2001. május 31.
(XIII. évfolyam, 123. szám)

A Magyar Köztársaság nehezen elért eredményei, biztonságunk NATO-tagságunkkal való erôsödése és Magyarország közeli európai uniós tagsága az egész magyarság javát kell, hogy szolgálják — mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök szerdán Budapesten, amikor fogadta a Magyar Állandó Értekezletben (MÁÉRT) részt vevô határon túli magyar szervezetek képviselôit.

A jelenlegi találkozó az elsô alkalom Mádl beiktatása óta, hogy a magyar államfô konzultációra hívja a határon túli magyar közösségek képviselôit.

Az államfô reményét fejezte ki, hogy a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényjavaslat végleges szövegének parlamenti elfogadása olyan arányú lesz, amely kifejezi a javaslat széles társadalmi támogatását.

— Ez lenne a jó üzenet nemcsak a magyarság egészének, hanem a szomszéd országok többségi nemzeteinek és külföldi partnereinknek is — fogalmazott a köztársasági elnök.

Mádl Ferenc arra kérte a határon túli magyar politikai szervezetek vezetôit, hogy segítsenek oldani országaik többségi nemzeteinek politikai tényezôiben és az egyszerû állampolgárokban a törvény iránti ellenérzéseket.

— Míg jugoszláv, horvát és szlovén részrôl kezdeményezésünk fogadtatása igen pozitív, sajnos ez nem mondható el a szlovák vagy a román fogadtatásról — jegyezte meg az államfô.

Jelezte: hivatalba lépése óta a maga lehetôségeivel azon munkálkodik, hogy segítse a határon túli magyarságot önazonosságának megôrzésében és a szülôföldön való boldogulás elôsegítésében.

— A státustörvény elfogadásakor szükség van a nemzeti egységre; a mostani tanácskozással azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy valamennyi politikai erô átérezze a javaslat fontosságát — hangoztatta az államfô.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI érdeklôdésére elmondta: a státustörvény ügyében az RMDSZ eddig is szorgalmazta a magyar és a román kormány közötti egyeztetést. — A konzultációk jelenleg is folynak, és jó irányba haladnak — tette hozzá.

Jelezte, hogy a közeljövô feladatai közé tartozik az ajánló szervezetek létrehozása, valamint az igénylések begyûjtése.

Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetô alelnöke szerint a szlovák és román részrôl elhangzott, a státustörvénnyel kapcsolatos kifogások belpolitikai fogantatásúak.

— Nem azért vannak kifogások, mert talán nem kaptak az illetô kormányok különbözô csatornákon elegendô információt a törvény elôkészítése során, hanem inkább a saját nacionalista ellenzékeiknek üzentek azzal, hogy felemelték szavukat a státusztörvénnyel szemben — fogalmazott a felvidéki magyar politikus.

Hozzátette: a Magyar Koalíció Pártja többször tudatta a sajtón keresztül a szlovák közvéleménnyel, hogy a státustörvényre nem lenne szükség, ha a szlovák költségvetés nem alázná meg a magyar kultúrát.

— Ha ugyanolyan támogatásban részesülnének a magyar kulturális élet szervezetei, mint a szlovák szervezetek és intézmények, akkor nyilván nem lenne szükség arra, hogy a magyarországi adófizetôk pénzébôl kelljen támogatni a határon túli magyar kultúrát — vélekedett Duray Miklós.

Közölte: a maguk részérôl kellô idôben tájékoztatták a szlovák közvéleményt, de a státustörvény által gerjesztett feszültségek szerinte mindaddig létezni fognak, ameddig abból valamilyen belpolitikai hasznot lehet elérni.

A polgármester meggondolta magát: mégsem lesz ma délután tanácsülés. Szerdán Gheorghe Funar visszavonta a helyi döntéshozó testület összehívására vonatkozó, pár nappal ezelôtt kiadott polgármesteri rendeletet. Funar érvei nem változtak: szerinte az új közigazgatási törvény életbe lépésével több tanácsos mandátuma megszûnt, ugyanis nem mondtak le a helyhatóság hatáskörébe tartozó önálló vállalatok vezetôtanácsában betöltött tisztségükrôl. A polgármester törvényértelmezése szerint ugyanis a két tisztég összeférhetetlen.

Szerdán a polgármester közleményekkel és Vasile Soporan prefektushoz intézett leveleivel árasztotta el szerkesztôségünket. Funar többek között azt állítja, hogy a nagy-romániás tanácsosok többsége kész lemondani mandátumáról annak érdekében, hogy a szerintük törvénytelenül mûködô városi tanácsot fel lehessen oszlatni. Ugyanakkor a polgármester több kérdést intézett a prefektushoz: többek között arra kíváncsi, ki és mi késztette a prefektust a törvény megszegésére, miért támogatja a Ioan Rus belügyminiszter, Radu Sârbu volt FPS-igazgató és Eckstein-Kovács Péter kitervelte „iszonyatos koalíciót".

Pálffy Károly RMDSZ-tanácsostól megtudtuk: az érdekvédelmi szövetség tanácsosai este 7-tôl találkoztak a helyzet megvitatása végett. — A polgármester azt is megtehette volna, hogy összehív bennünket és az ülés elején visszavonja az összes, általa elôterjesztett határozattervezetet. Erre már volt példa. Arra is emlékeztetett: amennyiben a tanácsosok napirendi pontot javasolnak, a tervezetet a városháza illetékes osztályának 30 napon belül kell véleményeznie.

Egyelôre nem tudni, hogy a tanácsosok mikorra hívják össze a tanácsülést. A törvény értelmében a városatyák egyharmada megteheti ezt.

K. O.

— Ne igyunk elôre a medve bôrére — nyilatkozta múlt csütörtökön a magyarországi Apáczai-alapítvány támogatásával szeptember elsejétôl beindítandó 2500 forintos tanszercsomag segéllyel kapcsolatban a Szabadságnak Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) országos elnöke, és mint az késôbb kiderült, igaza volt: az alapítvány kuratóriuma ugyanis nem döntött hétfôn az ügyben, és a pályázat végleges elbírálását — mint ahogy azt eredetileg is tervezték — júliusra hagyták.

A segéllyel kapcsolatban — a Szabadság kezdeményezésére — vita indult a sajtóban arról, hogy mit is jelent valójában ez a 2500 forint értékû tanszercsomag. Murvai László, a Nevelési és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója, aki korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy „egy ekkora összeggel még szimbolikusan sem lehet segíteni a magyar anyanyelven tanuló elsôsök ügyén", tegnap a következôket mondta:

— Az Apáczai-közalapítvány gesztusa, amely szerint a szeptemberi iskolakezdéskor minden magyar iskolába járó elsôs 2500 forint értékû tanszercsomagot fog kapni, éppen olyan hullámokat kavar a román közvéleményben, mint a státustörvény. A különféle nyilatkozatok pontatlansága egy közalapítványi kezdeményezést azonos szintre emelte a magyar állam kisebbségtámogató politikájával. A ki nem fejtett gondolatok is ezt segítették elô mind a magyar, mind a román sajtóban. Az összemosás miatt így aztán irritálóvá vált egy szép szimbolikus gesztus, mert azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy az Apáczai közalapítvány adománya növelni fogja a magyar iskolába iratkozó gyerekek számát. Bárcsak növelné!. Az lenne a helyes, ha a közvélemény annak fogná fel ezt a gesztust, ami az valójában: egy csokor virág árának, amivel az elsôosztályosoknak kedveskednek az iskolába indulás napján.

Szôcs Judit, az RMPSZ alelnöke szerint a 2500 forint valóban nem oldja meg a magyar elsôsök ügyét, de a gesztusnak szimbólum értéke van — mondta, majd hozzátette: értékelni kell azt, hogy most már jobban odafigyel az anyaország az erdélyi elemi oktatás gondjaira, és azt is, hogy a tanszercsomag-segélyprogram beindítása egyértelmûen jelzi a nemzetben gondolkodás térhódítását.

Mint ismeretes, az RMPSZ minden magyar tagozatra iratott elsôosztályos számára kiutalandó, 2500 forint értékû tanszercsomag-pályázatot nyújtott be a magyarországi Apáczai-alapítványhoz. A pedagógusszervezet rendkívül bizakodónak mutatkozott a pályázat elbírálásával kapcsolatban, és szinte biztosra vették, hogy május 28-án, hétfôn pozitív döntés születik.

Szerda délután Lászlófy Páltól megtudtuk: a pályázati elbírálás ügyének több olyan vonzata is volt, amelyek idehaza nem voltak kellôen ismertek. Az Apáczai-alapítvány például nem májusban kellett volna döntsön az ügyrôl —, mint azt sokan tudni vélték mifelénk — hanem júliusban, a kuratóriumi gyûlésen. A pályázatot már csak azért sem tudták volna azon az ominózus hétfôi napon elbírálni, mert a dosszié nem volt teljes (a két hiányzó iratot különben június 18-ig kell benyújtania az RMPSZ-nek az alapítvány titkárságán).

Szabó Csaba

Az RMDSZ képviselôi kivonultak tegnap a Képviselôház Jogi Bizottsága és az Emberjogi Bizottság közös ülésérôl. Székely Ervin képviselô a Mediafaxnak elmondta, hogy azért kényszerültek a tiltakozás ezen formájára, mert a bizottság elnöke, az RTDP színeit képviselô elnök, Ionel Olteanu nem tartja be a mûködési szabályzatot. A casus bellit ez egyszer Cornel Bãdoiu RTDP-s képviselô azon javaslata képezte, hogy kormányrendeletbôl töröljék a megszorítást, miszerint a munkaerô alkalmazók nem részesíthetnek hátrányban senkit azért, mert az homoszexuális.

A szavazásra bocsátott javaslat 12 igenlô voksot kapott a nagy-romániások és az RTDP egyes tagjai részérôl, és 11 nemet (RMDSZ, NLP, DP, RTDP) valamint egy tartózkodást.

Olteanu elnök az eredményt úgy értelmezte, hogy az elôbbi csoportosulás akarata gyôzött, annak ellenére, hogy az eredmény — érdemben — 12–12 volt.

Székely elmondta: az RMDSZ addig nem vesz részt a bizottság munkálataiban, amig ennek elnöke nem hagy fel sajátos szabályzat-értelmezô szokásaival.

A Kolozs Megyei Szabad Közoktatási Szakszervezet (SLIPC) közzétette a képesség- illetve érettségi vizsgák bojkottálásával kapcsolatos kérdôívek feldolgozásának elsô eredményeit. Stanca Constantinescu megyei elnök a Szabadságnak elmondta, hogy eddig a kérdôíveknek csak a fele érkezett be, és a kb. 6 300 válasz közül csak mintegy 3300-an, tehát ötven százaléknál valamivel többen tették le voksukat a bojkott mellett. A szakszervezeti vezetôk azzal magyarázzák a vártnál kisebb bojkott-kedvet, hogy nagyon sokan figyelmetlenül töltötték ki az ívet, és nem értették meg pontosan, mirôl is kéri véleményüket a SLIPC.

A péntekig beérkezett kérdôívek eredményeit hét végén tárgyalja meg a szakszervezet megyei vezetôsége, és hétfôn fog sor kerülni Bukarestben az országos egyeztetésre.

Sz. Cs.

Hajdani fogvatartási helyét látogatta meg a nagyenyedi börtön mintegy harminc egykori politikai foglya. A nyolcvanas években — több-kevesebb ideig — mindannyiuknak „kötelezô otthonuk" volt a börtön. Egyeseket az akkori rendszer kiszolgálói három, másokat húsz év szabadságvesztésre ítéltek. A kommunista rendszer utolsó évtizedének politkai foglyairól alig hallani, létezésük igen kellemetlen a ma fontos tisztségeket betöltô hajdani bíráiknak, vallatóiknak. A körülöttük szövôdött hallgatásról Borbély Ernô politikai elítélt beszélt.

Az Európai Unió tagországainak anyagi támogatásával dokumentumfilm készül a volt politikai elítéltekrôl. A kommunista rendszer ellen felszólaló vagy tevékenykedô személyeket a csíkszeredai székhelyû Pro Democratia Egyesület hívta meg Nagyenyedre.

A nyolcvanas években úgymond politikai tevékenységükért bebörtönzött személyekrôl igen keveset tud a közvélemény. Az egyesület célja: beszélgetések kezdeményezése a volt cellatársak között, a még el nem mondott emlékek felelevenítése, beszélgetés a börtön mai vezetôivel.

A Pro Democratia Egyesületnek az is célja, hogy befolyásolja a mai fegyházpolitikát, illetve azokat a jogszabályokat, amelyek alapján egy bizonyos típusú börtön mûködött, amelynek szelleme néha ma is kísért, és rossz hatással van az elítéltekre.

A volt politikai rabok vegyes érzelmekrôl vallottak. Úgy érzem, emlékeik tolmácsolása nem lehet feladatom. Néhányan elmondták, hogy a lehetôségekhez mérten, ma civilizált körülmények között tölthetik le az elítéltek a büntetésüket, a zárt rendszer jó értelemben változott és változik.

Sokan eljöttek Nagyenyedre. Legtöbbjük romániai lakhellyel rendelkezik, de „hazajöttek" Magyarországról, Németországból és az Amerikai Egyesült Államokból is.

— Az összejövetel megszervezésének ötlete abból a szomorú tapasztalatból támadt, hogy amíg az 50-es, 60-as évek bebörtönzöttjeirôl sokat beszélnek, addig körülöttünk érthetetlen csend van. Évekig keresték ennek a magyarázatát. A kétféle történelemmel magyarázzák a jelenséget: egyrészt van az, amit a diákok az iskolában tanulnak, a hivatalos verzió, másrészt ott van az élô történelem, amelynek a szereplôi még életben vannak. A körülöttünk lévô hallgatás ebben rejlik. A szekusok, a bíráink és a vallatóink még életben vannak, sôt, fontos tisztségeket töltenek be, beépültek az államapparátus struktúráiba. Nekik érdekük a hallgatás, hiszen mi élô bizonyítékai vagyunk annak, hogy ember emberrel mit tud elkövetni. Nem tartjuk magunkat hôsöknek, és nem is kérünk ilyen titulust, hanem a múlt helyes magyarázatát, a történetek megjelenítését, és azok rögzítésének valódiságát kívánjuk.

Azt akarjuk, vegye mindenki tudomásul, hogy a kommunista diktatúra alatt néhányunknak, tetteivel, szándékában állt a rezsim megváltoztatása. Feltettük az alapkérdést, hogy volt-e akkori attitûdünknek értelme. Évekbe telt, amíg megkaptuk önmagunk számára a választ: volt értelme. Ha többet nem is értünk vele, de legalább reményt keltettünk, hozzájárultunk egy erkölcsösebb társadalmi tudat fenntartásához.

Mezei Sándor

A kis- és nagykereskedelemmel illetve a külkereskedelemmel foglalkozó vállalat 1991-tôl egyre sikeresebb tevékenységet folytat. 1996-ban már elérte a 7 milliárd lejes forgalmat, ami a Kolozs megyei kereskedelmi vállalatok toplistáján a 3. helyet jelentette. A Promod Import Export Kft.-nek két fôosztálya van: a Textiles (másodkézbôl származó ruházati cikkek importja és forgalmazása) és az Electro (korszerû villamossági gépek és felszerelések nagybani és kiskereskedelmi forgalmazása). A ruházati osztály tavaly havonta összesen 100 tonna ruházat kiválasztására alkalmas nagykereskedelmi raktárral rendelkezett Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön, ugyanakkor négy textiláruk forgalmazására alkalmas üzletet is üzemeltetett. Az elektro-ágazat nagykereskedelmi raktárakat mûködtet Kolozsváron és Marosvásárhelyen, valamint nagyszámú forgalmazót az egész országban. 1999-ben a tevékenységi kör bôvült: a Szentegyház utcában beindult a Nobila Casa belsô lakásdíszítéseket árusító üzlet és a Phoenix könyvesbolt.

Székely Zsuzsanna vezérigazgató irányítása alatt a Promod Import Export Kft. jelenleg 106 alkalmazottjának biztosít munkát, közülük 57 Magyarfenesen dolgozik. Munkatársainak átlagéletkora 35 év, felsôfokú végzettségû 17 alkalmazott. A vállalat évi forgalma 1999-ben 25 milliárd lej, 2000-ben már 40 milliárd lej volt. Fennállásának tíz éve alatt az ügyfelek száma meghaladta a kétezret. A legsikeresebb kolozsvári magyar érdekeltségû vállalat 10 éves évfordulója alkalmából a tegnap sajtóértekezletet tartottak, este pedig az Egyetemiek Háza vendéglôjében fogadást tartottak a meghívottak számára.

EMBERI JOGI ELÔADÁST TART TANÁROKNAK a Romániai-Brit Emberi Jogi Oktatási Szervezet (OPEDDO) június 2-án, szombaton de. 9.30 és 13.30 óra között a Brassai Sámuel Líceum biológia laboratóriumában. Dr. David Harris neves londoni emberi jogi szakértô és egyetemi tanár, az OPEDDO elnöke, az iskolai oktatás és az emberi jogok kérdéskörének összefonódásáról beszél minden érdeklôdô tanár számára.

AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET BÖLCSÉSZET-, NYELV- ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYA felolvasóülést tart 2001. június elsején du. 6 órakor a Tamás András/I.Ghica u. 12. szám alatti EME-házban. Illyés Szilárd A bibói nemzetfogalom címmel tart elôadást. Mindenkit szeretettel várnak.

STÁTUSTÖRVÉNY-VITAESTRE kerül sor a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társaságának szervezésében 2001. május 31-én, délután 6 órakor, a Politológia Kar 41–es termében. Meghívottak: Bakk Miklós, politikai elemzô, Székely István, a Magyar Kisebbség szerkesztôje, Bodó Barna, Temes megyei tanácsos, egyetemi tanár. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak!

A PUCK BÁBSZÍNHÁZ mûvészei, László György és csapata június 1-jén déli 12 órakor ismét a Gaudeamus könyvesboltban szórakoztatják a gyermekeket, elevenítik meg a mesehôsöket. Könyvsorsolás is lesz. Mindenkit szeretettel várnak.

ÜNNEPI ÜLÉST TART kézimunkakörének 10 éves fennállása alkalmából a Kolozsvári Unitárius Nôszövetség május 31-én, csütörtökön du. 4 órától a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében. Az ünnepi ülést követô eladással egybekötött kiállításra minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A ZURBOLÓ TÁNCHÁZ ezen a csütörtökön is megtartja rendezvényét a Tranzit Házban (Malom/Baritiu utca 16.). Délután 5–6 óra között gyermektáncház, este 7–11 óra között felnôtt-táncház. Ma este 7–8 óra között széki és magyarpalatkai táncokat tanítanak. Meghívott a kolozsvári Tarisznyás zenekar. Muzsikál a Zurboló Táncegyüttes zenekara.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT TART az RMDSZ külmonostori szervezete június 1-jén, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER SZENÁTOR június 1-jén, pénteken 11–13 óra között tartja fogadóóráját a Fürdô/Pavlov/Hossu utca 21. szám alatti RMDSZ-székházban.

ADRIAN GHENIE rajzaiból nyílik kiállítás május 31-én du. 5 órakor a Sindan Mûvelôdési Központ Galériájában (Szentegyház/I.Maniu 6/10.). A tárlat június 7-ig tekinthetô meg szombat és vasárnap kivételével naponta 9–17 óra között.

A HELTAI ALAPÍTVÁNY felhívja figyelmét a kolozsvári és a Kolozsvár környéki lakosoknak, hogy közvetítésükkel év végi jutalomkönyveket adományozhatnak a szegényebb falusi iskolák részére. Az adományokat a gróf Mikó Imre Könyvtárba, a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alá, 10–18 óra között lehet behozni. Köszönet a segítségért.

Harminc elôadást láthat a zsûri és a közönség a határon túli magyar színházak pénteken Kisvárdán kezdôdô, kilenc napos, XIII. Fesztiválján.

Nyakó Béla, a rendezô kisvárdai Várszínház és Mûvészetek Háza igazgatója szerdán az MTI-nek elmondta: a fesztiválon huszonnégy határon túli társulat és három magyarországi teátrum vesz részt.

A fesztivál nyitónapján a Szabadkai Népszínház Weöres–Verebes: Holdbeli csónakosát a várszínpadon, a budapesti International Buda Stage Színház a G.Ö.R.CS. címû darabot a Mûvészetek Háza színháztermében mutatja be.

A romániai magyar színházak közül a fesztiválra várják a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti, a székelyudvarhelyi és a temesvári társulatot.

Bemutatkoznak továbbá a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színmûvészeti tanszéke és a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem növendékei is.

Erdély négy városából — Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti — hat gyermek- és ifjúsági színház lép fel a fesztiválon.

Jugoszláviából a szabadkai Népszínház mellett a szabadkai Kosztolányi Színház, a szabadkai Gyermekszínház és az újvidéki Színház a kisvárdai vendégszereplô.

Szlovákiából a kassai Thália Színház és a révkomáromi Jókai Színház, míg Ukrajnából a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház mûvészei lépnek fel.

A Buda Stage mellett az anyaországi társulatokat a budapesti Várszínház és a szegedi Nemzeti Színház képviseli a fesztiválon.

Bánffy Miklós és kortársai (1920–1940 — történelem, helyszín, lét, valóság, megmaradás) címmel nyílik kiállítás könyvekbôl, kéziratokból, képekbôl Marosvásárhelyen, a Bernády-házban (Horea út 6.) 2001. június 2-án, délben 12 órakor. Bevezetôt Dávid Gyula irodalomtörténész mond, a mûvészi mûsorban közremûködik Csiha Nagy Emese hárfán. A kiállítás anyaga Hantz Lám Irén, Koós Ferenc, Marosi Barna és Varduca György magángyûjteményébôl állt össze. A rendezvény eszmei elindítója és anyagi támogatója Kabdebó Lívia asszony, Bánffy Miklós kolozsvári lánya. A szervezés és az anyag összeállítása Varduca György munkája.

Dr. Bánffy Miklós gróf (író, grafikus, rendezô, politikus, az erdélyi kultúrélet nagy személyisége) 1950. június 5-én hunyt el.

Három díszdoktori címet adományoz június elsején a Babes–Bolyai Tudományegyetem. Reggel 9 órakor a Fizika Kar javaslatára dr. Hans Peter Trommsdorf professzort, a Grenoble-i Egyetem tanárát, de. 11 órakor az Ortodox Teológia és a Bölcsész Kar elôterjesztésére Bartolomeu Anania érseket, du. 5 órakor pedig az Európa Tudományok Karának javaslatára dr. Wichard Woyke professzort, a Westfalische Wilhelms-Universitat Münster tanárát avatják díszdoktorrá.

Gyermeknapnapi ajándékképpen június elsején, korosztálytól függetlenül, valamennyi gyermek ingyen iratkozhat be a megyei könyvtárba. A szükséges iratok: saját vagy a szülôk személyi igazolványa, igazolványkép és ellenôrzô könyv. Beiratkozni június elsején 9–19 óra között lehet a könyvtár valamennyi részlegénél és fiókjánál.

Kutya ügyességi verseny
A Kolozs Megyei Ebtenyésztôk Egyesülete és a Polgári Védelem kutyaidomítási bemutatót és ügyességi versenyt tart június elsején délután 6 órától a Gépész utcai CFR stadionban. A 14 évnél fiatalabb gyermekek belépése ingyes. További információk a 196634-es, 092/294-020, 095/266-125 telefonon vagy a http://www.ccucluj.home.ro weblapon.

Ahány ember, annyi életforma. Az irodalmi mûvekben, mint emberi alkotásokban, szinte közösségi normaként követhetô életformák jelennek meg, mindegyik ellátva a kor pecsétjével, melyben született. A képzômûvészeti alkotások is életformákról tanúskodnak, csak több teret engednek az egyén fejlôdésének. Megcsodáljuk Michelangelo Dávidját és Raffaello Fátyolos nôjét, de senki se akar olyan lenni, mint ôk.

A fényképészetre is érvényes mindez. Szemléltet, bemutat, mozdulatokat rögzít — a fénykép az alkotó sajátos életformájának kicsapódása. A nézô szabadon integrálhatja tudatába a látottakat. Végiglapozva Márton Zoltán fotóalbumát, szemtanúi lehetünk tájköntösbe bújtatott emberi mivoltunk magasztosságának és bukásának, tragédiájának egyaránt. Elsô látásra úgy tûnik, Márton Zoltán már a kvázi kivülállóként látja-láttatja mindezt, és ennek a kívülrôl látásnak a magyarázata egyszerûen csak annyi, hogy Svédországban él, és azon generációhoz tartozik, amelynek tagjai — Veress Zoltán szavaival élve — „már nemcsak visszanéznek félútjukból a szülôföldre, sok esetben csak szüleik szülôföldjére, hanem vissza is járnak oda".

Talán jól is van mindez így: szükségünk van a más tájakon élô, hazapillantó, hazavágyó emberek tekintetére. Csak tôlük tanulhatjuk meg igazán, mit jelent itt lenni, vállalni saját életmódunkat — gondolhatják sokan.

Valóban ilyen egyszerû lenne az egész? Egy immár Svédországban lakó fiatalember Kusturica-hangulatú fényképeinek szerencsés gyûjteménye lenne a Modus vivendi?

Nincs kiszolgáltatottabb, mint az a fényképész, aki olyan erdélyi fotóalbumot szerkeszt, amelyben egy-egy település transzszilván jegyeit, erdélyiségét, földrajzi és biológiai létét egyetlen (vagy legfeljebb két-három) fényképben akarja jellemezni, retinára rögzíteni. Ilyenkor bárki láthatja, mi van a lelkében, mi az, ami tudatalattijának mohazöldjébôl elôtolul — mi az, amitôl fél, mi az, amit a láttatással… el akar titkolni magáról.

A Fehér megyei Torockót a szerzô két „képben" határozza meg: az egyiken egy fehér ló mozdul, a másikon körzômozdulatot idézô hajlott háttal dolgozik egy öregasszony — a háttérben persze az ellenmozdulat, a statikus referencia-szimbólum, a Székelykô. Két kép — ennyiben szintetizálja Márton Zoltán mindazt, amit Ignácz Rózsa Torockói gyásza, Jókai Egy az Istene, Gyallay Domokos Vaskenyéren címû regényei hosszú oldalakon keresztül „láttatnak" az olvasóval. Akit megérintett valaha az egykori virágzó bányavároska csendes pusztulásának szomorú szépsége, döbbenten fedezi fel, hány regényjelenetet, történelmi epizódot vagy helyi eseményt lehetne ennek a két képnek a felhasználásával — illetve ezek számítógépes feldolgozásaival — illusztrálni. Hogy mi minden van ebben a kétszer nem tudom hány négyzetcentiméternyi hangulat-, vagy pontosabban mondva: lelkiállapot-felvételen!

Svéd szemmel lát-láttat Márton Zoltán? Kusturica-Erdélyt lát maga körül? Ugyan már.

A képlet egyszerûbb, mint gondolnánk. A szerzô vívódásainak-vágyódásainak fotogrammja ez az album. Nem törekszik tökéletességre — önmagát teríti ki. Ha Moldvában, Olténiában készítette volna a felvételeket, valószínûleg hasonló alaphangulatot gerjesztett volna „olvasóiban".

Ideje meglátni a tehetséges Márton Zoltánban nemcsak azt, amit — akár az ügyes csempész a határon — csalétekként az olvasó elé tol. A szerzô neo-transzszilván tájruhája alatt ugyanis ott simul az univerzális fotós jogging-felszerelése.

Az univerzális fotósé, akinek nagy gondja nem a Modus vivendi 2 lesz majd — ezt ugyanis kisujjából kirázza, akárcsak a 3-at, és X-ediket —, hanem az, hogy talál-e majd lelki tartalékokat arra, hogy a világban járva-kelve meglássa és feldolgozza magában azokat a fehér lovakat és görnyedt öregasszonyokat, amelyek üzenetét nem a kisebbségi lét és kétnyelvû helységnévtáblák problémája teszi drámaivá, hanem maga a mozdulat.

A mozdulat egyetemessége, univerzalitása.

Szabó Csaba
Vasvári-Szabó Márta
(Világhírnév — 6.sz.)

Harmadik sikeres évét zárta május utolsó hétfôjén a dr. Nagy Lajos alapította Asztmaklub. Jelenlegi vezetôi, dr. Fábián András és dr. Bodizs György fôorvosok a légszennyezôdésrôl, a virágpor, az állati szôr és hulladékok okozta káros hatásokról szóltak. Ugyanakkor hangsúlyozták: a tünetek súlyossági foka nagymértékben függ a beteg lelkiállapotától.

Városunk polgármesterének napok óta tartó újabb hecckampánya a helyhatósági törvény kisebbségi jogokat érintô szakaszai ellen senkit sem lep meg. A polgármester legjobb formáját mutatja be egy olyan beteg személyiségnek, akinek folyton visszatérô kényszerképzete a magyargyûlölet, a kisebbségellenesség. A románok megmosolyogják, de sokan titkon szorítnak neki, hadd mutassa meg a magyaroknak, ki itt az úr. Az állami hatalom képviselôi a polgármester mutatványaira Pilátusként mossák kezüket, óvatosan oda-odaszólva, hogy hát jó volna alkalmazni a törvényt. Ha a polgármester mégsem akarja betartani, lelke rajta, nincs mit tenni, mert ô választott helyi hivatalosság, és ugyebár Romániában szent és sérthetetlen a helyi autonómia. Fôleg akkor, ha kisebbségellenes kérdésekben kell áthárítani a felelôsséget egyik hivatalból a másikba.

A polgármester immár közel egy évtizede lovon érzi magát, hiszen bármiféle törvénytelenséget követett is el, az ország nagyobb része rendôrséggel, bírósággal együtt felsorakozott mögéje. Ô a nagyromán szellemiség megtestesítôje, amolyan fenegyerek, akit pátyolgatni, védelmezni kell, mert a mindenkori román hatalomnak szüksége van rá. Úgy tudják, hogy az erdélyi magyarságra akkor lehet igazi ütést mérni, ha a kincses várost lassan, de biztosan kiveszik a kezébôl. Funari közremûködéssel ez nagyjából sikerült is. Békeidôben szinte példátlan az a fegyver nélküli, de annál veszélyesebb közelharc, amit itt immár egy évtizede Kolozsvár magyarsága ellen folytatnak, szüntelenül támadva múltját, jelenét és jövôjét. A funari gyûlölet szelleme kiszabadult a palackból, s a xenofóbiára hajlamosított románok zöme mellé állt. Ezért lehetett 2000-ben újraválasztani. Mert Victor Ciorbeanak, Emil Constantinescunak, Ion Iliescunak vagy Adrian Nãstasenak is egyformán szüksége volt erre a szélsôségesen nacionalista hôzöngôre, s mindaddig szükség is lesz rá, amíg a lehetetlen gazdasági helyzetrôl el kell terelni a figyelmet. Az mellékes, hogy Funar nagy-romániás párttag: lehetne demokrata, liberális, RTDP-és, nem ezért van szükség rá.

A mindenkori román belpoltika jellegzetes kétszínûségének a hiteles képviselôje ô, akivel a legpiszkosabb munkát végeztetik el. Végeredményben ezért nem fog rajta a törvény, és amíg Románia változatlanul a kétkulacsos politikát folytatja, a polgármester bármit elkövethet Kolozsváron, bántódása nem eshet.

Számomra változatlanul rejtély, hogy az RMDSZ az évek során miért nem lépett fel határozottabban akkor, amikor a polgármester súlyos magyarellenes kijelentésekre és tettekre ragadtatta el magát. Az is érthetetlen, miért nem tiltakozott annak idején a magyar külügy, amikor Funar meggyalázta Kolozsvár fôkonzulátusát? Miért nem indított ellene az RMDSZ magyarellenes gyalázkodásért (amely legalább olyan súlyos, mint a nyílt antiszemitizmus) bûnügyi eljárást, akár Strasbourgig víve az ügyet? Frunda György az Európa Tanácsban vajon hányszor kért szót a romániai és ezen belül is a kolozsvári magyarságot ért igen súlyos támadások ügyében? Az RMDSZ csúcsvezetôsége, illetve az SZKT mikor foglalkozott utoljára érdemben a Kolozsváron kialakult áldatlan helyzettel? Kolozs megyei RMDSZ-képviselôink és szenátoraink mikor fogalmaztak meg utoljára nyilvános tiltakozást a súlyos kolozsvári visszaélések ügyében? Ezek nyilván olyan kérdések, amelyekre az ember nem kap, nem kaphat választ, mert magyar politikusainknak egyszerûbb beletörôdni a jelenségbe, és legyinteni: nem ôk a hibásak ezért.

Vajon így van ez? Kik tehetôk felelôssé azért, hogy Bill Clinton amerikai elnök nem is olyan régen Romániát a kisebbségi ügyek megoldásában európai példaképnek tekintette, véleményét pedig azóta sok nyugati politikus osztja. Az sem tartozik vajon politikusainkra, hogy mennyire pontosan ismeri a mûvelt világ szûkebb pátriánk realitásait?

Makkay József

Évekkel ezelôtt mindenki azt mondta, hogy az átmeneti korszaknak van egy sikerreceptje, s ennek alapján készültek tervek, stratégiák, elvek és minden egyéb, de hát ezzel együtt a tények kosarába csak fekete golyók kerültek. Az átmenet valójában sokkal könnyebben megvalósítható, mint amilyennek tûnik; csakhogy a mi politikusainknak nincs semmi kapcsolatuk a valósággal, ôk kimondottan csak szlógeneket lobogtatnak választási tôke kovácsolására, azzal az egyetlen picurka céllal, hogy a hatalmat magukhoz ragadhassák. Ezt követi a sajtszeletek végnélküli osztogatása. A zavarosság ködének szétoszlatására néhány pontosítás szükséges:

1. Törvények és intézmények. A totalitarizmusból a demokráciába való átmenet korszaka az, amikor egy csoport kezébôl a hatalom átmegy egy koherens, szilárd, hatékony jogrend által megbízott csoport kezébe, akik mindig függetlenek az éppen hatalmon lévôktôl. Mindez nem igényel különösebb befektetést, csak politikai akaratot. Az Európa felé vezetô úton jelenleg legreálisabb lehetôség az integrálódás felgyorsítása: felzárkózni az európai demokráciákhoz és intézményrendszerekhez. A NATO-hoz — mint legerôsebb intézményhez — csatlakozás folyamatának felgyorsítása a hadsereg Nyugathoz kapcsolódásával még erôteljesebb motorja lehet az annyira szükséges radikális változásnak.

2. Tulajdon és magánosítás. Semmi sem valósítható meg Romániában, amíg nem tisztázódik a tulajdon kérdése. Ami a privatizációt illeti, ezt mielôbb be kell fejezni, amivel gátat vethetnénk az állami vállalatok további széthordásának és az alkalmazottak manipulálhatóságának.

3. Pénzforgalom. A forradalom utáni joghézag a maffiózóknak kedvezett a nemzeti vagyon soha nem látott kirablásában. Ennek megakadályozásához hatékony rendszerre van szükség, amely nyugati modell szerint áttekinthetôvé teszi a pénzügyeket és megszilárdítja a pénz- és bankrendszer intézményeit.

4. Az ország újjáépítése. A forradalom utáni bármilyen színezetû kormánynak (természetesen demokratikus keretek között) ugyanazt kellett volna célul tûznie az újjáépítés terén: hogy a lakosság közlekedhessen, kapcsolatot teremthessen, legyen mit ennie, öltözködhessen, legyen lakása, hozzáférhessen a tanuláshoz, egészségügyhöz, kultúrához. Íme tehát ezek a prioritások: erôs infrastruktúra megvalósítása (utak, autópályák, víz-, villany- hôenergia-ellátás, kanalizálás, telefon, stb.), a mezôgazdaság és az élelmiszeripar, az építôipar, a tanügy, egészségügy, kultúra fejlesztése. Ráadásul nagy figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre és a nemzet szellemi potenciáljának értékesítésére. A sürgôsség nem azt jelenti, hogy az államnak kell most már — az eredménytelen centralizmus szellemében — mindennel foglalkoznia, ahogy a szomorú idôkben megszoktuk. Az államnak törvényes keretet és intézményeket kell biztosítania és támogatnia a gazdaság legfontosabb szektorait, de ellenôriznie is a törvények szigorú betartását. A többi a szakértelem, a piaci kereslet és kínálat törvénye alapján magától kialakítja az autentikus piacgazdaságot.

Sajnos ilyen és ehhez hasonló alapokra épülô irányzatot, stratégiát, tervet és egyebet nem találhatunk a politikai pártok dagályos, zavaros elképzelései között. Csak olyan kétségbeesett kezdeményezéseket, amelyek inkább propagandisztikus célzatúak. Ráadásul a költségvetés még mindig nem több egyszerû könyvelôi osztogatásnál (nyilván azért, mert nem koherens, hosszú távú stratégia eredménye), s ez okozza, hogy az ország továbbra is ebben a nyomorult, végeérhetetlen átmeneti állapotban található. Az ok igen egyszerû: a politikai pártok nem a fellendülésben, hanem a nyomor fenntartásában érdekeltek. Ugyanis ez az állapot hajthatja nekik a legnagyobb hasznot.

Bogdan Ficeac
(A România liberã 2001. május 10-i számában megjelent szöveg fordítása.)

Újabb kiegészítés
Az 1944 októbere utáni társadalmi változások következtében megnôtt a középiskolákba, s így a Református Kollégiumba beiratkozott munkás és iparos származású tanulók száma. Sok olyan gyermek volt közöttük, aki éles eszével és szorgalmával kitûnôen megállta helyét a tanulásban. Viszont az is igaz, hogy még nagyobb volt azoknak a száma, akik nem voltak középiskolába valók, de szüleik azt gondolták, hogy a megváltozott körülmények között maga a munkás származás már elég arra, hogy csemetéik a középiskolát „hivatalból" elvégezzék. A Református Kollégium tanári kara azonban nem állt be azok sorába, akik a középiskolákat minél hamarabb állami diplomagyártó vállalatokká igyekeztek süllyeszteni. Gönczi László kollégiumi igazgató az 1945/46-os iskolai évrôl szóló beszámolójában ezt írta: „...a tanulók elbírálásában további engedményeket nem lehet tenni, bár ilyen irányú törekvések megnyilvánulnak".

Ezeknek a törekvéseknek adott hangot a kolozsvári Igazság címû napilap 1946. szeptember 24-i számában Balla Károly: Új szellemet, tisztogatást, népi nevelést, gyakorlati oktatást a református kollégiumban! címû támadó jellegû cikkében. A kollégium tanári kara az újságcikkre közös Nyilatkozatban válaszolt 1946. szeptember 26-án: „Az iskola statisztikai adataiból megállapítható, miszerint az ifjúság tanulmányi elbírálásában semmilyen osztályelfogultság nem érvényesül, s köztudomású, hogy a kollégiumban vezetô tisztségeket betöltô szülôk gyermekeivel szemben is a legszigorúbb mértéket alkalmazza."

És ez így volt igaz. A kollégiumban sem 1944 elôtt, sem azután egy tanár sem adta az érdemjegyeket aszerint, hogy valakinek cipész volt az apja vagy püspök. Az elmúlt évszázadok során rengeteg példát lehet felhozni kitûnô osztályzatot kiérdemelt szolgatanulókról, földmûves vagy munkás és iparos szülôk gyermekeirôl éppúgy, mint elégtelen osztályzatot nyert orvos, lelkész vagy éppen kollégiumi tanárfiakról.

Valószínûleg az Igazság újságcikke pecsételte meg Koncz Rudolfnak, a kollégium görög–latin–francia szakos, akkor a II. C. osztályban francia nyelvet tanító tanárának sorsát. Koncz Rudolf 1919 óta szolgált a kollégiumban. 1940 és 1944 között a Tûzharcos Szövetség kolozsvári szervezetében játszott vezetô szerepet. Ismert sportember volt, vízilabda-játékvezetôként is tevékenykedett. 1944 ôszén Magyarországra távozott. Szentendrén húzódott meg, ahol a református polgári iskolában és a róm. kat. gimnáziumban tanított. 1946. január 2-án tért vissza Kolozsvárra és foglalta el újra állását a kollégiumban. 1947. május 4-rôl 5-re virradó éjszaka Deák Ferenc utcai lakásáról a Szekuritáté elhurcolta és a szamosújvári börtönbe zárta. A kollégium elöljárósága és az egyházkerület igazgatótanácsa mindent megtett mielôbbi kiszabadításáért. Az igazgatótanács táviratot intézett érdekében a miniszterelnökhöz, a nemzetnevelésügyi miniszterhez és a belügyminiszterhez, de választ nem kapott. Úgy tûnik, hogy a Magyar Népi Szövetség közbenjárása vezetett végül is hosszú idô után eredményre. Gönczi László 1947 decemberében az MNSZ-hez intézett levelében sürgeti Koncz Rudolf szabadonbocsátását, miután Czikó Lôrinc, a Magyar Népi Szövetség parlamenti képviselôje már kieszközölte felmentését. Koncz Rudolf 1948 februárjában szabadult, 9 hónapi fogság után. Hazatérése után nem tanított tovább, a nyugdíjkorhatárt túlhaladva. Azután jó húsz éven keresztül nap mint nap rótta véget nem érô sétáit Kolozsvár utcáin vitézkötéses barna kabátjában, hátratett kezekkel, egyenletes léptekkel, kihúzott derékkal, egyenes gerinccel, felemelt fejjel. Ha egyáltalán volt, akkor ennyibôl állt a Koncz Rudolf bosszúja a rezsimmel szemben.

Koncz Rudolf 1970-ben halt meg. A Házsongárdi temetôben nyugszik, egy olyan sírban, amelybe most mások temetkeznek, de akik megengedték, hogy a kollégiumi öregdiákok a sírkô hátlapjára 1997-ben emléktáblát állítsanak neki.

Kolozsvári József

Köszönetem azért lehet ôszinte, mert a kiegészítônek igaza van, pontosításai fontosak lehetnek abban az iskolatörténeti munkában, amely megírására, ha kedvét a magam emlékeivel felkeltettem, valószínûleg érdemes volna vállalkoznia. A Kollégiumi történetek nem iskolatörténet, hanem személyes visszaemlékezés. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a Kollégium, úgy, ahogy volt, neves és csak „diákneves" tanáraival, egész hangulatával, a falaival, a tablóival, a patinájával bennem — talán sokan másokban, több nemzedékben is — életre szóló, életet meghatározó nyomot hagyott. Ezért nem tartottam fontosnak a tanárok pontos nevét kikutatni, éppencsak emberi arcukat próbáltam felmutatni, hogy magunkhoz közelebb érezhessük ôket. Ezek után már nem annyira fontos, de azért megemlítem, hogy a mi osztályunkban Mikvik, abban a tanárinséges háború utáni évben rövid ideig valóban földrajzot tanított, igaz, nem is igen emlékszem tananyagára, de pálcájának csípôsségére, idegességére, amely bizonyára azért volt olyan felfokozott, mert nem a szaktantárgyát kellett nekünk tanítania — a saját bôrömön tapasztaltak alapján igencsak maradandó az emlékem. Sebess tanár urat pedig magam neveztem el Gusztinak, késôbb ez a név nyilván mást jelentett a magyar sport házatáját ismerôknek. Koncz Rudi pedig két évig tanított, és egyetlenegyszer sem bántott osztályunkban senkit. Kiegészítômnek azért lehettek más tapasztalatai, hiszen nem voltunk osztálytársak. Lehet, hogy el kellene fogadnom az ô tanárjellemzéseit, de nem tehetem. Tapasztalatai nem változtathatnak a magam hangulatkutató és ábrázoló igyekezetemen. Lehet, rossz a névmemóriám, de ha írásom tiszteletteljes sóvárgó hangulata megérintette, és velem együtt sóhajtásnyi vágyat érez hasonló iskolák után, akkor amúgy is megbocsátja szubjektivitásomat.

Tar Károly

Feltehetôen csak néhány mindenre elszánt magyar szurkoló lesz majd jelen szombaton Bukarestben a román–magyar labdarúgó vb-selejtezôn, mivel a jelek szerint nem sikerül megoldani a mérkôzés iránt érdeklôdôk szervezett kiutaztatását.

A bukaresti magyar nagykövetségen azt nyilatkozták, hogy a diplomáciai képviselet már felvette a kapcsolatot a belügyminisztériummal a selejtezôre érkezô magyar sportküldöttség, valamint a külképviselet épületének biztosítása ügyében.

A követség természetesen figyelemmel lesz a szervezetten érkezô magyar szurkolók biztonságára is, de eddig Bukarestbe a Magyar Labdarúgó-szövetségtôl olyan jelzés érkezett, hogy ilyen formában nem megy csoport a mérkôzésre, így minden magyar állampolgár a saját felelôsségére utazik a román fôvárosba, ha a helyszínen kívánja megnézni a találkozót.

A Ghencea-stadion katlanjában a vendégcsapat nem számíthat arra a „helyi támogatásra" sem, amelyet a magyar válogatott elôtt Bukarestben járt olaszok élveztek. A bukaresti olasz kolónia tagjai nagykövetségük segítségével szurkoltak Inzaghiéknak. A bukaresti olaszok autóbuszát rendôrök vezették fel a stadionhoz, ott elkülönített helyen a csendôrök vigyáztak testi épségükre, majd a mérkôzés után ismét rendôri kísérettel távoztak az olasz siker színhelyérôl.

A magyar nagykövetség illetékesei azt is közölték, hogy a bukaresti magyar kolónia tagjainak részérôl nem merült fel az igény, hogy ilyen formában biztosítsák számukra a bejutást a mérkôzésre.

Az aggodalom megmagyarázható, de a félelem nem teljesen indokolt, s ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a focirajongó bukaresti olasz kolónia esetében sem volt tulajdonképpen szükség különösebb védelemre: a rendôrök és a csendôrök jelenléte inkább a könnyebb mozgást és a megnyugtatást szolgálta.

A magyar labdarúgó válogatott utoljára két évvel ezelôtt játszott Bukarestben, s az akkori találkozót igencsak feszült légkör elôzte meg. Egyrészt a néhány hónappal korábbi budapesti magyar–román mérkôzés után tettleg bántalmaztak néhány román szurkolót, több román jármûvet megrongáltak, másrészt a közvéleményt valóságos „háborúra" készítette fel a sajtó, hiszen a tét történelmi volt: sikerül-e végre-valahára labdarúgásban legyôzni a magyarokat.

A Ghencea-stadion akkor valóban maga volt a pokol, de a tucatnyi magyarnak, aki mindezek ellenére kimerészkedett a mérkôzésre, haja szála sem görbült. Tavaly nyáron a nôi kézilabda Eb elôdöntôjében szintén eksztázisban lévô hazai közönség várta a román válogatott ellen játszó magyar lányokat és az alig tucatnyi magyar szurkolót, ám itt sem ért inzultus senkit.

A hazai szurkolók részérôl viszont már megindult a harc a belépôkért. Hétfôn 8 ezer jegy árusítását kezdték meg a stadionnál, s alig néhány óra alatt valamennyi elfogyott. Bár a feketézést azzal igyekeznek megakadályozni, hogy személyenként maximum öt belépôt lehet venni, már jegyüzérek várták a pénztártól csalódottan távozókat.

Ôk — 100–200 ezer lejes felárral — 250–350 ezer lejért adják a jegyeket. Az olaszok elleni selejtezôre csillagászati összeget, 800 ezer lejt is elkértek egy belépôért.

A hazai sportmozgalomban egyre jobban teret hódít a húzd meg, ereszd meg tevékenység, a libikókajáték. A sportágak többségében a széthúzás, no meg a mindenható pénz hatására, annak egyenes következményeként hol ide, hol oda billen a mérleg nyelve, ami az egész fejlôdés hátráltatója, kerékkötôje, megnyilvánulása pedig az eredménytelenség. Manapság eluralkodott az a nézet, hogy kevés munkával, ügyeskedéssel kell elérni eredményeket, sikereket. Azokat, akik komolyan akarnak dolgozni, felállítják, visszaültetik a „kispadra", hogy legyen honnan ismét felállítani ôket. Ez történik szinte nap mint nap a labdarúgásban, de a kézilabda, ökölvívás, kosárlabda stb. sem idegen a jojójátéktól.

Sok évtizedes emlékeimben él még gimnazista korom élményeinek egyike: a kötélhúzás. Nem létezett tornaterem, amelynek kelléktárában ne létezett volna húzókötél. A gyerekek két egyenlô számú csapatra oszlottak, és sorban elhelyezkedtek a lefektetett kötél két végén. A vezénylô sípszóra megragadták a kötelet, és húzni kezdték. Az a csapat gyôzött, amelyik áthúzta a másikat a felezôvonalon. A fiatalság minden erejét, ügyességét, ambícióját beleadta a csapat gyôzelmébe, a sikerélményhez. Akkoriban nem sokat beszéltek a fair-play-rôl, a becsületes verseny természetes volt. Sportszerûtlenségnek bizonyult, ha az egyik csapat hirtelen elengedte a kötelet, és az ellenfél a földre esett. Csak a szórakoztató bemutatókon volt megengedett a húzd meg, ereszd meg nagy kacagást kiváltó, vidám végkifejlete.

Sajnos, mára ez a fiatalságtól duzzadó erôt némileg levezetô játék kiment a divatból, a fiatalok más, nem mindig helyes irányba vezetik le a fölösleges energiájukat. A fegyelmezetlenség, tiszteletlenség nagyon eluralkodott a hazai sportéletben. Gondolok a bukaresti külvárosból felkerült, sokat randalírozó ökölvívó testvérpárra, akiket elôször kizártak a válogatott keretbôl, majd a nemzeti érdekeket figyelembe véve ismét visszavettek. A válogatott szövetségi kapitányával szemben szemtelen, agresszív Ganét nagy csinnadrattával kizárták a keretbôl, de a nemzeti érdek megint érvényesült, és a „bûnbánó" csatár neve ismét ott szerepel a kerettagok között. Sportéletünk ilyen húzásai a japán eredetû, és a 30-as években nálunk is nagyon divatos játékhoz hasonlít. Úgy tûnik, átvitt értelemben ismét divatba jött a jojó.

Reisinger László

l A labdarúgó idény megyei szakasza június 4-én zárul a Gépész utcai stadionban, ahol a Szamosfalvi ASA Victoria és a Kolozsvári Apa SE mérkôzik a Román Kupa megyei szakaszának a döntôjében.

l Atlétika versenyt rendeznek június 1-je, a gyereknap alkalmából. Helyszín: Ion Moina Stadion, idôpont: pénteken 16 óra.

A hírügynökségi tévedés folytán hibás eredményrôl tudósítottunk tegnap: nem Mandula Petra az egyetlen továbbjutó magyar a Roland Garros-i nyílt bajnokságon, hanem Gubacsi Zsófia (képünk) is gyôzött az elsô körben. A selejtezôben három gyôzelmet arató magyar játékos 4:6, 7:5, 7:5 arányban bizonyult jobbnak a világranglista 29. helyén álló thaiföldi Tamarine Tanasugarn ellen.

Érdekesebb eredmények az 1. fordulóból: férfiak: Andre Agassi (amerikai, 3.)–Thomas Johansson (svéd) 6:2, 6:3, 7:6; Marat Szafin (orosz, 2.)–Marcus Hipfl (osztrák) 6:3, 6:3, 6:7, 6:1; Carlos Moya–Feliciano Lopez (spanyolok) 6:1, 6:4, 6:0; David Sanchez (spanyol)–Magnus Norman (svéd, 9.) 4:6, 4:6, 7:6, 6:1, 6:2; Alex Corretja (spanyol, 13.)–Mariano Zabaleta (argentin) 2:6, 7:6, 6:3, 4:6, 6:1; Pete Sampras (amerikai, 4.)–Cédric Kauffmann (francia) 6:3, 4:6, 6:2, 3:6, 8:6; Sebastien Grosjean (francia, 10.)–Michal Tabara (cseh) 6:3, 3:6, 6:3, 7:6; Franco Squillari (argentin, 16.)–Jan Siemerink (holland) 6:4, 6:2, 6:1; Greg Rusedski (brit)–Alberto Portas (spanyol) 6:4, 7:5, 6:1; Julien Boutter (francia)–Alberto Costa (spanyol) 6:2, 5:7, 6:7, 6:4, 7:5; Marcelo Rios (chilei)–Wayne Ferreira (dél-afrikai) 3:6, 6:4, 3:6, 6:4, 6:1; Junesz El-Ajnaui (marokkói)–Andrej Medvegyev (ukrán) 6:7, 6:0, 6:2, 6:7, 6:3; Wayne Arthurs (ausztrál)–Patrick Rafter (ausztrál, 8.) 4:6, 2:6, 6:3, 7:6, 6:0; Juan Balcells (spanyol)–Nicolas Kiefer (német) 6:2, 1:6, 4:6, 6:3, 8:6.

Nôk: Martina Hingis (svájci, 1.)–Gala Leon-Garcia (spanyol) 6:1, 6:0; Conchita Martinez (spanyol, 8.)–Anna-Gaelle Sidot (francia) 6:1, 6:1; Arantxa Sanchez-Vicario (spanyol, 11.)–Greta Arn (német) 4:6, 6:2, 6:1; Meghann Shaughnessy (amerikai, 16.)–Tina Pisnik (szlovén) 6:3, 6:1; Serena Williams (amerikai, 6.)–Sarah Pitkowski (francia) 6:2, 6:7, 6:1; Amanda Coetzer (dél-afrikai, 10.)–Bianka Lamade (német) 6:4, 6:2.

A második forduló néhány eredménye: férfi egyes: Juan-Carlos Ferrero (spanyol, 4.)–Markus Ondruska (dél-afrikai) 6:2, 6:2, 6:0; Tim Henman (brit, 11.)–Sjeng Schalken (holland) 6:4, 6:2, 6:2; Kim Clijsters (belga, 12.)–Manuela Diaz-Oliva (argentin) 7:5, 6:1; Justine Henin (belga, 14.)–Paola Suarez (argentin) 6:3, 6:4.

(pja)

A címvédô New Jersey Devils 2–1 (2–1, 0–0, 0–0) arányban gyôzött a Colorado Avalanche otthonában az észak-amerikai profi liga döntôjének 2. mérkôzésén, így a Stanley-kupáért folyó, négy gyôzelemig tartó párharc állása 1–1-re módosult.

Erôsíteni kell az együttmûködést a falusi turizmus terén a közép-kelet-európai régió és Franciaország között — állapították meg többek között a Zöld-Falusi Vendégfogadásért elnevezésû szervezet és a kelet-franciaországi elzászi régió falusi turizmussal foglalkozó szakértôi múlt heti bellefosse-i találkozójukon.

Csáky Csaba, a közép-kelet-európai szervezet elnöke elmondta: az ötnapos megbeszélésen, amelyen magyarországi, szlovéniai, szlovákiai, romániai és elzászi szakemberek vettek részt, elsôsorban a közép-kelet-európai térség falusi vendégfogadásának fejlesztésében hasznosítható francia tapasztalatokat összegezték.

A találkozó keretében felavatták Bellefosse-ban Polyák Ferenc fából készített Kossuth-szobrát, amelyet a magyar szervezetek, köztük a Kossuth Szövetség ajándékozott a francia falunak, ahol Kossuth Lajos egyik oldalági leszármazottja, Anette Kossuth él.

Végre valamiben elsôk vagyunk! S jóval elôbb állunk a rangsorban, mint például a németek. Ez pedig az égetettszesz-fogyasztás. E téren a németek csak a középmezônyben állnak: az éllovasok Románia, Szlovákia, Lengyelország, Csehország és Magyarország.

Németországban csökken az égetett szeszes italok fogyasztása: tavaly fejenként 5,8 litert ittak a németek ebbôl az alkoholfajtából, 0,1 literrel kevesebbet, mint 1999-ben.

Amint azt a német szeszipari és szeszimportôr szövetség közölte, az utóbbi évtizedben a keleti tartományokban is alaposan megváltoztak az ivási szokások: míg 1991-ben a keletnémetek még 12,9 liter égetett szeszt fogyasztottak, 2000-ben csak 6,1 litert.

Csökkent a sörfogyasztás is, míg a borfogyasztás nôtt. Személyenként tavaly a németek 125,5 liter sört ittak meg, 2 literrel kevesebbet, mint a megelôzô évben, az átlagos borfogyasztás viszont 1 literrel, 19 literre nôtt.

A csökkenô nyugati fogyasztás ellensúlyozására a német italgyártók Kelet-Európában keresnének kompenzációt, hiszen az ágazati bevételek tavaly összesen 2,5 százalékkal, 5,6 milliárd márkára zsugorodtak. Az unió bôvítésétôl a német elôállítók újabb lehetôségeket remélnek, mert jelenleg még a magas vám- és adóterhek nehezítik a kelet-európai exportot.

Számíthatnak ránk, ha így haladunk, biztosan megmentjük a mutatóikat.

Az utcai pénzváltóknál a forint 96/98, a márka 12 600/12 700, a dollár pedig 28 700/28 800 lejbe került.

Május 31., csütörtök

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 555 lej,1 USD = 28 702 lej.

A sós fürdô bizonyára már nagyon sokunkat vonzott Kolozsra, s elsô ottjártunkkor talán meg is lepett a dombtetôrôl elénk terülô panoráma: milyen nagy ez a végtére mégis csak község. Azt viszont, hogy Kolozson nem kevesebb, mint hét felekezetnek van temploma, s az a bizonyos impozáns, jó állapotban lévô nagy épület a völgyben a kanyar elôtt a községi iskola, nem sokan tudják.

Késô délelôtt a zsibongó óvodásoktól hangos az udvar. A magas fenyôk árnyékában, a fûben hatalmas gumiabroncsban homok. Benne és körülötte vidáman vedrezgetô-lapátolgató csöppségek. Az óvónéni melletti aprócska széken foglalok helyet, míg kollégám titokban az önfeledten játszadozó apróságokat fotózza. Beszélgetésünket meg-megszakítja egy vékonyka hang. Az óvónéni vedret hoz, orrocskát töröl, igazságot próbál tenni a civakodók között, egyébként elkerüli, hogy állandóan rászóljon valamelyik rakoncátlankodóra, szabadjára engedi a kedélyeket. Gábos Enikô kerek tíz éve foglalkozik az óvoda magyar csoportjával, ahol állandó jelleggel közel harminc kisgyerek van. Mint megtudjuk, ide járnak a környék kicsinyei is, sôt hétköznap az unokák a kolozsi nagyszülôknél vannak, s ide járnak óvodába. Az óvónéni elôbb csak helyettesítôként dolgozott, majd az Apáczai-líceum posztliceális iskolájában szakképzést nyert.

— Nem volt könnyû ez a három év, hiszen Kolozskarából jöttem az óvodásaimhoz, iskolába is jártam, közben két kisgyerekem is van, Lajos, aki most nyolc, és Enikô, aki két és fél éves. Három éven át építettünk is, egy régi ház lebontásából nyert anyaghoz vásároltuk a többit, a régi ház helyére emeletes épület került. A falubeliek nagyon sokat segítettek, jöttek hozzánk kalákázni a nagyobb munkálatokkor. Így sikerült felépíteni a házat, tizenegy év házasság után. Természetesen, kívül még nincs vakolás, de már lakható, s idôvel a többi munkának is a végére járunk. Ma már faluhelyen is más az élet, másak az igények, a gyerekek tisztán, gondozottan jönnek óvodába, iskolába, más lehetôségek vannak, mint régen — mondja Enikô, akinek kezébe közben több tubus ragasztót nyomott a titkárnô: kell a kicsinyeknek a kézimunkához.

A község területén három óvoda mûködik, négy csoporttal. Kolozson magyar és román csoport is van, Kolozskarában és Mezôôrben egy-egy román csoport. Az óvodások összesen 96-on vannak, ehhez hozzáadódna még az a 70–80 roma gyerek, akik rendszertelenül jönnek csak el. Az elmúlt tíz év tapasztalata azt mutatja, Kolozson nem kell attól tartani, hogy megszûnik a magyar óvodai csoport, hiszen a 25–30 kisgyerek minden esztendôben összegyûl.

K. E.

Ioan Fritea, a Kolozs megyei Állategészségügyi Igazgatóság fônöke tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a megyében kilôtték az összes veszett rókát. Ugyanakkor hozzátette, hogy az elmúlt hónapban nem jeleztek újabb eseteket, így augusztustól valószínûleg felfüggesztik a vesztegzárat. Az Állategészségügyi Igazgatóság ugyanakkor 600 rókát oltott be veszettség ellen, megelôzve ezáltal a betegség továbbterjedését.

H. Gy.

Koszorúzással egybekötött megemlékezésre hívja a Kós Károly Kulturális Társaság mindazokat a bánffyhunyadiakat, akik kegyeletüket szeretnék leróni Kalotaszeg nagyasszonya, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka emléke elôtt. A koszorúzási ünnepségre június 3-án, vasárnap este 7 órakor kerül sor a bánffyhunyadi Gyôzelem tér 22. szám alatt elhelyezett emléktáblánál, majd este 8 órától a városi temetôben, a Gyarmathy házaspár sírhelyénél.

Szamosújvár óvodáiban, iskoláiban és szociális intézményeiben is számos rendezvényre kerül sor a napokban. Június 1. alkalmával majd minden tanintézetben elôadásokat, versenyeket és sportvetélkedôket szerveznek. A Gyermekklub már meg is tartotta hagyományos ünnepségét. Ezúttal a modern tánccsoport mutatott be színvonalas mûsort a kultúrházban. Marian Lucia tanárnô irányításával nem kevesebb, mint ötven ügyes gyermek lépett színpadra. A Ritmus és fantázia címû elôadás nagy sikert aratott, a kicsinyeket többször is visszatapsolták. Pénteken a fôtéri árvaházban kerül sor ünnepségre, míg a városszéli leányotthonban 90 árva bizonyítja majd tehetségét. A város két szociális intézményének lakói értékes ajándékcsomagban is részesülnek. Az akciót több alapítvány és gyermekvédelmi szervezet is támogatja. Szombaton a kultúrház kistermében a kolozsvári Mûvészeti Iskola által szervezett fúvóshangszer-tanfolyam tizenhat hallgatója vizsgaelôdást tart.

A város hat óvodájának gyermekei verses-zenés-táncos elôadásokkal szórakoztatják a szülôket, meghívottakat.

Erkedi Csaba

A nemzetközi gyermeknap alkalmából a kolozsvári Távfûtési Vállalat különbözô rendezvényeket szervezett gyermekek számára. Négy iskola VII. osztályos tanulói tematikus versenyen mérték össze tudásukat. Az elsô fordulóban könyveket, iskolaszereket és focilabdákat lehetett nyerni. A forduló gyôztesei május 31-én 13 órakor a Nicolae Titulescu Általános Iskolában (Györgyfalvi negyed) versenyezhetnek a nagydíjért.

A rendezvényen az alábbi iskolák hetedikesei vesznek részt: Nicolae Titulescu, Ion Creangã, Ion Agãrbiceanu Általános Iskolák, valamint az Onisifor Ghibu Líceum.

(nánó)

• 143 milliós csalást követett el Gheorghe Lung 54 éves szászrégeni férfi. Lung a Marosvásárhelyi Eco Top Kft. ügyintézôjeként az aranyosgyéresi Sodronyipartól vásárolt a fenti értékben fémipari termékeket, az ellenértékre pedig két csekklapot állított ki. Azonban, mint utólag kiderült, a csekklap fedezetlen volt, sôt, a cég banki zárlat alatt állt. Így Lungot csalással vádolják, a kár nem térült meg. A vádlott szabadlábon van, 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.

• Gondatlan emberölés vádjával indult bûnvádi nyomozás a 22 éves, tordai Mihai Octavian Bogdan ellen. A srác folyó év márciusában hajtási engedély nélkül vezette Honda márkájú motorkerékpárját, és a Stefan cel Mare utcában halálosan elgázolta a járdán haladó Ileana Pârjolt. Tettéért 3–7 év közötti börtönbüntetést kaphat.

• Hét autót tört fel a tordai Gligor Ötvös. A 26 éves férfi ez év február-márciusában hét autót fosztott ki Torda területén, 15 millió lejes kárt okozva. A férfit tegnapelôtt fogták el.

• Súlyos balesetbe keveredett önhibáján kívül két magyar állampolgár. A nagyváradi Gheorghe Tiner 29-én 16 órakor Kolozsvár felé haladt, amikor Körösfeketetón a túl nagy utazósebesség miatt elvesztette uralmát Volkswagen Jetta márkájú gépkocsija felett, és egy éles kanyarban frontálisan ütközött a szembôl szabályosan haladó magyar rendszámú Volkswagen Golffal. A baleset következtében a Golf vezetôje, a 76 éves, magyarországi Demeter András és mellette utazó felesége Klára (65) súlyos sérülésekkel került kórházba.

Balázs Bence

Martonyi János magyar külügyminiszter román kollégájával, Mircea Geoanãval szerda délelôtt folytatott kétoldalú találkozóról beszámolva leszögezte, hogy bár még több területen vannak jelentôs véleménykülönbségek, bizonyos kérdésekben világosabbá kezd válni a kép a magyarországi státustörvény ügyében.

Martonyi János — elmondása szerint — felajánlotta a román félnek, hogy Bukarest levélben közölje észrevételeit és igényeit a jogszabály szövegére vonatkozóan.

A magyar fél együttmûködést indítványozott a törvényjavaslat elfogadása utáni végrehajtási rendeletek kidolgozásának területén is.

A miniszter megismételte a magyar álláspontot: a státustörvénnyel kapcsolatos jogszabály-koncepciónak nincs területen kívüli hatálya.

Martonyi János arra kérte a román külügyminisztert, hogy Bukarest a lehetôségek szerint próbálja visszafogni a — döntôen a sajtóban megjelenô — szélsôséges megnyilvánulásokat, mint ahogy Budapest is visszafogottságot tanúsít a kérdésben.

Megerôsítette egyébként, hogy Ausztriára — több sajátos körülmény folytán — nem kívánják alkalmazni a majdani törvényt.

A román külügyminisztérium szóvivôje szerdán közölte: a Románia és Magyarország közötti kapcsolatot az utóbbi években jellemzô partnerségi viszony szellemében folynak a kétoldalú szakértôi konzultációk a státustörvényrôl.

Victor Micula szóvivô a román külügyi tárca szokásos heti sajtóértekezletén újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: minden valószínûség szerint a jövô héten folytatódnak a státustörvénnyel kapcsolatos kétoldalú szakértôi konzultációk. Ezek során megbeszélik a készülô magyar törvénnyel kapcsolatos olyan kérdéseket, amelyeket a legutóbbi konzultációk során nem sikerült teljes körûen áttekinteni és tisztázni.

Történelmi találkozóként értékelte George Robertson NATO- fôtitkár az észak-atlanti szövetség és az Európai Unió elsô közös külügyminiszteri értekezletét, amely, mint mondta, megerôsítette, hogy a két szervezet képes a hatékony és eredményes együttmûködésre.

A mintegy másfél órás szerdai budapesti tanácskozás mérlegét közös nemzetközi sajtóértekezleten vonta meg a NATO fôtitkára, továbbá az EU képviseletében Anna Lindh svéd külügyminiszter, valamint a Macedóniában sikerrel közvetítô Javier Solana, az unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje. Mindhárman úgy értékelték, hogy a NATO és az EU közös erôfeszítéseinek eredményeként reménykeltôbb a helyzet Macedóniában és Dél-Szerbiában, bár a tartós béke és stabilitás megteremtése érdekében további nemzetközi közremûködésre van szükség.

A két szervezet elsô közös külügyminiszteri értekezletével kapcsolatos „történelmi" jelzôt Robertson azzal egészítette ki, hogy ez az intézményi forma megfelelô jövô elôtt áll, azaz az ilyen jellegû párbeszéd folytatódik. Úgy vélekedett, hogy a NATO és az Európai Unió kiegészíti egymást, s ezt a hatékony együttmûködést ki kell használni a különbözô biztonsági kihívásokra való eredményes reagálás érdekében. Az eddigi eredményeket szavai szerint Macedónia és Dél-Szerbia példája igazolja. A tanácskozásról kiadott rövid közös nyilatkozat a Balkánt említi a jövôbeni gyakorlati együttmûködés legégetôbb és legfontosabb területeként.

A magyar Országgyûlés tegnap befejezte a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvénytervezet vitáját. Az elhangzott hozzászólásokból az MTI jelentése alapján szemelvényeket közlünk.

Lentner Csaba MIÉP-es képviselô azt szorgalmazta, hogy a II. világháborút követôen külföldre került egykori katonák, hadiözvegyek és hadiárvák is kapjanak egyszeri kárpótlást az üldöztetésükért.

Göndör István (MSZP) szerint: nincs garancia arra, hogy a határon túlról érkezô fiatalok, magyarországi tanulmányaikat befejezve, tapasztalataikat és tudásukat otthon hasznosítják, ezért — mint mondta — ki kellene kötni, hogy meddig kötelesek szülôföldjükön dolgozni.

Vojnik Mária (MSZP) a vitában azt hangoztatta: a határon túli magyarok itteni munkavállalási lehetôségét a tervezett 3 hónapról 6 hónapra kellene emelni.

Pósán László (Fidesz) szerint a munkavállalási idôtartam meghosszabbítása elôsegítené az elvándorlást a határon túli magyar területekrôl, ezért nem támogatják a javaslatot.

Révész Máriusz (Fidesz) több módosítást is indítványozott. Jelezte többek közt, hogy méltánytalan lenne, ha a státustörvény kikötné: csak két kiskorú, magyar közoktatási intézményben tanuló gyermek után jár kedvezmény a családoknak.

— Ahol több, kisebb gyermek van, lehet, hogy éppen azért nem jár óvodába az egyik, mert otthon tud lenni vele a szülô — fûzte hozzáa kormánypárti képviselô, aki Vojnik Mária javaslatával kapcsolatban azt mondta: minél több idôt dolgozik egy határon túli munkavállaló Magyarországon, annál nehezebb a visszatérése.

Tabajdi Csaba (MSZP) hangsúlyozta: a magyarországi családok is kapják meg azt az iskolakezdési és utazási kedvezményt, amit a státustörvény biztosít majd a határon túl élôk részére.

Az MSZP-s politikus országgyûlési biztosi poszt létrehozását kezdeményezte a határon túli magyarokról szóló jogszabályhoz kapcsolódóan.

Németh Zsolt külügyi államtitkár Lentner Csaba indítványáról úgy vélekedett: a hadigondozás koncepcionálisan különbözik a státustörvénytôl, így ettôl függetlenül kellene felvetni a kérdést.

A szocialista indítványokról azt mondta: a szülôföldön történô támogatáshoz tartozik, hogy a részképzéseknél a diákokkal szerzôdést kötnek a hazatérésrôl. Ugyanakkor komolytalannak nevezte Tabajdi Csaba azon javaslatát, hogy a magyarországi családok is kapják meg azt az iskolakezdési és utazási kedvezményt, amit a státustörvény a határon túl élôk részére biztosít majd.

Németh Zsolt értelmes ötletnek minôsítette viszont a szocialista honatya javaslatát az újabb ombudsmani intézmény létrehozásáról.

Tabajdi Csaba jelezte: ezt önálló indítványként már benyújtotta az Országgyûléshez.

Kelemen András (MDF) amellett érvelt, hogy a magyar igazolványt ne feltétlenül vonja vissza az elbíráló hatóság, ha annak tulajdonosát Magyarország területérôl kiutasították.

Göndör István (MSZP), takarékossági szempontokra hivatkozva, javasolta, hogy a 18 éven felülieknek ne 5, hanem 10 évre adják meg az igazolványt.

Nagy Gábor Tamás (Fidesz) a magyar igazolvány adattartalmával kapcsolatban szólalt fel. Kezdeményezte: a külföldi igazolványban szereplô név mellett a magyar hangzású nevet is tüntessék fel az okiratban.

Bauer Tamás (SZDSZ) képtelenségnek nevezve a javaslatban foglaltakat, indítványozta, hogy a — törvényjavaslat talpkövének tartott — magyar igazolványról, illetve az ajánló szervezetrôl rendelkezô passzusokat hagyják el az elôterjesztésbôl.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]