 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. március 16.
(XIII. évfolyam, 16. szám)
Közel háromezren emlékeztek tegnap Kolozsváron az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra: a fôtéri Szent Mihály-plébániatemplomban tartott ökumenikus istentiszteleten többszáz fiatal gyûlt össze. Az ünnepi rendezvényen Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök mondott köszöntô beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület nevében Vetési László szólt a gyülekezethez. Mint fogalmazott, a harmadik évezred elsô márciusának üzenete az, hogy az elkövetkezôkben tudománnyal, az építés hitével és az ige fegyverével kell küzdenie az erdélyi magyarságnak. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök azt hangsúlyozta: ápolni, erôsíteni kell a nemzeti öntudatot, amely a magyarság számára létkérdést jelent, meghatározza jelenét, de méginkább a jövôjét. A Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház részérôl dr. Kovács László Attila, a Protestáns Teológiai Intézet rektora méltatta március 15. jelentôségét. Beszédében kiemelte: fontos ünnepelni, mert csak így ôrizheti meg minden nemzedék azt az örökséget, amelyet apái, ôsei ráhagytak. Ugyanakkor aláhúzta, hogy meg kell tanulni nem egymás ellen, hanem egymással ünnepelni. Mikes Sámuel, a Magyar Baptista Imaház fôlelkésze az igazi szabadság megôrzésére szólított fel.
A megemlékezô ünnepségen jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke is, aki azokra a budapesti ifjakra emlékezett, akik a béke, szeretet és egyetértés jelszavával egy nap alatt megfordították a világ állását Budapesten. Az MVSZ-elnöke szerint manapság is bátorságra van szükség ahhoz, hogy az erdélyi magyarság szabadságvágyát kimondhassa. Ugyanakkor hangsúlyozta: fontos, hogy ezen a napon minden magyar felejtse el azt, ami a magyart a magyartól szétválasztja, az egymáshoztartozás tudatából a magyarság új erôt meríthet. A kolozsvári magyar konzulátus részérôl dr. Cseh Áron szólalt fel, aki a Magyar Köztársaság üzenetét tolmácsolta. Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke beszédében kifejtette: „határtalan nemzet határtalan ünnepe van ma. Március 15-ét nem kellett és nem kell újraértékelni, hiszen évrôl évre általa újultunk és újulunk meg" — fogalmazott a megyei elnök.
Az ökumenikus istentisztelet Boér Ferenc elôadásával ért véget, a színmûvész Vörösmarty Mihály Szózatát adta elô. Himnusz és áldás után az ünnepség a Biasini szálló elôtt folytatódott. Boros János kolozsvári alpolgármester üdvözölte a jelenlévôket, majd átadta a szót Dan Canta alprefektusnak, illetve Kerekes Sándornak, a Kolozs megyei tanács alelnökének, akik Adrian Nastase kormányfô március 15-i üzenetét tolmácsolták román és magyar nyelven. Dr. Cseh Áron konzul Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét ismertette.
Ezután Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök szólt a jelenlévôkhöz, „a márciusi ifjak örököseihez". Hangsúlyozta: 1848. március 15. nemcsak a magyar kultúra és a szabadság eszméjének, hanem a nemzeti tudat születésnapja is. A képviselô arra szólított fel, hogy mindezeket a nemzeti értékeket a magyarság soha ne adja fel. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint 1848 és 1956 azért jelentôsebb esemény a magyarság történetében, mert ezekben a pillanatokban a nemzet egymásra talált.
— 1848 polgári forradalom volt. A márciusi ifjak meg tudták fogalmazni azokat a követeléseket, célokat, amelyeket a nemzet is magáénak érzett, és ezekért a késôbbiekben Kossuth zászlai alatt gyülekezett. 1848 üzenete az, hogy manapság is olyan célokat kell megfogalmazni, amelyek az erdélyi magyarság lehetô legszélesebb tömegeihez szólnak. Vigyázni kell arra, hogy ne következzen be szakadás a nemzeten belül, szegények és gazdagok között ne legyenek áthatolhatatlan határok. Ôrizzük meg azt, ami közös bennünk és akkor az 1848-as hagyományok méltó folytatói leszünk — zárta ünnepi beszédét Eckstein-Kovács Péter.
Vekov Károly képviselô elmondta: Kolozsvár él, Kolozsvár emlékezik, Kolozsvár élni akar. — Mindaddig amíg hisszük és tudjuk, hogy nekünk feladatunk van, és nem hiába élünk e világon. Ezért vagyunk itt évrôl évre mind eltökéltebb szándékkal és lelkülettel. Ünnepelünk, mert élni akarunk, mert itthon vagyunk. Nem csellengünk, nekünk itt feladtunk van, ezt mi teljesíteni akarjuk — mondotta. Mint fogalmazott, az erdélyi magyarság nemcsak elôdeire, nagy tetteire emlékezik, hanem önmagát is keresi, azt az énjét, amely méltó ôseihez.
Az ünnepi beszédek után Dan Canta alprefektus, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, dr. Cseh Áron konzul, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Magyarok Világszövetsége részérôl koszorút helyeztek el a volt Biasini szálló homlokzatán található Petôfi-emléktáblára.
Még csak tegnapelôtt volt, hogy az Oszmán Birodalom zászlaja lengett Buda várán. S hol vam már az a birodalom? Szinte csak tegnap volt, hogy az osztrák császár az orosz cár segítségével vérbe fojtotta szabadságharcunkat. S hová lettek azóta a cárok? Csak néhány perce, hogy a világtörténelem utolsó kolosszusa végigcsörömpölt lánctalpaival fôvárosunk utcáin. S hol van már az az ország, amely ezt megtette velünk?
A víz szalad, a kô marad.
A történelmi csapások soha nem roppantották meg a magyarság gerincét: végig ugyanaz a szabadságvágyó és alkotó nemzet maradt. Bár a szörnyûségek megviselték derûlátásunkat, nem csonkították meg életkedvünket, jövôbe vetett reményünket, hajóröptetô hitünket.
Az új évezred elsô márciusának idusán megadatott, hogy azzal a jó hírrel forduljak a nemzethez, hogy a rajtunk ejtett sebek begyógyulóban vannak. Mátyás király óta nem álltak ilyen biztatóan a csillagok. Rövidesen egy széles európai haza keretein belül egyesülnek az egymást elveszített nemzetrészek.
Isten segedelmével az új évezrednek emelt fôvel, tiszta lappal és nyitott lélekkel indulhatunk neki.
Orbán Viktor , a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
A Magyar Köztársaság elnöke — a miniszterelnök javaslatára — a nemzeti ünnep, március 15. alkalmából Kossuth-díjat adományozott: Szilágyi István József Attila-díjas írónak, a kolozsvári Helikon címû irodalmi folyóirat fôszerkesztôjének kiemelkedô írói munkásságáért, a próza mûfaját a magyar nyelv archaikus rétegeivel gazdagító tevékenységéért, a történelmi folyamatokat megjelenítô, az emberi lét általános törvényszerûségeit vizsgáló kivételesen érzékeny mûveiért, különös tekintettel a Kô hull apadó kútba és Agancsbozót címû regényeiért; Szervátiusz Tibor szobrászmûvésznek a megmunkálandó anyag természetét mindig tiszteletben tartó, az ôsi és népi elemeket a modern mûvészet törekvéseivel ötvözô szobrászi tevékenységéért, a magyarság sorsa és történelme által megihletett munkásságáért;
A Magyar Köztársaság kormánya ugyanakkor a Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze-díjat adományozott Ruha István hegedûmûvésznek, Érdemes Mûvésznek.
A Kolozs megyei tanfelügyelôség soros csütörtöki sajtóértekezletének fô témája a közoktatás egyik, a közvélemény által kevésbé ismert vonatkozása, az 1999–2000-es tanév iskolai sporteredményei voltak. A sajtóértekezlet második felében az épülô tóközi iskola finanszírozási gondjai kerültek elôtérbe.
Kolozs megyében három szinten mérhetô a sporttevékenységek pulzusa: iskolán belüli tevékenységek, sportosztályok és sportiskolák/klubok szintjén — közölte a sajtó képviselôivel Török Ferenc fôtanfelügyelô- helyettes. A legjobb eredményeketelért iskolák a következôk: Posta és Távközlési Iskolaközpont (országos bajnok a négypróba terén), Dési
Papiu Ilarian Líceum (kitûnô eredmények a férfi röplabda illetve a nôi kosárlabdában), Tordai Ioan OpriØ Iskola (nôi röblabda), Tordai Kémiai Iskolaközpont (nôi röplabda), Szállítási Iskolaközpont (labdarúgás). A megye legeredményesebb sporttevékenysége minden kétséget kizáróan a Viitorul Sportklub nevéhez fûzôdik: az 1999-2000-es tanévben 8 országos érmet szereztek csapatjátékokban a tizenéves sportolók, a nôi kézilabda csapat pedig világbajnoki szintre küzdötte fel magát. Külön kiemelték a sajtóértekezleten $Kovács Hajnal&, az Apáczai Csere János Líceum kíváló sportolójának nevét, aki országos szinten mûlesiklásban második, lesiklásban és óriásmûlesiklásban harmadik díjat szerzett.
Az 1999-2000-es tanév iskolai sporteredményei alapján Kolozs megye gimnáziumi szinten országos második, líceumi szinten pedig harmadik helyen áll.
Az új iskolák építésvel kapcsolatban két iskola építésének ügyére tért ki részletesebben a tanfelügyelôség gazdasági igazgatója, Liliana CaraveÍeanu: a tervbe vett ún. sportlíceuméra valamint a tóközi háromnegyed részben már felépült, emeletes iskoláéra. Az elôbbivel kapcsolatban elmondta, hogy a városi tanácstól sikerült már építkezésre alkalmas területet szerezni a Detunáta sétány közelében, de a líceum felépítésére — CaraveÍeanu szerint — csak jónéhány év múlva kerülhet sor. A tóközi, a Nyárád és Maros utca közti grundon épülô iskolával kapcsolatban a gazdasági igazgató elmondta: a júniusban leállt munkálatok a napokban újrakezdôdnek, ugyanis a helyi tanács öt milliárd lejt utalt ki a munkálatok befejezésére.
Mint ismeretes, a tóközi elegáns emeletes épület a 24-es Iskola „tulajdona¯ lesz; a jövendôbeli „lakók¯ jelenleg az Alexandru Borza Mezôgazdasági Iskolaközpont bentlakásában tartózkodnak, és nem éppen a legoptimálisabb feltételek között tanulnak — fogalamazott diplomatikusan a gazdasági igazgató.
A 2001–2002-es tanév szeptember 10-én fog kezdôdni, és 177 napos lesz. Az elsô félév január 25-én ér véget, és egyetlen intraszemesztriális vakációt foglal magába: a karácsonyi szünidôt (december 22 és január 7 között). A második félév január 28-án kezdôdik, és június 14-éig tart, és az ún. húsvéti vakációt foglalja magába (április 8–19). A nyolcadik, tizenkettedik és tizenharmadik osztály június 17-én zárja az évet.
Az elemistáknak plusz-vakációjuk is lesz az elsô félévben: a november 5-e és 9-e közé esô idôszakban kirándulásokat, versenyeket, múzeumlátogatásokat kiviteleznek majd a tanítók.
Megfigyelôk szerint a megyei tanfelügyelôségek nem fogadták különös melegséggel az új tanévszerkezetet, ugyanis a Nevelési és Kutatási Minisztérium (MEC) nem értesítette errôl a tanfelügyelôségeket, így ezek a sajtó hasábjairól és tévéképernyôkrôl kellett „lemásolniuk" a dátumokat.
A 2001 március 3–6 között bekövetkezett árvízkárok megtérítése érdekében a kormány jóváhagyta a közigazgatási minisztérium idei költségvetésének megemelését. Ennek alapján Kolozs megyének 7,2 milliárd lejt utaltak ki. A számítások szerint egy hidat (1 milliárd lej), hat pallót (2,4 milliárd lej) és 2 km útszakaszt (3,8 milliárd lej) kell rendbehozni. A javítási munkálatok leszerzôdésére a napokban kerül sor a megyei tanács és a minisztérium közös egyeztetésével.
Tegnap, március 15-én Susan R. Johnson a bukaresti nagykövetség munkatársa kijelentette: 25 ezer dollárral támogatják az árvízkárosultakat. Ez az összeg a maximum, amelyet ilyen esetben kiutalhat a nagykövetség. Ez alkalommal a támogatás fôleg Máramaros, Beszterce-Naszód és Kolozs megye felé irányul.
SZERDA ESTE a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén Turánicz Lajos a Hunyadiak címerérôl és általában a heraldika rejtelmeirôl tartott elôadást nagyrészt néprajz szakos hallgatókból álló közönségének.
AZ 1848-AS MÁRCIUSI IFJAKRA emlékezik a kisbácsi RMDSZ március 18-án, vasárnap du. 4 órakor a helyi római katolikus kultúrotthonban. A mûsorban a kisbácsi ifjúság színielôadással, majd a helyi református egyház énekkara énekszámokkal lép fel.
A MOZGÁSSÉRÜLTEK SZENT KAMILL OTTHONA KÁPOLNÁJÁNAK HARANGJÁT 2001. március 17-én, szombaton du. 5 órai kezdettel, a Hajnal negyedi Erdô (Pãdurii) utcában ünnepélyes keretek között felszentelik és teszik a helyére.
A PALOCSAY RUDOLF — IFJÚ GAZDÁK EGYESÜLETÉNEK SZAKKÖNYVTÁRA — mely mezôgazdasági, kertészeti, talaj- és növényvédelmi, természettudományi, állattani, ökológiai, idegen nyelvû szakirodalmi kötetekkel rendelkezik — a következô órarend szerint tart nyitva a Pavlov utca 21. szám alatt: hétfôn 14.15 órától 16 óráig, pénteken 10–13 óra között.
A SZAMOSÚJVÁRI FIATALOKNAK tart elôadást a nemi úton terjedô betegségekrôl dr. Veress Albert csíkszeredai ideggyógyász március 17-én, szombaton de. 11 órától a Téka-házban, délután 4 órától a református házban pedig a felnôtteknek beszél a még gyógyítható depresszióról.
ERDÉLYI KÖRÚTJÁN, március 17-én Mákófalván koncertezik Kristóf Kati és a The Cool Project. A koncert kezdési idôpontja este 9 óra, helyszín: Zola Disco.
„Csôrfuvola"? „Egyenes fuvola"? „Furulya"? Még mindig nem tudjuk biztosan, hogyan kell neveznünk magyarul azt a finom kis hangszert, amelyet magunk között csak „blockflöte"-ként emlegetünk, mivel német kulturális befolyás hozta el mihozzánk. Majó Zoltán furulyaegyüttese a lényegre mutat azzal, hogy a hangszer olasz nevén „Flauto dolce"-nek, „édes" fuvolának hívja magát.
Tény, hogy a kolozsvári felsôfokú zenemûvészképzés történetében Majó Zoltán elsôként oktatja a furulyát (egyelôre a zenetanárképzô választható szakjaként). A Gheorghe Dima Zeneakadémia keretében folytatott komoly és színvonalas oktatói munkája a hangversenyélet nyilvánossága elé kívánkozó elôadómûvészi eredményeket gyümölcsözik. A háromtagú Flauto dolce furulyaegyüttes déli hangversenyének a mûsora reneszánsz és barokk darabok után a huszadik század furulyazenéit is szemlézi. Majó tanár úr és két növendéke, Szabó Mária és Csillag Orsolya vendégeként egy fiatal szoprán, Anamaria Covrig is fellép szombaton 12-kor a Györkös-Mányi Albert-emlékházban. Tessék meghallgatni ôket!
A kolozsvári népfôiskolai rendezvények keretében Csetri Elekakadémikus tartott elôadást Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentôsége címmel a Györkös-Mányi Albert-emlékházban. Bemutatta a szabadságharc elôzményeit, lefolyását és szomorú befejezését, szólt a márciusi ifjúság önfeláldozó részvételérôl.
Albert Júlia színmûvésznô részleteket olvasott fel Petôfi Sándor, Jókai Mór, Kossuth Lajos és Mikszáth Kálmán írásaiból és leveleibôl. Balaskó Balázs ifjú zongorista Bach- és Scarlatti mûveket adott elô. Mányoki Mária Junger Ervin 3 dalát énekelte. Zongorán kísérte Papp Tibor.
Kolcsár Péter XI. osztályos tanuló Chopin-mûvet szólaltatott meg sikerrel. Tartalmas, érdekes rendezvény volt.
• A Gróf Mikó Imre Könyvtár felújított olvasótermében a könyvtár anyagából összeállított A szabadságharc könyvben és képeken címû ünnepi dokumentumkiállítás tekinthetô meg március 15. és 23. között, naponta 10-tôl 18 óráig.
• A magyar szabadságharc filmen címmel a Heltai-klub március 17-én, szombaton filmdélelôttöt szervez kis- és középiskolás gyerekeknek. A résztvevôk a kiállítást is megtekintik.
A rendezvény programja: 9.30-tól 11.00-ig: Föltámadott a tenger címû színes magyar történelmi film, amelynek középpontjában Petôfi és Bem forradalmi szerepvállalása áll; 11.30-tól 14.00-ig: A kôszívû ember fiai címû színes magyar filmadaptáció Jókai Mór regényébôl.
Eugen Sãvinescu: tizenhárom fényképbôl álló kiállítása nyílt meg szerda délután a Mátyás-házi Atas galériában. Az apró, mintegy 35 négyzetcentiméteres fekete-fehér alkotások szinte elvesznek a fehér kartonpapír keretben. Háromszereplôs képek, legtöbbjükön maga a fiatal mûvész is látható, zömének visszatérô motívuma: az akt. A kiállítást Feleki Károly egyetemi elôadótanár nyitotta meg.
(póka)
Sapientia Alapítvány
Kolozsvár, Egyetem utca (Universitãtii) 2/7. Tel.: 064/439-394, 093-614525
Fax: 064/198-368
E-mail: hegyi@sapientia.ro
A Sapientia Alapítvány szakkollégiumi programjának keretén belül március 19-tôl kiegészítô jogászképzés indul. Várjuk a jelentkezôket és érdeklôdôket szombaton, március 17-én 15 órakor az alapítvány székhelyén (Egyetem/Universitãtii 2/7).
Sokan megjósolták a klasszikus értelemben vett, látható, tapintható, lapozgatható könyv halálát, s mindezek dacára a könyv él és hódít manapság is. Úgy tûnik, az írók kivételével, egy egész „iparág" — termelôk, forgalmazók — megél belôle. Sôt, egyenesen kultusza kezd szervezôdni nálunk az írott szónak. Ennek egyik mûhelye a Szentegyház utcai Gaudeamus könyvesbolt, ahol szerda este egymásra talált a könyv és a könyvjegy, a szép könyvet és a mûvészi ex librist kedvelôk tábora. A kiállító Takács Gábor személyében pedig a szó legszorosabb értelmében összefonódott az írott és képírott beszéd. Hiszen a mintegy húsz kisgrafikai munkáját bemutató alkotó egyben mûvészeti író, aki könyv-látványként is gyümölcsözteti sokoldalúságát.
A figurativitásra alapozó, gondosan kimunkált, klasszikus hangvételû alkotásokból álló, március 15-e tiszteletére rendezett ünnepi könyvjegy-kiállítást a házigazda, Varduca György nyitotta meg, majd egyik legismertebb ex libris gyûjtônk Gábor Dénes ismertette a mûfaj sajátosságait és méltatta a Gy. Szabó Béla nyomdokain haladó Takács Gábor érdemeit. Török Katalin színmûvésznô nagy tetszést aratott versmûsora után a Concordia vonósnégyes — Márkus Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla — Dvorák Amerikai kvartettjének elsô tételét adta elô nagy sikerrel.
Szép este volt. De, persze, a kiállítást napközben is meg lehet nézni. Érdemes.
Akár gyûjteményes tárlatnak is nevezhetném azt a fél évszázad termésébôl válogatott festészeti, grafikai, szobrászati és iparmûvészeti bemutatót, amely a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában tekinthetô meg. A kiállítás anyaga mind stílusát, mind a keletkezés idejét tekintve rendkívül változatos. Az összekötô kapocs ugyanis a mûvészeti líceum: a kiállítók az egykori és a jelenlegi mûvésztanárok. A tanintézet igazgatónôjének, a sajátos hangvételû munkáiról közismert Margareta Catrinu festômûvésznek az ügybuzgóságát és hozzáértését dicséri, hogy a 85 mûvész 125 alkotását tartalmazó tárlattal sikerült ízelítôt nyújtania az iskola tanszemélyzetének mûvészi tevékenységébôl. S ez nem volt csekély vállalkozás, amelyet a Mûvészeti Múzeum és a Mûvészeti és Formatervezôi Egyetem segítsége nélkül aligha lehetett volna megvalósítani. E két intézmény bocsátotta ugyanis a szervezôk rendelkezésére az iskola egykori, már elhunyt vagy külföldre távozott mûvésztanárainak az alkotásait. És hathatós segítséget nyújtottak ilyen vonatkozásban a családtagok is. Nagyon hosszú lenne felsorolni valamennyi kiállító nevét, hiszen a líceum névadójának, Romul Ladeanak a munkái mellett ott találjuk Vetró Artúr, Márkos András, Virgil Fulicea, Petre Abrudan, Mircea Vremir, Letitia Munteanu, Kancsura István, Bardócz Lajos, Paul Sima, Nicolae Maniu, Kádár Tibor, Dan Bimbea, Dan Brudascu, Csata Hermina, Ioana Antoniu, Laurentiu Pintea, Paul Cheptea munkáit, hogy csak néhányat említsek a résztvevôk közül.
Az ünnepi tárlatot Ioan Sbârciu festômûvész, a Mûvészeti és Formatervezôi Egyetem rektora, a mûvészeti líceum egykori tanára nyitotta meg, majd Margareta Catrinu igazgatónô, valamint dr. Alexandra Rus és Negoita Lãptoiu mûvészettörténészek méltatták az esemény jelentôségét. Az iskola egykori növendéke, a fiatal kutató Eugen Radu pedig az elméleti szakember nézôpontjából világította meg az utóbbi évtizedek mûvészeti eseményeit, amelyek alakulásában a líceum oly fontos szerepet játszott.
(Folytatás tegnapi lapszámunkból)
Hát ezeknek a vértanúknak az emléke ne legyen-e megszentelve? A hogy a sírjaikra nem találunk, a neveiket is elhagyjuk mulni? Pedig a nagy emberek az államférfiak azt mondják, hogy a kik e nép mozgalmát indíták..., verették, mindannyiszon ismeretlen nevekként enyésztek el.
Igaz, hogy neveiket nem ôrzi se góthai almanach, se hivatalos schematismusok.
De míg a világ világ lesz, ez a nap Petôfi napja marad.
Tizenkét évig 48-ból kezdve nem ünnepelte meg senki a március 15-ike évfordulóját.
Mikor 49-ben Debrecenben voltanak magyar kormány és országgyûlés, a politikai körökben fölmerült az ötlet, hogy meg kellene ülni a március 15 egy éves jubileumát: mi módon? Erre egy tréfás honatya azt mondá: „csukjuk be újra Táncsics Mihályt a börtönbe". Kezdett már alkalmatlanná válni socialista cikkeivel. Ez meg is maradt röpke szónak mind a mai napig.
És a tizenkét nehéz esztendô után még újabb hét esztendeig nem ünnepelte meg más Petôfi nagy napját, mint a lelkes magyar fiatalság, szabadban elhangzott dalaival; meg egy magyar hegedûmûvész, ki szerteszét jártában a Petôfi-szobor alapköltségeit összehegedûlte.
A nagy emberek, a politika oszlopos alakjai letüntek a látáshatárról, eldültek, eltemette ôket a szerencse hantja. A voksunmok, a tribünök üresen maradtak.
Egyes egyedül a sajtó maradt itten: védelmezni a zászlóra kitûzött szent eszméket, jogot, igazságot, nemzetiséget, élesztetni a nemzet lelkében a hitet, reménységet egy dicsôbb jövôben.
Ki emlékezik még azokra a nehéz idôkre, amikor Magyarországon az egyetlen fegyver volt az írótoll s ugyan vigyázni kellett a vele harcolónak, hogy tükörbôl a célba találjon. Ha mások nem, ti fogtok tanuskodni róla nyomdász testvéreink milyen veres plejbász, kék plejbász kaszabolásokkal kerültek kezeitek alá a cenzurával visszafordult cikkek. S az dolgos cenzurán kívül még utólagos is volt: a katonai törvényszék, mely a sajtó képviselôjét nem azért idézte szine elé: hogy lefotografáltassa. S a cikkíróval együtt a szerkesztôt is becsukassa. Hanem azért esküdtszék ítélkezett fölöttünk: egyszer gyalog, máskor lovon, harmadszor vezérezredekbôl alakítva.
És azok az írók, a sajtó emberei még is mertek tenni, szólni, ellentmondani és buzdítani: a nemzet érzelmének szavakat adni, világnak hirdetni, midôn az ország minden bölcsei el voltak némítva.
S az üldöztetés, a büntetés nem fájt annyira, mint a rájuk kényszerített szerep: a bóhócz álarcz, a csörgô sipka, melynek szabadalma alatt, a bohóság tréfája alakjában az igazságot el lehetett mondani. A közösség megérzette azokat s hallgatott rájuk, mint az oraculumra. S kitalálta rejtett értelmûket. Ki ne emlékeznék az epochális (J. K.) feliratú cikkekre a miket minden magyar úgy olvasott, hogy Dánia helyett Ausztriát. Schleswig Holstein helyett Magyarországot értette!
Szép idôk voltak azok! Jövedelmünk kevés volt, de becsületünk volt sok: közönségünk kicsiny; de lelkesedésünk nagy.
Most már a sajtó nagyhatalom: harczosainak sora egész tábor, pályája hivatás, jutalma vagyon: testülete életmûszeres egész: vándorainak kezében nincs többé koldusbot.
Hajh de az a hajdani koldismankó fegyver vala a kézben s hogy nem támaszkodhatom rá többé, örökre sajnálom.
És hát most: amidôn arról van szó, hogy jó lenne megünnepelni a sajtószabadság félszázados évfordulóját! Hogyan? Mi módon? Ismét felhangzik a politikai bölcsek, az államférfiak ajkáról a debreczeni bon mot: „Csukjuk be a börtönbe vissza Táncsics Miskát!"
(Folytatjuk)
Jókai Mórnak a forradalom 50. évfordulóján elhangzott beszéde eredeti kézirata Kós Károly hagyatékából
A minap „kis szobába toppanék!" jókedvû kiáltással betoppant hozzám Petôfi Sándor. Nem lepôdtem meg: hozzászoktam már, hogy csak úgy (se elôzetes levél, üzenet, távirat, e-mail), egyszer csak betoppan, mint most is. Örömmel konstatáltam újfent: mit sem változott, még mindig, még most is! Kedve a régi, lendülete friss, erôteljesen határozott, s téltúli szeleburdi lobbanékonysága is a régi maradt; szóval még mindig „szakasztott a mi Sándorunk" ô.
„Nagyon kies, kellemes az idô, én azt mondom, járjunk egy nagyot, jó Lajosom!" — mondotta lendülettel rögvest azután, hogy illendôen és melegen üdvözöltük egymást. „Nyerô gondolat" — mondtam én is lelkesen, és arra gondoltam, tényleg pompás az ötlet, merthogy egy falásnyi harapnivaló, egy nyeletnyi hörpintenivaló sincs éppen a háznál, lévén, hogy nem vártam vendéget, látogatót, barátot, ismerôst, rokont ezen a napon sem. Magamra kaptam hát egy átmeneti kabátot (lódent), fejembe nyomtam vadonatúj kalpagomat, kézbe az esernyôt, kulcsra az ajtót, a kaput, s máris indultunk; s mentünk, mentünk a kies tavaszban...
... és aztán végigballagtunk a Petôfi Sándor utcán, átvágtunk a Petôfi téren, tébláboltunk egy kicsit a Petôfi-emlékház zárt kapuja elôtt, szemügyre vettük a Petôfi-szobrot, elolvastuk a Petôfi-emléktábla szövegét, andalogtunk egyet a Petôfi Sándor parkban, aztán a Petôfi Sándor ligetben, megnéztük kívülrôl (mert a kapus nem engedett be, lévén tanítási idô, és a szabál az szabál) a Petôfi Sándor Általános Iskolát, a Petôfi Sándor Középiskolát, aztán el-végigballagtunk a Petôfi utcán-, téren-, szobor és -emlékház elôtt, -emléktábla alatt, a Petôfi-parkban, -ligetben, -allén; megnéztük a Petôfi Sándor iskolákat, majd folytattuk bolyongó sétánkat a Petôfi utcában, a Petôfi téren, Petôfi parkban, a Petôfi-szobor mellett, az emléktábla alatt, megnéztük kívülrôl, mert a leckeórák még nem értek véget, a kapus pedig tudja s tartja: a szabál, az szabál...
Kissé fáradtak voltunk már, midôn kiértünk a Petôfi térre, a Petôfi-szoborhoz, ahol: kokárdás emberek, masírozó rezesbanda, nyalka fúvószenekar, nemzetiszínû zászlók lengô erdeje, nyalka lovakon, nyalka huszárok, vitézkötésben, fényes karddal; és szónokok, akikbôl csak úgy jött, hömpölygött, szikrázott, dörgött, libbent elô a szónoklat, egyik lelkesebb, nyalkább, felemelôbb, trikolórabb, mint a másik, és mind, mind fülnek, szívnek, léleknek ingere.
„Mi ez a hangos, vidám nyalkaság?" — kérdé csodálkozva Petôfi Sándor. „Március 15 ünnepe a Petôfi téren" — mondám, mert hirtelen eszembe jutott: a sok bolyongásban egyik nap eltelt a másik után, s közben ránkvirradt egy újabb március idusa. „Nahát" — mondotta Petôfi Sándor a kavargást nézve. Nem tudom, mire értette ezt a „nahátot", mert többet egyetlen szót sem mondott. Félrehúzódtunk a Petôfi tér egyik sarkába, oda, ahol a sört mérték, a tordai pecsenyét sütötték, és a kokárdát árulták, s onnan néztük, hallgattuk az ünnepélyt.
„Tudod, kik jutottak eszembe hirtelen, jó Lajosom? — szólalt aztán meg Petôfi Sándor. — A »kisöreg« jutott eszembe most, Bem apó, és Zoltán fiam. Nem tudom, miért éppen ôk, de ôk." Valamivel késôbb, eltûnôdve, azt kérdezte: „Hát Kossuth Lajos üzent-e mostanában?" Mondtam: régóta nem üzent semmit, úgy hallgat, mintha nyelvét vágták volna. „Neki nem lehet nyelvét vágni — mondta Petôfi Sándor meggyôzôdéssel. — Fog üzenni."
A téren ismét pergett a dob, harsant a kürt, nyalka lovaikon körbemasíroztak a nyalka huszárok, a tömeg pedig nagyszerûen lelkesült, akárcsak én, csordultig telt szívvel és szemmel. „Elmegyek, s egy kicsit körülnézek Segesvár környékén is, meg a Nyerges-tetôn, a piski hídnál, Vízakna tájékán" — szólalt meg újra Petôfi Sándor. — Velem jössz-e te is, jó Lajosom?" „Hát az a helyzet, ugyebár, drága jó Sándorunk, hogy nekem ma még beszédet kell mondanom a Petôfi téren, a Petôfi-szobornál, azután a Kossuth téren a Kossuth-szobornál, utána a Bem téren, Bem-szobornál. Felkértek, megígértem. Kötelesség. Egy hete készülök rá. Jó beszéd lesz, szép, lelkes, pirosfehérzöld az utolsó vesszôig. Szeretném, ha meghallgatnád, legalább egyszer, épp a Petôfi téren, a Petôfi-szobornál. Kíváncsi lennék a véleményedre, különösen ami a merész és újszerû jelzôket, hasonlatokat és képzettársításokat, no és persze, ami a beszély szerkezeti felépítését is illeti. Esetleg azt is megtehetnôk, habár nincsen benne a programban, de el tudom intézni, hogy Te is odaállsz mellém, egy szép, nagy kokárdával a melleden, és beszélyem után elszavalod még egyszer a Nemzeti dalt. Petôfi Sándor a Petôfi téren, a Petôfi-szobornál elszavalja a Nemzeti dalt! Van fogalmad, hogy milyen szenzációs, milyen nagy szám lenne! Erre aztán rá lehetne mondani, hogy bingó!... Na, mit szólsz hozzá?! Aztán majd, valamelyik nap, elmegyünk Segesvár meg Vízakna környékére is, s mindenhová, ha úgy ragaszkodsz hozzá" — mondám lelkesen Petôfi Sándornak, a Petôfi tér egyik sarkában, a sörkimérdék és a lacikonyhák ínycsiklandó illatában, s máris vettem az egyik árustól egy jókora, csupa élet, csupa boldogság, csupa lelkesedés kokárdát Sándornak.
„Meg vagyok gyôzôdve, hogy a beszélyed tökéletes lesz, kedves jó Lajosom, és elôre is gratulálok várható sikeredhez, mindazonáltal én most megyek..." — mondta Petôfi Sándor, és ment... Ment, mert ô már ilyen –
...este van, késô este; sötét;
egy konok lángú gyertya néz szembe velem,
és a haza a nagyon magasból, és Petôfi Sándor nagyon a földrôl,
és én várom Kossuth Lajos üzenetét...
Kolozsvár, 2001. március
Talpra magyar! — mondhatnám, mert ez a márciusi ifjak immár 153 éves Pilvax Kávéházi üzenete, ez a bátrak, tûrni nem tudók és nem akarók, a rebellisek és esztelenül lázongók, a tûzre mindig olajat töltôk, a közösségért, népért aggódók, a megszállottak, a nyugton ülni nem tudók, a hôzöngôk, az elkötelezettek kiáltása. És ez a bátortalanok, szorongók, sorsukba beletörôdöttek, a mindent elvesztettek és mindenbôl kiforgatottak, a békés természetûek, mások szenvedését is fájlalók, a csitítók és lemondók csendes vágya.
Talpra magyar! — mondhatnám, mert jó lenne tudni, hogy van még 153 év múltán is, aki meghallja, hogy megvan a mának is a maga márciusi ifjúsága. És jó lenne tudni, hogy mi, erdélyi emlékôrzôk, mi akik legnagyobbak között vagyunk a Közép-Európa „kicsinyei", a le- vagy elcsatoltak, kisebbségek és etnikumok, nemzetrészek vagy nemzettöredékek, megkülönböztetett státusra predesztináltak, vagy éppen kettôs állampolgárságra érdemesítettek, a negatívan vagy pozitívan diszkrimináltak, elfogadva megtagadottak sorában a mindenkori jószándék és politikai öncélúság aknamezôjén vajon álmodhatunk-e magunk számára anyagilag és szellemileg, de fôleg demográfiailag megalapozott jövôt?
Talpra magyar! — mondhatnám, ha volna kinek, mint ahogyan mondani kellett és mondta elôdeink jó része is, még ha alig volt is az meghallható. Mondta Mohács után, Nagymajtény és a szatmári béke után, Világos és Trianon után. Az Ocskayk és Bezerédyk, a Károlyi Pálffy Jánosok persze akkor is, azelôtt és azóta is örökké könnyebben álltak talpra. Ugye, kevesen tudják ma már, hogy 1715-ben a rendi országgyûlés hazaárulónak nyilvánította II. Rákóczi Ferencet, aki Károlyi Pálffy János elôtt tette le a fegyvert Nagymajténynál. Ki tartja számon ma már, hogy Pest városa 1851-ben díszpolgárává avatta Paszkevics tábornagyot, s az errôl szóló oklevelet Zichy Ferenc adta át neki kétszázezer forintot érô ékszerekkel díszített díszmagyarban. És azt, hogy ugyanannak a Pest városának 1853-ban Bach és Geringer is díszpolgára lett. És azt, hogy a Széchenyi által „Justiz-szakácsnak" nevezett Nádasdy Ferenc a Bach-korszak bécsi igazságügyminisztere volt.
„Teljesen a törvény szellemében jártunk el, midôn Kossuth Lajost több évi börtönbüntetésre ítéltük" — mondotta Szôgyén-Marich László, az „ítélkezôk" között nyüsletô, aki 1859-ben már a bécsi birodalmi tanács alelnöke, majd az 1880-as években az Akadémia igazgatósági tagja lett, minden valószínûség szerint az udvarhoz való lojalitásának elismeréseként.
Talpra magyar! — mondhatnám kérdezetlenül is, mindennapi kiáltványként, mert a Kun Bélák ma is, tegnap és holnap is mindörökké közöttünk járnak!
Hányszor érezhettük már történelmünk során, a Királyhágón innen és túl, azt amit Vörösmarty Mihály érzett 1850-ben? Hányszor borzonghatott elôdeinkbe és hányszor nyilallhat utódainkba, hogy egyszerre ôszült meg a föld, nem hajszálanként, mint a boldog ember, hanem hirtelen, mint Isten, ki teremtményei láttán bánatában ôsz lett és öreg! „Most tél van és csend és hó és halál" — errôl szólt a dal az Elôszóban.
„Csehó Pista Bársony lovát nyergeli, Komiszáros harminchárom keresi, Szépen kérem komiszáros urakat, Nem vállalom én az oláh1 lovakat..." — szól ugyanebbôl az idôbôl a nép ajkán a betyárnóta.
„A hivatalnokok ugyan magyarokból kerültek ki, de legalábbis tettetniök kellett magukat, hogy kaiserlich-königlich gesinntek", írja a korabeli Magyar Hírlap, „a dölyfös német beamterek, a magyarul nem tudó, vagy beszélni nem akaró Nemszólsz-Marcik elôtt."
„Éveken át fáradoztam, hogy a serdültebb ifjúságba lelkesedést öntsek — hiába! A Bach-korszak fattyúhajtásokat nevelt, beteggé tette a sarjadékot, egy egész nemzedék tartamára" — panaszolja Hermann Ottó Kossuth Lajosnak írt levelében, 1875-ben.
„1850 és 1880 közt a magyarság nem harminc évet, hanem három századot öregedett. Öregedett, bonyolultabb lett és gonoszabb. Megvalósította Széchenyi reformjait és kiirtotta magából Széchenyi szellemét." — fogalmaz Németh László A Nyugat elôdei címû munkájában, 1932-ben.
Talpra magyar! — mondhatnám, ha netalán volnánk, akik még képesek vagyunk rácsodálkozni a megdöbbentô analógiákra. Akik mai erdélyiségükben is érzik a kettôs kiszolgáltatottságot! Az egyik, az ország, múltunkat, jelenhez és jövôhöz való — bár részes — jussunkat vitatja el, a másik, a haza, agyunkat, s vele jövônket szívja el. S mi állunk a kelet-nyugati, nyugat-keleti szélben, fosszíliáiként, megtépett és lerongyolódott seregként egy álomban ôrzött, lelki hazának, hajlott vagy puhított gerinccel, berzenkedve vagy beletörôdve, elbutítottan és proletarizáltan, elmenôkre és meg nem születendôkre állítva önérzetes létszámlálónkat.
Dédanyáinknál még az otthonra, családra, kis-, nyárs- és nagypolgári erényekre, gyermekáldásra, jó házasságra, vagyon- és jövômegtartásra ment a licit, dédapáink Bécs, Fiume és Karlsbad bûvkörében, Doberdó és Galícia rémálmában packázták el a jövôt.
Ma már a múltra megy a nemzeti licit, a jövôtlenségre az emberi! Versenyt fut egymással az elmenni nem tudás és az itthon maradni nem akarás: és versenyez velük a cselekvés és a tenni nem tudás!
Talpra magyar! — mondhatnám, ha lassan észrevehetôvé válna, hogy a licit már csak az eladó múltra megy! Arra, hogy ki ad többet a házra, földre, erdôre, ami van, arra, vagy ki nem ad semmit!
Ébredj magyar! — mondhatnám ezt is, hiszen mindennaposan folyik immár az árverés! A közösségi lét és nemlét határán tart az anyagi és szellemi önkiárusítás. Miközben jelent könyörgünk és jövôt rimánkodunk magunknak, mint a koldusok, az elmentek, a pénz csinálta hôsök válnak lassan a büszkélkedés családi ereklyéivé.
Ébredj magyar! — mondhatnám, ha lenne kinek, s volna ki észrevegye, hogy a márciusi ifjak befejezetlen forradalma ma is tart és holnap is tartani fog, egyre csendesebben, egyre kevésbé látványosan. Tétje önmagunk, erdélyiségünk, még megmaradt birtokaink, tulajdonunk megtartása. Állóháborúnak vagyunk utóvéd osztaga, vagy talán a frontvonalban beásott hídfôállása.
Ébredj magyar! — mondhatnám, ha észre tudnám vétetni, hogy a márciusi ifjak befejezetlen forradalma bennünk és általunk fol ni sem tudók, nem tudjuk azt sem, hogy maradni, futni vagy visszajönni volna jó. Csak azt tudjuk, mert tudnunk kötelesség, hogy utóvédként vagy elôôrsként katonái vagyunk a márciusi ifjak befejezetlen forradalmának. És azt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy csakis az az ôrzô árok kerül feladásra, amelyet mi magunk adunk fel, csakis az kerülhet kiárusításra, amirôl mi magunk mondunk le, csakis az a miénk, amit mi magunk birtokolunk. Csendes idôk zsibbasztó harca ez! Már-már alig érezhetô! Mégis folyik!
Talpra magyar!— mondhatnám...
1itt oláh alatt, oláhcigány értendô
A mérkôzésnek inkább az „ágyúsok" szempontjából volt jelentôsége, továbbjutásuk függött a moszkvai végeredménytôl is. A bajorok hamar eldöntötték az összecsapást: már a 10. percben egy bal oldali beívelés szabadon találta Giovanne Elbert és a brazil fantasztikus csukafejessel vette be Seaman kapuját. Ezek után a németek átengedték a kezdeményezést, az Arsenal viszont nem tudott élni a lehetôséggel, mindössze két lesgólra futotta az „idegenlégiósokkal" teletûzdelt gárdának (Arsène Wenger vezetô-edzô, aki maga is gall, egyebek közt öt franciát szerepeltetett a találkozón).
Az összecsapás végére azonban a Bayern puskázott el több lehetôséget, Mehmet Scholl, a mérkôzés legjobbja többször is megkavarta az angolok védelmét, ám társai nem álltak a helyzet magaslatán és maradt az egygólos különbség. Az Arsenal pedig az utolsó másodpercekig remegett...
A C-csoport másik találkozóján: Szpartak Moszkva (orosz)–Olym-pique Lyon (francia) 1–1 (gól: Parfionov — 11 m, 4. perc, illetve Sonny Anderson — 11 m, 68. — perc). A vég-eredmény:
1. Bayern 6 4 1 1 8–5 13
2. Arsenal 6 2 2 2 6–8 8
---------------------------------------------
3. Lyon 6 2 2 2 8–4 8
4. Szpartak 6 1 1 4 5–10 4
Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött: Lyon–Arsenal 0–1 és Arsenal–Lyon 1–1.
A D-csoport eredményei: Leeds United (angol)–SS Lazio (olasz) 3–3 (Bowyer — 28., Wilcox — 43. és Viduka — 62. perc, illetve Ravanelli — 20., továbbá Mihajlovics 2 — 29. és 90. perc, az elsô 11 m) és RSC Anderlecht (belga)–Real Madrid (spanyol) 2–0 (Dindane — 85. és Bart Goor — 89. perc). A táblázat:
1. Real 6 4 1 1 14–9 13
2. Leeds 6 3 1 2 12–10 10
---------------------------------------------
3. Anderlecht 6 2 0 4 7–12 6
4. Lazio 6 1 2 3 9–11 5
A negyeddöntô sorsolását ma tartják.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) legfrissebb világranglistájának élén változatlan a sorrend, továbbra is Brazília vezet, megelôzve a világ- és Európa-bajnok Franciaországot, valamint Argentínát.
A FIFA-világranglista élmezônye (zárójelben a februári helyezés): 1. (1.) Brazília 814, 2. (2.) Franciaország 797, 3. (3.) Argentína 771, 4. (6.) Portugália 738, 5. (4.) Olaszország 735, 6. (5.) Csehország 734, 7. (7.) Spanyolország 727, 8. (10.) Paraguay 703, 9. (8.) Hollandia 702, 10. (9.) Jugoszlávia 701 pont.
Románia megôrizte 13. helyét (680 ponttal), Magyarország egyet lépett elôre (most a 47., 560 ponttal), a többi vb-selejtezôbeli ellenfelük helyezése: Grúzia 66. (503 pont), Litvánia 89. (453).
A férfi bajnokság 22., utolsó fordulóját szerda délután rendezték. A Horia Demian Sportcsarnokban a Kolozsvári U-Carbochim „elszórakozott" a Jászvásári Polival, 83:53 (32:16, 28:26, 62:48) arányú gyôzelmet aratott. A végsô helyezés szempontjából érdektelen összecsapáson a hazai csapattól Sebestyén 18 (3 x 3), Popa 18 (4), Cristescu 14 (4), Pintea 11, C. Marin 8 (1), Sãftescu 6, Schiopu 4, D. Marin 2 és Lãpusan 2 volt eredményes.
A forduló további eredményei: Brassói Romradiatoare–Ploiesti-i Vega 58:80, Nagyszebeni ESK–Fieni-i Cement 109:62, Aradi West Petrom–Buk. Rapid 106:65, Buk. Dinamó-Erbasu–Marosvásárhelyi Herlitz 103:52 és Pitesti-i ESK–Temesvári Elba 74:61. A végsô sorrend:
1. Dinamó 22 19 3 1958:1310 41
2. Vega 22 18 4 1746:1416 40
3. Nagyszeben 22 18 4 1873:1571 40
4. West Petrom 22 18 4 2043:1512 40
5. U-Carbo. 22 13 9 1688:1613 35
6. Pitesti 22 12 10 1573:1532 34
7. Rapid 22 7 15 1660:1881 29
8. Jászvásár 22 7 15 1711:1998 29
---------------------------------------------------
9. Herlitz 22 7 15 1582:1838 29
10. Romrad. 22 5 17 1615:1903 27
11. Cement 22 4 18 1467:1914 26
12. Elba 22 4 18 1443:1876 26
A play-off párosítása: Jászvásár–Dinamó, Rapid–Vega, Pitesti–Nagyszeben és U-Carbochim–West Petrom.
*
Mint már közöltük, a Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã 93:53 arányú gyôzelmet aratott a Buk. BNR ellen a nôi bajnokság utolsó fordulójában. A 20. játéknap többi eredménye: Râmnicu Vâlcea-i Phoenix–Buk. Sportul Studentesc 57:55, Târgovistei Livas–Nagyváradi U 93:49, Aradi BC ICIM–Galaci LPS 86:61 és Buk. Rapid–Buk. Olimpia 85:52. A Dési Szamos szabadnapos volt. Lejátszották a 18. menetbôl elmaradt Olimpia–Galac összecsapást is, amely a házigazdák 67:58 arányú sikerével végzôdött. A végeredmény:
1. Rapid 20 18 2 1514:1133 38
2. BC ICIM 20 17 3 1417:1076 37
3. Livas 20 16 4 1515:1133 36
4. Sportul 20 13 7 1504:1255 33
5. U-ACSA 20 12 8 1359:1170 32
6. Olimpia 20 10 10 1284:1405 30
7. Szamos 20 9 11 1285:1315 29
8. Phoenix 20 5 15 1212:1421 25
---------------------------------------------------
9. BNR 20 4 16 1310:1510 24
10. Galac 20 4 16 1100:1535 24
11. Nagyvárad 20 2 18 1004:1565 22
A rájátszásban: Phoenix–Rapid, Szamos–BC ICIM, Olimpia–Livas és U-ACSA–Sportul. A play-off 24-én rajtol.
Az országos gyerekbajnokság egyik zónadöntôjére Marosvásárhelyen került sor, Kolozsvárról a Vointa/Akarat sportklub is képviselte magát. Kiváló eredményt ért el Miron Rãzvan, Gheorghe Siecoban tanítványa, aki az 59 kg-osok küzdelmében minden ellenfelét legyôzte és az elsô helyen végzett. Ezzel a sikerrel bejutott a március 30–április 1. között Buziásfürdôn rendezendô országos bajnokság döntôjébe.
Az ifik küzdelemsorozata ma kezdôdik, az országos bajnokság második szakaszát szintén Marosvásárhelyen rendezik március 16–18. között. Az Akarattól Adrian Roman, Rares Danes és Daniel Varga lép szônyegre.
A férfi Nemzeti Ligában a hagyományokhoz híven a téli idényben teremtornákat rendeznek. A bajnokság 12–22. fordulóinak eredményeit a szakszövetség ezúttal is külön táblázatot alkotott, s a 11 fordulós sorozatot Román Kupának keresztelte.
A torna utolsó három fordulóját a múlt hét végén Buzãuban rendezték. A helyi sportszervek igyekeztek megfelelô körülményeket biztosítani, ám ez távolról sem sikerült, a csarnokban hideg volt, meleg vizük sem volt a találkozók után elfáradt játékosoknak mosdásra és felfrissülésre. Sajnos, hasonló mostoha körülmények várták az Ifjúsági Hotelben elszállásolt együtteseket is.
A 11 forduló mérkôzései általában igazolták az ôszi szezonban ki-alakult rangsort, a Steaua maximális pontszámmal lett elsô, megelôzve a Fibrexnylont és a Bukaresti Dinamót.
Ami a Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione kézilabdázóit illeti, sajnos, a diákok gyengébben szerepeltek, mint az ôszi idényben. A kupatornát csak a 9. helyen zárták, amely három pozícióval gyengébb az ôszi teljesítménynél. A Gheorghe Zamfir–Remus Moldovan kettôs le-génységének a mentségére szolgál az, hogy a csapat nehéz anyagi körülményekkel küzd, az együttes támogatói nem túl bôkezûek, s ez kihatott a gárda utolsó szerepléseire.
S ha már az anyagi támogatásról esett szó, egy másik rossz hír: a fô-szponzor Ursus, bár továbbra is segíti anyagilag az együttest, a játékosoknak és a technikai stábnak, vagyis Gheorghe Covaciu edzônek, Liviu Jurcã sportigazgatónak, Dorina Il-ciucnak és Daniel Moldovan gyúrónak április 1-jétôl datálva felbontották a sörgyári munkahelyi szerzôdésüket, más szóval munkanélkülivé váltak.
Végezetül íme, a kupatorna táblázata:
1. Steaua 11 11 0 0 330–242 33
2. Fibrex 11 9 0 2 297–350 29
3. Buk. Dinamó 11 7 2 2 302–269 27
4. Minaur 11 6 1 4 264–238 24
5. Konstanca 11 5 2 4 230–224 23
6. Pitesti 11 4 3 4 246–233 22
7. Temesvár 11 4 3 4 256–256 22
8. Galac 11 4 2 5 253–242 21
9. Kolozsvár 11 4 1 6 278–292 20
10. Br. Dinamó 11 3 1 7 238–254 18
11. Bákó 11 1 1 9 231–328 14
12. Nagyvárad 11 0 0 11 252–358 11
A bajnokság tavaszi visszavágói április 19-én kezdôdnek.
Chuck Noland (Tom Hanks) „legjobb" barátja az óra. A FedEx csomagküldô cég munkatársaként életének minden perce ki van számítva. Hétrôl hétre bejárja az egész világot, barátnôjével, Kellyvel (Helen Hunt) pedig csak ritkán találkozhat.
Megszokott, már-már monoton mindennapjai akkor érnek véget, amikor a repülô, amellyel utazik, a tengerbe zuhan. Egyetlen túlélôként egy kis, lakatlan szigeten találja magát, az emberi civilizációtól messze. A várva várt megmentôk pedig sehogy sem akarnak megérkezni, így Chuck fel kell hogy találja magát. Elsôsorban vízrôl és ételrôl kell gondoskodnia, meg természetesen szállásról. A „világ végén" így kezdetét veszi életének kalandja — és egyben rémálma. A nyakkendôs úriemberbôl lassan, de biztosan válik tangában élô, ágszuronnyal halakra vadászó és kókusztejet ivó ôsember. Miközben alapvetô igényeit úgy-ahogy sikerül kielégítenie — a túlélés vágya túl erôs ahhoz, hogy ne találja fel magát —, újabb, nehezebben megoldható gonddal találja szemben magát: a magánnyal, amely a kétségbe-esés határára sodorja. Most már ez a legnagyobb ellensége, és ha meg akar maradni, vakon kell hogy higgye: utolsó napjait nem a lakatlan szigeten fogja eltölteni. Miközben senkihez sem szólhat egy szót sem, társa a „számûzetésben" a Wilson névre elkeresztelt röplabda lesz, amelyet az óceán vetett a partra, s amelyre saját vérével rajzolja fel a szemet, orrot, szájat...
Aztán több mint négy év elteltével, váratlanul felbukkan a megmenekülés lehetôsége. Chuck él is vele, ám a civilizációba visszatérve újabb megpróbáltatások várják: barátnôje, akivel annak idején nagy tervei voltak, már más férfinek a felesége...
A hajótörött végül is azt kívánja bizonyítani, hogy minden nehézséget meg lehet oldani. A történet különben nem is annyira a fizikai túlélésrôl szól, hanem sokkal inkább a lélek túlélés& acute;jjeli elôadásokon kedvezményes árú jegyek.
Gyôzelem mozi
A vörös bolygó
Eredeti cím: Red Planet, amerikai, színes, 2000, 105 perc. Rendezte: Antony Hoffman, fôszereplôk: Val Kilmer, Carrie-Anne Moss, Tom Sizemore, Benjamin Bratt.
A 21. század legfontosabb küldetése: az emberi faj megmentése.
2050-et írunk, a Föld lakhatatlanná vált. Az emberiségnek egyetlen lehetôsége maradt: lakhatóvá tenni és kolonizálni a Marsot. A Mars Terraforming Project azonban ismeretlen hiba miatt nem mûködik, így Kate Bowmannak (Carrie-Annie Jones), a küldetés parancsnokának az a fô feladata, hogy csapatával megoldja a korábban Marsra küldött ûrállomás hibáját, hogy az véglegesítse a projektet. A Marsra érve azonban meglepetések sorozata vár rájuk, mivel, miközben kényszerleszállást hajtanak végre, elveszítik tudományos berendezéseiket, s ezzel együtt kommunikációs és mentôkészülékeiket is. A kényszerû „földetérés" robotjukat is meghibásítja: a gépezet attól a pillanattól kezdve el akarja pusztítani a csapatot. Kate az utasítások ellenére nem hagyja cserben társait — ehhez az is hozzátartozik, hogy egyikükhöz, Gallagherhez (Val Kilmer) érzelmi szálak fûzik — és megpróbál visszajutni velük az ûrbe.
Miközben a csapat a bolygót kutatja, kétségbeesetten keresve a visszavezetô utat, megtévesztô és ijesztô dolgot fedez fel: sivár bolygó ugyan a Mars, de minden bizonyossággal lakott.
A vetítések idôpontja: 11, 13, 15, 17, 19), kedden kedvezményes árú jegyek.
Mûvész-Eurimages mozi
Szerelemre ítélve
Eredeti cím: La veuve de Saint Pierre, francia, színes, 2000, 112 perc. Rendezte: Patrice Leconte, fôszereplôk: Juliette Binoche, Daniel Auteuil, Emir Kusturica.
Új szerepben találkozhatunk ebben a mûben a sikeres rendezôvel, Emir Kusturicával: ezúttal színészként mutatkozik be a nagyközönségnek.
A történet 1850-ben játszódik, Szent Péter szigetén, valahol a kanadai partok közelében. Neel Auguste-ot (Emir Kusturica) emberölés miatt guillotine általi halálra ítélik. Csakhogy a szigeten nincs guillotine, sem hóhér. A francia kormány kell hogy küldjön egyet, az viszont idôbe telik. A kivégzését türelemmel váró Neel közben megismerkedik az ôrzésével megbízott parancsnok feleségével, madame Lával (Juliette Binoche), aki mindinkább figyelemmel kíséri az elítélt sorsát, akiben csak jóságot és egyszerûséget lát. A nô határozottan elveti, hogy az ember javíthatatlanul rossz, és rehabilitációját kívánja.
A nô segítségével az elítélt lassan a sziget legnépszerûbb emberévé válik. Csakhogy, amikor a guillotine megérkezik, a parancsot teljesíteni kell. Vajon, megmentheti ôt a szerelem?
A vetítések idôpontja: 12, 14.30, 17, 19.30, szerdán kedvezményes árú jegyek.
Torda magyarsága, a helyi RMDSZ-elnök, Ádámosy Klára, szerint az idén újdonsággal ünnepli tavaszi nemzeti ünnepünket: elsô alkalommal tartja a rendezvényeket az ünnepnapon. Eddig mindig az ünnepet követô elsô vasárnapon tisztelegtek a magyar szabadságharc hôsei emlékének, de az idén igény született a változásra. A tordai magyarok ezzel a pozitív hozzáállással gyûltek össze délután a református parókia, a hagyományosan „Petôfi-háznak" nevezett épület udvarán, hogy méltóképpen és nagyobb létszámban, minden máshol élô magyarral egyidôben ünnepelhessenek — nyilatkozta lapunknak Ádámosy Klára. A tordai románság, a helyi sajtó érdeklôdésére is számítanak.
Bánffyhunyad: kezdés Rákóczi-indulóval
„A tavaly a zord idô ellenére több, mint százan gyûltünk össze, az idén 100-150 részvevôre számítunk" — nyilatkozta lapunknak Szentandrási István, az RMDSZ bánffyhunyadi szervezetének elnöke. A kopjafa elôtt ünnepi megemlékezés az egyházi vegyeskórus és a Rákóczi-induló hangjaira kezdôdött, majd a hivatalos méltatóbeszéd után Kiss Dénes Velünk vagy ellenünk versét Kiss Csaba szavalta el. Beszédet mondott Bánffyhunyad polgármestere, elhangzott Az erdélyi hadsereghez címû Petôfi vers, a kórus elôadásában a Szózat, amit a koszorúzás követett. Utána az imateremben áldás és ünnepi mûsor (méltatóbeszéd, szavalat, korabeli történelemóra, ének, Himnusz) szerepelt a mûsorban.
Dés: megkoszorúzták a kakasdombi emlékmûvet
A dési magyar közösség is megemlékezett az 1848-as forradalom hôseirôl. Tegnap a Kakasdombon található emlékmû tövében helyezték el a megemlékezés koszorúit és virágcsokrait. Az ünnepségen jelen volt a helyi RMDSZ vezetôsége, a Magyar Erdélyi Kultúra szövetség, az Amicitia társaság, a református és a görög-katolikus egyház helyi képviselete.
Szilágy megye: Orbán Viktor és Adrian Nãstase üzenete
A Szilágy megyei ünnepi rendezvények díszvendégét, Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzult Zilah határában várta a megyei RMDSZ fogadóbizottsága, amely a vendéget a prefektúrára, majd onnan a belvárosi református templomba invitálta, ahol ünnepi istentiszteletre került sor. A mintegy 300 fôs ünneplô tömeg megkoszorúzta a templom udvarán az 1848-as emlékmûvet, majd átvonult a Wesselényi-szoborhoz, ahol Alföldi László felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Csóka Tibor alprefektus pedig Adrian Nãstase üzenetét. A koszorúzást megelôzôen Sebesi Karen Attila rövid pódiumelôadására, valamint a Református Wesselényi Kollégium vegyeskórusának felléptére került sor. Az ünneplôk ellátogattak a temetôbe, ahol honvédsírokat koszorúztak meg.
A magyar fôkonzul Seres Dénes szenátor, Vida Gyula képviselô, Csóka Tibor alprefektus és Fekete Szabó András megyei tanácselnök-helyettes kíséretében 13 óra körül Krasznára látogatott, ahol a helyi 1848-as emlékmûvet koszorúzták meg. Innen Szilágysomlyóra utaztak, ahol a Magura alatti kisváros 1848-as ünnepségein vettek részt.
Alföldi László Szilágy megyei ünnepi látogatása az esti zilahi gálaünnepségen ért véget.
Ünnepi megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottak Szilágycsehben is, ahol szerdán ünnepelt az RMDSZ (a Mûvelôdési Házban) és 15-én a református egyház (17 órától ünnepi istentisztelet, verses összeállítás, Fábián Dániel szabadságharcos lelkipásztor emléktáblájának, majd sírjának megkoszorúzása).
Nagyenyed: megemlékezés a várudvaron
Nagyenyeden 16 órakor kezdôdtek az ünnepségek a református vártemplomban, ezt követôen Simon János kollégiumi igazgató mondott a várudvaron beszédet. A parókia falán levô Széchenyi-emléktábla megkoszorúzását a kollégiumban szervezett ünnepség, valamint Makoldy József rajzkiállításának megnyitója követte.
Beszterce: ifjúsági hangulat
Besztercén 17 órakor, nagyszabású „ifjúsági hangulatú" rendezvényre került sor a Kultúrházban, ahol a besztercei ifjúság ugyancsak kitett magáért.
A szamosújvári híres fúvószenekar az idén töltötte volna be fennállásának 117(!) évét. Sajnos, hét éve a térzene kedvelôi csak az emlékkel maradtak, szervezési hibák miatt az együttes egyszerûen megszûnt. Azaz, egy gyermekzenekar az utóbbi esztendôkben is mûködött Malata Vasile irányításával, de a kicsinyek inkább a Népiskola keretében fejtették ki tevékenységüket. Rövidesen újjáalakul a felnôtt fúvószenekar is. A helyi tanács kulturális szakbizottságának köszönhetôen a térzene hívei újból élvezhetik kedvenceik fellépését. A zenekar irányítása ifj. Kolcsár István kolozsvári fôiskolásra hárul, aki merész tervekkel látott hozzá a kilenc tagú együttes megalakításához. Nem lesz könnyû feladata, hiszen az utóbbi tíz évben a fúvószenekar törzstagjai „nyugdíjba" vonultak, vagy egyszerûen lemondtak ilyen irányú munkájukról. Pedig a mûfaj nagy népszerûségnek örvend a kisvárosban. A sétatéren található központi téren évek óta nem szerveztek hangversenyt és a kultúrház színpadáról is eltûnt e népszerû mûfaj. Rövidesen, újra hangos lesz a térzenétôl a Szamos parti város.
A ’80-as esztendôkben a szamosújvári fúvószenekar több országos fesztiválon és versenyen is részt vett és minden alkalommal elôkelô helyezést ért el. Reméljük, nemsokára újra hallunk a nagymúltú zenekarról.
Két halálos balesetrôl is értesültünk, rendôrségi razziát tartottak az egyetemi bentlakásokban, rablás és befolyással való visszaélés is történt az elmúlt idôszakban — tudtuk meg a megyei rendôrség sajtótájékoztatóján Simona Pintea hadnagytól.
• Hatvan bírságot róttak ki mintegy 8,7 millió lej értékben a rendôrök a szerda reggel 6 és 8 óra közötti razzia során. Az V–VII.-es egyetemista bentlakásokban megejtett ellenôrzés legfôbb célja az volt, hogy kiderítsék: hányan laknak törvényes keretek nélkül az otthonokban.
• Figyelmetlen gyalogost gázolt el Alexandrina Micaciu (39) Peugeot-ja. A CJ–05–LWO rendszámú Peugeot vezetôje szerdán, március 14-én fél ötkor Szamosszentmiklós (Sânnicoarã) térségében az 1C országúton haladt, amikor egy 50 év körüli nô került a kerekek alá. Az áldozat nem gyalogátkelôhelyen igyekezett a túloldalra, óvatlan és figyelmetlen volt. A nô meghalt, azonosítása érdekében még tart a nyomozás.
• Francia állampolgár esett áldozatul egy zsuki baleset során. Daniel Muresan (22) a CJ–57–TAV rendszámú Volkswagen Golf sofôre hirtelen elôzésbe kezdett, a manôvert nem biztosította kellôképpen, és frontálisan ütközött az 5155–VA–67 rendszámú 25-ös Renault-val. A francia rendszámú gépkocsi sofôre, Jean-Paul Hecknan (46) életét vesztette, Daniel Muresant és a Reanult-ban ülô két utast, Andrea Popeancát (20) és Adriana Ceacai-t (19) súlyos sérüléssel kezelik.
• Befolyással való üzérkedés vádjával vizsgálják Augustin Alexandru Costeát (35). A 35 éves férfi 1999-ben 1200 német márkát kért kö az ilyen jellegû kihágást, Costeát szabadlábon vizsgálják, 700 márkát sikerült megtéríteni.
• Négytagú bandát vett ôrizetbe a rendôrség. A szászfenesi Csengeri Rómeó (29), Nicolae Filip (49), Nicolae Otvos (45) és Aris O. (15) ellen az a vád, hogy 1999. december 19-rôl 20-ra virradóra ki akarták rabolni Ioan Pascalãut. A sértett zajt hallott az udvaron és meglepte a betörôket, üldözôbe is vette ôket. Elfogta falubelijét, Nicolae Filipet, ám kénytelen volt elengedni ôt mert leütötték egy lapáttal és Csengeri egy kisfejszével is megfenyegette. A rendôrség akkor még ismeretlen tettes elkövetôvel könyvelte el az esetet, most derítettek fényt a banda tagjainak kilétére. Rablási kisérlet és magánlaksértés a vád ellenük.
A március 15-i ünnepségsorozat prológusaként a budapesti Iparmûvészeti Múzeum nagytermében került sor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díjainak átadása.
Amint arról tegnap tudósítottunk, Erdélybôl nyolc mûvész részesült abban a megtiszteltetésben, hogy Rockenbauer Zoltán magyar mûvelôdési minisztertôl díjat vehessen át a nemzeti ünnepen.
A budapesti Iparmûvészeti Múzeumban rendezett ünnepséget követôen Csíky András a Szabadságnak elmondta, hogyan örül az elismerésnek. A Jászai Mari-díj arra kötelezi, hogy az eddigi színvonalon alul ne teljesítsen. — Úgy gondolom, hogy díjazásom egyben a kolozsvári színház és a kolozsvári közönség megbecsülését is jelenti — mondta a színmûvész.
Murádin Jenô mûvészettörténész bevallotta, hogy a kitüntetés teljesen váratlanul érte. Olyan embernek a nevét viselô díjat vehetett át, akit személyesen ismert, és nagyra becsült. Az elismerés harminc évi mûvészettörténész munkásságára teszi fel a koronát. Véleménye szerint a magyar mûvelôdéspolitika a határon túli magyarok díjazásával azt szeretné elérni, hogy azok a területek, amelyek ma nem tartoznak Magyarországhoz, értékeikkel bekapcsolódjanak az általános magyar kultúrába.
Az ünnepséget fogadás követte, amelyre valamennyi meghívott vendég hivatalos volt.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 640/12 771 |
27 130/27 310 |
|
(valutabeváltó) |
12 600/12 900 |
27 000/27 300 |
|
Macrogroup
|
12 720/12 820 |
27 000/27 150 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 92/95, a márka 12 700/12 900, a dollár pedig 27 100/27 300 lejbe került.
Március 16., péntek
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 694 lej,1 USD = 27 270 lej.
A Nagy-Románia Párt 73 képviselôje és egy RTDP-s képviselô (Vlad Adrian Cãsuneanu) fellebbezést nyújtott be az Alkotmánybíróságra a helyi közigazgatási törvény ellen. Ebben azt kérik, hogy az Alkotmánybíróság utalja vissza a törvényt a parlamenthez újratárgyalás végett.
Cãsuneanu a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott: nem hiszi, hogy megsértette a pártfegyelmet akkor, amikor a képviselôházban a törvény azon szakaszai ellen szavazott, amelyek — megítélése szerint — alkotmányellenesek. A képviselô — nagy-romániás „elvbarátaihoz" hasonlóan — elsôsorban azokat a cikkelyeket kifogásolja, amelyek a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát szabályozzák a közigazgatásban. Véleménye szerint ez az „engedmény" ellentmond az alkotmány azon kitételének, amely szerint Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román. — Számomra ez lelkiismereti kérdés, én ugyanis a Hargita és Kovászna megyei románok érdekeit képviselem a parlamentben — hangoztatta Cãsuneanu, nem részletezve, hogy a nemrég elfogadott jogszabály milyen mértékben sérti is valójában a székelyföldi román közösség érdekeit.
A fellebbezôk nemcsak azokkal a szakaszokkal nem értenek egyet, amelyek, véleményük szerint, hivatalos rangra emelik a magyar nyelvet, hanem a polgármesterek hatáskörére vonatkozó cikkelyekben is találtak kifogásolnivalót.
Több mint félszáz demokrata párti, liberális és RMDSZ-es képviselô is az Alkotmánybírósághoz fordult, ôk az államtitok védelmére vonatkozó törvény ellen emeltek kifogást.
Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt vezetôje a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: elsôsorban azt nehezményezi, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban korábbról már létezett két törvénykezdeményezés, de ezek közül egyik se került a parlamentbe megvitatásra. A törvénytervezetrôl egyeztetô együttes ülésen a két ház ugyanakkor olyan cikkelyekrôl is tárgyalt, amelyekben lényegében semmilyen nézeteltérés nem volt a képviselôház és a szenátus között, ez pedig alkotmányellenes — mondta Stoica.
Az NLP elnöke kifejtette: ez a törvény durván megsérti az információkhoz való szabad hozzáférhetôség jogát, az alapvetô emberi jogokat, a vallásszabadságot. Ugyanakkor szabad kezet ad a kormánynak abban, hogy visszaéljen egyes információk államtitokká minôsítésével. Felháborítónak tartják ugyanakkor azt is, hogy a Román Hírszerezô Szolgálatot ruházták fel azzal a joggal, hogy megállapítsa, kik azok a személyek, akik hozzáférhetnek a különbözô információkhoz — nyilatkozta Stoica, aki szerint elôfordulhat, hogy ezzel a fellebbezéssel megromlik a viszony az RTDP és a négypárti egyezményt aláíró többi párt között.
Ion Iliescu nem tart indokoltnak egy esetleges kormányátalakítást — jelenti a Mediafax. Corina Cretu elnöki szóvivô cáfolta azt a szerdai sajtóban megjelent hírt, miszerint négyszemközti megbeszélésre került volna sor az államfô és Adrian Nãstase miniszterelnök között, amely alkalmával négy (meg nem nevezett) tárcavezetô cseréjérôl tárgyaltak volna. Cretu szerint ez a híresztelés közönséges diverzió.
A csütörtöki bukaresti sajtóértekezleten a szóvivô azt is elmondta: Ion Iliescu egyáltalán nem kíváncsi saját szekus-dossziéjára, jóllehet a volt titkosrendôrség ôt is üldözte 1989 elôtt. Az államfô ugyanakkor nem ellenzi, hogy iratcsomója az átvilágító bizottsághoz kerüljön. Mint ismeretes, a választások elôtt az átvilágító bizottság „tisztának találta" az akkor elnökjelölt Iliescut, tekintettel arra, hogy dossziéjának egyszerûen nyoma veszett a Szekuritáté irattárából.
Az Országos Állategészségügyi Hivatal tegnapi rendeletében március 31-ig megtiltott mindenféle élôállat- és húsimportot az Európai Unió országaiból a száj- és körömfájás gyors európai terjedésére hivatkozva. A behozatali korlátozások nem vonatkoznak a hôkezelt tejre és tejtermékekre. Ugyanabban a rendeletben Románia területén egy hónapra, április 15-ig betiltottak minden állatvásárt, állatkiállítást és állatversenyt. Az állategészségügyi hivatal szakemberei országszerte megsokszorozzák az ellenôrzéseket az állatfarmokon.
A nagybányai Aurul ausztrál–román vegyes vállalat vezetése túlzónak tartja Magyarország kárigényét a tavaly év elején okozott ciánszennyezés miatt. A társaság jelenleg bármiféle kártérítés fizetésétôl elzárkózik.
Ben Munteanu, a nagybányai vállalat termelési igazgatója csütörtökön a Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában „szédítônek" nevezte a Magyarország által megfogalmazott 110 millió eurós kárigényt. — A kár valós nagyságát egy olyan nemzetközi tanulmány, jelentés alapján fogják megállapítani, amelynek összeállításában román és egyes nemzetközi illetékes hatóságok vesznek részt. A Magyarországon emlegetett összeg túlságosan nagy ahhoz képest, mint ami károkozásban történt — mondta.
Munteanu leszögezte, hogy az Aurul jelenleg elzárkózik attól, hogy bármiféle kártérítést fizessen a magyar államnak.
Tavaly január végén szakadt át az Aurul bányavállalat nagybozintai zagytározója és 100 ezer köbméternyi, ciánt tartalmazó ipari víz jutott a szabadba. A ciánhullám végigvonult a Tiszán és a Dunán, s egy hónappal késôbb a Fekete-tengerbe jutott.
Tegnap a szenátus elfogadta az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációjáról szóló törvényt, a képviselôház által már megszavazott változathoz képest több módosítással. A magánosításra kerülô állami mezôgazdasági vállalatok között a szenátusi jogszabály azokat az állami egyedáruságokat is feltünteti, amelyek termôfölddel rendelkeznek, mint például a Fajlovakat Tenyésztô Vállalat és a Román Dohányipari Vállalat. A szenátus mezôgazdasági szakbizottságának kérésére a törvénybôl törölték azt a szakaszt, amelyik kimondja, hogy az ámv-k bankokkal szembeni adósságát 1998. december 1-jéig átvállalná az állami költségvetés. A honatyák szerint erre nincs költségvetési fedezet. A törvény szövege úgy rendelkezik, hogy a nyílt árverésre meghirdetett részvények 20 százalékát megvásárolhatják az alkalmazottak, 30 százalékkal olcsóbban.
Mivel a két ház által elfogadott törvény szövege jelentôs eltérést mutat, jövô héten a szenátus és a képviselôház egyeztetô tárgyalásaira kerül sor.
Tegnap a szenátus elfogadta az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációjáról szóló törvényt, a képviselôház által már megszavazott változathoz képest több módosítással. A magánosításra kerülô állami mezôgazdasági vállalatok között a szenátusi jogszabály azokat az állami egyedáruságokat is feltünteti, amelyek termôfölddel rendelkeznek, mint például a Fajlovakat Tenyésztô Vállalat és a Román Dohányipari Vállalat. A szenátus mezôgazdasági szakbizottságának kérésére a törvénybôl törölték azt a szakaszt, amelyik kimondja, hogy az ámv-k bankokkal szembeni adósságát 1998. december 1-jéig átvállalná az állami költségvetés. A honatyák szerint erre nincs költségvetési fedezet. A törvény szövege úgy rendelkezik, hogy a nyílt árverésre meghirdetett részvények 20 százalékát megvásárolhatják az alkalmazottak, 30 százalékkal olcsóbban.
Mivel a két ház által elfogadott törvény szövege jelentôs eltérést mutat, jövô héten a szenátus és a képviselôház egyeztetô tárgyalásaira kerül sor.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |