 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. március 19.
(XIII. évfolyam, 64. szám)
Szombaton délben került sor a Román Írószövetség Kolozsvári Szervezetének tisztújító közgyûlésére. Mivel a szövetség kolozsvári magyar tagsága (három személy kivételével) nem jelent meg a közgyûlésen, és egyetlen magyar író sem mutatott érdeklôdést a kolozsvári szervezet vezetôtanácsának hat helye iránt, az elkövetkezô években — a szervezet életében elôször — magyar vezetôségi tagok nélkül fog tevékenykedni a Román Írószövetség Kolozsvári Szervezete.
A mintegy 120 írószövetségi tagot Constantin Cublesan helyi elnök üdvözölte, majd Eugen Uricaru, a Román Írószövetség alelnöke vette át a szót. Uricaru tájékoztatta az egybegyûlteket a szövetség országos, illetve fôvárosi tevékenységérôl, az új kormánnyal való együttmûködési tervekrôl, majd felhívta a jelenlévôk figyelmét arra, hogy az írószövetség belsô vitáinak a napisajtó hasábjaira való kerülése nemcsak árt a szövetségnek, de lényegesen csökkenti a szponzorok számát is. Az írószövetség 1999–2001. között nemcsak kulturális rendezvények terén tevékenykedett, hanem komoly szociális programot is indított a nehéz helyzetben levô írószövetségi tagok, illetve a külföldre utazó írók támogatása terén (több mint 100 író útját fizették). Miután Doina Cetea titkár jelenlétet olvasott (a kitelepedett magyar írók nagy száma kapcsán kisebb vita alakult ki, hogy nem kellene-e ôket törölni a névsorból), és nyilvánvalóvá vált, hogy a közgyûlés döntôképes, Constantin Cublesan röviden beszámolt a kolozsvári szervezet kétéves munkájáról. A jelenlévô egyperces néma csenddel adóztak az utóbbi négy évben elhunyt 23 író emlékének (az elhunytak mintegy fele magyar nemzetiségû volt), majd a hozzászólók következtek. Mircea Opritã író megjegyezte, hogy az együttmûködés a polgármesteri hivatallal nem volt annyira rózsás, mint ahogy arra az elnök beszámolójából következtetni lehet (a felszólalók közül többen is voltak, akik a polgármesteri hivataltól való „függetlenedés" mellett törtek lándzsát). Élénk érdeklôdés mutatkozott a helyi 7 tagú vezetôség, valamint az országos vezetôségi tanács székeit mepályázók névsorának közzététele iránt: a helyi vezetôség helyeire (7) tizenegyen, az országos 6-ra pedig (ahol kikötötték, hogy az egyik megválasztott tagnak magyar nemzetiségûnek kell lennie) ugyancsak tizenegyen jelentkeztek (magyar részrôl ezen a szinten már mutatkozott némi érdeklôdés, hiszen Szilágyi István Kossuth-díjas író neve is ott állt a jelöltek között).
Mivel román részrôl rendkívüli érdeklôdést mutattak a közgyûlés iránt — sôt még egy vidék kontra Kolozsvár frontvonal is kezdett körvonalazódni —, a terembôl több halk megjegyzés is elhangzott, miszerint „legalább azért el kellett volna jönniük a magyar íróknak, hogy ôk juttassák be Szilágyi Istvánt az országos tanácsba, és nem mi".
Az alkalmi cigarettaszünetekben — a közgyûlés rendkívül vontatottan haladt, így óránként ugrottak ki friss levegôt szívni az emberek — az egyik legfontosabb téma a magyar írók távolmaradása volt. (Az idôsebbek megjegyezték: jó néhány évvel ezelôtt szinte fele-fele arányban képviseltették magukat a kolozsvári román és magyar írók a szervezetben, most, a 2001. márciusi közgyûlésen meg 118:3 az arány, a vezetôségben pedig 7:0.)
A délután folyamán lezajlott szavazás eredményeképpen továbbra is Constantin Cublesan maradt a Román Írószövetség kolozsvári szervezetének elnöke. Mivel sem Király László, sem ’Sigmond István nem jelöltette újra magát, az elkövetkezô négy évben magyar író nélkül fog tevékenykedni a szervezet vezetôsége. A testület további tagjai: Doina Cetea, Ruxandra Cesãreanu, Mircea Opritã, Irina Petras, Olimpiu Nusfãlean és Ioan Vartic. Szilágyi István — mivel egyetlen magyar író sem volt már akkor a teremben — a román kollégáknak köszönhetôen jutott be az országos tanácsba.
A Szabadság kérdésére, hogy miért ez a nagy érdektelenség a magyar írók részérôl, Doina Cetea titkár azt mondta: el nem tudja képzelni, hogy mi történt. — Remélem, hogy legalább utólag érdeklôdnek majd a magyar kollégák a közgyûlés felôl, hiszen ki kell jelölnünk közösen azt a küldöttséget, amely képviselni fogja majd Kolozsvárt az áprilisi országos értekezleten.
A Szabadság kérdésére Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje, a Román Írószövetség kolozsvári szervezetének tagja (aki a közgyûlés elsô felében jelen volt) a következôképpen kommentálta az esetet. — Ez a szervezet már lényegesen különbözik attól, amely egykoron a Kolozsvári Írók Társasága néven volt ismert, és a magyar tagság valószínûleg nem érzi már annyira magáénak, mint egykoron. Az sem közismert, hogy mikor vált a szervezet regionálissá — ez is jelzi, hogy meglazult a kapcsolat az intézménnyel. Az is igaz, hogy sokan vagyunk, akik a Magyar Írószövetség eseményeit figyeljük nagyobb érdeklôdéssel — van aki választmányi és elnökségi tagként is. Úgy érzem, fokozatosan áttevôdött a hangsúly a Magyar Írószövetségre. Ez különben — véleményem szerint — nem egy egészen normális helyzet: a súlypont-áthelyezôdésnek nem kellene olyan fokúnak lennie, hogy Kolozsváron senki ne menjen el az írószövetségi közgyûlésre... Nem arról van tehát szó, hogy a hazai magyar írók el akarnak szigetelôdni a románoktól, hanem arról, hogy a tagság — valószínûleg — úgy érzi, hogy más írószövetségek aktívabbak, vonzóbbak. Megjegyzem, hogy a szervezés is kritikán aluli volt, hiszen aki nem olvasta a Szabadságban a közgyûléssel kapcsolatos hírt, az nem tudhatott a dologról. Még a folyóiratok szerkesztôségeit sem értesítették. Ez is jelzi különben, hogy milyen felületes a kapcsolat az írószövetség kolozsvári szervezete és a tagság között. Megjegyzem: az országos szervezettel — Gálfalvy Zsolt választmányi tagon keresztül — sokkal jobbak, élôbbek kapcsolataink: tudjuk, mi történik, mit szerveznek... A kolozsvári esettel kapcsolatban még csak annyit: a masszív hiányzáshoz valószínûleg az is hozzájárult, hogy több kolozsvári magyar írót is ezekben a napokban tüntettek ki Magyarországon.
Alig kilenc hónappal a helyhatósági választások után Aranyosgyéres lakóit hamarosan újból az urnákhoz várják: pénteken a kolozsvári nehézgépgyár (CUG) részvényeseinek igazgatótanácsa ugyanis a város RTDP-s polgármesterét nevezte ki az intézmény igazgatói tisztségébe, Radu Hanga pedig elvállalta a felkérést.
Sajtónyilatkozatában Hanga kifejtette: sajnálja, hogy a tavaly júniusi helyhatósági választások alkalmával elnyert polgármesteri tisztségrôl le kell mondania, de úgy ítéli meg, hogy a CUG-nak most sokkal nagyobb szüksége van szakértelmére, mint Aranyosgyéres lakóinak. Kifejtette: ezzel a megbizatásával lényegében olyan területen tevékenykedhet ismét, ahol otthon érzi magát. Mint ismeretes, Hanga a polgármesteri választások megnyerése elôtt az aranyosgyéresi sodronyipari vállalat igazgatója volt.
A leköszönô polgármester már hétfôn elkezdi a konzultációkat arról, hogy ilyen esetben mi az eljárás, és mindaddig hivatalában marad, amíg nem kerül utódja. Arról, hogy az RTDP kit állít jelöltként helyébe, Hanga nem tudott felvilágosítást adni.
A júniusi helyhatósági választásokon az aranyosgyéresi RMDSZ-szervezet nem állított önálló jelöltet, hanem úgy döntött, hogy szintén Radu Hangát támogatja. Böjthe Dániel RMDSZ-es megyei tanácsos, az Aranyosgyéresi Sodronyipari Kombinát fômérnöke a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ azért döntött úgy, hogy Hangát támogatja, mert az akkori RTDP-s polgármesterjelölt közismert volt jó szervezôképességérôl, tárgyalókészségérôl, ezekrôl különben az elmúlt tíz hónapban bizonyságot is tett. Böjthének sincs tudomása arról, hogy mikor írják ki újból a polgármester-választásokat, és hogy ki lesz az RTDP jelöltje. Valószínû, hogy az RMDSZ most sem indítana saját jelöltet, azt pedig, hogy kit támogat, a késôbbiekben dönti el. Tavaly júniusban Hangának három ellenjelöltje volt Ioan Vasincan (Demokrata Párt), Pop Aurel (Román Szociáldemokrata Párt), és Ioan Spãlnãcan (Szocialista Munkáspárt) személyében.
A tordai vásárra igyekvô több száz állatenyésztô gazdát fordítottak vissza útjukból a helyi hatóságok. Amint arról korábban tudósítottunk, az Országos Állategészségügyi Igazgatóság a száj- és körömfájás terjedésének megakadályozása érdekében megtiltotta az EU-tagállamokból a húsimportot március 15–31. között, csütörtöktôl pedig elrendelte a hazai állatvásárok bezárását egy hónapra. A gazdák hallani sem akartak arról, hogy eladásra szánt állataikkal visszaforduljanak, végül azonban a polgármesteri hivatal képviselôinek sikerült észérvekkel meggyôzniük valamennyiüket arról, hogy milyen veszéllyel jár az óvintézkedések be nem tartása. A kereskedôk közül többen elégedetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a vásárok betiltását az illetékesek nem népszerûsítették kellôképpen, sokuknak nem volt tudomásuk az állategészségügyi igazgatóság rendeletérôl.
Ezzel egyidôben az egészségügyi minisztérium arról igyekszik széleskörû kampány során meggyôzni a lakosságot, hogy csakis ellenôrzött, és az illetékes szervek jóváhagyásával bíró forrásból származó marhahúst vásároljanak. Mint ismeretes, több nyugat-európai államot több hónapja rettegésben tart a szivacsos agyvelôsorvadásos megbetegdéstôl való félelem. A Kreutzfeld-Jakob kórnak nevezett betegség a fertôzött szarvasmarha húsát fogyasztókat veszélyezteti.
Az egészségügyi tárca elsôsorban arra hívja fel a lakosság figyelmét, hogy ne fogyasszon olyan importból származó marhahúskonzerveket, amelyeket a „feketelistán" levô nyugati országokban állítottak elô, továbbá olyan ôrölt húst, amelyet nem a vásárló elôtt darált meg a kereskedô.
Szombaton reggel a Kolozsvári Területi Csendôrparancsnokság, illetve az Avram Iancu Tûzoltócsoport mintegy kétszáz ifjú csendôre és tûzoltója tette le a katonai esküt. A szertartáson jelen volt többek között a csendôrség parancsnok-helyettese, Gavrilã Pop ezredes, a megyei rendôrség helyettese, Pop Teodor ezredes, valamint Vasile Soporan prefektus, Dan Canta alprefektus és Boros János alpolgármester. Ez alkalommal a csendôrparancsnokság szervezésében katonai hadtechnikai kiállítás nyílt meg.
Kolozs megyében az elmúlt hét végén hat esetben riasztották a tûzoltókat az erdôk közelében keletkezett tüzek eloltásához. A „tettesek" valószínûleg azok a kirándulók, akiket a szombati szép idô csalogatott ki a zöldbe. A tüzek a Bükkben, továbbá Erdôfelek, Kisbács, Csegez és Magyarlóna közelében pusztítottak. A teljes kárt még nem mérték fel, annyit azonban már megállapítottak: 16 hektár száraz növényzet és 5 hektár lombhullató erdô vált a lángok martalékává.
Az elmúlt hét végén három kolozsvári diszkóban razziázott a rendôrség. A különleges alakulatokkal közösen szervezett akció során 2400 személyt igazoltattak az Atlantic, Flash és OK diszkókban, és mintegy 350 pénzbírságot róttak ki. Értesüléseink szerint 125 személyt kísértek be a rendôrségre, ahol nyilvántartásba vették ôket.
Ugyanazon akció keretében több céget is ellenôriztek. Ezeknél összesen százmillió lejes többletet állapítottak meg az ügyvitelben, és mintegy 1,4 milliárd lej értékû javakat koboztak el tôlük. Hét végén 200 közlekedési szabálysértôt büntettek meg, 40 hajtási jogosítványt és forgalmi engedélyt függesztettek fel.
Nem volt nyugodt hét vége Tordán sem: péntekrôl szombatra virradólag több tonna petróleumot szállító ciszterna sofôrje bukott le egy ellenôrzésen. A 28 éves bihari Horváth Ferenc semmiféle iratot sem tudott felmutatni a 30 tonna petróleum — értéke 280 millió lejre tehetô — származását illetôen. A szállítmányt elkobozták, a tulajdonos cég csempészésért és adócsalásért vonható felelôsségre.
Aranyosgyéresen négy orvhalász került rendôrkézre. Marcel Sas (25), Lajos Sas (21), Dumitru Tarabuta (37) és Emilian Belciu (42) törvénytelenül horgásztak a cegei tónál, halászhálóval. Autójukban több tíz kiló halat, egy csónakot és még három hálót találtak. A négy férfi akár 3 éves börtönbüntetést is kaphat.
Az alkotmánybírósági döntésre váró új helyi közigazgatási törvény szellemében kétnyelvû, román és magyar helységnévtáblákat helyeztetett Györgyfalva határában Erdôfelek község polgármestere, Emil Luca. A polgármester, aki szintén györgyfalvi születésû, semmi kifogásolnivalót nem talál abban, hogy a faluban, ahol a magyarok számaránya közel 95%, ne csak románul szerepeljen a település neve. Értesüléseink szerint a tavalyi helyhatósági választások alkalmával többen is támogatták a györgyfalvi magyarok közül.
A román sajtó szerint Luca ezzel a gesztusával — többek közt — borsot kívánt törni kolozsvári „kollegája" orra alá. Mint ismeretes, Erdôfelek és Kolozsvár között hosszú ideje tart a „területi revízió", a felekiek ugyanis visszakövetelik a ’60-as években Kolozsvárhoz „csatolt" gyümölcsösöket.
A helyi közigazgatási törvény életbe lépését követôen Beszterce-Naszód megye öt községe kap kétnyelvû táblát — ígéri Iosif Redl, a megyei tanács titkára, akit a Mediafax idéz. Amint azt lapunk korábban megírta, ezek a községek a következôk: Árpástó, Kékes, Mezôkecsed, Apanagyfalu, és Felôr.
A besztercei helyi hatóságok elégedetten vették tudomásul, hogy a törvénytervezetbôl kikerült az a megkötés, miszerint csak hivatásos fordítók alkalmazhatók azokban az intézményekben, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek anyanyelvükön fordulhatnak a közigazgatási szervekhez, mivel nagyon nehéz ilyen személyt találni — hangoztatták. A fordítást tehát bárki elvégezheti, aki ismeri az illetô kisebbség nyelvét.
Kolozsváron mutatta be szombat este Traian Bãsescu, a Demokrata Párt alelnöke, a párt egyik elnökjelöltje programját. Román sajtóértesülések szerint a DP Kolozs megyei szervezetének több vezetôségi tagja máris támogatásukról biztosította Bãsescut, köztük van Emil Boc képviselô, és Iuliu Pãcurariu szenátor is, illetve a szervezet ifjúsági csoportja. Ennek ellenére a szervezet nyitott a többi jelölt — Petre Roman és Simona Marinescu — irányába is.
Sajtókommentárok szerint Petre Roman csillaga Kolozs megyében is leáldozóban, a jelenlegi pártvezér legfennebb a máramarosi, brassói és szebeni szervezetek támogatására számíthat.
SZENT JÓZSEF-NAPI KONCELEBRÁCIÓS SZENTMISÉT tartanak ma délután 6 órakor az irisztelepi római katolikus templomban (Máramaros utca 187. szám). Kevéssel a márciusi nônap után ez egy sokak által hiányolt, de ugyancsak meghitt ünneplésre és baráti megemlékezése(ek)re alkalmat kínáló férfinap.
A FÔISKOLÁS IFJÚSÁGI KERESZTYÉN EGYESÜLET szeretettel vár minden érdeklôdôt a következô programokra: 19-én Angol klub, kezdô csoport este 8-tól (Protestáns Teológia 2-es terem, I. emelet); 19-én Német klub, kezdô csoport este 8-tól (Fôtér 23.); 20-án Német klub, haladó csoport, este 8-tól (Fôtér 23.); 21-én Angol klub, haladó csoport, du. 6-tól (Fôtér 23.); 21-én Irodalmi kör, téma: Kedvenc olvasmányod, este 7-tôl (Fôtér 23.); 21-én Kórus, este fél 9-tôl (Fôtér 23); 22-én Bibliaóra, bevezeti Pásztori Kupán István, este 7-tôl (Fôtér 23.).
A MAGYAR PROTESTÁNS NÉPI VALLÁSOSSÁG TÖRTÉNETE címmel Szigeti Jenô néprajzkutató, a Miskolci Egyetem professzora, a magyarországi Adventista Egyház elnöke tart elôadássorozatot a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A program a következô: Hétfô (március 19.) 10-tôl 12-ig: A reformáció és a puritanizmus népi vallásossága; kedd (március 20.) 14-tôl 16-ig: A vértelen ellenreformáció és a protestáns ecclesiolák; csütörtök (március 22.) 10-tôl 12-ig: A XIX. század magyar népi vallásossága. A szekularizáció és a hívôk; péntek (március 23.) 10-tôl 12-ig: A néma forradalom: a XX. századi protestáns magyar népi vallásosság.
A GÁL KELEMEN OKTATÁSI KÖZPONT március 23-án pénteken du. 3–8 óra között a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében találkozót szervez Vekerdy Tamás pszichológussal. A témakör: Gyermekközpontúság és/vagy intézmény központúság a közoktatásban.
Minden érdeklôdôt szeretettel várnak. A program részét képezi a pedagógusok 40 órás folyamatos évközi továbbképzésének.
AZ EMKE–ROMÁNIAI MAGYAR NÉPFÔISKOLAI TÁRSASÁG égisze alatt mûködô Texe Imre Méhészklub március 21-én, szerdán du. 5 órától tartja soron következô összejövetelét a Györkös-Mányi Albert-emlékházban (volt Majális) Republicii) utca 5 szám alatt. A rendezvény programja: A méhcsaládok elôkészítése a fôhordásra címmel Jónás Endre méhész tart vitaindítót, melyet szakmai beszélgetés követ; Bross Péter: Méhész voltam Amerikában címû szakmai film harmadik részének a megtekintése; Szakmai tanácskozások. Minden érdeklôdô méhészt szeretettel várunk.
A 2. Kolozsvári Biológus Napok keretében március 24-én du. 3 órakor kerekasztal beszélgetésre kerül sor a BBTE központi épületében. Az értekezlet fô témája a magyar biológiai felsôoktatás és ennek hatékonyabb megszervezésére frissen alakult Apáthy István Egyesület jövôjének körvonalazása.
Az Apáthy István Egyesület 2001-ben jött létre az egyetem biológiai magyar oktatási vonala tanárainak kezdeményezésére és a magyar nyelvû biológiai felsôoktatás támogatására. Tevékenységi területe széles, felöleli mindazokat a szakterületeket, amelyek az egyetemi képzés színvonalát meghatározzák. Az Apáthy István Egyesület — többek között — a következôket tervezi: szakmai elôadássorozatok rendezése; olyan tudományos programok beindítása, amelyek a diákok, illetve az oktatók tevékenységét támogatják; biológiai jellegû, tudományos és didaktikai kiadványok megjelentetése; terepgyakorlatok támogatási rendszerének megoldása; egy okatásszervezési és kutatási központ létrehozása Kolozsváron; tudományos konferenciák szervezése.
A nyugdíjasok matinéjára 2001. március 21-én, szerdán kerül sor a Pro Juventute Egyesület Mócok útja 75. szám alatti székházában. A találkozó egyik fontos témája az egyre inkább elterjedô lakásátiratási spekulációk megelôzése, kezelése, fôként az idôsek körében. Mit tehetnek ilyenkor a közjegyzôk? — tesszük föl a kérdést közösen Fuchsné Zágoni Róza Margit közjegyzônek, aki szívesen válaszol majd más égetô gondjainkkal kapcsolatos kérdéseinkre is. A muzsika, a jókedv, tavaszi versösszeállítás sem marad el. Ebben lesznek partnereink városunk közkedvelt mûvészei: M. Kovács Lenke, Elek Károly, Katona Károly, valamint Bárdi László és Turgyán Róbert.
Ôszikék és ifjabbak, ne habozzanak, tartsanak velünk! Szeretettel várja mindnyannyiukat a két házigazda: Molnos Lajos és Sebesi Karen Attila.
címmel nyilvános interjúra kerül sor március 20-án, kedden este 6 órától a Szent Gábor Ifjúsági Kör szervezésében. Horváth Arany, a Transsylvania folyóirat európai fômunkatársa, beszélgetôtársa Balogh Júlia, a Duna tévé felelôs szerkesztôje. Fellép: Boér Ferenc színmûvész. Helyszín: Szentegyház u. 6/12. sz.
A közigazgatási bíróság címmel március 20-án 12 órakor az Egyetemi Könyvtár Ioan Muslea termében kerekasztal-beszélgetést szervez a kolozsvári Emberjogi Liga (LADO). A rendezvényre az önkormányzatok képviselôit és lakótársulásokét egyaránt meghívták.
A szervezôk szeretettel várnak minden érdeklôdôt.
A IV. IPPART Képzômûvészeti Alkotótábor anyagából nyílt kiállítás tegnap délben a Reményik Sándor Galériában. A jelenlevôket Szabó Zsolt, a Mûvelôdés fôszerkesztôje, a tábor patrónusa köszöntötte, a házigazda nevében pedig Kiss Béla evangélikus lelkész szólt az egybegyûltekhez. A mûvészi hangulatot, nem éppen szokványos módon, de a kiállítás anyagához némiképp igazodva, a Brassai-líceum Bogáncs néptánc együttese forrósította fel. Majd Gábor Dénes, a Mûvelôdés fôszerkesztô-helyettese ismertette a Berettyó-menti településen rendezett tábor négy éves múltját és tevékenységét, a táborszervezô, Csepei János mérnök és természetesen a résztvevô mûvészek érdemeit. Nekik köszönhetô, hogy a sajnálatos történelmi események folytán nem túl népszerû község immár pozitív értelemben is bevonul a köztudatba, képzômûvészei révén egyre ismertebbé és elismertebbé válik.
A tábor résztvevôjeként, de egyben szellemi irányítójaként is Szabó Vilmos festô- és grafikusmûvész értékelte az IPPART jelenséget és magának a tárlatnak az anyagát. Olyan sajátos „tábori naplóba" lapozhattunk bele általa, amelynek fejezetei mind a négy esztendô jellegzetességeire rávilágítanak, mondhatni, belülrôl elemzik az ippi mûvészi nyarakat.
A tíz mûvész, Adorján Ilona, Barta Nagy Ilona, Monica Claudia Chis, Csepei Lóránd Balázs, Hajdú Attila, Márkus László, Nagy Dániel, Szabó Attila, Szabó Vilmos és Váncza Edit munkáit tartalmazó tárlat megnyitója muzsikával ért véget. Nagy Mihály gitározott.
Az RMDSZ és az EMKE tordaszentlászlói választmánya, a Thamó Gyula Közmûvelôdési Egyesület, Tordaszentlászló református egyházközsége és helyi önkormányzata szervezésében, illetve a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának remélt anyagi támogatásával, valamint az EMKE, a Romániai Magyar Dalos-szövetség, a Kolozs Megyei Mûvelôdési Felügyelôség és a Népi Alkotások Központja, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Kalotaszeg c. lap szerkesztôsége, a Pro Kalotaszeg és a Kalotaszegi és Aranyosvidéki Dalegylet védnökségével az idén is megszervezi a hagyományos, immár XII. Szent László-napi kórustalálkozót Tordaszentlászlón.
Az eseményre 2001. június 30-án, szombaton kerül sor délelôtt 9 órai kezdettel a református templomban, folytatódik Szent László szobrának koszorúzásával és a kötött kari kórusmûvek elôadásával. Ezt követi a nevezett kórusok felvonulása, délután pedig kórushangverseny a mûvelôdési házban.
A részvételi szándékot 2001. május 15-ig, írásban kell bejelenteni a következô címre: RO 3443 Sãvãdisla — Tordaszentlászló, str. Pap utca Nr. 350 hsz., jud. Cluj — Kolozs megye, Szôke Zoltán lelkész-esperes, az EMKE elnöke címére.
A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, címét, pontos létszámát és mûsorát: a szerzôk nevét, a kórusmûvek címét, amellyel ez alkalommal a közönség elé kíván lépni, valamint a karnagy és a kórus vezetôinek nevét. Akik elôször vesznek részt találkozónkon, jelentkezési lapjukhoz mellékeljék kórusuk összefoglaló történetét is archívumunk számára.
Felhívjuk a jelentkezôk figyelmét, hogy egy-egy kórus mûsora nem haladhatja meg a 10–15 percet a színpadra való fel- és levonulással együtt, a fellépés sorrendjét pedig a jelentkezés idôrendi sorrendje, valamint a zenei szakemberek véleménye alapján összeállított mûsorrend dönti el!
A távolabbról érkezôket, akik egy vagy több éjszakát-napot szeretnének itt tölteni, a faluturizmus keretében, fizetô vendégekként tudjuk elszállásolni. Ez irányú igényüket a következô címre kell eljuttatni: Boldizsár Zeyk Imre, RO 3443 Sãvãdisla — Tordaszentlászló, str. Nagy utca Nr. 379 hsz.. Telefon: (004)-064/404907, 107-es vagy 126-os belsô. (Elôreláthatóan április elejéig mûködik ez a telefonszám, akkorra várjuk az új, digitális telefonközpont üzembehelyezését.) E-mail cím: zboroka@yahoo.com.
A közös éneklésre kijelölt kötött kari mûvek a következôk:
1. Kodály Zoltán: A magyarokhoz (kánon)
2. Kodály Zoltán: Kár (kánon)
3. Bárdos Lajos: Istené az áldás (kánon)
4. Erkel Ferenc: Szózat
Kérjük a jelentkezô kórusokat, hogy mûsorukban szerepeljen legalább egy Szent Istvánnal, illetve Szent Lászlóval kapcsolatos kórusmû is.
A kötött kari mûveket a benevezett kórusok istentisztelet után a templomban, illetve a cinteremben álló Szent László királyunk, falunk névadójának szobra elôtt, a 10–15 perces mûsoridôn kívül, közösen adják elô.
Ismételten fölkérjük a fentiekben már megnevezett anyagi támogatóinkat, védnökeinket, valamint magánszemélyeket, közületeket, vállalkozókat, hazai és külhoni alapítványokat, hogy anyagi és erkölcsi támogatásukkal segítsék elô e kisebbségi magyar közmûvelôdési rendezvény sikeres lebonyolítását, és a tordaszentlászlói kalotaszegi tájmúzeum anyagának további gyarapítását is.
A jelentkezési határidôt kérjük pontosan betartani, mert csak így tudjuk találkozónk mûsorfüzetét idejében összeállítani, kinyomtatni és a szervezési feladatokat lebonyolítani. Kedves dalostestvérek! Ne feledjétek jeligénket: Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és mûvészetében érez a nemzet.
Az 1989 decemberében történt romániai fordulat után felszabadult indulatok kezelése szükségessé tette a magyar–román értelmiségi párbeszéd mielôbbi megkezdését. Éppen a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, 1990 márciusában ültek össze Budapesten román és magyar írók, költôk és filozófusok, hogy a felgyûlt feszültségekrôl, azok feloldásának lehetôségeirôl, a közös tennivalókról beszélgessenek. Villámcsapásként érkeztek akkor Erdélybôl a magyar fôvárosba a marosvásárhelyi véres összecsapás hírei. A sebek sokáig sajogtak, s a dialógus felújítására-folytatására újabb éveket kellett várni.
Az azóta eltelt esztendôk során többen is megpróbálták ezt a párbeszédet újraéleszteni és állandósítani. A legtöbbet ebben az irányban kétségtelenül a kolozsvári Korunk folyóirat tette, amely Cumpãna néven évek óta román nyelvû antológiát jelentet meg, Magropress, illetve Sajtófókusz címmel pedig a magyar, illetve a román sajtó legfontosabb írásait adja közre hetente kiváló fordításban. Újabban a Korunk napi rendszerességgel készíti el Komp-Press név alatt ismert sajtó- és tévészemléjét, amely a közelmúltban mindennapos hírügynökségi tevékenységgé fejlôdött.
Nem feledkezhetünk meg, persze, az elsô ilyen kezdeményezésrôl, a Szilágyi Júlia irodalomkritikus és Marius Tabacu tévérendezô közös irányításával indult Puntea–A Híd nevû kiadványról sem, amelynek szintén a Kántor Lajos vezette Korunk szerkesztôsége adott otthont.
Tavaly áprilisban Kolozsváron a Ziua de Ardeal és a Krónika napilapok döntöttek úgy, hogy havi mellékletet adnak ki Provincia címen. A lapcím mindkét nyelven ugyanazt jelenti, a román, illetve a magyar kiadvány csupán nyelvében különbözik, a magyar szerzôk cikkeit románra, a románokét pedig magyarra fordítják. A lap az erdélyi és a bánsági nyilvánosságnak „a múlttal elôítéletek és gátlások nélkül" szembenézô, olyan „transzetnikai" fóruma kíván lenni, amely „a viták korszakából átlép a dialógus korszakába". A Provincia Erdély „centrummá válását" tûzte ki céljául, egy olyan Erdélyét, amelyben „a vallási, etnikai, kulturális különbségek kölcsönösen kiegészítik egymást, az egész térség javára". A lap társszerkesztôi a kolozsvári Alexandru Cistelecan és a szintén erdélyi származású, de Budapesten élô Molnár Gusztáv politológusok.
A csaknem egyéves Provincia nemrég jelentette be önállósulását. A lapot szerkesztôi 1500 példányban akarják megjelentetni, s Erdélyben, a Bánságban, de Bukarestben és Konstancán is terjeszteni szeretnék. Az Evenimentul zilei címû bukaresti napilap megállapítása szerint az esemény azért is fontos, mert „a Provincia román és magyar értelmiségiek közös alkotása, olyan értelmiségieké, akik egymás szidalmazása helyett egymással békében írják azt, amit gondolnak, illetve azért, mert az önállósult Provincia bemutatása alkalmából felmerült egy regionális párt gondolata".
Az erdélyi regionális párt létjogosultságáról az önállósult lap bemutatásakor Molnár Gusztáv beszélt. Kijelentette, hogy a szóban forgó párt „90 százalékban az erdélyi románságra alapozna, de nyitott lenne a magyarság felé, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel is együttmûködne". Egy ilyen transzetnikai regionális párt gondolata nemigen tetszik azonban a bukaresti központnak, hiszen azonnal felveti a terület önálló fejlôdésének-fejlesztésének, egyszóval önmeghatározásának kérdését is. Az RMDSZ ezzel az elképzeléssel kapcsolatban egyelôre nem fogalmazta meg álláspontját.
A magyar–román értelmiségi kapcsolatok terén azonban teljesen új fejezetet látszik nyitni az a levél, amelyet Tamás Gáspár Miklós kolozsvári születésû, Budapesten élô filozófus nemrég „román barátainak" írt. TGM levele eredetileg az Élet és Irodalom 2000. december 15-i számában jelent meg. Románul pedig néhány héttel ezelôtt közölte a román értelmiség egyik legrangosabb hetilapja, a Bukarestben megjelenô Dilema. A lap február 16-22. heti száma nem csupán a vitaindító levelet, hanem az arra közismert román értelmiségiek által írt válaszokat is közölte. A párbeszédbe eddig Andrei Plesu, Theodor Baconsky, Pavel Câmpeanu, Zigu Ornea, Mircea Iorgulescu és Andrei Cornea kapcsolódtak be a Dilema révén, Nicolae Manolescu a România literarã útján, Marin Mincu pedig a Ziua címû napilapban közölt írásával.
A csaknem anarchikus gondolatokig eljutó TGM levelében tartalmazottakhoz hasonlóan sokkoló megállapítások eddig talán egyetlen fórumon sem kerültek napirendre. A szerzô ugyanis azzal vádolja a román értelmiséget, hogy más módszerekkel ugyan, de egyazon forrásból merít a szélsôségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral és az annak pártjában tömörülô neofasisztákkal, s némán asszisztál ahhoz, hogy fasiszta vagy fasisztoid szerzôk egész sorát adják ma ki Romániában, Antonescu marsallt, a fasiszta diktátort pedig szobrok avatásával, utcanevekkel rehabilitálják.
Az említett forrás pedig nem más, mint azon két világháború közötti román írók mûvei, akik a legionáriusokhoz, a román fasiszta mozgalomhoz közismerten közel álltak. TGM szerint az a román értelmiség, amelyet a magyarság dialóguspartnernek tekint, ezeket a szélsôjobboldali nézeteket valló, vagy abból merítô szerzôket manapság legitimálja. S tulajdonképpen ezzel magyarázza, hogy C. V. Tudort és pártját éppen a fiatal román értelmiség szavazta meg nagy arányban a tavalyi választásokon. A szerzô többek között azt a kérdést is felteszi román barátainak, hogy miért nem létezik ma Romániában egy korszerû baloldali erô.
A válaszokat, persze, eredetiben kellene elolvasni. Esetleg valamilyen nagyon jó minôségû fordításban. Rendkívül izgalmas ugyanis a román vitapartnerek viszonyulása a felvetett kérdésekhez. Míg közülük egyesek (Andrei Plesu) kvázi vicces-baráti hangnemben hozzák a feladó tudtára, hogy persze, „amicus Tamás" jópofa gyerek, csakhogy végeredményben nem érti tökéletesen azt, ami ma Romániában folyik, s ezt ô is beismeri, mások (Theodor Baconsky) „Tamás úr" szövegét zavarosnak, összefüggéstelennek és provokatívnak minôsítik, és visszautasítják azt, hogy a román értelmiséget ilyen súlyos dilemmáiban éppen TGM oktassa ki onnan, ahol ô most él, megint mások pedig (Pavel Câmpeanu) „Gazsi" üzenetével tulajdonképpen egyetértenek, csak az eszközök tekintetében keresnének más megközelítési lehetôségeket.
Fentiek egyikét sem gondolkoztatja el viszont annyira TGM levele, mint egy másik romániai kisebbségit, a zsidó Zigu Orneát, aki nemcsak hogy továbbgondolja állításait, de azokat további érvekkel támasztja alá. Amíg viszont Mircea Iorgulescu úgy véli, a levél nem több, mint a templomban való fütyörészés, csakhogy a templom — sajnos — üres, tehát talán nincs is kivel lefolytatni a kezdeményezett párbeszédet (hogy közös gondolkodásról ne is szóljunk), addig Andrei Cornea éppen a TGM által idézett Constantin Noicával vág vissza: lehetsz becsületes számtalan részlet tekintetében úgy, hogy közben az egész kikerüli az igazságot.
Nicolae Manolescu három ponton nem ért egyet Tamás Gáspár Miklóssal. 1. A tegnapi és mai román értelmiségiekrôl, a Ceausescu-rezsimrôl és Vadim „tragikomikus" felfutásáról mondva ítéletet, összekavarja a jobboldalt a szélsôjobbal, a liberalizmust a fasizmussal. Ha én elfogadom, és Tamásban tisztelem a baloldalit anélkül, hogy kommunistának tartanám, fogadja el ô is azt, hogy én lehetek jobboldali anélkül, hogy fasiszta lennék — mutat rá az olykor politikusi szerepre is vállalkozó Manolescu. 2. Nem igaz, hogy a két világháború közötti román értelmiség nem szállt szembe a hazai fasizmussal. A szélsô jobboldalt egyaránt támadták jobboldali liberális gondolkodók és baloldali szociáldemokraták. Errôl tanulmányok, könyvek, viták tanúskodnak. 3. Az sem igaz, hogy az 1989 utáni román értelmiségiek egészére jellemzô a tehetetlenség az új nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, a vadimizmussal, funarizmussal és a többiekkel való szembeszegülés hiánya. Ezeket a jelenségeket igenis visszaverte több szerzô, több lap — állítja Manolescu —, mint amilyen épp a Dilema is, amelyik lehozta TGM nyílt levelét, de sorolhatnánk a marosvásárhelyi Vatrát, a Sfera politiciit, a 22-t, a temesvári Orizontot, a nagyváradi Familiát, s nem utolsósorban a România literarãt — teszi hozzá.
Azt hiszem, Tamás nem olvas bennünket, nem olvassa lapjainkat vagy a Humanitas kiadványait, köteteit — szögezi le Manolescu, aki azok közül a román értelmiségiek közül, akiknek válaszát a Dilemában olvasta, egyesek hozzáállását szintén nem érti. Ha más példát a szélsôségesek visszaverésére nem tudtak adni, legalább önmagukra hivatkozhattak volna — állítja.
Marin Mincu ezzel szemben csupán három dologban ért egyet a nyílt levél írójával. Abban, hogy (1) a nyugati modellekkel szemben a román értelmiség valóban nem fogalmazta meg kritikáit, (2) hogy Romániában a homályos jobboldali ideológia kizárólagos elfogadása nem tette lehetôvé egy normális baloldali mozgalom kialakulását, és (3) hogy a román értelmiség mindent elkövetett annak érdekében, hogy az 1989 decemberi fordulat forradalmi voltát — patologikus csökönyösséggel — cáfolja, s ezáltal a „román demokratikus mítoszt" lerombolja. Mincu úgy véli, ennél súlyosabb és megalapozottabb vádakat a román értelmiséggel szemben ez idáig senki sem fogalmazott meg, s fôképp errôl kellene szólnia az ezután remélhetôleg kibontakozó érdembeli vitának.
A TGM által felvetett kérdések megemésztésére és megválaszolására, egyáltalán az ilyen irányú román értelmiségi önreflexió beindulására a jelek szerint még egy ideig várni kell. A fontos azonban mégiscsak az, hogy ma már több vonalon is dialógus folyik a magyar és a román értelmiségiek között. TGM mostani érdeme, hogy megtalálta azt a hangnemet, amellyel kényes kérdéseket is fel tudott vetni anélkül, hogy ezzel a kérdésfelvetés jogát is mereven visszautasító, heves riposztokat váltott volna ki. Ehhez, persze, az is hozzájárult, hogy TGM-nek valóban sok román barátja van.
A magyarországi közvéleményt hetek óta foglalkoztatja a zámolyi romák franciországi befogadási kérelme. Az állítólagos magyarországi cigányellenességet világgá kürtölô roma csapat körüli hullámok, úgy tûnik, nyugvópontra jutnak, miután kiderült: a francia külügyminisztérium befogadási engedélyt adott számukra. Az elsô hírek szerint szociális döntés volt: a párizsi külügy szóvivôje sietett hangsúlyozni, hogy a magyarországi cigányok nem menekültügyi státust kaptak. A döntés mégis elegendô volt ahhoz, hogy elhitessék: a mai Magyarországon diszkrimináció folyik a közel félmilliós cigány közösséggel szemben. Ez újabb indok arra, hogy megosszák a magyar közvéleményt: az ellenzék tücsköt, bogarat rámond a kormányra, szidja, ahol éri. Nyilván jönnek a választások, és a kormányt már nem lehet más módon lejáratni, hiszen folyamatosan nô az életszínvonal, az emberek derûlátóbbak, egyértelmûen jobban élnek, mint négy évvel ezelôtt.
Magyarország célzatos lejáratása azonban nem ilyen egyszerû. Bizony ott vannak a statisztikák fehéren-feketén, hogy az utóbbi két-három évben sok milliárd forint vándorolt különféle támogatásként a roma közösség fele. Ma már minden roma gyerek, aki tanulni akar, jelentôs állami ösztöndíjat élvez, ami nem egyértelmûen mondható el az anyagi gondokkal küszködô magyar szülôk gyerekeirôl. Zámolyon például korszerû szociális lakásokat építtettek a romáknak, amelyek jelenleg üresen állnak, hiszen a felelôsségre vonás elôl elmenekült roma férfiak úgy gondolták, Franciaországban kolbászból fonják a kerítést, és a szociális támogatások sokkal nagyobbak. Köztudott, hogy a magyar igazságszolgáltatás immár másodszor kérte a vándorútra indult zámolyi romák egyes tagjainak a kiadatását, akikre az az alapos gyanú hárul, hogy egy huszonéves fiatalember halálát okozták.
Közben hírek jelentek meg arról, hogy a zámolyi romák Magyarországot lejárató kampánya mögött orosz titkosszolgálati erôk rejlenek, akik nyilván azért harcolnak, hogy Magyarország se lehessen tagja az Európai Uniónak. Ezt a feltételezést erôsítette meg az unióbeli országok egyik legrangosabb titkosszolgálati lapja, az angol Jane’s Intelligence Digest. A lap szerint a forgatókönyv ismerôs: hasonló próbálkozások voltak Csehország és az új szlovák kormány esetében is, amikor az egykori kommunista pártok utódpártjaiból verbuválódott kormányok megbuktak. Ugyanezt lengyelországi lapok is megerôsítik, jelezve: a cigány kártyát bizonyíthatóan az orosz titkosszolgálat játszotta ki Magyarország esetében is. Hírek vannak arról, hogy Lengyelországnak is hamarosan meg kell birkóznia hasonló kalandor társasággal. Különben eléggé hihetetlen volna, hogy egy iskolázatlan, idegen nyelveket nem beszélô roma csapat a strasbourgi Európa Tanács illetékeseihez úgy kopogtat be, és úgy szervez sajtótájékoztatót a „magyarországi romaüldözésrôl", mintha egytôl egyig profi emberjogi harcosok lennének.
Míg az Európa Tanács illetékesei közelebbrôl foglalkoztak a zámolyi romák helyzetével, addig az Európai Unió brüsszeli illetékesei igen visszafogottan kommentálták az esetet, jelezve: Magyarország eddig elért integrációs eredményeit semmilyen mértékben nem csorbítja a romaügy.
Úgy tûnik, Moszkva és Párizs újbóli egymásratalálása visszanyúlik a francia baloldali értelmiség egykori kommunizmus-szimpátiájára, amelynek szálai elég erôsek a hasonló közös akciók megszervezéséhez.
A kunhalmok állítólag úgy keletkeztek az Alföldön, a kelet-európai síkságon és Havasalföldön, hogy amikor egy kun törzsfô vagy más elôkelô elhunyt, akkor a puszta földre helyezett tetemére egy-egy követ tett törzse minden egyes tagja a pogány gyászszertartás során. És minél több embert számlált a gyászoló törzs, annál magasabb és messzebbre ellátszó lett a síremlék, amelyet mi ma kunhalomnak nevezünk.
Nézem a szülôvárosom fôterén változatlanul tátongó két nagy gödröt, Mátyás királyunk lovas szobrának a tôszomszédságában. Telnek az évek, és csak nem akarják visszatölteni azokat a város jelenlegi fura-urai. És — talán — mi is beletörôdtünk ebbe a helyzetbe. Ahelyett, hogy egy-egy kôdarabbal, kaviccsal — lefordított kunhalom? — tisztelegnénk a nagy király emléke elôtt. Mert mi történne — mi is történhetne —, ha Mátyás alattvalóinak az arra sétáló utódai egy-egy, a gödörbe hagyott kôdarabbal jeleznék, hogy nem kívánják tovább nézni ezt az állandósuló ideiglenességet. Más egyéb nem történne, mint az, hogy elôbb vagy utóbb betelnének az éktelenkedô gödrök.
Nem halmot rakni, mint a kunok, hanem eltüntetni az ordas szándék vagy csak olcsó heccmester kitalálta gödröket, az igazságos királyra emlékezô utódok hallgatólagos összefogásával.
Menetközben pedig az is kiderül majd, hogy mennyire népes és, fôleg, mennyire szolidáris ma a „kegyeletôrzô törzs"...
Holnaptól, bárhányszor arra visz az utam, egyetlen egyszer sem lesz üres a zsebem...
Vaskos meglepetések születtek szombaton: a krajovai diákcsapat 2–0-s vezetése után megtáltosodtak a beszterceiek, és megfordították az állást. Ugyanakkor az Arges FC 2–0-s vezetése sem volt elegendô a gyôzelemhez, a lelkes sereghajtó ráhajtott, és egyenlített. Eredmények és góllövôk: l Galaci Otelul–Bákói MFC 2–1 (Cristian Vlad és Bogdan Andone, illetve Trofin) l Krajovai Universitatea–Besztercei Glória 2–4 (Claudiu Nicolescu — 11 m és Savu, illetve Miszti, Bârsan, Turcu és Gorga) l Suceavai Foresta–Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó 3–0 (Pãcurar 2 és Fannis) l Medgyesi Gázmetán–Pitesti-i Arges FC 2–2 (Hanc és Somfãlean, illetve Mara és Bogoi) l Ploiesti-i Astra–Brassói FC 2–0 (Mihalache és Ciorea — 11 m) l Bukaresti National FC–Bukaresti ROCAR 2–1 (Coman és Chiritã, illetve Mara) l Bukaresti Rapid–Bukaresti Dinamó 2–2 (Barbu 2, illetve Tâlvan és Marius Nicolae). A Bukaresti Steaua–Ploiesti-i Petrol mérkôzést lapzárta után játszották. A táblázaton:
1. Steaua 16 10 4 2 30–17 34
2. Arges 17 8 5 4 24–20 29
3. Dinamó 17 8 4 5 34–29 28
4. Petrol 16 8 3 5 22–16 27
5. Krajova 17 8 3 6 20–21 27
6. Foresta 17 7 5 5 32–28 26
7. Rapid 17 6 7 4 19–15 25
8. Brassó 17 7 3 7 13–13 24
9. Glória 17 7 3 7 25–26 24
10. ROCAR 17 7 2 8 27–30 23
11. Astra 17 6 3 8 18–18 21
12. Otelul 17 5 5 7 20–22 20
13. National 17 6 2 9 22–26 20
14. Csalhó 17 4 6 7 19–29 18
15. Bákó 17 4 4 9 20–27 16
16. Gázmetán 17 1 7 9 10–18 10
A szombati, március 24-i román–olasz világbajnoki selejtezô miatt a bajnokság következô fordulójára május 31-én kerül sor. A mûsorból kiemelkedik a fôvárosi Stefan cel Mare úti stadionban rendezendô Dinamó–Steaua rangadó.
L. F.
B osztály — 19.
Hét mérkôzés, ugyanannyi hazai gyôzelem a második csoportban. Ráadásul a vendégeknek nemcsak pontot nem sikerült szerezniük, de a találkozókon mindössze egy gólt értek el! Eredmények: l Vajdahunyadi Corvin–Turnu Severin-i Drobeta FC 1–0 l Nagybányai FC–Râmnicu Vâlcea-i MFC 5–0 l Temesvári UM–Temesvári Politechnika 2–0 l Resicabányai MSC–Petrozsényi Zsil 3–1 l Marosvásárhelyi HSK–Nagyváradi Bihar FC 3–0 l Târgu Jiu-i Pandúrok–Gyulafehérvári Apullum 3–0 l Krajovai Extenzív–Krajovai Elektro 2–0. A Szatmárnémeti Olimpia és az Aradi UTA szabadnapos volt. A táblázaton:
1. Nagybánya 17 13 3 1 34–11 42
2. Resicab. 17 11 3 3 24–14 36
3. Tem. UM 17 10 3 4 39–17 33
4. Pandúrok 17 7 4 6 22–20 25
5. Extenzív 17 6 6 5 17–13 24
6. Olimpia 16 8 0 8 17–17 24
7. Elektro 17 8 0 9 17–20 24
8. UTA 15 7 2 6 22–18 23
9. Poli 17 7 2 8 19–15 23
10. Corvin 17 7 1 9 16–18 22
11. Mv. HSK 17 6 3 8 19–24 22
12. Drobeta 17 6 3 8 23–30 21
13. Bihar 17 4 5 8 12–18 17
14. Zsil 17 3 6 8 14–25 15
15. Rm. Vâlcea 17 3 5 8 12–28 14
16. Apullum 17 4 2 11 15–34 14
A március 24-i 20. fordulóból említésre méltók a volt elsô osztályú csapatok egymással szembeni mérkôzései: Zsil–Mv. HSK, Bihar FC–Corvin, Temesvári Poli–Resicabánya és UTA–Olimpia.
L. F.
Magyar NB I. — 8.
Eredmények: l Gyôri ETO–MTK Hungária FC 1–0 (gól: Stark — 47. perc) l Vasas Danubius Hotels–Matáv Compaq-Sopron 1–1 (Szili — 68., illetve Szabados — 5. perc; a 29. percben a Vasas kapusát, Kövesfalvit szándékos kezezésért kiállította a játékvezetô) l Lombard FC Tatabánya–Zalahús Zalaegerszegi TE FC 1–3 (Goncalves — 11 m, 75. perc, illetve Nagy László — 35., Waltner — 50. és Egressy — 92. perc; a tatabányai Nagy II.-t a 82. percben második sárga lapja miatt állították ki) l Ferencvárosi TC–Kispest-Honvéd 1–2 (Gera — 18. perc, illetve Kovács Béla — 24. és Pintér — 39. perc) l Székesfehérvári Videoton FCF–Újpest 4–0 (Németh — 16., Julinho 2 — 56. és 70., az elsô 11 m, továbbá Csernijenko — 89. perc; a büntetôt okozó Szélesi az 56. percben piros lapot kapott). A Debreceni VSC–Dunaferr találkozó vasárnap lapzárta után ért véget. A táblázatra holnapi lapszámunkban visszatérünk.
Torda, 400 nézô. Vezette: Dorel Alexe (Nagyvárad).
Aranyos FC: Munteanu — Filip (72. perc Prunduü), Buglea, Codescu, Costisor — Szabó, Suciu, Podar, Gutiu (69. perc Buzgar) — Sâmpetrean (86. perc Hanc), Tilincã. Edzô: Gheorghe Mâlnã, Florin Handrea, Vasile Serban.
Nitramonia: Airoaie — Lucaciu (60. perc Bãcilã), Fãtu, Bucur, Aboaile — Marian, Rusu, Neagoe, Chiric — Filip, Ganea (46. perc Corfar). Edzô: Florin Comsa.
Gólszerzôk: Buglea (6. perc), Tilincã 2 (47. és 89. perc), valamint Prundus (76. perc).
Sárga lap: Costisor és Sâmpetrean, illetve Bucur, Rusu és Bãcilã.
Klasszissal volt jobb a hazai gárda a szombati találkozón. A mérkôzés legjobbja, Artur Podar, nevetségessé tette a Brassó megyeiek védelmét, mind a négy gólnak ô volt a társszerzôje. Bal oldali beíveléseit négyszer értékesítették a társak: Buglea 6. percben 6 m-rôl fejjel; két perccel fordulás után Tilincã „kötényt" adott Airoaie kapusnak, a lába között rúgta be a második gólt; 29 perc múlva Prundus csukafejessel érte el a harmadik találatot, míg a negyediknél szögletet ívelt be Podar, Costisor a túloldalról ismételt, majd Tilincã fejelt közelrôl a hálóba.
A fiatal tordai együttes a csapatépítésnél tart, ebben az idényben ugyan még nem szólhat bele a feljutási küzdelembe, de a jövôre nézve jók az elôjelek.
Bevált Mihai Pop edzô jóslata, aki azt nyilatkozta, hogy csapata gyôzni megy a Maros megyei kisvárosba. Látványos, sportszerû találkozó után megérdemelt három ponttal térhetett haza az Olimpia. Az idei bajnokság lejgjobbját nyújtották a szamosújváriak. Már a kezdet is biztató volt, hiszen a 17. percben a szemfüles Kulcsár Attila középcsatár révén vezetést szereztek a vendégek. A gól után a hazaiak — a szó szoros értelmében — mindent megtettek az egyenlítés érdekében: mûesések a 16-oson belül, erôszakos játék, hosszú elôreívelések tarkították az összecsapást. Pãdure kapuját azonban nem sikerült bevenni, sôt az Olimpia kétszer is növelhette volna elônyét, a 23. percben Cionca középpályás lövését hárította Holom kapus, majd a 82. percben Bartos lövése kerülte el a kaput. Az utolsó tíz percben össztûz alá vették Pãdure kapuját, de még öt egymást követô szögletbôl sem tudtak gólt lôni a „kémikusok". Vastaps kísérte végig a találkozó után az öltözô felé vonuló vendégjátékosokat.
Külön ki kell emelnünk Kulcsár hibátlan szereplését, és a temesvári bíróhármas (vezette: Romeo Urecheatu) is, amely minden szempontból eleget tett hivatásának.
Az Olimpia a következô felállításban szerepelt: Pãdure — Marchis, Pasca, Giurgiu, Tuta — Oltean (86. perc Bocos), Munteanu, Cionca — Cupsa (88. perc Roman), Kulcsár, Bartos.
Erkedi Csaba
A VII. csoport további eredményei: Alsójárai Bányász–Kolozsvári CFR 0–1 (gól: Maier — 16. perc), Marosvásárhelyi Gázmetán–Viktóriavárosi Viromet 3–1, Olthévízi Cement–Prázsmári Textil 0–3 és Brassói Romradiatoare–Nagyszebeni Sólymok 3–0. A Bethleni Laminorul és az Aranyosgyéresi Sodronyipar szabadnapos volt.
Kiegyensúlyozott találkozó után egyetlen góllal vesztett a dési együttes. A vendégek gólja a második félidô elején a 46. percben esett, szerzôje a csereként beállt Coman volt. Gheorghe Abrudan a következôket küldte pályára: Bãdan — Sãlãjean, Bujitã, Luput, Mosut — Pop, Danciu, Gal, Neamtu — Budean, Târnovan.
— Bár az eredmény nem tükrözi, fôleg az elsô félidôben sok gondot okozott nekünk a désaknai gárda — nyilatkozta a mérkôzés után lapunknak a Kolozsvári U FC játékosedzôje, Ovidiu Ioan Sabãu. — Ismét csak megkínlódtunk a sikerért, de a következôkben még nehezebb lesz. Ha megnyerjük két aradi kiszállásunkat, akkor 99%-ban biztosan mondhatom: a feljutás kérdése eldôlt.
A szombati dési találkozót a pitesti-i Bogdan Sorescu vezette, két büntetôt is ítélt, egyet-egyet mindkét oldalnak. A gólok: Ciprian Roman (81. perc, 11 m), illetve Sergiu Costea (33. perc) és Alexandru Pãcurar 2 (55. perc — 11 m és 90. perc). A két csapat: Désakna: Drãgan — Péter, Ilies, Veres, Kádár, Cãtinean — Neag (73. perc Revnic), Muresan, Miklós — Roman, Pârvu; edzô: Teofil Silvãsan; U FC: Mare — Matei, Truscã, Astilean, Olariu — Costea, Barbu, Vãsâie, Iurisnit-chi — Ilie Lazãr, Cãpusan; edzô: Ioan Sabãu.
Kósa Róbert
A VIII. csoport többi találkozóján: Aradi Astra–Élesdi Körös 1–0, Avasfelsôi Avas–Aradi Telecom 4–1, Szatmárnémeti Sólymok–Szatmárnémeti Szamos 1–1, Magyarláposi Lápos–Sarmasági Bányász 4–1 és Vaskohsziklási Acél–Aradi West Petrom 2–1. A Nagysomkúti Liber Humana szabadnapos volt.
A csoportállások:
VII.
1. Sodronyip. 14 11 0 3 30–10 33
2. Gázmetán 15 10 2 3 27–10 32
3. Bethlen 14 8 0 6 23–19 24
4. Olimpia 14 7 2 5 18–10 23
5. Viromet 15 7 2 6 25–18 23
6. Textil 15 7 2 6 23–19 23
7. D. Kémia 15 7 1 7 20–18 22
8. Romrad. 15 7 0 8 20–27 21
9. Aranyos 14 6 1 7 21–20 19
10. Kv. CFR 14 5 3 6 17–19 18
11. Alsójára 15 5 1 9 19–29 16
12. Cement 14 4 2 8 9–26 14
13. Nitramonia 14 4 1 9 16–28 13
14. Nagyszeben 14 4 1 9 15–30 13
VIII.
1. U FC 16 14 1 1 42–7 43
2. Telecom 16 10 3 3 47–21 33
3. Astra 16 10 1 5 33–20 31
4. Avas 16 8 1 7 28–29 25
5. West P. 15 7 3 5 28–25 24
6. Szamos 16 7 1 8 18–21 22
7. Egyesülés 15 5 5 5 21–13 20
8. Sarmaság 16 5 4 7 23–27 19
9. Lápos 16 5 4 6 24–29 19
10. Vaskohsz. 16 5 4 7 19–25 19
11. Z. Kémia 16 6 1 9 18–26 19
12. Nagysomkút 15 5 3 7 15–26 18
13. Körös 16 4 3 9 21–26 15
14. Désakna 16 4 3 9 14–32 15
15. Sólymok 16 3 3 10 13–37 12
Alig két fordulóval a tavaszi rajt után biztos éllovassá vált az Aradi Maros együttese a férfi elsô osztály Nyugati-csoportjában. A Maros-partiak szombaton 26–23 (12–11) arányban nyertek a Kolozsvári Armãtura ellen. Az aradiak már négy góllal is vezettek a második félidôben, de a kolozsváriak nem adták fel a küzdelmet, 24–23-as hazai vezetésnél ôk birtokolták a labdát. Ekkor a játékvezetôk passzív játék ürügyén ajándéklabdát adtak a Marosnak, amely az utolsó 90 másodpercben dobott két találattal biztosította be sikerét. A kolozsváriaktól Sergiu Huian tûnt ki 12 góllal.
A forduló másik két eredménye: Segesvári Kézilabdaklub–Fogarasi Nitramonia 33–14 és Nagybányai Phoenix–Resicabányai MSC 23–19. Az állás:
1. Arad 10 9 0 1 309–243 28
2. Armãtura 9 7 1 1 246–200 24
3. Tg. Jiu 9 7 0 2 248–190 23
4. Segesvár 9 5 1 3 236–209 20
5. Phoenix 10 5 0 5 256–255 20
6. Fogaras 10 3 0 7 234–286 16
7. Resicab. 9 1 1 7 210–222 12
8. Nagyszeben 9 2 0 7 185–239 12
A Nagyszebentôl egy pontot levontak.
A következô fordulóban, március 24-én, szombaton az Armãtura a Segesvárt fogadja.
A kontinentális kupákon való részvétel miatt három nôi bajnoki találkozót halasztottak el, ebbôl kettôre az elmúlt napokban sor került, lejátszásra már csak a Jászvásár–Silcotub mérkôzés vár. A lebonyolított rangadókon csütörtökön Zilahon Gheorghe Tadici tanítványai a második félidôbeli remek teljesítménynek köszönhetôen magabiztos, 27–21 (13–12) arányú sikert arattak a fôvárosi Rapid ellen. A bukarestiek a második játékrészben 17 percig nem dobtak egyetlen gólt sem! Szombaton a sokszoros bajnok Oltchim csapata Piatra Neamt-ra látogatott, ahol a jó formában levô Fibrexnylon együttesével mérkôzött a bajnoki pontokért. A játék a moldvai gárda 25–23 (15–12) arányú sikerét hozta. Így az Oltchim elszenvedte második vereségét, amely változást hozhat az élen, ha a zilahiak megnyerik elmaradt találkozójukat.
A vetélkedô a visszavágók elsô fordulójával folytatódik március 21-én, szerdán, du. 6 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Ursus–Oltchim.
Alig háromnegyed órát kellett „szenvednie" szombaton a Kolozsvári U-Modenának a Tulceai Deltacons társaságában, végeredmény: 0–3 (–18, –21, –21). A két csapat: U-Modena: Lobont (Agoston), Lotei, Colcer (Cotutiu), Filip, Verdes (Rãu), Boroianu (Stupar), Moldovan — liberó, edzô: Ovidiu Vasu; Deltacons: Vlaicu, Ilies, Stefurã, Oros, Began, Sorin Pop, Constantin — liberó; edzô: Juhász Sándor. A mérkôzést a Dan Negroiu–Florin Dragomir temesvári–bukaresti páros vezette.
Idegenben aratott gyôzelmének köszönhetôen még mindig pislákol a remény a Dési Szamos gárdájának. A Kolozs megyeiek a Krajovai U-t gyûrték le 3–2 arányban. A 21. forduló többi eredménye: Galaci Arcada–Nãvodari-i Midia 3–2, Sãvinesti-i Rifil–Nagybányai U-BRD 3–0, Bukaresti Dinamó–Ploiesti-i Petrom 3–0 és Bákói U–Brassói Traktor 3–2. Az utolsó forduló elôtt:
1. Deltacons 21 17 4 56–31 38
2. Dinamó 21 16 5 52–23 37
3. Petrom 21 16 5 54–25 37
4. Rifil 21 15 6 50–26 36
5. Krajova 21 14 7 49–34 35
6. Bákó 21 12 9 42–42 33
7. U-Modena 21 8 13 39–51 29
8. U-BRD 21 7 14 30–51 28
9. Midia 21 6 15 32–49 27
10. Traktor 21 5 16 30–51 26
11. Szamos 21 5 16 29–55 26
12. Arcada 21 5 16 27–53 26
A csütörtöki, utolsó fordulóban: Midia–U-Modena, Deltacons–Bákó, Traktor–Dinamó, Petrom–Krajova, Szamos–Rifil és U-BRD–Arcada.
Miközben a legnagyobb vetélytárs, a McLaren még keresgéli önmagát, a Ferrari ebben az idényben is — a tavalyihoz hasonlóan — már az elsô futamokon komoly pontgyûjtésbe kezdett. A harmadik malajziai nagydíj harmadik Ferrari sikere a (még) kétkedôknek bebizonyította, hogy jelen pillanatban a Piros Lovacska a leggyorsabb: úgy ért el kettôs sikert, hogy verseny közben még egy bô perces „kávészünetre" is kiállhattak a pilótái. Ilyen körülmények között pedig félô, hogy az idei világbajnokság túlságosan unalmas lesz...
A két Ferrari-pilóta, a német Michael Schumacher és a brazil Rubens Barrichello az ausztrál nagydíjhoz hasonlóan ismét kibérelte a rajtvonal elsô sorát, s akárcsak akkor, a rajt most is felemásan sikerült nekik. Míg Schumacher könnyedén ôrizte meg vezetô helyét, a brazilt beérte az olasz Jarno Trulli (Jordan) és a német Ralf Schumacher (Williams) is, és kétoldalról „megszorongatták". Az elsô kanyarban a még mindig elôzni próbáló német pilóta autójának egyik kereke hozzáért a brazil gépkocsijához, ennek következtében a kicsi Schumi megpördült, s csak a mezôny végére állhatott vissza. A 8. helyrôl rajtoló brit David Coulthard (McLaren) közben feljött a negyedik helyre. Olivier Panis (francia, BAR) felrobbanó motorja olajfoltot hagyott a pályán, s ennek köszönhetôen a 3. körben mindkét ferraris ugyanott kicsúszott, s jókora kerülôvel botorkált vissza a pályára, a 3., illetve 5. helyre, Barrichello, Schumacher sorrendben.
Ám jóformán még fel sem állt az új sorrend, hatalmas trópusi esô zúdult a pályára. Mindenki megrohamozta a boxutcát esôgumiért, s a nagy fejetlenségben csak egy dolog volt bizonyos a sorrendet illetôen: beállt a Safety Car, amely mögött a 7. körben így alakult a sorrend: Coulthard, Heinz Harald Frentzen, (német, Jordan), Jos Verstappen (holland, Arrows), Mika Häkkinen (finn, West-McLaren-Mercedes), Trulli, Jean Alesi (francia, Prost) — Trulli és Coulthard különben ugyancsak kicsúszott Panis olajfoltján. Barrichello a 10., Schumacher a 11. volt ekkor, ugyanis a brazil pilóta autóján 1 perc 12 másodperig cserélték a kerekeket, csapattársa pedig kénytelen volt ez idô alatt mögötte várakozni. Különben ekkorra már csak 15 autó maradt versenyben...
Miután a biztonsági autó kiállt, a 11. körben Verstappen, majd Häkkinen is megelôzte Frentzent, míg Ralf Schumacher már az 5 helyen volt. Egy körrel késôbb Michael Schumacher már 6., Barrichello pedig a 7. helyen autózott, s két körön belül elképesztô iramban egymás után elôzték Frentzent, Ralf Schumachert, majd a kétszeres világbajnok Häkkinent is. Újabb két kör elteltével pedig Verstappent és Coulthardot is elhagyták, sôt, Schumacher elônye Coulthard elôtt már 11 másodperc volt!
Közben a pálya szikkadt, szép lassan újra normál gumikra váltottak a pilóták. Ezzel egy idôben a verseny láza is elszállt: egy adott pillanatban Schumacher már több mint egy perccel vezetett. Mindössze a negyedik helyért folyt kemény küzdelem a hôsiesen küzdô Verstappen, az elôzni képtelen Häkkinen, a jó formát kifogó Ralf Schumacher és a nyugodtan autózgató Frentzen között. Verstappen és Häkkinen párharcából elôbb Ralf húzott hasznot — mindkettejüket faképnél hagyta —, majd Frentzen használta ki azt, és került be Häkkinen elé. A mintegy 20 körös, a verseny végéig tartó küzdelembôl Frentzen került ki gyôztesen. Verstappent végül sikerült megelôznie Häkkinennek — de csak a boxban! —, a szintén kerékcserére kiálló Ralfot azonban, aki Frentzen mögé állt vissza, már nem tudta visszaelôzni annak ellenére, hogy az utolsó tíz körben tövig nyomta a gázpedált.
Michael Schumacher 46., sorozatban 6. futamgyôzelmét aratta. Második Barrichello lett, míg Coulthard a harmadik helyen ért célba. A további pontszerzôk: Frentzen, Ralf Schumacher, Häkkinen.
A Forma–1-es világbajnokság állása a 2. futam után: pilóták: 1. Michael Schumacher 20 pont, 2. Coulthard és Barrichello 10–10, 4. Frentzen 5, 5. Nick Heidfeld (német, Sauber Petronas) 3, 6. Ralf Schumacher 2, 7. Kimi Räikkönen (finn, Sauber-Petronas) és Häkkinen 1–1; konstruktôrök: 1. Ferrari 30 pont, 2. West-McLaren-Mercedes 11, 3. Jordan-Honda 5, 4. Sauber-Petronas 4, 5. BMW-Williams 2.
— olvasom az egyik februári újságcikkben. Hálát adok a jó Istennek, hogy zenetanár létemre már csak kívülrôl figyelem, mi történik a tanügyben. Büntetik, fegyelmi okok miatt kicsapják a tanárokat. Szegény gyermek, megütötte az az átkozott tanár.
Lássuk, mi is történik tulajdonképpen az iskolák falai mögött. A gyermekek létszáma az osztályokban 30 körül forog. Az elit iskolák gyermekeinek java része értelmiségi családból származik, ahol a szülôk fizetése jóval meghaladja a tanári fizetéseket, és megtehetik, hogy gyermekeiket az utolsó divat szerint járassák. Nekik már minden szabad. Sétálni órák közben, hangoskodni, csípôs és trágár megjegyzéseket tenni a tanároknak. A lányok már a hatodik osztálytól festik magukat, fiúznak. Valamivel mégis tûrhetôbbek fiútársaiknál. Az utóbbiakkal több a baj. Viselkedésük állati, alig lehet velük bírni. Órákon sapkásan beülnek a hátsó padokba, magot rágnak, és onnan irányítják az osztályt, beleértve a tanárokat is. A tanár mit tehet? Ütni a diákokat, vagy kidobni ôket óráról nem szabad, ha kiabálsz, ôk még jobban kiabálnak. A rossz jegy sem érdekli ôket. Az igazolatlan óra még annyira sem. Ha a tanár mégis alkalmazni meri valamelyik büntetést, magának árt vele. Kitámadják a szülôk és saját kollegái is. A tanárok egymást bírálják, és panaszt tesznek a tanfelügyelôségen. A fizetések kicsik, a gyerekek nem engedik megtartani az órákat. Megéri manapság a tanároskodás?
Az utóbbi idôben meglepetések sora ütötte fel a fejét egyes monostori tömbházakban, de lehet, hogy másutt is: ha az ember nem igyekszik már reggel kivenni az újságot a (nem lelakatolt) levelesládájából, késôbb hûlt helyét találja. Az eset fôleg csütörtökön hat hideg zuhanyként, mivel ebben a számban található a heti tévémûsor is. Az új foglalatosságra szakosodott szarka nyilván olyan egyén lehet, aki nem fizet elô a Szabadságra, nem is vásárolja meg, de azért ô is újságolvasónak tartja magát. A puszta elcsenésen kívül van egy érdekesebb eljárás is: többször megtörtént, hogy a „meglátogatott" elôfizetô a Szabadság aznapi (csütörtöki) száma helyett az Igazság címû rég leáldozott lapnak az 1982-es év egyik számát lelte ládájában. Ez a típusú szarka jobb nevelésben részesült. Lelkiismerete nem engedte meg, hogy ismeretlen böngészô társának teljes kárt okozzon. Nosztalgiázó lélek lehet, aki gyûjteményében megôrzi a Ceausescu elvtárs munkalátogatásairól szóló lelkes tudósításokat. Ugyanakkor feltételezi, hogy a szegény kárvallott is repesô örömmel fogja újraolvasni a régi „kincseket". Mindenesetre, ha csereberérôl van szó, kettôn áll a vásár: elôbb ki kellene kérni a másik fél véleményét is, hogy tetszik-e neki, hogy a rögtönzött idôgép visszaejtse egy-két órára a tizenkilenc évvel ezelôtti világba?
Építeni vagy lerombolni azt, amit az elôdök létrehoztak, életképessé, sôt, gyümölcsözôvé tettek? Kinek az érdeke a rombolás, és ki mit nyer ebbôl? Akkor történik mindez, amikor a diakonisszaképzés, áthidalva a beindulás nehézségeit, igenis jól bizonyított! Tekintetbe véve az iskola önfenntartó jellegét, diákjai tandíjat fizetnek, amit az egyház ígéretei ellenére sem térített meg a különbözô körzeteiben, ez pedig jelentôs kiadást jelentett az amúgy is jelentôs anyagi gondokkal küszködô családoknak. Emiatt a képzô elhelyezése Kolozsvárról még egy külön anyagi megterhelést jelentene.
Pedig képzésre szükség van. Ráadásul itt, az egyetemi városban, ahol egyetemi szintû anyanyelvi képzésért verjük az asztalt, szükséges a középkáderek képzési lehetôségét is biztosítani, nemcsak a mára gondolni, hanem az elkövetkezô generációra is. Ha az itt- és megmaradásért könyökölünk, akkor nem hagyhatjuk a sziklára épített tudás várát lerombolni olyan kéz által, amelyet az indulat vezérelt.
Tudott dolog, hogy az embert nem elég robotként, egyszerû testi lényként kezelni, az embernek lelke is van, amelyet nem csak az ige által táplálhatunk. A lelki kezelésnek is jelentôs szerepe van, amelyet sokszor a kórházi ágynál kell megadni annak, aki 24 órát betegen fekve tölt el, kiszolgáltatottsággal küszködve, igyekezve legyûrni szenvedéseit. És mit tesz akkor az egyház képviselôje? Nagytakarítást. Figyelmen kívül hagyja a diakonisszahiányt Kolozsváron, ahol bizony szép számban élnek magyarok, és ahol a gyermekkórházaktól a felnôttekig sokan igénylik szolgáltatásainkat. Még a csecsemônek is megnyugtatóbb az anyanyelvén hallott szó. Az ápolói szolgálatban is rendkívüli érzés, ha a kórházat irányító professzor felkér, hogy magyarul szóljon a csecsemôhöz, vagy az anyához, aki nem mindig érti meg, mi a teendôje.
Ítélet született. Újabb pofon egy jó elôre megkötözött ember arcán. Újabb folt Józsua ruháján.
Hívô református vagyok. Erdélyi és magyar. Magyarságomat reformátusként, reformátusságomat pedig hívôként, kresztyénként akarom megélni. Bûn ez? Jézust követem, Ôt dicsérem, aki utánam jött a mélységbe, és szabadulást, megtartást hozott. Róla bizonyságot tenni: ez életem értelme és célja. Bûn ez? Sajnos, nálunk bûn!
Kedves püspök úr, nem kellene végre színt vallani? Nem kellene-e a nyájat Urunk jobb keze felé terelni, oda, ahol a juhok gyülekeznek? Mert gyülekeznek!
A jó pásztor vezeti a nyájat, adott esetben szeretettel tereli. A jó pásztor látja a célt, és ismeri az utat. Egy bottal hadonászó, maga körül le-lesújtó pásztor vagy bojtár nem alkalmas erre a küldetésre.
Én újjáteremtô, üdvözítô vallást vagy egyházat még nem láttam, de bizonyságot teszek az élô, cselekvô, újjáteremtô Krisztusról, aki rám talált, aki három éve kézenfogva hordoz, aki velem közösséget vállalt — a szennyben, a bûnben —, és kiemelt onnan! Bizonyságot teszek Róla, aki életemet, családomat, munkámat egy addig nem ismert szintre emelte! Vakon születtem, ma már látok. Leprás voltam, de ô megtisztított. A vele való közösségem üdvösségre visz. Kívánom, hogy ezt a közösséget (át)élje minden Ôt keresô lélek.
Körülbelül ennyit mondhatott el a vakon született (de meggyógyított) koldus is, de ez elég volt, ahhoz, hogy kiközösítsék. A történet megismétlôdik most Bódis Miklóssal...
Túl vagyunk a „tisztogatás" elsô pontján. Tudni szeretném: milyen sors vár az immár látó vakokra, a sírból elôhívott Lázárokra, a messiási csodák élô hordozóira, a bizonyságtevôkre?
— A Bódis Miklósé? A Zimányi Józsefé? Érdekes módon én is, több száz testvéremmel együtt, az általuk leírt Szabadítóval találkoztam. Benne találtam világosságot, életem, lényem világosság lett. Semmi és senki nem kényszeríthet vissza a sötétségbe. Lételemem lett a világosság.
A gyertya ég, és könnyen meggyújthatja a vékát!
A hegyen épült város fényeit nem lehet láthatatlanná tenni!
A kereszt fénye az örök világosság!
A pofon elcsattant Bódis Miklós másik arcán is... Én nagyon remélem, nem ez az Ön által ígért, „magyarlapádi ügy" orvoslása! Gondolom, hogy Ön, kedves püspök úr, nem marad tovább holmi bizottságok árnyékában, és nem adhatja (hallgatólagos) áldását egy ilyen szerencsétlen gyógymódra. Mert minden ilyen ítélet: ítélet egy tehetetlenül kétféle sántikáló egyházon. A döglött halakat sodorja az ár, az élô halak úsznak az árral szemben is! A szentírás megemlékezik minden porba esô, majd felemelt, meggyógyított, bizonyságtevô Saulról (Pálról), de a megfeszített ruháin osztozkodók neve eltöröltetett. Az Úr ismeri az övéit: a református egyház kiközösített bizonyságtevôi felôl érdeklôdnek, számon tartják. Ábrahám gyermekei.
Ôszintén remélem, hogy hat év alatt mi, reformátusok is megtanulunk magyarul, hogy érthessük a Zimányi és Bódis Miklós által is hirdetett örömhírt. Megtanulunk törvénykezés helyett szeretni — magyarul is, bizonyságot tenni Róla, a lélek által. A Róm. 8,14-ben ez áll: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai", csakhogy a törvény(kezések)nek csak a kegyelemben élôk tudnak (így) fejet hajtani, akik szerves részévé váltak a szeretetnek! E szeretettel hajoljunk közösen a 419-es énekünk 5. verse fölé: „Ô visszajön, Sion, elôbb mint véled, / feledi titkát minden szív elôtt. / Egy lélekért se érjen vádja téged, / Hogy temiattad nem látta meg Ôt..."
Áldott az Úr, aki lelkeket bízott ránk, és áldott Ô, aki számon kéri a talentumokat!
Testvéri szeretettel:
Lévén a Szabadság vidékünkön az egyetlen magyar nyelvû újság, mindnyájunk szívügye, hogy nívós, hivatásának megfelelô napilap legyen. Megértem, hogy a Szabadság is anyagi nehézségekkel küzd, és fennmaradása, olvasótáborának növelése érdekében a szerkesztôség mindent megtesz. Az újságírónak sok minden megengedett, egyet azonban nem szabad tennie: olvasóit félretájékoztatnia. Erre nézve szíves figyelmükbe ajánlanám Bencze Gyulának Tudomány és média címû írását (Magyar Tudomány, 2001/2. szám), amely az újságíró felelôsségére világít rá.
Újságukban nem egyszer jelennek meg valótlan, szenzációhajhász biológiai cikkek. Ezen annál inkább csodálkozom, mivel tudtommal szerkesztôségükben biológiát végzett kolléga, Szabó Csaba is dolgozik, igaz, ô fôleg történelmi cikkeket közöl. (Mellesleg jó a stílusa, élvezetesen ír, el szoktam olvasni a cikkeit.) A február 15-i számban megjelent „Csokornyakkendô bálnapéniszbôl" címû írás azonban minden mértéket meghalad. Szinte látom magam elôtt a heherészô munkatársukat, amint azon derül, hogy milyen szaftos kis olvasnivalót tálal a „nagyérdemûnek".
Most nem a cikk ízléstelen indíttatásán háborgok — amivel lehet, hogy túllôttek a célon —, hanem a cikkben közöltek valótlanságát teszem szóvá. Újságuknak kiterjedt az olvasótábora, és elképzelhetô, hogy olyanok is akadnak az olvasók között, akik biológiai ismereteiket a Szabadságból merítik.
Nem tudom, információjukat honnan szerezték (a Magyar Távirati Iroda, tehát az MTI panoráma jellegû híreibôl, szerk megj.), lehet, hogy az Internetrôl „hívták le", de csukabálna nem létezik. Így hát a norvégok nemhogy 549, hanem akár százezer darabot is megszigonyozhattak belôle anélkül, hogy a CITES-egyezményt megsértették volna. Fantomállatnak fantomszervébôl akármilyen fantomtermék készíthetô. A csukabálnáról szóló cikk április elsejei tréfának, kissé ízléstelen hírlapi kacsának még csak-csak elmegy, de tényként közölni enyhe túlzás. Csukabálna tehát nincs, van azonban kacsacsôrû cet (Hyperodon ampullatus), amelyik ugyan nem a „sziláscetek egyik legkisebb fajtája", amint cikkükben írják, hanem a fogascetek egyik faja, a csôröscetek egyik képviselôje. (A fajta kizárólag a háziállatok esetében használt fogalom. Létezik német juhászkutya, puli, drótszôrû foxi , meg egyéb fajta, és van kutya, farkas és természetesen kacsacsôrû cet faj.) A vadászati tilalom eredményeképpen e faj egyedeinek száma az utóbbi idôben jelentôsen megnövekedett, így elképzelhetô, hogy a CITES-en belül engedélyt adtak korlátozott számú állat elejtésére. Alig hinném azonban, hogy Norvégia kormánya önkényesen megszegett volna egy általa aláírt egyezményt. Ez Nyugaton nem szokás.
A fentieket csupán azért tettem szóvá, mert szeretném, ha lapjuk, mindnyájunk lapja, megfelelne a felelôsségteljes újságírás követelményeinek, és pontos információkat közölne.
Boldogan értesültem a Szabadságból, hogy a Mátyás-napok alkalmából ünnepségsorozatot rendeznek Kolozsváron. Reméltem, hogy ez alkalommal híres Mátyás-szoborcsoportunkat is megkoszorúzzuk, hiszen nagy királyunk 1443. február 23-án született. Két kolozsvári személyiségnek még idôben, három héttel a dátum elôtt jeleztem, hogy kellene tenni valamit ennek érdekében. A kolozsvári RMDSZ egyik illetékese meg is ígérte, hogy megemlíti az ügyet az illetékes helyeken. Amikor 23-a közeledtével érdeklôdtem, hogy lesz-e valami a koszorúzásból, nyomdafestéket nem tûrô hangon szólt városunkról és fiataljairól. De mégis volt egy vérszegény, 20–30 személybôl álló társaság, akik kimentek szombaton a Mátyás-szoborhoz az RMDSZ egyszeri meghirdetésére. A kevés jelenlévô miatt arra kell következtetnem, hogy elfelejtették értesíteni iskoláinkat, az egyházat, a rádiót annak érdekében, hogy fiataljaink is ott lehessenek, ne csak egy pár nyugdíjas. Negyven perc késéssel meg is kezdôdött a ceremónia, ha azt lehetett annak nevezni. Ugyanis RMDSZ-vezetôink a szobor talapzatára biggyesztették a koszorút, majd egy fôhajtással be is fejeztek mindent.
Azóta is érthetetlen számomra, miért nem készítették elô idôben és részletesen ezt az egészet, hogy ne kelljen hosszasan várakozni tanácstalanul. Miért nem hangzott el legalább egy pár megemlékezô mondat Mátyás királyról? Egy ismerôsöm fia mozgósított néhány fiatalt, és ôk ott elkezdték énekelni a Himnuszt. Talán ha fiataljainkra bíznák az ilyen jellegû megemlékezések megrendezését, a lelkesedés méltóbb ünneplést eredményezne.
Úgy érzem, jólesett volna annak a maroknyi magyarnak, aki jelen volt, ha néhány szót szólnak a sokat gyalázott, az összeomlásig megrongálódott szobor elôtt. Nem kell utánoznunk a polgármester által nagy felhajtással megrendezett ünnepségeket, de példát vehetnének sokan arról, hogy méltóságteljesen, szervezetten zajlódjon le egy ilyen megemlékezés, legalább a nevetségesség elkerüléséért.
Moldován Mária
Hasonló témában írt levelet Székelykocsárdról (Fehér megye) E. B. olvasónk is. Jó tanácsnak szánt észrevételeibôl részleteket közlünk.
Rokonlátogatásra jöttem vidékrôl Kolozsvárra, és megörvendtem, hogy itt lehetek a Mátyás-napi ünnepeken. Nagyot csalódtam. A Mátyás-házban szervezett ünneplés elmaradt, mert nem érkezett meg idejében az elôadó. Miért nem kértek fel egy tanárt, újságírót vagy történészt, hogy az mondott volna pár szót az odaérkezôknek? Vagy a kapuhoz állított fiatalember, amikor elküldte az odérkezôket, említette volna meg a másnapra tervezett fôtéri koszorúzást. Másnap mégis ott voltam idejében a Fôtéren a szobornál, de nagyon sokat kellett várni, többen el is mentek, mire valahára elhelyeztek egy pici koszorút a szobor talapzatára. (A Himnusz eléneklése szép volt, megörvendeztetett.) Úgy képzeltem, a kolozsváriak merészen és illôen meg fogják ünnepelni Mátyás királyunkat, és biztos voltam benne, hogy több iskolából részt vesznek majd tanárok, diákok a rendezvényen. Reméltem, hogy megtisztítják, és rendbe teszik a szobrot erre az alkalomra. A kolozsváriak szégyene, hogy oly közömbösek, és nem álltak ki legalább ilyen alkalommal a szobor, a magyarság ügyéért.
2001. március 17-én, szombaton Bákó város kultúrotthonának nagytermében megtartotta alakuló közgyûlését a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület (Asociatia Romano-Catolicã Dumitru Martinas). A terem zsúfolásig megtelt, a környezô falvakból és a megye nagyobb városaiból több mint ezren jöttek el. A Moldvai Csángómagyarok Szervezete nem volt meghíva. A falvakban nem hirdették meg nyilvánosan az eseményt, a különjáratokon érkezô résztvevôket a helyi papok toborozták. (Klézse esetében a helyi pap és polgármester kíséretében azok a személyek jelentek meg, akik eddig is köztudottan a csángóság ellen voltak, 1995-ben részt vettek a könyvégetési akcióban, valamennyien a Nagy-Románia Párt szimpatizánsai.)
A rendezvény lényege: üzenni az európai szerveknek, hogy itt románok élnek, tehát semmi keresnivalójuk Moldvában a magyar nyelvhez fûzôdô követeléseknek. Hangosan kimondani: nem magyarok, hanem románok. Felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét arra a „történelmi tényre", miszerint ennek a vidéknek a lakosai ôseik óta románok, ma is románokként élnek, és örökre románok is maradnak. Ismeretes: nemrég a magyar csángók elnyomatásának ügye az Európa Tanács elé került.
„Megelégeltük, hogy bennünket bozgornak, csángónak, boanginának, vagy ne adj’Isten magyarnak nevezzenek. Senkinek nincs joga, hogy a mi nevünkben beszéljen, hogy sárral dobálja Eminescut, Creangãt, Alexandrit, Kogãlniceanut, Martinast és minket, román római katolikusokat, a legédesebb, legôszintébb román nyelvet, amit az ôseinktôl örököltünk. Senki se mondhat másnak minket, mint annak, akik tulajdonképpen vagyunk" — szónokolt Bejan Gheorghe. Az egyesület elnöke a kommunisták utódjainak nevezte a magyarság kezdeményezôit moldvai földön, akik ôsidôk óta erôszakkal magyarosítják még a családban is románul beszélô románokat. „Ezek véleménye szerint Isten magyarul beszél, ezért gyerekeink és papjaink is ezen a nyelven kell hogy megtanuljanak. Látjuk ôket a tv-ben, halljuk a rádióban, olvassuk a sajtóban, kapuinkon kopognak, hogy írjunk alá mindenféle táblázatokat. Arra törekszenek, hogy elszakítsanak bennünket édes anyanyelvünktôl."
„Isten bocsássa bûneiket!"–mondotta arra a „néhány tucat" személyre vonatkoztatva, aki, véleménye szerint, eladta lelkét idegen kenyérért és nyelvért. A névváltoztatásokra terelve a szót azt állította, hogy a román hatóságok ilyet soha se tettek, errôl egyetlen dokumentumot se találna senki. „Ezzel szemben a magyar állam már 1898-ban megalapította a Központi Névmagyarosító Hivatalt, ennek kidolgozta szabályzatát is Hogyan magyarosítsuk a neveket címmel. Elnöke Telekes Simon volt, aki elmondta, hogy a belügyminisztériummal szoros együttmûködésben dolgoznak. Budapesten semmi se változott. Nagy-Magyarország vonzalma ma is fûti a magyarországi politikusok agyát. Mivel mi, moldvai katolikusok, nem Magyarországon élünk, ezért a magyar kormány talált néhány aljas gazembert, aki nem hagyja falvainkban még a holtakat se nyugton. Nem a román állam románosít, hölgyeim és uraim, hanem a magyar állam magyarosít erôszakkal bennünket" — hangoztatta.
Az ezt követô felszólalások közül csak néhányat emelnék ki: az RTDP részérôl Viorel Hrebenciuc levélben üdvözölte az egybegyûlteket. Ebben kifejti: a történelmi valóság elferdítését végezték az utóbbi idôben egyes csoportok, ezt a ferdítést kell hogy kiigazítsa most az egyesület. A levél szerint a Bákó megyei konfliktusos helyzetek fô oka az volt, hogy erdélyi politikai pártok és etnikai szervezetek hívatlan látogatásokat tettek ezekbe a román falvakba.
Cãtãlin Mardare prefektus felszólalásában elmondta, hogy a tudományos kutatások feltárják majd az igazságokat, ezek feloszlathatnak majd mindenféle elôre kigondolt rosszindulatú konfliktust, amelyet mesterségesen szítottak bizonyos önjelölt szervezetek. Olyan embereket képvisel majd az egyesület, akik nem óhajtják, hogy elidegenítsék ôket az anyaországtól.
Teodor Melescanut újraválasztották a Szövetség Romániáért nevû párt élére. A 680 küldöttbôl alig 15-en szavaztak a régi-új elnök ellen. A Mediafax jelentése szerint a pártnak hétvégén, Brassóban megtartott II. tisztújító kongresszusán Melescanunak nem volt ellenjelöltje. A párt elsô alelnöke: az egykori liberális politikus-üzletember Viorel Cataramã lett. A választásokat követôen a Jobboldali Erôk Szövetségében párttagságáról lemondó Mircea Cosea szombaton úgy döntött, visszairatkozik az SZR-be. Visszatérését hálásan fogadták, Cosea a párt egyik vezetô tisztségét is megkapta. Az SZR kongresszusa úgy döntött: módosítja a párt alapszabályzatát. Létrehozta az elsô alelnöki funkciót, illetve a szenátust, mint tanácsadó szervet.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |