 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. március 22.
(XIII. évfolyam, 67. szám)
Minden ellenkezés vagy kimagyarázás ellenére az új titokvédelmi törvény általános és értelmezhetô szabályai igenis megnyitják az utat a visszaélésnek, a besúgásnak, illetve az információhoz való szabad hozzájutás megakadályozása elôtt. A hazai jogalkalmazás már számtalanszor bebizonyította, hogy az ilyen jellegû törvényektôl igenis kell félni, vagy legalábbis tartani tôlük. Bár nem is annyira a kétértelmû szövegektôl, hanem inkább azoktól, akik ezt a kétértelmûséget kihasználva kormányoznak. (Írásunk a 3. oldalon)
Az Iris porcelángyár szerdától, egyhetes munkabeszüntetés után, ismét üzemel. Kedden a kolozsvári törvényszék törvénytelennek minôsítette a spontán sztrájkot. Monica Simulea szakszervezeti vezetô azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az alkalmazottak megértették a munkabeszüntetés folytatásával járó veszélyeket. A munkakonfliktus megoldására Dan Canta alprefektus közbenjárását várják.
Román részrôl rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak a közép- és kelet-európai országok nemzeti hírügynökségei közötti regionális együttmûködésnek, s ezen belül is különösen fontosnak tartják az újjászervezôdô román és a magyar közszolgálati hírügynökség közötti kapcsolatok fejlesztését, mivel az MTI bebizonyította, hogy a térség egyik legerôsebb hírügynökségének számít — hangsúlyozta Vasile Dâncu, a kormány tájékoztatási minisztere, aki kedden Bukarestben fogadta Dorogi Sándort, a Magyar Távirati Iroda elnökét.
A tájékoztatási miniszter a találkozón kiemelte, hogy tárcája keretébe tartozik a Romániában élô nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó etnikumközi kapcsolatok hivatala, valamint a határon túli románok hivatala is. Mint mondta, a román társadalom az elmúlt bô évtizedben nagyon sokat változott: ma már sok olyan dolog természetesnek számít Romániában, ami tíz évvel ezelôtt még elfogadhatatlannak tûnt akár a román többség, akár a magyar kisebbség számára.
Dâncu szerint a két közösség között azonban még ma sem elégséges a kommunikáció, s éppen ezen a területen nagyon sok segítséget nyújthatnak a hírügynökségek a maguk tárgyszerû, kommentároktól mentes híreivel.
Az MTI elnöke Bukarestben kötetlen megbeszélést folytatott Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével is.
Dorogi Sándor találkozott az MTI romániai partnereivel, a Rompres és a Mediafax hírügynökségek vezetôivel is, és a hírügynökségi együttmûködés erôsítésérôl és az együttmûködés lehetséges új területeirôl tárgyalt velük.
A közszolgálati Rompres hírügynökségnél Ion Mihai Rosca vezérigazgató elmondta, hogy az intézménynél jelenleg a legfontosabb feladat a szakmai és mûszaki elmaradások sürgôs pótlása, annak belátható idôn belül történô elérése, hogy a Rompres elfogadható szinten megfelelhessen a korszerû hírszolgáltatás követelményeinek.
Dorogi Sándor az MTI szakmai, mûszaki tapasztalatainak átadása mellett felajánlotta, hogy az MTI kész konkrét segítséget nyújtani a Rompres magyar nyelvû hírszolgálata fejlesztéséhez.
A hazai hírügynökségi piacon vezetô szerepet betöltô Mediafax hírügynökséggel az MTI tavaly július óta közös — román és magyar nyelvû — hírszolgáltatást készít. Az eddigi együttmûködés tapasztalatainak alapján Dorogi Sándor abban állapodott meg Constantin Druica ügyvezetô igazgatóval, hogy a két hírügynökség megkeresi az együttmûködés új lehetséges formáit az internetes szolgáltatások terén is.
Amint arról beszámoltunk, a magyar kormány kedden jóváhagyta a szomszédos országokban élô magyarok jogairól szóló törvénytervezetet, amelyet valószínûleg még a tavaszi ülésszak alatt elfogad az Országgyûlés és így a jogszabály 2002. január 1-én életbe is léphet. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár tájékoztatása szerint a törvény elfogadása az elkövetkezô két évben hozzávetôleg nyolcmilliárd forintos kiadást jelent majd a magyar költségvetésnek, amelyet az általános tartalékból kívánnak fedezni. Mint fogalmazott, a jogszabály célja a határokat átívelô nemzeti egyesítés, amely a szülôföldön maradásra ösztönzi az érintetteket.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tôkés László református püspök a napokban sorra került találkozóján is szó esett a státustörvényrôl. A miniszterelnöki hivatal közleményébôl kiderül: az RMDSZ és a magyar történelmi egyházak továbbra is készek cselekvô részt vállalni a tervezet végrehajtásában. A Szabadság Markó Béla szövetségi elnököt kérdezte a jogszabályról.
— Mint ismeretes, a magyar kormány a kedvezmények jogkörébe beépítette a családtámogatást is, amelynek értelmében a legalább kétgyermekes határon túli magyar családok évente minimum 20 ezer forintos támogatásban részesülnek, amennyiben magyar oktatási intézménybe járatják gyermekeiket. Hogyan képzelik el ennek a rendelkezésnek a gyakorlatba ültetését?
— Jelenleg még nem tudom megmondani, hogy konkrétan ez hogyan fog megvalósulni. Nyilván ez az alkalmazási rendelkezésekbôl derül majd ki. Rendkívül fontosnak tartom ennek az elvnek a tervezet szövegébe való beiktatását, hiszen ez a szülôföldön való megmaradást szorgalmazza, és arra serkenti az erdélyi magyarságot, hogy magyar iskolába írassák gyermekeiket. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy most, amikor számos erdélyi magyar család nehéz egzisztenciális helyzettel küzd, a jogszabály által biztosított támogatás segítséget jelenthet számukra.
— Németh Zsolt államtitkár szerint mintegy 800 ezren fogják kiváltani a kedvezményekre jogosító magyar igazolványt. Ön szerint Erdélyben a magyaroknak körülbelül hány százaléka fogja majd igényelni az említett igazolványt?
— Az RMDSZ jelenleg nem rendelkezik olyan felméréssel, amely ezt az igényt tükrözné. Szerintem csak Erdélyben lennének több mint 800 ezren...
— Körvonalazódott-e már annak az intézménynek a kerete, amelynek a javaslatára kiállítják majd a kedvezményekre jogosító magyar igazolványt?
— Mindenekelôtt hangsúlyozni szeretném, hogy ebbôl a tevékenységbôl lehetôleg ki kell majd iktatni minden szubjektív elemet. A kritériumokat úgy kell megállapítani, hogy azok ne egyik vagy másik személy rokonszenvén múljanak. Ez kell legyen a kiinduló feltétel. Ami pedig a javaslattevô intézmény jellegét illeti, úgy vélem, hogy az érdekvédelmi szervezetekre hárul a feladat, hogy ezeknek az ajánlásoknak a kibocsátását megszervezzék. Legalábbis Erdélyben az RMDSZ rendelkezik azzal az apparátussal, amely képes ezt a munkát elvégezni. Nekünk vállalnunk kell ezt a feladatot és vállalni is fogjuk.
— Az igazolvánnyal rendelkezôk az anyaország területén engedély alapján évenként összesen három hónap idôtartamra munkát vállalhatnak. Ismeretes, Erdélybôl nagy számban keresnek Magyarországon megélhetési lehetôséget. A státustörvény milyen mértékben fogja rendezni a magyarországi munkavállalás kérdését?
— A kívánatos természetesen az lenne, hogy mindazok, akik arra kényszerülnek, hogy Magyarországon vállaljanak „feketemunkát", Erdélyben találjanak munkahelyet. Ezért nekünk fô célunk az kell hogy legyen, hogy olyan gazdasági feltételeket teremtsünk, amelyek által a munkahelyek száma megnövekszik, és azok, akik most Magyarországon dolgoznak, szülôföldjükön találjanak megélhetési lehetôséget. Addig is azonban rendkívül fontos, hogy az erdélyi magyarságnak szabályos és minél kedvezményesebb keretek között biztosítsák a szabad munkavállalást Magyarországon. Ez a célja a törvénytervezetben szereplô rendelkezésnek is.
Papp Annamária
Mircea Geoana külügyminiszter március 25–26-án hivatalos látogatást tesz Budapesten. A tervek szerint a tárgyalások a Romániában létesítendô új magyar konzulátusok és a Gojdu-hagyaték ügyére is kiterjednek. Geoana tárgyalni fog magyar kollégájával, Martonyi Jánossal, fogadja ôt Orbán Viktor kormányfô, Mádl Ferenc államelnök. Találkozik a magyar parlament külügyi bizottságának képviselôivel, és különbözô politikai pártok vezetôivel, valamint a magyarországi román közösség és ortodox egyház reprezentánsaival.
Tegnap Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter a dési katonai egységnél tett látogatást — jelentette a Mediafax. A miniszter kijelentette: a gondokat, amelyek a hadseregen belül felmerülnek, lépésrôl lépésre kell megoldani. Csökkenteni kell a hadseregben dolgozók számát, és növelni kell a katonaság költségvetését — mondotta Pascu rámutatva: vannak olyan problémák, amelyeket 1989 óta nem sikerült megoldani, sôt, pénz hiányában ezek csak elmélyültek. A hadseregben általános gondot okoz a megfelelô élelem, a felszerelés, a gyógyszerek hiánya. A dési parancsnokság adóssága a különbözô vállalatok, cégek felé eléri a 279 millió lejt.
Dési látogatásán a védelmi miniszter kijelentette: az ottani 7-es számú gyorsbevetésû egységben nem vetôdik fel a leépítések kérdése. A hiányos felszerelésen is próbálnak segíteni. A tárgyalásokon felvetôdött a hadseregnek szükséges felszereléseknek a Clujanában (elsôsorban bakancsok) való gyártása.
Ami a lakásokat illeti, Pascu szorgalmazta a dési 38-as laktanyán épülô tömbházak befejezését. Ehhez 24,7 milliárd lejre lenne szükség.
Mircea Pascu Désrôl a besztercei laktanyába látogatott.
A megyei Pénzügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a 73/1999. számú kormányrendelet 26. cikkelye értelmében a munkaadók február 28-ig kötelesek voltak benyújtani a lakóhelyüknek, illetve a cégük székhelyének megfelelô pénzügyi hivatalokhoz az FF1-es és az FF2-es, a 2000. évre szóló személyi adókimutatásokat valamennyi alkalmazott részére.
Azokat a munkaadókat, akik a fenti kimutatásokat február 28. után nyújtják be, a 32/1968. számú törvény 5. és 6. cikkelyének értelmében figyelmeztetéssel büntetik, viszont mindazokat, akik március 31-ét követôen tesznek eleget e kötelezettségüknek, a 73/1999. számú kormányrendelet 69. cikkelye alapján 10-50 millió lej közötti pénzbírsággal sújtják.
Ugyanakkor felhívják az érdekeltek figyelmét arra, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkezô társaságok 2001. március 15-ig kötelesek benyújtani évi adóbevallásukat a székhelyüknek megfelelô adóhivatalhoz. Ennek tartalmaznia kell a társaság, illetve a társaság minden egyes tagjának tavalyi és idei nettó jövedelmét, illetve veszteségét.
Azon adóalanyok, akiknek jövedelmeik önálló tevékenységbôl vagy pedig bizonyos javak használatának átadásából (pl. bérbeadásból) származnak, március 31-ig be kell nyújtaniuk a lakhelyüknek megfelelô adóhivatalhoz a 2000-ben elért jövedelmeiket és költségeiket tartalmazó személyi jövedelemadó-bevallást, külön-külön mindegyik jövedelemforrásra, annak érdekében, hogy a hivatal megállapíthassa a 2001-es évre az adóelôlegek nagyságát.
Mindazok az adóalanyok, akik nem kapták kézhez a 2001-es adóelôlegrôl szóló határozatot, kötelesek március 15-ig a tavalyi év negyedik évnegyedének megfelelô adóelôleget befizetni.
A képviselôház visszavonta az Isarescu-kormány azon rendeletét, amely lehetôvé tette tandíjköteles líceumi osztályok létesítését. A rendelet egykoron nagyon népszerû volt, ugyanis lehetôséget adott a vállalkozók, illetve magánintézmények számára arra, hogy munkaerô utánpótlásukat a saját maguk által finanszírozott osztályokban képezzék ki. A rendelet különösen az elit líceumok számára volt elônyös, ugyanis a „megrohant" iskolákba be nem jutott diákoknak nem kellett ily módon odébbálniuk, hanem — tandíj fejében — beiratkozhattak az áhított líceum tandíjköteles osztályába.
Amint azt Török Ferenc megyei fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, Kolozs megyében elenyészô volt a tandíjköteles líceumi osztályok száma. — A legismertebb ilyen jellegû osztály a megyében — mondta —, az a dési ún. futballszakos osztály. Véleményem szerint a három-négy tandíjas osztály nem fog megszûnni e rendelet hatására, hanem fokozatosan átkerülnek az állami költségvetésbôl finanszírozott osztályok közé. Nem hiszem, hogy a Nevelési és Kutatási Minisztérium megengedi magának azt a luxust, hogy törvényes keretek között létrejött kilencedik osztályokat megszüntessen a tanév végén.
A Mediafax hírügynökségnek adott interjújában Vasile Molan, a Nevelési és Oktatási Minisztérium (MEC) államtitkára kijelentette, hogy ôsztôl újraindulhatnak országszerte a tavaly megszüntetett 13 osztályos tanítóképzôk. Molan szerint tévedés volt 1999-ben ezt az oktatási formát fôiskolai szintre emelni, ugyanis vidéken óriási számban lehet fellelni olyan képzetlen tanítókat, akik a 13 osztállyal még megbirkóztak volna, de az egyetemi szinttel már nem. Az államtitkár szerint a Marga-féle „elitista szemléletmód"az oka annak, hogy a vidéki elemi oktatás szintje messze elmarad a várositól.
Wolf Rudolf, az Apáczai Csere János Líceum igazgatója a Szabadságnak elmondta: véleménye szerint semmi értelme nincs visszaállítani a régi rendszert, sôt, még a Marga-féle irányzat is módosítást igényelne, ugyanis a 3 fôiskolai év kevésnek bizonyul a szakma európai szintû elsajátítására.
A havasesô és a hideg idô ellenére szerdán Vasile Soporan prefektus, a prefektúra munkatársai, valamint a decentralizált közintézmények igazgatói és a sajtó képviselôi faültetési akción vettek részt a Szent János-kút közelében. A csemetéket a Victor Cherechesiu vezette kolozsvári erdôgazdálkodási igazgatóság bocsátotta a „természetvédôk" rendelkezésére.
Az akcióra az erdô hónapja alkalmából került sor.
Zurboló táncház
A kolozsvári Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló táncegyüttese minden csütörtökön rendszeres gyerek- és felnôtt táncházat tart a Tranzit Házban (Malom [Baritiu] utca 16. szám), a következô program szerint: délután 17.00–18.30 között gyerektáncház, este 19.00–23.00 óra között pedig felnôtt táncház (19.00–20.00 óra között széki és magyarpalatkai táncok tanítása). Muzsikál a Zurboló táncegyüttes zenekara. Mindenkit szeretettel várnak a szervezôk!
A MÁSvilág Klub e heti vendége Dimény Áron, a kolozsvári Állami Magyar Színház mûvésze. A beszélgetésre csütörtök este 7 órakor kerûl sor a Törökvágás (Taietura Turcului) utca 4. szám alatt.
BELGA KÖLTÔI EST március23-án, pénteken 17 órakor a Mûvészeti Múzeumban. A Francia Kulturális Központ és a Belga Irodalmi Központ rendezte találkozó meghívottai William Cliff és Jacques Izoard belga költôk.
ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETEL az RMDSZ külmonostori szervezeténél március 23-án, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
AGYKONTROLLKLUB TALÁLKOZÓ március 23-án, pénteken du. 5 órakor az I-es Számú Klinika fiziológiai amfiteatrumában.
Tordaiak figyelmébe!
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER szenátor március 23-án, pénteken du. 4–6 óra között Tordán, a polgármesteri hivatalban tart fogadóórát. Szeretettel várják az érdeklôdôket.
Kolozsvári fogadóórák
Eckstein-Kovács Péter szenátor március 23-án, pénteken 12–14 óra között tartja fogadóóráját az RMDSZ Fürdô/Pavlov utcai székházában. A szenátori irodában hétfôtôl péntekig 10–12 óra között, valamint szerdán du. 4–6 óra között fogadják az érdeklôdôket.
VEKOV KÁROLY képviselôi irodájában hétfôtôl péntekig 10–12, illetve szerdán du. 4–6 óra között az irodavezetô tart félfogadást, Vekov Károly képviselô pénteken du. 4–6 óra között várja az érdeklôdôket az RMDSZ Fürdô/Pavlov utca 21. szám alatti székházban.
Március 23-án, pénteken délután 17.30-kor, a belvárosi unitárius tanácsteremben (Brassai utca 6. szám) már negyedszer adjuk át a KLMT emlékérmeit, amelyeket most a szovátai Mihály Ferenc restaurátor, a marosvásárhelyi Keresztes Gyula építész és a kolozsvári László Miklós fotós nyertek el. Laudációt mondanak Jánó Mihály mûvészettörténész, Keresztes Géza építész és Németh Júlia kritikus. Ezen ünnepélyes pillanatokra az érdeklôdô nagyközönséget is szeretettel várjuk.
Március 24-én, szombaton délelôtt 10.30-kor, ugyancsak a belvárosi unitárius tanácsteremben rendezünk szakmai jellegû nyitott vitafórumot, szellemi mûemlékvédelem címmel, melynek során a 11 éves KLMT tapasztalatairól, valamint a legszükségszerûbb új programokról kívánunk eszmecserét folytatni az épített kulturális örökség megmentésének fokozottabb társadalmi felvállalása érdekében. Minden érdeklôdôt szívesen fogadunk.
Nemrég tartották elsô albumjuk (Deschide-ti inima) kazettaavatóját a Hollywood Music & Film üzletében, ahol — a sajtó kedvéért — már színpadi öltözékben szerepeltek. Eredetileg március 15-re tervezték kolozsvári bemutatkozó koncertjüket, ám egy bukaresti meghívás közbeszólt, s ezért inkább halasztottak (helyszín változatlanul a Music Pub, idôpont: ma este 8 óra, a belépés ingyenes).
A spanyolos hangzást kedvelô banda tagjai: Anca Turcus (nagybányai), Dana Câmpean (dési), Claudiu Caian (dési) és Eugen Buta (kolozsvári). Az együttes most ünnepeli fennállásának második esztendejét, 1999 márciusában döntötték el, hogy összeállnak és a flamenco stílust követik. Könnyû (?) volt betörni a piacra, hiszen eddig nem sok román zenekar követi ezt a hangzást. A szenvedélyes zeneszeretet és öröm (= alegria, spanyolul) köti össze ôket. A flamencót hûen követni akaró együttes kezdetben csak spanyol szövegû dalokat írt, ám a zenekiadó meggyôzte ôket, hogy fordítsák le a számokat. A két lány énekel, a fiúk gitároznak — kazettájukat meghallgatva és videoklipjüket megtekintve tudnak hangulatott teremteni. Az Alegria várhatóan holnap is fellép, az OK diszkóban.
Elôször a Cap de Afis-koncertek történetében elôzenekar is föllép. A kezdô együtteseket támogató koncertsorozat így még kezdôbbek támogatását is felvállalja — most csütörtökön az idén március elején (!) alakult Amor koncertezik. A zenekar olyan új, hogy csak a koncerten fogjuk felfedezni, tulajdonképpen hány tagja is van (három biztosan).
Ha vannak olyan zenekarok, amelyeket érdekel a bemutatkozás ilyen formája, hívják fel a Cap de Afis szervezôit, az Afis ingyenes mûsorújságot, vagy a Zulu Concertset (093-346446).
Hatodik alkalommal rendezi meg a fiatal mûszakiak tudományos ülés-szakát az Erdélyi Múzeum-Egyesület mûszaki szakosztálya és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség.
A rendezvény célja hozzájárulni az erdélyi magyar mûszaki értelmiség szakmai színvonalának emeléséhez, a kutatási munka ösztönzéséhez, a tudományos kapcsolatok fejlesztéséhez és a magyar mûszaki nyelvmûveléséhez.
Az ülésszak helyszíne és kezdeti idôpontja: Protestáns Teológiai Intézet tanácsterme, 2001. március 23., 10 óra. A szervezôbizottság szeretettel meghív minden érdeklôdôt. A rendezvény védnöke: az Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Kedden 18 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utcai székházában Balogh Júlia kisebbségtörténésszel, a Duna tévé felelôs szerkesztôjével készített nyilvános interjút Horváth Arany, az amerikai magyarok folyóiratának, a Transsylvaniának munkatársa. Az estet Boér Ferenc pódiumelôadása vezette be.
A közönség elôtt készített mélyinterjú fogalma újdonságszámba megy Kolozsváron, így senki nem lepôdött meg azon, hogy Horváth Arany újságíró show-jára milyen szép számban jöttek el az érdeklôdôk.
A rendezvény varázsát fokozta, hogy az interjúalany az a kolozsvári születésû Balogh Júlia volt, aki több mint két évtizede járja a világot, hogy megismertesse, bemutathassa mindazon magyar közösségeket, személyiségeket, akik a mai Magyarország határain kívül élnek, és magyarnak vallják magukat. Az erdélyi nagyközösség által fôleg a Duna tévé felelôs szerkesztôjeként ismert kisebbségkutató élménybeszámolójából egy különös fényben úszó „világmagyarság" képe rajzolódott ki. Szóba kerültek a nyugati befutott magyarokkal készített interjúk, az emigrációban élôk anyaországhoz való viszonya, kapcsolatuk alakulása, illetve annak dimenziói. Nagy érdeklôdésnek örvendett a nyugati magyarok Magyarországra való repatriálásának jelensége, valamint az emigrálás és a hazatelepedés kérdésköre.
A Balogh Júlia által felvillantott képekben sajátos színt képviselt a dél-amerikai magyarság (mint ismeretes, itt még a harmadik nemzedék is ragaszkodik magyar anyanyelvéhez), valamint Észak-Amerika gyorsan amerikanizálódó magyarjai. Különös hatással voltak a hallgatóságra azok az adatok, amelyek az erdélyi kivándorlási tendenciákra vetettek fényt: a százezres számok olyannyira elkeserítették a jelenlévôket, hogy a nyilvános interjú váratlanul heves vitákkal tarkított kerekasztal-beszélgetéssé alakult. A nehezen irányítható — moderálható —, néha egészen hangos szóváltásokba átcsapó „hozzászólások" üzenete az volt: ha valaki itthagyta Erdélyt, az ne jöjjön vissza arról „prédikálni", hogy helyt kell állni. A vitát végül Engel Károly hozzászólása tette kifejezetten élessé: a nyugalmazott egyetemi tanár az erdélyi magyarságnak az anyaországhoz való viszonyát boncolgatta, és keményen bírálta a magyar állam hozzáállását az erdélyi kérdéshez. A „kerekasztal" felhangjait Pillich László próbálta moderálni („Nem az számít, hogy ki hol lakik, hanem az, hogy mit tesz a közösségért"), de próbálkozását nem koronázta siker: a vita tovább folyt — addig, amíg a néhány percig tartó áramszünet meg nem nyugtatta a kedélyeket.
A Szabadság érdeklôdésére Balogh Júlia elmondta: nem vette zokon az éles hangokat, ugyanis tisztában van azzal, hogy ô amolyan villámhárító szerepet töltött be ezen az estén.
A XX. századi magyar szellemiség egyik legkiemelkedôbb alakja, Németh László születésének 100. évfordulója alkalmából tudományos konferenciákat, elôadásokat, ünnepi megemlékezéseket szervez az író nevét viselô társaság — hangzott el a programokat ismertetô sajtótájékoztatón Budapesten, a Magyar Írószövetségben.
A centenáriumi év eseményeit beharangozó rendezvényen részt vett Németh Ágnes, az író leánya is.
A programok füzérét a Németh László Társaság és a Petôfi Irodalmi Múzeum konferenciája nyitja meg március 29-én. A Károlyi-palotában elôadások hangzanak el, többek között Némeh László kultúraszemlélete; Németh László és a francia neokatolicizmus; A Németh-drámák színrevitele és kritikáik; az Erdélyi drámahôsök, valamint Németh László és az 1956-os forradalom címmel.
Németh László (1901–1975) születésnapja elôestéjén az Evangéliumi Színház díszelôadáson mutatja be Galilei címû drámáját.
A születésnapon, április 18-án koszorúzás és megemlékezés lesz az író Farkasréti temetôben lévô sírjánál. A Madách Stúdió Színházban a szerzô Széchenyi címû darabja kerül mûsorra.
Mezôszilason aznap mutatják be a Németh László emlékére címû kötetet, Hódmezôvásárhelyen pedig ünnepi irodalmi estet tartanak.
A budapesti József Attila Mûvelôdési Központ április 20-án rendezi a Németh László prózamondó verseny döntôjét, illetve az író nevét viselô társaság országos középiskolai tanulmánypályázata díjkiosztó ünnepségét.
Az író, esszéista munkásságáról, örökségérôl megemlékezéseket tartanak például Kecskeméten, Szegeden, Tatabányán, Debrecenben, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián és a Magyar Írószövetségben, illetve az író szülôvárosában, Nagybányán is.
A Németh László Társaság országos gyûjtést is kezdeményezett annak érdekében, hogy Budapesten állíttassék méltó szobor a jeles írónak.
A tervek szerint a II. kerületi Szilágyi Erzsébet fasorban felállítandó egész alakos szobor elkészültéhez a társaság és Németh László családja jelentôs összeget ajánlott fel.
A Puck Bábszínház magyar tagozata március 23-án, pénteken délben 12 órakor ismét beköltözik a Gaudeamus könyvesboltba. A bábszínészek, immár hagyományosan, minden második héten megelevenítik a könyvek lapjairól ismert mesealakokat, mesét mondanak a gyermekeknek. A bábelôadást könyvsorsolás követi, s a résztvevôk vasárnap ingyen mehetnek bábszínházba.
Miután a parlament a látszat szerint teljes egyetértésben megszavazta az államtitkok védelmérôl szóló törvénytervezetet, a jogszabály érvénybe lépéséhez már csak az államelnök aláírása hiányzik. Bár Ion Iliescu, szóvivôje tolmácsolása szerint nem lát semmi olyan eszközt vagy intézkedést a törvényben, amely cenzúrát jelentene a sajtó vagy a szabad információáramlat elôtt, vár még az aláírással, és megbízta a jogi osztályt mind a törvény szövegének, mind pedig a politikai pártok, civil szervezetek és a média részérôl jött észrevételek elemzésével. A titokvédelmi törvény most elfogadott változata ugyanis hatalmas közfelháborodást váltott ki, és a sajtó mellett tiltakoztak mind a politikai pártok, mind pedig a különbözô szervezetek a visszaélés, a besúgás, a megszorítások révén bevezetett teljes állami felügyelet, a visszarendezôdés, az információhoz való szabad hozzáférhetôség meggátolásának veszélye láttán és ellen.
Ez a viszonyulás a törvénnyel szemben érthetô is, természetes is, csupán az egyetértô szavazatukat már leadott politikusok és politikai pártok utólagos bíráló viselkedése hat mesterkéltnek, sôt érthetetlennek. Adrian Nastase kormányfô legutóbbi telekonferenciáján ki is használta a lehetôséget arra, hogy „politikai kétszínûséggel" vádolja az „olyanokat, mint Valeriu Stoica" volt liberális igazságügyminiszter. A miniszterelnök magyarázata szerint a titokvédelmi törvényt — amely szó szerinti fordításban a minôsített (osztályozott) adatok (információk) védelmének törvénye — ugyanis éppenséggel Stoicaék dolgozták ki még 1997-ben, mellôzve egy 1996-os változatot. Nastase szerint kabinetje most igazán gerincesen járt el, amikor a leáldozott kormány törvénytervezetét küldte a parlament elé. A miniszterelnök állítását a sajtóban máris megnyirbálták. Állítólag Stoicaék nem vették a fáradságot annak idején, hogy teljesen új törvényszöveget dolgozzanak ki, hanem éppenséggel az 1996-os (tehát az RTDP idejébôl való) tervezetet módosítgatták meg egészítették ki, ily módon a parlament által megszavazott titokvédelmi törvényrôl elmondható, hogy egy multipolitikai finomvegyes. A szavukat illetve szavazatukat adott pártok visszatáncolása, alkotmánybíráskodással fenyegetôzése így utólag valóban visszatetszô, és azt a látszatot kelti, hogy a titokvédelmi törvényben sokan nagy elképzelést látnak, ellenben nem merik vállalni érte a felelôsséget — fôleg a felháborodott tiltakozás miatt. A kölcsönös sárral dobálózás is ezt látszik igazolni, a szabadság, demokrácia és egyéb jogok utólagos védelme és hangoztatása pedig már csak az imázs mentésére szolgál, mind külföld, mind belföld felé.
Telekonferenciáján a sajtó a törvénnyel kapcsolatos bírálatait, valamint értékeléseit Nastase nem csak sérelmesnek, hanem a parlamentre, a jogalkotókra nézve megalázónak tartotta, mivel szerinte megengedhetetlen, hogy ebben az országban a sajtó képviselôi mondják meg, mikor jó vagy rossz egy jogszabály. Arról is meg volt gyôzôdve, hogy a bírálók el sem olvasták a kifogásolt titokvédelmi törvényt, hiszen akkor tudnák, hogy az már elsô szakaszában szavatolja a közérdekû információkhoz való hozzáférhetôség jogát. Lássuk, mi is a lényege ennek a törvénynek: Jogunk a közérdekû információhoz biztosított, az osztályozott vagy minôsített adatokhoz azonban csak a törvény feltételei szerint juthatunk hozzá. A jogszabály csak ez utóbbi adatokkal foglalkozik részletesen. Eszerint a közérdekû információról döntsön ki- ki tetszése szerint? Az adat, információ meghatározása is tág, ezalatt a törvény bármilyen (ok)iratot, adatot, tárgyat vagy tevékenységet ért. A minôsített adatokat különbözô titkossági osztályokba és szintekre sorolják, így vannak államtitoknak valamint szolgálati titoknak minôsülô adatok. Csak az államtitok esetében alkalmaznak szinteket, ezek lehetnek rendkívüli fontossággal bíró szigorúan titkos adatok, szigorúan titkosak, valamint egyszerûen csak titkos állami adatok. Az államtitoknak minôsülô adatokat, az országgal szembeni hûsége jeléül, minden román állampolgárnak meg kell védenie. Államtitok minden olyan információ, amely az ország védelmi rendszerére, katonai tervekre, fontos objektumok védelmére, távközlési programokra és hálózatra vagy adatokra, a hatóságok által folytatott információs tevékenységre, ezek eszközeire és munkájára, térképekre és topográfiai tervekre (amelyeknek államtitoknak minôsülô jellege van), geológiai tanulmányokra (amelyben az ország fém- és ritkafém tartalékairól van szó), az állambiztonsággal kapcsolatos vagy rendkívüli fontossággal bíró tudományos vagy gazdasági kutatási tevékenységekre, nukleáris kutatásra, pénznyomtatásra, az ország külföldi kapcsolataira vagy a törvényben meghatározott egyéb területekre vonatkozik. A szolgálati titkot a jogi személy vezetôje állapítja meg, kormányhatározat alapján. Tilos szolgálati titokként kezelni olyan adatokat, amelyek köz- vagy egyéni problémákat szolgálnak, vagy törvénytelenséget fedeznek, illetve ennek kedveznek.
Mindazok a személyek, akiknek minôsített adatokat hoztak a tudomásukra, kötelesek ezeket megvédeni és megakadályozni a titok kiszivárgását. Ez a kötelezettség megmarad a munkaviszony vagy annak a körülménynek a megszûnése után is, amelynek során az illetô tudomására jutott a titok. A törvény kötelezettség formájában széles körû tevékenységi lehetôséget biztosít a Román Hírszerzô Szolgálatnak, amely többek között ellenôrzi a minôsített adatok védelmének megszervezését, „átvilágítja" azokat (állítólag beleegyezésükkel), akiknek titok jut a tudomására, titokvédelmi szolgáltatást végeznek kérésre. Emellett az RHSZ „felkészíti" a titokvédelmi tevékenységre az alkalmazottakat, ami nagyon hasonlít a Szekuritáté valamikori beszervezési akcióihoz. Ezt az érzést erôsíti, hogy a törvény kötelezettségként azt is elôírja, hogy az, aki tudomást szerez valamely elôírás megszegésérôl a munkahelyén, köteles errôl azonnal „informálni" a vezetôséget. A vezetôség pedig azonnal értesíti a hírszerzô szolgálatot.
A hosszú felsorolás ellenére nem világos, hogy mirôl szabad beszélni, írni, cikkezni, feltárni, leleplezni. Tehát meggondolkoztató, hogy az államtitok kiszivárogtatása, közlése, jogtalan felhasználása háromtól tíz évig terjedô börtönbüntetést, az ilyen titkok jogtalan megszerzése vagy megsemmisítése pedig két évtôl hét évig terjedô börtönbüntetést von maga után. A törvény általánosságait egyébként utólagos kormányhatározatban szándékoznak tisztázni, illetve pontosítani. Ez azt jelenti, hogy a részletek kidolgozását, a gyakorlati alkalmazást a Nastase-kabinet fenntartja magának, kizárva a parlamenti pártok beleszólását. Ily módon nem tûnik alaptalannak, ami a szenátusban elhangzott: a román társadalom feletti teljes ellenôrzésért folyó harcban az államelnökség és a kormány konfliktusos helyzetbe juttatja a titkosszolgálatokat. Nastase ugyanis egy februárban elfogadott és márciusban megjelent sürgôsségi rendelettel olyan hatáskörrel ruházta fel a belügyminisztériumnak alárendelt egyik katonai egységet, amely szinte a hírszerzô szolgálattal teszi egyenjogúvá. És nem sokkal ezután a parlament megszavazott egy újabb szigorító rendelkezést, az államtitok védelmének a törvényét. A társadalom feletti, ily módon minden irányból jövô ellenôrzés veszélye miatt húzta meg a vészharangot a sajtó és a civil szervezetek.
Az eddigi államtitok-védelmi törvényt még a hetvenes évek elején fogadták el, a benne foglalt elôírások „felújítása" alighanem idôszerû. De nem is ebben rejlik a hiba. Minden ellenkezés vagy kimagyarázás ellenére az új-régi titokvédelmi törvény általános, értelmezhetô szabályai igenis megnyitják az utat a visszaélés, a besúgás elôtt, illetve megakadályozzák az információhoz való szabad hozzájutást. A hazai jogalkalmazás már számtalanszor bebizonyította, hogy az ilyen jellegû törvényektôl igenis félnünk kell, vagy legalábbis tartani tôle. Nem is annyira a szövegek kétértelmûségétôl, hanem inkább azoktól, akik ezt kihasználva akarnak kormányozni.
A lelkekben, nemzetünk szellemében örökre — lehetne a legkézenfekvôbb válasz. Nemzeti ünnepünket, de talán az egész márciust — akár egy lobogót — immár több, mint másfél évszázada, körüllengi Petôfi neve. Ilyen szempontból megkérdôjelezhetni sem lehet, hogy meddig él nemzetünk egyik legnagyobb költôje, Petôfi Sándor.
Más kérdés, amely az utóbbi években egyre gyakrabban felmerült, hogy fizikailag meddig élt a költô. Kiszely István antropológus Barguzinban (Szibéria) lelt olyan csontokra, amelyek — egyre több kutató véleménye szerint — a Petôfié lennének. Egyetlen biztos módozata van annak, hogy a csontokról megállapítsák, valóban a költô maradványai: a DNS vizsgálat. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy legyen viszonyítási alap, azaz valamely ôse DNS-ének összehasonlítása a csontokról vett mintákkal.
Az út a bizonyításhoz megnyílt. Grespik László, a Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetôje az elmúlt héten engedélyt adott a Petrovics-kripta felnyitásához, és Petôfi édesanyjának, Hrúz Máriának exhumálására. Grespik, egy budapesten megjelenô lapnak a következôket nyilatkozta: Ezt az ügyet méltóképpen kell kezelni, hiszen nemzeti költônkrôl van szó. Egyesek az „ügyet" egyszerû sírgyalázásnak kiáltották ki, ami azért távol áll a valóságtól. Van a dolgoknak egy olyan vetülete is, amiért érdemes egyszer és mindenkorra tisztázni Petôfi halálát: az esetlegesen utóbb (tehát 1849 után) keletkezett versek felkutatása. Kiszely szerint tízezer kilométerre Magyarországtól ezek a versek fellelhetôk.
Elméletileg több érv is amellett szól, hogy érdemes elvégezni a DNS-minták összehasonlítását: Petôfi maradványait a csata színhelyén, Segesvár mellett, soha nem találták meg; a költô ôrnagyi rangban szolgált Bem tábornok hadtestében. Az oroszoknak inkább érdekük volt élve elfogni, és fogolyként elhurcolni az ôrnagyot, mintsem kivégezni. (Ebben az esetben természetesen a véletlenek hosszú sora is közbejátszhatott). Ugyanakkor nehezen elképzelhetô még az oroszokról is, hogy egy ôrnagyot egy jeltelen sírba dobnak.
Grespik László, a közigazgatási hivatal vezetôje úgy véli, ha bebizonyosodik, hogy a szibériai lelet a költô maradványa, akkor méltó újratemetés után nemzeti kegyhely lehet a sír. Van az ügyben egy olyan kérdôjel, amelyet sem Grespik, sem a kutató Kiszely nemigen emleget: a szibériai csontleletek jelenleg egy amerikai kutatóintézetben vannak. Az amerikaiak szinte biztosak abban, hogy a maradványok egy NÔTÔL származnak. Ez a tény alapjában megrengeti az összes eddig felsoroltakat.
Itt ugrik be a képbe egy újabb elmélet, amely igazolni hivatott, hogy Petôfi nem a csatatéren esett el. Ez már kevésbé köztudott, és bizonyítani is nagyon nehéz. Arról van szó, hogy egy századeleji vitairat szerint Petôfi Sándor nem Segesvárnál, s nem is Barguzinban halt meg (ahogyan Kiszely véli), hanem Iljiszunszkban. Dr. Makai Sándor Komádi község történetének írása közben bukkant egy dokumentumra, amibôl kiderül, hogy a költô két gyereket is hagyott maga után Oroszországban — írja a magyarországi Mai Lap.
Komádi lakói között volt Barátosi Lénárt Lajos Petôfi-kutató is. Barátosi valamikor megígérte nagyapjának, Huzik Fedornak, Petôfi katonacimborájának, hogy felkutatja a költôt. Huzik — állítólag — még a csatatéren kapott egy levelet, ami igazolja, hogy Petôfit elhurcolták, és nem ölték meg. Barátosi eljutott a Bajkál-tóig, ahol rábukkant egy településre, Barguzinra, amelyet a 48-as honvédek alapítottak. Találkozott Vaszilij Vaszilijevics Dragomazovval, Petôfi egyik katonatársának dédunokájával. A katonaleszármazott kijelentette, hogy a költô Barguzinban hunyt el, 1856. május 18-án. A sírt is megmutatta, melyen Petôfi neve állt. Barátosi lerajzolta a sírt, és hazahozta Petôfi száznyolcvan versét. Ezeket átadta a Honvédelmi Minisztériumnak, ahol késôbb elégették (?!) ôket.
Barátosi egy év múlva visszatért Barguzinba, ahol újabb meglepetések várták. Sikerült kiderítenie, hogy a sírt (amelyet feltételezhetôen Kiszely talált meg), csak bosszúból állíttatták a település lakói, mivel Petôfi egy orosz nôt vett feleségül. Az ara egy Xénia nevû tizenhatéves lány volt. A pár Iljiszunszkba költözött, a lány birtokára. Két gyermekük született: Iván és Natasa. Iván állítólag szintén költô lett, de húszévesen meghalt.
Barátosi 1911-ben eljutott Iljiszunszkba, ahol megtalálta Petôfi igazi sírját. A sírról egy Swegel Ferenc nevezetû hadifogoly 1916-ban fényképet készített.
Ha a dr. Makai Sándor által nyilvánosságra hozott adatok hitelesek, egymagukban megcáfolják Kiszely István kutatásainak eredményeit.
A nagy kérdés nyitott: csatatéren, vagy „ágyban, párnák közt" halt meg a nemzet költôje?
Bárhogyan is legyen, szelleme tovább él a nemzetben. Ez pedig nem szorul semmiféle bizonyításra.
Az osztályok nélküli társadalom utopisztikus elképzelés, ami csak nagy álmodozók (vagy szélhámosok) fantáziájában él. Elég, ha betekintünk a VII. B osztályba, s máris meggyôzôdhetünk a tétel igazáról.
A véletlen úgy hozta, hogy éppen zeneórára tévedtünk be városunk egyik legnevesebb reál szakos líceumába.
A katedránál fiatal tanárnô gömbölygeti a hangjegyeket a táblára. Kora után ítélve, nemrég jöhetett ki az egyetem kapuján. A gondosan vasalt blúz, egyszerû szoknya inkább diáklányra emlékeztet, mint diplomás tanárnôre.
Az osztály a háta mögött külön világát éli. Huszonöt kis ördög angyalbôrben.
Álljunk meg például a középsô sor elsô padjánál. A jobb szélen bájos kis angyalka ül, az utolsó divat szerinti ruhácskában. Igen, az amelyik éppen a száját rúzsozza. A mama mindent megmozgatott, hogy porontya ebbe az iskolába kerüljön. Igaz, a gyerek nem szereti a mateket, de mit számít az. A divatos szakma hozza a sok pénzt a házhoz. Ezt a gyereknek is meg kell érteni. A mama nem ismer lehetetlent. Kiharcolta, hogy Katica mellé ültessék az egyetlenét. Szegény kislány ez a Katica, nem nagyon illik egy jól menô butikos lányához, de a szükség törvényt bont. A múltkor is milyen szépen lemásolta a dolgozatot a Katiéról, még jobb jegyet is kapott, mint Kati. A tanárnô is dicsérte, amikor felugrott hozzá egy kis figyelmességgel.
Színvonalas osztály ez a VII. B. Még Áron is ide jár, pedig nyugodtan járathatná az apja bármelyik fôvárosi iskolába, mert kitelne a szenátori fizetésébôl. Ügyes fiú, kitûnôen rúgja a labdát szünetekben.
De mi történt, vajon hová akar menni óra alatt? Már éppen nyitja az ajtót, amikor a tanárnô észreveszi.
— Ki engedte meg, hogy sétálj az osztályban? — csattan a tanárnô hangja.
De Áront nem olyan fából faragták, hogy csak úgy parancsolgassanak neki. Egy fél fejjel magasabb, mint a tanárnô, és erôs jellem, kimondottan politikusnak született. Az osztály felé vigyorog, és lenyomja a kilincset. Az osztály röhög. A tanárnônek sikerül elkapnia a gyerek gallérját.
Ejnye, tanárnô kérem! Minden gyerek ismeri a jelszót, mióta átestünk a „forradalmon". Csak erôszak nélkül! Vagy Ön nem hallott kicsapott tanárokról? Tele az ország velük. Különben is mit akar ezzel a tantárggyal? Dolgozni kell ebben az országban, nem énekelni. S ha ki akar menni a gyerek, akkor menjen, utóvégre a nagyoktól tanul a kicsi. A szenátor úr is kimegy ülés közben egy cigarettára, és senki sem fogja meg a gallérját. Nem szabad letörni a gyerek önbizalmát. Hogy Önnek is van büszkesége? Egy pedagógus legyen mindig alázatos. Nem azért végezte a fôiskolát, hogy ennyit ne értsen meg, hogy demokratikus társadalmunkban, az ember értékét pénzzel mérik. Mennyi is az Ön fizetése? Na ugye! Még egy divatos szoknyára sem telik, s még büszkeségrôl beszél. Egyezzünk meg, a leghelyesebb, ha szó nélkül kiengedi a srácot.
Mielôtt tovább nézelôdnénk, menjünk mi is ki egy cigarettára.
Megengedi, tanárnô kérem?
A láposiak kérésére a visszavágók elsô fordulójából elhalasztott mérkôzést szerdán délután játszották le. A hûvös idô ellenére a pálya megfelelô feltételeket biztosított a mérkôzés lebonyolításához, mintegy 300 nézô tekintette meg az összecsapást. Ennek ellenére kevés gólhelyzet adódott a két kapu elôtt, a láposiak bátor játéka meghozta a kívánt eredményt: pontot raboltak a désiek otthonából.
Viorel Abrudan, Lucian Roman és Sebi Suvagau a következôket szerepeltette: Badan — Luput, Salajean, Bujita, Halász, Mosut — Neamtu, Doru Pop, Budeanu — Batrânu (55. perc Danciu), Târnovan. A mérkôzést a nagyenyedi Dan Cristian vezette.
Az Egyesülés-Selena szombaton ismét hazai pályán játszik, ezúttal a Szatmárnémeti Sólymokat fogadja.
Már csak az egészen öreg kolozsváriak emlékeznek arra, hogy a Pata utca végén volt egy terület, amelyet Bivalyrétnek neveztek. Ez a város egyik úgynevezett grundja volt, ahol nyáron labdát kergettek a gyerekek, télen pedig a nádcsomók között korcsolyáztak, de a maguk módján hokiztak is. Azután jöttek az építkezések, mert a betelepítetteknek lakás kellett. Minden megváltozott, de azért sportpályák kialakultak, csapatok is szervezôdtek. A mérkôzések sok érdeklôdôt vonzottak a pályák köré, fôleg amikor a CUG és a Motor IRA a C osztályban szerepelt. Minden bivalyréti pályának volt csapata, és hetenkénti mérkôzéseiket a különbözô rangú bajnokságokban a Györgyfalvi negyed fôleg a nyugdíjasokból álló sportszeretô közönsége rendszeresen látogatta, szurkolt kedvenceinek.
A gazdasági változások, a pénzcentrikus élet elôretörése, sajnos, a sport zsugorodását is magával hozta. Nagy múltú egyesületek szûntek meg, mert nem volt pénz, márpedig anyagiak hiányában lehetetlen szervezett sportéletet elképzelni. Fôként a mai idôkben. A bivalyréti városrész minden évben szegényebb lett egy csapattal. Elôbb az ERS CUG, tavaly a Fémipari, az idén az útépítôk, a Dromex dobta be a törülközôt. Az utóbbi nem volt nagy csapat, mindig a kiesés ellen küzdött, de lelátós sporttelepe volt, mérkôzésein a negyed nyugdíjasainak alkalma volt pár órát a szabad levegôn tölteni. Az anyagiak hiánya kijátszotta lapját a megyei labdarúgás kártyacsomójából, egy szín hiányozni fog a Bivalyrét palettájáról. Valószínûleg nemsokára kóbor kutyák paradicsoma lesz a sporttelep is.
A visszavágók zökkenômentességét akadályozta, hogy a Kolozsvári Dromex visszalépett, a megyei szakbizottság úgy értelmezte a szabályzat ide vonatkozó szakaszát, hogy a Dromex a visszavágók minden mérkôzését 3–0 arányban elveszti, a három pontot az ellenfél javára írják. Ez nem okoz különösebb zavart a táblázaton, ugyanis a Dromex az ôszi idényben, egy kivételével, amúgy is minden mérkôzését elvesztette.
Az idénykezdés is foghíjas volt, a dési pálya használhatatlansága miatt nem játszották le a Selena II.–Szamosfalvi ASA Victoria találkozót, pályagondok miatt elmaradt a Kolozsvári U FC III.–Kolozsvári U FC II. mérkôzés is. A Tordai Ronlit CFR kapta a Dromex elleni pontokat, a Kolozsvári CFR II. szabadnapos volt.
Az egyetlen még talpon álló bivalyréti csapat, a Motor IRA 1–0 arányban gyôzte le a fellegvári focisuli Alsójárai Bányász II. néven szereplô csapatát. A többi összecsapáson vendégsiker született, Szászfenesi Unirea–Kolozsvári Romsco SE 0–1, Kolozsvári Romhills FC–Kolozsvári Apa SE 0–2 és Tordai Turdeana–Kolozsvári Egészség 0–1 — utóbbit a forduló meglepetésének lehet tekinteni.
A táblázaton:
1. Romsco 15 12 1 2 39–11 37
2. ASA Victoria 14 11 3 0 49–19 36
3. Apa SE 15 11 1 3 41–13 34
4. U FC II. 14 10 1 3 31–16 31
5. Selena II. 14 7 4 3 20–17 25
6. Romhills 15 7 3 5 26–18 24
7. Turdeana 15 7 2 6 23–16 23
8. Ronlit CFR 15 6 4 5 30–21 22
9. CFR II. 14 6 3 5 26–25 21
10. Motor IRA 15 7 0 8 23–29 21
11. U FC III. 14 6 1 7 30–25 19
12. Egészség 15 4 0 11 20–33 12
13. Unirea 15 2 1 12 19–34 7
14. Dromex 15 1 0 14 9–58 3
15. Alsójára II. 15 1 0 14 11–58 3
A következô fordulóban március 23-án: CFR II.–Unirea, Romsco–Romhills, Ronlit CFR–Motor IRA, Alsójára II.–Turdeana, Egészség–Selena II. és ASA Victoria–U FC III.
Gheorghe Hagi elnézést kért Erol Eroy játékvezetôtôl, amiért a Genclerbirligi elleni bajnoki mérkôzésen leköpte és megrúgta ôt. Az UEFA- és Szuper-kupa gyôztes Galatasaray labdarúgócsapatának sztárja ugyanakkor kijelentette: fenntartja azt az állítását, hogy a bíró folyamatosan provokálta.
— Nagyot hibáztam, elvesztettem a fejem. Egy profi labdarúgóval ilyesmi nem fordulhat elô — mondta Hagi a televíziónak adott szerdai interjújában. — Viszont azt is szeretném elmondani, hogy Eroy nem kedvel engem. Már máskor is elôfordult, amikor meccset vezetett nekünk, hogy a kezdés elôtt odajött hozzám és közölte: nagyon oda fog figyelni rám és a legkisebb sportszerûtlenségemet azonnal lappal bünteti. Ez most is így történt és teljesen jogtalanul állított ki.
A március 11-i találkozón a bíró nem adta meg a Galatasaray egyik gólját és kiállította a reklamáló Hagit, akinek már volt egy sárga lapos figyelmeztetése. A kiállítás után a 36 éves középpályás leköpte és megrúgta a játékvezetôt. Tettéért hat találkozóra szóló eltiltást kapott.
*
Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke is jelen lesz Gheorghe Hagi búcsújátékán. Minden idôk legjobb román futballistájának gálamérkôzésére április 24-én a bukaresti Lia Manoliu Stadionban kerül sor.
— Minden barátomat és ismerôsömet meghívtam erre az ünnepi eseményre — mondta a Kárpátok Maradonájának becézett klasszis, a bukaresti Crow Plaza Szállodában tartott sajtótájékoztatóján.
A gálán a román válogatott ellenfele az európai sztárcsapatok játékosaiból összeállított együttes lesz, amelyet Johann Cruyff, Fatih Terim és Radomir Antics irányít. A román válogatott — a visszavonuló sztár végig itt játszik — szakvezetôi Mircea Lucescu, Anghel Iordanescu és Jenei Imre lesznek.
Hagi kiemelte, hogy többek között olyan illusztris vendégek is elfogadták a meghívását, mint Michael Schumacher, a háromszoros világbajnok német Forma–1-es pilóta, Nadia Comaneci tornászlegenda és Ion Tiriac az egykori zseniális tenisz Davis-kupa játékos.
Hagi már a 2000-es belga–holland közös rendezésû Európa-bajnokság elôtt bejelentette, hogy a válogatottban nem lép többé pályára, s ehhez minden kérés-könyörgés ellenére tartotta magát.
A németországi Furtwangenben szerdán ünnepélyes külsôségek között utcát neveznek el a négyszeres síugró világbajnok Martin Schmittrôl (képünkön).
A sírepülô Világ-kupa újdonsült gyôztesét a fôtéren köszöntik majd a helyiek, s látványos tûzijátékot követôen kerül sor a névtábla hivatalos felavatására.
A 23 éves sztár a februári, Lahtiban rendezett északisí-vb-n két arany- és egy-egy ezüst-, illetve bronzérmet szerzett, bár a Vk összetett elsôségérôl idén lemaradt, miután a gyôzelmet a lengyel Adam Malysz szerezte meg.
Csíkszeredai székhellyel, 500 millió lej alaptôkével megalakult az Erdélyi Magyar Könyvklub: a cégben 90 százalékos tulajdonrész a magyarországi alapítóké (Magyar Könyvklub Rt., illetve U.Hu Kft.), a fennmaradó rész pedig egy csíkszeredai magánszemélyé. A Magyar Könyvklubot tavaly ôszi katalógusának sikere késztette a cégalapításra.
A Magyarországon immár tíz éve ismert könyvklub elsô erdélyi katalógusa — összesen 130 ezer példányban — április végén jelenik meg, amelyet az idén további két kiadvány követ. A választék a magyar ismertetô kínálatán alapszik, de az erdélyi olvasók igényeihez igazodva több lesz benne a szépirodalmi és a történelmi tárgyú mû.
A könyvek mintegy 15 százalékkal olcsóbbak lesznek, miután Romániában a könyveket nem terheli általános forgalmi adó. Az Erdélyi Magyar Könyvklub a szûk értelemben vett csomagküldéses könyvkereskedelmen kívül valódi klubtevékenységet kíván folytatni Erdélyben.
Író-olvasó találkozók, kulturális rendezvények szervezését tervezi, s ennek érdekében már felvette a kapcsolatot számos erdélyi magyar mûvelôdési szervezettel, amelyek támogatásukról biztosították.
A Magyar Könyvklub a maga eszközeivel támogatni kívánja az erdélyi magyar nyelvû kultúrát. Elsôként a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnak ajánlotta fel azt a mintegy ötszáz Magyarok krónikáját, amely az elmúlt évi sikeres csereakció nyomán gyûlt össze.
Az ismertetés szerint: közös célok megvalósítása jegyében széles körû együttmûködést tervez a Magyar Könyvklub és az erdélyi magyarok körében legnézettebb Duna Televízió. A megállapodásra vonatkozó keretszerzôdést hamarosan aláírják.
Hargita megye húsz kistérségi menedzserének kéthetes, terepmunkával egybekötött képzése kezdôdött hétfôn Zalaegerszegen a megyei közgyûlés hivatalának szervezésében. A fenntartható fejlôdésért címet viselô kurzust — amelyet háromnapos csíkszeredai fölkészülés elôzött meg — a zalaiak erdélyi testvérmegyéjük vezetôinek kérésére szervezték meg.
— Egyedülálló forma ez a magyar és határon túli megyék kapcsolatában, mert már kiérlelt térségszervezési és fejlesztési tapasztalatokat, módszereket adunk át — hangsúlyozta a megnyitón Varga László, Zala megye közgyûlési elnöke.
A zalai mintára szervezôdött hargitai kistérségek menedzserei az elméleti foglalkozásokon az EU-csatlakozás szempontjából fontos, a nemzetközi pályázati programok elkészítéséhez szükséges ismereteket sajátíthatnak el napi nyolc órában.
A március 30-ig tartó tanfolyam során az elméleti képzéshez tizennyolc kistérségben szervezett terepmunka kapcsolódik. Az erdélyi kistérségi vezetôk két tucat fejlesztési, illetve munkaügyi szervezet, civil egyesület és alapítvány mûködését, számtalan pályázat elkészítésének módját és a regionális munkakapcsolatok rendszerét tanulmányozzák majd.
A Hargita megyei szakemberek végül vizsgafeladatként általuk elkészített kistérség-fejlesztési koncepciókat mutatnak be.
Az utcai pénzváltóknál a forint 94/96, a márka 12 700/12 800, a dollár pedig 27 200/27 400 lejbe került.
Március 22., csütörtök
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 578 lej,1 USD = 27 356 lej.
A borversenyek az utóbbi tíz évben Erdély legsikeresebb gazdarendezvényei voltak, egyre több település gazdaköre dönt megszervezésükrôl. Kolozs megyében elôször 1999-ben szervezett az RMGE megyei szervezete hasonló vetélkedôt, és az elmúlt hét végén ismét sikerült tetô alá hozni az aranyosszéki borosgazdák megmérettetését. Az öt tagú zsûriben részt vett többek között dr. Csávossy György és Bartok Árpád borász, valamint Farkas Zoltán, az RMGE megyei elnöke. Az 56 borminta közül hat vörös- és a többi fehérbor volt. Gazdáik zömmel aranyosegerbegyiek és aranyosgyéresiek voltak, egy termelô Tordáról, haton pedig Bágyonból érkeztek. Az elôzô alkalmakkor sikeresen rajtoló detrehemtelepi gazdák idén elôzetes bejelentkezés ellenére sem jöttek el.
A zsûri döntése szerint 6 aranyérmes bort tüntettek ki: Bene László, Németh János, Kis József, Deák József, Balog Attila és Bene Attila egerbegyi és gyéresi bortermelôk nedûjét. A zsûri 12 ezüstérmes és 4 bronzérmes bor gazdáját is megnevezte. A zsûri munkáját vezetô dr. Csávossy György valamennyi borminta minôségét kiértékelve elmondotta a gazdáknak, hogy milyen módszerekkel és milyen esetekben kell javítaniuk a bor minôségén. Hangsúlyozta: fontos a borkén használata, fôleg az edények fertôtlenítéséhez, de a bort is szakszerûen kell vele kezelni.
Farkas Zoltán szóvátette: az egerbegyi szôlôk zöme saszla, változtatni kell tehát a fajtaösszetételen. Több jelentôséget kell biztosítani a rizlingnek, furmintnak, szürke barátnak, fehér leánykának, a tramininek és a muskotálynak, de ez utóbbi ne haladja meg a fajtaválaszték 10 százalékát.
A sikeres borversenyt a kolozsvári Kertész Kft. támogatta.
• 692 millió lejes csalással vádolják Barabás László Ferencet. A 44 éves, munkanélküli és büntetett elôéletû gyulafehérvári férfi 2000 folyamán 7 kolozs megyei cégnél jelentkezett hamis személyazonossággal, a besztercei Coshaz Kft. ügyintézôjének adta ki magát. A hét cégtôl összesen 692 millió lej értékben vásárolt árut, amelyekért több — természetesen fedezetlen — csekklappal fizetett. Csalással, magánokirat-hamisítással, hamis okirat felhasználásával vádolják, jelenleg elôzetes letartóztatásban van — más, de ugyancsak törvénybe ütközô cselekedetéért.
• Nem könyvelte el az eladott árut Vasile Florin Stan, a szamosújvári Florida Kft. ügyintézôje. A 25 éves büntetlen elôéletû, szamosújvárnémeti férfi 2000 folyamán több alkalommal is vásárolt, majd eladott különféle termékeket, amelyeket nem jegyzett be a cég könyvelésébe. Így 30 millió lejjel károsította meg az államkasszát, a jövedelem utáni adó és a különféle járulékok kifizetésének elmulasztásával. Adócsalással és alkalmazott által elkövetett közokirat-hamisítással vádolják.
• 2,45 ezrelék alkohollal vezetett Constantin Viorel Viorescu tordai lakos, amikor lebukott egy rendôrségi ellenôrzésen. A 43 éves férfi ellen nyomozás indult, 1-jétôl 5 évig terjedô börtönbüntetést kaphat. Ilyen alkoholtartalommal a vérben Viorescu elméletileg már kómába kellett volna essen...
Nem a legkedvezôbb a hangulat a szamosújvári vadászok körében. A minap gyûlést hívott össze a Kolozs Megyei Vadász- és Sporthorgász Egyesületének helyi fiókja, hogy elemezzék a tavalyi tevékenységüket. Napirendre kerültek volna más szervezési problémák is. A gyûlésen csak nyolc tag jelent meg, ezért az annyira várt találkozót elhalasztották. Amint azt ifj. Buzinovszki Mircea fiókelnöktôl megtudtuk, terítékre került volna a kisszéki tó partján található menedékház sorsa is. 1990 után az épületet átvette a megyei vadászegyesület, amely nem sokat törôdött vele. A menedékházat a szamosújvári fiók tagjai építették és tették rendbe. Jogosan követelik vissza. A Kolozs Megyei Vadász- és Sporthorgász Egyesület, azonban, nem adja ki a kezébôl a jól jövedelmezô épületet. Tehát, nagy harc folyik a tulajdonjog miatt. Az elnapolt gyûlésen éppen ezt tárgyalták volna meg, többek között, a Kis-Szamos menti halászok.
Az elmúlt napokban egy elégedetlen szamosújvári vadász azzal fenyegetôzött a vasútállomás elôtti téren (ahol éppen vadászatra készültek a helyi fiók csoporttagjai), hogy ha nem kapják vissza a kisszéki menedékházat, tömegesen fognak utazni Kolozsvárra és elzárják a belváros forgalmát. Dehát, nekik is elfogyott a türelmük. Mindenestre, forró tavasz vár a kolozsvári vadászegyesület vezetôire
A szabadon kóborló, gazdátlan ebek ellen a polgármesteri hivatal és a prefektúra is állítólag hathatós intézkedéseket foganatosított. Az eredmény azonban még nem mutatkozik. Nemcsak a külvárosi negyedekben, de a belváros utcáin is beléjük botlunk. Fôleg az esti órákban gyûl meg velük a baja az óvatlan járókelônek. Nemhogy csökkent volna a kutyaharapás, de dr. Negrean Iulian szerint egyre növekszik. A legtöbb áldozat a kiskorúak körébôl kerül ki. Épp ezért a kolozsvári gyermekklinika keretében létrehoztak egy sürgôsségi osztályt. Havonta több mint hatvan gyermeket szállítanak kórházba, közöttük akad olyan súlyos kimenetelû is, amely egyenesen a páciens életét veszélyezteti. Egy hétéves kislányt vasárnap két óra körül támadott meg egy falka. A lány ijedtében visítani kezdett, majd el akart szaladni, de a kutyák leteperték, csúnya sérüléseket okozva karján és lábán. A kirohanó szomszédoknak sikerült elkergetni a kutyákat, a több sebbôl vérzô gyermeket pedig azonnal kórházba szállították. Habár rögtön megfelelô kezelésben részesítették, állapota kétséges, mivel a vérmérgezés gyanúja áll fenn.
De nemcsak a kóbor kutyák szedik áldozataikat. Habár a törvény kimondja, hogy lakott területen a kutyát csak pórázon és szájkosárral szabad sétáltatni, ezt sajnos senki nem tartja be. Még akkor sem, ha a kutyatulajdonos tudja, hogy ebe nem a legbarátságosabb fajtához tartozik.
Miután egy dési lakós házának udvarán veszett rókát találtak, azegészségügyi hatóságok a várost hármas fokozató karanténnak nyilvánították. Az udvaron talált húsz másik állatot beoltották és megfigyelés alatt tartják, de a kór terjedésiveszélyét a dési kóborkutyák léte is fokozza.
Március 20-án a Központi Egyetemi Könyvtárban az Emberjogvédelmi Liga (LADO) helyi fiókja kezdeményezésére fórumot tartottak az alapvetô emberi jogok megsértésének témájában. Az utóbbi két évben több, mint 500 ilyen panasz érkezett be a szervezethez. A legtöbb a tulajdonhoz, a munkához, a társadalmi védettséghez, a nemzetiségek közötti viszonyhoz kapcsolódik. A civil társadalom összefogása nélkül nem lehet javulást elérni. A LADO jelentôs szerepet vállal magára ebben a harcban. A nemkormányzati szervezetek, a kormány intézményei és a sajtó állandó párbeszédére van szükség. A kolozsvári rendezvényen részt vettek a LADO, a helyi közigazgatás és a sajtó képviselôi. Hasznos találkozó volt, mert valós esetekre támaszkodott. A társadalmi párbeszédet a megye más településein is folytatni kell.
• Március 15-én, a Magyar Köztársaság részérôl Alföldi László kolozsvári fôkonzul és neje együtt ünnepelt Szilágy megye magyar közösségeivel. A zilahi RMDSZ-székházban, március 16-án találkozóra került sor a Szilágy megyei RMDSZ színeiben megválasztott polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, RMDSZ-tisztségviselôkkel, egyházvezetôkkel. A fôkonzul úr közérdeklôdésre számottartó témákat érintett — többek között tudomást szereztünk arról is, hogy 20 éves diplomáciai munkájából 12 évet Romániában dolgozott, s a kolozsvári fôkonzulátus a második legnagyobb forgalmat lebonyolító kirendeltség a világon. Aktuális politikai és közéleti témák érintése után a jelenlevôk munkavállalási engedélyre, vízumra, státustörvényre, MVSZ-re, stb. vonatkozó kérdéseket tettek fel. A találkozó — a résztvevôk megállapítása szerint — hasznos volt, ugyanis a jelenlevôk tisztségüknél fogva naponta találják szembe magukat a felvetett problémák jórészével, s ez alkalommal elsôkézbôl származó információt továbbíthatnak a szilágysági magyar közösségek részére.
• Vasárnap, március 18-án 13.00 órára hirdetett tisztújító közgyûlést a krasznai RMDSZ Helyi Képviselôk Tanácsa. A megyei szervezet részérôl Seres Dénes szenátor, megyei elnök vett részt a különbözô testületek beszámolóit is tartalmazó közgyûlésen. A közgyûlés újraválasztotta a régi elnököt, Pap Sándor személyében, s a Helyi Képviselôk Tanácsának összetétele, néhány kivételtôl eltekintve, zömében a régi, jól összeszokott csapat maradt.
• Vasárnap került sor Szilágyság több magyarlakta településén a március 15-i megemlékezô ünnepségekre, többek között Zsibó magyarsága is — Deák László ügyvezetôelnök részvételével — ekkor emlékezett az 1848-as eseményekre. A Szilágyság szinte egyetlen magyarlakta települése sem maradt ki az 1848. március 15-i eseményekrôl való emlékezésekbôl, a legkisebb közösségekben is bensôséges ünneplésekre került sor.
• Hétfôn, március 19-én Zilahon rendkívüli városi tanácsülésre került sor. A tanács összehívására az alkalmat a Megyei Vízmûvekként ismert Közszolgáltatási Vállalat csôdbejelentése szolgáltatta, amely könnyen maga után vonhatja a másik zilahi közszolgáltató vállalat, a Publiserv RT elleni csôdeljárás beindítására is. Ezt elkerülendô, a városi tanács, mint egyedüli részvényes a vállalat újjászervezése mellett döntött hétfôi ülésén. Tény, hogy a láncban való tartozás — a lakosság a Publiservnek, a Publiserv a Megyei Vízmûveknek, s ez a maga során többek között az áramszolgáltató vállalatnak —, híven tükrözi a romániai gazdasági viszonyokat. A városi tanács hétfôi döntése pénz nélkül semmit sem fog érni, ugyanis a város vízellátását és fûtésgondjait csak komoly tôkebefektetéssel lehet megoldani, amelyre vajmi kevés lehetôség van Zilahon. Kedden az áramszolgáltató — mit sem törôdve azzal, hogy a megyeközpont lakossága víz nélkül maradhat — leállította az áramszolgáltatást a Szilágy Megyei Vízmûvek felé, s ez a maga során képtelen áram nélkül vizet szivattyúzni a varsolci vízgyûjtôbôl. Nagyon valószínû, hogy Zilahon jó üzletet csinál az, aki mûanyag kannákat-vedreket fog forgalmazni, hiszen az ártézi kutak szerencsére még csordogálnak, csak épp hazáig kell majd a tömbházlakónak cipelni a drága vizet most már nemcsak fôzésre, hanem mosáshoz, fürdéshez egyaránt. A téli hepatitisz járványt vajon mi fogja követni ?
Tegnap reggel munkakonfliktus robbant ki a Kolozsvári Román Opera dolgozói és a vezetôség között. A több mint 280 alkalmazott a vezetôség leváltását követeli, élén Petre Sbârcea igazgatóval. A mûvészek szerint a vezetôség semmit sem tett azért, hogy a 154/2000-es törvény és a 24/2000-es kormányrendelet értelmében növelje a fizetéseket. Az opera szakszervezete az elmúlt napokban a bírósághoz fordult, hogy a dolgozók megkapják az elmúlt két évrôl elmaradt fizetéskiegészítést. Ugyanakkor kérték a mûvelôdési minisztériumot, hogy küldjön egy szakértôkbôl álló bizottságot, amely felülvizsgálhatná az opera pénzügyi helyzetét. Kérésüket a minisztérium semmibe vette. Mától kezdve a román opera társulata minden elôadást felfüggeszt.
A munkakonfliktus március 6-án tört ki, amikor az opera öt szakszervezetének vezetôje sajtótájékoztatón ismertette kifogásait a vezetôséggel szemben. Marius Chioreanu, Dumitru Rus, Csonka Zoltán, Livia Guna és Sandu Marcovici kijelentették: az ország egyik legelsô és legnevesebb operája mára a mûfaj hamupipôkéjévé vált. Az értékes mûvészek, anyagi okokból, rendre elhagyták az intézményt. Cristian Orosan karmester bruttó fizetése 1,5 millió lej. Egy kórus-, illetve balettkartagnak a jövedelme nem éri el az 1,2 millió lejt. Dan Lupea rendezô fizetése 1,2 millió lej... A munkaszerzôdéseket az érintettek nem is látták, a fizetések összegét az opera vezetôsége önkényesen állapította meg.
Az országban mûködô operaházak közül a kolozsvári vezetôsége igényelte a minisztériumtól a legkisebb költségvetést. A temesvári opera tagjai a kolozsváriak fizetésének háromszorosát kapják kézbe. Az alkalmazottak szerint Petre Sbârcea tûrhetetlen hangnemben beszél beosztottaival, egyik alkalommal az operát bordélyháznak nevezte. Szemére vetik diktatórikus vezetési módszereit, valamint azt, hogy többet törôdik saját ügyeivel, mint az operáéval.
A kormány határozottan elítéli a felfegyverzett szélsôséges albán elemek erôszakos fellépésének eszkalációját a macedón–jugoszláv határon.
Ion Iliescu államfô a hét elején telefonbeszélgetést folytatott Borisz Trajkovszki macedón elnökkel a macedón–koszovói határon kialakult feszült helyzetrôl. Az államfô sürgette a politikai párbeszédet a konfliktus demokratikus eszközökkel történô megoldása, Macedónia területi integritásának tiszteletben tartása érdekében.
Adrian Nastase miniszterelnök szerint az erôszakos akciók eszkalációja a macedón állam stabilitását és biztonságát fenyegeti, s ugyanakkor veszélyezteti az egész délkelet-európai térség békéjét és biztonságát is. Éppen ezért a román kormány a válság gyors megoldását sürgeti, támogatva egyszersmind a NATO és az Európai Unió álláspontját, és erôfeszítéseit az egész térség nyugalmát és békéjét fenyegetô tûzfészek kioltására.
Tegnap Ion Iliescu államfô a belügyminisztérium mûködését és szervezését szabályozó törvényt kiegészítô sürgôsségi kormányrendelet újravizsgálását kérte a kormánytól. Megjegyezte: azokat a rendelkezéseket, amelyek a védelmet, közrendet, és nemzetbiztonságot szolgáló intézmenyeket érintik, elôbb az ország Legfelsôbb Védelmi Tanácsa kellene hogy megvitassa.
Úgy vélekedett: azokra a gondokra, amelyek a módosító határozat érvénybe lépésekor felmerültek, megoldást fognak találni. Az ellenzék által felhozott kifogások ugyanis sok esetben jogosak — mondotta.
Kedden, a Demokrata Párt Adrian Nastase kormányfôhöz intézett nyílt levelében arra szólította fel a kormányt, hogy azonnal függessze fel az említett sürgôsségi kormányrendeletet, mivel az durván megsérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és az emberi jogokat. A jogszabály szerint ugyanis a belügyminisztériumnak jogában áll a magán- és jogi személyektôl bármilyen jellegû információt megszerezni. Ez, illetve az állami titok védelmére vonatkozó törvény lényegében nem tesz mást, mint visszaveti az országot a Ceausescu-korszakba, rendôrállammá degradálva Romániát. A demokratákkal egyetértenek a liberálisok is!
„A privatizáció primitív eladási folyamattá vált" — jelentette ki szerdán a szülôvárosába, Oltenitába látogató Ion Iliescu, az utóbbi négy év teljesítményeire utalva. Szerinte az Állami Vagyonalap nem ügyelte fel a privatizálásra kiszemelt vállalatok tevékenységét és nem is szervezte meg a már privatizált egységek ellenôrzését. A jelenlegi hatalom többet kíván privatizálni, mint elôdje, de nagyobb hozzáértéssel — mondotta az államfô.
Szerdán, 76 éves korában elhunyt Ilie Verdet, a Szocialista Munkapárt tiszteletbeli elnöke. 1966–74-ben miniszterelnök-helyettesi, 1982–84-ben miniszterelnöki tisztséget töltött be, 1990-tól 2000. július 1-jéig a Szocialista Munkapárt elnökeként tevékenykedett.
A bulgáriai, a romániai és a macedóniai cigányok helyzetét véli a legnyomorúságosabbnak a térségben egy amerikai civil szervezet szerdán, Szófiában nyilvánosságra hozott jelentése.
A New York-i székhelyû Open Society Institute szerint elsôsorban az életkörülményeikben és az egészségügyi ellátásukban rossz a helyzet.
Romániában például „egész közösségeket" kizárnak az orvosi hálózatból. A szervezet felhívja a figyelmet arra, hogy sok orvos undorodik attól, hogy cigány beteget vizsgáljon, gyakran még sürgôs esetekben is. Ugyancsak régi „gyakorlatnak" számító diszkriminációról tanúskodnak a bulgáriai romák vallomásai. Mindkét országban sûrûn elôfordul, hogy a mentôk nem hajlandók kimenni cigányok lakta negyedekbe, mert attól tartanak, hogy megtámadják ôket. Macedóniában a roma gyerekek nem kapják meg az egyébként kötelezô védôoltásokat.
A balkáni fejlesztési programokon dolgozó Open Society Institute megállapítja: ebben a három országban a cigányok várható élettartama alacsonyabb, mint a lakosság többi részéé, a gyermekhalandóság pedig magasabb az átlagnál.
A Mir ûrállomás szerda reggelre a megsemmisítése szempontjából kritikus, 220 kilométeres pályamagasságra süllyedt, a szakértôk így most már hozzáláthatnak az utolsó három fékezôimpulzus végsô elôkészítéséhez, a megsemmisítés záró szakasza röppályájának pontos kiszámításához, „felépítéséhez".
A Mir pénteken reggel — román idô szerint fél kilenc és kilenc között — semmisül meg a Csendes-óceán fölött.
A kiszolgált orosz ûrbázis „szabad, de felügyelt sodródása" után a földi irányítóközpont pénteken hajnalban adja ki a parancsot az utolsó három fékezôimpulzusra, amelyet a Progressz teherûrhajó segítségével hajtanak végre. Elôzôleg a Nap felé fordítják a sodródó bázist, hogy biztonságos irányítása érdekében teljesen feltöltsék napelemeit. Az elsô fékezôimpulzus és a megsemmisülés között csaknem hét óra telik el, vagyis eléggé hosszúra nyúlik a Mir „agóniája".
A Mir azon törmelékei, amelyek nem semmisülnek meg a Föld légkörében (ez várhatóan 20 tonna körüli „ûrszemét"), a Csendes-óceán déli részébe zuhannak, közel egymillió négyzetkilométeres zónába. Orosz részrôl cáfolták azokat a feltételezéseket, hogy a Mir törmelékcsóvája rossz esetben akár Dél-Amerikát is elérheti. A moszkvai humor azonban nem hagyta ki ezt a ziccert sem: „A Mir ûrállomás március 23-án a kijelölt övezetben, a Csendes-óceán déli része felett semmisül meg — jelezte hivatalosan az orosz kormány a Japánnak és néhány dél-amerikai országnak küldött részvéttáviratában" — hangzik a legújabb moszkvai vicc.
Tajvani szakemberek arra figyelmeztették a lakosságot, hogy a Mir orosz ûrállomás egyes roncsdarabjai pénteken esetleg országuk területén csapódhatnak be.
Ha az ûrállomás akár csak egyórás késedelemmel lép be a Föld sûrû légkörébe (ahol javarészt elég), az azzal járhat, hogy a kiszolgált létesítmény egyes, az elégést „túlélô" maradványai Tajvanon csapódnak be. Ezért azt javasolták, hogy a lakosság pénteken 14 és 15 óra között maradjon otthonában.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |