 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. március 12.
(XIII. évfolyam, 58. szám)
Az egészségügyi középkáderek kolozsvári szakszervezetének képviselôi a hét végén Vekov Károly (RMDSZ), Iuliu Pãcurariu (DP) és Anton Ionescu (NLP) képviselôvel, illetve Emil Boc DP-szenátorral találkoztak.
A megbeszélésen az egészségügyi középkáderek mûködését szabályozó törvénytervezetrôl volt szó, amelynek képviselôházi vitájára a héten kerül sor. A szakszervezetek képviselôi azt szeretnék, ha autonóm testületként mûködhetnének, és ebben a honatyák támogatását kérték.
A képviselôház egészségügyi szakbizottsága a jogszabályt módosító javaslatokat terjesztett elô, amelyek azonban a szenátus által 1998-ban elfogadott szövegváltozattal szemben hátrányosan érintik az egészségügyi középkádereket.
Rövid összeállítást szentelt péntek esti adásában a Strasbourgban lévô zámolyi romák ügyének az FR2 francia közszolgálati televízió. A mûsorvezetôi felvezetés szerint a két magyarországi (zámolyi) roma család menekültstátusi kérelmének elfogadása „történelmi jelentôségû" döntés abból a szempontból, hogy „elsô ízben ismerték el az emberi jogok tiszteletben nem tartásának esetét Magyarországon". Kulcsfontosságú abból a szempontból is, hogy Magyarország egyike a hat uniós tagjelölt országnak — fûzte hozzá a riporternô. Amint a kommentárban elhangzott, az emberi jogok tiszteletben tartása és a kisebbségek védelme az a két kritérium, amelynek tiszteletben tartását figyelembe kell venniük a csatlakozóknak.
Pierre Henry, a Terre d’asile nevû francia karitatív szervezet elnöke örömének adott kifejezést a döntés fölött, amely értékelése szerint „elôször ismerte el, hogy Európában a romák üldöztetésnek vannak kitéve".
Marc Lipietz, a francia kormánykoalícióhoz tartozó zöldek európai parlamenti képviselôje az esettel kapcsolatban kijelentette: a menedékjog megadásával Franciaország „most elôször, azt ismerte el, hogy Magyarország nem biztonságos ország, a magyar állam, mint olyan, üldözi a cigányokat". Ez teljesen új dolog, s nagyobb összefüggésbe helyezve arra utal, hogy az Európai Unió országai egyre magasabb követelményeket állítanak a csatlakozni kívánó országok elé az emberi jogok tiszteletben tartása területén — állapította meg a nyilatkozó.
A mûsorban elhangzott zárókommentár szerint a döntés „olyan figyelmeztetésnek is felfogható, hogy egy már elfogadott jelöltség még nem egyenértékû a csatlakozással". A kommentátor megjegyezte, hogy ezt néhány ország már érzékelte is, Románia például a közelmúltban jelentett be intézkedéseket az országban élô kisebbségek helyzetének javítására. A mûsorban megszólaltatott egyik zámolyi asszony kijelentette: itt most új élet kezdôdik számunkra, mert itt embernek tekintenek bennünket.
Ugyancsak pénteken este tette közzé a zámolyiak ügyére reagáló közleményét az Emberi Jogok Ligája (LDH), üdvözölve a két roma családnak megadott menekülti státust. A szervezet reményének adott hangot, hogy a többi kérelmezô esetében hasonló döntés születik.
Az LDH közleménye szerint ez a döntés „annak megerôsítése, hogy a »biztonságos ország« fogalma kezelhetetlen és veszélyes, azaz minden esetet egyedileg kell elbírálni, figyelembe véve a kiinduló ország általános állapotát".
A liga felhívást intézett az Európai Unió tagállamaihoz és a tagjelölt országokhoz: „hozzanak erôteljes intézkedéseket a jelenleg diszkriminációnak és rendszeres üldöztetésnek kitett roma kisebbség tényleges elismerésének és integrálásának elôsegítése céljából".
A francia külügyminisztérium szóvivôje szokásos pénteki sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva határozottan leszögezte, hogy a menekültügyi hivatal (OFPRA) két roma családot érintô döntése nem politikai jelzés. Francia részrôl nem vonják kétségbe, hogy Magyarország ne teljesítené a koppenhágai kritériumokat — hangsúlyozta François Rivasseau szóvivô. Mint kiemelte: „Megvan a képesség és a politikai szándék a (csatlakozási) folyamat folytatására".
Hagyományossá vált immár, hogy minden év március 15-én Erdély-szerte emlékünnepségekre kerül sor. A megemlékezéseket idén is fôképp az RMDSZ, az EMKE, a történelmi magyar egyházak és különbözô civil szervezeteink rendezik. Alábbi összeállításunk az eddig kialakult ünnepi programok sokaságából igyekszik mindenkinek kedvére valót ajánlani.
Aradon 15-én 16 órakor a Vesztôhelyen tartanak koszorúzással egybekötött emlékezést. 18 órakor a közönség a Minorita Rendház udvarán elhelyezett Szabadság-szoborcsoport elôtt tiszteleghet, majd 18.15 órától a rend kultúrtermében rendezett ünnepi mûsoron vehet részt.
Besztercén 15-én 17 órakor a George Cosbuc Mûvelôdési Házban kerül sor ünnepi megemlékezésre.
Boksabányán 18-án megkoszorúzzák a római katolikus temetôben álló obeliszket.
Brassóban 15-én 15 órakor a hosszúfalusi temetô 1849-es emlékmûvét koszorúzzák meg. Március 17-én 15 órakor az emlékezés virágait az alsó-tömösi hôsök emlékmûvénél is elhelyezik, majd a négyfalusi református templomban ökumenikus istentiszteletet tartanak. 18 órakor a brassói Drámai Színházban lesz ünnepi elôadás.
Déván 13-án 15 órakor a városi Mûvelôdési Házban tartják a dévai magyar iskolák közös ünnepi gáláját. 15-én 14 órakor megkoszorúzzák a református temetôben álló obeliszket, majd rövid ünnepi mûsorra kerül sor.
Gyergyószentmiklóson 13-án 16.30 órakor „Március 15 emléke" címmel a Salamon Ernô gimnáziumban szavalóversenyt rendeznek. 14-én a Fogarassy Mihály iskolában, majd a Korona nagytermében rendeznek ünnepi mûsort. Az ünnep napján 16 órakor megkoszorúzzák a Petôfi- és a Kossuth-szobrot, ahol ünnepi beszédek hangzanak el, 17 órakor a temetôben lesz körmenet. Az ünnepi program este igehirdetéssel fejezôdik be.
Kolozsváron kisebb megemlékezéseket rendeznek többek között 13-án a Belmonostor, illetve a Pata-Györgyfalva RMDSZ-szervezeteknél, 15-én pedig Hídelvén. Kolozsváron a központi ünnepségekre 15-én kerül sor. A Szent Mihály-plébániatemplomban ökumenikus istentiszteletet tartanak, ezt az Állami Magyar Operában rendezett elôadás követi.
Kolozs megyében több helyen is elôadásokkal, ünnepi rendezvényekkel emlékeznek meg március 15-rôl. Széken 12-én, Désen, Désaknán és Szentmargitán 18-án kerül sor ilyen rendezvényekre.
Krasznán 15-én 17 órakor a Mûvelôdési Házban rendeznek ünnepi emlékmûsort.
Magyarigenben az ünnep napján megkoszorúzzák a római katolikus templomkertben található 48-as hôsök emlékoszloppal jelzett sírját.
Marosvásárhelyen 15-én 11 órakor megkoszorúzzák a Bem-emléktáblát, 13 órakor pedig szavalattal egybekötve a Petôfi-táblánál helyezik el a hála virágait. Ezt követôen 16 órakor kerül sor a Székely Vértanúk emlékmûvénél a hagyományos ünnepi rendezvényre.
Marosújváron 15-én 17.30 órakor a római katolikus templomban rendeznek ünnepi mûsort, amelyet a református parókián sorra kerülô állófogadás követ.
Nagybányán március 14-én 18 órakor rendeznek emlékünnepséget a Városi Színházban. 15-én 11 órakor megkoszorúzzák a római katolikus és a református temetôkben az 1848-as honvédek sírjait, illetve a (volt) Fekete Sas szálló épületén álló Petôfi-emléktáblát.
Nagyenyeden 15-én 13 órakor a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében ünnepi mûsort rendeznek, 16 órakor pedig a vártemplomban ünnepi istentiszteletre kerül sor. 16.15-kor megkoszorúzzák Széchenyi István emléktábláját, majd 17 órától a Bethlen Kollégiumban folytatódik az ünnepi mûsor. 18.30-kor a helyi református egyházközségnek a vártemplom udvarán lévô Berde Mária pincetermében kerül sor ünnepi rendezvényre.
Nagyváradon az ünnep napján 16 órakor a Rulikowsky temetôben, 16.40-kor a Bãlcescu-szobornál, 17.30-kor pedig a Petôfi-szobornál lesz koszorúzás. Ez utóbbi helyrôl fáklyás felvonulást rendeznek a Szacsvay-szoborig, ahol szintén koszorúzásra és ünnepi beszédekre kerül sor. A fáklyás felvonulás az esti órákban 12 lampionnak a Körös vizén történô elhelyezésével ér véget.
Piskin 15-én 13 órakor megkoszorúzzák a római katolikus templomkertben álló obeliszket.
Resicabányán 15-én megkoszorúzzák az 1848-as emlékmûvet.
Sepsiszentgyörgyön 15-én 10 órakor lovasfelvonulásra, 11 órakor pedig ünnepi beszédekre és koszorúzásra kerül sor.
Szatmáron március 13-án 18 órakor a Szatmárnémeti Magyar Ifjúsági kezdeményezés Wass Albert irodalmi estet rendez. Másnap 18 órakor a Dinu Lipatti Filharmónia hangversenytermében emlékmûsorra kerül sor. 15-én 16.30-kor megkoszorúzzák a Kossuth-emléksírt, 18 órakor a Petôfi-, 18.15-kor pedig a Kovács Leó-emléktáblát.
Székelyföld sok településén kerül 15-én sor koszorúzásra, emlékünnepségre: Szentegyházán 15-én 16 órakor a felsô római katolikus templomban, Agyagfalván 14 órakor a templomban, 11 órakor pedig a szentmihályi emlékmûnél.
Székelykeresztúron az ünnep napján 13.30-kor megkoszorúzzák a Bãlcescu- és a Petôfi-szobrot.
Székelyudvarhelyen március 15-én 12 órakor a Márton Áron téren rendeznek szónoklatokkal egybekötött nagyszabású koszorúzási ünnepséget.
Szilágysomlyón 15-én 17 órakor a Mûvelôdési Házban ünnepi elôadáson emlékeznek 1848-ra.
Temesváron 15-én 14.30-kor a Girodai úti emlékmûnél rendeznek emlékmûsorral egybekötött koszorúzást, 15.30-kor megkoszorúzzák Eftimie Murgu sírját, 16 órakor a szabadfalui emlékmûnél lesz koszorúzás és ünnepi mûsor, 17 órakor megkoszorúzzák a Sági úti 1848-as honvéd obeliszket, majd 18 órakor Újszentesen lesz istentisztelet és Petôfi-szobor koszorúzással egybekötött ünnepi mûsor.
Vajdahunyadon 15-én 17 órakor „A költô visszatér" címû ünnepi elôadásra kerül sor a Siderclub kistermében.
Zilahon az ünnep 15-én 10 órakor a református templomban tartott istentisztelettel kezdôdik. Ezt követôen az ünneplôk megkoszorúzzák a Wesselényi-emlékmûvet. 19 órakor a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában kerül sor ünnepi mûsorra.
Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) a helyi RMDSZ-szervezetekkel az idén is ünnepi megemlékezésekkel és honvédsírok koszorúzásával tiszteleg az 1848-as szabadságharc hôsei elôtt. Az ünnepi mûsorok helyszíne a következô:
— március 12–17, Déva, Vajdahunyad, Csernakeresztúr, Vulkán, Lupény, Piskitelep: ünnepi megemlékezések és honvédsírok megkoszorúzása;
— március 15, Algyógy: Gróf Kuún Kocsárd, Hunyad megye 1848-as fôispánja sziklasírjának megkoszorúzása;
— március 15, Torda: 1848-as forradalom — emlékünnepély;
— március 15, Vajdahunyad: „A költô visszatér" — ünnepi mûsor a dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium kórusának vendégszereplésével;
— március 15, Szatmárnémeti: Március 15-i ünnepség a Deák téren;
— március 15, Borszék: Emlékezzünk a Szabadságharcra — koszorúzás az emlékparkban;
— március 15, Balánbánya: Ünnepi megemlékezés;
— március 15, Temesvár: Talpra magyar! — verses mûsor;
— március 15, Árkos: Árkos község részvétele a magyar szabadságharcban — elôadás;
— március 15, Marosvásárhely, Marosszentgyörgy: A Szabadság ünnepe;
— március 15, Szováta: Ünnepi mûsor;
— március 15, Szilágysomlyó: Március 15 megünneplése, koszorúzás irodalmi mûsor;
— március 15, Nagyszalonta: 48-as megemlékezés és koszorúzás a Kossuth-szobornál, Lovassy László sírjánál és a Petôfi-emléktáblánál;
— március 15, Tordaszentlászló: Ünnepi megemlékezés;
— március 15, Beszterce: Március 15 megünneplése;
— március 15, Szamosújvár: Emlékmûsor;
— március 15, Arad: Tisztelgés a szabadság hôsei elôtt;
— március 15, Máramarossziget: Ünnepi mûsor.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke március 15-én délelôtt 11 órától Kézdivásárhelyen részt vesz a március 15-i emlékünnepségen. A rendezvényt a Duna televízió egyenes adásban közvetíti. A szövetségi elnök délután 4 órától a sepsiszentgyörgyi ünnepi rendezvényen vesz részt.
Szinte napra pontosan tíz évvel a „történelmi" budapesti bemutatkozás után ismét a budapesti Operaházban vendégszerepel a kolozsvári Állami Magyar Opera társulata. Hétfôn díszelôadáson mutatják be Erkel Ferenc István király címû mûvét, azt a darabot, amelyért — a kolozsvári opera igazgatójának, Simon Gábornak a szavait idézve — az elmúlt tíz év minden keserves fáradsága megérte.
A kolozsvári Állami Magyar Opera számára az 1989 decemberi fordulat nem csak azt a lehetôséget adta meg, hogy az 1792 óta létezô társaság majd kétszáz év elteltével, 1991 márciusában elôször felléphetett a budapesti Operaházban. A Magyarországgal újjáépülô kapcsolatok azt is lehetôvé tették, hogy a magyar nemzeti operaszerzônek tartott Erkel Ferenc életmûve Kolozsváron szülessen újjá.
A kolozsvári opera új vezetése 1990-ben a gyulai Várszínházzal vette fel a kapcsolatot. A két társulatot Gyula szülötte, Erkel Ferenc kötötte össze, aki fiatal korában 7-8 évet töltött Kolozsváron és az erdélyi várost tekintette szellemi szülôvárosának.
A Himnusz zeneszerzôjét a „hálás" utókor a magyar zene legnagyobb alakjai közé sorolta ugyan, de két állandóan játszott operáján — a Bánk bánon és a Hunyadi Lászlón — kívül nagyobbrészt megfeledkezett munkásságáról. A szakirodalom további hat és fél (azaz egy befejezetlen) Erkel-operát tart számon, ám ezek az elmúlt században ritkán kerültek színre.
A kolozsvári opera és a gyulai Várszínház ezeknek az elfelejtett mûveknek a feltámasztására kötött szövetséget. Az erdélyi társaságnak jutott a feladat nehezebb, szakmai része, a gyulaiak elsôsorban anyagi támogatást nyújtottak, és a rendszeres vendégjáték lehetôségét biztosították.
A Hunyadi László és a Bánk bán folyamatosan színpadon volt Kolozsváron is. A többi mû színre állításához azonban komoly zenetörténeti kutatások voltak szükségesek.
„A Széchényi Könyvtárban és a zenetudományi intézetben kaptunk kéziratos anyagokat. Ezeket dramatizálni kellett, hiszen Erkel operáit azért sem játsszák, mert nincsenek »készen«, ki kell találni ôket. Dramatikailag nem állnak meg a lábukon, borzasztóan kuszák, nagyon sok a mellékcselekmény, egy-egy darab nagyon hosszú. Az István király eredetileg négy óra, ebbôl csináltunk kétórás »fogyasztható« elôadást. Nincsenek partitúrák, zongorakivonatok sehol. Jó esetben a Széchényi Könyvtár zenemûtárában létezik egy partitúra" — sorolta Simon Gábor a nehézségeket.
Az István király partitúrája például Erkel négy zenész fia közül az egyiknek, Gyulának a kézirataként maradt fenn, a zenetudomány ezért jó ideig a fiúnak és nem az apának tulajdonította a mûvet. Komoly kutatások bizonyították be, hogy Erkel Gyulának csak „házi feladatként" kellett leírnia a partitúrát, mert az édesapja már nem látott jól.
Egy-egy helyreállítás majd egy évet vett igénybe. Az úttörô vállalkozás keretében 1994-ben mutatták be a Brankovics Györgyöt, 1996-ban az István királyt, 1998-ban a — félig meddig operettnek is tekinthetô — Névtelen hôsöket, majd tavaly a Bátori Máriát. Jövôre tervezik a Sarolta címû vígoperát és utolsóként viszik színre a Dózsa Györgyöt.
A budapesti Operaházon kívül a kolozsvári az egyetlen önálló magyar opera a világon, valahol a fô feladatunknak a magyar operajátszást kell tekinteni. Az erkeli életmû azért is óriási, mert benne van az egész magyar történelem István királytól 1848-ig. Minden valamirevaló történelmi fordulatot Erkel megörökített operában — hangsúlyozta Simon Gábor.
Az igazgató elmondta, kezdetben bizonytalankodtak, hogy megéri-e ez a hatalmas vállalkozás, de az István királyért már minden fáradtság megérte. A darab ôsbemutatóját a budapesti Operaház 1884-ben történt megnyitására tervezték, de az akkor már idôs Erkel nem tudott elkészülni idôre, így az akkori díszelôdás egy évet késett. A mûnek nem is volt sikere, 1896-ban a millenniumi ünnepségek idején még elôvették egyszer, aztán teljesen megfeledkeztek róla.
Egy újabb millennium, a magyar kereszténység és az államalapítás ezeréves évfordulója hozta meg az igazi szakmai és közönségsikert. Tavaly az esztergomi bazilika tövében felállított szabadtéri színpadon csendült fel zenéje, majd az opera zenei felvétele tavaly az év végén CD-n is megjelent, hétnyelvû teljes szövegkönyv-melléklettel. Ez a CD olyan sikert aratott, hogy a magyar millennium alkalmából rendezett budapesti operaházi díszelôdásra a kolozsváriakat hívták meg az István királlyal.
A kolozsváriak ma már nem olyan „magányosan teszik dolgukat", mint néhány éve. A budapesti zenetudományi intézet hozzáfogott, hogy kronológiai sorrendben kiadja az erkeli életmûvet, jó együttmûködésük alakult ki a magyarországi Erkel Társasággal. Az idén nyáron napvilágot lát CD-n a Bátori Mária is, és közreadják az opera kottáját.
Gheorghe Funar remek ötletnek tartja Adrian Nãstase javaslatát a tanácsosok tiszteletdíjának csökkentésérôl. A kolozsvári polgármester közölte: javasolja, hogy a városi tanácsosok havi egy lej tiszteletdíjat kapjanak, miután valamennyiük rendelkezik biztos munkahellyel, tehát biztos és jó keresettel is, s a tanácsban végzett munkát a köz érdekében fejtik ki, végezzék hát ingyen, s nem pedig havi 2,1 millió lej ellenében.
Funar hozzátette: hasonló intézkedést vezethetnének be a megyei tanácsosok esetében is, akiknek 2,5 millió lej üti a markát havonta. Ugyanakkor bejelentette: javasolni fogja valamennyi állami tisztségviselô juttatásának 50 százalékos csökkentését.
A kolozsvári polgármester kijelentése mögött felsejlik az a konfliktus, amely hónapok óta közte és a helyi tanácsosok között folyik, s amely nagyrészt az egész városi közigazgatást megbénította. A Nagy-Románia Párt (NRP) ugyanis abszolút kisebbségben van a városi tanácsban, s ennek köszönhetôen Funar elképzeléseit az NRP-seknek szinte soha sem sikerül átvinniük a tanácson.
Máté András Levente RMDSZ-es tanácsos a polgármester elképzelését kommentálva kifejtette: ha a megtakarított pénzeket szociális projektek megvalósítására fordíthatnák kész lenne lemondani tiszteletdíjáról. Ioan Deac liberális tanácsos viszont úgy vélte, a várostól kapott összeg nem túlságosan nagy ahhoz a munkához képest, amelyet egy tanácsosnak el kell végeznie.
Péntekrôl szombatra virradólag 21 éves lány esett áldozatul egy, még azonosítatlan gyilkosnak. A rendôrség szerint Demeter Éva Andrea éjjel 1.30 órakor diszkóból tért haza az Aurel Vlaicu utcai tömbházba, amikor egy ismeretlen férfi leszólította, majd hazáig követte. Ott a lánnyal együtt beszállt a liftbe, majd többször megütötte, végül elvette maroktelefonját és elszelelt. Az ütések következtében a lány életét vesztette. Hajnali öt órakor talált rá egyik szomszédja a felvonóban. A rendôrség nagyszabású akciót kezdeményezett a tettes felderítésére, eddig öt gyanúsítottat hallgattak ki.
AZ 1848-AS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEIRÔL, A SZABADSÁGHARC HÔSEIRÔL való megemlékezô ünnepi mûsorra és a mûsor elôtti ökumenikus istentiszteletre hívják sok szeretettel az érdeklôdôket március 14-én, szerdán du. 4 órára a hídelvi református templomba.
1848. MÁRCIUS 15-RE EMLÉKEZIK az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete március 13-án, kedden du. fél 6-tól a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Meghívottjuk Vincze Zoltán, közremûködnek a Kuckós–gyerekek.
DR. FAZAKAS ISTVÁN történész tart elôadást Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének és hagyományának továbbélése a magyar nemzeti történelmi tudatban címmel kedden délután 5 órától az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzet székházában (Jugoszlávia utca 51.).
JÁNOS ZSIGMOND EMLÉKHÉT kezdôdik ma du. 5 órakor a kolozsvári 3-as számú Unitárius Egyházközség gyülekezeti termében. Szabó Zoltán prédikál és tart elôadást János Zsigmond szüleirôl.
BOÉR FERENC színmûvész a márciusi ifjakra emlékezik március 13-án du. 6 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utca 5. szám alatti székhelyén.
TAKÁCS GÁBOR grafikusmûvész ex libris kiállítása nyílik meg március 14-én du. 6 órakor a Szentegyház utcai Gaudeamus könyvesboltban. Bevezetôt mond Gábor Dénes, a Mûvelôdés fôszerkesztô helyettese. A Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla) Dvorzak Amerika kvartettjének II. tételét adja elô. Szaval Török Katalin színmûvésznô.
A BEHELYETTESITETT IDÔ címmel nyílik kiállítás a Romul Ladea Képzômûvészeti Líceum és a Mûvészeti és Formatervezôi Egyetem mûvésztanárainak munkáiból március 14-én, szerdán 13 órakor a Szentegyház utcai galériában (I.Maniu 2-4).
KÓNYA-HAMAR SÁNDOR KÉPVISELÔI IRODÁJA (RMDSZ székház, Fürdô (Pavlov) I. Hossu utca 21.) a következô órarend szerint mûködik: hétfôtôl péntekig 10–14 óra között; pénteken 10–12 óra között a képviselô tart fogadóórát. Amennyiben van rá igény (hadifogság, veteránusi jogok, elhurcoltak, különbözô kártérítések igénylése, munkaszolgálat stb.), a képviselôi iroda más idôpontban is fogad.
A KOLOZSVÁRI MAGYAR FÔKONZULÁTUS értesíti ügyfeleit, hogy a Magyar Köztársaság Nemzeti Ünnepe miatt március 16-án, pénteken szünetel az ügyfélfogadás.
A nagyenyedi nemzetközi képzômûvészeti festôtábor tavaly volt ötéves. Ha kissé megkésve is, de végre túlléphettek Nagyenyed határain, amikor a fôvárosi Román Irodalmi Múzeum galériájában nyílt meg képzômûvészeti tárlatuk. A kiállításon 21 ország mûvésze 51 alkotással képviselte magát. A megnyitón Antim Corneliu mûkritikus méltatta a mûveket és a tábor tevékenységét. Azt hangsúlyozta, hogy az országban kevés olyan nemzetközi tábor mûködik, amely Ausztráliától Svédországig, illetve Amerikától Namíbiáig olyan közösséget tud összehozni, melyet nemcsak az öncélú munka vezérel, hanem az egymás emberi és mûvészi megismerése. A kiállítás szervezôje a Nagyenyedi Inter-Art Alapítvány volt, melynek elnöke, Balog István most azon fáradozik, hogy a Bukarestbe bemutatott munkákat Indiába is vigye. A meghívó Chiru Chakravartytôl érkezett, aki tavaly elsô ízben vendégeskedett a táborban. Mint hazájának elismert mûvésze, olyan együttmûködési lehetôség távlatairól beszélt már a táborban, mely a két ország képzômûvészeinek megnyithatná a tapasztalatcsere lehetôséget.
Purim 5761 címmel szervezett ünnepi elôadást a Kolozsvári Zsidó Hitközség és a Zsidó Fiatalok Országos Szövetségének (OTER) kolozsvári szervezete tegnap délelôtt a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Mihai Eminescu termében. A „zsidó farsangnak" is nevezett ünnepet a mózesi vallás az ószövetségi Eszter könyvébôl eredezteti, amikor Hámán, Ahasvéros, ismertebb nevén Xerxész, perzsa uralkodó, király udvarának fôméltósága a babiloni fogságban tartott zsidók megsemmisítését vette tervbe. Mordecháj, Eszter nagybátyja a zsidó származású királynôhöz fordult, közbenjárását kérve a gyenge jellemû királynál. Ahasvéros végül a zsidók megkegyelmezését és Hámán felakasztatását rendelte el, melyre Ádár havának 14. napján került sor. Azóta a zsidók évente álarcos, vidám mulatsággal ülik meg a történelem elsô Holokausztjától való megmenekülésüket.
Idén a kolozsvári zsidó közösség fiataljai népes nézôsereg elôtt mutatták be a Sebesi Karen Attila színmûvész által rendezett mûsort, melyen fellépett a Halmos Katalin vezetette Talmud Tora kórus és az OTER izraeli tánccsoportja; az ifjúsági szervezet színitársulata Efrájim Kishon és Dániel Károly mûveibôl adott elô részleteket; a rendezvény fôszervezôje Goldner Gábor volt.
A Transglobal kiadásában megjelent a négytagú kolozsvári Alegria együttes elsô kazettája. A két lány énekel, a két fiú gitározik, nagyszerû a „munkamegosztás" közöttük. A dalok spanyol stílusúak, a flamenco ritmust követik. (Sajnos, nem derül ki az idôtartamuk, mert ezt elfelejtették föltüntetni a borítón. Hiányosságként róható fel az is, hogy csak bizonyos dalok szövegeit írták le a belsô oldalon.)
A hagyományosan 60 perces kazettára 10 szám fért fel, a legjobb az insztrumentális #El Viento& és a nem saját szerzemény, tradicionális spanyol dal, az El Ierele. Egyébként a szövegek kissé suták (no de, nem lehet minden tökéletes). A nyitószám és névadó dalból, a Deschide-ti inimából (az El Ierele dallamára írt román szövegû számból) videoklipet is készítettek.
Az együttessel ma délután a Hollywood Music & Film üzletében a kazettaavatón lehet találkozni.
Nagy érdeklôdéssel fogadta a kolozsvári közönség a Hargita Visual Art egyesületbe tömörült csíkszeredai képzômûvészek kiállítását. A huszonegy mûvész — festôk, grafikusok, szobrászok, keramikusok és textilesek — alkotásaiból szombat délben, a magyar színház elôcsarnokában megnyílt tárlat, minden változatossága ellenére, egységesnek tûnik. Jól szemlélteti egy többé-kevésbé azonos mûvészi felfogású, 1999 novemberében alakult, s ilyenformán nagyon fiatal, de nem csak fiatalokból álló csoportosulás tevékenységét. Ugyanakkor bepillantást nyújt egy sajátos világba, a „pozitív székely tájba", hogy a kiállítók egyikét, a látványosan tömör, és sajátosan kifejezô formanyelven megnyilatkozó, a mûvészi kriptogrammákkal valósággal zsonglôrösködô Berszán Márkos Zsoltot idézzem. Ennek a gondolati szférába emelt, az általánosítás megannyi lépcsôfokát megjárt „székely tájnak" a megannyi változatát tekinthetik meg az érdeklôdôk március 14-ig naponta 10–18 óra között a magyar színházban, részletesebb beszámolóval pedig szombati Mûvelôdés oldalunkon szolgálunk. A tárlat sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a megnyitón a képek egy része már gazdára is talált.
Diák- és tanári pályafutásom során saját bôrömön tapasztaltam, hogy milyen fontos szerepet tölt be erdélyi gimnáziumokban és líceumokban egy olyan jól képzett román nyelv és irodalom szakos tanár, akinek magyar az anyanyelve. Nem találtam sem egykoron, sem most kézenfekvôbb „eszközt" a vegyes tagozatú iskolák „interetnikus" feszültségeinek enyhítésére, mint egy belevaló magyar anyanyelvû, de román nyelv és irodalmat oktató tanárt, akinek már státusa („magyar–román") is az egymásra utaltságot jelképezi.
Egykori kollégáimtól is tudom: nem könnyû magyar névvel romántanárnak lenni Erdélyben. Talán a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum tanára, Bodrogi György is rádöbbenhetett erre hosszú pályafutása során, és azért gondolta úgy — ha már lúd, akkor legyen kövér alapon —, hogy nem csak jó romántanár lesz, hanem forradalmasítja is e nyelv oktatását.
Bodrogi újítási területe az ún. audiovizuális mûvészetnek a fogalmazásírás-tanításban való felhasználása. A szerzô jól látja meg a gyorsuló világ és a közoktatás kapcsolatrendszerének dimenzióbeli változásait, jól érzi meg, hogy az interdiszciplinaritásra hangsúlyt fektetni — most, a harmadik évezred küszöbén — nemcsak jó befektetést, de bizonyos szükségszerûséget is jelent. Bodrogi rendhagyó metodikai kézikönyvének* sajátos hangulatot kölcsönöz a fényképek alapján készült fogalmazásírások témakörének tárgyalása, nem csak azért, mert ez is újdonságszámba megy, hanem azért is, mert a magyarázatok, lírai intermezzók során a szerzô személyisége is elôtérbe kerül — valahogy úgy villan fel, mint a fényképek, amelyekre a szerzô több tucat magyar és román diákkal íratott karrierje során fogalmazást.
A kötet mintegy kétharmadát gimnáziumi és líceumi, elsöprô többségében magyar diákok által zenére, fényképre írt fogalmazások teszik ki. A fô témakörök: Delta, Állatvilág, Növényvilág, Tél, Álom, Tavasz, Nyár, Ôsz. A rendhagyó módszertani kézikönyv utolsó fejezetében az irodalmi ihletésú fogalmazások sora található.
Bodrogi György kézikönyve fontos állomás az erdélyi román nyelv- és irodalomoktatás fejlôdésében.
Hiszek abban, hogy a román magyar megbékélésnek is egyik csendes futára ez a könyv.
*Gheorghe Bodrogi: Compozitia cu imagini, muzicâ si voie bunã, Corvin, 2000, Deva.
ANNA-LEENA HARKÖNEN finn színésznô és regényíró 1997-ben járt nálunk a bukaresti finn nagykövetség meghívására. Ôsszel újból ellátogat Romániába. Ennek tiszteletére a Sindan Mûvelôdési Központ március 13-án, kedden du. 6 órakor a Szentegyház utca 6/10. szám alatt bemutatja az írónô magyar és román nyelvre lefordított regényét, a Tárt ajtók napját (Ziua usilor deschise). A könyvet Egyed Emese, a bölcsészkar magyar nyelv katedrájának professzora és Ovidiu Pecican, az európai tanulmányok fakultásának professzora, a Romániai Írószövetség tagja méltatja. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a szervezôk.
— 1993 október–novemberében nyilvánvalóvá válik, majd országos botránnyá növekszik a Caritas nevû pilotajáték csôdje;
— 1993. december 1-jén leplezik le a Bocskai (utóbb Gyôzelem, most Avram Iancu) téren Ilie Berindei mûvészi szempontból igen vitatott Avram Iancu-emlékmûvét;
— 1993 decemberében Kolozsvárt az 1989-es decemberi forradalom mártír városa címmel tüntetik ki;
— 1994 januárjában az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége információs irodát nyit Kolozsváron.
Kisebbségi létünk bizakodóbb megéléséhez elengedhetetlenül szükséges anyanyelvünk szabad gyakorlása, s ezért, minden vele kapcsolatos kérdésnek különleges fontosságot tulajdonítunk. Az is kétségtelen, hogy megkülönböztetô, összetartó ereje által az anyanyelvnek pótolhatatlan szerepe van nemzeti öntudatunk megôrzésében.
Errôl mind a szakemberek, mind a nyelv önkéntes ôrei egybehangzóan vélekednek, s azt állítják, hogy beszédünk szépsége és magyarossága egyenes arányban áll szókincsünk tisztaságával és az idegen szavak maradéktalan elkerülésével.
Be kell vallanom, hogy a fentiekkel ellentétben, pontosan azt találnám égbekiáltóan károsnak, ha bárki is útját állná a magyar (vagy bármely más) nyelv szóátvétel általi fejlôdésének. A szókölcsönzést a beszéd természetes velejárójának találom, bizarr hasonlattal élve: a nyelv „anyagcseréjének". Olyan szükségszerûségnek, mellyel megújuló világunkban gyakorta élnünk kell, s élnünk szabad, mert legtöbbször nem az illetô nyelv kárára, hanem javára válik.
Nézzük meg, milyen lehetôségeink vannak egy új fogalom — pl. a fax — megjelenésekor, annak magyarítására.
Mindenekelôtt meglévô szavainkból próbálhatunk egy újat összekovácsolni. Ebbôl valami ilyesmi sülhet ki: táv-oldalmásoló, dokumentumközvetítô vagy irattovábbító (gép). Ez utóbbi nem is hangzik rosszul. De kimunkálni és elfogadtatni összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a kézenfekvô faxot. Mi több, biztosak lehetünk abban, hogy felgyorsult világunkban senki nem lesz hajlandó hat szótagot elmondani egy helyett, csak azért, hogy nyelvvédô kedvünkben járjon.
A másik megoldás, hogy vadonatúj megnevezést alkotunk. Olyat, amely nem csak magyaros, hanem a korszellemnek megfelelôen rövid is. Lehet ez például pöcc vagy dükk. De mi az elônye egy ilyen „háziszôttes" megoldásnak ? Az, hogy ezt mi alkottuk, és a nyelvünkre jellemzô ö vagy ü betû szerepel benne az idegennek bélyegzett x helyett? Ugyan kérem! Önteltségünket ne tetézzük ostobasággal. Ha gond nélkül képesek voltunk használatba venni a faxot mint eszközt, talán az x betûtôl sem fog csütörtököt mondani a nyelvünk!
Lássuk be, hogy a megveszekedett nyelvvédôk által pártfogolt „magyar" szavaknak sincs más erényük,azon kívül, hogy régi, meghitt ismerôseink, melyek hozzánk nôttek az idôk során. De az ehhez szükséges idô aligha több mint egy emberöltô. Az elsô generációnak még talán idegenül hangzanak a frissen átvett jövevényszavak, de aki már gyerekfejjel tanulja meg ezeket, annak éppoly kedvesnek tûnnek, mint legpatinásabb kifejezéseink akármelyike.
Dôreség volna azt hinni, hogy a magunk alkotta nyakatekert, erôltetett szóvirágok alkalmasabbak a feladatuk ellátására, mint a más nyelvekbôl átvett, rövid, célszerû kifejezések. A web-site helyett elterjedt honlap nem több, mint a szabályt erôsítô ritka kivételek egyike !
A szóösszetételek olyan bonyolult és nehézkes gôzpöfögészeti-tovalöködöncöket eredményeznek, amelyek nem illeszkednek felgyorsult életünk sebességelvûségébe, és józan szépérzékünktôl is idegenek. Nem véletlenül mondta Kosztolányi, hogy aki három mondattal fejezi ki azt, amit eggyel is megtehetne, az más galádságokra is képes !
A nyelv megújulása a szitáláshoz hasonlít. A köztudatba bekerülô új szavak vagy átmennek, vagy fennakadnak a köznyelv, a közízlés (no meg az idô) rostáján. Én bízom abban (pontosabban magunkban, akik mind egy-egy szem vagyunk ezen az irdatlan rostán!), hogy a nyelvünk természetétôl idegen, csúnya és fölösleges jövevényszavak valóban fenn fognak akadni ezen a szûrôn, s össznépi bölcsességünk csak azt fogja beágyazni szókincsünkbe, amire valóban szükségünk van.
Temérdek szavunkról csak a nyelvészek tudják, hogy idegen eredetû, s ez természetes, hiszen ezek emberöltôk során annyira becsiszolódtak beszédünkbe, mint a fogorvosi korona, melyet csak egy-két napig érzünk zavarónak. Hányan tudják pl., hogy a régiesen pazar veranda (pontosan ebben a formában) angolul is ugyanazt jelenti, de a szó valójában indiai eredetû? Miért fosszuk meg utódainkat attól, hogy száz meg száz szóról mondhassák el ugyanezt ?!
Elvégre egy nyelv elsôdleges szerepe inkább a gondolatátvitel lehetôvé, és hatékonyabbá tételében, mintsem a nemzeti öntudat ápolásában, vagy a másoktól való elkülönülésünk kifejezésében rejlik. Fontosabb, hogy árnyaltan és pontosan tudjuk kifejezni magunkat, mint hogy az ehhez felhasznált szavak eredetét firtassuk.
Kétségtelen elônyei miatt életünk minden területén rohamosan terjed a szabványosítás! Ez alól a nyelvek sem képeznek kivételt. S ha ennek következtében minden ötödik szavunkat fordítás nélkül megérti valaki, azzal ötödrészben magunk is alanyai lettünk az „ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy" közmondásnak.
Az erôltetett nyelvújítás helyett (melytôl sem az email nem fog villanypostává, sem a Hungaroring Körmagyarrá szépülni) inkább arra kellene törekednünk, hogy Arany Jánoshoz hasonlóan mi is 25 ezer szóval fejezzük ki magunkat. Az talán kevésbé lényeges, hogy éppen melyik 25 ezer szóval... Mert bár anyanyelvünk a szókölcsönzésektôl sem lesz szegényebb, mindenkori szókincsünk napi használatától válik igazán gazdaggá.
A technika diadalmas elôrehaladásában eljutott már az erdélyi falvakba is. Divat lett az autóbusz-vállalkozásból, s ezzel meghalt mindaz a romantika, ami a sáros utakon zötyögô fuvarosszekérrel és az orrod elé füstölô szekeresgazdákkal járt.
Minden technikai újítás harccal jár. Régi kereseti lehetôségek múlnak el, viszont az új nyomában kitör az ádáz konkurencia. Bonchida is nyugodtan élte a maga csendes falusi életét, amíg fel nem tûntek a nagy hasú autóbuszok. Jó egynegyed része a falunak szekerességbôl élt. A falu nagy, sok embernek akad ügyes-bajos dolga a városban, s így a szekeres emberek pipájából nemigen fogyott ki a vidáman füstölgô, illatos „négyes dohány".
Egyszer aztán két elôkelô úriembernek eszébe jutott autóbuszjáratot létesíteni Kolozsvár és Bonchida között. Az ötlet kitûnô üzletnek bizonyult, s a fuvarosgazdák hamarosan arra a lesújtó tapasztalatra jutottak, hogy a legutolsó napszámos se fogad már szekeret, ha összeakad tengelye a törvény paragrafusaival. Bonchidára bevonult a kultúra, naponként négyszer is végigberregett megtorpant házai között az ördöngös „motor", de vége szakadt ezzel az eddigi békés életnek is. A szekeresgazdák elkeseredetten, sötét tekintettel néztek a vidáman tovarobogó autóbuszok után.
Kezdetét vette a harc a szekér és az autóbusz között. Esténként összegyûltek a szekeresgazdák, s szortyogó pipáikkal hadonásztak, amint megbeszélgették a tennivalókat. Hiszen megpróbáltak mindent: Kenetes hangon édesgették az utazni akarokat frissen vasalt jármûveikre (nincs egészségesebb, mint a friss levegôn, kocsin utazni), leszállították a szekérbért, mindhiába. Az autóbusz kényelmesebb is volt, olcsóbb is volt, gyorsabb is volt.
— Nem menyünk ezzel semmire — vallotta be Péter György fuvaros.
— Nem biza — ismerte el Tãtar Dumitru is. — Egyebet kell próbálni.
Egy kicsit meghányták-vetették a dolgot s aztán megegyeztek. Új vállalkozásba fogni nem könnyû dolog, sok utánajárást s egyebet igényel, de a társulat sikerrel biztatott. Így paritásos alapon: egy magyar és egy román együtt sokat elérhet — Péter György és Tãtar Dumitru eladták lovaikat, összepótolták a régi idôkbôl megkuporgatott pénzecskéjüket, s egy reggel — meg kell érteni az idôk követelô szavát — a négy lógó fejû szekeresló tömzsi autóbusszá változott.
— Nem hagyjuk magunkat — simogatta domború szügyét az új benzinparipának Péter György.
— Zãu, cã nu — tódította Tãtar Dumitru is, s mint többségi állampolgár sikeresen eljárta a közlekedési engedély ügyét. Pár nap múlva már vidám töfögéssel horgászta el az utasokat a szekeresek s a korábbi vállalkozók orra elôl.
Már három autója volt Bonchidának. A közönség örült a kifejlôdött konkurenciának, s látható jóindulattal pártolta a bô humorral „benzines szekérnek" elnevezett új autót. Csakhogy a régi tulajdonosok sem hagyták magukat, ismételjük, befolyásos urak voltak.
Elkeseredett harc indult meg a két vállalat között, amely apró csatározásokban élezôdött ki, s ezek a csatározások rendesen a „benzines szekér" kudarcával végzôdtek. Mert hiába volt a szekereseknek autójuk, ha nem volt meg hozzá a törvények megfelelô ismerete. A régi vállalat ügyesen, titokban szerzôdést kötött a postával, hogy postai szolgálatot is teljesít. Felírta a kocsik oldalára, hogy „Serviciul postal", s akkor hivatkozott a belügyminiszter rendeletére, amely szerint a postai szolgálatot teljesítô autók monopolizálhatnak egy-egy meghatározott útvonalat. A rendôrség érvényt szerzett a rendeletnek, s ezzel a „szekér" véglegesen elvesztette a harcot.
A bonchidai szekeresek megint kereset nélkül állanak. Sötét tekintettel néznek a robogó autóbuszok után, s talán nem egészen ok nélkül gondolják azt, hogy a „kultúra" és technika minden vívmánya az urak hasznára és a szegény nép megnyomorítására van.
(Újság, Kolozsvár, 1926. március 7.)
Szomorú, de tény a falvakra (és nem csak) jellemzô elöregedési folyamat. Az utóbbi idôben akarva-akaratlan tanúi vagyunk egy évtizedek óta gondot okozó folyamatnak: MEGMARADUNK, FENNMARADUNK bölcsônkben, Erdély csodálatos tájain?
Kalotaszegen (de példaként említhetjük bármelyik magyarlakta tájegységet) nagy gond a gyermekek születési száma. Nem egyetlen településrôl van szó, hanem általában a vidékrôl. Nem tudom, hogyan, milyen módon jutnak adatokhoz (ha egyáltalán megszerzik ôket) az RMDSZ vezetôi. A napokban lezajlott megyei RMDSZ küldöttgyûlésen figyelmeztettek ugyan a magyar nyelvû mûszaki oktatás hiányára, a református diakonisszakképzés megszüntetésének veszélyére, arra, hogy nincs magyar nyelvû menedzserképzés, de meg kellett volna említeni a legfontosabb tényezôt is, amely miatt mindezek elsorvadnak. De a MIÉRTre kevesen keresik a választ. Senki nem tett célzást arra, hogy a magyarság — lehet túl kemény szó, de kezd igaz lenni — kihalása fenyeget Erdélyben.
Bánffyhunyadon, Kalotaszeg „fôvárosában" tavaly mindössze két magyar osztály indult, azok is minimális létszámmal. A hunyadi református lelkészi hivatal 1999-es kimutatásában a következô áll: 14 keresztelés, 37 temetés. Hunyadon egy év alatt tíz (!?) házasságot kötöttek.
Mákófalván 2000-ben 15 temetés volt és 5 keresztelés! Ez év februárjáig — mondotta lehangolatan Imre István Zoltán lelkipásztor — hét embert temettek, és egy (maximum kettô) keresztelés lesz.
Bár Kalotaszeg falvaiban viszonylag magas az életszínvonal, kevesen vállalnak egy gyermeknél többet. Nagyon sokan az elvándorlást választják, vagy felteszik a kérdést: mit és kit is véd érdekképviseletünk? Kell egyáltalán magyar egyetem (ha egyáltalán valaha is megvalósul), ha nem lesz aki ott tanuljon?
A hatalom is húzza az idôt, hogy ránk kérdezhessen majd: egyáltalán kinek kell még magyar egyetem?
Minden generációnak megvan a maga keresztje. Néha a homokórára gondolok, ha megfordítod, újból pergeti a homokszemcséket, jelezve az idô múlását.
A „régi" generáció kifogta az „osztályharcot". Mi is volt az? Munkás vagy paraszt család gyermeke minden esetben „jó származásnak" számított, ha bunkó is volt. Akik döntöttek, rendszerint ugyanoda tartoztak. Bunkók voltak.
Itt-ott volt kivétel, de ez csak erôsítette a szabályt.
És sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az érték érték legyen, és elmaradjon az „aki nincs velünk, az ellenünk".
Ez volt az osztályharc. S ha a megfordított homokórára gondolok, akkor most „fordított osztályharc" van divatban. Vannak jó magyarok, jó románok, rossz magyarok, rossz románok, kóser zsidók, rossz zsidók. Van liberális parasztpárti, esetleg a legfrissebben alakult baloldali jobboldal, mérsékelten szélsôséges egyesület jobboldalának a balszárnya.
Egyik napról a másikra „szakmát" változtathatsz, lehetsz homoszexuális, pedofil, szélsôséges, sovén vagy nagy hazafi. Minden lehetséges, egy kis ügyesség kell, esetleg pénz vagy befolyás. Az ember, az emberi értékrend, a munka elbírálása, értékelése, elismerése hol marad? Minden eladó, megvásárolható és minden aranyban értékelhetô? Még létezik valami, amit „becsületnek", „lelkesedésnek", „szeretetnek", „hûségnek" neveznek, amelyet nem lehet és kár „dollárban" felértékelni.
Vajon „fordított osztályharc" tanúi vagyunk, ahol az értéktelen próbál magának értéket gyártani? Tôke kovácsolható abból, hogy szagos vagy szagtalan szereket szórnak fûre, fára, emberre, családra, múltra, jelenre? Sajnos ez a „versenyszellem" jellemzô mind a nagy mind a kispolitikára.
Beismerem, sok mindent nem értek...
Új idôk, új bunkók?
Ne felejtsék el — ha lejár — a homokórát megfordítani...
Újra beindult a pontgyûjtô gépezet. Szombaton 6, vasárnap 2 elsô osztályú mérkôzés jelentette a 2000–2001-es évad visszavágóinak kezdetét az élvonalban. Edzôcserék, játékosátigazolások, óriási hercehurca a játékvezetés és a játékvezetôk körül, burkolt és leplezetlen keresztbetevés a válogatott munkáját irányító szakembereknek — ilyen elôzmények után folytatódik a hivatalos vetélkedô, amely bármennyire is szélsôséges kijelentésnek tûnnék, de alapjaiban határozhatja meg a XXI. század belföldi labdarúgását — a legnépszerûbb sportág elsô évtizedekbeli menetelését mindenképpen.
Ilyen bevezetô után, íme a tavaszi elsô, összességében 16. forduló eredményei és góllövôi: l Besztercei Glória–Suceava-i Foresta 3–2 (Ceau-su, Schumacher, Turcu, illetve Gavrilescu és Bernard) l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Medgyesi Gázmetán 1–1 (Enache, illetve Gãldean) l Pitesti-i Arges FC–Galaci Otelul 2–0 (Neaga, Nicã) l Bukaresti ROCAR–Ploiesti-i Astra 1–0 (Luca, 11-esbôl) l Ploiesti-i Petrol–Bukaresti Rapid 1–2 (Pârvu, illetve Constantin Barbu — 11 m, és Mark Burke) l Bukaresti Dinamó–Bukaresti National FC 1–0 (Marius Nicolae) l Brassói FC–Krajovai Universitatea 1–2 (Iorga, illetve Claudiu Niculescu 2, az elsô 11-esbôl) l Bákói MFC–Bukaresti Steaua 0–2 (Florentin Dumitru és Tricã). A táblázat:
1. Steaua 16 10 4 2 30–17 34
2. Arges 16 8 4 4 22–18 28
3. Petrol 16 8 3 5 22–16 27
4. Dinamó 16 8 3 5 32–27 27
5. Krajova 16 8 3 5 18–17 27
6. Rapid 16 6 6 4 17–13 24
7. Brassó 16 7 3 6 13–11 24
8. Foresta 16 6 5 5 29–28 23
9. ROCAR 16 7 2 7 26–28 23
10. Glória 16 6 3 7 21–24 21
11. Astra 16 5 3 8 16–18 18
12. Csalhó 16 4 6 6 19–26 18
13. Otelul 16 4 5 7 18–21 17
14. National 16 5 2 9 20–25 17
15. Bákó 16 4 4 8 19–25 16
16. Gázmetán 16 1 6 9 8–16 9
A második csoport találkozóin: l Turnu Severin-i Drobeta–Marosvásárhelyi HSK 1–0 l Szatmárnémeti Olimpia–Vajdahunyadi Corvin 3–0 l Krajovai Electro–Târgu Jiu-i Pandúrok 2–0 l Gyulafehérvári Apullum–Nagybányai FC 0–4 l Temesvári Politechnika–Krajovai Extenzív 1–1 l Petrozsényi Zsil–Temesvári UM 1–1 l Nagyváradi Bihar FC–Resicabányai MSC 0–1. A Râmnicu Vâlcea-i MFC és az Aradi UTA szabadnapos volt. A táblázaton:
1. Nagybánya 16 12 3 1 29–11 39
2. Resicab. 16 10 3 3 21–13 33
3. Tem. UM 16 9 3 4 37–17 30
4. Olimpia 16 8 0 8 17–17 24
5. Electro 16 8 0 8 17–18 24
6. Poli 16 7 2 7 19–13 23
7. UTA 15 7 2 6 22–18 23
8. Pandúrok 16 6 4 6 19–20 22
9. Extenzív 16 5 6 3 15–13 21
10. Drobeta 16 6 3 7 23–29 21
11. Corvin 16 6 1 9 15–19 19
12. Mv. HSK 16 5 3 8 16–24 18
13. Bihar FC 16 4 5 7 12–15 17
14. Zsil 16 3 6 7 13–22 15
15. RMFC 15 3 5 7 12–23 14
16. Apullum 16 4 2 10 15–31 14
A március 17-i 19. forduló eseményei közül kiemelkedik a Temesvári UM–Poli és Krajovai Extenzív—
Electro rangadó.
Míg egyes csapatok tudtak haladékot kérni a szakszövetségtôl anyagi gondjaik rendezéséig, az olthévíziek még erre sem voltak képesek, és nem jelentek meg a visszavágók nyitányán Kolozsvárott. Ezért az „akadémiai negyedóra" kivárása után az ilyenkor szokásos „isteni színjáték" következhetett: kivonultak a pálya közepére a CFR-játékosok, valamint a bírói hármas (a piski Viorel Danciu és segédjei: a szintén piski Lucian Capra és a zsilvajdejvulkáni Remus Azamfirei), majd jöhetett a mérkôzés lefújása. A kezdôrúgásból a labda elszállt, és legurult a domboldalon. Csak a mélyben állt meg — valahol ott, ahol a román labdarúgás harmadik vonala van most.
(— Végre jó bíráskodást láttunk — jegyezte meg cinikusan az egyik szurkoló.)
Ion Moina Stadion, 2000 nézô. Vezette: Daniel Trandu (Temesvár).
U: Mare — Rus (36. perc Matei), Sandru, Astilean, Vãsâie — Popescu (47. perc Costea), Barbu (56. perc Muresan), Iurisniti, Pãcurar — Lazãr, Cãpusan. Edzô: Ioan Ovidiu Sabãu.
Sólymok: Szász — Muscã, Bãlãu, Ciontos, Jofi — Ciocan, Vâsutiu (69. perc Fecske), Danciu, Dragomir — Ignat (87. perc Popan), Kirner. Edzô: Ioan Dragomir.
Gólszerzôk: Pãcurar 2 (38. és 45. perc), valamint Cãpusan (47. perc)
Szögletarány: 7–0; lövések: 18–2 (kapura: 7–0); sárga lap: Pãcurar, Sandru, illetve Dragomir 2; kiállítva: Dragomir a 71. percben.
A tavaszi visszavágók elsô mérkôzésén folytatta idénybeli szép szereplését az U FC csapata. Ioan Ovidiu Sabãu tanítványai már az elsô percekben is vezetést szerezhettek volna, ám két helyzetet is kihagytak. Másik két helyzetet a 18., illetve 22. percben lôttek el, utóbbinál Astilean–Popescu–Ilie Lazãr volt a labda útja, Lazãr néhány centivel küldte a labdát a bal kapufa mellé. Hat perc múlva Barbu szabadrúgását menti szögletre a vendégek kapusa, majd
Iurisniti lô fölé — üres kapura. A kolozsvári fölény két perc múlva érett góllá: Pãcurar 17 méteres bombája a kapu bal felsô sarkából, a kapufák keresztezôdésébôl pattant a Sólymok hálójába. A második gól a hosszabbításpercekben született meg, a vendégeket saját térfelükön erôsen kitámadó és labdát szerzô U-soktól ismét Pãcurar volt eredményes, Ilie Lazãr passzát követôen.
A második félidôt parádésan kezdte a diákcsapat: Cãpusan már a 46. percben próbára teszi Szászt, két perc múlva viszont, Iurisniti passzát követôen már be is rúgja elsô kolozsvári gólját. Szász kapuja elôtt helyzet helyzetet követett, sok esetben csak az olykor tévesen megítélt lesek, máskor a hazaiak könnyelmûsége mentette meg a nagyobb vereségtôl a szatmárnémetieket. Cãpusan fejese milliméterekkel megy a kapu mellé a 65. percben, majd, hat perc múlva, tíz emberrel maradnak a vendégek: Dragomir begyûjti második sárga lapját is, és kiállítják. A várt gólzápor azonban nem következett be ezután, maradt a 3–0. A legnagyobb helyzetet a végig remekül játszó Iurisniti hagyta ki: a félpályáról meglódulva kicselezett mindenkit, aki útjába állt, egyedül maradt a kapussal, ám az estében szerelte.
A játék mindvégig a hazaiakfölényében zajlott, akik nyugodtan, szépen játszottak, dolgozták ki a helyzeteket. A vendégek egyszer sem tették próbára Marét, aki nagyrészt a 16-oson kívül sétálgatott. A csapatok közötti színvonalkülönbség miatt túlságosan egyoldalú volt a találkozó ahhoz, hogy valóban lázba hozza a szép számban kilátogató közönséget.
Sodronyipar, 1000 nézô. Vezette: Gallovits István (Nagyvárad).
Sodronyipar: Ceclan — Keresztes, ROSU, Rus (88. perc Fodor), KISS — DÂMBEAN, Forró, HUNYADI (82. perc Toder), Simon — Mâtiu (77. perc Kállai), BRATU. Edzô: Adrian Coca és Mihai Cuc.
Marosvásárhelyi Gázmetán: Péter — Pop-Suci, Asztalos (88. perc Petrov), CURLA, Cotârlan — PERES, Viski (55. perc Gábor), LUCA, Moldovan — Gagyi (70. perc Muscã), Crãciun. Edzô: Florea Ispir, Czaka János.
Gólszerzôk: Dâmbean 2 (46., 75. perc), illetve Peres (88. perc).
Szögletarány: 12–3, lövések: 12–4 (kapura: 10–3), sárga lap: Mâtiu, Rus, Dâmbean, Kiss, illetve Luca, Peres, Gagyi, Viski, Pop-Suci és Gábor.
Amióta ’83-ban kiesett a B-ligából a Sodronyipar, ennyi nézô nem gyûlt össze Aranyosgyéresen erre a szépnek nem mondható, de annál küzdelmesebb mérkôzésen. A vásárhelyiek a második 45 percben csak egyszer — góljuk ekkor született — rúgtak a gyéresi kapura. A hazaiak csak Péter kapus bravúrjainak köszönhetôen nem nyertek nagyobb gólaránnyal. Két góljuk szerzôje Dâmbean volt: a 46. percben Péter kiöklözött labdáját Kiss balról újra beíveli, pont a kaputól 8–9 méterre álló Dâmbean fejére, aki könnyen befejeli. A második gól a 75. percben esett, nagyjából hasonlóan. A 2–0-ás elôny tudatában a hazaiak már nem összpontosítottak eléggé az utolsó percekben, s egy semmitmondó szabadrúgás után Peres csökkenti a vásárhelyiek hátrányát.
VII. csoport: Viktóriavárosi Viromet–Alsójárai Bányász 2–2, Bethleni Laminorul–Dicsôszentmártoni Kémia 1–0 és Prázsmári Textil–Brassói Romradiatoare 0–1. A Fogarasi Nitramonia és a Szamosújvári Olimpia szabadnapos volt, a Nagyszebeni Sólymok–Tordai Aranyos FC mérkôzést elhalasztották. VIII. csoport: Aradi Telecom–Désaknai Bányász 4–0, Nagysomkúti Progresul–Aradi Astra 1–2, Élesdi Körös–Avasfelsôfalui Avas 3–0, Szatmárnémeti Szamos–Zilahi Armãtura 2–1, Sarmasági Bányász–Vaskohsziklási Otelul 2–2. A Dési Egyesülés–Magyarláposi Lápos mérkôzést elhalasztották, az Aradi West Petrom szabadnapos volt. A táblázatokat holnapi lapszámunkban közöljük.
Horia Demian Sportcsarnok, 400 nézô. Vezette: Sorinel Voicu–Ioan Râpa (mindkettô Temesvár).
U-Ursus: Munteanu — Vlad (3), Rogoz (4), Pop (5), Ilyés (3), Vârtic (4), Chirilã (7). Csere: Grecu — Petrache (4), Deac, Cupcea, Herman (1). Edzô: Gheorghe Covaciu.
Brassói Rulmentul: Istioc — Detesan (7), Seifer, Moise, Postolache (2), Rotis (6), Nicolescu (6). Csere: Rãdulescu — Goran (3), Andrei (1), Clisu. Edzô: Ioan Gherhardt.
Hétméteresek: 7 (6), illetve 4 (1). Kiállítások: 6, illetve 4 perc.
Eredményalakulás: 4. perc: 0–1, 5. perc 1–2, 8. perc: 5–2, 14. perc: 7–5, 20. perc: 11–6, 23. perc: 12–10, 24. perc: 13–11, 40. perc: 20–11, 53. perc: 25–19, 58. perc 28–24.
A táblázat alsó házában helyet foglaló két csapat elég gyenge színvonalú összecsapást vívott. A gyôzelmet a kevesebbet hibázó kolozsváriak szerezték meg teljesen megérdemelten, felmutatott játékuk azonban sok kívánnivalót hagyott. A találkozó jórészében az U-Ursus lányai kezdeményeztek többet, döntô elônyre azonban csak a 23–40. percek között tettek szert, amikor is 13–11-rôl 20–11-re húztak el. Ahányszor azonban 8–9 gólos elônyük volt Gheorghe Covaciu edzô tanítványainak, mindannyiszor lazítottak, és lehetôséget adtak a vendégeknek, hogy gyors ellentámadásokkal és eredményes szélsô játékkal elkerüljenek egy katasztrofális vereséget. A vendéglátótól egyik játékos sem nyújtott kimagasló teljesítményt, mindössze Florentina Grecu kapuvédô második félidei néhány parádés hárítása említhetô. Említésre méltó még, hogy a brassói csapatnál ezúttal ült utoljára a kispadon Gherhardt edzô, aki a Nagybányai ERA együttesének lesz új szakvezetôje. Helyette Marcel Serban került Brassóba, aki a múlt szezonban a Dévai U-Remin csapatát vezette.
***
A fenti találkozó a nôi Nemzeti Liga elsô felének utolsó, 11. fordulója keretében zajlott, amikor is mindössze négy mérkôzést játszottak le, ugyanis a Silcotub–Rapid és a Fibrexnylon–Oltchim találkozókat a pályaválasztó csapatok kontinentális kupákban való szereplése miatt késôbbi idôpontokra halasztották. Az eredmények: Dévai U-Remin–Konstancai Hidrotechnika 34–29, Bukaresti RAT-Antilopa–Jászvásári MSK XXI. 34–23 és Galaci Otelul–Nagybányai ERA 25–20. A táblázat alakulása:
1. Oltchim 10 9 0 1 309–227 28
2. Déva 11 6 2 3 276–256 25
3. Zilah 9 7 1 1 224–183 24
4. Rapid 10 6 2 2 235–223 24
5. Konstanca 11 6 1 4 294–296 24
6. Fibrex 10 6 1 3 248–235 23
7. Galac 11 5 0 6 254–256 21
8. U-Ursus 11 4 0 7 265–271 19
9. Brassó 11 2 2 7 261–284 17
10. Antilopa 11 3 0 8 264–305 17
11. Jászvásár 10 3 0 7 232–283 16
12. Nagybánya 11 1 1 9 242–286 14
A visszavágók március 21-én kezdôdnek, a 12. fordulóban az U-sok az Oltchimet fogadják.
***
A KEK negyeddöntôjében: Kuban Krasznodar–Zilahi Silcotub 21–24 (az elsô találkozón: Silcotub–Krasznodar 29–21). A férfi Nemzeti Ligában a harmadik teremszakasznak adott otthont Buzãu, amelyen a kolozsváriak három vereséget könyvelhettek el, a Steaua, a Konstanca és a Galac ellenében. Részletek holnapi lapszámunkban.
A bajnokság hét végi fordulója a vendéggyôzelmek jegyében telt el, egyetlen kivétellel mindegyik mérkôzésen a házigazdák hagyták el vesztesen a pályát.
A nôi bajnokság Kolozs megyei rangadóján: Dési Szamos–Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã 65:71 (46–49). A Szamos együttese sorozatban ötödik alkalommal hagyta el vesztesen a pályát. A két csapat pontszerzôi: Bocos 5, Mészáros 18, Chira 10, Duma 13, Venghireu 9, Badiu 3, Butco 2, Vanyo 5, illetve Vass 28, Vescan 4, Kiss 3, Vostinaru 11, Istrãtescu 8, Ondreicovici 2, Kulcsár 15.
Kósa Róbert
További eredmények: Nagyváradi U–Aradi BC ICIM 44:83, Buk. Olimpia–Târgovistei Livas 49:68, Râmnicu Vâlcea-i Phoenix–Buk. Rapid 72:88 és Buk BNR–Buk. Sportul Studentesc 65:77.
*
A férfi bajnokság 21. fordulójában az utóbbi idôk akadozása után meglepônek számító sikert ért el a kolozsvári diákcsapat, 15 ponttal nyert Marosvásárhelyen. Eredmények: Herlitz–Kolozsvári U-Carbochim 63:78, Fieni-i Cement–Aradi West Petrom 46:106, Temesvári ELBA–Brassói Romradiatoare 67:79, Jászvásári Poli–Nagyszebeni ESK 94:102, Ploiesti-i Vega-SOCED–Buk. Dinamó-Erbasu 70:68 és Buk. Rapid–Pitesti-i ISA 65:77.
A táblázatokra holnapi lapszámunkban visszatérünk.
Ismét vereséget szenvedett mindkét Kolozs megyei csapat a férfi bajnokság 20. játéknapján. Eredmények: Brassói Traktor–Kolozsvári U-Modena 3–0, Dési Szamos–Buk. Dinam
ó 1–3, Nãvodari-i Midia–Tulcea-i Deltacons 2–3, Ploiesti-i Petrom–Bákói U 3–0, Nagybányai U-BRD–Krajovai U 1–3 és Galaci Arcada–Sãvinesti-i Fibrex 2–3. Az U-Modena ôrzi 7. helyét, a Szamos változatlanul a 11.
A labdarúgó NB I. 7. fordulójában: Lombard FC Tatabánya–Gyôri ETO FC 0–2 (gól: Baumgartner 34., Kenesei 66.), Újpest FC–Debreceni VSC 3–0, (Orescsuk 45., Korolovszky 50., és Terjék 60.) MTK Hungária–Videoton 2–1 (Illés 81., 11-esbôl, Füzi 86., illetve Szalai Cs. 55., kiállítva: Komlósi 72., illetve Zombori 84.), Zalahús-ZTE FC–Kispest-Honvéd 3–1 (Egressy 22., 74., Waltner 55., illetve Plókai 84.), Matáv Compaq-Sopron–Ferencváros 2–3 (Sira 42., Nagy T. 60., illetve Horváth P. 1., Gera 73., és Hrutka 82.), Dunaferr–Vasas DH 2–2 (Tököli 5. — 11 m, Penksa 20., illetve Tiber 2 — 52., 54. Az élcsoport: 1. FTC 21 pont (13–2), 2. MTK 21 (12–3), 3. Újpest 17.
Ki vallhatna jobban és szebben egy életrôl, mint az aki megélte. László Kálmán élete a természet szeretetében telt el. Ezen túl szolgálat is volt az ô élete. Egyházának aktív presbitériumi tagja, a hidelvi református kórusban pedig csaknem utolsó percig énekelt. S ez nem minden, amit elmondhatunk. Ô a társalgást magáról csakhamar a gombákra terelte. Ez a beszélgetés csaknem tíz évvel ezelôtt (1990. szeptember 11.) rádióinterjúnak készült.
Gombászok, ha bizonytalankodnak, elôbb-utóbb elhangzik a tanács: el kell menni Kálmán bácsihoz, ô majd eligazít. Én nem gombával, hanem kérdéssel kerestem fel: — Hogyan lesz mikológus egy közgazdászból?
— Gyermekkorommal kell kezdenem. Sepsiszentgyörgyön, ahol születtem, régi szokás és akkor is nagy divat volt a gombagyûjtés. Családommal már mint gyermek részt vettem ilyen gombakirándulásokon. Körülbelül tíz gombaféle volt, amit gyûjtöttünk. Minden más gombára azt mondták, mérges, ne nyúljak hozzá. Édesapám természetrajz tanár volt, de még ô is, amikor a szomszédból egy ôzlábgombát áthoztak, azt mondta: fiam, ez ehetô, de azért ne együk meg.
1919-ben érettségiztem, Makkai Sándor püspök volt az érettségi elnök. Románul semmit nem tudtam, így nem mehettem egyetemre. Az volt a tervem — amire meg is volt a lehetôségem1 —, hogy mint mindvégig színjeles diákot fölvegyenek a budapesti Eötvös-kollégiumba.
Heten voltunk testvérek. Édesanyám korábban meghalt. Édesapám egészségi állapota sem volt nagyon jó. Nem engedte, mert nem engedhette, hogy kimenjek Magyarországra. Ekkor, bár hajlamaim a természettudományok felé vonzottak, egy évi várakozás után beiratkoztam a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiára. 1922-ben végeztem.
Kolozsváron, de már azt megelôzôen is, foglalkoztam a virágos növényekkel, és ezekbôl egy hatalmas növénygyûjteményt állítottam össze, amelyet 1969-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékoztam, ott is van elhelyezve.2 Körülbelül 2500 nagyalakú növénypreparátum van a gyûjteményben.
Tekintettel arra, hogy Erdélyben alig volt komoly gombászati tanulmány — mostoha gyermekei voltak a gombák a biológusoknak —, 1955-ben beszereztem különféle szakkönyveket, összeköttetésbe léptem komoly mikológusokkal, köztük unokahúgommal, Babos Lórántnéval Magyarországról, akivel Erdélyben több kutatóutat jártunk végig. Kolozsváron megalakult egy gombászegyesület, olyan klubféle, ahol összejöttünk kéthetenként, elôadásokat tartottunk, gyûjtôutakat szerveztünk, és ily módon nemcsak tanultunk, hanem tanítottunk is.3
— Mi kell ahhoz, hogy valaki gombász legyen?
— Hogy ki a gombász? Ez olyan kérdés, amirôl a közvélemény nem nagyon tájákozódott. Európában körülbelül 5500 nagy gombafaj van. Ebbôl eddig Romániában számításom szerint 1800 fajról közöltek leírást. Tehát óriási lehetôségek vannak e tudomány területén, bár nem könnyû tudomány. Nem elég hozzá egy könyv, ismerni kell az egész világirodalmat. A gombáknak a spóráit a szél viszi. Találhatunk olyan gombákat, amelyeket eddig csak Marokkóban vagy Amerikában találtak. Egész meglepetésszerûen jelennek meg olyan gombák, amelyeket eddig még nem közöltek.
— Megtekintettem a gyûjteményét, amely egy szekrényre valót tesz ki. A kiszárított gombák egy-egy borítékban vannak elhelyezve. Gondolt-e ennek a hatalmas anyagnak a közzétételére?
— Van egy kartotékrendszerem. Ebbe feljegyeztem a gyûjteményemben levô minden gombát és a hozzá tartozó irodalmi adatokat, amelyek a rendelkezésemre álltak, vagyis a mások által leírt gombalelôhelyeket. Az adatokat idôközönként szaklapokban közöltem. Eddig körülbelül 22 ilyen közleményem jelent meg. A közleményeket részben saját nevem alatt adtam ki, fôként az Aluta címû lapban, annak évkönyvében, illetve a Sepsiszentgyörgyi Múzeum évkönyvében. Újabb adataimat a Notori Botanice évente egyszer-kétszer megjelenô szakfolyóiratban közöltem, amelyet a Gazdasági Intézet ad ki. Ebben a lapban már hét közleményünk jelent meg Pázmány Dénessel közösen. Romániára nézve több száz új fajtát közöltünk. Különösképpen a székelyföldi gombákkal foglalkoztam. A Mikológiai Társaságnak a kiadásában a Mikológiai Közleményekben két folytatásban jelent meg ismertetésem Háromszék, Csík és Udvarhely megyékre vonatkozó adatokkal. Ezen a vidéken kutatásaim elôtt az ismert gombák száma alig haladta meg a százötvenet. A mi gyûjtésünk révén, amelyen részt vettek magyarországi mikológusok is, a „létszámot" 900 fölé emeltük, csak ebben a három megyében.
— A hazai „gombairodalom" elég hiányos. Lehetne ezen javítani?
— Mindenképpen. — Popovici-ék Jászvásáron közöltek már komoly gombatanulmányokat, azután Sãlãgean Gheorghe írt egy gombahatározó könyvet, Toma Mihály szintén Jászvásárt közöl idônként. Kolozsváron Pázmány Dénes, az akadémia botanika tanára közölt sokat. A népszerûsítô „vasárnapi gyûjtôknek" és fôzôcskézôknek szóló könyvet Veress Magda írta meg. Valóban ez nem sok.
De érdekességként megemlítem, hogy nálam van talán az elsô gombával foglalkozó könyv. Clusius könyvét brassói tanárkodásom idején egy hosszúfalusi kolléga az ottani iskola padlásán találta meg. Ki volt dobva. Clusius holland származású, aki a bécsi udvarban volt fôkertész és a Batthyányi grófokkal jó barátságban volt, így töltötte az évnek egy részét Magyarországon, itt írta ezt a legelsô gombakönyvet, amelyet 1900-ban Istvánffy Gyula újból kiadott magyarul. Clusius magyar festôket alkalmazott. Ebbôl a könyvbôl nagyon kevés példány van.
— Emlékérmet is fémjeleztek Clusius nevével.
— Igen, én is megkaptam 1983-ban4. Budapesten adták át nekem, s abból az alkalomból egy elôadást is tartottam.
…
— Amikor együtt gombásztunk, különös figyelemmel gyûjtötte az apró gombákat. Van ennek valami jelentôsége?
— Tudományos szempontból nincs különbség kisgomba és nagygomba között. Nagy gombának nevezzük azt, amelynek a termôteste 3 mm-nél nagyobb, tehát 3 mm-tôl a félméteres gombáig mindennel foglalkozunk.
— Az utóbbi években elterjedt az a hiedelem, hogy a mérges gombák megjelenhetnek ehetô gombák formájában is.
— Téves felfogás. Az ehetô gomba ehetô gomba. Az a helyzet, hogy sokan összetévesztik a gombákat, mert nagyon hasonlítanak egymáshoz. Nagyon fontos annak a szabálynak a betartása, hogy csak jól ismert gombát fogyasszunk. Ha kétségek vannak egy gombával szemben, akkor vigyük olyan emberhez, aki tényleg ismeri a gombát. Már említettem, hogy Sepsiszentgyörgyön körülbelül 10 féle gombafajt fogyasztottak, pedig az ehetô gombafajok száma 100 körül van. A többi sem mind mérges gomba, hanem az íze nem éppen kellemes.
…
Decemberben már 90-et töltök, ha igaz. Istennek különös kegyelme, hogy ezt a kort megérhettem.
1 Mint színjeles tanuló, ösztöndíjra jogosult a budapesti egyetemen.
2 Gombagyûjteménye is oda került, külön termet kapott.
3 Kolozsváron ma László Kálmán nevét viseli a gombászkör.
4 Az érem felirata: Carolus Clusius emlékérem 1526–1609 — László Kálmánnak a magyar mikológia fejlesztéséért 1983.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztálya pályázatot hirdet határon túli magyar közösségek önszervezôdést szolgáló mûvelôdési tevékenységének támogatására.
Pályázni az alábbi témákban lehet:
— hagyományôrzô rendezvények és képzések (népzene, néptánc);
— helytörténeti feltáró és megôrzô tevékenység;
— amatôr mûvészeti rendezvények és képzések (színjátszás, kóruséneklés, bábjátszás);
— népfôiskolai képzés;
— tudománynépszerûsítô rendezvények;
— a magyar humán kultúrával (történelem, irodalom) kapcsolatos versenyek, vetélkedôk;
— a magyar kultúra jeles évfordulóinak megünneplését célzó rendezvények, ünnepségek, emlékjelhagyások;
— magyarországi nagy bemutatkozó fórumok, fesztiválok több régió számára.
A HTMKT a fenti feladatokon kívül az önszervezôdés elvi alapján minden új, a helyi magyar közösséget építô, azt megerôsítô közmûvelôdési tevékenységet támogathat.
A támogatás elnyerésének módja és feltételei:
A pályázó közösség, civil szervezet fogalmazza meg a tervezett tevékenység célját, határozza meg azokat a közösségeket és tevékenységeket, amelyeket a kért támogatás érint. Magánszemély nem pályázhat. Pályázni az erre rendszeresített ûrlapon lehet, amelyhez részletes költségvetést szükséges csatolni. Több pályázat is benyújtható. Pályázatonként egy ûrlapot szükséges kitölteni. Romániai pályázók esetén a pályázat beszerezhetô a következô címen: EMKE OE, (Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania) 3400 Cluj-Napoca 9., CP 647. A romániai pályázók pályázataikat is erre a címre kell beküldeniük.
Felvilágosításért a pályázati felhívást kibocsátó szervhez is lehet fordulni: 1410 Budapest 7., Pf. 219. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztálya. Telefon: 484-7390.
A nyertes pályázókkal az NKÖM megállapodást köt, amelyben a támogatási és elszámolási feltételeket megfogalmazza. A megállapodás megkötése után kerül sor a támogatási összeg átutalására.
A 2001. évi támogatás csak olyan szervezetnek ítélhetô meg, amelyik az elôzô évi támogatással a megadott határidôig elszámolt. A pályázatot kiíró csak a nyertes pályázókat értesíti. A nyertes pályázatok listája megtekinthetô 2001. május 31-tôl a minisztérium honlapján (www.nkom.hu).
A pályázat beadási határideje: 2001. április 5.
Utóbbi lapszámunkban a weboldalak szerkesztési módjáról, az alkalmazható technikákról, trükkökrôl esett szó. Most a színek és táblázatok használatát ismertetjük.
A háttérszín módosításával a honlap arculatát pillanatok alatt meg lehet változtatni. A háttérszínt a dokumentum törzsrészében kell definiálnunk az alábbi módon:
<BODY BGCOLOR="000000">. Ez a hat karakterbôl álló szimbólum a szín úgynevezett RGB kódja. Az elsô két karakter a vörös (R=red) szín erôsségét mutatja a 16-os számrendszerben (hexadecimálisan). A leggyengébb a 00, a legerôsebb az FF (a számok növekvô sorrendben: 00, 01, 02, 03, 04, 05, 06, 07, 08, 09, 0A, 0B, 0C, 0D, 0E, 0F, 10, ..., FE, FF). A 3. 4. karakter a zöld szín erôssége (G=green), az 5. 6. a kéké (B=blue). Ugyanezen tag-en belül adhatók meg a szövegre és linkekre vonatkozó színbeállítások is: <BODY TEXT="red" BGCOLOR ="990000" LINK = "000099" VLINK= "333333">". A fenti példában szereplô VLINK egy már látogatott (visited) oldalhoz vezetô „ugrópont", vagyis a link színét határozza meg. Abban az esetben, ha nem ragaszkodunk finomabb színárnyalatokhoz az RGB kód helyett elegendô beírni a kívánt szín angol nyelvû megfelelôjét. Honlapok szerkesztésében gyakori a táblázatok használata, az oldalon megjelenítendô szöveg és kép jobb elhelyezése végett. A táblázatnak is megadhatunk háttérszínt valamint az ôt szegélyezô keret vastagságát (BORDER).
A fenti példában szereplô táblázat egy sort és egy oszlopot tartalmaz. Könnyen beilleszthetünk újabb sorokat és oszlopokat tudván, hogy a <tr>…</tr> tag a sorokra, <td>…</td> tag pedig az oszlopokra vonatkozik.
Gnandt Zsuzsa, zsuzsa@mail.nextra.ro
Új számítógépvírus ütötte fel a fejét Kaliforniában: a „Naked Wife", vagyis a „pucér feleség".
A vírus a már megszokott módon terjed: miként az egészségügyben a cseppfertôzés a szokványos hordozó, úgy az internetes világban az elektronikus levél, az „e-mail". A levélhez csatolt fájl tartalmazza a vírust. Ha a gyanútlan — vagy éppenséggel a cím alapján vérmes reményeket tápláló címzett rákattint a „Naked Wife.exe" ikonra, akkor a szexinek a legkevésbé sem mondható „BGK" felirat jelenik meg a képernyôn. Ez a — korábbi „hacker-fegyvertényekbôl" már ismert — rövidítés azt jelenti, hogy Bill Gates Killer, vagyis „aki megöli Bill Gates-et". Ez csak az egyik baj, a „pucér feleség", mint elmaradt örömforrás. A másik baj az, hogy a fájl tönkreteszi a Windows kezelôi rendszer kulcsfontosságú programelemeit (a .bmp, .com, .dll, .exe, valamint .ini kiterjesztésû fájlokat), és a fertôzôdés után nem lehet rendesen beindítani a számítógépet, újra kell installálni az egész Windows-t.
A távközlési iparban az állam szerepe megszabni a játék szabályait. Ezeknek egyrészt biztosítaniuk kell a szabad versenyt, másrészt pedig a minimális szolgáltatási minôségszintet. A minimális szolgáltatási szint számottevô befektetést igényel a szolgáltatóktól.
A piaci szereplôk közötti verseny minden esetben az árak fokozatos eséséhez vezet. Ezért az állam nem nyithatja meg teljes mértékben a versenynek a távközlési piacot, hiszen ez valószínûleg a minôség rovására menne, lévén, hogy a piac nagyon felaprózodhat. Könnyen elôfordulhat, hogy ilyen körülmények között egyetlen versenyzônek sem éri meg szolgáltatni. Minden államban nehéz kérdés, hogy: hány szolgáltatót bír el a piac. Nem könnyû megtalálni azt az optimális számot, amely már biztosít egy egészséges versenyt (tehát alacsony árakat), a minôség viszont magas szinten marad.
A harmadik versenyzô, a Cosmorom színre lépésével az utóbbi idôben Romániában is tapasztalható volt a mobilszolgáltatói piac megélénkülése, az ádáz harc kiélezôdése. Négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szolgáltatók bevezessék a másodperces számlázást. További pozitív változások várhatóak a Telemobil új, CDMA rendszerû (amerikai, GSM-hez hasonló, mobil szabvány) szolgáltatásának bevezetésétôl. Szakemberek szerint a román mobilpiac 3,5–4 millió felhasználót bír meg az elkövetkezô években. Jelen pillanatban 2,5 millió elôfizetônél tartunk.
A nagy kérdés és feladat: megszabni, hogy 2003. január 1-tôl, amikor érvénybe lép a távközlési liberalizálás, hány hagyományos rendszert kínáló telefonszolgáltató kapjon mûködési engedélyt a román piacon. A liberalizáció, az új szereplôk piacra lépése nagyon megváltoztathatja az eddigi képet. A cégek részérôl már régen elkezdôdött a készülôdés, az állami hatóságok azonban igencsak nagy késésben vannak a játékszabályok megalkotása terén. Pedig egyáltalán nem mindegy, milyen távközlési ipara lesz az országnak.
@ .xxx és. law doménnevek. A new.net új doménbejegyzési rendszert jelentett be. Az elképzelés szerint az érdeklôdôk az internetes tevékenységet felügyelô ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) hivatal megkerülésével szerezhetnek doménnevet. Tavaly ôsszel az ICANN hét új doménnév létrehozását hagyta jóvá. A new.net úgy véli, ez nem felel meg a növekvô kérésnek. A new.net elsôsorban az .xxx (szex) és a .law (ügyvédek számára) domének bejegyzését helyezte kilátásba.
@ Az USA netes védôpajzsa. A sokat vitatott amerikai rakétaelhárító rendszer, a National Missile Defense (NMD) után az Egyesült Államok most internetes védôpajzsot épít a webes támadások ellen. A „virtuális NMD" célja az amerikai állami és magánhálózatok megvédése a cyber-támadásoktól. „A projekt biztonsági jelentôsége és pénzügyi dimenziója alapján párhuzamba vonható az NMD-vel" — mondta James Adams, az NSA titkosszolgálat tanácsadója.
@ Office XP: ötszázezer tesztelô. 2001. augusztus 31-ig a világ harminc országában, több mint ötszázezer vállalati felhasználó ismerkedhet meg az Office legújabb verziójának innovatív megoldásaival. Korábban az Office XP béta kettes verzióját tízezer felhasználó tesztelhette, s a visszajelzések túlnyomó többségben pozitívak voltak.
@ Soft-razzia hard következményekkel. A kolozsvári rendôrség, a Szerzôi Jogvédô Hivatal képviselôi múlt héten átfogó razziát szerveztek a a bentlakásokban (Obszi, Hadész, Mãrãsti). Ezúttal nem az ideiglenes tartózkodási engedélyek nélküli diákokat, hanem a törvénytelenül
CD-ket másoló egyetemistákat keresték fel. A vizsgálat során Petru Sorin T. 24 éves marosvásárhelyi (4. éves Mûszaki Egyetem automatizálás és számítógépek karán) és a vele egykorú, nagybányai illetôségû Lucian P. történelem szakos diák fennakadt a hálón — derül ki a rendôrség szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményébôl. Kiderült: az 1999. december — 2000 március idôszakban elôbbi 10-15 ezerért, utóbbi pedig 45-50 ezer lejért árulta a CD-ket. Mindkettôjük ellen büntetô eljárás indult, a kár 260, illetve 562 millió lejre rúg. A szerzôi jogvédelmi törvény értelmében a CD-ket másolókat három hónaptól három évig terjedô börtönbüntetéssel vagy 700 ezertôl 7 millió lejig terjedô pénzbírsággal sújthatják. Pop Teodor Puscas, a kolozsvár rendôrség parancsnoka az inter@ktiv2-nek elmondta: a razziát bejelentések alapján hajtották végre. Figyelmeztetett: a bentlakások után a cégek következnek.
@ Pambuccian és az indiai példa. Varujan Pambucciannak, a képviselôház IT-bizottsága elnökének kezdeményezésére múlt héten a testület tagjai találkoztak Rajiv Dogra indiai nagykövettel. A diplomata a technológia fejlôdés úgynevezett indiai modelljét ismertette. Elmondta: az „indiai csoda" alapjait már 1986-ban letették. India azt reméli, 2008-ig 87 milliárd dollár értékben írjon szoftot, ebbôl 50 milliárd dollár értékben exportra.
@ Foci és Internet. Úgy tûnik, Internetre költöznek a szurkolók. A fociklubok hivatalos honlapja mellett egyre több, kedvenc csapatát dicsôítô, az ellenfelet lejárató szurkoló hoz létre saját honlapot. Webcímek: www.fcdinamo.ro (hivatalos), www.steauafc.ro (hivatalos), www.steaua.ro, www.ournet.md/armata, www.rapid.pcnet.ro (hivatalos), www.nationalfc.ro, www.sportul studentesc.com (hivatalos), www.fcuniversitatea.pcnet.ro (Krajovai Universitatea hivatalos oldala). Híres hazai játékosok honalpja: www.hagi.ro, www.chivuworld.nl.
@ Dollármilliós nyereség a MobiFonnál. Nem kevesebb mint 64,2 millió dolláros nyereséggel zárta a tavalyi évet a MobiFon (Connex). A cash flow 299,5 millió dollár körül mozgott. A tavalyi nyereség messze meghaladta az 1999-ben elért eredményeket (2,7 milliós USD profit, 211,4 milliós cash flow). Ted Lattimore, a MobiFon elnöke elégedetten nyilatkozott: tavaly a Connex 70 százalékkal növelte klienseinek számát.
@ Játék. A Warcraft 3 legújabb bemutató videojában már a játék menete is látható. Újdonságok: jobb grafika, „hatásosabb" fegyverek, varázslatok. A video a www.blizzard.com címen található meg.
Ha 1989. decemberében, vagy 1990. márciusában, illetôleg a koszovói konfliktus kirobbanásakor nem sikerült Románia föderalizálása, ezután aligha sikerülne az ilyen próbálkozás. Legalábbis a konfliktus kevésbé békés, agresszív módszerével nem — jelentette ki Radu Timofte, a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) fônöke.
Arra a kérdésre, hogy az SRI jelenleg milyen friss információkkal rendelkezik a Románia föderalizálását, a Nagy-Magyarország megteremtését tartalmazó forgatókönyvekrôl, miután 1990-tôl kezdve számos ilyen terv létezésére hívta fel a figyelmet, Timofte így válaszolt:
— Tény, hogy most is léteznek jelzések különbözô olyan magyar és más országbeli érdekcsoportokról — nem nevezném ôket hivatalos, kormányzati szintûeknek —, amelyek Románia föderalizálását óhajtják, és ezt nyilvánosan be is ismerik — mondta, hozzátéve azt, hogy vannak az ország föderalizálásával számoló „külsô és belsô politikai opciók is".
— Ám, ha szerették volna is Románia feldarabolását, ez elképzelhetetlen — szögezte le.
Timofte emlékeztetett „a Kelet felôl érkezô befolyásokra" is, amelyek önálló országként emlegették Moldovát (azaz a történelmi Moldvát), provinciaként Olténiát. Hozzátette ehhez, hogy még a Bánságról is szó volt, amelynek magába kellett volna foglalnia a vajdasági részt a szerbektôl.
— Voltak ilyen viták, s azt hiszem, vannak még olyan személyek, akik különbözô propagandaeszközökkel, különféle megnyilvánulásokkal, bizonyos ünnepek alkalmával kinyilvánítják, hogy másnak szeretnék látni Romániát és más országokat. Ezek a tények komoly gondot jelentenek számunkra. Ebben a vonatkozásban elegendô információval rendelkezünk, ezeket eljuttattuk a romániai döntéshozó tényezôkhöz — jelentette ki Radu Timofte.
Bukarest nem csupán a diktátori grandománia által felépített legnagyobb európai épülettel, hanem csaknem háromszázezer kóbor kutyájával is a kontinens statisztikáinak az élén áll. További érdekessége a két és fél millió lakosú fôvárosnak, hogy a hatalmas stílustalan palota és a kóbor kutyák között szoros összefüggés létezik.
A „közösségi kutyák" — ahogyan az utóbbi években nevezik ôket — ugyanis akkor kerültek ilyen nagy számban a város utcáira, amikor a diktátor buldózerei magánházak ezreit gyalulták le a föld felszínérôl, hogy a palotának a város szívében „helyet szorítsanak". A ripsz-ropsz módra tömbházakba költöztetett emberek az udvaraikon lévô ebeket szélnek eresztették. A régi gazdik szíve azonban végig sajoghatott a sorsukra hagyott jó barátokért, mert új tömbházaik között sokan etették az olykor húszas falkákban kóborló idegen ebeket. Egyféle szolidaritási szellem alakult ki, amelyet egyszerû remény táplált: „talán valahol az enyémet is eteti valaki".
Az utóbbi tíz évben a kutyák azonban úgy elszaporodtak (kb. 15 százalékos számuknak évi növekedése), hogy tavaly már 23 ezer megharapott személyt kezeltek a bukaresti kórházakban, s ezek közül mintegy hatezer súlyos állapotban került az orvos elé. 1994 óta, amikor a városvezetés elsô alkalommal dolgozott ki programot a helyzet kezelésére, a helyzet csak romlott. Ez annak is köszönhetô, hogy a drasztikusabbnak hangzó tervek ellen hazai és nemzetközi állatvédô szervezetek százai tiltakoztak. Köztük a leghatásosabban a Brigitte Bardot-é. A francia színésznô már két évvel ezelôtt is személyesen utazott Bukarestbe, hogy az akkori fôpolgármestert rávegye: bánjon emberségesen az ebekkel. Idén február végén ugyanezért repült Bukarestbe.
A fôváros tavaly megválasztott polgármestere, a határozottságáról elhíresült, s a jelenleg Petre Roman ellenében a Demokrata Párt élére törô egykori szállítási minisztert, Traian Bãsescut azonban az ilyesmi kevésbé érdekli. Még februárban közölte: március elsején indul a vezetése alatt kidolgozott ebtelenítô program, amelynek során 70 ezer kóbor kutyát ivartalanítanak, s a mintegy 30 ezer különbözô betegség által megtámadott ebet végleg elaltatják. Bãsescu hozzátette: vállalja az akció valamennyi következményét, a „politikai rizikót beleértve", de a kóbor kutyák kérdését „bármi áron" meg fogja oldani. Az akciót Liviu Harbuz állatorvos vezeti, aki a fôvárosi tanácsban a kormánypártot képviseli.
A sintérek által összefogdosott kutyákat tíz napig tartják az erre a célra kialakított telepeken, addig jelentkezhetnek hozzátartozóik, és kiválthatják ôket. Ugyanonnan fogadhatnak örökbe kutyust azok a bukaresti magánszemélyek és állatvédôk, akik írásban kötelezik magukat az ebek eltartására, s arra, hogy többé nem engedik szabadon ôket.
A néhány napja indult program azért fontos Románia számára, mert az utóbbi idôben külföldön az a vélemény alakult ki Bukarestrôl, hogy ott már nappal is veszélyes végigmenni az utcán, de az egyre vadabb módon támadó kutyafalkák miatt éjszaka semmi esetre nem tanácsos. Ez pedig a turistákat és a befektetôket egyaránt elriasztja. Bãsescu programját tehát támogatásáról biztosította Adrian Nãstase miniszterelnök is.
A Brigitte Bardot-éhoz hasonló szervezetekkel Bãsescu ügyesen elbánt. Kezdetben azt mondta, valamennyi összefogdosott kutyát injekcióval kivégeznek. Bardot tehát ismét Bukarestbe utazott, a bécsi „Vier Pfoten" (Négy Lábacska) és a belga „Animaux sans frontieres" (Állatok Határok Nélkül) nevû szervezetek pedig több hazaival karöltve a fôpolgármesteri hivatal elôtt rendeztek tüntetést. Transzparenseiken ilyen feliratok álltak: „Megölsz egy barátot, ki következik?", „Az élethez való jogot még nem törölték!", „Aky tudja?"
Bãsescu kutyáját ti. Akynak hívják... Erre látszott megpuhulni a fôpolgármester szíve, s létrejött a kompromisszum: csak a beteg kutyákkal végeznek, a többit ivartalanítják, megszámozzák és lehetôleg örökbe adják. Ez utóbbi részét az akciónak Bãsescu ügyesen az állatvédôkre bízta. Persze, szerzôdéses alapon, pénzért. Ennek nyomán pedig a legádázabb tiltakozók is elhallgattak...
Legfeljebb az egyre inkább koldulásra szoruló sok bukaresti szegény ember ütközhet meg azon, hogy a fôváros idén 43,5 milliárd lejt költ a kutyakérdés megoldására. Egyetlen halálba segített eb ugyanis 350 ezer lejbe kerül, a kiherélés költsége pedig fejenként 430 ezer lej. Nem valószínû azonban, hogy a koldusok tiltakozni kívánnak. Fülükbe jutott bizonyára az ami az ország keleti részén fekvô Piatra Neamt (Karácsonykô) városban történt: a kóbor kutyákat és a koldusokat egyszerre fogdosták össze, s tehergépkocsikkal Botosani határába szállították ôket. A botosaniak, persze, tiltakoztak, de akkor már késô volt.
A kóbor kutyák ugyanis nem kizárólag Bukarest számára jelentenek gondot, hanem valamennyi olyan vidéki városnak is, ahol a Ceausescu-rezsim új lakótelepek építésére régi kertes-udvaros lakóháznegyedeket gyalult le a föld színérôl. Így az utcán lakó ebek kérdése például Kolozsváron és Marosvásárhelyen is komoly fejtörést okoz. De máshol is. Legutóbb a moldvai Vaslui város vezetése 50 ezer lejt ígért minden egyes elfogott és a sintértelepre bevitt kutyáért.
Mások azonban drasztikusabbak. A Bukarest melletti Clinceni községben a kutyák ellen néhány nappal ezelôtt lôfegyveres hajtóvadászatot rendeztek. A vadászokhoz a község rendôre is csatlakozott, együtt jártak utcáról utcára a kóborkutyákat kilôni.
Kutyavilág — kutya egy világ!
Szombaton 22.50 órakor billenô teherautó rombolta le a felsôlónai kultúrotthont. Nicolae Plesa, a teherautó 31 éves vezetôje ittas állapotban kérkedett vezetôi tudásával két utasának, amikor elvesztette uralmát a jármû felett és frontálisan a kultúrotthonba hajtott: egy fal és az épület tartóoszlopai leomlottak. A kár mintegy 300 millió lej, ráadásul a két utast — a 30 éves Costea Ioant és a 39 éves Nagy Mártont — csonttörésekkel szállították kórházba. A kultúrházat teljesen újra kell építeni, szerencse, hogy szombat éjjel nem rendeztek diszkót, ugyanis jónéhány halálos áldozata lehetett volna a balesetnek.
(balázs)
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |