségét. Természetesen, csak miután a gyereke sikeresen leállamvizsgázott. Addig is kénytelen fizetni a kimondaniissok összegû valutát. A történet egy olyan professzor úrról szól, aki a legnagyobb természetességgel és önkényességgel kijelenti diákjainak, hogy pár száz márka fejében esetleg levizsgáztatja majd ôket. A hivatalos vizsgaidôszak keretében. Azonban, ha nem lesz majd megelégedve a befolyt pénzösszeggel, gondoskodik róla, hogy a diák másodszorra is kifizesse az összeget, esetleg megduplázva. Hát, nem mondom, van humora a tanár úrnak! És még sok ilyen megdöbbentô történetnek voltam fültanúja a röpke húsz perc alatt. Megjegyzem, ez a rádióadás országos szinten foglalkozott a problémával. Én azonban azt szeretném, ha mi Kolozsvár szintjén beszélnénk róla. Ugyanis gondolom, hogy nálunk is létezik ilyenfajta maffia, hiszen az ország egyik legnagyobb egyetemi központja vagyunk. Tehát én megpendítettem a húrt. A többi az olvasók dolga. Ha van hasonló élményük, vagy hallottak ilyen visszaélésekrôl, igazságtalanságokról, kérem, írjanak! Vagy azt is írják meg, ha úgy gondolják, tévedek. Higgyék el, ez lenne számomra a legnagyobb elégtétel. De hiszem, hogy a mi dolgunk beszélni olyan témákról, amik igenis léteznek. Még akkor is, ha ez netán kényelmetlenül érintene egy bizonyos réteget. Ha létezik a probléma, beszéljünk róla, vagy vitatkozzunk felette. Hisz csak akkor tudunk valamit magas szinten is orvosolni, ha ismerjük a bajt és a kórokozókat. Írásaikat a Szabadság postacímére, vagy a campus. Szabadsag@kolozsvar.ro elektronikus postaládájába várjuk, akár álnévvel vagy névtelenül is.
Tavaly tizenkettedikesen rózsaszínben láttam a világot. Azt gondoltam, hogy a fogadalmak, a tervek sziklaszilárddá vált jövôképpé merevültek. Közben a konyha számos beszélgetésnek volt fültanúja: apámmal folyton az egyetem hasznosságáról, annak célszerûségérôl vitatkoztam. Ez úgy zajlott, hogy apám fújta — a múlt rendszerbeli szokásokhoz híven — az oklevél fontosságát, amíg én, egyéni értesülésekre alapozva, az egyetemi oktatás hiányosságait. Egyébként a mai napig sem tudtunk zöld ágra vergôdni. Ebbôl adódóan a múlt héten rendezett jobshop alkalmából nagy élményben volt részem. Románia egyik legnagyobb cégének képviselôje a népes diáksereg elôtt azt mondta, hogy az egyetemi évek hosszabbított szabadságoláshoz hasonlítanak. Nekem sem kellett több, már alig vártam az otthoni beszámolót. Gondoltam, jól odamondok az öregemnek, borsot török az orra alá. Azon vacilláltam, milyen pózban fogom elôadni magam: karba tett kézzel, bölcs képet vágva vagy fülig érô mosollyal. A megsemmisítô gyôzelem már eleven képekben sejlett elôttem. Azonban, továbbperdítve az agytekervényeimet, a dolgok mélyére merültem. Elemezgetni kezdtem az eset mélyebb vetületeit, amibôl azt a kérdést szûrtem le: ez kinek jó? Hát, gondolom, a kérdés magától értetôdô. S ha arra keresem a választ, hogy ki húzza a rövidebbet, akkor már kár is szót ejteni a válaszról.
Ebbôl adódóan arra a következtetésre jutottam, hogy az otthoni látogatáskor inkább csak a kellemes élményekrôl számolok be, még ha a diadalmas gyôzelem mámorát nem is élvezhetem. Kedves olvasó, azaz te, ha már nagyon elreménytelenítettelek, akkor megnyugtatlak: azért kettôn áll a vásár. Érvényesülési lehetôség, még ha nem is bôven, de, ugye, élelmeseké a világ... Ezt csak azért mondom, mert nem vagyok a meredek vélemények híve. Ennek ellenére abban reménykedem, hogy továbbra is a romantika jegyében születnek a gondolataim.
Legalábbis én úgy vettem észre, mert egy fia néger sem jelent meg sem a színpadon, sem a nézôtéren. Márpedig a Szomszédnéni Produkciós Iroda harmadik humorestje az Engedjétek hozzám jönni a négereket címet viselte, úgyhogy újabban is Sütô András mûveinek címe szolgált ihletforrásul (az elsô kettô Anyám könnyû ólmot ígér 1, 2 alatt futott).
Ha te is eljöttél volna, ehettél volna margarinos-párizsis szendvicset, amit B. F. osztogatott ki villámgyorsan elô-adás közben. Ôk a kedves közönségre is gondoltak (minô szép és kedves gesztus!), hogy senki ne érezze azt: az ablakon dobta ki azt a csekély hatezer lejt. Márpedig — szerintem — megérte, s te is így gondolnád, ha ott lettél volna, na és persze szereted az eredeti humort. Mert itt könnycsordulásig kinevethetted magad! Ha szerencsésebb lettél volna, akár negyvenezer lejjel a zsebedben is távozhattál volna, csak annyi lett volna a feladatod, hogy minden kérdésre (na jó, volt egy-két kivétel) azt válaszold, hogy Bálint Ferenc. Jókora csetepaté alakult ki az általam már említett személy kezdeményezésére, jópáran kaptak tôle egy-egy nyaklevest, habár az végül is nem derült ki, hogy ez az egész verekedés meg volt beszélve, avagy nem. Azért néhányan megúsztuk szárazon, na és pofozkodás nélkül!
Megismételték a sztriptíz számukat a Joe Cocker dalra, maguk is énekeltek néhányat (hogy az operába nem veszik fel ôket, az biztos!), tanácsokat adtak, hogyan ne mondjunk viccet. Aztán, ahogy már megszoktuk, megpróbálták kitessékelni a közönséget. Elég nehezen ment! Még egy kicsit maradtunk volna…
Még csak annyit, hogy megtanultak szabadabban beszélni, eltûntek az ánégyes lapok és a Frunda György plakátok, ami ugyancsak dicsérendô!
Nem árt egy kis mûvelôdés! A múlt hét például kifejezetten eseményekkel telítettnek bizonyult számomra. Minden nap bebizonyította, hogy érdemes volt reggel az ágyamból kikászálódnom, és a nap hátralévô részét okosan és értelmesen eltöltenem.
Hétfô
l reggel 10 óra, a Grigorescu negyedi Sajtóházban Bitó László mutatja be Ábrahám és Izsák címû könyvét. Aki nem juthatott el idáig, még találkozhatott az amerikai-magyar íróval a Gaudeamus könyvesboltban és a Korunk kávéházban.
l d. u. 7 óra, ha szombaton és vasárnap le is maradtam a Tamási Áron Színház Peer Gynt címû darabjáról, most bepótolhatom. Mint igazi lokálpatrióta, nem is bocsájtanám meg magamnak, ha nem nézném meg.
l este 9 óra, úgy tûnik, elég jó úton haladok affelé, hogy a Zorán koncertet lekéssem.
l este 10 óra és néhány perc, már ott állok a sportcsarnok elôtt (ahonnan éppen mindenki kifelé igyekszik), valahogy sikerül is bejutnom. A megszokott kép fogad: szerteszórt söröspoharak, gôz, izzadságszag, kipirosodott emberkék. Zorán éppen autogramokat osztogat. Én is kaphatnék, csak nincs kedvem tolakodni. Talán még a sajtóértekezletet is végigücsöröghetném. Na jó, maradjunk annyiban, hogy bulizok egyet.
Kedd:
l eleinte pihenés.
l 12 óra, kiállítás-megnyitó a Bánffy-palotában. Egy norvég festô képeit nézném meg, ha beférnék a terembe. Inkább visszajövök egy óra múlva, most úgyis untatnának a szövegelések. Még jó, hogy tegnap megnéztem a Peer Gyntöt, mert a kiállítás témája is ugyanez.
Szerda:
l este 7 óra, a végzôs (és nemcsak) színisek Három testôr címû elôadásáról azt hallottam, hogy nem szabad kihagyni. Én azért olyan nagyon nem vagyok elragadtatva. A szereplôk jelmezei egyenesen röhejesek, de azért egy-két jó színész ki fog kerülni közülük.
Csütörtök:
l este 8 óra, a Brassai díszterme, a Szomszédnéni Produkciós Iroda kéri, hogy engedjük hozzájuk a négereket.
Péntek:
l d.u. 3 óra, megnézem Lars von Trier Európa címû filmjét ( itt már kezdek áthangolódni a színházról a filmekre).
l este 7 óra, utoljára adatik meg a lehetôség, hogy a Rómeó es Júlia felújított változatára befizessek, ugyanis az évadban utoljára játsszák. Az az igazság, a sztorit unom már egy kicsit, fôleg ha arra gondolok, hogy lekéstem a Filmtett elsô születésnapja alkalmából elkészített torta felszeletelését.
Szombat:
l dél, Tranzitház, I Love Budapest, még ha jól agyon is vernek, vagy gyárban kell dolgoznom, s a gépek iszonyú zakatolását hallgatnom. Ezt nem én állítom, hanem a film egy-egy szereplôje mondhatta volna. Nekem személy szerint Kolozsvár és az egyetemi élet is megteszi. És ezután még sok filmet felsorolhatnék, csak erre se hely, se idô nincs.
Vasárnap:
l d.u. 16 óra, rövidebb és hosszabb filmek, utána beszélgetés a rendezôkkel. Itt tudtam meg, hogy az erdélyi filmgyártás "illuzió" (Schneider Tibor) avagy olyan , mintha "a nigériai jéghokiról beszélnénk" ( Xantus Gábor)
l Este 8 óra, Feri, aki a fél életét a gyárban tengette le, hihetetlenül sok pénzhez jut (nehogy felreértsük, a lehetô legbecsületesebb úton, mégpedig lottózással). És megváltozik az élete, és természetesen a családjáé is. Hát igen, édes az élet, fôleg a Ferié!
l Este 10 óra, Simon Mágus a hét (hetem) utolsó filmje. És ezek után még mondja azt valaki, hogy Kolozsvár unalmas hely!
Újra véget ért egy színiévad, amely talán több akadályt tartogatott a magyar opera társulatának, mint az elôzô évadok. A nehéz gazdasági helyzet éreztette hatását az intézményen belül is: a társulati tagok a kis fizetések miatt elégedetlenkedtek, másrészt a költségvetési megszorítások nem tették lehetôvé új Verdi-opera bemutatását sem, a "levegôben lógó" 30 %-os létszámcsökkentés komoly fejfájást okozott nem csak az intézmény vezetôségének, hanem a társulat minden tagjának, és az érte aggódó nézôtábornak is.
Ilyen körülmények között tartotta május 13-án évadzáró elôadását a kolozsvári magyar opera. A nézôk bizonyára értetlenkedve fogadták ezt a számukra nem épp kedvezô döntést, a "bennfentesek" tudni vélték, hogy átalakítási munkálatok miatt került sor erre a lépésre. Az évad végén óhatatlanul felmerül a kérdés: mi valósult meg az évadeleji tervekbôl, és mi maradt el.
— Mit tud mondani Simon Gábor igazgató errôl a korai évadzárásról?
— A már három éve tartó építkezés fontos szakasza a központi fûtés-rendszer korszerûsítése. A kazánház eddig a színpad alatt mûködött, most pedig kikerül az új épület hátsó részébe. E munkálatok elvégzésére a szakemberek szerint 3–4 hónap szükséges. Ahhoz, hogy ôsszel idôben megkezdhessük az évadot, most egy hónappal korábban kell bezárnunk a kapukat. Mivel a májusi évadzárás miatt elmaradt néhány bérletes elôadás, ez úton kérünk elnézést bérlôinktôl. Biztosítjuk ôket, hogy a következô évadban bepótoljuk ezeket az elôadásokat.
— Vegyük sorra az elmúlt évad jelentôsebb eseményeit.
— Az évadkezdô elôadás rendhagyó módon a hannoveri Székelyfonó volt, amely nagy sikerû elôadásnak bizonyult. Nagy megtiszteltetés volt a társulat számára, hogy a világkiállításon a magyar pavilon szervezése alkalmából felkértek erre az elôadásra. Tavaly ôszi munkánk az István király CD-felvételével folytatódott, amelynek költségeit Éliás Tibor úr fedezte. Erkel elsô operáját, a Bátori Máriát októberben mutattuk be Kolozsvárt, Erkel-sorozatunk hatodik részeként. Ebben az évadban emlékeztünk meg Giuseppe Verdi halálának századik évfordulójáról, ezért szerepelt a mûsorunkon négy Verdi-produkció: novemberben volt két Nabucco-elôadás Airizer Csaba vendégszereplésével, február elsején volt a Verdi-gála, amelyet összekapcsoltunk a Kriza-emlékhangversennyel, áprilisban felújítottuk a Simon Boccanegrát, májusban pedig a Macbethet. Horváth József karmesternek alkalma volt két új Verdi-operában bemutatkozni: a Nabuccóban és a Macbethben. A Simon Boccanegra és a Macbeth nem tartoznak a nagyon népszerû Verdi- operák közé, de monumentalitásuk méltóképpen érvényesült Kürthy András rendezôi koncepciójában. Örömmel tapasztaltuk, hogy egyik elôadás sem vesztett életszerûségébôl, ugyanaz a fenségesség hatotta át, mint a bemutatókon. A rendelkezésünkre álló erôforrásokat kamatoztatva így adóztunk Verdi emlékének. A Székelyfonóval Erdély-szerte vendégszerepeltünk novemberben. Szintén ebben a hónapban ünnepeltük meg Szalay Miklós volt zeneakadémiai tanárunk 70. születésnapját. Decemberben nem kis várakozás elôzte meg a Don Pasqualét, hisz két énekesünk debütált: Hary Judit Norina és Szakács Levente Ernesto szerepében. A karácsonyi hangulatot hivatottak elôsegíteni a hagyományos Diótörô-elôadások. Szilveszterkor Sepsiszentgyörgyön léptünk fel, ahol nagyon kedvesen fogadtak, és több sikeres Denevér-elôadással örvendeztettük meg a szentgyörgyieket. A februári hónap eseménykrónikájához tartozik a két egyfelvonásos kortárs opera bemutatása: Vermesy Péter: Ördögváltozás Csíkban és Kômíves János: A néma kertész címû operáiról van szó. Egy másik nagy munka volt a 4–5 éve nem játszott Mária fôhadnagy címû operett felújítása új szereplôkkel, figyelembe véve az "új idôk szavát". Az ôszi CD- felvétel sikerének köszönhetôen március 12-én nagy sikerrel mutattuk be Budapesten Erkel: István király címû operáját. Ugyanebben a hónapban Bartók-rendezvénnyel emlékeztünk a zeneszerzô születésének 120. évfordulójáról. Kiemelném a balettkar produkcióját, A csodálatos mandarint, amellyel Budapesten vendégszerepeltünk egy Mandarin-fesztivál keretében, majd ugyanezzel a mûvel Temesváron léptünk fel. Az április-május két kiemelkedô eseménye volt a Simon Boccanegra és a Macbeth. Sajnálatos módon e két rendkívüli elôadás egyikén sem volt telt ház. Áprilisban két budapesti vendégmûvész lépett fel a Varázsfuvolában: Csereklyei Andrea és Pánti Anna, Selmeczy György vezényletével, Ionel Pantea rendezésében.
— Mintha kevesebb elôadást tartottak volna, mint az elmúlt évadokban.
— Ennek gyakorlati okai vannak: a lebontott díszletraktár és az építkezés miatt minden díszletet és kosztümöt bácsi raktárhelyiségünkbôl kellett elhozni. Nehézkes volt
a díszletek szállítása elôadások elôtt és után. Mindhárom Verdi-opera díszlete nagy méretû, amelyet egyik elôadástól a másikig sem lehet az udvaron vagy más nem megfelelô helyen tartani. A bemutatók száma kizárólag anyagiaktól függ. Évek óta szeretném bemutatni a Rigolettót, de ez ebben az évadban sem valósult meg pénzhiány miatt.
— Hogyan körvonalazódik a nyári vendégjátékok sora?
— Ez a hosszúnak tûnô szabadság nem vonatkozik a társulat tagjaira: a próbák tovább folynak. Május 21-én és 28-án fellépünk Marosvásárhelyen, mindkét alkalommal két-két elôadást játszunk: egyet délután, egyet este. A Lili bárónôt és a Varázsfuvolát játsszuk 21-én, a Mária fôhadnagyot és a Don Pasqualét 28-án. Tordára és Zilahra is tervezünk kiszállást. Júniusban kerül sor a miskolci vendégjátékra, amelyen a Simon Bocanegrával szerepelünk. Idén rendeznek Miskolcon elôször operafesztivált, amelyre meghívták társulatunkat is. Most Verdi- és Bartók-mûveket fognak bemutatni. Ha ez a fesztivál bebizonyítja életképességét, minden évben meg fogják rendezni, egy-egy zenetörténeti évfordulóhoz kapcsolva. Júniusban, a miskolci fellépés után Nyírbátoron is fogunk szerepelni egy kortárszene-fesztivál keretében. Hazajôve CD-felvételt készítünk a Bátori Máriáról. Július a szabadság idôszaka lesz. Augusztus 10–25 között több magyarországi városban vendégszerepelünk, így Nyíregyházán, Esztergomban, Zsámbékon és Budapesten. Kilátás van arra, hogy a Bánk bánt játsszuk Esztergomban, a Margit-szigeti Szabadtéri Játékokon a Bátori Máriát fogjuk elôadni, a zsámbéki, immár hagyományos rendezvénysorozaton az István királyt mutatjuk be. Meghívtak a budapesti millennáris kultúrközpontba augusztus 23-án egy Erkel-gálával, ami újdonság számba megy. Az összes Erkel-mûbôl ízelítôt kínálunk — kivéve a két legnépszerûbb operát: a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót. A mûsortervet Hary karmester úr állította össze, és már eljuttattuk a szervezôkhöz. Ôsszel a magyar mûvelôdésügyi minisztérium segítségével székelyföldi körútra készülünk. Október végén újra Budapesten leszünk, ahol a két kortárs egyfelvonásos operát mutatjuk be, a már említett millennáris helyszínen. A jövô évadra vonatkozik: november közepétôl egyhónapos olaszországi vendégjátékra kerül sor, régebbi munkatársunk, Giuseppe Visciglia rendezô úr kezdeményezésére.
— A múlt héten magas rangú látogatót fogadott a magyar opera: Rãzvan Theodorescu mûvelôdés- és vallásügyi miniszter járt itt és elképzeléseit ismertette...
— A miniszter úr megértéssel viseltetett a társulat problémái iránt, de konkrét megoldási javaslat nem született. Tudomásunkra hozta, hogy színházi törvényen dolgoznak, amely megoldaná gondjainkat. A miniszter úr fontosnak tartotta, hogy erdélyi útjaink során kultúrmissziót fejtünk ki.
— Egy hónappal ezelôtt 30 %-os létszámcsökkentést helyeztek kilátásba. Végrehajtották az intézkedést?
— A múlt hónapra majdnem százmillió lejjel kaptunk kevesebbet, de konkrét elbocsátásokról nincs szó. Több átiratot is küldtünk a minisztériumnak. A mostani ellehetetlenült helyzet meg kell változzon. Magyarországon a központi minisztériumi központi költségvetést kiegészíti az önkormányzat. Ennek itteni megvalósítására kevés esélyt látok, figyelembe véve az adott körülményeket.
— Mennyiben segíthetnének a támogatók?
— Nem tapasztalható változás. Az opera költségei több száz milliós nagyságrendûek, egy közép- vagy kisvállalkozó nem is engedheti meg magának, hogy 100 milliót adjon egy produkció létrehozására. Erdélyi körutaink a magyar mûvelôdésügyi minisztérium támogatásával valósulnak meg. Lényegesen javítana helyzetünkön, ha az országos költségvetésbôl a kultúra nem 0,1, hanem egy százalékot kapna, mint más civilizált európai államokban, de erre semmi kilátás nincs. Az áprilistól törvénybe iktatott 7%-os fizetésemelést sem tudtuk megadni tagjainknak, hisz ezt a minimális összeget sem lehetett a központi költségvetésbôl fedezni. Egy szerény 3%-os fizetésemelést tudunk biztosítani évi bevételeink alapján. Hathatós segítséget kaphatnánk a közönségtôl, hiszen minél több a nézô, a bevételeink is arányosan nônek. Mindennek ellenére bízom a közönségben és az erdélyi magyar vállakozóréteg talpraállásában. Nagy segítség volt az, hogy Tamás Gábor május eleji koncertjének teljes bevételét intézményünknek ajánlotta fel.
— Az évad elején szó volt egy újabb Duna tv koncertrôl; ez miért nem valósult meg?
— A Duna tv hibájából nem került sor a produkcióra.
— A múlt évad végén a társulat tagjai közül többen települtek át Magyarországra. Mi a helyzet most?
— Nincs tudomásom arról, hogy a tavalyihoz hasonló helyzet állna elô.
— Lesz-e idén versenyvizsga?
— Nem, mert nincs üresedés egyik tárban sem.
— Változás állott be a mûvészeti titkár személyét illetôen.
— Dániel Zsolt, aki a múlt év ôszétôl töltötte be ezt a szerepkört, április elején lemondott. Az így keletkezett "ûrt" "házilag" oldottuk meg: régi, bevált munkatársunk, Gy. Tatár Éva tölti be ezentúl a feladatkört.
— Az opera látogatottsága nôtt vagy stagnált az elmúlt évekhez viszonyítva?
— Voltak elôadásaink, amelyek több nézôt vonzottak, de nem tapasztaltunk jelentôs növekedést vagy csökkenést a nézôk számát illetôen. Keserû meglepetés volt számomra, hogy a Don Pasquale milyen kevés nézôt vonzott, pedig nagyon jó színvonalú elôadás volt. A Mária fôhadnagy minden alkalommal telt házzal ment. Született optimizmusom azt sugallja, hogy a jelenlegi katasztrofális helyzetnek mihamarabb vége lesz.
* * *
— Nem okozott nehézséget, hogy szinte az évad utolsó pillanataiban vette át ezt a szerepkört? — kérdeztük az intézmény új mûvészeti titkárát, Gy. Tatár Évát.
— Talán nehezebb lett volna az évad elején kezdeni, hisz akkor már szinte kész mûsorrenddel "kell szembenézni". Mivel több mint két évtizede itt dolgozom, nem okozott különösebb gondot az új beosztás.
— Néhány hónappal ezelôtt gondolta volna, hogy az intézmény mûvészeti titkára lesz?
— Az itt eltöltött hosszú idô szinte mindegyik percét a színpadi munka töltötte be. Soha nem gondoltam arra, hogy mûvészeti titkár legyek, de ha az intézmény jelenlegi érdeke azt kívánja, akkor szívesen végzem ezt a munkát.
— Milyen tervei vannak?
— Rövidtávú terveim közé tartozik a nyári turnék véglegesítése, ott, ahol erre szükség van. Hosszú távon mindenféleképpen a repertoárbôvítést tartom elsôdleges feladatomnak.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 800/12 902 |
28 371/28 580 |
|
(valutabeváltó) |
12 650/12 900 |
28 200/28 520 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
12 700/12 800 |
28 350/28 450 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 95/96, a márka 12 800/12 900, a dollár pedig 28 400/28 600 lejbe került.
Május 19., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 792 lej,1 USD = 28 529 lej.
Lapzártakor még tartott a Demokrata Párt országos konvenciójának ülése. Amint arról már beszámoltunk, a tanácskozás fô napirendi pontja a tisztújítás. A pártelnöki tisztre Petre Roman jelenlegi elnök, Traian Bãsescu, Bukarest fôpolgármestere és Simona Marinescu szenátor pályázik.
Felszólalásában Petre Roman pártelnök azt javasolta, hogy nagyobb autonómiát biztosítsanak a területi szervezeteknek, azért, hogy a helyi szervezetek saját maguk állíthassák össze a parlamenti jelöltlistákat, a párt csúcsvezetôsége pedig nem bírálhatja felül azt. Ugyanakkor Roman azt indítványozta, hogy a párt alelnökeinek számát hatról tizenkettôre növeljék, az ügyvezetô titkárokét pedig megkétszerezzék.
Traian Bãsescu alelnök hozzászólásában kifejtette: kizártnak tartja a párbeszédet a demokraták és a kormánypárt között egy szociáldemokrata pólus létrehozására. Mint fogalmazott, a DP-nek nem szabad az RTDP "csapdájába" esnie, a kormánypárt marxista szólamokkal telített retorikája oda vezetne, hogy a DP végül elveszíti szavazótáborát. A demokrata párt alelnöke hangsúlyozta: az RMDSZ-hez való viszonyukat meghatározza, hogy a Szövetség együttmûködik a kormánypárttal. Bãsescu úgy véli, hogy a DP-nek csak bizonyos konkrét kérdések mentén szabad együttmûködnie a Nemzeti Liberális Párttal (NLP) is, tekintettel arra, hogy a DP nem liberális orientációjú szervezet.
Ami a DP-nek az NRP-vel való kapcsolatát illeti, Bãsescu kizártnak tartja az ezzel való együttmûködést. Rámutatott: a DP legfôbb szövetségesének mindenekelôtt azoknak az állampolgároknak kell lenniük, akik nem vettek részt a tavalyi választásokon. Továbbá úgy véli: a DP az RTDP és az NRP szavazótáborából csalogathat el tagokat. Ahhoz azonban, hogy újabb szimpatizánsokra tegyenek szert, a DP-nek növelnie kell hitelét és tekintélyét a választópolgárok elôtt. Bãsescu ígéretet tett arra, hogy amennyiben megnyeri a választásokat, a vidéki szervezetekben tisztújítást rendel el és javasolni fogja a párt vezetôségének, hogy monitorizálják azok tevékenységét.
A Turisztikai Minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeként több fontos európai állam nagykövetsége jóváhagyta a vízumkérelmek elbírálásának meggyorsítását azon személyek számára, akik hazai utazási irodákon keresztül szeretnének európai körutat tenni, és ennek érdekében turista vízumhoz jutni. A Turisztikai Minisztérium szóvivôje szerint a francia, illetve osztrák vízumot csoportos kirándulás esetében 1–2 nap alatt kibocsátják. A görög, spanyol és olasz nagykövetség 3–7 napra csökkentette a várakozási idôt. A belga és holland nagykövetség 7–10, míg a portugál nagykövetség 12–14 nap alatt adja ki a hivatalos iratokat.
Az RTDP szakbizottsága ezen a héten véglegesítette a mezôgazdasági területek és erdôk visszaszolgáltatásáról szóló törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatát, amelyet nemsokára a kormány elé terjesztenek. A tervezet szerint a mezôgazdasági területeket és erdôket eredeti helyszínükön szolgáltatják vissza, de nem zárják ki annak a lehetôségét, hogy más helyszínt is kijelöljenek. A szöveg szerint a visszaszolgáltatható terület nagysága nem változott. A közbirtokosság esetében azt javasolják, hogy az örökösöknek 10 hektárig adják vissza volt tulajdonukat. A Mediafax jelentése szerint az RMDSZ-szel folytatott tárgyalások következtében az RTDP hajlandónak mutatkozhat eltekinteni több módosító indítványától.
Csütörtöki ülésén a kormány úgy döntött: módosítják a Büntetôtörvénykönyv sokat vitatott 200. cikkelyét, amely az EU-normákhoz viszonyítva diszkriminatív a homoszexuális közösségre nézve. Adrian Nãstase kormányfô tegnap kijelentette: meg kell találni azt a kompromisszumos megoldást, amelyet az Európai Unió is elfogad, és idehaza sem vált ki ellenérzéseket.
Románia volt uralkodója, aki 1948. évi számûzetése óta a svájci Versoix-ban él, végleges hazatelepedésre készül egy elkötelezetten republikánus kormánypárt hatalmi "védôernyôje" alatt.
Az exkirály immár hetek óta a lapok címoldalain szerepel, amióta március elején Ion Iliescu elnök — a sajtó és a közvélemény nem kis meglepetésére — két, Svájcba küldött tanácsosa útján meghívta I. Mihályt az egykori királyi palotában berendezett Modern Mûvészetek Múzeumának megnyitására. Akkor a király "zsúfolt programjára" hivatkozva elhárította a meghívást, de nem zárta ki, hogy egy késôbbi idôpontban esetleg hazalátogat. Iliescu megértéssel fogadta a meghívás "átmeneti elutasítását" és késznek mutatkozott egy késôbbi találkozóra és közös vacsorára I. Mihállyal és feleségével. Erre most, szombaton sor is kerül, mégpedig Bukarestben, abban a Cotroceni-palotában, amely az államfôi székhelyül szolgál, korábban azonban az uralkodó egyik bukaresti fô rezidenciája volt.
A királyi család tegnap meg is érkezett "néhány hetes" látogatásra és az uralkodó kikényszerített 1947. decemberi lemondása aláírásának színhelyéül szolgáló Erzsébet-palotában szállt meg, amelyet a volt államfôk státusáról szóló törvény értelmében, a kormány állandó lakhelyül ajánl fel a volt uralkodónak.
Felméréseink szerint lehetséges olvasóink jelentôs része mindössze csak azért nem fizet elô a Szabadságra, mert szerény, romló anyagi körülményei miatt nem engedheti meg magának. Ugyanakkor nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik több Szabadságra is elô tudnának fizetni havonta, közöttük a közvetlen környezetünkben élô, átlagon felüli keresettel rendelkezô társaink, illetve az a számos Szabadság-olvasó, aki Interneten keresztül ingyen olvashatja lapunkat. Ezt továbbra is megtehetik, de hátha van kedvük segíteni ott és akkor, amikor kell, ráadásul minimális erôfeszítéssel.
Mindannyiuk segítségére siet szerkesztôségünk azzal, hogy megszervezi a másokra is gondolók elôfizetésre irányuló támogatásának eljuttatását a rászorult kiskeresetûeknek.
Tisztelettel felkérünk ezért minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 47 000 lejjel (+ kihordási díj — 0-tól 3875 lejig, terjesztôtôl függôen, az egész kevesebb, mint 2 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik irigylésre nem méltó anyagi okokból lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon május 29-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
Tegnap délig támogatás érkezett Hollai Hehs Ottó részérôl (Németország), valamint Koós Ferenctôl (Kolozsvár), összesen 4 750 000 lej értékben. A támogatásra kerülôk nevében is köszönjük!
A szerkesztôség
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |